Szabad Gondolat AZ
D r. H a u s c h k a Kozmetika
ANTROPOZÓFIA ,
NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA
Antropozófia Thomas Meyer: Az igazság újjászületésének ereje
Politika Gerd Weidenhausen: Az iraki háború továbblépés az új birodalom felé vezetõ úton
Technika Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiákról I. rész A genetika és az elementáris világ
Pedagógia Eugen Kolisko: Orvosi gondolkodás jelentõsége a tanárképzésben és a nevelésben
Dr. Hauschka kozmetikumok Árusitás: 1089 Budapest, Bláthy Ottó utca 41. Hétfõi napokon 9-1700 óra között
Környezet Bú Ella: A nagyranõtt Krisztusok
Dr. Hauschka kozmetikai kezelések referencia szalonunkban Bejelentkezés: Schnabel Barbaránál telefon: 459-09-43 Természetbõl az embernek
2003. június
6/2
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:14
Page 55
TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Thomas Meyer: Az igazság újjászületésének ereje Ertsey Attila: Beszámoló a Szeminárium munkájáról
1 6
POLITIKA Amerikai veteránok felhívása A szolgálatmegtagadók nem akarják Saront követni Izrael: a tartalékosok nyílt levele Európa az új világrendben: Beszélgetés Kálmán Istvánnal az iraki háború kapcsán Gerd Weidenhausen: Az iraki háború: továbblépés az Új Birodalom felé vezetõ úton Gerd Weidenhausen: A politika militarizálásának projektje
17 19 19 20 22 25
TECHNIKA Paul Emberson: A klónozásról és az elvesztett hierarchiáról I. rész A genetika és az elementáris világ Frisch Mihály: Intelligens gépek háborúja
28 36
PEDAGÓGIA Eugen Kolisko: Orvosi gondolkodás jelentõsége a tanárképzésben és a nevelésben Ekler Ágnes: A patak szava (Egy locsi-fecsi kisfiúnak)
38 47
KÖRNYEZET Bú Ella: A nagyranõtt Krisztusok
48
HIRDETÉSEK
50
INFORMÁCIÓK
50
WALDORF INTÉZMÉNYEK CÍMJEGYZÉKE
51
SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kampis Miklós, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk, Z. Tóth Csaba Borító és tördelés: HÉT-fõ bt. MLA Kiadja: Ita Wegman Alapítvány Felelõs kiadó: Frisch Mihály Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Készült: Acorn Nyomda ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség, illetve az Ita Wegman Alapítvány címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46 Honlap: www.szabadgondolat.hu E-mail:
[email protected] Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ az alapítványnál.
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 1
ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA Thomas Meyer
AZ IGAZSÁG ÚJJÁSZÜLETÉSÉNEK EREJE Az 1935-ben történt kizárások az általános antropozófiai társaságból A valóságnak megfelelõ és a valóságot elferdítõ magyarázatok A Társasággal kapcsolatos korábbi fejtegetések második és befejezõ része
A történelmi haladás alaptörvénye
Amit ez az ismertetés elleplez
A világtörténelem alakulásának nagy törvényeként tekinthetõ az, hogy ha semmit sem tanul az ember egy katasztrófából, akkor a késõbbiekben egy még nagyobb katasztrófának kell a világra zúdulnia. Ahogyan az emberiség szintjén a két világháború katasztrófájából nem tudtuk levonni a tanulságokat, az Általános Antropozófiai Társaságon belül is azt látjuk, hogy saját történetének válságaiból éppannyira nem tanult semmit. Talán semmi sem mutatja ezt a jelenséget világosabban, mint az 1935-ben történt társasági katasztrófa hivatalos vezetõségi megítélése.
Az e közleményben bemutatott tényekkel szemben formálisan semmilyen ellenvetés nem tehetõ. Az 1. pontban idézett három kitétel pontosan megfelel annak az I-III. indítványnak, amelyeket 1935. március 17-én a Nachrichtenblatt hasábjain tettek közzé, és amelyeket azután az 1935. április 14-i közgyûlésen nagy többséggel elfogadtak. És mégis e fenti ismertetés elleplez bizonyos nyomasztó összefüggéseket, miáltal az akkori eseményeket olyan színben tünteti fel, ami már nem felel meg a valóságnak. Való igaz, hogy Wegmant és Vreedét formálisan és névlegesen csupán a vezetõségbõl zárták ki. Számukra azonban csakis a vezetõség keretei nyújthattak olyan mûködési kört, ahol Rudolf Steiner akaratának megfelelõen az antropozófia érdekében felelõsségteljesen tevékenykedhettek. Milyen valóságos értékkel rendelkezhetett számukra az, hogy õket – kissé átlátszó hivatkozással – csupán a vezetõségbõl szorították ki, de meghagyták nekik az így teljesen jelentéktelenné vált tagságuk lehetõségét a Társaságban? Tény az is, hogy 1935-ben „csak” hét személyt zártak ki a Társaságból, és hogy az úgynevezett „Szabad Antropozófiai Csoportok” tagjai ugyancsak megtarthatták tagságukat. Ez azonban számukra is valami hasonlót jelentett, mint Ita Wegman és Elisabeth Vreede esetében: tagságukat a továbbiakban csak korlátozottan hasznosíthatták volna, amennyiben meghajolnak a közgyûlés által rájuk erõszakolt feltételek elõtt. Igaz az is, hogy az 1935-ben
Hány tagot zártak ki a Társaságból 1935-ben? Kétezret vagy hetet? A D. N. Dunlopról szóló életrajzi vázlatban azt olvashatjuk, hogy 1935-ben kétezer tagot zártak ki az Általános Antropozófiai Társaságból. Nemrégiben a Nachrichtenblatt des Goetheanum-ban – a Társaság hivatalos lapjában – egy nyilatkozat jelent meg, amely ezt a nagy számot látszólag jogosan hét személyre redukálja. Ez a szemet szúró különbség tisztázásra szorul. Az Általános Antropozófiai Társaságon belül lezajló legújabb eseményekhez kapcsolódva (többek között ismét tagkizárások történtek) a Nachrichtenblatt 2002. december 15-i számában egy jelentõségteljes közleményt tettek közzé. Az alábbiakban mellékeljük ennek két elsõ részét, amelyek az 1935-ös eseményekre vonatkoznak.1
1
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 2
Az Általános Antropozófiai Társaság tagjainak kizárásáról Hogy a Társaság tagjainak kizárásával kapcsolatos téves nézetek további terjedésének elejét vegyük és hogy e kérdésben a tagok felvilágosítását teljessé tegyük, a következõkben újraközöljük az 1935-ben és azután hozott határozatokat. A leggyakoribb, újabban ismételten fellépõ tévedés az, hogy Ita Wegmant és Elisabeth Vreedét 1935-ben a Társaságból kizárták. Tény az, hogy mindkettõjüket vezetõségi tisztségükbõl akkor felmentették. Általában elfelejtik viszont, hogy az 1935-ös közgyûlés határozatait 1948-ban egy közgyûlési határozat útján érvénytelenítették. Ezenkívül figyelembe kell vennünk azt is, hogy mind 1935-ben, mind 1948-ban közgyûlésen hozott határozatokról van szó. Csak késõbb történtek olyan kizárások, amelyek mögött vezetõségi döntések álltak. Konkrétan a következõ döntéseket hozták: 1. A közgyûlés határozatai 1935. április 14-én: – Ita Wegman és Elisabeth Vreede mint az Általános Antropozófiai Társaság vezetõségi tagjainak felmentése tisztségükbõl. [= Az 1935-ös közgyûlés I. indítványa – Th. M.] – Daniel Nicol Dunlop, George Kaufmann, Willem Zeylmans van Emmichoven, Pieter J. de Haan, Jürgen von Grone, Eugen Kolisko és Karl König kizárása az Általános Antropozófiai Társaságból. [ = Az 1935-ös közgyûlés II. indítványa (K. König kizárásán kívül) – Th. M.] – Az úgynevezett „Szabad Antropozófiai Csoportok” többé nem tekinthetõk az Antropozófiai Társaság részének, ami nem annyit jelent, hogy ezáltal az ilyen csoportokhoz tartozó egyes személyeket a tagságból kirekesztenénk. [ = Az 1935-ös közgyûlés III. indítványa – Th.M.] 2. Az 1948. március 27-29-i közgyûlés határozata visszavonja az 1935. április 14-én elfogadott határozatokat. (Vö. Nachrichtenblatt 1948. 16. szám, 63.o.)2 hozott határozatokat visszavonták 1948-ban. A valóság részleteire is érzékeny gondolkodás azonban figyelmen kívül hagyhatja-e azt, hogy az összesen kilenc, a 35-ös határozat által közvetlenül érintett személy közül négy – Vreede, Wegman, Dunlop, Kolisko – 1948-ban már rég nem is volt az élõk sorában, és az 1935 után egészen új irányba forduló személyes életükre ama késõbbi visszavonásnak már semmiféle jelentõsége nem lehetett. Fontos lehet e téma kapcsán emlékeznünk arra, hogy nem kisebb személyiség, mint Marie Steiner, aki kiállt a 35-ös határozatok felfüggesztésének ügye mellett, két héttel halála elõtt így fogalmazott: „Én magam nem táplálok olyan érzéseket, hogy valamit még meg lehet menteni. A Társaság méltósága mindenesetre elveszett, hasonlóképpen a Társaság egységének gondolata is. De az antropozófia mozgalmában benne rejlenek azok az erõk, amelyek egyszer újjáéleszthetik, feltéve, hogy az emberek engedik magunkban hatni azokat.”3 2
Emanuel Zeylmans, Willem Zeylmans és Elisabeth Vreede állásfoglalása az 1935-ös kizárásokkal kapcsolatban A fenti formálisan igaz és vitán felüli, ugyanakkor mégis teljesen valóságidegen közlemény tekintetében szeretnék most arra az értékelésre utalni, amelyet már évekkel ezelõtt Emanuel Zeylmans adott Wegman-életrajzának második kötetében az 1935-ös határozatok valódi természetét illetõen. Zeylmans a III. indítványhoz a következõket fûzi: „Dunlop és Kaufmann az Antropozófiai Társaság aktív munkatársai voltak Angliában, Zeylmans és Haan Hollandiában, von Grone és Kolisko pedig Németországban. … A Dornach által el nem ismert antropozófiai csoportokhoz tartozván, ezek az emberek szintén elveszítették tagságukat Dornachban (jóllehet a III. indítvány megfogalmazása az ellenkezõre látszik utalni), mivel az elnök, Albert Steffen az említett
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 3
személyek felvételét az országos társaságokba [Landesgesellschaften] avagy csoportokba többé nem ismerte el, és ellenjegyzését megtagadta. A III. indítványból nem következett, hogy ezeknek a személyeknek meg kellett volna újítaniuk jelentkezésüket Dornachban, mi több, azon feltételek mellett, amelyeknek ugyanazon közgyûlésen egy átfogó szabályzatmódosító indítvány elfogadását követõen csakis a bejegyzett Általános Antropozófiai Társaság Egyesületre [Verein A. A. G.] vonatkozóan kellett érvényesnek lenniük, és amely feltételek közvetlenül azután valóban hatályba is léptek. Így ebben az esetben is egy tényleges tagság-kizárásról volt szó, ami az indítványozóknak szándékában is állt, de az ott jelenlevõk ezt a szándékukat az adott megfogalmazással elleplezték.”4 Az utóbbit tanúsítja Elisabeth Vreede és Willem Zeylmans kizárása. Elisabeth Vreede így fogalmaz: „A dornachi események következtében egy hosszú sorsszerû fejlõdés után most teljes mértékben saját magunkra és a velünk kapcsolatban álló csoportokra vagyunk utalva. Az utolsó közgyûlés határozatai folytán nem csupán a Dr. Steiner által kinevezett két tagot hívták vissza, hanem további tagokat is kizártak a Társaságból. Egész csoportokat is kiszorítottak a Társaságból, jóllehet kezdetben e csoportok egyes tagjaitól még nem vonták meg tagságukat.”5 Willem Zeylmans a III. indítvánnyal kapcsolatban a következõket jegyzi meg: „Lényegében három országos csoport volt, amelyeket a kizárások érintettek: az Antropozófiai Társaság Nagy-Britanniában, az Antropozófiai Munkaközösség Németországban és az Antropozófiai Társaság Hollandiában. E társaságok tagjainak száma megközelítõen 1700-2000 fõre tehetõ, beleértve a kisebb csoportokat és a különbözõ országok (Csehszlovákia, Franciaország stb.) önálló tagjait. E csoportok most teljesen önállóan dolgoznak olyan autonóm közösségekként, amelyeket a közös ideálok kötnek össze egymással. Mindegyikben megvan az az erõs akarat, hogy egy új emberi közösséget építsenek fel Rudolf Steiner életmûve alapján.”6
Senki nem vont le az akkori eseményekbõl semmilyen következtetést A feléledõ igazság jelének vehetõ, hogy 1948-ban néhányan eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy az 1935-ben hozott határozatok
téves lépések voltak. Azt hinni azonban, hogy ezzel már a szükséges következtetéseket is levonták a katasztrófából, további messzire kiható tévedés lenne. E következtetéseket a mai napig nem vonták le. Mi azonban most megtesszük: – Nyílt kimondása annak a ténynek, hogy a vezetõségen és a tagságon belül fennálló eredeti egység az 1925 és 1935 között lefolyó események következtében megbomlott. – Fel kellene hagyni azzal, hogy mindig a Karácsonyi Gyûlésre hivatkozzunk és Steiner spirituális „kapcsolatára” a Társasággal mint egésszel. – Abba kellene hagyni mindenféle szellemi vezetõi nagyképûsködést és önteltséget, ami a Fõiskola irányításában tapasztalható és az úgynevezett Klasse-szövegek olvasásakor jellemzõ. – Szabadon kiképezni-megalakítani egy tisztán adminisztratív ügykezelõi társaságot, azzal a céllal, hogy Rudolf Steiner életmûvét feldolgozza, a tagok számára gyûléseket szervezzen stb. Ezzel a Társaság reális módon megnyílhatna a világ felé. Látnivaló, hogy 1935 után az Általános Antropozófiai Társaság kétszer 33 évet kitevõ vezetõi gyakorlatában a mindezen tényekbõl kiolvasható következtetéseknek mindig a teljes ellentétéhez jutottak el: – A Társaság történetén belüli szakadások igazi méreteinek elleplezése; az 1935-ben történt események tényeinek meghamisítása és következményeiknek figyelmen kívül hagyása. – A Karácsonyi Gyûlés szellemének állandó bizonygatása és Rudolf Steiner szellemi jelenlétének hangoztatása a jelenlegi Társaságban. – A vezetõi önhittség különbözõ válfajai, a tagokkal szembeni szellemi nyomások és kényszerítések. – A Karácsonyi Gyûlés Társaság [Weihnachtstagungsgesellschaft] megalakításának szándéka a folytonosság látszatának célzatával. (Amivel szemben jogilag mindenesetre bizonyos kifogások hozhatók fel). Bátorságra vallott, hogy Willem Zeylmans 1960-ban javasolta a holland országos társaságnak, hogy ismét csatlakozzon Dornachhoz, ami valóban be is következett. Ez a lépés azonban tartósan csak akkor lehetett volna termékeny, ha a dornachi vezetõség a maga részérõl ténylegesen levonta volna a fenti konzekvenciákat az Általános Antropozófiai Társaság történetének szociálisan legnagyobb „katasztrófájából”, ami Steiner halálát követõen 1935-ben történt. 3
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 4
Ehhez képest a vezetõség a mai napig nem tartotta szükségesnek azoknak pontos számát meghatározni, akiket a csoportkizárások (vö. III. indítvány) érintettek, hiszen a Willem Zeylmans által megadott adatok bizonyára közelebb állnak a valósághoz a szám nagyságrendjét tekintve.
„A Karácsonyi Gyûlés hatékonysága elveszett” Az akkori összeütközésekbe való bepillantás céljából, amelyek az Általános Antropozófiai Társaság legalkalmasabbnak látszó avagy a szelleminek leginkább megfelelõ szervezõdése körül folytak, idézzük most D. N. Dunlop és az angliai országos társaság vezetõségi tagjának nyilatkozatát, amely a Denkschrift támadására adott válasz volt (ami röviddel elõtte jelent meg), és amely még az 1935-ös közgyûlés elõtt látott napvilágot egy nyílt – bár a dornachi Mitgliederblatt-ban nem közölt – levél formájában, amelyet az Általános Antropozófiai Társaság minden tagjának címeztek. Dunlop szavai sajnos ma nem kevésbé aktuálisak, mint 67 évvel ezelõtt: „Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a most javasolt intézkedések, és különösen az az eljárásmód, ahogyan azokat közölni és végrehajtani szándékozzák, nemcsak Társaságunk alapító szabályzata (elvei) szellemének, hanem éppannyira az igazságosság általánosan elismert elveinek is ellentmondanak. Kifejezésre juttatjuk feltétlen tiltakozásunkat ezen módszerrel kapcsolatban oly módon, hogy országos társaságunk hivatalos képviseletét a küszöbön álló közgyûlésen mellõzni fogjuk. Azok a tagok, akik az elmúlt év eseményeivel szemben bizonyos távolságtartást képesek magukban kialakítani, tisztában vannak azzal, hogy legalábbis két oldala van annak, amibõl az utóbbi tíz év eseményei megítélhetõk. Nem kevesen – még a jelenlegi vezetéssel egyetértõ személyek közül is sokan – aggodalmuknak adnak hangot az olyan sommás módszerek tekintetében, amelyek e javaslatok szellemében alkalmazásra kerülnek. Az igazság csak azt követõen képes majd kirajzolódni, ha ezen év eseményei mindkét oldalról megvilágítást kapnak. Amennyiben mindkét fél részérõl meglesz annak akarata, hogy a jelenlegi ellentétek elfogulatlan hangnemben tisztázódjanak, csak ez esetben találhatjuk meg a kiutat is. Felvetjük még egyszer a kérdést: hát nem létezik mégsem egy olyan 4
kíméletes megoldás, amelynek fényében közös munkánkat a jövõben békében és harcok nélkül továbbfolytassuk?! Mi hiszünk benne, hogy létezik egy ilyen megoldás. Készek vagyunk segíteni abban, hogy erre rátaláljunk, már amennyiben erre alkalmunk nyílik, és amenynyiben a másik oldal részérõl is bizonyos közeledést tapasztalunk. Végezetül azonban ki kell azt jelentenünk: még akkor is, ha a közgyûlés ezeket a javaslatokat magáévá teszi, a magunk köreiben e javaslatok semmikor nem fognak helyeslésre találni. Mi nyugodtan el fogunk utazni innen, azon szabadságra hivatkozva, amelyet az alapító szabályzat biztosít számunkra, hogy a Rudolf Steiner életmûvébõl származó ránk háruló feladatokat az antropozófia területén elvégezzük, és a Goetheanumot mindig is egy olyan helynek fogjuk tekinteni, amely ’nyitva áll minden egyes tagja elõtt’ [für alle Mitglieder da ist]. Ahol a módszerekben nem uralkodik igazi méltányosság, ott puszta hivataloskodó formulák semmilyen maradandó figyelmet nem vívhatnak ki a maguk számára. Az olyan jellegû határozatokat a magunk részérõl nem fogjuk érvényesnek elismerni, amelyek csak olyan áron valósíthatók meg, hogy közben a Karácsonyi Gyûlés szellemének hatékonyságát elveszítjük.”7 Azt kell tapasztalnunk, hogy a legújabb eseményeket illetõen a magyarázat a Társaságban még várat magára. A mai történelmi pillanatban azonban éppen ez teszi különösen megrázóvá az elõbbi szavakat.
Az igazság újjászületése? Amilyen kevéssé képesek átváltoztatni egy nemzetközi „értékközösség” frázisos szólamai a mai hatalomgyakorlók gyilkos tetteit szeretet-tettekké, épp oly kevéssé segít át bennünket valami elcsépelt, bár bizonyos helyeken talán nagyon keresztényien hangzó és a Karácsonyi Gyûlés szellemében tetszelgõ intelem azon a szakadékon, amely az antropozófiai frázisok és a valódi antropozófiai gondolkodás, érzés és cselekvés között tátong, és amely még nagyobbra nõtt, mint amekkora 67 évvel ezelõtt volt. Ha az antropozófiai Társaság és Mozgalom történetének igazságát ennyire meghamisíthatták, ahogyan az 1935-ös sorsdöntõ kizárások tekintetében a Nachrichtenblatt hasábjain cáfolhatatlanul megtörtént, akkor a Karácsonyi Gyûlés Társaságról való egyidejû
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 5
áradozások az igazság megtagadását, sõt egyenesen megcsúfolását jelentik. Egy ilyen értelemben az Antropozófiai Társaság valóban „világtársasággá” vált. A „nagyvilág” hazugságai, hazug természete hûen tükrözõdik benne. Az emberiség jövõbeni fejlõdésének boldogulása a legkevésbé sem azon múlik, hogy vajon az Antropozófiai Társaság „helyes szervezeti felépítést” kap-e, vagy sem, hanem sokkal inkább azon, hogy az antropozófiailag orientált szellemtudomány valódi megértése bekövetkezik-e, vagy sem, és hogy ez a szellemtudomány ténylegesen elterjed-e a világban. Az emberiség elõrehaladása attól is függ, hogy köreinkben az évtizedeken keresztül formaságokba temetett és szubjektív képzelgések által megnyomorított igazság képes-e végre újjászületni. Vagyis attól függ, hogy tudunk-e õszintén törekedni erre az igazságra. Minden rajtunk, ezen a törekvésünkön múlik. Csakis ebbõl fakadhat az a pozitív újjászületési erõ, amirõl Marie Steiner röviddel halála elõtt beszélt. A cikk megjelent: Der Europäer 2003. 7. évfolyam 5. szám Fordította: Szabó Attila
Mezopotámia elrabolt kincsei
Jegyzetek 1. Was in der Anthroposophischen Gesellschaft vorgeht – Nachrichten für deren Mitglieder, 2002. december 15, 375. o. A cikket Uwe Werner, a Goetheanum levéltárosa írta. 2. A cikk harmadik része áttekintést nyújt az 1935 és 2002 között végbement kizárásokról. 2002. október 9-ig összesen tizenegy ember kizárása történt. Azóta még harminc tagot zártak ki, amit a cikk persze nem említ. 3. Idézve: Nachrichten der Rudolf Steiner Nachlassverwaltung, 1952. október. A Zur Prozessangelegenheit különkiadása, 15. o. 4. Emanuel Zeylmans van Emmichoven: Ki volt Ita Wegman – Dokumentáció. 3. kötet, Harcok és konfliktusok 1924 és 1935 között. Dornach, 2. kiadás, 1996, 30. o. 5. Zeylmans, ugyanott 394. o. 6. Ugyanott 395. o. 7. Nyílt levél az Általános Antropozófiai Társaság tagjaihoz, különösképpen azokhoz, akik jelen voltak Dornachban az 1935. április 14-én tartott közgyûlésen. – Hozzáférhetõ a következõ helyen: L. Kolisko: Eugen Kolisko – Ein Lebensbild. Magánkiadás, 1961, 379. oldaltól
5
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 6
Ertsey Attila
BESZÁMOLÓ
A
SZEMINÁRIUM
A Kós Károly Egyesülés és az Ita Wegman Alapítvány közös vállalkozásában zajló Szeminárium nyitó alkalma, 2002. október 26-a óta – melyrõl elõzõ számunkban beszámoltunk – folytatódott a programsorozat. November 22-én és 23-án meghívott elõadóként Andreas Brachert látta vendégül a Szeminárium. Bracher úr Hamburgban élõ újságíró, a baseli Der Europäer folyóirat rendszeres szerzõje, akitõl lapunk több írást is közölt már. Fõ kutatási témája a XX. századi európai történelem háttere. Az elõadást Kálmán István vezette be, emlékeztetve a szemináriumi munka alapkérdéseire: Mi történt a rendszerváltáskor, 1989-90-ben? Milyen lehetõségek álltak elõttünk? Mit mulasztottunk el? Minek a következményeiben élünk ma? Mi a feladata a polgári körök népmozgalmának? Andreas Bracher kitûnõ elõadását három fõ részre tagolta: – az I. részben az I. Világháború egy jelentõs személyiségérõl, Helmuth von Moltkérõl beszélt, aki a háború kitörésekor a német hadsereg vezérkari fõnöke volt. Új megvilágításban láthattuk a háború kitörésének körülményeit, majd – visszanyúlva az idõben, egészen az egyházszakadásig – Európa keleti és nyugati részre válásának mélyebb okait; Moltke és I. Miklós pápa szerepét Európa történelmében, s a két történelmi személyiség titokzatos kapcsolatát. Moltke a század elején prófétikusan látta a XX. századvég Európájának állapotát: Európa szellemileg szét van zúzva; a Nyugati Ember ül az európaiak helyén. A mai idõk fõ feladatának az európai közép megteremtését jelölte meg, melyet – mint emberi közepet – elõször mindenkinek magában kell létrehoznia, különben elpusztul. – a II. részben a szociális organizmus hármas tagozódásáról beszélt és az I. világháború kirobbanásában szerepet játszó történelmi mulasztásokról, melyeket Közép-Európa vezetõi követtek el. Áttekintette a Rudolf Steiner által 1917-ben megfogalmazott Memorandum javaslatait, melyek alkalmasak voltak Közép-Európa viszonyainak rendezésére, szemben Wilson amerikai elnök 6
MUNKÁJÁRÓL
14 pontjával, amely a katasztrofális következményekkel járó békeszerzõdések alapját képezte. A javaslat nem talált megértésre, ezért az antant szándékai érvényesültek. Míg Wilson a háborúval kapcsolatban a népek felszabadításáról beszélt, s a néprõl mint öröklés révén adódó minõségrõl, Steiner az egyes ember felszabadításának szükségességérõl beszélt, aki, mint szociális lény áll a társadalmi mûködés középpontjában; valamint arról, hogy a nép kulturális jelenség: egy nép szabad és tudatos elhatározásból keletkezik. Bracher késõbb a három lénytagra külön-külön érvényes törvényszerûségekrõl beszélt: a szellemi életben megvalósulásra törõ igazságról; a jog területén érvényesülni igyekvõ igazságosságról és a gazdasági életben megnyilvánuló opportunitásról. – a III. részben az angolszász világpolitikát mozgató társaságokat érintette, akik Róma örökébe lépve a világbirodalom kiépítésén fáradoznak. A szervezetek ismertetése átívelte a XX. század egészét, kezdve a Rhodes-Milner csoporttal (a XX. sz. elejétõl), a Council on Foreign Relations-on (1919) és a Bildenberger-csoporton (1955) át a Trilaterális Bizottságig (1972). Európa történelmére 1916 óta gyakorolnak döntõ befolyást, mára hatásuk globális méretûvé növekedett. Andreas Bracher elõadását a hallgatók kérdéseire adott válaszaival és kötetlen beszélgetéssel zárta. December 20-án Makovecz Imre volt a szeminárium vendége. Elõadását Kálmán István vezette be. A polgári körök népmozgalmáról szólva a XX. század Közép-Európájának történelmére koncentráljunk: Mi történt, mi fog történni Közép-Európában? Nemeskürty kérdésével: Mi történt velünk? A mulasztások, ha felismerjük õket, ösztönzést adhatnak. Jó elkerülni a vádaskodást, az önvádat, bûnbak-keresést. A mulasztás lehetõség a jövõ számára. Makovecz Imre három fogalmat bontott ki: a jelenlét, a múltlátás és a jövõ fogalmait. Csak ezek után lehet a polgári körökrõl beszélni. A magyar történelem nagyívû áttekintésébõl vezette el a hallgatóságot a jelen valóságos és nem valóságos kérdéseiig.
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 7
„A múltlátás mit jelent? Hûséget a kisemmizettekhez. Akkor nem jelenhet meg a szó: panelpatkány. A téridõ kontinuumban az idõ visszatér. Ami elmúlt, visszajön a jövõben. (…) Jelenlétre van szükség, tudatosítani, ami nem tudatos: a vereségtudatot. (…) Rájöhetünk, hogy az ember felemelkedhet egy olyan szférába, ahova nem hatol el a kísértõ.”
A kép korabeli hallucinogén-mérgezéses betegek gyógyítását szolgálta (Szt. Antal tüze). Szent Antal éber tudattal lépte át a küszöböt és tanulmányozta a démonok fenomenológiáját. A kép a mai idõk prófétikus lenyomata. Az elõadás további részében erotika és hatalom összefüggésérõl beszélt, majd a délután a hallgatók kérdéseivel zárult.
December 21-én, szombaton Kálmán István elõadása hangzott el. Felelevenítette Andreas Bracher elõadását, majd azt kiegészítve visszatekintett a középkor történelmére: I. Miklós pápa tevékenységére, az európai közép gondolatának megszületésére. Az elõadás végén visszatért az I. világháború eseményeire, Moltke szerepére. A háború körülményeinek áttekintése, melyre Moltke csak post mortem tett szert, lehetõség az amnézia feloldására.
Február 14-én, péntek este Malgot István fogadta el meghívásunkat. A Szövetség c. hetilap kiadója bevezetésként helyzetértékelését osztotta meg a hallgatósággal, amit beszélgetés követett. A beszélgetés során Malgot István beszélt az úgynevezett. elit kérdésérõl: a rendszerváltás elõttrõl átörökített kiváltságok birtokosairól és az újonnan kialakult politikai és kulturális elitrõl, mely mesterségesen kettéosztja az ország népét a kiválasztott elit és az alacsonyabb szinten tartott tömeg csoportjaira. Ez az elit rendelkezik saját szervezeti-gazdasági háttérrel, ösztöndíjakkal, nemzetközi kapcsolatokkal, míg a nemzeti oldal nem. Ennek megteremtése létkérdés. Szóba került a cigányság problémája, amire igazán nem fordult figyelem. Ma, amikor minden negyedik, s rövidesen minden harmadik, iskolába iratkozó gyermek cigány származású, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a rendszerváltással a cigányság elvesztette hagyományos munkalehetõségeit (például az építõiparban), s nem lévén egyéb lehetõsége a megélhetésre, fõleg vagyon elleni bûncselekményekkel és a gyermekek utáni támogatásokkal tartja fenn magát. Felemelkedésük egyedüli útja az iskola, azonban fejlõdési ritmusuk, kultúrájuk megfelelõ pedagógiát kíván. A továbbiakban Malgot István a polgári körök mozgalmának helyzetérõl és az ország elõtt álló, szükséges politikai változásokról – a kétkamarás parlamentrõl, mint az elit uralma megtörésének lehetséges eszközérõl – beszélt.
2003 január 24-én péntek délután, valamint 25-én egész nap ismét külföldi elõadó, dr. Olaf Koob volt a szeminárium vendége. 24-i elõadásában, Márai Sándor „Ég és Föld” címû könyvének részletével kezdve a „doppelgänger”-jelenségrõl, lelkünk árnyoldaláról beszélt. Az irodalomból Kafka és Rilke megfigyeléseit, valamint Stevenson klasszikus mûvét (Dr. Jekyll és Mr. Hyde) elemezte. A mûvek korunk problémájára világítanak rá: a túlfejlett intellektualizmus nem hoz automatikusan morális fejlõdést. Ha nõ az Angyal bennünk, annyira nõ a Gonosz is. Beszélt az ifjúkori drogproblémáról: a fiatalok túlérett intellektus mellett komoly érzelmi deficittel bírnak. A hallucinogén szerek pótlást nyújtanak, az alsó régiót aktivizálják. A szellemihez hasonló élményeket kínálnak. Ehelyett a képszerû gondolkodásra van szükség, a megmerevedett, ahrimanizálódott intellektus luciferizálására. 25-i elõadásában a Lenin agyát halála után felboncoló intézet kutatási eredményeit ismertette, melynek megállapítása szerint teljesen használhatatlan agyapparátussal bírt. Ki gondolkodott Leninben? Koob a megszállottság kialakulásáról beszélvén többek közt kitért Sztálin, Lenin, Hitler és Mao példájára. A szellemtudomány által kitágított pszichológia szemszögébõl tekintette át az ember felépítettségét: a három idegközpont (agy, gerincvelõ, solar plexus) mûködését, az én-erõk és a táplálkozás összefüggését. Hosszasan elemezte a beavatott festõ, Grünewald híres képét, az isenheimi oltárt.
Április 14-én és 15-én a szeminárium vendége Thomas Meyer volt. Meyer úr a baseli Der Europeer c. folyóirat fõszerkesztõje. Elõadásának témáit a következõkben jelölte meg: az Európakérdés, a történelem és a jelen helyzet szemszögébõl; a Gonosz és a vele való küzdelem; fontos Közép-Európa i személyiségek, mint T.G. Schröer, Ludwig von Polzer-Hoditz, Helmuth von Moltke; Rudolf Steiner impulzusairól, mint a legmodernebbrõl azok közül, amiknek a mához közük van, s a szimptomatológiáról. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk az elõadás kézzel lejegyzett változatából (a szerzõ átnézése nélkül). 7
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 8
„Hogyan tudunk bánni a Gonosszal? Ezt a kérdést ma ránk is kényszerítik, mert van egy hatalom, amelyik fel is sorolja azokat az országokat, amelyek a „Gonosz tengelyét” alkotják. Magyarország még nincs rajta, de bármikor rákerülhet. Erõs emóciók kapcsolódnak ehhez a kifejezéshez. Ha emlegetik, azonnal egy dualizmus jelenik meg: van a Gonosz és van a Jó; ha szerencséd van, a jó oldalon állsz. Az antropozófia radikálisan fel akar lépni a dualizmus leküzdése érdekében. Gonosz ugyanis kétféle létezik. Van-e fogalmunk róla? Ha a Gonoszt a Jó párjaként fogjuk fel, az csak azt jelenti, hogy nincs valós fogalmunk róla. Álljon itt egy részlet Rudolf Steiner egy 1909-es elõadásából – Goethe halálának évfordulóján –, mely ma is aktuális: „Minden, ami a Világtervben benne foglaltatik, az jó, a Gonosz csak egy bizonyos ideig maradhat fönn. Ezért csak az hisz a Gonosz örökkévalóságában, aki az idõlegest az örökkévalóval összetéveszti és aki az idõhöz kötöttbõl nem tud felemelkedni az örökkévalóhoz.” (…) A fejlõdés során a Gonosz jó okkal jelent meg, a Gonosz megengedett gonosz. A manicheizmus szerint létezik az örökkévaló Gonosz és az örökkévaló Jó is. Olyan lényekrõl van szó, akiknek egy ideig hatniuk kell; nekik elõnyös, ha azt hisszük róluk, hogy örökké vannak. A Jó a Gonoszt és a Jót az idõben átfogja. (…) Ma azzal a móddal, ahogy az eseményekrõl beszélnek, találkozunk a Gonosszal. Ennek egyik formája a hazugság. „Korunk alaptulajdonsága a hazugság.” A hitlerizmus, a bolsevizmus, a néhány ember által gyakorolt politikai amerikanizmus a hazugságra épít. Miért kell a hazugsággal foglalkoznunk? Miért nem az igazsággal? Hozzá tartozik, hogy tudjuk, mit hazudunk. Ez nem csak morális tartalom kérdése. Ez annak kérdése, milyen szellemi-lelki atmoszférával élünk. Hálásnak kell lennünk mindenkinek, aki kimondja, ha egy hazugságra rájött. Ennek tisztító hatása van. Ennek arra is hatása van, hogy a halottak világából valami bele tud kerülni a világba. Sokan vannak ott: Rudolf Steiner, Ita Wegman, Marie Steiner és mások, õk nézik a világunkat. A hazugság egyfajta ködfelhõt képez; az igazság kimondása egy rést nyit a halottak világa felé ebben a ködfelhõben. Ha nincs ilyen tisztító erõfeszítés, akkor ezeknek az individualitásoknak a helyzetét megnehezítjük, hogy információkat juttathassanak a világunkba. A halottakkal való viszonyunk is mai témánk. Ma sokan úgy halnak meg, hogy nem készültek föl. A nyugati politikának is van errõl tudomása, ennek 8
fontos szerepe van. Ez a politika nem a nagy szabadságimpulzusokat hozók iránt érdeklõdik, hanem azok iránt, akik a hazugságatmoszférában éltek és abban mûködnek most is. Néhány példa a XX. századból: – 2001. szeptember 11-vel kapcsolatban felállítottak egy történelmi párhuzamot: ez az esemény ugyanolyan fontos a XXI. századra vonatkozóan, mint amilyen jelentõsége volt az I. Világháborúnak a XX. századra vonatkozóan. Nincs azóta olyan esemény, ami ne állna összefüggésben szeptember 11-ével. Párhuzamba állították Pearl Harborral, ami 1941. december 7-én volt. Ma már nagy irodalma van annak, hogy az esemény nem volt meglepetés az USA számára. A japánok kódjait már 1940 óta ismerték. Roosevelt rá akarta a közvéleményt venni a háborúba való belépésre. Ehhez az kellett, hogy fölháborodjanak; a nép nem akart háborúzni. Saját embereiket áldozták fel, kicsivel többet, mint szeptember 11-én. Nem figyelmeztették õket a támadásra. Egy jellemzõ kijelentés Pearl Harborról az Order of Skull & Bones egy tagjától: „Ez egy szörnyû nap volt, de gyönyörû eredménnyel.” Ezzel az akcióval tudott az USA olyan helyzetet létrehozni, hogy a II. Világháború után folyamatosan befolyással bírjon Európa alakítására. – 1990. július 25-én az iraki kormány képviselõje megkereste a bagdadi amerikai nagykövet-asszonyt és kikérte véleményét Irak kuvaiti bevonulásának tervérõl. A nagykövet-aszszony azt nyilatkozta, hogy az USA a kuvaiti konfliktust belügynek tekinti. Irak egy hét múlva lerohanta Kuvaitot. Az USA viszont azonnal élesen reagált, felszólította Irakot Kuvait elhagyására. 1990. szeptember 11-én Bush elõször beszélt az Új Világrendrõl és arról is, hogy az irakiak kriminális viselkedésével szemben fel kell lépni. Ekkor jelent meg az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága elõtt egy 15 éves lány, aki zokogva arról számolt be, hogy ápolónõként dolgozott egy kuvaiti kórházban, amikor bevonult az iraki hadsereg. A katonák bejöttek a kórházba, az inkubátorokból kivették a csecsemõket és a földre dobálták õket. Az esetet Bush öt-hat alkalommal emlegette a TV-ben, morális felhanggal, ennek eredményeképpen született meg az ENSZ-határozat, mely zöld utat adott a beavatkozásnak. Az esemény mögött egy tízmillió dolláros megbízás állt, melyet az egyik legnagyobb PR-cég kapott. A megbízás célja annak megállapítása
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 9
volt, mi az, ami a legjobban sokkolja a közvéleményt? Megállapították, hogy ez a csecsemõgyilkosság. Ennek megfelelõen sikerült rávenni a szóban forgó leányt, aki – mint utóbb kiderült – nem ápolónõ, hanem az amerikai nagykövet lánya volt, s a csecsemõgyilkosságokból egy szó sem igaz. Az ügyet három hónappal késõbb az Amnesty International leplezte le, ez azonban már hatástalan volt. – 1964-ben, a vietnami háború során a Tomkinöbölben egy amerikai rombolót megtámadott egy észak-vietnami hadihajó. Johnson elnök nagy pátosszal beszélt az ügyrõl, mely a háború eszkalálódásához vezetett. A támadásról szóló hírt Pearl Harborból adták le, viszont nem volt igaz.
amilyen szorosan Steiner kapcsolódott a korszellemhez. „A német nép úgy viszonyul a többi néphez, mint az én a lélek többi területéhez.” Amit ma a német néphez kapcsolnak, annak semmi köze nincs a német nép valós szelleméhez, hanem annak ellenképe. A halott Moltkétõl származó, Steiner által lejegyzett közlésekben egy harmadik személynek is szerepe volt: õ Elisa von Moltke. Nélküle mindez nem lett volna lehetséges. Elisa, Moltke halála után rövid meditációt kapott Steinertõl. Amikor Elisa ezt a meditációt végezte, Steiner akkor tudott Moltkéval kapcsolatba lépni. A Moltke-lélek egyrészt az én-impulzussal, másrészt Európa egész történelmi létesülésével áll kapcsolatban, a jövõben is.
Különbség van egy véletlen hazugság és aközt, ha a hazugságot kapcsolják olyasvalamihez, amit korábban már akceptáltak. Íme egy újabb példa arról, hogyan ûzik a politikát. Szeptember 11-e jogos elborzadást keltett az emberekben. Ezt erõsítik egy korábbi eset emlegetésével, amely szintén megrendítette az embereket, mert nem tudták, hogy hazugságon alapult. Rudolf Steiner szerint ez egy igazi mágikus technika, amikor a hazugságot úgy terjesztik, hogy igaznak lássék. Ebben a Gonosznak nagy ereje rejlik. A szellemtudományos megismerés feladata, hogy ezt pontosan megfigyelje. Milyen viszonyba kerülhet a közép-európai ember a halottakkal? Egy közép-európai saját szabad énjébõl egy szabad érdeklõdést fejthet ki a halottak irányába. Nincs annál szörnyûbb, mint amikor kényszerrel akarunk megidézni valakit. Moltke példáján bemutatásra került, hogyan lehet egy ilyen kapcsolatot felépíteni. Néhány mondat lett felidézve, mely nem egy élõtõl, hanem egy halottól származik, amit egy tõle származó inspiráció alatt álló személy jegyzett le és fordított le németre – a szellemi világban tudniillik nem németül beszélnek. Moltke 1916. június 18-án halt meg. Steiner szerint a jövõben úgy fogunk biográfiát írni, hogy az a halállal kezdõdik. Steinernek nem volt mással olyan kapcsolata, mint Moltkéval. Más esetben nem csinált több száz feljegyzést, mint most, amikor a halott Moltke Steinert inspirálta, aki mindezt németre fordítva leírta. Nyolc éven át tartott ez a folyamat. Steiner számára Moltke olyan szorosan kapcsolódott a német nép és Közép-Európa sorsához, mint
„Az embereknek az eseményekbõl meg kell tanulniuk, hogy a gondolatok tények.” (Moltke) Ma gyakran halljuk: ezek „csak” gondolatok, ezekkel szemben állnak a tények. Ez a dualista nézet a legnagyobb illúziók egyike. Honnan származik ez a vélekedés: „ úgy tûnik, a gondolatok csak a mi szubjektív tudatunkban lépnek fel, és semmilyen saját erejük nincsen.” Ez a szokásos – hétköznapi – tudat esetében így van, azonban gyermekeknél és öregeknél megfigyelhetjük a gondolatok tudatalatti hatását. A tudat szféráján kívül ugyanis gondolatainkhoz okkult erõk kapcsolódnak. Errõl – szerencsére – nem tudunk. Ez csak akkor lenne kívánatos, ha olyanokat gondolnánk, ami a világ fejlõdésében pozitív. Ehhez a tényhez már most jó, ha hozzászokunk. Adjuk fel kényelmes álláspontunkat és soroljuk a gondolatokat a tények világához. Miért a gondolatok a legfontosabbak a tények világában? A gondolatok az egyedüli olyan tények, melyeket szabadságban helyezünk a tények világába. Nem vagyunk kényszerítve arra, hogy gondolkozzunk. A gondolatok területén szabadok vagyunk, az érzelmek területén már kevésbé, az akarat területén a legkevésbé. Mi a gondolatok világába helyezett tények vagyunk. „A hamis gondolatok a jelen igazi romboló erõi.” (Moltke) Manapság nem a külsõ világban történõ robbanás az igazán pusztító, hanem a belsõben. A XX. század történetében a bolsevizmust, a nácizmust és az amerikanizmust tekintve az igazi pusztító erõ a hazugság. 9
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 10
„Európának le kellett vetnie régi ruháit; most egy ideig meztelenül vándorol az emberiség történetében.” (Moltke) Az ú.n. „egységes állam” (Steiner) – mindegy, minek nevezzük (monarchia, köztársaság, diktatúra) – az, ahol az állam szabályoz mindent. A mai EU Európa új ruhája? Nem. Ez inkább a császár új ruhájához – Andersen meséjéhez – hasonlít. Az EU-ban a döntéseket a nemzeti parlamentekbõl áttolták az EU parlamentbe. Mi az az új, ami ehelyett létrejöhet, ami nem az egységes állam elvén születik? Akkor beszélhetünk majd arról, hogy Európa új ruhát kap. A hármas tagozódás eszméje az elsõ kísérlet a történelemben a három irányból áramló szociális életelemek – gazdasági, jogi, szellemi élet – közti harmónia megteremtésére. A Szabadság, Egyenlõség, Testvériség eszméivel bensõleg mindenki szimpatizál, de ezek közt ellentmondások vannak. Erre utal Szolzsenyicin megállapítása: Az állameszme nem harmonizálható. Az orosz a testvériséget állítaná elõtérbe. Mindenki rezonál e fogalmakra, de lehet a hármat rosszul is megvalósítani, s akkor káosz keletkezik. Kreatív gondolatokat, eszméket megragadni csak szabadon lehet. Az egyenlõség eszméje, ha azt a szellemi életre alkalmazzuk, nivellál. Mi történik, ha a testvériséget a szellemi életre, az igazság területére alkalmazzuk? Valaki azt mondja: 3+3=5. Más mást mond. Jön egy harmadik, aki ezt mondja: „Legyünk testvériesek, állapodjunk meg, legyünk, keresztények, ne legyünk önzõek, másoknak is adjunk valamit, legyen a végeredmény átlagolva.” *** „Európa szomjúhozza a szellemet, ennek ellenére elûz minden szellemit. A szellemtõl való félelem uralkodik. Ez az amerikai politika magva.” (Steiner) Akik a terrorizmus elleni félelmet keltik, azok félelemmel tekintenek a szellemre. „Az emberek a Földön joggal mondják: álmodják a történelmet, vagy átalusszák. Az én lelkemnek is együtt kellett álmodnia velük, de most már nem szabad tovább álmodni.” (Moltke) A IX. században ennek az individualitásnak nagy betekintése volt az európai fejlõdésbe. Akkor úgy látta, hogy a szellemi világról és a fizikai világról való tudatnak el kell válnia egymástól. 10
Csak ez az elválasztás teszi lehetõvé, hogy az emberek eljussanak addig a felismerésig, hogy létezik egy világ a fizikain túl is. Amíg átélték a szellemi világot, addig szabadon nem választhatták. Az emberek úgy éltek, mint hal a vízben. Moltkében (I. Miklósban) jelent meg ez a felismerés. Ha egy új impulzus jelenik meg a világban, akkor kicsit késõbb megjelenik egy olyan, ami azt karikírozza. Két évvel az I. Miklósként élt Moltke 867-ben bekövetkezett halála után, 869ben jelent meg az a szakadás, ami ezt a szándékot tartósítani akarta. A Kelet-Nyugat kettéválás révén az olyan embereket, akikben a szellemi átélés még eleven volt, el kellett különíteni. Elsõdleges feladat a tudatban való elválasztás volt. Mintegy 1000 évig volt erre szükség. Keleten és Nyugaton is el kellett választani az embereket. Ha a tudatban ez a kettéválasztás megtörtént, akkor földrajzilag erre már nincs szükség. Ez a folyamat külsõleg az egyházszakadáshoz vezetett. I. Miklóshoz kapcsolható mindaz, ami e téren ma is történik (Euro-amerika, Euro-ázsia, stb. elválasztása). A ma megrajzolt választóvonal pontosan egyezik az I. Miklós által húzott választóvonallal, azonban ez ma már nem jogosult. Elõször elválasztásra, ma újra az összekapcsolásra van szükség. … az ember még közelebb állott a szellemi világhoz, tudta, hogy jönnek és mennek ezek a lények. Nyugat és Közép-Európa népei eltávolodtak. A materializmusra már akkor fel kellett készülniük. Még a IX. században sok érzékelhetõ szellemi befolyás volt jelen. A szellemek Európából vissza fognak húzódni, az emberek a szellemek nélkül fogják gépeiket létrehozni. Ezáltal saját ölükben nevelik fel azt a nyugati embert, aki az ahrimáni kultúrát a csúcsra fogja juttatni és akit az európai ember helyére fognak ültetni. „A IX. században Keletre toltuk, ami a Nyugat és a Közép számára nem volt használható. Ez a keleti ember lelkében élt tovább. Most ez elválik az emberektõl és mint egy aurikus felhõ, hömpölyög Európa felé. Ami a XX. század során, mint ilyen felhõ hömpölyög, az az évszázad végén alakot fog ölteni, amibõl nekünk meríteni kell. Az emberiséget elõ kell készíteni, hogy elhiggye: egyedül a fizikai téren nem létezik az a boldogság, amire az embereknek szüksége van.” (Moltke) (…) Az Európa-kérdés: a fizikai világban lévõnek szellemi vonzata van. Képesek-e az európaiak a
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 11
nyugati politikában felismerni annak szellemi hátterét; amíg nem, addig nem szabadulnak meg tõle. „Milyen gondolatokkal kellene a Nyugatnak Kelet felé hatni? Ma csak gazdasági gondolatokat alkotunk, ami csak a káoszt fokozza. A valódi kérdések tudati és spirituális jellegûek. Tudunk-e az ezeréves fejlõdés után, amikor a matériába mélyedt a tekintet, a szellemi világ felé fordulni és egy másfajta tudatot kifejleszteni?” (Moltke) Az elsõ feladat: „Elválasztás”; a tudatban elválasztani a szellemi és fizikai világot. A második feladat: „Összekapcsolás”; elsõsorban a tudatban leküzdeni az illúziót, hogy csak a fizikai világ létezik. A korábbi Kelet-Nyugat szétválasztás elvesztette értelmét. A materializmus Keleten is kifejlõdött. Ha a Kelet és Nyugat találkozni fog az EU-ban, s ha az új keleti államok csak azt a materializmust tudják behozni magukkal, amit a Nyugattól tanultak, az csak a káoszt fokozza. Ha Magyarország spirituális impulzusokat hozna a belépéssel, ennek értelme volna. Az EU születése a második évezred gondolkodásmódjából indult ki. Moltke mélyen összekapcsolódott a jövõvel. 1918. március 23-i közlése: „Nem közeledhetünk tisztán gazdasági gondolatokkal a Kelet felé. Úgy kell gondolnunk a Keletre, hogy a Közép-Európai ember megértéssel fogadja a spiritualitást.” „Keleten sok ember várakozik, akiket meg kell találnunk, mert õk képesek a megértésre, ha helyes módon közelítünk hozzájuk. De fel kell adni azt a reményt, hogy olyan emberekkel jussunk megértésre, akik nyugativá váltak. Õk tönkre fognak menni, mert amit nyugatról felvesznek, az kiirtja saját lényüket.” Amitõl Moltke óvott, az bekövetkezett. Keletrõl közelítve Európa felé csak gazdasági gondolatokkal találkozni. Ezek most, ebben az évezredben csak pusztítóan tudnak hatni. Minden Közép-Európai emberben van valami közös: németek, svájciak, finnek, csehek, szlovákok, stb., s ez a „törekvés az individualizálódásra” (Steiner). Az EU-ban ennek szinte semmi terepe nincs. Ennek az individualizálódási törekvésnek spiritualizálódáson kell keresztülmenni. Ebben a régi, római katolikus gondolatok nem segítenek, hanem akadályoznak. A római katolicizmus nem az individualizálódásért, hanem ellene dolgozik. Moltke arról is beszél, hogyan kellene ezt átfordítani egy újfajta spiritualitásba.
Egy olyan ember szólal meg, aki korábban olyan hatással volt az egyházra, ami 1000 évig tartott. Õ pontifex volt (latin: hídépítõ), aki a saját spirituális erõi révén létrehozza az egész közösség számára a hidat a szellemi világba. Ez a személy mondja: „Hídépítõvé kell az embereknek válniuk.” (pontifices – többesszám) Ebbe a korszakba léptünk. Ezt hívja Steiner etikai-spirituális individualizmusnak. Moltke, a pontifex-princípium egy kiváló képviselõje mondja: minden egyes ember kifejlesztheti ezt, amit korábban csak egy fejleszthetett ki a többi számára. A régi tekintélyelv ad acta. Ez a harmadik évezred feladata. Ha ez lenne az EU fõ impulzusa, akkor egészen máshogy fejlõdne, akkor eljutnánk a szellemi szabadsághoz. A nyilvános életben nemcsak hazudnak, hanem a tudat tompításán dolgoznak. Steiner szerint ez mintegy 200 év múlva kulminál: ekkor a gondolkodást be fogják tiltani. Ezt közvetlenül nem lehet, ezért általánosítanak, statisztikásítanak, például: „egy gyógyszer hatékonyságát statisztikai adatokkal kell eldönteni”. Szabványosítják az oktatást, pedig az oktatásnak a népszellemhez kell kötõdnie. A nyelv túlhangsúlyozása az eszköz a gondolkodás betiltására, például: a „politikailag korrekt” kifejezés jelentése: egyes szavak nem szalonképesek, ezzel meg lehet akadályozni, hogy errõl gondolkodjanak. Példa erre a „német népszellem” kifejezés használata, ami ma Németországban teljesen szalonképtelenné lett téve. Csak a szavakra figyelnek, nem a tartalomra. A szavakra reagálnak, nem a mögé kapcsolt fogalmakra. Fontos lépés, hogy a gondolkodást a szavaktól függetlenné tegyük, ekkor nem esünk frázisok áldozatává. A mai EU-ban egy hagyományos, paternalista gondolkodás uralkodik. A római katolikus egyház hatása erõteljesen érvényesül. A 12 csillagról, mint az EU jelképérõl 1955. december 8-án, Strassburgban döntöttek, hosszú tárgyalás után. János Apokalipszisében, a 12. fejezetben ez olvasható: „…egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;” Sokan mondták: hál’istennek, az EU nem csak materialista, hanem egy Mária-szimbólum van benne. December 8-a a Szeplõtelen fogantatás napja. Adott tehát egyfelõl egy materialista, nyugati gondolat, másfelõl egy régi spiritualitás, amivel a mai individualizálódó ember nem tud mit kezdeni. (…) 11
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 12
A Gondolkodás, Érzés, Akarat elvált egymástól. Sokan mondják: „külsõ intézkedésre van szükség. Mondják már meg, mit tegyünk.” Az észt kell megerõsíteni, hogy ezt magunk megtehessük. Meg kell tanulnunk szétválasztani a hármat, és így gondolkodni és megtalálni azt az erõt, amivel összetartjuk a hármat. Erre szükség van, mert egyre több a patológiás eset, például cselekednek, de nem gondolkodnak elõtte. Ilyenek az ok nélküli gyilkolás példái is. A széthullás miatt ezek az emberek nyitottá válnak szellemi erõk számára, de nagy a különbség, rájövünk-e, hogy ez az inspiráció van, akarjuk-e, honnan jön? Sokan nem törõdnek vele, átadják magukat. Ez olyan lényeket vonz, akiknek nem érdeke az individualizálódás. Nem elég a nyitottság a szellemiek felé. Fontos tudnunk, milyen lényekkel kerülünk kapcsolatba. Milyen képességekre van szükség, hogy megismerjünk valamit a természete szerint. Ha imaginációink, vízióink vannak, elõször nem tudjuk, honnan jön. Az ahrimáni erõk és szellemi hatalmak ott a leghatékonyabbak, ahol nem tudnak róluk. A védekezésnek egyetlen hatásos eszköze van: a gondolkodás gondozása, továbbfejlesztése. Parsifal rákérdez: „ki vagy te?” (…) Három eseményt kell megemlítenem: – az elsõ a Krisztus elõtti harmadik évezred, ekkor Kínában inkarnálódott Lucifer. – Az idõk fordulóján a Golgotai Misztérium eseménye zajlott le. – A harmadik évezred elején fog Ahrimán Amerikában inkarnálódni (Steiner: „épp csak a II. évezred véget érne.”) Meg kell ismerni, mert mindenbe belejátszik. Lucifer inkarnálódását átaludta az emberiség, de ez rendben volt így. A Golgotai Misztériumot néhányan átélték a tanítványok közül, bár csak utólag ébredtek rá, mi történt. Hogy ne legyenek katasztrofális következményei, Ahrimánt teljes tudatossággal kell érzékelnünk. Nem hagyhatjuk, hogy passzívan éljük át. A mai események gyökerei nem egyes emberekben – Bush, stb. – rejlenek, hanem szellemi lények által történnek. A páholyokról beszélek, mert ezek az emberek tudnak a nem politikai síkon létezõ lényekrõl. Ezzel a tudással visszaélnek a csoportegoizmus nevében. Az USA kabinetülései imával kezdõdnek. Bush 40 éves koráig alkoholista volt. Akkor „megvilágosodása” lett és belépett Billy Graham szektájába. Milyen Isten ez? Õ áll az amerikai politika mögött. Amikor Amerikában Istenrõl beszélnek, 12
ez nem csak frázis. Hatalommal és hazugsággal él, a tudat alatt még szeretni is képesek õt az emberek. Minden politikai és egyéb megnyilvánulás mögött szellemi realitások állnak. A külsõ fizikai világ és a szellemi világ kapcsolatát keressük. Arra figyelhetünk, mi jelenik meg egy ilyen emberben. Minél üresebb, minél kevésbé mûveli az énjét, annál rémesebb. (…) Steiner Goethérõl: „Az igazság az eszmék észlelése a valóságban, ez az emberek igazi kommuniója.” Ha azt gondoljuk, hogy az igazság csak a filozófusok és az antropozófusok szabadidõs tevékenysége, ebbõl semmi szociális forma nem jön ki, csak konfliktusok. Ma a hazugság egyfajta második levegõ. Ez új szociális katasztrófák alapja. Fel lehet-e erre a hazugságra egy új szociális rendet építeni például Irakban, miután egy népességet hazugságok alapján megsemmisítenek? Ha illúziókban élünk a tények tekintetében, ebbõl csak egy illuzórikus szociális élet születhet. Jó hír azonban az, hogy az extrém hazugságok elõhívtak egy embercsoportot, akik arra a belátásra jutottak, hogy ha nem ismerik meg az igazságot, a többi érték is semmibe vész. (…) Ha az ember ott, ahova született, az anyanyelve és a hely révén megkapja a lehetõséget, hogy például német lehessen, akkor a népszellem segít abban, hogy individuum legyen. Egy amerikainak viszont védenie kell magát a népszellemtõl, ha individuum akar lenni. Ha mégis eljut az individuumig, különleges feladata lesz. Emil Bock pap mondta: „A német elemhez tartozóként a németség lényét bensõleg kell megértenem, s eljutok a szellemtudomány területére. Ha franciaként születek, a népszellem hatását félre kell tennem. Ha amerikaiként születek, a népszelemmel szembe kell helyezkedjem. A német elemnek az univerzalitáshoz, a megismeréshez és a kozmopolitizmushoz van köze. Rudolf Steiner antropozófiája a német elem ruhájában jött a világra – nem véletlenül. Tanítványa, George Adams matematikus: „Ma a kereskedelmi életben univerzális nyelv az angol. A német nyelvnek meg van a lehetõsége, hogy spirituális dolgokban univerzális nyelv legyen (mint például a szanszkrit, görög, latin).” Ma a német népszellem feladatát felismerni – ez a legfélreismerhetõbb feladat. Aki arra gondol, hogy „német”, az a XX. század katasztrófájára gondol. A holokauszthoz a valódi németségnek nincs köze. Ott történt, azon a helyen, de hatalmi elitek hozták létre, azért, hogy a történelemben a közép-európai impulzust hosszú ideig el lehessen nyomni. Ahhoz is érdek fûzõdött, hogy ne
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 13
csak keleten legyen bolsevizmus, hanem a németséggel összefüggésben Közép-Európában is. Az antropozófia feladata fõleg annak kiderítése: mi a német népszellem feladata és miért történt a holokauszt?
egy szabad tett lehet. Németnek születni és németül beszélni nem elegendõ kritérium a németséghez. A népszellem exkarnálódása alatt lehet olyan ember, aki nem keresi, és nincs neki népszelleme. Egy ilyen vákuumban bejöhet valami, amit össze
„Ne vakítson el a pillanat, hogy a szellemi harcot véghez tudjuk vinni, ami régóta vár a világban, ez a küldetésünk, mely az embert hordozza. Férfiasan az õrülettel harcolni, elõítéleteket legyõzni, nem hatalommal, karddal, a szellem birodalmába behatolni, a hazugság ellen küzdeni. A legnagyobb gyõzelmet az érte el, aki az igazság villámával lecsapott, magukat a szellemeket felszabadítja. Az értelem szabadságát kivívni, ez minden nép számára igaz, minden idõben érvényes.” (Schiller szavai töredékben, K.J. Schröer kiegészítésével: „Nagy ének a német nép küldetésérõl”)
lehet téveszteni a népszellemmel. Steiner 1888ban intett: megszakadhat a kapcsolat a népszellemmel. Látta, mennyi külsõséges jelent meg, a XX. századra tekintve ez a szakadás megtörtént. Ez a népszellem létezik, de német nyelvû emberek olyat tehetnek, aminek semmi köze a népszellemhez. A német népszellem hogyan juthat olyan szerephez, ami a világ számára gyümölcsözõ? Nyitott kérdés. Németország egy amerikai provincia, ahol nem érezni semmit a népszellembõl. Hol élhet tovább? Ennek a népszellemnek a jövõben nem kell a német területhez kapcsolódni. A világon mindenütt, ahol a spiritualitás él, érezhetõ valami a német népszellem javaiból, ahol az antropozófia él. Mindenütt, ahol univerzális megismerésre törekszenek, ott valami él, aminek a német népszellemhez köze van. Így egy magyar is lehet német. De hogyan lehet egy svájciból magyar? Bármely népiségbõl ebbe az univerzális elembe át lehet lépni, de fordítva nehezebb. (…) A XX. század történelmének nem minden szakaszát lehet a német népszellemmel összekötni. Aki ide születik, lehetõséget kap, s ha nem törekszik,
A német nép feladatát, mint emberiségfeladatot fogták föl. Ez szellemi harc. Harcolni az illúziók, elõítéletek ellen. A németség feladatában a centrális elem az én. És ez elpusztíthatatlan. Ez a Föld minden népe számára gyümölcsözõ. Ezután a német népszellem ismét elemelkedett. Kapcsolata szabadabb az emberekkel, mint más népeknél. Ekkor szem elõl is lehet téveszteni. Fichte és Steiner egyezik a következõben: német nem lesz valaki, hanem németté válhat, ez
13
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 14
a gonoszba zuhanhat. Ez nem a népszellem rovására írható. Akik Közép-Európát akarják uralni, ennek az ellenkezõjére törekednek. Azt gondolják, hogy a német népnek két fele van: az egyik a költõk és írók, a másik a hóhérok ( …), és azt hiszik, hogy ez ugyanannak a két oldala. Sebastian Hafner, Angliába emigrált történész ír errõl „Germany: Jekyll & Hyde” c. könyvében. Nincs hamisabb, mint ezt a hasonlatot a német népszellemre alkalmazni. Ez csak szembenállás azzal, ami a népszellem feladata a jövõben. Ma, 1989 után, antropozófusok közt is lehetetlen a népszellemrõl beszélni. A német népszellem más népbelieket segíthet abban, hogy megszabaduljanak a népszellem kötelékébõl, mint az a zsidókkal is történt régebben. Goethe szerint a németek szét fognak szóródni a világban, mert csak így tudnak az emberiség üdvéért mûködni. Idézet Moltkétól, még életébõl: „A német nép sorsa a legszorosabban össze van kötve az emberi világfejlõdés legmélyebb és legmagasabb céljaival. A népsors ilyen ösvényei nem egyszerûek. A sors útja megpróbáltatásokon vezet át.” Ez a sors az énnel, szabadsággal, szeretettel és a Gonosszal áll összefüggésben. Steiner adott Moltkének egy imaginációt a népszellemrõl: egy a kezében fáklyát vivõ alak, a szellemi fény fáklyájával. Ennek az alaknak karikatúrája a New York-i szabadságszobor. A két elem meg is termékenyítheti egymást. A német szabadság belsõ szabadságtettet tart szem elõtt. Ha e két szabadság össze tudna kapcsolódni, mást is létrehozhatna, mint pusztítást.” Május 2-án és 3-án a vendég november után ismét Andreas Bracher volt. Bracher úr pénteki elõadásában a geográfiai hármas tagozódásról beszélt. „Rudolf Steiner az emberiséget egyetlen egésznek, egységnek tekintette. Ebbõl az egészbõl szemlélve érthetjük meg a népkarakterek különbözõségét. Létezik azonban egy még nagyobb vonalakban szemlélhetõ különbözõség: a Nyugat és a Kelet. Ebben az összefüggésben ez Amerika és Ázsia ellentétét jelenti. A geográfiai hatásokat tekintve Amerikában az emberekre erõteljes befolyásoló erõ hat a Föld belsejébõl. Az ázsiai emberre a kozmoszból jövõ erõk hatnak intenzíven. Az amerikai embert erõsebb hatás éri, akarati ereje több ösztönzést kap, mint másutt. Ázsiában az ellenkezõje érvényes. Az embernek a geográfiai hatóerõket ki kell egyensúlyoznia a bensõben. Vannak embercsoportok, akik nem a kiegyenlítést keresik, hanem ezeket az erõket kihasználják, 14
instrumentalizálják, hogy az emberiség többi része felett hatalmat szerezzenek. E csoportokat Rudolf Steiner keleti és nyugati páholyoknak nevezi. (…) A két pólus közt fekszik Európa. (…) A nyugati páholyoknak csak földi érdekei vannak. A keletiek semmit sem akarnak, ami a Földdel kapcsolatos. (…) Az amerikanizmus és az iszlám közti harcban Amerikát uralja az a képzet, hogy abszolút biztonságot kell teremtenie. Az irakiaknál a másik pólust látjuk: az öngyilkos merényletekkel az életüket gondolkodás nélkül feláldozzák, a Földnek nincs jelentõsége. Valamilyen megegyezésnek kell létrejönnie, egy egységes kultúrának, amely a nyugati és a keleti elemeket is tartalmazza. Ez azonban lehet egy perverz, egységesített kultúra is akkor, ha nem egy közbensõ, közvetítõ elem révén egyeznek meg, hanem az a Közép elvérzett holtteste fölött jön létre. Nyugaton egy olyan képesség van jelen, amivel a gazdaságot meg tudják szervezni. Középen inkább a jogi élethez, keleten a szellemi élethez való képesség alakul ki. Amihez valamelyiknek kevesebb képessége van, azt el kell tanulja a másiktól. (…) Ha a Közepet kiiktatjuk, fennáll az a veszély, hogy „állatok” vagy „istenek” leszünk, nincs hely az emberi létnek. Európa feladata, hogy ezt az emberit kialakítsa. Ez egy mártírium, melyben européerként benne állunk, különösen KözépEurópában. Hihetetlen erõk közt kell kiegyenlítést létrehoznunk.” (…) Szombat reggeli elõadásában Andreas Bracher a világpolitika hátterében mûködõ szövetségrõl beszélt. Errõl Steiner egy az I. Világháború alatti elõadásában tett említést. „A szövetség a nyugati páholyok és a római katolikus egyház – illetve a jezsuiták – közt jött létre. Meghökkentõ ezt hallani, mert a két csoport közti ellentét mélyen gyökerezik az emberiség történelmében. Az ellentét két alakra vezethetõ vissza, ez Káin és Ábel. Az egyik a fejlõdést elõmozdítva mélyen belehúzza a szellemet a világba, a másik a régi úton szeretne megmaradni. Ez az ellentét jelent meg Európában a jobb és baloldal közt is. A XVIII. században ez a küzdelem uralkodott az egyház és az szabadkõmûvesség közt: az elõbbi a középkorba akart visszatérni; a másikból született a felvilágosodás, majd a forradalom.
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 15
A XX. században rejtett módon jelent meg ez az ellentét, a két világháború közt a kommunisták és a késõbbi fasiszták közt. (…) Steiner említette, hogy bizonyos szinten együtt dolgozik a két erõ. Napóleonnal kezdõdött, aki egyiküknek sem tetszett. Ez a francia forradalomra, a Szabadság, Egyenlõség, Testvériség ideáira vezethetõ vissza. Az egyház nem akarta az embereket felnõtté tenni, a pápa vezetése alatt akarták tartani õket. A szabadkõmûvesek rejtve akartak irányítani, nem akarták, hogy ezoterikus tudás nyilvánosságra kerüljön. Ott dolgoztak együtt, ahol olyasvalami merül föl, ami a szabad, individuális személyiséget hozná elõ. Közösen léptek föl például Kaspar Hauser ellen is. Ilyen közös fellépésre került sor 1870-ben is, a német egyesítéssel szemben. Az egyesített Németországot a poroszok vezették, így keletkezett egy tér, ami fölött egyiküknek sem volt hatalma. Steiner egyik 1924-es elõadásában említi, hogy léteznek tervek az antropozófia ellen is, mondván: az antropozófia és a Keresztény Közösség (Christgemeinschaft) a legveszélyesebb mozgalmak, amiket ki kell irtani. A kiirtás egyik lehetséges módja a poroszok szétzúzása és a Szent Német-római Birodalom helyreállítása. Az antropozófia Berlinben született, de nincs köze a poroszsághoz, mégis (Poroszország) egy szellemileg szûz térként létezett, amiben valami megszülethetett. 1945-ben, a potsdami szerzõdésben a megszállók elsõ lépése Poroszország megszüntetése volt. 1955-ben megkezdõdött az EU megalakítása, ezt sokan Nagy Károly újraszületõ birodalmának tekintették. Ahogy a kommunizmus kísérletének célja annak bebizonyítása volt, hogy szocializmus nem létezhet, a nemzeti szocializmusban is benne rejlett egy hátsó gondolat, hogy a porosz princípiumot a jövõre vonatkozóan teljesen lejárassák, továbbá azt is, hogy Közép-Európa képes volna önmagát irányítani a római katolikus egyház nélkül. ’45 után nyugaton ez a két elem nyíltan és közvetlenül dolgozott együtt. A Nyugatot újrateremtették, létrehozták az EU-t, illetve a Német Szövetségi Köztársaságot, ez a nyugati páholyok és a római katolikus egyház utópisztikus kísérlete. (…)” Délutáni elõadásában a tudat-lélek korról beszélt. „E korszakban egy lelki szervet kell létrehozni, ami az ember számára bizonyos objektivitást kell hozzon. Az angolszász népeknél ez a képesség egyfajta automatizmussal alakul ki, másoknál
ezért tudatos erõfeszítést kell tenni. Ez az egyik oka, miért van a mai idõkben az angolszász népeknek olyan nagy jelentõsége. Akik errõl tudnak nyugaton, azt az érzetet akarják kelteni, hogy az angolszász népeknek kell vezetni a világot. Ez a korszak a IV. évezred közepéig tart. Az ezt követõ, Atlantisz utáni VI. korszak a szláv népeknek ad lehetõséget, hogy vezetõ szerephez jussanak. Akik azt gondolják, hogy a jelenlegi, V. korszakot az angolszász népeknek kell vezetniük, azt is gondolják, hogy a szláv népek nevelését nekik kell végezniük, s ebbõl ki kell zárni Közép-Európa befolyását. Úgy akarnak viszonyulni a szlávokhoz, mint a rómaiak viszonyultak a germánokhoz. Az I. Világháború hátterében komoly szerepet játszott az, hogy a szlávokat – beleértve a monarchia szláv népeit is – kivonják a német befolyás alól. A XIX. sz-ban a német idealizmus és kultúra nagy befolyást gyakorolt Oroszországra. Steiner az I. Világháborút az orosz kultúrcsíráért folytatott küzdelemként jellemezte egy angol területen mûködõ csoport és Közép-Európa közt. (..) Steiner szerint szemben azzal, amit a Nyugat akar, a VI., Atlantisz utáni kor elõkészítése szempontjából fontosabb a Közép kapcsolata a Kelethez, egy olyan kultúrkörnek, ahol tudatosan alakul ki a tudat-lélek. Erre van szüksége a Keletnek. Olyan jött létre itt középen, amivel a szlávok magukból kiindulva akarnak kapcsolatot teremteni. Mindezt tudnunk kell, hogy 1989 elõzményeit lássuk. Közép-Európában valami kifejlõdhetne és hathatna keleten, ez ellen ’89 óta küzdelem folyik. Ennek eszköze, hogy szakadékot hozzanak létre Németország és a többi Kelet-Európai ország közt. Ez az a mód, ahogyan az elmúlt 10-15 évben Németországról beszéltek. A politikusok Közép-Európaként csak a Németország és Oroszország közt élõ népeket említették, Németországot nem nevezték Közép-Európának. Ilyen eszköz a Budapesten létrehozott KözépEurópai Egyetem (Central European University) – angol név, angolul oktatnak. Azt sugallják, hogy Németország nem Közép-Európa, s aki Közép-Európáért akar tenni, annak ezt a németség ellenében kell tennie. Az elitet az angol világ felé igyekeztek fordítani, azokat a gondolatokat vették föl. Ez kevésbé a hivatalos politika szintjén, hanem privát szervezetek, alapítványok révén történik, mint például a Soros-Alapítvány. Oroszországban ez még intenzívebben folyik. Az utóbbi 10 évben az oroszok a nevelési programok kísérleti terepévé váltak. Ennek a nevelésnek 15
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 16
a hatása látszik az ún. „nyolcak” levelében is: a Németország és Oroszország közti összes ország Amerika oldalára ált. Ezen országok számára Amerika az egyetlen orientációs irány, Németországgal nem tudnak mit kezdeni. Néhány részletet említek még az irányításra az elmúlt 10-15 évbõl. Két olyan filozófus van ma, aki kötelezõ (korábban 50 évig volt szintén kettõ kötelezõ: Marx és Engels), mindkettõ német területrõl származó, de mint Marx és Engels, õk is kivándoroltak Angliába és Közép-Európából származó gondolkodásukkal olyan eszmék szolgálatába álltak, ami az angolszász érdekeknek felel meg. Õk Friedrich Hayek és Karl Popper. Soros Nyitott Társadalom Alapítványa népszerûsíti õket – az elnevezés Popper egyik könyvének címére utal: A nyitott társadalom és ellenségei. Ebben azt próbálja bizonyítani, hogy a platonizmus és a német filozófia végsõsoron a fasizmushoz és a kommunizmushoz vezettek. Popper egyik alapmaximája: inkább a teóriák haljanak meg, mint az emberek. A teóriák Poppernél szellemi tartalmak, amit valaki megragad. Azt állítja továbbá: a fasizmus és a kommunizmus eredete ott van, hogy az emberek túl erõsen ragaszkodnak szellemi tartalmakhoz, és inkább kiirtanak másokat, mintsem lemondjanak a szellemrõl. Azt mondja: a szellem az, ami a koncentrációs táborokhoz vezetett. Emögött a mondat mögött is egy ideál nyugszik: ne haljon meg senki – azaz: ne ölj! Ez azonban egy a szellembõl merített ideál. Egy ellentétet próbál konstruálni, de az nem jogosult. Ez egy gondolkodási csapda. Az emberiség materiális észleleti oldalát a szellemivel szemben privilegizálja. Ezzel olyan eszméket tesz kívánatossá, melyek az embereket eltérítik a szellemtõl. Popper egy ú.n. „három világ” tant említ, ami hasonlít a test-lélek-szellem hármasságához: – az elsõ: az érzékszervi észlelés világa (ez felel meg a testnek); – a második: a privát belsõ állapotok világa (a lélekhez hasonló terület); – a harmadik: az általános érvényû szellemikulturális tartalmak világa (a szellemnek felel meg). Ez utóbbit az önkényesen létrejött megállapodások világának nevezi; úgy gondolja, hogy valamilyen kulturális instancia ráüti a pecsétjét, így hitelesít egy tartalmat. (Pedig a matematikáról is tudjuk, hogy az több, mint megállapodás.) Ez azt jelenti, hogy senkinek sincs lehetõsége az igazság megkeresésére, igazság akkor létezik, 16
ha azt valamilyen instancia hitelesíti. Ez elbátortalanítóan hat, mintha csak az intézmények lennének az igazság birtokosai, mi magunk nem lehetnénk kapcsolatban az igazsággal. Ezt a hangulatot ’89 után sokan támogatták, s ez ugyanolyan, mint ami ’89 elõtt uralkodott. Hayeknél is ezt találjuk, õ a piac emberfeletti bölcsességérõl beszél. Popper attól akarta távoltartani az embereket, hogy az igazságot keressék, mivel csak az lehet igazság, amit egy intézmény elismer. Mivel pedig az intézmények összeomlottak, az új intézményeket máshonnan kell hozni – ezeket tehát nyugatról hozták. Ez egy bizonyos hangulat, ami itt megjelent. ’89 az egyik centrumtól (a Szovjetunió kényszer-rendszere) a másik felé való fordulás (EU, Amerika illetve az angolul beszélõ világ) volt, ez volt a fordulat. Ezt az elfordulást sokan kihasználták, hogy az Oroszország és Európa közti választóvonal elmélyüljön. Ez a vonal egyesek számára igen fontos, mert így Közép-Európa hatása az oroszokra csekély lesz, így saját terveiket szabadon tudják keresztülvinni. Minden olyan törekvés, hogy egy európai identitást teremthessünk meg, ez alatt a befolyás alatt állt – azért, hogy ezt az identitást határok közé szorítsák, hogy tehát Oroszország nem tartozik Európához. Ez a szándék egy a múltból származó kulturális hatást (a Kelet és a Nyugat elválasztását; a szerk.) akar a jövõre vonatkozóan rögzíteni. A Középnek pedig szorosabb kapcsolatot kellene az oroszokkal kiépítenie. (…) Popper a ’70-es évek óta mint egyfajta „állami filozófus” funkcionál. Németországban mindkét nagy párt vezetõi – a szociáldemokratáknál Schmidt, a kereszténydemokratáknál Kohl – egyaránt elismerték és tisztelték Poppert. (…)” A nagyívû áttekintést nyújtó elõadást követõ beszélgetésben többször felmerültek a jelen helyzet lehetõségeit, perspektíváját latolgató kérdések, a „merre tovább?” kérdése. Talán ez az a feladat, ami a szeminárium záró alkalmának, illetve a folytatás, továbblépés témáját, kiindulópontját megadhatja. A Szeminárium elhangzott elõadásainak bõvebb, lejegyzett változata hamarosan hozzáférhetõ lesz az interneten is, a Szabad Gondolat honlapján. (www.szabadgondolat.hu)
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 17
POLITIKA POLITIKA AMERIKAI
VETERÁNOK HADKÖTELEZETTSÉG MEGTAGADÁSÁRA BUZDÍTÓ FELHÍVÁSA A SZOLGÁLATOT TELJESÍTÕ ALAKULATOKHOZ ÉS A TARTALÉKOSOKHOZ
Mi mindannyian az Egyesült Államok Fegyveres Erõinek veteránjai vagyunk. Az e m b e r i s é g többségével és saját honfitársaink millióival együtt ellenezzük az Egyesült Államok gõzerõvel készülõdõ háborúját Irak ellen. Különbözõ idõkben, más háborúkban vettünk részt; különbözõ politikai nézeteink vannak, de abban egyetértünk, hogy ez a háború elhibázott. Sokunk azt hitte, hogy kötelessége szolgálni a hadseregben, mert annak az a feladata, hogy megvédje ezt az országot. A seregnél szerzett tapasztalataink azonban sok mindent megkérdõjeleztek abból, amit tanítottak nekünk, ezért most IGAZI feladatunkat abban látjuk, hogy bátorítsunk Titeket, az Egyesült Államok Fegyveres Erõinek katonáit: gondolkozzatok el, milyen harcba küldenek Benneteket, milyen célokért kell meghalnotok, és milyen következményekkel járnak majd akcióitok az e m b e r i s é g r e nézve. Felhívunk Benneteket, katonai szolgálatot teljesítõket és Titeket, tartalékosok, hogy hallgassatok a lelkiismeretetekre, és cselekedjetek helyesen. Az utolsó háborúban nekünk, katonáknak azt a parancsot adták, hogy biztos távolságból gyilkoljunk. Sok mindent pusztítottunk el a levegõbõl Irakban, és ennek során százezreket öltünk meg, köztük civileket is. Jól emlékszünk a Baszra-ba vezetõ országútra, a halál autópályájára, ahol megparancsolták nekünk, hogy menekülõ irakiakat öljünk. Buldózerekkel ástunk sírokat, és élve temettük el bennük az embereket. A gyengített uránt* bevetõ csapatok radioaktív csatamezõket hagytak maguk után. A peszticidek eltúlzott használata és a kísérleti stádiumban lévõ gyógyszerek túladagolása az égõ vegyifegyver-raktárak és a lángoló olajkutak füstjével együtt olyan méregkoktél kialakulásához *
vezetett, amely az iraki népnek és az Öbölháború mai veteránjainak az egészségét egyaránt károsította. Az Öbölháborúból hazatérõ minden negyedik katona rokkant, vagy maradandó háborús sérülést szerzett. A Vietnami Háború idején parancsba adták nekünk, hogy a levegõbõl és a földrõl pusztítsuk el Vietnamot. My Lai-ban ötszáz nõt, gyermeket és idõs férfit mészároltunk le – nem tévedésbõl, hanem mert így vívtuk a háborút. Az ellenséggel szemben az Agent Orange nevû mérget vetettük be, így alkalmunk volt közvetlenül megtapasztalni annak hatásait és következményeit. Mi tudjuk, milyenek a poszttraumás stressz keltette zavarok, és milyen érzés átélni õket, hiszen álmunkban még ma is több mint kétmillió férfi, nõ és gyermek kísértete üldöz bennünket. Hazatérése után több bajtársunk vetett véget életének, mint amennyi a csatamezõn esett el. Ha úgy döntötök, hogy részt vesztek az Irak elleni invázióban, akkor megszálló hadsereg tagjai lesztek. Tudjátok, milyen az, olyan emberek szemébe nézni, akik mélységesen gyûlölnek Titeket? El kellene gondolkodnotok azon, valójában milyen megbízatást kaptok: azért küldenek oda Benneteket, hogy megtámadjatok, és megszálljatok egy népet, amelynek tagjai – akárcsak Ti vagy mi – semmi mást nem tesznek, mint hogy megpróbálják élni az életüket, és felnevelni gyermekeiket. Ez a nép az Egyesült Államokra nézve nem jelent semmilyen fenyegetést, még akkor sem, ha kegyetlen diktátor áll az élén. Hogy engedheti meg magának Amerika, hogy megmondja az iraki népnek, ki kormányozza az országát, ha még az Egyesült Államokban is számtalan polgár akad, aki nem hiszi, hogy saját elnökét legális úton választották meg?
A gyengített urán nehézfém-mérgezés tüneteit válthatja ki, és akut máj- és veseelégtelenséghez vezethet. Ha a beteg túléli is az akut mérgezés stádiumát, késõbb nagy a kockázata annak, hogy leukémia vagy más rákos megbetegedés vagy AIDS-hez hasonló tünetek jelentkeznek nála. A szervezet által befogadott gyengített urán enyhe radioaktív sugárzása kikezdi az immunrendszert. A pete- és ondósejtek radioaktív károsodása a következõ generációknál torzszülöttek megjelenéséhez vezet.
17
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 18
Mezopotámia elrabolt kincsei
Szaddamról azt mondják, hogy még saját népe ellen is vetett be harci gázt, és tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén fáradozik. Mégis, mikor legborzalmasabb bûneit követte el, az Egyesült Államok még támogatta õt. A Szaddamnak nyújtott amerikai segítség abban állt, hogy felszerelték õt vegyi és biológiai fegyverek gyártásához szükséges eszközökkel. Ezt állítsátok szembe az Egyesült Államok gazdasági szankcióinak rémisztõ következményeivel! Több mint egy millió iraki – fõleg gyermek és kisgyermek – halt meg e szankciók miatt. Miután országuk teljes infrastruktúrája tönkrement, beleértve a kórházakat, áramfejlesztõket és vízerõmûveket is, az Egyesült Államok leállította az alapvetõ létfeltételek helyreállításához szükséges áruk, gyógyszerek, alkatrészek és vegyi anyagok importját is. A gyilkosságban nincs semmi dicsõség. Márpedig az Öbölháború – más szóval – gyilkosság volt. Ha egy igazságtalan háborúban az egyik ledobott bomba célt téveszt, és megöl egy anyát és annak gyermekét, akkor az nem “járulékos kár”, hanem gyilkosság. Ha egy igazságtalan háborúban hasmenésben hal meg egy gyermek, mert az egyik bomba megrongálta a szennyvízhálózatot, akkor az nem az “ellenséges infrastruktúra” lerombolása, hanem gyilkosság. Ha egy igazságtalan háborúban szívinfarktus végez egy apával, mert a bombázások következtében megszakadtak a telefonos összeköttetések, és nem lehet értesíteni a mentõt, akkor az nem a “parancsnoki és ellenõrzési létesítmények semlegesítése”, hanem gyilkosság. Ha egy igazságtalan háborúban ezer szegény földmûvelõbõl lett katona hal meg a lövészárokban annak a városnak a védelmében, amelyben egész életét leélte, akkor az nem a város fölött aratott gyõzelem, hanem gyilkosság. Lesznek veteránok, akik tiltakozó demonstrációkat fognak tartani az iraki háború és a háborúban való részvételetek ellen. A Vietnami Háború idején a hadszíntéren és otthon is ezrek tagadták meg, hogy engedelmeskedjenek a kiadott parancsnak. 18
Sokan ellenszegültek, és fellázadtak. Sokak lelkiismereti okokból lettek parancsmegtagadók, míg mások inkább a börtönbe mentek, semmint hogy fegyvert fogjanak az úgynevezett ellenségre. Az utolsó Öbölháborúval szemben annak idején számtalan amerikai katona tanúsított ellenállást – különbözõ módon és különbözõ okokból. Sokan közülünk megjárták a háborút, és késõbb csatlakoztak a háborúellenes mozgalomhoz. Ha azt akarjuk, hogy a világ népei egyszer szabadok legyenek, akkor el kell jönnie annak az idõnek, amelyben a világpolgárok elsõbbséget élveznek minden nemzet katonájával szemben. És ennek most van itt az ideje. Ha kiadják a behajózásra szólító parancsot, akkor az arra adott válaszotok mérhetetlen befolyással lesz a Közel-Keleten és itthon élõ emberek millióinak sorsára. Válaszotok határozza majd meg, milyen irányt vesz életetek. Egész úton a Ti kezetekben lesz még a döntés. Parancsnokaitok engedelmességet várnak Tõletek. Mi mégis kérve kérünk Benneteket, hogy gondolkozzatok el mindezen. Mi azt várjuk Tõletek, hogy lelkiismeretetek szerint döntsetek. Ha úgy határoztok, hogy ellenszegültök a parancsnak, támogatni fogunk Benneteket, mellettetek fogunk állni, mert idõközben megértettük, hogy ez az igazi feladatunk és kötelességünk a világ népeivel és közös jövõnkkel szemben. A veteránok aláírása az alakulatuk megnevezésével és a szolgálat évével: www.calltoconscience.net Forrás: www.wri-irg.org/de/us-aufruf.htm A német fordítás alapjául szolgáló eredeti: www.calltoconscience.net A cikk fordításául szolgáló forrás: Kaspar-Hauser Nachrichten 2003. 1. szám (március/április) Fordította: Benedicty Gergely
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
IZRAEL:
19:13
Page 19
A TARTALÉKOSOK NYÍLT LEVELE
Mi, az Izraeli Fegyveres Erõk harcoló alakulatainak tartalékos tisztjei és katonái, akiket a cionizmus alapelveinek megfelelõen Izrael népe és Izrael állam iránti odaadásra és önfeláldozásra neveltek, akik mindig a legelsõ vonalban szolgáltak, és elsõként jelentkeztek minden küldetés – akár könnyû, akár nehéz – végrehajtására, hogy védjék és erõsítsék Izrael államot; mi, a harcoló alakulatok tisztjei és katonái, akik évrõl évre hosszú heteket szolgáltunk Izrael államnak magas árat fizetve ezért személyes életünkben, akik tartalékosként szolgálatot teljesítettünk mindenütt a megszállt területeken, és akiknek olyan parancsokat és utasításokat adtak, amelyeknek semmi közük nem volt országunk biztonságához, és amelyek egyetlen célja az volt, hogy véglegesítsék a palesztin nép fölötti izraeli ellenõrzést; Mi, akik saját szemünkkel láttuk, milyen nagy véráldozatot követel ez a megszállás mindkét oldalon; mi, akik éreztük, hogy a megszállt területeken kiadott parancsok lerombolják mindazokat az értékeket, amelyeket magunkévá tettünk, amikor felnõttünk ebben az országban; mi, akik ma már értjük, hogy a megszállásért az Izraeli Fegyverek Erõk emberi vonásainak elvesztésével és az izraeli társadalom egészének korrumpálódásával kell megfizetnünk; mi, akik tudjuk, hogy a megszállt területek nem képezik Izrael részét, és a végén valamennyi telepesnek fel kell adnia ezt a földet. Ezennel kijelentjük, hogy többé nem fogunk részt venni e telepes háború harcaiban. Többé nem fogunk harcolni az 1967-es határokon kívül csak azért, hogy uralmunk alá hajtsunk, elüldözzünk, kiéheztessünk, és megalázzunk egy egész népet. Ezennel kijelentjük, hogy továbbra is szolgálni fogunk az Izraeli Fegyveres Erõk minden olyan küldetésében, amely Izrael védelmét szolgálja. A megszálló és elnyomó hadmûveletek nem ezt a célt szolgálják, és nem fogunk bennük részt venni. Forrás: www.solidaritaet.com/neuesol/2002/7/brief.htm A cikk fordításául szolgáló forrás: Kaspar-Hauser Nachrichten 2003. 1. szám (március/április) Fordította: Benedicty Gergely
A
SZOLGÁLATMEGTAGADÓK NEM AKARJÁK
SARONT
KÖVETNI
A The Guardian brit napilap “Miért nem fogom Saront szolgálni” címmel közli Slomi Segall, izraeli tartalékos tiszthelyettes megsemmisítõ kritikáját Ariel Saron izraeli miniszterelnökrõl. Segall tagja annak a “Bátorság a Szolgálatmegtagadáshoz” névre keresztelt, 467 tartalékos katonát tömörítõ szervezetnek, amely megtagadja, hogy a megszállt területeken harcoljon. Cikkében ezt írja: “Saron és cimborái gyarmatosító háborút folytatnak, hogy életben tartsák kedvenc projektjüket, a telepesmozgalmat. [...] Az öngyilkos merényleteket – bármennyire sajnálatosak is – Saron ürügyként használja arra, hogy még több nyomorúságot szabadítson Palesztina 3,5 millió lakosára. Ha pedig az öngyilkos merényletek elmaradnak, akkor bizton számíthatunk rá, hogy Saron az ún. ‘célzott likvidálásokkal’ kiprovokálja õket.” Segall szembefordul azzal a kijelentéssel, hogy Izrael kritizálása antiszemitizmus. Saron “és tábornokai nem az izraeliek – zsidók és arabok – által képviselt alapértékek megtestesítõi. A jelenlegi izraeli kormánnyal szembeni kritika tehát nem az izraeli nép elleni támadás, és végképp nem antiszemitizmus. Nem Saronnak, a Kibiában (1953), Szabrában és Satilában (1982), valamint Dzseninben (2002) látott humanitárius katasztrófák ‘hõsének’ a tiszte, hogy bárkinek is elõírja, mi a zsidó, és mi nem.” Az antiszemitizmus vádjával “Saron egyfajta szent jelleget kölcsönöz alattomos gyarmatosítási és terjeszkedési céljainak...” A szolgálatmegtagadók mozgalmának 80 tagját parancsmegtagadásért már fegyelmi büntetésben is részesítették, ami akár 35 nap elzárás is lehet. Egyikük, David Zonsheine hadbírósági eljárás lefolytatását kérte az izraeli Legfelsõbb Bíróságtól, hogy ügyének tárgyalására nyilvános bíróság elõtt kerüljön sor, ahol – ellentétben a fegyelmi eljárásokkal – ügyvéd képviselheti õt. Forrás: www.solidaritaet.com/neuesol/2002/29/israel2.htm A cikk fordításául szolgáló forrás: Kaspar-Hauser Nachrichten 2003. 1. szám (március/április) Fordította: Benedicty Gergely
19
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 20
Európa az új világrendben
BESZÉLGETÉS KÁLMÁN ISTVÁNNAL Sz.G.: Az Irak ellen indított háborúval a washingtoni kormány leplezetlenül megmutatta háborús szándékait. Lehetséges, hogy Európa vezetõ politikusai csak most ébredtek föl? K.I.: Az USA-t a világ a XX. században a nemzetközi biztonság és rend megteremtõjének, a szabadság és demokrácia védelmezõjének tekintette. A kommunizmus elleni küzdelem, a hidegháború is a világ nagy részét Amerika mellé állította. A század végétõl azonban egyre világosabbá vált, hogy az amerikai politika az egész Földre kiterjedõ permanens háborús állapotot intézményesít, mely a nemzetközi rendet destabilizálja. 2001. szeptember 11. óta ez a politika leplezetlenül érvényesül, és követeli, hogy jogosultságát az egész világ elismerje. A terrortámadással Amerikának sikerült elnyernie az egész világ szolidaritását. A támadást mindenütt elítélték. E nélkül nem lett volna lehetséges az Afganisztán elleni amerikai offenzíva. Az USA legitim szuperhatalomként léphetett fel; legitimitását ellenfelei éppúgy elismerték, mint szövetségesei. Sz.G.: Önként mentünk bele ebbe a csapdába, az Egyesült Államoktól való függõ viszonyba? – pedig már a kilencvenes évek elejétõl világossá válhatott, hogy milyen irányba halad a washingtoni politika. K.I.: Sem az Öbölháború, sem a balkáni háború nem volt elég az ébredéshez. Európa nem ébredt tudatára annak, hogy milyen veszélyt jelent népei számára Amerika világuralomra törekvése.
AZ IRAKI HÁBORÚ KAPCSÁN
Sz.G.: Az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Belsõ kényszerbõl törekszik világuralomra? K.I.: A XIX. század végén Amerika a világ legerõsebb gazdaságával rendelkezett. A gazdaságnak nyersanyagokra, energiaforrásra, piacra van szüksége. Kezdetben a saját erõforrások, a belsõ piac és a bevándorlások biztosították a gazdasági növekedést. Amerikának nem volt szüksége a világ többi részével való kapcsolatra. A gazdaság növekedése azután kikényszerítette az izolációs politika feladását. Ez történt, amikor 1917-ben Amerika belépett az elsõ, majd Pearl Harbor után a második világháborúba. 1950-1990 között az amerikai gazdaság a világ bruttó szociális termelésének felét teljesítette. Sz.G.: Amerika megerõsödése Európában kezdetben nem váltott ki ellenszenvet. K.I.: Az USA világuralmi törekvése csak 1990 után vált széles körben tudatossá. A kelet-közép-európai országok azonban ezt mind a mai napig átaludták. „Hálásak” Amerikának, hogy megszabadította õket a bolsevik uralomtól. Ma az Egyesült Államok alapvetõ stratégiája, hogy az egész Föld erõforrásait politikai kontroll alá vonja. Ezt nevezik globalizációnak; vagyis a globalizáció azt jelenti, hogy az USA-nak kell kontrollálnia a Föld nyersanyag- és energiaforrásait és a piacot, ami megakadályozza a munkamegosztásos világgazdaság egészséges mûködését.
Sz.G.: Az Egyesült Államok számos nemzetközi szerzõdést nem írt alá, melyek a környezet védelmét és az alapvetõ emberi jogok biztosítását akarják elõmozdítani – mint például a kyotoi egyezményt, vagy a nemzetközi bíróság felállítását. K.I.: Ugyanakkor sikerült teljes legitimitást biztosítania a „nemzetközi terrorizmus elleni harc”-nak. 20
Bush
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 21
Sz.G.: Az amerikai gazdaság tehát összeomlana a globalizáció nélkül? K.I.: A Washingtonból irányított geostratégia, mely 1990-ben a „New Word Order” elnevezést kapta, az Öbölháborúhoz, a balkáni háborúhoz, majd Afganisztánon keresztül most az iraki háborúhoz vezetett, és tovább fog folytatódni mindaddig, míg az USA nem biztosítja magának a világgazdaság teljes ellenõrzését. A washingtoni kormány doktrínája, politikai, katonai stratégiája ma hasonló fenyegetettséget jelent a világ számára, mint amilyet a huszadik században a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus jelentett. Sz.G.: Egyre nyugtalanítóbbá válik Bushék arrogáns fellépése, gátlástalan hazugságaik, a brutális katonai hadmûveletek. K.I.: Amerika a demokrácia és liberalizmus univerzális elterjesztésével maga egyre jobban közeledik egy totalitárius rendszerhez, egyre agreszszívebben, sõt, brutálisan lép fel más nemzetekkel szemben, hogy hatalmát mint egyetlen „szuperhatalom” demonstrálja. Természetesen nem fog megállni Iraknál, meg fogja támadni Szíriát, Iránt, Szaúd-Arábiát is, amennyiben nem tud olyan kormányváltásokat kikényszeríteni, melyek biztosítanák, hogy ezek az országok Amerika hû vazallusai legyenek. Sz.G.: Európának sincs más választása, mint hogy az anglo-amerikai világbirodalom provinciája legyen? K.I.: Azt lehet mondani, hogy az iraki háborúig Európa, az Európai Unió Amerika hû szövetségese volt. Az iraki háborúval elkezdõdött az amerikai rendszer hanyatlása. Az inváziót megelõzõen az Unió legtöbb országa – Németország
Hitler
Sztálin
és Franciaország összefogásával – szembehelyezkedett Bushék háborús politikájával. Ez az öszszefogás az orosz vezetésben is bizalmat ébresztett. Az összefogás természetesen az érdekek, elsõsorban gazdasági érdekek mentén történik, de nem zárható ki, hogy egyes vezetõ politikusokban intuitív felismerések is megszületnek. Európa nem akar az Egyesült Államok vazallusává válni és teljes gazdasági függõségbe kerülni. Az európai államok összefogása az EU struktúráját is átformálhatja – a mai centralisztikus szervezet elmozdulhat az asszociatív együttmûködés irányába. Sz.G.: Úgy tûnik, hogy a kelet-közép-európai országok inkább az amerikai szövetséghez húznak. K.I.: A szláv népek és a magyarok számára ez valóban súlyos sorskérdés. Fel kellene ismernünk, hogy a német-francia-orosz szövetség segítségével Európa ellenpólust teremthetne Amerikával szemben, ami egyensúlyt tudna tartani Amerika és Ázsia között. Nagy-Britanniától nem várható el, hogy feladja az USA-val való szövetségét, de európai identitását sem fogja feladni. Sz.G.: Amerika katonailag legyõzhetetlen! K.I.: Ez igaz, de az amerikanizmus belsõ hanyatlása, arrogáns fellépése az „öreg kontinenssel” szemben újra lehetõséget nyújt Európának, hogy ráébredjen saját kultúrmissziójára, hogy vissza tudjon térni kiindulópontjához, hogy felismerje, hogy a világgazdasági kultúrában neki spirituális feladata van; a kereszténység forrásából, a golgotai misztériumból kell erõit merítenie, hogy új szociális rendet tudjon a világban megvalósítani. Sz.G.: Köszönöm a beszélgetést.
21
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 22
Gerd Weidenhausen, Esslingen
AZ IRAKI HÁBORÚ: TOVÁBBLÉPÉS AZ ÚJ BIRODALOM FELÉ VEZETÕ ÚTON A világ nyilvánosságának elég ideje volt, hogy hozzászokjon az Irak északi és déli részén létrehozott “repülési tilalmi övezeteket” sújtó, ugyanakkor az ENSZ Biztonsági Tanácsának áldása nélkül folytatott, angol-amerikai légi támadásokhoz, sõt, már észre sem veszi azokat. A repülési tilalom alá esõ zónákat az elsõ iraki háborút követõen az Egyesült Államok és Anglia jelölte ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának megkerülésével, állítólag azért, hogy megvédjék az Irak déli részén élõ síitákat és az ország északi részén honos kurdokat az iraki légierõ támadásaitól. Az elmúlt hónapokban ugyanakkor elkerülte a világ figyelmét, hogy az amerikai légierõ 2002 augusztusa óta – az elõzõ évek gyakorlatával ellentétben – nemcsak az iraki légvédelmi állásokat és radarállomásokat, hanem a hadsereg parancsnoki központjait is támadta – most már a repülési tilalmi övezeteken kívül esõ országrészekben is. Ennek célja az iraki kommunikációs rendszer “idegszálainak” felmorzsolása, miután az ország a hadsereg regionális parancsnoki központjait földalatti – így nehezebben zavarható – optikai szálas vezetékekkel szerelte fel annak érdekében, hogy az ország védve legyen az amerikaiak információs hadviselés terén tett, szinte kivétel nélkül sikeres lépéseitõl. Október közepe óta 65 ezer amerikai katona állomásozik a térségben, és azóta befejezõdött a katari Al Udeid légitámaszpont bõvítése is, amely most az amerikai haderõ központi parancsnokságának hadmûveleti központja. Az események láttán érdemes megjegyezni, hogy a szakavatottak már szeptember közepe óta arról beszélnek, hogy az Egyesült Államok elõbb említett katonai akcióival a második iraki háború tulajdonképpen már el is kezdõdött. Így vélekedett például Peter Scholl-Latour abban az interjúban, amelyet a ZDF készített vele október 2-án, és a Ha’aretz címû napilapban megszólaló izraeli katonai szakértõ, Amir Oren is, hogy csak két forrást említsünk. Ha hinni lehet a fenti gondolatmenetnek, akkor minden akció, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsa által határozatban elrendelt helyszíni fegyverzetellenõrzéseket is, csak egyfajta kezdeti lépésnek, nyitánynak számít abban a csatában, amelyrõl az Egyesült Államok már rég döntést hozott. 22
A küszöbön álló iraki háború indítékait, forgatókönyvét és lehetséges következményeit illetõen a sajtó már hónapok óta szinte nap mint nap megszellõztet valamilyen részletet. Ennek során olykor-olykor megtévesztõ látszatviták szemtanúi is lehetünk, amikor is a felek szembeállítják egymással az Egyesült Államok hadba lépésének lehetséges indokait, mintha azok nem játszhatnának együtt, közösen szerepet a háború megindításában. Miközben J. Krönig a Die Zeit 2002. augusztus 22-i számában azzal gyanúsítja meg Amerikát, hogy annak elsõszámú háborús célja, hogy biztosítsa az iraki olajmezõkhöz való akadálytalan hozzáférését,1 addig Daniel Yergin, amerikai olajszakértõ cáfolja ezt a motívumot, és egyben utal az olajtermelésben mutatkozó, kiszélesedõ orosz-amerikai együttmûködésre, amely szerinte teljesen feleslegessé teszi az iraki olajmezõk megszállását.2 Tény, hogy az Egyesült Államok nincs feltétlenül ráutalva a közel-keleti ország olajtartalékaira. Azok okkupálása és birtoklása ugyanakkor már csak azért is elõnyös lenne Amerika számára, mert így szabadabban pókerezhetne az Oroszország, Szaúd-Arábia, Irán és Venezuela részvételével folyó olaj-rulettben – azoknak az országoknak a játszmájában, amelyek gazdasága számára az olajexport kivétel nélkül létkérdés. Mint tudjuk, az olaj esetében amúgy sem csak az a kérdés, ki képes biztosítani a saját szükségleteket fedezõ tartalékokat, hanem az is, ki ellenõrzi a világgazdaság motorját hajtó, legfontosabb nyersanyag elosztását, hiszen a készletek ellenõrzése példátlan hatalmat ad mások zsarolásához. Ez lenne tehát az Irak elleni háború materiális alapja.3 Van azonban még egy lényeges politikai és egyben stratégiai motívum is, amelynek jelentõsége felülmúlja az olajjal kapcsolatos érvekét, vagy legalábbis azonos súllyal esik latba: az arab térség újrarendezése, a Közép-Kelet átalakítása – egyfajta új “transz-atlanti projekt”, amit Ronald D. Asmus és Kenneth M. Pollack a Policy Review címû amerikai folyóirat szeptember-októberi számában ugyanazokkal az érvekkel próbált meg népszerûsíteni,4 mint azt az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Condoleezza Rice is tette a Die Zeit 2002.
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 23
december 12-i számának vele készült interjújában. Az újrarendezésre vonatkozó fogadkozások célja, hogy szentesítsék a háborút a demokrácia oltárán, és a menthetetlenül tönkretett arab államok áldozatkész szanálására tett erõfeszítések benyomását keltsék. Egyfajta szintézist alkotnak a Pentagon részérõl Rumsfeld, Wolfowitz és Perle által képviselt egyoldalú, keményvonalas megközelítésmód érvei és annak az álláspontnak az érvei között, amely számol még a transzatlanti együttmûködéssel, azaz be akarja vonni Európát a világ – többek közt a Közép-Kelet – birodalmi újrarendezésének folyamatába. Asmus és Pollack ezzel válaszol a jól ismert “európai érvre”, mely szerint az amerikai politika a terrorizmus megfékezésére tett, határozott katonai és titkosszolgálati intézkedéseivel csak tüneti kezelést végez ahelyett, hogy “a problémák gyökerét” keresné meg. A “problémák gyökerének megkeresése” a szerzõk szerint úgy történhet, hogy a Nyugat magára vállalja a “nemzetépítés”, azaz az állami intézmények kiépítésének feladatát ahelyett, hogy a gyõztes csata után visszavonulna, és az érintett országokat a “sorsukra” hagyná, mint azt például Afganisztánnal tette a nyolcvanas években, a Szovjetunióval szemben vívott ellenállóharcok után. A Nyugatnak tehát a szerzõk szerint a jövõben megnyert háborúk után az államépítés dolgában is aktív szerepet kell vállalnia, hogy elkerülje a harcokat követõ káoszt és persze az a látszatot, “hogy csak az iszlám társadalmak lerombolásában vagyunk érdekeltek, felépítésükben azonban nem.”5 Irak esetében Asmus és Pollack számára nem annyira az ország tömegpusztító fegyverek gyártására tett kísérletei szolgálnak casus belli-ként, mint inkább az a körülmény, hogy “a demokratikus átalakulás hosszabb távú stratégiája a tágabb közel-keleti térségben mindaddig kudarcba fog fulladni, amíg korunk Sztálinja fenntartja kegyetlen, totalitárius államát. Éppen ezért nagyszabású invázióra van szükség Irak ellen.”6 Míg tehát Irak esetében csak háborúval lehet megadni az azt követõ politikai átépítéshez szükséges kezdõlöketet, addig Irán talán megspórolhatná a háborút, ha kormányváltásra kerülne sor, és az ország belsõ ellenzéke külföldi segítséggel gondoskodna az Amerikának tetszõ átalakulásról – spekulálnak tovább a szerzõk, és dolgozatukat a következõ aggodalmas kérdéssel zárják, amely egyben megvilágítja az Európa 1945 utáni újjáépítése és a teljes közel- és közép-keleti térség nyugati orientációjú
“átalakítása” között vont párhuzamot is: “Vajon képes a nyugati vezetõk mai generációja arra, hogy megteremtse a méltó párját annak, amit Truman és a korabeli európai vezéregyéniségek 1949-ben létrehoztak?”7 Más szóval: megvan a jelenlegi amerikai adminisztrációnak az a “képessége”, hogy olyan rendszabályokat és intézményeket alkosson, amelyek tartósan lehetõvé teszik szándékai megvalósítását? Rendelkezik azzal a képességgel, hogy úgy viselkedjen, hogy megnyerje céljaihoz az európaiak tartós támogatását? Az amerikai kormány egyelõre a katonai eszközökkel támogatott, egyoldalú hatalomérvényesítésre tett fel mindent: úgy tûnik, hogy Iránt is a politikai átalakítás kemény – nem pedig puha – formája fenyegeti. Így kell értelmeznünk a Süddeutsche Zeitung 2002. decemberi 14-i számában megjelent tudósítást is, amely beszámol arról, hogy az Egyesült Államoknak ismét bizonyítékai vannak arra, “hogy Irán titkos atomreaktorokat épít”. Egyidejûleg Amerika verbális provokációval igyekszik célirányosan erõsíteni az ország Chamenel körül tömörülõ – és egyébként lépten-nyomon kritizált – konzervatív erõit ellenlábasuk, a szabadabb társadalmi rendért küzdõ iráni elnök, Khatemi ellen. E sajátos amerikai diplomácia hatásainak folyományaként a jövõben jobban el lehet majd adni, azaz kézenfekvõbben csengõ magyarázattal lehet majd ellátni a megelõzõ katonai csapásokat. Az összefüggések teljes rendszerét nézve úgy tûnik, hogy az iraki háború az Irán elleni háború nyitánya. Ezt a forgatókönyvet nemcsak PaulMarie de la Gorce alábbi szavai erõsítik meg: “...az Egyesült Államok érdeklõdésének középpontjában [...] a délnyugat-ázsiai térség áll, pontosabban Irán és a FÁK (a volt Szovjetunió) közép-ázsiai muzulmán köztársaságai. Bármennyire is Irak áll ma a figyelem középpontjában, nem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy Washington célkeresztje továbbra is Iránra irányul.”8 Nagyon úgy tûnik, hogy Szaddam Husszein iraki diktátor bukása után Irán válhat a megelõzõ katonai csapásokról szóló amerikai doktrína elsõ “klasszikus” alkalmazási területévé.9
Forrás: Der Europäer 2003. 7. évfolyam 4. szám Fordította: Benedicty Gergely 23
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 24
Jegyzetek 1. Ugyanott ezt olvashatjuk: “A bagdadi rezsim esetleges változása ugyanakkor középtávon javíthatja az olajellátást. Több nyugati konszern topmenedzsere is hévbe jön, ha az Irakban rejlõ tartalékokról beszél.” J. König fenti cikkében azt is állítja, hogy az Irak nyugati részén húzódó sivatagban eleddig alig folytak kutatások, és bizonyos jelek szerint az ott megbúvó olajkészletek “szinte összemérhetõk a szaúd-arábiai készletekkel”. Ha az Egyesült Államok hozzáférne ehhez az olajhoz, akkor az J. König szerint egyben azt is jelentené, hogy az Egyesült Államok Szaúd-Arábiát, Oroszországot és Irakot kölcsönösen kijátszhatná egymás ellen. Hasonló megállapításra jut M. Wehner is a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2002. október 10-i számában megjelent, “Bagdad, Moskau und das Öl” [“Bagdad, Moszkva és az olaj”] címû cikkében, amelyben a szerzõ Oroszországot tûnteti fel az iraki háború tulajdonképpeni veszteseként. Ha ugyanis az Egyesült Államok megszállná Irakot, akkor az orosz olajtársaságok hoppon maradnának, sõt, ami még rosszabb: “Az olaj ára a jelenlege 30 dollárról 15 vagy akár 13 dollárra csökkenne, ami katasztrofális következményekkel járna az orosz gazdaságra nézve”. A témához ld. M. Wehner másik cikkét is a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2002. december 18-i számában: “Russland-Spiel mit dem Öl” [“Orosz rulett az olaj körül”]. 2. Yergin szó szerint ezt mondja: “Azóta meg vagyok gyõzõdve róla (korábban nem voltam), hogy Oroszország az Egyesült Államok egyik nagy olajbeszállító országává válhat.” Yergin szerint a Perzsa Öböl térségében a világ olajtartalékainak mintegy 25%-a található ugyan, “ha azonban az olaj- és földgázkészleteket együtt veszzük, akkor a legnagyobb tartalékokkal Oroszország rendelkezik.” Az a lehetõség, hogy az Egyesült Államok esetleg több különbözõ megoldást is figyelembe vesz, Yerginnek már nem jut eszébe, mint ahogy a teljesen másként érvelõ H. Münklernek sem, amikor a Frankfurter Rundschau 2002. november 29-i számában az olajra vonatkozó érv tagadásaképpen a háború egyedüli indítékát abban látja, hogy az Egyesült Államok Irak példáján kívánja demonstrálni a világ rendjét meghatározó hatalmi pozícióját és az újonnan kialakítandó politikai berendezkedést, mint azt a Nyugat-Európára vonatkozó, 1945 utáni újjáépítési tervek esetében is tette. 3. Ld. a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusának, Scheernek a kijelentéseit a Freitag címû hetilap 2002. december 20-i számában: “Az olajért folytatott elsõ igazán arcátlan háború az 1980 és 1988 közötti Irak-iráni Háború volt. Akkor még Szaddam Husszein volt a Nyugat hóhérsegédje. Ezért is gondolta késõbb úgy: megengedheti magának, hogy rátegye a kezét
24
4.
5. 6. 7. 8. 9.
Kuvaitra, hiszen elintézte a Nyugat helyett a piszkos munkát. [...] A helyzet mostani újbóli kiélezõdésének okai is nyilvánvalóan az olajban keresendõk. A világ mintegy 40 hatalmas olajmezõjébõl 26 a Perzsa Öböl térségében fekszik. Ha a világ továbbra sem tesz le a kõolajról, akkor a jövõben az eddiginél is jobban fog függni ezektõl a forrásoktól. Nincs más dolgunk, mint hogy szemügyre vegyük a térség országai alatt húzódó olajtartalékok nagysága és az éves kitermelés jelenlegi szintje közötti arányt. Szaúd-Arábiában és Iránban ez az arány kb. 55:1-hez, Kuvaitban 110:1-hez, az Egyesült Arab Emirátusokban pedig 75:1-hez. A földkerekség második legnagyobb olajkészletével rendelkezõ Irak esetében viszont az arány 525:1-hez, tehát az iraki olaj stratégiai szerepe évrõl évre felértékelõdik.” Ld. 2002. évi kiadás, 1457-1466. o. Transz-atlanti orientációja miatt a szerzõk írásukat ellentervnek szánták Robert Kagan “Hatalom és Gyengeség” címû esszéjével szemben, amely ugyanennek a folyóiratnak az októberi számában jelent meg, és az egyoldalú amerikai hatalomgyakorlás mellett tette le a garast. A szerzõk fenti írásából a következõkben többször is idézek. Ld. uo., 1462. o. Ld. uo., 1462. o. Ld. uo., 1463. o. Forrás: “Régi és új szövetségesek”. Le Monde Diplomatique, 2002. december. Ehhez ld. Ferhad Ibrahim “Irak und Iran in der Phase 2 des amerikanischen Krieges gegen den Terror” [“Irak és Irán a terror elleni amerikai háború második fázisában”] címû írását a Das Parlament. Politik und Zeitgeschichte címû hetilap 2002. június 21-i számának mellékletében. Ld. még a Le Monde Diplomatique idézett írását is, amely az izraeli külügyminiszter, Benjamin Ben Eliezer legutóbbi hivatalos amerikai látogatásakor tett kijelentését idézi: “Irán, nem pedig Irak az igazi ellenségünk.” Elõbbi ugyanis 2005-re atombomba birtokában lesz.
Plakát Irakból
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 25
Gerd Weidenhausen
A
POLITIKA MILITARIZÁLÁSÁNAK PROJEKTJE
A Der Spiegel 2002/40. számának beszámolója szerint Berlinben közel-keleti szakértõk találkoztak, hogy megpróbálják elõre jelezni a küszöbön álló iraki háború lefolyását és következményeit. A cikk többek közt a következõket írja: “A háború új világrendet teremt. A katonai csapás esetében a nemzetközi jog szempontjából igencsak vitatott «megelõzõ jellegû önvédelemrõl» van szó, amellyel Amerika megmutatja a világnak, hogy csak Amerika barátai lehetnek biztosak a szuverenitásukban.” Tekintsünk el most annak a kérdésnek a firtatásától, hogy Amerika “barátai” csak formális, vagy tényleges szuverenitással is rendelkeznek-e. A Der Spiegel által közreadott szakértõi latolgatások mögött mindenesetre a világpolitikai viszonyok új dimenziója körvonalazódik, amelyben az Egyesült Államok, mint unilaterális hatalom akadálytalanul beavatkozhat más államok belügyeibe. Az országok közt egyeduralkodó Egyesült Államok képében megjelenõ “Új Impériumot” tehát az jellemzi, hogy más nemzetek állami szuverenitását kénye-kedve szerint és a saját belátására bízott eszközökkel megszüntetheti. Ehhez szükség volt a hatályos törvényeknek és az államközi érintkezésre vonatkozó, azon nemzetközi szabályoknak a fokozatos kizsigerelésére, amelyekrõl a második világháború után az ENSZ-ben született megállapodás és döntés. Visszatekintve úgy tûnik, hogy az 1989-es év és a Kis-Jugoszlávia elleni háborút elhozó 1999-es év között eltelt évtized – amelyben sokan azt hitték, hogy búcsút vehetnek a Hidegháborútól, és az egész világot átfogó, globalizált civilizáció tagjaként jobb idõknek nézhetnek elébe – az egyetlen fennmaradt világhatalom számára csak átmeneti fázist jelentett, amelyben megteremthette az “Új Világrend” feltételeit. Ennek kapcsán ugyanakkor egyre inkább felmerül a kérdés, hogy az Új Impérium saját legitimációjához nem ugyanazt használja-e, és magatartása végsõ soron nem ugyanazt eredményezi-e, mint ami ellen állítólag fellép: barbárságot. Mint azt a Die Zeit 2002. november 7-i számában megjelent, M. Naumann tollából származó elemzés is megállapítja, a nyugati “civilizációnak”, mint a “Jó” birodalmának a megmentésére vonatkozó elképzelés az euroatlanti kapcsolatokban az
utóbbi idõben olyan – immár nemcsak mondvacsinált – feszültségekhez vezetett, amelyek tárgya elsõsorban az Egyesült Államok “nagy stratégiája”. Ezt egyrészt a megelõzõ csapás doktrínája jellemzi, amely Szeptember 11. után arra szolgál, hogy segítsen “megteremteni, és mindörökre biztosítani a globális amerikai hegemóniát”, mint azt M. Naumann elõbb említett írásában joggal megállapítja. Másrészt e stratégia hatalmas anyagi ráfordítással igyekszik militarizálni a politikát, ami kiegészül a politikában érvényes jogi szabályok megszüntetésével is. Ez utóbbi abban megmutatkozik meg, hogy Amerika nem ismer el, sõt, egyre gyakrabban meg is sért számos jogi egyezményt, amire itt csak néhány példát említsünk: kilépett a Biológiai Fegyverek Tilalmáról szóló Konvencióból, nem írta alá egyik Kiotói Egyezményt sem, felmondta a ballisztikus rakéták gyártását és telepítését tiltó, ún. ABM-Szerzõdést, kivonta magát a Nemzetközi Törvényszék felállítását célzó tervekbõl, és önkényesen felhatalmazta magát támadó háborúk indítására. A West Pointi Katonai Akadémia kadétjai elõtt 2002 nyarán tartott beszédében az amerikai elnök sajnálattal állapította meg, hogy a világméretû terrorizmus általi fenyegetettség következtében az elrettentés és megfékezés jól bevált eszközei már nem elegendõek az Egyesült Államok biztonságának garantálásához. Az elnök szerint immár az a feladat, hogy “csapást mérjünk az ellenségre, mielõtt fenyegetettségünk végzetessé válik”. Beszédében Bush utalt az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Stratégiájára (NSS), amelyet ezt követõen, 2002 szeptemberében terjesztett az amerikai Kongresszus elé, és amely kilenc fejezetben tárgyalja a megelõzõ önvédelem elméletének Bush-féle doktrínáját. A Szeptember 11. következményének tekinthetõ és az iraki háborút, valamint más hadjáratokat is megelõlegezõ, új NSS a feje tetejére állítja az eddig érvényes védelempolitikai premisszákat, amelyeknek az volt a célja, hogy a XXI. században alapjaiban változtassák meg a világot: az eddigi tervek arról szóltak, hogy a támadásokra a NATO kollektív védelmi rendszerének keretében “rugalmasan” és “árnyaltan” kell válaszolni. 25
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 26
Az új NSS értelmében ugyanakkor az Egyesült Államok fenntartja magának a jogot arra, hogy megelõzõ katonai csapásokkal önhatalmúlag lépjen fel a potenciális ellenségekkel szemben – legyenek azok államok vagy terroristacsoportok. Ennek során az ún. preventív intézkedések indokául az szolgál, hogy az adott ellenség egyszer majd támadást készíthet elõ. Az NSS mûködésének tehát az az elõfeltétele, hogy az egész világ elfogadja: egyedül Amerikának áll hatalmában eldönteni, ki vagy mi jelent veszélyt, és fog egyszer majd “lecsapni”. Az NSS másfelõl épít arra a hatalmas fegyverkezési hajrára, amely már Szeptember 11. elõtt kezdetét vette az Egyesült Államokban, és amelyet a biztonságpolitikai elit koponyáinak geostratégiai elképzeléseiben már a kilencvenes évek közepe óta tartó átalakulás kísér. Amíg az 1998-ra szóló, hivatalos amerikai védelmi költségvetés 287 milliárd dolláros összege a Hidegháború korszakának adataihoz képest még viszonylag szerénynek tekinthetõ, addig a 2007. évi költségterv például már 448 milliárd dolláros támogatással kalkulál. Ahhoz, hogy e számok nagyságát érzékelni tudjuk, szem elõtt kell tartanunk, hogy a jelenlegi amerikai katonai kiadások már így is elérik a világ összes többi állama által hasonló céllal vállalt kiadások felét. E csillagászati összegek azoknak a geopolitikai célkitûzéseknek a szolgálatában állnak, amelyek megfogalmazója a geopolitika szülõatyja, Halford J. Mackinder, és amelyeket Brzezinski legfeljebb csak újra felmelegített: Mackinder alapgondolata szerint a világot csakis az a hatalom hajthatja uralma alá, amely az eurázsiai földrészt is ellenõrzése alatt tartja. Ez a premissza idõközben az amerikai biztonságpolitikai elit hittételévé vált, és felváltotta a Hidegháború végéig érvényes doktrínát, mely szerint a világ fölötti hegemónia megõrzéséhez elegendõ az óceánok ellenõrzése és néhány szárazföldi támaszpont fenntartása. Az Egyesült Államok tehát a légtérre és a világtengerekre kiterjedõ, már meglévõ fennhatósága mellett offenzív befolyásra fog törekedni az eurázsiai földrészen. Ezzel összefüggésben L. Unterseher a következõket állapítja meg a Blätter für deutsche und internationale Politik címû periodikában az USA “katonai hegemóniájának fejlõdésérõl” megjelent dolgozatában1: “A változás egyik szembeötlõ jele az Egyesült Államok haditengerészeténél mutatkozó doktrínaváltás: a US Navy egyre inkább eltávolodik szellemi nevelõatyjától, Mahantól. A tengeri összeköttetést biztosító útvonalak 26
ellenõrzése helyett [...] ma elsõsorban azt tartja feladatának, hogy befolyást gyakoroljon a szárazföldi katonai történésekre – például saját légierejével, nagy hatótávolságú, manõverezõ fegyverekkel, intervenciós alakulatokkal (tengerészgyalogság) és kommandós egységekkel. Ezért szól így az új jelszó: «From the sea».” Szeptember 11. óta azt is megfigyelhetjük, hogy Amerikában virágkorukat élik az elektronikus rendszerek kiépítését célzó, futurisztikusnak ható fegyverkezési projektek. Az amerikai katonai jelenlét globalizációja minden bizonnyal már régóta tervbe volt véve, csak most indoklásul Szeptember 11. eseményei és a nemzetközi terrorizmus szolgálnak, ami azonban olyan katonai-stratégiai és hadászatitechnológiai fejlesztésekbe torkollott, amelyekkel jól felfegyverzett nemzeteket ugyan le lehet gyõzni, de primitív felszereléssel küzdõ terroristasejteket biztosan nem. Ez még az ismert békekutatót, Ernst-Otto Czempielt is a következõ megállapításra késztette: “A világgazdasággal ellentétben [...] katonai területen Amerika hozzálátott, hogy a világon mindenütt minden eshetõségre felkészüljön. A Szeptember 11-i tragédiából tehát teljesen más következtetést vont le, mint ami tulajdonképpen kézenfekvõ lett volna: olyan társadalmi csoportok erõszakos akcióira felkészülni, mint amilyenek elõször New Yorkban és Washingtonban léptek színre. Amelyek nem fékezhetõk meg a világ katonai potenciáljának semmilyen növelésével. Ezekre a csoportokra a hadsereg nem volt felkészülve – nem is akart felkészülni.”2 A terrorizmus elleni harc színfalai mögött ugyanakkor az Egyesült Államok észrevétlenül gondoskodott a világ újbóli katonai felosztásáról, amirõl Otfried Nassauer, a Berlini Transzatlanti Biztonsági Tájékoztató Iroda (BITS) vezetõje a következõket írja a Frankfurter Rundschau 2002. július 15-i számában megjelent cikke bevezetõjében: “2002. október 1-tõl a világ fel van osztva. Fel van osztva az Egyesült Államok hadseregének fõparancsnokságai között. A történelemben most elõször nincs egy talpalatnyi földterület – még az Antarktiszon – sem, amely ne tartozna az USA valamelyik regionális parancsnokságának a hatáskörébe. Már csak ebben is jól tükrözõdik Washingtonnak, a Hidegháború után fennmaradt egyetlen szuperhatalomnak a megváltozott önképe.”3 Az amerikai katonai erõ világszerte mindenütt tapasztalható jelenléte már
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 27
önmagában is elégséges bizonyíték arra nézve, hogy itt többrõl és valami teljesen másról van szó, mint a terrorizmus elleni harc vagy a tömegpusztító fegyverek további terjedésének megakadályozása. Eddig az amerikai imperializmus támogatói sem tudtak kielégítõ választ adni arra a kérdésre, mit keresnek az iszlám terroristák Grönlandon vagy éppenséggel a szibériai sztyeppéken. A világ elõbb említett katonai újrafelosztása miatt “a brüsszeli felelõsök is gondterhelten ráncolták homlokukat”, már csak azért is, mert az európaiak számára világossá vált, hogy ezzel lényegében megszûnne Európa lehetõsége arra, hogy a NATO-n keresztül befolyást gyakoroljon az Egyesült Államok “biztonságpolitikájára”. Az újrafelosztás ezen túlmenõen azt is mutatja, hogy minõségileg új katonai-hatalmi központ alakult ki, amely – a potenciális ellenségekkel szembeni amerikai nukleáris támadás tervezett opcióit is beleértve – a katonai ütõerõ hallatlan központosítását jelenti: az információs hadviselésért is felelõs Világûr-parancsnokság (SPACECOM) például össze lett vonva – ráadásul a Nebraska állambeli Offutban – a Stratégiai Fegyvernemek Fõparancsnokságával (STRATCOM). Az új és hatékonyabb katonai-hatalmi központban “egy fedél alatt összpontosul az Egyesült Államok stratégiai eszköztárát jelentõ, új stratégiai triász valamennyi katonai eleme: az USA mûholdas rendszereinek felügyelete, a rakétatámadások elhárítását szolgáló elõriasztási és védelmi rendszer (tehát az Egyesült Államok rakétavédelmi programja is), valamint a nagy hatótávolságú hagyományos és nukleáris támadófegyverek irányítása.”4 Látni kell, hogy az egész földkerekségre kiterjedõ katonai ütõerõ masszív szorgalmazása összefüggésben áll a “szuverenitás korlátjairól” szóló doktrínával, mert csak így látható be, milyen világhelyzet kialakulását szeretné elérni az Egyesült Államok. A nemzetközi jog alapelveinek szemérmetlen aláásása és a kül-, valamint belpolitika ezzel párhuzamosan folyó militarizálása a nemzetközi kapcsolatok terén a szabályok lebontásához és anarchikus állapotok kialakulásához vezet, amelyek mellett csak az erõsebb lesz képes érvényesíteni a jogát. Igaza volt Helmut Schmidtnek, amikor azt jósolta, hogy “az unilateralizmus Washingtonban hosszú ideig, akár évtizedekig is megõrzi vezetõ szerepét.”5 Nemcsak azért, mert egy világméretû iszlám terrorhálózat sötét akciói
közvetve legitimálják az amerikai unilateralizmust, hanem azért is, mert Európa nem képes és nem akar saját maga felelõs világpolitikába kezdeni, ehelyett mindig csak az amerikai kezdeményezésre reagál. Ezt pedig a legtöbb esetben úgy teszi, hogy képtelen meggyõzõen kialakítani, és érvényre juttatni álláspontját: sem az ABM-szerzõdés megmentésére tett kísérleteknél, sem a tömegpusztító fegyverek tilalma és az éghajlatvédelem esetében, sem pedig az amerikai rakétavédelmi ernyõ körül folytatott vitában vagy a Nemzetközi Törvényszék felállításának kérdésében nem sikerült Európának keresztülvinnie a saját álláspontját, más szóval Amerika egyik ponton sem tett engedményeket Európának. Erre is ugyanaz érvényes, mint az Egyesült Államok december elején nyilvánosságra hozott, új “biztonságpolitikai stratégiájára”, mely szerint Amerika a saját maga által megnevezett államokkal, így például Iránnal, Szíriával, Líbiával és Észak-Koreával szemben “minden lehetõséget nyitva hagy”. Amíg nem ér véget az a kegyetlen játék, hogy az Egyesült Államok a világ csendõre, vádlója és bírája szerepében a világ többi részét folyamatosan védekezõ állásba, tehát passzív reagálásra kényszeríti, és amíg csak kevesekben tudatosul, hogy tulajdonképpen a vád képviselõjének kellene a vádlottak padjára kerülnie, addig az Impérium tovább növekszik, és fennmarad, és a hasonló civilizációk barbársága tovább végzi pusztítását. Forrás: Der Europäer 2003. 7. évfolyam 5. szám Fordította: Benedicty Gergely
Jegyzetek 1. Blätter für deutsche und internationale Politik [Tanulmányok a német és nemzetközi politikáról], 2002. október, 1212. o. 2. Ernst-Otto Czempiel in: Weltpolitik im Umbruch [Gyökeres átalakulás a világpolitikában]. München, 2002. 161. o. 3. Frankfurter Rundschau, 2002. július 15. 4. Ld. uo. 5. Helmut Schmidt: “Európának nincs szüksége gyámra”. Die Zeit, 32. sz. (2002. augusztus 1.)
27
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 28
TECHNIKA TECHNIKA BEVEZETÉS PAUL EMBERSON ELÕADÁS-SOROZATÁHOZ 2002. karácsonyi ünnepek meghitt hangulatában egy hír borzolta meg a már semmin nem csodálkozó világot: Valahol (több várost is említettek, köztük Jeruzsálemet) valamikor (több dátumot is említenek, köztük karácsony második napját) megszületett az elsõ emberi klónbébi. Még ma sem tudjuk, hogy a hír igaz-e vagy sem, de mindannyian érezzük, tudjuk, hogy akár igaz is lehet. Dolly, az elsõ klónozott bárány esetében is már sejteni lehetett, hogy valami határt léptünk át. Vannak akik hihetetlen lelkesedéssel fogadták a tudományos szenzációt, vannak akik az emberiség történetének a legszörnyûbb epizódjaként említik az eseményt, de mindenki tudja, tudnia kell, hogy egy határkõhöz értünk. A következõ logikus lépés az emberi klónozás kellett hogy legyen. Nem tudjuk, hogy ezen a külön helyen, különös idõben megszületett-e az elsõ klónozott ember (beszélnek már másodikról is….) de ha nem, akkor hamarosan meg fog születni. Úgy gondolom sok emberben felvetõdik a kérdés, át tudjuk-e látni mindazt, ami a modern biotechnológiában az utolsó évtizedben lejátszódik, vagy egyáltalában van-e valódi tudásunk a születésrõl, az élet titkáról. A Paul Emberson vezette Antro-Tech Intézet munkájáról már több cikkben beszámoltam a “ Szabad Gondolat” hasájain. Évek óta résztveszek az intézet évente 3-4 alkalommal rendezett konferencia munkájában, ahol az antropozófia, az élet legfontosabb kérdéseirõl hallgatunk elõadásokat, illetve résztveszünk ezekkel kapcsolatos munkákban. 2002-ben a klónozás, az élet titka állt a munka középpontjában. A három alkalommal megtartott 4-4 napos konferenciát elõször francia nyelven tartotta Paul Emberson, majd más idõpontokban német nyelven (Minden kommentár nélkül jegyzem meg, hogy a német nyelvû konferencia idõpontja 2002. márc.14-17. egybeeshet a karácsonyi klónbébi fogantatásának napjával) Az elsõ konferencia anyagát dolgozták fel és adták ki könyv formában, angol nyelven 2002-ben. Paul Emberson hozzájárulásával ezt a könyv alakban megjelent elsõ konferencia négy elõadás anyagát közöljük a Szabad Gondolat jelen és következõ három számában. Szükségesnek tartom a könyv bevezetõjének egyik gondolatát még elõrebocsájtani: „A szöveg Paul Emberson négy elõadásának az átirata, melyeket elõször franciául majd németül tartott elsõként, a tervezett három konferenciából. A szerzõ egy informális, mondhatni egészen személyes hangvételt alkalmazott az elõadásain, lévén azokat egy általa személyesen is ismert hallgatók számára közvetítette, akik járatosak voltak az antropozófiában és Rudolf Steiner által alapított embertanban.” FRISCH MIHÁLY 28
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 29
Paul Emberson
A
KLÓNOZÁSRÓL ÉS AZ ELVESZTETT HIERARCHIÁRÓL
I. rész A genetika és az elementáris világ
Az utóbbi években számos vitás kérdés merült föl az emberi klónozás témájával kapcsolatban. Ez a téma nem csupán különféle etikai és más problémákat állít elénk, hanem egy új korszak kezdetét is jelzi – a biotechnológia korszakáét. A XX. században az emberiség megtanulta, hogyan lehet az anyagot átalakítani egyik elembõl egy másik elemmé atomi részecskékkel történõ bombázás révén. A század során így nagymértékben befolyásoltuk az ásványvilágot. A legújabb események azt mutatják, hogy a XXI. században megtörténnek az elsõ lépések az élõvilág átalakítására, amivel megkezdõdik az életfolyamatok fölötti ellenõrzés megszerzése. Az élõvilág nem csak az emberiség tevékenységének, hanem az elementáris lények mûködésének is színtere, még ha a legtöbb ember észre sem veszi létezésüket. Felmerül a kérdés: mi fog történni az elementáris világgal és magával az emberrel ha vakon tör elõre? Meg kell értenünk, hogyan inkarnálódik az emberi lélek, és mi történik valójában, amikor a fizikai test kialakul az apa és az anya egyesülésébõl származó öröklési folyamatból és hogy milyen változásokat eredményez a megtermékenyítésbe és az embrionális fejlõdésbe beavatkozó technológia. Mindezt világosan kell lássuk ahhoz, hogy felmérhessük a klónozás és a génsebészeti eljárások hatását az elementáris világra. A 2002. év elsõ konferenciáján feladatunknak tekintjük – amennyire az idõ rövidsége engedi – a szellemtudomány szempontjai szerint a lehetõ legmélyebben betekinteni a génsebészet témájába. Ezt követõen a második és a harmadik konferencián lehetõségünk nyílhat képet alkotni arról, hogyan hat a biotechnológia az elementáris világ lényeire. Mit értünk elemi lényeken? Honnan származnak? Hogyan vesznek részt az emberi szaporodás folyamatában, mi történik velük egy emberi embrió
Rosslyn kápolna
klónozásakor? Napjainkban szellemtudományos kutatók feladatuknak érzik megvizsgálni ezeket a kérdéseket. A legõsibb elementális lények a hõben jelennek meg. Õk a hõlények vagy tûzlények, akiket szalamandereknek nevezünk. A szalamanderektõl származik az elementáris lények másik három birodalma: a tündérek (szilfek) a levegõ és a fény lényei, a sellõk (undinék) a víz és a megbûvölés lényei, és a gnómok a föld és az intelligencia lényei. A késõbbiekben beszélünk majd ezekrõl az önálló birodalmakról. Rudolf Steiner leggyakrabban a természeti világ életfolyamataival – fõleg a növények biológiai folyamataival – kapcsolatban beszélt az elemi világról. Gyönyörû imaginatív képek formájában írta le, hogyan mûködnek a gnómok, az undinék, a szilfek és a szalamanderek a növények növekedési 29
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 30
illetve szaporodási folyamataiban. Ezek a képek számomra nemcsak költõiek, hanem ez maga az igazi tudomány. Ha leragadunk az “erõk” elméleténél, a számolható, definiálható “éteri erõknél”, akkor távol maradunk a valóságtól. Bár néha maga Rudolf Steiner is használta ezeket a kifejezéseket az egyszerûség kedvéért, azonban teljesen világosan utal arra, hogy az “éteri erõk” önmagukban nem léteznek, csak lények és az õ mûködésük. Ha meg akarjuk ismerni ezeket az elementáris lényeket, akik a természet lényeit életre keltik, fel kell tennünk magunknak a kérdést: hogyan nyilvánulnak meg az életfolyamatok például a növényekben. Látható módon az életfolyamatok a szaporodásban és a növekedésben kerülnek kifejezõdésre. Az ember, az állat, a növény mind növekszik és szaporodik. Ezekben a folyamatokban a kiterjedés és az összehúzódás váltakozása látható. A kis magból hatalmas tölgy növekszik, amely azután minden tulajdonságát kis magokba sûríti össze. Az élõvilágban a kiterjedés és összehúzódás sokféle ritmusával és megjelenési formájával találkozunk. Megtaláljuk ezt magában az emberben is, a légzés, az alvás és ébrenlét ritmusában, a halál – a szellemi világba való kiterjedés – és az újraszületés nagy körforgásában. Ugyanakkor észrevehetjük ezt a ritmikus változást a testünket felépítõ sejtek mikroszkopikus szintjén is. Minden sejt növekszik, majd kettéosztódik, az így képzõdött sejtek szintén növekednek és osztódnak. A sejtosztódás az elsõ sejt – a megtermékenyített petesejt – fogantatásakor kezdõdik, és néhány osztódás után megkezdõdik a növekedés és az osztódás körforgása, ami a halálig folytatódik. A sejtnövekedés és osztódás csodálatos folyamatára úgy tekinthetünk, mint az éteri mûködés egyik õsképére. Ezen a ponton megérezhetjük, hogy az elementáris világ mûködésérõl kapunk képet. Az emberek napjainkban a sejteket az atomokhoz hasonlóan úgy képzelik el, mint önálló kis világokat, melyek értelmüket és céljukat önmagukba zárva hordozzák. A sejtek esetében úgy gondolják, hogy lényegüket kódolt információ formájában tartalmazzák. Ezen nézet szerint az elsõ sejt – a megtermékenyített petesejt – megfelel az univerzum keletkezésérõl szóló „nagy robbanás” teória õsatomjának. Ezen elmélet lényege, hogy egy parányi, végtelen mértékben összesûrûsödött atom egyszer csak felrobbant, és az így keletkezett õsanyag növekedve, kiterjedve és a legkülönfélébb módon kombinálódva létrehozta a galaxisokat, a naprendszereket, a bolygókat és az összes élõlényt. Bámulatba ejtõ gondolat! Mintha a megtermékenyített petesejt úgymond felrobbanna, és 30
sejtosztódással, növekedéssel létrehozná a teljes méretû emberi testet. Mért él az emberben az a vágy, hogy az emberi lény minden értelmét és tartalmát a sejten belül találja meg? Nem azért van ez, mert az emberi fejlõdés olyan szakaszán megyünk keresztül, amikor az öntudat dominál? A mai ember egoista, önmaga középpontjára koncentrál, és úgy hiszi, létezése, mûködése ide korlátozódik. A régmúlt idõk embere a világ egy részének érezte magát, következésképpen az emberi testet sokkal inkább a kozmoszból származónak, mint egy sejtbõl kinövõnek képzelte. Az evolúció folyamata, mint tudják, ugrásszerûen, nem pedig egy egyenletes folyamatként halad elõre. Vannak sarkalatos pontok, mikor új felfedezések vagy éppen új illúziók speciális lendületet, új irányt hoznak az emberiség történetébe. Ilyen esemény következett be a XX. század közepén. A második világháború elsöpörte az európai szellemiségbõl származó tudás és kultúra utolsó, halvány nyomait is. Az emberiség belépett a mai, Istentõl elhagyatott korszakába. Majd az 1950-es évek elején egy kulcsfontosságú felfedezés történt. 1953ban Francis Crick, James Watson és Maurice Wilkins felfedezték a génállományt alkotó DNS kettõs spirál szerkezetét. Számos biológus és természettudós úgy tartotta, hogy ez egy igen nagy jelentõségû áttörés. Az embereket óriási lelkesedéssel töltötte el, hogy megismerték az élet molekulájának felépítését. Bármit is érzünk – a modern szellemtudomány szemszögébõl visszatekintve – e felfedezéssel kapcsolatban, el kell ismernünk, hogy egy korszakalkotó esemény. Crick és Watson felfedezésével egy idõben egy másik jelentõs kutatást végzett Alma Howard és S. R. Pelc a londoni Hammersmith kórházban. A kutatás eredménye kevésbé volt látványos, és csak néhány, a sejt életciklusával foglalkozó biológus tudott róla. Utaltunk már a növekedés és osztódás ciklusára, amely a kiterjedés és összehúzódás formájában nyilvánul meg. Természetesen ez nem ilyen egyszerû. A valóságban ez egy csodálatos, számos lépésbõl álló folyamat, melyben szerepet játszanak az elemi lények. Ezen lépések közül néhány – a sejtosztódás (mitózis) négy fõ fázisa – már ismert volt, de a sejtnövekedés lépései még nem. Howard és Pelc felfedezték, hogy a sejt növekedési fázisa két növekedési szakaszból áll, köztük egy olyan eltérõ fázissal, amely során a sejt másolatot készít a génállományáról. Kutatásuknak köszönhetõen a hét lépésbõl álló sejtciklus minden szakasza ismertté vált, melyek alapján sokat megtudhatunk az ebben mûködõ éteri folyamatokról. Így tehát
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 31
azzal egy idõben, hogy Crick és Watson felfedezték a DNS térbeli szerkezetét, Howard és Pelc leírta a sejtciklus hét szakaszát. Különös egybeesést jelent, hogy amikor a mikroszkópikus világban felfedezték a DNS molekula spirál szerkezetét, ezzel egy idõben egy híres asztronómus leírta a Tejút spirális alakját. Ez a tudós a holland Jan Hendrick Oort volt, aki 1900ban Franekerben született. 24 éves korába felvették a Leiden Kutató Intézetbe, majd a Leiden Egyetemen asztronómia professzor lett. 1927-ben leírta, hogy a Tejút saját síkjához képest rotálódik, bizonyítva ezzel a svéd asztronómus Lindbald által elõször felvetett elméletet. 1951-ben Oort felfedezte a csillagközi térben a hidrogén által generált 21 cmes rádióhullámokat, és ezáltal lehetõvé vált számára a galaxis spirális szerkezetének feltérképezése. Oort híres még egy másik, ugyanekkor tett jelentõs felfedezésérõl, az Oort Felhõrõl, amely az üstökösök születésének helye. Az üstökösök a legérdekesebb égitestek közé tartoznak, amelyekrõl Rudolf Steiner a szellemtudomány szempontjából sokat beszélt. Az üstökösök új impulzusokkal megzavarják a naprendszer egyensúlyi állapotát. Gyakran a semmibõl tûnnek fel egy excentrikus pálya mentén a Nap körül, fejük körül ragyogó aura fénylik, farkuk mindig a nappal ellentétes irányba több százezer, akár több millió kilométerre elnyúlik. Az üstökösök õsidõk óta félelemmel töltötték el az emberek szívét, mert bennük az Isten rossz híreket hozó küldöttét látták . Az asztronómusok közül még ma is sokan aggódnak, hogy egy óriási üstökös összeütközhet a Földdel, megváltoztatva tengelyét vagy pályáját, esetleg akár darabokra zúzva a Földet. Egy nemzetközi üstökösfigyelõ szervezet követi figyelemmel az összes naprendszerbe belépõ üstököst. Hozzá kell tennem, hogy a szellemtudomány szerint ilyen katasztrófa nagyon valószínûtlen. Az Oort Felhõ egy gömbölyû héj a bolygókat tartalmazó naprendszer síkja körül. A héjat képezõ születõ üstökösök milliárdjai nem láthatók a Földrõl. Sokuk évmilliókon keresztül egy adott pályán keringenek, mely bármilyen irányú lehet. A felhõ messze a naprendszeren kívül fekszik a jeges csillagközi térben, több mint egy fényévnyire a Naptól. Mégis úgy tûnik, mintha Naprendszerünkhöz tartozna, ehhez köti a gravitáció és ezt követi a Tejút mentén haladva. Szeretnék most irányt váltani és egy kanyargós útra vezetni önöket, amely visszavisz minket oda, ahonnan elindultunk. Ne aggódjanak azon, ha úgy tûnne, eltérünk az eredeti témától! Idõvel kiderül majd: az egyes szálak összekötése lehetõvé teszi
számunkra, hogy megértsük a tudományos fejlõdés – mint pl. a génsebészet – hátterében rejlõ mélyebb impulzusokat. Ha tehát gondolják, tartsanak velem a Tejút mentén! Talán hallottak már arról, hogy a Tejút nem mindig ezen a néven volt ismert. A középkorban a Tejutat Szent Jakab Útnak hívták, az idõsebb Szt. Jakab után. Szt. Jakab, aki Zebedeus fia, az elsõ apostolok közül való, aki Péterrel és Jánossal együtt legközelebb állt Jézus Krisztushoz. Õ az elsõ hõs, akit Heródes király parancsára Kr.u. 44-ben lefejeztek. Nagy Károly idejében – a VIII. sz. végén, IX. sz. elején – sok mende-monda keringett arról, hogy Szt. Jakab testét halála után Spanyolországba vitték, és ott temették el. Abban az idõben egy apostol testét a legmagasabb rangú szent ereklyének tekintették, amely kivételes szellemi erõvel rendelkezett. Ebbõl következik, hogy egy ilyen fontos ember, mint idõsebb Szt. Jakab sírjának felfedezése heves izgalmat váltott ki az európai keresztények között, és ez még Nagy Károlyt is megérintette. Ebben az idõben Spanyolország több területe is a marokkói mórok és muszlimok kezében volt. Nagy Károly meg akarta találni a szent sírt, de egy út Spanyolországba veszélyekkel fenyegetett volna, ráadásul azt sem tudta, merre érdemes keresni. Egy napon azonban látomása volt. Megjelent Szt. Jakab fehér lovon ülve egy dárdával kezében, amelynek hegye fényesen ragyogó szikrákat szórt. Az apostol magasra emelte dárdáját, és ahogy körzött vele egyet a mennybolton a ragyogó szikrák csillagokká váltak. Aztán így szólt Nagy Károlyhoz: kövesd a csillagok útját, és elvezetnek téged a síromhoz! Ez a csodálatos látomás azokban az idõkben nem csak Nagy Károly, hanem sok más hívõ keresztény számára is megnyilatkozott. Nagy Károly felkerekedett, hogy kövesse Szt. Jakab útját és meglelje a sírt, eközben Spanyolország szaracén tartományának meghódítását is célul tûzte ki. A támadás azonban a csúfos roncesvallesi csatával fejezõdött be, ahol Nagy Károly vereséget szenvedett, és legjobb lovagjai közül is elveszített néhányat, így a hõs Rolandot is, Ez az esemény ihlette a legkorábbi nagy középkori francia eposzt – a Roland éneket. Az apostol sírja így ismeretlen maradt, de nem örökre. Az idõk során újabb és újabb látomások követték egymást, míg a VIII. sz. végén Pelagius szerzetesnek – aki a Szt Félix templom közelében lakott – megjelent egy angyal. Az angyal megmutatta neki az apostol sírhelyét. Amint Pelagius szerzetes értesítette püspökét, Szt. Félixet, azon nyomban csapatokat szerveztek a sír keresésére. 31
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 32
Pontosan az angyal által megjelölt helyen egy márvány sírt találtak Szt. Jakab testével. A galiciai Santiago (Szt. Jakab spanyolul) de Compostela Jeruzsálem és Róma után a legfontosabb keresztény zarándokhellyé vált. Galicia, Spanyolország északnyugati régiója, hegyvidékes terület, melyet észak és nyugat felõl az Atlanti-óceán határol. A terület eredetileg gallok által lakott, független kelta tartomány volt, Hibernia legdélebbi csücske. Népszokásaik és hagyományaik – pl. a skót szoknya viselése, illetve a duda – más hiberniai országokra emlékeztetnek. Európa minden tájáról zarándokok vándoroltak Santiago de Compostelába, és sokan beszámoltak a csodáról. Idõvel a Santiagoba érkezõ zarándokok szokásává vált, hogy kalapjukra vagy kabátjukra egy kagylóhéjat tûztek a zarándoklás jelképeként. Ez a kagylóhéj a zarándokok kagylóhéjaként vált ismertté (Pecten Jacabus). Ezt késõbb az autósok, motorosok körében közismert Shell cég választotta logójának. Az olajtársaság egy kisebb kereskedõ cégként indult a XIX. században, különbözõ termékekkel, többek között keleti kagylóval is foglalkozott. Késõbb kerozint kezdtek importálni, majd néhány évtizeddel késõbb olajat a Távol-Keletrõl. A Shell különleges kereskedelmi sikere biztosan nem független a régi idõk mélyen rejtõzködõ emlékektõl, amikor még a kagylóhéj sok-sok keresztény számára vallásos szimbólum volt. Az itt leírt események természetesen jól ismertek napjainkban, olvashatunk róluk a történelemkönyvekben. Azt viszont kevesebben tudják, hogy sok zarándok Santiagoból további útra indult Szt. Jakab áldásáért.
32
Angyal
Szt. Jakab útja Franciaországon keresztül vezetett, Bordeaux-, Tours-, Orleans-, Chartres-, Párizson át, majd tovább észak felé. Számos zarándok követte a fizikai és a szellemi utat észak felé Skóciáig a kagylóhéjat viselve. Ott a XV. században egy okkult szempontból fontos jelentõségû helyen Edinburgh közelében porrá zúzták a kagylóhéjakat, és egy különleges templom építéséhez használták fel. Ez a templom a Szt. Mátyás templom volt, ismertebb nevén Rosslyn kápolna. Néhányan már kitalálhatták, miért beszéltem a Szt. Jakab útról. A Rosslyn kápolnához közel található ma a világhírû Roslin Intézet, ahol 1996-ban Dollyt, a bárányt klónozták. Nemsokára errõl lesz szó. Addig pedig további tényekre szeretnék rávilágítani, melyek segítenek megérteni, milyen szempontból kiemelt jelentõségû a világ-karmában a Roslin Intézetben zajló kutatás. Ha tehát óhajtják, tartsanak velem néhány további fontos információ felderítésében. Rosslyn különös hely. A kápolnával számos komoly tanulmány foglalkozott, ugyanakkor a kápolna csaknem ugyanennyi, a legvadabb fajtákból való spekuláció tárgya volt. Az érzékeny látogató, ha belép a Rosslyn kápolnába, gyakran zavarónak, hátborzongatónak érzi azt. Sõt, sokan legszívesebben azonnal kimennének, közvetlenül miután megérkeztek. Néhányan tagadni szeretnék azt az okkult erõt, ami árad a falakból. A kápolna maga egy katolikus templom és egy szabadkõmûves páholy formai kombinációja. William Sinclair, Orkney grófja alapította 1464-ben, a modern kor hajnalán. Az épület sosem készült el – a fõhajó alapja több mint kilencvenöt lábbal túlnyúlik a ma mûködõ kápolna nyugati végénél. Belépve a kápolnába az embert egészen letaglózza a kövekbe
Inas Oszlopa
Ördögök csoportja
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 33
vésett pazar mûvészi munka. Különös, hogy a növényvilág került a festményeken megjelenítésre, levelek és egyéb formák bõségével ábrázolva ennek a régiónak a legkülönfélébb képviselõit. Még azok a növények is megtalálhatók, mint a kaktusz és az amerikai édes kukorica, melyeket a kápolna alapítójának nagyapja, Henry Sinclair gróf hozott haza Skóciába. Õ 1398-ban hajózott el Új-Skóciába, majd felfedezte az amerikai kontinens északi partjait, lehajózott déli irányba, egészen a mai New York területéig. Mindezt száz évvel azelõtt történt, hogy Columbus “felfedezte” Amerikát. A kápolnában, az ábrázolt lombok és egyéb motívumok közül nagy számban kukucskálnak ki “zöld emberkék”, növénylények, akik az akkori mondák szerint életre keltik a növényeket. A kápolnában ezen kívül még számtalan szabadkõmûves szimbólum található. Mielõtt többet is mondanék errõl a különös helyrõl, engedjék meg nekem, hogy elõbb betoldjak a sorba még egy hiányzó láncszemet. Kik ezek a Sinclairek? Honnan jöttek? Ezen kérdések viszszavezetnek minket a Nagy Károly utáni idõkbe, amikor a viking kalózok rettegett hosszúkás hajóikkal elindultak északról, hogy félelemben tartsák az emberek lelkét Britanniában, Franciahonban és a többi európai országban. Egy viking csapat kikötött Franciaország nyugati partjainál és elfoglalta azt. A francia király, III. Károly azt tette, amire ebben a nem túl rózsás helyzetben lehetõsége volt, felajánlotta a viking hadúrnak az általa már korábban elfoglalt területeket, viszonzásul viszont elfogadtatta vele a keresztséget, és hûség esküre kötelezte. A szövetség megkötõdött Károly és Hraithulfr (akinek a nevét a francia király képtelen volt kiejteni, és ezért Rollonak nevezte) között Saint-Claire-sur-Epte városában, 911 körül. A normannoknak átadott területeket ettõl az idõtõl kezdve nevezik Normandiának. Rollo a Normandiára vonatkozó birtoklevelet a legkiválóbb harcosai társaságában vette át, akik szintén felvették a keresztény hitet és az annak megfelelõ címeket. Arra a családra irányítjuk megkülönbözetett figyelmünket, amely ekkor vette fel a SaintClaire címet. Rollo az idõk folyamán rendkívül rátermett uralkodónak bizonyult a normandiai hercegségében, és számos leszármazottja vált elõkelõ vezérré. Kétségtelenül mindnyájuk közül is a legismertebb, William a Fattyú volt, akinek az apja, Robert herceg, a “Fenséges”, egy jeruzsálemi zarándoklat *
közben halt meg. A törvénytelen gyermek hét éves volt, amikor hivatalosan is elismerték Normandia hercegének. Fattyú volt vagy sem, mindenesetre õ lett felnõttkorában az európai történelem egyik legnagyobb harcos királya, Hódító Vilmos. Mikor 1066-ban Britanniába érkezett, számos normann lovag volt a kíséretében, melyek között ott voltak Saint-Claire lovagjai is. Nos, ezek a viking kalóz leszármazottak, ugyanazzal az eréllyel és meggyõzõdéssel vették fel a keresztény hitet, mint ahogy számos véres csatában meghódították Európa nagy részét. Sokan közülük buzgó hívõvé váltak, jámbor zarándokokká, büszke lovagokká, akikben mély érdeklõdés élt mind az exoterikus, mind pedig az ezoterikus kereszténység iránt. Sajnos nem tudunk a továbbiakban belemenni a történetükbe – például a Grál-legendához való kapcsolatukba – mivel ez már túlságos elvezetne a témánktól, de a szükséges mértékben foglalkozni fogunk az ezoterikus kereszténységhez való kapcsolódásuk jelentõségével. A XII. században a normann lovagok is azok között a lovagok között voltak, akik egy harcos lovagrendbe tömörültek, hogy védelmet biztosítsanak a Szentföldre utazó keresztény zarándokoknak a muszlin martalócokkal szemben. A lovagrendet úgy nevezték, hogy a Krisztus és Salamon Templomának Szegény Lovagjai, vagy más néven a Templomos Lovagrend. Ez egy jámbor és humanitárius rend volt, melyet rendkívül magas moralitás jellemzett. Saint-Claire lovagjai közül sokan, akik Vilmossal érkeztek Angliába 1066-ban, hogy meghódítsák azt, ott is maradtak Angliában, de egy közülük, William de Saint-Claire (nevének kiejtése fokozatosan megváltozott) III. Malcolm király* meghívására Skóciába ment. Malcolm neki adományozta Rosslyn birtokait, ahol az elsõ Rosslyn kastélyt felépítette. William de Saint-Claire leszármazottai templomos lovagok lettek. A Rosslyn kápolnában található Sir William Sinclair sírköve 1297-bõl. Õ volt a Templomos Lovagrend Nagymestere. Ez a cím igen magas rangnak számított. Ismerve a Rend néhány elvét és a gyakorlatát, melyekrõl Rudolf Steiner beszélt néhány alkalommal. Feltételezhetjük, hogy Rosslyn abban az idõben egy különleges nemességû és moralitású spirituális életmód kultiválásának a székhelye volt Habár a Rend legnagyobb részét könyörtelenül kiirtotta Szép Fülöp francia király 1314-ben, amikor a Nagymestert, Jacques de Molay-t megkínoz-
Személye összefügg Shakespeare Macbeth címû drámájával: III. Malcolm király nem más, mint Malcolm Canmore, aki 1057-ben meggyilkolta Macbethet.
33
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 34
ták és máglyán elégették, ám a templomos lovagok Skóciában és néhány másik országban tovább tudtak élni. A Rend elsõ skóciai centruma a Preceptory Templom volt Dalkheith-ben, melyet I. Dávid király alapított 1175-ben. Amikor ez a templom más kézbe került, nemsokára Rosslyn vált a Templomosok fõ erõdítményévé. Mint a Salamon-templom lovagjainak, a rend vezetõinek járatosaknak kellett lenniük számos ezoterikus tudományban, melyek a Templom Legendában (Rudolf Steiner: Die Tempellegende und die Goldene Legende GA 93 / szerk. megj./) jelentek meg, és amelyek általános formában Christian Rosenkreutz által kerültek napvilágra a XV. században. Nem egészen véletlen, hogy a Rosslyn kápolnát abban az idõben alapították, amikor Christian Rosenkreutz átélte a legnagyobb keresztény beavatást. Visszaemlékezhetnek Steiner elõadásaiból, hogy Christian Rosenkreutz 1459-ben az Arany Kõ Lovagjává (Eques lapidis aurei) vált. Azóta a mûködése a földön folyamatos, gyakran a külsõ életben is megjelenik, mint Saint-Germain gróf. Kérem ne gondolják, hogy kitérõként említem ezeket a különbözõ tényeket. A szándékom hamarosan teljesen nyilvánvalóvá válik. A Rosslyn kápolna sok látogatója számára a legérdekesebb látványosság a híres “Inas Oszlopa”. Ehhez egy történet kapcsolódik. Amikor az építõmester, aki a kápolnát építette, kifaragta a “Mester Oszlopát”, amely az épület észak-keleti sarkában áll, William Sinclaire egy modellt mutatott az építõmesternek egy másik oszlopról, melyet szembe kívánt állítani az elsõvel a dél-keleti sarokba. Az építõmester áttanulmányozta a modellt, és úgy érezte, hogy a megértõ képessége nem elégséges a mû jelentõségéhez, ezért kérvényt nyújtott be, hogy Rómába utazhasson a megfelelõ tanulmányok elvégzésére. William herceg beleegyezett az utazásba. Ám egy éjszaka a mester egyik inasa álmot látott, amelyben feltárult elõtte az oszlop megfelelõ formája, amelyet õ maga faragott ki. Számot adott William hercegnek az álmáról, aki megértette annak jelentését. Az inas irányította a munkák befejezését az álmában foglaltak szerint. Az eredmény az Inas Oszlopa lett, egy furcsa, gazdagon díszített munka, mely az Élet Fáját hivatott megjeleníteni négy spirális levélnyalábjával, melyek lent a lombok alapját képezõ hét szárnyas kígyóból erednek. A történet szerint az építõmester Rómából hazatérve látván a tökéletes oszlopot haragra gerjedt, öklével az inasa homlokára csapott, aki meghalt. Az esethez különbözõ gondolatok kapcsolhatók, így talán utalhat Hiram-Abiff halálára is a Templom 34
Legendában. Salamon templomában, mely Kr.e. 957-ben épült, állt két hatalmas oszlop, melyeket az építõmester, Hieram-Abiff állított. A Királyok I. Könyvében a következõket olvashatjuk: Salamon király elhozatta magához a tíruszi Hirámot, aki egy Naftali törzsébõl való özvegyasszonynak volt a fia. Az apja tíruszi ember volt, bronzmûves. Hiramban meg volt a képesség, hozzáértés és ügyesség bármiféle bronzmûves munkához. Eljött hát Salamon királyhoz, és mindenféle munkát elvégzett neki. Két bronzoszlopot öntött: az egyik oszlop tizennyolc könyöknyi magasságú volt, s egy tizenkét könyöknyi zsinór érte körül. Ugyanilyen volt a másik oszlop is. Hiram az oszlopok tetejére két oszlopfõt is készített bronzból öntve. Az egyik oszlopfõ magassága ötkönyöknyi lett, s ugyanígy ötkönyöknyi lett a másik oszlopfõ magassága is. Egy könyöknyi hosszúság kb. 46 cm, vagyis az oszlopok több mint nyolc méter magasak voltak, az átmérõjük pedig meghaladta a másfél métert. Az egyiket Jákinnak, a másikat Boáznak hívták. Rudolf Steiner gyakran beszélt ezekrõl az oszlopokról és jelentésükrõl. Többek között, ezek szimbolizálták az isteni világ két princípiumát, utalva a Genezis Könyvében leírt Jó és Rossz Tudása Fájára és az Élet Fájára. Az Édenkertben Ádám és Éva megízlelték a Jó és Rossz Tudása Fájának tiltott gyümölcsét – ebbõl származik az eredendõ bûn, az ember bukása – és ezért kiûzettek a Paradicsomból a földi világba. Így Ádám és Éva kiûzettek a Paradicsomból, mielõtt megízlelhették volna az Élet Fájának gyümölcsét: Azután így szólt az Úristen: “Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és roszszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította õket az Éden kertjébõl,
Hét szárnyas kígyó az Inas Oszlop lábazatán
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 35
hogy mûveljék azt a földet, amelybõl lettek. Amikor az Úristen az embert elûzte, az Éden kertjébõl, keletre odaállította a kerubokat és a fenyegetõ tüzes kardot, hogy õrizzék az élet fájához vezetõ utat. A bukásától kezdve az ember állandóan kereste a tudást, és mindig képes is volt megtalálni azt. De a halhatatlanság visszatartatott tõle egészen mostanáig. Ám az emberi lélek mélyen a saját tudattalan létében, vágyódik a halhatatlanság után, mely vágy egészen sokkoló lehet az emberi tudat számára, ha minden elõkészítés nélkül jut annak érzékeléséhez. De mi is ez a halhatatlanság? Nem más, mint szabadulás a haláltól. Nem feltétlenül jelenti a fizikai testben való örök életet, bár beszélhetünk róla ebben az értelemben is. Ian Wilmut, az egyik genetikus, aki Dolly klónozásában részt vett, írta, hogy amikor a munkájuk nyilvánosságra került, ezernyi hívást kaptak a Rosslin Intézetben különbözõ szülõktõl és családoktól, hogy segítsenek elvesztett szeretteiket klónozással ismét életre kelteni. Rengeteg ember hiszi azt, hogy a Rosslyn Intézetben elvégzett sikeres kísérlet egy új korszakot nyitott a biotechnológiában, mely korszakban a fizikai halhatatlanság lehetõvé fog válni, avagy az emberiség megízlelheti az Élet Fájának gyümölcsét. Az újságokban és más médiumokban megjelent hírt, miszerint egy bárányt klónoztak egy idõsebb juh tõgyébõl vett sejtbõl, óriási izgalmat és érdeklõdést keltett. A világ számos más genetikai kutatásokkal foglalkozó tudósának lehetetlennek tûnt William Campbell és rosslini munkatársai által végzett kutatás néhány aspektusa. Azóta már valamivel több mint egy hónapja, mindenféle sajtónyilvánosság, állami irányítás vagy engedélyezés nélkül folyik az emberi lény klónozása. Ha megfelelõ ítéletet akarunk alkotni arról, hogy az emberiség számára milyen jelentõségû ezen kutatás, teljesen világos kell legyen számunkra, hogy nem
elegendõ azt vizsgálnunk, amit a technológia magában foglal. Emellett mérlegelnünk kell annak kilátásait is, hogy sikerülhet-e avagy sem legyõznünk ezáltal a halált. Természetesen ennél lényegesen több szempont is létezik. Akad nyilvánvalóan, aki azon etikai kérdés oldaláról közelíti meg a problémát, vajon mit fog okozni egy ilyen beavatkozás a biológiai életfolyamatainkba. Egy másik kérdés vetõdik fel a szellemtudományos megközelítésbõl, amely az egész emberiségre vonatkozóan jelentõséggel bír, nevezetesen: hogyan viszonyul a géntechnológia az új éteri látás egyik fajtájához, az eugenikus okkultizmushoz, amelyrõl Rudolf Steiner írt, és amelynek Kelet-Európában és Ázsiában kell kifejlõdnie? Aztán ismételten fel kell tennünk a kérdést, hogyan kapcsolódnak ezek a technikai fejlesztések azokhoz a Rudolf Steiner által említett változáshoz, melyek törvényszerûen elvezetnek az emberi lény teremtéséhez. A fent említettek az emberre vonatkozó megfontolások. De nyilvánvalóan fel kell tárnunk az új technológiák hatását azokra az elementáris lényekre is, melyek a növények, állatok és az ember szaporodásában játszanak szerepet. Vajon a beavatkozásunk harmóniában, vagy éppen ellenkezõleg, ellentétes irányban hatnak az elemi lényekre? Úgy vélem, egy antropozófus számára ezek szintén nyilvánvaló kérdések kell hogy legyenek. Mindezek mellett van még ezen dolgoknak egy olyan oldala, mely talán nem azonnal nyilvánvaló, de mégis óriási jelentõségû. Rudolf Steiner bármikor, ha a világtörténelem hatalmas eseményeirõl, kulcseseményeirõl beszélt, minden esetben azokat karmikus összefüggésbe helyezte, feltárva bennük az individuális és a világkarma együttmûködését. Ezt kell tennünk, – mondotta –, fel kell tárnunk, hogy a karma milyen szálai fûzõdnek össze a fontosabb eseményekben. Hangsúlyozta, hogy a mi idõnkben a karma és a reinkarnáció mindenek fölött a legfontosabb kérdés! Így, ha Dolly klónozását vizsgáljuk, fel kell tennünk a kérdést magunknak: Miért éppen Roslin?... Miért 1996?... Miért ezek a tudósok? Nos, kedves barátaim, lehetséges-e egyáltalán ezekre a kérdésekre választ adni Rudolf Steiner nélkül? Úgy hiszem igen. Ez az, amiért ennyi történetet és legendát egybegyûjtöttem Rosslynról. Bízom benne, hogy ezen az úton haladva a részleteket, a témánkat tovább mélyíthetjük. Folytatás a következõ számunkban.
Kõbe faragott templomos jel a kápolnában
Fordította: Tóth Márk 35
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 36
Frisch Mihály
INTELLIGENS
GÉPEK HÁBORÚJA
A Szabad Gondolat 5/4-es számában (2002. december) megjelent „Gépember vagy embergép” címû cikkemmel kapcsolatban többen is felvetették, hogy vajon reális az a folyamat, amelyet a cikkben leírtam, miszerint a gép és az ember öszszenövése nem egy jövõbeli folyamat. Valamint megkérdezték, hogy tényleg lehetséges élõ gépeket elõállítani, netán teremteni. Úgy gondolom az iraki háború kellõ odafigyeléssel meggyõzõ választ adhatott a kérdezõknek. Az iraki háború forradalmasította a haditechnikát. Az újkori háború történetben talán elõször mondhatjuk ki, hogy ezt a háborút már lényegében nem emberek, hanem gépek vívták. Az amerikai háborús ipar 2000-2003. évi csúcstechnológiája ütközött meg az 1980-as évek szovjet csúcstechnológiájával. Persze mondhatjuk, hogy a gépeket, a rakétákat emberek irányítják és így közvetve emberek háborúznak. A kérdés, hogy ez igaz-e és ha most így van, vajon a jövõben is így lesz? Vagy azt is kérdezhetjük, hogy a gép és az ember ilyen kapcsolata hogyan hat az emberre, és hogyan hat a gépre? Csak nagyon vázlatosan tekintsük át ezt az új, még fejlõdése kezdetén tartó haditechnikát. Hitetetlen sebességgel fejlõdik az úgynevezett irányítható fegyverek arzenálja. Ide tartoznak a mindenféle töltettel ellátott rakéták, repülõgépek, helikopterek, amelyeket számítógép vezérel. 1991-ben az Öbölháború idején ez a technika még 9 %-ot képviselt, a Kosovo-i háborúban 35 %-ot, Afganisztánban 69 %-ot, míg a mostani iraki háborúban valószínûsíthetõen a 90 %-ot is elérte. (Az adatok a Financial Times Deutschland-ban jelentek meg.) Halljuk a híradást, hogy a kiválasztott, célra irányított rakéták méter pontossággal célba találnak. Mi is ez az intelligens fegyvernek nevezett technológia? (Már az elnevezés is figyelemre méltó és elgondolkoztató, vajon hasonlat ez vagy utal a jövõben megjelenõ gépi intelligenciára?)
36
A számítógép vezérelt haditechnika „lelke” az úgynevezett GPS rendszer (GPS az angol Global Positioning System név rövidítése) amely egyféle helymeghatározási rendszer. Harminc darab – a Pentagon tulajdonában lévõ – Satelit köröz a Föld felett kb. 23.000 km magasságban, és adatokat gyûjt. Az így nyert adatokkal és egy úgynevezett viszonyítási pont felhasználásával bármely álló vagy mozgó tárgy helye meghatározható. (Ma már például több mint egy millió autóban használják ezt a rendszert tájékozódásra, beprogramozott úti cél megtalálására.) A polgári felhasználáson túllépve a hadipar kiterjesztette a GPS technikai felhasználását a rakéták távirányítására. A most lezajlott iraki háborúban már 13 m pontossággal célba találtak ezek az intelligens rakéták. Ahhoz, hogy a rakéta célba érjen, adatok milliárdjait kell rögzíteni, egymással összevetni, elemezni, döntést hozni. Nincs a földön olyan munkacsoport, amely erre magától képes lenne, de nincs olyan csoport sem, amely a teljes folyamatot át tudná tekinteni. Egy olyan gépi intelligencia alakult ki, amely bizonyos vonatkozásában messze meghaladja az emberi képességeket. Nagy kérdés, hogy meddig mondhatjuk azt, hogy ez csak egy embertõl függõ gép. Elég csak arra gondolni, amit sok számítógéppel dolgozó már átélt, amikor nem tudta a nyomógombbal kikapcsolni a gépét és csak a konnektorból kihúzva a dugaszt tudta saját emberi akaratát érvényesíteni. És ha majd már nem lesz ilyen fizikai kapcsolat a gép és – életereje – az elektromosság között, akkor mi lesz...? Sokan megmosolyogják azt a kérdést, hogy „mit éreznek vajon ezek az intelligens rakéták, amikor célra tartanak, vagy a célba érnek?”
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 37
Vajon el lehet-e intézni egyszerûen úgy ezt a kérdést, hogy ezek csak gépek, nem gondolkoznak, nem éreznek, nincs akaratuk. A „nem gondolkoznak” állítás nehezen tartható, hiszen bármennyire is úgy tûnik, hogy az emberi gondolkodás testesül meg a gépben, bizonyítható, hogy például a számítógépek világhálója olyant tud, amit az ember nem tud, sõt még teljességében átlátni sem képes. Az érzés és akarat kérdése nehezebben fogható meg, de közelítsük meg ezt a háborúkra való másféle rátekintéssel. A „ne ölj” morálja az emberiségben mélyen gyökeredzik. Bár a régmúlt történetében is ezt a parancsot sokszor és sokan megszegték, de ez nem volt olyan egyszerû dolog, mint ahogy ma sokan gondolják. Még az I. világháború idején is alkoholt kellett adni az elsõ csatába induló katonáknak, hogy képesek legyenek megölni az „ellenséget”. Ma már ez úgy tûnik, nem okoz problémát. Miért? Talán ennyire elfelejtettük az isteni parancsot: ne ölj! Részben talán igen, de nem ilyen mértékben. Észre kell vennünk egy másik folyamatot. A szuronyos puskával ellensége felé szaladó katona valóságos történetben vett részt. Amikor szúrt, a döntés és a megvalósítás teljes folyamata egy adott szûk térben játszódott le. Amikor lõtt, már a döntés és a döntés következménye térben elhatárolódott. Ez a térbeli szétválás a távcsöves puskánál jelentõsen megnõtt. Azt lehet mondani, hogy a döntés és a következményének térbeli távolodásával valahogy az ember felelõsségvállalása, lelkiismereti terhe csökkeni látszik. Ebben a folyamatban az emberi tettek színtere áttevõdik egyféle – a valóságtól elválasztott – virtuális térbe.
Gyönyörûen jelenik ez meg a hirosimai atombombát ledobó pilóta visszaemlékezésében. A többszázezer ember életét kioltó, és millió ember életét tönkretevõ tetténél a pilóta gyönyörködhetett a tiszta kék ég látványában, és közben csak egy gombot kellett megnyomnia a bomba kioldásához. Amit látott ezután, az csak egy furcsa, gomba alakú felhõ volt... A Bagdadba induló intelligens rakéták elindítói ennyit sem látnak. A számítógépen elindított parancs kiadásához nem kell már alkohol, hiszen az emberi elhatározás, a tett és a következményei olyan mértékben elszakadtak egymástól, hogy ez már semmiféle lelkiismereti hangot nem szólaltat meg. És most egy szokatlan, furcsa kérdés következik: Ki vállalta át az ember felelõsségét? A furcsa kérdésre furcsa válasz: a gép! A gép vállalta át az elveszett emberi felelõsséget a maga módján. Azt, hogy mit jelent ez a „maga módján”, nem könnyû megfelelni, de érdemes rajta elgondolkozni. Azt láttuk, hogy a számítógép gondolkodása merõben eltér az emberi gondolkodástól. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy a gépben más szellemiség testesül meg. Ez a másfajta szellemiség tettenérhetõ ha az érzés vagy az akarat síkján kísérelünk meg a gépekre rátekinteni. Lenne egy gépnek saját érzése, saját akarata? Erre a kérdésre ma még nem adhatunk egyértelmû, úgymond bizonyítható választ, de a folyamatra már ma is rátekinthetünk, és úgy gondolom, hogy a háború gondolkodó, intelligens gépei rá kell hogy ébresszenek a nagyon közeli jövõ valóságára.
37
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 38
PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA
Eugen Kolisko
ORVOSI
GONDOLKODÁS JELENTÕSÉGE
A TANÁRKÉPZÉSBEN ÉS A NEVELÉSBEN A Rudolf Steiner által alapított nevelésmûvészet alapja abban rejlik, hogy az emberi szervezetre úgy tekint, mint mûködését illetõen testbõl, lélekbõl és szellembõl kialakított szervezetre. Ha megnézzük az emberi szervezetet, akkor nem zárkózhatunk el annak belátásától, hogy ebben az emberi szervezetben az erõk hármas mûködése zajlik. És éppen az Rudolf Steiner nagy érdeme, hogy ezt felfedezte és hogy erre rámutatott. Mert látjuk, hogy ebben az emberi szervezetben, ebben az emberi testben, amit így megfigyelünk, ami érzékelhetõ valóságként áll elõttünk, hogyan mûködnek folytonosan képzõerõk; mintha arra lennénk felszólítva, hogy úgy tekintsünk erre a testre, hogy létesülésében figyeljük meg. És ezek a képzõerõk, ezek a létesülésben tevékenyek. Ezek az erõk különösen fontosak a nevelõ számára. Mert éppen a gyermek fejlõdése az, amikor az emberi test különbözõ részeiben különösen tevékenyek ezek az erõk. Éppen tanárként tehát ha betekintést akarunk nyerni a gyermeki természetben a létesülõbe, akkor fel kell emelkednünk ezekhez a képzõerõkhöz, az emberi testben mûködõ képzõerõk szemléletéhez; ahhoz, ami az emberi testet alakítja, amit Rudolf Steiner után képzõerõtestnek, ezen erõk összességének vagy étertestnek is nevezhetünk. Látjuk tehát azokat az erõket, 38
melyek itt jelen vannak, melyek megformálják az embert. Mert az ember kialakulása, ahogyan elkezdõdik a magzati korban, és aztán tovább folytatódik, tulajdonképpen egy megformálási (plaszticizálási) folyamat, melyben plasztikus erõk mûködnek. De ezáltal nem ébredne tudatra az ember. Valami más is belehat, valami, ami túlmutat ezeken a plasztikus felépítõ erõkön. Nem ébredne tudatra az ember, ha nem mûködne benne még valami más is, más erõk, mint amelyek felépítik; amelyek szorosan összefüggnek azzal, hogy az emberben még valami más is mûködik, hogy egy lelki, egy lélekkel átható erõ mûködik benne. Másrészt viszont az emberben nem úgy mûködik ez a lelki, mint mondjuk az állati szervezetben, ahol teljesen átadja magát a testi szervezetnek, a testi szükségleteknek. Itt még valami más is jelen van, ami kiszakítja ezt a lelkit a csupán testi szervezetbõl, és a szellemibe állítja bele. De ez a szellemi, amit az emberben lévõ szellemnek nevezünk, ez is ugyanúgy megmutatkozik a testi szervezetben, mint a lelki. És ennek az emberi szervezet tagoltságáról szóló tannak a jelentõségét, ami nagy jelentõséggel bír a nevelõ számára is, ennek a tannak a horderejét pont akkor értjük meg, ha rátekintünk arra, hogy hogyan tagolódik az emberi szervezet.
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 39
Látnunk kell, hogy hogyan hat a képzõerõknek ez a testisége, ez a lelki, ez a szellemi az ember testi szubsztanciájában, és hogyan alakítja különbözõ módokon ezt a szubsztanciát. Ha megnézzük az emberi szervezetet, akkor láthatjuk, hogy az emberi test a vérbõl épül fel. Azt gondolhatnánk, hogy amikor az emberi test a vérbõl fölépíti magát, akkor még nem mûködnek benne a szellem erõi. Azt gondolhatnánk, hogy ez csupán egy életfolyamat, ami nem késztet arra, hogy a szellemi erõkre tekintsünk. És így könnyen megeshet, hogy a gyermekkel, aki mindenekelõtt oly erõsen mutatja ezeket a felépítõ erõket, melyek a testét megformálják, hogy éppen ezzel a felépítõ tevékenységgel nem úgy állunk szemben, hogy a szellem mûködését látnánk benne. Mert a gyermek, amikor elsõsorban a testét építi fel, még nem mutat szellemi-lelki megnyilvánulásokat. Még egy egészen alvó lény. De – és pont ebben rejlik ezeknek a szempontoknak a jelentõsége, melyeket Rudolf Steiner adott nekünk – pont ebben a felépítõ tevékenységben mégis már a szellemnek egy rejtett, egy rejtetten megnyilvánuló mûködését kell látnunk. Mint láthatják, az emberi szervezet tagolódásának ez a tana – az elõzõ elõadásokon már hallottak errõl valamennyit1 – arról szól, hogy az ember teljes lelki életét nem csupán olyan szervekhez kötöttnek gondolja el, mint pl. az agy, hanem az egész emberhez; hogy az akarati erõk pl. az anyagcsere-végtagrendszerbõl erednek, az öszszes olyan folyamatból, ami a táplálkozásunkkal függ össze, ami által a testünket felépítjük; de azokból az erõkbõl is, melyek által mozgunk. Másrészt pedig, hogy az, amit érzésünkként ismerünk, szorosan összefügg azzal, ami a vérben és az emberi légzésben ritmikusan végbemegy. És hogy az, ami a lelki életünkben a legéberebb, ami a leginkább nyugalomban van, a képzet-élet, az kiemelkedik az idegek és érzékek szervezetébõl, ami különösen az emberi fejben fejlõdött ki erõsen. Nos, most tulajdonképpen azt gondolhatnánk, hogy itt egyfajta materializmussal van dolgunk, amikor éppen azt mutatjuk meg, hogy a lelki-szellemi mindenhol az anyaghoz, a szervezethez kötött, mégpedig különbözõ módokon. Ám ez csak az egyik oldal. A másik oldal az, hogy alkotó-alakító tevékenységével elõször maga a szellem építette fel ezt a szervezetet. És épp a pedagógusnak van meg minden alapja ahhoz, hogy erre rátekintsen, amikor a gyermeket megfigyeli ezeknél a folyamatoknál, ahogy a maga szellemiségét egészen a testi képzõerõkig engedi beáramlani, és fokozatosan felépíti a maga testét. Tehát, ha ezen élettest alakító erõinek a tevékenységébõl, a vérbõl alakul
ki az emberi szervezet, akkor abban tulajdonképpen a szellem mûködik, ami felépíti a maga szerveit. Itt a szellem csupán alvó állapotban tevékeny, de épp a gyermeki szervezetnél egy olyan lénnyel van dolgunk, aki egy szellemi állapotból érkezvén beledolgozza magát a testibe, és a testit fokozatosan plasztikusan építi fel. És amennyiben a vérünkben mindig újra képzõdnek a szervek, tulajdonképpen még ebben az alvó állapotban vagyunk, a képzõerõk mûködésének abban az állapotában, mely a testet felépíti. Itt a szellem egészen belemerül az élettevékenységbe, az élettestben mûködik, és ebbõl építi fel az emberi alakot. Egészen másképp mûködnek az erõk az embernél a fej kialakításában, mindenekelõtt az agy kialakításában. A vér olyan szervezettségû, hogy bármivé tud válni az emberi szervezetben. Figyeljék csak meg azt a sajátosságot, hogy hogyan áramlik keresztül a vér az emberi szervezeten, és szervrõl szervre áramolva mindig valami mássá válik. A vér valóban egy olyan szubsztancia, melyet nem lehet minden további nélkül fizikai-kémiai fogalmakkal megfejteni – ezek tulajdonképpen abszurditáshoz vezetnek. Ha kitágítjuk a szemléleti módot, és nem ragadunk le a csupán fizikai-kémiainál, akkor láthatjuk, hogy hogyan áramlik át ez az emberi vér az egész emberi szervezeten, és hogyan tud bármivé átalakulni. A vér egy olyan szubsztancia, melyben a szellem teljesen átadta magát a testi mûködésnek. És a vér ereje még olyan erõsen hat a gyermekben, hogy elõször felépíti a testét. Ha megnézzük egy ilyen szerv, mint az emberi agy és egyáltalán az emberi fej mûködésének a módját, akkor azt láthatjuk, hogy pont ezekbõl a szervekbõl lép elõ éberen a szellem. Látjuk, hogyan alakul ki a tudat, és hogyan fejlõdhet ki az emberi érzékszervi észlelés, az emberi megismerési folyamat. Ebben a szellem nyilvánvaló, szembetûnõ, itt a szellem jelenség. De épp az emberi szervezetnek ebben a részében találjuk úgy, hogy nem felépítõ erõk mûködnek benne, hanem azt mondhatjuk: az agy és hozzákapcsolódva az ideg-érzékrendszer, ez tulajdonképpen a halálerõk felhalmozódását jelenti az emberi szervezetben. És éppen ez az a szerv – ahogyan az ember szervezete fölé boltozódik, mint egy csodálatos korona –, amivel az ember az egész szervezetet összefogja. És az ember pont azáltal, hogy rendelkezik ezzel a szervvel, vonta magába a halálerõket. Mert innen indul ki a csontképzõdés is, ami tulajdonképpen az idegrendszer köré rendezõdött. Itt az emberben már a halál mûködik. De ennek a halálnak köszönheti, hogy szellemileg a teljes tudatosságig 39
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 40
emelkedhet. Hogy az agyban az emberi Én-erõk a szellemre tudnak ébredni, azt az ember a szervezetében lévõ halálerõknek köszönheti. És így a szellem az emberi vérben alkotó módon, testileg, formálón tevékenyen mûködik. Az emberi idegrendszerben, különösen az agyban a szellem mint olyan mûködik. Ott jelenséggé válik. De ez a halálerõk fellépéséhez kötõdik. És így az emberi szervezetben ezeknek az ellentéteknek folyamatosan ki kell egyenlítõdniük azáltal, hogy van egy bizonyos ritmusuk – és ritmus csak ott léphet fel, ahol az ellentétek kiegyenlítik egymást, melyek sohasem állnak szemben nyugodt elégedettséggel, hanem újra és újra versenybe szállnak. Ezek a kiegyenlítõ erõk az ember ritmikus rendszerében mûködnek, azaz mindabban, ami a vérkeringéssel, a légzéssel függ össze. Itt az ember olyan lény, aki nem olyan tudatos, mint egészen fönt az ideg-érzékrendszerrel összefüggésben, ami viszont szintén áthatja az egész szervezetet, és mint lent, ahol egy egyensúly következik be ezek között a nagy ellentétek között. De tulajdonképpen milyen ellentétekrõl van itt szó? Azokról, amelyek a lelki-szellemi és a fizikaitesti között fennállnak. Amikor az ember elalszik, akkor tulajdonképpen az történik, hogy ezek az ellentétek megnyilvánulnak, és azt kell, hogy mondjam: különösen a nevelõ számára rendkívüli jelentõséggel bír, ha abban a helyzetben van, hogy egyre elmélyültebb módon megértsen egy ilyen nagy ellentétet, mint az alvás és ébrenlét. Mert tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy minden, amit az ember pedagógiai intézkedésként hoz, az arra irányul, hogy az emberi szervezet és az emberi élet minden pillanatában helyesen tudjuk értékelni az ébrenlétnek és az alvásnak ezt az ellentétét. Hogy az ember egy ilyen módon ébren lévõ és alvó lény, ezt tulajdonképpen már az is mutatja, ahogy együttmûködik benne a szellemi-lelki és a fizikai-testi. Mert amikor az ember elalszik, akkor legyõzi õt a nehézség, akkor tulajdonképpen egy olyan lény, aki csupán vegetatív-növényi módon él. Amikor fölébred, akkor a nyilvánvalóan éber szellem megnyilvánulásai jelentkeznek, ahogyan a szellem közvetlenül mûködik, ahogyan az ember érzékelve és mozogva benne áll a világban, benne áll gondolkodva, érezve és akarva. Itt tulajdonképpen azzal a nagy ellentéttel van dolgunk, ami – ha szabad így kifejeznem magam – fennáll az emberben lévõ égi, azaz lelki-szellemi, és csupán földi között. Mert csak úgy érthetjük meg az embert, ha olyan lénynek tekintjük, akiben egymást áthatva, egymással a legszorosabban 40
összekötve van jelen ég és föld. Az ember valóban egy olyan lény, aki magában hordozza, aki felvette magába az égi erõket, és uralja velük a földieket. És ha egy olyan szervre tekintünk, mint mondjuk az emberi szív, akkor abban tulajdonképpen az égnek és a földnek az emberben lévõ leggyönyörûbb kiegyenlítését kell látnunk. Ha úgy szemléljük az embert, hogy az alvás és ébrenlét hogyan egyenlítik ki egymást, ez arra fog vezetni minket, hogy az ember elsõsorban tulajdonképpen az egész szervezetével egy alvó lény, amikor belép a gyermeki fejlõdésbe. Akkor még minden alvó bennünk, olyan, ahogy késõbb csak az anyagcserében és a vérünkben mûködnek az erõk, ahol még felépítõ folyamatok zajlanak – ez gyermekkorban kiterjed az egész emberre. És amikor az ember idõsebbé válik, akkor az történik, hogy a szellemi-lelki mûködés, ez a képzõ-tevékenység lezárul, és egyre több szerv válik éberré az emberben. Úgyhogy azt mondhatjuk: tulajdonképpen az ember minden szervében bizonyos egyensúly van alvás és ébrenlét között. Az ember alsó szerveiben, az emésztõszervekben tulajdonképpen mindig az alvás van túlsúlyban, az az állapot marad fenn, ami gyermekkorban az egész emberre vonatkozón kialakult. Egy olyan szervben, mint az agy, vagy akár a tüdõ, sokkal erõsebb ébrenlét uralkodik, így aztán itt a szellemi-lelki tulajdonképpen sokkal erõsebben hat, tulajdonképpen túlsúlyban van a fizikai-testivel szemben. És meg kell tanulnunk annak a meglátását, hogy hogyan oszlik el az ébrenlét és az alvás az egész szervezetben. És a gyermeki fejlõdés során az történik, hogy a gyermek átmegy egy ilyen váltáson, amely során az egész szervezetét át kell hangolnia, úgyhogy ezzel egyidõben a szerveit is kialakítja. De amint egy-egy szerv kialakult, a lelki-szellemi erõk felszabadulnak belõle, és a tanárra lesznek bízva. És a tanárnak tulajdonképpen az a dolga, hogy kifejlesszen egy szemléletet, hogy hogyan hasznosítsa a megfelelõ pillanatban azokat az erõket, amelyek a szervekbõl felszabadulnak, és amelyek most belépnek az ember szellemi-lelki életébe, és ott tovább képezve, taníthatóvá válnak. Nos, már utaltam arra, hogy milyen hatalmas jelentõséggel bír az emberi szervezet tagolódásának az a tana, amit Rudolf Steiner adott nekünk. Ezt már a sokféle alkalmazásból is láthatták, de még egy további szempontból is különösen fontos és ez az ember betegségének és egészségének a szempontja. Mert mirõl szól tulajdonképpen a betegség és az egészség? Itt, tisztelt jelenlévõk, valami rendkívül fontos dologról van szó.
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 41
Amikor én ma itt Önöknek arról beszélek, hogy az orvosi gondolkodás a tanítás és a tanárképzés számára milyen jelentõséggel bír, akkor tisztában vagyok azzal, hogy ez a jelentõség éppenséggel attól függ, hogy hogyan tekintünk a betegség és az egészség lényegére. És azt mondhatjuk, hogy ha nagyjában és egészében mindazzal foglalkozunk, amit épp ezeknek a fogalmaknak a definíciójáról mondtak vagy írtak, akkor tulajdonképpen mindig újra oda jutunk, hogy a betegségrõl mindenütt úgy beszélnek, mint a normálistól, mint a normál szervezettõl való eltérésrõl. Ha a betegség és az egészség ilyen fogalmát vesszük alapul, akkor innen sohasem fog híd vezetni ahhoz, ami tulajdonképpen az emberi megismerés és különösen a nevelõ tevékenység számára jelentõséggel bír. Mert csak a következõt kell, hogy megnézzük: beszéltünk az ébrenlétrõl és az alvásról. De figyelembe kell vennünk, hogy az, amit az ember alvás közben tesz, amire szüksége van akkor, amikor ezeket a felépítõ erõket, melyek alvás közben mûködnek, magába kell engednie, amikor az alvásban úgymond vissza kell térnie gyermekkora korábbi alakítóerõ-állapotához, akkor ha ezek az alvóerõk tovább kiterjednek, akkor az emberben betegséget is elõidéznek. Mert ha az, ami az alvásban van jelen, túl erõsen kiterjeszkedik az emberben, ha túl erõsen mûködik, akkor abból tulajdonképpen egy betegség keletkezik. Mert a túl hosszú alvás azt eredményezné az emberben, hogy ezek a vegetatív erõk, ezek a felépítõ erõk túl erõssé válnának, erõsebbé, mint normál esetben; és ez oda vezetne, hogy az emberben mindenféle burjánzás, mindenféle új képzõdmény stb. keletkezne; hogy az ember a normál állapotból egészen belesüllyedne a vegetatív-növényibe; akkor pedig betegséggel lenne dolgunk. Másrészrõl pedig ha az éberség folytatódik, akkor láthatjuk, hogy szintén betegség lép fel az emberben. Nézzük meg ezt a két állapotot: ha az ember túl hosszan éber lenne, akkor az következne be, hogy a szellemi-lelki felemésztené, ami ebben az esetben túl erõssé válna. A fizikai-testi egyre inkább visszaszorulna, valami felemésztõ, elsorvasztó mûködne benne. Mert a szellemi-lelkinek megvan az a tulajdonsága, hogy felemészti a fizikai-testit. Míg ha az alvó erõk válnának túl erõssé, az úgy hatna, hogy burjánzások képzõdnének, hogy a test sûrûbbé válna, hogy az emberben a formáló erõk nem lennének képesek a felesleges anyagot megfékezni. Túlsúlyba kerülne és burjánzásnak indulna az anyag az emberben. Mindennek az ábrázolását megtalálják Rudolf Steiner és Ita Wegman fontos könyvében, aminek
a címe “Grundlegendes für eine Erweiterung der Heilkunst nach geisteswissenschaftlichen Erkenntnissen”2. A szerzõk épp ezeket a szempontokat írták le, azt ugyanis, hogy hogyan mutatja tulajdonképpen már az ébrenlét és az alvás azokat az alapvetõ jelenségeket, melyek betegséghez vezetnek. De ha a kettõ egyensúlyban van, akkor az ember egészséges. Így aztán az emberi szervezetre tulajdonképpen úgy kell tekintenünk, mint ami benne áll egy folyamatos harcban; harcban aközött, amit a szellemi-lelki akar tenni és aközött, amit a fizikai-testi akar tenni. És ez a szemlélet tulajdonképpen minden egyes betegségre érvényes. És csak így jutunk el oda, hogy a betegséget és az egészséget élõ módon megragadjuk; látjuk ugyanis, hogy hogyan függ össze a betegség azzal, hogy az emberben egyáltalán mûködik egy szellemi-lelki. Ezért is van az, hogy pl. a növények abban az értelemben tulajdonképpen nem tudnak megbetegedni, mint az állat és az ember. Inkább kívülrõl betegszenek meg; tulajdonképpen felesleges egészséggel, azaz többlet vegetatív erõvel rendelkeznek. Ebben az értelemben nem lehetséges, hogy megbetegedjenek. Az állat azáltal, hogy lélek hatja át, azáltal, hogy szerveket képez, azáltal, hogy a meglévõ plasztikus erõket befelé fordítja, elveszíti a vegetatív erõknek ezt a feleslegét, és ezáltal betegszik meg. Meg tud betegedni. És az emberrõl azt mondhatjuk: ha a betegségei összességét vesszük, az kb. annyit tesz ki, mint a különbözõ állatcsoportok betegségei együttvéve. Az ember a legbetegebb lény, de ugyanakkor az a lény is, aki a legmagasabb szellemi fejlõdést érte el, és ezáltal megvan az a lehetõsége is, hogy megtalálja a természetben a gyógyító erõket, melyek révén ismét ki tudja egyenlíteni azt, amit a betegségre való hajlama által magában hordoz. Az emberben lévõ szellemi-lelkire tehát úgy kell tekintenünk, hogy abban ugyan benne rejlik az, ami az embert az egész természetbõl kiemeli, ugyanakkor ez a nem megfelelõ helyen meg is betegíti. És ezek a betegségek tulajdonképpen két irányba mutatnak. Egyrészt olyan irányba, ami körülbelül úgy hat, mint az alvás, másrészt ami úgy hat, mint az ébrenlét. Az embernél az a normális, hogy rendelkezik egy bizonyos szellemi-lelki tevékenységgel, ezért a vegetatív erõk többlete, ahogy az például a növényben jelentkezik, az embernél betegséget jelent. Mert a növényibe való visszaesés az embernél betegséget jelent, pontosan úgy, mint a túl erõs szellemi-lelki mûködés. Ezt tulajdonképpen minden betegségfolyamatról elmondhatjuk. 41
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 42
Most engedjék meg nekem, hogy egyes példákra utaljak, hogy ezáltal megmutassam Önöknek, miért bír épp a nevelõ számára ilyen nagy jelentõséggel ez az orvosi gondolkodás. Vegyünk valamely betegséget. Kezdjük valami olyannal, amit még alig nevezhetünk betegségnek, ami még közel áll a normálishoz, mint az alvás és az ébrenlét. Rendelkezünk, mondjuk, az emberi szem szervezetével. Ez a szervezet tulajdonképpen mindig két szélsõség között áll, melyek között egyensúlyt kell tartania. Az egész emberi szem úgy épül fel, hogy ezen szélsõségek által létezik. Itt van például az, amit távollátásnak, és amit rövidlátásnak nevezünk. Mirõl van itt szó? Ha megnézzük a távollátó szemet, ha tanulmányozzuk az összes anatómiai és fiziológiai tulajdonságát, akkor azt kell mondanunk, hogy itt tulajdonképpen sokkal nagyobb szellemi-lelki tevékenység áll fenn. Ebben az esetben az egész szem, pl. az izomtevékenység sokkal erõsebb; ott feszül meg, ahol a normális szem ezt nem teszi. Itt az, ami szellemi-lelki, sokkal erõsebben hat bele a fizikai-testibe és nagy aktivitást fejt ki. Ez olyan erõs, hogy a szem túlfeszíti magát és úgyszólván túlnéz az érzéki világon, keresztülnéz rajta, és tulajdonképpen aktivitás útján kell visszatartania magát. Ebben az esetben a szellemi-lelki túl erõsen hat bele a fizikai-testibe. Tulajdonképpen túl éber ez a távollátó szem. Majdhogynem görcsöt kap. A rövidlátó szem pedig arra hajlamos, hogy a szellemi-lelki egészen visszahúzódjék és a szem terjedelme megnõjön. Túl terjedelmes lesz, úgyszólván egy burjánzási folyamatba megy át. Az történik, hogy ez a szem, mivel a lelki-szellemi éppen hogy nem ragadja meg, túlburjánzik, és azáltal, hogy a szem így fejlõdik, az emberi tekintet nem képes teljes aktivitással kitörni, hanem a közelihez kötõdve, a közelben marad. Mert tulajdonképpen a szellemi-lelki az, ami az emberi tekintetet a távolba viszi, a testin túlra. Itt tulajdonképpen két ellentéttel van dolgunk, melyek szemben állnak egymással, és azon alapszanak, hogy egy szervben a szellemi-lelki és fizikai-testi egymást áthatják. Ébrenlét és alvás van bennük, ami lehet egy szervben túl erõs vagy túl gyenge. Fiziológiailag is úgy van, hogy az ember csak azáltal rendelkezhet jó látással, ha egyensúlyt tart e között a két szélsõség között. Az emberi szemet tulajdonképpen csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük ezt az ellentétet. És most vegyünk egy másik példát. Mondjuk hasonló tendenciákat mutat az emberben a láb szervezete. Az emberi láb úgy épül föl, hogy egyfajta harmonikus egyensúlyban tulajdonképpen nem nyugszik teljesen a földön. Itt van ugyanis a 42
láb boltozata. Az ember nem úgy érinti a földet, hogy egészen belezuhan a nehézségbe, hanem bizonyos értelemben felegyenesedve tartja magát ezzel a nehézségi erõvel szemben. Ez a láb egész felépítésében kifejezésre jut, amiben szintén a teljes ember kifejezõdik. Figyeljék meg a lábfej hátsó részét, a sarkat. Itt sokkal több akarati erõ mûködik. Ezért van az, hogy a kolerikusok a sarkukra lépnek. Errõl fel lehet õket ismerni. Azok az erõk azonban, melyek az emberi lábfej elülsõ részében mûködnek – ahol egy finom tapintás lakozik, ami tulajdonképpen valami olyasmi, ami a láb számára egyfajta megismerési folyamatot jelent, ahol minden folyamat érzékelési folyamat – nos, azok tulajdonképpen ha tompán is, de hozzájárulnak az emberben a megismerési formához. Középen pedig, ahol a lábboltozat található, ahol az izomzat dominál, ott az emberben a ritmikus lakozik. Nos, az ember ettõl az egyensúlytól két irányba tud eltérni. Megtörténhet, hogy túl erõsen megfeszíti a lábát, de az is, hogy túlzottan alul marad a nehézséggel szemben. Akkor olyan anomáliával van dolgunk, ahogy az egy olyan lábban jelentkezik, ami összerándul, amit dongalábnak nevezünk. Akkor pedig, ha túl erõsen lesüllyed és a nehézség hatása alá kerül, lúdtalp alakul ki. A láb szervezetében tulajdonképpen mindig benne rejlik az a hajlam, hogy az egyik vagy másik irányba eltérjen. Az embriónak rendes körülmények között dongalába van. Nincs oka rá, hogy a földre jöjjön. Görcsösen magába húzódik. Ez majd csak késõbb változik meg. Láthatják, hogy az ellentétek a láb szervezetében is közvetlenül mûködnek. Ez tulajdonképpen minden betegségre érvényes. Ezek olyan dolgok, melyek még majdnem a normális határán állnak. De ez a helyzet a valódi betegségekkel is! Most vegyük szemügyre a csontrendszert. Tulajdonképpen mindig kettõs veszélyben van: egyrészt, hogy a vér belülrõl feloldja; másrészt hogy az idegrendszer megkeményíti, elmeszesíti. A csontban benne rejlik egyrészt az élõ fehérjemûködés, ami plasztikussá teszi a csontot; másrészt pedig az, ami elmeszesíti. Az egyik erõ idõskorban kerül túlsúlyba, a másik gyerekkorban. Ezért fordul elõ a gyermeki csontrendszer megbetegedése angolkórban, ami a csont meglágyulása, amíg jelen vannak a képzõerõk. Idõs korban viszont az a tendencia jelentkezik, hogy a csontrendszer túl erõsen megkeményedik, mert már belehat a halál, beleképzi magát a halál3, aminek ifjúkorban tulajdonképpen még ellenállnak azok az erõk, melyek ezt a formálást meg akarják akadályozni, melyek valami növekvõt akarnak bele-
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 43
vinni a csontrendszerbe. A csontrendszert folyamatosan a csontlágyulás és a meszesedés (a rachitis és a sklerosis) erõi határozzák meg. Ezen láthatjuk, hogy a normális állapotot csak az úgynevezett abnormális teszi érthetõvé. Nem úgy van, hogy ha megvan a normális, akkor megértjük az abnormálist is; hanem valójában úgy van, hogy csak az abnormális teszi érthetõvé a normálist; hogy a normális csak akkor válik érthetõvé, ha úgy fogjuk föl, mint harcot két egyoldalú tendencia között, melyeknek egymást egyensúlyban kell tartaniuk. Úgyhogy az egészséges ember nem egyfajta nyugvó minta, hanem olyan valaki, aki minden egyes pontjában, minden egyes szervében hatalmas erõk harcában áll benne. A tüdõ folyamatosan abban az ellentétben áll benne, hogy megbetegedhetne tüdõgyulladásban – ekkor a vér a tüdõbe áramlana és egészen átalakítaná, folyadékkal hatná át a tüdõt –, vagy pedig hajlamos lehet megkeményedésre. Ekkor tulajdonképpen olyanná válna, mint amilyennek csak a felsõ szervezet szerveinek kell lenniük. Ekkor megkeményítõ erõk hatnak benne. Ilyenkor az történik, hogy – például a tuberkulózisnál – tulajdonképpen a fej megkeményedése folytatódik egész a tüdõig. A normál tüdõ épp ezeknek az erõknek az egyensúlya által normális. És egy ilyen szervet, mint a tüdõt, úgy kell tekintenünk, mint ami benne áll egy eleven harcban, mint amit folyamatosan a szellemi-lelki és a fizikai-testi együttmûködése alakít. Mint ahogy egyáltalán az emberi szervezet a maga nyugalmában tulajdonképpen nem más, mint látszat. Az emberi szervezet tulajdonképpen mozgásban lévõ nyugalom. Minden egyes pontban másképpen mozgó nyugalom. Mert minden egyes pontban más az ébrenlét és az alvás, azaz a szellemi-lelki és a fizikai-testi közötti egyensúly. Csupán el kell sajátítani ennek a szemléletét. Az emberi természet érzékfeletti lényének megértése nem jelent mást, mint elsajátítani az emberi szervezet ébrenlétének és alvásának ezt a differenciált megértését. Ha bármilyen szervet veszünk az emberben, akkor az mindig két egymással ellentétes tendencia között áll. Lehet, hogy a szerv magában hordozza azt a tendenciát, hogy önállósítsa magát az emberi szervezettõl, hogy kioldódjon és burjánzásba kezdjen. Ez a helyzet minden új képzõdmény létrejötténél, a rákos daganatok kialakulásánál. Itt az történik, hogy szervek hirtelen egészen vegetatívvá válnak. Így az új képzõdmény már nem rendelkezik egy szerv alakjával. Itt tulajdonképpen eltûnt az emberi alak. Itt burjánzó erõkkel van dolgunk, amelyek csak azért nem vezetnek növényi képzõdményekhez, mert
hiszen állati, emberi szubsztanciával van dolguk. Ezek a burjánzások azért tûnnek olyan különösen fenyegetõnek, parazitaszerûnek, mert egy önálló vegetáció, ami a külsõ természetben nem jelent parazitizmust, az az emberi szervezetben éppenséggel parazitizmust jelent. A másik oldalon minden szervezetet fenyegeti az a veszély, hogy úgy betegszik meg, hogy a fennmaradó szervezet minden egyes gyulladási jelenségnél túl erõsen mûködik közre, erõsebben, mint normál esetben. A vér odaáramlik a megbetegedett helyre, a felület pirossá, meleggé válik. Az egész szervezet közremûködik, lázas lesz, akcióba lép. Az ujj egy kis sérülése miatt az egész szervezet tevékennyé válik. Ilyenkor minden együttmûködik. Vegyünk ezzel szemben egy olyan új képzõdményt, ami alattomos módon növekszik az emberben, anélkül, hogy õ tudna errõl: a szellemi-lelki visszahúzódott a képzõdménybõl, az ember nem veszi észre a folyamatot, nem érez fájdalmat, különösen nem a kezdeti stádiumokban. Láthatjuk, hogy milyen alvón növekszik az új képzõdmény, és hogy mennyire túl éberen jön létre a gyulladás. Az emberi szervezet ebben az ellentétben folyamatosan benne áll. A szem, ahogy azt Rudolf Steiner egyszer kifejtette, megintcsak egy olyan szerv, amelyben a szellemi-lelki roppant erõsen koncentrálódott. A szem tulajdonképpen olyan, mint egyfajta gyulladáshólyag. Tulajdonképpen egy égési hólyag, egy átlátszó égési hólyag, amit a fény hoz létre. A fénynek a bõrre olyan hatása is lehet, hogy hólyagokat okoz. Ennél a normálissá vált égési hólyagnál, a szemnél ezt jól lehet érzékelni. Más a helyzet az emberi fül szervezetével. Aki elõször lát egy fület, vagy a tanítás során tanulmányozza a fület vagy annak egy nagy modelljét, az azt veszi észre, hogy a fül úgy néz ki, mint egy gigantikus szem. A szem tulajdonképpen csodálatosan harmonikus. Minden gömbbé alakult benne. Az összes erõ mégegyszer harmonikusan megismétlõdik az emberi szemben. A fül rémisztõn néz ki, mint egy daganat, amit tulajdonképpen nem értünk. Az embert belsõ-lelki megrázkódtatás éri, amikor elõször látja, hogy ilyen valamivel rendelkezik. Ez azért van, mert a fülben nem olyan erõs ez az együttmûködés. Itt inkább az a helyzet, hogy a hangban található szellemi-lelki tulajdonképpen lebeg a fizikai-testi fölött. A hang úgymond csupán meglovagolja a levegõt; míg a szemben egy sokkal bensõségesebb áthatottság van jelen. Goethe ezt egyszer így fejezte ki: a szem párbeszédet folytat önmagával. Fény hatol bele. A tekintet 43
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 44
fénye tör ki belõle. A kettõ áthatja egymást. Hallottak már róla, hogy az egész optikát nem lehet anélkül megérteni, hogy ne vennénk hozzá a szem aktivitását. A fülnél így van: itt van a hallószerv [kézmozdulat], és itt van az, ami aktív. A kettõ szét van választva – összetartoznak, csak szét vannak húzva, mert a szellemi-lelki ebben az esetben nem fogja össze olyan áthatóan a dolgokat, hanem lazábban hagyja, így ki tudnak terjedni, jobban tudnak burjánozni. A normális érzékszervek kialakulásánál olyasmi áll elõttünk, ami egy feltartóztatott betegségfolyamat. De pont ez szolgálja a normálist. A betegséget csak akkor fogja megismerni, megérteni az ember, ha képes lesz szeretni; ha látja, hogy az emberben minden visszafogott, normálissá alakított betegség-jelenségeken nyugszik, melyekbõl csak akkor lesz rosszindulatú betegség, ha egyoldalúvá válnak. Ezzel tulajdonképpen eljutunk oda, ami az egész antropozófiának is az alapja. Nevezetesen: hogy a gonosz, a rossz tulajdonképpen egy a nem megfelelõ helyen lévõ jó. És hogy ezt csak úgy érthetjük meg, ha az emberi organizmust olymódon szemléljük, hogy felismerjük ezeket a betegítõ erõket – melyek harmonikus állapotban az egészséget képezik –, hogy ezeket már az egészséges emberben is látjuk, és ezáltal tudjuk megérteni az abnormálisat. Nézzék, ennek a fajta orvosi szemléletmódnak óriási jelentõsége van a pedagógusok számára. Mert ha a pedagógus a képzése során, a tanárképzés alatt fel tudja azt venni, hogy ilyen gondolatokba elmélyedjen, hogy ezt megértse, hogy természetessé váljon a számára, hogy ilyen gondolatokkal bánjon, hogy ne kontárkodjon ugyan az orvos mesterségébe, de operáljon ezekkel a gondolatokkal, akkor lelki erõket nyer a pedagógiai tevékenységéhez. Miért van ez így? Figyeljenek meg egyszer egy pedagógiai intézkedést, amit a tanítás során ebbõl a szempontból hozunk. Vegyük mondjuk a következõt: a tanításban igazi egyensúly van az inkább figyelõ tevékenység és a között, amit inkább a délutáni órákban végzünk, ami inkább tevékenységre ösztönöz, a végtagtevékenység között. Súlyt fektetünk arra, hogy ezek valódi egyensúlyban legyenek. Miért? Mert tulajdonképpen mindig tekintetbe vesszük a hármas tagolódású embert; mert tisztában vagyunk azzal, hogy az egyik tevékenység, a megfigyelõ, túl könnyen átmegy egyfajta alvó állapotba. Amikor az ember figyel és csöndben ül, akkor már közelebb van a fekvõ-alvó állapothoz, mint ahhoz, amikor egyenesen áll. Ilyenkor inkább az alvás irányába mozdul el az ember. A végtagtevékenységnél 44
pedig inkább a fizikai-testinek a szellemi-lelkivel való áthatása történik. Itt egy ilyen egyensúly is létezik; ezt állandóan figyelembe kell vennünk, minden egyes tanórán. Mert ezeket a tanórákat is meg kell próbálni úgy tagolni, hogy egyensúly legyen aközött, amit az ember inkább megfigyelõn tesz és aközött, ami aktivitásra készteti. Igen, és itt van még a következõ is, hogy pl. megpróbálunk egyensúlyt tartani a tanításban aközött, ami inkább fantáziával telített és aközött, ami az emlékezetre hat. Mert ha a gyermek túl sok ismeretanyagot kap, akkor szellemileg-lelkileg tulajdonképpen annyira leterheltté válik, hogy ennek a szellemi-lelkinek túl erõsen koncentrálódnia kell, mintegy bele kell ebbe ragadnia, ennek következtében a fizikai-testit „magára hagyja”, és a még fejlõdõképes gyermeki szervezetet a magasságba hajtja. A gyermek tehát túl erõsen kezd nõni, ha túl sok ismeretanyaggal terheljük. Mert ha kiemeljük a szellemi-lelkit, és inkább elaltatjuk az embert, akkor inkább elõtérbe kerülnek a növekedési erõk, a vegetatív erõk, és ezek a magasságba hajtják az embert abban a korban, amikor még növekedésre képes. És ha túl sok fantáziadús tanításban részesül a gyermek? A gyermek nem lehet részese a fantáziával telt tanításnak anélkül, hogy az összes vére ne örülne ennek annyira, hogy mindenhova eljusson, hogy mindent át akarjon hatni, mindent erõvel akarjon áthatni! Ez egy olyan hatás, ami a gyermeket a gyermeki állapotban akarja visszatartani, ami inkább az egyoldalú növekedéssel ellentétes irányba vezet, ami a gyermeket nyugvó állapotban szeretné visszatartani. Úgyhogy a nevelõnek alapjában véve állandóan ezekkel az ellentétes jelenségekkel van dolga, és mindig ügyelnie kell arra, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt aközött, ami derûs és ami komoly a tanításban, az ezzel összefüggõ fiziológiai hatások miatt, melyek ösztönzik vagy gátolják a gyermek anyagcsere-tevékenységét. Mindig meg kell, hogy legyen az egyensúly aközött, ami szakismeretet közvetít és aközött, ami hõként pulzál. Tegnap már hallottak ezekrõl az ellentétekrõl. Az ember valódi életútja ezek között van; aközött, ami tárgyi ismeretként és aközött, ami belsõ hõként jelen van. És a pedagógus dolga abban áll, hogy ezeket egyensúlyba hozza. Mert a fejlõdõ emberben az ébrenlétnek és alvásnak, a szellemilelkinek és fizikai-testinek ez a határa állandóan változó, mert az ember még az inkarnációban, a szellemi-lelkinek a fizikai-testibe való beletestesülésében áll benne. És a pedagógusnak tulajdonképpen az a dolga, hogy finoman elõkészítse
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 45
mindazt, ami azután egy durvább formában majd orvosi szempontból is szóba jön. Gondolják meg például a következõt: itt van a fogváltás és a nemi érés közti nagy ellentét. A fogváltásnál az történik, hogy az a tevékenység, ami itt zajlik, a formáló tevékenység, különösen a fejben mûködik; itt alakítja ki a fogakat. Elõször a fej felsõ része alakult ki. A 4. és 5. életév között erõsebben kialakulnak az arcvonások is. Aztán ez a tevékenység megragadja és megformálja az állkapocs kialakítását is. Majd szabaddá válnak az alakító erõk. És akkor az a kérdés: mi a dolga a pedagógusnak? Az a dolga, hogy egyensúlyt tartson a szellemi-lelki túl erõs kivonása és a szellemi-lelkibe való túl erõs beleragadás között. Mert arról van szó, hogy tulajdonképpen csupán az összefüggéseket kell belátni. Ha megnézik például a fogváltást, akkor rájönnek majd – Rudolf Steiner utalt erre –, hogy milyen fontos, hogy a gyermekeket épp a fogváltás idejének elsõ éveiben – és már elõtte is – a megfelelõ módon vezessük el a végtagtevékenységekhez, az ujjaik ügyességéhez, hogy ez része legyen a játéktevékenységnek; késõbb aztán a kézmûves oktatásnak is. Miért? Mert az emberben tulajdonképpen állandóan egy hatalmas veszély áll fönn. Ha megnézik az állati szervezetet, akkor láthatják, hogy egyes állatok születésüktõl fogva ügyesen használják a végtagjaikat. Ez azért van így, mert az éteri képzõerõk tevékenysége kezdetektõl fogva jelen van. Az állatok így jönnek világra és rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyekre szükségük van. Az embernél úgy van, hogy ezeket az alakító erõket elõször tanítás révén a végtagokba kell terelni. Az ember ügyetlenül jön a világra, és ügyessé kell tennünk. Neki ezt elõször meg kell tanulnia. Szüksége van erre, és rá van utalva a tanárra, akinek az étertestet elõször a végtagokba kell terelnie. Különben feltorlódik a képzõerõ-mûködés. És hova áramlik? A fejben marad, és nem hatol be a szervekbe, amik tulajdonképpen a végtagoknak felelnek meg; tovább halad egészen a fogakba. Ez a képzõerõ-tevékenység megsemmisíti a fogakat, mert a fogakban ilyen képzõerõ-tevékenység nincs. Mert a fog egy olyan szerv, amelyben csaknem teljes halál következett be. Ráadásul a fog egészsége a halál. Betegség akkor keletkezik, ha az, amit az elõbb leírtam, belehatol. Ha tehát nem teremtjük meg a lehetõséget, hogy a képzõerõk a végtagokba jussanak, a kéz- és lábujjhegyekbe, akkor a fogakban gyülemlenek fel és betegséget idéznek elõ, nevezetesen rossz fogképzést. Ezt be kell, hogy lássuk. Az ujjak ügyességének fejlesztése egy
inkább pedagógiai intézkedés. Ha ez egy orvosi intézkedés lenne, akkor egy olyan szert kéne vennünk, ami megakadályozza, hogy ezek a képzõerõk, ezek az életerõk, melyek a kémizmussal függnek össze, ide bejussanak; olyan valamit kéne alkalmazni, ami összefügg azzal, amit a vadgesztenye tartalmaz. A vadgesztenyének van egy héja, és ez a héj azzal a különös tulajdonsággal rendelkezik, hogy ha fény felé tartjuk, akkor kiszûri a fény kémiailag hatékony sugarait. Ha ezt az anyagot az emberbe juttatjuk, akkor orvosi módon tartjuk vissza az éterit attól, hogy a fogakba hatoljon, mert esetleg már nem elegendõ más módon próbálkozni azzal, hogy máshová tereljük – úgy, ahogy azt a pedagógus teszi. Ha átlépünk az orvosi területre, akkor az a dolgunk, hogy az emberbe egy szubsztancia segítségével vezessünk be egy olyan folyamatot, ami ugyanazt fogja eredményezni. A pedagógus ugyanezt teszi, csak finomabban. Ennek az összes fokozatát megfigyelhetik. Szeretném ezt egy rövid példával illusztrálni. Van mondjuk egy gyermek, aki rendkívül erõsen hajlamos az intellektuális tevékenységre. Ezek a gyerekek gyakran idegesek, túl izgõ-mozgók, izgatottak; túl korán rajzolnak autókat és repülõket; szögletes a mozgásuk, nem tudnak bánni a színekkel; többnyire egy kissé soványak, majdnem mindig izegnek-mozognak és idegesek. Ha egy ilyen gyermeket kapunk, akkor pedagógiailag tennünk kell valamit. A pedagógus az elsõ iskolai években megpróbálja ezeket a gyerekeket lehetõleg a mesék világában tartani, a képszerûségben, a fantáziával teli világban, hogy a gyermek fej-szervezetébe – amit az a veszély fenyeget, hogy túl öreggé válik, elõresiet a fejlõdésben – a vérerõk újra bejussanak; így valami mûvészi jön létre. A pedagógus így finom módon vezeti a vért a fejbe, és ezzel elõidéz valamit, valamit egy bizonyos irányba terel. Ha ezt durvábban kívánják tenni, akkor adhatnak nagyon sok gyümölcsöt enni a gyermeknek, amiben sok cukor van; ez dietetikusan ösztönzi a vért. Ugyanezt – sõt még többet – érhetnek el gyógyeuritmiai gyakorlatokkal, gyógyeuritmiai mozgásokkal. Egy ilyen gyermekkel olyan mozgásokat végeztessenek, melyek inkább a magánhangzókkal foglalkoznak, mert a magánhangzók jobban összefüggnek a ritmikus rendszerrel, a kedéllyel, azzal, ami az érzelmi élettel függ össze. Ezek a mozdulatok erre a területre ösztönzõen fognak hatni. Ha ezt teszik, akkor Önök gyógypedagógusok. De talán ez sem segít; esetleg a didaktika sem segít. Valami máshoz kell nyúlniuk, amihez arra van szükség, hogy a természeti folyamatokat és a gyógyító anyagokat, melyek a 45
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 46
természetben megtalálhatók, az antropozófiaiorvosi szemlélet segítségével összefüggésbe tudjuk hozni az emberrel. Akkor világossá válhat számunkra az, hogy egy olyan gyermeknél, aki intellektuálisan elõrébb tart, akinek nincs fantáziája, egy bizonyos feldolgozású fémezüst erejét kell alkalmazni, mert az ezüst materiálisan tulajdonképpen ugyanaz, mint egy fantáziával telt tanítás. A fantáziadús tanítás ugyanezt adja egész finom adagolásban, pedagógiailag. Ugyanazt az erõt egyszer gyógypedagógiailag, aztán egy bizonyos ponton orvosilag alkalmaztuk. Láthatják, hogy tulajdonképpen arról van szó, hogy a pedagógus finomabb módon teszi azt, amit aztán az orvostudomány a szervekbe inkább beavatkozva mûvel. És az ezzel ellentétes természetû gyerekeket, akik még egészen az álomszerûben élnek, akik fantáziadúsak, mûvészi hajlamúak, õket a pedagógus pont ahhoz kell, hogy hozzásegítse, hogy jobban felébredjenek; õket jobban be kell vezetni az intellektus világába. Õket más erõkkel ösztönözzük. Nekik mondjuk az euritmiában inkább a plasztikus-formaszerûre, a formaerõkre van szükségük. De akkor is megkaphatják ezeket a formaerõket, ha nem nagyon adnak nekik olyan ételeket, ami a cukrossal függ össze, ha inkább savanyú vagy sós ételeket adnak nekik, amelyek ébresztik az embert, kihozzák õket álmodó állapotukból. Vagy ha még erõsebb hatást akarnak elérni, akkor át kell térniük arra, hogy olyan erõket alkalmazzanak, mint amilyenek a fém ólomban vannak, a megfelelõ feldolgozásban, hogy ne árthassanak. Akkor valami olyat juttatnak az emberbe, ami a természeti folyamatban valami olyasmi, mint egy megkeményedés. Ott vannak a külvilágban az anyagok, és az anyag nem más, mint kifinomult emberi folyamat. Az ezüst megtalálható a Hold ragyogásában – ez a világmindenség fantáziaereje az anyagban. A hamuszürke ólom esetében valami olyannal van dolgom, ami tulajdonképpen megkeményít, ha csak ránézek is. Minden szürkévé, absztrakttá süllyed. Itt az absztrakció, az intellektualitás van fogvatartva az anyagban. Az orvos ezt bevezetheti az emberbe; a megfelelõ idõben gyógyszerként adhatja. Ezt az orvosi szemlélet lehetõvé teszi. De a nevelõnél arról van szó, hogy a saját képzése során felvehet ilyen fogalmakat; nem azért, hogy õ maga gyakorolja az orvoslást, hanem azért, hogy igazi segítõ lehessen a fejlõdési folyamatban. Mert mindig az a lényeg, hogy lássuk ezen egymás ellen ható erõk harcának a kiegyenlítõdését. És a nevelõ csak akkor képes a saját nevelõi tevékenységét a helyes módon figyelemmel kísérni, követni, ha képes erre. Mert a pedagógiai tevékenység alapjában véve 46
szellemileg-lelkileg finoman készíti elõ azt, amit tulajdonképpen a betegítõ és az egészségessé tévõ erõk jelentenek az emberi természetben. És óriási a jelentõsége a tanárképzés számára, ha a nevelõnek megmutatják, hogy tulajdonképpen felelõs a gyerekek betegségéért és egészségéért, mert a fiziológiai folyamatok – a gyermeki fejlõdés folyamataira gondolok – és a pedagógiai folyamatok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a betegség és az egészség. Mert a gyermeki fejlõdés olyan folyamat, ami folyamatosan hajlamos a megbetegedésre. Mert az áthangolódás minden pontján megvan a betegség veszélye, azaz hogy a szellemi-lelki és a fizikai-testi nem a megfelelõ módon kapcsolódik egymásba. És a nevelõ úgy áll e mellett a normális folyamat mellett segítõként, mint az orvos a tulajdonképpeni betegségfolyamatokban gyógyítóként. És éppen ebbõl a szoros rokonságból kell látni annak a szükségességét, hogy az ilyen értelemben vett orvosi gondolkodást bevezessük a tanárképzésbe, mert ez az orvosi gondolkodás arról szól, hogy ilyen módon értsük meg a betegséget és az egészséget: hogy itt tulajdonképpen egy hármasság mûködik, hogy az egészség tulajdonképpen a betegségek kiegyenlítõ harca. Ha így tekintünk az egészségre és így tekintünk a betegségre, akkor tulajdonképpen elõkészülünk arra, hogy felébredjenek bensõnkben azok a szellemi képességek, melyekre nevelõként szükségünk van. És szükségünk van erre a gondolkodásmódra mint belsõ tûzre, mint valami olyasmire, ami erõket hív életre bennünk, hogy a gyermeki szervezetnek nevelõi értelemben is valódi gyógyítói lehessünk. Fordította: Wyborny Hanna
Jegyzetek 1. Eugen Kolisko elõadása elõtti napokon Caroline von Heydebrandt (“Világtörténelem, a lélek rejtélye és nevelés”), Ernst Bindel (“Régi és új utak a számolásban és az aritmetikában”), Karl Schubert (“Az antropozófia gyógypedagógiája”), E. A. Karl Stockmeyer (“A fizikatanítás feladatai”), Herbert Hahn (“Az életrajz mint mûvészi probléma az irodalomtanításban”), Hermann von Baravalle (“Nevelési problémák a Waldorf-iskola felsõ osztályaiból”), Alexander Strakosch (“Technika és nevelés”), Walter Johannes Stein (“Micsoda és mit akar korunk szelleme”) és ismét E. A. Karl Stockmeyer (“Az iskolamozgalom feladatairól”) Waldorf-tanár beszélt. 2. Az orvoslásmûvészet kitágításának alapjai szellemtudományos megismerésbõl (ford.megj.) 3. Németül (költ., régies): Knochenmann; szó szerint: csontember (ford. megj.)
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 47
Ekler Ágnes: A PATAK SZAVA A völgy mélyén tisztavizû patak folyt. Útját végig szélestörzsû, sötét lombsátrat adó fák kísérték. Itt-ott kétoldalt nagy sziklák sötétlettek a völgy meredekjén. Némelyekbõl apró erecskék születtek, s a nagy fákat csöndben megkerülve belesimultak a patakba. Onnantól fogva sohasem váltak el egymástól. A patak barátságosan kanyargott végig a völgyön. Néha egészen eltûnt szem elõl, s bebújt egy-egy erõs gyökér alá. Nemsokára azonban vidám locsogással ugrált alá a mohos köveken. Huncut kedvében hol innen, hol onnan kerülte meg az öregesen mozdulatlan fákat, akik hiába csavargatták körbe az ágaikat, keresve a patakot, mindig szem elõl tévesztették, oly hirtelen állt odébb. Egy helyen egy idõtlen idõk óta a mederben álló, hatalmas sziklához ért a víz. Nagy kerülõt kellett tegyen, egészen a parti bokrok lábát is megcsiklandozva, hogy ki tudja kerülni a rettenetesen komoly, mozdíthatatlan és szórabírhatatlan követ a víz. Néha megmérgelõdött ezen a patak, s neki-nekiugraszkodott: – Menj már egy kicsit odébb, hé! Vagy gyere velem, bukfencezz bele e vízbe, hadd fröcskölöm le mindenedet! A kõ azonban meg se hallotta a csábító csicsergést. Állt némán, és csak néha mállott le róla egy-egy apró szilánk. Azok aztán elindultak a patakkal. Boldogan kapcsolódtak bele a fecsegésbe: kocogtak, csengtek, zörögtek egymás szavába vágva: – Te mióta utazol a vízzel? – kérdezte egy lapos, lukacsos, fehér kõ a szomszédjától. – Még tavaly télen ébresztett fel az éles fagy egy napsütéses reggelen. Éles pengésre ébredtem, és már melegített is a víz, amibe estem. Azóta jövök a vízzel. Hát te honnan való vagy? – Nemrég indultam csak el. A patakot azonban jól ismerem. Eddig is benne laktam ott fenn, a nagy zubogónál, ahol beér a völgybe a víz. Arról a szikláról hívott magával a patak, amirõl alázuhog. Régtõl fogva mosta már a hátamat, szép fényes is, nézd. Alul azonban éles vagyok, ott hasadtam le, hogy útrakelhessek. – A patak nem ebben a völgyben született? – De nem ám! – fecsegett bele kérdezés nélkül a patak. Hohó! Én az egész világot bejártam már! A völgy fölött egy széles rét van. Ott is jártam már! Akkora, hogy te soha sem jutnál végig rajta! Én bezzeg hamar megjártam azt az utat, mert fürge vagyok, gyors, és sokfelé jártam, minden fát ismerek. Jó barátaim az állatok, nemcsak az erdõ-lakó õzek és hasonlók, hanem a mezõlakó nyulak is. Minden állatot ismerek! Belõlem isznak a madarak is az egész világon! A fák az én vizemben nézegetik magukat, csinosra sikerült-e az új koronájuk tavasszal. Én viszem a hírt végig a völgyön, akármi történik. Ha sok az esõ a hegyen fönn, lenn tõlem tudják meg. Ha korán tavaszodik lenn a völgyben, a halaim s a békáim viszik fel a hírt. Úgy ám! Én, én… – Sokat beszélsz, locsi patak… – szólt rá csöndesen a völgy legvénebb fája. Õ már egészen a völgy végén, a laposon állott. Ott a patak már szélesedni kezdett. – Énnekem akkor is igazam van, és te is csak itt állsz, én
meg megyek tovább, itthagylak, és még azt a picit, amit nem ismerek, hamarosan bejárom. Egy kis idõ múlva mindent tudni fogok a világról. Te meg úgy maradsz, ahogy vagy, csak hízol, s mindig ugyanazt mondod, dohogós fa! – Lent vagy a földön. Alig ér nap. Kövekkel tartod a barátságot. A szél csak a felszínedet borzolja. Ez kevés. A világ innen föntrõl jobban látszik… – Morogj csak, vén fa, én megyek! – rikkantott vissza már messzirõl a patak, aztán ki-ért a síkságra. Fecsegett minden parti fûznek, kósza rókákkal társalgott, elmesélte fûnek-fának, honnan jött. Hamarosan összetalálkozott egy másik, hozzá hasonló patakkal. Vidáman üdvözölte, viháncolva, csobogva ölelkezetek össze, kavargó patak-táncot járva. Bolondos örvények kígyóztak találkozásuk helyén. Együtt indultak tovább. De valahogy egyre kevesebbet beszéltek. Néha, ha megkerülni való szikla akadt, rátaláltak régi magukra, és fecsegve spriccelték teli az oldalát, de aztán ez is elmúlt. Szélesek lettek együtt, s egyre mélyült a medrük. Sok vizet kellett kordában tartaniuk. Ha új patak simult beléjük, szótlanul ölelték magukhoz, mosolyogtak fecsegésén, izgága örvényein, s vitték tovább magukkal. Egyre gyakrabban kellett új patakokat és kisebb folyókat dédelgetniük. Nehézkesek lettek, komolyak. Szélesen hömpölygõ folyók voltak immár õk ketten, õk sokan együtt. Ha új patak csiklandozta oldalukat, már szóra se méltatták, és azonnal bosszúsan lecsitították. Némán kellett annak beléjük olvadni. Fenségesen, méltóságosan vonultak végig a vidéken. Az állatok, akik a partjára jártak le inni, úgy emlegették: a néma, nagy folyó. Egyhelyütt fiatal fák állottak a partján. Ahogy bólogattak a parti vizek felett, a folyó hallotta beszédüket: – Ilyen fa, mint én, sehol sincs a világon! – mondta egyikük, egy szép egyenes törzsû. – Ti mind kócosak, görbék, hitványlevelûek vagytok. De nézzétek körbe a környéket! Láttok-e még egy hozzám hasonlót? – Sokat beszélsz, te fa! – szólalt meg halk csobbanással a folyó. – Te szólsz rám? Mit tudsz te? Egykedvûen csak folysz egész nap. Unalmas vagy! Nem táncolsz a szélben, nincs sok színed õsszel, nincs termésed. Semmit se tudsz te a világról, hisz be vagy zárva a medredbe. Én átlátok a túlsó partodra, sõt még messzebb! – Egyhelyben állsz. Alig éltél még. Semmit se tudsz a világról. – Morogj csak - , vén folyó. Nem törõdöm veled. Azzal kihúzta a derekát a kis fa, és nagyot nõtt. Még meszszebbre látott így, s ekkor a távolban, a hegyek alján eddig ismeretlen fákat pillantott meg. Jobban megnézte õket. Felismerte: mind olyan fák, mint õ. Szépek, sudárak, egyenes derekúak, formáslevelûek. Erõsek. Valaha onnan jött szél hátán az õ magja is. Nem szólt többet. A folyó pedig csendesen mosolyogva folytatta útját. 47
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 48
KÖRNYEZET KÖRNYEZET Bú Ella
KRISZTUSOK
„Betlehem híres csillagának Híre maradt csak, se hamva, se üszke,”
Háborúk mindig dúltak a Földön. De minden kint vívott fizikai háború elõbbutóbb beköltözik az emberi lelkekbe is. Nem tehetünk úgy, mintha semmi közünk nem lenne hozzá. Észrevétlenül belopózik hétköznapjaink történéseibe, emberi kapcsolatainkba, megindul a lelkek háborúja is. A teremtettbõl teremtõvé válás egyik legjobb hátráltatójává lesz. A ma háborúja pedig nagyon sajátos háború. Kezdetben a csatákat kézi fegyverekkel vívták az emberek, szemtõl szemben. A nyilak, bár meszszire szálltak, az ellenséget azért legalább látni kellett. A gépfegyverek már javítottak a helyzeten ugyan, de a golyónak akkor is valahogy az ellenség mellkasába kellett fúródnia. De az elpusztítandó célszemély lassan egyre távolabb került, egyre homályosabban látszottak a körvonalai, egyre személytelenebbé vált. A repülõrõl ledobott bombák már igazán hatásosak. A pilóta már egyáltalán nem látja az elpusztítandó célt. Az egyetlen gombnyomásra ledobott urániumbomba Hirosima lakóházainak 80 %-át pusztította el és szénné égett 70.000 ember, további 180.000 ember késõbb leukémiában halt meg. A robbanás 6000 Celsius fokos hõmérsékletet idézett elõ, háromszor akkorát, mint a vas olvadáspontja. A Hirosimára ledobott atombomba hordozó-repülõgépét a pilóta édesanyjáról nevezte el. De ma már egyébként sem az ellenséget kell megsemmisíteni, hanem pusztán a katonai stratégiai objektumokat kell mûködésképtelenné tenni. (Ami ugyan néha okoz némi emberáldozatot a civil lakosság körében is, de hát a háború az mégiscsak háború.) A modern hadviselés legfontosabb kérdésévé a célmeghatározó eszközök váltak, vagyis a ledobott bomba hogyan találja meg az elpusztítandó célt. 2000-ben egy amerikai ûrsikló küldetése az volt, hogy az Amerikai Katonai Térképészeti Hivatal számára a Föld felszínének
80%-ának topográfiai adatait gyûjtsék össze egy speciális ûrradar segítségével. Az adatok szerepe az, hogy a lézervezérlésû fegyverek esetében az idõjárás okozta pontatlanságot korrigálják úgy, hogy a fegyverek vezérlõegységei mûholdon keresztül megkapják a célterületre vonatkozó földrajzi információkat. Besegít tehát a világûr is. Ezeket a fegyvereket intelligens fegyvereknek hívják. Legeslegújabb sláger azonban az ún. E-bomba. Háromszáz méteres sugarú körben megbénít minden elektromos berendezést. Elektromágneses impulzusokat ad le, amelynek energiatartalma kétmilliárd watt is lehet. (Ennyit termel egy nap alatt a világ legnagyobb vízi erõmûve.) A nagy energiájú hullám vízvezetéken, antennakábelen keresztül a föld alatti bunkerekbe is behatol. Az épületekben nem okoz kárt, az emberéletet sem igazán veszélyezteti állítólag, pusztán mûködésképtelenné teszi a számítógéprendszereket, az összes elektromos rendszert. (Van jó hír is: egy finn cég 50 éve fejleszti folyamatosan a nukleáris port és harci vegyi gázokat megkötõ szûrõt. Egy ilyen szûrõvel ellátott óvóhely légcseréjét pedig kézi üzemeltetésû légszivattyúval is lehet biztosítani, amely tehát nincs elektromos áramigényhez kötve.) Az emberi elme megteremtette az egész Földet behálózni képes, hihetetlen hatékonyságú és beláthatatlan következményekkel járó technikát, amelyet a háború szolgálatába állított. Mi történik itt? A Föld egy nagy stratégiai tereppé változott. Csak az utóbbi 10-12 évet áttekintve: 1991 – Öböl-háború, 1995 – Bosznia, 1999 – Jugoszlávia, Koszovó, 2001 – Afganisztán, 2003 – Irak. Boszniában immáron 8 éve állomásoznak Sfor katonák, az országot egy EU diplomata irányítja jelenleg. Koszovóban amerikai vezetésû Kfor erõk „békefenntartanak” a mai napig, Afganisztánban pedig a mintegy ötezer fõs, gyõztes
A
48
NAGYRANÕTT
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:13
Page 49
amerikai Isaf-erõk a fõváros ellenõrzését végzik, az országban egyébként folyamatos harcok folynak a helyi hadurak között egy évvel a tálib rezsim megbuktatása után. Ismertek a háborúk kirobbanásának okai. (A Szabad Gondolat számos cikkben foglalkozott az elhangzott magyarázatok és a mögöttük rejlõ tényleges tartalom feltárásával.) A békét ez idáig egyik országban sem sikerült megteremteni. Sikerült azonban kipróbálni a legújabb fegyvereket, sikerült tesztelni a világ közvéleményének reagálási hajlandóságát. Világméretû kísérletnek vagyunk alanyai. A kísérlet sikeresnek tekinthetõ. Szótlanul tûrjük. Elérkezett az idõ, vagyis a kísérletek eredményeképpen felszámolható ma már az emberi kultúra bölcsõjének tekintett Mezopotámiai legnagyobb emléktára is. Eltüntethetõ a kultúra, eltüntethetõek emberi múltunkra emlékeztetõ tárgyak is. Tudjuk, a körülöttünk lévõ szellemi lények eredetileg ugyan csak az isteni parancs szerint tudtak cselekedni, de szükség volt „eltévedt” lényekre is, akik az égi viszály lényei, akik a tévedés és a gonoszság lehetõségét jelentik. Ha háború van, ezen lények ereje növekszik. A fizikailag, itt a Földön vívott háború az ember testét pusztította el. A ma háborúja azonban különös háború. Az ember lelke és szelleme is veszélybe kerül. A ma háborúját a hazugság és a manipuláció eszközével vívják. A mában kirobbant háborúk indokai nem igazak. Hazugságok. A hazugság az „eltévedt” lények eszköze, ellene tenni csak az igazság kimondásával lehet. Mint ahogy minden növény csak az egyetlen Nap felé tud nõni, egyetlen igazság létezik csupán. Úgy tûnik azonban, a jegesre dermedt szívekhez ma nem jut el az igazság. Mi történik itt? Bölcseink hibáztak, mert tanítottak ugyan az Istenrõl, a személyes Istenrõl, de nem mutatták meg az embereknek mûködését? Némi útmutatást ugyan kaptunk, – Ismerd meg önmagad! (Válj teremtõvé a szellemi világ által!) – de mindehhez a megismeréshez csak nagyon szûkre szabott idõ rendeltetett. Úgy tûnik, nincs elég idõnk a megismeréshez, a halál hamarabb utolér bennünket. Minden új vérbõl és szenvedésbõl születik. Ezek a háborúk azonban csak pusztítani képesek, amelyek csak hamut hagynak maguk után, amelybõl nem képes kisarjadni semmi. A felvonuló modern haditechnika szó szerint gúzsba köti, behálózza a földgolyót. A Föld és hozzá tartozó összes lényei várakoznak. Vajon hiábavaló volt Krisztus kereszthalála? A földön kívüli erõk összeköttettek az emberiség fejlõdésének erõivel, amikor a Kozmoszból közénk leszállt Naplény összekötötte magát a földi
emberrel. Az emberiségre lett bízva a világegyetem sorsa, az emberiség sorsa összekapcsolódott a Föld sorsával. Ezzel együtt megkaptuk a felelõsséget is a Földért, nemcsak azért a kis darabkáért, amelyen éppen élünk, hanem az egész földgömbért. Szerencsések vagyunk. Megadatott nekünk a tévedés és a gonoszság lehetõsége, de annak a lehetõsége is, hogy saját erõnkbõl ezek fölé emelkedjünk, megadatott a lehetõségünk a szabadságra. Ahogyan a materializmust történelmi szükségszerûségnek tekintjük, könnyen a személytelenséget sugárzó globalizációt is hajlandóak vagyunk így fölfogni. A személytelen intelligencia jelenik meg mindenütt, amely érzelemmentesen szemléli erõfeszítéseinket, amikor önmagunk megismerésével küszködünk. Küszködünk, hiszen szeretnénk felidézni eredetünket, egykori erõnket és szépségünket. Szeretnénk elnyerni a szellemi megismerést, amellyel le tudnánk gyõzni a halál urait. Vergõdésünk szárnyaszegett. Vallásunk és mûvészetünk hangtalanul beletagozódott a szórakoztatóiparba, tudományunk szellemi szolgáltatóipari tevékenységgé vált. Az emberek számára elfogadott, hogy a nagy információ-özönben, az „eszmék szabad áramlása” idején az igazat a csöndbõl, az elhallgatottból kell kiolvasni, a hazugság hálójából kell kiemelni. Elfogadtuk, hogy az Ige csupán mások által elõre kiszámított sorsunk elkendõzésére szolgál, a Szó pedig épp aktuális értéke szerint jelenthet fehéret vagy feketét – a Szó már nem a kezdet, az eredet forráshelye. És a nem igaz ma ugyanúgy képes hatni, mintha igaz lenne. Hinnünk kell, hogy a kimondott Igének mindig igaznak kell lennie. Hinnünk kell, hogy a szellemi világ lényei itt vannak körülöttünk, csak a megszólításra várnak. A felelõsség súlyát azért kaptuk, hogy szabadok lehessünk. Éljünk hát szabadságunkkal, s higgyük, ha helyes felismerésbõl és szabadságból hozzákezdünk valamihez, hogy megszülessen valami új, mellénk állnak az istenek. A szabadság szárnya hatalmas. Fölrepíthet bennünket a magasba, a szellemhez, s ebbõl a magasságból tekinthetünk vissza a Földre. A Föld arra az egy pici pontjára, amelyet szeretettel ismerünk föl, amelyet otthonnak hívunk. Az otthon nem térképdarab. Az otthon bennünk él. És a háború mindenütt valakiknek az otthonát pusztítja el. El kellene hinnünk végre, hogy megváltott emberek vagyunk. A körülöttünk lévõ természetben, a madarakban, a lepkékben, a fák lombjaiban és a virágok szirmaiban az isteni erõ visszatükrözõdése látszik, de a mi emberlelkünk közvetlenül magában hordozza ezt az erõt. Csak az marad megváltatlan, aki nem veszi magára az emberlét hivatását. 49
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:14
Page 50
HIRDETÉSEK A gyõri Forrás Waldorf Iskola induló gimnáziumába egyetemi oklevéllel rendelkezõ fizika, matematika, magyar, történelem szakos tanárokat keres. A jelentkezéseket önéletrajzzal és a végzettséget igazoló iratok másolatával a következõ címre várjuk: 9027 Gyõr, Madách utca 10. tel.:96/322-469
INFORMÁCIÓK
D r. H a u s c h k a Kozmetika Napvédelem természtes ásványi fényvédõvel
A Keresztény Közösségért Alapítvány megalakulása Az elmúlt húsz évben számos szertartás, rendezvény és csoportos foglalkozás jelentette azt a komoly elõkészítõ munkát, amelyet a Keresztény Közösség elõször Bécsbõl, majd Grazból kiindulva szervezett a magyar érdeklõdõk részére. A munka folytatásához szükségessé vált a közösségépítést segítõ jogi alap és forma megteremtése. Ennek érdekében alakult meg Magyarországon 2002 novemberében a Keresztény Közösségért Alapítvány. Célja, hogy lehetõséget teremtsen és segítséget nyújtson a kereszténység tudatos, szabad megéléséhez és megismeréséhez. Az Alapítvány kiemelt feladatának tekinti, hogy elõkészítse és segítse a magyarországi gyülekezet megalakulását, amely egy közös terhek viselésére vállalkozó kör és magyar pap, illetve papok együttmûködése révén jöhet létre. - Tevékenységének középpontjában a Keresztény Közösség feladatának és mûködésének minél szélesebb körû ismertetése áll programok, elõadások és szertartások szervezésével; - Anyagi alap létrehozásával segíteni kívánja a németországi papi szemináriumon való részvételt, és a gyülekezet megalakulását. - Rendszeres kapcsolatot kíván kiépíteni más országok hasonló célú szervezeteivel, közösségeivel. További felvilágosítás az alábbi postacímen kérhetõ: Keresztény Közösségért Alapítvány (dr. Tiber Péter) 2112 Veresegyház, Rózsavölgyi Márk u. 18-20. 50
Természetbõl az embernek
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:14
Page 51
WALDORF INTÉZMÉNYEK CÍMJEGYZÉKE Kérjük tisztelt elõfizetõinket és az egyes intézményeket, címük és adataik változását jelezzék a szerkesztõségben!
WALDORF ISKOLÁK
ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar Posztgraduális Waldorf Tanárképzés 1097 Bp. Ecseri út 3. Tel.: 384 1300, 384 1318, 384 1351 Fax: 357 3698 E-mail:
[email protected] Honlap: http://www.bghs.hu
Fehérlófia Waldorf Általános Iskola 8248 Nemesvámos, Kossuth L. u. 22. Tel.(ideiglenesen): 06-88-457-960 E-mail (ideiglenesen):
[email protected]
Waldorf Pedagógiai Intézet Nappali Waldorf Tanárképzés 2083 Solymár, József Attila u. 41. Tel./Fax: 06-26-360-145, 06-26-363-053, -054 E-mail:
[email protected] Magyar Waldorf Óvodapedagógiai Egyesület 2083 Solymár, Kazinczy u. 6. Tel.: 06-70-227-90-67 E-mail:
[email protected] Magyar Euritmia Mozgásmûvészeti Társaság Magyarországi Euritmia Akadémia Magyarországi Munkamelletti Euritmia Képzés 1022 Budapest, Bimbó u. 3. IV./4. Tel.: 06-70-269-41-49, 06-30-970-45-33 E-mail:
[email protected] Magyar Euritmia Mozgásmûvészeti Társaság Magyarországi Euritmia Akadémia Nappali Képzés 1022 Budapest, Bimbó u. 3. IV./4. Tel.: 201-20-42, 385-22-18 E-mail:
[email protected] Magyar Bothmer Képzés 1028 Budapest, Kossuth Lajos út 17. Tel.: 397-44-68 Fax: 275-79-35 E-mail:
[email protected] Extra Lesson Képzés (A fenntartó címén: Varázsvirág Egyesület) 1192 Bp. Hungária út 23. I./8.Tel.: 280-37-35 E-mail:
[email protected]
Fészek Általános Iskola 2083 Solymár, József Attila u. 26. Tel./Fax: 06-26-360-182 E-mail:
[email protected] „Forrás” Waldorf Általános Iskola 9027 Gyõr, Madách u. 10. Tel.: 06-96-322-469 E-mail:
[email protected] Fóti Szabad Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Mûvészetoktatási Iskola és Gimnázium 2151 Fót, Vörösmarty tér 2. Tel.: 06-27-360-682, 06-27-535-280, -281 E-mail:
[email protected] Gödöllõi Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény 2100 Gödöllõ, Tessedik S. u. 4. Tel./Fax: 06-28-419-052 E-mail:
[email protected] Hámori Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Mûvészeti Iskola 3517 Miskolc-Felsõhámor, Losonczy I. u. 64. Tel./Fax: 06-46-533-309, Tel.: 06-46-533-310 E-mail:
[email protected] Kecskeméti Waldorf Iskola 6000 Kecskemét, Szarkás 74. Tel.: 06-76-450-600 E-mail:
[email protected] Kispesti Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Mûvészetoktatási Iskola és Gimnázium 1193 Budapest, Vécsey u. 9-13. Tel.: 282-64-68, Tel./Fax: 282-98-16 E-mail:
[email protected] 51
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:14
Page 52
Óbudai Waldorf Általános Iskola és Gimnázium 1037 Budapest, Bécsi út 375. Tel./Fax: 388-68-95, Tel.: 430-09-21 E-mail:
[email protected] Perintparti Szó-fogadó Szombathelyi
Waldorf Általános Iskola 4002 Debrecen-Kismacs, Napraforgó u. 59. Tel/Fax: 06-52-415-147
Waldorf Általános Iskola 9700 Szombathely, Sorok u. 44. Tel./Fax: 06-94-317-489 E-mail:
[email protected]
Ligeti sori Óvoda 5600 Békéscsaba, Ligeti Károly sor 18. Tel.: 06-66-441-061
Pesthidegkúti Waldorf Általános Iskola, Mûvészeti Iskola és Gimnázium 1028 Budapest, Kossuth Lajos út 15-17. Tel.: 397-44-68, Fax: 275-79-35 E-mail:
[email protected] [email protected] Honlap: http://www.hidegkut.waldorf.hu
WALDORF ÓVODÁK
1023 Budapest, Bólyai u. 15., Tel: 326-20-57 1023 Budapest, Harrer Pál u. 9. 1113 Budapest, Diószegi út 51. Tel.: 466-88-56 1193 Budapest, Vécsey u. 9-13.
Rákosmenti Waldorf Iskola 1172 Budapest, Ferihegyi út 36. Tel./Fax: 257-92-97
Kikeleti Óvoda 4026 Debrecen, Peterfia u. 15. Tel.: (üzenet) 06-52-435-591
Szabad Waldorf Általános Iskola 6754 Újszentiván, Felszabadulás u. 23. Tel.: 06-62-277-168 E-mail:
[email protected]
2131 Göd, Kodály Z. u. 17-18. Tel.: 06-27-341-694
Szabad Waldorf Óvoda, Általános Iskola valamint Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény 4400 Nyíregyháza, Kölcsey út 8. Tel.: 06-42-409-472 Szolnoki Waldorf Iskola és Óvoda 5000 Szolnok, Napsugár u. 19. Tel.: 06-56-420-338 E-mail:
[email protected] Váci Waldorf Általános Iskola 2600 Vác, Galcsek u. 12. Tel./Fax: 06-27-306-466 E-mail:
[email protected] Honlap: http://www.zpok.hu/waldorf
Gödöllõi Szabad Waldorf Óvoda 2100 Gödöllõ, Táncsics u. 4. Tel.: 06-28-419-615 9024 Gyõr, Bástya u. 69., Tel.: 06-96-321-513 Összekötõ Városrész Óvoda 3531 Miskolc, Bársony J. u. 27. Tel.: 06-46-254-308 2094 Nagykovácsi Puskin u. 48. III. sz. Óvoda 3950 Sárospatak, Október 23. tér 1. Tel: 06-47-311-856 2083 Solymár, Panoráma u. 5-7. Tel.: 06-26-360-306
Vidár Általános Iskola 3200 Gyöngyös, Ifjúság u. 2. Postacím: 3201 Gyöngyös, Pf.: 313 Tel.: 06-37-315-354 E-mail:
[email protected]
2800 Tatabánya, Köztársaság u. 55/a, Pf. 369 Tel.: 06-34-316-251
Waldorf Általános Iskola 2040 Budaörs, Komáromi u. 16. Tel.: 06-23-414-433
Vadgesztenye Óvoda 8200 Veszprém, Szent István u. 12. Tel.: 06-88-326-133
52
2600 Vác, Kert u. 8., Tel.: 06-27-306-467
2003-2_015.qxd
2003.05.26.
19:14
Page 56
WALDORF IRÁNYBA TEVÉKENYKEDÕ ÓVODÁK Apponyi utcai Waldorf Óvoda 1174 Budapest, Apponyi u. 7. Tel.: 258-28-45 4031 Debrecen, István u. 74/b 6800 Hódmezõvásárhely, Bajcsy Zs. u. 13. 3543 Miskolc, Árpád u. 4/a 2081 Piliscsaba, Levente u. 13. 6724 Szeged, Rigó u. 11. Tel.: 06-62-420-936 Waldorf Óvodai Csoport 9700 Szombathely, Benczúr u. 2. Tel.: 06-94-343-887
Pesti Waldorf-pedagógiai Alapítvány 1196 Budapest, Esze T. u. 87. Tel.: 176-91-16 Rákosmenti Waldorf-pedagógiai Alapítvány 1171 Budapest, Lemberg u. 80. Tel.:256-51-91, 257-12-81 Rubicon Waldorf-pedagógiai Alapítvány 2040 Budaõrs, Stefánia u. 32. Tel.: 226-03-74, 226-54-73 Szabad Pedagógiai Egyesület 4031 Debrecen, István u. 74/b Tel.: 06-52-415-147 EGY-MÁSÉRT Waldorf-pedagógiai Alapítvány 4032 Debrecen, Tessedik S. u. 142. Tel.: 06-52-350-354
III. sz. Óvoda 3580 Tiszaújváros, Kazinczy u. 1.
Szabad Waldorf Nevelésért Alapítvány 2083 Solymár, Bocskai u. 23. Tel./Fax: 06-26-360-182
V. sz. Óvoda 3580 Tiszaújváros, Alkotmányköz 1. Tel.: 06-49-341-846
Szolnoki Waldorf Iskoláért Egyesület 5000 Szolnok, Sziget u. 1/a Tel.: 06-56-343-775
ALAPÍTVÁNYOK
Tatabányai Waldorf Alapítvány 2800 Tatabánya Köztársaság u. 55/a Tel.: 06-34-316-251
Gödöllõi Waldorf-pedagógiai Egyesület 2100 Gödöllõ, Tessedik S. u. 4. Tel: 06-28-420-644/126 Gyõri Waldorf-pedagógiai Társaság 9022 Gyõr, Bástya u. 69., Tel.: 06-96-321-513 Szellemtudományi Mûhely Egyesület 9026 Gyõr, Dózsa rakpart 47. Karácsony Sándor Waldorf-pedagógiai Alapítvány 2120 Dunakeszi, Rév u. 26., Tel.: 06-27-341-694 Miskolci Waldorf-pedagógiai Alapítvány 3517 Miskolc-Felsõhámor, Losonczi u. 64. Tel.: 06-46-370-710 Nagykovácsi Waldorf Óvoda Alapítvány 2094 Nagykovácsi, Kolozsvár u. 22/a Tel.: 138-97-80 Óbudai Waldorf Alapítvány 1039 Budapest, Hímzõ u. 7. X/57. Tel.: 06-20-343-352
Török Sándor Waldorf Pedagógiai Alapítvány 2083 Solymár, József Attila u. 41. Tel.: 06-26-360-145 Váci Waldorf Alapítvány 2600 Vác, Cserje u. 17. Tel.: 06-27-314-903 Waldorf Társas Kör Egyesület 6791 Szeged, Széchenyi u. 71. Waldorf Társas Kör 9700 Szombathely, Esze Tamás u. 36. Tel.: 06-94-339-226 „GYERMEKKERT” Kecskeméti Waldorf Egyesület 6000 Kecskemét, Szarkás 74. Tel.: 06-76-450-600 E-mail:
[email protected]
Szabad Gondolat AZ
D r. H a u s c h k a Kozmetika
ANTROPOZÓFIA ,
NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA
Antropozófia Thomas Meyer: Az igazság újjászületésének ereje
Politika Gerd Weidenhausen: Az iraki háború továbblépés az új birodalom felé vezetõ úton
Technika Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiákról I. rész A genetika és az elementáris világ
Pedagógia Eugen Kolisko: Orvosi gondolkodás jelentõsége a tanárképzésben és a nevelésben
Dr. Hauschka kozmetikumok Árusitás: 1089 Budapest, Bláthy Ottó utca 41. Hétfõi napokon 9-1700 óra között
Környezet Bú Ella: A nagyranõtt Krisztusok
Dr. Hauschka kozmetikai kezelések referencia szalonunkban Bejelentkezés: Schnabel Barbaránál telefon: 459-09-43 Természetbõl az embernek
2003. június
6/2
