Óperencia
Szabadidő
2012. május
Könyv: Cynthia Hand: Angyalsors Több okból választottam ezt a könyvet, hogy a figyelmetekbe ajánljam: először is mert az egyik barátnőmtől kaptam karácsonyra, másodszor pedig – ahogyan ő is indokolta, hogy miért pont ezt vette nekem – mert nagyon szép a borítója. Tényleg nagyon szép! Még mielőtt az ember kinyitná, megtetszik neki az ezüst kapitális betűkkel írt cím egy alászálló tollal is illusztrálva, ami az angyalszárnyakból származó tollat jelképezi. Ezenkívül egy idézet is szerepel rajta Richelle Mead, a nagy sikerű Vámpírakadémia szerzőjétől: „Rendkívül magával ragadó, jó ideje nem olvastam ennyire lehetetlen könyvet.” Na már most ez egy pozitív végkicsengésű ajánló szeretne lenni, hogy buzdítsa azokat, akik a kezükbe veszik a könyvet elolvasásra, ezért némi magyarázatra szorul a szokatlan jelző. A lehetetlen szócska itt azt akarja kifejezni, hogy olyan regényről van szó, ami új, ami eddig még nem létezett, amivel ismeretlen, „lehetetlen” vizekre evezhetünk, valami olyanra, amin eddig még nem jártunk, aminek létéről csak most szereztünk tudomást. Én is – miután kicsomagoltam és először szemügyre vettem ezt a szép kötetet – az idézetet olvastam el, ami máris a könyv elolvasására buzdított. Majd amikor megfordítottam, akkor nem a szokásos „miről is szól ez a könyv” ismertető állt rajta, hanem azonnal a prológus: „Az elején egy fiú áll a fák közt. Nagyjából korombeli, valahol a gyermekkor és a férfikor között, nemigen több tizenhét évesnél. Fogalmam sincs, honnan veszem ezt, hiszen csak hátulról látom a fejét, barna haja csapzottan göndörödik a nyakára. A keleti égboltot furcsán narancssárga fény tölti be. Nehéz szagú füst terjeng. Egy lépést teszek a fiú felé, és megzörren az avar a talpam alatt. A fiú meghallja. Lassan hátrafordul. Még egy másodperc, és meglátom az arcát. Ekkor enyészik el a látomás. Egy szempillantás, és már el is tűnt.” Amikor elolvastam ezt, azonnal bele kellett hogy lapozzak a regénybe! 48
Óperencia
Szabadidő
2012. május
Érdekesen kezdődik: a prológus (a fentebb olvasható rész) a tizenhét éves Clara Gardner látomása és egyben rendeltetése; megtudhatjuk, miért van ezen a világon, és hogy mit kell véghez vinnie életében. A mű elején kiderül, hogy a főhősnőnk angyalvérű. Ugyanúgy néz ki, mint mi, semmiben sem különbözik, csak abban, hogy – szó szerint – minden nyelven tud beszélni és bizonyos dolgokat jobb eredményekkel teljesít nálunk minden erőfeszítés nélkül. Első hallásra – szerintem is – nagyon jó lehet angyalvérűnek lenni, de a későbbiek folyamán kiderül, hogy mégsem mindig kedvező, ha valaki, ilyen szinten, különc. A bonyodalmak nem is azzal kezdődnek, hogy meg kell fejtenie ezt a látomást, ki kell találnia, hogy mikor, hol, miért, mi történik, ráadásul el kell költözniük a rendeltetés miatt a napsütésés Kaliforniából az ország közepébe, Wyonming államba (pontosabban Jackson Hole-ba), és meg kell találniuk Clara – a szó szoros értelmében – álmai fiúját, hanem akkor, amikor egy másik srác, Wendy, Clara újdonsült barátnőjének az ikeröccse, Tucker feltűnik a láthatáron… Clarának a rendeltetésével és a szívtipró Christiannel kéne foglalkoznia, azzal a fiúval, aki a látomásában szerepel, de mit tegyen szegény, amikor jön a nyári vakáció és mindegyik barátnője, édesanyja, sőt még az álompasi is elutazik, az öccsét reggeltől estig nem is látja, és csakis a napbarnított, kékszemű Tucker van kéznél?.. Elindul hát egy szerelmi szál, ami tovább bonyolítja az ügyet. Clara elfelejt mindent, csakis rá fókuszál. A látomása – ami eddig szinte minden nap megjelent, volt, hogy egy nap többször is, és mindig továbbfejlődött, már az egész jelenetet bármikor látta maga előtt – hirtelen nem jelenik meg már hetek óta. A szezon is – amikor nagyon sok piros riasztást mondanak be a híradóban – rég elkezdődött, Christian pedig még mindig New Yorkban tölti napjait, édesanyja is visszaérkezett, aki egyáltalán nem örül lánya kapcsolatának, sőt Clarának egyenesen megtiltja, hogy Tuckerrel járjon. Ekkor angyalvérű hősnőnk teljesen összezavarodik, majd barátja is szakít vele – ez már csak hab a tortán! „Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson.” Érdekes, hogy a jelenben játszódik az elbeszélés, és csak akkor vált múlt időbe, amikor az emlékezeteiben visszatér a múltba, hogy elmeséljen nekünk valamit, elmondja, hogyan tudta meg, hogy angyalvérű, vagy milyen volt valamikor. Valamint az írónő egyes szám első személyben meséli el 49
Óperencia
Szabadidő
2012. május
Clara történetét, ami által az olvasók sokkal könnyebben tudják angyalvérű hősnőnk helyébe képzelni magukat. Helyenként a szerző ügyesen játszik az idővel, apró semmiségekkel húzza a történetet, hogy az olvasó elgondolkozzon, mi történhet most, mi fog következni, talán bejön az egyik sejtése, talán nem. Szerintem fergeteges könyv, ajánlom elsősorban annak, akitől kaptam, valamint a többi lánynak, aki szereti a fantasztikus, vicces, jó humorú fantasy-könyveket egy kis románccal megfűszerezve. „A regény egy trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.” Oberfrank Alexandra I/B
Színház: János király nagyon király! Nehéz úgy írni e remek előadásról, hogy ne kelljen állandóan megszakítani az írást, mert ledőlök a székről a nevetéstől. Na jó, ha le nem is esem, de erőt kell venni magamon, hogy nekiálljak folytatni. Magáról a darabról röviden annyit érdemes megemlítenem, hogy a manapság már megszokottá vált „modernizáláson” átesett rekreációról van szó, remek színészekkel, találó poénokkal és nem utolsósorban rendkívül élvezetes előadásmóddal! De a részletekről csak kicsit később. Eleve jól indult az este: óriási késéssel, de halál nyugodt optimizmussal vágtattam a tömegközlekedési járművek minden létező fajtáját igénybe vevő bonyolult utamon. Szerencsémre nem egyedül kellett szégyenkeznem emiatt – bár ez cseppet sem vigasztalta Viktor barátomat, aki ezalatt rám várt. A sors fintora tán, vagy a túlságosan higgadt elmeállapotomnak köszönhető, de nemhogy bőven csengetés előtt helyet foglaltunk (19:06-kor), még büszkék is voltunk teljesítményünkre, melyet még most is fizikai képtelenségnek vélek. Ezek után én már nem számítottam semmi meglepőre, de kellemes csalódás ért! Már önmagában a kezdő jelenet tudatosította bennem, hogy itt egy komédiát fogunk ma látni. Később azon vettem észre magam többször is, hogy a mosoly, mely az első perctől fogva az arcomra telepedett, egészen a végéig nem is akart elmozdulni onnan. Igazából nem is zavart. Egymás után jöttek a szereplők, és ez a poénszintet is csak egyre emelte. Mikor kedvenc színészem, Csuja Imre is felbukkant, a hozzá legesleginkább álló szerepben, én már kész voltam… Innentől csak ülni kellett és röhögni... Nem akarom a poénokat most lelőni, átadni úgysem lehet őket, ezeket élőben kell látni! De a követ szerepe szerintem zseniális, 50
Óperencia
Szabadidő
2012. május
ahogyan János és Fülöp király viszonya, illetve a szellemes báb-királyfi ötlete is. Mindössze ennyit említenék: aki nem hiszi, járjon utána, miről van szó! ;)
Mindent egybevéve, remekül szórakoztunk, teljesen megszabadított a hétköznapi igás terhektől. Én személy szerint egész este néztem volna még tovább, sajnos második felvonás már nem volt, akármennyire is szerettem volna. Ezért máshogy oldottuk meg a folytatást… :) Bennem egy mondat maradt meg igazán, melyet a mai napig emlegetek, legyen ez az est mottója: Pleenntedzzsenet Jáánoss!!! Bárdossy Dávid III/A
Simon Stephens: Punk Rock Március végén, a szüleimmel láttam a Pesti Színházban a Punk Rock című előadást. Már ősz óta próbáltunk jegyet szerezni a darabra, de csak márciusban sikerült. Az igazság az, hogy a darab címe, illetve a reklámplakátok alapján azt gondoltam, hogy ez egy fiataloknak való színdarab jó zenével és látványos színpadi jelenetekkel. Ennek megfelelően indultunk neki az estének. Már a színházba érkezéskor meglepődtem, hogy mennyien vannak és hogy mekkora nagy a nyüzsgés. Telt ház volt, még a pótszékek is előkerültek. Izgatottan vártam a kezdést és viszonylag hamar 51
Óperencia
Szabadidő
2012. május
rájöttem, hogy a darab hangulata merőben más, mint amit vártam. Mi ebben a punk-rock? A zene helyett komoly mondanivaló a mai középiskolások mindennapjairól, gondjairól. Egy angliai középiskolába új diák érkezik: Lilly, aki eddig már több iskolában is megfordult szülei folyamatos munkahely-változtatásai miatt. William, a furcsa, félénk fiú már első nap kinézi magának a lányt, tanácsokkal látja el, bemutatja őt barátainak: a falkavezér Bennettnek, az eminens Chadwicknek, a szépfiú Nicholasnak, a belevaló Cissynek és a szégyellős Tányának. Lilly, az új lány viszonylag gyorsan beilleszkedik, és szerelmi viszonyba kerül Nicholasszal, míg a meglehetősen furcsán viselkedő William is gyengéd érzéseket táplál Lilly iránt. A cselekmény során bepillantást nyerhetünk a középiskola hétköznapjaiba, ahol dúl a szerelmi és hatalmi harc, szemtanúi lehetünk az agressziónak, az egymásra nem odafigyelésnek, és ezek egyenes következményének, a lassan kibontakozó erőszaknak.
A darabban rengeteg a humor, de döbbenetes őszinteséggel beszél a fiatalok problémáiról. Szórakoztató, de egyben lehangoló is. Rengeteg olyan helyzetet elevenít fel, melynek magam is nap mint nap szemtanúja vagy részese vagyok. A darabban szereplők gesztusai, mozdulatai hűen tükrözik korosztályunk viselkedési formáit és normáit. Szüleim néha oldalba böktek és értetlenül néztek rám az elhangzott mondatok miatt. A szereplők trágárul és a fiatalok sajátos nyelvén kommunikáltak. Varju Kálmán, William 52
Óperencia
Szabadidő
2012. május
megszemélyesítőjének alakítása hihetetlenül eredeti és élethű. A nézőtéren érezhető volt a feszültség, mindenki lélegzetét visszafojtva várta, hogy az események mivé fajulnak. Senki nem mocorgott, nem köhögött és nem sugdolózott. Másfél óra szünet nélkül! (A darab végkifejletét inkább nem mondom el, hátha valakinek kedve támad soraim nyomán megnézni az előadást.) Kellett egy pár nap, hogy leülepedjenek bennem a látottak, és megértsem a darab igazi mondanivalóját. Nagyon megérte megnézni, és egyáltalán nem bánom, hogy nem egy zenés, viszonylag könnyed estének lehettem részese. Neil Anita II/B
Cirkusz: „Ki ne szeretne látni hajlékony kínai lányokat?” Igazából nem is tudom, hogy miként kezdjek bele ebbe a történetbe, hiszen ez nem egy eszmefuttatás, csak egy kedves történet elmesélése, amiben nem vagyok olyan jó, ha köteles vagyok a tényeknél maradni. Ez a kis szöveg ugyanis egy cirkuszi látogatásról szól, amelyet a karácsonyi szünetet jelentő december 22-én ejtettünk meg. (Tehát nem ma történt.) Az egész két héttel a látogatás előtt kezdődött, amikor Fuxreiter tanár úr felajánlotta osztályunk számára, hogy megtekinthetünk egy színházi előadást vagy elmehetünk akár a cirkuszba is. A második felvetést egy kis mosoly kísérte, mert hát be kell vallanunk, hogy 17-18 éves gyerekeknek egy ilyen lehetőséget felajánlani éppen a szünetben eléggé meddő ötlet, de hát szerencsére a tanár úr ismert minket kellően ahhoz, hogy megpróbálkozzon vele. Osztályunkra jellemző módon, hiszen mi mindenek vagyunk, csak átlagosak nem, ezért kapva kaptunk az alkalmon, és még soha nem látott lelkesedéssel mondtuk, hogy mi nagyon szívesen megtekintenénk ezt a darabot, hiszen, ahogy egyik osztálytársam fogalmazott, ki ne szeretne látni hajlékony kínai lányokat. Többen voltak, akik rögtön két jegyet rendeltek, mert hát ha valaki a kistestvérével megy, legalább van ürügye, mit keres ennyi idős fejjel a cirkuszban… Most folytathatnám, hogy a következő két hétben mi történt, de hát senkinek sem szeretném rabolni az idejét azzal, hogy a szürke hétköznapokról számoljak be. Nos, tehát eljött a várva várt nap, a karácsonyi szünet kezdetét jelentő december 22-e. A megtartott négy órában odaadtuk egymásnak vett ajándékainkat, de már szerintem mindenki, de én biztos, a délutáni cirkuszra gondolt. A délután első felét együtt töltöttük, majd a megbeszélt időben találkoztunk Fuxreiter tanár úrral, aki 53
Óperencia
Szabadidő
2012. május
odaadta nekünk a jegyeket, illetve meg is tekintette velünk az előadást. Mikor beültünk a nézőtérre, jött egy kisebb meglepetés. Tudni kell, hogy valaki facebookon be akart minket chekkelni. Már majdnem kész volt, amikor a telefonja jelezte az illetőnek, hogy négy ismerőse a közelben tartózkodik. Érdeklődve láttuk, hogy ez a négy személy a IV.B osztály tanulói közül való. Egy rövid telefonbeszélgetés után meg is találtuk őket a nézőtéren, de pont akkor kezdődött el a show. Először bejött mindenki, hogy megmutassák magukat, majd egy férfi két nő társaságában maradt a színpadok, akiket úgy hajtogatott, mint egy origamit. Én még mindig szentül hiszem, hogy ezeknek a nőknek nincsen csontja, mert ha lett volna, akkor most a kórházban feküdnének gerinctöréssel. Őket követték a kínai férfiak, akik lélegzetelállító ugrásokkal kápráztattak el minket. Tudtam, hogy egy kötelet át lehet ugrani, de nem gondoltam volna, hogy ennyi fajta módon végre lehet ezt hajtani. Ezután jöttek újra a nők, akik biciklik segítségével építettek embervárat magukból. Hihetetlen, hogy milyen egyensúlyérzékük van egyes embereknek! Ez mondjuk engem nem ragadott annyira magával, de ami utána következett, az valami fenomenális volt! Egy pár karika segítségével, amiken átugrottak, olyan légkört varázsoltak a porondra, hogy azt átélni megérte. Az utolsó ugrás előtt öt karikát helyeztek egymásra, aminek köszönhetően a legfelső karika legalább 275 cm magasságban lehetett, amelyet egy szaltóval ugrották át. Még mindig azon gondolkodom, hogy hogyan hajtották végre ezt a bámulatos tettet. Innentől kezdve már semmin sem tudtam meglepődni, még azon sem, hogy az egyik akrobata tíz széket rakott egymásra, amelynek tetején kézen állt. Ezután vége lett az előadásnak és mindenki jó szájízzel nézett a karácsony elé. Megértem, ha most sokan gyerekesnek találnak azért, mert elmentem a cirkuszba, de hát egyrészt hihetetlenül látványos és magával ragadó volt az előadás, másrészt meg visszaadja a kisgyerekkort, ami még megannyi csodát rejtett. Hermann Viktor III/A
Film: Életrevalók Ötletem sem volt, mit takarhat a cím. Esetleg valami nagy költségvetésű amerikai akciófilmre gondolhattam, mindenesetre erre biztosan nem számítottam, mikor beültünk a moziba. Még épp volt pár perc, hogy utánanézzek a telefonomban, miről is van szó, de aztán csak a feliratra tudtam koncentrálni. Attól a pillanattól kezdve közel két órán keresztül teljes tökéletességgel lefoglalt a film és beleszögezett a székbe. 54
Óperencia
Szabadidő
2012. május
Egy francia alkotással találtuk szembe magunkat. Cseppet sem zavart, hogy végig olvasni kell, inkább az járt a fejemben, milyen jó, hogy a francia szókincsemet is gyarapíthatom közben! (Na jó, némi túlzással ugyan, de így volt.) Tehát megjelent előttünk egy színes bőrű és egy kicsit idősebb férfi, akik nem tudjuk, miért, de máris egy kellemetlen, de annál viccesebb konfliktusba keveredtek. Szépen lassan kiderül, hogy az előbbi főszereplő, a külvárosi, rossz életű, huszonéves egy „véletlen folytán” (véletlenek pedig nincsenek!) munkalehetőséget kap egy jómódú, mozgássérült arisztokratától. Driss, a nyers modorú fiatalember Philippe ápolójának szerepét töltheti be. Ez éjjel-nappali felügyeletet és egyéb szolgálatokat is jelent. Driss némi kezdeti ellenállás után megbízhatóan, ugyanakkor együttérzés és szánalom nélkül végzi munkáját, ez volt az, amiért felvette munkaadója, ettől lesznek egyenrangúak. Kettejük személyisége és az élethez való hozzáállása alapjaiban különbözik, ezért is nehezen elképzelhető az, hogy ne csak össze tudjanak dolgozni, de még egy házban is kelljen létezniük. Meglepően nyíltan, társadalmi normákat nem ismerve mutatják be a két figura egyre jobban összeszokott kapcsolatát. Idő közben sikerül összebarátkozniuk és szinte elválaszthatatlanok lesznek egymástól. Barátságukkal együtt fejlődik, csiszolódik mindkettőjük jelleme; sem magánéleti probléma, sem pedig fizikai behatároltság nem képezhet akadályt, egymást kiegészítve és erősítve jutnak keresztül ezeken. Fantasztikus színészi, rendezői és utómunkai teljesítmény eredménye ez a mozi, amely valóban szívhez szól: megragad és el nem enged. Felnyitja az ember szemét és arra készteti, hogy más aspektusból tekintsen a világra, melyben mindenki más „fogyatékos”, vagyis kívülálló, aki származása, gazdasági háttere, esetleg műveltsége miatt felsőbbrendűbbnek tartja magát. Így visszagondolva még mindig kiráz a hideg, amihez nagy mértékben a szívszorongató és lenyűgöző filmzene is hozzájárult. Katartikus élményben volt részem, amit egy mozifilm igen ritkán vált ki belőlem. Később, internetes értékelésekben és hozzászólásokban olvastam, hogy ez a mű bizony Oscart érdemelt volna. Teljes mértékben egyetértek vele! Kasnyik Ádám III/A
The Others 2001 (Más világ) Ez a film egy kortárs író, Henry James A csavar fordul egyet című könyvéből készült mozi, az Ártatlanok újrafeldolgozása. A történet egy angol szigeten játszódik a II. világháború után, ahol Grace (Nicole Kidman) hiába várja férje (Christopher Eccleston) hazatérését a frontról. Az asszony egy elhagyatott, állandó ködbe burkolozó viktoriánus 55
Óperencia
Szabadidő
2012. május
korabeli kastélyban neveli lányát és fiát, akik furcsa betegségben szenvednek: nem értheti őket napfény. A nő már mániákusan ügyel a függönyök behúzására és az ajtók bezárására. Ráadásul a kislány többször szellemekről mesél, akik a házat járják. Három ártatlannak tűnő, új szolgáló érkezik a házba, akiknek alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz. Ám a Grace által fenntartott szigorú rend felborul. Az események felgyorsulnak és egy hihetetlen végkifejlet felé tartanak.
Nagy várakozással vágtam bele a film megnézésébe, mert elismerő véleményeket olvastam róla. Sajnos ez első 40 perc nem igazolta teljes mértékben az elvárásaimat, mert meglehetősen vontatottnak, sőt néhol unalmasnak bizonyult. Az egész történetet tekintve mégis szükséges volt a hosszadalmas bevezetés, hogy érthető legyen a sztori és megismerjük a szereplőket. Ahogy haladt előre a film, egyre fokozódott a feszültség és vált élvezhetőbbé is. Pozitív élményként könyvelem el, hogy a cselekmény második felében már elkezdett gondolkodtatni és rávett a lehetséges megoldások keresésére is. A befejezés ehhez képest igazi csavar volt! A zene és a helyszín ábrázolása kiváló volt, ami segített még nyomasztóbbá tenni az amúgy is lidérces, lehangoló sztorit. A kastély félhomálya keltette hangulatot a zene nagymértékben fokozta, és a színészi játékkal kapcsolatban sem lehet hiányérzetünk. A film domináns színei (fehér, szürke, fekete, fakózöld) is nagyszerűen beleillettek a történet világába.
56
Óperencia
Szabadidő
2012. május
Összegzésül elmondható, hogy az Others érdekes és figyelemfelkeltő, de lassan indul be, ezért én – ha pontoznám – a 10-ből 7,5et adnék rá. Ondrusek Réka I/B
Hajnalhasadás (1. rész) Fanatikus hölgyrajongók milliói várták izgalomtól túlfűtötten az Alkonyat-sorozat utolsó filmjének első részét, megjegyzem, én nem tartoztam közéjük. Ennek ellenére, amikor barátnőmmel egy vasárnap délután valamilyen elfoglaltság után néztünk, megakadt a szemünk a mozifilmek listáján felsorolt „Hajnalhasadás - 1. rész” címen, s gondoltuk, ártani nem árthat, ha beülünk rá. Óh, de még mekkorát tévedtünk… Kezdve az alapoknál, az egész történetnek nem látom értelmét! Egy átlagos külsejű, kissé szerencsétlen, mazochista hajlamú, kóros önbizalomhiányban szenvedő lány megérkezik az Isten háta mögötti Forks településre, amely egészen véletlenül pont az ország legizmosabb, legdögösebb férfiúinak lakhelyéül szolgál, és váratlanul átveszi a helyi álomnő szerepét. Legyen akár vérfarkas, akár vámpír, vagy ne adj’ Isten normális ember, mostantól kezdve mindenki Bella kegyeiért vetekszik. Ám a lány választása természetesen a titokzatos vámpírfiúra, a Robert Pattinson által alakított Edwardra esik, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ez utóbbi már elmúlt 100 éves és – amellett, hogy szívből szereti Bellát – legszívesebben minden csepp vért kiszipolyozna a testéből. Elsöprő szerelmük túlél minden megpróbáltatást, beleértve jó pár gyilkossági kísérletet a lány ellen, míg végül az utolsó filmben összeházasodnak, készülvén arra, hogy életüket vámpírpárként éljék békésen az örökkévalóságig, azonban ekkor becsúszik egy kis probléma: Edward, mielőtt még átváltoztatná, akaratlanul teherbe ejti kedvesét, akit az erőszakos, vérszomjas vámpírbébi belülről marcangol kínkeserves hónapokon át, míg végül Bella megszüli. Meg kell valljam, ez volt talán a leggusztustalanabb dolog, amit életemben filmvásznon láttam! A leginkább egy élő hullára emlékeztető színésznő az egyik jelenetben vért szürcsöl átlátszó szívószállal, a másikban meztelenre vetkőzik, felfedve ezzel csontsovány végtagjait, majd a nagy fináléban a nézők tanúi lehetnek, ahogy felvágják a hasát – közben a hölgy persze bőszen sikoltozik! –, és kiveszik belőle a véres csecsemőt, kiben anyja nem gyönyörködhet sokáig, ugyanis nem sokkal ezután meghal. (Persze ekkor Edward színre lép és megmenti kedvesét, mielőtt még túl késő lenne, így Bella vámpírként élheti tovább életét.) A másik taszító dolog pedig az, 57
Óperencia
Szabadidő
2012. május
ahogy a vérfarkas Jacob – aki előszeretettel mászkál félmeztelenül, amikor csak teheti, sokak nagy örömére –, akit Taylor Lautner alakít, (megjegyzem nem valami fényesen!), első pillantásra beleszeret az újszülött gyerekbe, megajándékozva minket a filmtörténelem egyik kétségkívül legnyálasabb jelenetével… Egy szó mint száz, a cselekmény csupán némi kezdeti örömmámorból, valamint morbid szenvedésből áll, háttérbe szorítva a történet valódi mondanivalóját.
Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson) itt éppen sakkoznak
Meg kell azonban említenem, hogy a főhősnőt játszó színésznő, Kristen Stewart alakításában kellemeset csalódtam. Bár nem vagyok nagy rajongója, bevallom, hogy sokat fejlődött a korábbi filmek óta! Továbbá akad pár jelenet, melyekben tényleg érződik a szereplők közti erős érzelmi kötelék, itt főként a két főszereplőre és a vámpírcsalád tagjaira gondolok. Egy-két megható pillanattól még a szemeim is könnybe lábadtak, persze lehet, hogy ez annak tudható be, hogy nőből vagyok. Nem ajánlanám tehát ezt a filmet senki olyannak, aki emésztési problémákkal küzd, és azt is megkockáztatom, hogy magam sem nézem meg többször. Abban azonban biztos vagyok, hogy az Alkonyat-rajongók többségének nem okozott csalódást, és végül is ez a lényeg. Teszler Szonja I/B
58
Óperencia
Szabadidő
2012. május
Tévé: A Simpson család Ezt a népszerű, 23 évadot megélt sorozatot Matt Groening találta ki. Először csak rövid, kétperces részeket készített a család kalandjaiból, amik később 30 percre bővültek, sőt annyira megszerették ezeket az emberek, hogy még egy egész estés filmet is készített. Az első részt 1987. április 19-én mutatták be.
Ez a rajzfilm egy nem éppen átlagos család hétköznapi problémáit, kalandjait meséli el. A történet egy Springfield nevű kisvárosban játszódik, ahol mindig történik valami. A család tagjai: Homer Simpson, a kissé túlsúlyos, folyton evő, sörimádó, néha nehéz felfogású családapa, aki olykor igen önző tud lenni, de aztán mindig rájön, a családja mindennél fontosabb. Gyakran betér Moe kocsmájába, hogy barátaival felhajtson egy-két korsó Duff sört. Mindezek mellett szívesen tör borsot tökéletes és nagyon vallásos szomszédja, Flenders orra alá. A springfieldi atomerőműben dolgozik. Főnöke a zsugori Mr. Burns. Marge Simpson az anya, aki próbálja mindig a helyes útra terelni a családot, hol több, hol kevesebb sikerrel. A legidősebb gyerek Bart Simpson. Az iskola legnagyobb csínytevője, Sintér igazgató 59
Óperencia
Szabadidő
2012. május
legrosszabb rémálma. Általában az iskolában tölti az idejét, ahol a táblára kell felírnia, mit nem fog többé csinálni. Ha kiszabadul, legjobb barátjával, Milhouse-szal eszel ki újabb csínyeket az igazgató vagy osztályfőnöke, Miss Vadalma bosszantására. Szívesen nézi a Frinci & Franci sorozatot. De ha kell, helyén van a szíve, és segít, ahol kell. Lisa Simpson a család legokosabb tagja. Nagy környezetbarát és osztályelső. Gyakran megy versenyekre, és szeret szaxofonozni. Maggie Simpson még csak egyéves, de bűbájos kis teremtés. A családnak ezenkívül van még egy fekete macskája, akit Hógolyónak hívnak, és egy befogadott kutyájuk, Kiskrampusz. Ők is gyakran szerepelnek a történetekben. De rajtuk kívül is sok szereplő van még; a város lakói, rokonok, tanárok, munkatársak, Krusty bohóc. Sőt olykor még egy-egy híresség is felbukkan a képernyőn, például Michael Jackson, a Rolling Stones és sok más amerikai híresség. Ez a sorozat a hétköznapi helyzeteket figurázza ki, mutat olykor megoldást ezekre, de sokak szerint az amerikaiakat parodizálja. A lényeg, hogy mindenki máshogy élheti meg és értékelheti a látottakat. Ez a műsor ugyanúgy kikapcsolódást nyújt a felnőtteknek, hisz felismerhetik saját gondjaikat, problémáikat vagy egy már velük is megesett helyzetet, mint a gyerekeknek, mert ők is jókat nevethetnek Bart csínyein. Én nagyon szeretem ezt a sorozatot, mert jók a viccek, a szereplők is gondosan vannak megrajzolva. Képtelen helyzeteivel, megoldásaival kiránt a hétköznapokból, feldobja a hangulatot. Még a főcím is érdekes, mert a család mindig máshogy foglalja el a kanapét. Az egyes részeknek van befejezésük, így nem szakad félbe a történet, nem kell izgulni, mi lesz a folytatás, hanem várhatom a másnapi részt új izgalmakkal és poénokkal. Horváth Márta I/B
Naruto Shippuden A mai (12-19 éves korban lévő) fiatalok zöme már bizonyára hallott eme jelenségről, a Naruto Shippudenről. Vagy ha erről nem is, a Naruto című „meséről” már bizonyosan tudomást szerzett akár a tévéből, akár egy testvérétől vagy az internetről. Ám mese ez valójában? Kinek ajánlott ? Miért is jó, miben segít? Miért rosszabb a Shippuden az eredeti sorozathoz képest? Erre szeretnék most választ adni. Mesének talán mese. Mint oly sok, általunk nem ismert meséről hisszük azt, hogy ez egy rajzfilm, a Naruto, illetve a Naruto Shippuden is egy az úgynevezett „anime” csoportba tartozik. Mi is az az „anime”? Az anime egyszerűen megfogalmazva a japán animációt jelenti. Az anime japán szó, de az angol „animated” kifejezésből vették át Japánban. Az anime technikáját tekintve nagyjából megfelel a hazai rajzfilm fogalmának. Azonban a kettő 60
Óperencia
Szabadidő
2012. május
minden más tekintetben teljesen különböző. Eme csoport nem a nyugati rajzfilmek keleti párja, hanem a mozgóképes médiacsoporton belül az élőszereplős filmek és a rajzfilmek mellett egy azokkal azonos rangú kategóriát képvisel, amely Magyarországon még gyerekcipőben jár. Az, hogy a japán animációt Magyarországon a rajzfilmekkel azonosítják, annak köszönhető, hogy az animáció meghatározásában kizárólag a készítésének a technológiája szerepel: az animáció olyan mozgókép, ahol a mozgás illúziójához minden egyes képfázis külön készül el. Japánban viszont az anime önálló médiaként tagolódik műfajokra, a nyugati élőszereplős filmeknek megfelelően. Így létezik gyerekeknek készülő és nem gyerekeknek készülő anime is. Ennek a ténynek az ismeretében sok félreértés – és az anime negatív megítélése is – elkerülhető lenne a nyugati országokban. Japánban évente több ezer anime sorozat készül el. A filmstúdiókkal egyenrangú, híres és hatalmas anime-stúdiók működnek, óriási piaccal. Így tehát ha valaki Japánba utazik, elkerülhetetlen, hogy szembe ne találja magát az animével, amely a mangák mellett szorosan kötődik a japán emberek életéhez. Az anime rendelkezik több olyan jellegzetes jeggyel, melyek alapján az is felismeri, hogy japán animációról van szó, aki egyáltalán nincs otthon a témában. Ezeknek a jellegzetességeknek az alapja a japán kultúrából és életfelfogásból adódik, amely alapvetően különbözik az európai felfogástól. A sorozat főhőse Uzumaki Naruto, egy fiatal fiú, akinek testében a rettegett kilencfarkú rókadémon raboskodik. Tizenkét évvel a történet kezdete előtt a róka megtámadta Avarrejtek nindzsák lakta faluját, és számos életet kioltott. A falu vezetője, a negyedik hokage saját életét feláldozva állította meg a bestiát, amit az újszülött Naruto testébe zárt. A fiút emiatt a falusiak kiközösítették, mintha csak ő maga lenne a rókadémon. A harmadik hokage, aki a negyedik hokage halála után újra a falu vezetője lett, megtiltotta, hogy bárki is beszéljen a róka támadásáról – így kezdődik ez a 220 részes anime, melynek a vége az lesz, hogy Naruto legjobb cimborája, Uchiha Sasuke (ejtsd: Ucsiha Szaszuke) a faluja és barátai ellen fordulva a gonosz oldalra áll. Ekkor a főhőst egy mestere elviszi egy kétéves kiképzésre, mely idő alatt Naruto felnőtté válik, de csak fizikailag. Ezen az animén 61
Óperencia
Szabadidő
2012. május
forrásaim szerint legfeljebb 3-4 anime-csoport dolgozott, melyben a rajz (minőség) és történetlánc nemigen változott. A Naruto Shippuden kezdése sok ember idegeit összeroppantotta a rengeteg késlekedés miatt, ám enyhítette panaszukat, hogy jobb minőséget, izgalmas harcokat és szenvedéllyel teli pillanatokat ígértek a rajongóknak a vezetők. Az első rész Naruto hazatértéről szól, s bemutatja a nézőknek, milyen változásokon mentek keresztül a mellékszereplők. Véleményem szerint a shounen jumpban (time jumpban/időugrásban) jobb kellékeket, stílusosabb, karakterre illőbb ruházatot adtak a szereplőknek. Ezzel sokan nem értenek egyet, de mivel én eleve a Shippudennek örülök jobban, ez engem cseppet sem zavar. Az animét, ami most (2012.01.05-én) adta ki a kb. 250. részét, heti egy epizódonként követhetjük figyelemmel. Már az előző részekben észrevehető volt, hogy az anime-csapatokat folyton váltják. Tehát még ha egybefüggő is a rész, a költségvetés kiszámítása szerint kell a vezetőknek a csapatot finanszírozniuk, amely néha azzal végződik, hogy a történetlánc kellős közepette olyan szinten romlik a minőség, hogy az ember inkább kikapcsolja és vár jövő hétig. Erre nemegyszer volt már példa, ám a leggyakoribb nézettségcsökkenés akkor következik, amikor filler-szezon van. Mi az a filler? A fillerek azok a részek, amik „betöltik” az időt, amíg a manga (rajz, ami alapján az anime fut) egy kicsit előre nem halad, hogy utána újra elindulhasson a manga-arc (manga szerinti részek, ejtsd: „mangaark”) folytatása. Egy anime rész akár 10 mangarészt is magába foglalhat. A fillerek nagyon idegesítőek, s bár szinte az egész 2011-es év filler-szezon volt, úgy vélem, hogy a mostani fillerek egész tűrhetőek voltak, mivel a mellékszereplők mindennapjaiba kaptunk betekintést, ahogy készülnek a háborúra. A háborúról elég annyit tudni, hogy lesz egy nagy, mindent eldöntő csata, aminek a végét még senki nem tudja, s gondolom, pár évig nem is fogja tudni az alkotón kívül senki. Az eredeti Naruto-anime a gyerekes tréfálkozások és az éretlenséget tükröző cselekedetek miatt az én véleményem alapján valóban röhejes, ám a magyar média még nem tart azon a ponton, hogy megvehessék a Shippuden első részét. Én nem élveztem különösebben a Naruto első történetét, pusztán azért néztem meg a manga-arcot, mert szükséges volt tudni a háttérinformációkat., illetve hogy értsem a shounen jumpot. Az alkotók ígérete a minőséget illetően teljes kudarcba fulladt, s filler is rengeteg van benne, ennek ellenére is azt kell mondjam, valóban jó harcjeleneteket kovácsoltak, bár olykor a jóból is megárt a sok; néha ugyanis azt éreztem, hogy nagyon eltúlozzák a karakterek személyiségét és erejét főleg. Például a Naruto végére az volt az abszolút „erő”, ha valaki tudott egy leginkább Dragon Ballban található energiagömböt csinálni a kezében, a Shippudenben 62
Óperencia
Szabadidő
2012. május
már az gyenge, ha valaki több tucat ilyet tud úgy, hogy az vagy húszszor nagyobb. Ez egy kicsit komplikált, úgyhogy megpróbálom más példával értésre juttatni mondanivalómat: egy szegény ember örül és sebezhetetlennek érzi magát, ha zsebében van pár ezer forint. Ez az ő életében a csúcspont, a fénypont, amely lehet, megváltoztatja egész eddig élt életét. Aztán van egy milliomos polgármester, kinek markát percek múltán folytonos és visszatérő milliók ütik, ám ez neki sosem elég, hogy kifizesse az embereit.
A másik dolog, amiben pozitívan csalódtam, hogy érett(ebb) fejjel nézni a shounen jump főleg későbbi részeit nagyon megható, olykor valóban érzelmekre törő pillanatokat élhetünk át, aztán azon kapjuk magunkat, hogy minket egy „mese” hatott meg. Senki ne essen pánikba, ez így jó, azért csinálták! A Shippudenben megláthatjuk a Narutóban rejtőző szenvedélyt és soha fel nem adást, aminek a tüzét a barátja visszaszerzése iránti cél gyújtott meg benne. S mivel szülei egy háborúban elestek, rendkívül megható, mikor a falu pusztulásáért felelős ellen harcol, mikor megjelenik az apja a tudatában, hogy közölje vele, mit tegyen most, hogy a rókadémon 8 farka már előbújt, s erőt ad neki az újbóli próbálkozáshoz. (A kilencfarkú benne lakozó démon, ha eléri a 9. szintet, elszabadul, s ki tudja mi lett volna…). Az apja, mint kiderült, a 4. Hokage, az az ember, aki feláldozta életét, hogy a rókat bezárja Narutóba! Milyen megható! És tényleg az, főleg olyan embereknek, kiknek családi viszályban volt már egy-kétszer részük. Összefoglalásképpen annyit fűznék még hozzá, hogy akinek van türelme és agykapacitása várni egy hetet egy 23 perces részre, amely sokszor tényleg jó, annak ajánlom figyelmébe a Naruto Shippuden animét! Tényleg nem rossz dolog, sőt motiváló hatással is bír. Például én sosem voltam jó 63
Óperencia
Szabadidő
2012. május
fekvőtámaszban; 20 után kinyúltam. A sorozat viszont felkeltette bennem a Narutóban is szunnyadó kitartást, s még aznap sikerült ezekkel a gondolatokkal 57 fekvőtámaszt megcsinálnom! Kyba I/B
Életmód: Mire használják a diákok a számítógépet? (És hogy látják ezt a szülők?) Talán először szülői szemmel kezdem, hogy a szülő mit gondol, amikor hallja vagy éppen látja, hogy gyereke a gép előtt ül, vagy ha nem is előtte, de a közelében. A szülők többsége ilyenkor már rá se néz a monitorra, csak elkönyveli magában vagy sok esetben hangosan is, hogy a gyereke már megint nem tanul, hanem valami mást csinál a gépén, amiről aztán napokig, hetekig vagy akár évekig megy a vita, hogy a gyerek túl sokat gépezik. Ezt saját tapasztalatból mondom, mert ez nálunk is mindig téma. Nem azt mondom, hogy a szülőnek nincs igaza, mert valóban van, amikor nem azzal foglalkozunk, amivel kéne, és inkább a monitorunkat bámuljuk, mint a füzetünket vagy éppen a könyvünket, de azt azért állítom, hogy a szülőnek sokszor nincs igaza. Mert van azért egy-két rendesebb diák is a földön, aki nem csak gépezik, hanem tanul is. Viszont rájött, hogy a számítógépén rengeteg mindent el lehet végezni, és ez sok esetben megkönnyíti a tanulást. Ezért lehet sok félreértés diák és szülő között, mert amikor a szülő belép a szobába, akkor nem mindig vizsgálja meg alaposan, hogy a gyermeke mit csinál éppen a számítógépen, csak annyit lát, hogy előtte ül, de nagyon sok esetben a gyerek a gépen tanul. Felsorolok pár példát a szülőknek, hogy a gyerekük hogyan tanul a gépen. Például nagyon sok esetben az internetet használja segítségül, ha valaminek utána kell néznie; sokkal gyorsabban megtalálja, mintha lemenne egy könyvtárba és ott keresné rá a választ. Persze valljuk be, ennek azért van egy hátránya is, az internetre bárki felrakhat bármit, tehát az információ, amit a diák talál, az egyáltalán nem biztos, hogy jó! Azonban a legtöbb diák már tudja, hogy melyik oldalakon érdemes keresni, és ha egy kicsit is képben van, hogy mit keres, akkor olyan nagyot nem tévedhet. Persze be kell látnom, hogy ha biztosra akar menni valamilyen témával kapcsolatosan, mindenképp jobb, ha szakkönyvekből keres információt például egy előadáshoz, de az garantáltan sokkal tovább fog tartani, ezért időspórolás szempontjából én mindenképp az internetet ajánlom. Akkor a másik eset a szótár használata, ami sokkal gyorsabban megy az interneten, persze ennek is van egy rossz 64
Óperencia
Szabadidő
2012. május
oldala, mert dolgozat közben nincs lehetőség internethasználatra, ezért kell szótárat használni, és ha a diák még soha életében nem használt szótárt, akkor bizony sok időbe fog kerülni, mire megtalálja az éppen keresett szót, ami a dolgozatjegyet akár le is ronthatja. Ezért kell figyelni rá, hogy néha azért kezünkbe kerüljön egy-egy szótár, hogy abban is kiismerjük magunkat. És a harmadik fontos pont szerintem a jegyzetek írása gépen, ezt is sok diák alkalmazza, köztük én is. Ennek több oka lehet, egyrészt mert a diák nem tud szépen írni, vagy nem tudja elég érthetően lejegyzetelni az adott óra anyagát, például mert a tanár túl gyorsan beszélt. Vagy azért, mert egész egyszerűen nem úgy írta ki, hogy az könnyen tanulható legyen. Ezért választja sok diák azt az utat, hogy otthon leírják még egyszer gépen, itt a szépírással már nincs gond, wordben pedig nagyon szépen és praktikusan tudja mindenki megszerkeszteni a feladott leckét úgy, hogy azt ő könnyen meg tudja tanulni. Ez is persze sok időt elvesz, de ha rögtön óra után gyorsan begépeled, akkor doga előtt előveszed és nevetve megtanulod! Kedves szülők, amikor ti annyit láttok, hogy a gép előtt ülünk, ne ítéljetek el mindig, mert nagyon sok esetben épp ezeket csináljuk, amit éppen fönt említettem! Ennyit a tanulós részről. Persze van, amikor a szülő felháborodása jogos, mert persze azért nem csak tanulni szoktak a diákok, sokszor chatelnek a facebookon is, de hozzá kell tennem, hogy amikor a szülők látják a kék fejlécet facebook logóval a háttérben, még mindig nem szabad elítélni a gyereket, mert sok esetben éppen a leckét kérjük vagy beszéljük meg!!! Persze olyan is van, amikor a szülő pont akkor lép be, amikor a Battlefielddel játszik az egyetlen fiuk és éppen egy óriási Headshotot lát az anyuka. Kedves anyukák, ilyenkor nem szabad kiakadni és veszekedni a fiukkal, hogy „mér nem tanul,” mert sok esetben azért kezd el Battlefieldezni a fiuk, mert éppen egy nehéz matek feladaton van túl és le akarja vezetni a feszültségét, hogy a következő feladatot gond nélkül, szép nyugodtan el tudja végezni. De az is lehet, hogy a diák, jelen esetben a fiú, mert a lányok nem szoktak sűrűn Battlefieldezni, épp öt perc szünetet tart a reneszánsz és a barokk irodalom tanulása között, hogy tesztelje magát, hogy egy ilyen izgalmas és eseménydús játék után is a fejében maradt-e a tudás. Tehát szülők, ne idegeskedjetek, amikor látjátok, hogy gépezik a gyerek, mert nagy 65
Óperencia
Szabadidő
2012. május
valószínűséggel éppen tanul vagy öt perc szünetet tart! Szóval ne veszekedjetek azzal a szegény gyerekkel, mert csak rosszabb lesz! De kedves felhasználók, azért ti is tartsátok be a szabályokat és ne húzzátok ki a gyufát, mert abból jó nem sülhet ki. Figyeljetek oda, hogy mennyit ültök a gép előtt, mert könnyen függőséget okozhat! Szlatkovszky Árpád II/B
Játék: Battlefield 3 Modern világunkban egyre nagyobb szerepet kapnak a videojátékok. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy aki egyszer komolyan elkezdte, az nagyon nehezen tud róla leszokni, ugyanúgy, mint például valamiféle drogról. Manapság már szinte mindenről készül játék, így volt már szerencsém találkozni a virtuális disznóvágástól a legkisebb részletességgel kidolgozott repülőgép-szimulátorig mindennel. Az elkövetkező pár sorban szeretném bemutatni a jelenlegi legújabb/leg populárisabb játékot a piacon.
Az EA Games Battlefield háborús szimulátorsorozatának legújabb tagjáról, a Battlefield 3-at szeretnék írni. A sorozat régebbi játékaiban harcolhattunk Vietnamban, a II. Világháborúban, illetve az öbölháborúban. A most megjelent részben ismét visszatérünk 21. század modern harctereire. Találkozhatunk benne a régebbi részek hangulatos pályáival (amelyek alapját 66
Óperencia
Szabadidő
2012. május
valamely a való világban is megtörtént harcesemény adja, például az iraki olajmezők vagy éppen a Mexikói-öböl felett játszódott légi csata), illetve teljesen új városi harctereket is kapunk. Ezek természetesen lélegzetelállító grafikával vannak kidolgozva, így néha teljesen valósághű kép fogad minket. Az elődeihez képest az a legnagyobb újítása a játéknak, hogy rendesen kidolgozott egyjátékos módot kaptunk. Az eddigi offline játék azt jelentette, hogy a teljes térképen szabadon rohangálhattunk botok ellen. A botok számítógép által vezérelt, a logikát, ésszerűséget teljesen elhanyagoló, illetve néha szuperképességekkel ellátott (kilométerekről pontos fejlövést tudnak leadni rank, miközben futnak…) ellenségek. A játék igazi élménye viszont a többjátékos mód, melyet az interneten egyszerre akár 64-en is játszhatunk egy térképen. Az elődeihez hasonlóan először egy oldalt kell választanunk, ami lehet az amerikai tengerészgyalogság, az iraki lázadók, a kínai néphadsereg, vagy akár az orosz különleges kommandó, a Spetznaz. Miután kiválasztottuk, melyik oldalon fogunk harcolni, dönthetünk, milyen szerepet szeretnénk betölteni. Lehetünk a különleges erő tagjai, akiknek a fegyverei hangtompítóval vannak ellátva, illetve kitartóbbak az átlag katonáknál. Ezenkívül lehetünk mérnökök (tárgyak javításához), felcserek (sebesültek ellátásához) stb. – természetesen az ezekhez járó felszerelésekkel. A játék fő célja, hogy a térképen szereplő minél több ellenőrző pontot megszerezzük. Ehhez rengeteg járművet használhatunk a jet-skitől kezdve a páncélozott kétéltűkön át a legnagyobb tűzerővel ellátott tankokig. Igazán szorult helyzetekben számíthatunk a légierő támogatására is, akik AC130-as csapásmérőjükkel 2-3 perc alatt eltakarítják a körülöttünk lévő fenyegetést. A játékélmény főleg attól függ, hogy milyen szerverre csatlakozunk. Vannak olyan szerverek, amik tele vannak NOOB-okkal. A noob megnevezés az angol newbie szóból ered, és azokra a játékosokra használjuk, akik kezdő bénázásukkal tönkreteszik a tapasztaltabb játékosok játékélményét. Ezeken a szervereken általában mindenki a saját feje után fut, és Rambót játszva össze vissza ölik az ellenséget. Viszont ha az ember összetettebb játékot szeretne, akkor egy olyan szerverhez csatlakozik, ahol csak olyanok vannak, akik komolyan veszik a játékot. Itt csapatokra bontjuk az embereket, akiket a csoportvezetők vezetnek. A csoportvezetőket a parancsnok irányítja, aki a térképén meg tudja szervezni a tökéletes taktikát az ellenség sakkban tartásához. Az ilyen összetettebb küldetések alatt a játékosok mikrofonon keresztül, angolul beszélnek, szóval nyelvtanulás szempontjából nagyon jó, de nem szabad túlzásba vinni, mert az embernek könnyen az agyára mehet. Előfordult már például, hogy egy hosszabb menet végén azon kaptam magam, hogy úgy kalapál a szívem, mintha igazi csatában lennék, és emberi életek múlnának a döntéseimen. Másrészt a játék 67
Óperencia
Szabadidő
2012. május
alatt legalább 10-szeres szorzóval telik az idő, ami gyakran elvonja az időt más fontosabb dolgoktól. Bár a játéknak hatalmas gépigénye van, és elég erős negatív hatással van a szociális életre, illetve az iskolai eredményekre, ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek az ilyesfajta játékok. Feuerer Kristóf III/A
Kiállítás: VI. Oldtimer Expo Követve az eddigi hagyományokat, idén, 2012-ben hatodszorra rendezték meg az Oldtimer kiállítást Magyarországon. Négy teljes nap állt a régi autó- és motorrajongók rendelkezésére, hogy utazást tegyenek a ’70-es, ’60-as, ’50-es, sőt még akár a ’30-as évekbe is, és lássák, milyen járműveket vezettek az akkori emberek. Apukámmal mentünk el erre a kiállításra, mivel mindketten nagy Oldtimer-rajongók vagyunk. Nekünk is nagyon tetszenek a régi Chryslerek, Bentleyk, Cadillacek, Rolls Roysok, Jaguarok, Fordok, de az „egyszerű” OT Volkswagenekért, Volvokért valamint Minikért is oda vagyunk. Az én autókedvencem a Mini Cooper; a kiállításon ennek az elődjét, egy OT Minit lehetett nyerni, ami – ahogyan a „műsorvezető”, Ferencz József, alias
Fittikém, a Neo FM egyik műsorvezetője mondta – „az utolsó csavarig fel lett újítva”, hogy valaki boldog tulajdona lehessen. Sajnos nem mi lettünk a szerencsések, de ok így sem volt a búslakodásra, mert a sok kiállított Oldtimer mellett, amik egytől egyig gyönyörűen voltak polírozva, vaxolva, csillogtak, mintha most jöttek volna ki a futószalagról, ügyet sem vetve arra a tényre, hogy a „legfiatalabb” is több mint 40 éves volt, egy kaszkadőrshow-nak is tanúi lehettünk, amit a 68
Óperencia
Szabadidő
2012. május
kaszkadőrvilágbajnok Erdős Csaba és a saját csapata adott elő; a bemutatón a világbajnok négy, két, sőt még egy keréken három kerékkel is ment. Sokszor gyakorolhatták a mutatványokat; látszott a bukósisakokon és az aszfalton, hogy már napokkal ezelőtt bejáratták, hogy a nagy napon minden simán menjen. Amíg a kaszkadőrök az ámulásról és szem- valamint szájtátásról, addig Fittikém a nevetésről és a humorról gondoskodott. Viccesen kommentálta az eseményeket a saját összetéveszthetetlenül egyéni stílusában. Ezen a négy napig tartó kiállításon persze a kocsikon volt a hangsúly, amiket hihetetlenül klasszul restauráltak. Igen, ez ennek a rendezvénynek a célja, hogy megmutatják, ahogy a régi autókat – amelyek már csak a sűllyesztőbe kerülhetnének – a magángyűjtők megveszik, és hosszas, fáradalmas, viszont annál inkább precíz és kitartó munkával elkezdik szétszedni a rozsdából álló kocsit, kiszedik az üléseket, és először is magát a karosszériát kezdik el szépen restaurálni. Az ülésekre új kárpitot húznak, majd jönnek az egyes alkatrészek, amik csiszolásra várnak: a csavarok, a motor minden egyes darabja, a lökhárító és nem utolsósorban a kerekek. Ez egy borzasztóan hosszadalmas és annál nagyobb türelmet igénylő feladat, hogy – ténylegesen – minden csavar újra fényesre legyen csiszolva, a kormány és a műszerfal is le legyen polírozva…
Létezik ugyan az a szakma, aminek a képviselői régi autókat restaurálnak, itt azonban a kiállított járművek egytől egyig magánemberek 69
Óperencia
Szabadidő
2012. május
vagy cégek darabjaik voltak, amit fölajánlottak erre a rendezvényre, hogy kiállíthassák őket. Így virítottak az „új” Mercedesek, BMW-k, Porschék, Opelek, a fönt már említett amerikai, brit, svéd valamint német márkák, sőt az ’50-es, ’60-as évek amerikai titánjait is kiállították, köztük egy olyan Cadillacet is, amilyen Elvisnek volt és – az én másik kedvencemet – a Cadillac Eldorado Biarritzot. Mindegyik hosszúsága vetekedett egy hagyományos BKV-s busz méretével, és most gondoljunk bele: közel 50-60 éve az ilyen nagy monstrumok voltak a megszokottak az Államokban, ma pedig ezek a kis kávédarálók viszik a piacot… Viszont nem csak nagy márkájú benzintemetőket lehetett megtekinteni, hanem a régi szocializmus járművei is kiállításra kerültek, amelyek szintén csillogtak, akár fénykorukban: Lada, Trabant, Moszkvics és Wartburg.
Ám a szellemesség sem maradhatott el: az egyik kiállított Skoda mellett egy ugyanolyan kocsinak a hátulját megcsinálták ülőgarnitúrának is. Egy másik kis OT autót egy német gyártó kifejlesztett úgy, hogy elméletileg a vizen is lehet vele menni; motorcsónak és úton járó autó lenne, hiszen a hátsó kerekek és a kipufogó mellett propellerek helyezkedtek el, valamint a kocsi melletti táblán – ami azt a célt szolgálta, hogy az Oldtimer tulajdonságai legyen rábiggyesztve – képekkel volt illusztrálva: két férfi ült benne és kétségkívül úszott az autó. Egy Mini Morrist megcsináltak Mr. Bean stílusában, sőt a Teddy mackóját is beültették, hogy eltéveszthetetlenné 70
Óperencia
Szabadidő
2012. május
váljon, kinek az emlékére lett az a példány készítve. Ezenkívül ha olyan gyűjtő járt volna erre, aki venni is óhajtott volna egyet, akkor ez is lehetséges volt: például egy 56-os Mercit vagy akár egy Oldtimer Chevroletet is vásárolhatott volna. Természetesen ezek is teljes egészében restaurálva voltak. Remélem, kedvet tudtam csinálni több olyan olvasónak is, aki érdeklődik az ilyen autómatuzsálemek iránt, hisz szeretettel várnak mindenkit a VII. Oldtimer kiállításra jövőre is. Oberfrank Alexandra I/B
Vers: Ősöreg villa Alapjaiban rontották el a Házat. Már az első Építő Kőnek máshol kellett volna lennie, Akkor talán nem akarna most összedőlni. Nem úgy nézne ki, mint egy ősöreg villa, ami egykor talán szép is lehetett. De most már csak egy lepukkant Ház, amiben mindenki mást lát. Azt látják az emberek, amit akarnak, mert a Ház pontosan tudja, hogy ki mit akar látni, Azt is tudja, hogy kell neki Valaki, aki egyszer restaurálja. És onnantól minden máshogy lesz. Újra pompázhat, Mindig vidáman, Mert lehet végre valami, ami ő akar lenni. Vagy talán még akkor is ott lesz az Árnyéka. A Régi Ház múltja. Amit sohase fog tudni megváltoztatni. Mert az Alapjait máshogy rakták le. Skrinyár Bianca előkészítő osztály 71
Óperencia
Szabadidő
2012. május
Lapindító: Sok szeretettel köszöntjük a 15 éves Óperenciát! (Fialáné Dér Zsuzsanna) ..... Wir wünschen der Schulzeitung Óperencia alles Gute zum 15-jährigen Jubiläum! (Fialáné Dér Zsuzsanna)...................................... Interjú: „Megtanultam, hogy semmi sem lehetetlen, csak kemény munka és kitartás kell hozzá!” – interjú Roszik Helgával (I/B), kétszeres felnőtt magyar bajnok szinkronúszóval (Fuxreiter Tibor)...................................................... „Hegyi” élet, „hegyi” hírek: Elballagtak! (fényképes beszámoló).............................................................. Abschiedsrede der 3B (Benjamin Harmat III/B) ............................................ Bühnenspiel gibt Vollgas! (Benjamin Harmat III/B) ...................................... Bécsi beszédverseny (Horváth Franciska III/B) ............................................. Mach dir kein Bild (Sasvári Zoltán III/B) ...................................................... St. Pölten-i német verseny (Fait Federika III/B)............................................. Osztrák Matematika Olimpia (Miklós Dominika III/B) .................................. BeSt, avagy hol is tanuljak tovább? (Kasnyik Ádám III/A) ............................ Egy különleges vendég – találkozás Jutta Treiber osztrák írónővel (Tarnay Soma I/A) ....................................................................................... Micsoda buli! (iskolánk zenekarának koncertje) (Novák Dávid I/A) ............... Az Óperencián innen és túl: Karthágó – a tenger királynője (Peisch Judit)................................................. Grenada, avagy az édes élet érzése (Szabó Diana III/B) ................................. „Igyekeztem minden téren helyt állni” (beszámoló a Bécsben töltött félévről) (Elek Fanni II/B) .......................................................................................... Síelés Radstadtban (Oberfrank Alexandra I/B) .............................................. Ottó rovata: Cement (Kacsirek Ottó)................................................................................ Szabadidő: Könyv: Cynthia Hand: Angyalsors (Oberfrank Alexandra I/B)....................... Színház: János király nagyon király! (Bárdossy Dávid III/A)......................... Simon Stephens: Punk Rock (Neil Anita II/B) ............................................... Cirkusz: „Ki ne szeretne látni hajlékony kínai lányokat?” (Hermann Viktor III/A) ................................................................................ Film: Életrevalók (Kasnyik Ádám III/A)....................................................... The Others 2001 (Más világ) (Ondrusek Réka I/B) ........................................ Hajnalhasadás (1. rész) ) (Teszler Szonja I/B)................................................ Tévé: A Simpson család (Horváth Márta I/B) ................................................ Naruto Shippuden (Kyba I/B) ....................................................................... Életmód: Mire használják a diákok a számítógépet? (És hogy látják ezt a szülők?) (Szlatkovszky Árpád II/B) ............................... Játék: Battlefield 3 (Feuerer Kristóf III/A) .................................................... Kiállítás: VI. Oldtimer Expo (Oberfrank Alexandra I/B)................................ Vers: Ősöreg villa (Skrinyár Bianca előkészítő osztály).................................
72
2-3 4-5 6-10 11-13 14-15 15-17 17-18 18-19 19-20 20-21 21-22 22-24 24-25 27-32 32-37 37-39 40-42 43-47 48-50 50-51 51-53 55-57 54-55 55-57 57-58 59-60 61-64 64-66 66-68 68-71 71
