Lendvai István: Könyörgés Betlehembe

A Solti Római Katolikus Egyházközség időszakos lapja II. évfolyam 4. szám Advent-Karácsony

Lendvai István: Könyörgés Betlehembe Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, Te minden gyermeké vagy, én tudom, s a Te boldogságos éjszakádon öröm daloljon e kerek világon, de légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt pártoskodó is – az égi csinyt Atyád majd megbocsátja Teneked – szeresd legjobban a magyar gyereket. Ládd, Jézusom, oly gyermek e nép! Az apja is mind, dalolva lép eke nyomába vagy éji sírba, s tékozlóan, sebgyötörten, sírva oly tiszta, oly bolond és fehér, bánata bizony szebb angyalt megér, szebb angyalt, ezüstebb csengetyűt s képeskönyvbe is aranyabb betűt.

Ládd, Jézusom, oly árva e nép! S a gyereke a legszomorúbb kép: aludni kellene habos párnán, s taszigálják föld vásárján, kék szeme démont, pokolt tanul, s oly űzött, mint a hóban a nyúl, ő a te szegény kis komolyod, – néki add a legszebb mosolyod. Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom,

rá sokat gondolj a fehér úton, – vigyél néki szabad mezőket, magyar dalokkal zengedezőket, szabad Kárpátot, székely falut, meleg szobát, szentképes falút, szelíd királyt, aki jóban van veled, s álmot is, mely hosszasan feled. Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, minden gyermeké vagy, én tudom, de néki alig fénylett karácsony, – engedd, egyet ő is lásson! A más gyereke oly játszva fut, s néki oly hosszú még az út, alig élt s már annyit temetett, – szeresd legjobban a magyar gyereket!

Áldott adventi készülődést, kegyelemteljes Karácsonyt és szeretetben, békességben gazdag Újévet kívánunk mindenkinek!

Mindent Isten nagyobb dicsőségére - Eseményeinkről

Solti Családi Napok

A

solti Római Katolikus Egyházközség „Keresztények! Gyertek haza!” felszólítása idén elsősorban a családoknak szólt. Június 17-19-én a Vécsey könyvtár parkjába vártuk a programjaink iránt érdeklődő embereket. A rendezvényt pénteken 17 órakor nyitotta meg Kalmár Pál polgármester úr és Czár Iván atya. Ezt követően szabadtéri szentmisén áldottuk az Urat, majd a templomban Agárdi Kovács Attila festőművész kiállítás megnyitóján élhettük át a művészetek,

az emberi lélek és a transzcendens világ kapcsolatának szépségét, hiszen a vizuális élményen kívül hallhattunk verseket, továbbá Attila és Borzavári Róza tolmácsolásában magyar, székely, valamint cigány népdalokat is! A kiállítást mindhárom nap meg lehetett tekinteni. A megnyitó után a Vécsey kastélyban a Tűzálló házasság-Szerelempróba című igen mély érzelmeket megmozgató, sok tanulságot rejtő filmet nézhettük meg kis közösségben. A szombati program szentmisével vette kezdetét. Ezt követte a családi főzőverseny, majd a közös ebéd. A sokféle finom étel készítői vendégül látták a rendezvény résztvevőit. Ekkorra már megérkezett körünkbe Dr. Kerényi Lajos piarista atya is, aki láthatóan igen otthonosan mozgott közösségünkben. Ebéd után igazi csemege volt Eperjes Károly, Kossuth díjas színművész előadása, tanúságtétele. Szamóca, vagy ahogy Kerényi atya nevezte, a veszprémi óriás humorral átszőtt, de magvas gondolatai sokunkat megérintettek. Kis felfrissülésként, az immár hagyománnyá vált járműszentelés következett, majd pedig Kerényi Lajos atya tanítását hallgathattuk meg. Ezután ismét megmozgattuk tagjainkat, hiszen családi vetélkedőn öt csapat mérte össze ügyességét, tudását. Parkbeli program itt véget ért. A templomban taizei imaórán mélyültünk el Jakus Ottó atya vezetésé-

vel. Az esti program a Gödör tónál ért véget, ahol Iván atya a „Duna hercegének”, Joó József csónakjából megszentelte a tavat, majd grillvacsorával, beszélgetéssel zártuk a napot. Vasárnap nagy esemény volt templomunkban. A hálaadó szentmisén Solt városát felajánlottuk Szent László királyunk oltalmába! Az Ő közbenjárását kérhetjük imáinkban városunkért, hiszen ettől kezdve védőszentünkként tisztelhetjük a Szent királyt. Hálát adunk Istennek, hogy ismét együtt lehettünk rendezvényünkön, sokat tanulva, értékekkel gazdagodva. Köszönjük mindazoknak a segítségét, akik imáikkal, munkájukkal, anyagilag, vagy bármilyen formában támogatták programjainkat. A Családi Napokon forgatott a Magyar Televízió is. A Katolikus Krónika című műsorban július 3-án rövid összefoglalót láthattunk. Nekik is köszönjük munkájukat! Az előadások anyaga és a három nap fotói megtalálhatóak internetes oldalunkon a www.marianeve.hu címen!

Ünnepi gyereksarok Nevessünk együtt!

Csokoládés királyok Gabika meséli a karácsonyi történetet: - … a három király letérdelt, és ajándékokat nyújtottak át a Gyermeknek: aranyat, tömjént és Milkát…

Boldog ünnepeket! Az idős plébános így fejezte be karácsonyi prédikációját:

Fazekas Levente karikatúrája

- Kedves híveim, tudom, hogy közületek sokakat legközelebb jövő Karácsonykor fogok itt látni. Nekik már most boldog Húsvétot kívánok! 2

Színezd ki!

Nyári ifjúsági tábor

S

zeretettel köszöntöm a kedves olvasókat! Mint ahogyan arról nyár elején értesülhettek, ifjúsági tábort szerveztünk a helyi cserkészeknek és hittanosoknak. A tábort július 1924 között rendeztük meg, a nemrégiben cserkészeknek fenntartásra adományozott Makai erdei vadászházban. A tábort megelőzően rendbe tettük a házat, hogy táborozásra alkalmas legyen, valamint lelkesen szerveztük a tábor programjait. Elérkezett a nagy nap a tábor megkezdésére. Mi a tábor vezetői; Oleva Fanni és jómagam egy nappal korábban kipakoltuk a szükséges felszerelést, valamint berendeztük a táborhelyet. Reggel nagy izgalommal vártuk a résztvevőket, akik a szüleikkel érkeztek. A házhoz közel, az érkező járművek arra lettek figyelmesek, hogy útonállók zárják el útjukat. Hamar kiderült, hogy VI. Mehmed szultán, valamint kedvese Szultána állította meg őket. A török birodalom leáldozóban volt, így sürgősen új janicsárokat kellett szervezni. Remek alkalomnak bizonyult a felségterületre lépők elrablása és janicsárrá képzése. Így hát mindenki kapott egy rövid időt hogy elbúcsúzzon szüleitől, majd a szultán szolgálatába álltak a kis janicsárok. Mivel a szultán a nyári palotájában volt, nem volt elegendő hely a frissen érkezők számára. Ennek értelmében aznap meg kellett építeni a janicsár körleteket. Külön sátorban laktak a lányok és fiúk. Építettek maguknak kerítést, kaput, kézmosót, csajkafát, valamint másnap tusolót is. Így másfél nap alatt komfortos lakókörnyezetet alakítottak ki, mely sokat szolgált a tábor folyamán. Mivel a janicsároknak nem csak fizikailag, hanem szellemileg és lelkileg is a legjobbat kell adniuk, az első nap délután Iván atya közreműködésével egy rövid lelki programon vehettek részt. A program alkalmával felelevenítettek közösen egy Bibliai történetet, majd eljátszották egy rövid színdarab formájában. A szellemi fejlődés értelmében megtanultak hasznos csomókat, melyeket a körletek építésénél hasz-

nálhattak, délutánonként magyar népdalokat és cserkész tábortűzi dalokat tanultunk, valamint a cserkészetről is megtudhattak pár alapvető dolgot, valamint egy szellemi vetélkedő részesei is lehettünk. Délelőttönként a müezzin hangjára közös teázás volt a szultáni palotában. Az idő nem igazán kedvezett nekünk, így a szabadtéri programok igencsak korlátozottak voltak, de sor került métázásra, számháborúra, és nagyon sok játékra. Esténként tábortűzzel búcsúztattuk a napot, mely egy vidám együttlét volt, apró jelenetekkel, énekekkel és játékokkal. A tábor egyik talán legnagyobb élménye egy apró katasztrófa volt. A sok eső következtében a bevezető utak járhatatlanná váltak, így csak gyalogosan lehetett sokáig megközelíteni a tábort. mivel élelemre szükség volt és szép idő mutatkozott, elindultunk együtt hogy elhozzuk a táborhoz szükséges élelmet. Sokáig tartott a szép idő, ám az úti célunk előtt nem

sokkal hatalmas zápor kapott el minket. Gyorsan siettünk, hogy a közeli buszállomásnál menedéket találjunk, azonban ekkor jött a jégeső. A kisebbek beültek az autóba ami hozta az élelmet, a nagyobbakkal pedig egy fa alatt próbáltunk óvóhelyet keresni. Természetesen semmit sem ért… Szerencsére mindenkinél volt táska mellyel tudtuk védeni a fejünk. Öszszebújtunk szorosan egy kupacba és biztattuk egymást a „túlélésre”. Mikor a jég abbamaradt elmentünk a buszállomáshoz. Gyorsan kértem a környező házaktól törölköző és száraz ruhát, valamint a kisebbek az autóval hoztak Soltról. Az állomáson így megtörölköztünk és átöl-

3

töztünk. Ott is szorosan összeálltunk és folyamatos helycsere mellett melegítettük fel magunk. Nagyjából két óra múlva tisztult ki az ég és akkor visszamentünk a táborhelyre. Az Isteni gondviselés megmutatkozásaként egyetlen gyermek sem betegedett meg a nagy elázás következtében. Hatalmas dolog volt a gyermekek részéről hogy kibírták és jó volt látni, hogy egy közösségként cselekedtek, elfelejtve a korábbi sérelmeket és bajokat. Nem hiszem, hogy véletlen történt meg, mert ezt követően kezdett fejlődni a közösségi élet a táborban és sokat segített egymás elfogadásában. Természetesen mindenki nagy élményként mesélte visszatekintve a történteket. Összességében nézve egy nagyon jó hangulatú tábort sikerült megszervezni. Látható volt hogy a gyermekek is élvezik, és bár nem volt kedvük hazamenni, szüleik láttán hatalmas ujjongásba kezdtek. Természetesen a tábor nem jöhetett volna létre a sok segítség nélkül. Itt szeretném megköszönni mindazt a támogatást, melyet a tábor kapott, legyen szó akár anyagi, fizikai vagy szellemi segítségről, vagy imáról. A gyermekek nevében köszönöm mindenkinek a támogatását és segítségét! Én nagyon szeretném ha ez nem csak egyszeri alkalom lenne, így remélhetőleg még sok ilyen jó tábort szervezhetünk fiataljainknak! A tábor képeit a már ismert; picasaweb.google.com/soltiraj oldalon tekinthetik meg. Ifj. Hoffmann Ferenc

Zarándoklat az andocsi Szűzanyához

M

ár hagyománnyá vált, hogy évente legalább egyszer elzarádokolunk egy nevezetes búcsújáró helyre. Idén, október első napján, a Somogy megyei Andocsra látogattunk el. A kisközség, egykor a Veszprémi, ma a Kaposvári egyházmegyéhez tartozik. Az 1500-as évek második felében Andocs is török uralom alá került. A későbbi korokból származó feljegyzések szerint mind a templomot, mind pedig Szűz Mária benne lévő szobrát a törökök is tiszteletben tartották, s az ide zarándokló somogyi keresztényeket sem háborgatták. A török hódoltság idején az itteniek lelki gondozását jezsuita atyák látták el. A kegyhely és a plébánia gondozását gróf Volkra Ottó veszprémi püspök 1716-ban a Ferenc-rendre bízta. A ma is meglévő barokk kolostort a XVIII. század közepén építették. A templom titulusa ekkor a korábbi Mindenszentek helyett Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony, augusztus 15.) lett, s ettől kezdve ez a fő búcsú napja. A legenda szerint a templom szentélyét, ami egy gótikus kápolna, Mária kegyszoborával együtt angyalok hozták magukkal vasrudakon Kalocsáról a somogyi dombok közé Andocsra. Kalocsán a török katonák éjszakára lovaikat kötötték be a kápolnába, s azt megszentségtelenítették. Ezzel a

történettel magyarázzák a kalocsaiak máig meglévő különleges tiszteletét az andocsi Mária iránt. A templom mögötti ligetben van a Szentkút, a szent tó és a szent fa. A fa egy szomorúfűz, amelynek lombja a legenda szerint meghajolt a kápolnát szállító angyaloknak, Máriának. Az andocsi templomban Szalai Tamás atya mesélt a kegyhely történetéről, majd Iván atya mutatott be szentmisét. Szentbeszédében megemlékezett Lisieuxi Kis Szent Terézről, akinek aznap volt az ünnepe és arra figyelmeztetett minket, hogy legyünk bizalommal teljesek, ahogyan Teréz és a Szűzanya is teljes bizalommal voltak, vannak Isten iránt. A szentmisét követően megtekintettük az évszázadok áhítatának emlékeit őrző Máriamúzeumot, amelyben a Mária-szobor több mint kétszáz ruhája és sok más fogadalmi tárgy, emlék látható. Óriási élmény volt a gyönyörű ruhákban felfedezni adományozóik mély hitét, alázatát a Szűzanya iránt. A ruhákon kis papírcetlik tanúskodnak az adományozókról. Volt egy 1957-ben készült ruha, melyet az első segédi fizetéséből varratott Sebestyén

József asztalossegéd. Egy másiknak a következő volt a felirata: „Gyermekkori ígéretem teljesítéseként, református szívem szeretetével”. A múzeum látogatását követően a csodálatosan szép parkban pihentünk meg, majd elköszöntünk vendéglátónktól, Tamás atyától és elindultunk Nágocsra, ahol a nemzet egyik leghíresebb családjának, a Zichy grófoknak leszármazottja, Zichy László fogadott minket, és bemutatta a felújítás alatt lévő kastélyukat. Rendkívül érdekes és tanúságos történeteket hallhattunk a családjáról, a meghurcoltatásukról és a haza iránti elkötelezettségéről. Zichy úr és felesége minden vagyonukat a kastélyra fordítják, hogy egyszer majd itt olyan magyarokat képezzenek, akik a nemzet, a magyar vidék megmentésének, felemelkedésének kiváló szakemberei lesznek. Nagyon szép élményekkel a szívünkben tértünk haza és úgy gondolom, hogy mindenki megkapta az Úrtól azt a kegyelmet, amely megszentelheti a szürke hétköznapi életünket. F.L.

Kaláka munka

B

izonyára már többen értesültek arról, hogy az önkormányzat átadta a régi és életveszélyessé vált iskolaépületét egyházközségünknek bontásra. A nyár közepén Hoffmann Ferenc világi elnök vezetésével elvégeztük a bontási munkálatokat, melynek fejében a bontott anyagot megkaptuk. A továbbiakban még hátra van a bontott téglák átválogatása és takarítása. Hálásan köszönjük, mindenkinek a segítségét, támogatását! Várjuk továbbra is a segítő szándékú testvérein4

ket a téglaválogatási munkálatokra! Az épületanyag hasznosítása nagyban hozzájárul az új plébánia és közösségi ház építéséhez!

Várakozás Karácsonyra nünket. Ennek a csodának a parazsával kívánok mindenkinek kegyelem teljes és áldott karácsonyt! Czár Iván plébános

Weöres Sándor: A teljesség felé Szembe-fordított tükrök Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. dvent a latin adventus, eljövetel szóból származik. Az új egyházi év ádvent 1. vasárnapjával kezdődik. Négy hét előzi meg a karácsonyi időszakot. Az idők folyamán különböző szokások alakultak ki, amelyek az ádventhez kapcsolódnak. Népszokások, szálláskeresés és az ádventi koszorú, mintegy az egész ádventet átfogó külső jelképek. Az ádventi felkészülés szép eszköze az ádventi koszorú és a gyertyagyújtás a családban. A koszorú négy gyertyája ádvent négy vasárnapját jelzi. Ádvent első vasárnapján az első, lila gyertyát gyújtjuk meg rajta, második vasárnapján a második lilát, majd a harmadikon a rózsaszínűt és a negyediken az utolsó lilát. A sorban meggyulladó gyertyák növekvő fénye jelzi, hogy karácsonyhoz közeledve múlik a bűn sötétsége és nő a fény. S karácsonykor eljön maga a FÉNY = JÉZUS KRISZTUS. A kérdés számunkra: vajon szeretetünk tettei által bennünk, köztünk is nő-e a fény, Jézus jelenléte? A fenyő örökzöld levelei emlékeztetnek Jézus halált legyőző örök szeretetére. Ez a szeretlek ezt jelenti: elfogadlak így, ahogy vagy. Azt jelenti: fontos vagy nekem. Ezt nemcsak érzem meg gondolom, hanem kifejezésre is juttatom. Azt is jelenti: tisztellek. Látom az Istentől kapott értékeidet. Nemcsak a hibáidat teszem nagyító alá és teszem szóvá újra és újra,

Á

Egyetlen ismeret van, a többi csak tolörülök annak, hogy ilyen sok érték is van dás: Alattad a föld, fölötted benned. Mivel együtt kell élnünk, arra az ég, benned a létra. rendezkedem be, hogy adjak neked. Szeretném gazdagítani az életedet. Egyálta- Az igazság nem mondatokban rejlik, halán azt figyelem mindig, hogy neked mi nem a torzítatlan létezésben. jó, és kész vagyok ezt - ha kell - áldozaAz öröklét nem az időben rejlik, hanem tok árán is megadni, mégpedig szívesen az összhang állapotában. és tartósan, s ha kell, akár viszonzás nélkül is. Persze, ha akarod, mert a szeretet tiszteli a másik szabadságát is, nem erőlteti rá magát. Karácsonykor nem az ember javul meg főleg, vagy kezd el újra szeretni, hanem az Isten szeretete költözik a mi szívünkbe. Ezzel a szeretettel már valóban tudjuk Istent és egymást teljes szívünkből szeretni. Ne törődjünk bele abba, ha éppen bennünk kezd kihűlni a szeretet. Ne gyártsunk ideológiát, hogy megmagyarázzuk: azért mert sokat csalódtunk, meg ilyen kemény az élet, abban csak így lehet élni, meg még mindig több van bennünk, mint másokban. Ilyen szövegeket bárki tud mondani. Isteni szeretet nélkül nem megy. Szeretnénk a mennyei tűzhöz menni és venni belőle parazsat. Szeretnénk felmelegedni igazán mi magunk is Isten közelében, és aztán felmelegíteni megfagyott kapcsolaSzeretettel várnak tainkat és az átfagyott életünket. Karácsony nem azt hirdeti, hogy Isten egyszer mindenkit a hittanos régen itt járt a földön; hanem azt, hogy gyermekek és felkészítőik! velünk van, köztünk él. Rajtunk áll, hogy észrevegyük: jelen van és szeret ben-

Betlehemes előadások Solton! December 21. 17.00 Petőfi Telep: Víztorony tér December 22. 17.00 Kissolt: Oázis cukrászda parkoló December 23. 17.00 Solt:Városháza melletti park

5

+! 2011. Ádvent (Úrjövet) Üdvözítőnket. Figyeljük Keresztelő Szent János intését: Készítsünk utat szívünkben a Megváltó számára. Hallgassunk az utolsó és legnagyobb prófétára, akinek hangját az Anyaszentegyház egész Ádventben ismét és ismét felidézi!

dvent első vasárnapja: Az Úr, aki gyermekként jött el egykor, szegénységben és alázatosságban, majd bíróként jön újra, hatalommal és dicsőséggel. Láttára üdvös félelem fog el bennünket, mert „félve és remegve”, de Isten iránti bizalommal eltelve kell „munkálnunk üdvösségünket.” Ezért bizalommal emeljük hozzá lelkünket: Útjaidat mutasd meg nekem Uram és ösvényeidre taníts meg engem. Vezess és oktass engem igazságodra.

Á

-Ádvent második vasárnapja: A várakozó Egyház vasárnapja. Beleéljük magunkat az ószövetségi népnek, Izraelnek messiás vágyába, hogy nyitott szívvel fogadjuk

-Ádvent harmadik vasárnapja: Az adventi öröm vasárnapja. Az Anyaszentegyház, mint jó anyánk, ezzel enyhíti a szent idő szigorúságát és a reményt táplálja bennünk. Az öröm forrása ugyanis nem más, mint ez: „ az Úr már közel van hozzánk!” Ez őrzi meg a világ sok baja és veszélye közt a keresztényt az élet nagy Adventjében, Krisztus eljövetelének napjáig.

keressem! A Te fényességed világítson meg engem és mindazokat, kiket reám bíztál! (…) Éljünk hát a hitünkből, éljünk a hitünk szerint, akkor kigyúlnak a betlehemi fények. Bennünk. Adventben Isten arca közelebb hajol hozzánk, hogy bizalom és remény ébredjen újra a szívünkben. Ezzel a Hittel, Reménnyel és Szeretettel kívánok örömteli, boldog várakozást: özv. Kovács Józsefné Szigeti Márta és családja

-Ádvent negyedik vasárnapja: Az adventi bizonyosság vasárnapja. Itt áll már az Úr a küszöbön- méltók vagyunk fogadni Őt? –„Uram, Te ismered kertem virágait és gyümölcseit. Jöjj és mondd meg nekem, mit tegyek, hogy már mostantól fogva nőjön és viruljon a virág, amelyre vágyol!” A Te nevedben fogok cselekedni Uram és tudom, hogy így hatalmas leszek. – Ó Uram! Segíts, hogy akaratomról lemondva csak Neked engedelmeskedjem, mindenben a Te kedvedet

V. Katolikus jótékonysági bál olasz ferencesek mintájára táncoltunk a ten mulatozhatott. A szervezők hálásan Waka Waka című dalra. A vidám műsort köszönik mindenkinek a támogatását, Szabóné Pajerich Andrea tanította be. anyagi vagy egyéb segítségét, imáit! Ezúton is köszönjük fáradozását! A reggelig tartó bálon aztán mindenki önfeled-

Idén november 12-én már 5. alkalommal rendeztünk egyházközségi jótékonysági bált városunkban. A hagyományokhoz híven most is színes műsorral készültünk erre a napra. Először a hittanos gyermekek műsorát tekinthették meg vendégeink, majd a Kulturális Egyesület három tagja: Lóki Gábor, Fazekas Lászlóné és Prikkel Sándorné énekelték kedves nótáikat. Ezt követte a szervezők műsora. Most ferences szerzeteseknek öltözve az 6

Az alábbi történetet egy régi kedves ismerősömtől kaptam néhány évvel ezelőtt .Rendkívül meghatott, ezért hozzájárulását kértem, hogy megjelentessem.

M

Hortobágyi Karácsony

ajdnem ötéves voltam azon a Karácsonyon. Az emlékeim között összekeverednek a saját emlékezetembe bevésődött képek és a sokszor mások által elmesélt történetek képei. Az azonban biztos, hogy a hangulatot, az érzéseket megőriztem abból az időből. Kényszermunkatábor. Hortobágy. Árkustanya. 50-es évek. Rákosi korszak. Népi Demokrácia. Már reggel érezhető volt, hogy különleges napra ébredt a tábor. Zúzmarás ködös idő tejfehér takarójába burkolózott a puszta. A férfiakat kikísérték az őrök a külső munkahelyekre. A nőkkel én a konyha kondérokhoz és a mosó teknőkhöz mentem. A velünk maradt őrök is valahogy lágyabban, kedvesebb hangsúllyal recsegték ránk a szokásos szitok mondataikat: „Tetves népnyúzó osztályidegenek „ „ A nép ellenségei” „ Rohadt - a nép zsírján hízó – kulák disznók „ voltunk. Közben felszállt a köd. Hétágra sütött a nap és a zsombékos fű is tocsogóssá vált. Ilyenkor messze lát a szem a Hortobágyon. Én legjobban a varjúkat szerettem. Varjú csapat gyakran szállt a tábor területére. Szaladtam hozzájuk, közel engedtek, aztán lomhán arrébb röppentek előlem pár méterrel. Jó játék volt, a felnőttek nem nagyon törődtek velem. Időnként nagyanyám kiabált, Istvánka gyere vissza. Én szaladtam hozzá a teknőkhöz, adtam egy puszit és kezdődött tovább a játék a varjakkal. Az őrök kőházban laktak. Volt közöttük egy barátságosabb fiatalember. Ő a kőlépcsőn egy pokrócon ült. Odahívott és azt játszottuk, hogy egy kukorica csutkát dobott felém és ezt kellett elkapni. Ha sikerült Ő is nevetett, ezzel emberivé vált, ha csak pillanatokra is. Jópofa „ csipszar gyerek vagy te” hangzott a minősítésem. Kérdeztem nagyanyót, hogy mi az a „csipszargyerek”? Ne törődj vele ez is rosszabb, mint egy állat. Később azt is mondta az őr, hogy jó nekem, mert „ pattanás lehetek a Népi Demokrácia segge lyukában.” Ezen a másik ávóssal jót

röhögtek. Közben, váratlanul a férfiakat is visszahozták a táborba. Így családi ebéd lehetett. A kondérokból kiosztották az ebédet. Csalán főzelék, kenyérhéj feltéttel. Nagyapám, nagyanyám és én együtt ebédelhettünk egy felfordított mosóteknőn a juhhodály ( kb. 300 fő deportált szálláshelye ) mellett. Nagyanyám az érzelmi zsarolásos etetés pedagógiai útját választotta az én ebédeltetéseimkor. Nem volt ez most se másképpen. Egy kanál anyáért, egy apáért, egy Dutkáért ( nővérem ) még viszonylag könnyen ment. Amikor aztán a keresztszülők és azok felmenői kerültek sorra, kezdtem visszafújni – orron- szájon – át a főzeléket. Szívből utáltam a csalánmenüt. Ilyenkor tört ki a családi viszály. Nagyanyám úgy érezte, hogy Ő lesz a felelős az éhhalálomért. Papó másként látta. Azt mondta, hogy hagyja a gyereket, ha jobban éhes lesz, megeszi majd a „mándruckövet” is. Nagyanyám persze nem hagyta a pedagógiát így veszni. Rápirított nagyapámra. Maga is jobban tenné, ha nem uszítaná ezt a gyereket! Szívtelenség nem látni, hogy milyen sovány. Ezt már aztán én sem hagytam annyiban. Szívtelenséggel vádolni Papót. Akkor, pedig nem eszem többet egy kanállal sem. Nagyapa azt mondta, hogy foga lesz az időnek. A nap lassan égő vörösen ereszkedett a látóhatár felé. A tócsák bőrözni kezdtek. A vékony jégfoltokon a vöröslő napsugarak visszatükröződtek. Hideg lett. A hideget nem szerettük. A juhhodályba ugyan beállítottak hat vaskályhát. Ebből kettőnek kályhacsöve is volt, amit kivezettek a nádtetőn keresztül a szabadba. Talán fűteni is lehetett volna, ha lett volna mivel. A kolompolás azt jelentette, hogy mindenkinek be kell menni a barakkba a hálóhelyéhez. Mi a falubeliekkel ( Porcsalmaiak ) 10-12-en voltunk együtt. A sarkokat úgy - ahogy kibélelték a felnőttek, szalmával, ruhával. Nagy szalmazsákok voltak letéve a földre. Ezeken bújtunk össze, melegítve egymást. Nagyon szerettem ezeket a meghitt estéket. Most is összebújtunk. Én a helyemre nagyapó hóna alá a köcekabátba. Itt derült ki, hogy december 24.7

e – Karácsony- szenteste van. Nagyapa kint a munkán kapott egy nagyobb darab szalonna héjat. Előkerült a bicska a köcekabát béléséből. A bicska nagy kincs volt ám. Tudtam, hogy nagy kincs, de nem szabad róla beszélni, mert elveszik az őrök. Csíkokra vágták a szalonna bőrt, Razsályi-Kún Árpád bácsi kenyeret varázsolt. Majszolgattuk a karácsonyi ajándék vacsorát. Az asszonyok mesélni kezdték, hogy ki melyik Karácsonyon, mit főzött. A felnőttek képzeletben végigették a menüt. Én nem mindent értettem, de aktív résztvevője voltam a duruzsoló, csendes beszélgetésnek. Hangoskodni nem szabad, ezt tudtam, de kérdezni csendben, igen. Kérdeztem is hát mindig, ha valamit nem értettem. „Mi az a damaszt abrosz?” „Mi a csemege?” „Mi a szaloncukor?” Közben felvetődött, hogy szerencsénk van, mert nincs fehér karácsonyunk. Bezzeg otthon. Legjobban a havas karácsonyi lovas szánkózást szerettük. Nincs csodálatosabb a száncsengőnél, a meleg pokrócokba burkolózva és a kulacsokból a szatmári szilvórium is folydogált. Abban az időben azt hiszem, hogy igen jól képzett fűtési szakértőnek számíthattam az 5 évesek kategóriájában. Ismertem a csikó tűzhelyet, a búbos kemencét, a sparheltet. A jó cserép kályhának pedig nincs párja, ha méretesre vágott akácfával befűtenek. Így telt az este, vacsorázgatással, melegedéssel a juhhodály- kastélyban. Kivágódott az ajtó. A bezúduló hidegtől a párás, gomolygó ködben berontottak az őrök. A szokásos zseblámpával körbe reflektorozás közben a hodály közepére lépett a parancsnok. Ő egy végtelenül primitív, kegyetlen, ávós volt. A részeges disznó, ahogy a felnőttek őt nevezték. Az alkoholos állapot jóságos és tudálékos stádiumában elkezdte szónoklatát. „Ti koszos népnyúzó kulák banda, én jó vagyok hozzátok, bár büntetést érdemelnétek, hogy Karácsony este is itt kell rohadnom ebben a bűz fészekben. De lássátok, hogy kivel álltok szemben. Innen vagy másfél kilométerre van egy szalmakazal. Idehordhatjátok a szalmát. Fűtsetek be! Melegedjetek!” Folytatás a következő oldalon!>>

Folytatás az előző oldalról: A kb. 300 deportált rögtön megmozdult. Az egyébként 15-20 perces szokásos barakk elhagyás ideje öt perc körülire szűkült. Bár a fiatalabb férfiak részéről a mindig suttogó kommentár „ a jó k..-va bolsevik anyádat” hozzáfűzés most sem maradt el. A tábor - világcsúcsot döntve sorakozóból - indulásra készen állt. Indulj! A vezényszóra csendben elindult – szalmalángért – a holdvilág menet. A zsombékos nádtorzsáit fehérre pingálta a fagy. A ritkafüvű puszta talaján recsegtek a fagyott füvön a léptek. De haladt a menet. Mindenki elképzelte, hogy a szalmával befűtött vaskályhákból - a tűzláng csóva ördögök - milyen meleg árnyékot lehelnek majd a juhhodály fűzfából font, sárral tapasztott, falára.

El is értük a szalmakazlat. A parancsnok ott állt, fölényes terpeszállásban és mondta: „ Tessék itt a szalma”! Az elől lévők rögtön próbáltak nagy szalma nyalábot pokrócba gyűrni. A parancsnok ördögi röhejjel lökte félre őket. „Így nem disznók! Szálanként! Szálanként hordjátok! Mindenki egy szálat visz!” A háromszáz döbbent ember csendje veszedelmet sejtetően ülte meg a pusztát. Csak pár másodperc volt a csend, amit alig tört meg az őrök géppisztoly závárzatának a halk kattanása. A deportáltak alakjai a holdfényárnyékban hosszúra nyúlt, sötéten villogó fekete seregnek tűntek. Ekkor egy tiszta asszonyi énekhang töltötte be a már ragyogó holdfényben úszó, ezüstlő pusztát. Mennyből az angyal eljött hozzátok…és bekapcsolódott a sok rekedt férfihang a méltóságteljes kórusba.

És valóban eljött akkor hozzánk az Angyal. Tisztán, mint ma egy végtelenített magnószalag, úgy énekelte a tábor a mennyből az angyalt. Ez az ének elhallatszott az égig. Végtelen fegyelemmel vettünk kézbe ki-ki egy szál aranyló szalmaszálat és szó nélkül - a parancsnokról tudomást se véve – bátran énekelve, indult vissza az arany- szalma menet. Az ördög akkor és ott legyőzetett. Én erős férfi ölben, utaztam vissza a táborba, és békés álmomban is hallottam a dalt, a mi győzelmi énekünket. Álmomban is - párnás, ötéves kisfiú kezemben - szorítottam a szalmaszálat, a remény szalmaszálát. A Mennyből az angyal velem volt. dr. Gyene István

Családi rejtvény Vízszintes: 5. Urunk egyik neve, jelentése: Velünk az Isten 6. Őt látogatja meg a Szűzanya áldott állapotban 8. Ő írt a napkeleti bölcsekről Evangéliumában 9. Az angyalok így kezdik éneküket Jézus születésekor 10. Az idei zarándoklatunk helyszíne 11. A harmadik Adventi gyertya színe1.

Függőleges: 1. Római császár Krisztus születésének idején 2. Színművész, a Solti Családi Napok vendége 3. Az egyházi év utolsó vasárnapján ünnepeljük 4. Karácsony időszakának népszokása 7. Az ő házából származik Szent József 12. Apostol, aki a róla nevezett kereszten vált vértanúvá

1

2

A teljes rejtvény megfejtésének leadási határideje a

4

sekrestyében:

5

2011. december 24. Sorsolás: Karácsony ünnepi szentmiséjén, december 25-én!

6

7

8

9

10

11

EclipseCrossword.com

Mária Hírharang A Solti Római Katolikus Egyházközség időszakos lapja Felelős kiadó: Czár Iván plébános Felelős szerkesztő: Fazekas László +3630 961 7560 Email: [email protected] Honlap: www.marianeve.hu

12

8

3