LEVEGŐKERESKEDELEM – A NEMZETI KIOSZTÁSI TERV KIALAKÍTÁSA POLT RITA Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvében 38 fejlett ország különböző mértékű üvegházhatású gázkibocsátás csökkentési kötelezettséget vállalt. Annak ellenére, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv csak ez év februárjában lépett hatályba, az Európai Unió 2003. október 13-án elfogadta azt az irányelvet, mely az üvegházhatású gázok közösségi kibocsátási egység kereskedelmi rendszerének létrehozásáról rendelkezik. Az irányelv értelmében 2005. január 1-től az energiaszektor, a vas- és acélipar, az építőanyag-, az üvegés a papíripar nagyobb vállalatai csak engedély birtokában bocsáthatnak ki szén-dioxidot. A magyar állam a kereskedelmi rendszer indítása előtt egy ún. Nemzeti Kiosztási Tervben határozza meg a kiosztandó összes mennyiséget és a kiosztás rendjét. Ahhoz, hogy a Nemzeti Kiosztási Tervben meghatározzák a kiosztandó egységek menynyiségét egy 2004 júliusában elkészült tanulmány összesen 16 nagy kibocsátó ágazat közgazdasági kutatását végezte el, melynek során minden egyes ágazatra emissziós előrejelzések készültek. Kezdetben ezen független szakértői tanulmány alapján kerültek meghatározásra a kiosztott egység mennyiségek, majd ezt követően hónapról-hónapra az újabb és újabb Nemzeti Kiosztási Tervekben egyre magasabb számok láttak napvilágot. TÁRGYSZÓ: Környezetvédelem. Gázkibocsátás. Kiotói Jegyzőkönyv.
Ü
vegházhatásnak azt a jelenséget nevezzük, amely során a napsugárzás be tud hatolni a Föld légterébe, de a felszínről visszasugárzott energia egy része nem jut ki belőle, mert a Föld légterében megtalálható üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, vízgőz) nem engedik ki. E természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete 30-33 fokkal lenne alacsonyabb, az üvegházhatás tehát létfontosságú a földi élet szempontjából. Jelenleg azonban problémát jelent, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációja nagy ütemben növekszik, azaz az üvegházhatás erősödik, aminek globális felmelegedés és klímaváltozás a következménye (lásd a www.kvvm.hu/klima honlapon az Általános tudnivalók c. részt). A tudósok egyetértenek abban, hogy az éghajlat egyike a valaha is tanulmányozott legbonyolultabb rendszereknek, nincs viszont teljes egyetértés abban, hogy milyen okból növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja. A vita középpontjában az áll, hogy az emberi tevékenység (a fosszilis energiahordozók fokozott felhasználása) vajon hozzájárule – és ha igen, milyen mértékben – a melegedési folyamathoz. Az éghajlatkutatók és légköri modellezők többsége a globális felmelegedés okaként az emberiség által hosszú évek óta a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok egyre növekvő mennyiségét jelölik meg. Statisztikai Szemle, 83. évfolyam, 2005. 10–11. szám
POLT: LEVEGŐKERESKEDELEM
991
A jövőbeni szén-dioxid légköri koncentrációjának hosszú távú becslésére számos nemzetközi tanulmány készült. A nagy számú bizonytalansági tényező meglétét mutatja az, hogy ezen tanulmányok között jelentős eltérések vannak, mely szerint a jelen század végére 90-250 százalékkal, vagy akár 70-350 százalékkal lehet magasabb a szén-dioxid légköri mennyisége, mint az iparosodást megelőző időszakban. Ahhoz, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja a valamikori – közeli vagy távoli – jövőben a mai szinten stabilizálódjon, a szakemberek szerint arra lenne szükség, hogy a jelenlegi kibocsátásokat globálisan, azaz minden ország átlagában és rövid időn, mintegy 15-20 éven belül nagyjából 60 százalékkal csökkentsék. Egy ilyen mértékű csökkentés is csupán arra lenne elég, hogy az átmeneti növekedés után kétszáz éven belül visszaálljon a mai koncentráció, hiszen a legmeghatározóbb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid légkörben való tartózkodási ideje 50-200 év. ÚT A KIOTÓI JEGYZŐKÖNYV1 ALÁÍRÁSÁIG 1988-ban a Meteorológiai Világszervezet és az UNEP (United Nations Enviroment Program – ENSZ Környezeti Program) létrehozta az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (IPCC – Intergovernmental Panel on Climate Change) melynek feladata, hogy értékelje azokat a tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági információkat, amelyek az ember által okozott éghajlatváltozás kockázatának megértéséhez szükségesek. Az 1997-es Kiotói konferencián született meg az ún. Kiotói Protokoll, melyben rögzítették, hogy a fejlett ipari országok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy visszaszorítsák károsanyag-kibocsátásukat, s teszik mindezt olyan határidőn belül, hogy az ökológiai rendszerek alkalmazkodni tudjanak az éghajlati változáshoz. Ugyanakkor azt is kijelentették, hogy a fenntartható gazdasági fejlődést szintén szem előtt kell tartani. A Kiotói konferencián hosszas vita és alkudozás során végül az 1990-es szinthez képest az Európai Unió országai átlagosan 8 százalék, Csehország és Szlovénia szintén 8 százalék, az Egyesült Államok 7 százalék, Japán, Lengyelország, Magyarország 6 százalék csökkentést vállalt, míg Oroszország, Ukrajna és Új-Zéland csupán szinten tartást, Ausztrália és Izland pedig a kibocsátásuk növelését 8, illetve 10 százalékra korlátozta. Ezeket a vállalásokat a 2008 és 2012 közötti évek átlagában kell teljesíteni. Azon országok, ahol éppen ez időben zajlott a piacgazdaságra való áttérés folyamata – köztük Magyarország is – lehetőséget kaptak arra, hogy az 1990-es viszonyítási év helyett más bázisévet/éveket válasszanak, így Magyarországnak a 6 százalékos csökkentést nem az 1990-es évhez viszonyítva, hanem az 1985-1987-es átlaghoz képest kell teljesítenie. A fejlődő országok nem vállaltak magukra semmiféle kibocsátási korlátozást, mondván, hogy az egy főre eső kibocsátásuk nagyságrenddel elmarad a fejlett országokétól. A Kiotói Protokoll során 38 fejlett ország átlagosan 5,2 százalékos csökkentést vállalt az 1990-es szinthez viszonyítva, a már korábban említett és a kutatók által valójában szükségesnek ítélt 60 százalékkal szemben. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ez az 5,2 százalékos csökkentés-vállalás csak a fejlett országokra vonatkozik, akik a Föld lakóinak 1 Az 1997-es Kiotói konferencián aláírt megállapodás a „Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change” címet viseli. Magyar fordításban a „Kiotói Jegyzőkönyv” a legelterjedtebb, de ugyanezen megállapodás megnevezésére használják a „Kiotói Egyezmény” és a „Kiotói Protokoll” fordításokat is. Cikkemben a három elnevezést szinonímaként használom.
992
POLT RITA
mindössze egyhatod részét képviselik és az összkibocsátásból 70 százalékkal részesednek. Eszerint az összkibocsátáshoz képesti 60 százalékos csökkentés helyett az történt, hogy a kibocsátás 70 százalékát képviselő országok vállaltak egy átlagos 5,2 százalékos csökkentést, a maradék 30 százalékot képviselő fejlődő országok viszont nem vállaltak csökkentést, sőt kibocsátásuk az előrejelzések szerint 2010-ig megközelítőleg 40 százalékkal fog növekedni, és az azt követő években ez a dinamika még nagyobb lesz. A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának folyamata A kiotói megállapodás után az országoknak 1998. március 16-ától kezdődően egy évük volt az egyezmény ünnepélyes aláírására, majd ezt követően a parlamenti ratifikációra. Az Európai Unió egyértelműen elkötelezte magát a Jegyzőkönyv ratifikálása mellett, és 1998. április 29-én aláírta a megállapodást. Az Egyesül Államok akkori elnöke, Bill Clinton ígéretet tett a Kiotóban vállalt kötelezettségek betartására, de a Bush-kabinet néhány héttel hivatalba lépése után úgy döntött, hogy kilép a Kiotói Protokollból. George W. Bush arra hivatkozott, hogy nem egyértelműen bizonyított az a tény, hogy a globális felmelegedés az emberi tevékenység következménye, és érvként felhozta azt is, hogy az Egyezmény jelenlegi formájában „sérti az amerikai gazdaság érdekeit”. Az amerikai elnök nehezményezte, hogy a Kiotói Egyezmény „igazságtalan”, hiszen csak a fejlett országokat kötelezi csökkentésre. 2004. szeptember 30-án Putyin elnök hosszú évek várakozása után igent mondott a Kiotói Egyezményre, majd október 22-én az orosz alsóház ratifikálta a jegyzőkönyvet. Orosz politikusok azonban egyértelműen kijelentették, hogy az Egyezményt sem gazdaságilag, sem tudományosan nem tartják helytállónak, a ratifikáció oka csupán egy politikai gesztus az Európai Unió felé. A Kiotói Jegyzőkönyv így 2005. február 16-i hatállyal életbe lépett, hét évvel megszületése után. 2005. nyarán George W. Bush bejelentett egy megállapodást, amelyet hat ország, az Egyesült Államok, India, Kína, Japán, Dél-Korea és Ausztrália írt alá. Az egyezmény neve: „Ázsiai-csendes-óceáni partnerség a tiszta fejlődésért és az éghajlatért”. A résztvevő országok szerint ez a megállapodás igazságosabb és hatékonyabb, mint a Kiotói Jegyzőkönyv. Együttműködést irányoz elő az energiabiztonságban, a tiszta energiák felhasználásának bővítésében és a felmelegedés elleni harcban. Szakértők szerint azonban ennek annyi az eredménye, hogy a világ legnagyobb szennyezői továbbra sem vállalnak konkrét csökkentéseket, ezúttal is védve iparukat és gazdaságukat. AZ EURÓPAI UNIÓ KIBOCSÁTÁS-KERESKEDELMI RENDSZERE A Kiotói Protokoll előtt az Európai Unió azt szerette volna elérni, hogy minden ország egységesen 15 százalékkal csökkentse szén-dioxid kibocsátását, mégpedig úgy, hogy ezt a csökkentést mindenki saját hazája területén érné el, vagyis a szén-dioxid kibocsátások csökkentése enyhítő mechanizmusok nélkül lépne életbe. Az enyhítő mechanizmusok – melyeket rugalmassági mechanizmusoknak is neveznek – lehetséges használatát igazolja az a tudományos magyarázat, hogy a globális felmelegedés szempontjából nem lényeges, hogy adott mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátása hol kerül helyileg a
LEVEGŐKERESKEDELEM
993
légkörbe, kizárólag az emberek által a Föld egész területén együttesen kibocsátott gázok mennyisége a meghatározó. Gazdaságilag pedig az az indoklás hozható fel, hogy a kibocsátás-csökkentés költségei eltérőek a különböző országokban, mivel a technológiák fejlettségével és a kibocsátások csökkentésével egyre nő a további kibocsátás-csökkentés költsége. A Jegyzőkönyv által biztosított flexibilis mechanizmusok a következők: együttes végrehajtás (joint implementation – JI), nemzetközi kibocsátás-kereskedelem (emission trading – ET), buborék (bubble) és a tiszta fejlesztési mechanizmus (clean development mechanism – CDM). Az Európai Unió üvegházhatású gázok-kibocsátási egységek kereskedelméről szóló 2003/87/EC irányelvét 2003. október 13-án fogadták el. Ennek értelmében az Európai Unió irányelve által létrehozott kibocsátás-kereskedelmi rendszer 2 (Emission Trading Scheme – ETS) akkor is működött volna, ha esetleg a Kiotói Jegyzőkönyv nem lépett volna hatályba. Az Irányelv értelmében a tüzelőberendezések, illetve az olajfinomítók, a kokszolók, a vaskohászat- és acéltermelés, a cement-, az üveg, és az építőanyag-gyártás, illetve a papíripar nagyobb üzemei 2005. január 1-től csak kibocsátási engedély birtokában bocsáthatnak ki szén-dioxidot. Az engedély nem korlátozza a kibocsátható szén-dioxid mennyiséget, de a vállalatokat szén-dioxid kibocsátásuk monitoringjára kötelezi és a létesítményeknek minden év végén annyi kibocsátási egységet kell átadniuk az államnak, mint amennyi a tárgyévi kibocsátásuk volt. Ha egy létesítménynek nincs elegendő egysége, akkor vásárolhat a piacon, ha pedig többlete van, szabadon eladhatja. Egy kibocsátási egység 1 tonna szén-dioxid kibocsátására jogosítja fel birtokosát. A kibocsátási egység tulajdonosa egységét szabadon eladhatja az Európai Unión belül bármely természetes vagy jogi személynek, illetve leadhatja az államnak is. Ha egy létesítménynek az állam által kiosztott egységek nem bizonyulnak elegendőnek, akkor vásárolhat európai uniós kibocsátási jogot másoktól, vagy csökkentheti kibocsátásait fejlesztéssel vagy termeléscsökkentéssel. Amennyiben egy létesítmény nem ad át megfelelő menynyiségű kibocsátási egységet az államnak, büntetést kell fizetnie. Minden kibocsátási egységgel le nem fedett tonna szén-dioxid kibocsátás után 40, 2008-tól pedig 100 eurós bírságot kell fizetni. A büntetés befizetése azonban nem mentesít az egység-átadás teljesítése alól, azt a következő évben meg kell tenni. A létesítményeknek lehetőségük van tartalékolásra is, ez azt jelenti, hogy az adott egységeket nem kötelező a tárgyévben felhasználni, későbbi teljesítésre is igénybe lehet venni őket. A NEMZETI KIOSZTÁSI TERV Az állam a rendszer megindítása előtt évente kibocsátási egységeket oszt szét az érintett létesítményeknek. Az évente kiosztandó kibocsátási egység-mennyiségeket az ún. Nemzeti Kiosztási Terv szerint határozzák meg. Ilyen kiosztási tervet először a 20052007-es, majd pedig a 2008–2012-es időszakra kell készíteni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a rendszer hatálya alá eső létesítmények éves szén-dioxid kibocsátásának öszszesített felső határát az európai uniós tagállamok maguk határozzák meg. Azonban eze2 Az irányelv pontos címe: „AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003. október 13-i 2003/87/EK IRÁNYELVE az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról. Ezen irányelv által létrehozott kereskedelmi rendszer rövidített elnevezése: kibocsátás-kereskedelmi rendszer.
994
POLT RITA
ket a Nemzeti Kiosztási Terveket jóváhagyásra be kell nyújtani az Európai Bizottságnak. Az Irányelv megfogalmazása szerint ezek a közösségi rendelkezések a belső piac egységességének megőrzése és a verseny torzulásának megakadályozása érdekében szükségesek. Ennek értelmében valamennyi tagállamnak úgy kell meghatároznia a kiosztott kvótamennyiségeket, hogy a kibocsátási jogok mértéke ne haladja meg a tényleges kibocsátási igényt (túlallokáció kerülése). Ugyancsak fontos, hogy a kiosztás módja ösztönözze a kibocsátás-csökkentést. A kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt csökkentési kötelezettséget teljesíteni lehessen. A Jegyzőkönyvben vállalt célértékek elérése nem kizárólag a kibocsátás-kereskedelemben résztvevő létesítmények feladata, így az egységek összes allokált mennyisége függ attól is, hogyan oszlik meg a kibocsátás csökkentés terhe a kibocsátás-kereskedelem hatálya alá tartozó ágazatok és a többi ágazat között. A Nemzeti Kiosztási Terv elkészítéséhez elengedhetetlenül szükséges az Irányelv által érintett ágazatok múltbeli és várható kibocsátásainak felmérése. Kezdeti kvótakiosztás Ahhoz, hogy a Nemzeti Kiosztási Tervben meghatározzák a kiosztandó kvóták menynyiségét az Irányelv hatálya alá tartozókra, szükség van egy átfogó képre az üvegházhatású gázok (ÜHG) országos szintű kibocsátásáról, az Irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek jelenlegi és várható kibocsátásairól és az azt befolyásoló tényezőkről. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem3 Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontját (REKK) kérte fel a felmérés elkészítésére. A kutatás keretén belül a REKK egy 2012-ig szóló országos ÜHG-prognózist készített, különös figyelmet szentelve az Irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre. Noha az első Nemzeti Kiosztási Terv csak a 2005–2007-es időszakot öleli fel, s ebben a kereskedési időszakban csak a kibocsátott szén-dioxid mennyiségeket mérik, az azt követő években már kiterjeszthetik a kereskedést a többi üvegházhatású gázra is, ezért a tanulmány nem csak a szén-dioxid emissziókra, hanem a többi fontosabb gázra is kiterjed. A 2004 júliusában elkészült tanulmány összesen 16 nagy kibocsátó ágazat közgazdasági szempontú kutatását végezte el, melynek során emissziós előrejelzéseket készítettek a vizsgálatba bevont következő 16 ágazatra: 1. Villamosenergia-termelés 2. Távhőellátás 3. Kőolaj-feldolgozás 4. Koksz-, vas-és acélgyártás 5. Cementgyártás 6. Mészgyártás 7. Üvegipar 8. Kerámia-és porcelán termékek gyártása 9. Papíripar 10. Szénbányászat 11. Kőolaj és földgázkitermelés, szállítás, földgáz ellátás 3
Ma Budapesti Corvinus Egyetem.
LEVEGŐKERESKEDELEM
995
12. Vegyipar 13. Hulladékgazdálkodás 14. Szennyvízkezelés 15. Közlekedés 16. Mezőgazdaság, földhasználat, erdészet
Az utolsó hét felsorolt ágazat nem kereskedő ágazat, ezért közöttük nem osztottak szét kibocsátási egységeket. Ahhoz azonban, hogy országos szinten a vállalást teljesíteni tudjuk, szükség van ezen ágazatok várható ÜHG-kibocsátásainak ismeretére. A kutatás a kereskedő ágazatokon belül külön becsléseket készített azon vállalatokra és létesítményekre, amelyek a kibocsátás-kereskedelmi rendszer hatálya alá tartoznak. Azt, hogy egy adott létesítmény az ETS hatálya alá tartozik-e vagy sem, minden ágazatban más és más kapacitási küszöbértékek határozzák meg. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont elemzése A REKK által készített elemzés, illetve becslés kezdő lépésként felvázol egy makrogazdasági alappályát a 2004–2015-ös időszakra. Ennek megléte elengedhetetlenül fontos az ágazati előrejelzések készítéséhez. A kutatásban résztvevő szakemberek szerint a tanulmány elkészítésének egyik legnagyobb feladata a konzisztens, megbízható és rendszerezett adatbázisok kialakítása volt. Az egyes ágazati kutatások során törekedtek minél hosszabb adatsorok vizsgálatára – az adatsorok általában 1985-től indulnak. Az ágazati előrejelzések során a legfőbb feladat az volt, hogy a meglévő adatbázisok alapján megtalálják azokat a változókat, amelyek magyarázzák az adott ágazat aktivitásának módosulásait. Minden esetben törekedtek arra, hogy feltárják az esetlegesen létező statisztikaiökonometriai összefüggéseket. Voltak azonban olyan ágazatok, melyek esetében modellek felállítása nem volt lehetséges, ezekben az esetekben a keresletet és kínálatot befolyásoló legfontosabb tényezőket próbálták meg számba venni, és hatásaikat számszerűen kimutatni. A kutatások első lépése minden esetben az volt, hogy az adott iparágban előrejelezzék a termelési, illetve keletkezési (például hulladék) adatokat, mivel az ÜHGemissziók ezek függvényében már egyértelműen meghatározhatók. A szerzők valamennyi ágazat esetében először egy általános áttekintést adnak az adott iparágról. Bemutatják az alapvető folyamatokat, a vizsgált termékek körét, a piaci szereplőket, tulajdonosokat, az elmúlt évek termelési tendenciáit és tüzelőanyag-felhasználási adatait, a felhasználói oldal jellemzőit. Az előrejelzések a következő módszerekkel történtek az egyes iparágakban: 1. Villamosenergia-termelés. A villamosenergia-ágazat termelésének és fosszilis tüzelőanyag-felhasználásának előrejelzéséhez a tanulmány először áttekinti a villamos energia keresletének és kínálatának alakulását a rendszerváltástól napjainkig, majd elemzi a jelenlegi szerkezetet. Bemutatja a villamosenergia-szektor működésének jelenlegi modelljét, értékeli a másfél évvel ezelőtti, 2003-ban bekövetkezett piacnyitás tapasztalatait. Ezt követően a keresletet, a kínálatot és a piaci versenyt befolyásoló tényezők hatásinak elemzésével előrejelzést készít a termelés nagyságára és a tüzelőanyag felhasználásra vonatkozóan. A tanulmány és az előrejelzés készítésekor a két legfontosabb adatforrás a Villamos Energia Statisztikai Évkönyvek, valamint a MAVIR (Magyar Villamosenergiaipari Rendszerirányító Rt.) által 2003-ban kiadott „A villamosenergia-rendszer közép- és
996
POLT RITA
hosszú távú forrásoldali kapacitásterve” dokumentum Mellékletei és a MAVIR által készített 2003-as energiamérlegek voltak. 2. Távhőellátás. A távhőszolgáltatás előrejelzése során szintén áttekintették a hatvanashetvenes évektől napjainkig meglévő adatokat, különös tekintettel a szerkezeti jellemzőkre, az elosztó rendszerekre és az árképzés jellemzőire. Ezután elemzik a jelenlegi helyzetet, vizsgálják a termelésben, a fogyasztásban, valamint a szabályozásban lezajlott változásokat. A tanulmány harmadik részében a múltban megfigyelhető trendek, a lehetséges szabályozásbeli változások alapján becslést adnak a keresleti oldal várható alakulásáról. 3. Koksz-, vas-és acélgyártás. Ebben az iparágban a nagyon kevés számú piaci szereplői körből (8 cég) adódóan az iparági előrejelzések a vállalatok egyedi elemzéséből és termelési előrejelzéseikből adódtak. 4. Cementgyártás. A termelés előrejelzése a cementipar esetében arra épült, hogy a cement – és általában az építőanyagok termelése – szorosan követi az általános GDP fejlődési szintjét. A becslés két lépésben történt. Első lépésben az építőanyag-ipar (építőanyag ipari volumenindex) GDP-től és az épített lakások számától való függésének becslésére került sor. A becslés egy 19 elemszámú (1985–2003) idősor alapján készült. A regresszió készítéséhez felhasznált alapadatokat láthatjuk az 1. táblában. 1. tábla
A cementgyártás becsléséhez felhasznált alapadatok (1985–2003) Év
1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Népesség száma (ezer fő)
Épített lakások száma (darab)
GDP volumenindexe (1985 = 100 százalék)
Építőanyag ipar volumenindexe (1985 = 100 százalék)
Cementtermelés (ezer tonna)
10 599 10 560 10 509 10 464 10 421 10 375 10 373 10 374 10 365 10 350 10 337 10 321 10 301 10 280 10 253 10 222 10 200 10 175 10 142
72 507 69 428 57 200 50 566 51 487 43 771 33 164 25 807 20 925 20 947 24 718 28 257 28 130 20 323 19 287 21 583 28 054 31 511 35 543
100,00 101,34 105,70 105,70 106,38 102,68 90,27 87,58 86,91 89,60 90,94 92,28 96,64 101,34 105,70 111,07 115,10 119,13 122,58
100,00 102,30 109,36 109,58 107,82 102,43 72,73 71,05 78,73 81,72 83,11 83,94 87,55 99,02 95,95 105,54 109,66 112,73 114,87
3 678 3 846 4 153 3 873 3 857 3 933 2 529 2 236 2 533 2 793 2 875 2 747 2 811 2 999 2 980 3 326 3 452 3 510 3 641
Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 1995–2003. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.; Ipari és építőipari statisztikai évkönyv, 1985–2003. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.; Lakásstatisztikai évkönyv, 2004. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.
A legkisebb négyzetek módszerével (LNM) becsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat a következő, 2. tábla tartalmazza.
LEVEGŐKERESKEDELEM
997 2. tábla
Az LNM-becslés eredményei (eredményváltozó: építőanyag-ipar volumenindexe) A becsült paraméter
Változók
Konstans GDP Épített lakások száma
értéke
standard hibája
–29,8767 1,1615 0,0002238
10,0914 0,10035 0,00006329
t-statisztika
11,57 3,536
A GDP volumenindexe és az épített lakások száma együttesen 91,2 százalékot magyaráznak meg az építőanyag-ipar volumenindexének szóródásából. Viszont a modell esetében a Durbin-Watson statisztika értéke arra utal (amely egyébként gazdasági idősorok vizsgálatánál gyakran előfordul), hogy az egymás után következő reziduális értékek nem függetlenek egymástól. A Durbin-Watson statisztika értéke 1,459. Pozitív autokorreláció feltevése esetén (n = 19; m = 2; a szignifikanciaszint pedig 5 százalék) a kritikus értékek dL = 1,08 és dU = 1,53. Ez alapján a próbafüggvény értéke a bizonytalansági sávba esik, azaz a pozitív autókorreláció meglétéről nem tudunk dönteni, de az adott szignifikanciaszinten egyértelműen elvetni sem tudjuk meglétét. Ezért a regressziófüggvény paramétereit a CochraneOrcutt4 féle iterációs eljárással újra becsüljük. Kezdő értéket adva az autókorrelációs együtthatónak, becsülni tudjuk a paramétereket. Amennyiben 0 kezdő értéket adunk, akkor a paraméterek becslése a legkisebb négyzetek módszerével történik. Miután a paramétereket megbecsültük, megbecsüljük az autokorrelációs együttható értékét is a mintából, és a kapott új értéket visszahelyettesítve újra becsüljük a paramétereket. Az iterációs eljárást a konvergencia kritérium szabályozza. Ha a kritériumot például 1 százaléknak választjuk, akkor a folyamat akkor fejeződik be, ha a becsült paraméterek 1 százaléknál kisebb arányban változnak egyik iterációról a másikra. Az SPSS programcsomag ezen felül arra is lehetőséget ad, hogy maximalizáljuk a végrehajtott iterációk számát. Amennyiben az építőanyag-ipar volumenindexét újra becsüljük a Cochrane-Orcutt féle eljárással, az iterációs eljárás eredményei a következők (0,001-es konvergencia kritérium mellett). 3. tábla
A Cochrane-Orcutt eljárás iterációs eredményei Iteráció
Mintából becsült autókorrelációs együttható
Durbin-Watson statisztika értéke
1 2
0,1959 0,1972
1,7221 1,7238
Az újrabecsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat a következő, 4. tábla tartalmazza. 4 A Cochrane-Orcutt féle eljárás leírása megtalálható a Hunyadi László – Mundruczó György – Vita László: Statisztika című tankönyvben. AULA Kiadó. 1996.
998
POLT RITA 4. tábla
A Cochrane-Orcutt becslés eredményei (eredményváltozó: építőanyag-ipar volumenindexe) A becsült paraméter
Változók
Konstans GDP Épített lakások száma
értéke
standard hibája
–30,245 1,1574 0,00025
12,364 0,1247 0,0001
t-statisztika
9,28 2,5
A modell magyarázó ereje 88,88 százalékos, és a DW próbafüggvény értéke 5 százalékos szignifikanciaszinten az elfogadási tartományba esik, tehát a pozitív autókorreláció megléte a modellben elvethető. A következő lépésben a cementgyártás idősorának becslésére került sor az építőanyag-ipar volumenindexe és a népesség száma segítségével. A legkisebb négyzetek módszerével becsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat az 5. tábla tartalmazza. 5. tábla
Az LNM-becslés eredményei (eredményváltozó: cementtermelés) A becsült paraméter
Változók
Konstans Építőanyag ipar volumen indexe Népesség száma
értéke
standard hibája
–19312,865 37,684 1,83
2925,221 2,478 0,279
t-statisztika
15,205 6,56
Az építőanyag-ipar volumenindexe és a népesség száma együttesen 94,1 százalékot magyaráznak meg a cementtermelés szóródásából. A Durbin-Watson statisztika értéke 1,431, mely érték az előzőekben bemutatottakhoz hasonlóan a bizonytalansági sávba esik, azaz az adott szignifikanciaszinten nem tudjuk egyértelműen elvetni a pozitív autokorreláció meglétét. Amennyiben a cementtermelést újra becsüljük a Cochrane-Orcutt féle eljárással, akkor az iterációs eljárás eredményei a következők (0,001-es konvergencia kritérium mellett). 6. tábla
A Cochrane-Orcutt eljárás iterációs eredményei Iteráció
Mintából becsült autókorrelációs együttható
Durbin-Watson statisztika értéke
1 2 3 4 5 6 7
0,213366 0,234169 0,237242 0,237716 0,237790 0,237802 0,237803
0,5761 0,5957 1,5986 1,5991 1,5992 1,5992 1,5992
LEVEGŐKERESKEDELEM
999
Az újrabecsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat a 7. tábla tartalmazza. 7. tábla
A Cochrane-Orcutt becslés eredményei (eredményváltozó: cementtermelés) Változók
Konstans Építőanyag ipar volumen indexe Népesség száma
A becsült paraméter értéke
standard hibája
–22102,86 38,988 2,089
4390,068 2,96 0,418
t-statisztika
13,17 4,997
A modell magyarázó ereje 92,71 százalékos, és a DW-próbafüggvény értéke 5 százalékos szignifikanciaszinten az elfogadási tartományba esik, tehát a pozitív autókorreláció meglétét elvetjük. Végül a cementtermelés előrejelzése a GDP, a népesség száma és a lakásépítések idősora előrejelzése felhasználásával készült. Ezeknek a magyarázó változóknak az előre jelzett értékeit természetesen modellen kívül kell meghatározni. Ennek módja a következő volt: A GDP növekedése 2000-ig gyorsult, majd ezt követően a növekedés mértéke lecsökkent (2000-ben a GDP volumenindexe az előző évhez viszonyítva 105,2 százalék volt). Az ágazati előrejelzésekhez felhasznált makrogazdasági előrejelzések három időszakra készültek. Az első a 2004-2007-es időszak, melyben 2005-re némileg enyhébb, majd 2006-2007-re némileg magasabb GDP bővülés prognosztizálható. (Az előrejelzés 2005-ben 4 százalékos, 2006-ban 4,2 százalékos, majd 2007-ben 4,3 százalékos reál GDP növekedéssel számol. A következő időszakban, 2008-2010 között nagy valószínűséggel érezhetőek lesznek az európai uniós csatlakozás előnyei, plusz források áramolhatnak be az országba, ezért a GDP feltételezett volumenindexe erre az időszakra az előző évhez képest egységesen 104 százalék. Az utolsó, 2011-2012-es időszak előrejelzése már számos bizonytalansági tényezőtől függ. Ekkor valószínűleg már nem érződnek az európai uniós csatlakozás előnyei, de már az Európai Unió szerves részeként a GDP bővülés szinten tartásával lehet számolni, így ezekben az években az előrejelzésekhez felhasznált GDP volumenindexek értéke 104,2 százalék. A népesség számának előrejelzése a népesség jelenlegi száma, a születési-, és halálozási arányszámok, valamint a bevándorlások számának figyelembevételével és előrejelzésével készült. Ez alapján 2004-től Magyarország népességének néhány tizedszázalékos csökkenése jelezhető előre évről-évre. Az épített lakások száma esetén szakértői vélemények szerint 2006-ig még az épített lakások számának növekedése várható, majd 2007-től folyamatosan csökkenő tendenciát mutatva az épített lakások száma évi mintegy 40 ezer darabos szinten stabilizálódni fog. A magyarázó változók tényleges és feltételezett jövőbeni értékeit, valamint a cementtermelés becsült számait a 8. tábla tartalmazza.
1000
POLT RITA 8. tábla
A becsült cementtermelés az előre jelzett magyarázó változók függvényében Év
Népesség száma (ezer fő)
Épített lakások száma (darab)
10 599 10 560 10 509 10 464 10 421 10 375 10 373 10 374 10 365 10 350 10 337 10 321 10 301 10 280 10 253 10 222 10 200 10 175 10 142 10 117 10 080 10 050 10 026 9 995 9 968 9 940 9 915 9 896
72 507 69 428 57 200 50 566 51 487 43 771 33 164 25 807 20 925 20 947 24 718 28 257 28 130 20 323 19 287 21 583 28 054 31 511 35 543 42 000 45 000 48 000 45 000 42 000 40 000 40 000 40 000 40 000
1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Építőanyag ipar voBecsült cementGDP volumenCementtermelés termelés indexe (1985 = 100 lumenindexe (1985 (ezer tonna) = 100 százalék) (ezer tonna) százalék)
100,00 101,34 105,70 105,70 106,38 102,68 90,27 87,58 86,91 89,60 90,94 92,28 96,64 101,34 105,70 111,07 115,10 119,13 122,58 127,36 132,46 138,02 143,95 149,71 155,70 161,93 168,73 175,82
100,00 102,30 109,36 109,58 107,82 102,43 72,73 71,05 78,73 81,72 83,11 83,94 87,55 99,02 95,95 105,54 109,66 112,73 114,87 126,56 134,11 141,47 147,62 153,54 159,98 167,19 175,06 183,26
3 678 3 846 4 153 3 873 3 857 3 933 2 529 2 236 2 533 2 793 2 875 2 747 2 811 2 999 2 980 3 326 3 452 3 510 3 641
3941,56 3887,07 4093,72 4041,13 3836,67 3564,19 2492,76 2372,17 2597,89 2687,14 2755,68 2767,73 2836,48 3231,44 3004,16 3350,83 3474,07 3544,28 3556,58 3987,66 4191,15 4412,30 4601,09 4767,07 4961,47 5184,10 5438,73 5718,97
A következő ábra grafikusan mutatja a cementtermelés becslésének illeszkedését és a termelés előrejelzését 2012-ig. 1. ábra. A cementtermelés tényleges és becsült értéke (ezer tonna) 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000
Tény
Becsült
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
1985
0
LEVEGŐKERESKEDELEM
1001
5. Mészgyártás. A mészgyártás esetében az előrejelzés teljesen hasonló a cementgyártás során bemutatott előrejelzéssel. Az első becslés megegyezik a cementgyártás során használttal, majd a második lépésben a mészfelhasználás idősorát becsülték az építőanyag-ipar, egy termékkonjunktúra-index és a népesség száma segítségével. A termékkonjunktúra-index a mésztermelés ipari felhasználóinak konjunktúraindexe, a vas- és acéltermelés, valamint papírgyártás összetett konjunktúraindexe. A második becslés esetében a determinációs együttható értéke 75 százalék. A 2. ábra grafikusan mutatja a mészfelhasználás becslésének illeszkedését és a felhasználás előrejelzését 2012-ig. 2. ábra. A mészfelhasználás tényleges és becsült értéke (ezer tonna) 1 200 1 000 800 600 400 200
T ény
2012
2010
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
0
Becsült
Ezt követően a mésztermelés becslése a becsült mészfelhasználás, az importszaldó és az új típusú kereslet (talajjavítás, környezetvédelem) előrejelzésének segítségével készült. 6. Üvegipar. Az üvegtermelés esetében az előrejelzést az nehezítette, hogy az üveg nem homogén tömegtermék. A KSH termékszintű adatszolgáltatása is 10 termékre terjed ki. Első lépésben az építőanyag-ipar volumenindexének becslésére került sor a GDP volumenindexének és a lakásépítések számának segítségével (ez volt az első lépés az előző két iparágban is). Második lépésként az üvegtermelés volumenindexe szerepelt a modellben mint független változó, függő változóként pedig a következő három változó szerepelt: – építőanyag-ipar voluemnindexe; – állóeszköz felhalmozás volumenindexe; – népesség száma.
Az üvegipar termelésének előrejelzésére nem sikerült olyan jó modellt találni, mint a cementipar, vagy a papíripar esetén, de a becslés az alapvető tendenciákat jól követi, a determinációs együttható értéke 60 százalék. 7. Kerámia-és porcelán termékek gyártása. A kerámiatermékek esetében a gyártott termékek körét két részre bonthatjuk, a nem építési célú és az építési célú kerámiatermékekre. A nem építési célú kerámiatermékek esetén egy ötváltozós regressziós becslés készült, melyben a változók mindegyike volumenindexként szerepelt.
1002
POLT RITA
A magyarázó változóként bevont volumenindexek a következők voltak: – az Európai Unió 15 tagállama GDP-jének változása (a termékcsoportra jellemző magas exportértékesítési arány miatt); – Magyarország GDP-jének alakulása; – az épített lakások számának alakulása (szaniter és háztartási porcelán áruk mennyisége vonatkozásában); – a népesség alakulása.
A becslés során a determinációs együttható értéke 88 százalék, azonban az Európai Unió GDP-jének alakulása és az épített lakások száma tekintetében nem mutatható ki statisztikai kapcsolat. Az építési célú kerámiatermékek becslése a cement és a mészipari tanulmányban már bemutatott építőanyagokra vonatkozó előrejelzés és a népesség számának alakulása segítségével készült. A determinációs együttható értéke itt 75 százalék. 8. Papíripar. A papíripar esetében a termelés előrejelzése a papír és kartontermelés alapján végezhető el. A termelés rendkívül jól követi a GDP és a népesség számának változását. Az 1985-2003-as adatok alapján rendkívül jól illeszkedő modellt lehetett készíteni, ahol a determinációs együttható értéke 94 százalék. A következő ábra grafikusan mutatja a papír- és kartontermelés becslésének illeszkedését és a termelés előrejelzését 2012-ig. 3. ábra. A papír- és kartontermelés tényleges és becsült értéke (ezer tonna) 900 800 700 600 500 400 300 200 100
T ény
2011
2009
2007
2005
2003
2001
1999
1997
1995
1993
1991
1989
1987
1985
0
Becsült
9. Szénbányászat. A szénbányákban a megbontott kőzetekből jelentős mennyiségű metán szabadul ki. Magyarországon a mélyművelésű szénbányászat drasztikusan visszaszorult, a bányák bezárása folyamatban van, egyetlen kivétel a Márkus-hegyi bánya. A külszíni bányák közül is csak két bánya további működése várható a prognosztizált időszakban, így ebben az ágazatban az egyes bányákra egyedi előrejelzések készültek. 10. Kőolaj- és földgázkitermelés, -szállítás, földgázellátás; kőolaj-feldolgozás. A kitermelésből és feldolgozásból álló kőolajtermelő ágazat közvetlen emissziói a kitermelés és a finomítás során keletkeznek. A hazai finomítókban feldogozott ásványi olaj mennyisége messze meghaladja a hazai kitermelt mennyiséget, ezért az importált kőolaj volu-
LEVEGŐKERESKEDELEM
1003
menét is figyelembe kell venni az előrejelzésnél. A kőolaj-kitermelés mennyiségének becslése az érintett vállalat és a Magyar Geológiai Szövetség által megadott adatokra támaszkodik. A kőolaj-feldolgozás esetében az összesített kereslet nagymértékben függ a gazdasági aktivitástól és a fogyasztási szinttől. Így a legjobb eredmény azzal a modellel kapható, melyben a GDP volumenindexével és a népesség számával magyarázzák az öszszes finomítói termelés alakulását. A modellben a determinációs együttható értéke 94,7 százalék. Az ágazatba tartozó bitumentermelés a cementiparhoz hasonló modellel jelezhető előre, azaz a magyarázó változók az építőanyag-ipar volumenindexe és a népesség száma voltak. A determinációs együttható értéke 85,7 százalék. A földgázfogyasztás előrejelzése a különböző fogyasztási csoportokban külön-külön elvégzett elemzések és előrejelzések alapján adható meg. Így megkülönböztetnek lakossági-, kommunális és egyéb fogyasztókat, valamint az ipari célú felhasználást. Mindegyik esetben az elmúlt évek földgáz-fogyasztásának vizsgálatára került sor idősorok segítségével. Ezek után a jövőbeli fogyasztások különböző más ágazati előrejelzések és az elkövetkező évek időjárására tett feltételezések segítségével becsülhető. Éppen ezért a jövőbeli földgázigényre vonatkozó előrejelzések nagyon érzékenyek a nagy felhasználási hányadot kitevő más szektorok feltételezett növekedési ütemére és az éves szintű átlaghőmérséklet-ingadozásokra. 11. Vegyipar. A vegyipar a feldolgozóiparon belül talán a leginkább koncentrált iparág, a teljes termelés 75-80 százalékát 15-20 vállalat adja. A nagy vállalati méret a jelentős vertikális integráció eredménye. Az egyes vegyipari ágazatok növekedési üteme jelentősen eltérő. Mindezek következményeként az adatgyűjtés legegyszerűbb módja az egyes vállalatokkal való személyes kapcsolatfelvétel volt. A becslések is a vállalatoktól kapott adatok alapján, vállalati képviselőkkel folytatott konzultációk segítségével történtek. 12. Hulladékgazdálkodás. A hulladékok ÜHG kibocsátása alapvetően a széntartalmú, de nem növényi eredetű frakciók elégetéséből származó szén-dioxid kibocsátásából és a szerves, biológiailag lebomló frakciók lerakókban keletkező metán produkciójából áll. Ezért ebben az esetben szükséges volt vizsgálni a keletkező hulladékmennyiség alakulását és a hulladék összetételének változását – a számítások alapja az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) prognózisa volt. A prognóziskészítésnek fontos része volt annak elemzése, hogy az eltérő hulladékkezelési módok aránya hogyan fog változni a jövőben, hiszen ugyanazon hulladék kezelése más és más ÜHG-mennyiség keletkezésével járhat az egyes módok esetében. Az OHT prognózisa 2008-ig terjed, a 2009-2013 közötti időszakot pedig az európai trendek alapján és a 2008-ig tartó időszakon alapuló extrapolációval határozták meg. 13. Szennyvízkezelés. A szennyvízkezelés esetében külön vizsgálat tárgya volt a lakossági és az ipari szennyvízkibocsátás. A lakossági szennyvíz-kibocsátás becslésekor a figyelembe vett három változó a népesség változása, a közcsatornával ellátottak arányának változása és a szikkasztott szennyvizek arányának változása volt. Az ipari szennyvízkibocsátás előrejelzése szakértői becslések segítségével készült. 14. Közlekedés. A közlekedési eredetű kibocsátások 97,56 százalékát a közúti közlekedés adta 2001-ben. Ezt követi a vasúti közlekedés 2,35 százalékkal, majd a belföldi légi közlekedés 0,07 százalék és a vízi közlekedés 0,02 százalékkal. Ennek megfelelően a legnagyobb hangsúly az előrejelzés készítésekor a közúti közlekedési ágazatra helyeződött. A közlekedés ÜHG kibocsátása a járművek hajtásához felhasznált üzemanyagok el-
1004
POLT RITA
égetéséből származik. Az ÜHG-kibocsátás előrejelzéséhez a tüzelőanyag-felhasználás alakulását kellett előre jelezni. Az előrejelzés készítéséhez a következő kapcsolatok vizsgálatára került sor: – a nemzeti jövedelem növekedése és a GDP-növekedés kapcsolata ; – a gazdasági növekedés és a gépjárműállomány nagysága közötti kapcsolat gépjármű-kategóriánként (ehhez vizsgálták a hazánkénál magasabb GDP-vel, illetve nemzeti jövedelemmel rendelkező országokban tapasztalt folyamatokat); – a gépjármű-állomány nagysága (kategóriánként) és a különböző üzemanyagokból (LPG-, illetve földgáz, benzin, gázolaj) felhasznált mennyiség közötti kapcsolat.
15. Mezőgazdaság, földhasználat, erdészet. A növénytermesztésnél az ÜHGkibocsátás alapadatát az éves szinten megtermelt hozamok adják, ezért ebben az esetben a termesztés területének és a várható hozamoknak az előrejelzése volt a feladat. Az állattartás esetén az ÜHG-kibocsátás szoros kapcsolatban áll a mindenkori állatlétszámmal és a keletkezett trágya kezelési módjai közötti megoszlásával. Ez volt az egyetlen olyan ágazat, ahol nem sikerült az eredményeket egyetlen forgatókönyvre szűkíteni. A földhasználatra vonatkozó szakpolitikák, támogatáspolitikák nemcsak hazai szinten, de még az Európai Unió szintjén is túlzottan bizonytalanok. Ebből következően az ágazatban két megközelítést alkalmaztak. Az egyik megközelítés a mezőgazdasági termelés lehetőségekhez mért intenzifikálását tételezi fel (mezőgazdaság árutermelési funkciójának erősödése és előtérbe kerülése), a másik pedig az egyre inkább természetközeli termelési rendszerek elterjedését, a műtrágyák csökkentett használatát, az agrárkörnyezetvédelmi program előírásainak megfelelő termelési gyakorlat fokozott elterjedését tételezi fel. A Nemzeti Kiosztási Terv alakulásának folyamata Az Irányelv szerint a tagállamoknak 2004. március 31-ig kellett benyújtaniuk a Nemzeti Kiosztási Tervet az Európai Bizottságnak jóváhagyásra. Mivel Magyarország csak 2004. május 1-től teljes jogú tagja az Európai Uniónak, így hazánknak ez eddig lett volna esedékes. Hazánk ezt a határidőt nem tudta tartani. A Nemzeti Kiosztási Terv alapelveit a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) 2004. június 15-én tette közzé, majd 2004. augusztus 19-én a KvVM társadalmi vitára bocsátotta a REKK által készített ágazati előrejelzéseket. Ez alapján szeptember 17-én elkészült az első NKT szakmai tervezet, melyet október 8-án egy újabb szakmai tervezet követett, melyet a kormány október 12-én elfogadott és az Európai Unió Bizottságához benyújtott jóváhagyásra. Ezt követően december 8-án még egy szakmai tervezet készült, melyet újból benyújtottak az Európai Unió Bizottságához, mint az októberi tervezet módosítását. A REKK által készült jelentés júliusi és augusztusi változata között összességében nem mutatkozik jelentős eltérés, az egyes ágazatok összehasonlítása során viszont találhatunk kisebb-nagyobb különbségeket. Ezek hátterében később bejelentkező vállalatok, illetve nem megfelelő kibocsátási együtthatók alkalmazása állnak. Látható, hogy a szeptemberi NKT tervezet a REKK által készített augusztusi tanulmányban előre jelzett adatokat tartalmazza, a cementipar kivételével.
LEVEGŐKERESKEDELEM
1005 9. tábla
Az egyes ágazatok számára előre jelzett kibocsátási egység mennyiségek Előre jelzett CO2-kibocsátás 2005-2007 évekre összesen (ezer tonna) Tevékenység
Energiatermeléssel kapcsolatos tevékenységek I/a.-I/b. Villamos energia- és távhő termelés I/c-d. Saját célú tüzelőberendezések I. Tüzelőberendezések összesen II. Ásványolaj-feldolgozás Fémek termelése és feldolgozása III.-IV-V. Kokszolás, Fémércek pörkölése és zsugorítása; Vas- és acéltermelés Ásványanyag-ipar VI/a. Cementgyártás VI/b. Mészgyártás VII. Üveggyártás VIII. Tetőcserepek, téglák, tűzálló téglák; csempék, kőáruk és porcelánok gyártása Egyéb tevékenységek IX-X. Cellulóz-, papír- és kartongyártás Ágazatok összesen 1 évre jutó átlagos mennyiség
NKT NKT NKT 2004. szept. 2004. okt. 8. 2004. dec. 8. 20.
REKK 2004. július
REKK 2004. aug.
58 960 3 613
52 538 6 822 59 360 4 219
52 538 6 822 59 360 4 219
53 346 8 275 61 621 4 491
56 439 8 724 65 163 4 491
10 417
9 308
9 308
9 308
9 778
9251 1 484 835
8 197 1 484 1 158
8 418 1 484 1 158
8 417 1 484 1 158
8 418 1 484 1 166
1 422
2 488
2 488
2 488
2 490
747
747
747
747
809
86 728 28 909
86 961 28 987
87 182 29 061
89 714 29 905
93 799 31 266
A szeptemberi tervezet és az októberben már az Európai Unió Bizottságához eljuttatott NKT előrejelzéseinek változtatását a GKM kezdeményezte, mégpedig oly módon, hogy az előrejelzések készítésekor használt háttéradatok megváltoztatását kérte a KvVMtől, egyrészt makrogazdasági adatok, másrészt az energetika területén használt néhány adat javítását és alkalmazását. A változtatások a következők voltak. – Az országos bruttó villamosenergia-felhasználás 2005-2007-es időszaki növekedési ütemét először 1,7 százalékban, majd 2 százalékban határozták meg. 4. ábra. Az országos bruttó villamosenergia-felhasználás éves növekedési üteme, százalékban 4,00 2,46
2,00 0,67
0,00 -2,00
0,45
2,48
2,41 0,66
1,02
0,76
1,08
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 -2,66
-4,00 -6,00
2,09 1,66
-5,73 -5,79
-8,00 Forrás: Villamos Energia Statisztikai Évkönyv, 2003. Magyar Energia Hivatal. Budapest. 2004.
1006
POLT RITA
A 2004-es évre vonatkozóan még nincsenek végleges adatok, de a MAVIR Rt-től kapott információ alapján 2004-ben a bruttó felhasználás néhány tizedszázalékos csökkenése következett be. A már korábban említett, a MAVIR Rt. által készített „A villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásterve” – amelyet 2003. novemberében adtak ki, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. által készített tanulmány alapján – a fogyasztói (nettó) villamosenergia-felhasználás növekedési ütemére vonatkozóan 2002-2015 között 1,9 százalék/év értéket állapít meg, melyet az iparági szakmai zsűri (GKM, MEH, MVM, MAVIR) megvitatott és elfogadott. Ugyanezen tanulmányban a bruttó villamosenergia-felhasználás esetében az éves átlagos növekedési ütemre vonatkozó előrejelzés 1,6 százalék, amely azért alacsonyabb a fogyasztói igények növekedési üteménél, mert csökkenő hálózati veszteséggel és erőművi önfogyasztással számolnak. A REKK által készített villamosenergia-fogyasztási prognózis eredetileg a MAVIR által is közölt 1,6 százalékos értéket alkalmazta a bruttó villamosenergia-felhasználás növekedésére. – Az importszaldó 2005 és 2007 közötti átlagos értékére először 6500 GWh, majd 5500 GWh értéket kértek használni. 5. ábra. Az importszaldó alakulása Magyarországon 1990 és 2004 között (GWh) 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0
Forrás: (1990–2003) – Villamos Energia Statisztikai Évkönyv 2003. Magyar Energia Hivatal. Budapest. 2004.; 2004 – www.mavir.hu .
2003. januárjától minden 6,5 GWh éves felhasználást elérő fogyasztó, 2004. júliusától minden nem háztartási fogyasztó, 2007. januárjától pedig az összes villamosenergiafogyasztó jogosult, illetve jogosulttá válik arra, hogy áramigényét a szabadpiacon szerezze be. A piacnyitást követően a versenypiaci szegmens gyors növekedésnek indult – a szabadpiaci külkereskedelem fellendülését az ország importszaldójának jelentős mértékű növekedése is jelzi. 2002-ről 2003-ra 63 százalékkal, 2003-ról 2004-re 7,2 százalékkal, 7440 GWh-ra növekedett az ország importszaldója. Mind a MAVIR, mind a REKK által készített tanulmány megállapítja, hogy az elkövetkező években az import nagyobb részarányára lehet számítani. A MAVIR tanulmány 2003-ban 6500-6800 GWh közötti importszaldó értéket valószínűsített 2004-re, s azt feltételezte, hogy ez a nagyságrend középtávon megmarad (a biztonság érdekében azonban
LEVEGŐKERESKEDELEM
1007
a 6500 GWh értékkel számolt). A REKK tanulmány az importszaldó mértékére középtávon 6900 GWh értéket használ, és megállapítja, hogy „…még ez is igen konzervatív becslésnek tekinthető”. A 2005. január-július időszakra vonatkozó importszaldó a MAVIR által közölt adatok alapján 3662 GWh. – Az atomenergiából termelt villamos energia éves átlagos mennyiségére a javasolt érték 2005–2007 között először 13 500 GWh, majd később 12 800 GWh. 6. ábra. A Paksi atomerőmű villamosenergia-termelése 1983-2004 között (GWh) 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
1985
1984
1983
0
Forrás: www.npp.hu .
A paksi atomerőmű által megtermelt villamos energia mennyiségének alakulása a 4. blokk indulását követő évtől, 1988-tól 2002-ig 13400 és 14180 GWh között változott. 2003. áprilisában a 2. blokk üzemzavar miatt leállt és csak 2004. szeptember elején kezdte meg újra a termelést. A 2003-as és 2004-es termelési adatok ezért maradnak el a korábbi évek alapján stabilnak mondható kb. 14000 GWh szinttől. Mindkét korábban említett tanulmány szerint a technológiai és a gazdaságossági megfontolások is mind amellett szólnak, hogy az atomerőmű maximális kapacitáson üzemeljen. Ezért a középtávú előrjelzésük 2005-re 13500 GWh, az azt követő évekre pedig 14000 GWh. A Paksi Atomerőmű Rt. 2005-re 13024 GWh villamos energia termelését tervezi, amelyből az első félévben 6419 GWh-t teljesített. A nagyobb mértékű keresletnövekedés, az alacsonyabb szintre beállított importszaldó és az atomerőmű által termelt villamos energia mértékének csökkentése egyaránt az előre jelzett fosszilis bázisú villamosenergia-termelés, és ezzel együtt a CO2 kibocsátás növekedését vonta maga után. A változtatások következtében a Villamosenergia- és távhőszektor 2005-2007 évekre becsült CO2 kibocsátása szeptemberről októberre 808 ezer tonnával, októberről decemberre pedig újabb 3093 ezer tonnával növekedett. A ’Saját célú tüzelőberendezések’ körében a szeptemberről októberre történt 1453 ezer tonna mértékű növekedés indoka pedig az volt, hogy az ebbe a körbe tartozó létesítmények száma nagyon bizonytalan, ezért elegendő tartalékot kívántak biztosítani az esetlegesen később bejelentkezők számára. *
1008
POLT RITA
Magyarország rendszerváltás utáni ÜHG-kibocsátása megközelítőleg 30 százalékkal alacsonyabb volt, mint amit a Kiotói vállalás alapján a 2008-2012-es évek átlagában teljesítenie kell. Az elkészült elemzések és előrejelzések szerint Magyarország minden különösebb erőfeszítés nélkül teljesíteni tudja vállalásait, ezért a szakemberek úgy vélekedtek, hogy a kereskedés első próbaszakaszában, 2005-2007-ben nem szükséges korlátozni a kereskedésben résztvevő ágazatok szén-dioxid kibocsátását. 2004. szeptemberében a GKM és a KvVM nyilvánosságra hozta, hogy az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerében résztvevő cégek várhatóan évente 29 millió tonna szén-dioxidon osztozhatnak. A GKM szakembere már az akkori 29 milliós szintre megállapította, hogy a magyar kvótakiosztás „nem megszorító”. Megállapította azt is, hogy az új tagállamok jelentősen elmaradnak kiotói vállalásuktól, s éppen ezért nagy kísértést érezhetnek a minél nagyobb kvótára, viszont Brüsszel figyelni fog a túlallokációra, hiszen ebben az esetben nem kapna elegendő ösztönzést az emissziócsökkentés. Az ezt követő időszakban a sajtóban egyre több olyan cikk látott napvilágot, mely szerint a kibocsátók elégedetlenek a kibocsátott kvóta mennyiségével. Az energetikai vállalatok szerint ilyen szintű kvótamennyiségnél a kvótakereskedelem beindítása első reakcióként a termelés visszafogását (ezzel együttesen munkahelyek megszűnését) fogja eredményezni, de még az sem kizárható, hogy az év végi időszakban ellátási gondok is felléphetnek. Egyes szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az áramtermelés költsége 1-6 forinttal növekedhet, mivel amennyiben a vállalatoknak nem lesz elegendő kvótájuk, akkor azt a piacon kell megvásárolniuk, és ez a termelési költségek növekedéséhez vezet. Szeptemberben az energetikai vállalatok úgy nyilatkoztak, hogy a költségnövekedések elkerüléséhez minimum 2,5 millió plusz kvótára lenne szükségük. Ezt követően a Kormány 2004. október 12-én a szeptemberi tervezethez képest egy 2,5 millió tonnával magasabb NKT tervezetet fogadott el, melyből az energetikai vállalatok azonban „csupán” csak 808 ezer tonnával rendelkeztek. Ezt az októberi NKT-t nyújtották be az Európai Bizottsághoz, majd azt 1 hónap múlva újból módosították, mely szerint plusz 4 millió tonnával megemelték az előre jelzett szén-dioxid mennyiséget, és ebből a 4 millió tonnából 3 milliót az energiaszektor kapott. A kormány a szeptemberi tervezethez képest a 2005–2007-es évekre vonatkozóan összességében 6617 ezer tonnával megemelte az előre jelzett kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. Ennek a többletnek a 97,5 százalékát ingyenesen osztják ki a vállalatok között. 2005. júniusára az egy tonna szén-dioxid kibocsátására feljogosító kvóta ára elérte a 23,5 eurót. A vállalatok számára ingyenesen és pótlólagosan juttatott kvóták piaci értéke így 250 forintos euró árfolyamon számítva 37,9 milliárd forint, ebből az energiaszektor részesedése 22,3 milliárd forint. Az Irányelv megfogalmazza, hogy a kiosztott mennyiségeket úgy kell meghatározni, hogy azok CO2 csökkentésre ösztönözzenek, valamint azt is kimondja, hogy a terv nem tehet különbséget cégek és ágazatok között oly módon, hogy bizonyos vállalkozásokat vagy tevékenységeket indokolatlan előnyben részesít. Kérdéses, hogy a magyar kiosztás ezeket az elveket megsértette-e, s ha igen, milyen mértékben. Az Európai Unió Bizottsága mindenesetre nem talált semmi kivetnivalót Magyarország Nemzeti Kiosztási Tervében, és a Kormány által 2004. december 8-án elfogadott változatot jóváhagyta.
LEVEGŐKERESKEDELEM
1009 FORRÁS- ÉS IRODALOMJEGYZÉK
Áremelkedéstől tartanak a nagyfogyasztók. Világgazdaság. 2004. október 21. BELICZAY E. – SZABÓ Z. [2003a]: Az éghajlatvédelem gazdasági eszközei. (www.levego.hu/kiadvany/eghajlatvedelem/gazdasagieszkozok.pdf) BELICZAY E. – SZABÓ Z. [2003b]: Az emisszió-kereskedelem. (Készült a Budapesti Távhőszolgáltató Rt. megbízásából.) (www.levego.hu/konyvtar/olvaso/emi_ker.pdf) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról. [2003] (www.kvvm.hu/klima (Nemzetközi együttműködés.)) FARAGÓ T. – KERÉNYI A. [2003]: Nemzetközi együttműködés az éghajlatváltozás veszélyének, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium – Debreceni Egyetem. Budapest–Debrecen. (www.kvvm.hu/klima) HUNYADI L. – MUNDRUCZÓ GY. – VITA L. [1996]: Statisztika. AULA Kiadó. Budapest. KERÉKGYÁRTÓ GY.-NÉ – MUNDRUCZÓ GY. – SUGÁR A. [2001]: Statisztikai módszerek és alkalmazásuk. AULA Kiadó. Budapest. Kiotói Jegyzőkönyv az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez. (www.kvvm.hu/klima (Nemzetközi együttműködés)) Letöltés dátuma: 2004. szeptember. LESI M. – PÁL G. [2004]: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának szabályozása, és a szabályozás hatása a villamosenergiatermelő vállalatokra Magyarországon. (Kézirat) Magyarország Nemzeti Kiosztási Terve. [2004] (www.kvvm.hu/klima) december 8. Magyarország Nemzeti Kiosztási Terve (szakmai tervezet. A Kormány által 2004. október 12-én elfogadott változat.), [2004] (www.gkm.gov.hu/data/3851/NAP_Hungary_draft.pdf) október 8. Magyarország Nemzeti Kiosztási Terve (szakmai tervezet., társadalmi vitára bocsátott változat). [2004] (www.kvvm.hu/klima) szeptember 20. Magyarország üvegház-gáz kibocsátásainak előrejelzése 2012-ig a jelentős kibocsátó ágazatok közgazdasági kutatása alapján – Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontja. [2004] (www.kvvm.hu/klima) július. Magyarország Nemzeti Kiosztási Tervének alapelvei (nyilvános tervezet). [2004] (www.kvvm.hu/klima) június. Száguldanak a CO2-kvótaárak. Világgazdaság. 2005. június 30. Tájékoztató az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről és annak magyarországi bevezetéséről. [2003] (www.gkm.gov.hu/data/3793/EU_CO2_kereskedelem.pdf) november. A villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásterve. [2003] MAVIR Rt. (www.mavir.hu (SajtószobaKözlemények)) Letöltés dátuma: 2004. szeptmber.
SUMMARY In the Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change, 38 developed countries committed themselves to reducing greenhouse gas emissions with targets varying from state to state. Although the Kyoto Protocol came into force this February, the European Community had adopted the Directive establishing a scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community on 13 October 2003. Under the Directive, with effect from 1 January 2005, the major companies in the energy sector, the ironand steel industry, the building materials industry, the glass- and paper industry may release carbon dioxide into the atmosphere only if they are in possession of the appropriate permit. Before introducing the trading system, the Member State determines – in a National Allocation Plan – the total quantity of allowances to be allocated and how. In order to determine the total quantity of the allowances to be allocated for Hungary, an economic study examining 16 sectors with large greenhouse gas emissions was conducted in July 2004. As a result, different predictions were done for all sectors. First, the allowances were allocated according to the above mentioned independent professional study, then later – in the repeatedly updated National Allocation Plans – the figures published each month kept increasing.
