DOMSKI KLOPOTEC
.szám
A LENDVAI IDŐSEK OTTHONÁNAK LAPJA
DOMSKI KLOPOTEC TISZTELT OLVASÓINK! Megint elmúlt egy év. Van, akinek túl hamar, másoknak túl lassan. Volt esős és napos időszak, volt benne öröm is, és bánat is. Együtt haladtunk, együtt győztük le az élet vagy a betegség által állított akadályokat. Mindennapi találkozásainkat, szívet és lelket derítő mosollyal próbáltuk meg szebbé tenni. És munka közben szinte megfeledkeztünk arról, hogy eljött Otthonunk Kelepelője újabb számának megjelenési ideje. Közben könnyedén megszerveztük a szlovén
szociális intézmények sportjátékait, és egész Szlovéniának bebizonyítottuk, hogy mi, muravidékiek, nem hagyjuk ám magunkat. Az eseményről képriportban számolunk be. Legyen a Kelepelő legújabb száma egy sétabot, amellyel végigjárjuk az elmúlt évet. Jövőre pedig a mi Otthonunk fennállásának, és a munkatársakkal, lakókkal, hozzátartozókkal és látogatókkal való együttműködésünk, húszadik évfordulóját ünnepli.
Minden olvasónknak a legszebb jókívánságainkat küldjük: Érintse meg a karácsony varázsa életünket, kísérjen bennünket a szent éj és a kisded békéje. Ragyogja be a békesség a mindennapokat, a gondokat és a sikereket, akár éltetnek bennünket, akár nem értenek meg minket. Legyenek kedvesek az emberek, s őszinte gondolatok mellett a szívünk is melegebb. Jó egészséget, meghitt boldogságot és egymás közti megértést kívánunk az új, 2014-es évben!
A szerkesztőbizottság
EGYÜTT SOK JÓT CSELEKEDHETÜNK Még nem feledtük el azokat a napokat, amikor építkezés zajlott az Otthonunkban, amikor a folyamatos zaj zavarta a délutáni pihenést és már alig vártuk, hogy a felújítás befejeződjön, hogy újra helyreálljon a csend és a nyugalom. Pedig azóta már egy év telt el. Az energetikai felújítás nyomán megszépült az otthon külseje is, ugyanakkor pedig gazdaságosabbá vált az energiafogyasztásunk, hiszen szigeteltük a homlokzatot és a padlást, napkollektorokat építettünk be vízmelegítés céljából, megoldottuk a konyha szellőztetését, részben felújítottuk a kazánházat, kicseréltük a radiátorszelepeket és takarékos világítást építettünk be. A fentiek bizonyára segítik a takarékoskodási törekvéseinket. A nyugalom azonban nem tartott sokáig, hiszen tavaly, az év végén megkezdtük a lakók számára fenntartott két lift cseréjét, ami megint csak zajjal járt. Átrendeztünk három második emeleti
négyágyas szobát és a nővérszobát, valamint lecseréltük az első emeleti bútorzatot. Köszönjük, hogy mind a lakók, mind az alkalmazottak megértéssel viselték ezt az időszakot. A számos felújítás és átalakítása ellenére azt is tudjuk, hogy az Otthont az alkalmazottak, a lakók és hozzátartozóik, illetve mindazok töltjük meg tartalommal és élettel, akik rendezvényeikkel vagy társalgásukkal szebbé teszik a napjainkat. Júniusban Otthonunk egy nagyszabású rendezvény helyszíne volt, ugyanis mi szerveztük meg a szlovén szociális intézmények nyári sportjátékait. A lendvai termálfürdő rendezvényterén és a lendvai kétnyelvű általános iskola tornatermében, Szlovénia különböző vidékeiről, mintegy 650 résztvevő gyűlt össze. A
DOMSKI KLOPOTEC résztvevők egyöntetű véleménye szerint a játékok felejthetetlen élményt nyújtottak, és a szervezés kitűnő volt. Köszönet illeti otthonunk alkalmazottait, és mindazokat az önkénteseket, akik segítettek a rendezvény lebonyolításában. Bernád József tiszteletes úrral megállapodtunk, hogy hetente lesz katolikus szentmise, és kápolnánkban az evangélikus hívők számára is megszervezzük az istentiszteletet. A lakókkal együttműködve arra törekszünk, hogy Otthonunk kielégítse a lakók igényeit és kívánságait, hogy egy olyan hely legyen, ahol elfogadottnak és otthonosan érezhetik magukat. És ez csak önökkel együtt valósítható meg, ha elmondják nekünk, mi az, amit az Otthonban netán hiányolnak. Éppen ezért, a tavalyi év végén újra bevezettük az E-Qalin európai minőségbiztosítási rendszert, amelybe a lakókat és hozzátartozóikat is bevontuk. Az első értékelési időszakot sikeresen megvalósítottuk, jelenleg a második időszak zajlik.
Ahhoz, hogy Otthonunk valóban barátságos legyen, kellenek az alkalmazottak és jobbítási törekvéseik. A személyzet tagjainál is szorgalmazom, rendszeresen vegyenek részt az értékelő csoportok munkájában, a munkájuk és a lakók iránti viszonyukban pedig továbbra is legjobb tudásukat érvényesítsék, ily módon is bizonyítva, hogy szakmánkban a legjobbak közé tartozunk. Térségünkben számos előnnyel rendelkezünk, a legfontosabbaknak a szorgalmat, a kedvességet és az embertársunk iránti megfelelő viszonyulást tartom. Köszönet mindenkinek, aki lakóink jobb közérzetének biztosítására törekszik, köszönöm a látogatóknak, aki még szebbé teszik a lakók napjait és mindazoknak, akik segítenek otthonunk híradójának, a "Kelepelőnek" a szerkesztésében.
Franc Špilak
igazgató
A SZLOVÉN SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK NYÁRI SPORTJÁTÉKAI Az idén egymást követték az események. Kezdődött az előkészítő értekezletekkel, ahol mindenki építőjellegre törekedett, hogy a játékok, mind szervezési, mind megvalósítási szempontból, felejthetetlen élményként maradjanak meg. Noha nekünk ez volt az első ilyen jellegű projektünk, lendülettel és felelősségel, meg persze, egy kis izgalommal is készültünk. Június 7-én aztán eljött a nap, amikor az izgalom már a tetőfokára hágott, a végén azonban minden nagyon jól sikerült. Szlovénia szociális intézményeiból mintegy 600 versenyző és szurkoló érkezett Lendvára. Néhány csapat szurkoló
felszereléssel állig felfegyverkezve érkezett, a ptujiak még a saját söntésüket is elhozták. Branko Gorečan, a Szlovén Szociális Intézmények Szövetségénél működő egészségügyi-, sport- és rekreációs bizottság elnöke egész nap árgus szemekkel kísérte a történéseket. Otthonunk minden sportágban indult, vagyis röplabdában, tájfutásban, úszásban, kötélhúzásban és páros tollaslabda versenyben. Mivel azonban a szavaknál sokkal szebben szólnak a fotók, a folytatásban a játékkról szóló képes összeállításunk következik.
DOMSKI KLOPOTEC
Hajnali öt órakor kezdődött. A Lipa szálloda melletti sportközpontban kellemes fogadtatásban részesültünk.
Itt volt a játékok szíve. A számítógép begyűjtötte a végeredményt, valamint az arany, az ezüst és a bronz csillogását.
Érkeznek az első vendégek. Ivanka széles mosollyal fogadja őket, kellemes kikapcsolódást és fair játékot ígérve nekik.
Az idő sürgetett, így aztán mindenki hamar munkához látott.
Igazgatónk alaposan megvizsgálja a medencét… de aggodalomra semmi ok, megszerezte nekünk az érmet.
A vendégek elfoglalták helyüket a tágas sátorban, amely az égető napsugaraktól is védelmet nyújtott. Mert aznap valódi kánikula volt. De hát azt rendeltünk!
DOMSKI KLOPOTEC
Segítségünkre siettek a gyakornokaink és az önkéntesek is. Lányok, rajthoz.
Erősebb szívverés, szaporább légzés, kezdődik. A játékokat Branko Gorečan és Franc Špilak nyitotta meg. A többi csak díszlet .
Voltak persze megvesztegetési kísérletek is, de a bíró kérlelhetetlen: a részvétel, nem a győzelem a fontos.
Munkatársaink időnként szárnyra kelnek. Miran, még szerencse, hogy a homokban landoltál .
Jólesik a frissítő. A versenyszellem meg amúgy is a csúcson van.
Mindent a játékszabályok szerint, minden bejegyezve és archiválva. A bírók meg csak nevetgélnek!
DOMSKI KLOPOTEC . ...... ................. ............. ... ..................... .......... .................. ...... ............... ............. ............... ................. ............ .............. ....
Kötélhúzás. Sok-sok kacagással és a női szurkolók sóhajaitól kísérve. Hogy miért? A feketében lévő férfiú azt állította, hogy ereje a kanálból származik! Tény, hogy a vetélytársakat lesöpörték.
................ ............ ............... ............. .................... ................. .............
............. ................
A mi csapatunk is kitűnően szerepelt. Hogy néhányan seggre estek? Na és?!
Lidija, ez melyik versenyág?
Darja és Saša megérdemelte a repetát. A páros tollaslabda mérkőzésen arany érmet szereztek nekünk.
Ügynökök? Naná, a Lendvai Idősek Otthonának ügynökei .
A legfontosabb, hogy együtt vagyunk, szórakozunk, beszélgetünk, és jól érezzük magunkat!
DOMSKI KLOPOTEC
Kész a vacsora! Jóízű, és a fáradtság ellenére, mosoly kíséretében felszolgálva!
Lassan esteledik. Még egy kis energiagyűjtés, és minden rendben lesz.
........... ............... .......... ............... ...............
A lendvai nyugdíjas egyesület tagjai is nagylelkűek segítségünkre siettek, és a fiatalok között még inkább megfiatalodtak.
Ne fotózz, teli van a szám! Lányok, megérdemeltétek!
Itt készültek a finomságok a versenyzőknek. Hm, mindenki dob valamit a kőlevesbe
Az elsősegély-szolgálat csapata, szerencsére nem sok munkájuk akadt.
DOMSKI KLOPOTEC
A játékoknak vége. Kezdődhet a buli.
Forgass meg…
Az estét a Tjaša Šimonka karnagy által vezényelt La Femme női kórus varázsolta még szebbé.
Végtelen a táncoló kígyó, amikor 600 pár láb ropja a táncot.
Jut-e nekünk is?
Nemes csillogás a legjobbaknak.
DOMSKI KLOPOTEC
Egy kis izgatottság az eredményhirdetés előtt.
A mi igazgatónk – az első érmével!
A mi igazgatónk – a második érmével!
A győztesek különjárata. A mieink virágszállító kocsin hozatták be magukat.
Az érmeket és elismeréseket Branko Gorečan, a szlovén szociális intézmények egészségmegőrzéssel, sporttal és rekreációval foglalkozó bizottságának elnöke, Boris Koprivnikar, az igazgatóbizottság elnöke és Franc Špilak, a Lendvai Idősek Otthonának igazgatója osztotta ki.
DOMSKI KLOPOTEC
A Lendvai Idősek Otthonának csapata három érmet szerzett. Darja, Saša és Franc, szívből gratulálunk. A Játékok megszervezéséért és lebonyolításáért sok dícséretet kaptunk. Mindenki kivette a részét a munkából, van aki a helyszínen, van aki a szolgálati helyén. Segítségünkre siettek az önkéntesek is, rakičani egészségügyi középiskola
Az idei vándorserleget a játékok legjobbja, a ptuji idősek otthona vehette át! Viszontlátásra jövőre, Koperban . diákjai és a lendvai nyugdíjas egyesület tagjai, a lendvai termálfürdő pedig nagylelküen rendelkezésünkre bocsátotta a sportpályát. Mindenkinek szívből köszönjük!
PIKNIK FAGYIVAL AZ ORATÓRIUMOSOK TÁRSASÁGÁBAN Az idei nyár rendkívüli forráságot hozott, a frissítő nyári záporok pedig valahogy elmaradtak. Aki csak tehettek, a légkondicionált helyiségekben tartózkodott, mindenki kereste az árnyékos zúgokat és csak estére merészkedtünk a szabadba, amikor a nap már lassan lemenőben volt és az égen kigyúltak az első csillagok.
Jó hangulatban érkeztek hozzánk, nekünk és megszépítették a napunkat.
énekeltek
A kánikula mégsem zavarta a lendvai plébánia oratóriumosait.
Mindenkit megajándékoztak egy jó kívánságokat tartalmazó, kedves rajzzal, amelyek most szobáinkat díszítik. A műsort pedig kellemes frissítő követte. Fagylalt! Az Otthon dolgozó ügyes cukrászokká öltöztek, a fagyigombócok szinte beleugráltak tölcsérekbe, onnan pedig a szánkba.
DOMSKI KLOPOTEC
Hú, de finom volt! Amíg az edényben egy csepp is volt, nem hagytuk abba a fagyizást. És az énekesek sem.
Viszontlátásra jövőre, ígérjük, akkor még több fagyi lesz. Minka
A BAKONAKI TÓHOZ KIRÁNDULTUNK Az időjósok már napok óta kellemes, meleg időjárást ígértek. Éppen ezért döntöttek úgy Otthonunk lakói, hogy eljött a kirándulás ideje. Valójában Simon, az egészségügyi technikus volt a kezdeményező, mi pedig örömmel egyeztünk bele, hogy a Bakonaki tóhoz kirándulunk. Gyönyörű napos idő volt június 14-én. Az égen egyetlen felhő sem látszott. A két jármű begördült az Otthon udvarára, ahol már várakoztak a kirándulók. A volánnál Simon és Renata ült. Kellemes, szórakoztató volt az út. Megcsodáltuk a muravidéki síkságot, a gondosan megművelt mezőket, a virágzó réteket. Végigutazva a szülőfalvakon örömmel idéztük fel a gondtalan gyermekéveket. Útközben a magas villanypóznáról a gólya kelepeléssel köszöntött bennünket, és eszünkbe jutott, hogy régebben vidékünkön, még több gólya volt.
Utunk a rendkívül szépen rendezett Dobronakra vezetett, ahol sok az új létesítmény és gazdag kulturális élet zajlik. Innen érkeztünk meg úti célunkhoz, a Bakonaki tóhoz, ahol kellemesen meglepődtünk, hiszen minden tiszta, rendezett.
Göntérházára érve elhajtottunk a pusztuló malom mellett, amely egykor vidékünk egyik büszkesége volt. Annak idején gabonát őröltek benne, most felőrli az idő vasfoga. Zsitkócon régen komoly állami gazdaság működött, az istálló tele voltak állatokkal, a földek gazdagon termettek. Most az istállók elhagyatottan, üresen kongnak.
A horgásztanya előtti teraszon helyezkedünk el. Megcsodáltuk a tó környékét és szorítottunk a horgászoknak, akik éppen piknikre készültek, ehhez pecázták a halakat. Közben a két vezetőnk már gazdagon megterítette az asztalokat, és jöhetett a reggeli. Reggeli után bejártuk a környéket, élveztük a friss levegőt, és fiatal
DOMSKI KLOPOTEC éveinkre emlékeztünk. Visszatérve a horgásztanyához már ebéddel vártak bennünket. Az étel finom, ízletes, a felszolgálás kitűnő volt. Minden elismerésünk és köszönetünk a kirándulás két vezetőjének. Az ebédnél a horgászok is csatlakoztak hozzánk, és borral kínáltak bennünket. Aztán együtt énekelgettünk, majd elköszöntünk egymástól. Megígértük, hogy máskor is eljövünk.
Indulás előtt még megálltunk a Szent Vid kápolnánál, és megnéztük a közkedvelt energiapontokat, amelyeket közeli és távolabbi helyekről, nagyon sokan látogatják.
Nagyon szépen megszervezett kiránduláson vettünk részt. Mindenki élményekkel tele, elégedetten tért vissza. Köszönjük mindenkinek, és menjünk máskor is.
A kirándulás résztvevői
NEMZEDÉKEK TALÁLKOZÓJA Ősszel, amikor Ljubljanában megkezdődik a Harmadik Életkor Egyeteme, Lendván is megszervezzük a nemzedékek hagyományos találkozóját. Az idei már az ötödik ilyen rendezvény volt az alábbi résztvevőkkel: a házigazda minden évben a Lendvai Idősek Otthona, a vendégek pedig a lendvai nyugdíjas egyesület tagjai, a lendvai kétnyelvű középiskola diákjai, a göntérházi, valamint a lendvai I. és II. számú kétnyelvű általános iskola tanulói. Az otthon udvara már délelőtt kilenc órakor megtelt vidám hangokkal, hiszen az említett iskolákból mintegy ötven tanuló érkezett hozzánk. A találkozón intézményünk nyugdíjasai és lakói is szép számban részt vettek. Együtt élveztük a szép őszi napot, a napsugarak a testünket, az események a lelkünket melengették.
A találkozás célja a fiatal és az idősebb nemzedékek közötti tapasztalatcsere; ezáltal tanulnak egymástól és gazdagítják emberi kapcsolataikat.
DOMSKI KLOPOTEC Mindegyik résztvevő csoport egy műsorszámmal készült, így szavalás, éneklés és különböző hangszereken való zenélés követték egymást. Az egybegyűlteket Franc Špilak, a Lendvai Idősek Otthonának igazgatója, Aleksander Marič, a nyugdíjas egyesület elnöke és Mirko Lebarič, a Nyugdíjas Egyesületek Muravidéki Szövetségének elnöke köszöntötte. A műsort követően, a résztvevők műhelyfoglalkozásokra indultak. Az alkotóműhelyekben virágokat készítettek, a háztartási műhelyfoglalkozáson lángost, palacsintát és mézeskalácsot sütöttek, mások
kártyáztak és sakkoztak, míg a sportfoglalkozásokon kosaraztak, boccia és dart játékot játszottak. Volt aki a gyógynövényekkel és az ezekből készített termékekkel ismerkedett. Egy
óra elteltével a konyhából finom mézeskalács illat terjengett, az udvaron pedig a palacsinta és a lángos illata szállt. És persze egyikből sem maradt, még mutatóba sem.
Az Otthon aulájában társasjátékokat játszottak. Ugyan sportszellemben, de mindenki győztes szeretett volna lenni. Vajdič asszony sok gyógynövénnyel és a róluk szóló irodalommal érkezett, több fajta teát és egyéb italt is készítettek ezekből. A jó hangulatról Lojze és Pavel, a két zenész gondoskodott. A találkozó délután ért véget, mi pedig elégedetten, és jó hangulatban indultunk haza. Katarina ŠÖMEN
NEHÉZ, DE HELYES DÖNTÉS 2013. október elsején múlt egy éve, hogy szüleim eldöntötték, az Otthonba költöznek. Nem volt könnyű döntés, viszont egészségügyi állapotuk már nem tette lehetővé, hogy a családi házban, naponta lépcsőzzenek. Elsőnek apu ment az Otthonba, mivel akkor csak egy egyágyas szoba állt rendelkezésre, három nappal később, anyu is követte őt. Kezdetben így mindegyikük a saját szobájában volt, noha szerettek volna együtt lenni. Decemberben teljesült a vágyuk, és a kétágyas szobába költözhettek.
Apu szenvedélye a keresztrejtvény-készítés volt, így lexikonjai, atlaszai és különböző kézikönyvei egész könyvtárát költöztettük az Otthonba. Saját számítógépen dolgozott. Lakótársai körében, 2013 januárjában ünnepelte 86. születésnapját. Aznap sűrűn hullt a hó, az Otthonban viszont, egy pohár pezsgő mellett, meghitt és ünnepi volt a hangulat. Apu sajnos február 13-án örökre elment, életútja befejeződött. Temetése néhány nappal később, családi körben volt.
DOMSKI KLOPOTEC Anyu így egyedül marad, és néhány nap múlva új lakótársat kapott. Egészségügyi állapota azonban folyamatosan romlott, a terápia ellenére sem tudott már mankóval járni, így áprilistól kerekesszékbe került. Heti több alkalommal bemegyek az Otthonba. Megnézem, szüksége van-e anyunak esetleg valamire, és ha kell, beviszem neki a kért dolgokat. A többi lakóval is el szoktam beszélgetni. Néhányukat már régebbről is ismerem. Nyáron többször kiültünk az udvaron lévő szaletlibe, és csodáltuk a virágokat. Ezeket is azt Otthon lakói
gondozzák. Van egy magas ágyásuk is, amelyben fűszernövényeket és zöldségeket termesztenek. Örülök annak is, hogy délelőttönként a kellemesen berendezett étkezőben, kávé mellett társalognak. Az Otthonnak van saját orvosa és egészségügyi személyzete, amely odafigyel a lakókra. Az esetek többségében nem könnyű a döntés, hogy időskorban Otthonba megy az ember, azonban amikor több egészségügyi támogatásra és ápolásra van szüksége valakinek, akkor talán ez a leghelyesebb út. Ivanka STRBAD
AZ IDŐSKOR SZÉPSÉGEI Gyönyörű színekkel és gazdag terméssel köszöntött be az ősz. Szép és kellemes időszak ez, így számomra nem meglepő, hogy az időskor szinonimájaként is használják. Ugyanakkor az időskorral kapcsolatos inkább negatív, mint pozitív nézeteket szoktunk hallani. Vagy ugyanazoknál a dolgoknál inkább kellemetlen, és nem annyira a kellemes dolgokat szoktuk kiemelni. Az élet már csak olyan, hogy időnként a savanyú gyümölcsbe is bele kell harapni, fontos azonban, hogy ne veszítsük el az optimizmusunkat, hogy ne tévesszük szem elől, hogy az időskornak is van értelme. Ráadásul, ahogy az ember öregszik, egyre többet foglalkozik az élet értelmével. És gyakran felmerül a kérdés: "Hogyan tovább?". A ház, amely családunk otthona volt, üresen áll. Falvainkban egyre több az üres, már szinte romos ház. Csak itt-ott látható még egy-egy rendezett porta. A lakosság öregszik. Az életkörülmények folytán egyre többen kerülnek nehéz helyzetbe. Van, aki magányos, noha ez inkább a városokra, mint a vidékre jellemző. És ahogy múlnak a napok, mi egyre magatehetetlenebbek vagyunk. És jár az agyunk. Hogyan tovább? Aztán felmerül a lehetőség: az idősek otthona! Ez a megoldás. Szerencsére, az országban számos olyan otthon van, ahol mi, idős emberek, meleg, kellemes otthonra lelünk.
Jómagam már negyedik éve vagyok a lendvai idősek otthonának lakója. Nem sajnálom, hogy megtettem ezt a lépést. Az Otthonban nem unatkozom, szép rend van, és mindig történik valami. Az egészségügyi dolgozók és a személyzet többi tagja is figyel ránk. Több önsegítő csoport is működik. Havonta két alkalommal találkozunk. Dejan és Bernarda csoportvezetők gondoskodnak rólunk, vezetik a találkozókat, kirándulásokat szerveznek. Az idén Renkovciba kirándultunk, és megnéztük az üvegházas paradicsomültetvényt. És Dobronakon, az orchidealigetben is megálltunk. Az otthonban énekkar is működik. Aztán heti három alkalommal tornázunk. Ellátogatnak hozzánk az óvodások, valamint az általános- és középiskolások és a Karitas tagjai is. Ünnepnapokon gazdag kulturális műsorokat szervezünk, piknikeken veszünk részt, volt nemzedékek találkozója és nyílt nap is az Otthonban. Márton napján ellátogattak hozzánk a dobronaki művelődési egyesület tagjai, majd az alkalmi műsort követően, a püspök megáldotta, és újborrá változtatta a mustot. Úgyszintén kellemes napot szereztek nekünk a hotizai népzenészek is. Otthonunk lakói szoros kapcsolatokat ápolunk a ljutomeri, a beltinci és a muraszombati otthon lakóival, akikkel amőbajátékokat játszunk. Ezek a
DOMSKI KLOPOTEC találkozók mindig nagyon kellemesek, a játék pedig a szabályok szerint zajlik. Persze, mindenki izgalommal várja az eredményt és a győztes kihirdetését. Aztán mindig a győztes otthon szervezi a következő találkozót. Ezeken megismerjük, milyen az élet a többi otthonban, ismerősökkel, barátokkal találkozunk. Ez lett volna
egy rövid beszámoló arról, hogyan élünk mi az Otthonban. Itt sosem unatkozom, mert az események egymást követik. Mindenkit, akinek ellátásra van szüksége, vagy társaságra vágyik, szeretettel várunk közösségünkben. Hozzák meg a döntést, csatlakozzanak hozzánk, az Otthon lakóihoz. Kepe Irma
a Lakóközösség lakója
JÓ ÉLNI AZ OTTHONBAN A Lendvai Idősek Otthonában lakik a testvérem és Ana nagynéném. Nem volt könnyű a döntés, hogy más otthont választunk azoknak, akikkel egész életemben együtt éltem, akikkel közös volt az otthonunk, ahol boldogságban és bizalomban éltünk egymással, ahol támogattuk egymást mindenben. Teljes szeretetre és felelősségre volt szükség ahhoz, hogy először a testvérem, aztán a nagynéném esetében is megtegyük a lépést. Mindketten segítségre, ápolásra és emberi közelségre szorulnak, amit viszont jómagam, lelkipásztori kötelezettségeim mellett, nem tudtam számukra biztosítani. Sokat töprengtem, hogy tehetném könnyebbé az életüket, hogy az emberhez méltó is legyen. Talán nem is volt igazi rálátásom arra, milyen is az élet az ilyen otthonokban. Gyakran megkérdeztem magamtól, hogy a testi és lelki fogyatékosok számára biztosítható-e intézményi körülmények között a normális életvitel. És noha nem ismertem a részleteket, hittem és megbíztam bennük. Először az intézményben, aki segíti az idős és beteg embereket. Mert hiszen ezért vannak az idősek otthonai. Arról is meg voltam győződve, hogy az Otthonok személyzete gondoskodik a lakók minőségi személyi és társasági életéről. Megbíztam azokban, akik segítenek ezeknek az embereknek, ápolják és vigasztalják őket. Megbíztam azokban a vezetőkben, akik felelősen rendezik az otthoni viszonyokat.
Az idős emberek saját otthonukban gyakran magányosnak és tehetetlennek érzik magukat, nem tudják, hogy fognak telni életük utolsó évei. Így aztán érthető, hogy az ilyen Otthonokban, ahol a közösségi életről is gondoskodnak, sokan elégedettek és értékesnek érzik magukat. Reményem így valósnak bizonyultak. Minden egyes látogatás során újra és újra meggyőződhetek arról, hogy ebben az Otthonban igazi élet folyik, hogy itt öröm lakozik, hogy mind a lakók, mind a személyzet részesei a közösségi életnek. Aki mozgásképes, itt nem lehet magányos. Akár azt is mondhatnám, hogy itt valódi családi kapcsolatok működnek. Vagyis ahogy azt Martin Buber filozófus megfogalmazta, ebben az Otthonban, az élet: találkozás. Hittem, hogy ebben az Otthonban jó emberek vannak. Hittem, hogy a nővérek, ápolók és szakácsnők odafigyelnek a lakók testi és lelki igényeire. Újra meggyőződtem róla, hogy a lendvai otthonban olyan emberek dolgoznak, ápolnak, fürdetnek, öltöztetnek és biztosítják az egészségügyi ellátást, akik szívükkel képesek odafigyelni, meghallani és válaszolni a másik ember hívására. Mind az időseknek, mind a fiataloknak szükségük van a szerető, türelmes és érző szívre. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szívvel végzett munka megfizethetetlen. A szívvel végzett munka gyógyít, felszárítja a könnyeket és erősít. Figyelemmel kísértem azokat a fiatalokat, akik figyelmesen és gyengéden kísérték és támogatták az idős és magatehetetlen embereket.
DOMSKI KLOPOTEC Köszöntöm azokat, akik szívből dolgoznak, és tudják, hogy ezt nem lehet megfizetni.
gazdagodik, érlelődik és megszolgálja a helyét a mennyországban.
Az idősek és magatehetetlenek számára a legfontosabb, ha olyannak fogadják el őket, amilyenek. És itt az az érzésem, hogy mindenkit elfogadnak. Az idős embereknek nagyobb igényük van az elfogadottságra és a megértésre, mint a fiataloknak. Nem könnyű embernek maradni az idős, beteg ember mellett. Itt nincsenek általános megoldások. Mindegyiknek sajátos igényei, tapasztalatai vannak, az élettapasztalat sebezhetővé tette a szívüket. Az idős ember egyedisége különleges találékonyságot, alkalmazkodóképességet és türelmet kíván az ápolóktól. Tudom, nem könnyű, mégis hiszem, hogy az ilyen helyzetekben a személyzet is
A lakóktól többször halljuk: szépen gondoskodnak rólunk, mindenkivel figyelmesek, itt gondtalanul élek, jobban érzem magam, mint otthon, nem mennék már haza. Mindez arra utal, hogy az Otthon szervezettsége megfelelő, hogy itt felelős és jó emberek dolgoznak. És tudjuk, minél több emberségességet tapasztalunk, annál szebb, annál könnyebb az élet. Isten áldja meg a munkájukat, adjon nekik erőt, türelmet és megértést. Kérem a jó Istent, segítsen a lakóknak abban, hogy képesek legyenek értékelni és megköszönni azt a munkát, amit az Otthon személyzete, az igazgatótól a takarítónőig tesz értük. A lakóknak pedig kívánom, legyen könnyű, kellemes és boldog öregkoruk. Karel BEDERNJAK
VISSZANÉZVE A MEGTETT ÚTRA Otthonunk egyik lakójával, Gönc Máriával beszélgetek. 2011-ben csatlakozott hozzánk. Noha nem igazán egészséges, minden területen rendkívül tevékeny.
Kérlek, mutatkozzál be, honnan jöttél, hol töltötted a gyerekkorodat? Göntérházán, a magyar határ közelében lévő kisfaluban, 1941. április 3-án születtem. Szüleim állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. Nem volt könnyű az életünk. Apámnak és anyámnak sokat kellett dolgoznia, hogy eltarthassák a népes családot. Öten voltunk gyerekek, én voltam a legidősebb. Szép gyermekkorom volt, szüleink mindenben gondoskodtak rólunk. Nem tudtak ugyan drága játékszereket, ajándékokat és édességet vásárolni nekünk, ennek ellenére sokat játszottunk. Otthon készített labdával játszottunk. A régi iskola mellett laktunk, az osztálytársaimmal együtt, ott tanultam meg írni és olvasni.
Szerettem tanulni, szívesen barátkoztam és játszottam az osztálytársaimmal. Szabadidőmben varrtam és hímeztem, meg segítettem a paraszti munkában.
Mikor jöttél el a szülői házból és hova költöztél? Amikor 1960-ban férjhez mentem, a férjem portájára költöztem. Munkából itt sem volt hiány. A férjem dolgozott, így nekem kellett ellátnom szinte az összes házimunkát. Aztán 1963-ban megszületett a fiam. A család bővült, a munka meg csak szaporodott. Több volt a kiadás is, így
DOMSKI KLOPOTEC én is munkát vállaltam, és 25 évig dolgoztam a bánotai kertészetben. Szép, de fáradságos munka növényeket vetni, ültetni és gondozni. Folyamatosan figyelni kell a fiatal palántákat, ápolni és öntözni őket.
Örömmel végezted a munkádat, otthagytad a munkahelyedet. Miért?
mégis
Szerettem a virágokat és a zöldségtermesztést. Reggel, amikor még harmatos a fű, végignézel a virágzó ágyáson, érzed a bódító illatot, és úgy érzed, megérte. Betegségem azonban megakadályozott abban, hogy folytassam ezt a munkát. Először a rakičani kórházba szállítottak, ahol nyolc hétig az ápolási osztályon tartottak, majd Ljubljanába szállítottak. 2011-től pedig a Lendvai Idősek Otthonában vagyok.
Nehéz volt elhagyni az otthonod? És hogy érzed magad itt, az Otthonban? Valójában nem. Már nem tudtam ellátni magam. Kerekesszékben vagyok. És nem sajnálom, hogy eljöttem az Otthonba. Nagyon sok embert ismertem meg, és régi ismerősökkel is találkoztam. Mindig megnyugszom, amikor látom, hogy másoknak még több baja van. Az Otthonban különböző tevékenységekben veszek részt, énekelek az énekkarban, vetélkedőkre járunk. Ahol csak tudok, segítek. Az Otthonban mindenem meg van. A fiam és a testvéreim rendszeresen látogatnak. Szép szobácskám van, elégedett vagyok!
Mária, köszönöm a beszélgetést!
Az interjút készítette:
KEPE Irma
SZABAD-E SÍRNI A NŐVÉREKNEK? Az éjszaka kiterítette sötét arcát, én pedig éjjeli műszakban töltöm a munkaidőt. A gondolataim összevissza kószálnak, hallgatom a bennem és a környezetemben uralkodó csendet. Lassan húsz éve, hogy itt vagyok. Húsz év az életemből, vasárnapok, ünnepek, éjszakák. Az egészségem egy része! Meg időnként a lelkiismeret furdalás, amikor gyerekem csillogó szemmel kérte, maradjak otthon. Aztán a gyereköleléssel, nedves puszikkal és a fáradtságommal teli reggelek. Miért vagyok itt? Nem csak a pénzkeresés lehetősége hajt. Most már mondhatom, szeretem ezt a hivatást, amelyet küldetésnek is tekintek. Amikor megsimogatom a fáradt, az öregségtől megkékült tenyeret, amikor az ősz hajú fej a vállamra borul, amikor letörölöm a könnyeket a távoli semmibe néző szempárból. Amikor, noha egyre jobban fáj a derekam, végzem a munkám,
és megfeledkezve részesítek előnyben.
önmagamról,
másokat
Viccelődök a kolléganőkkel, elhintem a jókedvemet, optimizmust kívánok terjeszteni magam körül. Neked is, kedves kolléganő, aki azt mondod, hogy a magasabb szintű intézmények csúnyán leépítettek bennünket. Hogy már nem érdemeljük meg az egészségügyi nővér megnevezést, mert hiszen majdnem megvonták ezt tőlünk. Hogy csak egy számjegy vagyunk a tagságban, tehát a havi befizetések forrása. Hogy mindig rendelkezésre kell állnunk, ha bűnbakkeresés folyik, vagy ha netán csak meg kell hallgatni valakit. Hogy fontos láncszem vagyunk az egészségügyi ápolásban, de az idegen szájak erről konokul hallgatnak. Hogy rajtunk múlik saját és Otthonunk hírneve. Mert ha mi leállnák, sok minden leállna. A jó hírnév terjedése is. Összeszorul a torkom, igazad van. Majdnem sírva
KELEPELŐ fakadok. Hova tűnt a nővérekről alkotott kép, amit a középiskolában fedeztem fel, és ismertem meg? Az éjszaka megteszi hatását, talán ezért ilyen sötét gondolatok. Közben bejárom Otthonunk négy szintjét, ellenőrzöm a lakók állapotát. Megigazítom a párnát, megitatom a szomjazókat, megfordítom a mozgásképtelen lakónkat, felhívom a szomszédos épületet, rendben van-e minden. továbbra is nyugalom van. Így van ez rendjén, ebben az éjjeli órában mindenki békésen alszik, csak az én gondolataim kószálnak tovább is, emlékeket sodorva felém. Reggel volt. Verőfényes jó hangulat uralkodott az osztályon. Egy kis csevegés a kolléganőkkel és a lakókkal, hiszen egy nagycsalád vagyunk! Nyugtalan hang zavarja meg a jókedvünket. Az ágyhoz sietek. Nézem a testet, amelyet lassan
elhagy az életerő utolsó részecskéje is. Megfogom a kezet, letörölöm a verejtéket, és közben beszélek: "Még egy kicsit. Búcsúzzon el, most már elmehet. A gyerekei szeretetével és a mi szeretetünkkel kísérve…" A test lassan ellazul, a lélegzés leáll. Becsukom a szemeket, a magamét is, hiszen előtörnek a könnyek. Keresztet vetek az elhunytra, így tanítottak a szüleim. Szívemben feltörnek az emlékek arra az időre, amikor elveszítettem valaki, akit nagyon szerettem. A könnyek tovább hullnak. A folyosóra lépve szólok a kolléganőknek: "Elveszítettük őt." Higgyék el, mindnyájan sírtunk. Vár még a hozzátartozókkal való találkozás. A részvétnyilvánítás közben is a könnyeimmel küszködök. Az ilyen dolgok mindig nyomasztó hatással vannak. A nap folytatódik, a lakók békések, mi csendben vagyunk. Mi is csak emberek vagyunk. Szabad-e nekünk is sírni?
* * *
Az életet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted.
(P. A. Pavlenico)
A Lendvai Idősek Otthonában 2010 márciusában nyíltak meg a Lakóközösség kapui. A világos, kellemes helyiségek szinte néhány nap alatt megteltek az új lakókkal. Összesen huszonnégyen voltunk. Az élet szép csendesen telt, amíg a sors nem ragadta el közülünk kedveseinket,
barátainkat és lakótársainkat. Tizenketten mentek el örökre. Kedves Irena! 2010. március 30-án jöttél az idősek otthonába. Vidám természeteddel mindenütt segítőkészen jelentkeztél. Virágaidat akkor is nagy szeretettel gondoztad, amikor ez már nehezedre esett. Mindvégig szerető és gondos anya, nagymama és dédnagymama, valamint jó lakótárs voltál. Sajnos a sors keményen büntetett. Te pedig békésen, csendben viselted a fájdalmat. Aztán eljött a szürke novemberi nap, amikor fáradt szíved örökre megpihent. Üres a szobád, az épület előtt
KELEPELŐ égő gyertya lángja velünk gyászol. Emlékedet örökké megőrizzük. Nyugodj békében!
mellettünk, és hozzátartozóink mellett állnak, velünk együtt éreznek. Köszönjük a kedves kézszorítást és az együtt érző öleléseket, köszönjük a vigasztaló szavakat.
Mindazok gyászolók nevében, akik már elveszítettük kedveseinket, köszönetet mondok mindazoknak, akik a nehéz pillanatokban
Köszönet az Otthon alkalmazottainak is, akik minden pillanatban megtesznek mindent azért, hogy mi otthon érezzük magunkat.
KEPE Irma
a Lakóközösség lakója
KELEPELŐ
KÖSZÖNET A Lendvai Idősek Otthonának alkalmazottai és lakói köszönetet mondunk a LEK FARMACEVTSKA DRUŽBA részvénytársaságnak, az 500 euró támogatásért. Szívből köszönjük!
KELEPELŐ
KELEPELŐ A LENDVAI IDŐSEK OTTHONÁNAK belső kiadványa KIADÓ: Idősek Otthona Lendva Slomškovo naselje 7 9220 Lendva 02-578-1236 www.dslendava.si FŐSZERKESZTŐ: Minka Hozjan SZÁMÍTÓGÉPES SZERKESZTÉS: Dejan Utroša SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Minka Hozjan Dejan Utroša Anastazija Horvat Olga Sočič Simona Marič Tibaut FOTÓK: Munkaterápiás archívum NYOMDA: Digifot d.o.o. Industrijska ul.2 9220 Lendava - Lendva PÉLDÁNYSZÁM: 500 példány LENDVA 2013 december
KELEPELŐ
