KEDDI bflpok. S w M : IIU! ILHU. Inrkmaili it Haiikinbű; VALLÁSERKÖLCSI, TÁ R SA D A LM I KÉPES H ETILA P

XII. évfolyam.

lepeilk isliiileii ked!le&. Előfizetési á f a : Zgiaz évre

— 8 korona

Fél é v r e ------- 4 Egyel izám

^

36 szám.

Budapest, 1910. szeptember 6.

„

— 16 fillér.

KEDDI bflPOK

S w M : IIU ! ILHU Inrkmaili it Haiikinbű; m

BUDAPESTEN,

m

V U L , K8zUm et8-ut 8. sz.

PÁDUAI SZENT ANTAL LAPJA

T e le fo n iz á m : 106—90.

VALLÁSERKÖLCSI, TÁ R SA D A LM I KÉPES H ETILA P

C

X . Pios, X I I I . Leó pápák, Kolos h c tc ic g p tim ii, számos érsek, püspök és rendfönök áldó ajánlásával,

Felnőttek abéczéje. » » » s stoiz^AWán G Gazdagság. Hallottam egyszer egy öreg plébánosról, ki ha­ lála után több mint harminczezer forintot hagyott hátra. Hogy azonban ez a csinos pénzösszeg együtt maradhasson, az egészet gazdasszonyának hagyomá­ nyozta. Mikor a vén teremtés kezébe kapta a sok pénzt, egyszerre megörült avagy megbolondult, de nem ám az öröm következtében, hanem atiól való félté­ ben, hogy a pénz nem lesz elégséges s neki öreg napjaira nyomorultul kell majd elpusztulni. Ily mó­ don Isten a plébános bűnét azon nyomban büntetés­ sel tetézte és ezzel elégtételt szolgáltatott. Az érdemetlen pénz nem tette gazdaggá a gazdasszonyt, ha­ nem inkább szegénynyé, amennyiben elvette eszét s mint később hallottam, az Ínségtől való félelmében fölakasztotta magát. A fegyházak és börtönök folytonosan tömve vannak megszámlálhatatlan emberekkel, kiket mind pénzbeli dolgok juttattak oda. De ezek többnyire szegény ördögök. A gazdag urak, akik pénz dolgában félre lépnek, egészen más fegyházba jutnak. Övéké a pokol s úgy lehet, oda sokkal több magasrangu fegyenczet szállit a halál, mint amennyi a világ összes fegyházaiban található. — De hiszen az régen tudva­ lévő dolog, jóravaló keresztények előtt már ismeretes, hogy a pénz az ördögnek legbiztosabb horga, ezzel kaparintja meg és teszi gonoszszá a lelkeket. S ha már egyszer erre a horogra akadtak, teljesen hatal­ mában tartja azokat. Az is bizonyos, bár kevésbbé szembetűnő, hogy minden világi dolgok közül a pénz bolonditja meg leginkább az embereket. Még a pálinka se pusztítja oly mértékben a józan észt, mint a pénz. Hát nem őrültség például az, ha egy fölös jövedelmű öreg ember annyira kuporgatja és együtt tartja a pénzét, mintha még hétszáz esztendeje volna hátra a földön s magától ételt-italt megvon egészsége rovására! Vannak sokan, főleg a jómódúak között, kik nem tudnak urai lenni pénzüknek, hanem csak rabszolgái. Szívesebben hagyják nyomorba dőlni leg­ jobb barátjukat, semmint pénzükhöz hozzányúlnának és azzal segítenének. Jó barátnak szívességet tenni, ha beteg, meglátogatni, orvost hivatni, vagy akár be­ tegágya mellett virrasztani — ezt még megteszi az ember; de pénzt már nem ad e czélra, a pénz sok­

kal szentebb neki. Nem ritkán hallunk koldusokról, akikről haláluk után kiderül, hogy gazdagok voltak. Egész utolsó órájukig nyomorult kolduséletet folytat­ tak s nem merték szent kincsüket használatba venni, miként a pogány se meri ezüst vagy arany bálvány­ szobrának orrát szükség idején letörni és eladni. Egy női kolostorban éveken keresztül több ezüst-tárgy tünedezett el, majd egy kanál, majd pe­ dig valami templomi felszerelési tárgy a sekrestyé­ ből. Az ügyre nem derült világosság és minthogy a gyanú a szolgálókra esett, egyiket a másik után el­ bocsátották, mert nem bíztak bennök. Egyszer aztán a kolostor folyosóin vastag füstfelhő kezdett terjengeni. Kutattak a füst eredete után és rájöttek, hogy az egy kamrából tódul kifelé, a hol már hosszabb idő óta súlyos betegen fekszik a kolostor öreg sza­ kácsnője. Midőn a nők behatollak, az ágy már láng­ gal égett s az öreg asszony halva volt. A tüzet gyor­ san eloltották s az első ijedelem múltával hivatalos személyért küldtek, hogy az elhunyt hagyatékát le­ pecsételje. Mielőtt azonban ez az egyén megjött volna, nehányan kíváncsian belenéztek az asszony szekrényébe. Ott aztán mindent együtt találtak, ami évek óta veszendőbe ment. Az öreg nő, mint valami szarka, minden fényes tárgyat összelopkodott, de épp oly kevéssé tudta ezeknek hasznát venni, mint a szarka az aranygyüszünek. Ismertem egy öreg és gazdag főúri özvegyet, kit a szomszédablakokból gyakran megfigyeltek, amint tallérjait majomszeretettel tisztogatta. Ezek az emberek nem arra vágyakoznak, amit pénzzel meg lehet vásárolni, hanem csupán csak úgy kívánják a pénzt, merő játékból. A czipész gyermekei sem akarnak czipőt készíteni, mikor apjuk kalapácsát és egyéb szerszámait kézbe veszik, hanem haszon­ nélküli időtöltés, játék kell nekik. A gazdagság nemcsak az észt bomlasztja meg, hanem valósággal ördöggé változtatja az embert, mint azt egyes örökségek föl­ osztásakor látjuk. A máskülönben csöndes emberek is ilyenkor vadul törnek a vérrokonokra. Azért is mondja az apostol, hogy akik vagyonra törekszenek, az ördög csapdájában fönnakadnak. Csodálatos, de általánosan tapasztalható tény, hogy a szegény emberek legtöbbnyire jószivü és bő- • kezű adakozók. Egy szegény cselédlány könnyen föl­ áldozza akár egy negyedévi bérét, ha nagy nyomor­ ról hall vagy olvas. De van rá eset, hogy egy sze­

54Ő

K&EIDI

gény cseléd hirtelen örököl vagy gazdag férfihez nőül megy, ilyenkor megesik, hogy később a fogához veri a garast. A pénz hamar fösvénynyé teszi az embert; megragad rajta mint a szurok, de nemcsak a testén, hanem a lelkén is. Ez okból nem tudom tűrni, mert nagy igazság­ talanság, hogy a gazdag emberek nagyobb tisztelet­ ben részesüljenek, mint a szegények. Gazdagok kö­ zött van a legtöbb gőgös, hitetlen és zsarnok ember. Egy községben például a gazdagok mondták ki a tanácsban azt, hogy a községi erdőből nem szabad többé ingyenfát szétosztani s az igy megtakarított pénzből a községi kiadások fedeztessenek. Nemrég fizetésemelések eszközöltettek némely országban. És mit határoztak e tekintetben az urak? Feljavították azok fizetését, akik úgyis magas fizetést huztak. Ellenben a nyomorgó sorban lévők legna­ gyobbrészt segély nélkül maradtak. A józan ész ellenére van az is, ha a községi választásoknál gazdagokat jelölnek, azt hivén, hogy ahol sok a pénz, ott az értelem is sok. Pedig csak oly jelölteket keressenek a választók, akik önzetlenek és lelkiismeretesek. Gazdagnak lenni ugyan nem mondható bűn­ nek, de bizony erénynek sem. Ellenben igaz az, hogy a gazdagság erős kisértés arra, hogy az ördögé legyünk. Ha mindazonáltal akad oly gazdag ember, aki vagyona ellenére megmarad jó kereszténynek, továbbá jámbor, szerény, mértékletes és jótékony éle­ tet folytat, azt nem a gazdagságáért, hanem saját jó erkölcseiért tiszteljük.

H Hazugságok. Az emberek mai napság térdig gázolnak a hazug­ ságok mocsarában. Amit csak olvasunk, vagy hallunk, annak nagyrészét meghamisítják a hazugságok. Az em­ beri hazugságok rendes törzsvendégei a korcsmáknak, azonkívül ott nyüzsögnek az újságok hasábjain: meg­ találhatók a kutnál is — az asszonyok gyülekező he­ lyén — és rajokban szállnak az emberek után. Egyik felebarátunknak a szájából repülnek ki és egy másik­ nak viszont berepülnek a fülébe; petéiket lerakják az agyveló're, azokat ott a képzelet kikölti uj hazugságok alakjában. Az emberek azonban nemcsak másoknak ha­ zudnak, hanem mint a skorpió, mely néhanap mérges fulánkjával önmagát csipi meg, saját magukat is ha­ zugsággal tartják és — önnön kárukra — hisznek is azokban. Némely községben farsangkor maskarába öl­ tözik a főbolond és utczahosszat mókázik. A gyerek­ nép sikongatva futkos utána és gunydalokkal üdvözli : „Bolond az ur! hová siet? Hazugság az, a mit kiejt." Ugyanezt sok embernek lehetne, farsangi időn kí­ vül is, utána kiabálni, valamint rá kellene nyomtatni a szabadkőmives újságok czimlapjára. Az együgyű em­ bereknek igen előnyös volna az, akárcsak a szájkosár, mely a veszett kutyákat a harapásban gátolja.

XII. évfolyam. A hazugság valóságos hozománya az emberi ter­ mészetnek, hiszen már a zsoltáros is azt mondja: „minden ember hazudós." Csak ha az ember valóban újjászületik és ha áthatja a keresztény szellem, akkor veti le a lelke a többi bűnökkel egyetemben a hazug­ ságot is. Igazság és hazugság, ez a két főismeríetője a lé­ leknek, mely elárulja, melyik fajtához tartozunk. Nem csupán az utolsó Ítéletkor lesznek az emberek kétfelé osztva, hanem ez megtörténik az év minden napján: a mindentudó Isten szeme előtt az egész emberiség éle­ sen szét van különítve jókra és gonoszokra, aszerint, a mint Isten gyermekei vagy az ördög rabszolgái va­ gyunk. Az utolsó ítélet és a naponkénti isteni ítélet között a különbség az, hogy most még a jó elromolhatik és a bűnös megjavulhat, — az ítélet napján azonban ez már nem lesz lehetséges. Persze sok olyan ember él a földön, aki sem go­ nosznak, sem pedig jónak nem mondható; még a saját plébánosuk is zavarba jönne, hogy jobbra vagy balra állítsa-e őket, ha történetesen előzetes ítéletet kellene tartania. Ellenben az egészen jóknak és egészen go­ noszaknak megvan a maguk sajátos ismertetőjelük. A jóknak ott van az imádság, amelytől a gonoszok úgy borzadnak, mint a kutya a fülébe harsogó trombitaszótól. Viszont a romlottak rendelkezésére egy erős fegyver áll, mely ezen a földön valóságos hatalom és melyet a jó keresztény ép oly kevéssé vesz a nyelvére mint nagypénteken huseledelt, — ez tudniillik a ha­ zugság. A hazugság nyomában nem járna annyi baj és szerencsétlenség, ha az emberek nem hinnének minden haszontalanságot és nem lennének oly hitetlenek az isteni igazságok iránt. Alábbiakban két alaphazugságot fogok széjjelbonczolni; ezek mindenütt hallhatók s az emberek mohón szívják azokat magukba, mint nyári hőségben a frissen csapolt sört.

1. „Mindegy az, akármilyen hiten vagyunk; az a fő, hogy tisztességesen éljünk." Azok az olvasók, akik még tudják a tízparancsolatot és a miatyánkot, azok tudják azt is, hogy az első parancsolat szerint egyedül Istent szabad csak imádnunk, továbbá hogy — az első kérés értelmében — Istennek nevét meg kell szen­ telnünk. Tehát végtelenül fontos az, hogy akit mi imá­ dunk és akinek nevét megszenteljük, az igazi Isten le­ gyen, nem pedig egy árny, egy tévútra vezető lídérczfény, mely a hamis képzelgések mocsarából tört elő. így például hamis istent, bálványképet imádnak azok, akik a krisztusi vallásnak hátat fordítottak. Ezek ren­ desen olyan emberek, kiknek gondolkozása és élet­ módja ellenséges lábon áll Krisztus tanaival, gyakorta oly egyének is, kik sokat tanultak, teszem azt, ügyvé­ dek, orvosok, mindenféle toliforgatók, de a keresztény vallást még sem tanulmányozták. Tekintsük csak azt az istent, a kit ezek az embe­ rek elismernek. Azt mondják, az ő istenük mindenható és végtelenül jó, miért is mindent szabadjára hagynak

Xlí. évfolyam és azt reményük, hogy az örökkévalóságban teljes fizeéssel mennek nyugdíjba, vagyis: odaát legalább is oly jó dolguk lesz, mint volt a földön. Én azonban kérde­ zem ezektől a nagy és kicsi utaságoktól, zsiros, fölvi­ lágosodott főktől: ha a ti istenetek oly nagyon jó, mi­ ért van annyi szegénység és nyomorúság a világon ? Nincs állat, a melyik nagyobb igát huzna, mint az em­ ber. Az állatot a legrosszabb esetben lemészárolják ; kinyújtja tagjait és — vége. Ám mily keserves az em­ bernek halála! Lassú kinok gyötrik testét, rettenetes aggodalmak emésztik lelkét a halálos ágyon. És ez na­ ponta mintegy küenczvenezer emberrel történik a föl­ dön. Nos, mondjátok, ti tudós, okos urak, miért teszi ezt a ti jóságos istenetek ? Adjatok egyszer pontos vá­ laszt ! Lehet-e jóságos az oly Isten, a ki ilyesmibe na­ ponta kedvét leli? És ha csakugyan jó és sajnálkozik az emberi nyomorúság fölött, — hol marad mindenhatósága ? Röviden: ha a ti isteneteket a való élet mér­ tékével mérjük, nem igen egyezkedik az össze, sőt ki­ tűnik, hogy a ti istenetek a zavaros agyatok gőzéből kelt k i; képzelt istenetek hasonlít a hóemberhez: nincs szive, melegsége, ereje, élete. — Ellenben az, a ki nienyország és pokol fölött rendelkezik és szegény lelketeknek is ura-parancsolója, az egy egészen más Isten, a kit talán gyermekkorotokban ismertetek, de a kinek már régen hátat fordítottatok : ő a keresztények Istene. Ez az egy igaz élő Isten kinyilatkoztatta nekünk, hogy a földi szenvedéseknek micsoda jelentősége van. Az ókor egy hires vallástanitója, Tertullián mondja : „Deus patiens, quia aeternus" — Isten türelmes, mert öröktől fogva való. Éppen azért, hogy az Örökkévaló már most látja a te örökkévalóságodat, nyugodtan el­ tűrheti, hogy te bűnös, istentelen életet folytatsz. Nem irigyli tőled a múlandó élet néhány kellemes pillanatát, mert egyúttal látja az örök kint is, a melybe a halál téged csakhamar dönteni fog. A te vig életed olyan, mint a halálra itéltnek utolsó napja, mikor mindent a kedvére tehet. Azért mondja az Üdvözítő: „Jaj nektek jóllakottak, jaj nektek, kik most nevettek!" — És mivel­ hogy Isten öröktől fogva van, elnézheti nyugodtan, hogy a jó keresztény mennyi nyomort, szenvedést és bánatot visel el a földi életben. Isten látja az ő jövendő más­ világi életét is, és látja, hogy éppen a földi szenve­ dések segitik őt a tulvilági boldogsághoz. Ennek követ­ keztében a keresztény világosságtól áthatott lelkek erő­ sen vágyakoznak a szenvedések után. Szent Teréziának ez volt a mondása: „Szenvedni, vagy meghalni!" — Pazzi szent Magdolna pedig ezt szokta volt mondani: „Nem meghalni, hanem szenvedni!" A háromszemélyes Isten azonban, a kit mi ke­ resztények imádunk és a kinek szent nevére minket meg­ keresztelnek, szent, véghetetlenül szent isteni Fölség. Már ez okból is rettenetes nagy gonosztett a bűn s azért esett oly nagy nyomorba és szenvedésbe az egész emberi nem, mert a bűn által szent Istenétől elszakadt. Az ember eredetileg Isten képmására, tehát a legszebb

54?

alakban teremtetett, de mihelyt bűnbeesett, Isten olyan­ nak tekinti, mint egy kitépett szemet, egy levágott üsz­ kös kart, vagy egy föloszlásnak induló holttestet. Mivel azonban Isten, lényéből kifolyólag, csupa szentség, en­ nélfogva a bűnt örökké gyűlöli; a ki tehát bűnben hal meg, az kárhozatba dönti magát és ott marad addig, a mig a szentséges Isten az égben van. A pokol gyötrelmeiből csak egyetlen egy mene­ külése van a nagybűnösnek. A bánat és a jó szándék nem elégséges, mert hiszen akkor valaki bánattal is gyilkolhat, holott a jó szándékkal többé nem tudja a meggyilkoltat életre kelteni. Minden bűnben van valami örök vonás; a bűn a halhatatlan lélek megbélyegezése. A megsértett isteni Fenség kiengesztelésének oly sulylyal kell birni és oly nagynak kell lenni, mint a minő a milliónyi lelkek örök pokoli gyötrelme. Isten, a ki mindent meg akar menteni, a mi még menthető, módot nyújt nekünk erre az engesztelésre. Isten Fia emberi terrnészetet vett magára, a leghívebben szolgálta az Atyát s a legtisztább ártatlansággal a legborzasztóbb bűnhődést vette magára; engedelmességét és szenvedé­ seit érettünk föláldozta. Az Istenember ezen áldozata isteni nagyságú is, tehát a világ minden bűnösének elegendő, föhéve ha őszinte töredelemmel és a bünbánat szentségével fordulunk Krisztushoz. így tanitja ezt a kereszténység. A ki azonban más istent hirdet, pokol és Krisztus vére nélküli istent, az hamis istent hirdet. A ki pedig a kereszténység által tanított egy igaz, élő Istent tagadja, és a saját feje után formál magának istent, az nemcsak hazug ember, ha­ nem a legveszedelmesebb gyilkos. Ilyen ember az Isten gyilkosa, vagyis szeretné az igaz Istent kiirtani és meg­ semmisíteni, mert nem hisz többé benne és azt szeretné, hogy mások se higyjenek. Gyilkosa egyúttal az emberi lelkeknek, mert elzárja előlük az utat a Megfeszítetthez, a hol egyedül találnak bűneikre bocsánatot és menek­ vést az örök kárhozatból. Ez a gyilkos elszakítja a sze­ gény bűnösök váltóját, a mivel leiköket megválthatták volna. A kik vallásellenes újságokat és könyveket ol­ vasnak, azok saját lelkűknek öngyilkosai. A helyett hogy óvatosan és megfontoltan haladnának előre a ke­ resztény parancsolatok keskeny utján, olyan emberhez hasonlítanak, a ki hideg téli éjszakán hazafelé sok pálinkát iszik, álomba merülve, a földön elterül és más­ nap megfagyva, holtan találnak rá az utasok. 2. A másik alaphazugságra János apostol mutat rá, mondván: „A ki azt mondja, hogy ő vétek nélkül való, az hazudik és az igazság nincs vele." A legtöbb ilyfajta hazugot a városokban találjuk, az úri parasz­ toknál, főleg pedig oly emberek között, a kik még husvétkor sem gyónnak. Ez mindenekelőtt onnan van, mert ezek az emberek azt hiszik, hogy Istennel szemben nincs nagyobb kötelezettségük, mint például a királylyal szemben. Ha én teszem azt, az ország törvényeit J nem sértem meg oly módon, hogy azt tanuk, vagy hi­ vatalos egyének látták volna, akkor tehetem a mit akarok. Ha például egy úriember, a kinek a családja

34S’ .

K EO D I LAKOK

otthon a legnagyobb szükséget szenvedi, vígan él, mu­ latságokon résztvesz, és pezsgőt iszik, ehhez ugyebár a hatóságnak nincs semmi köze, a czimborák pedig nagy tiszteletben részesítik őt. Vagy tekintsünk például egy rosszmájú asszonyt, ki féltékenységével és egyéb dol­ gaival halálra kínozza u rá t; itt sincs beleszólása a ha­ tóságnak, mert a törvény az asszonyok féltékenysége és házsártossága ellen nem intézkedik. Istennel azonban máskép vagyunk, ő teljesen igénybe vesz bennünket. Sokkal, de sokkal közelebb állsz te Istenhez, mint a gyermek atyjához, mint a rab­ szolga urához, — testileg és lelkileg az övé vagy. Ő nagy komolysággal megkívánja tőled s te erre köte­ lezve is vagy, hogy Őt teljes szivedből szeressed és néki szolgálj, teljes telkedből és minden erődből. Isten szakadatlanul szemmel tart téged, minthogyha te volnál az egyetlen élő lény a földön. Amit teszel, be­ szélsz és gondolkozol, mindaz lefényképeződik Istenbe és örökké ott marad. Ennélfogva minden cselekedetünk Istenre vonatkozzék és Isten után igazodjon. Nos, mit gondolsz most, kedves olvasó? Te talán egészen más szolgálatban töltöd idődet, mint Isten szolgálatában. Családotokban a férfi hivatalba jár, kereskedik, furfarag, vagyis a világot szolgálja, hogy előbbre jusson, pénzt és becsületet szerezzen. A nő pedig azalatt a saját tűzhelyét bálványozza, gazdálkodik, küzd, fáradoz a férjéért és gyermekéért, — közben ő is, valamint a családfő csak úgy mellékesen tekint a jó Istenre, mint valami távoli atyafira, akitől esetleg valamikor még örökölni is lehet; vagy mint egy szomszédra, aki szük­ ség esetén segítségükre lehet, néhány jíoronát is kér­ hetnek tőle kölcsön, ha az aprópénz kifogyott a házból. Ez az ut azonban nem vezet a mennyek orszá­ gába. Az odavezető ut hosszában útjelzőket találunk következő fölirásokkal: „Ha a mennyországba akarsz jutni, tartsd meg a parancsolatokat." — „Szeresd ellen­ ségeidet és tégy jót azokkal, akik téged gyülölnek~és üldöznek." — „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd va­ gyok és alázatos szívü." — „Ha megbotránkoztat a szemed, tépd ki üregéből." — „Boldogok a tiszta szivüek, mert ők meglátják Istent." — „Vírrasszatok és imádkozzatok." — „A ki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet, nem bírja az életet." .. . Az itt felsoroltakon kivül még számos utmutató van, amelyek után igazodnunk kell; ezeket föltalálhatod a szentirásban és a prédikáló papok szavaiban. Mindnyájá­ hoz szorosan kell alkalmazkodnunk, ha czélhoz aka­ runk jutni. Sok ember igy gondolkozik: Ha egyben-másban helytállók, úgy á többiekben Isten nem fogja oly szi­ gorúan venni. De miként az egészséghez hozzátartozik az, hogy minden betegségtől mentesek legyünk, és mi­ ként a halálhoz elegendő egyetlen betegség is, azonkép egyetlen halálos bűn is örök kárhozatba dönt minket A sorvadásos beteg hiába vigasztalja magát azzal, hogy a gyomra és az étvágya jó; élete gyertyáját nem is a gyomra oltja ki, hanem a lyukas tüdeje. Aki kolerába

Xll. évfolyam.

esett, annak hasztalan van egészséges tüdeje, a halál más utón hajtja ki a lelket a testéből. Az oly ember tehát, aki ugyan nem lop, nem gyilkol, de ellenséges­ kedésben él, fajtalan gondolatokkal foglalkozik és ha­ sában leli minden gyönyörét, azaz sohasem bőjtöl és csak a testének él, az — ha őszintén meg nem tér — mégis egy födél alá jut a tolvajjal és a gyilkossal. Pál apostol azt mondja, hogy nemcsak a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a levegőben szállongó gonosz szellemek ellen is. Ilyenformán kétféle hazug­ ságot ismerünk: olyanokat, melyek a földön csúsznakmásznak, vagyis halandó, földi dolgokra vonatkoznak; továbbá a légben terjengő hazugságokat, melyek az Isten, vallás és kereszténység ellen törnek. Ez utóbbiak a leggonoszabbak, valóságos gyilkos hazugságok, mert az emberek lelkét zavarják meg, akik aztán romlásukba dőlnek, miként a fölhajszolt sáska is beleugrik a tüzbe. E czikkel csak azt akartam mondani: a hazug­ ságok atyja kezdettől fogva az ördög. Ne hazudj tehát, kedves olvasó, de ne is hagyd magad hazugsággal félrevezetni, kiváltkép vallási dolgokban. Aki hazudik, vagy aki hazugságot befogad, — az már az ördögé.

Tisztelet az igazságnak! A szent gyónás védelmére irta : Obweger Jakab székesegyházi hitszónolc Salzburgban. Magyarja átültette: Körmöczy Ernő.

Beköszöntött ama dicsőséges nap alkonya, melyen a mi Odvözitőnk föltámadása által a megváltás müvére az igazság és istenség bélyegét ütötte. A Megdicsőült megjelent a jeruzsálemi teremben apostolai előtt. Üd­ vözölte őket, mondván: „Békeség nektek!" riogy övéi egy pillanatig se kételkedjenek annak személyazonos­ ságában, ki a középen állt, megmutatta nekik szegekkel átütött kezét és lábát. Mikor aztán saját szemükkel megismerték s meggyőződtek arról, hogy a Megfeszí­ tett valóban betöltötte Ígéretét s mint a pokol s a ha­ lál meggyőzőjvc kelt el6' sirjából, újra megszólította őket: „Békeség nektek! Amint engem küldött az Atya, én is küldetek titeket."^) E szavakkal az adott ígéretet valóra váltotta, a kulcs hatalmát átadta apostolainak s Krisztus földi or­ szágában elkövetett bűnök felett való bíráskodás joga ezekre szállott át immár. Semmi más mód nem volt oly alkalmas e hata­ lom átruházására, mint épen e szavak; „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket." Ugyanazzal a küldetéssel bízza meg az Üdvözítő apostolait, melyet ő nyert a mennyei Atyától. S ugyan mi volt Krisztus küldetésének czélja ez átokverte földön? Vájjon nem-e főkép azért küldetett az Üdvözítő, hogy a világot megszabadítsa a bűntől?Nem-e „üdvö­ zíteni jött azt, mi elveszett volt?"^) Igen, a bünbeesett 1) Ján, 20, 21. *“) Máté, 18, 11.

K E D D I CXPÖR

Xll. evrolyam.

emberi nem megszabadítása, iidvözitése volt Krisztus küldetésének legközelebbi czélia. A Megváltó nagy ha­ talmát, melylyel a bűnöket megbocsátja, az angyal már az ő születése előtt is e szavakkal hirdeti: „Fiat szül pedig, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert ö szabadítja meg népét bűneitől." S most, mikor a megváltás nagy, véres munkája befejeződött, mikor a megváltás gyü­ mölcseiben az egész emberiséget részesíteni kell, igy szól apostolaihoz az édes Üdvözítő: „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket." iVlondjátok magatok, vájjon ez a kijelentés hagy-e fenn csak leg­ kisebb kétséget is az iránt, hogy az apostoloVra vár

549;

mondhatná többé hivő lelkünk: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fial"^) S most latolgassuk tovább e szavakat: „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket." Azt a halaimat, melyre szükségtek van, hogy a bűnös világot a jövőben is felemelhessétek s az én művemet az idők végéig tovább vezessétek, im átadom nektek; vegyétek a bünbocsátás valóban isteni hatalmát: „Akiknek meg­ bocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akik­ nek megtartjátok, meg vannak tartva."^) Napnál vilá­ gosabb, érthető szavak 1 Oly szavak, melyek elűznek lelkűnkből minden kételyt s szivünket mennyei bizalom-

A nagykőrösi Arany-szobor. Strob! mester ;.iost készült el a nagykőrösiek Arany János szobrával. Igen érdekes a vén gulyás föalakja. Képünk a művészt és a vén gulyás modelljét Szabó János 72 éves komárommegyei parasztembert mutatja, aki különben Sirobl mester «inasa» is egy személyben.

Jézus bűnbocsátó hatalmát folytatólag gyakorolni a föl­ dön, a bűn fertőjébe sülyedt emberiséget újra föl­ emelni, megtisztítani s az üdvösségre vezetni ? Való­ ban, ha Jézus semmi egyebet sem mondott volna, még akkor sem kételkedhetnénk azon, hogy e szavaival: „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket", tulajdonképen a bűnbocsátó hatalmat is átruházta rá­ juk. Ez nemcsak küldetése czéljából, hanem hatalmá­ nak lényegéből és teljéből is kiviláglik. Ugyan ki merné kétségbevonni, hogy Jézusnak hatalma van megbocsátani az emberek bűneit? S ha ő épen ezen czél betöltésére küldetett a földre, akkor mindazon szükséges erővel kellett rendelkeznie, mely őt szándéka eléréséhez segíti. „Uram! Mindeneket bölcseséggel cselekedtél!" — mondja a próféta, Való­ ban, itt kivételnek nincs helye, mert ha lenne, nem ') Ps. c m

24.

mai töltik, el. Az isteni ajkak meggyőző ereje biztosit róla: Jézus a bűnbocsátó hatalmat valóban emberekre bízta. Nincs oly bűn, mely kivétetnék e hatalom alól, nincs oly nagy, szörnyűséges vétek, melyet meg nem bocsátanának. Lásd, oh, vergődő emberi szív, e pilla­ nattól fogva nincs okod kételkedni üdvösséged felől. Jézus ezen szavai: „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik", arról biztosítanak, hogy ígére­ tét be is váltotta már: „Ha bűneitek leendnek, mint a karmazsin, mint a hó megfehérednek: és ha pirosak leendnek is, mint a bibor, lesznek mint a fehér gyapjú."®) Mást, mint a feloldozó hatalomnak az apostolokra tör­ tént átruházását Krisztus e szavai semmikép sem jelent­ hetnek; ha ezeknek valaki mégis más értelmet tulajdo>) Máté, 16, 16. 2) Ján, 20, 23. 8) Isaias, 1, 18.

550

KeODI

nit, — mint azt a protestánsok teszik, — csak gáncsoskodó okvetetlenkedését mutatja ki. Mi azonban egyakarattal kiáltjuk: Légy üdvöz, te a feltámadás nagy napjainak drága hajnala! Te az emberiségnek égi re­ ményt adtál s a lelki feltámadás zálogát hoztad meg számunkra! Hála, örök hála néked, sirodból Föltáma­ dott, le az emberiségnek a lelkihalál fölött is győzel­ met hirdetsz! Tehát isteni Üdvözítőnk a bünbocsátás hatalmát tényleg az emberekre bizta. Az a kérdés most már: kinek s mily időtartamra adta ezt a megbecsiiíhetetlen, értékes megbizást ? Kérdés” nk első részére maga a tridenti szent zsinat e szavakkal felel: „Aki azt állitja, hogy nem egyedül a papok birnak bűnbocsátó hatalommal, ha­ nem ez a megbízás: „Amiket megkötöztök vagy fel­ oldoztok a földön, meg lesznek kötve s fel lesznek oldozva amennyben is“ az összes hívek közösségére szól, átok alatt legyen!"^) Édes anyaszentegyházunk tanítása szerint tehát Krisztus, az üdv Szerzője a kulcs hatal­ mát, a bünbocsátás jogát nem minden hívőnek kivétel nélkül, hanem csak a papságnak adta át. Minden más felfogás hamis s mint a szentírással s szájhagyomány­ nyal ellenkező tan, egészben elvetendő. Valóban, elég egyetlen egy pillantást vetni a szentirás könyveibe, hogy az egyház tanításának igaz­ ságáról meggyőződjünk. Akár azon helyeket vizsgáljuk, melyek e hatalom megígéréséről szólnak, akár azokat, melyek e hatalom átadását beszélik el, világos lesz előttünk, hogy Krisztus e jelentőségteljes szavakat csu­ pán apostolaihoz intézte. „Mikor tehát este lön azon a nap, a hét első napján és az ajtók betéve voltak ott, hol a tanitványok egybegyűltek vala, a zsidóktól való félelmük miatt, eljőve lézus és megálla középen és mondá nekik: Békeség nektek! Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket, — Akiknek megbo­ csátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva."*) Ugyan kihez intézte az Üdvözítő e szavakat? Ta­ lán az apostolok összes társaihoz, kik az utolsó va­ csora termében egybegyülve voltak? Az egyház ellen­ ségei, különösen azok, kiknek nagyon is érdekükben áll a katholikus papság intézményeit tagadni, mert ezzel a gyónást is eltörölhetnék a föld színéről, semmit sem kívánnak inkább, mint ezt az értelmet tulajdoní­ tani Krisztus fentemlitett szavainak. Csakhogy aki való­ ban keresi az igazságot, egész mást magyaráz ki azok­ ból. Jézus szavai; „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket; akinek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva", csak az apostolokra érthetők s ők maguk is csak ily értelemben vették azokat. Ezt bizonyítja mindazon körülmény, mely e hata­ lom átadását megelőzte s mintegy előkészületül szol­ gált erre a fenséges jelenetre. 1) Concil. Trident. Sess. 14, Can. 10. Ján, 20, 19-23.

L J IP O K

XII. évfolyam

Nem valamennyi tanítványát szemelte ki Jézus arra, hogy az ő isteni küldetésének hirdetői legyenek a földön; nem, e fenséges küldetésre csupán az apos­ tolok voltak a választottak; egyedül őket jelölte ki az isteni Mester helyetteseiként, kiket szét akar küldeni, szerte a világba, hogy a világot megszabadítsák bűnei­ től s Jézus Krisztus malasztját s kegyelmeit oszszák ki majd néki. Épen azért a feltámadás ünnepélyes nagy napjainak alkonyán a kiválasztott apostolokon kívül senki más sem vehette magára az Urnák ezen szavait: „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket." Csupán az apostolokat illették e szavak, mert csak ők tarthattak igényt a már előbb ígért hatalomra.^) Szentatyáink már régtől fogva egyértelműleg hir­ dették azt, hogy Krisztus a bűnbocsátó hatalmat csu­ pán az apostolokra s a papi hivatalban ó'ket követő utódokra bizta. Elég, ha szent Ambroziust említjük meg közűlök, ki így ir: „A bűnbocsátás hatalmát Krisztus csupán a papokra ruházta át."') Azt hiszem, felesleges a többiek nyilatkozatait felsorolni. Minden épeszű ember belátja, hogy a legfőbb kormányzói hatalmat sem az államban, sem a családban nem gyakorolhatja annak valamennyi tagja, amiként jól rendezett köztársaságban sem lehet valamennyi elnök. Lehetetlen tehát Jézusról feltenni, hogy ő kevésbbé értett ahhoz, mikép kell birodalmában rendet terem­ teni, mint más valami gyarló ember, még ha királyi korona ékesíti is fejét. Krisztus, maga a tökéletes, meg­ testesült rend, az ő földi országát minden más társa­ ság eszményképévé tette. Amint a papi hivatalt meg­ különböztette a hivek seregétől, amint elöljárókat s alattvalókat jelölt ki s amiként tanítása és példája által az alattvalókba beleoltotta az elöljárók iránt való en­ gedelmesség törvényét, — úgy az ő országában ezentulra is a kulcs hatalmát a választott elöljárókra bízta s csupán ezekre ruházta át a bünbocsátás hatalmát. S ez a hatalom nem szoritkozott csupán az apos tolokra s az ő működési iaejökre; nem, átszállt aztán az apostolok utódaira s ezek gyakorolják az idők végéig. Mikor az Atya az ő végtelen szeretetétől ösztö­ nözve egyszülött Fiát a földre küldte le, azért tette, hogy mindazokat, kik Jézusban hisznek, megmentse s meg­ nyissa előttük az örök élet kapuit. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adá, hogy minden, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." S mikor a sebektől borított Krisztus kimondhatlan kínok között ott függött a véráztatott ke­ resztfán és így szólt: „Atyám! a te kezeidbe ajánlom ') Jós. Corluy S. I. Spicileg. dogir. bibi. I, p. 439—40 s e rib it: »Haec autem verba dixisse Jesum non ad omnes dissipulos ib i lunc praesentes, sed ad solos apostolos opte con­ cluditur substrata materia verborum istorum. H i enim soli prae calteris, qui a derant (Luk. 24, 33.) electos se noverant Christo ad talem missionem, ideoque a domino missi apos­ to li vocati erant. ®) R. Ambrosius de poenitent, I. I. c. 2. S) Ján. 3, 16.

Xll. évfolyam.

k e h d i

cjtnoR

551

az én lelkemet!“ ^), akkor ezt az áldozatot nem csak támadt Krisztus nemcsak az apostoloknak, hanem ezek azokért hozta, kik leverten, szomorúan álltak a keresztfa törvényes utódainak is adott bűnbocsátó hatalmat." íme lásd a bünbocsátás titkát, mely a katholikus alatt s hivő lélekkel hirdették: „Valóban ez ember Isten Fia vala" ^), nem, Jézusban az a pásztor hunyt el, ki egyház papjainak kezében nyugszik I A kereszten függő az egész nyájért adja oda életét, aki keresni s üdvözi- örök Főpaptól kiindulva, az apostolokra átruházva, száll e hatalom minden püspökre, ki méltóságát jogo­ teni jött, mi elveszett volt. Hát Isten örök tervével megegyező lett volna-e, san nyerte. A püspök-szentelésnél az uj püspök arra is nyer ha ő a bünbocsátás hatalmát csak úgy adta volna, hogy hatalmat, hogy a fiatal levitákat az apostolok utódjaivá az az apostolok halálával megszűnik? Hát az apostolok halála után is nem akad-e elég avassa föl. S ha ama nagy, szent napon odatérdel ember, ki a keresztségben nyert ártatlanságát beszeny- Krisztus leendő szolgája a püspök elé, ez fejére teszi nyezve halálos bíint követ el s szentségi feloldozásra kezét. íme a hatalom átadásának symboluma! Aztán szorul ? Úgy vizsgáld csak önmagad életútját! Vájjon igy szól a püspök: „Accipe Spiritum SanctumV'" „Vedd csakugyan ment az minden súlyos bűntől ? Nem érte a a Szentleiket! Akiknek megbocsátod bűneiket, meg­ szent keresztség óta legkisebb mocsok sem, úgy, hogy bocsáttatnak nekik és a kiknek megtartod, meg vannak akár gyónás nélkül is nyugodtan várhatod a halált ? tartva." S most ott áll előttetek az ifjú, igaz, hogy hoz­ Boldog az, ki e kérdésre őszinte „Igen“ -"iel felelhet! zátok hasonló, gyarló, halandó ember, de oly hatalom­ Én azonban azt hiszem, hogy nagyon-nagyon kicsiny mal felruházva, mely az égből szállt alá, mely Isten az ily boldogok száma. Nos tehát az eltévelyedettek trónjáról ered s képes ana, hogy felemelje az elbukotvalamennyien meglegyenek fosztva a reménytől, hogy tat s odasegitse az ég felé újra. íme ilyen a bűnbo­ számukra is van segitség, menekülés még ? Lehetetlen! csátó hatalom ereje! Amiként Krisztus az egész világ bűneiért ontotta szent vérét, úgy mindazok, kiknek szivében csepp jószándék Regény. Irta : él, részesülhetnek a bünbocsánat kegyelmében. így A szürke idegen. « « Hruska A. akarja Isten ezt a megváltás tervében, igy hitte és hir­ VIII. dette ezt mindenkor az egyház. Figyelmezzünk csak Hempel megtette a följelentést a grófnő nevé­ szent Athanazius szavaira, ki a harmadik században ben, hogy gróf Orauenstein Demeter oly körülmé­ oly dicső védelmezője volt az egyháznak. „Ha mig nyek között tűnt el, amelyekből meggyilkoltatására nincsenek feloldva bilincseid (bűneid bilincsei), — irja lehet következtetni. Egyúttal átadta az ügyre vonat­ ő, — bizd rá magad Jézus tanítványaira. Ök azok, kik kozó adatait, nem említvén persze szóval sem azt az Üdvözítőtől hatalmat nyertek arra, hogy bűneidtől hogy a grófnő közeli rokonokra gyanakszik, feloldjanak." Mikor Athanazius e sorokat irta, az — Szeretném — mondá a vizsgálóbíró — ha apostolok régóta nem éltek már a földön ; eltávoztak ön venné kezébe az ügyet, miután már úgyis előre­ az örök dicsőség hónába s az Ő kezéből nyerték el az haladt a nyomozásban. igazság koronáját, melyet itt a földön Krisztus szolgá­ — Ha szívességet leszek vele önnek — felelte latában érdemeltek ki. Ha tehát a szentatyák mégis a Hempel — örömest foglalkozom tovább a dologgal, püspököket s felszentelt papokat illetik a „tanítvány" de csak mellékesen. Mert hiszen tudja, hogy a meg­ névvel, akik Krisztustól bűnbocsátó hatalmat nyertek, ölt özvegy bonyolult esete nem hágy nyugtot egy úgy ezt csupán azért tehették, mert meg voltak győ­ perezre sem.^ ződve arról, hogy e hatalom tényleg átszállt az apostolok — Igaz, igaz, hogyan áll ez az ügy? utódaira is. — Hm 1. . . sehogy. Valterné halva fekszik, — Mily meghatóan fejezik ki ezt a hitet azok az hangzott boszusan a títkosrendőr válasza, ki erre már afrikai keresztények, kik Hunnerich vandal király által kalapja után nyúlt. — Jó napot! a fogságba hurczolt karthagói papok elé járultak: „Ti A vizsgálóbírótól Hempel egy rendó'rkémet ke­ a vértanuk koronáját siettetek elnyerni, — kiálták felé­ resett föl a lakásán, de az illetőt nem találta otthon. jük, — de hát minket kinek kezeire bíztok? Ki fogja Utána ment a szokott kávéházba s ott találkozott is most már nekünk a gyónás szentségét kiszolgáltatni, ha vele. Az illető néhány billíárdozó katonatiszt játékát újra bűnbe esünk ? Ki fog minket megszabaditani a bűn nézegette. Hempel megpillantásakor tüstént fölállt s bilincseiből s kibékíteni az Istennel ? Hisz hozzátok legy homályos mellékhelyiségbe vonult, maga után intézte az Ur eme szavait: „Amiket föloldoztok a föl­ intve a titkosrendört. dön, fel lesznek oldozva menyben is !" Valóban, a mi — Patvarba is ! miért vezet ide, ebbe a sötét édes anyaszentegyházunk csupán a tiszta igazságot hir­ lyukba? odakinn sokkal kedélyesebb. deti, mikor a tridenti szent zsinaton kimondja: „Szent­ — Úgy gondolom, ön Orauensteinék után ér­ atyáink egyértelmüleg vallják mindenkoron, hogy a feldeklődik s mivel az ifjabbik épp ott billiárdozik, hát Luk. 23, 46. gondoltam. . .

88

’) Márk. 15, 39. 5) S. Athan. Profecti in pag«m M. ser. gr. t. 28. p. 183.

88

2) Concil. Trid. sess. 14. cap. I.

552

K E D D I CKPÖK

Hazatérő nyáj.

- - Teringettét! ö itt van? akkor még inkább kinn a helyem! — kiáltott föl élénken Hempel s azonnal kifordult. A spión utána. — Várjon csak — szólt emez — jöjjön utánam, az öreget is megláthatja. Ott kártyázik, az a fehér bajszu, katonás férfi . . . Igen derék és egyszerű öreg mindnyájan meg vannak győződve, hogy becsületes és jólelkű. Mindennap itt tölti délutánját úri barátai társaságában és este hazaballag. Így megy ez már évek óta. — És a fia? Otthon él a szülőknél? — O, nagyon jó fiú ! Kaszárnya! szolgálat. . . egy kis billiárdszórakozás . . . és este a mama mel­ lett. Nőkkel nem foglalkozik, pedig azok igen meg­ csodálják daliás termetét és szép szemeit. — Hát az anya? — Nagyműveliségü társasági hölgy és egykor ünnepelt szépség volt. Mostani vagyontalan helyze­ tükben titkon minden házimunkát elvégez, hogy a külvilág ne lássa szükségüket. — Lássuk már most az ifjú t! — Az a szőkefürtü, feketeszemü, magas alak. — Az ám, csinos gyerek! — hagyta helyben Hempel fejbólintva. — De már mehetek is . . . Igaz, mi van a szürke idegennel? Nem sikerült nyomába jutni ? Nem. Eddig összesen hat szürkeruhás embe­ ren akadt meg a gráczi rendőrség szeme, de egytőlegyig szabadon kellett őket bocsátani, mert kétségbevonhatlanul igazolták magukat. — Mindjárt gondoltam. A köröző levelek csaK fokozzák a zavart — jegyezte meg Hempel nagy

XII. évfolyam

Amatőr felvétel.

szakértelemmel. Ezzel kiitta kávéját, fizetett és tá­ vozni készült. E pillanatban egy fiatalember lépett a játék­ terembe s amint Hempel őt észrevette, önkéntelenül meghúzódott társa háta mögött. — Herbert g ró f! — mormogta meglepetve. — Mit akar ez itt? Azt hittem, ma nem hagyja el ma­ mája szoknyáját. Feszült érdeklődéssel figyelte meg aztán Hem­ pel, amint Herbert. közeledett az ifjú Orauenstein Viktorhoz és intett neki, hogy beszélni akar vele. A tiszt azonnal letette a dákót és odalépett unokatest­ véréhez. Mintegy tiz lépésnyi távolságra voltak Hempeltől, de ez a nagy kávéházi zajban nem értette be­ szédjüket. Azt azonban látta, hogy Viktor hirtelen krétafehér arczszint öltött és rémséges ijedelemmel bámult rokonára. — Száz pengőt adnék érte — sziszegte Hem­ pel a fogai között — ha tudnám, mit beszéltek egy­ mással. Az ifjak ezalatt a zajtalanabb mellékhelyiségbe húzódtak és Hempel, titkos erőtől űzve, követte őket. Gyorsan egy újságot kapott maga elé és elrejtőzött mögötte. Látatlanul sikerült neki egy sarokban meg­ húzódni. Észrevette, hogy Viktor az atyjának is sugdos valamit, aki erre remegni kezdett és a kártyát egyenkint hullatta ki kezei közül. Arcza még nagyobb borzadályt és ijedtséget árult el, mint fiáé. Nagy fáradsággal fölállolt. — Uraim — mondta megerőltetve — mára engedelmet kérek .. . olyan hirt kaptam . . . h irt. . .

XII. évfolyam.

KEDDI yAPOK

553

Pfitzner Sándor, Amerikában élt hazánkfia, aki saját készítésű és rendszerű repülőgépével nagy sikert ért el. A derék feltaláló tragikus körülmények között halt meg. Úgy mondják öngyilkos lett, más hir szerint belefuladt a folyóba.

Mintegy tébolyodottan tekintett asztaltársaira. — Atyám! szólt rá Viktor figyelmeztetően, mire az öreg belekarolt fiába és lassan távozott az asztal­ tól .. . Megyek . . . megyek haza 1— suttogta remegve. Alig egy lépésnyire Hempel előtt megállott és aggodalmasan nézett fiára. — Mi lesz most? — tört ki dadogva a szó vértelen ajkai közül. Viktor tovább vonszolta. — Hát m i?! Jöjjön a p á m ... az emberek már figyelmessé lesznek ránk. Mind a hárman eltűntek. Hempel kezében lehanyatlott az újság és el­ gondolkozott. — Mi a csoda lappanghat még itt e dolgok mögött? Ez a derék öreg és szép szál fia csak nem lehetnek a gyilkosok? De mi lehet az, ami őket annyira rémületbe ejtette? Sokáig töprengett magában, mig végre újólag kisétált a vasúti állomáshoz, hogy még egyszer ki­ kérdezze a hivatalnokot Demeter gróf utazása felől. Most, miután a gróf ehünése immár köztudomású lett, egészen más kérdéseket intézhet, mint előbb. A hivatalnok azonban ez alkatommal is a mel­ lett maradt, hogy a gróf nem csütörtöki napon, ha­ nem pénteken utazott Gráczba. Csütörtökön semmi szin alatt sem utazhatott, mert akkor este egyetlen lélek se szállott vonatra. Hempel ezekután már maga se tudta, hogy mit gondoljon, de a tapasztaltakat tekintve, elfogadta azt a föltevést, hogy a hivatalnok nyilván tévedett egy nappal. Elment a Szarvas-fogadóba. Ott egy levél várta a grófnőtől, aki fölkérte, hogy lehetőleg még a mai nap látogassa meg. A titkosrendőr ismét kártyajáték mellett találta az agg hölgyet és elcsodálkozott azon, mint lehet nyugodtan kártyával szórakozni oly időben, mikor a

férj holttestét keresik mindenfelé! Vaserős idegzet lehet ennek az asszonynak. A grófnő mintha csak leolvasta volna ezt a gondolatot Hempel homlokáról, mert alighogy utóbbi belépett, gyorsan és mintegy mentegetődzve szólt: — Ne csodálkozzék a kártyákon. . . csak szinleg foglalkozom velük, hogy a cselédség észre ne vegye lelkiállapotomat. Egyébirán* csak azért hivat­ tam .. . igaz, ivott már teát? — Ma még nem, de . . . — Nos, akkor engedje meg, hogy egy csészé­ vel szolgálhassak. Jöjjön, a szomszéd szobában már teritve van. A hölgy most az egyszer nem volt gőgösen le­ ereszkedő, hanem valósággal elragadó szeretetreméltóságot tanúsított, akárcsak egyenrangú főurral lett volna dolga. Hempel mindazáltal bizalmatlan lett, látva a g ófnő rosszul leleplezett ideges nyugtalansá­ gát. Ugyan miért lett egyszerre ily szeretetreméltó? Mialatt a grófnő teával szolgált, busán jegyezte meg vendégének: «Ha most ön nem volna itt, egé­ szen magamra volnék hagyatva. Rita gyöngélkedik, fiam pedig a városba ment.» Hempel álmélkodva tekintett rá. Hát csak azért hivta őt a kastélyba, hogy szórakoztassa ? . . . A grófnő egy darabig elmélázott maga elé, aztán fölve­ tette a fejét és teljesen megváltozott hangnemben igy szólt: «Még egyszer beszélni óhajtok önnel a bor­ zasztó ügyről, és pedig behatóan. Arra is kérném hogy a jövőben minden lépéséről azonnal értesítsen. Előfordulhatnak oly kicsiségek, amelyek magyarázatra szorulnak, vagy amelyekből én helyesebben tudok következtetni, mint a hatóság.» — Amennyire hatalmamban áll grófnő, szívesen teljesítem kívánságát. Csakhogy az ügy nem egye­ dül az én kezemre van bízva. Aztán időm is túlontúl igénybe van véve ezzel a Valterné-féle gyilkos­ sággal . . .

554

K E flD I C«RÖR

— Igaz! — hagyta helybe a grófnő. — De ta­ lán már a végére jár ennek. — Végére ? . . . Még csak most kezdtem el s eddig teljes sötétségben tapogatódzom. Nagyon bo­ nyolult és rejtélyes história ez, mert hogy a nő múlt­ ját áthatolhatatlan fátyol borítja. Persze nem volt elég időm az elhunyt iratait tüzetesen áttanulmányozni, de remélem, hogy a legközelebbi napokban erre is sor kerül. — Nem képzelhető, hogy ez az asszony min­ dent megsemmisített volna, ami személyére nézve felvilágosítást nyújt. — Hm . .. miért nem ? — Bizonyosan nagy oka volt rá, hogy homályba burkolja személyét. Ez az ok halálával megszűnt, tehát föltehető, hogy Írásai nyomra vezetnek ben­ nünket. Ma még azt sem tudjuk, hol született, annál kevésbbé azt, hogy hajadon vagy férjes nő volt-e, s hogy valóban Valter a neve. Hagyatékának a nagy­ sága sincs még pontosan megállapítva. Még azt is hajlandó vagyok elhinni, hogy nem éppen a pénzé­ ért öHék meg. Majd rájövök arra is. Meg kell hogy találjam az érdekeheket. A grófné mosolygott. — Nagy képzelgő maga, kedves Hempel, hogy ily bizonyosra veszi a sikerét. Már ma reggel is gon­ doltam erre. — Ma reggel ? . . . Hogyan ? — Eszembe jutott az ön feltevése, hogy ama nő gyilkosa ölte volna meg az én férjemet is. Ebben nincs semmi észszerüség. Ha Valternél titokzatos okok miatt küldték a másvilágra, amit én semmikép se hiszek, miért kellett ugyanazon gyilkosnak férjemet is megölni ? — Az egyiket előre megfontolt szándékból te­ hette, a másikat talán — védekezésből. Miért hagyta az egyik hohtestet a tett szín­ helyén feküdni és miért rejteüe el a másikat oly ügye­ sen, hogy most nem lehet rátalálni? > — Eló'vigyázatból. Valterné szokásait ismerve tudhatta, hogy szombat este senki sem lépi át háza küszöbét. Azonban ha a gróf tetemét az ut szélén hagyja heverni, tüstént nyomában teremhetnek. Kü­ lönben is nem nagy fáradságába került a holttest el­ tüntetése. Öt lépésnyire a színhelytől terül el egy tő, — holnap ezt is lecsapolják — tiz percznyi távol­ ságra folyik a Mura, amely igen alkalmas arra, hogy napokig magába rejtse a halottat és Isten tudja, hogy egy idő múlva hol dobja partra. Talán ezért is húzta le róla a ruhát, ami nagyon megnehezíti a személyazonosságának megállapítását. Minthogy Valternét két ember ölte meg, nyilván a gróf ur körül is ketten működlek közre s így nem volt nehéz dolog a holt­ testet kissé odább czípelni. A grófnőt meglepték e szavak. — Ketten ? . .. hát ketten voltak ? . .. erről idáig egy szót sem hallottam. Azt hittem, hogy a rendőrség csak a szürke idegent keresi.

XII. évfolyam.

— Mert kétségtelenül ő a főszereplő. Valójában pedig ketten vettek részt a gaztettben. A grófnő feszült arczkifejezéssel szedte össze gondolatait . . . Kettő — mormogta magában — k e ttő ... lehetséges volna? — Azután fölemeUe fejét és különös nézéssel tekintett a detektivre. — Tudja e, hogy az én sógorom ismeretségben állt Valternéval ? — moridá vontatottan. Erre már Hempelen volt a csodálkozás sora. — Hogyan, az őrnagy? Honnan tudja ezt? — Tizennégy nappal ezelőtt láttam őt vele együtt Oráczban egy banküzlet előtt az utczán be­ szélgetni. — Biztos benne, hogy nem tévedett szemé­ lyükben ? — Egészen biztos. Kész vagyok bármikor esküt tenni rá. — Ismerte méltóságod Valternét személyesen ? E kérdésre gőgös, büszke vonás látszott a grófnő ajka körül. — A köztünk levő társadalmi különbség kizárta ezt. Csak rangomhoz illő egyénekkel érintkezem és még azoktól is megkövetelem a föltétlen tiszta életmódot. Sohasem jutott eszembe ismeretséget kötni ezzel a rejtélyes nővel, kinek származását és életkörülmé­ nyeit senki sem ismerte. Látásból persze épp úgy ismertem, mint bárki erről a vidékről. H m . . . de honnan ismerhette az őrnagy? — Ezen egy perczig se törtem a fejemet. Csak ma jutott ismét az eszembe és — megvallom — kü­ lönös kapcsolatot vélek látni sógorom és a megtör­ tént események között. — Most már tudom — gondoha magában Hem­ pel, hogy miért hivatott ez a nő és miért vendégelt meg teával. Tehát ^2 / akarta tudtomra adni! Rettentő gyűlölettel lehet eltelve az őrnagy iránt. Más asszony az ő helyében összetörve és kétségbeesve keresné a magányt, míg ő egy idegen férfit teára hív magához, élénken beszélget vele, mintha semmise történt volna. Minden áron tönkre akarja tenni azt az embert. — Ugyan mit követhetett el ez a grófnő ellen, hogy ily feneketlen gyűlöletben van most része?! Szinte megborzadt Hempel ettől a vasidegzetü erélyes asszonytól, mikor egy negyedóra múlva a kastély kapuján kilépett. Gondolataiba mélyedve, rá­ tévedt arra az ösvényre, mely egyenesen a VaUernéféle házhoz vezetett. A hírhedt épület előtt megállt és töprengett. Ha a falak beszélni tudnának! . . . Hirtelen egy ötlete tá­ madt. Mielőtt aludni térne, egy kis szemlét tarthatna odabenn. A gondolatot tett követte s a következő pilla­ natban már kivette zsebéből a kulcsot és a kapu zárába illesztette. (Folyt, köv.)

XII. évfolyam.

K 'E G D i

Szent Antal csodái.

«

t ’A R Ö K Seeböck Filibert gyűjteménye.

felbátorítva, ismételte a keresztvetést és a responzórium fölrakását vala­ Az elvesztett t a g o t . . . mennyi sebnél, a melyek mindenki Antalunk szenttéavatási pőrének ámulatára egymásután meggyógyul­ megindítására húsz gyógyulási esetet tak, mire a haldokló egészségesen terjesztettek a pápai szék elé, a fölemelkedett és régi állapotában el­ melyeket egytől- egyig gyógy ithatat 1an­ indult a nagy Csodatevőnek hálát nak tartottak. A későbbi időkből el­ mondani. mondjuk még a következőket: 3. Viktória nővér, bécsi Klarissza1. Csodás lámpaolaj. 1681-ben, apácza méltó volt nevére, mert Is­ Flórencz városában egy Ricci Ferencz tenbe vetett bizalma következtében Mária nevű nemes gyermek arczá- a legnagyobb nehézségek felett is ban két alma nagyságú daganat nőtt, győzedelmeskedett. így volt ez meg­ a melyek majdnem elvették a szeme betegedésénél is. Egy érvágás alkal­ világát. Hasztalan hivták a szülők mával megsérült egyik ina, minek a legkiválóbb orvosokat, miért is vé­ következtében jobb karja megdagadt, gül szent Antalhoz folyamodtak és gyuladásba ment át és halálos ve­ bekenték a daganatokat szent Antal szedelembe döntötte a beteget. A oltáráról vett mécses olajával. A fájdalmak perezre sem szüneteltek s gyermek csakhamar nagy élénkség­ a veszély nőttön nőtt; az orvosok gel felkiáltott: „Nézzétek szent An­ kijelentése szerint életbenmaradásátalt!" A házbeliek elősiettek és öröm­ hoz nem volt remény. Viktória volt ragyogásban látták a fiú arczát tün­ az egyetlen, a ki Istenbe vetett bi­ dökölni, nyoma se volt rajta többé a zalmánál fogva nem gondolt a ha­ korábbi daganatoknak. Ugyanezen lálra : szent Antal közbenjárásától öröklámpa-olaj meggyógyított még erősen remélte az egészségét. A kö­ egy flórenczi leánykát is, névszerint rülötte állók aggodalmait figyelembe Barberinoi Brendoni Francziskát, a se véve, felváltva a „Te Deum laukinek egyik karja tökéletesen meg­ damust" és a responzóriumot ímádmerevedett és minden mozdulatra kozta. Tamás éjszakáján a gyuladás képtelen volt. oly magas fokra emelkedett, hogy a 2. A responzórium hatása. Egy nővér már a halállal küzködött, — nápolyi borbély boltjában üldögélt s de azután hirtelen erőre kapott és kis gyermekét ölében tartotta.? Éppen néhány nap múlva már minden baj akkor ment arra egy régi halálos el­ nélkül kinyújthatta karját, Viktória a lensége, ki a pillanatot kedvezőnek priornőnek teljes egészségben és ítélte, a mennyiben a borbély egye­ frísseségben a következő' felvilágo­ dül volt és védeKezni sem tudott, sítást adta: Ama Tamás-éjszakáján miért is belépett hozzá és tőrét húsz­ úgy tűnt föl neki, mintha az apátnő szor testébe mártotta. A szegény em­ két ferenczrendi barátot vezetne czelber gyermekét iparkodott megmen­ lájába, úgymint szent Antalt és teni, tehát védtelen volt; se mene­ sziénaí szent Bernárdot; az egyik a külni, se küzdeni nem tudott; csak responzóriumot imádkozva, megpa­ kiáltozni. A gyilkos elfutott s a sze­ rancsolta neki, hogy nyújtsa ki ke­ rencsétlent vérében hagyta hátra a zét, a másik Jézus édes nevével aj­ földön. Mily rettenetes látvány volt kán, áldást osztott neki és gyógyu­ ez az egész szomszédságnak, de kü­ lást ígért. És így is történt. lönösen szegény feleségének! De az 4. A mennyei seborvos. Knoll erős, az élő bizalom győzött. Az Henrik kalterni szabómester csodá­ asszony szive mélyéből szent Antalt latos gyógyulást köszönhetett szent hívta segítségül s egy papírost, a Antalnak, a ki őt rettenetes beteg­ melyre a responzórium volt leírva, ségből szabadította meg. Ökölnyi rátétté férje egyik legsúlyosabb se­ daganatára két hónapon keresztül bére és keresztet vetett föléje. Ez a tömérdek flastromot rakott, de hiába. seb a következő pillanatban meg­ Végre a doktorok életveszélyes met­ gyógyult és behegedt. E csoda által szésre határozták el magukat. A mes­

11

555

ter azonban ebbe sehogy sem akart beleegyezni, hanem inkább legben­ sőbb fohászkodással és teljes biza­ lommal szent Antalnál keresett se­ gítséget, a kinek tiszteletére szent­ misét ajánlott föl. Alighogy ezt az ígéretét tette, véget ért minden fáj­ dalma s a beteg tökéletesen meg­ gyógyult, mint azt egy emléktábla máig is hirdeti. 5. Vesekő. Hauser János bozeni születésü polgár 1653-ban Ríttenben időzött nyári pihenőn. Régóta vesekő kínozta s egy alkalommal olyan erős fájdalom vett rajta erőt, hogy azt hitte, meg kell halnia. Mivel az orvosságok mit sem használtak, az épp akkor ott időző Ferencz-rendi szerzetest, Kirchner Vitális atyát hi­ vatta magához, hogy neki meggyón­ jon. Mikor ez megtörtént, a gyóntató atya azt a tanácsot adta neki, for­ duljon bizalommal Kalternbe, páduaí szent Antalhoz és tegyen ott vala­ melyes ígéretet az esetre, ha egész­ ségét újra visszanyeri. Betegünk szót fogadott. Midőn a gyóntatóatya más­ nap reggel ismét megjelent látoga­ tóban, a beteg neje elébe sietett és értesítette, hogy a betegség az éj­ szaka folyamán váratlanul kedvező fordulatot vett s örömében más cso­ dálatos dolgokat is közölt, melyek az éjjel előfordultak. Két nappal később a beteg teljesen meggyó­ gyult s ez a betegség sohase bán­ totta többé. 6. A lábfájós cseléd. Dollin Ka­ talin, egy chortinigi cselédleány 1666-ban súlyos lábbajt kapott, úgy hogy megbénult és munkára tökéle­ tesen képtelen lett. Minden képzel­ hető gyógyítási módot megpróbáltak rajta. Hét nap múlva végső mene­ dékül páduaí szent Antal kalterni kegyoltárához folyamodott s foga­ dalmat tett zarándoklásra és szent misére. A nagy Csodatevő közben­ járására azonnali segedelemben ré­ szesült. Másnap általános csodálko­ zásra minden baj nélkül gyalog za­ rándokolhatott el Kalternbe, a hol ígéretét nagy örömmel teljesítette. 7. Szemorvos. A kalterni krónika 1667-ből egy hét esztendős grófi gyerek csodálatos gyógyulását jegyzi fel, ki teljesen vak volt és semmi­ kép se nyerhette többé vissza sze-

K E O D I E5MPOK

556 mevilágát. Jámbor anyja, szül. Fugger grófnő, rábeszélte urát, tiogy menjen el vele Kalternbe, szent An­ tal oltárához. A szülők a vak fiucskával elzarándokoltak a kegyhelyre, ott szent misét mondottak a szent tiszteletére és két értékes drágakö­ vet áldoztak föl, hogy azokkal az oltárképen szent Antal koronáját dí­ szítsék. A Cscdattvö nem maradt el velük szemben a bőkezűség dolgá­ ban, — ő viszont a gyermeknek két jó szemét adta vissza, melyek a világ összes ragyogó gyémántjaival sem pótolhatók.

SZT. A N TA L ÜG YEL Etnlékm ondaiok szent Antal ira ta i­ ból. sMicsoda kívánatosabb ember szi­ vének, mint a béke ? Aligha támad em­ ber keblében vágy élénkebben, mint az, mely a békét áhitja,« »A békesség útja pedig e z : Inkább tenni másnak akarata, mint sajátunk sze­ rin t; inkább beérni kevesebbel, mint a sokat hajszolni; inkább megelégedni ala­ csony sorban, mint a rangot keresni. Va­ laki pedig egyáltalái lemond a magáéról, ellenben Isten akar t át keresi tenni, az megyen be csöndes békesség országába !«

Nagyon nehéz ut. Majd azt mondom, hogy emberfeletü Utat jelölsz meg számunkra A n ta l! Ki ezt járni magát jónak érzi. Nem vón ember, hanem egész angyal . . . Hacsak téged nem látnánk mintának. El se hinnők, ember rajta járhat! Parancstól ha a sziv nem rettegne. Hanem kedvét látná alsóbb sorban — És ha az agy hajlana intésre S nem siratná magát alázottén -Mennyi harcz és háborúság múlna . . Hajlékinkra áldó csönd borulna . . . Hát a vagyon ! ? — mely tengelye létnek. Mely király- s koldusnak egyképp álma ; Melyért áldoz mai ember mindent S készen melyért tiz annyit áldozna. .. Hogy ebből is jobb a közép-mérték? Ezt, jó Antal, nem eszünkhöz m érlék ! Ám szavad szent, mikép minden szavad. Választás csak kettő közül lehet: Lemondani, akkor leszek szabad És békének akkor öiülhe;ek; Vagy maradi, i önön-akaratban Béke hijján — legfényesebb rangban . . . Taníts Antal és nyújts segédkezet, Hogy a kettős törvény között tudjak. Olyan bölcsen én eligazodni. Ahogy te azt nekünk megmutattad ! Lemondottál rangról, kedvről — és ma ? Egész világ neved magasztalja!

1931. Építsünk tem plom ot Antalunk halála 700*ik évfordulójára! Nagy műhöz nagy idő kell. De régi tartozás lerovása viszont sür­ geti a gyors tevékenységet. Tulzok-e, ha azt mondom, hogy régen adós a

magyar nemzet szent Antalnak egy monumentális templommal ? Hiszen nincsen nemzet, sem napkeltén, sem nyugaton, mely neki a fővárosában impozáns, szép és díszes templomot ne emelt volna! Nincs olyan, csakcsupán az egy magyar! A többiek mind lerótták tartozásukat „az egész világ szentjének". Pedig azok nem is „választották nemzeti védőszent­ nek a dicső páduai szent Antalt", mint megtették azt a mi hítbuzgó őseink 1528-ban, a mohácsi vész után, mikor zsinatot tartottak vala Esztergomban, „mert kétségbeejtő vala és vigasztalan az ország állapotja!“ És vájjon ma, éppen nap­ jainkban bővelkedünk- e vigasztalás­ ban? szűkölködünk-e szomorúság­ ban? * Augusztus hó folyamán a követ­ kező adományok és gyűjtések ér­ keztek hozzánk a fenkölt czélra: L. J. (Szentendre) 1 K; Antalóczy Izidorné (Királyhelmecz) 2 K; Fátn Jánosné (Fiume) 1 K ; Tóth József (Gyulavarsánd) 2 K ; Varga Béláné (Pinyéd) 1 K ; Ravasz nővérek (Szé­ kesfehérvár) 10 K ; Rabecz Istsránné (Eger) 1 K ; Balon Nándorné (Eger) 1 K ; Leviczky Anna (Eger) 20 fill.; Jahnyák Anna (Eger) 1 K ; özv. Pikna Györgyné (Zsolna) 1 K : Kaposi Pál (Szinna) 2 K ; Barta An­ tal (Ujkécske) 50 fill.; Schütz Ferencz (Marosvásárhely) 2 K; Szabó Judith (Paskau) 4 K ; Gulyás János (Perbete) 2 K; Fodor Edéné gyűj­ tése (Kartalról) 13 K 20 fül.; Hütter Ignácz gyűjtése (Köveshuta) 7 K 76 fill.; Berzsán Sándor (Aknaszlatina) 5 K; Neidert Fülöp (Bu­ dapest) 5 K ; L. M. N. N. (Moór) 5 K ; Vörös Lőrincz (Dunakesz) 6 K ; Georgevits Amália gyűjtése Körösbányáról 8 K; özv. Oroszlány Károlyné (Alcsut) 10 K ; Zavaczky Beríalanné (Szomolnok) 10 K ; Né­ meth Józsefné (Szerdahely) 2 K ;

Tudósítások. Pádua. Egy, Izrael fiai közül nem régen a katholikus egyház keblébe tért jó és törekvő leveléből vesszük a következő sorokat: „Kedden ko­ rán reggel érkeztünk meg e világ­ hírű kegyhelyre és direkt a bazilika felé irányítottuk a lépteinket. „II Santo“ -hoz, mint a városbéliek mondják, mintha egyetlen szent volna a világon édes Antalunk .. . A minorita-atyák, kik a bazili kában

X II. évfolyam

az istentiszteletet ellátják, a keddi napot nagy fénynyel ünnepük min­ den héten, a Jézuska megjelenésé­ nek emlékére teszik ezt, mert a kró­ nika szerint kedden történt, hogy az isteni Kisded leszállt a mennyek­ ből, földi barátjának, Antalnak, öle­ lésére. A kóruson remekhangu fér­ fiak énekeltek. Engem szinte elra­ gadott a gyönyörű ének, melynek hullámai betöltötték a bazilika tágas csarnokait. . . ó, mint szerettem volna, hogy ezt az éneket hallják és magukba szivják az én rokonaim, akkor ők is sokban együttéreznének velem . . . Az ünnepi nagy mise után megtekinthettük a drága ereklye­ kamrát, melyben szemnek-szivnek fölséges látvány tárul a szem.lélő elé. Hittel és hozzáértéssel el tud­ nánk itt időzni napokig, hetekig. — Micsoda ellentét, mikor a baziliká­ ból elmentünk szent Jusztina tem­ plomába! Már a környéke is elha­ gyatottnak látszik, a templomban pedig nem találtunk embert. Egy­ magában misézett a pap. Ahogy odatérdeltünk az oltár zsámolyára, szinte csudálkozó pillantásokkal mért végig minket a templom-szolga. Pe­ dig micsoda remek egy templom ez! Oltárai, kápolnái, képei, abla­ kai, mind csupa műremek. A Michei Angelo kezeműve. Krisztus levétele a keresztről, egyetlen darab kararai márványból faragva, kincse a kul­ túrának világszerte. Itt a por lepi, senki sem áhitatoskodik előtte. K i­ rályoknak való fényűzés volna eléje térdepelni, és koldus sem borul eléje. Ilyesmit sehol se tapasztaltam, pedig megjártam Itáliának majdnem minden kegyhelyét és voltam majd­ nem minden emlitésremélló tem­ plomban. Ennek a templomnak is gazdag ereklye-kamrája van. — Pá­ dua felfrissítette lelkűnket. Hálával volt eltelve a szívünk és kedves em­ lékekkel rakodottan folytattuk azután utunkat Ferrara felé." Esztergom. Pór Antal prelátus, kanonok a belvárosi plébánia tem­ plom elé nagy szobrot áldozott szent Antalnak, mely valóságos remeke a szobrászművészeinek. Hófehér kő­ ből faragva a sűrű zöld lombok kö­ zepette igazán áhítatra ragadja a szemlélőt. A nagylelkű áldozó védő­

XII. évfolyam szentjét kívánta ezzel dicsőíteni, ki­ ről mindig hirdeti, hogy számtalan kegyelmes meghallgattatásért örökre hálával van eltelve iránta! Kispályi. Szent Antal pörsölye állandóan lehetővé teszi, hogy egy árva fiút ruházzunk és iskoláztas­ sunk. Tizenegy év óta már a har­ madik fiú köszöni szent Antal sok jóságának, hogy tanulhat és tisztes polgári pályára kiképzést nyerhet.

Kérőszavak. Egy mindnyájáért Mindnyája egyért; Szent A n ta ln a k és tis z te lő in e k gitő imáit kérik : Vincze Illésné (Szent* márton) egészsége hogy helyreálljon, özv. Flomm Lajosné (Pozsony) rossz helyre kölcsönzött pénzét hogy visszakaphassa, F. B. (Búd pest) alaptalan követeléssel támasztott pörbeh igazságos Ítéletért, S. P. (Budapest; sok féle bonyodalom sike­ res megoldásáért, P. Sz. A. hogy a válla­ latában fenyegető kár elháruljon, Szigeti Károly (Pápa) állásért, Szigeti József (Pápa) anyagi viszonyainak jobbulásáért Szigeti nővérek (Pápaj aty]uk gyógyulá­ sáért, özv. Husztoleczné (Újpest) leányá­ ért családi ügyben, Schütz Ferencz (Ma­ rosvásárhely) betegségben és más ügyei ben, St. M. J. (Kőbánya) hosszú és igaz talan peres zaklatás megszűnéséért -é igazságos Ítéletért, N. N. (Kolozsvár) anyagi ügyeinek javulásáért, jobb egé^zségért, békés otthonért, V. K. (Budapest) gyermeke gyógyulásáért, S. T. (Újvidék) el/esztett pénzért, M. család (Budapest) gyermek gyógyulásáért, özv. N. M.-né (Salgótarján) magának és fiának jobb al­ kalmaztatásért, mindannyian kenyeret Ígér­ nek a szegényeknek és nyilvános hálát szent Antalnak! N a g ym a jté n y. Hosszan húzódó és nagyon bántó ügyemben többször folya­ modtam jóságos szentünkhöz és tettem fogadalmas Ígéreteket. De úgy látszik ö próbára kívánja tenni bizalmamat. Mert javulás helyett rosszabbra fordult a do­ log, Ám én változatlan szilárd bizakodás­ sal és csüggedetlenül folytatom a könyör­ gést, ígérek kenyér-áldozatokat, böjtöket és nyilvános köszönetét. Nagyon kérem a jószívű olvasókat, foglalják imáikba az én ügyemet, netalán megszégyenüljek a fö l­ döntúli segítség várásában, hanem tiogy inkább még a dolog mellékkörülményei is javamra váljanak e l! K. E. J.

Hálaszavak. »Kérés és hálálkodás nyitja meg az U r adakozó kezét!«

Korpona. Tíz évvel ennekelőtte kértem először meg e lapnak ked­ ves olvasóit, hogy ügyemben segítő imáikkal támogassanak. Bonyolodott családi ügyem azóta húzódott és hullámzott. Beh sok hányattatást szenvedett el szegény szivem! De bizalmam szent Antal iránt nem fo­ gyatkozott. Újra és újra ostromol­ tam őt és újítottam e lapban a kérőszavakat is. Végre az igazság múlt hónapban díadalmat vön! Sie­ tek az ígéret szerint hálát mondani nyilvánosan szent Antalnak és kö­

K E H D l

C 3 IB O K

557

hogyan igaz volt! Visszanyertem nyugalmamat! Áldassék érte szent Antal! Prössl Paula. A tü. Csodával határos eset tör­ tént velem múlt évi szeptember 24-én. Háztartási munkát végezve, gyapjútakaróinkra épp friss huzatot varr­ tam. Férjem takaróján dolgozva, a tü egyszerre nyomtalanul eltűnt ujjaim közül. Alaposan és lelkiismeretesen kerestem mindenfelé, de hiába. Szent Antalhoz folyamodva, alamizsnát Ígértem a szegényeknek az esetre, ha a tü előkerül, ám ez se használt. Másik tüt vettem hát elő, elhatározva, hogy férjem pokróczát magam fo­ gom használni: ha esetleg a tü benne van, engem sértsen meg, ne őt. Busán tűnődtem magamban, hogy miért nem segít szent Antal, mikor öt annyira tisztelem! E pillanatban ama helyre esett tekintetem, hol a tüt oly soká kerestem és íme, ott feküdt a tü, még pedig oly feltüns csillogással, hogy szinte szólt hoz­ zám. Bámulatomból magamhoz térve, térdre borultam azon a helyen és buzgó imádkozásba merültem.” A tüt azóta nagy becsben tartom ; egy név­ jegybe beszúrva, imakönyvembe helyeztem el. Calderoni Sándorné. Budapest. Szent Antalnak és Hofbauer szent Kelemen atyának mondok együttesen hálás köszöne­ tét, hogy kilenczed tartása után szó­ szólóim voltak és Isten előtt kíneveztetésemet pártolták. Én tudom leg­ jobban, hogy mennyire nem számít­ hattam emberi segítségre, hanem Nö, m in t m in is z te ri tanácsos. csak mennyeire ! Ajánlom az olvasó­ Pardo-Bazan Emília grófnőt, az ismert Író­ társaknak, hogy ügyes-bajos dolga­ nőt a spanyol közoktatásügyi mini.-ízter ikban ahogyan szent Antalhoz, épp meghívta minisztériumába és miniszteri tanácsossá nevezte ki. úgy Hofbauer szent Kelemen atyá­ hoz forduljanak nagy bizalommal 5. E, sított el, hogy hiszen már fizetett! Megzavarodottan és elszomorodotOszró. Négy évvel ezelőtt nyil­ tan botorkáltam haza. Az ügyet vános köszönetét Ígértem szent An­ Jégi jóságu védőszentemre, a páduai talnak kegyes pártfogásáért, a meny­ Csudatevőre bíztam. Alig hogy el- nyiben egy nagy per jó kimenetelét rebegte,"" a fohászt, betoppan az kértem tőle. Az emberekben már adós és megadja a pénzt! Volt ugye­ elvesztettem hitemet, miért is az bár okom hálálkodni? Pedig most égiekhez fordultam s hála a dicső vette csak igaz n kezdetét a meg­ szentnek, a bold. Szűznek és szent próbáltatásom. A szomszéd panaszt Fiának, ügyem javamra dőlt el. Há­ tett, megczitáltatott a községházára lából ötven koronát juttatok szent és fiának tanuságtétele mellett azt Antal szegényeinek. — Egy másik erősitgette, hogy kétszer fizetett ne­ életbevágó fontos ügyemben is meg­ kem és követelte vissza a pénzt ! nyertem szent Antal jóságos pártfo­ Öt tanúja is volt, mire a kismartoni gását. Ugyanis midőn sorsom kissé járásbíróság elé kerültünk és ott a jobbra fordult, házat vehettem és ■port megnyerte, mert tanúi esküt hivatalom mellett kereskedéssel is tettek, én pedig csak egyetlen tanút foglalkozhattam, írigyeim támadtak, állíthattam.. így jutott ügyem a sop­ a kik fölöttes hatóságomnál meg­ roni törvényszékre. De szent Antal rágalmazva becsületemet, mindenáron nem hagyta veszni az ő pártfogolt- tönkre akartak tenni. Kétségbeesé­ ját. Az én egyetlen tanúm vallomása semben szent Antalt kértem föl hű­ alapján úgy ítélt a törvényszék, a séges védőmnek ez ügyben s hála a szönöm teljes szívből mindazoknak imádságát, kik érettem egy fohászt nem sajnáltak és Isten irgalmát szá­ nkómra kikö yörögték. Esztendős, évtizedes dolgomat itt e rovatban nem mondhatom el, de a -zerkesztőség számára aprólékosan leírom és rábízom, hogy külön czikk for­ májában abból annyit közöljön, mennyit bölcs belátása alkalmasnak ítél. Hála! Hála! Amennyit sírva kértem, annyi hála könnyek közt most ! /. A1. (Jövő hónapban közöl­ jük czikkét. Szerk!) Feketeváros. Bonyolodott pörös ügyben, melyben a jó olvasók segítő imáit is többfzör kértem, hirdetem most az igazság diadalát és szent Antal jóságát!_ Története röviden a köveikező: Évek előtt hozzám jött egyik szomszédom és rövid pár napra 190 koronát kért kölcsön. Mikor az ígért nap anélkül múlt el, hogy pénzetp megadta volna, én mentem hozzá. Ámde azzal uta-

55S

K E a a i CKHQS

mindenható Isten kegyelmének, me­ gint én lettem a győztes, miért is ujabb ötven koronát juttatok a sze­ gények kenyerére. Hála és köszönet a nagy isteni irgalomnak, a bold. Szűznek, édes Jézusunknak és kegyes nagy pártfogómnak, szent Antalnak. Sohasem szűnik meg szivem értűk lángolni, őket magasztalni és dicsőiteni! Mindenki forduljon bátran a mennyei pártfogókhoz, akiknél igazságot, vigaszt és örömöt lelnek. Mózet Etelka. Szent Antalnak hálát mondanak ; S. S. Anna (Fabiánháza) többszöri meghallgattatásért, Varga Béláné (Pinjréd) fontos nagy kegyelemért, Fehér Antónia (Zsolcza) elnyert állásért, Gombos Ferencz (Vágujhely) szeme gyógyulásáért, Gazdik János (N.-Braddok Pa) kegyelmes meghallgattatásért, K. Zs. (Bécs) a gyer­ meke hogy halálos veszedelemből szeren­ csésen szabadult, özv. Nyulászyné (S-n) elvesztett ékszer és kendő megtalálásáért, mindannyian kenyérrel is táplálták szent Antal siegényeit Szegények kenyerére k ü ld ö ttek : Soós Edéné (V-n) 2 K, Szabó Anna (F. O-ő) 50 f, Remisovszky Paula (P-n) 1 K, S. S. Anna (Fábiánháza) 1 K, B. J. (Sződ) 1 K, Panghy Ágoston (K-t) 1 K, Zapotoczky Mihály (Felsőolcsvár^ 4 K, Varga Béláné (Pinyédi 1 K, özv. Flomm Lajosné (Pozsony) 0 K, Gazdik János (N.-Brad­ dok Pá) 30 K, W. L. (Veszprém-Varsány) 3 K, özv. Kovács Lázárné (Zsidovin) 2 K, Gulyás János (Perbete) 40 f, Z. J. (Gy.) 10 K, özv. Albert Lajosné Béláné (Buda­ pest) 4 K, Mayer Etelka (Q-ó) lO K, Hornic József és András lÓ-Grdjevác) 10 K, Erdősy Györgyné (Geletnek) 3 K, E. Gy. (Salgótarján) 2 K, Vincze illésné (Szentmárton^ 1 K, Vincze Ágnes (Szentmárton) 1 K, B. S. (Budapest) 2 K.

88 Melyik volt a pogány? Ott, hol^Mexicoaz észak-amerikai Egyesült Államokkal határos, egy indiánus eltévedt vadászat közben és miután sokáig bolyongott uttalan utakon, eltikkadva és szinte rogyásig fáradtan egy angol birtokost ta­ lált a háza ajtajában állva, kitől kis darab kenyeret kért. Mikor az an­ gol ezt tőle megtagadta, legalább korty italért esengett; ám a birtokos keményen rárivallt, hogy pogánynak nincs alamizsna és meg is szidta, hogy micsoda merészség ez a tola­ kodás? Hónapok múlva ugyancsak a va­ dat kergetve eltévedt az angol. El­

Xll évfolyam.

szakadt társaitól és hiába kiáltozott ki a franczia iparczikkekre, (hogy utánuk. Nemsokára azonban egy po­ ezzel az osztrák kézműipar útját ná­ gánynyal találkozott, kit kénytelen lunk könnyitse) hogy feleletül a volt megkérni, hogy vezesse vissza franczia kormány borsos vámmal a helyes útra. nehezítette a juh-hus kivitelünket. Ma Az indiánus kifogást tett, hogy Párisban olcsóbban mérik az Ausz­ már késő van, háljon a „fehér ur“ tráliából hajón hozott bárányhust, inkább nála ez éjszaka és reggel mintha tőlünk vennék. A közlegelők felosztása is nagy­ menjen tovább. Az angol elfogadta a szives meghivást. Otthon a po­ ban hozzájárult ezen gazdasági ág­ gány baromfit ölt vendégének, sert nak csökkentéséhez. Amilyen okos töltött neki és olyan fekhelyet ké- és gazdaságos dolog vágómarhát is­ szitett, minő csak tellett egyszerű tállóban nevelni, olyan nehéz, majd­ házából. Reggel pedig elvezette a nem lehetetlen ezt a juhval meg­ helyes útra, hogy haza találjon. Az tenni. Nos, hát itt a jó fotográfia. Szinte angol édeskés-hálásán köszönte, de ekkor az indiánus eléje állott és hallható arról a juhok bégetése. Egyszer majd arról is csevegjünk, csak annyit kérdezett tőle: — Nem találkoztunk mi már egy­ hogyan lesz a valódi életből újságba való kép. Ó, de mennyi kéz kell szer ? ahoz! Az angol jobban megnézte házi­ Én szeretem a báránykákat, bir­ gazdáját, azután nagy pirulva lesűté kákat. Élőn is, képben is. Egyik vá­ szemét, mert megismerte benne azt rosi kis fiú, mikor először láthatta pogányt, kitől hónapok előtt egy őket, ilyen kérdéssel futott any­ korty vizet is megtagadott rossz ked­ vében. Pedig Írva vagyon, hogy jához: — Mama, nézd csak milyen édes „vendégeld meg felebarátodat, mi­ ál latok a birkák ! Mondd csak, mi­ kor éhes és itasd meg, mikor szom­ jazik" és az angolok szorgalmasan ért nem szabad azt megmondani Pali bácsinak, hogy te a minap azt szokták olvasni a bibliát. mondtad háta megett neki: birka ! ? Ám az indiánus egyetlen szóval sem tett az angolnak szemrehányást. A fekete vendég. Nemes sziv dobogott keblében. Még akkor hideg tél volt. Az éj­ jeli fagy beszőtte titkos Írásának ti­ tokzatos jegyeivel és soha nem lá­ tott virágok jéghimzésével a külvá­ Miről Petőfi Sándor oly szépen rosnak ablakait. A koldus, a csa­ tudott verselni, hovatovább ritkaság vargó nép esténként ott didergett lesz Magyarország téréin: a lege­ rongyaiban a menházak kapui előtt lésző juhnyáj, a nyáját hazaterelő, míg be nem bocsájtották, hogy pi­ bús-vidáman furulyázó pásztor, meg hentesse testét, mig hajnali őt óra­ a bojtárja. El-eltűnik a puli-kutya is. kor újra ki nem zavarják, hogy most Nem túlzás az, mikor mondjuk, hogy már a testet és lelket fertőző pálin­ akárhány magyar gyerek már nem kás butikok levegőjében, szennyé­ is láthat valóságban nyájat, legföl- ben találjon menedéket a megfagyás lebb pár darabot a juhból . . . hát ellen. Ennek a menedéknek ellen­ lássa legalább képből, azért fényké­ szolgáltatásául az összeko’dult, öszpeztünk egyet és nyomtattuk a lapba. szelopott holmiból szerzett jövedel­ Tisza Kálmán közgazdasági poli­ mét beszolgáltatja a butiktulajdo­ tikája volt a magyar juh-tenyésztés nosnak, aki, ha még nem tette, megölője. Ő áldozta fel a magyar csakhamar háziúrrá növi ki magát vidékek ezen jól fizető gazdasági Budapesten. ágát az — osztrák iparnak. Valami­ Azon az estén, hidegtől vaczogó kor bizony sok jő juh-húst szállí­ állu koldusok, munkanélküli munká­ tottunk mi ki Francziaországba, hol sok, munkát kerülő csavargók töl­ az űrű-hus nemzeti eledel. De Tisza tötték meg a külső váczi-uti fabarakk Kálmán olyan magas vámot vetett menedékházát. Ott benn meleg volt,

Hazatérő nyáj.

ParezeizisÉ JatiiiyDS Ss p rs keresztllliltele. A „K is b irto k o s o k Országos Földhitelintézete" üzletmüködési köre kiterjed Aparczeliázások iebonyoiitására és az e czélra szóló kölcsönök adására, az intézet rendelt etése kizár minden nyerészkedést, miért is maga parczellázási czélokia b irto k o t nem tásá rol, hanem kívánatra elvállalja mélányos munkadij ellenében a párczellázások teljes (jo g i. telekkönyvi és m érnöki) lebonyolítását s e czelra megbízottját helyszínére kik ü ld i, k i az összes teendők ellátásáról a helyi kívánalmaknak megfelelően gondosko­

d ik. Parczellázási czélokra az intézet elönyő “ feltételű kölcsönöket enge­ délyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V * Qézautcza ^.) készségesen küld. Az intézet közremüködésén*k előnyei. 1- A le­ bonyolítás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon az áron kapják a földet, a hogy az eladó eladja. 3. A vevők s eladók a parczel lázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Eladó egyszerre egy összegben kap a a vételárat- 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztetnek. Az intézet által engedélye­ zett parczellázási kölcsönök e lő n ye i: 1. A járadék u t ó l a g fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki, 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzBÍ hítelesités.5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.

Az intézetnek Ügynökei nincsenek s azon UgynSk, ki ez intézet megbízottjának nevezi magát, visszaélést követ el.

XII. évfolyam izzott a székesfőváros szene a nagy szellős szobában levő egyetlen, de hatalmas vaskályhában. Vidámmá kezdett lenni a hangulat, mert telt nagy pálinkás üveg járt sorról-sorra a csavargók kezében, mig egyszerre egy fiatal, erőstestü huszonkét éves téglahordó fel nem sóhajtott: — laj de fázom. Mindjárt meg­ fagyok! aztán összerogyott. Csavar­ gótársai lefektették a piszkos szal­ mazsákra, s betakarták a férges daróczczal. A fiatal legény üvegesedő szemének hálás pillantása köszönte meg ezt a szivességet. Ekkor már nem fázott, sőt harminczkilencz fo­ kos láza volt. A menházfelügyelő hi­ vatalszolga a kerületi orvosért kül­ dött, hanem mire az megérkezett, nem kellett már patikaszer. A le­ gény egyet rúgott, egyet hörgött, azzal vége volt. A csavargók tréfája véget ért s megborzadva suttogták egymásnak: — It t a halál! Az orvos megnézte a halott le­ gény mellét s ott fehér alapon piros pettyeket talált. Megdöbbenve mondta a mellette álló mentőorvosnak: — Küteges tífusz! A halottat elvitték, a menház kol­ dusait, csavargóit még éjjel a fertőztelenitő intézet forró fürdőiben megfürdették, azután meleg testtel kizavarták őket. Ezek azután szét­ széledtek az egész nagy városban, bár egyik vagy másik bensejében ott volt már a tifusz csirája, melyet onnét semmiféle fertőztelenitésselnem lehet megsemmisíteni. A butikok, menházak lakói elterjesztették a fő­ városban a rettenetes betegség csi­ ráit. Az emberek legyek gyanánt hulltak el az utczán. A járványkór­ ház megtelt betegekkel, honnétnagy csendben szállitották ki a halottak százait a nagy temetőbe, a jeltelen sirhalmok alá. A kiütéses tifusz után jött a hastífusz s Budapest lakossága nem fogyott ki a borzalmakból. A fényes palotákban vidámság járta la­ koma mellett, mikor megállt az épü­ let előtt a halottat vivő és fertőtle­ nítő kocsi. A kemény kövön vég­ zökkenése mintha azt dübörögte volna a mulatóknak: — Mulassatok! Itt a halál! Csengő asszonykaczaj megszűnt s reszkető kézben nem csengett össze többé a pohár. Az a két üstökös, mely ebben az évben ott járt fölöttünk — az egyik elpusztulással fenyegetvén a földi világot — nem jót jelentett. Most fél Európában reszketve suttogja az emberi ajak: — Itt a halál! A fekete halál! A fekete halál: a kolera, az öreg Halál ő felségének a legrettenete­

559

K E B Q I CIEBOR sebb hadvezére, melynél csak egy rettenetesebb van: a sárgahalál, a pestis. Mind a kettő ázsiai eredetű. Mikor a magyarok ezer esztendő előtt bejöttek Ázsiából ebbe a ha­ zába, akkor még nem ismerték. Ez még századokig tartó vándorlásai alatt is tiszta nép volt s földet remegtető, véres csaták után úgy a maga, mint ellenfelének halottait is eltemeté. Nem úgy az ázsiai barbár különösen a tatár, mely a holttestek ezreit olt hagyta rothadni ős Ázsia forró, napsütötte harczterein, melyek rettenetessége közt kicsirázott azután az oszló hullafoszlányok bűzében a pestis, a kolera mikrobája. Ennek a két betegségnek mikrobáit, — mint meg vagyon irva — a tatárpusztititás hozta be először Magyaror­ szágba. Mikor a tatárok — mint az egy­ kori krónikás följegyzé — észrevet­ ték az általuk már ismert rettenetes nyavalyák terjedését, rnegrémültek s rohanva siettek vissza Ázsia hegyei közé. Azóta Oroszországa kolerának állandó melegágya. Az ottani népek rettenetes közbiztonsági viszonyai közt a szenyben, piszokban van te­ nyésztő telepe. S mikor már végig vonult halált lehelve a minden oro­ szok fehér c^árjának birodalmán s temetetlen holttestekkel borítja el a nagyvárosokat, az ország-utakat, a falvakat, akkor átlátogat a szomszéd államokba is és végigsepri Európát. Magyarországra 1849-ben a szabadságharczunkat leverni küldött orosz katonák hozták be ismét a ko­ lerát. Ezek az éhes muszkák, tatá­ rok. nyersen falták föl a magyar földön termett ugorkát, melyből azu­ tán kifejlődött a kozákban az úgyis ott lappangó koleragomba s letaszí­ totta azt a lováról. „Olyan nagy volt a Magyarországra küldött orosz had­ seregben a kolera pusztítása — mint akkori feljegyzések bizonyítják — hogy az oroszok ettől nagyon megijedének és ha Görgey meg nem köti a világosi békét — egy hónap múlva úgyis kivonultak volna az országból s ki tudja nem győzedel­ meskedett volna-e a magyar nem­ zeti törekvés." Az 1849 iki kolera — csodálatosképpen a magyar népben nem tett nagy pusztítást, a hatvanas évek kolerajárványai azonban már megtöltötték temetőinket. A nyolczvanas évek két kolerajárványa arány­ lag elég enyhe lefolyású volt. Mi az a kolera? A természettudósok közül dr. Koch orvostanár fedezte fel, hogy még egy nagyon nagyitó üvegen is alig lát­ ható apró, szennyben fogamzott fe­ kete gomba, mely ha az emberi testbe

veszi magát, kínos, undok halált okoz. Olyan veszedelem az embernek, mint a szőlőnek a szabad szemmel szin­ tén nem látható sárga-fekete filloxera bogár. Nem lehet ellene határsorom­ pókat állítani. Pusztítva áttör had­ seregeken, városok falain s holttes­ tek s újonnan ásott temetők jelölik meg rettenete-: diadalutját. Ezelőtt még szörnyűbb vala pusztítása, még az orvosok rá nem jöttek gyógyítás­ módjára. Arra, hogy ezt a milliárdok gyilkosát is meg lehet ölni. De meg­ előzni is lehet. Tisztasággal, jó táplál­ kozással és józan élettel. A mi ma­ gyar népünk más természeténél fogva tiszta, mérsékelt s jó táplálkozó ott a vidéken, azért nem féltem azt a járvány pusztításától. De ha betör a vész, mi lesz Budapest pinczelakói az éhségtől sápadt, a pálinkától dülöngő tízezreivel ? Mi lesz ? Temetkezési üzleteket : teljesen berendez. : Á l- J e g y z é k e t In g y e n és = = = = = m e n tv e k ü ld : =

FRISS

b é r=

ZSIG M O N D

E ls 5 M a g y a r K o p o rs ő d is z , S zem fed S % és R a v a ta lo z á s l k e llé k e k g y á ra ,

Búd pest, VI., Lehel-utcza 8. sz.

Kellemes szórakozást nyújt a téli estékre

az amerikai iiang- ■ versen; lonogrií (ábra szerint)melyet 5 .— K

leszállított áron

szállítunk. Hozzá aranyöntésü fonográthengerek darabja 1 korona. Tízezer íolv..tel,

Hengerárjejiizék ingyen.

FRIED GYŐZŐ ÉS TÁRSA gram ofon- é t fonográf-nagykereskedők

Budapest, V III., Aggteleki-u. 10. ^

1-L

■

gyógyfürdő, Buda. :■

Sélí és nyári gyógiihel!). [ A budai S it.-Lukácsfürd5 „N agy, szállodájában és „T herm al"[szállodájában szoba teljes ellátással naponként 10 K -tól fe líebb M inden szoba kilátással a Duná a, Kénes iszapfürdők és iszapboroga ások. Fürdöism ertetést díjmentesen küld a

* ■ ■ J ■ ■ J| ■

■

Szent LukácsíöPilő részíéiiytápsasás. J Budapest, Budán.

”

K E D D I

560

Rngsier Sózsel és Fia

XII. évfolyam

CSPOK

Honig Frigyes

M

E Z E Y

Magyarország legnagyobb orgonáinak építői

Három arany, egy illa m í ezüst és egy nagy millenfutni éremmel kitüntetve. A pécsi országos kiállítá­ son legmagasabb Ijjal: állami aranyéremmel ki­ tüntetve. A já n lju k kitűnő hangú és erős szerkezetű légnyomatu (pneuma­ tikái) orgonáinkat jutá­ nyos árak mellett, mű­ vészi kiv ite lb e n . Raktá­ ron kitűnő hangú harm őnium ok minden nagy­ ságban. Mindennemű iavitásokat, hangoláso­ kat és átépítéseket o l­ csón elvállalunk.

Légnyomatu és elektromos szerkezetek. Elektromos fujtató-berendezések.

DEZSŐ

harang-gyára ARAD.

n - 3jáf, PÉts.

Szabadal­ mazottha­

Nagyvárad.

rangok, vas

ha­

rang - áll­ ványok vasharang lések.

Költségvetés ingyen !!

Képes prospektust kívánatra ingyen küld.

BOR

5 kg. újonnan fosztott — 9.60 kor,, jobb min. 12 K, fehér peliely-puha fosztott 18 K, 24 K. hófehér, pehelypuha fosztott 30 K 36 K. K É S Z A G Y N B M Ü E K veres ágyhuzatban, jól megtöltve, I dunna vagy egy derékalj 180 cm. hoszszu, 116 cm. széles, 10.— K., 12.— K., 15.— K. és 18,— K. 2 méter hosszú, 140 cm. széles 13.— K., 15.— K „ 18.— K., ét 21.— K. 1 fejvánkos 80 cm. hosszú, 58 cm. széles 3.— K., 3.50 K. és 4 . - K. 90 cm. hosszú, 70 cm. széles 4.50— K. és 5 50 K. Készítés bármely tetszés sze­ rin ti méret után, 3 részből álló szőrmatrácz 1 ágyra 27.—., jobb minőség 33.—. Szétkül­ dés fjanko utánvéttel 10,— K. felül. Csere vagy visszavétel portó megtérítés mellett, S achsel B e n e d e k L o b e s No, 11 Pilsen m ellett (Csehország.).

v á ltó lá z és m in d e n g y o m o r b a j e lle n , a g ö rc s ö t Í 5 p e r e z a la t t m e g s z ü n ­ t e t i és g y ó g y ít ja a h a s d a g u lá s t és k ó U k á t, to v á b b á v é rtis z titá s r a is f z o lg á l és m e g s z ü n te ti a z é tv á g y ­ ta la n s á g o t, f e jm ig r a in t , h á n y á s tn g e r t , a r íin y e r e t és r e u m a tik u s f á j ­ d a lm a k a t. A k i eze n s z e rt a h á z n á l ta r t ja , soha n e m es h et n a g y b e te g ­ ségbe és a g u ta ü té s tő l is m e n tv e va n . V esebaj e lle n és k o le r a e lle n .

I.

upiDor

Egy üvag ára

1.20 frt.

wmm

Egy db. sebtapasz 1 50 „

A gazdaközönség saját érdekében — vigyázzon a pontos czimre ! —

S z é tk ü /d í m in d e n v ilá g r é s z b e :

lia alsó ti yjBl kitüntetve.

K o d n ár P öm ötör

Nem kel! gyomormosás, nem kell operáció 1 Leg­ régibb gyomorbántalmakat, nagymérvű lázt, ál­ matlanságot, étvágytalanságoí, folytonos hányást kiCTÓCTitok kétszeri bevételre, könnyű emésztés érhető e . Számos hitelesített elismerő leveleim vannak. Orvos által jóváhagyatott, 150 grammos üveg lik ő r 41 I c o r o n >, 100 gramm 3 k o r o n a . Kapható alsóalapi D É > K IC H S Á N D O R N É gyógysz. özvegyénél.

iic lÉ a líp s i hajnövesztő kopaszoknak, 3 heti ápolás után rendkívüli eredmény érhető el, Iiorpaeltávolitás, hajkihullás, hajszín visszaadás, hajzsirosodás, hajruganyosság érhető el- S->ámos elismervényeim vannak. Háromszori használat után eredmé­ nyért kezeskedem. Ugyszinte szemöldöknövesztő is. Orvosilag átyizsgáltatott és felülm nlhatatlannak találtatott. 11.970. szám alatt szabadalmaz­ tatott és engedélyeztetett. 150 grammos üveg 4 k o r o n a , 125 grammos 3 k o r o n a . Kap­ ható az egyedüli fő lta lá ló n á l:

aísóaiipi Díkícíi Sándorni gyógyszerész özvegyénél

számú villa.

és T ö rö k József gyógyszertár Király-utcza 12. és Neruda N ándor drogériában, Kossuth-Lajos-u. 7,

kállai Lajos m otorgyára

Budapest,

i

I. kerület, Attila-utcza 23. sz.

Fontos I

U.

OySk

..ütNtcsiprEr

ElisnierS B to é iie i titcntelve I9C4. — Képes árjepyiéi!.

Budaíök Álsó-Sas-utcza

Qiesíi cseh ágytollak

Még^ sohasem lé t e z e ií o ly a n g y ó g y s z e r, m i n i a r é g e lis m e r t és jó n a k b iz o n y u lt

és ozlpó’felsörészek a legjobb anyagból, a legfino­ mabb k i­ vitelben mindenne'! mü bőrből, készen és után óriási választékban rendkívüli o l c s ó á r b a n Ita p h a t ó S í

Gfiiiil Sándor B u d a p ^ ^ ifli;

Alapittatott: 1 8 5 2 -b e n

felszere­

Árjegyzéliet kívánatra ingyen küldünk.

mérték

toro n yó ra-készitő

Fontos I

Pályamutató. ::

A pályaválasztás előtt álló

B u d a p e s t, O y á r-u .

2 8 . sz.

K gazdaközönségnek legjobban ajánltatnak a valódi K í i l l a l L ^ j o s - f é l e

villamos benziníokomobil- cséplőkészletek kettős tlsatütó szartcezettel.

Teljes jótállás kitűnő cséplésérti

::

magyar ifjak, hányok számára. Harmadik u]itott kiadás ! Á ra postán k ü ld v e 2 ko r. 5 0 fill.

Ebben a könyvben nagy gonddal van fölsorolva minden életpálya és útmu­ tatással szolgál mindenkinek, aki tudni akarja, hogy valamely pályára milyen készültséggel lehet lépni, és rajta mennyi haladást remélhetni. Az egyes pályák jövedelmeit is felsorolja. Kapható

a Pázmáneum

nyomdában

Budapest, VIII., Köztemető-ut 8.

A jBlenkor legegyszerűbb flataroséplőkészlete

legtökéletesebb

Qépész nélkül

könnyen

kazelhetfik, ggalmafedeles hézak között Is. K á l la i l,.a J o a - fé le motorcséplökészletek, melyek hazánkban mindenütt a l é g -

k lta n ö b b e n b e v á l t a k , a magyar|gazdaközönségnek legjobban ajánltatnak. Képes diszárjegyzék kívánatra ingyen és bérmentve.

A gazdaközönség saját érdekében — vigyázzon a pontos czim re! —

Pázmánenm nyomda és irodalmi vállalat Budapest, V III., Köztemető-nt 8.