Betlehembe ne menjünk

2008. 2. évf. 3. szám

So mló K örnyéki S Z e llemi M û hely

Betlehembe ne menjünk... Ünnep a somlói Jézus-ösvényen

A Megváltót mindíg visszaküldik

IGAZ TÖRTÉNETEK

Tartalomjegyzék Juliusz Janusz apostoli nuncius által 2008. október 5.-én felavatott somlói Jézus-ösvény már a megszentelése elõtt ott élt a hívek képzeletében, a várakozó szívekben. Már a devecseri római katolikus templomban tartott szentmise homíliájában is azért figyeltünk fel a bejelentésre: íme ideköltözött a Szentföld! Betlehembe ne menjünk, megtaláljuk Jelen e szép helyen, Kolontáron. Így is hangozhatna kedvenc karácsonyi énekünk parafrázisa. Juliusz Janusz pápai nagykövet avatta fel a Somló hegyre tartó Jézus-ösvényt 2008. október 5-én. E zarándokút a Megváltó földi életének a legfontosabb helyszíneit idézi. Kolontárról indul a betlehemi barlangtól ami az eredeti méretek szerint készült. A Torna patak mentén a Jordán folyót jelképezve érünk Devecserbe. Az elsõ magyar bibliafordító Szántó Arator István jezsuita szülõhelyére. Itt megtekinthetjük a "Jézus gyógyításai" kiállítást a Lelki Egészség Szolgálat épületében. A Családok házában pedig Jézus nyilvános mûködését láthatjuk. A papkertben pedig a názáreti ház szintén eredeti méretek szerint megépített mását vehetjük szemügyre, amelyben a berendezett asztalosmûhely és a korabeli konyha mása tárul a szemünk elé. Borszörcsökrõl indult a keresztút a kápolnától és a Somló hegyén található nagykeresztig tart ami a Golgotát jelképezi. Az ünnepi avatáson részt vett Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és felesége Dalma asszony. Juliusz Janusz szentmisét mutatott be a devecseri Szent Antal templomban, ezt követõen végigjárta és megáldotta az ösvény állomásait. mm

És valóban így történt. Jézus ösvénye ilyenformán, ezt mindenki értette jól, nem Kolontáron, a születés barlangja egymáshoz illeszkedõ köveinél, nem a szentkúti Máriakútnál, vagy éppen Devecserben a názáreti ház kõfalainál még csak nem is a borszörcsöki stációknál kezdõdött és nem is a Somló-hegy tetején ért véget. Megértettük mindannyian magunkban hordunk egyféle sajátos, csak ránk jellemzõ Jézus-ösvényt. Mindenkiben él a vágy (ha nem is személyesen, ahogyan a szomszédjával találkozik az ember), összetalálkozni Jézussal, megváltónkkal, megtartó Urunkkal. És íme itt van. És bár a Világ elveszítette otthonjellegét, az ember olykor úgy érzi: komoly közösségi kapcsolatok nélkül itt csupán megfigyelõként tartózkodhat… Az út 14 kilométerre kijelölt szakaszain annál nagyobb a kísértés, hogy önmagunkba feledkezve, Jézus szavaira hagyatkozva megnyugodjunk.Hozzá találjunk, hazataláljunk. És, bár a Megváltót, ha tehetik, mindig visszaküldik, de hitünkbõl el nem üldözhetik soha. Itt, a Somló-hegyen is, ha találkozol Vele, ne csodálkozz! Régóta veled van, holott észre sem vetted eddig. Wéber Tünde

1. Betlehembe ne menjünk... A megvátót mindíg visszaküldik 2. Baba-olvashow Gárdonyi Gála A virágos Zalaerdõd Könyvek, ajádékba 3.A népzenészek Sümegen sem maradtak csendben Somlói emléktáblák 4.Emberségesebb jövõ 5. Szikrácska 6.Újabb jelentõs beruházás a a veszprémi kórházban Átadták a mentõállomást Tüskeváron 7. ‘56 Viden Somlói (sör)napok Zadavecz-szoba a Trianon Múzeumban. 8. Provokáció Hetyefõn A szabadság dombján 9. Zadavecz-szoba a Trianon Múzeumban A magyarok kiirtandóak? 10. Fõállásban gyászol? 12. Mindenszentek Halottak napja Meghívók

PANORÁMA

Baba-olvashow

Gárdonyi Gála

Az Országos Tini Könyvtári Napok keretén belül került sor 2008. október 9-én, csütörtökön 15.30-kor a Devecseri Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárában a “baba-olvashowra”. (Hiszen nem csak a tiniket tekintjük olvasóinknak. Az olvasóvá nevelést már a lehetõ legkorábban el kell kezdeni.) A Védõnõi Szolgálat és a Veszprémi Érsekség Lelki E g é s z s é g Szolgálatának a segítségével meghívott kismamák és babák megtöltötték a meseszobát. Célunk volt - amellett, hogy egy kellemes délutánt tölthessenek el babák és mamák -, hogy megismertessük Könyvtárunkat a babáknak és mamáknak, s könyveket mutassunk be a Nagyné Váti Zsuzsanna csodálatos elõadásában hallott vidám gyermekdalokhoz kapcsolódóan. Elsõsorban a természettel, az állatokkal kapcsolatos könyvek, fõként leporellók és lapozók kerültek sorra. A zenés foglalkozáson megjelent babák mindegyike ajándékba kis könyvecskét kapott, az anyukák pedig egy olyan füzetecskét, amelybe a gyermekek elsõ könyves élményeit feljegyezhetik. A teával és pogácsával megvendégelt mamák és babák egyaránt jól érezték magukat. Takács Anna

2008. október 22-én a devecseri általános iskola, s ettõl az évtõl az óvoda is, megtartotta névadójának Gárdonyi Gézának emléknapját, ahogy ezt az iskola már évek óta teszi. A délelõtt folyamán az óvodások, alsós és felsõs diákok megkoszórúzták Gárdonyi emlékszobrát a várkastély parkban, majd színes elõadásokat tekinthettek meg az óvoda, és az iskola diákjainak elõadásában. Ezen elõadásoknak a Mûvelõdési Ház adott helyet. A mûsorokat a szülõk és a devecseri lakosok is megtekinthették az este folyamán, ami nagyon hangulatos volt. Megemlékeztek az `56-os forradalomról is. Gárdonyiné Avar Piroska és Vargáné Vica néni átvették az iskola igazgatójától Eszterhainé Fatalin Ilonától aranydiplomájukat, melyet nagy tapsvihar követett így köszönve meg sok évtizedes munkájukat. Az óvoda, és iskola apraja-nagyja megvillanthatta színészi tehetségét. A mûsor az óvodások néptánc bemutatójával folytatódott, roma tánccal mutatkoztak be a harmadikos diákok, a másodikosok pedig egy régi leánykérést mutattak be. Dancs Karolin

A virágos Zalaerdõd Hatvannyolcan neveztek a megye 217 településébõl "A tiszta, virágos Veszprém megyéért" 2008. évi közterüket szépítõ versenyre, amelynek díjait Csopakon a Szent Donát Pincében október 15-én adta át Lasztovicza Jenõ, a megyei közgyûlési elnöke. A 300-500 lakos közötti települések kategoriában Zalaerdõd elsõ díjat vehetett át. A tiszta, rendezett község lakói büszkék a megtisztelõ címre, hiszen nemcsak a település vezetõinek gondossága, hanem a lakók is sokat tettek az eredményességért.

Könyvek - ajándékba

javaslatára 34 iskola került a megajándékozottak listájára, valamint lakásotthonokban élõ állami gondozott gyermekek. A könyvek között kötelezõ és ajánlott olvasmányok, magyar klasszikus mûvek szerepelnek. A múlt hét folyamán az iskolák: 23 általános iskola, 4 speciális szakiskola és 7 középiskola - már át is vették az ajándékköteteket. (Képünkön: Csikós József a nagyalásonyi iskola igazgatója az ajándék kötetekkel.)

A Nemzetközi Gyermek-mentõ Szolgálat Magyar Egyesülete pápai képviselete 34 Veszprém megyei oktatási intézménynek és lakásotthonban élõ fiataloknak juttat összesen 18 ezer kötet könyvet ingyenes adományként a megyei önkormányzat közvetítésével. Az Oktatási és Közmûvelõdési Iroda

2

PANORÁMA

Somlói emléktáblák

A népzenészek Sümegen sem maradtak csendben Ezúttal Sümegen tartották a Vass Lajosról elnevezett VII. Országos Népzenei Vetélkedõt október végén. Miként Talabér Márta megyei közgyûlési alelnök fogalmazott az esemény megnyitásakor: a Kárpát-medence különleges dallamkincseivel is megismerkedhetnek ilyenkor, és nem csak a résztvevõk, hanem a hallgatóság is. Így történt. Szólt a zene, tapsolt a közönség, hangulatos, szép nap volt. A fellépõ versenyzõk az ország minden szegletének népzenei kincseit magukkal hozták, és azokat eldalolták. Nemcsak énekszóval, hanem zenekari muzsikával adták át a figyelmes közönségnek.

Csaknem elszállt a nyirádi tökös kánya! Hihetetlen, de igaz: ínyencség volt hajdan Nyirádon a tökös kánya (nem egy karakán madárról van szó), hanem természetesen ez egy étel. Ezt a hagyományt elevenítették fel a Somló közeli a községben az egyik októberi hétvégén, ezért minden programot általában a madarak köré szerveztek. Kányát ugyan nem sütöttek és fõztek, de volt robbantott csirkeleves, amelynek elkészítéséhez segítséget adott a falu elöljárója: Sarkadi Nagy András is, és mindenféle pulyka, kacsa, liba étel. Madaras jelmezben járták már kora reggel az utcát, hogy vigasságra hívják a falu lakóit. Kiállításon mutatták be a díszmadarakat, a legmutatósabb baromfikat, és a gyerekek számára Varjúdombi mesék címmel szerveztek mesemondó versenyt. Az idõsebbek a "Röpülj páva" népdalokkal versengtek. A papírhajtogatáson is madarakat kellett formázni, és a pápai Pegazus Színház is e téma köré szervezte vidám, nagysikerû elõadását. Látványos mûsorral szórakoztatta a közönséget a sümegi néptánccsoport, valamint a darvastói intézet, és fõként madarakról szólt a képzõmûvészeti bemutató és a fotókiállítás is.

A Somló dobai oldalán két emléktábla õrzi az idei október 23.-i ünnepség óta az ötvenes évek diktatúra elleni megmozdulások két eseménye emlékét. Mindkettõ Vaczkó László nevéhez fûzõdik. Az egyik a Fehér Gárda ifjúsági ellenálló mozgalom volt, amelyet Vaczkó László és barátai még fiatalon hoztak létre Tüskeváron. Ennek a szellemiségébõl fejlõdött az Októberi Front, amit 1964. október 23-án alapított Dobán Burucs Dezsõ, Fazekas József, Gubics Dezsõ, Kocsi József, Major István, Vaczkó László, Vesztróczy Antal, Burucs Lajos. A szabadságért, az igazságtalanság és az emberek megnyomorítása ellen harcoltunk - idézte a történelmi idõket Vaczkó László, a Somlói Magyar Október Baráti Közösség elnöke az emléktábla avatás alkalmával a hétvégén Dobán. Dr. Kovács Zoltán Pápa polgármestere, országgyûlési képviselõ pedig tiszteletet, fõhajtást kívánt a korabeli hõsök emlékére. Az elhazudott múlt megtisztítása, a megtisztulás hosszú ideig tart - vont párhuzamot múlt és jelen között. A fiatalok felelõsségére, a szabadság jelentõségére helyezte a hangsúlyt. Balsay István, a Fejér megyei közgyûlés alelnöke, Somlóvásárhely díszpolgára az 1956-os események utáni megtorlást, és a történelemhamisítást mérgezésnek nevezte, amely mint a méreg túlzottan beleivódott az emberek lelkébe. Vaczkó László a történelmi idõkrõl, a megtorlásról, a börtönévekrõl, családjaik küzdelmeirõl szólt. Elmondta: nyolc évre ítélték, igaz, azóta az ítéleteket megsemmisítették, '56-os emlékérmet kapott, de az elviselt megpróbáltatások nem tûntek el nyomtalanul. Igaz, voltak az életének boldog pillanatai, napja is. A legboldogabbnak akkor érezte magát, amikor Somlóvásárhely polgármesterének megválasztották. A híreket Wéber Tünde írta

3

FIATALJAINK

Emberségesebb jövõ “Fiataljaink” sorozatunkban Kató Eszter fiatal egyetemi tanárt és Bognár Mariann diákújságírót mutatjuk, illetve mutatkozik be.

Egyház modelljei és A Kinyilatkoztatás modelljei címû teológiai összefoglaló mûvek, vagy az amerikai hospice szolgálat megalapítóinak: Az életleckék címû mûvük, ami igazi lelki csemege. Megemlíthetem még egy nemrég megjelent nagyon szép képekkel illusztrált, nem csupán történelmi könyvet, hanem inkább szociális írást: A Római Katolikus Egyház képes történetét. Igaz, hogy ez egy fizetett szolgálat, hiszen ez a munkám, de a legnagyobb fizetség, ha egy ismerõs elolvassa ezeket a mûveket, és ezekrõl tudunk beszélgetni, felismernek, hogy ezeket én fordítottam. Küldetésemnek tartom, hogy közvetítsek más nyelvû emberek között egyes gondolatokat. - Alapvetõen hozzá tartozik a keresztény hívõ emberi identitásunkhoz, hogy a mi felfogásunk szerint az egész világ maga is szellemi eredetû, egy szellemi lény hozta létre és nekünk ehhez a küldetéshez hûségesnek kell lennünk. Isten, aki ezt a világot megalkotta, Õ maga is egy közvetítõt, az Õ egyszülött Fiát küldte el közénk. Az ember tehát akkor van helyén, identitása tudatában, ha ezt a közvetítõ munkát folytatja. Különös figyelmet kellene szentelni annak, amit a helyi kitûnõ mûvésznek, Bálint Árpád tanár úrnak a keresztúti képei is sugároznak, fõleg a nyolcadik állomás, amikor a fiatalokat siratják a jeruzsálemi asszonyok. Tanárként és mûfordítóként milyen támpontokat, kapaszkodókat látsz az ifjúság számára, hogy egy emberségesebb jövõt lehessen építeni? - Ez egy súlyos kérdés. Egy korábbi beszédemben is említettem, hogy mindig a kicsiben van a megoldás. Az ember, ha a kicsiben észreveszi a szépet és a jót, és önmagát is hozzáadja, a kis közösségben, akivel mindennap találkozik, a család, a barátok szintjén él odaadó életet, az egy megtartó erõ. Ha úgy fordulunk másokhoz, hogy magunkat is megnyílunk, és a másikat is próbáljuk megérteni, akkor egy összetartó kis közösség kovácsolódik. Így van ez a dobai kis közösséggel is. Van egy Koperniszky István festõ bácsink, aki tavaly nyáron halt meg, de itt hagyta nekünk az összes munkáját. Itt van nekünk Bálint Árpi bácsi, aki ma is él és dolgozik, szellemi alkotója ennek a kis falunak. Ha az ilyen értékekre odafigyelünk és megbecsüljük azokat, akkor a másik is, és mi magunk is gazdagodunk ezáltal. Ha van egy közösség, aminek ilyen tartása van, az kívülrõl is szép. Ha magunkból indulunk ki, és tudjuk, hogy mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, és nem a másikat illetjük kritikával, akkor tudunk egyenes gerinccel a világban létezni. Ez a legfontosabb, hogy mindenki önmagával és a saját kis közösségével is legyen egyensúlyi állapotban, átlássa azt, és ott jól érezze magát. - Akkor ez egy minta lehet a fiataloknak? De vajon

Kató Eszter budapesti egyetemi tanár, a Somló melletti Doba szülötte. Szívében hû maradt ehhez a környékhez, maga is egy kiválósága, "Somlai Termés"-e ennek a vidéknek. - Mi volt a motivációd, hogy az oktatásban, a nevelésben kötelezd el magad? Nagyon jó tanítóim voltak már itt a környéken. Két mondat jut eszembe, ami motivált abban, hogy olyanra vállalkozzak, ami a mai világban nem kifizetõdõ. Az egyik mondat édesanyámtól származik, aki azt mondta, hogy "Te csak tanulj, és járd a magad útját! Amit megtanulsz az a tied, és ez a te kincsed, amit senki nem vehet el tõled!" A másik gondolat pedig, már tanári tapasztalatokból fakad, és pedig az, hogy az igazi tanterv, az a rejtett tanterv. Az nem az egyszeregy, nem a fordítás, nem az irodalmi elemzések, hanem az, hogy ezeket, hogyan tudja átadni az ember, mennyi szeretettel, mennyi lelkesedéssel. Mennyi emberséggel tud a tanár a tanítványok elé állni. Ilyen emberséges, és emberségre nevelõ tanítóim voltak itt ebben a kis faluban is, és egy emlékezetes mondata volt Farkas Gabriella tanárnõmnek, aki azt mondta, hogy "a becsületedre nagyon vigyázz, mert azt csak egyszer veszítheted el az életben." Ez a két lecke, ami engem a mai napig is motivál és igyekszem átadni tanítványaimnak, de nem a szavak szintjén, hanem inkább példával. - A mi vidékünkre jellemzõ, persze Dobára is, hogy az ember erõs hitet kap elsõ alapozásként a családban, másodsorban a falu társadalmában, közösségében. Mit jelen számodra ez a hit, és hogyan tudod mostani munkádba ezt a hitet beépíteni? Én azt gondolom, hogy a hittel nem szabad kérkedni, nem szabad mellveregetõ kereszténynek lenni. Ezért én nem hirdetem feltûnõen a hitemet, hanem igyekszem a közösségemnek aktív tagja lenni, és ahol tudok, próbálok segíteni. Nagyon értékes talentumokat kaptam a Jóistentõl, ilyen a nyelvek ismerete, a jó nyelvérzékem, amit próbálok kamatoztatni, a magyaron kívül három nyelven írok, fordítok, tolmácsolok. Én ezzel a szolgálattal igyekszem a közösségem javára is mindig alkotni valamit. Ez lehet olyan szûk kis közösség, mint a Budapesti Katolikus Egyetemi és Fõiskolai Lelkészség, aminek immár lassan kilenc éve vagyok tagja. Diákként kezdtem, és most már oktatóként járok a köreikbe, besegítek könyvek lektorálásába, vagy éppen összejöveteleken fordítok, de már olyan megtiszteltetésben is volt részem, hogy több könyvet is sikerült lefordítanom, ami valamilyen szinten teológiai munka is. Ilyenek például egy amerikai jezsuita írásai: Az

4

FIATALJAINK

képesek-e tartós kapcsolatokra a fiatalok, van-e kapaszkodójuk a mai fiataloknak? - Én azt gondolom, hogy kapaszkodni a gyökerekkel lehet, a gyökerek pedig mindig visszafelé mutatnak. Amit én közvetíteni tudok, azzal nem tehetek úgy, mintha tõlem származna. Én is úgy tanultam mindent, és akitõl tanultam, annak köszönöm. Az a generáció, amely elvágja magát a korábbiaktól, és nem figyel oda rá, az halálra van ítélve. Hála Istennek én sok olyan kezdeményezést is látok, és van olyan szerencsém, hogy olyan fiatalok körében mozgok, akik maguk is odafigyelnek az elõzõ generációkra. Tagja lehettem egy olyan közösségnek, amelynek tagjai heti szinten járnak idõs otthonokban élõ magányos embereket látogatni úgy, mintha a saját nagyszüleikhez járnának. Pedig sokan közülük már elveszítették nagyszüleiket, úgy, mint én, de szerencsére van egy-két örökbefogadott nagyszülõm, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot. Talán falun is elfelejtõdött már és manapság nem élnek együtt többgenerációs családok, hanem ma már az a divat, hogy minél elõbb önállósodni kell és otthagyni az õsöket. Pedig gyökerek nélkül nem lehet létezni. - Igen, láthatjuk azt, hogy a mai világban sok helyen, ahol elváltak a szülõk, ott a nagyszülõk próbálnak hõsiesen helytállni, õk nevelik a gyerekeket, hogy ne kerüljenek állami gondozásba. Sajnos szomorú statisztika, hogy a házasságok többsége felbomlik, és felnõ egy olyan generáció, amely nem gyökértelen, de sok hiánnyal, problémával nõnek fel, és hiányzik az alap az életükbõl. Nekik is létezniük kell valahogy. Nagy kihívásunk ez, hogy ezeknek a fiataloknak példát kell mutatni, segítséget kell

nyújtani, hogy tudjanak mit kezdeni az életükkel. Kis közösségekben kell a fiatalokat segíteni, és ahhoz kívánok sok erõt, hogy sikerüljön olyan fiatalokat nevelni, akik mernek közösséget építeni és "kis karavánnak lenni a sivatagban"- ahogy az egykori Ratzinger bíboros, a mostani pápa mondta! - Ehhez a gondolathoz egy nyelvész-professzor ismerõsöm mondata jut eszembe, aki azt mondta: "merjetek kovász lenni!" Kevesen vannak, akik példák a mai világban, de ha ezekre odafigyelünk, akkor az tényleg kovászként mûködik, hiszen a kovász az, ami megkeleszti a tésztát, ahogy Jézus mondta. mm

Szikrácska

jelentkeztem, mivel civilben nem túlzottan vagyok a szószátyárok császára, ám úgy érzem írásban sokkal jobban ki is tudom fejezni a véleményemet, a gondolataimat vagy az érzéseimet egyes dolgokkal kapcsolatban. Fõleg azért is szeretem ezt a szakkört, mert nagyon jó a társaság, a hangulat, jó látni, hogy a csapat is ötletgazdag és mindig vevõ az új dolgokra, s mert ezek mellett itt lehetõségem van több olyan helyre is eljutni, ahova máshogyan valószínûleg nem tudnék. Amiben a késõbbiekre nézve biztos vagyok, hogy az újságírás vagy ehhez hasonló pályán folytatom most még homályba burkolózó jövõmet. Ha más miatt nem is, hát azért biztosan, mert úgy hiszem, itt lehetõségem van arra, hogy kellõ odafigyeléssel, szorgalommal és kitartással képes legyek az író-olvasói bensõséges kapcsolatból az utóbbiban feléleszteni azt a bizonyos szikrácskát, ami segíthet majd abban, hogy ezt a nehéz világot lehetõségünk legyen egy kicsivel szebben, értékesebben, vidámabban megélni.

Kató Eszter, Bálint Árpád, Adorján Renáta

Becsületes nevem Bognár Mariann, éveim száma szám szerint 16 darab. Az óvodát sikeresen kijártam, nincs ez másképp az általános iskolával sem, noha azt azóta már át is nevezték, nehogy visszataláljak. Az iskolaújságot tavaly év vége óta színesítem magasröptû gondolataimmal, igyekszem mindenki számára érthetõ, elgondolkodtató vagy éppen szórakoztató stílusban fogalmazni bármifajta témáról is legyen szó. Amit még mindenképp érdemes tudni rólam, hogy jelenleg a 10. E osztályában vagyok jórészt megtalálható, ha netalántán valaki szeretné megosztani velem számomra nagyra becsült véleményét valamely cikkemmel kapcsolatban (vagy éppen aláírást (Írásaimat a Bródy Gimnázium Sulisok(k) újságjában és rövidesen a Somlai Termésben is megismerhetik.) szeretne kérni). BM.. Az újságíró szakkörbe azért

5

PANORÁMA

A Veszprém Megyei Közgyûlés híreibõl Újabb jelentõs beruházás a veszprémi kórházban

Átadták a mentõállomást Tüskeváron

Közel harminc milliós beruházással, amelybõl 19,5 milliót a megyei önkormányzat vállalt, újabb beruházást valósítottak meg a Veszprém megyei kórház. Országszerte ritkaság, itt viszont gyakoriak a beruházások az egészségügy mai rossz helyzetének ellenére - mondta dr. Rácz Jenõ fõigazgató az ünnepélyes átadáson október 3-án. A szülészetinõgyógyászati osztály közelébe költöztették a család és nõvédelmi tanácsadót, a terhes tanácsadást, illetve a nõgyógyászati szakrendelést. Eddig valamennyi a rendelõintézetben mûködött. Örömmel számolt be arról, hogy a megyei önkormányzat az intézmény rendelkezésére bocsát újabb 62 millió forintot. Kérdésre válaszolva a fõigazgató elmondta: a pénznek számtalan helye van, konkrét felhasználásáról az év végi mérleg tükrében döntenek.

A mentõállomás átadásával most már a körzetben élõk is 15 percen belül orvosi segítséget kaphatnak. Az 1998 óta tervezett beruházáshoz 24 millió forintot biztosított az önkormányzat, kettõt az Országos Mentõ Szolgálat, 25 milliót a szaktárca. Az ünnepélyes átadáson Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára kiemelte, hogy a helyi és megyei önkormányzat, az országos szolgálat és az állam összefogásának eredménye a mentõállomás. Mint minden szónok, így õ is a 8-as út közelségét hangsúlyozta. Eddig Ajkáról és Sümegrõl indulhattak a helyszínre mentõkocsik, és 30-40 kilométert is meg kellett tenniük. A körzetbe 21 kisközség tartozik,13 ezer lakóval, akik ezentúl a tüskevári állomásra telepített két mentõkocsi segítségére számíthatnak. Lasztovicza Jenõ közgyûlési elnök köszönetet mondott az elõzõ megyei testület tagjainak is, akik ugyancsak támogatták a most megvalósult beruházást. Elmondta, hogy a megyei önkormányzat egyik legfontosabb feladatának tartja a lakosság biztonságos egészségügyi ellátásának megteremtését, ezért Tapolca és Zirc mentõállomásának felépítéséhez, megújításához is komoly támogatást nyújt majd. Az új mentõállomás átadásán dr. Raffainé dr. Rozsnyói Edit, a Veszprém Megyei Mentõszervezet 04 Alapítvány kuratóriumi elnöke életmentõ mûszereket, köztük újraélesztõ készüléket adott át az állomás vezetõjének. A település és környéke, a megye és a szakterület példaértékû összefogását emelte ki köszöntõjében dr. Göndöcs Zsigmond, az OMSZ fõigazgatója. Dr. Czirner József, a Közép-dunántúli Régió orvos igazgatója szomorú statisztikát említett: az állomás tíz napja mûködik, már több tucat esetben hívták õket, és 15 alkalommal életmentést végeztek. Az ünnepélyes átadáson dr. Raffainé dr. Rozsnyói Edit, a Veszprém Megyei Mentõszervezet 04 Alapítvány kuratóriumi elnöke életmentõ mûszereket, köztük újraélesztõ készüléket adott át az állomás vezetõjének. A tüskevári polgármester, Molnárt Levente ünnepi beszédében elmondta: egy évtizede, hogy felmerült a mentõállomás építésének terve, amit most tudnak átadni. Az összefogás eredményeként alig öt hónap alatt sikerült megépíteni az új állomást. Somlai Péter tüskevári plébános, esperes megáldotta az épületet, amit a szónokok szalagátvágással ünnepélyesen is átadtak. Marácz István.

Szörcsökiek nagy kalandja Északon A Borszörcsöki Önkormányzat kirándulást szervezett Sopronba és környékére. Az útiköltséget az 50 fõnek az önkormányzat fizette ki. Egy korszerû autóbusszal érkeztünk az elsõ helyszínre, Sopronba. A sok idõt kiállt tûztorony és a fõtéri templom maradandó élményt nyújtott számunkra. A következõ állomás Fertõrákos volt, ahol a kõfejtõ került megtekintésre, ami szintén nagy sikert aratott fõleg a gyermekek körében. A Fertõ-tónál hajókáztunk, a gyönyörû és régi nádtetõs házak hihetetlen eleganciája tárult elénk. Nagycenk az utolsó állomás, ahol a Széchenyi Múzeumot nézhettük meg. A kriptában Széchenyi István koporsóját láthattuk. A kastély elõtti labirintus nagy élmény volt a gyermekek számára. A vacsorát egy elegáns étteremben fogyasztottuk el. Este 10 órára már otthon is voltunk. Egy izgalmas és fáradt napot magunk mögött hagyva szívesen gondolunk vissza erre az eseménydús nyári napra, és várjuk a következõ kirándulást. Dancs Karolin.

6

PANORÁMA

Mégis volt október 23-i megemlékezés Viden

Somlói (sör)napok

A pici falvak, miként a Somló-vidéki Vid község is néhány kisebb nagyobb eseménytõl eltekintve - fizikai megrázkódtatás nélkül élték át az 52 évvel ezelõtti, október 23-i forradalom és szabadságharc történéseit. A felnõttek és gyermekek emlékezetében és a lelkekben azonban nyoma maradt. Tény viszont, hogy az akkori középkorosztály tagjai közül alig találni emlékezõt. Az akkori fiatalok, a mostani 60-as, 70-es életkorúak többsége is valamilyen módon elkerült innen. Ezért volt jó, hogy a helyi római katolikus mûemlék templomban tartott október 25-i szentmise az '56-os hõsök és Kapisztrán Szent János, a nándorfehérvári hõs, csodatévõ szent és tudós emlékezetének felajánlásával történt. A szentbeszédbõl azt is megtudhattuk, hogyan halad át a tudás és az igazság nemzedékrõl, nemzedékre, hogyan éli át Árus-Kovács Gábor plébános a számára régvolt események lényegét, és hogyan adja át olyan áhítattal, ahogyan azt ritkán hallani máshol, másoktól. A "Nemesszalók és Dabrony plébániák HÍRÚJSÁGA" elsõ számát is megkaptuk. Ebben az említett plébániákra a 2008. augusztus 15-én plébániai kormányzónak kinevezett (egyúttal a plébániákhoz tartozó öt falu híveinek ellátásával is megbízott) plébános rövid életrajza is olvasható. Árus-Kovács Gábor Gyõrben született, teológiai tanulmányait Veszprémben végezte. Két és fél esztendõn át Balatonalmádiban, majd ugyanennyi ideig Ajkán volt káplán. A plébánosi kinevezés nagy öröm és kihívás egy káplán számára. Az atya, az igazi, gondoskodó lelkiatya együtt sír, örül, szenved a hívekkel, mindenkit egyformán szeret és imádkozik, a könyörgéseket az oltárhoz viszi. Miként élete legszentebb, legfontosabb cselekedeteként említi: "Odalépni az Úr oltárához, s szüntelen bemutatni a Legszentebb Áldozatot, az Eucharisthiát, a Szentmisét… ragyogtatni a Csodát." Hét falu plébánosának lenni, azonban földhözragadt, napi gondokat is jelent. Elöregedõ népesség, anyagi lehetõségek híja, templomok felújítása. Ez utóbbiakról, kérdésemre a következõt említette: A hét falu templomai közül a dabronyi a legrosszabb állapotú. Rendbehozatala súlyos milliókat igényel, valamilyen lehetõséget kell keresni, akár a hívek összefogásával is, ha ezt sikerül elérni - a munkák elvégzésére. A többiekre is ráfér a felújítás, karbantartás ezt folyamatosan kell végezni. A legfontosabb azonban, hogy a hívek rendszeresen járjanak a szentmisére, és a hitéletben aktív részvételük legyen. Ne feledjük, hogy október a Szûzanyának rendelt hónap, a rózsafüzér hava. Imádkozzunk továbbá rendszeresen a Hazáért, mint ahogyan azt Nemzetünk szentéletû fõpapja, Mindszenty József bíboros is kérte! W.T.

Szeptember második hétvégéjén rendezték meg idén a Somlói Napokat. A rendezvényt 2008-ban is a Somló és Környéke Borút Egyesület szervezte. A hagyományos szombati felvonulás után került sor a rendezvény megnyitójára. Gasztronómiai szempontból a legnagyobb pontja minden bizonnyal az ekkor már javában zajló fõzõverseny volt. A szakácsok és csapataik négy kategóriában mérhették össze tudásukat. A zsûrinek már csak az ízlelõbimbóikkal kellet megküzdeniük. A legérdekesebb program mindenképpen a Johans Kapella együttes mûsora volt. A német nemzetiségi hagyományõrzõ zenekar fellépése alatt (ami nagyon színvonalas volt!!!) érdekes volt látni, hogy a nézõközönség jó néhány borlovaggal kiegészülve hullámozva fogyasztotta a folyékony kenyeret, az árpából készült készítményt, igazi Oktebrfest hangulatot teremtve. (Ekkor e sorok írójának kétségei voltak abban, hogy a bort vagy éppen a sört kelle éltetni?) Szombat este az LGT együttes frontemberének, dr. Somló Tamásnak a mûsora vonzotta ki az embereket. Sokaknak viszont csalódást okozott lapos vicceivel, szalonképtelen szövegével. Az idei Somlói Napoknak egyébként Somlóval a Somlóért volt a szlogenje. Aki nem fáradt el a szombat esti buliban, az vasárnap a Somló-hegy csúcsfutáson vehetett részt. A futók két útvonalon indulhattak. A rövid távon az út a Margit kápolna mellett, míg a hosszútáv a dobai oldalon vezetett fel a csúcsra. A 2,9 kilométer hosszú versenyen a 14 éven aluli fiúknál a tapolcai Záboki Csanád, a lányoknál a litéri Péntek Gréta lett a legjobb. A 15 és 18 év közöttieknél a fiúknál Szalai Benjaminn a lányoknál a pápai Sztupák Regina gyõzött. A negyven év feletti versenyzõk közül az ajkai Ládi János, a nõknél pedig a pápai Sztupákné Szabó Bernadett bizonyult a leggyorsabbnak. A 3,8 kilométeres távon a férfiaknál a márkói Siffer Gergõ, míg a nõknél a pápai Süle Krisztina ért elsõként célba. A somlói napok elmúltak, de futásunk nem ért véget. Mindíg szemünk elõtt tartjuk a csúcsot. MAI

7

PANORÁMA

Provokáció Hetyefõn! Provokálták a Sümeg városától egy kõdobásra lévõ spórolhatnak. A tehéntartás is fontos. Így aztán Hetyefõn, a faluházban tartott október 24.-i rendezvény fogalmazott egy gazda - a sok marha közül elnéznek résztvevõit. A rendvédelmi szerveknek hozzánk, hogy lássanak 1-2 tehenet. mégsem kellett közbeavatkozni, mert a Ugyanakkor az is igaz, hogy egyelõre a provokáció: jobbító szándékkal történt. A kulturális fejlõdés letéteményese mégis a "Mi köze hozzá? Van közünk hozzá!" nagyobb település, a város. Ezért fontos, hogy témakörben összegyûltek, mintegy ötvenen, ezek a kisközségek, közösséggé válva a múlt ugyanis húsba vágó kérdésekrõl tartottak örökségébõl, hagyományaiból merítve eszmecserét. Amikor azonban az emberek megalkossák saját, csak reájuk jellemzõ nagy általánosságban a "falunk jövõje, a egyéni arculatukat, amely önmaga is kulturális jövõ faluja" ügyében keresik a legjobb érték. Puskás Ferenc agrármérnök, akinek 15 megoldásokat, sematikus jelszavak, esztendõn át volt lehetõsége az ENSZ (FAO) szólamok is elõkerülhetnek, és úgymond képviseletében különbözõ országok ellaposodhat a fórum. Ezért az építészek, mezõgazdasági tevékenységét szemügyre ökológusok, és közgazdászok alkotta, A Káli-ház Hetyefõn venni, a szolidaritás fontosságára, és a helyi budapesti központú Falufejlesztési Társaság viszonyok között a legjobb eredménnyel szakemberei olyan kérdésekkel, ismeretekkel bombázták megtermelhetõ mezõgazdasági termények értékesítésére a közönséget, amelyeken mindenképpen el kellett helyezte a hangsúlyt. gondolkodni. Miként Nyitrai Ákos építész említette: a 10 Miklósi Sikes Csaba a Sümegi Múzeum igazgatója éven belül kialakuló drasztikus klímaváltozás kifejtette: a turista jön és megy. Nem a turizmus kialakítása körülményei, túlélési technikái még nem tisztázottak a fontos. Az a fontos, hogy a helyben lakó érezze magát elõttünk. Bizonyos azonban, hogy a városokból, igazán otthon. Ez a nyugalom, és annak a különleges elsõsorban a fõvárosból elindult egy deurbanizációs (a adottságnak a felfedezése, amely csak annak az egy kisebb települések felé irányuló) folyamat és ez a jövõben helynek a privilégiuma, ez az igazi turistacsalogató. erõsödni fog. A jövõ, az ismert okok miatt: a vidék Mód Miklós plébános, a Somló Környéki Szellemi nyugalma. Azok, akik már ebben a nyugalomban élnek: Mûhely Egyesület kiadásában megjelent "Helység mint például a 80-as lélekszámú hetyefõiek is, egyelõre Varázsa" kiadvány szerkesztõje buzdított, hogy merjünk ennek csak a hátrányát érzik. Az itteniek nem is tudják, nagyot álmodni. Egy tematikus út, egy találmány (és ki milyen kincs a környezetük. A Somló-vidék, Sümeg, tudja még mi) új fejezetet nyithat a falu életében. A Balaton és a nyugati határ közelsége… Igaz, nincs a hagyományok közül kiemelte a keresztény értékek közelben munkahely, iskola, kultúrálódási lehetõség. megõrzését, gyakorlását és fejlesztését. Nemcsak anyagi Állandó, biztos jövedelmet adó kenyérkeresetre (a létünk emelheti naggyá, emberivé környezetünket, hanem nyugdíj, tb támogatás miatt is) szükség van. De a bennünk lévõ, egyáltalán nem elhanyagolható, spirituális megtermelhetik a konyhakerti zöldséget, gyümölcsöt alkotóerõ. helyben, ezzel az élelmiszerekre költött kiadásokon W. T.

A szabadság dombján

végére náluk is oldódott a görcs és felszabadultabbak voltak. Az oklevelek kiosztása, a szendvicsezés,üdítõzés, Igen, így nevezik Kolontáron a focipályába érõ teret. De csoki evés zárta a napot és az a tudat, hogy szabadnak bennünk is ott volt a felszabadultság, az iskolai napok és érezhetjük magunkat, nemcsak a szabadság dombján. az izgalmas készülõdés után.Hiszen a devecseri és mm kolontári hittanosok és barátaik tartottak focirangadót szombaton az õszi csalóka szélben. Néha kabaré számba ment a devecseriek ügyetlenkedése, de a nézõk hahotázása is, erre a feszabadultságra utalt. Ebbõl is látszott, hogy itt már nem a verseny a lényeg, hanem a találkozás, az örömteli együttlét. Sem durvaság, sem szavakkal való bántás nem volt. Inkább egy szép légkör, melyben nyoma sem volt a Kolontár-Devecser õsi ellentétnek. A lányok bátorsága sem volt lebecsülendõ, akik kiálltak a fiúk ellen igazi szép küzdelmre mutatva példát. Valami oknál fogva bizonyítani, nyerni akartak. Ez majdnem sikerült. A nap

8

M Ú LT I D É Z Õ

Zadavecz-szoba a Trianon Múzeumban Hamarosan új kiállítással bõvül Magyarország egyetlen Trianon Múzeuma. Az 1965-ben, számûzetésben Budapestrõl kitiltva, Zsámbékon - elhunyt P. Dr. Uzdóczy Zadravecz István ferences tábori püspök emlékét megõrizni hivatott kiállítási szoba, dokumentumokkal és néhány relikviával reményeink és lehetõségeink szerint halála 43. évfordulóján, novemberben nyílik. Zadravecz püspök annak a nemzeti és erkölcsi követelményrendszernek a példaképe, amely követelményrendszer felszámolásában nagy szerepe volt a törvényekkel körülbástyázott cionista hegemon törekvéseknek, valamint a nemzetietlen, szovjetet kiszolgáló, hazaáruló, gyilkos kommunista, rákosista és kádárista söpredéknek, amelynek eszmeisége uralja máig a hazai politikát, torz kommunista szellemi utódaik, kizsákmányoló, vadkapitalistává vált vezetésével. A püspök volt az elsõ, akit a Moszkvából visszatért 19-es kommunista csõcselék szovjet kézre adott, és elítéltetett. Börtönében a "máshonnan visszajött" aberrált kínvallatók gyötörték, de megtörni soha nem tudták. Több ízben számûzték, kitelepítették, ám a nagy püspök keményen harcolt elnyomóink ellen. Lakásokon, Budapestrõl kitiltva szentelt föl száznál több papot, s már öreg korában is olyan félelmetes volt a kommunista rendszer számára, hogy halála elõtt néhány évvel - Zsámbéki kényszerlakhelyén is tartottak házkutatást. 1965-ben bekövetkezett halála

után, a temetési szertartás végakarata szerint az esztergomi ferences templom altemplomában volt, ahol nagy számban jelentek meg paptársai, noha a megjelenést a diktatúra szigorúan tiltotta, és a temetés elõtt napokkal mindenkit igazoltattak a városban. Emlékének és példájának megõrzése kötelezõ a magyarság számára, hiszen õ, a cionista-kommunista gyilkosok 1919-es hazai megjelenésétõl kezdve, haláláig harcolt az embertelenségekkel szemben, az egyház továbbéléséért, valamint Trianonban elrabolt területeink visszaszerzéséért. Õ indította el az irredenta mozgalmat, s 1920-as püspökké szentelése után sem vetette le a kolduló barátok habitusát, a barna szerzetesi csuhát, hanem megtartotta a Szent Ferenc-i szegénység örökfogadalmát. Kérünk mindenkit, hogy akinek szülei, nagyszülei hagyatékában, vagy saját "kincsei" között bármilyen Zadravecz püspökkel kapcsolatos emlék található, küldje el, vagy fénymásolatban, fotón juttassa el címünkre, hogy minél gazdagabban mutathassuk be nemzetünk egyik legnagyobb 20. századi szerzetesét, a "Szegedi Kapisztránt", akinek püspöki jelmondata: - "PRO REGNO MARIANO", azaz "Mária országáért" - volt. Trianon Múzeum 8100 Várpalota, Pf: 107.

A magyarok kiirtandók? Nincs ország a világon, amelyik ne tartaná meg az utódok emlékezetében a fényes gyõzelmet, amelyet 9o7-ben a magyarok a Pozsony melletti csatában az egyesített európai seregek felett arattak. Tavaly az 1100 esztendeje történt eseményrõl nem, vagy alig esett szó a médiában. Idén, augusztus 9-én, a csata végsõ befejezése és a magyarok általi gyõzelme 1101-es évfordulóján néhány mondattal emlékeztünk. A magyarok kiirtandók! (Ugros...eliminados esse!) Errõl szólt akkor a (Gyermek) Lajos német király rendelete, de fordult a kocka és a megtámadott magyarok gyõztesként fejezték be augusztus 9-én a hadmûveletet. A Duna mindkét partján és a folyón elõrenyomuló 100 ezres haderõt a magyar hadtestek megállították és szétverték. Az ütközetet túlélõ bajor uralkodó, Lajos király bajor földrõl Németország biztonságosabb nyugati részébe költözött, átengedve az Enns folyón inneni vidéket a magyaroknak egészen Géza vezér idejéig. Már június 17.-én 907-ben roppant sereg gyûlt össze, majd három hadosztály akadálytalanul nyomult elõ Pozsony tájáig, miután magyar csapatok a túlnyomó erõ elõl visszavonulva, az ellenségnek szabad tért engedtek. A magyar haderõ vezetõi, mielõtt

9

erejüket összpontosíthatták, csak apróbb lovas csapatokkal nyugtalanították õket. Az ellenség Pozsony irányában megállapodott s a könnyû magyar lovasság csatározásai ellen megerõsített táborában maradt. Miután a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az összes magyar haderõ az ellenség hadtesteit külön-külön támadta meg és "iszonyú volt a viharként rohanó magyar lovasság támadása, nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sûrû soraiban", de a rövid heves rohamok az erõs tábor ellenállását nem bírták megtörni. A magyarok ekkor, a lassúbb, de biztosabb taktikához folyamodtak. Kisebb csapatokban rohamozták az ellenséget, és gyorsan száguldtak vissza táborukba, közben üldözõikre szakadatlan nyilaztak. Éjjel, nappal, jobbról, balról folytak a támadások, az ellenséget folyamatosan fárasztva, amíg az, az erejét és bátorságát teljesen elveszítette. Ekkor minden oldalról tömeges rohamot intéztek az ellenségre, az augusztus 9-i teljes gyõzelemig. A magyar genocidium elsõ megnyilvánulását 1101 esztendeje legyõztük. A továbbiak sem törtek meg teljesen. Megbirkózunk-e vele ma is? Wéber Tünde, Nemzeti Hírháló / Polgár Info

I N T E R R O G AT Í V

Fõállásban gyászol? Halottak napja közeledtével Tegzes Katakin kelenföldi Szent Gellért plébániáról egy diakónus segítõ nõvérrel beszélgetek, aki nagy tapasztalat- házaspár keresett fel, hogy naponta látják a temetõbe a sok-sok gyászolót, van-e valami ötletem, ra tett szert a gyászolók segítésében. hogyan lehetne nekik segítséget nyújtani. Ekkor Mi vezette a kedves nõvért arra, hogy gyászolókkal indult el az úgy nevezett gyászoló program, melynek keretében havonta találkozási lehetõséget foglalkozzon? Szerzetes közösségünk, amelyben én élek, röviden ajánlunk bárkinek, bárhonnan. Elindult az úgycsak a Segítõ Nõvérek a neve. Teljes neve a Tisz- nevezett nyitott csoport, amely minden hónapban títótûzben Szenvedõ Lelkeket Segítõ Nõvérek. találkozik a hónap elsõ hétfõjének estéjén az özveTulajdonképpen a feladatunk röviden az, hogy meg- gyekkel, a hónap harmadik estéjén pedig a hozzákeressük azokat a területeket, ahova más nem megy, tartozókkal, gyászolókkal. Ez most már így megy más nem foglalkozik, a mi lehetõségeinkhez képest több mint egy éve. Idén a Budapesti Városmisszió így nyújtsunk segítséget azoknak az embereknek, évfordulójának hetében megszerveztük a gyászolók akik valamilyen szinten az élet peremére kerülnek. miséjét. Tehát nem amikor az elhunytakért, hanem Kiképzésemet illetõen egyrészt egészségügyi, más- magukért a veszteséget hordozókért, a gyászolókért mutatott be szentmisét a plébános atya. Ezen kívül részt teológiai képzés az, amiben részesültem. Miért is fordultam a gyászolók felé! Egy alkalom- pedig nem régiben indult a Mária Rádió felkérésére mal éppen véget ért egy küldetésem, a lelkigyakor- egy mûsorom, amelyben szintén megpróbáljuk lat, melyet vezettem, amikor is egy közeli is- megszólítani a gyászolókat. Itt lehetõség van meretségben lévõ házaspárból a férj meghalt. Az betelefonálásra. Így is kapcsolatba kerülünk a gyáasszonnyal beszélgetve jutottam oda, hogy az eddi- szolókkal, de ez mellett személyes beszélgetésre is gi közössége, a házas hétvége közösség továbbá van lehetõség. nem fogadhatja õt. Ebbõl õ tulajdonképpen a férje - Gyakorlatilag a kedves nõvér, így fõállásban, az halálával így kipottyant. Már több dialógust nem tud ideje nagy részét, a gyászolók pasztorációjával írni vele, nem találta helyét ebben a közösségben, tölti? neki akartunk segítséget nyújtani, amikor megfogal- - Most már 3. éve ez a fõ területem. Talán még mazódott bennem, hogy leginkább továbbra a sors- egyet említenék, a lelkigyakorlatot. Legutóbb társai tudnak segíteni. Egyre arra bíztattam, hogy Tahiba, a Szív Lelkiségi Központba kaptunk tapasztalatai alapján keresse meg azokat az özvegy meghívást, és ott a nõvérek befogadnak bennünket. sorstársakat, akikkel most már megérti magát, Ez már lelkileg egy kicsit a halottak napjára készít tudják egymást segíteni. Így indult tulajdonképpen fel. kb. 3 évvel ezelõtt az özvegyek köre, ebbõl nõtt ki - Az ország más lelkigyakorlatos házaiba is elfoelöljáróm megerõsítésével és fõleg küldetésként a gadja a meghívást? gyászolók pasztorációja. Hiszen nemcsak az özve- - Igen, szívesen elmegyek máshova is. Plébániákra gyek, férjüket, vagy feleségüket vesztettek emberek is meghívnak, idõsek délutánjára is, ahol bizony vannak közöttük, hanem akik a gyermeküket, szép számmal vannak özvegyek, vagy más egyedül élõk. Én ilyenkor mindig nagyon fontosnak tartom, szüleiket, testvéreiket veszítették el. - Ez azt jelenti, hogy nem csak akkor foglakozik a hogy vigyek magammal hiteles tanukat, özvegyászolókkal, amikor összejönnek egy körben és gyeket, gyászolókat, hiszen én szerzetességembõl együtt vannak, hanem egyénileg is felkeresi õket, adódóan özvegy nem leszek sosem. Gyászoló vitalálkozik velük? Van-e arra lehetõség, hogy újabb szont igen, mert én is épp nem rég élhettem meg a és újabb gyászszituációkba került emberek felke- gyásznak egy nagyon intenzív idõszakát. Nagyon rövid idõn belül halt meg az 59 éves bátyám, majd ressék a kedves nõvért? - Hát úgy mondhatom, ezt is a Gondviselés rendezte a 90 éves édesapám, mivel bizony lelkileg már nem el, amelyben mi nagyon hiszünk.( Az alapítónõnket tudta elviselni a gyermeke elvesztését. is így nevezik a boldoggá avatása óta is: Gond- - Valóban ez közös sorsunk. Igen kevés dolog van viselésrõl Elnevezett Boldog Mária.) Semmiféle ami annyira összeköt bennünket, hiszen mindenki reklámmal nem éltem. Hagytam, hogy az özvegyek élete folyamán elõbb vagy utóbb gyászoló lesz. egymást hívják. Õk, egymás számára hitelesebbek. - Szintén nagyon fontosnak tartom az emberben Nagy segítség számukra, az egymással való elmélyíteni, hogy nem csak osztoznunk kell egymás találkozás és megosztás. Ez segít a hétköznapokban fájdalmában, de saját magunk is készülünk arra, is. El tudnak menni programokra is közösen, már hogy tulajdonképpen az életünk csak egy szakaszát nem egyedül kell menniük. A másik lehetõséget a éljük itt a földön. A veszteség ugyan mindegyikünk Budapesti város misszió adta, amikor is az egyik életében megjelenik, de nem szabad elfelejteni az legnagyobb Budapesti urnatemetõ plébániájáról, a Istenben vetett hitünk alapján, hogy ami a halál

10

I N T E R R O G AT Í V után vár ránk, az az örök élet. Amit a rendünk karizmájában is hirdetünk és igyekszünk megélni, hogy itt a földön már a tisztulás útját járjuk és a halál után pedig bízunk a találkozásban. Még akkor is ha a túlvilágon a tisztulási folyamat tovább folytatódik , vágyunk az Isten színelátására. Ennek reményében engedjük el a halálban a férjet, a feleséget, a hozzátartozót. - Igen, ez a gyászmunkának egy része. A gyászolók körében olyan emberek jönnek, akik már valamilyen szintre eljutottak a gyász feldolgozásában. De mi van azokkal, akiknek ez tabu téma, nem akarnak szembe nézni a halállal, akik talán a hittõl is távol állnak. Ilyen emberek is eljönnek esetleg a közösségbe? - Igen. Ilyen szempontból segít a Szent Gellért plébániának a nyitottsága. Az ottani urnatemetõben nem csak katolikus keresztényeket temetnek, hanem bárkit. Az ottani csoportban élem meg azt, hogy a hit legkülönbözõbb szintjén lévõk vagy éppen nagyon távol állók közelednek az Istenhez. A gyászolók megrendülten, a természetfelettitõl megérintetten jönnek közénk. Ilyenkor nagyon érzékenyek az emberek. A halállal, a földi élet lezárásával és a továbbélés reményével kapcsolatos kérdésekben nyitottá válnak. - Még egy utolsó kérdés. Mibõl áll egy ilyen összejövetel? Imádság, a fájdalom kibeszélése, elmélkedési pontok? - Az összejövetel témája számomra függ mindig a csoport összetételétõl. Azt hogy milyen szinten, hol állnak az emberek vagy a gyász melyik évében vannak, távolabb vagy közelebb van számukra veszteség. Ezt egy bemutatkozási körben megtudhatjuk. Ez számomra is egy nagy segítség és egymás számára is. Általában mindig készülök egy adott témával, hogyha egy új csoporthoz indulok, ha pedig egy zárt csoport, egy állandó csoport, akkor pedig mindig elõre megbeszéljük, hogy mi legyen az adott téma. A témát az özvegyek, a gyászolók élethelyzetéhez igazítom. Sokszor a hétköznapi témákban is azt tapasztalom, hogy nemcsak a

veszteség élménye van jelen, hanem a vigasz, az öröm újra felfedezése is. Sokan kérdezik: tudok-e én még valaha örülni valaminek? A helyzetük átbeszélésével rájönnek, hogy az õ számukra is van vigasz, van öröm, mindegyikük számára van tovább lépés. Ilyen lehet a kiengesztelõdés, a megbocsátás, azzal szemben is, aki már elhunyt. Megpróbáljuk a résztvevõket megszólítani abban a fázisban, ahol éppen õk tartanak, amit õk éreznek, amit õk megélnek. Egy rövid bevezetõ után õk saját maguk fogalmazzák meg az érzéseiket, gondolataikat, majd ezt követi az imádság, a csoportbeszélgetés, az agapé, amit általában saját maguk hoznak. - Megállapíthatjuk, hogy a visszajelzések lényegében pozitívak. A gyászszituáció ugyan megmarad, de belülrõl történik valami, ami által mégis ezt az új élethelyzetet könnyebben hordozzák, sõt lassan-lassan visszatér egy derûsebb, reménykedõbb életforma. Lehet-e mondani, hogy többségében ilyen visszajelzések vannak? - Ami hozzám érkezik, az szinte mind ilyen. Ami alapvetõ az a sorstársiságnak az élménye. Itt könynyebben meg tud nyílni. A gyermeke az már nem így partner a gyászban, nem ugyan az a sorshelyzet. Tehát, amit egy gyermekkel nem tud megosztani, hasonló sorstárssal meg tudja oldani. Ezekbõl a kis csoportokból, ahogy említettem, külön a hétköznapokban indulnak programok, múzeum látogatás, színház látogatás, kirándulás, vagy csak egy közösen eltöltött reggeli, ebéd. Én azt látom, hogy nagyon nagy segítség számukra a mindennapokban a telefonhívás, vagy egy közösen eltöltött nya-ralás. Ezeket tapasztalom, a csoportok fejlõ-désénél. - Halottak napja elõtt, mit üzen a Somló környéki gyászolóknak, a temetõlátogatóknak? Az egyik legnagyobb dolog, hogy az Isten irgalmába, jóságába ajánlva a halottaikat, Benne keressék a reményt, az erõt a veszteség elviseléséhez. Tõle kérjék a lelki segítséget. Így Isten kegyelmével mindegyikünk számára a tevékeny hit által megszépül a gyász okozta bánat. mm

Október 5-i felszentelés óta zarándokok százai látogatták a Jézus-ösvényt

11

MINDENSZENTEK

HALOTTAKNAPJA

NOVEMBER 1.

NOVEMBER 2.

Nagy öröm van ma az égben,, örvendezzünk keresztények. Szenteljük-e dicsõ napot Mindenszentek ünnepének. Gyülekezzünk szívesen, énekeljünk lelkesen. Mindenszentek, üdv tinéktek!

Nézz le, Jézus mennyekbõl, ki tisztítóhelyedbõl vár öt mély sebedre, várja, hogy ez a nagy bér legyen neki mentség, a szívedbõl folyó vér legyen üdvös könnyebbség.

Lángoló hit lobogott a Mindenszentek hû szívében, azért vannak koszorúsan az Úr Jézus közelében. Bennünk is él a szent hit: hisszük örök tanaid, így leszünk fönt mi is égben.

Ha keresztfán véreddel õket megmentetted, már ezután engedd el, amiket vétettek. Világ tengersok bûnét érdemed elfújja, ha letörlöd szennyét, jóságodat bámulja.

Felajánljuk Néked Urunk e legszentebb áldozatot, fogadd véle szívünket is, mit bûnbánat általhatott. Szent Fiadnak keresztje, Mindenszentek érdeme nyerjen nékünk bocsánatot. Szent vagy, Isten! Ezt éneklik szentjeid az égi honban, hódolatos énekükkel a szívünk is összedobban. Térdre hullva dícsérünk, teljesítsd a reményünk, hogy láthassunk országodban!

Senki meg nem fizethet, a sok bûnért néked, s Te kiontod véredet, hogy lemosd a vétket. Az is adós vérednek, ki ma mennyben fenn él, kegyelmezz hívednek, ki csak benned hisz,remél. Add meg, Uram, nyugalmát minden elhunytnak, szüntesd immár siralmát a szegény holtnak! Ez a hosszú reménység váljék édes valósággá, s a sötétség örök világossággá!

A Magyar Katolikus Családegyesület 2008. november 8.-án családünnepet szervez Gödöllõn. Devecserbõl is indul autóbusz. További információkért keresse a Családpasztorációs Irodát. 8460 Devecser, Miskei út 47. Tel.: 88/223-960, 20/770-4755. e-mail: csalá[email protected]

Az IHS Alapítvány Sóoldat konferenciája Szeretettel hívunk minden keresztény egészségügyben dolgozót 2008. november 29.-én a Sóoldat konferenciára Devecserbe a Családok házába. ( A plébánia mellett, Petõfi tér 10.). Miben áll ez az összejövetel? Ez egy egész napos tanító konferencia, ahol próbáljuk megtanítani a résztvevõknek, hogyan maradjon a gyógyítás közbeni evangelizálásunk megfelelõ koncentrációban (“azaz 0,9%-os oldatban”). Ez a konferencia arra is szolgál, hogy vágyat ébresszen az evangélium felé, továbbá segítséget nyújt abban a nehéz helyzetben, hogy a sok-sok rászoruló ember, s így "tömegek" kapjanak áldást Istentõl. Ez a kezdeményezés 2001-ben Amerikában indult útjára, s azóta ezt magyarosították a Magyarországon és külföldön élõ és dolgozó magyar orvosok számára. Ez a konferencia lehetõséget nyújt a továbbiakban való találkozásra, ahol az egyes témákban el lehet mélyülni.

December 6-án 14 órakor egyházmegyei családos gyereknap lesz Devecserben, a plébánia mellett, a Családok Közösségi Házában. Majd 17 órakor a Parentes együttes (Sulyok Attila és barátai) ad könnyûzenei koncertet. Szeretettel várjuk a kedves családokat! Mindkét program után napközben a 88/224-091 telefonon lehet érdeklõdni.

Megjelent a Családunk újság legújabb száma, kapható a devecseri plébánián! Kérjük, szíveskedjen önkéntes adományokból fenntartott lapunkat támogatni, postai csekken, személyesen vagy az alábbi számalaszámon: Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezet:73600101-16006988. Kiadja: A SOKSZEMÛ (Somló Környéki Szellemi Mûhely Egyesület) Devecser, Iskola u. 2. [email protected], tel.:06/20 823 05 96 Szerkesztõbizottság: Bálint Árpád, Boldizsár Zsolt, Dancs Karolin, Fehérvári Károly, Kovács József, Marácz István, Nagy Lajosné, Orbán Helga, Schnur Mátyás, Dr. Szabó István, Vaczkó László, Wéber Tünde, Fõszerkesztõ: Mód Miklós. Nyomda: Tradeorg, Balatonfüzfõ ISSN 1788-8816