Szám: 140-3/2014/ADR
Tárgy: Pécsi Agroker Kft. terhére a veszélyes áru szállítási bírsággal kapcsolatos fellebbezési ügye
HATÁROZAT A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, mint tárgyi ügyben eljáró másodfokú hatóság részéről, a Pécsi Agroker Kft. (továbbiakban: Ügyfél) által benyújtott fellebbezési kérelem vizsgálatának eredményeként, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 900.000,-Ft azaz kilencszázezer forint bírságot kiszabó 1726/2014/H számú elsőfokú határozatát h e l y b e n h a g y o m. A bírság összegét jelen határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10023002-00283494-20000002 számlaszámára, banki átutalás útján köteles megfizetni. A kiszabott bírság befizetésének késedelmes teljesítése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A kiszabott bírság meg nem fizetése esetén végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. A bírságot a befizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani. Határozatom a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ellene fellebbezésnek helye nincs. Határozatom ellen, annak közlésétől számított 30 napon belül – jogszabálysértésre hivatkozva – a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak (7100 Szekszárd, Augusz I. u. 1-3. sz. ) címzett, de a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnál (7100 Szekszárd, Mikes u. 16-22 sz.) benyújtott keresettel élhet. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor tárgyalás tartását kérheti, annak elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. Eljárási költség megtérítéséről nem kellett dönteni, mert az eljárás során ilyen költség nem merült fel. INDOKOLÁS I. Az elsőfokú hatóság határozata 1) A Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) Paksi Katasztrófavédelmi Kirendeltsége (továbbiakban: ellenőrző hatóság) 2014. május 20-án a 6-os főút 112-es km szelvényben a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzését végezte, melynek során ellenőrzés alá vonta a magyar honosságú MMN-907 forgalmi rendszámú veszélyes árut szállító gépjárművet. Az ellenőrző hatóság a helyszíni ellenőrzés alapján megállapította, hogy a gépjármű rakodóterében rakodólapokon összesen 110 liter mennyiségben, 5 db papírkarton ládában korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes árut szállítottak, továbbá OPERA NEW5/1 fantázianevű UN 3082 Környezetre veszélyes folyékony anyag, m.n.n. (növényvédőszer) 9. III. (E) veszélyes áru, küldeménydarabos szállítási módban összesen 240 liter mennyiségben, az ADR 1.1.3.6. bekezdése szerinti mentességi határon belül történő szállítását végezték. 2) Az elsőfokú hatóság a gépjármű és a rakomány ellenőrzése során megállapította, hogy a szállítás nem felelt meg a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás „A” és „B” Melléklete kihirdetéséről, valamint a belföldi alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 2013. évi CX. törvényben, valamint a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) „A” és „B” Mellékletének belföldi alkalmazásáról szóló 61/2013. (X. 17.) NFM rendeletben (a továbbiakban: ADR) meghatározott rendelkezésekben foglaltaknak.
2 3.) Az elsőfokú hatóság az eljárása során a 86/63-155/Paks/2014. (sorszám: TO04-2014-0023) számú ellenőrzési jegyzék (továbbiakban:Jegyzék), továbbá a 86/63-157/PAKS/2014. számú ellenőrzési jegyzőkönyv (továbbiakban: Jegyzőkönyv), valamint a Jegyzőkönyvhöz csatolt 86/63-158/Paks/2014. számú fényképmellékletet továbbá a helyszínen készült digitális fényképfelvételek (DSCF0251-DSCF0289; DSCF0291-DSCF0304), a BB 0350427 számú tehergépjármű menetlevél, az AM:42301 számlaszámú szállítólevél tartalma alapján megállapította, hogy tárgyi szállítási műveletben a veszélyes áruk feladója, berakója és szállítója az Ügyfél volt, az alábbiak miatt: a.) Az ADR 1.2.1. szakaszában foglaltak alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a feladó „az a vállalkozás, amely a veszélyes árut a saját nevében vagy harmadik fél megbízásából feladja. Ha a szállítási műveletet fuvarozási szerződés alapján végzik, a feladó a fuvarozási szerződés szerinti feladót jelenti.” b.) Az ADR 1.2.1. szakaszában foglaltak értelmében az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállító „az a vállalkozás, amely a szállítási műveletet végrehajtja, akár fuvarozási szerződés alapján, akár anélkül”. c.) Az ADR 1.2.1. szakaszában foglaltak értelmében az elsőfokú hatóság megállapította, hogy berakó „az a vállalkozás, amelyik a küldeménydarabos veszélyes árut, kiskonténert vagy mobil tartányt a kocsira / járműre, ill. a kocsiba / járműbe vagy a konténerbe berakja” 3.) A fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú hatóság az ADR 1.4 fejezetében foglaltak alapján megállapította, hogy az Ügyfelet a veszélyes áru szállítása során az ADR1.4.2.2.1.c) pontjában szereplő kötelezettség, az ADR 3.4.1. szakaszában valamint az ADR 7.5.7.1 bekezdésében szereplő követelmények betartása terhelte. 4.) Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy tárgyi szállítási műveletet végrehajtó gépjármű rakodóterében, a rakodólapokon elhelyezett korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes áruk, egyáltalán nem kerültek rögzítésre az oldalirányú elmozdulás ellen. a.) A közúti veszélyes áru szállítás során árukezelésre, valamint rögzítésre sem végzárót, sem minősített hevedereket nem alkalmaztak rakományrögzítő eszközként. A küldeménydarabok alatt lévő raklapok nem voltak lecsavarozva a gépjármű rakfelületéhez, valamint a rakodófelület és a rakodólapok között nem volt elhelyezve csúszásmentes alátét vagy ék. b.) Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a veszélyes áru szállítása során a berakó és a szállító a fentiekben részletezettek alapján megsértette a következő rendelkezéseket és kötelezettséget: - ADR 3.4.1. pontjában foglaltakat, amely szerint „Az ezen fejezet előírásait kielégítő, korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes áruk nem tartoznak az ADR más előírásainak hatálya alá, kivéve a) az 1. Rész 1.1., 1.2.., 1.3., 1.4., 1.5., 1.6., 1.8., 1.9. fejezete; […] g) a 7. Rész 7.1 fejezete és a […] 7.5.7. […] szakasza […] vonatkozó előírásait.” - Az ADR 1.4.1.1. pontjában foglaltakat, mely szerint „[…]Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani[…]” - Az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltakat, mely szerint „[…]A szállítóra – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb. […][…]Az előzőeket – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani[…]” - Az ADR 7.5.7.1 pontjában foglaltakat, mely szerint „…A kocsit/járművet, illetve a konténert a veszélyes áru kezelésére és rögzítésére alkalmas eszközzel kell ellátni. A veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat, illetve a csomagolatlan veszélyes tárgyakat a járműben, illetve a konténerben alkalmas eszközzel (pl. leszorító hevederekkel, csúszó és állítható kengyelekkel) úgy kell rögzíteni, hogy megakadályozzon a szállítás közben minden olyan elmozdulást, ami a küldeménydarab helyzetét megváltoztatná vagy sérülését okozná. Ha a veszélyes árut egyéb áruval (pl. nehézgépekkel vagy
3 rekeszekkel) együtt szállítják, minden árut úgy kell becsomagolni és rögzíteni a járműben, illetve konténerben, hogy a veszélyes áru ne szabadulhasson ki. A küldeménydarabok elmozdulása kitámasztással vagy állványzattal is megakadályozható, vagy úgy is, hogy az üres tereket valamilyen arra alkalmas anyaggal töltik ki. Ha a rögzítés pánttal vagy hevederrel történik, nem szabad túlfeszíteni, nehogy a küldeménydarab megsérüljön, vagy eldeformálódjon….” c.) Az elsőfokú hatóság a fentiekben foglaltak alapján megállapította, hogy a rendelkezés megsértője, mint berakó és szállító, vagyis az Ügyfél, a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) 5. § (1) bekezdésének valamint a 2. számú melléklet I. kockázati kategória 10. pontjában foglaltak alapján, továbbá a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 1. táblázat 10. pontja szerint az Ügyfél 800.000,- Ft, azaz nyolcszázezer forint bírságot köteles fizetni. 5.) Az elsőfokú hatóság további eljárása során vizsgálta a szállítási műveletet végrehajtó gépjárművön készenlétben tartott tűzoltó készülékeket. Ennek során az ADR 1.1.3.6.2., 1.4 (1.4.1.1; 1.4.2.2.1.c), 8.1.4. (8.1.4.4.) fejezetében foglalt kötelezettségek érvényesülését vizsgálta a szállítási művelet vonatkozásában. a.) Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy tárgyi szállítási műveletet végrehajtó gépjármű vezetőfülkéjében 1 db 2 kg-os 13A 89B C oltásteljesítményű, valamint a gépjármű rakodóterében 1 db 6 kg-os 34A 144B C oltásteljesítményű tűzoltó készüléket tartottak készenlétben. Az esőfokú hatóság az ellenőrző hatóság jegyzőkönyvében foglaltak alapján megállapította, hogy mindkettő készenlétben tartott tűzoltó készülék vonatkozásában a karbantartás érvényességi ideje 2013. szeptember hónapban lejárt. b.) Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy veszélyes áru szállítása során a szállító, a következő rendelkezéseket és kötelezettséget sértette meg : - Az ADR 1.1.3.6.2. pontjában foglaltakat, mely szerint „Ha az egy szállítóegységben szállított veszélyes áruk mennyisége nem haladja meg az adott szállítási kategóriára az 1.1.3.6.3. pont táblázatának 3 oszlopában jelzett értéket (ha az egy szállítóegységben szállított veszélyes áruk ugyanabba a szállítási kategóriába tartoznak) vagy az 1.1.3.6.4. pont szerint számított értéket (ha az egy szállítóegységben szállított veszélyes áruk különböző szállítási kategóriába tartoznak), akkor ezek az áruk küldeménydarabokban egy szállítóegységben szállíthatók a következő előírások alkalmazása nélkül: […]8. rész, kivéve 8.1.4.2.-8.1.4.5. […]” - Az ADR 1.4.1.1 pontjában foglaltakat, mely szerint „[…]Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani[…]” - Az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltakat, mely szerint „[…]A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb.[…] […]Az előzőeket – értelemszerűen a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani[…].”
- Az ADR 8.1.4 (8.1.4.4) pontját, mely szerint „[…]Az előző 8.1.4.1, ill. 8.1.4.2. bekezdés előírásainak megfelelő hordozható tűzoltó készülékeket olyan zárral (plombával) kell ellátni, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy még nem használták. Ezen kívül el kell látni olyan jelöléssel, amely tanúsítja, hogy az illetékes hatóság által elismert szabványnak megfelel, ill. az érvényesség lejáratának időpontját (hónap, év) vagy a legnagyobb megengedett használati időtartamot is fel kell tüntetni. Az üzemképesség biztosítása céljából a tűzoltó készülékeket az érvényes nemzeti szabványok előírásai szerint időszakosan ellenőrizni kell[…].”
4 Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy az ADR nem határoz meg a tűzoltó készülék alapkarbantartásnál tűrési időt. c.) Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy a lejárt érvényességű tűzoltó készülékek tekintetében elkövetett szabálytalanságot nem lehet az R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 3. pontjába („A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek. A tűzoltó készülék üzemképesnek tekinthető akkor is, ha az előírt plomba és/vagy a lejárat ideje hiányzik, de nem tekinthető üzemképesnek, ha szemmel láthatóan nem az, például a nyomásmérő 0-t mutat.”) sorolni, mert a gépjárművön elhelyezett lejárt érvényességű 1 darab 2 kg-os és 1 db 6 kg-os tűzoltó készülékek – nyomásmérő órája alapján – üzemképesnek lehetett tekinteni. d.) Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállító azzal, hogy lejárt érvényességű tűzoltó készüléket tartott készenlétben, az ADR előírások betartásának olyan elmulasztását követte el, amely személyi sérülés vagy környezetkárosodás okozásának kisméretű kockázatával járt. A fentiek alapján a lejárt érvényességű tűzoltó készülék tekintetében feltárt szabálytalanságot az elsőfokú hatóság az R1. 2. számú melléklet III. kockázati kategória, valamint az R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletében lévő 3. táblázat 6. pontjában szereplő III. kockázati kategóriába tartozó egyéb mulasztások közé sorolta. e.) A fentiek alapján az elsőfokú hatóság a rendelkezés megsértőjét a szállítót, vagyis az Ügyfelet az R1. 5. § (1) bekezdés és a 2. számú melléklet III. kockázati kategóriába tartozó egyéb mulasztás elkövetése miatt – amely során egy esetleges személyi sérülés, vagy környezetkárosodás kismértékű kockázata állt fenn – az R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 3. táblázat 6. pontjában foglaltak szerint 100.000,- Ft, azaz százezer forint bírság megfizetésére kötelezte. A fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az Ügyfél a rakományrögzítésre továbbá a tűzoltó készülék készenlétben tartására vonatkozó szabályokat megsértette, melynek következtében az Ügyfelet összességében 900.000 Ft. azaz kilencszázezer forint bírság megfizetésére kötelezte. 6.) Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy a 61/2013. (X. 17.) NFM rendelet 13. pontja alapján tárgyi szállítási művelet során a szállítást kísérő fuvarokmányra a következő követelményt kellett vérvényesíteni : „A fuvarokmány tartalmára vonatkozó ADR Szabályzat 5.4.1.1.1 és 5.4.1.1.6 pontjának előírásait nem kell alkalmazni az ADR Szabályzat 1.1.3.6 bekezdése szerinti mennyiséget meg nem haladó veszélyes áru saját számlás szállítására, ha a küldeménydarab jelöléséből vagy a saját számlás menetlevél tartalmából megállapítható a szállított veszélyes árura vonatkozó, ADR Szabályzat 1.1.3.6 bekezdése szerinti mennyiségi határ.” A fentiekben részletezettek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállított veszélyes anyag mértéke nem haladta meg az ADR 1.1.3.6 bekezdésében meghatározott mennyiségi határt, továbbá saját számlás szállítás történt, illetve más jogszabály által előírt fuvarlevél alapján a szállított mennyiség meghatározható volt.
II. Az Ügyfél fellebbezési kérelme Az Ügyfél az elsőfokú hatóság 85-5/2013/HAT számú határozata ellen a Ket. 99. § (1) bekezdése alapján fellebbezést nyújtott be, melyben az alábbi indokok alapján kérte, az elsőfokú határozat megsemmisítését.
5 7.) Az Ügyfél kérelmében előadta, hogy kéri az általuk elismert rakomány elhelyezése és rögzítése kérdéskörben elkövetett szabálytalanság besorolásának felülvizsgálatát, és ennek eredményeképpen a mulasztást az 1. kockázati kategóriából vegye ki. Az Ügyfél kérelmében előadta, hogy a második és harmadik raklapon elhelyezett 5-5 papírkarton csomagolású dobozok és raklap rögzítése nem történt meg. Megállapítja, hogy valóban hibázott a gépjármű vezetője, amikor szakmai mérlegelés alapján "nem látta borulás-csúszásveszélyesnek "a szállított csomagokat, mert erre nem volt mérlegelési lehetősége, a rögzítést biztosítania kellett volna. Ugyanakkor a vizsgálati jegyzőkönyv azonban rögzíti azt is, hogy az ellenőrzés során sem a raklapok sem az azokon szállított dobozok nem voltak a kocsiban szétszóródva, csurgás, szivárgás, áru elszóródás nem volt a platón. Ez tehát azt jelenti, hogy nem súlyos gondatlanságról vagy a szabályok szándékos be nem tartásáról volt szó, hanem egy olyan mérlegelésről, mely az adott helyzetben szabályt sértett ugyan, de nem jelentett a környezetre, emberi életre, közúti közlekedésre kiemelkedő veszélyt. Az Ügyfél álláspontja szerint jóhiszemű mérlegelési tévedésüket alátámasztja az a tény is, hogy a gépjárművet a vizsgálat befejezésekor tovább engedték, mert a rakomány rögzítését a gépkocsivezető teljes körűen megoldotta a vizsgálat befejezésére. Az Ügyfél álláspontja szerint mulasztásuk az I. kockázati kategóriának a jogi minőségét nem támasztja alá, mivel a tényleges veszélyhelyzet alapján az nem állapítható meg. Álláspontja szerint az elkövetett szabálytalanság R2 6.§. - hoz kapcsolódó 5. számú melléklet 3. táblázat 6. sorszám alatti III. kockázati kategóriába tartozó mulasztást valósították meg. Az Ügyfél kéri a II. fokon eljáró hatóságot, hogy a 2004. évi CXL tv. 94/A §. (1) bekezdés alkalmazásával, mérlegelési jogkörében értékelje az Ügyfél javára, a sajátszámlás fuvar tényét, a gépkocsi felszereltségének korrektségét, az azonnali intézkedéseket és pótoktatást, mely álláspontja alapján megteremti annak lehetőségét, hogy egy törvénykövető társaság mulasztását ne a tétel maximum összegének kiszabásával szankcionálja a hatóság, hanem a mérlegelési lehetőségek alapján legalább 50 %-os mérsékléssel segítsék a jogkövetés, megelőzés gazdaságos tevékenység melletti megvalósulását.
II. A másodfokú hatóság megállapításai A fellebbezésben foglaltakat, valamint az elsőfokú eljárásban hozott sérelmezett határozatot, továbbá az eljárás során keletkezett iratokat és fényképfelvételeket megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg: 8.) A fellebbezési eljárás során, a helyszíni ellenőrzésen készített Jegyzékben továbbá a Jegyzőkönyvben foglaltak alapján megállapítottam, hogy az ellenőrző hatóság 2014. május 20-án, a 6-os főút 112-es km szelvényben a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés során vizsgálat alá vonta a magyar honosságú MMN-907 forgalmi rendszámú veszélyes árut szállító gépjárművet, amely 110 liter mennyiségben, 5 db papírkarton dobozban korlátozott mennyiségben csomagolt, továbbá 240 liter mennyiségben UN 3082 veszélyes árut szállított küldeménydarabos szállítási módban, az ADR 1.1.3.6. bekezdés szerinti mentességi határt meg nem haladó mértékben.
3.) A helyszíni ellenőrzésen készített Jegyzékben továbbá Jegyzőkönyvben foglaltak, valamint az ellenőrző hatóságnál 172-3/2014/H. számon iktatott ügyféli nyilatkozat alapján , – az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam hogy az ADR 1.1.3.6 bekezdésében biztosított mentességgel szállított veszélyes áruk feladója, berakója és szállítója az Ügyfél volt, amelyet az elsőfokú hatóság az ADR 1.2 fejezetében szereplő feladó, szállító és berakó fogalmak alapján megfelelően állapított meg. 3.) A fentiekben foglaltak alapján, a fellebbezési eljárás során megállapítottam, hogy tárgyi szállítási művelet során az Ügyfelet az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában szereplő kötelezettség, továbbá az ADR 3.4.1. szakaszában, az ADR 7.5.7.1 bekezdésében szereplő követelmények betartása terhelte.
6 4.) A fellebbezési eljárás során a Jegyzőkönyv, továbbá a DSCF0262, DSCF263, a DSCF265 sz. fényképfelvételek alapján megállapítottam, hogy a korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes árukat tartalmazó küldeménydarabokat a szállítási műveletet végrehajtó gépjármű rakodóterében rögzítették, ugyanakkor az ADR 1.1.3.6 bekezdés hatálya alá tartozó mentességgel szállított veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat a menetirány szerinti jobb oldalra és hátrafelé irányba történő elmozdulás ellen semmilyen rögzítő eszköz nem gátolta. Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a rögzítésre sem végzáró profilt, sem megfelelő rögzítő eszközt nem alkalmaztak. b.) A fellebbezési eljárás további szakaszában vizsgáltam, hogy a veszélyes áru szállítása során a berakó és a szállító, vagyis az Ügyfél a szállítási művelet során megsértett –e bármilyen az ADR előírásaiba, vagy más jogszabályban szereplő rendelkezést. Ennek során a következőket állapítottam meg : - ADR 3.4.1. pontjában foglaltakat, amely szerint „Az ezen fejezet előírásait kielégítő, korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes áruk nem tartoznak az ADR más előírásainak hatálya alá, kivéve a) az 1. Rész 1.1., 1.2.., 1.3., 1.4., 1.5., 1.6., 1.8., 1.9. fejezete; […] g) a 7. Rész 7.1 fejezete és a […] 7.5.7. […] szakasza […] vonatkozó előírásait.” - Az ADR 1.4.1.1. pontjában foglaltakat, mely szerint „[…]Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani[…]” - Az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltakat, mely szerint „[…]A szállítóra – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb. […][…]Az előzőeket – értelemszerűen – a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani[…]” - Az ADR 7.5.7.1 pontjában foglaltakat, mely szerint „…A kocsit/járművet, illetve a konténert a veszélyes áru kezelésére és rögzítésére alkalmas eszközzel kell ellátni. A veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabokat, illetve a csomagolatlan veszélyes tárgyakat a járműben, illetve a konténerben alkalmas eszközzel (pl. leszorító hevederekkel, csúszó és állítható kengyelekkel) úgy kell rögzíteni, hogy megakadályozzon a szállítás közben minden olyan elmozdulást, ami a küldeménydarab helyzetét megváltoztatná vagy sérülését okozná. Ha a veszélyes árut egyéb áruval (pl. nehézgépekkel vagy rekeszekkel) együtt szállítják, minden árut úgy kell becsomagolni és rögzíteni a járműben, illetve konténerben, hogy a veszélyes áru ne szabadulhasson ki. A küldeménydarabok elmozdulása kitámasztással vagy állványzattal is megakadályozható, vagy úgy is, hogy az üres tereket valamilyen arra alkalmas anyaggal töltik ki. Ha a rögzítés pánttal vagy hevederrel történik, nem szabad túlfeszíteni, nehogy a küldeménydarab megsérüljön, vagy eldeformálódjon….” c.) Az elsőfokú hatósággal egyezően a fentiekben foglaltak alapján megállapítottam, hogy a rakományrögzítés követelményeire vonatkozó rendelkezések elkövetője a szállító, vagyis az Ügyfél az R1. 5. § (1) bekezdésének valamint a 2. számú melléklet I. kockázati kategória 10. pontjában foglaltak alapján, továbbá az R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 1. táblázat 10. pontja szerint az Ügyfél volt, melynek következtében 800.000,- Ft, azaz nyolcszázezer forint bírságot köteles megfizetni.
5.) A fellebbezési eljárás során vizsgáltam az elsőfokú hatóságnak, a szállítási műveletet végrehajtó járművön készenlétben tartott tűzoltó készülékekkel kapcsolatos megállapításait. Ennek során megállapítottam, – az elsőfokú hatósággal egyezően - hogy az Ügyfelet a veszélyes áru szállítása során az ADR 1.1.3.6.2., 1.4 (1.4.1.1; 1.4.2.2.1.c)), 8.1.4. (8.1.4.4.) fejezete szerinti kötelezettségek terhelték. a.) Megállapítottam, hogy tárgyi szállítási műveletet végrehajtó gépjármű vezetőfülkéjében 1 db 2 kg-os 13A 89B C oltásteljesítményű, valamint a gépjármű rakodóterében 1 db 6 kg-os 34A 144B C oltásteljesítményű tűzoltó készüléket tartottak készenlétben. Az ellenőrző hatóság által a helyszíni
7 ellenőrzésen készített jegyzőkönyvben foglaltak alapján megállapítottam, hogy mindkettő készenlétben tartott tűzoltó készülék vonatkozásában a karbantartás érvényességi ideje 2013. szeptember hónapban lejárt. b.) Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a veszélyes áru szállítása során a szállító, a következő rendelkezéseket és kötelezettséget sértette meg : - Az ADR 1.1.3.6.2. pontjában foglaltakat, mely szerint „Ha az egy szállítóegységben szállított veszélyes áruk mennyisége nem haladja meg az adott szállítási kategóriára az 1.1.3.6.3. pont táblázatának 3 oszlopában jelzett értéket (ha az egy szállítóegységben szállított veszélyes áruk ugyanabba a szállítási kategóriába tartoznak) vagy az 1.1.3.6.4. pont szerint számított értéket (ha az egy szállítóegységben szállított veszélyes áruk különböző szállítási kategóriába tartoznak), akkor ezek az áruk küldeménydarabokban egy szállítóegységben szállíthatók a következő előírások alkalmazása nélkül: […]8. rész, kivéve 8.1.4.2.-8.1.4.5. […]” - Az ADR 1.4.1.1 pontjában foglaltak alapján, amely szerint „[…]Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani[…]” - Az ADR 1.4.2.2.1.c) pontjában foglaltak alapján amely szerint „[…]A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb.[…] […]Az előzőeket – értelemszerűen a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani[…].” - Az ADR 8.1.4 szakasza alapján, amely szerint „[…]Az előző 8.1.4.1, ill. 8.1.4.2. bekezdés előírásainak megfelelő hordozható tűzoltó készülékeket olyan zárral (plombával) kell ellátni, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy még nem használták. Ezen kívül el kell látni olyan jelöléssel, amely tanúsítja, hogy az illetékes hatóság által elismert szabványnak megfelel, ill. az érvényesség lejáratának időpontját (hónap, év) vagy a legnagyobb megengedett használati időtartamot is fel kell tüntetni. Az üzemképesség biztosítása céljából a tűzoltó készülékeket az érvényes nemzeti szabványok előírásai szerint időszakosan ellenőrizni kell[…].” c.) A fellebbezési eljárás további szakaszában vizsgáltam az elkövetett szabálytalanság kockázati kategóriáját, valamint az arra vonatkozó követelményeket. Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, a lejárt érvényességű tűzoltó készülékek tekintetében elkövetett szabálytalanságot nem lehet az R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 3. pontjába („A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek. A tűzoltó készülék üzemképesnek tekinthető akkor is, ha az előírt plomba és/vagy a lejárat ideje hiányzik, de nem tekinthető üzemképesnek, ha szemmel láthatóan nem az, például a nyomásmérő 0-t mutat.”) sorolni, mert a gépjárművön elhelyezett lejárt érvényességű 1 darab 2 kg-os és 1 db 6 kg-os tűzoltó készülékek – nyomásmérő óra alapján – üzemképesnek tekinthetők. d.) Az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a szállító azzal, hogy lejárt érvényességű tűzoltó készülékek mellett szállított veszélyes árut, az ADR előírásait megsértette, amelynek következménye személyi sérülés vagy környezetkárosodás okozásának kisméretű kockázata lehet. A fentiek alapján a lejárt érvényességű tűzoltó készülék tekintetében a feltárt szabálytalanságot az elsőfokú hatósággal egyezően az R1. 2. számú melléklet III. kockázati kategória, valamint az R2. 6. §. kapcsolódó 5. számú mellékletében lévő 3. táblázat 6. pontjában szereplő III. kockázati kategóriába tartozó egyéb mulasztások közé soroltam. e.) A fentiek alapján megállapítottam, hogy a rendelkezés megsértője a szállító, vagyis az Ügyfél az R1. 5. § (1) bekezdés és a 2. számú melléklet III. kockázati kategóriába tartozó egyéb mulasztást követett el, amellyel egy esetleges személyi sérülés, vagy környezetkárosodás kismértékű kockázata állt fenn, ezért az R2. 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 3. táblázat 6. pontja szerint 100.000,- Ft, azaz százezer forint bírságot köteles fizetni.
8 6.) Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy a 61/2013. (X. 17.) NFM rendelet 13. pontja alapján tárgyi szállítási művelet során a szállítást kísérő fuvarokmányra a következő követelményt kellett érvényesíteni : „A fuvarokmány tartalmára vonatkozó ADR Szabályzat 5.4.1.1.1 és 5.4.1.1.6 pontjának előírásait nem kell alkalmazni az ADR Szabályzat 1.1.3.6 bekezdése szerinti mennyiséget meg nem haladó veszélyes áru saját számlás szállítására, ha a küldeménydarab jelöléséből vagy a saját számlás menetlevél tartalmából megállapítható a szállított veszélyes árura vonatkozó, ADR Szabályzat 1.1.3.6 bekezdése szerinti mennyiségi határ.” A fentiekben részletezettek alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy a szállított veszélyes anyag mennyiségének mértéke nem haladta meg az ADR 1.1.3.6 bekezdésében meghatározott mennyiségi határt, továbbá saját számlás szállítás történt, illetve más jogszabály által előírt fuvarlevél alapján a szállított mennyiség meghatározható volt, így az ADR 5.4 fejezetében előírt fuvarokmányra vonatkozó követelmények a feladóra, vagyis az Ügyfélre nem voltak vonatkoztathatók. A fentiekben foglaltak alapján - az elsőfokú hatósággal egyezően – megállapítottam, hogy az Ügyfelet, mint a veszélyes áru szállítóját a feltárt rakományrögzítési hiányosságért valamint a tűzoltó készülék felülvizsgálati idejének be nem tartása miatti szabálytalanságért összesen 900.000,- Ft azaz kilencszázezer forint bírság megfizetésére köteleztem. A fentiekben leírtakat figyelembe véve, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak az 172-6/2014/H. sz. számú határozatát helybenhagytam, és az Ügyfelet a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 900.000,- Ft bírság megfizetésére köteleztem. IV. A másodfokú hatóság megállapításai az Ügyféli kérelemben foglaltakra vonatkozóan A fellebbezési eljárás során az R1. vizsgálata során megállapítottam, hogy az egyes szabálytalanságok kockázati kategóriába sorolását - mint például a rakományrögzítésével kapcsolatos szabálytalanságokat - a jogalkotó az egyes szabálytalanságok nevesítésével maga végezte el. A helyszíni ellenőrzés során a hatóság feladata elsősorban az, hogy a konkrét szabálytalanság mibenlétét megállapítsa. A hatóságnak – mind az első mind a másodfokúnak - vizsgálnia kell azt, hogy e szabálytalanságot a jogalkotó által már nevesített szabálytalanságok körébe tudja-e besorolni vagy sem. Amennyiben be tudja sorolni, úgy kockázati kategória vizsgálatára, illetve mérlegelésére lehetősége már nincs, azt helyette a jogalkotó elvégezte. Ez esetben a hatóságnak a jogalkotó által a nevesített szabálytalansághoz és kockázati kategóriához rendelt bírság nagyságának megállapítására van már csak módja. Az R1 és R2 rendelkezései alapján nevesített szabálytalanság esetén az eljáró hatóságnak illetve az ellenőrnek nincsen lehetősége arra, hogy a nevesített és megvalósult szabálytalanságot az R1 és R2-ben írttól eltérő kockázati kategóriába sorolja, mivel ez esetben ugyanis a jogalkotó végezte el a nevesített mulasztás kockázati kategóriába sorolását A bírság megfizetésének határidejét, módját az egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 42/2011. (VIII. 11.) NFM rendelet (a továbbiakban: R3.) 3. § (4) bekezdése, valamint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20.§ (6) bekezdése figyelembevételével állapítottam meg. A Ket. 74.§ (2) bekezdése szerint a kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene. Hatóságom a Ket. 33.§ (1) bekezdése alapján megállapított ügyintézési határidőt nem lépte túl. A Ket. 72. § (1) dd) és de) pontjai alapján az eljárási költségről, valamint annak viseléséről rendelkeztem.
9 A kiszabott bírság megfizetésének késedelmes teljesítése esetén a Ket. 132. § alapján késedelmi pótlék fizetési kötelezettség keletkezik. Határozatom jogalapja a Kkt. 20.§-a, az R1., az R2., illetve a Ket. 104.§ és a 105. § (1) bekezdése. A bírósági felülvizsgálat a Ket. 109. §-án, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésén és 326. § (1) bekezdésén, valamint a 330. § (2) bekezdésén alapul. Keresetlevél benyújtása esetén a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor az Ügyfél tárgyalás tartását kérheti a Pp. 338. § (2) bekezdése alapján. Ennek elmulasztása miatt azonban igazolásnak nincs helye. A Ket. 73/A § (4) bekezdés értelmében az első fokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik jogerőssé. A Ket. 109.§ (2) bekezdése szerint az ügyfél a keresetlevélben kérheti a bíróságtól a határozat végrehajtásának felfüggesztését. Hatóságom hatáskörét és illetékességét a Ket. 106.§-a, a Kkt. 20. § (2) bekezdése, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 22.§ (1) bekezdés a) pontja, valamint az R3. 2.§ bf) pontja állapítja meg. B u d a p e s t, 2014. szeptember 29.
Készült: 3 példányban Terjedelme: 9. oldal Kapják: 1) Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (7100 Szekszárd, Mikes u. 16-22.. sz. ) 2) Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon keresztül Pécsi Agroker Kft. 3) Irattár BM OKF Költségvetési Főosztálya - elektronikus úton
