KÉZIRATOS DEBRECENI NYELVEMLÉKEK Béres András
Debrecen város első jegyzőkönyvei nem csupán a történeti események tekintetében érdekesek és figyelemre méltóak, hiszen a város élete szempontjából jelentős események mellett számos egyéb tanulság levonására is alkalmasak. Köztudott mindenki előtt, hogy a közigazgatás nyelve megközelítően 1848-ig latin volt. Így a város jegyzőkönyveit különösen a legrégibb időben latin nyelven írták. A Városi Tanács (Senatus Liberae Regiaque Civitatis Debreceniensis) a XIV. század második felétől a faluközösségbő l kilépő város kormányzó szervezete volt. Határozatait a sédes"-nek nevezett gyűlésein hozta, és elsőfokú hatósági jogkört gyakorolt. E várost irányító testület rendszeres működésének megszervezése az 1552 . április 24-én alkotott szabályrendelethez fűződik, amelyet földesura 1556-bon hagyott jóvá . A működését, vezetését és önkormányzatát meghatározó szabályzat érvénye 1693-ig tart, s a szabad királyi városi rang elnyerésétől mind öszszetételében mind működésében alapvető változás következett be, amely 1848-ig, átalakulásáig volt érvényben .l Tevékenységének dokumentumai a jegyzőkönyvek, valami különös gondoskodás és szerencse folytán, majdnem teljes egészében fennmaradtak . Így Debrecen azon kevesek közé tartozik az ország jelentős városai között, amely történetének komoly forrásértékű eredeti dokumentumaival büsz kétkedhet. A testület munkáját irányító első, vagy másként főbíró és 12 esküdt, akik csak városi polgárok és tanácstagok lehettek, lényegében a város minden ügyében döntő ítéletet hozhattak, még a vérhatalom jogával is rendelkeztek . Az első ülések, amelyekről a korai j egyzőkönyvek tanúskodnak, tevékenységi körükben testületi üléseken döntöttek. A karai jegyzőkönyvek megvilágítják, hogy milyen aprólékos kérdésekkel foglalkozott két járás képviseletében a 60 tagú tanács (senatus) és a tanács tagjaiból választott 12 tagú esküdtbíróság (furati indices) a főbíró vezetésével.z 1 Szendrey István: Tanulmányok a magyar nép történetéből. (Debrecen önkormány-
zata : városvezetés 1361-1693 között.) Db. 1980. 134., 138. old. V, ö. : Komoróczy György : Debrecen Sz. Kir. Város Tanácsának és választott hites közönségének iratai (IV. A. 1011) . 1518-1848 . (1905) In. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 5. szám. (Szerk . : Komoróczy György) . Db. 1972. 160-166 . old. 2 Komoróczy György : Pénzügyigazgatás a feudális kari Debrecenben . Db. 1963. Kandidátusi disszertáció . (Kézirat.) ilő. : A városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Db. 1969. 17-19., 21-22., 33-34. old.
93
A latin nyelven vezetett jegyzőkönyvekben, amelyeket a későbbiek során gyakran emlegetett deák"-ak írtak, esetenként egy-egy idéz őjelbe tett magyar szó, a XVI. század hatvanas éveiben már egy-egy magyar nyelvfa betoldás, vagy jegyzőkönyvrészlet is található . Nem különösen kiemelkedő jelenség, de nyelvtörténeti szempontból igen fontos, azért szeretném elsősorban az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy Debrecen város első jegyzőkönyveinek vizsgálata nyelvi szempontból is hozhat még jelentős eredményeket s Az sem célom ez alkalommal, hogy elemezzem a XVI. század közepéről datált latin nyelvű jegyzőkönyveket a magyar nyelv szempontjából, amire már a családnevek vonatkozásában a Sxendrey István által szerkesztett és kiadott 1547. évi városi jegyzőkönyv első kötetének bevezetője felhívja a figyelmet. Miután önként adódik a kérdés, a történeti elemzés mellé néhány gondolat ide kívánkozik. A magyar nyelvel foglalkozóknak - már a nemzeti tudat ébren tartása szempontjából is - igen fontos a nyelv történetének ismerete. Ha elfogadjuk a Bakszar emlegetett szállóigét ; Nyelvében él a nemzet!", akkor nem közömbös számunkra, hogyan alakult nyelvünk a történetiségben. S ennek megismeréséhez egy állomás lehet Debrecen város jegyzőkönyveinek magyar nyelvészeti szempontból történő feltárása. Bárczi Géza, aki hosszú időn át volta Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékének professzora, már régebben és többször rámutatott, mennyire szükséges a magyar nyelvtörténeti isme retek bővítése. Nem csupán tájnyelvi adatok kerülhetnek elő, de a magyar nyelv alakulásának jelenségei foghatók meg és vizsgálhatók egy adott időszakból, amelyek befolyásolhatják eddigi ismereteinket, sőt új adalékokat nyújthatnak. Ismeretük tehát nélkülözhetetlen . Molnár József és Simon Györgyi : Magyar nyelvemlékek Bp. 1977 c. munkájában így fogalmazza meg a nyelvemlék fogalmát : Nyelvemléknek tekinthetünk minden olyan írásos feljegyzést - tekintet nélkül annak tár gyára és céljára -, amely a múlt nyelvi megnyilvánulásait rögzíti" . Ilyen szempontból, ha késői is a debreceni anyag, írásuk és nyelvezetük nem mindennapisáfa miatt bár csak a legavatottabbak tudják tudatosan hasznosítani, forrásértékük vitathatatlan. Itt csupán közbevetőlegesen jegyzem meg, hagy már ezért is érdemes kiadásuk, hogy az eredeti jegyzőkönyve ket a gyakoribb kézbevételtől megkíméljük.4 Az általam vizsgált jegyzőkönyvek, 1566-1567-1568-as évekből, tulajdonképpen szintén bírói döntések. Az 1566/67-es jegyzőkönyv latin nyelvű szövegében már több magyar szó szerepelt. A 32. oldalon Chijepefesth" _ (csepegést), 75. 1. keniyw penz" _ (könnyű pénz), 76 . 1. Bewtheleo" _ (bőjtelő) szerepeels 3 HBmL. IV. A. 1011/a. 2. - 1566-1569 . Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1547. Üsszeállította, közzétette : Balogh István . (Szerk. : Sxendrey István) Db. 1979. 6. old. 4 Molnár József-Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Bp. 1977. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1547. és 1548-1549 . A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai 1-2 . Fordította és közzéteszi Balogh István, Komoróczy György . (Szerk . : Sxendrey István.) Db. 1979, 1981. Az idézett jegyzőkönyveket megel ő zően, 1. k. Sxendrey István szerk. bevezetője 5-6, old. 2, k. 107 . old. hamisnak", 128, ald. hogij híres curwa", 161. old. tawali", 183. old. kochihoz" szavakat találjuk. 5 HBmL. IV. A. 1011/a. 2. - 32., 35., 36., 38--39., 69., 75., 76. old.
94
A 212-es szám alatt Paraszthi Gergely deák és Kántor János deák közötti egyezség szerepel, amelyet Szűcs Mártonné házának használatáról kötöttek . A 233. számon tett magyar nyelvű bejegyzés Szánthó Kálmán, Kal már Benedekné és Kalmár Antalné birtokvitáját rögzíti, 238. szám alatt pedig Nagy Gergely és Nagy Péter becsületsértési ügyének lehetünk tanúi . A 246 ., 247 ., 248 ., 249., 250. szám alatt magyar nyelvű bejegyzések adóssági és birtokfoglalási ügyeket tárgyalnak. A 474. szám alatt található döntés néprajzi szempontból is értékes adatokat tartalmaz a Szabó Simon háza és öröksége ügyében hozott döntésben, amelyben a szób~anfargó ház ismerte tését adja a sütő ház, kapu és kút rövid leírásával együtt. De hádd idézzem szó szerint az 1567/68-as kötetből a debreceniek és hegyeniek birtokvitáját (96. sz.)a A példák közül hadd hívjam fel a figyelmet még az 1567/68. évi jegyzőkönyvb~ól a 213. oldalon Megyeri Ferenc debreceni polgárnak Király István váradi lakos és Vasáros János pesti kereskedővel szembeni adósságai miatti perére, amelyben magát 665 forint adósság megtérítésére kötelezte, illetőleg házát elzálogosítatta. Az adóslevél, amely szóbeli előterjesztés alapján került a bírák elé, minden eshetőségre körültekintően intézkedik.' Az eredeti szöveg olvasásához szükséges bizonyos nyelvi kulcsot ismerni, aminek ismerete megkönnyíti a nehezen olvasható szövegben való eligazodást : Pl. W =u,v z = sz ch =cs gij=gy
cz=c th = t hh=v ij =i
eo=ö, ő u = ü a =á e =é
ew ewo ijw lij
= ő = ü =ü =1y
n =d eij = é ije=é
ij =j
Korántsem teljes az itt felsorolt adatok sora, csupán érzékeltetni akartam, hagy a szöveggel találkozó frissen olvasó milyen nehézségekkel találhatja magát szemben, amely az első nehezebb ismerkedés és a kurzív írással történt megküzdés után már nem okoz nehézséget. Debrecen város magistratusának legrégebbi, XVI. századi jegyzőkönyvei számos egyéb tanulságot is tartalmaznak és sajátos következtetések levonására is alkalmasak . Nézzük meg pl. az egykorú feljegyzéseket családtörténet vagy névmagyarázat szempontjából. Az általam vizsgált három esztendő magyar nyelvű anyagát áttekintve, ha nem is általánosíthatóan de megállapítható, hogy a családnevek különböző módon alakulhatnak vagy formálódhatnak, s több kategóriába oszthatók : 1 . Foglalkozásból ered ő családnevek : (mesterség, hivatal) Bíró, Czincző (valószínűleg a juhmészáros cincár alakváltozata), Eö-tvös, Füres (Fürjes), Juhos, Hentes, Kalmár, Kádas, Kántor, Molnár, Pajzsgyártó, Pap, Posztómet ő (Posztómetsző), Szabó, Szántó, Szíjgyártó, Szűcs, Vasáron. 2. Tulajdonságot tükröz ő nevek :
Balogh Balos/Balkezes), Boros, Csorba, Dergő, Dob, Duskás, Király, Kis, Káka, Lakat, Mosolygó, Nagy, Paraszti, Vígkedv ű. 6 Uo. 181. old. HBmL. Adattár. 165/8-10/8 1. Közlésre előkészítette : Komoróczy György. 7 Uo. 213-214. old.
95
3. Nemzetiség szerint :
Görög, Németh, Török. 4. Hely szerint :
Budai, Büdi, Gencsi, Géczi, Hencsi, Herdi, Himesi, Kálmánchelyi, Megyeri, Thassi, Tóthfalussy . 5 . Személynevekből családnév :
Bertalan, Sándor, Simon, Szaniszló . 6. Egyéb nevek:
'Borfa, Beke, Böder, Bur, Bona . 7 . Íródeákok :
Bana deák, Gergely deák, György deák, János (kántor) deák, Márton deák. A családnevek mellé önkéntelenül kívánkozik a személynevek rövid elemzése az adott korból, amely nem általánosítható, de egy rövid korra vonatkozóan is tájékoztatást nyújt a kor névdivatjára vonatkozóan, ha szabad akkor még divatról beszélni. E szerint a leggyakoribbak sorrendben így következnek : Jánas (9), Antal, Gergely, István, Márton (5), Balázs, Máté, Péter (4), András, Ferenc, Imre, Pál, Tamás (3), Ambrus, Bálint, Gáspár, György, Józsa, László, Lukács (2), és az egyszer előforduló nevek, mint : Benedek, Dávid, Demeter, Illés, Kálmán, Mátyás, Mihály, Miklós, Sebestyén és Simon. Úgy tűnik, hagy a női nevek közül leggyakrabban előforduló nevek az Anna, Katalin (többször Katus alakban), Klára és a Sára. A személynevek mellett hadd említsem az utcaneveket, amelyek között a legrégebbiek a Péterfia, a Szt. Anna Asszony utzáj a, Mester utca, Czegléd ucza, Piacz ucza, s régi hagyományokat őriznek, de a Péterfia és Mester utca kivételével sok mással együtt más elnevezésnek adták át helyüket. Nyilvánvalóan érdemes volna a már eddig kiadott magistratusi jegyzőkönyvek kínálkozó adatait is megvizsgálni, mert eddigi ismereteinkhez is számos adalékot hozhatnak, amelyek a város lakossága korai összetételére is fényt derítenek. Az összehasonlító vizsgálat alapján megállapításokat le~ het leszűrni a népesedési adatok tükrében, s Debrecen arculatának eddig kevéssé ismert vonásait mutatják meg. A most bemutatott néhány adat korántsem a teljesség igényét mutat] a. Csupán szemelvények ezek a rendelkezésre álló bő választékból, a függe~ lékben közöltekkel együtt. A felvillantott XVI. századi debreceni nyelvi emlékekre utaló adatok rövid ismertetésével inkább azt akartam elérni, hogy a legilletékesebbek, a nyelvészek figyelmét felhívjam arra, hogy a régi debreceni nyelv feltárásával még van hozzátennivaló a magyar nyelv történeti kutatásához . A nyelvészetben elmélyedni kívánó egyetemi hallgatók számára is számos szakdolgozati téma kibontása kínálkozik a HajdúBihar megyei levéltárban. A karai debreceni nyelvemlékek tanulmányozása eredményei mellett hiányt is pótolhat.$
8 Utólagosan is köszönettel emlékezem dr. Komoróczy Györgyre, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár korábbi és néhai igazgatójára, aki e kérdés tanulmányozására a figyelmemet felhívta .
Függelék
HBmL. IV. A. 1011/a. 2. Debrecen Város Tanácsának Jegyzőkönyvei. PROTOCOLLUM SENATUS ET COMMUNITATIS 1564-1569. 181, 1. 1567-1568. év
96. Mégjegyzés a szöveg előtt későbbi írással : NB.) Nos Franciscus Dwskas judex et cetéri cives ju~ati oppidi Debrczen, thezunk Illijen wallasth, hogij az mikkeppen mij kij menthunk Wala az tellijes waros akaratti jabal az hegijessiekkel walo feoldnek Igijenetthlensege igazittassara Beke Lazlowal, Sandor Thamassal, Chijeke Pállal, Molnár Balassal, Boros Bolassal, Gechije Mattijassal, Gechije Imrehhel, Sijman Imrehhel, Bijro Pállal es theob Ith walo palgar attijankfijaiwal, egijenleo akaratthbol az hegijessiekkel thettunk az keoz eleo feald feleol, kith megh hataroztunk, Illijen erekke walo wegwzwath, hogij az fel határozáson innen beleol Debreczen feleol sem mij, sem az hegijesijek soha azth az kooz eleo feoldeth meg ne zanthassiok, mind az faluigh, hanem mind erekke fiwral fiwra mijnd mijnekwnk s mind az egez hegijesijeknek keoz elec feoldnek legiejen ; hogijha penigh walamij idew jartaban wagij mij magunk, wagij maradeink gijer~ mekjwk (!) awagij ewk es az ew gijermekeak, maradekok ezth az zerzesth fel bonthanaijwk, ezer forinth legijen az keothele, melij zerzesre az tellijes hegijes falw kepében mij eleattwnk rea feleltek az hegijessij Bijro, Nagij Marthon, Nogij János, Dergeo Ambrus, Dergeo Bolas, Kiralij Illijen, Dob Istwan, Marton Pal, Zanizla Lwkach, hogij ugijan ezen megh irth kewtel alath, ez zerzesth mind ew magok s mind gijermekeok, maradekok earekke megállijak es megh tartijak, huius insceriptionis testimonio . 1567/68 .
Mai olvasásban így hangzik :
Feria quinta past
96. (Megjegyzés a szöveg előtt későbbi írással : NB.) Nos Franciscus Dwsakas judex et cetéri cives furati oppidi Debrczen, teszünk ilyen vallást, hogy az miképpen mi ki mentünk vala az teljes váras akarattyából az hegyesiekkel való földnek egyenetlensége igazítására Beke Lászlóval, Sándor Tamással, Cséke Pállal, Molnár Balázzsal, Boros Balázzsal, Géci Mátyással, Céci Imrével, Simon Imrével, Bíró Pállal és több itt való polgár atyánkfiaival, egyenlő akaratból az hegyesiekkel tettünk az köz elő föld felől, hagy az fel határozáson innen belől Debrczen felő l sem mi, sem az hegyeniek soha azt a köz elő földet meg ne szánthassuk, mind az faluig, hanem mind örökké fiúról fiúra mind minekünk, s mind ez hegyesieknek köz elő földnek legyen; hogyha pedig valami idő jártában vagy mi magunk, vagy maradékink gyermkjük (!) avagy ők és az ő gyermekek, maradékok ezt az szerzést fel bontanák, ezer forint legyen az kötele, mely szerzésre az telljes hegyes falu képében mi előttünk reá feleltek az hegyessi bíró, Nagy Márton, Nagy János, Dergő Ambrus, Dergő Balázs, Király Illés, Dob István, Márton Pál, Szaniszló Lukács, hogy ugyan ezen meg írt kötél alatt, ez szerzést mind ő magok s mind gyermekek, maradékok örökké meg állják és meg tartják, huius inscriptionis testimonio.
