Magyarország szerepvállalása béketámogató műveletekben: az iraki misszió tapasztalatai Ilisics Zoltán
E
zen elemzésben1 megpróbálom áttekinteni azokat a bel- és külpolitikai tényezőket, amelyek a magyar katonák iraki missziójával kapcsolatban meghozott politikai döntéseket befolyásolták, illetve azokat a tapasztalatokat, melyeket az abban részt vevők a misszió során gyűjtöttek, és ezek alapján a válságkezelés politikai megfontolásait, elemeit érintő következtetéseket kívánok levonni. Az elemzésben ki kívánok térni, illetve választ kívánok keresni – többek között – az alábbi, látszólag ellentétben álló tézisekre is, és megpróbálom feloldani a két állítás közötti feszültséget. Ennek esetleges sikere nagyban befolyásolhatja a válságkezeléssel kapcsolatos kormányzati kommunikáció sikerét is: • Az utóbbi néhány évben a nemzetközi közösség egyre több katonai válságkezelő akciót, béketámogató műveletet indított a nemzetközi béke és biztonság vissza állítása és fenntartása érdekében. Ennek részeként hazánkra is egyre nagyobb nyomás hárult azért, hogy valamilyen formában (de lehetőség szerint katonai erővel) vegyen részt a válságkezelés különböző fázisaiban. Ezzel kapcsolatban azonban le kell szögeznünk, hogy a béketámogató műveletekben történő magyar katonai részvételt illetően – a magyar fegyveres erők jellegét, kiképzését, illetve az ország anyagi lehetőségeit figyelembe véve – Magyarország egyelőre elérte teljesítőképességének határát. • Egyre gyakrabban és hangosabban vetődnek fel kérdések a magyar belpolitikában a magyar katonai alakulatok külföldi missziókban – leginkább a magyar határoktól távol eső területeken – történő részvételével kapcsolatban. Szakmai és politikai körök számos esetben „értetlenül állnak” a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem keretein belül vállalt magyar feladatok előtt. Az Iraki Szabadság hadműveletben (Operation Iraqi Freedom) történő magyar szerepvállalás a katonai missziókkal kapcsolatos eddigi legnagyobb belpolitikai és társadalmi vitát váltotta ki hazánkban.
2006. tavasz–nyár
223
Ilisics Zoltán
Történeti háttér Az Irak elleni háború kapcsán súlyos feszültségek keletkeztek az ENSZ és a koalíciót vezető Egyesült Államok között. Ennek gyökerei 2002 őszére nyúlnak vissza, amikor a világszervezet fegyverzetellenőrei újrakezdték munkájukat Irakban. A tömegpusztító fegyverek után kutató ellenőrök a korábbinál nagyobb együttműködést tapasztaltak az iraki vezetés részéről, ezért az ENSZ BT tagjainak túlnyomó többsége nem járult hozzá egy olyan új határozat elfogadásához, mely felhatalmazást adott volna az Irak elleni fegyveres fellépésre. Az Egyesült Államok ezért az ENSZ BT hozzájárulása nélkül indította meg akcióját a korábbi BT-határozatok Irak általi be nem tartására hivatkozva, mely az Egyesült Államok számára elegendő jogalapot szolgáltatott Szaddám Huszein rendszerének megdöntéséhez. Az Iraki Szabadság hadműveletben részt vevő erők szervezését az iraki rezsim megdöntését célzó koalíciós műveletek befejezésével, 2003 májusában kezdték meg. A koalíciós erők Irakot négy hadműveleti zónára osztották. A harmadik, Központi-Déli Koordinációs Zónában tevékenykedett – a lengyel vezetésű Többnemzeti Hadosztály részeként – a magyar szállítóalakulat. A misszió tevékenységének jogi alapjait az ENSZ BT 1483/2003. számú határozata jelenti.2 (Fontos megjegyezni azonban, hogy ez a BT-határozat nem szentesítette az Egyesült Államok által indított hadműveletet, mely végül megdöntötte Szaddám Huszein uralmát.) Az Országgyűlés erre hivatkozó 65/2003. számú, illetve az azt módosító 119/ 2003. számú határozata alapján került létrehozásra a katonai szállító és humanitárius feladatokat ellátó szállító zászlóalj, ami maximum 300 fős, váltás esetén maximum 600 fős létszámmal teljesíthet szolgálatot Irakban.3 A módosító határozat az eredeti mandátum határidejét 2004. december 31-ig meghosszabbította. A szállító alakulat a Többnemzeti Erők vezetésének megelégedésére végezte a tevékenységét annak ellenére, hogy működési feltételei kiérkezésétől kezdve folyamatosan romlottak. Az iraki biztonsági helyzetet jelentős mértékben nem sikerült stabilizálni, a koalícióellenes erők napi rendszerességgel hajtottak (és most is hajtanak) végre támadásokat a nemzetközi erők járőrei és táborai ellen. Katonailag a koalíció tagjai kevéssé tudnak érdemben hozzájárulni a helyzet normalizálásához, leszámítva néhány nagyobb kontingenssel jelen lévő országot. Az Egyesült Államok nem volt ura a helyzetnek (most sem az), és szövetségeseinek az volt az egyik legfőbb gondjuk, hogy a koalíciós erőket megvédjék a támadásoktól. Ilyen körülmények között – valamint az Irakban állomásozó magyar szállítókontingens egyik katonájának halálát eredményező támadás miatt – már a 2004 nyarán fellángolt a belpolitikai vita arról, hogy ilyen körülmények között is helyénvaló-e a magyar katonák iraki szerepvállalása. Az akcióban való további magyar részvételt ellenzők szerint az Egyesült Államok vezette hadművelet Szaddám Huszein hatalmának megdöntésén kívül nem érte el a 224
Külügyi Szemle
Magyarország szerepvállalása béketámogató műveletekben: az iraki misszió tapasztalatai
célját: a térség biztonsága nem javult, sőt a terroristaakciók mindennapossá váltak egy olyan országban, ahol korábban ilyenek nem nagyon történtek. A háború ürügyeként megjelölt iraki tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik sem kerültek elő, és a sajtóban megjelenő hírek szerint a brit és amerikai titkosszolgálatok elismerték, hogy tévesek voltak az ezzel kapcsolatos információik. Az ellenzők szerint az elején csak nemzetközi jogilag megkérdőjelezhető akció már – a fogolykínzásokról készült fotók napvilágra kerülése miatt – humanitárius szempontból is megkérdőjelezhetővé vált. A fenti okokon kívül a spanyol kormány – a 2004. március 11-i, madridi terrortámadást követő – döntése csapatainak kivonásáról szintén a szkeptikusok álláspontját erősítette. Álláspontom szerint a spanyol választások eredménye abból a megközelítésből releváns lehetett a magyar politikai vezetés részére, hogy a katonai erőt Irakban állomásoztató országok kormányainak érezhető belpolitikai veszteségeket okozhat az elhúzódó és egyre kilátástalanabb katonai akció. A spanyol kormány döntése után több kisebb kontingenst állomásoztató ország jelentette be csapatainak kivonását Irakból.4 Ilyen körülmények között, illetve előzmények után, 2004 novemberének első hetében született meg a politikai döntés arról, hogy a magyar szállítóalakulat – az akkori, ideiglenes iraki kormány miniszterelnöke írásbeli kérésének ellenére – kivonásra kerül Irakból. A szektor lengyel vezetésének, illetve a többi koalíciós ország katonai vezetőinek értékelésén alapuló véleményem szerint a magyar szállítóalakulat – a romló iraki biztonsági környezetben is – jól megállta a helyét és végezte feladatát. Tette ezt úgy, hogy korábban ilyen nagyságú magyar katonai alakulat egy Európától távol eső helyen, ilyen szélsőséges környezetben még sohasem tevékenykedett.
Értékelés Az akcióban történő részvétellel kapcsolatos döntés kérdése, illetve kommunikációja
Álláspontom szerint a magyar politikai és katonai vezetést váratlanul érte az iraki rendezésben való fegyveres szerepvállalásra irányuló felkérés. El kell azonban ismerni, hogy abban az időben a Medgyessy-kormány tevékenységét sajátos kettősség jellemezte. Egyrészről minden lehetséges eszközzel próbálta magát, illetve az országot távol tartani a nemzetközi jogi alapot nélkülöző iraki beavatkozástól, másrészről – az amerikai–magyar kapcsolatok javítása érdekében – törekedett az Egyesült Államok kéréseit is teljesíteni.5 A jövőt tekintve hasznosnak tartanám, ha egy válsághelyzet katonai rendezésében való részvételre vonatkozóan a kormány megpróbálna előzetesen egy egységes politikai/katonai álláspontot kialakítani. (Szükség lenne annak definiálására, hogy hazánk milyen nemzetközi feltételek mellett vesz részt katonai béketámogató missziókban.) 2006. tavasz–nyár
225
Ilisics Zoltán
A nemzetközi politikai tendenciákat vizsgálva – felhasználva az Irakban szerzett tapasztalatokat – előbb-utóbb kormányzati szinten kellene dönteni arról, hogy Magyarország a jövőben felvállal-e egy nemzetközi felhatalmazás nélkül indított akciót, és ha igen, annak melyik fázisába, milyen formában kíván bekapcsolódni. Ezt az álláspontot pedig határozottan képviselni is kell. (Mint ismeretes, eredetileg magyar csapatok Irakba küldése nem szerepelt a napirenden, a kormány ehelyett a Balkánon szolgálatot teljesítő magyar egységek megerősítését ajánlotta fel. Az erős amerikai nyomás hatására azonban megszületett a döntés egy magyar szállító zászlóalj Irakba történő telepítéséről.) Az iraki helyzet kezelésével, illetve az abban való magyar részvétellel kapcsolatban külön említést érdemel az a mozzanat, amikor Magyarország – az iraki konfliktus fegyveres kényszerítő eszközöket alkalmazó, illetve azt közvetlenül megelőző szakaszában – igen sajátos módon összesen háromezer iraki, illetve iraki származású ellenzéki magyarországi kiképzésének lehetővé tételével vállalt szerepet.6 Végül a korábban prognosztizált több ezres nagyságrendű „ellenzéki kontingens” helyett két szakaszban, összesen maximum 100-120 fő kiképzésére került sor Taszáron.7 A kiképzési program végül 2003. március 31-én, két hónap után lezárult. A szituációval kapcsolatban azt a következtetést vonom le, hogy ilyen célra a jövőben nincs értelme felajánlani támaszpontot, mert hazájuktól, kultúrájuktól távol kerülő katonákat (vagy közigazgatási szakembereket) kiképezni nem célravezető. Ezt inkább az adott országban vagy egy azzal szomszédos másik államban célszerű végrehajtani. A konkrét számadatok ismerte nélkül, illetve tudva azt, hogy az ilyen ráfordítások és „nyereségek” csak bizonyos esetekben számszerűsíthetők, bizonyossággal kijelenthető, hogy az iraki ellenzékiek magyarországi kiképzése sem katonai, sem politikai előnyt, hozadékot nem eredményezett Magyarországnak. Az ezzel kapcsolatos biztonsági intézkedések költsége messze nem állt arányban a „befektetéssel”. Egy ilyen katonai művelet kommunikációs stratégiájának a megtervezésekor a lehetőség szerint törekedni kell – a biztonsági megfontolások figyelembevétele mellett – a külföldi misszióban szolgálatot teljesítő kontingens valós veszélyeztetettségének a bemutatására. (Irak esetében ez a veszélyeztetettségi szint nagyon magasnak volt tekinthető.) Az ilyen jellegű kommunikációs stratégia – többek között – ráirányíthatja a hangsúlyt arra, hogy Magyarország aktívan valós és értékes hozzájárulást tud biztosítani egy nemzetközi misszió sikeréhez. Értékelésem szerint a magyar belpolitikában presztízskérdés a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemmel, az abban történő magyar részvétellel, illetve ennek következtében a Magyar Köztársaság terrorveszélyeztetettségi szintjének alakulásával kapcsolatban nyilatkozni. Emiatt túl sok, magát illetékesnek valló/vélő személy nyilatkozik a médiában. Szerencsés esetben az általuk elmondottak erősítik, alátámasztják a többiek kijelentéseit, sok esetben azonban egymással ellentétes kijelentéseket tesznek. Ehelyett – véleményem szerint – ezen a területen célszerű lenne egy konkrét személy kijelölése, aki a fenti kér226
Külügyi Szemle
Magyarország szerepvállalása béketámogató műveletekben: az iraki misszió tapasztalatai
désekkel kapcsolatban jogosult lenne nyilatkozni, illetve jogosult lenne a közvéleményt tájékoztatni. Ez a lakosságban tudatosítaná, hogy „kinek a szavára lehet és kell hallgatni”, ami adott esetben pozitívan befolyásolhatja az általános biztonságérzet alakulását is. A jövőt illetően – véleményem szerint – egy egységes kommunikációs stratégia megléte esetén a lakosság hiteles kormányzati forrásból értesülne a válságkezelő műveletekben történő magyar részvételről, pontos képet kapna annak formáiról, motivációjáról, pénzügyi vonzatairól, illetve – és talán ez a legfontosabb – a műveletekben részt vevő magyar állampolgárok sorsának, biztonságának alakulásáról. Ezzel elejét lehetne venni a nyomtatott és elektronikus médiában megjelenő, különböző hitelességű forrásokból származó információkon alapuló találgatásoknak. A kommunikáció tartalmát illetően álláspontom változatlan: hangsúlyozni kell a közvélemény felé, hogy a nemzetközi biztonsági környezet megváltozott, új típusú biztonsági kihívások jelentek meg, amelyeknek a leküzdésében Magyarországnak is aktívabb szerepet kell játszania. Sok esetben ez olyan távoli helyeken történő szerepvállalásokban is megnyilvánulhat, amelyeket a közvélemény nem igazán tud megmagyarázni, ezért joggal merülhetnek fel olyan kérdések, hogy miért kell magyar katonáknak Afganisztánban, illetve Irakban szolgálniuk. Ilyen szituációkban célszerű lenne rámutatni, hogy hazánkat – az euroatlanti térségben kialakult értékközösség részeként – ugyanazok az új biztonsági kihívások fenyegetik, mint bármely más európai, illetve – szűkebben véve – nyugati államot. A közös kihívások leküzdésében is részt kell vennünk, és ez sok esetben messze a magyar vagy az európai határoktól távol is történhet. Hangsúlyozni kellene továbbá azt is, hogy a veszélyforrásokat érdemes addig és ott leküzdeni, amíg azok földrajzilag távol esnek a kontinenstől. Minél közelebb kerül a veszélyforrás, minél erősebb a közvetlen veszélyeztetettség, annál nagyobb ráfordítást igényel az ellene való küzdelem.
A kivonulási stratégia kérdése A nemzetközi katonai műveletekben történő magyar részvételről szóló politikai döntés meghozatalával egy időben nagyon fontos lenne dönteni az úgynevezett exit strategyről is, azaz világosan és egyértelműen meg kellene határozni, hogy a magyar csapatok mikor és milyen feltételekkel kerülnek majd kivonásra. Ezzel elejét lehetne venni a részvételt esetleg nem támogató politikai erők verbális támadásainak, kritikáinak, másrészt már az akcióba történő bekapcsolódás előtt világos képet lehetne nyújtani mind a hazai társadalomnak, mind nemzetközi partnereinknek arról, hogy Magyarország meddig kíván részt venni az adott béketámogató műveletben. A magyar szállítóalakulat kiküldésekor nem született döntés a kivonulási stratégiáról, ezt a kontingens iraki tartózkodása idején sem alkotta meg a magyar katonai/politikai vezetés. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy a Gyurcsány-kormány jól időzítette a 2006. tavasz–nyár
227
Ilisics Zoltán
kivonás bejelentését. Az amerikai elnökválasztások után a világpolitikai és a világsajtó inkább az amerikai belpolitikával volt elfoglalva, és – bár beszámolt a budapesti vezetés döntéséről is – Bush elnök újraválasztásának híre a magyar döntésről szóló jelentéseket háttérbe szorította. (Ez azonban akkor csak időleges állapot volt, a magyar csapatok kivonása később nagyobb médiafigyelmet kapott.) A magyar döntés a kontingens kivonásáról elsősorban nem katonai szempontból volt kedvezőtlen az Egyesült Államoknak, hanem inkább politikailag, mivel gyengítette az amerikai kommunikáció hitelét, miszerint Irakban széles nemzetközi koalíció van jelen.
Összegzés Az esetleges jövőbeni béketámogató műveletekben történő magyar szerepvállalással kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy hazánknak rendkívüli anyagi megterhelést jelentenek a külföldi – leginkább a nagy létszámú, Magyarországtól távol zajló missziók. (Az iraki szerepvállalás első évében öt-nyolc milliárd forinttal számolt a katonai vezetés). Hazánknak a külpolitikai helyzet, illetve a rendelkezésre álló korlátozott eszközök és anyagi erőforrások ismeretében célszerű ezután megtervezni azt, hogy Magyarország a világ mely részén, milyen formában (milyen erőkkel, eszközökkel) tudna érdemben részt venni válságkezelő műveletekben. Ezt figyelembe véve célszerű kialakítani egy olyan egységes (akár a mindenkori parlamenti ellenzékkel is egyeztetett) kormányzati álláspontot, mely a megfelelő adatok birtokában garantálja, hogy Magyarország presztízsokokból sem vállalja túl magát a válságkezelés területén. Az új missziók tervezésekor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jövő nem az elsőgenerációs békefenntartásé. A megváltozott nemzetközi környezetben sokkal inkább a multidimenzionális béketámogató akcióké lesz a főszerep. Álláspontom szerint az utóbbiakban történő markánsabb részvétellel tudná hazánk erőteljesebben demonstrálni elkötelezettségét a béke és biztonság erősítésében történő aktív szerepvállalása iránt. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi közösség is inkább ezt várja el tőlünk. Véleményem szerint Magyarországnak leginkább Európára, illetve a kontinens közvetlen környezetére kellene koncentrálnia, mivel érdemben leginkább itt tud hozzájárulni a béketámogató műveletek sikeréhez. (Az ennél távolabbi térségekben történő szerepvállalás még akkor is csak szimbolikus jelentőségű marad, ha viszonylag nagy számban vesznek részt benne magyar erők). Ennek megfelelően, a jövőben a nagyobb létszámú magyar katonai misszióknak a nemzetközi béketámogató műveletekben történő részvételét illetően erőteljesebben kellene képviselni azt a már korábban felvetett, a konkrét magyar érdekeknek megfelelő álláspontot, hogy hazánk elsősorban a Balkánon lenne kész nagyobb szerepet vállalni (például az onnan kivont amerikai csapatok 228
Külügyi Szemle
Magyarország szerepvállalása béketámogató műveletekben: az iraki misszió tapasztalatai
pótlásaként). Egy ilyen balkáni béketámogató műveletet adott esetben könnyebben meg lehetne magyarázni a közvéleménynek is, mivel a Balkán stabilitása közvetlen magyar nemzeti érdek.
Felhasznált irodalom A 94/1998. (XII. 29) számú határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről. A 2390/2002. (XII. 20.) számú kormányhatározat a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem keretében külföldi fegyveres erők magyarországi kiképzéseinek engedélyezéséről. A 65/2003. (VI. 10.) számú OGY-határozat az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról. A 119/2003. (X. 5.) számú OGY-határozat az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. OGY-határozat módosításáról. A 2073/2004. (IV. 15.) számú kormányhatározat a Magyar Köztársaság Nemzeti biztonsági stratégiájáról.
Jegyzetek 1 Az elemzés a szerző által az Új Honvédségi Szemle 2006. 2. számában Magyarország lehetséges szerepvállalása a béketámogató műveletekben címmel megjelentetett elemzésére épül, annak folytatásaként tekinthető. 2 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2003. május 22-én elfogadott 1483-as számú határozatában döntött az Irakot sújtó embargó feloldásáról, az iraki nép megsegítéséről. Határozatában üdvözölte a tag államok azon készségét, hogy az iraki stabilitás és biztonság megteremtésének elősegítése érdekében személyzettel és felszereléssel kívánnak hozzájárulni Irak újjáépítéséhez. A BT felhívta továbbá az ENSZ tagállamait, valamint a nemzetközi és regionális szervezeteket, hogy működjenek közre a határozat végrehajtásában. 3 Jelzésértékű, hogy a határozathozatalt megelőző vita ellenére az Országgyűlés egyhangú szavazással, 313 igen voks mellett, tartózkodás és nem szavazatok nélkül fogadta el a kormány javaslatát. 4 A spanyol kormány nyilatkozata után Honduras, a Dominikai Köztársaság és Nicaragua is bejelentette, hogy a lehető legrövidebb időn belül kivonják csapataikat. A kazah katonák szolgálati idejét sem hosszabbították meg. 5 Az Orbán-kormány működése idején sajnálatos módon megromlottak a magyar–amerikai kapcsolatok. Orbán Viktor miniszterelnök – belpolitikai okok miatt – nem volt hajlandó elhatárolódni a MIÉP időnként erőteljesen antiszemita megnyilvánulásaitól. (Pontosabban fogalmazva: a kormány nevében az akkori külügyminiszter számos alkalommal kifejezte nemtetszését a MIÉPelnök kijelentéseit illetően, de Washington ezt a magyar miniszterelnök szájából szerette volna hallani). A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal kapcsolatos MIÉP-reagálás, illetve az attól való kormányzati elhatárolódás hiánya csak tovább rontott a helyzeten. A 2002-ben megalakuló
2006. tavasz–nyár
229
Ilisics Zoltán Medgyessy-kormány ezt az állapotot örökölte elődjétől, és a kétoldalú kapcsolatok javítását tűzte ki célul. Ez azonban azt is eredményezte, hogy a magyar vezetés kényszerpályán mozgott a magyar– amerikai kapcsolatokat illetően: a Brüsszelhez való viszonyában hangsúlyozta a magyar nemzeti érdekek hathatós képviseletének szükségességét, de ez a szükséglet a Washingtonnal fenntartott kapcsolatokban nem érvényesült. (A dolgok ilyen irányú alakulásához minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a D–209-es ügyben a washingtoni vezetés volt az első, amely nemzetközi szintéren határozottan kiállt Medgyessy Péter akkori miniszterelnök személye mellett.) 6 2002. december 20-án a magyar kormány határozatban döntött arról, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem keretében engedélyezi külföldi fegyveres erők magyarországi kiképzését. Ennek helyszínéül a taszári bázist jelölték ki, ahova 2003. január 29-én megérkezett az önkéntesek első csoportja. 7 A pontos számadat nyílt forrásokból nem hozzáférhető.
Résumé Hungary’s Participation in Peace Support Operations: Lessons Learned in Iraq The world is changing. The era of the Cold War is over, but the world has not become safer. Old security problems are gone, but new types of challenges emerge that constitute a different kind of risk to the world’s security. New types of security challenges require a new approach to handle. The players of the international security arena (countries and international organizations) must develop new methods to solve the new problems, crises and military confrontations. Even a small country like Hungary – already a full member of NATO and EU – can make valuable contribution to these efforts when taking part in peace support operations. Based on all these facts, this scientific article examines the practical experience gained in Hungary’s peace support operation in Iraq, and tries to compare them to the political and military considerations preceeding these missions.
Die mögliche Übernahme von Aufgaben durch Ungarn in zukünftigen friedensfördernden Maßnahmen Die Welt verändert sich. Der Kalte Krieg ist zu Ende, doch ist die Welt nicht sicherer geworden. Alte Sicherheitsrisiken haben aufgehört zu bestehen, doch haben sich Herausforderungen neuen Typs herausgebildet. Diese Herausforderungen neuen Typs bedürfen neuer Antworten. Die Akteure der internationalen Sicherheit (Staaten und in230
Külügyi Szemle
Résumé
ternationale Organisationen) müssen neue Methoden zur Lösung der neuen Probleme, der neuen Krisen und militärischen Konflikte entwickeln. Auch ein solch kleiner Staats wie Ungarn, der schon vollberechtigtes Mitglied der NATO und der EU ist, kann auf eine wertvolle Art und Weise einen Beitrag zu diesen Anstrengungen leisten, wenn er an den friedensfördernden Operationen teilnimmt. In vorliegender Studie werden jene politischen und militärischen Faktoren untersucht, die berücksichtigt werden müssen, wenn Beschlüsse über die potenzielle zukünftige Teilnahme Ungarns an Operationen zur Förderung des Friedens gefasst werden. Die Analyse versucht zugleich auch jene Umstände zu untersuchen, die es – zusammen mit dem sich verändernden Sicherheitsumfeld des Landes – auf jeden Fall beeinflussen werden, auf welche Art und Weise Ungarn an der Handhabung von militärischen Krisen teilnehmen wird.
2006. tavasz–nyár
231
