DEBRECENI ANYAKÖNYVEK Sipos Sándor
I. Bevezetés Az anyakönyv szó jelentése közismert: személyeknek főbb, különösen személyi állapotuk változásaira vonatkozó adatait nyilvántartó és igazoló hatósági nyilvántartási könyv" . 1 Mint ilyen, eléggé sokféle nyilvántar tás jelölésére alkalxna~s (így hívják például az iskolákban használatos nyilvántartást is, mely a tanulók személyi adatait és tanulmányi eredményét tartalmazza), a közbeszéd mégis a lakossági nyilvántartás szempontjából fontos születési, házassági és halálozási anyakönyvekkel azonosítja . A ma embere számára megszokott, természetes jelenség, hogy életének alapvető fontosságú eseményeit (születés, házasságkötés, halál) hivatalosan nyilvántartják, beírják az anyakönyvbe, melyből szükség esetén ún. anyakönyvi kivonatot készítenek erre a célra rendszeresített formanyomtatványon . Ezek az anyakönyvi kivonatok minden fontos adatot tartalmaznak : vezetéknév, keresztnév, a szülők neve, foglalkozás, lakcím stb. Az már kevésbé ismert, hogy az anyakönyvvezetés ilyen formában igen kései fejlemény, lényegében a XX. században alakult ki. Hazánkban az egységes elvek alapján történ ő, s a lakosság nyilvántartására is szolgáló állami anyakönyvezést az 1894. évi XXXIII, tc. rendelte el. Az ezt megelőző időkben az anyakönyvezés az egyes egyházak joga és kötelessége volt. Az anyakönyvekről a legkorábbi ismert adat 1539-ből egy franciaországi rendelet, mely az elhalálozottak és a születések jegyzékének vezetéséről intézkedik . A katolikus egyházon belüli anyakönyvezésr ől a tridenti zsinat határozott : 1563-ban elrendélték a házasultak és kereszteltek lajstromának vezetését. Ezt egészítette ki 1614-ben egy pápai rendelkezés (VI. Pál Rituale Romanorum" c. enciklükájá), amely a halottakról készített listák vezetését is előírta.2 Magyarországon először az 1614-ben tartott nagyszombati zsinat foglalkozott az anyakönyvezéssel, de néhány esetben már ezt megelőzően is vezettek anyakönyvet . fgy például a veszprémi egyházmegyében 1515-ben, a csejtei plébánián (Nyitra megye) 1519-ben, Pozsonyban, Malackán (Pozsony megye) és Bajnán (Nyitra megye) pedig 1600-ban kezdték az anya1 Magyar értelmező Kéziszótár. Bp . 1972. 40. old. 2 Kovács Zoitán-Cs. Tóth Péter: Csurgói jobbágycsaládok demográfiai viszonyai (1720-1950) . Történeti Statisztikai évkönyv 1961-62 . Bp ., 1962. 52 . old.
143
könyveket vezetni.3 A protestánsok körében a katolikus egyház határozataitól függetlenül, mintegy 100 évvel később alakult ki az anyakönyvezés. A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában őrzött anyakönyvek mind XVIII-XIX. századiak. Ezek közül a legrégebbi az 1703-tól vezetett debreceni egyházközség anyakönyvek4 Ezen régi feljegyzésekre csak a kései utókor ragasztotta rá az anyakönyv megnevezést, hiszen ez a szó a nyelvújítás korában keletkezett a latin matricula szó megközelítőleges fordításaként.5 Korábban a nomina (ne v~Jk), a register (jegyzék) ~és a series (sar, sorozat) megnevezéseket is 'használták, de a legáltalánosabb a matricula és a lajstrom volt . A matricula az anya, anyakönyv" jelentésű latin matrix szó kicsinyítőképz ő s származéka, jelentése : anyakönyv.B A lajstrom szó szintén latin eredetű. Jelentése : (név)jegyzék, névsor, lista ; hivatalos' nyilvántartó könyv, amelybe bizonyos rendszerben följegyzik a hivatalos iratokat, ill. adatokat .' Ez a középkori latin regestum, regestrum, registrum (jelentése : jegyzék, katalógus, jegyzőkönyv) megmagyarosodott változata, mely a XVI-XVIII. században regestrom, registrum, registrum, ragyistrom, legestrom, lagistrom, lajstrom alakokban fordul elő.e Ugyanennek a szónak német változata a register. A debreceni anyakönyvekben ezeken kívül még néhány esetben a jegyzőkönyv jelentés ű protocollum megnevezés is előfordul.9 Mint már említettük, Debrecenben a református anyakönyvek vezetése 1703-ban kezdődött . Ez azonban még távol állt a későbbiekben kialakult formáktól. A következőkben megpróbáljuk áttekinteni az anyakönyv vezetés fejlődését, a feljegyzések tartalmi változásait. De miel őtt a részletekre rátérnénk, érdemes megjegyezni néhány általános tudnivalót. 1 . Az anyakönyvek elsődlegesen egyházi céllal, ma úgy mondanánk, bels ő használatra készültek, hosszú ideig non volt nép~ességnyilvántartó szerepük . 2. Az egyes korokban mindig azt, és csak annyit jegyeztek fel, amit fontosnak tekintettek. Ami az adott kor felfogása szerint lényegtelen adat, az nem került feljegyzésre . 3. Az anyakönyvek tartalmazzák a megkereszteltek, a házasságot kötöttek ~és a meghaltak adatait. (Egy ideig a refornnátus anyakönyvekben a házasság előtt penite.ntiát tartottakról is vezettek nyilvántartást.) 3 Kováts Z.-Cs. Tóth P. i. m. 52. old. ; Kápolnai Iván: Adalékok a XIX. sz. népmozgalmához (Mezőkövesd, Mez őkeresztes, Szentistván, Tard 1820-1869) in. : Történeti Statisztikai Évkönyv 1961-62 . Bp., 1962. 90. old. 4 Adorján község anyakönyvei 1787-1872 . TtREL . I. 43. 1. k. Bagamér i anyakönyvek 1758-1914., uo. I. 52-a. 1-10. k. Békési anyakönyvek mellékletei (XVIIIXIX. sz.), uo. I. 62-a. 1-10. d. Debreceni anyakönyvek 1703-1948 ., uo. I. 99-a . 1-188. k. Feketeardó (Ugocsa m.) anyakönyvei 1770-1800 ., uo . I . 136. 1 . k'. Gacsályi anyakönyvek 1828-1838 ., uo. I. 145. 1, k. Hajdúböszörményi anyakönyvek és mellékletei 1735-1908., uo. I. 166-a, 1-58. k. Hosszúpályi anyakönyvei 1745-1776., uo. I. 186, 1. k. Szam~osangyalos anyakönyvei 1777-1955 ., uo. I. 359. 1-3. k. Szentjobb anyakönyvei 1755=1786 ., uo. I. 378. 1 . k. Újkené z anyakönyveinek töredéke 1787-1821 ., uo. I. 437. 1 . k. 5 TESZ. Bp., 1987. I. k. 160. old. 6 TESZ. Bp., 1970. II. k, 883. old ; Györköst' Alajos : Latin-magyar szótár, Bp., 1988. (kRlencedik kiadás) 334. old. 7 Ert, Sz, IV. k. Bp., (második kiadás) 555. old. 8 TESZ. II. k. Bp., 1970. 708. old.; Sxamotha István-Zolnai Gt'ula : Magyar Oklevél-szótár, Budapest, 1902-1906 . (Reprint kiadás Bp., 1984.) 588, old. 9 Idegen szavak szótára. Bp., 1965. 581. old.
14 4
4. A keresztelési anyakönyv nem tévesztendő össze a mai születési anyakönyvvel. Csak a megkereszteltek adatait tartalmazza. A keresztelés időpontja mellett a születés dátumát csak a XIX. század közepétől tüntették fel. 5. Külön anyakönyvet vezettek a vallásukat megváltoztatottakról (Atés kitértek anyakönyvei) . 6 . Egyes anyakönyv típusokhoz bizonyos időhatárok között később betűrendes névmutató is készült. 7 . Az egyházi anyakönyvek 1895 utáni adatai általában nem kutathatók, ettől kezdve az állami anyakönyvezés áll rendelkezésre. 8 . A XVIII. század elején Debrecen lakossága teljes egészében református. A XVIII. század első felében újból megtelepednek a katolikusok Debrecenben. XIX. században fokozatosan vallásilag sokszínűvé válik a város. fgy 1895 előtt a reformátusokon és római katolikusokon kívül önálló egyházközsége volt Debrecenben az izraelitáknak és az evangélikusoknak. Ezen felekezetek mindegyike saját anyakönyvet vezetett. Mellettük még a görög katolikusok száma volt számottevő, de a debreceni egyházközségük csak 1910 óta létezik . Azt megel őzően a Debrecenben élő görög katolikusok a hajdúböszörunényi egyházlközségekhez tartoztak, anyakönyvezésük ott történt. Ezek előrebocsátása után ismerkedjünk meg előbb a református, majd az egyéb egyházak debreceni anyakönyveivel, azok típusaival és jellemzőivel. II. A református anyakönyvek
1 . Keresztelési anyakönyvek
Az 1703 . január 22-én kezdett anyakönyv még egy kötetben tartalmazza a keresztelések és a házasságkötések, sőt 1732-t ől a penitentiát tartottak adatait. A különböző tartalmú bejegyzéseket elkülönítették (a kötet elején a kereszteltek, végén a házasságot kötöttek szerepelnek), de néha az is előfordul, hogy a házasságkötések bejegyzése után folytatódik a keresztelési anyakönyv. A kétféle anyakönyv szétválasztása 1801-ben következik ~be.'° A kezdeti id őszak jellemzője, hogy a bejegyzések hetente egyszer történtek. Ez kezdetben általában hétf ői nap volt. Mivel a keresztelést általában az istentisztelet végén végezték," így nagy a valószínűsége, hogy a vasárnapi keresztelések adatait utólag jegyezték fel . emlékezetből-vagy előzetes feljegyzésekből, ami az adatok esetenkénti pontatlanságához vezethetett. Ugyanakkor a hetenkénti keresztelés azt is jelenti, hogy a születés és a keresztelés ideje nem esett egybe, a gyermeket néhány napos, esetleg 1-2 hetes korában keresztelték. Az ilyen eltérések a halotti anyaköny10 Keresztelési anyakönyvek (1703-1895) TtREL I. 99-a. 1-37 . k. Mutató a keresztelési anyakbnyvekhez (1801-1897), uo . I. 99-a . 80-74 . k. A keresztelési anyakönyvek másodpéldányai (1828-1895) HBML. IV. B. 1422/a. 1-42, k. 11 Benedek Sb~ndor : A magyarországi református egyház istentiszteletének múltja . brisziget (Ausztria), 1871 . 185-70 . old.
145
vek alapján is kimutathatók . lz A hetenkénti keresztelésb ől adódott az is, hogy a halva született, valamint a pár napos korukban meghalt csecsemők nem szerepelnek az anyakönyvben.l3 Ezeknek bejegyzése csak 1851 után válik rendszeressé . A keresztelések ezen rendszere 1766-ban változik meg, amikor jan. 20 . után minden nap történik keresztelés, esetenként háznál is. A változásban szerepet játszhatott az is, hogy a nagyra nőtt városban megnőtt a születések száma, 1765 végén egyszerre már általában kb. 20 gyermeket kereszteltek . A kezdeti időszak hiányosságainak másik forrása az, hogy a század elejének viszontagságos eseményei (a Rákóczi-szabadságharc hadi eseményei kapcsán a lakosság többszöri elmenekülése, járványok stb.) következ tében az anyakönyvbe időnként egy-két hétig, néha egész hónapon át nem történt bejegyzés. Nézzük meg ezek után a bejegyzések tartalmát! Az első bejegyzések igen szűkszavúak. A keresztelés időpontján kívül a lakhelyet nevezi meg (csak az utca nevét), az apa nevét, a gyermek nemét és keresztnevét . A több mint két évtizedig használt séma a következő : (A) Kádas Utzában (lakő) Balogh János fia (,) János" . 14 Ezen a formán csak 1729-ben változtattak, amikor is megjelenik a keresztapa megnevezése. Esetenként több keresztapa i,s szerepel, néha azok lakóh~ely~ét is feltüntették, de ez nem vált általánossá. 1828-tól viszont álla~ndásul, hogy a ;keresztapa mnegnevezés után egy férfi és egy női név á11. 15 Az 1746 . év újabb fordulópontot jelent. Ebben az évben fordul elő először, hogy a megkeresztelt gyermek anyjának nevét is feljegyzik . Ezzel mintegy száz évre állandósult az anyakönyvvezetés formája. Változást már csak az jelent, hogy 1755-től elkülönítik az Ispotályban keresztelteket, 1768-tól pedig feltüntetik; hogy a keresztelés a Nagytemplomban, a Kistemplomban vagy háznál történt. Az 1827 . évi XXIII. tc. értelmében az anyakönyvekről másodpéldányokat is készítenek, melyek a városi levéltárban lettek elhelyezve, ls Az anyakönyvvezetés formája a szab,adsághancot követő -abszolutizmus éveiben változik meg. Ekkor jelenik meg a nyomtatott fejléccel készült táblázatos forma. 1851-től előbb csak szórványosan, majd állandó jelleggel fel12 Például Sipos István és Vad Sára István nevű fiát 1837. jún. 2-án keresztelték, s július 7-én 8 hetes korában halt meg. TtREL. I. 99-a . 15 . és 89 . k. A költ ő Csokonai 1773. nov. 17-én született, de nov. 26-án keresztelték, uo . I. 99-a. 6. k. stb. 13 Az 1703 . d'ec. 1-jén kereszteltek között szereplő Balla János fia, János bejegyzés át van húzva, s a lap alján ez a megjegyzés olvasható: meg holt keresztelés előtt". - TtREL. I. 99-a . 1. k. - Érdemes azt is megjegyezni, hogy 1703 . dec. 1, szombat volt, így elképzelhet ő, hogy előzetesen vezették be az anykönyvbe a másnap keresztelend ő gyermekeket. A megszületettek és megkereszteltek közötti különbségre utal még az is,. hogy a halotti anyakönyvben igen gyakran szerepel olyan csecsemő, aki a kereszteltek közt nem található. 14 TtREL. I. 99-a . 1. k. 1703. jan. 22 . 15 Például : 1748 . dec. 8. Miklós(utcá)ban Sipos Ferenc és Jenei Borbála leánya, Erzsébet. KA : (Kereszt Atyja) Tóth András Kádasban, Ajas István Miklósban, Miskolczi Mihály a. u. (azonos utcában) . - TtREL. I. 99-a, 3, k.; Csapóban Kotsis András és Borus Kata leánya, Zsuzsanna. KA : Őri István, Nagy Mária. - uo . I. 99-a. 16 . k. 1837. okt. 12 . stb. 16 HBML. IV . B. 1422/a. 1-42 . k. Református születési anyakönyvek másodpéldányai 1828-1895.
tüntették a lakóhely házszámát, majd 1851 végétől a keresztelés ideje mellett a születés időpontját is. Külön rovatban tüntetik fel, hogy a gyermek törvényes házasságból született-e vagy sem. 1853-tól a szül ő k és a keresztszülők foglalkozása is bekerül az anyakönyvbe. Ez a forma a század végéig már nem változik. A felsoroltak mellett az anyakönyvek még egy fontos adatot tartalmaztak : a keresztelést végző lelkész nevét. Az anyakönyveknek mindig volt népességnyilvántartó szerepe . A más egyházközségben házasodó számára ennek alapján adtak igazolást a keresztelésről. A szabadságharc idején a keresztelési anyakönyvek alapján gyűj tötték össze a hadköteleseket." A katonai nyilvántartás fontossága a későbbiekben is szerepet játszik az anyakönyvek vezetésében . Ezért a későbbiekben a kereszteltekről 1801-től kezd ődően évenkénti betűrendes mutatót készítettek. Ebben 1820-tól az azonos nevű gyermekeknél a könnyebb tájékozódás érdekében a szülők nevét is feltüntették . 1841-től a szülők neve minden esetben szerepel a mutatókban . 1843-tól lakóhelyként az utcát, 1853-tól pedig a házszámot is bevezették . Ezek a mutatók óriási segítséget jelentenek, de figyelembe kell venni, hogy nem minden esetben pontosak . Főként több azonos nevű gyermek esetén fordul elő, hogy közülük egy nem került be a mutatókba. Máskor a megadott la-pszá¢n nem egyezik. Egyes kötetek pedig a használat során annyira megrongálódtak, hogy egyes részei használhatatlanok. A mutatókból másadpéldányok nem készültek (a házassági és halotti anyakönyvvek mutatóiról sem), így azok a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban nem találhatók meg. 2. A házassági anyakönyvek Önálló kötetként csak 1808-tól létezik, de a keresztelési anyakönyvek részeként 1703-tól folyamatosan vezették . Mutatója, a keresztelésekhez hasonlóan, 1801-től létezik, melyben évenként betűrendbe szedve találhatjuk meg a házasságot kötöttek neveit . (A betűrendnél minden esetben csak a férj nevét vették figyelembe .)'8 A házassági anyakönyv tartozéka volt a penitenciát tartottak jegyzéke. Ezt a XVIII században a keresztelési és házassági anyakönyvek egyéb bejegyzéseitől eltérően latinul végezték, a XIX. századtól már ez is magyarul történik . A penitenciát tartottak száma fokozatosan csökken, a század közepétől a bejegyzések megszűnnek . Míg a keresztelési anyakönyvek kezdeti időszakára a viszonylagos pontatlanság, sz űkszavúság volt a jellemző, a házassági anyakönyvek esetében a nagyfokú pontosságra törekvés volt a jellemző, így igen hosszú időn ke resztül szinte változatlan formában megfelelt a követelményeknek. Már az első bejegyzésekben ugyanaz a séma érvényesül mint a későbbiekben : az esküvő dátuma, a férj lakhelye (utca) és neve, a feleség és apjának neve, lakhelye . Érdekes, hogy a lakhely megnevezés is pontosabb, mint a keresz17 Uo . IV. A. 1011/u. 2. cs . 18 Házassági anyakönyvek (1703-1900) TtREL. I. 99-a . 1-10 . és 140-151 . k. Mutató a ~ázassági anyakönyvek~ez (1801-1895) uo . I. 99.-a. 180-162, k. A házassági anyakönyvek másodpéldányai (1828-1895) HBML. IV . B. 1422/b. 132 . k.
147
telési anyakönyvben, ugyanis azt is feltüntették, ha nem saját házában lakott, hogy .kinek volt a lakója . A feleség esetében jelölték, hogy árva, hajadon, ill. özvegy-e. Az özvegyeknél 1740-ig csak a keresztnév szerepel, ezt követően viszont a teljes név bekerült az anyakönyvbe.'9 E viszonylagos pontosság mellett meglepő, hogy a férj özvegységét az 1820-as évek végéig egyáltalán ne¢n, s ezt követően is alkalomadtán tüntették fel. Ezt majd csak az 1850-es évektől vezetik következetesen, Ugyanezen időben válik általánossá a férj és a feleség életkorának (1852), a férj faglalkozásának és a laikhelynek házszámmal történ ő jelölése (1853) . 1786-tót szerepel a házasságoknál a tanúk neve . Természetesen itt is minden esetben szerepel :az eskető pap neve . A vidékiektől a keresztelését igazoló írás (bizonyságlevél) bemutatását kérték, melynek megtörténtét minden esetben beírták az anyakönyvbenZ° Ugyancsak bevezették az anyakönyvbe azt ís, ha valaki a háromszori kihir~detésről kapott igazolást, s az esküvő vidéken (korabeli szóhasználattal : külföldön) történt.21 Amennyiben a vidéki férj nem tudott ilyen bizonyságlevelet felmutatni, úgy általában két vagy három személy 300 rénes forint lefizetésével kezességet vállalt érte (caveált) . Hasonlóan jártak el azokkal is, akik elhagyván a várost, később kívántak megházasodni .2z 3 . A halotti anyakönyvek A három anyakönyvtípus közül a legkés őbbi, csak 1718 . június 28-tól d~ezdve vezették . Az előző anyakönyvekt ől abban is különbözött, hogy ezt nem a lelkészi hivatalban, hanem a Kollégiumban őrizték, a bejegyzéseket a Kollégium seniora készítette . Ezen majd csak a XIX . század második felében változtatnak . 1874-ben a polgármester és a városi főkapitány kéri a Református Egyház közgyűlését, hogy intézkedjen a halotti anyakönyvek pontosabb vezetéséről, mivel azok az iskoláztatási, újoncozási, hagyatéki .és telekkönyvi ügyek tárgyalásánál is főszerepet játszanak" . Ennek hatá19 Néhány példa a bejegyzések tartalmi, formai megoldására : 1710. okt. 29. Fejérton lakozo Sipos István vette Varga utzában Békési György özvedgyét, Juditot. TtREL. I. 99-a. 1. k. ; 1742, febr. 14. Czegléd utzb. Göntzi Mihály v. azon utzb. Kopátsi György Eözvegyét, Faragó Katát. uo. I. 99-t 2. k. ; 1764. jan . 11 . Pfiaban (Péterfiában) Ináncsi István v. Sámsonban lakó Koda Gáspár h. 1. (hajadon leányát), Sárát. - uo. I. 99-a 4. id. stb. 20 Például : 1790. ápr. 14 . Szatmár Városa Doctora Földi János v. Varga u. Doctor Veszprémi István h. 1. Juliannát . Sponsus Testim(onieles) prod(uxit). Tanúk : Assessor Domokos Lajos, Pred(icator) Hunyadi Ferenc, - Uo. I . 99-a. 8. k. stb. Például : 1804. febr. 8. Pred. Tiszteletes Benedek M. ur háromszori hirdetésről bizonyságlevelet adott a következőknek : Pfiában Dinnyés István hzl (házánál) Sipos György v. Mester u. Domokos Istvánné hzl Gál István a. h. 1. (árva hajadon leányát) Erzsébetet . - uo. I. 99-a. 10. k. stb. :22 Például : 1754. okt. 23. Pfiában Kerek' György vette ugyan Pfiáb . Tar Sámuel özvegyét Teremi Erzsébetet. Mivel pedig az hét utóllya felé kellett copulaltatniok eleve való publicatio nélkül, caveálnak mellettek becsületes cívisek 300 Rhenes ftokig. Csáti Szabó István, Ináncsi Sámuel, Laki János. - Uo. I. 99-a . 3. k. ; 1751, jún . 6. Czegléd uczb, Borbély Szőnyi Sámuel mégyen magánai~ feleség keresni, ahol Isten megmutattya, melyhez képest, mivel nem lehetett ki hirdetni, testimoniális levél adódott néki 300 Rhforintig való cautiójuk mellett ezen becsületes városi lakosoknak : Oroszi István, Harangi András, Katona György. - Uo: I. 99-a. 3. k.
sárá 1876 . jan. 1-jétő l a halotti anyakönyveket is a lelkészi hivatalban helyezték el, vezetését a lelkészek végezték. Ugyanekkor határozták el a mutatók készítését, mely visszamenőleg 1858-tól kezdődően készült el.~ A halotti anyakönyv számos tekintetben eltér a keresztelési és házassági anyakönyvtől. Mivel a temetéseken a kollégiumi diákok közreműködtek, az anyakönyv részben számadáskönyvnek tekinthető, melyben kimu tatták a befolyt temetési költségeket. A halottra vonatkozó adatok kezdetben csak hozzávetőlegesek, sok esetben ma már nem elegendőek a személy azonosítására.24 A bejegyzés dátuma hosszú idő n keresztül a temetés, illetve a halál bejelentésének időpontja, s csak 1828-tól tüntetik fel a halál időpontját. 1737-től kezdik vezetni a halott életkorát, bár még sokáig ezek csak hozzávetőlegesek, kerekített számok (40, 50, 60, 45, 55, 65 év). Az 1739-es pestisjárvány idején következnek be újabb változások : ettől kezdve álta lában feltüntetik a gyermek és a feleség nevét, valamint a halál okát (a betegséget). 1750-től 1798-ig a halotti anyakönyv vezetése latinul történt. Ebből az időből származik az a feljegyzés, mely a betegségek latin megnevezésének magyarázatát adja . 1$08-tól a polgárjogot, 1819-t ől pedig a foglalkozást is jelölik, de csak esetlegesen. Lényeges változás történik a halotti anyakönyv vezetésében 1828-ban. Ekkor ugyanis a Helytartótanács 1827/29151 . sz. parancsa értelmében új rovatok vezetése kezdődik. Ettől kezdve az anyakönyvek a következő ada tokat tartalmazzák : a bejelentés napja, a halott lakhelye (utca, házszám), a halott neve, vallása, életmódja (foglalkozása), gyógyítódott-e? s ki által?, a halál ideje, a halottvizsgáló neve, a bizonyságtétel napja, a temetés időpontja (nap, óra), a temetés pompája s a befizetett összeg. 1831-ben a kolerajárvány idején a halotti anyakönyv vezetése szünetel. Az ekkor meghaltakat pompa nélkül" temették, bejelentésük a városi magistrátusnál történt, a róluk készített névsor - töredékesen - a kolera bizottság iratai közt található. zs Ugyancsak szünetelt a halotti anyakönyv vezetése 1849 nyarán az újabb kolerajárvány és az orosz megszállás idején. Az ezen időben meghaltak névsorát a Kapitányi Hivatal összeírása alapján 1850 végén vezették be utólag a halotti anyakönyvbe. A következő lényeges változás a halotti anyakönyvek vezetésében 1851-ben történt. Ekkor tették lehetővé, hogy a halottvizsgáló jegyzőkönyvei alapján a Senior az általa vitt Halotti Jegyző Könyv hiányait minden hó végével kipótolhatja" . Ennek eredményeként kerültek be az anyakönyvbe a halotti szertartás nélkül eltemetettek . 1853-tól bővül tovább az anyakönyv. Ettől kezdve következetesen jelölik a halott foglalkozását, a lakhelynél pedig a házszámot is. Az észrevételek rovatban tüntették fel gyer23 Halotti anyakönyvek (1718 -1895) TtftEL. I. 99-a. 87-109, k. Mutató a halotti anyai~önyvekhez (1858-1895) uo. I. 99-a. 125-131 . k. A halotti anyakönyvek másodpéldányai (1828-1895) HBML. IV. B. 1422/c. 1-38. k. és uo. IV. B. 1422/d. 1-8 . k. A halotti anyakönyvek vezetéséről : TtREL . I. 99-e. 22, d. 61. 24 Például : 1721, aug . 11. Czeglédben Sipos János fiacskája. - TtREL . I. 99-a . 83. k. ;1722, júl. 5. Kádasban Sipos Bálintnál özvegy asszony . - Uo. I. 99-a. 83. k. ; 1734. júl. 18. Csapóban Sipos György lakójának leánya . - Uo. I. 99-a . 83. k. stb. 25 Uo. I. 99-a. 84. k'. 559. és 562. old. 28 HBML. IV. A. 1011/dd.
149
mekeknél, hogy házasságból vagy házasságon kívül született, valamint 1862-tő l az édesanyja nevét. Feln őtteknél általában bejegyezték a házastárs nevét, s hogy hány évig éltek együtt, illetve hány éve özvegy . Ugyanitt jelölték a halotti szertartás nélküli temetést is. A halottakról a városi magistrátus is vezettetett nyilvántartást . A halottvizsgáló orvosok, sebészek (chirurgusok) jegyzőkönyvei alapján készült halotti anyakönyveket a Megyei Levéltár őrzi. 2' Ebben - 1828-tól - a ha lottvizsgálók körzetei szerinti csoportosításban találhatók a halottak . Mivel mutató nem készült hozzá, kezelése nehéz, viszont a Kollégiumban vezetett anyakönyvnél pontosabb, hiszen tartalmazza a más vallásúakat, az egyházi szertartás nélkül temetetteket és a halva születetteket is. 4 .Az át- és kitértek
(nonvertiták
és apostaták) anyakönyvei
1845-ben nyitották meg azt a könyvet, amelybe a református vallásra áttértek adatait jegyezték be . 1852-ig szövegesen vezették, ezt követően táblázatba foglalva. Főbb adatai : dátum, az áttért neve és előző vallása, születésének helye és ideje, lakhelye, a tanúk neve, az áttérési bizonyítvány kelte, az elfogadó lelkész neve. 1877-ben a kötetben új rovatot nyitottak a református hitről más hitre térők számára. Ennek főbb adatai : az áttérni kívánó neve, állapota, születésének helye és ideje, az áttérési szándék bejelentésének időpontja, a tanúk neve, azon egyház megnevezése, melybe áttérni kíván.2$ III. A nern református anyakönyvek A refornnátus Debrecenben hosszú időn keresztül nem engedték megtelepedni a más vallásúakat. Ezen először az 1715-ben becikkelyezett szabad királyi városi kiváltság változtatott, mely kötelezte a várost a ka tolikusok befogadására . Ennek ellenére az egyéb vallásúak betelepedése igen vontatottan ment . A XIX. század közepén a lakosságnak még mindig 95~%-a volt református . Ez adja a magyarázatát annak, hogy a debreceni anyakönyveket a gyakorlatban a református anyakönyvekkel azonosíthatjuk. A nem református lakosok többségét a római katolikusok alkották. Számuk a XIX. század közepén 2000 fő körüli .z9 A római katolikus lakosság anyakönyvezését 1719 januárja óta végezték Debrecenben. Ezeket az anyakönyveket ma a debreceni Szent Anna Plébánián őrzik, kutatásuk a szeged-Csanádi püspök engedélyével a helyszínen lehetséges .3° Az anyaköny27 Uo . IV. B. 1422/c-d. 28 TtREL. I. 99-a . 183. k. 29 Egy egyházi összeírás szerint 1843-ban a Debrecenben élő reformátusok száma 54 042 fő, a római katolikusoké 2118 fő, az egyéb vallásúak száma pedig 524 fő volt. - Schematimus venerabilis dicecesis Magno-Varadinensis latíni rítus pro Anno MDCCCXLIII . M. Varadini . 66-7. old'. Ezzel lényegében megegyezik Fényes Elek megállapítása Debrecenről : Vallást illetőleg mintegy 2000 r. katholikust, bevés ágostait kivéve, mindnyájan reformátusok . . ." - Fényes Elek : Magyarország geagraphiai szótára. Pest, 1851 . (Ii,eprint kiadás : 1984.) I. k. 245. old. 30 Debrecen, Béke (Szent Anna) u. 21 .
150
vek első kötete 1719-t ől 1782-ig a keresztelések, házasságok és temetések adatait, valamint a konfirmáltak és az áttértek névsorát tartalmazza. A bejegyzések minden esetben latinul történtek, kezdetben szöveges formában, az 1740-es évektől általában táblázatba foglalva. 1783-tól különvált a három anyakönyvtípus, külön kötetek tartalmazzák a halottak, a házasságot kötöttek és a kereszteltek adatait. A rovatok nagyjából megegyeznek a református anyakönyvekével, de helyenként annál valamivel szűkszavúbbak. fgy például a lakóhely megnevezése hosszú időn át csak Debrecen, utca és házszám feltüntetése nélkül . A katolikus anyakönyveket általában latinul vezették, ez alól kivételt képez az 1837 és 1852 közötti idő szak, amikor mindhárom, valamint az 1869 utáni időszak, amikor a halotti és a házassági anyakönyvek nyelve magyar. A keresztelési anyakönyvekhez 1800-tól, a házassági anyakönyvekhez 1850-t ől, a halotti anyakönyvekhez pedig 1863tól készült betű rendes mutató . Másodpéldányokat a rgmai katolikus anyakönyvekr ől csak 1839-től készítettek a levéltár számára.3' 1839-t ől önálló kötetben vezették az áttérteket (Megtértek és Hitehagyók Anyakönyve), melyet 1844-ig latinul, ezt követő en magyarul vezettek. Ezeken kívül még egy anyakönyvet őriznek a Szent Anna Plébánián : a katonák keresztelési, házassági és halotti anyakönyvét, melyet 1869-t ől 1902-ig önálló kötetben vezettek, kezdetben németül, majd 1876 és 1895 között két nyelven (magyarul is). Ez az anyakönyv a szokásos adatokon túl azt is tartalmazza, hogy az érintett személy melyik katonai alakulatnál szolgált, továbbá pontosan megadja születésének (keresztelésének) idejét és helyét (község és ország megnevezéssel) . Az evangélikusok önálló debreceni egyházközsége csak 1882 végén jött létre. Anyakönyveit az esperesi hivatalban őrzik,32 kutatásához az Északi Evangélikus Egyházkerület (székhely Budapest) püspökének enge délye szükséges. A debreceni evangélikus anyakönyvekr ől másodpéldányok nem készültek . A levéltárban csak a debreceni egyházközség néhány filiájának anyakönyvi másolatait őrzik .33 A görög katolikusok száma a XIX. század folyamán Debrecenben elenyésző volt. Önálló egyházközségük csak 1910-ben jött létre. Anyakönyvet 1896 januárjától vezettek, ezt a Görög Katolikus Parókián őrzik, ku tatásához a Hajdúdorogi Egyházmegye (székhelye Nyíregyháza) püspökének engedélye szükséges. A korábbi évek anyakönyvezése Hajdúböszörményben történt, lévén Debrecen a hajdúböszörményi parókia filiája. A hajdúböszörményi anyakönyvek a megyei levéltárban vannak.3s Az 1840-es években kaptak Debrecenben letelepedési és működési jogot az izraeliták. Létszámuk a század második felében a meginduló polgári 31 HBML. IV. B. 1424/a. 1-6, k. keresztelési anyakönyvek . Uo. IV. B. 1424/b. 1-3 . k. házassági anyakönyvek. Uo. IV. B. 1424/c. 1-6 . k. halotti anyakönyvek. A másodpéldányok sorozata hiányos, az 1850-es évek anyakönyvei nem kerültek a levéltárba . 32 Debrecen, Dimitrov (Miklós) u . 3. 33 HBML. IV. B. 1425. 34 Debrecen, Béke (Szent Anna) u. 53. 35 HBML. IV. B. 925/a. 1-4 . k. Hajdúböszörmény görög katolikus születési, házassági, halotti anyakönyvei 1827-1895 . (töredékes).
fejlő dés kapcsán lendületesen növekedett. Körükben az 1850-es években fokozatosan elkülönült a Statusquo és az Orthodox (kongresszusi és orthodox) hitközség. Mivel a II. világháború idején a debreceni izraelita hitközség iratai (így anyakönyvei is) megsemmisültek, így csak a megyei levéltárba került másodpéldányok állnak a kutatás rendelkezésére . A debreceni Statusquo Izraelita Hitközség születési és házassági anyakönyveinek másodpéldánya 1856-tól 1895-ig, a halotti anyakönyvek másodpéldánya pedig 1859-től 1895-ig kis hiányosságokkal megtalálhatóak a levéltárban. Ezen kívül a születési és a házassági anyakönyvekhez betűrendes mutató is készült. Az Orthodox Izraelita Hitközség önálló anyakönyvezése csak 1870-ben kezdődött. Az 1895-ig terjedő időszak anyakönyveinek másolatai töredékesen kerültek a levéltárban3' A két izraelita hitközség azonos típusú anyakönyvet használt. A születési anyakönyvben feltüntették a gyermek nevét, születési idejét, apjának nevét, foglalkozását és születésének helyét (község), anyjának nevét és szü letési helyét, a szül ők lakásának helyét (utca, házszám), a bába nevét, fiúknál a körülmétélés, lányoknál az elnevezés napját, a koma nevét és foglalkozását. A házassági anyakönyvben a vőlegény és az ara neve, foglalkozása, születési és lakhelye (házszámmal), életkora, állapota, mindkét fél szüleinek neve, foglalkozása, lakása és a tanúk neve szerepel. A halotti anyakönyvben a halott neve, foglalkozása, születési helye, életkora, betegsége, a halál és a temetés ideje található meg. Adatait tekintve a debreceni anyakönyvek közül ez a legteljesebb . Az izraelita anyakönyveket kezdetben németül vezették, 1867-tőt tértek át a magyar nyelvre, de még ezután is kétnyelvű fejlécet használtak. IV. Az anyakönyvi adatok pontossága Kétségtelen, hogy a demográfiai és családtörténeti kutatás egyik legfontosabb dokumentumai az anyakönyvek. Kérdéses azonban, hogy menynyire megbízhatóak ezek az adatok . Láttuk, hogy a XVIII. század elején az anyakönyvezés igen pontatlan volt, esetenként hosszabb-rövidebb ideig szünetelt. A szűkszavú bejegyzések nem mindig alkalmasak a személy azonosítására . Láttuk azt is, hogy esetenként kimaradhattak egyesek az anyakönyvb8l.~ Ezen hiányok pontos mértékét ma már igen nehéz lenne megállapítani. Az egyes családokra vonatkozó adatok összegy ű jtése viszont arra enged következtetni, hogy jelentős eltérésr ől van szó. Számos esetben peres iratokból, adásvételi szerződésekből, kérvényekből, iskolai anyakönyvekb ő l stb . szerezhetünk tudomást olyan személyekről, kiknek szülei itt éltek, s ők mégsem szerepeltek a keresztelési anyakönyvben . Ezek jelent ő s része az Ispotály közelében élt. Úgy tűnik, hogy az ott keresztelteknek csak töredékét vezették be az anyakönyvbe. Több esetben a szülők egyike vidéki, itt előfordulhat, hogy a keresztelés vidéken történt. Néha ezektől függetle36 HBML. IV. B. 1423/a. 1-2. születési anyakönyv . Uo. IV. B. 1423/b. 1. k. házassági anyakönyv. Uo . IV. B. 1423/a. 3. k. mutató a születési és házassági anyakönyvhöz . Uo. IV. B. 1423/c. 1. k. halotti anyakönyv . 37 HBML IV. B. 1426. 1. k'. születési, házassági és halotti anyakönyv 1870-1896 . (töredékes) . 38 A házassági anyakönyvben például az 1753. ján. 31-i adatok mellett a következ ő megjegyzés olvasható : Ezeken kívül még egy párt copuláltam, de a neve eltévelyedett." TtREL. I. 99-a . 3 . k.
152
nül is található hiány.39 Úgy tűnik, hogy a XVIII. században a keresztelés előtt meghaltak száma elérhette a 6-8°%-ot. Ennél valamivel kevesebb azoknak a száma, akik itt születhettek, de az anyakönyvben nem találhatók . Elgondolkodtató az is, hogy azok a szülők, kiknek hosszú éveken át itt születtek, haltak meg gyermekeik, de a házassági anyakönyvben nem szerepelnek, valóban mind vidékr ől költözött-e be. Bár a házassági anya könyvekben jelölték, ha valaki nem debreceni születés ű vagy lakhelyű volt, mégis előfordul, hogy a hosszabb ideje itt élőknél a vidéki származás jelöletlen maradt, erről csak más iratokból értesülünk .4° A családokra kivetített adatok összehasonlítása arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyon sok a pontatlan írás. Ezek egy része a szóbeli közlés elhallásának a következménye lehet. Így nagyon sokszor felcserélték a Mária és Sára nevet (becézett formája Mári és Sári), vagy a Sipos és Csikos nevet stb. Egyes esetekben testvéreket, hasonló nevű szomszédokat cseréltek fel. A legnagyobb pontatlanság viszont a halotti anyakönyvek vezetésében tapasztalható. A családonként végzett vizsgálat azt mutatja, hogy a felnőttkorban meghaltak közel 20°%-a hiányzik az anyakönyvb ől. Ezt támasztja alá az is, hogy például az 1842-es évben a halottvizsgálók által vezetett anyakönyvben 336-tal több személy szerepel, mint a Kollégiumban vezetett anyakönyvben . Ha ebből levonjuk a katolikus anyakönyvben szereplő 76 főt, a többlet még mindig 260 fő (18,7%) .y'' Végezetül ki kell térni arra, hogy hogyan értelmezzük az anyakönyvben található lakhely megjelöléseket. Ehhez tudnunk kell, hogy Debrecent kerületekre osztották, s a kerületeket az adott rész fő utcájával jelölték . A XVIII . század elején általában 8 utca (kerület) megnevezést használtak, mely a század közepétől 6-ra csökkent. Így a debreceni utcák a Hatvan, Péterfia, Csapó, Czegléd, Varga és Piacz utca (a század elején önálló kerület volt még a Mester és a Várad utca). Minden kerületet 5 kisebb egységre, 39 Például Sipos János és Oláh Mária két gyermekéről is csak adásvételi szerződésekből szerzünk tudomást. - HBML. IV. A. 1011/y. 5. k. 342-3 . oid. és uo. IV . A. 1011/y. 11. k. 201 . sz. Sipos András és Vadon Sára két fiáról egy kérelemből értesülhetünk. - Uo. IV . A. 1011/k. 14/1818. Sipos Márton és Márton Rebeka fia az elemi iskola anyakönyveiben található. - TtREL. II. 9. 3. k. Nádi Jánosné egyik testvérét a végrendeletéből ismerjük. - HBML. IV. A. 1011/z. 1447/1817. Az 1787-es összeírásban Sipos Ferencnek két olyan gyermeke szerepel, aki nincs a kereszteltek között. - Uo. IV. A. 1011/t. 6. k. 22. old. Sipos Sánd'ornak és Farkas Máriának az anyakönyvek szerint csak leánya született, 1834től mégis a fiával közösen adózik. - Uo. IV. A. 1013/c. 57. k. 178. old. Sipos Mihály és Gyursa Istvánné testvéri kapcsolatára egy kölcsön fizetése kapcsán derül fény, s hogy mindketten Sipos István és Varga Sára gyermekei, az egy adásvételi szerződésből azonosítható . - Uo. IV . A. 1011/b b. 3. k. 194. sz., valamint uo. IV. A. 1011/y. 4. k. 287-8. old . 40 Sipos Ferenc szűcs házasságkötésekor debreceniként szerepel, de polgárjagotkarcagi születésűként kapott. - TtREL. I. 99-a. 4. k. 1762. jún . 30. és HBML . IV. A. 1011/' s. 1. k. 183. old. Ugyanígy Sipos Mihály házasságkötésekor sem utal semmi a vidéki származására, a polgárjogot is itt való"-ként kapta meg, egy későbbi kérelemben viszont Derecskéről beköltözöttként szerepel. - TtREL. I. 99-a. 2, k. 1736 . jan . 25. és HBML . IV. A. 1011/s. 1. k. 259. old., valamint uo. IV . A. 1011 ;,'k . 313/1820 . stb. 41 HBML. IV. B. 1422Jc . 2-3. k. ; uo. IV. B. 1422/d. 12-13. k. uo. IV. B. 1424/c. 1, k, és TtREL. I. 99-a. 90. k. 15 3
tizedre osztottak. Egy-egy tizedbe általában 80-120 ház tartozott. A házak számozása 1845-ig utcánként történt. Ezt követően vezették be azt a számozást, mely az árkon belüli házakat 1-2000-ig látta el számokkal (kiinduló pont a Városháza), a külső területek házai pedig a 2000 fölötti számokat kapták.`2 Ez a számozás a XIX . század végéig érvényben maradt.
42 A házak régi és új számozása : HBML. IV. B. 1405/Y. 50. A házak számozásáról ezen Kívül még tájékoztatást nyújtanak a Debrecenről készített térképek, pl. HBML. DVT 34. uo . DVT 827. stb .
REGISTERIS IN DEBRECEN Sándor Sápos In 1563 the Council of Trent made a decision about keeping registers matriculae" in Latin) Register-keeping became widespread all over Europe afterwards . The oldest registers in Hungary originate from the 16th century, but in the Protes tant areas registration began somewhat later. In Debrecen the registration of christening and marriage was begun in 1703. The registration of death was started only in 1718. Furthermore those persons who changed religions (ie. the convertitas and ápostatas) were also registered. Registers were primarily held as records of the Church and did not function as population records. However, this demand also arose gradually, primarily in, connection with recruitment to the army, schooling, inheritance and land registers . Thus registers became more exact with an increasing number of data. In order to simplify the administration name-lists in alphabetical order were also prepared afterwards. Due to their imperfections the registers made up to the middle of the 18th century are not suitable for demographic surveys. The form of registers approaching the patterns of today's registration was developed in the middle of the 19th century . In the town of Debrecen where Calvinism was prevailing other eligiarns reappeared only in the 18th -19th centuries. Registration of Roman Catholics began here in 1719. Beside them only the Izraelites and the Evangelists had their own registration until the 19th century . The registers of Greek Catholics were held in Haj dúböszörmény. From 1828 on registers were made in two copies. The original one remained at the ecclesiastical authorities, the second copy was preserved in the municipal archives . From 1895 registration at the state authorities also began . jTeópegertercue ~17enipuYUble Krtuzu IIIaHpop IIInno171
1563
O
r. Ha seAeHHH McTpn4Hbíx KHFir (HO-naTbIHlI : Il1aÍilCUla) óblno nI)11HATO pel7lenae B TpHJ~eHTCKOD7 C171IO~je . IlOCJIe 3T01'O BO BCCN EBPOnC OHO CTanO'OGH.(en()HHATbIM . B BCHrpHH BeICy . Ha npOTCCTáHTCK01f TeppHTOpnn C űMbIe j(peBHne MCTpnYHble KHF1ri7 OTHOCATCA K J~eGpegeHe O(hOpMJIATb CBHJ{eTeJIbCTBa O 3anHCH B MCTpN4Hble KHHCH BBeAIí HCMHONCHO n03)Ke. r. r . BCJ[eHNe yj~OCTOBepeHl117 O ChíepTH H8Ya7tOCb TOJIbKO B pONCj{eHHN li GpaKe Ha4aJIN B HapApy c 9T11MH Benacb KHnra aKTOB o nepexope s ppyryro Bepy (convertita, apostata).
XVI B
1703
1718
McTpH4HbIC KHFirn GbIJIH, B nepsyro o4epeAb, I(epKOBHbIMIi 3aMe4aHFlAMíi H He HCHOAHAJIH CpyHKIjNK) nOjl,C4CTa H űCeneHHA . HO nOCTeHCHHO B03HNKna ü TaK2A nOTpeGHOCTb, OCOGCHHO B CBA3N C npF136IBOM B apMHFO, WKOnbHbIM OGy4eHHCM, H3CJIeJjCTBCHHbIMH H NMyI1ZeCTBCHHbIMN J~eJIaMn . IIOJ.I BJIHAHNCM 3TOP0 BCJ~eHne MCTpHYHbIX KHlir CTŰHOBHTCA GOnee TOYHbIM, paCIlInpACTCA Kpyr n0~[{JIeNCaíí[HX perHCTpa11,nH j(aHHbIX. Z[nA ynpou),eHHA nOn630BŰ HnA nO3J;Hee K B . - 373-3a HCTOYHOCTn Beí);eHHA HNM rOTOBATCA anbC~aBHTHbIC yKa3aTenN . cepepHHbl B. McTpN4Hble KHHI'li He npHCOJJHbI JjJIfl HOJ~C4CTa HaCCJIeHFiA . Tonbxo c cepeAHHbI
J~o
XVIII
yTBepJICj);aCTCA c~opMa BeAennA T1eTp114Hb1x KH}Ir, nOXONCaA Ha CerOJjHAIIIHFOiO.
X1X
XVIII-XIX
B
Bexax noABHnncb H ,T~eGpegeFíe, rAe npeoónaAaeT pecpopn7aTCxoe HaceneHlle, B NCHTeJIN ppyrnx seponcnoBe~aHHfl . BeJjeHHe pi1MCKOKáTOnH4eCK11X MCTpH4HbIX KHHr H ű YanOCb B r. KpoMe Toro B BCKe COGCTBCHHbIC MCTpHYHble KH17r11 Benll eBpCií H eBBHTCJInCTb1 . BCJ]CHNC npaBOCnaBHbIX MCTp11YHbIX KHFir Ha4anOCb B Xa47Jjy000CpMCHbCKOM np41XOJ~CKOM OKpyI'C . ló?a r . T1eTp414FibIC KHllrll Be',1,yTCA B JjByX 3K3CDII7 .7Aj)aX . ()j)111'Uffan X()UI111'I'CN L L(Cj)KOBFíOTf HpaBneHHli, a KOH[IA - B rOCyJ~a[)CTBeHHOTf apX11BC . r. 6Be.!111 Be;(eHlle 1'OCy,I "l~)C'I'BCFiFibIX
1719
XIX
C
MCTpH4HbIX KHI7r .
B 1895
iss
