Budapesti Gazdasági Főiskola
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import menedzsment szakirány
ROMÁNIA AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁS KÜSZÖBÉN
Budapest, 2005
Készítette: Szakács Gábor
Tartalomjegyzék
Bevezetés .................................................................................................... 6 I. Románia általános jellemzői ................................................................. 8 I.1. Földrajzi viszonyok ..................................................................................................9 I.2. Természeti adottságok ..............................................................................................8 I.3. Éghajlati tényezők ....................................................................................................10 I.4. Növénytermesztés és mezőgazdaság ........................................................................10 I.5. Állattenyésztés..........................................................................................................10 I.6. Ipar............................................................................................................................11 I.7. Románia rövid történelmi áttekintése a középkortól napjainkig..............................12
II. A román gazdaság felépítése ............................................................... 14 II.1. Gazdasági reformtörekvések Romániában..............................................................14 II.1.1. A gazdasági reformok alakulása a rendszerváltás után........................................14 II.1.2. A román gazdaság napjainkban ...........................................................................20
III. Belpolitikai viszonyok Romániában ................................................. 22 III.1. Az új kormány összetétele .....................................................................................22
IV. Az Európai Unió bővítése................................................................... 24 IV.1. A keleti bővítés és problémája...............................................................................25 IV.2. Az Európai Unió és a közép-kelet-európai országok kapcsolatának fejlődése 1990-es évek elejétől napjainkig .........................................................26 IV.3. Az Agenda 2000 és a csatlakozási tárgyalások megkezdése a legfelkészültebbekkel..........................................................................................27 IV.4. A csatlakozási tárgyalások megkezdése a második körös országokkal ................28 IV.5. A csatlakozási tárgyalások lezárása és a csatlakozási szerződések aláírása a második körös országokkal.................................................................29 IV.6. Csatlakozási tárgyalások........................................................................................30 IV.7. A Nizzai Szerződés................................................................................................31 IV.8. Előcsatlakozási támogatások .................................................................................32
V. Románia és az Európai Unió kapcsolatrendszere............................. 33 V.1. Románia és az EU külpolitikai sajátosságai ...........................................................33 V.2. Románia külkereskedelmi kapcsolatai az Európai Unióval....................................36 V.3. Románia és a nemzetközi segélyező programok ....................................................38 V.3.1. Csatlakozási Partnerség .......................................................................................38 V.3.2. Megnövekedett támogatások a felkészülőknek ...................................................38 V.3.3. Románia és a PHARE program ...........................................................................40 V.3.4. Románia és az ISPA.............................................................................................41 V.3.5. Románia és a SAPARD .......................................................................................41 V.3.6. További uniós források ........................................................................................42 V.4. A csatlakozásra való felkészülésének vizsgálata az országjelentések tükrében ..............................................................................................................42 -3-
V.4.1. Az eddig elért eredmények ..................................................................................43 V.4.2. A Bizottság 2002-es országjelentésének tanulságai ............................................43 V.4.3. Az Európai Bizottság összehasonlító értékelése Románia és Bulgária között ..................................................................................................................44 V.4.4. A csatlakozás újabb köre .....................................................................................45 V.4.5. A csatlakozási útiterv kiemelt területei................................................................46 V.4.6. A Bizottság 2004-es országjelentésének áttekintése............................................49 V.4.6.1. Politikai kritériumok .........................................................................................49 V.4.6.2. Gazdasági kritériumok ......................................................................................50 V.5. Hatáselemzés: a csatlakozás várható hozadékai Románia, valamint az EU szemszögéből................................................................................................51 V.6. Lehetőségek és nehézségek.....................................................................................52 V.7. A további bővítés - köztük Románia csatlakozásának - következményei az Európai Unió szemszögéből nézve ................................................................53 V.8. A várható negatívumok az EU szempontjából egy újabb csatlakozási kört követően, a korábbi közép-kelet-európai bővítés tükrében.........................54 V.8.1. A csatlakozni kívánó országok gazdasági elmaradottsága és ennek a közösség GDP-jére gyakorolt hatása ..................................................................54 V.8.2. A közös piac működésének veszélybe kerülése...................................................54 V.8.3. Az intézményrendszer átalakításának kényszere .................................................55 V.8.4. A közös agrárpolitika problémássá válása...........................................................56 V.8.5. Előcsatlakozási segélyek a tagjelöltek felkészítéséhez........................................56 V.8.6. Az új tagállamokra fordítható kiadások beépítése a költségvetésbe....................57 V.8.7. Ellenérdekek fellépése a nettó haszonélvező országoknál...................................57 V.8.8. Félelem a szakképzetlen munkaerő beáramlásától ..............................................58 V.8.9. Átmeneti mentességek nyújtása számos területen ...............................................58 V.9. A várható pozitívumok az EU szemszögéből .........................................................58 V.9.1. Az EU világgazdasági súlyának növekedése.......................................................59 V.9.2. A belépő országokkal folytatott kereskedelem fellendülése................................59 V.9.3. Az új tagállamok hozzájárulása a költségvetéshez ..............................................60 V.9.4. Garancia az európai békére és biztonságra nézve................................................60 V.9.5. Az Unió keleti határának kitolódása, avagy a Schengeni Egyezmény kiterjesztése az újonnan belépő országokra ........................................................61 V.9.6. Magasan képzett, olcsó munkaerő, illetve értelmiség beáramlása ......................61 V.9.7. Az EU kulturális gazdagodása .............................................................................62 V.10. Románia EU-csatlakozásának mérlegelése román szemszögből a közép- és kelet-európai országok csatlakozásának tükrében ..............................62 V.11. A várható negatívumok Románia szemszögéből..................................................63 V.11.1. A közösségi alapokból kapható támogatások felső korlátja ..............................64 V.11.2. A komolyabb reformok halogatása....................................................................64 V.11.3. Agrárpolitikai nehézségek .................................................................................64 V.11.4. Románia költségvetési hozzájárulása ................................................................65 V.11.5. A munkaerő-áramlás liberalizálásának halogatása ............................................65 V.11.6. Az adminisztráció EU-konformmá való tételének nehézségei ..........................65 V.11.7. A nyugati normarendszer átvétele .....................................................................66 V.11.8. Lemondás a nemzeti szuverenitás egy részéről .................................................66 V.12. A várható pozitívumok Románia szemszögéből...................................................66 V.12.1. Fejlett piacgazdaság kiépülése, a nyugati országokhoz való felzárkózás ..........................................................................................................66 V.12.2. A vállalati szféra hitelfelvételi lehetőségeinek javulása ....................................67
-4-
V.12.3. A külföldi működőtőke-befektetések számának és volumenének növekedése..........................................................................................................67 V.12.4. A román termékek elfogadottságának javulása, az agrártermékek forgalmának liberalizálódása ..............................................................................68 V.12.5. Az átlagos bérszínvonal emelkedése .................................................................68 V.12.6. Az oktatás gazdagodása .....................................................................................68 V.12.7. Az érdekvédelemből származó előnyök ............................................................68
VI. Aggasztó hiányosságok, megoldásra váró kérdések........................ 69 VI.1. Vélemények a román csatlakozás ellen .................................................................69 VI.2. Fokozottabb határellenőrzés ..................................................................................70 VI.3. Gondok a piacgazdaságban ...................................................................................71 VI.4. A Bechtel-botrány..................................................................................................71 VI.5. Román gyerekek külföldre juttatása ......................................................................71 VI.6. A korrupció, mint veszélyeztető tényező ..............................................................72 VI.7. A támogatások értelmetlen felhasználása..............................................................73 VI.8 Kihasználatlan EU-pénzek .....................................................................................73 VI.9. Kisebbségi problémák ...........................................................................................73 VI.10. Az ország külpolitikai megítélése........................................................................74 VI.11. Az új bővítési biztos nyilatkozata........................................................................75 VI.12. Előrelépések.........................................................................................................75
VII. Az elmúlt néhány hét történései....................................................... 77 Záró gondolatok............................................................................................................78 Függelék.........................................................................................................................80 Ábrák és táblázatok.........................................................................................................80 Ábrák és táblázatok jegyzéke .........................................................................................84 Források.........................................................................................................................85
-5-
Bevezetés Szakdolgozatom témájának kiválasztásában a téma aktualitása fogott meg leginkább, de szerepet játszott az is hogy az Erdélyben élő mintegy 1,6 millió honfitársunk miatt Románia csatlakozása számunkra még nagyobb jelentőséggel bír. Mindmáig sok kétség merül fel a csatlakozás időpontját illetően, de a legutóbbi jelentős fordulópontot a csatlakozási szerződés 2005. április 25-i luxemburgi megkötése jelentette, mely biztossá tette a román EU-tagságot, a kérdés csak az, mikor válik Románia az Európai Unió teljes jogú tagjává. Az országnak sok téren van elmaradása ezeket dolgozatom későbbi fejezeteiben részletesen is kifejtem -, melyeket muszáj betartania, ha a 2007-ben Bulgáriával közösen be akar lépni az EU-ba. Dolgozatom első részében szeretnék egy általános képet nyújtani Romániáról, beleértve a gazdaság, az ipar és a társadalom legfontosabb jellemzőit, illetve majd szánok egy fejezetet a jelenlegi politikai helyzet bemutatására. A szakdolgozat középső része taglalja majd az Európai Unió eddigi bővítéseit, természetesen itt szót ejtek arról, hogy Románia milyen helyet foglalhat majd el a jövő Európájában. Ezt a részt az EU keleti bővítési politikája nyitja, külön tekintettel Romániára. Az utolsó rész Románia és az Európai Unió kapcsolatrendszeréről szól, itt figyelmet fordítok az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentéseinek, illetve kísérletet próbálok tenni Románia – mint uniós tagállam - jövőképének felvázolására. Az uniós csatlakozás szempontjából fontosak a koppenhágai kritériumok, így érdekesnek találtam megvizsgálni, hogy Románia ilyen értelemben mennyire érett a csatlakozásra. Az utolsó részben szembe helyezem a csatlakozás várható pozitívumait a negatívumokkal, következtetéseket vonok le mind Románia, mind az Európai Unió szemszögéből. Végül aktualitásokat, a bővítésről szóló véleményeket, álláspontokat közlök,elemzem Románia hiányosságait, s levonom a tanulságokat arra vonatkozólag, hogy Románia milyen helyet foglalhat majd el az EU-ban, melyek lehetnek a legfontosabb előnyei a csatlakozásból, és mely területeken kell mindenképpen behoznia lemaradását, illetve milyen hosszabb távú eredményekkel számolhat. A román csatlakozás kérdése nekünk magyaroknak az ott élő nemzettársaink miatt talán megnöveli a téma jelentőségét, hiszen ez számunkra nem csupán a
-6-
kereskedelmi kapcsolatok kibővítéséről szól, hanem egy sikeres román integráció mindenképp javítja majd a két ország viszonyát. Számunkra különösen fontos, hogy keleti szomszédunk, ahol jelentős számú magyarság él milyen gazdasági és politikai fejlődési utat jár be. Magyarországnak is érdeke, hogy mind nálunk, mind Romániában stabil piacgazdaság működjön, illetve hogy szilárd alapokon legyen a demokrácia, a korrupció mindmáig hatalmas méretét sikerüljön lecsökkenteni, mert ezek nélkül nem valósulhat Románia felzárkózása a „Nyugathoz”.
-7-
I. Románia általános jellemzői Dolgozatom első részében szeretném Románia általános bemutatásával kezdeni, ez alapvető az országról kialakított teljes összképhez. Az ország geopolitikai helyzetének
ismertetése
után
tárgyaljuk
a
természeti
tényezőket,
természeti
erőforrásokat, az ország iparát, illetve a humán erőforrásokat, valamint egy rövid történelmi áttekintést. Románia 22,4 millió lakosával közepesen nagy országnak mondható az EU államaihoz viszonyítva. A népsűrűség: 90, 9 fő/km2. A lakosságnak mintegy 52,7 %-a él városokban, míg 47,3 %-a falvakban, az ország rendelkezik tengerparttal, a Feketetengerrel határos. Legnagyobb város a főváros, Bukarest, ahol 2 354 500 ember él. A lakosság 89 %-a román, a magyar lakosság aránya ma megközelíti a 7 %-ot, s körülbelül 1 %-ot tesz ki az ukrán és a német kisebbség1. A hivatalos nyelv a román, de egyes területeken nagy számmal beszélik a magyart és a németet is, nem is beszélve a marginális fontossággal bíró kisebbségi nyelvéről, a csángóról. A várható élettartam nemek közötti lebontásban:a férfiaké 65,3 év, a nőké 73,1 év. Érdemes pár szót ejteni a vallásról: a lakosság 87 %-a ortodox vallású, míg 6% a katolikusok, illetve szintén 6 % a protestánsok száma. Az ország 1955 óta tagja az ENSZ-nek, Romániát a fővároson, Bukaresten kívül közigazgatási szempontból Bukarest és 41 megye alkotja, hivatalos pénzneme a lej, a gazdasági növekedés 2004-ben 4,9 % volt, a munkanélküliség 8,5 %, az infláció 14,4 %, míg az ország GDP-je 48 milliárd euró (50,2 milliárd USD), az egy főre jutó GDP 2200 euró (2240 USD)2 . Az össztermék harmadát évek óta az ipari termelés adja, s ez az arány folyamatosan nő, míg a szolgáltatások ágazat teszi ki a nemzeti össztermék felét, viszont elmondható, hogy a mezőgazdaság szerepe esik vissza a többi ágazathoz képest.
1 2
http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ro.html HVG Zsebvilág 2004, A Föld országai
-8-
I.1. Földrajzi viszonyok Románia Dél-Kelet Európában, az északi szélesség 46. és a keleti hosszúság 25. fokán, a Fekete-tenger nyugati partján helyezkedik el. Az ország tengeri határa 225 km hosszú. A következő országokkal határos: délről Bulgáriával (608 km); keletről Moldova (450 km) és Ukrajna (169 km); északról Ukrajna (362 km); nyugatról Magyarország (443 km) és Jugoszlávia (476 km). Románia területe 237.500 km2, ebből a szárazföld 230.340 km2 kiterjedésű. A Kárpátok ív alakú vonulata két részre osztja az országot. A hegylánc nyugati oldalán elterülő történelmi Erdély a partiumi és a bánáti részekkel kiegészítve KözépEurópához, míg a Kárpátokon túli területek (Moldva , Havasalföld, és Dobrudzsa, összefoglaló nevükön Regát vagy Ó-Románia) Kelet- ill. Délkelet-Európához sorolhatók1.
I.2. Természeti adottságok Európai viszonylatban Románia természeti kincsekben gazdagnak nevezhető. A Kárpátokból kiinduló centrifugális vízhálózat jelentős energiakészletet jelent az ország számára, a villamosenergia-termelés 83 %-át azonban a hőerőművek adják, csak 17% származik a vízi erőművekből. A legnagyobb hőerőművek Olténia lignitjére épültek, a legfontosabb vízi erőművek a Dunán, az Olton, az Argesen és Besztercén működnek2. Az ásványkincsek közül korábban meghatározóak voltak, ma kimerülőben vannak a szénhidrogén-telepek: a Kárpátok külső oldalát szegélyező kőolajmezők és az Erdélyi medence földgáztelepei. Ezen kívül jelentős volt a Zsil-völgyének (Petrozsény és környéke) barnaszénbányászata, amely a rendkívüli drága kitermelési költségek miatt válságba került, ezáltal szociális és politikai feszültségek forrásává vált. Kuriózumnak számít még a Kárpátok kősója és a Bánsági hegyvidékekben megtalálható vasérc. A nagy kiterjedésű erdőségekben érdemes megemlíteni még a fakitermelést is.
1 2
1számú ábra: Tájegységek Romániában, lásd függelék Európa regionális földrajza
-9-
I.3. Éghajlati tényezők Románia a mérsékelt éghajlati övbe tartozik1. Klimatikus viszonyok, valamint a változatos domborzat sokrétű mezőgazdaságot tesz lehetővé: a körülmények a síkvidéki és havasi állattartásnak kedveznek, és az országban a mérsékelt öv szinte valamennyi haszonnövénye termeszthető. Az ország földterületének 41 %-a művelés alatt áll, 21 %a legelő, 29%-a pedig erdős terület.
I.4. Növénytermesztés és mezőgazdaság A mezőgazdasági termelési körzetek a domborzati viszonyoknak megfelelően alakultak ki. A gabonatermesztés számára a nyugati alföldi vidéken, valamint a Románalföldön a legkedvezőbbek a viszonyok, de jelentős agrárvidék még az Erdélyimedence, Moldva és Dobrudzsa is. A magasabban fekvő hegyvidékek kivételével mindenhol megterem a búza és a kukorica.. Az ipari növények közül legfontosabb a napraforgó, amelynek termővidékei megegyeznek a búzáéval. A cukorrépa mind a síkságokon mind a medencékben elterjedt. A textilnövények közül a kender az alföldi peremvidékeken, míg a len a Székely-medencében, a Küküllői dombságon, valamint a Suceavai dombságon terem. A burgonya főként a Kárpátok magasabban fekvő medencéinek terménye. A gyümölcstermesztés a dombvidékeken, a szőlőgazdálkodás a napsütötte déli lejtőkön jellemző.
I.5. Állattenyésztés Az állattenyésztésben a juh- és sertéstenyésztés jelentős, de fontos szerepet kap játszik a baromfi-és szarvasmarha-tenyésztés is. A szarvasmarha főleg a dombsági, a sertéstenyésztés a síksági vidékekre jellemző, míg a juhtenyésztés a magashegységi, a dombsági és a síksági területeken egyaránt elterjedt. Románia állatállományában 2005 januárjában 56 000 szarvasmarhát, 215 000 sertést, illetve 58 000 juh és kecskét vittek vágóhídra, mely adatok a román állattenyésztés erős mivoltát mutatják, ezen belül is a
1
A világ országai – Románia, Topográf Kiadó, 2003.
- 10 -
sertéstenyésztés kiemelkedő.1 A halászat legfontosabb körzetei a Fekete-tenger és a Duna-delta. Mezőgazdasági szempontból említésre méltóak a munténai síksági megyék, amelyek azonban – a jó minőségű csernozjom talaj ellenére – igen elmaradottak. Ennek magyarázata az ipar szinte teljes hiánya, valamint a gyakori aszályok. A fent taglalt kedvező adottságok ellenére Románia a gazdaság általános állapota, valamint az egy főre jutó GDP tekintetében is Európában az utolsók között van. Erre létezhet több magyarázat is, azonban az bizonyos, hogy az évtizedeken át tartó diktatórikus vezetés (lásd Ceauşescu parancsuralmi rendszere), a tervgazdálkodás és az ezzel együtt járó túlzott iparosítás komoly károkat okozott az országnak.
I.6. Ipar Románia iparát – részben a múltnak köszönhetően – főleg a feldolgozóiparát még mindig az anyag- és energiaigényes ágazatok, illetve a kapacitásukat egyre kevésbé kihasználó, gazdaságtalanul működő állami tulajdonú vállalatok terhelik meg. Románia első – kanadai licenc alapján épült – atomerőművét 1995-ben helyezték üzembe Cernavodában. A 20. század végére a korábban jól működő vaskohászat termelése visszaesett, manapság az import bauxitot Tulcea timföldgyára, illetve Slatina alumíniumkohója dolgozza fel. A színesfémkohászat kiemelkedő központja Nagybánya, emellett Kiskapus ólom- és cinkkohászata, a Zalatnában folytatott aranykitermelés és Verespatak rézkombinátja érdemel említést. Itt egy mondatban érdemes szólnia a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai vállalatról, ami Európa legnagyobb külszíni aranybányáját tervezi megnyitni a romániai Verespatakon. A terv áthág minden környzetvédelmi és szociális szempontot, mely ellen Magyarországnak is volt kifogása: nagy a veszély ugyanis, hogy a korábbi tiszai katasztrófánál talán még súlyosabb szennyeződés fenyegetheti a természetes környezetet, s ez a magyar politikai pártok figyelmét is felkeltette, sőt a Fidesz az ellen emelt szót, hogy csak akkor hagyja jóvá Magyarország Románia csatlakozását az Európai Unióhoz, ha Verespatak ügyét
1
http://www.roembus.org/Economic/macroeconomic/Monthly_Statistical_Bulletin_January_2005/05
- 11 -
Románia rendezi. Ez és ilyen problémák nehezíthetik Románia EU-s csatlakozását, s ha ezeket nem sikerül rendezniük, veszélybe kerülhet a csatlakozás 2007-es időpontja. A gépiparban főleg a gépalkatrész-gyártás a meghatározó, melynek központjai Bukarest mellett Brassó (repülőgép-, traktor- és teherautógyártás), Ploitesti (kőolajipari és bányászati gépek gyártása), Constanta, Galati és Braila (hajóépítés), Arad (vagongyártás),
Temesvár
(villamos-
és
mezőgazdasági
gépek),
Craiova
(elektrotechnika), illetve Kolozsvár és Marosvásárhely gépipara is említést érdemel. A bőséges hazai nyersanyagbázisra komplex vegyipar épül. A román infrastruktúrának még vannak jócskán hiányosságai: a vasutak hossza 11 380 km hosszú, ebből mindössze egyharmad rész van villamosítva. A közúthálózat – bár az utóbbi években javult a közutak minősége – még igencsak fejlesztésre szorul (73 000 km). A belvízi hajóutak hossza 1613 km, a nagyobb dunai kikötők közt szerepel: Galati, Orsova és Giurgiu.
I.7. Románia rövid történelmi áttekintése a középkortól napjainkig A középkorban a románok három jól elkülönülő fejedelemségben éltek: Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben Az első két terület a Török Birodalom fennhatósága alatt állt, de belső autonómiával rendelkezett, Erdély pedig először Magyarországhoz tartozott, szintén nagymértékű autonómiát élvezve, majd az OsztrákMagyar Monarchia részévé vált. A modern Románia Havasalföld és Moldva egyesítésével született 1862-ben (már 1859-ben közös fejedelmet választott a két terület) és 1877-ben vált függetlenné. Románia 1883-ban csatlakozott a német - osztrák-magyar - olasz hármas szövetséghez, hogy érvényt szerezhessen a cári Oroszországgal szembeni területi követeléseinek. Az ország 1916-ban lépett be az első világháborúba az antant oldalán, és bár különbékét kötve megszegte az antant feltételeit, a béketárgyalások nyomán tovább terjeszkedett, és bekebelezhette Erdélyt, Bukovinát és Besszarábiát is. Románia egy részét 1940-ben a Szovjetunió ismét magához csatolta, ez a terület lényegében ma Moldova, illetve kis része Ukrajnához tartozik. A második bécsi döntés - 12 -
értelmében ugyanez évben Magyarországhoz került Észak-Erdély és Székelyföld, melyek 1944-ben ismét Románia részévé váltak. A II. világhárorú után az ország a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett. Nicolae Ceauşescu több évtizedes hatalmának a 1989-ben kitört felkelés vetett véget, bár az egykori kommunisták a demokratikusan választott kormányban is megmaradtak, Ceauşescut és feleségét a rögtönítélő bíróság kivégezte. Románia a Ceauceşcu-rendszer bukásával 1989-ben a demokratikus átalakulás útjára lépett.1 A piaci reformok azonban a kilencvenes években ellentmondásosan, gyakran felemás módon valósultak meg. Az elmúlt évtized folyamán a belső nehézségeket fokozta a globális és regionális erőviszonyoknak a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásával végbement átrendeződése, amely a román gazdaságpolitikát új kihívások elé állította. Noha az átalakulás alapvető feladatait (stabilizáció, liberalizáció, intézményi reform és privatizáció) sokszor nem eléggé gyors ütemben oldották meg, az ezredfordulóra az országban nagyjából sikerült lerakni a modern piacgazdaság működési alapjait. Ennek ellenére Románia nem jutott túl a rendszerváltás első szakaszán, mivel a különféle részterületeken még van behoznivalója. Az Európai Unió a kilencvenes évek eleje óta egyre erőteljesebben támogatja a román kormány reformpolitikáját. Az integrációs törekvések eredményeként 1995-ben Románia az EU tagjelölt országa lett, s 1998-ban megkezdődtek Romániával a csatlakozási tárgyalások (melyek 2005. április 25-én zárultak le). Tekintettel a fejlettebb tagjelölt országokhoz képest több területen is tapasztalható lemaradásra az Európai Tanács 2002. decemberi koppenhágai ülésén olyan döntés született, amely szerint Románia belépését az Európai Unióba 2007-re tűzték ki.
1
Ifj. Simon György: Gazdasági reformok Romániában
- 13 -
II. A román gazdaság felépítése II.1. Gazdasági reformtörekvések Romániában A következőkben foglalkozunk azzal, hogy mi jellemezte a román reformpolitikát és integrációs törekvéseket rendszerváltás után, hogyan alakult a román gazdaság helyzete az átmenet időszakában és milyen következtetések vonhatók le az ország tapasztalataiból.
II.1.1. A gazdasági reformok alakulása a rendszerváltás után A Nyugat-Európához való felzárkózás lehetősége Románia számára az átalakulási folyamat beindulásával nyílt meg.1 Ennek kiindulópontjául az 1989. decemberi rendszerváltás tekinthető, amikor a Ceauceşcu-diktatúra megdöntésével az ország az új államfő Ion Iliescu vezetésével a korszerű piacgazdaság és a demokrácia megteremtésének útjára lépett. A régi pártállami bürokrácia ellenállása miatt a diktatúraellenes erőket tömörítő Nemzeti Megmentési Front (FSN) irányítása alatt végrehajtott 1989-es fordulat utáni első években Románia nem tudta kellőképpen kihasználni
a
gazdasági
reformok
számára
kínálkozó
lehetőségeket
sem
a
makroökonómiai stabilizáció, sem az árak liberalizálása, a hatékonyan működő piaci mechanizmus kialakítása, sem pedig a társadalmi intézményrendszer átalakítása terén. A magánosítást kezdetben következetlenül és ellentmondásosan hajtották végre. Ráadásul a kilencvenes évek első felében a vállalkozói réteggé átalakuló osztály a nemzeti-etnikai kisebbségek, elsősorban az erdélyi magyarság rovására ún. szelektív privatizációt folytatott. 1990 júliusában a nemzetgyűlés jóváhagyta az állami vállalatok önálló egységekké és kereskedelmi társaságokká történő átalakításáról szóló törvénytervezetet, valamint az első privatizációs törvényt. A privatizáció kezdetét Romániában 1990 augusztusában
jelentették
Novemberben
Petre
1
be,
Roman
amikor kormánya
létrehozták (1989.
www.hhrf.org/magyarkisebbseg/m00045.html
- 14 -
az
Állami
december
-
Vagyonalapot. 1991.
október)
makroökonómiai stabilizációs programot léptetett életbe. Ez a reformcsomag nyugati típusú piacgazdaság kiépítését egy sor intézkedéstől tette függővé, amelyek többek között a lej hosszú távon elérendő teljes konvertibilitását, a hazai vállalatok nemzetközi versenyképességének megteremtését, a kis- és nagykereskedelmi árak liberalizálását, az állami ipari vállalatok privatizálását és a kisvállalkozók támogatását, föld- és adóreform végrehajtását, korszerű állami szociális hálózat kiépítését irányozták elő. E program szellemében 1990 decemberében a központi bankból és az önálló kereskedelmi bankokból álló kétszintes bankrendszert hoztak létre. A földtörvény 1991 februárjában történt hatályba lépése nyomán az ország szántóterületének
80
%-a,
illetve
a
mezőgazdasági
terület
70 %-a került
magántulajdonba, az egykori TSZ-ek felszámolásával és területük reprivatizációja útján. Az állami mezőgazdasági vállalatok gazdasági társaságokká alakultak át. 1991 márciusában életbe lépett a társasági törvény. Áprilisban elfogadták a bankokra vonatkozó rendelkezéseket, s bevezették a személyi jövedelemadót. Augusztusban a román parlament elfogadta második a privatizációs törvényt, melynek értelmében szeptemberben megkezdődött a tömeges vagyonjegyes privatizáció első szakasza. Ennek során az Állami Vagyonalap az állami kereskedelmi társaságok alaptőkéjének 70 %-át más tulajdonosoknak adta el, míg a maradék 30 % öt magánvagyonalapon keresztül a lakosság körében került szétosztásra. Novemberben a nemzetgyűlés elfogadta a francia Ötödik Köztársaság mintájára kidolgozott új román alkotmányt, amelyet véglegesen a decemberben tartott népszavazáson hagytak jóvá. Az IMF és a Világbank ösztönzésére 1991-ben a restriktív monetáris és fiskális politikát is magában foglaló új stabilizációs program került kidolgozásra és megvalósításra. 1992 áprilisában a belső viták következtében kettészakadt Nemzeti Megmentési Front többségi szárnya Iliescu vezetésével megalapította a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontját (FDSN). Májusban a Stolojan-kormány (1991. október - 1992. november) megszüntette az állam külkereskedelmi monopóliumát, és jelentős árliberalizációt hajtott végre. 1993 júliusában az FDSN a Demokratikus együttműködés Pártja, a Republikánus Párt és a Romániai Demokratikus Szocialista Párt csatlakozásával a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) néven alakult újjá. Ugyanebben a hónapban bevezették az általános forgalmi adót (ÁFA). A gazdasági - 15 -
szerkezetátalakítás előmozdítása érdekében a Vacaroiu-kabinet (1992. november 1996. december) felállította Restrtukturális Bizottságot (1994-től Restrukturálási Ügynökség), melynek hatáskörébe azon román vállalatok listájának összeállítása tartozott, amelyek stratégiai fontosságukból kifolyólag a nemzetközi intézmények (Nemzetközi Valutaalap, Világbank, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Európai Beruházási Bank) támogatására szorultak. 1994 márciusában létrehozták a kincstári váltók piacát, decemberben pedig megalakult az Értékpapír- és Tőzsdebizottság. 1995 januárjában Romániát felvették a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagjai közé. Márciusban elfogadták a harmadik privatizációs törvényt. Júniusban jogerős lett a csődtörvény, s jóváhagyták a kárpótlási törvényt. Az utóbbi végrehajtása során azonban az egykori tulajdonosok az 1945 és 1989 között államosított vagy elkobzott vagyon csak valamivel több, mint 1 %-át kapták vissza. 1995 júliusában felszabadították az árak többségét. Augusztusban a tömeges privatizáció a második szakaszba lépett, amikor a lakosságnak újabb kuponokat, vagyonjegyeket osztottak ki, és végbement a vagyonjegyek részvényekre történő átváltása. A munkavállalók és a vállalatvezetés számára lehetővé tették, hogy azok kuponjaikat saját vállalatukba fektessék. Ezen kívül felvásárolhatták a vagyonjegyeket a lakosság azon részétől, amely inkább az azonnali készpénzfelvételt részesítette előnyben. A tömeges privatizáció elősegítése érdekében a kormány átszervezte az Állami Vagyonalapot és lecserélte a vezetőségét. 1995 novemberében megkezdte működését a Bukaresti Értéktőzsde. 1996 januárjában bevezették a bankbetétek biztosításáról szóló rendelkezéseket, ez év októberében pedig létrehozták a tőzsdén kívüli értékpapírpiacot. A kilencvenes évek első felében az egymást váltó román kormányok a fokozatos vagy részleges átalakulás politikáját folytatták, ami a privatizáció lassú ütemével, az agrárszektor és a pénzügyi szféra korlátozott reformjával, a veszteséges állami vállalatok nagyarányú költségvetési támogatásával, az infrastrukturális és szociális fejlesztések elhanyagolásával, a költségvetési hiány, az infláció és a társadalmi egyenlőtlenség fokozódásával járt együtt. Az 1996 novemberi általános választásokat a Romániai Demokratikus Konvenció (CDR) nevű jobbközép ellenzéki koalíció nyerte meg. Az új köztársasági elnök e tömörülés jelöltje, Emil Constantinescu lett. A választások után hatalomra került - 16 -
Ciorbea-kormány (1996. december – 1998. március), amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is képviseltette magát, az IMF és a Világbank bevonásával átfogó stabilizációs és struktúraátalakítási programot dolgozott ki. 1997 januárjában hatályba lépett a versenytörvény, és felállították a versenyhivatalt. Februárban a reformcsomag megvalósításának első lépéseként jelentős árliberalizációt hajtottak végre, s megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. A Román Nemzeti Bank liberalizálta a bankközi devizapiacot. Márciusban egységesítették a valutaárfolyamot. Áprilisban a privatizáció felgyorsítása érdekében átalakították és a kormány irányítása alá helyezték az Állami Vagyonalapot, amelyet addig a parlament felügyelt. Júliusban Románia a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) tagja lett. Decemberben jogerőre emelték a közművek átszervezéséről szóló törvényt. 1998 márciusában bevezették a lej teljes konvertibilitását. Ugyanakkor hatályba léptek a bankokra vonatkozó új rendelkezések is. Novemberben életbe lépett az állami tulajdonról szóló és a koncessziós törvény, decemberben pedig az energiaszolgáltatásról szóló törvény. Az energiaszektor szerkezeti átalakításában a fő hangsúlyt a magántulajdon és a piaci verseny térnyerésére helyezték. Ezen kívül 1998 decemberében a Vasile-kormány (1998. április – 1999. december) privatizálta a Romtelecom távközlési társaságot. 1999 januárjában megállapodás született a bányászat restrukturálásáról, amely elsősorban az ágazat veszteségeinek csökkentését célozta meg, s jogerőre emelték a helyi önkormányzatok költségvetéséről szóló törvényt. Márciusban magánosították a Román Fejlesztési Bankot. Májusban módosították a csődtörvényt, ami többek között a csődeljárás egyszerűsítését szolgálta. 1999 júniusában a román parlament jóváhagyta a negyedik privatizációs törvényt, amely a beruházási bankok közvetítő szerepének erősítésével lehetővé tette az állami vagyon piaci értéken való eladását. Ez a törvény a kisebbségi részvényesek pozícióit erősítette a bennfentesekkel szemben. Szeptemberben a Dacia autógyárat a francia Renault cég vásárolta meg. Októberben megkezdődött az energiaszektor demonopolizálása, s létrehozták az ANRE-t, az energiaellátás független szabályozó szervét. A hárompillérű nyugdíjrendszer kiépítésnek első lépéseként román parlament decemberben jóváhagyta az állami nyugdíjrendszer átfogó reformjának koncepcióját. - 17 -
2000 januárjában az Isarescu-kormány (1999. december – 2000. december) társasági és jövedelemadó-reformot hajtott végre, amely elsősorban az adókulcsok csökkentésére és az adóbázis kiszélesítésére irányult. Áprilisba a parlament törvényt fogadott el az állami nyugdíjakról és egyéb kötelező társadalombiztosítási juttatásokról, júniusban pedig jóváhagyta az új nyugdíjrendszer második pillérét. Az év folyamán előkészületek történtek az önkéntes nyugdíjrendszerek (harmadik pillér) bevezetésére is. Közben 2000 májusában a rossz irányítás és gyenge felügyelet miatt összeomlott Románia legnagyobb befektetési alapja, az FNI. Ez a csőd az FNI-be történő befektetéseket garantáló CEC állami takarékpénztárt is érintette, amelynek részvényei voltak az FNI-ben. Az FNI bukása nehéz helyzetbe hozta az ún. „népi bankokat”, vagyis a betétbiztosítás nélküli hitelszövetkezeteket. Ezért júniusban a legnagyobb hitelszövetkezet beszüntette működését, miután nem tudott eleget tenni a betétek kivonására irányuló követeléseknek. Júliusban a kormány rendkívüli rendeletet léptetett életbe, amelyben a befektetési társaságok működésének engedélyezését, felügyeletét és szabályozását a központi bankra bízták. 1996 és 2000 között a piacorientált gazdaságpolitikát Romániában komolyan akadályozták a kormánykoalíción és a parlamenten belüli állandó viták, valamint az állami vállalatok menedzsmentjének és az államapparátus egy részének ellenállása. A szubvenciók visszavonása és a veszteséges vállalatok bezárása a munkanélküliség növekedését, az állami árszabályozás megszüntetése pedig az infláció újabb felgyorsulását vonta maga után. Mindez a reálbérek és –jövedelmek csökkenéséhez, a társadalmi elégedetlenség fokozódásához vezetett. A 2000 novemberében és decemberében tartott általános választások eredményeként az ellenzéki PDSR visszakerült a hatalomba, a köztársasági elnök ismét Iliescu lett. A választások után megalakult Nastase-kormány (2000. december – 2004. december) az RMDSZ külső támogatásával a reformpolitika következetes folytatása mellett kötelezte el magát. Az új kabinet 2001 januárjában az Állami Vagyonalap helyébe felállította az Állami Vagyon Magánosításáért és Kezeléséért Felelős Ügynökséget (APAPS), melynek feladatául az állami tulajdonban lévő eszközök kezelését és eladását, valamint a privatizációs szerződések és ügyletek végrehajtásának - 18 -
felügyeletét jelölték ki. Februárban hatályba lépett az új kárpótlási törvény, amely az 1945 és 1989 között államosított vagy elkobzott vagyon újraelosztását célozta meg. Áprilisban Románia második legnagyobb állami bankját egy - a Mezőgazdasági Bankot, a Raiffeisen Bankot és a Romanian-American Enterprise Fund-ot magában foglaló – konzorcium vásárolta meg. Júniusban a jegybank a pénzpiaci tranzakciókat külön rendeletben
szabályozta.
Ugyanebben
a
hónapban
a
PDSR
és
a
Román
Szociáldemokrata Párt (PSDR) egyesülésével létrejött a 2004 végéig hatalmon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD). Júliusban az ország legnagyobb acélgyárát, a Sidext az ISPAT angol-indiai társaságnak adták el. Az árreform terén a Nastase-kabinet a villamosenergia-, gáz- és hőszolgáltatás árainak a költségeket fedező világpiaci szintre történő fokozatos emelését, a közművek díjbeszedésének javítását tűzte ki célul. Az árkorrekciók alacsony jövedelmű háztartásokra gyakorolt negatív hatásának enyhítése érdekében a 2002-es költségvetés a célirányú jövedelem-átutalásokat és a minimáljövedelem garanciáját is tartalmazta.
A rendszerváltás után a román gazdaságpolitika legsúlyosabb problémáját a pénzügyi fegyelem romlása jelentette. Ezt a problémát elvben a közvetlen állami beavatkozás helyett a piaci mechanizmus szerepének erősítésével kívánták megoldani. A gyakorlatban azonban a kormányzati beavatkozás gyakran növelte a költségvetési korlátokat, mivel a befolyásos (illetve veszteséges) vállalatok különböző programok és egyéb lehetőségek révén képesek voltak jelentős szubvenciókat kiharcolni maguknak. Ugyanakkor az utóbbi években a román bankok, amelyek továbbra is kedvezményes kölcsönöket nyújtanak a nagy állami vállalatoknak, szigorították hitelpolitikájukat a veszteséges cégek kárára. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a privatizáció és vállalati
reform
Romániában
nemcsak
a
magánszektor
gyors
növekedését
eredményezte, hanem jelentős létszámleépítéssel is együtt járt. Elemzők úgy vélik, hogy a román gazdaság az ezredforduló óta folyamatosan fejlődik, a fő cél a működő piagazdaság megteremtése volt, s ez úgy tűnik sikerült is. A Romániában élő magyar kisebbség érdekei is egy mihamarabbi, sikeres csatlakozást kívánnak.
- 19 -
II.1.2. A román gazdaság napjainkban A következőkben néhány adattal szeretném szemléltetni Románia jelenlegi helyzetét az Európai Unió tagjai és a csatlakozó országok viszonylatában.
1. számú táblázat: 1. Luxemburg 2. Írország 3. Dánia 4. Ausztria 5. Hollandia 6. Nagy-Britannia 7. Belgium 8. Svédország 9. Franciaország 10. Finnország EU15 11. Németország
208 131 123 121 120 119 116 115 113 111 109 108
14. Ciprus 15. Görögország 16. Szlovénia 17. Portugália 18. Málta 19. Csehország 20. Magyarország 21. Szlovákia 22. Észtország 23. Litvánia 24. Lengyelország 25. Lettország
83 79 77 75 73 69 61 51 48 46 46 42
12. Olaszország Euróövezet EU25 13. Spanyolország
107 107 100 95
26. Románia
30
27. Bulgária 28. Törökország
29 27
Forrás: Eurostat
A táblázat elemzése Az ország neve utáni szám az egy fõre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerõ-paritáson számított, az uniós átlag százalékában kifejezett mértékét jelenti, amely a gazdasági fejlettség leginkább használt mutatószáma (EU-25 = 100). Norvégia, Svájc és Izland nem tagja az EU-nak, Románia, Bulgária és Törökország pedig tagjelöltek. A táblázatot az EU statisztikai hivatala, az Eurostat állította össze. Luxemburg az új Európai Unió leggazdagabb tagállama, Lettország pedig a legszegényebb – derül ki az Eurostat most megjelent jelentésébõl. Magyarország az új
- 20 -
tagállamok középmezõnyében helyezkedik el, a teljes listán a huszadik, míg Románia csupán Bulgáriát és Törökországot előzi meg. 2. számú táblázat:
Főbb mutatók
Egység
1998
1999
2000
2001
2002
20041
Reál GDP növekedés
%
-4,8
-1,2
2,2
5,7
4,9
4,9
%
59,1
45,8
45,7
34,5
22,5
14,4
40,6
54,8
40,7
30,3
17,8
5,6
6,9
7,2
6,7
8,4
-3,2
-4,5
-4,6
-3,3
-2,2
Infláció Éves átlag
Decembertől % decemberig Év végi % munkanélküliségi ráta Központi a GDP %költségvetési a hiány Fizetési mérleghiány
8,5
a GDP %- -6,4 -4 -3,7 -5,5 -3,4 a Millió ECU/Euró -2388 -1348 -1475 -2846 -1663 Forrás: www.europa.eu.int/comm
A táblázat elemzése A rendelkezésre álló adatokból világosan látszik Románia GDP-változása. A kezdeti csökkenés után 2000-től folyamatosan nőtt az ország GDP-je, s a HVG 2004-es adatai alapján jól látható, hogy 2004-ben sem esett vissza a GDP növekedés, bár az előző évihez képest nem is nőtt. A munkanélküliség viszont aggasztó, mivel az 19982004-ig tartó időszakban folyamatosan nőtt. Az infláció terén látszik a legnagyobb pozitívum, mely hat év alatt csaknem negyedére csökkent. A táblázatból leolvasható hogy a központi költségvetési hiány és a fizetési mérleg hiányát kis lépésekkel ugyan, de folyamatosan sikerül lejjebb szorítania az államnak.
1
HVG Zsebvilág 2004, A Föld országai
- 21 -
III. Belpolitikai viszonyok Romániában Románia első szocializmus utáni alkotmányát 2003 októberétől új alkotmány helyettesíti1,
ez
hivatott
a
román
törvénykezést
közelebb
hozni
az
aquis
communautaire-hez. Romániában az elmúlt öt hónapban nagy átalakulások jelentkeztek a kormány összetételét illetően. 2004. december 12-ig Románia államfője Ion Iliescu volt (1989 óta), míg a kormánykoalíciót az PSD és RMDSZ koalíciója alkotta, a miniszterelnök 2000 decembere óta Adrian Nastase volt. A tavalyi év decemberében azonban választásokat tartottak Romániában, s az előzetes várakozásokra rácáfolva a kormányfői versengést Traian Basescu nyerte meg, aki a Demokrata Párt (PD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alkotta jobbközép szövetségének, az Alianta D.A. színeiben indult.
III.1. Az új kormány összetétele A szavazás szoros volt, Basescu a szavazatok 51,2 %-át gyűjtötte be kollégája előtt, pedig a két forduló között a közvéleménykutatások korántsem az ő sikerét vetítették előre. Basescu, a volt hajóskapitány korrupció elleni hadjáratot és radikális és adócsökkentést hirdetett meg programjában. A 2004. november 28-ai parlamenti választásokon a Román Humanista Párttal (PUR) közös listát állító szociáldemokraták (PSD) szerepeltek a legjobban, de a választások második körében fordulat következett be a belpolitikában. Basescu december 22-én Calin Pospescu Tariceanut jelölte miniszterelnöknek. A második körből a Demokrata Párt (élén Basescu elnökkel) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt) alkotta szövetség (Alianta D.A.) került ki győztesen, miután koalícióra léptek a Markó Béla vezette Románia Magyarok Demokratikus Szövetségével (RMDSZ), illetve a Román Humanista Párttal (PUR). Románia kormányfője így jelenleg Traian Basescu (korábban közlekedési miniszter), a miniszterelnöki poszton Calin Pospescu Tariceanu váltotta a korábbi miniszterelnököt,
Ion
Iliescut.
Triceanu
szintén
a
korrupció
elleni
harcot,
adócsökkentést és a szegénység csökkentését ígérte. Tehát a PNL-ből (Nemzeti 1
http://europa.eu.int/comm/enlargement/romania/index.htm
- 22 -
Liberális Párt) került ki a miniszterelnök, illetve még nyolc miniszter. A PD (Demokrata Párt) kapta a kormányfői posztot és még hét miniszteri tárcát. A humanisták három, az RMDSZ pedig négy miniszteri tárcát gyűjtött be. 3. számú táblázat:
Erőviszonyok a román parlamentben Szavazatarány
Helyek száma
39,7 33,7 14,4 6,7 5,5
132 112 48 22 18
41,7 35,8 15,3 7,2
57 49 21 10
Képviselőház PSD-PUR Alianta D.A. PRM RMDSZ Kisebbségek
Szenátus PSD-PUR Alianta D.A. PRM RMDSZ
Forrás: HVG
- 23 -
IV. Az Európai Unió bővítése Az Európai Unió megalapítása óta folyamatosan bővülő szervezet. Az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK) megalapításában, 1952-ben 6 nemzet vett részt, őket hívjuk más néven „alapító hatoknak”: a három Benelux állam (Belgium, Hollandia és Luxemburg, illetve Franciaország, Németország és Olaszország. Az 1989-90-es év fordulóján Európában, a posztkommunista országok többsége kinyilvánította azon szándékát, hogy mielőbb csatlakozzék az euroatlanti térség államainak értékközösségen alapuló szervezeteihez: az Európai Közösséghez és a NATO-hoz. Az EU mérete az elmúlt évtizedekben egymást követő bővítési hullámok következtében megnövekedett. Dánia, Írország és az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az EU-hoz, őket követte Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália 1986-ban. Ausztria, Finnország és Svédország eközben 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Végül jelenlegi, 25 tagú létszámát 2004. május 1-én érte el, amikor 10, főleg közép-kelet-európai volt szocialista állam csatlakozott az Unióhoz, ezek a következők voltak: Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. Az Európai Közösség (majd rövidesen - 1993-tól - az Európai Unió) a hidegháborús
megosztottságon
túllépő
Európa
újraegyesítésének
legfontosabb
szimbólumává és egyben intézményes keretévé vált. A Közösség a 90-es évek elején még nem állt készen tíz vagy akár még több új tagország fogadására. A bővítés normatív és intézményi feltételeinek biztosításához az Unió reformjára volt szükség. Az első döntő jelentőségű lépést ebbe az irányba 1993-ban tették meg az EU állam- és kormányfői Koppenhágában, amikor kinyilvánították az EU fogadókészségét a középés kelet-európai országok felé. A „keleti” (és minden további) bővítést egy hármas kritériumrendszer teljesítéséhez kötötték1.
1
Lásd Függelék: Koppenhágai kritériumok
- 24 -
IV.1. A keleti bővítés és problémája Már az előző, 2004-es bővítés is az EU világgazdasági szerepének átalakítását célozta meg, a következő „belépési kör” után egy több mint 500 millió fős Unió tagjai lehetünk, amelyet 27-28 ország fog alkotni, és több mint 20 hivatalos nyelve lesz. A 2004-es tagfelvételről elmondható, hogy olyan országok kerültek, amelyeknek adottsága, területe és népessége jelentősen különbözött, azonban a bővítés megadhatja az „összetartozás” biztonságérzet érzetét az EU polgárai számára. Valójában a keleti bővítésről az Unió a 1993-as luxemburgi csúcson határozta el magát, s az aggályok csak később kezdtek konkretizálódni. Lényeges kérdés, hogy a közös politikákat hogyan tudják kiterjeszteni az újonnan felvett tagállamokra, a megnövekedett taglétszámú Unióban mennyire nehezedik meg a döntéshozatal, az egyes tagállamok érdekeiket mennyire akarják visszatükrözöttnek látni, és hogy a hatékonyság kárára lesz-e mindez. Azt hiszem alapvető cél a közös piac eredményességének megtartása, és olyan államok felvételére kerül sor, akik az aquis communautaire-t tudják alkalmazni, illetve az Unió rövid és hosszú távú céljainak egyaránt eleget tudnak tenni. A keleti bővítés talán legnagyobb problémája - melyet később részletesen is kifejtek – az új tagok ás tagjelöltek feljettségbeli különbségéből fakad. Számítások szerint növekszik az Unió lakossága, területe, viszont az egy főre eső átlagos GDP csökkenni fog. A tagok létszámának növekedésével megnő a támogatásokra jogosultak száma, s ez nem kevés vitát vált(ott) ki. A közös agrárpolitika is teherként nehezedik az EU-ra. Az Unió eddigi nettó haszonélvező országok hevesen tiltakoznak a keleti bővítés ellen, hiszen nem akarják, hogy a nekik járó összegek csökkenjenek. Komoly gondot jelent még a strukturális és a kohéziós politika. Itt kell egy mindenki számára elfogadható megoldást hozni. Ugyanis a strukturális alapok célkitűzése szerint azok a régiók jogosultak a támogatásra, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a tagállamok GDP-jének 75 %-át. A Kohéziós Alap feltételrendszere szerint azok a területek jogosultak támogatásra, ahol a GNP kisebb, mint a tagállamok GNPjének 90 %-a. A 2004-ben csatlakozott és a 2007-ben csatlakozó országok többsége
- 25 -
megfelel ezen kritériumoknak, így jelentősen megnő a támogatott területek aránya, ami többletterheket ró a költségvetésre. Mindezek mellet fontos az is, hogy az új csatlakozók be tudjanak illeszkedni az EU-ba, átvegyék a több tízezer oldalnyi joganyagot, az aquis communautaire-t, elfogadják az Unió által képviselt normákat és értékeket, és nemzeti sajátosságaikat „harmonizálják” az Európai Unióval, illetve teljesítsék a tagfelvételi kritériumokat.
IV.2.
Az
Európai
Unió
és
a
közép-kelet-európai
országok
kapcsolatának fejlődése 1990-es évek elejétől napjainkig Az Európai Tanács 1994. decemberi esseni értekezletén a tagállamok határozata szerint a közép-kelet-európai országokkal való csatlakozási tárgyalások megindításának feltétele, a tagállamok tagságra való megfelelő felkészültsége. Ennek segítésére döntöttek a belső piachoz való alkalmazkodást elősegít ún. Fehér Könyv kiadásáról. Az 1995. júniusi cannes-i Európai Tanács hagyta jóvá, mely közel ezer intézkedést ajánlott. Főleg jogalkotási intézkedéseket tartalmaz, hogy segítse a csatlakozni kívánó országok jogalkotási tevékenységét. Cannes-ban döntöttek arról is, hogy az 1996-os kormányközi konferencia befejezése után kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások Ciprussal és Máltával. Az Európai Tanács 1995. decemberi madridi értekezlete felkérte a Bizottságot, hogy készítse el a csatlakozni kívánó országokról az avis-okat (országvéleményeket), és ezeket adja át a Tanácsnak a konferencia befejezése után. Az országvélemények ismertetik, hogy az adott ország az év során milyen lépéseket tett, mekkora fejlődést tanúsított a kritériumoknak való megfelelésben, illetve figyelmeztetnek az esetleges problémás területekre, „normaszegésekre”. Ezen kívül a Bizottság azt is feladatául kapta, hogy mérje fel, milyen hatásokkal járna a keleti bővítés az Unió egyes politikáira. 1996-ban a csatlakozni kívánó országok részletes kérdőívet kaptak, és válaszaik alapján ítélték meg őket, hogy vajon alkalmasak-e a csatlakozásra.
- 26 -
IV.3. Az Agenda 2000 és a csatlakozási tárgyalások megkezdése a legfelkészültebbekkel A felkérésnek eleget téve a Bizottság 1997 júliusában kiadta az Agenda 2000 elnevezésű programot, melyhez többek között csatolták a tíz pályázó országról készült országvéleményt, egyidejűleg elemezve a kibővülés és az elmélyülés feltételeit. Az Agenda 2000 lett az első olyan dokumentum, mely már a kelet felé bővült Európával számol. A dokumentumban javaslatot tesznek az öt legfelkészültebb közép-keleteurópai országgal (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Észtország, Szlovénia), valamint Ciprussal való csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A többi országot a Bizottság véleménye nem találta megfelelőnek a tárgyalások megkezdésére. Azonban a Bizottság véleménye megosztotta az EU tagállamait. A többség a differenciált tárgyaláskezdés mellett voksolt, mások, pedig azon a véleményen voltak, hogy a megkülönböztetés, tovább mélyítené a különbséget az egyes tagországok között. A felkészültségben előrébb haladók, valamint a Bizottság azon a véleményen voltak, hogy egyszerre nem lehet ennyi országgal hatékonyan folytatni a tárgyalásokat. Ez a csatlakozás kihívást jelentett az EU számára is, mivel eddig még nem folytattak csatlakozási tárgyalásokat ennyi országgal. Az 1997-es luxemburgi értekezleten végül kompromisszumra jutottak. Döntés született arról, hogy a bővítést mindenkivel, de a csatlakozási tárgyalásokat csak a legfelkészültebbekkel kezdik meg. 1998. március 30-án megnyitották azt a külügyminiszteri találkozót, melyen mind a 10 közép-kelet-európai állam, valamint Ciprus is részt vett, ezzel megkezdődött a bővítési folyamat. Egy nappal később megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal, Észtországgal, Szlovéniával, valamint
Ciprussal.
Hangsúlyozták,
hogy
az
ún.
második
körös
országok
teljesítményüktől függően átkerülhetnek az első körbe. A tárgyalások az országokkal külön-külön folynak és két részre oszthatók. Az első közösségi joganyag áttekintése (acquis screening), a második maga a tárgyalás. Az érdemi tárgyalásra akkor kerül sor, ha a joganyag átvilágítása már befejeződött. Az első körös országokkal 1998. áprilisában kezdődtek az átvilágító tárgyalások és 1999.
- 27 -
júliusára le is zárultak. Eközben az elsőként lezárt fejezetekben 1999. novemberében elkezdődtek a tárgyalások.
IV.4. A csatlakozási tárgyalások megkezdése a második körös országokkal A csatlakozási tárgyalások menetét az 1999-es Helsinki csúcs lendítette meg. Ekkor ugyanis döntöttek a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről a többi hat tagjelölt ország (Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Málta) esetében is1. Ennek következtében 2000. február 15-én el is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások. 2001. második félévére nyilvánvalóvá vált, hogy a második körös országok teljesítményükkel utolérték az első csatlakozóként jelölteket, így megszűnt a különbség a két csoport között, kivéve Bulgáriát és Romániát, melyeknek akkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy, nincs esélye utolérni a többieket a felzárkózásban. A 2001. decemberi laekeni csúcson a tagállamok, pedig már egyértelműen elkötelezték magukat amellett, hogy 2002. végére be kell fejezni a csatlakozási tárgyalásokat, hogy az új tagok már részt vehessenek a 2004-es parlamenti választásokon. A csúcstalálkozón konkrétan is megnevezték azt a tíz tagjelölt országot, melyeket a csatlakozásra felkészültnek találtak. Az országok a következők: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovénia, valamint Szlovákia. A csatlakozási tárgyalások végére a már rég várt 2002.-es december 12-13.-i koppenhágai csúcstalálkozó tett pontot. Az Európai Tanács lezártnak tekintette a csatlakozási tárgyalásokat, valamint megerősítette, hogy a tíz jelölt tagállam akár 2004. május 1-jétől teljes jogú tagállammá válhat. Bulgária és Törökország számára egy 2007es csatlakozást helyeztek kilátásba. Törökországgal, pedig megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások 2004. decemberében, amennyiben az Európai Tanács úgy látja, hogy az ország eleget tett a koppenhágai kritériumoknak. 1
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Harmadik Kiadás Magyar Országgyűlés 1999 valamint Európa kislexikon ; Az Európai Unió és Magyarország, Szerk.: Hargita Árpádné, Izikné Hedri Gabriella, Palánkai Tibor Aula Kiadó 1999
- 28 -
A 2002-es Koppenhágai csúcstalálkozó előtt az Európai Unió tagállamaiban közvélemény-kutatást tartottak az Unió bővítésének támogatottságát illetően. A válaszadók több mint fele (52%) voksolt amellett, hogy az Unió új tagállamokkal bővüljön. 30%-uk nem értett egyet a bővítéssel, 18%-nak pedig nem volt véleménye a kérdéssel kapcsolatban. Már 2000 ősze óta végeztek ilyen felméréseket, de eddig ez volt a legnagyobb támogatottságot mutató eredmény.
A bővítés támogatottsága a
legszélesebb körben elterjedt Görögországban (76%) és Dániában (71%) volt. Írországban (67%), Svédországban (65%), Olaszországban (64%), Spanyolországban (63%) és Portugáliában (60%) a lakosság legalább 60%-a támogatja a bővítést. A Benelux államokban, Finnországban és Ausztriában a támogatottság 50 - 60% közé esett. Németországban (46), Nagy-Britanniában (42%), valamint Franciaországban (41%) a lakosság kevesebb, mint fele támogatja az Európai Unió bővítését1. Mind az Európai Unió, mind a jelölt tagországok életében a sorsdöntő eseményre 2003. április 16-án, Athénban került sor, az ókori demokrácia egyik nevezetes emlékhelyén, Attalosz király oszlopcsarnokánál. Az ünnepségen minden tagállam állam- és kormányfői aláírták az Európai Unió bővítéséről szóló szerződést, mely az Unió eddigi valaha létező legnagyobb egyidejű bővítése volt. Az ünnepélyes ceremónia előtt minden tagállam állam- és kormányfője három-három perces beszédet mondott, majd aláírta a szerződést. Összességében elmondható, hogy a huszonöt jelenlévő állam kinyilvánította, hogy ezután szeretnének véget vetni Európa több évszázados megosztottságának és viszályának, és a jövőt tekintve egymással együttműködve lényeges szerepet szeretnének betölteni a világpolitikában.
IV.5. A csatlakozási tárgyalások lezárása és a csatlakozási szerződések aláírása a második körös országokkal A fordulat 2005. április 25-én jött Bulgária ás Románia esetében, akik a csatlakozás első köréből kiszorultak, azonban mára úgy tűnik, hogy felkészültek a bővítésre. Nem mellékes az a tény, hogy bár néhány területen van még elmaradásuk, de az Unió eltökéltnek látszik feléjük. Ezeken a részterületeken derogációkat kaphatnak 1
www.europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/eb/eb58/eb58_en.pdf
- 29 -
majd a csatlakozó országok, Románia esetében ilyen terület a közművesítés, csatornázás kérdése, itt óriási lemaradása van az országnak, ennek pótlására haladékot kaptak az Uniótól. Az újabb bővítést 2007. jan.1-re tűzte az Unió, de ezzel még korántsem vehetik biztosra tagságukat a csatlakozó országok, mivel kikötötték egy záradékot, hogy amennyiben nem tennének eleget kötelességüknek, „megüthetik a bokájukat”, mert a csatlakozás időpontja kitolható 2008-ra, s ez kudarcot jelentene mindkét félnek. 1998-ban a közép- és kelet-európai tagjelölt országok közül öt esetében az Európai Bizottság úgy találta, hogy teljesítik a koppenhágai kritériumokat1. Ez az öt ország a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia volt. Így 1998 márciusában ezekkel az országokkal illetve a szintén tagjelölt Ciprussal megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások. A Bizottság ezt követően minden évben országjelentést vagy ún. éves jelentést (regular report) tett közzé valamennyi tagjelöltről. Ebben ismertette, hogy az adott ország az év során milyen lépéseket tett, mekkora fejlődést tanúsított a kritériumoknak való megfelelésben, illetve figyelmeztetett az esetleges problémás területekre, „normaszegésekre”.
IV.6. Csatlakozási tárgyalások A bővítésnek– illetve a bővítésre való felkészülésnek – mind a tagállamok, mind a tagjelöltek oldalán komoly költségvonzatai voltak és vannak. Ezek fedezésére az Agenda 2000-ben – tehát az EU 2000-2006-os költségvetésében – a tagállamok forrásokat különítettek el. A bővítéssel kapcsolatos források két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok - az egyre növekvő - pénzek tartoznak, amelyeket 2002-től kezdődően az EU a bővítés utáni költségekre különített el. E források csak az új tagországok csatlakozása után, tehát 2004. május 1-től használhatóak fel. A másik csoportba tartoznak azok a pénzeszközök, amelyek a csatlakozásra való felkészülést
1
Lásd Függelék
- 30 -
hivatottak támogatni a tagjelölt országokban. Ezek az ún. előcsatlakozási alapok, amelyek viszont csak a csatlakozás időpontjáig vehetők igénybe. Az ezredforduló éve szintén jelentős előrelépéseket hozott az integrációs folyamatban. 2000. február 14-én megkezdte működését az EU belső reformjait előkészítő Kormányközi Konferencia, majd rá egy nappal újabb hat tagjelölt országgal – Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával, valamint Máltával – kezdte meg az Unió a csatlakozási tárgyalásokat. A sorrendiség természetesen nem véletlen: az EU ezzel szimbolikusan is kifejezésre juttatta, hogy előbb az intézményi reformot kell végrehajtani, s csak aztán jöhet a bővítés. A jelöltekkel a tárgyalások egyénileg és egyéni tempóban folytak, mivel az nagymértékben függtek az adott ország felkészülési szintjétől. A Kormányközi Konferenciát a nizzai Európai Tanács zárta le 2000 decemberében, ahol az állam- és kormányfők maratoni ülésezését követően elfogadták a Nizzai Szerződést.
IV.7. A Nizzai Szerződés Ezt követően valódi áttörés következett be a csatlakozási tárgyalások menetében. Az Európai Bizottság tárgyalási ütemtervét követve a tagjelölt országok egymás után „pipálhatták ki” még a legnehezebb fejezeteket is. A célegyenesbe végül is tíz tagjelölt ország – Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia – futott be, akik 2002 végén, Koppenhágában – éppen tíz évvel azután, hogy a tagállamok ugyanitt meghirdették a felvételi kritériumokat – lezárták a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanezen országok 2003. április 16-án Athénban aláírták a Csatlakozási Szerződéseket, amelyek 2004. május 1-én léptek hatályba, s az Európai Unió tíz új országot üdvözölt: Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. A bővítési folyamat azonban ezzel még nem ért véget. Bulgária és Románia 2005-április 25-én lezárták a csatlakozási tárgyalásokat. Belépésük az Unióba 2007-ben valósulhat meg legelőbb. Törökországot, mint azt a Tanács is megerősítette, tagjelölt országnak kell tekinteni, a 2001 márciusában az EU Törökországgal csatlakozási partnerségi viszonyt létesített, azonban számos probléma vár még tisztázásra Törökország esetében, amely jelenleg a csatlakozási tárgyalások megkezdésére vár. - 31 -
Horvátország csak nemrég nyújtotta be csatlakozási kérelmét a Bizottsághoz és ugyanezt tervezi még több balkáni és kelet-európai ország. A bővítési folyamat tehát folytatódik. Az Unió bővítése egy természetes, magából az EU természetéből fakadó folyamat, mivel a csatlakozott országok sikere vonzza a hátrányosabb gazdasági mutatókkal
rendelkező,
de
mindenképp
különböző
kultúrájú
és
társadalmi
berendezkedésű nemzeteket.
IV.8. Előcsatlakozási támogatások Az Európai Unió ún. előcsatlakozási programokon keresztül pénzügyi támogatásokat juttat a csatlakozásra váró országok számára, ezzel segítve őket a felkészülésben. Új fejleménynek számított, hogy 2000-től az EU megduplázta a középeurópai jelölteknek nyújtott előcsatlakozási támogatásokat, így évente 3,12 milliárd euró áll rendelkezésre 2000 és 2006 között a PHARE programon, illetve az ISPA-n és a SAPARD-on keresztül.
- 32 -
V. Románia és az Európai Unió kapcsolatrendszere V.1. Románia és az EU külpolitikai sajátosságai Románia volt az első olyan közép-kelet-európai ország, mely hivatalos kapcsolatot létesített a Közösségekkel. 1974-ben kötött szerződést a két fél arról, hogy Romániát beveszik a GSP államok közé – ez Általános Preferencia Rendszert jelent -, ami kedvezőbb eljárást biztosított az ország számára, elsősorban a külkereskedelemben. 1980-ban pedig egy ipari termékekre szóló egyezményt kötött Románia és az EU. A bukaresti kormány az 1989-es fordulatot követő időszakban nyilatkozataiban minden alkalommal kiállt Románia európai integrációja mellett, de a valóságban sokáig felemás lépéseket tett a cél elérése érdekében. A brüsszeli bizottság és Bukarest 1976 februárjában létesített és 1989 decemberében felfüggesztett kapcsolatait 1990 márciusában állították helyre. Romániának az Európai Közösségek mellé kinevezett nagykövete azonnal, az EK bukaresti állandó képviselete azonban csak 1993 júniusában kezdte meg tevékenységét. Az EK és Románia közti Gazdasági Együttműködési Megállapodást 1990 októberében írták alá. Egy évvel később, 1991-ben született egy Kereskedelmi Együttműködési Megállapodás is. A rendszerváltást követő zűrzavaros időszakban az új román vezetés ellenzéket érintő intézkedései miatt az EK felfüggesztette a segélyek folyósítását az országnak. Miután a román kormány és az ellenzék bizonyítékokat szolgáltatott az Európai Parlamentnek és az Európai Közösségek Bizottságának az ország belső helyzetének normalizálásáról,
Bukarest
1991
januárjától
újból
részesülhetett
nemzetközi
segítségben. A brüsszeli bizottság 1993 februárjában a társult tagságot biztosító Európai Megállapodást kötött a román kormánnyal, amely két év múlva lépett hatályba. Az Európai Unió 1993 júniusában elindította azt a folyamatot, amelynek célja véget vetni a megosztottságnak és az ebből származó konfliktusoknak a kontinensen. Az újonnan csatlakozni szándékozó országok számára ekkor megfogalmazott ún. koppenhágai kritériumok a következő négy pontban foglalhatók össze:
- 33 -
1. Demokrácia, törvényesség, az emberi és kisebbségi jogokat garantáló intézmények stabilitása; 2. A működőképes, az EU-ban jellemző éles versenyt és a piaci erők nyomását állni képes piacgazdaság megteremtése; 3. A tagsággal járó kötelezettségek teljesítése és a politikai, valamint a gazdasági és monetáris unió céljainak elfogadása; 4. Az EU jogrendszere, vagyis az aquis communautaire teljes átvétele. Románia és az EU társulási tanácsának első ülését 1995 áprilisában tartották, s azon a reformok gyorsítását kérték Bukaresttől. 1995 júniusában a romániai parlamenti pártok elfogadták a Snagovi Nyilatkozatot, amely az ország EU-tagságát előkészítő nemzeti stratégiát szentesítette. Ezt követően Románia átnyújtotta az Unió soros francia elnökének hivatalos csatlakozási kérelmét, s az Európai Tanács madridi határozatának megfelelően 1995 decemberében tagjelölt ország lett. Az Európai Bizottság 1997 júliusában az Agenda 2000-ben megállapította, hogy a demokrácia és a piaci intézmények konszolidálása érdekében Romániában további reformokra van szükség.. Ezért a csatlakozási tárgyalások elhalasztását indítványozták. 1998 márciusában azonban megkezdődtek a tárgyalások Románia teljes jogú tagságáról az Európai Unióban. Ugyanebben a hónapban a román kormány elfogadta és az Európai Bizottság elé terjesztette az uniós jogrendszer átvételének nemzeti programját, amelyet később többször is felülvizsgáltak. 2002 végéig a csatlakozási tárgyalások harminc fejezetéből (Áruk szabad mozgása; Személyek szabad mozgása; Szolgáltatások szabad nyújtása; Tőke szabad mozgása; Vállalati jog; Versenypolitika; Mezőgazdaság; Halászat; Közlekedés; Adózás; Tudomány és kutatás; Oktatás és képzés; Távközlés és információs technológiák; Kultúra és audiovizuális politika; Regionális politika, strukturális eszközök; Környezetvédelem; Fogyasztóvédelem; Bel- és igazságügyi együttműködés; Vámunió; Külgazdasági kapcsolatok; Gazdasági és monetáris Unió; Statisztika;
Szociálpolitika
és
foglalkoztatás;
Energia;
Iparpolitika;
Kis-
és
középvállalatok; Közös kül- és biztonságpolitika; Pénzügyi ellenőrzés; Költségvetés; Intézményi kérdések; Egyebek) tizenhatot sikerült lezárni. A 2002. decemberi koppenhágai EU-csúcstalálkozón döntés született a keleti bővítésről, melynek értelmében 2004. május 1-jétől a tizenhárom tagjelölt ország közül tíz, - 34 -
nevezetesen Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Málta, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia a szervezet teljes jogú tagjává válhat. A többi tagjelölt közül Bulgáriával és Romániával ekkor azonban a csatlakozási tárgyalások még nem zárultak le, a csatlakozási tárgyalásokat ezen országokkal csak ez év tavaszán sikerült lezárni - az anyaggyűjtés lezárása előtt néhány héttel -, így ez a tény kihagyhatatlan és hatalmas előrelépést jelent mind Románia, mind Bulgária számára, a belépés várható időpontja pedig 2007. Gazdasági szempontból Románia az EUtagfelvételnél végül is főleg azért lett második körös ország, mert a koppenhágai csúcsig nem jött létre megállapodás az európai integráció alapját képező, az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgásáról szóló fejezeteket illetően. Nem kevésbé fontos tényezőnek bizonyult az is, hogy a tárgyaló felek nem tudtak közös álláspontot kialakítani olyan területeken sem, mint a versenypolitika, mezőgazdaság, közlekedés, adórendszer, energiaszektor, regionális politika, környezetvédelem és pénzügyi kérdések. (A Törökországgal való csatlakozási tárgyalások várható kezdési időpontja 2005. októbere, de ez nagyban függ Törökország politikai kritériumainak teljesítésétől. Törökország tagsága legkorábban 2015-2020 körül várható, de egyes szakértők ennél is tovább húzódó tárgyalásokra számítanak.) Az Európai Bizottság úgy véli, hogy Románia teljesíti az uniós tagság politikai kritériumait. Ugyanakkor a közigazgatási reform területén mutatkozó előrehaladás ellenére a törvényhozás a döntéshozatal javítása, a jogrendszer függetlenítése a végrehajtó hatalomtól, a korrupció elleni harc további erőfeszítéseket igényel. Románia komoly eredményeket ért el a makroökonómiai stabilizáció megvalósításában, a működő piacgazdaság és a hatékony piaci intézmények kiépítésében. A bankszektor konszolidálása, a pénzpiaci szabályozás és felügyelet folyamatos javulása, a privatizáció folytatása pozitív hatást gyakorolt a vállalatok pénzügyi fegyelmére. Az árak és a kereskedelem liberalizálása , az adórendszer reformja az erőforrások hatékonyabb elosztásának feltételeit teremti meg, A gazdaság több szektorába szerkezeti átalakítást hajtanak végre. A pénzügyi fegyelem erősítése az adórendszer hatékonyságának növelését, a veszteséges vállalatok felszámolását, a privatizáció felgyorsítását követeli meg. A román reformpolitikában jelenleg az ambíciózus privatizációs stratégia és a kedvezőbb befektetési klíma kialakítására irányuló, a külföldi működőtőke beáramlását - 35 -
elősegítő intézkedések megvalósítása van előtérben. Az állami vállalatok pénzügyi fegyelmének javítása hozzájárul az infláció csökkentéséhez, a gazdasági egyensúly biztosításához. Ezen kívül a pénzügyi szektor felügyeletének és szabályozásának erősítésére is szükség van. A bukaresti kormány reformjai a piacorientált és az EU tagállamaival szemben versenyképes gazdaság megteremtésére irányulnak. Egy stabil belpolitikával rendelkező, a gazdasági reformintézkedéseket következetesen véghezvivő Románia felvétele az EU-nak is érdeke, egyrészt az ország geopolitikai helyzete, másrészt méretei miatt is, hiszen hatalmas piacot jelent Románia az EU számára.
V.2. Románia külkereskedelmi kapcsolatai az Európai Unióval Az Európai Unió által közzétett hivatalos adatok alapján 2002-ben az EU-ba irányuló román export mintegy 10,4 milliárd € volt, ezzel szemben a beáramló import mintegy 1 milliárd €-val volt több ennél ugyanebben az évben. 4. számú táblázat: Románia EU-tagországokkal való külkereskedelmének megoszlása (2002) A román export legfontosabb célországai
Olaszország: 36.6% Németország: 22.4% Franciaország: 11.5% Olaszország: 31.6% Németország: 28.5%
Román import az EUtagországaiból
Franciaország: 10.4% Textiláruk: 16 %
A román export megoszlása
Gépipari termékek: 13% Cipőgyártás: 12% Gépipari termékek: 25%
A román import megoszlása
Textiláruk: 23% Közlekedési eszközök és alkatrészek: 10% Vegyipari termékek: 8%
Forrás: http://europa.eu.int/comm/enlargement/romania/index.htm
- 36 -
A román külkereskedelmet jól példázzák az adatok, ezek szerint Románia külkereskedelmének legnagyobb részét Olaszországgal bonyolítja le, a román export 36,6 %-a irányult 2002-ben Olaszországba, míg az onnan jövő import Románia behozatalának 31,6 %-át tette ki. Jelentős exportpartner még Németország (22,4 %), Franciaország (11,5 %), illetve Nagy Britannia (6,2 %), Ausztria (4,4 %), és Törökország (4,3 %) is1. Az import esetében Olaszországon kívül érdemes megemlíteni Németországot (28,5 %), Franciaországot (10,4 %) és Ausztriát (5,2 %). A legfontosabb kiviteli termékek közé tartoznak a textil- (36 %) és gépipari termékek (13 %), illetve a cipőgyártás (12 %) érdemel említést. A behozatalban a gépipari termékek (25 %) megelőzik a textilipari termékeket (23 %), ez után jönnek a közlekedési eszközök és alkatrészek (10 %) és a vegyipari anyagok (8 %)2.
1. és 2. számú ábrák:
Románia összes exportja
Románia összes importja
12000
16000
11365
millió €
7481 6091
6364
7381
8055
millió €
12000
8000 6000
14420
14000
10000
4000
10000 8000
7955
9097
10077 10583 10034
6000 4000 2000
2000
0
0 1995
1996
1997
1998
1999
1995 1996 1997 1998 1999 2000
2000
Ábrák elemzése Elmondhatjuk, hogy Románia külkereskedelme 1995-től folyamatosan nőtt. Az import 2000-ben pedig már 14 milliárd eurót milliárdot is meghaladta. A kivitel soha nem haladta meg a behozatalt, azonban itt is folyamatos növekedést tapasztalhatunk. Mindezekkel együtt negatív külkereskedelmi mérleg 1995-től nem volt tapasztalható3.
1
http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ro.html Lásd 5. számú táblázat 3 Lásd 1. és 2. számú ábrák 2
- 37 -
V.3. Románia és a nemzetközi segélyező programok V.3.1. Csatlakozási Partnerség Az Európai Tanács új alapokra helyezte a csatlakozók és az EU viszonyát, amikor létrehozta az ún. csatlakozási stratégia programját. A Csatlakozási Partnerség lényege, hogy az Európai Unió megfogalmaz programokat a csatlakozó államok részére – persze ez függ azok felkészültségétől -, hogy ezzel is segítse őket a felkészülésben. A Csatlakozási Partnerségnek harmóniában kell lennie a jelölt állam felkészülési programjával, illetve az aquis átültetésének és alkalmazásának menetrendjével.
V.3.2. Megnövekedett támogatások a felkészülőknek 2000-től előcsatlakozási
kezdve
Románia
támogatásokat.
A
három PHARE
forrásból program
kapja
az
alapvetően
európai a
uniós
megfelelő
intézményrendszer kiépítéséhez, az aquis befogadásához, a beruházásokhoz, illetve a csatlakozási előkészületekhez nyújt támogatást. Az előcsatlakozási alapok közül az ISPA a közlekedési és környezeti infrastruktúra kiépítésében segít, míg a SAPARD fő célja a mezőgazdaság és a vidéki területek felzárkóztatása. Románia a PHARE programon keresztül kapja a legtöbb támogatást, az összegek mintegy 40 %-át, az ISPA keretében évente az ország körülbelül 255 millió €-t mondhat magáénak, ez a teljes összeg 37 %-a, míg az SAPARD nyújtja a „legkevesebb” segítséget, évente 160 millió €-t1.
1
Lásd 1. számú ábra
- 38 -
3. számú ábra: EU-s támogatások megoszlása 160 millió € SAPARD 23%
273 millió € PHARE 40%
255 millió € ISPA 37%
Forrás: www.europa.eu.int Az Európai Unió Romániának a PHARE-program költségvetéséből 1992-2001ig összesen 1747 millió eurót folyósított. A PHARE program megváltozott profilja 30 %-ban a társult országok közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerét fejleszti, 70 %-ban pedig az aquis befogadását és alkalmazását érintő területeken próbál segítséget nújtani. Újdonságnak számít – melyről már korábban tettem említést -, hogy az Európai Unió 2000-től 3,12 milliárd eurót szán a csatlakozásra váró országok felkészítésére. Ebből az összegből a 2004-es bővítés után most jóval több jut a csatlakozási szerződést már aláíró, de a csatlakozásra még várni készülő Románia és Bulgária felkészülésére, ez az összeg évről évre növekszik, egészen a belépés időpontjáig. 2004-ben 20 %-kal növekedtek a Romániának nyújtott EU-támogatások, 2005-ben 30 %-kal, 2006-ban pedig 40 %-kal1.
1
Lásd 2. számú ábra
- 39 -
4. számú ábra: Támogatások a csatlakozó országoknak 2004-2006
millió euró
2000 1500 Románia
1000
Bulgária Összkiadás
500 0 2004
2005
2006
Forrás: www.bruxinfo.hu Az Unió a három előcsatlakozási alap segítségével jelentős összegekkel segíti Romániát a felzárkózásban. A PHARE, az ISPA és a SAPARD program keretén belül évente körülbelül 700 millió euró kerül kifizetésre. Ez a nem elhanyagolható segítség, fontos pénzügyi segítség az ország számára, a GDP 1,4 %-át teszi ki.
V.3.3. Románia és a PHARE program Ez az EU által létrehozott segélyezési alap egyike, ezt a közép-kelet-európai országok felzárkóztatásának elősegítésére hoztak létre. A program legfőbb célja a támogatott országok mihamarabbi felkészülése a csatlakozásra. A PHARE (Poland and Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy) eredetileg Magyarország és Lengyelország felzárkóztatására jött létre 1989ben a rendszerváltást követően. Mára ez tulajdonképpen a kelet-közép-európai, csatlakozásra váró országok támogatási alapjává vált. 2000-ig néhány nyugat-balkáni ország is benne volt a PHARE program által támogatott országok között, de számukra hozták létre 2001-ben a CARDS programot.
- 40 -
A PHARE lényegében a 1997-ben a luxemburgi döntés értelmében nyerte el elsőrendű prioritását, hiszen innentől számít az egyik legfőbb előcsatlakozási támogatásnak, s segíti bővítés nehézségeit leküzdeni a csatlakozó országoknak. Románia a PHARE program keretében már több mint kétmilliárd euró támogatást kapott az EU-tól, csak 2004-ben 265,5 milliót. Ezekből az összegekből finanszírozzák az intézményrendszerek kiépítését, erősítik az infrastruktúrát, s ez segít az aquis befogadásában is.
V.3.4. Románia és az ISPA 1999-ben jött létre az ISPA, azzal a céllal, hogy segítse a közép-kelet-európai tagjelölteket az infrastrukturális fejlesztésekben. Az ISPA fő célkitűzése a közlekedés és a környezetvédelem fejlesztése. Az ISPA-t nemzeti stratégiai tervek irányítják, Románia a programhoz 2000-ben csatlakozott. Románia elkeserítően gyenge technológiai színvonala az utak és a közlekedési és vasúthálózatok terén mindenképp fejlesztésre szorul. Ezzel a céllal kapott 2002-ben 265 millió euró körüli összeget a nemzetközi út- és vasúthálózat, illetve a tranzitközlekedés fejlesztésére. Romániának környezetvédelmi szempontból rengeteg elmaradása van, ezek közül a legégetőbb a víz-, talaj- és légszennyezés kérdése. Óriási problémának számít a rosszul kezelt szennyvízkészlet, illetve ivóvízkészlet, ezen kívül az ellenőrizetlen szemétlerakás és illegális szemétlerakó-helyek.
V.3.5. Románia és a SAPARD A SAPARD (Special Accession Program for Agriculture and Rural Development) programnak 2000 óta tagja Románia. 2003-ig összesen 518 projektet sikerült a SAPARD segítségével megvalósítani Romániában, a 2004-es évben Románia és Bulgária összesen 225,2 millió euró támogatásban részesült. A SAPARD célja, hogy az előző körben csatlakozott országokat és a csatlakozásra várókat segítse a
- 41 -
mezőgazdasági szerkezetátalakítás során, a vidékfejlesztésben, az aquis agrárpolitikára vonatkozó részének elsajátításában.
V.3.6. További uniós források Meg kell, hogy említsem, hogy a három előcsatlakozási alapon kívül, illetve sokszor a PHARE programmal együttműködve van egy uniós intézmény, mely jelentős mértékben támogatja Romániát. Az Európai Központi Bank nagyobb kölcsönökkel próbálja pozitív irányba befolyásolni a román gazdaságot, melyeket főleg olyan projekteknél nyújtanak, melyek az infrastruktúra, a környezetvédelem, illetve az energia takarékos felhasználására irányulnak, vagy a piacgazdaságon alapuló gazdaságra való áttérést, az aquis befogadását segítik. Az Európai Központi Bank az Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal együttműködve már több, mint 100 millió eurót folyósított különböző román tervek kivitelezéséhez.
V.4.
A
csatlakozásra
való
felkészülésének
vizsgálata
az
országjelentések tükrében Románia csatlakozása az Európai Unióhoz a gazdasági és politikai átalakulás lassú és ellentmondásos folyamata miatt már a ’90-es évek elejétől kezdve sokkal kétségesebb volt, mint a Közép-Európa fejlettebb gazdasággal, kiszámíthatóbb politikai 1
környezettel és stabilabb intézményrendszerrel rendelkező országai esetében . A kilencvenes évek végére azonban a csatlakozás lehetősége biztatóbbá vált mind Románia, mind Bulgária számára, sőt a többi délkelet-európai ország is szorosabbra fonhatta kapcsolatait az Európai Unióval. Románia és Bulgária 2000-ben, a többi ún. második körös kelet-európai országgal (Szlovákia, Lettország, Litvánia) kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. Mára kiderült, hogy a második körös országcsoportból volt út az első körbe és Szlovákia, Lettország és Litvánia a „fejlettebb” közép-európai országokkal egyidőben csatlakozhatott 2004. május 1-én az Európai Unióhoz. A tárgyalásokon elért viszonylag jelentős előrehaladás ellenére a kelet-európai tagjelöltek közül Románia és Bulgária nem került be az EU 2004-es bővítési körébe. „Kárpótlásul” 1
Európa 2002., 3. évfolyam, 4. szám
- 42 -
azonban az Európai Unió határozottan szeretné kimutatni Románia és Bulgária csatlakozása melletti elkötelezettségét. Az Európai Tanács az Agenda 2000 nevű programjában hozta azt a döntést, hogy felkéri a Bizottságot, készítsen a csatlakozásra váró országokról éves ún. országjelentést. A legelső beszámoló 1998-ban készült el, azóta minden évben közzéteszik, s a csatlakozásra való felkészültség fontos dokumentuma. Az EU ezen országjelentések segítségével mérhette fel Románia és Bulgária előrehaladását évről évre. Az adott éves jelentést csak az év augusztusáig készítik, s még abban az évben kiértékeli a Tanács, megvizsgálják az adott ország előrehaladását a koppenhágai kritériumok teljesítését illetően.
V.4.1. Az eddig elért eredmények Az országban a bővítés első köréből való kimaradás esetleg kedvezőtlen folyamatokat is elindíthatna, annak ellenére, hogy kormányaik tisztában vannak gazdaságaik felkészültségének hiányosságaival, és azzal, hogy a tagságfeltételeinek teljesítésére nem minden szempontból alkalmasak. Annak érdekében, hogy a tagság elérésének áhított, 2007-es dátuma ne kerüljön veszélybe az Uniónak a csatlakozásig terjedő időszakra Románia számára pontos menetrendet kell készítenie.
V.4.2. A Bizottság 2002-es országjelentésének tanulságai A 2002-es év amiatt érdemel nagyobb figyelmet, mert az Európai Bizottság ún. csatlakozási útitervet fogalmazott meg a csatlakozásra váró országok számára, s össze is hasonlította a két tagjelölt felkészültségét, de ezekről még ebben a fejezetben szó lesz. A 2002-es országjelentések azt mutatták, hogy Románia – általánosságban – előrelépést ért el a Koppenhágai Kritériumok teljesítése terén. A Romániára vonatkozó alapvető fontosságú értékelések szerint:
- 43 -
- Románia kielégítette a politikai feltételt. Ennek megfelelően, bár az elért eredmények fenntartására számos területen további erőfeszítések szükségesek, azonban a Bizottság konkrét lépéseket nem fogalmazott meg. - Az ország ekkorra jelentős előrehaladást ért el a működő piacgazdaság kiépítésében, azonban nem teljesítette a gazdasági feltételeket. Ezért a cél az volt, hogy azokra a lépésekre helyezzenek hangsúlyt, amelyek a piacgazdaság megerősítéséhez szükségesek. -Románia nem teljesen felel meg az aquis átvételével kapcsolatos feltételnek. A felkészülés sikeressége érdekében folytatniuk kell az aquis átvételére, végrehajtására és kikényszerítésére irányuló erőfeszítéseket.
V.4.3. Az Európai Bizottság összehasonlító értékelése Románia és Bulgária között1 Ahhoz, hogy Romániát a csatlakozás újabb körének esélyesei közt el tudjuk helyezni érdemes összehasonlítani a szintén kandidáns Bulgáriával, hiszen, mindkét ország hasonló esélyekkel indul neki a csatlakozásnak, de hogy melyikőjük ér el nagyobb sikereket, még nem tudhatjuk. A két ország helyzetét a csatlakozás utáni években meghatározhatja az, hogy mennyire teljesítették az Európai Unió elvárásait. A Bizottság elemzésében különbség van a két ország között a gazdasági feltételek teljesítését illetően. A teljesítménybeli különbség az elmúlt 6-7 évben bekövetkezett, egymástól eltérő és különböző hatékonysággal megvalósított gazdasági stratégiának tulajdonítható. Mindkét ország hasonló gazdaságpolitikát folytatott hosszú időn keresztül, és az évtized első hat évében válságból válságba került. A kilencvenes évek második harmadának végén mindkét országban hasonló reformcsomag került meghirdetésre. A reform megvalósítása azonban eltérő eredményre vezetett a két országban. Míg Románia újabb válságos periódusokat élt át (1997-2001 között az éves GDP növekedés átlaga -1,0 % volt), hogy aztán 2001-től mutasson fel viszonylag kedvezőbb növekedési adatokat, addig Bulgária tartósabb sikereket ért el (1977-2001 1
Roadmap for Romania and Bulgaria (Útiterv Románia és Bulgária számára), Európai Bizottság, 2002
- 44 -
között ott az éves GDP növekedés átlaga 2,0 % volt)1. A két program eredményességében mutatkozó jelentős különbségek egyik magyarázata az, hogy Bulgária sokkal inkább rászorult a külföld jóindulatára, míg Romániára ez nem volt igaz, mivel külföldi hitelképességét nem fenyegette komolyabb veszély. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy egyes délkelet-európai országokban a gazdaság feljavításához, illetve egy radikális reformcsomag megvalósításához a gazdaság végveszélybe kerülése, és a nemzetközi pénzügyi szervezetek irányításával megvalósuló határozott gazdaságpolitika szükséges. Ezekben az országokban, köztük Romániában is belülről, külső segítség nélkül nehezen alakulnak ki azok a folyamatok, amelyek a piacgazdaság kereteinek a megszilárdításához szükségesek. Éppen ezért fontos a hiteles Európai Uniós csatlakozási jövőkép fenntartása, a szigorúan előírt menetrendben foglaltak betartása, mert ez a fegyelmező erő szükséges a stabil keretek között lehessen tartani a gazdasági felzárkózást. Mivel Románia a többi kelet-európai tagjelöltnél később csatlakozik, ezért számukra – Bulgáriához hasonlóan – módosított csatlakozási stratégiát fogalmaztak meg Brüsszelben.
V.4.4. A csatlakozás újabb köre A 2001-es Laeken-i Európai Tanácson két fontos elv fogalmazódott meg. Az első: a csatlakozási folyamat visszafordíthatalan, Románia már biztosan tagja lesz az Európai Uniónak. Illetve elhangzott, hogy Románia eddig elért eredményei a továbbiakban sem kérdőjelezhetők meg. Ez a két tétel jelenti Románia második körben történő
csatlakozásával
kapcsolatos
Uniós
kötelezettségvállalást.
Így
tehát
nyilvánvalóvá vált, hogy biztosan lesz újabb csatlakozási kör, mégpedig Románián kívül Bulgária is ott lesz a csatlakozók közt (Törökország csatlakozását illetően rengeteg konfliktus van előtérben, így az ő unió csatlakozás megkérdőjelezett). Brüsszelben a 2002. októberében sorra került Európai Tanácson egyetértettek a Bizottság értékelésével Románia haladásával kapcsolatban, a Tanácsot és Bizottságot pedig felkérték, hogy Romániával konzultálva a koppenhágai csúcsra készítsék elő azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a határidőket és megnövelt előcsatlakozási 1
Novák Tamás: A bővítés első köréből kimaradt Románia és Bulgária felkészültségének vizsgálata, Európa 2002.,
3. évfolyam, 4. szám
- 45 -
támogatásokat is magában foglaló részletes útitervhez szükségesek, s az erre vonatkozó javaslatot a Bizottság 2002. november 13-án hozta nyilvánosságra. A csatlakozási útiterv a csatlakozásig terjedő időszakot öleli fel, s a Romániával folytatott folyamatos párbeszéden alapul. A stratégia kiindulópontja, hogy Románia és Bulgária előrehaladása függvényében és egyéni érdemei alapján biztosan csatlakozhat az Unióhoz. A csatlakozásra való felkészültség időpontját az EU 2007-re tűzte ki, elvileg tehát a kelet-európai országok európai uniós csatlakozása második körének ez a várható időpontja. Az útiterv a tárgyalásokon vállalt kötelezettségekből indul ki és a Koppenhágai kritériumok teljesítését helyezi előtérbe. Azokat a lépéseket tartalmazta, amelyeket az egyes országoknak a tagság elnyerése érdekében meg kell tenniük, különös tekintettel a gazdasági reformra és az államigazgatás, valamint a jogalkalmazó szervek kapacitásainak fejlesztésére. A stratégia világos lépcsőket állapít meg, amelyekkel megfelelő kötelezettségvállalás alapján a gazdasági reformban elért haladás nyomon követhető. Az útiterv végrehajtásában elért eredményeket az országjelentések keretében kísérik figyelemmel. A tárgyalások előrehaladtával az útitervet időről-időre felülvizsgálják. Azon fejezetek esetében, amelyekről a tárgyalások folynak, az útiterv meghatározza azokat a kulcskérdéseket, amelyeket a tárgyalások sikeres előrehaladása érdekében kezelni kell, az ideiglenesen lezárt fejezetek esetében pedig a legnagyobb kihívás, hogy az abban foglaltaknak a jelöltek időben tegyenek eleget. Ezen általános szempontok mellett egyes fontos területekre is kitér, majd pedig az egyes tárgyalási fejezetekhez kapcsolódó feladatokat fogalmazza meg.
V.4.5. A csatlakozási útiterv kiemelt területei - Az első ilyen fontos terület az államigazgatási és jogi kapacitások növelése, illetve a jogharmonizáció sikeres előrehaladása, melyet a 1995-ös madridi Európai Tanácson, majd még számos alkalommal hangsúlyoztak. A 2001-es Göteborgi Európai Tanácson megfogalmazták, hogy különösen nagy erőfeszítéseket kell tenni Románia és Bulgária segítése érdekében, hogy ezen a téren előrehaladást érjenek el. A Bizottság a Phare pénzügyi támogatások elosztása során az erre a területre irányuló támogatásokra hangsúlyt helyez. A Phare források ezen a területen az „aquis” végrehajtására , illetve
- 46 -
kikényszerítésére is felhasználásra kerülnek. A Bizottság továbbra is hangsúlyt fektet az „aquis” végrehajtására és az EU alapok menedzselésére készülő intézményrendszer kiépítésére. - A pénzügyi támogatások jelentik a következő területet, ugyanis a Bizottság a csatlakozás előző, 2004. májusi körétől kezdve megnövekedett támogatásokkal ösztönzi a csatlakozó országok a további fejlődésre. Amennyiben Románia és Bulgária javítja pénzek felhasználásának hatékonyságát, további támogatásokra számíthat. Románia a legnagyobb rászorultságot a támogatásokra a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra, a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint az „aquis” végrehajtására szükséges beruházások és az intézményesítés terén mutatta. Az eddigi három forrás (Phare, ISPA, SAPARD) mellett újabb bevezetése nem szükséges – mondták a szakértők. A további támogatásokat attól tették függővé, hogy milyen előrelépések történnek az útitervnek megfelelően. Románia számára a támogatások 2004-ben 20 %-kal, 2005-ben 30 %-kal, 2006-ban pedig 40 %-kal lesznek magasabbak a 2001-2003 közötti periódusban kapott támogatás átlagánál. - A Románia és Bulgária megfigyelői státusa jelenti a harmadik területet1. A két ország már most számos Közösségi bizottság és ügynökség munkájában részt vesz. Kimondták, hogy a csatlakozási szerződés aláírását követően mindkét ország a többi tárgyaló országhoz hasonló elbánásban részesüljön, így megkapják azt a lehetőséget, hogy ahol jogilag lehetséges, továbbra is részt vegyenek a különböző bizottságokban, legalább mint megfigyelők. (Ekkor még a részvétel általános alapelvei és részletei nem kerültek kidolgozásra.) - Románia jelentős számú tárgyalási fejezetet zárt le 2002-ig, köszönhetően mind az ország, mind pedig az Európai Unió számára fontos kötelezettségvállalások szigorú ellenőrzésével és betartásával. Kikötötték, hogy a csatlakozási feltételek teljesítéséig az EU további országjelentéseket készít majd Romániáról, amelyek az útitervek teljesítésének elemzését is tartalmazzák majd.
1
Roadmap for Romania and Bulgaria (Útiterv Románia és Bulgária számára), Európai Bizottság, 2002
- 47 -
Fontos szempont továbbá a gazdasági reformfolyamatok nyomon követése, ezek jelentik az útiterv szerint a gazdaságok Európai Uniós csatlakozási felkészültségének és stabilitásának legfontosabb mutatóit. Románia esetében a gazdasági folyamatok vizsgálata során a hangsúlyok a következő területekre kerültek:1
Inflációs ráta;
A vállalatközi adósságok alakulása;
Az állami szektor béralakulása;
A szabályozott árak és a költségalakulás;
Az adószabályozás és az adóigazgatás reformja;
A költségvetési eljárás és az állami kiadások reformja;
A csődeljárások hatékonysága;
A pénzügyi közvetítés és nem-banki pénzügyi szektor fejlődése;
A tulajdonjogok betartása;
A mezőgazdasági föld forgalma és áralakulása;
Az állami vállaltok reformja;
Az állami beruházások nagysága és minősége (infrastruktúra, oktatás, környezetvédelem, egészségügy);
A közvetlen és közvetett állami támogatások csökkentése.
A jelentés kimondja, hogy Románia nagy előrelépést tett az aquis befogadása terén és jó úton halad feltételek teljesítését illetően. Románia gazdasági, politikai helyzete egyelőre nem olyan stabil, mint a középeurópai országoké, így a további fejlődés elengedhetetlen a 2007-es csatlakozás eléréséhez. Az Unió részéről tapasztalható nagyobb fokú kötelezettségvállalás is azt bizonyítja, hogy ők támogatják Románia erőfeszítéseit.
1
Novák Tamás: A bővítés első köréből kimaradt Románia és Bulgária felkészültségének vizsgálata
- 48 -
V.4.6. A Bizottság 2004-es országjelentésének áttekintése V.4.6.1. Politikai kritériumok
A 2004-es brüsszeli értékelés kevésbé kedvező Románia és Bulgária számára, mint azt várták. A hiányosságokat szigorúbban veszik, mint néhány évvel korábban, talán ez betudható annak is, hogy lassan az ország a csatlakozás hajrájába ér. Románia az egyik feketepontját azért kapta, mert az uniós döntéshozók szerint az állami szektorban még mindig erős a korrupció, ennek ellenére óvakodnak a vezetők felelősségre vonásától. „A sajtószabadság helyzete siralmas, a jogrend gyenge, az EUval folytatott csatlakozási tárgyalásokon vállaltakat a román állam gyakran meg sem próbálja teljesíteni, az emberi jogok helytelen alkalmazása gátat szab az uniós tagság megszerzése előtt” 1 - ezekkel a szavakkal fejezte ki Brüsszel elégedetlenségét. A probléma azonban nem elsősorban ez. Hanyagságuk egy része úgyis főleg rájuk üt majd vissza, ahogyan a most csatlakozók - köztük Magyarország - is egy tonna uniós pénzt fognak elveszíteni, mert nem építették ki időben és rendesen a támogatások elköltéséhez szükséges adminisztratív rendszert. Látni kell, hogy az Európai Unió bővítése nem technikai, hanem politikai vállalkozás. A bővítés politikai elhatározás eredménye volt - és a románoknak most politikai problémáik támadtak2. A legtöbb tennivaló a bel- és igazságügy területén akad, s bár az EU elismerte az utóbbi évek eredményeit ezen a területen, bizony reformokra lenne szükség3. Az állandó személycserék és a szűkös személyi állomány a közigazgatás egyes pozícióiban szintén növelik a brüsszeli elégedetlenséget, a decentralizáció is beavatkozást igényel. Nem ad okot az örömre az sem, hogy bizony néhány éve a polgármesterek 30 %-a tagja volt a kormányzó pártnak, így semlegességről nem beszélhetünk. Az igazságügy hatékonyabb működéséhez hozzájárult a legfelsőbb bíróság ez évi reformja, illetve három másik törvény elfogadása. Tennivaló azonban van bőven: a
1 http://hvg.hu/gazdasag/00000000005A8D28.aspx 2 http://index.hu/politika/kulfold/eu/roman0218/ 3
http://europa.eu.int/comm/enlargement/report_2004/pdf/strategy_paper_hu.pdf
- 49 -
bírói állomány állandó létszámhiánnyal küzd, az igazságügyben dolgozók túlterheltek, s természetesen itt is felüti fejét a korrupció. Sajnos el kell ismerni, Románia már évek óta a korrupció melegágya, mely mindenhol jelen van. Talán ez még a rendszerváltás előtti időszak legkellemetlenebb hagyatéka, de az Unió számára mindenképp súlyos ellenérv a csatlakozás sürgetésével szemben. A román Korrupcióellenes Ügynökség az elmúlt két évben 850 esetben indított nyomozást, melynek majdnem fele sikerrel is járt, s Románia részt vesz az „ Államok a korrupció ellen” nevet viselő programban is, mely 2005-ig tartó tervezetben kísérli visszaszorítani a korrupciót.
Az emberi és kisebbségi jogok terén az elmúlt években kevesebb gond merül fel, s a legfontosabb emberi jogi intézmények már ratifikálásra kerültek. Megoldásra vár viszont az 1,8 milliós roma kisebbség helyzete, őket gyakran érik sérelmek, azonban ez sehol sem ritka. Súlyos gond viszont az illegális embercsempészet, ez mindenképpen orvoslásra szorul. Elmondható, hogy a politikai kritériumok teljesítése kielégítőnek mondható, az első országjelentés óta ráadásul hosszú és fáradságos utat járt be Románia ezen a téren, a közigazgatási és igazságügyi reformok átláthatóbbá tették a törvényhozást, a legnagyobb probléma továbbra is a korrupció.
V.4.6.2. Gazdasági kritériumok Az EU a koppenhágai kritériumok vizsgálatánál alapvetően a működő piacgazdaság feltételeinek megteremtését várja Romániától, egy olyan stabil piacgazdaságot, mely az Unióban is megállja majd a helyét. A rendszerváltás utáni gazdasági stabilizációt csak a kilencvenes évek végén sikerült véghezvinni, közben az inflációt nem sikerült nagyobb mértékben csökkenteni, a gazdasági növekedés közben veszített lendületéből. 2000-ben a gazdaság főbb mutatói javulásnak indultak, az inflációt sikerült kissé visszatartani, sőt a munkanélküliség sem emelkedett.
- 50 -
Ismeretes, hogy a román vállalati reformok és a privatizáció csak viszonylag későn indult el, mára a magánszektor azonban megerősödött. Romániában már most elindult egy befektetési hullám, mely a csatlakozást követően csak nőni fog, s jelentős fejlődésre számíthatunk az infrastruktúra fejlődésében, megindulhat egy újabb modernizáció az országban, melynek a kormány is tevékeny részese kíván lenni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint „jól dönt az a befektető, aki a csatlakozás előtt néhány évvel vállalkozást akar nyitni Romániában”1. Az EU kritizálta az országban tapasztalható óriási jövedelembeli és életkörülménybeli különbségeket, mely a főváros és a vidéki régiók közt jelentős. Aggasztó az is, hogy a fiatalkorú munkanélküliek száma emelkedett az elmúlt időszakban. Románia valóban dolgozik, ezt az EU is elismeri, a gazdaság stabil, működő piacgazdaság, de jócskán van tennivaló a szerkezeti reformok és a nemzetgazdaság stabilitásának terén, a privatizációt tovább kell folytatni, ugyanis az állami szektornak még mindig nagy súlya van a gazdaságban. A bányászat, az energiaszektor és a közlekedés még fejlesztésre szorul.
V.5. Hatáselemzés: a csatlakozás várható hozadékai Románia, valamint az EU szemszögéből Románia a 2007-es csatlakozás után a világ legnagyobb egységes piacához fog tartozni. Részt vehet végre azon döntések meghozatalában, amelyekhez már eddig is igazodnia kellett. Külső szemlélőből a kontinens sorsának alakítójává válik. Felgyorsul az ország gazdasági fejlődése, gyorsabb ütemben bővül az infrastruktúra, emelkedik az emberek életszínvonala, javul életük minősége. A román állampolgárok egyúttal az Európai Unió állampolgárai is lesznek, a többi ország bármelyikében az ottani állampolgárokkal, azonos feltételekkel 1
Napi Gazdaság Krónika melléklete, 2005. április 7-8.
- 51 -
tanulhatnak, munkát vállalhatnak, vállalkozást indíthatnak, vagy akár le is telepedhetnek. Ahhoz, hogy megértsük a tagsággal járó előnyöket és feladatokat, hogy ki tudjuk használni a csatlakozásban rejlő lehetőségeket, ismernünk kell a részleteket is. Azt, hogy valójában mit is tartalmaz az a nyolcvanezer oldalnyi EU-joganyag, amelyet Romániának is át kell vennie, illetve milyen területen van még lemaradása az országnak.
V.6. Lehetőségek és nehézségek Románia évtizedeken át csupán kívülről figyelhette, amint a kontinens nyugati felén élő nemzetek mind szorosabbra fűzik együttműködésük szálait, a polgárok életszínvonala tovább javul, és a korábban egymással háborúban álló népek megteremtik a tartós béke alapjait. A kezdeti szén- és acélközösség – elsősorban a politikai akaratnak és a társadalmi támogatottságnak köszönhetően – idővel egységes belső piaccá fejlődött. Később az Európai Unió létrehozta a közös valutát, lebontotta a belső határokat, és kiépítette a külső határok védelmét. Az európai egység úgy jött létre, hogy nem veszélyeztette az egyes nemzetek identitását, nyelvük és kultúrájuk megőrzését. Az Unióban egységesen szabályozzák ugyan például az erőművekből kibocsátható szennyező anyagok mértékét vagy a tojótyúk ketreces tartásának körülményeit, ám a szabályokat a tagállamok közösen alkotják, és azokat az unió összes (jelenleg 20) hivatalos nyelvén bárki elolvashatja. A fejezet alábbi két pontjában a tagjelölt országok csatlakozásának előnyhátrány mérlegét próbálom megvonni először az Európai Unió, majd Románia szemszögéből nézve. Célom, hogy szembeállítsam a csatlakozásból származó előnyöket az abból adódó hátrányokkal. Reményeim szerint így láthatóvá válik, hogy a két fél mennyit fog profitálni a bővítési folyamatból, illetve az, hogy ez a román állampolgárok számára milyen költségráfordítással jár. Mindkét esetben a csatlakozni kívánó országokat egységes egészként kezelem, mivel a rendelkezésemre álló hivatalos adatok is ebben a formában jelentek meg. Az Unió szemszögéből a bővítés előny-hátrány
- 52 -
mérlegének feltehetően úgyis csak az összes tagjelöltre nézve van értelme. Az alábbi részekben a már 2004-ben csatlakozott közép-kelet-európai országok csatlakozásának körülményeit példaként említem csupán, melyhez a román csatlakozás nagyban hasonlíthat majd.
V.7. A további bővítés - köztük Románia csatlakozásának következményei az Európai Unió szemszögéből nézve Az alábbi táblázat a bővítési folyamat negatívumait és pozitívumait veti össze, majd a fejezet további része egyenként tárgyalja az egyes tényezőket. 5. számú táblázat
Előnyök
Hátrányok
Növekszik az EU világgazdasági súlya
A csatlakozni kívánó országok gazdaságilag elmaradottabbak, így a közösség GDP-je csak kis mértékben növekedne
Fellendül a belépő országokkal folytatott kereskedelem
Veszélybe kerülhet az egységes piac működése
Az új tagállamoknak is hozzá kell járulniuk a költségvetéshez
Át kell alakítani az intézményrendszert
Garanciát jelent az európai békére és biztonságra
A közös agrárpolitika problémássá válik
Az Unió keleti határa kitolódik Az EU kulturálisan gazdagodik Magasan képzett, olcsó munkaerő/értelmiség beáramlása
Előcsatlakozási segélyeket kell nyújtani a tagjelöltek felkészítéséhez Az új tagállamokra fordítandó kiadásokat be kell építeni a költségvetésbe Félelem a szakképzetlen munkaerő beáramlásától Belső ellentétek lépnek fel a nettó haszonélvező tagországok részéről a csatlakozók felé Számos területen átmeneti mentességeket kell adni
- 53 -
V.8. A várható negatívumok az EU szempontjából egy újabb csatlakozási kört követően, a korábbi közép-kelet-európai bővítés tükrében Ez a rész az Európai Unió által tapasztalt nehézségeket hivatott bemutatni a középkelet-európai országok csatlakozását illetően, külön kiemelve a következő csatlakozási körben szereplő országokat, mindezt az előző bővítés tapasztalatai alapján. Az alábbiakban a táblázat jobb oldalán található tényezőket fejtem ki. Bár látszólag úgy néz ki, hogy az EU oldaláról nézve a hátrányok mértéke meghaladja az előnyökét, azonban lényegesnek tartom megjegyezni, hogy a pozitívumok nagy része csak közép- és hosszútávon jelentkezik majd.
V.8.1. A csatlakozni kívánó országok gazdasági elmaradottsága és ennek a közösség GDP-jére gyakorolt hatása Az Európai Bizottság 1997-ben készített egy kalkulációt arra vonatkozóan, hogy az Unió 11 taggal való bővítése (Törökországot nem vették be a körbe) hogyan befolyásolja majd a főbb gazdasági demográfiai és földrajzi mutatókat. Ennek megfelelően az EU területe 34%-kal, míg lakossága 29%-kal növekedne. Ezekhez az adatokhoz képest jelentéktelen a GDP 9%-os növekedése, ami az egy főre jutó GDP 16 százalékpontos csökkenését jelenti. Nagyjából ez történt tehát 2004 májusát követően, s ez fog egy újabb csatlakozás után. Ennek legfontosabb következménye feltehetően az lesz, hogy a GDP-átlag csökkenésének révén az EU számos, eddig támogatott tagországa túllépheti a támogatottsági jogosultság szintjét, ez pedig a bővítés kérdésével kapcsolatban könnyen kiválthatja egyes régiók negatív érzelmeit.
V.8.2. A közös piac működésének veszélybe kerülése Az EU elsőszámú prioritása mindig is a belső piac eredményeinek megőrzése volt, hiszen mindenekelőtt ez a cél, amiért tagjai annak idején életre hívták a közösséget. Ez a bővítés következtében veszélybe kerülhet, mivel a csatlakozni kívánó - 54 -
országok fejlettségi szintjükben egytől-egyig igencsak elmaradnak az uniós átlagtól. A korábban már említett koppenhágai kritériumokat pontosan ennek kiküszöbölésére hozták létre. Mindebből következik, hogy csak olyan államok válhatnak az Unió tagjává, akik már a belépéskor megfelelnek a közös piac követelményeinek.
V.8.3. Az intézményrendszer átalakításának kényszere Az EU intézményi rendszerét eredetileg hat tagállamra találták ki, így már a korábbi bővítések folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy ez a struktúra 27 tagország esetében nem lesz működőképes. Mindenekelőtt a három kulcsintézmény - a Bizottság, a Tanács és a Parlament – szorult átalakításra. A Tanács esetében a legfontosabb probléma a döntéshozatal kérdése volt. Jelenleg három döntéshozatali séma működik ebben az intézményben: a konszenzusos, a minősített többségi és az egyhangú többségi döntéshozatal. Eddig a kulcsfontosságú döntéseket konszenzussal (egyhangúlag) hozták, mely a korábbi – az EU eddigi legnagyobb – bővítése után minden bizonnyal lehetetlen lenne. Sokak szerint a minősített többségi döntéshozatalt kellene általánossá tenni, ami viszont újabb problémát vet fel. Az eddigi rendszer ugyanis láthatóan a kis országokat kedvezményezte, így előfordulhatott az, hogy a szavazatok mögött csak a lakosság kevesebb, mint fele állt. A Nizzai szerződés javaslatot tett a szavazatok újrasúlyozását illetően. Az Európai Bizottság esetében a létszám kérdése okozott problémát. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a nagyobb tagállamok 2, a kisebbek pedig egy biztost jelölhettek. A bővítés után a nagyobb országok lemondtak egyik biztosi helyükről. A Parlament esetében az elsődleges probléma az, hogy már a korábbi bővítéssel is igen tekintélyes létszám (626 fő) tovább duzzadt (732 fő), ami elnehezítette működését, s bővítés 2007-es köre ezt tovább súlyosbítaná1. A Tanácshoz hasonlóan itt is jelentkezik a kis országok kedvezményezésének problémája. A fentiekben ismertetett probléma 1
megoldásával,
jobban
mondva
Képviselők száma országok szerint (lásd függelék)
- 55 -
az
esetleges
megoldási
javaslatok
kidolgozásával az EU a közelmúltban az Európai Konvent nevű munkacsoportot bízta meg, melyben a tagországok képviselőin kívül a tagjelöltek delegáltjai is részt vesznek.
V.8.4. A közös agrárpolitika problémássá válása Az EU agrárpolitikája létrehozása óta állandó és heves viták tárgyát képezi. Nem csoda, hiszen jogi szabályozása az acquis mintegy felét adja, a közös büdzsének pedig igen tetemes részét, 42%-át fordítják az agrárszektor szubvencionálására. Az agrárpolitika kiváltotta a világpiaci versenytársak haragját, magasra nyomta az élelmiszerárakat, elősegítette az iparszerű mezőgazdaság elterjedését, illetve számos élelmiszer-botrányhoz és a farmerek elégedetlenségéhez vezetett. A
közös
agrárpolitika
szükséges
rossz.
Egyértelmű
hogy
reformja
elengedhetetlen, megszüntetése azonban - véleményem szerint - szóba sem jöhetne, hiszen azzal az egységes piac működése kerülne veszélybe. Jelenleg úgy tűnik, hogy a garantált felvásárlási árak mérséklése vagy a közvetlen jövedelemtámogatások felváltása vidékfejlesztési szubvenciókkal hozhatná meg a megoldást.1 Érdemes még itt megemlíteni, hogy Románia kedvezményes behozatali kvótákat kapott az EU-tól. Ezeket azonban nem tudják teljesen kihasználni, a piacgazdaságra való áttérés a termelést erősen csökkentette. Hiány esetén általában a belföldi fogyasztást igyekeznek kielégíteni az export helyett. Emellett nem elegendők a beruházások, és ezért nem tudják a termelés irányát döntően megváltoztatni. Gyakran gyatra az infrastruktúra. Előfordul, hogy nem termelik meg az olyan termékeket, amelyekre az Uniótól kedvezményes kvótát kaptak.
V.8.5. Előcsatlakozási segélyek a tagjelöltek felkészítéséhez Az Unió 2000-2006-os költségvetése a három előcsatlakozási alapból a periódus minden egyes évében 3,12 milliárd eurónyi támogatást tervezett kifizetni. A tervezet szerint 2002-től kezdődően fordítják az exponenciálisan növekvő összegeket mezőgazdasági és strukturális támogatásokra. 1
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. 5.,átdolgozott kiadás, Bp.: Magyar Országgyűlés, 2002. 445.o.
- 56 -
V.8.6.
Az
új
tagállamokra
fordítható
kiadások
beépítése
a
költségvetésbe Az EU költségvetési előirányzat a periódus 7 évére a korábbi és jelenlegi tagjelöltek csatlakozási támogatásaira 21,84 milliárd eurót irányzott elő. Emellett azonban már a bővítés kiadásaival is számolnia kellett, erre 58 milliárd eurót különítettek el. Noha ezek az összegek egyáltalán nem tűnnek magasnak az EU mezőgazdasági, illetve strukturális támogatásaira fordítható összegekhez képest a bővítés kérdését ellenzők körében mégis nagy felháborodást keltettek. Pedig igen valószínű, hogy a bővítéssel kapcsolatos költségek ezzel még nem érnek véget. Különösen igaz ez, ha figyelembe veszünk olyan problémás területeket is, mint például a hatalmas méretű lengyel mezőgazdaság. Az Európai Unió elmaradottabb régiói egyöntetűen úgy érzik, hogy az új tagállamokra fordítható kiadásokkal egyidejűleg csökkenni fog a nekik juttatott támogatások összege.
V.8.7. Ellenérdekek fellépése a nettó haszonélvező országoknál Jelenleg számos olyan tagországa van az Európai Uniónak, akik nettó haszonélvezőknek tekinthetők, azaz a közösség forrástranszfereiből igen jelentősen kiveszik a részüket. Esetükben igencsak érthető, miért ellenzik a közép-kelet-európai tagjelölt országok egy ütemben való belépését. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az alacsonyabb gazdasági teljesítményű országok miatt kiszorulnak a kedvezményezettek köréből. Az Uniónak azonban nemcsak nettó haszonélvező, hanem nettó befizető tagállamai is vannak (például Németország). Ezek az országok azonban a bővítés után sem fognak nagyobb mértékben hozzájárulni a közös költségvetéshez, hiszen az 1,27%os szabály továbbra is érvényben marad. A GNP-re vonatkozóan ugyanis ennyi lehet maximálisan a befizetések összege, mely csak abban az esetben nőhet, ha az adott ország gazdasági teljesítménye is emelkedik. Így biztosra vehető, hogy nem kizárólag ezek az országok lesznek a bővítés finanszírozói.
- 57 -
V.8.8. Félelem a szakképzetlen munkaerő beáramlásától Az Európai Unió elsődleges céljai között deklarálta saját munkaerőpiacainak védelmét. Különösen az EU keleti fekvésű országai szkeptikusak a munkaerő szabad mozgásával kapcsolatban. Különösen Ausztria és Németország tart attól, hogy a munkaerő-feleslegekkel rendelkező tagjelöltektől nagy tömegben áramlik majd be az olcsó munkaerő. Mindezt figyelembe véve a tagjelöltek számíthatnak arra, hogy a munkaerő szabad mozgása nem válik közvetlenül a csatlakozás után minden korlátozástól mentessé, hanem az EU egy hosszabb-rövidebb átmeneti időszakot fog megszabni.
V.8.9. Átmeneti mentességek nyújtása számos területen A derogáció "az uniós tagságból fakadó bizonyos követelmények alóli könnyítés vagy mentesség, ami elvileg szigorúan csak átmeneti jellegű lehet"1. Románia és Bulgária
egyes
területeken
folyamodott
derogációkért,
és
várható,
hogy
csatlakozásukkor szaporodik ezen területek száma. Az Unió országai elvárják, hogy a tagjelöltek velük azonos fejlettségi szintre hozzák magukat. Ennek teljesítése azonban csak úgy lehetséges, ha az EU hosszabb-rövidebb türelmi időszakokat engedélyez számukra.
V.9. A várható pozitívumok az EU szemszögéből A következőkben a táblázat bal oldalán található tényezőket kívánom kifejteni. Véleményem szerint - mint ahogyan az látható is - az Unió oldalán számos, a csatlakozásból eredő előny fog lecsapódni. Ezzel azonban - sajnálatos módon - úgy tűnik, hogy az EU-állampolgárok egy része nincs tisztában, ezért ellenezték olyan élesen a közép-kelet-európai országok első körös bővítését és ellenzik Románia, illetve Bulgária csatlakozását is.
1
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. 4. átdolgozott kiadás, Bp.,Magyar Országgyűlés, 2001, 450 p
- 58 -
V.9.1. Az EU világgazdasági súlyának növekedése "... huszonöt-harminc tagállammal az integrációnak nemcsak az arculata, hanem a hatékonysága is erősen különbözne a jelenlegitől"1. Már a 15 tagállamos létszámmal is igen nagy súlya volt a tripoláris világrend kialakulásában, ez a létszám növekedésével könnyen eredményezheti azt, hogy az EU a másik két gazdasági nagyhatalom fölé emelkedik. A hosszú ideig csak eszmeként élő "Európai Egyesült Államok" gondolata a 25-30 tagországos EU esetében már egyáltalán nem fog álomnak tűnni. A megosztottság és a szembenállás szomorú évtizedei után Európa egységes egészként indulhat el a további fejlődés útján.
V.9.2. A belépő országokkal folytatott kereskedelem fellendülése A tagjelölt államokkal folytatott kereskedelem voltaképpen már közvetlenül a rendszerváltás után hatalmas lendületet vett. Az ipari termékek esetén kölcsönösen eltörölték az áruforgalom útjában álló klasszikus akadályokat, míg ezek a mezőgazdasági áruknál továbbra is érvényben maradtak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termelési tényezők, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának kérdése még a jövő megoldandó feladatai közé tartozik. Az Európai Unió piaci részaránya egyes csatlakozni kívánó országokban már a csatlakozás előtt elérte, sőt talán meg is haladta az optimálisnak mondható szintet2. Ezért nem túl valószínű, hogy a korábban is import-liberalizált termékcsoportoknál jelentős fellendülés fog a továbbiakban végbemenni. Ez a megállapítás a kereskedelme nagyrészét az EU-n belül lebonyolító Romániára is érvényes. Változásra csak akkor lehet számítani, ha az Unió a termelési tényezők, a tőke és a munkaerő szabad áramlását is lehetővé teszi, illetve az import-liberalizálást az új tagok agrártermékeire is kiterjeszti. Az pedig könnyen elképzelhető, hogy az EU ezt a lépést nem fogja közvetlenül a bővítés után megtenni.
1 2
Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció. Bp.: Osiris kiadó, 2001. 245.p Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció. Bp.: Osiris kiadó, 2001. 224.p
- 59 -
V.9.3. Az új tagállamok hozzájárulása a költségvetéshez A közösségi büdzsé összege nem haladhatja meg az uniós tagállamok összesített nemzeti össztermékének 1,27%-át. Ez az összeg jelenleg megközelíti a 100 milliárd eurót. Ehhez képest a 2004-ben belépő országok csak körülbelül 4,2 milliárd eurót fizetnek évente1. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a közösségi büdzséhez való hozzájárulás mértéke mindig az adott évi nemzeti össztermékszintet tükrözi. A középkelet-európai országok fejlődési üteme pedig pillanatnyilag jóval gyorsabb a korábbi tagokénál, így néhány éven belül közösségi hozzájárulásaik mértéke is sokkal számottevőbb lehet. Nem utolsósorban pedig arról nem szabad megfeledkezni, hogy a csatlakozó országok vám és ÁFA-bevételeinek egy bizonyos része is át fog vándorolni az Unió költségvetésébe.
V.9.4. Garancia az európai békére és biztonságra nézve Az Európai Unió már a Maastrichti Szerződésben lefektette a közös kül- és biztonságpolitika alapjait. Ez azonban kizárólag kormányközi alapon működik, esetében szó sincs közösségi fellépésről. A tagállamok védelmét ezért - véleményem szerint – inkább az azonos blokkhoz való tartozás ténye garantálja, mint a közös biztonságpolitika. Az Unión belül lévő országok esetében mindenképpen kisebb a fegyveres konfliktus veszélye, mint az azon kívül esőknél. Nem is beszélve arról, hogy egy tagország mindig számíthat a többiek támogatására, ha nemzetközi politikai fórumon kell erejét bizonyítania.
1
Kocsis Györgyi: Nesze kevés, fogd meg jól! = HVG XXIV. évf 2002. 6. sz. 7.p
- 60 -
V.9.5. Az Unió keleti határának kitolódása, avagy a Schengeni Egyezmény kiterjesztése az újonnan belépő országokra Az 1985-ös Schengeni Egyezmény lényege, hogy az abban résztvevő országok egymás között megszüntetik belső, és ezzel párhuzamosan megerősítik külső határellenőrzésüket. Noha az Amszterdami Szerződés a közösségi joganyag részévé tette, de az Egyesült Királyság és Írország esetében továbbra is engedélyezte a belső határellenőrzés rendszerének fenntartását. Az Unió keleti bővítésével az eddigi külső határ is keleti irányba tolódik. Ez elsősorban Ausztriát érinti kedvezően, hiszen attól az időponttól kezdve az új tagországok feladata a határellenőrzés megszervezése. Ausztria pedig az eddigi perifériáról bekerül a blokk központjába.
V.9.6. Magasan képzett, olcsó munkaerő, illetve értelmiség beáramlása Köztudott tény hogy a kelet- és a nyugat-európai bérszintek között lényeges különbség mutatkozik. Várható, hogy ez az intervallum a csatlakozást követően szűkül, teljes mértékű megszűnésére, azonban csak hosszú távon lehet számítani. A közép- és kelet-európai országokba érkező, külföldi befektetők szemében e piacok vonzereje elsősorban mindig is az olcsó, de szakképzett munkaerő volt. A kérdés az, hogy csatlakozásunk esetén a jelenlegi tagok milyen stratégiát alkalmaznak. Dönthetnek úgy, hogy a munkaerő szabad áramlásának engedélyezést addig húzzák, ameddig csak lehet, s ez által megvédik saját munkaerőpiacukat. Így azonban könnyen megnőhet a tagjelölt országokban a differenciálás miatt érzett elégedetlenség. A másik lehetőség hogy liberalizálják a munkaerő áramlását, és közvetlenül vagy beszállítóként alkalmazzák az alacsonyabb bérszínvonalú, de szakképzett keleti munkaerőt. Ez már középtávon is világpiaci versenyképességük növekedéséhez vezethet.
- 61 -
V.9.7. Az EU kulturális gazdagodása Azt hiszem, ez a tényező nem szorul túl sok magyarázatra. Az EU keleti bővítésével 10-13 új ország csatlakozna, melyek egytől-egyig hosszú történelemmel és gazdag kulturális gyökerekkel rendelkeznek. A számos "új" nyelv és a feltáruló földrajzi lehetőségek az Unió jelenlegi állampolgárai számára is megnyitják az idegen kultúrákkal való megismerkedés lehetőségét.
V.10. Románia EU-csatlakozásának mérlegelése román szemszögből a közép- és kelet-európai országok csatlakozásának tükrében A román állampolgárokat, elsősorban az érdekli, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár Európai Uniós csatlakozásuk. Sajnos, az eddig nyilvánosságra hozott adatok és előrejelzések az összes csatlakozni kívánó országra, mint országcsoportra vonatkoznak, azokat az egyes tagjelöltekre nem bontották le. A 1. számú ponthoz hasonlóan itt is először táblázatos formában mutatom be a csatlakozás előny-hátrány mérlegét, most Románia szemszögéből nézve, majd a táblázat néhány tényezőjét a fejezet további részében fejtem ki részletesen. Felhívom a figyelmet arra, hogy előfordulhatnak az előző fejezettel bizonyos átfedések, hiszen vannak tényezők, melyek az egyik oldalon pozitívumként, míg a másik oldalon negatívumként jelentkeznek.
- 62 -
6. számú táblázat
Előnyök
Hátrányok
Fejlett piacgazdaság kiépülése, nyugati országokhoz való felzárkózás
Románia a GDP 4%-ánál nem kaphat több támogatást a közösségi alapokból
Részesedés a strukturális alapokból
A komolyabb reformokat csak halogatja az EU
Részesülés az új tagállamokra fordítható költségvetési kiadásokból
Agrárpolitikai nehézségek
A vállalati szféra hitelfelvételi lehetőségei javulnak
Románia költségvetési hozzájárulása
Külföldi működőtőke-befektetések száma és volumene nő
Munkaerő-áramlást nem liberalizálják azonnal
Javul a hazai termékek elfogadottsága nyugaton, az agrártermékek forgalma liberalizálódik
Az adminisztráció EU-konformmá való tételének nehézségei
Az átlagos bérszínvonal emelkedik
Át kell venni a nyugati normarendszert
Az oktatás gazdagodása
Le kell mondani a nemzeti szuverenitás egy részéről
Az érdekvédelemből származó előnyök
V.11. A várható negatívumok Románia szemszögéből Véleményem szerint az EU-csatlakozásból származó negatívumok nagy része nem közvetlenül a belépés után, hanem csak közép- és hosszútávon jelentkezik. A tényezők között számos olyan is előfordul, melyek az EU oldalán még pozitívumként itt azonban negatívumként jelennek meg. Ezeket nem tárgyalom újra, csak a speciálisan román vonatkozásokat igyekszem kiemelni.
- 63 -
V.11.1. A közösségi alapokból kapható támogatások felső korlátja Mint azt már a korábbiakban is említettem, egyetlen uniós tagállam közösségi támogatottsága sem haladhatja meg az adott ország GDP-jének 4%-át. Így a támogatásoknak létezik felső korlátja, ami behatárolja a közösségtől kapott pénzösszegek nagyságát. Nem kell tehát arra gondolnunk, hogy az Európai Unió költségvetése egy feneketlen zsák, ahonnan mindenféle korlátozás nélkül fognak a támogatások áramlani Romániába, illetve Bulgáriába. A dolog másik oldala viszont az, hogy az EU-tól kapott összegeket egyáltalán nem könnyű elkölteni. A rendelkezésre álló közösségi források felhasználása gyakran még a Romániánál fejlettebb államok számára is gondot okoz.
V.11.2. A komolyabb reformok halogatása Mint azt már a 1.1.3. számú pontban részletesen kifejtettem a közép-keleteurópai országok csatlakozásával az Európai Unió számos problémával találja szemben magát. Ezek közül a legszámottevőbb az intézményrendszer átalakításának problémája volt. A Nizzai Szerződés a közösség intézményi rendszerét alapjaiban ugyan nem alakította át, azt azonban elérte, hogy kompromisszumai révén el lehet indítani a bővítési folyamatot. A megoldást a tagállamok képviselői 12 tagjelöltre dolgozták ki, melyben javaslatokat tettek az intézmények összetétel-módosításaira. Összességében elmondható hogy ezek minden bizonnyal nem végérvényes megoldások. A Nizzai Szerződés érdeme azonban, hogy ratifikációjával elsöpri az intézményi reformok átalakításának szükségességét az új tagországok csatlakozásának útjából, és a következő ilyen témájú kormányközi konferenciát már kibővült létszámmal irányozza elő.
V.11.3. Agrárpolitikai nehézségek Románia a költségvetés nagyrészét adó agrárpolitikai támogatásokból jelentős szubvenciókra számíthat, azonban fel kell készülnie arra is, hogy a román termékek egy része nem fog megfelelni a szigorú uniós előírásoknak. (Továbbiakban lásd: 1.1.4. számú pont)
- 64 -
V.11.4. Románia költségvetési hozzájárulása Nincs még álláspontja az EU-nak az úgynevezett költségvetési fejezetet illetően, amelyben Romániának és Bulgáriának a közösségi kasszához való hozzájárulásáról kell megállapodni. Brüsszelben is méltánytalannak tartanák, ha a tagság első éveiben bármely ország EU-val szembeni pénzügyi egyenlege rosszabb lenne, mint a csatlakozás előtti utolsó évben. Márpedig az Európai Bizottság kalkulációi szerint előállhat ilyen helyzet.
V.11.5. A munkaerő-áramlás liberalizálásának halogatása A munkaerő szabad áramlása az egységes piac négy szabadságjogának egyike. Az EU nem szándékozik közvetlenül a belépés után megnyitni kapuit a "keleti" munkavállalók előtt, az EU vezetői mintegy 7 éves átmeneti periódust helyeztek kilátásba a teljes fokú liberalizáció életbe lépéséig.
V.11.6. Az adminisztráció EU-konformmá való tételének nehézségei A csatlakozással a pénzügyi szféra gyakorlata is gyökeresen meg fog változni. Mindenekelőtt az adminisztrációt kell "EU-konformmá" tenni. A pénzügy területén az adózással kapcsolatos szabályok átalakítása is komoly feladatot fog jelenteni a hazai szakemberek számára. A tőke szabad mozgásához ugyanis szükséges a közvetlen, míg az áruk és szolgáltatások liberalizált kereskedelméhez a közvetett adók harmonizációja. Az utóbbi csoportba tartozik például az általános forgalmi adó, melynek mértékét közelíteni kell a közösségben elfogadotthoz, ami jelentős csökkentéssel jár együtt. Várhatóan a személyi jövedelemadó és a társasági- és osztalékadó adókulcsainak mértékét is csökkenteni fogják, mely elsősorban a lakosságot érinti kedvezően.
- 65 -
V.11.7. A nyugati normarendszer átvétele A csatlakozást követően a közép-kelet-európai országoknak fel kell zárkózniuk "a nyugat" környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normáihoz. Ez rengeteg közösségi jogszabály és pénzügyi megkötés átvételével jár együtt, mely rövidtávon hatalmas költségráfordítással, hosszútávon viszont a hazai termékek külföldi elfogadottságának javulásával jár.
V.11.8. Lemondás a nemzeti szuverenitás egy részéről Mint minden integrációs szervezetbe való belépés, az EU-csatlakozás is a nemzeti szuverenitás egy részéről való lemondással jár. Ezzel minden tag- és tagjelölt ország tisztában van, mégis egyes politikai ellenzők igyekeznek ezt áldozatként beállítani. Románia esetében a nemzeti szuverenitás azonban már a rendszerváltást követően erősen korlátozódott, amikor a hazai piacon tömegesen jelentek meg a multinacionális nagyvállalatok. Véleményem szerint a belépésnek Romániában ebből a szempontból nem lesznek komolyabb következményei, ehhez azonban a "szélsőséges vélemények" csillapítására és a média segítőkészségére is szükség van.
V.12. A várható pozitívumok Románia szemszögéből Az alábbi alfejezetben olyan napjaink politikusai és közgazdászai által gyakran hangoztatott érvek fognak visszatükröződni, melyeket az EU-csatlakozás mellett vonultatnak fel. Természetes dolog, hogy most a csatlakozási tárgyalások szakaszában pozitív véleményüket hangoztatva igyekszenek a közvéleményt az "ügy" mellé állítani. Szükség is van erre, hiszen népszavazást írnak ki a belépés kérdésében.
V.12.1. Fejlett piacgazdaság kiépülése, a nyugati országokhoz való felzárkózás Nem véletlen, hogy a tervgazdasági rendszerből a '80-as évek végén szabaduló államok a rendszerváltás után az EU-csatlakozás szellemében alakították ki nemzeti stratégiájukat, elsődleges céljuk mind politikailag, mind gazdaságilag az integrációs - 66 -
szervezetbe való belépés lett. Azóta a tagjelöltek nemzeti kormányai folyamatosan azon munkálkodnak, hogy országuk meg tudjon felelni a közösség által támasztott követelményeknek, azaz képes legyen teljesíteni az egységes piac követelményeit. Ha sikerül elérniük ezt a célt felzárkóznak a fejlett világhoz, és egy olyan tömbhöz fognak tartozni, mely mind gazdaságilag, mind politikailag a világ egyik meghatározó hatalma.
V.12.2. A vállalati szféra hitelfelvételi lehetőségeinek javulása Az európai uniós csatlakozással a jelenleginél lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerül a román vállalati szféra. Azzal, hogy a világ három vezető gazdasági nagyhatalma közé tartozó Európai Unió tagjaivá válik az ország, lényegesen javulni fog Románia megítélése mind a külföldi tőkebefektetők, mind a pénzügyi intézmények szemében. Igen valószínű, hogy a jövőben a román vállalkozásoknak, vállalatoknak gyakrabban ítélnek majd meg különböző forráshiteleket, és elképzelhető, hogy a kondíciókban is javulás fog mutatkozni.
V.12.3. A külföldi működőtőke-befektetések számának és volumenének növekedése A közép-kelet-európai térségben jelenleg rendkívül magas a részlegesen vagy teljesen külföldi tulajdonban lévő vállalkozások száma. A tőke ideáramlásában a legfontosabb szerepet mindig is a szakképzett, de olcsó munkaerő játszotta. A
közvélemény
szerint
Románia
az
uniós
csatlakozással
(s
ennek
eredményeként a növekvő bérszínvonallal) pontosan ezt a vonzerejét fogja elveszíteni. Ez azonban csak az érme egyik oldala. A növekvő fejlettségi szint és a nagyobb politikai-gazdasági biztonság ténye minden bizonnyal a csatlakozás után is számos új tőkebefektetőt fog Romániába vonzani, közöttük pedig valószínűleg a legnagyobb részaránya a jelenlegi EU-tagállamok befektetőinek lesz. A közelmúltban számos kutatás jelent meg e témában, melyek eredményei ugyanezt a tényt látszanak alátámasztani.
- 67 -
V.12.4.
A
román
termékek
elfogadottságának
javulása,
az
agrártermékek forgalmának liberalizálódása Napjainkra szinte teljes egészében megvalósult a hazai ipari termékek szabadkereskedelme az EU-val. Mégsem mondható az, hogy az Unió vagy harmadik országok piacain a román termékek egyértelműen kedvező megítélésben és fogadtatásban részesülnek. A belépéssel azonban az eddig román termékek "európai termékekké" válnak, így elfogadottságuk is jelentős mértékben javulhat mindkét említett piacon.
V.12.5. Az átlagos bérszínvonal emelkedése Már a szakdolgozat több pontjában tettem utalást arra, hogy a csatlakozással a román bérszínvonal is emelkedni fog, várhatóan mérséklődik majd a romániai és a nyugat-európai bérszintek közötti lényeges különbség. Jelenleg a hazai minimál- és átlagbér jóval alacsonyabb a közösségi átlagnál, a kérdés csak az, hogy a belépés után mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a hazai bérek legalább megközelítsék az Európai Unió országaiban szokásos átlagbér mértékét.
V.12.6. Az oktatás gazdagodása A személyek szabad áramlásából következően a diákok is bármely tagállamban tanulhatnak majd, így lehetőségeik jóval megnőnek a jelenlegiekhez képest.
V.12.7. Az érdekvédelemből származó előnyök Románia önmagában nem érhet el olyan politikai befolyást, amelyet az EU-ban nyerhet összefogva több hasonló érdekű országgal.
- 68 -
VI. Aggasztó hiányosságok, megoldásra váró kérdések
Az utóbbi néhány hét legfontosabb eseménye - mely Románia integrációs tevékenységének is eddigi legjelentősebb mérföldköve - történt 2005. április 25-én. Mindezeket azonban megelőzte, hogy az Európai Parlament képviselői jóváhagyták, hogy Románia és Bulgária csatlakozzon az Európai Unióhoz, s ezzel a lépéssel nyílt meg az út a két ország csatlakozási szerződésének április 25-ei aláírásához. A 497 igen, 93 nem szavazattal, 71 tartózkodás mellett elfogadott határozat hozzásegítette Romániát, hogy április 25-én aláírják a csatlakozási szerződést, mindazonáltal figyelmezteti is az országot, hogy a felkészülésben nem szabad megtorpanniuk és vállalt kötelezettségeiket teljesíteniük kell, különben 2007 legelején esedékes belépésük egy év halasztást szenvedhet, s csak az EU életben hagyott egy olyan záradékot, mely szerint a csatlakozás eltolódhat akár 2008. január 1-re is, azonban ezt a román vezetés hatalmas kudarcként fogná fel. Románia új kormánya is szinte biztosra veszi, hogy az ország 2007-ben már az EU teljes jogú tagja lesz.
VI.1. Vélemények a román csatlakozás ellen Természetes, hogy nem minden EU-tag helyesli Románia mihamarabbi csatlakozását, szerintük az országnak nagy lemaradása van hozzájuk képest, s több problémát látnak abban, ha 2007-től tovább bővül az Unió, s egyre keletebbre tolódik az integráció határa. Egyes vélemények szerint a csatlakozási szerződés aláírásával Románia nem gyűrte le az összes elébe kerülő nehézséget, hiszen – bár Magyarország támogatja a román csatlakozást – néhány ország korántsem elégedett Románia leendő tagságával, így a franciák és a németek is látnak kivetnivalót, ha Románia már 2007-ben az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Bár meg kell jegyeznem, hogy a felháborodás korántsem akkora, hogy veszélyeztetné a csatlakozást, még inkább, mivel az EU is áldását adta rá1. Ráadásul a román belpolitika is tett néhány Brüsszelnek nem tetsző lépést, illetve néhány területen kirívóak a problémák.
1
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=93134
- 69 -
Franciaország, bár valójában kiáll a román csatlakozás mellett, számos fórumon hangsúlyozta Románia hiányosságait. Mint ahogy a francia külügyminiszter üzente a csatlakozási szerződést aláíró román és bolgár feleknek: „az aláírás nem jelent automatikusan tagságot. Michel Barnier el sem ment az aláírásra, csak EU-nagykövetét küldte Luxemburgba ez év április 25-én. Bár Franciaország nem nyitotta meg piacát az új tagállamok munkavállalói előtt, a gazdasági válság okozta magas munkanélküliségért az emberek így is az olcsón dolgozó keletieket okolják. Romániából pedig valóban százezres nagyságrendben is érkezhetnének az illegális munkavállalók, ha az uniós tagság miatt megszűnne minden korlátozás. Románia hazai összterméke (GDP) ugyanis az uniós átlag egyharmadát sem éri el, viszont az országban sok a képzett, nyelveket – elsősorban franciát és angolt – beszélő fiatal. De nagy lehet az idénymunkás-utánpótlás is, hiszen a 22 milliós ország 36 százaléka a mezőgazdaságból él, többségében pici, csak önellátásra termelő gazdaságokból. A franciák nagyrésze azonban, nem mellékesen, attól is fél, hogy Románián kívül Törökországból is ezrével fognak érkezni a bevándorlók A német Focus című lap szerint az EU bővítése Romániával és Bulgáriával további 44,3 milliárd eurós kiadással jár az Uniónak. A lap egy háttértanulmányra hivatkozik, melyben az összeg szerepel. A Focus szerint ezen összeg mintegy negyedét Németországnak kell majd állnia, így ez a tény Romániát rossz fénybe hozza Németország szempontjából.
VI.2. Fokozottabb határellenőrzés Románia 3149 kilométer hosszú határa lesz majd az EU leghosszabb külső határa, s így majd a románok feladata lenne a kelet felől érkező illegális bevándorlók megállítása. Ez a megnövekedett felelősség a tagállamok részéről talál ellenzőket, ugyanis félő, hogy a nem éppen a közbiztonságáról és korrupciós botrányairól híres Románia nem tudja kellően ellátni feladatát, s ez veszélyezteti a többi tagállamot is majd.
- 70 -
VI.3. Gondok a piacgazdaságban Románia felkészületlensége ráadásul az ország mérete miatt fennakadásokat okozhat az egységes piacon is. Brüsszel tavaly nevezte első alkalommal működő piacgazdaságnak
a
románt,
versenyképessége
viszont
megkérdőjelezhető.
Az
élelmiszerbotrányok és állatbetegségek miatt rettegő európai fogyasztók bizalmát nem javítja, hogy a román vágóhidak többsége nem felel meg az előírásoknak, és hogy követhetetlen, milyen és mennyi vegyszert használnak a termelők, illetve hogy a környezet-, valamint az ipari szennyezés miatt helyenként menynyire fertőzött a termőföld.
VI.4. A Bechtel-botrány Az EU–Románia viszonynak legtöbbet talán a Bechtel-botrány ártott. A bukaresti kormány 2003 végén úgy döntött, hogy az észak-erdélyi sztráda megépítéséről egyetlen céggel, az amerikai Bechtellel tárgyal, eltekintve a közbeszerzési törvénytől. Mivel fontos, csaknem hárommilliárd eurós munkáról van szó, a lépés felháborította az EU illetékeseit, akik szerint Románia eleve elütötte az európai cégeket az üzlettől. Bukarest emellett a dél-erdélyi autópályát kezeli kiemelten, szemben az EU által előnyben részesített észak-erdélyivel. Bukarest Brüsszel "kiengesztelésére" újabb ballépést követett el: szintén versenytárgyalás nélkül kötött meg egy fontos, egymilliárd eurós szerződést a határbiztonságról, ezúttal az illetékes európai céggel, az EADS-szal (European Aeronautics Defence and Space Company). A Bechtel-ügynek más áldozata is van: Brüsszel befagyasztotta a Kolozsvár és Nagyvárad körüli körgyűrű építésének finanszírozását, mindaddig, ameddig a román kormány be nem bizonyítja, hogy azok nem függenek össze az észak-erdélyi sztrádával.
VI.5. Román gyerekek külföldre juttatása Nagy botrányt okozott az állami gondozásban lévő gyermekek külföldi örökbeadása is, mely valóságos üzletággá nőtte ki magát. Az elmúlt 14 év alatt legalább harmincezer gyermek került ki az országból, és Brüsszel szerint alapos a gyanú, hogy a romániai hatóságok – vaskos csúszópénzek fejében – gyermekrabszolgának vagy - 71 -
szervkivételre is eladtak gyermekeket. Ezt valószínűsíti, hogy igen sok árva vagy fogyatékos gyermeknek veszett nyoma külföldön. Románia korábbi európai parlamenti jelentéstevője, Emma Nicholson bárónő nyomására Bukarest moratóriumot hirdetett a külföldi örökbeadásokra, amelyek azonban – jó bukaresti szokás szerint – titokban folytatódtak, és a tiltás ellenére 1115 gyermek került az Egyesült Államokba, Franciaországba, Németországba, Izraelbe, Spanyolországba és Olaszországba. Emiatt egyesek szerint el kellene halasztania csatlakozást. (Azonban néhány ország – köztük Franciaország, ahová jelentős számú román gyereket adoptáltak – továbbra is támogatja az adoptálásokat.)
VI.6. A korrupció, mint veszélyeztető tényező Ráadásul az Amnesty International szerint Európában Romániában a legelterjedtebb a korrupció, amely a legmagasabb politikai körökig is elér. Annak mértékét mutatja, hogy az előző, Adrian Nastase vezette kormány integrációs minisztere, Hildegard Puwak a PHARE-pénzekből fia és sógora vállalkozásainak is juttatott 150 ezer eurót (57,5 millió forint). Az uniós pénzek romániai felhasználása ezzel egyből felkeltette az EU korrupcióellenes hivatalának figyelmét. A tárcavezetőnek távoznia kellett, ám – Brüsszel követelése ellenére – megtagadta a jogtalanul eltérített pénz visszafizetését. Elméletileg az ügy kivizsgálása folyik, a gyakorlatban eddig nem sok minden történt. Időközben a Nastase-kormány belügyminiszterét, Ioan Rust is megvádolták azzal, hogy ötmillió eurós térítésmentes PHARE-pénzhez juttatott egy olyan kolozsvári vállalatot, amelyben maga is érdekelt. A botrányok nyomán fény derült SAPARD-összegek eltulajdonítására is, 139 esetben állították le az alapok folyósítását. Brüsszel nyomására Romániában most bizottság ellenőrzi ezeknek a pénzeknek a felhasználását. Az Európai Bizottság Korrupcióellenes Hivatalának adatai szerint az unió teljes jogú és társult tagjai között 33 esettel Románia vezet a vizsgált ügyek számát illetően, megelőzve a 22 csalásgyanús esettel a második helyen álló Lengyelországot.
- 72 -
VI.7. A támogatások értelmetlen felhasználása Az már kiderült, hogy a SAPARD-támogatások egy részét bezárásra ítélt üzemekre fordították, több hús- és tejfeldolgozó egység a beérkezett összegeket nem arra költötte, hogy felszereltségét az uniós szinthez közelítse. Szakértők szerint ezért a csaknem 2200 hús- és tejgyár alig tíz százaléka működhet majd az ország uniós csatlakozása után. Azért érdekes ez különösen, mert az EU 2006-ig növelné a támogatások összegét, ha Románia jobban kihasználná, illetve a pályázatban kiírtakra fordítaná az összegeket. Az ország délkeleti csücskében, Tulcea megyében olyan utat építettek SAPARD-pénzből, amely sehova sem vezet – egy folyónál egyszerűen véget ér, a projektben ugyanis már nem szerepelt a híd megépítése.
VI.8 Kihasználatlan EU-pénzek A csatlakozásra váró államokban évről évre maradnak felhasználatlan források az EU által különféle címeken kínált előkészítési és felzárkózási segélyekből. Románia a támogatások két különösen rossz hasznosítási arányt ér el. Az országnak olyan szemrehányásokkal kell szembesülnie, hogy ne követelje a csatlakozás utáni azonnali támogatásokat, ha a saját költséghányadot a mostani kisebb kiutalások esetében sem tudja előteremteni.
VI.9. Kisebbségi problémák Nyolc kelet- és közép-európai ország indította útjára a Roma Felzárkózás Évtizede 2005-2015 nevű programot, amelynek célja, hogy megoldást találjon az úgynevezett „roma problémára”. A közös nyilatkozatban, melyet Szófiában írtak alá és mutattak be, Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szerbia-Montenegró képviselői ígéretet tettek arra, hogy anyagilag is támogatják a térség hozzávetőlegesen 10 milliós roma kisebbségének az integrációját. „Kormányaink azon dolgoznak majd, hogy megszűnjön a diszkrimináció, valamint a romák és a társadalom többi tagja között meglévő elfogadhatatlan
- 73 -
különbségek” – hangoztatták az országok1. A kezdeményezés az első olyan nagyobb összehangolt nemzetközi projekt, amely a romák nehéz helyzetével foglalkozik. A programot támogatja az EU, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), illetve a Világbank. A kezdeményezés célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi felzárkózását azáltal, hogy meghatározza a prioritásokat a nemzeti kormányok számára; nemzeti akcióterveket hoz létre és alkalmaz, rendszeresen figyelemmel kíséri a fejleményeket. Az UNDP friss felmérése szerint a vizsgált tíz ország közül akadt olyan, ahol hatszor annyi roma élt a szegénységi küszöb alatt, mint a társadalom többi tagja. A romák átlagos élettartama 10-15 évvel rövidebb, mint más európaiaké.
VI.10. Az ország külpolitikai megítélése De megütközéssel fogadták Bukarestben és Brüsszelben egyaránt Traian Basescu új államfő kijelentését is, amely szerint újranyitna néhány tárgyalási fejezetet. Az uniós illetékesek válasza egyértelmű volt: Románia rosszul járna, ha ők is elkezdenének újranyitni olyan fejezeteket, amelyeket úgy zártak le, hogy az ország távolról sem tett eleget a követelményeknek. Legutóbb az kavart vihart Romániában és uniós körökben, hogy Basescu Washington–London–Bukarest tengely kiépítéséről beszélt, mintegy másodlagos szerepet szánva az EU-nak. A román államfőből hiányoznak az európai reflexek – hangzott Párizs ítélete, amit Basescu meglepő keménységgel utasított vissza, kikérve magának és országának a megleckéztetést. Az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, Heinz-Christian Strache szintén bírálta a múlt hónapban a sajtóban megjelent források alapján Románia és Bulgária csatlakozását, mely szerinte túl korai, illetve a csatlakozások súlyos problémákat hozhatnak az EU-ba. Szerinte csak a korrupciót és a szervezett bűnözést fogja az Európai Unió importálni a két kelet-közép-európai ország csatlakozásával, az csak Brüsszel és egyes nagyhatalmú üzleti körök érdeke, hogy ez a két állam mihamarabb tagja legyen az EU-nak.
1
http://www.bruxinfo.hu/cgi-bin/write.cgi?filename=/20050203/rovat15/cikk689.html
- 74 -
VI.11. Az új bővítési biztos nyilatkozata A Günther Verheugent váltó bővítési biztos, Olli Rehn azt mondta, a két ország nem tudhatja maga mögött a csatlakozási felkészülési folyamatot. Romániának és Bulgáriának huszonegy hónapja van arra, hogy teljesítse vállalt kötelezettségeit: „ketyeg az óra” - mondta Rehn. A bővítési biztos ígérete szerint a Bizottság folytatja alapos monitoringtevékenységét a két tagjelölt országban. Amennyiben ennek alapján az EU úgy látja, nem tettek eleget kötelezettségeiknek, 2008-ra halasztják a felvételt. Rehn újra ígéretet tett arra, hogy a hozzájárulás megadása után is figyelembe veszik a Parlament véleményét a két országról. A biztos rendszeres párbeszédre számít az Európai Parlamenttel. Románia kapcsán a közigazgatási és igazságügyi reform, valamint a szervezett bűnözés elleni harc továbbvitele mellett említette a környezetvédelem és a külső határellenőrzés javításának szükségességét.
VI.12. Előrelépések Rehn azt mondta, Románia jóval a határidő előtt eleget tett acélipari versenyjogi kötelezettségeinek és előrelépést mutatott fel a bűnüldözés területén. A biztos külön kitért a magyar kisebbség jogaira. Olli Rehn azt mondta, figyelembe kell venni ezen a területen a kedvező folyamatokat is. Utalt arra, hogy az RMDSZ tagja a kormánynak, az új miniszterelnök első külföldi útja pedig Budapestre vezetett. Rehn szerint a romániai magyarokra számos területen szabadon használhatják anyanyelvüket, így például több mint ezer önkormányzat kétnyelvű. A biztos külön pozitív példaként említette a Sapientia magyar magánegyetemet. Olli Rehn hozzátette: az unió nyomon követi „a csángó kisebbség” jogait Romániában. A szöveg egyébként üdvözli a romániai reformokat és az új kormány vállalásait, így például a sajtószabadság, az oktatás fejlődését és a „roma integráció évtizede” programban való részvételt. A képviselők szerint ugyanakkor további intézkedésekre van szükség a közigazgatási és igazságügyi reformok hatékony végrehajtása, valamint a korrupció elleni küzdelem érdekében, és tenni kell a kisebbségi csoportokat sújtó erőszakkal és diszkriminációval szemben is. Az Európai Parlament úgy vélte, - 75 -
Romániának javítania kell a pszichiátriai betegek helyzetén és további lépéseket kell tennie a határőrizet javítása érdekében. Bukarestnek ezen kívül meg kell erősítenie a környezetvédelmet és változtatnia kell a vállalatok állami támogatási rendszerén.
- 76 -
VII. Az elmúlt néhány hét történései A román képviselőház és a szenátus május 17.-ei ülésén ratifikálta az Európai Unió tagállamai, valamint Románia és Bulgária közötti, 2005. április 25-én Luxemburgban aláírt egyezményről szóló törvény tervezetét, amely a két ország uniós csatlakozására vonatkozik. Ezzel formailag teljesen hivatalossá vált a csatlakozás, Romániának „csupán” teendőire kell odafigyelnie. Ugyanezen a napon Brüsszel figyelmeztette Bukarestet, hogy mihamarabb összhangba kell hoznia az EU-jogszabályokkal verseny- és trösztellenes törvényeit, máskülönben a 2007. januárra tervezett csatlakozást teszi kockára - mondta Neelie Kroes, versenypolitikai biztos. „Elhalaszthatják Románia uniós csatlakozását, ha Bukarest nem lép fel keményebben az illegális szubvenciók ellen. Mindannyian azt reméljük, hogy nem kell majd ezzel a lehetőséggel élni. Az uniós biztos felelőssége és kötelessége, hogy félreérthetetlen formában világossá tegye, ha Románia teljesítménye nem javul, akkor a Bizottságnak nem lesz más választása, mint hogy a halasztást javasolja" - idézi Kroest a Transindex. A biztos szerint a versenypolitikával kapcsolatos intézményi kereten belül a legnagyobb aggodalmakat keltő területek az állami segítségnyújtás és az acélszektor átalakítása. A Bizottság 2005 novemberében hozza nyilvánosságra az újabb román országjelentést.
- 77 -
Záró gondolatok A kelet-közép-európai államokban végbement rendszerváltozás után világossá vált, hogy az átalakuló országok számára jövő egyetlen perspektívája az euroatlanti integráció, vagyis belépés, a NATO-ba, az Európai Unióba. Azt átmeneti országok számára azért a csatlakozás az egyetlen lehetséges alternatíva, mert a KGST felbomlása után
ezek
a
gazdaságok
jelentősen
visszaestek,
azok
visszaállításához,
a
világgazdaságba történő eredményes bekapcsolásukhoz az EU piacaira való bejutás kézenfekvő lehetőségnek tűnik. Ezek a rendszerváltó országok nem rendelkezhettek be önellátásra, hanem nyitott
gazdaságpolitikát
kellett
folytatniuk.
Számukra
a
csatlakozásnak előnyei és hátrányai egyaránt vannak, de ahhoz, hogy egészséges piacgazdaság alakulhasson ki, a gazdaság fellendüljön, ez a folyamat hosszú távon mindenképp kedvező. Az Európai Unió fontos döntést hozott a 2004. májusi bővítéssel, ugyanis a fejlődés két útja, a mélyítés (hatékonyságnövelés) és a bővítés (fizikai növekedés) állt előtte, azonban nem tudhatjuk, hogy a bővítés gördít-e nehézségeket az EU működése elé, illetve nem lesz-e a hatékonyság kárára. A növekvő világgazdasági versenyben az integráció fizikai méreteinek növelése – és ehhez Románia területének és lakosságának nagyságát illetően meglehetősen hozzájárulna – elengedhetetlenül szükséges, ebből a szempontból az új tagok felvétele az Unió érdeke is. Az Európai Unió talán túlságosan is ragaszkodik bővítés egy újabb köréhez, melyre 2007-ben Románia és Bulgária részvételével kerül sor. Günther Verheugen, az Unió 2004. novemberéig érvényben volt bővítési biztosa szerint a „mennyiség nem mehet a minőség rovására”, vagyis bármennyire is akarja Brüsszel az Unió további bővítését, illetve bármennyire is sürgeti Románia és Bulgária a csatlakozás újabb körét, az nem feltétlenül fog megvalósulni, ha ők nem tesznek meg mindent, hogy eleget tegyenek a csatlakozási követelményeknek. Bár a csatlakozási szerződéseket már mindkét ország aláírta ez év áprilisában, mégis Romániának azonban még komoly erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy a 2007-es csatlakozása biztos legyen. Olli Rehn, az Unió új bővítési biztosa nyilatkozta, hogy Romániának összpontosítania kell, hogy teljesítse az igazságszolgáltatás reformjára és a korrupció felszámolására tett ígéreteit. A tagállamok kezdenek ráébredni, hogy mekkora fába is vágták a fejszéjüket a kelet-európai országok felvételével. Picit most kevésbé lelkesek. Az európai vezetők számára kezd világossá válni, hogy 25-27 taggal az Unió
- 78 -
gépezete piszokul akadozni fog, a közösség döntésképtelenné válhat, és mindenki folyton pénzt követel majd - viszont költeni egyre kevesebben akarnak. Általánosságban elmondható, hogy Románia hatalmas előrelépéseket tett a politikai rendszer stabilitását illetően, a hatékony és működő piacgazdaság terén, koppenhágai kritériumok maradéktalan teljesítése a cél, de várható hogy egyes területeken „felmentéseket” kap az ország. Bár hosszú utat járt be Románia az integráció terén, jócskán akadnak elmaradásai. A korábbi tagok és a csatlakozásra várók között az állandó fejlődés ellenére még mindig nagy a szakadék, mely nemcsak számokban mérhető, de mentálisan is. Az elmúlt évek eredményei bizakodásra adhatnak okot, hiszen Románia képes a fejlődésre, s csak rajta múlik milyen lépésekkel halad előre. Fontos ez számára, hiszen minél később csatlakozik, annál később éri utol a jelenlegi tagokat, s annál később részesül csatlakozásból eredő előnyökből. Fontos megjegyeznem, hogy Románia igazán hosszú távon fogja csak érezni az integráció súlyát, az abból fakadó pozitívumokat, s talán ez lehet az, amit mindig szem előtt kell tartania. Keleti
szomszédunk
EU-tagságát
nekünk
magyaroknak
mindenképp
támogatnunk kell, hiszen egy egységes Európa az integráció alapvető célja. Hiszem, ha Románia megteszi a kívánt erőfeszítéseket, a 2007-es csatlakozás reálissá válhat..
Munkámat a téma iránt érdeklődőknek és az esetleg kevésbé szakértő olvasóknak is büszkén ajánlom figyelmébe!
- 79 -
Függelék A koppenhágai kritériumok
Politikai kritériumok: a csatlakozó országnak megbízhatóan működő demokratikus intézményrendszerrel kell rendelkeznie, amely biztosítja az emberi
és
kisebbségi
jogok
tiszteletben
tartását
és
a
jogállamiság
követelményeinek érvényre jutását.
Gazdasági kritériumok: az adott országnak működő piacgazdasággal kell bírnia, amely képes megfelelni az egységes piac versenykihívásainak.
Jogi, intézményi és adminisztratív kritériumok: az adott országnak képesnek kell lennie a közösségi joganyag (acquis communautaire = közösségi vívmányok) átvételére, a közösségi intézményekkel való együttműködésre, valamint a közösségi joganyag alkalmazására, általában a közös politikák megvalósítására.
Ábrák 5. számú ábra: Tájegységek Romániában
- 80 -
A gazdaság főbb mutatói számokban: 7. számú táblázat:
Teljes foglalkoztatottság (2002) Teljes Foglalkoztatottsági foglalkoztatottság ráta, 15-64 évesek (ezer fő) (%)
Foglalkoztatottsági ráta, 55-64 évesek (%)
Teljes Férfiak Nők Teljes Férfiak Nők EU15
162974
64.2
72.9
55.5 39.8
49.8
30.2
Euró-övezet
127547
62.3
71.7
52.9 36.1
46.5
26.1
Belgium
4052
59.7
68.1
51.1 25.8
35.1
16.7
Dánia
2741
76.4
80.2
72.6 57.3
64.2
49.9
Németország
36275
65.4
71.8
58.8 38.4
47.1
29.8
Görögország
3949
56.9
71.7
42.7 39.2
55.1
24.4
Spanyolország
16241
58.4
72.8
44.0 39.8
58.4
22.3
Franciaország
23885
62.9
69.6
56.4 33.8
38.1
29.6
Írország
1750
65.0
74.7
55.2 48.0
65.1
30.7
Olaszország
21757
55.4
68.9
41.9 28.6
41.1
16.9
Luxemburg
188
63.6
75.5
51.5 27.9
37.6
18.1
Hollandia
8176
74.5
82.9
65.9 42.0
54.9
29.0
Ausztria
3734
68.2
75.3
61.1 28.1
38.1
18.6
Portugália
5133
68.6
76.3
61.2 51.4
62.4
41.8
Finnország
2406
69.1
70.9
67.3 47.8
48.1
47.5
Svédország
4348
74.0
75.5
72.5 68.3
70.8
65.6
Egyesült Királyság
28338
71.5
77.7
65.3 53.3
62.1
44.7
Csatlakozó országok
28917
56.1
61.9
50.3 30.6
41.4
21.5
Csehország
4763
65.6
74.0
57.2 40.4
56.3
25.9
Észtország
581
61.7
66.2
57.6 51.3
57.2
46.9
Ciprus
315
68.5
78.8
59.0 49.2
67.0
32.1
Lettország
987
60.5
63.6
57.6 42.6
52.7
35.2
Litvánia
1421
60.6
64.3
57.2 43.0
54.9
34.0
Magyarország
3846
56.5
63.4
49.9 25.9
36.1
17.7
- 81 -
150
55.2
75.8
34.5 30.2
50.2
(11.9)
13820
51.7
57.0
46.7 26.6
34.9
19.5
Szlovénia
922
64.3
68.7
59.8 25.9
37.4
15.1
Szlovákia
2111
56.5
61.9
51.2 22.1
38.1
9.1
Bulgária
2800
51.1
54.1
48.2 27.7
37.3
19.3
Románia
9768
58.6 64.5 52.8 38.5 43.5 34.1
Málta Lengyelország
Forrás: Eurostat
8. számú táblázat:
Munkanélküliségi ráta (a munkaerő százalékában) 1995 14,7 Bulgária 2,6 Ciprus 4,0 Csehország 9,7 Észtország Magyarország 10,2 18,9 Litvánia 17,1 Lettország 3,7 Málta Lengyelország 13,3
1996 13,7 3,1 3,9 10,0 9,9 18,3 16,4 4,4 12,3
1997 15,0 3,4 4,8 9,7 8,7 14,4 14,1 5,0 11,2
1998 16,0 3,4 6,5 9,9 7,8 13,8 13,3 5,1 10,6
1999 17,0 3,6 8,7 12,3 7,0 14,5 14,1 5,3 13,9
2000 16,4 3,4 8,8 13,7 6,4 14,6 16,0 4,5 16,1
Románia
8,0
6,7
6,0
6,3
6,8
7,1
Szlovákia Szlovénia Törökország
13,1 7,4 6,9
11,3 7,3 6,7
11,8 7,4 6,5
12,5 7,9 6,8
16,2 7,6 7,6
18,6 7,0 6,6
Forrás: Eurostat
- 82 -
6. számú ábra:
A román infláció változása 1997- 2001 20
%
15
1997 1998
10
2000 1999
5
2001
0 1997
1998
1999
2000
2001
Forrás: Eurostat
7. számú ábra:
Egy főre jutó GDP változása (1995=100) 50 40 30
Románia
20
Bulgária
10
19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03
0
Forrás: Eurostat
- 83 -
8. számú ábra:
6 5 4
Románia Bulgária
3 2 1 0
19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02
GDP %-ában
Oktatásra fordított állami kiadások a csatlakozó országokban (GDP % -ában)
Forrás: Eurostat
Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. számú táblázat: Vásárlóerő-paritáson számított GDP 2. számú táblázat: Főbb gazdasági mutatók 1998-2004 3. számú táblázat: Erőviszonyok a román parlamentben 4. számú táblázat: Románia EU-tagországokkal való külkereskedelmének megoszlása (2002) 5. számú táblázat: A bővítés előnyei és hátrányai az EU szemszögéből 6. számú táblázat: A bővítés előnyei és hátrányai Románia szemszögéből 7. számú táblázat: Teljes foglakoztatottság (2002) 8. számú táblázat: Munkanélküliségi ráta a munkaerő százalékában 1. számú ábra: Románia összes exportja 1995-2000 2. számú ábra: Románia összes importja 1995-2000 3. számú ábra: EU-s támogatások megoszlása 4. számú ábra: Támogatások a csatlakozó országoknak 2004-2006 5. számú ábra: Tájegységek Romániában 6. számú ábra: A román infláció változása 1997-2001 7. számú ábra: Egy főre jutó GDP változása - 84 -
8. számú ábra: Oktatásra fordított állami kiadások a csatlakozó országokban (GDP %-ában)
Források Könyvek, tanulmányok • A tovább bővülő Európai Unió, Európai Bizottság, 2002 • Az EU-bővítés politikai dimenziói – a Reflexió csoport elemzése, Savaria University Press, 2003 • Blahó András: Európai Integrációs Alapismeretek, Aula Kiadó, Budapest, 2002 • Curentul (Romániában megjelenő újság) • Európai Bizottság kiadványai • Európa Tanács kiadványai • Horváth Gyula: Regionális Támogatások az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Budapest, 2003 • Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. 5., átdolgozott kiadás, Bp.: Magyar Országgyűlés, 2002. • HVG – Kelet-Európa tíz éve – Románia (zsebkönyv) • Novák Tamás: Románia gazdasága, BKÁE Kiadó, 2001 • Roadmap for Romania and Bulgaria (Útiterv Románia és Bulgária számára), Európai Bizottság, 2002 • Roadmap for Romania and Bulgaria (Útiterv Románia és Bulgária számára), Európai Bizottság, 2004 • The Europa World Yearbook 2004, Europa Publications, 2004
Újságcikkek, folyóiratok: • Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció. Bp.: Osiris kiadó, 2001., 245.p • Ezen a héten indul a román nagyprivatizáció…, Világgazdaság, 2001. 02. 26. • Figyelő, HVG, Magyar Nemzet kiadványok aktuális cikkei • Kántor Zoltán: Románia a homogén nemzetfelfogástól az „európai nemzet” felé? - 85 -
• Kiss József: Nemzeti identitás és külpolitika Közép- és Kelet-Európában • Kocsis Györgyi: Nesze kevés, fogd meg jól! = HVG XXIV. évfolyam, 2002. 6. szám, 7.p • Lendületben a román privatizáció, Világgazdaság, 2002. 05. 30. (2) • Napi Gazdaság Krónika melléklete, 2005. április 7-8. • Novák Tamás: A bővítés első köréből kimaradt Románia és Bulgária felkészültségének vizsgálata, Európa 2002., 3. évfolyam, 4. szám • Románia a milliárdosok klubjában, Cégvezetés, 2002. 3. szám, 99-103p • Románia és nemzetközi segélyező programok, Világgazdaság, 2001. 02. 09. (10.) • Románia gazdasági reformokban, Külgazdaság, 2003. 7-8. szám, 57-59.p • Száguld a román gazdaság – román mutatók, Világgazdaság, 2004. 06. 04. (2)
Internetes források: •
http://www.bruxinfo.hu
•
http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ro.html
•
http://www.eu2004.hu
•
http://www.eurodoc.com
•
http://www.europa.eu.int
•
http://www.europa.eu.int/comm/public_opinion/archives/eb/eb58/eb58_en.pdf
•
http://www.eurostat.com
•
http://www.focus.de
•
http://www.hvg.hu
•
http://www.htmh.hu/jelentesek2004/romania2004.htm
•
http://www.insee.ro/indexe.html
•
http://www.ksh.hu
•
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=93134
•
http://www.gov.ro
•
http://www.odci.gov/cia/publications/factbook
•
http://www.presidency.ro
•
http://www.vilaggazdasag.hu
•
http://www.eu2004.hu/index.php?op=hirek&id=1344&PHPSESSID=463a3e351057 9b62a94dbe045c526733 Jelentések hete
- 86 -
