INTÉZET
K ^ W W "
IdStórl azéíu;
—-
Cftnyvtjoftm*-—
•
XVIII. ÉVFOLYAM
XXI.-XXII. s z .
AZ ÁLLAT- É S N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK K Ö Z R E M Ű K Ö D É S É V E L "
"
'
'
'
SZERKESZTI
: RAITSITS EMIL
KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE .
.
.
.
E L Ő F I Z E T É S I Á R A E G Y É V R E 180 K O R O N A , F É L É V R E 9 0 K O R O N A
A ló az ókorban. Irta : Raitsits
Emil.
A magyar nemzet fiai ősidők óta, mint lóra ter mett nép, hűséges négylábú munkatársát, a paripát minden korban szerette és megbecsülte. Kisszántói Pethe Ferentz a „Természet história és mesterség tudomány Bétsben 1815" című könyvében igen jel lemzően ír a lóról, amelyről meggyőződhetünk, ha a leírást szószerinti szövegében figyelemmel elolvassuk: „Ez az állat az, mely az embernek nem tsak hív barátja, mint a' jó kutya, hanem minden erős dol gaiban, járáskelésben, legnagyobb veszedelmei között is, valóságos bajtársa. Nints is ennél egyegy hajlan dóbb állat a' maga' fajában való tökélletesedésre; nints jelesebb termetű a' maga' fajtájában, mint az emberi segedelem mellett kipallérozódott paripa." „A jó lónak a' bátorsága, hartzoló kedve tsaknem leírhatatlan. Ez az egy állat az a' földön, mely a' legkegyetlenebb emberhóhérlás, ágyúbőgés, fegyvertsörgés,' puskaropogás,' ón-, meg vasesső,' tűz,' füst,' véromlás,' ezerféle sikoltás,' jaj,' hörgés,' nyögés kellő közepén, nem fut, nem hátrál, hanem minden legkisebb dühösség nélkül, gazdája akarattja szerént helyt áll és még nagyobb veszedelembe törekedik. Ebben a' tekintetben, a' szörnyű kazal-elefánt nem egyéb, mint az ütközetre kiálló részeg katona, mely józan fővel az atzéltsiholástól is elszalad. A tsatához termett lóból, se sebnek, se véromlásnak a' látása, sem a' maga' kinja, nem tekerki valami siralmas hangot; tsak örömében, jókedvéből, vagy az ütközet melegén nyerít az, mint megannyi ditsősséget har sogó trombita." - - „Mivé lenne az ennyire palléro
.
.
.
.
zódott mostani embernyom, ha a' lótól egyszerre meg kellene válni? — ki-ki jól képzelheti." Leírja továbbiakban Pethe a lóistállók pompás épületeit, amelyet a nagy nemzetek lókedvelői emelnek s ek kor rezignáltán írja a továbbiakban : „De ezen, ott a' hol a' tudománynak is megvan az érdemlett betsü és pompás épületű ditsőssége, senkisem álmélkodhatik úgy, mint mikor nállunk a' felhőkbe kapasz kodó lópaloták' fénylő fedeléről látjuk meg 3—4 mérföldnyire a rongyos falut ott, a' hol az Istennek dülő félben álló kunyhóját, házról-házra tudakozzuk; az Oskolát tsak a' lármáról találjuk meg a' ganéban." Lord Boyle kedves paripája sírjának pompásoszlo pára rávésette : Hic sepultus est Rex Nobby, equorum princeps, omnium sui generis longe praestantissimus: ob. 12 febr. 1754. aet. 34. Az oszlop többi lapján a paripának jótettei között végül a következő mondat volt bevésve: — „Nem egyéb, óh! nem egyéb volt ez, mint maga a' tökéletesség." A lóval való bánásmódnál Pethe helyesen írja: „Van a' lóban valami kibontakozható természeti jeles kevéjség. Ez az az eszkösz, mellyet az ügyes lovaglónak érteni kell, és annálfogva kellene a' jóra könnyen hajlandó marhával bánni. Hova lehet jele sebb, sőt méltóságosabb mozdulást képzelni, mint a' lovagló oskolában jól tanított lógyermeknek maga viseletében, jó censura után, találni? Egy tsapodár édes szó, egy látszatos ditséret mutatás, tisszerte jobban felindíttja az ijjen okosságot képzeltető lóban a tettző indulatok, mint megannyi durtzás szeleburdivelebánás, rántzigálás, ütés-verés, mérges motskolódás. Egy intés és alig érezhető megihletés, egy lassú szó, elég a' jól tanított érzékeny vérű lónak, akar nyereg alatt, akar hómban legyen az. Kemény vele-
bánás, makattsá, bokrossá, egyszóval, mindenféle lóhibának tárgyává teszi a' legjobb természeti tulaj donsággal biró lovat is. A' föld' kerekségén seholsem bánnak ollyan rosszul a' lovakkal, mint a Magyarországi köznép: holott tsaknem azt lehetne vallani, hogy a' kettő egymástól elválhatatlan. A' ló, természettel békességszerető állat, sem a' maga' felekezetével, sem másféle állattal nem vetekedik, a' maga' természeti eledelével megelégszik, és ha a' legelőn van, hajnali szunyókálásán kívül, szüntelen eszik, senkivel és semmivel nem hásártoskodik. Ha vele édesdeden bánnak, minden órán jámborodik. ha ütikverik, minden órán makatskodik. Az Arabs sohase üti meg a' lovát; ellenben, minden lépten tzirokálja azt." A további írásaiban is bebizonyítja Pethe nagy állatszeretetét, amidőn a következőket írja: „A" ló-sutitás ) Angliában vette eredetét, mellyet már, mint természet' motskát, kezdenek elhagyni." Bárcsak elhagynák, de sajnos még mind mai napig a lelketlen szokás divatozik. A ló, az a nemes állat, amely az emberiségnek a gazdasági életben annyi hasznot, a háborúkban annyi dicsőséget szerzett és a kultúra előrehaladásában oly nélkülözhetetlen segítőtársa volt, megérdemli, hogy néha-napján róla is megemlékezzünk, miért is a ló ókori történetéről Keller Ottó ) nyomán mindazt közre adom, ami olvasótáborunk érdeklődését szolgálja. A fiatalabb kőkorszakban Európa pusztaságain a vad ló nagy ménesekben élt. Az ősember főleg húsa és csontvelője miatt előszeretettel zsákmányul ejtette. Az őskori ló csontmaradványait Európa sok helyén a bölény maradványai mellett megtalálták. Saonentalban Solutré mellett 10.000 lócsontvázat találtak. Különösen a mai Franciaország területén vadászott az ősember a mi lovunknál sokkal alacsonyabb termetű vadlovakra, melyek nagyságban az itáliai cölöpépítmények korából származó lovakkal meg egyezik. A legrégibb cölöpépítmények korában a 1
2
*) F a r o k c s o n k o l á s . ) Keller Ottó : Die antiké T i e r w e l t .
2
lovat még nem ismerték, csupán a korszak végén élő lovak maradványait találta meg az utókor. Afrikában sokkal ezt megelőzően szelídítették a lovat. A kínaiak már Krisztus urunk születését megelőző harmadik évezredben a hátas és tehervonó lovat ismerték. A régi indogermánok a hadiszekerek előtt lovat használtak és a lóversenyeket is kultiválták. Az egyptomiak régen nem ismerték a lovat, mert a régi korszakból nem maradt vissza szobormű és az istenek mellett sem szerepelt mint szent állat. A ló tenyésztés terén a 23-ik dinasztia idejében aethiopiai származású Pianchi királyé a főérdem. A király a vadászatokra és az országának ellenőrzésekor lovak kal húzott kocsikon utazott. Azóta számos ménesben tenyésztették a lovakat és eke előtt szántásnál is használták. A Kr. e. 17-ik században már az egyptomiak hadiszekereken harcoltak, amelyen 2—3 harcos állott és a hadilovakat párnázott páncéllal látták el. Az egyptomi ló rendszerint sárga s elvétve szürkeszínű és kelet libyai fajtájú volt. A zsidók, a patriarchák és a bírák korában a lovat nem használták. Mózes törvénye kifejezetten megtiltja a királynak, hogy sok lovat tartson és azt háborúban használja. Dávid király volt az első, aki a törvényt és a szokást megszegte. A syriai király legyőzése után száz hadi fogatott tartott meg magá nak, míg a többi ló hátsó végtagjain borzalmas kegyetlenséggel az inakat átmetszette. Josua hasonló képpen cselekedett a kanaanbeli lovasharcosok lovai val. Azóta a királyok, hercegek és előkelő zsidók megkedvelték a lovat, általánosan azonban Salamon király idejében használták. Salamon az egyptomiaktól szerezte be a 4000 lovat számláló lóállományát, melyhez 1400 kocsit készíttetett. Ettől az időtől kezdve Palesztinában lovagoltak és kocsiztak, továbbá a mezőgazdaságban a lovat szántásra és gabona nyomtatásra használták. Általában mégis a zsidók nál a szamár volt a hátasállat, így érthető, hogy Krisztus urunk is szamáron vonult be Jerusalembe. A legrégibb arabok teveháton jártak-keltek és csak később használták a hátaslovat. Az erre vonat-
Elmu lás. írta:
FODOR
PÁL.
Lesem a titkon ébredő csendet S az elülő zaj halkuló neszét, Mely mintha hívnák végső percemet: A szürke napra hoz szent ünnepet, S körüle bár minden komor, setét.. . Oly szép e haldoklás!
Most látom én is, hogy e síri lét, Amely e semmiségen átrezeg: Az én tűnő lelkemmel egyetért, Hisz e szív is zajongott nem egyért. S ma átölel e hangtalan sereg, Oly szép e haldoklás!
E hallgatag sorokban érezem: Ezernyi lágy, parány mozgáson át Mint tör utat e lankadó zajon Az elcsituló földi fájdalom, Mely megnyitja a szellemek hónát. . . Oly szép e haldoklás!
A búcsúzó nem tavasz-sirató, Ha élte fája többé nem terem, A néma elmúlás a bölcsesség, Melyben egy új élet reménye ég. . . A lázas harc után — hűvös verem. Oly szép e haldoklás!
Nyomaszt, legyűr, de súlya nem teher, Természetes, mint őszi átmenet; Mint hogyha csipkerózsa szirma hull, Mikor föléje csókos dér borul... S a téli álom árnya rád nevet: Oly szép e haldoklás!.. .
kozó legrégibb bizonyíték a Kr. sz. utáni időből származó himjari (délarábiai) írásban maradt, ránk. Kimondottan lovasnép volt az ókorban az ÉszakAfrikában élő és a lovakat legeltető Iibyaiak. Kyrene városa híres volt lovairól. A város Kr. e. 332. században Nagy Sándornak ajándékban 300 harci mént és öt négyesfogatot küldött. A négyesfogatot legelébb a Iibyaiak használták. A lótenyésztés védő istene Poseidon tanította meg a libyaiakat á lovak szerszámozásárá, a lovak betanítását pedig Athénétől sajátították el. A császárság korában is a libyai kocsisok keresettek voltak. A kyrenei versenyló képe, vázaképeken maradt vissza az utókorra. A kyrenei lovaknál sokkal híresebbek voltak a Karthágó környékéről származók és Hannibál had seregében a numidiai lovasok hőstettei révén szereztek dicsőséget. A numidiai lovasok csapata nem volt szemrevaló, mert úgy a lovas, mint a ló sovány és kistermetű volt, a ló futás közben hosszú nyakát előrenyújtotta és szépnek egyáltalában nem mondható fejét magasan tartotta. A numidiai lovas lovával elvitathatatlanul nagy szolgálatot teljesített az ókori hadviselés terén, mert a numidiai lovascsapat leg alkalmasabb volt az úgynevezett terepszemlére, az ellenség nyugtalanítására és váratlan meglepetés szerű támadásra, cselvetésre, ahogyan a későbbi kor mesteri lovasai, a magyar lovasvitézek cselekedtek. A harc tüzében lovat váltottak; nyereg, zabla nélkül ülték meg, Strabo szerint, a világ legengedelmesebb lovait. Numid.a déli részén évenként 100.000 csikó látta meg a napvilágot. A numidiaiak nagy szeretettel ápolták nemesvérű lovaikat, melyről a legszebb tanúságot adja egy algiri mosaik: Vincas, non vincas, te amamus Polidoxe. (Győzesz, vagy nem győzesz: Polidoxus a szeretetünk tiéd.) Nagy Sándor idejében az indusoknál is a lovas ság volt a dísze a hadseregnek, a lovakat királyi istállókban tartották és ügyes lovasok tanították be hadiszolgálatra. A háború után a lovak újból a királyi istállókba kerültek vissza. A lovasság mellett hadviselésnél kétfogatú hadiszekerek elé fogva is
Kekelik-kakas és a khüzmatgor kunguz. írta : Némethy
Tihamér.
A pirkadó hajnal égette bíborát a Dsingánhegy ormán. A S z a l á r folyó túlsó partján szórd k o v á c s o k (timurcsiljar) pengetik a vasat. Ormótlan, nehéz kapókat gyártva, a m e l y e k vastag v a s a e k e v a s n a k i n k á b b beillene, mint kapónak. A műhelyek vízfelőli oldalán fűzvesszőből font kalitkában egypár kekelik-kakas (szirti fogoly) búslakodik külön-külön rekeszben, c s a k n é h a pillantanak fel nagy b o s z a n k o d v a arra a c s o m ó csimcsik-re (veréb), a m e l y e k kalitkájukra leiepedve pletykálnak napestig. A kekelik-kakasokat a szárdok éppen úgy betanítják viada lokra, mint másutt a kakasokat. Ha a munka megszűnik, estefelé szőnyeget terítenek a víz partjára, körben ülik, kivesznek a vesszőkalitkából egy-egy kakast és megindul a küzdelem erős drukkoktól kisérve. A v i a d a l b a n anyagilag érdekeltek azok, akik körben ülnek, akik állnak, azok a kibicek. J e l l e m z ő , hogy a kibiceket a veréb névvel — csimcsik — tisztelik meg. V a l ó s z e r ű l e g K ö z é p - Á z s i ó b a n is tudják, hogy ez a két istenteremtménye egy forma t o l a k o d á s b a n . A két kekelik-kakas alig pillantja meg egymást, szétduzzasztott szárnyakkal pár arasztnyit fut előre és éppen olyan gyorsan ver a csőrével, mint a süket-fajd, mikor kezdi a dürgést. Azután c s e n d lesz pár pillanatig, majd előre ront mind a kettő és megkezdődik a mérkőzés. B i z o n y n é h a úgy helybenhagyja egyik a másikát, hogy a gondos szard gyógykezelésbe veszi. Az ilyen sebesült hőst nem dugják vissza a kalitkába, h a n e m s z a b a d o n jár-kel a dukan (műhely) körül.
teljesítettek szolgálatot. A hadiszekereken két harcos állott a küzdelemre készen. A régi indusoknál a legkeresettebb volt a feketefülü szürke és a sötét barna keselylábú ló. Az ó-asyr műemlékeken főként a ló ábrázolását találhatjuk. A babyloniaknál és az assyroknál Krisztus urunk születése előtti 17-ik században az egyptomiak nyomán általánosságban használatban volt a lovakkal húzott hadiszekér. A hadiszekér elé csődöröket fogtak, kancákat erre a célra nem használtak. A díszesen felszerszámozott hadilovakat árpával táplálták. Az ókoriak lovashadserege nagyszámú volt. A monda szerint Semiramis 500.000 lovassal és 100.000 hadiszekérrel vonult hadba. Assyria lótenyésztésével Media versengett. Armenia és Kappadocia is elsőrangú lótenyésztő államok nemkülönben Paphlagonia, Bithynia, Phrygia és Troas lovaikról híresek voltak. A perzsák termé szetesen nem maradtak vissza a lótenyésztés terén, ennek fejlesztését nagyon a leikükön viselték. A perzsa postakocsik és sarlós hadiszekerek híresek voltak. Egyedül Baktria Nagy Sándor idejében 30.000 lovas harcost állított ki s nem különben a hyrkanok és a sagartok is kitűnő lovasnép voltak. Az ókorban a szittya nép volt a legkitűnőbb és legveszedelmesebb lovas. Különösen a nyilazó szittya lovashad okozott nagy pusztítást az ellenség táborában. A szabad természetben élő szittya már gyermekkorában lovon ült és állandóan tegzét és nyilat hordott magával. A szittya asszonynép is értett a lovagláshoz. A nagy lótenyésztést űző szittya nép lóhúsból, kancatejből és az utóbbiból készült sajtból és vajból élt. Herodot idejében az előkelő perzsák is lóhúst ettek. A monda szerint Dárius Hystapsist kancatejen nevelték. A szittyák ruházatukat lóbőrből készítették. A szittya király halálakor leölték feleségeit, szolgáit és hátaslovát. A boldogultat szeretteivel temették el, hogy azok a túlvilágon is mellette legyenek. A szittya lovak gyorsaságban és kitartásban túlszárnyalták a legjobb görög lovakat is. Probus császár egy szittya A s z a b a d o n lézengő kekelik hőst látva, az a gondolatom támadt, hogy megpróbálom mesterséges módon harcra hívni. Grónót-alma száraz héjából hívót készítettem. A megsodort spárgával feszített libatollal olyan gyorsütemű hangot utánoztam, mint a kekelik-kakas hallátt h a r c kezdetén. A kísérlet váratlanul jól sikerült. A kekelik-kakas felfigyelt és a másik pillanatban m á r a mi foglyainkra emlékeztető zajos felröpüléssel szárnyra kapott. Át repülve a keskeny, pár méter szélességű vízen, alig tottyant le a földre, máris futott a véli vetélytárs felé. Hogy mennyire el vakult a dühtől az ilyen h a r c b a induló kekelik-kakas, azt tapasz talhattam. Észre sem vette, hogy én a földön ülök, c s a k mereven a h a n g j r á n y á b a tartva nyakát, a szó szoros értelmében a k e z e m b e futott. Én szíves vendéglátó g a z d á n a k bizonyultam, mert meg is hívtam vacsorára. Igaz, hogy ő, a sebesült hős volt a v a c s o r a . De azt hiszem, ez a közép-ázsiai erkölcsök szerint meg is érthető. E l s ő sikeremen felbuzdulva, v á g y a k o z v a lestem, hogy melyik kekelik-kakas élvezi a harcutáni üdülési szabadságot. S o k j ó v a c s o r a vigasztalt a fogságban. Igen, így vadásztam én k e k e l i k - k a k a s o k r a messze Napkeleten. R a b s z o l g a t a r t ó h a n g y á k (khüzmatgor
kunguz).
Mikor a szárazság beáll, annyira elveszti minden nedves ségét a föld, hogy mély repedések t á m a d n a k szeszélyes össze v i s s z a s á g b a n . A s z á r a z é v s z a k a h a n g y á k eldorádója. Itthon s o h a s e m kínzóit az a végtelen egyhangúság, ami m e s s z e Turkeszt á n b a n é s így nem is volt a l k a l m a m a hangyák fekete népét annyira megfigyelni. Mikor visszatértem keléiről, tapasztaltam,
lovat zsákmányolt, amely egymást követő 8—10 napon naponta 100 mérföldet futott be. A szittya lovak igen keresettek voltak és közülük igen sokat exportáltak. így Nagy Sándor apja Fülöp 20.000 válo gatott kancát importált a dunai szittya földről Mace dóniába, hogy az ott élő lófajtákat nemesítse. A hegyes-völgyes vidéken a legalkalmasabbnak bizonyult a hírneves thraciai ló. Igen gyors lábú volt az ókorban az epirotusi lófajta. Nagy Sándor világhírű hátaslovát Bukerphalasnak hívták, nevét széles, a szarvasmarha fejére emlékeztető homlokáról nyerte. Indiában, ahol a hír neves ló elhullott, Nagy Sándor Bukephala városát alapította. A versenyfutásra, vadászatra és a háborúban igen alkalmas volt a Görögországban és Itáliában közkedveltségnek örvendő thessaliai ló. A görög mythológiában a lónak nagy szerepe volt, így például Agamennon nemesvérű hátaslovának neve Aithe. Míg Spártában a lótenyésztés nem igen dívott, addig Athénben az előkelők kedvelték a lovat és az athéni hadseregben lovascsapatok szerepeltek. Háborúban a lovaskatona lovával az élelmezésre egy drachmát kapott. Szicíliában a lótenyésztést virágzóan űzték. Általában úgy a görögök, mint a rómaiak nem voltak lovas nemzet, a háborúban gyalogosan harcoltak. Hadseregeikben idegen nemzetek fiai voltak a lovas katonák, így a spanyolok, germánok, gallok, indiaiak. Az ókorban igen nevezetesek s ezért keresettek voltak a spanyol lovak gyorsaságuknál fogva. Róluk a rege azt mondja, hogy a kanca nem természetes úton a csődőrtől, hanem a széltől lett vemhes. A gallok és britannok is lótenyésztést űztek és a hadviseléskor szekereken harcoltak. A germán lovak egy cseppet sem voltak tetszetősek, de annál kitartóbbak. Á germánoknál a felszerszámozott ló menyasszonyi ajándék volt. A né met lótenyésztés fellendült különösen Nagy Károly idejében, aki Harum al Raschidtól pompás arabs lovakat kapott. hogy ott sokkal több faja van ennek a fekete népnek, mint itt Magyarországon. Egy a l k a l o m m a l a földön heverve, figyelmes lettem, hogy a fű között parányi utak vezetnek ide-oda. A g y e r m e k m e s é k e m l é k e felérzett a lelkem mélyén. Mintha a törpék b i r o d a l m á b a pillantottam volna b e l e . A parányi utakon h a n g y á k siettek tova. Némelyik erősen terhelve ballagott a z úton. de h a m a r akadt segítsége, v a l a m e l y i k s z e m b e n j ö v ő h a n g y á b a n . K ö z e p e s nagyságú hangyák várát figyeltem éppen. A csont k e m é n n y é száradt földben sűrűn egymásmelleiti lyukakból állott a vér kijárója. Folyt a szorgos munka. De hirtelen egypár hatal m a s testű fekete hangya rohanta körül a dolgozókat. Ijedt fut k o s á s támadt az aprók között. Arra néztem, amerre a nagytestű h a n g y á k elrohantak. Nagyszómban közeledtek arról a többiek is. É s megrohanták a kis feketék v á r é t ; formális h a r c fejlődött ki. É s míg a réseknél álló őrök viaskodtak a t á m a d ó k k a l , addig a többi, besurrant a nyilasokon. É s láttam, amit még eddig nem tudtam. E g y m á s u t á n futottak ki a t á m a d ó k és mindegyik mellsőfeléhez egy kistestű hangyát szorítva futott, vissza, a h o n n é t érkeztek. A kis hangyák vára előtt egypár halott hangya hevert. M á s nap, h a r m a d n a p figyeltem a nagy h a n g y á k várát, de a fogságba hurcolt k i c s i k n e k semmi nyomát se láttam. Míg pár n a p múlva megfigyeltem, hogy az apró foglyok s z o r g a l m a s a n dolgoznak, hordják h a z a az élelmet. Egypárat közülök kiemeltem és vissza vittem régi h a z á j u k b a . De legnagyobb meglepetésre, népük kiverte őket. H i á b a , n e m ismerem a hangyák erkölcseit, úgy tetteiket se tudom megérteni. Mintha a z e m b e r e k é t meg lehetne é r t e n i . . . .
A ló ápolásáról már a görög Xenophon írt és nemkülönben Simon ily irányú könyve is ránk maradt. Ázsia és Afrika nomád népe a lovat éppúgy, mint a többi hasznos háziállatot a legelőn sza bad ég alatt tartották. Az ókor többi népe a lovat télen istállózta. A nemesebb és a használatban levő ló állandóan istállóban élt. A ménes legelőjét sík, be nem fásított, vízdús területeken választották ki. Az istállónak északi részén voltak az ablakok, ahol nyáron a friss levegő hűsítette az istállót, télen az ablakokat bezárták. Nagy hideg esetén az istállóban tüzet is raktak. Az egyes állásokat választórudak választották el. A jászol fából, vagy közönséges kőből készült, a vagyonos lótulajdonosok azonban a jászolt márványból készíttették. Az istálló talaját ökölnagyságú kavicsokkal rakták ki, hogy a ló pa tája szilárd maradjon. A pata szarutokjának ápolá sára és pótlásának elősegítésére igen különböző módszereket használtak, mert erős pata nélkül jó ló el sem volt képzelhető. A lovakat naponta kétszer abrakoltatták. A leg többször árpával tartották, amelynek nem volt sza bad frissnek lennie. Amikor a ló kimerült, akkor a takarmány adag jához árpát kevertek. Az árpa a délvidéken sokkal táplálóbb és szebb, mint a mi földünkön és evvel szemben a zab Dél-Európában sokkal kisebb és keményebb héjú magokat termel. Ez okból etettek általánosan árpával s nem pedig zabbal. Az árpával való túletetés az úgynevezett árpabelegséget idézi elő, amely a mai korban a gyomor túlterhelésnek felel meg. Az árpán kívül polyvával, búzával, triticum speltaval, lóherével, repkénnyel és lucernával takarmányoztak. Hesiod említette legelőször a szénát, mint takarmányt. Itatásra tiszta, hideg folyóvizet adtak, erősítésül bort kevertek hozzá. A homerosi hősök lovaik bátorságát az abrakukhoz kevert borral növelték. A lovaknál az ókoriak a bort általában gyógyszerül használták. A lovak fürösztéséről és olajjal való bekenéséről már az Iliász tesz említést. Á lovak csutakolását Xenophon írta le kimerítően. Görögországban a csutakolást végző a lóra előbb szájkosarat helyezett. A legrégibb görögök hempergő helyet készítettek az istálló közelében, amely helyre száraz almot, polyvát és homokot hintettek. Ezen a helyen a lovak kimerítő munka után hemperegtek. A római ménes legfőbb felügyelője a magister volt, aki alatt az istállómesterek (equitarii), a csikósok (equarii), a ló és ménesápolók (equisones et prorigae) szolgáltak. A tenyésztésre a legnemesebb lovakat választották ki (nobiles atque generosiequi) és a tenyésztésükről pontos származási lapokat (pedigree) készítettek. Xenophon részletesen leírja, hogy milyen formájú a tökéletes paripa. A sörénynek szépnek és hosszú nak kellett lennie és amely rendszerint a jobboldalra omlott le. Nem ritkán két oldalra tésülték. Az üstököt a régi görögök s különösen a rómaiak felkötötték. A farok szőrét rendszerint hosszúra növesztették. A perzsák és a görögök a gyász jeléül a farok szőrét és a sörényt lenyírták. A farok kurtítása a későbbi ókorban már sajnos, szokásos volt. A ló farokszőréből sisakdíszt készítettek, amelyet már a
trójai hősök is hordtak. A legkedveltebb volt a fehérlő, amelyet különösen a vallási szertartásoknál használtak. A tarka és a pejló szintén kedvelt volt, evvel szemben a feketéket nem szívesen tartották, mert azok a halálra és az alvilágra emlékeztették az ókoriakat. A tenyészcsődörnél megkívánták a könnyed járást, a szép testalkatot és a tüzességet. A kancához 3—5 éves korában bocsájtották és mint tenyészállat 20 éves koráig szolgált. A kanca 3—10 éves koráig maradt a ménesben. Egy csődörre Itáliában 15—20 kancát számítottak. A görögök a fedeztetéskor zenét szol gáltattak, az úgynevezett lóugrató melódiát játszották. Némelyek a csődört tarka színekkel befestették, hogy utána tarka csikókat kapjanak. A kancák után minden második évben neveltek csikót. A vemhes kancákat a munkától lehetőleg megkímélték és nyáron bögölymentes, árnyékos, egészséges legelőn tartották, télen pedig istállóztatták. A csikó két évig szopta az anyakanca emlőit, a szoptatás hatodik hónapjában árpaliszttel és korpával abrakolták a szopós csikókat. Az ókorban éppen úgy mint a jelenkorban a ló és a szamár életkorát a metszőfogak kopásából állapították meg. A lókereskedelem az ókorban sem nélkülözte a különféle csalásokat. A herélt lovakat legelébb a barbár népek használták. A hagyomány szerint a kezdeményezők a szittyák voltak, akiktől a szokást az indusok is átvették. A rómaiak Plautus szerint a herélt lovakat kezdetben Galliából szerezték be. A herélt lovakat igavonásra használták, a had sereg azonban főleg méneket tartott. A csikót 3—4-ik évében kezdték tanítani. Ezt igen gyakran nyilvános lóidomítók (trainer) hajtották végre. A lóidomítás művészetét Xenophon „A lovag lás művészeté"-ben részletesen ismerteti, amelynek alapelemei megegyeznek a mai korban használatban levőkkel. A sybariták és a kardianok lovai hátsó lábaikkal .táncoltak és az elülső végtagjaikat a zene hangjaira ütemszerűen mozgatták. A szittyák és a perzsák betanították, hogy a hadilovaik az ellenséget megrúgják, megharapják. Az ókorban a patkót és a kengyelt nem ismerték. A kengyelt legelébb az avarok és hunszarmaták használták. Hazánk régiséggyűjteményében látható a legrégibb kengyel, amelyet oly sírban találtak, hol a lovas lovával együtt volt eltemetve. A patkolás Kr. sz. után 4—5. században kezdett elterjedni. Az ókorban sokáig nyereg és takaró nélkül ülték meg a lovat, a későbbi korban a nyerget használták. Sokkal régebbi az úgynevezett lovaglószék, mely keletről származik. A lovaglószék támlákkal és pár nákkal volt ellátva és az öszvéreken a hölgyek ilyenekben ülve nyargalásztak. A lovakra igen különböző szerszámokat helyeztek, a zablát, melyet fémből készítettek már a legrégibb időben ismerték. Úgy a keleti ókori népeknél, mint a görögöknél és a rómaiaknál igen díszes szerszámokat használtak. Homeros már elefántcsonttal és arannyal díszített kantárról tesz említést. Az igen különböző díszítéseken a ló védő isteneinek Poseidon, Athene vagy Nike képmásai voltak. A római császárság korában a vértes hadsereg lovai aranyozott páncél ban, a lovasok pedig ezüstös fényben csillogtak. A lovaglást a homerosi korszakban ismerték. Kezdet ben utazásoknál a lovakat és öszvéreket használták, továbbá ünnepi felvonulásoknál és egészségi okokból
lovagoltak. Nemkülönben a vadászatnál és a háború ban is lovakat használtak. A szarvasokat, őzeket, nyulakat, vaddisznókat, bölényeket, oroszlánokat, párducokat és medvéket lovon ülve vadászták, sőt a parforce vadászatot is ismerték. A lovat teherhordásra, vagy gabonanyomtatásra nem igen, kocsihúzásra azonban elterjedten hasz nálták. Az igavonó állat az ókoriaknál a szarvas marha volt. A ló könnyű kétkerekű hadiszekeret, vagy utazókocsit húzott. A hadiszekéren a harcos baloldalán állt a kocsis, ki szóval, vesszővel, ostor ral vagy tüskésbottal nógatta a lovakat- Általánosan a kétfogatú kocsik voltak használatban, de nem ritkán használták a hat- és tízfogatú kocsikat. Görög országban tulajdonképpen a kocsikat betegek és öregek használták. Abban az időben a hölgyektől is rossz néven vették és kevélységnek tartották a kocsikázást. Rómában az utcákon Kr. sz. e. 45. évben a nap első tíz órájában kocsikázni nem volt szabad. Az állami postakocsi eredete visszanyúlik a Kr. sz. e. 2-ik századba. Augusztus császár a posta kocsit és járatait ó-perzsa minta szerint reorga nizálta. A lóverseny intézménye az előbbinél sokkal régibb keletű. így a régi indusok, perzsák, hunnok és germánok igen kedvelték a lóversenyeket. A homerosi időben az előkelő halottak temetése alkal mával hadiszekereken lóversenyeket tartottak. A ló versenyek is az olympusi versenyek keretébe tartoztak. A lóversenyeknél két- és négyfogatú kocsikat használ ták. A versenyeken nem ritkán a fejedelmek maguk is részt vettek. Az olympusi versenyeken a győztes kocsihajtó olajfakoszorút kapott dijul és azonkívül joga volt arra, hogy az Olympián képmását ércben megörökíttesse. A lovasok a lóversenyen a lovakat meztelenül ülték meg. A lovasok súlvkülönbségeit, mint a mai nap szokásos, nem egyenlítették ki. A teljesen ki fejlett lovakkal hippodromot tizenkétszer, a csikókkal pedig nyolcszor kellelt körüllovagolni. A versenyek alkalmával a szerencsétlenség nem volt ritkaság, különösen a kocsiversenyek alkalmával a fordulóknál történtek veszedelmes összeütközések, amely alkalommal nem egy versenyző esett áldozatul. A start előtt a versenyzők az istenekhez fordultak segítségül, így a görögök a lóbolondító Taraxipposhoz, vagy Poseidonhoz imádkoztak. Rómában pedig a fordulat istenéhez, Vertumnushoz fordultak kérésük kel. A lóversenyzés az ókorban is nem egyszer szenvedéllyé fajult. Aristophanes pompásan leírja egy attikai paraszt jogos haraeját. amidőn a fia a lóversenyzésnek annyira behódolt, hogy miatta az apa adósságba jutott. Míg az attikai paraszt álmatlanul feküdt a saroglyán, addig a fia nyugodtan aludt az ágyban és még ehhez a lóversenyekről álmodozott. A lóversenyeken kívül igen különböző lovas mutatványokkal hozták ámulatba az ókori közönséget. Futtatás közben egyik lóról a másikra ugrottak, hátukkal a futó lóra feküdtek, a négyesfogatot át ugrottak. Rómában a görög kocsiversenyek voltak divatba. A köztársaság idejében a hajtók szabadosok voltak, kik semmiféle hivatalt nem vállalhattak. Később a császárság idejében maguk s császárok és a császári hercegek is szerepeltek a versenyeken. Caligula, Nero, Vitellius, Verus, Caracalla, Geta és
Heliogabalus minden szégyen nélkül hajtottak a versenyeken. A római cirkuszokban a gladiátorok lovakon és hajtókocsikon is felléptek. A lónak nagy szerepe volt a mythologiában, az indusok, germánok, görögök és rómaiak az állatok közül főként a lovat tisztelték, mert isteneiket lova golva vagy kocsin ülve képzelték el. Az indogermán ókorban szerepelt már a lóáldozat. Indiában Indra tiszteletére lovat áldoztak. A görög Dionysos, Demeter, Poseidon, Pluto, Hera, Athene kocsin vagy lovon ültek, az utóbbi két istennő mellékneve Hippia. A világosság istenei Eos, Selene, Helios" lovakkal járták be az eget. A perzsa napisten, Mithra is szürkékkel járt. Az indusok mondája szerint két, hét vagy tíz aranyszínű paripa húzta a nap kocsiját. Érthető okokból a szelek és viharok istenei is gyors lovakon jártak. A halál gyorsabban jár, mint a leg gyorsabb ló, ezért a lovat Indiában, Németországban és Görögországban a halál istenével is vonatkozásba hozták. Kali az indus, Hel a germán halálistennő háromlábú lovon nyargalt. Hel szolgája, a halál fekete lovon ülve, nyargalt a meghalt lelkéért. Az ókori népek képzelete igen gyakran a lovat a vízzel is vonatkozásba hozta. A tenger vizének hullámaiban, a fehér habok között a görögök képzele tükben Poseidont látták fehér sörényű lovon ülve; miért is a tenger istene a Hippios, Hippodromios, Hippokurios, Klytopolos melléknevet kapta. Az ókoriak a vízből kipattant Aphroditét is lovon ábrázolták és a rómaiak is mint Venus-equestrist ismerték. A ló és a hullám képzelettársulásából származott a Hippokamp, melynek elülső testrésze ló, a hátulsó hal. A föníciaiak hajói is Hippokampok voltak. A Krisztus urunk születése előtti első századból származó asszir dombormű szerint a hajó elejét a ló fejével díszítették. Sophokles a föníciai hajókat lovaknak nevezi. A trójai fa-ló mondája is ezen .alapulhat, mert a jóslás szerint Trója bukását a fa-ló okozza, mely nem egyéb, mint az ellenséges fahajóhad. Az Iliásban szereplő trójai fa-ló meséje ezek szerint a képzelet szüleménye átvitt értelemben. A Hippokampokon kívül igen számos összetett lényről emlékszik meg a mythológia. Ilyenek a Kentaurok, melyeknek feje, törzse ember, közepe és hátsórésze ló. Az előbbiekhez nagyon hasonlóak voltak a silenek, satyrok és pánok. A madár és ló keverékéből származott a Pegasos, mely Okeanos forrásánál lefejezett Medusa nyakából ugrott ki. Apja Poseidon volt. A legrégibb időkben a felhőket jelképezte, amelyek a nyugati tengerből emelkedtek ki. Később a zivatarlova lett, amelyet Bellerophon, Poseidon fia hajtott, lovagolt. A Pegasos gyorsaságát hatalmas szárnyai jelezték, egyébként Zeus, Poseidon, Thetis, a Nereidák, Athene, Apolló, Helios, Eos, Selene és Nike szolgálatában is szárnyas lovak állottak. Az ókori istenek, ha sietős dolguk akadt, Pegasoson jártak. A rómaiaknál a császárság idejében a lovak tulajdonképpeni istennője a kelta származású Epona, akit a római lovasok nagy tiszteletben tartottak. A lóhoz az ókorban igen sok babona is fűződött, így regéltek beszélő lovakról is, amelyek jövendőt is mondtak. Dárius lovának nyerítése folytán nyerte el a perzsa trónt. A németek még mai nap is jó jelnek tartják, ha a ló nyerít. Norvégiában és Islandban Freyer mezején legeltek a szent lovak. A szláv népek is jövendőt mondó fehér szent lovakat tartottak.
A ló nagyrabecsülését a legjobban jelzi az, hogy a legfontosabb és legelőkelőbb volt a lóáldozat. A szürke lovakat úgy Ázsiában, mint Európában a napistennek a hegyeken áldozták fel. A perzsák Mithra, az arkadiaiak és a lakoniaiak a Taygetoson Helios tiszteletére lovat áldoztak. Trója kapuja előtt a görögök a felkelő nap tiszteletére csikókat áldoztak. Rhodosban Helios engesztelésére a tengerbe négyesfogatot dobtak. Az lllyr tengerparton minden nyolcadik évben négyesfogatot sülyesztettek a tengerbe. Ezen kívül még számos lóáldozatról tesz említést az ókori irodalom. A régi germánok Wodan és Fro tisztele tére lóval áldoztak. Oselődeink is, a honfoglaló magyarok a legnagyobb ünnepélyesség mellett fehér lovat áldoztak. A legősibb babonák közé tartozik, hogy a lófej megvéd minden varázslattól. Az ókori művészet igen kedvenc témája a ló volt, így szobrászok: Dipoinos, Skyllis, Ageladas, Onatas, Glaukias, Hegias, Kalamis, Strongylion és köztük a leghíresebb Phidias ki az athéni Parthenon lovait alkotta. A festők közül a legnevesebbek Polygnot, Mikon, Pauson, Euphranor és Apelles. A legutóbb nevezett festő képein a kancák oly élethűek voltak, hogy a kép láttára a csődörök tetszésüknek nyerítéssel adtak jelt. A képzőművészet az ókorban is, mint jelenleg, a lovat lovasával örökí tette meg, különösen a római császárság idejében állítottak fel lovas császárszobrokat.
A jégárak hazájából. írta : Zádor
József.
A hegyek világa is az élet országa. A hóborította c s ú c s o k szédítő m a g a s a i n éppúgy lüktet a z élet, mint a völgyek lágy ölében. Minden, mi él s az életet szolgálja, mozog s azon hórétegek is, melyek a h a v a s o k ormait és oldalait díszítik, koránt sem m a r a d n a k á l l a n d ó a n helyükön. Hiszen k ö z é p s z á m í t á s s a l évenként 10 m.-nél több hó esik az A l p e s e k m a g a s l a t a i r a . Ez a h ő m e n n y i s é g a c s ú c s o k a t é v s z á z a d o n k é n t l e g a l á b b 1000, év ezredenként l e g a l á b b is 10.000 m.-el e m e l n é . De a párolgás, a p v i n á k , a j é g á r a k elszállítják s a természet h á z t a r t á s á n a k vissza adják a h ó a l a k b a n aláhullott vízcseppeket. A l a v i n á k hirtelen, katasztrofális gyorsasággal, sziklákat sodorva, hihetetlen nagyságú h ó m e z ő k e t zúdítanak egyszerre a m é l y e k b e . A j é g á r a k ugyanezt teszik, de komoly lassúsággal kígyóznak a l á a h e g y s z a k a d é k o k között óriási hó és jégterhükkel. Messziről úgy tűnnek fel, mint m e s e b e l i óriás kígyók, közelről pedig mintha elátkozott, megmeredt folyamok v o l n á n a k . Pedig minden merevségük ellenére is, egy pillanatra sem á l l a n a k meg. Az elfűrészelt j é g d a r a b a fűrész nyomai után ismét egy d a r a b b á összefagy az újrafagyás, vagy regeláció törvénye szerint. Ez a hajtókereke a j é g á r a k n a k is. A fizikusok, különösen Thomson I. bebizonyították, hogy a jégnek olvadási pontja egy foknak c s e k é l y tört részével a l á b b s z á l l a n y o m á s n a k atmosz féránként való növesztése mellett. A hegyek lejtőinek a l j á b a n pedig, hol a z egymáson fekvő hórétegek roppant súlya a jeget n a g y s z á m ú atmoszféra erejével nyomja, a j é g olvadási pontja mélyre sűlyed a l á ; ilyenkor a lappangó meleg k i s e b b - n a g y o b b mennyisége felszabadul, felolvasztja a j é g n e k egy részét, mely vízzé válván, lefelé folyik s ismét jéggé fagy. Ez a tünemény a jégár minden pontján h a s o n l ó a n működik, mit a talaj h a j l á s a m é g i n k á b b elősegít s a j é g á r e g é s z tömegével a völgy i r á n y é b a halad.
A j é g á r a k h a l a d á s á n a k gyorsaságát é v s z á z a d o k keretébe kell illeszteni. E v e n k é n t c s a k n é h á n y s z á z méterrel h a l a d n a k előre. Hugi pl. kimutatta, hogy a z A b s c h w u n g nevű hegyfok tövében h a l a d ó Unteraar j é g á r é v e n k é n t c s a k 102 m.-t tesz előre. V a n n a k jégfolyók, melyek évenkénti g y o r s a s á g a nem haladja meg a 4 8 — 8 1 m.-t, sőt 31 — 7 4 m.-t s e m . A j é g á r a k m o z g á s á n a k s e b e s s é g é r e élénk b e h a t á s s a l v a n n a k az évszakok. L e g n a g y o b b gyorsasággal tavaszkor halad a jégfolyó, nyáron pedig kétszer oly gyors a m o z g á s a , mint télen. Sőt a nap s z a k a i szerint is változtatja m o z g á s á t a j é g á r . Napnyugtakor lassítja menetét s mikor a nap újra kisüt, sietteti h a l a d á s á t . Ez természetes. Nyáron és n a p p a l a nap m e l e g e is hozzájárul a hó és jégréteg n y o m ó s a folytán kifejlő meleg olvasztó m u n k á j á h o z , míg éjjel a megolvasztott víz újra fagy, télen pedig a jégtuskók odafagynak a j é g á r medréhez s mintegy természetes fékül szolgálnak. Érdekes, hogv a nap m e l e g e mily változatos a l a k u l á s o k a t okoz a j é g á r felületén a reéhullott k i s e b b kövek s n a g y o b b sziklatömegek révén. E töredékek között v a n n a k olyanok, melyek lassanként lyukat fúrnak m a g u k n a k a j é g b e s eltűnnek a mély ségben. Ugyanis a k i s e b b , sötétszínű k a v i c s d a r a b o k elnyelik a nap hősugarait, maguk alatt megolvasztják a jeget s a l á s ű l y e d n e k a saját m e l e g e á s t a lyukba. Ellenben a nagyobbkiterjedésű köveknek c s a k a felszíne melegszik át, a z alattuk levő jeget pedig megvédik a n a p s u g a r a k hőjétől ; így az egész felszín olva d á s á v a l e sziklákkal borított részek nem tartanak lépést, k i m a g a s lanak, míg körülöttük a felső rétegek egyenletesen olvadnak, párolognak, e z e k pedig ugyanazon m a g a s s á g b a n m a r a d n a k . A j é g á r a k h a l a d á s közben észrevehető á t a l a k í t á s o k a t idéz nek elő a h e g y o l d a l a k b a n . Mint óriási gyalu, c s ú s z n a k a l á a s z a k a d é k o k b a n , csiszolva, koptatva, h a s o g a t v a , tördelve a kiálló sziklarészeket. Az így származott roppant karcolatok, v o n a l a k betűkké v á l n a k a tudósok s z e m e i b e n , akik k i o l v a s s á k belőlük a j é g á r múltját, korát, szerepét a föld történetében. Hogy a föld életére lényeges befolyásuk volt, kitűnik nagyságuk óriási mére teiből. Az A l e t s c h j é g á r pl. 2 1 . 3 1 0 m. hosszú, pedig le sem ér a hegyek l á b á i g ; 1860-ban a tenger színe felett 1566 m. m a g a s s á g b a n á l l o m á s o z o t t ; felszíne 110 millió m s tartalmát Grad 30.000 millió m -re becsülte. D e v a n n a k j é g á r a k , melyek nem c s a k a hegy lábáig c s ú s z n a k le, h a n e m mélyen a tenger v í z é b e is benyúlnak. Pl. az E i s b l i n e k jégfolyó, délre Goodhaattól, mélyen be a tenger v í z é b e még 22 km. h o s s z ú hegyfarkot alkot. A hideg tengerek vize alatt c s ú s z ó j é g á r — b á r j e g e k ö n n y e b b a víznél — s o k á i g a víz alatt m a r a d , mivel összefügg a parti j é g m e z ő v e l . De h a k a p c s a i lazulnak s a felható erő felemeli, felbukkan s a j é g h e g y e k h a t a l m a s tornyaival és bizarr c s ú c s a i v a l k a l ó z k o d ó pályát kezd a h a j ó s o k rémületére. 2
3
Hogyan lett egy kipusztult vadász területből Eldorádó! Irta : Öfüó's B a l á z s . Sűrű p a n a s z o k a t olvasunk s z a k l a p j a i n k b a n , privát levelek ben, hogy h a j d a n dús vadászterületek most néptelenek. A n e m e s vad majdnem kipusztult, helyét elfoglalta a különféle ragadozó. A pusztulás okai annyira ismeretesek ( e l h a n y a g o l á s , lelkiisme retlen kapzsiság), hogy a z o k n a k a leírásával nem a k a r o k foglal kozni. A legtöbb v a d á s z t á r s s o r s á b a beletörődő l e m o n d á s s a l akasztja szegre a vadászfegyvert, henyélésre ítéli hűséges társáta v a d á s z e b e t . A vérbeli vizsla m á r n e m keresett cikk, mert „nincs mire h a s z n á l n i " . A baj mélyen gyökeredzik ugyan, de nem orvosolhatatlan, mert sokkal k i s e b b költséggel és fáradsággal tudnók benépesíteni területeinket, s e m h o g y elgondoljuk. Olyan területeken, a h o l b ő ségesen fordult elő a kisvad, oda nem szükséges telepítenünk, mert hiszen a pusztulás o k a nem a terep- é s klimatikus viszo
n y o k b a n rejlik, h a n e m eltávolítható fizikai okok néptelenítették el a h a j d a n j ó vadászterületet. A telepítés élő v a d d a l m a elképzelhetetlen, részint a z élő vad megfizethetetlen nagy á r a miatt, részint — és főképen •— azért, mert annyi élő vadat, hogy minden kipusztult területünket benépesítsük, a m a i c s o n k a h a z á b a n n e m találunk. A v a d á s z lapok minden s z á m ó b a n olvashatjuk, hogy élő vadat keresnek megvételre, de nem látunk olyan hirdetést, a m e l y i k élő vadat k í n á l n a e l a d á s r a . A v a d á s z tehát ö n m a g á r a van utalva, teremtenie kell a v a d a t a b b ó l a m e g m a r a d t c s e k é l y á l l o m á n y b ó l , a m e l y e t meghagytak a ragadozók. „Teremteni ? " Ez a szó ugyan azt j e l e n tené, hogy s e m m i b ő l kell valamit létrehoznunk, de a mi hely zetünk ennél k ö n n y e b b , mert n i n c s olyan vadászterület, a m e l y i k e n ne volna e g y n é h á n y nyúl, 1-2 c s a l á d fogoly, egypár d a r a b f á c á n . Ahelyett, hogy elméletek tárgyalásával foglalkoznám, el m o n d o k egy konkrét esetet, hogyan sikerült egy nyugodni nem tudó, vérbeli v a d á s z n a k benépesítenie a főváros közelében olyan néptelen területet, a m e l y i k e n egy k e v é s b é agilis, k é n y e l m e s e b b v a d á s z szomorú l e m o n d á s s a l nézte volna, hogyan írtja ki a z elszaporodott ragadozó a z utolsó nyulat, foglyot, a z utolsó fácánt. Gróf Károlyi Imre érdi u r a d a l m a alig egynéhány kilo méternyire van a fővárostól. 1920-ban a z 1500 h o l d a s erdei é s c c a 5 0 0 0 h o l d a s m e z ő g a z d a s á g i területen alig lézengett 1—2 nyúl, 1—2 c s a l á d fogoly és itt-ott lehetett látni egy-egy elárvult fácánt, de a n n á l sűrűbben hemzsegett a ragadozó : s z á r n y a s és szőrmés egyaránt. C s a p a t o k b a n járt a róka, minden sűrűbb v á g á s b a n menyét, görény tanyázott, nyest g a r á z d á l k o d o t t ; az erdő, a mező h a n g o s volt a szajkók és s z a r k á k lármájától. 1922. j a n u á r j á b a n pedig egy körvadászaton 200-nál több nyúl került terítékre, de s z á n d é k o s a n c s i n á l t a k „kaput", hogy a „ m a g n a k v a l ó " nyúl megsörétezés nélkül tudjon kimenekülni. A mult nyáron 4 0 — 5 0 drb foglyot lőttek egy-egy délután 2 — 3 pus kával é s minden erdei h a j t á s b a n c s a p a t o k b a n röpdösött a fácán. Hogyan tudott úgy elszaporodni a v a d olyan rövid idő alatt, alig másfél évnyi időközben ? Nem telepítettek nyulat, foglyot, a fácánvoliére pedig most küzd a kezdet n e h é z s é g e i v e l . A m a g y a r á z a t rövid : kiirtották a ragadozót. A ragadozóírtós a z o n b a n nem olyan egyszerű, a m i l y e n n e k elgondoljuk. A h h o z szükséges volt a földesúrnak olyan áldozatra kész a d a k o z á s a és H a á m Artúr főintézőnek olyan ö n f e l á l d o z á s a , a z ügy iránt v a l ó l e l k e s e d é s e , testet-lelket nem kímélő fáradozása, amilyent k e v é s földesúrnál, k e v é s a l k a l m a z o t t n á l találunk. A földesurakban talán még van áldozatkészség, de nincs meg felelő szakértő, m u n k á s személyzetük. Születni kell azzal a fana tikus szertettel a v a d á s z a t iránt, amelyik nélkül n e m lehet ered ményt elérni. Erre ráillenek s z t . P á l apostol s z a v a i : „Legyen a nyel vem, mint a zengő c i m b a l o m , h a szeretetem n i n c s , s e m m i t sem ér." Tudjuk v a l a m e n n y i e n , hogy ahol sok a ragadozó, ott kevés a n e m e s vad, a ragadozót tehát irtani kell. A legtöbb v a d á s z a z o n b a n azt gondolja, hogy eleget tesz kötelességének, ha a ragadozóra egy-két hajtást rendez, ha egy-két holdvilágos é j szakát arra áldoz, hogy puskavégre kapja a rókát. Ez nem elég, mert a róka még a jól rendezett h a j t á s b ó l is kitör, lesen nehezen kerül lövésre. (Szél iránya és sok s z á z m á s körülmény kitéríti váltójából.) Az a v a d á s z , aki egyúttal tulajdonosa a n n a k a mezőnek, erdőnek, amelyiken vadászik, j ó példát vehet a z érdi uradalomtól. Ott a z erdő — a m e n n y i r e nem ellenkezik a v a d á s z r a n e h e z e d ő erdészeti törvényekkel — egyenlő táblákra van osztva a z elég s z é l e s p u s k á s v o n a l a k k a l (léniák), bent a p a r c e l l á k b a n pedig az uralkodó szelek iránya és a róka többék e v é s b é megszokott j á r á s a szerint ú. n. „rókautakkal" és rajtok c s a p ó l á d á k k a l . A z elegendő s z á m ú erdészeti é s v a d á s z a t i személyzet k a t o n á s szolgálati s z a b á l y z a t o k szerint á l l a n d ó a n é b e r figyelemmel járja a területet. T é l e n strychnin írtja a rókát, tavasszal a biztos hatású W i r k e r - f é l e phosphorszörp pusztítja a szajkót (a f á c á n o s l e g v e s z e d e l m e s e b b ellenségét) és a fogoly-
fészket rabló, fogolycsibét d é z s m á l ó szarkát. A télről megmaradt rókát tavasszal a „kutyavár" kennelnévvel ellátott drótszőrű fox terrierek ugrasztják ki, húzzák ki akotorékból, vagy tartós c s a h o lással lehetővé teszik a kiásást. Az 1921—22. v a d á s z s z e z o n b a n március végéig 7 3 (hetvenhárom 1) róka volt beírva a gondosan vezetett v a d ó s z n a p l ó b a és nagyösszegű lövőpénzt fizettek a személyzetnek az elejtett róka, mennyét, szarka é s mátyás után. A ragadozó irtásával egyszerre indult meg az európai kali berű fócánvoliére b e r e n d e z é s e , a m e l y i k egy-két év alatt befogja népesíteni a k ö z ö m b ö s szomszédok területeit is. (Örök átok marad rajtunk a kapzsi v a d á s z s z o m s z é d , aki áldozni ugyan nem a k a r a vad tenyésztésére, ragadozó irtására, de lelkiismeretfurdalás nélkül lövi a s z o m s z é d b ó l v e n d é g s é g b e j á r ó , drága pénzen nevelt, ápolt fácántyúkot.) A ragadozótól megtisztított és etetőkkel, itatókkal berendezett erdőparcellákban a mult évi rossz költési é s nevelődési viszonyok mellett is (zápor, s z á r a z s á g ) nagyon szépen szaporodott a vadontenyésztett fácán. S y m p h o n i á n á l é d e s e b b zeneként gyönyörködteli a vérbeli v a d á s z fülét a z esténkint éjjeli szállásra fára szálló k a k a s o k „kok-kok" hangja. Minden s z a k k ö n y v b e n olvassuk, szakemberektől halljuk, hogy c s a k vízben bővelkedő erdőkben lehet a fácánt j ó ered ménnyel tenyészteni. De íme, a z akarat, a vad szeretetétől fűlött a m b í c i ó megmutatta, hogy á l t a l á b a n olyan s z á r a z területen is, mint amilyen a mostani érdi uradalom (leszámítva a már ki parcellázott mezőgazdasági földeket), egynéhány lajt víz a kellő időben kihordva, megteszi a kívánt hatást é s a z e m b e r i lele ményesség kifog a fukar természeten is. A nyúl, fogoly és a f á c á n á l l o m á n y gyarapodását, ime, elérte az érdi uradalom telepítés nélkül, bebizonyítva a p a r a d o x o n n a k h a n g z ó „vadat teremteni" lehetőségét. Aki a z o n b a n olyan p a r a d i c s o m o t a k a r teremteni, amilyen nek indult az érdi uradalom, az n e m elégszik meg azzal, amit csupán a természet adott. Az teremt a semmiből is, az létrehoz olyant is, a m i természeténél fogva n i n c s a területén. Arra alkal m a s területen betelepítették az üregi nyulat, amelyik a z o n b a n m á r a nyáron elhagyva a neki szánt erdőrészt, kitelepedett j ó szántából egy többszózholdas legelőre, ahol annyi kárt sem fog okozni, mint amennyit rászántak arra, hogy az elszaporodott üregi nyúl j ó lövőgyakorlatokat nyújtson az év minden s z a k ó b a n és o l c s ó b b eledellel szolgáljon a szomszédból átváltó r a g a d o z ó k n a k A fácántenyésztéssel k a p c s o l a t b a n nagyarányú házinyúl tenyésztést állítottak be, részint azért, hogy a voliérben nevelt f á c á n c s i b é k etetésénél pótolhassák a m a mór megfizethetetlen és mégsem j ó fattingert (tudvalevő, hogy v a l a m e n n y i hús között legtóplálóbb dús fehérjetartalmánál fogva a házinyúl húsa), részint pedig azért, hogy a z a földesúr, aki megelőzte a föld reformot legjobb termőföldjeinek a k i p a r c e l l á z á s á v a l , olcsó hús nak a piacra d o b ó s ó v a l j u t t a s s a húshoz a szegény osztályt é s a nyúlgerezna termelésével emelje a m a g y a r szűcsipar termő képességét. Az én szerény i d e á m volt, hogy a f á c á n o s b a tele pítsük ki az ezüstszőrű házinyulat. Az érdi uradalom szolgá latában állva, a k k o r kitelepítettem 3 törzset. A nyulak h a m a r megbarátkoztak a s z a b a d természettel és mikor kinyitottuk a z ideiglenes „Zwinger" kerítését, elszéledve maguk ástak maguk nak kotorékot. Ilyen kotorékban meg is ellettek a z anyák, de a szép fejlődésnek indult esüstnyúlállományt egy magáról meg feledkezett erdőőr elpusztította, mert a fócánvoliére körül és közelében felállított c s a p ó l á d á k b a került nyúl nem a z erdőbe jutott vissza, h a n e m a tolvajcsalád fazékjába került. Az első kísérlet a z o n b a n megmutatta, hogy a z ezüstszőrű házinyulat vissza lehet adni a természetnek, lehet a s z a b a d b a n edződve tenyészteni, a m á s o d i k kísérlet pedig megfogja hozni a kívánt eredményt. (Érdekes volna tudni, hogy történtek-e m á r máshol is kísérletek a házinyúlnak vadon való tenyésztésével.) S o k a n felesleges luxusnak fogjók mondani, hogy egy j ó l gondozott vadászterületen ezüstnyulat is tenyésztenek s z a b a d o n .
S z ó s i n c s r ó l a ! A j ó vadászterület j ó lehet ezüstszőrű nyúl nélkül is, de — hogy egy s á n t i k á l ó hasonlattal éljek — v a n n a k emberek, akik m e g e l é g s z e n e k vele, hogy mindig b a k a n c s b a n j á r j a n a k , de v a n n a k , módjukhoz képest, nagyobb igényűek is, akik b a k a n c s b a n v a d á s z n a k , de alkalmilag felhúzzák a lakk topént is. Nos, ilyen lakktopánnak nevezhetem a s z a b a d o n tenyésző ezüstszőrű nyulat, amelyik emeli vadászterületünk érdekességét, sőt értékét is, mert tudvalevő, hogy v a l a m e n n y i házinyúl közt a z ezüstszőrűnek van a legjobb húsa, prémje pedig értékes. Hogy milyen szemet-lelket gyönyörködtető látvány a zöld fűben b u k d á c s o l ó , vagy a sűrűben v i l l á m s e b e s e n c i k á z ó ezüstszőrű nyúl, c s a k a z tudja, aki látta. A lakktopánon kívül egy a l k a l m i toillelhez m á s is kell. De, ahol lakktopánra kerül, ott találunk smockingot, frakkot is. A z érdi f á c á n o s n a k megvan a s m o c k i n g j a , frakkja is. A csongrád megyei nagymágocsi birtokból vadontenyésztett gyöngytyúk és pávatörzseket telepítetlek a f á c á n o s b a . A gyöngytyúk, mint tudjuk, elsőrangú pecsenyét nyújt, a páva é k e s dísze a z erdőnek és mind a kettő éber m a d á r lévén, lármájával elriasztja, távol tartja a rókát. így lett igaz v a d á s z n a k való Eldorádó az a vadászterület, a m e l y i k alig két évvel ezelőtt s i r a l m a s terület volt. A z alkotni akaró e l m e a z o n b a n nem pihen meg egy nemzet gazdasági ág m ű v e l é s é n é l elért e r e d m é n y é n é l . Az dolgozik, kísérletezik, keresi a módot, mivel lehetne növelni n e m c s a k a földesúr vagyonát, h a n e m hazafias érzéstől indíttatva növelni akarja egyúttal a nemzeti vagyont. Minél többet produkál ugyanis egy gazdaság, a n n á l többet nyer vele a köz, emelődik a több termelés, gyarapodik a nemzeti vagyon, emelkedik hírünk a világon. Nem j ó gazdatiszt az, aki földesurát c s a k arra tudja kérni, hogy m a i álláspontunk szerint mégis „ c s a k " luxusnak mondott kedvtelésre, a v a d á s z a t r a áldozzon a v a g y o n á b ó l , mert hiszen a nemzet jólétét e l s ő s o r b a n nem a v a d á s z a t emeli, h a n e m a gazdálkodás olyan modern á t a l a k í t á s a , amelyik v a l ó b a n a többtermelés j e g y é b e n halad. Praktikus e m b e r egyesíti a kelle messel a hasznosat. K e l l e m e s a vadászat, de igazán h a s z n o s s á c s a k úgy tud válni, ha belekapcsoljuk a produktív termelésbe. A fácántenyésztés sok-sok áldozatot kíván, de éppen ezért, vagy h e l y e s e b b e n mondva, mégis anyagilag h a s z n o s s á is lehet tenni. Egy nagyarányú, angolrendszerű fácántenyésztés rengeteg sok tyúktojást és igen sok kotlóstyúkot követel. Hogy ne kelljen vósárról-vósórra j á r v a összeszedni a f á c á n c s i b é k n e k való tojást, hogy ne kelljen házalni kotlóért, az érdi uradalom beállított „kutyavár" környékén (ma is látszik egy nagy darab fal Mátyás király v a d á s z k a s t é l y á b ó l , amelyet befoglalnak majd az újonnan építendő grófi kastélyba) egy amerikai rendszerű és kaliberű baromfitelepet. Kolónia-rendszerben egymástól 7 — 8 0 0 méternyire épült csinos kis tyúkházak (minden a n y a g a : kő, fa, cserép az uradalom területén termett) ékesítik a domboldalakat. Minden házikóban m á s és m á s fajta, részben Németországból importált tyúkok (fehér Orpington, P l y m o u t h — R o c k s , magyar kendermagos, fehér erdélyi kopasznyakú) tanyáznak, a m e l y e k a rendelkezésükre álló térségeken (sokholdas gyümölcsösök) drótkerítés nélkül élvezik a nagy szabadságot, anélkül, hogy kilennének téve a keveredés veszedelmének, amitől óvja őket a nagy távolság az egyes törzsek közt. A s z a b a d o n tenyésző tyúkok edződnek, egészségesek maradnak. Nem kell félni inficiálástól, amitől óvja őket a forgalmas utaktól távoleső hely, de ha ki is tör köztük a z epidémia, megvédi, meggyógyítja őket a világot járt Predmerszky mester nagy tudása. M a g a m láttam, hogy diphteritikus tünetekben súlyosan beteg tyúkokat is vásároltak, de rövid idő alatt kikúrálta őket a mester ébersége, kezelése. Akkora baromfi telep sehol s i n c s a z országban, amelyik meghozza a m a g a hasznát n e m c s a k a f á c á n n e v e l é s s e l , h a n e m azzal is, hogy nagy mennyiségű tojás és baromfi kerül a pesti piacra és tenyészanyagért i n k á b b hozzánk j ö n a B a l k á n , minthogy a m e s s z e e s ő
N é m e t o r s z á g b a menjen. A baromfitelepen egy nagy tó van, tele v a d h a l a k k a l , a m e l y i k kitűnő k a c s a - é s l i b a n e v e l ő terrénum. Az egyes fajtókat a tavon úszó drótkerítések választják el. így itt kell megemlítenem, hogy a pekingi k a c s á n kívül egy nagytestű t a r k a k a c s á t is tenyésztenek ott, a m e l y e t H a á m úr é v e k során ét szelektálva tenyésztett olyan nagyra, hogy a g á c s é r meghízlalva 6—7 kg.-ra gyarapodik. Aki így szereti a vadat, a n n a k gazda létére a z állatot is eoipso kell szeretnie. T a l á n n i n c s olyan n e m e s v é r ű h a s z n o s állat, amelyet ne tenyésztene a z érdi uradalom. Gyönyörű bony hádi és hollandi t e h e n e k (utóbbiak részére i m p o z á n s a r á n y ú é s formájú importált keletporosz koromfekete bika) látják el a fővárost tejjel. Friesz j u h o k szolgáltatják a liptói pótlására a j ó j u h t ú r ó t ; k a r a k a l l birka termeli majd e l m a r a d t s z ű c s i p a r u n k részére a drága „asztrakán" prémet. T ú l l é p n é m ismertetésem kereteit, ha b e s z á m o l n é k arról, hogy a kevéshúsú, gyengetejelő r a c k a b i r k a milyen tökéletesedést ért el mór a m á s o d i k - h a r m a d i k g e n e r á c i ó b a n frieszkosokkal v a l ó keresztezése révén. Nagymennyiségű bergshire és cormval sertés viszi piacra húsát, zsírját, enyhítvén n a g y m é r t é k b e n a pesti húsinséget. Ne gondoljuk, hogy ilyen n a g y a r á n y ú állattenyésztés leköt minden energiát a m e z ő g a z d a s á g r o v á s á r a . Az érdi uradalom, mint g a b o n a t e r m e l ő é s mintagazdaság, mert m e g é r d e m l i a „minta" nevet a z a g a z d a s á g , a m e l y i k a z érdi s o v á n y földeken (kavics, sok sziklás résszel), az ott uralkodó száraz k l í m á b a n a mult esztendőben 13 — tizenhárom ! — m é t e r m á z s á s átlagot tudott elérni. Ezt c s a k olyan intenzív g a z d á l k o d á s s a l lehetett elérni, amilyent olt kultiválnak. Ott nem hétrét görnyedt szilaj ökör ("amelyet némelyik g a z d a s á g b a n b a t á r b a n visznek h a z a , ha kidől a j á r o m b ó l ) húzza a z ekét lassú vontatással, h a n e m egy garnitúra gőzeke és két motoreke végzi a szántást. Válogatott n e h é z lóanyag húzza a g a z d a s á g i kocsikat, de jukkerló is te nyészik a m é n e s b e n . A l e g m o d e r n e b b b e r e n d e z é s ű bolgár kertészet ( t ö b b s z á z hold) é s c c a 4 0 0 h o l d a s már betelepített g y ü m ö l c s ö s látja el a fővárost zöldséggel é s g y ü m ö l c c s e l . Érd környéke jóhírű bortermő. T e r m é s z e t e s , hogy a z ura d a l o m n a k is nagy szőlőtelepei v a n n a k . A mór régen létező szőlőn kívül, amelyik a kertészet k e z e l é s e alatt áll, a g a z d a s á g b e á l lított egy 100 h o l d a s telepet, a m e l y i k olyan buján virult már az első évben (hajtatott vesszőket ültettek), hogy szaktekintélyek v é l e m é n y e szerint nem tudnak úgy visszametszeni, hogy m á r a második é v b e n ne hozzon termést. Hogy lehetne elképzelni ilyen sokoldalú gazdaságot m é h é szet nélkül ? T e r m é s z e t e s , hogy a z érdi u r a d a l o m b a n a n á l a megszokott a r á n y o k b a n é s hozzá méltó méhészet is virul. Hogy a környék éppen nem ideális hely a m é h é s z k e d é s r e , a z nem akadály. Aki megtud birkózni a természet m o s t o h a s ó g ó v a l , az arra is tudja kényszeríteni fásítással (minden gazdasági utat gyümölcsfák szegélyeznek), m é z e l ő n ö v é n y e k telepítésével, hogy méztermelővé is váljék. Hogy a kép teljes legyen, hogy a keret beteljék, még két dolog h i á n y z i k : mesterséges haltenyésztés és s e l y e m h e r n y ó tenyésztés. Az előbbire mór m e g v a n a tervezet (valamint a gazdasági szeszgyárra is), a z utóbbit majd meghozza a j ö v ő . Igaz, hogy ilyen milliós b e r e n d e z é s e k h e z milliós vagyon kell, de nagyon sok milliomosunk van, aki millióit nem a nem zeti vagyon növelésére fordítja, h a n e m olyan dolgokra tékozolja, a m e l y e k nem e m e l i k a nemzet jólétét. Azok, akik ismerik a z ország több ezerholdas terjedelmű birtokait, tegyenek egy futó lagos összehasonlítást é s könnyen belátják, hogy kevés a z o k n a k a főurainknak a s z á m a , a k i k n e m c s a k szóval, h a n e m tettel is dolgoznak a nemzet igaz é r d e k é b e n . Adjon a magyarok Istene sok olyan grófot a m a g y a r nem zetnek és sok olyan tisztet a s z í v b e n - l é l e k b e n is m a g y a r grófoknak!
A szobaaquarium. írja : Kellner
Jenő,
a B u d a p e s t i Aquarium és Terrarium Egyesület titkára. (III. közlemény.)
A s z i v á r v á n y ökle. (Rhodeus
amarus,
Bitteriing.)
Igénytelen állat, az aquariumhoz könnyen szokik. Hazánk vizeiben gyakori, sőt a csepeli Dunaágban is rendkívül nagy számban található. Ivás idején a hím bíborvörös színt vesz fel, míg a nőstényke tojócsövet ereszt. Ikráikat a nőstények a tavikagylóba rakják, mely az ivadék bölcsőjéül szolgál. A kicsinyke kb. 14 nap mulvaelhagyjákakagylót s táplálékukatmagukkeresik. A t ü s k é s pikó v a g y d u r b a n c s . (Gasterosteus
aculeatus,
Stichiing.)
Rendkívül kedves állat. Alakja hosszúkás, ösztö vér; verekedő természetű, másfajta halakkal nem igen tartható. Hazánkban nem fordul elő; leginkább Német ország vizeiben honos. Szaporodása igen érdekes. A hím ivás idején vörös ruhát ölt és rothadó növény zetből s ágacskákból a testéből kiválasztott nyálkás anyaggal formális fészket rak és ebbe hajszolja bele a nősténykéket, hogy ott velük leívjon. Egy hímhez több nőslénykét adunk. Az anyai gondokat a hím látja el addig, míg az ivadék nem képes saját maga táplálékáról gondoskodni. A v ö r ö s s z á r n y ú k e s z e g . (Scardinius
erythropthalmus,
Rolíeder.)
Majd minden vízben található. Élénk állat: teste ezüstös, háta sötétebb barnászöld, míg uszonyai vörösszínűek. Igénytelen, rendkívül élénk állat és az aquariumban könnyen tartható. A n y á l k á s c o m p ó v. c i g á n y h a l . (Tinca
tinca,
Schleihe.)
Igen élénk, folyton sürgő-forgó kis állat; fajtái közül különösen az arany compó tűnik fel pompás színezetével. A z a r a n y o r f a . (Idus
orfus,
Goldorfe.)
Színezeténél fogva nagyon hasonlít az arany halhoz ; igen kedves állat; hazánk halastavaiban gyakori. Aquariumban más halakkal könnyen tartható. A fürge c s e l l é . (Phoxinus
laevis.
Ellriize.)
Mint neve is mutatja rendkívül élénk, ezüstös színű hal. Kristályvízű hegyipatakok lakója, de aquariumban könnyen tartható. Villámgyors moz dulataival eleven életet visz a lomhább mozgású egyéb halfajok társaságába. A réti c s í k . (Cobitis
fossílis,
Schlammbeisser.)
A római fürdő patakjában nagy számban tenyé szik. Különösen közelgő zivatarra érzékeny, amidőn is a víz aljának iszapját nyugtalanul felkavarja s így az aquariumnak valóságos időjósa. A c s a p ó s ü g é r . (Perca
fluuiatilis,
Flussbarsch.)
Mell-, hát- és hasuszonyai pompás vörösszínűek, testét sötéten tarkázott szép harántsávok ékesítik. A csepeli Dunaágban nagyszámban található. Rabló természetű hal, apróbb halakkal, esőgilisztával, eleven daphneávalés szunyogálcával táplálhatjuk. Aquarium ban csak apróbb példányait tartsuk. A c s u k a . (Esox
lucius.
Hecht.)
Aquariumban csak igen kis példányok tarthatók és csakis olyanban, melyben más halak nincsenek. Rendkívül önző és az öldöklő rablásvágya a legjellem zőbb tulajdonsága. Gyakran megtörténik, hogy egy tartányban lévők a náluk gyengébbeket felfalják, míg végül a legerősebb marad meg a medencében.
A t ö r p e h a r c s a . (Amiurus
nebulosus,
Zwergwels.)
Amerikából került hazai halastavainkba. Szép acélkék bársonyos színű s bajuszszálaival rendkívül groteszk figurát mutat. Nagyon falánk állat; aquarium ban könnyen tartható, mert mindenevő. A z aranyhal. (Carassius auraíus,
Goldfisch.)
Az aquariumok őslakói. Japánból kerültek át Európába és teljesen meghonosodtak hazai tavaink ban is. Élénk vörös színezeténél fogva egyike leg szebb és legmutatósabb halainknak. Aquariumokban gyorsan nőnek és azért gondoskodnunk kell meg felelő tartányokról, nehogy oxygenhiány következ tében hamarosan elpusztuljanak. A z a m e r i k a i n a p h a l . (Eupomotis
gibbosus,
— Kik lesznek a verseny bírálói ? — kérdeztem a mestertől. — A m a g y a r bírólók tekintetében — felelte a mester — vég leges döntést még nem hoztunk. A külföldieket pedig minden résztvevő á l l a m m a g a jelöli ki s így arról mi még nem tud hatunk. A m i a magyar bírálókat illeti, nekünk a külföld előtt is elismert kiváló bírólóink v a n n a k . Sőt a z egyesület évente több új bírálót is kiképez. Az idei s z a k t a n f o l y a m n a k tizenkét hallgatója van. Ezek a h a t h ó n a p o s kurzus első felét május 2 8 - á n végezték. Az első évi kettős kurzus d e c e m b e r 15-én végződik. Akik ez alatt az idő alatt minden tekintetben megfeleltek, azokat a következő évben végső kiművelés a l á veszik, a m i k o r megtanítják őket arra is, hogyan kell pontok szerint lebírálni a különféle j ó és rossz kanári é n e k h a n g o k a t . Egyelőre mindennél fontosabb, hogy az idei nemzetközi versenyen mi is megálljuk a helyünket. E v a l ó b a n szociális és nemzetgazdasági jelentőségű egyesület m ű k ö d é s é h e z a legjobb sikert kívánva, elköszöntem R e h á k mestertől. F. P.
Sonnenfisch.)
Mint neve is mutatja, Amerikából került át hozzánk és hazánk halastavaiban rendkívüli módon elszapo rodott. Ivás idején a hím gyönyörű nászruhát ölt. Egész teste mintha drágagyöngyökkel ,volna telehintve, a legragyogóbb színben pompázik. Iváskor az aquarium fövenyén tenyérnagyságú gödröt csinál és abba ívik le. Más halakkal nem igen fér meg, sőt, a nálánál kisebb saját fajtájabelit is kergeti(Folytatjuk.)
Nemzetközi kanáriverseny Budapesten. A m a g y a r n e m e s k a n á r i - t e n y é s z t é s idei e r e d m é n y e . A Magyar Nemeskanéri Tenyésztők Országos Egylete, több mint húszéves fennállása óta nem tölthetett volna be n e m e s e b b hivatást, mikor a nagy világégés alatt lerongyolódott magyar társadalom a k á r h á n y tekintélyes t a g j á n a k : csekély nyugdíjára támaszkodó tisztviselőnek, vagy özvegynek és m á s fizikai mun kára alig a l k a l m a s rokkantnak, a magyar n e m e s k a n é r i tenyész tésre oktató rendszeres tanításával k e z é b e adta a kenyérkereset biztos lehetőségét. A z egyesület eredeti célja az volt, hogy a n e m e s k a n á r i tenyésztés világversenyén első helyen álló németekkel — úgy a faj minősége, mint a kivitel terén — a versenyt felvehesse. Első célját már a h á b o r ú előtti években elérte, sőt a faj n e m e s í t é s e é s kiképzése terén fölül is múlta a világhírű német tenyésztőket, amikor Németország egyik birodalmi kiállításán a legelső díj elnyerésével magyar tenyésztő aratta le a babért. Ez a kétség telenül j e l e n t ő s siker két kiváló tenyésztőnk é s bírólónk : Mausz J á n o s és Ulrich Győző nevéhez fűződik. Az előbbi kitenyésztette, a z utóbbi pedig kiképezte e kiválóan n e m e s m a g y a r törzset. A hazai tenyésztés fokozódó e r e d m é n y e által pedig a z egyesület azóta elérte azt is, hogy feleslegessé vált a külföldi behozatal, sőt mi több : évről-évre n a g y o b b o d ó mértékben m a g y a r tenyész tők látják el a s z o m s z é d o s , de különösen a b a l k á n i á l l a m o k kanáriszükségletét is. Fölkerestem Klauzál-utcai üzletében R e h á k Istvánt, a fenti egyesület ügyvivő jegyzőjét, hogy megtudjam a m a g y a r kanári tenyésztés idei eredményét. — Az idei eredmény — kezdi a mester — bizony gyöngébb a tavalyinál. E n n e k oka részint az idei s z e s z é l y e s időjárás, részint az a n y a g e l l e n á l l á s á n a k c s ö k k e n é s e , a m i n e k magyarázata még a háború és a kommün alatti rossz és hiányos táplálék következményeire vezethető vissza. Az idei tenyésztési eredmény a z o n b a n c s a k a mennyiség szempontjából mondható gyöngébb nek. A minőség a tavalyinál határozottan j o b b n a k , e r ő s e b b n e k mutatkozik, mert a gyöngébb példányokat az idei j á r v á n y csak nem teljesen kiirtotta. Ezáltal az a n y a m a d á r á l l o m á n y is pihen tebb, mert k e v e s e b b fiókóit k ö n n y e b b e n és j o b b a n táplálhatta, mint túlszaporulat idején. Az idei átlagos eredmény, b e l e s z á m í t v a a vidéki tenyésztők madárszaporulatát, körülbelül 14 - 15 ezerre tehető. E h h e z hozzá kell tennem, hogy eddigi értesülésem szerint, az idei j á r v á n y alatt átlagos b e c s l é s e m szerint c s a k n e m ugyan ennyi pusztult el. Az egyes tenyésztők által elért l e g n a g y o b b eredmény körülbelül 140—150 d a r a b között mozog. A legtöbb tenyésztő á l l o m á n y a a z o n b a n a százon j ó v a l alul maradt. Hogy milyen a külföld, különösen pedig Németország ezidei e r e d m é n y e ' arról a l k a l m u k lesz meggyőződni az idei nemzetközi n e m e s kanéri-kiállítás a l k a l m á v a l , melynek részleteiről most c s a k annyit közölhetek, hogy nagyon érdekesnek és tanulságosnak ígérkezik, mert azon a kanáritenyésztők Németországban székelő világszövelségének c s a k n e m valamennyi tagja részt fog venni.
KÖNYVISMERTETÉS • • • • G y e r m e k n a p t á r 1923. A z O r s z á g o s Állatvédő Egyesület nagy áldozatok á r á n Fodor Árpád szerkesztésében kiadta köz ismert „Gyermefenapíár„-át a z 1923. évre, melyhez Baráth Zoltán, az Állatvédő Egyesület ügybuzgó elnöke lelkesítő elő szót írt. A Vezényi Elemér művészi rajzaival díszített s z ó m o s állat védelmi verset és elbeszélést tartalmazó naptárt olvasóink figyel m é b e ajánljuk. A naptárnak a serdülő gyermek szívéhez, lelké hez szóló o l v a s m á n y a i t ifj. Radványi Sándor, B á t h o r y Gábor, B e n e d e k Elek, K o k a s K á l m á n , W i e d e r m a n n é Dalos Margit, S z a b ó Mária Remigia, Rozgonyi Ilonka, M a h o t k a Mária Angella, dr. F r o m m G é z á n é , B a y n é Tóth Erzsi, Lengyel Károly, K o n c s Margit, K i s s Dezső, Demuth Gyula, S z e n t m á r t o n y István, Csite Károly, Némethy T i h a m é r , Király Olga, F a z e k a s Ernő, F o d o r Árpád, Gonda J á n o s és Lovich Ilona írták. A kedves és bőtartalmú naptárt a magyar g y e r m e k s z o b a sem nélkülözheti.
A kétsoros apróhirdetés
egyszeri megjelenése 50 korona
T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y . S z e r k e s z t i : llosvay Lajos közre működésével Gorka Sándor. S z e r k e s z t ő s é g és k i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t VIII., Eszterházy-u. 16. B u d a p e s t i A q u a r i u m é s T e r r a r i u m E g y e s ü l e t magyar természet barátok társasága 1922. X I . 2 2 . ; X I I . 6., 2 0 . tartja meg össze jöveteleit a Schmidhofer-féle vendéglő (II., Fő-u. 8.) külön termében. Á l l a t b a r á t o k lépjenek be az Állatvédő Ernő-u. 13.
egyesületbe,
Budapest IX.,
K u t y á j a edzett, erős és kitartó lesz, ha Böhm-féle ebkalácscsal neveli föl és á l l a n d ó a n azzal táplálja. K a p h a t ó minden sport üzletben és B ö h m Edénél, Budapest 5., fiókbérlet 3 6 . K u t y a i d o m í t á s t gazdasági és önvédelmi Endre, Z e b e g é n y (Hontmegye).
célokra
elvállal
Félix
B ö h m - f é l e e b k a l á c s a kutya legolcsóbb és legtáplálóbb eledele. Minden vadászati és sportcikküzletben kapható. — B a r o m f i - é s sertéstakarmányt legolcsóbban szállít Böhm Ede műtakarmány gyára, B u d a p e s t 5., fiókbérlet 3 6 . Elsőrangú pedigrees sima é s drótszőrű kutyák kaphatók az állatkertben. G y e r m e k n a p t á r a z 1923. évre Fodor Árpád megjelent. K a p h a t ó : IX., Ernő-u. 11 — 1 3 .
fox-terrier
kölyök
szerkesztésében
nnnnn A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL nnnnn
111.
1 BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Budapest, 1922. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE Késő őszi hangulat az állatkertben. A hideg őszi szél belekapaszkodik a kopaszodó fák koronájába és a száraz, vörhenyes, sárgás falevelek zizegve hullanak le. A néma csendet az állatkert hatalmas szarvasbikájának öblöshangú bőgése zavarja meg. A kifutók nagyrésze a hűvös idő beálltával üresen áll, a szarvasok, lámák, guanakók és tevék kifutói népesek, az utóbbiban feltűnik az alig féléves, az anyja után sóvárgó, elválasztott kétpúpú tevecsikó. A leg több trópusi állat téli szállását már elfoglalta s csak néhanapján, egypár órácskán át, amikor az őszi nap korongja kacérkodva a széninséggel, meleget áraszt szét, a szabad levegős kifutókban élvezik a rabsághoz szokott életüket. A vastagbőrűek házában a kis „Jónás" hatalmas termetűvé nőtt az anyai gondoskodás és a példás felügyelet mellett. A kettéválasztott vízmedence másik részében az ágytól és asztaltól elválasztott hím víziló unalmában, vagy talán mérgében nagyokat röfög és közben-közben mérgesen tátogatja hatalmas száját. Ugylátszík, az elválasztás sehogyan sincs ínyére. íme a vízilóapa, mint az utódnevelés áldozata. Az anya víziló boldogsága mellett a víziló apa féltékenysége. Nemcsak a víziló csemeténk nőtt naggyá, hanem számos állatkerti szülöttünk, így nagy érdek lődéssel nézi a közönség a kölyök
IX. évfolyam. 21—22. szám. Az
állat- é s növénykert igazgatóságának közreműködésével szerkeszti:
RAITSITS EMIL csíkos hiénánkat, a majomházban pedig a majomkölykök mulattatják a látogatókat. A majomház látványos sága a négy hatalmas lármás pávián, a kedves és játékos mandrillpár, a csipogó selyemmajmocskák és a számos többi majom, melyek a kelle mesen fűtött helyiségben sok nézőnek örvendenek. A madárház madárcsicsergéstől, papagályszótól hangos, csupán a külső röpdék néptelenebbek, mert az exotikus madarak a közön ségtől nem látogatható telelőkbe kerültek. A trópusi halak aquariuma nemcsak a nyáron, de most is dísze állatkertünknek. Aki pedig a késő őszben a szívet- és lelketébresztő tavaszt óhajtja e sivár életben maga elé varázsolni, az keresse fel a pálma házat, hol trópusi hőmérséklet mellett a páradús levegőben díszlő pálmák, orchideák, kaktuszok stb. különféle fajában gyönyörködhetik. A sok lát ványosság mellett a látogató közön ségnek a főváros kertészete meg lepetéssel is adózott, avval a színpompás krizantémum-kiállítással, amely a pálmaház egyik oldalszár nyában látható. Az állatkert a magyar közönség pártfogását nemcsak azért érdemli meg, hogy tavaszt varázsol egy kis paradicsomban úgy késő ősszel, mint télen a szépért lelkesedők szemei elé, hanem azért is, mert példáját mutatja meg annak, hogy mily módon lehet kitartó, szorgalmas munkával alkotó munkát végezni.
November 1—15. Megjelen mint az „A TERMÉSZET" :o: :o: :o: melléklapja :o: :o: :o: Az a kis, picinyke földterület, mely nek éltető anyja pálmaházi paradi csomunknak, összehasonlítható meg csonkított szeretett hazánk földjével, amelyből igaz paradicsomot alkot hatunk kitartó és okszerű munkás sággal. Szeretett anyaföldünk minden talpalatnyi területéből a szorgalmas munka mindazt elővarázsolhatja, amely életet, hírnevet, dicsőséget adhat a magyar nemzetnek. Raitsits.
HÍREK A z új j e g e s m e d v é n k k a t a s z t r ó f á j a . Állat kertünknek ugyanis három hím j e g e s m e d v é j e volt, amelyeket a mesterséges j é g t á b l á k r a v e s z e k e d ő természetük miatt nem lehetett egyszerre kibocsájtani. Ezért c s e r e k é n t b e szereztünk egy nőstény j e g e s m e d v é t a schönbrunni állatkertből. A nőstényt a hím j e g e s medvéink érdeklődéssel fogadták s már-már úgy látszott, hogy a ketrecen keresztül össze barátkoztak. A n a p o k b a n a szelídebb hímet a nőstényhez bocsájtották, a nőstény a hím b a r á t s á g o s közeledését nem üdvözölte szíve sen, felé k a p o t t . . . A sértett hím erre fékez hetetlen dühvel nekirontott a nősténynek é s hasát h a l á l o s a n felsebezte. A z o n n a l műtét a l á került a sebzett állat, s a j n o s , segíteni nem lehetett, mert a z új j ö v e v é n y j e g e s m e d v é n k borda, lapockatörés, súlyos fejsebzés, h a s sérülés, r e k e s z i z o m s z a k a d á s , légmell, béle l ő e s é s és s z a k a d á s , t o v á b b á belső elvérzés következtében elpusztult. A z á l l a t k e r t s a j á t v í z v e z e t é k e . Az állat kert bőséges kútját ö s s z e k a p c s o l t á k az állatkert növényzetének ö n t ö z é s é r e szolgáló új víz vezetékkel. Ezentúl a fővárosunk vízhiányos napjai nem fogják állatkertünk ü z e m é t é r i n t e n i . A j ö v ő b e n a forró nyári napokon is b ő s é g e s e n locsolhatja kertészetünk állatkertünk pázsitjait és így a látogató közönségnek üde, pormentes levegőjű szórakozóhelyet biztosíthatunk.
A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL
A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLATKERT HELYSZÍNRAJZA
JELMAGYARÁZAT: Az állatkertbe vezelö villamosok számai: 8., 2 5 . , 3 3 . , 3 5 . F. J . földalatti villa mos vasúi. Omnibusz. A térképen l;ltli»tó számok litmutrttó sssttvegére utalni -->-
:v/. lUmutiitó loinisíílii* követett útirány
KI. = klozet. •
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 0. 1. 2.
Főkapu Igazgatóság Dohányárusitá Majmok Rágcsálók Mókusház Erszényesek Szarvasok Juhok Tejcsarnok Antilopok Bölények
13. 14. 15. 16. 17. 1! 19. 20. 21. 22.
Cukorkaárusítás Kapu Néprajzi gyűjtemény Vastagbőrűek Zsiráfok Turista-út Vendéglő Tevefélék Disznófélék Gyermekek játszó helye 23. Sport-pálya
35. 24. Lovagló- és kocsikázópólya 36. 37. 25. Zebraistálló 38. 26. Muflonok 27. Zergék Kecskék 39. 40. 29. Kőszáli bakok 30. Kis medvék 41. 31. Nagy medvék 42. 32. Kutyák 43. 33. Süteményárusítós 44 34. Átjáró az oroszlánházon át 45,
Tigrisbarlang 46, Rénszarvasok 57, Oroszlánbarlang 47 Norvég ház 58, Kis ragadozók 48, Jegesrókák 59 Hűsítő italok Alagút-átjóró 60, árusítása Bejárat a mozgófényké- 61, Vidrató pékhez 62, Várrom Uszómadarak 63, Fókató Gázlók, kacsák 64, Jegesmedvék Fácános 65 Turista-út Sasok 66, Rozsomók Strucok 67, Nyestfélék Kisebb tóparti madarak 68
Madarak háza Dohányárusítós Falusi gazdaság Rovarok Akvárium Terrarium Vendéglő Zenepavillon Kávéház Terrasz kávéház Pálrtiaház bejárata Aréna-úti kapu
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
„TRIOL"
„TRIOL PÚDER"
a legjobb fertőtlenítő
l e g h a t á s o s a b b b o l h a - é s tetűirtó p o r
Kapható minden gyógytárban é s Készíti
drogériában
RICHTER GEDEON vegyészeti
Budapest, X . , Cserkesz-u. 63. Telefon:
SIKERES PATKÁNYIRTÁS !
gyára
József 91—41—42.
99
BARATOL
PATKÁNYIRTÓVAL.
FROMMER-LILIPUT
Kapható:
GYÓGYTÁRAKBAN ÉS DROGÉRIÁBAN
MELLENYZSEBPISZTOLY 6*35 mm.
66
Gyártja
kapható
C H E M I A MAGYAR VEGYIPARI R.-T.
S K A B A ÉS P L Ö K L fegyver-
és lőszerraktárában
l
M term. nagyság
nagyban é s kicsinyben
BUDAPEST V, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 33 Á r a 3000 k o r o n a és 10% l u x u s a d ó Szállítás vásárlási engedély ellenében
MAGYAR EBTENYÉSZTŐK
ORSZÁGOS
HUNGARIA-FURDO GÖZ- É S KÁDFÜRDŐI VII. KER., DOHÁNY-U. 44., NYÁR-U. 7.
EGYESÜLETE
V A D Á S Z O K ! F i z e s s e n e k elő a
(elkarolja a z ebtenyésztő sport összes érdekeit, vezeti é s kiadja a h a z á n k b a n e g y e d ü l á l l ó M a g y a r Ebtörzskönyvet és a M a g y a r V a d á s z e b - T ö r z s k ö n y v e t
»9
NIMRÓD-VADÁSZLAP"-ra
Hivatalos lapja „A KUTYA". Előfizetési díja évi200 K , tagoknak 150 K. Belépési dij 20 K , tagsági díj 50 K. Felvilágosítást nyújt: 1LOSVAI LAJOS KÁROLY ügyvezető titkár, Budapest 112 Székesfővárosi házinyomda 1922
Kiadóhivatal: Budapest,
IV., E g y e t e m - u . 4.
E L Ő F I Z E T É S I Á R A F É L É V R E 50 KORONA
