er
Bevezetés
rD
riv
Minden idõben aktuális problémával találkozhatunk az Apostolok cselekedeteirõl írott könyv
Pr
in
te
15. Fejezetében. Láthatjuk, hogy a keresztyénség már az elsõ évtizedekben sem volt egységes,
tib
le
hiszen az apostolok sem gondolkoztak egyformán. Nagy véleménykülönbségek voltak és azok
om
pa
egy része meg is maradt. Egy valami azonban jellemzõ volt rájuk, hogy egyet kerestek: Mi az
PD
F
C
Isten akarata.
th
e
Figyelemre méltó az is, hogy együtt keresték Isten akaratát és ezt szeretetben, az üdvösség
ve
rs
io
n
of
iránti felelõsség jegyében, a Szentírás alapján tették.
de
m
o
Sajnos ez nagyon sokszor nem volt jellemzõ a történelem során az egyházakban és az
th
e
egyházak közötti vitákra. Ezek a viták sokat ártottak az evangélium terjedésének.
w
ith
Szinte minden egyes „ébredés” után akadtak emberek, akik másként tanítottak, és voltak
ne
ra
te
d
emberek, akik meglátták, hogy ezek a tanítások a missziót végveszéllyel fenyegetik. Egy ilyen
ge
vitának a jegyzõkönyve található meg az Apostolok cselekedeteirõl írott könyv 15.
e
w
as
Fejezetében, ahol több „párt” vitáját mutatja be Lukács evangélista nekünk:
Th
is
fil
Pálék Antiókhiába visszatérve elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat tett velük az Isten és a pogányok közül sokan hitre jutottak. Ennek a híre Jeruzsálembe is eljutott és ott néhányan nagyon megrémültek, hogy ez anarchiához fog vezetni, ha bárki a keresztyén gyülekezet tagja lehet, zsidóvá létel nélkül. Pál Jeruzsálembe utazik, óriási vita támad. A keresztyének három „pártra1„szakadnak: Ø Jakab vezetésével egy szigorú zsidó-csoportra, akik a kétlépcsõs megoldást javasolják, mert meg vannak gyõzõdve, hogy az üdvösség csak a választott népé lehet. Egy pogány csak úgy lehet keresztyén, ha elõbb zsidóvá lesz. Ø Péter, aki megpróbál közvetíteni. Szíve szerint az elõzõ csoporthoz tartozott volna, de Isten nemrégen használta fel egy római százados Krisztusban való hitre juttatására. Ø Pál és az antiókhiaiak, akik az Írásból megértették, hitték, tapasztalták, hogy aki hisz Jézusban annak bûnei megbocsáttattak és értelmetlen a mózesi törvényeket betartatni olyan emberekkel, akik a maguk bálványaitól egyenesen érkeztek Jézushoz.
Az elsõ gyülekezet kiállta a próbát és a fiatal egyház nem szakadt szét. De hogyan tudta ezt megtenni? Vizsgáljuk meg az Ap. Csel. 15. Fejezetét! 1
Cseri Kálmán: Pál Apostol MRE K.K.2000
1
A zsidókból és a pogányokból lett keresztyének közötti viszály kialakulása, a gyûlés elõzményei
te
Rövid bevezetés a Praxeis Apostolwn (ApCsel) írott könyvrõl
Pr
in
1.1
rD
riv
er
1
pa
tib
le
A kanonizálás folyamán az ApCsel két jelentõs mûfajú iratcsoport közé került. Jelentõségét
om
csak késõbb fedezte fel az egyház. Ismert, hiteles iratnak számított már az I. század végén is.
PD
F
C
A könyv szerzõje Lukács evangélista. Antiokhiából származó, képzett szír keresztyén orvos,
th
e
Pál missziótársa. Pálhoz Troászban csatlakozik és az események tekintélyes részének
io
n
of
szemtanúja. Valószínû, hogy Rómában írta, datálása 70-80-ra tehetõ.
ve
rs
A címet (Praxeis Apostolwn) nem a szerzõ adta a mûvének, hanem a kanonizálás
de
m
o
során kapta a nevét, mikor elszakadt a Lukács Evangéliumától, az elsõ kötettõl.
ith
th
e
Lukács mûvében kifejti, hogyan lép ki Isten az Ószövetség keretei közül és fordul oda a
te
d
w
pogányokhoz. Központi témája az ApCsel 1:8 szerinti misszió. A misszió közösségi ügy, de
ne
ra
hiányzik belõle minden agresszív vonás. Általában személyekhez kötõdik (Péter, Pál…), de
as
ge
nem válik individuális üggyé. Nem idealizál, hanem az eseményeket valósághûen érzékelteti,
fil
e
w
minden szépítgetés nélkül, a feszültségekre irányítva a figyelmet. Hûségesen ábrázolja a kor
Th
is
viszonyait, római hatóság fonákságait, vagy éppen az ellenkezõjét. Bemutatja a fiatal gyülekezetek nehézségeit, üldöztetéseket, belsõ viszályokat, különösen a zsidókeresztyének és a pogánykeresztyének között támadt feszültségeket. A nehézségek által Isten mégis elõbbre viszi az Õ tervét. A könyv bizonyságtétel a feltámadott Jézusról, aki a Szentlélek által, embereket szolgálatába állítva munkálkodik az egyházban és a világban.
Az ApCsel görög szövege a Nestle-féle kiadásban az egyiptomi (von Soden: Hesychiustextus) szöveg alapján van elõttünk. Néhány eltérõ szövegvariánsokat közöl a nyugati szöveg. A két szövegvariáns között, mind terjedelemben és stílusban lényeges különbség van, de ma a szövegkritikusok az egyiptomi szöveget tekintik alapszövegnek. A nyugati szöveg ennek egy javított, de a lényeges kérdésekben semmi többletet nem nyújtó formája2. Az egyiptomi szövegekhez viszonyítva szokatlanul nagy eltérés (15%) van a nyugati Codex Bezae Cantabrigiensis (jelzése: D) szövegében3.
A kódex görög és latin nyelvû 4 és csak az
2
Jubileumi Kommentár MRE K.K.1995 Az Ap.Cs. a „D” kódexben MRE Debr.95’ 4 Dr.Budai G. Herczeg P. : Az Újszövetség Története 3
2
evangéliumokat és az Apostolok Cselekedeteit tartalmazza. Az irat a VI. századból származik ( Dolgozatomban a késõbbiekben részletesen foglalkozom az egyes eltérésekkel.)
rD
riv
er
A Praxeis Apostolwn igen jó koinh. Gazdag szókincsû, használja a kora nyelvének
om
Az eklesia növekedése és Antiókhia szerepe
C
1.2
pa
tib
le
Pr
in
te
kifejezéskészletét, mindig alárendelve a mondanivalónak.
e
PD
F
A pünkösdi események után a tanítványok egy új helyzetbe kerülnek, amikor a
of
th
pogányok is befogadják az Isten Igéjét és megtérnek. Az üldözés hatására a tanítványok
rs
io
n
szétszóródnak, eljutnak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
m
o
ve
Amikor nem csak a zsidókhoz, hanem a görögökhöz is szóltak, sokan lettek hívõkké a 5
„igen nagy sokaság
e
de
pogányok közül és csatlakoztak a gyülekezethez. Antiókhiában
ith
th
csatlakozott az Úrhoz” 6 és így a pogánykeresztyén misszió elõvárosává válik. Itt nevezik
ra
te
d
w
elõször keresztyéneknek (Cristianouv") a tanítványokat.
ge
ne
A Jeruzsálemi gyülekezethez is eljut a híre, és Barnabást leküldik a gyülekezet
w
as
vezetésére (kb.Kr.u.40 körül), aki maga mellé veszi Pált, és együtt munkálkodnak. Õk nem
is
fil
e
csak Antiókhiában hirdetik az Igét, hanem innen indul Pál az elsõ missziói útjára és ide is tér
Th
vissza. A város szerepe a pogánykeresztyén misszióban kitüntetett helyet kezd elfoglalni és látszólag a Jeruzsálemi központ kezd háttérbe szorulni, de igen erõs volt az együvétartozás érzése, hiszen a Jeruzsálemi éhség idején az antiókhiai gyülekezet gondoskodik a jeruzsálemi gyülekezetrõl. 7 Pál és Barnabás visszaérkezését és a beszámolójukat az új gyülekezetekrõl az antiókhiai gyülekezet örömmel fogadta, de nemsokára egy súlyos véleménykülönbség alakul ki (válik nyilvánvalóvá), amely akár az egyház szétszakadását, megsemmisülését okozhatná.
5
Antiókhia, Szíria római tartományának városa. Róma és Alexandria után a harmadik legnagyobb városa a római birodalomnak. Kr.e. 301-ben alapították a Szeleukidák és törzsatyjukról, Antiochusról nevezték el. Lakosságának többsége római polgárjoggal rendelkezõ zsidó és prozelita volt. Igen sokféle mûveltségû ember élt itt, római közigazgatási képviselõ, görög tudós, arab karavános, zsidó kereskedõk. 6 Ap.Csel.11,24 7 Ap.Csel. 11,29-30
3
1.3
A Júdeai testvérek tanítása
riv
er
„Kaiv tine" katelqovnte" ajpo; thÖ" jIoudaiva" ejdivdaskon tou;" ajdelfou;" o{ti jEa;n mh;
te
rD
peritmhqhÖte twÖ e[qei twÖ MwuŸsevw", ouj duvnasqe swqhÖnai”enomevnh" de; stavsew" kai; zht
Pr
in
hvsew" oujk ojlivgh" twÖ Pauvlw kai; twÖ BarnabaÖ pro;" aujtou;" e[taxan ajnabaivnein PauÖlon
pa
tib
le
kai; BarnabaÖn kaiv tina" a[llou" ejx aujtwÖn pro;" tou;" ajpostovlou" kai; presbutevrou" eij
PD
F
C
om
s jIerousalh;m peri; touÖ zhthvmato" touvtou” 8
of
th
e
Ahogyan a gyülekezet elkezdett növekedni, egyre jobban felvetõdött az a kérdés, hogy
rs
io
n
mit kell megtartani a mózesi szokásokból. Mivel az apostolok és a vének zsidókeresztyének
o
ve
voltak és többen a farizeusi pártból valók, számukra a körülmetélés és a hagyományok
de
m
legapróbb részletének a betartása elengedhetetlen volt.
ith
th
e
Másrészrõl világos volt, hogy a pogányokból lett keresztyének nem tartják a mózesi
te
d
w
rendtartásokat, nincsenek körülmetélve, nem törõdnek a kultikus és rituális szabályokkal és
ne
ra
lehetetlen erre kötelezni õket, valamint ez a Lélek megoltását, misszió megtagadását és a
as
ge
keresztyénség egy kis zsidó szektává lételét eredményezné.
fil
e
w
De a zsidó ember mégsem élhet együtt a pogánnyal, kerülik egymás házát, nem
Th
is
házasodhatnak… és a feszültség egyre csak nõtt. Továbbá felvetõdik az a kérdés, hogy a keresztyénség el akar szakadni az ószövetség, az üdvtörténet talajától? 9
Az írástudó farizeusok közül egyesek a jeruzsálemi gyülekezethez csatlakoztak és megbízás nélkül a pogánykeresztyén gyülekezeteket kerestek fel, hogy maguk intézik el a dolgot, és kötelezõvé teszik a mózesi törvényt a pogánykeresztyének között is. Az jIoudaiva" nem csupán földrajzi meghatározás, hanem egyben a gondolkodásmód megjelölése is.(más kéziratokban pontosan a farizeusokból lett hívõket nevezi itt meg) 10 A tanításuk nem alkalomszerû, hanem tudatos és tervszerû júdealizálás. (ejdivdaskon imperf. tartós cselekvést jelöl), amit nyomatékosított, hogy a jeruzsálemi gyülekezet küldötteként léptek fel.
8
„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” ApCsel. 15.1-2 Ref. Ford. 9 Ravasz L. Újszövetségi magyarázatok I. 1991 10 D.Erwin Nestle Novum Testamentum Graece Y614pcsyhmg
4
A mózesi szokásokra hivatkoztak, és azt tanították, hogy az üdvösség feltétele a mózesi törvények szerinti peritemnw (körülmetélkedés). A Béza-kódexben ezt egy kis kiegészítéssel
rD
riv
er
olvashatjuk:” jEan mhj peritmhqhte, kai tw eqei Mwsew" peripathte...”101
in
te
(A kiegészítés megerõsíti a mózesi szokásokra való hivatkozást.)
tib
le
Pr
Valószínû, hogy azért hivatkoztak a Mózes rendtartásra és nem a Törvényre, mert itt a
om
pa
többség nem ismeri a Törvényt, illetve a pogányokból lett hívõknél fontos szerepet töltött be a
F
C
hagyomány.
e
PD
A körülmetélkedés körül már a zsidóságban is voltak korábban viták. Némely,
n
of
th
tudománytalan jámbor laikus nem erõlködött a körülmetélkedéssel; sõt megesett, hogy az
rs
io
újonnan megtérteket le is beszélték róla. Sok neophyta élt zsidó módra körülmetélkedés
m
o
ve
nélkül11, pedig a zsidó gyülekezethez való tartozás elsõ követelménye. 12 Különösen azok
th
e
de
képviselték ezt a véleményt, akik a missziót fontosnak érezték.
w
ith
Ezzel szemben az ortodoxok, élükön Scammai tanítványaival a körülmetélkedést
ge
ne
ra
te
d
elengedhetetlennek tartották.13
w
as
A júdeai testvérek a tanításaikkal nem kis meghasonlást és vitát támasztottak, hiszen
is
fil
e
Krisztus váltságmûve volt a tét. Megbomlott az antiókhiai hívõk egysége és szakadás veszélye
Th
fenyegette az egyházat. Most már nem azon vitatkoznak, hogy a világhoz, vagy Isten népéhez tartozom-e, hanem a körülmetélkedés problémája került a középpontba. Voltak, akiket nem lehetett befolyásolni, mert az Írásból megértették, hitték, tapasztalták, hogy aki hisz Jézusban annak bûnei megbocsáttattak és értelmetlen a mózesi törvényeket betartatni olyan emberekkel, akik a maguk bálványaitól egyenesen érkeztek Jézushoz. Másrészt megértették, hogy ezzel a hamis tanítással Isten országának kapuját bezárjákα azok elõtt, akik nem fogadják el az õ törvényeskedõ tanításukat, illetve hamis módon kinyitják azok elõtt, akik Jézus Krisztusban való hit nélkül körülmetélkednek. Egyedül csak a Golgotán kifolyt isteni vér nyithatja meg a mennyet, és aki mást tanít az tévtanító, még akkor is, ha buzgónak és biblikusnak látszik.β
101
„Ha nem metélkedtek körül és jártok a mózesi szokások szerint” Suetonius, Domitianus, 12 12 2Móz. 12.48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az ÚR páskáját, metéltesse körül magát minden férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belõle. 13 Renan Jenõ: Szent Pál Dick Manó k.38.o. α Be lehet zárni Isten országát helyesen is! Pl.:1Kor 6,9-10 Gal 5,19-21 Ef 5,3-5 β Alfred Chritlieb: Pál apostol 98.old. 11
5
1.4
Pál és Barnabás magatartása a tévtanítókkal szemben
rD
riv
er
Pál és Barnabás is ellenük állottak, és ez nem szeretetlenség és nem kell megbotránkozni
in
te
rajta. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy volt bennük szeretet és nagylelkûség, de ha Krisztus
tib
le
Pr
keresztjét akarja valaki elhomályosítani, és hamis alapokra állítani a hitet, akkor azt nem lehet
om
pa
békésen és nagylelkûen elnézni.
F
C
„Annyira szeretjük õket, hogy nem tudunk együtt örülni hamisságaikkal. Szeretjük, ezért
PD
megmondjuk nekik: miben tértek el a Szentírástól. Véleményünk szerint ugyanis nem az a
n
of
th
e
szeretetδ, hogy mosolyogva elnézzük: honfitársaink mesébe illõ valótlanságok áldozatai
ve
rs
io
lesznek. Szemünk elõtt tartjuk a Jak 5,20 tanítását: "Atyámfiai, hogyha valaki eltévelyedik az
m
o
igazságtól és megtéríti õt valaki, tudja meg, hogy aki bûnöst térit meg az õ tévelygõ útjáról,
th
e
de
lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez."χ
w
ith
Ma is sokan hirdetnek mást, mint a Krisztust, a megfeszítettet és kevesen állnak ellent. Ha a
ra
te
d
tévtanításoknak már kezdetben ellenállnának, akkor sok szakadás és nyomorúság elkerülhetõ
ge
ne
lenne.14
w
as
Pál egyre határozottabban áll ki amellett, hogy a törvénybõl nincs üdvösség, és inti a
is
fil
e
tanítványokat:”Blepete tou" kuna", blepete tou" kakou" ergata", blepete thn
Th
katatomhn. hmei" gar esmen h peritomh, oi pneumati qeou latreuonte" kai kaucwmenoi en Cristw Ihsou kai ouken sarki pepoiqote",”δ A „katatomh” fordítható megcsonkítottnak is, azaz találó iróniával „megcsonkítottak”-nak nevezi õket, nem körülmetélteknek. Pál még Péterrel szemben is érvényesíti meggyõzõdését. Errõl olvashatunk a Pál apostol Galáciabeliekhez írott levelében15 Pál ellenállt a tévtanítóknak és példaként megemlíti Tituszt, aki görög származású munkatársa volt és nem metélték körül. Mindvégig kitart a Krisztusban való szabadság mellett és kiemeli, hogy nem befolyásolja az sem, ha valaki a tekintélyesek közül mást tanít. Ezt bizonyítja a következõ idézet is: „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielõtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok δ
„ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” 1Ján 3,18 „ajlhqeiva” szó itt valóságnak van fordítva, de jelenti egyben az igazságot, õszinteséget, nyíltságot, sõt magát Jézus Krisztust is. χ Sípos Ete Zoltán: Ki akarja az ökumenikus mozgalmat? www.bibliaszov.hu 2000 12. 14 Viszont, ha még mi magunk, vagy egy mennybõl való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen Gal 1,8 δ „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektõl! Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.” Fil 3,2-3 15 Gal 2
6
megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektõl.
er
Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még
rD
riv
Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának
in
te
megfelelõ egyenes úton járnak, mindnyájuk elõtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre
tib
le
Pr
pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó
om
pa
szokás szerint éljenek? Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bûnösök
F
C
vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a
e
PD
Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
of
th
Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem
rs
io
n
igazul meg egy ember sem”16
m
o
ve
Pál nyíltan kiáll az evangélium mellett, még Péterrel és Barnabással /!/ (aki Pált felkarolja17,
th
e
de
és közvetlen munkatársa volt) szembeszállva is. Figyelemreméltó Pál õszintesége, nyíltsága
w
ith
és nem utolsósorban a bátorsága, amely az evangélium tiszta megõrzéséért harcol.
ra
te
d
A Béza-kódex kiegészítése is ezt emeli ki: ”…elegen gar o Paulo" menein outw"
ge
ne
kaqw" epistesan diiscurizomeno", oi de elhluqonte" apo Iepousalhm
w
as
parhggeilan autoi" ...”18
is
fil
e
A tévtanítókat nem sikerült meggyõzni és a keresztyénség kezdte a hitelét elveszíteni. Akik a
Th
„békesség Fejedelmét” követik békétlenségben élnek? A zhjthma19 elrendezése érdekében, amely miatt már az egész gyülekezet szenvedett, az antiókhiai eklézsia úgy döntött, hogy Pált és Barnabást elküldik Jeruzsálembe, az apostolokhoz és a vénekhez. (A presbutevrou", a vének Jeruzsálemben tartózkodtak, és õk irányították az õsgyülekezetet az apostolok elfoglaltsága, ill. távolléte miatt.) A megbeszélés, tanácskérés az idõsebb, tapasztaltabb keresztyénektõl az elsõ lépés a gyógyulás felé. Néhány bibliakutató szerint a felmenetelrõl nem csak Lukács tudósít, hanem olvashatunk róla magától Páltól, a Galáciabeliekhez20 írt levelében.
16
Gal2,11-16 Ref. ford. Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tõle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban, Jézus nevében. Ettõl fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében ApCsel. 9.26 -28 Ref. Ford. 18 „…Mert Pál kitartóan azt mondta, hogy maradjanak úgy, ahogyan hívõkké lettek,- azok, akik Jeruzsálembõl jöttek azt mondták, hogy…” 19 Vita, vitás kérdés. 1Tim6,4 2Tim 2,23 Tit 3,9 20 Gal 2,1-tõl Dolgozatom rövidsége miatt, nem térek ki e kérdés megvitatására. 17
7
1.5
Útban Jeruzsálem felé
riv
er
„Oi men oun propemfqente" upo th" ekklhsia" dihrcontothn te Foinikhn kai
te
rD
Samareian ekdihgoumenoi thnepistrofhn twn eqnwn, kai epoioun caran megalhn
Pr
in
pasintoi" adelfoi".paragenovmenoi de; eij" jIerousalh;m paredevcqhsan ajpo;
tib
le
thÖsejkklhsiva" kai; twÖn ajpostovlwn kai; twÖn presbutevrwn, ajnhvggeilavn te o{sa oJ qeo;"
C
om
pa
ejpoivhsen met! aujtwÖn”21
PD
F
Érdemes összevetni ezeket a verseket a Galáciabeliekhez írt levél 2. Fejezetében
th
e
leírtakkal. Ott Pál elmondja, hogy egy alkalommal, kijelentés miatt ment fel Jeruzsálembe és
io
n
of
számára döntõ a Jeruzsálemi gyülekezet állásfoglalása, mert a munkája függ tõle 22
o
ve
rs
A két okolás egymást kiegészíti. Lukács a külsõ oldalról tudósít, hogy a gyülekezeti rendet
de
m
szemléltesse, Pál pedig a Lélek vezetését, amely olykor független lehet minden egyházi
ith
th
e
gyámság alól23 Pl. Ap. Csel. 21,11-14
te
d
w
Pál és Barnabás (és kísérõik, Pl.: Titus, akit Timóteussal ellentétben nem metélt körül) nem
ne
ra
utaztak hajóval Szeleucián és Samárián keresztül, pedig ez gyorsabb lett volna, hanem gyalog
as
ge
mentek Fönícián és Samárián át Jeruzsálembe. Valószínû ezt azért tették, mert szolgálni
fil
e
w
akartak a hívõknek. Az antiókhiai események helyett inkább a pogányok megtérésérõl
Th
is
beszélgettek útközben. A szívûket nem a panasz töltötte el, hanem Isten országa és annak elõmenetele. Nagy bölcsesség volt ebben, és iskolapélda minden idõben, ahol viták és nézeteltérések támadnak. A helyes beszélgetésük hatása nem is maradt el, hiszen amerre csak megfordultak, „caran megalhn24”szereztek a testvéreknek. Istennek áldása van az ilyen magatartáson, nem úgy, mint a 4Mózes 13-14–ben, ahol a csüggedt tíz kém elveszi a kedvét Izraelnek a Kánaántól. Jeruzsálembe megérkezve az eklézsia (megalhn)25örömmel fogadta õket. Pál és Barnabás elbeszéléseikkel új erõt adtak az eklézsiának, és az egységet munkálták azzal, hogy elsõként Isten tetteirõl beszélnek és nem a körülmetélkedés miatt kialakult vitáról. Ezzel a gyülekezet figyelmét
az
elszomorító
eseményekrõl
Isten
hatalmára
és
hûségére
irányították,
megvigasztalva egymás szíveit, amire igen szükség volt. Ez jó kezdése volt a megbeszélésnek. 21
Miután a gyülekezet útnak indította õket, áthaladt ak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták õket az apostolok és a vének, õk pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten Ap.Csel 15,3-4 Ref.ford. 22 …Hogy valami módon hiába ne fussak, vagy futottam légyen” Gal.2,2 23 Heinrich Langenberg: Apostolok Cselekedetei Primo 1991 24 „nagy örömöt”
8
2. Az apostoli koncílium
riv
er
2.1 A hívõkké lett farizeusok
in
te
rD
„ejxanevsthsan dev tine" twÖn ajpo; thÖ" aiJrevsew" twÖn Farisaivwn pepisteukovte",
om
pa
tib
le
Pr
levgonte" o{ti deiÖ peritevmnein aujtou;" paraggevllein te threiÖn to;n novmon MwuŸsevw".”26
F
C
Elõször is, örömteli az, hogy a szigorú vallási pártból is voltak, akik hívõkké lettek.
e
PD
Pál beszámolója után felálltak a hívõkké lett farizeusok és azt akarták, hogy kötelezzék a
of
th
megtért pogányokat a kölülmetélkedésre és a Törvény megtartására. Ezek az emberek, bár
ve
rs
io
n
hívõkké lettek mégsem tudtak elszakadni régi farizeusi nézeteiktõl. Õk azt gondolták, hogy
m
o
ezzel a helyes útra terelik a pogányokból lett keresztyéneket, de mégis helytelen volt a
w
ith
th
e
de
kívánságuk, mert az Üdvözítõ igája mellé a saját igájukat is rájuk rakták volna. 126
ra
te
d
2.2 Péter beszéde
ge
ne
„Sunhvcqhsavn te oiJ ajpovstoloi kai; oiJ presbuvteroi ijdeiÖn peri; touÖ lovgou touvtou
w
as
pollhÖ" de; zhthvsew" genomevnh" ajnasta;" Pevtro" eijÖpen pro;" aujtouv", [Andre" ajdelfoiv,
fil
e
uJmeiÖ" ejpivstasqe o{tiajf! hJmerwÖn ajrcaivwn ejn uJmiÖn ejxelevxato oJ qeo;" dia;touÖ stovmatov" m
Th
is
ou ajkouÖsai ta; e[qnh to;n lovgon touÖ eujaggelivou kai; pisteuÖsai: kai; oJ kardiognwvsth" qeo;" ejmartuvrhsen aujtoiÖ" dou;" to; pneuÖma to; a{gion kaqw;" kai; hJmiÖn, kai; oujqe;n dievkrin en metaxu; hJmwÖn te kai; aujtwÖn, thÖpivstei kaqarivsa" ta;" kardiva" aujtwÖn. nuÖn oujÖn tiv pei ravzete to;n qeovn, ejpiqeiÖnai zugo;n ejpi;to;n travchlon twÖn maqhtwÖn o}n ou[te oiJ patevre" hJmwÖnou[te hJmeiÖ" ijscuvsamen bastavsai_ ajlla; dia; thÖ" cavrito" touÖ kurivou jIhsouÖ pisteuvomen swqhÖnai kaq! o}n trovpon kajkeiÖno”27 Pál és Barnabás nem mennek bele a vitába, hanem hallgatnak és várnak. Az apostolok és a vének összegyülekeznek és valószínû, hogy a gyülekezetbõl is jelen voltak 25
A Béza Kódex szerint Elõálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívõkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Ap Csel.15,5 Ref. Ford. 126 „Pál õt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte õt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt” Ap. Csel.16,3 Pál Timóteust hamis atyafiak miatt metéli körül. Ez nincs ellentmondásban Titusszal, akit nem engedi, hogy körülmetéljenek, mert pogány származású. Többször találkozunk Pálnál olyan cselekedetekkel, amelyeket azért tesz meg, hogy megnyerjen embereket az Úr Jézusnak. Lásd Gal2,5 1Kor 9,19-21 27 Összegyûltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtõl fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerõ Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint õk.”Ap.Csel.15,6-11 Ref.ford. 26
9
néhányan.(Bár Lukács errõl nem ír). Nem vitatkozni jönnek össze, hanem tanácskozni. Erre
er
utal az „oraw”28 aoristos infinitivus alakja.
rD
riv
A tanácskozásból igen heves vita lesz és megismétlõdik az antiókhiai esemény. Péter
in
te
felismerve a veszélyt idejében közbelép beszédével.
tib
le
Pr
Péter apostol nem vitatkozik, hanem tényeket mond el, amelyeket saját maga élt át a
pa
Lélek vezetése alatt. Szerinte ezt a kérdést Isten már eldöntötte. Beszéde kezdetén hivatkozik
F
C
om
a Kornéliusszal29 történt eseményekre, hogy ott már Isten megmutatta neki, hogy a pogányok
e
PD
is kapták a Szentlelket és semmivel sem kisebbek, nincsenek hátrányosabb helyzetben. Errõl
n
of
th
be is számolt (kb.10-évvel ezelõtt) a jeruzsálemi gyülekezetnek és akkor õk nagy örömmel
ve
rs
io
fogadták, és nem ellenkeztek. Ez nem valami újítás, amit most vezettek be, hanem
m
o
evangélium. A pogányoké is lehet az üdvösség anélkül, hogy elõbb zsidóvá válnának. Péter
th
e
de
hivatkozik a Lélek bizonyságtételére és arra, hogy Isten ismeri a szíveket. Egyedül csak Isten
w
ith
képes arra, hogy megnyissa az üdvösség utját, amely a szív tisztaságát adja. Nincs
ra
te
d
különbség30 e tekintetben sem, mert a zsidó és a pogány ember szíve egyaránt tisztátalan. A
ge
ne
tisztaságot nem a ceremoniális törvények által, hanem Jézus Krisztus által lehet megkapni és
w
as
ez a döntõ. Az ember képtelen saját szívét megtisztítani a hit alapján, hanem csak Isten, a
életében is.
Th
is
fil
e
Jézusba vetett hit által31. A szív tisztasága pedig döntõ az egész üdvtörténetben és az egyén
Péter a továbbiakban lerántja a hívõ farizeusokról a kegyes álarcot és megmutatja a szívük indítékait. Magatartásukat egyenesen istenkísértésnek (10) nevezi, azaz ne álljanak Istennek ellent, Aki a pogányokat nyilvánvalóan vezeti. Péter apostol a törvényt „zugov"”32-nak nevezi, ami igát, jármot jelent, Átvitt értelemben használatos tehernek fordítani. Az iga olyan eszköz, amely a teher hordozását megkönnyíti. Azt gondolták, hogy a törvény, mint hordozó eszköz segíti a pogányokból lett hívõket az életük megváltoztatására, Istennek tetszõ életre. De Péter itt lerántja a leplet és, mint terhet nevezi meg, amely alatt bárki megbújva megtarthatja a büszke, gõgös „Én”-t.33 28
Lát, észrevesz, belát, megtud, megnéz „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?” Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsõítették Istent, és így szóltak: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.” Ap.Csel. 11,15-18 30 Róm 3,23 31 1Jn. 1.7 „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan õ maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl.” 32 Gal 5,1 1Tim 6,1 Mt11,29 megj.: itt a gyönyörûnek fordított szó használhatót, azaz ti. nem töri fel az igahordó állat nyakát. 33 Errõl ír Pál is: „Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek arra t iteket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék õket.” Gal 6,12 29
10
Péter nem arról beszél, hogy a törvény útja nehéz volt és Isten egy könnyebb utat adott a
er
törvény nélkül, hanem amirõl Pál is ír a Róm.8,1-3 –ban: „Amire ugyanis képtelen volt a
rD
riv
törvény, mert erõtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bûn miatt tulajdon Fiát
in
te
küldte el a bûnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bûnt a testben”34
le
Pr
(Golgotán). A törvény követelményeket állít fel, de nem adja meg hozzá az erõt. Rámutat a
pa
tib
bûnre35, de nem képes megszabadítani tõle. A farizeusok nem ismerték fel a törvény célját,
F
C
om
azaz hogy nevelõ eszköz35, Krisztusra mutat. A szentséget pedig nem szabad külsõségessé
e
PD
tenni, elhitetve, hogy az ember rendelkezik annyi akaraterõvel36, hogy meg tudja tartani a
n
of
th
Törvényt.37 Nem volt ez másként Ábrahámtó kezdve sem.38
rs
io
Tehát a törvény útja nem megmentõ, hanem nevelõ út. Az üdvösség csak Krisztus kegyelme
m
o
ve
által102 van és nincs más.39 Ezzel Péter nem mondta a törvényt értéktelennek, csak
th
e
de
erõtlennek.40
w
ith
Amikor a tárgyalás a kegyelemrõl kezdett szólni (11), megtalálták az összhangot. Meglett a
ra
te
d
közös alap41 és csak ezen a talajon jöhet létre az egyesség.” A kegyelemnek ezen a talaján,
ge
ne
ahova emberi dicsõség be nem juthat, amelyen egyedül az Úré minden dicsõség, itt
is
fil
e
w
as
találkozhat össze mindaz, ami elszakadt egymástól.”42
Th
„ jEsivghsen de; paÖn to; plhÖqo", kai; h[kouon BarnabaÖ kai; Pauvlou ejxhgoumevnwn o{sa ejpoiv hsen oJ qeo;" shmeiÖa kai; tevrata ejn toiÖ" e[qnesin di! aujtwÖn”43 A Béza kódexben a következõ kiegészítést találjuk elõtte: ”sugkatateqemenwn de twn presbuterwn toi" upo tou Petrou eirhmenoi" esighsen...44
34
Róm 8,3 „Mit mondjunk tehát? A törvény bûn? Szó sincs róla! Viszont a bûnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” Róm 7,7 35 „Tehát a törvény nevelõnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.” Gal 3,24 36 „Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Mt 19,20 37 „Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” Ef 2,8-9 38 „Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitbõl való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.” Róm 4,13 102 „Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten elõtt, világos, mert „az igaz ember hitbõl fog élni”. Gal 3,11 39 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” Ap. Csel. 4,12 40 Heinrich Langenberg Apostolok Cselekedetei 173. Old. 41 2 Tim. 2.19 „Mindazáltal megáll az Istennek erõs fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.” 42 Alfred Christlieb Pál Apostol 104. Old. 43 Csel. 15.12 „Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten õ általok a pogányok között.” Ref. Ford. 44 Amikor a vének engedtek azoknak, akik Péter szerint szóltak elhallgatott… 35
11
Péter meggyõzõen beszélt és többen hasonlóan hozzá. Erre enged következtetni a „D”
er
szövege. A gyülekezetben (a sokaság talán kibõvíti az egybegyûltek számát) csend lett és ez
rD
riv
nem a lemondás csendje, hanem az Isten elõtti elcsendesedés. Isten Lelke gyõzött. Isten
in
te
hangját a csöndben lehet meghallani és ezek után õk ezt szerették volna. Ekkor újra szóhoz
tib
le
Pr
engedik Barnabást és Pált, akiknek elõzõleg a beszámolójukat félbeszakították, és újra
pa
hallgatták õket. Talán már nem is Pálékat hallották, hanem a szavaik mögött Isten csodáit és
F
C
om
jeleit. Megnyílt a szívük a hallásra. 45
e
PD
Nem a vitatkozást folytatták, hanem kifejtették, elmondták, amit Isten tett. Valószínû, hogy a
ve
rs
io
n
of
th
bizonyságtevés vezetõje itt Barnabás volt, mert õt jobban ismerték Jeruzsálemben. 17
th
e
de
m
o
2.3 Jakab beszéde
w
ith
„Meta; de; to; sighÖsai aujtou;" ajpekrivqh jIavkwbo" levgwn, [Andre" ajdelfoiv, ajkouvsatev
ra
te
d
mou.”46
ge
ne
Jakab, az Igaz,47 az Úr testvére utolsónak szólal fel a vitában. A hagyomány szerint aszkéta
w
as
volt, aki követte a nazireusi önmegtartóztatás összes szabályait, nõtlenségben élt, nem ivott
is
fil
e
semmi részegítõ italt, nem evett húst, haját soha meg nem nyírta, nem engedett magának se
Th
kenetet, se fürdõt, soha nem viselt se szandált, se gyapjúból való ruhát, csak vásznat. Jakab ki nem mozdult a templomból és azt mondják órákhosszat imádkozott, annyira, hogy megkérgesedtek a térdei, mint a tevéké. „Obliam” 48-nak, vagyis a nép bástyájának is nevezték, mert úgy vélték, hogy imái voltak azok, melyek az isteni haragot feltartóztatták, hogy mindent elsöpörjön. A zsidók legalább annyira tisztelték, mint a keresztyének. Jakab nem hivatkozhatott a pogányok közötti munka tapasztalataira, mert õ csak a zsidók között dolgozott. A farizeusok közül az õ munkája nyomán lettek sokan hívõkké. A jeruzsálemi gyülekezet elismert vezetõje volt.
45
Péld 20,12 Lk 8,18 Mk 4,24 a 17. Lábjegyzetet a 7. oldalon 46 ApCsel. 15.13 „Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: „Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg!” Ref. ford. Béza kódex a megszólalt helyett felkeltet ír 47 Lehet, hogy ezt a nevét csak halála után kapta 48 vagy m[lbh ( nép köteléke) 17
12
„Sumew;n ejxhghvsato kaqw;" prwÖton oJ qeo;" ejpeskevyato labeiÖn ejx ejqnwÖn lao;n twÖ ojnovma
er
ti aujtouÖ.”49
rD
riv
Jakab beszédében csak Péterre hivatkozik és Pált és Barnabást nem is említi. Nevét is héberül
in
te
mondja, hogy kiemelje a zsidósághoz való tartozását. Bölcs tett volt, mert Pálék a vita
tib
le
Pr
elõterében álló személyek voltak, de Péter tekintély volt a zsidók számára.
om
pa
Hivatkozik Péter élményeire, de egyben ezeket összeköti Isten Igéjével. Míg Péter, Pál és
F
C
Barnabás Isten kegyelmének és vezetésének alapján érveltek, Jakab ezt az Isten Igéje alapján
e
PD
teszi meg. Ahhoz, hogy a zsidókeresztyének a körülmetéletlen pogánykeresztyénekkel
n
of
th
közösséget vállaljanak, bibliai világosságot kell kapniuk, hogy ezt igeszerûnek láthassák.
ve
rs
io
Olyan közösséget, mely nem az Igén alapul, nem fogadtak volna el. A körülmetéléshez
m
o
ragaszkodók az álláspontjuk alátámasztására a Törvényre hivatkoztak, tehát arra volt szükség,
th
e
de
hogy õket Jakab kiegészítse, azaz teljessé tegye. Rámutat, hogy a pogányoknak is van helyük
ra
te
d
w
ith
Isten országában és ezt egy félreérthetetlen szentírási hellyel támasztja alá.
ge
ne
„kai; touvtw sumfwnouÖsin oiJ lovgoi twÖn profhtwÖn, kaqw;" gevgraptai, Meta; tauÖta
w
as
ajnastrevywkai; ajnoikodomhvsw th;n skhnh;n Daui;d th;n peptwkuiÖan, kai; ta; kateskammevn
fil
e
a aujthÖ" ajnoikodomhvsw kai; ajnorqwvsw aujthvn, o{pw" a]n ejkzhthvswsin oiJ katavloipoi twÖn
Th
is
ajnqrwvpwn to;n kuvrion, kai; pavnta ta; e[qnh ejf! ou}" ejpikevklhtai to; o[nomav mou ejp! aujtouv", levgei kuvrio" poiwÖn tauÖta gnwsta; ajp! aijwÖnos”50
Jakab a vitát prófétai vonal helyes értelmezésével zárja le. A farizeusok nem értették azt a nagy titkot, hogy Isten cselekedetei azt mutatják, hogy a prófétai vonal teljessé lesz, azaz Isten egy új népet (lao") hív ki magának. Õk azt gondolták, hogy a pogányok megtérése úgy történik, hogy elõször Izráel tér meg, majd Izráel megtéríti a népeket, és azok csatlakoznak hozzájuk átvéve az õ törvényüket és szokásaikat. Jakab bebizonyítja, hogy Isten Izráel megtérése nélkül már most népet vesz ki a pogányok közül. Ezzel nincs megsemmisítve Istennek a pogányok megmentésére vonatkozó terve, hanem „egy új, csodálatos vonást fûz hozzá, a beteljesedés zsengéjét.”51 A idézett Ámos 9,11-12- bõl vett idézet problémát jelent, mert éppen az ellenkezõjét látszik bizonyítania, mint amit Jakab utána kijelentett, ráadásul nem is szó szerint idézi. 49
ApCsel. 15.14 „Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten elõször arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen(legyen) az õ nevének.” Ref. Ford. 50 És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, és aki ezt öröktõl fogva tudja. Ap. Csel 15,15-18 Ref. Ford.
13
Jakab itt egy Septuagintához hasonló szöveget idéz, ami eltér a héber szövegtõl. A héber
er
szöveg így hangzik: ”Hogy birtokolják Edóm maradékát és minden népet, mely az én
rD
riv
nevemrõl neveztetik.” De Jakab az „Edóm” az emberek (emberiség) szóval cserélte fel és a
in
te
„birtokolják” helyett azt mondta, hogy keressék. Az ’Edóm” és az „Ádám” szavak héber
tib
le
Pr
írásában a mássalhangzók azonosak és a sokkal késõbb hozzátett magánhangzók közötti zavar
pa
érthetõ. Jakab által használt szöveg jól tükrözte az eredetit. Hasonlóan a birtokolni (yáras) és
F
C
om
a keresni (dáras) héber szavak között is csak egy mássalhangzó a különbség.51
e
PD
Az értelmezéssel kapcsolatos probléma megoldásához a szöveg alaposabb tanulmányozására
n
of
th
van szükség. Közelebbrõl megvizsgálva a szöveget, Jakab nem azt állítja, hogy az Ámos 9-
ve
rs
io
ben lévõ prófécia beteljesedett, hanem a próféták szavai összhangban (sumfwnew) van a
m
o
Gyülekezet most átélt eseményeivel. Jakab a próféták szavairól beszél és ennek egy
w
ith
bizonyságot valamennyi próféta.
th
e
de
összefoglalását idézi szabadon. A „twÖn profhtwÖn” többes száma azt jelzi, hogy errõl tesz
ra
te
d
Az igeszakaszt többféleképpen értelmezik, de itt a számomra elfogadható nézetet szeretném
ge
ne
ismertetni.52 Jakab egyszerûen arról beszél, hogy a nyomorúság után a pogányok üdvözülni
w
as
fognak az ezeréves királyságban, amikor Krisztus visszatér és felépíti Dávid leomlott sátorát,
is
fil
e
vagyis helyreállítja Izrael népét. Így mondhatta Jakab, hogy „ezután”. Ez az értelmezés adja
Th
meg a 14. versben szereplõ „elõször” szó értelmét. Isten már most elkezdte a pogányok között az Õ munkáját és ennek elsõ zsengéi Kornéliusz és házanépe, amelyrõl bizonyságot tett Péter. A pogányok megtérése nagy áldás lesz a zsidók számára, és errõl beszélnek a próféták is. 53 Jakab joggal vonja le azt a következtetést, hogy a pogányokat nem lehet kizárni az üdvösségbõl, valamint a próféták semmit sem mondanak arról, hogy akkor a pogányoknak körül kell metélkedniük Mózes rendtartása szerint. „gnwsta; ajp! aijwÖnos”54 Jakab apostol itt felhívja a figyelmüket arra, hogy Isten már idõtlen idõk óta készíti a pogányok megtérését és most véghez is viszi azt. Ne álljanak ellen Isten tervének, Õ jól tudja mit miért tesz.
51
Heinrich Langenberg Apostolok Cselekedetei 176. Old A Biblia ismerete kommentársorozat VII. 52 Még kétfajta értelmezést találunk A Biblia ismerete kommentársorozat VII. kötetében 53 Ézs.42,6;60,3 Mal.1,11 54 „és aki ezt öröktõl fogva tudja.” Ap Csel.15,18 Ref. Ford. 51
14
er
„dio; ejgw; krivnw mh; parenocleiÖn toiÖ" ajpo; twÖn ejqnwÖn ejpistrevfousin ejpi; to;n qeovn,”55
rD
riv
Jakab a magyarázatát végén egy gyakorlati tanáccsal zárja, amely megoldást ad a vitára Úgy
in
te
ítéli meg, hogy a pogányokból lett hívõket ne „bosszantsák”. Ez egybecseng Péternek a 10.
om
pa
tib
le
Pr
versben elhangzott kérdésével.
F
C
„ajlla; ejpisteiÖlai aujtoiÖ" touÖ ajpevcesqai twÖn ajlisghmavtwntwÖn eijdwvlwn kai; thÖ" porneiv
PD
a" kai; touÖ pniktouÖ kai; touÖ ai{matos / kai osa mhqelousin eautoi" ginestai eteroi"
of
th
e
mh poieiteiΧ:/ MwuŸshÖ" ga;r ejk genewÖn ajrcaivwn kata; povlin tou;" khruvssonta"
de
m
o
ve
rs
io
n
aujto;n e[cei ejn taiÖ" sunagwgaiÖ" kata; paÖnsavbbaton ajnaginwskovmenos”56
th
e
Az apostol ellenben azt javasolja, hogy írjanak egy olyan levelet, amely nem sérti az
w
ith
Ószövetséghez ragaszkodók etikáját. Három (négy) dologtól kellett tartózkodniuk:
ra
te
d
Ø twÖn ajlisghmavtwntwÖn eijdwvlwn (bálványok okozta beszennyezõdéstõl)
ge
ne
Ø hÖ" porneiva" (paráznaságtól)
Th
is
fil
e
w
as
Ø touÖ pniktouÖ kai; touÖ ai{matos (saját vérében megfulladt állattól és a vértõl)
Ezek nem új törvények, hanem a szent figyelmesség alapszabályai. Tartózkodjanak a bálványok okozta rituális tisztátalanságtól. A zsidókeresztyénekkel való közösségbenΦ a bálványok, okozta tisztátalanságtól, azaz a 29. vers szerint a bálványáldozati hústól a hívõknek tartózkodnia kell, nem eheti meg. A zsidók szemében a bálványáldozat húsának az elfogyasztása szörnyû förtelem. (A disznóhús fogyasztását nem tiltották, ami szintén nagy botránkozást váltott ki a zsidókból). Pál szavai is egybecsengenek ezzel a Róm 1458 –ben.
Hasonlóan kell értelmeznünk a fulvaholt állatoktól való tartózkodást, amibõl a vér nem folyt ki szabályszerûen, illetve a vér fogyasztását. Nagyjából ezek Noahita szabályok voltak, amelyek minden prozelitára érvényesek voltak. Azt is tartották, hogy a démonok kiváltképpen szomjúhozzák a vért, és aki vért eszik az a démon asztaltársa. Γ
55
„Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez,” Ap.Csel. 15,19 A „D” betoldása: „és amit nem kívánnak maguknak, másoknak se tegyék” 56 „…hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértõl. Mert Mózesnek õsidõktõl fogva minden városban megvannak a hirdetõi, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák õt.” Ap. Csel. 15,20-21 Ref. ford Φ Vannak akik helyesebbnek tartják ezeket erkölcsi kérdésként kezelni, de ez sok tisztázatlan kérdést vet fel. 58 Róm. 14.21 „Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik.” Γ Origenes Contra Celsum VIII,30. Χ
15
Komoly keresztyének is ez igerész alapján nem merik megenni a vért ételekben, mert
er
a vértõl való tartózkodás parancsa a pogányokból lett hívõkre is ki van terjesztve. De a
rD
riv
figyelmességi szabályokból nem szabad törvényt gyártani, mert ezzel újra visszatérnénk a vita
in
te
elejére.
le
Pr
Valóban itt nem erkölcsi törvények summázásáról van szó, ahol a vértilalom az ölés tiltása
om
pa
tib
lenne, mert akkor hol maradt például a lopás és a hazugság tiltása. Ha a „eijdwvlwn” szó utáni
F
C
kai szócskát is lefordítjuk, ami itt magyarázó kötõszó (kai explicativus) a fordítás így
PD
hangzik: ”tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitõl : éspedig a paráznaságtól, a fulvaholt
n
of
th
e
állatoktól és a vértõl”ϑ
ve
rs
io
De ugyanakkor vallom összhangban Pál apostollal:” Tudom, és meg vagyok gyõzõdve
de
m
o
az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit
th
e
tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt
te
ra
meghalt.”(Róm 14,14-15)
d
w
ith
megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus
ge
ne
A vérfertõzés, a perverzitás, paderasztia, kultikus szerelem, prostitúció, a
e
w
as
hierodulákkal való promiscuitás 60 a pogányok között igen elterjedt kultikus szokás volt. Sok
Th
is
fil
pogány az evés, ivás mellett ezeket természetes magatartásnak tekintette. Aki Krisztust akarja követni az nem élhet többnejûségben és vérfertõzésben, hanem tiszta és megszentelt házasélet kell hogy jellemezze.
Ezeket a „D” kiegészíti egy olyan paranccsal, ami az elõzõekben leírtakat megerõsítve kiterjeszti a tartózkodást minden olyan keresztyén szabadság gyakorlásának a lemondására, ami a másiknak (zsidókeresztyéneknek) megbotránkozást, fájdalmat okoz. Ez elengedhetetlen volt
a
zsidók
közötti
misszió
folytatására,
hogy
ne
jussanak
szakadásra
a
pogánykeresztyénekkel. Fontos azonban, hogy nem erõtelen engedményekkel, felemás dolgokkal, hanem lemondva a keresztyén szabadságokról szabad ezt megtenni.
ϑ
Fekete Péter Krisztus vagy szombatnap? 49.o. pogány papnõkkel való válogatás nélküli kapcsolat
60
16
er
3. A dekrétum
rD
riv
„Tovte e[doxe toiÖ" ajpostovloi" kai; toiÖ" presbutevroi" su;no{lh thÖ ejkklhsiva ejklexamevnou
in
te
" a[ndra" ejx aujtwÖn pevmyai eij" jAntiovceian su;n twÖ Pauvlw kai; BarnabaÖ, jIouvdan to;n ka
le
Pr
louvmenon BarsabbaÖn kai; SilaÖn, a[ndra" hJgoumevnou" ejn toiÖ" ajdelfoiÖ" gravyante" dia;
e
PD
F
C
om
Surivan kai; Kilikivan ajdelfoiÖ" toiÖ" ejx ejqnwÖn caivrein.”61
pa
tib
ceiro;" aujtwÖn, OiJ ajpovstoloi kai; oiJpresbuvteroi ajdelfoi; toiÖ" kata; th;n jAntiovceian kai;
of
th
A Szentlélek munkája olyan erõs volt, hogy nem is apostolok beszéltek, szinte minden
rs
io
n
ellentmondás eltûnt.
m
o
ve
A gyülekezet megbízott két kipróbált férfit Júdást és Silást, akik Pállal és Barnabással együtt
e
de
egy határozatot vigyenek az antiókhiai gyülekezetbe szóban és írásban. Nem is fontos, hogy
w
ith
th
ki fogalmazta meg, hanem az, amit közöl. Az antiókhiaiak örömmel fogadták a határozatot és
ge
ne
ra
te
d
az Isten Igéje tovább növekedett gazdagon megteremve a gyümölcsöket.
w
as
A keresztyén egyház egysége megmaradt, a Lélek szabadságát megõrizték, a rituális
is
fil
e
engedékenységet etikai kérdéssé tették, a pogány fertõzést kirekesztették és a megzavart
Th
békességet helyreállították. A pogánykeresztyénség megerõsödött és hamar nagyobb lett, mint a zsidóság. A feszültséget néhány évtized múltán szinte nem is érezték és igazán a dekrétum kultikus jelentése szinte csak etikai értelmezésben él tovább.62
61
„Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt, jónak látták; hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék õket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbá snak hívtak, és Szilászt, akik vezetõ emberek voltak a testvérek között. Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és ciliciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük!” Ap Csel. 15,22-23 62 Ravasz L.Újsz. Magyarázatok I Ref.91’
17
