MAGYAR FOGOLYVÉDELMI KUTATÁSI PROGRAM 2006-

MAGYAR FOGOLYVÉDELMI KUTATÁSI PROGRAM 2006Projectvezető: Prof. Dr. FARAGÓ SÁNDOR intézetigazgató Munkatársak: Mohácsi Sándor intézeti munkatárs Magyar István intézeti munkatárs Megbízó: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium I. BEVEZETÉS A rendszerváltást követően bár, gyökeres változások nem történtek a vadászatban, a gazdasági kényszerpályák az apróvad-gazdálkodás koncepcionális újragondolását, prioritásának újrafogalmazását tették szükségessé. Ebben az európai tendenciáknak megfelelően egyre növekvő szerep jutott a fogolynak. Ezt felismerve indította útjára az akkori FM VADÁSZATI ÉS HALÁSZATI ÖNÁLLÓ OSZTÁLYA – a Vadgazdálkodási Alap célszerű felhasználásával - 1992-ben a MAGYAR FOGOLYVÉDELMI PROGRAMot, megvalósítására pedig az akkor SOPRONI EGYETEM VADGAZDÁLKODÁSI TANSZÉKÉN működő MAGYAR FOGOLY KUTATÓ CSOPORT-ot hozott létre. II. CÉLKITŰZÉSEK A korábban vadászott fogoly megmentése a vadgazdálkodásnak akkor is erkölcsi kötelessége, ha bizonyítást nyert, hogy a jelenlegi állapotok bekövetkeztéhez a vadászatnak nincs köze (FARAGÓ, 1986). A másfél évtizedes vadászati tilalom nem váltott ki pozitív állományalakulást, ellenkezőleg, további csökkenésnek voltunk tanúi. Mint annyiszor, a fogoly esetében is beigazolódott, hogy a passzív védelem napjaink környezeti viszonyai között - különösen egy kultúrakövető faj esetében - nem lehet megoldás. A fogolyállomány kipusztulásának megakadályozása, létszámának növelése, vadászható szintre emelése mind a vadbiológiai kutatásnak, mind a vadgazdálkodás gyakorlatának nagy feladata. A fogolyvédelmi célkitűzések megfogalmazásakor egyrészt figyelembe kellett venni azt az ok-okozat láncot, amely a fennálló állapotok kialakulásáért felelős, másrészt a mindenkor ható környezeti hatásmechanizmusokat. Mindezek függvényében kellett a feladatokat kijelölni, ellenkező esetben nem a fő limitáló faktorokat ellensúlyozzuk munkánkkal. A magyar fogolyállományra a legérzékenyebb csapásokat a kemény telek mérték és mérik. Nem is olyan régen voltak olyan telek, amelyek során fogolyállományunk 90-95%-a elpusztult. Helyenként ez teljes elnéptelenedést jelentett. A lassú regenerációt a mezőgazdaság intenzívvé válása fékezte le. A technológiai folyamatok károkozása, a búvó és táplálkozó területek visszaszorulása folyamatos állománysűrűség csökkenéséhez vezetett. Ezzel egy időben lett védett szinte valamennyi emlős és szárnyas ragadozó Magyarországon, ami további terhelést jelentett a populációknak. Addig, amíg a ragadozómadarak helyzete és szerepe a kutatások jóvoltából többé-kevésbé tisztázódott, ez korántsem mondható el még napjainkban sem a szőrmés kisragadozóinkról, ezért a ragadozókérdést is – külföldi kutatások alapján – kiemelt állománycsökkentő tényezőként kell szerepeltetnünk.

Magyar Fogolyvédelmi Kutatási Program

Az állománysűrűség kérdése alapvető fontosságú a fogoly esetében, mivel a párválasztáskor legalább 2 pld/km2-es sűrűségértéknek meg kell lennie ahhoz, hogy az egyedek találkozzanak egymással (FARAGÓ, 1989). Az ennél kisebb sűrűségű fogolyállományokban a csapatok olyan távol kerülnek egymástól, hogy a párválasztás rendszerint elmarad. 1985-ben, mintegy 96.000 pld-os országos állománynagyságnál Magyarország csaknem 800 vadgazdálkodási egységéből mindössze 145-ben volt 2 pd/km2-t meghaladó fogolyállomány sűrűség. Az 1990-es évek elejére ez az érték a harmadára csökkent, s mára sem kedvezőbb a helyzet. A populációsűrűség értéke tehát nemcsak mennyiségi, hanem szaporodásbiológiai kérdés is a fogoly esetében, szemben néhány más vadfajjal. Éppen ezért az állomány sűrűségének növekedése minőségi változásokat is eredményez a populáció életében. A populációsűrűséget a termékenység, a halandóság illetőleg a be-és elvándorlás határozza meg. A vadgazda feladata, hogy a termékenység növekedését elősegítő faktorokat erősítse, a mortalitást növelőket pedig csökkentse, vagy felszámolja. Az elvándorlást főként a terület fogolyeltartó képességének növelésével lehet kiküszöbölni, amely az élőhelyek sokféleségének emelésével valamint szerkezetük optimális kialakításával érhető el. A termékenységet (1) a mezőgazdasági technológiák károkozásának mértéke, (2) a táplálékforrás (állati, növényi) mennyisége és minősége, illetőleg (3) a dúvadfajok sűrűsége korlátozza. Az ezzel összefüggő halandóságot (1) a táplálékforrás mennyisége és minősége (2) a dúvadfajok zsákmányolása és (3) az agrotechnológiák határozzák meg.. A vadgazda feladata tehát a halandóság csökkentése: • eredményes fészkelést biztosító növénytermesztési állományszerkezet és technológiák kialakítása, bevezetése, • az egész évben megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot biztosító mikro-élőhelyek (állományszegélyek) rendszerének kialakítása, • a szárnyas és szőrmés dúvadfajok állományainak szinten tartása a természetvédelmi szemlélet érvényesítése mellett. E feladathármas mind a kutatás, mind a gyakorlat számára bőségesen fogalmaz meg tennivalókat, hiszen eredményeket az ország eltérő ökológiai adottságú élettereiben és eltérő fogolyállomány-sűrűség mellett kell elérnünk. Éppen e tennivalók elvégzése céljából hoztuk létre a MAGYAR FOGOLY KUTATÓ CSOPORTOT, amelynek munkatársai, referensei az ország 4 legfontosabb apróvadas körzetében kialakított referencia területeken folytatták az elmúlt 13 évben kutatói, szaktanácsadói és korlátos jogkörű ellenőrző munkájukat. A referenciaterületek meghatározásakor az Intézet korábbi kutatóhelyein kívül a vadászati felügyelők által szakmailag is támogatott vadgazdálkodókat, - üzemi területeket és vadásztársaságokat – választottuk ki pályázat alapján. A sikeres pályázók, a Vadgazdálkodási Alapról szóló rendelet alapján évente 50%-os támogatást kaptak és ugyanilyen mértékű önrészesedést vállaltak a Projectek költségeinek finanszírozására. A pénzforrásokat a Program koncepciójának megfelelően csak élőhely-fejlesztésre és a dúvadgyérítést, valamint más vadgazdálkodási munkákat végző vadőr kötelező alkalmazására, illetve közvetlen munkáját segítő eszközök (fegyver, csapdák, stb.) beszerzésére fordíthatták.

2


A Program szigorú feltételeit, illetve az elvárt élőhely-gazdálkodási munkákat néhány vadgazdálkodó – jórészt objektív okokból – nem tudta teljesíteni ezért 1, illetve néhány év után kikerültek a vizsgált és támogatott területek köréből. 1. táblázat : A MAGYAR FOGOLYVÉDELMI PROGRAM projectjei a működés első 13 évében

Vadgazdálkodó FERTŐTÁJ Vt, Sopron LAJTA-HANSÁG Rt. Mosonmagyaróvár HUNOR-MAGOR Vt, Nádasladány KITTENBERGER KÁLMÁN Vt, Csákvár APAJ-ÜRBŐPUSZTA TERMÉSZETVÉDŐ Vt. KOSSUTH Vt. Dunavecse FAUNA Rt. Tepélypuszta HUBERTUSZ Vt, Abádszalók DÉVAVÁNYAI Vt, Dévaványa BÉKE Vt, Gyomaendrőd PETŐFI Vadásztársaság, Nagyszénás HIDASHÁT Rt, Bélmegyer KONDOROSI GAZDÁK Vt, Kondoros

Időszak 1993-2005 1992-2005 1993-1996 1993-1994 1995-2005 1998-2005 1996-1997 1994-2005 1993-2005 1993-1994 1993-1997 1993-1995 1998-2005

A project neve HARKA LAJTA SÁRSZENTMIHÁLY CSÁKVÁR APAJ DUNAVECSE FAUNA ABÁDSZALÓK DÉVAVÁNYA GYOMAENDRŐD NAGYSZÉNÁS BÉLMEGYER KONDOROS

III. ÁLLOMÁNYFEJLESZTÉSI STRATÉGIA Az állományfejlesztési stratégia adott élettérre való adaptálását elsősorban a fogolypopuláció sűrűsége, illetve az élettér szerkezete határozza meg. Sajnos, napjainkban nem nagyon van olyan területe az országnak, ahol élőhely-fejlesztésre ne lenne szükség. A populációsűrűség alapján három kategóriát különíthetünk el: A: a fogoly teljesen kipusztult a területről, ily módon visszatelepítése mesterséges úton kibocsátással történhet, B: a fogolyállomány sűrűsége 2 pld/km2 érték alatti, az állománysűrűséget élőhelyfejlesztéssel, dúvadgyérítéssel és mesterséges úton, kibocsátással növelhetjük C: a fogolyállomány sűrűsége 2 pld/km2 érték feletti, az állománysűrűséget kizárólag élőhely-javítással és dúvadgyérítéssel növelhetjük. III.1. Élőhelyfejlesztés és dúvadállomány szabályozás A nagyüzemi mezőgazdálkodás technológiai okokból a nagytáblás növénytermesztésre rendezkedett be, ami együtt járt a tagosítással, a meliorációval és a „racionális földhasználat” bevetésével. Mindezek következményeként szinte az ország egész területén felszámolták a csendereseket, csatornákat, árokpartokat és erdősávokat. A nagytáblák viszonylag kevés állományszegéllyel bírnak, ami a fogoly fészkelése és táplálkozása szempontjából alapvető fontosságú. Az élőhelyfejlesztés egyik „mennyiségi” feladata a 100 ha-ra jutó állományszegélyek (fm/km2) növelése. Ezek kialakítását vagy mezőgazdasági, vagy erdészeti módszerekkel végezhetjük el. A beavatkozások módja részben a termesztett növények, részben a termőhely függvénye. Máshogyan kell eljárnunk, ha mezővédő fásítással tagolt a terület, máshogyan, ha ettől mentes. Az alkalmazható módszerek:

3


1. Vegyszermentes (gyomos) állományszegélyek kialakítása mintegy 10 m-es szélességben. 2. Kaszálások elhagyása pillangós és gyep állományok 10 m-es szegélyében az eredményes költés és táplálékforrás biztosítása érdekében. 3. Tartós állományszegély kialakítása kapásokban, megelőzve a télen majd a fészkelés idején fellépő fedettség-hiányt, növénymentességet. 4. Ugaroltatás (set-aside) kisebb-nagyobb területek művelés alóli időszakos kivonásával. E területek ökológiai jelentősége felbecsülhetetlen. Az EU tagországokban évtizedes hagyománya van e rendszernek, amelynek bevezetését a mezőgazdasági túltermelés is motiválta. Magyarország EU integrációja felveti e módszer szélesebb elterjedésének lehetőségét is. 5. Vadföldek kialakítása táblák, vagy azok egy részének (szegélyének) bérlésével. A szükséges állományszerkezet kialakítása hasonlatos a tartós állományszegélyeknél alkalmazottal. 6. Kisparcellás (néhány ha-os) gazdálkodás bevezetése lehetőségeket, egyszersmind veszélyeket is rejt magában. Intenzív művelés esetén (kapások, zöldségfélék) az ilyen táblák legfeljebb táplálkozó helyként jöhetnek számításba, a technológiákból eredő folyamatos zavarás a fészkelés eredményességét kérdőjelezi meg. Ez az oka annak, hogy kisparcellás gazdálkodás mellett Nyugat-Európában ugyanúgy csökkent a fogolyállomány, mint hazánkban. 7. Erdősávok, bokorsorok, sövények telepítése tulajdonképpen a régi határszerkezet visszaállítását (rekonstrukcióját) jelenti. Birtokhatárokon, dűlőutak mellett, árokpartokon stb. rengeteg lehetőség van az erdészeti módszerekkel történő élőhely fejlesztésre. Az élőhely szerkezetességének növekedése, az 1 km-re jutó szegélyek (sövények, árokpartok stb.) hossza csak mintegy 8 km/km2 értékig növeli a fogolysűrűséget, ezt követően már olyan mérvű a betelepülő, elsősorban szőrmés ragadozók sűrűsége, amely a fészkelő fogoly párok számának növekedése ellenére a szaporulat jelentős mérvű veszteségeivel számolhat. Az élőhelyfejlesztés emiatt kizárólag a dúvadfajok populációinak hatékony szabályozása mellett eredményes. E fajok mellett elsősorban a varjúfélék, különösen a dolmányos varjú (Corvus corone cornix) és a szarka (Pica pica) apasztására kell hangsúlyt fektetni, amit az F-1 hatóanyaggal preparált tojások, varjúcsapdák (köztük ún. LARSENcsapda) alkalmazásával és fegyverrel lehet folytatni. Legfontosabb feladat azonban a szőrmés ragadozók állományainak jelentős csökkentése. A róka kotorékok folyamatos ellenőrzése, a kóbor kutyák és macskák gyérítése elsősorban fegyverrel és kutyával végzendő. A kötelezően alkalmazandó, élvefogó ládacsapdák használhatók a különböző nagyságú kisragadozókra. Mivel közöttük védettek is lehetnek, ezért ezt a munkát az illetékes természetvédelmi hatóságokkal egyeztetve kell elvégeztetni. A védett fajok esetleges eltávolítását, vagy gyérítését is e hatóság engedélyezheti. III.2. Állománynövelés vad populációkra alapozva Ha a fogolyállomány elég erős – sűrűsége meghaladja a 2 pld/km2 értéket – a dúvadszabályozás önmagában is eredményhez vezethet. Ezt fokozhatjuk az említett élőhelyfejlesztő munkával. Ebben az esetben nincs szükség kibocsátásra, a rendelkezésre álló anyagi forrásokat célszerűbb élőhely-gazdálkodásra fordítani. Megfelelő állománysűrűség mellett viszonylag gyors eredmények érhetők el. Alacsonyabb (2-5 pld/km2) állománysűrűségnél, vagy egyenetlen diszperziónál az eredmény lassúbb lesz. Ennek ellenére sokféle előny származik abból, hogy majd a jövőben természetes eredetű egyedekből áll

4


állományunk. Sajnálatos módon az ország vadgazdálkodási egységeinek csak kisebb hányadán alkalmazható ez az egyébként igen eredményes módszer. III.3. Állománynövelés tenyésztett fogoly alkalmazásával A fogoly tenyésztése – habár körülményesebb, mint más vadfajainké – megoldott. Sokféle, az adott vadászterület körülményeihez adaptálható technológia ismert és alkalmazható. A probléma eddig sem technológiai, hanem elsősorban genetikai jellegű volt. A fogolytenyésztő bázisok itthon és külföldön gyakran ugyanazt a vérvonalat tenyésztik, így a genetikai sokféleség egyáltalán nem biztosított. Sajnos a szabadterületi állományok egy része is „terhelt” a tenyésztett és kibocsátott foglyokkal. Arra jelenleg kicsi a lehetőség, hogy hazai, vad populációból származó törzsanyaggal dolgozzunk, bár egy-egy területünk természetes felfutása esetén ezt a lehetőséget is meg kell ragadnunk. A tenyésztés során támaszkodni kell minden, e munkában nagy tapasztalatot szerzett személy közreműködésére. Ilyen megfontolásokból alakítottuk ki Magyarország fogoly törzstelepét 2004/2005 folyamán a Gemenc Rt. Lenesi területén, mintegy 500 páros törzsállomány létesítésével, amelynek eredete fele-fele részben hazai és szlovéniai. A dúsítást a korábban megállapított géncentrumok környékén (FARAGÓ, 1986) szükséges kezdeni, hogy a természetes populációkat egészítsük ki, növeljük területük nagyságát. Az állományregenerációt célzó tenyésztés és kibocsátás költségeit központi (vadgazdálkodási és természetvédelmi) forrásokból szükséges finanszírozni. Azon vadgazdálkodók fogolygazdálkodását, amelyek vadászati célú fogolytenyésztést végeznek, a tulajdonosok üzleti alapon finanszírozzák. A működés e két formáját határozottan el kell választani egymástól. III.3.1 Állománydúsítás repatriációval Azon vadászterületen, ahol alacsony populációsűrűségben él a fogoly, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy az elszaporodás egyik alapvető gátja maga a kis állománysűrűség. Ebben az esetben, élőhely-javítással önmagában nem biztos, hogy eredményt érhetünk el, ezért szükséges a populációsűrűség tenyésztett anyagból történő növelése. E munkát azonban minden esetben meg kell, hogy előzze: • legalább egy éves intenzív ragadozókontroll (varjúfélék, róka, kóbor kutya és macska) • megfelelő, egymással kapcsolatban álló élőhelyek hálózatának, főként fészkelő-helyeknek a kialakítása Ne essünk abba a hibába, amit korábban fácánnál, fogolynál, de túzoknál is megtettünk, hogy a kibocsátott madarakat olyan környezetbe helyeztük ki, ahol vad fajtestvéreik sem tudtak megélni és elszaporodni. Az állománydúsítást legalább 2 évig meg kell ismételni a dúvadgyérítés és az élőhelyfejlesztés folytatásával együtt. Valamennyi kibocsátott madarat évenként eltérő színű lábgyűrűvel kell megjelölni, hogy a későbbiekben a túlélés arányát és az elvándorlást követni lehessen. Hasznosításra csak kiterjedt állományregeneráció után, megfelelő fészkelő-állomány sűrűség mellett, az őszi állománynagyság ismerete alapján szabad gondolni. Ehhez az engedélyt a Vadászati Felügyelet adhatja meg. III.3.2. A fogoly megtelepítése Sajnos az ország jó néhány területéről gyakorlatilag kipusztult a fogoly. A terület átvizsgálása, élőhely elemzése megmutatja, hogy mi volt ennek az elsődleges oka. Csak olyan helyre telepítsünk újra foglyot, ahol az élettér arra alkalmassá válik akár a privatizáció

5


következtében fellépő élőhely-szerkezet váltása, akár saját élőhelyfejlesztés révén. Az újratelepítés során, még az állománydúsításnál elmondott változatnál is gondosabban kell eljárni, igaz, lényegében azonos módszerrel. Tanácsos, hogy kezdetben mind a telepítés, mind a dúsítás esetében a vadgazdálkodási egység területének csak egy kisebb, mintegy 500 (-700) ha-os részét érintse a munka. Az élőhelyfejlesztés itt is elég gondot okoz. A dúvadszabályozást viszont a környező, teljes vadászterületen el kell végezni. IV. KUTATÁSOK IV.1. Biológiai alapkutatások A biológiai alapkutatások közül azokat kell előtérbe helyezni, amelyek elősegítik a faj védelmét. A fogoly esetében három olyan kérdéskör van, amelynek ismerete rendkívül fontos: egyik az otthonterület nagysága, a másik a fogoly télvégi szétszóródása, illetve elvándorlása a természetes csapatokban, valamint a kibocsátás után, végül a halandóság és az azt okozó tényezők kérdése. Mindezeket a kérdéseket egzaktul csak rádiótelemetriás vizsgálatok segítségével lehet megválaszolni. Az otthonterület nagysága az év során állandóan változik, amit élőhelyek és azok változása nagyban befolyásolnak. E téren nyerhető új ismeretek az élőhelyfejlesztés tervezésében, hatékonyságának növelésében lesznek segítségünkre. A szétszóródás elsődleges oka, hogy a fiatalok csak más csapatból választanak párt maguknak, ezért a csapatok felbomlásával együtt megindul a vándorlás. Erről szinte semmit sem tudunk. Pedig a ki-, vagy bevándorlás ismerete rendkívül fontos. Hová tűnik foglyaink egy része február után? A kibocsátott foglyok egy része ugyancsak útra kel. Olykor több kmes távolságban lelhetők fel újra. Az elvándorlás mértéke, tartóssága, esetleges visszavándorlás ugyancsak ismeretlen, de fontos kérdése a repatriációs munkának. A halandóság mértékének és okainak megismerése ugyanilyen, s az előző kérdéssel együtt vizsgálandó feladat. Az okokra kizárólag ez a módszer világít rá, mert az adók az állat pusztulása után is működnek. A rádiótelemetriás vizsgálatokkal folyamatos, pontos adatok nyerhetők anélkül, hogy az állatokat zavarnánk, vagy elpusztítanánk. IV.2. Az élőhelygazdálkodás eredményeinek vizsgálata Az állományfejlesztési munkák eredményességét, hatékonyságát, a fontosabb környezeti tényezőket csak rendszeres kutatómunkával lehet kimutatni és értékelni. A vizsgálatok során szerzett tapasztalatokat azonnal át lehet adni a gyakorlatnak, így azok gyorsan hasznosulnak. Az élőhelyek „fogoly-barát” jellegű átalakítása, a bekövetkező változások az ökológia vizsgálati módszereivel nyomon követhető. E téren kidolgozott és nemzetközileg is elfogadott kutatási metodika áll rendelkezésünkre, amelyeket hosszú évek során, az ország eltérő adottságú helyein alkalmaztunk már (FARAGÓ, 1990, 1991, 1992). A populáció és környezetének változását az alábbi vizsgálatokkal mutatjuk ki: • • • •

a fogolypopulációk éven belüli (tavaszi, augusztusi) struktúrájának vizsgálata a populáció és struktúrelemeinek többéves dinamikája a mezei élőhelyek szerkezete és változása (élőhely térképezés, gyomosodás mértéke) mikroélőhely- komplexek feltérképezése

6


• • • • • •

makro-és mikroklimatikus viszonyok (csapadék, kemény telek hatása) mezőgazdasági technológiák hatása (műtrágyázás, növényvédelem, betakarítás) növényi és állati eredetű táplálékforrás tér-idő mintázata (gyomtársulások, ízeltlábú fauna) predátor vizsgálata (fészektérképezés, csapdázás, gyérítés, stb.) kisemlős zsákmányállatok dinamikája és annak hatása a ragadozók táplálékára (csapdázás) együtt élő fajok, főként a konkurensek vizsgálata (egyéb madár-és emlősfajok)

E vizsgálatokat – mint említettük – a referencia területeken 2005-ig a soproni NyME VADGAZDÁLKODÁSI INTÉZETÉBEN működő MAGYAR FOGOLY KUTATÓ CSOPORT végezte, s az elképzelések szerint – igaz más területeken és más megvalósulás mellett – hasonlóan történne. IV.3. Tenyésztési és repatriációs kutatások A fogolytenyésztés ma megoldottnak tekinthető Magyarországon. Nincs azonban olyan módszer – főként a nevelés területén – amelynél nincs jobb, nincsenek olyan takarmányok, amelyeknél kedvezőbb összetételűt ne lehetne összeállítani. A kutatásnak tehát három fő feladata kell, hogy legyen: • nevelési technológiák fejlesztése, • természetes táplálékhoz hasonló összetételű, a fejlődést és tollasodást elősegítő takarmányok kifejlesztése, • a kibocsátások (utónevelés) hatékonyságának növelése A Lenesi Fogolytelep e munkákhoz eszményi lehetőségeket biztosít, karöltve néhány takarmány előállító céggel. A kibocsátás ideje az állománydúsítás vagy telepítés egyik kulcskérdése az élőhely előkészítése mellett. Vizsgálatainkban erre is hangsúlyt szeretnénk fektetni, különösen a kamrázás mellett télvégi kibocsátás vs. nyárvégi/őszi kibocsátás mortalitás különbségei feltárására, amely végső soron a kibocsátási program eredményességének alapkérdése IV.4. A vadászati nyomás vizsgálata A MAGYAR FOGOLYVÉDELMI PROGRAMnak nem titkolt célja, hogy a fajt olyan szintre hozza fel, amely lehetővé teszi a vadászati hasznosítását is. Mértékadó angliai vizsgálatok szerint kíméletes vadászat – azaz max. 10 pld/km2 kilövés – esetén a populáció csaknem ugyanúgy fejlődik, mint egy nem vadászott populáció. A hasznosítás tehát nem eleve kizárt. Ez esetben is felmerülnek kérdések! (1) Az őszi kibocsátás évében lőhető-e már, azaz hasznosítható-e egy labilis populáció? (2) A télvégi kibocsátás évében lőhető-e már, azaz hasznosítható-e a helyhez kötődő populáció, az első fészkelés után vadászidényben? (3) Megerősíti-e a populációt az 1-2-3 éves telepítés utáni hasznosítási tilalom, más szóval szükség van-e egyáltalán a vadászati tilalomra? A vadászati hasznosítás területén erőteljes szemléletváltásra lesz szükség, azaz a mennyiségről a minőségi szemléletre kell áttérni. Ezt az élet ki fogja érlelni, hiszen a nyugati tendenciák is ebben az arányban hatnak. Olyan vadászati módszereket kell bevezetni, megtanulni, amely az eredményes, ám kíméletes vadászatot helyezi előtérbe. Ezek kipróbálása, elterjesztése előzetes kísérletek nélkül ugyancsak felelőtlenség lenne.

7


V. BEFEJEZÉS A MAGYAR FOGOLYVÉDELMI PROGRAM egyik féltett vadfajunk, a fogoly megmentését célozta és célozza meg a kutatás eredményeire alapozott gazdálkodással. A kutatási program Projectjeinek több mint egy évtizedes kutatási és gyakorlati eredményei megmutatták a módszerek minden erényét és hátrányát, mindenekelőtt a szűk keresztmetszeteket, mint a kritikus élőhelyi és állományviszonyok, valamint korlátos pénzügyi források, továbbá a hatósági ellenőrző munka limitáló tényezőként való fellépését. A Programot nem lehet „csinálgatni”, mert nincs az a kutatás, ami a gazdálkodói szándékot és gyakorlatot helyettesíthetné, ellenkezőleg, a kutatások azonnal visszajelezték a vadgazda eltérő motivációit, változó gazdasági helyzetét, gazdálkodási prioritásainak megváltozását, a személyi változások indukálta koncepcióváltásokat, elkötelezettségbeli eltéréseket. Ott, ahol a gazdálkodó a munkát becsülettel elvégezte – lásd pl. Nagyszénás Project, LAJTA Project – az eredmények azonnal jelentkeztek. A beavatkozások nem csak a fogolyállomány növekedését, hanem a vele együtt élő fajok állománygyarapodását is hozták, mivel a dúvadgyérítés és az élőhelyfejlesztés a mezei nyúl, a vad fácán és a mezei őz populációira is jótékony hatással volt, nemkülönben a velük egy élettérben élő védett fajokra, mint amilyen a túzok, vagy a fürj. De még az ilyen „mintagazdálkodóknál” is bekövetkeztek fiaskók a rendszerváltoztatás évtizedének előre nem látható környezeti, de főként szocio-ökonómiai „bakugrásai”, kiszámíthatatlansága, bizonytalansága miatt. A Program új évtizedében ezekre mindenképpen ügyelni kell, amit a konszolidáció – tisztultabb földtulajdon viszonyok – elősegíthetnek, de a 2007 évi újbóli vadászterület felosztás hátráltathat. A kutatás legnagyobb tanulsága mindenképpen az volt, hogy csak tartamos vizsgálatokkal (long-term monitoring) lehetett a fenti megállapításokat megtenni. Minden gazdálkodási beavatkozás hatáselemzés nélkül általában téves következtetéseket eredményez, ami pedig a források felhasználásának alacsony hatékonyságát jelenti. Ezzel indokolhatjuk, hogy a program mellé rendelt kutatásokat a jövőben hasonló hatékonysággal folytatni kell, nemkülönben azért, mert – az helyenkénti nem pozitív kifejlet ellenére – a kutatási program Európa-szerte ismert és elismert lett. Fogolykutatásainkról eddig az alábbi publikációk jelentek meg, illetve idézett összefoglaló munkákban történt meg ismertetésük: FALIDI, CS.

ÉS FALUDINÉ BLICKLE., B. (1999): Az ABÁDSZALÓK Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1994-1997. Magyar Apróvad Közlemények 4: 1-123. FALUDINÉ BLICKLE, B. (2004): Az ABÁDSZALÓK Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1998-2002. Magyar Apróvad Közlemények 8: 1-74. FARAGÓ, S. (1985): A meliorációs fásítások vadgazdálkodási hatásai. I. Nyár végi aspektus. ERDÉSZETI ÉS FAIPARI TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK 1983 (2): 231-237. FARAGÓ, S. (1986): A fogoly (Perdix perdix LINNÉ, 1758) Magyarországon. NIMRÓD FÓRUM 1986. október: 118. FARAGÓ, S. (1986): Pernatá zver v Madarsku. FOLIA VENATORIA 16.: 301-320. FARAGÓ, S. (1989): Die Gestaltung der Bestande des Rebhuhnes und die Lage dieser Vogelart in Ungarn im Jahre 1985. COMMON PARTRIDGE INTERNATIONAL SYMPOSIUM POLAND 85: 39-67. FARAGÓ, S. (1989): Vergleichende Untersuchung der Arthropoden-Nahrungsbasis an den Lebensstatten des Rebhuhnes in Ostungarn. COMMON PARTRIDGE INTERNATIONAL SYMPOSIUM POLAND 85: 235-242. FARAGÓ, S. (1989): A vetési varjú (Corvus frugilegus L., 1758) Nyugat-Magyarországon. SAVARIA 17-18: 7188. FARAGÓ, S. (1990): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon I. A szárnyasvad tápláléka, a táplálékbázis vizsgálatok anyaga és módszere. ERDÉSZETI ÉS FAIPARI TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK. 1989 (2): 153-192.

8

Magyar Fogolyvédelmi Kutatási Program FARAGÓ, S. (1990): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon II. Mosonszolnok (Kisalföld). ERDÉSZETI ÉS FAIPARI TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK. 1989 (2): 193-308. FARAGÓ, S. (1992): Vizsgálatok a szárnyasvad állati eredetű táplálékbázisáról mezőgazdasági környezetben Magyarországon III. Újkér (Nyugat-Magyarországi Peremvidék). ERDÉSZETI ÉS FAIPARI TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK 1990 (1): 5-161. FARAGÓ, S. (1993): Vadon élő állatfajok fennmaradásának lehetősége mezőgazdasági környezetben Magyarországon. WWF-füzetek 4: 24 pp. FARAGÓ, S. (1994): Fogolypopulációk denzitás-növelésének lehetőségei ökológiai módszerekkel. In.: PALOTÁS, G. (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalója. I. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási-, Természetvédelmi Konferencia, Debrecen: 138-141. FARAGÓ, S. ÉS JÁNOSKA, F. (1994): Védett madárfajok megőrzésének lehetőségei agrárkörnyezetben. In: PALOTÁS, G. (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalója. I. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási-, Természetvédelmi Konferencia, Debrecen: 258-262. FARAGÓ, S. (1995): Mezei és vízi élőhelyfejlesztés. Egyetemi jegyzet, EFE-EK, Vadgazda Mérnöki Szak, Sopron, 225 pp. FARAGÓ, S. (1995): Apróvadpopulációk dinamikája és hasznosítása. Egyetemi jegyzet EFE-EK Vadgazda Mérnöki Szak, Sopron. 169 pp. FARAGÓ, S. (1995): Országos Fogolyvédelmi Program - Egy program nem csak a fogolyért. MADÁRTÁVLAT 2 (5): 7-8. FARAGÓ, S. (1996): Monitoring a szárnyasvad-gazdálkodásban. A Magyar Biológiai Társaság XXII. Vándorgyűlésén elhangzott előadások összefoglalói. Gödöllő, l996. július 1-2.: 21. FARAGÓ, S. (1996): Habitat management in agrarian environment - possibilitis for sustaining huntable and protected species in Hungary. In: DEMETER, A. & PEREGOVICS, L. (Eds.): Abstracts of International Conference on the Sustainable Use of Biological Resources. Budapest, August 26-29. 1996: 59. FARAGÓ, S. (1996): Vadászható faj a Vörös Könyvben. NIMRÓD 84 (9): 8-11. FARAGÓ, S. (1997): Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban. A fenntartható apróvad-gazdálkodás környezeti alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 356 pp. FARAGÓ, S. ÉS NÁHLIK, A. (1997): A vadállomány szabályozása. A fenntartható vadgazdálkodás populációökológiai alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 315 pp. FARAGÓ, S. (1997): A Magyar Fogolyvédelmi Program. Gazdálkodás és kutatás. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 1: 19-30. FARAGÓ, S. (1997): Az élőhely-szerkezet változása a mezőgazdasági termelés függvényében Magyarországon és hatása az elmúlt 100 évben az apróvad állományra. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 1: 45-88. FARAGÓ, S. (1998): A Magyar Fogolyvédelmi Program első eredményei. In: PALOTÁS, G. (szerk.): Előadások és poszterek összefoglalója. II. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási-, Természetvédelmi Konferencia, Debrecen: 154-161. FARAGÓ, S. (1998): Habitat improvement of Hungarian partridge population (Perdix perdix): The Hungarian Partridge Conservation Program (HPCP). GIBIER FAUNE SAUVAGE – GAME AND WILDLIFE 15 (1): 145-156. FARAGÓ, S. (1999): Természetközeli apróvad-gazdálkodás, igény a szemléletváltásra. In: SOLYMOS, R. (Szerk.): Természetközeli erdő- és vadgazdaság, - környezetbarát fagazdaság. Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottsága, Budapest: 78-92. FARAGÓ, S. (1999): A Magyar Fogolyvédelmi Program monitorozó módszerei. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 3: 5-13. FARAGÓ, S. (1999): Az 1993-1997 közötti meteorológiai viszonyok értékelése a fogolyállomány szempontjából. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 4: 311-378. FARAGÓ, S. (Szerk.)(1999): Az apróvad-gazdálkodás stratégiai terve Magyarországon. Vadászévkönyv 2000: 112-146. FARAGÓ, S. (2000): Apróvad élőhelygazdálkodás szükségessége és lehetőségei alföldi területeken. In: HORVÁTH, B. (Szerk.): Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Nap 1998-1999. Tudományos eredmények a gyakorlatban, Baja-Kecskemét-Sopron: 107-113. FARAGÓ, S. (2000): Tudományos kutatás és oktatás a vadgazdálkodásban. In: OROSZI, S. (szerk.): A magyar vadászat ezer éve emlékülés kiadványa, MTA Budapest, Millenniumi Vadászati Bizottság: 65-76. FARAGÓ, S. (2001): Adatok a magyarországi mezei szárnyasvad fajok testméreteihez. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 6: 97-112. FARAGÓ, S. (2001): Adatok a magyarországi mezei szárnyasvad fajok fészekalj nagyságaihoz és tojásméreteihez. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 6: 113-132.

9

Magyar Fogolyvédelmi Kutatási Program FARAGÓ, S. (2001): Mezei szárnyasvad fajok vonulása Magyarországon, jelölt madarak megkerülése alapján. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 6: 133-162. FARAGÓ, S. (2001): A Magyar Apróvad-gazdálkodók Egyesületének Programja. Sopron, 18 pp. FARAGÓ, S. (2001): Biotopverbesserung in der Ungarischen Niederwildwirtschaft. In: HOLTSUK, ZS. (szerk.): Vorträge des Workshops „Wildfreundliche Nutzung von Flächenstillegungen”, Bonn, Oktober 5-6. 2001: 126-137. FARAGÓ, S. (2002): Tervezett ugar. NIMRÓD VADÁSZÚJSÁG 90 (1): 20-22. FARAGÓ, S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 496 pp. FARAGÓ, S. (2004): Az 1998-2002 közötti meteorológiai viszonyok értékelése a fogolyállomány szempontjából. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 8: 255-307. FARAGÓ, S. ÉS PINTÉR, I. (2002): A fenntartható természetközeli vadgazdálkodás feltételrendszere. In: PÉTERFALVI, J. (szerk.): X. Wood-Tech Erdészeti Szakmai Konferencia Előadása: 57-67. FARAGÓ, S. (2003): A fogolypopuláció komplex ökológiai vizsgálata. In: FACSKÓ, F. (szerk.): Az Erdőmérnöki Kar Tudományos Konferenciájának Előadásai 2000. December: 91-99. FARAGÓ, S. ÉS BUDAY, P. (1998): A LAJTA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1989-1997. Magyar Apróvad Közlemények 2: 15-151. JÁNOSKA, F. (1999): A HARKA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1993-1997. Magyar Apróvad Közlemények 3: 15-151. JÁNOSKA, F. (2003): A HARKA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1998-2002. Magyar Apróvad Közlemények 7: 3-86. JÁNOSKA, F. (2003): Erdősávok szerepe a természetvédelemben és vadgazdálkodásban. In: BARNA, T. (szerk.): Alföldi erdőkért Egyesület Kutatói Nap 2003. Tudományos eredmények a gyakorlatban: 70-79. KŐHALMY, T. ÉS FARAGÓ, S. (1997): A vadgazdaság és a vadgazdálkodás helyzetének értékelése és fejlesztésének iránya In: SOLYMOS, R. (szerk.): Az erdő- és fagazdaság szerepe és fejlesztése. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián "Agrártermelés az ezredforduló Magyarországán. MTA, Budapest: 159-187. MOHÁCSI, S. (1999a): A SÁRSZENTMIHÁLY Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1993-1996. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 3: 153-238. MOHÁCSI, S. (1999b): Az APAJ Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1995-1997. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 3: 239-312. MOHÁCSI, S. (2003a): Az APAJ Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1998-2002. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 7: 87-196. MOHÁCSI, S. (2003b): A DUNAVECSE Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1998-2002. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 7: 197-307. PAPP, S. (1999a): A DÉVAVÁNYA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1993-1997. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 4: 125-222. PAPP, S. (1999b): A NAGYSZÉNÁS Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1993-1997. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 4: 223-309. PAPP, S. (2004a): A DÉVAVÁNYA Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1998-2002. Magyar Apróvad Közlemények 8: 75-163. PAPP, S. (2004b): A KONDOROS Project fogoly (Perdix perdix) populációjának és környezetének vizsgálata 1998-2002. Magyar Apróvad Közlemények 8: 165-253. POTTS, D. & FARAGÓ, S. (2000): Partridges in Hungary, 1922-1933. In: FARAGÓ, S. (Szerk.): PERDIX VIII. Proceedings of an International Symposium on Partridges, Quails and Pheasants in the Western Palearctic and Nearctic, Sopron, Hungary, 26-29 October 1998. MAGYAR APRÓVAD KÖZLEMÉNYEK 5: 267-290.

10

MAGYAR FOGOLYVÉDELMI KUTATÁSI PROGRAM 2006-

Recommend Documents