képe. Kutatási területe: a Kárpát-medence skori H, Science in Archaeology m, m y ü-

Kšhler Ki i

A tšrtŽneti embertan helye Žs szerepe a rŽgŽszeti kutat‡sokban

M

’g Magyarorsz‡gon a rŽgŽszet tov‡bbra is a tšrtŽne udom‡nyok kšrŽbe tartozik Žs Nyugaton (pŽld‡ul Franciaorsz‡gban) az egyetemek egy rŽszŽben a m!vŽsze šrtŽne el oktatj‡k együ , addig m‡shol napjainkra kilŽpve a hum‡ntudom‡nyok sor‡ból a fšldtudom‡nyok kšzŽ, azaz termŽsze udom‡nyos kontextusba került. Szinte valamennyi, a szakm‡val foglalkozó kŽzikšnyv kihangsœlyozza a tudom‡nyterület, illetve a rŽgŽszeti emlŽkanyag feldolgoz‡s‡nak, valamint a megkšzel’tŽs sokoldalœs‡g‡nak a szüksŽgessŽgŽt. A rŽgŽsze udom‡ny az els" interdiszciplin‡ris lŽpŽst tulajdonkŽppen m‡r a 19. sz‡zadban megte e, amikor stratigr‡Þai módszerek alkalmaz‡s‡val nyito a geológia felŽ. Ezt kšvet"en az 1960-as Žvekt"l – az œjrŽgŽszet vagy processzu‡lis rŽgŽszet koncepciój‡nak Žs megismerŽsi folyamatainak szakm‡n belüli meghonosod‡s‡val – a termŽsze udom‡nyos módszerek rŽgŽszeti alkalmaz‡sa sokkal intenz’vebb form‡t šltš . A legnagyobb ‡ šrŽs a keltezŽs területŽn zajlo le. I els"sorban az atomÞzik‡ból ‡tve radiokarbon alapœ kormeghat‡roz‡s rŽgŽszeti alkalmaz‡s‡ra gondolunk, melyet sz‡mos egyŽb termŽsze udom‡nyos kormeghat‡roz‡si módszer kidolgoz‡sa kšvete (pŽld‡ul termolumineszcenci‡s, k‡lium-argon, argon-argon). A termŽsze udom‡nyos vizsg‡lati módszerek, technik‡k Žs eredmŽnyek rŽgŽszeti alkalmaz‡sa olyan gyorsan fejl"dš , hogy 1963-ban megjelent a Don Brothwell Žs Eric Higgs ‡ltal szerkesze , Science in Archaeology c’m! kštet, mely a külšnbšz" keltezŽsi elj‡r‡sokat, a nšvŽnyi Žs ‡llati maradv‡nyok kutat‡s‡t, az emberi csontmaradv‡nyok Žs t‡rgyleletek vizsg‡lat‡nak

K hler Kitti 2001-ben végze! az ELTE BTK történelem szakán, 2003-ban az ELTE BTK régészet szakán. Munkahelye az MTA Régészeti Intézete, Þatal kutató. Készül" PhD-disszertációja témája a kés" neolitikus Lengyeli kultúra népességének embertani képe. Kutatási területe: a Kárpát-medence "skori népességeinek antropológiai vizsgálata.

285

KÖHLER KITTI

módszereit foglalta šssze. A termŽsze udom‡nyos „seg’tsŽg” m‡sik, napjainkban egyre dinamikusabban fejl"d" területe a kšrnyezetrŽgŽszet (environmental archaeology), mely az ember Žs kšrnyezetŽnek komplex vizsg‡lat‡t jelenti termŽsze udom‡nyos módszerek seg’tsŽgŽvel. A kšrnyezetrŽgŽszet a geológi‡nak, az "slŽnytannak h‡rom, speci‡lis szakterületŽt, a rŽgŽszeti nšvŽnytant (archeobotany), a rŽgŽszeti ‡llattant (zooarchaeology) Žs a rŽgŽszeti geológi‡t (geo-archaeology) foglalja mag‡ba. Mindezeken tœl a rŽgŽszet egyik alapvet" cŽljai kšzŽ tartozik az is, hogy rekonstru‡lja azok ŽletŽt, akik a rŽgŽszeti emlŽkanyagot h‡trahagyt‡k. Ennek legkšzvetlenebb bizony’tŽk‡t a felt‡r‡sok sor‡n el"került csontmaradv‡nyok szolg‡ltatj‡k, melyeket a tšrtŽneti embertan m!vel"i vizsg‡lnak. Az utóbbi Žvtizedekben m‡r termŽszetes, hogy az ‡sat‡sok sor‡n minden temetkezŽs csontmaradv‡nyait – a legapróbb cson šredŽkig – megmentik. A 19. sz‡zad vŽgŽn Žs a 20. sz‡zad elejŽn azonban mŽg a rendszeres, azaz hiteles rŽgŽszeti felt‡r‡sok tšbbsŽgŽre is az volt a jellemz", hogy a csontanyagot vagy Žrintetlenül a fšldben hagyt‡k, vagy ki‡s‡s ut‡n visszateme Žk, Žs csup‡n egy-kŽt, jobb megtart‡sœ kopony‡t mente ek meg. Az antropológiai anyaggy!jtŽs szüksŽgessŽgŽnek szŽles kšr! elfogadtat‡sa, illetve a csontanyagnak a rŽgŽszeti anyaggal id"ben megkšzel’t"en p‡rhuzamos feldolgoz‡sa tulajdonkŽppen csak az elmœlt nŽh‡ny Žvben kezd meghonosodni. A rŽgŽszeti felt‡r‡sok modern metodik‡j‡nak a megszületŽsŽvel Žs elterjedŽsŽvel, valamint az utóbbi b" egy Žvtized nagy felület!, beruh‡z‡sokat Žs œtŽp’tŽseket megel"z" felt‡r‡sai nyom‡n az ‡satót kšteleztŽk arra, hogy ne csup‡n a rŽgŽszeti, hanem az embertani leletanyagot is feldolgoztassa. Emelle mindenkŽppen bizakod‡sra ad okot, hogy a rŽgŽszek egyre ink‡bb igŽnylik is az embertani leletek feldolgoz‡s‡t. Ezt jelzi tal‡n az is, hogy a nagyobb, tšrtŽneti embertannal foglalkozó intŽzmŽnyek Žs egyetemek (Magyar TermŽsze udom‡nyi Mœzeum Embertani T‡ra; Szegedi Tudom‡nyegyetem TTK, Embertani TanszŽk; ELTE TTK, Embertani TanszŽk; Debreceni Egyetem TTK, Evolœciós Álla ani Žs Hum‡nbiológiai TanszŽk) melle nŽh‡ny vidŽki mœzeum (Gy"r, SzŽkesfehŽrv‡r, Miskolc), a kor‡bbi gyakorla al ellentŽtben, napjainkban m‡r alkalmaz antropológus szakembereket.

Mit vizsg‡lnak a tšrtŽneti embertan m!vel"i? A tšrtŽneti embertan vizsg‡lati anyag‡t az ‡sat‡sok sor‡n el"került csontmaradv‡nyok kŽpezik. Az embertani leletek elemzŽsŽnek legels" Žs mindennŽl fontosabb lŽpŽse a rŽgŽszeti ‡sat‡sok sor‡n a csontok teljes Žs pontos felt‡r‡sa, valamint azok egym‡shoz való viszony‡nak meghat‡roz‡sa Žs dokument‡l‡sa, külšnšsen ha tšbb egyŽn embertani maradv‡nyait mag‡ban foglaló temetkezŽsr"l, tšmegs’rról van szó. A felt‡rt emberi csontmaradv‡nyok antropológiai feldolgoz‡sa sor‡n meghat‡rozzuk az eltemete egyŽn nemŽt, megbecsüljük elhal‡loz‡si Žletkor‡t. A metrikus Žs a

286

A TÖRTÉNETI EMBERTAN HELYE ÉS SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN

morfológiai jellegek vizsg‡lat‡val lehet"sŽgünk van egyfajta biológiai rekonstrukcióra, melynek sor‡n az eltemete egyŽnek testmagass‡ga, testsœlya Žs alkata is meghat‡rozható. A csontv‡zak mŽrŽsŽvel, morfológiai jellegeik le’r‡s‡val, statisztikai elemzŽsek seg’tsŽgŽvel külšnbsŽget tehetünk rŽgen Žlt nŽpessŽgek csoportjai kšzš , tšrtŽneti kšvetkeztetŽseket vonhatunk le v‡ndorl‡saik ir‡ny‡ra, esetleg az emberi kšzšssŽgek eredetŽre vonatkozóan. SzerencsŽs esetben igazolni vagy c‡folni tudjuk a rŽgŽszek egyegy nŽpcsoportra vagy kultœr‡ra vonatkozó elmŽleteit, Žs velük együ m!kšdŽsben œj megkšzel’tŽsi módokat k’n‡lhatunk bizonyos problŽm‡k megold‡s‡ra. A csontokon nyomot hagyó elv‡ltoz‡sok, illetve a fogazat vizsg‡lat‡val az Žletmód Žs a t‡pl‡lkoz‡s sz‡mos rŽszlete rekonstru‡lható. A feldolgoz‡s sor‡n az els" lŽpŽs a csontmaradv‡nyok emberi vagy ‡llati eredetŽnek a meg‡llap’t‡sa, hiszen a rŽgŽszeti lel"helyeken az emberi maradv‡nyok gyakran ‡llatcson al keveredve kerülnek el". A koponya, a medence Žs a keresztcsont alakja az embernŽl Žs az ‡llatn‡l jelent"sen eltŽr", a hosszœcsontok, a bord‡k Žs a csigoly‡k azonban šsszetŽvesztŽsre adhatnak alkalmat. A kell" j‡rtass‡gœ szakember azonban m‡r els" r‡nŽzŽsre felismeri a külšnbsŽgeket. Az embertani feldolgoz‡s sor‡n alapvet" az eltemete egyŽn nemŽnek meg‡llap’t‡sa. Ez azonban csak a feln" ek esetŽben lehetsŽges, mivel az emberi csontv‡z kšrülbelül 14-15 Žves kortól mutat olyan jól megÞgyelhet" morfológiai külšnbsŽgeket, melyek alkalmasak ennek meghat‡roz‡s‡ra. A tšrtŽneti embertan ‡ltal haszn‡lt módszerek dšnt"en a morfológiai külšnbsŽgekb"l indulnak ki. A Magyarorsz‡gon ma ‡ltal‡nosan haszn‡lt – Žs a nemzetkšzi tudom‡nyos Žletben is elfogado – metódus 22, a kopony‡n Žs a v‡zon megÞgyelhet", a nemi dimorÞzmust mark‡nsan mutató morfológiai Žs metrikus jelleg együ es vizsg‡lat‡ból ‡ll. A nem meghat‡roz‡s‡ban – a magzat kihord‡s‡ra való alkalmass‡g mia – a medencŽnek dšnt" jelent"sŽge van. A n"i medence ar‡nyaiban szŽlesebb, m’g a fŽrÞmedence ar‡nyaiban ink‡bb magasabb. A fŽrÞak keresztcsontja hosszabb Žs ’veltebb, a kismedence tere ennek kšvetkeztŽben sz!kšsebb. A n"k keresztcsontja ezzel szemben ršvidebb Žs egyenesebb, a kismedence tere nagyobb. Ugyancsak jól karakteriz‡lj‡k a nemi külšnbsŽgeket a koponya metrikus Žs morfológiai jellegei. A fŽrÞak kopony‡ja nagyobb, a compacta ‡llom‡ny vastagabb, a homlokeresz kiugróbb, a homlok h‡tracsapo abb, az ‡llkapocs er"teljesebb, vaskosabb, Žs a nyakszirti t‡jŽkon is er"teljesebbek az izomtapad‡si felsz’nek. A nemi hovatartoz‡s meg‡llap’t‡s‡ra ezeken tœl a csontv‡z egyŽb rŽszei is felhaszn‡lhatók. A fŽrÞak hosszœcsontjai ‡ltal‡ban nagyobbak, hosszabbak, tov‡bb‡ er"teljesebb izomtapad‡si felsz’nek, eredŽsi helyek, felmaród‡sok jellemzik. Jó pŽlda erre az Žrdes csontlŽc a combcsont h‡tsó felsz’nŽn. De ugyan’gy er"teljesebb fŽrÞak esetŽben a karcsont fels" harmada is a deltaizom tapad‡si helyŽnŽl. Ezeket a külšnbsŽgeket er"s’ti, hogy a fŽrÞak hagyom‡nyosan nagyobb Þzikai terhelŽst igŽnyl" munk‡kat vŽgeznek, illetve vŽgeztek.

287

KÖHLER KITTI

Fontos az elhal‡loz‡si Žletkor meghat‡roz‡sa is. Az Žletkor el"rehaladt‡val bekšvetkez" v‡ltoz‡sok mark‡ns nyomokat hagynak a csontv‡zrendszeren Žs a fogakon is. Ez alapj‡n az œgyneveze biológiai Žletkort tudjuk meg‡llap’tani, mely sok esetben nem esik egybe az egyŽn œgyneveze napt‡ri Žletkor‡val, mivel az šregedŽsi folyamatok – sz‡mos kšrülmŽny ‡ltal befoly‡solva – egyŽnenkŽnt v‡ltozó gyorsas‡ggal mehetnek vŽgbe. Gyermekek (0–14 Žv) elhal‡loz‡si Žletkor‡t a tej- Žs a maradó fogak kibœv‡sa Žs fejle sŽge, tov‡bb‡ a hosszœcsontok hossza alapj‡n lehet meg‡llap’tani. Juvenis korœak (15–23 Žv) esetŽben a hosszœcsont-vŽgrŽszek (epiphysisek) elcsontosod‡s‡nak mŽrtŽkŽt vesszük alapul. Feln" ek esetŽben sz‡mos korjelz" seg’tsŽgŽvel ‡llap’tható meg az elhal‡loz‡si Žletkor. A csontanyag megtarto s‡g‡nak függvŽnyŽben Þgyelembe vesszük a koponyavarratok elcsontosod‡s‡nak mŽrtŽkŽt, a bord‡k szegycsont fel"li vŽgŽnek v‡ltoz‡s‡t, a medence szemŽremcsontj‡n az ’zületi felsz’n (facies symphyseos) v‡ltoz‡sait, a karcsont Žs a combcsont kšzelebbi vŽgrŽszŽnek (proximális epiphysisŽnek) bels" szerkezetŽt, valamint a fogak kop‡s‡nak mŽrtŽkŽt stb. A fenti módszerekkel meghat‡rozo alapadatokból (nem Žs elhal‡loz‡si Žletkor) demogr‡Þai cŽlœ nŽpessŽgrekonstrukció vŽgezhet". Az ezzel foglalkozó paleodemogr‡Þa az utóbbi Žvtizedekben šn‡lló tudom‡nyterüle Ž n" e ki mag‡t, mely tšbbek kšzš a születŽsek-hal‡loz‡sok ar‡ny‡ra, a nemi megoszl‡sra, a gener‡ciók korviszonyaira, a v‡rható Žle artamra stb. szolg‡l inform‡cióval. A tudom‡nyterület ‡ltal alkalmazo módszerekkel szemben azonban sz‡mos ellenvetŽs fogalmazódo meg. A legtšbb kŽtsŽg az elhal‡loz‡si Žletkor hagyom‡nyos meghat‡roz‡si módszerŽnek helyessŽgŽvel kapcsolatban merült fel. Ennek megszüntetŽsŽre œjabb Žs œjabb Žletkor-meghat‡rozó metódusokat dolgoztak ki. SzintŽn problŽm‡t jelente az, hogy a felt‡rt Žs embertanilag feldolgozo temet"kben jelent"s csecsem"hi‡ny mutatható ki, annak ellenŽre, hogy minden tšrtŽneti periódusban a születŽs kšrül v‡rható a legmagasabb hal‡loz‡si ar‡ny. Ennek kiküszšbšlŽsŽre a temet"kben jelentkez" sz‡mszer! csecsem"hi‡ny korrekciój‡ra is k’sŽrlet tšrtŽnt. Mindezek melle megkŽrd"jelezhet" az is, hogy a mai nŽpessŽg kšrŽben tapasztalható Žletkori saj‡toss‡gok milyen mŽrtŽkig vet’thet"k vissza a tšrtŽneti mœltba. A paleodemogr‡Þa ugyanis alapvet"en a jelenkor statisztikai adatait vet’ti vissza a mœltban Žlt nŽpessŽgekre, Žs ezek felhaszn‡l‡s‡val prób‡lja Žrtelmezni a tšrtŽneti korok demogr‡Þai viszonyait. A nem Žs az Žletkor meg‡llap’t‡sa ut‡n a paleoantropológiai vizsg‡lat kšvetkez" f‡zisa a csontv‡z jellegeinek a le’r‡sa, mely rŽszben mŽrŽseken, rŽszben morfológiai jellegek megÞgyelŽsŽn alapul. Által‡nos alapelv, hogy mindezek felvŽtelŽt egysŽges technik‡val, šsszehasonl’t‡sra alkalmas módon vŽgezzük el. Az embertani kutat‡sokban jelent"s szerepet j‡tszo Rudolf Martin Žs Karl Saller 1957-ben kiado Lehrbuch der Anthropologie c’m! kšnyve, mely az egysŽgesen alkalmazo mŽretrendszer rŽvŽn m‡ig a tudom‡nyos kutat‡sok alapj‡t kŽpezi. Ebben megtal‡lhatjuk a kopony‡n Žs a v‡zcsontokon az anatómiai helyeknek megfelel", egyŽrtelm!en meghat‡rozható mŽr"pontokat.

288

A TÖRTÉNETI EMBERTAN HELYE ÉS SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN

Ezek alapj‡n a kopony‡kat Žs a postcrani‡lis csontokat abszolœt mŽretekkel, szšgekkel, tov‡bb‡ – az abszolœt mŽretek sz‡zalŽkos ar‡ny‡t kifejez" – relat’v mŽretekkel (jelz"kkel) jellemezzük. A mŽrt adatok csoportos’t‡s‡val, tšbb mŽret, jelz" Žs a testmagass‡g ÞgyelembevŽtelŽvel olyan jellegegyü eseket hat‡rozhatunk meg, melyek valamely módszer szerint bizonyos rasszt’pusokkal azonos’thatók. A meghat‡rozo mŽr"pontok alapj‡n tšrtŽn" metrikus elemzŽs el"nye, hogy olyan objekt’v adatokat szolg‡ltat, mely megkšnny’ti az šsszehasonl’t‡s lehet"sŽgŽt m‡s sorozatokkal. Felhaszn‡l‡sukkal paramŽterek sz‡molhatók, szigniÞkanciavizsg‡latok vŽgezhet"k, tov‡bb‡ mint‡k kšzš i biológiai t‡vols‡gok vagy hasonlós‡gok ‡llap’thatók meg. A v‡zcsontok mŽrŽse alapj‡n kisz‡molható az eltemete egyŽn testmagass‡ga is. A termetbecslŽs alapvet"en azon alapul, hogy – etnikai, nemi Žs alkati külšnbsŽgek dac‡ra – a vŽgtagcsontok hossza Žs a testmagass‡g kšzš tšrvŽnyszer! kapcsolat ‡ll fenn. Sz‡mos kŽplet, illetve t‡bl‡zat van ennek meghat‡roz‡s‡ra. Ezek kšzšs von‡sa, hogy ismert testmagass‡gœ egyŽnek hosszœcsontjainak mŽrŽsŽn alapulnak, illetve hogy ‡ltal‡ban egy popul‡cióhoz (nagyrasszhoz) tartozó egyŽnek adatai alapj‡n ‡ll’to ‡k šssze a t‡bl‡zatokat. A metrikus adatok felvŽtelŽn tœl a morfológiai (le’ró) jellegek megÞgyelŽse is tšbb szempontból fontos. Ennek sor‡n az azonos módszer Žs az šsszehasonl’thatós‡g ŽrdekŽben, a metrikus adatokhoz hasonlóan, sŽm‡kat alkalmazunk. A le’ró jellegek egy rŽsze (pŽld‡ul a homloki Žs a falcsonti dudorok vagy a tarhely fejle sŽge) a nemi dimorÞzmust jelzi, m‡s rŽszük rasszbeli külšnbsŽgeket mutat (az orrcsontok vagy a fossa canina morfológiai jellegei alapj‡n pŽld‡ul igen jól elkülšn’thet" egym‡stól az europid Žs a mongolid nagyrassz), megint m‡sok pedig ember-sz‡rmaz‡stani szempontból jelent"sek (pŽld‡ul a szemüreg fele i homlokeresz vagy a csontos szemšldšk’v). TšrtŽneti nŽpessŽgek, nŽpcsoportok eredetŽnek, kapcsolatai meghat‡roz‡s‡nak kor‡bban alkalmazo , hagyom‡nyos módszere az œgyneveze taxonómiai elemzŽs, melynek cŽlja egy ado nŽpessŽgen belül el"forduló t’pusok, illetve t’puskeveredŽsi ar‡nyok meg‡llap’t‡sa, šsszehasonl’t‡sa tŽrben Žs id"ben a szomszŽdos területek taxonómiai, tipológiai šsszkŽpŽvel. A leletek t’pusokba sorol‡sa azonban sz‡mos nehŽzsŽgbe ütkšzik. Mivel m‡r az "skor legkor‡bbi szakaszaitól kezdve tapasztalható kisebb-nagyobb mŽrtŽk! keveredŽs az egyes taxonok kšzš , ezŽrt szinte lehetetlensŽg egy-egy csontv‡zat egyŽrtelm!en valamelyik embertani t’pussal azonos’tani. R‡ad‡sul a módszer els"sorban a szubjekt’ven ŽrtŽkelhet" – ebb"l kifolyólag vitato megb’zhatós‡gœ – morfológiai jellegek megÞgyelŽsŽre Žpül. Tov‡bb bonyol’tja a kŽpet a haszn‡latban lŽv" tšbbfŽle taxonómiai nómenklatœra alkalmaz‡sa is. A külšnfŽle szerz"k szerinti meghat‡roz‡sok nehezen egyeztethet"k šssze, r‡ad‡sul a tanulm‡nyokban sok esetben nem is kšzlik rŽszletesen az egyes t’pusok, vari‡ciók rŽszletes jellemzŽsŽt. A problŽm‡k kiküszšbšlŽsŽre veze Žk be a metrikus adatokon alapuló külšnbšz" biometriai módszereket. Ezek seg’tsŽgŽvel m‡r nem csup‡n t’pusok, hanem leletegyü esek kšzš i šsszefüggŽsek, külšnbsŽgek vagy hasonlós‡gok ‡llap’thatók meg.

289

KÖHLER KITTI

A külšnbšz" biostatisztikai elemzŽsek az antropológiai adatok ŽrtŽkelŽsŽnek olyan módj‡t kŽpviselik, melyek egzakt eredmŽnyek elŽrŽsŽben seg’tik a kutatókat. Az egyik ilyen módszer a Penrose-fŽle distanciaanal’zis, mely koponyasorozatok standardiz‡lt mŽret‡tlagainak šsszehasonl’t‡s‡n alapszik. Ennek sor‡n ‡ltal‡ban 10-12 mŽretet hasonl’tunk šssze, melyek egyar‡nt jellemzik az agy- Žs az arckopony‡t is. Az anal’zis vŽgeredmŽnyei lŽnyegŽben egyetlen sz‡m (CR2-ŽrtŽk) seg’tsŽgŽvel fejezik ki a külšnbšz" kultœr‡k ‡ltal kŽpviselt koponyasorozatok egym‡stól való ‡ltal‡nos’to nagys‡g- Žs format‡vols‡g‡t. Az elemzŽs sor‡n – a külšnbšz" nŽpessŽgeket reprezent‡ló sorozatokat csoportokba (œgyneveze clusterekbe) tšmšr’tve – olyan nagyobb egysŽgek kšrvonalazhatók, melynek tagjai kšzš bizonyos hasonlós‡ggal, esetleg azonoss‡ggal lehetne sz‡molni. MinŽl kisebb kŽt koponyasorozat kšzš az ‡ltal‡nos’to nagys‡g- Žs format‡vols‡got kifejez" CR2-ŽrtŽk, ann‡l nagyobb kšzš ük a hasonlós‡g. Meghat‡rozo ŽrtŽk ala pedig m‡r szigniÞk‡ns a hasonlós‡g vagy az azonoss‡g, mely kŽt sorozat ‡ltal kŽpviselt nŽpessŽg kšzš i rokons‡gra, kšzšs eredetre utal. Milyen volt eleink egŽszsŽgi ‡llapota, milyen betegsŽgekkel küzdš ek, egŽszsŽgesebbek voltak-e, mint a jelenleg Žl" emberek? Ezekre a kŽrdŽsekre adhat v‡laszt a paleopatológia. Az ‡satag emberi popul‡ciók kóros elv‡ltoz‡sainak kutat‡s‡val foglalkozó tudom‡ny‡g az elmœlt Žvtizedekben, a diagnosztikai módszerek javul‡s‡val lŽnyeges gyakorlati jelent"sŽgre te szert. Hasonlóan a tšrtŽneti embertanban haszn‡lt klasszikus elj‡r‡sokhoz, i is els"sorban a makroszkopikus morfológiai megÞgyelŽsi módszerekkel folynak a vizsg‡latok. Ezek az utóbbi Žvtizedekben kiegŽszültek modern kŽpalkotó elj‡r‡sokkal (ršntgen, h‡romdimenziós CT, ultrahang stb.), a csontok kŽmiai Žs szerológiai šsszetev"inek vizsg‡lat‡val (osteohistológia, immunológia, paleoserológia). Mindezek melle az utóbbi Žvekben korszer! DNS-vizsg‡latok seg’tsŽgŽvel sikerült kimutatni tšbb fert"z" megbetegedŽst (tbc, sziÞlisz, lepra), illetve ezen betegsŽgek kórokozóit is. Az embertani leleteken azonban nem minden betegsŽg felismerŽse lehetsŽges, mivel nem mindegyik okoz elv‡ltoz‡st. A heveny fert"z" megbetegedŽsek egy rŽsze (pŽld‡ul pestis, himl", t’fusz), a mŽrgezŽsek tšbbsŽge, az agyvŽrzŽs, a pajzsmirigy betegsŽge pŽld‡ul semmifŽle csontelv‡ltoz‡ssal nem j‡r. Nem szabad Þgyelmen k’vül hagyni azt sem, hogy a csontokon megjelen" elv‡ltoz‡sok klinikai kŽpe nem speciÞkus. Azaz a külšnbšz" betegsŽgek olykor ugyanazokat a morfológiai v‡ltoz‡sokat hozz‡k lŽtre a csontokon. A csonth‡rtyagyullad‡s pŽld‡ul, mint kórkŽp, tšbbfŽle megbetegedŽs kapcs‡n is megÞgyelhet". Éppen ezŽrt valós betegsŽgre csak tšbb, speciÞkus jel egyszerre tšrtŽn" megjelenŽsekor kšvetkeztethetünk. Az egyes betegsŽgek diagnosztiz‡l‡sa sor‡n komoly problŽm‡t okozhat a csontv‡zleletek rossz megtart‡si ‡llapota is. Emelle a talaj min"sŽge, a nšvŽnyzet, a korhad‡si folyamatok kšvetkeztŽben a csontokon olyan, œgyneveze hal‡l ut‡n bekšvetkez" (postmortalis) elv‡ltoz‡sok keletkezhetnek, melyek kšnnyen šsszetŽveszthet"k az Žletben bekšvetkeze , a csontokon nyomot hagyó kóros elv‡ltoz‡sokkal, betegsŽgekkel.

290

A TÖRTÉNETI EMBERTAN HELYE ÉS SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN

Egy ado nŽpessŽg t‡pl‡lkoz‡si szok‡saira, ŽletkšrülmŽnyeire lehet kšvetkeztetni a fogazat ‡llapota – ’gy tšbbek kšzš az Žletben kihullo Žs a szuvas fogak sz‡ma, a külšnbšz" gyullad‡sos folyamatok hat‡s‡ra az ‡llkapcson kialakult t‡lyogok, ciszt‡k el"fordul‡s‡nak gyakoris‡ga Žs a fogkop‡s mŽrtŽke – alapj‡n. A fogszuvasod‡s kialakul‡s‡ban kšrnyezeti tŽnyez"k, azaz a talaj Žs a v’z ‡sv‡nyianyag-tartalma, a t‡pl‡lŽk kŽmiai šsszetŽtele Žs szerkezete, illetve annak elkŽsz’tŽsi módja is szerepet j‡tszhat. A vad‡szó-gy!jtšget" Žletmódot folytatók kšzš pŽld‡ul nagyobb mŽrtŽk! volt a fogkop‡s, tšbb volt az Žletben elveszte Žs kevesebb a szuvas fogak sz‡ma. A neolitikumban ugyanakkor csškkent a fogkop‡s mŽrtŽke, viszont sokkal gyakoribb a szuvas fogak el"fordul‡si ar‡nya, melyet egyŽrtelm!en a t‡pl‡lŽk šsszetŽtelŽnek Žs elkŽsz’tŽsi módj‡nak a megv‡ltoz‡sa, illetve a magas szŽnhidr‡ artalmœ nšvŽnyi t‡pl‡lŽkok fogyaszt‡s‡nak nšvekv" ar‡nya okozo .

Hamvaszto temetkezŽsek embertani feldolgoz‡s‡nak lehet"sŽgei Žs korl‡tai Urn‡s vagy szórt hamvaszt‡sos temetkezŽsekb"l sz‡rmazó csontleletek embertani vizsg‡lata sor‡n, az azokból nyerhet" inform‡ciók – az ŽgetŽs eredmŽnyekŽnt bekšvetkez" tšrŽsek, repedŽsek, deform‡lód‡s Žs zsugorod‡s kšvetkeztŽben – a csontv‡zas temetkezŽsek szolg‡lta a embertani leletekhez viszony’tva jelent"sen korl‡tozo ak. Éppen ezŽrt els" sz‡mœ kšvetelmŽny a feldolgoz‡s sor‡n minden olyan egyedi jellegzetessŽg ršgz’tŽse, melyek a vizsg‡lat ‡ltal adható inform‡ciókat nšvelhetik. Hamvaszt‡sos temetkezŽsek sor‡n Žge emberi csontok tšredŽkeit tal‡ljuk. Ha az ŽgetŽs majdnem tškŽletes volt, abban az esetben a csontmaradv‡nyok igen aprók Žs rossz megtart‡sœak, ezŽrt rŽgebben nem is ’tŽltŽk "ket meg"rzŽsre alkalmasnak. A felt‡r‡s sor‡n, mŽg kint a terepen azonban igen lŽnyeges minden egyes csontdarabka fellelŽse, azonos’t‡sa, helyŽnek pontos meghat‡roz‡sa Žs felszedŽse. Ezt kšvet"en pedig alapvet" fontoss‡gœ pŽld‡ul urn‡s temetkezŽs esetŽben a hamvaknak az edŽnyb"l (urn‡ból) rŽtegenkŽnt tšrtŽn" kiemelŽse Žs azoknak elkülšn’te en való vizsg‡lata. Ezen apró rŽszletek megÞgyelŽsŽvel ny’lik ugyanis csak lehet"sŽg az ŽgetŽs módj‡nak a kider’tŽsŽre, ’gy pŽld‡ul annak meg‡llap’t‡s‡ra, hogy a hol estet a helysz’nen Žge Žk-e el vagy valahol m‡shol. Nem helyben tšrtŽn" ŽgetŽsre utalhat pŽld‡ul az, ha a cson šredŽkek nem anatómiai rendben, hanem šsszekeveredve kerülnek el", de ezt jelezheti az is, ha a hamvak kšrnyezetŽben lev" talaj hamu- Žs faszŽnmaradv‡nyoktól mentes. Az ŽrtŽkelŽskor, a rŽszletes vizsg‡lat megkezdŽse el" , alapvet" – a hamvaszto cson šredŽkek eltŽr" vastags‡ga, a mŽretek külšnbšz"sŽge Žs a compact ‡llom‡ny milyensŽge alapj‡n – annak meg‡llap’t‡sa, hogy a cson šredŽkek kšzš el"fordulnak-e esetleg ‡llatcsontok. Ezt kšveti a kalcin‡lt maradv‡nyok anatómiai kŽpletek szerinti

291

KÖHLER KITTI

rendezŽse, melynek sor‡n elkülšn’tjük az arc- Žs az agykoponya, a fels" Žs az alsó vŽgtag, a gerincoszlop, a borda, a medence stb. tšredŽkeit. A tšredŽkek azonos’t‡sa speci‡lis morfológiai vagy struktur‡lis jellegzetessŽgeik alapj‡n tšrtŽnik. A kalcin‡lt maradv‡nyok anatómiai rendezŽse sor‡n meg‡llap’tható az is, hogy a tšredŽkek egy vagy tšbb egyŽnhez tartoznak-e, azaz pŽld‡ul egy urn‡ba egy vagy tšbb szemŽly hamvait helyeztŽk-e el. Ennek kider’tŽsŽre az ŽgetŽs hat‡s‡nak kell"en ellen‡lló, jellegzetes tšredŽkeket v‡logatjuk ki Žs megnŽzzük, hogy azok kšzš tŽnylegesen csak egy egyŽnhez tartozó tšredŽkek vannak-e. A kalcin‡lt tšredŽkeket a feldolgoz‡s sor‡n mennyisŽgileg is sz‡mba vesszük. A hamvak šsszsœlya alapj‡n bizonyos mŽrtŽkben a hamvaszt‡s mŽrtŽkŽre lehet kšvetkeztetni, de ennek seg’tsŽgŽvel ak‡r gyermek vagy feln" korœ egyŽnek szŽtv‡laszt‡sa is elvŽgezhet". Az elhamvaszto egyŽn nemŽt lŽnyegŽben ugyanazon szempontok szerint hat‡rozzuk meg, mint a nem Žgete csontleletek esetŽben. Ebben az esetben azonban a m‡sodlagos nemi jellegek, a h" hat‡s‡ra bekšvetkez" zsugorod‡s Žs deform‡lód‡s kšvetkeztŽben megjelenŽsükben Žs fokozataikban sokszor nehezen diagnosztiz‡lhatók, ezŽrt aj‡nlatos egyŽb jellegzetessŽgek megÞgyelŽse is. Így pŽld‡ul a v‡zcsontok tšredŽkein az izomtapad‡si felsz’nek kifejeze sŽge vagy a hosszœcsontok corticalisainak vastags‡ga igen fontos inform‡cióval szolg‡lhat. Ezenk’vül koponyatšredŽkeken külšnšskŽppen a tarhely (glabella), a szemüreg fels" szŽle (margo supraorbitalis), a csecsnyœlv‡ny (processus mastoideus), a küls" nyakszirti kiemelkedŽs (protuberantia occipitalis externa) kifejeze sŽgŽnek mŽrtŽke, valamint a koponyacsont-tšredŽkek falvastags‡ga nyœjthat jó t‡mpontot a nem meghat‡roz‡s‡hoz. Hamvaszto temetkezŽsek ŽletkorbecslŽsŽt szintŽn a csontv‡zas temetkezŽsek esetŽben haszn‡lt módszerek alapj‡n vŽgezzük el, annak az alapvet" tŽnynek a ÞgyelembevŽtelŽvel, hogy igen gyakran csak nagyon apró Žs minim‡lis mennyisŽg! cson šredŽk ‡ll rendelkezŽsünkre. Ha a hamvak kšzš fogak, fogtšredŽkek is meg"rz"dtek, œgy ezek igen jó lehet"sŽget nyœjthatnak az Žletkor meghat‡roz‡s‡hoz, külšnšsen gyermekek esetŽben. Feln" korœak elhal‡loz‡si Žletkor‡nak becslŽsŽre sokszor csak a koponyavarratok elcsontosod‡s‡nak mŽrtŽke nyœjt t‡mpontot. Amennyiben a karcsont vagy a combcsont kšzelebbi vŽgrŽszŽnek (proximalis epiphysisŽnek) szivacsos ‡llom‡nya is megmarad, akkor annak v‡ltoz‡sai szintŽn Þgyelembe veend"k. MindenkŽppen fontos kihangsœlyozni azonban azt, hogy a hamvaszto csontokból tšrtŽn" Žletkor-meghat‡roz‡s nagyobb igŽnyt t‡maszt a kutatókkal szemben Žs sokkal nagyobb a hibalehet"sŽg is. Éppen ezŽrt az esetek tšbbsŽgŽben csak t‡gabb Žletkori id"hat‡rok kšzš , azaz korcsoportok szerint szok‡s megadni az elhal‡loz‡si Žletkort. A nem- Žs Žletkor-meghat‡roz‡s šnmag‡ban azonban olyan fontos demogr‡Þai adatokkal szolg‡lhat, mely alapj‡n a nŽpessŽg šsszetŽtelŽre vonatkozóan sz‡mos hasznos inform‡ció nyerhet". A leletek vizsg‡latakor a sŽrülŽsek, kóros folyamatok kšvetkeztŽben kialakuló elv‡ltoz‡sokat is vizsg‡ljuk, melyek az Žletmódra vonatkozóan szolg‡lhatnak hasznos

292

A TÖRTÉNETI EMBERTAN HELYE ÉS SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN

inform‡ciókkal. TšrŽsek, illetve tšrŽsek ut‡ni gyógyult ‡llapotok ‡ltal‡ban jól kimutathatók kalcin‡lt csontmaradv‡nyok esetŽben, ugyanis a gyógyul‡si folyama al együ a csont‡llom‡ny megvastagod‡sa rŽvŽn a csont ezeken a rŽszeken jobban ellen‡ll a h" hat‡s‡nak. FogtšredŽkek, ‡llkapocsmaradv‡nyok esetŽben szuvasod‡s, ciszta/t‡lyog ugyancsak kšnnyen diagnosztiz‡lható, Žs ugyan’gy az Žletben kihullo fogak meg‡llap’t‡sa sem okoz külšnšsebb nehŽzsŽget. Az Žge fragmentumok nagys‡ga, sz’n‡rnyalata, tšrŽse Žs deform‡lts‡ga alapj‡n az ŽgetŽs módj‡ra lehet kšvetkeztetni. Ezek megÞgyelŽsŽt els"sorban kultœrtšrtŽneti szempontok teszik igen fontoss‡. V‡laszt kaphatunk olyan kŽrdŽsekre, mint pŽld‡ul: a tetemeket mikŽnt Žge Žk el, hogyan helyeztŽk el a m‡gly‡n (vagy egyszer!en csak a t!zrak‡son), mely testrŽszei voltak legink‡bb kitŽve a h" hat‡s‡nak, illetve arra is, hogy egy vagy tšbb egyŽnt hamvaszto ak-e el egyszerre. A hamvaszto csontok sz’nŽt sz‡mos tŽnyez" befoly‡solja. Ez függhet az ŽgetŽs h"fok‡tól Žs id"tartam‡tól, az ŽgetŽs sor‡n az oxigŽnell‡to s‡gtól, az elhuny al együ elhamvaszto mellŽkletekt"l Žs a talaj šsszetŽtelŽt"l is. Alacsonyabb h"fokon (200 °C ala ) tšrtŽn" ŽgetŽs esetŽn a csonttšredŽkek sz’ne mŽg er"teljesen a nem Žge csontokra emlŽkeztet, illetve ann‡l kicsit sštŽtebbek, barn‡s sz’n!ek. Kicsit magasabb h"fok (300 °C) esetŽben a cson šredŽkek feketŽs sz’n!ek lesznek, ennŽl nagyobb h"fok esetŽben pedig szürkŽsfehŽr, szürkŽskŽk sz’n!ek. Hosszan tartó, magas h"fokon (800 °C) tšrtŽn" ŽgetŽs sor‡n a kalcin‡lt tšredŽkek krŽtafehŽr sz’n!re Žgnek ki. Egyazon v‡z esetŽben teljesen ‡ltal‡nos, hogy a cson šredŽkek eltŽr" elsz’nez"dŽs!ek, ami arra utal, hogy a t!z nem egysŽgesen Žrte a tetemet. Ha viszont a kalcin‡lt csontok azonos sz’n‡rnyalatœak, akkor feltŽtelezhet"en az elhunytat œgy helyeztŽk a m‡gly‡ra, hogy minden rŽszŽt egysŽges h"fok Žrte. A cson šredŽkeken a tšrŽsek, repedŽsek milyensŽge is sz‡mos hasznos inform‡cióval szolg‡lhat. Ha pŽld‡ul nem sokkal a hal‡l ut‡n tšrtŽnt a hamvaszt‡s, akkor a csonttšredŽkeken ’velt, transzverz‡lis (har‡nt ir‡nyœ) tšrŽsi vonalak, szab‡lytalan hosszir‡nyœ repedŽsek, gšrbülŽs Žs tengely kšrüli csavarod‡s Þgyelhet" meg. Ha viszont a hamvaszt‡s Žs a hal‡l bekšvetkezte kšzš hosszabb id" telt el, akkor az ink‡bb longitudin‡lis (hosszir‡nyœ) repedŽseket, illetve hasad‡sokat eredmŽnyez. A cson šredŽkek deform‡lts‡g‡nak vizsg‡lata szintŽn a m‡glya intenzit‡s‡nak mŽrtŽkŽre utal. Feln" korœak esetŽben gyakran megÞgyelhet", hogy a v‡z kšzponti rŽszŽb"l sz‡rmazó tšredŽkek jelent"sebb tengelyeltŽrŽssel vagy ak‡r csigavonalban gšrbültek, fehŽr sz’n!ek Žs igen tšrŽkenyek, m’g a koponya- Žs a l‡bcson šredŽkek alig Žge ek, alig deform‡ltak Žs a sz’nük feketŽs. Mindez arra utal, hogy utóbbi testrŽszek kevŽsbŽ voltak kitŽve a h" hat‡s‡nak, azaz a t!z, illetve izzó m‡glya centrum‡ban a v‡z kšzponti rŽszei voltak.

293

KÖHLER KITTI

A tšrtŽneti embertan t‡vlatai A korszer! termŽsze udom‡nyos módszerek alkalmaz‡sa a rŽgŽszeti korœ csontmaradv‡nyok feldolgoz‡s‡ban is terjed. A csontszšvetek vegyelemzŽsŽvel a külšnbšz" tšrtŽneti korokban Žlt nŽpessŽgek t‡pl‡lkoz‡si viszonyai rekonstru‡lhatók. A csontok stroncium- Žs kalciumar‡nya az Žtrend nšvŽnyi Žs hœstartalm‡nak megoszl‡s‡t mutatja. A csontkollagŽn szŽn- Žs nitrogŽnizotópos elemzŽsŽvel pedig megtudható, milyen nšvŽnyeket fogyaszto ak. A Magyarorsz‡gon eddig mŽg nem alkalmazo paleoparazitológiai elj‡r‡sok megind’t‡sa az ‡sat‡sokon ve talajmint‡kban lelt Žl"skšd"maradv‡nyok vizsg‡lat‡t teszi lehet"vŽ, melyb"l az "skšrnyezet rekonstru‡l‡s‡hoz szüksŽges ßóra- Žs faunaelemeken tœl az ember kšrnyezetŽben jelen lŽv", illetve az egyŽneket k‡ros’tó bels" parazit‡kra is lehet kšvetkeztetni. Az "sj‡rv‡nytani kutat‡sok keretŽben DNS-vizsg‡latok seg’tsŽgŽvel sz‡mos fert"z" megbetegedŽst, illetve ezek kórokozój‡t sikerült kimutatni (cson uberkulózis, sziÞlisz, lepra). Ezek kšzül szemlŽltetŽskŽnt kiemelhet" a tuberkulózis, mely az egyik leg"sibb megbetegedŽsek kšzŽ tartozik. A betegsŽg hagyom‡nyos, makroszkopikus Žs molekul‡ris biológiai módszerekkel is kimutatható a csontokon, illetve a csontokban. A v‡ci FehŽrek templom‡nak kript‡j‡ból a kšzelmœltban felt‡rt, 18–19. sz‡zadból sz‡rmazó, termŽszetesen mumiÞk‡lódo emberi maradv‡nyok molekul‡ris biológiai elemzŽsŽvel pŽld‡ul sikerült kimutatni, hogy az eltemete ek kšzel 70 sz‡zalŽka fert"zš volt tbc-vel (mely nem azt jelenti, hogy a betegsŽg tünetei is megjelentek volna rajtuk, csak azt, hogy a betegsŽg kórokozója benne volt a szervezetükben). A tuberkolózisról az 1980-as Žvekben mŽg œgy gondolt‡k, hogy kiszorul az emberisŽget sœjtó megbetegedŽsek sor‡ból, napjainkban azonban œjra t‡mad. EzŽrt aktu‡lis a betegsŽg eredetŽnek Žs j‡rv‡nytšrtŽnetŽnek kutat‡sa. Egyes nŽpek etnogenezisŽnek kutat‡sa, popul‡ciók rokons‡gi viszonyainak meghat‡roz‡sa sor‡n egyre gyakrabban alkalmaznak molekul‡ris genetikai módszereket. Ennek sor‡n popul‡ciógenetikai vizsg‡latokra az anyai šrškl"dŽst mutató mitokondri‡lis DNS markereket vagy az apai šrškl"dŽs! Y kromoszom‡lis szakaszokat, vŽrsŽgi-rokoni kapcsolatok felder’tŽsŽre pedig a sejtmagi (autoszom‡lis) DNS markereket, illetve az azokban bekšvetkez" v‡ltoz‡sokat (mut‡ciókat) vizsg‡lj‡k. Miut‡n kimutatt‡k, hogy a DNS gyakorlatilag minden biológiai maradv‡nyban, ’gy a rŽgŽszeti korœ csontokban Žs a fogakban is meg"rz"dik, a genetika egy œj ‡ga születe : az archeogenetika. Az archaikus DNS molekul‡ris genetikai vizsg‡lata kiegŽsz’theti, kiterjesztheti, meger"s’theti vagy c‡folhatja a hagyom‡nyos rŽgŽszeti Žs embertani kutat‡sok eredmŽnyeit. Seg’tsŽgŽvel felt‡rható az egyazon temet"be eltemete egyŽnek rokons‡gi foka, m‡s-m‡s lel"helyr"l sz‡rmazó csontleletek esetŽben pedig meghat‡rozható az o Žl" popul‡ciók rokons‡gi viszonya. 2003–2004-ben egy NKFP-p‡ly‡zat keretŽben

294

A TÖRTÉNETI EMBERTAN HELYE ÉS SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN

az MTA RŽgŽszeti IntŽzet keretein belül lŽtrejš az Archeogenetikai Laboratórium, mely a Szegedi Biológiai Kšzpont Genetikai IntŽzetŽnek kutatócsoportj‡val együ m!kšdve a K‡rp‡t-medence rŽgŽszeti korœ nŽpessŽgeinek anyai Žs apai ‡gœ šsszetŽtelŽt, sz‡rmaz‡si vonalait vizsg‡lja. Az eddigi kutat‡sok sor‡n els"kŽnt a magyar "stšrtŽnet szempontj‡ból kiemelked" jelent"sŽg! 8–12. sz‡zadi lel"helyekr"l sz‡rmazó mint‡k vizsg‡lata tšrtŽnt meg, œjabban azonban megkezd"dš a neolitikum Žs a rŽzkor id"szak‡ból sz‡rmazó csontmint‡k elemzŽse is.

Irodalom Acs‡di Gyšrgy–NemeskŽri J‡nos: History of Human Life Span and Mortality. AkadŽmiai Kiadó, Budapest, 1970. Bartucz Lajos: A praehistorikus trepanáció és orvostörténeti vonatkozású sírleletek. Medicina, Budapest, 1966. Brothwell, Don–Higgs, Eric (ed.): Science in Archaeology. 2nd edition, Thames and Hudson, London–New York– Prague, 1963. Brothwell, Don-Sandison A. T. (ed.): Diseases in Antiquity. A Survey of the Diseases, Injuries and Surgery of Early Populations. Charles C. Thomas, SpringÞeld, Illinios 1967. Éry Kinga–Kralov‡nszky Al‡n–NemeskŽri J‡nos: TšrtŽneti nŽpessŽgek rekonstrukciój‡nak reprezent‡ciója. – A representative reconstrucion of historic populations. Anthropológiai Közlemények, 1963. 7. 41–90. Gejvall, Nils-Gustav: Cremations. In: Brothwell, Don-Higgs, Eric (ed.): Science in Archaeology. 2nd edition, Thames and Hudson, London–New York–Prague, 1963. 379–390. Knussmann, Rainer: Penrose-Abstand und Diskriminanzanalyse. Homo, 1967. 18. 134–140. Larsen, Clark Spencer: Bioarchaeology. Interpreting behavior from the human skeleton. Cambridge University Press, Cambridge, 1997. Lipt‡k P‡l: Embertan és emberszármazástan. Tankšnyvkiadó, Budapest, 1969. Martin, Rudolf–Saller, Karl: Lehrbuch der Anthropologie. I–II. Stu gart, 1957. NemeskŽri J‡nos–Hars‡nyi L‡szló: A hamvaszto csontv‡zleletek vizsg‡lat‡nak kŽrdŽsei. – Questions of the examination of cremated bone-Þ nds. Anthropológiai Közlemények, 1968. 12. 99–116. NemeskŽri J‡nos–Hars‡nyi L‡szló–Acs‡di L‡szló: Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skele funden. Anthropologischer Anzeiger, 1960. 24. 70–95. Penrose, L. S.: Distance, size and shape. Annals of Eugenics, 1954. 18. 337–343. Regšly-MŽrei Gyula: Az "semberi és kés"bbi emberi maradványok rendszeres kórbonctana. Medicina Kšnyvkiadó, Budapest, 1962. Renfrew, Colin–Bahn, Paul: Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. Ubelaker, Douglas H.: Human Skeletal Remains. Excavation, Analysis, Interpretation. 3rd edition, Taraxacum, Washington, 1999. K. Zo# mann Zsuzsanna: A Penrose-fŽle distancia-anal’zis alkalmaz‡sa tšrtŽneti nŽpessŽgek embertani vizsg‡lata sor‡n. Régészeti Továbbképz" Füzetek, 1983. 2. 29–36. Walker, Philip L.–Miller, Kevin P.: Time, temperature, and oxygen availability: an experimental study of the e#ects of environmental conditions on the color and organic content of cremated bone. American Journal of Physical Anthropology, 2005. Supplement 40. 222.

295

KÖHLER KITTI

Summary Kitti Kšhler The place and role of physical anthropology in archaeological research Archaeology utilizes a wide spectrum of scientiÞc methods while examining the material remains of human past. However, books on archaeology seldom mention the archaeology of humans themselves, their physical a ributes and development. The reconstruction of the lives of those who le$ the relics behind is one of the main goals of archaeology: this fact is proven by the scientists of physical anthropology, who analyze human bones revealed on archaeological sites. The buried person’s sex and age at death can be deÞned by the anthropological analysis of the bones found. This can be used to create a demographic reconstruction with information on the proportions of births and deaths, the distribution of males and females, the age conditions of generations and the anticipated life expectancy. By assessing the metric and morphological characteristics of bones a kind of biological reconstruction is also possible, during which some physical a ributes of buried individuals can be outlined, e. g. height and weight. There are statistical examinations consisting of measuring and morphologically characterizing skeletons that can help in di#erentiating between groups of once existing populations. These analyses result in historical consequences relating to the direction of their wandering and perhaps the origins of human communities. In some cases physical anthropology can conÞrm or deny archaeological theories concerning certain cultures or ethnic groups or give new approaches to Þnd the answers. Several details about lifestyle and diet can be revealed by assessing certain marks on bones and teeth. In the case of bone Þndings from cremated burials the information is limited compared to skeletal burials. However, deÞnition of sex, age and sometimes certain illnesses is mostly possible. The size, colour and condition of bone parts reveal further information about the mode of calcination. Modern scientiÞc methods in processing archaeological bone remnants are spreading rapidly. A chemical analysis can reveal information about the diet of populations from di#erent ages. The DNA-analysis can show a number of contagious diseases (like bone tuberculosis, syphilis or leprosy). We can even deÞne the ethnogenesis and relations of certain populations by the methods of molecular genetics. Mytocondrial DNA markers showing maternal heritage or sections of Y chromosome from paternal heritage can be utilized for analyses in population genetics, while autosomal DNA markers and their mutations can be used for revealing family connections. The Laboratory of Archeogenetics was established within Institute of Archaeology, Hungarian Academy

296

A TÖRTÉNETI EMBERTAN HELYE ÉS SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN

of Sciences in 2003-2004. In cooperation with the Institute of Genetics, Szeged Biological Centre, the institute examines the maternal and paternal composition and lineage of the archaeological populations of the Carpathian Basin. During the research samples of the most important sites from the 8th–12th centuries were analyzed Þrst, presently the assessment of Neolithic and Copper Age bone samples is in progress.

297