SZÉCSÉNYI HARANGOK A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele 2003. szeptember
LELKISÉG Kilenc gondolat az evangelizálásról Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben, őt visszük magunkkal mindenhova –mondta Teréz anya. Bármerre járunk, az utcán, a boltban, autóvezetés közben, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását. • Az evangelizálás az, amikor az egyik koldus megmutatja a másiknak, hol van a kenyér. Ne féljünk ilyen koldusok lenni. Áldozáskor mi is épp úgy nézünk ki, mint a koldus, úgy kérjük Krisztus testét, mint a koldus a kenyeret az utcán – kezünket úgy tartjuk ilyenkor, kérve-könyörögve. Ha megtaláltad a kenyeret, attól még koldus maradsz. Ettől nem vagy jobb, hogy tudod, hol a kenyér. Ha evangelizálsz, alázatosnak kell lenned. Nem te sütötted a kenyeret, nem a tied a pékség sem. Te csak boldog vagy, hogy megtaláltad a kenyeret. Mutasd meg másoknak is, hol a kenyér. • Evangelizálni annyi, mint fénynek lenni más számára. Délidőben nem félnek az emberek. Sötétben bizonytalanok és félnek. A sötétben élők számára kell megmutatni a fényt, hogy magabiztosak legyenek. Sokan több kilométer távolságban élnek a fénytől és az egyháztól. A mi fényünk világítsa meg nekik az utat. Úgy kell világítanunk számukra, mint ahogy a tabernákulum fénye látszik a sötét templomban. • Evangelizálni annyi, mint szentségben élni Jézussal. A szentségben való növekedés vonzza az embereket. Ha értjük-érezzük a Szentséget, akarunk a közelében lenni. Miért ment el 2 millió fiatal zarándokolni a Vatikánba a Szentatyához? Egy idős, remegő kezű és halk beszédű emberhez? Azért, mert érezték a Szentséget körülötte. • Evangelizálni annyi, mint sónak lenni. A só ízesít és egyben szomjassá tesz. Vágyni fogunk az élővíz után.
Adjunk ebből a sóból másoknak is, hogy ők is szomjazzák a hitet. • Evangelizálni annyi, mint kovásznak lenni. A kenyérhez kovász is kell. A tizenkét apostol elegendő volt Jézusnak az egész világ megtérítéséhez. Néhány tisztaszívű ember elég lehetne egy egész város megtéréséhez. A kovász kicsiny kezdet, amiben roppant erő feszül, ami a tésztát megkeleszti. Soha nem tudjuk, hogy egy egyszerű szó vagy kedvesség mit tehet másokkal. A mi szavaink úgy működnek, mint a kovász. Csak annyi a teendők, hogy a kovász valóban bekerüljön a tésztába. • Evangelizálni annyi, mint emberhalásznak lenni. A horgász tudja, hogy a hal magától nem jön közel, csak ha vonzza valami. Ha mi szomorúbbak vagyunk, mint akit meg akarunk szólítani, az nem jön a közelünkbe. • Evangelizálni annyi, mint jó pásztornak lenni. A pásztorok kampósbotjuk alsó felével tudják csendben nógatni, terelgetni az állatokat, a felső, kampós végét akkor használják, ha el kell kapni valamelyiket, mert rossz irányba akarna elrohanni. Segíteni kell a nyáj felé terelni az embereket is. • Evangelizálni annyi, mint jó földművesnek lenni. A jó földműves tudja, hogy bizonyos mennyiségű terméshez jóval több magot kell elültetni. Két-háromszor annyi magot szórnak, mint amennyi kikel. A hit magját ugyanígy kell vetni. Ne arra az egy tévelygőre gondoljunk csak, akit közelebb akarunk hívni Istenhez; nem biztos, hogy éppen ő fog megtérni. A magok időnként sziklára vagy a gyomok közé hullnak. • Evangelizálni annyi, mint nagykövetnek lenni. Legyünk a Királyok Királyának követei itt a földön. A nagykövet képviseli királyát és országát. Jézus is ezt kéri tőlünk, így küld minket. Úgy kell élnünk, hogy Őt képviseljük, hogy az emberek vágyakozzanak az Ő országába. Alkalmas reklámja vagyunk Istennek? Legyünk mozgó nagykövetek, hogy az emberek beléphessenek ebbe a királyságba – az Úr hív minket az evangelizálásra. David Thorp
2
Szécsényi Harangok
PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK Hittan vagy katekézis, – vallásos vagy keresztény életre neveljünk? Mennybemenetele előtt a feltámadt Jézus Krisztus ezt mondja apostolainak: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,1920) A kétezer éve kapott krisztusi feladat alapján az Egyháznak – minden tagjának – küldetése van: az üdvösség örömhírének, az evangéliumnak meghirdetése, és a hit továbbadása minden ember számára. „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal” – írja szent Pál apostol (2 Tim 4,2). A misszió az Egyház alapvető feladata. Amikor a szülők elhozzák a templomba újszülött gyermeküket, amikor beíratják hittanra vagy a szentségek kiszolgáltatását kérik számukra, amikor a nagyszülők a Biblia történeteire vagy imádkozni tanítják unokáikat – e küldetésnek tesznek eleget. Amikor a szomszédban szerény körülmények közt élő idős néninek bevásárol valaki és behordja a tüzelőjét, vagy épp csak türelemmel meghallgatja őt – Jézus követeként teszi. Amikor a nekikeseredett munkatársát hitéből erőt merítve vigasztalja valaki, amikor a buszon mosolyogva átadja helyét az idősebbnek, amikor megbocsát az áskálódónak – Krisztusként teszi. A hit Istenhez kapcsol, éltetőnk, kincsünk – őrizzük, éljük és továbbadjuk. Ezt a krisztusi hitet az Egyház • a tanítás, a szentségek és az apostoliság által őrzi, • és a közösség, az igehirdetés, a liturgia és a szolgálat egymást feltételező és egymást kiegészítő tevékenységében éli meg (vö. KÁD 51). Egyik sem él, egyik sem hatékony a másik nélkül. A „maga módján vallásos” keresztény így valójában csak névleges keresztény… Amikor a vasárnapi szentmisére összegyűlik a keresztény közösség, hogy Isten Igéjével és Kenyerével táplálkozzon, hitét, Istennel és egymással való közösségét éli meg, hogy azután a hétköznapokban tanúságot tehessen az éltető Isten szeretetéről. Így és ebből él a keresztény ember, s ezt jelenti az apostol szava: „az igaz ember a hitből él” (Róm 1,17). De hogyan állunk mindezzel itt, Szécsényben a harmadik évezred elején? A 2000. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint Szécsényben a lakosság 83,2 %-a a Katolikus Egyház-
2003. szeptember
hoz tartozónak vallotta magát. Kecsegtető adat… Az iskolakezdő gyerekek zömét be is íratják szüleik hittanra. Örömteli. Vannak azonban elgondolkodtató tények is. Az elsőáldozás után a hittanos gyerekek száma felére csökken. A bérmálkozás után alig látni az új „felnőtt keresztényeket”. A vasárnapi szentmiséken a korosztályok növekedésével a gyerekek száma rohamosan fogy. A szentmiséken és a plébániai programokon sokszor csak a gyerekek vannak ott, szüleik „nem tudnak eljönni”. Számos szülő és a gyerek érzi úgy, hogy az „Egyház” túl sokat vár el, túl magas követelményeket támaszt a fiatalokkal szemben. „Maguk képmutatásra nevelik szegény gyerekeket” – mondta nemrég valaki, sérelmezve, hogy a hittanosoktól elvárjuk a vasárnapi szentmisét, a szentségi életet. „Túl vannak terhelve, szegények” – mondják egyes szülők. Ám a nyári vakáció idején mégis tovább fogy az ifjúság létszáma… „Régen nem így volt” – panaszkodik néhány nagyszülő. Valóban nem. Nem volt 30-40 tévécsatorna, nem volt pluralista értékrend-bazár, nem volt kulturális káosz, de volt többnyire egységes keresztény értékrendű társadalom, közgondolkodás, iskolai nevelés. Ma nincs. Nem is lesz. A kereszténység ma a fiatok számára egy a sok választható irányzat közül. Ma még hagyomány, holnapra sokaknak csak emlék. A média, a kultúra és a szociál-liberális politika szívósan tevékenykedik azon, hogy a kereszténység legfeljebb csak egy kellően kilúgozott, felhígított alternatíva maradjon, ami bőségesen összefér akár a keleti vallások tanításával, az okkultizmussal, a tetszés szerint alakítható erkölccsel („mindenki így csinálja”), az Egyház pedig szociális szolgáltató egyesület legyen. Bele kell-e nyugodnunk? Megváltozott-e a hit lényege, a hit megélése, maga a Krisztus-követő élet, a kereszténység? Idejétmúlt lett? A lényeg bizonyosan nem. Az üdvösség nem múlandó… Az evangélium nagyon is aktuális. A megváltozott világban azonban az Egyháznak a megváltozott világhoz alkalmazkodva kell felmutatni, hirdetni és megélni hitét és küldetését. Erre azonban csak akkor lehet alkalmas, ha maguk a keresztények – fiatalok, felnőttek és idősek egyaránt – elkötelezett módon élik hitüket, ha a fiatalok nem csak a „maguk módján vallásos”, „lekvár-keresztényekké” nevelődnek, hanem hitéből élő, hitét és az Egyházat tudatosan felvállaló emberekké, közösségi emberekké. Ma már nem lehet elég 3 hetes szentségi felkészítés, mint az „átkosban”, amikor az állami hatóságok nem engedélyeztek ennél többet. Nem lehet elég dugiban a szomszéd faluba, városba elvinni elsőáldozásra, bérmálásra a gyermeket, nehogy baja legyen belőle a családnak. Ha ma így tesz valaki, vajon jót tesz-e vele? Gyakorló, elkötelezett hívő keresztény ember születik? Mi marad
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
meg a hitéből? Egyházához tartozik-e, él-e a szentségekből, tovább növekedik-e hitében, tanúságtevő lesze? Csak a hitet, az Egyházát és így Istent járatja le a „jószándékú” szülő… Ma már nem elég hittanra járni. Mert a hit nem tan, nem információhalmaz, amit „levelező tagozaton” megtanulok, és már keresztény is lettem. A hit életmód: így élek, eszerint gondolkodom, értékelek, döntök és cselekszem, életem minden helyzetében. A hitet csak akkor sikerül átadni a gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, ha Jézus személyes ismeretére és szeretetére vezetjük őket, ha egészen bensőséges kapcsolatba kerülnek az Úrral, ha beavatjuk őket Isten benső életébe (MKD 1.2). Ha megtanítjuk őket az Egyházban jelenlévő Istennel élni minden pillanatban. Enélkül halott a hit, hiába az elsőáldozás, a bérmálás – Isten csak mentőöv, pótkerék életünkhöz, nem személyes Atya, szerető barát. „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.” (Róm 10,17) A gyermekek első hitoktatója – Isten megbízásából – a szülő (vö. Egyházi Törvénykönyv 226. k., 774. k. 2.§). Ennek vállalására tesznek ígéretet esküvőjükön, gyermekük keresztelésekor – Istennek. Mert a hit nem öröklődik, nem születik meg magától, csak ha van, aki átadja – elsősorban tanúságtétellel, példával, mintával. A hitoktató (katekéta) hiába és hatástalanul fáradozik, ha a szülő maga nem éli hitét. A mai harminc-negyven évesek – a mai gyerekek és fiatalok szüleinek legtöbbje – gyerekkorukban, mivel családjuk nem tudta vagy nem merte nyíltan gyakorolni hitét, nem látott hitet gyakorló mintát, nem nőtt bele a hitből élő keresztény életbe. Sokan csak annyit kap(hat)tak: ha elsőáldoztál, bérmálkoztál, esténként imádkoztál, már jó keresztény vagy, ennyi elég is, nem tehetünk többet, a jó Isten nem is haragszik ezért. Lehet „titokban” is kereszténynek lenni, sőt ez a biztos. A rendszerváltozás után a mai nagyszülők örömmel váltottak vissza hitük megélésére, mert volt mihez viszszatérniük. A legtöbb mai felnőttnek azonban nincs mihez visszatérni. Nem csoda hát, ha gyermekénél is elégnek érzi, ha hittanra jár, mert úgy érzi, attól már jó keresztény lesz. Pedig nem. Sajnos nem elég a hittan. Nem elég megtanulni néhány katekizmus-kérdést. Nem elég átesni a szentségfelvételen, megfelelni az elvárásoknak, levizsgázni. Nem elég az elsőáldozásig hittant tanulni, mert „mi már mindent tudunk”. A hit élő valóság, növekszik, fejlődik, érik – ha nem, akkor bizony holt hit (vö. Mt 5,13). Úgy tűnik, ma kétféle hitátadó tevékenységre van szükség Magyarországon és itt, Szécsényben is: - egy megszólító, Jézus személyét bemutató, az evan-
3
géliumot meghirdető, a hitre meghívó, - és egy másik, a hitet már ismerő és arra igent mondó fiatal számára a szentségi életbe bevezető katekézisre. Az eddigi ismeretátadó hittan helyett katekézisre van szükség, amely a hittanulót (katekument) bevezeti • a hit megismerésébe – hogy ismerje és szívével higgye Jézust, tanítását, az evangéliumot, • a keresztény közösség közös imádságába, a liturgiába – hogy értse a szentmise és a szentségek titkát és éljen belőle, • a keresztény erkölcsi értékrend szerint való életbe – hogy Jézus tanítása szerint lásson, ítéljen, döntsön és cselekedjen, • az imádságba – hogy személyes, bensőséges szeretetkapcsolatban legyen a Szentháromságos Istennel, • a közösségi életbe – hogy élje az Egyházhoz tartozást, a szolgálatot, a közösség erőforrásait, • a missziós küldetésbe – hogy maga is tanúságtevője, küldöttje legyen Jézusnak. A katekézis több mint hittan, mert életre, életmódra nevel, nem „vallásos viselkedésre”. Hogy mennyire ér célt, mennyire eredményes, elsősorban a szülőktől és a családtól függ, akik a katekétával, a plébánia vezetőjével és az egész plébániaközösséggel együtt tevékenykednek ezért. Ők az alap, amelyre közösen építkezünk. Az Egyház (a lelkipásztor, a katekéta és a hívek együtt) minden segítséget megadnak. A szülők pedig csak az Egyházba élő kövekként beépülve (vö. 1Pét 2,5) tudnak megfelelni feladatuknak. Fogjunk hát össze – szülők, hívek, katekéták, lelkipásztorok –, hogy egymást támogatva, a hitben és a küldetésben megújulva induljunk az új tanévnek, gyermekeinkkel és fiataljainkkal együtt növekedjünk „bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2, 52). Zalán atya
Nyári élményeink XI. Ferences Ministránstalálkozó és Kupa Június 15-én egy forró nyári napon indult Zalán atyával 22 szécsényi ministráns Esztergomba, hogy részt vegyen a kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő Ferences Ministránstalálkozó és Kupa rendezvényén. A fárasztó utazás után a ferencesek kollégiumában elfoglaltuk szálláshelyünket. Vacsora alkalmával találkoztunk először budai, pasaréti, szegedi ministráns-társainkkal. Nagy örömmel és szeretettel köszöntöttük a régi, jól ismert barátokat, de az első alkalommal érkezőkkel is gyorsan összebarátkoztunk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a gyöngyösi és a kárpátaljai ministránsok nem tudtak eljönni a
4
Szécsényi Harangok
találkozóra. Vacsora után a város nevezetességeit látogattuk meg. A második napon kezdődtek meg a Ferences Ministránskupa mérkőzései. A verseny mikro- és makro- korcsoportban került lebonyolításra. A makro (azaz a nagy) csoportban hét csapat, a mikro (kisebbek) csoportjában 6 csapat nevezett. Nagy hittel és elszántsággal léptünk pályára. A célunk a minél jobb szereplés elérése volt. A nagyokkal az első napot sikeresen zártuk: mindhárom ellenfelünket legyőztük és veretlenül vártuk a záró fordulókat. A kisebbek – bár szépen helytálltak –, kevesebb sikerrel jártak. Délután a strandon lazítottuk fáradt izmainkat. A vacsorát követően egy érdekes és jó hangulatú ügyességi vetélkedőn vettünk részt, bejárva Esztergom utcáit. A harmadik napon Komáromba tettünk egy kirándulást, ahol megnéztük a Monostori Erődöt. Történelmi tanulmányaink során ezzel a nevezetességgel még nem találkoztunk. Ez az erőd Közép-Európa legnagyobb újkori erődítménye. Építésekor bevehetetlen volt, valódi harcokban mégsem volt sosem szerepe. A múlt században többféle célra hasznosították, legutóbb szovjet lőszerraktárként, aminek nyomát ma is magán viseli a romos épületegyüttes. A műemlék erődöt a jövőben kulturális és idegenforgalmi központtá fejlesztik. Az erőd meglátogatásával történelmi ismereteink is tovább bővültek. A délutánt a helyi strandon töltöttük, majd ezután indultunk vissza Esztergomba, ahol a vacsorát követően közös bűnbánati liturgián vettünk részt. Borongós idő fogadott bennünket a második labdarúgó kupanapon. Az elért eredményeink alapján komoly reményekkel léptünk pályára. Kemény, de sportszerű mérkőzéseken sikerült újabb két győzelmet elérnünk, s mindössze egy döntetlen eredményünk volt, így veretlenül sikerült – első alkalommal – elhódítanunk a Ferences Ministráns Kupát, amelyet egy évig mi őrizhetünk. A mikro-csapat ötödik helyezést ért el. Reméljük, hogy jövőre ők is meg sikeresebben szerepelnek. Vacsora után került sor a kupa átadására, nagy örömünk, és boldogságunk közepette. Sajnálatunkra gyorsan eltelt ez a négy gyönyörű nap. Hazaindulva kicsit szomorúan búcsúztunk ministráns társainktól. Megfogadtuk, hogy jövőre újra itt, újra együtt -kiegészülve a gyöngyösi, kárpátaljai társainkkal - találkozunk. Testben kicsit fáradtan, de lelkiekben feltöltődve, élményekkel gazdagodva visszaérkeztünk Szécsénybe. Molnár Roland
2003. szeptember
Családos tábor - Káptalanfüred Az idén nyáron a családos hittanosok csoportja Zalán atyával újra a káptalanfüredi Ferences Pihenőházban töltött el egy röpke hetet. A hely szépsége és nyugalma vonzott ismét ide minket. Közel a Balatonhoz, a domboldalon, ahol a fenyőfákról rigók fütyülnek, és közel az Angyalos Boldogasszony vörös terméskőből épült kápolnájához, ahol a reggeli szentmisékben magunkhoz véve az Urat, örömmel kezdhettük a napot. A hét család teljes szívvel, egymást segítve készülődött és vett részt a tábor szervezésében, a beszélgetésekben, az imádságokban, a játékokban, a főzés, mosogatás, takarításban. Mind a lelki, mind az anyagi dolgokat tekintve egységben és békességben éltük meg ezt a sok új élményt, felfrissülést hozó együttlétet. Közös elhatározásunk volt, hogy a napi programjainkat Assisi Szent Ferenc lelkisége köré fonjuk, hogy több mindent megtudjunk életéről, a világiaknak szánt üzenetéről. Három beszélgetést szántunk erre három nap délelőttjén, amikor a szegénységről – azaz az anyagiak használatáról, – a tisztaságról, – azaz a házastársi hűségről, – és az engedelmességről – vagyis a házastársi szeretetről – mondta el mindenki a véleményét. Egymás felé nagyon nyitottan, érdeklődve hallgattuk az életben megélt tapasztalatain kat, elképzeléseinket minderről. A Balaton és környéke nemcsak Káptalanfüredről, hanem a Badacsony tetején lévő kilátóról is nagyon szép volt, ahová egyik nap kirándultunk. A kőlépcsőkön felkaptatva csodás panoráma, lecammogva finom szürkebarát várt ránk, – habitus nélkül, pincehidegen. Gyerekeink nemcsak a túrát élvezték, de a délutáni strandolásokat, vizabiciklizést, önfeledt játszadozásokat is. A gyöngyfűzés rejtelmeinek megismerésébe még a nagyobbak is bekapcsolódtak, s még a fagylaltról is elfeledkeztek, annyira belemerültek. A felnőttek szabad perceikben a konyha, vagy este a tábortűz körül jöttek össze. Érdekes, tanulságos beszélgetések indultak, néha késő éjszakába nyúlóan, ami az étvágyat is meghozta egy „kis hagymás, szalonnás rántottára”. Az Activity tábortűzi változatában mindenki vidáman próbálta kitalálni; mit is mutogat el a másik csapat? Ezekre a vidám percekre is a jókedv, a közvetlenség és a „széles mosoly” volt a jellemző. A pénteki akadályverseny és sportnap, amelyet Szent Ferenc nyomában járva tettünk meg, hasonlóan derűsre
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
sikerült. Keresgéltük a családunkra jellemző jelképeket, termésekből rózsafüzért fűztünk, gyűjtögettük a diót, ugrabugráltunk összekötözött lábbal és csatakiáltásokat költöttünk. (Ezek közül itt egy „gyöngyszem”: „Szeretlek Erzsi, haver vagy János, csapat csak egy van; a Szent Ferenc-város!”) Visszagondolva rengeteg dolog belefért abba a hétbe, de nem fáradt el senki, felüdülést, kikapcsolódást nyújtott a békességben együtt töltött idő. Támogatóinknak, névtelen adományozóinknak ezért külön köszönet, hogy ilyen remekül sikerült táborozáson vehettünk részt. Adja a Jóisten, hogy jövőre sokunknak legyen része hasonlóban. Király László
Balatoni hittantábor Mindenki várta már az indulás napját az általános iskolás korosztály idei hittantáborába, amelyet a Balaton északi partján lévő Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüreden szerveztek meg számunkra. Az előző heti családos táborból kilencen maradtunk ott Betti néni felügyeletével, hogy hétfőn az állomáson várjuk a csoport többi tagját. Amikor a csapat a vonatról leszállt, összesen 47 főt számláltunk össze nyolc kísérőnkkel – Erika, Ria, Márti, Betti és Zsuzsa nénivel, valamint a nagyokkal, Bálinttal, Anikóval és Verával – együtt. A táborban voltak olyanok, akik első osztályukat végezték, és olyanok is, akik a idén ballagtak el. Az üdülő, ahol ezt a nagyszerű hetet töltöttük nagyon jó volt: kis faházak, kőépületek, óriási konyha és étkező, és a hatalmas udvaron még egy kis játszótér is volt. A finom ételekről pedig Zsuzsi néni gondoskodott. A hétfő délután az ismerkedéssel és az elhelyezkedéssel telt el, majd kezdetét vette a színes és változatos program. Kedd délelőtt lelki programunk volt, amely abból állt, hogy a négy evangélistáról elnevezett csapatban a négy állomáson játékosan végigbeszéltük a Szentírás egy-egy részét, keresve, hogyan lehetünk Jézus jó tanítványai. Délután lementünk „csobbanni” a Balatonba. Az esték folyamán közösen imádkoztunk a tábortűz mellett Erika vezetésével, és az esti imánál mindannyian kihúztunk egy nevet, akinek az őrangyalai lettünk erre a hétre. Szerdán kirándulni mentünk busszal Veszprémbe, ahol előadást hallottunk a Boldog Gizelláról elnevezett székesegyházban, majd az állatkertet látogattuk meg. Va-
5
csora előtt szentmisére mentünk a közeli kápolnába. Csütörtök reggel tornával kezdtük a napot Bálint vezetésével, majd a reggeli után megint csoportos beszélgetések voltak. Délelőtt meglátogatott minket Zalán atya is – két kis unokaöccsével: Bálinttal és Marcival, – és ebéd előtt egy szentmisét tartott nekünk. Délután újra lementünk lubickolni a Balcsiba. A pénteki nap első része akadályversennyel telt egy közeli erdőben, majd délután utoljára mentünk strandolni. Este – a záró tábortűz előtt – már csomagolni kellett, mert következő nap már indultunk haza. Szombaton utoljára ébredtünk a táborhelyen. Délelőtt a tábor zárásaként elmondtuk egymásnak, ki kit húzott angyalkájának, majd ajándékot adtunk és kaptunk: vezetőinknek kisebb-nagyobb emléktárgyakat készítettünk, mi pedig egy kis gipszmedált és egy kendőt kaptunk emlékül. A hazatérés a vonattal igen gyors volt, s a szécsényi vasútállomáson szüleink már vártak minket. Köszönjük Erikának ennek a nagyszerű tábornak a megszervezését és lebonyolítását – mindenkinek sok öröme volt ebben a hétben. És nem feledjük a tábor mondatát sem: Jézus nyomában járunk! Gajzinger Móni és Zoltán
Nógrád 2003 A bérmálkozók egyik idei nyári táborának helyszíne a Börzsöny lábainál fekvő Nógrád volt. Július 27-én vasárnap délután indultunk a Vác melletti kis faluba, ahol a helyi plébánia közösségi házában laktunk. Megérkezésünk után kipakoltuk a táskákat, hálózsákokat és a szükséges élelmet. Majd egy gyors megbeszélést tartottunk, és kísérőinket Zalán atya bemutatta a régi és új táborozóknak. Elfoglaltuk a szobákat, konyhát – otthonosan berendezkedtünk. Első izgalmas programunk az éjszakai számháború volt. Felöltöztünk, magunkhoz vettük az elemlámpáinkat és nekivágtunk a sötét erdőnek. Néhány órai küzdelem után éjfélre megszületett a végeredmény, és a „fekete csapat” győztesként távozott az erdőből. Másnap a természetben tartottunk lelkinapot. Több csoportban indultunk, minden csoport más irányban, más útvonalon ment az erdőbe, tópartra, sziklaszirtek felé. Egy jó órányi gyaloglás után megérkeztünk a kijelölt helyre. A kísérőink adtak egy gondolatmenetet, amely alapján a többiektől elvonulva, magányosan kellett gondolkodnunk: a természet szemlélésével megpróbáltunk személyes kapcsolatot teremteni az Atyával, megtapasztalva gondviselő szeretetét. A csendes idő után csoportunkban osztottuk meg imaélményeinket. A délutánt a közösség egyik része a diósjenői strandon töltötte, a többiek pedig közös játékkal foglalták el ma-
6
Szécsényi Harangok
gukat a plébánián. Este Zalán atya tartott misét, majd tábortüzet gyújtottunk. A tűznél énekeltünk egy kicsit, majd játszottunk, és gyönyörködtünk a távoli felhőkben és felfénylő villámokban. Kedden a rossz időjárás megtréfált minket, de a játék után folytattuk a lelki programot – a minket meglátogató – Erika vezetésével. A téma Jézus élete, tevékenysége, személye volt – hogyan lehetünk követői és barátai Jézusnak. Erika és Zsolti meglepett minket száz palacsintával, ami bizony igen gyorsan elfogyott. Az éjszaka szentségimádással telt el, – előbb közösen imádkoztunk, majd egyenként, félóránként váltva egymást. A szerdai nap első részét ismét játékos lelki programmal töltöttük, melyben a Szentlélek működéséről elmélkedtünk. Szentírási részeket olvastunk, beszélgettünk, egymásért imádkoztunk. Délután kis sportnapot rendeztünk a helyi pályán: fociztunk és métáztunk, majd folytattuk a játékot a plébánián. Este a tábortűznél újra játszottunk. Péntek délelőtt vidám, játékos sportvetélkedőt tartottunk. Volt itt amerikai foci lufival, hernyójárás, pohárgyűjtés bekötött szemmel és sok más érdekes játék. A vetélkedő után a pályán maradtak megmutathatták a röplabdatudásukat is, az ügyeletes „szakács-csapat” pedig főzőtudományát. Délután a csoport egyik része ismét strandolással ütötte el az időt, a többiek pedig a plébánián activitiztek. Az esti szentmisében megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, majd az „utolsó vacsorát” a tábortűznél fogyasztottuk el, nyársaltunk. Szombat reggel korán ébresztettek minket, pakolni kellett. A hazautat vonattal tettük meg, ami hosszabb és fárasztóbb volt, mint odafelé a különbusz. Az állomáson már vártak minket a szüleink. Mindannyian jól éreztük magunkat, köszönjük a résztvevőknek és a kísérőknek, de főképpen az Istennek ezt a jól sikerült tábort. Beszkid Andor és Dániel
Ipolytölgyesi „szeretet-tábor” Mindannyian izgalommal vártuk ezt a hetet, mert az idei tábor egészen különleges volt – olyan testi és szellemi fogyatékkal élő gyerekekkel, fiatalokkal, emberekkel voltunk együtt a Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ipolytölgyesi Szent Erzsébet Gyermekotthonában, akik különösen is örülnek látogatóiknak. (A gyermekotthon életéről szóló videofilm a könyvtárban kölcsönözhető - a szerk.) Fiatalok csoportjai látogatják
2003. szeptember
évről-évre az intézményt, sokan segítik anyagi hozzájárulásukkal is a betegeket, ám leginkább azzal, hogy megosztják velük életüket, látják őket örülni, szeretik őket, ott vannak velük. Augusztus 4-én a hajnali vonattal indultunk itthonról és délre érkeztünk Ipolytölgyesre. Miután elfoglaltuk szállásunkat, rövid ismertetőn vettünk részt, amelyet egy kedves ápolónő tartott nekünk az intézet életéről, az itt ápolt 150 betegről és a ránk váró feladatokról. Amikor befejezte a mondanivalóját, beosztott mindenkit egyegy pavilonba, ahol a betegek vannak, így mindjárt az elején a dolgok közepébe csöppentünk. A hét során a Szentlélek hét ajándékát (karizmáját) gondoltuk végig és éltük meg, úgy hiszem sikeresen. Minden nap ½7-kor keltünk, majd lementünk a kápolnába, ahol a reggeli imádságokat végeztük Veronika nővér vezetésével. A reggeli után a délelőtt során a betegekkel voltunk – öltöztettük, etettük, mosdattuk őket, játszottunk és sétálgattunk velük. A déli ebéd közben megbeszéltük a napi eseményeket, a további programot, majd 3 óráig visszamentünk hozzájuk. Ezek után a nap hátralévő részét közösségünkben töltöttük el beszélgetéssel, játékkal. A vacsorák után ajándékokat készítettünk gyurmából, színes papírokból. Esténként 10 órakor jöttünk össze az esti imákra, lelkiismeretvizsgálatra, majd énekekkel, beszélgetésekkel adtunk hálát a napért. Ezután mindenki pihenőre tért. Alkalmunk volt a Börzsönyt is meglátogatni. Csodálatos hely. Szerda délután például a betegekkel és a – szintén az intézetben dolgozó, a betegeknek játszóteret építő – holland fiatalokkal együtt kisvasúttal mentünk föl Nagyirtásra, ahol nagyot játszottunk, sétáltunk. Másfél órát töltöttünk el együtt. Miután a holland fiatalok és a betegek visszamentek az intézetbe, mi még kirándultunk egy kicsit, és felderítettük a közeli erdőt. Csütörtök és péntek délután 4 órától vacsoráig „lelkinapot” tartottunk az intézménnyel szemben lévő templom kertjében. Az első nap témája a munka és a szolgálat közötti különbség volt, másnap pedig a közösségről beszélgettünk. Szombat délelőtt szomorúan búcsúztunk el új barátainktól, átadva nekik a hét során készített kis ajándékainkat, melyeknek nagyon örültek. Mindenki számára nehéz volt a búcsúzkodás, mert nagyon, de nagyon megszerettük őket, és ők is minket. Indulás előtt az intézmény igazgatója, Radnai Bertalan úr beszélgetett még velünk, megköszönve heti szolgálatunkat. A vonaton hazafelé már azt tervezgettük, hogy mikor és hogyan jöjjünk el ismét ide… Szeretnénk megköszönni ezt a csodálatos hetet mind-
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
azoknak – elsősorban Erika néninek és Veronika nővérnek –, hogy lehetővé tették számunkra, hogy Ipolytölgyesen tölthettük ezt a hetet, tanulhattunk szeretni és szolgálni. Nélkülük talán nem juthattunk volna el soha ide, és sok új élménnyel és sok fontos tapasztalattal lettünk volna szegényebbek. a bérmálkozó fiatalok
Vándorbot Mint azt már sokan tudják, a Ferences Rendtartomány új vezetője júniustól Gergely atya, eddigi szécsényi házfőnök, magiszter lett. Miklós atya, aki hat éven át szolgálta plébániaközösségünket, augusztustól a budai kolostorban kapott lelkipásztori feladatot. A kolostor és a novíciusok új vezetője és felelőse Varga Kapisztrán, eddigi Budapest-pasaréti házfőnök, magiszter lett. Tihamér atya pedig – Imre atya félévi helyettesítése után – kápláni megbízatást kapott. Az alábbiakban Gergely és Miklós atyától búcsúzunk, illetve Kapisztrán atya bemutatkozását olvashatjuk.
Kedves Gergely atya és Miklós atya! Most, hogy elbúcsúztok, szeretnénk megköszönni a Szécsényben végzett szeretetteljes, gondoskodó és áldozatos szolgálatotokat. Gergely atya! Tudjuk, hogy a Te feladatod elsősorban a novícius testvérek tanítása volt. Talán egyszer még szécsényi lelkipásztorok lehetnek belőlük munkád gyümölcseként. Mindig emlékezetesek maradnak a szentmisék, amelyeken minket tanítottál. Prédikációid mély nyomokat hagytak lelkünkben, és irányvonalat adtak életünkben. Önmagáért beszél a kolostor és környékének jelenlegi, szép arculata. Fáradhatatlanul szervezted és irányítottad a felújítási munkálatokat. Az egyházközség felé irányuló segítőkészséged és megértésed folyamatosan tapasztalhattuk. Köszönjük a kolostor „megnyitását” a hívek felé, az agapék megrendezésének lehetőségét. Tudjuk, hogy tartományfőnöki kinevezésed még több feladattal párosul. Ezeknek a megoldásához kérjük a jó Istent, hogy adjon Neked erőt, egészséget, türelmet, szeretetet és kitartást! Miklós atya! A gyermekektől a legidősebbekig mindenki szomorúan fogadta áthelyezésed hírét, mert itt mindenki nagyon szeret kedvességed, szerénységed, humorérzéked és figyelmességed miatt. Köszönjük a sok türelmet és a kedves, tanító szavakat, amelyeket Tőled kaptunk. A szentségimádásokról nagyon fogsz hiányozni, mert imádságos lelkületeddel példát mutattál nekünk. Misézni jártál a szegénygondozó nővérekhez és a szo-
7
ciális otthonba. Köszönjük a megértő és irgalmas beszélgetéseket, a lelkivezetést a gyóntatások alkalmával. Nemcsak Szécsényben, hanem Benczúrfalván is teljesítettél szolgálatot, ahol mindig nagy szeretettel vettek körül. Szívügyednek tekintetted a kis falu templomának felújítását és a közösség lelki életét. Imádkozunk a jó Istenhez, hogy adjon meg Neked mindent, amit kérsz Tőle, és azt is, amit már nem mersz kérni, de Ő látja, hogy szükséged van rá! Reméljük szép emlékekkel távoztok Szécsényből, és szeretettel fogtok gondolni a szécsényi egyházközségre! Bocsánatot kérünk, ha valamivel megbántottunk Benneteket! Imádkozni fogunk, hogy az új feladatokkal – a jó Isten segítségével – sikerrel megbirkózzatok! Isten áldjon meg Benneteket, és mindig szívesen látunk, ha erre jártok! Gajzinger László, a képviselőtestület elnöke
Az Úr adjon nektek békét! Szent Ferenc köszöntésével szeretettel köszöntök mindenkit, aki templomunkhoz és egyházközségünkhöz tartozik, azokat akiket már régebben ismerek, azokat akikkel már személyesen találkoztam is, de azokat is, akikkel még nem: Az Úr adjon nektek békét! Mint tudjátok, Gergely atya provinciálissá választása után a rendtartomány engem bízott meg a szécsényi ház gvardiáni feladatainak ellátásával, és rám bízta a novícius magiszterséget is. Engedjétek meg, hogy felidézzem, milyen emlékeim fűződnek Szécsényhez, mert azt hiszem leginkább ezek árulják el, hogyan, milyen lelkülettel jöttem ide. Szécsényben először 1988-ban fordultam meg, Tóth Károly kanonok úr hívott meg az akkori Porciunkula búcsúra prédikálni. Nagyon megérintett ennek a szép ünnepnek az itteni hangulata: a teli templom, a szépen hangzó ének, a figyelmes és imádkozó arcok, a sok gyónó. Jó volt papként itt lenni. Ezt már hallottam az idősebb rendtagoktól, pl. Iglói Ignác atyától, Szedő Dénes atyától vagy Szántó Konrád atyától, és azoktól a világi paptestvérektől, akik hosszabb-rövidebb időn át Szécsényben éltek és dolgoztak. Maga a hely is közel került szívemhez: az ősi templom, gyönyörű berendezésével, a kolostor elhelyezkedése, akkor szánalomra méltó állapota. Emlékszem, hogyan próbáltam beleskelődni a kvadrumba. Felidéztem a régi fényképeket, melyeket a feloszlatás előtti idők szécsényi kolostoráról láttam, és próbáltam elképzelni, milyen lehetett itt a szerzetesi élet, és azt is, milyen lehetne a jövőben. De akkor még csak a burjánzó gazt, a málló vakolatot, beázásokat láttam. Este aztán én is odatér-
8
Szécsényi Harangok
deltem az oltár elé, és többek közt azt kértem az Úristentől, adja meg, hogy egyszer szerzetesként ebben a kolostorban élhessek. Benne volt ebben persze az is, hogy kapjuk vissza ezt a kolostor, hogy legyen itt újból szerzetesi életnek, de benne volt mindaz, amit az előbb említettem. S íme, tizenöt év után ezkezdve Attól megtörtént. sokszor megfordultam Szécsényben. Először a visszakapott kolostor elkeserítő állapotát jöttünk megnézni, majd annak a hősies erőfeszítésnek az eredményeit megcsodálni, amellyel Márk atya és az első visszaköltöző testvérek lakhatóvá tették a rendházat. Miután pedig a noviciátus 1993-ban visszakerült Szécsénybe, hetente itt töltöttem egy napot, mert a novíciusoknak latin nyelvet, szerzetesség történetet, és ferences rendtörténetet tanítottam 1987 óta. De más jeles alkalmakkor is megfordultam itt, beöltözésekkor, fogadalomtételekkor, az ifjúsági gyalogos zarándoklatok alkalmával, és 2000-ben a szécsényi kolostor feloszlatásának 50. évfordulójáról megemlékező ünnepségen is itt lehettem. Szécsény volt az a nyugodt hely is, ahol 2002 telén egy hónapot tölthettem, doktori értekezésem megírásával. Közben életemben is sok változás történt. Esztergomból, ahol a Ferences Gimnáziumban 1986-tól 1997-ig tanítottam történelmet és latint, vezettem az iskola kórusát és zenekarát, és nyolc éven keresztül a kollégium rektora voltam, a Budapest-pasaréti kolostorba helyeztek házfőnöknek és az ottani szerzetes növendékek elöljárójának, 2000-től pedig a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanárának is kineveztek. Nos így, és ez vagyok. Ilyenkor azonban mindig kérdezik: mik a terveid Szécsényben? Azt hiszem, nehéz lenne erről bármit is mondani, hiszen eddig inkább vendégként jártam itt. Először is szeretnék itt lenni. Szem előtt kell tartanom továbbá azt is, hogy a házfőnöki és magiszteri teendőkkel bíztak meg; és továbbra is fel kell járnom tanítani Budapestre a Sapientiára. Ez azt is jelenti, hogy nem a kifejezetten a lelkipásztori tevékenység a munka területem, hanem sokkal inkább az, hogy a köztetek lelkipásztorkén tevékenykedő testvérek számára a „hátteret,” az otthont biztosítsam, és hogy a novíciusokat bevezessem a szerzetesi életbe. Azt hiszem mindkettő olyasmi, ami nemcsak a rendnek, hanem az egész plébániának, s így remélem egész Szécsénynek javára, gazdagodására válik. Szeretném megőrizni a háznak azt a nyitottságát, – fizikai és szellemi értelemben egyaránt, – ami eddig is jellemző volt, és úgy látom, az elődök sok-sok munkája után is bőven van még tenni való a ház körül. Ha ezekben csak egy kicsit is előre tudunk lépni, azt Isten ajándékának tekintem, ami mindnyájunk számára érték lesz. Ehhez kérem a jövőben támogatásotokat és imáitokat, amit a magam részéről én is ígérek mindnyájatoknak. Az Úr adjon mindnyájunknak békét! fr. Varga Kapisztrán
2003. szeptember
Szülőklub Szülőnek lenni… – folytatódik a Szülő-klub Egy éve ilyenkor – a plébániai újság tavaly szeptemberi számában – tettük közzé azt a felhívást, kínáltuk fel azt a lehetőséget, hogy ősztől havi rendszerességgel szülőklubot szeretnénk indítani. Hogy miért gondoltunk erre, azt a szülőként és hitoktatóként megélt mindennapi tapasztalatok és néhány szülővel való beszélgetés indokolta. (Ezt bővebben az egy évvel ezelőtti számban újra lehet olvasni – ma épp úgy aktuális.) Most az eltelt egy év tapasztalatait szeretném röviden megosztani. Az év folyamán nyolc alkalommal jöttünk össze, és az előre megjelölt és meghirdetett témákról beszélgettünk. Így a család, a szülők szerepéről, feladatáról, értékeinkről és ezek átadásáról, anyagiakról, ünnepről, pihenésről. Természetesen minden alkalommal igyekeztünk megismerni a Szentírás és az Egyház tanítását, iránymutatását az adott témáról és próbáltuk saját magunk és egymás számára is világossá tenni, hogy keresztény szülőként, családként mire kell törekednünk. Találkozóinkon rövid bevezető után mindenki elmondhatta és el is mondta véleményét, tapasztalatait és nehézségeit. Persze – a helyzet természeténél fogva – sokszor igen személyes dolgok kerültek szóba, amiről nem mindig könnyű beszélni, hiszen saját kudarcainkat, hibáinkat kell beismerni. Azonban ha van bátorságunk ezeket megosztani másokkal, az mindenki javát szolgálja, és e találkozóknak alapvetően épp ez volt a célja. Összejöveteleinken az év folyamán összesen 17-en vettek részt; 8-10 szülő rendszeresen, a többiek alkalmanként. Mondhatjuk, hogy ez kevés. Mi is beszélgettünk róla, hogy van az, hogy csak ennyi embert érdekel, pedig biztos nagyon sokan küzdünk hasonló gondokkal, biztos sokunknak „jól jönne” a segítség. Azt gondolom, a kulcsszó itt is az idő! Többször, több helyen elmondták már, hogy kereszténynek és szülőnek lenni időigényes feladat. Nem elég, hogy él bennünk a vágy valami felé, ha nem szánunk rá elég időt, és ezt bizony máshonnan kell elvenni. A rangsort azonban mi magunk állítjuk fel feladataink és értékrendünk alapján. Ez a havi két óra (120 perc) lehet, hogy épp akkor sok, mert annyi minden mást is kellene (lehetne) csinálni, de miért ne adnánk meg ezt magunknak, családunknak, gyermekeinknek, ha ez is segítség lehet abban, hogy erősödjünk hivatásunkban. Miért engedünk sokszor több órát havonta arra, hogy a keresztény értékrendtől idegen, (sokszor azzal teljesen szembenálló) műsorok, magazinok, filmek és sorozatok adjanak tanácsot (nyíltan vagy burkoltan) abban, hogy hogyan találjuk meg lelki egészsé-
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
günket, hogyan élhetünk „teljes” életet, hogyan lehetünk igazán szabadok, mikor lehetünk tökéletes szülők, stb. Ha ezeket magunkban nem tisztázzuk, – mert nincs rá idő, – akkor mit adunk át gyermekeinknek és mit várhatunk tőlük? Eszembe jut Szent Pál figyelmeztetése, hogy addig tegyük a dolgunkat, amíg időnk van (vö. Gal 6,10). Ő a felebaráti kötelességeinkről ír, de igaz ez gyermekeinkkel szemben is. Akinek felnőtt vagy kamasz gyermeke van biztosan megtapasztalta már azt az érzést, hogy milyen rövid az az idő, amíg ők velünk vannak, míg felelősséggel hathatunk rájuk… és mégis mennyi minden múlik ezen! Egy másik tapasztalat az elmúlt évvel kapcsolatban, hogy a résztvevők többsége nő volt. Örömünkre szolgált azonban, hogy egy házaspár és egy édesapa rendszeresen részt vettek a találkozókon. Ezzel kapcsolatban szintén a tavaly megjelent felhívásra utalnék, melyben szó van a házasságkötésünkkor tett ígéretünkről, amikor a gyermekekre és a nevelésükre vonatkozó kérdést nem csupán a leendő édesanyának teszik fel, és az erre vonatkozó ígéretet nem csupán ő mondja ki, hanem az édesapa is. Vajon miért válik később gyakorlattá, hogy a gyerek és a nevelés az „asszony dolga”. Sokféleképpen lehet ezt magyarázni. Az igazi gyökerek mélyebben keresendők. Most egyetlen dologra hívnám fel a figyelmet, amit minden gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó megtapasztal: nagyon nagy szüksége van a gyermeknek és a fiatalnak arra, hogy nevelésében az édesapa is aktívan részt vegyen. Az apa feladatát nem pótolhatja egy mégoly határozott és gyakorlatias, „kétszeresen” szerető édesanya sem. Egyszerűen más a szerepük a gyermek fejlődésében. A gyermeknek szüksége van egy határozott apakép elsajátítására. A keresztény édesapának pótolhatatlan feladata van abban, hogy gyermeke kiegyensúlyozott fiatal és felnőtt keresztény legyen. Ezért is örülnénk annak, ha az októbertől újra induló szülői találkozókon minél több házaspár venne részt együtt. Nem gondoljuk azt, hogy ez a havi egy alkalom minden problémát megold (nem ez a célja), de bízunk abban, hogy akik eljönnek, segítséget és bátorítást kapnak és adnak egymásnak, hogy keresztény szülői hivatásunkat napról-napra hitelesebben tudjuk megélni. A Szülő-klub első találkozója: október 21-én, kedden 19 órakor lesz a hittanteremben. Az éves programot a faliújságon lehet megtalálni. Sántáné Udvardy Erika
Liturgia A keresztvetés Te most keresztet vetsz, mégpedig szépen. Nem olyan elnyomorított, összekapott keresztet, amelynél nem lehet tudni, hogy mit akar jelenteni. Nem. Te szépen veted a keresztet, nyugodtan, megadva a módját: a homlokodtól a melledig, egyik válladtól a másikig. Megérezted-e, miként fogja át egész lényedet? Szedd össze magad egészen: minden gondolatodat és egész érze-
9
lemvilágodat foglald bele ebbe az egy jelbe, miközben homlokodtól melledig, egyik válladtól a másikig formálod. Akkor majd megtapasztalod, hogy egészen átölel téged, a testedet és lelkedet is: összefog, fölavat, megszentel. Honnan van ez? Onnan, hogy a kereszt mindenünk, a kereszt megváltásunk jele. A kereszten váltott meg minden embert a mi Urunk. A kereszt által szenteli meg az embert lényének legparányibb ízéig. Imádság előtt azért vetünk keresztet, hogy elrendezzen és összefogjon minket, hogy fogja össze Istenben gondolatainkat, szívünket és akaratunkat. Imádság után pedig azért, hogy megmaradjon bennünk Isten ajándéka. A kísértés idején, hogy megerősítsen. A veszélyben, hogy oltalmazzon. Áldáskor, hogy Isten életének teljességét fogadjuk lelkünkbe, és ez ott bent mindent megtermékenyítsen és megszenteljen. Gondolj erre, valahányszor keresztet vetsz. Ez a legeslegszentebb jel. Éppen azért vesd szépen: nyugodtan, teljes nagyságában és arra gondolva, amit cselekszel. Akkor azután egész valódat átfogja: külsődet, belsődet, gondolataidat, akaratodat, érzés- és kedélyvilágodat, jártodat-keltedet, és mindent megerősít, lefoglal, megszentel Krisztus erejében, a szentháromságú Isten nevében. Romano Guardini
A képviselőtestület hírei A testület május 29-i találkozójának első részében a plébánia elmúlt 6 évét értékeltük Sántáné Udvardy Erika vezetésével, vizsgálva a változásokat, az elért eredményeket, pozitívumokat és hiányosságokat, és az ebből fakadó feladatokat. Ezután a plébániai élet tavaszi eseményeit és beruházásait (templomtér és kert rendezése, kehelyaranyozás, Karitász-ház gázbevezetés és felújítás, benczúrfalvi templom felújítás és festés, szenteltvíztartó beszerzése) tekintettük át. A gazdasági bizottság tagjai beszámoltak az anyagi helyzetről. Végül a nyári eseményekről és programokról, illetve az ezzel kapcsolatos feladatokról esett szó. Az augusztus 12-i találkozón köszöntöttük a kolostor új házfőnökét, a novíciusok magiszterét, Kapisztrán atyát, és kápláni kinevezése alkalmából Tihamér atyát. A testület értékelte a dispozíciók után kialakult helyzetet: Miklós atya kiesésével már csak két papja van a plébániának, Kapisztrán atya a növendékek nevelőjeként ugyan be tud segíteni a plébánia szolgálatába, de feladatai miatt (kolostorvezetés, főiskolai tanítás Budapesten, növendékek, rendi feladatok, stb.) teljes értékű lelkipásztori munkát nem várhatunk tőle, illetve nem tud vállalni, nem a feladata. A testület úgy döntött, hogy a vasárnapi szentmisék bevált nyári rendjét megtartja az
10
Szécsényi Harangok
évközi időre is. Így elérhető és megtartható, hogy továbbra is minden szentmise előtt legyen gyóntatás, ami különösen az ünnepek táján komoly feladat, hiszen nagyon sokan a környező falvakból is Szécsénybe járnak gyónni. Ugyanakkor papjaink továbbra is segíteni tudnak a környékbeli papságnak akár a helyettesítésben, akár az ünnepek környékén a gyóntatásban, – hiszen egy-egy pap 3-6 falut lát el egyedül. Így a benczúrfalvi illetve a pösténypusztai hívek ellátása és a hitoktatás sem szenved csorbát. A vasárnapi misék közül a 11 órás misén az elmúlt évben 100-110 hívő volt, főleg idősebbek. Tőlük valóban áldozatot kíván, ha a 10 órás misére vagy estére jönnek, de bízunk nagylelkű megértésükben. A 10 órás szentmiséken a – korábban – 11 órára felvett miseszándékokért imádkozunk majd. A testület ezután értékelte a plébánia nyári eseményeit és az őszi teendőket. Bár halvány remény volt, hogy az iskolában mégis kialakítható hittanterem, a jószándék sajnos kudarcba fulladt. Ezután a testület áttekintette és egyeztette a 2003-2004-es programnaptárt. Végül – mivel december 31-én lejár a testület mandátuma – titkos szavazással, hattagú bizottságot választottunk a képviselőtestület megújításának előkészítésére. Ennek tagjai: Zalán atya, Gajzinger László, dr. Percze Ágnes, Sántáné Udvardy Erika, Szabó Ferencné és Szajkó István. A képviselőtestület következő találkozója október 15én lesz.
Múltbatekintő P. Unghváry Antal plébános 1929. január 1-jétől kezdte írni a szécsényi plébánia Historia Domus-át. Rovatunkban ezekből a feljegyzésekből idézünk érdekes emlékeket plébániánk történelméből – múltunk megbecsülése és tisztelete érdekében, és a jelen okulására.
1931 „Az év reményen fölül jól kezdődött, dacára a rossz viszonyoknak nemcsak bejött annyi az iskola adóból, hogy az iskolát fönn tudjuk tartani, hanem azon fölül a bankban lévő adósságainkat is tudtuk elég szépen törleszteni. ... Március 24-én ... nagy ünnepünk volt, mert a bíboros hercegprímás Serédi Jusztinián érkezett községünkbe. ... Tulajdonképpen Ludányba tartott… Nagy tömeg jött össze. A papság a templomajtóban fogadta, majd a templomban áldást adott, utána a papokkal és a szerzetesekkel bevonult a zárda ebédlőjébe. A politikai község a templom előtt üdvözölte. A prímás szeretettel fogadta az üdvözléseket és szép buzdító szavakat intézett az egybegyűltekhez... A zárdafőnök atya kérésére megígérte, hogy másnap délután visszatér a zárdába, itt fog aludni és a következő napon a szécsényieknek fog misézni... Úgy is történt … a hívek nagy tömege jött össze és többszázan áldoztak a hercegprímás kezéből... Krudy Ferenc képviselőnk április hó 30-ára összehívta az esperesi kerületet, hogy velük a politikai helyzetet meg-
2003. szeptember
beszélje, mert közelednek a képviselőválasztások. ... A ludányi plébánost a hercegprímás kinevezte Balassagyarmatra plébánosnak ... A ludányi plébániára a paphiány miatt nem tudott világi papot küldeni, azért a plébánia időközi ellátását a mi plébános atyánkra bízta... Az 1931. évi káptalan, melyet a provincia illetékes atyái ... Gyöngyösön tartottak, a szécsényi plébániának is hozott változást. Az eddigi adminisztrátor P. Unghváry Antal, mint kusztos, theologiai tanárnak Gyöngyösre lett helyezve. Helyébe jött P. Kiefer Szilvér a budai kolostorból. Ez alkalomból meglátogatta P. Medveczky Medárd, ki Antal atya előtt volt Szécsény plébánosa, a volt szécsényi híveit. Ő tette széppé házfőnöksége és adminisztrátorsága alatt a templomot és a kolostort... jelenleg Amerikában működik... Augusztus elsején este Porciunkula vigíliáján este kilenc óráig gyóntattunk, 4-5 páter gyóntatott állandóan. Különösen vidékről jött be sok hívő, meg a megszállt területekről is vigaszt keresve a megpróbáltatásokra. Augusztus 6-án ünnepélyes mise keretében megünnepeltük templomunk búcsúnapját, csak úgy csendben magunk között, mert a nép úgy látszik, nem tartja meg ezt a búcsúnapot. ... P. Jenő gyalog vezette a szécsényi híveket Szentkútra. Kissé megviselte őt. Ünnepélyesen fogadtuk őket, a templom ez alkalommal zsúfolásig tele volt. Különösen ilyen alkalomkor gyönyörű szép a népének... P. Königh Kelemen megírja Szécsény 600 éves múltját, természetesen a kolostorral kapcsolatban... Október hónapban egy botrányos tragédia tartotta izgalomban Szécsény lakosságát. A főszolgabíró hajduja leütötte nejét és sógornőjét s azután öngyilkos lett. Szécsényben aránylag sok az öngyilkosság. Az egész év folyamán Pátereink nagy önfeláldozással siettek mindenkor a szomszédos plébánosok segítségére vagy helyettesítésére, a munkát a plébános urak általában véve igen szépen használták. ... Decemberben ismét rendkívül igénybe volt véve a plébánia a kisegítésekkel...”
Eseménynapló • Június 1-én, Mennybemenetel vasárnapján a 11 órai szentmisében P. Pocsai Vendel atya tartotta aranymiséjét pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából. • Június 7-én és 8-án volt a szécsényi férfiak hagyományos pünkösdi zarándoklata, melyen az idei esztendőben nyolcvanan vettek részt. A legfiatalabb résztvevő 9, a legidősebb 87 éves volt. • A gyermekek Szent Antal napjához kapcsolódó megáldása június 13-án az esti mise keretében volt. • Az Úrnapi ünnepi szentmisét június 22-én 10 órakor tartottuk. • A Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett Ferences Rendtartomány káptalanja június 23. és 28. között
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
volt Szegeden. A rendtartomány vezetője 6 évre Magyar Gergely atya, eddigi szécsényi házfőnök, magiszter lett. • Hittancsoportjaink nyári táborai voltak: Ministránsok – Esztergom, június 15-19. 4-7. osztályosok – Káptalanfüred, július 7-12. Bérmálkozók – Nógrád, július 27 - augusztus 2. – Ipolytölgyes, augusztus 4-9. Családosok – Káptalanfüred, június 30-július 6. • Szent Anna és Joachim ünnepéhez kapcsolódóan a nagyszülőket köszöntöttük július 27-én az esti szentmise keretében. • A Porziunkula búcsút augusztus 2-án tartottuk. Az ünnepi szentmisét Kámán Peregrin, újmisés ferences atya tartotta. Köszönjük az adományokat és a szolgálatot, amelyekkel lehetővé tették a búcsúsok megvendégelését az agapén. • Augusztus 3-án a délelőtti szentmisében búcsúztattuk el Gergely atyát, aki a ferences rendtartomány új vezetője lett, és Miklós atyát, aki a nyártól a budai kolostorban kapott lelkipásztori feladatot. Ugyanekkor köszöntöttük Varga Kapisztrán atyát, a szécsényi kolostor új házfőnökét és a novícius testvérek magiszterét. Köszönjük Gergely atya és Miklós atya hatéves, odaadó és szeretetteljes lelkipásztori szolgálatát, és – Kapisztrán atyával egyetemben – Isten áldását kérjük további szolgálatukra. • Augusztus 6-án, Színeváltozás ünnepén tartottuk templomunk búcsúnapját. • Augusztus 10-én Boldog XI. Ince pápára emlékeztünk a délelőtti szentmisében, melyet Beer Miklós váci megyéspüspök atya mutatott be, majd a kastély előtti, Boldog XI. Ince pápáról elnevezett téren rövid megemlékezés volt. Az ünnepség után Püspök atya megáldotta a felújított benczúrfalvi templomot, majd a falu evangélikusaival közösen imádkoztunk a megújított keresztnél. • Szintén augusztus 10-én, Assisi Szent Klára halálának 750. évfordulója alkalmából az esti szentmise a klarissza nővérek kertjében volt, majd a nővérek agapéra láttak vendégül mindenkit. • Augusztus 16-17-én a szokott rend szerint zajlott a szentkúti gyalogos zarándoklat. A zarándoklaton idén is mintegy 150-en vettek részt. Köszönjük a szervezők munkáját! A nagyboldogasszonyi búcsúra idén is szerveztünk autóbuszos utazási lehetőséget is. A zarándokokért az augusztus 24-i esti szentmisét ajánlottuk fel. • A bérmálkozó fiatalok kiválasztási szertartását augusztus 31-én a 10 órai szentmisében tartottuk. • Nyáron kereszteltük a következő gyermekeket: Ocsovai Kata, Haizer Barbara. • Házasságot kötöttek: Kómár Tamás – Németh Csilla, Sirkó István – Bodrogi Judit, Lászlók Kornél – Lőrik Ágnes, Bari Tihamér – Oláh Veronika, Tóth
11
Zoltán – Németh Ilona, Szabó Gábor – Kovács Szilvia, Pavlókin Róbert – Tóth Éva, Pifka Csaba – Király Szilvia, Szita Tamás – Garamvölgyi Melinda, Daróczi Tamás – Balogh Barbara, Boldog Viktor – Koncsek Csilla, Majoros Norbert – Ocsovai Anett Gitta. • Halottaink június óta: Lipták Lászlóné (88), Lőrik Bertalanné (69), Szabó LAjosné (70), Bablena Józsefné (76), Bacsa Pál (45), Molnár Martin (9), Varga László (64), Nagy Lászlóné (74), Bartus Ferenc (81), Krista János (77), Pancsovai Gyuláné (82), Erdősi Tibor (60), Géczi Pál (56), Kiss Erzsébet (82), Velenczei Jánosné (81), Szilvási Róbert (41), Garazsi József (64), Kurunczi János (75). Nyugodjanak békében!
Őszi programjaink • A Temetőkápolna Kisboldogasszony napi búcsúját idén szeptember 6-án, szombaton este 18 órakor tartottuk. • Szeptember 7-én 5 új testvér kezdi meg egyéves újoncévét. A noviciátus végeztével a 10 órás szentmisében 5 testvér teszi le első fogadalmát. További 2 novícius Csíksomlyón illetve a pesti ferences templomban tesz fogadalmat. Imádkozzunk értük! • A hitoktatás szeptember 8-ától kezdődik. Kérjük minden szülő és hittanos kísérje figyelemmel, és időben keresse meg csoportját. Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 14-én 10 órakor tartjuk, melyre minden hittanost elvárunk! A tanév során az általános iskolásokat és családjukat a 10 órás, a középiskolásokat az esti szentmisére várjuk. • A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 14én a reggel 8 órai szentmisében tartjuk. • A kolostorban szeptember 15-étől kezdődik a hagyományos terménybegyűjtés. Szeretettel és köszönettel várjuk a kedves hívek terményadományait! Az adományokat a portán vagy a konyhán lehet leadni. Előre is köszönjük nagylelkű segítségüket és támogatásukat! • A bérmálás szentségét szeptember 21-én vasárnap a 10 órai szentmisében Beer Miklós püspök atya szolgáltatja ki 56 fiatalunk számára. Imádkozzunk értük, hogy a keresztény hitben hűségesek, a mindennapi életben tanúságtevők legyenek! • Szeptember 26-án pénteken a Budapest-zuglói Széchenyi István Általános Iskola irodalmi önképzőköre „A vezérlő fejedelem” című darabját mutatja be a Művelődési Házban 17 órától. Közreműködik a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola Zenekara és Énekkara Fehér György Miklós vezényletével. Az előadás ingyenes, mindenkit szeretetettel buzdítunk és hívunk! • Szeptember 27-én, szombaton délután tartjuk meg a Vidám Családi Napot, melynek keretében játékra és
12
Szécsényi Harangok
vidám együttlétre hívunk minden családot, aprókat, nagyokat és természetesen a nagyszülőket. A részletekről a templomi hirdetésekből értesülhetünk majd. • Szeptember 28-án lesz Szentírás vasárnapja. • A téli miserend szeptember 29-én, hétfőn kezdődik: az esti misék 18 órakor kezdődnek. • Októberben a rózsafüzér ájtatosságokat a szentmisék előtt 17.30-kor tartjuk. Szeretettel várjuk a testvérek segítségét az előimádkozásban! • Szent Ferenc boldog halálára emlékezünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után a híveket agapéra várjuk a kolostor folyosóin. • Október 19-én Missziós vasárnap lesz – a missziók működéséért imádkozunk miséinken és támogatásukra gyűjtünk a szentmiséken. • A téli időszámítás kezdete október 26-ára virradó éjszaka lesz. • November 1-jén, szombaton lesz Mindenszentek ünnepe. Délután 3 órakor a temetőben imádkozunk elhunyt hozzátartozóinkért, ekkor lesz lehetőség az új sírkövek megáldására is. Az esti szentmise után halottainkért imádkozunk majd. • November 2-án vasárnap, Halottak napján reggel 8kor lesz a temetőkápolnában a szentmise. A templomban vasárnapi rend szerint (7, 10, 18 óra) lesznek szentmisék. • Novemberben minden este kedves halottainkért mutatjuk be a szentmiséket. A padokra október végétől kitett borítékokban található lapokra írják majd fel mindazok nevét, akikért a közös imádságot kérik, majd a borítékba visszatéve, a szentmisékre szánt adományaikkal együtt az újságos pad melletti zárt perselybe dobják majd be. • November 22-én a Karitász ismét megrendezi a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyre mindenkit szeretettel várunk! • Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja november 23-án, Advent 1. vasárnapja november 30-án lesz. • November 23-án a 10-es misében lesz az elsőáldozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása. • November 30-án, vasárnap délután a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés. • December 6-án, szombaton egésznapos Szentségimádást tartunk templomunkban. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is, és mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába. • December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-ától, vasárnaptól kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ¼6-kor kezdődik.
2003. szeptember
• Előre jelezzük, hogy december 20-án, szombaton idén is megrendezzük az Adventi lelkinapot.
HÍRHARANG Könyvtár-ajánló Néhány könyv a könyvtár polcairól: Peter Paulig – A gyermek: áldás vagy sorscsapás? – segítség a sikeres neveléshez, életközeli tanácsgyűjtemény a mindennapos nevelési nehézségek megoldásához. Gyökössy Endre – Értem, helyettem és miattam – a Márk passió – merítsünk erőt Jézus értünk vállalt szenvedéséből, és akarjuk őt napról-napra jobban szeretni. Jean Vanier – Depresszió… – a depresszió betegség, amit magunk nem vagyunk képesek kezelni. Segítségre van szükségünk, hogy meggyógyuljunk. Könnyen tettekre váltható tanácsok az élet sötét napjaival küszködőknek. Úton – Betegségről, szenvedésről – az „Élethelyzetek keresztény szemmel” című sorozat dokumentum-játékfilmjének főszereplője nagy utat jár be: a szenvedéskínzó értelmetlenségétől a kereszt tövében megfogalmazódó reményig. „Csodálatos világ” – videofilm az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Gyermekotthon életéről. A könyvtár videófilm-választéka több mint 50 új filmmel bővült. Az érdeklődőket minden szombaton az esti mise után, illetve vasárnap a családos mise után várjuk. Böngésző Néhány böngészésre érdemes honlap: www.cursillo.uw.hu – a Cursillo lelkiségi mozgalom honlapja. www.joc.hu – a keresztény ifjúmunkás mozgalom „Társ-suli” tanfolyamának honlapja. www.kereszteny.hu/lapszemle – egyházi lapszemle napi válogatás a Kárpát-medencében megjelenő magyar nyelvű politikai napi- és hetilapok elsősorban történelmi egyházakkal kapcsolatos cikkeiből. Lehetséges a napi emailben történő rendszeres postázás igénybe vétele is.
Apró hírek A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.3011.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat! Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van. A zsolozsmát mindennap 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban. Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és hazánkért. Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket.
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
Jót tenni jó! A Karitász-házban péntekenként 16-18 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni minden hónap első péntekén lehet. A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét. A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel. A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét felhívjuk, hogy az esküvőre - az alapos készület érdekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület - a Püspöki Kar iránymutatásával megegyező módon - az éves nettó jövedelem 1%-át javasolja, de mivel sok kisnyugdíjas vagy sokgyermekes család tagja közösségünknek, nekik a 2003. évre 2000 Ft egyházi adó befizetését javasolta kereső személyenként. A hozzájárulást a templomban található csekkeken a Takarékszövetkezetnél, misék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél fizethetik be. A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet. A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy-egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük!
NAPRAFORGÓ Beszélgetés Istennel Arról álmodtam, hogy interjút készítek Istennel. - Szóval akarsz egy interjút velem? – kérdezte. - Ha van egy kis időd – mondtam. Mosolygott. - Időm végtelen. Milyen kérdésed van hozzám? - Min csodálkozol a legjobban az emberiségre tekintve? És Isten válaszolt: - Azon, hogy mennyien unják a gyermekkorukat, és sietnek, hogy felnőjenek, és aztán újra gyermekek szeretnének lenni. - Azon, hogy feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, és aztán a pénzüket az egészségük helyreállítására költik. - Azon, hogy miközben aggódnak a jövőjükért, elfelejtik a jelent, így nem élnek sem a jelenben, sem a jövőben. - Azon, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg,
13
majd úgy halnak meg, hogy nem is éltek. Akkor finoman megérintett kezével és csöndben maradtunk egy időre. Aztán tovább kérdeztem: - Mint Szülő, az élet mely tanításait kívánod, hogy gyermekeid megtanulják? Isten megint mosolyogva válaszolt: - Hogy megtanulják: senkit sem kényszeríthetnek a szeretetre, csak annyit tehetnek, hogy hagyják magukat szeretni. - Hogy megtanulják, nem jó másokkal összehasonlítani magukat. - Megtanulják, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. - Megtanulják, csak egy pár pillanat megbántani szeretteinket, de gyógyítása sok évbe kerül. - Megtanuljanak megbocsátani úgy, hogy gyakorolják a bocsánatot. - Megtanulják, nem mindig elég, ha megbocsátanak nekik, de nekik is meg kell bocsátaniuk maguknak. - Megtanulják, hogy két ember ugyanarra a dologra tekintve különbözőt lát. - Megtanulják, hogy vannak emberek, akik nagyon szeretik őket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki az érzéseiket. - És hogy megtanulják, hogy én itt vagyok örökké.
Őszi ízek Egy őszi ínyencség a család asztalára:
BARACKOS KOSZORÚ Hozzávalók: 250 g vaj vagy margarin, 200 g cukor, 1 csomag Oetker vaníliáscukor, 3 csepp Oetker keserűmandula-aroma, 1 csipet só, 4 tojás, 300 g búzaliszt, 2 csapott teáskanál Oetker eredeti sütőpor, 2-3 evőkanál konyak /borpárlat/, 100 g lehámozott őrölt mandula. Töltelék: körülbelül 450 g barack, (a mennyiségtől függően), a beszóráshoz ízlés szerint porcukor. Elkészítés: a sütőformát használat előtt kemény vajjal vagy margarinnal bezsírozzuk. A hozzávalókat egy keverőtálban elkészítjük. Az anyag felét a zsírozott formába öntjük. A tészta közepébe egy evőkanállal mélyedéseket készítünk, a tölteléket, a jól megszárított kockára vágott barackdarabokat a mélyedésekbe rakjuk, lágyan megnyomogatjuk. A maradék tésztát ráterítjük. Sütés: 170 - 200 fokon, előmelegített sütőben.
Gyermekvers Siv Widerberg: Mónáéknál Mónáéknál úgy beszélnek a gyerekkel, mintha nagy volna. ”Mit gondolsz?” kérdik – Móna papája meg a mamája – ”Mit gondolsz? Szerinted hogy lenne a jobb?
14
Szécsényi Harangok
Szerinted hogy kéne csinálni?” Aztán: ”Értem. Azt mondod? Lássuk csak. Tényleg, tökéletesen igazad van!” Vagy: ”Nem, azt hiszem, ebben tévedsz…” Szeretném, ha Mónáéknál – nálunk lenne. Radnóti Miklós: A mécsvirág kinyílik A mécsvirág kinyílik s a húnyó láthatárnak könyörög a napraforgó; a tücskök már riszálnak, odvában dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös ingben immár avarban kószál, s holnap vidékeinken újból a sárga ősz jár. Rejtvény A nagyok rejtvényének megoldása: Andris 15, Berci 8, Kati 13, Erzsi 12 éves. A nyári rejtvényekre helyes megoldást adott le Daróczi Ádám, Ladányi Sanyi, Balázs Bernadett, Csordás Veronika, Géczi Kati és Balázs János. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.
Rejtvény kisebbeknek: A két kép között 5 eltérést találsz. Karikázd be őket!
Rejtvény nagyobbaknak: Egy baráti társaság ötödik tagját szeretné felhívni, de senki sem emlékszik pontosan a telefonszámára. Végül az alább négy információt gyűjtik össze:
2003. szeptember
•
A szám második fele éppen négyszerese az első 3 számnak. • A két középső számjegy (a 3. és 4.) megegyezik. • A második szám az első duplája. • A harmadik szám vagy kétszerese a másodiknak, vagy kettővel nagyobb nála. Fel tudják-e hívni barátjukat, és ha igen, milyen számon? A megfejtésedet szeptember 28-ig adhatod le a sekrestyében.
Humor Jack kimegy a jégre horgászni és nekilát a lékvágásnak. Néhány csákánycsapás után hirtelen fény támad, és égi szózat hallatszik: - Jack, itt nincsenek halak! Jack kezéből kiesik a csákány: - Te szólsz hozzám, Uram? - Nem, én a jégpálya gondnoka vagyok. - Móricka! Ezen a héten ötödször késel el! Mit jelentsen ez? - Azt, hogy péntek van! Megdöglik az állatkerti gorilla. A botrány elkerülése miatt az ápolónak kell beöltöznie a hétvégi ünnepség idejére. Megy is a dolog szépen, eszi a banánt, döngeti a mellét, a kötélen himbálódzás közben azonban véletlenül átzuhan az oroszlán ketrecébe. Ijedtében kiabálni kezd: - Segítség, engedjenek ki! Az oroszlán a közelébe húzódik, és halkan odaszól: - Maradj már csendben, a végén még kirúgnak minket! Két vadász beszélget poharazgatás közben: - Te hogy jössz ki az anyósoddal? - Hát, a múltkor rákacsintottam… - Hogy-hogy? - Célba vettem. Szovjet iskola a hatvanas években. A tanító néni behoz egy kitömött nyulat az osztályba: - Na, gyerekek, mi ez? - Ló. - Nem, Ivánka, nem ló. - Gepárd. - Nem, Szerjozska, nem gepárd. Gondolkozzatok, gyerekek, egy kicsit! Egész fél évben róla tanultunk. - Csak nem maga személyesen Vlagyimir Iljics? Kovács anyósát megrúgja a ló, az öregasszony belehal a sérülésbe. A temetésre nagyon sokan elmennek, még a környező falvakból is. - Mennyi ember! - csodálkozik Kovács barátja. Ennyire szerették az anyósodat? - Ugyan! Mind a lovamat akarja megvenni... - Halló, 2-222-222 ? - Igen, miért ? - Kérem, hívja a mentőket! Beszorult a kezem a tárcsába!
2003. szeptember
Szécsényi Harangok
Ima, vers, vallomás Simon András: A szeretet szabadsága Ha meg akarod tapasztalni a szeretet szabadságát, akkor folyamatosan – mindig megújuló alázattal – vond ki magad a középpontból, ahová saját önbecsülésed, vagy mások őszinte tisztelete állít. Csak akkor leszel szabad, ha nem engeded, hogy megmerevedjen másokban a rólad kialakult kép, s ha ezt a képet magadban sem hagyod megmerevedni. Abban a pillanatban, ahogy elkezdesz a rólad alkotott képhez idomulni, elveszted szabadságodat a szeretet fejlődésében. Egészen addig, amíg fontosnak tartod, hogy az emberek mit gondolnak rólad, amíg tekintetüket vizsgálva azt firtatod magadban, hogy vajon helyesen cselekedtél-e vagy sem, megkötözött vagy. Mert a szeretet szabadságában elsősorban Istenhez tartozol. S a Hozzátartozás öröméhez, a tiszta lelkiismerethez képest nem mérhető az a törékeny elégedettség, amit az emberek helyeslő bólogatása jelenthet. Felnőtté kell válnod a hitben. A hagyományokat és a tanításokat gondolkodás és belső tusa nélkül elfogadó problémamentes „átlag-keresztényből” önálló személyiséggé kell kristályosodnod. Olyan egyéniséggé, aki konfliktusok árán is tudatosan vállalja, hogy Krisztussal belülről táplálkozó élete esetenként szétfeszíti az elődök által örökül hagyott hagyományok kereteit. Ez természetesen egyesekből ellenszenvet, sőt megbotránkoztatást is kiválthat. És ha szorítása már-már fájdalmas is, azért ne ereszd el az Anyaszentegyház megkérgesült kezét. Csak a gyermekek tarthatják meg fiatalnak az anyjukat. Ne vond ki magad a Szentlélek áramából; bármilyen áldozatnál többet ér az irgalom. Simon András
Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között első én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj el engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő megvallak téged. (Mellünket verjük háromszor.) Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba. Ne váljék, Uram, ítéletemre és kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására. Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most része-
15
sülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested és a te valóságos és elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára, s az örök életre. Ámen. a görög katolikus liturgia szentáldozás előtti imádsága
Wass Albert: Hontalanság hitvallása Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem a magyar. Hontalan vagyok mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok mert hiszek jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet és maradok ez úton, míg csak élek töretlen hittel ember és magyar. 1947.
Jókai Anna: Ima Magyarországért Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nohabort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (... csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (... csak csendesen, mind aki lázad, báránybőr jelmezben figyelik a házad)
16
Szécsényi Harangok
Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (... csak csendesen, nem használ a lárma, mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni – haza kell találni! (... csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyában. (... csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fut itt a hajléktalant rendőr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a művész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen időben mindenkit megtérni) Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácitudat, bolsitudat
2003. szeptember
csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, biztass hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (…csak csendesen, akinek füle van, hallja; a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent – hiszen az életünk hovatovább ráment – mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
Tollas Tibor: Túlélők Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára
Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába. – Letarolt erdő fái – úgy fekszenek vigyázzba’. Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt. Elvetett mag a rögben a csontmeztelen testük. Feldúlt sírjukon mécses, október tűzvirága, a holtak jogán kérdez, választ mit se várva.
Múltunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat. Ők élik túl, – a holtak, a győztes forradalmat.
Szécsényi Harangok A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele - megjelenik alkalmanként Kiadja a szécsényi Ferences Plébánia Szécsény, Haynald L. u. 9. 3170, tel:32/370-880, fax: 32/370-357, www.szecseny.ofm.hu, e-mail:
[email protected] Felelős kiadó: fr. Lendvai Zalán plébános Készült: az Ipoly-Print Kft. Nyomdaüzemében, 1000 példányban
