Kresalek Péter Blumné Bán Erika. A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana I. Teljesítmény és erõforrás elemzés

Kresalek Péter – Blumné Bán Erika A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana I. Teljesítmény és erõforrás elemzés

Kresalek Péter – Blumné Bán Erika

A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana I. Teljesítmény- és erõforráselemzés

Szerzõk: Blumné Bán Erika: fõiskolai adjunktus 2. fejezet, 3. fejezet 3.5.2. és 3.6.4., 4. fejezet 4.3.2., 5. fejezet 5.2. ide még jönnek feladatszámok Kresalek Péter: egyetemi adjunktus 1. fejezet, 3. fejezet kivéve 3.5.2. és 3.6.4., 4. fejezet kivéve 4.3.2., 5. fejezet 5.1. ide még jönnek feladatszámok

Lektor: Sándor Lászlóné dr. ny. fõiskolai docens

Szerkesztõ: Kresalek Péter egyetemi adjunktus

Tartalomjegyzék Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I. A termelõ-szolgáltató és a kereskedelmi tevékenység teljesítményének elemzése 1. A termelõ-szolgáltató tevékenység teljesítményének elemzése . . 1.1. A termelés mérése, számbavétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A termelési érték elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. A termelés összetételének elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.1. A szállítási kötelezettségek teljesítésének tételes vizsgálata . 1.3.2. A termelés összetétel-változásának és a változás hatásának elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. A termelés ütemességének vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4.1. A termékkibocsátás ütemességének vizsgálata . . . . . . . . 1.4.2. A termelési folyamat egyenletességének, folyamatosságának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5. A minõség elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5.1. A termékek, szolgáltatások minõségének vizsgálata a vevõi elégedettség szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5.2. A gyártási folyamat és a késztermékek minõségének vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.5.3. A minõséggel kapcsolatos költségek vizsgálata . . . . . . . 2. A kereskedelmi tevékenység teljesítményének elemzése . . 2.1. Az áruforgalmi tevékenység értelmezése és szakaszai . . . 2.2. Az áruforgalom átfogó elemzése . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Az értékesítési forgalom alakulásának elemzése . . . . . . 2.4. Az értékesítés összetételének elemzése . . . . . . . . . . . 2.5. Sajátosságok a nagykereskedelmi tevékenység elemzésében

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5

A vállalati tevékenység elemzésének módszertana I. – Teljesítés- és erõforráselemzés

II. A vállalati erõforrás-gazdálkodás elemzése 3. Az emberierõforrás-gazdálkodás elemzése . . . . . . . . . . . . . 3.1. SWOT-elemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A létszám nagyságának és összetételének elemzése . . . . . . . . 3.3. A munkaidõ-kihasználás elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. Az emberierõforrás-felhasználás és a vállalati teljesítmény kapcsolatának elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5. Az élõmunka teljesítményének elemzése . . . . . . . . . . . . . . 3.5.1. A munka termelékenységének elemzése termelõtevékenység esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.5.2. Az élõmunka teljesítményének elemzése kereskedelmi tevékenység esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6. Az emberi erõforrás felhasználásához kapcsolódó költségek vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6.1. A munkaerõköltségek és a személyi jellegû ráfordítások elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.6.2. A bérgazdálkodás átfogó elemzése . . . . . . . . . . . . . . 3.6.3. A bérfelhasználás gazdaságosságának elemzése . . . . . . . 3.6.4. A bérgazdálkodás elemzési sajátosságai kereskedelmi tevékenység esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . .

4. A tárgyieszköz-gazdálkodás kiemelt elemzési feladatai . . . . . . . 4.1. A tárgyieszköz-állomány összetételének elemzése . . . . . . . . . . 4.2. A tárgyi eszközök állagának, használhatóságának vizsgálata . . . . . 4.3. A tárgyi eszközök kapacitáskihasználásának vizsgálata . . . . . . . 4.3.1. A kapacitáskihasználás elemzése termelõtevékenység esetén . 4.3.1.1. A tárgyi eszközök kihasználásának vizsgálata értékadatok felhasználásával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.2. A mûszaki kapacitáskihasználás értékelése . . . . . . . . . 4.3.1.3. A kapacitáskihasználás változásának hatása a vállalkozás költségeire . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.4. A gazdasági kapacitáskihasználás vizsgálata . . . . . . . . 4.3.2. A kapacitáskihasználás elemzése kereskedelmi tevékenység esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6

Tartalomjegyzék

5. A készletgazdálkodás kiemelt elemzési feladatai . . . . . . . . . . 5.1. A készletgazdálkodás elemzése termelõtevékenység esetén . . . . 5.1.1. Az anyagellátási tevékenység elemzése . . . . . . . . . . . . . . 5.1.2. Az anyagfelhasználás elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1.2.1. Az anyagfelhasználás dinamikus elemzése . . . . . . . . . . . 5.1.2.2. Az anyagfelhasználási normáktól való eltérések vizsgálata . . . 5.1.3. A készletalakulás vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1.3.1. Készletállományok elemzése a készletnormák figyelembevételével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1.3.2. A készletstruktúra, készlethatékonyság vizsgálata . . . . . . . 5.1.3.3. A készletek alakulásának dinamikus elemzése . . . . . . . . . 5.1.3.4. A készletgazdálkodási tevékenységre vonatkozó figyelmeztetõ adatok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. A készletgazdálkodás elemzése kereskedelmi tevékenység esetén . 5.2.1. Az áruellátás (árubeszerzés) elemzése . . . . . . . . . . . . . . 5.2.2. A készletgazdálkodás elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2.2.1. Az árukészletek és a készletváltozás megfigyelése . . . . . . . 5.2.2.2. Az árukészlet és a forgalom viszonyának elemzése . . . . . . . 5.2.2.3. Az átlagkészlet változására ható tényezõk számszerûsítése . . . 5.2.2.4. A készletrugalmasság vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . Példák és gyakorló feladatok 1. Feladatok a termelõ-szolgáltató tevékenység teljesítményének elemzéséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Feladatok a kereskedelmi tevékenység teljesítményének elemzéséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Feladatok az emberierõforrás-gazdálkodás elemzéséhez . . . 4. Feladatok a tárgyieszköz-gazdálkodás elemzéséhez . . . . . 5. Feladatok a készletgazdálkodás elemzéséhez . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ábrák jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Táblázatok jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

Elõszó A vállalati mûködés sikerességéhez hozzátartozik a gazdálkodási folyamatok alapos ismerete. Az ismeretszerzés – a vállalkozások szintjén is – bevált módszere az elemzés, a gazdasági jelenségek, összefüggések megismerése, minõsítése és értékelése. Ehhez kíván módszertani segítséget adni a most kézbevett „A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana” címû – kétkötetes – szakkönyv. A könyvek felépítése alapvetõen a Budapesti Gazdasági Fõiskola Pénzügyi és Számviteli Karának tantervéhez igazodva készült, két – az alcímekben megjelölt – tantárgy tankönyveiként szolgál. A könyvek tartalma, kiegészítve – a számviteli beszámoló témakörére vonatkozó – „A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése” címû kiadvánnyal, teljes egészében megfelel a mérlegképes könyvelõi képzés „Számvitel-elemzés” tantárgy részét képezõ elemzési ismeretek tematikájának. Az elsõ kötet a jellemzõbb vállalati tevékenységek közül az ipari termelõ-szolgáltató és a belkereskedelmi vállalati gazdálkodás alapvetõ elemzési módszereit dolgozza fel, részletesen tárgyalva a vállalati teljesítmények és az erõforrás-gazdálkodás fontosabb elemzési területeit. A könyvek az elemzési módszerek bemutatását követõen gazdag példaanyaggal (megoldott példákkal és gyakorló feladatokkal) segítik azok megértését és a vállalati gyakorlatban történõ alkalmazását. Ezen túlmenõen a második kötet függeléke – elõsegítendõ a témával elõször foglalkozók számára a teljes szakanyag könnyebb elsajátítását – összefoglalja a legfontosabb elemzés-módszertani alapokat. Mindezek alapján – a szerzõk szándékai szerint – a könyvek felhasználhatók a felsõoktatásban, a felsõfokú szakmai képzésekben és a vállalati gyakorlatban egyaránt. Budapest, 2011. szeptember A Szerzõk 9

3.

Az emberierõforrás-gazdálkodás elemzése „Az emberi erõforrás a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége.”20 Napjainkban az információs társadalom, a tudásbázisú gazdaság korszakában az emberi erõforrás szerepe felértékelõdött, a siker, a versenyképesség egyik fõ tényezõjévé vált. A megfelelõen kialakított munkaerõbázis, a magasan kvalifikált létszámállomány a vállalkozás sikerének kulcsa lett. Szakértõi becslések szerint a vállalkozások által létrehozott érték 50-90%-a nem hagyományos tárgyi eszközökkel való gazdálkodásából származik, hanem az emberi erõforrással, a szellemi tõkével való gazdálkodásból.21 Az emberi erõforrásokkal való gazdálkodás egyre inkább olyan stratégiai eszközzé válik tehát, amely döntõ hatású a vállalkozások jövedelmezõségére, hosszú távú életképességére, sikerességére. Az ember a vállalkozás egyik legdrágább erõforrása, a vállalatok költségei között sokszor az emberek foglalkoztatásának költségei okozzák az egyik legnagyobb hányadot. A munkaerõrõl azt tartják, hogy a legértékesebb erõforrás, hiszen 20 Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan. AULA Kiadó, Budapest, 2003. 253. o. 21 Tóth Antal (szerk.): Gyakorlati controlling. RAABE Kiadó, Budapest, 1999–2005.

A vállalati tevékenység elemzésének módszertana II. – Teljesítmény- és erõforráselemzés

a termelés nélkülözhetetlen tényezõje, nélküle nem végezhetõ gazdasági tevékenység és a többi erõforrást is az ember alkotja meg, vagy hozza felhasználható állapotba. Az emberi erõforrás a többi erõforráshoz hasonlóan meghatározott teljesítõképességgel rendelkezik, megszerzése a piacon, piaci viszonyok között történik. Emellett egy különleges erõforrás is, vannak olyan sajátos jellemzõi, amelyekkel a többi erõforrás nem rendelkezik. Ilyen sajátosságok:22 • a munkavégzés során nem használódik el, az emberi erõforrás teljesítõképessége hosszú távon fennmarad, sõt megfelelõ akciókkal (például képzés, egészségvédelmi programok stb.) az emberek teljesítõképessége növelhetõ; • önállóan gondolkodik, szabad akarata van, ennek következtében cselekedeteit, teljesítményét, és így a vállalkozás teljesítményét is befolyásolni tudja; • innovatív, képes megújulni, új megoldásokat alkotni; • nem raktározható, nem tartalékolható ezért a megfelelõ hatékonyság biztosítása érdekében folyamatos és egyenletes felhasználására van szükség; • nem a vállalat tulajdona, értéke nem része a saját tõkének, de a vállalati erõforrások fontos része, így a vállalat értékét növeli. Mindezek alapján a gazdasági elemzés egyre jelentõsebb feladata az emberi erõforrásokkal való gazdálkodás értékelése. Elengedhetetlen az elemzés azért is, mert az emberi erõforrások jelenlegi helyzetének elemzése nélkülözhetetlen a tervezéshez, a létszámszükséglet elõrejelzéséhez, az eltérések megszüntetéséhez, a szükséges tevékenységek (leépítés, felvétel, fejlesztés) meghatározásához. Az emberi erõforrásokkal való gazdálkodás elemzési feladatai sokrétûek, könyvünk ezek közül – a termelõ-szolgáltató és a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások kapcsán a következõket mutatja be: • SWOT elemzés, • a létszám nagyságának és összetételének vizsgálata, • a munkaidõ kihasználásának vizsgálata, • a munkaügyi tényezõk és a termelés kapcsolatának számszerûsítése, • a munkatermelékenység alakulásának vizsgálata, • az emberi erõforrás felhasználásához kapcsolódó költségek elemzése. 22 Gyökér Irén – Finna Henrietta – Krajcsák Zoltán: Emberi erõforrás menedzsment. Oktatási segédanyag. BME-GTK, Budapest, 2010. 12-13. o. alapján

88

3. Az emberierõforrás-gazdálkodás elemzése

3.1. SWOT-elemzés Az emberierõforrás-gazdálkodás értékelésének egyik hatékony eszköze a SWOT- (GYELV-)23 elemzés, amelynek segítségével vizsgálható, hogy a vállalkozás legfontosabb erõforrása mennyire felel meg stratégiai céljainak. A SWOT- (GYELV-) elemzés során a vállalkozás a belsõ és külsõ környezetét vizsgálja. A belsõ környezet vizsgálata során feltárhatja emberi erõforrása erõsségeit (például alacsony munkaerõ-forgalom, felhalmozódott szakmai tudás, tapasztalat, jó csapatszellem stb.), de rávilágíthat gyenge pontjaira is (például megfelelõ ösztönzési rendszer hiánya, alacsony szintû nyelvtudás stb.). A külsõ környezet elemzésekor a vállalkozás megismerheti a lehetõségeit (például elérhetõ támogatások, kedvezmények a foglalkoztatásban, átképzésben stb.) és a veszélyeket (például egyes szakmai struktúrában kialakuló munkaerõ felesleg stb.). A SWOT-elemzés segítségével a vállalkozás képet kap arról, hogy milyen mértékben használja ki az emberi erõforrásában rejlõ adottságokat, hogyan képes reagálni az azokkal kapcsolatos környezeti veszélyekre, valamint lehetõségekre. Mivel az emberi erõforrásnak, a vállalkozás legfontosabb erõforrásának kiemelt szerepe van a stratégia megvalósításában, a SWOT-elemzés segítségével nyerhetõ információk nélkülözhetetlenek a stratégiai menedzsment számára.

3.2. A létszám nagyságának és összetételének elemzése A létszám nagyságának és összetételének vizsgálatára felhasználható számítások elõtt tekintsük át, hogy a vállalkozásoknál milyen létszám kategóriákkal találkozhatunk. Létszám-kategóriák:24 • munkavégzésre irányuló jogviszony keretében foglalkoztatott létszám (alkalmazásban állók), ide tartozik kiemelten: – a munkaviszonyban (munkaviszony szerû jogviszonyban) állók létszáma (a statisztikai elszámolásokban munkajogi állományi létszámnak is nevezik) és – a megbízási jogviszonyban állók létszáma; 23 A GYELV betûszó a gyengeségek, erõsségek, lehetõségek, veszélyek szavak kezdõbetûit tartalmazza. A SWOT betûszó ugyanezen a kategóriák angol megfelelõjének kezdõbetûibõl áll össze. 24 Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz, KSH, Budapest, 2008. alapján.

89


• alkalmazásban állók statisztikai állományi létszáma: Alapvetõen azok a munkavállalók tartoznak ebbe a csoportba, akik a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak, és munkaszerzõdés, munkamegállapodás alapján munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezettek. Megállapításakor a munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók számát csökkenteni kell a meghatározott okokból tartósan távollévõk számával.25 Az átlagos állományi létszám alatt ezt a létszám-kategóriát értjük. • Dolgozó létszám azoknak a munkavállalóknak a száma, akik az adott napon munkára ténylegesen megjelentek. Az elemzések során általában átlagos létszám adatokat használunk fel. Az átlagos állományi (vagy dolgozó) létszám valamely idõszakra vonatkozóan a munkavállalók folyamatosan vezetett létszámnyilvántartása alapján számított mutató. Az emberierõforrás-gazdálkodás fontos területe a különbözõ feladatok ellátásához szükséges létszám nagyságának, az ún. munkaerõ-szükségletnek a meghatározása. A munkaerõ-szükséglet meghatározásának fontos eszköze a munkakörelemzés, amely során feltárják a különbözõ munkakörök jellemzõit, a munkakörre ható terheléseket, a vele szemben támasztott követelményeket, valamint a munkakör betöltéséhez szükséges ismereteket, tudást. Minden munkakör meghatározott szakmai követelményeket támaszt, ezek között vannak általánosak, például szakirányú felsõfokú képzettség, és vannak speciálisak, például egy adott szoftvercsomag használatában való jártasság. A teljesítendõ feladatokból, valamint ezekbõl az elemzésekbõl kiindulva határozzák meg munkakörönként, munkaköri csoportonként az adott területen végzendõ munka sajátosságait, figyelembe véve, hogy milyen nagyságú és összetételû létszámra van szükség. Érdemes megjegyezni, hogy a munkakörök elemzése nagyban hozzájárul a hatékonyság emeléséhez is, hiszen ennek keretében feltárják a munkakörök közötti párhuzamosságokat, felesleges funkciókat, illetve azt, hogy mely feladatok ellátása hiányzik a szervezetbõl és összességében milyen erõforrásokkal oldhatók meg a feladatok, hol találhatók felesleges kapacitások vagy kapacitáshiányok. A meghatározott létszámszükségletet össze kell hasonlítani a rendelkezésre álló létszámmal, a munkaerõ-fedezettel. Ezt az összehasonlítást 25 Tartósan távollévõnek minõsülnek például a szülési szabadságon lévõk, a különbözõ gyermekgondozási ellátásban részesülõk, keresõképtelenné vált munkavállalók egyhavi folyamatos betegség után stb.

90


többféle bontásban el kell végezni, így munkaköri csoportonként, szervezeti egységenként, szakmánként stb. A munkaerõ-szükséglet és munkaerõ-fedezet összevetése során számszerûsíthetõ a következõ mutatószám: Munkaerõ-szükséglet fedezettsége, % = =

Az adott területen, szakmában, munkaköri csoportban rendelkezésre álló létszám A feladatok ellátásához szükséges létszám

A mutató legkedvezõbb értéke 100%, amennyiben akár felfelé, akár lefelé eltér ettõl, felhívja a figyelmet arra, hogy nincs összhang a munkaerõ-szükséglet és -fedezet között. A vállalkozásnak fontos érdeke az összhang megteremtése, hiszen ha a szükségesnél kisebb a létszám, a tervezett feladatokat nem tudják teljesíteni, a létszámfelesleg pedig, felmerülõ költségei miatt, csökkenti a vállalkozás eredményét. A munkaerõ-szükséglet és a rendelkezésre álló létszám nagyságának összehasonlítása nemcsak a tervezés során nélkülözhetetlen, ezt az elemzést célszerû utólag is elvégezni, keresve azt, hogy milyen okok miatt nem tudta a vállalkozás a szükséges létszámot biztosítani, illetve mennyire volt indokolt a felesleges létszám finanszírozása. A vállalkozásnál rendelkezésre álló állományi létszám csak lehetõséget jelent, tekintettel arra, hogy a munkavállalók nem jelennek meg minden egyes – a vállalkozás munkarendje szerinti – munkanapon munkavégzésre, ezért a létszám elemzése során vizsgálni kell a dolgozó és hiányzó létszám nagyságának, illetve arányának alakulását. A dolgozó létszám arányát a következõ mutató segítségével számszerûsíthetjük: Munkaerõ-felhasználási mutató, % =

Átlagos dolgozólétszám Átlagos állományi létszám

A mutató informál arról, hogy az állományi létszámnak naponta átlagosan hány százaléka jelenik meg munkára, emellett segítségével számszerûsíthetõ a hiányzók aránya is: 100 % – Munkaerõ-felhasználási mutató = Hiányzók aránya

91


Az emberierõforrás-gazdálkodás vizsgálata során a vállalkozások több szempont szerint folyamatosan figyelemmel kísérik a létszám összetételének alakulását, a létszámarányok változását. A létszám összetételének elemzése elvégezhetõ a FEOR26 szerinti csoportosítás felhasználásával. A FEOR a létszám csoportosításához a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalmából indul ki, és lényeges csoportképzõ ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintje is. Ezeken túl fontos szempont az is, hogy mennyire kíván önállóságot a munkakör. A FEOR szerinti létszámcsoportok: 1. Gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetõk, törvényhozók 2. Felsõfokú képzettség önálló alkalmazását igénylõ foglalkozások 3. Egyéb felsõfokú vagy középfokú képzettséget igénylõ foglalkozások 4. Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) jellegû foglalkozások 5. Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások 6. Mezõgazdasági és erdõgazdálkodási foglalkozások 7. Ipari és építõipari foglalkozások 8. Gépkezelõk, összeszerelõk, jármûvezetõk 9. Szakképzettséget nem igénylõ (egyszerû) foglalkozások A FEOR – bár nem célja – lehetõséget ad a szellemi és fizikai foglalkozások érdemi megkülönböztetésére. Az 1-4. fõcsoportok döntõen a szellemi, az 5-9. fõcsoportok pedig a fizikai jellegû foglalkozásokat tartalmazza. Ezen a csoportosítási szemponton kívül, amelyet minden vállalkozásnál alkalmaznak, a létszám összetételének vizsgálata során egyéb szempontokat is figyelembe vehetünk. Vizsgálhatjuk a létszám összetételét, valamint ennek alakulását a munkaidõ hossza, illetve a foglalkoztatás jellege szerint, amelyek alapján megkülönböztethetõk a következõ csoportok: • teljes munkaidõben foglalkoztatottak (napi 8, illetve heti 40 órában foglalkoztatottak), • nem teljes munkaidõben, de havi átlagban legalább havi 60 órában foglalkoztatottak, ezen belül – részmunkaidõben foglalkoztatottak, – bedolgozók, 26 A FEOR-08 – Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere – a vállalkozások gyakorlatában általánosan használt statisztikai nómenklatúra, amely segítségével egyértelmûen megjelölhetõ egy-egy foglalkozási csoport és foglalkozás.

92


– szakmai gyakorlaton lévõ szakképzõ iskolai tanulók (a munkáltató már az alkalmazásban állók kategóriájába sorolja õket, és munkadíjuk is ennek megfelelõen alakul), – egyéb nem teljes munkaidõben foglalkoztatottak (elítéltek, mezõgazdasági részmûvelésben foglalkoztatottak), • nem teljes munkaidõben foglalkoztatottak, de havi átlagban havi 60 óránál alacsonyabb munkaóraszámmal foglalkoztatottak (ez a létszámcsoport nem része a statisztikai állományi létszámnak). A betöltött munkakör szerint végzett tevékenység jellege alapján két alapvetõ csoportot különböztetünk meg: • fizikai jellegû tevékenységet végzõk és • szellemi jellegû tevékenységet végzõk. A termelõ vállalkozásoknál, amennyiben a számviteli információs rendszer lehetõvé teszi, a fizikai jellegû tevékenységet végzõ létszám vizsgálható közvetlen fizikai-közvetett fizikai bontásban is. Valamennyi vállalkozásnál vizsgálható a létszám munkaköri csoportok, szakképzettség, szakmák, életkor, munkában eltöltött idõ, a vállalkozásnál eltöltött idõ, nemek és egyéb (a vállalkozás által fontosnak tartott) szempontok szerinti bontásban is. A létszám összetétele elemzésének, a létszámarányok alakulása vizsgálatának legjellemzõbb módszere a megoszlási viszonyszámok számítása. A megoszlási viszonyszámok informálnak arról, hogy a vállalkozás elvárásainak, érdekeinek megfelelõen alakult-e az egyes létszámcsoportok aránya. A létszám összetételével kapcsolatban általánosan érvényes elvárások nem fogalmazhatók meg, hiszen még az azonos ágazathoz tartozó vállalkozásoknál is más-más létszámarányok, tendenciák tekinthetõk kedvezõnek. A létszámarányokat, illetve ezek változását sok tényezõ befolyásolja, amelyeket az elemzés, illetve a számítások végeredményeinek értékelése során természetesen figyelembe kell venni, így a tevékenységi kört, egyes tevékenységek munkaigényességét, a tevékenységek, termelés összetételének változását, a vállalkozás rövid és hosszú távú céljait stb. A létszám nagyságának és összetételének elemzéséhez szervesen kapcsolódik a munkaerõmozgás (fluktuáció) vizsgálata. A munkaerõ mozgása történhet vállalkozáson belül, vagy a vállalkozás és a gazdaság egyéb szereplõi között. A fluktuációnak és változásának elemzése fontos információkat szolgáltat mind a vállalkozás piaci (ezen belül munkaerõ-piaci) helyzetérõl, mind a munkavállalók elégedettségérõl. A munkaerõmozgások elemzése az emberierõforrás-gazdálkodás vizsgá93


latának fontos feladata, mivel jelentõsen hatással van a vállalkozás mûködésére. Adott esetben akadályozhatja a feladatok végrehajtását, hozamcsökkenést, minõségromlást okozhat, illetve maga után vonhatja az eszközkihasználás és a munkatermelékenység csökkenését is. A fluktuáció vizsgálatához többféle mutatószám is számszerûsíthetõ. Amennyiben a vállalkozás és a gazdaság egyéb szereplõi közötti munkaerõmozgást vizsgáljuk, elemzéséhez a következõ mutatószámokat alkalmazzuk: Belépési forgalom, % =

Belépõk száma Átlagos állományi létszám

Kilépési forgalom, % =

Kilépõk száma Átlagos állományi létszám

Váltás27 (munkaerõ cserélõdés) = a belépõk és kilépõk száma közül a kisebb. Váltás intenzitása, % =

Váltás Átlagos állományi létszám

Munkaerõ-forgalom, % =

Belépõk + kilépõk száma Átlagos állományi létszám

A felsorolt mutatószámok közül kiemelt figyelmet érdemel a kilépési forgalom mutatója; amennyiben a kilépési forgalom aránya magas, akkor a vállalkozásnak mindenféleképpen mélyrehatóbb vizsgálatot kell végeznie az okok felderítése érdekében. Ha a ráta értéke túl magas, az azt jelezheti, hogy a vállalat nem fordít kellõ figyelmet a kulcspozícióban lévõ munkatársak megtartására, ami szintén hatékonyságot csökkentõ tényezõ. Emellett a magas kilépési arány magas költségekkel járhat. Figyelmet érdemel az is, ha a mutató alacsony, ugyanis ez – közvetetten – azt jelezheti, hogy a munkavállalókkal szembeni elvárások nem elég magasak. Ha a kihívások nem elégségesek, akkor ez a termelékenység, hatékonyság rovására mehet.

27 A váltás meghatározása munkakörönként, munkaköri csoportonként történik, hiszen azt akarjuk számszerûsíteni, hogy hány munkahelyen cserélõdtek az emberek.

94


A kilépési forgalom mutatója tovább bontható: Számítható a nem önkéntes kilépések aránya a következõképpen: Nem önkéntes kilépõk száma Átlagos állományi létszám A mutató nagysága valamilyen vezetõi döntéssel függ össze, a háttérben a munkavállalókkal kapcsolatos egyéni teljesítményproblémák állhatnak, vagy munkaerõ-felesleg alakult ki (elõre nem látható üzleti problémák miatt). A nem önkéntes kilépések arányának megállapítása mellett számszerûsíthetõ az önkéntes kilépések aránya is a következõ módon: Munkavállalói felmondások Átlagos állományi létszám A fluktuáció értékeléséhez célszerû a vállalkozásoknak megállapítani az önkéntes kilépések arányának elfogadható mértékét. Ha ettõl valamely idõszakban lényegesen eltérnek, mélyebb analízisre van szükség. A mutatót érdemes az iparági mutatóval is összehasonlítani. Ha a ráta értéke magas, akkor a munkavállalói elégedetlenségre lehet következtetni, ezért elengedhetetlen az önkéntes kilépések vizsgálata, tekintettel arra, hogy a megtartani kívánt munkavállalók elvesztése jelentõs költségvonzattal jár. Vizsgálható még a kilépések aránya a szolgálati idõ nagysága kapcsán is a következõ hányados segítségével: Kilépések a szolgálati idõ függvényében Összes önkéntes kilépés A mutató számításakor abból indulunk ki, hogy a kilépõk a vállalatnál mennyi idõt töltöttek el. Amennyiben az elsõ évet követõen magas a kilépõk száma, illetve aránya, a mutató vizsgálata fényt deríthet például toborzási, beilleszkedési problémákra. A munkaerõmozgás (fluktuáció) vizsgálata szervezeti egységenként, munkaköri csoportonként történik. Az elemzés során célszerû a munkahelyet változtatók összetételét is vizsgálni, például képzettség, gyakorlati idõ, életkor és egyéb szempontok alapján. A fluktuáció minõsítése során tekintettel kell lenni arra, hogy a munkaerõmozgás egy része lehet szükséges, hasznos – például nyugdíjazás, pályakezdõk munkába lépése – de lehet in95


dokolatlan is. Az elemzés során arra is keresni kell a választ, hogy a fluktuáció milyen okokra vezethetõ vissza. Az elvégzendõ feladatok volumenének változásával összefüggõ munkaerõmozgás nyilvánvalóan természetes folyamat, de elõfordulhat, hogy a munkahelyi tényezõk – például rossz légkör, alacsony jövedelmi színvonal, kedvezõtlen munkakörülmények – miatt is jelentõs a munkaerõ-áramlás. A munkaerõmozgás elemzésekor vizsgálható a belsõ munkaerõmozgás is. A vállalkozáson belüli munkaerõ-áramlás két irányú lehet: vertikális és horizontális. Horizontális fluktuáción a vállalkozáson belüli egyes szervezeti egységek közötti munkaerõmozgást értjük. Az egyes szervezeti egységek közötti mozgásnak egyaránt lehetnek pozitív és negatív hatásai. A fogadó szervezeti egység számára elõnyös, hogy egy gyakorlott munkatársat kap, a betanulási idõt és költségeket megtakarítja. Kedvezõtlen lehet azonban (ha nem munkakör megszûnése miatt következik be) az átadó szervezeti egységnek, amennyiben ott is szükség van a távozó munkavállaló munkájára. A vertikális munkaerõmozgás alapvetõen elõléptetést jelent. Mivel ebben az esetben a régi munkakör betöltésérõl is gondoskodni kell, az elemzés során vizsgálható az is, hogy a megüresedett munkaköröket kívülrõl vagy belülrõl töltik-e be. A munkaerõmozgás vizsgálatának fontos területe a fluktuáció költségeinek elemzése, ugyanis a munkaerõmozgás (akár indokolt, akár indokolatlan) jelentõs költségeket okoz a vállalkozásnak. A költségek egy része akkor merül fel, amikor egy dolgozó elhagyja a vállalkozást, a másik része pedig egy dolgozó toborzásakor, munkába állításakor. A fluktuáció költségei között megjelennek a hirdetési költségek, telefon, a posta vagy egy harmadik fél bevonásának a költségei. Ezeken felül számításba kell venni az új dolgozók bevezetésének és betanításának költségeit, és a kilépõ dolgozók esetleges elbocsátásának költségeit. A számszerûsíthetõ költségeken kívül célszerû még azt a teljesítménykiesést is megbecsülni, amely az új dolgozónál a bedolgozási idõszakban, a kilépõ dolgozónál pedig a kilépés elõtti idõben figyelhetõ meg. A fluktuációval együtt járó magas költségek, és egyéb ismertetett negatív hatások miatt nélkülözhetetlen a munkaerõmozgás okainak szisztematikus vizsgálata, és ennek alapján az indokolatlan munkaerõmozgás lehetõ legalacsonyabb szintre csökkentése.

96


3.3. A munkaidõ-kihasználás elemzése A munkaidõ az a névleges idõtartam, amelyet a munkavállaló munkatevékenység céljából a munkahelyén eltölt. A munkaidõ alatt a dolgozónak a munkáltató rendelkezésére kell állnia, hogy a munkafeladat végrehajtásával kapcsolatos teendõket ellássa. A munkahelyen eltöltött idõ akkor is munkaidõnek számít, ha a dolgozó önhibáján kívül nem végez munkát (állásidõ). Magyarországon törvény – a Munka törvénykönyve – határozza meg a munkaidõ hosszát. A törvényi elõírás szerint a teljes munkaidõben foglalkoztatottak napi munkaideje 8 óra, amelynél a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása – speciális munkakörülmények miatt – rövidebb vagy részben vagy egészben készenléti munkakörben hosszabb, de napi 12 órát meg nem haladó munkaidõt is megállapíthat. A vállalkozások tehát a törvényi, illetõleg a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban meghatározott keretek között adhatják meg munkakörökre a munkaidõt, amelyet munkarend szerinti kötelezõ munkaidõnek nevezünk. A vállalati gyakorlatban a munkarend szerinti idõ meghatározása – általában – napra vonatkozóan, a törvényben megállapított 8 órával történik, ezért a napi kötelezõ munkaidõt – a munkarend szerinti napi kötelezõ munkaidõ meghatározás mellett – a munkanap törvényes hosszának is nevezhetjük. A napi munkaidõ meghatározása mellett egy adott idõszak – jellemzõen egy év – munkarendjének kialakításakor is figyelembe kell venni a Munka törvénykönyvének elõírásait. A munkavállalót hetenként két pihenõnap illeti meg. Az ipari (termelõ-szolgáltató) vállalkozások jelentõs részére a szakaszos munkarend jellemzõ, azaz a munkavégzés hétfõtõl péntekig tart és a két pihenõnap a hétvégére esik. Egyes vállalkozásoknál, amelyek tevékenysége megköveteli a folyamatos vagy folytonos munkarendet, a heti pihenõnapok más napokra is eshetnek (a Munka törvénykönyve erre is kitér). A heti pihenõnapokon túl a munkavállalónak nem kell munkát végeznie a jogszabály által meghatározott munkaszüneti napokon. Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak megszakítás nélkül üzemelõ (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is mûködõ vállalkozásnál, illetõleg munkakörben foglalkoztatható. Mindezek alapján a munkarend szerinti munkanapok számának meghatározása a következõképpen történik:

97


Naptári napok száma – Heti pihenõnapok (általában szombat, vasárnap) száma – Munkaszüneti napok száma (fizetet ünnepnapok) Munkarend szerinti munkanapok (Törvényes munkanapok) A munkarend szerinti munkanapokon tehát a munkavállaló munkaidõ-beosztása szerint munkavégzésre kötelezett, az állományi létszám által teljesíthetõ napok számát mutatják. A munkavállalók azonban nem jelennek meg minden egyes munkanapon, a munkarend szerinti napok egy részén hiányoznak. A munkaidõ-kihasználás elemzése során vizsgálható, hogy hogyan változott a munkarend szerinti napokon belül a teljesített napok, valamint az egész napos távollétek nagysága és aránya. (Teljesített munkanap mindaz a naptári nap, amelyen a munkavállaló munkavégzésre megjelent.) Az egész napos távollétek elemzéséhez – az összetételének, okainak vizsgálata mellett – a munkaerõ-felhasználási mutatót alkalmazhatjuk a következõ összefüggés szerint: Munkaerõ-felhasználási mutató, % =

Teljesített napok száma Munkarend szerinti napok száma

Amennyiben 100%-ból kivonjuk a munkaerõ-felhasználási mutatót, számszerûsítjük az egész napos távollétek vagy hiányzók arányát: 100% – Munkaerõ-felhasználási mutató = Egésznapos távollétek aránya, % A mutató alakulásának értékelése mellett a részletes vizsgálatot az egész napos távollétek fajtái szerint kell elvégezni, keresve azt, hogy milyen, a vállalattól függõ és független okokra vezethetõ vissza az egész napos távollétek számának – bázishoz vagy a tervhez képesti – változása. Az egész napos távollét olyan munkarend szerint munkanapot jelent, amikor a munkavállaló akár igazoltan, akár igazolatlanul nem jelent meg, függetlenül attól, hogy a távollét idõtartamára részesül-e munkabérben vagy sem. Az egész napos távollétek fajtái a következõk: • Fizetett szabadság (amely lehet rendes és rendkívüli szabadság) • Nem szabadság jellegû fizetett egész napos távollét; ezek általában állampolgári vagy társadalmi kötelezettségek teljesítésére, valamint más személyes okra vezethetõk vissza. Például konferencián, oktatásban 98


való részvétel, kötelezõ orvosi vizsgálat stb. A fentieken kívül ebbe a kategóriába tartoznak az átmeneti munkaidõ-csökkenés vagy tartós üzemszünet miatti távollétek. • Betegség miatti egész napos távollét; betegszabadság, táppénzes napok. • Engedélyezett, de nem fizetett egész napos távollét; általában fizetés nélküli szabadság. • Igazolatlan egész napos távollét. Az egész napos távollétek, hiányzások elemzése kiegészíthetõ az egy napra jutó hiányzási költség számszerûsítésével. Az egy napra jutó hiányzási költséget a következõképpen állapíthatjuk meg: Éves összes kiesõ idõ költsége Éves összes kiesett munkanap A számlálóban a szabadság, egyéb fizetett távollét (oktatás, tanfolyam), betegszabadság címén fizetett összegeket vesszük figyelembe. Ez a ráta alkalmas arra, hogy kimutassa az egész napos távollétek tényleges költségét, kvantifikálja a hiányzások jövedelmezõségre gyakorolt hatását. A mutató azért is hasznos, mert, valószínûleg nagyobb figyelemfelkeltõ erõvel bír, mint a munkaerõ-felhasználás mértékének ismerete. Az egész napos távolléteken túl a munkavállalók egy része hosszabb-rövidebb ideig munkanap közben is hiányzik, tehát törtnapi távolléten van. Törtnapi távollét, a munkavállaló olyan távolléte, amikor a munkára megjelenik, de a munkaidõ teljes hosszát valamilyen ok miatt akár igazoltan, akár igazolatlanul nem tölti a munkahelyén. A munkaidõ elemzése során ezért az egész napos távollétek elemzésén kívül vizsgálni kell a törtnapi távollétek nagyságának és arányának alakulását is. Ezeknek a tényezõknek a számszerûsítéséhez a következõ mutatók állapíthatók meg: Munkanap átlagos hossza, ó/nap =

Teljesített órák száma túlórák nélkül Teljesített napok száma

A munkanap átlagos hossza azt fejezi ki, hogy a teljesített munkanapokon a munkavállalók átlagosan hány órát dolgoztak. Amennyiben a munkanap törvényes hosszából (a 8 órából) levonjuk a munkanap átlagos hosszát, megkapjuk a törtnapi távollétek nagyságát. (Megjegyezzük, a hogy munka99


nap átlagos hossza kiszámítható a túlórák figyelembevételével is, de az így megállapított mutató nem használható fel a törtnapi távollétek elemzésére.) A törtnapi távollétek vizsgálatához a munkanap átlagos hosszán kívül számszerûsítjük a munkaidõ-kihasználás mértékét is: Munkaidõ-kihasználási mutató, % =

Munkanap átlagos hossza Munkanap törvényes hossza

vagy Munkaidõ-kihasználási mutató, % =

Teljesített órák száma Teljesíthetõ órák száma

ahol: Teljesíthetõ órák száma = Teljesített napok száma ´Munkanap törvényes hossza Amennyiben 100%-ból kivonjuk a munkaidõ-kihasználási mutatót a törtnapi távollétek arányát kapjuk: 100% – Munkaidõ-kihasználási mutató = Törtnapi távollétek aránya, % Természetesen a törtnapi távollétek esetében indokolt a hiányzások fajtánkénti vizsgálata, illetve az, hogy mit tehetett volna a vállalkozás ezeknek a csökkentésére. A munkaidõ elemzése során az eddig megállapított mutatószámokon túlmenõen számszerûsíthetõ még a munkaidõalap-kihasználási mutató, amely az egész napos és a törtnapi távollétek együttes arányának vizsgálatához kapcsolódik. Munkaidõalap-kihasználási mutató, % =

Teljesített órák száma Munkaidõalap

A munkaidõalap a munkarend szerinti napoknak, illetve a munkanap törvényes hosszának (8 óra/nap) szorzata, tulajdonképpen a munkarend szerinti idõ órában kifejezve. A munkaidõalap-kihasználási mutató felhasználásával meghatározható a törtnapi és egész napos távollétek együttes aránya: 100


100% – Munkaidõalap-kihasználási mutató = Összes távollét aránya, % Mivel a munkaidõalap-kihasználási mutató együttesen mutatja az egészés törtnapi távollétek arányát, nyilvánvaló, hogy meghatározható összefüggés érvényesül • a munkaerõ-felhasználási mutató, • a munkaidõ-kihasználási mutató és • a munkaidõalap-kihasználási mutató között, a következõk szerint: Munkaerõ-felhasználás ´Munkaidõ-kihasználás = Munkaidõalap-kihasználás Az egész- és törtnapi távollétek elemzésén kívül a munkaidõ-elemzés fontos feladata a túlórák vizsgálata is. A túlóra: rendkívüli munkavégzés esetén a munkarend szerint kötelezõ munkaidõn túl, a munkáltató által elrendelt többletmunka munkaórában nyilvántartott ideje, amelyre a munkavállalót a rendes munkabérén felül bérpótlék vagy szabadidõ illeti meg. A túlórák magas ráfordítást okoznak részben a túlórapótlék, részben a bérekhez kapcsolódó bérjárulékok miatt. A magas költségek mellett a túlóráknak egyéb káros következményeik is vannak, például teljesítménycsökkenés, minõségromlás stb. Mindezek miatt valamennyi vállalkozás érdeke az, hogy a túlórákat minimális szintre csökkentse. A túlórák vizsgálata során számszerûsíthetjük, hogy hogyan alakult a túlórák száma és a teljesített órákon belüli aránya. A munkahelyen eltöltött idõ nem azonos a munkában eltöltött hasznos idõvel. Részben a vállalkozás hibájából – fõleg termelésszervezési hiányosságok miatt –, részben a dolgozók hibájából, például munkafegyelmi lazaságok miatt a munkarenden belül is jelentkezhetnek veszteségidõk. Munkarenden belüli veszteségidõnek tekinthetõ az állásidõ, a selejt elõállítására, illetve javítására fordított idõ, valamint a pótidõ. Az állásidõk egy részét a bérszámfejtési nyilvántartások alapján vizsgálhatjuk, hiszen ha a munkára megjelent dolgozót nem tudják munkával ellátni (például áramhiány miatt), a dolgozó részére állásidõ címén bért fizetnek. Az állásidõk másik részének, például pihenés miatti, munkafegyelmi lazaságok miatti állásidõknek a felméréséhez a munkanapfelvételek eredményeit használhatjuk, amelyek okonként jelzik a kiesõ idõk arányát, szervezeti egységenként és a vállalkozás szintjén is. 101


A munkarenden belüli veszteségidõk másik nagy csoportjába azok a munkával eltöltött idõk tartoznak, amelyek nem hoznak hasznos eredményt. Ide tartoznak a selejtjavítás miatti, selejtpótlásra és pótmunkára fordított idõk. A vállalkozások a rendelkezésre álló nyilvántartásokból költséghelyenként, termelõegységenként ki tudják mutatni ezeket a veszteségidõket, az elõidézõ okokkal együtt. A munkarenden belüli veszteségidõk elemzésekor a veszteségidõk fajtái szerint vizsgáljuk, hogy hogyan alakult ezek nagysága és aránya. Minden munkarenden belüli veszteségidõ egyértelmûen termeléskiesést okoz, kedvezõtlen hatása a vállalkozás gazdasági mutatóiban megjelenik, ezért – különösen, ha kedvezõtlen változások figyelhetõk meg – keresni kell a veszteségidõk létrejöttének okait. Mindezek mellett normázott tevékenység esetén vizsgálható a munkanorma teljesítésének alakulása is, az átlagos teljesítmény-százalék segítségével. A munkanorma – mint teljesítménykövetelmény – az az idõmennyiség, amely meghatározott mûszaki és szervezési feltételek mellett valamely adott munka elõírt minõségben való elvégzéséhez szükséges (idõnorma, például nó/db), illetve az a munkamennyiség, amelyet az idõegység alatt el kell végezni, teljesíteni kell (teljesítménynorma, például db/nó28). A munkanorma szerint utalványozott idõ és a ténylegesen felhasznált idõ viszonyát mutatja az átlagos teljesítmény-százalék. Az átlagos teljesítmény-százalék megfelelõ normázás, normakarbantartás esetén kis szórással 100% körül mozog. Ha egy területen ezek a mutatók jelentõsen eltérnek 100%-tól, vizsgálni kell az eltérések okait. (Esetleg nem megfelelõ a normázás, vagy az adott területen nem megfelelõ munkaerõt alkalmaznak stb.)

3.4. Az emberierõforrás-felhasználás és a vállalati teljesítmény kapcsolatának elemzése Az elõzõekben láttuk, hogy a munkaerõ alkalmazását, felhasználását különféle kifejezésekkel, mutatószámokkal lehet jellemezni és értékelni, s mindezek alapján megállapítható, hogy az emberi erõforrás nagysága, összetéte28 A teljesítménynorma kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a teljesítménykövetelmény meghatározása a munka mennyiségére vonatkozik, nem pedig az idõre. Ez azt jelenti, hogy például a darabszámmal mért teljesítményt normadarabként kell megadni, normadb/ó mértékegységgel. Ez a mértékegység azonban nem terjedt el a gyakorlatban, ezért azt, hogy normáról van szó, a mértékegységben db/nó-val fejezik ki, megjelölve, hogy a norma szerint egységnyi idõre mekkora mennyiség jusson.

102


le, felhasználásának hatékonysága jelentõs elemzési szempontokat jelentenek a vállalkozás számára. Az emberi erõforrás elengedhetetlen a vállalati teljesítmények létrehozásában, a termelés, a szolgáltatás stb. végrehajtásához. A vállalati teljesítmény, például a termelési érték nagyságát és alakulását közvetlenül befolyásolja a létszám nagyságának és összetételének változása, a munkaerõ-felhasználás, a munkaidõ-kihasználás, a munkavállalók teljesítményeinek alakulása. Fontos tehát, hogy ezek az ún. munkaügyi tényezõk hogyan, milyen, illetve mekkora hatással befolyásolják a termelési érték alakulását, milyen szerepük van a termelési érték adott idõszaki változásában. A különbözõ munkaügyi tényezõk termelési értékre gyakorolt hatásainak számszerûsítésére a tényezõkre bontás módszerei használhatók fel, elsõsorban a kumulatív eltérésfelbontás (láncbehelyettesítési módszer, abszolút különbözetek módszere, százalékos különbözetek módszere) módszereit alkalmazva. Ezek a módszerek az elemzés több területén alkalmazhatók, valamennyi olyan mutatószám elemzéséhez felhasználhatók, amelyeket különbözõ tényezõk szorzataként lehet felírni. A módszertan megköveteli, hogy a számításokba bevont tényezõk között ne legyen tartalmi átfedés, és a tényezõk helyes sorrendjét alakítsuk ki, úgy, hogy az egymást követõ tényezõk szorzatai minden esetben gazdasági tartalommal rendelkezõ mutatók, kifejezések legyenek. A vizsgált jelenség tehát a termelési érték29 és annak változása például az elõzõ idõszakhoz képest, a hatótényezõk pedig a munkaerõ felhasználására vonatkozó adatok. Például a fizikai létszámra vonatkozóan ismerjük a bázis- és tárgyidõszakra vonatkozóan: • az átlagos fizikai létszám nagyságát, • az egy fizikai által teljesített napok számát, • a munkanap átlagos hosszát, valamint • a fizikaiak egy teljesített órájára jutó termelési értéket (a termelékenységet). Könnyen belátható, hogy a fizikai létszámra jellemzõ felsorolt tényezõk mindegyike befolyásolja a termelés nagyságát, a termelési érték alakulását. Elsõ lépésként meg kell vizsgálnunk, hogy a hatótényezõk között érvényesül-e a szorzatszerû összefüggés és a kívánt – logikai – sorrend:

29 Változatlan áron kifejezve. Annak érdekében, hogy a termelési érték változását csak a munkaügyi tényezõk változására lehessen visszavezetni, a számításokból ki kell szûrni az árváltozások hatását.

103


Létszám × Egy fõ által teljesített napok száma = Összes teljesített napok száma Létszám × egy fõ által teljesített napok száma × Munkanap átlagos hossza = Teljesített órák száma Létszám × Egy fõ által teljesített napok száma × Munkanap átlagos hossza × Egy órára jutó termelési érték = Termelési érték Látható, hogy a felsorolt hatótényezõk valóban figyelembe vehetõk a termelési érték alakulásának elemzéséhez, a tényezõk egymás utáni bevonásával lépésenként minden esetben gazdaságilag értelmezhetõ részszorzatokat kaptunk eredményül. Ezek után a tényezõkre bontás bármely módszerével a termelési érték alakulását befolyásoló munkaügyi tényezõk változásának hatásai önállóan számszerûsíthetõk. Például abszolút különbözetek módszerének alkalmazása esetén láncszerûen egy-egy tényezõt megváltoztatunk és a szorzatot a tényezõ – bázis és tárgyidõszak közötti – változásának felhasználásával állapítjuk meg, önállóan kifejezve egy-egy hatótényezõ hatását a termelési értékre. Kiemelendõ, hogy ezek a számítások csak akkor hasznosak, ha nem elégszünk meg az egyes tényezõk hatásának kifejezésével, hanem keressük a változásokat elõidézõ konkrét okokat is. Például az adott esetben vizsgáljuk azt, hogy bázisról a tárgyidõszakra • mennyire volt indokolt a fizikai létszám megváltozása, • miért tér el az egy fizikai fõ által teljesített napok száma, s ezt mennyiben tudta a vállalkozás befolyásolni, • milyen okok miatt változott a munkaidõ-kihasználás (a törtnapi távollétek nagysága) és • mivel magyarázható a termelékenység változása (javulása vagy romlása).

104

PÉLDÁK ÉS GYAKORLÓ FELADATOK

1.

Feladatok a termelõ-szolgáltató tevékenyég teljesítményének elemzéséhez

A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana II. – Teljesítmény- és erõforráselemzés

101. feladat Egy bútorgyár tevékenységével kapcsolatban az alábbi információkat ismeri: Megnevezés

Terv, E Ft

Tény, E Ft

Értékesített késztermékek nettó árbevétele

816 000

832 320

Késztermékkészlet-változás

+ 2 000

+ 14 000

26 000

22 000

532 148

561 700

Értékesített félkész termékek nettó árbevétele Anyagköltség Igénybevett szolgáltatásokból anyagjellegû szolgáltatás Készárutermelés értéke Ipari szolgáltatások nettó árbevétele Teljes termelési érték

21 400

23 100

845 100

869 420

43 500

31 000

889 800

900 820

Értékcsökkenési leírás

71 000

70 500

Bruttó termelési érték

957 800

982 820

Feladat: Végezze el a termelésiérték-mutatók átfogó elemzését! 101. feladat megoldása A termelési érték alakulásának átfogó elemzéséhez a termelési érték mutatók indexeit használjuk fel, amelyeket a következõ táblázatban számszerûsítünk. Megnevezés

Terv, E Ft

Tény, E Ft

Index, %

Értékesített késztermékek nettó árbevétele

816 000

832 320

102,0

Késztermékkészlet-változás

+ 2 000

+ 14 000

700,0

26 000

22 000

84,6

Értékesített félkész termékek nettó árbevétele Saját elõállítású eszközök aktivált értéke

1 100

1 100

100,0

845 100

869 420

102,9

43 500

31 000

71,3

BEFEJEZETT TERMELÉSI ÉRTÉK

888 600

900 420

101,3

Befejezetlen és félkész termelés állományváltozása

+ 1 200

+ 400

33,3

TELJES TERMELÉSI ÉRTÉK

889 800

900 820

101,2

68 000

82 000

120,6

957 800

982 820

102,6

KÉSZÁRUTERMELÉS ÉRTÉKE Ipari szolgáltatások nettó árbevétele

Másodlagos tevékenységek termelési értéke BRUTTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK

216

1. Feladatok a termelõ-szolgáltató tevékenyég teljesítményének elemzéséhez

Anyagköltség Igénybevett szolgáltatásokból anyagjellegû szolgáltatás ANYAGMENTES TERMELÉSI ÉRTÉK Értékcsökkenési leírás BRUTTÓ TERELÉSI ÉRTÉK

532 148

561 700

105,6

21 400

23 100

107,9

404 252

398 020

98,5

71 000

70 500

99,3

333 252

327 520

98,3

A készárutermelés értéke a tervezettõl magasabb lett 2,9 %-kal. Az eltérésnek több oka is számszerûsíthetõ. Növelte a termelési értéket az értékesített késztermékek nettó árbevételének (nagyságának és arányának) emelkedése, illetve a késztermékkészlet változásának (nagyságának és arányának) jelentõs növekedése. A tervezettõl alacsonyabb lett (aránya csökkent) az értékesített félkésztermékek nettó árbevétele, ez csökkentette a készárutermelés értékét. Az ipari szolgáltatások nettó árbevétele (és aránya) elmaradt a tervezettõl, ennek következtében a befejezett termelési érték indexe (101,3 %) kisebb a készárutermelés indexétõl (102,9 %). Jelentõsen csökkent a befejezetlen és félkésztermelés állományváltozása, melynek következtében a teljes termelési érték indexe (101,2 %) elmaradt a befejezett termelési érték indexétõl (101,3 %). A másodlagos tevékenységek termelési értéke (és aránya) a tervezettõl magasabb lett, amelynek hatására a bruttó termelési érték indexe (102,6) % magasabb a teljes termelési érték indexétõl (101,2 %). Az anyagköltségek, igénybevett anyagjellegû szolgáltatások és értékcsökkenési leírás aránya a tervezettõl magasabb lett ennek hatására mind az anyagmentes, mind a nettó termelési érték elmaradt a tervezettõl. Összességében kedvezõtlennek tekinthetõ az, hogy a nettó termelési érték, amely a vállalkozás teljesítményét legpontosabban mutatja, elmaradt a tervezettõl. A fenti nagyvonalú elemzés lehetõséget nyújt arra, hogy megállapítsuk, milyen területeken van szükség további részletesebb vizsgálatokra. (Például további vizsgálatokat igényel, hogy mennyire volt indokolt a késztermékkészlet-változás emelkedése, illetve a félkész termék értékesítés csökkenése.)

217

A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana II. – Teljesítmény- és erõforráselemzés

102. feladat Egy feldolgozóipari vállalkozás tevékenységérõl az alábbi információkat ismeri: Adatok E Ft-ban Megnevezés Értékesített késztermékek nettó árbevétele

Bázisév

Tárgyév

650 000

695 000

Értékesített félkész termékek nettó árbevétele

36 000

38 000

Saját elõállítású eszközök aktivált értéke

14 000

15 000

Készáru termelési érték

715 000

753 000

Befejezett termelési érték

760 000

788 000

Teljes termelési érték

785 000

818 000

60 000

40 000

460 000

520 000

85 000

100 000

Másodlagos tevékenységek termelési értéke Anyagköltség, igénybevett anyagjellegû szolgáltatás Értékcsökkenési leírás

Feladat: Végezze el a termelési érték átfogó elemzését!

103. feladat Egy feldolgozóipari tevékenységet folytató vállalkozás gazdálkodásáról az alábbi indexeket (tárgy/bázis) ismeri: Megnevezés Befejezett termelési érték Bruttó termelési érték Teljes termelési érték Nettó termelési érték Készáru termelési érték Anyagmentes termelési érték

Index, % 105,6 107,2 104,1 101,9 105,8 102,6

Feladat: Végezze el a termelésiérték-mutatók átfogó elemzését!

218

1. Feladatok a termelõ-szolgáltató tevékenyég teljesítményének elemzéséhez

104. feladat Egy termelõ vállalkozás éves tevékenységérõl az alábbi információkkal rendelkezik: Megnevezés

M.e.

A termék Terv

Értékesítés Készletváltozás Nettó eladási ár Közvetlen önköltség

db db Ft/db Ft/db

Tény

B termék Terv

Tény

C termék Terv

Tény

D termék Terv

Tény

10 000 9 800 6 000 6 050 16 000 16 200 3 000 3 100 –100 +100 –50 – 100 –500 –800 –100 +20 12 000 12 300 18 000 18 000 8 500 8 600 22 000 22 500 6 800 6 820 11 000 10 950 4 900 5 000 12 600 12 650

Adatok E Ft-ban Megnevezés Szállítási tevékenység nettó árbevétele Építõipari tevékenység nettó árbevétele • kapcsolódó eladott (közvetített) szolgáltatások értéke Kereskedelmi tevékenység nettó árbevétele • eladott áruk beszerzési értéke Ipari bérmunka Termékek helyszíni szerelése Pótalkatrész értékesítés nettó árbevétele Garanciális idõn túli javítások nettó árbevétele Befejezetlen és félkész termelés állományváltozása Saját elõállítású eszköz aktivált értéke

Terv

Tény

29 000 68 000 41 000 25 000 20 000 85 000 21 200 36 000 55 000 +6 200 3 200

32 000 70 000 45 000 23 200 18 500 92 000 18 600 38 000 60 000 +4 300 3 200

Feladat: Végezze el a termelésiérték-mutatók átfogó elemzését!

219

Kresalek Péter Blumné Bán Erika. A vállalati tevékenységek elemzésének módszertana I. Teljesítmény és erõforrás elemzés

Recommend Documents