KISŐRSI ZSÓFIA O SZTÁLYOK
KÖZÖ TT ELVE SZVE ?
KÖZT E S L ÉT ÁLL APOT FO GALM ÁNAK ALKALM AZÁS A A KÁD Á R KORI INGÁZÓK ME NT ALI TÁSÁNAK KUT A T ÁSÁBAN
A
I.
BEVEZETŐ
„Még nem ipari munkás, de már nem is régi falusi szemléletű”1 – írták az ingázókról a hatvanas években. Kik lehettek ők, az államszocializmus ingázói? Két osztály között megrekedt emberek? Kétlakiak? Paraszt munkások? Falusi prolik? Számos egymásnak ellentmondó diskurzust ismerünk velük kapcsolatban: tömérdek újságcikk, szakirodalom szólt róluk, s megannyi rendelet, törvény próbálta szabályozni életüket. Sokan közülük ma is köztünk élnek, s történeteik tovább színesítik az ingázókról kialakult összetett képet. A jelen tanulmányban egy, a történészek által jórészt mellőzött fogalommal: a köztes létállapot fogalmának alkalmazásával – egy-egy reprezentatívnak számító monográfiát kiválasztva vizsgálom az ingázókról szóló tudományos diskurzusokat. Kérdésem, hogy az ingázókkal foglalkozó tudományágak: pszichológia, szociológia, földrajztudomány milyen fő tulajdonság alapján határozta meg az ingázók „köztes” létét? Volt-e átfedés a diskurzusok között? S ha igen, beszélhetünk-e tudományágak közti együttműködésről? Úgy gondolom, hogy e lap hasábjain a fenti kérdések feltevése (és megválaszolása) több szempontból is releváns feladat. Az ingázók mentalitásának behatóbb tanulmányozása elvezethetne a magyarországi államszocializmus gazdasági- és társadalmi rendszerének új szempontú megközelítéséhez. A Kádár-korszak alatt egyre nagyobb létszámban jelenlévő társadalmi csoport mentalitás-kutatása azonban tudományágak közötti együttműködést igényel. A remélt jövőbeli az együttgondolkodáshoz mindenekelőtt a közös fogalmi készlet kialakítása szükséges. A következő sorokban ehhez szeretnék hozzájárulni.
1
Vas Népe, 1969.08.28,3. 1
O S ZT Á L Y O K K Ö Z Ö T T E L V E S Z V E ?
KISŐRSI ZSÓFIA
II. Kik s mennyien voltak a Kádár-korszak ingázói? Az ingázó és az ingázás fogalmának több, egyszerre jelenlevő, ellentmondásokat sem nélkülöző jelentése alakult ki. Ennek oka a hivatalos diskurzus változásán túl, hogy a fogalmat számos tudományág, többek között: a demográfia, földrajz, néprajz, pszichológia, statisztika, szociológia, településtudomány, történettudomány használta/használja. A jelen tanulmányban ingázó alatt azokat értem, akik naponta vagy ritkább időközönként faluból jártak be városba dolgozni. Az államszocializmus ingázóinak, mint társadalmi csoportnak a vizsgálata még nem került a történészek érdeklődésének középpontjába. A 20. századi magyar társadalmat és vagy gazdaságot elemző monográfiák és tanulmányok – egy-két kivételtől eltekintve vagy a falusi vagy a városi-munkás társadalommal foglalkoznak, s csak saját vizsgálati kérdéseik kapcsán tesznek rövid említést az ingázókról.2 1945 után folyamatosan emelkedett mind a naponta, mind a ritkább időközönként ingázók száma, s társadalmon belüli aránya.3 Az 1949-es népszámlálás szerint 270.000 olyan nem mezőgazdasági keresőt tartottak számon, aki rendelkezett földtulajdonnal is. Nyolc évvel később, 1957-ben 650.000-re becsülték, azon egyéni gazdálkodó családok számát, ahol egy vagy több családtag a mezőgazdaságon kívül rendszeresen bérmunkát is vállalt.4 Az országban 1960-ban: 636.000 főt, 1970-ben 977.000 főt, 1980-ban: 1. 218.000 főt érintett – a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) felmérései szerint az ingázás.5 Velük kapcsolatban a leggyakoribb sajtó és különböző periodikák által táplált sztereotípiák a következők voltak: több köztük a deviánsviselkedést tanúsító személy, munkahelyükről gyakorta késnek, munkaidő alatt fáradtak, alulteljesítenek, nem veszik ki részüket a munkaidő utáni tevékenységekből, megbízhatatlanok, gátolják a megfelelő üzemi kollektíva kialakítását, földjeiket nem szakszerűen művelik, nem lépnek be a termelőszövetkezetbe, így akadályozzák az élelmiszerellátást. Eddigi kutatásom alapján úgy gondolom, hogy bár gyakran – az adott gazdasági prioritások és politikai események hatására – változott az ingázókról szóló hivatalos diskurzus, az a korszak folyamán mindvégig negatív volt. Az egykori ingázók 2
Államszocializmus ingázóiról lásd: Varga Zsuzsanna 2012: Fél lábbal a földön, fél lábbal az iparban…(A kétlakiakról szóló diskurzus főbb fordulópontjai az államszocializmus időszakában). In: Bartha Eszter–Varga Zsuzsanna (szerk.): Határokon túl. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 93–107.; Varga Zsuzsanna 2012: Mit ér a munkás, ha a paraszt (is)? A falusi munkásság és hatalom a Kádár–korszakban. Korall 49. 37–57. 3 Pontos számsorok nem állnak rendelkezésünkre. Gyakran más tulajdonságok alapján határozták meg az ingázó fogalmát, így hol tágabban, hol szűkebben értelmezték azt. 4 Varga Zsuzsanna 2012: Mit ér a munkás, ha a paraszt (is)? A falusi munkásság és hatalom a Kádár– korszakban. Korall 49. 37–57. 5 Bőhm AntalPál László 1985: Társadalmunk ingázói az ingázók társadalma. Kossuth Kiadó, Budapest. 2
O S ZT Á L Y O K K Ö Z Ö T T E L V E S Z V E ?
KISŐRSI ZSÓFIA
szinte mindannyian úgy emlékeztek, hogy lenézték őket városi származású kollégáik, és gyakran hátrányos helyzetbe kerültek munkahelyükön.
III. Köztes létállapot fogalmának adaptálása Ahogy már említettem, a közös fogalmi készlet kialakítását mindenképpen szükségesnek tartom, s úgy gondolom, hogy a köztes létállapot fogalmának bevezetése ösztönzően tudna hatni a további kutatásokra. A köztes kifejezés ebben a kontextusban kettőst, megosztottat jelent. S az ingázók kapcsán leginkább négy féle értelemben fordulhat elő: térben, jövedelemben, megítélésben, mentalításban. Az ingázók térben kettős életet élnek: lakó- és munkahelyük más közigazgatási egységben van. Jövedelmük is (minimum) két forrásból tevődik össze: fizetésüket mezőgazdaságból származó jövedelemmel egészítik ki.6 Megítélésük szerint köztes-kettős helyet foglalnak el mind a hivatalos diskurzusban, mind az emberek gondolkodásában.7 Negatívabb színben szerepelnek, mint a (városi származású) munkások, de pozitívabban, mint a magángazdák, parasztok. Mentalitás-kutatásukat tartom a legbonyolultabb, ámbár legérdekesebb feladatnak. Két példát említenék. Az ingázók minimum két forrásból származó nagyobb jövedelemmel rendelkeztek, így több lehetőségük volt drágább élelmiszerek, vagy tartós fogyasztási cikkek vásárlására, ezekre azonban ritkábban költöttek, ha mégis megtették a közvélemény szemében negatívabb megítélés alá estek, mint munkatársaik. Az ingázók a kerti munkavégzés és utazás miatt kevesebb szabadidővel rendelkeztek, ritkábban jártak nyaralni. De ha mégis kikapcsolódásra vágytak gyenge párt és szakszervezeti aktivitásuk miatt külföldi üdüléseket választottak a „gyári” beutalók igénylése helyett. Az ingázók kapcsán a fenti négy köztes létállapotra utaló tulajdonságot tartom a legfontosabbnak, ezért a továbbiakban ezeken keresztül tekintem át a Kádár-korszak tudományos diskurzusának egy részét.
6
A mezőgazdaságból származó jövedelmek összetételének, jelentőségének változására itt nem térek ki. Lásd: Varga Zsuzsanna 2001: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon 1956–1967. Napvilág Kiadó, Budapest. 7 Eddig negyven (körülbelül 2–2,5 órás) életinterjút rögzítettem Vas megyében. Interjúalanyaim többsége a harmincas évek derekán valamelyik Szombathely közeli faluban született. Jelentős részük a hatvanas éveke elején kezdett el a Szombathelyi Cipőgyárban dolgozni, s mindannyian nyugdíjas korukig ott is maradtak. Saját felvételeim mellett Tóth Eszter Zsófia ingázókkal készített interjúit is vizsgáltam. (Mark Pittaway Oral History Gyűjtemény MNL OL.) 3
O S ZT Á L Y O K K Ö Z Ö T T E L V E S Z V E ?
KISŐRSI ZSÓFIA
IV. A tudományos diskurzus vizsgálata Amikor nekiláttam az ingázókról szóló államszocializmus időszaka alatt keletkezett szakirodalom összegyűjtésének, majd az általam kialakított egységes szempontrendszer szerinti elemzésének nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy mennyiségű irodalomra fogok rátalálni. Talán azért mert ezeket az írásokat – egy-két kivételtől eltekintve – az elmúlt 25 év során nem használták a történészek. S talán azért sem mert az általam eddig felkutatott több mint százötven tanulmány/szakkönyv részlet/ monográfia szerzői között is elvétve találunk csak történészeket. A szerzők körét leginkább földrajztudósok, statisztikusok, szociológusok, pszichológusok, néprajztudósok, írók, költők teszik ki. A jelen tanulmány terjedelmi kereteit természetese meghaladná a fent említett irodalom még csak felületes elemzése, avagy akár csak felsorolása is. Az ingázással legtöbbet foglalkozó szakterületekről (pszichológia, szociológia, földrajztudomány) választottam ki egyegy kiemelkedő munkát, s azokat elemeztem.
Pszichológia Gelléri Péternek 1977-ben A vándorló munkások címmel publikált monográfiája kiemelkedő jelentőségű.8 Gelléri 1965-ben megkezdett, s (megszakításokkal) tíz évig tartó, széles kutatói gárda bevonásával rögzített és elemzett munkájának eredményét összegzi. Vizsgálata során a Csepel Vas- és Fémművekre, az Egyesült Villamosgépgyárra, a Budapesti Közlekedési Vállalatra, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatra koncentrálva a vándorló munkások (értsd: gyakran munkahelyet váltók) motivációját kutatta. Polárció és személyiségtesztes vizsgálatai eredményeit széles nemzetközi pszichológiai szakirodalom és hazai, több tudományterületre (statisztika, néprajz, szociológia, földrajztudomány) kiterjedő szakirodalom ismeretében elemezte. Gelléri a kötet elején leszögezi, hogy új, egységeges nyelvezet kialakítására nem vállalkozhat, pedig úgy gondolja, hogy a kutatások elvégzéséhez önmagában egyik diszciplína nyelve sem elegendő. De megalkuszik. Ahol lehetséges pszichológiai kifejezés-konvenciókat alkalmaz, ahol pedig ez „elkerülhetetlen” a témakör „illetékességi területének” megfelelőt. A szerző a „vándorló munkás jelenség” gazdasági-történeti determinációinak hatásmechanizmusát vizsgálva elemzi az ingázók életét. Eredményei azt sugallják, hogy az ingázók köztes létállapota leginkább mentalitásuk kapcsán nyilvánul meg. A szerző szerint az egyre
8
Gelléri Péter: A vándorló munkások. Akadémiai Kiadó, 1977. 4
O S ZT Á L Y O K K Ö Z Ö T T E L V E S Z V E ?
KISŐRSI ZSÓFIA
nagyobb mértéket öltő migráció az ingázók sajátos – a döntéshozók által figyelemben kívül hagyott létállapotának következménye. Az ingázók térbeli és jövedelmi kettős helyzete kisebb hangsúlyt kap, helyette a már említett mentalitás mellett az ingázók kettős megítélését elemzi. Gelléri monográfiáját jelentős szakmai újításai és széles szakirodalom használata ellenére az 1990 után keletkezett történészi munkák nem idézik. Eredményei – amelyeknek ismertetése meghaladná a jelen tanulmány tárgykörét – jórészt ismeretlenek.
Szociológia A fent bemutatott monográfiával ellentétben Bőhm Antal és Pál László által, 1985-ben jegyzett Társadalmunk ingázói az ingázók társadalma című monográfia gyakorta idézett munka.9 A kötet egyik, Az ingázás külföldön című fejezetében a magyarországi ingázást nemzetközi kontextusba ágyazva próbálják meg bemutatni a szerzők. Ez a fejezet azonban túlontúl általános képet ad az ingázókról. A „külföldi” ingázást az adott ország gazdasági, társadalmi politikai berendezkedésének ismertetése nélkül vázolják fel a szerzők. Könnyen lehet, hogy szakmai olvasóközönségnek célozva, háttértudásra épít a kötet, de ebben az esetben is inkább csak hiányérzetünket erősíti, hiszen sem a fejezetben, sem az ajánlott bibliográfiában nem találhatunk idegen nyelvű és vagy más ország ingázóit elemző irodalmat. A munka egyik fő pozitívuma, hogy szerzői saját kutatásukat hazai társtudományok eredményeire építve prezentálják. A szerzők Gellérihez hasonlóan felhívják a figyelmet a tudományterületenként eltérő jelentéssel bíró fogalmak problémájára, egységesítési kísérletre azonban ők sem vállalkoznak. Monográfiájukban kiemelt szerepet kap az ingázók köztes létállapotának ábrázolása. Írják: „Kettős helyzetüket az ingázók, ha nem is értik egészen, de érzik és nap, mint nap átélik.”10 Úgy gondolom, hogy Bőhm-Pál az ingázók köztes létállapotát leginkább kettős megítélésüknek és mentalitásuknak tudja be. Példának okáért mentalításuk kapcsán írnak arról, hogy több köztük a szabatosabb életvitelt tanúsító személy, de a munkahelyükön nagyobb bennük a bizonyítási vágy. Megítélésüket részletesen elemzik. Az ingázók a falusiak átlagánál magasabb jövedelemmel rendelkeznek és jobb civilizációs körülmények között élnek, így a helyi közegből általában kiemelkednek, s gyakran irigységet váltanak ki. Magasabb jövedelmük ellenére
9
Bőhm Antal-Pál László 1985: Társadalmunk ingázói-az ingázók társadalma. Kossuth, Budapest. Uő: uo. 67.
10
5
O S ZT Á L Y O K K Ö Z Ö T T E L V E S Z V E ?
KISŐRSI ZSÓFIA
gyárban dolgozó kollégáiknál alacsonyabb életszínvonalon élnek, mert lakóhelyük városhoz képest meglévő civilizációs hátrányait nagyrészt önerőből kénytelenek kompenzálni.
Földrajztudomány Az államszocializmus időszaka alatt talán a földrajztudomány területén született a legtöbb, mai olvasó számára is értékes eredményeket, érdekes gondolatokat tartalmazó tanulmány, monográfia. Szemléltetésként a fent említettekhez időben is közel eső, elismert geográfus, Enyedi György által 1980-ban publikált Falvaink sorsa című monográfiát választottam.11 Enyedi is felhívja a figyelmet a fogalmi problémákra, bár ő e téren a falu fogalom eltérő jelentéseire helyezi a hangsúlyt. Nem kísérli meg a közös fogalmi-készlet kialakítását. Szakirodalmi bázisa kollégáinak munkája mellett kiterjed a kötet publikálásakor híres, széles körben idézett szociológusok, szociográfusok, történészek, etnográfusok tanulmányaira. Nemzetközi összehasonlításra nem törekszik, idegen nyelvű szakirodalmat igencsak elvétve használ. Úgy gondolom, hogy írása azt sugallja, hogy ő az ingázókra, mint a falusi társadalom egyik sajátos csoportjára tekint. Munkájában az ingázók térbeli megosztottsága kap kiemelt szerepet. Nála ezen tulajdonság alapján lehet az ingázókról, mint köztes létállapotban élő személyekről beszélni. Úgy véli, hogy: „Az ingázás lehetővé teszi, hogy [az ingázók] más társadalmi rétegbe lépjenek át, anélkül hogy lakóhelyüket elhagyják. (…) A közlekedés javításával az ingázási körülmények javíthatók.”12 A monográfiában az ingázók kettős megítélése, mentalítása elenyészően jelenik csak meg.
V. Összegzés Úgy gondolom, hogy az ingázók társadalmának kutatása kapcsán nem beszélhetünk egységes tudományos diskurzusról, csak diskurzusokról. A kiragadott szakmonográfiák szerzői ugyan olyan kortársak, akik ismerik és sok esetben hivatkozzák is a másik diszciplína kutatási eredményeit, azokat ténylegesen a közös fogalmi készlet hiánya miatt saját vizsgálataik során még sem integrálják. A diszciplínák közé múltban felhúzott, s azóta is építgetett falak lerombolását akár a köztes létállapot fogalmának, akár egyéb, új kifejezések adaptálásával lehetne elkezdeni…
11 12
Enyedi György: Falvaink sorsa. Gyorsuló idő. Budapest, 1980. Uő: Uo. 6
O S ZT Á L Y O K K Ö Z Ö T T E L V E S Z V E ?
KISŐRSI ZSÓFIA
Hivatkozott irodalom: Bőhm AntalPál László 1985: Társadalmunk ingázói-az ingázók társadalma. Kossuth, Budapest. Enyedi György 1980: Falvaink sorsa. Gyorsuló idő, Budapest. Gelléri Péter 1977: A vándorló munkások. Akadémiai Kiadó, Budapest. Varga Zsuzsanna 2001: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon 1956–1967. Napvilág Kiadó, Budapest. Varga Zsuzsanna 2012: Fél lábbal a földön, fél lábbal az iparban…(A kétlakiakról szóló diskurzus főbb fordulópontjai az államszocializmus időszakában). In: Bartha Eszter–Varga Zsuzsanna (szerk.): Határokon túl. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 93–107. Varga Zsuzsanna 2012: Mit ér a munkás, ha a paraszt (is)? A falusi munkásság és hatalom a Kádár–korszakban. Korall 49, 37–57.
7
