Magas-Bakony Környezetvédelmi Egyesület 8425 Lókút Papod u. 38. e-mail:
[email protected] web: http://www.magasbakony.hu/ Hivatkozási szám: Tárgy:
MB/20/2011. Észrevételek a nyomozás anyagához (“garázdaság”)
BRFK I. Kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály 01010/396/2012/bü Vörös Beáta r.szds. 1013 Budapest Pauler utca 13.
(Ez a beadvány a benne szereplő linkek könnyebb használata érdekében megtalálható a http://www.magasbakony.hu/Gor/bugy/Garazdasag.pdf címen.) Tisztelt Nyomozóhatóság, Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségen 2012. április 3-án tartott iratbetekintésünk végén a hivatal igazgatónője feljelentett hivatalos személy elleni erőszakért illetve becsületsértésért. Az ügyben 01010/396/2012/bü. számon büntetőeljárás indult ellenem. A nyomozás során kihallgatták a Főfelügyelőség dolgozóit, a kiérkező rendőrjárőrt és bennünket, az iratbetekintésen részt vett egyesületi tagokat is. A terhemre rótt bűncselekmények nem történtek meg, ezért azokat el sem ismertem, későbbi beadványaimban és a szembesítések során is ekként nyilatkoztam. A nyomozás lezárultával alkalmam nyílt megismerni a nyomozás során keletkezett iratokat, amelyek elérhetők a http://www.magasbakony.hu/Gor/bugy/bugy.html (nem nyilvános) címről. A nyomozóhatóság azzal zárta le az ügyet, hogy a nyomozás adataiból nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy az iratok magamhoz vétele során támadó jellegű fizikai erőkifejtést tanúsítottam volna Tolnai Jánosnéval szemben. Az ún. „sértettek” a nyomozást megszüntető határozat ellen panasszal éltek, amelyet elbírálván az Ügyészség úgy rendelkezett, hogy a nyomozást folytatni kell egyebek mellett az esetlegesen felmerülő garázdaság vonatkozásában. Ez a beadvány az ügynek főként ezzel a részével foglalkozik. A kihallgatásomkor tett vallomásomat és a Kajus Imre, Nőt Bálint valamint Tolnai Jánosné szembesítésekor tett nyilatkozataimat fenntartom, és a nyomozás 2012. novemberéig összegyűlt anyagának ismeretében az alábbiakkal egészítem ki:
1
Abból kiindulva, hogy garázdaság jogi tárgya a köznyugalom, amelynek megsértését – súlyosabb bűncselekmény hiányában – a Btk. 271. §-a akkor rendeli büntetni, ha valakinek a magatartása egyidejűleg − − −
kihívóan közösségellenes, erőszakos valamint alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.
Ezt a három feltételt a részletezi a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya által fenntartott Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer (ELBIR) POLICE lakossági hírlevelének 2012. májusi száma (mellékelve is) http://www.bunmegelozes.eu/pdf/lak12maj.pdf http://www.magasbakony.hu/Gor/bugy/lak12maj.pdf amely szerint: “A kihívóan közösségellenes magatartás, ha sérti a társadalmi együttélés szabályait, vagyis nyílt szembehelyezkedés az általánosan elfogadott normákkal. Az erőszakos jelleg egy aktív cselekvés, mely személy vagy dolog ellen irányul. Személy elleni erőszakról beszélünk a szükségszerűen az emberi testre gyakorolt fizikai ráhatás esetén, akkor is ha sérülés nem keletkezett. Ilyen cselekmény egy másik ember fellökése, de a mások mozgását zavaró, zaklató szándékos fellépés is. A dolog elleni erőszak a kocsma berendezési tárgyainak összetörése, vagyis az ott lévő tárgyak állagának sérelmével járó bármely megrongálás. A harmadik feltétel a köznyugalom olyan megzavarása, mely kívülálló személyekben riadalomkeltésre vagy megbotránkozásra alkalmas.” A lakosság számára kiadott hírlevél egyébként azzal zárul, hogy “Ne bonyolódjunk verekedésbe, lehetőleg tartsuk magunkat távol, vagy hívjunk rendőrt, aki tisztázza a helyzetet!” Álláspontom szerint pusztán annak a ténye, hogy az ún. sértett Tolnai Jánosné jogi képviselője felvetette a per def szubszidiárius bűncselekmény garázdaságot, mint a viselkedésem esetleges minősítését, annak a jele, hogy a gyanúsításomban szereplő hatóság elleni erőszak nem állt meg. Ennek oka a nyomozás adataiból kivehetően a tanúvallomások ellentmondásossága, valamint annak a hallgatólagos elfogadása, hogy a tanúk szavahihetősége csekély, azokra tényállást és gyanúsítást alapozni nem lehet. Garázdaságot személy és dolog ellen is el lehet követni. A személy ellen elkövetett garázdaságot a fentiekre figyelemmel a hivatalos személy elleni erőszak elnyelné, vagyis marad a dolog ellen elkövetett garázdaság. Ha megkíséreljük ennek időbeni behatárolását, akkor megítélésem szerint a nyomozati anyagban nincs garázdaságra utalás az iratbetekintés vége, vagyis az előtt, hogy magam elé húztam a másolásra kiválogatott iratokat, valamint az után sem, hogy kihívtam volna a rendőrséget. A két időpont között talán egy fél perc, ha eltelt – amely alatt a Főfelügyelőség egyes munkatársai szerint én a következő cselekményeket követtem el: − − − − − −
kitéptem az iratokat dr. Nőt Bálint vagy Tolnai Jánosné kezéből (nem igaz) magam elé húztam / felkaptam az iratokat az asztalról (igaz) ki akartam menekülni az iratokkal az utcára (nem igaz) a térelválasztó falon át a sarokba menekültem (igaz) összetéptem, összegyűrtem az iratokat (nem igaz) feldobtam a levegőbe az iratokat (nem igaz) 2
Az alábbiakban ennek a fél percnek a történéseit tekintem át, ezúttal nem részletezve az állítólagos hatóság elleni erőszakra, valamint a biztonsági őrök által kezdeményezett dulakodásra vonatkozó részeket, amelyekkel a 2013.01.03-án kelt, MB/18/2011. számú beadványomban foglalkoztam. Garázdasággal összefüggésbe hozható nyilatkozatok összegzése a tanúk részéről: Tolnai Jánosné (szembesítéskor nem járult hozzá a vallomása poligráfos ellenőrzéséhez) Első kihallgatás: ...összekészített dokumentumokat felkapta... Láttam, hogy az őrök között megpróbálja a vaskos iratköteget széttépni. ...az őrök megpróbálták leszedni a kezét az iratokról, ami nem sikerült. Megtépte az iratokat és feldobta a levegőbe, ami repült szanaszét. Folytatólagos kihallgatás: Akkor semmi nem volt a kezében. A lökéskor a kezemben voltak iratok, amiket miután a székbe beleestem, akkor kivette a kezemből. Amikor a sarokban volt a férfi és odamentem, hogy elvegyem tőle a papírokat, akkor mondta, hogy nem lesz a magáé sem és megpróbálta az egészet eltépni, de ahhoz vastag irat köteg volt, így gyűrődtek meg, tépődtek el az iratok, majd a férfi hozzám vágta, nekem dobta az iratokat. Volt irat, amely ennek következtében felrepült a levegőbe. Szembesítés: ...lépcső mellett van egy magasított rész, oda felugrott, onnan leugrott, az őrök addigra odaléptek, megfogták a két karját és odaállították a fal mellé és kérték, hogy engedje el az okmányokat, papírokat. … Ő nagyon fogta a papírokat, szorította. Megpróbálta széttépni és feldobta a levegőbe. ...[az iratokat] Összeszedtük... Mészáros Ferenc: A biztonsági őrök mögötti tárgyalóban megszaggatták-e ezeket az iratokat és megbeszélték-e, hogy ezt is rám kenik? Tolnai Jánosné: Ez hazugság, ez nem igaz. Mészáros Ferenc: Állították-e azt a járőröknek, hogy én összetéptem az iratokat és ki akartam velük szaladni az utcára? Tolnai Jánosné: Igen... dr. Nőt Bálint (szembesítéskor nem járult hozzá a vallomása poligráfos ellenőrzéséhez) Első kihallgatás: Ezt követően az ügyfél hirtelen, erős mozdulattal kitépte a kezünkből a dokumentumokat oly módon, hogy azok ennek a mozdulatnak a hatására egyes lapok eltépődtek, illetve meggyűrődtek, valamint a spirálozott dokumentum szétszakadt. Folytatólagos kihallgatás: [az iratok] Akkor sérültek meg először, amikor kitépte a kezemből, akkor több papír meggyűrődött, illetve a spirális irat is szétjött. Amikor vitte magával az úr az iratokat, akkor is tovább gyűrődtek az iratok. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor szakadt el a jegyzőkönyv. Azt nem láttam, hogy az úr direkt tépkedte volna, gyűrögette volna az iratokat. Szembesítés: ...Mészáros úr megemelte az iratokat, ezt követően a főigazgató helyettes asszony rátette a kezét és amikor, ha jól emlékszem, Mészáros úr megemelte az iratokat, akkor én megfogtam a másik oldalon az iratokat. Ezt követően Mészáros úr egy igen erős mozdulattal kitépte ezt az iratköteget a kezemből... ...Mészáros úr a kezében lévő aktákkal megindult a lépcsők irányába azzal a szándékkal feltételezem, hogy elhagyja az épületet. Az iratok úgy sérültek meg, hogy amikor azokat kitépte a kezemből, akkor megsérültek. A dokumentumok között volt egy besprirálozott irat is, ami szétszakadt. Egyrészt itt sérültek, 3
illetve miközben Mészáros úr ezeket tovább szorította, ezek a papírok tovább gyűrődtek. Mészáros Ferenc: Hogyan kerültek vissza az iratok a Főfelügyelőséghez az én kezemből? dr. Nőt Bálint: A Mészáros úr kezéből ezek a dokumentumok az ott dolgozó biztonsági őröktől kerültek vissza a Főfelügyelőséghez. Mészáros Ferenc: Hogyan történt ez? dr. Nőt Bálint: Ezzel kapcsolatban nem kívánok ennél többet elmondani. Előadó: Látta? dr. Nőt Bálint: Annyit láttam, hogy miután a Mészáros úr nem tudott lemenni a lépcsőn, akkor elindult a másik irányba a fal felé, akkor a biztonsági őrök kérték tőle vissza és csak nagy nehézségek árán tudták visszaszerezni tőle... Kajus Imre (szembesítéskor nem járult hozzá a vallomása poligráfos ellenőrzéséhez) Első kihallgatás: Miután a Főigazgató helyettes asszony felállt az asztaltól, Mészáros úr egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezéből az iratokat. A papír köteget annyira szorította, hogy összetépte (összegyűrte), ekkor Csürke kollégámmal megpróbáltuk a kezéből elvenni, próbáltuk a kezét lefejteni az iratkötegről, mert ő nem volt hajlandó átadni többszöri kérésünk ellenére sem ész az aulába szana-szét szórta és rendőrért kiabált. Mikor a papírokat szétdobta, drasztikus szavakat használt... Folytatólagos kihallgatás: A főigazgató-helyettes asszonynak azt mondta, amikor a kezéből a papírokat kitépte, akkor az ember felugrott, jött, ment... ...aztán én azzal voltam elfoglalva, hogy ne tudja az iratokat innen kivinni az épületből. Már akkor meggyűrődtek az iratok, amikor görcsösen szorította őket, hogy ő azokat elviszi, majd amikor megpróbáltuk a kezéből kivenni, akkor is gyűrődtek az iratok. Szembesítés: Mészáros úr ... felkapta az asztalról az ügyiratot, a Tolnai Jánosné is megfogta az ügyiratot és azzal a mozdulattal, amivel megfogta, szerette volna visszavenni. Az első kérdéskor már utaltam arra, hogy a Mészáros úr a kezébe fogta az iratot. Már amikor Tolnainéval ketten fogták, akkor megsérült. Amikor a biztonsági szolgálat visszakapta, akkor is sérültek az iratok. Olyan szorosan fogta a kezével, két kézzel markolta és elszakadtak az iratok. Amikor Ön felment arra a félfalra és két kézzel fogta az iratot, már akkor szakadt volt. A kollégával próbáltuk kivenni a kezéből, kértük, hogy adja át, ami nem történt meg és a Mészáros úr által előbb említett hüvelykujj lefejtését azért alkalmaztuk, hogy tovább az ügyiratok ne sérüljenek és ekkor a Mészáros úr átadta. Mészáros Ferenc: Mit akarhattam az utcán csinálni azokkal az iratokkal? Kajus Imre: Azt én nem tudhatom, hogy Ön mit akart az iratokkal az utcán csinálni, az tény, hogy kifelé indult az iratokkal. A táskája bent maradt a kolléganőjével az asztalon. Mészáros Ferenc: Mondták-e azt a rendőröknek, hogy én szét akartam tépni az iratokat? Kajus Imre: Ilyen kérdésre nem emlékszem, hogy ilyen kérdést tettek-e fel a rendőrök. Nem tudom, hogy mondta-e valaki, mert a jegyzőkönyvezésnél mindenkit külön hallgattak meg. Nekem arról tudomásom nincs, hogy a rendőröknek a Főfelügyelőségen mondta-e valaki ezt.
4
Rendőri jelentés [Tolnai Jánosné elmondása alapján] ...A fentiek után Mészáros felkapta az asztalról a hivatalos irat köteget annak megszerzése céljából. Mészáros … átugrotta a tárgyaló és az előteret elválasztó kb. 60 cm-es tégla falat és az intézményt elhagyni kívánva elindult a kijárat felé a hivatalos iratokkal a kezében. A dulakodás közben az irat köteg jelentős része szétszóródott és megrongálódott. A helyszínen a tanúkat meghallgattam, akik egybehangzóan megerősítették Tolnai Jánosné Dr. elmondását, valamint elmondták, hogy Mészáros erőszakos magatartása megbotránkozást és félelmet keltett bennük. [Pécsinger Antónia elmondása alapján] ...Mészáros nem akarta megszerezni az iratot, azt felkapta az asztalról valóban az iratokkal a kezében átugrott a falon és a kijárat felé indult de az épületet nem hagyta volna el. A sértett ill. a tanúk saját gépkocsijukkal érkeztek a Bp. I. ker. RK-ra, ahová Tolnai Jánosné Dr. magával hozta a megrongálódott iratot is. Kiss Csaba (nem volt szembesítés) Első kihallgatás: Főigazgató helyettes asszony összeszedte a papírokat az asztalról és el akarta vinni, erre az úriember ráfogott a papírokra és kirántotta az ügyintéző kezéből... Ekkor összesen három fogták a dokumentumokat ( Főigazgató helyettes asszony, ügyintéző illetve az úriember). Az úriember térelválasztó falról leugrott és a sarokba beszorult, a két kollégám, egyikük jobb oldalról, a másik bal oldalról fogta az úriember karját, mivel a papírt akarták tőle elvenni, hogy ne rongálja tovább. Háromszor szóltunk neki, hogy adja oda a papírokat, de ennek nem tett eleget és az aulába szétdobta, de volt már ami elszakadt, illetve összegyűrődött. Folytatólagos kihallgatás: ...az úr megpróbálta összeszedni a papírokat, a Bálint is szedte össze a papírokat, az ő kezéből is tépte ki az úr a papírokat, illetve a Katika kezéből is kitépte az iratokat. Amikor megszerezte az iratokat az asztalnál, akkor már elkezdte azokat összegyűrni, majd amikor el akartuk tőle venni az iratokat, akkor is még gyűrögette. Csürke Csaba (nem volt szembesítés) Kihallgatás: ...kikapta Bálint kezéből a papírokat... Ezután az ember az iratokkal elindult kifelé, ahol felállt egy térelválasztó kőre, onnan vettük el tőle a papírt, de ő még akkor is agresszívan fogta a papírokat. De ezek után Kajus Imre kollégámmal feszegettük az ujjait az iratokról, hogy engedje el azokat, mert annyira szorította azokat. Ezután eldobta az iratokat úgy, hogy azok közül több eltépődött, később én szedtem össze azokat. Hecsei Pál Kihallgatás: (a tanú nem volt jelen a szóban forgó fél percben) Novák Nikolett (nem volt szembesítés) Első kihallgatás: ...az ügyfél felállt egy térelválasztó emelvényre a kezében a papírokkal és akkor is még kiabálta, hogy a papírokat elviszi. Ekkor mentek oda hozzá a biztonságiak és vették el tőle a papírt, aztán leszállt onnan.
5
Folytatólagos kihallgatás: (az előadó kérdése: Hogyan sérültek meg az iratok?) A jegyzőkönyv, amit én írtam, az iratbetekintési jegyzőkönyv elszakadt, a többi irat meggyűrődött. Nekem úgy tűnt, hogy akkor gyűrődtek meg az iratok, amikor megpróbálta az úr magánál tartani. Azt nem láttam, hogy direkt elkezdte volna gyűrögetni az iratokat. dr. Hajdu Tádé (nem volt szembesítés) Első kihallgatás: ...a férfi mindkét kezével megragadta az asztalon fekvő iratcsomót és felkiáltva, hogy nem, nem és el akart menni, de mivel többen fogták a munkatársak közül az iratok után kaptak, az úr kirántotta azt a kezükből és miután a lépcső felé zárva volt az út, fogta és a térelválasztó falra ami kb. 1 m-es felugrott és el akart szaladni, de mivel a biztonsági személyzet bekerítette, nem tudott elmenekülni. Folytatólagos kihallgatás: Amikor a főigazgató-helyettes asszony kijelentette, hogy vége a találkozónak, akkor az úr azonnal lecsapott az iratokra. Tőlünk mindenki elkezdte az iratokat megfogni, mindenki megpróbálta az iratot magáévá tenni, és egy két másodperces kavalkád volt és végül ez az úrnak sikerült. Az iratok az asztalon voltak. Úgy emlékszem, hogy amikor a Bálint az asztalon lévő irathoz nyúlt, akkor az úr is odanyúlt és elrántotta az iratot. A főigazgatóhelyettes asszony is biztos, hogy próbálta visszaszerezni az iratokat. Ahogy az úr kirántotta a Bálint kezéből az iratokat, akkor is megsérültek az iratok, illetve akkor sérültek meg igazán az iratok, amikor a portások próbálták az úrtól elvenni az iratokat, mert az úr magához szorította az iratokat. Nem volt arra ideje az úrnak, hogy direkt elkezdje az iratokat összetépni, összegyűrni. Pécsinger Antónia (indítványozta a vallomása poligráfos ellenőrzését) Kihallgatás Ekkor Feri, aki a körasztalnál tőlem jobbra és szemben a főnökasszonnyal ült rátette az egyik kezét a kiválasztott iratokra és azt mondta, hogy mi ezeket el szeretnénk vinni, mivel nekünk a másolatokhoz jogunk van azt meg kell kapnunk. Ekkor a Feri felállt az asztaltól és felállt az elválasztó paravánra szerintem azzal a szándékkal, hogy a követelésének érvényt szerezzen, de nem a bejárat felé indult, hanem megállt az ügyfél térben a sarokban a bejárattól távol, senkit nem bántalmazva, valamint senki ellen nem lépett fel támadólag. Időközben több ember is körbevette a Ferit, elkezdtek vele dulakodni, az iratokat kitépték a kezéből. Beadvány Mészáros Ferenc nem követte el a terhére rótt bűncselekményeket. Mészáros Ferenc gyanúsított (indítványoztam a vallomásom poligráfos ellenőrzését) Kihallgatás ...a hatóság részéről elkezdték összepakolni az összes iratot. Ekkor én átnyúltam az előttem lévő kb. 1,5 méter átmérőjű kerek asztalon és az általunk kiválasztott dokumentumokat tartalmazó paksamétát magam elé húztam. Én ekkor azt mondtam, hogy ezekről még a mai napon másolatot kérünk. Ezután az iratcsomóval felálltam. Ekkor az igazgatóhelyettesasszony odahívta a biztonsági szolgálatot (3 fő), akiknek a közeledtére én a kijárattal szemben lévő falhoz hátráltam. A biztonsági őrök kitépték az iratcsomót a kezemből, amely ekkor szakadt el. ...amikor az iratokat magam elé húztam, a paksamétát csak én fogtam az igazgató-helyettes asszony az asztal túloldalán, a főfelügyelőségnek az asztalnál ülő jogásza mögött állt (tőlem kb. 3 méterre). E tény alapján az igazgató-helyettes asszony nem is érintkezhetett az iratokkal. Tekintettel erre én biztos vagyok benne, hogy nem téptem ki nevezett kezéből az 6
iratcsomagot. ...a biztonsági őrök az iratokat rám rohanva tépték ki a kezemből. ...nem állt szándékomban a kiválogatott iratokkal elhagyni az épületet, hiszen az összes holmim (laptop, személyes irataim, hátizsákom) ott volt az aulában. Én csak másolatot szerettem volna ezekről kapni. Szembesítés Kajus Imrével Ilyen egyetlen pillanatig nem volt, hogy a Tolnainéval egyszerre fogtam volna azt az iratcsomagot... Én nem a kijárat felé indultam az iratcsomóval, hanem a kijárattal szemben lévő falhoz hátráltam és ott is rohantak le a biztonsági őrök. Ő azt mondja, hogy sikerült meggyőzniük az irat átadására, de ami valójában történt, az az volt, hogy a három biztonsági őr a hat kezéből kettővel megfogta az én csuklómat, utána az egyik odaszólt a másiknak, hogy “hüvelykujj” és az a másik leemelte tényleg a hüvelykujjamat az iratcsomóról. Az egész kb. 3 másodpercig tartott. Amikor [az iratokat] magam elé húztam az asztalon, akkor Nőt Bálint ügyintéző utána kapott és ettől a paksamétának a borítója, vagy a legfelső iratnak a lapja beszakadt. Attól, hogy valaki szorosan fog egy iratcsomót, nem szakad el. Amikor a biztonsági őrök kitépték a kezemből, akkor egy kicsit tovább szakadt. De utána, amikor a rendőrök összepakolták ezeket az iratokat, úgy tudom, hogy itt is volt a rendőrségen bűnjelként, akkor azonban jóval megviseltebb állapotban volt annál, mint amikor én utoljára láttam, amikor kivették a kezemből. Vagy Kajus úr vagy egy másik kollégája a kiérkező rendőröknek azt mondta, hogy én széttéptem az iratokat, de ez nem felel meg a valóságnak. Szembesítés dr. Nőt Bálinttal Azt is valótlanul állítja, hogy Tolnainé ezekre az iratokra rátette volna a kezét, Tolnainé soha nem érintette meg az iratokat. Ott volt a közelében három beosztott jogász, akik kezelték az ügyet. Olyan pillanat sem volt, hogy egyszerre fogtam volna az iratcsomót Tolnainéval. ...a tanú előtt lévő dossziét én egy hirtelen mozdulattal magam elé húztam, ő pedig utána kapott. Ilyenformán nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy én ezt az ő kezéből téptem volna ki, de az lehetséges, hogy amikor utána kapott, akkor a mozgásban lévő iratcsomó felsértette a kezét. ...attól, hogy valaki magához szorítva tart egy dossziét, az attól nem sérül meg és az iratcsomót jóval megviseltebb állapotban láttam viszont a rendőröknél, mint amikor a biztonsági őrök kivették a kezemből. Szembesítés Tolnai Jánosnéval. Nem az őrök állítottak oda a falhoz, hanem én a falhoz hátráltam és ott értek utol, ott fogták meg a két csuklómat. Ők is vették ki a kezemből a papírokat. Ez korábban Kajus Imre biztonsági őr vallomásából is kiderült. Az igazgatónő nem kérte tőlem a papírokat, azok nagyon hamar a biztonsági őrökhöz kerültek. Ez pedig, hogy én megpróbáltam széttépni és feldobtam a levegőbe az iratokat, ez elképesztő hazugság, semmi ilyesmi nem történt. Beadványok Fenntartottam a kihallgatásomkor mondottakat. A 2013.01.03-án kelt beadványom 8. oldalán a 12. pontban kitérek arra a képtelenségre, hogy én az iratokat a levegőbe tudtam volna dobni.
7
A fentiek összesítése a cselekmények, illetve a tanúk szerint (ahol E: Első kihallgatás, F: Folytatólagos kihallgatás, Sz: Szembesítés és R: Rendőri jelentés): Kitéptem volna az iratokat a kezükből Tolnai Jánosné
Magam elé Ki akartam Térelválasztón Összetéptem / Feldobtam a húztam / menekülni az át a sarokba összegyűrtem levegőbe az felkaptam az utcára menekültem az iratokat iratokat iratokat E
Nőt Bálint
E, F
F
Kajus Imre
E, F, Sz
Sz
Csürke Csaba Kiss Csaba
Sz
Sz?
E, F, Sz
R, E, F, Sz
F, Sz
Sz
E, F, Sz?
E
E
E
E, F
E
E, F
E
Nem igaz
Nem igaz
Novák Nikolett Hajdu Tádé
E, F
Pécsinger Antónia Mészáros Ferenc
E, F
E?
E Nem igaz
Igaz
R, E Nem igaz
Igaz
A fentiek értékelése körében az alábbi észrevételeket teszem: 1. Iratokat kitépni egy másik ember kezei közül kétségkívül csak szándékosan lehet, ez egy erőszakos cselekmény, amelynek az elkövetője ignorálja az együttélés általánosan elfogadott szabályait és ezért a cselekmény joggal ajánlható a rendfenntartó erők, illetve az igazságszolgáltatás figyelmébe. A 2013.01.03-án kelt beadványom (a továbbiakban: B3) 6. oldalán a 6. pontban (“A dulakodás értékelése: volt-e, és ha igen, kivett benne részt?”) részletezettek szerint a tanúk egybehangzóan, a valósággal egyezően adták elő, hogy a biztonsági őrök valóban erőszakkal vették el tőlem az iratcsomót. Annak tekintetében, hogy vajon én elkövettem-e hasonló cselekményt, a tanúk vallomásai megoszlanak. Egy részük még akkor is ekként értékelte az iratok magamhozvételének a módját, ha a B3 2. pontja szerint mindegyikük elismerte legalább egyszer, hogy az iratokat én fogtam meg először, és Nőt Bálint csak utána ért hozzájuk. Tolnainé vallomásai (E: “összekészített dokumentumokat felkapja”, F: “miután a székbe beleestem, akkor kivette a kezemből”) egyidejűleg nem lehetnek igazak, Tolnainé szavahihetősége egyébként is kétséges. Nőt Bálint mindhárom vallomásában következetesen azt vallotta, hogy az iratokat én fogtam meg először, ami az eseményeknek egy olyan értelmezesét is adhatja, hogy valójában ő volt az, aki az iratokat ki akarta tépni a kezemből, csak ez nem sikerült neki (Hajdu Tádé: “egy két másodperces kavalkád volt és végül ez az úrnak sikerült”). Álláspontom szerint a három biztonsági őr a recepciós pulttól, kb. 10-12 m távolságból ezt a gyorsan lejátszódó történést nem tudta helyesen megítélni. Közülük Kajus Imre szavahihetősége több vonatkozásban is megkérdőjelezhető, az ügy tisztázása érdekében a poligráfos vizsgálatot sem vállalta. Kiss Csaba mindkét kihallgatása során következetesen azt vallotta, hogy az iratokat Tolnainé szedte össze az asztalról, ami sem a valósággal, sem a többiek vallomásaival nem egyezik. Csürke Csaba helyzetértékelése (“kikapta Bálint kezéből a papírokat”) szintén ellentétes pl. a rendőri jelentésben, Tolnainé vagy Kajus Imre vallomásában foglaltakkal, valamint a valósággal. 8
Ebben a körben említem meg, hogy mindezidáig elkerülte a figyelmemet Novák Nikolett első vallomásának egy fontos részlete (“...majd a főigazgató-helyettes felállt és arrébb lépett. Ekkor az ügyfél is felállt az asztaltól, megfogta a papírokat, közölte velünk, hogy neki ez még ma kell...”), amely teljes mértékben megegyezik az én vallomásommal is (“amikor az iratokat magamhoz húztam, a paksamétát csak én fogtam az igazgató-helyettes asszony az asztal túloldalán, a főfelügyelőségnek az asztalnál ülő jogásza mögött állt (tőlem kb. 3 méterre)”), és amely nemcsak a hatóság elleni erőszak körében, hanem a garázdaságot tekintve is releváns. (Sajnos Novák Nikolett első kihallgatásán tett tanúvallomásának folytatása már nem felel meg a valóságnak, de a folytatólagos kihallgatásán már azt vallotta, hogy nem látta, meglöktem-e Tolnainét.) Novák Nikolett vallomásaiban egyetlen garázdaságra utaló mozzanat sem található. Bár dr. Hajdu Tádé azt vallotta, hogy én fogtam meg először az iratokat, de utána Nőt Bálint (sőt, mások) is azok után kaptak, akiknek a kezéből én a paksamétát kirántottam. Sajnos, a vallomásaiban nem szerepel arról adat, hogy az iratok a kezemben már mozgásban voltak-e, amikor azokat magam felé húztam. (Tévesen emlékszik azonban arra, hogy mindkét kezemmel megfogtam volna az iratokat, a másfél méteres asztalon át nem is tudtam volna akkorát nyújtózni, valószínűleg más sem.) Dr. Hajdu Tádé tanúvallomásából az állapítható meg, hogy az ő értelmezésében ha valaki elől egy tárgyat elhúznak, és az illető utánakap, de a próbálkozás sikertelen, akkor ezt a történést helytálló úgy értékelni, hogy az illető kezéből azt a tárgyat “kirántották”. 2. Az iratbetekintés végén, amikor Tolnainé a dokumentumok elpakolására és a távozásra adott utasítást a beosztottjainak, valóban magam elé húztam a másolásra kiválogatott iratokat, mégpedig azért, hogy azokat ne vigyék fel az emeletre, hanem, hogy másolatot kaphassunk róluk. Nem gondoltam, hogy mi magunk másoljuk le az iratokat a főfelügyelőség másológépein, vagyis a dossziét nyilván visszaadtam volna pl. Novák Nikolettnek a másolás céljából. Álláspontom szerint az a körülmény, hogy ez a mozzanat nem találkozott a főfelügyelőség munkatársainak egyetértésével, nem egyenértékű azzal, hogy ez egy “erőszakos cselekmény” lett volna, hiszen sem személy, sem dolog ellen nem irányult. Úgyszintén alappal vitatható, hogy ez a mozzanat kihívóan közösségellenes lett volna – álláspontom szerint ha valami, úgy az iratbetekintést akadályozó főfelügyelőség szerepvállalása nevezhető kihívóan közösségellenesnek. Ami a megbotránkozást és riadalomkeltést illeti, bizonyos vagyok benne, hogy az OKTVF munkatársaiban már az engedélyezési eljárásba történt ügyféli bejelentkezésünk is riadalmat keltett, mert onnantól kezdve a beruházó számára kedvező határozat jogerőre emelkedésének esélye számottevően lecsökkent. Az OKTVF, illetve az azt képviselő munkatársak nem nevezhetők a konfliktuson kívül álló személyeknek, kívülállók az OKTVF épületében 17 óra után nem is lehettek. 3. Az, hogy az iratokkal az összes személyes holmimat és a kolléganőmet hátrahagyva miért akartam volna elmenekülni a helyszínről, a tanúvallomásokból nem derül ki – jóllehet a szembesítésük során mind Kajus Imrétől, mind Tolnai Jánosnétől megkérdeztem ezt. A harmadik erről valló tanú, dr. Hajdu Tádé vallomása (“az úr kirántotta azt a kezünkből és miután a lépcső felé zárva volt az út, fogta és a térelválasztó falra ami kb. 1 m-es felugrott és el akart szaladni, de mivel a biztonsági személyzet bekerítette, nem tudott elmenekülni”) is csak a szándékot feltételezi, valójában senki nem állítja, hogy elmenekültem volna a helyszínről. Az elmenekülés vélt szándéka minden kétséget kizáróan nagyon meghökkentő és egyesekben megbotránkozást okozhat, mindazonáltal úgy gondolom, hogy a garázdaság tényállását nem valósítja meg. 4. A kezemben lévő iratokkal valóban a bejárattal szembenlévő falhoz hátráltam, illetve az aula és az attól szintben elkülönülő ügyfélváró találkozásánál lévő sarokba menekültem. Ennek oka az volt, hogy amikor felálltam az asztaltól, akkor mind az asztalnál ülők, mind a biztonsági őrök felém mozdultak, és nem akartam magam egy támadásnak kitenni a helyiség kellős közepén. A falhoz azért hátráltam önként, szemmel tartva az engem időközben lerohanó biztonsági őröket, hogy legalább a hátam védve legyen. A falhoz a lépcsőn már nem jutottam le, mert a biztonsági őrök túl közel voltak, a legrövidebb út pedig a 9
térelválasztón át vezetett. (Ez a burkolt falszerkezet az ügyféltérből kb. egy lépcsőfoknyira emelkedik ki, az aulából pedig 3-4 lépcsőfoknyira.) Miután ez a cselekmény egy nyilvánvaló túlerővel szemben felvett, személy és dolog ellen nem irányuló védelmi helyzet kialakítását célozta, ezért ab ovo nem lehetett erőszakos és így garázda sem. 5. Az iratok szándékos összegyűrésének, összetépésének a motívuma kivehetően azért született meg a tanúk, elsősorban Tolnai Jánosné részéről, hogy a falnál álltamban ellenem intézett támadást ezzel igazolhassák. Ennek a koncepciónak a lényegét Tolnainén kívül azonban összesen csak két tanú (a támadásban résztvett Kajus Imre és Kiss Csaba biztonsági őrök) értette meg, illetve volt hajlandó a vallomásában is visszhangozni, a többiek nem – pl. dr. Hajdu Tádé a valósággal egyezően vallotta, hogy “Nem volt arra ideje az úrnak, hogy direkt elkezdje az iratokat összetépni, összegyűrni” (továbbá ennek semmi értelme sem lett volna, mint ahogyan az épületből való elmenekülésnek sem). Azonban az ő vallomásuk is legkevesebb életszerűtlen elemeket tartalmaz, pl. Kajus Imre szerint “Már akkor meggyűrődtek az iratok, amikor görcsösen szorította őket” - talán egy gondolatkísérlet is elég annak eldöntéséhez, hogy milyen erősen kell valakinek magához vagy megszorítania egy több tucat papírlapot tartalmazó iratcsomót annak összegyűréséhez, összetépéséhez. A tanúk a valóságnak megfelelően állították, hogy az iratok egy része akkor sérült meg, amikor a biztonsági őrök azokat kitépték a kezemből. A támadás végén az őrök elengedték a csuklómat, a kezeim szabaddá váltak, én pedig kihívtam a rendőrséget. 6. Ha valaki egy hivatalban tombol, kiabál és szétdobálja az iratokat és azok ettől meg is sérülnek, az minden kétséget kizáróan dolog ellen irányuló erőszakos, közösségellenes cselekmény, amely, ha lehetséges, valamiféle azonnali beavatkozás után kiált és teljesen indokolt utána az illetőt az igazságszolgáltatás kezére juttatni. Ennek az állítólagos cselekménynek értelemszerűen a vizsgált fél perc utolsó másodperceiben kellett megtörténnie, ekkorra már minden egyes jelenlévő tanú figyelme rám irányult. A cselekménynek minden kétséget kizáróan rendkívül látványosnak és emlékezetesnek kellett lennie, egészen bizonyosan nem mindennapos esemény az OKTVF-nél, hogy egy ügyfél a levegőbe hajít egy aktát, amely visszahullván szétszóródik, a lapok megsérülnek és azokat az OKTVF munkatársai szedegetik össze a földről. Figyelemreméltó azonban, hogy Tolnainén kívül csak a három biztonsági őr vallotta (ők is csak az első kihallgatásuk során), hogy elkövettem ezt a cselekményt, a többi tanú (jelen volt még dr. Hajdu Tádé, Novák Nikolett, dr. Nőt Bálint és Pécsinger Antónia) még a folytatólagos kihallgatáson az előadó által feltett, kifejezetten az iratok megsérülésére vonatkozó kérdésére sem. A B3 12. pontjában kifejtettek szerint, tekintve a körülményeket ezt a cselekményt el sem tudtam volna követni; kivételesen megismétlem ezt az érvelést: “Tolnainé és a három biztonsági őr állítása szerint feldobtam az iratköteget a levegőbe. Nem világos azonban, hogy ez hogyan és főként mikor történt volna: Amikor a biztonsági őrök a bejáratnál szemben lévő falnál megfogták és erősen megszorították a két csuklómat, azt – Kajus Imre szembesítése alapján is – azért tették, hogy tőlem az iratokat elvegyék. Tehát az iratokat nem dobhattam fel azelőtt, hogy megfogták volna a csuklómat, hiszen akkor az iratok még a kezemben voltak. Miközben a csuklómat erősen szorították és kivették a kezemből a paksamétát, az iratokat képtelenség lett volna a levegőbehajítanom, mert moccanni sem tudtam. Miután pedig kivették az iratokat a kezemből, mit hajítottam volna a levegőbe?” Jóllehet az ügy előadója a szembesítésükkor mind Kajus Imrének, mind Nőt Bálintnak feltette a kérdést, hogy hogyan sérültek meg az iratok, továbbá Nőt Bálinttól én is megkérdeztem, hogy hogyan kerültek vissza a Főfelügyelőséghez az iratok, egyikük sem említette, hogy azokat feldobtam volna a levegőbe, majd ők összeszedték volna. Így én először Tolnainé szembesítésekor, megrökönyödve értesültem arról, 10
hogy ezzel is vádolnak, hiszen ez a vád a valóság minden elemét nélkülözi. Megemlítem, hogy ez a cselekmény egyfajta próbakőnek tekinthető, ugyanis – ellentétben azzal, hogy tulajdonképpen ki tépte ki az iratokat a másik kezéből – ez nem értelmezés kérdése: ha valóban megtörtént, akkor elképzelhetetlen, hogy a tanúk közül akár egyvalaki is ne emlékezzen rá (főként, ha erre vonatkozó kérdésre kellett felelniük). Négy tanú összesen nyolc vallomása azonban nem említi ezt a cselekményt. Ha viszont nem történt meg, az azt jelzi, hogy a tanúk közül kik állítottak egészen biztosan valótlant, és ez az információ nemcsak a konkrét helyzet, hanem a nyomozás teljes anyagának körültekintő értékeléséhez is felhasználható. 7. Az ügyről megkérdezett büntetőjogászok értékelése a cselekményeim garázdaságként való minősítéséről egybecseng a BAZ Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának hírlevelében foglaltakkal, amennyiben is “a bírói gyakorlat következetes és töretlen a tekintetben, hogy a kihívó közösségellenesség nem állapítható meg a kölcsönös vitatkozás kereteit túl nem lépő becsületsértés, könnyű testi sértés esetében, vagy szűk családi, akár baráti körben vagy olyan körülmények között, ahol a köz nyugalma – a konfliktuson kívülálló felek híján – nem sérül és nem is sérülhet”. Álláspontom szerint az OKTVF munkatársai nem a konfliktuson kívül álló felek. 8. Tolnai Jánosné a folytatólagos kihallgatása során tett vallomása szerint: “A férfi valakivel beszélt telefonon, miután hívta a rendőrséget, akit őrnagynak szólított, akarta, hogy a portás is beszéljen vele, hogy majd az őrnagy úr megmondja, mit tehet, mit nem. Amikor kiértek a rendőrök, akkor vele beszéltek, velünk nem álltak szóba és azzal beszélgessek, akit én hívtam. Ekkor hívtam a belügyminisztériumot, az államtitkár úrral beszéltem, aki hívta Pintér urat.” Tolnainé nyilatkozatának értékelése során legalábbis a következők merülnek fel: Ha én valóban egy rendőr ismerősömmel akartam hatni a portásra és a rendőrjárőrre, akkor ez megalapozza a befolyással üzérkedés, mint közvádra üldözendő bűncselekmény gyanúját. Ennek a beszélgetésnek a megtörténte ellenőrizhető, ezért ismételten indítványozom az aznapi híváslisták és cellainformációk ellenőrzését (de most más okból, mint a Tolnainé szembesítésekor, tehát ez egy új indítvány). Alappal vélelmezhető, hogy Tolnainé ezt nem véletlenül csak a folytatólagos kihallgatásakor nyilatkozta. Miután kihívtam a rendőrséget, Tolnainé az aulában több ízben, hangosan említette Pintér úr nevét (Pécsinger Antónia és Kenyeres Albert főtörzs tanúvallomásai szerint “A Főnök asszony azt mondogatta, hogy majd a Pintér úrral elintézteti az ügyet (PA)”, valamint “A meghallgatások során mindenki várt a sorára, hogy meghallgassuk, csak az elején a hölgy volt felháborodva, hogy nem őt hallgatjuk meg. Mondta, hogy felhívja a Pintért, amit meg is tett. (KA)”). Ismeretlen okból erre a mozzanatra Kajus Imre és Nőt Bálint a szembesítése során nem emlékezett, Tolnainé pedig letagadta, hogy felhívta volna Pintér Sándor belügyminiszter urat. Elképzelni sem tudom, hogy Tolnainé mit várhatott a belügyminiszter úr nevének emlegetésétől a kollégái meghallgatásai előtt a rendőrjárőr jelenlétében, de a folytatólagos kihallgatás idejére esetleg felmerülhetett benne, vagy tájékoztathatták róla, hogy a befolyással üzérkedés (beleértve annak színlelését is) bűncselekmény, amely az igazságszolgáltatás előtt alááshatja annak a helyzetét, akivel kapcsolatban felmerül. A dolog tisztázása érdekében kérem a fenti indítványom jóváhagyását. Tisztelettel: Hárskút, 2013. március 4. Mészáros Ferenc, alelnök
11
