Közösségi részvétel a fenntartható fejlôdésben a közösségi medicina nyomában

brys_200x280 elfogadott.qxd 2015.12.09. 12:11 Page 529

LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S

529

É S T Á R S A DA L O M

Közösségi részvétel a fenntartható fejlôdésben – a közösségi medicina nyomában BRYS Zoltán*, HARANGOZÓ Judit*, SZARVAS Hajnalka COMMUNITY PARTICIPATION IN SUSTAINABLE DEVELOPMENT – IN THE WAKE OF COMMUNITY MEDICINE A fenntartható fejlôdés feladata a következô generációk életfeltételeinek biztosítása. Jelenleg ez nem valósul meg, mivel a környezetet az emberiség gyorsuló módon pusztítja. A fejlett ipari országok intézményei nem képesek kontrollálni a környezetrombolást. A növekvô környezetpusztítás a növekvô fogyasztásból fakad, aminek a világszerte elterjedt fogyasztói kultúra és lelkület az egyik oka. Az intézményes megoldások kudarca a helyi közösségek felhatalmazását veti fel. Az aarhausi egyezmény jogilag felhatalmazta a helyi közösségeket a döntéshozatalban való részvételre és több tudományterület tette vizsgálata tárgyává a közösségi részvételt. A közösségi pszichiátria gyakorlata jelentôs tudást és tapasztalatot halmozott fel a közösségi részvétel pszichoszociális folyamatairól és kultúrájáról. Felvetésünk szerint ez a tudás használható a fenntartható fejlôdés területén is. A független helyi közösség tagjainak felhatalmazása (empowerment), egyenrangú partnerként történô kezelése (concordance), tapasztalati szakértôk alkalmazása, a tagok diverzitása és az affektív tapasztalat (affective experiencing) mind fontos elem az önszervezôdô, felelôs közösségek mûködésében. Meglátásunk szerint ökotudatos közösségek felhatalmazása és támogatása fontos, új intervenciós lehetôség a fenntartható fejlôdés eszköztárában. fenntartható fejlôdés, közösségi részvétel, közösségi pszichiátria, felhatalmazás, konkordancia, ökoszisztéma, bolygónk korlátai, fogyasztói lelkület, életfeltételek

Sustainable development aims to secure the living conditions of the next generations. Currently it fails to achieve its goal as the human desctruction of ecosystem is accelerated. Institutions of the developed countries can not control the environmental crisis. The increased environmental degradation is caused by overconsumption, which is mainly driven by the widespread consumption-culture. Failure of institutional solutions drew the attention to the empowerment of communities. Aarhus Convention has legally empowered the local communites and various scientific fields examines community participation. Community Based Mental Health Services has gathered a significant knowledge about the psychosocial processes of community participation and about the participatoryculture. According to our assumption this knowledge can be used in the field of sustainable development. Besides the empowerment of the independent, local communities, concordance, affective experiencing diversity of the members, involvement of experiential experts are all important in the operation of self-organizing, responsible, local communities. We believe that the empowerment and support of eco-conscious communities is an important, new intervention in the field of sustainable development. sustainable development, community participation, community psychiatry, empowerment, concordance, ecosystem, planetary boundaries, culture of consumption, living conditions

BRYS Zoltán (levelezô szerzô/correspondent): Literatura Medica; H-1021 Hûvösvölgyi út 75/A. E-mail: [email protected] dr. HARANGOZÓ Judit: Community Mental Health Centre of Semmelweis University of Medicine – Awakenings Foundation; Budapest SZARVAS Hajnalka: National University of Public Service; Budapest *megosztott elsôszerzôség/these authors contributed equally to this work Érkezett: 2015. szeptember 7.

fenntartható fejlôdés „olyan fejlôdés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövô generációk esélyét arra, hogy ôk is kielégíthessék szükségleteiket” (1). A „fejlôdés” mibenléte és a „szükséglet” részletei vitathatóak, de a mögöttes elv, a transzgenerációs szolidaritás széles körben

A

Elfogadva: 2015. október 6.

elfogadott. A fenntartható fejlôdés – akármilyen paraméter szerint is vizsgáljuk – jelenleg nem valósul meg, mert a jelen környezetpusztítása súlyosan veszélyezteti a jövô generációk életfeltételeit (2–4). A környezetpusztítás eszkalálódott és több területen visszafordíthatatlan (3, 4). A Föld bioszférájára az ember van a legnagyobb LAM 2015;25(11–12):529–535.

Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.


530

A szociális egyenlôséget képviselô eszmeáramlatok és az ökofilozófusok a környezetvédelmi problémakört korán kiegészítették a társadalmi igazságtalanság kérdésével a fenntartható fejlôdés diskurzusaiban.



és alapvetôen degeneratív hatással; az üvegházhatású gázok kibocsátása, az intenzív ipari mezôgazdaság, a túlhalászat, az esôerdôk és a korallzátonyok pusztítása, a korlátos nyersanyagok túlzott felélése, a biokémiai szennyezés és még egy sor más tevékenység által. Ma már nem túlzás ember által okozott hatodik fajkihalási hullámról beszélni (5, 6). A globális genetikai diverzitás ilyen mértékû csökkenésének következményei megjósolhatatlanok (3). Az intenzív ipari mezôgazdaság módszerei irreverzibilisen felborították a Föld természetes nitrogén-, és foszforciklusait (2, 3). A modern ember által okozott környezeti problémák (klímaváltozás, óceánok savasodása, a folyók tönkretétele, óceánokon úszó mûanyag szemétszigetek stb.) sorát és azok következményeit hosszan lehetne folytatni (4, 7, 8). A klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése mellett talán a közelgô nitrogén-, és foszforcsúcs a legsürgetôbb probléma (3). Elmondható, hogy a jövô generációk élelemhez való hozzájutása és egészséges környezethez való hozzáférése sem biztosított (2–4). A probléma súlyosságában nagyjából egyetértés van a diskurzus résztvevôi között. Ám a konkrét okokat keresô vitákban négy fôbb áramlat figyelhetô meg (9): a környezeti (a túlhajtott gazdasági növekedésben látja a probléma gyökerét); az intézményi (a gyenge környezetvédelmi intézményeket tartja a fô okozónak); a piaci liberalizáció (alacsony gazdasági növekedésben látják a probléma okát); és a szociális-zöld megközelítés (társadalmi igazságtalanság és a környezetpusztítás mögött azonos okokat látnak). A piaci liberalizációban hívôk érvei alapvetôen ideológiai jellegûek (a globalizálódó kapitalizmus és a végtelen gazdasági növekedés feltétlen hívei) és az ökológiai és a szociális tanulmányokat kevéssé veszik figyelembe. A többi gondolkodó jellemzôen elismeri a másik három áramlat és a természettudományos kutatások eredményeit. A környezetpusztítás mélyebb okait vizsgáló ökofilozófusok (10) szerint az instrumentális racionalitás redukcionista és alapvetôen emberközpontú természetfelfogása a modernitás válságának fô oka, amelynek inherens része a fékezhetetlen környezetrombolás. Az ökoetika az antropocentrikus etika radikális újragondolására szólít fel (10, 11). A romantikus hagyományra építô, heterogén New Age mozgalom több tagja is önálló, élô entitásként kezeli a Föld ökoszisztémáját. Számos különbözô vallás teológusai és képviselôi is egyre intenzívebben proponálják a környezet védelmét (12, 13). A humanisztikus és transzperszonális lélektan képviselô is vizsgálódásuk tárgyává tették a környezeti rombolást és több képviselôjük összefüggésbe

állították azt egyfajta belsô lelki szennyezéssel (7). Az ökopszichológia pedig az ember-természet kapcsolat helyreállítását tûzte ki célul és változatos pszichoterápiás eszköztárat dolgozott ki, amelyben etnomedikális, transzperszonális, humanisztikus és környezetpszichológiai elemek keverednek (14). Az ökofeminizmus álláspontja szerint a nôkkel és a természettel szemben kialakított fölényhelyzet mögött hasonló elnyomói mechanizmusok ragadhatóak meg, képviselôik emiatt az elnyomó fogalmi rendszerek és mechanizmusok feltárásán dolgoznak. A természettudósok és a társadalomtudósok között egyetértés van abban, hogy téves a fenntartható fejlôdésre „zöld ügyként” hivatkozni. A fenntartható fejlôdés az embert és az emberiséget alapvetôen érintô feladat (8, 11). A fékezhetetlennek látszó környezetpusztítás társadalmi megrendelése, intézményeken keresztül valósul meg, ezért korunk intézményrendszerei kerültek az elméletalkotók figyelmébe (8, 9, 11, 15,–17), valamint a társadalmi-gazdasági berendezkedés (10, 17). Hamar feltárták, hogy a gazdasági növekedés, az ökológiai egyensúly (mint biokémiai folyamatok) és a társadalmi igazságosság (mint morális elv) antagonisztikus ellentétben állnak egymással (15–17). Mindez kiegészül a politikai (mint hatalomgyakorlás) és a média öntörvényû világainak érdekeivel (18). A harc leginkább az intézmények színterén, a pártpolitikában, a médiában zajlik és a kultúrák értékdinamikájában ragadható meg. Több gondolkodó szerint a média befolyásán (19, 20) keresztül a gazdasági növekedés érdekeinek rejtett primátusa valósul meg (8, 17, 19). Úgy tûnik, hogy a fejlett ipari országokban kialakult egy sajátos fogyasztói lelkület, amely a siker, a diktált szépség, a fiatalság és a látszat kultuszát támogatja. Az „önimádat társadalma” (21) a kapcsolati élményformákat gyökeresen átalakította. Az énnel való túlzott foglalkozás csökkenti a másik emberrel való kapcsolat fontosságát és intimitását. Kísérôjelenségként leírták a médiamanipuláció általánossá válását, a munkahelyi túlalkalmazkodást és a túlzott ingerkeresést (20). A boldogság közgazdaságával foglalkozó kutatások szerint a vásárlással okozott örömérzet gyorsan csökken (22) és így újabb vásárlásra sarkall. A fogyasztói társadalom értékrendjének csúcsán a birtokolt anyagi javak és a (megszerzett, illetve mutatott) társadalmi státusz áll. Ebbôl fakadóan kialakult versengés és kiemelkedési kényszer a személyközi uralom térnyeréséhez vezetett a politikai és gazdasági irányítás színterein. Mindez életben tartja és fokozza a túlfogyasztást és így a környezetpusztítást. Kísérôjelenség a dehumanizálódás, amely a medicinában is megfigyelhetô.

LAM 2015;25( 11–12) :529–535. Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.


B RYS : K ÖZÖSSÉGI

RÉSZVÉTEL A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉSBEN

A mainstream közgazdasági és politikai gondolkodás és gyakorlat a fenntartható fejlôdés diskurzusaira is erôs hatással volt. A jelenlegi megegyezés szerint három „pilléren” áll a fenntartható fejlôdés: környezeti, társadalmi és gazdasági. A felosztás nem a fogalomból következik, hanem inkább a közgondolkodást és korunk intézményrendszerét tükrözi. A gazdasági egyrészt nehezen bír önálló létjogosultsággal, hiszen az emberek egymás közötti megegyezésének (a társadalmi pillér) részterülete, másrészt pedig a jelenlegi – korlátlan növekedésre berendezkedett – gazdasági rendszer összeegyeztethetetlen az ökológiai egyensúllyal (8, 17, 23). A nemzetek közötti versengés szintén a természeti erôforrások fenntarthatatlan kitermelését támogatja. Játékelméleti alapon (a lemaradás veszélye miatt) nincs megoldása a kialakult többszereplôs növekedési versenyhelyzetnek a jelenlegi paradigmában. Elterjedt vélemény, hogy a természeti erôforrásokat és törvényszerûségeket erôforrásszûkösségként értelmezô mainstream közgazdaságtan radikális újraértelmezésére van szükség. A szociális egyenlôséget képviselô eszmeáramlatok és az ökofilozófusok a környezetvédelmi problémakört korán kiegészítették a társadalmi igazságtalanság kérdésével a fenntartható fejlôdés diskurzusaiban. A társadalmi igazságtalanság külön nagy terület, amivel itt nem foglalkozhatunk, mindössze annyi emelhetô ki, hogy a mértéke növekszik. Az egészségi egyenlôtlenségek is a társadalmi egyenlôtlenségekbôl fakadnak (24). A társadalmi egyenlôtlenségek okai összetettek és még nem teljesen feltártak, de az esélyegyenlôtlenség (e.g. erôforrások, információ elérésére) és a negatív externáliák társadalmi elfogadottsága, a gazdasági növekedési kényszer, a politikai nyilvánosság hiányosságai, a képviseleti demokrácia problémái, valamint az intézményrendszerek tehetetlensége mind fontos tényezô (8, 18). Ezek kulcstényezôk a környezetpusztításban is. A két problémahalmazt a szociális-környezeti áramlat együtt kezeli. Ez fejezôdik ki a Marmot-jelentés 6. pontjában: „Az egészségi állapot terén kialakult társadalmi egyenlôtlenségek problémáját együtt kell kezelni a klímaváltozással kapcsolatos problémákkal” (24). Az elmúlt negyven év sikertelen beavatkozási kísérletei azt mutatják, hogy a fejlett ipari országok domináns gazdasági és politikai paradigmái és gyakorlata nem képesek kontrollálni a környezetrombolást (17). Az alternatív közgazdasági áramlatok közül talán az ökológiai közgazdaság (25) és a bioéconomie (26) emelhetô ki. (Ez utóbbi nem azonos az angol, biotech ipart kifejezô bioeconomy-val.) Mindkettô szerint a természeti korlátokat és az ökoszisztéma jellemzôit

–

A KÖZÖSSÉGI MEDICINA NYOMÁBAN

figyelembe vevô közgazdaság a megoldás. Rendkívül logikus beavatkozási gondolat a globális fogyasztáscsökkentés, a nem növekedés (décroissance), a Gyulai-féle input-oldali szabályozás is (27), vagy a Lányi-féle ökológiai rendszerváltozás gondolata is (23). Mindegyik a modernitás morális vívmányait (például alapvetô emberi jogokat) megôrizve képzeli el a reformot. A fenntartható fejlôdés teljes problémaköréhez két társadalmi jelenség még szorosan hozzátartozik: az egyik az a technokrata tévhit, hogy technológiai (napelem, szélerômû, hibrid autók, újabb génmódosított növények, kemény mesterséges intelligencia, robotika, gyorsabb internet, gyorsabb közlekedés stb.) megoldásokkal lehetséges orvosolni a problémakört. A technokrata megoldások a teljes problémakör vonatkozásában nem jelentenek megoldást (8). Kimutatható, hogy globális méretekben (a teljes népességre kiterjesztve) ezek az elgondolások (legtöbbször nyersanyagigényük miatt) kivitelezhetetlenek, illetve csak tovább rontanának a kialakult környezeti helyzeten. Egy jövôbeni olcsóbb energiaforrást is az emberiség nagy valószínûséggel, felelôtlenül közvetlen környezetpusztításra használna (8). A másik jelenség pedig, hogy multinacionális vállalatok érzékelték, hogy széles tömegek mozgósíthatóak a környezetvédelem és a fenntartható fejlôdés ügye kapcsán, ezért igyekeznek kisajátítani a diskurzust (28). Hamar megjelent a „zöldrefestés” (greenwashing) (29). A nemzetközi nagyvállalatok jellemzôen több erôforrást szánnak a „zöld” programjaik kommunikációjára, mint azok megvalósítására, és ezek hatása elhanyagolható, inkább csak szimbolikus (28). Néhány gondolkodó szerint a fenntartható fejlôdés kifejezés mára elhasználódott és értéktelenedett, mivel a fogalmat az utóbbi idôben leginkább a környezetpusztítás fenntartására vonatkoztatták. Szomorú kísérôjelenség, hogy a nyugati államok polgárai nem háborodnak fel (lack of outrage) a szedatív fogyasztói kultúra visszaélései ellen (30). Képviseleti demokrácia rendszerei számára is komoly kihívást jelent, hogy amíg a világ lakosságának túlnyomó többsége a természet védelmét támogatja, a különbözô kormányok és klientúrák nem védték meg az elvárható mértékben a természetet. A fenntartható fejlôdés tehát súlyos krízisben van, a következô generációk életfeltételei gyorsulóan tûnnek el. Mély változásokra lenne szükség, amelyek fôként a fogyasztói kultúra és az önimádat társadalma néven megragadott társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok következtében kialakult túlfogyasztást megállítaná. Multidiszciplináris teamek (IPCC, NFFT, Balaton Group, Ökológiai Intézet a Fenntartható

531

A fenntartható fejlôdés tehát súlyos krízisben van, a következô generációk életfeltételei gyorsulóan tûnnek el.

LAM 2015;25(11–12):529–535. Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.


532

Meglátásunk szerint a közösségi pszichiátria által felhalmozott tudás ebben kiemelt segítség lehet, hiszen a feltételeinknek megfelelô közösségek kialakításával és támogatásával fejti ki tevékenységét.



Fejlôdésért stb.) próbálnak újabb hatékony beavatkozási lehetôségeket keresni az emberiség környezetpusztítása ellen. Tekintettel, hogy az elmúlt 40 év alapvetôen intézményes megoldásai nem vezettek eredményre, többekben felmerült, hogy alapvetôen nem a politikai szereplôktôl, hanem a helyi közösségek színterérôl, a közösségi részvétel segítségével indulhat hatékony változás (17). A fenntartható fejlôdés egyes angol képviselôi szerint a közösségi részvétel és a fenntartható fejlôdés elválaszthatatlan egymástól (31). A fenntartható fejlôdés világában – jellemzôen konferenciákon – tapasztalható paternalisztikus pszeudokonzultációkat és pszeudofelhatalmazásokat is megfigyelték (31). A közösségi részvétel gyakorlati szemléletben egyszerûen valódi emberekkel történô valódi munkaként került megfogalmazásra, amely elsôdlegesen személyes, közvetlen emberi kommunikáció keretében, egyenrangú felek között történik (31), és nem a szociális média felületén.

A közösségi részvétel különbözô jelentései és tágabb reprezentáció A közösségi részvétel fogalma eltérô jogi, szociológiai/politikatudományi és az orvosi területeken. A jog területén azt fejezi ki, hogy a különbözô környezetvédelmi, közigazgatási és más állami döntésekben és folyamatokban, a személyükben, közösségükben vagy szakmai meggyôzôdésükben érintetteknek joga van megismerni az adatokat, véleményt nyilváníthatnak és jogorvoslatot vehetnek igénybe. Ezt elsôsorban az aarhausi egyezmény biztosítja (32). A közösségelvû politikai és gazdasági filozófiák (33, 34) a szociális konstruktivizmus eszmeáramlata mentén bontakoztak ki, fenomenológiai alapozottságú, dialóguson alapuló antropológiára építve. Az egyének és közösségek önrendelkezési joga, illetve a szubszidiaritás elve kulcselem ezekben. Az elmúlt évtizedekben megfigyelhetô a hatalom eltolódása a professzionális politika világától a profán, eddig láthatatlan, hagyományos értelemben vett politikai legitimációval nem rendelkezô új aktorok irányába, mely alatt gyakran helyi közösségek értendôk (35). A helyi közösségek bevonásával megvalósított tervezési folyamatok biztosíthatják, hogy valós igényeken alapuló fejlesztések induljanak el, amelyben a tervezés-megvalósításvisszacsatolás ciklusai egységet alkotnak az állandó dialógusnak köszönhetôen (36). A szervezetelméletben is jelentôs szerepet tölt be a közösségi részvétel. Az önszervezôdô csoportok tanulmányozása során a szervezetek hosszabb távú mûködését, fennállását tekintve az

egyik kulcselem a szervezeten belüli összekötöttség szintje, a közeli személyes kapcsolatokon alapuló szervezôdési szint. Az elkötelezôdés szintje, a személyes megjelenés, az aktivitás sûrûsége és rendszeressége mind fontos tényezô a sikeres szervezetek életében. Elképzelhetô, hogy kis létszámú lokális egységekbôl felépülô szervezeteké a jövô, amelyekben a tagok között közvetlen személyes kapcsolat tud kialakulni (37). A szociológiában a részvételi akciókutatás (participatory action research) is a közösségi részvétel gondolata köré rendezhetô, hiszen abban is közösségek vizsgálják saját valóságukat, lépéseket tesznek saját helyzetük javítása érdekében és reflektálnak a folyamat során megszerzett tapasztalataikra (38). A közösség a medicinában olyan emberek csoportját jelenti, akik önkéntes alapon, közös célok és elhatározások mentén közös tevékenységben vesznek részt és köztük társadalmi kapcsolatok vannak és tagjaik több szempontból is heterogének (39). A közösségi részvétel pedig egy megközelítés (approach) a medicinában, még nem létezik egységes definíciója, de mindenképpen a közösség felhatalmazása, önszervezôdése, felelôsségvállalása köre rendezhetô, specifikuma az önkéntes részvétel, a problémák önálló azonítása, közös perspektíva, valamint akciótervek és adekvát külsô együttmûködések létesítése. A részvételi akciókutatással megfeleltethetô fogalom. A narratív fordulat és a konstruktivizmus kibontakozása során a szociálpszichológia, a szociálpszichiátria, a modern antropológiai szemlélet és a humanisztikus pszichológia a korábbi zárt, individuális emberkép korlátait felismerte és felvetette, hogy az ember a szociális viszonyokban folyamatosan formálódó (40) és azokban aktív szereplôként mûködô és az emberre speciálisan jellemzô kulturális intelligenciával (cultural intelligence) rendelkezô, ultratársas (ultrasocial) lény (41). A napjainkban zajló kognitív szemléletû fejlôdéslélektani és a gén-környezet kölcsönhatást vizsgáló kutatások is egyre több bizonyítékkal szolgálnak az ember extrém társas voltára. A kollektívintelligencia-kutatások már az irracionális és affektív elemeket is tartalmazó csoportgondolkodás elônyeit is elkezdték feltárni. Meglátásunk szerint a fenntartható fejlôdés számára olyan kisközösségi mûködésmódok vizsgálata és megértése fontos, ahol a közösség tagjainak értékkonstrukciói eltérnek a fogyasztói társadalom által hirdetettôl (tág értelembe vett spirituális értékek irányában) és mind a belsô, mind a külsô viselkedésük a kritikai tudatosság és az elnyomásmentes gyakorlat (42) jegyeit hordozzák. Ismert ugyanakkor, hogy a kisközösségekben megfigyelhetô szabályszerûségeket kultúraközi összehasonlító vizsgálatoknak szük-





séges alávetni, és számos jelenség erôs összefüggésben áll kulturális és társadalmi folyamatokkal. Az is felvethetô, hogy – a jelenlegi szociálpszichológiai elméletekkel nehezen magyarázható – altruizmus is szükséges elem. Meglátásunk szerint a közösségi pszichiátria által felhalmozott tudás ebben kiemelt segítség lehet, hiszen a feltételeinknek megfelelô közösségek kialakításával és támogatásával fejti ki tevékenységét.

Közösségi pszichiátria A közösségi pszichiátria felismerte, hogy a környezeti hatásoknak a mentális betegségbôl való felépülésben is szerepük lehet. A felépülés erôsen kontextuális és individualizált folyamat, melyben a felhatalmazás (empowerment), az önmenedzselt ellátás (self-managed care), az önsegítés, az emberi kapcsolatok, az értelemmel bíró élet, a partnerség és a méltányosság is fontos elemek (43–46). Ezzel párhuzamosan feltárultak a túlzott hospitalizáció és a stigmatizáció káros hatásai (47), amelyek nem csak a betegeket, hanem az ellátókat is érintik. A közösségi pszichiátria célja a közösségi integráció elérése és fenntartása (46), leghatékonyabb formái a betegek személyes felépülését segítik és egyenrangúan támogatják a beteg környezetében élôket. A pszichiátriai gondozás a páciens természetes életterében hatékony (45), így a közösségi pszichiátria a betegek (felhasználók) számára a lakóhelyükön vagy a lakóhelyükhöz közel biztosítja a pszichiátriai és rehabilitációs szolgáltatást (46). A felhasználóval, a hozzátartozókkal, a természetes segítôkkel, tapasztalati szakértôkkel és önkéntesekkel erôs együttmûködésben valósul meg a gyógyító munka (45). Tapasztalati szakértôk (akik megtapasztalták a mentális betegséget vagy mentális betegséggel élnek) segítôként való bevonása szintén a közösségi pszichiátria legjobb gyakorlataira jellemzô, hatékony módszer. A betegek aktív utánkövetése a közösségi pszichiátriában folyamatos, lakóhelyükön vagy más természetes környezetükben, olyan módon, hogy a gondozók egyszerre támaszkodnak a közösségre, de segítik is azt.

Kambodzsai basic care A közösségi pszichiátria bemutatására jó példa Kambodzsa. A Vörös Khmerek terrorja nyomán rendkívül magas pszichiátriai morbiditást mutató országban (48) Ka Sunbaunat pszichiáter – aki maga is traumákat élt át – indított el pszichiátriai szolgáltatásokat (49). A programot basic mental

–


health care-nek nevezik, amely a lehetô leginkább költséghatékony minimumellátást szeretne megvalósítani. A basic mental health care egy-egy régióban mindössze néhány kórházi ágyat jelent, és emellett mobil teameket telepít, ahol elsôsorban nôvérek, szociális munkások dolgoznak (49). A szolidaritás, együttmûködés, tolerancia értékein alapuló, az emberi jogokat és méltányosságot szem elôtt tartó szolgáltatók feladata a közösség helyreállítása is. A segítôk küldetése a közösség iránti elkötelezettség, fôként, hogy az adott közösség felemelkedéséért tegyenek, és legfôképpen, hogy példát mutassanak. A hiányos erôforrásokat a családi erôforrásokkal és a közösség önkénteseivel pótolják. A szolgáltatás nyitott: például az új szakemberek, önkéntesek tanulása nem annyira akadémiai kurzusokon, hanem a terepmunkába történô bekapcsolódás által, tapasztalt szakember melletti tanulással valósul meg. Ka Sunbaunat az országba domináns théraváda buddhizmus szemléletét is integrálta, nem csak buddhista tanítók aktív bevonásával, hanem a théraváda buddhizmusban jelentôs szerepet játszó mindfulness meditációs módszer segítségével (50). Érdekes jelenség, hogy ebben a szemléletben és munkamódszerben sokszor a közösség helyreállítása elsôbbséget élvez a pszichoterápiával szemben. Ennél az alulfinanszírozott szolgáltatásnál megvalósul számos olyan tényezô, amivel a nyugati pszichiátriának nehézségei vannak: így a közösségre alapozottság, a családgondozás, a túlzott hospitalizáció elkerülése, a team-munka, a kliensekkel való szimmetrikus kapcsolat (51), az értékekre alapozottság, a segítôk elkötelezettsége a közösség iránt is, az önkéntesek bevonása, és végül: a tanulási folyamat során nem idegenednek el a medikusok és gyakorlatias képzést kapnak. A nyugati országokban sokkal többféle biomedikális ellátáshoz juthatnak hozzá a betegek, mint Kambodzsában. Nyugaton a közösségi alapú jó gyakorlatok kialakulásának egyik akadálya éppen a fogyasztói lelkület és biomedikális redukcionizmus lehet. A hatalmas modern épületek, amelyekbôl nem „látszik” ki az egyén vagy a közösség, ahonnan nem mennek ki a professzionális segítôk, mert a betegekhez hasonlóan ôk is hospitalizáltak, a biztonsági ôr, a túl merev szabályrendszer, a feudális hierarchia. A kiemelkedési kényszer, az orvosi rivalizáció, az ipari befolyás hatására is könnyen elveszhet az a személyesség és humánum, amely a pszichiátriai szolgáltatások hatékonyságáért jelentôs részben felelôs. A kambodzsai szakember maga is osztozik betegei nehéz sorsában és a szolidaritás vezeti, egyenrangúnak tekinti és tiszteli kliensét (51). A nyugat-európai szakember sok év képzés után,

533

A gondozás és a terápiák során a lehetô legtöbb kompetenciát kell adni az ilyen kezdeményezéseknek, amelyeket a szakemberek kísérnek, de nem irányítanak.



534

A közösségi és ökotudatos viselkedés lényegesen különbözik a fogyasztói társadalomban elfogadott és jutalmazott magatartástól és viselkedéstôl (8, 13). Emiatt mindenképpen további kutatások szükségesek a környezetpusztítás ügye kapcsán tapasztalható elhárító mechanizmusok, a fogyasztói társadalom „besimuló” kisközösségi folyamatai, valamint az általános emberi mentalitásváltozás megértéséhez.



szakértôként indul a terápiás munkába, identitását nem annyira a „közibük valóság érzése”, inkább a különállás, a szakértelem határozza meg. Ka tudná bôvíteni a szolgáltatását pszichoterápiával, több pszichiátriai gyógyszerrel, professzionális segítôkkel, ha lennének erôforrásai, de a nyugati pszichiátria nehezen tud integrálni egy, a kambodzsaihoz hasonló közösségi alapú modellt. Nem véletlen, hogy a nyugati pszichiátria több képviselôje a fejlôdô országok megközelítéseire figyel (52), ahol a családok és kisközösségek jelentôsen aktívabbak. Ian Falloon a magyarországi közösségi pszichiátria kezdôcsapatának mestere volt, új-zélandi példával élt: a hagyomány szerint egyes māori falvak (pā-k) Új-Zélandon rendszeresen kimennek a tengerpartra, visznek élelmet és a bölcsek közremûködésével minden tag minden problémáját megbeszélik. Addig tart ez az ünnepélyes találkozó, amíg mindenki elmondta, amit akart. Falloon meglátása szerint a közösségi pszichiátriai teamnek ilyen „falvakat” kell megteremtenie a kliens körül, felemelve az ô közösségét, segítve a kisközösség megélhetését, biztonságát, identitását is. A felépült kliensek legtöbbször a világ és a közösség iránt elkötelezett emberekké válnak: sokan vállalnak tapasztalati szakértô szerepet, antistigma munkát, amelynek során megosztják élményeiket más emberekkel. Van, aki biogazdaságot tervez, mások önsegítô csoportokat vezetnek, vagy más fogyatékos embereken, menekülteken segítenek. A mentális betegség miatti elakadással való megküzdés képessége kiemelkedô emberi képesség és tudás, amelyet mások hasznosítani tudnak, a felépült emberek afféle „lámpások” a közösségükben (45). A szakemberek egybehangzó tapasztalata szerint a felhatalmazott és támogatott kisközösségek képesek megszervezni önmagukat, adekvát kapcsolatokat alakítanak ki és felelôsen használják a már elérhetô tudásokat és szolgáltatásokat (szakápolói, orvosi, pszichológiai, szociális stb.). Az Anonim Alkoholisták vagy a Hanghallók önszervezôdô mozgalma is bizonyítja ezt. A gondozás és a terápiák során a lehetô legtöbb kompetenciát kell adni az ilyen kezdeményezéseknek, amelyeket a szakemberek kísérnek, de nem irányítanak. A közösségi pszichiátriai gondozás során az Ébredések Alapítványnál minden gondozás a kliens és hozzátartozói személyes céljaira alapozott, a csoportos terápiák, illetve aktivitások szinte mindegyike tapasztalati szakértôk vezetésével (és sokszor szakemberek asszisztálásával) zajlik, akik számára képzés is akkreditálásra került, hogy minél sikeresebben lehessenek munkavállalók tapasztalati szakértôként. Valószí-

nûleg ez a komponens is fontos a fenntartható fejlôdés szempontjából, hisz ez fejleszti a közösséget és az „elhivatottak” és „szakértôk” irányítása helyett a közösség találhatja fel, mit akar, és mi az, amihez igénybe akar venni szakértôket.

Közösségi részvétel a fenntartható fejlôdésben Egyes szervezetelméleti gondolkodók szerint a kisközösségek élôlények (53). Önszervezôdô helyi, ökotudatos közösségek mesterséges létrehozása helyett inkább azok kialakulásáról, születésérôl beszélhetünk, amelyhez megfelelô (jogi, gazdasági) feltételek teremthetôek. A közösségi pszichiátria tapasztalatai mentén valószínûsíthetô, hogy az önszervezôdô kisközösségek születésében a felhatalmazás, az affektív élmény, a heterogenitás (38) és a közös perspektíva lehetnek a kulcselemek. Az ökológiai és lélektani önképzés is fontos szerepet játszhat a folyamatban és a – sok esetben – a széles értelemben vett, megengedô spiritualitás is (54). A méltóság, az értelemmel bíró élet és a szociális interakciók elemei sem kihagyhatóak (41–44). Fontos, hogy a felhatalmazás ne nominálisan (31, 55) történjen meg és a különbözô tudások alapvetôen közös, humanisztikus-ökoetikus szemléleti térben segítsék a folyamatot. A közösségi és ökotudatos viselkedés lényegesen különbözik a fogyasztói társadalomban elfogadott és jutalmazott magatartástól és viselkedéstôl (8, 13). Emiatt mindenképpen további kutatások szükségesek a környezetpusztítás ügye kapcsán tapasztalható elhárító mechanizmusok, a fogyasztói társadalom „besimuló” kisközösségi folyamatai, valamint az általános emberi mentalitásváltozás megértéséhez (18). A kultúra által kialakított értékek és attitûdök, valamint a biopszichológiai és a pszichoszociális értékek folyamatos interakciójáról és strukturálódásáról is keveset tudunk (18). A túlfogyasztás mérséklésére kezdetben a szociális marketing eszközei is alkalmazhatóak. Ugyanakkor, ha a feltételezésünk helyes, akkor a helyi, kisközösségi színtéren már talán éppen a szakemberek számára lehet nehéz feladat az irányítás helyett az egyenrangú viszony megvalósítása. Köszönetnyilvánítás A kézirat elkészítésében nyújtott segítségéért Fülöp Sándor dr.-nak, Bárdos Rita dr.-nak és az Ébredések Alapítvány csapatának tartozunk köszönettel. Az elsô szerzô pedig Gyulai Iván dr.-nak a gömörszôlôsi vitákért, Kardos Etelka dr.-nak pedig a problémafelvetésért.





–


535

Irodalom 1. United Nations. Our Common Future - Brundtland Report. Oxford University Press, 1987. 2. Rockström J, et al. A safe operating space for humanity. Nature 2009;461(7263):472-5. 3. Steffen W, et al. Planetary boundaries: Guiding human development on a changing planet. Science 2015;347 (6223):1259855. 4. McNeill JR. Something new under the sun: An environmental history of the twentieth-century world. WW Norton & Company, 2001. 5. Ceballos G, et al. Accelerated modern human–induced species losses: Entering the sixth mass extinction. Science Advances 2015;1.5:e1400253. 6. Barnosky AD, et al. Has the Earth’s sixth mass extinction already arrived? Nature 2011;471(7336):51-7. 7. Brys Z. Karácsonyi leltár. Lege Artis Med 2013;23(12): 582-4. 8. Gyulai I. A fenntartható fejlôdés. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány, Miskolc, 2012. 9. Clapp J, Dauvergne P. Paths to a Green World The Political Economy of the Global Environment. Academic Foundation, 2008. 10. Bhaskar R, Høyer KG, Næss P. Ecophilosophy in a World of Crisis. Routledge, 2011. 11. Lányi A. Az ember fáj a földnek. L’Harmattan Kiadó, 2010. 12. Francesco P. Lettera Enciclica Laudato s’. Libreria Editrice Vaticana, 2015. 13. The Buddhist Declaration – The Time to Act Is Now – Univ of Yale Letölve 2015. augusztus 19. http://fore.yale. edu/files/Buddhist_Climate_Change_Statement_5-1415.pdf. 14. Roszak T. The voice of the earth: An exploration of ecopsychology. Touchstone, New York, 1993. 15. Markku L. The environmental–social interface of sustainable development: capabilities, social capital, institutions. Ecological economics 2004;49.2:199-214. 16. Upton S. Retour a`l’essentiel. L’Observateur OCDE 2002; 233:8-10. 17. Antal ZL. Klímaparadoxonok. Lehet-e harmónia természet és társadalom között? Budapest: L’Harmattan Kiadó; 2015. 18. Buda B, Brys Z. Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetérôl. eLitMed Fenntartható Fejlôdés, 2012. Letöltve 2015. szeptember 3. http://www.elitmed.hu/ilam/ fenntarthatosag/tulfogyasztas_es_lelki_kiteljesedes_gyulai_ivan_uj_koteterol_9603/. 19. Herman ES, Chomsky N. Manufacturing consent: The political economy of the mass media. Random House, 2010. 20. Riesman D, Glazer N, Denney R. The lonely crowd. Yale University Press, 2001. 21. Lasch C. The culture of narcissism: American life in an age of diminishing expectations. WW Norton & Company, 1991. 22. Bruni L, Zamagni S. Civil economy: Efficiency, equity, public happiness. Peter Lang. 2007. 23. Lányi A. Morális klímaváltozás, Magyar Tudomány 2013(7). 24. Marmot M, et al. Fair society, healthy lives: strategic review of health inequalities in England. post 2010. 25. Malte F. How to be an ecological economist. Ecological Economics 2008;66.1:1-7. 26. Martin-Pécheux M. Bioéconomie et solidarisme: pour une économie au service de la vie: d’un monde libéral à un monde libéré. Éd. Interkeltia, 2008. 27. Gyulai I. Az input-oldali szabályozás elônyei a hazai energia-felhasználásban. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért, Miskolc, 2009. 28. Welford R. Hijacking environmentalism: Corporate responses to sustainable development. Routledge, 2013. 29. Dahl R. Greenwashing: Do You Know What You’re Buying? Environ Health Perspect 2010;118:a246-a252. doi:10.1289/ehp.118-a246. 30. Güliz G, Russell WB. I’d like to buy the world a coke: Consumptionscapes of the less affluent world. Journal of consumer policy 1996;19.3:271-304. 31. Warburton D. Community and sustainable development: participation in the future. Routledge, 2013.

32. Regulation EC. No 1367/2006 of the European Parliament and of the Council of 6 September 2006 on the application of the provisions of the Aarhus Convention on Access to Information, Public Participation in Decision-making and Access to Justice in Environmental Matters to Community institutions and bodies. 33. Font J, Donatella DP, Yves S. Participatory democracy in Southern Europe: causes, characteristics and consequences. Rowman & Littlefield International, 2014. 34. Hörcher F. Prudentia Iuris. Towards a Pragmatic Theory of Natural Law. Akadémia Publishing House, Budapest, 2000. 35. Scaccia G. Sussidiarietà istituzionale e poteri statali di unificazione normativa. Edizioni Scientifiche Italiane, 2009. 36. Számadó R. Inkluzív önkormányzat. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2015. 37. Bali J, Marelyin, Kiss J. Külhoni Magyar Ifjúságkutatás – 2014. Metszetek. Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Budapest, 2014. 38. Cahill C. The personal is political: Developing new subjectivities through participatory action research. Gender, place and culture 2007;14(3):267-92. 39. MacQueen KM, et al. What is community? An evidencebased definition for participatory public health. Am J Pub Health 2001;91:1929-38. 40. Buda B. Az empátia - a beleélés lélektana. Urbis Könyvkiadó, 2006. 41. Herrmann E, et al. Humans have evolved specialized skills of social cognition: the cultural intelligence hypothesis. Science 2007;317(5843):1360-6. 42. Sakamoto I, Pitner RO. Use of critical consciousness in anti-oppressive social work practice: Disentangling power dynamics at personal and structural levels. British Journal of Social Work 2005);35(4):435-52. 43. van Os J, Linscott RJ, Myin-Germeys I, Delespaul P, Krabbendam L. A systematic review and meta-analysis of the psychosis continuum: evidence for a psychosis proneness-persistence-impairment model of psychotic disorder. Psychol Med 2009;39(2):179-95. 44. Gwinner K, Knox M, Brough M. Making Sense of Mental Illness as a Full Human Experience: Perspective of Illness and Recovery Held by People With a Mental Illness Living in the Community. Social Work in Mental Health 2013;11(2). 45. Norman S, et al. Families and mental disorder: From burden to empowerment. John Wiley & Sons, 2005. 46. Harangozo J. Paradigmaváltás a pszichiátriában. Lege Artis Med 2001;11(8-9):573-86. 47. Harangozo J, et al. Stigma and discrimination against people with schizophrenia related to medical services. International Journal of Social Psychiatry 2013: 0020764013490263. 48. Hinton A, Navarro N, Pointe T. Truth, trauma and the victims of torture project: helping the victims of the Khmer Rouge. Cambodia: Transcultural Psychological Organization, 2006. 49. Somasundaram DJ, et al. Starting mental health services in Cambodia. Social Science & Medicine 1999;48.8:102946. 50. Agger I. Calming the mind: Healing after mass atrocity in Cambodia. Transcultural psychiatry 2015; 1363461514568336. 51. Ka S, Ka M, Savin D. Depression: a case study from Cambodia. Am J Psychiatry 2014;171(10):1052-3. 52. Jablensky A, Sartorius N. What did the WHO studies really find? Schizophrenia Bulletin 2008;34(2):253-5. 53. Senge PM, Scharmer CO, Jaworski J, Flowers BS. Presence: An exploration of profound change in people, organizations, and society. Crown Business, 2005. 54. Kulcsar Zs. Komplex humán emóciók, összetartozás és felépülés. Trefort 2007. 55. Chomba S, Nathan I, Minang PA, Sinclair F. Illusions of empowerment? Questioning policy and practice of community forestry in Kenya. Ecology and Society 2015;20(3).


Közösségi részvétel a fenntartható fejlôdésben a közösségi medicina nyomában

Recommend Documents