A bakonyszentlászlói román kori templom karzata

STUDIA CAROLIENSIA

2006. 3-4.

A bakonyszentlászlói román kori templom karzata

RÁCZ MIKLÓS

A bakonyszentlászlói evangélikus templom 1994-ben kezdôdött felújítása során végzett régészeti megfigyelések és szondázások eredményei közül e helyen a karzatra és a toronyra vonatkozó fôbb új ismereteket kívánjuk bemutatni. Jelentôségüket az adja, hogy bár a karzattípus elterjedt volt a középkori Magyarországon, fennmaradásuk aránya viszonylag alacsony. Több olyan templom között, ahol egykor ilyen karzat állt, és régészeti kutatásra is mód nyílt, itt szerencsés módon sikerült a rekonstrukciót lehetôvé tevô információkhoz jutnunk.1 A templommal kapcsolatban erre az építészettörténeti környezetében jelentôs épületrészre vonatkozóan gyarapodtak adataink legszámottevôbben, a templom teljes ismertetése és az építéstörténeti és régészeti elemzés megjelenéséig csak ennek építészeti és mûvészettörténeti szempontú közlésére szorítkozunk, a többi kutatási eredményre csak ott utalva, ahol az feltétlenül szükséges. A templommal elsôként Rómer Flóris foglalkozott tudományos érdeklôdéssel, amikor bakonyi tanulmányútja során itt járt. Felhívta a figyelmet a templom elfalazott déli kapuzatának a vakolatból kirajzolódó körvonalára és a kapu templomkertben elhelyezett lábazatköveire, ismertette és vázlatrajzzal megörökítette a kapubélletnek a parókián akkor még meglévô, azóta elveszett fejezetkövét.2 A templom külsô felújításakor 1965-ben Németh Péter és Tóth Sándor kezdték meg a szondázó falkutatást, melyet a következô évben Koppány Tibor folytatott, s eredményeit késôbb tanulmányban foglalta össze.3 1. Álló templomokra: Somlószõlõs: KOPPÁNY 1974; Magyarszecsõd: PÁLÓCZI 1974 Gutatöttös: M. KOZÁK 1976, Nagygeresd: M. KOZÁK 1994; Táplánszentkereszt: P. HAJMÁSI 1997; számos példát ismertet VALTER 1985 és 2004. Az ásatók többnyire a karzatalapozásokat illetve a levésett boltozatok nyomait tárhatták fel, míg Pálóczi Horváth András Magyarszecsõdön a pillérek in situ lábazatait is megtalálta. Az ásatásból ismert templomok között sok helyütt elõkerült nyugati sáv- vagy kettõs pilléralapozások is az esetek jelentõs részében ilyen típusú felépítményhez készülhettek. 2. RÓMER 1860, 113; KÖH Adattár, Rómer Flóris jegyzõkönyvei, VII. 92, 96. 3. KOPPÁNY 1992.

257

RÁCZ MIKLÓS

1. kép A falu és a templom látképe

A templom tetejének javítása kapcsán, mely 1994-ben felmerült a számos szerkezeti problémától és a nem megfelelô minôségû beavatkozások következményeitôl szenvedô épület utolsó periódusú átalakításainak felülvizsgálata, és átfogó felújítási munkák kezdôdtek.4 A Koppány András és László Csaba által végzett szondázó jellegû külsô és belsô falkutatás és ásatás mellett sor került a középkori párkány és szentélyboltozat rekonstrukciójára és a késô barokk torony homlokzatfelújítására.5 2003–2004-ben zajlott a templom belsô felújítása, melynek kapcsán a falkutatást és ásatást László Csaba és a szerzô vezette. Ennek során kerültek elô a karzat alábbiakban ismertetett maradványai és kôtöredékei. A bakonyszentlászlói templomról középkori forrást nem ismerünk, a faluról is viszonylag késôi információink vannak. 1432 elôtt jutott a Garaiak birtokába, mert ekkor már itteni tiszttartójukat említik,6 s ettôl kezdve a cseszneki uradalom része volt.

4. A kutatás a toronyfelújítás régészeti felügyeleteként indult. Ezúton köszönöm P. Samu Viktória építész tervezõ kolléganõm segítségét a kutatásban és a karzatépítmény rekonstrukciójában. 5. KOPPÁNY–LÁSZLÓ 2001. 6. KOPPÁNY 1992. 9.

258

A

BAKONYSZENTLÁSZLÓI ROMÁN KORI TEMPLOM KARZATA

A birtokszerzés idôpontjának ugyanakkor számunkra különösen kedvezôtlen „következménye”, hogy a birtok, bár akkor már régóta a Garaiaké volt, nem szerepel az 1478-as Garai–Szécsi birtokosztályt megörökítô és minden, a Garaiak birtokain álló templomról rövid, a tornyokra minden esetben kitérô építészeti leírást adó oklevélben, ebben ugyanis csak az 1398 elôtt szerzett birtokaikat írták össze. A román kori templom téglából épült, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, a sarkokon lizénákkal, a hajó hosszfalainak közepénél egy-egy támpillérrel (2. ábra), farkasfogas, ívsoros párkánnyal. A szentély záródásában három félköríves, tölcséres bélletû ablak nyílik, melyek közül a keleti és délkeleti kimutatható középkori részletek alapján lettek visszaállítva 1966-ban. Ugyanekkor lehetett kimutatni a hajót a keleti szakaszon megvilágító két nagyobb ablakot is, melyek utóbb, a feltárás során lépcsôs bélletûnek bizonyultak. A hajó utólag befalazott déli kapujától nyugatra, magasan nyíló kis résablakról Koppány Tibor egykori karzat létére következtetett. Már 1966-ban kimutatható volt a szondázó belsô falkutatás során a hajó két szakaszos keresztboltozata, a szentély feletti cikkelyes záródású dongaboltozat a mostani felújítás során volt rekonstruálható. A déli kapu már korábban is ismert részletei faragott durva mészkôbôl készültek, errôl a lábazatok in situ illetve a közelmúltig a templom mellett ôrzött kövei, s Rómernek a fejezetkövet megörökítô feljegyzése és vázlata tanúskodnak. A kapuzatot sarokleveles attikai lábazat felett három lépcsôzetû béllet tagolta, a belsô sarkokon a lábazatok felsô részének íves kialakítása bélletoszlopokra utalt. A Rómer által megörökített, mára elveszett fejezetet akantuszlevelek díszítették. A belsô felújítás során 2003-ban lehetôségünk nyílt a teljes belsô falfelület kutatására és felmérésére, és kisebb ásatást is végezhettünk, melyet követôen késôbb az újkori feltöltés egy részének eltávolítására is sor került.

2. kép A templom alaprajza a kutatás elôtt, szaggatottal jelölve a rekonstruálható középkori részletek, ferde sraffozással jelölve az újkori torony

259

RÁCZ MIKLÓS

A templom nyugati részének falfelületein az alsó szinten levésett falpillérek és ezek feletti boltozatok nyomai kerültek elô. (3. ábra) A három tégla szélességû falpilléreket két oldalukon kétsoronként kötötték be a falba. Egy-egy téglacsonkot kiemelve a téglaméretek ismeretében megállapíthattuk a falpillérek kiülését is, mely 16-17 cm volt. A karzat szintje felett a nyugati falon figyelhettük meg két falpillér és az ezek feletti boltozat nyomát. A karzat maradványait ôrzô középkori falszövetet az újkori nyugati ajtónyílás, a fa karzat tartószerkezeti elemei, az erre felvezetô ajtónyílások, az északi oldalon két szinten kialakított ablakok szakították meg. Mivel az újkori átalakítások során a középkori hajófalakat visszabontották, a levésett hajóboltozatnak csak indításai maradtak meg. A falkutatás alapján falpillérekre és két belsô pillérre vagy oszlopra támaszkodó, három keresztboltozatos szakaszból álló karzat és ennek középsô szakasza felett a nyugati hajófal és egy oszlop- vagy pillérpár által tartott, boltozott emeletû ún. behúzott torony volt kimutatható. A karzat szakaszán két kutatóárkot nyitottunk a templombelsôben, elôbb az északi, majd a déli pilléralapozásnál. A kutatóárkokban egy égett pusztulási rétegbôl, illetve az e feletti planírozásból összesen 28 kôfaragvány-töredék került elô. Késôbb, a kivitelezés során, az újkori feltöltés részleges eltávolításakor további öt kôtöredéket találtunk, melyek részben újkori karzatalapozásokba voltak beépítve. Az elôbbiek egy kivételével mind, míg az utóbbiak közül kettô tartozott a középkori karzathoz, s ide sorolhattunk még két, a templomkert szintsüllyesztése során elôkerült, s egy, a késô barokk torony sarkán beépített oszloptöredéket is.

3. ábra A templom nyugati részének belsô falnézeti rajzai. A nyugati fal négy ajtónyílását és az északi fal két ablaknyílását utólag törték a középkori falba

260

A


4. ábra A karzatoszlop rekonstrukciója a jellemzô töredékek helyzetével

261

RÁCZ MIKLÓS

5. ábra. A karzat rekonstrukciós rajza

262

A


A kôtöredékek anyaga ugyanaz a durva mészkôfajta, amelybôl a déli kapu kövei készültek, döntô többségük a kôfaragványok felületébôl letört darab, s nagy részüknek faragott felülete 1-3 cm vastagságban vörösre színezôdött. A töredékekbôl egy román stílusú oszloprend rekonstruálható, melybôl az elôkerült töredékek között minden fontos tagozat részletét megtaláljuk. (4. ábra) Egy teljes oszloplábazat, melynek azonban egész profilált felülete hiányzik, csak alap- és fedôsíkja maradt meg, egy újkori karzatoszlop-alapozásból került elô két darabban. Az oszlopfô feletti, homorlat és lemez alkotta vállpárkányból három töredék származik, magassága és profilja egészében ismert. A kockafejezet fejlemezébôl és oldalából kettô, sarkából egy nagyobb töredéket, sarkának gömbcikkfelületébôl egy feltételesen meghatározható töredéket találtunk. A homlokfelület íve mérhetô, s így az oszlopfô magassága 1-2 cm pontossággal kiszerkeszthetô. Az oszlopfô sarkait vésett voluták díszítik, a gömbcikkfelület éleit laposvésôvel megmunkált sáv kíséri. Az oszloptörzs töredékei 30 és 36 cm közötti átmérôket adnak ki, míg az oszlop magasságára közvetlen információt nem nyújtanak. Az attikai lábazat alsó tóruszából és felsô részébôl vannak töredékeink, magassága a lábazat megtalált magja alapján pontosan ismert (34,5 cm). Az oszloprend teljes magasságát a falkutatási és régészeti adatok alapján határozhatjuk meg (kb. 220 cm). Az épületrész rekonstrukciójára az analógiák alapján tehetünk kísérletet. A középkori Magyarországon fennmaradt behúzott tornyos karzatok esetében a földszinten találjuk a fejezettel kiképzett oszlopokat vagy pilléreket, míg az emeleten tagolatlan pillérekre támaszkodik atorony (többek között Csaroda,7 Bodrogszentes – Svätuše [Szlovákia],8 Ghymeskosztolány – Kostol’any pod Tríbeôom [Szlovákia]9 esetében). A bakonyszentlászlói karzat esetében is feltehetôleg a földszinten lehettek az oszlopok, az emeleten pedig a falpillérekkel egyezô szélességû (60 cm) téglapillérek. (5. ábra) A karzatra vezetô lépcsô, ahogy a többi hasonló karzat esetében is, valószínûleg az északi fal mellett felvezetô falépcsô lehetett, ebbôl származhatnak az égett pusztulási rétegben talált, két szirmú lapos fejjel kialakított szegek. A toronyba vezetô feljárat – melyet minden bizonnyal csak alkalmilag használtak – a karzat valamelyik oldalán, az emelet feletti toronyboltozat felett nyílhatott, s a karzatról létrán lehetett megközelíthetô. A kôtöredékek lelôkörülményei és a felületük vörös oxidációs elszínezôdése arra utal, hogy a karzatoszlopok a karzat fa elemeivel együtt tûzvészben pusztultak el, s ez nem következhetett be a torony és a boltozat egyidejû leomlása nélkül. A pusztulást legvalószínûbben a templom 1687-es leégésével hozhatjuk összefüggésbe.10 A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a karzatoszlopok faragott töredékeinek nagy része ma is a templom még nem kutatott területén van.

7. KOMJÁTHY 1983. 7-8. kép 8. KÖH Fényképtár 148.177 9. Pamiatky. 203 10. KOPPÁNY 1992. 10

263

RÁCZ MIKLÓS

Építészeti környezetében, a Nyugat-Dunántúl falusi téglatemplomai között most felfedezett karzata a legnívósabbak közé emeli a bakonyszentlászlói templomot, s a középkori Magyarország emlékanyagában is ritka példát képvisel.11 Szintén igen ritka megoldásnak számít a hajótérbe behúzott középsô nyugati torony hajóboltozattal együtt építése. A ma még földben lévô további töredékek és további ásatási megfigyelések a jövôben pontosíthatják az egyes részletekre, a toronyra és a pusztulásra vonatkozó ismereteinket.12

KATALÓGUS* Az oszloprend katalógusszerû leírása A Oszlop. Az attikai lábazat felett felfelé keskenyedô oszloptörzs. A fejezet alsó párnatagos kockafejezet fejlemezzel, a sarkokon befelé induló vésett spiráldísszel, a fejezet gömbcikkfelületein az éleket kísérô, laposvésôvel megmunkált szabályos sáv. A fejezet feletti homorlatos, lemezzel lezárt párkány. B XIII. század eleje C Durva mészkô, a töredékek nagy részének felülete vörösre színezôdött D Lábazat magassága 34,5 cm, az attikai lábazat alsó párnatagjának átmérôje kb., felsô részének átmérôje kb. cm. Az oszlop legnagyobb átmérôje kb. 36 cm, legkisebb átmérôje kb. 32 cm. A fejezet szélessége 41 cm, az alsó párnatag átmérôje kb. 40? cm. A fejlemez magassága 4 cm. A vállpárkány magassága 12 cm. Az oszlop teljes magassága kb. 220 cm. E Lábazat töredékei 5-6; 19-20; 31 Oszloptörzs töredékei 7-12; 21-27 Fejezet töredékei 1; 3-4; 13-15. Párkány töredékei 2; 16-17 F A templombelsô nyugati fele, északi oldal, D kutatóárok, égett pusztulási réteg és planírozás: 1-12 A templombelsô nyugati fele, déli oldal, F kutatóárok, bolygatott réteg a pilléralapozás környezetében: 13-27 Templombelsô, újkori karzatalapozás: 31 Templomkert, újkori feltöltés a körítôfalon belül: 32-33 G A templom újkori tornyának sarkán beépített oszloptörzs-töredék H A templom déli kapujára: KOPPÁNY 1992 I Bakonyszentlászló, evangélikus templom 2001. évi kutatási dokumentációja. Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ 2003 Bakonyszentlászló, evangélikus templom 2003–2004. évi kutatási dokumentációja. Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ 2006

11. Román kori kõoszlopos karzat maradt fenn még többek között együtt az erdélyi Tompaházán (Rãdeæti, Románia; ISTVÁNFI et al. 2001) toronnyal együtt, és átépítve Bonchidán (Bontida, Románia; KARÁCSONY 2002). 12. A kõtöredékek értelmezésében nyújtott segítségükért és a kézirathoz fûzött értékes megjegyzésekért Buzás Gergelynek és László Csabának tartozom köszönettel. * A katalógus a Lapidarium Hungaricum köteteinek rendszerét követi.

264

A


1. A Kockafejezet sarkának töredéke a homloksíkok sarkában spirális bevéséssel, a gömbcikkelyfelület szegélyén laposvésôvel megmunkált szegéllyel. A felülete másodlagos égés következtében vörösre színezôdött B XIII. század eleje C durva mészkô D 12x20x10 E templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 01. 2. A B C D E F I J 3. A B C D E F I J

5. A B C D E

attikai lábazat alsó tóruszának töredéke XIII. század eleje durva mészkô 5x5,5x1,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 05.

6. A B C D oszlopfô feletti vállpárkány saroktöredéke, ho- E morlat feletti lemez tagozattal F XIII. század eleje I durva mészkô J 19x11,5x11,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutató7. árok A 2003, László Csaba, Rácz Miklós B ÁMRK (átmeneti elhelyezés) C 02. D E kockafejezet felsô részének töredéke a fejlemez F és a homloksík részletével I XIII. század eleje J durva mészkô 20,5x28,5x10 8. templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóA árok B 2003, László Csaba, Rácz Miklós C ÁMRK (átmeneti elhelyezés) D 03. E

4. A oszlopfô alsó hengertagja, két töredékbôl összeragasztva B XIII. század eleje C durva mészkô D 19,5x4x4 E templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 04.

attikai lábazat alsó tóruszának töredéke XIII. század eleje durva mészkô 7x7,5x2 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 06.

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 21x27,5x6 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 07.

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 16x16x3,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 08. 9. A B C D E

265

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 16x29x13 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok

RÁCZ MIKLÓS

F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 09. 10. A B C D E

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 7,5x10x2,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 10. 11. A B C D E

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 16,5x20,5x7 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 11. 12. A B C D E

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 16x18x4 templombelsô, nyugati rész, 2003/D kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 12. 13. A B C D E F I J

oszlopfô felsô részének oldaltöredéke XIII. század eleje durva mészkô 22x18x4,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 13.

14. A B C D E F I J

oszlopfô fejlemezének sarka XIII. század eleje durva mészkô 5,5x6,5x5,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 14.

15. A B C D E F I J

oszlopfô gömbcikkelyes alsó részének töredéke XIII. század eleje durva mészkô 10x8,5x1,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 15.

16. A B C D E F I J

oszlopfô feletti vállpárkány töredéke XIII. század eleje durva mészkô 27x8x5,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 16.

17. A B C D E F I J

oszlopfô feletti vállpárkány töredéke XIII. század eleje durva mészkô 20x6,5x6 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 17.

18. A B C D E F I J

oszlopfô alsó párnatagjának töredéke XIII. század eleje durva mészkô 17,5x4x4 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 18.

266

A


19. A attikai lábazat tetejének töredéke párnatag, lemez és homorlat töredékével B XIII. század eleje C durva mészkô D 14,5x5x4 E templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 19. 20. A lábazat tetejének töredéke párnatag, lemez és homorlat töredékével B XIII. század eleje C durva mészkô D 20x5,5x5 E templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 20. 21. A B C D E F I J 22. A B C D E F I J

23. A B C D E F I J

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 14x21x7 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 23.

24. A B C D E F I J

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 19x35,5x11,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 24.

25. A B C oszloptörzs töredéke D XIII. század eleje E durva mészkô F 7,5x7,5x2,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok I J 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 26. 21. A B C oszloptörzs töredéke D XIII. század eleje E durva mészkô F 11,5x8x2 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok I J 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 27. 22. A B C D E F I J

267

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 21x23,5x7,5 templombelsô, nyugati rész, 2003/F kutatóárok 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 25.



RÁCZ MIKLÓS

28. A lábazat magja, csak alsó és felsô sík részei maradtak épen B XIII. század eleje C durva mészkô D 50x34,5x40 E templombelsô, újkori feltöltés, újkori karzatalapozásból kibontva F 2003, László Csaba, Rácz Miklós I ÁMRK (átmeneti elhelyezés) J 31.

29. A B C D E F I J

oszloptörzs töredéke XIII. század eleje durva mészkô 20,5x44x9 a templomkertbôl az újkori feltöltésbôl 2003, László Csaba, Rácz Miklós ÁMRK (átmeneti elhelyezés) 32.

Rövidítések ISTVÁNFI et al. 2001 ISTVÁNFI Gyula et al.: Erdélyi református templomok. (Veszendô templomaink I). Budapest 2001. KARÁCSONY 2002 KARÁCSONY István: A bonchidai református templom építéstörténete. Erdélyi Múzeum 2002. 51-65. KOMJÁTHY 1983 KOMJÁTHY Attila: Felsô-tisza-vidéki templomok. I. Budapest 1983. KOPPÁNY 1974 KOPPÁNY Tibor: A somlószôlôsi r. k. templom helyreállítása. Magyar Mûemlékvédelem 1972–1973 (1974). 207-225. KOPPÁNY 1992 KOPPÁNY Tibor: Bakonyszentlászló evangélikus temploma. Mûemlékvédelmi Szemle 1992/2. 4-14. KOPPÁNY–LÁSZLÓ 2001 KOPPÁNY András – LÁSZLÓ Csaba: Bakonyszentlászló, evangélikus templom. Kutatási dokumentáció. Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ 2001. M. KOZÁK 1976 MEZÔSINÉ KOZÁK Éva: A gutatöttösi r. k. templom feltárása. Archaeologiai Értesítô 103 (1976). 102-115 M. KOZÁK 1994 MEZÔSINÉ KOZÁK Éva: A nagygeresdi r. k. templom. In: PAMER Nóra (szerk.): Gerô László nyolcvanötödik születésnapjára. (Mûvészettörténet – mûemlékvédelem 6). Budapest 1994. 321-334 P. HAJMÁSI 1997 P. HAJMÁSI Erika: A táplánszentkereszti mûemlék templom történeti és régészeti kutatása. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 3 (1997). 64-73. PÁLÓCZI 1974 PÁLÓCZI HORVÁTH András: A magyarszecsôdi románkori templom régészeti kutatása. Savaria 7-8 (1973–1974) [1979]. 133-178. Pamiatky JANKOVIÔ, Vendelin (fôszerk.): Pamiatky na Slovensku. Bratislava 1978. 203 RÓMER 1860 RÓMER Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Gyôr 1860. VALTER 1985 VALTER Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt 1985. VALTER 2004 VALTER Ilona: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest 2004.

268

A


ABSTRACT THE CHOIR OF THE ROMANESQUE CHURCH OF BAKONYSZENTLÁSZLÓ Rácz Miklós

The renovation of the church of Bakonyszentlászló (at present Lutheran) made it possible to investigate the walls on the inside, as well as allowing an archaeological survey. Certain details of the medieval sections, for instance the southern door, the sanctuary- and nave-windows, and the original two-bay vaulting of the nave, had been exposed earlier, on the occasion the visit of the nineteenth century archaeologist, Flóris Rómer, or during the renovation of the church in the twentieth century by Tibor Koppány. The examination revealed a tower type built together with the choir, which can be found in village churches of the Romanesque period. In Hungary several dozen such architectural relics of the past are known, both standing and as ruins. In these examples the tower – leaning on the western wall and two pillars – rises from the interior of the nave above the quadratic vault segment constituting the western choir, which leans on two pillars or columns within the church (e.g. Csaroda, Bodrogszentes, Ghymeskosztolány). The finds in Bakonyszentlászló are significant because we know very few examples of choirs constructed with stone columns. In the process of the investigation of the walls remains of the destroyed vaulting of the choir and tower came to light, making the reconstruction of the structure and size of the choir possible (fig. 3). The cross-vaulted bays were supported by archivolts leading off from the piers. The internal survey revealed that several fragments of the choir’s stone pillars were preserved in certain destruction and infilling layers of the church interior. The destruction can be dated to the end of the seventeenth century, when the church burned down, as this is also demonstrated by the scorched surface of the stone fragments. The recovered fragments make it possible to reconstruct a pair of columns with block capitals, also providing information on the most important sizes and details (fig. 4). According to the analogies the columns were probably situated on the ground level of the choir, while the upper floor of the tower was supported by brickset pillars. Due to the construction of the choir and the vaulted nave the church of Bakonyszentlászló can be placed among the highest quality village churches in Hungary.

269

RÁCZ MIKLÓS

270

A bakonyszentlászlói román kori templom karzata

Recommend Documents