A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. Évfolyam, 3. szám, 2005. Március
Megjelenik havonta
1 8 4 8. M Á R C I U S
1 5.
„Térdig porban és övig hamuban, Mi mégis a Te nemzeted maradtunk: Petőfi nemzete! Mert megmaradtál Te! És benned megmaradt az ország, És megmaradt a hatalom, S a dicsőség is, a mi dicsőségünk, Most és mindörökké.” (Reményik Sándor) 157 éve történt egy márciusi napon, hogy az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom. 157 éve, egy márciusi napon megjelent az első szabad magyar sajtótermék. Petőfi így köszöntötte a szabadságnak eme nélkülözhetetlen hírnökét: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs. Van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?” 157 éve, egy márciusi napon a szabadságharc költője újra és újra elszavalta a Nemzeti dalt, s szavára százak és ezrek álltak be a forradalom zászlaja alá, egy akaratként, egy hangként fogadva meg: „Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!” 157 éve, egy márciusi napon a Pilvax kávéházban Jókai felolvasta a tizenkét pontos programot: „Mit kíván a magyar nemzet? 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyűlést PesBem József ten.
Rózsa Sándor szabadcsapata 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéli terhek megszüntetését. 8. Esküdtszéket képviselet s egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel!” Nos, 157 év távlatából újra feltehetjük a kérdést: ma mit és kit kíván, illetve nem kíván a „magyar nemzet”? De nem, még azért sem! Ma Nem! Mert ünnep ez a mai nap. Történelmünk gyászos és még gyászosabb napjainak rengetegében piros betűs mosollyal integet felénk. Ma nem szabad a sebre, a legújabbra, a folyton sajgóra gondolnunk! Ma Petőfi szelleme erőt, hitet és kitartást kell adjon nekünk. Mert bárhogy szakadjon szét a magyarság, hinnünk kell, hogy az ő alakja összekötő kapcsunk marad. Ezt az egységet semmilyen világtörténeti és politikai vandalizmus sem fogja széttépni.
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Petőfi méltó nemzeteként, méltó utódaként vigyázzuk, óvjuk és ápoljuk Őt, a szabadság napját, hogy legyen miből táplálkozzunk, erőt merítsünk a szűnni nem akaró megpróbáltatások közepette! ÁLDOTT ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDEN
MAKFALVINAK! „LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS!” - MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ VaSS
Az ifjúság táncban él igazán
Képek a Makfalvi Református Ifjúsági Egyesület művelődési életéből „Nagyapám is járta, az apám is járta, ebbe sajdult mennyi ősöm időt táncolt lába.” /Páll Lajos/ A fenti címmel, gondolom, mindenki egyetért, még az idősebb nemzedék is, aki emlékeiben őrzi hajdan volt ifjúsága szép emlékeként a bálokat. A bálokat, amelyek a hagyományőrzésen túl a szórakozás, a találkozások, az öröm és az életszeretet alkalmai voltak és maradnak reményeink Szüreti báli emlék szerint. Az Ifjúsági Egyesület vezetői és tagjai ugyanígy gondolták, és évről évre megszervezték falunkban a hagyományos szüreti, karácsonyi, újévi, farsangi, húsvéti, pünkösdi és a reguta bálokat. De nem véletlenszerűen, hanem a rendtartó székely falu szokásai szerint. A bálok megszervezésére az egyesület vezetői két esküdtet jelöltek ki, olyanokat, akik megbízhatóak voltak, és magatartásukkal kivívták a fiatalok és idősek tiszteletét. A megfelelő engedélyek beszerzése után a két esküdt végigjárta a leányos házakat, és illő módon elkéreztette a lányokat a szülőktől a bálba. Ha a leányt elengedték, a hívogató pálcára egy szalagot kötött, így alakult ki a pántlikás pálca, amit nálunk már csak a lakodalmi meghíváskor használnak. Az esküdtek feleltek a bál rendjéért, a fiatalok megfelelő viselkedéséért. Az ittas vagy duhaj legényt kivezették a teremből. Azt a leányt, aki nem ment el táncolni az őt felkérő legénnyel, kimuzsikálták, azaz el kellett hagynia a mulatságot. Mindkettő nagy szégyennek számított. Hát még a tánctermet körülülő idős és fiatal asszonyok árgus szeme, ami minden rendellenességet észrevett és kibeszélt! Jaj volt a szájukra kerülni! Ilyenformán a bálok a szórakozás mellett a nevelés eszközeivé váltak. Minden bál vasárnap a délutáni istentisztelet után kezdődött, amelyen a gyerekek is részt vehettek a vacsoraszünetig. Este csak a már konfirmáltakat engedték be. A vacsoraszünet előtti utolsó nóta volt a „nőválasz”, amikor a leányok kérhették fel a legényeket, és alkalmuk volt ilyenformán kiválasztani azt a legényt, aki hazakíséri őket, és vacsora után visszakíséri a bálba. A XIX. század fordulóján vidékünkön is meggyökeresedett a szüreti bál. Mivel Makfalva földrajzi fekvésénél fogva nem szőlőtermesztő vidék, így a ma már hagyományos szüreti bál szokása nyugatról jutott el hozzánk. Ez látszik a régi fényképeken is, amelyeken a csőszök ruhája nem a szokásos marosszéki viselet, hanem az alföldi viseletre emlékeztető párta, fehér – piros díszítésű szoknya, kötény. A legények alföldi bő gatyát és árvalányhajas kalapot viseltek. Erre az alkalomra külön csősztáncot tanultak be, rendszerint régi táncosok irányításával. Ilyen volt Vass Áron és Kálmán Károly is.
Makfalvi Tekintő
3. oldal
Minden elővigyázatosság ellenére gyakran került sor rendbontásra, verekedésre, bicskázásra, sőt egy alkalommal egy fiatal legény a rendet teremtő csendőr golyójának áldozatává vált – emlékszik falunk. A bálok színhelye a régi táncterem, amelyet önerőből kezdtek el építeni 1913–ban a kocsma (a mai tornaterem) mellett. Az ifjúsági egylet ingyen jutott a telekhez. Saját megtakarított pénze mellé még gyűjtést is szerveztek. A fiatalság részt vett a szentimrei út építésében, és annak jövedelmét a táncterem építésére ajánlotta fel. Az építés irányításával, a pénz kezelésével Bán Mihály községi bírót bízták meg. A táncterem a Kaszárnya utca elején épült fel, de csak a világháború után tudták befejezni. Rendelkezett színpaddal is. A függönyt Vass Albert, makfalvi származású festőművész festette. A János vitéz egy jelenetét ábrázolta. Vass Albert iskoláit Makfalván és Enyeden végezte. Áprily Lajos költő pártfogolta a tehetséges ifjút. Nagybányán is tanult, ahol Torma János növendéke volt. Később Budapesten és Párizsban tanult, majd a Református Kollégium tanáraként alkotott. 1944 –ben a Regátba internálták. Több kiállításon aratott sikert. Ma Torockón van állandó kiállítása és emlékszobája. A II. világháború előtt 1938–ban, a legsötétebb diktatúra idején látogatott falunkba Bözödi György író. Az 1939–ben megjelent Székely bánja c. könyvében így ír a táncoló makfalvi fiatalokról: „Egyszer csak eltűnnek a lányok, a terem közepén a legények maradtak, akik egymással szembefordulva kezdik a csürdöngölőt. A hangulat csak egy pillanatra törik meg a szalagok miatt, amit a legények a mellükre tűztek. Nagy baj lehet belőle, ijed meg a tanító. De hamarosan kiderül, hogy román nemzeti szalagok, csak a lámpafény változtatta el a színeket. Önként tették fel a legények a zöld zsinóros lájbikra, nehogy kellemetlenség legyen az öltözködés miatt... Szól a muzsika... és ők járják a táncot a régi nótára, mint őseink néhány száz évvel ezelőtt, talán még Dózsa György idejében a pusztákon...” Fülöp Irén
A húsvéti bárány Húsvét tájékán minden évben szívszaggató eseményeknek vagyunk tanúi, sokszor részesei is. Bárányok sokaságát vásárolják, adják, viszik az emberek. De ami a legfájdalmasabb: meg is ölik őket. Mózes második könyvének tizenkettedik részében olvasunk a húsvéti bárány megszenteléséről. Abban az időben Isten népe az egyiptomi fogság állapotában élt. Súlyos terhek, nehéz élet volt osztályrészük. Isten szabadítót rendelt számukra Mózes személyében. Az egyiptomi király, a fáraó megkeményedett szívű ember volt. Mózes és Áron hiába vonultak színe elé azzal a kéréssel, hogy bocsássa el Isten népét, erre nem volt hajlandó. Ekkor Isten elhatározta, hogy csapásokkal fogja a fáráót jobb belátásra bírni. És ekkor elkezdődtek a csapások. Vizek vérré változása, békák, tetvek, jeges eső, sáskák stb. támadták Egyiptom földjét és lakosait. A király hol ígéretet tett az elbocsátásra – látva a pusztulást –, hol visszavonta ígéretét. Ezért elkövetkezett a tizedik csapás ideje. Ez abból állt, hogy minden ember és haszonállat elsőszülöttjét megölték egy éjszaka az öldöklő
angyalok. Mielőtt azonban erre sor került volna, az Úr Mózes és Áron révén elrendelte, hogy minden család vegyen magának egy bárányt. Ott tartották maguk közt a kedves kis báránykát. A gyermekek etették, játszottak vele, kényeztették. És aztán elkövetkezett a fájdalmas este, mikor fel kellett áldozni a bárányokat. Az apa, családfő vette a kést, és megölte a bárányt. A legidősebb fiú tartotta az edényt, melyben felfogták a vért. Azután az apa megkente a vérrel az ajtó szemöldökfáját, hogy mikor ott elhalad az öldöklő angyal, akkor tudja azt, hogy ott izraeliták laknak, s így oda nem kell bemennie. Ily módon a bárány, az ártatlan bárány vére mentette meg minden zsidó hajlékban az elsőszülött életét. A legidősebb fiú siratta a bárányt, és megkérdezte apját: - Apám, miért kell ennek az ártatlan báránynak meghalnia? - Azért fiam, hangzott a válasz, hogy neked ne kelljen meghalnod, hogy te megmenekülhess. Kedves Testvérem, tudod-e, hogy éretted is meghalt egy bárány, a Jézus Krisztus, az Isten Báránya? Azért vagy életben, mert az ő vére a te
Makfalvi Tekintő
4. oldal
számodra is biztosítja a haláltól való mentességet! Hiszed-e ezt? Ha igen, akkor nem mész az ítéletbe, a halálba, hanem örök életed van. Cselekedj úgy, hogy méltó légy erre!
Gyülekezetünk minden tagjának, falunk lakóinak áldott és kegyelemben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok! Testvéri szeretettel Kiss Károly lelkipásztor
Köszöntsük a hölgyeket! Mindenki számára ismerős dátum a március 8., ezen a napon ugyanis sok országban a főszerep a hölgyeké, lányoké, édesanyáké és nagymamáké. A nemzetközi nőnap immár majdnem egy évszázada ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat. Ilyenkor köszöntik hölgyismerőseiket a férfiak, ki virággal, ki apróbb vagy nagyobb ajándékokkal, esetleg néhány kedves szóval. Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot, ma már kevesen tudják, honnan ered, hogyan alakult ez az ünnep. 1908-ban New Yorkban járunk. Az ottani varrónők, szám szerint úgy 40000 nő fellázadt és harcot indított a jogaiért, és azért, hogy a nőkkel is emberségesebben bánjanak. Ezt a napot nyilvánították nemzetközi nőnappá. Magyarországon 1910-től vált ünneppé ez a dátum. A nőkről sokan sokféleképpen vélekednek, költőket ihlettek, festők ecsetjeit keltették életre, és sok más művészeti ág hirdeti alkotásaiban a nők különlegességét, szépségét, bájait. Ezen a napon a férfiak igyekeznek kivételes bánásmódban részesíteni barátnőjüket, feleségüket, hölgyrokonaikat. S bár tudva lévő, hogy a női lélek érzékeny és szeretetre éhes, s nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést, mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés, melyet ezen a napon kap. Sok férfi nyilatkozott már úgy, hogy a nővel élni néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg, egy mégis bizonyos. Nélkülük élni nem lehet! Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek, ha kell, simogatnak, s ha szükséges, korholnak vagy éppen hallgatnak. Mégis szeretnek, s ezért sokan hálásak is nekik. S elárulok így végezetül egy titkot is! A nő is olyan, mint egy virág. Minél több gondoskodást és törődést kap a párjától, annál szebb és sugárzóbb! Fiúk, férfiak ! Gondoskodjatok róluk, hogy még nagyon sokáig szépek maradjanak! Isten éltesse minden női olvasónkat!
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Maxi-taxi ...
Utazás az abszurd körül Tülekedés, izzadságszag, tömegnyomor. Maxi -taxi. Gondolom, mindannyiunk számára ismerős a tömören megidézett jelenet. Mert ki ne járta volna már meg, hogy hasonló körülmények között utazott Vásárhelyre vagy onnan vissza? A dolog úgy szokott kezdődni, hogy az ember áll a buszmegállóban, és várja a maxi-taxit. A gyomrában ideges rángások jelzik a veszélyhelyzetet, közben reménykedik, hogy hátha mégis lesz hely. Minő naivitás! Megérkezik a jármű. A bepárásodott ablak már messziről illúzióromboló. A megkönnyebbült fellélegzés a sok leszálló láttán totálisan hiábavalónak bizonyul, mikor kiderül, hogy azok az emberek mindjárt vissza is ülnek, miután helyet adtak az egyetlen valóban leszállónak. Bármilyen reménytelennek látszik, mégis mindig sikerül felülni, sőt a következő megállóban, sőt az azt követőben, sőt mindenhol mindenkinek sikerül felülnie. A 15 ülőhellyel rendelkező autó befogadóképessége misztikus módon már-már irrealisztikusan megnő. Utazás közben mindenféle mulatságos dolgot ki lehet próbálni: pl. a fél lábon állást, az orrlapítást, a vasrúdon csüngést stb. Kiváló alkalom egy-egy ilyen utazás arra, hogy az ember megtapasztalja a
multikulturalitás előnyeit: faj specifikus nyelvek, hangnemek, illatok kavalkádja „bódít (hódít) szerelmesen. „Természetesen a zenei aláfestés sem marad el. Mikor felhangzik a nagyszerű, az utánozhatatlan, a pótolhatatlan sláger még nagyszerűbb refrénje: „szexi tanár néni…”, az embernek lánya szinte könnyekig meghatódik, mert személyre szabott melódiára azért mégsem számított. Ez minden elvárást túlszárnyal. A maxi-taxin utazva a szociális érintkezés legújabb hullámaival is meg lehet ismerkedni. Például megtapasztalható, hogy mára teljesen elavult dolognak számít átadni az ülőhelyet. Mi, emancipált nők lépést tartunk a divattal, így már nem is nézelődünk sóvárogva szerteszét, arra várva, hogy egy úriember megkínáljon a helyével. Az idősebbek viszont nehezebben alkalmazkodnak az új trendhez. Ezért rendszeresen elhangzik egy-egy felháborodott hangú „bezzeg a mi időnkben” kezdetű kijelentés. A kisbabával felülő anyukák, apukák se számítsanak kivételre! Diszkrimináció ugyanis nincs, se pozitív, se negatív. Nem vitás, már nyugati szél lengedez az erdélyi Ugar fölött, mely balkáni áramlatokkal keveredve kellemesen egyedi, illetve egyedien kellemes jelenség. Egy kis fizetség ellenében bárki megtapasztalhatja nyugat és kelet eme csodás ötvözetét, ha utazásra vállalkozik egy maxi-taxi járaton például. VaSS
Egy kis mezőgazdaság… A februári zord időjárás – az elmúlt húsz esztendő leghidegebb hónapját mértük itt, Makfalván megkésleltette a kinti munkálatokat, de e hónap folyamán még behozhatjuk a lemaradásokat. A gyümölcsösökben március végéig fejezzük be a metszéseket! Ha a téli lemosó permetezés elmaradt, akkor ne mulasszuk el legalább a rézoxiklorid vagy bordói lével történő alapos permetezést, amely a monília, varasodás, és a vidékünkön is megjelent tűzelhalás ellen biztosít preventív védelmet. Mindkét vegyszert 1,5-2,0%-os oldatban használhatjuk rügypattanás előtt! A gyümölcsösökben a szükséges vegyszermennyiség megállapításához ismernünk kell az egy darab fához szükséges permetlémennyiséget, ami a törzs átmérőjének megfelelően változik az alábbi táblázat szerint:
Makfalvi Tekintő
6. oldal
Az ősszel elmaradt gyümölcsfaültetéseket ugyancsak ebben a hónapban pótolhatjuk. Jó minőségű facsemeték (alma, körte, szilva, meggy és cseresznye) beszerezhetők Erdőszentgyörgyön özv. Belényesi Andrásnénál 100.000 - 120.000 lej/ db áron. Szántóföldi növénytermesztés: Ugyancsak ebben a hónapban, az időjárás függvényében megkezdhetjük a zab és tavasz árpa vetését (a takarmányborsóról és lenről nem is beszélek, mert sajnos, ezek a növények, s főleg ez utóbbi „divatját múlta”, és csak nosztalgiával emlékezünk rá…) Bármilyen növényről legyen szó, egy jó termés elérése érdekében csak a csávázott és fémzárolt vetőmagot ajánlhatom , amelyeket be lehet szerezni az Agrosem lerakatainál. Péter Ödön Az olvasó írja . . . Fel a fejjel ! Talán kissé megkésve, de azt gondolom, ennyi idő után is reagálhatok az anyaországban (ha egyáltalán lehet annak nevezni) 2004. december 5-én lezajlott népszavazás második pontját illetően. Jómagam politikához lévén nem értő, mert ugyebár köztudott, hogy ahhoz csak a társadalom elit rétege, a politika berkeiben fölértékelt személyek tudnak hozzászólni, (sokszor rosszul) pláné ilyen kényes kérdésekben. Gyurcsány–Hitler–Draskovics stb., igazán nagyon szépen csengő ősi eredetű magyar nevek, és még sok más, horvát, szerb, tót, ezek alkotják zömében az anyaországot? A fentiek és a többi kommunista, természetesen a magyar kormányból, állítom, hogy meg se voltak születve, amikor az a nagyszámú erdélyi székely az első világháború kitörésétől a végéig - rengeteg áldozatot hozva - hagyva tömegesen özvegyeket és árvákat, nem beszélve a második, még kegyetlenebb világháború (a fegyvermodernizálás folytán) hatalmas méretű székely vérontásáról. Kiért? Az anyaországért ! Nemeskürty István könyve igaz fényt derít arra, hogy milyen is volt az 1941-es évtől a 2. magyar hadsereg dicsőséges harca 1943. január 13-ig, addig a szomorú pillanatig, amikor is megkezdődött e 240.000 fős sereg fölmorzsolása, tönkretétele, és amely hadseregben (Vitéz Jáni Gusztáv tábornok parancsa alatt) az erdélyi székelyek színe-java is odaveszett. Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161 Polgármesteri Hivatal: 584. 112, 584. 151
E könyv, kedves olvasó, Rekviem egy hadseregért címen jelent meg, mondhatom, nagyon megrendítő. Sajnálom, hogy a magyar kormánnyal való politikai csatlakozásaik során Duray Miklós, Tőkés László és Ágoston András urak, akik úgymond kiütötték a miniszter urat a televíziós vitájuk során (aki hebegett-habogott, és nincs tisztában az európai normákkal), nem érveltek kellőképpen fentebb említett áldozatokról, annál is inkább, mivel jelen pillanatban is még sokan élnek közéletünkben, akiknek családjaikba járó, gyógyíthatatlan sebeket okoztak fenti felidézések, igazságok. Szomorú valóság, hogy a családjaiktól, szülőföldjüktől ártatlanul elszakított két-három ezer kilométerre 35-40 fokos hidegben becsülettel és helytállással harcoló emberek a szó igaz értelmében nem is tudták igazán, hogy kiért is harcolnak, csupán élő hústömegnek voltak odavetve a muszka barbárok kegyetlenkedései, páncélkocsiai elé. Sajnálom, hogy ezeket elfelejti a magyar kormány. E cikk által nem akartam világtörténelmet írni – de úgy érzem, kissé megkönnyebbülök, ha kimondom: hős elődeink tetteit, hősiességét figyelmen kívül hagyva tagadta azok utódait mindnyájunk megrökönyödésére az anyaország. Személyemet nem lepte meg ez a szégyenteljes referendum, titokban fel voltam készülve rá, ebből következtetem, hogy nincs értelme a magyar himnusz éneklésének (van székely himnuszunk) és természetesen a magyar zászló használatának sem, (akár-mennyire fájó is) legalábbis egyelőre!!!
Kiss Albert Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: A Makfalvi Polgármesteri Hivatal
