Krónikás
Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2007. 2. évfolyam, 1. szám
Ára: 100 Ft.
Március 15. Minden nemzet életében vannak fordulópontok, amelyek hosszú időre kijelölik annak sorsát. Kijelölik azt a mozgásteret, azt a pályát, amelyen az elkövetkezőkben járni lehet, és amelyen járni kell. 1848. március 15-e is egy ilyen pillanat volt. Amikor végignézünk az általunk eddig megtett, több mint ezer esztendőt átszelő úton, láthatjuk: március 15-e azon kevés történelmi dátumok közé tartozik, amely egyenként kedves minden magyar ember számára. „A remény hal meg utoljára! ” – szoktuk mondani. Hogy ez mennyire igaz, az abból is látszik, hogy március közepén újra meg újra feltűzzük a kokárdát, a nemzetiszínű szalagból készített bokrétánkat. Pedig a forradalomnak már vége. És mégis, évről évre átgondoljuk elődeink tetteit. A forradalom minden évben újra meg újra megszületik a szívünkben. Belegondolunk, hogy milyen nagy bátorság volt egy régi és erősen megkopott, de nagy hatalmú és erős politikai rendszer ellen fellázadni. És ha ennek a rendszernek Haynauhoz hasonló marcona zsoldosaira gondolunk, kicsit meg is borzongunk, mert nem értjük, hogy miként vívhatták ki a forradalmat, mindennapjaikat élő, Pest és Buda egyszerű polgárai. Ezeknek az 1848 – 49–s hősöknek a nevét csak töredékekben olvashatjuk a könyvekben. Sokukat, nagyon sokukat elfeledtük mára. Talán ez is az élet rendje, hiszen nem élhetünk minden nap hősökkel együtt. Ám erre valók az ünnepek! Egy esztendőből legalább egy olyan nap legyen, amikor felidézzük az emléküket. Vajon március 15 – én előkerül–e annak a sok tízezer embernek a neve, akik tettek a magyar szabadságért, közös szabadságunk ügyéért? Azoké, akik elestek, akik örökre megnyomorodtak a harcokban? Akik
szeretteiket vesztették el: kedvesüket, férjüket, apjukat, gyermeküket? A mai ünnepen gondoljunk azokra is, akik névtelenek maradtak – bár meghozták a legnagyobb áldozatot, amit csak ember hozhat. A szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az egyes emberek összefogása vívta ki. Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, hogy tudták, nagy dologra képesek, ha összefognak. Ők tetteikkel bebizonyították, hogy bár „egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”. A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Egységesen és meghatározó erővel csak egy nemzet léphet fel. Nemzetté pedig a közös haza szeretetével válunk. Ha mindannyian egyformán és egységesen szeretjük ezt az országot. Közös a haza és a nemzet, amelyhez tarozunk. Ebben rejlik a mi erőnk, hazánk, nemzetünk ereje. És ebből fakad a hazaszeretetünk. Méltónak kell lennünk 1848 örökségéhez. Ebben segít minket minden évben újra meg újra a megemlékezés a szabadságharcra, március 15 – re és annak hőseire. Ez ad értelemet az ünnepségnek, a koszorúzásoknak. Megjósolta ezt már két nappal a forradalom kitörése után a következő szavakkal Jókai Mór: „Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni erre az évre, annak történelmére és történetalkotó alakjaira”. Úgy legyen! – válaszolhatjuk 159 év elteltével Jókainak. Cselényi Dóra
Ebben a számunkban olvashatják, a MIFA Alapítvány 2006. évi munkájáról készült beszámolót. Igyekszünk majd ebben az évben is sok mindent tenni falunk lakosságáért. A második alkalommal megrendezésre kerülő (április 30.) Tavaszi Parádénkra ezúton is szeretnénk meghívni minden kikapcsolódni és szórakozni vágyó gyermeket és felnőttet!
Krónikás
Vályi Lászlótól, az alakulóban lévő Polgárőr Egyesület választott elnökétől kérdeztük Mi indokolja településünkön is a Polgárőrség létrehozását?
Ki és hogyan lehet tagja az egyesületnek?
Sajnálatos módon községünkben is egyre jobban elterjedt a vagyon-, illetve személy elleni bűncselekmény. Sorozatossá váltak az éjszaka leple alatt történt betöréses lopások, de előfordult idősek elleni erőszak is. Ezért néhány képviselő társammal úgy döntöttünk, legfontosabb feladatunk a közbiztonság megóvása, a Polgárőrség megalakítása. Ez azonban máról holnapra nem volt megoldható, hiszen a Polgárőrség egy hivatalos szervezet. De nekünk dönteni kellett! Addig is megalakítottuk a megfigyelő szolgálatot. Hiszen tarthatatlan állapot, hogy félünk otthagyni otthonunkat, féltjük idős szüleinket és még halottainkat is meggyalázzák. Felhívásunkra szinte az egész falu megmozdult. Ilyen összefogásra talán még nem is volt példa községünkben. Köszönet mindazoknak a falujukért tenni akaró embereknek, akik a mindennapi munkájuk mellett vállalják azt, hogy éjszakai járőrözésükkel óvják a falu lakosságát, a falu meglévő értékeit. Az áldozatos munkájuk árán már most javult a falu közbiztonsága, hisz az óta megszűntek a betörések. Azóta nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket, hiszen vannak, akik vigyáznak ránk. Jó érzés tudni azt, hogy ilyen mértékű összefogás a környező falukban sem tapasztalható. Jelenleg 97 fő a polgárőrnek jelentkezők száma, ami napokon belül hivatalos formát ölt. Célunk: - a bűncselekmények csökkentése - a közbiztonság javítása - a gyermek- és ifjúságvédelem - gyermekek veszélyezettségének megelőzéséről és megszüntetéséről gondoskodás - környezetvédelem - együttműködés mindazokkal, akik a környezet védelme érdekében együttműködnek
Minden büntetlen előéletű, nagykorú magyar állampolgár (vagy Magyarországon letelepedett külföldi), aki egyetért a Polgárőrség céljaival és hajlandó tevékenyen részt venni azok megvalósításában. Jelentkezni lehet a Polgármesteri Hivatalban Némethné Kovács Andreánál, akinél kitölti a belépési nyilatkozatot és adatlapot, majd előéletét a kerületi rendőrség ellenőrzi. Hogyan működik az egyesület? A Polgárőrség hatósági jogkörrel, közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkezik. A Polgárőrség önálló, független szervezet, amely nem alá, hanem mellérendeltségi viszonyban áll a rendőrkapitányságokkal. Az előre tervezett, rendőrséggel közös akciókban a polgárőr az akciót irányító rendőr utasításait követi, mert az intézkedés jogszerűségéért ilyen esetben az akciót irányító rendőr a felelős. A közös szolgálatban a polgárőr feladata az intézkedés zavartalanságának, a saját és a rendőr biztonságának biztosítása. Milyen kötelességei és milyen jogai vannak egy polgárőrnek? A polgárőrség szervezett tagjai megtehetnek mindent, amit a törvény nem tilt, amit állampolgárként is megtehetnek. Amikor jogos védelmi helyzetben cselekszenek nem mintegy különleges hatáskörrel felruházott csoport tagjai, hanem mint állampolgárok tevékenykednek. A különbség csak annyi, hogy tevékenységük nem véletlenszerű, esetleges, egyéni, hanem szervezett, tudatos, közös cselekvés. A polgárőrök célja a bűnmegelőzés, a nyílt, jól látható jelenléttel. A második célja pedig az elkövetők tettenérése, leleplezése. A polgárőr
bármikor – szolgálaton kívül is! – ha rendőri intézkedést, igénylő eseményt észlel, köteles azt haladéktalanul jelezni az ügyeletesnek, vagy a területen szolgálatot teljesítő rendőrnek. Rendőri intézkedést nem igénylő esemény, jelenség észlelésekor (súlyos környezetszennyezés, engedély nélküli szemétlerakás, leszakadt elektromos vezeték, stb.) értesíteni kell a Polgármesteri Hivatalt, illetve a megfelelő szervezetet. A polgárőr részére személy szerint – hatóságilag - engedélyezett önvédelmi fegyverét, illetve az engedélyhez nem kötött önvédelmi eszközét – rejtve – szolgálatban is magánál tarthatja, de ezeket csak saját felelősségére, a vonatkozó jogszabályi előírások maradéktalan megtartása mellett használhatja. A polgárőr az alábbi esetekben léphet közbe: - bűncselekmény elkövetőjének tetten érésekor - bűncselekmény gyanúja esetén a rendőrjárőr kiérkezéséig, ha a közbelépésre rendőr kéri fel - ha a beavatkozás hiányában saját, vagy mások testi épsége veszélybe kerülhet, illetve tetemes anyagi kár keletkezhet. Milyen finanszírozással oldják meg a polgárőrség működését? A községi önkormányzattól ígéretet kaptunk arra, hogy minden anyagi fedezetet biztosít a szervezet beindításához. Megkeresett bennünket a posta biztonsági szolgálatának vezetője is, hogy ők is igényt tartanának a polgárőrök munkájára – megfelelő ellenszolgáltatás fejében – (postás kísérése nyugdíjfizetés esetén, posta őrzése). Szeretnénk minden pályázati lehetőséget kihasználni! (gépkocsi vásárlás, eszközvásárlás) Szívesen vennénk mind magánszemélyek, mind vállalkozók felajánlásait is, hisz a legkisebb segítség is a falu javát szolgálja.
Hirdetés A MIFA alapítvány egy ajándékcsomaggal köszöntötte, az ebben az évben elsőnek született mezőnagymihályi gyermeket. Neve Németh Milán, született 2007 január 18-án.
1000 db bontott cserép eladó
35 Ft/db
Érdeklődni: 70/6205508.
Krónikás
A TÖRVÉNY EREJÉVEL Az intézményi társulás évek óta napirenden lévő kérdés. Az állam minden más szempontot félre téve döntött arról, hogy gazdasági alapokon reformálja meg az oktatást. Mezőnagymihályon 2006 tavaszán foglalkozott először a képviselő testület komolyabban ezzel a témával. Ekkor, még ha szűkösen is, de az önkormányzat finanszírozni tudta intézményei működését. Ezért és a közelgő önkormányzati választások közelsége miatt, elhalasztotta a döntést 2006 őszére, illetve 2007 tavaszára. Az új képviselőtestület tagjai szintén azt az álláspontot képviselték, a pedagógusok és a szülői munkaközösség tagjaival együtt, hogy ameddig csak lehet, önállóan tartja fenn az intézményeit a település. Ennek több oka is volt. Az eddigi társulási formák, sajnos sok esetben vezettek a különböző településeken, intézmények részbeni vagy teljes megszűnéséhez. Nem számított sem az adott intézményben folyó szakmai munka, sem az ebből származó hosszú távú következmények. Az egyébként is több okból hátrányos helyzetű településeken élőknek / munkahelyek hiánya, a tömegközlekedés nehézségei, az elmaradott infrastruktúra, stb. / szembe kellett nézniük azzal a ténnyel is, hogy a településük lassan, de biztosan elöregszik. A települési önkormányzatok gazdaságilag stabilabb helyzetbe kerültek ugyan, de véleményem szerint ez a stabilitás sajnos csak ideig-óráig tart. Ugyanis, az óvodák, iskolák működési költségére társulási formában több pénz jut, de az elvándorló lakosság miatt, a helyi bevételek hosszú távon folyamatosan csökkennek. S akkor még nem beszéltünk a falusi pedagógusok megszűnő közösségi és kulturális munkájáról, mely évszázadok alatt szerves része lett a vidéki életnek. Az eddigi kormányok először több pénz ígéretével próbálták meg rávenni a falvakat és városokat az intézményi társulásokra / Mi volt ez, ha nem negatív diszkrimináció? Aki társul annak több pénzt adok! /. Sok helyen gyorsan döntöttek, mert csábító volt az ígéret. Ki ne szeretne több pénzt! Nem vitatom hogy voltak olyan települések /szinte minden esetben a nagyobbak/, amelyek jól jártak de sokan, csak később szembesültek a hosszú távú következményekkel. De ekkor már késő volt. Voltak olyan települések is, / szép szám-
mal / ahol a helyi lakosság és a települési önkormányzatok az elődeik generációkon át megszerzett tapasztalataiból okulva, levonták a legfontosabb következtetést. A pénz nem minden! Ami fontos, az a közösség összetartó ereje! És ennek az összetartó erőnek az egyik legfontosabb eleme, a helyi óvoda és iskola. Ezekért, az intézményekért, elődeik sokat küzdöttek és áldoztak, olykor, még ha kellett vérrel és verítékkel is! Sokan emlékeznek még az 1970-es években zajló körzetesítési politikára, melynek célja a tanyavilág és a kistelepülések megszüntetése volt. Ennek áldozata lett Nagyecsér-tanya is. Erős a gyanúm, hogy a Kistérségi társulások, a települések közötti Intézményi társulások, az Önkormányzatok társulásai is, burkolt formában valami hasonló céllal lettek kitalálva. De „sajnos” a kitalálók öröme nem volt teljes, mert a települések egy része nem kapta be a horgot és nem kért a „sok” pénzből, ragaszkodott a saját óvodájához, iskolájához. Valami mást kellett kitalálniuk. Így kitalálták a Törvény erejét! 2006 végén már jöttek a hírek, az információk, melyek időzítése és tálalása „briliáns” elmékre vallott. Kit érdekel egyes
települések, intézmények sorsa, a helyi lakosokat leszámítva, amikor az egészségügy reformja zajlik, ami mindenkit érint. Persze néha azért tudósít a média erről is, de az igazi szenzáció, az egészségügy reformja, mindent elhomályosít! Mire elegen felocsúdnának döbbenetükből és felemelnék a hangjukat, addigra már késő lesz. A Közoktatási Törvény legújabb módosításában, az intézmények finanszírozását létszámhoz kötik, és jaj annak az intézménynek, ahol akár csak egy fővel is kevesebb van a meghatározottnál. Ebben az esetben az Önkormányzat, ha nem társult formában tartja fenn az intézményeit, akkor nem kap állami támogatást, oldja meg a működését, ahogy tudja. Mezőnagymihály, ameddig csak lehetett, az önállóság mellett tette le a voksát, de a Törvény ereje erősebb az akaratnál.
Fogcsikorgatva ugyan de be kellett állni nekünk is a sorba. Így került sor arra, hogy Gelej, aki hasonló cipőben járt, mint Mezőnagymihály, megkereste a képviselőtestületünket egy intézményi társulás szándékával. Bár az előzetes beszélgetések során több település neve / Mezőkeresztes, Szentistván / is felmerült, mint lehetséges megoldás. A végső választás mégis Gelejre esett! Véleményem szerint a legjobb döntés született több okból is. Először is, az ezer szállal egymásba fonódó történelmünk, ezt a lépést mutatja mindkét település számára a leglogikusabbnak. Másodszor, ugyanolyan kényszerhelyzetben vannak, mint mi. Harmadszor, egyenrangú partnerként viszonyulhatunk egymáshoz. Ilyen okok és megfontolások miatt kezdődtek el végül, 2007 februárjában, a két település között az egyeztető tárgyalások, közös intézmények fenntartásáról. Az egyeztető tárgyalásokon minden érdekelt fél képviseltetve volt. Előzetes megállapodás született arról, hogy az óvodát, Gelej központtal, mindkét településen egyegy csoporttal működtetik tovább. Nagyobb átalakításra volt szükség az iskola kapcsán. Mindkét településen meg kell szüntetni az eddigi iskolákat és egy új, közös fenntartású intézményt kell létrehozni. Mivel az új intézményekben, ugyanannyi osztály, illetve óvodai csoport lesz, mint a régiekben, őszinte sajnálatunkra, több pedagógustól is meg kell válnia mindkét településnek Rengeteg adminisztrációs munka elvégzésére is szükség lesz / pl. új szervezeti és működési szabályzat, új pedagógiai program, stb. /. Az 1-2-3. évfolyam tanulóinak Gelejre kell átjárnia iskolabusszal, a 4-5-6-7-8. évfolyamnak pedig Gelejről kell átjárnia Mezőnagymihályra, szintén iskolabusszal. Ez azért szükséges, mert a törvény szerint csak így oldhatóak meg a szükséges létszámproblémák. Mire ez a cikk megjelenik, nagy valószínűséggel aláírásra kerül, a két település közötti Intézményi Társulás. A Szülői Munkaközösség bízik benne, hogy a részletek kidolgozásánál az új intézménybe járó gyerekek, és az ott dolgozó pedagógusok érdekei lesznek a legfontosabbak, és nem a pénz! Reméljük, mindenki tisztában van azzal, hogy településeink jövője állhat, vagy bukhat azon, hogy hogyan rendezzük közös dolgainkat! Ilku Imre, SzM elnök
Krónikás
Reményeink… Az önkormányzati választások után megnőtt Mezőnagymihály község vállalkozásra alkalmas kül – és belterületei iránt az érdeklődés. Az M3 – s autópálya és Mezőcsáti út közötti területen 2 vállalkozócsoport szabadidőparkot és logisztikai központot akar építeni. A szabadidőpark építéséről a vállalkozás és a földtulajdonosok között már az opciós szerződés megkötetett. A vállalkozás 20 hektár területen egy „Jövő Háza” típusú épületet, 2 hektár tórendszert, arborétumot és mini állatkertet akar megvalósítani. Szálloda, étterem és parkoló is fog hozzá tartozni. A befektetői csoport 186 napon keresztül egész napos „kézzelfogható” oktatást valósít meg, a tanulók Nyíregyházától Gyöngyösig iskolabusszal jönnek a szabadidőpark – oktatási központba. Ha beruházás megvalósul akkor 200 fő alkalmazására kerül sor, ez 50 fő felsőfokú végzettségű szakembert, 150 fő egyéb foglalkozású munkavállalót jelent. A logisztikai központ beruházási előkészületei kb. egy hónapja kezdődtek a
földtulajdonosokkal, a befektető német illetőségű, ügyvédein keresztül tárgyalnak. A község belterületén lévő vállalkozói területeken /Mezőcsáti út és Kertalja út közötti 6,2 ha; Vörösmarty út, Újtelep út és Szabadság út közötti kb. 5 ha/ is kedvező változás történt befektetői szempontból, mert 2 hete folyamatosan tárgyalok velük. A területek iránt érdeklődik egy kínai befektető csoport, akik 1 db 5000 m2 – s és 3 db 1000 m2 – s gyártócsarnokot /összeszerelő üzem/ akarnak építeni, hozzákapcsolódó utakkal, parkolókkal, tárolóhelyekkel és kerítéssel együtt. Nagyságrendileg 100 – 200 fő foglalkoztatását biztosítanák. A tárgyalás során megfogalmaztam feléjük, hogy a kivitelezési munkák során helyi vállalkozók szerephez jutását tegyék lehetővé! A Haberli Kft. Dánszentmiklósról keresett meg beruházási tervével, egy közel 20000 m2 alapterületű csarnok építésének lehetőségével. A beruházáshoz tartozó tevékenység: gyümölcs – zöld-
ség tárolás, feldolgozás, kereskedelem. E beruházás számára keres minimum 30 000 m2 beépíthetőségű területet, ahol a csarnokon kívül más építmény is megvalósulna – utak, parkolók, egyéb tárolók. Amennyiben sikerül a vállalkozást községünkben tartani s a beruházást megvalósul, úgy 100-120 főt alkalmazna. A tárgyalások még frissek, 2007. 03. 14. – én indultak el. Még tájékoztatom tisztelt lakosságunkat, hogy az újság megjelenése előtt kettő vállalkozó mutat érdeklődést területeink iránt egy MotoCross pálya épülését, egy pedig 5000 m2 –s regranulátumot gyártó üzem beruházásával kapcsolatban. Tehát van bőven érdeklődés és érdeklődő, s reményeink szerint, ha okosan, higgadtan és taktikusan tárgyalunk valamelyik befektető csoport, - csoportok megvalósítják beruházásaikat, akkor az önkormányzat bevételhez jut, ugyanakkor komoly létszámú foglalkoztatás valósul meg községünkben és a környéken is. Bízzunk és reménykedjünk… Juhász János, polgármester
Intézményfenntartói társulás Gelej községi önkormányzat képviselőtestülete, megkereste Mezőnagymihály községi önkormányzat képviselőtestületét, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításából adódóan kezdeményezi, hogy általános iskola és óvoda vonatkozásában külön – külön intézményi társulást hozzanak létre. Önkormányzatunk képviselőtestülete, megtárgyalta a közoktatási intézmények közös alapításáról és fenntartásáról szóló anyagot, kijelölte a delegáció tagjait, hogy a tárgyalásokat folyamatosan végezzék. A delegáció tagjai: az intézményvezetők, szülői munkaközösség vezető, jegyző, 2 fő önkormányzati képviselő és a polgármester. A csökkenő gyereklétszám és intézmények finanszírozhatósága miatt is kényszerhelyzetbe kerültek az önkormányzatok. A mi önkormányzatunk esetében pénzügyileg igen nagy terhet jelent és gátolja a település működését, fejlesztését. Gelej esetében törvényesen nem valósítható meg, hogy önálló intézmény fennmaradjon, mert a gyermek és tanulólétszám csökkenése olyan mértékű. A tárgyalások feszített ütemben, februárban és március hóban folytak, melynek eredményéről tisztelt olvasóinak beszámolhatok: - A tárgyalásokon mindenki a gyerekek érdekeit vette figyelembe, mert ebben a társulásban a gyermek a legfontosabb.
- Gelej és Mezőnagymihály községek földrajzi fekvése, múltja, a jelenlegi és a várható gyermek ill. tanuló létszám a legésszerűbb megoldás, ha a két önkormányzat intézmény fenntartói társulás keretében közösen tart fenn óvodát és iskolát. - Óvoda két telephelyen működik egy – egy csoporttal úgy, hogy a geleji óvoda a székhely, a mezőnagymihályi óvoda pedig tagóvodaként működik tovább. - Jelenlegi két iskola megszűnik, új alapítású intézmény jön létre, melyet a két önkormányzat alapít és tart fenn úgy, hogy Gelejre járnak a geleji és mezőnagymihályi 1.-3. osztályosok, Mezőnagymihályra pedig a geleji ill. a mezőnagymihályi 4.-8. osztályosok. Ebben az esetben Mezőnagymihályon van a székhely, Gelejen az iskola egyik telephelye található. - A tanulókat iskolabusz szállítja Gelejre illetve Mezőnagymihály községbe. - Törvényi kötelezettségnek így eleget tesz mind a két önkormányzat. - Az intézményfenntartó társulás létrehozásával pluszforrások vehetők igénybe, ÖNHIKI szempontjából is hasznos. - Pedagógus elbocsátással kell számolni, amelyet érzelmileg nehéz kezelni. - Társulás létrehozásával 6 fő munkavállaló munkaviszonya szűnik meg. - Intézményfenntartó társulás időpontja: 2007. augusztus 01.
- A költségek viselésének rendjét és azt, hogy az intézmény hány csoporttal, osztállyal működik a társulási megállapodásban rögzítettük. A képviselőtestületek még megállapodtak abban, hogy az alapító okirat, intézmény megszüntető okirat és a társulási megállapodás szövegtervezetét megküldik a Megyei Közigazgatási Hivatalnak, hogy jogilag vizsgálják felül a dokumentumokat. Írásbeli jóváhagyás után március utolsó hetében a testületek véglegesítik azt. Meg kell még jegyeznem, hogy az intézményfenntartó társulóról tájékoztatva lettek a pedagógusok, fórum keretében a szülők is. /Kevesen jöttek el./ A Szülői Munkaközösség, a Diákönkormányzat illetve a Közalkalmazotti Tanács megtárgyalta és elfogadta az intézményegyesítést és az intézményegyesítéssel járó létszámcsökkentést. Remélem, hogy az önkormányzat képviselőtestülete és a polgármester is a legjobb döntést hozza meg a tárgyalások lezárásaként és intézményeink ezután is nagyon erős, tudás és sportközpontú tanulókat nevelnek, akik sokra viszik az élet különböző területein…de soha ne felejtkezzünk meg pedagógusainkról!... Juhász János polgármester
Krónikás
MEZŐNAGYMIHÁLY KÖZSÉG TÖRTÉNETE az 1944.ik esztendőig. (Csorba László lelkipásztor munkája) 2. RÉSZ
3. Társadalmi élet Az életnek ez a területe is nagy változáson ment át. A társadalmi élet ma, szinte minden területen irányított, megszervezett, bizonyos mértékben gépiesült. A régi időkben ilyenféle társadalmi élet nem volt, nem is lehetett, hiszen az élet megszervezettsége hiányzott. Ezt a formát hiába is keresnénk. Úgy érzem, hogy tévedés lenne, azt ami volt, ehhez mérni, ami ma van. Mert ennek az életnek, a maga társadalmi, vagy közösségi élete meg volt, úgy ahogyan ez illett, ahhoz a korhoz és azokhoz az emberekhez. Így elsősorban a közösségi életet, annak feltalálható alkalmait, azokat a kis csatornákat kerestem, amikben ez akkor folydogált. Az embereket, akik itt is éltek, ezekben az időkben kizárólag az egyháznak szervezhették meg és alakíthattak ki számukra közös alkalmakat, társadalmi formákat. És emellett felfedezhetünk olyan spontán módokat is, amikben a nép maga, a maga természetes ösztönével és érzékelésével megtalálta a közösségi, együttes, társadalmi színezetű alkalmakat, ami nekik a szórakozást, a kikapcsolódást, vagy a tanulás közös alkalmait jelentette. Ebben az időszakban nem volt rádió, televízió, a falukban nem voltak alkalmas épületek, vagy szervek, még újság is nagyon elvétve fordult meg. A tájékozódásra, a hírek szellőztetésére, vagy más helyről gyorsan áttehető hatásokra aligha volt lehetőség, de szükséglet sem volt, mert a világméretű tájékozódás hiánya nem tette az életüket szegényebbé vagy gazdagabbá. A régebbi időkben, a falusi társadalmi életet, amiben a közösség vagy annak egy csoportja részt vett, vagy vehetett három lehetőség, jelentette: a színdarabok rendezése, a bálok és a különböző közösségi játékok. De már itt meg kell említenem, hogy régen zártabb volt a közösségi élet, ez a faluközösségre és a családra is igaz. A családokban nagy fegyelem, tekintély uralkodott, a szemlélet puritán volt és a család sokáig együtt maradt, sokszor egy egész életen át nemzedékek laktak együtt. És ez közösségi szemléletüket formálta. A társadalmi élet egyik régi formája volt itt is a bálok rendezése. A református egyháznak volt egy régi énekkara, ami egész nagy múlttal rendelkezett. Ez önmagában is nagy összetartó erő volt. Az énekkarosok egymással és családjaikkal is kapcsolatba voltak. A társadalmi élet egyik formája régebben ezen át valósult meg. Az énekkar különféle időszakokban, de főleg téren, vagy nemzeti ünnepeken bálokat rendezett. Ennek helye mindig a nagy iskola volt, ahol a zenét, a keresztesi Puzsama Pista szolgáltatta. Ezek valóságos társadalmi események, élményeket adó alkalmak voltak. A bálon volt belépti díj, volt
rendezői gárdája, pénztárnoka, cigánybírója. Kialakult formák között folytak ezek, s benne meglett emberek is résztvettek. A bálra a későbbiekben meghívókat is készítettek és azt zártkörű bálnak nevezték. Híres bálok voltak itt, ahová Mezőkeresztesről, Gelejről, Mezőcsátról és Ábrányból is eljöttek. S az a régi falusi szemlélet, amiben volt egy bizonyos szigorúság is, lehetetlenné tette a garázdaságokat vagy verekedést. A lányok minden esetben szüleikkel, elsősorban édesanyjukkal mentek a bálba. Egy lány maga nem mehetett, ez illetlen volt, a ha olyan körülményei voltak, akkor cimborája, vagy barátnője anyja felügyelete alatt ment. A lányoknak báli ruhájú volt, többnyire fehér vagy krémszínű, kék vagy égszínkék, de gyakran színes. Ha tehetősebb volt kezén egyszerű gyűrű, s kezében papíros legyező. A leggyakoribb táncok a csárdás, a francianégyes, ma boszton, gyorspolka, lengyelke volt. A tánc után a lányok édesanyjukhoz mentek, akik a fal körüli lócákon ültek. Elmaradhatatlanul megjelent a bálon Suta Rozi, aki hozta a citromot, narancsot, fügét, szentjánoskenyeret, szódavizet és akiknek kedvese volt vásárolt, vagy a szülők ajándékozták meg gyermekeiket. 12-kor éjfélkor rostok volt, ahol eleinte csak süteményt, de később húst, kolbászt kínáltak, megkínálva belőle másokat. Voltak teaestélyek is, amit szintén a kórus, vagy közösen az olvasókörrel rendezett. Téli időszakokban, és minden szilveszterkor. Itt is volt tánc, tea, sütemény, amit a tagok vittek. Ide többnyire meghívták az egyházi és világi vezetőket, az elöljáróságot, a hiteseket, ezeken, a tea estélyeken voltak műsoros programok is, ahol sokszor éppen maga az elöljáróság tagjai, vagy feleségeik szerepeltek, jegyzőné, orvosné, papné szavaltak vagy énekeltek. A társadalmi formák élésének kiváló, szép alkalma volt az énekkar. Ez is egyházi jellegű volt, jó harmincas taglétszámmal. Nevet és tekintélyt, stílust jelentett ide bejutni. Télen minden este próbák voltak és ezeken gyakori beszélgetések. Községi, emberi, egyéni ügyeket, választásokat itt beszéltek meg, sőt itt alakultak ki a későbbi döntések. Az énekkar egyházi és községi, vagy nemzeti jellegű alkalmakon énekelt, szerenádokat adott, különféle alkalmi darabokat tanult. Március 15re, vagy egyéb ünnepélyekre, iskolakezdés, szilveszter, s egyéb eseményekhez kötötten. Ritka temetés volt, ahol az énekkar nem énekelt. Bevételeiből pedig okosan gazdálkodtak, ma is vannak épületek, létesítmények, amik ebből adódtak. Még közösen kaszálást is vállaltak valami jó célért, a kaláka-forma bizonyságaként. S mindezt nem kényszeredetten
vagy parancsszóra, hanem örömest. Voltak bor-estek. A színdarabokat a tanítók készítették elő, bővel volt rá idő, többnyire két hónapon át folyt az előkészület. Vásároltak és csináltattak színpadot, színfalakat, egy itthoni segédjegyző édesapja festette be a színfalakat. A népszínművek gyakran napirenden voltak: A sárga csikó, A falu rossza, A bor, A talpra magyar stb. A régi idők falusi közösségi életének, itt ezen a helyen, volt még három kedves formája: a fonóka, a játszóház és a tüzellőbe járás. A társas életforma soha nem nélkülözheti a játékot. A legdöntőbb, sőt legmaradandóbb közösségformáló erő a játékban van. Ez korunkban is persze más formában tapasztalható. A legmaradandóbb, emberformáló, közösségi hatásokat a játék, sokszor a közös játék adja. A fonóka, a téli időszak közösségi alkalma. Ide asszonyok jártak. Több fonóka volt, egybe-egybe 8-10 asszony járt együvé. Minden nap reggel 9 körül kezdték, délután 3-ig. Váltakozva mentek egymáshoz, amit előre megbeszéltek. Vittek magukkal fonalat, guzsalyt, itt azután dolgoztak, beszélgettek, és szórakoztak. Az összetartást, a családi szeretetet, a másik életének megértését elősegítette ez. Nem haszontalanul voltak együtt. Volt ahol megvendégelték a fonókásokat. Volt rá eset, hogy annak a háznak vagy családnak férfi tagjai is bejöttek a fonókába és közeli férfi barátaikkal ők is találkoztak. Itt is sok mindent „összefontak”, ami az élethez szorosan tartozott. A játszóházak is a régi időszakok társadalmi formái. Ezekre vasárnap délután került sor. Itt fiúk és lányok együtt voltak és együtt játszottak. Három játszóház volt. 10-14 évesek, 14-20 évesek, 20-30 évesek. A játszóházak télen éltek. Úgy történt ez, hogy egy-egy szobát, házat kibéreltek erre a célra. Mindig özvegyasszonyok házát. Aki a játszóházba ment, annak 4 krajcárt kellett fizetni s ez mindig jól jött az özvegyasszonyoknak. A kisebbeknek Korpásné házában volt játszóházuk, a nagyobbak Molnár Jánosné /Kis Bertalan féle ház/ vagy Laki Julcsa néni háza. Itt többnyire közösségi játékok voltak, benne az érzelem, a szív húrjai is érintve voltak. Gyakran játszották itt a párválasztás játékot vagy a kútba-estemet. Az előzőben a fiúk közül egy volt a bíró, kezében korbáccsal, mindenkiválasztott magának egy párt, s a fiú ölébe kellett ülni, majd a bíró feltette a kérdést, hogy kinek nem tetszik a párja, az engedje el. S aki nem akarta elengedni, az vállalt érte vagy 5 vagy tíz vagy tizenöt korbácsütést. Annál értékesebb volt a választott pár, minél több korbácsütést vállalt érte a fiú. Volt harmonikájuk és időnként táncoltak is.
Krónikás Nyári időben a cigánygyepen vagy alkalmas tereken közösen játszottak, vagy danoltak. A fiúk tekéztek, színes bőrökből a suszterrel labdát csináltattak s azt egy lyukba tették. A hat résztvevő, mindegyik kezében saját botjával piszkálta a golyót s egy meghatározott jelre, ott kellett hagyni a lyukat és egy tágabb körben elkészített öt lyukba mindenkinek bele kellett tenni gyorsan a botját. Így egy fiú mindig kimaradt, mert csak öt lyuk volt. Közben együtt mondták: sürüljük a paprikást, egye meg a kis kondás. Aki nem tudta saját botját elhelyezni az lett a kiskondás. Vagy másik játékuk volt a kapózás, öt követ fel kellett szedni, egyenként, kettőnként és így tovább. Lányok játszották a nyisd meg leány kapudat, így énekelve: Itthon vagy e kapus mester? Itthon vagyok minek jöttél? Eressz által a hidadon Nem eresztelek a hidamon. Mert a hidam agyagból van A te lovad patkós…. Nagyobb fiúk télen az istállóba gyűltek össze és itt játszottak, szórakoztak. Sokszor vak verebet játszottak. Elfújták a mécsest és marhaganéjjal, lótrágyával hajigálták egymást, mindenki elbújt, és akit eltaláltak az lett a vak veréb. A tüzelő az öregek alkalma volt. Voltak olyan ólak, ahol nem volt gerendázat, tetőzet. Szabad kémény és padlás nélküli tetőzet. Itt az ól közepén volt kiképezve egy mélyedés, ami vályoggal volt körülrakva, letapasztva. Volt egy vas piszkafa, a tűzhelyen szalmával tüzeltek, s körbe ültek, vagy a vályogon vagy vitték saját kisszéküket. A régi magyar élet atavizmusa ez. Mindent megtárgyaltak itt, reggeli harangszóig is beszélgettek. Csak öregek jártak a tüzellőbe, italt nem fogyasztottak. Úgy érzem, hogy mindezek a formációk, a maguk egyszerűségében is hozzájárultak az egyének kiformálódásához, sőt a közösségi szellem kialakításához. A legtöbben boldogan emlékeznek ezekre, az időkre. 4. A közművelődés A mezőnagymihályi református egyház iskolai emlékei között van egy könyv, melyben van egy nagy rajzolt fa, aljától-tetejéig tele levelekkel és minden levélen egy név. Alá van írva a következő szöveg: A Nagy-Mihályi Reformáta Oskolában Tanított Rectorok Neveit Előadó Fa. Ez tehát a tanítók fája: rajta 47 név. Alig valamivel kevesebb, mint az összes itt élt és tanított rektorok teljes száma, ami 53. Az első név bizonyos Hatházi. Koráról nincs adat. De a sorban tizedik rektor nevénél, akit Dobi Jánosnak hívtak, már pontos évszám van:1727. Íme, ha egyszerűen következtetünk, akkor bizonyos, hogy Hatházi rektor a 17. század közepén, vagy annak végén élt. 1650 és 1690 között. A falusi közművelődés eszközei a legrégibb időktől az iskolák voltak. Legtöbbször
csak az alacsony fokú, tehát elemi jellegű iskolák. Falunkban is ilyen iskolák voltak. A tanítás egyik fontos meghatározója volt, hogy mindenkor, hosszú időszakon át csak egy tanítója, vagy egy rektora volt az iskolánknak. A tanítás délelőtt és délután egyaránt folyt. Az első osztályosokat sokszor a nagyobb osztályosok tanították. Már a 18. század végéről is vannak adataink a beiratkozás mértékéről, a tanulók névsoráról. Bizony sokszor 80-120 gyerekkel foglalkozott egy tanító. Mivel az iskolák fenntartói az egyházak voltak, a tanítók fizetésüket az egyházaktól kapták, akik felügyelő szerveik is voltak. A tanítói fizetések két forrásból tevődtek, először minden tanító földjavadalommal rendelkezett, ami arra kényszeríttette, hogy gazdálkodjon, vagy földjét másnak kiadja. Némi készpénzfizetéssel, a legrégibb időkben pedig kiszabottan minden tanuló után különféle természetbenieket kellett fizetni, pl. csirkét vagy csirkéket, vagy búzát, vagy bort vagy, más egyebet. A tanítók lakást kaptak és ehhez megfelelő ellátást is. A 16. századtól kezdve a huszadik század közepéig itt 53 tanító működött. Közöttük többen fél évszázadig is. A gyerekek a legrégibb időben, ahová vissza lehet tekinteni, nagyon egyszerű öltözékben jártak iskolába és egyszerű volt felszerelésük is. Szülők készítette vászontarisznyájuk volt, amiben iskolai felszereléseiket hordták. Hosszú ideig minden alkalmatosság nélkül, közvetlen átvételből, mintegy hallásból tanultak. Majd palatáblát használtak, később irkát és fokozatosan könyveket. Főtantárgyak voltak az ABC és a szorzótábla. A minimális írás, olvasás, számolás. De tanultak ezen kívül nyelvtant, számtant, földrajzot, természetrajzot, olvasást, egyháztörténetet, hittant, magyar nemzet- történetét és valamiféle alkotmánytant is. A tanítási anyagban igen jelentős helyet foglalt el az arany-ábécé, amit már az első osztályban megtanítottak, és ami végigkísérte a tanulókat. Minden óra vagy tanítási nap elején, egy felsős felügyelete mellett hangosan citáltak. Ez versbe foglalt erkölcstan, mely a viselkedés, a közösségi élet szabályait, a magatartást, az engedelmességet, a szülők és felsőségek iránti tiszteletet plántálta. Jellemző, hogy ez olyan mélyen megragadt, hogy egészen idős emberek ma is tudják. A tanítás minden tekintetben párhuzamosan haladt az egyházi élettel és annak célkitűzéseit segítette elő. A tanítási anyagban fontos helyet foglalt el az énektanítás is. Az iskolák berendezése is nagyon egyszerű volt. Úgy az ülőhelyek benne, minden annak egész felszerelése. Az osztályban volt egy nagy dézsa, benne egy vaskanál, ami a vízszükségletet biztosította. Az iskolákban nagy fegyelem volt, tanítói tekintély és szigor, nádpálca. A légyzúgást meg lehetett hallani, moccanni aligha mert valaki. Különös figyelmet fordítottak a tananyagon túl a viselkedésre, a magatartásra, a köszönésre, az utcai viselkedésre, az öregek iránti tiszte-
letadásra. Az úton felvigyázók voltak, akik másnapjelentést tettek. Év végén, többnyire mindig vasárnapokon vizsga volt. Délelőtt a konfirmáció a nagyoknak és délután az iskolai záróvizsga. Volt jutalmazás is. A többség csak négy évet járt iskolába, némelyek öt osztályt vagy hatot végeztek. De ebben másféle elvek érvényesültek. Egy-egy tanító jelleme, keménysége, sőt még használt betűjelei is sokszor egy egész nemzedék életét határozták meg. A személyes ráhatásnak határozott nyomai vannak. A faluból már 1944-ig is többen közép és felső iskolában tovább tanultak. Némelyek értelmiségiek lettek, elsősorban tanítók és papok, vagy hivatalnokok. Néhány tanító itt is halt meg és a faluban van eltemetve. Bizonyosan hangoztatom, hogy a tanítók sokszor eléggé meg nem becsült munkája, fáradozása vagy áldozata hozzájárult a falu arcának kiformálásához. Sokan tőlük tanultak meg önállóan gondolkodni, az életet nagyobb távlatokban is tekintve, vagy a tudomány mélységeibe belekóstolni. A közművelődés egyik nagy eszköze az iskolák szervezett munkája mellett a könyv. A szellemi életre való törekvés nélkülözhetetlen jele az olvasás vagy az olvasni szeretés. A faluban sok emberről lehet elmondani, hogy olvasott ember. Régebben megpróbáltam összegyűjteni, azokat az egyházi kiadványokat, amiket itt a faluban ismertek. Örömmel láttam, hogy a betű utáni vágy élt és él az emberek között. A református egyház kezdeményezésére és tanítók sorozatos fáradozására /Tokaji-Balogh/ létrejött az olvasókör, a könyvtár. Ez bizonysága az előbb leírtaknak. Hosszabb ideig egy volt az Énekkar és az Olvasókör, de később a kettő, helyesen szétvált és önálló olvasókör lett. Az olvasókörnek volt tisztikara, volt könyvtárosa, és felügyelője. A téli napokban minden este nyitva volt az olvasókör, ahol olvasni és beszélgetni, vagy könyvet kérni vagy beadni lehetett. Természetesen szűk keretek között működött ez, megszabták az országos lehetőségek és a helyi pénzviszonyok. Az bizonyos, hogy miskolci antikváriustól vették meg a Jókai sorozatot, búzaértékben. Ez a sorozat lett a kiindulási alap. Ezt azután követték a Mikszáth könyvek, a Komáromi János könyvek, Molnár Ferenc könyvei, Utazásokról és felfedezésekről szóló könyvek, Dosztojevszkij sorozata, Zilahy Lajos, Gulácsi Irén, sőt Móricz Zsigmond könyvei. Ezek a szépen bekötött könyvek, a kiadási naplók bizonyítják, hogy milyen sokan forgatták ezeket, a könyveket, sokszor faggyú vagy mécslángnál vagy, petróleumlámpánál. De fényük a szívekben és az agyakban megsokszorozódott. A könyvtárba be kellett iratkozni, s ehhez megszabott díjat kellett fizetni, voltak pártoló tagok is, akiknek adományai növelték a vásárlási alapot. Ismereteim szerint felolvasásokat nem tartottak és előadókat nem hívtak meg, mert ezek a későbbi idők szokásai lettek.
(folytatjuk)
Krónikás
Beszámoló A Mi Falunkért Alapítvány 2006. évi tevékenységéről A MI FALUNKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY EGYSZERŰSÍTETT BESZÁMOLÓJÁNAK MÉRLEGE 2006.év
A MI FALUNKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY EGYSZERŰSÍTETT BESZÁMOLÓJÁNAK EREDMÉNYLEVEZETÉSE 2006.év
Adatok ezer Ft-ban
Sorsz. A tétel megnevezése 1. Összes bevétel Működésre kapott ebből támog. ~ alapítótól ~ nonprofit szervezettől ~egyéb forrásból Saját bevétel Összes kiadás, 2. ráfordítás 3. Költséghelyesbítések 4. Adózás előtti eredmény Adófizetési 5. kötelezettség 6. Tárgyévi eredmény Tájékoztató adatok
2005 év 226
2006. év 962
40
300 220 159 116
10 59
891
167
71
167
71
Adatok ezer Ft-ban
Sorsz. Megnevezés Befektetett 1. eszközök 2. Forgóeszközök Készletek Követelések Pénzeszközök 3. Eszközök 4. Saját tőke Induló tőke Tőkeváltozás Tárgyévi eredmény
5. 6. 7.
Tartalék Kötelezettségek Források összesen
1. 2. 3.
Megnevezés Összes kiadás Személyi jell. Kifizetés Nyújtott támogatások Működési ktg
Összeg 891
2006.év
0 187 0 0 187 187
0 91 0 0 91 91
20 0 167 0
20 0 71 0
0
0
187
91
Ilku Imre Alapítvány vezetője
Adatok ezer Ft-ban
Sorsz:
2005.év
Mezőnagymihály, 2007.február 5
~~~ 80 811 Ilku Imre Az alapítvány elnöke
Mezőnagymihály, 2007. február 5.
Az alapítvány év elején 187.000 forinttal rendelkezett / bankszámlán 154.000 forint, házipénztárban 33.000 forint /. Bevételeit 2006. évben a Községi Önkormányzattól 300.000 forint, az ÖKOTÁRS alapítványtól 220.000 forint, vállalkozóktól, magánszemélyektől 159.000 forint, támogatás jelentette. Saját bevétele 116.000 forint volt / újság, bál, kamat /. Így a 2006-os évben 982.000 forintból gazdálkodhattunk. Kiadásaink: A helyi újság szerkesztése, kiadása, 151.000 forint. Kulturális és közösségi programokra, saját szervezésben 420.000 forintot költöttünk / LAN
verseny 15.000 forint, Parádé 220.000 forint, Iskolai kirándulás 27.000 forint, Búcsúi Bál 107.000 forint, Ulti verseny 16.000 forint, Környezetvédelmi előadás 30.000 forint, Legidősebb lakos köszöntése 5.000 forint /. A sportöltöző felújítását az ÖKOTÁRS alapítványtól nyert pályázati pénzből 200.000 forinttal segítettük. Támogattuk: Mezőnagymihály Község Sportegyesületét 29.000 forinttal, az általános iskola jótékonysági bálját 5.000 forinttal, az óvodások kirándulását 46.000 forinttal. Egyéb működési költségeink 40.000 forint / nyomtatványok, bankköltség,
A Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Szülői Munkaközössége, 2007 március 17-én jótékonysági bált szervezett. Köszönjük mindenkinek a segítségét, aki tombolatárgyakkal, támogató jegyekkel, munkájával, személyes megjelenésével, vagy egyéb módon segített abban, hogy rendezvényünk megvalósulhasson! A teljes bevételt az iskolába járó gyermekek javára fordítjuk!
bélyegzők, bélyegek, borítékok /. Az összes kiadásunk 2006. évben 891.000 forint volt. Év végi záró pénzkészletünk 91.000 forint / bankszámlán 84.000, házipénztárban 7.000 /. Az alapítvány az alapító okiratban foglalt céljainak megfelelően végezte tevékenységét a 2006. évben. Az alapítványt nagyon sokan segítették munkájukkal, ami ugyan olyan nagy segítség, mint a pénz. Ezúton is köszönjük a segítségüket! Mezőnagymihály, 2007. február 6. Ilku Imre kuratórium elnök
Krónikás
Tájékoztató a vizitdíj visszaigényléséről Tekintettel arra, hogy a vizitdíjat minden alkalommal be kell fizetni, az azonos jogcímen, ugyanazon beteg által a naptári év során a háziorvosi, illetve a járóbeteg ellátás során a 21. és azt követően befizetett vizitdíj összege visszajár. A vizitdíj összegét akkor lehet a jegyzőtől visszaigényelni, ha ugyanazon beteg külön a háziorvosi alapellátás (beleértve a fogászati alapellátás) és külön a járóbeteg-szakellátás (beleértve a fogászati szakellátást) területén 20-20 alkalommal a 300 Ft-os, nem emelt összegű vizitdíjat megfizette. Ez esetben a 21. alkalomtól fizetett vizitdíj(ak) összegét a lakóhelye (ennek hiányában tartózkodási helye) szerint illetékes jegyzőtől lehet vissza igényelni. A 20/20 alkalmat meghaladóan fizetett vizitdíj összegének visszaigénylését legkésőbb a tárgyévet követő 60 napon belül lehet kérni az illetékes jegyzőtől. Felhívjuk a figyelmet, hogy a visszaigénylés során a 20-20 alkalmat háziorvosi ellátások (ideértve a fogászati alapellátást is) és járóbeteg-szakellátások (ideértve a fogászati szakellátást is) tekintetében külön-külön lehet csak figyelembe venni. A visszaigénylésre irányuló kérelem illeték- és költségmentes. A kérelemről az önkormányzatnál 15 napon belül kell dönteni, azzal, hogy ha ez idő alatt nem születik meg a döntés, a visszaigényelt összeget elfogadottnak kell tekinteni, és a döntésre előírt 15 napot követően, 15 napon belül ki kell utalni a beteg részére. A 20/20 alkalmat meghaladóan fizetett vizitdíj összegének visszaigénylésétől el kell különíteni azt az esetet, amikor az egészségügyi intézményben jogosulatlanul (pl.: mentesség esetén) beszedett vizitdíjat kéri vissza a beteg, mert ez esetben az érintett egészségügyi intézményt terheli a visszatérítési kötelezettség. A visszaigénylési kérelemhez csatolni kell az adott naptári évben igénybe vett ellátásokért fizetett 20 vizitdíjról kiállított, a vizitdíj-visszaigénylésre feljogosító nyugtát (számlát), valamint a visszaigényelt vizitdíjak befizetését igazoló nyugtát (számlát) is.
Szelektív hulladékgyűjtés Hulladék vagy szemét? A hétköznapi életben sokszor használjuk, és gyakran összekeverjük a két fogalmat, pedig lényeges különbség van közöttük. Szemétnek hívjuk az olyan haszontalanná vált, szétszórt anyagokat és holmikat, amelyek további felhasználásáról már lemondtak, kezelésükről és elhelyezésükről nem gondoskodnak. Hulladékoknak nevezzük azokat a dolgokat, tárgyakat, amelyek az emberek mindennapi élete, munkája és gazdasági tevékenysége során keletkeznek, haszontalanná válnak, és nem gondoskodnak róla. Ez a gondoskodás a hulladékok újrahasználatát, hasznosítását és ártalmatlanítását jelenti. Magyarországon körülbelül 5-6 éve kezdődött meg az újrahasznosítás. A szelektív hulladékgyűjtés a városokban elengedhetetlen ahhoz, hogy a felhalmozott hulladéktömegeket csökkenteni lehessen. A szelektíven gyűjtött hulladékot újra fel lehet használni más termékek gyártására, például: bizonyos műanyag palackokból sálak és pulóverek készülhetnek. Nagy Tamás a Hulladék Munkaszövetség (HuMusz) munkatársa szerint igaz, hogy Budapesten egyre több gyűjtőpont települ, de vannak olyan városok, ahol egyáltalán nincsenek ilyenek. Ennek oka, hogy a szelektív hulladékgyűjtés finanszírozása az önkormányzatra hárul, ami sok esetben meghaladja a fizetőképességüket. A szelektív hulladékgyűjtés ugyanis jóval drágább, mint a hagyományos gyűjtés. Az önkormányzatok alulfinanszírozottsága miatt elmaradott Magyarországon a lakossági szelektív hulladékgyűjtés – állítja egy környezetvédő szervezet. Viszont községünkben közel egy éve van szelektív hulladékgyűjtő konténerek. Sajnos nagyon kevés ember veszi igénybe. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha rendszeresen használná a lakosság és ezzel is segítene a környezetünknek. A szemét gond, de a hulladék érték lehet. Legyen példaképünk a természet és járjunk el felelősen környezetünkért, hogy nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak lakható világunk legyen. Sánta Emese
A Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben 2007. február 16-án jó hangulatú farsangi bált rendezett a Diákönkormányzat.
Krónikás
Hírek a Népdalkórus háza tájáról
Viszlát tél!
Meghívtak minket a mezőkövesdi mozgássérülteken belül működő Remna klubban a karácsonyi batyus bálra. Elég jó volt a hangulat! Mint kiderült a klub vezetője egy régi ismerősünk, egy mezőnagymihályi osztálytársunk Laki Zsuzsa. Idehaza is szerepeltünk az Idősek Napján. Nagyon jó volt itt is a hangulat. A Polgármester Úr köszöntötte az időseket és egy kis vendéglátással voltunk megvendégelve. A Remna klubba, farsangi mulatságra is hívtak minket, amely nagyon jól sikerült. Köszöntöttük a Piroskákat, Lídiákat, Juliannákat és Zsuzsannákat. Holló Ferenc és egyik ároktövi barátja muzsikált. Ezzel a kis verssel köszöntjük a faluban élő Piroskákat, Lídiákat, Juliannákat, Zsuzsannákat, Zoltánokat, Sándorokat és Józsefeket. Várjuk, az énekelni szerető fiatalok jelentkezését!
Az óvodások tudhatnak valamit a télűzésről. Olyan sikeresen elkergették ugyanis az addig is csak gyengélkedő évszakot, hogy pár nap múlva már semmi sem emlékeztetett minket az év elvileg leghidegebb és legsötétebb hónapjaira. Pedig nem tettek mást csak megtartották hagyományos farsangjukat február végén. Hiszen a farsang nem más, mint télbúcsúztató, tavaszváró ünnep. Ilyenkor mindenki mulat, vigad, bálozik, jókat eszik, iszik. Az ovisok egész napjukat ennek szentelték. Már reggel magukra öltötték jelmezeiket, így egy napra mindenki azzá változott, aki, vagy ami szeretett volna lenni. A lányok persze „rózsaszínbe látták a világot”, így aztán ők királylánnyá, tündérré, pillangóvá változtak; a fiúk férfiasabb foglalkozás után néztek, így lett belőlük kalóz, királyfi, varázsló. Hangos zene és énekszóval hozták a tél tudomására, hogy most már végképp semmi keresnivalója nincs itt, adja át helyét a szívet, lelket melengető tavasznak. A délelőtti dínom – dánom az ebéddel ért véget. Természetesen nem hiányozhatott az asztalokról az ünnepi fogás – a farsangi fánk sem. Mikor az utolsó morzsák is eltűntek a tányérokról, kezdődhetett a karnevál második felvonása: a jelmezesek bemutatása. Ekkorra már megérkeztek a kíváncsi szülők és nagyszülők is. Az óvónők egy mese szálai közé szőtték a szereplők verseit, így a felvonulás végére egy kerek egésszé állt össze a történet. Tényleg minden a vidámságról és a jókedvről szólt, szomorú arcot nem láthattunk. (Kivéve egy megszeppent királyfit, aki pár hetes ovisként még nem szokta meg a „rivaldafényt”.) A tombolasorsoláson már minden szempár az izgalomtól ragyogott. Itt mindenki biztos nyerő volt, hiszen az ovis nevek kihúzásával csak az ajándékosztás sorrendje dőlt el. A hagyomány idén is folytatódott? Az óvónők kreatív ötleteinek megvalósításában a szülők segítkeztek egy délutáni kézműves foglalkozáson. Varrtunk, ragasztottunk, festettünk, fűztünk; közben pedig nagyon jól szórakoztunk. Bíztunk benne, hogy a kész munkánkkal örömet szerzünk majd gyermekeinknek. A kevés anyagi ráfordítással megvalósítható játékok elnyerték tetszésüket és ismét bebizonyosodott, hogy nem mindig a drága ajándék a legjobb ajándék. Kis királylányok és királyfik délutánra alaposan elfáradtak a farsangi sürgés - forgásban. A kimerültség ellenére már hazafelé azt tervezte mindenki, hogy jövőre kinek a bőrébe bújik majd. Az ügyes kezű anyukáknak, apukáknak, mamáknak és papáknak még van egy évük arra, hogy elkészüljön a hőn áhított jelmez. De azt javaslom, hogy nem érdemes azonnal a varródoboz után nyúlni, hiszen a vágyak még az utolsó napon is változhatnak, és ember legyen a talpán, aki bohócból hipp – hopp tündért fabrikál. Így ért hát véget a farsang 2007 – ben a Mezőnagymihály Óvoda Micimackó csoportjában. Köszönjük az óvónőknek és a szülőknek a lelkes munkát, az ötletes jelmezek és ajándéktárgyak elkészítését, a gyerekeknek pedig azt, hogy verseikkel, dalaikkal, vidámságukkal mosolyt varázsoltak a felnőttek arcára is! Barta Andrea
Simon Imréné
Köszöntő vers Rózsafényben jött el a nap, Mit nehezen vártunk, Hogy a szívünk szeretetét, Lelkedre ruházzuk. Nyíló virág legyen élted, Minden napja Mit sohase borítson, A bánat borúja. Szívedből a jóság, hűség, Soha ki ne fogyjon. Hanem mint a szép tündérpatak Virágok közt folyjon. Neved napját nagyon sokszor Boldogságban éld meg Ezt kívánom szeretettel Néked.
Krónikás
10
Ismét a harmadik hely jutott…
Az idei focikupa krónikája
Mezőnagymihályon a sport nemcsak a diákok körében népszerű. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a felnőtt lakosság egy része is lelkes sportbarát, szívesen mozog, sportol. A „nyitott tornaterem” program nagy segítség egyben. Kultúrált, változatos lehetőséget biztosít a mozogni vágyóknak – korhatár nélkül. Hetente két alkalommal a futball szerelmesei veszik birtokba a tornatermet. (szerda, péntek 17: 00) A törzsmag már több éve játszik együtt kispályán, sőt a néhai Mm-i községi csapatban is együtt rúgták a bőrt. Szinte valamennyi korosztály képviselteti magát ezeken az összejöveteleken. Kicsik és nagyok fociznak együtt pusztán a játék, a mozgás öröméért. Ha február, akkor Öregfiúk Teremlabdarúgó torna. A kezdeményezés, a szervezés a község férfiúit dicséri. A tavalyi évben hirdették meg és hívták életre azt a focikupát, amely az idén február 17. –én szombaton került megrendezésre Mezőnagymihályon. A nevezés feltétele az volt, hogy a játékosok 35 éves kor felettinek, vagy 100 kilogrammot meghaladó testsúlyúak legyenek. A mieinken kívül három település (Mezőkövesd, Tiszaújváros, Mezőkeresztes) amatőr csapata vett részt a megmérettetésen. A versenyírás szerinte a bajnokság lebonyolítása körmérkőzéses rendszerben történik. A játékidő 2×10 perc. A győzelemért 3, a döntetlenért 1 pont szerezhető – ez alapján alakul ki a végső sorrend. Cél a vándorserleg elnyerése, melyet a nyertes társaság egy évig őriz.
A házigazdáké volt az első meccs. A már – már preztizs – csatának minősülő mérkőzést Mezőkeresztes ellen vívtuk /2006– s I. helyezett/. Sima 3: 0 –s vezetés után, döntetlenre tornázta fel magát az ellenfél. Az ezután következő összecsapás szintén x – el végződött, bár nem volt olyan gólzáporos, mint az előző, így az első kör után mindenki 1 ponttal állt. – tulajdonképpen itt még nyílt volt a játszma, senkinek nem szálltak el „érdemes esélyei”. Nagyon gördülékenyen, rugalmasan zajlottak az események. A szünetekben a játékosokat ill. az éppen pihenő csapattagokat az előtérben frissítő és harapnivaló várta. Jó vendéglátóhoz méltóan a fiúk erről is gondoskodtak. A következő körön sok miden múlott! Itt volt az ideje elmozdulni a holtpontról, győzni kellett mindenáron. Tiszaújváros könnyű ellenfélnek bizonyult a nagymihályiak számára. Ügyes, taktikus játékkal, szép megoldásokkal igazolták rutinjukat, összeszokottságukat – látszott ez leginkább akkor, mikor az alapcsapat volt fent a pályán. Kétség sem féhetett hozzá, hová kerül a három pont. A továbbiakban bizakodunk, hogy megnyerjük a hátralevő meccsünket és az ellenfelek mérkőzései is számunkra kedvezően alakulnak. „Minden jó, ha jó a vége!” tartja a mondás. Sajnos nem így történt. Mezőkövesd ellen elszenvedtük első vereségünket. A Mezőkövesdiek ráadásul Mezőkeresztestől is begyűjtötték a győzelemért járó pontokat, amely számunkra a tornaelsőséget jelentette. Azonban kiadó volt még a 2. hely! Erre a hazaiak is méltán pályázhattak. Igazság szerint senki nem gondolt arra, hogy a keresztesi fiúk így végiggyalogolnak tiszaújváros csapatán és jobb gólaránnyal ezüstérmes pozícióba tornázzák fel magukat. Ismét a harmadik hely jutott… és a rendezés öröme! Jövőre veletek, ugyanitt! Reméljük előbb utóbb hazakerül a vándorserleg. Ficsór Lászlóné Résztvevő csapatok: Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Tiszaújváros, Mezőnagymihály.
EREDMÉNYEK: Mezőkeresztes – Mezőnagymihály 3: 3 Tiszaújváros – Mezőkeresztes 1: 1 Tiszaújváros – Mezőnagymihály 0: 3 Mezőkeresztes – Mezőkövesd 1: 2 Mezőkövesd – Mezőnagymihály 2: 1 Tiszaújváros – Mezőkeresztes 0: 5
Végeredmény: I. Mezőkövesd II. Mezőkeresztes III. Mezőnagymihály IV. Tiszaújváros
7 pont 4 pont 4 pont 1 pont
