Magyarországnak nincs annyi virága

Hírmondó 2011. ôsz_2

11/11/11

9:45 AM

Page 1

XIII. évfolyam 3. szám

2011. ôsz

Magyarországnak nincs annyi virága…


11/11/11

9:54 AM

Page 2

2011. ôsz

„Wagner és Liszt kapcsolatát nem mérhetjük a hétköznapi emberek mércéjével! Különleges embereknek különleges érzékeik vannak.” Eva Märtson

Tartalom 1

3

Liszt és Európa Wagner és Liszt Eva Märtson látogatása Budapesten O ew’ge Nacht… Ó, örökös éj… A submoll akkord a Trisztán és Izoldában II. rész Mild und leise Kettôslátás Bayreuthban Wagner olyan, mint drog a zenében Pantaleoni, azaz a jótékonyság iskolája Bayreuth 2011: Tristan és Isolde magyar felirattal Ez már elég? Furcsaságok egy Trisztán ismertetôbôl Scala – de nem lépcsô Operavizit a milánói Scalaban sok képpel

3 7 8 10 11 15 16 17 21 22 24 27 27 31

2

7

A címlapon: „Magyarországnak nincs annyi virága, hogy olyan koszorút fonhasson, mellyel méltó módon róhatná le hálás kegyeletét Liszt Ferenc nemzeti érdemei elôtt” Zichy Géza gróf

16

21

A hátlapon: Liszt 1840-ben Charles Laurant Marechal pastell képe Nádasi Zsolt felvételén. A tartalomjegyzék képei: 1. Zichy Géza gróf 2. Liszt Ferenc 3. Nike Wagner 7. Richard Wagner 15. Liebestod 16. Pataki P. Dániel 21. Liszt az árvízi zongorista 31. A milánói tornyok skálája

Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu A Wagner Társaság adószáma: 19650892-1-42 Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525

15

31


11/11/11

9:46 AM

Page 3

2011. ôsz

Liszt és Európa Nike Wagner emlékelôadása a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, 2011. október 2. agner és Liszt mûvészbarátsága a sabb módon: mikor Liszt 1867-ben titokban Svájcba zenetörténet legjelentôsebb és felet- utazik Wagnerhez az ügy kibeszélése érdekében, a tébb szép konstellációi közé tartozik. frissen komponált Mesterdalnok partitúra van az Ezt tudjuk. De azt is, milyen szerep- asztalon. Liszt a zongorához ül, és az új mûvet óriosztás kristályosodott ki ebben: Liszt volt az, aki ási lelkesedéssel leblattolja. A kibékülés megtörtént, adott, Wagner, aki elfogadott. Soha el nem múló an- a régi barátság helyreállt. gyali türelemmel támogatta Európa leghíresebb zonNos, azt gondolná az ember, hogy Wagnerék legoravirtuóza a feltörekvô szász operakomponistát és kötelezettsége a megmentô, a segítô, az apa és após átsegítette az életen. Amint meghallotta „Rienzi” cí- Liszt Ferenc iránt az idôk végezetéig és generációmû operáját, tudatossá vált kon át megmarad. Hiszen benne Wagner zsenialitása Wagner maga is kifejezte és teljesen Wagner szolgáháláját Liszttel szemben. A latába állt: anyagilag, szervilág egyetlen hangjegyet vezésileg és mûvészileg. sem hallott volna tôle, ha Amikor Wagnernek a nem lett volna neki az ô 48–49-es forradalomban Franzja, vallotta W. 1876való részvétele miatt meneban az elsô Ring ciklus külnie kellett, Liszt hamis nagy ünnepi bankettjén útlevéllel svájci számûzetésBayreuthban, és ilyen kijebe segíti. Ezalatt Liszt Weilentéseket a Parsifal ôsbemarban bemutatja a Lomutatóján is hangoztatott. hengrint, majd a TannhäDe az én idômben Bayusert és a Hollandit. De ezreuthban – ifjúságom idezel nincs vége. A számûzején – Liszt Ferenc nem létetés tíz hosszú éve alatt – átizett. Sôt, annál is rosszabb: ratok és az operák vezénycsak mint enyhén gúnyolt lése révén – életben tartja figura létezett, aki senkit Wagner zenéjét Németorsem érdekelt. „Az abbé” – Nike Wagner szágban. így a család mindig ironiLiszt mindig „hátralépett” a „nagyobb” kompo- kusan, ha egyszer rá terelôdött a beszéd. Az „abbé” nista mögött – még akkor is, ha Wagner tôle zenei mellett a szintén lenézett „zongoravirtuóz” járt, aki motívumokat vett át, mint a Parsifalban, vagy ha ar- a szalonok, szólóestek és kamarakoncertek szféráról volt szó, hogy a bayreuthi ünnepi játékokat kel- jába tartozott. Egyrészt a protestáns utódok a katolett etablirozni. Ilyenkor Liszt átjött Weimarból és hí- likus Lisztet találták idegennek, másrészt a virtuozires személyiségét bocsátotta rendelkezésre reklám tást és a szolisztikus brillírozást ítélték meg negatícélokra. Törésre csak akkor került sor, amikor lá- van. Se felekezetileg, se komponistaként nem felelt nya, Cosima Liszt kedvenc tanítványával, Hans von meg az ôs. Látom még apámat, Wieland Wagnert, Bülow-val kötött házasságát bontja fel Wagnerrel amint mélyen alszik a Szent Erzsébet elôadásán, kötendô újabb házassága miatt. De hogyan oldották amelyen reprezentatív okok miatt kellett részt vennie. meg az ilyen családi problémákat? A legcsodálato- Ha pedig idônként zongoraestekre került sor Bay-

W

3


11/11/11

9:46 AM

Page 4

2011. ôsz reuthban Liszt mûveibôl, akkor a család távollétével mindene. És mert az anya konkurrense, Liszt ôskatotündökölt. Wolfgang Wagner házában valószínûleg likus szerelme, Caroline zu Sayn-Wittgenstein ebben a ugyanaz volt a helyzet, mint Wielandéknál. Ha Cosi- szövedékben igen helytelenül viselkedett, így a bosszúma nevelési programjában szerepelt ugyan Sieg- vágy és kompenzációs igények nem maradhattak el fried fiánál nagyapja mûveinek studiuma és hang- Cosimánál. Azonban ismertek Wagner bûnkomplexuszerelése, a következô generációknál az érdektelen- sai a mindig segítôkész baráttal szemben is. Késôbb a ség és tudatlanság azonban katasztrofálisan meg- konfesszionális differenciák kettejük között élesen növekedett. Nem is lesz 2011. október 22-én a Fest- megmutatkoztak. Minél önfejûbbé vált Liszt katolicizspielhausban születésnapi gálakoncert. Ôt továbbra musa, annál jobban az idegeire ment ez Cosimának és is számûzik a „Zöld DombRichardnak, fôleg akkor, ha ról”. Elcsodálkoztató ez a a közelükben volt és a negatív hozzáállás a WagWahnfried villában lakott. ner családban, Liszt fokoCosima, Wagnertôl vezérelve zatos kiszorítása. És Cosiáttért a protestáns vallásra, ma, született Liszt, aki ebés hogy Wagner vallásossáben leginkább elmarasztalga milyen volt, arról a Parsiható. Egy ízben mutatkozott fal összevisszasága ékes bimeg a legélesebben Cosima zonyítékkal szolgál. ambivalens viszonya az apAlapjában véve azonban jához: amikor Liszt az egyrôl volt szó: dacára a 1886. évi Ünnepi Játékok szoros kapcsolatnak, a zealatt meghal, az elôadások nei rangsort biztosítani keltovább folytatódnak, ninlett, a zenetörténet „elsô hecsenek méltatások, nincs lyét” meg kellett ôrizni. Wagzenei gyászünnepség anner 1859-ben megvallotta, nak, aki a Wahnfried villáhogy Liszt kompozícióinak ban van felravatalozva – megismerése után egészen csak egy rövid rekviem a temássá vált. Mindkét (majdmetés után, ahol nem az ô nem egyidôs) mester, zenéjét játsszák, hanem AnWagner is komponált egy ton Bruckner improvizál – Faustot, továbbá az anyaga Cosima felkérésére – a Parrévén metszi egymást a sifal hit-témájára. Tannhäuser és a Szent ErTalán a családi kapcsolazsébet. A zenedráma kontok túl szorosak voltak, talán cepciójával aztán Wagner egyszerûen Liszt számára úgy vélte, hogy a fejlôdés nem volt hely a családi fécsúcsára ért. A jövôt tehát szekben. Egy életen át tartó W. alakította, – gondolták – konfliktusok apa és leánya nem pedig Liszt az ô zongoLiszt Ferenc szobra Weimarban között játszhattak közre a ramûveivel, „néma” szimfoLiszttôl való elhatárolódásban; a kölcsönös megbántá- nikus költeményeivel, vagy netán a „régimódi” egyhásokkal és bûntudattal járó komplikált viszony megtette zi oratóriumokkal és misékkel. a hatását. Hogyan is volt ez? Korán hagyta ott Liszt A bayreuthi Wagnerek politikai-ideológiai koorfrancia gyermekeit és grófné anyjukat, de amikor Co- dinátái által észlelt Liszt személyiség valahogyan sima H. v. Bülow-t elhagyja Wagnerért, az apa szakít a problematikusnak tûnt, azaz túl mély volt Wagner lányával – utóbbi számára érthetetlenül. Neki nem vol- averziója a „romlott frivol francia” iránt az „echt tak szülei, panaszolta Cosima egyszer, Wagner volt a német” ellenében.

4


11/11/11

9:46 AM

Page 5

2011. ôsz Régi pszichodrámák alkották a különös viszony egyaránt. Az egységes ÉN eszméje felbomlott, az alapját. Atávolság nôtt. Amig Richard még élt, Liszt le- egységes világ fogalma elúszott. Ahol azonban értékelése és kiszorítása még nem volt lehetséges. Ezt a már nincs egyértelmû, szilárd, eredeti mag, azt tisztesség is tiltotta. Csak Liszt halálakor és a temetés csak körülírni, megközelíteni lehet. Hogy a késôi tiszteletlen lebonyolítása után vált hirtelen láthatóvá, Liszt a tonalitás talaját elhagyta, az magától értemily aggodalom közepette éltek a Wagnerek az „elsô tôdik. Semelyik utazó nem hagyja magát feltartózhelyért”, dacára minden külsô magabiztosságuknak. tatni a határoktól. A modern és mobil voyageur Hogyan találtam én – Liszt életformája és bevallom, késôn – Lisztmûvészi habitusa szohez, mi tetszik nekem ma rosan összefonódik. annyira benne? Kevésbé Innen bontakozik ki a vallásos, katolikus számunkra az européer Liszt, inkább az utazó Liszt Ferenc karaktere. mûvész alakja, a vánAki határtalanul és hadorló, nyugtalan embetárokon átlépve prezenré. A különbözô hivatátálta magát a zenéjében, sok, identitások – ô zonannak a politika síkján gorista, dirigens, komsem voltak határok és ponista, pedagógus, a elôítéletek. Liszt szuvezenei élet szervezôje, renitását a nemzeti hepap, publicista volt. Egyvületekben és hegemószer „musicien-voyagenia viszályokban – leur”-ként jellemezte magyenek azok a Franciagát és a mûveiben valóország és Németország ban a profántól, zajosközötti konfliktusok, tól, túláradótól a fennvagy a dunai monarchia költig és transzcendennépcsoportjai közöttiek sig, majd a teljes aszké– nem lehet eléggé dizisig ment el. Tetszik necsérni. „Liszt volt Eurókem zenei asszimilációs pa legismertebb arca” – készsége, hiányzó probírta róla Hanslick a léma-tudatossága, ami nekrológjában, és ezt a az „eredetit” jelenti. rendkívüliségét kellene Liszt nem dogmatikus és rajta nekünk is újból A Szent Erzsébet legendájának elsô elôadása nem purista. (Teljes stíéreznünk. Kifejezetten a a budapesti Vigadó nagytermében 1865. augusztus 15-én. lus tisztaságra való tö19. században, az erôrekvés. Szerk.) södô nacionalizmusban volt annak a kornak olyan Az átiratok iránti szenvedélyét is egyszer ebben embere Liszt, aki egész természetesen képes volt a fényben kell látni. Abbeli szükséglete, hogy a nemzetek fölöttien gondolkodni, tenni, beszélni és nagy komponisták zenéjét – Beethoven és Schu- zenélni, olyan aki országokat és városokat magától bert is közéjük tartozott, nem csak Wagner és Ber- értetôdôen változtatott, egy szupranacionális kozmolioz – a szélesebb hallgatóság számára ismertté te- polita, európai mûvész, humanisztikus-humánus gye és elterjedésüket megkönnyítse, az átiratok meggyôzôdésbôl. A legtöbb mûvész akkor más utaiudiciuma is az ô határokat átlépô természetének. kon járt, hagyták magukat a kor vad nacionalizmuMert hiszen mit is jelent az, hogy eredeti és hite- sától megfertôzni. A veje Bayreuthban – megengedik les? A hitelesség fogalma a század végén amúgy is nekem az oldalpillantást – például az ellenkezô úton kérdésessé vált, pszichológiailag és filozófiailag járt. Az európai mûveltségû Richard Wagner egy

5


11/11/11

9:46 AM

Page 6

2011. ôsz hangsúlyosan német nemzeti kultúra reprezentánsává vált. Lisztet semmi sem tartotta vissza attól, hogy a naconalista muzsikusok sajátosságai iránt érteklôdjék és ezekkel kreatívan vitatkozzék. Hogy ebben a magyarság kimagasló helyet foglal el, nem kell Önöknek mondanom. Csodagyerekként mágnások elôtt játszott hangversenyeit Pozsonyban és Sopronban viharosan éljenezték, késôbbi magyarországi turnéjain nemzeti viseletben és díszkarddal, a publikum és a sajtó által nemzeti hôsként ünnepelve, Liszt magyarnak vallotta magát és kedvelte a tiszteletadást, melyek – a hûvös, arrogáns párizsi kultúrüzemmel ellentétben – romantikus-patriota lázzal, „távoli, vad hazámból” – ahogy egyszer mondta - nyilvánultak meg feléje. Liszt Hungária szimfoniáját nem valamelyik hôsnek dedikálta, hanem egy országnak; a Magyar Rapszódiák, az átdolgozott magyar nemzeti dallamok, a Szent Erzsébet legenda, amelyet oratóriummá dolgozott fel, mindennek magyar nemzeti tartalma van. Vagy nézzük a Magyar koronázási misét, a Csárdásokat és a Magyar történelmi arcképeket. Ha Liszt nem is beszélt magyarul, mégis egy magyar zenekultúra ôsapjaként jellemezhetô: ô a „cigányzene” ügyét is felkarolta, ha azt hibásan a valódi magyar népzenének is képzelte. Aztán csak sokkal késôbb Bartók és Kodállyal kezdôdött a tudományos kutatása a valódi magyar parasztzenének, ahogy azt Bartók nevezte. Azonban Liszt a bécsi klasszika, inkább Beethoven, mint Mozart jegyében nevelkedett. És amikor a 12 éves Ferenc Párizsba költözött, a francia kultúrára vált át, ettôl a francia romantika fémjelzi ôt élete végéig. Olyan nevek mint Stendhal, Balzac, V. Hugo, Lamartine, H. Berlioz, Eugène Delacroix szóljanak e-mellett, eltekintve az erôsen keresztény-szociális befolyásoktól amelyeket itt szívott magába. Mikor aztán Weimarban telepedik le, mélyen belemerül a német szellemi életbe. Itt komponálja az általa létrehozott mûfajban a szimfonikus költeményeket: zenekari mûvekbôl álló ciklust, amely mûvek zenei párhuzamot képeztek azzal, amit Goethe annakidején „világirodalomnak” nevezett. Liszt, Shakespeare és Dante, Tasso, Herder, Schiller és Goethe és más nagy német költôk szellemét tette át zenébe, francia, olasz és német anyagból merített.

6

Az a mód, ahogy Liszt a világirodalmi zenét és a magyarral átszôtt, nemzetközi és nemzeti zenéket, a zenét mint osztatlan egészet kezelte, ma nemcsak egy kulturális, hanem egy politikai identifikációs jellemmé teszi. Lisztnek, az européernek – aki otthon van Párizsban, Londonban, Weimarban, Budapesten – példakép funkciója van arra, hogy Európát megértsük. A teljesen más euro-globalizációval szemben, amiben most élünk, Liszttôl olyan képet nyerünk, olyan univerzális szellemet, mely Európa identitási aggodalmait s a mások elleni agressziókat elnémítja. Amikor az idén Liszt születésnapját ünnepeljük, egy szellemi tartást és mûvészet-ismeretet ünnepelünk, amely messze túlmutat az ô korán, nem ismer sem határokat, sem olyan nacionalista elszigetelôdéseket, amelyek nemcsak a 19. és 20. században okoztak oly mérhetetlen sok kínt és szenvedést az emberiségnek. Fordította: Füzesséry Katalin

A Wagner Társaság elnöke az elôadás után, A nürnbergi mesterdalnokok könyvvel ajándékozta meg Nike Wagnert.


11/11/11

9:46 AM

Page 7

2011. ôsz

Liszt és Wagner Cosima válása – Liszt kedves tanítványától Hans von Bülowtól – érthetôen fellazította Wagner és Liszt barátságát. Ezt mindkét oldalon sajnálatos tényként élték meg. A csendet Wagner törte meg, kiengesztelô levelében a Festspielhaus alapkô letételére hívja Lisztet. Kedves és Nagy Barátom! Úgy léptél az életembe, mint a legnagyobb ember, akihez valaha is a bizalmas barátság szavait intézhettem. Eltávolodtál tôlem, talán mert nem voltál olyan bizalommal irántam, mint én irántad.(…) Te voltál az elsô ember, aki szeretetével megnemesített engem. Szereteted egy második magasabb életre jegyzett el, most képes vagyok arra, amire egyedül nekem soha nem lett volna erôm. Így lehettél számomra minden, miközben én olyan kevés maradhattam néked. Milyen hatalmas az én nyereségem Veled! Ha tehát azt mondom, hogy jöjj, úgy azt mondom, jöjj haza magadhoz, mert itt saját énedre találsz. Légy áldott és kedves, bármi legyen is a döntésed! Liszt válaszsorai: Kedves és Magasztos Barátom! Leveledet, mely mélyen megrendített, szavakkal nem tudom megköszönni, de a szívem legmélyébôl remélem, hogy el fog illanni minden árnyék és rossz emlék ami leláncol engem, és nemsokára viszontlátjuk egymást. Akkor majd az is világossá válik számodra, milyen elválaszthatatlan marad az én lelkem a tiédtôl, és milyen bensôségesen él a Te második életedben, melyben meg tudod tenni azt, mire egyedül nem lettél volna képes. Én az ég kegyelmét látom ebben. Isten áldása, szívem teljes szeretete legyen veletek! Weimar, 1872.május 20. A Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján 1876ban Wagner szavai: Van egy férfi, aki legelsônek állott hitével mellém, elôször, amikor még senki sem tudott rólam,

aki nélkül talán Önök egyetlen hangnyi zenémet sem hallották volna, Ô az én drága barátom: Liszt Ferenc! Liszt válasza: Köszönöm barátomnak a megtisztelô elismerést, kinek mindig legalázatosabb tisztelôje maradok. Mondom, ahogy meg kell hajolnunk Dante, Michelangelo, Shakespeare és Beethoven géniusza elôtt, úgy hajlok meg e-mester lángelméje elôtt… Liszt a Parsifalról: Az ember szinte nem hisz saját fülének. A Parsifal több, mint mestermû. Ez kinyilatkoztatás a zene-dráma keretében. Helyesen mondták, hogy Wagner: Trisztán és Izolda, a földi szerelem énekének éneke után, a Parsifallal az isteni szeretet legmagasztosabb énekével ajándékozta meg a világot, amennyire ez a színpad szûk keretein belül lehetséges. A Parsifal bemutatója után Wagner a szereplô mûvészek tiszteletére ünnepi lakomát rendezett, amelyen Lisztet a következô felköszöntôvel ünnepelte: Ma, amikor hála az egybegyûlt mûvészeknek, örömmel és megelégedéssel nézhetem kész mûvemet, kötelességemnek tartom azt Önöknek megmondani, milyen nagy befolyást gyakorolt ez a nagy, egyedülálló ember mûvészi pályafutásomra. Abban az idôben, mikor kiátkoztak, Németországból kitiltottak, Liszt jött felém, Liszt, ki lényem és mûvészetem legteljesebb megértését a lelke mélyébôl merítette. Mûvészet embere, kiáltotta felém, én hiszek tebenned. Ô volt az összekötô vonal, a híd, mely abból a világból, hová végérvényesen visszaszorultam egy másik külsô világba vezetett, abba, melynek ítéletétôl okvetlenül függ az alkotó mûvész, amelyben akkortájt minden kéz, minden hang ellenem fordult. Ô volt az, ki felemelt, támogatott, ki bennem úgy hitt, mint senki más. Liszt Ferenc egészségére ürítem e poharat. (Szerk.)

7


11/11/11

9:46 AM

Page 8

2011. ôsz

Eva Märtson látogatása Budapesten A Nemzetközi Wagner Szövetség elnöke Eva Märtson a Richard Wagner Társaság és a Mûvészetek Palotája vendégeként ez év júniusában a Budapesti Wagner Napok idején 3 napot – Párisból jövet, Grazba tartva – hazánkban töltött. Ezalatt a Lohengrint és a Parsifal elôadásait látta a MûPá-ban, résztvett egy gyors budapesti városnézésen, dunai hajókiránduláson, parlamenti látogatáson, sôt még egy kedves spontán házikoncerten is – ahol éppen ô volt a zongorakísérô. (Eva Märtson egyben zongoramûvész is!) Az érdekes programok mellett jutott idô eszmecserére a MûPa és a Társaság vezetôivel, karmesterrel-mûvészekkel – ujságírókkal, sôt a Lohengrin szünetében Társaságunk elnöke Király Éva mellett hosszabb rádió és Tv interjút is adott. A riportok gondolatait kivonatosan olvasóink elé tárjuk. Verba volant, scripta manent. Becze Szilvia a Bartók Rádió fiatal riportere elsônek Eva Märtsont kérdezte a Wagner Társaságok keletkezésérôl, aki elmondta, hogy az ötlet magától Richard Wagnertôl ered. Ô azt szerette volna, hogy a kulturálódni vágyó emberek a Fesztivál elôadásait ingyen látogathassák. Ez persze nem reális, a modern világban még kevésbé. Bár a kulturálódás a nagyközönségnek Bayreuthban nem díjmentes, de 250 fiatalnak igen, aki a Wagner Társaságok segítségével a világ minden tájáról érkezik, hogy Bayreuthban elôadásokat lásson. Itt Wagner szellemét, gondolatait, zenéjét egy fiatal mûvész egy életre megszeretheti. Azok a témák, amelyekkel Richard Wagner és kortársai foglalkoztak, ma is megjelennek életünkben, mi is sokszor tévedések áldozatai vagyunk, érzéseink olyan emberiek, mint amilyen a Nibelung ciklus szereplôié. A Tetralógia mindig is foglalkoztatni fogja az embereket, ez így volt 100 évvel ezelôtt, és így lesz 100 év múlva is. Hiszen az ember soha nem csalhatatlan, ugyanazon problémák gyötörnek bennünket, ezen a téren nincs modern világ. Csakis ezen szavak irányítják életünket: mindenkoron az örök emberi. És errôl szól Wagner minden mûve, amelytôl nem lehet elzárni magunkat, mert a mûvek

8

hatása ott van a zenében, ami szinte hipnotikus erôvel hat az emberre. Wagner az addigi operasorrend (recitativo, ária váltakozása) helyett egy folyamatos, az embereket megfogó, lebilincselô dramaturgiát valósít meg. Ez a wagneri zene titka, a zene és a szöveg (a gondolatok) összefonódása. Operáinak minden mondata, minden hangja aktuális ma is, ami az értô hallgatót magával ragadja. Wagner tekintetében két eset lehetséges: valaki vagy beleszeret zenéjébe, vagy teljes mértékben elutasítja. Egy utazó, 1912-ben azt írta: Richard Wagner teljes mértékben unalmas, ha nem ismerjük munkásságát, de ha megismerjük akkor rabjai leszünk az utolsó lélegzetvételig. De Wagnert megismerni nem könnyû! A Társaságok dolga a népszerûsítés, elôadások, tanulmányok, könyvek segítenek a mester mûveihez találni. A Nemzetközi Wagner Társaság a fiatal kutatók számára központot hozott létre, ahol mindig sikerül valami újat fölfedezni, Hiszen igen kevés szerzô van, aki olyan hatalmas irodalmi anyagot alkotott zenei munkássága mellett, mint Wagner. Esszék, levelek, tanulmányok sokasága feldolgozatlan még. Sokat beszélnek Liszt és Wagner kapcsolatáról. Férjem – aki zenetudós volt – egyben Liszt nagy tisztelôje és ismerôje. Én viszont Wagnert helyeztem elôtérbe elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. De ha én egy Wagner dallamot vetettem föl, férjem mindig megmutatta: Liszt hol alkalmazta ezt a témát, vagy zeneszerkesztési formát már sokkal korábban. Wagner rendkívül sokat köszönhetett Lisztnek, de ezt a kapcsolatot nem mérhetjük a hétköznapi emberek mércéjével! Különleges embereknek különleges érzékeik vannak. És a modern rendezések??? Azt hiszem ezek a furcsa rendezések csak egy út építô kockái, nem lehet tudni, hogy ez az út hova vezet. A lényeg, hogy elôre vigyen! Mint a mai, úgy a következô generáció megint ki fog találni valami újat, ami lázba hoz. A színház mindig tükröt tart az emberek elé: nézzétek, ilyenek vagytok! A színház nem múzeum, a színháznak a máról kell szólni, a ma nyelvén. Valójában csak az idô távlatában lehet majd eldönteni, hogy egy elôadás helyes, vagy félreértelmezett.


11/11/11

9:46 AM

Page 9

2011. ôsz Kérdés: nem áll fenn annak veszélye, hogy az emberek egyszer azt mondják: elég volt ebbôl? Válasz: lehet, de mindig jönnek az újító fiatalok, akik újra felfedezik Wagnert. Az idôsebbek inkább ellenzik a modern rendezéseket, nekik nem kell a fiatalok által megformált úton haladni. Én mindig kísérletezésre buzdítom tanítványaimat, Ha ma alkalma lenne együtt vacsorázni Richard Wagnerrel, mit kérdezne tôle? Inkább mondanék neki valamit: Ön már a jövô gondolkodója! Az izgalom, amit maga köré varázsol, imádnivaló! Így bókolnék neki: Én szeretem Önt! --------------------------Becze Szilvia további kérdéseire a Wagner Társaság elnöke: Király Éva válaszolt. Kifejtette: Liszt és Wagner élettörténete olyan szorosan összekapcsolódik, hogy csak a két karakter egymásrahatásában lehet híres barátságukat megérteni. Ôk életvitelükben, gondolkodásukban, alkotásaikban merôben más jellemvilágot reprezentálnak, és mégis barátok voltak! Barátok, mert a magas intelligenciájú, zeneileg elfogulatlan Liszt talán a „nagyok” közül is elsônek ismeri fel Wagner sajátos zsenialitását, és szinte kötelességének érzi, hogy mindenkor segítse. A segítés Lisztnél nem különös dolog, mert ô mindenkit segít. Az viszont mindenen feletti, amikor Wagner életét menti meg a drezdai forradalomból menekítve, vagy

az alkotói énjében elbizonytalanodott Wagnert rábeszéli a kolosszális Ring megírására. Ez már példátlan a zenetörténetben. Liszt megértette Wagner mûveinek nagyságát, terjesztette ôket, amikor még senki sem figyelt rá. Wagner, – bár ma nem szívesen hangoztatják – hihetetlenül tisztelte barátját, a Liszt- „témák” átvétele például a Parsifalba olyan, mint a legmagasztosabb köszönô gesztus. (Liszt mondása: „Igy legalább többször fogom hallani mûveimet.”) Az sem egészen úgy van, mint ahogyan ma kisarkítják, miszerint Cosima megbántottságai miatt Bayreuth Lisztet szinte „leírta”. Wolfgang Wagner, aki többször is járt Budapesten, mindig büszkén hangoztatta, hogy Liszten keresztül „bennem is folyik magyar vér”. 1990-ben Esztergomban Liszt miséje után a bazilikából kijôve, milyen büszkén mondotta: Sohasem hallottam ilyen szépen dédapám miséjét! Ebben Liszt szeretete érzôdött. Mint ismeretes a két hatalmas géniusz zenetörténetileg is eltérô jelentôségû karakter volt. Wagner a Parsifallal lezárva életmûvét a maga nemében egy felülmúlhatatlan és folytathatatlan kincset hagyott a világra. Ugyanakkor Liszt a maga újító mûvésztörekvéseivel járható hidat épített az utódok felé, mintegy a múlt és jövô közé. Olyan zenét írt, amit folytatni lehetett, amibôl ihletet nyerhetnek ma is. Szerk.

A nemzetközi és a magyar Wagner Társaság elnöke Eric Halfvarsonnal

9


11/11/11

9:46 AM

Page 10

2011. ôsz

Trisztán és Izolda

10

BEIDE

EGYÜTT

O ew'ge Nacht, süße Nacht! Hehr erhab'ne Liebesnacht! Wen du umfangen, wem du gelacht, wie wär' ohne Bangen aus dir er je erwacht? Nun banne das Bangen, holder Tod, sehnend verlangter Liebestod! In deinen Armen, dir geweiht, urheilig Erwarmen, von Erwachens Not befreit! Wie sie fassen, wie sie lassen, diese Wonne, fern der Sonne, fern der Tage Trennungsklage! Ohne Wähnen, sanftes Sehnen; ohne Bangen, süß Verlangen; ohne Wehen hehr Vergehen; ohne Schmachten hold Umnachten; ohne Meiden, ohne Scheiden, traut allein, ewig heim, in ungemess'nen Räumen übersel'ges Träumen. ISOLDE Du Isolde, Tristan ich, nicht mehr Isolde! TRISTAN Du Tristan, Isolde ich, nicht mehr Tristan!

Ó, örökös éj, te édes éj! Fenséges, magasztos szerelem-éj! Akit te átölelsz, akire ránevetsz, ugyan, hogy tudna félelem nélkül felébredni újra? Kösd béklyóba a bánatot, kegyes halál, te vágyva-vágyott szerelem-halál! Ha átölelsz, mint híveidet, ôs-szentséged irgalmában megszabadulunk az ébredés kínjától! Hogyan kezdjük, hogy végezzük ezt a gyönyört… …napfénytôl távol, messze a nappal elválasztó gyászosságától! Szenvedés nélkül… – szelíd sóvárgással, gyötrelmek nélkül… – édes vágyódással; jajszó nélkül múlunk el szépen, kínlódás nélkül… a nemes éj-homályban, elválás nélkül, szakítás nélkül, hûen, ketten, örökre otthon a mérhetetlen ûrben, végtelenül boldog álomban! ISOLDE Te Isolde, én Tristan, többé nem Isolde! TRISTAN Te Tristan, én Isolde; többé nem Tristan! Lengyel Jenô fordítása, 2010


11/11/11

9:46 AM

Page 11

2011. ôsz

A szubmoll akkord dramaturgiai és esztétikai szerepe

Richard Wagner: Trisztán és Izolda címû operája II. felvonásának szerelmi kettôsében (második, befejezô rész az elsô rész zárósorainak ismétlésével) A Wesendonck-dalok kapcsán a legfontosabb megemlíteni, hogy az Im Treibhaus (az üvegházban) címû darabban Wagner szinte szóról-szóra a Trisztán harmadik felvonásának elején komponált zenei anyagot (1. kottapélda) használja fel. Ez annál is inkább fontos, mivel nem csupán egy motívumról van szó, hanem arról a bizonyos harmóniáról, melybôl az elôbbieken kívül maga, a mû kezdetén elhangzó szerelmi vágy motívuma (2. kottapélda) is kinyílik. Ez az egész zenedrámát átölelô izgalmas, és színes hangzat, mely annyira jellegzetessé és egyedivé teszi a mûvet, a szubmoll akkord. A szubmoll akkord gyakorlatilag a moll „alatti” hármashangzat, tehát egy lefelé, kis terccel kiegészített mollhármas, pl. fisz-a-c-e. A szubmoll szintén kiegészülhet leginkább alsó (d/ disz- fisz- a- c- e), kevésbé gyakran fölsô terccel (fisz- a- c- e- g), legritkább esetben egyéb orgonaponttal. Jelentôsége és változatos alkalmazhatósága leginkább a második felvonás szerelmi kettôsében érvényesül, ahol Trisztán és Izolda az éj leple alatt titkon találkozik és a lehetô legnemesebb érzékiséggel megéneklik egymásnak a XIX. század legfontosabb filozófiai üzenetét. Ez a jelenet a wagneri mûvészet egyik csúcspontja.

A jelenet Marke király kornwalli várának kertjében játszódik, egy holdsugaras éjszakán. Izolda és szolgálója Brangäne figyelik a távolodó kürtjeleket, a király vadászni ment. Végre egymáséi lehetnek a szerelmesek. A zene a találkozás elsô pillanatától olyan felfokozott és zaklatott, hogy a racionális harmóniai történések szellemileg szinte felfoghatatlanok. A jelenetet indító feltartóztathatatlan, megállíthatatlan nyolcadok olyan erôvel süvítenek egy pontba, hogy a hallgató számára teljesen világos, hogy a két szerelmes a távollét után titkon újra találkozhat, elindulnak egymás felé, futnak, mintha szárnyaik lennének, hogy végre megölelhessék egymást. Atalálkozás pontja olyan vakítóan fénylik a zenében, hogy tökéletesen beárnyékolja az azt követô néhány percet. Az öntudatlan, heves, mámoros boldogság tölti be a színpadot. Szinte félnek a boldogságtól, a felismeréstôl, hogy együtt lehetnek. Egyelôre még nincs konkrét dialógus, csak próbálnak felocsúdni az örömbôl, mondván: enyém vagy újra? Megölelhetlek? Hihetek szememnek?10 E gyors kavarodásban Trisztán wieder (újra), ewig (örök), Brust (kebel), Herz (szív), stb. 10

szavait a zenekar egy-egy szubmoll akkorddal kíséri, kifejezvén a határtalan, mámorító érzelmeket. Milyen sokáig távol! Idôt rabló, késleltetô távolság! Gyûlölt messzeség! – panaszolják a szerelmesek. Noha a zene lüktetése egyelôre változatlanul izgatott, a szövegnek megfelelôen a Trisztán (szubmoll) akkord is új környezetbe kerül, Wie weit (milyen messze), Tr äger (vonszolkodó), Öde Weite (kietlen távolság), stb. kifejezéseknél fogjuk ismét hallani. Im Dunkel du, im Lichte ich! – A sötétben te, a fényben én – mondja Izolda keserûen. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a fény – sötétség, a nappal – éjszaka meghatározó szimbólumai mind e mûnek, mind az egész romantikának. A fény, a nappal ebben az esetben a rációt, a világosságot, a mindenki által láthatót, a nyílt életet, Izolda királyi házasságát szimbolizálják. Tehát ebben a kontextusban mindenképp egy negatív elem. A sötétség, az éjszaka ezzel ellentétben a titokzatosság, a legmélyebb érzések világa, az álmok valósággá változása, Trisztán birodalma. Egy kicsit minden homályos, elmosódnak a kontúrok, nem is nagyon látunk. Kettejük szívének ez a csillagos éjszaka jelenti a biztonsá-

A magyar fordításhoz Lengyel Jenô 2010-ben készült mûfordítását használom.

11


11/11/11

9:46 AM

Page 12

2011. ôsz got, még ha tudják is – itt nem teljesülhet be a szerelmük. Az éjszakába és továbbá a halálba vetett feltétlen bizalom, a romantika egyik alapköve. Az álnok nappalnak, a legádázabb ellenségnek jajszó és gyûlölet! – mondja Trisztán, szubmoll akkorddal alátámasztva a Dem Tage (a nappalnak) kifejezést, mely a darab során számtalanszor visszatér leginkább szûkített, vagy szubmoll akkord kíséretében. Izolda, szintén a Napot okolja, mi szerint: Nem a nappal volt-e, ami belôle hazug szóval szólt… engem Markéhoz nôül adni, hû szerelmesét a halál karmába vetni. A Tod (halál) szónál a kíséretben ismét a Trisztán akkord jelenik meg, aminek a szerepe mostanra jelentôsen beárnyékolódott. A fentieket enyhítendô, a szerzô a továbbiakban igyekszik felhígítani a hirtelen (idô elôtt) elsötétült szubmoll akkordról alkotott képünket: a világhíres nappal fénye, csalfa gyönyör-sugarával… bebújt szívem legmélyére, így szól Trisztán, mialatt a Sonne (Nap), Strahlen (sugarak), Wonne (gyönyör) szavakkal kicsit oldottabb színben, alsó terccel kiegészülve hallhatjuk jellegzetes harmóniánkat. Ez arra utal, hogy Trisztán még az oly hazug Nap mindent megvilágító sugarában is a szerelem ajándékát keresi. Trisztán, az Izoldával való korábbi találkozás után rendkívül féltékeny volt Marke király házasságára, de mint lovag hûséggel tartozott uralkodójának, becsületéért kénytelen volt tehát ô maga megkérni Izolda kezét ír földön: a féltékenységgel, ami becsületemet, jó híremet kezdte ki, daccal szembeszegültem. Ekkor a Ruhm (hírnév) szó alatt egy negyed értékben megjelenik a Trisztán akkord, mely magára Trisztánra utal, és egyre inkább olyan köteléket jelent a szereplôkkel, hogy az események elôrehaladtával nemhogy személyes közelséget érzünk velük, hanem saját magunkat látjuk bennük. Az egyéni, individuális kifejezôdés újabb nélkülözhetetlen tartópillére a XIX. század mûvészetének. A bájital ebben a mûben a szerelem mindent átható, bódító, felemelô érzésvilágát hívatott szimbolizálni. Habár Trisz-

12

tán tudni vélte, mi van az üvegben, mégis ivott belôle, ugyanis Izoldával azt gondolták, a halál italát isszák. De az a szerelemé volt. Lényegtelen momentum az, hogy a történet a bájitalokat kettéválasztja, de a romantikus mesternek nyilvánvaló volt, hogy gyakorlatilag szintén a halált nyújtja a kezükbe, csak nem direkt, hanem közvetett módon. Leszállt akkor jóságos, fennkölt hatalmával az éj, a lelkembe tért, akkor nekem a nappal – véget ért, – mondja Trisztán, mialatt a Macht (hatalom) és a Nacht (éjszaka) szavak alatt a szubmoll akkord erôsíti meg a bájital dicséretét. Izolda azonban keserûen jegyzi meg: De jaj, a hamis ital megtévesztett … aki csakis a halált várta, azt a nappalnak ismét visszaadta! Ô, a letisztultság, a nôi gyakorlatiasság szimbóluma, egyelôre a racionális tényezôkbôl indul ki, nem is oldódhat fel teljesen, hiszen ez egy eleve reménytelen helyzet, a Nap újra fölkel és ô ismét a szerelmes lányból királynévá változik. A doch (de) és a Trank (ital) szavakkal megjelenô Trisztán akkord nyomatékosítja a lány természetes elégedetlenségét. A nappal dôre képzelgését egyetlen óhaj váltja fel: vágyódás a szent éj után, ahol az örök, egyedüli igazság, a szerelem mámora nevet reá! Trisztán iménti sorait két alkalommal is három egymást követô szubmoll akkord kíséri, ezzel is nyomatékosítva a kizárólagosan az éjszakában, tehát halálban beteljesülendô igaz szerelem utáni vágyat (3. kottapélda). Ezt követi, a jelenet egyik legcsodálatosabb része, mely a szerelmeseket teljesen kiemeli, pontosabban felemeli a földi zavaros létbôl, egy tökéletesen áttetszô, mennyei fenséges álomvilágba. „Szállj alá, szerelem éje, hogy élek, feledtesd végre! Végy öledbe, ölelj át, tûnjön távol a világ!” Ugyan az elôbbi rész zenei anyagában csak pár Trisztán akkord van, mégis a tempó, valamint az áttetszô zenekari szövet nagy mértékben kiemeli és meglehetôsen fontossá teszi, az összes felsejlô akkordot. Ezzel elérkeztünk a szubmoll akkord szimbolikus felhasználásának csúcspontjához. A végtelen reménytelenségben, a Nappal örökkévaló üldözésében a két sze-


11/11/11

9:47 AM

Page 13

2011. ôsz relmes nem lát már más kiutat, a Világgal kell eggyé válniuk: „Akkor inkább legyek én a világ… szerelem áldotta legszentebb létezés… szentnek hitt vágyódás”11. Három hatalmas Trisztán akkord helyezkedik el a Welt (világ), a Liebe (szerelem) és a Wunsch (kívánság) szavakon (4. kottapélda), a szerelmi vágy motívumával fûszerezve, még hatásosabban nyomatékosítja a jelenet zenei tetôpontját. Ezen kívül dramaturgiai fordulóponton is vagyunk, hiszen Brangäne, Izolda szolgálója itt elôször figyelmezteti a szerelmeseket, hogy közeleg a búcsúzás ideje. Vegyétek észbe annak szavait, aki az álmodók sorsáról rosszat gyanít. A schlimmes (rossz) szónál hallhatjuk a Trisztán akkordot, mely ezen a csúcsponton visszafordíthatatlanul beleégeti kettejük sorsát Brangäne szavaiba. A zeneköltô Wagner mester ekképpen nyilatkozik mûvérôl: „Itt, és ez tökéletesen igaz, a lelki történések legmélyére merültem le, és a világ legbesô középpontjából félelem nélkül építkeztem felfelé, annak külsô formájáig… Élet és halál, a külsô világ léte és egész jelentése itt mindenestül a lélek belsô rezdüléseitôl függ.”12 Ebbôl a mámorból már nem akarnak felébredni, a nappal és halál most már egyenlôvé vált számukra. Tag und Tod–Nappal és halál, énekli Izolda a szubmoll akkorddal, mely tökéletesen összefonódott szerelmük sorsával. Dein’ und mein – Tied és az enyém, így folytatja Trisztán. Kettejük elválaszthatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint Izolda következô sza-

vai: De ha ez a szócska: „és” mégis elpusztulhatna, akkor másképpen, mint Isolde elmúlásával – Trisztán szállhatna – e sírba?13 Az elsô és utolsó mondatrész kivételével ismét egymást követô Trisztán akkord-tömbök pecsételik meg a nélkülözhetetlen szerelmet (5. kottapélda). Majd e hevült pillanatban megszólal a Liebestod, a szerelmi halál motívuma, mely olyan magával ragadó hullámzással sodor Brangäne második, végsô közbe11

O sink hernieder, Nacht der Liebe, gib Vergessen, daß ich lebe; nimm mich auf in deinen Schoß, löse von der Welt mich los! Harold C. Schonberg: a nagy zeneszerzôk élete Európa könyvkiadó Budapest, 2002, 279. o. 13 Doch dieses Wörtlein: und wär es zerstört, wie anders als mit Isoldes eignem Leben wär’ Tristan der Tod gegeben. 12

13


11/11/11

9:47 AM

Page 14

2011. ôsz végül leleplezi ôket a keszólásához (6. kottapélgyetlen Nap. da), hogy a hallgató, imA mû végén, amikor máron nem tud függetTrisztán már belehalt a lenedni a darabtól, azt szerelembe, Izolda elhiszem ettôl a ponttól, énekli harmadszor, de gyakorlatilag a jelenet már egyedül a Liebestodramaturgiai tetôpontjádot, kettejük szerelmi hatól végérvényesen a rélálát. Zenei anyaga tökészesei lettünk. Csak szeletesen megegyezik a durelmünknek élünk, ettben használt elemekmondják a szerelmesek. kel és a mûvet végül a De vigyázzatok – így a szerelmi vágy motívuma szolgáló –. Itt a nappal, zárja le (7. kottapélda). múlik már az éj. Izolda a szerelemben vaTúl azon, hogy most ló egyesülést és a világa Trisztán akkord alkalgal való eggyé válást mazását tekintve visszaénekli meg, az emlékezô, léptünk egy már ismert már jól ismert motívulépcsôfokra, konkrétan mok kíséretében. Mély a Tag (nappal) szóra, boldogsággal adja át meg kell jegyeznünk, magát az örökkévaló hogy ez a zene olyan szeretetnek. „Nem muhátborzongatóan festi lattatni akarlak, hanem le, most már nem csak a kimozdítani abból a káromantika fontos elveit, tyúból, amibe nyárspolhanem az egész ôs tagári vérmérsékleted, filopasztalás legmélyebb rézófiai tudatlanságod, ertegeit, hogy az ember kölcsi felelôtlenséged és csak ámul és bámul, mohó pénzvágyad taszíhogy a mai napig semmit tott! Meg akarlak szabasem veszített hitelességédítani önmagadtól, hogy fölbôl. Brangäne, mint egy fenemelhesselek egy olyan szféséges ôrangyal szólal meg rába, ahonnan nemcsak a ekkor: vigyázzatok! Megrámát, hanem a jövendô szépzóan lenyûgözô mûalkotás. ségeit is megpillanthatod”!15 Te vágyva – vágyott szerelem – halál! Ha átölelsz, Tegyei Zoltán Márton mint hívedet, ôs-szentséged7. kottapélda A tanulmány szerzôje a tôl hevülve megszabadulunk 14 az ébredés kínjától, éneklik a szerelmesek mialatt jelen befejezô részt elôkészítô szövegben a szubmoll Trisztán akkordok sokasága támasztja meg a végsô akkordot abszolút hangmagasságokban adja meg, és konklúziót. Majd ezek után ismét elindul a Liebestod, csak a pl. szóval utal arra, hogy az (a megemlítetthez a zene egyre hevesebb és gyorsabb és mint a jelenet ele- képest) transzponálva is elôfordulhat. Az itt mondottak jén, már csak egyre ritkábban lehet sejteni a Trisztán a relatív szolmizáció elvét ismerôk részére úgy is megakkordot olyan szavaknál, mint Sehnen (vágyódás), fogalmazhatók, hogy a ti-re-fa-la négyeshangzatot Verlangen (sóvárgás), Meiden (elválás), Isolde, Trisz- nevezzük szubmoll akkordnak; alul ez kibôvülhet tan. A zene egyre szenvedélyesebben hömpölyög elôre, ötöshangzattá szó vagy szi hanggal, illetve dó csatmegállíthatatlanul fonja össze Trisztán és Izoldát lakozhat ötödik hangként hozzá felül. Szerk. olyannyira, hogy nem tudnak elszakadni egymástól, és 14 15

…sehnend verlangter Liebestod! In deinen Armen, dir geweiht, ur heilig Erwarmen, von Erwachens Not befreit! Gál György Sándor: Új operakalauz I. Zenemûkiadó Budapest, 1978. 239. o.

14


11/11/11

9:47 AM

Page 15

2011. ôsz

Mild und leise (Tristan holtteste fölött):

Isolde

Isolde

Mild und leise wie er lächelt, wie das Auge hold er öffnet, seht ihr's, Freunde? Säh't ihr's nicht!

Szelíd, gyengéd a mosolya, szeme nyílik - álmodozva... Látjátok-e? Ne látnátok...?

Immer lichter wie er leuchtet, Stern-umstrahlet hoch sich hebt? Seht ihr's nicht?

Pazar fényár futja körül, csillagfény-burokban röpül... Nem látjátok?

Wie das Herz ihm mutig schwillt, voll und hehr im Busen ihm quillt? Wie den Lippen wonnig mild, süsser Atem sanft entweht. Freunde! Seht! Fühlt und seht ihr's nicht?

Bátor szíve hévvel dobban, nemes vére lüktet, lobban. Gyönyörteli bársony-ajka édes sóhajt libbent tova. Ti mind! Nézzétek csak! Nem látjátok? Nem halljátok?

Höre ich nur diese Weise, die so wundervoll und leise, Wonne klagend, alles sagend, mild versöhnend aus ihm tönend, in mich dringet, auf sich schwinget, hold erhallend um mich klinget?

Ezt a dalt csak én érthetem? Nagy-csodásan, nagy-csendesen gyönyört sirat, elmond mindent, belôle szól, úgy békít meg; belémhatol, bennem rezeg, szépen zendül, szertelebeg!

Heller schallend, mich umwallend, sind es Wellen sanfter Lüfte? Sind es Wogen wonniger Düfte?

Fennen csengô, átölelô, simogató, lenge szellô? Kéjillatú mámorfelhô?

Wie sie schwellen, mich umrauschen, soll ich atmen, soll ich lauschen? Soll ich schlürfen, untertauchen? Süss in Düften mich verhauchen?

Ó, hogy árad, zsong köröttem, szippantsam be, vagy csak lessem? Igyam? Magam belevessem? Kábán – ködébe enyésszem?

In dem wogenden Schwall, in dem tönenden Schall,

Hullám-áradásba, zajló morajlásba,

in des Weltatems wehendem All,

a Mindenség sóhajába...

ertrinken, versinken, unbewusst, höchste Lust!

belefúlni, elmerülni, öntudatlan, mély mámorban!

Richard Wagner: Tristan és Isolde

Fordította: Lengyel Jenô 2010

15


11/11/11

9:47 AM

Page 16

2011. ôsz

Kettôs látás Bayreuthban cím természetesen nem két fiatal magyar és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok és a operaénekes bajor „sörkalandjainak” Tannhäuser. A tradíció és a történelem néha nehezen elbeszélését kívánta elôrevetíteni. Akettôs összeegyeztethetô dolgok. Wagner a maga korában látás olykor hármassá és négyessé növe- merész és korszakalkotó volt. Amit 2011-ben ebben a kedett. Bayreuth sokoldalúságát és kü- három elôadásban láttunk, szintén merész volt és lönlegességeit ismertük meg Cser Krisztián kollégám- meglátásom szerint egyfajta korszaknak mindenképmal és barátommal együtt. Felejthetetlen élmények és pen véget akar vetni. Ehhez azonban úgy érzem pár izgalmas elôadások vártak ránk. Sok emberrel meg- sorban írnom kell a Festspielhaus közönségérôl. ismerkedtünk és jókat beszélgettünk, tapasztalatot Óhatatlan az érdekességeket nem észrevenni. cserélhettünk. Tömött sorokban jelennek meg a legnagyobb márBayreuth érdekes és kissé „szürreális” hely be- kák legnagyobb luxus limuzinjaiban, majd az elôadányomását kelti 2011-ben. Aki nyitott szemmel jár és fi- sok közötti szünetben a csomagtartóból fogyasztják gyel, az rengeteg „csodáaz otthon alufóliába elôre val” találkozhat, ha van becsomagolt szendvicset és szerencséje eljutni a Waga mûanyag flakonos ásner Fesztiválra. Nekünk ványvizet, teát. Kettôs lávolt, köszönhetôen a Wagtás. ner Társaságnak. Akadnak persze olyaAz biztos, hogy kevés nok is akik melegítôben és olyan hely van a világon, pólóban jelennek meg a ahol ennyire érzôdik a zenézôtéren, olyanok, akik ne és az opera évszázadobármit megtennének, hogy kon átívelô misztikus habejussanak egy elôadásra, talma. Lenyûgözô, hogy ez ôk kis táblákat tartanak a a „jelenség”, amit Baykezükben „Ticket search” reuthnak hívunk, mennyifelirattal. Vannak, akik re összeolvad Wagnerrel, „zeneértôk”; s vannak az operával és a színházakik nem. Vannak, akik A Festspielhaus elôtt zal. Megindító volt szászeretik az operát, és vanmomra Wagner egykori nak, akik csak akarnák lakhelyénél egy padon ücsörögni este a lámpák fé- szeretni, vagy azt szeretnék, ha azt gondolnák róluk, nyénél. Tényleg felejthetetlen. hogy szeretik. A „legôszintébbnek” azonban az öszA rengeteg fiatal, akikkel beszélgettünk, mind töndíjas fiatalokat éreztük. ugyanazért jött. Mindenki meg akarta ismerni ezt a A Katharina Wagner által rendezett A nürnbergi „jelenséget”. Legendákat és hihetetlen történeteket, mesterdalnokok fô mondanivalója a közönségnek nagyszerû elôadásokat és világszínvonalú énekesek- szólt. Ô meglátásom szerint elsôsorban Színházat rôl szóló ódákat zengnek Bayreuthról. Amikor pedig szeretne és „Színház értô” közönséget. E pár nap az ember elôször pillantja meg a dombra vezetô úton alatt is érzékelhetô volt, hogy egyik darab sem nyerte a Festspielhaus impozáns és fotón már sokszor látott el a bayreuthi közönség tetszését. A Mesterdalnokok épületét, akkor magával ragadja valamiféle „felsôbb- végén Katharina Wagnert ôrületes BUH-ZÁS, nemrendû” mámor. A szervezôknek köszönhetôen volt tetszés nyilvánítás fogadta, mikor a színpadra lépett. szerencsénk a színház kulisszái mögé is benézni. LátA darab izgalmas volt és tényleg egy új korszakot hattuk a legendásan szépen szóló akusztikáért felelôs képviselt. Az opera végén a verseny alatt, mintegy tükzenekari árkot is. Az épület minden apró szeglete ma- röt tartva a Festspielhaus közönségének, a kórus egy ga a történelem és a tradíció. nézôtéren ült. A rendezés szerint a mesterdalnokok Aztán kezdôdik a kettôs látás. nem énekmûvészek, hanem képzômûvészek voltak. A Három elôadást nézhettünk meg, ezek a: Tristan produkciók közben festettek és szobrászkodtak. Ezek

A

16


11/11/11

9:47 AM

Page 17

2011. ôsz az alkotások voltak maguk a dalok. Az X-Faktort és Megasztárt megszégyenítô design és hangulat uralkodott. Aszínpadi közönség szmokingban és nagyestélyiben BUH feliratú táblákat tartott fel, mikor nem találta „önmagában való szépnek” Beckmesser produkcióját. Beckmesser alkotása azonban megdöbbentô volt és elgondolkodtató. Ebben magát a teremtést, Ádámot és Évát mutatta be. Walther mûve, rózsaszínû Barbie ház kompozíciója színes virágokkal és pillangókkal azonban osztatlan sikert aratott. Ô maga úgy vonult be, mint egy 1970-ben forgatott színes show mûsor tiszta és megnyerô külsejû bonvivánja. Az elôadás végén a Festspielhaus közönségének mintegy 80 százaléka egy emberként BUH-zott. Hármas látás. A Tannhäuser és a Trisztán és Izolda is „modern” rendezés volt, azonban fontos kiemelni, hogy a darabokban semmiféle öncélú és „megerôszakolt” vonalat nem találtunk. Jól átgondolt és kidolgozott rendezések voltak. Hatalmas élmény és színház volt a javából. A tradíció és a változás összecsapása elképesztô vihart kavart. Az ember Bayreuthban az elsô elôadás elôtt még sétálgat a Festspielhaus környékén, mintegy magába szívja a hely légkörét és készül az elôadásra. Körbenézve a CD kiadványok között, melyeket a kis bódékban lehet kapni, rögtön szemet szúrtak az Eva Mar-

ton felirattal ellátott Wagner lemezek. Nagyon büszkék voltunk! A történelem során a világ legnagyobb énekesei énekeltek Bayreuthban. Óhatatlanul ez is befolyásolja az ember „elvárásait” mikor a világ legnagyobb Wagner szentélyébe készül belépni. Késôbb pedig felmegy a függöny és ismét kettôs látásunk van. Olykor hármas, négyes. Megfogalmazódott bennünk, hogy a tradíciók más téren is harcot vívnak a változó világgal. A közönség szájából elhangzott sok BUH – úgy véltük – jogos volt. Sajnos ez is hozzátartozik az igazsághoz és a kettôsséghez. Szerencsém volt az Ösztöndíjasok koncertjén énekelni két Liszt dalt. Petrarca „Pace non trovo” kezdetû szonettjét és az Ich liebe dich címû dalt. A koncert a Stadthalle-ban volt, teljesen megtelt nézôtérrel. Nagy örömömre sikerrel szerepeltem és büszkén mondtuk el, kik vagyunk és honnan is jöttünk. Érdekes, hogy bárkinek meséltünk a Magyar Állami Operaházról, mindenki hallott már róla, és elismerôen beszélt a magyar operaénekesekrôl. Jó érzés volt, büszkék voltunk azokra, akik a magyar operaélet hírét Bayreuthig elvitték! Mi pedig Cser Krisztiánnal együtt köszönjük a Wagner Társaságnak, hogy ösztöndíjasként 2011-ben Wagner városába: Bayreuthba eljuthattunk. Pataki Potyók Dániel

„Wagner olyan, mint a drog a zenében” A Lohengrinrôl Eva Märtsonnal és Leo Slezakkal alán szokatlan társítás a 19. század legnagyobb Wagner tenorjának és a Nemzetközi Richard Wagner Szövetség elnökének együttes megidézése. A MüPa 2011. évi Wagner-rendezvényei keretében elôadott Lohengrin azonban ezt mégis lehetôvé tette. August Everding nevéhez fûzôdik a mondás: Jó dolog operába menni, de még jobb, felkészülten menni az operába. Wagner Gral-lovagról szóló három felvonásos romantikus operájának neves szólistái – Ricarda Merbeth, Németh Judit, Kovácsházi István, Perencz Béla, Alfred Muff –, ének- és zenekara kétségtelenül jól felkészülten állt ki a Kék Duna fodrozó hullámaiban fürdô színpadra és zeneileg elismerést érdemel. De

T

azért voltak kisebb furcsaságok, melyek óhatatlanul Slezak irodalmi interpretációjára emlékeztettek. Wagner zenéje úgy dobja fel hallgatóját, mint valami drog, dallamvilága egyszerûen izgató – lelkesedett a nemzetközileg elismert zenetörténész és pedagógus, Eva Märtson professzor, aki 50 nemzeti és 100 nemzetközi Wagner társaság egyesülésének vezetôje, énekes, színész, Wagner-szakember és jövôbe tekintô mûvészetpártoló. Már gyerekkorában magába szívhatta kamarazenélô családjában, különösen azonban autodidakta zeneismerô nagyapjának köszönhetôen a wagneri atmoszférát és a zenét általában. A felnôttek házi koncertjei alkalmával gyakran bújt el a zongora alá, hogy minél közelebb lehessen a hangokhoz és persze

17


11/11/11

9:47 AM

Page 18

2011. ôsz ne kelljen korán lefeküdnie. Mindene lett a zene. Gye- kényszert, hogy szerelmese követelését teljesítenie kell, rektársaság, játék nem érdekelte. Amikor énekesként ugyanakkor párját ez romlásba dönti. Saját halálos ösztöndíjjal Bayreuthba került, a genius loci és Kónya ítéletét is aláírja, amikor isteni képének ragyogásával Sándor hangja olyan hatással volt rá, hogy elsô éjsza- elpusztítja szerelmesét.) Nemcsak tartalmilag nyújt különlegeset a Lohengkáját egy padon töltötte a szabadban, hogy minél jobrin, hanem formailag is: a zenedráma egy lélegzetre ban beszívhassa a Zöld domb levegôjét. A Wagner Társaság és a MûPa vendégeként most megtekintette a két komponálva eltér az ária – recitativ – kórusszólamokWagner elôadást és nem fukarkodott az elismeréssel. ra tagolt addigi operaszerzési gyakorlattól. Eltekintve Az emberek vagy szenvedélyesen odaadó szerelmesei néhány áriatöredéktôl, csupán Elza álom- és Lohengrin Wagner zenéjének vagy éppen ki sem állhatják, eluta- Grál-elbeszélése emlékeztet a klasszikus áriaszólókra. sítják azt. Egy azonban bizonyos, érzelmektôl nem A Lohengrin történelmi háttere is figyelemreméltó. mentes állásfoglalásra kényszerítik a hallgatót. Ennek Nem valószínû, hogy Wagner magyarellenes lett volna, megfelelôen óriási Wagner nemzetközi tábora. Ugyan- már csak Liszttel való rokonsága miatt sem, I. Henrik akkor ô az a ritka zeneszerzô, Siegfried fiával együtt, király fiktív háborúzása a brabanti hercegségbe, aki maga írta operáinak szövegét is, melyek mindig az Antwerpenbe betörô, nem éppen baráti szándékkal kalandozó magyarok elember, szerelem és fájlen, a birodalom távol dalom, lemondás és esô keleti részében, polimegváltás körüli lelki tikailag kényes misszió. tusája mentén forogA király ezért egységre nak. Mindez örök szólítja a birodalmat: probléma, ma is létezô. Ob Ost, ob West, das A Lohengrin irodalgelte allen gleich: was mi alakja Wolfram von deutsches Land heisst, Eschenbach Parzifal stelle Kampfesscharen, címû középkori versedann schmäht wohl nieposzának utolsó fejezemand mehr das Deutstében jelenik meg mint che Reich. (Ma egy a Gral lovag, Parzifal kiReviczky Katalin és Eva Märtson cél, egy most a német rály fia, aki Brabant hercegnôjének védelmezôjeként kapja földi küldetését. vér!Hát kardot rántson minden hôsi harcos, MegvédWagner azonban a segítség kritériumát – Nie sollst du jük gyôztesen a német hont!”) – Henrik király e szavamich befragen…– állítja cselekménye középpontjába, ival Wagner nem a történelmi királyfigurát keltette életmely összekapcsolja az isteni szféra és földi siralom- re, hanem a középkori királyok és a Német-Római Biház, a koraközépkori kereszténység és a germán iste- rodalom császárainak népi-nemzeti értelmezését, mely nek világának kettôsségét. Sôt mint Mitteilungen an I. Henrikben a német nemzetállam ôsét látta. Hogy láttuk mi hárman: Slezak, Märtson és jómameine Freunde címû írásában Lohengrin operáját összefoglalta, még görög tragédia-elemmel is megvilá- gam az elôadást? Az elôjátékban Wagner megteremti a gította azt: (Ki ne ismerné Zeus és Semele történetét? Gral auráját. A vonósok finom pianissimója, akárcsak Az istenség szerelmes lett egy fiatal lányba, kit emberi a szférák zenéje – Fischer Ádám értelmezésében kissé alakot öltve közelít meg. A nô elôtt nem marad titok, altató –, a csúcsponton túl ismét eltûnik. Nietsche szehogy szerelmesét nem ismerheti meg élô valóságában. rint ópiumszerûen, narkotizálóan kék ez a zene. AmiZeus tisztában van vele, hogy isteni látványa megsem- kor a függöny felgördül, a színpadon fölös számban misíti párját. Nyomasztja a tudat, ugyanakkor érzi a nyüzsögnek a hûbéresek és minden ok nélkül ütögetik

18


11/11/11

9:47 AM

Page 19

2011. ôsz pajzsaikat – írta Slezák. A MûPa függöny nélküli, ahogy a német mondja, weder Fisch noch Fleisch, (se ez, se az) nem koncertszerû, de mégsem igazán rendezett elôadásában a brabanti lovagok orosz inges, tányérsapkás hada elôtt törvényt ülne az elegáns zakóba öltözött király, ha a korábban kitûnô énekest már nem hagyná egyik másik szótagnál cserben a hangja. Elôadói pultja mellôl hívja fel a vitézeket egy istenítéletben – Slezák szerint bizonytalan bírói eljárásban – Elza önkéntes védelmezésére. Telramund – nevelt lányát és korábbi menyasszonyát, Elzát – testvérgyilkossággal vádolja, vádja mögött azonban hatalomöröklés áll. Elza elbeszéli álmát, melyben egy hôs lovag kel majd védelmére, aki, mikor imába kezd, meg is jelenik. Heves tükörforgatás, mozgást keltô effektusok következnek a színpadon, valaki lámpával is világít, hogy növelje a zûrt. A katonák – vajon miért a már nem aktuális orosz ingben – igazán elismerésre méltón énekelnek (helyenként talán az orosz hadsereg kétszáz fôs Alexandrov együttesének képzelve magukat) zenét, szólistát is elnyomva, de dicséretes fegyelemmel egyszerre. Felejtse el a kosztümöket! A rendezôi színház fénykorában Zadek és mások is mindig katonaruhába bujtatták a kórust. Neuenfels rendezésében például patkányokkal van tele a színpad. Minden ember patkány – mondta a rendezô – még ô maga is. Lehet, hogy van benne valami igazság?! – mondja Eva Märtson. Hattyút nem látni, talán már a színpad elérése elôtt eltávozott szégyenében (Slezak), hogy a parasztlegénynek öltözött ingujjas Lohengrin – hóna alatt féltve ôrzött teniszütô?, hegedû tokkal – félénken tekint utána és kissé fejhangon abszolválja antréját. Úgy látszik, nem énekelt be, vagy a rendezô instruálta túlságosan jól a perspektíva érzékeltetésére? AWagner-tenorok általában férfias jelenségek „szoktak lenni”, hiszen a Wagner tenor hang és nem állapot! Gondoljunk csak Wolfgang Windgassenre, Siegfried Jerusalemre vagy másokra. Koncertszerû elôadásban a szemüveg is természetes, de egy színpadra hôstenor szerepben nem szerencsés. Vajon miért kellett egy statikus zenei résznél a kórus nôi tagjainak jobbról balra és a baloldalon állóknak jobbra futniuk? Nem is egyszer! Ezután vetkôzni kezdtek a katonák és a piros, sárga, kék, zöld, lila ingszíneikkel

a wroclawi Operaház Parsifal opera performanceját idézték. Vajon ez ihlette meg a valamikor oly találó ötletekkel bíró színházi rendezôt, Marton Lászlót? A párviadal lassított filmfelvétele szintén mosolyt fakasztott, sôt némi bosszúságot: Telramund már-már erôsebbnek bizonyult. Mi lett volna akkor a Wagner-operából? Durch Gottes Sieg ist jetzt dein Leben mein – ich schenk’ es dir, mögst du der Reu’ es weih’n – ( Az Úr ítélt, megölhet most e kéz! – Csak élj tovább bánva a bûnt, míg élsz!) mondta a nemes lovag, aki közben Elzát megvigasztalta, sôt feleségül kérte, csak kikötötte, senki ne kérdezze honnan jön és hogy hívják. A második felvonás elején Telramund gróf elveszett tisztességét siratja. Szégyene társnôjének nevezi nejét, Ortrud is barátságtalanul viselkedik hites urával (Slezak). A pár azonban jól van megrendezve, sôt az Ortrud látszólagos megbánását meghalló fehér menyasszonyi ruhába öltözött Elza és a fekete esôkabátos Ortrud, aki cselszövéséhez Wodan és Freia istenek segítségét kéri, színellentéte találóan szimbolizálja a jó és gonosz ellentétét. Úgy látszik, az esôköpeny – bár elcsépelt motívum - mégis hatásos. Telramund egyre inkább elhiszi, hogy az idegen lovag durch Zauber stark, szemfényvesztô. Ortrudnak sikerül is elhinteni a kétkedés bolháját Elza fülében egy esetleges bûnrôl, ami ok lehet, hogy az idegen lovag nem fedheti fel kilétét. – Egy zenei közjátékból megtudjuk, hogy az idegen hôs nem kíván élni a herceg megszólítással, megelégszik, ha Schützer von Brabantnak titulálják. Még ma meglesz az esküvô, mert holnap indul a had a magyarok ellen. Csupán négy brabanti lovag emeli fel szavát a távoli veszély jelentéktelensége mellett. A színpadon ekkor koszorúslányok futnak át izgatottan balról jobbra, cipôkopogásukkal elnyomva Wagnert. A hûbéresek is részt vesznek a lépdelésben (Slezak), sôt biztonsági emberek is jönnek toki-vokival, no meg drogra kiképzett kutyákkal. Vajon miért csak a kórus elsô sorában állók cipôit szaglásszák? A többi kórustag felôl biztosak? A fehér menyasszonyi ruha fekete változatába öltöztetett Ortrud ekkor Elza elé állva rangjára tekintettel elsôbbséget kér magának a templomi menetben. Másodjára Telramund állítja meg a menetet és nevezi gyanús varázslónak az idegent, aki hipp-hopp vad hattyún érkezett és

19


11/11/11

9:47 AM

Page 20

2011. ôsz még igazolványa sincs (Slezak). Végül csak sikerül a menetnek kilépni a fénybe, azaz belépni a templomba, ami rendezôileg rendben is volt. A harmadik felvonás elején a pár treulich geführt ziehet dahin, (a házasság frigyével megáldva vonul) és megérkezik a hófehér menyasszonyi ágyhoz, melyet a koszorúslányok éppen megvetnek. A biztonságiak bizonyára kiszimatolták, hogy Telramund a nászéjszakán akar lecsapni a szerelmesekre, így a kutyák is körbeszimatolják az ágyat. A tükörfalak is megjelennek és ez rendben is van: a színpadot Guckkastenbühnére redukálják, ami a figyelmet egyértelmûen az ágyon zajló eseményekre irányítja. Eddig nem volt idô a pár meghitt beszélgetésére, ezt pótolják most: a hôs szerelmet vall és biztonságot ígér, Elsa pedig biztosítja férjét, még akkor sem fog benne kételkedni, ha netalán igaz lenne Ortrud gyanús titokkal kapcsolatos feltevése. De Lohengrin addig énekel, ahelyett, hogy karjába kapná hitvesét, hogy az mégis csak megkérdezi, mely rendbôl származik (Slezak). Jól idôzített pillanat ez Telramund számára, akinek a hôs ezúttal nem kegyelmez. Elza elájul, Lohengrin csak a király elôtt akar beszélni. Kisebb kavarodás történik, színes ingesek futkároznak és mutogatják egymásnak a mobiltelefonjaikon érkezett híreket. Talán már tudnak valamit Lohengrinrôl? Ismét egybegyûltek az egyenruhások, hadba indulnának, ha Lohengrin vezetné ôket. Ô azonban elôbb

megvádolja Telramundot, hogy életére tört, majd Elzát hûtlensége miatt. Sem férjként, sem hadvezérként nem maradhat Brabantban. Következik a Grál legenda – valójában abszolút korrekt minden, csak ne kellene újra egyenruhát látni! Lohengrin semmit sem tud bizonyítani, egy valamirevaló vizsgáló bizottság nem is hinné el a mesét (Slezak). In fernem Land, unnahbar eueren Schritten, liegt eine Burg, die Montsalvat genannt. Megtudjuk, hogy a Gral királyának fia és Lohengrinnek hívják. Elza ismét elájul, vajon Wagner akarta így, vagy a rendezô? Doch, grosser König, lass mich Dir weissagen: Dir Reinem ist ein grosser Sieg verliehn (Nagy király, hogy jövendöljek Néked, a tisztalelkû embernek nagy gyôrelemben lesz részed) jósolja Lohengrin. Végre fény derül a teniszütô- vagy hegedû tokjának tartalmára is! Lohengrin átadja Elzának kürtjét és kardját majdan visszatérô öccse számára, gyûrûjét pedig hitvestársi emlékként. Majd hirtelen a villódzó tükrök felé lép és behoz karjában egy lepel alatt valamit vagy valakit: egy fiúcskát. Ezután nagy tükörforgatások közepette végleg eltûnik – tisztázatlan, vajon hattyú vagy galamb vontatta csónakon. Elza ismét elájul, Ortrud pedig kétségbe esett diadallal közli: Am Kettlein, das ich um ihm wand, ersah is wohl, wer jener Schwan: es ist der Erbe von Brabant! (A láncot én vetettem rá – És arról látom: senki más, – Hattyúd Brabantnak hercege!) Az elegáns öltönyös kisfiú távolabb-

Mûvészetek Palotája - Petô Zsuzsa felvétele

20


11/11/11

9:47 AM

Page 21

2011. ôsz ról nézve nem igazán érthetô, de bizonyára királyi kézmozdulatokat tesz, majd lábával toppant megbizonyosodni akarván, vajon a kivilágított színpadrész, melyen áll, valóban Brabant földje-e. Mindenki letérdel, még a király is a jövendô uralkodó elôtt. Nem olcsó rendezôi fogás ez? Hála Istennek, végleg lemegy a függöny, igen késô van már (Slezak). Nekem mégis nagyon tetszett – tapsol mosolygó szemmel Eva Märtson – én jövôbe tekintô ember vagyok. Wagnert sem lehet a huszonegyedik században úgy rendezni, mint saját korában. Persze, hogy egy opera a mobiltelefontól lesz-e modern, nem tudom. Nekem Katharina Wagner budapesti Lohengrin rendezése is tetszett, pedig magyar barátaim óvtak tôle. De politikailag aktuális volt. Különben jó a wagneri koncepció az új vezetés alatt Bayreuthban. Katharina is egyre jobban rendez. D’Albert Hegyek alján címû zenedrámájának

rendezése egyenesen fantasztikus, a kritikusok szerint is! – Wagner kimeríthetetlen, mindig felfedezhetünk összmûvészetében valami újat. A Ring befejezésekor például a német énekes-oktatással foglalkozó speciális zeneiskolát tervezett létrehozni. Mennyi hasznos gondolatot hagyott ránk! Ezért is oly fontos számunkra az énekes utánpótlás támogatása és az ösztöndíjrendszer – mondja az elnök asszony, aki éneket és hangképzést oktat a hannoveri Zenei fôiskolán, mesterkurzusokat tart Tallinban, Tartuban (Észtország) és Moszkvában. A helyes dikcióval kiemelten foglalkozik. Majd hozzáfûzi: Wagner pedig mindenkié, mindegy, hogy a volt NDK két világháború fegyvergyártásában involvált Westwerk csarnokában szólal-e meg érzelemtôl fûtött zenéje, vagy crossover feldolgozásba lopják be motívumait elektronikus zenével más fesztiválokon. Reviczky Katalin

Pantaleoni – Avagy a jótékonyság iskolája – iszt végtelen vándorlásában minden útjába akadt zenészben kollegát látott és valamennyivel barátságos és szívélyes volt. Sokan vissza is éltek jóságával. Volt egy jó olasz „koloraturaénekes”, Pantaleoni, akinek tehetségét becsülte. Nagy korhely volt az istenadta, sok bajból kirántotta Liszt. Pantaleoni pedig minduntalan útjába került, mintha a véletlen vitte volna oly városokba, ahol Liszt hangversenyezett; és amikor csak szerét ejtette, megvágta erszényét úgy, hogy Liszt már megsokalta e találkozásokat. Történt aztán a következô eset: Útban Odessza felé találkozik vele és a derék énekes igen le van rongyolódva. Liszt sejtette, hogy Pantaleoni is oda törekszik, megtöltötte erszényét és szavát vette, hogy addig nem jön Odesszába, amíg ô ott lesz. A lump énekesnek azonban néhány nap múlva minden garasa elfogyott és ígéret ide, ígéret oda, mégis útrakelt Odesszába. Liszt elôtt érkezett oda és megszállott a város legjobb szállodájában, tudva, hogy Liszt is oda jön. Ismerôs volt, köréje telepedett egy csomó ember. Bár üres zsebbel ült az ebédnél, mulattatta a vendégeket, pezsgôt hozatott, ivott velük az odavárt nagy mester egészségére. Ragyogó színekben ecsetelte annak nagylelkûségét, pazar jóságát a segélyreszorultak iránt és hangsúlyozta, hogy Liszt neki legjobb barátja. „És el-

L

hiszik, uraim” – mondá titokzatosan, amint asztaltársai feszülten hallgatták szavait – elhiszik, hogy ennek a nagyszerû embernek olykor rögeszméi vannak, mintha az ördög szállaná meg, különösen velem, legjobb barátjával szemben? Ilyen pillanatban nem ismer meg, rázza az öklét és tombol. Fogadni mernék – megérhetik, uraim, – ha ebben a pillanatban jönne és váratlanul megpillantana – toporzékolna és így kiáltana: „Sappristi Pantaleoni, mi az ördögöt keres maga itt!” Erre megszólal a postakürt. Liszt érkezik a szálló elé. Mindenki kirohant, hogy lássa a világhírû mûvészt. Az énekes is – de a háttérben. Senki se gondolt rá; csak az elôkelô embert nézték csodálatos halavány arcával, átszellemült vonásaival, aki legmegnyerôbben köszönte az üdvözlést. De hirtelen megrándul egy pillanat elôtt még barátságos arca, erei kidagadnak homlokán és lábával toppantva elkiáltá magát: „Sappristi Pantaleoni, mi az ördögöt keres maga itt!?” Ijedten rebbentek szét az emberek, Pantaleoni is eloldalgott, ilyenkor nem lehetett Liszttel tréfálni. A végén persze mégis csak kiváltotta Pantaleonit, de nem volt szabad elôtte mutatkoznia. Az odesszaiak pedig rázták a fejüket, hogy milyen különc is az a Liszt! Így bánni a legjobb barátjával! Varró István gyûjtésébôl

21


11/11/11

9:47 AM

Page 22

2011. ôsz

Bayreuth 2011: Tristan és Isolde magyar felirattal Gondolatok a szöveg-feliratozásról A legjobb opera sem élvezhetô a maga teljességében, ha nem értjük tökéletesen, hogy mi hangzik el pontosan az adott pillanatban. Az élmény olyanná silányul, mintha – néhány „lalázó” énekessel kibôvített – fura, hiányos hangversenyt hallgatnánk csupán.

juthat el a nézôkhöz az a rengeteg nyelvi finomság, játék, ha nem német az anyanyelve? Magyarra átgyötörve énekelni? Horribile dictu! Az énekelhetô fordítások általában lesújtó eredményt hoznak. Legtöbbször a tartalmi hûség foszlik semmivé, ami a drámai hatás teljes megsemmisülését hozza magával, de elég ellenszenves az a táncdalszöveg-szerûAz itt következô beszámoló olyan eseményt ismer- ség is, amit a kényszerûen gyermeteg (énekelhetô) tet, ami Bayreuth operajátszásában mérföldkônek rímek tömege okoz. Tingli-tangli operaszövegnél számítana, ha „nagyban” történik. Jelenleg azonban még csak hagyján, de Wagner ilyesmit nem írt. csak néhányan tudnak a dologról, ugyanis szerény, ATristan és Isolde szövege azonban – önálló irode fontos kísérletnek indalmi alkotásként is – dult az egész; ennek dacámaga a csoda! ra érdemes mégis a WagAz énekhanghoz illeszner-rajongók nyilvánossáteni a magyar szöveget ga elé tárni a történteket. többnyire csak elviselhetetBizony, hiába készülen szövegtorzítások, erôllünk fel alaposan a baytetett melizmák, hamisító reuthi csodára, hiába isátköltések árán lehet. Élô merjük az eredeti német példa volt erre a Mûvészeszöveget a legkisebb tek Palotájában 2010vesszôt is beleértve, hiába 2011-ben bemutatott Trishallottuk már százszor a tan és Isolde. Afeliratozásdarabot, – nos, semmi sem nak pozitívuma volt, hogy pótolja azt a drámai haaz eredeti szöveg is megjetást, amit akkor érzünk, lent, ám a német szöveget Telefonálni, internetezni is tud, képet-filmet készít ha az elhangzás pillanatáis olvasóknak meglehetôs ban anyanyelvünkön jut agyunkba az énekes arcjá- kínokat okozott, hogy a kivetített magyar szöveg gyaktékkal, gesztusokkal kísért színielôadásának meg- ran köszönôviszonyban sem volt az eredetivel. Mentehatározó része: a szöveg. gethetjük a fordítót, hiszen annakidején elektronikus Sokan hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az feliratozó hiányában csak az énekelhetô fordítás jöheopera éppen annyira színdarab is, mint zenemû. tett szóba. De mi a mentsége azoknak, akik ma, évtizeMég zenészek is néha úgy beszélnek a Tristanról, dek múltán választanak énekelhetô, vagy az énekelhemint „dögunalom a nyitány és a szerelmi halál kö- tôbôl „lazán” átjavítgatott szöveget feliratként? Hazött”. Mi más lenne az oka az ilyen téves nézetnek, nyagság? Hozzá nem értés? Esetleg valami jogdíjjal mint az a hiányérzet, amit a szövegben rejlô érzel- kapcsolatos egyedi érdek? Még különösebb, ha létezik mek elégtelen tolmácsolása okoz? friss, jobb, maibb szöveg. Mindenesetre tavaly és idén Wagner maga írta operái szövegét, a Tristan és a budapesti Tristan és Isolde elôadásainak magyar köIsolde egészen különleges drámai erôvel bír. Hogy zönségét megfosztották az igazi drámai hatástól.

22


11/11/11

9:47 AM

Page 23

2011. ôsz Bátran állítom, hogy ma, a harmadik évezred elsô-második évtizedében az operaelôadások hamisítatlan tolmácsolásának egyetlen eszköze a jó feliratozás, ha a felirat szövege hûséggel, pontosan idôzítve az éppen elhangzottakat jeleníti meg; nem többet, nem kevesebbet. Sorolni lehetne azokat az ijesztô példákat, amiket az énekelhetô fordítások, vagy inkább ferdítések a magyar operahallgató fülébe szinte kitörölhetetlenül beleégettek. Érdekes gyûjtemény lenne; remélem, egyszer valaki összeszed pár tucatnyi furcsaságot. Néhány a legismertebbek közül: „Lássátok bennem a legeslegjobb borbélyt” valójában: „Helyet a város mindenesének! Helyet!” ----------------------„Eladó az egész világ!” igazán: „Az aranyborjú még ma is áll!” „ ...úgy hajlik, mint a nád.” eredetileg: „ ...mint pihe a szélben.” stb. Sokszor egyébként kiváló zenei tanulmányok buknak meg amiatt, hogy meglehetôsen „szabados” fordításra alapozzák némelyik megállapításukat. A Varázsfuvoláról olvastam valahol (...), hogy a darab a polgári házasság apoteózisa. A „szex-ôrült” Mozart, mint házasság-dicsôítô? Az ott idézett részlet pedig a „Mann und Weib”... A szöveg pedig valahogy így szól: „Férfi és nô, nô és férfi az isteni lét ízét érzi.” Nincs ott, hogy házasságban... Kétségtelen, hogy a kezdô operalátogatót hamis szöveggel is megragadja Verdi vagy Puccini dallamos zenéje, és azt hiszi a becsapott, hogy a bávatag magyar szöveg kötelezô velejárója az operáknak. No, meg a bakik: fölvettem a Duna-TV pár évvel ezelôtti Tosca-közvetítését, ahol a menekülô Angelotti, beesvén a templomba, örömmel állapítja meg: „itt a mosdó” …Bár a szükség törvényt bont, de a képen jól látszott a márvány szenteltvíztartó-medence. A fordító figyelmét elkerülte ez az aprócska tény. Gyanítható, hogy még sohasem látta az operát. Tévedni emberi dolog, na de ekkorát? Wagner operáinál azonban nincs mese: tilos a ferdítés! A Typotex Kiadó által 2000-ben kiadott „Tristan és Isolde” kétnyelvû szövegkönyv sokkal szebb és pontosabb, mint a Mûvészetek Palotájában nemrég látott régi, énekelhetô szöveg. Sikerrel választhatták

volna feliratnak ezt a frissebbet, bár a szigorú verses forma tulajdonképpen nem szerencsés az eredetivel történô szinkronizálás szempontjából, mert a rímek és szótagszámok egyeztetése a kettôs nyelvi tartalom némi elcsúsztatásával jár, ami az azonnali megértést nehézzé teszi: vissza-vissza kell futnia szemünknek az elôzô sorokra. Ez a forma inkább arra való, amire valószínûleg szánták: a nézô elôre fel tudjon készülni az elôadásra egy szép, verses fordítás többszöri átolvasása révén. Készült egy egészen friss, tartalmilag teljesen pontos fordítás a Tristan és Isolde 2010-es bemutatójára, de a rendezés elutasította, mondván: „túl szép” ! Sajnos, a rendezôk, karmesterek gyakran – önzô korlátoltsággal – nem is tûrik a pontos, értelmes, pláne az esetlegesen szép fordítást, joggal tartva attól, hogy nemes mûvük – például Budapesten a kardvívó-bemutató – kissé háttérbe szorul a wagneri gondolatot hûen követô feliratozás mellett; a „bárdolatlan” nézô meg hajlamos elkalandozni, és Wagner saját kezûleg odaírt szövegét bámulgatni ahelyett, hogy a világmegváltó rendezôi gondolatok kötnék le becses figyelmét. Vajon miért nem fél egy Konwitschny vagy egy Serban ilyesmitôl? Pedig ôk is modern rendezôk, ámbár a munkáikban elsôdlegesen a szerzôi gondolatok kifejezése jelenik meg, és nem akarják merôben új tartalommal helyettesíteni az eredetit. Bayreuthban szépen zeng a német szöveg, de felirat nincs, noha a közönség láthatóan-hallhatóan nagyon nemzetközi, és valószínûleg kevesen tudnak annyira németül, hogy Wagner veretes szövegét elsô hallásra folyamatosan követni tudnák. A helyszínen az is kiderült, hogy a német anyanyelvû közönség sem tudja pontosan, idôben követni a nehéz wagneri szöveget! Állítólag a hagyomány miatt nincs felirat a Festspielhausban. Vajon miért nincs? Talán patkányok voltak a Lohengrin 100 évvel ezelôtti elôadásában? Van, akinek tetszik a patkány, van, akinek nem, de bizonyos, hogy egy jó angol feliratozásnak mindenki örülne! Vagy ha másképp nem is, de legalább németül feliratozhatnák a darabokat, ami sokat segítene a nemzetközi hallgatóságnak és semmivel sem jelentene nagyobb eltérést a wagneri eszméktôl, mint – mondjuk – egy transzvesztitának beöltöztetett Klingsor. Mit tehet a fenti szemlélettel átitatott újdonánc, repesô nézô, aki végre megtapasztalhatja a Festspiel-

23


11/11/11

11:27 AM

Page 24

2011. ôsz haus levegôjét, azonban nem szeretné elmulasztani a Wagner drámájában rejlô, elsöprô erejû szerelmes érzelmet, a gyönyörû szöveg és gyönyörû zene egymást erôsítô, az elviselhetetlenségig fokozódó, mind jobban áradó varázsát, az össz-mûvészetet, amihez fogható lélek-remegést, szerelmes szívdobogást semmi más nem képes kelteni ezen az árva a földön? Gondolkodik. Szerencséjére kéznél van a szöveghû fordítás, kerül egy példány az elektronika mai, szédítô fejlôdését jelzô kis „kütyübôl” és máris kész a megoldás. A mellékelt kép mutatja, miként mûködik a tenyérnyi készülék, amint az éppen elhangzó német szöveg alá kiírja magyarul az opera szövegét. Anyanyelven nyílik meg érzékeinknek a tristaniisoldei szerelem legsodróbb mélysége, Marke szívszaggató tépelôdése, Tristan szenvedése; és magyarul szól a szerelmes bûvölet! Az elsô reakciókról. Baloldali szomszédom (akirôl csak késôbb derül ki, hogy nem magyar) – le sem veszi a szemét a szövegkiíróról; „na persze, oszlop mögött ül, amúgy sem lát semmit” – gondoltam. Az eredeti szöveget nézte! Csakúgy, mint a mögöttem ülô német úr, aki megköszönte a számára csodás lehetôséget, hogy

végre érthette a (német) szöveget! A jobbra ülô szimpatikus magyar házaspár elôször méltatlankodik: „Nézd már: sms-ezik elôadás alatt!” Szünetben persze – mentegetôdzésemet követve – tisztázódik a helyzet, és az is kiderül, hogy túl sok fényt bocsát ki a kis szerkezet, ami esetleg zavarhatja a szomszédot (már a múlté, a zavaró fény azóta megszûnt). A következô felvonás elôtt egy agilis német hölgy támad rám: „Nem tudja, hogy itt tilos felvételt készíteni?” És akkor történt meg az áttörés: legalább tíz kedves nézô kezdte egymás szavába vágva magyarázni a hölgynek, hogy valójában mirôl is van szó, és a korholás inkább egyfajta elismerésbe csapott át. Nekem pedig – meglett férfiember létemre – századszor hallgatva is újra elhomályosul a szemem, hiszen anyanyelven értem, amint a varázsos zenével együtt szárnyal Isolde hangja Tristan holtteste fölött, mielôtt maga is követné szerelmesét az örök éj megváltásába. „Hullám-áradásba, zajló morajlásba, a Mindenség sóhajába belefúlni, elmerülni, öntudatlan, mély mámorban!” Lengyel Jenô

Ez már elég? A MüPa-beli Lohengrin rendezése ajnos ott tartunk hogy ami nem teljesen extrém, zenétôl és szövegtôl elrugaszkodott rendezés, már elfogadjuk. Annyi „rendezôi” operát láthattunk az utóbbi 10-20 évben, hogy ami nem teljesen ilyen, már jónak mondjuk.Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy nem lehet a rendezés „modern”. Nem égbekiáltó, ha nem követik szolgaian, szóról-szóra a színpadi utasításokat ami a szereplôk mozgatását, díszleteket és jelmezeket illeti, amennyiben a rendezés teljes mértékben megvalósítja a zeneszerzô és a szövegíró partitúrában lefektetett elképzeléseit. Nem kell fölösleges szereplôkkel megtömni a színpadot. nem kell pótcselekvésekkel elvonni a figyelmet a zenérôl. Láttunk már ilyen egyszerû, jó rendezéseket. Példa erre a MET társaságunkban is látott Trisztánja és a MüPá-ban illetve az Urániában vetített Walkür. Félig szcenírozott válto-

S

24

zatban ilyen volt a Mûvészetek Palótájában a Parsifal is. Mindegyik remekbe szabott nemcsak az énekesek és a zenekari megvalósítás, hanem a rendezés révén is. Szinte eszköztelenül, egyszerû, jelzésszerû díszletekkel állították elénk a mûveket. Mit mond erre a kritikus? „Nem jutott a rendezô eszébe semmi új.” (A Walkür kritikája az elôbb említett elôadásról) Miért kellene, hogy bármi ÚJ eszébe jusson? Amit a mû ki akar fejezni, az benne van a zenében, szövegben, vagyis a partitúrában. Minden mû a mához is szól. Aki ezt nem veszi észre, az finoman szólva érzéketlen. Wagner határozottan kimondta; azért fordult a mítoszokhoz, mert azok az általános emberit fejezik ki. Minden kor emberéhez szólnak, tértôl és idôtôl függetlenül, tehát fölösleges az aktualizálás! Wagner esetében a partitúrában még a színpadi utasítások is különös részletességgel megtalálhatók.


11/11/11

9:47 AM

Page 25

2011. ôsz Ezek után nézzük a mostani Lohengrin rendezését. Elôzetesként annyi rosszat hallottam róla, hogy a fôpróba után azt mondtam; nem is olyan rémes. EZ MÁR ELÉG? Elfogadható, ami az alapokat illeti. Maga a koncepció jó, ha nem nézzük az aktualizáló momentumokat. Nem akar a szöveg és a zene ellen rendezni. Manapság már ez is nagy szó! Kissé szakbarbárnak számítok, ugyanis ritkán jutok el színházba, de az Operába annál sûrûbben. A színház inkább csak a televízió révén ér el hozzám. Ott sem értékelem az olyanokat,mint pl. a Nemzeti Színház megnyitásakor közvetített Az ember tragédiája. Ez a mû pedig számomra szentség. Úgy olvasom és ismerem, mint a Bibliát. Marton László Varázsfuvola rendezését a Vígszínházban minden szereposztásban láttam, a fôpróbával egyetemben. Errôl írtam is a Hírmondóban egy nem éppen dícsérô cikket. Ez a színpadra állítás sokkal jobb. Nem is értem, hogy egy alapjaiban jó rendezést miért kell elrontani nem odavaló elemekkel. Felrótták a kritikusok, hogy nem használta ki a MüPa adta lehetôségeket. Így még mindig jobb volt, mint ahogy a Ring és elsôsorban Az istenek alkonya esetében tette a német rendezô. Ne felejtsük el, hogy a hivatalos megfogalmazás szerint félig szcenírozott elôadásról van szó. Felhozták a rendezés ellen, hogy a kórus statikus. Nem tartom hibának, hogy a férfi kórus tagjai a lépcsôkön állnak, illetve ülnek. A baj az, hogy a ruházatuk kozák uniformis és tipikusan orosz katonai sapka.A brabanti és szász nemesek, lovagok, grófok stb jelmeze annyiban tér el egymástól, hogy az egyik társaság gimnasztyorkája kissé sárgább. A párbaj után levették a – minek is nevezzem – kabátkájukat és színes ingeikben maradtak. Így mutatták, hogy Lohengrin gyôzelme révén kezdetét veszi a boldog népünnepély. Maga az istenítéleti párharc koreográfiája olyan volt mint a lassított felvétel. Szerintem mindkét szereplô képes lett volna többre. A színpadi utasítás szerint: „...számos összecsapás után Lohengrin egy lendületes támadással földre teríti Telramundot...” Ezt a mozgalmasságot fejezi ki a zene is. Lehet, hogy éppen elég vívást láthattunk a Trisztánban, ezért nem merték azokat megismételni? Marton László rendezése a jelmezeket illetôen eklektikus. Úgy látszik, nem tudta eldönteni, kellenek-e jelmezek vagy sem. A kórussal kapcsolatban már elmondtam vélemé-

nyemet. Ôk is lehettek volna egyszerû utcai ruhában, mint a király és a hírdetôje. A nôk kórusa is abban van, de a két fôszereplô nô „jelmezben”.Elza ruhája a mû elején fátyolos és szürke, a második felvonásban és a nászi jelenetben fehér esküvôi. Erre kerül a záró képben egy sötét áttetszô köpeny. Mindez stílusos a lány érzelmeinek megfelelôen. Ortrud ötözékeiben sem találtam kivetni valót. A koszorús lányok ugyancsak fehérben vannak. Lohengrin a rendezôi felfogás szerint itt a földön emberként viselkedik függetlenül attól, hogy mint a Grál küldöttje sérthetetlen „míg titka ép, s nevét nem tárja fel”. Ezt bizonyos szinten alátámasztja a zene és a szöveg is. Aki a zenét átérzi, úgy is tudja, fölösleges tehát fehér inges, mellényes figuraként megjeleníteni. Még kardja sincs. Azt a kardot, amellyel vív és amit késôbb Elzára bíz, a párbaj elôtt az egyik kórustagtól veszi át. Ô mindössze egy fehér hegedûtokkal érkezik. Ez az, amit négyszeri alkalom után sem tudtam megfejteni. Talán a zene mindenhatóságát jelképezi? Nem hegedû van benne, az biztos. A búcsúnál ugyanis ebbôl veszi ki a kis hercegnek szánt „kürtöt” (inkább kicsi trombitának látszott mint kürtnek). Egyesek szerint, mivel távozásakor ezt a tokot gondosan magával viszi, ez változik át Brabant hercegévé a színfalak mögött. A hattyú nem jelenik meg. Ez nem hiba. A háttérben lévô tükrök mozgatása jelképezi a csodát. Nem is volna rossz, de amikor középen ültem, bizony zavart, hogy búcsúzás közben és végül a hattyú érkezésekor Lohengrin mozgó torzképét mutatták a tükrök. Wagner valóban szerelmes férfiként állítja elénk hôsét. Amikor elôször megérkezik, még fájdalmas búcsút vesz a hattyútól, még nem tudja, hogy gyôzelme után beleszeret Elzába. Itt meg kell jegyeznem, hogy Kovácsházi István ezt a búcsút olyan gyönyörû pianisszimóval énekelte, amilyet ritkán lehet hallani, pedig a partitúra is jelzi a pianissimót. Szerelmét szavai is tükrözik: „...Vágyódó karjaimba zárlak, Te vagy az üdv, a boldogság!... Bármerre nézek földön, égen E boldogságnak párja nincs... Egyetlen célom csak te vagy...” Általában véve a fôszereplôk mozgatása jó. Az énekesek mindegyike jó színész is. Különösen szép a nász-szoba jelenet. Végre tényleg elhihettük, hogy két szerelmes ember marad magára az esküvô után.

25


11/11/11

9:47 AM

Page 26

2011. ôsz Minden szavuk, mozdulatuk „ül” Az „álomvarázstól” a kétségbeesésig mindent kifejeznek a hangjukkal, mozdulataikkal és arcjátékukkal egyaránt. Elza kérdésére Lohengrin fájdalmasan, a Grál panasz hangjai kíséretében sóhajtja: „Jaj, boldogságunk nincs már sehol.” Ez a fájdalom, amellyel az emberi boldogságtól búcsúzik, hatja át az egész utolsó jelenetet. „Fájdalmas meghatottsággal” vádolja hitvesét: „...Ó, Elza! Lásd, mit tettél énvelem! Egy röpke percre látott csak szemem, És már szívemben lángra gyúlt a vágy, Már tudtam, mi a földi boldogság... Mért tépted össze titkom fátyolát? Búcsúzni kell...” (Sajnos, ez a rész az elôadásból kimaradt) Emberi mivoltát és lelki kínját akarta a rendezô azzal is kifejezni, hogy Lohengrin a Grál elbeszélést, ülve, mintegy magábaroskadva kezdi el. A fôpróbán végig ülve is maradt. Ez a megoldás senkinek sem nyerte el tetszését. Legalább a végén, a hôsi résznél föl kellene állnia – gondoltam. Szerencsére a premieren és a következô elôadásokon már így történt. Ahogy fölidézi a Grált és annak égi varázsát, egyre magasztosabbá válik a hangvétel. „Lovagja szent és kétség hozzá nem fér” után felállt és az utolsó két sor már hôsi pózban hangzott el. A rendezés mélypontja a mobiltelefonos, aknakeresôs és kutyás biztonsági ôrök kétszeri megjelenése. A közönség nevet. Nem vicces ez, hanem rossz értelem-

ben vett, nem odavaló groteszk. Ráadásul a „biztosított” szobába akadály nélkül bejut a gyilkolni akaró Telramund és négy vazallusa. Idétlennek tûnô a csodával hazaérkezô Gottfried „mozgatása” is. Szegény kisfiú úgy tepe-topázik a színpadon, hogy senki sem nézné ki belôle a majdani fôvezért. Nem tetszett az Erkel Színház-beli rosszemlékû Lohengrinbôl átplántált szórólapos harci készülôdés, valamint a Hirdetô sminkelése sem. Nagy hiba, hogy a második felvonás végén Elza a tiltó motívum fortisszimója alatt nem néz vissza aggodalmasan a diadalmasan álló Ortrudra. Ezt pedig a partitúra határozottan elôírja. Mindenki által döbbenetesen szépnek tûnt a nászmenet közben a székesegyházban megszólaló orgona. Ezt még soha sem hallottam ilyen szépen és meghatározóan. Sokan meg is kérdezték; benne van-e ez a partitúrában. Benne van, csak az operaházakban általában nem tudják így megszólaltatni. Összevetve a Wagner napok eddigi elôadásaival a kezdetek óta, azt hiszem, mindenki egyetért velem, hogy rendezési szempontból a Parsifal viszi el a pálmát. (Sajnos, az idén néhány apróbb változtatást eszközöltek, ami nem vált a rendezés elônyére.) Ha rangsorolni kellene, második helyre a Lohengrint tenném, a fenti hibák ellenére, mert legalább nem hat a zene ellen. Kérdés marad: ez már elég?! Molnár Róbertné

Camilla Nylund és Petra Lang

Kovácsházi István és Camilla Nylund MüPa, Petô Zsuzsa felvételei

26


11/11/11

9:47 AM

Page 27

2011. ôsz

Furcsaságok egy Trisztán tartalmi ismertetôbôl 2011-ben • „...utasítja komornáját, Brangänét, hogy keverjen mérget Trisztán részére. • „Amikor Kurvenal jön Izoldáért, az kiköti, hogy...” a neve Kurwenal és nem Kurvenal (többször), Isolde pedig nem „az”; • „Trisztán eloltja a biztonságot jelentô fáklyát” Tristan nem olthatja el a fáklyát, hiszen a fáklya éppen azért ég, hogy véletlenül se menjen oda! Azaz – csak akkor mehet a helyszínre, ha a fáklya már nem ég. Valójában Isolde oltja el a fáklyát Brangäne könyörgése dacára; EZ A MÁSODIK FELVONÁS EGYIK CSÚCSPONTJA, csúnya hiba így eltorzítani; • „ ...újra megjelenik Marke, ezúttal a bocsánatot hozza vitézének, de az nem tudja, harc tör ki körülötte, Melot és a hû Kurvenal elesik, Trisztán letépi a kötést sebeirôl és elvérzik,...” A valóság az, hogy az 51-ik percben tépi le Tristan a kötést sebérôl (nem sebe-I-rôl, mert csak egyet szúrt Melot!); Tristan sem „az”; kissé illetlen így utalni rá; Tristan az 53-ik percben meghal, ezért tulajdonkép-

pen érthetô, ha nem tudja, hogy késôbb hoznak neki bocsánatot (!) a harc pedig a 61-ik percben kezdôdik. (Kurwenal még ekkor is makacsul dupla w-vel írta volna nevét, ha lett volna kedve…De hát…) Ha nyolc perce halott Trisztan, hogy tépheti le magáról a kötést, pláne, ha már tíz perccel azelôtt egyszer már letépte? Hogy vérezhet el másodszor? Tegyük hozzá kiegészítésképpen modern aspektusból: Amikor a jó öreg Marke király a fentieket elolvasta gyorsan beadta a válópert (válóport) Izolda részére, az nemsokára a színpad deszkáin elhalt. De ez kalamajkát nem okozott, mert hál’Istennek úgyis vége lett a darabnak. Szerk.

SCALA – de nem ,lépcsô’ tartományokból álló Itália festôien kék ege alatt a XVIII–XIX. század fordulójának idején alig száz év alatt sorra épültek a fôbb operaházak. Sajnos ezeknek a legtöbbjét csak leírásokból vagy régi festményekrôl, rajzokról ismerhetjük, mivel a korabeli építészeti megoldások (fôleg fából készült szerkezeti elemek, majd a gázlámpák alkalmazása) felettébb kedveztek a tûz mindent elemésztô erejének. Ez annál is sajnálatosabb, mivel emberi kéz és ízlés alkotta szépség megy tönkre – örökre. Viszont, ha sikerül újjáépíteni a fejlettebb technológia vívmányaival, megerôsödött alkotás jöhet létre. Saj-

A

nos ez a pusztító erô manapság sem kíméli az értékeket, nemrégiben a velenceiek büszkesége, a „La Fenice” égett porrá egy tragikus éjszakán. Azóta ismét eredeti pompájában tündököl, hála az olaszok értékeket mentô, értô munkájának. A színház megalapítása és történelme Fordított lett a helyzet a lombardiai nagyvárosban Milanoban az 1770-es évek közepén, amikoris a város akkori egyetlen színháza, a Teatro Regio Ducale (Hercegi Színház), mely operai feladatokat is ellátott, egy februári napon, a farsang utolsó éj-

27


11/11/11

9:48 AM

Page 28

2011. ôsz szakáján a tûz martalékává vált. Ennek pótlását Itália akkori osztrák fennhatóságaként Mária Terézia rendelte el, és nagy összeggel indíttatta el az építkezést. A tervezés elsô nekifutásra 5000 férôhellyel számolt, de a végén ez pénzügyi okokból 3500-ra apadt. Az építkezésre egy régi templom helye lett kiszemelve, a Santa Maria della Scala, mely nevét egy korábbi században élt fôúr hitvesérôl kapta: Regina della Scala. Hogy ez a templom miért lett az enyészeté, nem sikerült kideríteni. Nos, errôl a hölgyrôl lett elnevezve az 1778-ban ünnepélyes külsôségek között megnyitott új színház a Teatro alla Scala. A megnyitón Salieri operáját a „L’Europa Riconosciuta”-t játszották óriási sikerrel. Ha már Salierinél tartunk, a színház sokadik, legutóbbi átépítése és felújítása után 2004 decemberében is ezzel a mûvel kezdtek az akkori fôzeneigazgató, Riccardo Muti vezényletével. Ide kívánkozik, hogy decembertôl ezt a tisztet öt évre Daniel Barenboim tölti be. A francia Stendhal, aki milanoinak vallotta magát, a nápolyi operával hasonlította össze a milanoit: „homlokzata ugyan sokkal nyomottabb, mint a San Carloé, folyosói szûkek és levegôtlenek, a földszint túlságosan vízszintes, de ettôl eltekintve ez a világ elsô színháza”. Az lehet, hogy a folyosók szûkek voltak, de tágas termek álltak rendelkezésre a játékkaszinó mûködéséhez. Ennek a bevételét viszont a ház nem kis összegeket elnyelô mûködtetésére fordították. Akadt olyan elvetemült „operarajongó”, aki a játék hevében még az elôadásra is elfelejtett bemenni. Késôbb, amikor az osztrák császár betiltotta a nyilvános szerencsejátékot, a vezetôség a páholyok bérlésével próbálta elôteremteni a kiesô összegeket. Az elôkelôség versengett egy-egy páholy bérléséért, licitáltak is egymásra. Ezen kívül bôkezû adományok is (pl. a zenemûkiadó Ricordi cég, Giovanni az alapító 1808-ban) elômozdították a Scala színvonalát. Ricordiék voltak, akik felkarolták a késôbbi jelentôs zeneszerzôket, buzdították és „szponzorálták” az új operák megalkotását. Patronáltjaik között nemcsak olaszok voltak, ide tartozott vagy fél évszázadon keresztül a most 200 éves Liszt Ferencünk is. A szerencsejátékok betiltása pozitívan szolgálta a Stendhal által nehezményezett „szûkességet”. A felszabaduló helyekkel megnövekedett elôtér és szalonok kényelmesebbé tették a látogatók életét a színházban. A nagymennyiségû díszlet tárolását is sikerült megoldaniuk. Az állandó jellegû nagy zenés színházak létrejöttét indokolta, hogy a mûfaj kinôtte a fônemesi

28

szalonok kereteit. Az olaszok nagyon szerettek és szeretnek ma is énekelni, zenélni, s aki nem tudja ezt mûvelni, az szereti hallgatni. Ezeknek az énekes színházaknak, operaházaknak létrejötte azért is fontos és hasznos volt, mivel az akkori zenészeknek, énekeseknek egy intézményben biztos megélhetést tudtak nyújtani. Az egyéb mûvészekrôl nem is beszélve, hisz egy-egy ilyen színház a festôknek, szobrászoknak és egy sereg kiszolgáló személyzetnek szintén rendszeres kenyérkeresetet biztosított. Ekkoriban hódítottak teret a bravúros énekes sztárokra alakított tiszavirág életû operák, ahol a dalnokok csillogása volt az est fôszereplôje és kevésbé a mû. A színházi mûhelymunka másik ága a Salvatore Vigano koreográfus és színházi mindenes (ismerôsen csenghet e név) által megalapított, a mai napig is élvonalbeli Scala balettegyüttes. Késôbbi utódjai között említhetjük Miloss Aurélt, kinek neve egyet jelentett a Scala balett életével. 1942-ben az ô betanításában és Ferencsik vezényletével mutatták be a Csodálatos mandarint, három évvel Budapest elôtt. A 80-as évek elején balett-igazgatóként itt mûködött Róna Viktorunk. Az énekesek és zenészek „aranykorának” Rossini fellépte vetett tulajdonképpen véget, mivel talán ô volt az elsô olyan szerzô, aki már nem engedte mûveiben az ellenôrizetlen és öncélú énekesi magamutogatást, bár ô is csak a „hozott” anyaggal tudott dolgozni, tehát többnyire az énekesekre szabott szerepeket komponált. Már Mozart mûveinek elôadásában a szép és jó együtthangzás érdekében szigorúan követni kellett a szerzô legapróbb utasításait is. Ilyen elôzmények után Bellininek és Donizettinek szerencsés dolga volt a már „megregulázott” elôadói stílus fényében. Verdi, Ponchielli, Cilea, Boito, Catalani, Puccini, Wagner mûvei elôadásához már egészen kiválóan képzett énekesi és zenészi gárda állt rendelkezésre. Ne feledjük ebben a késôbbi idôben a Scala zenei vezetése nem kisebb személy mint Toscanini kezében összpontosult. Ô – mint ismert-Verdi csellistájaként kezdett a Scalaban, és abszolút kottahûsége iránymutató volt a további elôadások és elôadók számára. Szüksége is volt az abszolút pontosságra, hiszen Scalabeli „székfoglalója” a Nürnbergi elôadása volt, tomboló sikerrel. Az ô zenekarában is nevelkedett néhány késôbbi karmester híresség, pl. Sergio Failoni csellista (Callas felfedezôje, sokat ugyan Milanoban nem volt, mivel a „szíve” hazánkhoz kötötte és a Székelyfonót ô mutatta be), Victor de Sabata pedig timpanis volt.


11/11/11

9:48 AM

Page 29

2011. ôsz Magunk között szólva azért Toscanininek szerencséje volt a korával, korszakával, mivel a nagy olasz zeneszerzôk Verditôl Pucciniig személyes jó ismerôsei, nem-egy közülük jó barátja is volt a kissé robbanékony maestronak. Így tulajdonképpen elsô kézbôl kaphatta azokat az ismereteket, elképzeléseket melyek megvalósításával a mû elôadása olyanná válhatott, amilyennek a szerzô megálmodta. Kortársai és utódai a karmesteri pulpituson – a már említett kettôn kívül – Serafin, Cantelli, Furtwängler, Karajan, Mitropoulos, Gavazzeni, Votto, Abbado, Muti – nem hoztak szégyent a mester ôsz fürtjeire. Múzeum, mely nem a megkövesedett történelem Azonban egy kicsit elôregurultunk a történelem nem mindig gördülékeny kerekén. Egy szûk évszázadot ugorjunk vissza, nevezetesen 1913-at írunk, amikor Jules Sombon – párizsi régiségkereskedô – kezdeményezésére rövid idôn belül közadakozásból (anyagi és tárgyi hozzájárulások) összeállt az az anyag, mellyel a színház oldalszárnyán rendelkezésre bocsátott tíz szobát be lehetett rendezni, és megnyithatta kapuit a világon egyedülálló operatörténeti gyûjtemény, a Scala Múzeu m. Végigsétálva a palotaszobáknak is beillô szépségû termekben a zene- és az operatörténet érdekes és egyedi emlékeiben gyönyörködhet a látogató. Láthatunk régi és szinte elfeledett instrumentumokat, a commedia dell’Arte meghatározó motívumait, a színház épületének, történelmének, énekeseinek, karmestereinek tárgyi és képi emlékeit szobrok, festmények, rajzok, kották, plakettek, érmek, plasztikák, nyomtatványok formájában a kezdetektôl napjainkig. Az egyik szoba berendezése a régi játéktermi hangulatot is felidézi. A Múzeumnak folyamatosan igen nagy a látogatottsága, ajánlatos jó elôre bejelentkezni. A köznapi turista legalább ennyit láthat a világ egyik vezetô Operaházából, az igen borsos árú elôadást megnézni csak kevés operarajongónak adatik meg. Évenkénti nagy esemény az évadnyitó elôadás New Yorkhoz hasonlóan nagy csinnadrattával, ott szeptemberben, itt decemberben. Itt is, ott is ilyenkor a hírességek, az érdeklôdôk és fotósok kereszttüzében vonulnak be a színházba. Ôk azok a kiválasztottak, akik a megjelenésért és sok pénzért végig tudnak unatkozni egy egész operaelôadást. Ilyenkor elôkerülnek a nercbundák és egyéb csecsebecsék, csak az a fô, hogy láthatóan egy vagyonba kerüljön ami rajtuk van. Egyébként évadnyitóként a Scala ed-

digi történelmében negyvenszer Verdi és húszszor(!) Wagner operát adtak elô, de szerepelt már a Sába királynôje is (Goldmark). A történelem nagy beavatkozása a színház életébe a két háború volt. A második világégés majdnem a színház életébe került, de a milanoiak lelkesedése és Scala-szeretete újjáépítette a szinte rommá lôtt színházat. Szebb lett mint „új korában”, a nagy színpad hatalmas munkabírású gépezete addig elképzelhetetlen színpadi megjelenítéseket és gyors díszletmozgatásokat tett lehetôvé, amit sok elôadáson az operákhoz értô rendezôk (Zeffirelli, Ponelle, Visconti, Strehler) és díszlettervezôk szerencsére ki is használtak. Sajnos az elkövetkezendô idôkben az akusztikával voltak bizonyos problémák (Callas pont a színpadon). A többszöri próbálkozás után állítólag a legutóbbi felújítás már nagy mértékben rendezte ezt a problémát. Itt említsük meg, hogy 1955-ben még egy nagy átszervezés volt a Scala portáján, a saját magán túlnôtt mûsorrend szükségessé tett egy kamara színházat, megnyitották a közel 500 férôhelyes Piccola Scalat, mely kb. öt évtizedig mûködött az anyaszínház mellett. A háború után nem sokkal Toscanini is visszaérkezett önkéntes amerikai számûzetésébôl, és újjászervezte az együttest. Játszó személyek, akik életet lehelnek a fekete kottafejekbe A régi énekesek közül néhányan, akikrôl sok emléket ôriznek a Múzeumban is: Giuseppina Strepponi (az özvegy Verdi múzsája, késôbb második felesége, a Nabucco elsô Abigaile-je), Giuditta Pasta, Giulia Grisi, Maria Malibran (a könnyû kalandokba is bocsátkozó Bellini majd megôrült érte), Adelina Patti, Jenny Lind, Teresa Stolz (Aida sikerre vivôje, nagyon tetszett Verdinek), Francesco Tamagno (az elsô Otello), Victor Maurel (az elsô Falstaff), Antonio Scotti (Sachs volt Toscanini bemutatkozásakor), Enrico Caruso, Aureliano Pertile, Lucrezia Bori, Riccardo Straccari (az ô tanítványa volt a csodálatos hangú baritonista a mi Svéd Sándorunk, aki világjáró idejében joggal tekinthetô az elsô három-négy bariton között, de még fénykorában a lehulló vasfüggöny itthon tartotta a hazai operarajongók nem kis örömére, ifjúkori énem is közéjük tartozik). Az ôket követôk és kortársaik: Toti Dal Monte, Amelita Galli-Curci, Maria Caniglia, Giacomo Lauri-Volpi, Apollo Granforte, Tancredi Pasero, Ebe Stignani, Jeritza Mária (Puccini nagyon(!) kedvelte), Carmen Melis. Az ô tanítványa és pártfo-

29


11/11/11

9:48 AM

Page 30

2011. ôsz goltja volt Renata Tebaldi, a „primadonna assoluta”, akit Toscanini az angyalok hangjának nevezett. Vele már a háború utáni kor nagy nemzedéke lépett színre, Callas, di Stefano (Pippo), Del Monaco, Corelli, Gobbi, Olivero, Simionato, Bastianini, Siepi, Pavarotti, Cappuccilli, Freni, Gyaurov és további hosszú sorokat tölthetnénk meg a neveknek csak a felsorolásával is. Az itt említett énekesek döntô többsége olasz. Egészen az utóbbi idôkig a Scala az énekesek tekintetében tulajdonképpen „önellátó”, kevés olyan szereplô állt a deszkákon, aki nem a már említett itáliai kék ég alól származott. Azért olasz hangfenomének ide vagy oda, honfitársaink közül is akadtak olyanok akiknek a hangját, mûvészi teljesítményét még ôk sem tudták nélkülözni. Némethy Ella, Anday Piroska vagy a már említett Svéd Sándor maradandó emléket hagyott a kor operalátogatóiban. Respighi „A láng” (La fiamma) c. operáját Rómában mutatták be, pár hónapra rá már a Királyi Operaházunk is mûsorra tûzte Oláh Gusztáv rendezésében, az ô díszleteivel, jelmezeivel, Failoni vezényletével. A milanoiaknak nagyon megtetszett az elôadás, és a teljes Fiamma-együttest lekötötték. Akkor még az impresszáriók vizslatták a világot, ha valaki, vagy valami megtetszett, annak helyben szerzôdést dugtak az orra elé – és nem otthon pöffeszkedve tartották a ’szent casting’-ot, mint a mai mindenható operai managerek. Joviczkynak és Fodor Jánosnak sem kellett egy lépést sem tennie, Brünnhilde még szinte el sem aludt, már kezükben volt a bayreuthi meghívás, hogy ez nem realizálódott, az már egy másik történet. Mindenesetre Walter Rózsi, Tutsek Piroska, Orosz Júlia, Halmos János és Losonczy György

nagy sikerû fôszereplésével ismerhetett meg a Scala közönsége egy olasz operát. 1954-ben aztán már saját erôikkel is bemutatták a mûvet. Marton Éva sok estén, sok szerepben gyönyörködtette a milanoi közönséget, de mindenik között a legszebb fellépés az volt, amikor Melis Györggyel köszönhették meg a forró siker tapsviharát a Scala 200 éves évfordulóján, a Kékszakállú magyarnyelvû elôadása végén. Ifjú basszistánk, Bretz Gábor legutóbb ebben a szerepben aratott szép sikert, bár az elôadás rendezését nem találták az olasz lapok egyértelmûen problémamentesnek. Budai Lívia, Komlósi Ildikó visszatérô vendég a színházban. Sass Sylvia Puccini Manonjában Domingo partnere lehetett, a Köpeny elôadását akkoriban a magyar TV is közvetítette (úgy tudom a felvétel DVD-n is hozzáférhetô). Rost Andrea Gildaként remekelt Mutival, melyet lemezfelvétel is megörökített. A csodás Éj királynôje, Miklósa Erika a színház Stúdiójában képezte tovább magát, melynek eredménye több fellépés is lett. Lehet, hogy egy kicsit száraz felsorolásnak tûnhet az elôzô pár sor, de ezek mögött a nevek mögött kabinetalakítások és olyan elôadások rejtôznek, melyek a világ operajátszására máig ható gyöngyszemek. Az egész világon nagy erôkkel készülnek a Ring produkciók 2013-ra, így a Scalaban is Barenboim vezetésével, az elsô két rész már színpadon van. Az ünnepi évfordulón a Magyar Állami Operaházban valószínûleg nem kerül színre Wagner remeke, abban az operaházban, ahol szinte egyedülállóan az operajátszás történetében a Ring 1947-es eszement betiltása után kétszer is sikerült teljesen saját erôbôl létrehozni a Tetralógiát!!! Hajtó Zsolt

A túloldalon látható képek (Hajtó Bálint szerkesztésében) 1. csoport – zeneszerzôk: Salieri, Bellini, Donizetti, Rossini, Verdi, Puccini, Alfano, Wagner, Boito, Respighi 2. csoport: Santa Maria della Scala templom, Teatro Regio Ducale, Scala a megnyitáskor, Piccola Scala, a színház metszeti rajza, próba a nagyszínpadon, Toscanini-szalon, Giovanni Ricordi, Salvatore Vigano, a Scala mai arculata 3. csoport: részletek a Scala Múzeumból 4. csoport – karmesterek: Toscanini, Failoni, Sabata, Serafin, Mitropoulos, Gavazzeni, Votto, Abbado, Muti, Barenboim 5. csoport – énekesek: Giuseppina Strepponi, Maria Malibran, Teresa Stolz - Aida, Francesco Tamagno – Otello, Victor Maurel – Falstaff, Enrico Caruso, Aureliano Pertile, Apollo Granforte, Riccardo Stracciari, Svéd Sándor Giacomo Lauri-Volpi, Maria Caniglia, Carmen Melis, Renata Tebaldi és Giuseppe di Stefano, Maria Callas, Magda Oliviero, Cesare Siepi, Franco Corelli és Mirella Freni, a három tenor: Domingo, Carreras és Pavarotti 6. csoport – a magyarok: Oláh Gusztáv, Miloss Aurél, Róna Viktor, Némethy Ella, Anday Piroska, Tutsek Piroska, Marton Éva, Melis György, Bretz Gábor – Jelena Zsidkovával, Sass Sylvia, Rost Andrea, Miklósa Erika, és középen: Jelenet Respighi Láng-jából – Magyar Kir. Opera 1935.

30


11/11/11

9:48 AM

Page 31


11/11/11

9:48 AM

Page 32

Magyarországnak nincs annyi virága

Recommend Documents