VÁLASZTÁSI PROGRAM _________ 2006
A CENTRUM POLITIKÁJÁNAK ALAPELVEI
Középen állás és önállóság. A Centrum középpárt, nem tekinti magát sem jobb-, sem baloldalinak. Középen áll, azaz egyformán távol van a magukat jobb-, illetve baloldalinak nevező politikai pártoktól, célja az ország politikai kettészakításnak megállítása. Ezért kijelenti: nem köt választási szövetséget sem az MSZP-vel, sem a Fidesz-szel, valamint a szélsőséges pártokkal sem. Továbbá egyetlen jelöltje sem lép vissza a választások második fordulója előtt ugyanezen pártok, vagy a velük szövetségben lévő bármely párt javára. A Centrum 2006-tól a parlamentben is önállóankíván politizálni, hogy 2010-re számottevő kormányzati tényezővé válhasson. Az1990 óta kötött koalíciók eddig mindig a nagy pártok uralmáról, és a kis pártokmegsemmisítéséről, jobb esetben kiszorításukról szóltak. Ezért a Centrum a2006-os választások után sem kíván az önállóságát korlátozó együttműködéstvállalni. Felelősséget érez az ország kormányozhatóságáért, de ez nem jelenthetielvei feladását. A Centrum ugyanakkor széles körűegyüttműködésre törekszik a céljait és értékrendjét elfogadó pártokkal, civilszervezetekkel és szakmai érdekképviseletekkel. Vallja, hogy a civilek ésszakmai érdekképviseletek bevonásával tisztességesebb együttműködést,megalapozottabb döntéseket és következetesebb politikát képes véghezvinni. Többpártrendszer. A közvélemény-kutatások megrendelőinek az az érdekük, hogy csak két párt bejutását jelezzék előre a felmérések. Ha a választók ezt elhiszik, és szavazatuk biztonsága érdekében valóban csak két pártot juttatnak a Parlamentbe, az a politikának a civil élet fölötti totális győzelmével fog járni. A Centrum nem akarja, hogy a civil és szakmai szervezetek érdekérvényesítő képessége tovább gyengüljön, és legfőképpen azt nem akarjuk, hogy mindenkinek fideszesnek vagy MSZP-snek kelljen lennie ahhoz, hogy stabil munkahelye legyen, vagy hogy érvényesíteni tudja állampolgári jogait. A két nagy párt már most is tapasztalható háttéralkui kétpárti parlament esetén korlátlanná, ellenőrizhetetlenné válhatnak, az élet és a gazdálkodás minden területét megmérgezik. Ezt meg kell akadályozni! A Centrum ezért arra kéri a választóit: ne a szemüknek, hanem az eszüknek és a szívüknek higgyenek. Elitváltás. A politikai kultúra hanyatlását jelzi, hogy egyre többen fordulnak el a politikától. De akik elmennek szavazni, azok nagy része is csak a "kisebbik rosszra" szavaz, nem pedig valamire, amit jó szívvel támogat. Az egyik vagy másik oldaltól való egyoldalú félelmek alaptalanok. Sajnos teljesen mindegy, melyik oldal irányítja az országot, erre bizonyíték volt az elmúlt 8 év politikai züllöttsége: a sorozatos ígéretszegés, a felelőtlen pénzkezelés és az együttműködésre való teljes alkalmatlanság mindkét részről - még alapvető nemzeti ügyekben is! Ezért ma már nem egyszerűen új politikára, hanemúj politikai elitre van szükség. 2006ban el kell kezdeni a megkopott, elfáradt,és személyében is lejáratódott politikai elit demokratikusleváltását. Felelős vagyongazdálkodás. Nagyon károsnak tarjuk, hogy ma Magyarországon egyre többen fogadják el "szükséges rossznak" a mutyizást, az umbuldát, a korrupciót. Lehetetlen helyzet, hogy míg a magántulajdon védelme "szent" akkor is, ha azt nem tisztességesen szerezték, a közvagyon elsinkófálása szinte már dicsőségszámba megy. Hazánkban a nemzeti össztermék 35%-ára teszik a szürke- és feketegazdaságot. Sajnos ehhez hozzá kell tenni, hogy
az adóforintjainkból és az állami vagyonból is nagyjából ilyen arányban folyik el a pénz a protekcionizmus és a rosszul működtetett pénzgazdálkodás miatt. A Centrum kiemelt feladatának tekinti, hogyparlamenti pártként kíméletlen részletességgel átvilágítsa a költségvetésipénzek kezelését, különösen a közbeszerzési eljárások, a privatizáció és atársadalombiztosítási rendszer "pénznyelő automatáit". Ha a tiszta kézpolitikájával sikerül gátat szabni az ipari szinten művelt pénzkivonásnak, akkorminden, a programunkban alább szereplő cél pénzügyi háttere biztosítható. Értékek. A Centrum maradéktalanul tiszteletben tartja az emberek és intézmények jogait, de ugyanilyen súllyal kezeli kötelességeiket is. Emellett olyan értékeket képvisel, amelyek minden ember javát szolgálják. Ilyen az egészség, a tudás, a munka becsülete, a tisztesség, az emberség, az egymás iránti tisztelet, a biztonság, a környezet védelme és a szabadság. A jobb- és baloldalra osztott politikai térben minden kérdésben úgy tűnik, mintha választani kellene két út között. Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy nem választani kell, hanem helyes arányokat kell megállapítani. Az "arany közép" minden érték, minden cselekvés vonatkozásában megvan. Elismerjük a klasszikus konzervatív, liberális és baloldali értékek egy részét is, de nem fogadjuk el egyik értékrend másik által történő kizárását. A jelenlegi parlamenti pártok következetlen magatartásukkal, pálfordulásaikkal bizonyították: bár magukénak vallják éppen egyik vagy másik értékrendet, ám annak nem hiteles képviselői. Hosszú távú gondolkodás. Magyarországon 1990 óta számos reformelképzelés és még több lehetőség esett áldozatul a rövid távú, 4 évre tekintő pártpolitikának. A következmények közé sorolhatjuk az egészségügy, a vidékpolitika és az oktatás elmaradt vagy félresikerült, de egyre sürgetőbb reformját, a kisebbségpolitika folyamatos és látványos kudarcát, a környezetvédelmi érdekek háttérbe szorulását, valamint a jogszabályok és az adórendszer állandó, és már követhetetlen változásait is. Ez utóbbiak jelentősen nehezítik mind a családok, mind a kis- és középvállalkozások gazdálkodásának stabilitását. A Centrum szerepet kíván vállalni abban,hogy jogszabályba foglalt kompromisszum szülessen a legfontosabbalapkérdésekben: (1) állami vagyon kezelésének fokozottabb ellenőrzése, (2) független közszereplők (államfő, alkotmánybírák, MNB-elnök stb.) közös jelölése, (3) határon túliakkal kapcsolatos stratégia, (4) fejlesztéspolitika (Nemzeti Fejlesztési Terv), (5) egészségügyi és nyugdíjrendszer reformja, (6) önkormányzati feladatok és finanszírozásuk új alapokra helyezése. Az alapelvek stabilitása magával hozná a szabályozás stabilitását, ami a befektetői bizalmat és a munkahelyek biztonságát is növeli. Enélkül pedig nehéz lesz helyt állni az Európai Unión belüli versenyben, ahol a tagországok sikerének egyik alapja, hogy belpolitikai szinten közös nevezőre jutott az alapkérdésekben.
A CENTRUM PROGRAMJÁNAK SZAKMAI PILLÉREI
A Centrum arra törekszik, hogy életszerű elképzeléseket tegyen le a választó asztalára a megvalósíthatatlan ígérethalmazok helyett. Úgy gondoljuk, hogy a sikeres élethez három tényező elengedhetetlen: az egészség, a tudás és a megélhetés. Ez egyben fontossági sorrend
is. Aki nem egészséges, nem tud megfelelő tudást (szakmát) szerezni, akinek pedig nincs képzettsége, annak nem lesz tisztességes megélhetése sem.
I. Egészségpolitika Szemben a megszokott, szűklátókörű felfogással, a Centrum egészségpolitikája nem csak az egészségügyről, a kórházakról, azaz a betegségkezelésről szól. Úgy gondoljuk, hogy az egészséggel nem akkor kell elkezdeni foglalkozni, amikor már romlik. Ezt inkább meg kellene előznünk. Ezért egészségpolitikánk első és fontosabb pillére a rekreációra épül. Ennek legfontosabb elemei az egészséges szabadidőtöltés egészséges környezetben - ideértve a sportot, a turizmust, és a művészeti eseményeket is. Fontos továbbá, hogy egészség alatt nem csak a testi egészséget értjük, hanem a lélek egészségét is, ami Magyarországon különösen fontos a kedélybetegek magas aránya miatt.
Környezetvédelem ˇ ˇ ˇ ˇ ˇ ˇ
ˇ
Harcolunk a környezetvédelemre fordított kiadások növeléséért, és azok hatékony felhasználásának ellenőrzéséért. Elkötelezettek vagyunk a hulladékkezelés megoldása mellett (radioaktív hulladékok elhelyezése mélyművelésű, felhagyott bányákban; hulladékimport tiltása stb.). Javítani szeretnénk a szennyvízkezelést, együttműködve a környező országok szakhatóságaival, akár közös beruházások formájában. Tenni kívánunk a felszíni vizek jobb tárolásáért, hogy takarékoskodjunk természeti kincseinkkel (a legjobb környezetvédelem az erőforrásokkal való takarékosság); Támogatjuk a környezetbarát energiafelhasználást és beruházásokat - beleértve az ezzel kapcsolatos kísérleti fejlesztések Magyarországra vonzását is. A környezet légszennyezettségének javítása érdekében fejleszteni kívánjuk a városi tömegközlekedést, amihez kapcsolódóan őrzött P+R-parkolókat kell építeni, hogy az autósok hajlandóak legyenek igénybe venni a tömegközlekedési eszközöket. Támogatjuk a környezetbarát infrastruktúra-fejlesztést, a szükséges autópálya-építés mellett a vasút hangsúlyos fejlesztését - ideértve a MÁV Rt. humánerőforrás- és vagyongazdálkodásának sürgős racionalizálását.
Sport ˇ
ˇ
ˇ
Szorgalmazzuk a kerékpárutak és sportpályák, de lehetőség szerint sportparkok számának a szaporítását, valamint az iskolák és a sportklubok közötti kapcsolatok élénkítését. Ez utóbbi nagyban hozzájárulhat a tömegsport helyzetének javulásához, de az élsport utánpótlás-neveléséhez is. Az élsportban a sokhelyütt gyalázatos infrastrukturális feltételeken is javítani kell. Tarthatatlan, hogy élvonalbeli klubjaink némelyikében világítási problémák vannak a zuhanyzóban! Az élsport infrastrukturális fejlesztésének meg kell jelennie a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben. Ez termelőberuházás, hiszen sportolóink nemzetközi sikerei és e sikerek médiaképessége középtávon megtérítheti a beruházások költségeit (de segíthet ebben a sportpályák többoldalú kihasználása is).
ˇ
ˇ
Nemzetközi versenyekre alkalmas infrastruktúra fejlesztésére is szükség van, mert e versenyek megrendezése a külföldi tőke vonzása és új munkahelyek keletkezése mellett Magyarország mint sikeres ország reklámját is jól szolgálja. Végül támogatjuk a labdarúgó Európa-bajnokság és az olimpia magyarországi megrendezését, amennyiben az nem csak Budapestre koncentrálódik, hanem a vidéki fejlesztések a főváros térségén kívül is biztosítanak munkahelyeket és felzárkózási lehetőséget.
Fogyasztóvédelem ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
Lényeges célnak tekintjük a fogyasztóvédelem és a minőségvédelem szabályozásának szigorítását. A szabályok kikényszeríthetősége érdekében azonban jelentősen fejleszteni kell a fogyasztóvédelmi hatóságok meglepően alacsony kapacitását, valamint a lakosság fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogaira vonatkozó tájékoztatását is. Ki kell küszöbölnünk az abnormálisan olcsó import hazai piacot romboló hatását (és erre ma a szigorú fogyasztóvédelmi szabályozás az egyik leghatékonyabb, indirekt kereskedelempolitikai eszköz). A szigorúbb fogyasztóvédelemtől reméljük a fogyasztás tömegkultúrájának javulását (egészséges termékek arányának növekedése a fogyasztásban), ideértve a "szellemi fogyasztóvédelem" területét is, azaz a lakosságot elárasztó kulturális hulladék szabályozott szűrését. Elkötelezettek vagyunk az olyan reklámok visszaszorításában, amelyek rombolják a közízlést, gyermekeink egészséges lelki fejlődését, vagy olyan terméket reklámoznak, amely bármilyen mértékben egészségkárosító. Ilyen reklámokat a gyermekeknek szóló műsorok közelében elképzelésünk szerint egyáltalán nem lehetne sugározni.
Jogvédelem ˇ
ˇ
ˇ
A kiegyensúlyozott lelkiállapot egyik alapeleme a biztonságérzet és a jogérvényesítés biztonsága. A Centrum tarthatatlannak minősíti, hogy büntetlenül vezetnek meg embereket fondorlatos megfogalmazásokkal biztosítók, elektronikus szolgáltatók stb. Elfogadhatatlannak tarjuk azt is, hogy az Alkotmány hiába mondja ki a törvény előtti egyenlőséget, a jogait ma az tudja jobban érvényesíteni, akinek több pénze van. A legtöbb vitás esetben a vásárló teljesen kiszolgáltatott helyzetben van a tőkeerős eladó céggel szemben, de az alkalmazott sem tudja érvényesíteni a Munka Törvénykönyvében rögzített jogait a pozíciójával visszaélő munkáltatóval szemben. Ezért: A versenyjogból kölcsönzött formulával példát statuáló büntetéseket szabnánk ki nem csak azokra a cégekre, akik reklámjukkal vagy ügynöki tevékenységükkel valótlan tartalmat közölnek a vásárlókkal, hanem azokat is, akiknek ilyen irányú tevékenysége bármilyen módon alkalmas a vásárló megtévesztésére. Nagyon határozottan és a legapróbb részletekig fel kell számolni az emberek tömeges és mindennapos félrevezetését. Olyan jogászi hálózat létrehozását javasoljuk, amelyhez az állampolgárok "vastag boríték" nélkül is bizalommal fordulhatnak. Fontos, hogy ebben az ügyvédeket is érdekeltté tegyük, ezért javasoljuk, hogy az e hálózaton keresztül kapott fogyasztóvédelmi és munkajogi ügyek pereinek megnyerése esetén a vesztes felet jelentős ügyvédi költség is terhelje - a győztes fél ügyvédje felé is.
Turizmus, művészetek, szabadidő
ˇ
ˇ ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
Serkenteni kívánjuk a belföldi turizmust, hogy a családok elérhető áron el tudjanak menni pihenni minden évben legalább egyszer. Ehhez a turizmus szervezeti rendszerét is át kell alakítani, a ma egymással harcoló szereplőket közös érdekű együttműködő partnerekké lehet tenni megfelelő intézményhálózat kialakításával. Fejleszteni kívánjuk a külföldi turizmus szervezettségét is, mert hiszünk abban, hogy más kultúrák és tájak megismerése gazdagabbá teszi az embert. Támogatjuk, hogy minden községben évente legalább egyszer legyen olyan rendezvény (falunap, utcabál, szüreti mulatság stb.), ahol az emberek összetalálkoznak, beszélgetnek, kikapcsolódnak. Az ifjúsággal kapcsolatos nem iskolai problémák jobb kezelése érdekében létrehoznánk az Ifjúsági Házak országos hálózatát, amely mind munkalehetőségek, mind kulturális és sportprogramok közvetítésében jelentős szerepet kapna. A diákok továbbá bármilyen problémájukkal idefordulhatnának. Támogatjuk, hogy az iskolai osztályok a mainál nagyobb számban jussanak el a magaskultúra rendezvényeire (pl. kiállítások), ahová a szegényebb családok gyermekei esetleg nem jutnának el. Ahhoz azonban, hogy legyen mit látogatni, haladéktalanul javítani kell nemzeti kulturális intézményeink finanszírozásn. Nem tartható, hogy a Magyar Tudományos Akadémia évről évre kevesebb pénzből gazdálkodik, a Széchényi Könyvtárban és az ELTE egyes karain év végén a "bérek kontra fűtés" dilemma egyre gyakrabban megjelenik, de említhetnénk az Operát vagy a színházak helyzetét is. Ha hosszú távon szeretnénk a magyar kultúrát Európában elismertetni, akkor ezen nem spórolhatunk.
Tény, hogy mindez pénzbe kerül, ám lényegesen olcsóbb, mint a beteggé lett test vagy lélek gyógyítása! Tudomásul kell venni, hogy az egészség a legfőbb érték: az ebbe való befektetés éppúgy támogatandó, mint minden más befektetési forma. Egészségügyi rendszer és egészségügyi reform A parlamenti pártok 16 éve, de különösen 8 éve tartó "törzsi háborújának" egyik áldozata az egészségügyi ellátórendszer, és ezen keresztül minden magyar állampolgár. Az egészségügyi ellátórendszer ésinfrastruktúra nagyjavításra szorul. Ez azonban a pénzbeli ráfordításon túlfelfogásbeli változást, valamintszervezeti reformot is igényel. A rendszerváltás óta folyamatosan tapasztalható,hogy az egészségügy rendbetételére szánt pénz egy része más területekre vándorol(pl. munkanélküliség elfedése táppénzzel). Ami marad, azt pedig a jelenlegiformájában működő egészségügyi rendszer elnyeli - szinte eredmény nélkül. Ezért: ˇ ˇ ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
Az egészségügyi reform egyik alapelveként olyan finanszírozási tervet kell kidolgozni, amely nem csak az államot, hanem az egészségügyben dolgozókat is érdekeltté teszi a reform keresztülvitelében. Meggyőződésünk, hogy a magántőke bevonásától való félelmeknek csak akkor van létjogosultságuk, ha az állam a privatizáció során felelőtlen szerződéseket köt. Ezért nem a magántőkétől kell tartani, hanem az állam működését kell megfelelően ellenőrizni. Ebben a szakmai szervezeteknek jelentős szerepet kell kapniuk. A háziorvosi praxisok magánosítása komoly előrelépés volt a finanszírozási és elszámolási rendszer tisztázása irányában. A járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátás területén is egységesíteni kell a finanszírozás és az elszámolás elveit, valamint átláthatóvá kell tenni a pénzfelhasználást. A hatékonyság érdekében továbbá átfogó informatikai fejlesztésekre lesz szükség - a megfelelő adatkezelés jelentősen javíthatja az alrendszerek közötti kapcsolatot, ami szintén költségcsökkentő hatású. Javítaná az egészségügy finanszírozását az önkormányzat-finanszírozás új alapokra helyezése is, amit programunk végén szorgalmazunk, hiszen a rossz állapotú kórházak és rendelőintézetek jelentős része önkormányzati kezelésben van. Nem elhanyagolható végül az infrastruktúra (épületek, berendezések) karbantartása, felújítása, fejlesztése. E téren nagyban építhetünk a 2007-től megnövekvő EU-forrásokra, amennyiben az állam rendelkezésre bocsátja a megfelelő saját forrást, és megfelelő pályázatokat ír ki. A Centrum szerint a magyar egészségügy rendbehozatala stratégiai cél az ország számára, és ennek a Nemzeti Fejlesztési Tervben hangsúlyosan meg kell jelennie. Mindezeken túl a magyar egészségügyi oktatás rendkívül magas színvonala is indokolná, hogy e tudás hasznosításának területén is kiemelkedjünk az átlagból, ne csak kutatási területen.
II. Tudáspolitika
Az oktatás- és tudománypolitika célja a tudás megszerzésének és felhasználásának segítése. A tanárok és a diákok túlterheltsége, valamint a rendszer alulfinanszírozottsága mindenki előtt ismert. A sokszor beharangozott reform azonban csak az oktatási rendszer egyes részeire terjedt ki, és érdemi elmozdulást nem eredményezett a holtpontról. Változatlanul jellemző, hogy a képzés struktúrája nem igazodik a munkaerő-piaci igényekhez, egyes területeken óriási a túlképzés. A középszintű és általános iskolai oktatás korszerűsítése meg sem kezdődött, a közelmúlt oktatáspolitikája - érthetetlen módon - fölülről, azaz fordítva nyúlt a rendszerhez. Ezt meg kell fordítani, és alulról kell építkezni. A másik kiemelkedő probléma aziskolarendszer nevelési (pedagógiai) funkciójának szinte teljes leépülése. Ennekokai egyfelől a tanárképzésben, másfelől a tantervben keresendők. A Centrum szerint sikerélmény-központú,integrált és gyakorlat-orientált oktatási koncepció kidolgozására ésmegvalósítására van szükség. Ennek keretében: ˇ
ˇ
A tanterv egészét érintően csökkenteni kell a tárgyi tudásra összpontosító órák számát a kreativitásra, a csoportmunkára és a közösen eltöltött tartalmas szabadidőre irányuló tevékenységek javára. Nem kell tartani a tananyag csökkenésétől, mert a túlterhelt diákba hiába erőltetjük a tudást, annak felhasználása nem lesz hatékony. Úgy kell továbbá átalakítani a tantervet, hogy ne tanítsuk meg kétszer ugyanazt. A tananyagot megkettőző órák (például a teljes történelem kétszeri megtanítása) helyett olyan tantárgyak oktatása lenne indokolt, amelyekre foglalkozási ágtól függetlenül mindenkinek szüksége van (etikett, pszichológia, vállalkozási és munkaügyi alapismeretek stb.).
Szakaszokra bontva: ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
Az általános iskola alsó tagozatában a gyermekek - játékos szabadidő biztosítása mellett - szilárd alapokat szerezzenek meg: tanuljanak meg írni, olvasni, számolni, környezetüket szeretni, és kezdjék meg egy idegen nyelv elsajátítását. Az általános iskola felső tagozatában a nevelés és oktatás középpontjában az önállóság, a kreativitás fejlesztése és az alapismeretek elsajátítása mellett az egészséges életmódra nevelésre, rendszeres mozgásra, sportra, a nyelvtanulásra tevődjön át a hangsúly. A középiskolában - annak típusától függően - meg kell kezdeni a tudományos vagy a szakmai tevékenységre való felkészítést mind ismeretanyagban, mind módszertanban. Emellett kiemelt szerepet kell kapnia a nyelvtanulásnak és az önálló munkavégzésnek. Fejleszteni kell a felelősségtudatot, és nagy figyelmet kell fordítani a káros szenvedélyek megelőzésére. A legnagyobb elmaradással a középfokú szakképzésben találkozhatunk. A Centrum szerint a munkaerő-piaci elvárásokra épülő, gyakorlatorientált középfokú szakképzést kell fejleszteni a gazdaság szereplőinek aktív részvételével. Olyan középfokú szakképzettséggel rendelkező szakembereket kell képezni, akik rugalmasan tudnak alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz, egy-egy új szakma elsajátításához. Ennek révén a munkaerő-piacra kilépők átlagos életkorát is csökkenteni tudjuk, ami jelentős terheket vesz le az államról. Az EU strukturális pénzeinek felhasználásával vidéki oktatási centrumokat kell létrehozni. Olyanokat, ahol a munkaerőpiac igényeit jobban kielégítő szakoktatás, illetve szakmunkásképzés folyik. Ha ez elmaradottabb vagy jelentős munkanélküliséggel sújtott térségben történik, tandíjkedvezményt, utazási kedvezményt, kedvezményes kollégiumi ellátást kell biztosítani.
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
A felsőfokú oktatásban sokkal nagyobb szerepet szükséges biztosítani az üzleti szférának a döntéshozatalban, a szakok meghatározásában, a gyakorlati képzések megszervezésében. Meg kell szüntetni a túlképzéseket, és ezen keresztül a pályakezdők most már 20%-os munkanélküliségét! Ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak! Külországi minták alapján az iskoláknak szerződéses viszonyt kellene létesíteniük minél több vállalattal, melyek garantálják az elhelyezkedés lehetőségét, az oktatási intézmény pedig adja a színvonalas munkaerőt. Külön ki kell térni a művészetoktatás helyzetére, amely - a nemzeti kulturális intézmények finanszírozásához hasonlóan - a rövid távú gazdálkodási szemlélet áldozata. Az idén különösen nehéz helyzetbe került művészeti iskolákat pályázati lehetőségek vagy a költségvetésen belüli mozgástér kihasználásával kompenzálni kell, mert az idei normatívacsökkenés - még az utólagos, minimális korrigálással is - a létüket fenyegeti. Az iskolák nevelési funkciójának erősítéséhez a fent említett tantervi változtatásokon kívül szükséges a tanárképzés újragondolása, annak pedagógusképzéssé formálása. Ehhez a tanárképzés tantervének megváltoztatásra is szükség van. Abban kiemelt szerepet kell kapnia egy szemléletváltásnak: a tudást átadó "végrehajtó" tanárok tömeges előállítása helyett az oktatás célját a felnőtté nevelésben látó pedagógusokat kell képezni. Ehhez szigorítani kell az alkalmassági vizsgát is. Természetesen mindehhez a tanári-pedagógusi pályát vonzóvá kell tenni. Ahol a tanárnak nincs becsülete, ott a tudásnak sem lesz. Mindenekelőtt meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a szakköröket és egyéb foglalkozásokat a tanárok szabadidejükben szervezik - többnyire ingyen. Ezen túlmenően egész egyszerűen meg kell emelni a tanárok fizetését. Ennek fedezete részben könnyen előteremthető lenne a felduzzasztott minisztériumi háttérintézmények "pajtásállományának" leépítésével, valamint az állami intézmények feladatellátásának hatékonyabb szervezésével (vagyis bizonyos közalkalmazotti bérek átcsoportosításával).
Végül kiemelt figyelmet kell fordítanunk a tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés területére, mert legtehetségesebbjeink növekvő számban hagyják el az országot a kedvezőbb külföldi kutatói és oktatói állásokért. Ez azt jelenti, hogy a magyar pénzből megszerzett tudásból más gazdaságok profitálnak. Támogatni kell a külföldi tapasztalatszerzést, de tisztességesen honorálni kell a hazatérést is - nem utolsósorban a kutatási infrastruktúra fejlesztésével, a kutatási pénzek hatékonyabb elosztásával, valamint az EU-s kutatási keretprogramokba való bekapcsolódás magas fokú szervezettségével.
III. Megélhetés A megélhetéshez szükséges pénz előteremtésének három alapformája van: a sikeres vállalkozás, a tisztességes bér és a tisztességes nyugdíj. Ezek eléréséhez számos terület összehangolt működésére van szükség. Ide tartozik a foglalkoztatás, a fejlesztéspolitika, az agrárpolitika és a nyugdíjrendszer. Foglalkoztatottság - Aktivitás - Munkanélküliség Az Európai Unió Lisszaboni Célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme a 70%-os foglalkoztatottsági szint elérése. Ennek erősen alatta vagyunk, aminek fő oka a tartósan alacsony aktivitási ráta. A munkanélküliség átlagos mértéke eközben kedvezőbb az EUátlagnál, ugyanakkor három területen sürgős kezelésre szorul. Ezek: pályakezdő munkanélküliség, regionális munkanélküliség és strukturális munkanélküliség (amely egyes
térségekben strukturális munkaerőhiánnyal párosul!). Mindemellett a szürke- és feketegazdaság a GDP 35%-ára rúg, vagyis a jövedelmek igen jelentős hányada illegálisan keletkezik. A felsorolt problémák orvoslása érdekében: ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
Növelni kell az aktivitási rátát: Az adórendszeren keresztül és a szociális kiadások újragondolása mellett ösztönözni kell a legális munkavállalást, hogy ne érje meg a feketemunka mellett bejelentkezni különböző segélyekre, hiszen ez kétszeresen terheli az államot (bevételkiesés + szociális kiadás). Meg kell őrizni a szolidaritást: A gyermekeiket egyedül nevelők, valamint a betegek, a korlátozott munkaképességűek és a nyugdíj nélküli idősek stb. számára természetesen alanyi jogon biztosítani kell a szociális juttatásokat. Pályakezdő munkanélküliek: e csoport munkanélküliségének megszüntetésében az oktatási fejezetben leírtak segíthetnek a legtöbbet (piacképes tudás, intézményesített tapasztalatszerzés, gyakorlatorientált képzés). Emellett az államnak ösztönöznie kellene a részmunkaidős foglalkoztatást, valamint támogatni a fiatalok vállalkozásalapítását egy országos tanácsadó hálózaton keresztül, amelyek működhetnének a fentebb már javasolt országos ifjúsági ház hálózat keretében. Regionális munkanélküliség: Magyarország egyes térségeiben a munkanélküliség az átlagosnál jelentősebb méreteket ölt. A fejlesztéspolitika az EU 2007 és 2013 közötti támogatásainak segítségével sokat tehet e térségek felzárkóztatásáért, ha valóban decentralizálja a tervezést, és megfelelő pályázatokat ír ki vagy enged kiírni a helyiek által. Strukturális munkanélküliség: A legnagyobb gondot a képzetlenségből vagy a nem piacképes képzettségből fakadó munkanélküliség okozza. Eközben az ország számos vidéki területén szakemberhiány van, amit sok esetben határon túliak töltenek be leggyakrabban természetesen nem legális keresettel. A képzetlenségből fakadó munkanélküliség felszámolása csak hosszú távon lehetséges, az ilyen családból származó gyerekek államilag felkarolt képzésével, kedvezményes vagy ingyenes kollégiumi elhelyezésével stb. Ez különösen a roma kisebbség vonatkozásában fontos, mert körükben egyszerre magas a szakképzetlen munkanélküliség aránya és a népszaporulat, vagyis folyamatosan termelődik újra a szegénység. Bérek: A reálbérek átlagosan nőnek, de eközben nő a szakadék is a szegények és a gazdagok között. Ezzel a szegényréteggel kiemelten kell foglalkozni. A vagyoni és jövedelmi különbségek csökkentése helyett azonban a politikai elit növeli azt, hiszen az államkasszából kifolyatott pénzek 100%-ban a már amúgy is jobb módú réteghez áramolnak. Ezzel szemben szükség lenne egy "szegényadó" bevezetésére, amelyet javaslunk az árbevétel és a bérköltség különbözete alapján kivetni a 100 millió forint éves árbevételt meghaladó forgalmat bonyolító cégekre. Az így beszedett adót a szegények képzésére, átképzésére és munkába állítására fordítanánk.
Vállalkozások - Fejlesztéspolitika - Versenyképesség Gazdasági növekedésünk gyorsabb az EU átlagánál, de nem éri el számos közép-európai versenytárs szintjét. Ennek részben az adóverseny, részben a fejlesztési források nem hatékony felhasználása, részben pedig a rossz egészségi állapotból, az ebből is fakadó alacsony aktivitásból, valamint a kedvezőtlen korstruktúrából adódó alacsony termelékenység az oka. Ehhez járul még a tőkehiány és a magyar vállalatok verseny- és exportképességének fejlesztési igénye. Régióbeli vezető pozíciónk visszaszerzése érdekében mindenekelőtt az alábbi területeken szükséges beavatkozni:
ˇ
ˇ
ˇ
Adóverseny: E versenyben elsősorban az élőmunkaterhek jelentős csökkentésével vehetünk részt, ami a társadalombiztosítási rendszerek már említett reformján alapulhat. Radikális adócsökkentésre sem lehetőség, sem szükség nincs. A lehetőség hiánya a költségvetés állapotából fakad. Szükség pedig azért nincs, mert elsősorban nem az adók magasak, hanem a járulékok, a szomszéd országok társadalmai egykulcsos adórendszereikért pedig nagyon komoly jóléti árat fizetnek. Nálunk az adók fokozatos, 57 év alatti csökkentése lehet csak reális. Fejlesztési források - EU-pénzek: A magyar vállalkozások, de még inkább az államapparátus, komoly kihívás előtt állnak, a 2007-2013 közötti EU-költségvetés időszakában elnyerhető források "felszívása" a 2004-2006-os tapasztalatok alapján nehezen fog menni. A pályázatok beérkezésétől a támogatási szerződés megkötésén át a kifizetésig rendkívül hosszú az út, ami az EU-támogatás elvesztésével járhat, a vállalkozó oldalán pedig jelentős, sok esetben rendelkezésre nem álló, évekre elegendő likvid tartalékot igényel. Emellett meg kell említeni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben hasonlóan a Széchenyi-tervhez - a vállalkozásfejlesztési források (GVOP) elosztásánál olyan mértékű protekcionizmus alakult ki, amely már magyar viszonylatban is zavaró (nem véletlen, hogy már tudományos konferenciákon is elhangzik). Ezért időben ki kell írni a pályázatokat, gyorsítani kell a pályázat-elbírálás folyamatát, és fel kell számolni a protekcionizmust. Mindennek legalapvetőbb eszköze a pályáztatási rendszer decentralizációja lenne: nagyban segítené a hatékony elosztást, ha valóban regionális támogatásként kezelnénk az EU forrásait, és így azokat valóban az adott térségben a vállalkozóknak és gazdálkodóknak fontos célokra lehetne fordítani. Külkereskedelem - Versenyképesség: Ma a valóban szépen javuló exportmutatók mögött az export óriási importigényessége húzódik meg. Exportnövekményünk így nem javítja jelentékenyen a külkereskedelmi mérleget, és e kereskedelmi szerkezet konzerválja a jelenlegi állapotot, amikor a magyar cégek 0,4%-a adja a magyar export felét. Ezért a Centrum szükségesnek tartja a hagyományos magyar nagyvállalatok versenyképessé tételét, hogy azok Magyarország közvetlen térségében meghatározó gazdasági pozíciókat szerezhessenek. Erre lehetőség is van, hiszen a kelet-közép-európai térségben még számos szektorban nem kristályosodott ki a regionális nagyvállalatok közötti piacfelosztás, és a nyugati nagyvállalatok rendszerváltás utáni magyarországi tevékenyégéből láthatjuk, hogy megfelelő időzítéssel stratégiai jelentőségű pozíciókra lehet szert tenni. E vonatkozásban tehát élénkíteni kellene a külkereskedelem-politikát, vissza kell térni a keleti piacokra. A volt szovjet tagköztársaságok felé irányuló kivitelnek is növekednie kell, ebben fokozni indokolt a MEHIB és az EXIM Bank szerepvállalását.
Agrárium A rendszerváltó pártoknak 15 év kevés volt ahhoz, hogy kormányaik kidolgozzanak egy használható agrárkoncepciót. A kormányzati munkában alapelv a máról holnapra élés, a rövid távú döntésekben való gondolkodás, a befektetésektől és a szerkezetváltástól való tartózkodás. Az ennek nyomán kialakult főbb problémák: ˇ
Bebetonozott szabályok. A földvédelmi szabályok, melyeket még 1994-ben alkottak meg, visszájukra fordulva, rossz hatással vannak a hazai földpiacra. Rendelkezéseik a gazdálkodni akarókkal szemben a spekulánsok érdekeit védik, gátolva ezzel egy egészségesebb, jobban művelhető, az erő- és munkagép-kapacitásokat jobban kihasználó birtoknagyság kialakulását. A Centrum szerint az indokolatlan korlátozás feloldása kedvező hatással lehetne a hazai valós földpiac kialakulására, megteremtve ezzel a termőföld alapú finanszírozás lehetőségét.
ˇ
ˇ
ˇ
Átokként ül az ágazaton az információhiány. Az agrártermelők döntő többsége még ma sem látja, hogy számára milyen előnyöket jelent a közös Európa. Nehezen vagy sehogy nem jutnak el a termelőhöz a napi piaci információk. Hátráltatja a kibontakozást a tőkehiány. A külföldi tőke - nagy részben és általában, ideológiai megfontolások, "a haza nem eladó" demagógiája nyomán - teljességgel kiszorult a mezőgazdasági átalakulás folyamatából. Hiányzik egy olyan országos szintű integrátor, amelyik képes lenne a piacon lévő súlya révén az agrártermelőket információval, termelésszervezéssel, piaccal ellátni. Az egymással kooperáló termékpályás érdekképviseletek alkalmasak lennének erre a célra.
Az eddigi kormányok "tűzoltó" intézkedései csak a bizonytalanságot fokozták, ezért az agrárszektor továbbra is nehézségekkel küzd. Csak a magyar gazdaléleknek, a szaktudásnak, az erőn felül végzett munkának és az ország kiváló természeti adottságainak köszönhető, hogy Magyarország (Kelet-Közép-Európában egyedül) 15 éven át megőrizte pozitív kereskedelmi mérlegét az EU-val. A gazdák viszont teljesítőképességük határához érkeztek. Ha nem lesznek alapvető változások az agrárpolitikában és annak finanszírozási rendszerében, a szociális ellátórendszernek az agráriumból menekülő munkanélküliek tömegével kell számolnia. A mai elaprózott birtokrendszer nem alkalmas gazdaságos termelésre, de a termelés szerkezete sem igazodik a piac és a feldolgozóipar igényeihez. Ezen változtatni kell:
ˇ
ˇ
ˇ
Szükség van a gazdákat összefogó, olyan gazda-holding rendszer kiépítésére, amely nem jár a földtulajdoni viszonyok átrendezésével, de feltételez egy kidolgozott, a versenyképességet megalapozó olyan birtokrendezési koncepciót, amely megfelelő anyagi és politikai támogatást kap. A holding szolgál és szolgáltat. Elvégzi a beszerzés, az értékesítés lebonyolítását. Leveszi a gazdák válláról az igazgatási, és pénzügyi adminisztrációt, a nélkülözhetetlen informatikai támogatás terhét, segít a piac igényeihez való alkalmazkodáshoz, hogy a gazdák a tudásukat, energiáikat a termelésre fordíthassák. Termelési szerkezetváltás kell. A magyar agrárium nem rendezkedhet be monokultúrás tömegtermelésre. Nem versenyezhet a külpiacon a hatalmas termőterületű országokkal. Viszont képes olyan terméket előállítani, melynek a minősége páratlan, jó feltételekkel értékesíthető, és kiváló alapanyaga lehet a feldolgozóiparunknak. Ehhez ipari háttérre van szükség, amely feldolgozza az alapanyagot, egyben értékesítési biztonságot ad, munkahelyet teremt. A Centrum vallja, hogy az agrárium reformja a gazdaság és a vidékfejlesztés létkérdése. A reformhoz hozzátartozik a vidéki oktatás és munkahelyteremtés megszervezése, a turizmus, a távközlési infrastruktúra fejlesztése, de a hungarikumok kiemelt marketingje is, amit minden eszközzel támogatni kell.
Nyugdíjrendszer A nyugdíjrendszer finanszírozási gondokkal küzd, kevés fiatal tart el sok időset. Ez a helyzet a népesség fogyásával folyamatosan erősödik, 2012 körül pedig összeomlással fenyeget, mert azokban az években megy majd nyugdíjba az 50-es évek abortusztilalma idején született népes generáció. A Centrum egyetért azzal a törekvéssel, hogy kompenzálni kell a "rosszkor" nyugdíjba vonultakat, mert elfogadhatatlan az, hogy két ember ugyanannyi év után ugyanabból a szakmából nyugdíjba ment, és egyikük jóval alacsonyabb járadékot kap a nyugdíjba vonuláskori szabályozás miatt. Erre a kompenzációra - csakúgy, mint a versenyképesség növelésére - azonban csak akkor van lehetőség, ha a nyugdíjrendszer reformját a döntéshozók felvállalják. Ehhez: ˇ
Mindenekelőtt a foglalkoztatás bővítésével (szakképzést követő korábbi munkakezdet, legális foglalkoztatás ösztönzése stb.) meg kell növelni a nyugdíjjárulék-fizetők számát.
ˇ ˇ ˇ ˇ ˇ
Ez lehetővé teszi a járulék csökkentését, ami javítja a tőkevonzó képességet. Ez új munkahelyeket generálhat, és növelheti a Nyugdíjalap bevételeit. Ösztönözni kell a nyugdíjasok részmunkaidős foglalkoztatását. Szemléletváltásra van szükség. Nem az idősebb korosztálynak a dolga, hogy még a nyugdíjas éveiben is áldozatokat hozzon a fiatalabb generációért, hanem fordítva. A bankrendszeren keresztül ösztönözni kell a nyugdíj-előtakarékossági rendszer megerősítését, de ennek stabilitásához fontos lenne az euró mielőbbi bevezetése. Be kell vezetni a nyugdíjalapú gyógyszerár-támogatást, azaz a kisnyugdíjasok nagyobb támogatásra lennének jogosultak. Mindemellett a minimálnyugdíjat fel kell emelni a KSH által megállapított létminimum szintjére. Nem lehet alacsonyabb a nyugdíj annál, mint amennyiből hivatalosan meg lehet élni.
MAGYARORSZÁG A CENTRUMBAN - KÜLPOLITIKAI ALAPELVEK Mint minden ország, így Magyarország számára is fontos, hogy mit gondol saját magáról. E kérdésben 1990 óta a kormányok sok mindenről próbálták meggyőzni az embereket. A Centrum fontosnak tartja tisztázni hazánk kárpátmedencei szerepét. Hibának tarjuk a nagy álmok kergetését, Magyarország politikai súlyának túlértékelését csakúgy, mint az ország kicsiségének, kényszerpályájának, kiszolgáltatottságának rémképét. Magyarország az Európai Unió közepes méretű, de földrajzilag meghatározó tagállama. Ne higgyük, hogy van érdemi beleszólásunk a nyugati nagyhatalmak politikájába, viszont szokjunk le a "kis ország - kis foci" szemléletről! Látnunk kell, hogy Magyarország komoly integráló szerepet tölthet be Közép- és Kelet-Európában, kiváltképp a Kárpát-medencében. Ez az integráció magában foglalja az itt élő kisebbségek és többségi társadalmak összefogását, valamint a gazdaság és a térségek integrációját. Magyarországnakúj Közép-Európa-politikára vanszüksége. A földrajzi közelségében fekvő régiókkal kezdeményező és partneriviszonyt kell kialakítania. A közvetlen együttműködés területét kijelöli azország földrajzi fekvése. Ezen belül is kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunkaz Ukrajnával és Romániával határos keleti régiónak: meg kell erősítenünk aTiszántúl cselekvési képességét. A Centrum szorgalmazza, hogy a hagyományosikerváros koncepciót szélesítsük "ikerrégió" elvvé. A regionális együttműködésben jelentős szerep hárul a külgazdaságra. Romániában, Ukrajnában és a Balkánon megnőtt a lehetőség a magyar vállalatok számára. A magyar tőkeexport a gazdasági előnyökön kívül nagymértékben javíthatja a határainkon túl élő magyar közösségek kilátásait és szomszédságpolitikánk eredményességét is. Az Európai Uniónak nem érdeke, hogy a bővítéssel bekerült államok nacionalista, etnikai, vallási stb. feszültségeket importáljanak a közösségbe. A térség országai közt érzékelhető ellentétek leküzdése azonban nem spontán folyamat, arra tudatos építkezéssel kell törekedni. Hosszú és eredményes állami és népességi együttélési tapasztalatokat szereztünk térségünk szláv népeivel és az ortodox románsággal, amelyeket minden téren meg kell jelenítenünk. Ebben fontos szerepet kaphat a korábbi békés egymás mellett élés szellemi és tárgyi emlékeinek felmutatása minden szomszédos országban, elsősorban az új generációk előtt.
Akiegyensúlyozott szomszédsági viszonyahatáron túli magyarsággal kapcsolatos nyitott kérdések rendezésének iselengedhetetlen feltétele. Magyarországnak fel kell lépnie a kisebbségekhelyzetének rendezésért, ugyanakkor minden eszközzel segítenie kell a szomszédosállamokban élőmagyarság szülőföldön maradását, gazdasági boldogulását éskultúrájának megőrzését.
SÜRGETŐ KÖZJOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI REFORM A Centrum meggyőződése, hogy a legtöbb reform elmaradásának fő oka az a szerencsétlen közjogi helyzet, ami 15 éve "bebetonozta" a politika mozgásterét. A reformok alapjainak a megteremtéséhez alkotmánymódosításra, és a kétharmados törvények átgondolására lenne szükség. Ám erre a barikád két oldalát elfoglaló pártok egyszerűen képtelenek. Egyetértés egyetlen kérdésben várható tőlük: a képviselők díjazásának megállapításában, mint azt az eddigi példák mutatják. A Centrum ezért a következő javaslatokat teszi: ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
Kisebb létszámú, de kétkamarás parlament. A jelenlegi parlament létszáma túlzott, nem hisszük, hogy a képviselők számát az ülésteremben lévő székekhez kellene igazítani. Meggyőződésünk, hogy a Parlamentnek kellene példát mutatnia a központi költségvetési kiadások csökkentésében. Ennek keretében elsősorban egy kisebb létszámú, de kétkamarás parlamentre lenne szükség. Ebben legyen megtalálható a pártpolitikai alapon létrejött képviselőház, és a társadalompolitikában meghatározó szerepet játszó civil szervezetek (szakszervezetek, szakmai kamarák stb.) választott képviselőiből álló, pártfüggetlen szenátus. Ez egy komoly lehetőség arra, hogy a kétpártosodás jelenlegi folyamatának érdemben gátat vessünk. A két kamara létszámának együtt sem kell elérnie a jelenlegi létszámot. A kétkamarás parlament létrehozatala viszont csak 2010-re prognosztizálható és természetesen jelentős alkotmánymódosítást vagy inkább új Alkotmányt feltételez. Meg kell szüntetni a kopogtatócédulákat! Az ajánlószelvények egyre nagyobb számban válnak árucikké, és ez által egyre kevésbé hitelesen jelzik vissza a jelöltek mögött álló támogatást. Ezen felül a nagy pártok javarészt sokszorosát gyűjtik be a számukra szükséges cédulának, amivel a kis pártoknak már az indulási esélyeit is jelentősen rontják. Ezzel szemben a cél egy visszaélésre alkalmat nem adó jelölési eljárás volna, amely nem gátolja, hanem segíti a többpárti demokráciát, és nem jár a választók otthonukban történő zaklatásával. Tervezetünk szerint köteles lenne indulni a választásokon az a párt, amelyik a szóban forgó választást megelőző ciklusban állami támogatásban részesül, illetve indulhatna az a párt, amelyik meghatározott számú választópolgár támogató aláírását összegyűjtötte. Olcsóbb és hatékonyabb közigazgatásra van szükség. A kormányzati struktúrát minden választások után az ügyeletes kormány átszabja. Ez idő- hatáskörzavarral jár, a választások után egy évig a kormányzat cselekvőképtelen, a választások előtt egy fél évvel pedig ugyanúgy cselekvőképtelen. Ez megengedhetetlen luxus. Ezért törvényi, szinten rögzíteni szükséges a minisztériumok számát. 7-8 ilyen szervezet bőven elég (ma 17 miniszterünk van a tárca nélkülieket is beleértve), továbbá felére kell csökkenteni az országos hatáskörű központi hivatalok számát, és meg kell tizedelni a minisztériumi háttérintézményeket, amelyek többségükben a kormánypártokat támogató kört "foglalkoztatják". Végre kell hajtani egy következetes deregulációt (joganyag-csökkentést). Ezt eddig minden kormány megígérte, de nem hajtotta végre (kivéve a Németh-kormány-féle gazdasági és közigazgatási deregulációt). Különös gondot kell fordítani a jogalkotás során az új jogszabályok hatásmechanizmusának előzetes költség-haszon elemzésére, ami vonatkozzon arra is hogy egy-egy módosító indítvány mennyiben változtat a számításokon. A Centrum az önkormányzatok oldalán. A térségek közötti különbségek csökkentésének alapvető eszköze lenne, hogy decentralizáljuk a regionális fejlesztési forrásokat, és megfelelő intézményrendszer kiépítése esetén a bevételeket is. Ehhez közigazgatási reform kell. Olyan - részben korporatista - modellt támogatunk, amely a
régiók élére választott tisztségviselőket helyez, közigazgatásilag megszünteti a mára teljesen kiüresedett megyerendszert, és a regionális önkormányzatok testületében a kormány képviselői kisebb arányt képviselnek, mint a szakmai szervezetek és a helyi politikai erők delegáltjai. A régiók feladatkörének tisztázásával egyidejűleg felül kell vizsgálni a települési önkormányzatok feladat-ellátási kötelezettségeit és finanszírozását is, megfontolva a mini-önkormányzatok kistérségi összevonását. Ma a települési önkormányzatokat tömeges eladósodás jellemzi, feladataik mellé sem kellő döntési kompetenciát, sem megfelelő mennyiségű anyagi forrást nem kapnak. A régiók esetében meg kell teremteni, a települési önkormányzatoknál pedig növelni kell az önálló gazdálkodás mozgásterét, mert a központi költségvetéstől való közvetlen függés láthatóan rontja helyzetüket. A Centrum tehát egy olyan, háromszintű közigazgatási rendszer mellett teszi le a voksot, amely településekből, régiókból és országos szintből áll, és amelyet a települések önkéntes kistérségi társulásai funkcionálisan kiegészítenek.
*
**
Programunk Magyarország helyzetének javítását célozza. Tervezett intézkedéseinket az emberi boldogulás alapjaira, az egészségre, a tudásra és a megélhetési kérdésekre építettük fel. Ezt a koncepciót kell beültetni a tágabb keretekbe, a külpolitika, a közjog és a közigazgatás rendszereibe, amelyekről szintén szóltunk. Mindez akkor sikerülhet, ha sikerül megakadályoznunk a kétpártrendszer kialakulását, ha sikerül nagyon szigorú ellenőrzést gyakorolnunk a költségvetés fölött, és ha sikerül a hosszú távú gondolkodást bevezetni a magyar politikába. A Centrum ehhez kéri az Ön támogatását.
