KÖSZÖNTŐ Mintha csak tegnap l e t t volna, hogy tizedik születésnapján köszöntöt t ük l e g i f jabb fesztiválunkat a Duna Menti Tavaszt. De egy egész év e l t e l t azóta s a c s a lló közi szél már újra lengeti a fe s z tiv á l zá szló i t . Immár tizenegyedszer öltözik tarka zászlószínbe Dunaszerdahely városa, hogy a megszokott vendégszeretettel üdvözölje az egész Szlovákiából érkező diák és pedagógus sereget, akiknek játékában egy héten át gyönyörködhetünk. Egy hétig fogják visszhangozni a műve lődési központ termei és fa la i Szlovákia legjobb gyermekszínjátszóinak, bábozóinak, vers és prózamondóinak szavait. Tudjuk, hogy ez a hangulat nem szorul csak a falak közé , hanem belopódzik mindannyiunk szí vébe. Használhassam ki ezt az alkalmat arra, hogy szí vből köszönthessem azokat, akik a legjobbaknak bizonyultak és elju tottak Dunaszerdahelyre, hogy i t t is bizonyíthassák képességeiket. De nagy s z e re te tte l köszönt öm azokat i s , akik most ezen a tavaszon
nem jutottak e l id e, ahol úgymond, az ország e lő t t mutathatják be tudásukat. Nem vígasz t- a lá s ul mondom, de sose f e l edjük azt, hogy ha cs ak egy arcra is f e l segítettük a mo s o ly t és ha cs ak egy szempárból is láttuk v i sszatükröződn i az ör ömöt , amit mi okozt unk, akkor már nem dolgoztunk hiába, akkor a munkánk már nem cs ak nekünk, de másoknak is ör ömöt fo g okozni. Köszöntöm t ovábbá azt a népes pedagó gus sereget i s , akik egyengetik i f j ú nemze dékünk út já t és azon fáradoznak, hogy éle tük s e z á lta l a mi életünk i s te lje seb b , szebb és harmonikusabb legyen. Minden résztvevőnek kívánok sikeres szereplést és a nézőtéren ü lők százainak és ezreinek pedig feledhetetlen pillan ato kat. Hodossv Dezső a jnb kulturális szak osztályának vezetője
KEDD, 1986.6.3. A MAI NAP SZEREPLŐI *
A ZSELIZI ALAPISKOLA HÓVIRÁG BÁBCSOPORTJA Az együttes már hosszabb id eje lé t e zik , rendezőik sok figyelm et szentelnek a bábozás n - ak. Csoportjuk az e ls ő kategóriában verse nyezve ju to tt e l az országos fordulóba, ahol síkbábokkal játszanak majd. A most bemutatko zó csoport kezdő , mert a Hóvirágban idén "nemzedékváltásra" került sor, dunaszerdahel y i szereplésük viszont azt b izon y ítja , hogy a váltás j ó l sik e rü lt. A MARCELHÁZI ALAPISKOLA ÉS NÉPMŰVELÉSI KÖZPONT PRÜCSÖK BABCSOPORTJA A csoport 1978—ban alakult, kilenc esz tendeje tanul be mindig új és új darabot az amatőr bábcsoportok versenyére. Szívesen sze repelnek környékük óvodáiban és iskoláiban. Rendszeres résztvevői, többszörös d íja z o ttja i a Duna Menti Tavasznak. A csoport rendezője céltudatosan és következetesen végzi munkáját, melyet az iskolával jó l együttműködő művelő d ési ház is támogat. A PÁRKÁNYI ALAPISKOLA NEVENINCS BÁBCSOPORTJA A párkányi alapiskola számos kiváló mű v észi csop ortta l rendelkezik, követésre mél tó munkát végeznek nemzetiségi kultúránk gya rapításában, a s z o cia lis ta kultúra te rje s z té sében. Ezek közül is kiemelkedik a Nevenincs, amelyik 1979-ben alaku lt, s azóta rendszere sen dolgozik, aminek meg is v o lt az eredmé nye. Eddig háromszor szerepeltek a Duna Menti Tavaszon, nem is akárhogy, hiszen tavaly p é l-
dául a verseny fő d íja sa i le tte k . Könnyebb megszerezni a győzelmet, mint azt megvédeni - ta r tja a mondás. Tudják ezt a Nevenincs ta g ja i i s , ezért i s készültek többszörös erőbedobással a mostani versenyre. Reméljük, sikerül előadásuk saját és a közönség örömére.
A PEDAGÓGIAI BÁBJÁTÉKRÓL " A művészeteket szerető, játékos kedvű óvónők a legjobb bábjátékosok" . A XI. -D.M.Tavaszon megrendezésre kerülő IX.P edagógiai bábjátékok új formát öltöt t . Ez a forma tu lajdonképpen az eddigi kilenc év gyümölcse. E gyü mölcs érleléséhen nagyban hozzájárultak a JNK által rendezett iskolázások, szemináriumok és a magasfokú szakmai segítség, Dr, Szőke István és Fi scher Károly személyében. Fontos körülményként kell megemlíteni, hogy a játékosok között ta lá ljuk, azokat a óvónőket, akiknek úttörő szerepük volt a Pedagógiai bábjáték alapjainak lerakásában felismerve a .játékban rej-lő d e P kimeríthetetlen nevelési lehetőségeket. A művészeteket szerető játékos kedvű óvónők a leg jobb bábjátékosok. A bábukat nem elég szeretn i, de játszani i s tudni k ell velük. Kezünkben a báb csak akkor válhat é lővé, ha bennünk, játékosokban, a bábbal való azo nosulás képessége a szükséges szakmai ismeretekkel párosul. Aho l a kettő közül bármelyik is hiányzik ott nem beszélhetünk igazi já té k ró l. Nincs szomorúbb látvány az olyan játékosnál, aki élénk arc mimikával, a néző k fe lé fordulva mond ja - a kezében élettele n ü l á lló - báb szerepét. Já tékunk csak akkor v á lik h ite le ssé , ha magunk i s e l fogadjuk azt, hogy a kezünkön mozgó Nyúl Elek csak ugyan é l , és beleéljü k magunkat szerepébe, azonosu lunk v e le . A jó szerepformáláshoz az is hozzátartozik,hogy megismerjük bábjaink belő je g y e it, karakterét. Az óvodai bábjátéknak a szín játszással kapcso latban is vannak olyan egyedi sajátosságai, amelyek a gyermek személyiségének fejlesztéséb en semmi más-
sal nem pótolhatók. Bábjátékos és közönsége sehol si nc s olyan me g h it t , érzelmi szálakkal átszőt t kapcsolatban, mint az óvódában. Egyetlen hely , ahol a gyerekek é le té t é lő s hozzájuk legközelebb á lló nevelő a bábok mozgatója. Az óvónő, az adott helyzet figyelem bevételé v e l, élményt nyújtó játékával állandóan befolyásol hatja gyermekcsoportját. Az óvónő bábjátéka mindig a gyermekek é le tk o ri sajátosságaira épül. Elő ször egy bábot ta rt a kezében, ezzel ismerkednek a gyerekek, s mondókák, dalok játszásán k e r esztül vezeti e l ő ket a több szereplő s mesék csodálatos v i lágába. Kezdetben az óvónő a bábmozgató, s a gyerek a néző . De amikor a játék a k tiv iz á lja a gyerekeket, feléb resz t i bennük az utánzó kedvet, s maguk is játszani a karnak, vá ltozik a helyzet. Boldog az a gyerek, aki besegíthet az óvónő játékába. Erre nagyon jó példa a c s alló k özcsütör t öki é s a nagymagyari óvodások ide i műsora, ahol az óvonő maga is e lő se g ít i a cselekményt. Többen önálló Játékba kezdene k , ahol az óvonő már c sak irányítóként szerepel. Szép példáját mutatják f el ennek az önállóságnak a gomba i , csákányi és a bő s i óvodások. Harmadik forma, amikor az óvonő k egyedül báboznak, játékuk ajándékozás, valamit adnak a gyere keknek ön magukból : a szép meglátásának képe s s égét, az igaz é rt való k iá llá s bátorságát az é le t szeretetét. Ezen a területen példaként említhetnénk a vásárúti óvoda óvónőinek játékát. Ha már nem találunk járásunkban óvodát, ahol ne hasz nálnák a bábot, mint a nevelés, oktatás egyik haté kony eszközé t . Azokból az óvónő kbő l , akik a bábjátszást magasabb művészi szintre akarták emelni, ala kult mag a JNK fe ln ő t t bábcsoportja, amely azóta l e l kiismeretes munkával magas művészi szin tet ért e l , az ország határain tú l i s osztatlan sik ert aratva. Bizoynítékul szolgáljon erre a neves budapesti szak é r t ő Híves László ő szinte elism erése, amelyben töb bek között k ije le n te tte : " . . . minden tito k r ó l le v o lt rántva a le p e l, nemzet -k özi versenyen is ritkán v o lt ilyenben részem, az
ember szí ve kirügyezik, szemében könny fakad, min -den magyarországi csoportnak ajánlani t udnám példa ként" . Most a IX. Pedagógiai bábjátékon mi ndannyi unk örö mére szóló-bábosokat i s köszönthetünk e bbő l a cso p ortb ól. Ez b izon y ítja rátermettségüket, sokoldalú ságukat mű v é sz i adottságukat. Úgyszintén örömünkre sz o lg á l, hogy e ls ő alka lommal üdvözölhetjük a vásárúti óvoda "óvonő i nek bábcsoportját, akik k e lleme s megle petésként szere peltek e ls ő bemutatkozásuk alkalmából.
Szabó Jolán
BORS NÉNI ÉS A NYULAK
Nemes Nagy Ágnes meséje Óvodai bábszínpadra alkalmazta:Jarábik Gabriella és Kiss Katalin Szerepl ő k:Bors néni Három kis nyúl /k ét f i ú , egy lány/ Sün Samu Nyúl Elek /nagy nyúl/ Bábtípus: f e l ü lről mozgatható bábuk,fejen rög zített dróttal /a három nyúl egy botra erő s ít v e / Dís z le t é s eszközök: anyaggal bevont p o lis z t i rén, asztal nagy ságú, anyaggal bevont fák / f enyő ,b o k o r ,/ azonos anyagból nagyméretű gesztenye fa , külön állványon, kék anyag-pataknak, vi zimalom,forgatható kerékkel papírpohár, rögzíth ető állvány kb. 20 cm magas az asz ta l hosszában. f a t ön k -/fa é p ítő , papír bevonattal/ répa-makett Egyéni bábjátszásra alkalmas, ille t v e nagykorcsopor tos gyermekek bevonásával játszható. Narrátor /óvónő/ : Az asztalra elh elyezett, rétet jelképező p o lie s z t ilé n , rajta a háttérben a r ö g z ít kető állvány, f a t önk az egyik s z é lé n ,v izimalom a másikon/ Ismeritek Bors nénit?-Nem?- /Bevonul Bors n néni. /Bemutatom nektek. Tudjátok hol la -k ik ? ... Fent lakik ő a padláson, van szobája harminchárom,
zegzug, fo ly osó,
/Bors néni a szövege t mozgással k ís é r i/.
kamra, kanyarog erre, kanyarog arra, végign ézi, v é g ig já rja , innen lá t ki a Dunára, a Dunára, Óbudára, és az Óperenciára, körbe-körbe a vilá g ra . Ennél többet ki lá to tt? Harminchárom v ilá g o t.
A harmincharmadik határ szélén vol t egy erdő . Bors néni tavasszal legszívesebben ebben az erdő ben la k ott. Bors n. l e ü1 hátra az - a gyerekekhez- Varázsoljuk ide az er ál l v / dő t /a paravánba b e le á llítju k - az e lő re e lk é sz íte tt lyukakba a fákat a gyer mekek seg ítség év el/ Vers— Tudok egy Tudok egy erdő t , erdőben vesszőt , vesszőn v irá g ot, virágban álmot, álomban erdő t , színarany vessző t , fényes v irá g ot, kelyhében álmot, gyönyörű erdő t , ezüstbő l vesszőt , tudok egy erdő t . -Az erdő szélén fo ly t egy patak /a z anyag elhelyezése a paravánon/Megfür d e tjük Ambruskát, hadd bámulja Nagy Tusnád. L iccs—lo c c s , f r öcc s - f röcc s , ne sza la d j, ne sza la d j, gyere ide öcskös! /közben a a patakot mozgatjuk/
Narrátor:
Nyulak: Narrát. : Nyul ak:
-N ézzétek, mi á l l t a patak partján? V íz i -malom-Mit ő r ö l a vízimalom? Őr ö l /a gyerekekkel közösen Bú-zát,őröl mondjuk közben t e kerjük a malomkeá r-p á t, eztlas-sanőrli- reket ritmusra/ ő rol san rozsot i s , ő r li kukoricát, ezt kukoricát, gyorsan kukoricát. őrl i - A malom m ellett ü lt Bors néni. Hja igen, azt még nem mondtam,hogy a malom m ellett nőt t egy nagy vadgesztenyefa. Óriás v o lt , háromszor olyan magas, mint a malom, és te le v o lt piros virágokkal. /A malommögé á llít ju k a gesztenyefát /Ily e n fa nem is nőt t több az erdőben. Mert v o lt ott tölg y , bükk, szép fényő , mind-mind nagyra nő, de ilyen pirosvirágú vadgesztenye csak ez az egy. Éppen akkor érkeztem Bors né nihez látogatóba,amikor Samu a kis sün / s ün bevonul/ és l eül az előtérben a f e nyő alá. /H allgatta a malomkerék zúgá sát. . . Zúgott a malomkerék:zú-katt /ma lomkerék forg a tá s/ Malomkerék,kispatak, nyári f ű és nyári nap, l i c c s , l o c c s, zú-katt, gyerekek, gyerekek, zubogó patak, kereket, kereket zúgat, zúgat. Egyszer csak a tisztá sra ugrott három nyúl. Jö n ! J ö n . . . ! Ki jön?-kérdeztem. . . Majd mindjárt megtudjátok!
Narrátor:
Nyúl Elek:
Nyulak: Ez
Narrátor: Nyúl Elek: Narrátor:
Nyúl Elek: Bors néni: Nyúl Elek:
A nyuszik ije d t ükben ö sszebújtak. Ebben a a pillanatban egy óriás nyúl ugrott a t i s z tás közepére és beleharapott egyik társá ba. A kis nyulak gyorsan elmenekültek. /a kis nyulak a h áttérbe/ A óriás nyúl körbe sé tá lt és énekelt. /ének-kottát mellékelem/ Én vagyok Nyúl Elek, mindenkit f e l ök lelek hordok pohárkalapot, karmolok és harapok, bámuljatok n y ú l-feje én, én, Nyúl Elek, bőgök,mint a bőgőhúr én vagyok a fő-fő nyúl! Ez már i gazán tűrhetetlen— Nyúl Elek e lv is e lh e te tle n Mióta kalapja van, fo ly to n üldöz minket— És csíp d e si, marja a f üle in k e tNyúl Elek mindig a kalapjával dicsekszik, és ordít az erdő reg g eltől e s tig /a háttérben mozgatva/ Csak Bors néni nem s z ó lt semmit. Mit bánom én, akármit is beszéltek Van kalapom,és a bundátokba tépek /h a ta l masakat u grál/ A nyulak ismét összebújtak. Bors néni csak f ö l á l l t és j ó l megnézte Nyúl Eleket. /la ssú mozgással e lő r e / Hallod-e te Nyúl El ek, A hangodat mérsékeld! I t t ne u g rá lj, ne k ia b á lj, az ije s z tg e té s s e l hagyj f e l már! T r a lla lla la . . . /tá n c o l, az ének dallamát la lá z z a / Mondom,hagyd abba már, inkább se g íts ré pát t is z t ít a n i! /é n e k e l/ Én vagyok Nyúl Elek, mindenkit f e l ökle lek , nem k e ll nekem sárgarépa, holmi sárga margaréta, én vagyok a legnagyobb, Mert én Nyúl Elek vagyok.
Sün Samu:
/a nyúl f e l é / O rdított ez ,már épp eleg et, én me gszúrom Nyúl Eleket. Akármilyen kalapos,pohos,
hasas,
a tüskéim e lő l majd e ls z a lad! Narrátor: Mire Samu odaért volna, hol v o lt már akkor Nyúl Elek. Egyetlen óriás ugrással f öl dobta magát a malomkerék kávájára. Ott fo rg o tt m ellett a nagy malomkerékzú—k att, zú-katt . . . Nyúl Ele k: /é n ek / Én vagyok Nyúl Elek. . . / az előző dal ism étlése/ Narrátor: A nagy éneklésben Nyúl Elek megbillent a malomkerék káváján, ingadozott egy p i c i t aztán belezuhant a patakba. Ahová e set t ott v o lt a patak a legmélyebb, ott zúgott, zubogot legjobban a v íz . Oda az tán senki sem mehetett utána. A nyulak a patakhoz fu totta k . Minden szereplő a patakhoz ig y e k szik /. Nyulak: A nyúl, a nyúl a vízbe f ú l, a nyúúl, a v ízb e, vízbe f ú l , oda a kalap, v is z i a patak, a nyúlkalap már nem kalap, b efú l, befúl a nyúl a vízbe f ú l . Narrátor: Bors néni odament a vadgesztenyefához, és valamit súgott a fának. /a szöveget k ísé ri a mozgás/ A nagy, pi rosvirágú vadgesztenyefa szé pen e l ő r e h a jlo tt , ráborult a patak v izé re és óvatosan lombja közé fogta a nyu— l a t . Aztán f ölemelkedett és o tt a lomb ján Nyúl Elek. De milyen furcsa v o lt , amint ott p is lo g o tt ázottan, kalap nél kül a lombon. A többi nyúl jó t nevete tt r a jta .
Nyulak: J a j, mamám, j a j , papám, furcsa ám a nyúl a fán! Orra reszket, lóg a fü le , Hát mi vagy te? Fülemüle? Mit csin á lsz ott? S zá lj l e már! Nyulak: Hosszú fü lű szőrmadár! Narrátor: Nyúl Elek megszégyenülten l emászott és elbakt a t o t . / e l / A k isnyulak vidáman körbetáncol ták a t is z t á s t , / e l / Bors néni pedig megve regette /sün is elmegy/ a vadgesztenyefa t ör zsétBors néni: J ól van! Jól van! Narrátor: Utána le ü lt a malom m ellé,répát t i s z t í t o t t uzsonnához. /v e r s / Zúg a malom, zúg a mal om, szőke árpa a garaton. Hajnalban már s z it á l a l i s z t , feh ér, mint a fehér b a tiszt. Malomszobát b e t e r ít i, /malomkerék fehér köddel s ö t é t í t i . pörg e té s / Bors nénit is b e s z itá lja , h u llik , h u llik a hajára. Í gy le s z , mire le s z á l az é j , szőke árpa l i s z t f e hér . Í gy e s e tt, megesett. . .
Lejegyezte: Kis Katalin, MŠ-Veľ ké Blahovo
RAVASZ JÓZSEF
pici kút kút mélyében tarka rét tarka réten cifra tánc ropsza cifra táncot jár egy nép se cipője se otthonaám az arca fél királyság másik felén hajnal pirkad . hajnal pirkad csöbör csobbancsapott farkú kutyavakkant hová néz a világ szeme?telt kút indul háznak hegynek...
TŰZPIROS KÍGYÓCSKA címmel gazdag, színes, változatos tartalmú cigány népköltészeti gyűjtemény lá t o t t nap v ilá g ot a közelmúltban, melynek anyagát az ismert magyarországi cigány köl t ő , Bari Ká roly válogatta és fo r d ít o t t a . Íme két szemel vény a k ötetb ől: Gyermekvers Elmondok egy kis mesét, f i g y e l j ide,hallgasd csendben! Volt egyszer egy hernyócska, arra j ö t t egy bogárka, megette a hernyócskát! Arra j ö t t egy nagy csiga , j ö t t egy nagy csigabiga, megette a bogárkát, ki a hernyót megette! Arra j ö t t a kokasunk, megette a nagy c s ig á t, ki a bogárkát megette! Odajött az anyácskánk, megfőzte a kis kokast, ki a csig á t megette, ki a bogárkát megette, ki a hernyócskát megette!
Te etted meg a kokast, Így k iá lt a hasadból: Kukuríkú! Találós kérdések gyerekeknek 1. Mié r t szalad a nyúl a dombra? Mért a domb nem szalad a nyúlra. 2. Ha fe lü ls z a szekérre, merről suhintasz ez ostorra l a lóra? A szőre f e l ő l . 3. Hová repül az egyéves madár? A második évbe.
a látottakról... Ismét találkoztunk! Mindig izgalmas várakozással teli az a pillanat,amikor kigyúl-na k a reflektorok és megszületik az újabb élmény. Így volt ez tegnap is a zselízi, párkányi és marcelházi bábosok esetében. Olyan együttesekkel találkoztunk amelyek mindig képesek valami érdekeset nyújtani, mert állandóan új utakat keresnek. S mivel az iskolai csoportok törvényszerűen új kezd ő bábosokkal töltődnek fel, munkájuk nem könnyű. Tudják, hogy a bábjátszás ábécéjét el kell sajátítani, ez az alapja tevékeny -égüknek. s Örülünk, hogy évente van mit felfedeznünk. Örülünk, hogy a sokéves képzés, önképzés és tapasztalás kezd beérni egyre igénye sebb, gondosan elkészített előadások formájában. Köszönjük az újabb szép élményeket.
Dr. Szőke István
Hogyan kell bábszínházat csinálni... Takartan vagy takaratlanul? Erre csak annyit felelek, hogy mindegy. A lényeg ab ban rejlik, hogy egy legyen a színpadravitel kulcsa. Ha illuzív - a műszaki megoldá sokkal takarjuk, takarjuk a színészt és a téma is illuzív úton lesz előadva. Ha az ellenkezője - antiilluzív - akkor bevalljuk a trükköket, megmutatjuk a színészt és a fantáziára bízzuk magunkat. Az első módszer - az illuzív - igényesebb a fegyelemre és az eszközök gyártására. Az antiilluzív olcsóbb, szabadabb de majdnem tízszer anynyira igényes a következetességre. Nincs hely többet írnom, de ha kell, részletesen megmagyarázhatom.
Baker Platon xxxxxxxxxxx Én a bábjátékról csak némi elfogultság gal tudok szólni pedagógusként és bábosként egyaránt. Egyedülálló, máshoz alig hasonlít ható művészi élményben részesíti a bábszín ház kedvelőit; játékost s nézőt. A tegnap látott három előadás mindegyike arra tanított, hogyan kell megkülönböz tetni a jót a rossztól, s hogy a jóban b íz-
ni és érte harcolni érdemes. Ez minden igazi mese tanulsága, s úgy gondolom, hogy ez örök aktualitású,tanítás. A zselizi Hóvirágok 2 . osztályos gyer mekek. A bátor lova cska című mesejátékot mutatták be. Kedvesen, otthonosan mozogtak a színpadon. Bábjaik közül a papírlovacaka tetszett a legjobban, egyszerűségében volt szép, kifejező . A párkányi alapiskola Nevenincs báb együttese előadásában A szelek királya című szép mesét láthattuk. Rendkívül szép bábok ban, sok apró , ötletes, bábszerű megoldásban gyönyörködhettünk. A felszabadult játék igaz örömét legjobban a marceoházi Prücskök Lúdas Matyi c. elő adásában élvezhetjük. A zsúfolt nézőtér és a színpadon játszó gyerekek közt létrejött az a bűvös kapcsolat, melynek folytán mindannyian részesei lehettünk az előttünk fo lyó jókedvű játéknak Marták Katalin A színszerűségről Ne a színek palettájára gondoljon a kedves olvasó . Nem arról van szó, hogy a szinpadon sok szín látható-e s ezek közt eléggé érzékletes-e pl. a zöld a piros vagy a kék... Nem. Ebben az esetben egy színházi műszóról, színházi fogalomról van szó. A szöveg meg j -elenítéséről. Az irodalmi-nyelvi eszközök kel létrehozott dráma akciószerű megjelenítéséről sok akciók képi megkomponálásáról /mizanszcén/- természetesen egy adott tér ben: a színpadon. Nem színszerű az előadás /a produkció/, ha az átélés é s a fizikai megjelenítés rovására csak konverzálnak,be-sz élgetnek, szöveget mondanak a színpadon. Hogy a szót hogyan lehet jól megjeleníteni - hogyan lesz a dikcioból akció-, arra a
párkányi és a marcelházi bábosok mutattak jó, illetve nagyszerű példát tegnap délután. A szelek királyak és a Lúdas Matyi előadásával. Kmeczkó Mihály
xxxxxxxxxxx x Eddig "csak" szereplői lehettünk a D.M.Tnek, most pedig a gyermekzsűri tagjaiként izguljuk végig a versenyt. Az első napon 3 bábcsoport szerepelt. A zselízi, a párkányi és a marcelházi. Délután a műsorok befejezé se után a gyermekzsűri megvitatta a látotta kat. Mindannyian megegyeztünk abban, hogy a párkányi együttes tetszett eddig a legjobban a másik két csoport majdnem egyforma szóra koztató és érdekes volt. Hisz az egyikben /Marcelháza/ az ének tetszett nagyon, míg a másikban /Zselíz/ a zene ragadta meg képze letünket. A legszebb percek sokáig emlékeze tesek maradnak. Molnár Anikó
SZERDA,1986.6.4. A MAI NAP SZEREPLŐI *
A NAGYKAPOSI ALAPISKOLA TŐZIKE SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA Érdekes - ha úgy tetszik kézenfekvő, iskolai - témával jelentkezett az idei verseny b -e a nagykaposi Tőzike, amelyik erős láncszeme Bodrogköz és Ung-vidék gyermekmozgalmi törekvé seinek, és persze büszkesége annak az iskolá nak, amelyik szintén nagymértékben hozzájá rul amatőr művészeti mozgalmunk erősítéséhez, kulturális igényességünk fejlesztéséhez. A kiváló beszédtechnikájú csoport ez évben is a legmagasabb színvonalú együttesek közé tar tozik, ezért is jutott el újra Dunaszerdahelyre, ahol jó szereplést kívánunk, neki. A KISTÁRKÁNYI ALAPISKOLA SZŐKE TISZA BABCSOPORTJA A Szőke Tisza is az új együttesek közé tartozik, azok közé, amelyek munkájáról elis meréssel kell szólni. A kerületi versenyen náluknál tapasztaltabb együtteseket előztek meg, s az országos szinten válogató műsorbizottság is érdemesnek találta őkét a Duna Men ti Tavaszon való szereplésre, ami önmagáért beszél. Műsoruk érdekes próbálkozás, három mesefeldolgozást ötvöztek össze egy versenyműsorba.
A BRATISLAVAI KLEMENT GOTTWALD IFJÚSÁGI ÉS p i o N Í r h á z GONG BÁBEGYÜTTESE A Gong bábegyüttesnek már gazdag tapasz talatai vannak, hiszen évtizedek óta tevé kenykedik, különböző korú gyerekek csoportja ival. A Duna Menti Tavaszon vendégeskedő csoportban a legfiatalabbakat láthatjuk kö zülük , ők nemcsak bábokat mozgatnak, hanem kihasználják a színpadi játék más formáit is. Játékuk a gyerekek fantáziájára, ötleteire, kreativitására épül, ezért közvetlen, termé szetes, nemegyszer a közönséget is együttmű ködésre serkenti. Rövid versikékből, Ötletek ből, tréfás rímekből, mondatokból teremtenek pergő ritmusú, derűs előadást. A SZEPSI ALAPISKOLA BÓDVÁCSKA IRODALMI SZÍNPADA A csoport egyike legrégebbi hagyományok kal bíró irodalmi színpadainknak. Jellegzetes ségük, hogy összeállításaik erősen kötődnek a népköltészethez, a népi h a g y o m á n y o k h o z , szí vesen visznek színpadra népi játékokat, szí vesen és tisztán énekelnek, szépen mozognak, táncolnak is. A Duna Menti Tavaszon többször szerepeltek már, sőt díjazottak is voltak. A NAGYKAPOSI ALAPISKOLA KIKELET IRODALMI SZÍNPADA Hat-hét évvel ezelőtt hiába kereste az ember a Bodrogközben, vagy az Ung vidékén a gyermekszínjátszókat, bábosokat. Aztán egyik évről a másikra berobbantak gyermekszín játszásunk élvonalába, s ma is tartják előke lő helyüket. E vidék egyik legjobb együttesé nek számít a nagykaposi Kikelet, amely már
szintén megjárta a Duna Menti Tavaszt. Szí nes, jó ritmusú játékuk remélhetőleg az idén is elnyeri a közönség tetszését. A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSI NÉPMŰVELÉSI KÖZPONT ÉS A KOMENSKY UTCAI ALAPISKOLA KIS FÓKUSZ KISSZÍNPADA Az együttes 1979-ben alakult, tagjai 6—14 éves tanulók. Ötször szerepeltek már a Duna Menti Tavaszon, a mindannyiszor első di jat nyertek. Az együttes rendezője a műsoro kat a gyerekek ötletei alapján állítja össze, így ezek saját problémáikról szólnak, róluk és nekik. Meg persze értük is, talán ezért van mindig nagy sikerük. A "hazai pályán" jó ellenfeleket, nagyszerű versengést kívánunk nekik!
KESZELI FERENC
JAKABHÁZA Bakos Jakab helyi lakos, háza száma tizenhatos. Házát Jakab dehogy lelte! Saját kézzel építette. Telt alapra, meg falakra, vakolatra és salakra. Telt tornácos verandára. csempére is, — de randára. Nem futotta gerendára, cserépre meg ■horogfára. Jakab háza ezért lapos. A szobája?
Dehogy napos! Kéménye sincs, ajtaja sincs, nincs-ajtaján nincsen kilincs, Se küszöbje, se ablaka, fura lak a Jakab laka. Sokan nézik Jakab lakát, vakajtaját, vakablakát. Sosem látják jó Jakabot, csak a három vakablakot. Lakat alatt lakik Jakab, kéményére nem fut a bab.
KULCSÁR FERENC
/Naplórészletek/ 1984. november 21. Ma egész nap sütött a nap. /Ez hülyén hangzik, tudom, mert csak a pék süt, s nem egy ilyen szerdai nap/ Szóval ma egész nap sütött a nap, s a suli után, zeneiskolába menet Zöld Kokó állta utamat, szeplős arcával rám vigyorgott: — Szia, látom, kornyikálni mégy! — Nem tetszik — kérdeztem, s ha hegedűm tokját, mint a puskát, ráemeltem Kokóra. - J ö ssz te még hozzánk, hogy játszak neked valamit... Szia! 1984. november 22. Zöld Kokóval nem tudok kijönni, vagy ahogyna anyu mondja: Azzal a fiúval nem lehet zöld ágra vergődni. Igaza lehet anyunak, tegnap este is csak forgolódtam miatta az ágyon. 1984. november 23. Apu ma reggel ideges volt, rászólt anyura, miért nem mondta már tegnap meg neki, hogy sürgönyt hozott a postás... Mintha nem lenne mindegy, mikor szól anyu...
Vagy nem mindegy mégsem? Nem tudom. Talán nem tudom...
1984. november 24. Mi legyen a hajammal? Ha simára fé sülöm . Zöld Kokó kinevet, Listi viszont ilyenkor kedvesen néz rám. Listinek magas a homloka, és keskeny a szája széle. Zöld Kokó, ő egészen más... Mit kezdjek a hajammal? 1 e 9 4 5 o b r 8 2 . n v m
Zöld Kokónak nincs ki mind a négy kereke. Ma is rám kiáltott, hogy mért szedek virágot, mit férsülöm annyit rongybabám haját. Szerintem mindez helyénvaló.
hogy nekünk más fény kell, nem ilyen k a b á t o s ... Nemigen értem, mit akar apu. Anyu meg miért sír? Titokban az új kabátban mentem ki sétálni.
F E LNŐTTESDI, G Y EREKESDI Vajon miért szeretnének olykor felnőt tek lenni a gyereke? Azért,mert a felnőttek meg olykor gye rekek szeretnének len n i ! Ilyen egyszerű ez. Ilyen nagyszerű. Ezt azért mondom,mert én például a kis lányom apukája vagyok, de ugyanakkor az apu kám kislánya is lehetek... Vagyis azt akartam mondani, hogy játék közben megesik: én a kislányom kislánya va gyok, mert a kislányom ilyenkor az én apu kám, azaz ő én, én meg ő vagyok, s amikor én kislány vagyok,akkor az én kislányom az önmaga apukája, mert kell, hogy legyen apu kája, amíg én kislány vagyok, s nekem is kell, hogy legyen apukám... Szóval, úgy kell elképzelni, hogy a gye r -ekek mondjuk galambtojások, a felnőttek meg sastojások. Azt meg mindenki tudja, hogy a
tojások mennyire hasonlítanak egymásra. S bizony megtörténhet, m ár miért n e történhetne meg, hogy a galambtojás feltört héjából sasfióka dugja ki a fejét, a sastojásból pedig galambfióka pislog elő. De azt m ondom , barátocskám, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Mert csak egy a fontos: hogy mindketten tudjanak repülni!
Kulcsár Ferenc
HARMATLEGE LŐ A csillagokról szól ez a könyv. Az égi t -estekről - Napról, Holdról, Tejútról és még vagy húsz csillagokról - és rólunk, akik nézzük a csillagokat. Jobbanmondva: az idősekről, akik még nézték a csillagokat, és ismerik - megőrizték - a velük kapcsolatos hiedelmeket. B öd ök Zsigmond, a könyv szerzője, fiatal ember, csillagászati szakot végzett a Komen-ský Egyetemen, itt él közöttünk Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen, s akivel naponta találko zunk, vette a fáradtságot, s összegyűjtötte ezeket. Összegyűjtötte a még összegyűjthetőt, szinte a tizenkettedik órában. Az idős embe rek még vallanak a csillagokról, a ma embere szinte fel sem tekint az égboltra, vagy csak ha vihar közeleg. Pedig ezek a népi hiedelmek még élnek bennünk, magunkkal hordozzuk őket , csak éppen nem tudunk mit kezdeni velük. S jó , hogy valaki ezeket leírta, jó , hogy valaki fog lalkozik ezzel - a látszatra - oly könnyed dol gokkal, s jó , hogy így foglalkozik vele, mint Bödök Zsigmond: fele részben tudományos, fele részben népszerűsítő módszerrel. S hogy éppen itt, a Csallóközben, gyűjti össze ezeket valaki. Odatenném a könyvet Ág Tibor, Gágyor József könyvei /gyűjteményéi/ mellé, közös nevezőre hozván ezekkel. K ár, hogy a Madách Kiadó nem szentelt nagyobb figyelmet neki, jóval maga sabb példányszámban kellett volna kiadni, s jóval nagyobb propagációval. A szerző remek szerkesztésmódot válasz tott: szervesen ötvösíti a már eddig feldolgozott és összegyűjtött anyagot a népmesékkel, a népköltészettel, az irodalommal és az általa gyűjtött népi hiedelmekkel. Így válik a könyv eredetivé, egyedivé, folytatva, újítva is az elődök módszereit.
A tizenkét éven felülieknek ajánlott, de jóval szélesebb nemzedéki érdeklődésre számot tartó könyv a "kalendáriumi" számbe vételével is hat: pontosan meghatározza a csillagok helyzetét, mikor melyik csillagot hol láthatjuk. A Sarkcsillag és a Goncölszekér "óraszerkezetét" is elmagyarázza világos érthető m ódon /bár én ennek ellenére is ma radok az egyszerűbb, és jól bevált időmérők nél/. Talán a Holdról tudunk meg a legtöbbet, erről a furcsa égitestről, mely titokzatos "elhalása" és annál meglepőbb "ébredése" sok találgatásra adott okot őseink körében, s nem véletlen, hogy napjainkat, heteinket és a hó napokat hozzá viszonyítva határozták meg. Hogy hogyan és miképpen, azt bőven tárgyalja a szerző. Egy csomó és csupa új ismereteket szerez hetünk a könyv böngészése révén. És most -_más oldalról tekintve -, amikor oly széles körű az űrkutatás, "ostromoljuk" az eget, az ember birtokba igyekszik venni az égboltot, szükségszerű ez a könyv, mely ilyen formában is elénk vetíti ezt a titokzatos világot. A könyvet lapozgatva és olvasgatva, mérhetjük fel, milyen óriási ez a világ, s milyen pa r -ányi a mi földünk. Nem csoda tehát, hogy elődeink oly sokat foglalkoztak ezzel a még feltáratlan és ismeretlen "óriással". A könyv szabatos ny elve, könnyed, őszinte hangulata magával ragadó, és mi belefeledkezve ebbe a százszínű világba, vele együtt repülünk a "művelhető csillagokba". A saját készítésű színes fotók és a csillagképek rajzai szem l -éltető módon tárjánk elénk az égbolt titkait. A könyvvel gazdagabbak vagyunk mi, s gaz dagabb az irodalmunk is. Mészáros Károly
KESZELI FERENC
Pityereg a letörött a Kérdi tőle fülemülém,
fülemüle: müle füle! öregszüle: mi a müle?
Nem tudom, hogy mi a müle, de ez itt a müle füle. Itt a füle müle nélkül, hol a müle füle nélkül?! Keresgélik, meg is lelik, másfél napba beletelik. Ráillik a fül a mülre, meg persze a mül a fülre. Mikor aztán összeteszik, kiderül, hogy szemet eszik. Azért, mert a füle s müle egybemondva: fülemüle.
a látottakról... Bábjátszás Nem szerepelt olyan együttes az idei Duna Menti Tavaszon,amely ne érdeme szerint került volna a központi seregszemlére. Az országos verseny színvonalát minden csoport elérte munkájával - előadásával. A legjobb együttesek tevékenységében - főleg azokéban, amelyek gyakrabban vesz nek részt a központi seregszemlén - érző d ik a sokéves szakmai tapsztalat. Ezek fel veszik a versenyt a legjobb szlovákiai együttesekkel. Sütő András, a neves erdélyi író mondja egy helyen:akik a történelem naposabb olda lán születtek, azoknak félnapi energia is elegendő ahhoz, hogy ugyanazokat az eredmé nyeket elérjék amelyeket mi. Ezen a tényen változtatni, csak szívósabb munkával tudunk, bajaink felpanaszolásával nem. A művészetben érvényes a tétel:mindent lehet, ha érvényt szerzünk elképzeléseink nek. Egy-egy rendhagyó előadás új játékszabályok-értékelési kritériumok felállítására készteti a szakembereket. A hagyományos já tékmódot viszont a hagyományos játékszabá lyok alapján ítéljük m e g . Ezek játékszabá lyok az előadás létrehozóira és értékelői re egyaránt kötelezőek... xxxxxxxxxx A keddi szép műsorokat látva örömmel és izgatottan ültünk be a másnapi előadá sokra. Nem csalódtunk. A na gykaposi bábosok érdekes bábokkal lep-
tek meg minket. Nagyon tetszettek a kistárkányi cso port kesztyűs bábjai és a szemünk láttára elővarázsolt török - törülközőből. A szlovák vendégcsoport bábjai irigylésreméltóak voltak. A verseny délután a kisszínpadok bemu tatójával folytatódott. A szepsi Bódvácska elvitt minket cso dálatos vonatán a Somodi vásárba és mi elhittük, hogy ott vagyunk. _ 7 Ha a nagykaposi elsősök már most ilyen bátran, határozotta n mozognak, ha már most ilyen szépen táncolnak és beszélnek akkor mi, nagyobbak csak azt mondhatjuk, nekünk nagyon tetszett. A Kis Fókusz előadása rólunk és n e künk volt. Kamaszokról - kamaszoknak. örül tünk, hogy van aki elmondja érzéseinket gondolatainkat, problémáinkat. A gyermekzsűri
A BÁBJÁTSZÁS végeredménye
1/ Marcelháza - a Duna Menti Tavasz fődíja 2/ Kistárkány- a legjobb dramatur giai megoldás díja 3/ Nagykapos - a legjob darabválasz tás díja 4/ Párkány - a legjobb képzőművésze ti megoldás díja 5/ Zseliz - a legjobb pedagógiai al kotómunka díja 6/ Párkány - a gyermekzsűri díja
Soóky László Hajnal A nagy rét fölött repülünk, s a virágokra mi szórunk harmatot. László vitéz bárányfelhőn nyargal, fűzek lombja közt a hajnal nyújtózik ágtól-égig, orrát pirók szárnya alá dugja, aludna még de rikkant a harkály: álomszuszék! a Nap már a domb mögött szuszog, László vitéz bodros paripán vágta t, s te még mindig itt szunyókálsz,csikk te csikk! Csusszan a hajnal,ütődi
ágnak,
hejhó ! nyúlra pattan,elszalad, bogáncstüske tépi, inge is szakad, ki bánja? indul hetedhét határra vesd el magad ! S míg pityma llik lassan földön és vízen,pipacs kelyhéb ől fölkel a Nap.
CSÜTÖRTÖK, I986. 6 5 . A MAI NAP SZEREPLŐI * A GÖMÖRHORKAI ALAPISKOLA ÖRZSE SZÍNPADA 1983— ban alakult az együttes, amely leg e - lőször n épi gyermekjátékokat tanult be, s már akkor eljutottak a kerületi versenyre. Ta valy a Kata és a hét törpe című darabot adták elő, ezzel is "csak" a kerületi versenyig u t j - ottak, az idén viszont teljes siker koronáz ta munkájukat, s beteljesült álmuk, vágyuk: részt vesznek a központi versenyen, amelynek alkotó, ösztönző légköréről olyan sokat hal lottak. Bizonyára jól jön az ilyen ösztönzés a csoportnak, amely nemcsak azért fiatal, mert mindössze három éves múltra tekint viszsza, hanem azért is, mert csak az 1-4. évfo l yam tanulói dolgoznak a csoportban - melles leg Gömörhorkáról és Mellétéről. További sok sikert kívánunk munkájukhoz. A BUZITAI ALAPISKOLA JÓBARÁTOK SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA A buzital gyerekek már sok kellemes per cet szereztek Dunaszerdahely kis lakóinak, a Duna M enti Tavasz nézőinek, s persze, otthon is a Kassa-vidéki járásban élő gyerekeknek: az egyik legrégebbi gyermekcsoportról van ugyanis szó. Persze, a mostani "Jóbarátok" nem a régiek, akik győztesei is voltak már feszti v - álunknak, de mindenképpen az ő nyomdokaikban akarnak haladni. A siker szinte biztos, hiszen vezetőjük az egyik legelismertebb peda g - ógus-rendező. s nemcsak nemzetiségi berkeink b -en, hanem Szlovákia-szerte. Mostani műsoruk-
kal is méltán számítanak a nézők elismerésé r -e. A LÉVAI ALAPISKOLA DÖMDÖDÖM SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA Az együttes az idén alakult me g , s hogy hogyan dolgozik, az is jelzi, hogy résztvevő j -e az országos döntőnek. Bízunk abban, hogy létrejöttükkel, bemutatkozásukkal megalapoz ták a lévai gyermekszínjátszást, s hogy a jö vőben erősíteni fogják városukban a színjátszómozgalmat, így is folytatva annak régi jó hagyományait. Köszöntjük az együttes tagjait a X I . Duna Menti Tavaszon, lámpaláztól men tes, jó szereplést, serkentő, erőt adó élmé nyeket kívánunk mindannyiuknak!
KULCSÁR FERENC
Künn, a forró földeken, a végtelen és hullámzó búzatengeren, mint egy hajó, úszik lomhán a sárga kalászban a kéklő kombájn. *
S a rétek és a mezők felett a nap óriás, izzó lampionja lebeg: láthatatlan sugarán, könnyű aranyfonalán alig-alig látszik: piciri pacsirta hintázik — pirkadat óta csattogat, alkonya tig csetteget július hatalmas lángtengere fellett.
Volt egyszer, hol nem volt, Nekeresd or szágban egy király. Annak volt három szép jánya. Úgy hívták az egyiket:Lencsike, a mási kat: Tercsike , a harmadikat:Erzsike. A legki sebb volt Erzsike. Egyszer a király nagyon megbetegedett. Egy k ú t r ó l ,ivott ő mindig vizet, egy olyan kicc i kútról. Hát azt mondja a legnagyobb jány á n a k : Lencs ike! Eredj, hozzál,nekem a kiskút ról vizet! Hát fogta a kancsót Lencsike, el is ment v ízér t . Mikor odament, hát egy olyan béka ült a kút tetején, hogy hát ez egész ku tat elfogta. Azt mondja Lencsike neki: - Te béka! Merítsd meg nekem ezt a korsót! Azt modn ja neki a béka: - Megmerítem ha ideadod az aranygyűrűdet! - Bizony én azt nem adom egy csúnya béká nak. Azzal hazament Lencsike. Elmondta az apjának, hogy mi történt, mert az apja megkérdezte tő le, hogy: "nem hoztál-e vizet?" Azt mondja neki az apja: "miért nem adtad oda neki fiam?!" No, elment aztán a másik jány is, Tercsi ke. Ő is ugyanúgy járt. A nagy béka ott ült a víz tetején. Ő is kérte a békát, hogy merít se meg neki a korsót, de bizony béka azt fe lelte, hogy csak akkor meríti meg, ha az arany gyűrűjét odaadja neki. "Bizony nem adom én egy ilyen csúnya békának!"-gondolta Ter c sike. Elment ő is haza nem vitt az apjának vizet. Meg is haragudott a király nagyon, hogy a két jány közül egyik se vitt neki vizet. Azt mondja a legkisebb jányának: - Erzsike kedves kis jány o m ! Te a legjobb vagy, eredj, hozzál nekem vizet. Megyen is aztán ő a kútra . A nagy béka ott ült a víz
tetején. Azt mondja neki Erzsike : - Megmerítem, ha ideadod az aranygyűrűdet. - Ejnye te béka, hát megfosztasz az aranygyűrűmtől !? - De zaért ő lehúzta az újjáról, aztán odaadja a békának. A béka m egmerítette neki a korsót. Ment haza Erzsike , vitte az apjának a vizet. Az apja szomjas volt, hát jót húzott belől e . Igaz-e, annyi idő alatt már megszomjazott! No, beesteledett. Vacsoráztak a királyi házban. Ott mindig nagy vacsora szokott len ni! Hát egyszercsak zörgetnek az ajtón. "Ki lehet az, ki lehet az?" - kérdezgették. Ki nyitják az ajtót, hát a nagy béka ugrik be a konyha közepébe. Azt mondja hogy: — - Királyuram, királyuram éhen vagyok én! Azt mondja a király: - Vessetek o d a neki a dézsába egy kis moslé kot! - Királyuram, királyuram nem kell az nekem! Cíntányérból pecsenye kell nekem! - No, akkor ki adja a maga tányérját oda?kérdezte a király. Egyik se akarta odaadni, a végén mégiscsak Erzsike adta oda. Jóllakott a béka, azt mond ja aztán a királynak: - Királyuram, királyuram szomjas vagyok én! - H át - azt mondja - adjatok neki egy csepp vizet! - Királyuram, királyuram nem kell az nekem! Kancsóból piros bor kell nekem! Hát bizony megint csak Erzsike adta oda a po harát. No, eljött aztán a lefekvésnek az ide je. - Királyuram, királyuram álmos vagyok én! - Vessetek neki oda valami rongyot a sarok ba - mondja a király - hadd guggoljék oda. - Királyuram, királyuram nem kell az nekem! Szép papla nos ágyba fekszem én! No, de azt se adta oda eg y ik jány se, csak Erzsike . Ő volt a legengedelmesebb.
Ab é k am e g i n tm e g s z ó l a l t .-K i r á l y u r a m ,k i r á l y u r a ms z é pj á n yk e le k e m !H űe z nm á rn é g yk é r é sv o l t !D eE r z s i k ee z t á né g i ss z ó t f o m g a d o t.A z tm o n d j a :" h ab é k a ,b é k a ,n e me s zm e g !L e f e k ü d t e k .E g y s z e r c s a kr ú g —o s k o d i kad b é k a .G y ö n y ö r ű s z é pk i r á l y f i v áv á l t o z o t.R e ge l ,a m i k o rf e l k e l t e km á rj e gy ű r ű v o l ta zE r z s i k eu já n .Ak i r á l y f ie l j e g y e z t e .Ak é tn é n j ei r i g y k e d e tr á ,d em á rm i n d e nh i á b av o l t ,m e r tE r z s i k ev o l te n g e d e l m e s .E li sv e tea z t á nö tak i r á l y f i ./ G ö m ö r in é p m e s e ,B . K o v á c ss t v á nG y ű I j t é s é b ő l ./
AJLA FÜLÖP KALANDJAI /Kesz e li F e r e n c mes e kö n yvé rő l/ A hatvanas évek második felében in d u ló K e sz e li Ferenc költőké n t mutatkozot t be az 1970-ben megjele -nő Egyszemű é jszaka l í r a i an to ló giá b a n . Két évvel később e ls ő ve rse sköte te I s m egjelent, O strom létra címmel. A Fekete s z é l című prózaa n to lógiában elbe szélésekkel je le n tk e z e tt. Az azóta e l t e lt időszak ban ez a sk á la még bő v ü lt . So k o ld a lú sá gá t bizonyí t ja néhány k i t űnő m ű fo rd ító i próbálk ozása, újabban ped ig sz ín v o n a la s iro d a lm i p a ró d iá v a l a r a to tt s ik e r t . K e sz e li Ferenc e t m indenekelőtt költőként t a r t ja számon az iro d a lm i közvélemény: a nem t ú l gyak ran megjelen ő v e r s e i ezt a lá i s tám asztják. M ásodik ön á lló kötet e még i s egy mesekönyv l e t t . K a jla Fü lö p ö t, ezt a v á g o tt fű lő k is nyul a t n a p ila p ja in k gyermekrovataiban fedeztem f e l e lő sz ö r évekkel e z e lő t t. Ahogy szaporodtak a történetek,úgy v á lt v i lá g oss á , hogy i t t egy nagyobb erőpróbáról van s zó. Mindenesetre K a jla Fü lö p k a la n d ja i nagy nyeresége gyermekirodalmunknak. Az á l l a t mesék m indig vonzóak. K e sz e li a hagyo mányos, ezópusi mesét f o ly t a t j a , amikor i s az á lla t o k emberi tu la jd o n sá go k k a l ruházódnak f ö l . K a jla Fü lö p gyermeki k ív á n c s is á g g a l j á r j a a v ilá g o t , tu la jd o n képpen azt a szűk v ilá g o t , amelyet ő hetedhét hat á r nak nevez , ahol m indig akad valam i újdonság, c so d á l ko zn ivaló . A k is K a jla Fü lö p persze eléggé butácska, amelyből sok kellem etlensége szárm azik, de á lla n d ó b a rá tja , a k it előbb term észetesen hogy gesztenyének néz, Etüske, a sündisznó, bemutatja neki a v ilá g o t . Ők ket t en k ie g é sz ítik .e g y m á st: Kajla Fü lö p f e lfe d ez, Etüske f e l v i l á g o s í t . Tulajdonképpen erre épül a le g több tö rté n e t. Közben m agismerkedünk a mezei v i lá g többi la k ó já v a l. Mezei Á b r is s a l, a legidősebb ürgé v e l, Vak A n d o rra l a vakonddal, Mezei Pocok Vincé v e l és még s ok—sok kedves á l l a t t a l . K e sz e li nem r u -
házza f el ú j tu la jd o n sá g g a l á l l a t a i t , a s zarka l op, a bagoly tudós, a sün okos, de j ó l h aszn álja f el őket a történetekben. A könyv legnagyobb erénye a meseszövésben van. Egy-egy ö t le t e t nagyszerűen t á l a l j a elénk a sze rző. Bár egyszerű v i l á g ez, nem lé p i t úl egy gyermeki é sz sz e l fe lfe d e z h e tő keretet, de előadásmódjában és s tílu s á b a n so kkal többet n yú jt, mint amennyit a tö r ténet k ín á l. Helyenként remek p r ó z a író i erényeket v i l l a n t f e l a szerző. Néha mosolygunk, máskor neve tünk, vagy együtt bánkódunk a h ő sse l. Meggyőző ma gával ragadó a s t í l u s a K e sz e li Ferencnek, e lh it e t i v e lünk,hogy a nyúlnak i s vannak t e j f og a i /m iért i s ne lennének,ha nekünk vannak?/, s hogy a süni sün d iszk ó t szervez E t üske t is z t e le t é r e , ahol K a jla Fülöp le sz a lem ezlovas az e st némi k i s huzavona u tán meg i s v a ló s u l, s a h e ly s z ín t, amelyet eddig a sok pi p i té r m iatt P ip i térnek neveztek, K a jla Fü löp térnek k e re sz te le te k e l, ami el l en persze a szerény k is nyúl t ilt a k o z o t t , de azért nem olyan nagyon. . . A 6- 9 éveseknek k é sz ü lt könyv színesen, szép k iv ite lb e n je le n t meg. Külön k e ll szólnunk Janiga József r a j z a ir ó l, amelyek j ó l e g é s z ít ik k i a tö rté neteket. Ö tle te se k ezek a r a j zok, sz in te élnek benne az á lla t o k , a sok s z ín , tarka-b arka, j ó l v e t í t i e lénk a mezei v ilá g o t , hogy sz in te azt várju k , egyszer csak k ilé p e lé n k K a jla Fü lö p és megkérdezi: Mennyit kel l még menni, b á c si?
Mészáros Károly
KESZELI FERENC
JSZAKAI PÁRBESZÉD Holdvilágos nyáréjszaka volt. Etüske a vacka körül motoszkált, egyedül tett-vett oda haza, mert a többiek portyázni mentek, élü kön Sündörgővel, a legtapasztaltabb sünmalaccal. Dolga végeztével Etüske megpihent, és pihenés közben egyszer csak igen magányosnak érezte magát. Olyan jó volna most elbeszélget ni valakivel — gondolta, de tudta, Fülöp régen lefeküdt már. - Ha lefeküdt, hát lefeküdt morfondírozott. — Legfeljebb felébresztem. — É s indult a szomszédba, ment felébreszteni Kajla Fülöpöt. De bizony Fülöp nem volt odahaza. Ácsorgott, szaglászott, nézelődött Etüs ke a holdvilágnál. Tiszta, moccanatlan csend honolt, egyedül egy fülemüle trillázott mes terien valamelyik közeli bokor tövében. Érde kes madár ez a fülemüle - gondolta Etüke. - Éj szaka is dalol, méghozzá milyen csodálatosan. - Lassan, óvatosan elindult a madárfütty irá nyába. Nesztelenül, mert régen kitapasztalta már, mennyire ijedős, rejtekező ez a kincses torkú m a d á r . Ahogy oson, közelít, egyszer csak Kajla hangját hallja. - Folytasd, folytasd, énekelj! Nem tudok betelni a dallamaiddal. Őszintén csodállak, csak azt nem értem... De Kajla a mondatot már nem fejezhette be, mert a bókos biztatásra a madár ismét rá zendített, csodálatos éneklésével tovább gyö nyörködtette Kajla Fülöpöt, aki annyira bele merült a műélvezetbe, hogy észre sem vette, amikor Etüske mellé osont.
— Szia, Fülöp! Mondom: szia! Hé! Süket vagy? Nem hallod, hogy köszöntem? — emelte föl a hangját Etüske, és ezzel a hangverseny be is fejeződött, mert a fülemüle azonnal ab bahagyta a trillázást, és elröppent. - Nna tessék! Most elijesztetted azt az aranycsőrű művészt. Nahát, Etüs, hogy te mi lyen tapintatlan, csörtető— törtető alak vagy! Te nem is tudod, mi a művészet, és azt se tu dod, hogy mit veszítesz, amiért ilyen süket vagy. - Hát ezt kikérem magamnak. Még hogy én süket. Köszöngetek itt neked, mint valami szállodaportás, de te rám se hederítesz, és még én vagyok a süket. Szép, igazán szép és ked ves tőled... - Miért nem hallgattad inkább te is a fülemüleszót? - De hiszen, hallgattam én - válaszolta E tüske szemlesütve -, csak aztán közelebb jöttem, hogy együtt hallgassuk. - Az más — válaszolta Fülöp. — Mégis igen sajnálom, hogy elijesztetted, mert ilyen csodálatosan dalolni még sosem hallottam őt. Mert tudod, nemcsak szórakoztat a zenéje, ha nem tanít is. - Hogy mit csinál? - Mit csinál, mit csinál?! Ha éppen tud ni akarod: titokban énekórákat veszek tőle. Szeretnék megtanulni én is ilyen szépen éne kelni. Etüske összegömbölyödött, hempergett a kacagástól. - Mi olyan nevetséges ezen? Nekem pél dául az a véleményem, hogy. . . hogy. . . - Halljuk, halljuk! - komiszkodott Etüs ke. - Az tehát a véleményem, hogy amit a fü lemüle tud, azt egy nyúl is képes megtanulni.
Mert gondold csak végig: a fülemülének füle sincs, mégis pompás a hallása, mármint a ze nei hallása. Nekünk, nyulaknak meg itt ez a két hatalmas fülünk, mégis azt tartják rólunk hogy a zenéhez süketek vagyunk. Márpedig ez kizárt dolog. Be fogom bizonyítani, hogy. . . - Fülöp, Fülöp! Te azt csak gondolod, hogy a fülemülének nincs füle. Van neki, csak éppen nem látszik. Egyébként a nevében is benne van. Abban meg hasztalan reménykedsz, ba r - át ocskám, hogy valaha is megtanulsz énekelni Ne is mondd el senkinek, mert mindenki kine vet érte. - Hát csak nevessenek, én akkor is meg tanulok énekelni, és olyan nyúlkórust alakí tok, hogy n o . Kajla Fülűek Kara — ez lesz a nevünk. - Nem mondhatnám, hogy szerény vagy, el lenben a derűlátásod igazán tiszteletre mél tó. - Ne l é g y pimasz, jó?! Különben jó éj szakát, megyek aludni. - Jó éjszakát, Fülöpkém. Igazán jól el beszélgettünk.
A LÁTOTTAKRÓL....
Most te leszel a király - hangzik el a színpadon, s már viszik is a csillogó koronát a pirospozsgás kislegény felé. Ráte szik a kobakjára az arany - semmit, s a kislegény arca azonnal megváltozik:, először a meglepetés, majd a boldogság, hiúság, végül az uralkodókra jellemző méltóságteljesség vonásai jelennek meg az arcán. Nem volt hermelin palást, nem volt arany - korona, — s én mégis láttam. Láttam, mert a kislegény hitte, hogy ő a király. És ha ő hiszi, én is elhiszem! Művészi pillanat volt ez; mert hit nélkül nincs művészet, és hit nélkül nincs műélvezet sem. Az idei Duna Menti Tavasz ritka-szép pillanatának lehettem tanúja.
Dráfi M. érd.művész
Ev.č.bl.700/86/00S
A KINCS Ó, nem az Ezüst-tó kincse! Nem is a legnagyobb gyémánt-, vagy aranyrög, amelye ket szerencsés emberek találtak valaha... Nem idegen égitestről származó meteoritda rab, hanem egy incifinci, kicsike emberke -leányka a tegnap szereplő lévai színjátszócsoportból - a dömdödömből... A gyermekzsűri egyetlen frappáns mondattal értékelte az együttes teljesítményét:"Semmit, sem láttunk a színpadon, csak gyerekeket”. A zsűri is csaknem így vélekedett, s a zsűri tagjaként jómagam is. Régen láttunk már ennyi tehet séges, talpraesett, felszabadultan játszó emberpalántát a színpadon. S még közülük is kiemelkedett Daru Marica. Kincsre lelt a rendező-pedagógus, aki ilyen szereplővel dolgozhat. Mint minden apa, én is úgy tudom, hogy Csilla lányom a világ legaranyosabb kicsi asszonykája... De azért Daru Maricát /is/ szívesen lányommá fogadnám.
Kmeczkó Mihály
Az elmúlt tizenegy év során sikerült dédelgetett gyermekünket a szlovákiai ma gyar gyermekszínjátszást egy-két nyava lyából kigyógyítanunk, rossz szokásait visszafejlesztenünk. Azonban ezek a vad hajtások újból és újból felbukkannak. Az évek folyamán a szemináriumokon és vita fórumokon úgy látszik hiába határoztuk meg a gyermekszínjátszás cselekményessé gen, alkotó játékon való alapulását, még most is sok esetben találkozunk verbális szinten mozgó, moralizáló produkciókkal. Bár magam is gyakorló pedagógus vagyok, mégis azt állítom, hogy ez a negatívum elsősorban a gyermekcsoportokat vezető pedagógusok minden áron nevelni akarásá ban rejlik. Az elmúlt két nap versenypro gramjainak megtekintése során ezt a szomo rú megállapításomat teljes mértékben csak a szepsi Bódvácska és a lévai Dömdödöm produkciója cáfolta meg. Keszegh Pál
Ev.č.bl.701/86/00S
PÉNTEK, I986.6.6 A MAI NAP SZEREPLŐI ♦ A FÜLEKI ALAPISKOLA PIPITÉR SZÍNPADA
Az együttes 1983-ban alakult az akkori ötödikesekből, most a tagságot 5.-6.-7. osztályos tanulók alkotják. Három darabot mutat tak be eddig, s 1985-ben már szerepeltek Dunaszerdahelyen, elnyerve a legjobb darabválasz tás diját. A csoport munkája folyamatos, rendszeresen próbálnak, igaz, mindig délután fél háromtól. Akkorra bizony gyakorta fáradt már a lelkes társulat, ráadásul néhányukra még a hazautazás gondja is vár, mert a kör nyék valamelyik falujából járnak a füleki központi iskolába. Ennek ellenére szívesen megragadnak minden szereplési lehetőséget, játszanak az iskolai ünnepélyeken, az óvodá soknak és a napköziseknek is. A NAGYDARÓCI ALAPISKOLA NEVESINCS SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA
Minden új együttes megalakulása nagy öröm azok számára, akik szívükön viselik nem zetiségi kultúránk jövőjét: különösen nagy az öröm akkor, ha a megalakult együttes gyer mekcsoport. Mindenki szívesen segít, bábásko dik az ilyen csoport fölött. Vannak azonban olyanok is, akiknek nem szükséges különöseb ben sokat segíteni: ha ügybuzgó, hozzáértő pedagógus veszi kezébe a munka irányítását, megfelelő támogatást kap, és lelkes g á r -d a is. amellyel dolgozhat. Nos, Nagydarócon mindez összejött. Csak 1985 őszén alakult a csoport, s már i tt, gyermekmozgalmunk szívé-
ben,Dunaszerdahelyen,
a Dana Menti Tavaszon köszönthetjük őket. Reméljük, a fe sztivá l va rázslatos hangulata további erőt ad munkájuk hoz, amelyhez sok sikert kívánunk. AZ ALISTÁLI ALISTÁLI ALAPISKOLA CSIP-CSIRIP SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA Alistálon már volt egyszer egy csoda. Úgy hívták: Csiribiri. A gyerekkort - és a Duna Menti Tavaszt - kinőtték, most már a felnőttek között - a Jókai Napokon- arat ják a sikereket. Utódaik, a Csip-csirip,úgy tűnik, nem akar elmaradni nagy elődje mö gött. Három éve alakult az együttes, de már tavaly megnyerték a járási versenyt, az idén pedig a központi versenyen mutatkozhatnak be a közönségnek és mátyusföldi, gömöri, honti, valamint bodrogközi vetélytársaiknak. Ez már így is méltó folytatása az iskola korábbi együttese szereplésének, pedig még a java csak most jön...
A MADÁCH JELENTI Kedves gyerekek! A csehszlovákiai m a g y a r iro dalom istápolója, a Madách Könyv- és Lapkiadó évi -52 kiadványának m egjelentetése során nem feled kezik m eg a tanuló ifjúságról sem — hozzáférhető teszi számotokra mindannak a legjavát, amit hazai magyar íróink, valamint a cseh és szlovák irodalom jeles alkotói létrehoznak. Az alábbiakban röviden áttekintjük a Madách idei ifjúsági kiadványait, az zal a nem titkolt céllal, hogy ha valamelyikük meg nyeri tétszéseteket, megvásároljátok majd a könyves boltjainkban, vagy megrendelitek a Madách kiadónál. / A kiadó ez évi terméséből minden bizonnyal a legszélesebb körű érdeklődést váltja majd ki az a terjedelmes antológia, amely gyermekirodalmunk há rom évtizednyi terméséből készült. A Hogyan kell repülni? címen megjeleni könyv olyan gyermekversés meseválogatás, amely először nyújt majd átfogó képet a csehszlovákiai magyar gyermekirodalomról. A már ismert és általatok is kedvelt szerzők művei mellett helyet kaptak benne korábban megjelentek és fiatal szerző k írásai is. A kötet felosztása nem időrendi, hanem tematikai jellegű, ezek a témakörök az év- és napszakok változásai, az állatok, a játék, a család, tehát a gyermekek világképét és személyi ségét formáló, az őket körülvevő emberi és tárgyi környezet. A válogatást szülőknek és pedagógusoknak is ajánljuk, felhasználhatják az óvodai és iskolai munkában. A Csallóközben élő fiatal csillagász, Bödö k Zsigmond Harmatlegelő című első könyvében köz érthető és tanulságos előadásban foglalja össze a csillagok és csillagképek, valamint a többi égitest népi elnevezéseit, illetve a hozzájuk fűződő mon dákat, hiedelmeket és szólásokat. Az eddig megjelent hasonló tárgyú művek szűkebb közönség számára készül tek, és ma már nehezen hozzáférhetők. Bödök Zsigmond azonban többet nyújt áttekintésnél. Saját, fő ként a Csallóközben folytatott gyű jtése révén számos adat tal gazdagítja, teszi teljesebbé a képet, amely nép hagyományunknak errő l az ősi és mélységesen költői,
50
mégis kevéssé ismert fejezetéről kialakult. A népi "csillagismeretnek" a népdalokhoz, népmesékhez ha sonlóan közkincsé kell válnia. Ezért is fordul a fiatal csillagász mindenekelőtt az olvasók talán legfogékonyabb rétegéh e z hozzátok, a tanulóifjú sághoz. A könyvet színes rajzok és eredeti, távcsővel készített felvételek teszik még vonzóbbá. Fia tal néprajzkutatónk, Liszka József Ágas-bogas fa című könyve a maga nemében - a Harmatlegelőhöz hasonlóan - úttörőnek mondható nemzetiségi könyvkia dásunkban: alap— és középiskolás korú fiatalok szá mára foglalja össze egy sokágú és nagy múltú tudo mánynak, a magyar néprajzkutatásnak legfontosabb kérdéseit, témáit, eredményeit. Néprajzi ismereteket csak egyetemi szinten oktatnak, az érdeklődés vi szont sokkal szélesebb körű. Ezért is hasznos vál lalkozás Liszka József könyve, amely az alapfogal mak magyarázatát tűzi ki célul, ám nagyobb törté nelmi és kultúrák közötti összefüggésekre is rámu tat. Jelentőségét fokozza, hogy a szerző eredeti, a Kisalföld szlovákiai részén gyűjtött anyagra tá maszkodik témái kifejtése során. A szöveget a szer ző és Thain János eredeti fényképfelvételei és raj zai kísérik. Szombathy Viktor néhány év alatt immár harmadik kiadásban megjelenő Száll a rege várról várra című könyvét talán már nem is szükséges bemutatni. A leghíresebb és legismertebb szlovákiai várakról szóló regéket és eredetmondákat feldolgozó, eredeti metszetekkel illusztrált, szép kiállítású mű , melynek lapjain régen elporladt váruruk és várkisasszonyok, középkori lovagok alakjai, török és magyar seregek összecsapásai elevenednek meg, sok hasznos történelmi és földrajzi ismerettel gazda gíthat majd benneteket. Zs. Nagy Lajosnak, az ismert csehszlovákiai magyar költőnek Megfogtam a tün dér sarkát című gyermekverskötetében megragadó báj jal sikerült felszabadítania a költői énjében rej tőző játékos embert. Derű s és vidám világában emlé kezetes figurákkal találkozhattok majd: Behemóttal és az aprócska Töhötömmel, Viktóriával, a kis köl— tőnővel, Sáfrány Lacival, a tökrepülőn szálló pi lótával, Ferkóval, a cirkuszos legénykével, akinek
jóvoltából bekövetkezik és csak versben megvalósul ható csoda, hogy ti is "megfoghatjátok a tündér sarkát". Verne Gyulát bátran nevezhetjük a tudományosfantasztikus regény első igazi művelőjének. Sok je les személyiség - író, tudós, felfedező - tekintette példaképének. Ismerjük-e azonban eléggé a népszerű könyvek íróját? Tudjuk-e, hol élt, milyen környe zetből jött, hogyan alkotott? Valójában sokkal töb bet tudunk a Verne-regények hőseiről, mint magáról az íróról. Ladislav Švihran Barátunk.Verne Gyula című könyve teljes képet igyekszik adni a nagy francia íróról. A legújabb kutatásokra támaszkodva vé gigkíséri Verne életútját, bővebben szól az ismert, a magyar olvasók által is kedvelt Verne-regények ről, de nem feledkezik meg az író munkásságának e— gyéb, eddig talán kevesebb figyelemre méltatott ol dalairól sem. A Verne—regények rajongóinak- bizonyá r a közöttetek is vannak ilyenek - könyvespolcáról nem hiányozhat ez a Jules Vernéről szóló érdekes könyv sem. Emil Tepercer, a fiatal szlovák szerző, aki lelkes amatőr könnyű búvár, néhány társával együtt "végigportyázta" az Adriai-, a Balti- és Fekete tengert. Ennek a három tengernek az élővilágát is merteti Búvárportyák című könyvében, színesen, ér dekesen előadva, mit lát a könnyű búvár a sekély part menti vizekben, ameddig a könnyűbúvár egyáltalán le merészkedhet. A könyvből azt is megtudjuk, miből áll a könnyűbúvár felszerelése, miképpen lehet a víz alatt fényképezni, és hogyan rendezhet be az ember otthon tengeri akváriumot. A szerző több mint 150 tengeri állatfajról ír, s ezek nagy részét színes és fekete-fehér fényképeken is bemutatja. Václav Čtvrtek Az erdész és a szarvas című könyvének hőseit, a fürge lábú szarvast és gazdá ját, Róbátkót már ti is jól ismeritek a televízió képernyőjéről. A z igazságos erdész és a szarvas mindig segít az erdő bajba jutott lakóin, s ha kell, szembeszáll a dúsgazdag Pöfeteg úrral is. É s mert jó tett helyéve jót várj, az állatok mind Robátko mellé állnak, és elkotrodó pöfeteg után csak vicsor gó kutyája lohol. A könyvet hangulatos, színes raj-
sok egészítik ki. A magyar gyermek olvasók körében is népszerű c seh ifjúsági szerző, Milena Lukášová A karomka című könyvének rövid történetei egy apa nélkül felnövő mai kisfiú, a mindent látni, megismerni akaró Akaromka rácsodálkozásai a környező vi lág talányára. Végül felsoroljuk a Madách könyvkiadó 1987-ben magjelenő ifjúsági é s gyermekkönyveit: Gyimesi György: E gy esztendőm /vadásztörténetek/ Dénes György: Habakuk és kakukk /gyermekversek/ Keszeli Ferenc: Hókuszpókusz /gyermekversek/ Tóth Elemér: Őszi kert /gyermekversek/ Gál Sándor: Mese a hétpettyes házikóról Václav Čtvrtek: Manka Mirko Vosátka: Természetjárók enciklopédiája
— kulcs -
KESZELl FERENC
Ismerek egy fura falut: tejfellel kenik a kaput. A fúróval szöget vernek, birkát baltával terelnek. Szűrőből isszák a vizet, kilenc helyett mondnak tizet. A kútásó tornyot ácsol, patkót a borbély kovácsol. Kosárfonó lencsét arat, cukrász rakja a házfalat. A kőműves üvegezget, az üveges cserepezget. Cserzővarga villanyt szerel, a kocsmáros kecskét terel. Öreg juhász sört csapolgat, kutya helyett tyúk csaholgat. A tojást a bíró tojja, s bíráskodás a lúd gondja. Az asztalos órát javít, Öreg fejsze úszni tanít. Úszómester teknőt farag, barátok közt nagy a harag. Széket farag csizmadia, sámlit a kisebbik fia. A szekeret hangya húzza, a birkákat kecske nyúzza. Tejet meg a kútból fejnek... Kötelet a festők vernek... A kádárok halat fognak, a halászok harangoznak. Tanító süti a cipót,
szabó talpalja a cipőt. A pékmester révészkedik, kopasz ember fésülködik . Molnárlegény trombitálgat, lisztet a takács szitálgat. A fazekas méhészkedik, szerény ember dicsekedik. Szobrot farag a fényképész, fotografálgat a méhész. Ereszt bádogoz a bakter, S zoknit stoppol a magiszter. A tüzet az orvos oltja, S koldusnak van ékszerboltja. Beteget ápol a kanász, barackfán nő az ananász. Uborkát kínál a trafik, házmester sátorban lakik. Útkaparó falat meszel, süket szomszéd zenét neszel. Táviratot csiga hordja, új gatyának új a foltja. Két lábon jár az artista, és János az, aki Pista. A pilóták lovon járnak, a lovasok buszra várnak... Szakácsok vetik a téglát, kőfaragók szednek céklát. Kéményseprő pincét seper, a verklis meg rétest teker. Bálnát vadász a citerás, nyáron jön el a Mikulás. Ő az, aki pikulázik, napsütésben bőrig ázik. A szíjgyártó zabot hegyez, a légy farka ökröt legyez. Cimbalmosok tutajoznak, tutajosok bádogoznak. A favágók fát ültetnek, kubikosok zabot vetnek. Cölöpverő dohányt termel,
a mosónő krumplit vermel. Nyugdíjasok a gyerekek, S óvodások az öregek. Bicikliznek a hajósok, mesét mondanak a jósok. A csillagász nappal strázsál, éjjeliőr búzát mázsál. Ló elé fogják a kocsit, bátyónak hívják az Öcsit. Mosakodni kormot vesznek, vacsorára szappant esznek. Boríze van ott a víznek, s tucat híja van a tíznek. Kilencnek nézik a hatot, repülőnek a vonatot. A repülőt kőpülőnek, a köpülőt repülőnek... Macska nyakán szól a kolomp, padláson zöldell a falomb. Farka van a tarkababnak, tukacs orra van a zabnak. Vakablakon kihajolnak, a verebek miákolnak... A kandúrok csicseregnek, s egy tagja van a seregnek. Ilyen falu Furafalva, fura lakók birodalma.
FŐTT TOJÁSBÓL KIKELT CSIBÉK Egyszer egy úr megevett egy vendéglőben két tojást. Nagy pénze volt, nem tudtak neki visszaadni, így fölírták neki a két tojást. Ő erről úgy elfeledkezet, hogy soha nem ju tott eszébe kifizetni. Vagy tíz esztendő múl va kapott ő egy intőt, hogy ennyi meg ennyi ezer korona adóssága van. Írtak neki a vendég lőből, hogy legyen szíves már rendezni az adósságát. Gondolkozott az úr rettenetesen, hogy hol csinálhatott ő annyi adósságot. Sehogy nem tudott rájönni. Elment aztán a vendéglőhöz. - Hogyan lehetséges az, hogy nekem ennyi kontóm van itt. Mondja aztán neki a vendéglős. - Ekkor meg ekkor megevett az úr két főtt tojást. Akkor nem tudtuk elrendezni, hát fel írtuk. ,No de kiszámítottuk, hogy a két főtt tojásból lett volna két csirke. A két csirke ára ennyi meg ennyi, azoknak ennyi meg ennyi csirkéjük lett volna... Hát tíz esztendő alatt hány csirke lett volna a két tojásból? Vakarta az úr a fejét, azt mondja magá ban: "csakugyan igazuk lehet!" Hát ahogy ment hazafelé, egy cseppet lógott az orra, búsla kodott. Találkozott egy cigánnyal. Azt mondja a cigány neki: - Mi baja a nagyságos úrnak? Mondja el, hátha tudok segíteni! - Hát elmondhatom cigány. - El is mondott mindent, úgy ahogy volt. - Csak sose búslakodjék az úr! Ha majd el jön az idézés, elmegyünk mind a ketten.
Nemsokára aztán meg is jött az idézés. El is mentek ők mind a ketten, de a nagyságos úr előbb bement. A cigány késett egy cseppet. Mikor aztán eltelt egy fél óra megérkezett a cigány. Azt mondja a bíróság neki: - Ügyvéd úr hol tetszett ilyen soká késni? -Jaj nagyságos urak - azt mondja - főzet tem a feleségemmel egy véka lencsét. Míg azt el nem vetettem addig nem jöhettem. - Az urak elkezdtek rajta nevetni. - Hogy lehet - azt mondják - főtt lencsét elvetni? Minek vetetted el, hiszen az úgy sem kel ki. - Hát a nagyságos urak most mondják, hogy két főtt tojásból mennyi csirke lett volna! Hát - azt mondja - csak azt csináltam, amit a n a g y s ág os urak. Így aztán a nagyságos úr csakugyan meg nyerte a pert. Csak a két tojásért kellet fizetnie. /Gömöri népmese, B.Kovács István gyűjtéséből/
A VERS-ÉS PRÓZAMONDÓK EREDMÉNYEI Vers - I.kategória 1 . Gerencséri Csilla /Marcelháza/ 2. Dráfi Anikó./Komárom/ 3 . Pintes Mónika /Udvard/ 4. Schwardy Zsuzsa /Kassa/ Vers - II.kategória 1. Daru Marica /Léva/ 2. R acska Gábor /Köbölkút/ 3. Stevko Eleonóra /Komárom/ 4* K a s o znyi. Judit /Nagykapos/ Vers - III.kategória 1. Bodnár Katalin /Pozsony/ 2 . Náter Katalin /Érsekújvár/ 3. Lörincz Gabriella /Almádi/ *
4. Zoller Viktória /Léva/
Ev . č .bl.702/86/008
Próza - I.kategória 1. Erdélyi Adrianna /Vaján/ 2. Wladár Ildikó /Zselíz/ 3. Cséplő Eszter /Kisujfalu/ 4 . Germán Lívia /Nagykapos/ Próza - II.kategória 1. Szabó Tünde /Komárom/ 2. Gál Éva /Kassa/ 3 . Auxt Erika /Rimaszombat/ 4 . Varga Hajnalka /Kisujfalu/ Próza - III.kategória 1 . Hercz Zsuzsa /Nemesócsa/ 2. Kecskés Mária /Besenyő/ 3. Váradi Lea /Dunaszerdahely/ 4. Lejko Tünde /Nagykapos/ A kategóriánkénti negyedik díjat a bratislavai Népművelési Intézet adta ki.
SZOMBAT, 1986.6.7 A BAGI ÁLTALÁN0S ISKOLA FAPIHE SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTJA A magyarországi vendégegyüttes 1981 szeptemberében alakult meg, tagságának átlagéletkora 11 év. Eddig mindössze bárom darabot mutattak be, de Nagy László Csodamalac c. ver ses meséjének színpadi változatával nagy si kert arattak az országos gyermekszínjátszó-találkozón 1985-ben. Előadásukat a Magyar Tele vízió is bemutatta Sulikomédiák c. sorozatá ban.
KULCSÁR FERENC
ol laknak a gyerekek ? A gyerekek mindig itt laknak,ezekben a szavakban:a "gyerekek" , a "mindig", az "itt", a "laknak", az "ezekben" meg a "szavakban" ne vű szavkaban. Meg a többi szóban. A gyerekek a Szó-lakók— mindenütt laknak. A fűben, a fában, a légben, a fényben. A vízben, a tűzben, a vasban, a magasban. Szemekben,számokban,színekben,szívekben. A múltban,a mában,az aranyszárnnyal ver deső jövőben. Az arcokban,a harcokban, az ércekben. A nevetésben, a sírásban, a boldog hó-szakadásban . Úgy is lehet mondani, hogy a gyerekek a szavak égő pipacstengerében laknak, az ének, a dal pirosan izzó, gyönyörű szívé ben. Sőt úgy is mondhatjuk: a gyerekek ott laknak, ahol a láthatatlan, csodálatos lények énekelnek, énekeltek és énekelni fognak. Vagyis a gyerekek addig fognak lakni, amíg énekelni fognak. Világos, nem?
NATAŠA TANSKÁ:
H
a
o lyan bu t a va g y ,
HOGY JÁTSZANI SEM TUDSZ... Janko legszívesebben a réten já ts z ik , ahol a f ű olyan magasra nő , hogy t örpék erdejének i s b e ille ne. Azt já tsz h a tja , hogy dzsungelben van s köröskö rü l mindenütt vadállatok. De már ott i s van me lle t t e Iva, és könyörögni kezd: Én i s játszan i akarokl De hiszen nem tudsz, mondja Jankó. Tudok, mondja Iva és köv e ti Jankót a dzsungel be. Janko óvatosan, lassan megy s közben f ül e l . Ott valami megzörrent! T ig r is ! Janko lesunyik, nehogy a t ig r is ráugorjon. A t ig r is azonban elmegy mellettük, megáll és fölem eli a f e j é t . Iva hívogatja: C i-c i-c i . . . Micus! Gyere id e ! Ci - c i - ci . . . Halgasst bosszankodik Janko. A t ig r is észrevesz és bekap bennünket! Iva szótfogad és e lh a llg a t. A t ig r is le h a jtja a fe jé t és lassan elvonul. Jó hogy nem lá to tt meg bennünket, mondja Janko Ivának, mert nincs velem a puskám. Ha rádugrott vo l na, nem tudtam volna mivel l e l őn i! Mért akarsz te lövöldözni a Micusunkra? csodál kozik Iva. T ig ris v o lt az, és semmiféle Mi cus, dühöng Jan ko, és ha olyan buta vagy, hogy játszan i sem tudsz, akkor menj haza! Nem vagyok buta és játszan i akarok, mondja Iva, ezért aztán mennek tovább a dzsungelen á t, amíg a nagy folyóhoz nem érnek. Iva át akarja ugorni, de Jankó hátra rán tja.
Vigyázz! k iá lt ja . Vigyázz! Mi van? kérdi ijedten Iva. Krokodilt Nem látod? Krokodil! Ha beleesel a folyóba, nyomban f ö l f a l ! Ez a ta ra jo s gőte? csodálkozik Iva. Ez egyáltalán nem ta ra jo s gőte , hanem krokodil, önti e l a méreg Jankót, és ha olyan buta vagy, hogy játszan i sem tudsz, akkor men haza! Nem vagyok buta és já t szani akarok, mondja Iv a , ezért hát mennek tovább Jankóval a dzsungelon á t . Egy dombocskára érnek és mit nem látnak? Kissé odébb egy nagyfülű á lla t fekszik, olyan ó riá s i lefentyűkkel, hogy a föld et söpörhetné velük. E lefán t! suttogja Janko. Nézd ,elefán t! Ugye, lá-tod, milyen nagy agyarai vannak? Akkor az elefán t lábra á l l és fölu gat. De hiszen ez Bodri, mondja Iv a , s egyáltalán nincs agyara,azt a csontot i t t kaparta k i! Ta vagy a legbutább lány az egész utcában, tu dod, k iab álja Janko és futásnak ered. Rohan keresztü l a dzsungelon, utána az e le fá n t, a t i g r i s , a kro kodil és Iv a , ez a legostobább lány az egész utcá ból, de Janko egyre gyorsabban szedi a lábát, mégnem valamennyi üket maga mögött hagyja, egyenest berohan a konyhába, ahol anyukája éppen galuskát f őz. Már megint tis z tá ra felhevült é l,. haragszik anyu ka, meg k e ll t őled bolondulni!
BERECK JÓZSEF ford ítása
KESZELI FERENC
Ki hallott már ilyen fura hóbortot! Nyitottak a falunkban egy hóboltot! Októbertől márciusig nyitva áll ez a fura hóforgalmi kóceráj. Van benne egy eladólány. Zúz Mara, az áruja jég, meg dér, meg zúzmara. Dobozokban hógolyó áll s jégcsapok, bemegyek majd
és a pultra rácsapok. Megkérdezem: miért nincs itt délibáb, s jegesmedvém vályújába téli táp? Pingvinemnek sós hering és fókazsír mikor otthon pingvinem, a Zsóka, sír. Miért árul fecskeételt meg legyet, mikor lehet kapni már egy jéghegyet? Jégvezeték végére egy
jégcsapot, jégveremnek kéményére
kalpagot. Hómezőről takarmánynak hólyagot, kezembe meg hólapátot, jó nagyot! Hol a főnök! — az a tahó hóhányó, kinek anyja a vénséges Porh anyó. Ím előlép, a raktárból, s lamentál, kezében egy jégkorszaki ementál. Magyarázza: nincs áruja hat hete,
ezért olyan üres most az üzlete. Hótorlasszal szórták fel az utakat, jégtörőkkel törik fel a kutakat. Nincs raktáron hódolat és halihó, se hókristály, se hócsizma, se dió. Se jégszekrény, se jégasztal, se jégszék — hótorlasz van, s szállítási nehézség. Ami maradt? — gazdára lel maholnap, hóember a kirakatban elolvad.
Kinyílik a a pult alatt a hóvirág, az lesz aztán az igazi jó világ. Kinn az utcán tombol a tél, a idebe' — meztéláb jár a hóember gyereke. a” Levegőben nem látszik a lehelet, beköszönt a hóboltba a kikelet.
JULIO CORTÀZAR
A MACKÓ BESZÉL Én vagyok a ház csöveinek a mackója,és amikor csönd van,fölsétálok a melegvizes csö veken, a központi fűtés vezetékein meg a szel lőző járatokon, lakásról lakásra ,megyek a víz vezetékeken:én vagyok az a mackó, aki a c sö vekben jár. Azt hiszem, szeretnek, mert a szőröm tisztán tartja a járatokat, ugyanis örökké, a csövekben futkározom, és az a kedvenc szó rakozásom, hogy emeletről emeletre csúszká lok a vízvezetékeken. Néha kidugom a mancsom valamelyik csapon, és akkor, mondjuk a lány a harmadikról kiabálni kezd, hogy megégette magát, vagy brummogok egyet a második emele ti tűzhelynél, és Guillermina szakácsnő dü hös lesz, hogy rosszul szelel a kémény. Éj jel csöndben vagyok, akkor járok a leghalkab ban, a kéményen át kikukkantok a tetőre,meg nézem, hogy fönt táncol-e a hold, aztán meg mint a szélvész lecsúszom a pincébe,egészen a kazánig. A nyári éjszakákon a ciszternában lubickolok, ott, ahol a csillagok is fürde nek; először az egyik mancsommal mosom meg az arcom, aztán a másikkal, utána mind a kettő vel, és nagyon, de nagyon boldog vagyok. Akkor fogom magam, és végigcsúszkálom a ház összes csövét, és elégedetten brummo gok hozzá, a lakók pedig fölriadnak, és azt hiszik, hogy valami baj van a csövekkel.Van, aki fölgyújtja a villanyt, és fölírja magá nak, hogy reggel el ne felejtsen szólni a házmesternek. Én meg a nyitva hagyott csapo kat keresem, mindig akad ilyen, kidugom az orrom, és figyelem a szobák sötétjét, ahol ezek a lények laknak, akik nem tudnak csö vön járni, és kicsit sajnálom őket, mikor látom, hogy milyen nagyok és esetlenek,és
hallom, ahogy horkolnak, még álmukban beszélnek, és olyan egyedül vannak. Reggel, amikor mosdanak, megsimogatom az arcukat, megnyalom az orruk hegyét, és mint aki jól végezte dol-gá t, tovább megyek. Dés Mihály fordítása
KULCSÁR FERENC
olt egyszer, hol nem volt Egyszer volt, hol nem volt, o t t volt, ahol nem volt, s ott se volt, ahol volt, volt egyszer, hol nem volt, annak is a legszélén, fűszálocska élén, élt egys z e r két katica: Kicsike meg Nagyika. Egy szép napon útra keltek, eget szelte, ködöt nyeltek, a túl az óperencián, ott, hol él a szép hiány, arra, hol a semmi fénylik, a nincsen meg feketéllik, a levegő kapuján átszálltak, láthatatlanná váltak. Volt egyezer, hol nem volt, ott se volt, ahol volt, s ott volt, ahol nem volt, volt egyszer, hol nem volt...