MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 4. Az álmok kastélya

MARIELUISE VON INGENHEIM Sissy 4. Az álmok kastélya Rövid ismertető a hátoldalról: Sissy ötvenévesen és nagymamaként is elbűvőlő, gyönyörű asszony, még akkor is, ha mély gyászában csak fekete ruhában mutatkozik. Rudolf trónörökös halála után végképp nem tudja elviselni a Burg nyomasztó légkörét. Azt reméli, hogy a Korfu szigetén felépített kastélyban megtalálhatja lelki békéjét, ám mire elkészűl a csodapalota, Sissy rádöbben, hogy az álmok sohasem valósulnak meg. Űzi-hajtja a nyugtalanság, beutazza egész Európát, de sehol nem találja a helyét. Ráadásul a kijelölt trónörökös, Ferenc Ferdinánd sorsa is nyomasztja. A fiatalember szembeszáll Ferenc József akaratával, szerelemből kíván nősűlni, s ehhez a királyné segítségét kéri. Erzsébet a pártjára áll... 198, - Ft. 1s s Az álmok kastélya Rakéta Könyvkiadó KFT. A borító ERWIN MOSER-BRANDSCH tervének felhasználásával készült Fordította PATAKY PÉTERNÉ 1987 by hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG - Neuer Breitschopf Verlag First published in Austria by hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG, Neuer Breitschopf Verlag, under the titles: Im Schloss der Tráume, Ein Walzer in Schönbrunn All rights reserved throughout the world. . No parts of chis publication may be reproduced, stored in a rrtrevial system, or transmitted, in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise, without the prior permissión of hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG. Hungarian translation Pataky Péterné. 1992

RAKÉTA KIADÓ Kft. Felelős kiadó Veress Mariann Alföldi Nyomda (7788.66-14-1) Debrecen, 1992 Felelős vezető György Géza Szerkesztette Osztovits Ágnes A kötetet Bezúr Györgyi tervezte Kiadványszám 68 Megjelent 14 (A/5) ív terjedelemben, Plantin betűtípusból szedve ISBN 963 7485 36 8 ISBN 963 7485 32 5

Első rész 1. Mayerling titka Rudolf trónörökös halála sorscsapás volt az egész birodalomnak, Sissyt és Ferenc Józsefet pedig valósággal letaglózta szeretett fiuk, a trónörökös elveszítése. Sissy bezárkózott a lakosztályába, senkit sem akart fogadni, sőt látni sem. Heteken és hónapokon át, jóformán egész további életében gyötörte az önvád: szemrehányásokat tett magának, hogy keveset törődött Rudolffal, túlságosan elidegenedtek egymástól. Bécs fel volt bolydulva, mindenféle vad híresztelések keringtek a városban. Az újságok fekete gyászkerettel jelentek meg, és különkiadások is napvilágot láttak. Tömegével kobozták el a külföldi lapokat, néhány száz példány azonban mindig elkerülte a rendőrség figyelmét, ezeket azután titokban olvasták és adták tovább a bécsiek. A tudósításokat rendkívüli érdeklődéssel fogadták, tartalmuk futótűzként terjedt el az emberek között. Hogy ezekből mi az igaz, nem lehetett tudni, mindenesetre szenzációsak voltak. Rudolf trónörökös titokzatos halála természetesen felizgatta a kedélyeket. Vajon egyszerű vadászbaleset volt, vagy valóban szívroham áldozata lett? Az első híradásokban mindenesetre ez állt. Ezek a különkiadások a császári és királyi udvari sajtóirodától szerezték információikat. De ugyan mennyire voltak hihetők? Nemsokára már nagyon sok mindent lehetett hallani 5 és olvasni. Mérgezés volt? Loschek, a trónörökös belső inasa, aki a halottat felfedezte, mindenesetre azt állította, hogy a szobában, az éjjeliszekrényen lévő pohárban valószínűleg ciánkáli volt. Mi történt hát a valóságban a mayerlingi vadászkastélyban? Főbe lőtte magát a trónörökös, vagy agyonütötték egy pezsgősüveggel? Ezt a változatot azok vetették fel, akik látták a bekötött fejű holttestet. Szerelmi tragédia volt, avagy politikai gyilkosság, amelyet egy külföldi bérgyilkoskommandó hajtott végre? Mit tudott és mit hallgatott el az udvar? ! Mert lassacskán kiszivárgott az is, hogy Mayerlingben a halott trónörökös mellett egy másik holtat is találtak: a 17-18 éves Vetsera Mary bárókis-

asszonyt. A szegény leány holttestét éjszakai sötétségben és ködben, titokban vitték el a vadászkastélyból, és meglehetősen gyanús sietséggel temették el a heiligenkreutzi temetőben. Az anyja állítólag majdnem beleőrült, természetesen megtiltották, hogy beszéljen, el kellett hagynia Bécset is. Ugyan mi a jelentősége ennek a titokzatos második holttestnek? Hogyan került a bárókisasszony Mayerlingbe, és hogyan halt meg? Esetleg véletlen tanúja lett a császár fia ellen elkövetett rettenetes gyilkosságnak, és ezért kellett meghalnia? Jéghideg február volt, hordta a szél a havat. A rejtély, mint egy rémálom, nyomasztóan nehezedett a fekete zászlógyászos városra. A színházak és a szórakozóhelyek mind zárva tartottak, a bálokat lemondták. Az elegáns körutak kirakataiban mindenütt látni lehetett a csillogó kirakati üvegek mögött az ifjú trónörökös virágokkal körülövezett .fekete gyászkeretes képeit. Gyakori volt az a fotó, ami a burgbeli ravatalon mutatta. A koponyája valóban be volt pólyálva, szeme csukva, a szája pedig kicsit félrehúzódva. Más kirakatokban régebbi arcképek voltak: egy reményteli ifjú ember képei, akinek a vállán egykoron a monarchiá sorsának kellett volna nyugodnia. Megint más képek feleségével, Stefániával, a belga király lányával együtt ábrázolták. Stefániát a szerencsétlenség híre óta sehol sem lehetett nyilvánosan látni, egyébként a császárnét sem. Ezzel szemben a császár, a mélyen boldogtalan és szerencsétlen apa tovább dolgozott, és ahogyan sokan mesélték, akik látták a Burgban vagy a schönbrunni kastélyban, szinte konok elkeseredettséggel vetette bele magát a munkába, mintha azt hitte volna, hogy ezzel a birodalom érdekében végzett szorgalmas munkával a saját és népei fájdalmát is eltompíthatja. Támaszt és vigasztalást keresett munkájában, mintha egyetlen fia felfoghatatlan elveszítésére lehetne bármilyen vigasz. Az a fiú halt meg ilyen szörnyű módon, akire, úgy remélte, szeretett monarchiája sorsát nyugodtan rábízhatja majd. Sissyt mélységes keserűség töltötte el, amikor azokra a hónapokra és évekre gondolt, amelyek során oly messze kerültek egymástól a fiával. Csak legkisebbik

gyermeke, Mária Valéria állt igazán közel a szívéhez. Rudolfot sohasem értette igazán, oly idegen volt... Most pedig halott. Éppoly érthetetlenül halt meg, amilyen - legalábbis Sissy szemében - érthetetlenül élt. Menye, Stefánia szeméből is szemrehányást vélt kiolvasni, talán azt gondolta, hogy Rudolf halálát meg lehetett volna akadályozni, ha... Ha? ! Ha...? Igen, ezt kérdezte magától Sissy önkínzó módon újra és újra. De válaszra nem lelt. A bécsi Burg időközben nyüzsgő hangyabollyá változott, a sajtóirodát jóformán megszállták a külföldi újságírók. Mély gyásza ellenére Sissy észrevette a helyzet iróniáját: Rudi, aki titokban újságokat pénzelt, maga is írt, ha álnéven is, és aki oly gondosan ápolta b7 sajtókapcsolatait, most igen kétes publicitáshoz jutott, ezt bizonyára sosem kívánta volna magának. A mayerlingi vadászkastélyt megpróbálták hermetikusan elzárni a külvilágtól, mert egy udvari bizottság dolgozott ott, hogy kivizsgálja a trónörökös halálának körülményeit. A környéken pedig az újságírók vadásztak mindenkire, akiről feltételezhették, hogy talán többet látott vagy hallott, mint amit a hivatalos jelentésekből ki lehetett hámozni. Az egyetlen, aki ezekben a szörnyű napokban megőrizte a tartását, valóban Franzl volt, ezt Sissynek is el kellett ismernie. Fia haláláról egyetlenegyszer nyilatkozott hivatalosan, magánemberként pedig egy szót sem lehetett kihúzni belőle. Még Sissynek sem sikerült. Vajon tévedett Sissy, vagy valóban kerülte őt a császár? És nemcsak őt, hanem még Schratt asszonyt is, aki igazán megható módon igyekezett a szerencsétlen szülők bánatát enyhíteni, és gyászukban mellettük állni. Azok az audienciakérők, akik a birodalmi kancellárián arra vártak, hogy a császárral beszélhessenek, valószínűleg könnyebb helyzetben voltak, mint a császárné. Sissy egyszerűen nem tudott Ferenc Józseffel szót váltani. Sissy úgy érezte, összeszorul a torka, ha belépett a szobájába, és a császár jéggé dermedt acélkék szemével szótlanul és kérdőri felpillantott rá. - Sissy, kérlek, ne haragudj rám, látod, dolgom van - mormogta ilyenkor, és máris beletemetkezett az ak-

táiba. De vajon mi játszódott le ezekben a napokban magas homloka mögött? Miről tudott, miről nem, mit tudott meg és mit hallgatott el a felesége elől Rudolf és a szegény kis bárólány halálával kapcsolatban? Vajon milyen szerepet játszott Mary ebben a drámában, mert az, hogy ő mérgezte volna meg Rudolfot, ahogy az első pillanatban hitték, már régen eszébe sem jutott senkinek. A közös ebédeknél most üresen maradt Rudi széke a családi asztalnál. Stefánia meg sem akart jelenni az ebédeken, csak a császár határozott parancsára jött le újra. De az asztalnál csak hallgatott, legfeljebb egyszavas válaszokat adott, éreztetve, hogy sokkal jobban örülne, ha békén hagynák. Legszívesebben pedig hazatért volna a szüleihez Belgiumba. Sissy bizony vele szemben sem érezhette magát egészen ártatlannak, hiszen ő is közreműködött ennek a boldogtalan házasságnak a létrehozásában. Rudolf Stefánia sógorát,. Fülöp herceget, és Hoyos grófot is meghívta vadászni Mayerlingbe 1889. január 30-ra. Ezen a szerencsétlen reggelen Fülöp herceg, akit Rudi tréfásan csak a Daginak nevezett, és a gróf hiába vártak rá, hogy elinduljanak együtt a vadászatra. Időközben már reggel kilenc óra lett, amikor Rudolf belső inasa; I.oschek megjelent az ebédlőben, és izgatottan közölte, hogy már hosszú ideje hiába próbálja felébreszteni urát. Hiába dörömböl és kopog a hálószoba ajtaján, semmi sem használ, odabent minden csendes... - Itt valami baj van! - mondta Fülöp, és gondterhelten indult el Hoyos gróffal és a szolgával együtt a hálószoba felé. Amikor odaértek, a három férfi még egyszer megpróbált erőteljesen dörömbölni és kiabálni - mindhiába. - Nem tud benézni a kulcslyukon? -kérdezte Fülöp herceg a komornyikot. Az előbb jobb, majd bal szemét szorította a kis nyílásra, de sajnálkozva így szólt: - Minden sötét odabent, az ablaktáblák zárva, még a függönyöket is elhúzták. Alig látni valamit, de úgy tűnik, mintha őfelsége az ágy szélén ülne. 89

- Micsoda? - mondta Hoyos gróf. - Hisz ez lehetetlen, akkor hallania kellene bennünket! - De nem mozdul - egészítette ki jelentését a szolga, miután újra benézett a kulcslyukon. - Törjük be az ajtót - javasolta Fülöp herceg. Loschek bólintott, elsietett, és nemsokára egy szekercével tért vissza, amellyel megpróbálta a vastag tölgyfa ajtót bezúzni. A nehéz ajtóval nem boldogult. Loschek és Hoyos is megpróbálták benyomni, de hiába. Végre engedett a fa, elhasadt, és Loschek a keletkezett nyíláson át belépett a sötét szobába, amelyben éppen csak ki lehetett venni a bútorok körvonalait és a boltíves mennyezetet. Loschek az ablakhoz lépett, és kitárta az ablaktáblákat. A beáramló reggeli fényben szörnyű kép tárult a szemük elé: a vérrel átitatott ágyon ott feküdt a trónörökös és az élettelen bárókisasszony. Sissy akárhányszor becsukta a szemét, maga előtt látta ezt a rettenetes képet. Ilyenkor gyakran unokájára, Rudolf lányára, a kis Erzsébetre kellett gondolnia: még csak négyéves, és máris félárva lett. Stefánia odavezette a temetéskor a ravatalhoz, amelyen halott apja feküdt; és a hideg kézzel egy kis keresztet rajzolt a kislány homlokára, aki persze nem értett mindebből semmit... Azon a szörnyű napon Hoyos gróf vitte meg a hírt a trónörökös haláláról az udvarba. Csakhogy ki fogja mindezt megmondani a császárnak? - ezen törték a fejüket. Legjobb lenne, ha a császárné tudatná vele döntöttek végül az udvari emberek. És ez lett Sissy életének legszörnyűbb pillanata. Éppen görögórája volt, amikor Ferenczy Ida kopogott nála. Sissy kiküldte a tanárt. - Szedje össze magát, felség-kérte Ida. -Hoyos gróf rossz híreket hoz Mayerlingből... Rudolf meghalt! Sissy megkövült a rémülettől. Ebben a pillanatban lépett be hozzá Franzl mit sem sejtve és a legjobb hangulatban, hiszen Schratt asszonyt várták egy kis délelőtti csevegésre. "Édes Istenem, segíts, hogy meg tudjam neki mondani" - így fohászkodott, és azután kimondta: - Franzl, légy erős. Rudolf halott... - Vadászbaleset? - kiáltott fel Franzl fájdalmasan.

- Ó nem! Az inas úgy hiszi, hogy talán megmérgezte egy asszony... Ebben a pillanatban vették észre, hogy Mária Valéria és Schratt asszony ott áll az ajtóban. Mindent hallottak. - Istenem, mama, papa! - zokogott föl Mária Valéria, és szülei nyakába vetette magát. Sissy azonban csak Franzl az imént még oly boldog arcára tudott nézni - szeme előtt öregedett meg ez az arc, néhány pillanat alatt. Mintha hirtelen szörnyű súly nehezedett volna a vállára, valósággal meghajlott a sors csapása alatt. Amikor Mária Valéria, a kis kedvenc ezen a februári reggelen anyját kereste, Majláth Sarolta udvarhölgytől azt a választ kapta, hogy a császárné őfelsége az öltözőszobájában van. Valóban, Sissy a ruhásszekrénye nyitott ajtaja előtt állt, és szomorúan vette szemügyre a szekrény tartalmát. - Te vagy az, gyermekem? - kérdezte alig felpillantva. - Látod, ezt itt mind már soha többé nem hordhatom. - De mama, hiszen az udvari gyász három hónap múlva véget ér! - Csak számomra nem, kicsim. Azt hiszem, mostantól már csak feketébe illendő öltöznöm. 10 11 - Mama, ezt nem mondhatod komolyan! - De igen, komolyan mondom. Egyébként pedig sejtem, miért jöttél. Az esküvőtökről van szó, igaz? A fiatal lány zavartan hajtotta le a fejét. Sissy odafordult a lányához, és szeretettel magához vonta. - Nem is tudod, mennyire szükségem van rád éppen most. . . most, hogy Rudolf meghalt - mondta ki nagy nehezen. - Igen, igaz, hogy már szinte idegenek voltunk egymás számára, de most, hogy már halott, rettenetesen hiányzik! Folyton úgy érzem, hogy bármikor beléphet valamelyik ajtón... Mária Valéria kibontakozott Sissy karjából. - És mit mond a papa? - érdeklődött tovább a saját témájánál maradva. - Az esküvőről? Azt hiszem, most éppen elég más dolog foglalkoztatta, kicsim, de valószínű, hogy a gyászév alatt amúgy is lehetetlenség esküvőt tartani.

A kislánynak csaknem elöntötte a könny a szemét. Sissy látta, és nagyon fájt neki. - Ennyire szeretnél már elhagyni engem? -kérdezte szomorúan. - Téged elhagyni? De hát erről szó sincs, mama! Hiszen annyiszor látjuk majd egymást, ahányszor csak akarjuk. Te is elutazol Possiba a nagymamához, amikor csak akarsz - Igen, csakhogy már nem élek Possenhofenben, kislányom, és ez nagy különbség. Nem, nem akarlak hitegetni, hogy nemsokára összeházasodhattok. Ebben ne is reménykedj. Egy évig még türelemmel kell lennetek! Mária Valéria elkeseredett e szavak hallatán, de belátta, hogy nincs mit tennie. - Szóval magamra szeretnél már hagyni... - Sissy újra visszatért szomorú gondolataihoz. - De nem, mama, egész biztosan nem! Mindig szeretni foglak, és itt leszek veled, amilyen gyakran csak tudok! Mária Valéria valóban hitte, amit mondott, de Sissy már jobban tudta... - Amikor az ember férjhez megy, egészen másként látja hirtelen a világot - magyarázta. - Egy napon pedig jönnek majd a gyerekek, hiába, ez az élet rendje. És az élet megy tovább, akármi is történjék. Egyszerűen tovább kell mennie! Sissy csaknem naponta hallott újabb és újabb, mindig egymásnak ellentmondó részleteket a mayerlingi tragédiáról. De nem Franzltól hallotta, ő minden kérdése elől kitért. A császár folyton a vizsgálóbizottságra hivatkozott, amelynek jelentését előbb meg akarja várni. "Hallgat, mindig csak hallgat - gondolta magában Sissy. - Mindenki hallgat, mintha bizony ezzel meg nem történtté lehetne tenni Rudolf halálát!" 2. Az államtitok Egy este azután Sissy fellázadt, úgy érezte, nem bírja tovább. Túlságosan nyomasztó volt már az a bizonytalanság, amely Rudolf halálát és annak hátterét övezte. Este kiment a szobájából, és átfutott a császár dol-

gozószobájába, a birodalmi kancelláriára. A folyosón ott állt az őr, és katonásan üdvözölte császárnéját, amikor Sissy elhaladt előtte. Már csaknem este tíz óra volt, az audienciaterem régesrég üresen tátongott. De a császár szárnysegédjének íróasztalánál még mindig égett a lámpa, és Franzl is dolgozott még. Sissy röviden kopogott, és belépett férjéhez. A csá12 13 szár az íróasztalánál ült és egy aktát tanulmányozott. Előtte az asztalon egy pohár tej és egy császárzsömle állt. Ezt Schratt asszony vezette be, akinek szerető gondoskodása még az ilyen dolgokra is kiterjedt. Amikor Franzl meghallotta Sissy ruhájának suhogását és azt a kis zörejt, ahogy becsukódott mögötte az ajtó, felnézett a munkájából, és odafordult hozzá: - Te vagy az? Mi nyomja a szívedet, angyalom? kérdezte. Csakhogy ez nem az a szeretetteljes, jóságos hang volt, amelyet Sissy máskor hallhatott tőle. - Franzl - mondta gondterhelten. Közelebb lépett a férjéhez, és megfogta a kezét. A császár azonban viszszahúzta. - Mit tehetek érted? - kérdezte meglehetősen elutasítóan, mintha Sissy zavarná munkájában. A császárné ezúttal nem hagyta magát. Közelebb húzott egy széket az íróasztalhoz, és egyszerűen így szólt: - Szeretnék veled beszélni, Franzl, ez így nem mehet tovább! - Mi nem mehet tovább? - kérdezte egy kicsit nyersen Franzl. Sissy megpróbálta férje pillantását fogva tartani. Mialatt kutató szemmel figyelte, észrevette, hogy még mindig dús pofaszakállában őszes csíkokat lehet már látni, és a homlokán is megsokasodtak a gond szántotta barázdák. Sissy felfogta, hogy mennyire egyedül érzi magát a bánatával, és milyen elhagyatott a fájdalmában. Most a császár az asztalra, az aktáiba pillantott, mintha ott keresne segítséget. Csakhogy ezt a felesége nem engedte: hiszen mindkettőjüknek őszinteségre volt szüksége. - Franzl - kezdte - szeretném, nem: akarom végre tudni, hogy mi történt Mayerlingben. Hogyan halt

meg Rudolf, fiunk? Ismerem az összes szóbeszédet, amely Bécsben kering, és amelyek közül, legalábbis azt hiszem, egyik sem igaz. A császár bólintott. Tévedett volna Sissy, vagy valóban mosoly játszadozott az ajka körül? - Tudni akarom végre az igazságot - Sissy hajthatatlan volt. - Mint anyának is jogom van hozzá! Akkor keskeny kis asszonykezét rátette a férje előtt heverő aktára, így az kénytelen volt újra felnézni, és meglátta izgatott és gyönyörű arcát, amely még ennyi év után is mindig újra rabul ejtette. - Jogom van hozzá, hogy tudjam-ismételte Sissy. Valamit eltitkolnak előttem. Stefánia is csak mindenféle megjegyzéseket tesz. - Stefánia? - a császár felfigyelt. - Igen, a menyünk. Végül is ő volt Rudolf felesége, de ő sem mondja meg, amit tud. - Nagyon okosan teszi - jegyezte meg Franzl láthatóan megkönnyebbülve. - De nekem jogom van az igazsághoz! És nemcsak nekem, hanem egész Ausztriának, igen, az egész világnak hazudunk már hetek óta. Pontosan érzem... Nem a kis Vetsera lány miatt halt meg Rudolf, hiszen alig ismerték egymást! Mi volt az igazi oka, mi történt? A császár hirtelen nagyon fáradtnak tűnt. Homlokát jobb kezébe támasztotta, és nem nézett Sissyre. Újra az előtte levő aktát bámulta. Sissy azonban tudta, hogy valójában nem is látja ezt az iratot; gondolataiban férje most valahol egészen máshol járt, talán annál a titoknál, amelyet Sissy szeretett volna kiszedni belőle, de amelyen a fátyol egyre vastagabb és átláthatatlanabb lett. - Nem a kis bárólány volt, igaz, Franzl? - sürgette Sissy. - Ez lehetetlen. Itt valami egészen másról volt szó, más volt a tét. 14 15 Franzl hallgatott. Valami láthatatlan fal nőtt, növekedett körülötte, amely elválasztotta őt Sissytől. Sissy elfeledte saját bánatát, szívét a férje iránti szánalom és együttérzés töltötte el. Egészen közel húzódott hozzá, és karcsú kis kezét rátette a császár akaratlanul is imára összefonódott két kezére - vagy talán ököllé akartak formálódni ezek a kezek, mintegy véde-

kezésképpen a láthatatlan ellenséggel szemben? Mintha csak igazolni akarná ezt a hirtelen és meglepő megérzést, á császár nagy nehezen megszólalt: - Szegény angyalom, emlékezzél rá, milyen gyakran figyelmeztettem Rudit, legyen óvatosabb. Soha nem volt hajlandó hallgatni rám. Nem tudta és nem akarta felismerni azt a veszélyt, ami fenyegette. Sissy, most pedig téged kell figyelmeztetnem, óvatosságra intenem. Rudolf meghalt, ezen nem tudunk változtatni, de talán megóvhatjuk magunkat valami még szörnyűbbtől... - De Franzl! - Hidd el nekem, Sissy, az igazság túlságosan veszedelmes!... Most a császár végre újra Sissyre nézett. Pillantásában mélységes aggodalom volt, ez az aggodalom feleségének, az ő biztonságának szólt. A férfi kezei most kinyíltak, és körülölelték az asszony karcsú, keskeny, gyöngébb kezét, mintha mindenféle fenyegetéstől szeretnék megóvni, megvédeni. A tanácstalan hallgatásnak ebben a pillanatában, amely az elhangzott szavakat követte, most nem császár és császárné voltak, hanem férfi és asszony, egy, a fájdalomtól letaglózott szülőpár. - Én... én... szeretnék újra elmenni Bécsből mondta Sissy, mialatt rettenetesen rossz érzés kerítette hatalmába. - Hogy engem megint magamra hagyjál? -sóhajtott fel a császár. Erre Sissy összeszedte magát: - Nem - közölte határozottan. - Itt maradok. Enynyivel tartozom neked, saját magamnak és mindenekelőtt Rudolfnak... sőt még Rudolf gyermekének, az unokánknak is. Szegény állandóan az apját keresi, kérdezi, mikor fog visszajönni ! Amikor megmutatták neki a ravatalon, nem érthette meg, mit jelent az, hogy halott. De azért valami megmaradt az emlékezetében: a kötés, amely Rudolf homlokán volt, amelyikkel az orvosok a szétzúzott koponyát réjtették el - tette hozzá önkínzó módon. - A hadsereg fegyvere volt - próbálta meg a császár tétovázva elmagyarázni neki, mi volt az oka ennek a bekötött fejnek, amelyet számtalan szem láthatott és

amelynek okáról éppen annyi feltételezés született. - A lövés... a kaliber... érted már? - Hát persze - mondta Sissy, és szinte gúnyosan hangzott, amikor hozzátette: - egy ilyen revolverből a lövés rettenetes nagy zajt csap. Méghozzá éjszaka... És ezt nem hallotta meg állítólag senki? ! - Nem tudom. Mindenki azt állítja, hogy nem hallotta, Sissy. - Dehogynem, biztos hallották, csakhogy valakik fizettek a hallgatásért, igaz, Franzl? A kérdés csak az, kik. Te voltál? - De Sissy! - kiáltott föl a császár, és néhány pillanatra majdnem elveszítette híres önuralmát. - Franzl! - ugrott fel Sissy is - hiszen itt csak úgy csinálnak, mintha ezt a kislányügyet akarnák eltussolni! A valóságban ennek segítségével valami egészen mást tussolnak el! Egy pillanatra szörnyű gyanú merült fel benne, és Franzl a rémülettől kitáguló pupilláiban világosan 16 látta ezt a lobogást. Ösztönösen megértette, mire gondol a felesége, és újra gyorsan megfogta a kezét. - Nem, nem ! - kiáltott fel. - Ez... ezt... erre nem is szabad gondolnod! Vagy akár csak egy szívdobbanásnyi időre fel tudod tételezni, hogy nekem, az apának, benne lett volna a kezem ebben a szörnyű játékban? "A TRÓNÖRÖKÖS AZ APJÁRA LŐTT" Mint valami vörös ködből merült fel Sissy emlékezetében egy külföldi lap szenzációs címe. Csak néhány pillanatra látta, az egész cikket nem tudta elolvasni, így azt sem tudta, milyen tényeken nyugodott ez a híradás, hogy valóság volt-e az alapja, vagy egyszerűen csak az olvasók szenzáció iránti vágyát akarta kielégíteni. Azokban a rettenetes napokban a különböző újságok és folyóiratok, amelyeknek sikerült "leleplező" cikkeket hozni a mayerlingi tragédiáról, akkora példányszámokat értek el, hogy a kiadók szíve feldobogott. Ennek megfelelően jól megfizették azokat a riportereket, akik ilyen cikkeket írtak. Azok pedig megpróbálták a trónörökös baráti köréből, sőt szolgáiból is mindazt kiszedni, amit csak lehetett - volna. Mert ezek az emberek hallgattak, mint a sír. Persze felmerült a kérdés, hogy vajon csak a megtorlásoktól féltek, vagy a

dinasztia iránt érzett szolidaritásból tették. A legvalószínűbb az volt, hogy lefizették őket. És éppen erre utalt Sissy is. Pénz a hallgatásért, igen - csakhogy kitől? Ezt a kérdést tette föl ő is magának, mint ahogyan a sajtó is ezt szerette volna megtudni. A rettenetes gyanú, amelyet ez a bizonyos szalagcím keltett benne, természetesen teljesen képtelen volt, de mégis... - Franzl - kezdte Sissy újra, sokkal inkább azért, hogy megnyugtassa magát, semmint kíváncsiságból az egyik újság azt írta, hogy Rudolf állítólag egyszer rád lőtt... Franzl fáradt, elutasító kézmozdulatot tett: - Persze! Megint bolhából csináltak elefántot. Egy szerencsétlen eset volt valamelyik vadászaton. És nem engem, hanem egy hajtót találtak el, éppen csak megsebezte a karján. - Erről semmit sem meséltél nekem akkor! - De hát miért meséltem volna? Csak feleslegesen izgattalak volna. Nem történt semmi baj ! - De hát hogyan eshetett meg ilyen dolog? - Ilyesmi vadászaton néha előfordul! Rudolf - hiszen ismered, milyen heves tudott lenni - elragadtatta magát. - Hogyan lehet, hogy a te állásod az ő lővonalába került? - Mindenáron találni akart, ezért elhagyta a saját állását, és úgy lőtt... Sissy csodálkozva rázta a fejét: - De hiszen ez a legelemibb vadászati szabályok megszegése - állapította meg. - Rudi abban a pillanatban nem a szabályokra gondolt. Nyugodj meg, már minden rendben van, a hajtót is rendesen kárpótoltuk. . . . és persze tartotta a száját, igaz? Tehát már megint. Pénz a hallgatásért, eltussolás! - Ugyan kinek használt volna, ha a nyilvánosságra kerül? Felfújták és rettenetes nagy ügyet csináltak volna belőle! - Látod, mégis napvilágra került. - Azonnal elkoboztattam a lapot. - Csakhogy nyilván nem elég hamar, szokás szerint. Néhány példány kering a bécsiek között. Én magam is láttam egyet, különben nem tudnék róla.

- Hidd el, semmi köze sincs Rudi halálához. lg 19 - Ilyen biztos vagy benne? Azt hiszem, vannak, akiknek más a véleményük erről. - Senki sem hozhatja összefüggésbe... - a császár egy nagy sóhajtással hátravetette magát a székében. Úgy látom, meghurcolják és a sárba rántják a nevünket... Ezeknél a szavaknál Sissynek eszébe jutott az a búcsúlevél, amelyet Rudi Stefániának írt. Mi is állt benne? ". . . nyugodtan megyek a halálba, mert csak így menthetem meg nevünk jó hírét." Mennyire hamis és értelmetlen kijelentés ez! Vagy talán ha életben marad, még sokkal rosszabbtól kellett volna tartania? És hogyan is írta Rudolf az anyjának szóló búcsúlevélben? "Nem szívesen halok meg. De nincsen jogom élni: öltem. Nem vagyok méltó arra, hogy ezentúl is apám fiának nevezhessem magam." Sissy törte a fejét, megpróbálta ezt a sok mindent valamilyen mozaikképpé összerakni. Az apjának Rudolf egyetlen sort sem hagyott, ezzel szemben hosszan írt egy bizonyos Mitzi Caspar nevű asszonynak, ráadásul ráhagyta az összes készpénzét is. - És kicsoda Mitzi Caspar? - kérdezte most a férjétől. Franzl nem készült fel erre a kérdésre. - Tessék? - kérdezte összerezzenve, gondolataiból felpillantva. - Mitzi Caspar - ismételte Sissy. - Kicsoda ez az asszony, azt szeretném tudni. - Rudi barátnője volt - mormogott Franzl. - Igen, így valahogy lehetne mondani. Egyébként jobb, mint a híre, legalábbis erről biztosítottak engem. Most mindenesetre elég tisztességesen viselkedik, ha eltekintünk attól, hogy részvétlátogatókat fogad... - Micsoda? Vannak emberek, akik Rudi halálával kapcsolatban részvétüket nyilvánítják neki, mintha ő lett volna a felesége?... - Így van - mondta Franzl sötét tekintettel. - Szégyen szegény Stefániára nézve!

- És a bárókisasszony? - faggatta Sissy tovább - aki meghalt vele együtt? Franzl csak a vállát vonta meg. - Ne haragudj rám, Sissy - kért bocsánatot a feleségétől - de most már valóban folytatnom kell, sürgős munkám van. Sajnálkozó pillantást vetett a feleségére. Sissynek úgy tűnt, mintha mondani akart volna még valamit, de végül is letett erről, beletemetkezett az aktájába, amely még mindig ott feküdt előtte. Sissy kénytelen-kelletlen felállt, de akaratlanul is rápillantott a Franzl előtt levő papírra. Nem hitt a szemének: doktor Kubasek udvari tanácsos részletes jelentése volt a mayerlingi tragédiáról. Franzlnak nyilvánvalóan nem állt szándékában, hogy felesége kezébe adja az iratot. De vajon miért nem volt szabad semmit megtudnia Sissynek? Amikor jóéjszakát kívánt Franzljának, keserűség érződött ki hangjából. Franzl és ő eddig még minden helyzetben megőrizték az egymás iránti mélységes bizalmukat. És most? Sissy a hálószobájába ment. Komornái segítségével levetkőzött, megfürdött, és a kis házi oltára előtt elmondta az imáját. Az oltár hideg személytelensége ma különösen fájdalmasan érintette. Ezután nyitott szemmel feküdt az ágyában. Azokra a sorokra gondolt, amelyeket Rudolf Mária Valériának hagyott, és amelyekben azt tanácsolja húgának, hogy 20 21 jegyesével vándoroljanak ki a tengerentúlra, mert egyszerűen nem lehet tudni, miként alakulnak a dolgok Ausztriában apjuk halála után. Rudolf öngyilkos lett, és nem Vetsera Mary ölte meg őt, majd saját magát, mint ahogy először hitték. Sokkal valószínűbb, hogy a dolog inkább fordítva történt. De ugyan miért kereste Rudolf a halált ennek a fiatal kislánynak az oldalán, amikor volt ez a Mitzi Caspar nevű barátnője? Sissy Widerhofer doktor jelentésére gondolt, amelyet a boncolásról írt, és amelyben azt állította, hogy felfedezett valami kis rendellenességet Rudolf koponyáján. Sissy akkor azt hitte, hogy ez a mondat csak azért került bele a jelentésbe, hogy Ausztria-Magyar-

ország trónörökösét keresztény módon el lehessen temetni, így ugyanis föl lehetett tételezni, hogy az öngyilkosságot pillanatnyi elmezavarában követte el. Lehet, hogy mégis őrült volt, akit családjának rettenetes öröksége terhelt? A Wittelsbachok öröksége, amelynek Lajos, a bajor király is áldozatául esett, és nemcsak ő. Rudi egész életében rettegett ettől a betegségtől. De vajon egy férfi, aki pillanatnyi elmezavarában öngyilkosságot követ el, az búcsúlevelében olyan politikai éleslátásról tesz bizonyságot, mint Rudolf? Sissy azt is megtudta Rudi személyzetétől, hogy fia még közvetlenül Mayerlingbp utazása előtt végigolvasta a franciaországi választások eredményét. Ugyan mit érdekel valakit, aki elhatározta, hogy öngyilkos lesz, hogy milyen politikai erők kerülnek Franciaország kormányrúdjához? ! Ez a külpolitikai érdeklődés vajon elmezavarra utal? Öngyilkosság volt-e egyáltalán?, Nem lehet, hogy Rudi más módon halt meg a kis Mary Vetserával együtt?... 22 Sissyt újra elfogta a heves vágy, hogy minden hidat fölégetve maga mögött messzire utazzon. Akárhová, ahol az égbolt szabad és nincsen semmiféle sötét titok! A bécsi Burg nedves hidege elől abba az országba vágyott, amelyet a forró napfény árasztott el: a tenger morajlása és a korfui számlálhatatlan csodálatos virág után vágyakozott. Ez a vágy azonban őrültség volt, ezt tudta. Ebben a helyzetben nem szabadott Franzlját elhagynia, első számú kötelessége volt, hogy mellette maradjon. De vajon - és itt gondolatai újra Rudolfra tértek vissza - ennyire keveset tudott volna a fiáról? Egyre inkább úgy érezte, nagyon-nagyon kevéssé ismerte... 3. A titkos kazetta Sissy az éjszaka közepén felriadt, kiverte a hideg veríték. Hálóinge rátapadt a testére, hatalmasra tágult szemekkel, rettegve bámult a sötétbe. Végre meghallotta a folyosón az ajtaja előtt az őr óvatos lépteit. Rémület fogta el, anélkül hogy tudta volna, mitől. Lassacskán visszaemlékezett a szörnyű, apokaliptikus lá-

tomásokra, amelyeket álmában látott, és amelyek most a sötétben mintha újra alakot öltenének. Mária Valéria és Toszkánai Ferenc elmenekült Ausztriából, ahogy a halott Rudi tanácsolta nekik. Sissy látta őket, mint rohannak a földgömb körül, mialatt a sarkukban egy óriási vértócsa terjengett. A vérfolt végül is az egész európai kontinenst befedte, és mielőtt Sissy felébredt volna, már az egész földgolyó égett, és szörnyű sikoltozást, kiabálást hallott. De nem kiáltott senki. Az őr léptein kívül csak az óra ketyegését lehetett hallani. Sissy éjszakai lámpása már félig leégett. Hajnali három óra lehetett, Sissy hiába 23 próbált újra elaludni. A lassacskán elkezdődő nap kialvatlanul, rettenetes fejfájással találta. Sissy felkelt, de rettentő nyomorultul érezte magát. Ráadásul csúnya köhögés is kínozta, úgyhogy arra gondolt, elhívatja Widerhofer doktort, a császári család háziorvosát. Azután mégis másképp döntött. Estére már rázta a hideg. A doktor végül mégis eljött, és gondterhelt arccal kezdte meg a császárné alapos kivizsgálását. Amíg a tüdejét hallgatta, Sissy, aki egyébként nem volt kényeskedő, most minden érintésétől összerezzent. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy néhány nappal ezelőtt ugyanezek a kezek fiának a holttestét boncolták. Rudolf szörnyű, megmagyarázhatatlan halála egyszerűen nem hagyta nyugodni. Nyilvánvalóan nem tudott semmi másra gondolni, újra és újra ide tértek vissza gondolatai, ez betegíthette meg. Widerhofer aggódva sóhajtott föl. - Mi bajom van, doktor úr? - kérdezte Sissy. - Felséged szervezetét betegség támadta meg, kisebbfajta tüdőgyulladás van kifejlődőben. Felséged alaposan megfázott valahol, talán meggondolatlanul ment ki a hideg téli levegőre. Igen, ez azon az éjszakán lehetett, amikor gyalog mentem el a kapucinusok kriptájáig és vissza, gondolta Sissy. A cipője teljesen átázott, mire hazaért, és már ott lent a kriptában is kegyetlenül fázott... - És felséged túlságosan keveset is eszik - állapította meg az orvos gondterhelten. - Felségednek nemcsak

az alakjára kellene figyelnie! - De hát az osztrákok szépnek szeretnék látni a császárnéjukat - védekezett Sissy. - Természetesen, de csak mértékkel, felség. Felséged most túlságosan sovány, sőt alultáplált. - A dél tenne jót nekem, igaz, a Földközi-tenger hallotta hirtelen Sissy saját szavait. - Már a Hermész-villa is jót tenne - felelte az orvos. - Ott felségednek meglenne a nyugalma, és tiszta, jó a levegő. - Újra el kell utaznom egy kúrára, doktor? - Csak ha meggyógyult, felség - felelte a doktor. Szeretnénk remélni, hogy amennyiben felséged most belátó lesz és okosan viselkedik, sikerül megakadályoznunk egy kellemetlen, esetleg súlyos betegséget. Widerhofer doktor befejezte a vizsgálatot, és fölírta a recepteket, amelyeket majd Ferenczy Ida fog elhozni az udvari patikából. - Még egyvalamit, doktor... nos, kérem, legyen hozzám őszinte: hogyan halt meg Rudolf? - Ó, felséges asszony, egy pillanatig sem szenvedeit, ha felséged erre gondolt. Egyébként pedig mindent leírtam a jelentésemben. Fejlövés okozta a halálát. - És a bárókisasszony? - Ugyanaz. Elköszönhetek, felség? Hirtelen nagyon sürgős lett az indulás. Pedig bizonyára nem várta semmilyen más páciens... - Őfelsége bizonyára nem fog örülni a hírnek, hogy felséged megint beteg - mondta Sissynek Ida. - Maradjon most velem, Ida - kérte Sissy. - Festetics Mária majd elhozza a patikából a cseppeket. Ágyba kell feküdnöm, pedig semmi kedvem sincs hozzá. - Most engedelmeskednie kell a doktornak, és tenni, amit mondott! - Ragaszkodott Ida a doktor utasításaihoz. - Szívesen itt maradok, ha felséged így kívánja. Most hívom a szobalányokat, hogy segítsenek felségednek hálóruhába öltözni. Amikor Franzl meghallotta, hogy Sissy nincs jól, rögtön átjött hozzá megkérdezni, hogyan érzi magát. - Widerhofer doktor úgy gondolja, jobb lenne, ha 24 25 néhány napra kimennék a Hermész-villába a jó levegő miatt - jelentette Sissy a férjének.

- Ez nagyon okos ötlet volt a doktortól - állapította meg Franzl, és homlokon csókolta Sissyt. - Aludj jól, angyalom. És kérlek, ne gondolj mindig arra a szörnyűségre, ami történt. Sorsunk Isten kezében van, Sissym. Jó éjszakát! Sissy lenyelte a keserű orvosságot, és elbocsátotta Idát is. - Égve hagyom az éjszakai lámpását, felséges aszszony - mondta az udvarhölgy, majd pukedlibe ereszkedett, és kiment a császárné hálószobájából. Amikor elment és az ajtó becsukódott mögötte, Sissy felkelt, odaült a kis fésülködőasztalához, és az egyik fiókból elővett néhány papírlapot. Az éjszakai lámpását maga elé tette, és a lángocska gyenge kis fényénél szorgalmasan írni kezdett. Amikor készen lett, a másik fiókból kivett egy vaskazettát, és a papírokat abba rakta bele. Gondosan bezárta, ráfordította a kulcsot, majd a kazettát visszarakta a fiókba, a kulcsocskát pedig egy vékony láncon a nyakába akasztotta. Azután visszabújt az ágyába, de még nagyon sokáig ébren volt. A doktor tanácsát követve Sissy kiköltözött a Hermész-villába, amelyet Ferenc József külön neki építtetett, azt remélve, hogy ezzel Bécshez kötheti vándormadarát. Két nap múlva Festetics Mária ezzel lépett be 2 császárné szobájába: - Felséges asszony, Kiss báróné, vagyis Schratt Katalin szeretné tiszteletét tenni! Sissy örült a színésznő látogatásának, bár sejtette, hogy Franzl küldte utána. - Ilyen közel a városhoz, és mégis mintha egész más világban lennénk - lelkendezett Kathi. - A császárnak is gyakrabban kellene idejönnie! - Hiszen megtehetné, mégis oly ritkán jön. Ha késő éjszakáig dolgozik, akkor nincs sok értelme kikocsizni idáig - felelte Sissy. - Igen, ez igaz, és mégis sajnálatos, én legalábbis így gondolom! - Igaza van, báróné. Néha azt kívánom, hogy mi ketten, Franzl és én, egy egészen közönséges polgári házaspár legyünk, akkor lenne időnk egymás számára, és valóban azt tehetnénk, amit csak akarunk. És akkor talán Rudinkkal sem történt volna meg ez a szörnyű

dolog... Sissy lehalkította a hangját, és szomorúan bámulta a szőnyeg mintázatát. Kathi sejtette, mi megy végbe Sissyben. Tulajdonképpen azért jött, hogy kicsit felvidítsa, és elterelje gondolatait a tragikus eseményekről, most azonban látta, nem lesz könnyű dolga. Szerencsére az inas éppen behozta a teát és a kekszet, így a két hölgy leült a teázóasztalka mellé. Kathi csodálkozott, hogy Sissy nem hívta meg még valamelyik udvarhölgyét is az asztalhoz, máskor mindig ez volt a szokása; most azonban úgy látszott, nincs kedve nagyobb körben társalogni. Talán nyomja valami a szívét, amelyet négyszemközt akar vele megbeszélni?... Kathi mohón kortyolt a fűszeres teából, amely a finom kínai porceláncsészében illatozott. A meleg ital nagyon jólesett a hosszú szánkóút után. - Bárónő - kezdte Sissy hirtelen, mialatt a csöndet csak a kandallóban égő tűz pattogása törte meg - báróné, meg kell ígérnie, hogy arról, amit most önnek mondani fogok, a császáron kívül senkinek nem fog beszélni. - Megígérem - felelte Kathi egyszerűen. Sissy bólintott. Sikerült végül eldöntenie magában, 26 27 hogy Kathira bízza azt a titkát, amiről még az udvarhölgyei sem tudtak. - Napok óta - kezdte egészen halkan, mintha attól félne, hogy a falaknak is fülük lehet - egy titkos jelentésen dolgozom. - Egy jelentésen? Miről? - Arról, amiről mostanában mindannyian a legtöbbet gondolkodunk, a fiam mayerlingi haláláról! - És kinek szánja ezt a jelentést, felség? - kérdezte Schratt Katalin fészülten. - Az utókornak. A mi életünkben aligha tudhatja meg bárki is az igazságot, és annak alapján, amit eddig sikerült megállapítanom, így a legjobb! Franzlnak mindenesetre ez a meggyőződése. Megint egy kis szünet keletkezett. A báróné türelmesen várta, hogy Sissy folytatja és kiönti neki a szívét, hiszen nyilvánvalónak tűnt, hogy egyedül nem birkózik meg e teherrel. Lelki megkönnyebbülést várt ettől

a beszélgetéstől. Sissy minden szavát jól meggondolta: - Franzl úgy gondolja, hogy veszedelmes lenne, ha az igazság kitudódna. És hogy mennyire el akarja ezt kerülni, az nemrégiben puszta véletlenből jutott a tudomásomra. Felfedeztem a mayerlingi majorság építési terveit, és a Rudi megbízásából végrehajtott változtatásokét is. - A mayerlingi vadászkastélyra gondol felséged? Sissy bólintott, és folytatta: - Tudta ön, hogy Franzlnak az a terve, hogy azt az épületrészt, ahol a tragédia megtörtént, egyszerűen lebontatja? - De hát miért? - Hiszen ez világos: hogy semmit se lehessen rekonstruálni ! - Én azt hallottam, hogy abban a szobában, amelyben Rudi meghalt, emlékkápolnát szándékoznak berendezni. - Ez sokkal egyszerűbb és logikusabb lenne, de Franzl nem akarja: az épületnek ez a része teljesen el kell hogy tűnjön! Loschek szobája és a mellékszobák, az összekötő lépcsők és a folyosók is. Egy év alatt készen kell lennie mindennek. Hogy utóbb semmiféle vizsgálatot ne lehessen újra elvégezni vagy az adatok helyességét igazolni! - ulit kellene igazolni, felség? - Nos, például hogy a vallomások, amelyeket tettek, Loscheké és a többieké, nem mondanak-e egymásnak ellent. Ahogy a terveket nézem, nyilvánvaló ellentmondások vannak. De persze a terveket is eltüntetik majd! A színésznő már rég abbahagyta a tea kortyolását. Sissyre bámult, aki sápadtan és reszketve ült vele szemben. - Gyilkosság volt, báróné - suttogta Sissy - és bérgyilkosok hajtották végre! Egy létra segítségével kívülről jutottak be Rudi szobájába. Megtalálták a létrát, és a férfiak lábnyomait is! - Az ég szerelmére, felség!... és ki volt az, aki a parancsot kiadta, aki ezt elrendelte? - Ha ezt elmondanám önnek, egyikünk se lehetne többé biztos az életében...

Schratt Kataün kezében megcsörrent a csésze, ahogy lerakta az asztalra. Hitetlenkedve bámult Sissyre, aki állta a kutató pillantást. - Nem - mondta fojtott hangon. - Egészen normális vagyok, báróné. A Wittelsbachok betegsége még nem ért utol, még nem. De ebbe tényleg bele lehet őrülni, és éppen ezért kell önnel beszélnem. Nem bírom másképp ! - Felség, amit ön itt elmondott... 28 29 . . . azt jól meggondoltam, és mindent le is írtam; mindent, amit csak megtudtam. Úgy áll össze az egész, mint egy mozaikkép. Fekete kövekből, csupa-csupa fekete kőből... És pirosak is! Pirosak, mint a vér. - De hát a lány... - Vetsera bárókisasszony? Az összeesküvők nem tudták, hogy ott van Mayerlingben. A bárókisasszony akaratlan szemtanú lett, ezért kellett meghalnia. - És a búcsúlevelek? - Azokat kizsarolták. Sőt diktálták. Nyilvánvalóan erőszak hatása alatt írta őket! Rudi az elutazása előtt egész sor olyan dologban intézkedett, amely a jövőre vonatkozott. Bizonyára nem teszi ezt, ha az a szándéka, hogy megöli magát, nem? - De hát a bárókisasszony azt írta az anyjának, hogy a Dunának megy... - És Mayerling talán a Duna partján van? - kérdezett vissza Sissy élesen. - Rudi és a bárókisasszony terve az volt, hogy néhány boldog órát vagy napot együtt töltsenek Mayerlingben. Erről csak az unokahúgom, Larisch bárónő tudott, egészen röviddel az elutazás előtt beszélték meg. De az, hogy Rudi ebben az időben Mayerlingben fog vadászni, az már sokkal előtt is tudott dolog volt! - Tehát erre alapozták a tervet, a meggyilkolásának tervét? - Így igaz. Mary levélkéje az anyjának arról, hogy a Dunának megy, csak arra volt jó, hogy legyen kis "szabad" ideje, amit a fiamnak szentelhet. Anyja, a bárónő annyira szerette és elkényeztette, hogy Mary biztos lehetett benne, mindent megbocsát majd neki, ha valamilyen kifogással, magyarázkodással felbukkan újra otthon. Ez az egész nagy titokaatoskodás, sőt

minden valószínűség erint az egész íriási ötlet az unokahúgomtól, Marie Larischtól származik. Neki van érzéke az ilyen játékokhoz, végül is egy színésznő lánya! - Én is az vagyok, felség... Mármint egy színésznő - mondta Kathi kicsit megbántva. - Ó, bocsánat. Ez butaság volt tőlem. Igen, úgy látszik, túl sokat beszéltem - sajnálkozott Sissy. A színésznő pillantása a magas, íves ablakokon át a kinti télies, behavazott tájra tévedt. Idilli kép, de a Hermész-villa hangulatával a legcsekélyebb hasonlóságot sem mutatta. - Mindent felírtam, feljegyeztem, az egész anyag egy vaskazettába van zárva. A végrendeletemben majd úgy rendelkezem, hogy csak halálom után hatvan évvel lehet kinyitni - magyarázta a császárné. - Akkor majd megtudja az egész világ, hogy én mennyi mindenről tudtam! Akkor már biztos, hogy nem történhet baj... az is lehet, hogy monarchiánk sem fog létezni. - De felség... - akart a báróné tiltakozni, de Sissy leintette: - Rudi meg volt győződve róla, hogy ez így nem mehet már sokáig tovább! Mindenképpen szeretett volna valamit tenni ez ellen, változtatásokat akart bevezetni, hogy a jövőnek elébe menjen. Ez volt az igazi ok! Vannak bizonyos körök külföldön, akik már régen a megbuktatásunkon dolgoznak, és bizonyos belföldi körök is, akik nem szeretnék, ha tetterős, céltudatos lenne a következő császár. Ezek az érdekek egy pontban metszették egymást: Rudolfnak meg kellett halnia. - És az új trónörökös, Ferenc Ferdinánd... - Azzal, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös lesz, senki nem számol komolyan. Nem. Ezek a körök Ottó főherceget, Ferenc Ferdinánd öccsét, a tréfamestert szeretnék trónörökösnek. Mindenki nagyon szereti, és ő aztán biztos nem támaszt semmiféle nehézséget sen30 I 31 kinek - mondta Sissy keserűen. - Tőle semmiféle változtatást, reformot nem lehet várni, amelynek következményeképpen esetleg egyesek elveszítenék a befolyásukat... - De hát jog szerint Ferenc Ferdinándnak kellene

lennie a következő trónörökösnek... - Igen, ebben igaza van, báróné. De ön is tudja, a főherceg tüdőbeteg. El nem tudom képzelni, hogyan felelhetne meg a magas követelményeknek. Franzl egészséges, és még sok jó év áll előtte, ezt a trónörököst tehát minden valószínűség szerint túlélné. - Ennyire beteg a szegény főherceg? - Ideje legnagyobb részét szanatóriumokban tölti. Már édesanyja, az oly varázslatosan kedves és szeretetre méltó szicíliai Annunciata hercegkisasszony, akit Károly Lajos főherceg, Franzl öccse vett feleségül, már ő is ennek az alattomos tuberkulózisnak lett az áldozata, és úgy tűnik, fiát is csak sajnálni lehet, hiszen nyilvánvalóan örökölte a betegséget. Ráadásul Ferenc Ferdinánd meglehetősen nehéz ember, ez valószínűleg a betegségével van összefüggésben. Mindannyian nagyon sajnáljuk, de nem hiszem, hogy komolyan reménykedhetne abban, hogy trónörökös lesz. Amenynyire én tudom, ezek hiú remények lennének. Kathi elgondolkodott. - Akkor tehát ha egy napon Ottó főherceg lesz a császár, Ottó, a könnyelmű tréfamester, aki éppen az ellentéte őfelségének... Sissy megint finoman elmosolyodott: - Mondja csak ki nyugodtan, akkor elériék a céljukat azok, akik kitervelték a szegény fiam meggyilkolását. Igen, fején találta a szöget. Ottót könnyű irányítani, nem sokat törődne a kormányzással. Csak reprezentálna, mert azt jól tud. Egyébként pedig megtenne mindent, amit csak kívánnak tőle. Így is lesz, biztosíthátom, ő lesz a következő császár! És azt a katasztrófát, amit Rudi előre látott, Ottó nemhogy feltartóztatná, éppen ellenkezőleg, még siettetné is! - De hiszen ez rettenetes, felség... - Én nem szeretném megérni - jegyezte meg Sissy. - Vagy legalábbis nem akarok már ebben részt venni. Szeretnék elmenni, el innen, el Ausztriából! Menekülni, menekülni, érti? - Ó, igen, megértem felségedet. Az ön helyében valószínűleg én is így gondolkodnék. De azt is el tudom képzelni, ami a császár őfelsége szívében játszódik le. Nem gondolja felséged, hogy talán jobb lenne, ha most inkább maradna, mert őfelségének nagy szüksége

van önre? - De hát mit tehetek én érte igazából!? -kiáltott fel Sissy. Felugrott, és mintha kergetnék, futott az ablakhoz, ahol kibámult a behavazott parkra. - Csak annyit, hogy itt van a számára, felség... felelte Kathi halkan. A báróné hirtelen úgy érezte, hogy a császárné egyedül szeretne maradni, így hát el is búcsúzott. Sissy ott maradt az ablaknál, és figyelte, ahogy Kathi beszáll a szánkójába. A lovak nyakában csilingelő csengők hangját még sokáig lehetett hallani. A téli alkonyat lassan sötétbe borította az egész kertet. Vajon Rudiból jó császár lett volna? Okos volt, messzire tekintett, és teli volt tervekkel. De gyógyíthatatlanul beteg is volt, mint Ferenc Ferdinánd, ahogy Sissy most már biztosan tudta, ha nem is ugyanaz a baja volt. Az is lehet, hogy a Wittelsbachok betegsége is megtámadta volna. Vajon ennek a gyilkos összeesküvésnek a kiagyalói ezt is számításukba vették? És mely külföldi hatalmak jöhettek szóba? Tulajdonképpen bármelyik, amelynek nem volt érdeke, 32 33 hogy a nagy Osztrák-Magyar Monarchia még hatalmasabbá válhasson... És belföldön kik tartották a drótok végét? Ó, bizonyára sokan. Sissy becsukta a szemét, és szinte beleszédült abba, hány név jutott eszébe, és a nevek egyre csak sokasodtak. Csak most, Hermész-villai hálószobájának csöndjében tudatosult benne igazán, micsoda szörnyű veszélyek leselkednek rájuk. Így aztán a széles tömegek által oly hihetőnek tűnő mese a boldogtalan szerelemről, amely a kedves kis bárókisasszony és a császár fia között szövődött, még mindig a legjobb megoldásnak tűnt, mert ezzel azután mindenkit el lehetett hallgattatni, akinek esetleg más veszedelmes gondolatai támadtak! Szegény Mary, ott kinn a heiligenkreuzi hideg sírban; kétszeresen is megcsaltak téged, gondolta Sissy. Most már ő is belátta, hogy ezt a mesét fenn kell tartani, még ha Mary anyja hevesen cáfolta is, ahányszor csak módja volt rá. Franzl és tanácsadói ebben az esetben a lehető legjobb és legkönnyebben járható utat válasz-

tották. Egyszerűen hagyták, hogy az emberek hadd higgyék, amit olyan szívesen hittek! Közben az összes nyomot, ami bármi másra utalt volna, eltüntették. Rudolf gyilkosai már régen árkon-bokron túl voltak, és nem lehetett mást tenni, hagyni kellett őket futni, még üldözni sem volt szabad őket! Sissy most világosan látta, hogy ebben a dologban már semmit, de semmit sem szabad tennie. Hadd higgye csak mindenki, hogy a bécsi császári ház is hitelt ad ennek a szerelmi történetnek... Egyáltalán volt-e még valami értelme, hogy ő továbbra is törje a fejét mindazon, ami történt, amikor úgysem lehet semmin változtatni? A két halottat többé nem lehet életre kelteni. 4. Különös tavasz Ó, kedves Ischl! A császári villában nem változott semmi, és az ischliek is boldogok voltak, hogy viszontláthatják a császárt és a császárnét legkisebbik lányukkal együtt, olyannyira, hogy Sissynek egészen felengedett a szíve köré fagyott jégpáncél. Persze soha többé nem feledhette, hogy a családból valaki hiányzik, Rudolf, a fiú és trónörökös. A Felicitas-villa, amely nem volt messze a császári villától, újra vendégül láthatta, mint minden évben, Schratt Katalin asszonyt, noha ezúttal csak rövid időre. Katalin asszony megtett mindent, hogy a császárnét egy kicsit felvidítsa bécsi pletykáival, és így elterelje a figyelmét. A császárra is ráfért némi kikapcsolódás, de neki a kormányzás terheit Ischlbe is magával kellett vinnie. Mindenekelőtt itt volt a trónöröklés kérdése. A dolog sokkal bonyolultabbnak tűnt, mint eleinte hitte volna, mert mindenki legnagyobb meglepetésére Ferenc Ferdinánd főherceg nem értett egyet azzal, hogy őt kihagyják a trónöröklésből. Sőt éppen ellenkezőleg, mintha felébredt volna benne a becsvágy, ami azelőtt oly idegen volt tőle. - A főherceg újra szanatóriumban fekszik - mesélte Kathi. - Ezúttal Dél-Tirolban, és ahogy hallani lehet, lassan javul az állapota. Állítólag napról napra jobban van. Ezúttal mindannyian Schratt asszonynál ültek egy

kis délutáni beszélgetésre. Sissy, Gizella, aki Münchenből jött el, hogy anyját lássa, és Mária Valéria. A császár nem volt velük, dolgozott, ilyen volt az ő húsvéti szabadsága... Kathi ezúttal jobban tudta a friss híreket, mint Sissy, megvoltak a maga információs forrásai. 34 35 - Egyébként - folytatta Kathi - a dél-tiroli levegő felségednek is bizonyára jót tenne. Igen enyhe, de nagyon jó a levegő a Merán körüli hegyekben... - De hát semmi baja a tüdőmnek - közölte rögtön Sissy. - Persze, persze. És mégis... felséged nagyon keveset eszik. Felségednek erőre és nyugalomra lenne szüksége. - Franzl akarata szerint nemsokára Wiesbadenba megyünk kúrára. Ott majd összeszedem magam. - Ó, Wiesbaden! Az legfeljebb csak a sajtó miatt lesz jó, hogy megint legyen mit írniuk felségedről. Hogyha mindennap látják majd felségedet a sétányon fel-alá menni, akkor elhallgatnak az oktalan híresztelések. - Milyen híresztelések? Hogy megőrültem? - húzta el a száját Sissy. - Valóban ezt írták ezek a firkászok. Még a londoni és párizsi lapok is... - De hiszen csak visszavonultam a Hermész-villába! Nem tudnak megérteni egy anyát, aki elveszítette az egyetlen fiát?... Sissy félbeszakította mondatát, elővett egy zsebkendőt, és megtörölte a szemét, amelyet újra elöntöttek a könnyek, mint az utóbbi időben olyan gyakran. A császárné, még mindig tetőtől talpig feketében, valóban sajnálatra méltó látványt nyújt, gondolta Kathi. - Igen, ezeknek a firkászoknak semmi sem szent állapította meg. - Még egy anya szenvedése sem. Csak az a fontos, hogy szenzációs riportot írhassanak. Ismerem ezt... Én is gyakrabban szerepelek az újságban, mint szeretnék. - De hiszen önt legtöbbször dicsérik! - Sissy már visszanyerte lelki egyensúlyát. - A színikritikusok dicshimnuszokat zengenek önről. Engem viszont általában, vagy legalábbis legtöbbször, csak kritizálnak. - Ez meg fog változni, meglátja felséged, ha újra

emberek közt lesz - biztosította Kathi. - És egyébként mit szólna egy áél-tiroli utazáshoz? - Hogy találkozzam Ferenc Ferdinánddal, és kipuhatoljam a szándékait? - Sissy kitalálta Kathi legrejtettebb gondolatát. A színésznő csibészesen felnevetett. - Ugyan ki más tudná kiszedni belőle? - kérdezte vidáman. - Felségedben egy igazi diplomata veszétt el. És mi mindannyian nagyon szeretnénk megtudni, hogy Ferenc Ferdinánd miért ragaszkodik a trónörökléshez, hiszen igazán nem mondható nagy élvezetnek az uralkodás, és ezt nyilván ő is tudja. Vagy lehet, hogy közte és Rudolf között az utolsó időben szorosabbá vált a kapcsolat? - Rudi és Ferenc Ferdinánd között. . . ? Nem tudok róla, bárónő. Hogy jut ez eszébe? - Nos, éppenséggel lehetséges, hogy Rudolf valamilyen módon átadta elképzeléseit, természetesen a politikai természetű elképzeléseire gondolok, mégpedig annak, aki utána következett a trónörökösödési listán, és talán most Ferenc Ferdinánd úgy érzi, hogy kötelessége... . . . hogy megvalósítsa mindazt, amit Rudolf tervezett, amint ő maga hatalomra jut? - Végül is ez is egy lehetséges magyarázat lehet mondta Kathi. Gizellát és Mária Valériát untatta a beszélgetés. A trónöröklés kérdése és annak politikai kihatásai nem nagyon érdekelték őket. - Nem mehetnénk el egy kicsit sétálni, mama? kérdezte Gizella. Mária Valéria megkönnyebbülten sóhajtott fel, hiszen már jó ideje ide-oda csúszkált fonott karosszékében, szeretett volna felállni. - Jól van, menjetek csak. Holnap megérkezik Fe36 1 37 renc Szalvátor Ischlbe, és akkor nem unatkozol majd, igaz, Mária Valéria? A fiatal menyasszony szeme felcsillant, de azután mindketten gyorsan eltűntek a kertben. - Mennyire örül, hogy elhagy majd engem - jegyezte meg Sissy fájdalmasan. - Ez az anyák sorsa: félnevelik a gyerekeket, és azután, így vagy úgy, elveszítik őket.

- De nem - vigasztalta Kathi. - Ne gondoljon megint ilyen szomorú dolgokra. Nemsokára jönnek majd az unokák... A gondolat, hogy nagymama lesz, Sissy számára egyáltalán nem volt vigasztaló. - Csak ezt ne mondta volna, báróné - sóhajtott fel mérgesen. Májusban azután Sissy Mária Valériával és udvarhölgyeivel, Majláth Saroltával és Festetics Máriával elutazott Wiesbadenba. Reggeltől estig ott lehetett látni a sétányokon, és mégsem akartak elhallgatni a sajtóban azok a hangok, amelyek azt állították, hogy Ausztria császárnéját fia halála lelkileg is nagyon megrázta, a testi bajairól nem is beszélve. Ezekkel a híresztelésekkel szöges ellentétben Sissy Wiesbadenban újra egy kicsit kiegyensúlyozottabbnak érezte magát. Ischlben nem történt meg az igazi áttörés, pedig Franzl ezt remélte. Az még csak az első lépcsőfok volt. Valóban különös tavasz v olt 1889 májusában! Majláth Sarolta és a császárné főudvarmestere, Nopcsa báró egyaránt úgy látta, hogy Sissy állapota óriási léptekben javul, mégpedig olyannyira, hogy újra feltámadt az utazókedve is, - A napsütéses dél melege még jobbat tenne r.ekem! - jelentetté ki a császárné. - Kicsit aggódum, mert Warsberg úrtól a korfui építkezés ügyében még mindig nem kaptam levelet. A kastély épült, és Sissy vágya, . hogy elhagyja Ausztriát, ahol most még mindig minden fia halálára emlékeztette, egyre fokozódott. - Írjon felséged Warsberg úrnak - javasolta Ida. - Úgy is fogok tenni - mondta Sissy - ha ő nem jelentkezik, nekem kell ezt megtennem. Végül is a császár engedélyezte az építkezést! Ida ugyan nem volt különösebben boldog, hogy esetleg majd Korfun kell élnie, de tudta, császárnéja mellett a helye. Sissy újra belevetette magát a görög nyelv tanulmányozásába. Elővette a tankönyveit, s bár már nagyon jól beszélte a nyelvet, még mindig nem volt elégedett magával. Mint oly sok mindenben, itt is a tökéletességre törekedett. Tudta, ha Korfun akar élni, akkor jól

kell beszélnie görögül. Újra és újra Korfuról és az ott épülő álomkastélyról álmodozott, remélte, ott végre nyugalmat talál, és belső békéje is helyreáll. Ha csak eszébe jutott Korfu, máris kipirult az arca, és valósággal felélénkült. Mostanában azonban Velencéből igen kedvezőtlen hírek érkeztek. Warsberg báró, akit a kastély építése körüli teendőkkel bízott meg, komolyan megbetegedett. Nopcsa báró a legrosszabbtól tartott, de nem akarta Sissyt aggasztani, félt, hogy ezzel a rossz hírrel esetleg hátráltatja a császárné gyógyulását. Megpróbált mellébeszélni, csak annyit jelentett császárnéjának, hogy a báró egy könnyebb betegség miatt pillanatnyilag nincsen abban a helyzetben, hogy intézkedni tudjon. Sissy akárhányszor rákérdezett, mindig csak ezt a választ kapta. Végül elhatározta, valóban írni fog Velencébe. Meg is tette, és a válaszban azután olvashatta a teljes igazságot. 38 39 Warsberg báró nagyon beteg volt. Sissynek ebbe bele kellett törődnie, és gondolkodnia kellett azon, kinek adhatja át a korfui építkezés gondját. - A csillagok ellenem vannak - mondta Sissy Majlátha Saroltának - ellenséges áramlat van jelen. Ilyenkor aztán tehetünk, amit akarunk, nincsen erőnk az ilyen együttállással szembeszállni. Ön talán nem hisz abban, hogy a csillagok befolyásolják az emberek sorsát? - Nem is tudom, mit tartsak erről - válaszolta Sarolta zavarban. - A horoszkópkészítőktől és a jövendőmondóktól mindig tartottam egy kicsit, inkább nem is foglalkozom ezzel. Talán csak véletlen mindez, felség. - Véletlen? Nem, gyermekem, én nem hiszem, hogy ezek véletlen egybeesések lennének. Itt olyan erők működnek, amelyek meghatározzák a sorsunkat. Láthatatlan lények vesznek körül bennünket. Néha érzem is... - Felséged jobban tenné, ha nem foglalkozna ilyen sokat ezekkel a dolgokkal. Inkább nézzen körül, milyen csodálatos a nyíló tavaszi természet! - Igen, ebben igaza van, Sarolta. Mindez nem vezet sehova. De mégis... Tényleg úgy érzem, hogy ez az év nem lesz jó év számomra. Végül is elég rosszul kezdődött!

A mayerlingi tragikus események még mindig beárnyékolták Sissy lelkét, és sok keserű órát töltött azzal, hogy önkínzó szemrehányásokat tett magának. Mária Valéria megpróbálta rábeszélni anyját, hogy tegye már le a gyászt, ne járjon örökké csak feketében. De hiába, falra hányt borsó volt kérése. Mindig hosszú fekete ruhákban járt a császárné, arcát vastag, sötét kreppfátyol takarta el, hogy fel ne ismerhessék. Kéthárom hölgy kíséretében sétált szinte egész nap céltalanul és mégis mindig sietősen a wiesbadeni sétautavon, fehér, csipkés napernyővel. Valóban kicsit groteszk látványt nyújtott. Néha egy-egy ügyes sajtófotós magnézium villámfénye lepte meg, amelyik azonban nem volt elég ügyes, az biztos lehetett abban, hogy a képen csak a kifeszített napernyő fog látszani, mert ezt Sissy pajzsként rántotta maga elé, ha felfedezett egy fotóst. Nem adott interjúkat sem, rendkívül visszavonultan élt. Szorosabb kápcsolata udvarhölgyein kívül csak Thermoiannisz úrral, a görög tanárjával volt, és orvosával, Metzker doktorral. Amikor végre megérkezett Toszkánai Ferenc főherceg, Mária Valéria valósággal megkönnyebbült. Sajnos gyakorlatilag csak azért jött, hogy menyasszonyát és a császárnét hazakísérje Bécsbe. Különvonattal érkezett, azzal, amely Sissyt és kíséretét visszaviszi a birodalom fővárosába. Menyasszony és vőlegény boldogan borult egymás karjába. - Rettentően hiányoztál, Ferenc - vallotta be Mária Valéria. - Hát még te nekem, kedvesem - felelte a főherceg. - Annak is örülök, hogy eljöhettem Bécsből ! A császár igen rosszkedvű, úgy érzi, hogy mindenki csak nehezíti az életét. De hogy van a mama? - Ó, nem különösebben jól. A kúra sajnos nem használt igazán, a lába még mindig fáj, és elég ingadozó a kedélye. Talán mégis a javulás útján van. Nemsokára úgyis meglátod A főherceg ennek alapján rosszabbra készült fel, úgyhogy kellemesen meglepődött, amikor leendő anyósát köszönthette. Sissy éppen igen jókedvében volt, mert már örült, hogy búcsút mondhat Wiesbadennak, és az utazásnak is előre örült. Hiszen maga az utazás mindig

is több szórakozást és örömöt nyújtott neki, mint az út célja, amely leggyakrabban csalódást okozott számára. Nopcsa báró már kivitette az állomásra a csomago40 41 Kat, és most az utolsó előkészületeket felügyelte. Mindenki beszállt, a báró előrement az első kocsiba, a vonatvezetőhöz. Sissy pedig udvarhölgyeivel, lányával és leendő vejével a szalonkocsiban helyezkedett el. - Hol van az az idő, amikor még lovakat is magunkkal vittünk, például Angliába - jegyezte meg hirtelen. - De hiszen még mindig kiválóan lovagolsz, mama vigasztalta Mária Valéria. - Persze, persze, csak nem szerez annyi örömöt, mint régen, már inkább fáradság. Most szívesebben megyek gyalog, és nézem az Isten teremtette csodálatos természetet a sétaútjaimon. Viszont az a büntetésem, hogy utána Metzker doktorral kell a lábamat kezeltetnem. - A vonatablakban ülni és nézni, ahogyan a táj elsuhan mellettünk, az is szép dolog, és főleg sokkal kényelmesebb - jegyezte meg Ferenczy Ida, aki szintén elhelyezkedett az egyik nagy bőrfotelban. A mozdony leadta sípjelét, az állomásfőnökség jelt adott az indulásra, és Sissy utoljára nézhette meg a wiesbadeni szép kilátást, mert a vonat nekilódult. - Milyen jó, hogy megyünk haza, mama - örvendezett Mária Valéria. - Jó lenne, ha megint írnál egy verset. Nem ad ihletet neked ez a jó érzés? - Nem. Rudi halála óta egyetlen sort sem írtam, és azt hiszem, még sok-sok időre van szükségem, ha egyáltalán valaha újra kedvem lesz a versíráshoz. Talán ha Korfun elkészül a kastély, talán ott majd megint lesz hozzá hangulatom... Mária Valéria nem válaszolt. Megértette az anyját, aki most hallgatagon bámult maga elé, mialatt a kerekek egyenletes csattogása a fáradt Ferenczy Idát csaknem álomba ringatta. 5. A gonosz hatalmak - Warsberg báró bizonyára nem pótolhatatlan. Valaki másnak kell majd folytatnia a munkát, és a korfui kastély felséged kívánságai szerint tovább fog épülni mondta Nopcsa báró, akinek már egy csomó javaslata is volt az utódra, mivel már régebben és pontosabban

tudta, mint Erzsébet, hogy mi a helyzet Warsberg báróval. Már sokat gondolkodott azon, ki léphetne a báró helyébe. - Merre járunk? - kérdezte Mária Valéria. - Frankfurt közelében, császári fenség - közölte a báró szolgálatkészen. - A Goethe-város közelében, hogy úgy mondjam, ha megengedi. - Megengedem - somolygott a főhercegkisasszony Nopcsa báró különös kifejezésmódján. A császárné eközben gondolatban messze járt: kedvenc szigetén, Korfun. - Olyan csodálatos hely-álmodozott fennhangon. Nem szeretném, hogyha az építkezés elhúzódna. Bárki veszi át Warsberg munkáját, hozzá hasonlónak kell lennie. Hiszen a báró már csaknem úgy gondolkodott és érzett, mint egy igazi ókori görög. Ezért volt nála a legjobb kezekben az építkezés. - Biztos, hogy a jövőben is így lesz, erről kezeskedhetem - ígérte meg a báró. - Bizonyosan sikerül a legjobbat kiválasztanunk, felség, aki a leginkább. . . Óó.. . az ég szerelmére, mi történik itt? ! A következő pillanatban már a rémülten felsikoltó Majláth Sarolta ölében ült, és mivel a báró a császárné jelenlétében különösen nagy figyelemmel volt arra, hogy betartsa az etikett szabályait, márpedig ez a helyzet aztán egyáltalán nem felelt meg az udvari illemszabályoknak, mint zkit kígyó mart meg, úgy pattant fel, de rögtön újra elesett. 42 43 Sissy sem járt azonban jobban, alig tudott megkapaszkodni az asztalban, miközben Majláth Sarolta elveszítette az egyensúlyát, és rémült kiáltással terült el a szőnyegen. - Ferenc... Hol van Ferenc! ? - kiáltott fel Mária Valéria félelemmel teli hangon vőlegényét keresve, aki néhány perccel azelőtt indult el a vonat eleje, a távírókocsi felé. - Kisiklott a vonat! Te jó ég! -kiabált a báró. -Felség, az ég szerelmére, felség, vigyázzon! Megpróbálta a császárnét támogatni, de ő maga sem állt biztosan a lábán. Úgy tűnt, hogy az egész vonat imbolyog, a különböző vagonokból kiáltásokat lehetett hallani, többen a

vonatvezetőt hívták. Berendezési tárgyak és csomagok csapódtak a vagonok falához, a recsegő-ropogó ablakok előtt a tájkép vitustáncot járt. - Ó, istenem! - nyögött fel Sissy - mikor áll már meg végre a vonat? ! De még jó darabig nem ezt tette, mert a mozdonyvezető nem vette észre, hogy az utolsó kocsi, egy jól megpakolt poggyászkocsi az egyik váltónál leugrott a sínekről. Az elszabadult kerék a talpfákon döcögött, és az összes többi kocsit újra meg újra kilendítette egyensúlyából. A báró megpróbálta a vészféket elérni, de hiába. A drága kristálypoharak szilánkokra törtek a padlón, Majláth Sarolta fájdalmasan nyöszörgött. - Ferenc! Ferenc! - kiáltott Mária Valéria egyre növekvő rémülettel, miközben a vonat még mindig zörögve, recsegve-ropogva csúszkált a síneken. Sissy tudta, hogy a következő pillanatokban bekövetkezik a katasztrófa, és egy fohászt küldött az ég felé. És akkor valóban megtörtént a baj. Az utolsó kocsi kapcsolódása elszakadt, az egész kocsisor, amely most hirtelen megszabadult a visszahúzó erőtől, előrelódult, de a vonatvezető épp ebben a pillanatban vette észre a veszélyt, és fékezett. Ez a két ellentétes erő a két első kocsit levetette a sínekről, hatalmas gőzbe burkolózva és a mozdony sivítása közepette eldőltek és a vasúti töltésre csúsztak. Valamilyen csoda folytán Sissy vagonja állva maradt a síneken; a két elülső kocsi nem rántotta magával. Azoktól a kisebb károktól eltekintve, amelyeket az eddigi zötykölődés okozott, megrnenekült a katasztrófától. Most belépett a főherceg, és látta, ahogy a császárné hatalmasra tágult szemmel és mélyeket lélegezve, halálsápadtan ül a foteljában. Az udvarhölgyek a báróval törődtek, aki ugyan szerencsére nem sérült meg komolyabban, de jó néhány kék foltot szerzett. - Csakhogy itt vagy végre! - lépett hozzá Mária Valéria, és magához ölelte. - Nem történt semmi bajod? - Nekem nem. A mozdonyvezető későn vette észre a balesetet, és még majdnem fél kilométert teljes gőzzel haladt előre. És akkor... A többi mondanivalóját elnyelte a kintről behallat-

szó szörnyű lárma. Sissy kinyitotta az ablakot, és kihajolt. Látta, ahogy a szolgálók megpróbálnak a felborult kocsikból kimászni, a vonat személyzete pedig odasiet, hogy segítsen. Elöl a mozdonynál valóban igen rosszul állt a helyzet. A sebesültek jajgatva és sírva gyülekeztek a töltés oldalában. Ekkor megjelent a halálsápadt vonatvezető a császárné ablaka alatt. - Felséged jól van? Istennek hála! Van sebesült a kocsiban? - Csak apróbb bajok történtek - felelte Sissy, és Nopcsa báróra pillantott. - Hogy ennek a szerencsétlenségnek is éppen most 44 I 45 kellett bekövetkeznie...! - jajgatott a vonatvezető, aki nagyon félt, hogy mit fog ezért a császártól kapni. - Hiába, a sors ellenem van. A gonosz hatalmak kiszemeltek engem - szólalt meg Sissy vésztjóslóan. Azután becsukta az ablakot. - Törődjünk a sebesültekkel! Szükségünk lesz kötszerre, jódra és sebtapaszokra! Az apátia, amelybe az utóbbi napokban elmerült, egy csapásra eltűnt, és csodálatos tettrekészségnek adta át a helyét. - Gyerünk, gyerünk, hölgyeim! Te is, Mária Valéria! Ez a mi vonatunk, mi vagyunk felelősek az emberekért. - Papa rettenetesen meg fog ijedni, ha megtudja, mi történt. Nem szeretnék a vonatvezető bőrében lenni! - Én már a sajátomban sem érzem magam valami jól - nyögött iöl a báró. - Minden csontomat külön-külön érzem! - Azt hiszem, odakint sokkal komolyabb sebesültek vannak - emlékeztette Sissy határozottan arra, hogy nincsen egyedül. - Gyerünk és segítsünk! Ahogy kiszállt a vonatból, hogy a sebesült személyzettel törődjön, olyan volt, mint régen. Újra elfogta a tettvágy, sugárzott róla az a fesztelen természetesség, amely valaha jellemezte, amikor segíteni akart a bajba jutott embereken. "Ia most látna Zsófi néni, Isten nyugosztalja gondolta Sissy - valószínűleg megint csak húzná az orrát." Mária Valéria csak csodálkozott, amikor látta, hogy

anyja oly hosszú idő után elégedetten mosolyog, mialatt segít az egyik megsebesült vasutasnak a kezét bekötözni. - Nos, kedves barátom, lesz ez még jobb is. Hamar be fog gyógyulni - biztosította a páciensét, és rámosolygott. Az meg elpirult egészen a haja tövéig. - Felséged... A felséges asszony bekötötte a kezemet - csodálkozott, és alig akart hinni a szemének. Felséged személyesen... Ez életem legszebb napja! - Na de ilyet! - nevetett Sissy. - Ezt a napot nevezi szépnek? ! - Azzal fejcsóválva lépett a következő sebesülthöz, hogy annak is segítsen. - Mama egyszerűen csodálatos - jegyezte meg Ferenc Szalvátor főherceg, amint Mária Valériával együtt nagy kosár kötszert cipeltek. - Nézd csak meg! És milyen fürge lett! Szinte kicserélték! A báró nyöszörögve ült a fűben, és jajgatva próbálta mozgatni a lábait. Majláth Sarolta éles bordafáidalmakról panaszkodott. Sissyvel ellentétben a fodrásznője, Feifal asszony valóságos hisztériarohamot kapott, noha az égvilágon semmi baja sem történt. Kiabált, zokogott, sírt és imádkozott felváltva, senki nem tudta megnyugtatni. Mindent egybevetve, a baj sokkal súlyosabbnak tűnt, mint amilyen a val5ságban volt. Az udvari vonat utasainak sebesülései nem voltak nagyon komolyak, a legrosszabb legtöbbjüknél a sokkhatás volt, különösen Feifal asszonynál. Az egyik felborult vagon a konyha volt, ennek ablakából utolsóként a cukrász mászott elő. Rendesen átkozódott, hiszen éppen azon volt, hogy a tortát elkészítse. A hatalmas lökés miatt szakácssapkája belerepült a krémbe, arcán pedig végigfolyt a csokoládémáz. Mária Valéria volt az első, aki észrevette, és rögtön hangos hahotában tört ki. A nevetése ragályos volt, és a szerencsétlen cukrász percek alatt az általános vidámság középpontja lett. Több mint két órát tartott azonban, amíg a távírón 46 I 47 iderendelt munkások a felborult vagonokat újra a sínekre tudták állítani és a vonatot nagyjából rendezni lehetett. Rengeteg ablak kitörött, ezeket Frankfurtban

újra kellett üvegezni. Hogy ne veszítsenek túlságosan sok időt, a kocsikat bajor vagonokra cserélték ki. Az újra összeállított udvari vonat ez után a szerencsésen végződött kaland után többórás késéssel folytathatta útját Bécs felé. A császár Bécsben éppen külügyminiszterével és a protokollfőnökkel beszélte meg a német császárnál Berlinben teendő augusztusi látogatás részleteit, amikor megérkezett a hír a különvonat szerencsétlenségéről. A császár végigolvasta a részletes és hosszú táviratot, amelyben Nopcsa báró biztosította császárát, hogy őfelségének a császárnénak haja szála sem görbült. Mindenekelőtt azonban az udvari vonat "már jóvá nem tehető késését szeretné jelezni és magyarázni, hogy a már most öt órát kitevő késés valószínűleg még növekedni fog, mivelhogy tekintettel kell lenni a többi menetrendszerűen közlekedő vonat menetidejének betartására", és "a császárnéi különvonat menetidejét most újra össze kell állítani". Ezért kéri őfelségét, hogy ne nehezteljen őfelsége a császárné asszony késedelmes érkezése miatt. Ferenc József homlokát ráncolva olvasta Nopcsa báró dagályos magyarázatait, amelyben elsősorban arról volt szó, hogy a császár ne várakozzon feleslegesen a pályaudvaron, hiszen természetesen ki akart menni Sissy elé a vonathoz. - Az ég szerelmére! - mormogta a császár. - Vonatszerencsétlenség történt, az udvari vonat Frankfurtnál kisiklott, de szerencsére nem történt komolyabb sebesülés, csak az anyagi kár jelentős, a feleségemnek pedig semmi baja sincs. De vajon mi van a lányommal és a vőlegényével? Erről egyetlen szó sem áll a táviratban, cserében a legapróbb részletekig elmagyarázza, hogy miért ne menjek ki túl korán a bécsi Déli pályaudvarra! A Déli pályaudvarra? ! Ennyi türelme az ijedt, aggódó Franzlnak nem volt, le akarta rövidíteni a várakozás idejét: - Eléje megyek Hetzendorfba, ott megállíttatom az udvari vonatot, hogy Sissy kiszállhasson - döntötte el hirtelen. Hát persze, egyszerűen elébe megy a vonatnak - így Sissyt és szeretteit legalább egy órával előbb köszönt-

heti, ezenkívül megtakaríthatják maguknak a Déli pályaudvar csarnokában a szokásos üdvözlési-fogadtatási ceremóniát, amelyet oly sokan bámulnak még mindig. Csakhogy a vonat még csak Nürnberg tájékán járt, aztán Münchenben és Salzburgban is megállt, és majd csak másnap a délelőtti órákban volt várható Bécsben. A császár nagyot sóhajtva fordult újra a berlini császártalálkozó protokollkérdései felé, és elkezdték megvitatni azokat a külpolitikai kérdéseket is, amelyek a beszélgetés során felmerülhetnek. Az örökös, a megoldhatatlan Balkán-kérdésnek most is előkelő hely jutott. Gondolataiban Franzl azonban már a különvonatot követte, amelyben Sissy ült. Már csak fél füllel hallgatta, amit a két úr mondott neki, akik végül is észrevették ezt, megértően bólintottak egymás felé, hogy halasszák későbbre ezt a megbeszélést. A császár, aki különben maga volt a megtestesült kötelességtudat, ezúttal megkönnyebbülten vette e döntést tudomásul. Legszívesebben máris indult volna az udvari vonat elé, hogy saját szemével győződjön meg arról, hogy Sissynek valóban haja szála sem görbült. 48 I 49 Hat órakor megjött Kathi, hogy a délutáni teát a császárral együtt fogyassza el. - Az udvari vonattal szerencsétlenség történt-ezzel fogadta őt a császár. Kathi elsápadt. - Te jó Isterl! - kiáltott fel, kezét ijedten kapta a szívéhez. - Felség, csak nem történt valami... ! ? - Nem, nem, semmi baj sincs. Csak néhány sebesült volt, de az én szeretteimnek nem történt bajuk. Közben táviratilag többet is megtudtam a dologról. Most az egyszer szerencséje volt a feleségemnek, most talán már ön is megérti, kedves barátném, hogy milyen érzés nekem, amikor ő úton van. Kathi megkönnyebbülten sóhajtott fel. - De megijesztett, felség! Már attól féltem... - Nem, nem - intette le Franzl. - Tényleg nincs semmi baj. De ugye megért engem: abban a reményben építtettem meg Sissynek a Hermész-villát, hogy végre itt tarthatom a közelemben... - De talán majd ott délen, Korfu szigetén nyugal-

mat talál - vetette közbe Kathi. - Hiszen ez minden kívánsága, az lesz álmai kastélya! - Nos, talán, de Korfu messze van, nagyon messze Bécstől. Persze már akkor is boldog lennék, ha bárhol megmaradna hosszabb ideig. Legalább mindig tudnám, hol van. De ő folyton utazik, vagy hajóval, vagy vonattal, vagy éppen valamilyen hátasállaton közlekedik, folyton máshol, folyton új tájakon, és ezt éppen ebben a veszedelmes időszakban - sóhajtott a császár. - Talán majd ha megvalósul a korfui álom, minden egyszerűbb lesz - próbálta Kathi vigasztalni a császárt. - Ez is csak gond - mormogott Ferenc József. A legrosszabb előérzeteim vannak Warsberg báróval kapcsolatban. Nagy űrt fog maga után hagyni, ha meghal. .. - Annyira rosszul van? Ferenc József komolyan bólintott. - Úgy látszik, valóban minden összeesküdött idén a császárné ellen - jegyezte meg Kathi fejcsóválva, és ezzel épp azt mondta ki, amit Sissy is hosszú ideje érzett. 6. A menekülés Ez volt ám a viszontlátás! Amikor az udvari vonat bepöfögött a hetzendorfi állomásra, Franzl már egy ideje ott állt a peronon, és türelmetlenül kémlelte a távolt, ahol a végtelenbe futó sínpárok végén egy sötét kis pont tűnt fel, amely rohamosan nőtt. - Megérkeztek! Itt vannak! A császár kíséretében ott állt unokaöccse, a húszéves és makkegészséges, életerős Ottó főherceg. Csikorogva és gőzpamacsokat lövellve állt meg a mozdony, a különvonat vagonjainak ajtajai kinyíltak, máris kilépett Sissy. - Csakhogy újra itt vagy, angyalom! - A császár megcsókolta feleségét. - Milyen jó, hogy újra itt vagy velem! És te is, kislányom, Mária Valéria! - Ó, Franzl - sóhajtott fel Sissy fáradtan, de elégedetten, hogy újra itthon lehet. - Micsoda utazás volt! - Igen, igen, ezúttal veletek volt a védőangyalotok, de rosszabbul is járhattatok volna. Majd mindent részletesen elmeséltek otthon. Most egyenesen a Hermész-villába megyünk, ahol rögtön ki is csomagol-

hattok. Te maradsz is, ugye, Sissy, vagy...? Sissy meghallotta a kérdésben a félénk, aggódó felhangot, és gyorsan rámondta az igent. Hát persze hogy a Hermész-villába akart menni, és a Burgba majd csak akkor, ha elkerülhetetlen lesz. 50 I 51 Az úton Sissy Franzllal külön kocsiban ült. Megkérdezte, mit keresett mellette Ottó. - Ezek szerint ő a trónörökös, vagy...? - Még semmi sem dőlt el - felelte a császár egyenesen. - Hiszen ott van Ferenc Ferdinánd, akinek mint idősebbnek elsőként van joga a trónra. Csakhogy, amint te is tudod, ő beteg. Pillanatnyilag a hadtesténél van Prágában, de el kell hívatnom Bécsbe. - Ez úgy hangzik, mintha nem nagyon örülnél neki. - Sissy, mi Rudolfot arra neveltük, hogy ő legyen majd az utódom. De Ferenc Ferdinánd, Ottó és Ferdinánd, az öcsém, Károly Lajos fiai nincsenek megfelelőképpen felkészítve erre a magas hivatalra. - És mit lehet tenni? - kérdezte Sissy, mialatt a kocsijuk elgördült az integető és üdvözlő emberek előtt. - Pótolnunk kell az elmulasztottakat. Ferenc Ferdinánd is lejön Bécsbe, és akkor mind a hárman végigcsinálnak egy kemény iskolát. Akkor majd kiderül, melyikük mire képes, és hogy Ferenc Ferdinánd egyáltalán kibírja-e. - Ahogy hallom, szeretné bebizonyítani, hogy alkalmas lesz. - Ez igaz. És nem is fogom átugrani a trónörökölési sorrendben, habár ő ettől fél. Végül is minden őrajta múlik. - És mit szól ehhez Ottó? - Ó, azt hiszem, őt sokan üdvözölnék szívesen a császári trónon, csakhogy nem tudom, megvan-e benne az ehhez szükséges felelősségtudat. Ferenc Ferdinándban biztos hogy megvan, ő viszont, legalábbis attól tartok, túlságosan nagyravágyó. - Rudi is becsvágyó volt, ha arra gondolsz. - Igen, de Ferenc Ferdinánd még sokkal inkább az. Ők ketten nagyon jó barátok voltak, és cseppet sem csodálkoznék, ha Rudi... A császár hirtelen abbahagyta a mondatot, mint aki már így is túl sokat beszélt.

- Mondd csak tovább - sürgette tovább Sissy izgatottan. - Mit akartál az imént mondani? - Nos, azt hiszem... vagyis az a gyanúm... - Milyen gyanú? Rejtvényekben beszélsz, Franzl. Csak nem gondolod, hogy Ferenc Ferdinándnak bármi köze lenne Rudi halálához? ! - Nem, éppen ellenkezőleg. Azt hiszem, Rudolf halálának van köze ahhoz, hogy ennyire felébredt benne az érdeklődés. - Hogy értsem ezt, Franzl? Gondolod, hogy Rudi, amikor még élt... - Pontosan azt akarom mondani, angyalom. Rudi és Ferenc Ferdinánd nagyon szoros barátságban volt. Jól megértették egymást, és úgy hiszem, hogy Rudolf talán az én figyelmeztetéseim hatására is számolt azzal, hogy vele esetleg történni fog valami, mielőtt a trónra léphetne. - Azt gondolod, hogy Rudolf Ferenc Ferdinándnak valamiféle politikai végrendeletet hagyott hátra, amelyet Ferenc Ferdinánd nem tudna megvalósítani, ha helyette az öccse, Ottó lenne Ausztria császára? - Könnyen lehet, hogy így történt. Nem tudok semmi közelebbit, de Ferenc Ferdinánd különböző kijelentései, amelyeket a legutóbbi hetekben tett, ezt a gyanút ébresztették bennem, angyalom. - De hiszen ez nagyszerű, Franzl! -kiáltott fel Sissy lelkesen. - Nagyszerű? Szerintem rettenetes - felelte a császár Sissy legnagyobb meglepetésére. - Ezt nem mondhatod komolyan, Franzl. - De igen, komolyan mondom, Sissy. Gondolj csak bele, hogy abban a pillanatban, amint ő lesz a hivatalos trónörökös, Rudolf ellenségei mind ellene fordulnak. 52 1 53 Nem is mondott többet. Sissy fejében egymást kergették a gondolatok. Eszébe jutott a titkos vaskazettája és mindaz, amit azokban a feljegyzésekben Rudolf haláláról írt. Integetve és fejét bájosan meghajtva viszonozta az emberek üdvözlését, de egyáltalán nem figyelt oda. Franzl udvariasan szalutálva köszöntötte az üdvözlőket. Semmiféle rendőrségi kordon nem volt, csak hat lovas gárdista kísérte őket, akik azonban inkább a rendre, semmint a császári pár biztonságára vigyáztak.

Végre megérkeztek a lainzi vadaspark kapujához, amely a begördülő hintók után becsukódott. Az erdő csöndje vette őket körül, már csak a madárcsicsergést lehetett hallani, a lovak patkójának jellegzetes zaját és a kerekek nyikorgását. Egy félóra múlva - Sissy közben átöltözött és kicsit felfrissítette magát - Franzllal együtt az ebédnél ültek. Ott volt még Toszkánai Ferenc, Mária Valéria és Ottó főherceg is. Franzl, mint mindig, nagy iramban evett, és titokban többször az órájára pillantott, tudta, hogy délután már a Burgban kell lennie az audienciák miatt. Az étkezés alatt Erzsébet wiesbadeni kúrájáról és a szerencsétlen vonatutazásról esett csak szó. Ami Sissy szívét nyomta, azt nem merte megkérdezni. Nagyon jól tudta, hogy Franzl annyi ember előtt nem bocsátkozik erről beszélgetésbe, tán majd később, négyszemközt, kedvezőbb alkalommal. A titokzatos fenyegetettség most már Ferenc Ferdinándot, a lehetséges trónörököst érintette, ha valóban az a terve, hogy Rudolf pólitikai elképzeléseit valósítja meg. De hát kinek álltak ezek az útjában? És főleg kire vagy kikre nézve voltak veszélyesek? ! Aki ezeket a kérdéseket meg tudja válaszolni, az ismerheti Rudolf gyilkosait, vagy legalábbis azokat, akiknek érdekében állhatott azt az ördögi tervet kivitelezni. - Este igyekszem vissza hozzád - mondta Franzl a búcsúzáskor - és akkor majd beszélünk még a trónutódlás kérdéséről. Azzal bólintott, és beszállt a hintójába. Sissynek alig volt kapcsolata Ferenc Ferdinánddal, noha tudta, hogy a fia barátja. Talán éppen ezért és mert hasonlóan gondolkodott, mint Rudi, hirtelen nagyon érdekelni kezdte, milyen is ez a fiatalember. Milyen ember lehet? Vajon miért kedvelte Rudi? Rudolf, aki természeténél fogva inkább gyanakvó volt, meglehetősen nagy bizalommal viseltetett unokatestvére iránt. Sissy remélte, hogy a fiatal főhadnagyot nemsokára jobban megismerheti. Hirtelen rendkívül fontosnak érezte ezt. Franzl aznap késő éjjel tért csak vissza a kastélyba, a beszélgetés így elmaradt.

Május 28-án kapta Sissy a hírt, hogy Warsberg báró meghalt. Ötvenhárom éves volt. Valaki mást kellett keresni, aki folytatja a korfui álomkastély építésének irányítását. Nopcsa báró egy bizonyos Bukovich urat, egy tengerésztisztet talált erre alkalmasnak, aki nagyon jól ismerte Korfut. Habár nem volt szakember az ókori görög történelemben és építészetben sem, de az már nem is volt fontos, hiszen az Achxlleion építési tervei régen készen álltak, sőt nagyrészt meg is valósultak. Sissy már a berendezéssel és a park megtervezésével foglalkozhatott. Ferenc József örült ennek, habár a költségeknél mindig a homlokát ráncolta, de tudta, hogy az építkezés eltereli Sissy figyelmét. Kathi is úgy vette észre, hogy Sissy lelkileg lassan jobban van. A színésznő mostanában gyakran volt a Hermész-villa vendége, ebédre vagy vacsorára is. Kathi sokat mesélt a bécsi eseményekről, így a császári pár nyomon tudta 54 55 követni a város mostanság igen nyugtalan életét. Politikai ellentétek feszültek a szociáldemokraták és a német nacionalisták között, s az gyakran tettlegességgé fajult. Ezen a napon is együtt ebédeltek Kathival, aki elszomorító hírekről számolt be nekik. "Micsoda világban élek én - kérdezte magától Sissy. - Menekülök, ami elől csak tudok!" Azt tervezte, amint lehet, útnak indul. Szégyellte magát emiatt, de már tisztában volt azzal, hogy ő csak szabad madárként tud élni! Szegény Franzl! Sissy átnyúlt az asztal fölött, és megfogta férje kezét, aki rápillantott, és pontosan tudott olvasni a tekintetében. Látta, hogy Sissy némán a bocsánatát kéri. Úgy látszott, hogy meg is bocsát neki, megérti. Megszorította felesége kezét, és elmosolyodott. Igen, tudta, hogy megint menekülni készül, a gondolatai elől, a félelem elől, hogy őt is utoléri a Wittelsbachok betegsége, bár ezt soha nem vallotta volna be magának. Vajon Korfun, ahová annyira vágyott, az Achilleionban, amelyet ott építtetett, álmai kastélyában - vajon ott majd megtalálja nyugalmát? Időnként Sissy kételkedett ebben.

És megint elérkezett a nap, Sissy ott ült a vonatban, a madár kiterjesztette szárnyait. Igen, menekülni akart, de akárhová utazott, nyugtalanságát mindenhová magával vitte. Azok a kérdések, amelyek Bécsben kínozták, akár Rudolf hálálát, akár bármi mást illetően, mindenhová követték. Ischlben és Korfun is néma kísértetek álltak az ágya mellett, és napközben is üldözték és kínozták lelkét. Alighogy megérkezett Sissy Korfura, máris ment a levél Possenhofenbe, hogy oda szeretne menni látogatóba. A kedves, jó öreg Possi vastag falaival úgy fogadta, mint hazatérőt, és egy kis nyugalmat és erőt tudott neki adni. Ezen a nyáron Gasteinba is ellátogatott a császárné. Sokáig állt a zúgó, fehéren fröcskölve aláömlő vízesés előtt, és egy sötét gondolat merült fel benne: "Az egész szenvedésnek véget lehetne vetni, csak egy kis lépést kellene tennem, levetni magam a mélybe, és mindennek vége lenne!" Mária Valéria, aki elkísérte erre a gasteini kirándulásra, kitalálhatta a gondolatait, mert hirtelen érthetetlen félelem szorította össze a szívét. - Mama - próbálta meg felhívni magára anyja figyelmét, mert Sissy mereven bámult a lezúduló vízbe. - Mama! Nem megyünk tovább? Sissy sóhajtva pillantott föl. - Igen, menjünk tovább... Vonszoljuk magunkat tovább, mondjuk inkább így. És cipeljük magunkkal, amit Isten ránk szabott. - De mama! - szólt a lánya feddőleg. - Inkább így mondjuk: amivel Isten megajándékozott bennünket, hiszen itt vagyunk mi ketten egymás számára, hát nem igaz? Te énértem, én pedig teérted, papa pedig mindkettőnkért és Gizelláért is! - A papa sok mindenki számára van. Csaknem negyvenmillió ember számára! Akkor pedig nekünk nem sok marad belőle, igaz? -kérdezte Sissy fájdalmas mosollyal, de végre ellépett a korláttól, amelynek eddig nekitámaszkodott. - Nem szabad így beszélned, mama - fenyegette meg Mária Valéria tréfásan az ujjával. - Igen - bólintotr Sissy. - Hálátlan vagyok, tudom. 56 57

7. Dél-Tirolban "Akhilleusz Thetisz istennő és Péleusz fia, Zeusz főisten ükunokája volt. Gyors lábú és szőke fürtű, ő volt a legbátrabb és leghősiesebb görög. Az ellenségei féltek tőle, de mindenkinek jó barátja volt, aki szerette, nagylelkű volt, és jámbor. Kedvelte a küzdelmet és a hírnevet, a versenyt és az éneklést is. Hogy sebezhetetlenné tegye, anyja, az ezüstlábú Thetisz istennő megmerítette az alvilági Styx folyóban, csak egyetlen pont maradt a sarkán sebezhető, amelyet nem ért a szent víz. Csak egy isten győzhette le!" Erzsébet lelkesen, félhangosan olvasta magának a görög hős történetét. Görögül olvasta, hisz a nyelvet már tökéletesen beszélte. Homérosz Iliászát, ezt a gyönyörű eposzt, amelynek hőse Akhilleusz, már majdnem kívülről tudta. Minden mást is elolvasott, amit valaha Akhilleuszról írtak. A korfui Achilleionnak egy napon az ő felszentelt templomának kell lennie. Ez a görög hős időközben néma és láthatatlan társa lett, már Bécsben is, pedig még készen sem volt az Achilleion, és Sissy nem is tudta, mikorra lesz készen. Azt már elhatározta, hogy a kastély parkjában halott fiának szobrot állíttat. És természetesen kedvenc költőjének, Heinrich Heinének is. Mialatt a korfui építkezés újra jó ütemben látszott haladni, Sissy Magyarországról szomorú híreket kapott. Erdélyi birtokán haldoklott Andrássy gróf. Rákja volt, és az orvosok tudták, nincs sok ideje hátra. Andrássy mindig nagyon sokat jelentett Erzsébetnek. Igazi hazafi volt, aki a hazájáért vagyonát, vérét vagy szabadságát is kész volt feláldozni. Most, hogy komoly betegségéről hírt kapott, Sissy 58 nagyon megrendült. Azonnal íróasztalához ült, és távoli barátjának vigasztaló és bátorító sorokat írt. Andrássy hosszú ideje visszavonult birtokára. Már régen nem volt az a tüzes forradalmár, aki az eszmékért harcolt, hanem egy ősz hajú, az élet szenvedéseitől megjelölt, beteg, idős férfi. De eszméit mindvégig megőrizte. "A sors, úgy látszik, mindenkit elrabol tőlünk, akit szeretünk" - gondolta magában Sissy.

- Vele együtt meghal a remény is, hogy lesz valaha egységes, egyesült Ausztria-Magyarország - mondta, amikor Franzl augusztusban eljött hozzá látogatóba, hogy, mint minden évben, Ischlben ünnepeljék meg a császár születésnapját. - Sápadt vagy, angyalom - állapította meg Franzl gondterhelten. - Megint csupa szomorú gondolatnak adtad át magad. Szegény Andrássy gyógyíthatatlan betegségén te sem tudsz változtatni. - Ő volt az egyetlen igazán őszinte barátom mondta Sissy szomorúan. - Nos, ez azért talán túlzás - ellenkezett a férje rosszallóan. - Sokkal több barátod van, mint hinnéd, Sissy. Egyébként nem tenne jót, ha néhány napra elutaznál Dél-Tirolba? Merán szép környéke biztosan jót tenne. Sissy bólintott. - Jó, elutazom - közölte. - És hogy van Ferenc Ferdinánd? - Egészségi állapota rohamosan javul. Hihetetlenül erős akaratú, az biztos. Ha így folytatja, mindenképpen számolnunk kell vele a trónutódlásban. Rudolf haláláról már nem beszéltek, szinte félve kerülte mindenki a témát. Természetesen a gyanúsítgatások, pletykák és spekulációk azóta sem csitultak el. Néhány hét múlva Sissy Meránba utazott. Mária Va59 léria és néhány udvarhölgye kísérte el. A Sacré Coeurkolostor kertjében a nővérek temetőjében felkereste Mayer anya sírját, aki valaha a bécsi Sacré Coeurben élt. - Mayer anyával - mesélte Sissy a lányának, miután letette virágcsokrát az egyszerű sírra - sokat beszélgettünk rólad is, gyermekem. A jó tanácsainak, azt hiszem, mindketten nagyon sokat köszönhetünk. Melegszívű, kedves és jámbor asszony volt, valódi anya. . . Mária Valéria attól félt, megint szomorú gondolatok fogják el Sissyt, ezért kérte, hogy induljanak vissza a kastélyba, ahol laktak. Sissy mindenáron inkognitóban akart máradni, és megkövetelte, hogy Hohenembs grófnénak szólítsák. Csakhogy ez az inkognitó igencsak gyenge lábakon állt, mert még a hegyi túrákra szerződtetett helyi ve-

zető is kicsit körülményesen felséges grófné asszonynak szólította Sissyt, aki ezért mindig mérges volt. A meráni napokban Sissy rengeteget sétált a hegyekben, az utolsó napokon már csak a hegyi vezető kíséretében, a többiek kidőltek mellőle. Maga a vezető is csodálkozott, hogy a "császári grófné asszony" milyen ügyes és kitartó. Az is nagyon tetszett neki, hogy a szamarakkal is jól tud bánni. Gyakran előfordult, hogy már napkelte előtt egy órával elindultak, és Sissy mindannyiszor boldog volt, ha a felkelő, vörösen izzó napkorong csodálatos látványát az egyik havasi legelő kis alpesi kunyhója elől szemléihette. A vezető a környék összes kunyhóját jól ismerte, és természetesen az ott dolgozó kaszáló, szénagyűjtő asszonyokat is. Így aztán mindig megszervezte, hogy valahol kiadós, finom, természetes reggeli várja őket, és nem engedte, hogy a császárné kéresse magát, amikor a tejjel, ropogós parasztkenyérrel, rántottával és szalonnával megterített asztalhoz ültek. Sissy nem is kérette magát. Így aztán Dél-Tirolban napról napra egészségesebb lett, és amikor Franzl megérkezett, meglepődött, micsoda változáson esett át. Semmi más nem emlékeztette már a szomorú hangulatokra és a depresszióra, mint a fekete ruha, amelyet persze még mindig viselt. - Sissy, angyalom - kiáltott föl, és üdvözlésképpen hódolattal kezet csókolt a feleségének. Ezúttal a császárnak volt sok mesélnivalója a Bécsben történtekről. - Most pedig mindjárt jö utat is kívánhatsz nekemvette át végül a szót Sissy - mert néhány nap múlva elhajózom Korfura, szeretném látni, minden rendben megy-e. - Hát én is szeretném egyszer látni, mi épül ott vallotta be Franzl. - Akkor gyere velem! - Tudod, hogy ez nem megy, angyalom. Éppen csak ide tudtam ugrani hozzád. Magyarországon megint nagy az összevisszaság, és Andrássyra már nem számíthatok, hogy lecsillapítja a kedélyeket. - Annyira rosszul van? - Igen, Sissy. Talán csak pár hete van hátra az orvosok szerint.

- De hát ez borzasztó! - Igen, és most látom csak, hogy mekkora segítség volt nekünk. Ő legalább őszinte hazafi volt, akinek nem a személyes előnyök számítottak, hanem valójában a hazáját kívánta szolgálni. - Ér mindig ilyennek ismertem - állapította meg Sissy. - Igen. Ti ketten jól megértettétek egymást. - Nagyon fog hiányozni. Szegény grófnő! Gon60 61 doskodnunk kell majd róla. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit még Andrássyért tehetek. A császár helyeslően bólintott. - Tehát máris indulsz Korfura - mondta. - És hogy lesz idén karácsonykor? - Természetesen együtt leszünk. - Kedves Gödöllőnkön, mint minden évben, angyalom? Sissy elgondolkodott. - Mária Valéria és Ferenc eljegyzésének az évfordulója lesz. - Igen, és akkor Gödöllőn voltunk - egészítette ki Franzl. - És Rudi is ott volt velünk... Nem, idén nem akarok Gödöllőre menni. Ez a karácsony nem lehet ugyanolyan, mint az előzőek. Egészen másmilyen lesz. - De Sissymi - Nem. A gyászév nem telt le, még nem, és ez lesz az első karácsonyunk nélküle. Nem is tudom, hogy fogom kibírni. Ne menjünk Gödöllőre, kérlek szépen, ezúttal semmiképpen se legyünk Gödöllőn ! - Akkor maradjunk Bécsben - döntötte el Franzl egy kicsit megzavarodva és elkedvetlenedve. - A veszteségünk óriási volt, Sissy, de kérlek, most már ne izgasd magad. A kilátás, hogy a közelgő karácsonyi ünnepeket a bécsi Burgban kell eltöltenie, nem nagyon lelkesítette Sissyt, de jobb megoldás nem jutott az eszébe. Franzl ugyan sosem vallotta volna be, de a fia halálán érzett fájdalom mélyen ült az ő szívében is. Dolgozószobájában gyakran lepték meg szomorú gondolatok, ha eszébe jutott Rudolf, és ilyenkor nagyon fájlalta azt is, hogy Sissytől oly távol került. Ilyenkor csak

Kathi hozott valami vidámságot magányos életébe, és talán egy kis bátorságot is ő öntött belé. Mintha Sissy kitalálta volna, mire gondol, megkérdezte - És ő hogy van? - Kicsoda? - kérdezte felpillantva a császár. - Hát Kiss báróné. - Kathi? Ó, ő jól van, mindannyiunk közt a legjobban. Szállítja a legújabb bécsi pletykákat és vicceket. - Néha arra gondolok, hogy a bárónéval jobban megérted magad, mint velem. - Ez nem rajtam múlik, angyalom... egészen biztosan nem. Csak egy kicsit gyakrabban kellene velem lenned, senki fia nem lenne nálam boldogabb! A császár fölállt, és mérgesen az ablakhoz lépett. Sissynek igazán nem volt oka a féltékenységre. Ha volt valami, ami a szó legszorosabb értelmében elválasztotta tőle a feleségét, akkor az éppen az ő nyugtalan bolyongása volt, a menekülése önmaga elől. Franzl rosszkedvűen és csalódottan utazott vissza néhány nap múlva Bécsbe, hogy újra belépjen hivatala taposómalmába. De előbb még Sissy ígéretét vette, hogy az asszony karácsonyra, sőt legkésőbb decemberre újra Bécsben lesz. Sissy érezte, hogy ennyivel tartozik férjének, családjának. - Egészen biztosan jövök, számíthatsz rá, Franzl ígérte meg. Sissy és Mária Valéria kikísérte a császárt az állomásra. Ahogy a vonat kidöcögött, integettek is utána. - Szegényfranzl-sajnálkozottsissy.-Azthiszem, nem sok szerencsét hozok neki, nem tudom boldoggá tenni. Jobb asszonyt érdemelt volna, mint én. - Mama, ilyesmire gondolnod sem szabad! - kiáltott fel Mária Valéria döbbenten. - Hiszen tudod, hogy ő csak téged szeret! 62 I 63 - És a báróné? - kérdezte Sissy kétkedve és keserűen. - De hiszen te magad hoztad össze őket! Azért, hogy papa ne legyen annyira egyedül, és te gondtalanul utazgathassál... Most igazán boldognak és elégedettnek kellene lenned, mama. Újra elutazhatsz kedvenc

Korfudra, míg a szegény papa az örökös aktáihoz és megbeszéléseihez térhet vissza. Sissynek mosolyognia kellett: - Igazad van. Szidjad csak meg anyádat, ezúttal megérdemli... 8. Karácsony Rudolf nélkül "Kérem, hogy a jövőben a személyemet érintő minden névnapi és születésnapi szerencsekívánatoktól, valamint bármilyen más jókívánságoktól tekintsenek el." A császárné titkársága készíttette a bécsi Burgban ezt a levelet Sissy szigorú kívánságára, és szétküldte az összes nagyhatalom bécsi képviseletére, valamint az osztrák állam külföldi követségeire. - Ebben az évben meghalt a boldogságom - magyarázta Sissy. - Remélem, lesznek annyira tapin.tatosak, hogy megértik ezt, és tekintetbe veszik kívánságomat. A gyászévnek gyászévként is kellett befejeződnie. A korfui látogatás egészen rövid volt. Az építkezés jó ütemben haladt. A már teljesen készen levő teraszról csodálatos kilátás nyílt, ám az őszies idő nem volt alkalmas arra, hogy igazán élvezni lehessen. Sissy az itt dolgozó szorgalmas mesterembereknek csak elismerését tudta kifejezni. A császári jacht, a Miramar raktártereiből sok szobrot emeltek ki, amelyeket mind az Achilleionban vagy a parkjában akart Sissy felállíttatni. Sissy mindenhol ellenőrizte, hogyan halad az építkezés. Itt-ott még elmondta újabb kívánságát és ötleteit, végül is abban a meggyőződésben hagyhatta el a szigetet, hogy Bukovich úrnál minden a legjobb kezekben van. Karácsonyra mindenképpen otthon akart lenni, de még maradt egy kis ideje, elhatározta hát, hogy elhajózik Karthágóba. Nagyon szerette a tengeri hajóutakat, ez jó alkalom volt most. Amikor a Miramar Karthágóban felszedte a horgonyát, és Sissy már-már célba ért, hirtelen türelmetlenné vált. Attól félt, nem érnek időben Bécsbe, ahogyan Franzlnak megígérte. Sissy nevenapja, november 19-e csendesen múlt el, ahogyan ő maga kívánta. Most már a karácsonyi ünnepeken kellett gondolkodnia. - A Burgban vagy Schönbrunnban tölteni a kará-

csonyt nincsen nagyon kedvemre - mondta. - És egy karácsonyfás, ajándékozós, igazi ünnep valahogy idén nem is illendő. - De hát felséged nem okozhat ekkora csalódást a család többi tagjának - vetette ellen Festetics Mária. Hiszen a karácsony karácsonyfa nélkül nem is igazi ünnep. És bizonyára mindenki nagyon várja már! - A férjem, a családom tagjai és én még a gyászévet töltjük - emlékeztette Sissy szomorú pillantással az udvarhölgyét. - És minél inkább közeledik a karácsony, annál közelebb van Rudolf halálának évfordulója, január 30-a is. Ettől a naptól már előre rettegek . . - De fenség: Ne adja át magát megint ezeknek a borongós gondolatoknak - kérlelte Sarolta. - Nem, nem - hárította el Sissy, és végigsimított a homlokán, mintha ezeket a gondolatait szerette volna 64 65 eltörölni. - Egy mindenesetre biztos: idén nem fogunk Gödöllőn karácsonyozni. - Az ottani, környékbeli emberek nagyon szomorúak lesznek, hiszen a gödöllői karácsony valóságos hagyomány lett - emlékeztette Festetics Mária. - Idén pedig másképpen lesz - ellenkezett Sissy. Ez az év nem olyan, mint a többi. Talán majd később, egyszer megint ott ünnepeljük a szentestét. És mialatt a tenger örökös egyhangúsággal ringatta a büszke fehér hajót, Sissy a korlátra támaszkodva pillantott a végtelen messzeségbe. - Karthágó - mondta félhangosan saját magának valaha oly büszke voltál, és végül leromboltak. Ami megmaradt, az szinte csak a pusztaság... Két nappal Mikulás előtt, 1889. december 4-én futott be Sissy udvari vonata a bécsi Déli pályaudvar csarnokába. Franzl, a főhercegek, köztük Toszkánai Ferenc és a fiatal Ferdinánd állt a peronon. Csak Rudi hiányzott. - Isten hozott idehaza, Sissym - üdvözölte Franzl, és máris védelmezően a karjába szorította, amikor észrevette, hogy felesége egészen elgyengült, ahogy végigpillantott azoknak az arcán, akik kijöttek üdvözölni őt. - Gyere - sürgette a császár - ne gondolkodj el

azon, angyalom, hogy ki nincs itt. Hozzá kell ehhez szoknunk. És nem akarom, hogy mindenki bennünket bámuljon. Sissy bátran bólintott. Elfátyolozott arcán azonban könnyek csorogtak végig. Szerencsére senki sem látta. Érezte, hogy Franzl pontosan felfogta, mi játszódik le benne. A pályaudvar teli volt emberrel, akik szerették volna viszontlátni császárnéjukat, és valahogyan részvétüket is kifejezni. Franzl gyorsan végigvezette feleségét a kis folyosón, amelyet számukra nyitottak a tömegben, hogy a jelenetet minél jobban lerövidítse. Kint a karácsonyra készülődő város hidege fogadta őket. Beszálltak az udvari hintóba, Sissy Franzl mellé, velük szemben Ferenc Szalvátor és Mária Valéria. Az emberek integettek, a sisakos rendőrök szalutáltak. - Hogy vagy, angyalom, hogy sikerült az utazás? érdeklődött Franzl. - Jól - felelte Sissy röviden. - Örülök, hogy ezt hallhatom. - Tudsz valami közelebbit Andrássy állapotáról? - Csak annyit, hogy attól tartanak, az idei lesz az utolsó karácsonya. - Írni fogok neki újra - határozta el Sissy. - És hogy állnak a dolgok Korfun? - Talán tavasszal be tudok költözni. Nagyon elégedett vagyok. - Ennek örülök - szögezte le Franzl. - Karácsonykor lesz egy éve, hogy a gyerekek eljegyezték egymást. Tudsz már valami pontosat az esküvő idejéről? Franzl bólintott, de nem mondott közelebbit. - Sokszor irigyellek, Sissym. Úgy szeretném, ha néha én is itt hagyhatnám ezt az egészet, és elutazhatnék. - Talán majd a párizsi világkiállításon pihenhetsz egy kicsit. - Odautazzak, hogy megnézzem azt az őrült új tornyot, amelyet a franciák erre az alkalomra építenek? Hiszen tudom, egy bizonyos Eiffel úr csupa vasból építi, állítólag háromszáz méter magas lesz! - A technika sok mindenre képes - jegyezte meg Erzsébet.

- Az emberek jobban tennék, ha nem értékelnék túl a képességeiket - felelte Ferenc József. - Egy nap 66 I 67 még belebolondulnak nagyzási hóbortjukba. Gondold csak el, több mint kétszer olyan magas lesz, mint a Stephansdom tornya. A város a szürke mindenféle árnyalatában suhant el mellettük. A fákon már nem volt levél, az emberek télikabátokba és bundákba burkolózva jártak az utcákon. A Burg Sissynek még ridegebbnek tűnt, mint máskor, hiszen nemrégen még a Földközi-tenger napsütötte végtelenjét élvezhette. Franzl elkísérte Sissyt a lakosztályába. - Itt legalább jól befűtöttek - állapította meg Sissy elégedetten. - Talán inkább a Hermész-villába vagy Schönbrunnba mennél? - Nem, Schönbrunn most hideg és a villa túl magányos. Azt hiszem, egészen jót fog tenni, ha itt maradok a városban. - Én is így gondoltam - bólintott Franzl. - Akkor az ebédnél találkozunk, angyalom. Azzal átment a birodalmi kancelláriára, ahol már várta valamelyik miniszter; hogy a folyó ügyekről tájéköztassa. Sissy még csevegett egy kicsit a jegyespárral, azután elengedte udvarhölgyeit, hogy szobáikba vonulhassanak és átöltözhessenek. Sissynek egy teljesen külön gardróbszoba állt rendelkezésére. A szekrények telis-tele voltak azokkal a holmikkal, amelyeket korábban oly szívesen hordott. Gyönyörű szép s drága estélyi, ünnepi öltözetek voltak köztük, amelyeket a hivatalos fogadásokra és bálokra készíttettek. Mária Valéria észrevette, hogy anyja tanácstalan pillantást vetett a szekrények tartalmára. - Mit csináljak itt ezekkel? - kérdezte hirtelen a lányához fordulva. - Már nincsen szükségem rájuk, egyiket sem fogom fölvenni. - De mama! - kiáltott fel ijedten Mária Valéria. Ezt nem gondolhatod komolyan! - Én nem változtatom meg minden nap a véleményemet és a döntéseimet - közölte Sissy, majd kese-

rűen hozzátette: - Elhatároztam, hogy ezentúl csak feketében járok, ezt ti is tudjátok. lagy azt hittétek, nem mondtam komolyan? - Nem, mi csak azt hittük, vagyis azt gondoltuk... - Akkor tévedtetek. A gyászév letelte után is csak feketét viselek majd, ahogyan egy anyához illik, aki elveszítette egyetlen fiát, aki ráadásul a trónörökös volt. Még ezen a napon elhatározta, végleg megszabadul ezektől a holmiktól. Nem is maradt sok a szekrényekben, Sissy mindent elajándékozott a szegényházaknak és a jótékonysági alapítványoknak. Semmit sem tartott meg azokból a ruhákból, amelyek élete vidám pillanataira, boldog ünnepeire emlékeztették, egyetlenegyet sem, amelyek a gyönyörű császárné elragadó báját még jobban kiemelték. Lánya és az udvarhölgyek egyformán kétségbe voltak esve. Még Franzl is túlzásnak találta, de Sissy ragaszkodott hozzá. - Ami pedig az ez évi karácsonyi ünnepet illeti, van egy javaslatom - mondta Sissy a férjének, amikor Mikulás napján a családi asztalnál ültek. - Hát, halljuk - biztatta Franzl. - Nem szeretnék Bécsben maradni. Azt javaslom, utazzunk el Miramarba. Ez ugyan meglehetősen szokatlan ötlet volt, de Franzl mégis rábólintott: neki végül is minden megfelelt, ha Sissyvel együtt lehetett. - És nem lesznek ajándékok - közölte Sissy röviden és szigorúan. - Én sem fogok senkit megajándékozni. 68 69 Mária Valéria és Franzl csak a fejét csóválta. Szegény lány szerette volna eljegyzésének az évfordulóját megünnepelni, de hát erről a miramari kastélyban szó sem lehetett. Valériának az volt az érzése, hogy anyjából jeges, kísérteties hidegség árad. Hová lettek a gödöllői kedves, meghitt családi ünnepségek? Vajon örökre elmúltak? - Semmi okunk az örömre - szögezte le Sissy keményen. - De igen - felelte Frarizl rövid gondolkodás után mindenki nagy meglepetésére. - Krisztus született. - Ez igaz. De más örömünk nincs - mondta Sissy. Ebben az évben a karácsony nem lesz olyan, mint

máskor volt. Mások ünnepelhetnek, nekünk nem illik. - Miramarban úgysem lesz hangulatunk hozzá mormogta Franzl, mert eszébe jutott halott bátyja, a boldogtalan Miksa, aki onnan indult el oly tragikus mexikói kalandjára. Ferenc Józsefnek Miramarban mindig erre kellett gondolnia. A császár úgy érezte, hogy Sissy javaslata, hogy a karácsonyt ebben a rideg házban töltsék, önkínzó és kegyetlen volt. Az a mód is, ahogyan Sissy gyönyörű ruhatárát elintézte, önbüntetésnek tűnt a császár előtt. Nem kételkedett abban, hogy felesége vétkesnek érzi magát Rudolf halálában, és úgy érzi, vezekelnie kell ezért. Franzl mégis azt kérdezte magában, vajon Kathi hogyan reagált volna. Az biztos, hogy a ruhatárát nem ajándékozta volna el, és sohasem lett volna képes úgy dönteni, hogy ezután már élete végéig feketében jár. Most, hogy Sissy végre itthon volt mellette, Ferenc Józsefnek igazán boldognak kellett volna lennie. De nem volt boldog. Legszívesebben most is átment volna Kathihoz egy barátságos haboskávés uzsonnára és beszélgetésre. Vajon bűn ez? Az uzsonna végül is létrejött, persze a Burgban, és Franzl nem mulasztotta el tudatni Sissyjével, hogy kifejezett kívánsága, hogy ő is részt vegyen rajta. Ez felelt meg a korrektségről alkotott felfogásának. Sissy volt az az asszony, akinek az ő oldalán van, vagyis lenne a helye. Ő itt a háziasszony, nem pedig Kiss báróné. Ahogyan várható volt, Kathi sem helyeselte a mintmari karácsony ötletét. - Felség, megéri egyáltalán két-három napra olyan messzire elutazni? - kérdezte Sissytől. - Mi lenne, ha inkább Ischlbe mennének, az mégiscsak közelebb van és sokkal barátságosabb! - Éppen azt nem akarom, hogy barátságos legyen Sissy valósággal megmerevedett. - De hát mindenki más ezt szeretné - jegyezte meg Kathi fejcsóválva. - Hiszen ez a természetes. Bármennyire örömtelenül tölti és tölteti el a többiekkel is a karácsonyt, attól még senki sem támad fel. A császár egy szót sem szólt, gondolataiba merülve a morzsákat rendezgette az asztalon. - A kastély termei valószínűleg jéghidegek lesznek-

folytatta Kathi egy kis szünet után. - Bizonyára nem lesz könnyű felfűteni és melegen tartani őket. Van-e egyáltalán tüzelő? Természetesen mégiscsak elutaztak, és Kathinak bizony igaza lett. A termek jegesen hidegek voltak, hiszen az egész kastély, amelyet szinte sohasem használtak télen, nem volt erre berendezkedve. Még Sissy is, aki pedig sokkal gyakrabban volt itt, mint Ferenc József, hiszen tengeri kirándulásai kiindulópontjának használta, alig tudta elviselni a kastély nyomasztó légkörét. - Potsdam óta - mormogta Franzl dideregve - sehol sem éreztem magam ilyen kényelmetlenül és rosszul. És éppen itt akarták a karácsonyt ünnepelni! Vagyis csak eltölteni, hiszen nem lesz ünneplés. Míg a kör70 ! 71 nyező templomokban ünnepre harangoztak, az egész császári család a kastély kápolnájában térdelt a karácsonyi misén, amely egyben gyászmise is volt, azután csöndben és nyomott hangulatban ültek a nagy asztal körül. Azt ugyan Sissy rendeletére ünnepien megterítették, de nem volt feldíszítve. Az étkezés is ünnepi volt - de ez volt minden. Nem volt karácsonyfa a kastélyban, nem voltak ajándékok, és egyetlen karácsonyi gyertya sem égett. Mária Valéria hirtelen zokogásban tört ki, vőlegénye kivezette az ebédlőből: Sissy némán és mozdulatlan arccal ült az asztalnál. Senki sem mert beszélgetést kezdeményezni. A hideg tenger a kikötő falát csapkodta, a szél a kastély bádoggal fedett tornyait rázta. Sissy szobájában egyetlen gyertya égett Rudolf képe előtt. Franzl karácsony másnapján délután ott találta a kép előtt, mélyen gondolataiba merülve. - Lassan gondolnunk kell a hazautazásra - emlékeztette a császár. Sissy bólintott, és hirtelen megkérdezte: - Milyen most Mayerling? - Hogyhogy milyen? Bizonyára ott is hó van - felelte Franzl zavartan. Sissy bosszúsan felállt: - Tudod jól, mire gondolok - mondta egy kicsit hevesen. - Már lebontották azt az épületrészt? A császár rosszkedvűen rágyújtott egy szivarra. - A kápolna készen áll - közölte. - A kápolna, ame-

lyet azon a helyen építtettem fel, ahol történt... - Hogyan? Már készen is áll? -csodálkozott Sissy. Semmi sem maradt meg a régi épületből? Kő kövön nem maradt? A császár nagyon is jól hallotta a gúnyt a hangjában, de nem volt kedve vitába szállni. - Nem - felelte szárazon. - Az emlékkápolna készen áll, de még nincs felszentelve. - És mikor lesz? - Rudi halálának napján. És mindketten oda fogunk utazni. Ez keményen hangzott, mint valami parancs - és az is volt. Sissy engedelmesen bólintott. - Jó - felelte. - És a ház többi része? Azzal mi a terved? - A karmelita rendnek adtam át. - Nagyon jó! - Sissy most már valóban gúnyolódott. Férje végtelenül szomorú pillantást vetett rá, megfordult, és szó nélkül elhagyta a szobát. Kint a jéghideg folyosón mélyet sóhajtott. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogyan juthattak ide Sissyvel, hogyan távolodhattak el ennyire egymástól. Miképpen lehetséges, hogy Rudi halála ilyen borzasztóan kifordította önmagából? A vidám, életigenlő bajor kislányból idegroncs lett, aki önmaga árnyéka csak! Sűrű füstfelhőt eregetve, lassan lépdelt saját szobája felé, ahol a személyzet újra csomagolt. Az utazóládák fele amúgy is a vonatban maradt. Kathinak igaza volt, erre a rövid időre valóban fölösleges volt annyit utazni. - Talán - mormogta maga elé - talán Korfu segít majd neki, hogy újra magára találjon... Erre a karácsonyra biztos, hogy mindenki sokáig fog emlékezni mondta magában. Ez volt élete legszomorúbb karácsonya. Az udvari vonatot már befűtötték, készen állt arra, hogy a császári családot visszavigye Bécsbe. Tulajdonképpen csak most tűnt föl Sissynek, hogy jóformán csak a misén és az asztalnál voltak együtt - a többi időt mindenki csendben, visszavonultan, a saját szobájában töltötte, senki sem kereste a kapcsolatot a többiekkel. "Úgy látom, alaposan elrontottam az örömüket" 72 I 73 mondta magában Sissy, és őszintén sajnálta, hiszen

nem akarta ennyire ridegnek ezeket a napokat. De hát most már elmúltak, nem volt mit tenni, nem lehetett helyrehozni. Kint a kastély előtt ott várakoztak a hintók, amelyek az egész társaságot a trieszti pályaudvarra vitték. Amikor a kovácsoltvas kapu becsukódott mögöttük, mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Ez is elmúlt. A következő év, 1890. január 30-án Sissy és Franzl egymás mellet ült az udvari szánban, amely a behavazott bécsi erdőn keresztül Mayerling felé röpítette őket. Ez volt valaha Rudi egyik kedves vadászterülete. Sissy nem ismerte a környéket, először volt Mayerlingben, és ahogy magában megfogadta, utoljára is. Az egyszerű majorsági épületet, amelyet fia vadászkastéllyá alakíttatott, meglehetősen kiábrándítónak találta. A kis kertben fiára csak egy kis teázópavilon emlékeztette, amelyet saját céljaira emeltetett Rudi. - A környék varázslatosan szép-mondta Sissy- de az épület. . . Nem tudom, mit talált rajta Rudi oly kedvesnek. - Nos, nem egy építészeti műremek, az igaz, de a fekvése a lehető legjobb arra, hogy vadászatok kiindulópontja legyen. És éppen erre használta Rudi, sosem töltött itt néhány napnál többet. Az épületnek az a bizonyos része az elmúlt évben igencsak más külsőt kapott. Ahol Rudolf hálószobája és belső inasa, Loschek szállása volt, egészen eltűnt, helyette ott állt az emlékkápolna és az úgynevezett József kápolna. Áldozatul esett Rudolf dolgozószobája is. Az összes szobát, amelyek a mellett a boltíves terem mellett voltak, ahol Rudolf meghalt, lebontották, még a lépcsőházakat is. Sissy megborzongott, amikor belépett a neogótikus kapun át a templomba. Nagysága alapján nem is a kápolna elnevezés illette meg, hiszen belülről valósággal óriásinak tűnt. Leült Franzl mellé a padba, és arcát a kezébe temette. Arra gondolt, hogy most végre itt van a titokzatos események színhelyén, itt, éppen itt történt meg az a dolog, amiről annyit írt, annyi lapot őrzött a vaskazetta. Vajon az igazságot tudta-e leírni? Vagy ő is egy szörnyű megtévesztés áldozata? Meghallotta Franzl csöndesen elmormogott imáit.

Ő is megpróbált imádkozni, de nem sikerült. Túlságosan izgatott volt. Bizonyára ezért nem tudott könynyet sem ejteni. 74 75 Második rész 1. Az Achilleion születése 1891. január 24-ét írták. Igen hideg tél volt, amely a barátságos alsó-ausztriai tájra vastag hótakarót borított. A császárné különvonata megállt Welsben. Itt, a 15. dragonyosezrednél teljesítette Ferenc Szalvátor főherceg katonai szodgálatát. Ő és fiatal, kedves felesége, Mária Valéria a közeli Lichtenegg-kastélyban laktak. Ide igyekezett Sissy hogy meglátogassa az i ú párt, akik az elmúlt nyáron végre összeházasodhattak. Most jár majd először új otthonukban. A mostani látogatásnak még más, különös oka is volt: az volt a terve, hogy meghívja a két fiatalt, jöjjenek vele Korfura, ismerjék meg az Achilleiont, amely már majdnem készen állt. A lovas szánban Festetics grófnő ült a feketébe öltözött és lefátyolozott császárné mellett. A grófnő még mindig kétségbeesetten gondolt vissza arra a hatásra, amelyet Sissy tett a vigadóbeli farsangi társaságra, amikor hosszú idő után először jelent meg a nyilvánosság előtt. Már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, mert Franzl energikusan és határozottan leszögezte: - Az emberek szeretnék végre újra látni a császárnéjukat! Így aztán Sissy megadóan, nagyokat sóhajtva, de elment a Vigadóba, természetesen feketében és arcát szokás szerint a sűrű kreppfátyol mögé rejtve, úgyhogy jóformán fel sem lehetett ismerni. A cercle során egyik asszony a másik után zokogott fel láttára, mélyen megindulva. - Szép kis farsangi mulatság! - mérgelődött utána Franzl. - Jobban hasonlított egy temetésre! És ezt Festetics grófnő is pontosan így gondolta. - Felségednek nem lett volna szabad feketébe öltöznie. - De hát mit tegyek? - sajnálkozott Sissy. - Hiszen megesküdtem, hogy csak feketében fogok járni.

- És ez alól az eskü alól soha nem lehet kibújni? - Nem. Az esküt meg kell tartani! - Szentséges Istenem, akkor ez nagyon meggondolatlan eskü volt - szögezte le a grófnő, mialatt tovasiklottak a behavazott tájon át. - A püspök nem oldhatja fel felségedet az eskü alól? - Ez az Isten és énközöttem létrejött dolog, Festetics grófnő. Legfeljebb a jövőben nem megyek többet farsangra, úgysem illek én már oda. Hiszen most sem én akartam, csak Franzl miatt mentem el, és sikerült is mindent elrontanom. - Azt hiszem, a két fiatal sem lesz nagyon boldog, ha a mamát gyászöltözetben látják viszont. Már réges-rég letelt a gyászév, semmi oka sincs erre az esztelen viselkedésre! Jól tenné felséged, ha végre újra csinos, színes ruhákat hordana. - De grófnő! Ön is réges-régen hozzászokott a feketében járó császárnéjához. És a többiekkel is ugyanez fog történni, ugyanígy hozzászoknak majd. Festetics Mária feladta a kísérletezést, hogy Sissy véleményét megváltoztassa. Megadóan ült a sebesen suhanó szánban, amely nemsokára megállt a fényesen kivilágított kastély előtt. Az i ú pár türelmetlenül várta őket az előcsarnokban. - Mama! Milyen jó, hogy eljöttél! - ölelte át Mária 76 77 Valéria a mamáját, az i ú, gálauniformisba öltözött férj pedig udvariasan kezet csókolt anyósának. A gyorsan odasiető szolgák elvitték a látogatók vastag bundáit. Az i ú pár bekísérte őket a szalonba. - Milyen szép itt nálatok! - állapította meg Sissy körülpillantva. A kastély a 16. század közepén épült. Két saroktornyával kívülről kényelmes vidéki kúriának látszott, amelyben igazán jól érezhette magát az ember. Miután a hölgyek az utazás után átöltöztek és felfrissítették magukat szobáikban, újra a szalonban találkoztak. - Igazán barátságos - ismételte meg Sissy a véleményét. - Akkor maradj itt, mama, ameddig csak akarsz! hívta meg a császáriiét a lánya szívből szólóan, és férje is csatlakozott a kéréshez. De Sissy elhárította a meg-

hívást. - Nem azért jöttem, hogy meghívassam magam, hanem épli ellenkezőleg, én akarlak benneteket meghívni! Márciusban újra Korfura utazom, talán addigra már készen is áll a kastély, legalábbis egy része már lakható lesz. Szeretnélek benneteket elvinni a föld legszebb pontjára, gyermekeim! - Ez csodajó ötlet, mama! - kiáltott fel örömében Mária Valéria. - Akkor szabadságot kell kérned, Franzl! - Bizonyára nem lesz nehéz elintézni, ha az embernek a császár az apósa - mosolygott Festetics grófnő sokatmondóan. A császárné jachtja március 17-én vetett horgonyt a csodálatos sziget kis magánkikötőjében. A frissen felépült kastélyt már messziről lehetett látni, az épület sejtetni engedte, hogy micsoda kincseket rejteget. - Milyen szép - kiáltott fel Mária Valéria elragadtatva. - Ő, ez igazán ragyogó ötlet volt tőled, hogy itt építkezzél, és hogy itt fogsz letelepedni! - Remélem, hogy nyugtalan szellemem itt végre megnyugvást talál - jegyezte meg Sissy. - Ez a kitűnő levegő, a virágtenger és az, hogy a pillantás szabadon bolyonghat a távolban-akinek itt nem tud megpihenni és meggyógyulni a lelke, annak talán sehol - mondta a főherceg is. - Csak gratulálni tudok neked, mama, csodálatos lehet az az érzés, hogy ez a ház a tied és te alkottad. - Hiszen ti is bármikor és bármennyi időre itt lehettek, ahogy csak akarjátok - mondta Sissy, mialatt elindult a kikötőből a magasan fekvő kastélyhoz vezető sok száz lépcsőn. - Majd meglátjátok - készítette már előre föl őket a látványra - hogy milyen jól sikerült a hellén kultúrát az újkor kínálta minden kényelemmel összeegyeztetni. Az építkezés "alig" kilencmillió aranyfrankba került, amelyet majdnem teljes egészében Ferenc József fizetett. - Bukovich úr, aki Warsberg báró halála után átvette és befejezte az építkezést, valóban különleges teljesítményt nyújtott - folytatta Sissy, és nemsokára be is mutatta vendégeinek az építőmestert. - Az egész házban mindenütt villany világít - mu-

tatott körül büszkén. Az Achilleion a görög és a pompeji stílus keverékében épült fel. Pompejiből származtak az antik szobrok is, amelyeket a parkban állítottak föl. Persze volt belőlük jó néhány a házban is. Ezeket Borghese hercegtől vette meg Sissy. - Remek - állapította meg a főherceg. - A ház valóban igen eredeti. Az emeleten még dolgoztak az asztalosok, a villanyszerelők és a stukkókészítő mesteremberek. Még min78 79 denütt habarcs- festék- gipsz- és enyvszag terjengett, de a nyitott ablakokon át beáradt a sós tengerillat, amelyhez a nyíló virágok és örökzöld bokrok csodálatos illata keveredett. Ferenc Szalvátor főherceg az Achilleiont "eredetinek" nevezte. Festetics grófnő megérezte a finom kritikát, amelyet a főherceg ebbe a jelzőbe rejtett, Sissy azonban nem figyelt fel rá. - Tényleg szépnek találod? - suttogta a főherceg felesége fülébe egy észrevétlen pillanatban, amikor senki sem figyelt rájuk. - A fekvése csodálatos - lelkendezett Mária Valéria. - Ez maga a paradicsom itt, Franzl! - Igen, ebben igazad van. Csakhogy én nem a fekvéséről beszélek; hanem a házról. Ez a hideg pompa, ezek a belülről megvilágított színes üveggyümölcsök, a sok szobor... szerintem giccses. - Az ég szerelmére, csak a mama meg ne hallja! intette óvatosságra Mária Valéria a férjét ijedten. Magunk között szólva én is sokkal jobban szeretem a mi kis lichteneggi kastélyunkat. De hát ha a mama jól érzi magát itt, akkor hadd élvezze! Egyébként időnként Sissyben is feltámadt az a különös érzés, hogy az Achilleion, habár egyre közeledett a befejezéshez, nem elégíti ki oly mértékben, ahogy előzőleg remélte. Egyelőre mindezt arra a körülményre fogta, hogy a mesteremberek még nincsenek készen, és így nem is lehet végleges ítéletet alkotni az egészről. Nagyon sok mindenre, ami az Achilleionban volt és amit lakóinak kínált, valóban büszke lehetett, és előre örült annak, hogy ő lesz a ház asszonya. Arca kipirult, szeme ragyogott, végre újra szabadon

lélegzett, és képes volt talán elfeledni, ami mögötte volt. Előfordult, hogy hajnalban felkelt, és hogy személyzetét ne zavarja, saját maga főzött magának teát vagy egy-egy tojást, leült kis íróasztalához az egyelőre ideiglenesen berendezett hálószobában, ahol még villany nem működött, és a petróleumlámpája meghitt fénye mellett új ötleteken törte a fejét. Így határozta el, hogy saját levélpapírja is lesz az Achilleionnak, sőt ez a rajz fogja díszíteni nemcsak a leveleket, hanem a szalvétákat, az ágy- és asztalneműt, az étkészletet és az evőeszközöket is. Ez pedig a delfin volt, a tenger istenének jelképe, fején az osztrák császári koronával. Az ezzel kapcsolatos munkával már meg is bízta Bukovich urat. A koronás delfin - ez lesz az Achilleionnak és úrnőjének a jelképei Bukovich úr is fáradhatatlan volt Sissy kívánságainak teljesítésében. Szabad ideje jóformán nem is maradt, de ez nem zavarta. Szívesen elmagyarázta mindenkinek, aki csak hallani akarta tőle: "Ez az asszony megérdemli, hogy az ember fáradjon érte!" - Mikor készül el véglegesen a kastélyod? - kérdezte Mária Valéria, amikor másnap körbesétáltak a gyönyörű, vadul zöldellő parkon, amelynek délies virágpompája és illatárja valósággal kábító volt. Susogó pálmák törtek a mélykék ég felé, a nap mindent izzó fénnyel borított el, mégsem volt nyomasztó a forróság. - Talán mar az ősszel, de legkésőbb lovo tavasszalfelelte Sissy. - Belül még sok a tennivaló, sok szobában még a parkettát sem fektették le. Azután a kert is - még a Heine-emlékművet és Rudolfét is fel akarom állíttatni. Még néhány antik szobrot is szeretnék. Az antik szobrászok óta szerintem senki sem tudta ilyen csodálatosan ábrázolni az emberi test tökéletes szépségét! Maga sem gondolta volna, hogy nemsokára megváltozik a véleménye. 81 Az ősz már csaknem érezhető volt a levegőben, mire újra horgonyt eresztett a Miramar Korfu kikötőjében, hogy a császárné beköltözhessen álmai kastélyába Mennyire boldog volt Sissy, hogy újra itt lehet! - Ez az én második hazám! - mondta a túláradóan boldog Bukovich úrnak.

- Akkor hát Isten hozta idehaza, felséges asszony felelte a magas, vékony, jóképű tengerésztiszt. - Isten hozta, és nagyon sok boldog órát kívánok felségednek itt. Sissy megint végigsétált az egész házon és kerten, megállapítva, hogy most már csakugyan majdnem minden kész. A könyvtárat is lassan megtöltötték a kötetek, amelyeket Sissy utazásai során a világ minden tájáról különböző nyelveken ideküldetett. Bárhol talált valami érdekes könyvet, megvette és Korfura irányította. - Már mindenhol működik a villany - magyarázta Bukovich, és sorban felkapcsolta a lámpák kapcsolóit. - Ó, milyen gyönyörű - kiáltott föl Sissy. - Hogy is mondta Rudi, amikor megnyitotta a bécsi Vigadóban az első elektromos kiállítást? Azt hiszem, "a fény tengeréről" beszélt . - Nos, ez itt meg is valósult. - Csakhogy sötétben sokkal jobban lehet álmodozni - felelte Sissy. - Ahogyan felséged kívánja - mondta a tengerésztiszt, és engedelmesen lecsavarta a fényeket. - Köszönöm - mondta Sissy. - És most kérem, hagyjon magamra. Bukovich összecsapta a bokáját és távozott. Később Sissy a hálószobájában, amely már teljesen készen állt, végigsétált a drága vastag szőnyegeken a nagy boltíves ablakig, kitárta az ablaktáblákat, és mélyen beszívta a fűszeres tengeri levegőt. Kinézett az éjszakai parkra és a tengerre, amelyen messze-messze a holdfény csillogott. Csodálatos látvány volt! Nemsokára lefeküdt az ágyára, de nem tudott elaludni. Éberen bámulta a mennyezetet, és Franzlra, valamint a Kiss bárónéhoz fűződő viszonyára gondolt. Kathi egyre kövérebb lesz - állapította meg magában majdnem megvetően. Lassacskán így néz ki, mint az a kis boroshordó, amelyet neki ajándékoztam. Alig kap már levegőt a fűzőjében... Ugyan hová tetted a szemedet, Franzl! Pontosan tudta, hogy ez a valóban meglehetősen kerek, de barátságos asszony férjének rengeteg miniient tudott nyújtani, amire ő nem volt képes. "Mindenesetre tud neki kuglófot is sütni" - gondolta ma-

gában - és tejszínhabos kávéval kínálja meg." Újra elfogta a keserűség. - Tulajdonképpen miért vagyok én itt, ha ennyire gyötör a féltékenység? - kérdezte magát. - Hát nem vagyok bolond? De bizony a vagyok. És nemcsak Franzllal kapcsolatosan . . A Rudolf halála okozta szenvedés lassacskán, fokozatosan múlni kezdett. Sissy, ígéretéhez híven még mindig feketét hordott, mindenhol ismerték a "fekete ruhás hölgyet". Néha, ha inkognitóban akart maradni, Hohenembs grófnő néven írta be magát a vendégkönyvbe. Istennek hála, a lelkében már nem volt minden annyira fekete, mint a Rudolf tisztázatlan halála utáni első két évben. Hiába minden, élnie kellett tovább a rámért életét. Sokan meghaltak már szerettei közül, és talán már valahol egy jobb világban voltak. Vajon viszontlátja-e őket valaha? Sissy szilárdan hitt ebben. Végre elálmosodott, magára húzta pihekönnyű, meleg takaróját, és elaludt. Másnap reggel Ferenczy Ida, Majláth Sarolta é 82 I 83 Festetics grófnő már készen állt a szokásos masírozásra, ahogyan titokban, maguk között Sissy rettegett sétáit nevezték. Órák hosszat és rettentő ütemben tudott sétálni". De Sissynek, saját maga legnagyobb meglepetésére, nem volt kedve elindulni az "erőltetett menetre". Fáradtnak érezte magát, egyszerűen csak heverészni volt kedve. - Csoda történt- suttogta Majláth Sarolta Festetics grófnőnek. - Képzelje el, ma nincs kedve szaladgálni! - Csak nem lesz beteg? - ijedt meg a grófnő. - Beteg? Hát igazán nem úgy fest - jegyezte meg Ferenczy Ida. - Éppen ellenkezőleg! - Lehet, hogy végül még megjön az esze - reménykedett Festetics Mária - és megszabadulunk ezektől a rettenetes sétáktól! Sissyt nem érdekelte, hogy mit suttognak a háta mögött. Nagyon békés hangulatban volt, még az is megfordult a fejében, hogy tollat ragad és verset ír. Hiszen már ezt sem tette nagyon régen. Az utóbbi évek annyi sorscsapást, annyi szenvedést és csalódást hoz-

tak neki, hogy alkotóereje kiapadt. Rudolf halála csak a szörnyű kezdete volt mindennek. 1891-ben meghalt Andrássy Gróf, ami újabb fájdalmas sebet ejtett Sissy lelkében Még abban évnen meghalt szeretett testvére, Nené is. Regensburgban, a Thurn und Taxis hercegi kastélyában halt meg szörnyű szenvedések közepette, Sissy karjaiban. Rövid, de boldog házassága után csaknem húsz évet élt özvegyen... Nagyon nehéz, szomorú időszak volt ez Sissy számára. Elhatározta most itt a kertben, hogy nekilát dolgoz ni, de nem versírásba kezd, hanem a Hamletet fordítja újgörögre, mégpedig úgy, hogy színházban is lehessen játszani. Shakespeare Viharjának fordítása professzora szerint jól sikerült, úgyhogy elhatározta, később megpróbálkozik a Lear királlyal is. Úgy érezte, ez végre értelmes és érdekes munka. Az volt az érzése, hogy valami hasznosat csinál. Akár Madáchot is lefordíthatnám görögre - gondolta. - Miért ne lehetne magyar költőt előadni görög színpadon? Ismeretlenül természetesen, mint Hohenembs asszony, a fekete grófnő munkáját... Vajon Franzl kifogásolná? - Egészen biztos - adta meg saját magának a választ. Sissy nagyot sóhajtott. Talán, mondta magában, ez a reménység is csak álom, mint oly sok minden az életemben. A legszebb dolgok nem vagy csak ritkán válnak valósággá. De hát Korfu megvalósult, vagy...? Igen, az Achilleion maga volt a megvalósult álom. És itt, a földnek ezen a legszebb csücskén akart tovább álmodozni ! Az ebédre hívó gong riasztotta fel. Átment az étkezőbe, és udvarhölgyeivel leült az asztalhoz. Igen jó étvággyal evett. - A friss tengeri levegő teszi, felség - jegyezte meg Festetics grófnő örömmel. - És lehet, hogy a nyugalom is hozzájárul - tette hozzá Majláth Sarolta. Az élet Korfun nagy nyugalomban telt, így Sissy idegei láthatóan gyorsan rendbe jöttek. Már a legjobb

úton volt ahhoz, hogy újra magára találjon. Különösebb mélabú nélkül tudott még kedvenc lánya, Mária Valéria esküvőjére is visszagondolni. Akkor úgy érezte, Ferenc Szalvátor elrabolja tőle utolsó megmaradt kincsét. Az elválás nagyon fájdalmas volt számára, bár 84 I 85 tudta, hogy vejénél nagyon jó kezekten lesz Mária Valéria. Az ischli emberek valóságos népünnepélyt rendeztek az esküvő alkalmából, zene szólt, és dörögtek az üdvlövések, mindenkinek nagyon jó kedve volt. A virágokkal feldíszített esküvői kocsit, amely Sissy kedvencét vitte magával, egészen a pályaudvarig elkísérték nagy éljenzések közepette... . És bizony Sissynek mosolyognia kellett, bármenynyire fájt is. Mint már olyan gyakran életében, és mint ahogyan ezt a bécsi udvarnál meg kellett tanulnia... Nem szabad többé erre gondolnom - mondta magában. - Itt vagyok Korfun, kibírtam az esküvőt, és elmúlt, kész ! 2. Viharok Sissyben néhány hét múlva mégis felébredt a nyugtalanság. Úgy tűnt, sehol nem volt képes hosszabb ideig élvezni a nyugalmat. - És különben is, túlságosan sokat felszedtem itt közölte az egyik reggel, ahogy lelépett a mérlegről. Majdnem ötvenhárom kiló vagyok! - De hát mit számít az egy asszonynál, aki egy méter hetvenkét centi magas! -mondta erre Festetics grófnő. - De én nem akarok úgy kinézni, mint egy hordó, mire visszaérek Bécsbe! - Felség, ettől biztosan nem kell tartanunk! - mosolygott Festetics fejcsóválva. - Egyébként a mai sétáról lebeszélném felségedet. Az ég nem nagyon tetszik nekem, olyan, mintha csupa vékony pókháló vonná be, a kertészek szerint ez itt vihart jelent! - De hiszen csodálatosan szép nyán nap van-felelte Sissy csodálkozva. - Felséged talán mégse induljon neki nagyobb útnak.

Természetesen Sissy elindult, de alig egy óra múlva valóban rettenetes vihar tört ki. Bőrig ázva érkeztek vissza Majláth Saroltával a kastélyba. Sissy gyorsan a szobájába ment, átöltözött, megmosakodott. Kint az Achilleion parkja szinte eltűnt az égből lezúduló hatalmas vízmennyiség mögött. Sissy kinézett az ablakon, és élvezettel figyelte a természet vad erőinek tombolását. Legszívesebben kiment volna a teraszra. Leült a foteljába, és kibámult az ablakon. Az eső hatására hirtelen megelevenedett benne az emlék, ahogy a lánya esküvője után újra utazásokba menekült. Ez a menekülés először Doverba vezette, onnan Portugáliába, majd tovább Tanger, Oran, Tenez, Algír voltak az utazás következő állomásai. Céltalanul hajókázott a Földközi-tengeren, Ajaccio, Marseille, Firenze, Pompeji, Capri és végül Korfu. November 25-én érkezett ide, és keresett itt menedéket. Ezt a nagy utat egy vitorlás hajón tette meg, amelyet Angliában béreltek számára. A "Chazalie" nem volt rossz hajó, de amit ezen az úton meg kellett érnie, olyat még sem a kapitány, sem a legénység nem tapasztalt. Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy a vitorlás a víz fenekére süllyedjen utasaival, köztük egy bizonyos Mrs. Nicholsonnal együtt, Sissy ugyanis ezen az álnéven utazgatott. Már a La Manche csatornán elkezdődött. Akkora vihar lepte meg a hajót, hogy a kapitány megparancsolta, forduljanak vissza, és kössenek ki újra Doverben. Egyszerűen nem vállalhatta a felelősséget ekkora viharban utasai biztonságáért. Úgy tűnt, elszabadult a 86 87 poko,, az egész társaság a fedélzet alá, a kabinokba menekült, kivéve természetesen Sissyt. - Szeretném, ha idekötnének az árbochoz - kérte nehagy a felcsapó hullámok lesodorjanak a hajóról. Itt akarok maradni, szeretnék mindent látni és átélni! Az elemek őrült harca több volt számára, mint hátborzongató élvezet. Szerette a természetet, a körülötte kavargó levegőből, a hullámokból, amelyek újra és újra végigzúdultak a hajón, és amelyekben csaknem megfulladt, valamiféle balzsamot nyert vérző szívének sebéné Iterelte figyelmét, vigasztalta, ez enyhítette szenvedését. A lelkében tomboló vihart a tenger erői-

nek üvöltése nyomta csak el. Egyszerűen jobban lett tőle. . A többiek mindezt nem érthették meg. Majláth Sarolta hálásan vetett keresztet, amikor reszkető lábakkal végre újra a szárazföldre léphetett. Festetics Mária és Ferenczy Ida kölcsönösen támogatták egymást, amíg végigmentek a partra vezető hídon, a bárót meg majdnem hogy ölben kellett vinni. Nos, ezek az idők elmízltak. A lelkében tomboló vihar lecsendesült. De az, amelyik most az Achilleion körül tombolt, a pálmák karcsú törzsét szinte a teraszig hajlította le. A magas agávék csaknem eltűntek a szél által felkavart porfelhőkben. Sissy gondolataiban és emlékeiben mélyen elmerülve ült az ablaknál. Senki sem zavarta. Ennek a vészterhes órának egy-egy másodpercére az Achilleion parkjának pálmái átváltoztak a schönbrunni kert ezüstfenyőivé. Rudolfnak ott kellett gyermekként minden reggel gyakorlatoznia, még a leghidegebb télben sem kímélték meg ettől. És a kisfiú anyja nem emelhetett sót érte. Ezt a jogot egyszerűen megtagadták tőle... Szerencsére Korfu nem az a hely volt, amely sok ilyen emléket ébresztett volna benne. Itt, legalábbis azt remélte, megtalálja majd belső szabadságát. Ez azonban tévedés volt, amelyet hamarosan fel kellett ismernie. Franzl levelei, amelyek szinte naponta érkeztek, egyre türelmetlenebbek lettek. Gyakran írt a hangulatairól, a munkájáról és "barátnéjáról", Schratt Kathiról. Mária Valéria is gyakran írt, és Sissyt lassan elfogta a vágy, hogy viszontlássa szeretteit. Korfun lassan olyan meleg lett, hogy mindenki panaszkodott, hogy még nyitott ablaknál sem tudnak aludni. Így hát újra csomagolni kezdtek. A Miramar is elindult már Triesztből, hogy a császárnét és kis kíséretét elhozza a szigetről, és visszavigye Ausztriába. A bécsi Déli pályaudvaron szokás szerint ott állt az egész fogadóbizottság, Franzllal az élén. Sissy és Ferenc József egyformán örült a viszontlátásnak, beszálltak hintójukba, hogy végighajtsanak a Ringen. Itt volt hát újra a birodalom fővárosának ezerféle hangja és zaja. Sissy csukott szemmel hagyta, hogy hasson rá ez

az egészen másféle inger. Most hetekig csak madárcsicsergést, bogárzümmögést és a tenger lágy hangját hallotta, elkeveredve a szamárpaták csattogásával és a szekerek nyikorgásával. Itt aztán egészen másféle hangokat lehetett hallani. Lovak patája dübörgött a kövezeten, mindenféle jármű zaját lehetett hallani, az emberek beszélgettek, kiabáltak az utcán, villamos csilingelt, és még az őrségváltás zenéje is idehallatszott. A távoli házakból zongoravagy hegedűszó szűrődött ki. Sissyben az otthonosság különös érzése áradt szét. Hirtelen újra örült, hogy itt van. Egy pillanatra azt gondolta, milyen jó lenne, ha az Achilleion itt állna valamelyik parkban, de aztán maga is nevetett ezen az 88 89 őrült ötleten. Ugyan minek állna itt a Achilleion, hiszen Lainzban ott a Hermész-villa. Még mindig csukott szemmel figyelt. Már az Operánál jártak, egyre több "Hoch" és "Éljen" kiáltás hallatszott. Sissy kinyitotta a szemét, örült a magyar szavaknak is. - Olyan szívesen mennék el egy nagyobb sétára itt Bécsben - vallotta be Franzlnak. - Persze egészen ismeretlenül. - Drága angyalom, így is túl sokat sétálsz már mosolygott Franzl. - Szegény Festetics grófnő! Szöri nyű dolgokat mondtak nekem, hogy mennyire megkínoztad a sétáiddal! Nopcsa bárónak helyettesről kellett gondoskodnia - Mikes grófnő lesz az. Ő biztos, hogy kibírja majd a sétáidat... - Ó, Franzl, próbálj megérteni! Néha még mindig annyira kétségbeesett vagyok, mint Rudi halála vagy kis fecském, Mária Valéria esküvője után, úgyhogy szükségem van a mozgásra, valamire, ami visszatérít a valóságba. Nem tudom, hogyan fejezzem ki másként, de hát nem tudod megérteni, Franzl? Franzl megértően mosolyogva, gyöngéden nyúlt szeretett felesége keze után. - Azt hiszem, feleslegesen gyötröd magad, angyalom. Habár néha én is közel állok a kétségbeeséshez. - Te szegény! De itt Bécsben most egészen másként

érzek. Most szeretném újra felfedezni a várost, és megismerni annak, ami: Isten ajándékának. - Nos, hát akkor menj sétálni - hagyta rá Franzl. Mikes Janka nagyon jól kiismeri magát Bécsben, még Ottakringben is! Ez pedig nem akármilyen dicséret volt egy grófnőről. Az új udvarhölgy, aki Sissynél szolgálatra jelentkezett, egy kicsit kövérkés volt, de majd kicsattant az egészségtől, és láthatóan mindenre el volt készülve. Tökéletesen öltözködött, és az etikettre is nagy súlyt helyezett, de mindezt csak azért, nehogy kiderüljön, ki is ő valójában: egy végtelenül jószívű és alapjában véve egyszerű asszony, akinek ráadásul jól felvágták a nyelvét is. Sissy azonnal átlátta, és az első pillanattól fogva hagyon kedvelték egymást. Valamilyen titkos szövetség volt kettejük között a világ többi egyede ellen, akik olyan mások voltak, mint ők, de akik között élniük kellett. Mikes Janka igazi gyöngyszemnek bizonyult. Nopcsa báró szabályosan sugárzott, amikor megdicsérték, hogy ilyen kiváló hölgyet talált a császárné számára. Mikes grófnőnek azonban meglehetősen kétélű volt ez a szolgálat, hisz otthona és nagy családja is volt. De mivel ez a "hivatal" oly magas kitüntetés volt, már csak azért is beleegyezett, hogy kedves barátnéi elsárguljanak az irigységtől. Egy napon valóban nekiindultak Sissyvel, elmentek a bécsi piacra, ahol Mikes Janka bevásárolni készült. Miután itt jól körülnéztek, átmentek a Művészek Háza elé, ahol nemrég Fanny Elssler, a néhány éve elhunyt csodálatos táncosnő szobrát állították fel. Sissy hozzá volt szokva, hogy körülötte mindig volt szabad tér, mindenki betartott egy bizonyos tiszteletteljes távolságot, amely a biztonságát is szolgálta. A császárnénak utat volt szokás engedni, mindenki leereszkedett pukedlibe, és kitértek az útjából. Itt azonban, a Károly téren Sissy csak egy ismeretlen hölgy volt, akinek el kellett tűrnie, hogy mások beleütközzenek véletlenül lökdösődve. Akaratlanul is félelem fogta el. Két titkosrendőr kísérte, mint mindig, ezek most egy-egy lépésre jobbra és balra, mint két jégtörő ha-

90 I 91 ladtak előtte. Sissy hálás köszönettel pillantott rájuk: felismerte őket, és noha máskor gyűlölte, ha követik és figyelik, most megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Hűha - kapkodott levegő után a gömbölyded Mikes grófnő - ezt már kibírtuk r-alahogy. Csak azt ne higgye felséged, hogy odaát a Művészek Házánál jobb lesz a helyzet, mint itt a Naschmarkton! Ott állt hófehér talapzatán a kecses, törékeny Fanny Elssler-szobor. Egy kis zöld terület közepén emelkedett, amelyet már régen letapostak, egészen a Zenei Egyesület nagyterme közelében, amely a komoly ene temploma volt. Csaknem azt lehetett gondolni, hogy--nem is áll a talapzaton, hanem lebeg. Az egyik lábát felemelte, térdben behajlította, két karja klasszikus pózban előre- és hátralendült, fejecskéjét pedig a keskeny nyak folytatásaképpen olyan elragadtatással hajtotta hátrá, hogy úgy tűnt, rögtön felröppen a nap felé. - Varázslatosan szép - állapította meg Sissy csodálkozva. - Ki csinálta ezt a szobrot? Ki az alkotój: ennek a remekműnek? Egy mellette álló úr meghallotta a kérdést. - Remekmű? ! - kiáltott fel felháborodva. - Ne nevettessen, asszonyom! Szégyenfolt ez itt, az ilyesmit be kellene tiltani! A körülöttük állók azonnal élénken tiltakoztak: - Tudja mit, uram? Maga nem is ért ehhez! És ha nem tetszik önnek, akkor ne álljon ide, és ne bámulja a Fannyt kocsányon lógó szemmel! - Igaza van, nagyságos asszonyom! Ez valóban remekmű! Ezt akár a Dóm előtt is fel lehetne állítani. - Dehogy, maga tökfilkó! Inkább az Opera elé való! - Ugyan, mit ért maga ehhez? Majd a városi tanácson eldöntik, hová kerüljön. - A szemétdombra, oda lenne való... Sissy megint megijedt egy kicsit. - Jöjjön - mondta neki Mikes Janka. - Most már látta, mehetünk... Sissy nem várta, hogy az indulatok ilyen magasra csapnak egy szobor körül. Egyrészt örült, hogy a nép ennyire érdeklődik minden iránt, másrészt azonban meglehetősen megrémült a kritika, de főleg annak

hangneme miatt. - Ki alkotta hát? - kérdezte a hazafelé vezető úton Mikes grófnőtől. - A szobrász egy dúsgazdag ember, bizonyos Bringktorff báró. A szobrászat a szenvedélye. Tulajdonképpen ez csak egy terv, felség, előtanulmány egy leendő Fanny Elssler-szoborhoz. Azért állították fel, hogy megtudják, mit szólnak hozzá az emberek. - Szobrot Fanny Elsslernek... Tulajdonképpen jó gondolat. Igazán megérdemelné, csodálatos művész volt! Akkor most már értem! Most mindenki elmondhatja a véleményét a szoborról. - Igen, de ilyenkor délelőtt mindenféle népség jár erre, de este, amikor vége van a koncerteknek és a színházi előadásoknak, egészen másfajta publikum fordul meg itt. Akkor kellene hallgatnia a vitákat, felség. - Meg is világítják a szobrot - Persze És akkor még sokkal szebb! Még ezen a napon este tíz óra körül Johannes Brahms, a nagy zeneköltő lépett ki a Zenei Egyesület előadóterméből, és az általa vezényelt hangversenytől küzzadva megállt, mint annyiszor, a szobor előtt. Ez a lebegő nőalak mágikus erővel vonzotta. - De gyönyörű! - kiáltott fel újra akaratlanul is. Hirtelen azt érezte, valaki megragadja a karját. Mellette egy sűrűn lefátyolozott, feketébe öltözött asszony állt. 92 1 93 - Bocsásson meg, asszonyom, ismerjük egymást? kérdezte megdöbbenve. A hölgy azonban nem felelt, rögtön eltűnt a tömegben. A mester sosem tudta meg, hogy a császárné volt az, aki az imént hálásan megszorította a kezét. Sissy azonban nem hagyta még el a teret, mert az Elssler-szobor előtt éppen egy férfikórus állt, hogy éjjelizenét adjon neki, ezt még meghallgatták. - Szeretném tudni - mondta hazafelé a fiákerben Mikes Jankának - hogy ki ez a szobrász, ez a báró, hogy is hívják? - Bringktorff, felség. - Szóval szeretném megismerni. Talán készít nekem valamit Korfura. Nagyon jól el tudnám képzel-

ni... - Akkor hát felkeressük a műtermében, felség Döblingben van egy villája, ott él és dolgozik. Ebben a villában gyakran találkozik a művészek és a bécsi társaság krémje, és itt született a Fanny Elssler-emlékmű ötlete is. Maga a szobor azonban heves viták középpontja lett, megoszlottak róla a vélemények, meglehetősen viharos volt a fogadtatása. A szobrot éjszakánként többször bemázolták, szeméremből szövetdarabkákkal aggatták tele, vagy egyszerűen felöltöztették. . 3. A báró-szobrász Bringktorff éppen a könyvtárában ült, amikor inasa egy bizonyos Hohenembs grófnőt és kísérőjét bejelentette. A szobrász rábámult a névjegykártyára. Hohenembs... Ezt a nevet már hallotta. Ekkor hasított bele, hogy ki rejtőzik az álnév mögött. Az arisztokrácia köreiben már régen beszélték elnéző mosoly kíséretében, hogy ez valószínűleg az egész világ legismertebb inkognitója. - Te jó ég, itt a császárné! - rezzent össze, és rémült pillantást vetett a könyvhalomra, amelynek közepén ült. És mivel inasa, Johann sem volt túl szorgalmas a portörlésben, a báró úgy érezte, nem tud most senkit fogadni, legkevésbé a császárnét. Mit tehetett?... - Johann, vezesse a hölgyeket a szalonba-utasította inasát. Berohant a fürdőszobába, kezet mosott, és úgy, ahogy volt, azon kócosan berobogott a szalonba, ahol már várta, kegyesen mosolyogva, Hohenembs grófné és mellette Mikes Janka. - Grófné... Hölgyeim... - dadogott a szobrász, mert noha nagyvilági ember volt, azért ez a látogatás mégiscsak váratlanul érte, sem külsőleg, sem belsőleg nem volt felkészülve rá. Mikes grófnő számított erre, és rögtön megnyugtatta, mivel azonnal észrevette, hogy a férfi pontosan tudja, ki rejtőzik a Hohenembs név mögött. - Csak könnyedén, kedves báró-mosolygott- csak semmi körülményeskedés. Azért jöttünk, mert mi ketten - ezzel Sissyre mutatott és magára - el vagyunk ragadtatva a Fanny-szobortól, és szívesen néznénk meg más munkáit is.

- Más munkáimat? De hát az igazán semmi, nincs itt semmi, ami valóban érdekelhetné önöket. Ezenkívül, ahogy tudják, nem adok el semmit. - Nem ad el semmit? - kérdezte Sissy csodálkozva. - A báró úr úgy gondolja, nincsen rá szüksége. Igen jómódú, gyára van, és földbirtoka... - Nem, nem - szakította félbe Bringktorff - egészen más oka van. Úgy érzem, ha egy szobromat idegen kézre adnám, a saját gyermekemtől kellene megválnom! Ezzel a kijelentéssel teljesen megnyerte Sissy szívét. 94 95 - Ó, ezt nagyon meg tudom érteni - bólintott egyetértően. - De hát azért megnézhetjük, amit az utóbbi időben alkotott, nem? - kardoskodott Mikes grófnő, aki nem örült volna, ha a Hofburgból Döblingbe vezető hosszú utat teljesen hiába teszik meg. - Persze, tessék, ha ez a kívánságuk - a báró még vonakodott egy kicsit. - Előremegyek, és mutatom az utat, engedelmükkel. A műterem a földszinten volt. Rengeteg üveg, rengeteg fém és egy sor letakart, félig vagy egészen megmunkált kőtömb állt benne. A báró vonakodva vette le a-lepleket, de az alóluk előbukkanó művek Sissyt őszinte csodálatra indították. - Ön zseni, mester! - foglalta össze uégül a benyomásait. - No de kérem ! - utasította el Bringktorff szerényen a jelzőt. - Nem szeretne nekem dolgozni? Van egy házam, úgy értem, messze innen, egy szigeten - Sissy akadozva kereste a megfelelő szavakat, hogy el ne árulja magát. Látta, ahogyan a szobrász előbb udvariasan, aután egyre nyíltabban mosolygott, és hogy Mikes Janka szemtelenül vigyorogni kezdett. - Úgy látom, a báró úr tudja, kicsoda ön, felség váltotta meg aztán Sissyt udvarhölgye a nagy zavarból. - Így igaz. Még a fátyol ellenére is, hiszen a Hohenembs név már meglehetősen ismert - magyarázta Bringktorff egy kicsit mulatva. - Ami pedig felséged ajánlatát illeti, rendkívül megtisztelő számomra, de

sajnos elvből nem tudom elfogadni. Én nem olyan szobrász vagyok, aki mindenféle megbízás alapján dolgozik. Én magam keresem és választom ki a motívumokat és a modelleket is. Szeretnék... . . . szabad lenni, nem igaz? És független? - kérdezte Sissy megértően. - Így igaz, felség - adott neki igazat a szobrász. Sissy bólintott: - Akkor nagyon jól becsültem fel önt - állapította meg - már amikor a Fanny Elssler-szobrot láttam. És ráadásul őszintén örülök, mert úgy érzem, nekünk kettőnknek hasonló a gondolkodásunk. - Igen, ezt én is így érzem - válaszolta a báró. - Az Achilleion, hiszen erről beszéltem az előbb, sokkal több, mint egy ház. Maga a megvalósult eszme. Vagyis jobban mondva, egyelőre csak egy elképzelés, egy álom, amely lassan, de határozottan alakot ölt. Meg kell hogy nézze, meghívom Korfura. És akkor talán önben is felébred a kívánság, hogy alkosson valamit Korfu számára. - Az meglehet - felelte a szobrász vonakodva. Csakhogy én soha nem adok el. Márpedig felségednek ajándékot felajánlani szinte teljességgel lehetetlen... - Hogyhogy? - kérdezte a mindig gyakorlatiasan gondolkodó Mikes grófnő. - Ajándékozza hát Hohenembs grófnőnek, és ne a császárnénak. Hiszen önhöz a grófné jött el, nem igaz? És egy báró és a grófné között már nem olyan nagy a rangbéli különbség. - Ugye, eljön velem Korfura? - sürgette Sissy. Legkésőbb ősszel odautazom! - Addig még jó sok időnk van - állapította meg Mikes Janka, amikor a báró tétovázását látta. - Hiszen nem kell itt most rögtön dönteni. Természetesen, báró úr, ön őfelsége vendége lenne, vagyis hogy Hohenembs grófnőé, akarom mondani. Janka nagyot sóhajtott. Gyűlölte az inkognitókat, mert amit csak lehetett, mindent összekayart ilyenkor. A szobrász tűnődve nézte Sissyt. Csak karcsú alakját láthatta, arcát elfedte a fátyol. De azért a férfi tudta, 96 97 milyen ez az arc, vagy legalábbis hogy milyen volt, hisz számtalan kép és néhány fénykép is készült róla. Így aztán sokkal fiatalabbnak képzelte maga elé,

mint amennyi a valóságban volt. Bájos, gyönyörű járása, még mindig kislányos alakja egyetlen csudás képpé olvadtak lelki szemei előtt, és ez ihletet adott neki. - Akkor hallunk majd egymásról, igaz? - búcsúzott el Sissy. Mikes grófnő pedig bizalmasan odasúgta a bárónak: - Ön szerencsés ember! Alighogy a hölgyek beszálltak a hintójukba, a mester máris felhúzta munkáskabátját. - Nausikaa - mormogta közben. - Ő maga Nausikaa. . . És ebben a formában találja meg majd helyét az Achilleionban! A két hölgy hazafelé természetesen a báróról beszélgetett. Sissy rendkívül okos, művelt és finom érzésű férfinak ismerte meg, óriási tehetségnek találta. Aztán a szoborról beszéltek. - Azt hiszem, a bécsieket hagyni kell, majdcsak kiderül az akaratuk. A probléma magától meg fog oldodni. Vagy lesz Elssler-szobor, vagy nem - ez volt Mikes Janka véleménye. - Valóban olyan merésznek találja a szobrot, gróf nő? - Felség, ez ízlés kérdése. A tisztának minden tiszta, ahogy mondják. Azonkívül szerintem sok múlik a modellen is! Képzelje csak el felséged, ha a báró az én szobromat állította volna fel a talapzatra a Művészet Háza előtt. Nos, azt hiszem, azt nem köszönték volna meg a bécsiek! Sissy szívből nevetett az ötleten. Ekkor kintről kiáltozást hallottak. Diákok röpcédulákat osztogattak. Mikes grófnő kinyúlt egyért. 98 EL EZZEL A SZÉGYENFOLTTAL, EL EZZEL A GYALÁZATTAL! A REND, AZ ERKÖLCS, A JOG HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT HARCOLJATOK EGYÜTT A NEMZETI ÉRZÉSŰ NÉMETEKKEL! - olvasta fel fejcsóválva. - Ez az Elssler-emlékmű ellen íródott - mondta Mikes Janka. - Hogyhogy? Egy szóval sem említi. - Nem? Nos én úgy gondolom, hogy igen. Szerintem másról sincs szó benne - mondta a grófnő komolyan. - Biztosan valamilyen tüntetés lesz majd, meg-

látja felséged! - De hát ez tényleg becstelenség lenne, grófnő! - Ó, ezeket nem érdekli sem a báró, sem Elssler Fanny. Nem akarnak mást, mint ezzel az ürüggyel valami jó kis kavarodást csinálni. Minden ürügy jó nekik erre, és sajnos minden eszköz is megfelel. Azt hiszem, energikusabban kellene közbelépni! - Én nem foglalkozom a politikával, ezt tudja, grófnő. - Pedig jól tenné. Végül is felséged a császárné! A két szélsőség egyet akar, és a szobor az ő malmukra hajtja a vizet. Majd meglátja felséged! Az esti előadás végén, röviddel éjfél előtt egy csapat kislány állt meg Fanny Elssler szobra előtt, akik a balettelőadásról jöttek. Ekkor a szobor még a helyén volt. Éjfélkor kikapcsolták a világítást, a Művészek Házának portása nem látott és nem hallott semmit abból, ami odakint történt ezután, vagy legalábbis nem akart róla tudni. Másnap reggel a talapzat üresen állt. A szobrot magát később megtalálták darabokra törve a Duna egyik mellékágának medrében. A szégyenfolt tehát eltűnt. A probléma megoldódott, ahogyan Mikes Janka előre látta. A szobor ledöntésének híre futótűzként terjedt a 99 városban. Sissy is meghallotta, épp amikor indulni akart á Hermész-villába. - Szegény báró - mondta felháborodva. - Ezt a csodálatos remekművet tönkretenni! Vandálok ezek! Még azon a délelőttön összeült a Művészek Házának vezetése. Bringktorff is megjelent, és jéghideg, rezzenéstelen arccal vette tudomásul a történtekről szóló jelentést. - Három évig dolgoztam rajta - mondta sötét tekintettel - és egyetlen éjszakán összetörték.. . Nem kért semmiféle kártalanítást, csak annyit mondott, hogy valószínűleg egy időre elutazik. Ezt mindenki megértette, és mindenki együtt is érzett a művésszel. Sissy szeretett volna beszélni a báróval, de megtudta, hogy a döblingi villa ablakai már el vannak függönyözve, a báró állítólag a birtokára utazott. - Vajon mit gondol, vajon mit érezhet? - kérdezte

felháborodva. - Micsoda rettenetes szégyen ez Bécs lakosságára nézve! Franzllal éppen együtt reggeliztek, és megbeszélték a történteket. - Szerintem politikai oka volt - mondta Franzl éppúgy, mint Mikes Janka. - A legjobb, ha nem avatkozunk bele. A báró is elég okos volt, hogy felismerje, mi áll a háttérben. Nem hiszem, hogy úgy érezné, személyében támadja ez a vandál cselekedet - csak kárba veszett a sok munka. - És a Művészek Háza kárpótolja majd? Franzl megrázta a fejét. - Ugyan mivel kárpótolná? A művet magát nem tudják semmivel helyettesíteni. A férfinak elég pénze van, anyagi kártérítésre nincs szüksége. Amennyire tudom, maga is elutasította, hogy kárpótolják. - Ezt nagyon nemes cselekedetnek találom. - Valóban az. Ha visszajött a pihenőjéről, kihallgatásra kérettetem. Még azt is el tudom képzelni, hogy a báróból gróf lesz... - Ez lenne a te válaszod erre a szégyenteljes dologra? Franzl némán bólintott. Ekkor Sissy fölállt, és szó nélkül megcsókolta. Akiről azonban annyit beszéltek, nem is hagyta el Bécset. Az Elssler-szobor már a múlt volt számára, most valósággal alkotói lázban égett, éjjel-nappal egy új szobron dolgozott, amelyet bizonyos Hohenembs grófnő látogatása inspirált... Műterme a kicsi, sűrűn beültetett kertre nézett, kintről, az utcáról nem lehetett látni. Inasa, Johann pedig hallgatott, mint a sír. Így keletkezett a Nausikaa... . A császári házaspár néhány napot Gasteinban töltött. Ferenc Józsefnek azonban korábban haza kellett indulnia Bécsbe, hívta a kötelesség. Hamarosan Lichtenegg kastélyából érkezett levél, amely Sissyben örömöt és ijedséget váltott ki egyszerre. - Mária Valéria babát vár! - közölte rögtön udvarhölgyeivel. - Kisbabát! Vajon tudja-e már a császár is? Mária Valéria persze az apjának is írt. Bécsben és Bad-Gasteinban egyforma nagy volt az izgalom az

örömteli hír hallatán. Sissy tehát újra nagymama lesz. Kedvenc gyermeke, az oly nagyon szeretett Mária Valéria anyai örömök elé néz. - Vajon fiú lesz-e vagy kislány? A leendő anyák és nagymamák ősrégi kérdése természetesen Sissyt is foglalkoztatta, és valóságos névkatalógust állított össze, hogy mit javasolna a születendő kisgyermeknek. Szerencsekívánataival és ezer apró jó tanáccsal küldte el az egészet Lichteneggbe. Sissynek nem volt kedve tovább Bad-Gasteinban 100 I 101 maradni, szeretett volna már Possenhofenben, Ludovika mamánál lenni, hadd örüljön ő is a jó hírnek. Amikor odaérkezett és meglátta az öreg kastélyt, amelyben a világra jött és ahol gyermekkorát töltötte, hirtelen nagyon nehéz lett a szíve. És amikor anyja kilépett a házból, hogy leányát átölelje, valósággal megijedt. Nagy fáradságába került, hogy titkolja a megdöbbenését. Ludövika bajor hercegné igazi matróna lett. Már nem járt olyan határozottan és céltudatosan, mint valaha, amikor még teli volt vállalkozókedvvel, életerővel. Botra támaszkódva botorkált ki a kapun, haja hófehér volt, ráncos arca betegesen sápadt. - Mama! - Sissy! Kedves kicsi Sissym! Anya és lánya szorosan átölelte egymást. Sissy öntudatlanul apját kereste a szemével, de hiszen ő már nem él! Bizony, Possenhofen és lakói felett sem múlt el az idő nyomtalanul. A személyzetben is sok új arc volt, és Ludovika mama panaszkodott, hogy mennyire hiányzik a férje, és hogy ő nem képes elvezetni ezt a nagy házat. - Már nem vagyok a legfiatalabb, az emberpk azt csinálnak, amit akarnak! - Nos, majd én utánanézek itt mindennek! Körmére nézek az embereidnek - ígérte meg Sissy. - Képzeld, mama, Lichteneggből jó hírünk van. Néhány hónap múlva újabb dédunokát tarthatsz a karodban! Ludovika mama bágyadtan mosolygott. - Vajon megérem-e még, Sissym? - Miért is ne? Fogadok, hogy mindannyiunkat túlélsz! - Isten ments! - tiltakozott Ludovika. - Az öregsé-

get épp elég nehéz elviselni, gyermekem. De nagyon örülök a hírnek. Sokat fogok, még többet, mint eddig, Mária Valériára gondolni, és ha a jó Isten megadja nekem még azt a boldogságot, hogy egy nap a kicsit a karomon tarthatom majd... Könnyekben tört ki, alig lehetett megnyugtatni. A következő napokban sem volt jobb a helyzet, noha Sissy mindent megpróbált, hogy felvidítsa anyjáf. Még a kastély gazdaságát is egy kicsit rendbe hozta. Szomorúan, anyja miatt aggódva hagyta ott a kastélyt és utazott tovább. Úgy gondolta, anyja nagyon beteg lehet, de Sissy erre vonatkozó óvatos kérdéseire csak fejrázással válaszolt Ludovika mama. Itt talán csak Franzl tudna segíteni. Szívesen küldte volna el a császár saját orvosát Possenhofenbe, csakhogy ehhez a hercegné beleegyezése is kellett, ő azonban elutasította a javaslatot. Azt állította, a panaszai csak a korával függnek össze. Bécsbe hazaérkezve az udvarhölgyek már megkezdték az előkészületeket hogy nemsokára indulhassanak Korfura. Sissy csak erre gondolt, az Achilleion vonzotta és várta. Előre örült, hogy ott lehet. Ekkor kapta titkárságától a hírt, hogy Bringktorff báró az iránt érdeklődött, hogy a császárné mikor érkezik vissza Bécsbe. - Bringktorff! - kiáltott fel, és rögtön megbízta Festetics Máriát, hogy beszéljen meg egy időpontot, amikor kilátogathatnak a báróhoz. - Ha ő maga nem jelentkezett volna, most én próbálnám meg, hogy elérjük - magyarázta Sissy a gróf nőnek. Ugyanis meghívtam az Achilleionba. Talán most cögtön velünk is tudna utazni. - Azt mondják, a báró maga sem volt Bécsben egy fél évig - mondta Festetics Mária. - És csak rövid ideje bukkant fel újra a városban. - Ez érdekes - állapította meg Sissy. - Kérem, Mária, vegye fel vele a kapcsolatot, amilyen gyorsan csak lehet. 102 103 - Igenis, felséges asszony, rögtön intézkedem. Még aznap este hírt kaptak Döblingből. A báró legalázatosabban kéri, hogy a császárné látogatná meg őt műtermében, valami különleges meglepetése van a

számára. Megbeszélték, hogy mikor lenne alkalmas, és már másnap délután, teaidőben Sissy kikocsizott Döblingbe Majláth Saroltával és Mikes Jankával. - Felséged különlegesen megtisztel és nagy örömet szerez, hogy eljött... Megkérhetem, hogy lépjen beljebb? - a báró mély meghajlással üdvözölte vendégét. - Kedves báró, nem látszik nagyon pihentnek - állapította meg Sissy, miután Bringktorff arcába nézett, amely sápadt volt és beesettnek tűnt. - Csak nem volt beteg? Azt hallottam, vidékre utazott, talán kúrálta magát? A báró csibészesen elmosolyodott. - Felséged igen boldoggá tesz, hogy ennyire törődik a hogylétemmel, de rosszul tájékoztatták felségedet, el sem hagytam Bécset. Felséged utolsó látogatása óta ki sem tettem a lábamat, éjjel-nappal a műtermemben voltam, valóságos alkotói láz vett rajtam erőt. Most végre készen van a mű... - Hogyan? - csodálkozott Sissy. - Ön dolgozott? - Így igaz. Most pedig művem felséged ítéletére vár. Ekkor léptek be a műterembe. Villanykörték világították meg a termet. Az egyik talapzaton egy még leplekkel borított szobor körvonalai látszottak. Valóban ünnepélyes pillanat volt - ezt mindannyian így érezték - amikor a mester lerántotta a leplet és megláthatták a szobrot: Nausikaát, a szüzet, aki kimentette Odüsszeuszt a tenger hullámaiból, és aki cserében foglyul ejtette a szívét. Megilletődötten álltak, csak bámulták a szobrot. Olyan volt, mintha a talapzaton ülő nőalak élne. A fátyol, amely alakját körülölelte, a lábainál csapkodó hullámokban folytatódott, a láthatatlan Odüsszeusznak dobta éppen el. - Csodálatos - suttogta Sissy. - Isten vezette a kezét, amikor alkotta! - Inkább felséged - mondta a szobrász, és tűnődve nézte Sissyt. - Valóban, felség, a szobor nagyon hasonlít önre! kiáltott fel Sarolta. - Egészen egyértelmű a hasonlatosság! - Elfogadja az ajándékomat, felség? A kastély szá-

mára, ahol az ön álmai lakoznak? - De hiszen ezt nem tehetem-mondta Sissy mélyen megindulva. - Márpedig eladni nem tudom - figyelmeztette a báró. - Felséged ismeri az elveimet. - Ön valóban kemény dió, Bringktorff báró - sóhajtott egy nagyot Sissy. - Nos, rendben, elfogadom, és már tudom is, hol fogom felállítani Nausikaát! Hiszen ez hihetetlen! Nagyon nagy örömöt szerzett nekem, és remélem, hogy jóságát azzal fogja megtetézni, hogy elkísér bennürlket Korfura. Akkor személyesen is meggyőződhet róla, hogy ez a csodálatosan szép mű méltó helyet kap majd. Bringktorff maga is meghatódott, és beleegyezett, hogy elmenjen velük az Achilleionba. Sissy valóban rendkívül boldog volt az ajándékával, de hát természetesen nem fogadhatta el anélkül, hogy ő ne adott volna valamit a bárónak. És ez bizony nem volt könnyű dolog. A szobor bizonyára egész vagyont ért, de ennél sokkal többet számított az az őszinte tisztelet, amely a báróból Sissy felé áradt, és amely a Nausikaa megalkotására ösztönözte. Igazán személyes 104 105 ajándék volt, és éppen ezért érintette oly mélyen Sissyt. Sissy végül is kitalálta, mi legyen az: Bringktorff báró egy bőrből készült kis szekrénykét kapott, amynek 23 kis fiókjában egy-egy drága antik kámea rejtőzött. Ezt a gyűjteményt Sissy maga állította össze, több éven keresztül gyűjtögette a darabokat. Valóban drága ajándék volt, igazán méltó a császárnéhoz, és Bringktorff Prtékelni is tudta. De majdnem még ennél is jobban örült a meghívásnak a császárhoz, aki magánkihallgatáson fogadta, amelyen Sissy is részt vett. Kötetlen, nagyon kellemes beszélgetés alakult ki közöttük. Olyan emberek ültek itt együtt, akik becsülték és megértették egymást. - Rendkívül jó benyomást tett rám - közölte Franzl Sissyvel az esti közös vacsora során. - És igen bölcsek a nézetei is. Jó lenne, ha még sok ilyen okos és tehetséges emberünk lenne. - Nagyon örülök, Franzl, hogy a bárót illetően

azonos a véleményünk. El fog most kísérni Korfura is. - Igen, tudom. Irigylem őt. Jó lenne, ha én is veletek utazhatnék! Attól tartok, már sosem fogom látm álmaid kastélyát! - Egészen biztosan fogod látni, Franzl! És addigra minden készen lesz. - Jó, jó! És hová fogod állítani ezt a Nausikaát? - Nem találod ki? - Nem, kedvesem. - Akkor megmondom neked! A Nausikaá az achilleionbeli hálószobámban lesz... 4. A láthatatlan lánc A nap éppen felkelt a magaslat mögött, amelyen az Achilleion emelkedett büszkén az ég felé a gomolygó, lassan felszálló reggeli ködből. Ott volt hát, messze a tenger fölé magasodva az álmok kastélya, lent a parton a kis kikötő és a sok lépcső, amely felvezetett a házhoz. Mindannyian a fedélzeten álltak, mialatt a hajó horgonyt vetett: Sissy, a szobrász, Nopcsa báró, a négy grófné és még a kis görög tanár is. Szomjas szemmel itták a kastély látványát. A hajnali napban aranyként ragyogott. - Megérkeztirnk - sóhajtott Sissy. - Ott fent, ott láthatjátok az én Achilleionomat! - Akkor hát a szépséges Nausikaá előjöhet a raktárból - tette hozzá nevetve Bringktorff. - Ezt a viharos tengeri utat ő ott aludta át. Néha már attól féltem, a tenger fenekén lesz felállítva! - A Miramarral már sokkal rosszabb időjárást is megértünk - mondta Sissy. - Igaz, hölgyeim? A válasz csak egy általános nagy sóhaj volt. - Szükségünk lesz néhány emberre, amíg itt felvisszük a szobrot - jegyezte meg Bringktorff. - Majd a nagy kikötőből vitetjük fel, ezt a lépcsőt itt csak mi használjuk. Ez az én magánkikötőm. Innen egyenesen a kastélyba érkezünk - magyarázta Sissy. Bringktorff és Krisztomanosz, a kis görög először csodálhatta meg az Achilleiont. Krisztomanosz el volt ragadtatva, minden saroknál újra lelkesen felkiáltott, mindent megdicsért, Bringktorff viszont hallgatagon lépdelt végig a termeken, és nem szólt semmit.

Sissy azonban türelmetlenül várta már ennek a rendkívül jó ízlésű művésznek a véleményét. - Ön nem szól egy szót sem? Hát hogy tetszik? kérdezte meg végül. 106 I 107 - Rendkívül eredetinek találom - felelte a szobrász kitérően. - Eredetinek? És nem szépnek? - Ó, felség, ez a kis földdarab, amelyet ön kiválasztott, valóban párját ritkítja. A ház pedig... nos, a házban megpróbálták a klasszikust a modernnel egyesíteni, ezpedig rendkívül nehéz feladat, úgy gondolom. Nem lehetett nem meghallani, mi akart ezzel mondani. - Szóval nem tetszik? - kérdezte Sissy mélyen csalódva. - Nem erről van szó, felség, és nem is ez a fontos mondta a szobrász őszintén. - Önnek kell tetszenie, hiszen ön fog benne lakni. Nem akarta semmiképpen megbántani Sissyt, hiszen látta, mennyire elszomorodik, és ez igazán fájt neki. - Nézze csak felséged Krisztomanoszt, ő valósággal odavan örömében, egyik ámulatból a másikba esik. A kis angyalfigurák... a színes üvegek... És akkor megérkezett Nausikaá. Bevitték oda, ahová Sissy szánta, a hálószobájába. Nausikaá előkelő hallgatással vette mindezt tudomásul, és bizony idegen testként hatott e falak között. Most aztán Sissy sem szólt egy szót sem. Amikor Búkovich jelentette, hogy a kastély tulajdonképpen készen van, már nincsen semmi tennivaló, kivéve néhány apróságot a parkban és a szobrok felállítását, mint például a Heine-emlékművet - akkor nagyon megdicsérte. Bukovich, aki önfeláldozóan dolgozott azon, hogy Warsberg úr munkáját befejezze és tökéletessé tegye, valóban megszolgálta a dicséretet, a köszönetet és a kitüntetéseket. Nem az ő hibája volt, hogy a Nausikaá nem illett oda... Sissy megállt a szobor előtt, és mindenki mást kiküldött a szobából. Ez az előkelő alkotás a maga egyszerűségében tökéletes volt. A szoba pedig a sok álantik díszével nagyon rossz keretet adott hozzá.

- Mi lenne - gondolkodott Sissy hangosan-.ha lent a tengerparton állíttatnám fel, ahová tulajdonképpen való? Bizony könnyen lehet, hogy ez a szobor a természettel sokkal jobban harmonizált volna, azzal a természettel, amelyet emberkéz nem tehet tökéletesebbé. Az alkotás hevében Sissy sok mindenre nem figyelt, vagy ha észre is vett egy-egy hibát, a félkész állapot számlájára írta, meg volt győződve arról, hogy majd az összbenyomás tökéletes lesz. Most hát elkészült az Achilleion, de csak a kis görög, Krisztomanosz lelkesedett érte. Később Sissy kisétált a szobrásszal a kertbe, amely ebben az évszakban telis-tele volt csodálatos virágokkal, most, amikor Bécsben a zavaros hólé csöpög az ereszekről... Sissy további terveiről beszélt a művésznek, megmutatta neki, hol áll majd Rudolf szobra. - Hogyan tudna segíteni nekem? - sürgette a szobrászt, amikor észrevette kételyeit. - Talán lehetséges lenne. .. - Igen, mester, igen, tegye meg, kérem... -és gondolatban hozzáfűzte: Kérem, mentse meg az Achilleionomat! Bringktorff borzasztóan sajnálta Sissyt, de túlságosan tisztelte és becsülte ahhoz, hogy most hazudjon neki. És saját magát is becsülte annyira, hogy ne hazudozzon. Egyszerűen kötelessége volt az igazságot mondani. Az, hogy a Nausikaá sehogyan sem illett a hálószobába, azon múlott, hogy a terem architektúrája nagyon rosszul sikerült, és hogy a díszítés csak álantik volt, mint ahogyan egyáltalán az egész házban nagyon sok 108 109 minden álságos volt, nem valódi. Tulajdonképpen ő maga, a császárné is éppolyan kevéssé illett ide, mint a Nausikaája. Talán ha ez a hely megmaradt volna annak a darab érintetlen természetnek, ahogy annak idején rátalált. De hát most már az emberi agy és az emberi kezek jól elbántak vele... Ez volt a szobrász őszinte véleménye, amit ugyan nem mondott ki, de Sissy nagyon is jól felfogta az utalásokat, az apró kis jelzéseket. Megértette, és nagyon

lehangolt és kedvetlen lett. Elhagyta az épületet, és Festetics Mária társaságában elindult egy kis sétára. Az országúton mentek, és már messziről hallották egy csomó ember vidám beszélgetését és nevetését, akik nyilvánvalóan az Achilleion felé igyekeztek, és akik megpillantva a császárnét, tiszteletteljesen utat engedtek neki. Az asszonyok kicsit ügyetlen pukedlikba ereszkedtek le, a férfiak lekapták fejükről szalonnás, piszkos kalapjukat, vagy meghajoltak. Igavonó állatok, öszvérek egész sora jött, hátukon borostömlőkkel és zsákokkal, amelyek tartalmát a durva lenszöveten át nem lehetett kitalálni, vonultak egyre felfelé a hegyre. - Mi készül itt? - kérdezte Sissy. Festetics grófnő vállat vont. - Azt hiszem, meg akarják ünnepelni, hogy a kastély készen áll, felség. - De hát ki hívta meg ezeket az embereket? - Talán Bukovich úr, talán a báró, én nem tudom, felség. Az is lehet, hogy csak úgy maguktól jönnek, bizonyára szokás itt, hogy a hasonló nagy eseményeket megünneplik. Nézze csak, mennyire örülnek, milyen kedvesek és barátságosak! - Igen, igen, de hát egy ünnepséget rendezni? A tudtomon kívül? Nos, jó, nem akarom ezeknek az embereknek az örömét elrontani... - Akkor pedig nemsokára vissza kell fordulnunk, felség. - Igen, persze. De most látom csak, hogy ismerek néhányat közülük. Ők is az építkezésen dolgoztak, és most az egész családjukat magukkal hozták! - Akkor pedig felséged ma este bizonyára nem ússza meg az ünneplést. Hiszen ez felséged háza, felséged új otthona. Ön az Achilleion úrnője! - Hát igen, az vagyok - sóhajtótta Sissy. Festetics Mária jól hallotta a válasz fájdalmas mellékzöngéjét, csakhogy nem tudta az okát, nem is sejthette. Egyszerűgn a császárné gyakori hangulatváltozásait okolta miattuk. Valóban csak egy igen rövid kis séta volt, és mire hazaértek, a park telis-tele volt emberrel, akik kényelembe helyezték magukat a pázsiton, helyenként még

tüzet is gyújtottak. Sissy valósággal kétségbeesett, és a báró is csak a kezét tördelte. - Egyszerűen nem hajlandók elmenni. Nem lehet őket elűzni! Mit tegyek hát? Egy szót sem értek a beszédükből, és még arra is rákényszerítettek, hogy az egyik tömlőből bort igyak, felség, és valamelyikük közben barátságosan ugyan, de úgy hátba vágott, hogy majd megfulladtam. - Szegény báró! És hová tűnt Bukovich? - Ő a ludas az egész dologban, azt az embert egyszerűen sehol sem lehet megtalálni! Sissy mégiscsak megtalálta. Az idők során az osztrák tengerésztiszt és nemes férfiú szinte az építők közül valóvá vált: - Felség - fogadta Sissyt csillogó szemmel, látni lehetett rajta, hogy egy kicsit sok görög bort ivott- fel110 I 111 ség, ezt az ünnepséget az Achilleion építtetőjének tiszteletére adjuk. Felségednek meg kell ezt értenie, itt ez a szokás, és ezek a jó emberek itt valóban meg is érdemlik. Magától szerveződött, amikor felséged megérkezett. Kérem, értse meg, nem lehetett megakadályozni, de nem is akartam! A görögök azt hitték, hogy ez ünnepi beszéd vagy pohárköszöntő volt, erre nagy örömmel megtapsolták. Zene csendült fel, és a görög táncok ritmusa magával ragadott mindenkit. Mielőtt Sissy felelhetett volna, azon vette észre magát, hogy bevonják a körtáncba. Nemsokára azonban kivált a körből, amikor felcsendült az énekszó: egy csodálatosan tiszta hang énekelt egy pásztordalt a pánsíp vágyakozó hangjai mellett. Magasan az álmok kastélya fölött világított a hold. - Felség, egy távirat! Távirata jött... Egy szolga kereste Sissyt, majd átadta neki a papírlapot. A fáklyák fényében Sissy alig bírta kiolvasni a betűket, de végül sikerült: A BAJOR HERCEGNÉ SÚLYOSAN MEGBETEGEDETT. Az utolsó napok és órák kábulatában Sissy nem is gondolt Possenhofenre, anyjára. És Lichteneggre sem... Vajon hogy van Mária Valéria? Legalább ő

rendben van-e? A parkban az emberek tovább táncoltak. Tűz lobogott az ég felé, fényében az álmok kastélya egészen kísérteties megvilágításba került. Sissy bement a házba, végigsétált a termeken, és a hideg pompa közepette egészen elveszettnek érezte magát. A teraszon a népünnepély valóságos bacchanáliává változott. A báró és az udvarhölgyek a terasz szélén álltak elkülönülve, és figyelték, mi történik. Bringktorff is ott állt mellettük. Egészen úgy tűnt, mintha az ováció nekik szólna. Egy pillanatra Sissy kísértést érzett, hogy odalépjen melléjük, de azután inkább távozott a házból az egyik oldalsó kijáraton. Magányra vágyott, és a déli éjszaka csendjére, ahol a csillagok oly mélyen vannak, oly közel, hogy az ember azt hiheti, el lehet érni őket. De hát mindig is elérhetetlenek lesznek! Talán azt hitte, ő felnyúlhat értük és lehozhat egyet? Amikor legutóbb Possenhofenben volt, már sejtette, még ha nem is vallotta be magának: anyja halálos beteg és ezekben a percekben talán már halálos ágyán fekszik. A lichteneggi kastélyban pedig egy új kis élet igyekszik a világra jönni. Bécsben, a Burgban, egy magányos férfi dolgozik fáradhatatlanul népe javára, és ő nincs ott mellette, pedig ez lenne a feladata és kötelessége... Kifele sétált közben a parkból. A kertkapu tágra nyitott kovácsoltvas szárnyai mellett, a kőből készült kerékvetőn egy öreg kecskepásztor ült. Két kecskéje oldalt, a bejárat mellett legelte a füvet. A férfi a távoli muzsikát hallgatta, de láthatóan nem kívánt a parkba belépni és az ünnepségen részt venni. Nem kívánt enni, és nem kívánkozott az emberek közé, noha a kapu változatlanul tárva-nyitva állt, és még szállingóztak, érkeztek az emberek. Sissy az anyanyelvén szólította meg a férfit: - Nem akarsz a többiekkel ünnepelni, öreg? Van hús, hal, juhsajt és bor! A pásztor tágra nyílt szemmel nézett rá, azt kutatta tekintetével, vajon ki lehet. De a csillagfényben csak alakjának körvonalait láthatta. . - És te, leányom? - tette fel a kérdését. - Nekem most nincsen kedvem hozzá.

- Nekem sincsen, lányom. Megvan mindenem, 112 j 113 amire szükségem van. Inkább ülök itt, és gondolkodom. . - Miről? - A gazdag idegen királynőről, aki ezt a kastélyt építtette itt. Sajnálom őt. - Sajnálod? - csodálkozott Sissy. - De hiszen mindenhol irigylik. - Az lehet, de én szánom. Ez a kastély olyan, mint egy lánc, amelynek végén kőszikla van. A királynő leláncolta saját magát. Pedig azt mondják, szereti a szabadságot, hogy a régi mondák istennőihez hasonlítható, és mégis vasra verte saját magát, ehhez a sziklához bilincselte lábát, már nem tud többé repülni, mint valaha az istenek fia. Rabbá teszi ez a kastély és minden pompája. Ugyan miért irigyelném? Sissy lekucorodott mell Az öreg férfi, akinek izzadság- és erős dohányszaga volt, igazi bölcsnek tűnt előtte. - Nem értheted meg őt válaszolta neki. - Ez a kastély volt minden álmának célja... - Az álmoknak nincsenek céljaik, asszony. Talán azt gondolod, vagy úgy érted, hogy a boldogságot keresi? A boldogság azonban mindig máshol van. Mindig a következő völgyben, abban, amelyik még előttünk van, vagy a következő hegyen, vagy amögött. Most, hogy a kastély elkészült, rá fog ébredni, rá kell ébrednie, hogy itt sem találja meg. Csak addig volt itt a boldogsága, amíg a kastély csak vágyálom volt, és ahogy a falak növekedtek, úgy tűnt el innen lassan. Csend telepedett közéjük. Sissy mélyen a gondolataiba merült. Az öreg is magába mélyedve guggolt; mintha belső hangra próbálna figyelmezni. - A boldogság - hallotta Sissy hirtelen újra a szavait - sehol sincsen, és mindenütt van. Vagy megtaláljuk saját magunkban, vagy soha, sehol. - Azt hiszed?... - A boldogság nem hely, hanem állapot. A szívünkben kell neki helyet csinálnunk, lányom. Akkor ott megtelepszik, és akárhol is vagy, itt vagy máshol, már mindegy. Egy ház azonban, amely kőből épült, tulajdonképpen aranyból készült lánc, béklyóval. Ah-

hoz, hogy boldogságot érezzünk, nincs szükségünk ilyen dolgokra... Sissy ennek a különös, elvarázsolt éjszakának a bizonytalan fényében meglátta, ahogyan az öreg jelentőségteljesen bólintott felé. Az egyik kecske odadörgölődzött hozzá, és ő megsimogatta. - Te gazdag ember vagy - suttogta Sissy - sokkal gazdagabb, mint én! Sissy elnyomta magában azt a hirtelen támadt ötletét, hogy egy aranypénzt ajándékozzon neki: nem volt rá szükség,.. A császárné felállt, hálásan az öreg vállára tette a kezét, mint néma búcsújának és annak a jelét, hogy megértette. Azután megfordult, és visszaindult az álomkastélyba. Azokból az álmokból, amelyeket az építkezés köré szövögetett, most fel kellett ébrednie. Felismerte a tévedését. Attól tartott, hogy most azután igazán őrültnek fogják tartani, és mégis le kellett vonnia a tanulságot. Először Festetics grófnővel találkozott össze. - Hát nem csodálatos egy éjszaka, felség? - lelkesedett a grófnő. - Micsoda romantikus ünnepség. Mintha felséged maga szervezte volna, hogy ezt a tündérházat felavassa. Hol bujkált felséged, már minden felé kerestük! - A magányt és a csöndet kerestem, grófnő - felelte Sissy elgondolkodva. - Szükségem volt rá, hogy sikerüljön döntenem. - Miben kellett döntenie, felség? - Szeretném az Achilleiont... eladni. 114 . I 115 5. Négyszemközt A kis étkezőszobában csak két személyre terítettek ezúttal, vagyis maguk között lesznek Sissy és Franzl, és ennek Sissy nagyon örült. Végre újra kiöntheti szívét férjének. A Michaeler-templom tornyából idehallatszott, hogy felet üt az óra. Amikor az utolsó óraütés hangja elhalt, abban a pillanatban lépett be a császár. Fél egy volt. A dolgozószobájából érkezett, és kicsit fáradtnak tűnt, de ahogy meglátta Sissyt, szeme azonnal felragyogott. A császár pillantásából Sissy még ma is annyi év házasság után - szeretetet és csodálatot ol-

vashatott ki. Pedig már az ezüstlakodalmukon is túl voltak! A császár odalépett hozzá, és kezet csókolt neki. - Sissym! - üdvözölte örömmel. - Milyen jó, hogy újra itt láthatlak Bécsben! Ez bizony - és ezt szégyenkezve be is vallotta magának Sissy - nem volt egészen magától értetődő. Soksok napon, sőt heteken, néha hónapokon át volt kénytelen hiányolni a császár a feleségét, amikor az Bécstől jó messzire nagy utazásokat tett. Most is alig egy napja, hogy hazaért. - Üdvözöllek, Franzl-mosolygott a férjére, és leült vele szemben a kis asztalhoz. - Ritkán látjuk egymást - mondta a férfi, mialatt az inasok kezdték felhordani a fogásokat. - Most egy kicsit barátságosabbnak látod a világot? - Ha elutazhatnék Amerikába, annak nagyon örülnék! Az utóbbi időben már többször célozgatott Sissy arra, hogy nagy kedve lenne az Amerikai Egyesült Államokat megnézni. Túlságosan nem reménykedett abban, hogy a császár engedélyezni fogja az utazást, es férje most valóban véglegesen nemet mondott: - Szó sem lehet róla! - És miért nem? - kérdezte Sissy hűvösen. - Tudod, angyalom, hogy én neked szinte mindig és mindenben megadom azt a lehetőséget, hogy szabad akaratod szerint dönts-mondta a császár jóindulatúan - most azonban kénytelen vagyok kitartani az álláspontom mellett. Teljesen ki van zárva a dolog. Az utolsó szavakat különös nyomatékkal ejtette ki. Sissy fáradtan és megadóan vonta meg a vállát, a csalódás kiült az arcára. - Rendben van, Franzl - bólintott - felejtsük el. Annyira nem is volt fontos. Legfeljebb megint Korfura fogok majd utazni. Ez igencsak kedvetlenül hangzott, és ezzel nagyon felbosszantotta a császárt. - Az Achilleion! Kilencmilliő aranyfrankomba került... - mormogta maga elé - és máris eleged lett belőle! Ez így tényleg nem mehet tovább - tette hozzá szigorúan. Sissy hallgatagon evett, nem akart ellenkezni. Jobb

volt ez így, hiszen tudta, hogy férje nem értheti meg őt. - Nem, angyalom - folytatta Franzl azután. - Még egy darabig kénytelen leszel a csoda Korfu-kastélyodat megtartani. Hiszen ez az Achilleion volt minden álmod! Nos, most készen van, megvalósult. Ha most azonnal el akarod adni, tényleg bolondnak fognak tartani. - Persze, sőt őrültnek, mint unokatestvéremet, Lajost, a bajorok királyát, vagy az öccsét, Ottót, és még egy tucat másik embert a Wittelsbachok családjából, amelyből én is származom. Ezt akartad mondani, ugye, Franzl? ! -kiáltott fel Sissy, és csörögve csapta le az evőeszközt a tányérjára. 116 117 Férje szavai legfájóbb pontján érintették, és a legmélyebb félelmeit hívták elö. Rettegett attól, hogy elborul az elméje, azt hitte, hogy ez a betegség a család jában örökletes. Igen, már a gyanútól is, a feltételezés től, hogy megőrülhet, pánikba esett. Mit művelt velem az idő, a sors? Mivé lettem az évek során?" - kérdezte reszketve saját magától, mialatt fécje gyorsan rátette a kezét a karjára, hogy megnyugtassa. Sissy legszívesebben felpattant volna, hogy kifusson a szobából, de Franzl sötétkék szemének acélkeménységű pillantása arra kényszerítette, hogy ülve maradjon. A férfi ujjainak erős fogása már fájdalmas volt; de a hangja különösen gyengéden szólt, amikor ezt mondta: - Úgyis olyan rövid idő adatott meg nekünk, angyalom. És tudod jól, mennyire szeretlek.. Sissy felsóhajtott, és hirtelen érezte, hogy könny szökik a szemébe. - Tudom, nehéz lehet neked velem, Franzl - vallotta be most ő is. - És mégis nagyon szép, angyalom - rázta meg csendesen a fejét Ferenc József. - Remélem, Isten még sokáig megtart bennünket egymásnak. - A férfi ujjai gyöngéden simítottak végig Sissy keskeny, finom kis kezén. Azután hirtelen a császár letette a kést és a villát, megivott még egy korty bort, és intett a lakájoknak, hogy nem kell hozniuk a desszertet.

- Mára nincs több időm - kért bocsánatot feleségétől - várnak rám. Azzal asztalt bontott. Sissy ugyan alig evett valamennyit, de nem érzett éhséget. Úgy érezte, szétpattan a feje. Ahogy a lakosztálya felé tartott, szembetalálkozott egy lakájjal, aki levélkét hozott neki menyétől, a trónörökös özvegyétől, Stefániától. Néhány sorban arra kérte Sissyt, látogatná meg. Ilyesmi meglehetősen ritkán történt, bár Stefánia még mindig a Hofburgban lakott, de Rudolf halála óta a két asszony határozottan kerülte egymást. Mindketten, hacsak részben is, de a másikat okolták a bekövetkezett tragédiáért. Az anya kevéssé szerette és nem vette körül meleg gondoskodással a fiát, így ítélt Stefánia, míg Sissy úgy gondolta, hogy menye volt az, aki nem szerette eléggé vagy elég jól a férjét, és ez vezetett a tragédiához. Sissy nyugtalan lett. Máris elindult a Burg svájci szárnyába, ahol a trónörökös lakása volt, amelyben most már csak Stefánia lakott. A belga király karcsú, szőke lánya látható megkönnyebbüléssel fogadta, hogy Sissy máris megjelent. Idegesnek, sőt majdhogynem zavartnak tűnt. - Köszönöm, hogy átjöttél, mama - sietett Sissy elébe. - De hát mi történt, Stefánia? - kérdezte Sissy csodálkozva. - Mama, el kell innen mennem! Egyszerűen nem bírom itt tovább! -kezdte Stefánia, és mindkét kezével a fejéhez kapott. - Neked migréned van - állapította meg Sissy. - Migrénem? Igen, az is. De most nem erről van szó, mama. Egyszerűen nem bírok tovább Bécsben maradni! És te vagy az egyetlen, akiről egyáltalán feltételezhetem, hogy megért. Hiszen te is így érzel újra meg újra! - Stefánia, én... - Mama, nem lehet engem most már örökké a Hof burgban, bezárva tartani! Rudolf meghalt: mit keresek én itt? Hiszen itt mindennek vége! - Stefánia - próbálta Sissy félbeszakítani menye 118 119 szózuhatagát, de hiába. A trónörökös özvegye tovább

folytatta, olyan hangon, hogy Sissy már attól félt, hisztériarohamot kap. - Mama, hallgass meg: meghívott Viktória néni. Tudod, hogy én vagyok a legkedvesebb unokahúga. Azt szeretné, ha odaköltöznék hozzá a windsori kastélyba. Ott is maradhatnék Angliában, nála és a családjánál. El akarok menni, el ezek közül a rettenetes falak közül, ahol minden csak életem eddigi legszörnyűbb éveire emlékeztet! - És az unokám? ! - kérdezte Sissy homlokát ráncolva. - Tessék? - kérdezte Stefánia, mint aki valami bódulatból ébred. - Mit mondtál? - Az unokámra emlékeztettelek, vagyis a te és Rudolf kislányára! Gondolom, őt is magaddal akarod vinni, vagy... Stefánia végre magához tért. Feszülten gondolkodott. Igen, hiszen itt van a gyermek, "a szegény kicsi", ahogyan Rudolf a Stefániának szóló búcsúlevélben említi. A kis Erzsébet hercegnő. Őt is a császárné nevére keresztelték. . . - Azt hiszem, igen - mormogta kijózanodva. - Igen, hát persze hogy magammal viszem Angliába - mondta most már határozottan. Sissy azonban megrázta a fejét. - A császár soha nem egyezne bele, hogy a kis Erzsébet Angliába költözzön - közölte keményen és határozottan. - Gondolom, ezt te is belátod, kedves Stefánia! Azzal Sissy hirtelen elfordult tőle, és idegesen fel-alá kezdett futkosni a szobában. - Hát nem érted, Stefánia? - mondta hirtelen kemény hangon, és megállt közvetlenül előtte. - Mindenki feltételezi, hogy te sokkal többet tudsz a fiam titkos terveiről, mint amennyit bevallasz! - De hát tényleg nem tudok semmi közelebbit, mama - védekezett Stefánia izgatottan. - Rudolf sohasem avatott engem a bizalmába! - Csakhogy ezt senki nem hiszi el neked, Stefánia! Sőt te valószínűleg többet.tudsz Rudolf haláláról, mint én. Lehetetlen, hogy Angliába költözz, Stefánia! Ezt a császár egyszerűen nem engedélyezheti! Stefánia a rémülettől dermedten bámult rá. Azután

kezét arca elé kapta, és hisztérikusan zokogni kezdett. - Akkor egyszerűen megszököm a gyermekemmel, mama! - kiáltott fel magánkívül. - Majd meglátjátok! - Semmit sem fogunk meglátni, Stefánia. Nyugodj meg, és gondolkodj egy kicsit józanul. Írj Viktória királynőnek, hogy nagyon sajnálod, de nem tudod elfogadni a meghívását. Biztos vagyok benne, hogy nem is kell elmagyaráznod, miért. A jó öreg, kövér Viktória nénit sem ejtették a fejére... Ismerem őt, és Franzl is ismeri. Tulajdonképpen neked is ismerned kellene... Egyébként pedig légy türelemmel. Te vagy a mi unokánk anyja, Stefánia, kedvesem. Ezt soha ne feledd el. 6. Magányos könnyek Amikor újra közeledni látta Gastouri kikötőjét és a fölötte magasodó sziklán az Achilleiont, Sissynek könynyebb lett a szíve. Megint nem bírta tovább Bécsben, fejvesztve menekült, elutazott Miramarba, és onnan tovább a jachttal Korfura. Az Achilleion már a magasból köszöntötte, amint messze kiemelkedett a táj fölé. Végre készen volt a Heine-emlékmű is, amelyet a parkban akart felállítatni. Ezt a meglepetésutazást Nopcsa báró szervezte, 120 I 121 velük volt az elmaradhatatlan Festetics grófnő és a kis görög Krisztomanosz, aki az egész jachtot parfümfelhője illatába burkolta. A görög tanár csaknem sírt örömében, amikor megtudta, hogy drága császárnéje mégis újra magával viszi egy útra. Otthagyott csapot-papot, tanulmányait, mindent, és pénzéből új ruhákat vett magának. Miramarban szállt fel a hajóra. Valósággal úszott a boldogságban, hiszen még mindig fülig szerelmes volt Sissybe, aki ugyan egyre nehezebberi viselte ezt. Az Achilleion megpillantásakor Sissy rögtön elfelejtette minden bánatát, amelyek Bécsben oly nehéz órákat szereztek neki: a trónöröklés kérdését és a politika más gondjait, amelyekkel Franzlnak kellett megküzdenie. Egyre több helyen lángoltak fel nacionalista mozgalmak. Magyarországon, Csehországbari és az itáliai provinciákban is. A jacht kikötött a császárné magánkikötőjében. Rakterében ott volt a rengeteg csomag, amelyet Sissy

ezúttal is magával hozott: levélpapír a gyönyörű emblémával, a kék, koronás delfinnel, ezt még Bécsben nyomatta Sissy. Velencéből érkezett a kézzel csiszolt csodaszép kristálykészlet, poharak és kancsók, hasonlóan a Sissy által megálmodott Korfu-emblémával. Gyönyörű porcelán étkészlet mindenféle alkalomra, ezüst evőeszközök, ágyneműk saját magának és a vendégeknek, és mindenen rajta a koronás kék delfin. Így aztán jó sok ideig tartott, amíg mindent kicsomagoltak. Mégis ahogy Sissy belépett az épületbe, amelyet oly lelkesedéssel építtetett, újra szívébe lopódzott a kétely és a csalódás érzése. Árnyék suhant végig gyönyörű arcán. - Ó, felség - Krisztomanosz még ezt is észrevette, és máris alázatosan közelebb lépett - mi baj történt? Nem jól érzi magát talán felséged? Sissy mosolygott. - Semmi különös, Konstantin. Csak éppen az embernek nem lenne szabad az álmait megvalósítania. Már bánom, hogy fölépíttettem az Achilleiont! - De hát felség! - csodálkozott Krisztomanosz - ez egy csodaszép kastély, és az egész világ irigyli felségedet érte. - Ezt maga nem érti, kedves Konstantin. Ez a kis földdarab, ez a gyönyörű sziget egészen megragadott. Azt hittem, itt talán meg tudnék maradni hosszabb ideig, tudnék itt élni. Igen, jó lenne itt meghalni, és itt eltemetve lenni... Csodálatos álmot álmodtam, Krisztomanosz, egy álmot, amely sosem válhatott valósággá, és soha nem is lesz az, még ha száz antik szobrot cipelek ide a szigetre. Attól tartok ugyanis, hogy minden, amit emberi kéz alkotott, csak rontja ennek a tájnak a varázserejét. - De felség... - Nem, nem, Krisztomanosz, én jobban tudom. Elbizakodott voltam, egészen egyszerűen. Minden fűszál, amely itt nő, minden bogáncs, amelyik itt virágzik, ezerszer szebb, mint az én egész Achilleionom! Krisztomanosz nem értette, mire gondol Sissy. Csak halálosan szomorúan nézett rá, mert érezte, hogy mennyire szenved. És Sissy tényleg sajnálta már, hogy itt áll az épület. Visszakívánkozott arra a kis darabka

földre, amilyen azelőtt volt, mielőtt ideépíttette volna a kastélyt. Ezen a délutánon mindannyian ott gyülekeztek a kertben, a kis szobortalapzat előtt, és Sissy maga leplezte le a Heine-szobrot. A szobrász a költőt úgy ábrázolta, hogy egy széknek támaszkodik, kezében teleírt papírlapok. Mindannyian tapsoltak, Erzsébet is örülni látszott, hogy elkészült kedvenc költője szobra. 122 123 Délután sétálni indult Festetics grófnővel, de ezután lepihent. Este egy keveset evett, a többiek aludni mentek, ő azonban nyugtalanul járkált fel-alá hálószobájában. A nyitott ablakon át hallani lehetett, ahogy a pálmák zúgnak a szélben, messziről furulyadallamot sodort ide a szél. Sissy kabátot terített a vállára, és csendesen kiosont a házból, ki a kertbe. Megint Heine vonzotta, mint valaha Carmen Sylva királynő kastélyában, amikor a költő szelleme éjjel meglátogatta. Azóta, Rudolf halála óta Sissy nem írt egyetlen verset sem. Most ott állt a holdfényben, csendesen, a szoborral szemben, amely mozdulatlanu! hallgatott a sötétben. Sissy hirtelen megfordult, visszament a házba, leült az asztalához, és megírta Achilleion-búcsúztató versét: Szerelem? Az szabadság mely jöhet és mehet Kastély? egygyűrű rabság Nem él úgy szeretet. Sirály vagyok, sehová se való Hazámból semmi part se jó Hely soha meg nem kötött Hullámok közt repülök Lent a mólónál ott ringott a fehér császári jacht, a Miramar, a csendes hullámzásban. Csak a matrózok voltak ébren, akik a távíróra felügyeltek. Az éjszaka közepén morzetávirat érkezett, a matrózok máris mentek fel vele a hastélyba. Nopcsa bárót keltették fel, aki gyorsan átfutotta a táviratot: Tandori Dezső fordítása LUDOVIKA HERCEGNÉ BAJORORSZÁGBAN SÚLYOSAN MEGBETEGEDETT. JELENLÉTED AJÁNLATOS LENNE. FERENC JÓZSEF

- Te jó ég! - vakarta meg a báró a fejét. - Vajon várhatok-e ezzel holnap reggelig? Ha felkeltem, képes és még éjszaka nekiindulunk. Jobb lesz, ha csak reggelinél kapja meg. Vagy mégsem? Még esetleg meghal a hercegné, mielőtt a lánya megérkezne Possenhofenbe... Nem, ezt a felelősséget nem vállalhatom. Akkor már inkább induljunk éjszaka, szedjük föl a horgonyt akár rögtön ! Sissy nagyon mélyen, álomtalanu! aludt, de gyorsan magához tért, amikor a báró átadta a táviratot. - Mama nagyon beteg! - kiáltott fel. - És Franzl úgy véli, Possenhofenbe kellene mennem azonnal... Valószínűleg igaza is van, hiszen anya már legutóbbi látogatásomkor is olyan állapotban volt, hogy nagyon megij gedtem... Néhány perc múlva az Achilleion leginkább egy felbolydult méhkasra hasonlított, és a császári jacht a hajnali szürkületben fel is húzta horgonyát. 7. Bölcső és koporsó Grazban Mikes Janka szállt be a vonatba. Rokonokat látogatott meg, és most a különvonattal utazott vissza Bécsbe, így csatlakozhatott a császárnéhoz, és segíthetett neki. - Azt gondoltam, hogy felségednek szüksége lesz egy kis bátorításra - közölte a meglepett Sissyvel. Őfelsége a császár már elküldte Possenhofenbe saját 124 I 125 háziorvosát. A doktor bizonyára megtesz mindent, amit csak lehet. - Anyám már nyolcvannegyedik évében van - vetette ellen Sissy komolyan és gondterhelten. - Istenem, milyen szép! - sóhajtott fel Mikes Janka, szemét az ég felé fordítva. - Ez igazán istenáldotta kor, felség! Én is szeretném megérni a nyolcvannegyedik évemet, de engem valószínűleg már hamarabb elvisz a krampusz! - Ebben a korban már mindennel számolni kell mondta Sissy még mindig nagyon komolyan. - De ha elveszíteném anyámat... Ugyan mi maradna akkor még nekem ezen a világon? - Felséged vét az igazság ellen - feddte meg Sissyt Mikes grófnő határozottan, de kedvesen. - Felséged-

nek ott van a jó férje, a császár, vannak kedves gyermekei, és nemsokára újabb unokája is fog születni, ahogy hallom. - Ó! - figyelt fel Sissy - csak nincsenek újabb hírei a lányomról? - De vannak - mosolygott Mikes grófnő sokatmondóan. - A kedves leánya makkegészséges, csak a leendő apa idegei merültek már ki. - Már nemsokára szülnie kell Valériának - mondta Sissy. - Igen, közeleg az idő - nevetett Mikes Janka. - Én meg itt ülök a vonatban - mérgelődött Sissy és nem tudok hozzásietni! - A jelenlegi helyzetben a legbölcsebb, amit csak tehet felséged, hogy itt ül a vonatban, márminthogy azért ül itt, hogy odautazzon hozzá - nevetett Mikes Janka. - A kérdés csak az, hogy kihez. Azt hiszem, ez most felséged igazi gondja. Felséged nem utazhat egyszerre Possenhofenbe is és a lichteneggi kastélyba is, Wels mellé. Pedig felségedet mindkét helyen nagyon várják, nagy szükség lenne önre. Lichteneggben a kisunoka világrajötténél és Possenhofenben. . . - félbeszakította magát, és az ajkába harapott. Majdnem azt mondta, hogy a halálhoz. Sissy persze így is megértette. Az az öröm, amely elfogta arra a hírre, hogy kedvenc lányának nemsokára gyermeke születik, máris átadta a helyét a mély levertségnek. - Valóban ez itt a gond - mondta nyomott hangulatban. - De hát mit is gondolkodom én itt? Hiszen kétségkívül a lehető leggyorsabban Bajorországban kell lennem. Ha az unokám egészségesen megszületik, akkor, ha Isten is úgy akarja, még éppen eleget láthatom majd. Szegény anyámat azonban lehet, hogy többé nem is látom... Hát persze, először Possiba megyek, és onnan utazom majd tovább Lichteneggbe döntötte el végleg Sissy az útirányt. - Azt hiszem, ez nagyon jó lesz így-Festetics Mária is bekapcsolódott a beszélgetésbe. - De felség, kérem, szabadságoljon engem erről az útról... Sürgős személyes elintéznivalóim vannak itt Bécsben, és... - Jól van, természetesen, bár. . . - Sissy nem nagyon örült ennek a hírnek, hiszen már annyira hozzászokott Mária társaságához, de Mikes grófnő azonnal jelent-

kezett: - Akkor természetesen utazom én, amennyiben felségednek is megfelel. És velem Ferenczy Ida is. - És természetesen én is - hallatszott a háttérből a fodrásznő, Feifal asszony hangja. Most érkezett a vagonjából. Elaludt, és mentegetőzött. A személyzet nem ébresztette őt föl, ami hallatlan dolog, hiszen őfelsége most szinte fésületlenül ül a tea mellett... - Én parancsoltam meg, hogy ne ébresszék fel önt, mivel tegnap olyan szörnyű migrénje volt, és nagyon rosszul nézett ki - közölte vele Sissy. - Most azonban valóban örülnék, ha kezelésbe venné a frizurámat.. 126 - 127 - Közben beszélhetek még az újabb bécsi hírekről mondta Mikes Janka. - Strauss mesterről mesélnek, de ezek nem valami jó hírek. Johann Strauss ugyanis áttért az operakomponálásra. Én magam is nagyon kíváncsi voltam első operája premierjére. - És? - kérdezte Sissy érdeklődve, mialatt Feifal asszony a vállára terítetre a fésülködőköpenyét, és óvatosan kibontotta és megfésülte Sissy csodálatos hosszú haját. Ez bizony, mint mindennap, meglehetősen hosszú ideig tartott, ilyenkor az udvarhölgyek szórakoztatták Sissyt. Mikes Janka titokzatos képet vágott, és megpróbált Sissy kérdésére válaszolni: - Magam sem tudom, felseg. Talán a zenén múlott, vagy még inkább azon, hogy éppen újév első napja volt, és a legtöbb ember még nem aludta ki a szilveszter éjjeli mulatozást. Szóval a magam részéről én, bevallom, majdnem elaludtam, és mások is mondták, hogy csaknem így iártak. A "Pázmán lovag" nem fog soká műsoron maradni... - Az pedig kár - mondta Sissy. - Strauss mester jobban tenné, ha inkább több új Denevért írna - mondta Festetics Mária. - Ez bizonyára jobban megy neki, mint az operakomponálás! - Csakhogy éppen az minden vágya! - mondta Sissy. - Mindenki a tökéletesség felé törekszik, és ezt nagyon is meg tudom érteni. - Ön igen, felség, de a közönseg nem érti meg mondta Mikes grófnő. - Éppen hogy nem kezdtek el fütyülni. De csak

azért, mert horkoltak! - Szegény Strauss... - Túléli, felség, ne aggódjon. Igaz, hogy már ő sem a legfiatalabb... A vonat most már sebesen robogott. Elhagyták Bécsüjhelyet, majd Badent. Bécs elővárosai suhantak el a vagon ablakai előtt, már jól benne jártak a délelőttben. Feifal asszony befejezte művét, gyönyörű koronában feltűzte Sissy haját. A császárné a fekete utazóruhájában rendkívül elegáns, karcsú hölgy volt. A vonat most gördült be a bécsi Déli pályaudvar széles, elegáns üvegcsarnokába. A császár és kis kísérete ott állt a peronon, hogy feleségét fogadja. A mozdony csikorogva fékezett, a vagonok ütközői egymáshoz csapódtak, a kinyíló vagonablakokon át beáradt a pályaudvar csarnokának zaja. Sissy kiszállt, kis lábai végiglépkedtek a piros szőnyegen, amelyet az ő tiszteletére terítettek le, és máris Franzl előtt állt. Először észre sem vette, milyen komoly és szomorú az arca, csak örült, hogy férje a karjába veszi és kedves puszit nyom az arcára. - Franzl - suttogta maga elé. - Franzl! - Szegény kis angyalom - mondta a császár komolyan, és megfogta felesége vállát. - Éppen elindultam a Burgból, amikor megérkezett a hír Possenhofenból... Sissy megmerevedett. - Mama? ! - csak ez a szó hagyta el reszkető ajkát, és félelemmel telve nézett Ferenc Józsefre. - Meghalt - bólintott Franzl, és újra magához vonta feleségét. - Szegény, szegény kis angyalom... Isten elszólította tőlünk. Widerhofer doktor közölte, hogy komplikációk léptek fel, tüdőgyulladást kapott a sok fekvéstől, és a szíve is gyenge volt. Ma reggel hunyt el.. . Már semmit sem tehettél volna érte, angyalom. - De legalább ott lehettem volna mellette, foghattam volna a kezét. . . - Sissy szemrehányást tett magának, és zokogásban tört ki. . A császár gyengéden megsimította a vállát: - Ne sírj, Sissy. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Te nem tehetsz róla. Még ha oda is érsz, már 128 129 csak az agóniáját kísérhetted volna figyelemmel, meg sem ismert volna már. Nem, jobb ez így. Gyere, mén-

jünk most haza. De Sissy csak állt, mint akit villám sújtott, és peregtek a könnyei. Gyere hát, Sissym - mondta Franzl, és gyengéden belekarolva elindultak. - Szedd össze magad, kérlek. Te vagy a császárné! És hogy mi zajlik a bensőnkben, ahhoz senkinek semmi köze. Alig huszonnégy órával a possenhofeni lesújtó hír után megérkezett a nagy újság Lichteneggből is: Ferencnek és Mária Valériának kislánya született. Sissy újra beszállt hát az udvari vonatba, hogy a keresztelőn ott legyen. Erre az egyetlen kivételes alkalomra hajlandó volt fekete ruháját sötétszürkére cserélni. Ludovika hercegné nem érhette már meg, hogy Mária Valéria lánya, a kicsi Erzsébet dédmamája legyen. Hiszen természetesen a kicsit Erzsébet névre keresztelték, ebben a kérdésben egy szemernyi kétely sem merült fel a házastársak között. - Ellának hívjuk majd - mondta a boldogságtól ragyogó anya, amikor végre átölelhette mamáját. A kismama kitűnően érezte magát, és nagyon büszke volt. Az újdonsült papa szabadságot kapott, és alig le hetett elcsalogatni a bölcsőtől. - Hát nem csodaszép? - szinte ragyogott az arca. - Tisztára a papája - biztosította Sissy komolyan. Éppen csak a bajusza hiányzik. De attól tartok, hogy az később sem lesz neki. - Hát remélem is, mama - nevetett Mária Valéria. Nem, nem, egész biztos csinos, okos kis hölgy lesz belőle, igaz, mama? . A lichteneggi kastélyban tökéletesnek tűnt a boldogság, mióta a kicsi Ella megszületett. Legszívesebben a császár is eljött volna, de most nélkülözhetetlen volt a jelenléte a birodalmi kancellárián, így hát csak Sissyvel küldte el szerencsekívánatait és az ajándékát a kis Ellának, aki persze még nem tudott mit kezdeni a gyönyörű nyakékkel. A keresztelő a kis kastélykápolnában volt, egészen szűk családi körben, szép csendben - mármint ha eltekintünk a kicsi lány tiltakozó sírásától, amikor a pap a fejére öntötte a keresztvizet. A keresztelő után Sissyt újra elfogta a nyugtalanság,

hiszen kötelességtudata már régen Possenhofenbe hívta. Legalább a temetésre szeretett volna odaérni. A kis keresztelői ünnepség emléke sokáig eleven volt még Sissyben, olyan volt, mint egy lassacskán kihunyó fénysugár a depresszió sötétjében, amely egyre nőtt körülötte, ahogy közeledett gyermekkora színteréhez. Possenhofen, a kedves öreg Possi gyászba borult. A kastély kapuja fölött fekete zászlókat lobogtatott a szél. A szán, amivel Sissy és Mikes Janka a pályaudvarról megérkezett, csikorgó hóban suhant tova. A Starnbergi-tó partján a téli táj is olyan volt, mintha fagyos, hideg gyászt viselt volna. Milyen gyönyörű lehet most Korfun.. . Sissy gyorsan elhessegette magától a frivolnak tűnő gondolatokat. Hiszen itt Possenhofenben, itt volt az ő igazi otthona, a hazája. De most szinte megtagadta a lába az engedelmességet, amikor át akarta lépni a jól ismert küszöböt. Az öreg kastély szíve Sissy anyja volt, és ez a szív most megszűnt dobogni... A temetés már megtörtént, Ludovika hercegné a kastélykápolna kriptájában nyugodott, a férje mellett. Sissy érkeztével már senki sem számolt, hiszen Korfun 130 131 volt, amikor Ludovika állapota hirtelen rosszabbra fordult. Widerhofer doktor, a császár udvari orvosa itt volt még. Most remélte, hogy majd a császárné vonatával térhet vissza Bécsbe, itt már semmi teendője nem volt. Kötelességét teljesítette, de már nem segíthetett a betegen. - Őszinte részvétem, felség - mondta Sissynek, amikor az megérkezett. - Ha ez egyáltalán vigasz felségednek, elmondhatom, hogy egyáltalán nem szenvedett az édesanyja, már semmi nem jutott el a tudatáig, felség. - De. . talán előtte. .. nem hívott, nem keresett engem? - Mindegyik lányát kereste, de sajnos egyik sem volt itt, pedig mindenkit értesítettünk. - És Gizella... - A hercegné akkor már haldoklott. - És a húgom, Zsófia Sarolta?

- A férjével, Alenson hercegével éppen a temetés napjára érkezett meg. A törvényes előírások miatt a temetési szertartást már nem lehetett tovább halogatni. - Szegény mama! Egyedül kellett meghalnia. Csak a gazdatiszt és az érzéketlen szolgasereg volt körülötte.. - És én, felség - Widerhofer doktor kicsit meg volt bántva. - Bocsásson meg, felség, de én bizonyára nem voltam érzelmek nélkül. Nagyon sajnáltam a hercegnét, de sajnos nem állt hatalmamban, hogy a halált távol tartsam tőle. - Bocsásson meg, doktor, meggondolatlan voltam kérlelte Sissy. - A császár és én is nagyon is becsüljük önt. Sissy egyedül ment le a kriptába, meggyújtott néhány gyertyát, és megállt anyja koporsója előtt. Eszébe jutott az a rettenetes éjszaka, amikor ugyanilyen egyedül, mint most, a fia koporsója előtt térdepelt a bécsi kapucinus kriptában. Akkor egész benseje, egész lelke fel volt kavarodva, most azonban különös csendesség uralkodott benne. Mintha szeretett anyja halála fölötti bánata az ideúton csökkent volna, most egyszerűen nem érzett semmit. Csak bámult a koporsóra, amely azt a testet rejtette, amelyik neki is életet adott. Bensőleg üres maradt közben, mint aki kiégett, és egyetlen könnye sem hullott. Kijött a kriptából, és felment a kastélyba, a régi gyermekszobájába, amelyet még most is a réges-régi ingaóra szorgalmas tiktakolása töltött be. Tanácstalanul leült az ágy szélére. Mennyit ült itt, épp ezen a helyen a mama, amíg őt álomba ringatta, mikor még kislány volt! Akaratlanul is megfordult, az ajtóra nézett, mintha Ludovika mama bármikor beléphetne. Az, hogy ő odalent fekszik hidegen és mereven a koporsóban, Sissy értelméig még nem jutott el, egyszerűen nem tudta felfogni. Sissy fájdalmasan mosolygott saját magán. Néhány másodpercre ez a szoba visszaadta régi, otthonos biztonságérzetét. De az illúzió gyorsan újra eltűnt. "Tehát itt sincs már otthonom - gondolta magában. - Mostantól kezdve már itt is idegen vagyok!" Ebben a pillanatban hirtelen belehasított a fájdalom, amelyet az imént a kriptában hiányolt. Valósággal égette a belsejét. Zo-

kogva borult rá az ágyra, és a megváltó könnyek patakként foly tak a szeméből. Így talált rá Zsófia Sarolta, aki gondterhelten indult nővére keresésére. Aggódott érte. - Sissym - hajolt a testvére fölé, és megpróbálta kedves simogatással megnyugtatni, vigasztalni. Sissy, ne sírj, kedves jó nővérem! Mamának szép, hosszú élete volt. Ki tudja, hogy a sors hozzánk is ilyen kegyes lesz-e. 132 133 - Igazad van! Én is hiszek abban, hogy a halál csak átmenet egy másik világba. Igen, viszontlátjuk majd papát és mamát... És Rudolfot.. . és Nenét, kedvenc nővérünket. Mindannyiukat viszontlátjuk majd egy napon! Sissy összeszedte magát, és felült. - Itt maradsz még, legalább erre az egy éjszakára? kérdezte tőle Zsófia Sarolta. - Oly régen nem láttuk egymást, nővérém. - Ez a találkozás sajnos szomorú alkalomból történt -mondta Sissy, aki máris elkívánkozott Possenhofenből. - A búcsú Possitól mindig nagyon nehezemre esett, ezt te is tudod, Zsófia. Most azonban már semmi sem tart itt vissza. Remélem, nem haragusztok meg, még ma este elutazom az udvari különvonattal, és magammal viszem Widerhofer doktort is Bécsbe. Franzl nagyon aggódik miattam, és vár rám. Ahogyan az udvari vonat egyre inkább távolodott Possenhofentől, úgy nőtt benne a szomorúság: úgy érezte, mintha életének egy darabja immár örökre-ott maradt volna az öreg kastélyban, és ez nagyon fájt. Nemcsak az anyja halála okozta ezt a fájdalmat, sokkal inkább az - és ezt egészen tisztán érezte Sissy - hogy ezzel a halállal életének egy újabb szakasza ért véget. Egyre magányosabb itt ezen a földön. 8. A nagyherceg Sissy legnagyobb csodálkozására Franzl nem várta a pályaudvaron, így aztán amint megérkezett a Burgba, rögtön felszaladt a birodalmi kancelláriába, hogy jó reggelt kívánjon és üdvözölje férjét. Érezte, hogy valami fontos dolog történt, ha Franzl nem jött ki érte. Röviden kopogott az ajtón, majd belépett. Franzl nem volt egyedül, a külügyminiszter volt nála. A két

férfi homlokát ráncolva, gondterhelten állt egymással szemben, nyilvánvaló volt, hogy Sissy egy fontos megbeszélést zavart meg. De Franzl, ahogy ránézett, először elmosolyodott, majd szinte ragyogni kezdett az arca... - Sissym! - kiáltott fel - éppen a legjobb pillanatban érkezel! Különös módon a külügyminiszter vonásai is szemmel láthatóan felderültek. - Felségednek mindig támad egy ragyogó mentőötlete - ismerte el a miniszter. - Talán éppen ezáltal tudjuk meggyőzni az oroszt, hogy Ausztriának semmiféle ellenséges szándéka nincsen... Sissy csodálkozva lépett közelebb, engedte, hogy Franzl átölelje. - Szabad megtudnom, hogy mit tervelnek maguk itt ki ellenem? - kérdezte gyanakodva. - Éppen Bajorországból jövök, és fogalmam sincs, miről van szó. Mi készül itt? - Rólad van szó, angyalom - Franzl valósággal lelkesedve mondta ezt. - Rólam? - csodálkozott Sissy. - Az ég szerelmére, mi közöm nekem ehhez az oroszhoz? - Nos, nem több és nem kevesebb, csak annyi, hogy ez az orosz, vagyis a nagyherceg, a cár öccse, tudvalevőleg nem érzéketlen az asszonyi szépség iránt... . . . ennélfogva azt reméljük, hogy annak a benyomásnak a segítségével, amelyet felséged szépsége gyakorol majd a nagyhercegre... - folytatta a miniszter, de Sissy belevágott: - Miféle benyomást kell nekem gyakorolnom? csodálkozott. - Hát a banketten, amelyet majd Dmitrij nagyherceg tiszteletére adunk, azt reméljük, hogy felséged 134 I 135 megjelenése... Ő a cár öccse - folytatta a külügyminiszter, különleges hangsúlyt adva szavainak. - Nyugodtan állíthatjuk, hogy ő a nagy orosz birodalomban a második legfontosabb ember, hacsak nem az első, mivel a bátyja nem is akart cár lenni, és csak kényszerből uralkodik. - Így van, Sissym. A nagyherceg félhivatalos látogatásra érkezik Bécsbe. Az a benyomásunk, hogy az

oroszoknak kicsit rossz a lelkiismeretük a Franciaországgal a hátunk mögött kötött barátsági szerződés miatt. Így hát a cár most az öccsét küldi Bécsbe, hogy a feszült viszonyon egy kicsit enyhíteni próbáljon - magyarázta tovább Franzl. - Nekünk pedig azt kell bizonyítanunk az oroszoknak, hogy mi sem vagyunk érdekeltek abban, hogy feszültségekkel terhes legyen a viszonyunk az országukkal - tette hozzá a külügyminiszter kicsit nyakatekerten - márpedig ezt a legjobban úgy tudjuk elérni, ha kitüntető kedvességgel nagyon ünnepélyes fogadtatást rendezünk a nagyhercegnek. - Az egész világ tudja, Sissy, hogy a legritkább esetben jelensz csak meg bármilyen diplomáciai eseményen. Annál inkább fogják majd értékelni az oroszok, ha majd éppen Dmitrij nagyherceg üdvözlésére jelensz meg - tette hozzá Franzl szinte kérlelve, hiszen érezte, hogy Sissy nem túl boldog attól, ami itt Bécsben fogadta, alighogy betette a lábát a Burgba. - De hiszen kettős gyászt viselek - Sissy rögtön az ellenvetéseivel kezdte. - Az édesanyám halt meg, éppen a temetésről jövök! - Sissy - mondta Franzl türelmetlenül - itt nem a személyes dolgainkról van szó, angyalom. Ez világpolitika. Hogy megőrizhessük Ausztria-Magyarország békéj ét ! Sissy mélyet sóhajtott. - Legelőször is le kell hogy üljek - mondta végül. Nem voltam ilyen fogadtatásra felkészülve, hiszen még az utazóruhámban vagyok, át sem öltöztem, csak üdvözölni akartalak, kedves Franzlom, semmi mást!... Franzl mellélépett, és magához vonta. Sissy azonban kiszabadította magát férje karjából, és egy mélypiros plüss székre ült. Levette a kis kalapkáját, így aztán a fátyol mögül előtűnt az arca. - Ha felséged megengedné, hogy a nagyherceg is láthassa ezt a gyönyörű arcot - kiáltott fel a külügyminiszter, megcsodálva császárnéja szépségét- akkor... - Sissy, meg kell tenned - sürgette Franzl kérlelve. - Most a birodalom kedvéért le kell győznöd önmagadban az ellenkezést.. ! - Remélem, az világos - mondta Sissy kis gondol-

kodás után - hogy feketében fogok megjelenni? Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a császár és minisztere ajkát, hiszén ezekkel a szavakkal Sissy végül is beleegyezett. - A fekete ünnepélyes - állapította meg a gróf lelkesen. - Felséged valósággal elbűvöli majd orosz vendégünket! - Hívasd el a szabónőidet - mondta Franzl gyorsan - és találják ki a legeslegszebbet, amit csak feketéből meg lehet varrni. Még ha a nagyhercegnek ki is esik majd a szeme! - nevetett a császár. Sissy visszaindult az Amália-szárnyban lévő lakosztályába. "Na látom, már megint itt vagyok Bécsben, megint kezdődik elölről. A császárnénak, akár tetszik neki, akár nem, újra meg kell jelennie, méghozzá teljes fegyverzetben..." - gondolta. Persze tökéletesen megértette Franzlt és miniszterét. Ugyan mit számít a személyes fájdalom, mit érnek egy asszony érzései és hangulatai, hogyha a jószom136 I 137 szédi viszonyról van szó két ilyen hatalmas birodalom között! Akkor minden más dolog másod- és sokadrendű lesz. Neki csak igent kell mondania, és tenni, amit kérnek tőle... Sissy nem ismerte a nagyherceget, és a legcsekélyebb mértékben sem óhajtotta megismerni. De ha ettől a férfitól annyi minden függ, ha annyi minden múlik azon, hogy Bécsben jó benyomásokat szerezzen, akkor Erzsébet készen állt arra, hogy egy este elcsevegjen vele, hogy Szentpétervárra szép emlékeket vigyen haza. Ferenczy Ida időközben már mindent előkészített Sissy lakosztályában úrnője fogadására. Megkönnyebbült sóhajjal bújt be Sissy a forró habos fürdőbe, hogy lemossa magáról az út porát. Utána a világot megint sokkal barátságosabb színekben látta. Sőt már úgy tűnt neki, hogy a nagyhercegnek adandó fogadás érdekes változatosságot hoz majd az életébe. És amikor udvarhölgyeinek elmesélte, mi vár rá, meg kellett állapítania, hogy ezek az asszonyok mind hasonlóképpen gondolkodtak. Ferenczy Ida másnap egy csomó legújabb párizsi divatújsággal jelent meg, és az egész hölgykoszorú az-

zal foglalkozott, mit lehet egy ilyen különleges ünnepi alkalomra, mint amit a cár öccsének látogatása jelent Bécsben, felvenni, ami elegáns is, előkelő is, csábító is, és főleg fekete anyagból van. Az élénk vita közepén jelentette a lakáj, hogy a császár szeretné feleségénél tiszteler.ét tenni. Amikor Ferenc József belépett, az udvarhölgyek felemelkedtek, és Franzl egyiktől a másikhoz lépve üdvözölte őket. Igen jó kedve volt, hiszen Sissy beleegyezése, hogy részt vesz az ünnepségen, nagy elégedettséggel és örömmel töltötte el. - Nemcsak ünnepi bankett és vacsora lesz a nagyherceg tiszteletére-mondta Sissynek- hanem ünnepi előadás is lesz a Burgszínházban, a Vigadóban pedig Strauss mester fog nekünk zenélni. Szeretném, ha a nagyherceg láthatná, milyen az, amikor a bécsiek bécsi keringőt táncolnak! Igaz, hogy még nem tudjuk, mikor érkezik Dmitrij nagyherceg. - Igen? Azt hittem, hogy már az elkövetkező napokban jön - csodálkozott Sissy. - Nos, az oroszoknál mit sem számít néhány hét vagy hónap - jegyezte meg a császár. A szabó- és varrónők azért nemsokára munkához láttak. Amikor Sissynek legközelebb eszébe jutott ez a kellemetlen kötelessége, megkérdezte Franzlt, van-e már valami hír. Éppen audiencianap volt, a császár aznap körülbelül kétszáz osztrák állampolgárt fogadott, akik mind eljöttek hozzá elmondani bánatukat, kérésüket. Sissynek sikerült két audienciakérő között besuhannia a hátsó ajtón. A császár nevetve fogadta feleségét. - Remélem - mosolygott rá - hogy a varrónőid már szorgalmasan dolgoznak. - Igen, én is ezt remélem - felelte mosolyogva Sissy. - Lehet már tudni, hogy pontosan mikor érkezik a nagyherceg? - Igen, hírt kaptunk arról, hogy novemberben jön. Sissy tágra meresztett szemmel nézett rá. - Novemberben? - mondta. - De hiszen az még majdnem kilenc hónap! Addig még egy gyereket is ki lehet hordani ! - Eltaláltad - mosolygott Franzl. - A nagyhercegné ugyanis gyermeket vár, és nem akarja Dmitrijt fel-

ügyelet nélkül Bécsbe engedni. Úgy látszik, veszélyesnek talál téged, angyalom... Másnap reggel Sissy kipihenten, frissen ébredt. Gyorsan tornázott egy keveset, mielőtt Feifal asszony 139 megérkezett volna, hogy hosszú haját átkefélje és művészi kontyba fésülje. Sissy ilyenkor a biliárdszobába ment, leült a hosszú biliárdasztal szélére, amelyet egy hófehér lepedő borított. Feifal asszony erre bontotta ki gondosan és óvatosan Sissy csodálatos, hosszú, barna haját. A császárné haja az egész asztalt beborította. A kikefélésnél még két szobalánynak is segítenie kellett, nem volt valami kellemes dolog. Sissy csendben tűrte, és általában görög szavakat tanult közben. Ezen a reggelen egyszer csak halkan felkiáltott, azután elveszítette az eszméletét. Az egész biliárdterem forgott körülötte néhány másodpercig, majd minden elfeketedett. - Feifal asszony, hagyja abba! Őfelsége elájult! kiáltott fel Ferenczy Ida rémülten. A fodrásznő ijedten hagyta abba munkáját. Ő csak a császárné hajára figyelt, és még a halk kiáltást sem hallotta meg. - Elájult? - kérdezte. - De hiszen nem is okoztam neki fájdalmat, annyira óvatosan fésültem! Időközben Sissy halk hangokat adott ki megint, úgyhogy látszott, újra magához tért. Segélykérő kézmozdulatot tett, miközben megpróbált felülni. - Mi történt velem? -jajgatott. -Rosszul vagyok... szédülök... minden forog körülöttem! - Felséged egyszerűen elájult - felelte Festetics grófnő gondterhelten. - Vizet kérek - mondta Sissy. - Kérem, hozzon egy pohár vizet. Ezeket a szavakat a grófnőhöz intézte, de addigra Feifal asszony már elindult, és egy pillanat múlva visszatért egy vizespohárral, amelyet a császárnénak nyújtott. - Hogy érzi magát felséged? - kérdezte részvéttel teli hangon. - Kicsit jobban van már? - Azonnal értesíteni kell Widerhofer doktort - tanácsolta Festetics Mária. - Őfelsége a császár halálra

rémül, ha meghallja... - A férjemnek nem is kell erről tudomást szereznie! Egy kis gyengeség, semmi más! Sissy elhárította a segítséget, összeszedte magát és felült. - De igen, felség, de igen. . . Nem viselhetem a felelősséget - ellenkezett Festetics Mária hevesen. - Nem lehet tudni, mi rejlik egy ilyen ájulás mögött. - De hiszen nem érzem magam betegnek, Festetics grófnő. Biztosan csak a fogyókúrámmal függ össze a dolog. - Ez az, felség! - szólt közbe Feifal asszony. - Felséged, azt hiszem, egy kicsit túlzásba viszi! Vékonynak kell lenni, tudom, de ami sok, az sok! Ez a fogyókúra felesleges és káros: felséged lassacskán már csak csont és bőr, és még mindig fogyni szeretne! - Attól tartok, hogy egy kövér Sissy egyáltalán nem tetszene Franzlnak - vallotta be Sissy. - Ezért aztán ügyelnem kell az alakomra. - Hát ez aztán sikerült! Bocsánat, felség, csak úgy kicsúszott a számon - kért elnézést Feifal asszony. - Ennek ellenére mégiscsak konzultálni kellene az orvossal, felség! - Az óvatos Festetics ragaszkodott az ötletéhez. Sissy megadóan sóhajtott fel. - Na j ó - mondta - ha mindenképpen meg kell történnie, akkor hát hívassa az orvost. Úgysem fog semmit találni, már előre tudom. De hát végül is azért fizetik, hogy megvizsgálja a pácienseit! Így aztán a grófnő hívatta az udvari orvost, aki félóra múlva szolgálatkészen megjelent, doktortáskájával a 140 I 141 hóna alatt. Végigkopogtatta Sissyt, meghallgatta tüdejét egy sztetoszkóppal, megnézte a nyelvét, és végül a jól ismert aggódó "Hmhm!"-t lehetett tőle hallani. - Ez úgy hangzik, mintha nem lenne igazán elégedett velem, kedves doktor! - állapította meg Sissy. - Nem is vagyok, felség, egyáltalán nem vagyok elégedett, engedelmével - mondta Widerhofer doktor fejcsóválva. - És mi bajom van? Hogy hangzik a szigorú diagnózis? - tréfált Sissy, mert nem hihette, hogy tényleg komoly baja lerme.

- Valami zörgést hallok a tüdejében, felség. Ha megengedi a megjegyzést, azt hiszem, hogy az egyoldalú táplálkozás is az oka lehet, mert amennyire tudom, felséged hetek óta nem eszik mást, mint fagylaltot és narancslevet. Ez hosszú távon semmi jóra nem vezet. Tudom, a hölgyek vigyáznak karcsú vonalaikra, de hát az embernek tudnia kell, hol a határ. Felséged, hogy őszinte legyek, aggasztó állapotban van. Hízókúrára lenne szüksége. - Csak nem tart borjúnak, kedves doktor? ! - Sissyből kirobbant a nevetés. - Szó se lehet róla! - Hmhm! Én ebben semmi vicceset nem találok, felség. Itt felséged egészségéről van szó, és ebben a pontban nem ismerek tréfát, mivel én vagyok érte felelős. Most is csak azt mondhatom, felségednek ennie kell, és ki a friss levegőre! Sok oxigén, friss tej, és közben gondoskodni kell a megfelelő anyagcseréről. Hiszen felséged fehér, mint a fal! Felségednek egy kis jó színre lenne szüksége, de nem a púderesdobozból, ha szabad kérnem. Különben még úgy járna, mint szegény Ferenc Ferdinánd főherceg. A trónörökösségre vágyik, és lassan megint szanatóriumba kerül. Már a katonai szolgálatát sem tudja ellátni! - Ferenc Ferdinánd? - figyelt fel Sissy. - Olyan rosszul lenne? - Mindenesetre egyáltalán nincs jól. A tüdeje, mint tudja felséged, gyenge, ezt örökölte. Legalább egy fél évre Egyiptomba kellene utaznia, idén tavasszal a meráni kúra is jót tett neki. De most megint rosszabbul van. És ráadásul a teniszjátéknál nagyon megerőlteti a tüdejét. - Hűha - mondta most Sissy - nem is tudtam róla, hogy ilyen lelkes sportoló. - Én sem - bólintott Widerhofer doktor mérgesen. Ez a felséges főherceg legújabb, igen buta szenvedélye. Bocsássa meg a szavaimat, de hát orvosként nem tudom végignézni, ahogy fiatalemberek felelőtlenül tönkreteszik saját egészségüket. Ne vegye zokon felséged, de felséged sem jobb! - Jól van, csak szidjon, doktor. - Sissy bűntudatosan lehajtotta a fejét. - Egy asszony szeretne lehetőleg minél tovább fiatal és csinos maradni. Ez csak nem bűn?

- Nem bűn, csak éppen butaság, ha az ember ebben is túlzásokba esik, például olyan szorosra fűzeti magát, hogy levegőt sem kap, vagy pedig semmit sem eszik, míg csak el nem ájul. Legfőbb ideje volt, hogy megint elhívatták a jó öreg doktort. Ha felséged nem látja be, amit mondtam, akkor kötelességem lesz mindezt a császárnak is jelenteni - fenyegette meg Sissyt a fölemelt mutatóujjával félig tréfásan a doktor. Fgifal asszony a vizsgálat kezdetekor tapintatosan és diszkréten elhagyta a szobát, de a grófnő Sissy kérésére ott maradt, így tanúja lett mindannak, amit az orvos mondott, és ő is egyfolytában bólogatott, tökéletesen igazat adott neki. - És azok a hosszú gyaloglások, amelyeket felséged oly gyakran tesz - tette hozzá a grófnő még a maga 142 I 143 észrevételét is. - Gyakran órákig is eltartanak! Legutóbb is abban a rossz időben hat óra hosszat gyalogolt . . - Tudom - dörmögött Widerhofer doktor - egy kollégám az egyik titkosrendőrt ápolta utána, olyan hólyagokat kapott a talpára szegény ördög, hogy hat hétig rá sem tudott állni. - Úgy kell neki - mondta Sissy. - Miért kell engem folyton követnie! - Mert ez a munkája, felség. Ű is felelős felséged biztonságáért. - Csak tudnám, minek ez az egész - mérgelődött Sissy. - Ugyan ki akar nekem ártani itt Bécsben? - Nem én döntök ebben a kérdésben, felség - fejezte be a doktor a témát. - Én csak azt ajánlom felségednek, hogy minél hamarabb utazzon el egy kúrára. Mit szólna felséged Karlsbadhoz? - Miután a szép nagyherceg úgyis csak novemberben jön, miért is ne? - mondta Sissy. - Karlsbadba vagy valahová máshová, engedelmesen beleegyezem! Sissy tréfált, habár egyáltalán nem volt hozzá kedve. A doktor figyelmeztetései mégiscsak elgondolkodtatták. - És miért nem költözik ki felséged innen az egészségtelen belvárosból a Hermész-villába? - javasolta még a doktor. - Mert itt közelebb vagyok a férjemhez - adta meg a

magyarázatot Sissy. - Nos, ebbe én már nem tudok beleszólni, felség, én csak javaslatot tettem. Úgy tűnik, megint jó kis náthajárvány kezdetén vagyunk. A felséges császár bizonyára a legnagyobb megértéssel lenne, ha felséged szeretné elkerülni a fertőzés veszélyét. Ha pedig már itt lesz a tavasz, akkor... - Irány Karlsbad! - fejezte be Sissy a mondatot. Franzl igencsak csodálkozott az ebédnél, hogy Sissy ezúttal rendesen evett. De mivel az asztal körül szokás szerint még többen ültek, nem szólt egy szót sem, csak ebéd után vonta félre a feleségét. - A doktor mindent elmondott nekem - közölte aggódva. - Igaza van: természetesen kiköltözöl még ma a villába. És Karlsbad... ez sajnos megint azt jelenti, hogy el kell válnunk egymástól - közölte megindult hangon - de ha az egészséged miatt fontos, akkor el kell utaznod. - Ó, szerintem nem is vagyok annyira rossz állapotban. De ahogy hallottam, szegény Ferenc Ferdinánd annál inkább! - Ez az önfejű fiatalember! Jobb, ha nem is emlékeztetsz rá, Sissy. Úgy néz ki, mint egy két lábon járó csontváz, és nem lehet lebeszélni arról, hogy hetente többször is Pozsonyba utazzon. Méghozzá azért, hogy teniszezhessen! - Ezen már az imént is csodálkoztam - állapította meg Sissy. - Mindazok alapján, amit tudok róla, egyáltalán nem sportos alkat. - Hát nem. De úgy látszik, erőszakkal is bizonyítani akarja nekünk, hogy többet kibír, mintsem gondolnánk. - De éppen a teniszezésben? - csodálkozott Sissy. Nem, Franzl, attól tartok, ezúttal cserbenhagynak a besúgóid. - Hogyan? - csodálkozott a császár. - Mit akarsz ezzel mondani? - Hogy asszony lehet a dologban - mondta Sissy finom kis mosollyal. - Asszony? - nevetett Franzl hitetlenül. - Ugyan, még hogy ő meg egy asszony! Hiszen más sincs a fejében, mint a hadsereg megreformálásának tervei. Néha 144 I 145

azt hiszem, hogy szegény Rudit hallom újra, éppen úgy beszél. - A hadsereg megreformálásának tervei... és tenisz... ugyan hogyan illik össze mindez, Franzl? kérdezte Sissy élesen. -Nem lehet, hogy mindannyian egy kissé rosszul ítéljük meg Ferenc Ferdinándot? Franzl elcsodálkozott: - Micsoda ötleteid támadnak, Sissy! - Nahát azért annyira nem szokatlan ez az ötlet, Franzl - nevetett Sissy a férjére. - Még ha szegény Ferenc Ferdinándnak gyenge is a tüdeje... de amúgy nem hiányzik semmije, vagy...? Ezúttal Franzl adós maradt a válasszal. Csak megvakarta feje búbját és elgondolkodva átbaktatott a birodalmi kancelláriára, ahol az íróasztala mellé ülve még jó darab időre volt szüksége, hogy kiismerje magát a papírjai közt. - Egy asszony és Ferenc Ferdinánd? - mormogta maga elé. - Bár miért is ne? Csak tudnám, miért nem nyitja ki a száját ez a tökfej! Hogyha trónörökös akar lenni, úgyis képesnek kell lennie arra, hogy utódokról gondoskodjon! - Teniszt tulajdonképpen Bécsben is játszhatna a főherceg, ha nagyon akarná .- gondolkodott tovább hangosan a császár. - Akkor miért éppen Pozsonyban?! Sissy közben átköltözött a Hermész-villába, ahol hamarosan jobban érezte magát. Néhány hét múlva indult Karlsbadba, a kúrára. Előtte azonban még magához hívatta Mikes Jankát, udvarhölgyét. - Kedves jó Mikes grófnő - kérte - ahogy én önt ismerem, bizonyára van ismerőse Pozsonyban? - Hát persze hogy van, felség. És rokonaim is Brünnben! Minden rendes bécsinek van rokona Brünnben. - Brünn pillanatnyilag nem érdekel. De Pozsonyban jó lenne, ha megtudna valamit. - És mi az a valami, amit oly nagyon szeretne felséged megtudni Pozsonyban? - kérdezte Mikes grófnő izgatottan. - Azt szeretném nagyon tudni, hogy kivel teniszezik Ferenc Ferdinánd főherceg Pozsonyban. Nehéz lesz ezt kideríteni?

- Nem hinném. Ha a császári és királyi titkosrendőrség nem tudta meg, majd Mikes grófnőnek sikerül. Nekem is megvannak a magam beépített emberei. - Nagyon hálás lennék önnek! - Semmi hála és köszönet, felség - szabadkozott Mikes grófnő. - Hiszen még nem tudtam meg, kivel teniszezik a főherceg Pozsonyban. Ugyan mi lehet a dolog mögött? Talán valami kis titkos viszony, igaz? - Lehetséges - mosolygott Sissy. - Bár a férjem azt hiszi, hogy Ferenc Ferdinándnak semmi más nincs a fejében, mint a hadseregreform, de én nem vagyok ebben annyira biztos. Már az a becsvágy is, hogy betegsége ellenére trónörökös akar lenni, számomra meglehetősen különös. Ennek a becsvágynak persze számos oka lehet. De miért teniszezik, és miért éppen Pozsonyban? - Semmi gond, megtudjuk. Még akkor is, ha nekem magamnak kell odautaznom, és még ha az ütőt is a kezembe kellene vennem. Sissynek szívből nevetnie kellett, hiszen a kövér Mikes grófnőt valóban képtelen volt teniszezés közben elképzelni. Mikes grófnő hasonló dolgokra gyanakodott, mint a császárné, így hát egyik reggel beült a pozsonyi vonatba és leutazott ebbe a kis Duna-parti városba. - Pozsony - mondta Sissy a búcsúzáskor még gyorsan a grófnőnek - pillanatnyilag sokkal érdekesebb a számomra, mint Karlsbad. De hát oda kell utaznom. . . 146 147 9. A főherceg szerelme Mikes grófnő előzőleg levelet írt pozsonyi rokonának, így hát amikor megérkezett a csendes kis negyedben lévő villához, már szívrepesve várták. - Janka néni! Milyen jó, hogy eljöttél hozzánk látogatóba! Mennyire örülünk mindannyian! Mikes Janka egyik bátyja Pozsonyba nősült, és egy jól menő kis üvegedénygyára volt. Két gyermeke, egy fia és egy lánya, tíz- és tizenegy évesek, már futottak is elő a kertből és szeretettel és hangos örömkiáltással ölelték át a kerek nénit. - Gyerekek, engedjetek el! Mindjárt megfulladok! Máris a segítségére sietett sógornője, Ilona, amit megkönnyebbült sóhajjal fogadott Mikes Janka. A

nyitott ajtón át kávéillat gomolygott utána. - Ugye iszol velünk egy kávét, kedves sógornőm? kérdezte Ilona. - A te tiszteletedre barátfüle is lesz, tudom, hogy mennyire szereted! - Ez legalább egy kicsit kárpótol a hosszú utazásért -mondta Mikes Janka boldogan. -Ezt a szilvalekváros barátfülét kellene egyszer megkóstolnia a császárnénak! Talán még valami kitüntetést is kapnál érte! De most gyerünk be a házba, estére szeretnék újra Bécsben lenni. - Nem maradsz itt hétvégére? - kérdezte Ilona csalódottan. - Ki van zárva: a császárné vár rám, nemsokára indulnia kell Karlsbadba, és előtte még tudni szeretné azt, amiért ideküldött Pozsonyba. Remélem, sikerül kiderítenem; talán éppen a te segítségeddel! Beléptek a házba, a két gyereket szobájukba küldte anyjuk, ahol a házitanító várt rájuk. Mikes Janka és sógornője pedig beültek az elegáns kis szalonba, ahol a szobalány máris felszolgálta a kávét és a híres barátfülét, amelyet Janka annyira tudott értékelni. - Na de most már tényleg izgatott vagyok - kezdte Ilona, miután leültek és Mikes Janka előszedte az utazótáskájából a kis ajándékokat, amiket Bécsből hozott. Ilona nagyon örült nekik. - Itt van még egy kifestőkönyv és egy kis kályha Marika babaszobájába. Nézd, még egy lámpácska is van benne, amely pirosan világít. - Ó, milyen aranyos! - kiáltott fel Ilona elragadtatva. - Ilyesmit is csak Bécsben lehet kapni a Kárntnerstrassén! Na de most már tényleg mondd el, mit tehetek érted, Jankám? - Ismersz-e egy bizonyos Václav Vondraceket? kérdezte a grófnő. - A titkosrendőrt? - nevetett Ilona. - Hiszen őt minden gyerek ismeri a városban! - És mindenki tudja azt is, hogy ő a császár szolgálatában álló besúgó? - Hát persze, Jankám. Hiszen éppen ennek révén tudja meg az összes pletykát. Senki sem titkolja előtte, sőt ha az emberek azt szeretnék, hogy Bécsben valamit megtudjanak, akkor egyszerűen csak elmesélik a Vondraceknek. Egész nap a Ferdinánd császár kávé-

házban vagy előtte a teraszon ül és a jelentéseit írja. - Ez sem rossz - dörmögte Mikes Janka bár kicsit csodálkozott, de amellett remekül szórakozott. - Úgy tűnik, igazi osztrák módszer ez. Csakhogy így bizonyos dolgok híre nem jut el Bécsbe. Hiszen a besúgó úr nyilvánvalóan csak azt jelentheti, ami az embereknek kényelmes, amiről pedig nem akarják, hogy megtudja, azt nem mondják el és így nem is jelentheti. - Nos, igen. Vondracek egy évvel ezelőtt telket vett és most valami kis villát építtet éppen. A fizetéséből 148 I 149 biztos nem futná... Valószínűleg van mellékjövedelme is... - Érdekes - állapította meg Mikes grófnő lassan. - De Jankám, hiszen ez a Vondracek még csak nem is kivétel! Nincs abban semmi különös, amit csinál így működik még egy sor dolog, és egészen jól! - Na, ha ezt a császár tudná, azt hiszem, kevésbé lennétek kedélyesek! - dörmögte Mikes Janka. - És még azt hallottam, hogy a Vondraceket felterjesztették valami kitüntetésre... Megpróbálta izgatottságát egy második barátfüle elfogyasztásával csökkenteni. Sógornője kicsit tanácstalanul nézett rá, mivel még mindig nem tudta, hová akar Janka kilyukadni. - De hát mi van ezzel a Vondracekkel? - kérdezte Jankát. - Csak nem csinált valami rosszat? ! - Vondracekkel semmi baj, kivéve az, hogy Bécsben a mai napig nem tudják, hogy Ferenc Ferdinánd kivel teniszezik Pozsonyban. Ez az ugyanis, amit a császárné annyira szeretne tudni. - És emiatt kellett egyenesen idejönnöd? - csodálkozott Ilona. - Mert szeretnék megtudni, hogy kivel teniszezik a főherceg? - Mivel a Vondracek még eddig nem árulta el!... - Hát persze hogy nem - nevetett Ilona vidáman. Merthogy a főherceg még nem nyilatkozott, és Izabella nem szeretne nevetségessé válni. - Izabella? - Mikes Janka izgatottan vonta fel a szemöldökét. - A Croy hercegnő, aki Ferenc Ferdinánd unokatestvérének, Frigyesnek a felesége? - Pontosan róla van szó. Neki és Frigyes főhercegnek, aki itt Pozsonyban állomásozik, nyolc lánya van!

- No de ilyet! - kiáltott fel Mikes grófnő. - Hogy ez senkinek nem jutott még az eszébe! Biztos az egyik lányról van szó. - Igen ám, de melyikről? Biztos vagyok benne, hogy ezt a Vondracek nem tudja, hiszen még Izabella sem tudja, aki pedig már reménykedik abban, hogy egy napon ő lesz a leendő császárné anyja... - Na, ez szép kis ügy - szaladt ki Mikes Janka száján. - Hogy fog csodálkozni a császárné! - Nos, hivatalosan a főherceg csak az unokatestvérét jön látogatni, de a lányaival teniszezik a főhercegi villa parkjában, amelyet olyan magas és sűrű sövény vesz körül, hogy egyáltalán nem lehet átlátni rajta. - És ezt a sövényt használja Vondracek kifogásnakállapította meg Mikes Janka felháborodva. - Ugyan mit tehetne? Izabella nagyon ügyel arra, hogy Bécsben senki ne tudjon meg semmit, mielőtt a dolog hivatalos lenne. Márpedig mindeddig Ferenc Ferdinánd még nem nyitotta ki a száját. És ráadásul előfordul, hogy hosszabb ideig nem is tud Pozsonyba jönni, mivel kezelésen van, így hát az ügy igencsak elhúzódhat! Mikes Janka kiitta az utolsó korty kávéját, és megkönnyebbülten így szólt: - Micsoda szerencse, hogy Pozsony még egy ilyen kis fészek, ahol mindenki mindenről tud... Az ügyet sokkal könnyebben sikerült elintéznem, mintsem gondoltam volna, és ezt neked köszönhetem, kedves Ilonám. - De én nem mondtam semmit, Jankám! - nyitotta szét a sógornő sajnálkozva a tenyerét. - Különben igencsak meggyűlhet a bajom a főhercegnővel! Márpedig ezt mi nem engedhetjük meg magunknak! - Nem, nem, ne aggódj, egészen nyugodt lehetsz! Meg sem említem a neveteket. Nem vagyok bolond, hogy rád szabadítsam Mella-Bella-Izabellát! Mikes Janka egy fiákerrel még elkocsizott a főherceg villája előtt, de lemondott arról, hogy megismerkedjen 150 151 Izabella főhercegnővel és nyolc lányával, akik között ott van a leendő trónörökös felesége is... A császárné pedig úgyis ismeri a főhercegnét meg a lányait is. A sövény a park körül valóban annyira sűrű volt,

hogy sem a parkot, sem a gyönyörű nagy villát nem lehetett látni. Így hát megbocsátható volt, hogy Vondracek nem sejtett semmit, hiszen a titkosrendőröknek tilos belépni a császári ház tagjainak birtokára. Mikes grófnő egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a kiváló szimatával jó nyomon van, és hogy a császárné sejtelmei megalapozottak. A fiatal főherceg, a leendő trónörökös tehát szerelmes. A Frigyes főherceg egyik leányával kötendő házasság útjában nem állt semmi, kivéve, hogy a pápától kell engedélyt kérni, miver rokonházasságról van szó, de ezt soha nem tagadják meg, hiszen az uralkodócsaládokban mindennapos dolog az ilyesmi. Ahogy a vonat visszafelé gördült Bécs felé, végig a Duna mentén, Mikes grófnő arra gondolt, hogy Ferenc Ferdinánd milyen okosan választott. Biztos, hogy a császár a főherceg bármelyik leányát szívesen látná leendti trónörökösnéként. Ez a házasság megerősítené Ferenc Ferdinánd helyzetét az uralkodóházon belül, erre pedig igen nagy szüksége volt. Hiszen egyáltalán nem volt még biztos, hogy ő lesz a trónörökös, sőt ellenkezőleg, több helyről érték támadások, és Ottó, az öccse, nagyobb rokonszenvnek örvendett. Minden tiszteletem, mormogta magában, a fiú nem esett a fejére! A következő délelőttön máris bejelentkezett Sissynél a Hermész-villába. A császárné azonnal fogadta. - Nos, grófnő? - kérdezte Sissy izgatottan. - Sikerült valamit megtudnia? - Meghiszem azt - mosolygott Mikes Janka önelégülten. - Nagyjából mindent tudok, kivéve egy apróságot. - Ne feszítse tovább a húrt, mondja már, kérem! - Először is: felségednek tökéletesen igaza volt, amikor azt feltételezte, hogy szívügyekről van szó. - Tehát valóban... És ki az, grófnő? Mondja már, Franzl ma ebédre jön, szeretném neki is elmoridani. - Sajnálom, felség, ez nem fog menni. Ugyanis éppen ez az az apróság, amit sajnos nem sikerült megtudnom: mármint hogy ki az illető. - Ezt meg kell magyaráznia - mondta Sissy csodálkozva és homlokát ráncolva. - A dolog meglehetősen homályos.

- Egyáltalán nem olyan homályos, ha meggondoljuk, hogy Frigyes főhercegnek, Ferenc Ferdinánd unokatestvérének házasságát nyolc lánnyal áldotta meg az Úr. Sissy tágra meresztette a szemét. - Hogyan? - csodálkozott. - Csak nem azt akarja mondani, Mikes grófnő, hogy... - De igen, felség. Ő császári fensége, a leendő trónörökös ezek közül a hölgyek közül részesíti az egyiket a kegyeiben. De hogy melyik az, azt, úgy látszik, még Izabella főhercegnő sem tudja. Ezért van az egész nagy titokzatoskodás. Sissy gondolkodott, szobájában fel-alá sétálva. Végül odatámaszkodott a kandallóhoz, amelyben a kellemesen melegítő tűz égett. - Ha figyelembe vesszük a korukat, akkor nem is jöhet szóba mind a nyolc lány - állapította meg. - Csak kettő vagy három lehet, aki Ferenc Ferdinánd számára érdekes. - De mégis, még ha a kört le is szűkíthetjük, nem tudunk semmi bizonyosat, felség. - No nézd csak, a mi Ferenc Ferdinándunk! - mo152 153 solygott Erzsébet. - Leánynézőbe jár Pozsonyba és senkinek sem szól erről egy árva szót sem! Nahát, úgy tűnik, jócskán belekeveredett már ebbe az ügybe! - Még azon is gondolkodtam, felség, hogy ez a házasság igen ügyes sakkhúzás lenne tőle. Sissy arcán árnyék futott végig. - Gondolja, hogy szerelemről szó sincs? - kérdezte. Csak józan érdekházasságot tervez a fiú? Mikes grófnő vállat vont: - Legalábbis a lehetséges dolgok közé sorolnám, felség. Hiszen a főherceg ennél okosabban nem is dönthetne... - Szóval csak egy sakkhúzás - mondta Sissy letörten. - Egy sakkhúzás, hogy megerősítse helyzetét. Igen, nagyon is lehetséges. Éppen elég becsvágyó ahhoz, hogy megtegyen egy ilyen lépést. Talán nem is gondol arra, hogy ezzel a személyes boldogságát is kockára teszi. Nagyon ellenzem azokat az érdekházasságokat, amelyek a mi köreinkben sajnos annyira megszokottak. Sokkal szívesebben látom, hogyha a

szív is szóhoz jut, ha elismerjük jogait. Hiszen végül is ez is lehetséges: Franzl és én is szerelemből házasodtunk össze... 10. A nősülés kérdései Ferenc József akkor érkezett a Hermész-villába, amikor Sissy Mikes Jankát már éppen beküldte a Burgba mindenféle feladattal. A két kocsi még találkozott a kapuban. A császár látta a kövérkés udvarhölgyet, aki hintója puha párnáiról felemelkedve tiszteletteljesen bólintott felé. "Nocsak - gondolta magában a császár - már vissza is jött Pozsonyból? Na, kíváncsi vagyok, mit tudott meg!" Sissy elmesélte neki, mire gyanakszik ő és udvarhölgye, és mire kérte meg Mikes grófnőt. A császár hintója végiggördült a lainzi vadasparkon, ahol már előbújtak az ibolyák, és ahol az elolvadt hótól vizes réteken hóvirágok dugták ki fejecskéjüket a simogató tavaszi napsugárban. Sissy látta az ablakból, hogy Ferenc József kocsija megérkezett, lefutott a lépcsőn, és férjét már az előcsarnokban fogadta. - Milyen jó, hogy újra a karomban tarthatlak, angyalom - üdvözölte őt a császár, és szeretettel magához vonta. - Éppen láttam, ahogy Mikes grófnő befele tartott a városba. Miféle híreket hozott nekünk Pozsonyból? - Először is: igazam volt! Ferenc Ferdinánd leánynézőbe jár Pozsonyba. Franzl összeráncolta a homlokát: - Hát ez elég meggondolatlan tőle. Számára a walesi herceg leánya jöhet szóba... kapcsolatot keresünk Angliához. Ez végre megerősíthetné helyzetünket a poroszokkal szemben. - Az ő választása is rendkívül diplomatikus - közölte Sissy. - Úgy? És ki az ő saját választása? - Izabella és Frigyes valamelyik lánya. A császár csodálkozva nézett feleségére, majd boszszankodva legyintett, és megrázta a fejét. - Mi bajod van? - kérdezte Sissy megdöbbenve. Szerintem egyáltalán nem rossz! - Bolondság - mondta a császár. - Teljesen értel-

metlen dolog. Ferenc Ferdinándnak úgy látszik, zavarosabb a feje, mint gondoltam. - Azért, mert megvannak a saját elképzelései és tervei, erre gondolsz? Hiszen ez igazán jogában áll, szerintem legalábbis - válaszolta erre Sissy. 154 I 155 - A terv nem lenne rossz, ha nem sikerült volna már sokkal jobb menyasszonyt választanunk neki. Mármint az angol hercegnőt. Habsburg és Windsor házasság! Milyen jól hangzik! - Habsburg és Windsor? És ő vajon tud-e már erről? - Hát persze. Tudja. Igaz, hogy még nem volt alkalma megismerni a hercegnőt. - Ezzel szemben Izabella és Frigyes lányait ismeri válaszolta Sissy élesen. Franzl kigombolta az egyenruhája gallérján a gombokat, úgy érezte, másképp nem tud levegőt venni, megfullad. - Ez a fiatalember - mérgelődött - a kétségbeesésbe kerget! Most aztán Frigyes és Izabella biztosan a legjobbakban reménykednek! - Ugyan, mi mást is tennének? - kérdezte Sissy ugyancsak bosszankodva, mert nem sejtette, hogy ez a beszélgetés ilyen fordulatot fog venni. - Hogy fogom nekik megmondani, hogy ebből a házasságból semmi sem lesz! - sóhajtotta Franzl, és leroskadt az egyik székre. - A sok más gondomhoz, bajomhoz még állandóan újabb családi problémák is jönnek! Sissy leült vele szemben a magas, boltíves ablak elé. Kint csodálatos volt a tavaszi napsütés, itt bent azonban meglehetősen vihar előtti lett a hangulat. - Franzl - szólt Sissy megnyugtatóan - nem lehetne hagyni, hogy ezúttal hadd működjön a gondviselés? - A gondviselés? Az csak kisembereknek való, Sissy. A trónörökös házasságának ügyében nekünk magunknak kell a gondviselést játszanunk. Ez az így politikailag rendkívül fontos és jelentős. Hiszen akár háború vagy béke is múlhat rajta! Nem hagyhatunk semmit a véletlenre! - De hiszen tudod, hogy Ferenc Ferdinánd milyen keményfejű! Ha egyszer valamit a fejébe vett...

- Igen, ráadásul még ez is! Már az előbb is mondtam, hogy vele állandóan csak a vesződség van. Ez megint jó kis munka lesz, Sissym! Legszívesebben én is itthagynék csapot-papot, ahogy te csinálod! - Igen, nemsokára indulnom kell a karlsbadi kúrára - emlékeztette Sissy a férjét. - Szívesen cserélnék veled - sóhajtott Ferenc József. Egy szolga jelentette, hogy az ebéd tálalva van. - Csaknem az étvágyam is elment - panaszkodott a császár - annyira bosszant ez az ügy. - Nono - mondta erre Sissy. - Felejtsd el, legalább erre a félórára. Egyébként már látom, hogy ez az ügy egy kicsit az én hatáskörömbe fog tartozni. - Hogy érted ezt? - kérdezte a császár érdeklődőn. - Már azzal kezembe vettem az ügyet, hogy Mikes grófnőt elküldtem Pozsonyba. - De hát mit akarsz ezzel mondani, Sissy? - Hogy a legközelebbi adandó alkalommal beszélek majd Ferenc Ferdinánddal. Azt hiszem, ez lesz a legokosabb. Tudom, hogy kicsit különös természet, és ti mindannyian nehéz embernek találjátok. Én nem: én jól ki tudok vele jönni. - Igen, ezen mindig csodálkoztam! De szinte te vagy az egyetlen... - Szerintem ez egyáltalán nem csodálatos. Csak ti éppenséggel nem jól fogtok a dologhoz. Meg kellene próbálnod megérteni őt. Szegény fiú, mindenekfölött szerette az anyját, akit olyan korán kellett elveszítenie abban a rettenetes betegségben, amely ellen most ő maga is harcol. És igazán bátran teszi ezt, meg kell adnod. - Én az ő helyében lemondanék a trónról. 156 I 157 - Rudolf barátja volt, sőt még ma is az, a halálon túl is. Azt hiszem, nem tévedek, ha feltételezem, hogy szeretné legalább Rudolf néhány tervét megvalósítani. - Ez meglehetősen veszélyes politikai örökség, Sissy! - De ő meg van győződve arról, hogy ezek a tervek jók és helyesek, különben nem vállalkozna arra, hogy megvalósítsa őket. Igen, ő harcol, Franzl! Értsd meg, Ferenc Ferdinánd harcol a saját betegsége és a kon-

zervatív meg nem értés ellen! Olyan jövő érdekében lép föl, amelyet a sors talán nem is fog neki megadni... Már úgy értem, ha végül a betegség győz rajta. Éppolyan idealista, mint amilyen Rudolf volt! - De tudod, hogy Rudi hogy végezte! - felelte Franzl gondterhelten. - Igen, tudom... vagy legalábbis azt gondolom, hogy tudom - mondta Sissy elkomorulva. - Halott trónörökösből elég volt egy - mondta a császár halkan, és fejét a kezébe támasztotta. - Veszedelmes hatalmak vannak ellenünk. Olyan hatalmak, amelyek arra törekednek, hogy hatalmunkat megdöntsék és birodalmunkat megsemmisítsék. - Ferenc Ferdinánd az a fajta férfi, aki ezekkel az ellenségekkel felveszi a harcot. Biztos, hogy eszébe sem jut, hogy csendben meghúzódjon, és hagyja a dolgokat menni a maguk útján. - Ez csak nem szemrehányás, Sissym? Én sem hagyom a dolgokat menni a maguk útján, még ha esetleg így látszik is. Én sokkal óvatosabb politikát folytatok. Szeretném fenntartani a békét és megmenteni a birodalmat. Hiszen a háború egyet jelentene birodalmunk megsemmisülésével ! - Biztos vagyok benne, hogy Ferenc Ferdinánd sem akar háborút. De valószínűleg mindenáron való békét sem! - Ez már önmagában is elég veszedelmes. Egyébként pedig már a hadsereg megreformálására irányuló terveiből kiderül, hogy nincsenek illúziói hadseregünk állapota felől. Ugyan mink van nekünk? Szép egyenruháink és kitűnő honvédzenekaraink, akik feszes indulókat tudnak játszani. Csak pénzünk nincs, hogy megfelelő fegyvereket adjunk a katonáink kezébe. - És azt hiszed, ha Ferenc Ferdinánd ezt az angol hercegkisasszonyt veszi feleségül, akkor jobb lesz a helyzet? - kérdezte Sissy már az ebédlőasztalnál ülve. - Hát legalábbis egy kicsit elvenné a dolgok jelenlegi élét. - Miért, csak nem vagyunk Angliával ellenséges viszonyban? - Mi mindannyian ellenségeknek látszunk azok szemében, akik körülöttünk élnek és akik attól félnek, hogy Ausztria-Magyarországból egyszer valamiféle

Egyesült Európa válik, amelynek csírája már most is vagyunk. Valami olyasmire gondolok, mint az Amerikai Egyesült Államok európai párja. Hiszen éppen ez volt az, amire Rudink is gondolt és törekedett... A császár nem folytatta, felpattant az asztaltól, és sietős léptekkel elhagyta a termet. Sissy lekísérte az előcsarnokig, ahol a császár gyorsan vállára kapta kabátját, amelyet egy szolga nyújtott át neki. Sissy kapott még egy futó csókot, aztán a császár elhagyta a villát. Kint már várt rá a hintó, beszállt, a kocsis a lovak özé csapott, és máris elindultak a város felé. Sissynek könny szökött a szemébe. Ugyan hogy fogom ezt Ferenc Ferdinánddal tudatni? Itt volt ez a két férfi, akik annyira különböztek egymástól: az egyik még fiatal és tele van ideálokkal, a másik érett és tapasztalt, és szívében nem kevésbé fiatal. Csak éppen az idők során óvatossá vált, és semmit sem akar kockára 158 I 159 tenni abból, amiért oly sok éven át dolgozott es amit a jövőnek is meg akar tartani. Erzsébet mindkettőjüket tisztelte, és végül is mindkettőjüket megértette. De vajon melyik a helyes út? ! Eszébe jutott a Habsburgok régi jelszava: "Más népek csak háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodj!" Úgy tűnik, az angol házassági terveknek ez a jelszó volt az alapjuk. Vajon Taafe gróf, a miniszterelnök főzte ki? Vagy kicsoda? Sissy annyira biztos volt benne, hogy a leendő trónörökös házassági terve a pozsonyi kislánnyal megnyeri majd Franzl tetszését, hogy fenntartás nélkül mindent elmondott neki, amit Mikes grófnőtől megtudott. Ha tudja, hogy réges-régen készen állnak más tervek, nem lett volna ilyen óvatlan. - Hiszen ezek már csaknem hivatalos tervek. . . Ráadásul a fiatal főherceg is tud róluk! - Sissy elgondolkodva ment vissza a dolgozószobájába. Há ez a fiatalember tud az angol házassági tervekről, amelyek nyilvánvalóan a külügyminisztériumból indultak ki, és mégis úgy döntött, hogy az unokatestvére valamelyik lányának udvarol, nos, akkor mindz vajon mit jelenthet?... Talán azt, hogy sokkal kisebb fontosságot tulajdonít az angol házasság előnyeinek, mint Franzl vagy

Taafe gróf. Vagy tényleg Pozsonyban hagyta a szívét... Izabellának csodálatos lányai lehetnek, mondta magában Sissy. Ismerem-e tulajdonképpen valamenynyit? Nem, nem ismerem őket, ez a következménye annak, ha az ember nem jár az udvari bálokra. Sissy legszívesebben azonnal Pozsonyba utazott volna, hogy szemügyre vegye és megismerje a lányokat. Ez persze lehetetlen volt, túl nagy feltűnést keltett volna, ez pedig sem a császárnak, sem az unokaöccsének nem kedvez. Nem maradt más hátra, minthogy megpróbáljon kicsit tisztábban látni a dologban és szükség esetén a gondviselés szerepét játszhassa, Ferenc Ferdinánddal kell nyíltan beszélnie. . . Napsütötte, barátságos délután volt, amikor Ida és Mária kíséretében sétálni indult. Az embernek séta közben támadnak a legjobb ötletei, gondolta Sissy. Ez pedig egy jó hosszú sétának indult, végig a vadasparkon. Az egyik etetőnél megálltak, és figyelték az őzeket és a fiatal szarvasokat. Ez a látvány Sissyt mindig újra és újra lenyűgözte. Itt csönd volt, béke és nyugalom: lassacskán a szívébe is ezek költöztek be. Nem, sohasem szerette igazán az udvari életet, a sok kényszerrel, hatalmi harccal, intrikával és feszültségekkel. Nyugtalanító és hamisan csillogó. Tulajdonképpen állandó, reménytelen küzdelem, amely Franzlt - ezt ma világosan leolvashatta az arcáról - lassacskán teljesen felőrölte. És ezt a harcot akarja Ferenc Ferdinánd szándékosan a nyakába venni?... Vajon ebben az egész játékban van-e, lehet-e jelentősége egy asszonynak? Lehet-e több, mint egy figura a világpolitika sakktábláján? Erzsébet abban reménykedett, hogy erre a kérdésre a leendő trónörökös szájából kapja majd meg a választ. Olyan választ, amely egyértelmű lesz, világos helyzetet teremt, és amelynek segítségével megérti majd ennek a döntésnek, ennek a választásnak az okait, és szíve hölgyét is megértheti, ha egyáltalán a szíve volt az, ami ebben a küszöbönálló házasságban szerepet játszik... - Azt hiszem, a karlsbadi kúrát egy kicsit később kezdjük csak meg - mondta Sissy Festetics Máriának. A grófnő kivételesen nem kapcsolt azonnal.

160 161 - Ahogy felséged gondolja-mondta mit sem sejtve. - Hiszen később még szebb lehet Karlsbad, mint most az előszezonban. - Igen, bizonyára igaza van - állapította meg elgondolkodva Sissy. De gondolatai már máshol jártak. Tovább sétáltak a parkban, és csak estefelé értek vissza a villába. Az udvarhölgyek meglehetősen kimerültek voltak, Sissynek azonban szépen kipirosodott az arca. Widerhofer doktor igazán elégedett lehetett a páciensével: rendesen végigcsinálta a karlsbadi kúrát, és udvarhölgyeivel a gyönyörű cseh gyógyüdülőhely környékén hegyen-völgyön, erdőn-mezőn át gyalogolt mindennap. Sissy hiába próbált Bécsből való elutazása előtt beszélni Ferenc Ferdinánddal, az Sopronban volt egy garnizonban, újra katonai szolgálatot teljesített, mert egészségi állapota sokat javult. gy hát Sissynek fel kellett adnia azt az elképzelését, hogy kikérdezi terveiről, és ha szükséges, segíti. De itt Karlsbadban is sűrűn emlékeztették Ferenc Ferdinándra: a helyi újságok cikkeiben szerepelt, és az unatkozó üdülővendégek is róla pletykáltak. Az i ú, becsvágyó főherceg éppen azon volt, hogy egy gyönyörű, régi csehországi kastélyt vegyen meg, amelynek szomorú állapota már régen helyreállítás után kiáltott, csakhogy ez valószínűleg csillagászati összegekbe kerül majd. A Konopist-kastélyról volt szó, amely a Tabor-hegy fennsíkján állt. Annyira tönkrement az idők folyamán, hogy állítólag a kiszáradt, elvadult, régi vizesárokban medvék telepedtek meg. Pedig kár volt az öreg, elvarázsoltnak tűnő kastélyért, csakhogy senkinek sem kellett, mert a helyreállítása túl drága lett volna. Most azonban egészen váratlanul a fiatal főherceg, Ferenc Ferdinánd jelentkezett mint érdeklődő vevő... "Ezt a Konopistot meg kell néznem - döntötte el magában Sissy azonnal. - Ezzel a kis utazással megajándékozom magam itt Csehországban. És ha szerencsém van, akkor talán ebből az alkalomból sikerül majd a leendő várúrral is beszélnem, és egy kicsit tapogatóznom a tervei felől!"

Egészen azért nem akart mindent a véletlenre bízni, így hát megbízta Nopcsa bárót, érdeklődje meg, hogy a főherceg nem lesz-e valamikor a közeljövőben ott, a kastélyban. Június elején ott lesz, kapta a választ, és ő is nagyon örülne, ha találkozhatna Sissy nénivel. Nos, Sissy néni hasonlóképpen örült, és már alig bírt a kíváncsiságával, annyira érdekelte, mi lesz a beszélgetés eredménye. A karlsbadi üdülővendégek és betegek még egy egész héten át láthatták, ahogy a császárné hófehér napernyője itt-ott előbukkan a parkok fái közül vagy a környék vadcsapásain a bokrok mögül. Azután hirtelen eltűnt: Sissy néni úton volt Konopist felé. A kastély óriási nagy volt és elhanyagolt, lezüllött állapotában majdhogynem ijesztően festett. Az első pillantásra maga Sissy sem értette, hogy mit talált az unokaöccse olyan vonzónak ezeken az idő vasfoga által jócskán megrongált falakon. Mint mindannyiuknak, számára is világos volt, hogy az épület rendbehozatala hatalmas pénzeket emészt majd föl. A kis utazótársaság megütközve állt a széles, elvadult valahai vizesárok szélén, amely régen a házat és lakóit védte a támadások ellen, és amelyben most állítólag medvék és kígyók tanyáztak. 162 I 163 - Itt sem szeretnék lakni - jegyezte meg Ida. - Hat lóval sem tudnának idevontatni! - Éjszaka le sem hunynám a szememet - toldotta meg Mária. - Szerintem még kísértetek is járnak benne. - Ha nincsenek kísértetek, akkor is elég kellemetlen helynek tűnik - mondta Mikes grófnő. - De a környék csodálatosan szép! - Ha megengednek egy megjegyzést: ezzel az ingatlannal azért lehet valamit kezdeni - magyarázta Nopcsa báró. - Hiszen nemcsak a kastélyról van szó, rengeteg föld is tartozik hozzá. Itt körös-körül az egész táj Lobkowitz hercegé, de ő nem törődik vele. A szomszéd birtokkal együtt 14 000 hektár erdőkkel, vadász- és erdőgazdasági területekkel, még a benesaui cukorgyár is ide tartozik. Gondolja csak meg, felség: maga a konopisti kastély történelmi értéke is óriási: itt

élt valaha Wallenstein, a nagy hadvezér. Szóval, ha engem kérdeznek, az a tizenkétmillió, amit most Ferenc Ferdinándnak Lobkowitz herceg számára fizetnie kell, igazán jó befektetés, és biztos, hogy a bankoktól is megkapja a szükséges hiteleket. - Ez igaz - mondta a gyakorlatiasan gondolkodó Mikes Janka -- de hát a vételárral még nincs minden elintézve. Sőt csak akkor kezdődik és még évekig el fog tartani, amíg Wallenstein bagolyvárából lakható, szép ház lesz újra. - És Ferenc Ferdinánd mindent helyre akar állítani? - kérdezte most Sissy. - Úgy tűnik, felség, igen - közölte Nopcsa. - Bizonyára sok pénzre lesz szüksége, de megéri, és mindazok alapján, amiket a főhercegről tudok, ő valóban vállalkozó szellem. - Ez igaz lesz - mondta Sissy. - És a vállalkozó szellemének mostanában valami különös okának is kell lennie. Na, majd kiderítjük. Tulajdonképpen Ferenc Ferdinándnak ma itthon kellene lennie. Ennek azonban semmi jele nem volt. Az öreg Wallenstein-kastély a délelőtti napsütésben egészen kihaltnak tűnt. - Próbáljunk meg bemenni - javasolta Mikes gróf nő. - Az öreg kapu úgyis csak be van támasztva, ahogy látom. Valószínűleg minden nehézség nélkül kinyithatjuk, csak bátorság, hölgyeim, hiszen fényes nappal van. Még ha Wallenstein úr erre is jár néha, ilyenkor biztosan nem! Jöjjön, felség, menjünk mi elsőnek. Azzal határozottan előrelépett és elindult a korhadt, leengedett felvonóhídon. Nopcsa báró látta ezt, és vissza akarta tartani a gróf nőt, attól félt, hogy a korhadt deszkák beszakadhatnak, és lelki szemeivel már látta, ahogy a grófnő le az árok fenekére, a medvék közé zuhan. - Vigyázat, vigyázat! Óvatosan! - kiáltott fel rémülten. - Madame, inkább a szélén próbáljon menni ! Mikes grófnő feléje fordult és ránevetett: - Inkább saját magára vigyázzon, kedves báró - válaszolta. - Hajszál híján belelépett abba a nagy lyukba! A báró erre ijedten ugrott félre. - Uram, segíts! Hiszen önnek igaza van, grófnő...

Nem, semmi kedvem, hogy lent az egyik medveaszszonyság öleljen... Akkor már inkább ön! - Akkor jöjjön ide, báró - mondta Mikes mosolyogva, belekarolt, és magával vonta az ijedős bárót. Medvét közel s távol egyet sem lehetett látni, Sissy szerint egyébként is kérdéses volt, hogy egyáltalán van-e belőlük az árokban. Talán csak a helybéliek híreszteléseit túlozták el ennyire. Már túlhaladtak a felvonóhíd felén, amikor fenn 164 165 nagy nyikorogva kinyílt egy öreg ablak, és ettől néhány tégladarab lepotyogott a hídra. Nopcsa báró újra rémülten ugrott félre: - Hát ez meg micsoda! Itt még bombázzák is az embert! Ekkor fentről egy erős, örömmel teli férfihang hallatszott: - Sissy néni, te vagy az? - Nem ! - kiáltott fel a báró dühösen. - Én nem vagyok Sissy néni. Talán bizony úgy nézek ki? - De én az vagyok - nevetett a császárné. - Nyugodjon meg hát, kedves jó báró. Az ott fönt az unokaöcsém, Ferenc Ferdinánd! - Sissy néni, mennyire örülök! - fogadta Ferenc Ferdinánd a császárnét egy poros, billegő lépcsőn, amelyre pókhálók lógtak rá. - Bocsáss meg, hogy itt még minden így néz ki, de nemsokára változni fog ez! - Elhiszem, Ferenc Ferdinánd - üdvözölte Sissy az unokaöccsét szívélyesen. - Remélem, nem jöttünk alkalmatlan időben. Csak már rettenetesen kíváncsi voltam! Ferenc Ferdinánd világos szemét figyelmesen szegezte Sissyre, de nem tudott a vonásaiból semmit kiolvasni, ami kellemetlen hírre utalt volna. De amilyen gyanakvó természet volt, azért óvatosan megkérdezte: - Hogyan érthetem ezt, kedves nénikém? - Szeretném a szívedet kikérdezni, Ferenc Ferdinánd - felelte a császárné. Harmadik rész 1. Konopist Ahogy a császárné és a főherceg ott állt egymással

szemben, Sissy szinte hallotta a fiatalember szívének zakatolását. Ferenc Ferdinánd elég okos volt ahhoz, hogy tudja, nemcsak a puszta véletlennek köszönheti a császárné látogatását. Nem a kíváncsiság hozta ide, hogy megj nézze, milyen kastélyt akar vásárolni az unokaöccse Csehországban. Ferenc Ferdinánd rögtön meghívta az egész társaságot, remélve, lesz rá alkalom, hogy négyszemközt beszéljen a császárnővel. - Ebből nagyon szép, lakályos házat lehet csinálni állapította meg Sissy. - Gyönyörű a kilátás - mondta, ahogy az egyik ablakon kipillantott. A főherceg rábólintott: - Meg is fogom tenni, néni, cr.eglátod! A kastély körül rózsakertet fogok telepíteni, olyat, amilyet még nem látott a világ! Rózsák lesznek körös-körül, mindenhol rózsák, semmi más, csak rózsák! - Olyan lesz, mint egy szerelmi vallomás - mondta Sissy finom mosollyal. - Ugye, lehet így érteni? Persze nem nekem... A főherceg zavarba jött: - Sajnos nem tudlak benneteket semmivel megkínálni - közölte, hogy kitérjen a válasz elől. - Szerencsére van itt a közelben egy vendégfogadó, majd... 166 167 - Ó, én sosem vagyok éhes - hárította el Sissy. A kíséretem pedig nyugodtan várhat még. Először is szeretnék mindent alaposan megnézni. Tényleg vannak medvék kint a vizesárokban? - Már egy hete nincsenek - felelte gyorsan Ferenc Ferdínánd - de valóban egy egész család volt, medveapó és medveanyó három szép kis boccsal. Nem is lehetett közelíteni hozzájuk, mert a medvemama nagyon vigyázott rájuk. - Csak nem lőtted le mindet, te szörnyű ember kiáltott fel Sissy rémülten. - Ismerlek, tudom, milyen szenvedélyes vadász vagy, ebben aztán igazán a Habsburgokra ütöttél. Ferenc Ferdinánd azonban Sissy nagy meglepetésére így szólt: - Nem, Sissy néni, bár ezt terveztem, hiszen ez lett volna az egyszerűbb megoldás, de... - No és ki ellenezte?

Ferenc Ferdinánd újra gyanúsan zavarba jött. - Az az érzésem, kedves öcsém, hogy szeretnél valamit bevallani - nógatta Sissy. - Befogattam a medvéket - Ferenc Ferdinánd újra csak kitért a válasz elől. - Már úton vannak a schönbrunni állatkert felé. - Úgy, úgy, Ferenc Ferdinánd. És ki volt a szószólójuk, akinek az életüket köszönhetik? Az állatkert ötlete, gondolom, nem tőled származik! Méghogy te átpártoltál volna az állatvédők közé? ! Ferenc Ferdinánd nagyot sóhajtott, és már végképp nem tudta, mit mondjon. Sissy szerette volna megkönnyíteni a dolgát, körülnézett, hol vannak a kísérői, akik mindig néhány méter távolságban követték őt. Időközben egy torony tetejére érkeztek, amelyről csodálatos kilátás nyílt a napfényben fürdő fennsíkra. Csakhogy a torony erkélye túl kicsi volt mindannyiuknak, így Sissy azt gondolta, itt négyszemközt maradhat Ferenc Ferdinánddal, és talán rábírja arra, hogy elmondja titkát. Mert hogy titok van a dologban, abban már egyáltalán nem kételkedett. Az a mód, ahogyan kitartóan megpróbáltújra és újra kitérni az elől, hogy bevallja, ki a szíve választottja, Sissynek egyre gyanúsabb lett. - Kedves öcsém - mondta, és belekarolt Ferenc Ferdinándba, hogy visszahúzza az épületbe - hagyjuk a többieket, hadd szívjanak a torony erkélyén egy kis friss levegőt. Az az érzésem, hogy szeretnéd kiönteni a szívedet. Mi ketten mindig jól megértettük egymást, igaz? - Igen, Sissy néni, ez igaz - mondta a férfi lassan, megfontoltan. - Hát akkor tudod jól, hogy megbízhatsz bennem, nem fogok visszaélni a bizalmaddal. Sőt talán még segíteni is tudok, ha szükséges. Ferenc Ferdinánd mélyet sóhajtott. Nem tudta rászánni magát, hogy titkát feltárja. - Annyira nehezedre esik elmondani? - kérdezte Sissy mosolyogva. - Ó, Sissy néni - sóhajtott Ferenc Ferdinánd újra. Attól félek, nekem senki sem tud már segíteni! - De hát miért, kedves öcsém? Itt állok előtted, és éppen most ajánlottam fel a segítségemet. Azt, hogy

Pozsonyban hagytad a szívedet, má régen tudom. Nem olyan nagy bűn az, hogy teniszezés közben beleszerettél Izabella valamelyik lányába! A férfi döbbent csodálkozással nézett rá, majd hirtelen görcsösen és kétségbeesetten felnevetett, és ökölbe szorult a keze. - Ha csak ennyi lenne, Sissy néni!... - mondta kétségbeesve. - De nem Izabella egyik lányáról van szó. 168 169 - Hogyan? - csodálkozott Sissy. - Nem Frigyes főhercegék leányáról? . - Hát éppen ez az. Egészen borzasztó dolog, Sissy néni! Biztosan ki fognak onnan hajítani, ha a dolog kiderül, és persze őt is... - Az ég szerelmére, Ferenc Ferdinánd, ki az!? kérdezte Sissy most már valóban aggódva. Ferenc Ferdinánd lesütötte a szemét, újra mélyet sóhajtott, majd fojtott hangon így szólt: - A tenisztanárnő, Sissy néni. .. - Tessék? Hogyan? ! - Sissy rémülten csapta össze a kezét. - Jó, jó - védekezett Ferenc Ferdinánd rögtön - ő a főherceg lányainak társalkodónője is. Ő, Chotek gróf kisasszony tanította a lányokat teniszezni, és... - Jaj, Ferenc Ferdinánd - kiáltott fel Sissy rémülten - ebből óriási botrány lesz! - Éppen ez az, amitől én is félek. Vagyis mindketten félünk tőle, Sissy néni. Ha ismerhetnéd... Egyébként a Chotek család a legrégibb cseh nemesi család. Prága melletti kastélyuk igazán gyönyörű, akár meg is nézhetnéd. Nem is szegények, és... - Igen, tudom, de nem királyi család, te szegény szerencsétlen ! - Na és - morgott Ferenc Ferdinánd. - Akkor sem fogok senki mást feleségül venni, csak az én Zsófiámat. - Tehát Zsófiának hívják - mosolygott Sissy részvéttel. Szívből sajnálta az unokaöccsét. Akaratlanul is a bátyjára kellett gondolnia, aki Münchenben élt, és Henriette Mendel színésznőt vette feleségül. Az ő lányuk volt a most már elvált Larisch-Wallersee bárónő, aki a mayerlingi ügyben olyan gyászos szerepet játszott.

Az a házasság meg a néhány hasonló mind nagy botrányokkal járt, de egyik sem érintette a trónutódlás kérdését... Ferenc Ferdinánd mélyet sóhajtott, előbb megpróbált kitérni Sissy kutató tekintete elől, majd mélyen a szemébe nézett, mintha a lelkében akarna olvasni. - Segítesz majd nekem, Sissy néni, úgy, ahogyan az imént felajánlottad? - kérdezte. - Vajon képes leszek-e rá - gondolkodott el komolyan Sissy. - Nagyon szívesen tenném, Ferenc Ferdinánd, tudod, hogy egész szívemből szeretném, hogy boldog légy, hiszen kedvellek. Már csak Rudolf miatt is. Tetszik a becsvágyad és a tetterőd is. Nagyon sok jó tulajdonságod van, de ebben az esetben talán egy kicsit meggondolatlan vagy. - Sissy néni - folytatta a vallomást Ferenc Ferdinánd - megígérter. Zsónak, hogy feleségül veszem... tulajdonképpen titokban el is jegyeztük már egymást. Semmi és senki nem választhat el bennünket! Ezt olyan szent komolysággal mondta, mintha Istent akarná tanújául hívni, hogy őket Zsófiával semmi sem választhatja többé szét. - Igen, értem, de akkor mi lesz a trónutódlással, Ferenc Ferdinánd? Gondolom, tudod, hogy egy Chotek grófnő sohasem lehet Ausztria császárnéja. - Ő nem akar császárné lenni, cseppet sem érdekli mondta erre szinte nyersen a férfi - igazán nem! - De te?... - Én császár leszek! Jogom van hozzá. Császárnak kell lennem ! - Ezeket a szavakat mintha pisztolyból lőtték volna ki. Hajlíthatatlan akarat állt mögöttük. - Ügy! Szóval kell - mondta Sissy elgondolkodva. Megígérted Rudolfnak, ugye, arra az esetre, ha bekövetkezik az, ami sajnos valóban bekövetkezett... Ferenc Ferdinánd nem adott választ. Sissy gyengéden rátette a kezét a karjára. A férfi felsóhajtott, amikor 170 I 171 megérezte meleg kezének szorítását, ami tudtára adta, hogy Sissy megértette őt anélkül is, hogy kimondta volna azt, hogy igen... - Sissy néni, bárcsak tudnál nekünk segíteni mondta a rövid kis szócska helyett. - Micsoda bonyodalmak! Szegény Ferenc József,

még te is gondot okozol neki. Meg kellene értened, hogy ő hogyan gondolkodik. Egyszerűen nem engedheti meg neked ezt a házasságot! A Habsburg-ház törvényei... - Persze, a dinasztia törvényei! A ház törvényei! A férfi félbeszakította Sissyt, kétségbeesetten és ugyanakkor dühösen. - Mi magunk csináltuk a törvényt, tehát meg is szüntethetjük! - Nem, ezt nem tehetjük meg. Az uralkodócsaládok jogait már évszázadokkal ezelőtt szabályozták, és mi is felesküdtünk rájuk a koronázáskor. És ahogy Franzlt ismerem, eszébe sem fog jutni, hogy temiattad felborítsa őket. - Hát akkor a beleegyezése nélkül fogunk összeházasodni. Talán titokban. Sissynek nevetnie kellett a főherceg különös ötletén. - És a gyerekek? - kérdezte. - Gondolom, szeretnétek gyerekeket. Mi lesz ővelük? Miféle jogaik lesznek? Nem, Ferenc Ferdinánd, te túlságosan egyszerűnek képzeled a dolgot. És ahogy látom, Chotek Zsófiád sem tud józanul gondolkodni. - Zsót hagyd ki a játékból! - kiáltott fel a főherceg szinte fenyegetően. - Nocsak, Ferenc Ferdinánd! Hát ez meg miféle hangnem? - kérdezte Sissy is hangot váltva. - Bocsáss meg, Sissy néni... annyira kétségbe vagyok esve! Már rengeteg álmatlan éjszakám volt. - Ezt a kastélyt szánod később családi fészketeknek? És körben a rózsapark egyetlen nagy szerelmi vallomás lenne? - Sissy néni, én olyan... - Hagyd csak, kedves öcsém... Tökéletesen megértlek. Tudod, én magam is amellett vagyok, hogy engedjük a szívünket szóhoz jutni, csakhogy... - Ha van, aki megérthet engem vagy bennünket, akkor az te vagy, Sissy néni - mondta a férfi egyszerre nyersen és kérlelőn. - Segíts nekünk, mert én már nem tudom, mit tegyek. Hétről hétre tologatom a dolgot, pedig nagyon jól tudom, hogy nem lehet örökké titokban tartani. - Ráadásul nagyon csúnyán jársz el Frigyessel és a családjával szemben - mutatott rá Sissy a kérdésnek erre az oldalára is. - Reményeket keltettél bennünk,

különösen Izabellában. Biztos vagyok benne, hogy már a leendő császárné anyjának látja magát. Nagyon nagy csalódás, és igen kínos eset lesz! - Hiszen mondtam már, tudom, hogy ki fognak dobni engem és szegény Zsómat is... - Az biztos, de ennél még sokkal rosszabb is jöhet. Éppen eléggé ismerem Izabellát, hogy tudjam, mire képes dühében! Akkora botrányt fog csapni, amit egy trónörökös nem engedhet meg magának - mondta Sissy gondterhelten, és közben újra szegény Franzljára gondolt. - Akkor sem! - közölte Ferenc Ferdinánd elboruló tekintettel és teljes határozottsággal. - Akkor sem veszem feleségül sem Izabella valamelyik libáját, sem a windsori herceg lányát, hanem csakis az én Zsómat!... - Különleges jellemnek kell lennie ennek a cseh gróflzisasszonynak, hiszen úgy látom, téged szabályosan az ujja köré csavart - állapította meg Sissy gúnyosan. - Nem, dehogy, egyáltalán nem - tiltakozott Ferenc 172 I 173 Ferdinánd. - Sőt ő végig ellenkezett és vonakodott... Ő is jól ismeri az összes nehézséget, amellyel meg kell küzdenünk, éppen úgy, mint én. - Szerintem, ha igazán szeretne téged... - Igazán szeret, Sissy néni, hidd el. Nem, kérlek, ne mondjál semmit ellene anélkül, hogy ismernéd. Zsó és én, mi ketten összetartozunk, ez a sorsunk. Azt hiszem, minket még a halál sem választhat el. - Olyan nagyon szereted őt? - csodálkozott Sissy megindultan. Ebben a pillanatban zajok hallatszottak mögülük, a többiek jöttek lefelé a toronyból, és sorban beléptek a folyosóra. Mikes grófnő kutató pillantásokkal méregette mindkettőjüket. 2. A vallomás A fiatal főherceg pipacspiros lett, annyira zavarba jött. Mérges pillantásokat lövellt a császárné kíséretére, akik a legrosszabb pillanatban zavarták, a legalkalmatlanabb percben léptek be. Sissy megfogta a kezét, és így szólt a többiekhez: - Gondolom, igencsak éhesek vagytok. Van itt a

közelben egy kis vendégfogadó, ahol megebédelhettek. A főherceg éppen az imént javasolta, hogy megbízza az egyik szolgáját, kísérjen oda benneteket. Én még itt maradok, kedvem lenne még egy kicsit körülnézni. Érdekelnek a vártömlöcök is, a régi bolthajtásos pincék, tőletek azonban nem kívánhatom, hogy oda is lemenjetek. A többiek megkönnyebbülten felsóhajtottak, hallván, mitől kíméli meg őket úrnőjük, és az ebéd híre is sokat javított hangulatukon. Csak Mikes grófnő, aki azonnal átlátta, miről van szó, nézett kérdőn Sissyről a főhercegre, majd újra a császárnéra, mintha érdeklődne, hogy legalább az ő jelenléte nem lenne-e kívánatos. Sissy egy rejtett kézmozdulattal értésére adta, hogy ő is nyugodtan csatlakozhat a többiekhez. Ferenc Ferdinánd persze kapva kapott a neki dobott mentőövön, bocsánatot kért, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye, és elindult egy alkalmas szolgát keresni. - Majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság - szólt Mikes Janka Sissy mellé lépve. - Mi a helyzet, bevallotta? ! - Pszt! Egy szót se a többiek előtt - suttogta Sissy a grófnőnek. - Éppen belekezdett, csak megzavartatok bennünket. Egészen boldogtalan szerelmi történet! - Ki az? Könyörüljön rajtam, felség, árulja már végre el, Izabella és Frigyes melyik lányáról van szó? - Egyikről sem, grófnő, hiszen éppen ez a szerencsétlenség. A dolog sokkal bajosabb, semmint gondoltuk volna. Ő a... Mikes grófnő legnagyobb kétségbeesésére éppen ebben a pillanatban lépett be Ferenc Ferdinánd egy fiatal cseh fiúval, úgyhogy szegény grófnő megint nem tudta meg, kiről van szó, nem csillapodott a kíváncsisága. - Ez itt Václav - közölte Ferenc Ferdinánd a kis társasággal. - Ő fogja önöket átkísérni a vendéglőbe, ahol bizonyára kitűnő ebédet kapnak majd, amíg őfelsége nem csatlakozik kis csoportjukhoz. Mindannyiuknak jó étvágyat kívánok, és kívánom, hogy élvezzék még ennek a csodaszép tájnak a szépségeit. Václav vezetésével a kis csoport lefelé indult a lépcsőn. Ferenc Ferdinánd megkönnyebbülten sóhajtott

fel, amikor a csigalépcső alján elhalt a léptek zaja. - Végre elmentek - szakadt ki belőle a megköny174 175 nyebbült öröm hangja. - Igazi kín volt ez számomra, Sissy néni... Vajon észrevettek valamit? - Előbb vagy utóbb úgyis megtudja az egész világ. Mi lesz akkor, kedves unokaöcsém, ha már ezt sem bírod idegekkel, pedig itt csak az én közvetlen környezetemből néhány valóban bizalmas személyről van szó? - felelte Sissy elgondolkodva. - Hogy fogod kibírni, ha a dolog nyilvánosságra kerül, és tényleg megvalósítod a tervedet! - Ki fogom bírni, Sissy néni, majd meglátod. Egyelőre azonban még szavadat adtad. - Állom is. - Köszönöm szépen, kedves néni - nézett rá Ferenc Ferdinánd felcsillanó szemmel. - Hiszen tudtam... Zsónak és nekem igazi szövetségesünk akadt személyedben ! - Kicsit korán örülsz, kedves öcsém... még nem is ismerem a te Zsódat. . . Bizonyára ördöngös kis nőszemély lehet! De hát örökké nem tarthatjátok titokban! Ugyan mire vezet ez a halogatás? Csodában reménykedsz? Hogy őszinte legyek, nem értlek egészen. - Jaj, néném, azt hiszem, valóban azt gondoljuk, hogy a jó Isten majd valami módon jóra fordítja a sorsunkat. - Valami módon? Hát ez meg mit jelentsen? Csak nem vár tőled gyereket? - Ugyan, hová gondolsz, kedves néném, szó sincs rólai Mondhatom, igencsak rosszul ismered Zsót, ha ilyet tételezel fel róla! A legrégibb cseh nemesi családból származik... És ahogyan az az ilyen családok lányainál szokás, ő is szétnézett a világban, hogy ismerkedjen. . . . . . és hogy valami jó kis partit fogjon ki magának. Ismerem ezt a szokást, azoknál a családoknál van ez így, akik nem túl gazdagok, de nagyon jól csengő nevük van. Csakhogy, úgy gondolom, nem kellett volna mindjárt a császári családból a leendő trónörökös főherceget kifognia! - Ő nem is közeledett hozzám, ha erre gondolsz, Sissy néni! Én voltam az, aki a társaságát kereste. Is-

meretségünk első pillanatától fogva nagyon tetszik nekem. Rendkívül finom, csöndes a lénye, mindenki szereti. Frigyes lányai a tűzbe mennének érte! - Frigyes lányai, azt hiszem, nagyot fognak csalódni. Hogy a szülőkről ne is beszéljünk! Egyébként milyen idős ez a Chotek grófkisasszony? -kérdezte Sissy. - Huszonnégy éves. - Szóval, akkor már lekéste a csatlakozást, ahogyan ezt mondani szokás. A mi köreinkben 16-17 évesen mennek férjhez a lányok, vagy esetleg huszonegy évesen. Attól kezdve pártában maradt vénkisasszonyoknak számítanak. - Ez mind bolondság, Sissy néni. Talán éppen azért értjük meg egymást olyan kitűnően, mert Zsó már nem éretlen bakfis. És egyáltalán... Ugyan milyen szerepet játszik itt a kor? Egyszerűen szeretjük egymást! - Nem gondolod, hogy még egyszer alaposan meg kellene gondolnod a dolgot? Nem kell pont az angol hercegkisasszonyt elvenned, Németországban is akadnak csinos hercegkisasszonyok, egyenrangú családokban. Igaz, ők evangélikusok, de a hitbéli különbség kérdését meg lehet oldani, ma már át lehet térni. Zsód katolikus ugyan, de azt hiszem, ez az egyetlen pont, ami nem jelent problémát köztetek. - A Chotek család egészen kitűnő, főrangú család - ellenkezett a férfi. - A Chotekok nemcsak Csehországért, hanem Ausztriáért is nagyon sokat tettek. Kár őket lebecsülni - csattant fel a főherceg. A Habsburgoknak bőven van mit köszönniük ennek a családnak. 176 I 177 - Nono - tiltakozott Sissy. - Tudod egyáltalán, hogy kicsodák? - folytatta a férfi hevesen. - Természetesen tudom, hogy birodalmi grófok. De hát éppen ez az, hogy csak birodalmi grófok! - Ezt nem tudom elfogadni, Sissy néni. A Chotekok sok szolgálatot tettek a császári családnak, Zsónak is joga lenne, hogy erre rámutasson, de főleg az apjának. A Chotekok azonban soha nem tennének ilyet, ehhez ők túlságosan... túlságosan finomak és becsületesek fejezte be, miközben keze ökölbe szorult. Sissy úgy gondolta, legfőbb ideje, hogy tapintato-

san, de valahogy lehozza a felhőkből az unokaöccsét. - Muszáj éppen ezen a huzatos folyosón beszélgetnünk? - kérdezte. - Nem akad barátságosabb hely ebben a házban? - Ó, bocsáss meg, néném - tért magához a főherceg - egészen elragadtattam magam, és nem gondoltam arra, hogy... - Úgy látom, ha Zsóról van szó, mindenről megfeledkezel, igaz? - kérdezte a császárné barátságosan és megértőn. Valóban akadt egy kis szoba, amelyet valamennyire berendeztek már. Ott volt a polcon Ferenc Ferdinánd Gothai Almanachja, vagyis minden nemesek leszármazási könyve. - Ismerem - utasította el Sissy, amikor Ferenc Ferdinánd meg akarta neki mutatni a családfát. - Igazad van, valóban igen érdemes család. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy nem kerülhetjük meg a Habsburg-ház törvényeit. Ráadásul, azt hiszem, a trónöröklés magyar előírásait is megsértenénk. A családi törvény elsö paragrafusában az áll, hogy a mindenkori családfő által engedélyezett egyenrangú házasság az alapja és előfeltétele annak, hogy az ilyen kapcsolatból származó gyermekek a legmagasabb uralkodóházhoz tartozónak tekinthetők legyenek, és ezáltal megillesse őket mindaz a jog és cím, ami az uralkodóház tagjait megilleti. Egyenrangú házasság pedig csakis az, amelyet az uralkodóház egyik tagja a ház másik tagjával köt, vagy pedig olyan más keresztény, jelenleg vagy régebben uralkodott ház tagjával, illetve azon hercegi házak egy tagjával, akiket ez megillet. Ezekről a családokról, mint ahogyan te is tudod, Ferenc Ferdinánd, van egy lista. A Chotek család pedig nem szerepel rajta... - A Habsburg-ház törvénye kegyetlen - sóhajtott Ferenc Ferdinánd. Lehuppant egy székre, és kezébe temette az arcát. - Akkor hát mit tehetünk, Zsó és én, mondd meg, Sissy néni? Nem lehetséges, hogy a császár esetleg a te rábeszélésedre kicsit enyhítene a törvény szigorán? - Ismered őt jól - mondta Sissy csendesen. - De hát te... - szólt a főherceg, még mindig reménykedve - te mindent el tudsz érni nála!

- Azt te csak hiszed - mosolygott a császárné. - Az ilyen dolgokba, azt hiszem, engem sem engedne soha belebeszélni. A dinasztia törvénye a Habsburgok hatalmának és tekincélyének a jogi alapja, Ferenc Ferdinánd... Aki ezt megingatja, az a Monarchia alapjait rendíti meg, az egész császárság jogi fundamentumát ingatja meg. Ezt ő pontosan tudja, és neked is, mint leendő trónörökösnek, a korona leendő viselőjének, tudnod kellene! A férfi fölállt, és nyugtalanul föl-alá járkált a dísztelen, sivár szobában. Sissy hallgatott, hogy időt adjon neki a gondolkodásra. Végül aztán a férfi megállt előtte: - A szavamat adtam neki - jelentette ki teljes határozottsággal - és meg is fogom tartani. És nem mon178 I 179 dok le a trónigényemről sem! Kell, hogy legyen valamilyen kiút! - Nagyon keményfejű vagy, Ferenc Ferdinánd szögezte le Sissy, mialatt fölemelkedett a székéről. Mindenesetre sok szerencsét és boldogságot kívánok neked és Zsónak... Itt már én is csak a csodában tudok reménykedni. - Egyelőre még senkinek egy szót se - kérte a férfi még egyszer nyomatékkal, mialatt kikísérte Sissyt. - Hiszen megígértem - felelte Sissy egyszerűen de kérlek, időben értesíts a fejleményekről, és ha valami baj van... . . . akkor segíts nekünk, Sissy néni! - kérte a főherceg szívhez szólóan, és megszorította a császárné feléje nyújtott kezét. Sissy gondterhelten kereste meg a kis társaságot, amely már jóllakva és elégedetten ült a vendéglőben. Mikes grófnő feszült érdeklődéssel nézte Sissyt, ahogy belépett, és egy Frissítőt hozatott magának. - Nos, felség... ki az? - kérdezte. - Szavamat kellett neki adnom, hogy nem árulom el. Így hát csak annyit mondhatok, nem Frigyes főherceg lánya, és nem is olyan valaki, akire egyáltalán gondolni lehetne. - Hát akkor ez katasztrófa - szögezte le Mikes grófnő. - Mondjuk: majdnem - pontosította Sissy. - Szíve

választottja egy rendkívül tiszteletreméltó, régi nemesi családból származik, de nem alkalmas arra, hogy uralkodócsaládba kerüljön. Ezt azonban a keményfejű fiú nem akarja tudomásul venni. A dolog nagyon komoly, és ahogy őt ismerem, biztos, hogy keresztülviszi valahogy az akaratát. - Borzasztó - mormolta Mikes Janka. - Akkor le ell mondania a trónutódlásról, sőt még nevéről és rangjáról is! - Ez utóbbiakról nem, hiszen nem polgári leányt akar elvenni, ezt már mondtam. Csakhogy őneki eszébe se jut lemondani a trónról, mindkettőt akarja: a trónt is és a lányt is!... - Ki van zárva! - Mikes grófnőnek elkerekedett a szeme, és alig tudta becsukni a száját a csodálkozástól. - De igen, de igen - bólintott Sissy komolyan. Arra nem is merek gondolni, mi lesz, ha a férjem tudomást szerez erről. - Az lesz csak a harc, felség! Nem szeretnék most Ferenc Ferdinánd főherceg bőrében lenni ! - Én is szinte látom magam előtt, ahogy a két férfi egymásnak esik! - mosolyodott el Sissy, és a plafonra emelte a szemét. - Egymásnak esnek? Hát az nem lehet! Felséged nem gondolhatja komolyan, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg merészelni fog ezzel előállni... - De, de. Ő olyan, aki megpróbálja. Biztos, hogy a császár előtt sem tesz lakatot a szájára. És még azt szeretné, hogy segítsek neki! Kedvel engem, és bizalommal van irántam. A baj az, hogy én is kedvelem, bízom benne, és szeretnék segíteni is. Csakhogy ezzel az indulatos, heves, könnyen felfortyanó természetével mindenütt ellenségeket szerez magának, és csak nehezíti a saját helyzetét. - Igen, ez igaz, sokan nem szeretik. - Pedig a kemény külső héj mögött lágy szívű, érző ember rejlik. Azt hiszem, senki sem érti őt meg annyira, mint én... és... és az a kislány, akit feleségül akar venni! Igen, nagyon szeretném, ha jó kezekbe kerülne, hisz annyira sajnálom. - Hát ez kemény munka lesz, felség, ha egyáltalán sikerülhet - mondta Mikes Janka fejcsóválva. - De ha 180 181

megenged felséged egy megjegyzést, úgy a felséges főherceg azért nem esett a fejére. Hogyha a dolgot ennyire titokban tartja, márpedig úgy tűnik, akkor szerintem előbb a trónutódlást akarja megszerezni, sőt esetleg trónra is lépni, és csak azután nősülni. Ha már egyszer császár lesz, akkor úgy borítja fel a család törvényét, vagy változtatja meg a saját szája íze szerint, ahogy akarja. Utána aztán elveheti a hölgyet, akié a szíve. Sissy felvonta a szemöldökét: - Könnyen lehet, hogy igaza van, grófnő. Csakhogy ez azt is jelentheti, hogy talán - sőt, én azt mondanám, remélem - még jó sokáig kell várnia. A férjem egészséges és életerős, a hadgyakorlatokon úgy lovagol még, mint az ördög. Az is lehet, hogy a főherceg és a szíve választottja beleőszül, mire a férjem meghal. - Igen, hál istennek, őfelsége egészséges és a legjobb erőnek örvend-bólintott Mikes Janka. -De hát sosem lehet tudni, mi történik és mit rejt számunkra a sors. - Nos, erre azért a főherceg helyében inkább nem alapoznám a terveimet - mondta Sissy mosolyogva. Neki magának nem jutott az eszébe az a lehetőség, hogy Ferenc Ferdinánd talán ezért titokzatoskodik ennyire, de lehet, hogy Mikes grófnőnek igaza van, és ez az a csoda, ámiben a főherceg reménykedik. Viszont ha ez igaz, az bizony elég hitvány gondolkodásra vall. Sissynek egészen elromlott a kedve. A báró közölte, hogy ideje lenne indulni, az udvari vonat, amely a társaságot visszaviszi Prágába és Bécsbe, már készen áll. "Ugyan mit tegyek - töprengett Sissy. - Beavassam Franzlt a dologba, vagy inkább ne? Ha megteszem, akkor megszegem a Ferenc Ferdinándnak adott szavamat. De ha nem teszem meg, akkor Franzl egy nap jogosan tesz majd nekem szemrehányást, hiszen a trónörökös házassága valóban nem magánügy." A vonatban Sissy még mindig a Ferenc Ferdinánd által felvázolt, kiúttalannak tűnő helyzeten gondolkodott. De minél tovább törte a fejét, annál inkább elromlott a kedve. EI tudta képzelni, nagyon is jól, hogy mit fog szólni Franzl mindehhez... A csehek valószínűleg nagyon lelkesednének, hiszen a Magyarországgal történt kiegyezés óta úgy érzik, hogy a monarchiában nem becsülik őket eléggé, ők

csak másodosztályú polgárai a császárságnak. A trónörökös házassága egy olyan hölggyel, aki az ősi cseh nemességhez tartozik, bizonyára felértékelné helyzetüket és megerősítené önbizalmukat. Ferenc Ferdinánd, aki sokáig állomásozott csehországi csapatoknál, jól megismerte a csehek mentalitását, gondolkodásmódját, és lassan szinte gyengéje lett az ő nemzeti érzésük iránti megértés. Hasonlóan járt Sissy is a magyarokkal. Sissy esetében egy férfi volt az, Andrássy Gyula gróf, aki megtanította arra, hogy becsülje és szeresse a magyarokat, és Ferenc Ferdinándnál most nyilvánvalóan egy asszony, Chotek grófkisasszony tette ugyanezt. De mi lesz, ha majd ő is - esetleg később, mint császárné - éppen olyan kiegyezést fog majd a csehekkel tető alá hozni, mint amit Sissynek sikerült a birodalom magyar felével - biztos, hogy ez elkerülhetetlenül törést jelent majd a magyarokkal, ők nem tűrnének meg egy harmadikat a szövetségben. Ennek a házasságnak igen messzire ható politikai következményei lehetnek. Valószínűleg az egész monarchia széthullásával fenyegetne. És mindez csak azért, mert egy bécsi fiatalember szeretne egy prágai kislányt feleségül venni!... Sissy nagyon jól megértette a csehek "rosszkedvét", amelyet a méltánytalan mellőzés váltott ki belőlük. És Chotek gróflzisasszonyt is megértette, aki talán készen 182 183 állt arra, hogy helyzetét cseh honfitársai javára használja majd fel. Könnyen lehet, hogy a grófkisasszonyból egy napon igazi, jó és méltó császárné válna. Olyannyira méltó és érdemdús, mint családja többi tagja is volt. Feltéve persze, ha a magyarok egyáltalán lehetőséget adnak neki erre, neki és Ferenc Ferdinándnak . . hiszen ebbe még nekik is lehet beleszólásuk. Az is kérdéses volt még, vajon hogyan fogadják majd Csehország németlakta területei a Chotek-féle házasságot. A német nemzeti mozgalomnak itt volt a legtöbb követője. Vezetőjük azt hirdette, hogy a német birodalomhoz kell csatlakozniuk, vagyis a Habsburg uralkodást a Hohenzollernek uralmával akarta felváltani. Veszedelmes fanatikus volt, akinek sok követője akadt,

nemcsak a prágai németajkú diákok között, de még Bécsben is épp elég zavaros fejű fiatal hódolt be az ő irányvonalának, és keltett általános nyugtalanságot. Az osztrák titkosrendőrség nagyon jól tudta, hogy a pénzt az állítólag oly baráti viszonyban lévő Potsdamból kapják... A házasság a Chotek grófkisasszonnyal ennek a férfinak is a malmára hajtaná a vizet, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Vajon a főherceg meggondolta és megfontolta-e mindezt? Tisztában volt azokkal az eseményekkel, amelyek bekövetkezhetnek, ha keresztülviszi az akaratát? Sissy még meg sem érkezett Bécsbe, amikor már újra elfogta a vágy, hogy távol maradjon mindezektől a bonyodalmaktól, hogy elmeneküljön egy tiszta és szabad világba, amely semmit sem tud az egymásnak feszülő érdekekről és egymással harcoló érdekcsoportokról. Egy olyan világba, ahol nincsenek paragrafusok, nincsenek családi és egyéb törvények sem. Csak el, el a Burgból!... Újra mindenféle utazási terveket szőtt. Amikor Franzl óvta attól, hogy a nyugtalan Európában védelem nélkül utazgasson, csak annyit válaszolt, hogy ő már Bécsben sem érzi magát biztonságban a birodalmi kancellária és a többi érdekcsoport küzdelmei közepette, amelyek sokszor szinte tetlegessé fajultak. Ferenc József ezúttal is várta az állomáson: - Jót tett neked a karlsbadi kúra? - érdeklődött. Nagyon jól nézel ki, Sissym, pihent vagy, ennek igen örülök. Most egy darabig Bécsben maradsz? - Még nem tudom biztosan, Franzl. . . - De Sissy! Hiszen csak most érkeztél meg, és máris az elutazásra gondolsz? Egy kicsit meg kellene mutatnod magadat a bécsieknek. Nézd, mennyire szeretnek téged, az ő gyönyörű császárnéjukat. És férjed, az oroszlán is nagyon szeret téged! Sissy nevetett: - Ó, Franzl, hiszen éppen miattad olyan nehéz a szívem. Gondjaim vannak, mi lesz veled, mi lesz a birodalom j övőj e... - Ezektől a gondoktól, Sissym - felelte a császár komolyan - egyikünk sem tud szabadulni. Ez a mi sorsunk, ez mérettetett ránk, bárhová megyünk, bár-

hová menekülünk, követnek bennünket. Én már meg sem próbálok elmenekülni előlük. Nem én választottam, hogy uralkodcícsalád hercegi gyermekének szülessek, ez lett a sorsom, Isten erre a helyre állított, ezt a feladatot kell elvégeznem. Nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha megpróbálnék kitérni előle, bár éppen elégszer vágytam rá. - Azt hiszem, igazad van,Franzl - sóhajtott Sissy. Ferenc József a hintóból kimutatott a körút járdájára: - Nézz csak oda, Sissy, ez a legújabb férfidivat, a Girardi-kalap. Igazán csinos szalmakalap, Girardi, a 184 I 185 színész kezdte el viselni, és most már mindenki utánozza. Sissy nevetett a sok egyforma szalmasárga kalapon, amelyeket mind az ő tiszteletére emeltek és lengettek meg. Akkor lett újra komoly, amikor Franzl folytatta: - Szívesen felcserélném a koronát egy ilyen Girardi-kalappal. Sokkal könnyebb viselet lenne, ezt elhiheted nekem, és kényelmesebb is. De hát a Girardikalap a mi jó polgárainknak jut, nekünk pedig a nehéz korona, angyalom. - Tudom, én gyáva vagyok - vallotta be szégyenkezve Sissy. A férje gyengéden végigsimított felesége keskeny, finom kesztyűs kezén. - Nem - rázta meg a fejét Ferenc József - nem vagy gyáva. Csak te szabad madárként nőttél fel, és nem lett volna szabad téged a Hofburg kalickájába zárnom. A sok szajkó mellé, akik itt ugrabugrálnak, és csak ismétlik önmagukat vagy utánoznak bennünket. Te túlságosan jó vagy ennek a társaságnak - tette hozzá keserűen. Megszorították egymás kezét, tudták, egyetértenek. Aztán még barátságosan tovább integettek az üdvözlő tömegnek, amely mellett végiggördült az udvari hintó egészen az öreg Hofburgig, amelyet Franzl az imént kalickának nevezett. És éppen azt vette fejébe Ferenc Ferdinánd, éppen ide készült ő is, hogy viselje a korona súlyát, és elviselje a sok szajkót. Mégpedig egy bizonyos Zsófiával együtt, aki talán elviselhetővé tudná tenni számára az egészet. Talán mégiscsak jobb, ha egyelőre tartom a számat, gondolta Sissy, mialatt begördültek a Burg udvarára a

tisztelgő őrség mellett. 3. Az elmaradt koronázási ünnepség Sissy újra beköltözött a Hermész-villába, és egyre érett benne a terv, hogy egy rövid kirándulást tesz Svájcba, azután szeretett Gödöllőjére készült, amely ugyan tele volt a múlt szép karácsonyi ünnepségeinek emlékeivel, de ott volt még sok kedvenc lova az istállóban. Tudta jól, semmi értelme tovább tartani ezeket az állatokat. Sokuk már csak kegyelemkenyéren élt, de sokat jó áron el lehetett még adni. Sissy végleg elhatározta; hogy felszámolja istállóját. Ez a fájdalmas feladat a közelgő őszön várt rá Gödöllőn. Amikor Franzl aznap ebédre megérkezett a Hermész-villába, megbeszélték a kérdést. Férje megértően hallgatta, és bólintott: - Igen, ez egy józan ötlet, Sissy - dicsérte feleségét. - Tartsál meg egy-két kancát arra az esetre, ha újra lesz még kedved és erőd, hogy a szabad mezőkön lovagoljál. A többit azonban nyugodtan eladhatod. Az az ötlet, hogy Gödöllőre menj, más okokból is kitűnő. - Éspedig? - kérdezte feszülten Sissy. - Csak nem felejtetted el? -kérdezte férje nevetve. Koronázásunk 25. évfordulója volt most június 8-án. - Ó! - kiáltott fel Sissy ijedten. - Ezt tényleg teljesen elfelejtettem. - Karlsbadban voltál éppen, angyalom. - A koronázás évfordulója nekem nem ok az ünneplésre, tudod. - De a magyarok különösen szeretnek téged. Jó lenne, ha megmutatnád magad Budapesten, és kicsit hagynád magad ünnepelni. Akár együtt is odautazhatnánk! - Nem, nem - mondta Sissy kedvetlenül. - Ez sem jó, én nem akarok már semmiféle ünneplést! A császár a homlokát ráncolta: 186 I 187 - Egyébként most már biztos, hogy Dmitrij nagyherceg novemberben érkezik. Remélem, ezt nem felejtetted el, tudod, mennyire fontos az egész birodalom számára a jelenléted. Persze a nagyherceg látogatása is teljesen kiesett a fejéből. Most mint egy kísértet tűnt fel Dmitrij.

- A nagyherceg - sóhajtott Sissy - minden oroszok cárjának testvére! Tőlem akár ott is maradhatna a Riviérán, ahonnan hozzánk érkezik majd. - Hogy van Ferenc Ferdinánd? - Ferenc József jobbnak látta, ha témát v3ltanak. - Hiszen meglátogattad Konopistban, ugye? - Jól van, nagyon vállalkozó szelleműnek, jókedvűnek, egészségesnek láttam - felelte Sissy kissé zavartan. - A látszat csal - közölte Franzl. - Az egészsége nem a legjobb: - Úgy? - csodálkozott Sissy. - Pedig egyáltalán nem ezt a benyomást keltette, sőt ellenkezőleg: ragyogóan néz ki, úgy, mint aki teljesen legyőzte már a betegséget. Franzl elhúzta a száját. - Azt tervezem, hogy pihenés céljából világ körüli útra küldöm. A tengeri levegő bizonyára jót tesz majd neki. Legalább-egy esztendeig úton lesz. Ez alatt az idő alatt talán... felejteni is fog. Sissy felkapta a fejét: - Hát te... te tudod? - kérdezte dadogva. Franzl letette az evőeszközét, úgy, hogy megcserrent a tányér, és befejezte az étkezést. - Ez is a feladataim közé tartozik - közölte szárazon. - Amit Ferenc Ferdinánd tervez, az nagyjából a leg. utolsó dolog, amire most politikailag szükségünk lenne. - De hát honnan tudod, hogy... hogy. .. Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia?... - álmélkodott Sissy. - Izabella járt nálam - közölte a császár röviden. Mindent elmondott. Ő és egész családja mélységesen fel vannak háborodva. Chotek grófkisasszony már el is tűnt Pozsonyból. Kitört a botrány. - De hát hogyhogy ilyen hirtelen? - Sissy még mindig nem tudta összeszedni magát. - Az isten szerelmére, mi történt? - Legjobb lesz, ha ezt Ferenc Ferdinándodtól kérdezed meg - felelte a férje, és mérgesen felállt. Tényleg borzasztó, hogy minden így összejött, és mindenki csak gondot okoz, semmi sem megy simán! A császár rágyújtott egy szivarra, mélyen leszívta a füstöt, majd az ablaküvegre fújta, és kinézett a lainzi vadaspark gyönyörű zöld kertjére. Mintha egy kicsit

megnyugodott volna. Sissy leszedette az asztalt, majd férje mögé lépett, fejét a vállára hajtotta. - Szegény Franzlom - sajnálkozott, és férje vállára tette a kezét. - Ez a tökfej - fortyogott a császár - ez a szerelmes őrült... - Nos, mondjad, kedvesem - biztatta Sissy a férjét. - Tegnapelőtt történt. A főherceg megint Pozsonyban volt, és a lányokkal teniszezett. Közben a teniszkabátját felakasztotta a kertben, és ott is felejtette. Persze melege volt a sok futkosástól. Nem is értem, hogy ezek a fiatal kisasszonyok hogyan tudnak a fűzőjükben teniszezni, hiszen alig kapnak levegőt! - Mondd tovább - kérte Sissy, aki rosszat sejtett. - Tovább? Nos, az egyik szolga bevitte a kabátot a házba, Izabellának meg nem volt jobb dolga, mint hogy átkutassa a zsebeit... - Felháborító - mondta Sissy elsápadva. - Megtalálta Ferenc Ferdinánd óráját, felpattintotta a fedelét, és a belső oldalon meglátta a képet: Chotek 188 I 189 Zsófia képét, angyalom. Gondolom, a többit már el tudod képzelni - Ó, igen, el tudom képzelni, mi következett - sóhajtott fel. - Szegény Ferenc Ferdinánd, szegény Zsó... - Remélem, nem kell mondanom, hogy nem kívánom, hogy te is belekeveredjél - szögezte le Franzl szigorúan. - Ezt az ügyet nekem, egyedül nekem kell vele rendeznem. Frigyes családja hiú reményeket táplált: na jó. De a Chotekok reményeinek sem szabad teljesülniük! - Szegény fiú! Kegyetlen lehetett számára az ébredés... . . . mindenesetre Pozsonyban most cseppet sem kívánatos a jelenléte - folytatta Franzl. - A Chotek kisasszonyt még abban az órában kitették, és Prágába kellett utaznia. Izabella tombolt... - Szegény kislány! - Csak magát okolhatja. Az ember nem kapaszkodik a csillagok után. Tudnia kellett, hogy Ferenc Ferdinánd nem mehet bele egy rangján aluli kapcsolatba. -

Keményen koppantak a császár szavai. - És ha a szerelem nem ismeri a paragrafusokat? kérdezte Sissy halkan. - Képzeld el, Franzl, ha én sem lettem volna veled egyenrangú... Akkor talán nem vettél volna feleségül? - A kérdésed teljesen értelmetlen. Te rangunkbéli voltál. Házasságunk szüleink beleegyezésével jött létre. Nem rangombéli leány iránt nem is érdeklődtem volna. De manapság már, úgy látszik, nem ismerik a kötelesség- és tisztességtudat fogalmát. Most már Sissynek nem kellett tovább őriznie Ferenc Ferdinánd titkát. A sors maga intézte úgy, hogy titkos házassági tervei idő előtt napvilágra kerültek. De most Sissy legalább nyíltan pártját foghatta: csakhogy Ferenc József, úgy tűnt, még végighallgami sem hajlandó az érveit, legalábbis egyelőre nem. Figyelmeztette: épp unokaöccse érdekében kell óvatosnak lennie. - És azt hiszed, hogy az utazás során majd... . . . kigyógyul ebből az értelmetlen szenvedélyből, és jobb belátásra tér? Igen, ezt gondolom - mondta a császár, és ellépett az ablaktól. - Azt hiszem, hogy a jelen helyzetben egyébként is ez az egyetlen, amit tehetek. Chotek grófot pedig hívami fogom, és megmondom neki, hogy jó alaposan mossa meg a lánya fejét. Ugyan mi jutott ennek a grófkisasszonynak az eszébe?! - Nem vagy egy kicsit kemény, Franzl? Nem téveszted szem elől a rangok mögött az embert? A császár zavartan pöfékelte vastag szivarfelhőit, mintha a dohányfüstbe szeretett volna burkolózni Sissy pillantásai elől. Sissy odalépett hozzá, megfogta a karját, kivette a s?ivart a szájából, és rámosolygott. A császár mindezt mozdulatlanul tűrte. Ám egyszer csak visszamosolygott kedves, meleg mosollyal a feleségére. - Meg kell nekem bocsátanod - kérte őt. - Néha úgy érzem, hogy nem tudom mindezt elviselni. Ahelyett, hogy a családom mellettem állna, csak újabb és felesleges problémákat okoz. Tényleg haragszom Ferenc Ferdinándra. - Ne tedd ezt, Franzl! - kérte Sissy és odasimult férjéhez. - Bocsáss meg neki, legalább a alsága

miatt. - Annyira már nem fiatal! És a lány sem. Ugyan nem ismerem, de igen agyafúrt nőszemélynek tartom. A Chotekok mindig is nagyravágyók voltak, és te magad is tudod, hová vezethet a túlzott nagyravágyás, 190 191 gondolj csak Miksára és Saroltára. Azt hiszem, Miksa öcsém sosem ment volna Mexikóba, ha a felesége... - Nem, nem - tiltakozott Sissy. - Szegény Sarolta Belgiumban, ott az öreg kastély falai közé bezárva, elborult elmével, mint egy fogoly, már huszonöt éve hát nem elég büntetés ez? - De igen, büntetésnek elég - bólintott a császár. Ha arra gondolok, hogy mi minden történt már velem, mennyi mindenkit kellett eltemetnem, lassan úgy érzem, túl sok van a vállamon... - Szóval elküldöd Ferenc Ferdinándot? - Igen, világ körüli útra. Tőlem mehet Afrikába is krokodilra vadászni, az még mindig kevésbé veszélyes, mintha Pozsonyban cseh grófhisasszonyokra vadászik. - Talán nem is olyan rossz ötlet - helyeselt Sissy. Egy év hosszú idő, egy év sok mindenre képes. - Az év letelte előtt ne is kerüljön a szemem elé mondta a császár keményen. - Reméled, hogy időközben észre tér, és föladja házassági tervét? - El fogja felejteni a lányt. Most csak beképzeli magának, hogy ő vagy senki más - felelte a császár lassan lecsillapodva. - Ő is másként látja majd a világot egy év múlva. - Remélhetőleg - mondta Sissy igen kétkedve. - Ti ketten sokkal jobban hasonlítotok egymásra, mintsem gondo ! t et meg hogy érted? - kérdezte a császár megh eve. - A fiú ázasságot ígért, és meg is akarja majd tartani a szavát. A császár elutasító kézmozdulatot tett. - Erre már én is gondoltam - mondta. - De ő is ugyanolyan keményfejű, mint te - mo19ll solygott Sissy megértően. - És benne is óriási köteles-

ségtudat van. - Igazi lovag, ebben igazad van. És ez végül is dicsérendő tulajdonság. - Még nagyon sok más jó tulajdonsága van, Franzl. És mi lesz akkor, ha egy év múlva még mindig azt mondja majd, hogy nem hagyja el az ő Zsófiáját? - Akkor majd-mormogta Franzl-a grófkisasszony fogja visszaadni adott szavát. - És erről majd te gondoskodsz?... - Persze - felelte a császár. - Vagyis kényszeríteni fogod?... Ó, Franzl, ezt soha nem hittem volna rólad! Sissy láthatóan csalódott volt. Nem ismerte ugyan Chotek Zsófiát, de úgy gondolta, hogy ezt nem lenne szabad megtenni vele. Hát persze hogy a császárnak hatalmában állt és az eszközei is megvoltak arra, hogy visszavonulásra kényszerítse. De hogy Franzl ezt az utat válassza... - A Chotekok a mi híveink - emlékeztette a férjét. Csak nem akarod ezt a hatalmas cseh családot ellenségünkké tenni? - Mondtam már neked, hogy hívatni fogom a grófot - felelte a császár. - Beszélni fogok vele: ő bizonyára megérti a szempontjaimat. A lánya egyszerűen megfeledkezett a rangjáról, megpróbálta a császári család egy tagjának elcsavarni a fejét, és egyben megnyerni becsvágyó terveinek, amelyek mögött valószínűleg a cseh nacionalisták rejtőznek. Ezt nem tűrhetem, és soha nem is fogom tűrni! - Csak nehogy hibát kövess el azzal, hogy így beszélsz vele - figyelmeztette Sissy nagyon komoly hangon. 193 4. Gödöllőn Sissy a nyarat Svájcban töltötte. Zürichben volt, a Rigi hegyen, és Luzernben, ami különösen tetszett neki, és ahol megint órákig sétált, úgyhogy Festetics grófnő a végkimerülés határára jutott, hiszen már ő sem volt a legfiatalabb. Ferenczy Ida is velük volt, csak Mikes Janka maradt ezúttal Bécsben. A régi kis görög tanár helyett, aki ömlengéseivel nagyon az idegeire ment Sissynek, egy Barker nevű fiatal

angol oktatta most Sissyt különféle nyelvekre. Ő sportos, erős alkat volt, aki sok mindent kibírt, és cseppet sem jelentett számára nehézséget, hogy nyolc vagy kilenc órán keresztül kísérje a császárnét sétáin. Sajnos Sissy Svájcban újabb fogyókúrába kezdett, úgyhogy egy nap el is ájult, mert már jó ideje egyáltalán semmit sem evett. Ez nagyon bosszantotta Ferenczy Idát. Szabályosan veszekedett Sissyvel, szemére vetette könnyelműségét, sőt oktalanságát. - Mit fog majd szólni őfelsége, ha hazaérünk Bécsbe, és felséged úgy fog kinézni, mint egy csontváz? - De hiszen nem is vagyok sovány! - Dehogynem! Ez már valóságos mánia! Ragaszkodom ahhoz, hogy felséged rendesen egyen. Lehet, hogy tényleg bolond dolgokat csinálok, gondolta Sissy, és engedett. Franzl számtalan levele közül az egyiket most rossz lelkiismerettel megválaszolta: biztosította férjét, hogy jól van, és örül, hogy Gödöllőn majd találkoznak. Ennek Franzl is örült, csakhogy közben Nopcsa bárótól is kapott titokban híreket, mégpedig arról, hogy Sissy egészsége nem a legjobb. Így hát levelei egyre sürgetőbbek lettek, és teli voltak figyelmeztetéssel, hogy egyen rendesen. - Úgy tűnik, hogy a távolba is lát - csodálkozott Sissy a férjén, mivel Franzl természetesen nem,árulta el, hogy titkos levélváltásban áll a báróval, ez utóbbi pedig, miután meg kellett ígérnie a császárnak, hogy hallgat, úgy tett, mint aki semmiről sem tud... Ezenközben valaki, aki miatt Sissy már nagyon sokat törte a fejét, a nyílt tengeren hajózott: a leendő trónörökös, Ferenc Ferdinánd. Sissy nagyon irigyelte őt a világ körüli útjáért. Neki még Amerikába is szabad volt elmennie! Ferenc Ferdinánd viszont rettenetesen vágyott haza Konopistba, és úgy érezte magát, mint egy száműzött. Konopistban közben szorgos kezek dolgoztak. A vásár végül is megköttetett, és Ferenc Ferdinánd még elutazása előtt utasítást adott a kastély helyrehozatalára. Egy napon itt fog majd lakni Zsóval, erre megesküdött magának. "És gyermekeink lesznek, és boldogok leszünk, akármit is beszél majd a világ rólunk, akármit

is tartanak majd felőlünk!" A császár viszont továbbra is abban reménykedett, hogy a hosszú távollét megteszi a magáét. Chotek gróffal pedig nagyon komoly beszélgetést folytatott Bécsben. A gróf belátó volt, a megbeszélés során még az is kiderült, hogy a császár ezúttal tévedett a cseh nacionalistákat illetően: semmi közük nem volt a dologhoz. A császárnak valaha, a kislány elsőbálos korában bemutatták Chotek gróflzisasszonyt, csakhogy Ferenc József a rengeteg arc között, akiket naponta látnia kellett, már csak homályosan emlékezett rá, noha azt állították róla, jó az arcmemóriája. Most viszont egy friss fotón láthatta maga előtt. Izabellától kapta a képet, amely Frigyes főherceg vadásztársaságát ábrázolta. Unokaiccse mint büszke vadász szerepelt a képen, és jobbra tőle a háttérben, a többiek között ott állt "ő" is. 194 I 195 Izabella ezt a háttérbe vonulást becstelennek nevezte, szerinte ebből is kiderül ennek a nőszemélynek az alattomossága. Franzl azonban elég tárgyilagos volt, és tudta, hogy a fényképész saját belátása szerint készítette a képet, és a személyeket úgy rendezte el, ahogy neki tetszett. A császár pillantása szinte azonnal Zsófiára esett, vonzotta a szemét, noha nem ő volt a középpontban, ott a jó Izabella terpeszkedett. Zsófia volt az egyetlen megnyerő arcú ember a képen. Csak tudnám, mit eszik ez a lány azon a tüdőbajos méregzsákon! - gondolkodott el Franzl. Chotek Zsófia nagyon rokonszenves és szerény jelenség volt a képen. Egyszerűen, de ízlésesen és az alkalomhoz tökéletesen illően volt öltözve, lágy vonásai melegszívűségről tanúskodtak. - Olyan, mint egy betegápoló nővér, aki éppen civilben van - állapította meg a császár csodálkozva. Nem is tudta, mennyire fején találta a szöget. Sokkal közelebb került a dolog lényegéhez, mint gondolta volna: Ferenc Ferdinánd ugyanis nem titkolta el a grófkisasszony előtt a szenvedéseit, és talán éppen ezzel nyerte meg részvéttel és megértéssel teli szívét. És . talán épp a lány által kimondott igen, amely dacolt mindennel, kölcsönözte neki azt a hihetetlen erőt,

amellyel a betegsége ellen harcolni tudott... Ez a dolog már nagyon régen kezdődött, sokkal régebben, mint környezetük sejthette. Zsó recepteket szerzett Ferenc Ferdinándjának, és gyógyitalokat javasolt a természet patikájából. Ő tanácsolta neki, hogy menjen a friss magaslati levegőre, és próbáljon lelki nyugalmat találni. Ő figyelmeztette a főherceget arra, hogy akarjon élni, hiszen csak így valósíthatják meg álmaikat házasságukról és az egészséges gyermekekről. És valóban... csaknem csodát tett. Senki sem sejtette, hogy a leendő trónörökös egészségi állapotának tartós javulása messzemenően az ő hatásának köszönhető. Ő volt az, aki ösztönözte képzeletét, feltüzelte becsvágyát, olyannyira, hogy feltámadt a férfiban az az erő, amelynek segítségével remélte, hogy egykori barátjának és rokonának, Rudolf trónörökösnek tett ígéretét be tudja váltani: hogy megvalósítja a birodalom megújítására irányuló ötleteit, ha, mint ahogy Rudolf sejtette, neki hamarabb el kell búcsúznia az élők világától. A cseh grófkisasszony csendes, de igen áldásos hatásáról Ferenc József semmit sem sejtett. Ferenc Ferdinánd Sissynek sem szólt róla egy árva hangot sem. Sissy unokaöccse egészségének javulását a kezelőorvosok gondosságának és körültekintésének tulajdonította, de tévedett. Sissynek arról sem volt sejtelme, micsoda tragédia készül Csehországban, mialatt kedves Gödöllőjére utazott, hogy ott töltse majd el az őszt, és - ez volt az egyedüli keserűség a szép napokban feloszlassa kedves istállóját. Újra a lovaira gondolt, a barna Griffre, a gyors lábú Merkurra, és Dianára, a pompás, hosszú sörényű fekete kancára. Mindegyikük nagyon fog hiányozni neki. "Valóban meg kell tőlük válnom? - kérdezte magától újra és újra, mialatt a vonat egyre közelebb vitte őt céljához. - Megváljak tőlük, vagy sem? De hát szegény lovaknak sem öröm, ha ott savanyodnak meg az istállóban!" Ő pedig, és ezt egyre jobban érezte Sissy, már nem volt ugyanaz, mint aki évekkel ezelőtt, amikor mint vad kiscsikó száguldozott erdőkön-mezőkön. Az az idő elmúlt. Ahogy a vonat igyekezett Gödöllő felé, úgy siettek

Sissy gondolatai is vissza a múltba, majd előre a bizonytalan jövőbe. Íróasztala titkos rekeszében a vas196 197 kazettát már régen nem nyitotta ki. Nem akart feljegyzéseire gondolni. Azt akarta, hogy semmi se emlékeztesse többé arra a szörnyű napra, és mindazokra a reményekre, amelyek akkor semmivé váltak. De most, most itt volt valaki, aki oának terveit megvalósíthatná! Ferenc Ferdinánd... aki beteg, és aki azt hiszi, hogy az egész világ ellene van. Mivel meg volt győződve arról, hogy egyedül az ő tervei menthetik meg a monarchiát, ugyanakkor pontosan tudta, milyen veszedelmesek ezek a tervek, senkiben sem bízott meg, Sissyt kivéve. Sissybe helyezte bizalmát, és abban reménykedett, hogy nála támogatásra talál: szeretett egy asszonyt, aki hitt benne, aki kész volt arra, hogy megossza vele a sorsát, aki mellette áll majd, míg neki hadakoznia kell az ellenséges hatalmakkal. Igen, "csak" a cseh nemességből való grófkisasszony, de volt szíve, mégpedig olyan, amely kész volt arra, hogy szeresse a férfit, és elfogadja minden hibájával és veszedelmes tervével együtt. Társa akart lenni a nehéz években, amelyek - és ezt mindketten tudták - már közeledtek feléjük. Csakhogy kettejük közé állt a Habsburg-ház törvénye. . . Az istálló feloszlatása újabb törést jelentett Sissy életében, újabb fordulópontot: ezzel, úgy érezte, vége a fiatalságának. Amikor a hosszú vonat- és kocsiút után megérkezett Gödöllőre, egyenesen az óriási márványistállóba tartott, hogy köszöntse az örömmel fújtató állatokat, odament hozzájuk a bokszokba, és cukrot meg kenyeret adott üdvözlésképpen nekik. Egyszer csak azt vette észre, hogy egy könnycsepp lopakodott a szempillái közé, aztán odasimította arcát kedvencei nyakára, végigsimogatta sörényüket, megpaskolta oldalukat. Viszontlátás volt ez, és egyszerre búcsú is... Nagyon fájt! Délután hívatta az intézőt, hogy megbeszélje vele a lovak eladását. Ő már semmit nem vett észre a császárné titkos fájdalmából. Sissy addigra már úrrá lett bánatán, hűvös hangon adta ki utasításait. Ezalatt a császárné gödöllői jelenlétének híre futótűzként terjedt el a környéken, nemsokára a közeli

Budapestre is elért. Itt a királyné, újra itt van, a mi királynénk! Amikor ezután az első gödöllői nap után lassan leszállt az est, Festetics Mária és Ferenczy Ida rémülten estek be Sissy szobájába: - Felség! Felség! -kiáltotta Ferenczy Ida izgatottan, miközben Nopcsa báró is feltűnt az ajtókeretben. - Mi történt? - kérdezte Sissy könyvéből felpillantva. - Valóságos embertömegek közelednek, felség magyarázta a báró előrelépve. - De azt hiszem, felséged megnyugtatására azt is hozzátehetem, hogy semmiképpen sem felkelésről vagy bármi ehhez hasonlóról van szó. Inkább ha felséged kegyeskedne az erkélyre kilépni, és legkegyesebben integetni a népnek... - Kedves báró, mikor fogja végre ezt a dagályos beszédet abbahagyni? - mérgelődött Sissy, de végül is vidáman elmosolyodott az elképedten álló Nopcsa bárón. A kastély feljárójánál közben valóban szép kis tömeg gyűlt össze a bezárt kovácsoltvas kapu előtt. Mindenfelől lelkes éljenzés hallatszott. - Nyittassa ki a kaput, kérem, báró - parancsolta Sissy. - Kinyittatni? Valóban tanácsos lenne ez, felség? berzenkedett a báró. - Nagyon szeretnék ezekkel az emberekkel kezet rázni - mondta Sissy egyszerűen. 198 I 199 5. A világutazó vadász A gőzhajó lassan pöfögött a Níluson fölfelé. Még a főherceg főudvarmestere, Wurmbrand gróf bérelte a járművet, mielőttvéglegesen összevesztek volna. Most hát a beteg főherceg csak orvosa, Eisenmenger doktor kíséretében utazott a fáraók ősi földjén. Lelkében nyugtalanság tombolt, rettenetesen vágyódott Konopist és Zsófiája után. Ferenc Ferdinánd levelezésben állt a császárral, és Ferenc József leveleiből érezte, hogy mennyire,igyekszik őt megérteni, és hogy mindenképpen szeretné meggyőzni arról, mit jelentene a családi törvények esetleges megszegése, mennyire lehetetlen, amit tervez. A trónörökös, aki most Hohenberg gráf néven uta-

zott, a maga módján válaszolt: ő meggyőződésből és nem konokságból tart ki házassági tervei mellett. - Én úgy látom, őfelsége igazán kegyes és bőkezű önnel. - Az orvos letelepedett mellé egy nyugszékbe. - Kegyes és bőkezű valóban, csak éppen nincs benne semmi belátás. Doktor úr, ez a kúra a kalács és a korbács jegyében, ezzel a módszerrel folyik. Szeretné velem éreztetni, milyen jó dolgom lehetne, ha végre engednék, és mi vár rám, ha nem. De ha a feje tetejére is áll, akkor sem teszem meg, amit akar! Nem fog legyőzni engem! - Császári fenség, több figyelmet kellene fordítania az egészségére - figyelmeztette az orvos. - Azt hiszem, az egészségem kitűnő - közölte vele Ferenc Ferdinánd. - Olyan erősnek érzem magam, mint egy medve. - Felséged sajnos egy köhögő medve - mormogta Eisenmenger doktor dühösen. - Talán a száraz egyiptomi levegő jót tesz majd. Legalábbis reméljük, hogy felséged jövőre teljesen egészségesen térhet haza Bécsbe. - Konopistban valószínűleg nyílnak a rózsák a kastély körül - jegyezte meg a trónörökös. Zsófiára gondolt, akiről semmi híre nem volt. A poste restante levelek, amelyeket Pozsonyba küldött, válasz nélkül maradtak, akkor Prágába írt, de onnan sem jött levél. Ez a tény egyre nagyobb nyugtalansággal töltötte el Ferenc Ferdinándot. Csak udvarmestere, Wurmbrand gróf tudott arról, hogy levelezni próbált Zsófiával. A gróf azonban nem volt hajlandó akár csak egy kicsit is segíteni - őt meg a császár utasította, s az utasításokat mindenáron be akarta tartani. Az első számú utasítás az volt, hogy Zsófiával nem szabad kapcsolatba lépni. Ezen vesztek össze, és ezért küldte őt haza Ferenc Ferdinánd. "Ugyan mit kezdjek egy olyan udvarmesterrel, akiben nem tudok megbízni, és aki nem engem, nem az én érdekeimet szolgálja?" - kérdezte. "Ha közülünk valaki beleszeret valakibe - írta a főherceg Sissynek, hogy levezesse a mérgét - akkor biztos, hogy találnak az illető családfájában valamit, ami meghiúsíthatja a házasságot. Ezért családunkban minden férj és feleség sokszorosan rokona a másiknak.

Természetesen a gyerekek fele szellemi fogyatékos vagy epileptikus lesz." Sissy Gödöllőről felelt neki: "Kedves Unokaöcsém! A házassági törvények nemcsak negatívumokat hoztak a Habsburg-háznak. Segítettek abban, hogy megalapíthassák birodalmukat, amelynek mai nagysága és ereje tulajdonképpen a Habsburgok házasodási politikájának köszönhető. Albrecht főherceg joggal mondta, hogy a Habsburg-ház Európa legősibb és legtekintélyesebb családja. Neked mint trónörökösnek lenne a legkevésbé szabad rangon alul házasodnod és 200 201 így az előjogok törvényét megszegni. És mégis, kedves Öcsém - és most a szívem szól hozzád és nem a császárné - mindezek ellenére azt tanácsolom neked, védd csak feleségül azt, akit szeretsz, ne pedig valakit a családból, különben még utóbb ütődött gyermekeid születnek." "Biztos lehetsz benne, kedves Sissy néni, hogy jó tanácsodat követni fogom!" - jött a válasz postafordultával Gödöllőre. "Oroszlánokat és krokodilokat lövök itt, és ha Egyiptomból már elegem van, Ceylonra utazom, ahol állítólag pompás tigrisek vannak, amelyek csak rám várnak. Csak Zsófia miatt aggódom nagyon. Egyetlen levelemre sem válaszol." Ferenc Ferdinánd kitűnő és szenvedélyes vadász volt. Messze földön híres volt arról, milyen biztosan találja el a vadat. A trófeák, amelyeket erről az utazásról hazahozott, híres gyűjteménye alapjai lettek. "A kikészítőnek sok dolga lesz" - mondta az orvosának. Már ekkor megfogamzott benne a vadászmúzeum ötlete, amelyet majd Konopistban fog berendezni. Mindezek után Bécsből olyan hírt kapott, amire gondolni sem mert volna: a császár tudatta vele, hogy "megszabadította" a konopisti kastély költségeinek gondjától: magyarul kifizette unokaöccse helyett a vételárat. Kalács és korbács - gondolta magában Ferenc Ferdinánd, de kicsit kényelmetlenül érezte magát. Sissy is megtudta a dolgot, ő viszont nagyon lelkesedett az ötletért. Felébredt benne a vágy, hogy újra lássa Franzlját. Bár tulajdonképpen csak rajta múlott volna a dolog, hiszen elég lett volna az udvari vonatba ülni, és

felutazni Bécsbe... Mégsem így cselekedett. Gödöllőn maradt, naponta lovagolt egy keveset a gyönyörű őszi tájban, és élvezte a ferde sugarú, de még melengető, lágy késő őszi napot. Az ősz azonban egyre inkább beköltözött a tájra, hűvösebb lett, és ez akaratlanul is azokra a karácsonyokra emlékeztette Sissyt, amelyeket itt ünnepelt családjával. "Hogyan legyen idén? - töprengett Sissy. - Talán jó lenne mégis újra Gödöllőn tölteni a karácsonyt Franzllal? Biztos, hogy ő örülne." De ekkor újra Rudolfra é a férjhez ment, kirepült lányaira gondolt, akiknek már saját családjuk, saját karácsonyuk van. Úgy ülnének itt Gödöllőn Franzllal, mint két öregedő ember, és ezt a gondolatot Sissy nem tudta elviselni, valósággal megrémült tőle. Nem, csak Gödöllőn ne, mondta magában. Soha többé! Én is úgy teszek majd, ahogy a császár Ferenc Ferdinándnak parancsolta: a világban, az utazásban fogok feledést keresni. Jó lenne elmenekülni a tél elől a meleg, napsütéses Délre. Esetleg Korfura? !... Hiszen ott áll a ház a világ legszebb pontján, ahol folyton süt a nap és susognak a pálmák... De az ő álomkastélya nem az lett, aminek szíve mélyén remélte. Nem. Nem akar Korfura menni. Talán inkább Spanyolországba? Valencia és Granada vonzották most. A világutazó trónörökös közben folytatta útját. Ceylonból Bombayba utazott, ahol a Gangeszen végighajókázva csodálatos élményekben volt része, különösen a fakírok mutatványai ragadták meg. Egészen a Himalája lejtőjéig jutott el Ferenc Ferdinánd. Elefántháton lovagolt, és a maharadzsa vendégeként csodálatos tigriseket lőtt. Csak Eisenmenger doktor lett mind elgondolkodóbb, ahogy telt-múlt az idő. Védence kedélye egyre jobban ingadozott. Úgy tűnt, a vadászatok alatt mindenről megfeledkezik, teljesen átadja magát a kalandoknak. Közbext azonban akadtak 202 203 órák, amelyekben maga elé bámulva tépelődött, szólni sem lehetett hozzá. A köhögés pedig még mindig nem múlt el, ezért Japánban egy kicsit megálltak. Ám a fő-

herceg türelmetlenül folytatni kívánta az utazást. Szeretett volna már az óceánon túl lenni, hogy "közelről tanulmányozhassam az Egyesült Államok működését, és kapcsolatba léphessek a különböző népekkel, a kultúrájukkal, amelyet még nem ismerek". Bárcsak itt lehetne velem Zsó, és mindezt együtt élhetnénk át és láthatnánk, gondolta magában sokszor, szerelmese után vágyakozva. Egy egész földgolyó választotta már el a grófkisasszonytól, akiről azt mondi ták, hogy nem egyenrangú vele. És mégis a képét mindig magával hordta, szívét pedig teljesen betöltötte az iránta érzett szerelem. De egyetlenegy levelet sem kapott tőle már az utazás eleje óta; se Kairóba, se Yokohamába nem jöttek a poste restante levelek. Amikor arra gondolt, hogy a karácsonyi ünnepeket a tengeren fogja tölteni, útban az Egyesült Államok felé, újra erőt vett rajta a depresszió. - Közeleg a karácsony - zsörtölődött a doktorral és fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni itt az adventet. Hiszen annyira más minden, még karácsonyfa sincs, semmi, ami az otthoni karácsonyokra emlékeztetne! Eisenmenger doktor elmosolyodott: - Császári fenséged meg fog lepődni. Triesztben a hajóra vettünk egy kis cserepes fenyőfát. Ott éldegél a raktártérben. Karácsonyestére felhozzuk és feldíszítjük. Természetesen gyertyák is lesznek, és a hajózenekar eljátssza majd a Csendes éjt! A trónörökös valósággal meghatódott, hogy erre is gondoltak. De Zsó távollétében mégsem tudott igazán örülni a karácsonyestének. A doktor észrevette, és aggasztónak találta: - Nem érzi jól magát felséged? - kérdezte Ferenc Ferdinándtól. - Egészen jól vagyok - mormogta a trónörökös. Annyira legalábbis, amennyire ilyen helyzetben jól érezheti magát az ember. - És mi ez a helyzet, ha szabad kérdeznem? - Ez annak a férfinak a helyzete, akit elűztek otthonról azzal a jelszóval, hogy boldog ember az, aki elfelejti, amin nem lehet változtatni. Én azonban változtatni fogok! - Min, császári felség? - kérdezte a doktor.

- Rengeteg mindent meg fogok változtatni - tért ki Ferenc Ferdinánd az egyenes válasz elől - ha majd én leszek a császár. - Nos, felséged jól tenné, ha először is meggyógyulna. A sok lovaglás és a vadászat biztos hogy nem járul hozzá ehhez a gyógyuláshoz, márpedig ezért én vagyok a felelős. Igaz, hogy az utazáshoz ez is hozzátartozik, mégis úgy érzem, keveset pihen felséged. Remélem, hogy az óceánon való átkelés és az egészséges tengeri levegő jót fog tenni. - Én is reménykedem, de én egy csodában - szakította félbe a főherceg titokzatosan, és a távolba bámult. Hol van Zsó, miért nem ír neki, miért nem felel a leveleire? Vajon mit csináltak vele? A bizonytalanság rettenetesen gyötörte. A pozsonyi katasztrófa után Zsó hazautazott Prágába. Épp hogy csak el tudtak búcsúzni egymástól, irs próbálták egymást vigasztalni, erőt önteni egymásba. A főherceg újra megerősítette a házassági ígéretét. - Akármi is lesz, Zsóm, hinned kell benne, hogy én nem adom fel a harcot soha. Ha már az emberekben nincs belátás, talán megszán bennünket az ég. Bízom stenünkben ! Könnyes búcsút vettek. Ferenc Ferdinándnál ezek a 204 I 205 düh könnyéi voltak. Nagyon haragudott a kegyetlen Izábellára, aki azonnal Bécsbe utazott, hogy mindent elmondjon a császárnak. Elpanaszolta neki azt a-hogy az ő szavaival éljünk - szégyentelen képmutatást, ami a házában, a háta mögött folyt. Ferenc Ferdinánd tisztában volt vele, hogy Pozsonyban jó darabig nem mutatkozhat. Azt is tudta, hogy császári nagybátyja részéről jókora dörgedelem vár rá, erre fel is készült. Azt viszont nem feltételezte, hogy Zsófia családja megakadályoz majd minden további kapcsolatot szerelmesével. Lassacskán rájött azonban, hogy ebben is a császár keze van. Megtudta, hogy Chotek grófot, aki Brüsszelben osztrák követként dolgozott, váratlanul visszarendelték Bécsbe. Ő volt Zsó apja. Egyesek politikai okokra hivatkoztak, hiszen valóban volt némi feszültség a bécsi és a brüsszeli udvar között Stefánia, a belga királylány, a trónörökös özvegye miatt. Ezúttal azonban Zsófia volt az igazi ok.

6. Újabb rangon aluli házasság Ferenc Ferdinánd Sissynek írt leveleiből állandóan kicsendült az a soha nyíltan ki nem mondott kívánság, hogy nagynénje próbáljon neki segíteni megtalálni Zsófiát, vagy legalábbis próbálja megtudni, mi történt vele. Talán őt is külföldre küldték felejteni? Lehet, hogy meg sem kapta a főherceg leveleit? Talán elfogták a leveleket, és Zsófia azt hiszi, hogy megszegte a szavát, vagy hogy a hosszú úton valóban elfelejtette őt? Egyszerűen nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mások hibájából esetleg ilyen nagy fájdalmat okozott neki. Néha arra is gondolt; hogy a császári parancs ellenére megszakítja utazását, és egyenesen Csehországba megy, hogy végre megtudja, mi történt. Sissy tökéletesen megértette unokaöccsét, de nem akarta férje szándékait ilyen nyíltan keresztezni. Így aztán Ferenc Ferdinánd még egy jó darabig bizonytalanságban maradt Zsó sorsát illetően. Egyrészt Sissy maga sem tudta, mi történt a lánnyal, bárhogy próbált érdeklődni. Ezekről a tapogatózásokról egyelőre se Franzlnak, se Ferenc Ferdinándnak nem szabadott tudnia. Ő maga szerette volna kideríteni, mi lett a grófkisasszony sorsa. Időközben Bécsbe megérkezett az orosz követségen át a hír, hogy pontosan mikor érkezik a cár öccse Bécsbe. A nagyherceg fogadására, ahogy megígérte, otthon kell lennie. Így hát gödöllői pihenését félbeszakítva Bécsbe utazott. - Tehát minden bájamat be kell vetnem? -kérdezte gúnyosan Ferenc Józseftől, amikor első este együtt vacsoráztak. - Ezt el is várom tőled, angyalom. Varázslatosan nézel ki, biztos, hogy Dmitrij nagyhercegre is nagy hatással leszel. - És kedves Stefániánk bájai nem elegendőek? kérdezte Sissy élesen. - Stefánia sokkal fiatalabb, és ráadásul szőke. Az oroszok kedvelik a szőkéket, legalábbis így hallottam. - Erről nincsenek információim - tért ki Franzl. És ami kedves Stefániánk vonzerejét illeti, azt akár el is felejthetjük. - Hogy érted ezt? - figyelt fel Sissy.

- Mert most éppen másvalakire pazarolja - morgott Franzl keserűen. - Jól hallok? - csodálkozott Sissy. - Stefánia szerelmes? - Így mondják, azt hiszem. - Ez érdekes - jegyezte meg Sissy. - Nos, végül is 206 207 nem kívánhatjuk tőle, hogy örökké úgy éljen, mint egy gyászoló hitves. - Hogy hogyan él, az az ő dolga, amíg nem kerül a nyilvánosságra. De ami itt készül, úgy látom, óhatatlanul kipattan. - Miért, mi készül? - érdeklődött Sissy. - Csak nem okoz ő is gondot neked? - De még mennyire - bólintott Franzl. - Állandóan, mindenkivel csak gond van. Mindenki az én idegeimen táncol ! - Szegény oroszlánom - sajnálkozott Sissy őszinte részvéttel. - Mit akar Stefánia már megint? - Férjhez menni - felelte a császár röviden. - Csak nem egy polgári személyhez? - kiáltott fel Sissy attól félve, hogy férje rögtön tombolni kezd. - Hát majdnem - felelte Franzl. - A kamarásáról van szó. - Lónyay grófról? - nevetett fel Sissy vidáman. - Nem értem, mi van ezen olyan nevetséges? - kérdezte Franzl mérgesen. . - A trónörökös özvegye és a kamarás! - nevetett Sissy akaratlanul is tovább. - Ez majdnem olyan, mint a mesében, igazi románc, direkt a pletykalapoknak való. Az újságírók a tenyerükön fogják hordozni Stefániát! - De engem nem, mert én majd beleköpök a levesükbe - közölte Franzl dühösen. - Jaj, kedvesem, azt hiszem, ez nagyon ügyetlen lépés lenne - figyelmeztette Sissy. - Gondolj csak Rudinkra, ő értett hozzá, hogy a sajtót a maga oldalára állítsa. Azt hiszem, még te is sokat köszönhetsz Szeps úrnak és a kollégáinak - tette hozzá óvatosan. - Segítettek elterjeszteni a Rudolf és a Vetsera lány közti szerelmi történetet... - Stefániáról nem terjesztenek majd semmit - szögezte le Franzl határozottan. - Hogyha ő trónörökös-

özvegyből egyszerű Lónyay grófnévá kíván süllyedni, az az ő dolga. Én nem fogok az útjába akadályt gördíteni; tulajdonképpen úgysem illeszkedett be közénk igazán, de... - Nagyon csodálkoztam volna, ha nem mondod ki ezt a de-t, kedves Franzl - vágott közbe Sissy. Mondd csak ki kereken, miféle feltételeket szabtál. - Azt, hogy el kell menniük Bécsből. És lehetőleg Ausztriából is. Unokám, Rudi lánya Bécsben marad, ő a mi vérünk. Az egésznek feltűnés nélkül kell lezajlania, nem kívánom, hogy a sajtóban tárgyalják, vagy pletykáljanak róla. - Azt hiszem, ezt nem tudjuk elkerülni - mondta Sissy - ez a mesalliance napfényre kerül. Ha nem nálunk, akkor majd Belgiumban, Stefánia hazájában, az ottani újságokból pedig eljut az osztrák lapokba. Természetesen a megfelelő kommentárok kíséretében. - A megfelelő kommentárok kíséretében! - Franzl mérgesen felugrott. - Már úgyis botrányos, amit ezek az újságírócskák megengednek maguknak. Épp hogy csak felségsértést nem követnek el, de a sorok között már ott van az is! Ebben az egy pontban Ferenc Ferdinándnak igaza van, példát kellene végre statuálni! - Ez sem lenne nagyon okos dolog, Franzl. A sajtónak messze ér a keze. Jobb lenne, ha óvatosabbak lennénk, és megpróbálnánk úgy cselekedni, ahogy Rudi is akarta. Kár, hogy ő és Ferenc Ferdinánd ezen a ponton annyira más véleményen voltak. - Azt hiszem, ezzel az unokaöccsünkkel törököt fogtál, kedvesem! - nevetett a császár. - Igen sűrűn leveleztek egymással. - Csak nem fogatod el a leveleket? - Dehogy! Hová gondolsz, kincsem? 208 j 209 - És a Chotek grófkisasszony leveleit? - kérdezte Sissy óvatosan. A császár rápillantott a feleségére, mintha úgy érezné, többet tud, mint szeretné, de aztán némán megrázta a fejét. - Ez nem az én ügyem, erről más gondoskodik felelte végül, amikor Sissy változatlanul némán és kérdően nézett rá. - Ezt a Chotek család maga intézi. - Értem. És Zsófia levelei; amelyeket Ferenc Fer-

dinándnak írt? - Ő nem ír leveleket. - Nem ír levelet? - csodálkozott Sissy. - Egyetlenegy levelet sem írt Ferenc Ferdinándnak a hosszú hónapok során, mióta a főherceg úton van? - Talán egyet, a legelsőt, így gyanítom, mert a másodikat már nem vethette papírra. Azt már csak gondolatban írhatta meg. A császár elfordult, és kibámult az ablakon a hintóra, amely éppen most fordult be a Hermész-villa kapuján az őszi színekben pompázó vadaskertből. - Milyen szép itt kint - mondta hirtelen, mialatt Sissy továbbra is várta, hogy valami felvilágosítást kap a grófkisasszony tartózkodási helyéről és leveleinek sorsáról. - Gyönyörű szép - ismételte a császár gondolataiba merülve. - Igazi jótétemény ez a csend és nyugalom. - Igen, lehet - felelte Sissy ingerülten. - Még tartozol egy válasszal. - Hiszen nem is kérdeztél semmit - tiltakozott Franzl. - Csak nem mondtam ki a kérdést, hiszen úgyis tudod: hol van most Chotek gróflzisasszony? - Olyan helyen, ahol ő is élvezheti a csöndet és nyugalmat - felelte a császár titokzatosan. Sissy számára világos volt, hogy férje nem óhajtja ezt az egyre kellemetlenebbé váló beszélgetést folytatni. - Sajnos nincsen több időm, angyalom, vár a munka a birodalmi kancellárián. Vannak dolgok, amelyek nem tűrnek halasztást. Remélem, számíthatok a megértésedre - mondta Franzl, és egy kézcsókkal elbúcsúzott. "Olyan helyen van, ahol élvezni tudja a csendet és a nyugalmat? - töprengett Sissy, amikor már egyedül volt. - Ugyan mit jelenthet ez? Vajon mire gondolt? !" Hirtelen szörnyű gyanú támadt benne... - Csak nem börtönözték be, hogy elzárják a környezetétől és a világtól? - kiáltott föl. - De nem! Enynyire embertelen nem lehet az apja! Ha ez igaz lenne, közbe kellene lépnie. Ezt a felhábor:tó dolgot nem titkolhatná el unokaöccse elől. Ilyen bánásmódot nem érdemel meg a gróflzisasszony, hi-

szen ez minden asszonyi, női méltóság és emberi jog ellen való! Néhány perc múlva Stefánia jött hozzá látogatóba. Boldognak és elégedettnek látszott, szokatlan szívélyességgel üdvözölte anyósát. - Képzeld el, a császár engedélyezte - mondta boldogan. - Nyíltan megmondtam neki, hogy Elemér és én szeretjük egymást, és össze akarunk házasodni. Azt gondoltam, legjobb lesz egyenesen megmondani neki, úgy látszik, igazam volt! - Akkor gratulálhatok - mondta Sissy. - És remélem, nagyon boldog leszel. - Igen, azt hiszem. Ő. . . annyira más, mint Rudolf volt.. . ezt a házasságot én is akarom és kívánom. Annak idején, amikor Rudolfhoz hozzámentem, tizenhat éves voltam, és fogalmam sem volt semmiről. - Igen, tudom, Stefánia- felelte Sissy szomorúan. Most már én is azt gondolom, hogy az a házasság nagy 210 211 hiba volt mindenki számára. Most azonban magad választottál és remélem, nem fogod megbánni. - Biztos, hogy nem... Olyan boldog vagyok! Megtesszük, amit csak kér tőlünk a császár, azután külföldre utazunk. A Hofburg egyhamar nem fog viszontlátni, az biztos! Valóságos megkönnyebbüléssel mondta mindezt, és Sissy csodálkozott rajta, hogy Stefánia ennyire könynyen kapta meg a császár beleegyezését. Vajon Franzlnak elege volt már abból, hogy folyton a császári ház tagjainak személyes ügyeivel kell foglalkoznia? Ráadásul úgy, hogy mindenki át akarta hágni a dinasztia törvényeit. Érthető; de a trónörökös ügyében hajlíthatatlan maradt. Talán az egész házassági kérdés nem lenne olyan súlyos, gondolta Sissy, ha Ferenc Ferdinánd nem lenne trónörökös. Szinte magától fordult a szó Ferenc Ferdinándra. Úgy tűnt, Stefánia nem helyesli a trónörökö eljárását: - Szerintem nem lett volna szabad titkolóznia. - Nyílt és őszinte volt, és most is az - közölte Sissy. - Nem hiszem, hogy Izabella is ezt mondaná róla. És a papa, mármint a császár, ő is más véleményen van. Hiszen az világos, hogy most őszinte, miután Pozsonyban az egész titok kipattant, nem is maradt más

hátra a számára. A botrány már úgyis tökéletes. - Ügyelj arra, hogy a te házasságod ne adjon okot ilyen szóbeszédre - figyelmeztette Sissy. - Én egyébként szívből sajnálom az unokaöcsémet, és ezt a szegény kislányt is. - Igen, őt csak sajnálni lehet - mondta Stefánia egy leheletnyi iróniával a hangjában. - De hát végül is ez a legjobb megoldás. - Mi a legjobb megoldás? Stefánia valósággal megrémült Sissy hangjától. Rábámult anyósára, akinek arca egyre inkább elkomorult. A császárné láthatóan mit sem sejtett. - Miért?... Te nem tudod? - kérdezte Stefánia. Chotek Zsófia grófkisasszony kolostorba vonult! Sissy felugrott: - Ez nem lehet igaz! - kiáltott fel. - És már fel is szentelték? - Nem, még nem... A rokonai kolostorba dugták, úgy él ott, mint egy apácanövendék. Nem szabad leveleket írnia, sem kapnia, és látogatókat sem fogadhat. - Tehát erre gondolt Franzl, amikor azt mondta, olyan helyen van, ahol élvezheti a békét és a csendet! - A békét élvezni? - Stefánia mulatott ezeken a szavakon. - Ebben igaza van, azt ott tényleg lehet! 7. Novemberi napok Amikor a trónörökös-özvegy újra visszaindult a városba, Sissy úgy maradt ott, mint akit fejbe kólintottak. Tehát Ferenc Ferdinánd szerelmét kolostorba dugták, egészen elvágták a világtól, semmi kapcsolata nem maradt a férfival, akit szeret! Persze - gondolta Sissy - ott biztos helyen van, eldugva az újságírók elől, semmiféle pletykára nem adhat okot. Az is lehet, hogy egyesek azzal számolnak, Zsófia a kolostorban marad majd, és apáca lesz. Mások talán már annak is örülnek, ha legalább annyi ideig ott marad úgynevezett világi vendégként, amíg a dolog feledésbe merül. Akkor aztán majd igent mondhat, valaki másnak. Vajon ez a terv, hogy Zsófiát kolostorban helyezzék el, az apjától vagy Franzltól származott? Vagy esetleg együtt találták ki? Egy dologban Sissy majdnem biztos 212 1 213

volt: Zsófia szabad akaratából nem vonult volna kolostorba. Tehát fogolyként tartják ott! Ha a trónörökös ezt megtudja, akkor hirtelen haragját és temperamentumát ismerte, újabb katasztrófával lehet számolni. (Már élénken elképzelte és tudta, hogy Ferenc Ferdinánd képes is lenne rá), ahogy unokaöccse Zsót erőszakkal kiszabadítja a kolostorból és feleségül veszi anélkül, hogy a császártól engedélyt kérne. Ám ha ez megtörténik, az olyan viszályhoz vezet, aminek beláthatatlan következményei lennének: az egész császári ház jó híre kerülne veszélybe! Nem, egyelőre nem szabad Ferenc Ferdinándnak semmit elárulnia Zsófia jelenlegi helyzetéről. De azért valamit tenni kellene, hogy a két szerelmes közelebb kerüljön egymáshoz. Kell, hogy legyen valami mód, hogy ha kerülő úton is, de helyreálljon kettejük között a kapcsolat. Hiszen á legrosszabb Ferenc Ferdinándnak és nyilván Zsófiának is, a bizonytalanság érzése. Nem tudhatják, hogy mit cselekszik, hogyan viselkedik szerelmesük. Tudniuk kell, hogy mind a ketten hűek még egymáshoz. Most már Sissy is csak csodában reménykedhetett. A hit, így mondják legalábbis, hegyeket mozgathat meg... Óvatos kérdésére, hogy melyik kolostorban lehet a grófkisasszony, a menye teljes nyíltsággal válaszolta, hogy nem tudja, a legszigorúbb titoktartás övezi a kérdést. Sissy egy percig sem reménykedett, hogy Franzl válaszol neki. Így hát fel kell csapnia nyomozónak, saját magának kell megtudnia, hol van Zsófia, és úgy remélte, hogy ez némi jóakarattal sikerülni is fog. Mindenesetre óvatosnak kellett lenni, nehogy felfigyeljenek rá Zsófia őrei. Nagyon diszkrét segítőtársakra volt szüksége és tudta, hogy udvarhölgyeit kell bevonni a munkába. Közben a Hofburgban Franzlnak látogatója volt, Schratt Kathi jött hozzá. Azt remélte, hogy találkozhat Sissyvel és kicsit csalódott, amikor megtudta, hogy a császárné kint van a Hermész-villában. A bárónő teázott a császárral. - Kedves bárónő - figyelmeztette a császár, és tréfásan még a mutatóujjával s megfenyegette - ahogy hallom, önt megint megszállta a játék ördöge. Szeret-

ném, ha nem látogatná oly sűrűn a kaszinót. Sok az adóssága, és ez egyáltalán nem tetszik nekem. - Felségednek úgy látszik, mindenhol van füle és szeme - hajtotta le a fejét a színésznő. - Jobban kell talán vigyáznom, ön valóságos veszedelem! - Törődnöm kell a barátaimmal, nem igaz? - mosolygott a császár belátón. - Kérem, fogadja meg a tanácsomat. A játékasztalnál csak egy igazi nyerő van, és az a bank. - De amikor olyan izgalmas - felelte a bárónő. - Épp annyira, mint a lóverseny! - A lóverseny... szerintem az is meglehetősen boldogtalan szenvedély. - Igen, de hát felségednek talán nincs egyetlenegy szenvedélye sem? ! - De igen... van... - felelte a császár élgondolkodva. Mikes Janka hintója éppen bekanyarodott a Michaeler térről a Burgba, amikor szemben vele egy nyitott kocsiban Johann Strauss jött kifele. Janka azonnal elújságolta a hírt Sissynek: - Strauss volt itt a Burgban. Istenem, micsoda gyönyörű keringőket és polkákat szokott játszani a bécsi báltermekben! Az embernek szinte eláll a lélegzete! 214 I 215 Bizonyára a nagyherceg látogatásával kapcsolatban járt itt. - A nagyherceg az idegeimre megy - közölte vele Sissy ridegen. - Legszívesebben újra elmenekülnék, itt hagynék mindent és elutaznék! - Akkor lenne csak igazán mérges a császár! - figyelmeztette energikusan Mikes grófnő. - Nem, felség, legjobb, ha ezt most rögtön kiveri a fejecskéjéből, ebből úgyse lesz semmi ! - Igen, igen, tudom, kedves Mikes grófnő, nem segít az álmodozás. Újra csak be kell öltöznöm, fel kell magam szerszámozni, és segítenem kell azt a nehéz kocsit húzni, amely elé szegény férjem életfogytiglan be van fogva. - A teher, ha ketten vonszolják, nem is olyan nehéz, felség - felelte Mikes grófnő. - Ez az este is elmúlik, és talán nem is lesz annyira szörnyű. - De táncolni nem fogok - szögezte le Sissy. - Fe-

ketében leszek, ugyan mit gondolnának rólam? - Azt gondolják majd, hogy önnek átkozottul jól áll ez a szín, felség - nevetett Mikes grófnő. - A nagyhercegnek kiesik majd a szeme, úgy fog bámulni... ó, bocsánat, felség - harapott a grófnő az ajkába, mert Sissy egy szigorú pillantással rendreutasította. Ezúttal úgy találta, hogy udvarhölgye fölöttébb kotnyeles. - Van valami jelentenivalója, Mikes grófnő? - kérdezte kicsit hivatalos hangon. A grófriő sajnálkozóan vonta meg a vállát: - Igen is meg nem is, felség. Pozsonyban semmit sem tudnak arról, hol lehet Chotek grófkisasszony. Legalábbis ő császári fensége, Frigyes főherceg szolgálói közül senki. - Ez hihetetlen - mondta Sissy - a személyzet gyakran sokkal többet tud, mint az uraság. Biztos a rettenetes Izabellától félnek, és inkább tartják a szájukat! - Azt hiszem, ezúttal nem erről van szó, felség. Sem a főherceg, sem a felesége nem tettek egyetlen lépést sem azon kívül, hogy a főhercegné panaszra ment őfelségéhez. - De hiszen azonnal kidobta Zsófiát az állásából! - Ez igaz, és azóta minden Chotekot kerül, mint a pestist. A Chotek család egyszer s mindenkorra meghalt a számára, ezt mondja. És éppen ezért, felség, éppen ezért nem tud semmit arról, hogy mi történt azután. Egyszerűen úgy érzi, méltóságán aluli, hogy ő érdeklődjön. Tényleg nem tud semmit! - Tudomásul kell vennem, amit mond, noha nem hiszem igazán - mondta Sissy kis gondolkodás után. Szerintem a főhercegné természetéből következik, hogy információkat gyűjt, persze kerülőutakon, mint ahogy mi is. - A Chotek nevet ki sem szabad ejteni a házában mesélte tovább a grófnő. - Igen, igen... de nem hiszem, hogy este, elalvás előtt ne beszélne a főherceggel arról. - Én csak azt mondhatom, amit Pozsonyban hallottam - szögezte le Mikes grófnő türelmesen. - Persze, hiszen hálás vagyok önnek. Csakhogy ezzel nem jutunk előbbre. - Van egy ötletem, felséges asszony. Egyik barátnőm Prágában él, alapítványi hölgy.

- Igen? - figyelt fel Sissy. - Csakhogy Prága igen nagy, kedves Mikes grófnő. - Hát persze hogy nagyon nagy város, de egy ilyen hölgyalapítványban néha különös módon összefutnak a szálak és biztos, hogy rengeteg pletykát lehet ott hallani. Ha megengedi, jövő héten meglátogatnám régi kedves barátnőmet. Ha nem is azonnal, de majd csak akad egy szál, amin elindulhatunk. 216 I 217 - Igaza van, nem szabad feladni a reményt. Valósággal sajnálom a szerelmeseket. - A főherceg, a-trónörökös, már Amerika felé hajózik, ugye? Írt mostanában? - Már jó ideje nem kaptam tőle postát. - Akkor bizonyára az "Erzsébet császárnő" óceánjáró fedélzetén van, s az igazán irigylésre méltó! Mennyi mindent láthat! A piramisokat, az indiai templomokat, Japánt és most még Amerikát is! - Amerika miatt még én is irigylem - vallotta be Sissy. - De hát én nem utazhatom oda, a császár nem engedi. Idén karácsonykor viszont újra délre szeretnék utazni, már meg is van az útitervem. Velem jön, vagy . . ? - Karácsonykor, felség? - Mikes Janka nem nagyon lelkesedett. - Bocsássa meg felség, de karácsonykor én inkább itthon szeretnék lenni. - Én viszont nem. Néha az az érzésem itthon, hogy rám dől a ház. - És a férje? Szegény őfelsége? Egyedül marad? - Ő már megszokta, grófnő. - Inkább csak belenyugodott-mondta Mikes Janka sajnálkozva. - Így kell ennek lennie? Lehet, hogy a nagyherceg éppen jókor jön? Egy keringő, amelyet Strauss mester vezényel, csodákat tehet... - Igen, egy keringő Schönbrunnban! A Császárkeringő! Szerintem olyan fájdalmas a dallama, egészen szívbe markoló... - Én nem így hallom, felség. - De igen. Én igen. Egészen őszies, melankolikus. Hiszen már ősz van, grófnő. - Csak nem a korára gondol, felség? - tiltakozott a grófnő ijedten. - Felséged szebb, mint valaha, és Feifal asszony éppen most mondta...

- Ó, a fodrásznőm, az a kis csaló! Azt hiszi, nem tudom, hogy már régen őszül a hajam. Azt hiszi, eltitkolhatja előlem. Én meghagyom az örömét... A grófnő rámeredt a császárnéra, majd hirtelen lehajolt, és megcsókolta a kezét. - M ütött magába, grófnő? - kiáltott fel Sissy és mérgesen felállt. - Ehhez nem vagyok szokva, és tadja, hogy nem is szeretem. Mikes Janka csak hallgatott. Ebben a pillariatban értette meg, hogy a császárné mennyire szenved a magánytól, és mégis mily kevéssé érezteti ezt környezetével. - Mégiscsak el kellene táncolnia a Császárkeringőt felségednek - mondta Mikes Janka halkan. - Gondoljon csak arra, milyen boldoggá tenné a császárt. - Ő azt szeretné, ha a nagyherceggel táncolnék - jegyezte meg Sissy. - Természetesen vele is - felelte a grófnő. - Hacsak nem lesz megint olyan az egész ünnepség, mint annak idején farsangkor, amikor mindenki sírt, aki meglátta felségedet feketében... - Nem lesz olyan - ígérte meg Sissy - nem fogom senki örömét elrontani. És a valcerkirály is ott lesz, ne feledje! - Akkor jó - sóhajtott a grófnő megkönnyebbülten, mert nagyon aggódott Sissy borongós hangulata miatt, amely épp megfelelt a Hermész-villát körülölelő őszi időnek... 8. A hegedű és a szív szava Ezen a bizonyos estén a komornái beöltöztették Sissyt nagyestélyi ruhájába, amit annyira gyűlölt. A nagyherceg érkezésének tiszteletére óriási ünnepséget rendeztek, és az orosz herceg teljesen természetesnek vette, hogy a fogadáson este Sissy is meg fog jelenni. 2lő I 219 Csak amikor a nagykövet felvilágosította, hogy Sissy már jóformán soha nem lép nyilvánosság elé, értékelte igazán, hogy az ő fogadására mégis megjelenik. Különleges megtiszteltetésnek érezte, hogy a gyönyörű császárné fogadja. Végre Sissy készen lett az öltözködéssel. Már csak a ceremóniamester jelére várt, készen állt a bevonulásra. Az úgynevezett spanyol etikett több száz éves rituáléja

szerint a császárnak és a császárnénak kellett utolsóként belépni az ünnepi terembe. Miután a barna livrébe öltözött lakájok kinyitották a hatalmas szárnyas ajtókat, a bevonulóknak meg kellett állniuk egy percre, és hagyni kellett, hogy megbámulják őket, mialatt a ceremóniamester koppantott egyet a botjával és hangosan bejelentette az érkezőket. Most is hallotta: - Őfelsége Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország királya és őfelsége a császárné... Nagyon remélte, hogy a ceremóniamester ezúttal nem sorolja fel az összes címet és rangot, ami a császárt megillette, mert az akár tíz percig is eltarthatott, ezzel is meghosszabbítva a kínos ácsorgás idejét, amikor minden szem őrá bámult. Sissy gyűlölte az udvari emberek kutató pillantását, a terem forróságát, azt, hogy mereven, egyenesen kellett ülnie, beleszorítva a fűzőjébe, és hogy egész este le nem vetheti az udvarias mosolyt, amelyet beléptekor az arcára kényszerített. Vigyáznia kellett, nehogy idő előtt lehervadjon róla. Máris kinyíltak a szárnyas ajtók, ők szokás szerint beléptek, miután elhangzott a bejelentés, egymás oldalán végiglépdeltek a termen, minden oldalon fejbólintással üdvözölve a vendégeket, egészen az emelvényig, ahol majd a helyükre ülhetnek. Utánuk lépett be a nagyherceg, aki nagyvilági módon, finoman meghajolt, majd kezet csókolt az első lépcsőn álló császárnénak, és Franzlt is tiszteletteljesen üdvözölte. - Felség, el vagyok ragadtatva - vallotta be az orosz férfi, és felpillantott. Sissy újra érezte a vizsgálódó pillantást, de ezúttal nem érintette kellemetlenül. Ennek a férfinak valóban tagadhatatlan vonzereje van, vallotta be magának, míg visszahúzta kesztyűs jobb kezét, amelyre finom kézcsókot lehelt a nagyherceg. A vacsoránál egymás mellett ültek és franciául társalogtak, többek között Strauss mesterről. - Önöknek kiváló muzsikusaik vannak - mondta a nagyherceg a császárnénak. - De egyik sem ér fel Strauss mesterrel, őt valósággal irigylem önöktől. És már előre örült a keringőnek, amelyet, mint remélte, a császárnéval táncolhat majd el. És aztán felcsendült a nagy keringő, a Császárkeringő... Az urak átölelték a hölgyek derekát, és arra

vártak, hogy a császári pár nyissa meg a táncot. Aztán, néhány forgás után, a császárnak át kellett volna adnia Sissyt a vendégnek. Akkor kezdhetett mindenki táncolni. A Császárkeringő tizennégy percig tart, gondolta Sissy szorongva. Tizennégy perc! És én feketében vagyok... Franzl már éppen a parkettra akarta vezetni, amikor Sissy hirtelen megmerevedett. - Sissy - suttogta Franzl rosszat sejtve - kérlek, ne csinálj most jelenetet... - Nem Franzl, kérlek, ne kívánd ezt tőlem, nem vagyok képes rá - suttogta vissza félelemtől reszkető hangon. - Uralkodj magadon, Sissy, te vagy a császárné! Mindenki minket néz. Kénytelen volt cselhez folyamodni, úgy tett, mint aki hirtelen rosszul lesz a terem fojtó levegőjétől. Még Franzl is azonnal hitt neki. 220 ! 221 - Az isten szerelmére, angyalom-kiáltott ijedten, és az odasereglő udvarhölgyeket megbízta, kísérjék ki a feleségét. A nagyherceg is megijedt. - Csak egy kis rosszullét-magyarázta gyorsan Franzl - nincs ielentősége, bizonyára mindjárt elmúlik. Az általános hangzavarban, ami a császárné távozását követte, felhangzottak újra a keringő hangjai. Franzl, akinek ugyan semmi kedve sem volt, felkérte Lichtenstein hercegnét, és vele kezdte a táncot. Akár tetszett neki, akár nem, a nagyhercegnek fel kellett őt váltania. Franzl csak erre várt. A szomszéd kis szobába sietett, ahol Sissyt a kereveten heverve találta, mellette egy pohár víz. - Sissy - mondta Franzl, és szemében aggodalom tükröződött - mi van veled? Hogy vagy, angyalom? - Egy kicsit jobban - vallotta be - de már nem megyek vissza a terembe. Mentsél ki, kérlek. - Ezt nem teheted meg velem - kérte a császár. - De igen - mosolygott Sissy. - Menj csak vissza a nagyherceghez, ne várakoztasd. Én nem vagyok fontos, mindenki megszokta, hogy nem jelenek meg. - Sissy... - a császár a felesége fölé hajolt. - Hallod a keringőnket? A Császárkeringőt... Ez a mi melódiánk...

Kettesben voltak a kis teremben. - Ó, Franzl! Sissy ki akart szabadulni férje karjából, de nem volt rá képes. Ez a keringő olyan volt számára, mint valami varázslat, egyszerűen átadta magát a muzsikának, örömmel és egyben melankóliával telve. Strauss mester igazi boszorkányosságot művelt, gondolta még magában. Franzl magához vonta, és megcsókolta az arcán és a nyakán. Mintha az idő kerekét húsz-harminc évvel forgatták volna vissza... Franzl a fülébe suttogta: - A nagyherceg bizonyára megérti majd, hogy a feleségemmel kell törődnöm! - és még szorosabban magához vonta Sissyt. Ekkor csendültek el a Császárkeringő utolsó taktusai. - Ó - mondta Franzl - kár, hogy nem tartott tovább. Ez a legszebb dallam, amit valaha hallottam. Remélem, a nagyhercegnek is oly kellemes emlék lesz ez az este, mint nekünk - tette hozzá elgondolkodva. - Hát remélem, nem fog kitörni a háború csak azért, mert rosszul lettem! - mosolygott rá Sissy. - Jobban vagy már, angyalom? - Kitűnően, oroszlánom. Kedvem lenne egy korty pezsgőre is. Vissza kell menned a többiekhez? - kérdezte még félve. - Attól félek, hiányozni fogsz, vagy még azt hiszik, megütött engem a guta. Szinte látom őket, ahogy már kezdik a sutyorgást! A császár felsóhajtott, semmi kedve sem volt itt hagyni kitűnő hangulatban lévő feleségét. Úgy érezte, újra közel kerültek egymáshoz. - Muszáj visszamennem, de várjál itt rám, angyalom. Még a fülemben cseng a Császárkeringő. Neked nem? - kérdezte a császár, és gyengéden megcsókolta. Sissy ivott egy korty pezsgőt a poharából, és arra gondolt, mennyire más lett ez az este, mint hitte. Nagyon jó hangulatban volt, figyelte a zenét, és visszagondolt a régi-régi időkre. Schönbrunn... Ez a kastély valóban a monarchia szíve, míg a Burg talán az agyának mondható - gondolta. De vajon mi lesz, ha egy napon nem lesz már a császár? Mivé lesz a birodalom Ferenc Ferdinánd kezében, hogyan fogja igazgatni? Sikerül-e majd neki elkerülnie a háborút? Így törte a

fejét, aztán visszatért szobájába és lepihent. 222 I 223 Franzl másnap úgy érezte magát, mint akit fejbe kólintottak. Mindazok után, ami az este történt, egyszerűen nem értette a dolgot. Kikísérte a nagyherceget, igazi császári búcsúztatót rendeztek a pályaudvaron is, majd sietett vissza Sissyjéhez. Remélte, rábeszélheti, hogy együtt töltsék majd a karácsonyt Gödöllőn, és talán újra minden rendbe jön. A nagyherceg látogatása végül igen jól sikerült, de nem hozott se többet, se kevesebbet, mint amit a diplomaták vártak tőle. Ám Franzl úgy érezte, rnagánéletében sokat jelentett ez az este, igazán sikeres volt. Talán újra megnyerte magának Sissyt, talán sikerült a jégből és hallgatásból emelt falat, amely Rtxdolf halála óta egyre csak növekedett Sissy körül, áttörni. Csalódnia kellett. Amikor belépett Sissyhez, az újra hidegen és megközelíthetetlenül viselkedett, folyton kitért előle. A császár remélte, hogy talán este többet tudnak beszélni, de estére Sissy kiköltözött a Hermészvillába. Amikor a császár oda is követte, barátságosan, de hűvösen fogadta. A vacsoraasztalnál újra szóba jött a karácsony. - Már előre örülök a csodaszép gödöllői karácsonyfánknak, angyalom - vallotta be Ferenc József feleségének. - Gödöllőre szeretnél menni? - Természetesen! Miért, te nem? - Nem, Franzl, nekem más terveim vannak - felelte Sissy elutasító sajnálkozással a hangjában. - Másféle terveid? - kérdezte meglepve. - És mit jelentsen ez? - Spanyolországban fogom tölteni az ünrepeket. Szentestén, kedvesem, az Alhambra kertjében leszek. Ferenc József úgy érezte, mintha villámcsapás érte volna, a tányérjára bámult, majd eltolta maga elől. Nem ízlett már az étel. - Mivel érdemeltem ezt meg? - kérdezte fojtott hangon. - Érdemelted? Nem, nem te vagy a hibás, ellenkezőleg. De hiszen tudod, hogy van ez Rudi halála óta. Nem tudok visszatérni a régi helyekre, egyszerűen nem tudom elviselni őket. Megértesz? Minden őrá

emlékeztet, és arra gondolok, milyen lett volna, ha... - Ha micsoda, Sissy? -kérdezte a császár szigorúan. -Ne hibáztasd még mindig anyámat. Hadd nyugodjon békében, ő a legjobbat akarta, te is tudod. - Veszekedni akarsz? - kérdezte Sissy, és fölállt. A császár is felállt, mélyen megbántódva. Nem is tudta, mit mondjon. Reménykedéssel telve jött ide, de reményei mind illúziónak bizonyultak. Az idő kerekét nem lehetett visszaforgatni, semmi sem lehet többé úgy, mint régen. - Fáradt vagy, és egyedül szeretnél maradni, úgy látom - mondta szomorúan. - De azért remélem, jól érzed magad. Én nem tartlak vissza. Hogy az Alhambrában szebb-e a karácsony, mint Gödöllőn, azt nem tudom, de azért minden jót kívánok. Énnekem nagyon szomorú karácsonyom lesz nélküled, angyalom. Sissy hirtelen rettenetesen megsajnálta a férjét, felindulásában a nyakába borult, és zokogni kezdett, bocsánatát kérve. - Nem tehetek másként, érts meg, kérlek, könyörgök! A császár részvéttel simított végig a haján, megcsókolta a homlokát, és kiment. Sissy visszaroskadt a székére, és Franzl tányérjára bámult. Alig evett egy falatot! Úgy érezte, rászakad a mennyezet fájdalmában. - Mindent tönkreteszek! Mindent csak elrontok! vádolta magát. - Miért kellett ilyen fájdalmat okoznom neki? 224 225 Maga sem tudta. Meghasonlott önmagával, a tüske, amivel az imént Franzlt sebezte meg, most mélyen saját húsába fúródott. "Csak kínozom magam, és mindkettőnket boldogtalanná teszem. Lehet, hogy mégis azoknak van igazuk, akik azt állítjáh, én is a Wittelsbach család betegségének leszek az áldozata..." Megborzongott, és hívta udvarhölgyeit, hogy ne kelljen egyedül maradnia. Spanyolországról beszélt az udvarhölgyekkel. Mikes grófnő elgondolkodva ráncolta a homlokát. - Amit felséged tervez, már megbocsásson, de egyáltalán nem tetszik nekem - mondta ki a véleményét. -

Felségednek a szentestén a férje mellett van a helye, és ezt felséged is pontosan tudja. Ugyan miért kell neki és felségednek magának is fájdalmat okozni? Sehogy sem fér ez a dolog a fejembe: hiszen szereti őt felséged! - Igen, szeretem -ismerte el Sissy. - De úgy látszik, ez az én sorsom. Vándormadár vagyok, nem bírom ki sokáig egy helyben. A császár is hiába próbálta Sissyt megérteni. Nem tudta fölfogni, mi az oka, hogy így viselkedik, hiszen nemcsak érezte, hanem pontosan tudta is, mennyire szereti a felesége. Ellentmondásos lénye továbbra is talány volt a számára, amelyet nem tudott megoldani, de ami még mindig izgatta. És Sissy megvalósította a tervét. 1892 karácsonyát Dél-Európában, Spanyolországban töltötte. 9. Bolyongás Franzl a karácsony utáni heteket is egyfolytában a Sissy miatti aggódásban töltötte. Valahányszor hír érkezett arról, hogy szerencsésen kikötöttek valahol, mindig nagy kő esett le a szívéről. Már nem volt pontos útiterv, mindig a császárné pillanatnyi hangulata döntötte el, hová mennek. A Spanyolországból való gyors távozásnak a királyi család volt az oka, akik természetesnek tartották, hogy országuk magas rangú vendégét meghívják magukhoz az Escorialba. Sissynek persze cseppet sem volt ínyére, hogy itt, Spanyolországban, a spanyol etikett hazájában legyen kénytelen elviselni azt, ami elől Bécsből elmenekült: a fogadásokat, a beszédeket, a vacsorákat. Így hát egészségi okokra hivatkozva kimentette magát, és sürgősen továbbutazott. Most már senki sem tudta, merre utaznak tovább. Bécsben a császárnak egyre kellemetlenebb volt felesége utazási mániája. A diplomáciai testület rosszallását fejezte ki, hogy a császárné soha nem teljesíti reprezentációs kötelességeit. Különböző jótékonysági szervezetek, amelyek támogatását Sissy elvállalta, szintén sértődöttek és csalódottak voltak. A sajtóban mindenféle feltételezés jelent meg Sissy "eltűnéséről", annak valóságos okairól, és már az utca népe is újra tréfálkozott utazó uralkodónőjén. Azt is suttogták a császárról és a császárnéról, hogy csúnyán összevesz-

tek Schratt Kathi miatt, és azért ment el Sissy dúlvafúlva Bécsből, úgyhogy egyhamar nem is várható vissza. Eközben Sissy bebolyongta az egész Földközi-tengert, Cádiztól Gibraltáron át Mallorcáig és Barcelonáig. Kísérői, Ferenczy Ida és Festetics Mária már semmit sem kívántak jobban, mint hogy végre hazatérjenek, de Sissy még mindig nem nyerte vissza lelki nyugalmát. Ferenczy Ida különösen kimerült, mert az ő kötelessége volt, hogy göndoskodjon arról, mindig legyen friss tej Sissy asztalán. A császárné nagyon szerette a tejet, csak hát félt a tüdőbajtól, amelyet beteg 226 227 tehenektől is lehetett kapni. Ezért aztán kitalálták, hogy a ha jön, a raktérben tehenet tartanak. Sissy vásárolt néhány állatot. Februárban Torinóban voltak. Itt Sissy kitalálta, hogy még Svájcba akar utazni. - Ott bőven találunk teheneket és friss tejet is - közölte vele a báró. - Ez igaz - mondta Sissy kis gondolkodás után. Akkor Ferenczy Idát hazaküldjük a teheneinkkel Bécsbe. Nem szeretnék többé megválni tőlük. Úgyis van egy régi kis tehenészet Schönbrunnban, majd oda beköltöznek, és akkor otthon is lesz mindig friss tejem. Így is történt. A schönbrunni kastély tehenészete Sissy ötlete folytán újból fellendült. Ennek még Franzl is örült; ő is kapott a friss tejből, ha éppen nem odaát reggelizett Schratt Katalinnál. Mostanában szinte minden reggel átsétált a schönbrunni parkon, csak egy negyedórára volt szüksége, hogy a színésznőhöz érjen. Az emberek, akikkel ilyenkor találkozott, mind megértően üdvözölték. Ő megköszönte, és már előre örült a jó meleg szobának, az illatos kávénak és a friss kuglóf nak, valamint Kathi vidám pletykáinak. Mindenki szívből kívánta ezt a kis idillt a szorgalmas és oly magányos császárnak. - Ugyan mit kezdjek az én költözőmadarammal? kérdezte egy reggel tanácstalanul Kathitól. - Ön mit ajánlana nekem, kedves barátném? Már mindenki Sissyről beszél, egyre kínosabb. A leveleimre folyton csak kifogásokkal válaszol, bár mindig nagyon kedvesen és barátságosan. Lassan úgy érzem magam, mint

egy koldus... A karácsonyt nélküle töltöttem, és lehet, hogy még húsvétkor sem leszünk együtt? - Az valóban sajnálatos lenne, felség - felelte Kathi. - Van egy ötletem: utazzon el utána, látogassa meg. Talán személyesen sikerül rábírnia arra, hogy hazatérjen. - Gondolja? - Biztos vagyok benne, felség. Ez lesz a legjobb. Ha személyesen ott áll majd előtte, nem fog tudni nemet mondani. És ezzel a gonosz pletykák élét is el lehetne venni. - Tulajdonképpen jó ötlet. Meg is próbálom, hiszen néhány nap kikapcsolódás nekem is jót tenne... - Akkor tehát, felség...? Utazzon el Svájcba! - Micsoda meglepetés lesz Sissynek - örült már előre Franzl. - Máris kiadom az utasításokat és a húsvéti ajándékokat sem szabad elfelejtenem! - Látja, felség, ez a beszéd! -örült Kathi is őszintén. - Jó utat kívánok, és szerencsés hazatérést! Sissyvel! Ferenc József gyors levélváltásban tisztázta a báróval, hogy Sissy Territetben lesz, a Genfi-tó partján. Így hát odaindult nagy örömmel és teli várakozással. Éppen húsvétvasárnap délelőttjén érkezett meg. - Sissym! - zárta karjába újra a feleségét, és boldogan nézett csillogó sötét szemébe. - Végre... végre! Rettentő magányos voltam nélküled! A liúsvéti harangok zúgtak, a gyönyörű népviseletbe öltözött parasztok éppen indultak a templomba. - Csodaszép itt! - állapította meg a császár. - Igen, Franzl, és itt szabadságot lélegezhetsz be magyarázta Sissy, és megcsókolta a férjét. - Itt annyira más minden, Franzl. Ezek az emberek szabadok... érted? Olyan szabadok, amilyen én is szeretnék lenni. Úgy hangzott ez, mint egy vallomás, egy kérés, egy könyörgés, hogy értse meg őt. - Kedves, édes angyalom - mondta a császár, és újra magához vontra feleségét. - A szabadságot csak saját magunkban lélhetjük meg. De azért megértlek... 228 ! 229 Hoztam neked húsvéti tojást Bécsből. És a bécsiektől még valamit: Bécs szeret téged, és nagyon vár vissza. . . - Vissza kellene jönnöd Bécsbe-folytatta- de még jobb lenne, ha Magyarországra mennél egy kicsit.

- Szóval ezért jöttél ide? - kérdezte Sissy keserűen. - És én még azt hittem, hogy a szíved hívott... - Így is volt, angyalom- sietett Franzl hozzátenni. És ehhez iárult még, hogy nagyon aggódom érted. Jó lenne, ha te is elolvasnád, miket írnak az újságok rólunk. A sajtóiroda egész nap csak cáfolatokat ír és küldözget szerteszéjjel. A legtöbb híresztelés az egészségeddel foglalkozik. A legújabb ötlet, hogy Mr. Barker nem is nyelvtanár melletted, hanem csak álcázott angol idegorvos. - Micsoda? ! - csodálkozott Sissy, és kirobbant belőle a nevetés. Franzl nagyon jól ismerte és nagyon szerette ezt a gyöngyöző, vidám nevetést. - Bocsáss meg, Franzl - nevetett tovább Sissy - de muszáj ezen nevetni. Barker mint elmeorvos! Annyira nevetséges ! Franzl nem tudott haragudni rá, de nem nevetett vele. - Nem, nem, angyalom, ez egyáltalán nem olyan vicces. Úgy látszik, nem vagy tisztában vele, mit jelent mindez. Nagyon is komoly háttere van a dolognak. Az emberek következtetnek: Úgy, szóval az osztrák császárné mégiscsak örökölte a Wittelsbachok betegségét. Született egy fia, akinek a trónt kellett volna örökölnie, de agyonlőtte magát. tehát elmebeteg volt... Most már ő maga is megőrült, ezért küldik őt egyik helyről a másikra, és tartják távol a monarchiától, hogy az emberek ne tudják meg, milyen állapotban van császár- és királynőjük. Egy őrült viseli tehát a koronát... Angyalom, hát nem érted, hogy ezt a Habsburg-ház nem engedheti meg magának? Sissy leverten hajtotta le a fejét. - Itt az ideje, hogy elinduljunk a templomba, Franzl - mondta kisvártatva. - Jó - felelte a császár. - Néha tényleg úgy érzem, hogy már csak imádkozni tudunk... Hazafelé vad vihar érte utol őket. Gyorsan visszamenekültek szállodai szobájukba. Valóban sok mesélnivalójuk volt egymásnak. Franzl boldogan érezte, hogy Sissynek ő éppen úgy hiányzott, mint neki a felesége. Minden kimondott szóval újra közelebb kerültek egymáshoz, mintha nem is töltötték volna egymástól távol az elmúlt hónapokat.

- Tudod, mit szeretnék, angyalom? Hogy most rögtön gyere velem haza. Igen, olyan jó lenne! mondta Franzl kérően. - Igaz, angyalom, velem jössz? Lásd be, így kell ennek lennie! Sissynek elkerekedett a szeme, szinte elállt a lélegzete, de csak némán megrázta a fejét. - Nem, Franzl, ez nem megy - mondta. - A jachtban annyi minden halmozódott fel, amiket Korfura vettem. Oda kell utaznom, hogy személyesen helyezzek el mindent, de utána ígérem, hogy megyek! A császár csalódottan sóhajtott. Sissy kérő, könyörgő arcot vágott, megértést kért, és a császár persze engedett. - Az ujjad köré csavarsz még mindig - fenyegette meg tréfásan. - Ezúttal, de igazán utoljára, még engedek. De meg kell ígérned, hogy Korfu után azonnal hazajössz Bécsbe, hallod? - Megígérem - jelentette ki Sissy ünnepélyesen. Erre aztán mindketten nevetni kezdtek, mint a gyerekek. Az örök fiatalság varázsa, amely még mindig nem hagyta el Sissyt, újra átsugárzott Franzlra is. Az évek mit sem számítottak, hiszen szerették egymást. Az eső hangosan verte az ablakot. Ott ültek előtte két 230 231 fotelban egymás mellett, és figyelték az esőt és a felhőket, amelyek szinte rálógtak a hegyekre. Csend volt a szobában, csak a szél süvöltését lehetett hallani. - Kérsz teát? - kérdezte Sissy halkan. - Semmit sem kérek - mondta Franzl - csak arra vágyom, hogy itt ülhessek veled még sokáig. De sajnos holnap el kell utaznom. Azután várlak téged is haza, Sissy. - Jövök, Franzl. - Írt neked Gizella? - kérdezte Franzl. - Auguszta, a lánya nemsokára férjhez megy. - Ó, kérlek, ne emlékeztess most arra, hogy már nagymama vagyok! - És nemsokára talán te leszel az egész monarchia legfiatalabb és legbájosabb dédmamája! - tette hozzá Franzl nevetve. - Tudod, ki a vőlegény? - Nem, nem írt még Gizella. - Ágost főherceg, aki Magyarországon él. Nos, a gyerekek maguk is szülők, sőt nagyszülők

lesznek... Ez az élet rendje... De Sissonek már egy másik kérdés volt a nyelve hegyén: - És Ferenc Ferdinánd? Vele mi van? Franzl meglepődött a kérdésen, de nem hagyta kizökkenteni magát a nyugalmából. - Semmi különös, Amerikában van, vonatból lövi a bivalyokat. Úgy látszik, megint elfogta a vadászszenvedély. De talán majd lecsillapszik, ha megnősül. - Ha elveszi Chotek Zsófiát? - kérdezte Sissy, kutató pillantást vetve férjére. - Chotek grófkisasszonyt? Hát ez meg hogy jut eszedbe? - kérdezte Franzl élesen. - Nem, sem lehet róla. De hagyjuk, kérlek, a családi ügyeket. Most a választójog a legfőbb gondom, nem tudom, mit fognak szólni az emberek, hogy fogadják majd. Sissy persze az asszonyoknak is adott volna választójogot, de erre még nem érett meg az idő. Ebbe a vitába jól belebonyolódtak, lassan leszállt az est. Ez volt utolsó közös estéjük, másnap már búcsúzniuk kellett, és ez mindkettejüknek nagyon nehezére esett. Sissy gondolatai újra az Achilleíon körül jártak, korfui palotájára gondolt. Amikor távol volt tőle, újra álomkastélynak látta, és csak néha jutott eszébe, hogy mennyire csalódott benne, amikor készen lett. Amikor Nopcsa báró meghallotta, hogy megint nem haza indulnak, komolyan fontolóra vette, hogy beadja lemondását. Sissy azonban megnyugtatta: ha hazatérnek, hosszabb időre véget vet az utazásoknak. - A hírt hallom, csak a hit hiányzik hozzá - idézte a báró a híres mondást. - Hiába a legjobb szándék, ha képtelen megvalósítani. - Őt nem lehet ugyanazzal a mértékkel mérni, mint a többi embert - jegyezte meg Festetics Mária. Egyébként az a különös érzésem van, hogy ezúttal másképpen lesz, és nem is jutunk el Korfuig. A jóslat bevált. Milánón keresztül Genovába, onnan tovább Nápolyba utaztak, ahol még egyet-mást felrakodtak a hajóra, és ott aztán véget ért az utazás. Franzl távirata Sissy összes további tervét romba döntötte: nem volt mit tenni, a Miramar nélküle hajózott tovább Korfura. Az udvari vonatot már el is indították Nápolyba, hogy hazavigye Sissyt Bécsbe. Mi történt? A távirat nem adott közelebbi felvilá-

gosítást, annyi állt benne, hogy Sissynek haladéktalanul Bécsbe kell utaznia, mert jelenléte feltétlenül szükséges. Csak nem történt valami szerencsétlenség? Többszöri táviratváltás után Sissy végre megtudta, mi visszahívásának oka, és nagyon bosszankodott. A magyar újságokban megjelent néhány cikk, amelyeket a francia baloldali sajtóból vettek át, és amelyek olyan vad rémmesék voltak, hogy csakis az lehetett a 232 233 céljuk, hogy a monarchia belpolitikai helyzetét megingassák. Nemcsak azt a régi történetet elevenítették fel, hogy Barker, a nyelvtanár tulajdonképpen elmeorvos, hanem még azt is állították, hogy Sissy Svájcban elmezavarában leugrott egy szikláról. Állítólag erre a hírre utazott a császár hanyatt-homlok Territetbe, hogy a hullát titokba: Bécsbe szállítsa, ez meg is történt, az udvari vonattal nagy titokban megérkezett a holttest Bécsbe. Közben pedig Svájcban az egyik udvarhölgy játssza tovább a császárné szerepét, de mivel oly kevéssé hasonlít rá, nem merik a hamis császárnét Bécsben is elővezetni. Állítólag azóta is keresnek megfelelő személyt, aki megfelelőképpen helyettesíteni tudná Sissyt. A császárné azonnal belátta, hogy Franzlnak valóban nincs más választása, mint hogy őt hazahívja és nyilvánosan fogadja Bécsben, hogy ezeket a gonosz vádaskodásokat, amelyek elmeállapotát érintik, viszszautasíthassa. Az is világos volt, hogy nem tud most elég hamar Bécsbe érni, hiszen az lett volna a jó, ha máris ott van, és nyilvánosan mutatkozik. Időközben ugyanis nemcsak az ellenzéki magyar újságok, hanem egy sor pletyka- és botránylap is felkapta ezt a mesét. Egyre világosabbá vált, mennyire igaza volt Rudinak, amikor a sajtót megpróbálta a maga oldalára állítani, amikor újságírókat vont maga köré, sőt egy újság kiadásában aktívan közreműködött. Apja akkor ezt úgy ítélte meg, hogy nem rangjukhoz méltó, de most, a megváltozott viszonyok között egyenesen szükségszerű lett volna. A Burg császári és királyi sajtó- és információs irodája már régen nem tudott megfelelni a neki támasztott követelményeknek. Tagjai ivatalnokok voltak, nem pedig újságírók, és ennek megfelelően dolgoztak is: lassan, jámborul és ügyetlenül.

A vonaton, amellyel Sissyék Bécs fele utaztak, nagy volt az izgalom, amikor elolvasták, miket ír a sajtó a császárnéról. Csak Nopcsa báró maradt szemmel láthatóan nyugodt, sőt megpróbálta a hölgyeket is megnyugtatni. Ő olvasta már régen ezeket a cikkeket, de alábecsülte hatásukat. - Ugyan, hölgyeim! Holnapra mindenki elfelejti az egészet! Az újságíróknak mindennap újabb szenzációra van szükségük, ebből élnek. És ha semmi sem adódik, akkor kigondolnak valamit. Ezúttal őfelsége a császárné volt az áldozatuk, holnap talán az Egyesült Államok elnöke, egy színésznő vagy valamelyik herceg. Nem kell ezt komolyan venni! - De báró! - mérgelődött Sissy. - Meg kellett volna mutatnia nekem ezeket a cikkeketi - Nem tartottam szükségesnek, felséged magasan felette áll ezeknek az újságírópletykáknak - védekezett a báró. - Látja, a férjem másképpen gondolkodik erről felelte Sissy. - Úgy tűnik, nem állok eléggé magasan felettük, mert alaposan beléjük keveredtem. Emiatt vagyok kénytelen a terveimen változtatni! - Felséged néhányszor megmutatja magát a nyilvánosság előtt, és kész. Látják majd, hogy itt van a császárné őfelsége személyesen. Akkor aztán minden buta szóbeszéd elhallgat. - Azt hiszem, nem lett volna szabad hagynunk, hogy idáig fajuljon a dolog - szögezte le Festetics grófnő, és ezzel mindannyiuk gondolatának adott hangot. - Fenségednek el kell ismernie, hogy okot adott ezekre a szóbeszédekre. - Jó, jó - mérgelődött Sissy - csak szidjatok, legalább kapok egy kis kóstolót abból, ami Bécsben vár rám. Mintha nem lenne jogom oda utazni, ahová akarok! Mi vagyok hát végül is, rabszolga vagy császárné?! 234 235 Sissy fel volt háborodva. A lelke mélyén azonban felmerült az a kérdés is, ugyan mit írnak majd az újságok, ha kiderül, hogy az új trónörökösnek miféle házassági tervei vannak. Franzl továbbra is ragaszkodni fog a Habsburg-ház törvényeinek betartásához, és Ferenc Ferdinánd, ez a keményfejű, konok férfi jottá-

nyit sem fog engedni az elképzeléseiből. . . Akkor pedig ebből nagy harc lesz, amit nem lehet majd titokban tartani... Bécsben Franzl feltűnő, nagy fogadtatást rendezett Sissynek a bécsi Déli pályaudvaron. Nyitott hintóban koesiztak végig a Ringen a Burgig. Mindenki láthatta, a császárné újra itt van. Franzl megkérte (és Sissy kivételesen meg is tette), hogy vegye le a fátyolát, úgy, hogy az arcát is látni lehessen. - Nem lett volna szabad ennyire sokáig távol maradnod - szögezte le a császár. - Tulajdonképpen most minden okom meglenne arra, hogy hálás legyek ezeknek a firkászoknak, hiszen végre itt vagy mellettem. - Hamarosan visszajöttem volna, hiszen megígértem - védekezett Sissy. - Magad is látod, nem ok nélkül kértelek már Svájcban, hogy gyere haza velem. Túlfeszítetted a húrt, nem lett volna szabad ennyire elhanyagolnod a reprezentációs kötelességeidet. - És hol kell az elkövetkező napokban reprezentálnom? - Nem érnék a lista végére, míg a Burgba érnénk. Most nagy szükségem van rád, elsősorban Magyarországra kellene menned! - Szívesen, Franzl - ígérte meg Sissy rögtön. - Oda mindig szívesen megyek. - A magyaroknak nagyon hiányzik a királynéjuk. Mindenképpen szeretnének téged, méghozzá Budán. Ezzel a pletykálkodóknak és a rémhírterjesztőknek is befognánk a száját. - Máris indulnom kell? Azt hittem, néhány napot azért Bécsben maradhatok, és elrendezhetem a Hermész-villában, amiket vásároltam. - Egy darabig maradhatsz, aztán néhány hét múlva indulsz Budapestre. Legjobb lenne, ha egyenest a budai Várba mennél, és nem Gödöllőre, hogy az emberek minél többet láthassanak. Audienciákat kellene adnod. - Hogy mindenki láthassa, valóban királynéjuk van ott és nem egy színésznő - jegyezte meg epésen Sissy. - Valahogy így - bólintott Franzl komolyan. - Ne vedd túlságosan félvállról, Sissy, tudod, hogy a magyarok erre nagyon kényesek. Ha becsapnánk őket, még utóbb forradalmat robbantanának ki.

- De hát én szeretem a magyarokat - mondta erre Sissy. - Csak ne feledd el, Andrássy gróf már halott figyelmeztette Franzl. Végre elérték a Burg kapuját. Sissy első nyilvános megjelenése véget ért, de még rengeteg követi majd. 10. Újra Budán Valahányszor Mikes Jankának postája érkezett a prágai barátnőjétől, remegő kézzel bontotta fel a borítékot, és izgatottan kezdte olvasni a levelet. Sajnos, most sem tudott semmi érdemlegeset írni az alapítványi hölgy: Kedves anka! A Chotek család kastélya nincs messze innen, én magam utaztam oda és próbáltam a kastély környékén szimatolni. Te sem tudnál ennél többet tenni. Bár nagyon örülnék, ha meglátogatnál, de Zsóoa grófkisasz236 237 szony ügyében nem jutnánk együtt sem tovább. Mindenki hallgat, még véletlenül sem ejtenek el egyetlen szót sem a szegény teremtés hollétéről. Szeretettel ölellek: Winnie Újra csak csalódnia kellett Sissynek. Szerencsére volt mit csinálnia, úgyhogy nem sokat foglalkozott unokaöccse szerelmével. Az elkövetkező napokban és hetekben alig-alig tartózkodott a Hermész-villában. Audienciákat adott, és különböző alapítványi elnökségi üléseken vett részt, jótékonysági bizottságokban jelent meg, és ingyenkonyhákat nyitott meg, kórházakat, árvaházakat látogatott. Franzl nagyon elégedett volt vele. - Látod, angyalom - mondta neki egyik közös ebédjükön a Burgban. - Amint újra itthon vagy, megint minden rendbe jön. - Azzal átnyúlt az asztalon, megszorította felesége kezét, és hálásan rámosolygott. - Kedves Franzl, szeretnék neked valamit bevallani - használta ki Sissy az alkalmat. - Az Achilleionról van szó. Egyre inkább úgy érzem, hogy béklyó rajtam, az az érzésem, mintha kötelességem lenne folyton ott lenni, ha viszont ot vagyok, megint hozzád vágyakozom Bécsbe. Nem lenne jobb, ha eladnánk?... A lá-

nyaink kaphatnának a pénzből. Auguszta, aki nemsokára férjhez megy, szintén hasznát tudná venni. Franzl csak a fejét rázta, miközben újra csak csodálkozott felesége változó hangulatain. - Nem, angyalom. Erről már beszéltünk- Annyi szeretettel építtetted azt a kastélyt, annyira vágytál rá. És most, alighogy kész van, máris megszabadulnál tőle? - Szabad szeretnéh lenni, Franzl, szabad mindentől, még az ilyen tulajdontól is! Nem értesz meg? 238 Legszívesebben úgy élnék, mint Assisi Szent Ferenc. Franzl elnevette magát. - Ó, Sissy, micsoda ötleteid vannak! Azt hiszem, ha úgy élnél, mint ahogyan ő, hamarosan az sem tetszene neked, és valami mást szeretnél. Ami pedig a lányainkat illeti, az ne legyen gond. Tartsd csak meg egy időre azt az Achilleiont, különben tényleg bolondnak titulálnak. Sissy megborzongott, mint mindig, ha ez a téma szóba került. Franzl nem aggódott, ő nagyon is jól ismerte a feleségét. Valóban különc volt, de a szelleme épebb és egészségesebb sok mindenki másénál. Az eladást mégsem engedélyezhette, hiszen ez újabb pletykákra adott volna alkalmat. Május végén Gizella és a lánya, Auguszta érkezett meg a Hermész-villába. Másnap tartották Auguszta eljegyzését József Ágost főherceggel, amit szűk családi körben akartak megünnepelni. Este ott ültek az asztalnál egymás mellett, Sissy, Gizella és Auguszta, az unoka. Sissy csodálattal nézte, szeretettel, és egy csöppnyi bánattal a szívében. - Egészségetekre, gyerekek! - köszöntötte az i ú jegyespárt a császár. - Igyunk a boldog jövőre! A jegyespár megcsókolta egymást. Sissy is felemelte pezsgőspoharát, koccintott velük. Miért volt mégis, hogy úgy érezte, mintha valami fátyolon át látná az egész kedves kis ünnepséget? Hallotta a poharak csilingelését, a jegyespár nevetését, Franzl hangját, érezte a bor illatát, és hirtelen elszédült. Át kellett mennie a szomszéd szobába friss levegőt szívni. Odaállt hát a nyitott ablakba, amelyen át friss erdei levegő és orgonaillat áradt be.

- Mi van veled, angyalom? - hallotta meg hirtelen maga mögött Franzl aggódó hangját. - Sissy, nem érzed jól magad? Halotthalovány vagy! Hívjam a doktort? 239 - Nem, nem, Franzl - tiltakozott, és már össze is szedte magát. - Bocsáss meg, nincsen semmi baj ! Ekkor hirtelen világosság gyúlt Franzl agyában: - Angyalom - mondta nevetve - nyugodi már bele, hogy nem leszünk fiatalabbak! Hát nem boldogság látni és érezni, hogy gyermekeinkben és unokáinkban tovább élünk? - Magához vonta a feleségét, és megértően végigsimított a haján. Sissy némán és védelmet keresően simult hozzá. - Gyere, menjünk vissza a fiatalokhoz - mondta Sissynek - karon fogta, és visszavezette a boldogan ünneplő családi körbe. Néhány napra rá Sissynek indulnia kellett Budapestre. Már a pályaudvaxra vezető úton hallhatta, hogyan éltetik az emberek, mennyire örülnek neki, minden arc mosolygott rá. - Éljen, éljen! - lehetett hallani a magyar testőr tisztek hangját is. Sissy végigsimított a homlokán, hogy elűzze szomorú gondolatait. Délután már Budán volt. Az emberek itt is nagyon hiányolták hőn szeretett királynéjukat. Most, hogy újra itt volt, az ellenzék epés megjegyzéseket tett, de a budapestiek zöme nagy örömmel fogadta. Bárhová ment, bárhol mutatkozott, az emberek lelkesen üdvözölték. Sissynek megint az volt az érzése, hogy barátok közé jött, haza. Majláth Sarolta volt most állandó kísérője, de a magyar nemesi hölgyekből álló kis budai udvartartás is azon fáradozott, hogy Sissy minél jobban érezze magát. Szóba került a kedves, öreg Nopcsa báró egyre sürgetőbb leváltása is. Szegény már alig bírta az utazásokat a császárné mellett, túlságosan fárasztó lett neki ez a szolgálat. Sissynek valóban egy fiatal, energikus férfira volt szüksége, aki az utazásait megszervezi, és minden meglepő helyzetben feltalálja magát, nem zökken ki a I nyugalmából. Talán itt Budapesten megtalálja ezt a valakit. Azt is tudta Sissy, hogy Ferenczy Idát és Fes-

tetics Máriát sem vonszolhatja örökké magával, ők is elfáradtak. Franzl ezt úgy mondta, hogy Sissy valósággal "elhasználja" az udvarhölgyeit. Kellett ide is egy friss fiatal lány, aki bírja még a fáradalmakat. És mivel Sissy annyira szerette a magyarokat, ez a budai tartózkodás jó alkalom volt arra, hogy új udvarhölgyet válasszon magának. A magyarok persze megint el voltak ragadtatva, hogy a királyné közülük választ udvarhölgyet. A szóba jöhető jelentkezők közül Sissy választása a fiatal Sztáray Irma grófnőre esett. A grófnő valósággal rajongott királynéjáért, élete legszebb napjának érezte, amikor az udvari kancelláriától megkapta a hírt, jöjjön Budára, hogy bemutathassák Sissynek. Irma legszebb ruhájában és heves szívdobogással állt Sissy ajtaja előtt. Rövid várakozás után a nagy szárnyas ajtó kinyílt, Sissy lépett ki rajta. Irma azonnal mély pukedlibe ereszkedett, és alig mert felnézni királynéjára. De máris érezte Sissy kezét, amely a kezéért nyúlt és felsegítette. - Nem, grófnő, ezt nem szeretem - közölte Sissy. Szeretném, ha barátnők lennénk, és bizalommal lehetnénk egymás iránt. Gyűlölöm a hízelgést, becsülöm az őszinteséget. Nem lesz könnyű az élete mellettem, grófnő, mert hangulatember vagyok, és ráadásul különc. - Felség, én mindent megteszek, amire képes vagyok - ígérte meg Sztáray Irma lelkes pillantással. Sissy fáradtan mosolygott. - Megígérni könnyebb, gyermekem, mint megtartani. Én vándormadár vagyok, most itt vagyok Budán, de máris elkívánkozom. A társaságomban beutazhatja a fél világot, idegen népeket, országokat, embereket 240 241 Í ismerhet meg. Ha ön is szeret utazni, mint én, akkor mindez nagy élmény lesz. Ha azonban inkább otthon ülő típus, akkor nem illünk egymáshoz, és jobb, ha el sem kezdjük. Irma hevesen tiltakozott: - Felségeddel a világ végére is elmennék! És nagyon jól tudok alkalmazkodni. Már beszéltek nekem arról, hogy felséged szeret órákat sétálni...

- Tehát óvták tőlem? - mosolygott Sissy. - Csak figyelmeztettek - vallotta be Irma - de engem mindez nem rettent el, sőt ellenkezőleg. Felséged mellett én leszek a legboldogabb ember... - Remélem, hogy egy fél év múlva is ezt fogja mondani, grófnő - mondta Sissy kicsit szkeptikusan. Nem ismer esetleg valakit, aki főudvarmesterem és útimarsallom lehetne? Sztáray Irma elgondolkodott: - De igen, Berzeviczy urat-mondta- őt el tudnám képzelni. Kiváló huszártiszt, fantasztikus lovas, felség. Egyszer fogadásból végigment az akadálypályán úgy, hogy hátrafelé ült a lóra. - Fordítva ült a nyeregben? - csodálkozott Sissy. Ezt a férfit igazán szeretném megismerni! - Csak egy kicsit nyers a természete - figyelmeztette Irma. - Az engem nem zavar - nevetett Sissy. - Ha tetszik nekünk, akkor majd megneveljük, igaz? Sissy izgatottan várta, hogy ezt a mesés lovast megismerhesse. Berzeviczy Ádám katonatiszt volt, és valódi úriember. Mindenekelőtt snájdig huszár volt, akinek az egyenruha olyan jól állt, hogy mindenki utánafordult még az utcán is. A hangja recsegett, a csizmája nyikorgott a parkettán, sarkantyúja csendültpendült, és hogyha a bokáját összecsapta, az még a harmadik szobában is hallatszott. 242 Egyszóval Berzeviczy úr megjelenését mindig jó néhány hanghatás is követte, ami személyiségének valamiképpen súlyt adott. Sztáray grófnő nem túlzott. A férfiról gyűjtött információk azt mutatták, hogy kiváló szervező, aki csapatánál rendet tud tartani, emberei szeretik. Kiváló lovas, elsőrangú vadász. Így hát Berzeviczy Ádám lett a császárné kísérője ezentúl, ő szervezte meg az utazásait, Sztáray Irma pedig kedves udvarhölgye lett. Ők ketten az egész kis utazótársaság arculatát megváltoztatták, csak Feifal asszony maradt a régiek közül. Sissy a karácsonyt idén sem akarta Gödöllőn tölteni, megint valahova délre igyekezett. A császár most minden csütörtökön Budapestre utazott, és csak hétfőn tért vissza Bécsbe, hogy így kösse össze a kellemest

(a feleségével való együttlétet) a hasznossal (a különböző kormányzási feladatok ellátásával Budán). Rendkívül csalódott volt, amikor Sissy újabb utazási terveiről tudomást szerzett. Dolgozószobájából szomorúan nézett le a Dunára, a csodaszép pesti rakpartra, az óriási Parlamentre, élvezte a kilátást, büszke volt magyar fwárosára. Mióta Sissy itt volt, a magyarok viszonya is javult a dinasztiához. Kétségtelen, hogy Wagyar rszág igazi, melegszívű szószólóra akadt Sissyben, aki érdekeiket képviselte, míg a császárt inkább csak tisztelték. Sissy azonban újra indulni akart, Franzl szerint túl korán, akár a férj szempontjából nézte a dolgot, akár a politikuséból. Sissy a hideg és barátságtalan európai tél helyett Algériát és Madeirát választotta. - Nem tudnád legalább most, kivételesen, kicsit kitolni az indulás idejét, angyalom? - kérdezte a császár egy közös reggelijük során. A már amúgy is túl vékony Sissy csak néhány gerezd narancsot evett. Éppen előtte lépett le a mérlegről, amely 46 kilót mutatott. 243 - Nem, oroszlánom - rázta meg a fejét Sissy határozottan. - Itt megteszek neked mindent, ahogy megígértem, de azután megérdemlem a pihenést, igaz? Franzl meghallotta, hogy Sissy gyomra korog, és megjegyezte: - Jobb lenne, ha rendesen reggelíznél. - Bocsáss meg, Franzl - kérte Sissy, és elmagyarázta, milyen szigorú ilyenkor saját gyomrához: - Mivel ilyen csúnyán korog, büntetésképpen nem kap ebédet! - Ez a mániád már kétségbeejtő, angyalom. És minden szavunk falra hányt borsó, úgy látom - sóhajtott fel Franzl. - Az utazási mániámmal is pont ez a helyzet - szögezte le Sissy komolyan. - Legjobb, ha feladod, Franzl. A fecske is elrepül ősszel, és csak tavasszal tér vissza... - Ha visszatér! - mondta Franzl. - Tudod, hogy nem tudom egyetlen kérésedet sem megtagadni, de a Miramar Triesztben van, dokkban javítják. Csak az öreg Griff áll rendelkezésedre, hiszen nem számoltam azzal, hogy ezen a télen még elutazol, azt reméltem, ezúttal velem maradsz.

- Ó, a jó öreg Griff! Nem baj, örülök neki is mondta Sissy, gondolatban már a fedélzeten állva. - De a Griff már vén csataló, angyalom. Állandóan aggódnék, hiszen egy nagyobb vihart sem bírna ki. - Ó, Franzl, Afrika csak egy macskaugrás, azt még biztos kibírja. Semmi bajom sem lesz, meglátod. Az lenne a jó, ha te is velem jöhetnél. Mikor látogatsz meg Korfun? - Ha egy egész évet Bécsben és Budapesten maradsz, akkor egy hétre elutazom veled Korfura, hogy megnézzem az Achilleiont - ígérte meg Franzl nevetve. 244 - Te gonosz oroszlán - felelte nevetve a császárné. Pontosan tudod, hogy ennyit úgysem bírok ki! - Akkor viszont attól tartok, sohasem fogom meglátni, hogy mit alkottál ott lenn - sajnálkozott Franzl, mikor befejezték a reggelit. - Kérlek, angyalom, gondold meg még egyszer a dolgot. Sissy megrázta a fejét: - Nagyon nehezemre esik most az elválás tőled, de holnap utasítom Berzeviczy urat, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az induláshoz - mondta Sissy halkan. Franzl szomorúan indult el a tárgyalásaira a magyar mágnásokkal. Közben a bécsi Hermész-villára gondolt, amelyet csak Sissy kedvéért építtetett. "Még azt se bárinám, ha az Achilleionban lakna, csak végre egyszer hosszabb ideig egy helyben maradna, olyan helyen, ahol biztonságban tudom. Hiszen nagyon nyugtalan időket élünk, anarchista terroristák követnek el sorban merényleteket, egyetlen koronás fő sem lehet tőlük biztonságban." Amikor Berzeviczy úr meglátta az öreg Griff hajót, csak a bajszát sodorta egy kicsit hegyesebbre: - Majdcsak sikerül ezzel a bárkával is átkelni a tengeren, felség 1 - De a nyugalmát nem veszítette el. Sissy nagyon élvezte, hogy annyira más, mint Nopcsa báró volt. Szükség is volt a határozottságára és az erejére, mert az algíri és madeirai kirándulás után a hajó olyan viharba került, mint talán még soha. Három napon át küzdött a hullámokkal, amíg végül be kellett látniuk,

hogy nem tudnak eljutni Marseilles-ba, vissza kell fordulniuk Alicantéba. Közben Berzeviczy úr többször is összeveszett a kapitánnyal, de végül el kellett ismernie, a tengeren ő az úr. Sissy persze szokás szerint kiválóan érezte magát, 245 csodaszépnek tartotta az időt. Élvezte az elemek tombolását. Amikor végül szerencsésen partot értek, azonnal táviratoztak Franzlnak Bécsbe, hogy ne aggódjon, mindenki jól van. Több száz hajótörést jelentettek azon a napon végig a spanyol partok mentén, így hát nem csoda, ha Franzl is rettegett. Szerencsére hamar megérkezett a távirat: SZERENCSÉSEN KIKÖTÖTTÜNK: MINDENKI JÓL VAN. HAZAFELÉ INDULUNK. SISSY 1 i. Cap Martin-i szép napok A nagy ijedségre Franzl elhatározta, elutazik feleségéhez, így aztán Cap Martinban találkoztak. - Remélem, most már óvatosabb leszel, angyalom mondta Franzl. - De hiszen tudod - nevetett Sissy - mennyire óvatlan feleséged van. Magam sem tudom, mi mindenre leszek még képes! Cap Martinban lakott Franciaország valahai híresszép császárnője, Eugénia. Ott öregedett lassan, miután férje, III. Napóleon megbetegedett a porosz fogságban és később meghalt, fia pedig elesett a háborúban. Eugénia tudta, hogy férjét Ferénc József nemigen kedvelte a szerencsétlen mexikói kaland óta, amire III. Napóleon beszélte rá Miksát, Ferenc József öccsét. Ezért hát sejtette, hogy nem fogják túl nagy lelkesedéssel üdvözölni, mégis bejelentkezett a császári párnál. A császár Eugéniára személyesen nem haragudott, így hát nem bánta a viszontlátást. Úgy látszott, hogy a volt császárné megtalálta lelki nyugalmát, vagy legalábbis beletörődött a sorsába. - Példát vehetnél róla - mondta Franzl Sissynek. Ő nem olyan nyugtalan, lélek, mint te, pedig az ő sorsa tragikus volt. Csodálatra méltó a lelki nyugalma. - Eugénia nem volt soha az a bajor vadóc, aki én

voltam valaha - védekezett Sissy. - Igaz, és még mindmáig megőriztél belőle valamit, angyalom - nevetett Franzl. - Pedig... - Tudom, hogy mit akarsz mondani; Franzl, úgyhogy megtarthatod a bókodat. Franzl szokás szerint itt is dolgozott, Sissy pedig nagyokat kirándult a környékre, és alkalmanként szívesen belesett a gyönyörű szép villák kertjébe. Sőt, ha nyitva találta a kovácsoltvas kaput, egyszerűen besétált, és Mikes Janka legnagyobb rémületére nyugodtan andalgott az idegen kertekben, hogy megcsodálja a virágokat, szökőkutakat és halastavakat. Világos, csipkés napernyője hol itt, hol ott tűnt fel a mediterrán növények, örökzöld bokrok között, végigsétált a kavicsos utakon, egészen gondtalanul és természetesen, mintha otthon lenne. - Ha megenged felséged egy megjegyzést, ez egy kicsit túlzás - figyelmeztette Berzeviczy úr is. - De hát miért? - háborodott fel Sissy. - Soha nem lépek be idegen házakba! - De idegen kertekbe sem lehet csak úgy besétálni, hogyha nem hívták meg az embert. Sissy elhúzta az orrát. Úgy érezte, hogy császárnéi méltóságával összeegyezxethető, sőt abból következik, hogy ő bárhová bemehet. Csakhogy nem a monarchiában voltak, ahol bizonyára mindenki óriási megtiszteltetésnek vetr volna a látogatását. Itt másképpen gondolkodtak az emberek. Egy napsütötte délelőtt Sissy megint idegen kertbe 246 247 lépett be, és legnagyobb csodálkozására éppen a villa tulajdonosnőjébe botlott a kerti úton. Az asszony ugyanis már egy ideje figyelte Sissyt, és hallatlannak találta, hogy az idegen asszony, két másik hölgy kíséretében, úgy sétálgat a kertjében, mintha vendégei lennének. - Megkérdezhetem, mit keres ön itt? - szólt rá Sissyre a hölgy kicsit élesen. - Ó - felelte Sissy egészen ártatlanul - jó reggelt kívánok. Csak megnézem a gyönyörű kertjét. Nagyon szeretem a virágokat, tudja? - Úgy, szóval szereti a virágokat? ! - A villa tulajdonosnője méregbe gurult.

- Ó, igen, és az ön kertjében gyönyörűen nyílik minden. És csodálatos a kilátás is a tengerre - dicsérte Sissy zavartalanul a kertet. - Igen, úgy találja? Örvendek, asszonyom. És ön egyszerűen csak bejön ide, hogy élvezze az én virágaimat és az én kilátásomat? Sissyben, úgy látszik, derengeni kezdett, hogy nem látják olyan szívesen, mint amihez otthon volt szokva. - De hiszen nem károsítom meg - védekezett. - Takarodiék a kertemből! - kiabált rá az asszony most már valóban dühösen. - Mi jut eszébe, hogy idegen kertekben szimatol! Sissy magához sem tudott térni a meglepetéstől. Így még senki sem viselkedett vele. Felháborodva egyenesedett fel, és villámló szemekkel nézett az asszonyra, akit azonban ez egy cseppet sem érdekelt. Ráadásul még idegen arcok is feltűntek a kerítésnél. Mikes Janka úgy látta, legfőbb ideje, hogy közbelépjen: - Mi jut az eszébe! - szólt rá az asszonyra, és védelmezően állt Sissy elé. - Ez a hölgy itt Ausztria császárnéja! A másik csodálkozó képet vágott, aztán kitört belőle a nevetés, valósággal rázkódott belé. - Én pedig Kína császárnéja vagyok! - nevetett gúnyosan, de hirtelen komolyra fordította a szót: - Kifele innen! Tűnjenek el - követelte határozottan. - Vagy hívjam a csendőrséget? . Sissyt így még nem dobták ki sehonnan, valósággal reszketett a felháborodástól, és majdnem sírva fakadt. Berzeviczy úr mérgesen pödörte a bajuszát. - Hallatlan dolog, micsoda viselkedés! Ha ez az asszonyszemély fér lett volna, rögtön kihívnám párbajra! Mi az, hogy párbajra, hiszen ez valóságos felségsértés volt! Jog szerint lógnia kellene! í Franzl csak este hallott az eseményekről, és csak Mikes Jankától, mert Sissyvel nem lehetett beszélni. Mikes Janka és Sztáray Irma mesélték el felháborodottan, hogy mi történt, és diplomáciai közbelépést sürgettek. Mindannyiuk csodálkozására Franzl csak nevetett. - Csodálatos - mosolygott a feldúlt Sissyre. - Angyalom, ez egy csodálatos történet! - Csodálatos? - mondta mérgesen. - Ezt te annak

találod? - Hát persze! Igazán komikus eset. Még szerencse, j hogy nem mindjárt egy seprűvel jelent meg, és nem vert el téged! - Micsoda? Komolyan beszélsz? ! - Nos, azt hiszem, nem sok hiányzott ehhez sem mondta Mikes Janka. - Azt hiszem, a múltkori tengeri viharhoz képest ez még ártatlan eset volt - nyugtatta Franzl a feleségét. De még egy császárnénak sem illik idegen kertekbe csak úgy besétálni. Sissy témát váltott: - Irigylem Eugéniát - közölte Franzlal. - Ő már 248 249 megszabadult a korona terhétől, míg nekünk még viselnünk kell, és ki tudja, mi minden vár még ránk. - Megjósolhatom neked: a közeljövőben megint van egy-két nagy ünnepség, amin részt kell vennünk, bár tudom, már előre borsódzik tőle a hátad. - Te jó ég, mi lesz az? - kérdezte Sissy gondterhelt arccal. - A budapesti millenniumi ünnepség - mondta Franzl komolyan - az ezeréves magyar állam ünnepe. Egész Magyarország erre készül. - Nem baj, majd együtt szenvedünk - tréfálkozott Sissy. - Ez nem szenvedés - ellenkezett a császár. - Ez az uralkodó kötelessége. Az ünnepségek nem nekünk szólnak, hanem a koronának, amely az ezeréves Magyarország jelképe. Mi a hatalmat csak gyakoroljuk, de a hatalom valójában a koronáé, a korona kölcsönzi annak, akinek joga van viselrri. Így áll a magyar alkotmányban. - És ezért nem koronáztathatod meg magad Gsehország királyává? - Mert akkor összeütközésbe kerülnénk az alkotmánnyal - magyarázta Franzl. - A magyarok és a csehek jogait egyensúlyban tartani nagy mutatvány, hidd el, angyalom. Ferenc József gyakran gondolt Rudolf fia terveire, aki a monarchiát szövetségi állammá akarta átszervezni, valamiféle közép-európai birodalommá. Ez azonban a jövő zenéje, ő erre már nem képes. Talán

majd a trónörökös, Ferenc Ferdinánd megvalósítja. Csakhogy betegebb volt, mint a világutazása előtt, és az orvosok a tüdeje miatt megint Svájcba küldték szanatóriumba. Franzl nagyot sóhajtott, Sissy kérdően nézett rá. - Ferenc Ferdinánd miatt vagyok gondban - kö250 zölte a császár. - A nagy utazásnak vége, és az orvosok a Mendelre küldték gyógyüdülésre. - Szegény... És. ..? Tudod már, mire gondolok. .. - Még mindig nem adta fel a tervét, hogy feleségül veszi Chotek Zsófiát - felelte a császár egyenesen. Fogalmam sincs, mit csináljak vele, hogy fogom meggyőzni. Sissy mosolygott, majdnem megkönnyebbülten. - Hiába,.ez a szerelem, Franzi. Vagy azt hitted, csak nekünk volt rá jogunk? Közben máris elhatározta, hogy még nem utazik haza, még elmegy Svájcba, hogy ott meglepetésszerűen meglátogasson egy bizonyos szanatóriumban fekvő beteget. Ferenc Józsefnek nem akart szólni, biztos volt benne, úgyis megtudja majd. Nem akart veszekedni, és ha elmondja tervét, Ferenc József talán megtiltaná, és akkor már nincs mit tenni. Pedig ez most fontos dolog, szeretné Ferenc Ferdinánd saját szájából hallani, hogy mi a véleménye, hogy gondolja, hogy Zsófiát elveszi anélkül, hogy lemondana címéről és a trónöröklésről. - Tudod-e, kedvesem, hogy a budapesti ellenzéki lapok azt írják, hogy Kossuth temetésére hatalmas koszorút küldtél, szalagján a felirattal: Utolsó üdvözlet Erzsébettől? - Franzl maga sem tudta, igaz-e, vagy sem. Sissy csodálkozott. - Ha valóban volt ilyen koszorú, az egy másik Erzsébettől lehetett, én nem küldtem ilyet. - Képzelheted, hogy ezt mindenhol közölték. Könnyen elképzelhető rólad, hogy ilyen különc ötleted támad, angyalom. - Esküszöm, hogy ezúttal ártatlan vagyok - nevetett Sissy. - Sétáljunk még egyet a tengerparton - mondta 251 Franzl - holnap úgyis el kell már utaznom, most pedig

olyan gyönyörű este van. - Jó, menjünk - felelte Sissy, és belekarolt férjébe. Végigsétáltak a parton, az utolsó kiugró szikláig, és onnan csodálták a tengerbe lassan lebukó napot. - Mikor leszünk újra együtt Schönbrunnban, angyalom? - kérdezte Ferenc József. - Nem tudom - felelt őszintén Sissy - de előbbutóbb biztosan. Vége a negyedik kötetnek Terjeszti A PLATÁN Kereskedelmi és Könyvkiadói Kft. Cím: 1062 Budapest, Aradi utca 62. Telefon: 132-3356, Telefax: 132-7153