Az idő ideje, a gondolat mérése

IRODALOM + TUDOMÁNY + HUMOR (Helyenként angol nyelven. Bocsánat, ezek a részek nincsenek meg magyarul.)

Dr. Lajtner Tamás

Az idő ideje, a gondolat mérése Egy különös válogatás

www.lajtner.com ISBN 978-963-06-1977-6 © Dr. Tamás Lajtner All rights reserved 2007. Budapest

Dr. Lajtner Tamás: Az idő ideje, a gondolat mérése A könyvbeli hivatkozások mindegyike létező forrásra utal. Az idézett fizikai elméletek valóságosak, ezek leírása pontos. A Time of Time Theory (az idő ideje elmélet) a saját elméletem. Több évet dolgoztam rajta. Minden általam ismert fizikai jelenséggel összhangban van. Ez az elmélet sok mindent megmagyaráz. Megmagyarázza pl. azt, hogy mi a tömeg tehetetlensége, miért vonz a gravitáció, miért állandó a fény sebessége, hogy működik a gyors fény (fast light), miért rezegnek a részecskék, és azt, miért működhet a gondolattal vezérelt számítógép.

TARTALOM Senki nem azért... Az időnek tényleg van ideje Így kezdődött – vagy másként Három világújdonság Hüha, az előszó kimaradt! Csak kéne némi magyarázat! Az időutazás technikai okok miatt elmarad Az ikerpardoxon esete Tóth Marival Hölgyeim és Uraim! A titkos terv felsejlik A kurzor mozog, az alkotó pihen A titkos terv megtorpan Miért vonzanak a nők? A könyvtáros elmegy Egy egyenlő kettő vagy három vagy négy vagy... Az inertia-kód, avagy van a hitnek fizikája? Én írok levelet. Kell több? Sajnos kell A feltalálók kiváló fényképészek! Elengedett kézzel – a gondolattal vezérelt számítógép alapjai (Excerpts of the Presentation) Na, milyen ötlet? Time of Time Theory (English Version) A második titkos terv

2

Senki nem azért... (A true story) Közel két évi munkával létrehoztam egy szerkezetet, mely a gondolat erejével képes a számítógépet vezérelni. Egyelőre egy-két parancsról van mindössze szó, de ez akkor is forradalmi áttörés! Büszkén nézegettem a számítógépemet, melyet gondolataimmal vezérlek. A büszkeség után felidéztem magamnak a bibliai mondatot: Senki nem azért gyújt gyertyát, hogy befedje azt1. Feladatom világos, közhírré kell tennem e nagyszerű találmányt. Éppen csengett a telefonom, egy régi barátom hívott. Megelőztem, bármit is akart, az én hírem fontosabb: – Feltaláltam a gondolattal vezérlet számítógépet! – hangom telve volt büszkeséggel. Pár pillanatig csend volt, majd ezt hallottam: – Aha, ez remek... Mit gondolsz, kit láttam tegnap a kávézóban? Döbbenten hallgattam az unalmas előadást arról, hogy ki kivel és hol, miközben itt van az én találmányom. Szerettem volna beleordítani a telefonba: – Te idióta, nem hallod, gondolattal vezérelt, gondolattal, hallod?! De nem ordítottam, így barátom nem értette meg a dolog nagyszerűségét. Rossz médium, nyugtáztam magamban, majd újabb próbát tettem, most egy másik ismerősömmel: – Gondolattal vezérelt – mondtam és vártam a hatást. – Kit vezérel ki? Én a számítógépet vagy a számítógép engem? Gondolat, hasított belém a gondolat sebességével a gondolat szó, de most sem szóltam. Harmadszorra és utoljára a sógoromnak mondtam el a dolgot, és rögtönzött bemutatót is tartottam. Káprázatos volt. Gondolattal vezérelt számítógép! Itt működik a szobámban. – Azt hiszem, a meleg hatására van ez a jelenség – magyarázta nekem a dolgokat, hogy én is értsem. – Érdekes, de semmi új nincs benne. – És ha messzebb állok, akkor mi van a meleggel? – kérdeztem és elhátráltam a falig. Jó öt métert mentem hátra, úgy is működött. Aztán átmentem a nappalin, be a másik szobába. Úgy is működött. Kimentem a ház elé, úgy is műkötött. – A meleg. A test hőmérséklete melegebb, mint a környezete. A meleg az oka. – De hát ez egy digitális kütyü! – fakadtam ki. – Erre nem hat a meleg! – A meleg mindenre hat. A meleg az hő, a hő az energia! Digitális vagy nem, a meleg az oka. Nem, nem és nem. Az egyszerű emberek ezt nem értik meg, ez a találmány annyira újszerű. Ezek után elhatároztam, hogy valamilyen módon tágabb hallgatósághoz, nagyobb közönséghez fordulok. Szakmaihoz. Itt nagyobb érdeklődést keltek a téma iránt, az biztos. Okultam a korábbi tapasztalatokból, találmányom félremagyarázzák vagy csalásnak minősítik vagy nem értik meg, ha nem tudom megmondani, hogyan működik. Az okot kell megtalálnom! 1

„Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.” (Lukács 8. 16.)

3

Az okok közül – sógorom megkérdezése nélkül – a hő hatását további vizsgálat nélkül kizártam. Ehelyett kitaláltam egy fizikai elméletet, melyben a meleg, mint tényező nem szerepelt, viszont magyarázta az eseményeket, és teljes összhangban van a kvantummechanika valamennyi ismert eredményével és jelenségével. Némi változást igényelt ugyan az általános és speciális relativitás elméletében, de a többleteredmény, amit ad, bőségesen kárpótol ezért a kényelmetlenségért. Több, mint egy évem ment el az elméletre, a Time of Time Theory-ra, az idő ideje elméletre. De elkészült. Rögtön írtam a legjelentősebb fizikai szaklapoknak, Interneten, mert az a leggyorsabb. A kiküldött kilenc e-mailből egyre azonnal visszajött a válasz: „Letörölve olvasatlanul”. Istenem, van ilyen szerkesztő is. Hatra semmilyen válasz nem jött, hiába vártam hosszú heteket. A nyolcadikra és a kilencedikre azonban kaptam választ: „Köszönjük, hogy ránk gondolt. Mi csak olyan új dolgokat adunk közre, melyek a tágabb értelemben vett szakma érdeklődésére tarthatnak számot. Az ön által említett elmélet talán számunkra is érdekes lenne, de mivel azt írja, hogy nem matematikai formában van megfogalmazva, ezért erősen kétlem, hogy az újságunk tudományos színvonalának megfelelne.” Gondolattal vezérelt, nyilallt belém. Majd átértékeltem a helyzetet. Gondolattal vezérelt vagy nem, ide matematika kell. Matematika, ettől lesz valami új és tudományos. A többi csak rizsa! Világos! Kell keresnem egy matematikust! Közben folyamatosan finomítottam és rövidítettem az elmélet kifejtését. Végül egy matematikus segítségével matematikai formulákat írtam a dolgozatba. Közben azonban észrevettem, hogy az elmélet több helyen félremagyarázhatatlan és döbbenetes mély analógiát mutat a Bibliával. Így az ótestamentum-beli világ teremtésének leírásával, sőt az Újtestamentum egyes evangéliumi részeivel is. Nem vagyok bibliakutató, de képtelenség volt az erős egyezések mellett szó nélkül elmenni. Azonnal írtam a legfontosabb, bibliával foglalkozó újságoknak, ismét csak interneten. A hét újságból egy küldött „Letörölve olvasatlanul” választ, öt nem válaszolt egyáltalán, egy pedig ezt írta: „Mi nem vagyunk sem fizikai, sem spirituális szaklap. Mi a Biblia igazságát keressük, célunk, hogy megfejtsük végső, belső tartalmát. Célunk, hogy a Bibliát a mai kor embere számára minél közelebb hozzuk. Emiatt az ön által javasolt cikk messze kívül esik érdeklődési területünkön.” Tehát a Bibliai szakfolyóiratokat nem érdekli. Miért, hiszen gondolattal vezérelt, de ezt most csak halkan gondoltam, korábbi lendületem már a múlté volt. Aztán összeszedtem magam. Hogyan tehetném mégis közzé? E-maileket küldtem néhány napilapnak. Egyetlen válasz sem jött. Végre, találtam egy ismerős újságírót, elmondtam neki a gondolattal vezérelt gépet, a Time of Time Theory, úgy is, mint az idő idéjének elméletét és a bibliai analógiákat. Bemutattam a gép működését. Az újságíró közben sóhajtozott, többször megnézte az óráját és egy piros és egy zöld gumicukrot pöckölgetett az asztalon, a pirosat később megette. Bemutatóm végén elgyötörten még egyet sóhajtott, hosszan kibámult az ablakon, majd megszólalt: – Igen, igen... Hanem, most egy nagyon érdekes és izgalmas témán dolgozom. Talán majd az után. Majd mintegy magának összefoglalva, amit most megtudott, félhangosan hozzátette: – Persze ez csak keveseket érdekel...jóformán senkit. ... számítógép... gondolattal vezérelt Biblia... fizikai e-mailek... 4

Aztán még egyszer hangsúlyozta folyamatban lévő cikkének fontosságát és otthagyott. Másnap elolvastam az újságban a cikkét. Sajnos, nem tudtam kiről szól, de az közlés jelentőségét így is azonnal felmértem, már a cikk címe mennyit elárult: „Bree majdnem leejtette mobilját” *** Jelen írásom első változatát itt hagytam abba, de annyi szenvedélyes és aggódó olvasói kérdést kaptam, hogy még egy mondat feltétlenül ide kívánkozik: A cikk szerint Bree szerencsére mégsem ejtette le mobilját.

5

Az időnek tényleg van ideje A gondolat tényleg mérhető. A bioenergia is mérhető. Mindkettőt megmértem. Számítógépen. A gondolatnak valóságos ereje van. Gondolattal képesek vagyunk a számítógépet is vezérelni. Aki nem hiszi, járjon utána: www.lajtner.com Tulajdonképpen ennyi lenne a mondanivalóm. Könyvnek azonban ez kevés. Ezért összegyűjtöttem néhány korábbi írásomat is, így állt elő a könyv többi része. Ez a könyv azért van, hogy Ön szórakozva megértse, miként lehetséges a gondolat mérése. Ne tévessze meg a könnyed stílus, a dolog észveszejtően komoly. A gondolat mától mérhető! S mindez csak azért, mert az időnek is van ideje!

6

Így kezdődött – vagy másként Ez még a kezdetekben volt. Minden így volt, vagy egészen másként. Ez azonban ugyanaz, mert az Everett-féle sokvilág fizikai elmélete szerint mindig minden megtörténik. Mi az események egyik valószínűségét éljük meg. Tehát minden így volt, vagy másképp, de az egész teljesen ugyanaz. – Kérem a sót! – mondtam ebédnél a feleségemnek. – Köszönöm. Aztán ebéd után majd bemutathatnál néhány marslakónak. Tervem zseniális volt és bámulatosan egyszerű. Semmi nem kellett hozzá, csak néhány marslakó. Feleségem elkerekedett szemmel bámult rám. Rájött volna azonnal tervem lényegére? Nos, az ötlet valóban egyszerű volt, de azért az rosszul esett, hogy ő minden további kérdés és magyarázat nélkül is megérti. Egy fontos részlettel azonban nem számolhatott. Vagy mégis? A nőknél az ilyet sosem lehet előre tudni, elhatároztam, hogy kiderítem. – Hány csillagból áll a Tejút? Feleségem nem szólt, csak nézett rám merőn. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy őszinte csodálattal bámul egem, bámulja zsenialitásom. Hát ennyi év alatt sem tudta még megszokni, hogy ki is vagyok én valójában? Úgy tettem, mint aki csak az ebédjére koncentrál, kevergettem a levest. Még egy kevés ideig vártam, hogy feleségem megszólaljon, ám ő hallgatott. Lelepleztem, gondoltam büszkén, intelligenciám, mint mindig, most is diadalmaskodott. Pedig, ha feleségem jól figyel, magából a kérdésből is kikövetkeztethetett volna egyet s mást. Mert mi volt a kérdésemben? Az, hogy én jól ismerem az univerzum felépítését. Ez persze természetes is, hiszen feltaláló vagyok. – Én feltaláló vagyok, tudod – próbáltam lelket önteni a feleségembe. Majd egy mentő kérdést tettem fel: – Mi a közkedvelt és közismert feltaláló – rólam van szó, súgtam oda a feleségemnek, hogy ezzel is segítsek neki – nos mi e nagy „művész” feleségének leánykori neve? – Marslakókat? – kérdezte. Ingattam a fejem, a válasz helytelen volt. Úgy tett, mint aki nem is a kérdésre válaszol, próbálta kivágni magát: – Mutassak be neked marslakókat?! – Nos, kezdetnek elég mondjuk négy. Nem, inkább legyen hat vagy hét! És arra kérlek, hogy lehetőleg mindegyik külön galaxisról származzék! Majd magyarázólag hozzátettem: – A tervem ezt követeli meg. – Miért, mi a terved? Elmosolyodtam, no hát mégsem értjük egészen? – A terv bizonyos részei egyelőre még titkosak. Mint ahogy maga a terv is az. Egy későbbi fázisban majd jobban is beavatlak. – Rendben van, de egy valamit tudnod kell: én nem ismerek marslakókat.

7

Ez fájt. – Akkor majd megoldom nélküled! Nem te vagy az egyetlen nő a Földön! – a dologban további lehetőségeket láttam meg hirtelen. – Nálam sorban állnak a nők, és alig várják, hogy bemutathassanak nekem marslakókat. És nem ám ötöt-hatot! Százat, ezret, tízezret! Reméltem, hogy ezzel észre tudom téríteni, de minden jó szándékom hiábavalónak bizonyult. Feleségem egyre jobban ragaszkodott nevetséges állításához, hogy ő nem ismer marslakókat. Más oldalról fogtam meg a kérdést: – Rendben van, kezdetnek legyenek mondjuk két galaxisból – nagyvonalú voltam, mint mindig. De lehettem én ennek a nőnek akármilyen nagyvonalú, ő egyre csak azt hajtogatta, hogy nem ismer marslakó kar. – Akkor miért akartad tudni a tervem részleteit? Ha nem ismersz marslakókat? Ezekért a keresztkérdésért nem irigyeltem. Arcmimikájából világosan kitűnt, hogy lelepleztem, hiszen olyan képet vágott, amilyent tán még soha. Nem tudtam sajnálni, bármilyen jó szívem is van egyébként. Mert mit kértem én mindösszesen tőle? Egy semmiséget, egy jelentéktelen apróságot. És ő megtagadta. És ez nekem fájt, ez nagyon fájt. Némán ettem tovább, arcomról azonban nem tudtam eltüntetni a keserű csalódottság nyomait. Íme egy asszony, aki megtagadta, hogy férjének a legalapvetőbb emberi segítséget megadja. Egy asszony, aki nem mutat be marslakókat a férjének. A kérdés magától tőrt elő belőlem: – El akarsz válni, igaz? Egy marslakó hoz akarsz hozzámenni, igaz? Feleségem felsóhajtott, mivel ismét átláttam rajta. – Néha talán tényleg egyszerűbb lenne egy marslakóval... Másnak ez a mondat talán mást, sőt biztosan mást, esetleg sokkal kevesebbet mondott volna, mi feltalálók azonban a szavak, a mondatok rejtett jelentéseit is ismerjük. Ennek a mondatnak rejtett jelentése volt, éspedig a következő: – Biztosan egyszerűbb lenne egy marslakóval, egy marslakót be tudnék csapni. Egy marslakót könnyedén be tudnék csapni, de a férjemet lehetetlen. A férjem zseniális feltaláló, előtte hasztalan próbálok meg titkolódzni. Mindent el kellene mondanom neki a marslakókról. Ezt azonban nem tehetem, mert tagja vagyok a Női Marslakók Titkos Szövetségének.

8

Három világújdonság Ahhoz, hogy a számítógépet gondolattal tudjam vezérelni, HÁROM VILÁGÚJDONSÁGRA volt szükségem. Az elsőt felfedeztem, a másodikat kifejlesztettem, a harmadikat feltaláltam. Mit fedeztem fel? Egy új fizikai elméletet (Lajtner’s Time of Time Theory = az idő ideje elmélet), mely sok dolgot felfed, így többek között azt, hogy miként lehet a számítógépet gondolattal vezérelni. Ez az 1. világújdonság. Mit fejlesztettem ki? Az új fizikai elmélet alapján egy olyan gondolkodási módot (L-típusú gondolkodás) , mely képes egy megfelelően kialakított eszköz számára olyan gondolatokat közölni, amivel a számítógép vagy más berendezés vezérelhető. Ez a 2. világújdonság Mit találtam fel? Az új fizikai elmélet alapján egy olyan szabadalmat, mely leírja az olyan (un. flitlat) eszközök működésének módját, melyekkel a számítógép (és egyéb berendezések) gondolattal vezérelhetők, melyekkel a gondolat ereje, iránya, intenzitása nagyon egyszerűen mérhető. Ez a 3. világújdonság. Illetve ez tulajdonképpen úgy van, ahogy a magyar közmondás tartja, három a magyar igazság, egy a ráadás. Ráadásként a bioenergia mérését is kitaláltam. Hogyan jutott eszembe? Sokan azt kérdezik tőlem, hogyan jutott eszembe közgazdász létemre, hogy fizikai elméletet találjak ki és ennek alapján gondolattal vezéreljem a számítógépet. A válaszom általában annyi, hogy fogalmam sincs. Esetleg annyi, hogy "valamilyen módon ezt korábban is tudtam, csak le kellett írnom, és meg kellett csinálnom." Ezek a válaszok azonban sokakat nem elégítenek ki. Számukra kidolgoztam egy hosszabb változatot. Ez így szól: Az embert a Világegyetem nagy kérdéseinél jobban érdeklik saját életének nagy és kis kérdései. Aki már hallott a káoszelméletről, az azt is tudja, hogy néha jelentéktelen dolgok okozzák a legnagyobb változásokat. Három apró támpont Számomra az első jelentéktelen dolog az volt, hogy a matematikai analízis tanulmányaimra már alig emlékszem, és az analízistudomány fejlődését egyáltalán nem követem nyomom. A dolog valóban apróság, eddigi életem folyására ennek semmilyen hatását nem tapasztaltam. A Lajtner elmélet kialakításánál viszont kifejezetten előny volt, hiszen így kénytelen voltam más módon elindulni, mint ahogy azt a fizika tudománya ma elvárja. Bár, az igazat megvallva, tőlem a fizika tudománya semmit nem várt el. A második jelentéktelen dolog az volt, hogy kitaláltam egy speciális számítástechnikai adatvédelmi eljárást, melyet nem tudtam a mai napig eladni azért, mert így a számítógépről

9

valóban nem lehet adatot lopni az Internet felől. Ez a dolog a mai politikai helyzetben eladhatatlan. Ki akar ma egy olyan gépet gyártani, amiről nem lehet adatot lopni - ilyen kormányzati elvárások mellett? Ugyan már! Mást kell kitalálni! De mit? Köztudomású, hogy minden átlagember tudja magáról, hogy ő nem átlagember. Ezzel teljesen félreismeri magát és olyan dolgokra tartja magát képesnek, melyre senki más nem tartja őt képesnek. Ha viszont mégis megcsinálja, akkor azzal, hogy félreismerte magát, végül is helyesen ítélte meg magát. Ez paradoxon, de igaz. És én is így voltam ezzel, amikor nekifogtam az idő ideje elméletnek és akkor is, amikor az első eszközt összekötöttem a géppel. Mint látható tehát, három dolog volt a birtokomban: egy komoly matematikai tudáshiány, egy politikai okokból eladhatatlan számítógépes találmány és egy paradoxon. Mi sül ki mindebből? A következtetés Csak egyetlen válasz lehetséges: a gondolattal vezérelt számítógép és annak fizikai magyarázata. Ilyen egyszerű.

10

Hüha, az előszó kimaradt! Oh, a mindenit, az előszó kimaradt! Erre hónapokkal később döbbentem rá, éppen akkor amikor a feleségem belépett a dolgozószobámba. – Ez azért van, mert mindig idegesítesz! – vetettem oda a feleségemnek. – Te vagy a hibás! Az Everett-féle sokvilág elmélet szerint minden megtörténhet. Ki vagyok én, hogy felülbíráljam a fizikus Everettet? Szerinte minden megtörténik. És lám, meg is történt. A feleségem volt a hibás. Ki más lehetett volna? Talán nem értett velem egyet, vagy egy másik Everett-világban élhetett, mert rám nézett, majd szó nélkül kiment a szobámból. A nők ilyenek! Most, hogy tisztáztam, ki a hibás, felhívtam a nyomdát. – Lehet még pótolni az előszót? Ja, hogy más bekötötték a könyvet! Ez baj. Ki kell kötni! – ... – Miért ne lehetne kikötni? Amit a nyomdász egybekötött, azt ember nem választhatja szét?! – ... – Tudtam, hogy ez egy korszerűtlen nyomda! Itt vagyunk az új évezred elején... – ... – És nem lehetne valahogy mellé ragasztani, vagy mit tudom én, egy második kötetben kiadni? Pénz nem számít, mert nem vagyok hajlandó ráfizetni egyetlen fillért sem! – ... – Szerintem lehetséges. Elismerem, szokatlan, de mivel az én könyvem, ezért nyugodtan el tudom képzelni, hogy a könyv előszava megtölt egy teljes második kötetet. Esetleg még hosszabb is, mint maga a könyv. – ... –- Ez hülye! – mondtam letéve a telefont. És milyen igazam volt! Nem lehet! Ezek az idióták nem tudják megoldani! Pedig mennyire kéne! Egy jó előszó! Habár... Nos, ami az előszót illeti, az nem is olyan fontos. Sőt, nem kell! Miért nem kell? Csak. Mert hülyeség! Az előszó hülyeség! Előszó nem kell! Így döntöttem. Én akarom így! Te jó ég, az utószót is kihagytam! – Ez is miattad van! – vádoltam a feleségem, megtalálva az igazi bűnöst. Ő volt az oka. De hiába találtam meg a legfőbb felelőst rekordidő alatt, ez már nem segített. Az utószó is kimaradt! Az sem kell! A könyvírók nagy része imád előszót és utószót írni. Ezekben azt a néhány múlhatlanul fontos gondolatot fejtik ki, amit a három-négyszáz oldalas könyvben helyhiány miatt nem tudtak. Az igazán profik több előszót is írnak, darabonként 5-10 oldal terjedelemben. Dühösen felkiáltottam: – Feledékenység, asszony a neved! Ezt eredetileg Shakespeare mondta vagy valaki más. Talán éppen én! És milyen igazam volt! 11

A szerzők előszót írnak. Mások! De nem én! Én biztosan nem! Az átlagos szerzők írnak előszót, így van, az átlagos írók. Én azonban nem vagyok ilyen. Én egészen más vagyok. Én annyira különbözöm ezektől a szerzőktől, hogy ezt a különbséget talán csak egy megfelelő hosszúságú tanulmányban lehetne felvázolni. Ennek a tanulmánynak egy rövidebb változatát persze be lehetne tenni előszóként bármilyen könyvbe. Ez az előszó, ha lenne, – mert nincs, tekintve, hogy én nem írok előszót –, szóval ez az előszó bemutatná emberi nagyságomat. Röviden, esetleg még ötven oldalnál is rövidebben utalnék arra a gigászi munkára, melyet véghezvittem, mely önmagában egy emlékmű, egy darab történelem. Egy műemlék, olyan, mely az emberi alkotás általában is méltatja. Bemutatnám a lemondásokat. Egyelőre nem a kormánytagok lemondásait, hanem az én emberi lemondásaimat bizonyos élvezetekről. Ezek adódnak egyrészt abból, hogy nős vagyok, valamint egyéb más okokból. Például abból, hogy a csokoládé finom, de sok benne a kalória. A kényszerű lemondásokat önkéntes, magam választotta lemondásoknak tüntetném fel, így ismételten felhívva az Olvasó figyelmét kivételes akaraterőmre. A következőkben felvázolnám azt az izgalmas sokszínűséget, mely munkáimra oly nagyon jellemző. Persze itt most nem vázolom fel, mert ez a könyv nem olyan könyv, ahol ezeket fel kellene vázolni. A legfontosabb persze mégiscsak az lenne, hogy megindokoljam, hogy mi vitt rá arra, hogy ezeket az igazán kiváló írásaimat egyetlen novella- vagy esszé- vagy tudom is én milyen kötetben kiadjam. Micsoda szerencse, hogy nem írok előszó, így ezt az indoklást is kihagyhatom. Persze nem azért, mintha én nem lennék képes ezt megindokolni, megmagyarázni. Ahogy a vicc is mondja: – Ezt nem értem. – Várjon, megmagyarázom! – Megmagyarázni én is meg tudom. A baj az, hogy nem értem. Ez a dolog pontosan így állt a gondolattal vezérelt számítógéppel. Ez persze még akkor volt, amikor a sógorom nem magyarázta el a hő kiemelkedő jelentőségét, akkor volt, amikor még a Time of Time Theory, az idő ideje elméletem nem készült el teljesen, csak a gondolattal vezérelt számítógépem működött. A gép az enyém volt. Az én birtokomban, az én tulajdonomban. Ja, és én találtam fel! Szép korszak volt. Azóta azonban, ahogy mondani szokták, sok víz lefolyt a Dunán. Azóta megértettem, hogy miként működik a gondolattal vezérelt számítógép. Régebben nem értettem. Ma értem. Egyedül én értem, hát nem fura? Egyszer csak megértettem. Hogy mikor? Nem is tudom, talán úgy októberben vagy novemberben. Szóval egyszer csak megértettem. Ez persze már jóval azután volt, hogy József Attila a rakodópart alsó kövén ülve azon tünődött, hogy úszik el a dinnyehéj. Ezzel kezdődött minden. Amikor József Attila kiváló A Dunánál c. versét a Cseppben a tenger c. könyvemben idéztem.

12

Csak kéne némi magyarázat! Előszó nem kell, de azért... Azért csak kéne némi magyarázat. Minden magyarázat dög unalmas, kivéve ezt az előszót. Ez a magyarázat fontos is, mert enélkül nem lehet megérteni a következő könyvet, amit egyesek tévesen regénynek neveznek. Mások szerint ezzel sem lehet megérteni a könyvet, melyet egyesek tévesen novelláskötetnek neveznek. A könyv („regény”??) négy részből áll. Az egyik rész a világhírű feltaláló személyes naplója, melyet soha, semmilyen körülmények között nem akart nyilvánosságra hozni. Ezért hoztam nyilvánosságra én. A második rész egy teljesen titkos titkosszolgálat feljegyzéseit tartalmazza. Ezeket a feljegyzéseket a titkosszolgálat titkosírással írta, mely a zseniális „nulla r” eljárással készült. Ennek lényege, hogy a szövegben nincs „r” betű, ezt mindenhol következetesen „h”-val helyettesítik. Szóval nagyon bonyolult és nehezen visszafejthető kódrendszerről van szó. Miután évekig tanulmányoztam az írást, sikerült hozzávetőlegesen megfejtenem. Így valójában a megfejtést hoztam nyilvánosságra és nem magát a feljegyzést. A harmadik rész eredete nem tisztázott. Annyi bizonyos, hogy nem a Földről származik, és nagyon valószínű, hogy nem a szokásos értelemben vett földi emberek elképzelését rögzíti, miközben a földi emberek (egyszerűen szólva: emberek) életére is kihat mindaz, amit tartalmaz. E dokumentum létezését többen kétségbe vonják, sokan egyenesen addig merészkednek, hogy azt állítsák, én találtam ki. A negyedik részt bizonyos emberek elbeszéléséből ismerem, de őket nem nevezhetem meg, mert egy krónikás nem adja ki a forrásait, főképp, ha nem is ismeri őket. Többen úgy vélik, hogy az egész könyv az én képzeletem szüleménye. Ugyan már, ki tudna ilyen dolgokat kitalálni!? Habár, mondjuk egy feltaláló, ugye...

13

Az időutazás technikai okok miatt elmarad Mennyivel jobb így, ugye? Magyarázat a helyén, mindenki a várfalakra! Azaz röviden, térjünk vissza a magyarázat előttiekre. A Cseppben a tenger c. könyvemre hivatkoztam. Itt a fentebb idézett József Attila verset is felhasználva arra utaltam, hogy az idő bizony egyre csak halad. Az idő szalad, a szekér halad. Ezt mondta volna Petőfi? Akárki mondta is, az biztos, hogy Ady Endre szerint a ló azt kérdezi: „Mi lesz ebből, tekintetes úr?” Ez remek kérdés, és komoly intellektuális kihívás erre válaszolni, most azonban nem szándékozom ezzel időzni. Időzzünk inkább másnál! Másképp mondom, időzzünk inkább az időnél! Na végre, ide akartam kilyukadni. Szóval, mi az idő? A kérdés évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Ha egy átlagembernek feltesszük ezt a kérdést, akkor némi bizonytalanság után a következő válaszokat kapjuk. •

Az idő pénz (Közmondás.)

•

Az időnek vasfoga van, mellyel mindent megrág. (Egy másik közmondásból levezett alapigazság.)

•

Az idő elrepül. (Közfeltételezés.)

•

Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék... (Vörös István és a Prognózis együttes)

•

Csak fut velünk az idő, mely irigy, s holt volt napokat örökre eltemet... (A tavasz 24 pillanata c. szovjet film főcímzenéje.)

•

Erre a hülyeségre sajnálom az időt! (Népi felháborodás.)

•

Az idő az, amit órával mérünk. (Órásmesterek Világszövetsége.)

• Idő nincs. (Sokan, főként „nekem erre nincs időm” formában.) Nos, ezekből világosan kitűnik, hogy az idő irigy, vasfogú repülő alkalmatosság, mely alkalmanként temetéseket vállal. Egyesek nem sajnálják, mások igen, főként akkor, ha pénz alakot ölt. Van, mert órával mérhető, de ha nem mérjük, akkor nincs. Illetve akkor is van. Vagy van, vagy nincs. Ez a definíció szabatosnak tűnik és mivel valamennyi megállapítás az idő kohójában kristályosodott ki, tehát valószínűleg igaz is. Persze rögtön hozzá kell tenni, hogy az idő gazdag, mert kohója is van. Aki gazdag, az befolyásos, ha van, ha nincs. Ennyi mindent tudunk az időről, de egyes tudósokat ez a kiváló és kiérlelt definíció nem elégített ki. A fizikusok szerint az idő az anyag megjelenési formája, definíciója mérésével történik. Einstein még ennél is továbbment, amikor közölte, az idő egy önálló dimenzió. Ezzel megteremtette a négydimenziós téridő fogalmát. Ez az idődefiníció valamiért nagyon megtetszett a fizikusoknak, ma is ezt használják. Szerintük az idő önálló dimenzió. Ez nagyon jó definíció, mert a fantasztikus regények írói így remek időutazásokat találhatnak ki, melyekből film is készül. Ez az író számára pénzbevételt eredményez. Ismét előtérbe kerül az idő-pénz metamorfózis. Az időben lehet előre is, meg hátra is menni. Sőt állni is lehet benne. Ez az idődimenzió legfontosabb következménye. Az idő mértékegysége emberi gondolkodásunk szerint a nap. Ezen időegység alatt a Föld nevű bolygó egyet fordul saját tengelye körül. Az örök kérdés marad, hogy ebből a számból miként lett levezetve az óra és a perc. Az év, ami szintén az idő mértékegysége az az időtartam, ami alatt a Föld körbejárja a Napot. Korábban ez nem így volt, akkor még a Nap forgott a Föld körül. Hiába, minden változik! 14

Einstein, aki a az általános és speciális relativitás elméletével osztatlan sikert aratott, felhívja a figyelmet arra, hogy minden relatív. Azaz a Föld nyugodtan képzelheti, hogy a Nap forog körülötte, a Nap pedig azt, hogy a Föld forog körülötte. Ezt persze nem ezzel a példával magyarázzák a fizikusok, hanem egy jóval hétköznapibbal. Képzeljük el, hogy a világűr teljesen üres részében, ahol semmit sem látunk, egyedül vagyunk. Ha ekkor egy űrhajó jön velünk szemben, akkor nem tudjuk megmondani, hogy mi megyünk az űrhajó felé, vagy az űrhajó jön felénk. Mindketten képzelhetjük azt, hogy mi megyünk vagy azt, hogy mi állunk. Einstein eredetileg azzal érvelt, hogy ha egy vonat ablakán kinézünk és egy másik vonatot látunk, nem tudjuk megmondani, hogy melyikünk mozog. Egyenletes sebességnél, tehát gyorsulás nélkül, az én szempontomból ő mozog, én állok, az ő szempontjából én mozgok, ő áll, vagy fordítva. Ezek szerint a megfigyelők rendszerei, az ún. inerciarendszerek egyenértékűek. Nincs kitüntetett inerciarendszer. Bármelyik képzelheti magát „az” inerciarendszernek, anélkül, hogy a többiek ezt zokon vehetnék. Az egyes megfigyelők mozgásai (vagy egyéb tulajdonságai pl. tömegei) közötti kapcsolatot az ún. Lorentz-traszformáció adja meg. Ennek einsteini változatában a fény sebessége, mint univerzális állandó is szerepel. Sőt, Einstein állította, hogy a fénysebesség állandó és a leggyorsabb. A relativitás elmélete úgy véli, hogy a téridő négy dimenziójában halad minden és mindenki. Aki viszont elég gyors a térbeli dimenziókban, az egyáltalán nem halad az időbeliben. Ilyen a fény, vagy másik nevén a foton. A fizikusok szerint a fénynek nincs ideje, és csak és kifejezetten a térben halad.

a Ezt nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha ezen a téglalapon akarna átvágni. Az „a” pontból indulva akar a téglalap tetejére eljutni. A legrövidebb út az, ha a pontozott vonalat követi. Vízszintesen nem haladt egy jottányit sem, függőlegesen viszont a maximumot tette meg. Más szavakkal, ha a kék nyíl jelöli az idő dimenzióját, akkor az időben nem haladt, mert narancssárga térben olyan ügyesen haladt. Ha nem a pontozott vonalat követi, akkor már a kék időben is halad. Ha valaki nem annyira gyors, mint a fény, akkor szükségképpen halad a kék időben is. Ha azért mégiscsak elég gyors, akkor kis mértékben halad az időben. Sőt, a relativitás elmélet kimutatta, hogy egy tömeggel rendelkező valami vagy valaki ideje annál kisebb, minél gyorsabb az a valami vagy valaki. Azaz minél gyorsabb valaki, annál jobban csökkentheti a saját idejét. Ez furán hangzik, de tény. Létezik természeti jelenség, ami ezt igazolja. Egyes (tömeggel rendelkező) elemi részecskék pár pillanatig létezhetnek csak. Olyan rövid ideig, hogy például el sem tudnának jutni a Földre, ha a magasban keletkeznek. De eljutnak. Ehhez mindössze az kell, hogy száguldjanak. Aki gyorsan megy, az időmilliomos. A fény, ami tehát csak a térben megy, és egyáltalán nem megy az időben a fizikusok szerint, rendelkezik még egy különleges tulajdonsággal is. Sebessége mindig állandó az emberek, az állatok, a növények, a tárgyak, azaz a tömeg, sőt, az elemi részecskék, nézőpontjából. (Így a többi fény nézőpontjából is.) Függetlenül attól, hogy a tömeg (elemi részecske) áll vagy

15

mozog. Az persze igaz, hogy álló elemi részecskét még senki nem látott. Az állandó sebesség tulajdonsága csak a fényre igaz, mondja relativitás elmélete és az összes fizikus. Ha egy fénycsík üldöz minket, akkor elfuthatunk előle, de a fénycsík akkor is fénysebességgel jön felénk, bármilyen gyorsan futunk. Ezt én is igazolhatom, pedig én nagyon gyorsan futok! Ez persze nem jelenti azt, hogy ha elfutunk előle, akkor nem nyerünk némi időt a találkozásig. Csak azt jelenti, hogyha futás közben mérjük a fény sebességét, ami nagyon gyakori, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fény sebessége mindig állandó marad. Ugyanez nem igaz semmilyen, tömeggel rendelkező tárgyra, azaz minden más létező sebessége változik a mi sebességünkhöz viszonyítva. Elvileg tehát nagyon egyszerűen lehet csökkenteni a felénk haladó tárgyak sebességét. Az ellenkező irányba kell futni, lehetőleg nagyon gyorsan. Ehhez persze nem kell fizikusnak lennünk, ezt nagyjából mindenki tudja. A fizikusok a fény fentebb leírt viselkedésének okát nem vizsgálják. A fény sebessége állandó. Pont. A fény sebessége határsebesség. Pont. Ezeket az állításokat a fizikusok hittel hirdetik, és semmilyen megfigyelés, bizonyíték, kísérlet vagy egyéb eredmény nem tudta őket ettől eltéríteni. Na, de szerencsére itt vagyok én, aki nem fizikus! Mert engem, aki nem vagyok fizikus, kifejezetten érdekelt, hogy miért nem izgatja a fényt, hogy én állok vagy futok. Végül is rólam van szó! Nos, mit mondjak? Pár év alatt megoldottam a rejtélyt. A háttérben két ok lehet. Az egyik, hogy a fény közönyös. A másik, hogy a fény tudja, hogy én állok vagy futok, csak nem mutatja ki, hogy mit tud. Pedig a fény tud valamit! Ha a fény tud valamit, akkor viszont magától adódik a kérdés, honnan? És mit? Ha ezeket a kérdéseket felteszik maguknak, és pont azt gondolják, amit én, akkor ugyanezeket a következtetéseket fogják levonni, mint én. •

A fény sebessége állandó, de nem úgy, hanem másképp! Ebből következik, hogy a fény sebessége változó.

•

Ezek szerint az egyik fény sebessége gyorsabb, mint a másik fény sebessége. Azaz van gyorsabb a fény sebességénél, pl. a fény sebessége. Végre! Sikerült nekem is! Csináltam néhány paradoxont! Hurrá! Ennek örömére egy régi slágert végigénekeltem magamban „Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz, a lámpagyárban.” Nótázásomat azonban be kellett fejeznem, mert rájöttem, arra, amit régóta tudtam: • A fénynél gyorsabb fénynél is van gyorsabb kommunikáció! S ha ez még nem lenne elég, hát, igen, beismerem. Én állítom, hogy • Két tömeg (űrhajó és űrhajós) közé igenis beékelődik egy kitüntetett inerciarendszer! S ha még mindig képesek figyelni, akkor azt is kijelentem: • Idő nincs, ebből azonban egyszerre több is van. Ez az utolsó mondat csak azért ilyen talányos, mert a honlapomra is így írtam fel. (www.lajtner.com) Olyan jól hangzik, ugye? Prózaibban ez így szól: • Az idő nem önálló dimenzió. Az idő nem dimenzió. Ebből következik, hogy az időutazás technikai okok miatt elmarad. Pontosabban: az időutazás természeti okok miatt elmarad. Helyette viszont itt a gondolattal vezérelt számítógép. Ez legalább működik. Remélem, ez is egy rakás pénzt hoz. Nekem.

16

Az ikerpardoxon esete Tóth Marival Tóth Marinak eredetileg a Noszty fiúval volt valami esete, ezt Mikszáth Kálmán kitűnően leírta. Arról azonban ő is hallgat, hogy az ikerparadoxon mit is jelent. Az ikerparadoxonnal szokták a relativitás elméletét megvilágítani. Ha van egy ikerpár, és az egyik iker űrhajóba száll, majd fénysebességgel repdes húsz évig, akkor mire visszatér az ikertestvére húsz évvel öregebb lesz, mint ő, mert ő, a bátor űrhajós eközben nem öregszik. A paradoxon abban van, hogy egyidősek, hiszen ikrek, pedig az egyik húsz évvel fiatalabb. Egy további paradoxon, hogy miközben az egyik hősiesen, de tök magányosan és különösebb cél nélkül repdes a világűrben, a másik élvezi az életet a Tóth Marival. Hogy lehet egy ikerpár ennyire különböző? Szóval egyikük repdes, fénysebességgel. Nagyjából ez az a pont, ahol a nem fizikusok elvesztik a türelmüket és így kiáltanak fel: – Minek?! Minek? Vajon mi a jó fenének repdesne egy ember húsz évig fénysebességgel egyedül a világűrben? A kérdés jogos és eddig egyetlen ésszerű magyarázat sem született rá. A fizikusok azt mondják, repdes és pont. Aki ebbe belenyugszik és a következményeket végiggondolja, abban kétségek ébrednek, hogy a két testvér közül melyik repül fénysebességgel. A relativitás elve miatt bármelyik állíthatja magáról, hogy ő áll és a másik repül. Ekkor tehát egyik sem öregszik. Vagy mindkettő öregszik. Foglaljuk össze: hogyha egy ikerpár egyik tagja bármilyen okból, hosszú éveket fénysebességgel repül, akkor egyik sem öregszik, mindkettő öregszik, csak az egyik öregszik, a másik nem, csak a másik öregszik és az egyik nem. A megoldás erősen emlékezetet egy régi viccre. Két fizikus sétál a tetőn, és mindkettő beleesik egy-egy kéménybe. Az egyik piszkos lesz, a másik nem. Melyik mosdik meg? •

Csak a tiszta, mert látja, hogy a másik piszkos, azt gondolja, hogy ő is piszkos, ezért megmosdik. A piszkos látja, hogy a másik tiszta, tehát nem mosdik meg.

•

Csak a piszkos, mert látja, hogy ő maga piszkos.

•

Egyik sem, mert a tiszta látja, hogy ő maga tiszta, a piszkos meg azt látja, hogy a másik tiszta, ezért úgy véli, ő maga is tiszta.

•

Mindkettő, mert a piszkos látja, hogy a tiszta mosakszik. Mivel a tiszta tiszta, nyilván azért mosakszik, mert azt hiszi magáról, hogy piszkos, ezt pedig azért gondolja, mert a másikat látja, aki piszkos.

•

Az egész ostobaság, hiszen mit keresne két fizikus a tetőn?

A fizikusok erre azt mondják, hogy ez méltánytalan és pont. Az ikrekre meg azt mondják, hogy az öregszik, amelyik nem szállt űrhajóba, mert az itt maradt, és nem esett át a gyorsuláson, amin testvére átesett. Pont. Na, most akkor tehát relatív vagy nem relatív?

17

Úgy tűnik, nem relatív! De nem ám! Erről igazán Tóth Mari tudna mesélni. És mesélne is, ha nem lenne az az ügy a Noszty fiúval, amit Mikszáth megszellőztetett. Ne hagyjuk azonban, hogy a Mikszáth-féle változat teljesen elvonja a figyelmünket az ikrekről. Legalább egyetlen dolgot emeljünk ki a történetből. A két ikertestvér között különbség van. Az egyik bátrabb, a másik okosabb. De a legnagyobb különbség az köztük, hogy az egyik gyorsul, a másik nem. Az már nyilvánvaló, hogy nemcsak egymáshoz képest gyorsulnak. Akkor mihez képest? Itt két kézenfekvő válasz adódik. Az egyik: semmihez képest. Ez a válasz jó. Kár is tovább keresni. Nézzük tehát meg, hogy mi az a semmi? A semmi egy viszonyítási felület? Nem. A semmi egy tárgy? Nem A semmi az maga a semmi? Nem. Na, innen már el lehet indulni! Akár húsz évre is, egyedül.

18

Hölgyeim és Uraim! Most semmiről sem tartok előadást. Ez azonban nem azt jelenti, hogy máris hazamehetnek, hanem azt, hogy az előadás tárgya: a semmi. Valamint egy gondolattal mozgatott számítógépkurzor. A kurzorról mindenki tudja mi az, a gondolatról is van némi fogalmunk, ezért aztán én a semmiről beszélek. Előadásom végén bemutatom a gondolattal vezérelt számítógépet. A teremben nagy a tömeg, mindenkit érdekel a gondolattal vezérelt számítógép. Itt van a Pentagon, a NASA, az FBI, A CIA, itt vannak az egyéb hírszerzőhivatalok. Ezek orosz, kínai, japán, angol, német és egyéb megfelelői. A Vatikánt egy bíboros képviseli. A terem méretének hála, néhány tudós és újságíró is befér. Mindenhol kamerák, titkosak és nem titkosak. A gondolatot fogják lefilmezni? Dr. Lajtner energikus és magabiztos. Tudja, hogy senki vagy legalábbis sokan nem hisznek neki, de nem érdekli. Ő tudja, amit tud. A számítógépet, amit jelenleg használ, itt kölcsönözte, abban három különböző kémprogram várja, hogy mindent, amit dr. Lajtner rátelepít a gépre, azonnal továbbítson megfelelő helyekre. Évek óta nem beszéltem angolul. Ezt azért mondom, mert angol tudásom megkopott, ezért kérem, fogadják nagy türelemmel az előadásom. Az előadásom helyenként rendkívül humoros. Kérem, hogy a humoros részeknél jól hallhatóan és jól láthatóan nevessenek, hogy tudjam, hol tartok. A teremben derültség. Mindenki mosolyog. Egyesek mégsem mosolyognak. Elnézést, nem mosolyog mindenki, csak sokan. A matematika, a kezdet kezdetén a számok tudománya volt. Ezt a Kr. E. 500-ig terjedő időszakra szokták mondani, főként a babiloni és az egyiptomi matematikára. Más senki nem számolt abban az időben, vagy ha igen, akkor nekünk nem szólt erről. Egy váratlan pillanatban azonban hirtelen feltűntek a görögök. A régészek ásatásokkal bebizonyították, hogy a görögök geometriai alakzathoz kötötték a matematikát. A régészeti feltárásokon számos alakzatot találtak ugyanis, melyek kora és formája a mai fejlett módszerekkel meghatározható.

A formák sok esetben geometriaiak: kör, háromszög, négyszög. A vetített prezentáció a nyilvánvaló humort képekkel segíti. A földből egy kéz kopott háromszöget emel ki. Eddig jó. A formák kora az izotópos vizsgálatok szerint kb. 2000-2500 év. A régészeti feltárások külön érdekessége matematikai szempontból az, hogy egyetlen ásatáson sem találtak a földben telefonkábeleket, ami egyértelműen arra utal, hogy a görögök a villamosság leírásához nélkülözhetetlen képzetes számokat nem ismerték, viszont a

19

földkábelek hiánya miatt erősen valószínűsíthető, hogy a mobiltelefont igen. Arisztotelész, a korszak talán legnagyobb alakja volt, aki többször nyilvánosan elismerte, hogy a szex jobb, mint a logika, de bizonyítani nem tudta. A híres állítás matematikai formalizmussal: Szex ☺ Logika: True (Máig bizonyítatlan) A nyilvánvalóan humornak szánt mondatot dr. Lajtner kivetíti. Egy holland állát simogatva nagyon komolyan elgondolkodik. Talán eddig nem tudta? Egy orosz tudós ismerte a viccet. Felírja magának: „A mondat nem dr. Lajtnertől származik.” Érv, amit a vitában majd felhasznál. Itt jegyzem meg, hogy a harmadik, mindeddig misztifikált legnagyobb, ún. titkos Fermat sejtés is erre a témakörre vonatkozik és így szól: A szex sokkal jobb, mint a logika. A híres sejtés matematikai formalizmussal: Szex ☺ ☺ ☺ Logika : True Ismét kivetítve. Ez is sikeres, tekintve, hogy az eredeti, valóban Fermattól származó nagy Fermat sejtést 350 évig nem sikerül a világnak igazolnia. Ez a Fermat sejtés különböző hatványokról szól és semmi köze nincs a szexhez. Ezt kár lett volna kivetíteni, ezért dr. Lajtner nem is vetítette ki. Erősen idekívánkozik Gödel híres tétele, mely szerint mindig lesznek olyan kérdések, melyek a rendszer axiómái alapján nem válaszolhatók meg. Napnál világosabb, hogy itt Gödel a szex és a logika kapcsolatára utal. Nagyon szellemes megállapítás. Gödel egyébként nem a szex és logika kapcsolatáról írta értekezését. Ma ebben az érdekes és nyitott matematikai irányban e hipotézisek ellenőrzését végzik az emberek milliói nap mint nap, és az emberiség igazat ad Fermatnak. Bizonyítani a matematika logikai eszközeivel azonban mindmáig nem sikerült. Szót kell ejteni itt Newton és Leibniz bátor kísérleteiről, akik egy halom matematikai eredményt publikáltak, de a nyitvahagyott kérdést ők is kikerülték, bár az analízisük a különböző mozgás elemi formáit már jól leírja. Dr. Lajtner itt a hangsúlyával céloz arra, hogy milyen mozgásról is van szó. Szexuális, intim mozgásról. Előadása kapcsán úgy tűnik, hogy a matematikusok fő érdeklődési területe a szex. Egy amerikai kormányhivatalnok ezt diktafonba mondja, suttogva. Én magam is régen érdeklődöm e téma iránt, de jelenlegi előadásom tárgya nem ez. Hanem valami más. Pontosabban semmi más. Én a matematika modern és egzakt definíciójából indulok ki: matematika az, amiből egy matematikus megél. A matematika ma olyan mértékben specializálódott, hogy egy-egy területtel mindössze kéthárom szakértő foglalkozik. És itt jön az én zsenialitásom: kitaláltam egy területet, mellyel senki nem foglalkozik. Ez bizonyos szempontból távol esik eredeti és végső hivatásomtól, a szex és a logika bonyolult kapcsolatának vizsgálatától, viszont teljesen érdektelen a többi ember számára. Mert mi a fontos a többieknek?

20

Az egész számok. Meg a törtek. Meg a pozitív számok, meg a negatív leletek a tüdőgondozóban. Itt a kivetítőn egy negatív lelet jelenik meg. Keresztben van rápecsételve a papírra: NEGATÍV. Ez még racionális is lenne, de az végképp az irracionalizmus határa, hogy valaki a mínusz egyből von gyököt. (Persze, csak képzetesen.) A poén ismét nagyon szellemes, mert a képzetes számok a mínusz egy gyökvonásával keletkeztek. Egy kínai fejét ingatja, nem ért egyet. Ha az ember nagyon szerencsés és magyar az anyanyelve, akkor eleve predesztinált arra, hogy nagy matematikai eredményeket érjen el, ha akar. Én magyar vagyok, az anyanyelvem is magyar és nagy matematikai eredményeket akarok elérni a már említett tárgykörben (szex) és azon túl is. Ezen kívül nagyon jó érzékem van a semmittevéshez. A semmi szinonimája a nulla. Magától adódik tehát a kihívás, hogy a nullával kell foglalkoznom! Ezt a poént kevesen értik, nem tudják eldönteni, hogy dr. Lajtner viccel, vagy komolyan beszél. Ő folytatja. Az első kérdés a kétkedés. Igaz-e, hogy a nulla az semmi? Mielőtt rávágnánk, hogy igaz, kicsit körbe kell járni a témát. A kérdés megítélésben a magyar és az angol nyel különbségei élesen előkerülnek. Vizsgáljuk meg az alábbi példamondatokat: Egy tábornok felsóhajt. Azt hitte, azonnal a gondolattal vezérelt számítógép jön. Ez a sok ostobaság nem érdekli. Megnézi az óráját. Zsebébe nyúl, zsebkendőt vesz elő, megtörli a homlokát. Hamarosan gyógyszert kell bevennie. Angol szöveg (angolul)

Magyar szöveg (angolul)2

1. This is a boring town.

1. This is a boring town

2. There is nothing to do here.

2. There is not (!) nothing to do here.

A közönség nagy része értetlenül bámul a képernyőre. Csalódottak. Néhányan zsonglőröket követelnek, halkan, a szomszédjukkal beszélve. A mondatok szép, pasztell színekkel vannak kivetítve. Amíg tehát az angol semmi az semmi, mert elég azt mondani, hogy there is nothing here, és tudom, hogy nincs olyan valami, ami itt van, addig a magyar semmi az feltétlen valami, mert ha azt akarom mondani, hogy a valami teljes hiánya az, amiről beszélek, akkor azt kell mondanom, hogy a semmi sincs jelen. Röviden: a magyar semmi, az valami. Ez már valami, nem! Előadásomban nélkülözhetetlen, hogy ezt a fontos megállapítást matematikai jelzésekkel is felírjam: Semmi(Eng) ≠ Semmi(Hu) , azaz Semmi(Eng) nem egyenlő Semmi(Hu) Ez aztán végképp senkit sem érdekel. A magyar nagykövetet érdekelhetné, de az nincs itt, magasról szarik a magyar találmányokra. Dr. Lajtner levelet is írt neki. B...tt válaszolni rá. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a 0 = semmi, akkor oda kell írnunk, hogy melyik semmivel egyenlő. Tényleg, melyikkel? Vegyünk egy közismert mondatot: I ain’t no money!3 2 3

Ez egy unalmas hely. Itt semmit nem lehet csinálni. Nincs pénzem.

21

Az I can’t get no satisfaction4 jobb lett volna. Ez Mr. Mullowney gondolja, aki a magyar szöveg angol fordítását végezte. Dr. Lajtner méltányolta Mr. Mullowney humorát, de ragaszkodott a pénzes példamondathoz. Vajon miért? Egyébiránt a pénz említése mindenkit felélénkít a teremben. Tehát erről van szó? Ez a közismert és sokat használt angol mondat a fenti, 2. sz. magyar mondat felépítésének pontos mása. Ennek alapján felismertem valamit. Azonnal meg is ragadom az alkalmat és megfogalmazom első világhírű sejtésemet. Íme Lajtner első ún. közgazdasági sejtése: A pénz a semmi(hu) szinonimája. A semmi(hu) ezek szerint maga a nulla, ezért a pénz valójában a nulla szinonimája. Ezt megint nem tudják hova tenni. Humor? Azonban egyesek helyeslően bólintanak, ők ezt már tudták. Ez az ő sejtésük. A japán felír valamit, a német saját anyanyelvén elemzi az elmondottakat. A francia salátára gondol. Miért is kezdtem ebbe bele? Dr. Lajtner a fejét vakarja. Ezt nem szabad egy prezentációban. Alapszabály, prezentációnál nem vakaródzunk. Vagy ez is a show része? Egy angol érteni kezdi a humort, egyre jobban tetszik neki. Egész jó, súgja a szomszédjának. Az felvonja a szemöldökét és hümmög. Ő nem angol. Hiába, a pénz elvonja az emberek figyelmét a fontosabb dolgokról. Mert van fontosabb, mint a pénz! Momentán nem jut egy fontosabb dolog sem eszembe, de biztosan tudom, hogy van! Illetve, hát itt a nulla! A nulla nagyon fontos! Mindig nagyon fontos tudni, hogy az embernek mennyi pénze ill. ami ezzel megegyező (Lajtner első ún. közgazdasági sejtése alapján), mennyi nullája van. Bohókásan azt is kérdezhetnénk: Mennyi a nulla, haver? És ez már vissza is vezet minket a matematikához. A mai matematikában, ezek szerint, legalább két nyitott tétel van: a logika eszköztárával bizonyítani, hogy a szex jobb, mint a logika, valamint kideríteni, hogy mennyi a nulla. Ismét nevetés. Az orosznak eszébe jut egy Brezsnyev-vicc. Tovább nevet, mint a többiek. No, lám, milyen szép gondolatok! Egészen lendületbe jöttem! Mivel a marketing területén is nagyon jártas vagyok, ezért szlogent is írtam: A nulla, az nem nulla! Érthető szöveg, világos üzenettel. Történészek bebizonyították levéltári dokumentumokkal, kiindulva létfontosságú kutatásaimból, hogy a nulla évszázadok óta igazságtalanság áldozata. Semmibe veszik. Azt mondják rá a háta mögött: Te nulla! Tüntetés képei kerülnek a kivetítőre, emberek transzparenseket lengetnek: Jogot a nullának!

4

Nem találok kielégülést. (Rolling Stons)

22

Jogot a nullának! A nulla is szám!

Elég ebből! Legyen vége a nulla semmibevételének! A nulla is ember! Illetve nem! Ismét bizonytalan tónus. Ezt most mindenki érti, hogy humor. Ajaj! Lehet, hogy át kéne térnem a szex és a logika viszonyrendszerének elemzésére? Nem dicsekvésből mondom, de ezen a téren számos nagyon kitűnő eredményem és referenciám van. És még a logikához hozzá sem fogtam! Nevetés. Ennyire én is vagyok matematikus, mondja egy kanadai fedett ügynök. A nulla semmit nem kér, csak azt , ami minden más számnak természetesen jár. A nulla osztani akar! Engedjünk nullával osztani! Mivel eddig senki nem dolgozta ki a nullával való osztás kihívását, én láttam neki e feladatnak. Több fontos megállapításra jutottam. Pár képlet kerül a kivetítőre. Fényképek készülnek. Legalább száz exponálás hangja hallatszik, és további kétszázé nem. Pedig azok a gépek is exponálnak, de csendben. Diszkréció, figyelmesség, csend. Ez alapelv az ipari kémkedésben. A nullával osztás illetve szorzás olyan, mint a hatványozás a komplex számok körében: nem mindig egyértelmű művelet. Legalább is a sorrend kétértelmű! És ez jó. Kétértelmű, mint a legtöbb malac vicc. És az is mind jó! Ha a műveleteket helyes sorrendben végezzük, akkor egy olyan egyenlethez jutunk, mely némi további rendezés után az mutatja, hogy minden szám magával egyenlő, ami a mai matematikában elfogadott tétel. Az kérdés persze, hogy igaz-e. Nevetés. A spanyol tud valamit, nem nevet. Lehet, hogy mégsem egyenlő valami magával? Bizony lehet. Kérem, a semmi, amit most önök elé tártam, egy új világ, egy új világrend, egy minőségileg más gondolat! Ez egy új matematika, ez egy jó, egy jobb matematika! Egy kopasz bekiabál: Ez marhaság! A bekiabáló kopasz úr pimasz kérdésére, hogy ez a marhaság mire jó, azt felelem: Én képes vagyok bebizonyítani, hogy a szex jobb, mint a logika! Ugye, hogy ez már érdekli?! A kopasz beépített ember volt? Lehet. De lehet, hogy nem.

23

A bizonyítás megfelel a logika szabályainak. Induljunk ki abból az állításból, hogy a logika a legjobb dolog a világon. A kivetítőn megjelenik az első mondat. Dr. Lajtner felolvassa. 1. Nothing is better, than logic.5 Most írjuk le az emberi alapelv első premisszáját: 2. Sex is (much much) better, than nothing.6 Ebből a logika szabályai szerint adódik, hogy a következtetés: 3 Sex is (much much) better, than logic.7 Már megérte eljönni, gondolja a norvég és nevet. Memorizálja a szöveget. Elismétli fejből. Tudja. Arisztotelésznek és Fermatnak tehát igaza volt. Ostoba humor, felesleges volt. Előadásom második felében a fizika alaptörvényeit fogom átírni. Tekintettel az idő rövidségére, itt már csak érintem a fontosabb témákat és csak és kifejezetten Lajtner fontosabb sejtéseire koncentrálok. Dr. Lajtner ujját figyelmeztetőleg felemeli. Most jön a lényeg. A svéd visszafojtja lélegzetét. De humor jön ismét. Ezek az én sejtéseim, mert én vagyok az a Lajtner, aki ezeket megsejtette. Csak a miheztartás végett. A svéd tovább lélegzik. Gyerekkoromban sokszor feltették nekem a találós kérdést: Mi a leggyorsabb a világon? Nos, mit gondolnak, mi az? Egyesek lelkesen, egyesek unottan: a fény. Mindkét csoportot segíti, hogy ez ki is van vetítve, a válasz mellett Einstein fényképe. Ekkor azonban kérdőjelek jelennek meg. A japán a fejét rázza. Nem ért egyet? Lehet, hogy ő tud valamit, amit a többiek nem? Vagy csak a hallókészüléke rossz? Alighanem érintkezési hibás. Kínában csinálták. Einstein azt nyilatkozta élete folyamán többször, hogy a fény a leggyorsabb. Hát igen, a fény sem rossz elgondolás, de nem ez a válasz. A helyes válasz a gondolat. Lajtner második ún. gondolati sejtése: A magyar találós kérdésnek igaza van! Einstein – e találós kérdés és a Lajtner második ún. gondolati sejtése ismeretének hiányában – a fényre alapozta elméletét. Ez sem rossz, de hol van ez a semmitől? Talán közel, talán távol, hiszen az egész annyira relatív. Ismét egy remek célzás, most a relativitáselméletre. Egyesek értik, mások nem. Korábban is így volt, néha fordítva. Nincs benne semmi meglepő. Senki nem is lepődik meg. Talán, ha Einstein ismeri bravúros levezetésem, mely a szex és a logika kapcsolatát feltárja, akkor más irányt vesz a fizika is? Biztosan. És mindössze mi kellett ehhez? Semmi. Csak a semmi. 5 6 7

Nincs jobb, mint a logika. Jobb a szex, mintha nincs. A szex (sokkal) jobb, mint a logika. (A vicc magyarul kicsit suta.)

24

Ez bizony humor, jól értik. És én találtam ki. Felfedeztem a semmit! Te jó ég, micsoda beláthatatlan távlatok! (Szeretném itt értesíteni a Nobel-díj bizottságot, hogy jelenleg költözés alatt vagyok, de az e-mail címem változatlan.) Hová költözik? Megelőztek? Már meghívták? Rá fogok ígérni! Ezt egy amerikai súgja. Az őszes hölgy mellette megjegyzi: Áá, ez csak vicc! Lehet-e a fizikát a semmire alapozni? Igen, lehet. A fizika jelenlegi állása szerint a fény egyszerre hullám is és részecske is. Lehet, hogy ez így van. Az is valószínű ugyanakkor, hogy nem így van. Egy, a hullámzó tengeren haladó hajó egyszerre hajó is és hullám is? Lehet, de a hajót a tudomány jelenleg csak hajónak tekinti, a hullámokat pedig a tenger részének. (Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a tavak és a folyók is képesek hullámozni, ezért a hullámokat kizárólag a tenger részének és tulajdonságnak tekinteni némileg leegyszerűsítő álláspont.) Ha a fény a semmin, pontosabban az általam felfedezett dimenzióban halad és azon hullámmozgást végez, akkor a hullámmozgás a semmi érdeme, a fény pedig részecske marad. Ezért azonban kár elkeserednünk, mert az is valami. A régi tézis, az éter került volna elő? Az éter! Vagy nem az éter? Mi a fene az az éter? Ilyen bekiabálások hangzanak. Dr. Lajtner nem válaszol ezekre. Folytatja saját gondolatmenetét. A fény sebessége a mai fizika álláspontja szerint a leggyorsabb terjedési sebesség. Ez bizonyosan téves, mert ha építek egy két fényév hosszú irodaházat, akkor a portásfülkétől (rögtön a bejáratnál, a sorompó mellett) a fény két év alatt jut el az én irodámba, ami a legfelső emeleten van. Ha azonban két fényévnyi hosszú rudakat építek egy mechanikus írógép billentyűzetére, akkor a két fényévnyi rudakkal az információt előbb eljuttatja hozzám a portás, mintha fényjeleket küldene. (Az persze további kutatást igényel, hogy mi közölnivalója van számomra a portásnak.) Az igaz, hogy a rudak elmozdulása csak pár milliméternyi, ezért a rudak mozgása önmagukban lassabbak, mint a fény mozgása, de az információ a két fényév hosszú irodaházban két évvel megelőzi a fényt. Ez tévedés, mondja a német egy olyan ember magabiztosságával, aki már készített két fényév hosszú rudakat. A japán a fejét rázza. Most tényleg nem ért egyet? Vagy megint a hallókészülék? Mi van akkor, ha a rudak helyett a semmit használom az információ továbbítására? Akkor megint megelőztük a fényt. Az persze továbbra is kérdés marad, hogy a portás miért zavar öt percenként. Az is előfordulhat, hogy nem az egyenes a legrövidebb távolság két pont között. Most sokan a Riemann geometriára gondolnak. De nemcsak arra lehet. Mindenki arra gondol, amire akar. Ez az én véleményem. Egy a fontos, hogy én tudjam, hogy ki mire gondol. Ez a szabadság teljes jogi alapja. És záloga is egyben. Ezt egy szenátor gondolja, aki eddig egyetlen kukkot sem értett az egész előadásból, de most úgy érzi, megértett mindent. Az idő, az idő minden sebet begyógyít. A magyar politikát elnézve megnyugtathatom mindannyiukat, hogy létezik ilyen közeg Riemann nélkül is. Ha tehát nem az egyenes a legrövidebb távolság két pont között, akkor a fényt, bár az gyors, és ugyan elhajlik néha a cél érdekében, mégis nyugodtan elfelejthetjük, mert kanyarodni képtelen. Viszont a semmi, ami mindent kitölt, az nem kell, hogy kanyarodjék, mert az eleve mindenben ott van. A semmi az maga a semmi! És mindenhol ott

25

van, ahol nincs valami. Illetve ott is ott van, csak ott valami más is van. (Ezt a részt később dolgozom ki.) A semmi létét mi magunk, minden segédeszköz nélkül is képesek vagyunk érzékelni. Sőt, a semmi kimutatható. Legfőbb indikátoraink: pénztárca, bankszámla. Ezzel elérkeztem előadásom csúcspontjához: A semmi segítségével fogom a kurzort az itt elhelyezett számítógép képernyőjén mozgatni. Dr. Lajtner a számítógép felé fordul. Pár pillanatig mereven figyel, majd elmosolyodik. A közönség soraiban egyeseknek lebiggyed a szája. Úgysem sikerül neki, ez van az arcukra írva. De ekkor valami történik. A kurzor megmozdul. Hirtelen halálos csend lesz. A közönség megbabonázva figyeli a kis nyilat. A kurzor tényleg mozog a képernyőn. Dr. Lajtner (akinek több sejtése, számos fura elképzelése és egy gondolattal vezérelt számítógépe is van, bár ez itt pont nem az övé, mert ezt kölcsön kapta) visszafordul a közönséghez. A közönség látja, de nem érti a jelenséget, csodálkozik. Van aki csalást gyanít. Csend van. A kurzor vágtat a képernyőn, időnként irányt vált. Valami mozgatja. Semmi sem mozgatja. Te jó ég! Lehet, hogy dr. Lajtnernek igaza van? A semmi mégiscsak valami. A jelenlévők a képernyőt bámulják, kezdik sejteni, hogy Lajtner miről is beszélt. Ez az a pillanat, amikor már nemcsak Lajtnernek, hanem mindenkinek van egy sejtése. Egyeseknek illetlen, másoknak illő. Dr. Lajtner nézi a jelenlévőket, mosolyog és folytatja. Amint látják, a számítógép képernyőjén a kurzor mozog.

Ezt felesleges volt mondania, mindenki látja. Sokan nem hiszik. Látják, de nem hiszik. Dr. Lajtner megadja a kegyelemdöfést, amitől elmebetegnek néznék, ha kurzor nem mozogna. De mozog. A gondolattal mozgatott kurzor (vagy bármi más kapcsoló, irányító stb. szerkezet) két dolgot képes egyszerre. Ez az alább három: Ez közhely volt! De a kurzor csak mozog, a francos mindenit neki! Ezt egy igazgató gondolja, aki évekig milliárdokat költött magára, a gondolattal vezérelt számítógép kifejlesztésének ürügyén. •

Működik,

•

Mielőtt elkezdene működni, már jelzi, hogy működni fog,

•

Én és mi mindannyian ezt a jelzést az agyunkkal (gondolom) érzékeljük. Egy tábornok, akinek hivatalból mindig igaza van, bekiabál, hogy ő nem érzékeli. Amit pedig ő nem érzékel, az nincs! Mások pragmatikusabbak, mobiltelefonjaikon telefonálnak és egyeztetik, hogy mennyit ajánlhatnak. Egy ügyvéd szerződést vesz elő, a kipontozott részre ír, képviselni akarja Dr. Lajtnert.

26

Mint minden nagy elmélet, az én elméletem is ki van téve annak, hogy semmibe veszik. Ez ebben az esetben azonban csúcsteljesítmény. Én ugyanis semmit sem állítok, csupán azt, hogy lehetséges gondolattal vezérelt eszközt létrehozni. Ez a jelenlegi itt éppen a kurzort mozgatja. Elég csak rágondolni! Sokan sok mindenre gondolnak. A kurzorra kevesen. Lényegében senki. Egészen pontosan csak dr. Lajtner. A többiek másra gondolnak. Lehetséges, hogy a nullával való osztásnak végül is semmi köze ehhez a gondolattal vezérelt kurzorhoz. Ebben az esetben viszont önök egyszerre két értékes dolgot kaptak most: a gondolattal vezérelt kurzor látványát és egy nagy semmit! Ahogy egy magyar mondás tarja: nesze semmi, fogd meg jól! A mondás magyarul jó, de itt alig értik. Ha értenék is, senkit sem érdekelne. A technológia kell mindenkinek. A japán ismét a fejét rázza. A hallókészülék? Esetleg beteg? Másról van szó. Most azért rázza fejét, mert nem ért egyet a mellette ülő férfival. Ugye, hogy megérte eljönni? A kurzor mozog. Néhány biztosan tudják, hogy trükk van a dologban. Nincs trükk. A gondolattal vezérelt számítógép valóban létezik. Dr. Lajtner megcsinálta. Van valakinek kérdése?

27

A titkos terv felsejlik – Biztosan egyszerűbb lenne egy marslakóval, egy marslakót be tudnék csapni. Egy marslakót könnyedén be tudnék csapni, de a férjemet lehetetlen. A férjem zseniális feltaláló, előtte hasztalan próbálok meg titkolódzni. Mindent el kellene mondanom neki a marslakókról. Ezt azonban nem tehetem, mert tagja vagyok a Női Marslakók Titkos Szövetségének. Itt tartott gondolatban a feleségem, amikor én már tudtam, amit tudtam. Rendben van! Illetve nincs rendben, de rendben van. Veled vagy nélküled, de megvalósul a terv. Most, hogy feleségem lényegében elismerte, hogy ő egy marslakó, akinek titkos küldetése van, a kép tisztult. Azon egyetlen percig sem kellett gondolkodnom, hogy mi az ő titkos küldetése. Mi más is lenne, mi más is lehetne, mint az, hogy engem megfigyeljen. Ez világos volt. Amit pillanatnyilag nem értettem az az volt, hogy miből gondolta, hogy nem jövök rá? Feleségemre néztem, külsőre úgy nézett ki, mint egy ember. Magamban mosolyogtam. Engem akart becsapni, engem! Engedékenyen így szóltam: – Nyugodtan elmondhatod a titkod. Nekem nincsenek ellenséges szándékaim. – Mire gondolsz? – kérdezett vissza. Remek kiképzést kapott, azt meg kell adni. –- Rájöttem, mindent tudok. Nem válaszolt, nyilván azon tűnődött, mikor lepleztem le. – Régóta tudom – mondtam, ám ez kivételesen nem volt igaz. Hm, egy írót a körülmények időnként rákényszerítenek kisebb hazugságokra. Nem válaszolt, ezt a témát egy belső, beépített programja valószínűleg zárolta. Olyan módon kellett megszereznem az információkat, melyre nejem programozói nem számítottak. Semleges témát dobtam be: – Hogy néz ki az Univerzum? – kérdeztem ártatlanul. – Milyen Univerzum? Szóval több Univerzum van! Elmosolyodtam. Mi földlakók úgy tudjuk, hogy csak egyetlen Univerzum van! Lelepleztem. Elég volt egyetlen ravaszul megfogalmazott kérdés és padlóra küldtem az összes marslakó programozót! Hm, mi írók, hát igen! Következő kérdésem látszólag ártatlan volt: – Eddig hány bolygón laktál már? Feleségem zavarodottan azt kérdezte: – Micsoda? – ezzel próbált időt nyerni. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre, hogy csak lélegzetvételnyi szünethez akar jutni. Megismételtem a kérdést: – Eddig hány bolygón laktál már? – Ezren! – hangja furcsán csengett és mosolygott. Az ezres számot kicsit túlzónak éreztem. A reális szám öt és tíz között lehetett. Talán imponálni akart nekem, ezért mondott ilyen nagy számot. De elszámította magát, ezt ugyanis nem hittem el neki.

28

– Zavarba hoztalak? – kérdeztem, közben arra gondoltam, hogy egyszer minden marslakót lelepleznek. Elnevette magát, megfogta a kezem: – Szeretnél más bolygóra költözni? – ezt kérdezte mosolyogva. Éberség, figyelmeztettem magam, a tervet akarja! – Az ezer egy kicsit sok. Még mindig mosolygott: – Mindig itt éltem a Földön. Ahogy te is. Ezzel mit akart mondani? A feleségem időnként nagyon rejtélyes dolgokat mond. Mit akart azzal mondani, hogy „ahogy te is”. Ezen gondolkodnom kellett. Ebédnél már nem tettem fel több kérdést, azt fontolgattam, hogy feleségem megérdemli-e, hogy, mint egyszerű marslakót tervemben szerephez juttassam. Ránéztem, éppen rizst evett, villával. Tehát nem kínai, az már biztos. Ha kínai lenne, a rizst pálcikával enné. Megfigyelés, jó megfigyelőképesség, ez az alapja mindennek. Még egyszer ránéztem. Egyelőre helyzete rosszul állt, most még nem érdemli meg, hogy bevonjam. Talán majd később! Talán!

29

A kurzor mozog, az alkotó pihen Madách Imre híres mondatának pontosítása jól illik e mesterműhöz, amit alkottam, teremtettem és mozgásba lendítettem. Mivel? Mivel tettem mindezt? A gondolataim erejével. És miből? A semmiből. Létrehoztam egy eszközt, mely érzékeli a gondolat erejét. Létrehoztam egy másik eszközt, mely érzékeli a bioenergiát. További eszközöket nem hoztam létre, de szerintem ennyi eszköz is elég volt, mivel kevés volt a festékem. A festék lényeges, mert a dobozokat narancssárgára akartam festeni. És ez is ment. A dogozok kábeleit a számítógéphez kötöttem. És íme, a kurzor mozog, az alkotó pihen. Mennyivel eredetibb ez, mint a madáchi mondat, „a gép forog, az alkotó pihen”. Szerintem az eredeti madáchi mondatot ezzel a mondattal kéne helyettesíteni az Ember tragédiájában. De mért mozog a kurzor? Mert azt akarom? És honnan tudja a kurzor, hogy mit akarok? Hát onnan, hogy megsúgom neki. Titkos jelekkel, egy titkos kóddal. A titkos kód neve: inertiakód. Magyarul: a tehetetlenség kódja. A tehetetlenség ebben az esetben nem szexuális, hanem fizikai fogalom. Arra vonatkozik, amikor egy test (elismerem, eddig lehetne szexuális is), a busz fékezésekor nekirepül az előző ülésnek. Honnan tudja a test, hogy neki kell repülnie az előző ülésnek? Ez az igazi kérdés, hiszen ha egy táska is képes erre, akkor itt valami különösen nagy titoknak kell lennie. Egy olyan titoknak, amit mindenki tud és ismer. Ahogy Karinthy Frigyes írta: „Nem mondhatom meg senkinek, elmondom hát mindenkinek”. A titkot Karinthy is tudta. A táska is tudja és mi is tudjuk. Csak a fizikusok nem tudják. Több mint száz éve tudjuk, hogy a súlyos tömeg az egyenlő a tehetetlen tömeggel. Ezt Eötvös Lóránd fedezte fel. Alapvető jelentőségű felfedezés. Erre épül a relativitás elmélete. Sőt, szerintem, erre épül az univerzum működése. Erre épül az egész világegyetem. Miről is van szó? Egy repülő táska minden irányban egyenlő tömegű. Csak azt nem tudjuk, hogy miért. Illetve mások nem tudják. Én tudom. És el is mondom. Kezdjük azzal, hogy mi az idő. Az idő nem dimenzió, az idő nem az anyag tulajdonsága. Az idő a felismert változás. Hol van ez a felismerhető változás a tömeg számára, ami jelen esetben egy repülő táska? A levegőben? Aligha, hiszen tudjuk, hogy a táska az légüres térben is repül, ha fékez a busz. Akkor hol lehet. A térben. A tér okozza a felismerhető változást az anyag számára. És nemcsak az anyag számára. Vegyük még egyszer sorra az összes szentségtörésem. Szolgáljon mentségemre mindaz, ami mentségemre szolgálhat. •

Az idő nem dimenzió. Az idő a felismert változás. Ha nincs változás, nincs idő. (Ez eddig a fizika szigorlaton elégtelen, azaz 1.)

•

Az idő az anyag és az energia számára úgy jelenik meg, mint a tér tulajdonsága. A fénynek is van ideje. (Évismétlés.)

30

•

A tér az anyag és energia számára létező viszonyítási rendszer, s magukat ehhez viszonyítják. Ezt majd később pontosítom. (Keressünk új egyetemet!)

•

A tér olyan, mint az anyag, sőt a tér és az idő kifejezhető tömegként és energiaként. A tér tehát olyan, mint az anyag, csak egy kicsit más. (Próbáljuk meg egy másik ország egyetemeit!)

•

Létezik Totális Relativitás. (Felejtsük el a fizikusi diplomát! Sosem lesz!)

•

Következtetéseket lehet levonni az Ősrobbanás előtti időszakról. (Elmeosztályi beutaló.)

•

Működik a gondolattal vezérelt számítógép! (Hahaha! Ez jó vicc volt, Napóleon.)

Kezdjük azzal, ami nyilvánvaló. Miért vonzanak engem a nők? Mert vonzóak. Miért vonzóak? Mert van egy titkos kódjuk, amit használnak. Az inertia-kód. •

Létezik az inercia-kód. (Hagyd, ez hülye!)

•

Az inercia-kód gyorsabb, mint a fény. (Gyere már!)

Hé, aki most elmegy, sosem tudja meg, hogy •

Az inertia-kód és az idő irányítja a világot!

Hé! Jöjjenek vissza!!!

31

A titkos terv megtorpan Ha feleségemet nem is vontam be azonnal a tervembe, kedvem felderült: egy marslakót már találtam! Ebéd után a belvárosban sétálgattunk, kellemes, napfényes idő volt, de nem volt az a gutaütő hőség. Nejem megállt egy-egy kirakat előtt és hosszan nézegetett bizonyos, teljesen unalmas dolgokat, melyek döntően női ruhákkal voltak kapcsolatban. Én messziről figyeltem, közben jókedvűen arra gondoltam, hogy ma lelepleztem őt. A feleségem lényegében beismerte, hogy marslakó! OK, nem explicite, de implicite. Ösztönösen megremegtem, te jó ég, mennyi kifejezést ismerek: explicit, implicit. Hiába, feltaláló vagyok! És van egy tervem is! Tervemhez a marslakó k elengedhetetlenül szükségesek voltak. A feleségem marslakó, az egész tervet azonban nem alapozhattam rá. Mellé léptem: – Szerinted más galaxisokban is hordanak ilyen göncöket a... a... a lények? – Fogalmam sincs – mondta és átment az utca másik oldalára, hogy megnézze az úgynevezett női cipőket. Ez a viselkedés valahogy nem tetszett nekem. Az egész viselkedése valahogy nagyon nőies volt, valahogy emberi. Egy marslakónak elemi érdeke lenne, hogy pontosan tudja az én elképzelésemet a galaxis divatjáról, ezzel szemben a feleségemet a cipős kirakat jobban érdekli. Ravasz próbát eszeltem ki. A nejem mindig fogyókúrázik, ezért ebéd után nem ehetne süteményt. Feltettem a kérdést: – Ott egy kávéház, eszünk egy süteményt? – Tudod, hogy fogyókúrázom! – Tudom – hát ezek szerint marslakó, nyugtáztam örömmel. Egy földi nő azt mondta volna, hogy igen, eszem. – Na, jó, ma kivételesen – tette hozzá és rám mosolygott. Szörnyű gyanú ébredt bennem: a feleségem földi ember, földi nő, azaz egyszerűen szólva: nő. Jókedvem egy pillanat alatt elillant. – Te nő vagy! – kiáltottam rá támadólag. Meg sem próbálta tagadni: – Akkor miért akartad elhitetni velem, hogy marslakó vagy? – ezt tisztázni kellett, itt az utcán. Először elhiteti magáról, hogy marslakó, aztán bevallja, hogy nem az? – Soha nem mondtam, hogy marslakó vagyok – közben nem is nézett rám, megint a kirakatot bámulta. Szerintem fel sem fogta, mit mond. – Akkor miért akartad tudni a tervemet? Rám nézett: – Gondoltam esetleg tudnék segíteni valamiben – ismét elfordult, – de ahhoz tudnom kéne, hogy miben. Ismét rám nézett: – Neked hogy tetszik az a cipő? – és egy piros cipőre mutatott. – Hagyjuk a cipő-témát, tudni akarom az igazat! 32

– Bejössz velem a botba? – Nem, én semmilyen boltba nem megyek be veled! Te ember vagy! – ezt az utolsó mondatot némi viszolygással mondtam. Mit mér még rám a sors? Mit kell még kiállnom? A nyílt utcán kell megtudnom, hogy a feleségem ember! – Apai ágon sincs marslakó a családban? – Nincs. Na, bejössz? – Nem megyek, engem nem lehet egy pár cipővel lekenyerezni! – Ez a bolt csak női cipőket árul. – Nem hordok női cipőt! – vetettem oda dacosan. Micsoda nap! Egy nap leforgása alatt kétszer lepleztem le a feleségem. Egyszer, amikor kiderítettem, hogy marslakó, egyszer pedig akkor, amikor kiderítettem róla, hogy nem az. Megnéztem az órámat, kora délután volt. Hol van még az este? Addig milyen váratlan felfedezéseket teszek még? Feleségem elindult a bolt bejárata felé. Elkaptam a karját, visszahúztam: – Jó, ha te nem vagy marslakó, akkor mutass be néhányat. De valódiakat ám, nem olyanokat, mint te! – Ha találkozom eggyel is, azonnal bemutatom. Na, bejössz? Nem mentem be, naná, hogy nem! Mit keresnék én egy női cipőboltban egy olyan nővel, aki még csak nem is marslakó? Benéztem a kirakaton át, a feleségem körül öt-tíz pár cipő feküdt, ő pedig egy tükör előtt tipegett előre felé, majd hátrálva. Ha eddig élt is még némi remény bennem, hogy a feleségem marslakó, az most végképp szertefoszlott: a feleségem nő volt! Kétségtelenül nő volt.

33

Miért vonzanak a nők? Ahogy erről már szó volt, azért, mert vonzóak. Ez talán a legjobb válasz, és amellett, hogy igaz, még egyszerű is. Nos, a nők vonzása nem a kozmetikumokon múlik, hanem a fizikán. A nők nagy fizikusok! Én csak tudom! A szerelem vonzásból és vonzódásból áll. A szerelem ezen túl sötét verem is, ha hihetünk a népi bölcsességnek. Ha a verembe valaki beleesik, akkor a gravitáció miatt a verem aljára jut. A szerelem eszerint gravitáció? A népi bölcsesség azonosítja azzal. S a nép, az isten adta nép (Arany János) tévedhetetlen. Fogadjuk el. A szerelem maga a gravitáció. Az érzéken túli észlelés egy fontos eleme a szerelem, de érdekes módon az érzéken túli észleléssel foglalkozó szakemberek a szerelmet nem sorolják ebbe a kategóriába. Az érzéken túli észlelés, vagy angolul Extra-Sensory Perception, vagy még egyszerűbben ESP különös dolgokat vizsgál. Az ESP a hallás, a látás, a szaglás, az ízlelés és az érintés érzékeinek kihagyásával létrejött észlelés. Az ESP a mai közfelfogás szerint a következőkből áll: Távolbalátás, -hallás stb., más időkbe/terekbe látás, telepátia, levitáció (=antigravitáció), auralátás, testen kívüli élmények, halálközeli élmények, médium-jelenségek, gyógyítás kézrátéttel vagy gondolattal. A szerelem, mint értelemmel fel nem fogható kategória nem tartozik ide, ki tudja miért. A gondolattal vezérelt számítógép sem, de ez csak azért nem, mert ez most találtam fel. Ezzel viszont eljött az ESP űrkorszaka: az ESC. Itt már nemcsak érzékelésről van szó, hanem bizonyítható kommunikációról (Communication). A gondolattal vezérelt számítógép tehát egy ESP jelenség. Volt. Mostanáig. Én viszont lemeztelenítem az igazságot. Mondtam, hogy a szerelem az ESP része! A lemeztelenítés először is tanulmányozással kezdődik. Matematikai leckéket kell vennem. Többek között az ilyen elfoglaltságok miatt hozták létre a könyvtárakat, ahová majd el is megyek.

34

A könyvtáros elmegy Napokig türelmesen vártam, hogy feleségem, ahogy ígérte, bemutasson nekem néhány marslakót. Teltek a napok, de semmi sem történt. Ha ismert a feleségem marslakókat, ha nem, nekem egyet sem mutatott be. Nem várhattam tovább, elhatároztam, hogy saját kezembe veszem a dolgok irányítását. Hogy a sok különböző helyről származó marslakó közül választani tudjak, belemélyedtem néhány csillagászati könyvbe. Kutatásaim eredményét röviden így lehetne összegezni: Mi a Földön élünk, ez a Naprendszer egyik bolygója. A Naprendszer a Tejútrendszer egy kis darabja. A Tejút a Lokális Csoport egy apró része. A Lokális Csoport sem túl nagy ahhoz képest, hogy mekkora a helyi szuperhalmaz. Ez utóbbi viszont a megfigyelhető Világegyetemnek egy jelentéktelen szelete. Az én terveimhez a teljes megfigyelhető Világegyetem kellett. Hamar beláttam, hogy az eddig használt „marslakó” kifejezés a továbbiakban nem tartható, mert nagyon félreérthető. Még esetleg azt gondolhatnák, hogy csupán a mi Naprendszerünkből keresek ismerősöket vagy ami még nevetségesebb, hogy csupán a Marsról. Eljött az ideje, hogy tervemet szemantikailag is megalapozzam. Az első kérdés, amit meg kellett válaszolni az volt: kit is keresek én a tervem szakszerű végrehajtásához? Idegen bolygók vagy idegen csillagok küldötteit. Helyes. Honnan? A teljes Világegyetemből. Helyes. A következő kérdés kényes volt, lehetnek-e robotok a kiválasztott egyedek? Lehetnek. Illetve csak akkor, ha megfelelően vannak programozva. Ezt majd ellenőriznem kell minden egyes esetben. Nem tetszett nekem az egyedek kifejezés, új nevet kell alkotnom, döntöttem el azonnal. Író vagyok, ha el is szólít pályámról egy rövid időre a marslakók kutatása. Mindez miért? A feleségem miatt, aki megtagadta... Áá, hagyjuk! Nem engedhettem, hogy a keserűség elvegye a kedvem! Rengeteg dolgom van! Itt van rögtön a marslakó kifejezés. Elég volt, addig nem megyek tovább, amíg a keresendő izék nevét pontosan meg nem fogalmazom. Mit is keresek én? Olyan intelligenciát, mely hasonlatos az enyémhez. Egy belső hang azonnal válaszolt: ez hiú ábránd, senki nincs hozzád hasonlóan intelligens. Ez igaz volt. Hála írói ösztöneimnek, elkerültem egy zsákutcát. Akkor hát kit keresek? Olyan lényeket, akik nálad kevésbé intelligensek, súgta a belső hang. Rendben, eddig megvolnánk. Első sorban élőlényeket, de nem állatokat és nem növényeket. Pompásan haladtam a definíció megalkotásával, amikor a könyvtár olvasótermében váratlan dolog történt. Megjelent a könyvtáros. Én már sok könyvtárost láttam, de ilyet még egyet se. Azonnal félbehagytam mindent és odaléptem hozzá. Pár lépést tettem csak meg, mégis kész tervekkel értem a nőhöz. Azt fogom kérdezni tőle: – Maga könyvtáros? Erre azt válaszolj: – Igen. Én akkor ezt mondom: – Én úgy tudom, hogy a könyvtárosok szeretik a kávét. Én éppen kávézni megyek. Velem tart? Erre azt fogja mondani: 35

– Ön feltűnően jól ismeri a könyvtárosokat. Csak nem feltaláló? – Feltaláló vagyok – nézek hipnotikusan a szemébe. Ekkor ő elpirul és azt mondja: – Tudtam. Odamegyek magával, ahová akarja! Így lesz. Az elképzelést tett követte. Odaléptem a nő mellé. Mivel az olvasóteremben csak sugdolódzni lehet, közel hajoltam hozzá. A könyvtárosnak igen kellemes illata volt. Párat szippantottam, mielőtt megszólaltam: – Nekem is jó illatom van! – súgtam oda neki. Nos, változtattam az előre elképzelt forgatókönyvön. Egy feltaláló legyen rugalmas! Az új helyzetben szerintem neki a következőt kellett volna mondania: – Megengedi, hogy én is megszagoljam? Erre én majd azt válaszolom: – Oh, természetesen! Ekkor ő: – Micsoda kellemes illat! Én: – Nos, igen! Úgy vélem, Ön jó könyvtáros! Ő: – Honnan tudja? Erre én: – Ezt megérzi egy feltaláló, főként, ha marslakókat kutat. Bár, mondjuk, én nem marslakókat kutatok. Ő: – Maga feltaláló? – Igen, én az vagyok. Na, gyerünk kávézni! Legnagyobb meglepetésemre azonban ő nem úgy folytatta, ahogy emberi számítás szerint folytatnia kellett volna, azaz arra a kijelentésemre, hogy „nekem is jó illatom van”, ő így reagált: – Maga... maga... – és hátrébb lépett. Aztán szemét folytonosan rám szegezve kihátrált a teremből. Feltalálói kilétemre így nem derült (explicite) fény, bár azt hiszem felismert. Gondolom, elment, hogy átöltözzék. Elmosolyodtam: a karizma. Ez vagy van valakinek vagy nincs. Nekem van. Vártam egy darabig, nem jött vissza, biztosan a város másik végén lakott, hazamenni, átöltözni, visszajönni... Ennyi időm nem volt, de sebaj, jövök én még könyvtárba!

36

Egy egyenlő kettő vagy három vagy négy vagy... Hoppá! Ravasz cím, ugye? Nos, ez a Banach-Tarski Paradoxon. A két matematikus halmazelméleti paradoxonja jól ismert mindazok számára, akik ismerik. A többiek számára teljesen ismeretlen. Kb. nyolcvan éve bizonyították be és a Biblia szerint a módszert kétezer éve már alkalmazták kétszer, amikor kenyeret és (nem élő) halat szaporítottak. A világ teremtésénél pedig még ennél is régebben. Érdekes módon a Biblia erről is közöl dokumentumokat. A Banach-Tarski Paradoxon egy nagyon különös dolog. Mindannyian hallottunk már róla a fenti formák egyikében, de nem tudtuk, hogy erről van szó. Mert miről is van szó? Képzeljük el, hogy... Nos, egyelőre ne képzeljük el. Azért tessék figyelni, mert mondom. Van egy háromdimenziós gömbünk, mondjuk egy matematikai vasgolyó. Ezt megfelelő technikával feldaraboljuk. A darabokat egy kicsit összekeverjük, majd másként összerakjuk. Ekkor az eredetivel megegyező vasgolyót kapunk – kettőt. Az eljárást végtelen sokszor megismételhetjük. Aki tehát vasgolyók kereskedelmével foglalkozik, nyugodtan folyamodhat ehhez a módszerhez, hogy profitját növelje. Az egyetlen problémát az okozza, hogy az eredeti mellett létrejött új vasgolyók nem mérhetőek. Azaz a tömegük nem mérhető. Ez a kellemetlenség azonban semmi ahhoz a forgalomhoz képest, amit e nem mérhető tömegű golyók kiárusításával realizálunk. Elláthatjuk golyókkal az egész világot. Sőt, az egész várost is! A mérhető- nem mérhető problémakör nagyon viszonylagos. Sőt ez még viszonylagosabb. Ez totálisan viszonylagos, mert amit én nem tudok mérni, azt esetleg más tudja. Mit nem tudok én mérni? A teret, a tér tömegét, a tér belső struktúráját. Ez remek, mert ha van valami, amit tudok mérni és van valami, amit nem tudok, akkor erre nyugodtan alkalmazhatom a Banach-Tarski Paradoxont. (BTP). A BTP erre lett kitalálva. Vegyük tehát szemügyre a teret. Látják? Nem? Az a jó. Vegyük hát a teret. Ha a tér eltörik... A húrelmélet szerint, mely egy feltörekvő ága az elméleti fizikának, a tér igenis képes eltörni. P. Aspinwall, B. Greene és D. Morrison bebizonyította, hogy ez a jelenség a természetben is előfordulhat. A jelenség természetesen nem ennyire egyszerű, de minek bonyolítsuk túl, nem igaz?! Szóval, ha a tér képes eltörni, amire most már képesnek tartjuk, akkor el is törik. Mert minden, ami eltörhet, az el is törik. (Murphy-törvénye a humor tudományából.) Ha a tér eltörik és ismeri a BTP-t, ami valószínű, akkor újra össze is rakja magát, miközben létrehozza önmagát újra, valamint a számára nem mérhető teret – tömeg formájában. Ezt követően a tömeg létrehozta a számára nem mérhető tömeget – energia formájában. A BTP szerint ezek a transzformációk létrehozhatók és oda-vissza igazak. Azaz igaz lesz, hogy az energia egyenlő a tömeggel, ahogy erre Einstein már korábban rámutatott. Az is igaz lesz, hogy a tér egyenlő a tömeggel, ahogy erre én már korábban rámutattam. Tudom, hogy mit szeretnének. Ennek matematikai formuláját. Rendben van. Kérem. Ezt megtalálják később, mert ravaszul későbbre halasztottam. Egyes szerzők ugyanis azt mondják, hogy minden képlet elosztja az olvasók számát kettővel. A gond viszont az, hogy

37

ezt most csak Ön olvassa. Ha idetennék egy képletet, akkor kettő lenne Önből? Elnézve a BTP-t... Ne kockáztassunk! Várjon türelemmel! Létezik tehát három teljesen egyforma valamink, ami egymástól lényegileg különbözik. Tér, tömeg, energia.

A különbség viszont csak nézőpont kérdése. Melyik a negatív kép a fenti ábrán? A helyes válasz az, hogy az első. Az is helyes válasz, hogy a második. Jó válasz még, hogy bármelyik és egyik sem. Ha a tér-anyag viszonyát ilyen megértően fogjuk fel, akkor azonnal tudjuk, hogy a térnek szükségszerűen van struktúrája, de mi ezt az életben nem fogjuk látni. Annak viszont semmi akadálya nincs, hogy használjuk! Tehát használjuk. Amióta élünk. És pont ezért élünk. (Mert a szerelem vonzóvá tesz.) Ha tehát a térnek van struktúrája, elfogadhatjuk, hogy a tér hullámzik is. Az Everett-féle sokvilágban bizonyosan létezik egy hullámzó tér. És ez pont a miénk! Micsoda mázli! Ha eddig eljutottunk, akkor sínen vagyunk. Az idő a felismert változás. A változást a tér hullámai okozzák. A tér hullámzik, mi ezt érzékeljük. Ha érzékeljük, akkor minket is érzékel a tér és érzékelnek a tér hullámai is. Ha érzékeljük és hat ránk, és mi is hatunk a térhullámokra, akkor eljött az idő, hogy az idő idejéről beszéljük. Az idő a felismert változás. A tömeg és az energia számára ez a változás a tér hullámaiként jelenik meg. A tér hullámaira hat a tömeg és az energia. Ezt a változást az idő felismeri. A felismert változás maga az idő. Az időnek is van ideje. Fizikai tény, hogy valamennyi elemi részecske folytonosan mozgásban és rezgésben van. A fizikában alapvető törvény a hatás-ellenhatás törvénye. Azaz lehetetlen, hogy csak hatás van, de nincs ellenhatás. Ha erősen rácsapok az asztalra, akkor az nekem is fáj, nemcsak az asztalnak. Ezt a fizikusok jól tudják, ezért nem csapkodják az asztalt. De mégsem tudják. Mert egyelten elemi részecske rezgése sem okoz szerintük semmilyen hatást semmire. Hát ez hogy lehetséges? Sehogy. A fizikusok annyira nem csapkodják az asztalt, hogy elfelejtették ezt az alapvető tételt. Csapjunk az asztalra! Ha rácsaptunk, nyugodjunk meg, szedjük fel, ami leesett és tegyük fel a kérdést. Lehetséges, hogy csak csapás van, és nincs ellencsapás? Csak rezgés, de nincs ellenrezgés? A részecskék rezegnek, de nincs ami visszarezeg? Válaszoljunk a kérdésre! Nem lehetséges. Ha ebben egyetértünk, akkor tegyünk fel egy újabb kérdést? Mi a frász köze van ennek a gravitációhoz, a szerelemhez, meg a gondolattal vezérelt számítógéphez? Mi köze van ennek a Bibliához, az ESP-hez meg a többihez? (Ez már két kérdés. Nem mintha baj lenne, de egy kérdésről volt szó.)

38

Az inertia-kód, avagy van a hitnek fizikája? Legyek őszinte? Még sohasem írtam a Bibliáról és sohasem alkottam fizikai elméletet. Ebben a világ nem talált semmi kivetnivalót és én is helyesnek éreztem. Isten útjai azonban kifürkészhetetlenek. Ezért most itt állok azzal a kényszerítő tudattal, hogy hamarosan bele kell kezdenem egy olyan fejezetbe, mely egyszerre foglalkozik a fizikával és a Bibliával. S ha ez még mind nem lenne elég, az általam alkotott fizikai elmélet szerint lehetséges az Érzéken Túli Észlelés (Exrta-Sensory Percetion – ESP). Rendben van, ez az én elméletem nélkül is lehetséges, az elméletem viszont megmutatja, hogy az ESP a fizika törvényekkel összhangban van. Muszáj is neki, hiszen létezik. Az ESP a hallás, a látás, a szaglás, az ízlelés és az érintés érzékeinek kihagyásával létrejött észlelés. Az ESP a mai közfelfogás szerint a következőkből áll: Távolbalátás, -hallás stb., más időkbe/terekbe látás, telepátia, levitáció (=antigravitáció), auralátás, testen kívüli élmények, halálközeli élmények, médium-jelenségek, gyógyítás kézrátéttel vagy gondolattal. A szerelem, mint értelemmel fel nem fogható kategória nem tartozik ide, ki tudja miért. A gondolattal vezérelt számítógép sem, de ez csak azért nem, mert ez most találtam fel. Ezzel viszont eljött az ESP űrkorszaka: az ESC. Itt már nemcsak érzékelésről van szó, hanem bizonyítható kommunikációról (Communication). Az Ó- és Újszövetség számos csodája az ESP/ESC megnyilvánulása. Az Újszövetségben oly gyakran (és helyesen) hangsúlyozott hit ereje szintén az ESP/ESC megnyilvánulása. Ezek szerint van a hitnek fizikája? Ha van, ha nincs, egyetlen épeszű okot sem tudok mondani, amiért ebbe a témába belekezdtem. (Hoppá, egy újabb ESP eset!) Mentségem azonban van. Persze, tudom én, mentséget mindig mindenki talál magának, s azt is tudom Máté és Lukács evangéliumaiból (valamint Tamás apokrif evangéliumából, jelzem Tamásé a legrégebbi!), hogy a gerenda saját szemünkben láthatatlan, míg mások szemében a szálka is látszik. Apropó gerenda és szálka. Önök biztosan tudják, hogy ha a szálkát nagy sebességre felgyorsítjuk, akkor annak akkora tömege lesz, mint a gerendának. Ezt régóta ismerjük, Albert Einstein adott hozzá egy képletet is, melyből ki lehet számolni, hogy mekkora sebességre kell a szálkát gyorsítani, hogy a gerenda tömegét elérje. Azt a kérdést viszont még ő sem válaszolta meg, hogy miért kellene egy szálka tömegének bármikor is elérnie a gerenda tömegét. Az utóbbi időben egyfolytában Eötvös Lóránd (a fizikában alapvetőnek számító) egyenlete járt az eszemben. Talán vannak ennél jobb témák is, melyek sokkal alkalmasabbak arra, hogy állandóan az eszemben járjanak. Az ember azonban esendő, s néha ez is, az is eszébe jut. Sokszor ez, ritkábban az, az meg aztán tényleg szinte soha! Szóval a problémám, ami nem hagyott nyugodni: ha valamilyen tömeget pl. a szálkát nagy sebességre felgyorsítjuk, akkor a gyorsító erő irányában a tömeg nő. Ez rendben is van. De miért nő minden irányban? Minden irányban csak akkor nőhet a tömeg, ha valóságosan megváltozik. Jákob ezt mondta rokonainak: "Szedjetek követ!" Azok követ gyűjtöttek, kőrakást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak.

46

(Teremtés könyve 31, 46.)

39

Ha akkor azok ott nem lakomát tartanak, hanem a különböző tömegű köveket eldobálják, és az eredményeket feljegyzik, akkor talán a Biblia története más irányt vesz, s nekem most nem okozna ekkora nehézséget, hogy miként kezdjek bele egy ilyen tanulmányba. Jákob és rokonai sokat tehettek volna azért, hogy ma minden másképp legyen! De az vesse rájuk az első követ, aki..., inkább ne vádaskodjunk! Ehelyett tegyük fel a kérdést: honnan vesz fel a kő vagy a szálka többlettömeget? Ha a kérdést alaposabban körbejárjuk, azt kapjuk, hogy sehonnan. Ez kiváló válasznak tűnik, az egyetlen baja, hogy a tényekkel nincs összhangban. Ezen azonban lehet segíteni. Az egyik elegáns, ma Magyarországon gyakran alkalmazott megoldás, ha a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyjuk. A másik, ha lehet, még elegánsabb megoldás, ha a tényeknek megfelelően az álláspontunkat kibővítjük. A tömeg sehonnan nem vesz fel többlettömeget, de úgy csinál, mintha felvenne. Ez a tömeg trükkje. A trükk leleplezéséhez azt is tudni kell, hogy minden elemi részecske (elektron, neutron, kvarkok stb.) folyamatosan és folytonosan rezgésben vannak. Általában igaz, hogy egy adott tömeg rezgése és a haladási sebesség között függvénykapcsolat áll fent, amit a fizikusok már régen megfogalmaztak. Ennek tanulmányozására rezonancia görbéket rajzolnak, melyek azt mutatják meg, hogy a sebesség függvényében a rezgés nő vagy csökken. "Bizony mondom nektek ... ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, ... végbemegy. 22Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok."

21

(Máté evangéliuma 21, 21-22.) Ki imádkozik előadásom mielőbbi befejezésért? Ki volt az? Ahá, szóval senki! Na, azért! Tehát, ott tartottunk, hogy a rezgés és a sebesség összefüggésben vannak. Ezt jó tudni, és bármi történjék is a továbbiakban, mi tudjuk, hogy itt a háttérben mélyebb összefüggések vannak. Sokan talán abban is fogadnának, hogy a háttérben a (megint, mint oly sokszor) a pénzről van szó. Ők nem járnak messze az igazságtól, hiszen az idő pénz, ezért ha ilyen módon az időre gondolnak, akkor nyertek. A hivatalos fizika az időt az anyaghoz és a méréshez köti. Einstein, akitől ezt legkevésbé vártuk, azt állította, hogy a fénynek nincs ideje. De kinek van ma ideje ebben a rohanó világban? Nagy ügy, hogy a fénynek nincs, ennél nagyobb baj, hogy nekem sincs! Sokan úgy tartják, az idő a legnagyobb kincs. Ezzel tudtukon kívül kiléptek az elfogadott fizika érvényességi területéről, mert azt ugyan állíthatja valaki, hogy az idő egyenlő a legnagyobb kincs, de senki nem állíthatja, hogy a legnagyobb kincs az egyenlő az idővel. Mert az idő a mai fizika szerint periodikus, az anyag létezési formája és definíciója mérésével történik. Ahhoz, hogy az időt felismerjük, fel kell ismernünk a változást, azaz legalább azt fel kell ismernünk, hogy elmúlt valami, amit egy másik valami követ. Ez a koncepció adja az én fizikai elképzelésem lényegét. A felismert változás maga az idő, függetlenül annak mérésétől és attól is függetlenül, hogy ki vagy mi ismerte fel. Bármi, ami felismeri a változást, rendelkezik idővel. Tehát nemcsak az anyag, hanem bármi. Mondjuk a fény is, ami köztudottan nem anyag és tömege sincs. De mi adhat felismerhető változást bárminek ott, ahol nincs semmi? Nos, ott, ahol nincs semmi, ott a fizikusok szerint a vákuum van, ami nem üres, hanem igenis van benne valami.

40

A vákuum az, amiből már mindent kivettünk, amit ki tudtunk venni belőle. Amit nem tudtunk kivenni belőle, az bennmaradt. Más szavakkal, a tér akkor is ott van, ha látszólag nincs ott semmi. A költők megénekelte éter korszakának Einstein, akitől ezt aztán már tényleg nem vártuk, egyszerűen véget vetett, de a teret még ő sem dobhatta ki. Mivel tehát a tér maradt, marad és maradni fog, ezért a változások helyszíne és oka az én elméletem szerint a tér. A rezgő részecskék a térben rezgéseket idéznek elő, ez a térrezgés visszahat a részecskékre, és ezáltal létrejön az idő. Figyelem, itt a most csak három dimenzióval van dolgunk. Három térbelivel, mert idődimenzió nincs. Röviden összefoglalva, idő egyáltalán nincs, abból viszont egyszerre többféle is van. Ha az idő a tér rezgése, akkor a rezgés lényegéből következik, hogy van legkisebb periódusa is. Te jó ég, nem elég, hogy nincs idő, de ráadásul kvantált! Ezzel a definícióval két helyen is kivívtam a fizikusok elismerését vagy ellenszenvét. Egyrészt azt állítom, hogy a tér adja az időt, másrészt azt is állítom, hogy az időnek van legkisebb egysége, azaz van olyan időegység, aminél nincs kisebb. Ez azért különösen kínos, mert eddig egyetlen fizikai képletből sem látszik, hogy az idő kvantált lenne, azaz létezne legkisebb egysége. Javít a helyzetemen, hogy a fizikusok szerint az energiának igenis van legkisebb egysége, így a fény is kvantumokból áll. Szerintük az energia kvantált, szerintem az idő is. Látják az ő kijelentésük és az én kijelentésem közötti szoros kapcsolatot? Ha látják, akkor kicsit pihenjenek, mert sajnos nincs semmilyen kapcsolat a két állítás között. (Valójában van, de a poén csak így jött ki.) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. 3Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett. 4Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap. 1

(Teremtés könyve 1, 1-5.) Ha Bibliát, mint archaikus tudományos művet, még egyszer mondom, mint archaikus tudományos művet olvassuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy igen pontos, tudományos értelemben is kezelhető kijelentései vannak. Például az idő, mint teremtett dimenzió sehol nem szerepel, mégis lett első nap. Ez eleve értelmetlennek hangzik, egészen addig, amíg fel nem tesszük a kérdést: ha az idő rezgés (azaz hullám), és az idő definíciója a felismert változás, akkor mi az idő ideje? A válasz meglepő, az időnek is lehet ideje és ez nem feltétlen periodikus, pont úgy, ahogy a Teremtés könyve 1. 1-5 mondja. Az időről tett kijelentésem következményei beláthatatlanok. Legfontosabb következmény talán az, hogy esetleg sosem leszek fizikaprofesszor. Persze ha egy kis kompromisszumra hajlanék, akkor esetleg mégis lehetnék... Kérem, ha a fizikusi karrierem ezen múlik, hajlandó vagyok bizonyos engedményekre. Jelzem, minél nagyobb a fizetés, annál nagyobb engedményekre vagyok hajlandó. Pénz, kompromisszumkészség, vadászpuska! Ezekkel a legnagyobb konfliktusokat is meg lehet oldani. A mi világunkban a periodikus idő a divatos, és ez a Teremtés könyvében meg is jelenik, csak előbb létre kell hozni a három dimenziót, ami nagyon fontos, mert az elméletem is ezt követeli meg.

41

Isten újra szólt: "A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett. 7Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. 8Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. 6

Isten ismét szólt: "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt. 10Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. 9

(Teremtés könyve 1, 6-10.) Valamint azért is lényeges, hogy a periodikus idő előtt jelenjék meg a három térbeli dimenzió, mert a kvantumfizikából tudjuk, hogy az elemi részecskék rezgése elég sajátos és esetenként több kell hozzá, mint egyetlen dimenzió. Érzem a türelmetlenségét, tudom, mit szeretnének. Önök a periodikus időt akarják! Kérem, ennél misem könnyebb! Tessék mozgásba lendülni, és úgy maradni. Akkor megint szólt Isten: "Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. 15Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. 16Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. 17Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött,18s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. 19Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap 14

(Teremtés könyve 1, 14-19.) A Biblia nem beszél arról, hogy minek van ideje vagy minek nincs, szemben a fizikusokkal, akik igenis beszélnek ilyen dolgokról. Szerintük csak a tömegnek van ideje, a fénynek viszont például nincs. Ez elég egyértelmű álláspont, az egyetlen hibája, hogy ütközik az én álláspontommal. Szerintem ugyanis a fénynek is van ideje. Míg azonban a tömegek változatják idejüket, addig a fény nem változtatja. Ez a megközelítés azért előnyös, mert magyaráz bizonyos jelenségeket, melyeket eddig mindenki ismert, de senki nem magyarázott. Ez adódhat abból a tényből, hogy a fizika ma már sokkal nagyobb jelentőségű dolgokkal foglalkozik, mint például, hogy mi a tömeg tehetetlensége. Kit érdekel? Indul az űrkorszak, így van? Nincs így. Az igazság az, hogy a fizika ezeket a kérdéseket nem tudja megválaszolni. És akármilyen fura, pontosan ezek a kérdések adták meg az én fő kérdésemre is a választ: hogyan lehet egy számítógépet gondolattal vezérelni? Bárki, aki megválaszolja, hogy mi okozza a tömeg tehetetlenségét, képes megmondani, hogy hogyan építsünk gondolattal vezérelt számítógépet. Ami azt illeti, én megválaszoltam, hogy mi a tehetetlenség. Kérem, kérem! Itt most fizikáról van szó! Kérem! A tehetetlenség az, amikor nekirepülünk az előttünk lévő ülésnek, ha a busz fékez. Ez az én elméletem szerint akkor következik be, tehát a tehetetlenség az, amikor a tömeg és tér rezgése egy új rezgésállapotba vált át. Ezt a jelenséget tovább is lehet vizsgálni, és így eljutunk (illetve én eljutottam) az inertia-kódhoz. (Inertia angolul tehetetlenség. Ez azért jobb, mert a magyar tehetetlenség szót Önök rendszeresen félreértik, miközben kajánul mosolyognak.) Ez az inertia-kód, mely lényegesen több, mint inertia, mert a tömeggel nem rendelkező elemi részecskékre is érvényben marad.

42

Figyelem! Ezek után világos, hogy mi okozza a fény gravitációs vöröseltolódását, miért egyenlő a súlyos és tehetetlen tömeg. Tudom továbbá, hogy miként lehet a mi „téridőnkből” a mi „téridőnkbe” gyorsabban információt küldeni a fénynél. Mit jelentsen ez? Egyesek leteszik az újságot, mások meg ellapoznak? Mi ez az önkényesség? Ha azt akarjátok, hogy legyen vége az írásomnak, kérjetek, könyörögjetek! De gondoljatok bűneitekre is! Vezekelni kell mindannyiunknak! Imádkozzatok és reméljetek és tudjátok: ... Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

20

(Máté 17,20.) Ez a mondat felettébb fontos igazságot rejt magában. A hit hegyeket mozgat. Rendben van, tudjuk. Tényleg, tudjuk? És hogy jön ez ide? Hát, ami azt illeti, elég egyszerűen. Mert mi a hit? Én úgy vélem, a hit egy tudatállapot, amikor az agy máskor kevéssé használt területei aktivizálódnak. Az imádság ezt a folyamatot hozza létre. (Biztosan nagyon régen ismert, de én csak most fedeztem fel, hogy az imádság szóban benne van az imád ige, ami azt jelenti, hogy a teljes és tiszta szeretet ideje az ima ideje. Ez a kifejezés nagyon mély tudásra utal, akárki alkotta a szót, tudott valamit.) Térjünk vissza az idő rezgéseire! Miként mozgatja a hit a hegyeket? Azáltal, hogy a hit képes az idő rezgéseit megváltoztatni. Az idő rezgésének változása tényleges erőhatást jelent, aminek eredményeként a hegyek a tengerbe omlanak, vagy egyéb dolgokat tesznek. Ha valaki képes az idő hullámainak tudatos (és szignifikáns, azaz jelentős) megváltozatására, az képes akár a vízen is járni, mert a gravitáció (és az antigravitáció) oka pontosan az idő rezgésével magyarázható. Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. 19

(János evangéliuma 6, 19.) Jézus (és Péter) járt a vízen? Lehetséges. Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult... 3

(Máté evangéliuma 8. 3.) Jézus kézrátéttel gyógyított? Lehetséges. Fent írt csodák az új fizikai elmélet szerint olyan események, melyek megtörténhettek, mert a fizika „működésével” összhangban vannak. A csoda a mértékében van, miközben a jelenség a fizikával összhangban marad. A fizikai Nobel-díjas, kvantumfizikus Heisenberg szerint, a lélek és az élet egyéb folyamatai egyszer leírhatóvá válnak a matematikai fizika eszközeivel. Lehet, hogy sikerült egy ösvényt találnom, amiből a fizikusok majd széles utat építenek? ...bizony mondom nektek, hogyha valaki ... nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. 24Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. 25Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.

23

(Márk evangéliuma 11, 22-25.)

43

Cselekedjetek az Írás szerint, s előbb-utóbb befejezem. De most azt mondom: ez a rész megint nagyon fontos. Aki imádkozik, annak elméje megváltozott tudatállapotba kerül és képes lesz arra, hogy az időnek azokat a kis hullámváltozásait is érzékelje, amit egyébként tudatosan nem érzékel, csak öntudatlanul. Sőt, imádság közben arra is képes lesz, hogy ő maga tudatosan módosítsa is ezeket az időhullámokat. Az idő módosításának képessége az a képesség, amire életünk során öntudatlanul, de folyamatosan rá vagyunk utalva. Az idő módosítása és az időhullámban bekövetkező változások érzékelése az Univerzum létének alapja, az élet alapja, egy olyan mélyebb kommunikáció lényege, mely az Univerzum sajátja. Gyakorlati gondolkodású embereknek gyakorlati példaként megemlítem, hogy ezért lehetséges például a számítógépet gondolattal vezérelni. Ehhez a vezérléshez is egyfajta sajátos tudatállapot (és egyfajta sajátos berendezés) kell, ami képes az inertia-kódot tudatosan módosítani, azaz az idő hullámában tudatosan változásokat okozni (és azokat észlelni). 20

Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

(Máté evangéliuma 18, 20.) Küldhetünk és kaphatunk inertia-kódot. Honnan kaphatunk? Honnan jöhetnek ilyen hullámváltozások? Jöhetnek a tárgyaktól (tömegektől), az energiától, más emberektől és jöhetnek mindentől és mindenkitől, aki az időhullámot képes megváltoztatni. Jöhetnek Istentől is? Jöhetnek Istentől is. Ha jelzések érkeznek hozzánk az idő megváltozott hullámaiban, mikorra érnek ide a megváltozott jelzések? Nos, az idő változásának ideje kisebb, mint a mi legkisebb időegységünk, ezért az idő hullámában bekövetkezett változás terjedése gyakorlatilag végtelen sebességű. Más szóval: a kapcsolat folyamatos, azonnali és állandó minden és minden és mindenki között. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 19

(Máté evangéliuma 28, 19.) A Szentháromság fogalma ezek után napnál világosabban közvetíti a legmélyebb tudást. A tér, az anyag és az energia három fogalom, mégis egyetlenegy. Mindegyik külön jelenik meg, de egyik sem jelenik önmagában, anélkül, hogy ne lenne a másik kettő jelen. Bármelyiket keressük, mindig mind a három jelen van. És, ha ez nem lenne elég, a Biblia igazságából még most sem fogytunk ki. Hisz mily mélyen igaz: 24

...Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

(János evangéliuma 16. 24.) Ez most is így van. Ki eddig írásom végért könyörgött, íme, meghallgattatott.

44

Én írok levelet. Kell több? Sajnos kell Puskin írá vala hasonlatost régi időkben, most meg én írám e szókat címnek ez fejezethez. És eljöve az idő a világhírre! Levelet írték vala hát az Bostoni Magyar Hírcsoportnak. Ott biztosan levé egy-két ember, aki majd segíté nékem. Vagy nem levé. Kedves Bostoni Magyarok! Tudom hogyan lehet gondolattal vezérelni a számítógépet. Csak leülsz (vagy állsz, esetleg fekszel, térdelsz vagy guggolsz) és arra gondolsz, amire csak akarsz. Ez eddig is így volt, most azonban a számítógép érzékeli gondolataid erejét és adott esetben végre is hajt a gondolatidból egyet-kettőt. (Illetlen dolgokat nem egyelőre nem!) Ha valakit érdekel, kérem, nézze meg a www.lajtner.com-ot. (Most lett kész pár napja.) Ha valakit nem érdekel a computer run by thought, akkor azért nézze meg a honlapomat, mert talál néhány regényrészletet itt. Az egyik humoros, a másik erotikus (de nagyon ízlésesen), a harmadik... Szóval mind nagyon jó! Dr. Lajtner Tamás Megnézték vala. De bizony mondom, nem vala olyan ember, aki engem az gazdagodáshoz segíté vala. Magamnak kelle segítenem tenmagam. Az mondás Amerikában is igaz vala: Segíts magadon, az Isten is megsegít. A regényrészletekhez tartozó linket azóta marketingesem tanácsára eltávolítottam, de szintén a marketingesem tanácsára a részleteket fennhagytam a neten. (Hát persze, hogy én vagyok ez a ravasz marketinges. A még ravaszabb Google a „Lajtner, Netbakters”-re megmondja, hová rejtettem a részleteket.)

45

A feltalálók kiváló fényképészek! Mint feltaláló, gyakran megfordulok más feltalálók vagy egyéb művészek rendezvényein. Nem dicsekvésből mondom, de voltam már képtárban, kisplasztikai kiállításon, sőt egyszer színházban is. Ez utóbbi némileg hosszúra sikeredett, mert csak jóval az előadás befejezése után ébredtem fel, így reggelig kellett várnom, hogy kiengedjenek az épületből. Ezek után persze, jogos önvédelemből, nem járok színházba többé, de ez nem is baj, mert úgysem az én darabjaimat adják. Ezért, meg a bezárás miatt is mindenkinek azt tanácsolom, a színházat messzire kerülje el, mert ott foglyul ejtik az embereket, s nem mindenki képes kiszabadulni úgy, mint én. Sokan eltűnnek örökre! Bizony! A fotókat viszont szeretem, mert szép színesek, leszámítva a fekete-fehér fotókat, mert azok nem színesek. A színekhez elég jól értek. A formákhoz is. Az igazság az, hogy jól értek a színekhez és a formákhoz. Aki ismer, az tudja, hogy a szín és a forma az én világom. Pedig feltaláló vagyok, és mégis. Az alábbi történet is ezt példázza. Elmentem múltkor egy fotókiállításra. Ennek az esőhöz semmi köze, egyszerűen rágalom, hogy csak az eső elől menekültem be a kiállítócsarnokba. Ez nem igaz. Az ernyő miatt mentem be. Pontosabban amiatt, hogy nem volt nálam. Sétálgattam a városban, közben megeredt az eső. Mit tehet egy védtelen feltaláló, ha elered az eső? Egy feltaláló, aki telve van jó szándékkal, elkötelezett híve a szeretetnek és a megbecsülésnek. És esik. Ilyenkor egy feltaláló, kérem, bemegy az első fedett helyre, legyen az galéria vagy kocsma. Mert a feltaláló bátor, a feltaláló ilyen. Én legalább is ilyen bátor vagyok. – Még nem vagyunk nyitva, nyitás holnap ötkor! – személyeskedett egy idősebb hölgy. – Akkor maga mit keres itt? Ez jó válasz volt, szava elakadt. Magára hagytam, elindultam körbe. Munkások szögeltek, festettek, rámoltak. Kicsit zavart ez a nyüzsgés, viszont nem esett az eső. Ahogy sétáltam körbe a teremben, magára vonta figyelmem egy három dimenziós alkotás. – Nocsak – léptem közelebb. – Ez meg mi? Fogékonyságom az új iránt közismert, valamint erősen Marika Barnett alkotása gyakorlatias is vagyok. A fal előtt három apró tornyocska állt, lényegében egy speciális csigalépcsőt formázva. Azonnal felléptem rá és elindultam felfelé, de a konstrukció sajnálatosan gyenge volt. Mozgott, inogott, biztos voltam benne, hogy eldől. Velem! Velem, a feltalálóval! Leugrottam a földre a torony tetejéről. Lám, itt is vannak veszélyek, nemcsak a színházban. – Egy feltaláló mindent kibír! – hipnotizáltam magam, miközben a földön feküdtem. – Vajon eltört a lábam? Nem, nem. Tudom mozgatni! Most a másikat. Ez az. Közben mellém jött a hölgy, megint kötözködött. Vannak ilyen emberek! – Miért mászott fel a fényképre?

46

Mit válaszolhattam volna erre az ostoba kérdésre? Miért mászik fel az ember valahova, ha feltaláló, ha művész? Mert ez a küldetése, a hivatása. A hölgy nem volt művész, már ebből a kérdéséből is kiderült. Ha művész lenne, tudná. A földön ülve masszíroztam a bokám és körbe-körbe forgattam. Lehet, hogy jógalégzést kéne alkalmaznom. Aztán a hölgyhöz fordultam, kritikusan, ahogy a világ elvárja a színek és formák nagy ismerőjétől. – Ez a váracska igencsak gyenge lábakon áll! Az ötlet jó, csigalépcső, beborítva fényképekkel, de nem elég stabil. Közben felálltam, majd a „kompozícióhoz” léptem, és néhány erőteljes mozdulattal darabokra szedtem. – Na, ezt mondom! – Ember, mit csinál? Az alkotásom! – Áh, szóval maga a „művész”! Még hogy művész, nevetséges, szögelni sem tud. – Hozzon szöget, igyekezzék, mert ha eláll az eső, akkor mennem kell. Ide nem fogtok bezárni, mint a színházba! A fotóművész elkerekedett szemmel bámult. Jó szándékom jeleként így folytattam: – Egy ilyen lépcsőt stabilan kell megcsinálni! Kérem a kalapácsot és a szöget! A hölgy nem mozdult, szerintem szégyellte magát. Nem neki jutott eszébe a megoldás! Magam mentem szögért, jó nagy szögeket választottam. Az egyik munkás kezéből erőszakkal kellett kicsavarnom a kalapácsot. Odaléptem a torony darabjaihoz és összeraktam. – Ez nem ilyen volt! – gáncsoskodott újra a fotós. – Most már kezd elegem lenni! – szóltam oda neki, de nem néztem rá. A dobozokat pakoltam, amikből a tornyok álltak. Az előző, teljesen értelmetlen formát átalakítottam. Egyetlen oszlopot építettem a sok darabból. Mit ki tudok hozni ebből az anyagból! Persze nem csoda, hiszen a formák és a színek mestere, ugye... – No, most összeszegelem! – Kérem, maga tönkreteszi a 3D tornyomat! Vannak emberek, akiknek az az életük, hogy gáncsoskodnak, hogy belekötnek a másikba, áh, nem is figyelek rá. Hamar összeszögeltem a darabokat, sokkal jobb lett, de a „fotóművész” nem volt elégedett. Ő, mint művész, jó! – Mit tett? És ezek a csúnya szögek! – Igaza van! Lefestjük! Festéket! A hölgy nem mozdult. Mit is várhattam? Mit várhat egy feltaláló, amikor felajánlja, hogy lefesti a szobrot? Mit? Mivé lett a világ? Ezekre gondoltam, amint kevergettem a festéket, kiválasztottam egy megfelelő piros színt. – Ecset? – néztem ellentmondást nem tűrve az előző munkásra, akivel a kalapácsért már megküzdöttem. Megvonta a vállát. Tudta, hogy céltalan minden ellenállás. Mégsem mozdult. – Akkor majd én!

47

Ezt is magamnak kell csinálni! Mindent. S ki aratja majd le a dicsőséget? Ki? Ez a gáncsoskodó fotós, akinek eddig egyetlen kedves szava nem volt hozzám. De mindegy! Még esik kint, addig ráérek. De azért a bensőmben zokogtam. Ez jár az én önzetlenségemért, ez? Gyors mozdulatokkal festettem, hamar elkészültem. Aztán tárgyilagosan megnéztem a piros oszlopot. – Na, ez már igen, ez valami! A fotós zokogott. Lényegében összetört, látva nagyságomat s azt, hogy mit kihoztam abból a témából, amiből ő szinte semmit! Kinek jutott eszébe a piros szín? Nekem. S ez a jó forma? Nekem. Ezért zokogott. Szembesült egy igazi tehetséggel, s ez fájt neki. Megértettem. – Én feltaláló maradok! – próbáltam vigasztalni ekkor, pedig eddig egyetlen kedves szava sem volt hozzám! Most is csak irigykedik. De én mégis kedves vagyok, én ilyen vagyok. – Nem leszek fotós! Ezt azért mondtam, hogy érezze, nem akarom kiszorítani a pályáról. Éljen meg mindenki, ahogy tud, én nem ártok senkinek. Hirtelen egy viaszosvásznat láttam meg. Az alkotás tetejére szögeltem. – Így, ezen poharat is lehet tartani, mert vízálló! Ennyi ötlet! Kitekintettem, az eső elállt. – No, nekem mennem kell! A hölgy még mindig nem tért magához, zokogott, nem jutott más eszébe. Bátorítóan odaszóltam neki: – Nem tartozik semmivel! De azért magamnak elismertem, hogy egy „köszönöm, imába foglalom a nevét”, az jól esett volna. De mit várhat az ember, ha feltaláló és kiválóan ért a formákhoz és a színekhez? Semmit. Visszanéztem, a hölgy szemét törölgetve járta körbe az alkotásunkat, pontosabban az én alkotásom. Ismerkedett vele! Milyen büszke is lesz rá majd holnap, amikor kinyit a galéria, és mindenki a szép piros szobromat akarja megvenni tőle. És ő eladja. Nem baj, majd festek neki egy másikat, ha megint esik, és én erre járok! Bólintottam. Na igen, mi feltalálók!

48

Elengedett kézzel – a gondolattal vezérelt számítógép alapjai (Excerpts of the Presentation) www.lajtner.com

World Breakthrough

The capture of thought and bio-energy Dr. Tamás Lajtner www.lajtner.com ISBN 978-963-06-1942-4

How? With

49

www.lajtner.com

Flitlat www.lajtner.com

What’s flitlat? Flitlat

50

www.lajtner.com

Flitlat USER

User’s Thoughts

Computer or Mobile Phone or …

Flitlat is two world breaktrough innovations! www.lajtner.com

TWO WORLD BREAKTHROUGH INNOVATIONS: Thought-run computer and

bio-energy measurement How does it work? It is based on Lajtner’s ideas.

51

www.lajtner.com

The fundaments of Lajtner’s ideas • Lajtner’s Physics Theory (Time of Time Theory) • L-mode of thinking (know-how) • Flitlat – the device (already at work)

www.lajtner.com

The main propositions of Lajtner’s Time of Time Theory • Inertia code: the universal and basic communication • Inertia code: faster than light

52

www.lajtner.com

Field can have wave: This is time

www.lajtner.com

Field’s wave can change: Time of Time

Communication in TR – faster than fast light

53

Changing in time – this is the inertia code www.lajtner.com

L-mode of thinking makes focusing mechanism a conscious operation and amplifies changes

Inertia code

L-mode of thinking is a know-how. It makes possible to develop devices. I have developed the Flitlat by L-mode of thinking.

54

www.lajtner.com

Flitlat is based on inertia code

www.lajtner.com

Flitlat/bio

Bio-energy sensor (subconscious comminucation )

55

www.lajtner.com

Flitlat/thought Thought energy sensor (conscious comminucation )

www.lajtner.com

2 New Trends • Thought-run computer • Bio-energy measuring device

56

www.lajtner.com

I seek business partners to make trends

57

Na, milyen ötlet? Kis segítség kell ahhoz, hogy valaki valamit eladjon. Ezt mindenki tudja. Ezért aztán sok kínnal és keservvel a feltaláló eljut a nemzeti találmányok fejlesztéséért felelős miniszterhez. Ha senki, ő segít. De kinek? – Kérlek, foglalj helyet! – mondta a miniszter. Arcán széles mosoly terült el. Valójában sokkal szélesebb volt a mosolya, mint az arca, pedig az arca is elég széles volt. Megkérdezte – Miben segíthetnék? – Nos, hát izé... –kezdte a feltaláló. Jó kezdés volt, pontosan azt mondta, amit gondolt. Ez így helyes. Ezért ebben a szellemben folytatta. – Nos, éppen, hát ugye... A miniszter csak mosolygott. Ő tud mosolyogni. Ez volt a mosolyában. Ha volt benne valami, akkor ez volt benne. Ha nem volt benne semmi, akkor ez sem volt a mosolyában. A miniszter jó ember volt, csak nem úgy jó, ahogy a többiek képzelték, és nem úgy ember, ahogy a többiek hitték. A miniszter mosolygott, mert ő másképp volt jó és másképp volt ember. A feltaláló folytatta: – Valójában nekem, hát hogy is mondjam... A miniszter, aki tehát jó volt és ember volt, értette. Ő megértette az embereket, hiszen ő is ember volt, ha másként is. Ahogy mondani szokta: – Mi emberek, mindnyájan emberek vagyunk. Az ember az ember. Sokszor még azt is kimondta, és ezt bizony nem szégyellte: – Aki embernek született, az ember. Néha hozzátette: – Vagy nem az. Ez a kiegészítése nem volt közismert, bár méltatlanul nem volt az. Csoda-e, hogy ennyi fontos tapasztalattal és kiváló elemzéssel a háta mögött (nem is beszélve a széles mosolyáról), kitalálta, hogy a feltaláló mit akart mondani. – Értelek, kérlek. Kérlek, mindent értek. A feltaláló nem értett mindent, de végül is, ezt senki nem várta el tőle. Ő értsen ahhoz, amit feltalált. Ha ez a találmány a bicikli, akkor értsen ahhoz, ha nem a bicikli, akkor viszont ahhoz ne értsen! Ahhoz majd a továbbiakban a miniszter fog érteni. – Tehát, kérlek, miről is van szó? Ha jól tudom – folytatta a miniszter, most már kevésbé mosolyogva, mert beszéd közben anatómiailag nem engedélyezett a folyamatos mosolygás –, ha jól tudom – ő mindent jól tudott, bár kétség kívül voltak olyan dolgok az életben, amit még annál is jobban tudott –, ha tehát jól tudom... nos? A feltaláló ismét belevágott: – Nekem izé, hát ugye, ezt a projectet bárhol támogatnák... A miniszter ismét mosolygott. Ő tudta. Pénz és pénz. Aztán viccet mondott:

58

– A pénzt kár volt feltalálni! Neked is a pénzt kellett volna feltalálni! Ki találta fel a pénzt? – nézett talányosan a feltalálóra. A feltaláló talányosan visszanézett. – Te? A miniszter mosolygott, szélesen, ahogy akkor kell, amikor egy újabb hőstettére derül fény. Ám szerény is volt. – Hagyjuk a múltat, foglalkozzunk a jövőmmel! Mit találtál fel? Nem azért, mintha nem tudnám, ez képtelenség is lenne, hogy én valamit ugye... még rágondolni is... Viszont minthogy tényleg, azaz tehát te mit gondolsz erről? A feltaláló erről tényleg semmit nem gondolt. Az viszont tény, hogy ő találta fel a gondolattal vezérelt számítógépet. – Valami pénzügyi támogatás... A miniszter most már nevetett. Hangosan, jól artikuláltan. Az emberek néha nevetnek, a virágok talán sosem. Tényleg, nevetnek a virágok? – Kérlek, kérlek, nevetnek a virágok? Te feltaláló vagy, ez egy fontos kérdés, ugye? – Hát, gondolom, igen, talán, valószínűleg. A miniszter bólogatott. A kérdést ki tette fel? Ő. És ez milyen kérdés? Fontos kérdés. Összefoglalta: – Hadd gondolkozzam egy kicsit ezen, gyere vissza egy hét múlva! Kérlek! *** – Parancsolj helyet, kérlek, no lám, milyen szép is a pirkadat! – a miniszter most kevésbé mosolygott, mert sok dolga volt és nem volt ideje mosolyogni. A feltaláló kényszeredetten mosolygott. Neki is sok dolga volt, de ő másfajta ember volt, nem olyan, mint a miniszter, ezért a pirkadatot így értékelte: – Hát az bizony valóban... A miniszter közbevágott: – A pirkadat a nap kezdete. A nap vége az este vagy még inkább az éjjel. Mert egyszer mindennek vége! – Tényleg! Ki gondolta volna, hogy ma egy kis filozófiai szemináriumot is tart a miniszter. Senki nem gondolta volna, ő mégis tartott. Most azonban ingerültté vált: – Mindennek! Mindennek vége egyszer! A rémült feltaláló engedelmesen ismételte: – Mindennek. Mindennek. – A maga helye és ideje. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Tudsz te hármas szaltót ugrani, égő karikán át, tollakkal a hajadban, meztelenül a New York-i Time Squaren? És Londonban, a Hyde Parkban? A feltaláló erre a kérdésre nem számított. Hallgatott. Talán tudna, de meztelenül? Nem, meztelenül azt nem. A tollak talán rendben vannak, a Time Square is, de ruha nélkül, soha! A miniszter tekintete megkeményedett: 59

– Hol tudsz te hármas szaltót ugrani? Miért tudsz vagy miért nem? A kérdés önmagában hordozta a következőt: – Vezettél te űrhajót valaha? Vezettél te tengeralattjárót? – Majd külön tette hozzá, mert nyomatékosítani akarta. – Valaha? Aztán így folytatta: – Mert kérdem én, ki fogja vezetni a céget, ha eljön az első tavaszi eső? Esik-e tavasszal eső? Ismét mosolygott, ez a kérdés nem is igényelt választ. – Esik – mondta feltaláló. – Bár én a gondolattal vezérelt... – Tudom én azt – mondta a miniszter most mézes-mázos hangon –, tudom én azt. A fejlesztésekhez pénz kell. De ki vezeti a céget? Te, te aki még egy nyamvadt űrhajót sem vezettél? Sem most, sem valaha?! Ez kicsit támadó volt, de célt ért. A feltaláló megértette: – Az én cégem, eddig is én vezettem... – Eddig nem volt találmányod! A találmányod a nemzet kincse, ezt nem herdálhatjuk el, ezt menedzselni kell, ezzel mi világhírre teszünk szert. Mert ezzel én gazdag leszek és híres, mert ez a te találmányod, az én találmányom, a mi találmányunk. Egyetértesz? – Nem teljesen. – Nem? – Részben. – Részben? – Igen. – Reméltem is, hogy teljesen egyetértünk! Egyet kell értenünk, ha fejleszteni akarunk! Neked kötelezettségeid vannak nemzeteddel szemben! Ez a nagyság átka, olyan vagy, íme, most már majdnem olyan vagy mint én. Azért nem vagy még olyan, de egyszer majd teljesen más leszel, mint most vagy, de szerintem olyan soha nem leszel, mint én akkor vagy most! Ezt vedd, ahogy mondtam! Mert ki vagyok én? Mit cselekszem én? Teszem, amit a nemzet, a haza megkövetel, mert napszámos vagyok én, aki a jövő talajába veti kérges tenyeréből a korszak magvait! Én. Te meg? Te meg csak kutass, te csak találj, te csak keress! Te zseni, te Galilei, te, Spartacus, te Ementáli! A feltaláló ebből semmit nem értett, de a miniszter mosolya megnyugtatta. Ez a szokásos mosolya volt, talán most is sokkal szélesebb, mint az arca, de azért az arca mégis elég széles maradt. – Most akkor... – értetlenkedett a feltaláló. – A Béla! Ő kell neked, a Béla! Meg a Márton! Meg a Réka! – Minek kellenének nekem? – Mert ők vezetik majd a céget. – Ők? – Ami azt illeti, ők már most is vezetik a céget. – Melyik céget? Az én cégemet?

60

– Azt felejtsd el! Én az én cégemről beszélek! Az én cégem, a haza cége! – Ez az én találmányom! – A tiéd! Mert te vagy csak erre képes! De én, én is sok mindenre képes vagyok ám! – Tudom. – Mindenkinek tudnia kell, hogy mire vagyok képes! Az én képességeimmel képesnek kell lennem! Én azt mondom, gyártsd, Cézár! Én azt mondom, gyártsd, Odüsszeusz! Te csak gyárts, Miki egér! Gyárts! De azt is mondom egyszersmind, hogy te ne vezess céget, mert te nem vezettél még űrhajót, és azt is mondom egyszersmind, pedig ugye, hogy na azért? – Ezt nem értem pontosan. – Kapsz majd egyszer később talán vagy inkább soha egy milliárdod, és fejlessz! És gyere vissza egy hét múlva, mert meglepetésem lesz! *** – Na, ülj le, aztán figyelj, mert most kevés az időm! Hatvan százalék! – Micsoda? – Az enyém hatvan százalék. – A cégből? – A saját cégemből? Nagyon elmés! Te feltaláló! A találmányból, természetesen! – De akkor nekem csak negyven százalék marad! – Negyven? Ez hogy jött ki? – Százból hatvan az negyven. – És abból lejön a Béla harminc százaléka. Mit gondoltál, ő szerelemből dolgozik majd neked? – Akkor tíz százalékom marad? – Ez most hogy jött ki? – Negyvenből harminc az tíz. – És a Réka? Ő majd a két szép szemedért száll bele az üzletbe, mit gondoltál? Na, de hát te álmodozó vagy, te feltaláló vagy, nem haragszom. – Mennyi marad nekem? – Bocsáss meg, hogy jössz te a képbe? – Én találtam fel. – Ezt senki nem is vitatja. Te találtad fel, de más dolog valamit feltalálni, és más dolog valamit üzletileg ugye... – Nekem mennyi marad? – Miből gondolod, hogy kell, hogy neked maradjon? – Mert most az egész az enyém, gondoltam, az enyém marad... – Te, álmodozó, te. Te Shakespeare, te Dante, te Olümposz! – Nekem marad valami?

61

– Hát persze! – Mi? – Mid van még neked? Van-e autód, lakásod, fényképezőgéped? – Van. – Na látod, a fényképezőt megtarthatod. Majd némi gondolkodás után megkérdezte: – Illetve... milyen márkájú is a gép?

62

A második titkos terv Nos, a feleségem hibájából nem tudtam megvalósítani jól kidolgozott titkos tervem. Pedig milyen remekül kitaláltam. Mindössze néhány marslakó kellett volna hozzá. De a feleségem megtagadta. Megtagadta, hogy bemutasson néhányat. Miért ilyenek a nők? Miért? Feleségem viselkedése fájt és most is fáj. Hiába, nem könnyű egy feltaláló élete, ha nős. Egyetlen marslakót sem hozott! Értik ezt, egyetlen egyet sem! Senkit! Még innen a Tejútról sem! A végén már abba is belementem volna, hogy legalább telefonon hívjon fel néhányat. Minden hiába. A nők könyörtelenek, ha marslakókról van szó. Nem baj, most a gondolattal vezérelt számítógépem eladásával kell foglalkoznom. De nem adtam fel. Sosem adom fel. Lesz még alkalom arra, hogy titkos tervem véghezvigyem. Ha nem ma, akkor holnap. Ha nem a nejemmel, akkor nélküle. Így a tervem egyes részletei ma még titkosak maradnak, mint ahogy maga a terv is. Addig is van egy második titkos tervem. Képzelhetik, hogy a fentiek után ezt a feleségemnek még annyira sem mondom el, mint a korábbit. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy járnék vele, mint a marslakókkal. Senkit nem hozna. Nem könnyű a feleségemmel! Életvidám, negyvenes férfi olyan szexcentrikus nők társaságára vágyik, akik ismernek marslakókat. Az utóbbi egyáltalán nem fontos. Szőkék előnyben! Második titkos terv jeligére.

75