Kutatások igazolják, hogy a pedagógusok terhelése jelentôsen differenciált, egyes pedagóguscsoportok

KED V ES O L V AS Ó

Olaj a tûzre „A pedagógusok kötelezô óraszámát átlagosan heti 28 órára szükséges megnövelni. Ezen belül az egyes pedagógus-munkakörökre differenciáltan is megállapíthatók az óraszámok” – áll az új közoktatásitörvény-koncepció tervezetében, néhány oldallal hátrébb pedig az olvasható, hogy a pedagógus-életpályamodell elindítására a 2014/2015-ös tanév elôtt nincs reális esély. A két pont a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Erôforrás Minisztérium között az egyeztetéseket követôen fennmaradt vitás kérdések közül való, amelyekrôl a tervek szerint lapzártánk után dönt majd a kormány. Néhány hónappal ezelôtt még egészen más javaslat volt napirenden. Akkor az oktatásért felelôs államtitkárság elképzelése került a viták kereszttüzébe, amely azonban még a kötelezô óraszám és a tanulócsoportok létszámának csökkentését indítványozta. A minisztérium háttérszámításai szerint ennek, valamint az életpályamodellben szereplô órakedvezményeknek az együttes hatása 51 975 (egy újabb változat szerint már csak 9115) új álláshely létrehozását tette volna szükségessé. A kezdeményezés – ahogyan arra már akkor is sokan rámutattak – irreális volt, megvalósítására nem volt valódi remény. Nem is volt különösebb felháborodás, amikor az oktatási államtitkárság csendben visszavonulót fújt. Könnyen lehet azonban, hogy a javaslat átgondolatlan koncepcióba illesztése olaj volt a tûzre, és a koncepció költségvetési megalapozását, a háttérszámításokat amúgy is hiányoló gazdasági tárca most elérkezettnek látta az idôt a visszavágásra. Más kérdés, hogy a javaslat megalapozása ebben az esetben is hiányzik, az NGM drasztikus óraszám-emelési ötlete sem tûnik kevésbé hirtelennek vagy átgondolatlannak, mint a NEFMI korábbi, ellenkezô irányba mutató kezdeményezése. Pedig a pedagógusok munkaterhelésérôl, ennek belsô tartalmáról lehetne és kellene is szakmai párbeszédet folytatni. Különösen most, amikor az életpályamodell kialakítása és az oktatás finanszírozási rendszerének átalakítása is napirenden van.

Kutatások igazolják, hogy a pedagógusok terhelése jelentôsen differenciált, egyes pedagóguscsoportok túlterheltek. Tény az is, hogy az óvónôk, tanítók, tanárok olyan feladatokat is ellátnak, amelyekhez nem szükséges a diploma (uszodába kísérnek, adminisztrálnak, ebédpénzt szednek stb.). Más oldalról olyan kötelezettségek is rájuk hárulnak, amelyekre alapesetben nincsenek felkészítve: iskoláinkban kevés speciális tudású szakembert (fejlesztôpedagógust, gyógypedagógust, pszichológust, szociális munkást stb.) alkalmaznak a fenntartók. Ez így senkinek sem jó. Az állam – joggal – pazarlásnak tartja az elôbbit, ám ha belegondolunk, utóbbi sem más, hiszen ezeknek a feladatoknak nagyobb idô- és energiaráfordítással és jó eséllyel alacsonyabb színvonalon, azaz nem hatékonyan tesznek eleget. Nem jó a pedagógusoknak sem ez az állapot, hiszen az ôket figyelô közvélemény a nem közvetlen tanítást sokszor nem is tekinti valódi munkának, a speciális szaktudást igénylô feladatok esetében pedig elôfordul, hogy kudarcélmény a kényszerû erôfeszítés ára. Nem jó megközelítés az, hogy az a hatékony oktatási rendszer, amelyik minél kevesebb pénzbe kerül. Nem minden a pénz, lehet viszonylag alacsony ráfordítással is sikeres oktatási rendszert mûködtetni. De ez csak egy határig igaz, és a magyar közoktatás az elmúlt években elérte ezt a választóvonalat. Ugyanakkor nem védhetô az az álláspont sem, amely abban látja az eredményesség kulcsát, hogy megpróbálja minél kényelmesebbé, biztonságosabbá tenni a pedagógusok életét, anélkül, hogy elvárásokat fogalmazna meg. Jól felkészült, jól megfizetett pedagógusokra van szükség, akiknek a munkáját megfelelô segítôk támogatják. A tanárok többsége kötelezô órája felett ma is hetente több órát tanít, helyettesít, szakkört tart, korrepetál – méltatlan bérért. A közel 30%-os óraszámemelés valójában ezt a munkát építené be a kötelezô óraszámba s okozna ezzel fizetéscsökkenést. Fôként úgy, hogy az új illetményrendszer bevezetésének idôpontja is lassan, de biztosan távolodik. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan, s éppen úgy olaj lesz a tûzre, csak éppen nem a gazdasági tárca vezetôinek irodáiban, hanem a tanári szobákban.

Ta r t a l o m Kockázatos elképzelések Szakképzés: oktatás és munkaerôpiac 2 PISA 2009: Mi jellemzi a sikeres oktatási rendszereket?

6

Érettségi vizsga és felvételi 2011

10

Új alapokon az Oktatási Hivatal

12

Példaértékû pályaorientációs rendszer Gyôrben

14

Kié legyen a kollégium?

18

Koldusôszinteségû író: Móricz Zsigmondról

20

Kottavarázs: Interjú Tolcsvay Bélával

22

Folkbeats – Kárpát-medencei nép- és világzenei tehetségkutató fesztivál 23 Misztrál: Álomkófic

24

Körkép gyerekeknek a Holdvilág Kamaraszínházból

25

Portré Losonci Lilla festômûvészrôl

26

Pedagógusok a filmvásznon: Zöld a vetés

29

Régi-új lelki betegségek: DSM-5

30

Játék Badmintomból

31

Kedves Olvasónk!

Mint minden és mindenki, az Új Katedra is öregszik, de igyekszik ezt leplezni. Ezt a törekvést tükrözi mostani ráncfelvarrásunk is, amelynek során – korunk igényeihez alkalmazkodva – igyekeztünk kicsit fiatalosabbá, kicsit dinamikusabbá, kicsit szebbé válni, oly módon, hogy eközben korábbi jó tulajdonságainkat is megtartsuk. Bízunk benne, hogy a változások találkoznak az Önök tetszésével is!

ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelôs kiadó: Ekler Gergely ■ Alapító-fôszerkesztô: Pecsenye Éva ■ Felelôs szerkesztô: Varga Gabriella, [email protected] Szerkesztôbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Novák Imre, Simonyi Gáspár ■ Tervezôszerkesztô: Molnár Tamás ■ Olvasószerkesztô: Nagy Márton A szerkesztôség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém ■ Felelôs vezetô: Szathmáry Attila ■ ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ■ ISSN 1788-3709 (on-line) 2011.

április

■

új k atedra

1

S ú l y p on t

Kockázatos elképzelések Szakképzés: oktatás és munkaerôpiac

A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága és a Tárki–Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. Mit mondanak a tények? – Az új közoktatási törvény küszöbén címmel háromrészes szakmai mûhelykonferencia-sorozatot szervezett, amelyen az elôadók a közoktatásban tervezett változtatásokat a kutatások alapján rendelkezésre álló tudományos tények tükrében elemezték és véleményezték. Januárban az együttnevelés, az iskolai integráció és a tanulói eredményesség témakörében született hazai és nemzetközi kutatási eredmények, februárban a pedagógus-életpályamodell és az oktatásfinanszírozás kérdései kerültek terítékre. A konferenciasorozat harmadik, befejezô rendezvényének témája a szakképzés volt.

Nem ültethetô át automatikusan a német modell Magyarország hosszú-hosszú évek óta – Máltával versenyezve – a 26–27. helyet foglalja el az Európai Unió tagországai között a foglalkoztatás arányát tekintve, ami nálunk alig haladja meg az ötven százalékot, s jó tíz százalékponttal marad el a 64-65%-os uniós átlagtól. Ha pedig helyzetünket az EU 2020-as stratégiájában megfogalmazott célkitûzéshez, a 75%-os foglalkoztatottsághoz viszonyítjuk, látható, hogy hatalmas feladat elôtt állunk – kezdte elôadását a kiinduló helyzet ismertetésével Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelôs államtitkára. Elmondta: az elôrelépés meghatározó eleme a szakképzés és a felnôttképzés hatékonyságának növelése. Evidencia, hogy a

szakképzett emberek elhelyezkedési esélyei lényegesen jobbak, mint a szakképzetleneké. Sok képzettségi szint esetében nem állunk olyan rosszul, a legnagyobb problémát azok foglalkoztatása jelenti, akik általános iskolai végzettséggel vagy még azzal sem rendelkeznek. Magyarországon közel 900 ezer ilyen ember él; azt mondhatjuk, hogy amennyiben a magyar kormány tíz év alatt egymillió új munkahelyet szeretne létrehozni, akkor ennek a merítési bázisa megvan. A szakpolitikus hangsúlyozta, hogy a szakképzéssel kapcsolatos gondok nem az elmúlt 3-4 évben keletkeztek, ez a tendencia már a rendszerváltozást követôen megkezdôdött. Részben a szakképzés struktúrájával van gond – nem azokra a szakmákra képeznek az iskolák, amelyekre kellene –, részben a képzés

A döntéshozóké a felelôsség Az Akadémia közfeladatából és értelmiségi szerepébôl adódóan nem az aktuálpolitikával történô vitatkozás szándékával vállalta, hogy otthont ad a konferenciasorozatnak, hanem azzal a jó szándékkal, hogy amit mindnyájan: a különbözô szakmák képviselôi, a gyakorlat, a tudomány képviselôi, szakpolitikusok tudunk, azt adjuk át – mondta el a rendezvénysorozat eredményeit összegzô hozzászólásában Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkárhelyettese. Az volt a cél, hogy elkészüljön egy olyan anyag, amire a döntéshozók számíthatnak. Hogy mi valósul meg belôle, annak a felelôssége az övék – tette hozzá. „Mit szeretnénk? Megfelelô színvonalú közoktatást. Egy elég jó közoktatást. Az elég jó azt jelenti, hogy olyat, ami jó színvonalú tudást, az élethosszig való tanulásra történô felkészítést ad” – emelte ki a kutatóprofes�-

2

2011.

április

■

új k atedra

szor. Utalva a konferenciasorozat címére, azt a kérdést tette fel, hogy vajon elég magas-e a küszöb, s ha igen, akkor megéri-e addig fölmenni, hogy az ajtón belépjünk. Vajon az ajtó mögött egyértelmûek a célok: a célok, amelyek alapján meg lehet határozni egy ellátórendszer feladatait? Kiindulunk-e a tényeken alapuló elemzésekbôl, egyformán értjük-e azt, hogy mik a tények? Mert úgy tûnik – fogalmazott a fôtitkárhelyettes –, sokszor olyan adatokat használnak, amelyek felvétele nem felel meg egy-egy adott szakma nemzetközi protokolljainak, s ha a mintavétel hibás, utána az eredménnyel sem érdemes már foglalkozni. Máskor jók az adatok, de az elemzéseink valamilyen irányban elfogultak. Az elsô rendezvény témáját (együttnevelés és külön oktatás) felidézve emlékeztetett az akkori beszélgetés legfontosabb üzenetére, amely szerint az integrációt célzó változtatá-

színvonalával, részben pedig a csökkenô tanulói létszámmal. Jelentôs a munkaerôhiány, hiányszakmák alakultak ki, de elôfordul az is, hogy miközben ugyanazzal a szakmával az egyik régióban nem lehet munkát kapni, egy másik régióban hiány van ilyen végzettségû szakemberekbôl, ami a munkaerô mobilitásának hiányát jelzi. „A szakképzés megújításához a német duális rendszert tekintjük alapnak, ugyanakkor tudjuk, hogy nem lehet összehasonlítani a német és a magyar helyzetet, automatikusan nem lehet átültetni a modellt. Németországban egy igen jól mûködô gazdaság van, és a gazdaság szereplôi finanszírozzák egyrészt a szakképzést, másrészt ôk határozzák meg azokat a szakmákat, amelyekre a beiskolázás megtörténhet. Nálunk sajnos ez a helyzet nem áll fenn, a magyar gazdaság állapota nem teszi lehetôvé, hogy ezt a rendszert a magyar viszonyokra automatikusan át tudjuk ültetni, de az irányokat, célokat tekintve mindenképpen ezt kell követnünk” – tért rá a szakképzés átalakítását célzó elképzelések bemutatására Czomba Sándor. A szakképzési reform prioritásaként fogalmazta meg azt, hogy a következô idôszakban a gyakorlatorientált szakképzésre helyezôdjék a hangsúly, javuljon a képzések hatékonysága, és olyan szakmákban képezzenek az iskolák, amelyekben a munkaerôpiac igényei egyértelmûek. A rendszer költséghatékony mûködtetését is lényeges kérdésnek nevezte, s felhívta a figyelmet arra, hogy a pályaorien-

sokat minél korábbi életszakaszban, már az óvodában el kell kezdeni. „Már az iskola megkezdése elôtt szükséges az a fajta beavatkozás, ami a szegregációt visszafoghatja, ami lehetôséget ad arra, hogy az esélyegyenlôség kibontakozzon, ami sokunk legnagyobb sajnálatára úgyszólván alig fordul elô a közoktatási törvény koncepciójához készült vitairatban.” Elmondta azt is: egyetértés volt abban, hogy sokkal komplexebb problémáról van szó, mint ami maga a közoktatás, és a jelenlegi kormányzati szerkezetben, ahol egy intézményben van együtt az egészségügy, az oktatás, a szociális terület, kiváló lehetôség kínálkozna a jó megoldások megtalálására. Felhívta a figyelmet arra, hogy amikor arról beszélünk, hogy meg kell oldani, holnapután hogyan nevelünk együtt, hogyan oktatunk együtt, akkor elôbb meg kell kérdezni, hogy szakmailag megalapozott választ tudunk-e adni erre a kérdésre. Fontos, hogy a közoktatási törvény szabályozásából kiderüljön, mi az ellátórendszer alapfeladata, kikre hatá-

S ú l y p on t táció, pályakövetés önmagában is óriási feladat. A szakiskolákban hároméves képzési rendszer bevezetését javasolja a szaktárca, a kilencedik évfolyamtól tervezik a szakképzô évfolyamokat a gazdasági kamarák és a miniszterelnök által megállapodásban foglaltaknak megfelelôen. Növelnék a gyakorlati óraszámokat, a gyakorlati oktatásra a 9. évfolyamon tanmûhelyben, a 10–11. évfolyamon pedig vállalkozásoknál kerülne sor, hogy ne csak „védett” körülmények között tanuljanak a diákok. Szakközépiskolákban a 9–12. évfolyamon oktatnának a jövôben is, melynek végén a hallgatók szakmai érettségit szerezhetnek, ami nem egyenlô a szakmunkás-bizonyít­vánnyal, de bizonyos szakmák mûvelésére jogosultságot adna. Szükségszerûnek látják a vállalkozások, a munkaerôpiac szereplôit érdekeltté tenni abban, hogy részt vegyenek a szakképzésben. Azok is, akik eddig nem tették. Ehhez nyilvánvalóan finanszírozási eszközökre is szükség lesz, és meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén egy fenntartó bekapcsolódhat a szakképzésbe, tanulókat foglalkoztathat, képezhet. „Az új közoktatási törvény meghatározó jelentôségû lesz egyrészt a tekintetben, hogy mikor tudunk elindulni, másrészt hogy milyen fôbb kulcspontokat határoz meg annak érdekében, hogy a szakképzés és az általános képzés összhangban legyen egymással.”

Betegtôl megbízható anamnézis nem nyerhetô Köllô János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet kutatója elôadásában három kérdést érintett: Vajon építhetô-e szakképzési politika a vállalatok vagy a gazdaság jelzéseire, úgynevezett hiányjelzéseire? Valóban kevésre értékelik-e a magyar vállalatok az általános készségeket? Tényleg azt jelenti-e a sokat emlegetett német rendszerû duális szakképzés, amit a jelenlegi magyar oktatási reformtervek annak festenek le? Azt, hogy Magyarországon szakmunkás­ hiány van, egyrészt a vállalatoktól tudjuk, amelyek különbözô adatfelvételek során nyilatkoznak errôl, látható ez továbbá a különbözô foglalkoztatási szolgálatok statisztikáiból és a nemzetközi összehasonlító tanulmányokból. Az ilyen típusú hiányjelzésekkel kapcsolatban több probléma merül fel – hívta fel a figyelmet a kutató. Az elsô az, hogy ezek érdekvezérelt jelzések, a versenygazdaságban vállalat-specifikus ismeretek elsajátíttatását a cégek maguk állják, kivéve, ha a számlát ki tudják fizettetni az állammal. Azt látjuk, hogy általában nem a haladás éllovasai panaszkodnak, az adatok azt mutatják, hogy „azok a vállalatok, amelyek szakmunkáshiányra panaszkodnak, alacsonyabb béreket fizetnek, kevésbé hatékonyak, nem reagálnak béremeléssel és átképzéssel a hiányhelyzetekre, viszont nagyon erôsen hallatják a hangjukat a »kormányzóságok« folyosóin”. A másik probléma Köllô János szerint, az hogy ez a típusú jelzés egyrészt túlér-

rozzuk meg az alapfeladatot, az alapellátást, nemcsak azt, mi a kerete ennek, hanem azt is, hogy mi a tartalma, mit várunk el. A konferenciasorozat második állomása a pedagógus-életpályamodellel foglalkozott. Eltérôek voltak a javaslatok – állapította meg –, amelyek az oktatási rendszer megújításának módjára vonatkoztak, ugyanakkor mindegyik elôadó tarthatatlannak vélte azt, hogy ma ott tart a pedagóguspálya presztízse, a képzés színvonala és a képzôk képzettsége, ahol tart. Ezért született javaslat a pályán lévô és a jövôben a pályára készülôk ösztönzésére és szelekciójára vonatkozóan. „Az utolsó pillanatban vagyunk?” – tette fel a kérdést. „Talán az utolsó utániban” – fogalmazta meg rá a feleletet. Felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy bár vannak feladatok, amelyek megvalósításának idejét nem lehet lerövidíteni, vannak olyan problémák is, amelyeket azonnal meg kell oldani. Ezek az azonnali megoldások azonban nem lehetnek ellentmondásban a

hosszú távú célokkal. A közoktatás szerkezete, a finanszírozás, a pedagóguskérdés ilyen sürgôs lépéseket igénylô feladat. A zárókonferencia tapasztalataira térve a fôtitkár asszony leszögezte: „nem választható el a szakképzés a közoktatás egész rendszerétôl, onnan eredeztethetô, onnan hozza és erôsíti fel a meglévô gazdasági és társadalmi problémákat, azt, hogy azokban a rétegekben, ahonnan a szakmunkások többsége kikerül, nincs semmiféle társadalmi mobilitás. Vagyonokat áldozunk projektalapú felzárkóztató programokra, bizonyos típusú gyerekek kiemelésére, miközben nem biztos, hogy ezek a milliárdok oda jutottak, ahova kellett volna.” Hozzátette: mély szociálpolitikai kérdésekrôl beszélgettünk egy-egy szakma nézôpontjából, miközben déjà vu érzésünk volt, hiszen ezekkel a kérdésekkel – hogy a szakmunkás fiatalok között nagyon sokan alulképzettek, nem kellenek a munkaerôpiacon, sok a tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarokat mutató – már több évvel ezelôtt

zékeny, másrészt pontatlan. Egy vállalat akkor is panaszkodik, ha kevés ember hiányzik neki, és ezért a panaszkodó vállalatok számából, a hiányjelzések hangosságából nagyon nehéz kikövetkeztetni, hogy hány ember is hiányzik. Egy EBRD-adatfelvételben a vállalatok 36%-a panaszkodott hiányra, de ha megszámoltuk, hogy valójában hány szakmunkás hiányzott, akkor azt tapasztaltuk, hogy a hiány a teljes mintabeli szakmunkás-foglalkoztatás nagyjából 1,5%-át érte el. A panaszkodó vállalatok negyedénél egy fô hiányzott, a felénél egy vagy két fô, a kétharmadánál egy vagy négy fô. Vagyis nem azt mérjük ezekkel a hiányjelzésekkel, amit mérni szeretnénk, mert nem lehet megállapítani az ilyen típusú hiányjelzésekbôl, hogy nettó hány ember hiányzik. Ha hiányjelzésekre nem tud hagyatkozni szakképzési politika, támaszkodhatna a foglalkoztatási esélyek és a bérek megfigyelésére, a pályakövetésre, de itt is hiányosak még az információk. „Lehet a pályaválasztók jelzéseire támaszkodni, ami nálunk sosem volt divatban, pedig ha igaz is, hogy a pályakezdôk szûkebb körben tájékozódnak, mint mondjuk a KSH, viszont sokkal erôsebb érdekük fûzôdik ahhoz, hogy ne tévedjenek, és olyan nagyokat nem is szoktak tévedni. Ha valaki visszagondol arra, hogy 1989-ben mik voltak a divatszakmák és a hiányszakmák, és hogy ezeknek a kereslete hogyan alakult a rá következô 15 évben, annak olyan sok kétsége afelôl nem lehet, hogy az akkori pályakezdôk sokkal pontosabban látták, hogy a gazdasági fejlôdés iránya merre

találkoztunk. „Milyen az az érettségi, kérdezem, amelyet két tanév alatt meg lehet szerezni? És milyen gyakorlat van tudás nélkül, csak azt kérdezzük, hogy elmélet kontra gyakorlat? – tette fel a kérdést, s mindjárt meg is adta a választ: – Nem elméletrôl beszélünk, tudásról beszélünk. Olyan tudásról, amely a megszerzés körülményeitôl, helyétôl, kontextusától függetlenül bármikor használható. Ezt szokás kompetenciának nevezni, legalábbis az én egyik alapszakmámban, a pszichológiá­ ban igen.” Elôadása végén Csépe Valéria elmondta: úgy látja, sok kérdésben szakmai konszenzus van, világos célok is megfogalmazódtak. „Akkor mire várunk? Mindarra, amit elmondtunk, és nincs vagy részben van meg a vitairatban. Világos célok, koncepciók nélkül. Lehet feladatokat kitûzni, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy megint kudarcot valljunk!” „Ebben a munkában a Magyar Tudományos Akadémia készséggel áll rendelkezésre” – zárta szavait a fôtitkárhelyettes.

2011.

április

■

új k atedra

3

s ú l y p on t van, mint a beiskolázáskor döntô munkaügyi szervek.” A kutató a legfontosabb pontnak – ahol nem kell elôre látni és nem kell a munkaerôpiac finomszerkezetét ismerni – azt tartja, hogy milyen alapkészségeket, kulcskompetenciákat kell fejleszteni egy-egy nagyobb szakmacsoporton belül. „Szögezzük le, hogy a mai szakmunkástanulók az idejüket nem az általános ismeretek gyarapításával töltik. Az országos kompetenciamérés szerint 75%-uk elégtelen szinten érti a szöveget és kvantitatív teszteken is megbukik, s hasonlóan elborzasztó statisztikákat találhatunk a PISA-felvételekben, lemorzsolódási statisztikákban, évismétlésre buktatási statisztikákban.” Köllô János szerint azok az általános készségek, amiket a gyerekek nem sajátítanak el a szakiskolákban, a vállalatoknak nagyon is hiányoznak. Ezt bizonyítja, hogy a vállalkozások jelentôs, 10-20%kal magasabb bért hajlandók ezért fizetni az összes fizikai foglalkozáson belül. És a vállalatok, ha nem hiányoznának nekik az általános készségek, akkor nem pont akkor panaszkodnának leginkább munkaerôhiányra, szakmunkáshiányra, amikor változik a technológiájuk és beleütköznek a szakmunkások alkalmazkodóképességének a korlátaiba – emelte ki a szakember. A legfontosabb kérdés azonban – mondta –, hogy amit most a Magyarországon bevezetni kívánt duális képzésnek nevezünk, annak mi köze van a korszerû német vagy dán duális képzéshez. Németországban és Dániában 3  éves szakiskola van, rendkívül erôteljes vállalati részvétellel, a magyarországihoz hasonló arányban, azaz a népesség körülbelül egyharmada végez ilyen rendszerben. Ha azonban összehasonlítjuk a magyar diákokat velük, akkor azt látjuk, hogy a németek egy, a dánok pedig két osztállyal többet végeznek, mert az általános iskola viszont 9 éves, és a dánoknál ezt még kiegészíti egy nulladik, elôkészítô évfolyam és egy 10. önként választható pluszév. A dánok 50 ponttal jobban olvasnak egy 0–500-as skálán, mint a magyarok, beszél angolul a dán szakmunkások 65%-a, a magyarok 0,8%-a. És tud ennek következtében interneten információt keresni, megérti a fônöke utasításait. Az általános készségek sokkal magasabb szintje pedig komoly szerepet játszik abban, hogy ôket át lehet képezni: a megfigyelt idôszakban a dánok 54%-a vett részt átképzésben, a magyarok 14%-a. A dán szakoktatásban végzettek képesek konvertálni a szaktudásukat, magasabb a mobilitás, és az, hogy az emberek tudnak karriert építeni arra a tudásra, amit elsajátítottak. Ez oda vezet, hogy a dán szakiskolát végzett szakmunkások jóval több, mint a háromnegyede dolgozik, a magyaroknak ezzel szemben a 4

2011.

április

■

új k atedra

60%-a, és a magyaroknak 23-25%-a tartozik a legalsó kereseti kvintilisbe, míg a dánoknál ez csak 4-5%. „A legnagyobb kétségeim támadnak ilyen adatok láttán – emelte ki Köllô János –, hogy mi a kompetenciafejlesztésre az eddiginél is kevesebb idôt szánó szakképzéssel utolérjük-e majd Dániát vagy Németországot. Nem fogjuk ezen az úton utolérni Dániát sem és Németországot sem, mert nem arrafelé vannak, amerre mi megyünk. A kommunikáció az, hogy a magyar szakképzési rendszer a régi magyar hagyományok és a most mûködô német szakképzési rendszer elônyös tulajdonságait ötvözi majd. Valóban, ami felé megyünk, az nagyon hasonlít a régi magyar hagyományra, értve ezen az 1989 elôtti magyar szakképzési rendszert, de nagyon kevéssé hasonlít arra, amire hivatkozni szoktunk, tehát a dán, a svéd, a holland, a német oktatási rendszerre. Hadd idézzem egy orvos barátomat, aki szerint a betegtôl megbízható anamnézis nem nyerhetô. Ami itt folyamatban van, az a betegtôl nyert anamnézisen alapul, egy rossz diagnózist állít fel, és egy olyan terápiát próbál, amibe sokan fognak belerokkanni” – zárta elôadását a kutató. Csak stabil közismeretre építhetô sikeres szakképzés Pokorni Zoltán, az Országgyûlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke Klebelsberg Kunó egykori kultuszminiszter egyik írásából vett idézettel kezdte hozzászólását: „Én sokszor kétségbeesem az emberek judíciumának, józan ítélôképességének a hiánya fölött. Tömérdek a fôiskolás, sok a diplomás ember, és jönnek azok a klisé kifejezések, sztereotip frázisok, bombasztok, amiket az utóbbi idôben megszoktunk, és nyomukban dörgô taps. Demokratikusabb lett itt a világ és a kispolgár és az alacsonyabb közalkalmazott is taníttatni igyekszik gyermekét, ha azt hiszi, hogy majd boldogulni fog, és nem gondolnám, hogy a szegény ember tehetséges gyermekét az iskolából vissza lehetne verni, pusztán attól a gyanútól vezéreltetve, hogy esetleg majd értelmi proletár válik belôle. Általában a világ kultúrpolitikai felfogása nem az, hogy a nagyobb tudás megnehezítse az illetô számára a létért való küzdelmet.” A középiskolás korosztály kétharmada ma a szakképzésben tanul Magyarországon, amikor tehát a szakképzés átalakításáról beszélünk, nem egy marginális oktatáspolitikai probléma kerül szóba. A beiskolázási adatokat ismertetve a korábbi miniszter elmondta: szakmunkásképzô intézménybe jár a gyerekeink 24%-a – közülük minden második késôbb megpróbál érettségit is szerezni –, a korosztály 42%-a pedig eleve olyan szakképzésben vesz

részt, ami érettségivel zárul, s 34% azoknak az aránya, akik gimnáziumba járnak. Ezek az arányok nem véletlenül alakultak így – hangsúlyozta az oktatáspolitikus –, a gyerekek a lábukkal szavaztak. Tudták, érzékelték, mi kell nekik ahhoz, hogy boldoguljanak. Más oldalról a kutatások azt jelzik, hogy a munkaadók a magasabb végzettségûekkel, az érettségizett, illetve diplomás munkaerôvel elégedettebbek. „Nem igaz, hogy túl sokan érettségiznek, túl sok a diplomás. Ha Lengyelországgal vetjük össze a helyzetünket, akkor azt látjuk, hogy ôk az elmúlt tíz évben elérték az európai átlagot, mi pedig folyamatosan lemaradunk attól. Azt halljuk, hogy munkanélkülieket képzünk, amikor sokan járnak érettségit adó intézménybe, illetve egyetemre. Ám ha megnézzük a foglalkoztatási adatokat, azt látjuk, hogy ha valami véd a munkanélküliséggel szemben, az az érettségi és a diploma.” Nem azért nincs vízvezeték-szerelô és hidegburkoló – tette hozzá –, mert sok az újságíró, a jogász. Azért nincs vízvezeték-szerelô, mert a szakképzési rendszerünk nem tudott az elmúlt 15 évben mit kezdeni azzal, hogy halmozottan hátrányos, borzalmas szociális helyzetbôl jövô, nemegyszer cigány gyerekeknek kellene megtanítanunk ezeket a szakmákat, és ehhez nem értünk. Az oktatási bizottság elnöke szerint egy hôsies vállalkozás kudarcának vagyunk a tanúi éppen, ami arról szólt, hogy 10-15 évvel ezelôtt azt tûzte ki célul az akkori irányítás, hogy sokkal szélesebb közismereti alapokat kapjanak a gyerekek. Ne egy csôszerû szakmatanulásba lépjenek be 14 éves korukban, hanem egy széles szakmai kínálattal ismerkedjenek meg 1516 évesen, s aztán késôbb, 17-18 évesen specializáljuk tudásukat. Ez Pokorni Zoltán szerint helyes lépés volt, a törekvés azonban megtört, zátonyra futott, fôként a szakiskolák és a szakközépiskolák obstrukciója és ellenállása miatt, amelyek nem voltak hajlandók ezt az oktatáspolitikai célkitûzést elfogadni. Felidézte, hogy az elmúlt években a szakiskolák nyomásának engedve megengedôbbé váltak a jogszabályok, hogy ki lehessen bújni az úgymond 2+2 éves szakképzési modell alól azon gyerekek esetében, akik ennek hiányában mindenféle végzettség nélkül esnének ki az oktatási rendszerbôl. Ez tehát egérút, menekülôút lett volna, de nem fôutca. „Ma azonban azt látom – mondta az oktatáspolitikus –, hogy már a 2010/2011-es, tehát a most futó tanévben számtalan iskola számtalan tagozaton indított a jogi bizonytalanság ellenére is ilyen redukált szakképzést. Idén pedig már több mint 950 tagozatra vennének fel nagyjából 15-20 ezer gyereket, azaz majdnem az egész szakmunkásképzés ellódult ebbe az irányba. A tanulni nem tudó, szerencsétlen sorsú gyerekek érdekében

S ú l y p on t kinyitottunk egy kiskaput, amin most zúdul be az egész szakmunkásképzés. Tragédia lenne, ha ezt hagynánk, és nem fékeznénk meg.” Pokorni Zoltán pozitív lépésnek nevezte a TISZK-ek létrejöttét és a tanulószerzôdések bôvülését is, mert ezek a tényleges gazdaság felé terelik a gyerekek gyakorlati képzését. Megítélése szerint további lépéseket kell tenni ebbe az irányba, de ez nem jelenti azt, hogy ezt össze kell kötni egy redukált képzéssel. „Legyen duális képzés, de ne úgy, hogy abba sem a közismereti képzésre, sem a gyakorlatra nem jut elegendô idô.” Úgy látja, lehet normális duális képzést csinálni, de 4 év alatt, szem elôtt tartva a mintaként tekintett 9 éves alapiskolán alapuló német gyakorlatot. „Egy német diák, mielôtt elkezdi a szakképzést, 7197 közismereti órán vesz részt, ezzel szemben egy magyar fiatal úgy lépne be ebbe a rendszerbe, hogy elôtte csupán 4927 órán keresztül pallérozzák. A magyar oktatás tehát az általános iskolában 30%-kal kevesebb órát biztosít közpénzbôl a gyerekeinknek közismereti alapozásra. Más oldalról közelítve, a magyar gyerekek 18 éves korukig kapnak annyi finanszírozott idôkeretet, mint amennyit egy német, angol, francia fiatal 15 éves koráig megkap” – idézte az adatokat a szakpolitikus. Több megoldás is felvethetô – tette hozzá –, s feltehetôen mind komoly vitákat gerjesz-

tene. Olyan kérdésekre kell ôszinte választ adni, mint hogy lehet-e több tanítási óra egy napon, lehet-e hosszabb, több tanítási napból álló a tanév. Pokorni Zoltán szerint itt is, ott is lehet elmozdulás, az optimális azonban szerinte az lehetne, ha az általános iskolát megtoldanánk egy évvel, s erre alapozódna a szakképzés, illetve a többi középfokú képzés. Alapvetô, hogy mennyire stabil (a kisgyermekkori nevelés mellett) a közismereti tudás átadása – emelte ki –, ez azonban nemcsak idô, hanem módszertan kérdése is. „Ismerjük a magyar általános iskolai oktatás egyik meghatározó problémáját: a blokkos pedagógiát, az erôs szegregáló elemeket. Ezek nem mindig látványosak, de amikor nívócsoportokat alakítunk ki, akkor is az elkülönítés egy formája történik. Éppen ezért nem pusztán megfejelni kell egy évvel az oktatást, hanem mindennek alapvetô belsô átalakulással is együtt kell járnia.” A német és a tervezett magyar szakképzési modell különbségei közül kiemelte, hogy Németországban a cégeknek pénzükbe kerül a képzés, ezért felelôsségteljesen foglalkoznak vele, nem úgy tekintenek a gyerekre, hogy két évig van egy ingyen inasuk, hanem úgy, hogy két év után lesz egy jó munkatársuk. Úgy látja, hogy a német duális képzésben részt vevô gazdasági szereplôk pontosan tudják, hogy ne-

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

kik kell befejezniük a képzést, ezért költenek rá, ezért finanszírozzák azt mintegy 80%-os mértékben. „Attól tartok, hogy a magyar vállalkozók nem pénzt akarnak betenni a gyerekek képzésébe, hanem pénzt akarnak kérni a gyerekek képzéséért, és ez lényeges különbség” – foglalta össze a szakember. Állást foglalt a duális képzés mellett, de alapvetônek tartja, hogy az széles és stabil közismereti képzésre alapuljon, a vállalkozók pedig jelentôs mértékben legyenek érdekeltek a képzés sikerében és a továbbfoglalkoztatásban. Végezetül ismét felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad a redukált szakképzést megnyitni mindenki számára. Az a kívánatos, hogy ez csak a gyerekek 4-6%-ának lehetôsége, valóban csak egérút és menekülôút legyen. Sokkal rugalmasabb, sokszínûbb képzési kínálatot tartana kívánatosnak Pokorni Zoltán, mint ami a mostani elképzelésekben szerepel. Optimális esetben egy 9 éves alapképzésre alapulva 4-6-féle középfokú tanulmányi út biztosítását tartaná indokoltnak. De ha a 3 éves szakképzési modell nyer teret, s az nem épülhet kizárólag a mostani 8 osztályos képzésre, akkor be kell építeni egy hídévet, egy áthidaló, orientációs évet, mert 5 ezer közismereti órára nem lehet sikeresen alapozni a szakképzést. Ez a vállalkozás kudarcra lenne ítélve.

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata • A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. • 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, ta­ná­roknak. • 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztô tanfolyamaink nevelôtestületi értekezletekre, munka­kö­zös­ségi foglalkozásokra, belsô továbbképzésekre is igénybe vehetôk. • Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. • Rugalmas idôbeosztás! • Elérhetô földrajzi közelség! • Kedvezmény: teljes nevelôtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén.

Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 2011.

április

■

új k atedra

5

s ú l y p on t

Közoktatási elképzelések a PISA-eredmények fényében Mi jellemzi a sikeres oktatási rendszereket? A magyar oktatás reformja volt napirenden a Commitment Zrt. által szervezett PISA 2009 konferencián. A szakmai rendezvényen az elôadók a 2009-es PISA-vizsgálat eredményeinek, tapasztalatainak tükrében elemezték a hazai közoktatásban tervezett változtatási javaslatokat. A legtöbb hozzászóló a módosítások tényekre alapozásának fontosságát emelte ki, de volt olyan is, aki erre csak egy szempontként tekintene, és a személyes tapasztalatokat, benyomásokat ezzel mintegy egyenértékûként venné figyelembe.

Tanulni kell a sikeres oktatási rendszerek gyakorlatából Mikor mondhatjuk, hogy eredményes az oktatási rendszer? – ezt a kérdést járta körül elôadásában Pokorni Zoltán, az Országgyûlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke. Az oktatáspolitikus felidézte az elsô PISAmérésre adott hazai reakciókat: voltak, akik megkérdôjelezték a vizsgálat relevanciáját, mások ellenben azonnali változtatásokat sürgettek, s mintegy ürügyként használták a vizsgálat eredményeit. Az oktatásirányítás higgadtan reagált. Ennek oka szerinte az volt, hogy azok a problémák, amelyekrôl a PISA-mérés hírt adott, már ismertek voltak, már elindultak azok a fejlesztések – az új kerettantervek bevezetése, a kompetenciamérés, az érettségi megújítása –, amelyek ezek orvoslását célozták. A legutóbbi, 2009-es mérés eredményei pedig azt jelzik, hogy valószínûleg jó úton indult el a magyar közoktatás, s egy kicsit sikerült elôrelépni. Ugyanakkor nem lehetünk elégedettek, csak az út elején járunk, látni kell azokat az okokat, amelyek ezek mögött az eredmények mögött húzódnak – hangsúlyozta Pokorni Zoltán. A teljesítmények szociális determináltsága nálunk a legerôsebb, az iskola csak leképezi az esélyeket, nem csökkenti a különbségeket. Úgy látja, hazánkban már nem „a gyermek szabad iskolaválasztása” valósul meg, hanem „az iskola szabad gyermekválasztása”. Erôs szelektivitás jellemzô. Az elmúlt tíz évben ugyan csökkentek az iskolán belüli különbségek, de ez nem az iskola 6

2011.

április

■

esélykiegyenlítô tevékenységébôl fakad, hanem a kiteljesedô elkülönülésbôl, az egynemû iskolák létrejöttébôl. Gond a személyre szabott fejlesztés hiánya, a magyar

ta –, hogy nem feltétlenül azok a legsikeresebb országok, amelyek fajlagosan/GDP-hez viszonyítva a legtöbb pénzt költik oktatásukra. A pénz tehát nem minden. Az ok-

■ Simonyi Gáspár felvételei

oktatási rendszernek az együttnevelésre, oktatásra való alkalmatlansága, ami a leszakadó, hátrányos helyzetû gyerekek esetében jelenik meg nagyon látványosan. Ez azonban csak az érem egyik oldala, mert a differenciált fejlesztés hiánya ugyanígy igaz az elitképzés és a tehetséggondozás nagy részére is. Amiért ez nem feltûnô, hogy ez utóbbi körben kevésbé látványos a kudarc, hiszen az nem jelentkezik magatartási, szociális problémaként. A PISA eredményei azonban egyértelmûen jelzik, hogy vékony az a tanulói réteg, amelybe a legjobban teljesítôk kerülnek, s a legjobbak teljesítménye is elmarad a többi ország legjobbjainak teljesítményétôl. Az oktatási bizottság elnöke a nemzetközi eredmények közül azokat emelte ki, amelyek a sikeres oktatási rendszereket jellemzik. A PISA eredményei jelzik – mond-

új k atedra

tatásra fordított költségek különbségeivel az egyes teljesítménykülönbségek 20 százaléka magyarázható. Egy elvárható minimumszint mellett kevés pénzbôl is lehet jót csinálni, vannak országok (például Észtország, Lengyelország), amelyek kevesebb pénzt fordítanak az oktatásra, mégis 6-10 év alatt jó eredményeket tudtak elérni. A sikeres oktatási rendszerek nem szelektálnak korán, és nincs is rá szükségük, mert jól mûködik a differenciált fejlesztés, képesek kezelni az eltérô háttérrel, felkészültséggel, motivációval, képességekkel rendelkezô tanulók együttnevelését, -oktatását. Kiemelte, hogy ezek az országok azért is sikeresek, mert hangsúlyt fektetnek a kisgyermekkori fejlesztésre, vagyis az alapozásra: az óvodáztatásra, a türelmes átvezetésre az iskolába, a jó minôségû alapozó oktatásra.

A nemzetközi kutatási eredmények azt is jelzik, hogy a sikeres oktatási rendszerek a pedagógusokat állították a középpontba. Ezek az országok öt fontos lépést tettek, tájékoztatott Pokorni Zoltán: emelték a pedagógusképzés színvonalát, és hangsúlyt helyeztek a toborzásra, növelték a béreket és azokat az aktuális teljesítményhez kötötték, biztosították az oktató-nevelô munkához szükséges segítô  szakembereket, megerôsítették az intézményvezetést, és állami vagy független minôsítési rendszereket vezettek be és mûködtetnek. Elôadása végén Pokorni Zoltán a készülô közoktatási törvény néhány kritikus elemére is kitért. Úgy látja, a kistelepüléseken újranyíló, 8-10 fôs kisiskolák mûködtetése kockázatot hordoz, félô, hogy ezekben csak a rossz szociális hátterû, cigány tanulók maradnak majd, és gettóiskolákká válnak, ahonnét nincs lehetôség elôrelépni. Ehelyett – megítélése szerint – az együttnevelés, az integráció, az inklúzió felé kellene lépni, de ehhez – ahogy fogalmazott – „a blokkpedagógia helyett a differenciált fejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt”. Végül arról is tájékoztatta a jelenlévôket, hogy belátható idôn belül nem áll majd rendelkezésre annyi pénz, hogy 170 ezer pedagógus bérén érzékelhetôen javítani lehessen. Éppen ezért egyrészt át kell alakítani a bérstruktúrát és a pálya elejére fokuszálni, másrészt ki kell emelni területeket, amelyek elôbb lépnek be a rendszerbe. Ez nyilván okoz majd feszültséget, de ez mindig jobb, mintha a változtatás nem érné el azt a kritikus tömeget, ami már valóban hatással van a rendszerre. „Kulcskérdés a pedagógusok helyzete: azt a vélekedést, hogy minél kisebb osztályban tanítunk, annál jobban haladunk, semmi sem igazolja, az viszont tény, hogy minél jobban felkészült és minél jobban megfizetett a pedagógus, annál jobb eredményeket ér el.” A pedagógusokkal becsületes alkut kell kötni, s erre – megítélése szerint – a szakma készen áll.

s ú l y p on t Nagyobb bizalomra lenne szükség Pálinkás József, a Magyar Tudo­ má­nyos Akadémia elnöke A tényekre alapozott oktatáspolitika evidenciája címû elôadásában úgy vélekedett, hogy csak a tényekre, mérésekre alapozott döntéseknek van értelme, így a PISA-adatok figyelembevételét sem kerülheti el egyetlen ország sem. A volt ok­ta­ tási miniszter állást foglalt a tankötelezettség idejérôl szóló vita kapcsán is. Úgy véli, a tankötelezettség felsô korhatárának lecsökkentése a középiskolákban tanuló és felsôoktatásba készülôkre, vagyis a nagy többségre semmilyen hatással nem lesz. Pusztán azokra lesz hatással, akiket ezzel az eszközzel akarnak rávenni az általános iskola befejezésére. Kérdés, mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik az esetleges 15 éves korhatárig ezt nem teszik meg, ám késôbb rájönnek, hogy mégis szeretnének szakmát tanulni. Pálinkás József szerint az iskolarendszer egészének kárt okozhat, ha erôszakosan bent tartunk gyerekeket a nyolc osztály elvégzéséért, a tankötelezettség felsô korhatárát azonban semmiképpen nem lehet 16 év alá vinni.

Elôadása második felében a bizalomról beszélt, arról, hogy az oktatásban és minden egyéb területen is szükséges lenne, hogy nagyobb bizalommal legyünk egymás iránt. E tekintetben „egyszerre kellene az egész országot megmozdítanunk” – fogalmazott. Orvosaink, kutatóink külföldre mennek munkát vállalni, a tanári pálya vonz­ereje kicsi, ezeket a gondokat pedig csak lépésrôl lépésre tudjuk megoldani. A bizalom visszatérése ugyan már megnyilvánult, de a közgondolkodást változatlanul nagyfokú bizalomhiány és illúziók jellemzik. Az MTA elnöke úgy látja, az oktatásban is az lehet a megoldás, ha nagyon ôszintén felvázolunk egy hihetô, hosszú távú, reális növekedési oktatási pályát, hogy senkinek ne legyen hamis illúziója, mert ha az emberek csalódnak, a bizalom tovább romlik és letargiát szül. Márpedig reményt kell adni az embereknek. Már az óvodától kezdve világossá kell tenni a követelményeket, de ez ne legyen se irreálisan alacsony, se irreálisan magas, továbbá egységes, összehasonlítható, mindenki számára standardizált

érettségi vizsgára van szükség – jelentette ki Pálinkás József. A tanárképzés kérdését kardinálisnak nevezte. Mivel az óvónôknek és a tanítónôknek a nevelésben meghatározó szerepük van (a negyedik osztály után legfôképpen ismeretszerzés folyik), az oktatásnak erre kell koncentrálnia: jó óvónôkre és jó tanítókra van szükség. Annak kapcsán, hogy ki legyen az iskola fenntartója, egyértelmûvé tette: mivel a közoktatás állami feladat, annak megszervezése pedig közigazgatási kérdés, az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia az iskolák fenntartásában, az önkormányzati, egyházi és alapítványi iskolák mellett több államira lenne szükség. Az MTA elnöke a diákok és a tanárok felkészültségének mérésekor azt tartaná megfelelônek, ha lenne külsô rálátás, az iskolarendszeren kívüli kontroll is. „Nincs olyan adathalmaz, amely megmutatná, hogy melyik a jó oktatási rendszer” – mondta, elôadása végén pedig leszögezte azt is: „Megfelelô oktatás nélkül biztos, hogy az ország nem fog tudni elôrelépni, de csodát ne várjon senki egy-két nap alatt.”

Releváns megközelítés a PISA

Ekler Gergely, a Commitment Zrt. vezérigazgatójának bevezetôszavai A Commitment Zrt. elkötelezett a hazai közoktatás iránt. Amit teszünk, kevésbé látványos: támogatjuk az iskolák szakmai munkáját, taneszközöket fejlesztünk, in­tézményeket menedzselünk, ku­ta­tásokat végzünk – fogalmazott köszöntôjében a rendezvényt szervezô cég vezetôje, Ekler Gergely. Véleménye szerint ennek a munkának egyfajta elismerése az is, hogy az oktatási szakma ilyen jeles képviselôit láthatják vendégül az elôadók és a közönség soraiban egyaránt. „Ritkán rendezünk ilyen nagyszabású konferenciát, amikor azonban megtesszük, jó okunk van rá. Nem kell szakértônek lennünk ahhoz, hogy lássuk: a magyar oktatás a rendszerváltozás óta eltelt huszonegy év egyik

legnagyobb formai és talán tartalmi változásán megy keresztül – emelte ki a vezérigazgató. – Valószínûleg még idén új közoktatási és felsôoktatási törvény születik, elkészül az új Nemzeti Alaptanterv, hosszú távra eldôl tehát, hogy az iskoláskorú gyerekeket, tanárokat, szülôket, vagyis nagyjából az ország lakosságának egyharmadát közvetlenül érintô terület milyen irányt vesz majd.” Egy ilyen változás rengeteg jó és rossz ötletet, elkötele­ zett­séget és ellenállást, egyet­értést és vitát szül. A  Commitment ezzel a konferenciával ennek szeretne teret biztosítani. „Errôl szólt tavaly ôszi nagyszabású konferenciánk a pedagógusok életpályájáról, és szándékaink szerint errôl szól a mai nap is”

A döntésekhez nem csak tényekre és adatokra van szükség Hoffmann Rózsa oktatásért felelôs államtitkár A PISA-eredmények és az oktatáspolitika összefüggései címû elôadását egy idézettel kezdte – „A pedagógiai értékelés során nem pusztán a tanulási folyamat eredményeinek ismerete fontos. A  tudatos fejlesztés érdekében visszajelzések kellenek arra vonatkozóan is, hogy a pedagógiai célok kitûzése és az eredmények megszületése között lejátszódó tanítási-tanulási folyamat mennyire eredményes.” (Tyler, R. W. 1949) –, majd azzal a megállapítással folytatta, hogy súlyos hiba a nemzetközi tanulói teljesítménymérések eredményeit nem figyelembe venni, de éppoly súlyos hiba csak azokat figyelembe venni. Meglátása szerint téves az a felfogás, amely szerint csak az a hiteles, amit mérésekkel, adatokkal támasztanak alá. Ahogy fogalmazott, az oktatáspolitikának nemcsak a tényekre és az adatokra, hanem a történésekre is alapozott döntésekre van szüksége. Hiába mutatnak a nemzetközi felmérések mást, mi tudjuk, hogy a magyar gyerekek olvasási képessége romlik – fogal-

– fogalmazott Ekler Gergely, majd hozzátette: igyekeznek szakmai rendezvényeiket mindig új és releváns megközelítések alapján szervezni, ezért kerültek most a középpontba a PISA eredményei és ennek várható hatásai. A legutóbbi komplex PISA-mérés 2009-ben volt, eredményei tavaly decemberben láttak napvilágot, az oktatáspolitikailag, oktatásszakmailag releváns következtetéseket azonban most lehet levonni. „Nem elég, hogy megnézzük az evidensnek tûnô rangsorokat. Ahhoz, hogy használható következtetésekre jussunk, a módszert, a számítást és a nem annyira evidens rangsorokat is meg kell vizsgálnunk. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán elfogadjuk-e vagy elutasítjuk ezeket a méréseket, hiszen errôl is hosszú ideje vita folyik. Hagyományos lexikális tudás vagy versenyképes kompetenciák? – röviden és leegyszerûsítve ez a két szélsôség” – tért ki az egyik várható vitapontra a vezérigazgató, aki szerint biztos, hogy a PISA eredményei nem önmagukban állnak: érdemben befolyásolják a hazai oktatás jövôjét, a készülô jogszabályok tartalmát is.

2011.

április

■

új k atedra

7

s ú l y p on t mazta meg álláspontját az oktatáspolitikus. Hoffmann Rózsa megemlítette azt is, hogy a családi különbségek Magyarországon markánsabban megmutatkoznak a tanulási eredményekben. Összehasonlítva a különbözô nemzetközi vizsgálatok eredményeit, arra hívta fel a figyelmet, hogy 14 éves korig minden vizsgálatban (TIMMS, PIRLS) az élvonalban vagyunk, 15. évtôl pedig lecsúszunk az elsô harmadból. Mi ennek az oka? Mi történik ekkor? – tette fel a kérdést. A válasz megtalálásához nem újabb milliárdos kutatást lát szükségesnek, hanem azt, hogy a jelenleg megismert eredményekbôl kiindulva, józan megfigyelésekre alapozva és támaszkodva hozzuk meg dönté­ seinket. „Hazánkban is szükséges az oktatási reform, amelyet az új közoktatási törvény keretei között indítunk útjára” – tért át az államtitkár asszony az új közoktatási törvényben megjelenô hangsúlyos elemek ismertetésére. Fontosnak

tartja, hogy a törvényben jelenjék meg a rend, a munka, a biztonság és a kötelesség, s hogy a jogszabály erôsítse az iskolai hagyományos nevelést. Annak elôsegítésére, hogy a gyerek már kicsiként integrálódjék, szükségesnek tart egy nulladik, fejlesztô évet; meggyôzôdése szerint a korai elkülönítés eszköz lehet az agres�szív, százas szókincsû és hatévesen már három év lemaradással küzdô gyerekek felzárkóztatására. Szakszerû, esélyegyenlôséget segítô képzés mellett hároméves kortól kötelezôvé tenné az óvodai ellátást, ehhez viszont pillanatnyilag több tízezer férôhely hiányzik. Az új Nemzeti Alaptantervrôl, a tantervi szabályozásról elmondta: az nem lesz merev dogma, az államnak azonban jobban meg kell határoznia a tananyagot, hiszen ez az ô felelôssége és kötelessége. A nyilvánosságban rendre fel­ me­­rülô, alaptalan félelmekre vá­­­la­­­szolva elmondta: az államiönkor­mányzati iskolákban is be­ ve­ze­tendô kötelezô hitoktatás

nincs napirenden, ugyanakkor az új ok­tatási jogszabályok megalkotása során fontos szempont, hogy a hittanórákra a tanítási idôkeretben kerüljön sor. A hittanoktatástól függetlenül ugyanakkor az államtitkárság tervezi az etikaoktatás bevezetését, a megújuló Nemzeti Alaptanterv készítésekor kiemelt figyelmet fordít az erkölcsi nevelésre. Önálló tantárgyként az etika várhatóan a 8. és 11. évfolyamon jelenik meg, de szerepet kap az alsó tagozatra tervezett „Beszélgetés” órákon és közvetve valamennyi tananyagban. Minden mûveltségterületen, minden tantárgy tanítása során lehet és kell foglalkozni erkölcsi kérdésekkel. Mindezek a tanórán kívüli foglalkozások lehetôségeivel, az érettségi elôtti közösségi szolgálat nevelô hatásával és a pedagógusetika hangsúlyozása révén a pedagógusok személyes példamutatásával együtt alkotnak a tanulók és végsô soron a magyar társadalom erkölcsi fejlôdését szolgáló egységes rendszert.

Türelemre van szükség

Katarzyna Hall, a Lengyel Köztársaság oktatási miniszterének üzenete „Tudom, hogy Önök a PISA-kutatás eredményeit értékelik; ezt Lengyelország is elmélyülten tanulmányozza, és szeretne belôle okulni. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a lengyel diákok az utóbbi években nagyon jelentôs fejlôdést produkáltak. Minek is köszönhetjük ezt? Annak, hogy több mint tíz évvel ezelôtt a lengyel kormány alapvetô reformokról hozott döntést. Az önkormányzati törvény, amelynek eredményeként az iskolák fenntartói a területi önkormányzatok lettek, és az iskolareform, amely az általános képzést egy évvel meghosszabbította, azt eredményezték, hogy csökkentek az iskolák közötti különbségek, a tanulók átlagosan jobb eredményeket érnek el. Ezek tények, és láthatóak a változtatások konkrét eredményei is. Tíz évvel a bevezetésük után már egyértelmûen kimutathatóak. Azonban ezen eredményeket nézve azt is látjuk, milyen újabb kihívások elôtt állunk. Sikerült több figyelmet szentelnünk a gyengébb tanulók felzárkóztatására, egyre kevesebben vannak, akiknek nagyon gyenge

8

2011.

április

■

új k atedra

a teljesítményük. Viszont azt is látjuk, hogy számos más országban jobban együtt tudnak dolgozni a tehetséges tanulókkal. Ott a legjobb eredményeket elérô diákok száma jóval magasabb, mint nálunk. Többek között ezért is neveztük el ezt a tanévet a Tehetségek Felfedezése Évének, nagyobb figyelmet fordítva a tehetséges tanulókkal való munkára. Tudom, hogy Magyarországon is sokat beszélnek a tehetséggondozásról és sokat is tesznek ez ügyben. Muszáj odafigyelnünk a legtehetségesebbekre, és át kell gondolnunk, hogyan tudnánk nekik jobban segíteni a képességeik kibontakoztatásában, érdeklôdésük kielégítésében. Ez a következô kihívás, amely elôttünk áll. Szeretnénk felhasználni a PISA-kutatás eredményeit, csakúgy, mint a több éve bevezetett külsôs, független vizsgarendszer eredményeit is. Ezek olyan mutatók, amelyek segítenek jobban megtervezni az oktatási rendszert érintô változtatásokat. Látjuk, hogy vannak olyan országok, amelyek ügyesebben érik el a jobb eredménye-

A politikus a 16 éves korig tartó tankötelezettséget tartja megfelelônek, már csak azon egyszerû oknál fogva is, hogy az államnak feladata és kötelessége „a gyermek védelme”, márpedig a gyermekkor az Európai Unióban a 16. életévig tart. Hoffmann Rózsa a pedagógusok bérszínvonalának emelése mellett olyan képzést tart szükségesnek, amely növeli a pedagóguspálya presztízsét. A pedagógus-életpályamodell véleménye szerint leghamarabb 2013-ban indulhat el, de nem az eredeti számokkal, például nem 200 ezer forintos kezdô fizetésekkel. A kontrollról szólva megállapította, hogy jelenleg nincs külsô szabványellenôrzés és senki – oktatáspolitika, pedagógus stb. – számára nincs minôségi visszajelzés. Elôadását az oktatásért felelôs államtitkár egy Németh Lászlógondolattal zárta: „Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám.” ■ FL, VG

ket. Látjuk azt is, hogy vannak olyan országok, amelyek jobban fejlôdnek ezen a téren. Az a kérdés, hogyan lehet ezt elérni. Gondolkoznunk kell és dolgozni rajta, annak tudatában, hogy az eredmények nem lesznek rögtön láthatóak. Kívánok Önöknek is gyümölcsözô vitát arról, hogyan lehetne a legjobb eredményeket elérni, hogyan lehetne jó irányba fejlôdni, és a bevezetett változások eredményeire való várakozáshoz is sok türelmet kívánok. Ahogy a lengyel tapasztalat is mutatja, ehhez nagy türelemre van szükség. A fejlôdés eredményeinek örülhetünk most, így vis�szanézve tíz év távlatából, és a mostani változtatások tervezésekor is legalább tíz évre elôre kell tekintenünk. Rövidebb idô alatt nehéz lemérni lényeges változásokat. Azt kívánom, hogy a bevezetendô változások az Önök megelégedettségét szolgálják.”

hirdetés

2011.

április

■

új k atedra

9

aktuális

Érettségi vizsga és felvételi – 2011 Március 31-én a 2011. évi érettségi vizsga és a felsôoktatási felvételi eljárás adatairól, technikai részleteirôl és érdekességeirôl számolt be Kerékgyártó Sándor, az Educatio Nonprofit Kft. ügyvezetôje és Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal elnöke. Ugyanezen alkalommal a Széll Kálmán Tervben szereplô, a felsôoktatásra vonatkozó intézkedésekrôl, valamint a készülô felsôoktatási törvényjavaslat ütemezésérôl Dux László felsôoktatásért és tudománypolitikáért felelôs helyettes államtitkár tájékoztatta a sajtó képviselôit.

Érettségi vizsgák A 2005-ben bevezetett kétszintû vizsgarendszer óta az idei a 14. érettségi vizsgaidôszak. Május 2. és június 28. között a középiskolákban (és 7 kormányhivatal szervezésében) 1187 vizsgahelyszínen 142 556 tanuló fog érettségizni. (A vizsgázók száma 3100 fôvel több az elmúlt évinél.) A vizsgák 3723 érettségi vizsgabizottság közremûködésével zajlanak majd. Ez az érettségi vizsga 2005 óta – a mûvészet és a mûvészetközvetítés képzési terület kivételével – kiváltja az egyetemi, fôiskolai felvételi vizsgákat is. A vizsgaidôszak kezdete: május 2. (elsô vizsganap), vége: június 28. (a középszintû szóbelik utolsó vizsganapja). Az írásbeli vizsgák május 2-tôl május 23-ig tartanak. Az emelt szintû szóbeli vizsgák kezdete június 2., vége június 8., a középszintû szóbeli vizsgák idôszaka június 14–28. A diákok együttesen majdnem 485 000 vizsgát tesznek le, a 485 000 vizsgából (kerekítve) 31 000 vizsga emelt szintû, 454 000 pedig középszintû vizsga lesz. Az emelt szintû vizsgák száma tavalyhoz képest 14 százalékkal: 4 ezer vizsgával nôtt. A diákok választásai alapján ebben a vizs­ga­idôszakban – az idegen nyelven letett vizsgatárgyakat külön számolva – 192 tárgyból lesz középszintû és 57 tárgyból emelt szintû érettségi vizsga. A mostani vizsgaidôszak újdonsága, hogy emelt szintû vizsga csak azokból a vizsgatárgyakból tehetô, amelyek a felsôoktatási felvételi eljárás során érettségi pontot adó tárgyként figyelembe vehetôk. Ebben a vizsgaidôszakban is élhetnek a je­lent­kezôk a 7 vizsgafajta mindegyikével, a megfelelô feltételek megléte esetén a rendes, az elôrehozott, a szintemelô, a kiegészítô, az is­métlô, a pótló és a javító érettségi letételével. A vizsgafajták közül természetesen a legtöbb az úgynevezett „rendes” érettségi vizsga: számuk 417 900, az összes vizsga 86 százaléka. Évrôl évre egyre többen jelentkeznek egyes vizsgatárgyakból elôrehozott érettségire. A már érettségi bizonyítvánnyal rendelkezôk közel 14,5 ezer ismétlô vagy kiegészítô érettségit tesznek le (a vizsgák 3 százaléka). Az emelt szintû vizsgák számának jelentôs növekedéséhez hozzájárult a több mint 8100 szintemelô vizsga is, amely az elmúlt évihez képest 33 százalékkal, 2000 vizsgával több. Érettségi vizsgák száma vizsgatípusonként (2006–2011. május–június) 2006

2007

2008

2009

2010

2011

434 172

434 039

406 469

442 413

425 462

417 868

elôrehozott

25 448

35 330

33 632

36 048

39 138

41 221

szintemelô

9 610

5 065

4 213

4 678

6 102

8 124

kiegészítô

3 968

2 989

3 303

3 724

4 027

4 453

ismétlô

10 071

rendes

4 775

5 374

5 882

5 395

7 696

pótló

216

254

224

270

276

329

javító

940

1 527

1 834

2 062

2 398

2 820

479 129

484 578

455 557

494 590

485 099

484 886

összesen

A korábbiakhoz képest változás, hogy az Oktatási Hivatal megszûnt regionális igazgatóságainak a feladatait a vizsgák szervezésében az újonnan alakult egyes kormányhivatalok látják el. 10

2011.

április

■

új k atedra

Felsôoktatási felvételi A 2011. évi általános felsôoktatási felvételi eljárásban 140 579-en adtak be felsôoktatási felvételi jelentkezést, ami közel ugyanannyi, mindössze 271-gyel több, mint 2010-ben. A jelentkezôk többsége az elektronikus jelentkezés lehetôségét választotta, számuk idén elôször meghaladta a papíralapon jelentkezôk számát: 81 054 fô elektronikusan jelentkezett. A jelentkezôk a felvételi eljárási díjért három helyre adhatnak be jelentkezést. A jelentkezésszám alakulása (2006–2011. május–június) Jelentkezés

Jelentkezô

Átlagjelentkezés

2006

N

385 908

132 920

2,90

2007

N

404 225

108 928

3,71

2008

N

383 544

96 991

3,95

2009

N

434 062

127 306

3,41

2010

A

475 322

140 308

3,39

2011

A

477 706

140 579

3,40

A jelentkezések megoszlása a következô: alapképzésre 95 660 fô, egységes, osztatlan képzésre 10 622 fô, felsôfokú szakképzésre 8842 fô, mesterképzésre 25 506 fô jelentkezett elsô helyen. Államilag támogatott képzésre elsô helyen 124 738 fô, költségtérítéses képzésre 18 022 ezer fô jelentkezett. Az elsô helyes jelentkezések között kevéssel nôtt a felsôfokú szakképzésre (104 százalék, 354 fô) és a mesterképzésre (105 százalék, 729 fô) jelentkezôk száma. Az államilag támogatott keretszám 53 450 fô, az elsô helyes államilag támogatott helyre történô jelentkezések száma 124 738, az összes jelentkezés száma: 362 162. Az államilag támogatott mesterképzési létszám 19 600, elsô helyes államilag támogatott helyre történô jelentkezés 22 839, az összes jelentkezés 47 128. Elsô helyes alap- és osztatlan képzésre jelentkezôk képzési területenként Képzési terület mûvészet mûvészetközvetítés orvos- és egészségtudomány természettudomány informatika sporttudomány mûszaki Összesen

2008 3 708 622 4 882 2 504 4 142 1 863 9 629 69 203

2009 3 743 803 6 369 3 323 5 645 2 171 13 479 87 743

2010 4 504 834 6 947 3 717 5 403 2 659 13 980 92 467

2011 5 116 920 7 593 4 055 5 819 2 862 14 276 22 957

változás 114% 110% 109% 109% 108% 108% 102%  

nemzetvédelmi és katonai agrár jogi és igazgatási pedagógusképzés gazdaságtudományok bölcsészettudomány társadalomtudományi Összesen

248 3 025 4 912 2 689 15 703 8 702 6 574 69 203

411 4 023 7 377 3 186 19 108 9 912 8 193 87 743

530 4 462 7 674 5 103 18 436 10 206 8 012 92 467

514 4 239 7 211 4 752 16 896 9 334 7 151 49 583

97% 95% 94% 93% 92% 91% 89%  

aktuális A nemek megoszlása alapján elmondható, hogy továbbra is nôk jelentkeztek többen (56,6 százalék) a felsôoktatási képzésekre. A megadott állandó lakhely alapján legtöbben a közép-magyarországi régióból jelentkeztek, több mint 42 000 jelentkezô adott be innen kérelmet. Budapestrôl 25 955-en jelentkeztek. A megyék közül legtöbben Pest megyébôl jelentkeztek, a sorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye a második. A legkevesebb jelentkezés Tolna és Nógrád megyékbôl érkezett. A jelentkezôk állandó lakhely szerinti megoszlása

További fontos határidôk és kötelezettségek a felvételi eljárásban: • A felvételi eljárás díjának/díjainak megfizetése nélkül az eljárás érvénytelen. • Regisztrációs adatok megtekinthetôk/regisztrációs levelek kiküldése: 2011. április vége. • Dokumentumok (például középiskolai bizonyítvány) benyújtási határideje: 2011. június 1. • Érettségi, nyelvvizsga, felsôfokú végzettség igazoló dokumentumai­ nak benyújtási határideje, egyszeri sorrendmódosítás határideje: 2011. július 7. • Ponthatárok megállapítása: várhatóan 2011. július 21. Küszöbönálló változások a felsôoktatásban Az Oktatásért Felelôs Államtitkárságon az eredeti ütemezés szerint folynak a felsôoktatási törvénytervezet munkálatai. Néhány héten belül újabb társadalmi egyeztetés kezdôdik a felsôoktatási törvény koncepciójáról, a jogi normaszöveg várhatóan a tavaszi ülésszak lezárulta elôtt elkészül, így arról az Országgyûlés még a nyári szünet elôtt, május végén, június elején szavazhat. A törvény egyes részletei már 2012 szeptemberétôl életbe lépnének – ismertette a sajtótájékoztatón Dux László, hangsúlyozva: a törvény a jelenleginél versenyképesebb, a munkaerô-piaci igényeknek jobban megfelelô, magasabb színvonalú felsôoktatási rendszer kialakítását, értékesebb, az elhelyezkedést segítô diplomák elérését célozza. A helyettes államtitkár elmondta: a Széll Kálmán Terv helytelen ér­tel­ me­zésébôl adódóan az elmúlt hetekben számos alaptalan félelem fogalmazódott meg. Ezekkel szemben a kormány nem készül tandíj bevezetésére, köztudomású, hogy 1998-ban a szocialisták által kirótt tandíjat az Orbán-kormány elsô intézkedései között törölte el, amikor pedig a Gyurcsány-kormány fizetôssé akarta tenni a felsôoktatást, akkor a jelenlegi kormánypártok népszavazást szerveztek, így akadályozták meg a hallgatók százezreit ellehetetlenítô intézkedés életbe léptetését. Államilag támogatott, önköltséges és költségtérítéses képzés A finanszírozást illetôen a felsôoktatásban jelenleg háromféle képzés mûködik: államilag támogatott, önköltséges és költségtérítéses. Az állam által támogatott helyre felvételt nyert hallgató részére a képzés ingyenes, az önköltséges képzésben a hallgató fedezi az oktatás vala-

mennyi kiadását, a költségtérítéses képzés esetében pedig a jelenlegi gyakorlatban a hallgatók befizetései sok esetben csak részben fedezik a képzés tényleges költségeit. Az eddigi rend szerint a költségtérítéses szakok indításáról (az akkre­ di­táció után) és a felvehetô hallgatók létszámáról az intézmények saját hatáskörben döntöttek. Döntésüket a hallgatók igényei, az aktuális divat és nem a gazdasági racionalitás befolyásolta, így több szakmában elhelyezkedni nem tudó munkanélküliek képzése folyt. Az Oktatásért Felelôs Államtitkárság álláspontja szerint ez az eljárás nem tisztességes azokkal a fiatalokkal és családjaikkal szemben, akik anyagi áldozatokat vállalva végzik tanulmányaikat, ám végül a munkaerôpiacon értéktelen diplomához jutnak. Nem tisztességes az adófizetôkkel szemben sem, akiknek a pénzébôl az állam elképesztô nagyságú összegekkel egészíti ki a hallgatói befizetések és a képzés tényleges költségei közötti különbözetet, úgy, hogy a képzési szerkezetbe az államnak nincs beleszólása. Az államtitkárság a kormány elképzeléseivel összhangban a jövôben mindenképpen szeretné elkerülni azt, hogy fenntartva az elmúlt évtizedekben kialakult torz szerkezetet, a költségtérítéses képzés továbbra is felülírja a gazdaság, a munkaerôpiac igényeit. A szaktárca és a kormány nem szándékozik a költségtérítéses képzést megszüntetni, álláspontja szerint a költségtérítéses képzés feltételrendszerét újra kell gondolni, a hallgatói befizetéseket illetôen az önköltséges rendszer irányába kell fokozatosan haladni. A költségtérítéses képzésben a szakok indítását az államilag finan­ szí­rozott képzéshez hasonlóan a jövôben az Oktatásért Felelôs Állam­ titkárság szabályozni fogja. A hiányszakmákban ösztöndíjakkal, alacsony képzési költségekkel kívánják elérni a hallgatói létszám növekedését. Az államilag finanszírozott képzési helyek elosztásának nemzetstratégiai célokból történô kormányzati kiigazítása nemcsak jog, de kötelesség is. A társadalom jogos elvárása, hogy adóbefizetéseikbôl a közösségi, társadalmi igények kielégítésére szükséges számban és minôségben képezzünk szakembereket. Az államtitkárság ugyanakkor nem vitatja, hogy a felsôoktatási képzésben a piacnak, a piaci versenynek is helye van, éppen ezért a magyar egyetemeken, fôiskolákon a külföldi, önköltséges hallgatók számát növelni szeretné az idegen nyelven folyó képzésében. Ahol ennek sikeres, évtizedes hagyományai vannak, mint az orvos, fogorvos, gyógyszerész, állatorvos képzésben, ott a feltételek javítását a kormány az Új Széchenyi Terv gazdaságélénkítô intézkedései között is szerepelteti. Az új felsôoktatási törvényben, a Széll Kálmán Tervben szereplô intézkedésekkel járó változások a most felvételizôket nem érintik. Az államtitkárság minden egyes jelentôsebb változás bevezetésekor biztosítja a kellô felkészülési idôt a diákok és a hallgatók számára. Jelentkezés és felvétel finanszírozás szerint – minden képzési szint és minden tagozat (2001–2010) Év

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Államilag támogatott

Költségtérítéses

JelentJelentkezôk kezôk Felvettek összesen elsô helyen

JelentJelentkezôk kezôk elsô Felvettek összesen helyen

106 288 115 527 103 535 116 087 114 302 103 644 88 869 81 389 112 590 125 977

103 293 111 331 101 635 114 003 112 191 101 981 85 303 77 877 109 455 122 685

50 826 55 589 55 508 59 930 60 322 58 019 48 800 52 776 65 685 68 216

71 509 83 803 81 225 76 662 61 525 54 144 53 747 52 248 51 541 53 009

45 586 53 362 58 581 53 368 38 041 30 790 23 625 19 114 17 851 17 618

47 224 53 774 50 878 49 931 43 056 36 123 32 837 28 332 29 039 29 527

Elsô helyen jelentkezôk – államilag támogatott (%) 69,4 67,6 63,4 68,1 74,7 76,8 78,3 80,3 86,0 87,4

Felvettek – államilag támogatott (%) 51,8 50,8 52,2 54,6 58,4 61,6 59,8 65,1 69,3 69,8

■ Fo rrá s : w w w. f e lv i . hu

2011.

április

■

új k atedra

11

In t e r j ú

Új alapokon az Oktatási Hivatal Dr. Princzinger Péter elnök szerint az oktatásirányítás legnagyobb háttérintézménye mûködésének kérdéses viszonyait is rendezte és a szervezeti átalakítás kihívásaihoz is jól alkalmazkodik Az idei évben a diákoknak és a pedagógusoknak az fog feltûnni, hogy nem fog semmi feltûnni, hogy a dolgok a normális kerékvágásban haladnak, és a társintézményekkel, társszervezetekkel közös munkakapcsolatot sem a fennakadás fogja jellemezni – foglalta össze az Oktatási Hivatal jelenlegi munkájának és mûködésének legfôbb ismertetôjegyét az intézmény új elnöke. Beszélgetésünkben dr. Princzinger Péter az Oktatási Hivatal kétlépcsôs szervezeti átalakítását is ismertette, hangsúlyozva, hogy mindezen változásokból az érettségi vizsgák elôkészítésében és lebonyolításában, az országos tanulmányi versenyek szervezésében, illetve a mérés-értékelési feladatok ellátásában részt vevôk idén gyakorlatilag semmit nem fognak érzékelni.

– Elnök úr ez év elején váltotta Kerpen Gábort az Oktatási Hivatal élén. Hogy érzi magát az új tisztségében? – Köszönöm szépen: ha lehet ilyet mondani, akkor nagyon jól. A feladat izgalmas, a vezetôtársak és a kollégák konstruktívak, tehát kifejezetten jó a helyzet. – Meglehetôsen mozgalmasak voltak az esztendô elsô hónapjai, s nemcsak azért, mert lezajlott a felsôoktatási felvételi eljárás, hanem mert az államigazgatás szervezeti rendszerének átalakítása is merôben új helyzet elé állította az Oktatási Hivatalt. Hol tart most ez az átszervezési folyamat, és mire kell ezekbôl a változásokból a pedagógusoknak és az intézményvezetôknek odafigyelniük? – Az Oktatási Hivatal szervezete a feladatrendszerével összefüggésben részben már átalakult, részben pedig lesznek még e tekintetben további változások. Ami már megtörtént, az a kormányzati átalakítással függ össze, és abban áll, hogy 2010. december 31-ével az Oktatási Hivatal korábbi regionális igazgatóságai megszûntek, pontosabban szólva beolvadtak, beintegrálódtak a megyei kormányhivatalok szervezetébe, még pontosabban a megalakult megyei kormányhivatalok oktatási fôosztályaiként alakultak újjá. Egy gyakorlati – a veszprémi – példán keresztül érzékeltetve ez azt jelenti, hogy a korábbi Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság munkatársainak a nagy része – nyolc-tíz fô – a Veszprém Megyei Kormányhivatal, egy-két fô pedig a Fehér Megyei, illetve a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Oktatási Fôosztályára került. A létszám túlnyomó többsége tehát Veszprémben maradt, ami azt jelenti, hogy a vonatkozó feladatokban a Veszprém Megyei Kormányhi12

2011.

április

■

új k atedra

ben is – nemhogy elfogadják, de – kifejezetten kérik az Oktatási Hivatal szakmai irányítását, és olyan ügyekben is egyeztetnek velünk, amelyek esetében erre jogszabály nem kötelezi ôket. – Nem nehezíti meg a munkavégzést, hogy a kormányhivatalokat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felügyeli, az oktatási fôosztályoknak pedig szakmai szempontból a NEFMI Oktatásért Felelôs Államtitkársága az irányítója, hogy tehát gyakorlatilag két minisztérium felügyelete alá tartoznak? – Nem, semmi nem zavarja ezt az együttmûködést. A kormányhivata­ lokba tizenhét szakigazgatási szervet integráltak, vezetôiknek éppen ezért nagy segítség, ha mi a szakmai irányítást megszervezzük. A kormánymegbízottak legfôbb feladata, hogy az infrastruktúrát biztosítsák, illetve hogy egységes ügyintézési szemléletre szoktassák a különbözô szakigazgatási szervek dolgozóit. Jóllehet az Oktatási Hivatal regionális igazgatóságaiból alakult fôosztályok nem szakigazgatási szervek, hanem a törzshivatal részei, ez csupán for■ Simonyi Gáspár felvétele mai különbséget jelent, a gyakorlati mûködésben semmilyen formában nem nyilvánul meg. – A mindennapi ügyintézés szintjén tehát az – Mi lesz a szervezeti átalakítás következô érintettek vajmi keveset érzékelnek ezekbôl a lépése? változásokból. – Ez év szeptember 1-jétôl a kormányhivata­ – Gyakorlatilag semmit sem érzékelnek lok oktatási fôosztályai átstrukturálódnak, az mindebbôl. Az eddig eltelt három hónap taelôbbi példánál maradva a következôképpen: pasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a réa Veszprémben maradt nyolc-tíz kolléga közül gihez illeszkedô új struktúra igen jól mûködik: kettô-három átkerül a Fehér Megyei, illetve a az érettségi vizsgák elôkészítô munkái, a vizsKomárom-Esztergom Megyei Kormányhivatalgabizottságok felállítása, a vizsgahelyszínek ba, vagyis a helyzet kiegyenlítôdik, és mind biztosítása zökkenômentesen zajlik. Folyamaa három megyében három-öt fôvel fognak tos kapcsolatban vagyunk a kormányhivatalok mûködni az Oktatási Fôosztályok. Ez lesz a végoktatási fôosztályvezetôivel, akik számítanak a leges struktúra. A kétlépcsôs átalakítás indoka szakmai segítségünkre. Még olyan kérdésekvatal Oktatási Fôosztálya szolgálja ki a három megyét, vagyis az érettségi vizsgák, az országos tanulmányi versenyek és a mérés-értékelés lebonyolítása augusztus 31-ig még ugyanabban a struktúrában zajlik, mint korábban.

In t e r j ú az, hogy – mint említettem – az idei évben az érettségi, a tanulmányi versenyek és a mérésértékelés folyamatában semmilyen fennakadás ne következzék be, azok lényegében az elmúlt évek gyakorlatának megfelelô logisztika alapján történjenek. Késôbb valamelyest árnyalni fogja ezt a képet az, hogy amikor hatályba lép az új közoktatási törvény, az általa az Oktatási Hivatal és a megyei kormányhivatalok számára meghatározandó új feladatok létszámkorrekciókat, illetve az új feladatokat kiszolgáló új szervezeti egységeket igényelnek majd. Errôl ebben a pillanatban ennél sokkal többet nem tudok elmondani, de azt már most sem nehéz elképzelni, hogy ha a szakfelügyelet rendszerében a mostani állapothoz képest elôrelépés történik, akkor ez valakinél – vagy az Oktatási Hivatalnál, vagy a kormányhivatalok oktatási fôosztályainál – nyilván feladatnövekedéssel jár majd. De ez csak a 2012/2013-as tanévet érinti. – Említette a küszöbönálló új közoktatási törvényt: önök részt vesznek-e az oktatásért felelôs államtitkárság törvény-elôkészítô mun­kájában? – Annyiban igen, hogy mint a törvény egyik leendô végrehajtója, véleményezésre kapjuk az anyagokat, illetve azokban a kérdésekben, amelyek az Oktatási Hivatal feladatkörét érintik, a minisztérium kikéri a véleményünket. – Önök március 31-én Kerékgyártó Sándorral, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetô igazgatójával és Dux László felsôoktatásért és tudománypolitikáért felelôs helyettes államtitkárral az idei érettségi vizsga és a felsôoktatási felvételi eljárás tapasztalatairól, valamint a Széll Kálmán Tervben szereplô, a felsôoktatásra vonatkozó intézkedésekrôl és a készülô felsôoktatási törvényjavaslat ütemezésérôl közös sajtótájékoztatót tartottak. Mik a tapasztalatok az idei felsôoktatási jelentkezések kapcsán? – Azt lehet mondani, hogy a felsôoktatásba lényegében ugyanannyian jelentkeztek idén, mint a tavalyi évben: közel 141 ezren. Belsô struktúrájában azonban ez a szám egy picit más, mint tavaly volt: valamivel kisebb az alapképzések és valamelyest (5 százalékkal) nagyobb a mesterképzés iránti érdeklôdés. A 141 ezres számmal kapcsolatban három dolgot lehet kiemelni. Az egyik, hogy sokéves tapasztalat igazolódik vissza benne, nevezetesen, hogy a jelentkezôk átlagosan 3,5 helyre adják be a jelentkezésüket. Persze van néhány extrém kivétel – akadt olyan jelentkezô, aki negyven helyre jelentkezett –, de egy átlagos jelentkezô három vagy négy helyre adja be a jelentkezését. A másik érdekesség tartalmi vonatkozású: úgy tûnik, hogy a jelentkezésekben megnyilvánuló érdeklôdés elmozdult a mûszaki, a természettudományi, illetve a mûvészeti és a

sportos képzés irányába, és valamivel csökkent a társadalomtudományi, a jogi és a bölcsész területre beérkezett jelentkezések száma. – Ez jó hír! – Kinek jó, kinek nem, egy biztos, hogy az oktatáspolitika meghirdetett céljaival éppenséggel egybeesik, tehát ilyen szempontból vagy jó az oktatáspolitika, mert a valós igényekre reagál, vagy pedig a társadalom hallja, amit az oktatáspolitika mond. A harmadik dolog pedig, amit a 141 ezres szám mutat, hogy úgy tûnik, a felsôfokú szakképzés iránti érdeklôdés az elôzô évek trendjét követi: idén is 7 százalékkal növekedett az elsô helyen ide jelentkezôk száma. Miután 2001–2002-ben ez egy gyakorlatilag feltölthetetlen képzési szint volt, az elmúlt öt év alapján az látszik, hogy a jelentkezô diákság felfedezte magának ezt a képzési formát; a többciklusú képzés belépô szintjén itt egy egészséges folyamat zajlik. Ez azért fontos, mert a legtöbb felsôoktatási intézmény felismerte azt, hogy nyitni kell a felsôfokú szakképzés irányába, és ezzel a lehetôséggel immár a jelentkezôk is élnek. – Egy hónappal ezelôtt Kerékgyártó Sándor többek között azt nyilatkozta lapunknak, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Erôforrás Minisztérium vezetôi az idô tájt véglegesítik annak a megállapodásnak a tervezetét, amely pontosan szabályozza többek között az Educatiónak az Oktatási Hivatallal való viszonyát. Elkészült ez a megállapodás? – Reményeim szerint a megállapodásnak az aláírás elôtti verzióját kaptam meg a napokban. Én is abban bízom, hogy a két tárcavezetô hamarosan aláírja, és ezzel egy hosszú, több évig tartó vitasorozatnak a végére kerül pont. A megállapodás egyértelmûen rögzíti, hogy az oktatási nyilvántartások, az ágazati információs rendszerek mûködtetésében mi a dolga az Oktatási Hivatalnak, és mi az Educatiónak, ami pedig az együttmûködés napi gyakorlatát illeti, arról tudok beszámolni, hogy a Hivatal és az Educatio munkatársai összhangban, jó együttmûködésben és munkakapcsolatban végzik feladataikat. – Kerékgyártó Sándor azt is nyilatkozta, hogy korábban az Educatio és az Oktatási Hivatal közötti feszültséget az is okozta, hogy nem volt a két intézmény között egy stabil megállapodás, amely szabályozta volna, hogy az OH megbízásából az Educatio a felvételi lebonyolításával, a központi nyilvántartások mûködtetésével és a diákigazolvánnyal kapcsolatos feladatokat hogyan, milyen formában, milyen szerzôdéses feltételek mellett, milyen finanszírozással és milyen felelôsségi viszonyokban látja el, de ezeket mostanra tisztázták, megkötötték a fel­vé­telire vonatkozó szerzôdést, és az egyéb feladatokra vonatkozó szerzôdéseknek az

elôkészítése is folyamatban van. Milyen más szerzôdésekrôl van itt szó? – Az oktatási ágazatban két nagy információs rendszer létezik: a közoktatási és a felsôoktatási, és ezeket külön-külön is több részrendszer alkotja. A felsôoktatás területén a jelentkezôk és a hallgatók életét leginkább a felvételi rendszer érinti, ezért indokolt erre egy külön szerzôdést kötni, a közoktatás területén pedig a személyi (tanulói) és az intézményi törzs a két legfontosabb rendszer, amire az összes többi épül. Mindezek tekintetében a két szervezetnek éves szinten egymással négy jelentôsebb szerzôdést kellett volna a korábbi években kötnie. Magam is úgy látom, hogy ebben az évben ezeknek az elôkészítése normális tárgyalási rendben és jó ütemben halad, illetve részben már meg is történt. A 2011-es év nem attól lesz hangos, hogy ez a két szervezet nem tud egymással együttmûködni. Az idei évben a diákoknak és a pedagógusoknak az fog feltûnni, hogy nem fog semmi feltûnni, a dolgok normális mederben haladnak, és nem lesznek fennakadások azokban a nagy folyamatokban, amelyeket az Educatióval közösen látunk el. – Úgy hírlik, szándékukban áll elköltözni a Báthory utcából. Miért, és lehet-e már tudni, hogy hol lesz az új székhelyük? – Több szándék találkozásáról van itt szó: egyrészt az oktatásért felelôs államtitkárságnak is törekvése, hogy a felügyelete alá tartozó háttérintézmények, háttérszervezetek lehetôleg minél közelebb legyenek egymáshoz, másrészt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak is ugyanilyen törekvése, hogy a hozzá tartozók is kerüljenek fizikailag egy helyre. Ma egymás épületeiben helyezkednek el a kisebb-nagyobb szervezeti egységek, ennek a szétválasztása és átrendezése fog megtörténni. A végeredmény valószínûleg az lesz, hogy a Báthory utcai épület a néhány tízméternyire a Kossuth téren lévô KIM-épülettel fog egy logikai egységet alkotni, mi pedig a Szalay utcába fogunk költözni az Oktatáskutató és Fejlesztô Intézettel együtt. – Miután a tanulmányi versenyek, a mérésértékelés és az érettségi is sikeresen lezajlik és a szervezeti átalakítás második lépcsôje is megtörténik, mi lesz a következô elérendô cél vagy eredmény az Oktatási Hivatal életében? – Tervezünk látványosabb fejlesztéseket, amelyeknek az eredményei a jövô évben válnak mindenki számára kézzelfoghatóvá. A közoktatást illetôen ragaszkodom hozzá, hogy elôbb-utóbb ott is legyen egy ugyanolyan, a diákok, tanárok és szülôk számára szolgáltatásokat nyújtó, tájékoztató portál, mint amilyen a felsôoktatásban a felvi.hu. Véleményem szerint ez ma egy elég komoly hiány, éppen ezért a következô tanévben mindenképpen szeretnénk elindítani. ■ VAR G A G A B RIELLA 2011.

április

■

új k atedra

13

Sz a k k é p zé s

Példaértékû pályaorientációs rendszer Gyôrben Jóllehet a vadonatúj központ mûködésével kapcsolatban még csak rövid távú eredményekrôl tud beszámolni Baráth Lászlóné, a Gyôri TISZK elmúlt két évben végzett munkájára azonban nagyon büszkén tekint vissza. A várva várt pályaorientációs központ felépült, és ezt a sikeresen befejezett TÁMOP–TIOP projekt vezetése után ô irányítja. A Gyôri TISZK Pályaválasztási és Pályaorientációs Központ az idei tanév második felétôl már fogadja a szakképzés iránt érdeklôdô általános iskolásokat. A Gyôri TISZK a város húsz szakközépiskolájának és szakiskolájának az együttmûködését koordinálja, jelen pillanatban 10 479 tanuló tartozik a védôszárnyai alá.

– Nagy utat jártak be az elmúlt alig több mint két esztendô alatt a Gyôri TISZK Pályaválasztási és Pályaorientációs Központ megvalósulásáig, és az sem véletlen, hogy ez az intézmény éppen Gyôrben alakult meg. Mi adta a táptalaját ennek a valóban figyelemre méltó, kiemelkedô eredménynek? – Az országban Gyôr volt az elsô olyan város, amely felismerve a munkaerôpiac már jelentkezô és várható igényeit, határozott lépéseket tett a szakképzési rendszerének átalakítására. A Gyôri TISZK létrehozásával párhuzamosan Gyôr Megyei Jogú Város jelentôsen átalakította az intézményhálózatát a szakképzés fejlesztése érdekében. Az országban elsôként ösztöndíjrendszert vezetett be 150 millió forintos keretösszeggel a hiányszakmák népszerûsítésére. A szakképzés fej-

Üzenetük változatlan!

A harmincas években néhány bútorasztalos egymáshoz illô ajándékot készített a gyôri polgármesternek, az ipartestület elnökének és az ipariskola igazgatójának. Ez a három karszék az összefogást jelképezte, és azt a meggyôzôdést fejezte ki, hogy a politika, a

14

2011.

április

■

új k atedra

lesztését szolgálja az elôrehozott szakképzés lehetôségének biztosítása a 2010/2011-es tan­évtôl; ebben a tanévben 17 osztályban, 475 tanulóval indult el ez a fajta képzés. – Melyek voltak a Központ megvalósulásá-

gazdaság és a szakképzés összefogásában rejlik a város felemelkedésének a záloga. Közel 70 évnyi hányattatás után ez a három karszék újra egy helyen található: a Gyôri TISZK Pályaválasztási és Pályaorientációs Központjában. Üzenetük változatlan!

hoz vezetô út és munka legfontosabb mozzanatai? – A TÁMOP 2.2.3-as pályázatán még 2008 második felében a Gyôri TISZK megalapítá­ sát, szervezetfejlesztést, a szakképzés minô­ ségének a javítását, korszerûsítését tûztük ki célul. A projekt megvalósítása 2009. január 1-jén már szerzôdés nélkül elindult, még a menedzsment sem állt hivatalosan össze. A város képviselô-testületének közgyûlési határozata alapján mûködünk, irányító szervünk az önkormányzat Oktatási Osztálya. A pályázatot is az osztály külsô és belsô munkatársai írták meg. Februárban született meg a szerzôdés, és márciusban már megtartottuk a projektnyitó rendezvényünket. A Gyôri TISZK-hez a város húsz szakközépiskolája, szakiskolája tartozik, gyakorlatilag az összes ilyen jellegû intézmény, beleértve a speciális szakiskolát és a mûvészeti szakközépiskolát is. Induláskor a tanulólétszám 9865 volt, ez mára 10 479 fôre nôtt. Ennek egyrészt a szakmák iránti érdeklôdés az oka, másrészt pedig az, hogy a középiskolákban még csak ezután lesz érzékelhetô a demográfiai hullámvölgy. A pályázat több modell kialakítását kínálta fel; mi az alapozó-szakképzô évfolyamok szétválasztását, az úgynevezett küldô-fogadó modellt választottuk, így az intézmények megôrizhették önállóságukat. Az intézményeken belül koordináló csoportok alakultak, amelyek korrekten együttmûködnek a projektvezetéssel. Sokan vagyunk és sok­ színûek, de egy-két kisebb konfliktust leszámítva ma is jól mûködik a dolog. – Mit tudtak az intézményvezetôk a pályázatról azon kívül, ami szakmán belül fu­tó­ tûz­ként terjedt annak idején, hogy tudniillik „pénzt lehet kapni az Uniótól”? – Annyit tudtak, hogy a szakképzés fejlesztésére kapnak pénzt. Nyilván legjobban az iz­ gatta ôket, hogy hogyan részesedhetnek be­ lôle. Konkrétumokat nemigen tudtak, de a fô célokat ismerték. A megalakulás elôtt természetesen a város vezetése összehívta az intézmények igazgatóit. Viták csak a modellválasztásról voltak, de végül sikerült megegyezniük és elkezdôdhetett a munka. – Idén februárban múlt két éve, hogy elvállalta a projektmenedzseri teendôket. Mi csábította erre a területre? – Nem volt ismeretlen számomra ez a fajta munka, mert a megye Pedagógiai Intézetében már sikerült szert tennem hasonló tapasztalatokra. HEFOP-os, ROP-os pályázatokat írtam, minôségirányítási és mérési területen már a szóban forgó iskolák többségével is volt módom találkozni. Felállíthattam a projekt megvalósítására szer­ve­zôdött kis csapatot, amely a TÁMOP-os és a TIOP-os projektvezetôbôl és egy gaz­da­ sági-pénzügyes szakemberbôl állt, akik köz­­

Sz a k k é p zé s

■ A Gyôri TISZK Pályaválasztási és Pályaorientációs

■ A Központ bejárata

Központ avatásán

tisztviselôként dolgoztak, a projektmenedzsment többi tagja pedig megbízással. Ahogy hallom, országszerte igen nehéz volt megfelelô munkatársakat találni, mert beruházásokkal kapcsolatban például szinte teljesíthetetlenek voltak a feltételek. Ötszázmillió forint körüli összeghatárral eszközbeszerzésben és közbeszerzésben járatos szakemberekre volt szükség, s mint kiderült, ilyenbôl meglehetôsen kevés van. Mi fél év után belsô átcsoportosítással találtunk ilyen munkatársat, másoknak ez egy év elteltével sem sikerült. – Mikor tudták meg az igazgató hölgyek és urak, hogy a projektben nekik is komoly feladataik lesznek? – A projekt nyitórendezvényén szembesültek a teljes programmal és szereztek arról tudomást, hogy az együttmûködéshez szervezetfejlesztési tréningek szükségesek. A pályázatban azt vállaltuk, hogy hétszáz pedagógusnak adjuk meg a lehetôséget a szakképzés megújításához szükséges információk megszerzésére. Az intézményvezetôktôl azt kértük, hogy a tanfolyamokon legyen meg a megfelelô létszám. Egy-két intézmény kivételével sikerült is eljuttatni a felkészítésekre a pedagógusokat. Az összeg miatt nyilvános pályázaton, közbeszerzéssel kellett eldönteni, hogy melyik cég végezheti a tanfolyamok lebonyolítását. A projekt szakmai tartalmának nagy részét magában foglaló pedagógiai szolgáltatási „csomag” beszerzésére a Kbt. IV. Fejezete szerinti egyszerûsített tárgyalásos közbeszerzési eljárást folytattunk le. A beszerzés tárgya: „Szervezetfejlesztést támogató szolgáltatások és képzések, pedagógus-továbbképzések, tananyagfejlesztés, szakmai anyagok készítése és tanácsadás megvalósítására a TÁMOP 2.2.3-07 program keretében.” Mint általában minden közbeszerzési eljárás, ez is csúszott. Június végén kellett összegyûjteni a pedagógusokat, mert augusztus végén már indultak a képzések. A pedagógusok meggyôzésére saját stílust és módszert

alakítottunk ki: mi az intézményvezetôket gyôztük meg, ôk pedig a tanárokkal tették ugyanezt, hogy jelentkezzenek a képzésekre. Óriási segítség volt számunkra, hogy a szervezés során az igazgatók mindvégig valóban együttmûködô partnereink voltak. A nyertes ajánlattevôvel, a szekszárdi szék­ he­lyû Eötvös József Pedagógiai Szolgáltatóval a vállalkozási szerzôdést 2009. május 26-án kötöttük meg. Az EPSZI-vel mint szolgáltatóval igen elégedettek voltunk, minden igyekezetük-

TISZK a város szélén

Gyôr Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyûlése a 380/2007. (XII. 20.) Kgy. határozatában döntött arról, hogy átszervezi a város szakképzését, létrehozza a Gyôri Térségi Integ­ rált Szakképzô Központot, a Gyôri TISZK-et. A szervezet tagságát az önkormányzat fenntartásában lévô húsz intézmény teszi ki. A Területi Integrált Szakképzô Központ humán erôforrásához megfelelô tartalmi és szakmai hátterének megteremtése a TÁMOP 2.2.307/2-2F-2008-0023. számú pályázattal, az ehhez szükséges korszerû intézményi rendszer és a magas színvonalú infrastrukturális háttér pedig a TIOP 3.1.1-08/1-2008-0028. számú pályázat segítségével jön létre. A Gyôri TISZK egyik célja, hogy a szakképzés szervezésében ésszerû integráció történjen a szakmai alapozó és a szakképzô évfolyamok szétválasztásával, így az integrált szervezet mûködése által teljes mértékben

kel a közbeszerzésben rögzítettek szerint jártak el. Jó kapcsolat alakult ki a kapcsolattartó, a közremûködôk és a projektmenedzsment között. A Gyôri TISZK intézményvezetôi, az iskolák pedagógusai is jó véleménnyel voltak a képzések színvonaláról, a megírt tanulmányokról, a kifejlesztett rendszerekrôl, a tananyagokról és az elvégzett mérésekrôl. A projekt keretében nyolc olyan tanulmány készült el – többek között: A moduláris rendszerre való felkészülés, A végzett tanulók nyo-

megszûnjenek a párhuzamosságok. Várhatóan nô a tanulólétszám, a szakképzési profilok pedig tervezhetôbbekké válnak. További cél, hogy párbeszéd alakuljon ki a mun­ka­adói oldal és a képzôintézmények között, ami hozzásegít a valós piaci szükségletek jobb megismeréséhez, a szakemberkínálat egyen­súlyának megteremtéséhez. A közösségi szolgáltatások és a felzárkóztatási programok a hátrányos helyzetû tanulók lemorzsolódását csökkentik, az oktatási rendszerbôl lemor­ zsolódott és szakképzésbe bevont tanulók többsége sikeresen fejezi be tanulmányait, ezzel csökkentve a munkanélküliséget. A Gyôri TISZK-kel együttmûködô intézmények egymást erôsítô tevékenysége és a fejlesztési eredmények multiplikálása pozitív hatással lesz a helyi és régiós vállalkozások fejlôdésére, a foglalkoztatási mutatók javulására és tágabb értelemben az ország gazdaságára is.

Tisztelt Igazgató Asszony/Úr! Tisztelt Szülôk! Kedves Diákok! Örömmel hívjuk fel a figyelmüket/figyelmeteket arra, hogy a Gyôri TISZK Pályaválasztási és Pályaorientációs Központ megnyitotta kapuit. A központ szolgáltatásainak – pályaorientációs foglalkozások, egyéni foglalkozások, pszichológiai és pályaválasztási tanácsadás – igénybe­ vétele elôzetes bejelentkezés alapján történhet. Várjuk a jelentkezésüket/jelentkezéseteket a vezetônél vagy a titkárságon: Telefonszám: 95/822-034, 822-067, 822-087, e-mail cím: [email protected].

2011.

április

■

új k atedra

15

Sz a k k é p zé s mon követése, Felnôttképzés: iskolarendszerû és iskolarendszeren kívüli felnôttképzés fejlesztése, Komplex hátránykompenzációs tevékenység stb. –, amelyek segítenek a jövô tervezésében, a meglévô problémák megoldásában. Tanulmányozásuk utat mutat az intézmények tanítási folyamatainak szervezésében, a hátrányok leküzdésében internetes segítségnyújtással. A dokumentumban foglaltak hozzájárulnak ahhoz is, hogy a TISZK iskolái hol és hogyan növelhetik a szakképzési hozzájárulások összegét. A tanulmányok készítését több száz óra tanácsadás is megelôzte. Az intézményekben lefolytatott mérések elemzése rámutatott arra, hogy mit kell tenni az eredményesebb oktatásért a Gyôri TISZK-ben. A projekt keretében hatféle e-tananyag beszerzésére, kifejlesztésére is mód nyílt. Rendezvények keretében osztottuk meg a tanultakat, a leírtakat a pedagógusokkal, hogy beépíthessék a mindennapi munkájukba. Összességében elmondhatjuk, hogy mindezek az igen hasznos tanulmányok, szemléletformáló képzések és módszertani megújulást elôsegítô tevékenységek sokat lendítettek az amúgy is egyre fejlôdô szakképzésen Gyôrben. Másik nagyon fontos eredményünk, hogy létrehoztuk az internetes lelkisegély-szolgálatot, az Ebigélt. Olyan pedagógusokat kerestünk, akik értenek a diákok nyelvén, és a felmerülô kérdéseikre válaszokat tudnak adni. Húsz intézmény vezetôjét, huszonöt ebigélest, húsz rendszergazdát készítettünk fel, akik megbízási szerzôdéssel végezték feladatukat. A pályázat keretében elindult a digitális iskolaprogram is az adatszolgáltatás egyszerûsítésére. – Ezzel kapcsolatban sok intézményben megoszlanak a vélemények: néhányan úgy tapasztalják, hogy éppen kétszer annyi lett a munkájuk, mint addig volt… – Egy darabig valóban nehezen álltak rá az elektronikus napló vezetésére a pedagógusok, s a biztonság kedvéért mi is azt ajánlottuk, hogy papíralapú naplót is vezessenek. Azóta kiderült, hogy az elektronikus napló rendszerességre szoktat, és sokkal pontosabb adminisztrációt tesz lehetôvé. Reményeink szerint a következô tanévtôl beindul a szakképzési modul, ami azt jelenti, hogy a lehetséges összes adatot digitalizálni kell, nyilvánosak kell hogy legyenek a tantervek is. – Ez rengeteg munka! Hogyan veszik rá a pedagógusokat ennek elvégzésére, amikor már megszûnt a projekt? – Fenntartónk, az önkormányzat Oktatási Osztályán keresztül van ráhatásunk az intézményvezetôkre. A normatíván felüli pénzt tôlük kapják, igyekeznek tehát a fenntartó várakozásainak megfelelni. Óriási elôny, hogy a Gyôri TISZK fenntartó szerve az önkormányzat. Fenntartási kötelezettséget vállalt, hogy 16

2011.

április

■

új k atedra

■ FoglaLkozás a Pályaválasztási szimulációs teremben

mûködteti ezt a rendszert, az intézmények pedig megértették, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket a fenntartási idôszakban továbbra is el kell végezni, ezt vállaltuk a pályázatban. – Mindezeket nem kellett világossá tenni a pályázatban? – Elvileg a pályázat beadásakor kell megvizsgálni minden adatot, s ha az elbírálók valamiben bizonytalanok, akkor be kell kérni a dokumentációt. A pályázat kiírásakor persze még senki nem tudhatja biztosan a számszerûsíthetô eredményeket, amelyekbôl egyértelmû lenne, hogy mi a projekthez köthetô, megvalósított munka. A pályázatban kellene meghatározni, hogy mi az, amire a pályázó pénzt fordít és mi az, amire nem fordít pénzt. Csak egy példa: a pályázat megköveteli, hogy a hátrányos helyzetû tanulók száma, aránya növekedjék. Hogyan? Meghatározott rendszer szerint ves�szük fel a tanulókat, a pontszámaik alapján. Nem tudjuk befolyásolni, hogy hány hátrányos helyzetû tanuló jön hozzánk. Ha lenne külön forrás, külön program erre, akkor jogos lenne az elvárás. Az integrált neveléssel kapcsolatban ugyanez a helyzet: a létszám adott. Az a tapasztalatom, hogy az amúgy is túlzott elvárásokra mi, magyarok még jól ráteszünk egy lapáttal. A cél érdekében „elfelejtjük”, hogy szigorúan számon fogják kérni rajtunk a vállalásainkat. – És akkor nem beszéltünk még a külsô körülményekrôl, a gazdasági világválságról, a változó politikai helyzetrôl, ami befolyásolhatja az eredményeket, növelheti az ellenôrzések számát. – Azt az elvárást, ami a gyakorlati szerzô­ dé­sek számának növelésére vonatkozott, a

válság miatt sikerült a magyar viszonyokhoz igazítani. Ami az ellenôrzéseket illeti, regionális és országos ellenôrzés is van, adott esetben minden papírt bekérhetnek. Jó lenne, ha a pályázat kiírásakor világossá tennék, hogy mit mivel kell dokumentálni, akkor kevesebb félreértés adódna, és a dolgok rövidebb idô alatt ellenôrizhetôk lennének. – Mire a legbüszkébb? – A Gyôri TISZK Pályaválasztási és Pályaorientációs Központ felépülésére, a pályaorientációs rendszer kidolgozására és mûködtetésére, a Gyôri TISZK honlapjáról elérhetô internetes felületû tesztsorozatunkra, amely azonnal kiértékeli a kitöltô munkáját. Egyéni tanácsadást is vállalunk pszichológus segítségével. A TÁMOPos projekt keretébôl minden intézmény ajánlást kapott a pályaorientációs pedagógiai program beemeléséhez. – Konkrétan mit jelent a központ mû­köd­te­ tése? – A TIOP 3.1.1-es pályázatnak köszönhetôen felépült központban minden délelôtt általános iskolai tanulók jönnek, akiknek foglalkozásokat tartunk. 2010 szeptemberében adták át az épületet, majd decemberben történt meg az ünnepélyes átadás. Ténylegesen ezt követôen kezdôdhetett el a munka, tanulókat szervezetten csak a második félévtôl fogadunk. A  cél a pályaválasztásuk megkönnyítése. Megismertetjük ôket a szakmákkal, és különösen a hiányszakmák fontosságára hívjuk fel a figyelmüket. 260 darab, egyenként 5-6-7 perces szakmabemutató film készült a pályaorientációs központ számára: a fiatalokhoz közel álló módon mutatják be, hogy az adott szakma a gyakorlatban mit jelent. Sok fiatal számára en-

Sz a k k é p zé s nek láttán derül ki például a vasas és fémipari szakmákról, hogy nem a fizikai munka a meghatározó ezen a területen sem: számítógéppel vezérelt gépek és berendezések kezelését kell megtanulniuk a szakiskolában. A diákok érdeklôdésérôl igen jó tapasztalataink vannak: már több mint hétszázan vettek részt a foglalkozásainkon. Ilyenkor sajnáljuk igazán, hogy a közbeszerzési eljárások lebonyolítása miatt csúszott a központ átadása; ebbôl kifolyólag ebben a tanévben a nyolcadikosok már legfeljebb csak ellenôrizni tudják, hogy jól választottak-e. Most a hetedikesek állnak a figyelmünk középpontjában, elsôsorban velük akarunk foglalkozni. Azt szeretnénk, ha a pályaválasztásuk elôtt legalább két foglalkozáson részt vennének, vagy akár többször is jöhetnének, amennyiben még nem sikerült eldönteniük, hogy merre indulnak tovább. Igyekszünk kreatívan viszonyulni a kérdéshez, figyelünk arra, hogy a tanulók minnél több oldalról gyûjtsenek információt. A közbeszerzések sok gondot okoztak, de ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy elônye is volt, mert nálunk kevés dolgot lehetett elintézni három árajánlattal, majdnem mindig kötelezô volt a közbeszerzési procedúra, így a szolgáltatók kiválasztása nyilvánosság elôtt zajlott. Még egy elônye van annak, hogy az önkormányzathoz tartozunk: soha nem voltak likviditási gondjaink a beruházás során, az önkormányzat teljes mellszélességgel mellettünk állt. A helyi sajtó, a Kisalföld újság, a Kék Duna Rádió, a Revita és az Oxigén Televízió, sôt az MTV regionális híradója is népszerûsítette a központot. A TÁMOP 2010. december 31-én, a TIOP 2011. január 31-én fejezte be a munkát, úgy, hogy az említett kis csúszásokkal ugyan, de minden megvalósult. – Sok TISZK érzi bizonytalannak a helyze-

A pályaorientációs mérésrôl A rendszer tesztjeit elsôsorban diagnosztikus és fejlesztô értékelésre szánjuk. Amikor a tesz­teket diagnosztikai céllal alkalmazzuk, tá­jé­kozódni szeretnénk a tanulónk személyi­ ség­jegyeirôl, egyes képességeik fejlettségi szintjeirôl, tudásáról. A minôsítés nem célunk. A feltárt személyiség–képesség–tudás profil fejlesztése kerül a mérési-értékelési fókuszunkba. A fejlesztô értékelés új szemléletet feltételez. A  fejlesztô értékelés a tanulás eredményességét kedvezôen befolyásolja. A fejlesztô értékelés folyamata: diagnosztikai mérés és értékelés, az eredmények alapján fejlesztési út kidolgozása, további, a feltárt területek fejlesztésének elôrehaladását feltáró tesztek,

tét, hiszen a projektek megvalósulása után is valakinek finanszíroznia kell(ene) a munkát. A Gyôri TISZK-nél nem volt fennakadás akkor, amikor a projektmenedzselésnek vége lett? – A problémák mindig abból adódnak, ha a fenntartás bizonytalanná válik, a projektszervezetek megszûnnek. Kérdés, hogy ki mûködteti tovább a TISZK munkáját, mibôl, kik viszik tovább a zászlót. A mi esetünkben egyértelmû, hogy az önkormányzat viszi tovább mint fenntartó, a TISZK pedig gondoskodik arról, hogy az érdemi munka folytatódjék. Nem minden, nem annyi emberrel, némelyik projekt eredményét pedig, mint például az Ebigélt, az intézményeknek kell továbbvinniük. Valószínûleg nem ugyanannyi órában, nem olyan rendszerességgel, nem olyan mélységben, sôt lehet, hogy külön díjazás nélkül, de csinálja tovább a pedagógus, mert a dolog lényegét megismer-

■ FoglaLkozás a Pályaválasztási szimulációs teremben

záró tesztek egy-egy fejlesztési folyamat végén. Az értékelés fejlesztô, pozitív szemléletû. Cé­ lunk semmiképpen nem a hibakeresés. Az egyéni gondolatmenetek csoportszintû szó­ be­li értékelése hatékony tanulási lehetôséget biztosít, segíti a kreativitást, a problémamegoldó képesség fejlôdését. A megbeszélés azért is fontos, mert némiképpen kiegyenlíti az írásbeliséget, hiszen a digitális felületen elérhetô tesztek az írásbeliségre alapozottak. Úgy gondoljuk, hogy a fejlesztô értékelésben fôként az értékelés alapjául szolgáló tevékenység fejleszt, és nem maga az értékelés, bár kétségtelenül akadhat ez utóbbira is példa. Az elért teljesítményhez értéket rendelünk, ami legtöbbször pont. A maximális pontszám ismeretében a tanuló is képes maga elé célokat kitûzni. (Forrás: gyoritiszk.hu)

te, és örömmel tapasztalja, hogy segíteni tud vele a diákjainak. – Kivétel nélkül minden pedagógus folytatja tovább a projekt befejezôdése után is a korábbi munkáját? – Nem mondom, hogy a húsz intézmény közül nem szorul biztatásra néhány pedagógus, de nem érzem, hogy veszélybe került volna a mûködtetés. Nem sok helyrôl tudok, ahol a pályaorientációs rendszer úgy mûködik, mint nálunk. Büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk arra, hogy a központunkat a céloknak megfelelôen használjuk. Eredményeink még annyira rövid távúak, hogy csak késôbb fog kiderülni, sikerül-e terelgetni a diákokat a szakmák és fôleg a hiányszakmák felé. A tapasztalatunk az, hogy a hozzánk látogató gyerekek élvezettel töltik itt az idejüket, mert sok olyat látnak, amirôl eddig fogalmuk sem volt. – Nem terveznek gyár- vagy üzemlátogatást is a diákokkal? – Több cég is megkeresett bennünket, ki­ váló az együttmûködésünk az Iparkamarával és a Munkaügyi Központtal, mi is részt vettünk például a Pályaválasztási kiállításon, a Hiányszakmák Hetén. Ott mód nyílt a vállalatlátogatásokra is. Terveink között szerepel, hogy mi is szervezünk gyárlátogatásokat. Tervezzük azt is, hogy cégeket, iskolákat mutatunk be a központunkban, méghozzá úgy, hogy ha a gépészet szakmacsoport a bemutató tárgya, akkor a gyerekek azokat a gépeket is meg tudják testközelbôl nézni, amelyeken majd dolgozni fognak. Abban bízunk, hogy sikerül felhívnunk a figyelmet egyes területekre, amelyek nem örvendenek túl nagy népszerûségnek. A kommunikáció jótékony hatását bizonyítja, hogy sokan találják meg számításukat a neves gyôri cégeknél. ■ H . G á bo r M i k l ó s , Va r g a G a b r i e ll a 2011.

április

■

új k atedra

17

o lv a s ó i n k í r t á k

Kié legyen a kollégium? Talán a legkülönösebb közoktatási intézménytípus. Még most is lehet olyan vélekedéssel találkozni, hogy a kollégiumok tulajdonképpen gyermekmegôrzôk, egyetlen dolguk, hogy elhelyezést nyújtsanak azoknak a gyerekeknek, akiknek az iskolájuk nem a lakóhelyükön van. Az ott dolgozó pedagógusok pedig amolyan „maradékok”, akiknek nincs is rendes végzettségük, vagy ha van is, nem kaptak „rendes” állást, s itt várják ki a szerencséjüket.

Maguk a kollégiumok is küzdenek némi szerepzavarral. Ennek két oka van: részint annak érdekében, hogy komolyan vegyék ôket, szerettek volna az iskolákra hasonlítani. Ezt a törekvést jól tükrözi az elsô (sok szempontból még a második) Kollégiumi Nemzeti Alapprogram, amelyben foglalkozási tematikák, óraszámok mutatják, hogy egy „komoly” oktatási intézményrôl van szó. Másrészt ezt az alapprogramot leszámítva nincsenek vele szemben kemény szakmai elvárások (mint amilyen például a szakvizsga, az érettségi) megfogalmazva. Ez nem azt jelenti, hogy nem folyik komoly munka a kollégiumok többségében (az alapprogramban rögzített foglalkozások megtartásán túl), hanem hogy e teljesítmények csak a helyi tanárok, igazgatók szakmai ambíciójának köszönhetôk. Azt sem kifogásolná senki, ha tényleg csak gyermekmegôrzôként üzemelnének. Különösségükhöz még hozzátartozik, hogy a kollégiumokat jellemzôen olyan önkormányzatok tartják fenn, akik, miután a diákok más településekrôl valók, fenntartásukban nem is érdekeltek. Miközben adottságainál fogva a kollégium a leghatékonyabb nevelési intézmény lehetne. Hatékonyságát a közös élet adta hitelesség, a hatás eléréséhez rendelkezésre álló páratlan eszköz- és módszertani gazdagság biztosíthatja. A továbbiakban két kérdést szeretnék körüljárni: 1. Milyen fantasztikus le­hetô­ségek rejlenek a bentlakásos nevelési intézményekben? 2. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a lehetôségek va­lóra váljanak?

A kollégiumok pedagógiai le­he­ tôségei – Példák a kollégiumunkban már megvalósított lehetôségekre Az integrált nevelés Kétszázhúsz fôs kollégiumunk, a Káldor Miklós Kollégium az idei tanévet 9 SNI-s, 32 rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülô, 14 tartósan beteg és 33 nagycsaládos gyerekkel kezdte. De van diákunk az USA-ból és Franciaországból is… 102 lány, 118 fiú tanulónkból 13 szakiskolás, 48 szakközépiskolás és 45 érettségi után tanul szak18

2011.

április

■

új k atedra

mát. Továbbá 81 gimnazistánk és 33 gyerekünk 14 év alatti. Diákjaink jelenleg összesen 57 kü­lön­bözô középiskolából kerültek ki. Tanulóink kétharmada (!) egy vagy több szempont alapján (válás, csonka család, munkanélküli, rokkant szülôk, alkohol, kistelepülés stb.) hátrányos helyzetûnek számít. Nem dolgunk az integrált nevelés. Ha például az SNI-s gyerekeinket nem vennénk fel, a kutya nem vetné a szemünkre. Évek óta telt házzal mûködünk, tehát nekünk a többszörös normatíva sem szempont. Olyannyira, hogy csak idén igényeltük elôször az SNI-s normatívát, miután a költségvetésünkbôl „lecsíptek” 8 millió forintot. De nekünk fontos pedagógiai törekvésünk, hogy itt Buda viszonylag elegáns részén együtt nevelkedjenek a különbözô hátterû gyerekek. Azt is mondhatnám, hogy így érdekes! (De persze a pedagógusi felelôsségrôl van inkább szó.) Felzárkóztatás, esélyegyenlôség Csak egy, nemrég történt eset: R. Zs. 14 éves, Nógrád megyei cigány fiú. 2011. januárban érkezett hozzánk, budapesti egyesület hozta a fôvárosba focizni. Azt mondják, Détárihoz hasonló tehetség. Nyolcadik osztályba kellett volna járnia, de az ötödik osztályról sem volt végbizonyítványa. Igazi hátrányos helyzetû roma gyerek, tôle várja a családja a felemelkedést. Az egyesület egy budai általános iskolába akarta íratni. Megkerestünk egy alapítványi iskolát, ahol az igazgató több volt, mint készséges. Adott egy listát, hogy mi az, amit a gyereknek tudnia kell a különbözeti vizsgára. A felkészülésre adott két hetet. A két hét alatt tanáraink délelôttönként 3-4 órát foglalkoztak a gyerekkel. A vizsga jól sikerült, a gyereket nagyon megdicsérték (talán életében elôször egy iskolában), így folytathatja a tanulmányait a hatodik osztályban. A gyerek értelmes, felelôtlenség lett volna, ha nem ezt tesszük. Azóta állandó jelleggel odafigyelünk, és korrepetáljuk, mikor mire van szükség. Zs. boldog és nagyon büszke a teljesítményére. Tehetséggondozás Kollégiumunkban egyebek mellett két területen folyik karakteres tehetséggondozás: a média és a sport területén. A Káldor Média évek óta épülô és mûködô

csapata készíti a kollégium havi rendszerességgel megjelenô újságját és videós magazinját. Filmeket készítenek, és immár hetedik alkalommal rendezik meg az Országos Középiskolai Filmszemlét. A hat eddigi szemlére összesen 471 filmet neveztek be 155 településrôl (köztük számosat határon túlról) és 246 oktatási intézménybôl. A szemle mentora és a zsûri elnöke az idén 90 éves Jancsó Miklós. Az évek során a filmes szakma legjobbjait látták vendégül. Néhány közülük: Kende János operatôr, Sándor Pál filmrendezô, Koltai Róbert színész, Koltai Lajos operatôr, Kardos Sándor operatôr, Pindroch Csaba színész, Rudolf Péter színész, Mundruczó Kornél filmrendezô, Divinyi Réka forgatókönyvíró, Sas István reklámfilmrendezô, Makk Károly rendezô, Ternovszky Béla rajz­film­rendezô, Hajdú Szabolcs filmrendezô. Kollégiumunkban évek óta dolgozunk élspor­tolókkal. Jelenleg diákjaink kb. 40%-a sportol rendszeresen. A többségük focizik, de szép szám­ban vannak vízilabdázóink, s van asz­ taliteniszezônk, karatésunk, atlétánk, kézilabdázónk is. Nem könnyû a gyerekek érdekeit szem elôtt tartva jól együttmûködni az egyesületekkel, pedagógiailag hatékonyan szervezni a diáksportolók életét. Persze munkánkban még rengeteg bemutatásra érdemes momentum volna – például külföldi diákcserék, segítôtevékenység stb. –, de most csak a legaktuálisabb területeket akartam felvillantani.

Mire lenne képes a kollégium, ha azt tôle elvárnák, és ha az elvárásokhoz biztosítanák a szükséges feltételeket is? Felzárkóztatás, esélyegyenlôség A kollégium alkalmas arra, hogy a látókörében lé­vô általános iskolákkal kapcsolatot tartson, idôben (mondjuk 7. osztálytól) megismerhesse azokat a gyerekeket, akik képességeiknél fogva alkalmasak a továbbtanulásra (szakmatanulás, érettségi), de körülményeiknél fogva vélelmezhetô, hogy ez nem menne könnyen. E gyerekeknek, szüleiknek és a szóba jöhetô iskoláknak már idôben szervezhetne olyan programokat, amelyek beiskolázásukat és a választott iskola sikeres elvégzését segítik. Az év közbeni programok mellett itt szóba jönnek hétvégi, nyári programok is. Amikor eljön a beiskolázás idôszaka, segít a konkrét döntések meghozatalában, a jelentkezések idôben, pontosan való kitöltésében, elküldésében, majd a beiskolázott gyerekek közül azoknak, akiknek arra szükségük van, elhelyezést és megfelelô szakmai programot biztosít. Azoknak a beiskolázottaknak, akik nem tartanak igényt a bentlakásra, externátusi programokat szervez.

O lv a s ó i n k í r t á k Ehhez persze szükséges lenne, hogy az e munkával foglalkozó intézmények részletes szakmai programot dolgozzanak ki, és kapják meg a hatékony munkához szükséges szabadságot, anyagi eszközöket, épüljön ki egy szellemi mûhely, amely képes szakmailag segíteni, mér­ni, értékelni a munkát. Fontos, hogy számba vegyük, elemezzük és hasznosítsuk a témában eddig össze­gyûlt tapasztalatokat, mint amilyen például az Arany János Program. Tehetséggondozás E téren kettôs szerep kínálkozik a kollégiumoknak. Részint speciálisan szakosodhatnak a tehetséggondozásra, azaz munkájuk fókuszában a tudományokban, mûvészetekben, sportban tehetséget mutatók összegyûjtésére s számukra hatékony szakmai program kidolgozására, mûködtetésére teszik a fô hangsúlyt. Ennek is vannak már persze csírái. A Táncsics Kollégium például több évtizede foglalkozik tehetséges munkás származású diákok felvételire való felkészítésével, rendkívül hatékonyan. Másrészt pedig a többi, nem erre szakosodott kollégiumban is fontos szerepe kell hogy legyen e tevékenységi formáknak, hiszen nem lehet csak úgy általában nevelni, személyiséget formálni. Még a legkarizmatikusabb tanár sem ér el komoly hatást pusztán azzal, hogy diákjainak nagy átéléssel beszél a tanulás hasznáról, szépségeirôl, a mûvészet önkifejezô lehetôségeirôl, a sport egészséges életmódban betöltött szerepérôl. Ehhez színes, szakmailag jól irányított programok, szakkörök kellenek, amelyekhez a kollégium ideális keretet biztosít. Fontos, hogy a kollégiumoknak e téren legyenek specialitásaik. Legyen olyan, ahol sokrétû zenei élet során juttathatják sikerekhez a más területeken addig kudarcokhoz szokott gyerekeket. Csak a sokrétû tevékenységek adnak alkalmat arra, hogy észrevegyük a potenciális Snétbergereket, Farkas Jánosokat, Szécsi Palikat stb. Területi közösségi központ A kollégiumok nem csak a hagyományos bentlakásos formában tölthetnek be fontos feladatokat, nagy szerepük lehet a vonzáskörzetükhöz tartozó közösség egész életében. Mély meggyôzôdésem, hogy a közoktatásnak ahhoz, hogy hatékonyan töltse be hivatását, a lehetô legnagyobb mértékben társadalmasodnia kellene, minél inkább közös üggyé kellene válnia. Részint legyen képes bevonni munkájába a legjobbakat: a legjobb tudósokat, mûvészeket, sportolókat, az egyes szakmák legjobb, legkarizmatikusabb képviselôit, másrészt minél többeknek legyen képes szolgáltatni információkat, képzéseket, kulturális, sportlehetôségeket stb. externátusi formában. Ágyazódjék be minél jobban a helyi közösség életébe.

Milyen feltételek között tudják a kollégiumok optimálisan kihasz­ nálni a bennük rejlô le­he­tô­sé­geket? A fenntartás A kollégiumok fenntartásában azok jelenlegi gazdái nem érdekeltek. Ezt több lényeges tény igazolja. A kollégiumok nagy többsége (kb. 72%-a) nem önálló. Szakmai lehetôségeiket alap­ve­tôen az határozza meg, hogy az iskola vezetése, amelynek részeként mûködnek, mennyire támogatja, tûri, tiltja, hogy kollégiumának önálló szakmai elgondolásai, programjai legyenek. Az önkormányzatok egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdenek. Már a fôváros is, amely eddig az országos átlaghoz képest figyelmes fenntartó volt, folyamatos forráskivonásra kényszerül, de ami még ennél is súlyosabb, most már az önállóság megcsonkítására is készül. Jellemzô a helyzetre egy minapi eset. Néhány oktatási intézményben nem biztosították az étkezést, mert az önkormányzat több százmillió forinttal tartozik a szolgáltatónak! A kollégiumok adottságaiknál fogva olyan intézménytípusok, amelyeket központilag (államilag) érdemes fenntartani. Ki kellene dolgozni egy olyan modellt, amely: – kiküszöböli az önkormányzatok érdektelenségét, anyagi helyzetének hektikus változásainak az anomáliáit; – tudja és akarja a megújult, az érintettek által kidolgozott szakmai programokhoz folyamatosan biztosítani a szükséges anyagi eszközöket; – országos hatáskörét hatékonyan érvényesíti új források (belsô és külsô) bevonására; – tudja és akarja hosszú távon biztosítani a rendszer fejlesztését.

lyoknak is, de csak annyiban, amennyiben adekvátan illeszkednek a pedagógusokhoz. A munka bonyolultságát az adja, hogy mind a gyerekek, mind a pedagógusok nagyon különbözôek, élettörténetük, körülményeik, képességeik, vérmérsékletük, motivációs rendszerük, értékrendjük stb. más és más. Mégis az a cél, hogy minden gyerekkel sikerüljön olyan kapcsolatba kerülnünk, ami lehetôvé teszi a kívánt cél irányába való kalauzolását. Ez csak olyan intézményben lehet hatékony, amelyet szakmailag jól irányítva közösen formálhatnak rugalmasan a munkatársak és a gyerekek. Így érezhetik, hogy hiteles, értük van, hogy az övék. Ehhez pedig nagyfokú szakmai és gazdasági önállóságra volna szükség. Szakmai háttér Egy mondatban: meg kellene teremteni a strukturális, funkcionális rendszerét a tapasztalatok folyamatos értékelésének, közzétételének, a gyakorlaton alapuló fejlesztési elképzelések kidolgozásának, kipróbálásának, egy sokszínû, más szakmák hasznosítható tapasztalatait felhasználni képes szakmai életnek. Végül válaszolva a címben feltett kérdésre: Kié legyen a kollégium? Azé, aki valóban akarja, hogy a kollégiumokban rejlô fantasztikus szakmai lehetôségek megvalósuljanak, és aki képes az ehhez szükséges feltételeket biztosítani. Ez pedig leginkább az államtól várható el. ■ S. J.

Intézményi önállóság Az a rendszer mûködik jól, amelynek tagjai jól mûködnek. Különösen igaz ez az oktatási intézményekre, s azon belül is a kollégiumokra. Miért? Mert a pedagógia lényege a személyesség! Nem az oktatott anyag, nem a szemléltetô eszközök technikai színvonala, nem a használt módszerek korszerûsége, hanem a pedagógusok személyisége, gyerekekhez való viszonya, az intézmény szellemisége a meghatározó. Természetesen e bonyolult folyamatban megvan a maga jelentôsége az eszközöknek, módszereknek, szabá2011.

április

■

új k atedra

19

sulitéka

Koldusôszinteségû író Móricz Zsigmondról A Nyugat elsô nemzedékéhez tartozó írónk, Kemény Zsigmond, Jókai és Mikszáth prózájának folytatója, irodalmunk anekdotázó hagyományainak követôje. Az ösztönöket feltáró naturalizmus magyar képviselôje, a magyar ôserô írója – ahogy Szerb Antal fogalmazott róla. Kitûnô atmoszférateremtô. Mûvei lineáris idôvezetésûek, az ok-okozati viszonyok tisztelôje. Írásain érzôdik a megfigyelés, a tapasztalat aromája. Ha archaizált is, nem öncélúan tette, a hôs, a táj egyéniesítését szolgálta nyelvi eszközökkel. Szándékoltan írt primitív szöveget, ezzel is hôsei jellemfestését bôvítette, amúgy nagy nyelvmûvész volt, hihetetlen gazdag szókészlettel. A nyelv makulátlan tisztaságát kereste. A mûvelt, szociális Magyarországról és a szabad nemzeti irodalomról álmodott.

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén egy okos paraszt apa és egy nemesi papleány gyermekeként. A családfô ötholdas gazda volt, mindenhez értett, tehetôs ember lett, de aztán jött a baj. Felrobbant a cséplôgépük, a tiszai jégzajlás tönkretette a jövedelmezô vízimalmukat. A  jómódnak vége lett, koldusszegények lettek, de a családot más szerencsétlenség is üldözte: két testvére is erôszakos halált halt. Iskoláit Debrecenben kezdte, majd Kisújszálláson folytatta. Itt érettségizett, aztán Debrecen következett újra, jogot hallgatott, majd Pestre ment bölcsésznek, de egyik egyetemet sem fejezte be. Ôt is csábította az újságírás, a dolgok vizsgálata, a világ megismerésének és újraalkotásának lehetôsége, izgalma. Mikszáth segítségével szerkesztô lett az Újság címû lapnál, ahol a gyermekrovatot vezette. Érdeklôdése vitte tovább elôre. Népdalgyûjtô körútra indult, Szatmár falvait járta. Az irodalmi köztudatba 1908ban a Hét krajcár címû elbeszélésével robbant be és vált országosan ismertté. Pályáját rögtön a csúcson kezdte, novellájával magasra tette a mércét. A történet a szegénység megrázó dokumentuma, a koldusnál is szegényebb emberek életét mutatta be. Elsô könyvének hôse, a Sárarany Turi Danija is a reménytelenségbôl jön. Ô a nyers Toldi, aki önértelmezésre és önkiteljesedésre tör, a ros�szul berendezett világgal szemben vív harcot. Móricz Ady szellemi rokona. Közös a nemesi kutyabôrük, de 20

2011.

április

■

még a szülôföldjük is, nem beszélve a korhadt társadalom elleni elégedetlenségükrôl. Az életesség írója – ha Ady kedvenc szavával jellemezzük, aki egyébként így beszélt róla: „legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója”. „Koldusôszinteségû író.” „Csak a rosszmájúak nevezték tyukodi Maupassant-nak.” „Századok ôsi érzései és a mai európai magyar mûvészember házasodik benne.” Ady babonás híve volt Móricznak,

új k atedra

józan zseninek nevezte, aki olyan kráter, amelyik olyan lávát önt, mely humusszá válik, mert életújító és építô. Természetes mûveltséggel rendelkezett, amit még pesti egyetemista korában, Négyesy profes�szor stilisztika-elôadásain tovább pallérozott. Ott, ahol Babits és Kosztolányi is nevelkedett. A stílus és módszer tudatos használata jellemezte. Az írás során bevetette írói technikájának minden

fogását, amely alkalmas a tények feltárására. Írásai elején rögtön a dolgok közepébe vágott. Nyugtalan lelkét az írás vigasztalta. Könnyedén szaladt képzelete a magyar valóságban. Írói programja: nem ajánl, hanem megmutat. Történetei olyanok, mint a forgószél – ahogy Németh László írta –, kevésbôl támadnak, és mindig új életdarabokat nyalnak magukba és így tölcséresednek fölfelé. Filmszerûen szólva, jó vágásokkal tette egymás mellé az élet képeit. Tudatában volt annak a közegnek a jellemzôivel, amelyikrôl írt. Jól ismerte a magyar realitásokat. Kora szellem- és erkölcstörténeteivel ajándékozott meg minket. Számít az olvasó tudására, hogy ismerjük a népi szólások jelentését. Feltételezi, hogy értjük, ki a cifra lány, mi a pántos láda. Mit takar a régi jó virtusos fajta kifejezés, mit jelent a cvikipuszi és a tirpákrendszer a mezôgazdálkodásban. Nyelve vulkáni erôvel fellobbanó. Túllépett a népszínmûvek ihajcsuhaj világán, a szirupos novellákon. Megmutatta az igazi falut és annak igazi hangját. Történészeket idézô pontossággal kutatott az akár az Erdélyrôl vagy Rózsa Sándorról, a híres-hírhedt betyárról írt regényei megírásakor. A múlt kutatói mellett nyelvészek és néprajzosok tudását is beledolgozta mûveibe. Erdély trilógiája a Trianon utáni magyar sors példázata. Így ír: „mi magyarok széjjel vagyunk vágva éles karddal, olyanok vagyunk, mint az apró darabokra tört tükör, és nem lehet tudni, jön-e valaki, aki összeforrasztja a magyar szíveket és egész edényt csinál a cserepekbôl.” Lukács György is elismerte írói teljesítményét. Az igazi meleg öröm hangján írt róla kritikájában. Így jellemezte: „igaz magyarosság, az írni tudás eszközével szólal meg írásaiban.” Motívumait szépnek nevezte, mint egy díszes szûr hímzést. Írói nézôpontja gyakran változott írás közben. Tartalmi túlfûtöttségû szövegei kimunkált alkotások. Elbeszélésmódjában fontos szerepet kapott a szabad függô beszéd alkalmazása. Itt

sulitéka egybefolyik a szerzô és a szereplô szövege, így közelebb kerülünk a hôseihez, hiszen gondolataik ös�szekapcsolódnak. Az írói elôadás szférájában nagyobb élénkséget, belsô realizmusra törekvést, lélekelemzést tesz lehetôvé a szabad függô beszéd. A rövid szakaszokból álló mondatok jól kifejezik a szenvedélyt és a belsô feszültséget. Rettegett attól, hogy eltávolodik az élettôl, de nem felejtette el azt a vidéki Magyarországot, ahol csirkék kapirgálnak a papsajt között, kacsák és libák lármáznak. Komondor pihen a gáderban, macskák lopakodnak a madarak felé. Pajták hûvösében pihennek a gazdák, a napszámosok. Eladó lányok csivitelnek a bálban az ôket bajszuk alól lesô legények szeme elôtt. Mûveit tekintve a Légy jó mindhalálig kínzó olvasmány. Tele életrajzi elemmel. A debreceni kollégiumba szakadt vidéki kisdiák, Nyilas Misi lelki pokoljárása megrázó olvasmány. Misi két dolgot hozott magával otthonról. Az egyik az, amit anyjától tanult, miszerint a legfontosabb: jónak maradni minden körülmények között, és a másik hite, hogy ô tudta, mi az igazi szegénység. Ô tudta, mi az a „kódus pakk”. Legjobb könyvének az 1924ben írott Pillangót tartotta. Csalódásai, szirtekre futott életének bajai ellenére a remény szólal meg benne. Úgy érezte, újrakezdené az életét, mert a szerelem erôt adhat. Ennek a szenvedélyes szerelmi vágynak a regénye a Pillangó. Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika a nincstelenek közül jönnek, de minden akadályt legyôz a szerelmük. Bizonyítják, hogy nem igaz, hogy szegény legény csak módos gazda lányával házasodjon, és szegény lány úrfit válas�szon. Móricz a szerelem „boldog és vak káprázatát” írta meg a paraszt Rómeó és Júlia történetében. Nem a nagy problémák boncolgatását találjuk benne, hanem lírát, idillt, amely zenei módon megkomponált motívumok sorából áll. A bumfordi buta parasztok mellett, kiknek füstölt szalonna az istenük, akadnak tisztaeszû és

-szívû legények is, mint Darabos Jóska. Isten háta mögött címû regénye a kisvárosi emberek beszûkült világáról szól. Az ott lakók élete tele pótcselekvéssel, csak az evés és az ivás fontos, meg a tivornyázás, amihez vad nemi vágyak társulnak. A szûk látókörû szereplôk nem is látják, milyen kilátástalan, reménytelen az életük. Hôsei nem képesek áttörni szokásaik börtönfalát. Megrázó a Barbárok címû írása is. Itt is az emberrôl mond

vendégeli. Az enni lehet alkalma féktelenségbe viszi a fôhôst, és halálra zabálja magát, megöli az étel. Így kapcsolódik össze éhség és gyûlölet. Az 1932-ben született A boldog ember címû regénye a világgazdasági válság következményeirôl szól. A fôhôs, Joó György már csak a múltjában hisz, hiába volt tragikus, igazságtalan az élete, de a fiatalsága megszépíti az emlékeit, boldog korrá teszi számára. Itt is láthatjuk Berzsenyi vízjelét, az elmúláson való merengést, mint

Csibe vele maradt 1942-ben bekövetkezett haláláig. Ha már a nôknél tartunk, rá is érvényes, hogy a másik nemmel való kapcsolata minden szél­sô­ séges viszonyt átölelt. Mûveit is átszövik ezek a motívumok. Adyhoz hasonlóan nála is örök harc folyik a szerelemben férfi és nô között. A hûséges Boldogasszony és a hûtlen Szépasszony közötti különbséget ô is nehezen értette. Nagyon jól ismerte a polgári házasságot. Jó példája ennek a Rokonok címû regénye és még néhány rövi-

lé­nyegeset. A novellájában két portyázó juhász rablógyilkosságát boncolgatja, kifejtve a félállati emberek zárt lelkivilágát. Az Úri muri – 1927 – újra egy poros kisváros és a tanyavilág regénye, amelyben a magyar dzsentri problémájával küzdött. A történet szerelmi háromszögre épül. Képes gazdag és bonyolult emberi élményeket rögzíteni, melyek évekkel késôbb is alkalmasak arra, hogy föltámasszanak egy világot és az tovább sugározzon. Itt is szomorúan fogalmaz a magyar vidékrôl, ahol a talentum porlik a magyar népben, mert nincs iskola és nincs semmi jövô. Bezzeg a kocsma hangos, mert egy füttyentésre összefutnak a férfiak dôzsölni és ordítani. A Tragédia címû novellájában az evés kérdése áthatja a hôs tudatát. Kibomlik ösztöne, és ki akarja enni vagyonából az ellenszenves Sarudy gazdát, aki lányának lakodalmán a szegényeket is meg-

oly sok írónknál. A regény egy parasztlegény magára ébredésérôl szól a kietlen reménytelenségben. A mû inspirálólag hatott a késôbbi szociográfiai írásokra. Öreg korában – sebekkel ugyan, de – megelégedett író, három lánya volt, csinos színésznô felesége és egy szép háza Leányfalun, amikor a Ferenc József hídon egy gyereklánnyal akadt össze, aki öngyilkosságot fontolgatott. Mély hatást tett rá, örökbe fogadta, taníttatta. A lányt Csibének nevezte. Róla és az ô korábbi életérôl szól utolsó regénye, az Árvácska, ez az irtóztató könyv, amelyben a fantáziának egy sora sincsen. A legmélyebbre taszítottak búváraként ítéletet mond a háborúba forduló világról, egy veszendô lélekben mutatja a társadalom igazságtalanságát, mulasztásait, bûneit. Csibe lett utolsó éveinek virága. Ô feledtette elsô feleségét, az öngyilkos Holics Jankát, és a másodikat, a színésznô Simonyi Máriát.

debb jelenet is, ahol a férfi és a nô a boldogságot keresik, de együtt nehezen találják. Móricz regényeiben és fôleg novelláiban a dialógusoknak drámai funkciójuk van. Ismerte az emberi személyiség teljes bonyolultságát. Konkrét helyzetekben konkrét embereket ábrázolt. Hajlama volt az életbevágó dolgok feltárására. Balladaszerûen tömörek a szövegei a sûrítések és a szaggatottság következtében. Kihagyásos technikájával egyre inkább fokozza a feszültséget. Ez is segítségére van, hogy ne csak felszínes véleményt kapjunk, hanem a dolgok legmélyére, a lélek bugyraiba is belássunk. Egyszerû és közvetlen hangon írt a zártságról és a szûkösségrôl. A társadalmi valóság megszállott kutatója volt. Alkotóereje felért a legnagyobb írókéval, de mûvészként is eljutott odáig. Írásaiban az igazság és a szépség egy. A hiányzó emberséget panaszolta fel. ■ N ov ák Imr e

2011.

április

■

új k atedra

21

kot tava r á z s

„Nem féltem a gitáromat a gyerekektôl” Tolcsvay Béla hite és lelkesedése csöppet sem lanyhul Talán nincs is még egy zenekar a nagyvilágon, amelyik megalakulása után egy évvel már országos vetélkedôt nyert, s a villámgyors siker annyira nem kápráztatta el az együttes vezetôjét, hogy máig ugyanazt az utat járja szerényen, de konok következetességgel, amire 1967-ben rálépett. Tolcsvay Béla jövôre már négy és fél évtizede énekli a magyar népdalokat apró klubokban, óvodákban, iskolákban, isten háta mögötti rendezvényeken, de cseppet sem lanyhuló hittel és lelkesedéssel.

– Nagyon elkapta a fonalat a Tolcsvay trió a hatvanas évek végén, mert a lendülete még ma is tart. Mi az az erô, ami kiveti az ágyból hajnalok hajnalán, mert koncertre kell utaznia az ország másik végébe? – Talán az apai ágon az összes felmenômtôl örökölt pedagógusvéna az, ami nem hagy nyugodni még ma sem. A jó tanár játszva tanít. Megtartja a három lépés távolságot, de összekacsint a tanítványaival. Ha érzik, hogy szereti ôket, soha nem lesz gondja a fegyelmezéssel. Imádok beszélni a dalaim között a közönséghez, legyenek azok gyerekek, felnôttek, vagy már olyan vén tengeri ráják, mint én. Az én világom az ifjúsági klubok világa volt. Az emberközeli fellépéseket szerettem mindig, amikor azonnal érzékelhettem a közönség reakcióját. Az az igazi találkozás. Akkor tudunk igazán adni valamit egymásnak. Soha nem féltettem a gitáromat a gyerekektôl, és soha nem voltam irigy arra, amit tudok. Amikor ötven-hatvan méteres távolság választja el az elôadót a nézôtértôl, én azt már nem tartom természetesnek. – Mûködnek még valahol a kultúra valamikori fellegvárai, a mûvelôdési házak? – Nagyon sajnálom, hogy kilós áruvásár lett a kis falvak mûvelôdési házaiban, a városi klubokban a tánc, az ének, a vers helyett. Elszakadtak az emberek egymástól. A tánc az már csak vonaglás a vaksötétben valami fülsiketítô robajra. Kiveszett az emberekbôl az egymás megbecsülése, tisztelete, nem is akarnak beszélgetni, közelebb kerülni valakihez, mert nem kíváncsiak rá. Talán én vagyok az utolsó mohikán Budapesten, aki klubot viszek emberemlékezet óta a Bajcsy 59.-ben. Megszállott Egyetemi Színpad-rajongó voltam, ahol minden azért történt, hogy nemesedjen az ember lelke. Mi is élménybeszámolókat, ismeretterjesztô elôadásokat 22

2011.

április

■

új k atedra

szervezünk, meghívunk természetgyógyászokat, közéleti személyiségeket, gitáros énekeseket a Tolcsvay Klubba, és megpróbálunk olyan mûsorokat színpadra tenni, ahol a népzene, a tánc, az irodalom és a képzômûvészet egyszerre és egyenrangúan van jelen. Olyan sokszínû a világ, ismerjük meg, és élvezzük minden színét! Ne öntsük össze ôket, mert abból csak generálszürke lesz. Próbálják ös�-

szemosni, egymás ellen heccelni a színeket, de ne hagyjuk! A legfontosabb feladat a saját szín megtartása, megôrzése. Minden ember megismételhetetlen csoda, mindenkiben más az, ami jó. Erre tanították meg a résztvevôket a Világ Ifjúsági Találkozók. Csak bámultunk, hogy milyen sokfélék az emberek, és milyen sokszínû a világ kultúrája. Vétek egybemosni! Ahogy tarka a rét is, és úgy az igazi. – És a fesztiválok? – Én fesztiválosdinak hívom ôket. Szem­fény­ vesztôk üzleti vállalkozása, cirkuszi produkció – tisztelet a kivételnek, akik azonnal tönkremennek. Csak a bevétel számít, a szponzorok zsírja, a termékbemutatók lebonyolítása. Századrangú a fesztiválok kulturális értéke. Silány tömegáruvá züllöttek a hangok is, ugyanazok

a hangok, amelyekbôl Beethoven a szimfóniáit írta. Valakiknek az a célja, hogy káosz legyen! Rendetlenség, fejetlenség, áttekinthetetlenség, nyugtalanság, feszültség, stressz. Pedig statisztikák igazolják, hogy ettôl felborul az egészségünk. Tönkremegyünk és tönkremegy a világ. – Van kiút? – A televízió például csodaszép dolgokra taníthatná az embereket. Ehelyett, ki kellene számolni egyszer, hogy hány liter vér ömlik a tévékbôl a világon egy adott pillanatban. Ezt csak beteglelkû emberek csinálhatják és akarhatják így. Irigylik mástól a szépet. Élvezik, hogy egyre degeneráltabbnak látja magát a nézô, sôt lassan el is hiszi, hogy valóban ô is ilyen, és egyáltalán semmi tiszteletre méltó nincs az emberekben. Az álságos világ pedig megengedi, hogy ezek a lélekgyilkosok egymásnak osztogassák a díjakat, s így lesz a mocsok a követendô példa. – És követik? – Egy székelyudvarhelyi újságíró barátom azt mondja, hogy ma már csak akkor tudnánk újra észrevenni a világot, ha óraegyeztetés után egyszerre összetörnénk a létezô összes televíziót. Újra meglátnánk a nyíló virágot, s újra élnénk a szerelmet, nem pedig más aberrációit kukkolnánk a szörnyû masinából. Én azt mondom: nem nôhet a fa gyökerén levél, csak az ágain! Az emberi lét törvényeit nem rúghatjuk fel büntetlenül! Ha valaki december végén vet, semmit sem fog aratni. Én már megtanultam, amióta Pázmándon élek, hogy a trágyadombnak öngyulladása van. Ha nem tudjuk, hogy hol az elég, akkor elég. – Elpusztul a világ? – Hiszek a fiatalokban! Optimista vagyok. Ôk is rá fognak jönni dolgokra. Rájönnek, hogy mindenkitôl tanulni kell, tudósoktól, zenészektôl, egyszerû emberektôl egyaránt.

kot tava r á z s Az élôzene elvarázsol és felemel. Rá fognak találni a zenére a fiatalok, ledobják róla a sallangokat. Elindul az öntisztulási folyamat. Hangzóanyag-gyártás helyett újra zene lesz. Rájönnek, hogy a maguk zenéjét kell csinálniuk, ami a lelkük legmélyébôl fakad. Csak akkor tudják élvezni azt, amit csinálnak. És akkor értékelni kezdik a fontos dolgokat, és észreveszik az élet apró örömeit. Kosárfonótanfolyamra fognak menni, mint én, és boldogan viszik haza azt a kis kosarat, amit nem a számítógép képernyôjén, hanem a valóságban sikerült megfonniuk. Csinálni akarnak majd valamit, mert elegük lesz a látszatvilágból. Micsoda ôsemberek voltunk a hosszú hajunkkal, virágmintás nadrágjainkkal valamikor! És most mi próbáljuk megvédeni a világot

a pusztulástól. Ellene menni a trendeknek, menteni a menthetôt. Nyitva még a szemünk, és akkor nem fásul el az agyunk. Szellemileg úgy érezzük, most vagyunk topon. A környezet konzervál, a jó közösség energiát ad. Régen a fonókban boldogan találkoztak az emberek. Meséltek, beszélgettek, énekeltek és dolgoztak is. Hagyományos dolgokat is csináltak, meg elindultak a saját fejük után. Csak azért is énekelünk és muzsikálunk. Csak azért is megmutatjuk, átadjuk, amit tudunk. Kis rezervátumokat igyekszünk létrehozni. Kis idôre, pár percre rendet akarunk tenni. Megállás nélkül mondjuk, hogy minden vacakot nem kell fogyasztani, mert elcsapja a gyomrot. Állandóan mondani kell a fontos és szép dolgokat, mert az istenadta nép könnyen és gyorsan felejt.

– Milyen fontos és szép dolgokra gondol? – Nemcsák Karcsival Arany Jánost, Petôfit, Csokonait, Váci Mihályt viszünk mindenhová, ahová lehet. Döbbenetes, hogy mennyire aktuális és vadonatúj a fiataloknak. Kezd vis�szafordulni a folyamat. A rendetlenség nem érték. Ki lehet nevezni annak, de akkor sem az! A szabadság nem ellentéte a rendnek, mert a két dolog összehasonlíthatatlan: az egyik filozófiai fogalom, a másik pedig maga a természetes valóság. Sokan az hiszik, hogy a tudás fáját elválaszthatják az élet fájától, pedig éppen az az életünk nagy feladata, hogy a kettôt összehangoljuk. A világ minden táján ismert égig érô fa ôsmeséje pontosan errôl szól. Nem hagyhatjuk, hogy lebeszéljenek bennünket önmagunkról! ■ H . G á bo r M i k l ó s

Folkbeats – ahol a szívem dobban Kárpát-medencei autentikus nép- és világzenei tehetségkutató fesztivál Februártól szombatonként déltôl hajnalig szólt a zene, fiatalok és idôsebbek, elismert, népszerû muzsikusok és a pályával most kacérkodók koncertjei voltak hallhatóak a Folkbeats Fesztiválon a budapesti Fáklya Klubban, a Kárpát-medencei autentikus nép- és világzenei tehetségkutató elôdöntôi során. A versenyen induló zenekarok bemutatkozása után a „nagyok” is megmutatták, mi is a szép ebben a mûfajban.

„Mindaz, ami a kultúrából a velünk élô rész, vagyis ami a mindennapjainkat is átszövi, így vagy úgy propagálva van a legkülönbözôbb módokon – vallják a szervezôk. – A népi kultúra, azon belül a népzene is megkapja a maga felületeit a modern világban, még ha sokszor nem is olyan minôségben és mértékben, mint azt a benne és érte munkálkodók szeretnék. Egyre több igen képzett fiatal zenész kerül ki táncházas körökbôl és hangszeres mesterek keze alól. Az ifjú muzsikusok egy része az autentikus népzenében, míg mások a folkban gyökerezô világzenében találják meg az önkife-

jezés lehetôségeit vagy akár hivatásukat. A nehezebb szakasz a fiatalok pályára állításával és még inkább megtartásával kezdôdik. Ös�szességében kevésnek mondható kivételtôl eltekintve eltûnnek a süllyesztôben!” Hogy ez ne így legyen, a Folkbeats ifjú szer­vezôi eddig példátlan kezdeményezéssel álltak elô. Felhívásukra közel száz magyar népzenei és világzenei együttes jelentkezett hazánkból és a környezô országok magyarlakta településeirôl. A 2011-es fesztivál elôdöntôi befejezôdtek, mindkét kategóriában kialakult a középdöntôk mezônye. A zsûri döntése és a közönségszavazás eredményeképpen a népzenei kategória résztvevôi a következôk: Berka Együttes (Budapest), Édes Málé Trió (Budapest, Debrecen), Guessous Majda Mária (Debrecen, Kecskemét), Gyöngyharmat Együttes (Pécel), Illangó (Buda-

■ A Tarsoly és a Holdudvar is bejutott az áprilisi elsô közÉpdöntôbe

pest, Vác), Kisboróka Együttes és Népdalkör (Táborfalva), Magos Zenekar (Budapest), Rendes Zenekar (Budapest), Tarsoly (Vác), Tímár Sára és Zenekara (Budapest), Török Tilla és Zenekara (Budapest, Ada), Vizin (Pécs). A  világzenei kategóriában: Canarro (Budapest), Cuháré Citerazenekar (Kôrösladány), Drum and Folk (Kecskemét), Gánica (Budapest), Harmónia Garden (Budapest, Debrecen), Holdudvar (Budapest), Jedam (Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely), A Köztársaság Bandája (Pécs, Bonyhád), Orthent (Budapest), Meszecsinka (Budapest), Ôskestar (Kecskemét), Role (Csíkszereda). A további menetrend: április 2., Fonó: Világzenei középdöntô 12 órától, április 9., Fonó: Népzenei középdöntô 12 órától, április 16., Fonó: Vegyes középdöntô 12 órától, május 1., Hagyományok Háza: Világzenei középdöntô II. (a 6 továbbjutott zenekarral), május 8., Hagyományok Háza: Népzenei középdöntô II. (a 6 továbbjutott zenekarral): május 22., Törökbálint, Munkácsy Mihály Mûvelôdési Központ: Döntô. ■ 2011.

április

■

új k atedra

23

M ESE V ILÁ G

Misztrál: Álomkófic Hosszú elôkészületek után 2010. júliusában megjelent a Misztrál együttes elsô gyermeklemeze. Az Álomkófic címû CD – amely tizedik a zenekar albumai sorában – tizenhét megzenésített verset tartalmaz, így Csongor Andrea: Álomkófic és Út hazafelé; Szepesi Attila: Cinkehívogató, Februári Kérdés, Csellengôk, Boldogasszony, Árvalányhaj és Kikiáltó; Romhányi József: Szamármese, Moszkitóopera és Róka és a holló; Szabó Lôrinc: Lóci verset ír, Kicsi vagyok... és Esik a hó; Lackfi János: Mûlovarnô; Thándor Márk: Béka-tangó; Balassi Bálint: Széllel tündökleni, valamint Szilágyi Domokos: Táncol a sárga címû költeményeit, továbbá egy, a Hol jártál az éjjel... címû népdalátdolgozást. A  zeneszerzésbôl az együttes valamennyi tagja –  Csóka Sámuel (technikus, hangmérnök), Heinczinger Miklós (furulyák, klarinét, doromb, saz, ének), Hoppál Mihály (nagybôgô, saz, brácsa, gitár, slide-gitár), Pusztai Gábor (dobok, ütôhangszerek, spejz-marimba), Tóbisz Tinelli Tamás (gitárok, ének, basszusgitár, bendzsó-mandolin) és Török Máté (cselló, gitár, mandolin, koboz, ének, charango, koboz, szájharmonika) – kivette a részét. „Évek óta készültünk arra, hogy egy olyan lemezt készítsünk a gyermekeknek, amelyben a versek eggyé válnak a dallamokkal, a dallamok a gyermekekkel, s így a költészet észrevétlenül épülhet be az életükbe. A dalokat szívbôl írtuk apró gyermekeknek, kisiskolásoknak, nagyiskolásoknak, kamaszoknak és mindazoknak, akik megérzik bennük a körülöttünk élô világ sokszínûségét. Hiszen oly jó néha elcsellengve széllel tündökölni, színekkel táncolni, Boldogasszony felé tekinteni, erdôben rókát bámulni, réteken megpihenni, árvalányhajjal egymást cirógatni, tavak partján moszkitók énekére békákkal vacsorálni, útban hazafelé cinkét hívogatni, kóficokkal álmodozni, ménesek közt lovak

24

2011.

április

■

új k atedra

meséit figyelni, és olyan jó gyermeknek lenni... még felcseperedve is” – vallják a zenekar tagjai. Az 1997-ben alakult Misztrál zenei együttes ismert és kevésbé ismert hazai és külföldi költôk verseit zenésíti meg sajátos és egyéni hangon. Dalaikban ötvözôdik a történelem, a hagyomány és a különleges, gyökereiben magyar és modern dallamvilág. Megalakulásuk után egy évvel, 1998 júliusában, a XIX. Kaláka Folkfesztiválon megnyerték a Kaláka Alapítvány fôdíját. 2006-ban Bartók Béladíjat, 2008-ban Balassi Bálint-emlékérmet, 2010-ben a Fiatalok a Polgári Magyarországért díját kapták meg. 2002-ben útjára indították az évenként megrendezett Regejáró Misztrál Fesztivált Nagymaroson, amely immár hagyomány a Dunakanyar szívében. Az elmúlt esztendôkben számos külföldi meghívásnak is eleget tettek: eljutottak Felvidékre, Erdélybe, Kárpátaljára, Lengyelországba, Észtországba, Finnországba, Olaszországba és az Egyesült Államokba. A fesztiválon és koncertekkel, fellépésekkel, rendhagyó irodalomórákkal az országot járva az értékes irodalmi-zenei kultúrát kívánják bemutatni és megszerettetni a remélhetôen egyre nagyobb számú, igényes zenét kedvelô közönséggel. Ezt a célt szolgálják a Regejáró Misztrál Mûvészeti Klubok is, amelyek estjein havi rendszerességgel fellépô Misztrál együttes mellett a hazai zenei élet számos jeles szereplôje is gazdagítja a programot. 1999-es Ébredés és 2002-es Ösvény címû CD-jük után harmadik, 2004-ben megjelent Mezôn széllel járók címû lemezükön Balassi- és Balassi korabeli verseket dolgoztak fel a költô 450. születésnapja alkalmából. A korongon a megnyugvást nem találó, örök vándorúton járó, szabadságkeresô Balassi Bálint képét idézték meg.

■ Toll Tünde illusztrációja

2006-ban megjelent, Megkopott harangszó címû lemezükön Tolcsvay Bélával, Kobzos Kiss Tamással és Kis Gergely Mártonnal ki­ egészülve emlékeznek a mûvészet eszközeivel 1456-ról és 1956-ról. 2007 májusában jelent meg a Hangzó Helikon sorozat legújabb tagjaként az együttes Dsida Jenô verseit tartalmazó nagylemeze, amely 2008-ban megkapta az aranylemez minôsítést. Az albumon az 1907-ben született erdélyi költôtôl 22 költemény szerepel a Misztrál megzenésítésében. 2008-ban állították össze A Nyugat címû mûsorukat – a száz esztendôvel ezelôtt, 1908 januárjában indult korszakos jelentôségû folyóirat, a Nyugat tiszteletére – és Dunai Tamás színmûvésszel egy Dsida Jenô verseit tartalmazó irodalmi estet. Ebben az esztendôben jelent meg az együttes 10 éves ünnepi koncertjén készült hangfelvétel dupla CD formájában és egy Janus Pannonius válogatott verseit tartalmazó hanglemezen négy megzenésítésük. 2009-ben Asperges Me… címû, a pálos rendrôl szóló mûsorukat mutatták be Sudár Annamáriával, Eperjes Károllyal és Oberfrank Pállal közösen. A Gryllus Kft. gondozásában megjelent Álomkófic címû gyermeklemezükön közremûködik Árvai Gabriella (hegedû), Bese Botond (dudák), Bizják Gábor (kürt), Dévényi Tamás (fütty), Eredics Salamon (harmonika), Ferenczi György (szájharmonika), ifj. Csoóri Sándor (brácsa), Mazura János (tuba), Pintér Zsolt (hegedû) és Zimber Ferenc (cimbalom). A Misztrál koncertjeirôl – minden velük kapcsolatos további információ mellett – naprakészen tájékoztat az együttes honlapja, a www.misztral.hu. ■ VG

Mesevilág

A Holdvilág Kamaraszínház is ott lesz a 6. Gyermek- és Ifjúsági Szemlén 1986-ban néhány fiatal mûvész elhatározta, hogy kiválik a hagyományos színházi struktúrából, és létrehozta a Hold Színháza Alapítványt. Mivel nem rendelkeztek állandó, színjátszásra alkalmas hellyel, különbözô városokban és falvakban léptek fel, sôt gyakran hívták ôket külföldi vendégjátékokra is. Budapesten a fiatalok egyik legkedveltebb találkozóhelyén, az Egyetemi Színpadon tartották elôadásaikat – mindeközben pedig egy saját, független színházról álmodoztak. Az álom 1995-ben végre valósággá vált: ettôl kezdve a XVI. kerületi Világ Filmszínház épülete ad otthont a társulatnak. Még ugyanabban az évben megalapították a Holdvilág Kamaraszínház Kulturális Egyesületet, amelyet 1998-ban a Fôvárosi Bíróság közhasznú szervezetnek nyílvánított. A színvonalas mûvészi munka eredménye hamar megmutatkozott a nézôszám gyors emelkedésében.

A Holdvilág Kamaraszínház a tizenhatodik évadban is kiemelt figyelmet fordít a gyerekekre: elôadáskínálatában jelentôs többséget alkotnak a kicsiknek ajánlott darabok, amelyek közül a Benedek Elek meséje nyomán készült Szélike királykisasszonyt május 8-án, vasárnap 10 órakor a Marczibányi téri Mûvelôdési Házban a 6. Gyermek és Ifjúsági Színházi Találkozón is bemutatják. Rákosszentmihályi otthonukban pedig május hónapban felnôtteknek szóló darab mindössze egy (a hétköznapi abszurd Archivatal) lesz mûsoron! Benedek Elek: Szélike királykisasszony „Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, hol a kis kurta farkú malac túr…” – így kezdôdik Szélike királykisasszony meséje, azé a Szélike királykisas�szonyé, akit János királyúrfi öt kenyeres pajtásával, Villámgyorssal és a többiekkel együtt meghódít magának. Szélike királykisasszony ugyanis gyorsabban tud futni a legsebesebb szélnél is! A 2009-ben, Elek apó születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett és bemutatott vidám történetet Kókai János alkalmazta színpadra, zeneszerzô Kokavecz Iván. A május 8-i vendégszereplésen kívül a darabot Rácz-Koncz Eszter (Szélike királykisasszony), Téglás Márton (János királyfi), Simon M. Edina (Jolanda királynô), Petyi János (Villámgyors), Kosznovszky Márton (Fúvó), Jeges Krisztián (Péter), Kókai Andrea (Nadragulya macska) és Máté Krisztián (Zamur király) a társulat Ságvári utcai otthonában május 13-án, pénteken játs�sza 10 és 14 órakor. Grimm: Jancsi és Juliska Az öt éven felülieknek ajánlott történetben Petyi János rendezô nem a horrorisztikus elemeket, hanem a mulatságos fordulatokat emeli ki, hiszen – mint mondja – az elôbbibôl sajnos épp eleget szolgáltat a televízió. Ahhoz viszont, hogy gyermekeink megtanuljanak különbséget tenni a jó és a rossz, a vállalható és az elítélhetô tett között, hogy felismerhessék, mikor, melyikkel találkoznak, fel kell tudnunk mutatni nekik a negatívumokat is. S micsoda öröm aztán leszámolni a Gonosszal!

„Hol volt, hol nem volt, a mesebeli nagy kerek erdôn is túl, vagyis talán éppen annak az erdônek a szélén, volt egy házikó. Abban élt egy favágó a feleségével és két gyermekével…” – kezdi nagymama a mesét, hogy aztán a kíváncsi kis nézôk meg se álljanak a kerek erdô közepéig Jancsival és Juliskával. Bizony ide kergette ôket Rebeka, a mostohájuk. S hogy miként járt túl a két ifjú fôhôs a gonosz hárpia eszén, mi történt a mézeskalács-házikóban, és ott hogyan gyôzték le a boszorkányt, kiderül a kétrészes zenés mesejátékból. Átdolgozta: Kókai János. Zeneszerzô: Kokavecz Iván. Játs�szák: május 6-án, pénteken 10 órakor és 8-án, vasárnap 16 órakor. Nógrádi Gábor – Fekete Mari: Segítség, ember! A hôs egy kisfiú: Ember Eleknek hívják. Nagyon szereti az állatokat, a kérdés csupán az: jól szereti-e ôket? Elek védencei bírósági tárgyalásra idézik meg kicsiny gazdájukat. Szerencsére ennek a pernek nem lesz vesztese. Állatmese nagyon is emberi nyelven! Koltai Judit rendezte. Május 17-én, kedden 14 órakor játsszák, de 29-én, vasárnap 16.15 órakor is megtekinthetô a XVI. kerület gyermeknapi rendezvényén. Csukás István: Ágacska „Süt a nap! Már nem is fáj, hogy leestem. Hol vagyok? Hát persze, itt lent, ha egyszer leestem…” – mondja Ágacska, az öreg platánfáról a viharban letörött kis faág. De nemcsak arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Hol vagyok?”, hanem arra is, hogy: „Ki vagyok én?” Ám hiába kérdezi, senki nem tudja, hogy ki ô. Dani, a kancsal kacsa szerint lehetne a híres kacsahadsereg dicsô katonája, az örökké bruhaházó Berci béka pedig felvenné békának. A kitört fogú Pösze Egér szívesen harcolna vele egérként a macskák ellen. Csakhogy Ágacska biztosan nem virág, nem lepke, nem gomba, nem kacsa és nem is béka. Azt mondják, leginkább az emberre hasonlít. De milyen is az ember? És hol lakik? Ágacska útnak indul a barátaival a városba, hogy megkeressék és megismerjék az embert, akitôl mindannyian gyógyulást remélnek, s hogy Ágacska is megtudja végre, hol a helye a világban.

A kétrészes zenés mesejátékot Koltai Judit rendezte, a zenét Keleti András szerezte hozzá. Május 10-én, kedden 10 órakor, illetve 11-én, szerdán 10 és 14 órakor játsszák. Várday Zoltán: Az Ördögkirály kútja Az Ördögkirály lánya beleszeret az Emberek Országából érkezô királyfiba. Vajon sikerül-e átlépni a képzeletbeli és a valóságos határt? Vajon nincs-e túl nagy ára ennek a szerelemnek? Legyôzhetô-e a „Gonosz”, s az-e a Gonosz, akit mi annak képzelünk? Mi történik a Gonosszal, ha jó? Az érvényes válaszokat ki-ki megadhatja saját magának, legyen bár felnôtt vagy gyermek az illetô. A szerzô rendezte kétrészes mesejáték május 15-én, vasárnap 15 órakor, 18-án, szerdán 10 és 14 órakor, valamint 19-én, csütörtökön 10 és 14 órakor kerül mûsorra.

Grimm: Hófehérke és a hét törpe Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gyö­nyö­ rûséges hercegnô, Hófehérke, akinek életét pokollá tette mostohaanyja, a hiú és féltékeny királynô. A kastélyból elûzött Hófehérke hamar otthonra talált az erdô mélyén hét szeretetre méltó és szeretetre éhes törpe házikójában, akik lelkesen fogadták a jövevényt. De Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó és Kuka sem tudták megakadályozni, hogy egy titokzatos öregasszony mérgezett almával kínálja meg a lányt... A Grimm testvérek azonos címû meséjét Kókai János dolgozta át és alkalmazta színpadra, zeneszerzô-dalszövegíró: Kokavecz Iván. Május 23-án, hétfôn 10 és 14 órakor, 26-án, csütörtökön 10 és 14.30-kor, 28-án, szombaton pedig 15 órakor játsszák. ■ (Va r g a G a b r i e l l a ö s s z e á l l í t á s a )

2011.

április

■

új k atedra

25

Sz e r t e nézô

Világunk eltûnô értékei tûnnek fel ecsetvonásai nyomán Losonci Lilla festômûvész a múltat és a jelent örökíti meg a jövô számára Miután 1962-ben az ELTE bölcsész karán megszerezte magyar–történelem–német szakos diplomáját, aktív munkaéveit mindvégig a katedrán töltötte: e három tárgy tanítását Taksonyban kezdte, onnan Dunaharasztiba, majd Szigetszentmiklósra került, ahol igazgatóhelyettesi posztot is betöltött. A Dunabogdányi Általános Iskolából vonult nyugállományba. Tájképek, templomok festésére író, mûvészettörténész férjével, dr. Losonci Miklóssal megtett utazásai ihlették. Már az elsô, a nyolcvanas években született alkotásai bevezették ôt a képzômûvészet élvonalába. Képeit azóta szerte a világon több száz kiállításon tekinthették meg a mûvészetkedvelôk – de nemcsak megtekintették, csodálták is. Alkotásait számos hazai és külföldi múzeum, galéria és magángyûjtemény ôrzi; a Pest Megyei Önkormányzat dísztermének falát is az ô hét négyzetméteres pannója ékíti, de hozott már neki gratuláló levelet a posta George Bush és Bill Clinton volt amerikai elnököktôl is. Forgattak róla filmet, a Chicagói Zeneakadémia fôigazgatója pedig zenemûvet komponált hozzá. Losonci Lilla ma is alkot, és ebben az esztendôben egy szívének igen kedves, nagy tárlatra készül.

– Azt olvastam önrôl, hogy viszonylag késôn kezdett el festeni. Semmilyen elôzménye nem volt az életében ennek a tevékenységnek? – Dehogynem! Egészen kiskoromtól kezdve rajzoltam babákat és terveztem nekik papírruhákat. A háború után mi is menekültünk, mindenünk elveszett, és én fiatal lányként vágytam a szép ruhákra. Ilyet akkoriban nem lehetett kapni, az anyagra pedig nem volt pénzünk. Egy újsághirdetésre jelentkezve elkezdtem bébiruhákat kötni. Az iskolapad alatt is kötöttem. Dr. Dénes Jenôné igazgatónô egyszer észrevette, és megkérdezte, hogy mit csinálok. Föltettem a két kezem, hogy semmit. Erre ô: „De hiszen látom, kössél nyugodtan!” Késôbb beajánlott a Népmûvészeti és Háziipari Vállalathoz, ahol 17 évesen modellezô lettem, bébimodelleket készítettem dr. Földesnének. Az épülettel szemben, a régi Posta utcában volt Somlai Artúr feleségének az egyik szalon-

26

2011.

április

■

új k atedra

ja, ahova szintén beajánlott, oda is terveztem és kötöttem babaruhákat. Középiskolásként és egyetemistaként többet kerestem, mint egy tanár! Rajzérettségin az osztálytársaim a pad alatt sorban adták nekem a rajzlapjaikat és a köcsögöket, poharakat, mindent, amit le kellett rajzolni, és én sorban megrajzoltam nekik. Egy könyvet is le kellett rajzolni ötféle formában. Az érettségielnök akkor azt mondta nekem: „Kislány, soha ne hagyja abba a festést.” Akkortájt a tisztelendô is velem terveztette meg a cserkészlánykör jelvényét, amit rongyból meg is varrtam. A templomunkat a háborúban lebombázták, és a tanteremben tartottuk minden vasárnap a szentmisét. Annak az oltárára festettem három képet, s olyan büszke voltam rá, hogy minden mise alkalmával kitették! Bábszínházazni is a „tiszi bácsi” tanított meg bennünket, és a díszleteket mindig én

festettem. A  szomszédfalvakat is jártuk az elôadásainkkal. Késôbb pedagógusként is minden iskolában, ahová elvezetett az utam, megszerveztem a bábszínházat. – Mi több, nemcsak bábszínházat szervezett… – Óvó családi környezetben, ceruza, papír, zongora, sakktábla társaságában nevelkedtem a Duna-parton, így sok minden érdekelt és sok mindennel foglalkoztam. (1974-ben például az országos sakkversenyen elsô helyezést értem el.) Próbáltam a gyerekek idejét, erejét és figyelmét olyan dolgokkal lekötni, amelyek révén testileg, lelkileg és szellemileg is fejlôdni tudtak. Sakk-kört szerveztem, pingpongversenyeket rendeztünk, Szigetszentmiklóson jégpályát alakítottunk ki. Az iskolai és a községi ünnepélyek állandó szervezôje és rendezôje, az irodalmi szakkör vezetôje, az országos anyanyelvi konferencia résztvevôje voltam

Sz e r t e nézô

– Deme Lászlóval, Rudolf Évával (Rudolf Péter édesanyjával), Takács Etellel dolgoztunk együtt –, községi irodalmi színpadom is volt. Szaktantermet a megyében elsôként rendeztem be. Számtalan helyi és megyei bemutatóórát tartottam, amelyekbôl magam is sokat tanultam. A pedagógushivatás olyan, hogy ha az ember szívvel-lélekkel teljesíti, akkor rengeteg idôt vesz igénybe, és én így csináltam. S közben nagyon boldog voltam, hogy ezt a pályát választottam. Ha újra kellene kezdenem az életemet, ma sem tennék másként. Nekem a tanítás volt a mindenem. Duna­ha­ rasztiból napi 15 kilométert kerékpároztam, hogy eljussak Taksonyba. Szentendrérôl egy éven keresztül naponta hét jármûvel jutottam el – hajnali 4 órakor indulva – Sziget­szent­ miklósra, ahol igazgatóhelyettes is voltam. Nagyon szerettem a gyerekeket. Sok nehéz körülmények között élôvel is találkoztam életem során. Elôfordult, hogy meglátogattam valamelyiküket és sírva mentem haza. Szigetszentmiklóson Németh Sanyikáék la­ká­sán például – lakás? Egy kamra, amin ablak sem volt. A Csepel Autógyár „munkáslakása” volt – ott feküdt a gyönyörû anyukája halálos betegen. Két nap múlva meghalt. Dunabogdányban is drámai gyereksorsokat ismertem meg: az apuka börtönben, állítólag gyilkosság miatt, az anyuka Pestre ment pénzt keresni, a három szép kisgyerek otthon… Naponta látogattuk ôket, mert mindenkinek majd’ megszakadt a szíve. A pedagógussors ilyen szempontból nagyon nehéz. Az ember rendkívül sok szomorúságot lát, és ezek mély nyomot hagynak benne. – Pedagógusként mi jelentette önnek a legnagyobb sikerélményt? – Roppantul nehezményeztem, ha a gyerekek nem köszöntek a tanároknak, csak elro-

hantak mellettük, vagy ha az ajtón bementek elôttünk. Megtanítottam ôket arra, hogy mindig álljanak meg, köszönjenek, és nyissanak ajtót minden felnôttnek. Azt is elvártam tôlük, hogy amikor egy tanár az osztályterembe belép, álljanak föl. És a gyerekek így tettek! A nehéz sorsúak már reggel 7 órakor bent voltak az iskola udvarán, rúgták a futball-labdát, és amikor negyed nyolckor beléptem a kapun, egyikük elkiáltotta magát, hogy „Jön az igazgatónô, osztály, vigyázz!”. Erre mindenki otthagyta a labdát, sorba állt, és köszönt, hogy „Jó reggelt kívánok!”. Ezt a tiszteletadás igen nagy öröm, hála és kitüntetés volt számomra. – Elôfordul mostanában, hogy találkozik egykori tanítványaival? – Kezdô pedagógus koromban festettem tájképeket a gyerekek emlékkönyveibe. Tíz évvel ezelôtt Dunaharasztiban a kiállításomon megjelent egy volt tanítványom, hozta az emlékkönyvét, és mutatta, hogy ötven évvel ezelôtt milyen szép tájképet festettem neki… – Mikortól számítja festômûvészi pályája kezdetét? – Amikor a férjemet, Losonci Miklóst megismertem, mivel nem volt pénzem, karácsonyra rajzoltam róla egy nagyon jól sikerült portrét, aminek ô igen-igen örült, a festést azonban akkor még nem kezdtem el. Viszont rendszeresen eljártunk együtt kiállításokra, meglehetôsen sok – különösen Füst Milán- – elôadást megnéztünk, meghallgattunk. A házasságkötésünk után is egyre jobban érdekelte ôt – a tanítás mellett – a mûvészeti élet: még több mûteremben megfordultunk, s éppoly sok festô- és iparmûvész barátunk fordult meg a mi otthonunkban. Nagyon nagy társasági életet éltünk, aminek azért örültem, mert ezekkel a gondolkodó emberekkel mindig komoly irodalmi és mûvészeti értékekrôl, magyar és külföldi írókról, költôkrôl társalogtunk. A kortárs alkotók képeit szemlélve egy idô után kezdtem úgy érezni, hogy ezt én is meg tudnám csinálni. Miután Miklós az Iparmûvészeti Fôiskola fôtitkára lett, számos tanulmányi kiránduláson vettem részt vele, és ezek során kezdetben naplót írtam. Idôvel azonban rájöttem, hogy sokkal inkább lefesteni tudnám mindazt, amit látok. Attól kezdve rajzfüzettel utazgattunk, a naplóírást felváltotta a vázlatkészítés. Miklóssal bejártuk Afrikát, Ázsiát, Buharát, Egyiptomot, Asszuánt és Hellászt, Párizst és Itáliát, Szentpétervárt, a Nílus és az Atlanti-óceán partját, Erdélyt, a Balatont, a Dunakanyart, az alföldi tanyákat… Az elsô festményem 1988-ból való és a csodálatos karnaki templomot ábrázolja. Ezzel együtt akkor nyolc figurális egyiptomi festményt készítettem, Miklós pedig elhívta jó barátját, Pogány Ödön Gábort, a Magyar Nemzeti Galéria fôigazgatóját, hogy véleményezze.

Ô  némi fenntartással ugyan, de eljött, majd nem kevesebb, mint három órán keresztül az én nyolc festményemet rakosgatta egymás mellé, egymás fölé, és nem akarta elhinni, hogy ezeket én hoztam létre. Minden szempontból, színben, méretben, arányaiban, gondolatiságában nagyra értékelte a képeimet, s rövidesen az ô segítségével megvalósult az elsô kiállításom a Stefánia Palotában. Rengetegen voltak, és óriási biztatás volt számomra az a sok elismerô szó és szeretetteljes levél, amit akkor és utána kaptam. Azután egyik kiállítás követte a másikat, és ez mind új erôt és bátorítást adott nekem ahhoz, hogy folytassam a festést. Sohasem elképzelt tájakat, hanem mindig konkrét helyeket festek, éppen ezért úgy tartom, az én feladatom pusztuló világunk értékeit megmenteni. A múltat és a jelent festem a jövônek. Azért teszem, mert nekem ez örömet okoz, és úgy érzem, másoknak is sokat jelent. Ugyancsak nagy biztatást jelentett számomra a két amerikai elnök levele is. Egyik képemet Münchenben vásárolták meg az idôsebb Bush elnök részére, és utána kaptam egy levelet az ô saját aláírásával. Nem sokkal azután újabb megdöbbenés ért. Óbudán az Aquincum közelében szállt meg Clinton elnök egyik barátja. A  tulajdonos korábban négy tájképfestményemmel díszítette a szálloda társalgóját, s egyszer csak rohan hozzánk, hogy Clinton barátja ettôl a mûvésztôl mindenképpen szeretne egy képet vásárolni. Egy szentendrei képet adtam oda, és két hétre rá érkezett egy levél Clintontól… – Mit írtak önnek az amerikai az elnökök? – Köszönetet mondtak a képekért és további jó munkát kívántak.

2011.

április

■

új k atedra

27

s z e r t e nézô – Ehhez fogható meglepetés aligha érhette önt a továbbiakban… – Volt részem még néhányban! Alig, hogy elkészült a dunakeszi Gárdonyi Galéria rólam forgatott, Belsô hang címû filmje, a Chicagói Zeneakadémia fôigazgatója, dr. Albert Ferenc zenekari mûvet komponált zongorára, hegedûre és fuvolára Hódolat Losonci Lilla címmel. Magyarországi ôsbemutatója után a mûvet Tokió és Párizs hangversenytermei is mûsorukra tûzték…

talán még jobban a mizsei templomrom, a négyezer éves örmény templombelsô: a kaukázusi Ecsmiádzin vagy az ócsai katedrális látványa. Lakóhelyemen, Szentendrén is egyre inkább jelennek meg az új, modern csodapaloták, amelyeket a világon mindenhol megtalálunk. Kiskôrös, Kiskunfélegyháza zegzugos utcái, ódon házai is eltûnôben vannak. Ezért tûztem ki célul, hogy megfestem a régi, eltûnô világot. Mert ezeket meg kell menteni az utókornak! Beteg fákat, beteg növényeket, beteg

■ LOSONCI LILLA PEST MEGYE CÍMÛ ALKOTÁSA

– Ön a lírai realizmus jegyében alkotja képeit, jellemzôen magyar és külföldi tájakról, mûemlékekrôl, s élményeit sokszor egyéni hangvételû montázsképeken összegzi. Hogyan hatottak, miként befolyásolták az ön mûvészetét hatvan kötetet jegyzett férje tanácsai, észrevételei, kritikái? – Eleinte kisebb képeket festettem, és ô arra inspirált, hogy készítsek nagy képeket. Hallgattam rá. Alapvetôen mindig csodálta a képeimet, talán csak egyszer-kétszer fordult elô, hogy vitába keveredtünk. Miután rávezetett a nagy képek festésére, körülbelül hetven nagy táblaképen örökítettem meg hazánk kincseit, köztük az Árpád-házi templomokat, kolostorokat. Háromszáz Árpád kori mûemlék van Magyarországon, ebbôl körülbelül harmincat festettem meg, tehát lenne még mit festenem, ellentétben azokkal, akik azt állítják, hogy a figurális festészetnek vége van. Nagyon meghatott például a pusztavacsi, de 28

2011.

április

■

új k atedra

embereket soha nem festettem. Mindig csak az életet! A Honvédelmi Minisztérium rendelt tôlem egy sorozatot a ’48-as szabadságharc csatahelyeirôl. De azok közül is csak olyanokat örökítettem meg, amelyek gyôztes csaták emlékét ôrzik, például az isaszegit. Ez egy téli kép, a sírok sem látszanak, mert betakarja a hó, látszik viszont a hegy tetején a templom tornya. És azt a Petôfi-szobrot is megfestettem, amelyik Kiskunfélegyháza fôterén áll, Fehéregyházáról menekítették Magyarországra a trianoni ítélet idején, és bár kérték vissza, a kiskunfélegyházaiak nem adták, egy másik szobrot küldtek helyette. Én viszont megfestettem, s ha a szobor eredeti formájában nem is kerülhetett vissza Erdélybe, az én festményem által visszakerült. Miklós nagyon kedvelte, és nekem is egyik legkedvesebb képem az Örök március. A közepén a magyar zászló magasodik, de nem teljesen felegyenesedve, mert még nincs itt az

az idô, amikor egyenes derékkal állhat, alatta a vesztett csaták képei fekszenek, mögötte a Kárpátok vonulata látszik, fölötte pedig a kék ég. Szentendrén, felnagyítva, tíz éven keresztül minden évben kifüggesztették a március 15-i ünnepség alkalmával, s alatta mindig Miklós mondta az ünnepi beszédet. A képet megvásárolta tôlem a Honvédelmi Minisztérium, azóta nem tudom, hol van… – Milyen nehézségekkel kell megküzdenie ma Magyarországon egy Losonci Lilla típusú és stílusú festômûvésznek? – A legnagyobb nehézség az, hogy nem divat ma már múltat megörökítô képeket festeni, s ha mégis megteszi valaki, akkor nem divat úgy megfesteni, hogy arra a templomra vagy tájra rá is lehessen ismerni. Távol áll tôlem, hogy fényképszerûen fessek, de ha szükségét érzem, természetesen az apró részletekbe is elmerülök. A mai hivatalos mûvészeti élet azonban egészen mást értékel, pedig a közönségigény nem ôket igazolja vissza, ezt nap mint nap tapasztalom. A mai mûvészeti élet vezetôi azt ismerik el, ami felismerhetetlen, amirôl a szemlélônek ki kell találnia, hogy vajon mit akar kifejezni. Nem tudom megérteni, mitôl mûvészeti érték egy hatalmas üres fal, vagy azon egy vonal vagy három-négy pont, vagy egy fehér felületen egy maszat vagy egy folt. Rengeteg miértet hagy az én gondolatvilágomban a mai mûvészet – ez a legnagyobb nehézség… – Egy ember, fôleg egy alkotó, elégedett soha nem lehet, mégis azt kérdezem: boldoggá teszi-e mindaz, amit elért? – Azokra a tárlatokra emlékszem a legnagyobb örömmel, amelyeken a képeim igazán megszólalhattak, mert nagy helyiségben álltak és értô és méltó emberek tolmácsolták. Pogány Ödön Gábor mintegy negyven, Feledy Balázs mûvészettörténész legalább harminc kiállításomat nyitotta meg és sorolhatnám tovább. Nagy fájdalmam, hogy Miklós, aki több mint kétezer tárlatot nyitott meg életében, nekem mindössze három kiállításomat nyitotta meg – azt is csak utóbb –, mert tisztességbôl úgy éreztük, nem ildomos, hogy ô tegye meg ezt nekem. Miklósa Erika, Moldován Stefánia, Pitti Katalin oly sokszor énekeltek ilyen alkalmakkor. Miklós temetésén Pitti Katalin, mint egy földre szállt angyal, úgy énekelte az Ave Mariát… – Nem túl régóta ismerjük egymást, de akárhányszor beszélünk, vagy kiállításra készül, vagy éppen egy új képen dolgozik. Legközelebb hol lesz tárlata? – Egy nagy kiállítás terve áll elôttem, amit nagyon várok, és ami Szervátiusz Klára közbenjárására valósul meg október­ben a hûvösvölgyi Klebelsberg Kunó Kultúr­ kúriában. ■ Va r g a G a b r i e l l a

s z e r t e nézô

Pedagógusok a filmvásznon A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különbözô pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hôseivel. Ezen filmek legfontosabb hôsei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok. S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító vagy bölcs, dörzsölt professzor a fôszereplô, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézôjüket, hogy milyen fontos szerepe van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.

Zöld a vetés

(The Corn is Green – 1945) Az egyedülálló, ám nagyon is céltudatos és határozott pedagógusnô, Miss Lilly Moffat (Bette Davis) 1895-ben Londonból azzal a szándékkal érkezik egy walesi bányászfalucskába, hogy iskolát indítson a helyi emberek számára, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak. Miss Moffat ötlete nem arat osztatlan sikert a lakosság körében, ráadásul a bánya tulajdonosa is igyekszik megakadályozni, hogy a lelkes tanítónô elvonja munkásai figyelmét holmi könyvekkel és házidolgozatokkal. Miss Moffat már kezdené feladni küldetését, ám egyik tanítványa felkelti érdeklôdését. Az intelligens, ám nehéz természetû és iszákos fiatalemberben, Morgan Evensben (John Dall) ugyanis igazi csiszolatlan gyémántot vél felfedezni. Társai gúnyos megjegyzései és félelmei miatt Evensnek nem fûlik a foga a tanuláshoz, de Miss Moffat állhatatossága és törôdése meggyôzi ôt, így megpályáz egy elit oxfordi ösztöndíjat, aminek megszerzéséig rögös út vezet... Emlyn Williams 1938-ban ké-

szült színdarabjának, a Zöld a vetésnek a vitalitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy több nagy sikerû színpadi és mozgóképes feldolgozás, musical, sôt televíziós darab (George Cukor rendezésében és Katharine Hepburn fôszereplésével) is készült belôle az elmúlt évtizedekben. Legutóbb Deborah Kerr keltette életre Miss Moffat figuráját a londoni Old Vic Theatre színpadán 1985-ben, nagy sikerrel. Pedig a Zöld a vetés esetében nem beszélhetünk külö-

nösebben mozgalmas történetrôl vagy hatalmas drámai érzelmi hullámokról. Sôt éppen ellenkezôleg: egy nagyon szerethetô, emberközeli és érzékeny történet, ami nem is csoda, tekintve, hogy féligmeddig önéletrajzi ihletettségû. A szerzô, Emlyn Williams ugyanis saját diákéveit sûrítette bele mûvébe: a Zöld a vetés renitens fôhôséhez hasonlóan maga is egy walesi kisvárosban nôtt fel, és egy kiemelkedô tanárnôjének, Miss Sarah Grace Cooke-nak

köszönhetôen nyert oxfordi ösztöndíjat és indult el az írói pályáján. Talán ezért is tekinthetô az 1945-ben, Irving Rapper direktor által készített filmes feldolgozás a legjelentôsebb adaptációjának, hiszen hûen adja vissza az eredeti mû szellemiségét. Azt a fajta pedagógiai elhivatottságot, hozzáértést, attitûdöt, amelyre napjaink iskoláiban is hatalmas szükség volna, hogy az egyre inkább kezelhetetlenné váló gyermekeket a helyes út felé terelgethessük. A gyártó stúdió, a Warner Bros. Pictures félt is attól, hogy mindez kevés lesz a közönség számára a 115 perces játékidôben, ezért a korabeli filmelôzeteseket szándékosan úgy vágták össze, hogy azok a tanárnô és diákja, Morgan közötti pikáns viszony kialakulását sejtessék. Ám nem volt szükség efféle trükkökre, a mozi a kritika és a mozilátogatók körében egyaránt nagy sikert aratott. A pozitív vélemények egyön­ tetûen Bette Davis kiemelkedô alakítását emelik ki az életét a tanításnak szentelô, kissé karót nyelt, ám nagyon is szerethetô Miss Moffat szerepében. Davis pontosan azt hozta karakterével, aminek hatalmas népszerûségét köszönhette a ’30-as és ’40-es években: egyszerre volt filmsztár és hétköznapi nô a vásznon. Davis pechére a történet további két igen hálás mellékszereppel is bírt (nem beszélve arról, hogy addigra öt jelöléssel és két Oscar-díjjal a háta mögött már jóval nagyobb volt az elvárás irányában a díjat osztogató Akadémia részérôl), így helyette Jon Dall és Joan Lorring teljesítményét ismerték el egy-egy Oscar-díj-jelölés formájában. Dall lubickolt az iszákos, mûveletlen ám tehetséges „diák” szerepében, míg a film fô intrikusát alakító Lorring egészen kiváló színészi játékkal csillantotta meg késôbb feledésbe merült tehetségét. A Zöld a vetés azonban egészen biztosan nem vész majd a feledés homályába: nemcsak pedagógus szemmel fontos mû, hanem egyben a filmtörténet egyik kiemelkedô gyöngyszeme is. ■ S i mon y i G á s pá r

2011.

április

■

új k atedra

29

h a r món i a

Régi-új lelki betegségek: DSM-5 Noha egyre többet és többet foglalkozunk lelki egészségünkkel, az új idôk új lelki veszélyeket hoznak magukkal. Legalábbis errôl tanúskodik a közeljövôben (valószínûsíthetôen 2013-ban) megjelenô, a pszichiátriai betegségeket leíró és osztályozó kézikönyv, a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) új, ötödik kiadása. A pszichiátriai zavarok jelenlegi osztályozásának hiányosságai miatt sokat vitatott DSM-5 elsô szövegterve szerint ugyanis míg egyes mentális zavarok megszûnnek, helyüket újak veszik át.

A jelenleg használatban lévô DSM negyedik kiadásának továbbfejlesztésén már 1999 óta dolgozik az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége (American Psychiatric Association’s, APA), tervezett szövegét 2010 februárjában tették közzé honlapjukon (http://www. psych.org, http://www.dsm5.org). Ugyan a viták körülötte azóta sem csitulnak, ám az világosan kiderül belôle, hogy a jövô pszichiáterei­ nek új lelki betegségekkel is fel kell venniük majd a harcot. Az „új” szót ebben az esetben nem árt feltételekkel kezelni, több okból kifolyólag. Elôször is a lelki betegségek esetében nehéz meghúzni a határt a gyógyszeres kezelést igénylô depresszív zavar és a pszichoterápiával is könnyen kezelhetô tartós rosszkedv között, vagyis nehéz pontosan definiálni egy-egy betegség határait. Másodsorban a mentális zavarok esetében igen változatos és akár gyorsan váltakozó tünetekkel is találkozhatunk, amelyeknek számos okuk lehet, így nehéz a pontos diagnosztizálásuk, pláne, hogy egyszerre akár több is hathat a betegre. Harmadszor az új kiadásban találkozhatunk majd olyan újdon-

sült zavarokkal, amelyek eddig is léteztek, csak a korábbi DSM-ek még nem fogalmazták meg ôket külön szimptómaként, ám az azóta felhalmozott tapasztalatok alapján mára jól elkülöníthetô kórképnek számítanak (ilyen például a pszichózis rizikó szindróma). Vegyük sorra, hogy melyek a DSM-5 által bevezetni kívánt új pszichiátriai esetek!

Hiperszexuális zavar A bevezetni kívánt új kategória tulajdonképpen a szexfüggôségben szenvedôk tünetegyüttesét (a negatív következményekkel nem törôdô, felfokozott szexuális étvágy, ami erôs szégyenérzettel párosul) írja le. Bár rengetegen szenvednek ebben a mentális zavarban, eddig nem szerepelt egyik DSM-ben sem.

Pszichózis rizikó szindróma Leginkább kamaszok körében elôforduló zavar, amely enyhe téveszmés képzetekkel, különös hangok hallásával és olykor érthetetlen beszéddel párosul. Az ilyen betegségben szenvedôk ugyan képesek teljes életet élni, ám esetükben nagyobb a kockázata egy késôbbi, komoly tünetegyüttes kialakulásának. Felnôttkori ADHD A gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar felnôttekre történô kiterjesztése. Vezetô tünete a figyelemzavar, kísérô tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Indulati diszregulációs zavar disz­fóriával A mániás depresszióként is ismert bipoláris zavar gyerekekre va­ló kiterjesztésének szigorítása ér­dekében vezetnék be ezt az új kategóriát. A gyermekkori bipoláris zavar leírását követôen ugyanis csak az Egyesült Államok­ ban pár esztendô leforgása alatt megnegyvenszerezôdött az ezzel a zavarral diagnosztizált gyerme­kek száma, köszönhetôen a pontatlanul megfogalmazott tünetegyüttesnek. OCD-spektrum A különbözô kényszerbetegsége­ ket foglalná magába, de idetar­ toz­na a Tourette-szindróma, a testdiszmorfiás zavar, a tricho­tillo­ mánia és a gyûjtögetés is. Kóros szerencsejáték, inter­net­ addik­ció A két függôség az addiktológiai zavarok közé kerülne be a DSM elsô szövegterve szerint. Természetesen a kézikönyv meg­­ jelenéséig annak tartalma sokat változhat, finomodhat, tekintve a parázs szakmai vitákat és az egyes szakmai és érdekcsoportok heves kampányait. Ám egyvalami biztosnak tûnik: a korszerû mentálhigiénés tudás elsajátítása elengedhetetlenné válik ahhoz, hogy a jövôben legalább minimális mértékben képesek legyünk eligazodni a mentális zavarok sûrûjében. ■ S i mon y i G á s p ár

30

2011.

április

■

új k atedra

Egé s z s ég

Játék Badmintonból Az elmúlt években újabb és újabb, elsôre talán meghökkentô, mára azonban megszokottá vált mozgáslehetôségek tûntek fel, egyiket-másikat közülük tömegesen vagy akár versenyszerûen ûzik. A kezdeti szûkös hozzáférés lehetôsége is bôvült, s gyakran az áruk sem drágább, mintha teniszezni vagy úszni indulnánk. Közös sajátosságuk az újszerûség, s hogy lényegében kortalanul ûzhetôk, csupán egy kis elszántságra és idôre van szükség mindehhez. Kipróbáltunk közülük néhányat, s megpróbálunk kedvet is csinálni hozzájuk.

A tollaslabda eredete az ókorba nyúlik vissza, ma pedig már az olimpiai sportok között tartjuk számon. Sorozatunkban azért szerepel mégis, mert úgy éreztük, a benne rejlô lehetôségekhez képest kevesen gyakorolják. De vajon miért van ez így? Szinte mindenki megtanul még gyerekkorában tollasozni, a strandon, nyári táborban, a nyaraló parkolójában a tûzô napon ütögettük egymásnak a labdát, számolva az ütéseket, 100 után már gyakran belezavarodva. 8-10 éves gyerekként ez még kielégítô és kihívásokkal teli játék, felnôttként azonban nem igazán így képzeljük el a szórakozást. Ezzel szemben a pályán, háló felett, pontra játszott tollas egészen más jellegû, valódi kikapcsolódást nyújtó sport. Pontos eredete nem tisztázott, számos kultúrában találkozunk hasonló jellegû játékkal. Már idôszámításunk elôtt 2000-ben így szórakoztatták magukat a kínai császár alattvalói. Ekkor még tenyérrel ütötték meg a „labdát”, ami valójában egy pénzérme volt, amire két tollat kötöztek. A történelem során a játék számos formája kialakult a Távol-Keleten, de hasonlóval találkozhatunk az ókori Rómában, Görögországban,

Néhány szabály

sôt még az aztékok is így ütötték el az idôt. Európában a mai tollaslabdához már valóban hasonló játékot elôször a XV. századi Franciaországban jegyeztek fel. Még nem festettek fel pályát, nem volt háló sem, a játék célja az volt, hogy a labdát minél hosszabb ideig a levegôben tartsák. A versenysze­ rû tollaslabdázás szabályait Európába valószínûleg az Indiában állomásozó, majd onnan visszatérô brit katonatisztek hozták el. Az elsô hivatalos európai versenyt 1873-ban rendezték Angliában Beufort herceg Badminton nevû birtokán, az új játék innen kapta hivatalos nevét. Ezután a sport az öreg kontinens többi országában is hamar ismert és népszerû lett. 1934-ben hívták életre a Nemzetközi Tollaslabda Szövetséget, s  ez idô tájt ismerkedtünk meg vele mi, magyarok is. A sportág 1992 óta az olimpiákon is szerepel, az ötkarikás játékokon egyes és páros versenyeket is rendeznek. A legjobbak többnyire ázsiai nemzetek: kínaiak, koreai­ ak és indonézek a legnevesebb versenyzôk, de a dánok is megállják a helyüket közöttük. A tollaslabdát ütôvel egy tég­ la­lap alakú pályán, 1,5 méter

Pontozás (2006 óta): Minden megnyert labdamenet pontot ér, aki elvitte a pontot, az következik szervával. Egy játszma 21 pontig tart, de legalább 2 pont különbséggel kell nyerni. Ellenkezô esetben folytatódik a pontgyûjtés, de 29-29 után aki elôször megszerzi a harmincadik pontját, azé a játszma. A meccsek 2 nyert játszmáig tartanak. Adogatás: Mindkét játékos a megfelelô adogató-fogadó téren belül áll, tehát nem hátulról, a pálya mögül szerválunk. Adogatni mindig alulról, a derékvonal alól kell, a labdát nem feldobva, mindkét lábbal a talajon állva. Ha páros számú pontja van az adogatónak, balról, ha páratlan, akkor jobbról hozza játékba a labdát.

magas hálóval elválasztva, egymással szemben két játékos játsza. Pá­rosban értelemszerûen két-két ember áll a háló mindkét oldalán. A tollasütôk régebben fából ké­szültek, manapság azonban ilyenekkel már csak az iskolai nap­kö­zikben vagy a nyári táborok­ban találkozunk elvétve. Az olcsóbbak között elôfordulnak alumíniumból készültek, de a legtöbb ütô alapanyaga ma már szénszálas kompozit, ami igen könnyû, mégis kellôen tartós és ellenálló. A játék jellegét meghatározó kellék a labda: a klas�szikus toll-labda feje bôrrel borított parafából készül, ehhez ragasztják a tollból készített hátulsó részt. Egészen pontosan 16 db tollból áll, amelyeket ugyanabból a lúdból kell kivenni (lehetôleg a bal szárnyából, mert az erôsebb!). Jobban irányítható, mint mûanyag társai, ezért a versenyzôk szinte kizárólag ilyennel játszanak. Ez a labda azonban sérülékeny, a tollak könnyen törnek, és a ragasztás is engedhet, a hobbijátékosok ezért leggyakrabban gumibólmûanyagból készített labdával játszanak. Ezek ellenállóak, de a repülési tulajdonságuk általában kicsit más, mint a klasszikus labdáé, könnyebbek és messzebbre repülnek. Az ütôt úgy kell tartani, hogy ne akadályozza a csukló könnyed, szabad mozgását. Lazán fogjuk, úgy, hogy a nyél vége a kézfej széléig érjen, fôleg a gyûrûsujj és a kisujj tartsa az ütôt, a többi ujj az irányításnál kap nagyobb 2011.

szerepet. Ütés közben mind az alkar, mind a csukló mozog, az elôbbi adja az alapsebességet, utóbbi megfelelô mozgatásával ez a sebesség tovább fokozható, és a labda finom irányítása is elsôsorban a csukló feladata. A  megfelelô láb- és csípômunka is fokozhatja az ütés erejét. A labda igen könnyû, ezért nem erôs, sokkal inkább gyors, sôt villámgyors mozdulatokra van szükség. Érdekes adat, hogy az összes labdajáték közül a tollas kezdôsebessége a legnagyobb, akár 260 km/h sebességgel hagyja el az ütôt, ezután azonban gyorsan veszít a sebességébôl.

Egy-egy gyors csukló­moz­dulat után a labda rakétaként indul, ám hamarosan lelassul, s a végén szinte függôlegesen esik lefelé. A feladat az, hogy a pálya közepén várjunk minden egyes labdát, s közben arra kényszerítsük ellenfelünket, hogy elôbb-utóbb lekéssen az ütésrôl. A  pálya nem tûnik túl nagynak, az ütôvel meghosszabítva a karunkat szinte minden labdát elérhetünk – legalábbis eleinte. Ha elértük, megütöttük a labdát, akkor nyomban vissza középre, s máris készen állunk a következô ütés fogadására. Hamarosan tapasztaljuk, hogy ez a gyors oda-vissza ugrálás, szaladgálás elveszi az április

■

új k atedra

31

Egé s z s ég összes energiánkat, és már nem is tûnik annyira picinek a pálya... Tiszta szerencse, hogy ez a látványos mentések játéka is: a földrôl az utolsó pillanatban hason fekve visszakapart labdát egy gyors csuklómozdulattal visszajuttathatjuk a háló túloldalára. Csak aztán igyekezzünk idôben felállni, mert a pálya szinte bármely részérôl kaphatunk leütést, ejtést, emelést, sose tudjuk biztosan, merre kell indulni a következô labdáért. Ha van rá lehetôségünk, próbáljuk ki a páros játékot is! No nem azért, mert így mindig tudunk kit okolni a földön landoló labdáért, hanem azért, mert így a játék még gyorsabb, pörgôsebb, ezért felértékelôdnek a gyors reflexek. A  labdamenetek között akár beszélgethetünk is, ha bírjuk szus�szal. Többféle taktikát választhatunk: az egyik lehetôség, hogy egyikünk a háló közelében állva próbálja levadászni az alacsony labdákat, és feltörli a padlót az ejtések után, amit ô nem ér el, az pedig a hátrébb álló felelôssége.

Ehhez hasonló, amikor a játékteret átlós irányban osztjuk fel. Elhelyezkedhetünk egymás mellett is, a pályát oldalak szerint osztva, ilyenkor rendszerint a középsô terület kissé problémás: vagy összeütközünk, vagy egyikünk se mozdul a labdáért. A profik az ennél jóval bonyolultabb forgásos és vegyes rendszereket alkalmazzák, vagyis helyezkedésük attól függ, hol a társuk, a labda, ki adogat. Az összeszokottság itt még fontosabb, mint a játéktér egyszerûbb felosztása esetén. Profi párosok meccsén a nézônek nehéz a villámként ide-oda cikázó labdát követni, gyakran csak a lassításnál (ha van) derül ki, ki hogyan és hova ütött. (Aki kíváncsi arra, hogy Luke Skywalker hogyan ûzné ezt a sportot, megnézheti a http://indavideo.hu/video/ Dzsedi_tollas címen. Jól szórakozik majd.) A tollaslabdát bármely életkorban ûzhetjük, szélcsendes idôben szabadtéri pályákon is, de elsôsorban teremben. A sikerhez nem annyira izomerôre, mint

kiváló reflexekre, gyors csuklóra, jó taktikai érzékre, no és persze megfelelô erônlétre van szükségünk. Hobbiszinten ezért ebben a sportban a nôk is igazi ellenfeleik lehetnek a férfiaknak, ráadásul rövid idô alatt is jelentôs javulást érhetünk el. Ezzel nemcsak a játék válik szórakoztatóbbá, de a sikerélmény is biztosított. A rendszeres játékot testünk is meghálálja, ez a sport kifejezetten kedvezô hatással van a szívés érrendszerre, javítja a koleszterinszintet. A fölösleges kalóriák elégetésével segíti az optimális testsúly elérését-megtartását, de csökkenti a cukorbetegség kialakulásának esélyét is. A felszerelés sem túl drága, akár néhány ezer forintért is találunk ütôt, a pályabérlet pedig rendszerint 1000–3000 forint óránként. Ha hozzánk hasonló szintû ellenfelet sikerül találnunk, biztosan élvezni fogjuk ezt a gyors, vibráló jellegû játékot. Nemcsak rendszeres testedzést jelenthet, hanem valódi szórakozást, kikapcsolódást, miközben

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

www.tollasfoto.hu

■ Fotó: Seres Lehel

azért testünk és fejünk is keményen dolgozik. Sok iskolában van lehetôség a tanítás után pályát bérelni, ezenkívül érdemes megnézni a Magyar Tollaslabda Szövetség honlapját (www.badminton.hu) is, ha pályát keresünk. ■ F D

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Intézetünk szakmailag önálló intézményként évek óta alapvetôen pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi a Közoktatási Törvény 36. § (2) bekezdés alapján közoktatási intézmények és fenntartóik számára. Eredményeink között szerepel a régiós jelleg kialakítása, a képzési tevékenység megerôsítése, szaktanácsadói, szak­ értôi hálózat kiépítése, a feladatellátás minôségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása. Kiemelt szolgáltatásaink: • Akkreditált felnôttképzési intézményként pedagógus-továbbképzések tartása. • Korszerû tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, szakmai konferenciák, felkészítô tréningek, elôadások, tájékoztatók, workshopok szervezése. • Pályázati projektek szakmai megvalósítása. • Szakértôi feladatok ellátása közoktatási intézmények, intézményfenntartók számára.

Kollégáink készséggel állnak rendelkezésükre! Forduljanak hozzánk bizalommal! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 32

2011.

április

■

új k atedra