A TARTALOMBÓL: Stand by . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A nem paraszt Göndör-sercintés . . . . . . . 5 Magyarország leghosszabb újságcikke . . . 6 A közélet megmérgezése . . . . . . . . . . . . . 7 Szinglik, haza! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Tragikomédia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Szeretem, mert MAGOR. . . . . . . . . . . . 10 Magor-termékek, boltok listája . . . . . . . 10 Ígéretek földje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Túl a józan ész határán a Népszabadság . . 13 Közös pénz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Hülye a nép?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Pénzisten mindenek felett . . . . . . . . . . . 18 A templom egere . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Személyfüggõ arrogancia . . . . . . . . . . . . 20 Gyurcsány Ferenc a brókerbotrányról . . 21 A vég kezdete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Nem értem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Amerikául majmolunk. . . . . . . . . . . . . . 24
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar. hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
Elõrehozott választás tartása az ország elemi érdeke” címmel ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Körömi Attila képviselõ úr, független, akinek megadom a szót. KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztában vagyok azzal, hogy az országban kialakult gazdasági és morális, valamint az e kettõbõl következõ politikai válság feloldásában igen szûk a köztársasági elnök úr mozgástere. Mégis úgy érzem, hogy függetlennek nevezett, de konzervatív értékek alapján dolgozó képviselõként kötelességem a parlamentben is szólni az elõrehozott választásról mint a legkívánatosabb megoldásról. A mai kaotikus és bizonytalan helyzetben a legjárhatóbb és legbecsületesebb út ugyanis az lenne, ha az Országgyûlés feloszlatná önmagát, így teremtve lehetõséget egy elõrehozott országgyûlési választás kiírására, a politikai tabula rasa megteremtésére. Komoly aggodalomra ad okot, hogy a nagyobbik kormánypárt új miniszterelnök-jelöltje, Gyurcsány Ferenc még nem mérettette meg magát a magyar társadalom elõtt, nem hirdetett programot, ezáltal nyugodtnak mondható társadalmi legitimációval biztosan nem bír. Pártja jelölésére egy rendkívüli és zavaros helyzet hullámait
meglovagolva tett szert, ennek következtében az MSZP-n belüli pozíciója, párton belüli legitimitása sem egyértelmû. Nem lehet eltekinteni attól a körülménytõl sem, hogy Medgyessy Péter augusztus 18-án elfogadta Gyurcsány Ferenc lemondását, ám a lemondás elfogadását igazoló iratot a köztársaság elnökéhez már nem juttatta el, sõt Medgyessy Péter a kormányon belüli addigi helyettesítési rendet megváltoztatva Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert nevezte meg az õt miniszterelnöki jogkörben helyettesítõ kormánytagként. Adódik a kérdés, kik, hogyan és milyen eszközökkel voltak képesek olyan erõs nyomást gyakorolni a miniszterelnökre, hogy egy lemondás elfogadásából õ maga emelje Gyurcsány Ferencet miniszterelnök-jelöltté, intézkedõ helyettes miniszterelnökké. Mindeközben a Szabad Demokraták Szövetségét a miniszterelnök Medgyessy Péter korrupciós ügyekkel vádolta meg. Az SZDSZ a gyanú árnyékától máig sem szabadult, az ügy végkifejlete még várat magára. Ebben a helyzetben külön ki kell hangsúlyozni, hogy a kormánytöbbség az Országgyûlésben korántsem biztos. Tekintve a koalíciós pártok egymás közötti és belsõ vitáit, megosztottságát, könnyen elõfordulhat, hogy az Országgyûlés mû-
Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyésze, Dr. Polt Péter részére Budapest, V. ker. Markó u. 16. Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr! A Legfõbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Fõosztályának vezetõje, Dr. Sinku Pál fõosztályvezetõ ügyész úr által a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal részére megküldött, 2004. szeptember 3-án kelt és Önnek címzett, Medgyessy Péter miniszterelnök ellen tett feljelentésemet az alábbiakkal egészítem ki. 1.) A Magyar Televízió elnökétõl azóta beszereztem a 2004. augusztus 22-én sugárzott, „A szólás szabadsága” címû mûsor másolatát, melybõl valóban kiderül, hogy Medgyessy Péter a Népszabadságnak adott és ott megjelent interjúja után három nappal Friderikusz Sándor mûsorvezetõ kérdéseire megismételte az SZDSZ korrupciós ügyeire való utalásait. A feljelentésem megtétele után néhány nappal –azzal összefüggésben vagy sem- Medgyessy Péter közleményben adta hírül, hogy õ a sajtóban megjelent ügyekre gondolt, amikor a Népszabadságnak nyilatkozott. Azonban az írásban megjelent nyilatkozata után három nappal késõbb sugárzott televíziós interjúban félreérthetetlenül világossá tette, hogy többrõl van szó annál, mint ami a sajtóban addig megjelent. Arra célzott, hogy a miniszterelnök azoknál nyilvánvalóan többet tud. Az nem derült ki, hogy az addig ismertté vált ügyek mélységeire, vagy azokon túlmutató ügyekre gondolt, amikor ezt kijelentette. Fontos körülmény, hogy a televíziós beszélgetés során Medgyessy Péter kifejezetten higgadtan, indulatoktól mentesen próbálta meg feltárni a kormány munkáját és a saját döntését befolyásoló körülményeket, és azt is tudjuk, hogy az interjú vágott anyag volt, azaz a mûsorba engedett rész Medgyessy Péter jóváhagyásával –egy újabb szûrõ közbeiktatásával- kellett, hogy megjelenjen. Medgyessy Péter által a két interjúban megtett állítások és kijelentések súlya, azok egyértelmûsége, és az általa azóta is betöltött közjogi helyzetébõl fakadó felelõssége miatt magyarázkodásával csak súlyosbította a helyzetet. Az ügy már túlment azon a határon, hogy annak kivizsgálását a miniszterelnök azóta megtett nyilatkozatai érdemben megakadályozhatnák. A miniszterelnök szavainak tartalma miatt ez már nem az õ és az SZDSZ ügye, hanem 2
ködésképtelenné válik. Az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozása után néhány hónappal – miközben számos terület válságjelekkel küzd, gondoljunk csak a mezõgazdaságból élõk helyzetére, az oktatás rendszerének fellazítására és a honvédségen, valamint az egészségügyön belül tapasztalható elbizonytalanodásra – komoly veszélyt jelenthet két olyan pártra bízni az ország további irányítását, amelyek közül az egyik csak önmagával foglalkozik, miniszterelnök-jelöltjérõl csak azt tudjuk, hogy honnan jött, azt már nem, hogy hová tart, a másikat pedig, az SZDSZ-t korrupciós vád nyomja. Az MSZP-SZDSZ-kormány 2006-ig tartó további mûködése további jóvátehetetlen károkat okozhat. Senkinek sem lehet érdeke, hogy a gazdasági, morális, politikai válság a következõ húsz hónapban tovább mélyüljön, tovább folytatódjon a politikai vircsaft. Határozott véleményem, hogy ebben a helyzetben az elõrehozott választás kikényszerítése az ország elsõrendû érdeke, a parlamentarizmus megmaradt hitele megõrzésének, tekintélye újjáépítésének legfõbb záloga. Az elõrehozott választás kikényszerítése nélkül a politikai és morális válság elhúzódhat Magyarországon, és ennek következményeivel mindenkinek számolnia kell. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. Forrás: villanypostán érkezett
közügy, amelyet a társadalom elõtt tisztázni kell, és meglátásom szerint a helyzetet már csak az ügyészség tudja feloldani. Úgy tûnik, hogy minél inkább magyarázkodik a miniszterelnök, annál inkább indokolt az ügyészségi eljárás megindítása. 2.) Nem lehet eltekinteni attól a körülménytõl sem, hogy Medgyessy Péter augusztus 18-án elfogadta Gyurcsány Ferenc lemondását, ám a lemondás elfogadását igazoló iratot a Köztársaság Elnökéhez már nem juttatja el. Sõt, Medgyessy Péter a kormányon belüli addigi helyettesítési rendet megváltoztatva Gyurcsány Ferenc gyermek, ifjúsági és sportminisztert nevezi meg az õt miniszterelnöki jogkörben helyettesítõ kormánytagként. A kormányválság összes körülményét figyelembe véve, annak politikai aspektusain túl, azoktól függetlenül felmerül a kérdés: – Kik és hogyan voltak képesek ilyen erõs nyomást gyakorolni a miniszterelnökre? – Az elsõ kérdés tükrében van-e összefüggés Gyurcsány Ferenc lemondása elfogadásának félbeszakított folyamata és Medgyessy Péter SZDSZre tett kijelentései között? 3.) Úgy látom, az a tapasztalatom, hogy nagy hiba lenne, ha eljárás nélkül kétségbe vonnánk Medgyessy Péter helyzetébõl fakadóan fokozottan felelõs kijelentéseinek igazságtartalmát. Nagyon is életszerûen utalt a kormány körül kialakult helyzetre –gondoljunk csak a Gazdasági Versenyhivatal pénzbírság kiszabásával befejezett vizsgálatára a Gazdasági Minisztérium által lebonyolított útépítési tenderekkel kapcsolatban, vagy akár a „K és H” ügy nyilvánosság elõtt még mindig felderítetlen szálaira-, ám alapos a gyanú, hogy a feljelentést, illetve a feljelentéseket nem tette meg. Megítélésem szerint ennek az ügynek a kivizsgálatlanul maradása komoly, minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent az állam demokratikus mûködésének rendjére. Az eredeti feljelentésben és a fentiekben leírtak miatt kérem a Tisztelt Ügyészséget, hogy fontolja meg Medgyessy Péter országgyûlési képviselõ, miniszterelnök mentelmi joga felfüggesztése iránti kérelmének az Országgyûléshez történõ benyújtását, hogy a miniszterelnök a törvény és esküjének súlya alatt legyen meghallgatható. Budapest, 2004. szeptember 21. Tisztelettel: Körömi Attila, országgyûlési képviselõ
jó ha figyelünk
– avagy Hatalom készenléti üzemmódban – Az én hevenyészett angol tudásommal (amolyan konyhanyelvi angol ez) a címben szereplõ kifejezés kb. annyit tesz „készen áll”. Készen állni valamire vagy valakire. Csipolla darab ideje már „stand by”, azaz készenléti üzemmódban tevékenykedik. Úgy tûnik azonban, hogy ez a felfokozott tempó házon belül okozza a legnagyobb bonyodalmakat. A „Tett halála a tökölõdés!” mondást mindig szem elõtt tartó szegfûmintás utódpárt, mely sajnálatos módon mindig ez utóbbit, mármint a tökölõdést részesítette elõnyben az elõbbivel, vagyis a tettel szemben – emlékezzünk csak vissza a Horn-kormány hosszú hónapokig tartó semmittevésére –, szóval az MSZP nagy generációját alkotó jó és megbízható (igaz kissé már öregecskedõ – copyright by Gyurcsány) elvtársai nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy sehonnai bitang ember, egy amolyan senkiházi botcsinálta fõtanácsadó csak úgy, hipp-hopp kivásárolja alóluk a pártot, hogy aztán beülve az elõmelegített bársonyszékbe azt egyszerûen holmi állami gazdasági végrehajtó egységgé degradálja saját anyagi gyarapodásának elõsegítésére. A jó és megbízható (igaz kissé már öregecskedõ – copyright by Gyurcsány) elvtársak nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy nem õk dirigálnak, mint ahogyan teljesen idegen tõlük a KISZ egykori üdvöskéje Csipolla által diktált gyilkos tempó is. Minden valószínûség szerint a jó és megbízható (igaz kissé már öregecskedõ – copyright by Gyurcsány) elvtársak közül jó néhányan rá is fognak menni erre a manapság a média által csak dinamizmusnak hívott és széles gesztikulálásokkal kísért politikai színjáték egyes felvonásaira. De amíg a kedves Olvasó az egykori KBés PB-tagok sorsáért aggódik, Csipolla fõripacs, miután a Gazdasági Kamara fõ hallja kendjétõl „megkapta a beosztását”, hivatalból kirendelt érdekképviseletei nézõközönsége elõtt lép fel zajos tetszésnyilvánítást aratva. Kiforgatja zsebeit, közben 42-fogas amerikai fogpaszta mosolya közepette szabadkozik (a rinocéroszbõr alatt megbúvó pókerarc egy pillanatra megenyhül), hogy aszongya: önök tudhassák a legjobban, a kormányoknak sohase nincs egy árva vasuk, egy megveszekedett buznyákjuk sem, szegényebbek õk, mint ama bizonyos sokat emlegetett templomnak az õ egere. Így nyit már kora reggel a Híradóban Csipolla, a Maszop új médiaripacsa, felidézvén a megboldogult Csermanek által kis hazánkban néhány évtizedig oly nagy sikerrel divatba hozott, s azóta máig sem elfeledett, jó ha figyelünk
ravasz összekacsintásokkal tûzdelt „a krumplileves az krumplileves, elvtársak” kádári humort. Nem is értem, hogy nem kerül be a Giuness Rekordok könyvébe a milliárdos templomegér. Na mindegy. Mostanság úgy is kezdek leszokni a szem rágógumija epiteton ornans-szal felruházott képláda naprakész információözönérõl. Mostanság – talán kezdek öregedni, mások úgy mondanák, érettebb lettem (ne felejtsük el, harminc év felett minden nap ajándék) – szóval úgy vagyok vele, hogy most már inkább díjazom a nyugalmat, a pihenést, a stresszmentes pillanatok gyönyörûségét, a pörgést meghagyom a fiataloknak. A média ágas-bogas útvesztõiben zajló ideológiai gerillaharcok már nem tudnak lekötni, már nincsenek rám olyan hatással, mint akár néhány hónappal ezelõtt. Magyarország visszasüppedt abba a ragacsos médiapolitikai posványba (a kommunikáció mindenek felett!), ahol kizárólag a belterjessé vált politikai elit vég nélkül zajló kurzusváltásaikor kíváncsiak csak a nép hangjára, s ez engem mélységes undorral tölt el. Az immáron napnál is világosabbá váló tény, hogy a politikai elit egygyökerû, most már a kisember számára is világosan érzékelhetõ, a halk szavú (és nyilván bölcs, hiszen a halk szavú emberek általában egyúttal bölcsek is szoktak lenni), szóval a halk szavú ellenzék szintén „stand by” azaz készenléti üzemmódban alapjáraton duruzsol, ahelyett, hogy ököllel verné az asztalt az
elõrehozott választások kiköveteléséért. De vajon miért? Hát ezt bizony nem tudhassuk elvtársak, de azért a krumplileves az továbbra is maradjon krumplileves! Az újabb – ezúttal a politikai paletta másik oldalán – napvilágra került szõlõtámogatási ügy végképp eloszlatja a jóhiszemû (és mint ezúttal is nem tudom én hányadszor kiderült, hogy a végletekig naiv) állampolgár utolsó illúzióját is a tekintetben, hogy tisztességes politikus, mint olyan, egyáltalán létezik. Keserûen, s immáron sokadszor hatalmasat csalódva döbben rá arra, hogy ilyen kategória bizony nem létezik, megint Pénzisten, a Mammon gyõzedelmeskedett az emberi gyarlóság felett. A polgári sajtó persze azonnal rámozdult az ügyre, próbálván menteni a menthetõt, hogy hát nagyságrendbeli különbség van stb., de ahogyan azt a népi bölcselet tartja, a szar, az bizony szar marad, még ha rózsaillatú is. Mégis azoknak lesz igazuk, akik a tízegynéhány év alatt a sommás leegyszerûsítés összemosó arctalanságát (és arcátlanságát) véve alapul szünet nélkül csak azt szajkózták, hogy „ezek mind egyformák, egyik olyan, mint a másik”? A kisember, a polgári szekértábor hatalmas gépezetének parányi csavarja (merthogy nem õ a mozgatórugója – sajnos – ennek az egésznek, az most egészen bizonyos), szóval a ’pógár’ csendesen, vigyázva, hogy senki meg ne hallja, félve és egy kicsit csalódottan, de azért egy szikrányi optimizmust magára erõltetve levonja a maga számára a végsõ következtetést: – De legalább nem annyit lopott, mint a másik! (És nem is kérte a borvidék átminõsítését!) Érzi õ, hogy ez bizony sovány vigasz, meg hát sántít is az érvelés, ha a dolog elvi síkját nézzük, ahogyan arra már a fekália kapcsán a fent idézet népi bölcseletben is utaltam, de hát mit van mit tenni, ez van, ahogyan azt egyszer Viktor király is mondta a személyzeti politikáját firtató kérdésekre adott válaszában. „Hozott anyagból dolgozunk.” Mindeközben a magánszocializmus építõinek derék hada Csipolla fõripaccsal az élén már dolgozik a legújabb kétéves terv megvalósításának elõkészítésén. Úthengerként nyomulnak elõre a kezükben tartott médiában, retorikailag már fel is építették kis hazánkban a Kánaánt. Az esetleges ellenállókat pedig – szerencsére szintén csak retorikailag (üzentek nekik, hogy mire számíthatnak) – már bele is taposták a betonba. A szocialista nagyváros öntudatos polgára a médiavészek dulakodásai közepette még3
sem kuporodik le reggelente az újonnan vásárolt széles-képernyõs SONY televíziókészüléke elé, hogy tovább szemezgessen a média által elédobott mindennapi manipulációs betevõbõl. Ehelyett inkább az önkéntes számûzetést választva és vállalva kereket old, a Gutenberg-galaxis néven ismert helyre, a betûk világában keresve menedéket. A Tolkien segítségével Középföldén tett rövid kiruccanásom átmenetileg véget ért, ám abból megérkezvén, máris új helyre „indulok”, ahol ismét egy szakértõ idegenvezetõ útikalauz lesz segítségemre. Hajnalonta azt az egy-két órát, mely ilyenkor rendelkezésemre áll, hogy hódolhassak az olvasás szenvedélyének – hacsak képletesen is – Israel Samir társaságában töltöm a Szentföldön, Palesztinában. A szerzõ „Rasszista állam?” címen megjelent munkájában többek között arról ír, hogyan tartja kezében a zsidó kisebbség az amerikai médiát és a médián keresztül gyakorlatilag magát az egész Egyesült Államokat. Még csak a könyv elején tartok, de lehetetlen nem észrevenni az analógiát. Ahogy Israel Samir az amerikai zsidóság által a médián keresztül kézben tartott Amerikáról ír, az kísértetiesen hasonlít ahhoz a jelenséghez, melyben egy alig 5%-os törpe kisebbség, egy ország legkártékonyabb, legszélsõségesebb politikai ereje a médiáján keresztül mindenre rátelepedve uralma alá hajtott egy másik országot. Ha most a kedves Olvasó a másság iránti tisztelet és a tolerancia jelzésértékû zászlóvivõire az SZDSZ-re és Magyarországra gondol, akkor azt mondom, amit a Mátrix Orákuluma, nevezetesen: Bingó! (Ugye mindenki emlékszik még arra, hogy mit kottyantott el annak idején Bauer Tamás egy riporteri kérdésre, miszerint miért is kellett pont Kuncze – Miska Kancsó – Gábort az SZDSZ elnökévé választani?) Egyébként Israel Samir könyvét olvasva az jutott eszembe, hogy épp itt lenne az ideje – ki tudja, talán a Kairosz Kiadónál már dolgoznak is rajta? – hogy hazánkban is megjelenjen végre Israel Shahak, a Jeruzsálemi Héber Egyetem egykori kémia professzorának kitûnõ könyve a „Zsidó történelem zsidó vallás – 3000 év terhe” címû munka is. Volt alkalmam néhány részletet megismerni e könyvbõl, ám az igazán érdekes az, ahogyan maga a mû megszületett. Shahak professzor egyik nap ment az utcán és összeesett elõtte egy ember. Odament a legközelebbi házhoz, hogy segítséget hívjon, szóljanak a mentõknek, vagy valami. A ház tulajdonosa, egy zsidó ember azonban azt mondta a professzornak, hogy csak nem képzeli, hogy szombaton egy gój kedvéért õ telefonálni fog. A prof ezen annyira meglepõdött, hogy kikérte a Rabbikból álló fõ fõ fejösszedugó és tanácskozó szervezet véleményét, mire azok közölték, hogy a ház tulajdonosa bizony helyesen járt el. Ebbõl aztán hatalmas vita kerekedett ki. 4
Mindezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert ez is csak azt bizonyítja, amit én mindig is szoktam volt mondani, nevezetesen, hogy „ez a szép az emberiségben, a sokszínûség”! Igaz, amikor valaki, vagy valakik erõteljes lépéseket tesznek ennek a sokszínûségnek az eltüntetésére, eltörlésére, kiradírozására, kisatírozására, no az bizony már aggodalomra ad okot. Egyébként pedig kész szerencse, hogy nem ténylegesen, hanem csak képletesen, a betûk segítségével „utazgatok” Palesztinában Samir úr társaságában. Ki tudja milyen sors várna ott egy magamfajta gójra? (Hogy nem lennék hosszú életû, az hétszentség!) Eközben itthon bejelentik, hogy a bankok (a nép nyomorúságán élõsködõ bitang imperialista burzsujok, bizony ám elvtársak!) mégis belemennek az õket sújtó különadóba. Ez a Csipolla tényleg tud valamit! Aztán kiderül, hogy csak két évrõl lenne szó, a 2005-ösrõl és a 2006-osról. Amíg a választásokig hátra lévõ
idõben a koalíció a maradék állami vagyont is el nem privatizálja, az ebbõl származó lóvét pedig el nem rakja a saját jól kipárnázott zsebeibe. Átmenetileg megpumpolják a bankokat is – amolyan jó baloldali módjára (elvesszük a gazdagoktól és odaadjuk a szegényeknek, elvtársak, mer’ ez így van jól!) – ugyan szállnának már be õk is a nagy közös „Kocog és kidob” játék össznépi finanszírozásába pár milliárdocska erejéig, telik rá nekik úgy is, õk ezt meg sem érzik. De mi, ún. kisbetétesek, az átlagemberek viszont annál jobban megérezzük, hiszen a bankok – természetesen – ezt is velünk fizettetik ki majd. Ide már az Isten pénze se elég! Aggodalomra azonban semmi ok! 2007-tõl végre megoldódik minden gondunk, bajunk, az égbõl euró esõ hull majd alá, lesz mindenre lóvé. Ennyi lenne a terv. Egyelõre. És akkor még a Rogán gyerek az esti híradóban benyögi, hogy valami kamatkülönbözõségi vagy mit tudom én mifene adót, jó ha figyelünk
amit a bankok amúgy a lakossággal fizettetnek meg, Csipolla adópolitika címén – természetesen – visszatérítene a pénzintézeteknek. De ezen sem kell csodálkoznunk, hiszen Torkos Matildnak a „Minden gyanú alatt álló” polgárt bemutató kitûnõ cikke óta már tudhassuk, Csipollánál ez a bevett módszer. A cehhet mindig valaki más fizeti kölcsön vagy hitel formájában, bérleti díjként vagy valamilyen más jogcímen aztán a hitelezõ az államtól visszakapja a lóvét. Ki van ez találva, megy minden, mint a karikacsapás (erõsebb idegzetûek behelyettesíthetik az urbánus frazeológia kevésbé szalonképes verziójával is.) Csak aztán nehogy visszafelé süljön el ez az egész. Kérdés, hogy a László Csabát annak idején megalázóba leküldõ londoni szabadkõmûves pénz-elit mit fog szólni a bankok birizgálgatásához (olvasóim esztétikai érzékére apellálva itt is szándékosan kerülöm az urbánus frazeológia durvább, ám kétségkívül érzékletesebb változatának alkalmazását)? Nyugati lapok a körvonalazódó Gyurcsány-féle gazdaságpolitika jellemzésére egyetlen mondatot tudtak összehozni: „A szocialisták megkezdték a választási kampányt.” Megnézném én azért Csipolla arcát, amikor a bankok tömegesen kezdik áttelepíteni központjukat valamelyik környezõ országba! Széles Gábor, a GYOSZ fõmuftija elmondta, hogy ennek nincsenek is nagy költségvonzatai, gyakorlatilag szinte „pillanatok alatt” kivitelezhetõ, éppen ezért valós veszélyt jelenthet hazánk gazdaságára, hiszen ha a központ külföldön van, akkor a pénzintézet a külföldi országban, az ottani kedvezõbb adózási feltételek szerint adózik. De nem kisebb fenyegetést jelent az a gyakorlat sem, mely kezd meghonosodni nyugati végeinken, ahol jómódú honfitársainkat egyre gyakrabban keresik fel a sógorék
pénzintézeteinek munkatársai, hogy válasszák inkább az osztrák bankokat a magyarok helyett. Ma már nem szükséges itthon is bankot alapítania a külföldi érdekeltségû pénzintézetnek, elegendõ, ha nyit egy vagy több bankfiókot. Mondjuk én nem vagyok közgazdász, de azt azért nem igazán értem, hogy a hazánkban mûködõ multinacionális vállalatok megadóztatása például miért nem jutott még eszébe ennek a mi kis derék cucialista szellemi fenoménünknek? Eu-konform a dolog és valószínûleg kisebb felzúdulás is lenne belõle, s talán a bevétel is elérné bankoknál tervezettet. (De hát mit érthet ehhez egy egyszerû öntudatos polgár, akit a sors külön csapásként még azzal is megvert, hogy a kommunizmus utolsó déli fellegvárában Mediterrán Moszkvában Don Tollerone uralma alatt tengeti életét, miközben szürke munkáshétköznapjai monoton egyhangúságban csigalassúsággal peregnek le az idõ végtelennek tûnõ homokórájában – hogy ezzel a csodás képzavarral éljek.) Most értjük csak meg igazán annak a gengszterváltás idejébõl datálódó mondásnak a bölcsességét és igazságtartalmát, miszerint „Elmentek a tankok, maradtak a bankok!” A szocialista nagyváros öntudatos polgára pedig ártatlan naivitását végképp elvesztve maximum abban reménykedhet, hogy a kádári államszocializmus „vidám barakk” proletárdiktatúrájában felcserepedett, belterjessé vált és mára már öregecskedõ politikai elitjének négy évenkénti médiabeli csörtéit követõ végeláthatatlan kurzusváltások során nem jutunk el odáig, mint a palesztinok a Szentföldön. (Bár a rohamcsapatokat a hídra vezénylõ Mónika belügyminiszter-asszonyról azt is el tudom képzelni, hogy szükséges estén szem-
– Veled nem fogok kezet! – sercintette oda a falunapra érkezõ Göndör István nem paraszt, hanem szocialista párti országgyûlési képviselõ Cseresnyés Péternek a FIDESZ MPSZ nagykanizsai országgyûlési képviselõ kollégájának. Nem parasztírtam, valóban nem paraszt, mert parasztember ilyet nem tesz, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt utódpártjának szocialista, állítólag baloldali értékeket megjelenítõ politikusa vallott ezzel a gesztussal, tett bizonyságot hallatlanul impo- Cseresnyés Péter (FIDESZ) náló intellektuális mélységérõl. Tette mindezt egy falunapon, Nemespátrón. E nem nemespárti gesztus figyelemre méltó. Most, amikor soha nem látott zuhanásba kezdett a nem paraszt Göndör pártja. Most, amikor lezüllesztették, gazdasági és morális csõdbe sodorták ezt a szerencsétlen országot s annak jobb sorsra érdemes népét. jó ha figyelünk
Göndör István (MSZP)
rebbenés nélkül elrendelné a 24 órás kijárási tilalmat.) „Stand by me”, vagyis „Állj mellém”. Ezt az evergreen-t (örökzöldet – ennyit a konyhanyelvi angolról) kéri a Hegylakó címû televíziós sorozat fõhõse, a halhatatlan Duncan MacLeod (Adrian Paul), ez a nya-
kas felföldi, Joe Dawsontól (a kitûnõ Jim Byrnes), kedvenc figyelõjétõl, amikor cimborája a különc nõcsábász Hugh Fitzcairn (Roger Daltrey) megmutatja neki, milyen is lenne az élet nélküle, amikor már minden remény veszni látszik. Az, hogy milyen lenne az élet nélkülünk, kisemberek nélkül, nem tudjuk. Egy azonban bizonyos. Ha egymás mellé állunk és ne adj’ Isten ebben a mai elidegenedett fogyasztói világban – ha csak képletesen is, de – megfogjuk egymás kezét, jobbak az esélyeink arra nézve, hogy megvédjünk egy olyan világot, amelyben nem Pénzisten, a Mammon a kizárólagos úr, hanem az emberi értékek és a szeretet. Mert ahogyan azt a Gladiátor címû film fõhõse Maximus (Russel Crowe) is elmondja gladiátor társainak: „Bármi is jön elõ a kapu mögül, csak úgy van esélyünk, ha együtt maradunk.” Maradjunk együtt! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Most, amikor ezzel a közjogi- és alkotmányos válsággal nemzetközi tekintélyünket napról-napra járatják le lemondott, mégis létezõ, ki nem nevezett, meg nem választott, mégis létezõ, népének beintõ, öregecske feleségcserélõ miniszterelnök-félék. Ebben a – hozzájuk nagyonis méltó – nemzetromboló pillanatban pöndörödik oda a nem paraszt Göndör, büszkén vállalva hitét, kifejezve õszinte filozófiáját: „veled nem fogok kezet.“
Még néhány ilyen kedves, úri gesztust! – urak, nem parasztok. Még néhány ilyent, hogy kedves, elbûvölõ igazi, arcotokat megismerhesse ez a médiátok-átokkal sújtott, elbutított nép is. Forrás: M. Szabó Imre
5
Mától a könyvesboltokban is kapható a Magyar Hírlap Könyvek Medgyessy címet viselõ darabja. A könyv villámgyors és alapos újságírói szakmunka. De semmi több. „Valószínûleg Magyarország legrövidebb idõ alatt elkészült könyve“ – mondta a szerdai bemutatón Vargha Gergely, az öt szerzõ egyike, aki a szerkesztési munkát is végezte. A 250 oldalas könyv elolvasása után nekem viszont az volt az érzésem, hogy valószínûleg ez Magyarország leghosszabb napilapos újságcikke. (Bár azt elismerem, Truman Capote kellett volna ahhoz, hogy ebbõl a nyersanyagból két hét alatt valódi riportkönyv készüljön.) KETTÉVÁGOTT RIPORT A könyv gyors és alapos újságírói szakmunka. De semmi több. Legérdekesebben megírt, a riportmûfajra leginkább emlékeztetõ része a Végjáték címet viselõ 90 oldalas elsõ fejezet, mely augusztus 15-tõl mutatja be Medgyessy bukásához vezetõ eseményeket. Ezután viszont leül a könyv. A Medgyessy politikai elõéletét, visszatérését és kormányzati produkcióját bemutató fejezetekben a szerzõk inkább elemzõ jellegû újságírást mûvelnek vagy 150 oldalnyi terjedelemben. Az utolsó fejezet ismét riportmûfajban íródott, de ettõl még nem lett határozott stílusa a könyvnek. Mintha ket-
6
tévágtak volna egy riportot, és a két rész közé tettek volna egy túlméretezett elemzést. UTÓSZÓ EGY KORMÁNYFÕHÖZ „A lózungok gyõzelme a cselekvés felett: ez talán Medgyessy politikai bukásának lényege. Ezt a bukást próbálta feltárni és megértetni oknyomozó riporteri csapatunk“ – írja a Magyar Hírlap fõszerkesztõje erõteljes publicisztikai beütésû „Elõszó egy könyvhöz, utószó egy kormányfõhöz“ címû elõszavában. A szerzõgárda vitathatatlanul alaposan összegyûjtötte a sajtóban megjelent információkat, beszélgetett ötven-hatvan „szem-és fültanúval“, és az egészet idõrendben, viszonylag cselekményesen tálalta. De igazi újdonságot, mely új fénybe helyezné a történteket, nem sikerült felmutatniuk, és az események idején kialakult Medgyessy-képet sem sikerül árnyalniuk. Ettõl nekem egy kicsit az az érzésem támadt, hogy végeredményben jól helyben hagynak egy politikai hullát – Medgyessy egy realitásérzékét vesztett figura, aki rosszul mérte fel helyzetét, magabiztosan a vesztébe rohant, majd jól megsértõdött, amikor rájött, hogy mi az ábra. Ezt a rossz érzésemet a szerkesztõnek sikerült is rögzíteni a könyv végén szereplõ
fotók kínosan poénkodó képaláírásaival: Lemerülõk és kibekkelem õket – Medgyesy Péter úszik; Gyurcsány ellen hiába gyúrt – Szauna után a Margitszigeti Thermál Szállóban, Még az útelágazás elõtt lelépett – Az M5-ös autópálya építésén Kiskunfélegyházánál (egy lánctalpas munkagéprõl). MONDTA, MONDTA, KIFEJTETTE, KÖZÖLTE, VÉLTE Mivel nem állták meg azt az olcsó poént, hogy betegyenek egy karikatúrát, melyen Medgyessy egy Helyes beszéd alapjai kötettel álldogál egy mikrofon elõtt, én sem állnék meg egy nyelvi megjegyzést. A könyvkiadási rekordkísérlet ellenére egy ráérõsebb olvasószerkesztõt illett volna ráereszteni a könyvre. Nekem valami azt súgja, az olvasó más nyelvi elvárásokkal közeledik egy 250 oldalas riportkönyvhöz, mint egy újságcikkhez, melyrõl tudja, hogy néhány óra alatt kellett összekalapálnia a szerzõnek. Márpedig a kötet nyelve egyáltalán nem igényesebb, mint egy napilapban megjelent újságcikké. Perger István – Köves Pál – Vargha Gergely – Német Era – Gréczy Zsolt Medgyessy Ringier Kiadó Ára: 1900 Ft. Forrás: Nagy Lászó – Index
jó ha figyelünk
Emlékezzünk csak vissza: a Fidesznek „A jövõ elkezdõdött” szlogenje kellett volna hogy legyõzze „A gatyánk is rámegy” meg a „Lop stop” színvonalú „ellenérveket”. A nyakba vett kötelek „üzenetét”, ami legfeljebb annyiban volt ténylegesen üzenetértékû, mintha Kovács László azt mondta volna vele: „Ha nem gyõzünk, fölköthetem magam”.
Magyarország két éve rosszkedvû. Egészen pontosan 2002 tavasza óta, sõt még pontosabban azóta, hogy az Orbán–Nastase megállapodás aláírása után Kovács László sajtótájékoztatót tartott. Ez utóbbi esemény 2001. karácsony elõtt volt. A megállapodás a déli órákban írták alá, és Kovács közvetlenül elõtte úgy nyilatkozott, hogy az MSZP örül a román-magyar viszony javulásának. Az aláírás után Nastase ellátogatott a Köztársaság térre, majd nem sokkal késõbb Kovács László bejelentette: az MSZP elítéli a „paktumot”, mert az „23 millió román” munkavállaló magyarországi munkavállalását teszi lehetõvé, és ezért ezt hatalomra kerülvén módosítani fogja. jó ha figyelünk
A Fidesz vezérkara (már a karácsonyra készülõdvén?) nem vette komolyan ezt az emeletes ostobaságot – és ezzel szarvashibát követett el. Mire Orbánék újra aktiválták magukat, január elejére, a baloldali média összehangolt hadmûvelettel elterjesztette a „súlyos vádat”: a magyarok nem fognak tudni munkát kapni, mert az olcsó román munkaerõ el fogja happolni elõlük. Az egész egy marhaság, de jól ki volt találva. Ez volt ugyanis az elsõ olyan „projekt”, amely már tudatosan a vadításra épült. Magyarországon 2002 tavaszán sokakban élt a remény, hogy igenis érdemes. Érdemes dolgozni, tervezni, családot alapítani, gyermekeket vállalni. Élt a vidékben a bizakodás, hogy ezentúl a faluban is lehet valami új, va-
lami jó, valami modern, amitõl ismét rákerül a szellemi térképre „a mi falunk”. Érdemes lesz gazdálkodni, vállalkozni, csinálni. Csakhogy. Csakhogy van egy másik Magyarország is. Amelyiket irritálja, ha követelmények vannak. Amelyik nem kíván áldozatot hozni, erõfeszítéseket tenni. Amelyik jobb’ szereti, ha adnak neki, csak úgy. Ezt a másik Magyarországot irritálta az orbáni aktivitás. A Fidesz-kormány nagyratörõ tervei. Ide olimpiát? Hiszen itt nincs semmi, ez az ország egy nagy trágyadomb, mi szegények vagyunk. Itt nem lehet ilyesmit csinálni. Félreértés ne essék, ezek nem Pató Pál úr leszármazottai, ezek Illyésnek a Puszták népe címû halhatatlanjában megrajzolt alakok. A sok százados beidegzõdések még mindig élnek, most is élnek. Hogy semmihez semmi közünk, az urak majd elvesznek mindent, minek hajtsuk magunkat, mi úgysem tudjuk befolyásolni a dolgokat, az egész ország (a „politika”) úri huncutság. Az az enyém, amit megeszek… Móricz többször is megírta a cselédet, aki elhatározza, hogy kieszi a vagyonából a gazdát. Ez a figura, úgy látszik, halhatatlan a magyar tájon. A módszeres vadítás, a társadalmon belüli ellentétes érzelmek tudatos szítása, külföldi tapasztalatokból tudjuk, Ron Werber, a profi kampányszakember tervei alapján valósult meg Magyarországon. Werber „sikeresen” vezényelt le hasonló kampányokat már hazájában, Izraelben is, de például Romániában a magyarellenes érzelmek felkorbácsolásából igyekezett politikai sikert kovácsolni ottani (baloldali) megbízóinak. Az MSZP jól választott. A werberi gyûlöletkampány termékeny talajra hullt, és erõsebbnek bizonyult a Fidesz „sikeres termék” kampányánál. A negatív indulatokra fogékonyabb volt a társadalom, mint a pozitívakra. Az SZDSZ a hazai reklámipar szellemi bázisára támaszkodva, igen gyorsan érzékelve (értesítve?) a szoci kampány alapvetõen negatív attitûdjérõl, gyorsan fölzárkózott. A „szürkeállomány”, ahogy mondani szokás, „lement kutyába”, és a közönséges primitívség legkülönfélébb elemeibõl épített kampánnyal feljött a parlamenti küszöb fölé. Emlékezzünk csak vissza: a Fidesznek „A jövõ elkezdõdött” szlogenje kellett volna hogy legyõzze „A gatyánk is rámegy” meg a „Lop stop” színvonalú „ellenérveket”. A nyakba vett kötelek „üzenetét”, ami legfeljebb annyiban volt ténylegesen üzenetértékû, mintha Kovács László azt mondta volna vele: „Ha nem gyõzünk, fölköthetem magam”. A Fidesz iránti gyûlölet erõsebbnek bizonyult a pozitív üzeneteknél. Nem kevesebb, 7
mint 2.658.281 szavazatot kapott az MSZP és az SZDSZ listája. E sorok szerzõjének szó szerint az alábbi beszélgetésben volt része a szomszédjával. – János, nekem nem smakkol a Viktor. Meg is fog bukni, eddig mindig az gyõzött, akire én szavaztam. – Miért nem smakkol, H. úr? – Kiszámoltam, az asszonnyal 108 ezer forintot fogunk kapni a Medgyessytõl. Mi õrá fogunk szavazni. – És rossz volt maguknak az elmúlt négy évben? – Nem, nem volt se jobb, se rosszabb, mint máskor. – És mit gondol, H. úr, mi lesz azután, hogy megkapják a 108 ezret? – Azután is csak úgy lesz, mint eddig. Mindig van valahogy. Mielõtt szóvá tenné a nyájas Olvasó, le kell szögeznem: én a direkt pénzosztást, ami az MSZP kampányában a vezérmotívum volt, a magam részérõl a sok százada törvényellenes „etetés” fogalmába beleértem. Magyarán a legdurvább, a demokrácia szellemével élesen ellentétes dolognak tartom, és így természetesen nem nevezhetem pozitív üzenetnek. (A történelemben azt nevezték etetésnek, amikor valaki a megyei vagy országgyûlési választáson azzal kívánt támogatókat szerezni, hogy nagy lakomát adott nekik, etette-itatta a szavazókat. Az MSZP „etetõkampánya” annyival volt aljasabb a rendiség korában is tiltott etetésnél, hogy akkoriban az önjelöltek a saját vagyonukból etettek, míg az MSZP most a közvagyont osztotta szét a maga hatalomra kerülése érdekében.) Ez utóbbi egyébként a magyar nemzet súlyos erkölcsi válságát mutatta meg országnak-világnak. Az a tény, hogy a közös kassza szétosztásának ígérete meghallgatásra talált, jelezte azt is: ebben az országban semminek sincs becsülete, ami közös. A lakosság nem alkot nemzetet a szónak abban az értelmében, ahogyan Kölcsey Ferenc használta e szót. A szociálliberális koalíció hatalomra kerülése tehát egyidejûleg jelezte azt, hogy a negatív hangütés népszerûbb a pozitívnál és azt, hogy a lakosság elfogadja a közvagyon felprédálását, feltéve, hogy neki is jut néhány ezer forintnyi. A fentiek alapján elmondhatjuk: az MSZP–SZDSZ-koalíció hatalma, azaz a Medgyessy-kormány egész létezése afféle felkiáltójel: nem érdemes becsületesnek lenni. Mivel minden kicsit is gondolkodó elme számára világos, hogy ilyen alapon képtelenség akár csak rövid távon is kormányozni, Medgyessy Péter azonnal meghirdette a „mindent felejtsünk el” politikát, ami az õ szájából „árokbetemetésnek” és „nemzeti középnek” hangzott. Ám a kormányerõk nem kívántak sem árkot betemetni, sem semmiféle nemzetet (a nem létezõ dolgoknak meg közepük sincsen ugyebár). 8
Az MSZP és az SZDSZ végsõ leszámolást akart a Fidesszel. És ez az akarat erõsebb volt a Medgyessy hablatyánál a nemzeti középrõl meg az árokbetemetésrõl. Minden erõvel és minden fronton beindították a leszámolási hadjáratot. A KEHI és az APEH, a rendõrség és a ProWare Kft., a saját jó hírnevére oly kényes Keller László, sõt a Gyurcsány-féle Perfekt is gõzerõvel dolgozott azon, hogy mindenkit „lebuktasson”. A nagyszabású terv idõvel oda redukálódott, hogy legalább valakit lebuktassanak. A kormányerõk gyorsan szembesültek azzal a ténnyel, amit a kikapós asszonyka olyképpen közöl a bamba férjjel, hogy „szeretlek, drágám, az utolsó filléredig”. A kisemberek örömmel tették zsebre a kiosztott milliárdokat – és fel is élték. Ráadásul a pénz bizonyos szférákban a kívánttal ellenkezõ hatást ért el. Az egészségügybe hirtelen megkezdõdött a visszaáramlás, és a tb összeomlott a megnövekedett létszám és a megemelt bér együttes nyomása alatt. A pedagógusok is elszemtelenedtek, azt kezdték követelni, hogy legyen (továbbra is) minden évben béremelés, merthogy van infláció, meg ott a bértábla és gyarapodnak szolgálati évek stb. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a „megvert ellenség”, a jobboldal nem akart szétesni, sõt a polgári körök mozgalma révén még tudatosabb, egyszersmind szervezett lett. A hatalom perverz bosszúvágya rendõri vegzatúra formájában öltött testet, több ízben is. A szétvert tüntetések és egyebek mellett a legbrutálisabb lépés egy azóta többszörösen is ártatlannak bizonyult többszörös édesanya megalázása volt. Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. volt vezetõjét emberi méltóságában megsértve motozták meg a Szervezett Bûnözés Elleni Igazgatóság fogdájában. Berkecz Máriáról azóta minden eljárásban kiderült, hogy tisztességes ember, jó gazda módjára bánt a Millenárissal, korrekt módon vált meg a munkakörétõl (még az Orbán-kormány alatt). A kálváriáját így értékelte saját maga a Magyar Katolikus Rádióban: minden barbár hódító azzal kezdi, hogy lerombolja a templomokat, legyilkolja a papokat és megerõszakolja az apácákat. Nekem azért jutott ez a megaláztatás, mert a Millenárist mint szimbólumot kellett bemocskolni, a millenniumi Magyarország és magyarság szimbólumát. Egyébként sem Berkecz Mária, sem a férje nem kap állást 2002 tavasza óta. „Nincs B lista, de mi rajta vagyunk” – mondta keserû öniróniával Berkecz Mária a katolikus rádióban. Az idõ múlásával kiderült, hogy 2002-ben minden hazugság volt. A jóléti rendszerváltás, a 23 millió román, a köteles beszéd kifacsarása (maga az MSZP sem merte közzétenni a saját válogatását, ame-
lyet Best of Kövér címmel állított össze, mivel minden olvasó szemében megdicsõülne tõle Kövér László.) Ma milliók rettegnek a csekkektõl, milliók élnek megint hónapról hónapra, a betegek nehezebben jutnak orvoshoz, gyógyszerhez, az átlagfalu az intézményeit félti, a közcélú beruházások visszaestek, az utakat megeszik a kátyúk, iskolákat zárnak be, tömeges a diplomás munkanélküliség, és még csak a felszínt karcoltuk meg. A szociálliberális koalíció mostanra eljátszotta hitelét minden higgadt elemzõ szemében. Ezért az Apró–Gyurcsány-kormány nem is észérvekkel kíván eredményt elérni. Újra befûti a gyûlöletkampány mozdonyát. Jönnek a „nyilasok”, kezdõdik a riogatás a nem létezõ szélsõjobbal, folytatódik a régi ügyek újbóli felmelegítése, most pótmagánvád címszóval. Apró-Gyurcsány Ferenc lendületes kommunikációja az ígérgetés és a bûnbakképzéses megfélemlítés professzionálisan kifõzött elegye. Hogy ma ugyanott tartunk, mint 2001 karácsonyán, az jól látszik a minden szerves jelenség lerombolására mindig kész SZDSZ mostani fõ üzenetén: a kettõs állampolgárságot kapó magyarok miatt nem jut majd rendes egészségügyi ellátás a jövõben az öregeknek, betegeknek. Ennek az érvnek ugyanannyi a valóság magva, mint a 23 millió román munkavállalónak. Aki ilyent mond, az valamilyen okból nem kívánja a magyarság lelki összetartozás-tudatát ápolni, erõsíteni. Annak sok kiszolgáltatott szinglire van szüksége, nemzet helyett. Magyarország tehát rosszkedvû. Az egyik fele azért, mert az MSZP-SZDSZ van hatalmon, a másik fele meg azért, mert az MSZP-SZDSZ úgy kormányoz, ahogyan. A helyzet javulására nincs remény. Forrás: Reichter János – gondola
jó ha figyelünk
TV2 – A Nagy Õ A Nagy Õ nem más, mint egy korpásodás elleni sampon reklámjának szereplõje, akinek mély részvétünket szeretnénk kifejezni a nõi felhozatal miatt. Bárgyú szinglik, plázacicák és hidrogénbombák a TV2 újraindult mûsorsorozatában, amelyet az ORTT pályázati rendszere miatt a Barátok közt helyett választhatunk. Figyu, bakker, a csákó nem ám kockaladával repeszt, kabrijója van, BMW, vazzeg, és nem ilyen kis gizda, hogy csempézett cigivel sefttel, meg mûtrágyázza a cukorcefrét lent a keceli tanyáján, nem öcsém, az ilyen pali nagyban nyomatja, ÁFA-visszaigénylés, pénzügyi tanácsadás, barátom, cégei vannak, hoppácska, adom-veszem satöbbi, ilyen okosságok mennek, nem csak arcoskodás, hogy „vazzeg elpasszoltam két konténer török Nike csuklószorítót”, hanem érted: biznisz…így kell ezt csinálni, menõ fószer, mondjuk kettétörném az arcát, bár gyurmázik a srác, de inkább a vízideszkát bûvöli, aztán sirály cuccokat vesz, nem S-es mé-
retû ujjatlant, érted, mint a prosztók, hogy láccon a sárkányostetkó, neki igénye van, vazzeg, nem a bálásból öltözik, óccpájsz reklám a srác, 24 órás hidratáló arclemosó gyógynövénykivonatokkal és aloe verával, otthon meg plazma és dzsakudzi meg ami kell, na szóval összetereltek neki 25 gárét egy fényes kéróba, volt köztük olyan marketinges manager csaj, meg assistant, aki már két hete agyra gyúr, ablakos szemüvege van, és baromira intellektuális a dekoltálása, aztán ott himbálta magát három luvnya a plázából, telefonos operátorok, vazzeg, nem akármi, meg van köztük két fitnesszes csaj, tudod, akik olyan sztreccses cuccokban nyomják, sõt, apám, az egyikük személyes edzõ, ami azér’ nem lehet gyenge, és öregem, hostess is van köztük, meg recepciós, csupa életpályamodell…jó mondjuk, én sem mondanám, hogy „szasztok, Erzsi vagyok, marós a gépgyárban”, na mindegy, a lényeg, hogy az összes tyúk ledobta a kõmosottat meg a push-up melltartót, és magukra aggattak egy csomó nagyon
gáz báli szerót, aztán fûzték a csákót, hogy nekik akkora kisugárzásuk van, mint Csernobilnak, és romantikusak, akár a callgirl a legénybúcsún, és még így tették volna az agyukat tovább, de a rendezõ megunhatta, mert a csákó gyorsan kiosztotta a vörös kórókat, úgyhogy az összes Brigit Jones-imitátor és minden account manager meg logisztikai kontroller hazahúzott, Gabesz (valami trendi vezetékneve van a srácnak: Gyurcsányszki?), meg ott maradt egy rakás aerobictrénerrel meg felszolgáló csajszival, akik oda voltak meg vissza, hogy szerepelhetnek a tévében, bár egy idõ után elkezdtek feszengeni, hogy az estélyiben nem látszik a köldökpirszing, ezért beküldtek néhány pohár pezsgõt, úgyis a tv2 fizette, a srác meg elpályázott a limóval haza, hogy majd jön a következõ részre a jövõ héten, hogy leoktassa a társadalmat csajozásból, a Svábyék meg, vazzer, elszámolhatják az egész mûsort két reklámblokk közti közszolgálati vállalásnak... Forrás: Szûcs Balázs – MNO
Woody Allen a Bush-jelenségrõl A neves amerikai komikus tragikusnak nevezte a lehetõséget, hogy Busht újraválaszthatják. Az újságírói kérdésre válaszoló színész-rendezõ azt is elmondta, hogy az úgynevezett „bushizmusok” jelensége õt is foglalkoztatja. „Ha megfigyelik, egész vicces”. De a mûvész figyelmeztet: a komikus felszín tragikus mélységet takar. Bush újraválasztása „tragédia" lenne Woody Allen szerint – a Le Monde tudósítója San Sebastianban, az 52. Nemzetközi Filmfesztiválon találkozott az amerikai rendezõvel. A spanyol szemlét pénteken Woody legújabb filmje, a Melinda és Melinda nyitotta meg, Pedro Almodovartól pedig életmûdíjat vehetett át a rendezõ. Hogyan kerül a csizma az asztalra? Manapság, választási kampány idején, valamirevaló újságíró egyetlen amerikai hírességet sem engedhet el anélkül, hogy fel ne tenne neki néhány kérdést Irakról, Bushról, Kerryrõl és a választási esélyekrõl. Ugyan
jó ha figyelünk
a híres New Yorkit „nem érdekli a politika", filmjeit mindig is belengte némi antirepublikánus irónia, gondoljunk csak az 1977-es Annie Hall-ból az Eisenhoweren viccelõdõ Alvy poénjaira, vagy az 1996-os A varázsige: I love You címû film sztorijára: egy republikánus agymûtéten esik át, amelynek következtében átnyergel a demokratákhoz. A Fahrenheit 9/11 óta a George W. Bush elnök olyan komoly népszerûségre tett szert, persze leginkább a „bushizmusokra" épülõ viccek alanyaként, hogy magát Woody Allent is foglalkoztatja a jelenség. „Ha megfigyelik, egész vicces", „ha beszélni hallják, felhõtlenül fognak szórakozni", ajánlja Busht a komédiás vénájáról ismert rendezõ, azonban azt is hozzáteszi, hogy „a komikus felszín tragikus mélységet takar" – írja a Le Monde tudósítója. Forrás: Hegyesi Gabriella – MNO
9
A MAGOR világnézet, amely mindennapi dolgainkban nyilvánul meg, amely önként vállalt kötelezettség, amely szakadatlanul serkent, munkát ad, gondolkodásra késztet, jobbító szándékot tart életben. A MAGOR elkötelezettség a nemzeti érték, a nemzetben gondolkodás mellett. A MAGOR nem politikai párt fedõszerve, nem megbízásból jött létre. A MAGOR ember, Magyarországot a hazájának vallja, és a haza szolgálatát minden szolgálat elé helyezi. A MAGOR-mozgalomban résztvevõ jogi személyek száz százalékban magyar tulajdonúak, tehát munkájuk, tevékenységük, eredményeik a hazát szolgálják. A MAGOR gondolkodású ember szerint a hagyomány és az érték az, amely képes ellenállni a nyugati gyarmatosító törekvéseinek, amely gondolkodás megmaradásunk záloga. Mégis a MAGOR-mozgalom kezdetén tisztázni kell, hogy a MAGOR nem valami ellen, hanem valamiért jött létre. A legfontosabb cél, a magyar termékek, a magyar kis- és közép vállalkozók és kereskedõk védelme, egységes fellépésük megszervezése. Jól látható, hogy a multinacionális cégek ellehetetlenítik a hazai kereskedõket és a hazai termékek piacát, mert erõfölényük és reklámpiaci megjelenésük ellentmondást nem tûrõ. A MAGOR-mozgalom elõképe jól fellelhetõ a reformkor védõvám kezdeményeiben, de mára egy teljesen más helyzet állott elõ. Ma nem az a baj, hogy nincs magyar megfelelõje a külföldi árunak, hanem az,
hogy a megtermelt magyar áru, nem tud piacra kerülni. Ha pedig igen, akkor külföldiként, vagy idegen tulajdonos által itthon gyártott, de újra behozott áruként. A MAGOR-mozgalom az öntudatra is számít. Arra az öntudatra, amellyel a vásárlóközönség gyámolítani kívánja a hazai terelõket és kereskedõket, számít azok öntudatára, nemzeti elkötelezettségére, akik, ha választhatnak, akkor a MAGOR védjeggyel ellátott terméket választják. Azt azonban tudni kell, hogy csak olyan termékek kaphatják meg a Védjegyet,
amely termékek már bizonyítottak, melyek minõsége elvitathatatlan. Nem a rosszabb minõségû, de magyar termék vásárlására szólítjuk fel, tehát, mint a reformkoriak. Minden forgalomba kerülõ árunak van reklámköltsége. Többek között ez teszi lehetõvé az olyan alantas mûsorok finanszírozását, melyek ellepték a kereskedelmi rádiókat, televíziókat. A MAGOR termékek is tartalmaznak – értelemszerûen – reklámköltséget. Ám az így megjelenõ pénz a nemzeti kultúra fennmaradását van hivatva szolgálni, mert a MAGOR, a nemzeti szellemû nevelés, film- és színházmûvészet, könyvkiadás, népmûvészet és kultúra támogatója kíván lenni és maradni. Ezek a bevételek teremthetik meg az alapját olyan kulturális feladatok ellátásának, amelyek a leszakított országrészek magyarságának, öntudatának és értékmegõrzésének letéteményesei. A bevezetõben említett vásárlói öntudat, a nemzeti elkötelezettség teremtheti meg az országos hálózatot, az életben maradást. Az országos hálózat megteremtése segít a MAGOR-mozgalomnak, a MAGOR pedig segíti a magyar vállalkozónak a piacra jutást, segíti a fogyasztót, a termelõt, a nemzet egészséges vérkeringését. Usztics Mátyás
Magor-termékek a következõ boltokban kaphatók: Magor márkaboltok • Budapest, II. kerület, Szilágyi E. fasor 121. Budagyöngye bevásárlóközpont 1. szint, tel.: 1/275-0855/212-es mellék • Budapest, III. kerület, Madzsar József u. 2., Novákné Naszály Anett, tel.: 30/321-6163 • Budapest, V. kerület, Galamb u. 7., Borsós Zsóka, tel.: 1/266-4020, 30/274-4974 • Budapest, IX. kerület, Bakáts u. 1-3. (bejárat a Lónyai u. felõl), Tóth Kálmán, tel.: 20/933-9737 • Budapest, XIII. kerület, Lehel csarnok galéria, 319-es üzlet, Vereckei Ágnes, tel.: 20/919-3418 • 2040 Budaörs, Károly király u. 68-70. üzlet és Magor futárszolgálat, tel.: 20/436-5693 • 8230 Balatonfüred, Köztársaság u. 10/a. Paulovits Krisztina, tel.: 70/317-6654 • 8600 Siófok, Bajcsy-Zsilinszky út 110. Magor Márkabolt, Rózsás Krisztián, tel.: 70/337-2213 • 4026 Debrecen, Miklós u. 9., CÍVIS KER Kft., Borbély Ferenc, tel.: 30/9532-310 10
MAGOR termékeket forgalmazó boltok Budapesten
• I. kerület, Országház u. 8., Földházi Gyula, tel.: 1/356-0553, 20/923-4808
• II. kerület, 1023 Török u. 4., CBA Super Klasszis Bt., boltvezetõ: Pongó Imréné, tel.: 1/316-9085
• II. kerület, 1023 Török u. 8., Kárász-Dévai Bt., tel.: 1/212-5242 • II. kerület, 1024 Szilágyi E. Fasor 13., CBA Élelmiszer, Huszár és Tsa. Kft., tel.: 1/212-2823
• II. kerület, 1028 Máriaremetei u. 1., CBA Baldauf Kft., • • • • •
tel.: 1/398-1492 II. kerület, 1028 Hidegkúti út 167., CBA Baldauf Kft., tel.: 30/241-8919 II. kerület, 1028 Máriaremetei u. 116., R.S. Apro Com Kft., tel.: 1/275-8070 II. kerület, 1028 Kerényi F. u. 10., R.S.L. Szolg. és Ker. Kft. III. kerület, Lajos u. 107, Dóra Csaba, tel.: 20/934-7580 III. kerület, 1036 Bécsi út 38-44., CBA Baldauf Kft., tel.: 1/453-0505
jó ha figyelünk
• III. kerület, 1037 Fergeteg u. 13., S. Bedi Ker., Kft., • • • • • • • • • • • • • •
Bederna László, tel.: 30/330-7506 IV. kerület, 1044 Váci út 133., Posta és Posta Kft. IV. kerület, 1045 Újpesti Piac, Kiscsarnok, Nador Bt., Oláh János, tel.: 30/297-9641 V. kerület, Károlyi Mihály u. 17., Heródek Éva, tel.: 1/338-2025 IX. kerület, 1091 Ifjúmunkás u. 14., Hermész Hírhozó Bt., tel.: 20/919-3418 XI. kerület, Eszék u. 7/b., ajándékbolt, Say Annamária, tel.: 30/360-0442 XI. kerület, Bercsényi u. 20., Katka háztartási bolt, tel.: 1/209-6044 XI. kerület, 1117 Fehérvári úti piac, S. Bedi Ker. Kft., tel.: 1/365-8367, 30/330-7510 XII. kerület, Kiss János altábornagy u. 21. Édenzöldség-gyümölcs, Horváth Ottó, tel.: 30/474-1672 XII. kerület, Gregus u. 10., Brillius Bt., PI-VÍZ bolt, Márk Róbert, tel.: 30/625-3530 XII. kerület, Járõr u. 2/b. Kútvölgyi Mini ABC (Kútvölgyi út – Járõr u. sarok), tel.: 30/381-9598 XII. kerület, Márvány u. 27. Pékáru bolt, Molnár József, tel.: 1/355-0474 XII. kerület, Bán u. 1/b., Lakati Nándorné XIII. kerület, Gogol u. 23., FOGY. KER. „91 Bt., Szabó Jánosné, tel.: 1/270-0292, 70/314-6461 XV. kerület, Pavilon sor 14., Szõcs Jánosné
• 2132 Göd, Ady E. u. 4., CSA-CSE „95 Bt. • 2132 Göd, Szent Imre u. 1., Híd-Market • 2132 Göd, Duna út 34., László Imre Mini ABC, tel.: 27/336-214
• 3000 Hatvan, Balassi út 13., Rózsai Kenyér (kenyérbolt, büfé), • • • • • • • • • • •
Magor termékeket forgalmazó boltok vidéken • 8638 Balatonlelle, Kossuth u. 10., Gróf és Fiai Bt., tel.: 85/350-754 • 2049 Diósd, Szabadság u. 59., Kozelkáné Nagy Zsuzsanna, tel.: 23/381-077 • 2120 Dunakeszi, Madách u. 1/a., Fehérkõ Kft. • 2120 Dunakeszi, Liget u. 23., Gold King’s Kft., tel.: 27/540-800 • 2120 Dunakeszi, Szent István u. 80., Gold King’s Kft., tel.: 27/344-850 • 2120 Dunakeszi, Madács u. 1/a., Madách ABC • 2120 Dunakeszi, Bajza u. 9., Madarai Zoltán vállalkozó • 2344 Dömsöd, Szabadság út 87., Bencze István, tel.: 24/434-525 • 8640 Fonyód, Ady E. u. 7., Balaton Áruház Kft., Hídvégi József • 2131 Göd, Pesti u. 77., Family vegy. ker., Barát Lászlóné, tel.: 27/331-938 • 2131 Göd, Béke út 66., Csernus Élelmiszer, tel.: 27/337-304 • 2131 Göd, Pesti u. 51., Galóca Bt., tel.: 27/345-153 jó ha figyelünk
• • • • • •
Tõzsér Józsefné, tel.: 37/384-067 6000 Kecskemét, Arany János u. 3., Hajdúné Éva, tel.: 70/209-2044 2623 Kismaros, Kossuth u. 17., Hegedûs Tiborné, tel.: 27/350-097 2234 Maglód, Katona J. u. 68., Határ ABC, Hilbert László, tel.: 29/325-238, 20/943-4945 2200 Monor, Zöldmezõ u. 2., Volf és társai Bt., tel.: 20/9604-009 2626 Nagymaros, Fõ tér 11., CBA Cecil-Ker Bt., tel.: 27/354-091 3060 Pásztó, Fõ út 54., kenyér- és édességbolt, Tõzsér Józsefné, tel.: 37/384-067 2300 Ráckeve, Szt. János tér 6., Coop-Sláger Élelmiszerüzlet, Szalay Tamás 3033 Rózsaszentmárton, Deák F. út 28., vegyesbolt, Tõzsér Józsefné, tel.: 37/384-067 3033 Rózsaszentmárton, Iskola út 26., vegyesbolt, Tõzsér Józsefné, tel.: 37/384-067 8600 Siófok, Koch Róbert u. 14/a., Biobolt, Rózsás Sándor, tel.: 84/316-281 2083 Solymár, Mátyás király út 47., Bp-i Élelmiszerker. Egy., Sebes M., tel.: 26/361-576 2083 Solymár, Templom tér 5., CBA Hanker Kft., tel.: 26/361-592 2083 Solymár, Terstyánszky u. 94., Hanker Kft., tel.: 26/360-247 6722 Szeged, Attila u. 7., Magyar Termék Élelmiszerüzlet, Hadar Attila, tel.: 20/543-6666 8000 Székesfehérvár, Kertalja u. 41/a., Cziráki ker., tel.: 22/337-293 2600 Vác, Fekete u. 46., Szikora Andrea 4400 Nyíregyháza, Törpe u. 2., Hydro-Stop Plusz Bt., Tatár Péter
Magor-termékeket forgalmaz a CBA üzletlánc is. Ha a CBA-ban nem talál, azt a szerzõdés alapján az alábbi ingyenesen hívható zöld számon lehet jelezni a CBA illetékeseinek, és a hiányt pótolják: 80/203-228. Forrás: Villanypostán érkezett
11
Pénz számolva, asszony verve jó – az MSZPSZDSZ kormány programja. Második, bõvített kiadás. Tartósítószert nem tartalmaz. Minõségét megõrzi: az elolvasástól számított egy hétig. Felbontás után hûvös, száraz helyen tárolandó. Mit kínál a magyar helyzet? Bort, búzát, békességet, jólétet, bõséget és lendületet mindenekelõtt, mert még korábban csak a fõváros, no meg a Budapesti Közlekedési Vállalat (békávé) volt lendületben, immár az egész ország együtt robog valamerre. Közlekedés: A Magyar Köztársaság valamennyi polgárát megilleti a jog – legyen akár gyalogos, akár mozgásában korlátozott személy –, hogy megfizesse az autópályák díját. Ezért a Gyurcsány-kormány vállalja, hogy megépíti az autópályát mindazon településekig, amelyeknek a Medgyessy-kormány már jó régen megígérte ugyanezt. Mivel a vasúti közlekedés ezért számos térségben fölöslegessé válik, a Gyurcsány-kormány vállalja, hogy a maradék néhány fõvonalon fényesre suvickolja a síneket, mert úgy szebben néz ki, amikor az augusztusi szikrázó napsütésben a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Gazdaság: Fontos cél, hogy a magyar gazdaság erõs, stabil és növekvõ pályán maradjon, ezért a kormány szigorú és takarékos költségvetési politikát kíván fenntartani. A részletek nem érdekesek, mert végül úgy is az önkormányzatok faragnak rá, és az a néhány bezárandó iskola sem számít. A szociálliberális koalíció ugyanakkor két részre osztja a munkaerõpiacot, s elsõ lépcsõben végrehajtja a munkahelyek keresésének modernizálását. A munkahelyek megtalálásával azonban csak 2006-után kíván foglalkozni. Budapest: A kormány kiemelt célja, hogy a fõváros polgárainak kedvére tegyen, egyrészt, mert kizárólag Budapesten nyer-
12
heti meg a választást, másrészt, mert a Szabad Demokraták Szövetsége is kizárólag Budapesten kerülhet be az országgyûlésbe. A kabinet ezért kötelezi magát, hogy jelen tempójában továbbépíti a 4-es metrót, és kellemes karácsonyi ünnepeket, valamint boldog újévet kíván a fõváros népének. Közvetve ide tartozik, hogy az MSZPSZDSZ koalíció több ezer új kollégiumi férõhelyet biztosít szoba-, társ- és albérletekben, valamint a felsõoktatásban tanuló fiatalok rokonainál. Egészségügy: Az egészségügyben további gyökeres változásokra van szükség. 2006-ig ugyanakkor nincs lehetõség az egészségügy átfogó modernizációjának végrehajtására. Az új kormány közmegegyezést fog kialakítani a hálapénz megszüntetésérõl, mert az megalázó mind a betegnek, mind az orvosnak. A bevezetendõ szisztémában ezért mind a beteg,
mind az orvos behunyt szemmel vesz részt az aktusban, sõt, a kabinet a kórházakat saját bevételeik terhére kötelezi egy ablaktalan, ám légkondicionálóval felszerelt paraszolvencia-szoba kialakítására. Környezetvédelem: A Gyurcsány Ferenc vezette kabinet tagjai a hulladék mennyiségének csökkentése érdekében vállalják, hogy textilzsebkendõbe törlik az orrukat, és használat után lenyelik a rágógumit. Záró rendelkezés: Magyarország ma szabad, de igazságtalan, ezért a kormány – miközben támaszt ad a szükségben élõknek, segíti a ma még gondokkal küzdõk felzárkóztatást, erõsíti a középosztályt és bõvíti öngondoskodásuk lehetõségeit – ingyen Heti hetes videokazettákat oszt szét a rászorultak között, amely kiadvány indokolt esetben Népszava elõfizetésre cserélhetõ. Forrás: Dévényi István
jó ha figyelünk
– gondola kommentár – A lap szeptember 27-ei vezércikke megint elérte a küszöböt. Hogy melyik küszöböt, arra rögvest ráérez, aki elolvassa az érdemi cikk-kezdetet. Küszöbön az október, és ha október, akkor, úgy fest, a Népszabadságból kitör a Szabad Nép. Legalábbis a lap szeptember 27-ei vezércikke megint elérte a küszöböt. Hogy melyik küszöböt, arra rögvest ráérez, aki elolvassa az érdemi cikk-kezdetet: A parlamenti alelnökrõl kiderül, hogy – mellesleg teljesen törvényesen – családi cége százmilliós szõlõtelepítési támogatást vett fel. Valamivel késõbb – szintén legálisan – a volt miniszterelnökhöz finoman szólva is erõsen kötõdõ érdekkörrõl (a cég, ahol a felesége is tag), hogy az is milliókat kasszírozhatott. Az elõbbi politikus az ügy kapcsán távozni kényszerült posztjáról, az utóbbi most perelni fog – az alaphelyzet, bár lényegében ugyanaz, ember legyen a talpán, aki eldönti: a wekleri és az orbáni szõlõk közt a felvett summa nagyságán kívül van-e érdemi különbség. De talán mindegy is. Óriási kommunikációs deficit tátong a kormányoldali médiaelszámolásban. Az Apró-Gyurcsány-féle roham, a „lendületben a kormányalakítás” (azon túlmenõen, hogy önmegsemmisítõ ötlet, hiszen nem lehet folyvást kormányátalakítani) a lehetetlent próbálja meg eladni, hiszen a legbennfentesebbeken kívül senki sem ismerheti meg a kormányprogramot, csak miután elkészül. Közben az SZDSZ szépen futó szekerébõl kiütötték az egyik kereket. A legnagyobb SZDSZ-es macher, az egyik tolna-baranyai kiskirály, Wekler lebukott. Lebukott, hogy pénzt csinált a politikából, illetve hogy vagyont csinál a hatalmából.
jó ha figyelünk
Az SZDSZ megdöbbenve, sõt bénultan szemlélte, amint a sajtó nekitámadt az egyik olyan figurájukra, akire „vadászati tilalom” volt kiadva. A kormányzás nélkülözi a demokratikus minimumot is, és éppen ilyen kínos helyzetben kellett kipattannia a Wekler-ügynek. Wekler végül visszakozni kényszerült, és aki ismeri õt, az tudja, nem maradhat megbosszulatlanul az ilyesmi. Egy Weklert nem lehet bántani. Ezután ásták elõ a különben évek óta köztudott „Orbán-féle szõlõtámogatás” Ügyét. Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó ugyanis 1998 óta minden alkalommal, önként nyilvánosságra hozta a saját vagyonbevallását, kormányfõ férjéével együtt, egyszerre. Az Orbán család tehát nyílt kártyákkal játszott. Ráadásul olyan támogatásokat vett fel, amelyek jártak, nem kellett õket „külön elnyerni”. Az már csak mogyoró a tetején, hogy egy elhanyagolt, lepusztult szõlõkultúrát állít talpra, újít meg a Lévai Anikó társtulajdonlásában álló kft. Wekler Ferenc ellenben a hatalmából kreált magának újabb vagyonelemet. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Wekler önmagát mint befektetõt határozta meg a szóban forgó szõlõügyekben, mégpedig az SZDSZ irányítású Klubrádióban, tehát hazai pályán. És a befektetés része volt a földrajz átírása, azaz a völgységi szõlõ szekszárdivá „minõsítése”. Akit érdekel a különbség, akármelyik üzletben megtudhatja, mégpedig forintra lefordítva. És e két dolog között nincs különbség a Népszabadság szemében.
Mi ebbõl a tanulság? Sajnos van tanulság, és ez a tanulság a lehetõ legszörnyûbb, ami csak megeshet békeidõben velünk: Addig nem lesz itt béke, sem egyetértés, amíg nem jön megint egy idegen hódító. A hatalom urai nem tudják elfogadni, hogy nem tehetnek meg büntetlenül bármit. A hatalmat jelenleg ugyanaz az elit gyakorolja, amelyik 1945 után vérrel és terrorral megszerezte, és csak azt hajlandó befogadni soraiba, aki lepaktál vele. Wekler lepaktált, õ immár „jó elvtárs”, Orbán nem paktált le, õ „nem jó elvtárs”. Ha egy Weklert sérelem ér, akkor azért minimum egy Orbán-sérelem dukál. Lássuk csak a Népszabadság-cikk végét: Csak egyet tegyenek meg az urak: a kisparasztról, a „családi gazdaságokról” többé ne beszéljenek oly szívhez szóló demagógiával teli részvéttel. Ha a Wekler-féle földrajzmódosítás és az Orbánné-féle alanyi jogon járó juttatás egyenlõ, akkor igazán nem nagy kunszt „bebizonyítani” azt sem, hogy az Orbán-kormány alatt ugyanolyan agrárpolitika folyt, mint a Horn-érában. Nyilván ezért szavazott négy év Orbán-kormányzás után az egész agrárium nagy többséggel annak folytatására. És nyilván minden paraszt hülye, aki most elutasítja a kormányzati politikát. Sikerült idáig transzformálni egy alaphazugságot. Tisztára mint a Szabad Nép. Külön bájos, hogy a cikk félreérti a címéül szolgáló mondást (Az úri buksza és a köbözõ). Jön az október… vajon mit hoz a magyar falunak? És mit a magyar fejekben? Forrás: R. J. – gondola
13
– avagy Patyolat alanyi jogon – Megy a magyarázkodás. Hogy hát tulajdonképpen ennek az ügynek az elbírálása nem ugyanaz, mint annak a másik ügynek, pedig hát mindkét esetben alanyi jogról van szó (természetesen csak abban az esetben, ha megfelelsz a feltételeknek), meg miegymás. Tudják, olyan ez, mint amikor a tárgyalótermekben játszódó hálivúdi eksönmúvikban a védõ egy kényes kérdést tesz fel a tanúnak, az meg kényesen válaszol, mire az ügyész azonnal tiltakozik, a bíró – természetesen – helyt ad a tiltakozásnak, s egyúttal megkéri az esküdteket,hogy ne vegyék figyelembe a kérdést és az arra adott választ, a „tizenkét dühös ember” azonban már elraktározta az imént hallottakat agyának leghátsó zugában, hogy aztán a sorsdöntõ pillanatban elõvehessék a végsõ döntés meghozatalakor összeálló puzzle játék apró, de nélkülözhetetlen darabkájaként. De ugyanez van a hónapokig elhúzódó és helyreigazítási kötelezettséggel végzõdõ sajtóperek esetében is, ahol az olvasók nem a tizenvalahányadik oldalon leközölt – és betûméretébõl kifolyólag egybõl nagyítóért kiáltó – apró betûs mínuszos helyreigazítási hírre csettintenek elégedetten, hanem a címoldalon öles betûkkel közölt valótlanság marad meg emlékezetükben. A politikai elit, azon képviselõ hölgyek és urak – sõt még némely miniszter is – akik a Csipolla által kidolgozott és csicskása, a Kossuth Lajost megkérdõjelezhetetlen szakmai példaképének tartó Drazsé által levezényelt „adóreformot” követõen minden bizonnyal a magasabb, vagyis a 38%-os adókulcs szerint sávba fognak esni, szóval ezen hölgyek és urak – csodák csodája – valahogy mindig hozzájutnak a támogatásokhoz. (Nyilván rászorultsági alapon. Vagy alanyi jogon. De az is lehet, hogy saját képviselõi indítványra. Nekem speciel egyetlen olyan ismerõsöm sincsen, aki nem tölt be éppen közszereplõi feladatokat és alanyi jogon hozzájutott volna ilyen földalapú támogatáshoz, no de hát jómagam Mediterrán Moszkva csodás városában a jóléti gengszterváltás morális bukásokba torkolló hétköznapjait megélve, meglehetõsen távol kerültem a mezõgazdaság általam kevéssé preferált szakterületétõl.) Megy a magyarázkodás. Elõször azért verték félre a médiaharangokat a kiakadt sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba került ellenzéki frontharcosok, mert a fontos parlamenti tisztséget betöltõ álliberális megmondó-ember majd’ 300 guriga zsetont kapott támogatás címén. (Ez amúgy elsõ látásra frankón belepasszolt a jelenlegi kurzus hivatalos „Segítsd a rászorultakat, több pénzt az embe14
reknek, több pénzt az önkormányzatoknak” szlogen által sugallt imídzshez. Az persze már egy más kérdés, hogy Wekler elvtárs – mint az Országgyûlés alelnöke – mennyire tekinthetõ rászorulónak, mindenesetre abban biztos vagyok, ha átszámolnák a havi jövedelmezését – + költségtérítés – euróra, nem lenne oka szégyenkezni.) Megy a magyarázkodás. Már nem a 300 guriga (urbánus frazeológia 1 guriga=1 millió – gyengébbek kedvéért 1 rugó= 1 ezer) a fõ gond. Szóval most, hogy (urbánus frazeológia) it’s a tipically „baszd meg” situation állt elõ, úgy is mondhatnák, „Töke van a menyasszonynak”, most már nem az összeg a lényeges, hanem a terület átminõsítése jelenti itten a fõ problémát, kérem szépen. A hidroaktivitást mutató Patyolat médiabrigádnak különösen kapóra jött a botcsinálta agrárminiszter, Németh Imre külterületi földjeinek átminõsítése, mintegy ráerõsítve a történelmi borvidékhatárok megállapításának idõrõl-idõre felmerülõ liberális átminõsítésének problémakörére. Az ideológiai árok nemzeti oldalán szédelgõ honpolgár talán még örülhetne is, mondván – ha kevéske is, de azért – van már nekünk is saját médiánk, amelyik vigyáz a mi embereinkre. Én azonban nem örülök. Annak ellenére sem – ahogyan azt Bayer Zsolttól, a Péntek 8 egyik házigazdájától részletesen is hallhattuk –, hogy az ex „first lady” gyakorlatilag olyan ártatlan az ügyben, mint a ma született bárány, a frissen hullott szûz hó pedig hozzá képest korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba. Nem örülök. Azért nem, mert bárhogyan is erõlködnek az ellenzék médiamunkásai, az ex miniszterelnök és b. neje ebbõl nem fognak tudni jól kijönni. Ebbõl egész egyszerûen nem lehet jól kijönni. Még akkor sem, ha nagy valószínûség szerint a polgári oldal miniszterelnöke megnyeri a pert az MSZP szóvivõje ellen. Az emberek nem erre fognak emlékezni. Természetesen tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy ezek – és szándékosan nem „õk” –, még az élõ fába is belekötnek, ha bármilyen apró kis lehetõséget látnak benne, de mégis. Az ún. kisember, vagy a ma is még szép számmal a pesti flaszteren, no meg a szocialista nagyvárosok bevásárlóközpontjaiban és plázáiban glasszáló Homo Kádárikusz, újabb igazolásként könyveli el a „lám-lám, ezek tényleg egyformák, egyik olyan, mint a másik, legfeljebb a színük más” kezdetû a bal-liberális média által „jótékonyan” összemosó sommás értékítéletet.
És bizonyos tekintetben igazuk van. Egyszer egy kedves barátom azt mondta nekem, hogy a Fideszben csalódott a legnagyobbat. A kommunistáktól nem várt más, õk ilyenek, a proletárdiktatúra államszocializmusában kellõ idõ állt a rendelkezésére, hogy megtapasztalja, milyenek is õk valójában. Ám néha úgy tûnik, az egykoron fiatal (és kétségkívül igen lelkes) demokratáknál is idõnként elfogy a szufla, és a tényleges cselekvési terv helyett már csak a retorikai petárdák puffogtatására fussa, ami hát valljuk meg õszintén, igencsak hajaz a jelenlegi regnáló szegfûmintás utódpártra és az õ hû Szancsó Demokraták Szövetsége fegyverhordozó csatlósára, az 5%-os szélsõséges törpeminoritásra. Emlékezzünk csak vissza, annak idején az idol felhatalmazása alapján látta el kézjegyével Martonyi János akkori külügyminiszter úr azt a szerzõdést, mely lehetõvé tette, hogy magyar termõföld külföldiek kezére kerülhessen. Ennek már csak érdekes felhangokkal kísért lecsengése volt az a skizofrén tüneteket mutató jelenség, amikor a fiatal demokraták, élükön az idollal, kiálltak a média nagy nyilvánossága elé, nemzeti büszkeségtõl vezéreltetve, mellüket féltéglával verve és õk kiabáltak a leghangosabban, hogy az édes anyaföld nem eladó, miközben õk tették a legtöbbet azért, hogy eladhatóvá váljék. Érti ezt valaki? Mert én nem. Az egyszerû honpolgár, aki a média görbe tükrén keresztül megpróbálja nyomon követni az eseményeket, néha olyan következtetésekre jut, hogy az a megállapítás, miszerint nem is itthonról irányítják az események folyását, bizony nem minden alap nélkül való. A négyévenként lezajló felelõsségre vonás nélküli elõre lezsírozott kurzusváltásokat csendes mosollyal szemlélõ nevetõ harmadik, aki a marionett-bábokat mozgató szálakat a biztonságot nyújtó távolból rángatja láthatatlanul a sötét kulisszák mögül, jót röhög a markába ostobaságunk, szolgalelkûségünk, mohóságunk, kapzsiságunk és kiszolgáltatottságunk láttán, miközben a globális sakktáblának ezen a kissé mellõzött részén huszár üti futót és közben rosál. Vérfrissítésre lenne szükség. A megélhetési lét kényelmes tespedtségébe belesüppedt politikusi elit a jólétet, ismertséget és összeköttetéseket biztosító biztonságos és jól kistafírungozott parlamenti létezés szürke egyhangúságában egész egyszerûen elszakadt a mai magyar valóságtól. A Butapest város határát jelzõ táblánál megszûnik a világ, ami azon kívül van már nem ér fel a lassan már hitbizományként birtokolt és bitorolt gyönyörû palota falaihoz. jó ha figyelünk
A korba és a rendszerbe bele öregecskedõ (copyright by Gyurcsány Ferenc) fiatal demokraták számára is elegendõ volt szûk másfél évtized ahhoz, hogy a világmegváltás nemes szándékának mécslángja kialudjon bennük – hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Persze idõközben családos emberekké lettek, elkényelmesedtek õk is, ráadásul most már nemcsak saját magukért, de családjukért is felelõsséggel tartoznak, ezáltal sebezhetõvé, zsarolhatóvá váltak, némelyikük talán éppen most, e pillanatban is egy távcsöves puska irányzókészülékének célkeresztjében van úgy, hogy nem is tud róla. De mi van akkor, ha ebbe a zárt hierarchiába, ahova bekerülni úgy tûnik lehetetlen, maximum kifelé vezethet egyesek útja, szóval mi van abban az esetben, ha valakik, akik legalább annyira jók, ha nem jobbak, mint õk voltak egykoron és legalább annyira szeretnék megváltani a világot, mint õk egykoron, s egyszer csak beállítanak az idõsebb testvérhez, hogy most már kérnék a stafétabotot, hiszen épp itt lenne már az ideje, hogy a fáradó futót a váltó egy új, friss tagja váltsa fel a közös cél, a gyõzelem érdekében? Hogy mi történne? A válasz egyszerû. A rendszer összezárna, kirekesztve minden mást, ami nem része ennek a közösen kidolgozott, elõre leegyeztetett, lepaktumozott, a tehetetlenségi nyomaték által kényszerpályán tartott immáron omladozófélben lévõ nagy egésznek. Még akkor is, ha tudják, hogy aki egymagában szeretné végigfutni a távot, az biztosan bukásra van ítélve. Vannak aztán olyanok is, akik szemre gyúrnak. Õk a passzív sportolást részesítik elõnyben. Sörrel és különbözõ más aszeszoárokkal felszerelkezve letelepednek a tévé elé kedvenc süppedõs tévénézõ fotöjükben és a sportközvetítés ideje alatt, – futballközvetítéseknél különösképpen – például trágár és obszcén kifejezéseket üvöltve engedik ki magukból a felhalmozódott feszültséget. A végén a testesebbje – söréhez hasonlóan – talán még homlokból gyöngyözik is. No, de sebaj! Addig is, amíg az ország házában melegedõ megkerülhetetlen, elkerülhetetlen és elküldhetetlen politikai elit újabb támogatásokat szavaz meg magának – a rászorultsági elv alapján, alanyi jogon vagy saját képviselõi indítvány alapján, ahogyan tette azt a derék Wekler kolléga – ne csüggedjünk, hiszen ha 2006-ban (bármilyen okból kifolyólag is, de) a pártok megfeledkeznének a párhuzamos számítógéprendszer felállításáról a választásokon, látok némi halvány esélyt arra, hogy ez a szerencsétlen sorsú birkatürelmû nép átrendezze valamelyest a hazai parlamenti viszonyokat. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Sokszor elhangzik a kérdés mostanában. Pedig a menedzser- és kommunikációs szakkönyvek szerint a címben leírt mondatot még kérdés formájában sem illik feltenni. Mint köztudott, egy adott néprõl úgy általánosságban, megbélyegzõ módon nem jelenthetõ ki, hogy közéleti kérdésekben korlátozottan buta, idióta, vagy tökkelütött. Aki a magyarság össznemzeti sodródása kapcsán ilyen merész kijelentéseket tesz, az megnézheti magát. Elméletileg azonnal kiközösítik a populisták népes családjából. Azért furcsa mindez, mert az utóbbi két évben számtalanszor hallhattuk a fenti kérdõ mondatot a jobboldalon, nem egyszer állítás formájában. Az önostorozó véleményeket minden esetben hangos ováció, kitörõ lelkesedés fogadta. A publikum, a lehülyézett nép, minden alkalommal vörösre tapsolta tenyerét saját, lesajnált jellemvonásán. Olyan ez, mint a „szõke nõs“ vicceken mulatozó szõke nõ esete. Hülye a nép! – harsogják a hangszórók, aztán extázisban tombol a tömeg. Lovas, Usztics és Döbrentei kemény, korkritikai beszólásai nyomán fura mód felizzik a katarzis, felhevül a lelkesedés. Vajon a lehülyézés mazochista örömét csak a nemzet birkatürelme okozza? A mindent elviselni tudás, a túlélésre szakosodott moccanatnyi tûrõképesség lehetetlensége? A rabigába dõlés közönye? Mert a reakciók alapján, mintha a kollektív hülyeség tulajdonosi szerepében csak jobboldali választó tetszelegne. Csak az, akit módszeresen felszarvaznak nemzeti létében, akitõl csúfondárosan elvehetõ nemzeti tradíciója és identitása. A baloldalon mintha nem léteznének hülyék, mintha áttolták volna nekünk ezt is: a felülrõl irányított tömegember lázadásnélküliségének jogát. A közös kussolásban szocializálódott, álforradalmi privilégiumot. A kitörõ lelkesedések aztán persze rendre elfedik a hülyének nézés és a hülyére vevés célszemélyeit. A végsõ kérdést arról, hogy bölcsességbõl, vagy butaságból fakad ez a nagy, mindent beborító össznemzeti nyugalom, a tûrés joga. Mert nem mindegy, hogy kivárásból vagy lustaságból nem tudják a választ odalent. Legalul. Tényleg hülye a nép? Ennyire? Vagy csak vérprofi módon megjátssza az öröklét reményében ostobaságát? Mert most közöny van, megdermedt közéleti levegõ. Áporodott, bebüdösödött dohosság. Teljes, amnéziás elfordulás a politikai „elit“-tõl. Úgy tûnik, hogy a rendszerváltozatlanságba belerokkant lakosság apatikus, csendes kiábrándultsággal reagál azokra a sorsdöntõ kérdésekre, melyek a modernkori népnyúzásból fakadnak. Ez a passzív rezisztencia tudattalan, nincs benne semmi elõre elhatározott. Ez a megélhetésbõl kiemelkedõ, meggazdagodási politikusok szerencséje. A beszûkült népakarat korlátlan szabad prédát teremt számukra. Gátlástalanul lerabolható vadászmezõket. A globális folyamatok sodrában eltûnt, kiölték a köztudatból az ellenkezõ, rebellis magyar vadfaját. A végzetes sorsa ellen lázadót. Ezért ma inkább „racionális“, önemésztõ, magába roskadással válaszol e nép a kihívásokra. Mintha lenne mit veszítenie béketûrésének feladásával. Mindenki elhiszi, hogy így konform élete. Közéleti kivonulásával, megadásával így játssza át könnyedén népképviseleti jogait az immorális lobbisták kezére. A közös felelõsség öntudatlan eltaszításával átruházza a tényleges hatalmat. Beszûkíti maga körül a döntési kört. Megszorítja a hurkot, elsorvasztja érdekérvényesítõ képességét. Nem kíván semmit alulról felépíteni. Csodaváró áhítatában végül leépül felkínálkozó politikusainak morális szintjére. Mert a politikai morál olyan, akár a víz. Mindig a legalsó szint elérésére törekszik. Mifelénk. Ennek persze több oka van. Tehet róla a posványos és átláthatatlan bürokrácia, a korlátlan befolyással rendelkezõ korrupció, a parlamenti felvilág maffiásodása, az igazságtalanodásba beleélvezkedõ uralmi gõg és elszemtelenedés. De tehet errõl a nyüzsgõ, mindent beköpõ pártpiaci legyek mellett az eltorzult nyilvánosság szörnyszülötte is. Az uralkodó pártsajtó! Ez õrködik ma a közbeszéden. Ez manipulál folyamatos, ipari ellenségképek sorozatgyártásával. A nép helyett ma mindenki a sajtónak politizál. Aki nem része a játéknak, aki nem szerepel ebben, akit szilencium, vagy cenzúra sújt, az nem létezik. Az halott, az megszûnik a közvélekedés számára. Az pártvonalon túlra kerül. A nép meg menekül. Balázs és Mónika show-kban vegetál. Ott éli ki alantas kukkolási szenvedélyét. Nézi, figyeli önmagát, kifordítja legbelsõbb zsigereit. Az ösztönlényeknek tetszik a tükörképek világa. Valódinak tûnik a vándorlás bélcsatornából bélcsatornába. Mintha Csernus doktor ülne szembe egy egész országgal. Ezért jogos a kérdés: Tényleg hülye a nép? Mert igazából nem lát semmit. Nem lát semmit abból, hogy a késõ kádárvölgyi kisember önként és dalolva elfogadta a konzumált és atomizált tucatlény szerepét. Amíg régen, régmúlt idõkben a vallás, az állam, majd a totális rend parancsuralma tartotta egyben közösségeit, most saját kisszerû egzisztenciális nyûglõdéseinek és mohóságának rabja. Magányos önzése felértékelõdött az õsi törvényeket felrúgó liberális deviancia 15
oltárán. Itt új, szolgáltató Isteneket adnak-vesznek. Itt kiteljesedik szabadossága, saját materializált Istenét is leemelheti és megvásárolhatja a multikulturális választékból. Nem véletlenül Kulcsár és a Whiskys az ifjúsági szubkultúra bálványa, fényes idolja. Szimpla tömegáruvá silányodott a példaadás csodája. A marketing része lett. Az anyagi csoda készpénz formában, a könnyû és gátlástalan meggazdagodás képében kopogtat be a felszínes, vulgár-bulvársajtón megizmosodott agyakba. A fõnyeremény megütésének „igényessége“ csap át a politikai kultúrába. Demszky villái, Wekler földjei vagy Gyurcsány gyors karrierje mögött nincs valódi teljesítmény. A szerzés könnyedsége inkább tetszést vált ki, mint bosszúságot. A legtöbben úgy szeretnének élni, mint õk, a nímand világ simlis etalonjai. Nincs ellenük lázadás, inkább kíváncsi Storyzós közöny. Ma mindenki számára elfogadott tény, hogy õk képviselik ezt a szerencsétlen, kirabolt országot. 3 % helyett, õk a mindenen átgázoló 300 %-nyi mandátum, a ránk kirótt kamatos kamat. Õk a bennfenteseknek visszaosztó Miszter 20 %-ok. A keresztapai kéz-kezet mos, kapcsolati tõke birtokosai. Õk a parancsuralmi piacgazdaság hitbizományos naplopói. Mi az hogy?! Nagyon is! Egy „Na és!“ utáni korosztály gyarló gyermekei. Mert õk azok, akiket megérdemlünk, ba…átok meg! Igen, ebben a totális értékvesztésben lesz „igen éles elméjû“ Medgyessy, a Bush elnökkel történt találkozáskor. Így lesz aztán belõle a nyakas Fejtõ Ferenc szerint: a legeurópaibb európai. Ennek a kisiklott politikai relativitáselméletnek a gyöngyszeme Gyurcsány is, mint szocialista Szent Ferenc, a szegények és elesettek megmentõje. Így lesz gátlástalan nyomulásából – miután Mária levette róla a kezét – , happy end nélküli hollywoodi mítosz, ahol a forgóajtón besurranó utolsókból lesznek a szégyentelen elsõségek. De ezt a kiváltságos felsõbbséget erõsíti tovább Mádl Ferenc augusztus 20-ai kitüntetési ceremóniája is, amikor ráemeli a köztársaság keresztjét a több ezer éves kultúrával büszkélkedõ Somló Tamásra. Éljen a T-mobil, az üzenet átadás! Nem csoda, ha ebben az eltorzult világban a fél országnak Székely Himnuszként hat a veretes Internacionálé. A kollektivizált népi idiotizmus termékei azonban nem csak a baloldalon találnak táptalajra. Sajnos! Jobboldali érzelmû választópolgárok is bõven termelnek ilyeneket, amikor spirituális keresztény hitüket manipulált mitológiákra, az evilági panoptikum politikusaira pazarolják. Kilátástalanságukból fakadóan nem sejtik még, hogy tévhitükkel vezérelt közéleti messianizmusuk és érzelemdús fanatizmusuk csak rombolásra képes. Földi mennyország helyett, ez minden esetben valóságos, kénköves poklot eredményez. Tényleg hülye a nép? Rohan a vesztébe? Amikor a gazdag matyóhímzéssel feldíszített népi folklór legszínesebb darabjaként feltûnik az Orbánhoz való beteges viszonyulás? Normális az, hogy Õ a sarokkõ és a botránykõ egyszemélyben? Egyesül benne az össznemzeti utálat és imádat? Normális, hogy mindkét oldal õhozzá igazul? Nem! Egy beteg társadalom kétségbeesett üzenetei ezek. Hasonló frusztrált népi termék mifelénk az állandó „büdöskommunistázás“ is. A végletekig leegyszerûsített problémamegoldás szinonimája. Ez a dühkitörésbe csomagolt tehetetlenség nem kívánja észrevenni, hogy az igazi ellenség ma már sokkal inkább a múlt trágyadombjából kisarjadó neoliberális pénztõke nyomulása. Az ideológiamentes uralom. Még magára Gyurcsányra sem illik a klasszikus bolsevik jelzõ. Aki ilyen avítt minõsítéseket használ, az nem akarja felismerni az igazi mozgatórugókat. Sok jobboldali a morális politika után is szeret sóvárogni. Aztán a fennkölt bírák és ítészek a titkos kártyapartik, vadászatok, ivászatok és ágyjelenetek szüneteiben könnyedén kiseprûzik az erkölcsöt a polgári pártsajtóból. Azok, akik könnyes szemekkel busonganak az erdélyi helyzeten, akik tenyerükön hordozzák a távoli és törékeny Székely Nemzeti Tanácsot, nos azok itthon jókorát belerúgnak a hasonló nemzeti érdekkövetõkbe. Tehetik, senki sem szól rájuk. A honi hülyeséggyártás legpatinásabb darabja azonban a jobboldali egység mindenekfeletti 16
szajkózása. Összeborulás, egység, egyesülés, összefogás, szövetkezés! Bravó! Tényleg hülye a nép? Ezt gründolják folyton-folyvást az egypártrendszer irányába. Mindent ettõl az elixírtõl várnak. A csapból is ez folyik, holott még alapkérdésekben sem vagyunk egységesek. Most a válság kellõs közepén, Orbán szerint, meg kell adni az újabb esélyt a bukott ballib koalíciónak. Nem szabad – csakúgy, mint az EP-választás elõtt – végtelenül legyengíteni szegényt. Mert – ahogyan Õ fogalmaz – nem felfordulásra, hanem biztonságra és kiszámíthatóságra van szüksége az országnak. Amikor az alulról jövõ várakozás és népakarat, az elõrehozott választások akarása felforgatásnak minõsül, amikor a jelenlegi kormányhatalom átmentése biztonságot és kiszámíthatóságot hozhat, akkor ott nagy a baj. Akkor ott tényleg társadalmi „jólét és gazdasági dinamizmus“ van, az, amirõl Gyurcsány beszél. Akkor ott nem a felszín alatti, hanem a felszín feletti helyzet egyszerûsödik le végzetesen. Ott akkor közös paktummal, hallgatólagos mutyizással iktatják ki a népakaratot a közvetlen beavatkozás jogából. Ott egyszerû pártprogrammá nemesedik a népnek minél rosszabb, a politikusoknak annál jobb stratégiája. Ebben teljes mértékben egyetértenek a politikai pártok. (Dávid Ibolya is gratulált a gyors megoldás láttán!) Nem akarja senki feloszlatni a parlamentet, hiába akarja ezt a lakosság többsége. Nem akarja senki kilóra kivásárolni azt a néhány fõs többséget. Egység?! Ugye mennyire álságos jobboldali egységrõl szónokolni? Mi, nemzetféltõ radikálisok meg szeretnénk buktatni – természetesen alkotmányos eszközökkel – a jelenlegi, illegitim hatalmat. Nekünk pártpolitikai célok és érdekek felett áll hazánk jövõjének alakulása. (Képzeljék csak el a Jobbik tragikus szereplését egy ilyen kicsikart, elõrehozott választáson pénz, média és országos szervezeti lefedettség nélkül. Mégis ezt követeljük!) Még két kegyetlen évet, semmiféle ésszerû megfontolás nem adhat az MSZP-SZDSZ-koalíciónak. Csak a tõkétõl, a néptõl és a változásoktól való félelem. Az a párt, amely saját hatalomtechnikai érdekeit elõtérbe helyezi, amely nem bízik szavazói erejében, amely a megroggyant ellenféllel szemben nem vállalja a nehéz idõkben a kormányzás felelõsségét, amely hagyja tovább vergõdni és tönkretenni az országot, az ne áltasson senkit se! Az ne intsen folyamatos nyugalomra és türelemre, ne mutogasson áthághatatlan közjogi lehetõségekre, az ne kérje az emberek bizalmát és segítségét! Az törõdjön bele a játékszabályokba! Mert ez után majd lesz, ahogy lesz; nem biztos, hogy ugranak majd hívei a kellõ jelre. Vagy mégis? Tényleg hülye a nép? Nem veszi észre, hogy polgári liberális és nemzeti radikális között jelenleg nincs átjárás? Nem veszi észre, hogy az egységesedés paravánja inkább szétveretést takar, a lakosság közös fogyasztói vályúhoz terelését? Mert minden kiátkozás ellenére azért vannak a jobboldalon, akik a színes, többosztatú politikai struktúra hívei. Vannak, akik minden képmutatásával együtt elutasítják a birodalmi bunkóságot felvonultató, militáns Amerikát. Vannak, akik nyíltan megvetik és elítélik a terrorpárti izraeli kormány törekvéseit. Vannak, akiknek nem tetszik a bürokratikus és korrupt európai szuperállam. Vannak, akik módosítani kívánják a botrányos csatlakozási szerzõdés pontjait. Vannak, akik népszavazást akarnak az istentelen európai alkotmány tervezetérõl. Aztán vannak idealisták, akik kiszámíthatóságot és jövõképet akarnak, nem neoliberális államfelszámolást. Vannak, akik végleg el kívánják kaparni a liberális abortusztörvényt, akik drasztikusan meg kívánják akadályozni a vészes népességfogyást. Mert vannak, akiket aggaszt a növekvõ bevándorlás. Aztán vannak, akik kemény oktatási, kulturális és médiakoncepcióval szembe kívánnak menetelni a globalizmus káros tudatformálásával. Õk azonnal megszüntetnék a kereskedelmi médiát. Vannak, akik büszkék nacionalizmusukra, nemzeti múltjuk kapcsán nem szégyenlik számon kérni Trianon bûneit. Vannak, akiknek az autonómia kevés, kettõs állampolgárságot is adnának az elszakított magyarságnak. Vannak, akiknek fontos a magyar szuverenitás, fontos az önálló magyar hadjó ha figyelünk
erõ. Aztán vannak, akik nem félnének a minél nagyobb, alulról szervezõdõ polgári köröktõl. A civil társadalomra helyeznék a demokrácia alappilléreit. Mert vannak, akik új, multi-ellenes szakszervezeteket akarnak, magyar bankokat, magyar kereskedelmi központokat. Vannak, akik az anyaföldet akarják megvédeni és visszaszerezni. Azonnal visszaprivatizálnák a széthordott vagyont. És vannak, akik rendet, társadalmi igazságosságot és elszámoltatást, valódi rendszerváltozást akarnak. Mert vannak, akik örök vesztesek lettek, vesztesek – önhibájukon kívül. Sokan vannak ilyenek. Õk vajon hülyék-e? Akar-e segíteni rajtuk valaki? Akar-e széleskörû változást a jobboldal egésze? Akarja-e ezeket a változásokat a Fidesz? Végül akarja-e mindezen sorskérdéseket orvosolni Orbán Viktor? Tényleg hülye a nép? Mert így visszatekintve az elmúlt gyalázatos évekre, úgy tûnik, nem kívánja képviselni senki ezeket a fontos felvetéseket. Nem képviseli a jelenlegi ellenzék, de nem vállalja fel ezeket Orbán sem. Ha megtenné, ha nyíltan ütközne nemzeti ügyekben a mindenható globális pénzügyi hatalmasságokkal, akkor valószínûleg soha többé nem lehetne Magyarország miniszterelnöke. De ha befekszik Amerikának, ha vonakodva ugyan, de támogatja háborúit, ha eltûri az izraeli nyomulást, ha besimul az Unióba, ha nem kockáztat népszavazást az európai alkotmányról, ha meghajlik a globalizáció súlya alatt, ha eltörli a magyar függetlenséget, ha felszámolja a hadsereget, ha nem támogatja teljes erejével a kettõs állampolgárságot, ha meghagyja a liberalizált abortusz-törvényt, ha SZDSZ-es irányvonalon hagyja az oktatást, a kultúrát és a médiát, ha nem vállalja a magyar múltat õstörténettel, Horthyval és Trianon szégyenével együtt, ha nem akar antiglobalista érdekvédelmet, ha nem vállalja a nemzeti radikalizmust, ha elárulja az anyaföldet és a nemzeti identitást, akkor ennek a nemlétezõ országnak ismét a vezetõje lehet. Hogy mire megy vele? A Jóisten a megmondhatója. Mert most nagyon úgy tûnik, a játszma bevégeztetett. Ez persze nem ad semmiféle történelmi felmentést a népnek. A sokaságnak, a lakosságnak, a fogyasztónak. A kérdés továbbra is adott: Tényleg hülye a nép? Amikor nem él örökölt jogával, az öntudatos polgári engedetlenség és a nemzeti szembeszegülés lehetõségeivel? Amikor csak tûr, és bambán tûr ahelyett, hogy gyakorolná nehezen megszerzett, majd ellopott alkotmányos jogait, és szervezkedne? Ha gyermeki módon, ösztönösen, tiltakozna és tüntetne, értékekbe és érdekekbe tömörülve? Nem! A nép ismét felülrõl, másoktól várja az igét és a mannát. Várja, hogy helyette valaki más kaparja ki a nemlétezõ gesztenyét. A NEM akarása erõsebb benne, mint az IGEN akarása. Mert errefelé, már mindenki csak azt vizsgálgatja, miért NEM lehet megoldani valamit. Pedig, ha lenne valódi vezetõ és tömeges akarat, akkor az emberek nagy, önszervezõdõ csoportjai közös céljaik és érdekeik alapján egyszerre, egyidõben közös cselekvésre vagy mozdulatlanságra szánhatnák el magukat. Sorsdöntõ lépésre. jó ha figyelünk
Egy új Kossuth téri üzenetre. Együttes, felszabadult lélegzésükkel könnyedén befolyásolhatnák a környezõ világot. (Most érthetõ csak, hogy bizonyos pénzügyi körök miért nem engedték tovább erõsödni a polgári körök mozgalmát. Miért nem képesek most ezek alulról beleszólni a politika alakításába!) Ha gondolatainkat és fogyasztói magatartásunkat tudatosan összehangolnánk, akkor bármilyen hatalmas pénzügyi, politikai rendszerrel szembeszállhatnánk. A mindent átalakító mozdulathoz elsõsorban összetartó közösségek és összefûzött társadalmi szolidaritás kellene. Valami veszélyérzõ, védekezõ, sõt visszatámadó, alulról építkezõ, romantikus nemzetállami idea. Nemzetféltésbe kevert tradíció, mozgósító erõ és hit. Ami most nincs, odalett, elveszett. Helyette a szétesett és beteg társadalom kiszolgáltatott és végletekig sebezhetõ. Annak ellenére ilyen, hogy – legalábbis a felszínen – mobilitása és informáltsága/dezinformáltsága soha nem látott méreteket öltött. Ez azonban csak egy kizárólagos célt szolgál és szentesít: mindent a fogyasztás kényszerének rendel alá. A minõség nélküli mennyiség korszakában mindenre kihat az olcsó áruk reklámja. Csak a leértékelések képesek hosszan kígyózó sorokba terelni a felfokozott vágyakozást. Az egykori hiánytársadalom kielégületlensége most még inkább motivál. Csak szerezni és megszerezni, felhalmozni újabb anyagi javakat. Felélni a jövõt, akár a múltban. Mert ahol nincs szemernyi politikai tudatosság, ott környezeti és gazdasági tudatosság sem létezik. Ha ezek értékorientált módon a társadalom sajátjai lennének, akkor az emberek szembefordulnának és fellázadnának a rájuk települõ maffiaközélet ellen. Senki sem rongálná és károsítaná eszement módon természeti környezetét. Vásárlásai során minden eszközzel támogatná a magyar termékek elsõségét. (Akarja például a Fidesz a MAGORT?) Mindez a politikai akarat segítsége nélkül nem jön létre. Nálunk az állampolgári tudatosságot direkt nem akarják. A romokon vegetáló társadalom pedig képtelen meg- és újraszervezni önmagát. Hiányzik számára a katartikus felismerés. Hátán cipeli tovább saját kábult áldozatait és önsorsrontó élõsködõit. Tényleg hülye a nép? – kérdezhetjük sokadszor. A magyar társadalmat a becsontosodott, csökönyös apátiából mintha már csak kizárólag természeti katasztrófa, pénzügyi összeomlás, vagy valami drasztikus és embertelen terrorfenyegetés tudná csak felrázni. Mintha valami nagy-nagy, földöntúli csoda, valami sokkoló, közösségi katarzis, vagy a Gondviselés tudná csak pozitív irányba terelni. Súlyos politikai válságokra és megrázkódtatásokra, erkölcsi mélyrepülésekre, morális zuhanásra a népesség nem reagál. Nem ütközik meg már semmin. Nem érzékeli nemzete megsemmisülését sem. Nem hiányzik neki a történelmi folytonossággal bíró magyar szuverenitás és jogállamiság. A lakosság nem érti, nem fogja fel mindazt, ami körülötte történik. Eljátssza a dionüszoszi áldozat szerepét. Vegetatív idegrendszere, pupillája nem reagál külsõ jelekre. Ütõere csendes, mellkasa nem emelkedik. Ha érzékel is még valamit, az a kaotikus, virtuális felszín. Az érzékek játéka. Talán ez a színes kavalkád okozza, hogy nem menekül, nem fordít hátat saját sorsának. Sodródik. Ebben a mozdulatlan, végsõ megvilágosodás elõtti pillanatban, a senki földjére tévedve nem ütközik, nem kér számon, nem bírál. Nem gyakorol nyomást, büntetni és ítélkezni sincs már kedve. Csak tûr. Megadóan. Rákötve a lélegeztetõ gépekre. Magán kívül várja a segítséget. Egy elsüllyedt világ felõl. Jóistentõl, Amerikától, Uniótól, Orbántól és Gyurcsánytól. Megváltói és félelmei pedig mind, mind saját teremtményei. A nép alkotta meg õket, mint jót és rosszat, mint fehéret és feketét. Nem jön rá, nem érzékeli, hogy amíg nem ismeri fel saját teremtõerejének nagyságát és képességét, addig ténylegesen hülye marad. Akár mindörökre hülye... Forrás: Molnár Tamás
17
– avagy A személyi szabadság feláldozása a technológia oltárán – Mióta az ember (?) kitalálta a pénzt, a Mammon az emberi mohóság, az emberi kapzsiság és a pénzéhesség segítségével lassan, de kitartóan uralma alá hajtotta a világot. Kezébe kaparintotta a leghatékonyabb eszközt, mellyel szolga sorba hajthatja az Emberfiát. Az immáron sok ezer éve tartó szüntelen harc és küzdelem a jó és a gonosz erõi közt az emberek lelkéért, az utóbbi évtizedekben vészesen felgyorsulni látszik és egyre nagyobb méreteket ölt. A világon rákos daganat módjára burjánzó, sokszor magát mindenhatónak kikiáltó és vírusként terjedõ média gátlástalan önálló hatalmi ágként pedig csak tetézi a bajt. Néhány kiváltságos ország és néhány kiváltságos család kezében koncentrálódik a világ vagyonának túlnyomó része, a szegények és a gazdagok közötti szakadék a fáraók korát leszámítva talán még sohasem volt ennyire mély és széles, mint ebben a mostani lelketlenül urbanizálódott világunkban. A helyzet azonban sokkalta rosszabb, mint azt gondolnánk. A mai kor uzsorás pénzhatalmi elitjéhez képest a fáraók maximum csicskás legényeknek állhatnának csupán. Háromnégyezer évvel ezelõtt még nem fenyegetett az, ami a globális távközlés hatására mára szinte borsószem nagyságúvá zsugorodott planétánkon valódi fenyegetést jelentõ rémálommá változtathatja a személyi szabadságról és az egyén önrendelkezésérõl alkotott eddigi elképzeléseinket. Ezer évekkel ezelõtt ugyanis még nem volt képben az ún. világvaluta, az egységes globális fizetõeszköz, mellyel azonnal és gyakorlatilag bárhol fizethetünk a bolygón, s talán még maga a nagy Nostradamus sem tudta volna megjósolni, hogy mivel jár majd, ha Pénzistent, a Mammont korlátlan uralommal rászabadítjuk a világunkra. A hatalmasra duzzadt vagyon- és tõkekoncentrációk mára elvezettek a kivételezett helyzetben lévõ ún. világvaluták kialakulásához. Ám ez csak az összeomlás felé vezetõ út kezdete (vagy közepe), de semmi esetre sem a vége. Elegendõ, ha egy pillantást vetünk az öreg kontinensre, ahol az egyes nemzetek – látszólag érthetetlen okból kifolyólag (az átváltási költségek megszûnése túl kisstílû magyarázat lenne rá) – egymás sarkát tapossák, hogy mihamarabb megszabaduljanak nemzeti valutájuktól. Talán nincs is olyan messze az idõ, amikorra már csak két „legény” marad talpon a vidéken, az euró és a „zöldhasúként” is ismert, szabadkõmûves motívumok (a piramis tetején ülõ mindent látó szem – Hajrá Szauron, Hajrá Mordor!) felvonultatásától sem 18
visszariadó dollár. A végén aztán – ahogyan az a halhatatlanoknál is szokás – „There can be only one!”, azaz csak egy maradhat. Az Internetnek köszönhetõen világszerte elterjedt on-line banki szolgáltatások segítségével egyre komolyabb szerepet tölt be életünkben az ún. virtuális pénz, mely gyakorlatilag egyesek és nullák sorozatából álló bináris adattá degradálja az értékközvetítésre szolgáló jelrendszer, vagyis a pénzmozgások mûködését, s ami még nagyon kellemes az egészben, bankjegyet vagy érmét sem kell elõállítani hozzá. A világ ma efelé tart. Megbízható, gyors, világszinten hatékonyan és olcsón mûködõ és mûködtethetõ pénzmozgatási rendszer ez. Ennek megvalósításához pedig elengedhetetlenül szükséges az egyes ember, az egyén folyamatos és mindenre kiterjedõ ellenõrzése. Az ehhez szükséges technológia már ma is a rendelkezésünkre áll. A totális perszonális kontrollálás, vagyis a teljes személyi ellenõrzés megvalósításához szükséges mûszaki eszköz, a bõr alá beültethetõ chip, melynek elõfutára már ma is megtalálható mindannyiunknál. Ez az eszköz pedig nem más, mint a mobiltelefon. A régebbi hálivúdi eksönmúvikban a menekülõ fõhõsnek még használnia kellett a bankkártyáját, hogy az õt üldözõ kopók „szagot foghassanak”, ma már elegendõ, ha telefonál egyet a mobiljáról, sõt a legújabb modelleknél már erre sincs szükség, a célpont mûholdról történõ beméréséhez tökéletesen elegendõ, ha az illetõ – akár kikapcsolt állapotban – magával viszi a készüléket. A média természetesen majd megmagyarázza, hogy miért is jó az egyes embernek, ha állandóan tudják, hogy éppen hol van és mit csinál. A legújabb elképzelések szerint gondolatra aktiválódna a chip, ami azért is különösen jó megoldás, mert ha teszem azt valakinek mondjuk levágják az egyik ujját, vagy mondjuk kimetszik a szemgolyóját hogy megszerezve a retinakódot hozzáférjenek a zsetonhoz, akkor sem mennek semmire, mert hiányzik hozzá az akarat. (A múltkor valamelyik ismeretterjesztõ csatornán egy ilyen amerikai fószert mutattak, aki félig-meddig már behuzalozta magát. Mit mondjak, elég hátborzongató volt, ahogy gondolatra felkapcsolódott a villany
meg ilyenek. Az embernek önkéntelenül is a Mátrix huzalozott világa rémlik fel.) Ennek a virtuális pénz dolognak azonban van egy gyenge pontja. Az ellenõrzés. No nem a mi ellenõrzésünk, hanem a rendszeré és az azt mûködtetõkét. A virtuális rendszer mûködtetõi gyakorlatilag pillanatok alatt koldussá vagy királyfivá tehetnek bárkit. Õket vajon ki fogja ellenõrizni? Félúton vagyunk a neoliberalizmus Mekkája felé. A kamat és kezelési költség nélküli vásárlásokkal pedig – lásd a rengeteg lefoglalt újonnan lízingelt autót – az emberiség végsõ leigázására készülõ Mammon újabbat taszajt a fogyasztói lét felé tántorgó emberiségen. Persze, ahogy eddig is, most is vannak – hál’ istennek egyre többen – akik elfordulnak a globalizáció szócsövei által szünet nélkül harsogott „fenntartható fejlõdés” álságos népbutításától. Elfordulnak, mert tudják, hogy Gaia, vagyis csodálatos Földanyánk mind ökológiailag, mind ökonómiailag is egy véges rendszer,következésképpen egyetlen alrendszere sem növekedhet vég nélkül, mert az az egész rendszer pusztulásához vezetne. Egyre többen vannak azok, akik felemelik szavukat a globalizáció ellen, mert sehogy sem értik, mi a fenének kell ezer kilométereket utaztatni egy paradicsomot, mielõtt az a fogyasztó asztalára kerül. Mindeközben a hazánkban tevékenykedõ multinacionális cégeket továbbra sem adóztatják meg, profitjukat továbbra is repatriálhatják, vagyis minden további nélkül kivihetik haza, az anyaországukba. Mindemellett a szocializmus hiánygazdaságában szocializálódott, ám mára a hipermarketek és plázák vasárnapi nyitva tartását a fogyasztói lét természetes részének tekintõ eltunyult, elkényelmesedett tévénézõ magyar nép csak fogyaszt, csak fogyaszt és fogyaszt, anélkül, hogy tudatosan odafigyelne arra, hogy milyen termékeket tesz a bevásárlókocsijába. Vásárlásával vajon hozzájárul-e ahhoz, hogy a hazai vállalkozások és munkahelyek maradjanak meg, vagy a márkapreferencia rabságában gúzsba kötve könnyedén legyintve megy el a magyar termékek mellett? Pedig nem kerülne különösebb fáradságba a magyar termékek pozitív diszkriminációja. Ahogyan azt az egyik multinacionális üzletlánc jelmondata is mondja: „Olcsó és gazdaságos.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Úgy jártunk, mint a mesebeli király az okos lánnyal: van kormányunk, meg nincs nincs is, leváltották a sportminisztert, de mégsem; megbukott a pártelnök-külügyminiszter, de zsíros brüsszeli funkcióval vigasztalódhat. És el ne felejtsem a miniszterelnököt, akibõl úgy van kettõ, hogy az egyik még, a másik már nincs, de azért az összes kormányfõként nyilatkozik és viselkedik. Maradjunk a miniszterelnököknél. Ha az egyik (Medgyessy) kicsit jobban adminisztrál (idejében elküldi a minisztercseréket bejelentõ levelét az államfõnek), és/vagy nem követ el a saját szempontjából kapitális hibát az SZDSZ-nek adott ultimátumával, akkor a másik (Gyurcsány) ma legfeljebb a parlamenti karzatról figyelhetné a hatalomgyakorlókat, hiszen még egy soványka listás képviselõi mandátuma sincs. Ehhez képest a jelenlegi valódi hatalomgyakorló (miniszterelnök-jelölt, sportminiszter, nagyvállalkozó, kádkõlovag – a kívánt rész aláhúzandó) jól felépített médiamegjelenéseiben teátrális mozdulatokkal és a nép egyszerû fiainak szánt hatásos mondatokkal megkezdte a választók kábítását. Az én zsebemben elõször az olimpia idején nyílt ki a bicska, amikor a nagyszerû magyar kajakoslányok gyõzelme után megszólalta-
jó ha figyelünk
tott politikustól megkérdezte a Magyar Rádió riportere, hogy a gyerekeit miért nem hozta magával. Gyurcsány válaszát nem tudom pontosan idézni (az ember nem jegyzetfüzettel a kezében szurkolja végig a kajak ötszáz döntõjét), de valami olyasmit mondott, hogy mivel maga fizeti a repülõjegyét, nincs az a pénz, amivel finanszírozni lehetne a gyerekek kiutaztatását. Itt álljunk meg egy szóra. A nemzeti légitársaság honlapján e sorok írásakor vasárnapi indulással lehetett jegyet foglalni a Budapest–Athén útvonalra, jövõ vasárnapi hazaérkezéssel. Az utolsó pillanatban váltott jegy a legdrágább a légi közlekedésben, így a turistaosztályra szóló retúrjegy 74 700 forintba kerülne. Gyurcsány Ferenc tavalyi évi jövedelme (saját vagyonnyilatkozata szerint) 81 404 977 forint volt, ez döntõen a õ kizárólagos tulajdonában lévõ, becsült piaci értékén 3,5 milliárdot érõ Altus Rt.-tõl kifizetett osztalékból származik. A tavalyi jövedelmébõl tehát ezernyolcvankilenc Budapest–Athén teljes árú retúrjegyet tudna vásárolni és még maradna is több mint ötvenhétezer forintnyi zsebpénze. De nem, a vérzõ szívû apa a gyerekeit nem vihette az olimpiára, mert „nincs az a pénz”, amibõl telne rá.
A másik, demagógiájában felülmúlhatatlan esetet kedden este láttam a közszolgálati tévé híradójában. A Kereskedelemi és Iparkamara konferenciájáról szóló tudósítás a miniszterelnök-jelölt beszédébõl sugárzott részletet. „Azért el kell hogy mondjam, ha valahova megyek, tõlem mindenki pénzt kér. Hát, hölgyeim és uraim, ha más nem, önök csak tudják, a kormányoknak egy megveszekedett fillérük nincs. Szegényebbek, mint a templom egere” – mondta Gyurcsány, majd kiállt a közönség elé, és teátrális mozdulattal kifordította zsebeit, hogy mindenki lássa: egyetlen fillér sincs benne. A pillanatnyi csend után a közönség a színészi produkciót tapssal jutalmazta, majd azt is meghallgathatták, hogy „Magyarország nem a kormány részvénytársasága”. Gyurcsány metakommunikációja elég meggyõzõ: õ már a saját zsebében hordja az államkasszát, de abban viszont egy fillér sincs. Nyilván balatonõszödi típusú (vissza) lízingelésekre ment el, netán kifizették az utcazenésznek álló haverokat, lekötöttük elõre a honi kádkõipar többévi termelését, vagy kifizettük az öregecskedõ feleségektõl való válóperekre. Nagy itt a jólét, és ez a fontos. Forrás: Lukács Csaba – MNO
19
– avagy Kettõs mérce banánköztársaság módra – A Péntek 8 legutóbbi adását (2004. augusztus 24.) nézve megint – immáron nem is tudom hányadszorra – kinyílt a zsebemben az a bizonyos képzeletbeli bicska. Nem tehetek róla, de eszembe jutott a 2002-es országgyûlési választásokak követõ idõszak, melyben végeztem egy amolyan amatõr közvélemény-kutatásfélét, amely igen érdekes eredményekkel zárult, s melyet az alábbi kis párbeszéd híven illusztrál: –Kire szavaztál? – Az MSZP-re. – Megkérdezhetem, hogy miért? – Nem szimpatikus ez a Viktor gyerek (másik változat: nem tetszik a fiúk stílusa). – Neked mirõl szólt ez a választás? – ??? Túl azon, hogy ebben az egészben az volt számomra a legelszomorítóbb, hogy a magát értelmesen gondolkodó (némely esetben értelmiséginek) tartó felnõtt emberek a népképviselet ezen ritkaságszámba menõ megnyilvánulását, amikor az úgymond egyszerû közember is kifejezésre juttathatja demokráciaformáló akaratát a maga egyetlen voksának az erejéig, szóval akkor ezek az értelmesen gondolkodó emberek ezt a problémakört hajlamosak voltak leegyszerûsíteni arra a bagatellnek tûnõ talányra, hogy vajon melyik jelöltön áll jobban az Armani-öltöny, vagy hogy éppen melyik versenyzõ visel szebb nyakkendõt, hogy az utolsó, a leglényegesebb kérdésre tíz megkérdezett közül egyetlen sem tudott válaszolni. A polgári oldal elsõ emberét már sok mindennek nevezték, a kis Hitlertõl az egyéb nyomdafestéket nem tûrõ nevezéktanba sem illõ bejegyzésekig, sõt, amíg azt sem tudtuk, hogy Bácsfi Diána egyáltalán a világon van, egyesek Orbán Viktorban látták a demokráciát fenyegetõ legfõbb veszélyforrást. Most viszont itt az Új Ember! Õ nem arrogáns, nem diktatórikus, nem akarnok és nem zsarnokoskodó kiskirály. Nem. Õ csak szimplán (no és persze karizmatikusan diplomatikusan) ostoba. És modortalan. Urbánus frazeológiával ezt úgy szokták mondani, hogy bunkó. Már az önmagában megérne egy külön misét, ahogy ez a ripacs magára haragította a magyar nõtársadalmat azzal, hogy belegyalogolt a lelki világukba, de erre most ne is vesztegessük a drága idõt, mert Csipolla legújabb gyöngyszeme mellett ez elõbbi említésre se méltó. És akkor innentõl szó szerinti idézet, hogy aszongya: „A közös jövedelmet úgy elosztani, annak legalább azt a részét, amirõl úgy döntünk, hogy elvesszük az emberektõl – nem 20
azért, mert akarják, hanem azért, mert mi erõsebbek vagyunk és miénk az államhatalom és ezt elvehetjük – hogy az, amit elveszünk tõlük, azt legalább úgy osszuk szét, hogy a többség azt mondja, hogy ezt körülbelül rendben van.” Én amikor elõször hallottam ezt a mondatot, azt hittem visszarepültünk az idõbe és valahol a nyolcvanas évek langyposvány kádári vidám barakk cocializmusában kötöttünk ki, én pedig otthon ülve a nem tudom én hányadik pártkongresszust nézem a tévében. Egy pillanatra jeges borzongás futott végig rajtam, de aztán rájöttem, hogy nincs semmi baj, 2004-et írunk, valószínûleg az lehet a gond – ahogyan a nagy elõd, Megyó esetében is többször elõfordult ilyen kínos fiaskó – nem a frankó papírt adták oda a ennek a Feri gyereknek. No mindegy. És érdekes módon, erre az emberre mégsem mondja azt senki, hogy arrogáns, vagy hogy diktatórikus. Egy ilyen mondat elhangzása után sem. Éppen ellenkezõleg! Csipolla karizmatikus és dinamikus! Még azok után is, hogy megsértette az összes magyar nõt és pofátlan pökhendiséggel párosuló nagyképûségével közli velünk, hogy pillanatokon belül õ lesz itten az új fõ hallja kend és senkinek se legyen fikarcnyi kétsége sem afelõl, hogy rezzenéstelen pókerarccal fog könyékig vájkálni a zsebeinkben jó (erõs) magyar forintok után kutakodva.
Teheti, hiszen épp most vásárolta fel vagy meg Magyarország Részvénytársaság teljes portfólióját. Mi? Hogy Gyurcsány azt mondta, az ország nem részvénytársaság? Ugyan kérem, persze, hogy már nem az, most alakította át holdinggá. A dinamikusan karizmatikus bizniszmen pillanatok alatt leküldött minket megalázóba. Elõdje gazdaságilag tette ugyanezt, õ pedig most morálisan végzi be az egyéb zavaró körülmények miatt félbemaradt nagy munkát. A hallgatag ellenzék pedig hallgat, mint … De vajon miért? Csupán arra futja erejükbõl (pedig talán még a büdös életben nem vezettek ennyivel a komcsik elõtt), hogy Csipolla kétes hírû vagyongyarapodását firtassák napról-napra a kamerák kereszttüzében, ám ezek a támadások könnyedén leperegnek az új sztárról, vagy rövid idõ után kifulladnak. Mi az, hogy?! Nagyon is! Az ún. jobboldali vagy polgári média szereplõi egyre gyakrabban beszélnek a „lopakodó diktatúra” jelenlétérõl, mely a kommunikációban használatos frazeológiától az alkalmazott módszereken keresztül egészen a különbözõ törvényekkel alátámasztott és megtámogatott intézkedésekig erõsen hajaznak az egykori proletárdiktatúrában gyökerezõ államszocializmusra és annak gyakorlatára. A kép azonban nem lenne teljes az oldalnehezék, hazánk legkártékonyabb, legszélsõségesebb és a szavazópolgárok által legjobban elutasított parlamenti törpepártja, a zsarolópotenciáljáról híressé és hírhedtté vált SZDSZ és annak prominens politikusai nélkül. Itt van példának okáért egy másik, Csipollához hasonlóan szintén nem arrogáns, csak – mondjuk így, sajátos módon kommunikáló – politikus, Eörsi Mátyás, akinek a magyar ATV-n ily mondatok találták elhagyni fogainak kerítését, hogy aszongya: „Megalapozott aggály és én is tisztában vagyok azzal, hogy az erdélyi magyarok 90%-a a Fideszre szavazna, ha lenne választójoga. Ezért valóban úgy gondolom, nem érdekünk szavazójogot adni nekik. Nekem speciel nem érdekem, és azoknak sem, akik a Szabad Demokraták Szövetségére vagy a Magyar Szocialista Pártra szavaztak.” Lehet, hogy velem van a baj, de valahogy a baga úristennek se tudok rájönni arra, hogy – többek között – az ilyen és hasonló mondatok elhangzása után, miért van az, hogy a posztkommunista és neoliberális elvtársak azonnal felkapják a vizet, ha alkalojó ha figyelünk
Gyurcsány Ferenc: „Szerintem a szóban forgó bankárok a maguk védelmében nagyon is tudatosan építettek ki kapcsolatot a kulturális, a média és a politikai elit bizonyos tagjaival. Hogy ezek a személyek valóban részesei ennek a történetnek vagy sem, azt nem tudom. A minap például engem is fölhívott egy újságíró azzal, hogy rajta találták a nevemet a bank brókercégének karácsonyi üdvözlõ listáján. Azt feleltem: remélem is, hogy rajta van a nevem, hiszen évek óta ennél a brókerháznál is vásárlunk állampapírokat, sõt az alapcégemnek a mai napig van ott pár tíz millió forint értékû befektetési jegye. Úgyhogy csak köszöntsenek karácsonykor.” (Hetek, 2003. július 18.)
Gyurcsány Ferenc: „Kijelentem, hogy a K&H Equities Rt-nél sem most, sem korábban számlával nem rendelkeztem, ott semmilyen tranzakciót nem bonyolítottam.” (Kormányszóvivõi iroda közleménye, 2004. szeptember 29.) Forrás: MNO
madtán, ókor-ókor az ország házában lehazaárulózzák õket? Pedig hát, ahogyan azt Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjai ügyvédeikkel folytatott épületes telefonbeszélgetéseinek második részében szokták volt mondani: „És ez a tényvalóság”. (A mobiltelefonon zajló diskurzus elsõ része minden esetben kivétel nélkül ekképpen hangzik: „Ott se vótam, ügyvéd úr.) Szóval egy a lényeg, aggodalomra semmi ok! A (banán)köztársasági elnök úr nem a zsarnokoskodó, diktatórikus tünet-együtteseket mutató, esténként a parlament épületegyüttesében a Szent Koronával a fején glasszáló „mini Hitlert” fogja felkérni az új kormány megalakítására. Megszeppent MTA-tagoknak üzenjük innen, Mediterrán Moszkvából: a demokráciát nem fenyegeti semmiféle veszély! Találkozzunk október 15-én a nyilas ellentüntetésen! Zászlót hozzon magával mindenki, jó ha figyelünk
de ha lehet ne magyart és fõként ne lyukas magyart, mert azért bevisz a rendõr. Szóval. Száz szónak is egy a vége, minden oké, mindenki happy, itt nálunk az arrogancia nem divat. Ahogyan azt Kovács és Horn elvtársak is megmondták: legfõbb kincsünk a nyugalom! Européerek lennénk, vagy mi a szösz? Micsoda? Hogy legfõbb kincsünk az egészség? Lemaradva tetszik lenni, aranybogár, kezit csókolom! Már régen nem az. Most már mi nékünk a nyugalom a legnagyobb kincsünk ebben a kis országban, ahogyan azt a új komisszár elvtárs is megmondta. Hogyhogy milyen komisszár? Hát a villanykapcsolós. Tudja melyik? Az amelyik Brüsszelbe utazott, hogy lejjebb szerelje a villanykapcsolókat az Európa Parlamentben. Azelõtt Kovácsnak hítták, de európaiasított, most Smith ügynöknek hívják. Fontos állásban van, havi 4 és fél gurigát gurít ki, plusz az apró.
Ahogyan hallgatom rusztikus stílusú cimborám sajátos helyzetértékelését, rá kell döbbenjek arra, hogy a legfõbb probléma talán nem is ezekkel a magukról megfeledkezõ politikai fejesekkel van, hanem velünk, egyszerû földi halandókkal, választópolgárokkal. Miért is? Hát csak azért, mert megtûrjük a hatalomban ezeket az arrogánsan pökhendi és pofátlanul törtetõ önjelölt percemberkéket, akiknek semmi és senki nem elég jó, akiknek senki és semmi nem számít csak a saját gyarapodásuk. Pedig az immáron elodázhatatlan és elkerülhetetlen változás érdekében még mindig mi tehetjük a legtöbbet azzal, hogy megválogatjuk, nagyon megválogatjuk, hogy kinek adjuk az ajánlószelvényünket és ha odáig jut a dolog, hová húzzuk be azt a nyavalyás x-et. Sehol sincs kõtáblákba vésve, hogy az országgyûlési képviselõség és a parlamenti párt státusz örökidõkre szólna. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
21
A nagy tapsból azt hihette a szemlélõ, hogy valami megoldódott szeptember 29-én este a Parlamentben. Egy tekintetben persze kétségkívül így is van: Apró-Gyurcsány Ferenc elérte célját, miniszterelnök lett. Elgondolkodtató, hogy milyen vasakarattal verte keresztül elképzeléseit a Magyar Szocialista Párton. Megtalálta a hangot az SZDSZ-szel is, a Demszkyre veszélyes közigazgatási hivatalvezetõ repült, a frakció igent nyomott. Hoci-nesze, tiszta képlet. A kormányfõ némely személyi döntéseit az eskütétel után mondhatni azonnal kiszivárogtatták. Ezek a döntések nem mindenkinek kellemesek, ámbár nem tudhatjuk, hogy a nagy pénzekkel rutinosan bánó kormányfõ kit mennyiért vett meg. A nyilvánosságra került nevekbõl kevés következtetést lehet hirtelenében levonni. Mégis miért mondhatjuk akkor, hogy ez a vég kezdete? A dolog nyitja Apró-Gyurcsány Ferenc személyiségében keresendõ. Az egyhavi „lendület” végén levonható következtetés ugyanis világos: ez az ember mint nagytõkés képzeli el a kormányzást. Úgy gondolja, hogy egy sikeres gyáros vagy tanácsadócég-vezetõ egyszersmind miniszterelnöknek is jó lesz. Apró-Gyurcsány helyzete arra a vasúti kocsira emlékeztet, amelyik alatt kétfelé indul a sínpár. Haladni muszáj, elvégre húzza a történések mozdonya, azonban idõvel valamelyik kerék óhatatlanul kisiklik. Apró-Gyurcsány az „egyik kerekével” az ígéretek nevû sínen robog elõre, immár ötödik hete. A másik kerék ellenben a tettek nevû sínen fut. A divergencia azért szükségszerû, mert Apró-Gyurcsány tettrekészsége nem politikusi természetû. Ígérni profin tud, akár egy Torgyán, végrehajtani azonban egy gyáros eszével fog, aminek következtében idõvel hosszúra fog nõni a türelmetlen hitelezõk sora. Ebben a sorban fognak állni a nyugdíjasok, a munkavállalók, a betegek és még sokan mások; az õ dolgukkal kevéssé fog törõdni Apró-Gyurcsány, mivel õk a hitelezõk azon csoportjába tartoznak, akik tehetetlenül toporzékolnak a bezárt kassza elõtt, elvégre hiába is kezdeményeznének felszámolási eljárást a nem fizetõ Apró-Gyurcsány ellen, egy csõd esetén õk biztosan nem jutnak hozzá a kintlévõségükhöz. Tehát nem tehetnek mást, várnak. A hitelezõk másik csoportja bonyolultabb eset. Vegyül elõször a képviselõket. Õk precízen megkérik az esedékes kamatot, ami (hiszen kevesen vannak) nem nagy ügy, tehát meg is fogják kapni. Apró-Gyurcsány legfeljebb néha morogni fog a bajusza alatt, mint Mr. Teufel a Macskafogóban („Ezek azt hiszik, hogy én vagyok Ali baba, õk meg a negyven rabló.”) Többen vannak negyven22
nél, de még finanszírozható lesz a személyes igényük. Van azonban a harmadik csoport. Õk a nagyhitelezõk, „sõt” (copyright ApróGyurcsány) inkább már nagyrészvényesnek kellene õket hívni. Na õk lesznek a legkevésbé türelmesek. A nagyrészvényesek bejelentették: szükségük van Járai Zsigmondra — és Járai marad. A nagyrészvényesek könyörtelenül behajtják a hasznot, és ugyanolyan konok következetességgel viszik ki az országból, mint eddig. Változtatni fog-e ezen Apró-Gyurcsány? Bízvást mondhatjuk: érdemben nem. A nagyrészvényeseknek különbözõ típusai vannak. A legrosszabb típus a forró tõkét idehozó nagyrészvényes. Õ ugyanis nem gondolkodik hosszú távon, neki a gyors haszon kell, és minél nagyobb. Ha talál jobbat, akkor fogja a kalapját és megy. A kutya sem bánja, ha a forró tõkével operáló csoportok veszítenek a bolton vagy elmennek ámbár ez utóbbi átmeneti krízist idézne elõ. Igazán sok veszítenivalója az MSZP-nek van. Ez a szervezet mindent föltett egy lapra. Az alkotmányos berendezkedés miatt ki sem képes húzni a fejét a csapdából. Mivel a képviselõknek olcsóbb és biztosabb kiszolgálni Apró-Gyurcsányt, mint elõrehozott választást provokálni, Apró-Gyurcsány pozíciója bombabiztosnak mondható. Maga az MSZP viszont a saját képviselõinek a foglya. A párt akár szét is eshet, a frakciótagok megengedhetik maguknak, hogy észre se vegyék. A 2006-os választást úgyis elveszítjük — mondogatják egymás közt a frakciótagok. Apró-Gyurcsány ellenben okos, tudja, hogy elõször a pártban kell bebetonoznia a hatalmát. Ezért az MSZP most nagyobb átalakulás elõtt áll, mint sokan gondolják. Néhány hónap és rá sem lehet ismerni a június-
ban oly nagyon megvert pártra. Ez a változás pedig sok ember karrierjének a végét fogja jelenteni. Nagy kérdés, mennyien sértõdnek majd meg az MSZP körül, amikor ApróGyurcsány végrehajtja az átalakítást, és mennyien mernek szembefordulni vele. Van Apró-Gyurcsány Ferencnek egy komoly fegyvere: a retorikája. A pénzén kívül azzal készül megvívni minden csatát. Vizsgáljuk meg közelebbrõl ezt a fegyvert! Apró-Gyurcsány egész eddigi médiaszereplését anti-Orbánra hangszerelték. Nem tudni, vajon csupa dilettáns vezeti az ApróGyurcsány-táncot, és semmiféle kreativitás sem szorult beléjük, vagy szántszándékkal kopírozzák Orbánt. Ez utóbbi azért hihetõbb, mert – a két éve tartó baloldali sajtóterror alatt — az MSZP mást sem tett, mint igyekezett legyõzni Orbánt. A pártnak van egy jól fejlett, lüktetõ Orbán-komplexusa, és most Gyurcsánnyal próbálják kezelni. A baj csak az, hogy a másolás per definitionem nélkülözi az újat. Egyszer tehát mutatni kellene valamint. És bizony okkal félhetnek a szocialisták attól, ha Apró-Gyurcsány „mutat valamit”. Lett tehát egy kormányunk, hamis névvel, egy kormányprogramunk, ami abban a formában, amelyikben elkészült, végrehajthatatlan, továbbá egy miniszterelnökünk, aki mással sem foglalkozik, mint hogy túlszárnyalja elõdjének elõdjét. A kormányerõk mindjárt az elsõ döntéssel ellehetetlenítették önmagukat, bezárták maguk elõtt a kaput. A multik fejlõdésével hazánk napról napra mélyebbre süllyed a gyarmati „fejlõdés útján”, közben egyetlen akut problémánkat sem sikerült megfogalmazni a kormányprogramban. Vakrepülésben a kormány, közben a kormányfõ mindennel elégedett… Hát nem a vég kezdete? Forrás: Reichter János – gondola
jó ha figyelünk
– avagy Az (el)hallgatás magasiskolája – Van itt valami, amit nem értek. Persze több dolog is van, amit nem értek, de ez az egy különösen megragadta a figyelmemet a médiában mostanság elhangzó kijelentések és politikusi megnyilvánulások között. Csipolla diskurált éppen a csahos ölebmédia valamelyik Angol utcából szalasztott fullajtárjával, amikor olyasmi hagyta el a dinamikus fõripacs fogai kerítését, hogy aszongya a növekvõ gazdasági bevételek ellenére mégis csökken az ÁFA bevétel. Nem pontosan szó szerinti az idézet, de a lényege ez volt. Az alákérdezõ asszisztensi szerepkörére kárhoztatott retorikai segédmunkás – aki nagyképûen újságírónak meri nevezni magát – ezen a mondaton elegánsan átsiklott.
Minden ép eszû, józan gondolkodású, magát zsurnalisztának tartó fehérjehalmaz azonnal ráugrott volna erre a mondatra, még ha nem gazdasági cikkeket publikáló valaki is az illetõ tollforgató, de ez a mi derék szervilis lelkületû média-oldalnehezékünk ez nem, ez csak ment tovább, az elõre felírt kérdések szcenáriójának megfelelõen. Ma, amikor már lassan az ÁFA-n is ÁFA van – egy csomó mindennél nemrégiben emelték meg az adókulcsot –, amikor egész Európában nálunk az egyik legmagasabb az ÁFA mértéke, amikor már lassan a nagyságos és fényességes Európai porta által is kifogásolt (elõször is maga az adó diszkriminatív, másod sorban pedig irreálisan nagy a mértéke), újabb adónemként „megalkotott” ún. regisztrációs díjra is ÁFA kerül, tehát az adót is megadóztatják, van pofája azt állítani a hatalmat pénzért megvásárló és kivásárló közgazdasági nímandnak, hogy növekvõ bevételek mellett csökken az ÁFA bevétel!
És az ágyúcsõ díszletek alatt álló kérdezõbiztosi trojka egyetlen tagja sem „ugrik neki” az önkéntes mérvadó és újdonsült népjóléti biztos szerepkörében tetszelgõ dinamikusan ostoba látványpolitikusnak, hogy kijelölt miniszterelnök-helyettes jelölt úr, ugyan mondaná már el nekünk és ennek a szerencsétlen sorsú, birkatürelmû igavonó barom népnek – ha lehet egyszerûen, hogy mink is megértsük –, hogy a rossebbe van az, hogy kend, aki messze földön híres és hírhedt bizniszmen hírében áll, egy ekkora ellentmondást nem vesz észre? Vagy ami talán még érdekesebb, ha ez valóban így van és a növekvõ bevételek ellenére mégis csökkennek az ÁFA bevételek, vajon a hova a francba tûnik el az a rengeteg lóvé? És ne tessék azt mondani, hogy forduljunk a zsurki vodkagyár fõmuftijához, vagy a kõmûvesbõl sztárbrókerré avanzsált kulcsárhoz! Molnár Tamás kitûnõ cikkében azt a kérdést teszi fel: „Hülye a nép?” A szerzõ cikkében azt taglalja, mennyire megvezethetõ, mennyire becsapható ez a mi drága kicsi népünk. Mint a fenti példa mutatja, ennyire. Ha az újságíró, akinek ez lenne a dolga, sem figyel fel ekkora súlyos ellentmondásra, ugyan mit várhatnánk el a lakosságtól, az ún. átlagembertõl, aki reggelente, vagy esténként letelepedve a képláda elé szinte válogatás nélkül lenyeli mindazt a mocskot és szart, amit a média prominens képviselõi gátlástalanul és pofátlanul lenyomnak a torkán, miközben a perverzitás okozta kéjérzet halvány mosolyt erõltet rezzenéstelen pókerarcukra? Igen, lakosságot és nem nemzetet írtam, mert ahogyan a politikai elit jelenleg ellenzék néven funkcionáló alapjáraton duruzsoló pártjai nem verik ököllel az asztalt követelve az elõrehozott választások kiírását, a lakosság is csak lapít, mint az a bizonyos „sz” betûs dolog a gazban, s ez inkább feljogosítja a szocialista nagyváros öntudatos polgárát arra, hogy a nemzet szó helyett a lakosság kifejezést használja.
S hogy miben bízhatunk? abban, hogy ez nem marad mindig így. Igaz, erre csak akkor van esély, ha az egészséges nemzeti radikalizmus és a minimálisan szükséges nacionalizmus (ma egyik sincs meg) helyet kap az ország házában, egyidejûleg azzal a folyamattal, melyben hazánk legkártékonyabb, legszélsõségesebb és a választók által legjobban elutasított parlamenti mikro-pártja kiszorul a törvényes népképviselet fórumáról. Addig is… Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
23
– avagy „Az azonnal oldódó instant politikusok fénykora” – A szocialista nagyváros öntudatos polgára vagyok. 36 éves. Egy kõmûves és egy ápolónõ gyermeke. Valószínûleg hiányos neveltetésemnek és az általános mûveltségemben fellelhetõ fehér foltoknak köszönhetõen, sajnos nem tudom, hogy mondják lovári nyelven azt, hogy minimum kettõ, de az is lehet, hogy ennél még több Magyarország is létezik. (Remélem ebbéli fogyatékosságomat elnézi nekem az igen tisztelt Olvasó!) Miközben az elvtársak roadshow-n – istenem, ki emlékszik már a szép magyar „turné” kifejezésre? – végighaknizva kis hazánkat országos méretû pofavizit keretében készítik elõ Csipolla nagybelépõjét, a szocialista nagyváros öntudatos polgára egyre kétségbeesettebben ül a széles-képernyõs Sony tévékészülék elõtt, amikor az amerikai elnökválasztási komédiára hajazó szocialista PR-színjátékon készült felvételeket nézi. Néha-néha kínjában hangosan felröhög, mert ami itten zajlik kérem szépen, hát arra bizony már a ripacs kifejezés is kevésnek tûnik. Hanyag eleganciával a mikrofonállványra dõlve Csipolla a vidékrõl autóbuszokkal a fõvárosba felhozott (teljesen megszokott eljárás ez a szegfûmintás utódpártnál, még a múlt öröksége) ámítja tátott szájú, javarészt nyugdíjasokból álló nézõközönségét. Nem hittük, hogy ezt egyszer valaha is megérhetjük, de ez tényleg rosszabb, mint Megyó. Beszarás. Az elvtársak amerikául tanulnak, a fõripaccsal az élen. Beköszöntött az azonnal oldódó (szép magyar szakkifejezéssel: instant) politikusok kora. (Arról azonban úgy tûnik megfeledkeztek az elvtársak, hogy mint az instant dolgok, úgy az instant politikusok is, egyben azonnal eldobhatóak is. Annál is inkább érthetetlen ez a feledékenység, hiszen öt perce sincs még, hogy lapátra tették Csipolla nagy nevû elõdjét, az Ügynököt. Na mindegy, megyünk tovább.) Van azért egyfajta keserû irónia is ebben az egészben. Az elõzõ rendszer kiszolgálói, azok ivadékai és ideológiai örököseik most az új uraság, az új gazda régi módiját – amely ellen egész eddigi életükben harcoltak (állítólag) – igyekeznek bebiflázni, valami elképesztõ tempóban. Ahogy szokták mondani, pápábbak akarnak lenni a pápánál, kapitalistábbak akarnak lenni a kapitalistáknál. Mindezt természetesen színtiszta szociáldemokrata alapon. Hát ember legyen a talpán, aki itt kiismeri magát. The show must go on, vagyis a mûsornak folytatódnia kell! Ugyanakkor „új mûsor24
hoz új férfi kell, ezt õk sosem felejtik el” és hát jó, ha azt is észben tartjuk, hogy „money makes the world go around” vagyis a pénz forgatja a világot, más értelmezésben a pénz körül forog a világ. És ha már a shownak mindenképpen folytatódnia kell, itt van példának okáért az Argo címû új magyar közönségfilm csapatának ötletparádéjából egy aprócska elem, mely egyesek szerint a showbusiness szellemes közönségcsalogató világának egyik hazai vadhajtásaként a film ingyenes megtekintését teszi lehetõvé egy bizonyos filmszínházban: „Elhagytuk a kispályát!” Ezzel a jelszóval október 6-án minden büntetett elõéletû hölgy,
vagy úr ingyen és bérmentve tekintheti meg az ARGO címû filmet a Kultiplex moziban, október 6-án, szerdán este 8 órakor. Vörös Gábor, az SPI International igazgatója ugyanakkor fukszos kopasz urakat és mûkörmös szõke hölgyeket is vár, mert „ezek az emberek fontosak nekünk.” „Profik vagyunk bazmeg!” A kopasz uraknak csak ennyit kell mondaniuk a pénztáraknál, a szõke hölgyeknek pedig a „van pontgyûjtõ kártyánk” kijelentéssel erõsíthetik meg, hogy a filmet jöttek megnézni! Az ingyenes vetítésre az érdeklõdõket érkezési sorrendben engedik be, a terem befogadóképességének erejéig. jó ha figyelünk
A szocialista nagyváros öntudatos polgára vagyok. 36 éves. Egy kõmûves és egy ápolónõ gyermeke. Gyárilag vegyész-technikusnak készültem. Igaz, mostanság igencsak nehéz idõk járnak ezekre a derék vegyész-technikusokra. Elegendõ, hacsak az MDF kézi vezérelt frakcióvezetõjére Herényi Károlyra gondolunk, de ahogy nemrégiben megtudtam, maga a fényes tekintetû Smith ügynök, alias Kovács László, a brüsszeli csodapalota villanykapcsolóiért felelõs komisszárja is ezt a szakmát gyakorolta valamelyik elõzõ életében. (Érdekességképpen megemlíthetõ, hogy Herényi és Kovács is mindketten a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban végezték tanulmányaikat. Most valószínûleg megkülönböztetett helyen lógnak az érettségi tablóik a tanintézet valamelyik frekventáltabb részén, alatta a felirat: „Akikre büszkék vagyunk!”. Persze az is lehet, hogy nem.) Ám mire idáig eljutok a cikk megírásában, már Csipolla áll a Magyarország Részvénytársaság igazgatótanácsának élén. Miközben olajozottan mûködõ PR-csapata csahos ölebmédiájukkal karöltve lázas igyekezettel azon munkálkodik, hogy holdinggá alakítsa ezt az egész francos hóbelevancot, az új „fõ hallja kend”, minden kétséget eloszlat, amikor a kamerák kereszttüzében a tõle megszokott fennhéjázó stílusban, de azért most is kifogástalanul élre vasalt hanyag eleganciával közli velünk, hogy aszongya: „õk – itt valószínûleg a jó és megbízható elvtársakra gondolt –, szóval, hogy õk akkor is csinálnak egy jobb és igazságosabb Magyarországot, ha akarjuk, ha nem!” (Miért is? Hát azért, mer’ a párt így döntött, elvtársak! Azér’!) Beszarás. Visszamentünk az idõben, vagy mi a fene van? Tessék mondani, ez itten véletlenül nem a nyolcvanas évek langyposvány kádári cocializmusa? Csipolla premierjét élõben izgulhatta végig a Hír Televízió képernyõjén a nagyérdemû. (Én is majdnem összeizgultam magam.) Az adás elõtt bemutattak egy kis összefoglalót az új sztárról. Ezt és a parlamenti nagybelépõt nézve egyre határozottabban az a benyomásom támadt, hogy ezt az embert túlépítették. Magyarán, túlságosan is felépítették. Nem életszerû, nem természetes amit mond, ahogy mondja. De ez még a kisebbik baj lenne, a nagyobbik baj az, hogy nem hiteles. Nem is tûnik annak. Mintha a PR-csapat napi parancsba kapta volna, hogy rázoomoljanak Viktor királyra, azok pedig, ahogyan az egy jól játszó cigányzenekarhoz illik, megállás nélkül csak kontráznak. Ebben aztán ki is merül a nagyszerû dinamikus politizálás. Nagy kérdés persze az, hogy ez a saját szavazótábornál mennyire fog bejönni? Hijó ha figyelünk
25
szen van aki azt fogja mondani, elég neki a másik oldalról hallgatnia az arrogáns népvezért, semmi szükség arra, hogy még a saját oldaláról is ugyanazt hallgassa csak vörös színû kiadásban. Mások viszont azt mondják, hogy végre itt egy politikus, akiben Viktor király majd emberére talál, ez majd jól megadja neki. Most még nem tudjuk melyik változat jön be, de az idõ kétségkívül erre is megadja majd a választ. A túlságosan is felépített politikus aztán – már az eddigiekben is láthattuk – mindig elcsúszik valamilyen apró kis banánhéjon, ami hogy, hogy nem, de valahogy mindig az útjába kerül, valahogy mindig becsusszan nekije. Olyan ez, mint amikor légy kerül a levesbe, aztán ettõl elmegy a kedvünk az egész ebédtõl. A legrosszabb azonban nem ez. A legrosszabb az, ahogyan amerikanizálódunk. A két párti demokratúra felé haladunk öles léptekkel, miközben felülrõl ránk erõltetik a média által elõre legyártott és felépített instant politikusokat, akik a kamerák elõtt teátrális mozdulatok kíséretében forgatják 26
ki elõre gondosan kiürített zsebeiket, vagy remekül szaxofonoznak, csak éppen nem gyõznek meg bennünket a tekintetben, hogy politikai tevékenységüket nem kizárólag a „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerû” elv alapján fogják végezni. Én ugyan nem olvastam Fricz Tamás cikkét, de a K&H üggyel kapcsolatosan napvilágra került lehallgatási jegyzõkönyvek által említett Gyurcsányi – mint utóbb kiderült anyja neve, lakcím adatok megegyeznek az új fõmufti adataival (nem is értem, hol van itt még kétely az azonosságot illetõen) –, szóval nekem is az jutott eszembe, vajon kibír-e még egy D–209 –hez hasonló sokkot ez az ország? Fricz szerint Csipolla miniszterelnökké választása a következmények nélküliség Csimborasszója. Szerintem meg a megaláztatás netovábbja. Az egyik Magyarországot egészen biztosan porig alázták most. A másik, nos annak meg olyan mindegy, majd csak lesz valahogy. (Ahogyan Baltás Harry szokta volt mondani „A Ravasz, az Agy és két füstölgõ pus-
kacsõ” címû Guy Richie eposzban: Olyan nincs, hogy nem megy, vazzzeg!”) Ezeknek pedig megy. A régit ötvözik az újjal. A módszer – ellopni a politikai ellenfél frazeológiáját, retorikáját, jelmondatait – régi, jól bevált metodika, a végrehajtó személy – mi is veszünk magunknak egy saját népvezért, ha máshogy nem megy – új, a mai rohanó világunk támasztotta növekvõ követelményekkel bátran szembenézõ (bátor baloldali) dinamikus és karizmatikus bizniszmen. Beszarás. A szocialista nagyváros öntudatos polgára próbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Nem mondom, hogy öt percen belül perfekt leszek lovári nyelvbõl, speciel eddig nem nagyon forogtam olyan körökben, ahol szükségem lett volna efféle nyelvtudásra, de megígérhetem, hogy szorgalmasan gyakorolni fogok. Aszongya: – How are you a vetésben? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
27
28
jó ha figyelünk