KARA MIHÁLY KIÁLLÍTÁSA

FIGYELŐ

K A R A MIHÁLY KIÁLLÍTÁSA

A kiállítás anyagát a nagyváradi művész suboticai tartózkodása alatt készített grafikai és plasztikai munkái képezik: egy mellszo­ bor, pár relief, egy nagy csomó rajz, főleg portré. Nagyváradról pár kis plasztikát, egy albumot és pár grafikai dolgozatot hozott. A z első, amit megállapíthatunk: Kara azokhoz a művészekhez tartozik, akik az útkeresés fáradságát és vergődéseit szívesen átengedik másoknak. A biztosra fémjelzett úton halad, amelyen apróbb sikereket is könnyen lehet az elismerés bankóira váltani. Kara elsősorban szobrász; ezt akkor is látnunk kellene, ha csak grafikát hozott volna. A tárgyakat (figurákat) reliefszerűen fogja fel, a szemek halottak, üresek, lélektelenek, a mozgás megmere­ vedett; a haj, mint a Medúza fürtjei, kígyózva szabadul a súlyos masszából. A ruhák tógaszerűek, nagy hullámokba terülnek, és nehéz lepelként követik a test vonalait. Élet, lélek, egyéniség: szó sem lehet róla. Ez az oka annak is, hogy Kara legszívesebben egyéniség nélküli típusokat rajzol, gyerek- és női fejeket. A szobrok közül dr. Klein A d o l f zsidó hitközségi elnök mell­ szobra a Szent Száva rendhez applikált alak, naturalista ábrázolás, a mesterségbeli minden készségével és tudásával. R a d ó Imre, Kende, Kalmár reliefjei jól megoldott m u n k á k , amelyeknél a de­ koratív elem kissé zavarólag hat. A portrék közül talán a hatalmas patézisű önportré a legjobb. Mindenesetre é r d e k e s , hogy Nagyváradról kell jönni valakinek, hogy felfedezzük: mennyi munkaalkalom, mennyi lehetőség fek­ szik kiaknázatlanul a pénzszerzésre a piktorok számára Suboticán.

A r a t ó Endre

SHAW, A

VALLÁSALAPÍTÓ

Túl tanult és túl szellemes ahhoz, hogy a léttitkot valaha meg­ láthassa . . . Hogy „metabiológiai p e n t a t e u c h " - á b a n a „Vissza Ma­ tuzsálemhez" c. monumentális alkotásában hozzányúl az igazság­ keresők eszközeihez, sót vallást akar adni a j ö v ő n e k , ez minden­ esetre jó szándékra vall. E jószándékot, az idealizmusnak ezt a k i ­ csit kancsal szemű nekiállását honorálom akkor, amidőn foglalko­ zom Shaw vallásalapító tervezetével anélkül, hogy költőfejedel­ mi rangját érinteni a k a r n á m . Újra megerősített Shaw azon hitemben, hogy aki gúnyolja az életet, az nem érti. A világ fenségéhez a torzképek is hozzátar­ toznak. Sőt csak azáltal válnak részletek torzzá, mert kitépik ő k e t a közösségből. Shaw mindig torz tükröt tart a szemek elé. Azaz: tépéseket ád. M á r a címmel odakötözi magát a bibliához. Emellett ilyen be­ vezetéssel intonálja a művét: „A bibliai fetisizmus ideje l e j á r t . . . T u d á s u n k köre bővült, és így új hitvallásra van s z ü k s é g ü n k . . . " A matuzsálemi kor a bibliában Noéig tartott. N o é 950 esztendőt élt. Á b r a h á m m á r csak százhetvenötöt. A z alsóbbrendű emberek viszonylag kisebb korúak voltak. A hosszú életűek tanítottak. A rövid életűek tanultak. A z egész gondolat a bibliából van vé­ ve. A biblia nyomán - a biblia ellen! Ez az ö n m a g á b a való ütközés mindjárt a mű elején kétségeket támaszt. H i á b a fejedelme Shaw a stílusnak - hiába alkot szépet és megigézőt - , a szépségnek nincs tartós, hitető ereje. Lehet színpadi sikere, lehet könyvsikere, lehet számtalan prozelitája. De amit ő nyújt, az hitetés. Nem csupán a bibliával kapcsolatos rész az. A t u d o m á n y o s vonatkoztatású is hitetés. Lássuk: „Minden komoly ember érzi, hogy az egyéni létet bele kell kapcsolni valami egyénfölötti, nagy, állandó valamibe, mert kü­ lönben el kell merülnünk a szkepticizmusban, a nihilizmusban, a kétségbeesésben.-.. Az epikureus jelszó, »minden ó r á d n a k lesza­ kaszd virágát«, nem elégíti k i a nemesebb lelkeket: nincs ü r e s e b b , elviselhetetlenebb foglalkozás a gyönyörhajhászásnál. De hát hol

keressük azt a metafizikai valóságot, amelyre aktív, bizakodó filozófiánkat felépíthessük!" M i k o r így tépelődik, akkor igaza van. É s megérinti az igazsá­ got olyankor is, mikor elragadja egy-egy vízió, mint ez: „ A z egész emberiség egy egységet alkot, s vajmi kevés az, amit egy ember végezhet. De éppen mivel egy egységnek vagyunk tag­ j a i , minden gondolatunk, minden vágyunk, minden cselekvésünk kihat az egészre, és alakító e r ő a fejlődés útján. Nem az egyéni boldogság a cél, nem is az általános jólét, mindez csak eszköz. Nem azért vagyunk a földön, hogy a magunk, hanem azért, hogy az isten akaratát teljesítsük." Ez a kis gondolatköz persze nem korrespondál a közismert Shaw-val. Hisz itt a dogmatikus Egyistent vallja, és pillanatokra szinte túlmegy a bibliai Isten követelésein! Aztán j ö n n e k a kemény, komoly intelmek a j ó útra térésre és vallásosságra, ilyenek: „ A technikai haladás diabolikus gyorsasággal halad előre, és oly fegyvereket ad g y e r m e k k e z ü k b e , amelyek egész biztosan a vég­ romlásra vezetnek. Ha megmaradunk annak a gyáva, falánk, hi­ székeny, befolyásolható, vallástalan t ö m e g n e k , akik vagyunk, menthetetlenül elpusztulunk. Ü t ö t t az utolsó ó r a , meg kell történ­ nie a csodának, el kell, hogy jöjjön a felsőbbrendű e m b e r . . . ...Intelligensebb, tisztább életű és szándékú, erősebb akaratú lény, aki nem hagyja magát romantikus jelszavakkal félrevezetni, hanem mindig szembenéz a t é n y e k k e l . " É s gondolatban megtervezi a felsőbbrendű embert. A harmadik könyvben a huszonkettedik, a negyedik könyvben a harmincadik századig kinyújtja a jövő látképét, egy korba, amelyben a h á r o m ­ száz éves superman m á r otthonos. Közben nagyon nekilendül, fel­ b á t o r o d i k ; az ötödik könyvben egy rákétaschwunggal a harminca­ dik évezredbe szédül, egy korba, amelyben az ember m á r tojások­ ból szaporodik és uszonyai vannak!... De talán ne folytassuk... Shaw költőfejedelmi pályáján megta­ nította az embereket mindenben és mindenkiben kételkedni. Most eljött az ideje, hogy az emberek megtanuljanak Shaw logi­ kájában kételkedni. A „Vissza Matuzsálemhez" fényes gondolatgomolyai mellett is: paródiája egy hitvallásnak.

A mágikus fény, mely Shaw költészetéből árad, kötelez meg­ vizsgálni, mi van a csillogás alatt. A z előszóban még sok ígéret van. Az első könyv címe „Kezdetben", egészen a bibliai sémára állítja az eszmekonstrukciót. A második könyv mérföldlépésekkel egészen a háború utáni korszakba ugrat, és propagálja a három­ száz éves supermant. A harmadik könyvet a magasabb korú em­ ber szociális és filozófiai taglalásának szenteli. A negyedik a rövid életűeket párhuzamosítja a hosszú életűekkel. A z ötödik aztán özönvíz lesz az egészre. Fantáziával elmossa, amit az előző köny­ vek kitermeltek. Ha követni akarom Shaw koncepcióit, akkor a felszínen kell maradnom. Shaw filozófiai mélységei csak szavak mélységei. Va­ lóságba nyúló gyökerük nincs. Van úgy, hogy az evolúciókat egy magasztos lelkiségnek tulajdonítja, csakhogy ez nem számít nála, aki alapjában meg van győződve arról, hogy „Az ember alacsonyabb rendű lényekből fejlődött, és nem utol­ só szava a természetnek. Csak a lépcsőfok magasabbrendű lények felé." . Ebből az alapból - akár darwinista, akár lamarckista, vagy evo­ lucionista is Shaw - nem nőhet ki más, mint a csoda... Újra a lelki princípiumra és az isteni akaratra helyezkedve, az emberiség vég­ ső valóságában létrehozhatja a csodát: a szárnyas és uszonyos em­ bert. É s sok ezer esztendővel később, 30000-ben a tojással szapo­ rodó embert. Ezekben a Shaw-ról és metabiológiai öt könyvéről elmondtam az elmondandót. A szárnyat és uszonyt nem tartom felsőbbségesnek. Nem több, hanem kevesebb lenne általuk az ember. Lesz idő - és nem is messze van - , amikor majd szárnyat tud konstruálni értelmével, amit csak derekára kapcsol, és már repül is személyi könnyedség­ gel, tetszés szerinti távlatokba. Hanem a madár madár marad - az állat állat - , az ember pedig ember volt kezdettől. Ha van valami, amiből ki kell szárnyalnia az emberiségnek, ak­ kor az állatból származás téveszméje elsősorban az. Létsoroza­ tok és fokozatok állnak az ember alatt. Nem átmenetek, hanem elemei és talán lelki építőkövei az emberszintézisnek. És kicsit elszomorító, hogy Shaw, monstruózus művében, azt a felemelő igazságot meg se legyinti, hogy az ember nem egy fok vagy átme-

net, hanem összegezés: a mindenségnek egy önmagában fejlődő kifejezése. Mondhatjuk: kijelentése. A z ötödik könyv perspektívájára mit mondjak; a fantáziának nincs logikája. A teremtés azonban logikus és természetes. Nem hiszem, hogy a csillagok valaha lábon j á r ó k k á vagy kocka alakúvá változzanak. É s nem hiszem, hogy az ember valaha a tojásból sza­ porodásra térne á t . . . De hiszem, hogy aki furcsán látja a világot, az nem é r t i . . . Csak az a furcsa, ami tépés és részlet. É s csak azért furcsa, mert ki van tépve az egészből. A világ: egy Egész.

Aszlányi Dezső

TOLSZTOJ HITE

A kezembe akadt fonalat továbbvezetem: „ H a eszméimért szenvedni kellene, egész m á s k é p p h a t n á n a k . " Ezt is Tolsztoj L e ó gróf vallotta a proletár Gorkijnak, ezt a meztelen b á n a t á t afölött, hogy nem lehet osztályosa a hitprófé­ ták szenvedéseinek. É s Gorkij kristályjózansággal portretizálja Tolsztoj lelkületét, amelyből biztosan új vallás termett volna, ha Tolsztoj szenvedőnek születik, nem pedig egyik legnagyobb re­ gényírónak. í m e egy p á r tépés Gorkij jellemzéseiből: „Mindig a túlvilági halhatatlanságot prédikálta, de jobban örült neki ezen a világon. Nemzeti k ö l t ő . . . Tolsztoj hatalmas lelkében nemzetének összes fogyatkozásait m e g t e s t e s í t e t t e . . . az ő ködös tanítása a passzivitásról, a »nem-cselekvés«, a »rossznak való nem ellenállás« - mindez a mongol fatalizmus által megmérgezett orosz vér rossz gerjedelme. A m i t Tolsztoj anarkizmusának neveznek, az lényegében és gyökerében a mi szláv államellenességünk kifejeződése. T o l s z t o j . . . tudatosan vagy öntudatlanul - mint egy magas hegy - a nemzet útjába akar állni, útjába E u r ó p a ellen, útjába a tevé­ keny élet ellen, amely az embertől szellemi erejének legnagyobb megfeszítését igényli. Beállítottsága a t u d o m á n y o k k a l szemben is mélyen orosz, benne az ősi orosz falu szkepticizmusa tükröző­ dik: a n e m t u d á s szkepticizmusa... A z ő egyénisége egy rettenetes, csaknem monstruózus jelenség. Igen nagy Ó ! Mélyen meg vagyok győződve, hogy azokon kívül, amiről beszél, sok minden van, amiről hallgat, még naplójában i s . . . Ez a valami csak ritkán, célzásszerűen csúszott k i ajkán. Ú g y hiszem, egy fajtája ez a »minden igenlés tagadásának«, egy igen mély, alapjában gonosz, a végtelen talaján felnövekedett nihiliz­ mus. Egy határtalan, reménytelen kétségbeesés és magánosság, melyet nyilván még senki sem érzett ezzel az emberrel szemben oly rettenetes világossággal, mint é n . " Ez a kegyetlen jellemzés leleplezi, hogy mit akart a nagy író Istennel, vallással: - a hittel és a szentírással. M i t akarhatott? Tagadni - szétszedni - n i h i l i z á l n i . . . É s ha ez neki végig sikerült

volna, akkor a régi húsvérvallás helyébe Tolsztoj is szavakból csinált volna új vallást a Kelet számára. Csak egyben nem tud Gorkij megállapodni, abban, hogy tuda­ tos vagy öntudatlan-e Tolsztoj nihilizmusa. Pedig van erre felelet: A nihilizmus, mint minden romboló indulat, az észből árad, anél­ kül, hogy a szfv fékezné. Ennélfogva ösztön. És ha ösztön, akkor az indulat uralja, a tudat pedig nem bfr vele. É s akkor szummárisan felelhetünk a hármas kérdésre: Shaw a gúny - Wells az észfény és Tolsztoj a kétely ösztönével harcolt a bibliai vallás ellen. A z első, hogy nevetségessé, a második, hogy tárgytalanná, a harmadik, hogy semmivé tegye. É s mind a h á r o m , hogy egyszer majd fogalmi vallást szerkesszen a vérből, kínból, emberharcokból született tárgyi vallás helyébe. Egy gyökértelent, a testi létben gyökerező hitvallás helyébe. Igazuk volt-e, igazuk van-e? Elfogódott érvelések helyett Gandhira, a nagy hindu prófétára hivatkozom, aki ma egyik legszintetikusabb gondolkozó. Gandhi legelső helyre teszi az újtestamentumot, de szinte egy lélegzetre piedesztált épít Tolsztojnak, a nagy regényírónak is: „Ismertem és csodáltam azelőtt is a »Baghavad Gitá«-t, de az új testamentum tanított meg a passzív rezisztencia jelentőségére. Kimondhatatlan örömet szerzett az olvasása. A Baghavad Gita megerősítette ezt a benyomást, és Tolsztoj »Isten országa benne­ tek van« c. műve adott az újtestamentumnak bennem tartós­ ságot." Mahatma Gandhi közel visz a nagy misztériumhoz. Megérezte­ t i , hogy mindenki Istent szolgálja, aki gondolkozik és cselekszik. A gúny is szent, a tagadás is szent, ha k i tud sokakat emelni a holt közöny kriptáiból. B á r paradoxnak látszik, mégis igaz, Shaw, Wells, Tolsztoj: negatív hittérítők. A z ő útjuk is Istenhez visz.

Aszlányi Dezső

A KÖLTŐ

K i hiszi ma, hogy a költó születik? Ez a kor élő bizonysága an­ nak, hogy „a költő nem születik, hanem lesz". Úgy lesz, ahogy Saulból Pál lett. Ebbe a sémába jó lesz belekapaszkodni, hogy az új miszticiz­ mus ellen egy csepp világosságot permetezzünk. Csak így, kapóra veszem. Dante, Strindberg, Madách, T o l s z t o j . . . melyik köszöni a legkeservesebb sorsot a világon: a költői létét az a n y j á n a k ? . . . A költőt a sors szüli. Nem holmi külsőséges sors; de nem is az az újmisztikus „tudatalatti", mely a régi ködre új köd lett, hanem egy­ szerűen lelki sors, mely eszmélt lények szemében már-már nyil­ vánvalóbb a testénél. Még vagy húsz nevet idesorolhatnék a sorstól szentelt költők közül, akiknek eszükben sem, vágyukban sem volt soha költővé lenni. Felsorolhatnék többet is, mert testvérként pontos számon tartom ő k e t , de nem akarok vitát provokálni. Ez korai lenne mindaddig, amíg keményen körül nincs falazva a költő fogalma. Költőnek lenni annyi, mint folyton teherben járni, és néha le­ babázni olyan témákkal, amelyeknek az apját senki nem ismeri. É s ha önfeledt pillanatokban elárulja is a költő - nem hiszik neki. Nem hiszik! Ez azután a tragikum föle. Nem hiszik, hogy ő egy lélekbiológiai hun-anya, aki a lélek folytonos nagy hasával jár és hogy ezért szégyellősködik. É s hogy n é h a n a p j á n lebabázik, és hogy olyankor meg azért szégyellősködik. Es mindenki gyanakvó szemmel néz rá. Mindenfélének nézik, csak józan-okos embernek nem nézi senki. É s senki nem kíváncsi lelke szülötteire. Látott m á r valaki költőt nevetni? Ha azt mondja, hogy látott, akkor vagy füllent, vagy nem költőt l á t o t t . . . É s azt a fonák trónust: a költőét, a szenvedés trónusát ostro­ molja mindenki, aki írni tud, hamis h i ú s á g b ó l . . . Boldog az í r ó , a művész, a polgár; mindenki boldog, akinek al­ kotásait szeretik, keze munkáját fizetik. A költői lét azonban kívül - egy boldogtalan, visszás, letaposott, félreértett és magya­ rázott csúflét, amiért holta utáni halhatatlanság lesz a d í j . Csak­ hogy az nem emberi fizetség!

Holta után aranyrudak lesznek a kézirataiból, és kiadói palo­ ták, kastélyok, luxusbirtokok a műveiből. Ez a halál diadala: misztikus, sötét, szomorú győzelem. Századunk büszke a repülőgépeire és rádiójára. De misztiku­ sabb lett a régi Egyiptomnál. Halál uralkodik ma az életen. Az élőt éheztetik - a holtat dicsőítik. Mindent a halottnak - semmit az élőnek! És mindennap felfedezünk egy fizikai csodát, és minden áldott nap beleharsogjuk a világba, hogy haladunk!

• Költő nagyon kevés van. í r ó : nagyon sok. Művész: a legtöbb. A költő műve: koncepció. A z íróé kontempláció. A művészember: rutinié. Ha fogamzás nélkül ír a költő, akkor ő is író vagy művész. Ha a lélek fájdalmával, benső részesévé lesz az író egy megírt történet­ nek, akkor ő is költő. É s ha a művész nemcsak természetből m á ­ sol, hanem szívben átélt újat is teremt, akkor költő is, művész is. De csak akkor. Megtévesztő örvénylés folyik a három fok között. Nincs szem, amely tisztán látna benne. S ezért talán mellékes a személy. Dönt­ se cl a m ű maga, hogy melyik kategóriából való. Ehhez kell az alaptörvény. Ne nehezítse a túlterhelt sorsokat még az elfogultság is. Meg kell különböztetni a fájdalomszülött élményt a kéjszülött alkotástól: az anyaszülött gyermeket az iparos játékbabáitól, mely utóbbiak manap m á r j á r n a k , táncolnak, beszélnek, s csak éppen hogy nem élnek.

A költő nem születik, hanem lesz. De b á r ne lenne inkább amíg tisztább szemű és lelkű emberek nem intézik a sorsokat, és amíg fel nem becsül a társadalom minden embert, aki él. - M é g ha költő is. Aszlányi Dezső

ALFRÉD DÖBLIN I.

A német sajtó a nyáron ünnepelte Alfréd Döblin ötvenéves szü­ letésnapját. Nálunk Döblin ritkán hallott név. Németországban sem tartozik a népszerűek közé. De fajsúlyos egyén - idealista, fix világnézettel. Ezért foglalkozom vele. F ő munkái: „Wang-Lun", „Wallenstein", „Berge, Meere, Giganten", „ M a n a s " , „ D a s Ich über der Natúr". Döblin költői jelentőségét bőven megtárgyalta a német sajtó. A m i t a kritikák tömegéből kiragadni szeretnék, az az etikai hatás­ ra vonatkozik, valamint arra, hogy milyen befolyást tud az író az általános gondolkozásra gyakorolni. Döblin - gondolom - nyomo­ kat fog hagyni a német gondolkozásban, talán a német határokon kívüli gondolkozásban is. Műveiben filozófiai és históriai adottságokat dolgozott föl, egyéni módszer szerint. Kiindulását „Wang-Lun"-ban Kínából veszi. „ W a l l e n s t e i n é b e n behálózta magát a harmincéves háború Európájában. A „Berge, Meere, Giganten" regényében tovább szövi a hálót egy angol-amerikai imperiumba, és időben is előre­ vetíti ezer esztendővel a fejlődéseket a gigantikus világvárosok és a gépóriások rabszolgakorába. M á r három első nagy művében plauzibilissé teszi a haladásnak és fejlődésnek egymásból ömlő folytonosságát keletről nyugat­ nak. És a három regény vezérfonalában a taoizmustól a zsidó-ke­ reszténységig - Lao-cétől Nietzschéig - , a primitív, tétlen, aláza­ tos filozófiától, a kidifferenciálódott, cselekvő tirannizmusig j u ­ tunk Döblin vezetésével. A „ M a n a s " egy mítosz. - A „ D a s Ich über der N a t ú r " pedig: filozófiai hitvallás. Döblin olyanformán gazdálkodik a filozófiai alapelvekkel, ahogy a németek Gottnaturja a természeti erőkkel. Azokból hajtja ki E u r ó p á n át a gigantikus méretű amerikai met­ ropolisokat. Munkáiból folyton kiérzik a közös tő és a közös elv, amit a talaj és a klíma alakít. Döblin nem szándékosan szisztematizál. Ó átéli a titokzatossá­ gokat, ihletben és öntudatlanul. Annyira öntudatlanul, hogy csak a hármas kiívelés után ébred arra, hogy Kína nem első forrás. És ahogy ezt észreveszi, menten átviszi a vizsgálódást a misztikus Unióból, e másodlagos filozófiai terepről, a legheterogénebb fel-

tagoltság elsődterepére, Indiába, a h o n n é t a gondolat, az inger a vallás, a kultúra és nyilván az igazi áriák: a nagy cselekvők is ered­ nek. Azzal, hogy regényeiben Kínát E u r ó p á v a l , Amerikával öszszekötötte, és azután nyúlt vissza Indiába, egy organikus egységet szerkesztett, s elvezette az olvasót a civilizációk atya- és anyafor­ rásába.

Logikus következése a megtett ú t n a k , hogy Döblin az atyafor­ rásnál megáll, és kutatásainak e r e d m é n y e k é p p : konstatál. Kons­ tatálja, hogy a „Natur-Ich" örökösen körben kering, a „PrivatIch" pedig egyenesen vonalban haladva, önző ambícióval viszi, k i ­ kényszeríti a haladást. Ugyanekkor arra is rájön, hogy az e u r ó p a i gondolkozás kizárólag szisztematizált emberfilozófiára van ala­ pozva (Rousseau az érzelmet, Schopenhauer, Nietzsche az akara­ tot, Bergson az emlékezetet állította a gondolkozás tengelyébe), és hogy a későbbi a korábbi fölött mindenkor átvette az egyed­ uralmat; amiáltal a gondolkozásban inkább hatalmi, mint filozó­ fiai szituációk alakultak k i . É s jól látja Döblin, hogy mindennek e r e d m é n y e k é p p az európaiak szemében: a lélek emberi funkcióvá devalválódott. Igaz ugyan, hogy ezáltal beleférkőzött a t u d o m á ­ nyos megvilágításba, de a filozófia közben elszegényedett. Ezek után Döblin követeléseket állít fel, amelyeket meg kelle­ ne szívlelni. Követeli az európai filozófia kétirányú kiszélesítését. Követel egy igazi metafizikát, m á s szóval: egy ú j , kínai természet­ filozófiát és egy metapszichológiát, azaz egy indiai lélektant. É s megokolja. Azt mondja D ö b l i n , ha van világgazdaság és világpoli­ tika, miért ne lehetne világfilozófia is, melyben K í n a , India, Eu­ r ó p a , Amerika megtalálnák egymást?

II.

Döblint izgatják a kisded emberi méretek is. A „Missglückte Metamorphose" novellájában egy diákgyilkosságról ad számot, egyszerűen, m e g r á z ó a n . Igazi költői tanítást ád a gondolat nélküli

élés veszedelmeiről. Eszmét is á d az öngyilkosságjárvány okait k u t a t ó bizottságoknak, megmutatva, hogy a „schauerlicher Leerlauf' sokkal t ö b b embert kerget a másvilágra, mint a gazdasági okok. „So wird das heutige Fehlen einer allgemein verbindlichen geistigen Haltung, der schauerliche Leerlauf des menschlichen 5aseins in blosser Wirtschaft und Politik direkt l e b e n s g e f á h r l i c h . . . " „Ilyenképpen az emberi létnek a puszta gazdaságpolitikai fogla­ latba zárt borzongtató ű r é r z e t e , egy átlalános, kötelező, szellemi magatartás nélkül, egyenesen életveszélyessé v á l i k . . . " Evvel az aggállyal végzi Döblin a novellát. É s e szavakon ifjaknak-aggoknak el kellene gondolkozniok. Mert nagyon sok értéket fenyeget a borzongtató „Leerlauf" elnyeléssel. Soha nem volt ekkora lélekűr az emberekben, mint amióta az „állatiság" és a „nemiség": mindent magyarázó dogmája lett az értelmiségnek. N é h á n y szemelvényt kiragadok a „Végzetes metamorfözis"-ból szülők és gyermekek okulására: „ A tizenhat éves gimnazistát délben megpofozza az apja. Mert - mint mondja - tíz m á r k á t elveszített. Erre a fiú hetyke lesz, zon­ gorához ül és ezt mondja: » É n ezt nem fogom tűrni.« - D é l u t á n engedély nélkül sportra megy. Este és éjjel a szabadban csatan­ gol. Hajnalban egy vicinális elé dobja magát. T i z e n h á r o m éves koráig kedves gyermek volt. Későbbi képei komoly, éles kifejezést mutatnak. G ú n y o s a n nevet. Otthon kese­ rű és zárkózott. A p j a tréfás elbeszéléseihez savanyú arcot vág. Szüleit nyársoknak nézi, bosszantja. G o n o s z k o d ó talentum. Komoly olvasmányokba mélyed, például Dosztojevszkijbe." „ A z iskolában Hamletet olvasta utoljára. A n y j á n a k mondta egy ízben: Hamlet hozta az élet haszontalanságának tudatára. So­ kat aláhúz Hamletben. » 0 schmölze doch dies allzu feste F l e i s c h . . . « Ezt a sort kétszer húzta a l á . . . Egyedül j á r . Igazi barátja nincs. Utolsó hetében gyakran a pin­ cébe zárkózott, mert ott csendes. Egy nacionalista iskolába járt, a h o n n é t atyja kivette, mert ott izolálva volt. Nem vonták be a diákok társaságukba. A fiú maradni akart. Konzervatív, zsidó, de ottan antiszemitának számított. Különben a család is rejtegeti a zsidóságát. A z asszimilálódás határait tapossa. A fiú egy ideig é j ­ jelente zsírozta a haját, hogy sima árja haja legyen... . . .Átlagdiák. Keveset sportol. K é s ő b b azt is abbahagyja. M u ­ zikális. A z álmodozó Chopint k e d v e l i . . . . . . A l k a l m i passziói vannak, p l . a b é l y e g g y ű j t é s . . . . . . ö r ö m e t , részvétet nem mutat. Szülei vagyonosodása után a

modernebb lakás nyomasztóan hat r á . . . A halálgondolat a jelek szerint rég foglalkoztatja. A fiú apja élénk, e r ő s , nyílt látókörű ember. Kissé izgékony. Anyja betegeskedő, ideges b á n t a l m a k b a n , levertségben szenved. Nagyon muzikális. Fivére is öngyilkos v o l t . . . _ Nagyapja, apai ágról: erőszakos deszpota. »Nagy gyűlölő«. Ügyet sem vet a mások nézetére vagy a környezetre. Fia családját nem is ismeri. Egyedül az üzletnek é l . . . A végzethez hozzájárul, hogy a nagyszülők vérbeliekből háza­ sodtak. U n o k a t e s t v é r e k . "

Ezek a kórtani okok elnagyolt adatai. Mondjuk: a végzet for­ rásai. A laikus közönséget, amely családi tragédiák kérdésében köz­ vetlen érdekelt fél, talán még közelebb érinti a fiú diáklánytest­ vére, azaz az a m ó d , ahogyan öccséről, szüleiről és az életről nyi­ latkozik: „ V a n egy tizenkilenc éves nénje az öngyilkosnak, aki érettségire készül. É l é n k , e r ő s , jól fejlett, művelt lány. Beszélgetés közben mondja el, hogy öccse nagyon nyughatatlan volt. Többször küld­ ték egy gyermekotthonba. Idegenül érezte magát itthon. Szere­ tett volna nagykorú és szabad lenni." „Itthon minden rabszolgai és nyomasztó volt s z á m á r a . . . Apja alig ismerte a fiút, é s olyasvalamit akart belőle nevelni, amire nem volt hajlama. Sértő kifejezéseket használt szülei ellen. Itthon min­ denki békét akart tőle. Ó pedig ingerelte a szülőket, akik úgy látták, hogy gyűlöli ő k e t . " Rossz jelleme volt a fiúnak. Barátságtalan és gyűlölködő volt. Kegyetlenkedő i s . . . Erőtlen és erélytelen volt. Indulatos, kitörő jellem. M á s k o r meg meghunyászkodó. Sok mindenbe belefogott és abbahagyta. Nem volt k i t a r t á s a . . . Mindenkit gyűlölt. De szüleit legjobban. Mert függött tőlük. Panaszolta, hogy nincs szabadsága. S ha ráhagyták, akkor nem tudott mihez fogni. Ilyenkor unottan ácsorgott és örült, hogy anyánk dolgot adott neki. Óraszámra tudott a szénpincében fog­ lalkozni vagy a kertben füvet s a r l ó z n i . . .

Ha beteg volt, ellágyult. Ilyenkor láthatóan szüksége volt szere­ tetre." „Más alkalommal megjegyezte a lány, hogy mi csodálni való van az öngyilkosságon? Neki minden világos. A fiú folyton kér­ dezgette, hogy mire való az élet, é s erre nem kapott feleletet. So­ kan vannak így - mondta, ö maga is három ízben volt már közel hozzá, é s mindig egy csekélységen múlt, hogy meg nem történt. Erre megkérdeztem, mi oka lehet a kétségbeesésre? Nincs okom rá, mondta. E z egy általános hangulat. Degeneráltság. Mi az? - Belefog az ember kedvvel valamibe. D e hiányzik az erély hozzá. A z ösztön mondja: ezt teszem. A z ész beleszól: nincs sem­ mi értelme. Folyvást kérdez és analizál az ember. E z kín. - Aztán a sikertelenségek. Szeretne az ember valamit felmutatni. De csak »átlag« marad. A z iskolában nincs örömem. A szülők emellett sarkalnak egy különös becsvágyat: »te nem vagy bolti leány!« A z igények túlcsigázottak. Következményük: sok levertség. E z így megy heteken át. Hazajön az ember az iskolából. Munkába fog, és nem megy. Csupa e l l e n t m o n d á s . . . Értem. D e lássa, ö n módos családba tartozik. Mindene meg­ van, amit kíván. Hiszen akar tanulni - n e m ? . . . Igen. Lázasan tanulna az ember. De az itthoni környezet lever. Nem kap tőle az ember bátorítást... Szeretnék előbbrejutni, de nem lehet. Minden marad. És ahogy idősebb lesz az ember, belátja, hogy minden másképp van, mint ahogy képzelte. A szülők is. - Csak a kel­ lemetlent látom rajtuk, ö c s é m n e k meg egyáltalán csak a csúnyára volt látása. Szüleim jelleme olyan nemkomplikált, ö n z ő . . . A lány elgondolkozik. Beszéljen csak tovább! Leverő az is, hogy az ember tudja, hogy ő maga is ilyen lesz i d ő v e l . . . "

Mialatt e szemelvényeket válogatom, egészen megfekszi lelke­ met a borzalmas „Leerlauf', mely a művelt lány beszédéből árad. A kérdés nagy. A z a széles keret, amelyben Döblin hozzáfűzött nézeteit kifejti, nem meríti ki az egész problémát. H a a hibákra, a szexuálisnak és abnormálisnak unos-untalan emlegetésére, neve­ lésére, a szülök önzésére é s gondolatlomhaságára utalunk, m é g mindig marad egy nagy kérdés, amire nincs felelet.

A d ü h ö n g ő tétova járású, szétfolyó lelkek öngyilkossága - gon­ dolom - tényük decentrikus voltában adva van. A körülmények segítik, olykor siettetik e ködlelkek végét, hanem az ok mélyebben fekszik. A z emberlét élettani misztériumait messzebbről és mélyebbről, Darwinon és Freudon túlról kell megragadni. A z állati és nemi szempont divatos általánosítása sokban hozzájárul a mai ifjúság lelki „Leerlaufjához". Ideálok kellenek az embereknek és m é g inkább az ifjúságnak! T ö b b Döblint! Kevesebb D e k o b r á t !

Aszlányi Dezső

MIHAJLO SZOSZCSENKO: ÍGY N E V E T OROSZORSZÁG

A forradalmak utáni Oroszország nemcsak a politikában nyúj­ tott egészen újat, hanem az irodalomban is. A nyugati ember kí­ váncsian kíséri ennek az irodalomnak a fejlődését, hiszen egy százmilliós n é p , egy új társadalmi rendszer szellemi kijegecesedését jelenti. É s Oroszország hallat is magáról. A z új költők, az új regényírók, az új drámaírók mellett az új filmről hallottunk sokat, és néhányan - természetesen a külföldön, mert Jugoszláviába ért­ hetetlen okokból még ma sem jöhet be az orosz film - láttuk is azokat. Mindezeket nagyjában már ismerjük. Mindeddig azonban ismeretlen volt előttünk a forradalom utáni Oroszország humora. Kicsit furcsa hallani arról, hogy az új Oroszországnak, E u r ó p a legforradalmibb államának, humoristája is van. Pedig Mihajlo Szoszcsenko neve ma m á r nemcsak Oroszországban, hanem N é ­ met- és Franciaországban is mind ismertebb lesz, és Mihajlo Szoszcsenko talán a legkülönösebb humoristája a mai vergődő, rángatózó, vajúdó világnak. A minden megpróbáltatást kibíró és minden megbántottságon, minden csalódáson túl is bizakodó em­ ber humora ez, olyan e m b e r é , aki sokat szenvedett életében, aki nagyon szereti embertársait, és é p p azért, mert szereti őket, festi sokszor erősen hangsúlyozott tónusokkal a gyöngeségeiket, kicsinyességeiket, amelyek nevetségessé teszik őket. Szoszcsenko pe­ dig tényleg szenvedett az életben, mert mint önéletrajzában maga mondja, az 1918-19-es időkben egyszer akasztásra, háromszor agyonlövetésre volt ítélve, kétszer megsebesült, és a szibériai pa­ rasztok néhányszor majdnem agyonverték. Mindez éppen elég lenne ahhoz, hogy egy közép- vagy nyugat-európai ember a peszszimizmus és a cinizmus fellegváraiba meneküljön. Szoszcsenko azonban orosz, és legfeljebb fájdalmas mosollyal meséli el ember­ társai súlyos baklövéseit és kicsinyességeit. A z orosz nagyvárosok kisembereit, a gyökértelenül ide-oda lebegő, talajtvesztett kispol­ gárt szereti legjobban megrajzolni, az entellektüelek furcsa, eset­ len alakjait, ahogyan belehelyezkedtek az új társadalmi rendbe, félszegen és balogul, mint a magát otthon nem érző ember vendég­ ségben a szék p e r e m é r e ül le. De nem kíméli a burzsoá mentali­ tással telített proletárt sem, nem a bürokráciát, amelyek mind, mind nevetségessé válnak a tolla hegyén, és mindezt úgy írja meg,

hogy a tendencia egészen messze van, legfeljebb halvány árnyékát érezzük a sorok között. A forradalmi munkás alakja, akit nyolc évvel a forradalom győzelme után nem engednek be a fényes ét­ termekbe, és aki a végén saját magáról elhiszi, hogy részeg volt, mikor be akart menni, a nők egyenlősítésének problémája, a nagy jelszó, amely ma, a Nep-korszakban odavezetett, hogy a férfi fizet mindent a nőnek, mert az udvariasság még a forradalom országá­ ban is ezt parancsolja, meg a csalódás, mikor hosszú keresés után oly nőt vesz el feleségül a novella hőse, aki nem enged magának fizettetni, és aztán ezt a nőt „leépítik", mert férjhez ment, és - elv ide, elv oda - az ura köteles gondoskodni róla - és sok más viszszásság, amit Szoszcscnko éles tollal papírra vet, sokak előtt talán ellenforradalminak is tüntetheti fel, pedig nem, nem az, mert ezzel a m a r ó gúnnyal Szoszcsenkó csak javítani akar ezeken a kisebb-nagyobb társadalmi keléseken, amelyek Oroszország testén ma is megmaradtak. Szoszcsenkó az örök álmodók közé tartozik, akik minden lép­ tükkel, minden tollvonásukkal jót akarnak elérni. Hogy pedig az életben nem minden olyan, mint lennie kellene, és hogy a forrada­ lom lezajlása után sincs minden úgy, mint ahogy azt egy forradal­ már szeretné, végeredményben az sem katasztrofális. Könyve végén is hitet tesz e mellett a végtelenül nagyszerű orosz optimiz­ mus mellett, amikor azt mondja, hogy lehet, hogy a jövőbeli szép és teljes élet csak háromszáz év múlva fog megkezdődni. Ha pedig az embereknek még akkor is rosszul menne, szerzőnek még min­ dig elég ideje maradna ahhoz, hogy a legelső villamos alá vesse magát... így nevet Oroszország. Sok fájdalommal, elegendő pesszimiz­ mussal, de nevet már és bizakodik. Csuka Zoltán

ERICH MARIA REMARQUE: NYUGATON A H E L Y Z E T VÁLTOZATLAN

A z emberek szeretnek visszapillantani arra, ami elmúlt, és minden bizonnyal ennek a visszafeledkezésnek köszönheti Remarque köny­ ve azt a nagy számsikert, amelyet a legutóbbi hónapokban „lm Westen nicht neues" című könyvével elért. A háború a generációk egész sorát tizedelte meg és - nevelte meg, értékelte át új emberré. Remar­ que könyve sem azért érdekes, mert a háborút írja le, hiszen ugyanezt Barbusse is megtette, az átélésnek és az impressziónak sokkal fris­ sebb és véresebben ható erejével. Remarque könyve csak azért lenne fontos és érdekes, mert a legfiatalabb generáció szenvedéseit és azokat a visszahatásokat kellene bemutatnia, amelyeket a mecha­ nizált és minden romantikus színezetét elvesztett háború, a tömeg­ gyilkosság a legfrissebb generációban kiváltott. És é p p ez az, ami Re­ marque könyvében negatívum marad, a katonai író éppen a leg­ súlyosabb kérdésekre nem adja meg a választ. A könyv az írás­ művészet csillogó gyöngyeként szerepelhet, lebilincselheti az olvasót elejétől végéig, de lehetetlen azt az űrt nem. érezni, ami a sorok végén mint valami nagy szakadék tátong elénk: miért h á t az egész, mi szűrődött le a vértől gőzölgő agy titkos csatornáin, hogy reagált a fiatal élni a k a r ó és e m b e r r é nőni a k a r ó nemzedék arra az egész borzalmas tömegmészárlásra, amelyet úgy is neveznek, hogy h á b o ­ rú? Erich Maria Remarque nagy könyvsikere talán é p p e n ezért csiholta elő azt az egyetlen eredményt, hogy a n é m e t könyvkiadók most m á r plakátokon keresik azt az „írót", aki pl. a haditengerészet m é g meg nem írt egyik epizódjáról számolna be háborús élmé­ nyeiről, és a napilapok egyre-másra közlik a háborús „ m e m o á ­ rokat". Ez semmi esetre sem az alkotás é r t é k e , nem irodalmi és m é g kevésbé emberi érték. „ E z a könyv nem vád és nem vallo­ m á s " - mondja Remarque a könyv elején. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés: H á t akkor micsoda? Lehet ma a háborút nem vádol­ ni? Csak j ó üzlet ez a könyv írónak és kiadónak egyeránt? Ha csak beszámoló a háborúról, akkor igazán nem sokat jelent az, hogy mesteri tollal íródott meg, és hogy a stílusa művészi, ezzel szemben a mondani- és megállapítanivalója minimális. A h á b o r ú alatti és utáni legfrissebb generáció aligha áll meg a krónikás beszámolóknál. Messzebb gondol és előrébb lát. Véleménye van a háborúról, ami Remarque-nak nincs. Ez pedig öreg hiba.

A könyv Benedek Marcell szokásos mesteri fordításában, a bu­ dapesti Dante könyvkiadó ízléses és csinos kiadásában jelent meg. Csuka Zoltán

L A T Á K ISTVÁN: D Ü H (ELBESZÉLÉSEK,

SZERZŐ KIADÁSA.

SZUBOTICA,

1929.)

Mindenekelőtt le kell szögeznem: Laták István a húszesztendős és most induló vajdasági írógárda soraiban egyike azoknak, akik­ ből a legtöbb akarás és életkedv lobog elő, és egyike azoknak, akik nem ismerik a fék csiszoló és formáló erejét. És még egyet. Laták Istvánban százfokos hőséggel lobog a líra. Mégis, nem tud­ ni miért, talán, mert annyi a panasz, hogy a Vajdaságban kevés a novellaíró, most novellás kötettel lép az olvasók elé. A novellás kötetet előszó vezeti be. Laták István itt szabódezsői gesztusokkal é l , és ítéletet mond vajdasági elevenek és holtak fe­ lett. Laták a vajdasági magyar irodalomról akar néhány szót szól­ n i , a sok mondat között azonban sikerül a vajdasági magyar iro­ dalom problémáját elhalandzsázni, csak azért, hogy a szerző kissé beképzelten és kissé túlságosan utánozva a „nagy magyar irodalmi bikát" elmondja, hogy minden sikertelen kísérlet és min­ den rossz után most aztán ö jött i t t ; egyszerűségnek, egészség­ nek, parasztságnak. (Úgy ide kívánkozik a tollamra A d y „Jöttem a Gangesz partjáról" című verse, amely ott ritmusozik ezekben a sorokban.) De hát mindez megbocsátható Laták Istvánnak, ha meggondoljuk, hogy a szerző a huszadik életév kissé sekély, de annál zuhogóbb életpatakjában tapos. A z t azonban nem lehet megbocsátani, hogy amikor a vajdasági irodalomról szól, elfeled­ kezik az itteni magyar írás korszakalkotó eseményéről, a Vajda­ sági írás megindulásáról és nagyszerű előretöréséről. Ez m á r lelki­ ismeretlenség és bizonyos fokig talán ellenségeskedés is é p p azzal a folyóirattal szemben, amelynél mindig igyekeztek a fiatal szer­ zőt felkarolni és a Pegazus nyergébe segíteni. De m é g ez sem olyan fontos, legfeljebb annyira fontos, mint amennyire szükséges volt Szabó Dezsőt leutánozni az előszó meg­ írásánál. A fontosabb dolgok, Laták István prózai írásai csak ez­ után következnek. L a t á k István elbeszélései, ahogy a szerző őket nevezi, a leg­ ritkább esetben elbeszélések. Egy részük hasonlít ugyan az elbe­ szélés műfajához, ezek az írásai azonban túlságosan elnagyoltak, túlságosan vázlatosak ahhoz, hogy ténylegesen az elbeszélés mű­ fajába lehessen sorolni őket. Másik részük a szerző életének egyes jeleneteit és fordulóit igyekszik az utókor részére m e g ö r ö k í t e m , természetesen nem kevesebb gyengeséggel. Laták Istvánban,

amint azt fentebb is megjegyeztem, buzog, szikrázik a lfra, de me­ sélni nem tud. A h o l a prózai sorok a lírához közel jutnak, ott egy­ szerre lendületet kapnak és felemelkednek a magasba (Kettőt sze­ retek), másutt azonban nagyon alacsonyan szállnak, avagy egyál­ talán nem is szállnak, csak csúsznak és másznak a különböző kloákákban és sarakban, amelyeket előszeretettel fejteget az í r ó . Ezek az írásai nem igazak, és így természetesen művészietlenek, nyersek és kidolgozatlanok. Eltekintve attól, hogy sok helyen ha­ zugok is. Mert lehetetlenség az, hogy húszesztendős fiatalember, m é g a mai társadalmi mélyrehullás idején is annyira utálja az életet, hogy m é g meghalni is csak azért nem hal meg, mert nem­ csak az életet, hanem a halált is szörnyen utálja. A mai fiatal­ ember, ha aktív és becsületes, legfeljebb a mai társadalmi rend el­ len lázadozhat, de nem utálhatja meg saját magát, és nem láthat mindenben kloákát és piszkot. Nem, mert akkor minden el lenne veszve, és soha nem lenne remény arra, hogy a teljesebb embert elérhessük, hogy m i , fiatalok, egyszer olyan társadalmat is megte­ remthessünk magunknak, amely részünkre is az életet és m é g an­ nál is többet: az élni akarást jelenti. Laták azonban halni sem akar, habár a háborút legfeljebb a gyomrán keresztül érezte és messziről látta. Nem, ezek az írások nem lehetnek igazak, mert akkor a lehullásból és mocsokból sohasem lehet felemelkedés. Ezek az írások sokkal inkább: nyers póz és erőltetett affektáció. Laták István erős ígéret és sok jelentőség. Nagyon k á r lenne a beképzeltség és önmaga köldökszemléletének, saját „köpeteinek m o c s a r á b a " való zuhanással a fejlődés útján megakadnia. É s főleg kár keveset tanulni és sokat hinni magunkról. A szerénység m é g a Remetelakban is a tehetség egyik csalhatatlan jele. É s feltétle­ nül a fejlődési lehetőség biztos útmutatója. Latáknak k á r lenne nyers fogalmazványok próbái között elmerülni és megsemmisülni. Laták jobban teszi, ha visszatér a becsületes lírához és az igazi elmélyedéshez, amely igazabb, mint az erőszakos pózok. L a t á k tehetségét becsülöm és szeretem, ezért r á n t o m vissza kemény sza­ vakkal az útról, amely a magasba lendüléstől a süppedékes mocsa­ rak felé vezet.

Csuka Zoltán

MENEKÜLŐ

LÍRA

Egyik igen tekintélyes magyar folyóirat legutóbbi számában vádat emeltek a modern líra ellen; a vád az, hogy a líra hűtlen lett az előretöréshez, hűtlen L í t a forradalmakhoz s főleg a munkás­ osztályhoz, a líra m e n e k ü l , a líra csak zokogni tud, és nem harso­ názza t ö b b é a barikádok dalát. Szóval a líra dezertált az ember nagy harcának színteréről. Az író konkrétumokra is hivatkozik; Kassák Lajosra, Mihályi Ö d ö n r e és más költőre, akik pár év előtt még a forradalom dalnokai voltak, ma pedig „megalkudva" a kö­ rülményekkel, csak lamentálnak, de lírájuk többé nem a régi, harcos líra. A cikkíró megállapításai tényleg igazak, csak ott van tévedés­ ben, amikor a líra meneküléséért magukat a lírikusokat okolja. A cikkíró, aki egyébként a történelmi materializmus híve, és így szí­ vesen megért mindent, az ember pszichikai életére ható külső okot, elfelejti azt, hogy a lírikusok élete nem állott meg a világ­ háború kataklizmáját követő esztendőkben, amikor a forradal­ mak a népek életének homlokterében voltak, hanem ezek a lírikusok a tömegben benne élve részt vettek a későbbi esztendők fájdalmas vereségeiben is, maguk is szenvedve akkor, mikor a fel­ törő igazságot Európa-szerte két vállra fektette a reakció. A köl­ tők s elsősorban a lírikusok mindig az emberiség, a tömegek nagy történéseinek hangszórói voltak, és a mostani napokban, amikor szerte a világon az igazságtalanság és a háború előtti arányokat is felülmúló fegyverharc őrülete tombol, a lírikusok is kénytelenek új hangot keresni fájdalmuk, az emberiség közös nagy fájdal­ mának megénekléseire. Csoda-e, ha a mai napokban, amikor a legkisebb lírikus is érzi, hogy az emberiség gyűlölettel párosuló őrülete már nem is vár, hanem egyszerű bacilus hullakataklizmák felidézésére készül, a költők (akik mellesleg ugyanúgy két vállra vannak fektetve, mint a Jömcg és minden emberi jóérzés) a harci riadók helyett vészharangot kongatnak, és furcsa, rejtett szép­ ségekhez menekülnek, hiszen mást mit is tehetnének. Nem a líra a hibás, s nem a líra bénult meg; az egészséges emberi értelem bénult meg, és a líra, ez a finom szeizmográf ma még nagyobb és borzalmasabb földindulást jelent, mint amilyent felvett valaha háború előtt Ady és társainak lírája. A „menekülő líra" tehát csak

következmény, a m e n e k ü l ő líra ma is figyelmeztet, esdekel, óv, de egyszersmind azt is látja, hogy hiába. A tömegek és az emberi értelem elbukásáért tehát egészen hibás logika a költőket szem­ rehányással illetni, éppoly hibás, mint a m e n e k ü l ő madársereget okolni azért, ha kipusztult vidékek felett új viharok érkezését jel­ zi. A líra menekülése az emberi értelem és helyes ösztön egyik rit­ ka megnyilvánulása, amely minden időkre megőrzi az emberiség mai lelki depresszióját. A líra, ha sír, kiáltoz és átkoz, nem mene­ kül, csupán az egészséges ösztön kötelességét teljesíti.

Csuka Zoltán

M A R K O V I T S RODION: SZIBÉRIAI G A R N I Z O N

Markovits Rodion az új írótípus, annak az írónak a típusa, amely felelősséget érez az írásaiért, amelynek nem az az elsőren­ dű célja, hogy jóízű szórakozást adjon az olvasónak, hanem az, hogy megnyissa a még nem látó szemeket, és kézen fogja az olva­ sót: ezt nézd, ezt még nem láttad, így volt, és ez volt ennek a tör­ ténésnek a gerince. Markovits Rodion tűzben izzott íróvá, az ese­ mények érlelő poklában, a háború értelmetlen kereszttüzeiben, a hadifogság lassan emésztő lángjában és a bolsevista forradalom eget-földet összerázó eruptikus kitörésében. Nagy út volt ez: Európától Európáig és esztendők kellettek hozzá, hogy a hadifo­ goly, aki visszajött Szibériából, csalódottan nyissa fel a keze ügyébe kerülő első európai lapokat: hát ez, ezek vagytok t i , ezek a problémáitok, ezek a tréfáitok, ez a békétek? Pedig a hadifogság első esztendeiben Markovits szigorúan benne van a csigaházban; a tiszti fogolytábor gondjai nevetséges kis becsületbeli szabályok körül forognak, a tisztek a hadifogságban is megtartják a kasztot, és csak akkor veszik észre, hogy odakünn valami változott, mikor néha a fürdőbe mennek, és a meztelen testéig lerongyolt legény­ ségi hadifogoly „hősök" nyújtják koldulva eléjük a tenyerüket. De a militarizmus vasfegyelme még nem kopik, odakünn már eresztékeiben ropog a világ, amikor a parancsnokság még mindig szigorúan ügyel a hadi érdemekre. Aztán egyszer csak fölbomlik minden, a fogolytábort már senki sem őrzi, az orosz parancsnok megszökik, szabad lenne az út, de a régi szellem még mindig él, és a hadifogoly tisztek pénzért fogadnak őröket, hogy a formának eleget tegyenek. Mert a forma a fődolog, nem szabad a kapunak őr nélkül lennie, „rendnek" kell lenni, még akkor is, ha milliók meghaltak, és országok roppantak bele a nagy vérfürdőbe. Mar­ kovits Rodion ért hozzá, hogyan kell megrajzolni a tiszti fogoly­ tábor álerkölcseit, a „lágerkultúrát" amelyben szexuális élet és lelkiismeret fullad mocsárba. A szibériai garnizon nemcsak egy láger regénye, nemcsak egy garnizon története, a szibériai garnizon megdöbbentő kép egy kasztról, amely mindent elveszített, csak épp a kódexeit tartotta meg. É s elejétől végig izgalmas, lebilin­ cselő ez a regény, nagyszerű felépítésű és mesteri tollal írott. Markovits Rodion szeme nagy világosságban nyílt meg, és sorai-

ban azt adja, ami a vérében volt, a szívében, az agyában, a moz­ dulataiban, titkolt hazavágyó sóhajaiban; az életet és a mai em­ bert. Az embert, akiben két világ indult rohamra és megütközött benne. Az embert, aki iszonyok és poklok lángtengerén át jött, és idehaza, egy csendes fa alatt, egy még csendesebb alkonyatkor feltámad a lelkiismerete: dolgozni kéne. Sok lemondás is van ebben a munkára ajzódásban, sok keserűség és sok fájdalom. Valahogy a halál karjai közül, a vonat kerekei alól megszabadult, megszabdalt, rongyosra mart ember ö r ö m e az életnek, az e m b e r é , aki érzi, hogy a sínek közül nincs szabadulás, minden pillanatban jöhet a másik tűzparipa, az új szörnyűség, de most i t t , itt az élet, j a j , lélegzeni, levegőt a t ü d ő n e k , élni, élni, amíg lehet. Markovits Rodion könyve nemcsak a magyar irodalom súlyos és m a r a d a n d ó é r t é k e , hanem a világirodalomé is. A z elismerés nem fog késni, és bizonyos, hogy hamarosan minden művelt n é p nyelvén olvasható lesz ennek a tűzből kitermelt, bronzarcú és bronzstílusú írónak a könyve.

Csuka Zoltán

G E R G E L Y SÁNDOR: SZÚ

Szinte arcunkba csap a forró meleg lehelet, a sóhaj, a fájdalom és a gond könnyes sóhaja, amely benn él a magyar munkástár­ sadalomban, amikor végigolvassuk Gergely Sándornak ezt a regé­ nyét. Az új magyar irodalom, közelebbről a magyar proletáriro­ dalom egyik legmarkánsabb tehetsége rajzolódik ki előttünk Gergely Sándor regényeiben, évről évre biztosabban, markán­ sabban, erősebb és messzibb lendülő kontúrokkal. A magyar kis­ város munkásságának életébe nyúlt bele Gergely Sándor, nehéz és manapság veszedelmes t é m a , a nincstelenség és földtelen ma­ gyar paraszt életébe, és könnyesen is diadalmas szemmel mutatja fel az alakjait; nagyszerű, hatalmas jellemembereket, a magyar faj biztos és új hajtásait. A mai társadalom minden friss és égető problémája él ebben a regényben, Gergely Sándornak eddig leg­ jobb és legigazibb alkotásában. A z eddigi nehézkesség és dara­ bosság, amely Gergely eddigi stílusát jellemezte, mintha lekopott volna, és most ez a töredékesség úgy hat, mint a nagyszerűen k i ­ mintázott agyagszobor anyagszerűsége. Mert Gergely agyagból, az egyszerű anyaföldből gyúrja figuráit, de olyan szobrokba, ame­ lyekben benn van az e r ő , az előretörés, a nagyszerű lendület, amely úgy csap ki a mintázott ujjai közül, mint az emésztő forró láng. A most kialakuló friss magyar irodalom egyik legrobusztusabb és legtöbbet ígérő embere mutatkozik elénk a Szúban, a mindjobban kiforró és mind tudatosabban meg nem alkuvó Ger­ gely Sándor. Imponáló bátorság és végtelen becsületesség jellem­ zik, az alkotóerő és a verhetetlen előretörés. A Szú egynémely része különösen mesteri alkotás, így például a homokot kötő vákáncsosok életének megdöbbentő és mellbe markoló leírása. Mintha a magyar irodalom Gorkija jelentkeznék Gergely Sándor­ ban, új átértékelésben és nagyszerű kiteljesedettségbcn. Egy em­ ber, akinél az írás nemcsak művészet, hanem becsület és hit: egy­ szóval élet.

Csuka Zoltán

VOJVODANI O VOJVODINI (VAJDASÁGIAK A VAJDASÁGRÓL) KIADTA A „VOJVODANSKO UDRÜZENJE"

A Vajdaság gazdasági kultúr- és politikai problémáit tárgyalja ez a könyv, amelyet a Vojvodansko Udruzenje adott k i , és ame­ lyet a Vajdaság politikai, gazdasági és kulturális életének vezető emberei írtak meg. A könyvkiadók nemes intencióit, amellyel az ország megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából adták ezt a könyvet az olvasó közönség kezébe, úgy látszik, csak ötven szá­ zalékban értették meg azok, akiket felszólítottak, legalábbis az eredmény ezt igazolja, mert nagyon sokan, akiket cikk írására felszólítottak - hallgattak, és nem válaszoltak a szerkesztőknek. A beérkezett cikkek között azonban sok olyant találunk, amelyek minden tekintetben figyelemre méltóak, sok mondani- és megszívlelnivalójuk van, habár az elmúlt pár hónap alatt az esemé­ nyek töltetese messze maga mögött hagyta az írások nagy részét, és különösen a politikusok által tárgyalt problémák ma m á r történelmi anakronizmusként hatnak. Annál figyelemre méltób­ bak azonban a gazdasági és kulturális p r o b l é m á k , amelyek szintén bőven sorakoznak ebben a könyvben. Radivoj Vrhovac főleg kul­ turális problémákat feszeget. Letic kikindai püspök a pravoszláv egyház problémáiról értekezik. Vasa Stajié bátor és érdekes írásá­ ban eredeti szemszögből vizsgálja a vajdasági p r o b l é m á k a t , T ó d o r Manojlovic, a kiváló költő, megértő és mély cikket írt Milán KaSaninnal együtt a kulturális problémákról, míg dr. Krafft a német kisebbség, Cajak pedig a szlovák kisebbség problémáit fejtegetik részletesen. A cikkek gerince - ezt ö r ö m m e l lehet leszögezni mind a kulturális és gazdasági megértés jegyében húzódik végig az írásokon. Nagy k á r , hogy sem Strelitzky D é n e s , sem Várady I m ­ re, akiket a szerkesztő bizottság a magyar kisebbség problémáival akart megszólaltatni, nem küldték be válaszukat, és így ez az álláspont nem kapott a kötetben hangot és leszögezést. A könyv Beogradban, a Mlada Srbija ízléses kiállításában jelent meg.

Csuka Zoltán

ÍRÓK KÉZFOGÓJA

A z emberi kutatásnak mostanáig hamupipőke formája: a cso­ daelmélet. Keresni és csodákra bukkanni, végokot kutatni és cso­ dákat magyarázni manapság detronizált módja az emberi kíván­ csiság kielégítésének. Amitől az értelmünk jóllakottan elnyújtó­ zik, az a táplálék az, amelyet hajlandók vagyunk meggyőződé­ sünkül elfogadni. Minden mást a hit világába utalunk. É s mégis, mikor valamit kedvünkre kianalizáltunk, szétboncoltunk és róla Tamásként meggyőződtünk, akkor mozdul a kezünk a régi köntös után, és meggyőződésünket felruházzuk a hit minden varázsával. Sohasem volt és most sincs hittel varázsosabb valamink, mint szer­ teszétboncolt nyelvünk és agyonanalizált irodalmunk. Nincs sem­ mink, amire annyi vallásos áhítattal, templomos hittel gondol­ nánk. És akik ebben ma elöljárnak: nyelvünk, irodalmunk, mű­ velődésünk hitesei: a vajdasági írók. Vajon e hivők elég j ő sáfárok-e? Vajon ismerik-e parancsukat, hogy a hitüket a földre kell hozni, valóságra kell beváltani, és tud­ ják-e, hogy a hitnek földi formát csak a szervezet ad. A szervezet a benne levőt lelki termésében kiválóbbá nem teszi. Sőt ellen­ kezőleg, a szervezet tömörülést jelent, és a legelitebb tömeg sincs azon a lelki működési fokon, mint az elszigetelt egyén. De mikor az ideálokat valóvá akarjuk átteremteni, akkor a valósággal ten­ gelyt kell akasztani, és ehhez az elszigeteltség fonákra fordított fegyver volna. A szervezet semmi egyéb, mint eszköz, és a vajdasági íróknak még ezt az eszközt is fel kell használniok hiteik célba lendítésére. Figyelünk, de kevés a készség. Pedig csak összefogással lehetne tisztázni mindazt a problémát, amely íróinkat személyileg is érinti, írásaik nyilvánosságra jutásának biztosítása, folyóirat és könyv­ kiadás, irodalmi termékek terjesztése és elhelyezése, mindmeg­ annyi égetően nyílt seb, amely a legszemélyesebben beleégett minden íróba, aki valóságot akar hódítani. Valóban a szükségesség összefogást tanácsol, de a lelkiismeret egyenesen ezt parancsolja. Mindnyájunk lelkiismeretének hordozói: hiteinknek vallói: a vajdasági írók. Ez a lelkiismeret arra a legtöbbre kötelez, hogy nemcsak az egyéni nyílt kérdések, hanem irodalmunk és kultú­ ránk egészének problémái is sürgősen az írók konzíliuma alá

kerüljenek. A z elhatározások receptjei és a tettek orvosságai fáj­ dalmasan hiányzanak, s alig lehetne azokat m á s orvostól elvárni, mint az összefogástól. Kultúrpolitikát kell csinálni s munkameg­ osztás híján azoknak kell ezt a m u n k á t vállalniok, akik a kultú­ ránkat csinálják. Összefogás az általános és egyéni célok é r d e k é ­ ben: el nem halasztható nagy szükség. Mert frázissá válik a hit, ha nem tudunk rámutatni arra a részére, mely valóra vált. Ennek az összefogásnak nem kedvez alapszabályokkal össze­ kovácsolt, hierarchikus szervezet, hanem szabad egyesülés, merev elhatárolások, határozott tartalmú paragrafusok nélkül. Csak élénken m ű k ö d ó felsőbbrendű lelkiismeret, biztos cél, erős hit és az együttdolgozás bátorsága kell. A meseölő Bácskában a mese­ m o n d ó k talán m é g hisznek a m e s é b e n , a régiben, ahol egy csillag menetrend és alapszabályok nélkül hozott össze a világ h á r o m sar­ kából h á r o m királyt a célok céljához. Ha a vajdasági írók hisznek magukban, nem lehet mélyen fekvő rügye a j ö v ő n e k : meleg, ígéretes kézfogójuk hiteink bevál­ tására.

Draskóczy Ede

MÉG EGYPÁR N Y E L V T I T O K

A z az elismerő érdeklődés, mellyel a Vajdasági írás első számá­ ban „ A nyelvek titkai - amit a szerb úgy mond, de m á s k é p p gon­ dol, mint a magyar" cím alatt megjelent közleményem találko­ zott, arra indít, hogy azt még néhány kimaradt, éppen tökéletlen­ sége miatt érdekes magyar-szerb szóegyezéssel egészítsem k i . A szembeállítás hátterét megint a huszár életéből vehetem, aki miután egy nála megszokott, itt el nem m o n d h a t ó csínyt követett el, mely ugyan a be nem avatott szerb szemlélő számára egyszerű őin - jelenet lett volna, kantáron fogja lovát, mely éppoly vízszin­ tes és éppúgy kiegyensúlyozandó, mint a szerb kantarja - mér­ lege. A z u t á n egy magyar pányva segítségével odaköti a tüzes pari­ pát egy szerb panjhoz - fatőkéhez, miután a közelben sehol sincs cövek, mely úgy kiállna a földből, mint egy ember - cövek. Végül mint aki dolgát jól végezte, megpedri bajuszát, amit ugyan rögtön beszüntetne, ha arra gondolna, hogy arcának ez a dísze, büszkesége ugyanazt a szerepet tölti be nála, mint a lengyel zsidóknál a pájesz-huncutka. Ez utóbbi iránt táplált lenézése per­ sze alábbhagyna, ha csak t u d h a t n á , hogy az az ősi babiloni királyok hajdíszének egyenes u t ó d a , mely még a régi magyarok viseleté­ ben is visszatért előrelógó hajtincs alakjában.

Farkas Geiza

E G Y SZÉP ÉLET T R A G É D I Á J A (AMABEL

WILLIAMS

ELUS: THE TRAGEDY CAPE, 416 l.)

OF JOHN RUSKIN

-

„ M a g a s a b b elmék, mélyebb szívek - Jaj tinéktek e földön" - a magyar olvasónak okvetlenül Kisfaludy Sándor ezen versei jutnak eszébe, ha a Szép, J ó és Igaz nagy angol harcosának, Ruskinnak kimondhatatlanul szép és mérhetetlenül szomorú élettörténetét legújabb feldolgozásában elolvassa. Nem folyt le ennek az életnek egyetlen perce sem harctéren, vagy csak erőltetőbb, veszélyesebb utazási és sportkalandokban, a kenyérgond soha egy fél órára nem környezte, ellenben bő része volt mindabban az életkényelemben és élvezetben, melyet csak egy X I X . századbeli gazdag angol magá­ nak kívánhatott. Gondos szülők egyetlen gyermeke volt, akik hoszszú életútja felén túl kísérték el soha nem lankadó szeretetükkel, támogatásukkal. Környezete bámulta, nemzete elismerte, még akik nem osztották is mindenben nézeteit, nem vonhatták ki magukat varázsa alól. Eszményeiből sokat megvalósított, még többnek jövő megvalósítását előkészítette. A z élet semmi munkát, semmi küzdelmet reá nem kényszerített, csak annyit dolgozott, annyit küzdött, amennyit önmaga akart. Ez azonban Ruskin Johnnál, a borkereskedő fiánál nagyon sok volt, több, mint amennyit a leg­ erősebb idegszervezet is kibír; össze is roskadt alatta. Tragédiája mégsem ebben a későbbi életéveiben reákövetkezett összeomlásában volt, hanem ebben az örökös, legnehezebb küzde­ lemben, melyet önmagával folytatott. Jákob módjára az angyallal, mely azonban saját lelkében lakott, és mellyel a küzdelem nem egy éjen, hanem egy életen át tartott. Lélekfejlődési szempontból alig képzelhető valami vonzóbb, s vigasztalóbb, mint Ruskin felvirulásának története. Mint aránylag már idős, derék, lelkiismeretes, a nagy átlagnál nem tehetségtele­ nebb és korlátoltabb vagyonszerző polgáremberek gyermeke szüle­ tett 1819. február 8-án Londonban, honnan ugyan csakhamar a Hernehilli udvarházba, gyermekkora tulajdonképpeni színhelyére költözködhetett. Szülei valóban túlzott gonddal óvták minden szél­ től és káros befolyástól, kocsiutazásokra ugyan elvitték magukkal, de játékot pajtásokkal vagy akár csak játékszerekkel is a lehető leg­ kevesebbet engedték meg neki. Ridegen vallásos anyja még az egy rokon által ajándékozott cifra paprikajancsit is elkobozta, és már kicsiny korában órákra menő bibliaolvasásra szorította. Közép-

iskoláit is mint egy magánintézet bejáró tanulója végezte, gazdag angol fiú létére még lovagolni sem tanult meg. Ilyen nevelésből em­ beri előrelátás szerint alig kerülhetett k i egyéb egy bizonyos elvek szerint feltétlenül korrekt, de emellett félszeg és korlátolt egyénnél, ebből a gyermekszobából nehezebb volt a szellemi élet, az erkölcsi törekvés valódi magaslataira emelkedni, mint egy nyomortanyából. Ruskin János szelleme és meggyőződése óriás erejével megtette ezt a csodát, még szüleit is kiemeli rendi korlátoltságuk átlagából az a tény, hogy fiuk kivételes értékét felismerték; ha olykor még meg­ lett korában is vezetni, korlátozni igyekeztek, el is rémültek egy-egy újabb szellemi termékén, eszméjén, azért egészben véve mégsem próbálták erővel a maguk kicsinyességébe szorítani, sőt nagylel­ kűen rendelkezésére bocsátottak mindent, amivel fellendülését előresegíthették. Azért Ruskin lelkében m é g élete delén s ezen túl is harcra kel­ tek saját szemléleteivel, megállapításaival az apa és kivált az anya állásfoglalásainak nyomai; ezeket k í m é l t e , ezekhez alkalmazta az ö n m a g a által megtaláltat is, ameddig csak tehette. Ezáltal azon­ ban sokszor kálváriajárássá lett számára az olyan útra lépés is, mely egy szabadabb, önállóbb fejlődés lehetőségével megáldott ember számára csak egy egészen könnyű elindulást jelentett vol­ na. Persze a mi s z á m u n k r a , akik ezen küzdelmek eredményeit él­ vezzük, ezek annál é r t é k e s e b b e k , mert valósággal tűzben megtisz­ tultak és kipróbáltak. Ruskin életmunkájának kiinduló pontját és Proust megállapí­ tása szerint állandó tényét a Szép csodálata adta. Rajongó szere­ tettel kereste fel, b á m u l t a , írta le Svájc tájait, Velence műemlé­ keit, Turner festményeit. A k i k őt fiatalkori tanulmányainak szín­ helyein, honfitársai csoportjában ismerték meg, azok alig láthat­ tak benne egyebet az akkori élclapok kedvelt utazó angoljánál. Még alapos művészettörténeti utánjárásait is hajlandók lehettek valamely splenenek tulajdonítani. Pedig az egyfajta utazótáskák és plédek csalóka külszíne alatt sem lakozik minden egyes angolban ugyanaz. Ruskin nem csupán sekélyes szórakozást, élvezetet áhí­ tott, mikor mindenütt a szépet kereste. Neki a szép szemlélete nem egyszeri mulatság volt, hanem életszükséglet, ő a szépben látta meg az igazat, az erkölcsi jót is. A művészetről írta két leg­ korábbi m u n k á j á t , a Modern festőket és a Velence köveit, továbbá A z építészet hét lámpását, de azért ellene volt minden mesterkéltségnek, elve volt, hogy a természettől eltávozni annyi, mint a természet színvonala alá süllyedni. E z é r t éppen olyan ko­ molyan művelte a természettudományokat, mint a történelmet és

a neveléstant: „Szezám és L i l i o m " című nagy sikerű m u n k á j á h o z a lelkesedést egy leányiskolában tartott előadásai közben m e r í ­ tette. A szép útján nevelni óhajtotta ö n m a g á t , n e m z e t é t , az em­ beriséget, a nevelés azonban nem jelentette számára ismeretek és életformák egyszerű elsajátíttatását, hanem az emberi lelkeknek a j ó h o z , saját feladatuk, kötelességük tiszta felismeréséhez való ve­ zetését. Ruskin szépségrajongását nagyrészt a szépnek hazájából é p p e n az ő életében rohamos eltűnése szította lángolóvá. A modern nagyipar kifejlődésének abban a hőskorában napról napra új gyártelepek, vasútvonalak bontották meg az angol tájak kies lát­ képeit. Szinte máról holnapra óriás városok nőttek k i a földből, a tőkés haszon szempontjából célszerűen, de a lelki gyönyörűség, sőt az egészség iránt minden érzék nélkül összeszerkesztve. Régi, kedves viseletek, szokások, ember és ember közötti rokonszenves viszonylatok tűntek el. Mindez fájt a finom, kétségtelenül kissé nőies léleknek, eleve gyűlölt is mindenféle újat, m é g a vasutakat is. N o meg a műalkotások restaurálását; szívesebben látott egy, a maga rendjén düledező romot, mint egy korszerűen átalakított, karba helyezett, régi épületet. Innen írásaiban, beszédeiben m é g nagyon soká kiütköző konzervativizmusa, mely a politikai kérdé­ seknél sem állott meg, és sajátságos ellentétben állott minden em­ bert egyenlően boldogítani ó h a j t ó nagylelkűségével. Különösen gyűlölt mindent, ami „vulgar" - ami alatt nem a régi nevelésű em­ bernek természetes egyszerűségét, hanem a helyzetük által m á r sokkal jobbra képesítettek b á n t ó , pökhendi ízléstelenségét é r t e t t e . Nagylelkűsége azután konzervativizmusán is győzedelmeske­ dett. Ruskin nemcsak maga akart épülni, nevelődni a szép látá­ sán, ugyanezt kívánta minden e m b e r t á r s á n a k , elsősorban saját nemzete munkás rétegeinek. Kezdett is munkások részére múzeum­ látogatásokat szervezni, tevékenyen m ű k ö d ö t t egy m u n k á s o k t a t ó egyesületben (Working Men's College). - Azonban csakhamar reá kellett j ö n n i e , hogy az angol munkásság akkori gazdasági és társadalmi helyzetében még saját és oktatói legjobb akarata mel­ lett sem élvezheti a Ruskin életelemét alkotó szépet, nem is épül­ het, tökéletesedhetik rajta. T e h á t az angol munkást olyan helyzet­ be kell hozni, melyből m á r hozzáférhet a lelke emberi fejlődésé­ hez, sőt megmaradásához múlhatatlanul szükséges szépségek meglátásához. Ennek azonban útjában áll a tőkés profitrendszer, a m u n k á s keresményének a vállalkozó, a j á r a d é k o s , a hadviselő állam, az egyház javára minduntalan megcsorbítása, elkobzása. Ezen is mindenáron segíteni kell, mert az elótűzött cél nem tűr

megalkuvást. így lett Ruskinból szocialista, aki szembeszállott ama nagy „piknik társaságnak", melyet E u r ó p a akkori gazdagjai­ nak összességében látott, egész felfogásával, érdekével, m é g a kereszténység eszméjével is. Könnyű elhatározás egy Marx és En­ gels művein nevelődött mai proletárifjúnak, de mily nehéz lehe­ tett az alapjában maradi lelkű, m é g maradi szellemben is nevelt angol esztétának! Ezért is hiányzott tevékenységéből a minden akadályon áttörő lendület: „ A végsőig" (Unto this last), „ A por hivatásai" (Munera pulveris), „ A kulcsviselő véletlen" (Fors clavigera) munkáiban és cikksorozataiban a legbátrabban kifejezte eszméit, helyt is állt értük - de a politikai vagy é p p e n forradalmi tett terére mégsem lépett. Szívesen, a lehető legszívesebben vissza is fordult, ahányszor tehette, a szociális harc rögös talajáról a művészetélvezet és természetkiismerés hímes mezeire. A hivatalos és nem hivatalos k ö ­ rök, melyek politikai és társadalmi állásfoglalásait a legkárhozatosabb eretnekségnek nyilvánították, mely miatt magát a nagy elmét sem tartották méltónak egy m é g j ó n a k maradt polgári csa­ ládba való beházasodásra - ugyanezek majd teljesen behódoltak m ű é r t e l m é n e k , szépészeti kérdésekben hozott ítéleteinek. A z ősi hírű oxfordi egyetemen műismereti tanszéket létesítettek számá­ ra, sőt m é g egy m ú z e u m o t is emeltek eszméi szerint - ami balsi­ kernek bizonyult főképp azért, mert b á r az épület alaptervét Ruskin útmutatásai szerint dolgozták k i , a részletekbe annyi ille­ tékes és illetéktelen tényező szólt bele, hogy a tervezett r e m e k m ű legjobb munkásai elkedvetlenedtek, eltávoztak, vagy érdeklődés nélkül dolgoztak t o v á b b . Egyenesen kacagtató például egy k ő ­ faragó esete, akinek sorban le kellett csiszolnia a gót ajtódíszek­ nek szánt majmokat, macskákat, baglyokat és papagájokat, mert ezeknek alkalmazásában bizonyos urak a hely méltóságának meg­ sértését meg talán saját magukra nem egészeri gyengéd célzásokat láttak. Nem ez volt Ruskinnak mint művésznek, í r ó n a k , e l ő a d ó n a k is egyetlen balsikere. A k i 22 éves k o r á b a n írta egyik legsikerültebb művét, aki idősebb k o r á b a n is elragadta hallgatóságát, remek elő­ a d ó n a k bizonyult. Művei egy részét nemcsak a hivatalos kritika igyekezett kivégezni, még agyonhallgatni is, legnagyobb bámulói voltak kénytelenek észrevenni, hogy azokban m e g k a p ó , maguk­ kal r a g a d ó részletek mellett t ö m é r d e k az olyasmi, aminek értel­ mét azon a helyen az olvasó nem képes belátni, ami csak eltereli a m ű fő céljától. A valódi lelki nagyság jele, hogy Ruskin élet­ munkája ezen kis akadályaival éppenúgy szembeszállt, mint a

nagyokkal, és kitartó erőfeszítésével valóban k i is küszöbölte leg­ többjüket. É l e t e legfőbb gyakorlati e r e d m é n y é t , úgy látszik, a Szent György Testülettől (St. Georges Guild) várta. Ennek célja nem kevesebb lett volna, mint az élet szépségét Anglia számára gazdasági eszkö­ zökkel megmenteni. A testület tagjai jövedelmük egy tizedének beszolgáltatására kötelezték magukat, mely összegből azután mezőgazdasági és egyéb munkatelepek létesültek volna, mentes minden újkori csúfságtól, az ott dolgozók minden egészségi köve­ telményének és életkényelmének legmesszebbmenő megvalósítá­ sával. A mester maga is útépítéssel foglalkozott, a saját és magas iskolázottságú tanítványai keze munkájával. A testület szervezete nem volt demokratikus; választásokra, szavazásokra minden em­ ber testvéri barátja minél kevesebbet adott, sokkal jobban szeret­ te a rendet, fegyelmet. A gyönyörű eszme gyakorlati eredménye elég siralmas lett; a társak nem hoztak össze huszadrész annyi pénzbeli hozzájárulást, mint amennyit a gazdag és bőkezű mester egymaga felajánlott; a Szent György telepek tervezett mivoltuk­ ból meglehetősen kifordulva tengődtek a nagy háborúig, amely azután végleges kimúlásukat hozta. De hogy is valósulhattak volna meg az életben, a tizenkilence­ dik század életében azon embernek elvei, aki szerint minden mun­ k a a d ó n a k úgy kellene bánnia minden munkásával, mintha vala­ mely sorshatározat folytán saját gyermekét kellene ama m u n k á r a alkalmaznia - és hivatásának egész teljesítéséért adott esetben nemcsak a k a t o n á n a k , hanem a papnak, ügyvédnek, még a keres­ k e d ő n e k is ö n k é n t fel kell áldoznia életét, ha teljes megbecsülést igényel embertársaitól? A maga áldozatrészét Ruskin J á n o s bőségesen meghozta. Hiva­ tásának nemcsak az angol nagyúri élet fényes és kényelmes nyu­ galmát áldozta fel, hanem - talán öntudatlanul, de mégis valósá­ gosan - szerelmét, családi boldogságát is. Első ifjúkori szerelme, Domecy Adél elengedte magát fordítani tőle - amiért ugyan a sors m á r ezen a földön igazságot szolgáltatott neki: egy francia sport­ ember felesége lett, akinek azután a Punch élclapot fordítgathatta. John pedig huszonkilenc éves k o r á b a n szülei unszolására feleségül vette r o k o n á t , Gray Eufemiát, akihez azonban soha lelkileg nem közeledett, és hat évvel k é s ő b b készséggel adta beleegyezését a házasság megsemmisítéséhez. A n ő azután újból férjhez ment a férj egy j ó barátjához, Millais kiváló festőművészhez, akinek j ó felesége, családanya lett. K é s ő b b a m á r 47 éves mester szerel­ mes lett egy 30 évvel fiatalabb leányba, La Touche Rózába - ezen

csak az csodálkozott, aki nem ismeri a serdülő angol leánykák rózsasziromszerű ü d e báját. Á m a család itt is ellene szegült az egyesülésnek, nem annyira a korkülönbség, mint a k é r ő felforgató eszméi miatt. Teljesen egyelőre nem kosarazták k i , csak mindig tovább halogatták a döntést, m í g végre a leány maga mondott le az ö r e g e d ő mesterrel való egyesülésről. Nem sokkal élte túl ezt a lelki öncsonkítást. „Sokat vesztettem el, ami soha nem volt az e n y é m " - mondta. Huszonhat éves korában mint leány halt meg, itt igazán azt mondhatjuk: hervadt el. A terebélyes hölgy tragédiája mellett a zsenge ró"=atőé. Ruskin később m á r elborulni kezdő elméjének képzelgésében Dante Beatricéjével Szent Or­ solyával egyesítette egy három-egy személyiséggé leáldozó nap­ jának utolsó meleg sugarát, Rózsikáját. Meghalt 90 éves korában a mester anyja is, aki ugyan életet adott volt neki, de azután inkább nyeste, mint növesztette szár­ nyait. Mindamellett az egyéb nőkhöz soha lelkileg közel nem jutott nagy ember érett korában is igyekezett anyja, az ő szemében elavult, nézőpontjaival összhangban maradni, szülője elvesztését olyan b á n a t n a k érezte, melyhez nincs fogható. Most ötven éven fölül lázas munkásságba vetette magát, tanított, előadott, írt, apostol­ kodott, szervezett. Sok kötetre m e n ő könyvet tervezett az ismeret igen különböző mezőiről. E k ö z b e n türelmetlen, önhitt lett, saját magát szinte csalhatatlannak é r e z t e , amit m é g a személyes é r d e m kérdéseiben is m e g d ö b b e n t ő kíméletlenséggel juttatott kifejezés­ re. A z újat ismét nagyobb ellenszenvvel látta; híres lett a becsületsértési per, melyet az ú j , színpompás festészeti irány legelőkelőbb képviselője, Whistler indított ellene, mert pojácának nevezte, aki festékes bögrét vág a közönség arcába. Ez az ö n m a g á b a és ö n m a ­ gára visszavonulás azután az elhagyatottság érzését támasztotta az oly sokak által körülrajongott és t á m a d o t t nagy emberben. A z idegkimerülés jelei kezdtek rajta mutatkozni - túlságos munkássá­ ga folytán, m o n d t á k az orvosok. Pedig ez a túlmunka nem annyira ok volt, mint következmény; lázas, felőrlő tevékenységébe a nagy lélek azon benső meghasonlások és ezekből származó önmarcangolások elől menekült, melyek első eszmélése óta fényes és mégis tövises pályafutásának tartalmát, talán legszebb alkotásainak in­ dítékát és zamatát a d t á k . Végre bekövetkezett a legrosszabb: az annyiaknak világító óriás elme elborult. Egyelőre m é g nem min­ denkorra, m é g jobbulások, újabb munkásságok, élet- és szépség­ élvezetek következtek. M é g az őrültség r é m k é p e i b e n is felcsillant a nagy, alkotó, szép képzelőtehetseg. Majd nyolcvanegy éves ko-

rában záródtak le 1900. január 21-én a fáradt szemek, melyek oly sok szépben gyönyörködtek, oly sok jót kerestek volt. Williams könyvének egy angol bírálója kifogásolja John Ruskin életének „tragédia"-ként megjelölését, mivel ebben az életben oly sok volt a szép, a kellemes, a mindenki által csak áhított, irigyelt vonás. De hát Shakespeare tragédiái nem valódi tragédiák-e, ha színhelyeik királyi paloták termei, ha szívdöbbentő jeleneteik fényes ünnepségek, diadalok megelevenítései keretében követ­ keznek el? Szerintünk Ruskin életére nagyon is talál a tragédia szó, mert éppen egy ilyen valóban szép életből hiányzott az ön­ magával egyezés, a saját felismert rendeltetés teljesítésének édes, megnyugtató tudata.

Farkas Geiza

LATÁK ISTVÁN: KOLDUSLÁZAK (VERSEK) A SZERZŐ

SAJÁTJA,

SUBOTICA,

1928

Manapság kritikát írni majdnem olyan veszélyes, mint verset. Ezt azóta tudom, amióta egy legutóbbi megbírált verskötet fiatal szerzője azzal gyanúsított meg, hogy verseinek bírálatán túl személyével szemben agresszív is voltam. Ha ez csak az én kriti­ k á m r a vonatkozik, annál jobb, mert úgy, ha a versek rosszak vol­ tak, legalább a kritika volt j ó , tekintve, hogy abban a szerző sze­ mélyéről meg sem e m l é k e z t e m , ellenben olyasvalamit írtam: ami a versben szép, az nekem is szép, a meg nem oldott suta gondolat nekem is suta, a verstelen vers nekem se vers, s a magyartalan nyelv nekem is magyartalan. Tekintve azonban, hogy kritikát s nem védőbeszédet kell í r n o m , így á t a d o m a szót a legfrissebb vajdasági költőnek, Laták István­ nak.

A kötet címe Kolduslázak, tartalma ötvennégy vers, (a vidéki n y o m d á k előnyére szóljon) tizennégy sajtóhiba, s egy fiatal ember minden jószándéka. De hogy éljek a költő szavaival: . . . a költészet olyan épület, mely nyitva van boldog-boldogtalannak, mindenkinek, ki imád­ kozni vágy, szóval szentegyház, hová belépni bocskorban, sőt mezítláb is szabad . . . így jutott be a Kolduslázak fiatal szerzője is a vajdasági irodalomba, mondjuk: mezítláb. Mezítláb, egyszerű­ en. Körmönfont m o d e r n k e d é s és apostolkodni-szándék nélkül. I n ­ k á b b fáradtan, betegen, egy kis imitált dekadens gesztussal s egy kórházi matraccal a vállán. Kötetét így kezdi: „ T e m e t ő közelében j á r t a m . A halál küszöbén f e k ü d t e m . " Mindenesetre fáradt mozdu­ lat beköszöntőnek, főleg húszéves korban. Ennek a versciklusnak a címe is: Kórházi sikolvok. Ez az enyészetillat különben felrémlik további verseiben is. így: Vért köp a szeretőm, A bacillus stb. S mégis azt hiszem, hogy ez a hang L a t á k n a k nem igazi hangja. Talán a kórágyon szerzett impressziók hű visszaadása: Poloska-

mart helyeket, Vakarnak a betegek, (Éjszaka). Hogy maga sem vallja komolyan ezeket az élményeit, íme: Mindezt én kórházban, L á t t a m , hallottam. ízleltem, tapintottam, Éreztem, borzadtam, Szagoltam, e t t e m . . . Féltem, fütyültem. Találtam, m e s é l t e m . . . Éreztem, borzadtam" - mondja Laták. Kérdezem tehát, nem egész­ séges ember-e az, aki borzadva szerez benyomásokat a kór emésztő lázairól. A k i fgy vallja az életet, mint szerzőnk kórházi énekében is, nem lehet jegyese a legszebben óhajtott halálnak: „Boldog, aki örülni tud A kenyér édeskés ízének, A citrom csiklantó, Hűsítő savanyúságának. A keserű mandulának. A z élet sok-sok ízének. A szivárvány hét s z í n é n e k . . . Viruló meztelenségnek." M é g az sem igaz, amit Gyógyító napfürdő c. versében mond: „ A tavasz és betegség, Ádázul verekszik bennem", mert ugyanott: „Szeretnék most egy nagyot Sikoltani, kurjantani Süket fülekbe, Harsogni, hogy élet!" Ellenben vallja a munka erő- és izomrepesztő nagy­ szerűségeit, mint: „Vad őserdőt irtani, Hogy helyet készítsek A szelid búzának. B á m u l o m a m u n k á t . Ez az igazság, ez a minden." H o v a t o v á b b , ebben a versében, ha kissé brutálisan is, de hiszi, hogy: „ A bolha csípése is munka." Laták oeuvre-je nem széles ská­ lájú, néhol nyers, alaptalan vallástalan, mint a Kinyilatkoztatásban is, amely vers amellett valószerűtlen is, amikor a „K"-betűvel való kuruckodása szinte rosszul hat. Például: „Kálváriás Krisztus, Ke­ resztjével k a c é r k o d ó , Kéjelgő kancák, Konokul kapzsi, Kívánko­ zása kotkodácsol. Keresztény kakasokért." Van a kötetben néhány határozott forradalmi hangon megírt és átérzett komoly vers, ame­ lyek programszerű hangjuktól eltekintve, néhol az egyéni hitvallás derék szándékú eszményi mondanivalóját is éreztetik az olvasóval, ilyenek Virrasztó betegek, Hiába rázkódik a föld, amiben a fiatal költők hitvallását építi le a szerző, amikor így szól: „Ti elmúlásról, temetőről, Kesergő halottas költők, Ne suttogjatok gyáván, A pusz­ tulásról, újjáéledéskor. Tavasszal a folyók á r a d n a k . Kicsordulnak a jókedvek i s . . . Hegyek között mélázó pásztorok, Nyájak mellett rőzsetűznél, Furulyáikat hangolják." Ide tartoznak még, kevesebb eredetiséggel, de több eltanultsággal sűrített versei, mint Cirkusz, Akik igazi költők vagyunk, Szonya. A z utóbbiban az elbukott asszonyember imája, vergődése a megtisztító Naphoz, a megváltó s talán megbocsátó szebbik valójához az életnek. Mint minden fiatal költő, így Laták is a szerelem hímeskedö mondanivalói közt érzi magát a legjobban otthon. Ezekben a versei­ ben van a legtöbb egyéni és az átélés bélyegét magán viselő k é p . Föl tud jajdulni a szerelem árnyoldalain: „Fekete hajában, Szen­ vedéstől fehéredett H á r o m ezüst hajszál." A tüdővészes szerető

fölött mondja ezeket a szavakat, ami egy kicsit kortünet is: „Húsz­ éves lánya az életnek, Itt vagyok melletted, Félek tőled és szeretlek," (Vért k ö p a szeretöm). M e g k a p ó az a hang, amelyen a költő egy másik szerelmi versében az elköltözött kedvest így énekli meg: „A gondozatlan pázsiton, Néha én fogok ácsorogni, Fejem lehajtom a kereszted mellé, S belenyugszom mindenbe." Ugyanebben a vers­ ben: „Egyszerű vadlánya voltál az életnek, A k i t csak szeretni tud­ nak." Aranyos zsidólány és A gyáva c. verseiben megrázóan szép hangot üt meg: „Bujkáltam a vörös hold elől, Nehogy meg­ átkozzon, Mert a szeretőmhöz indultam." Ugyanitt: „Hívogatott csókos szája, Csalogatott nyoszolyája." A gyárak lányai és A szutykos inasokban van egyéni meglátása, stiláris készsége azonban kevés, és így egész bátran induló mondanivalói ellankadnak, széthullanak: „Rágják a húgaink húsát, Szívják a húgaink vérét." A kötet két legszebb versét, a Siralom és a Paraszt-nótát, amik a fiatal költő legvalódibb húrjain zengtek fel, s mint a legeredetibb írásokat Laták költészetéből a lapban mutatóul hozni fogjuk. Összevéve Laták költészetét, ha skálája kiszélesedik, néhol repulzív hangját letompítja, komoly értéke lehet a fiatal tehetségek­ ben éppen nem bővelkedő vajdasági irodalomnak. Kár, hogy a k ö ­ tet verseit ízléstelen, fekete keretekbe szorította, ami nem emel semmit a mondanivalók külsején, de az újszerűség hatását sem kelti.

Fekete Lajos

A KRITIKA HANGJA ÉS HŐMÉRSÉKLETE

Kétségtelenül toll alá kívánkozott az az egymástól messzi el­ ütő néhány bírálat, ami a vajdasági költők Kéve c. antológiájáról a Vajdaságban és a külföldön megjelent. A kritika sokszínűsége, egymással szemben mereven ellentmondó megállapításai a Kéve egyes munkatársainak értékmegítélése körül határozottan jogossá tették Haraszti Sándor reflexióit, amiket a Vajdasági írás múlt számában írt. Ebben a hozzászólásban elfogadhatóan megviláglott a kritika szubjektív volta, a kritika tétovasága, amikor (a cikkíró szerint, de szerintem is) ahány ház, annyi szokás elve alapján megdicsérték vagy megbírálták a kötet szerzőit. Ezekkel a megállapításokkal akarva, nem akarva egyet kell ér­ tenem: mint ahogyan egyetértek a cikkel abban is, hogy az elvtelen és szemszögtelen kritikák ott kezdődnek, ahol a kritikaírás a sablonosság m á r kitaposott ösvényein, az egyéni hang és az egyé­ ni meglátásól eltérve, a semmitmondás nagy ösvényébe kanyarodik le. Sőt abban is osztozom, hogy a „baloldali" irodalom ezzel az elv­ telen kritikai módszerrel meg sem bírálható, meg sem közelít­ h e t ő úgy, hogy annak tanító értékét s művészi szépségét úgy hoz­ hatnánk felszínre, mint azt az új kritikai módszerrel bírálónak ten­ nie kell, illetve tennie kellene, ha ilyen módszerrel bíráló kritikai irodalmunk volna. Mert jóllehet a magyar irodalom nagyobbik testében ez a pártszerű kettéhajlás már részben megtörtént, a kritika azonban úgy az egyik, mint a másik - mondjuk így: - irodalmi pártnál még a tradíciók nyomdokain halad. Éppen ezért feltűnő Haraszti Sándor cikke, amiben a Kévéről elhangzott kritikák során az elvi szempontból felfogott bírálatok hiányáról tesz említést: a magyar kritika (legalábbis az, amely a Kévéről kotyogott valamit) milyen szomorúan elvtelen és dilettáns, majdnem méltó ahhoz az irodalomhoz, amelyet prédának kapott. - Ezek a Kéve minden munkatársára egyformán zuhogó szavak nem tudom, vajon Haraszti önbírálatának megkésett szavai-e, vagy az elvtelen kritikusok iránti bosszúságának hangja, egy azonban tény, hogy az olyan sok oldalról, olyan sokféleképp megbírált Kévében éppen Haraszti Sándor és még egypáran voltak azok, akik csak elvi írásaikkal szerepeltek, s hogy elvi írásaikra tisztán elvi kritikát nem kaptak, nem azok a kritikusok az okai, akik

ilyet nem is adhattak. A z önértékelés ilyen visszaható megtorpa­ nása azonban egészen szokatlan jelenség m é g az alanyok életében is, annál kevésbé általánosítható az tehát egy oly kollektív mun­ kaközösségre, mint amilyen a Kéve is volt. Végül talán nem is a cikkírónak, de az irodalmi ízlésnek tartozom még ezzel a kér­ déssel: vajon komolyan vehető-e az olyan irodalmi mondanivaló, amely „valami javíthatatlan erdélyi rímfaragó" és ehhez hasonló „bíráló szavak" hangja és hőmérséklete mellett ír kritikát a kriti­ káról; legyen szabadTmegadnom a választ: bizony nem!

Fekete Lajos

TÉVETEG HANGOK A VAJDASÁGI ÍRÁSRÓL

A budapesti Literatura márciusi számában „Irodalmi mozgal­ mak a határokon túl" c. cikkben a következő sorokat olvasom: „ . . . a K é p e s V a s á r n a p c. hetilap mellékleteként megindították a Vajdasági í r á s című irodalmi szemlét. Helyes volt-e ez a sietség, vagy pedig inkább be kellett volna várniuk azt az időpontot, ami­ kor a nagyszabású folyóirat megteremtésének nem lesz t ö b b é anyagi akadálya: ez a kérdés meglehetősen nagy hullámokat vert a Vajdaság kulturális köreiben és a vita annyira elmérgesedett, hogy egyrészt a Bácsmegyei N a p l ó , másrészt a Vajdasági írás körűi csoportosult írók között már-már nyílt szakításra került a sor. Egyelőre az egész vonalon teljes vértezettél áll a harc." Nem volna illő letagadni, hogy minden szó, ami fejlődő irodal­ munkról határainkon túl elhangzik, jólesik n e k ü n k . A z t is termé­ szetesnek vesszük, ha az utódállamok irodalmáról beszélnek, hogy b e n n ü n k e t harmadik helyen említenek csak - ha egyáltalán említenek. A z t azonban mindenki megbocsátja n e k ü n k , hogy fe­ lületes vagy tendenciós beállítású röpke cikkek hősei nem szívesen vagyunk, így - jóllehet a Literaturából olvasva - a fent idézett cikk informatív jellegűnek tűnik, mégis tiltakoznunk kell ellene, mert aki csak egy kicsit ismerős (mondjuk így: a cikkírónál egy kicsit ismerősebb) a vajdasági irodalom helyzetével, nehezen olvassa el a sorokat anélkül, hogy azoknak szándékosságát k i ne érezné. Annak a feltevése, „vajon helyes volt-e a Vajdasági írás megteremtését siettetni", m á r magán viseli a cikkíró elfogultságá­ nak vagy hivatatlanságának jellegét a vajdasági irodalommal szemben. Hiszen így is kérdezhette volna: „vajon helyes volt-e az a késedelem", amely az itteni irodalom megszületése után csak tíz esztendőre hozta k i azt a folyóiratot, amelynek m á r az első évben reprezentálnia kellett volna a vajdasági irodalmat: vagy pedig: megszülethet-e ma elég gyorsan magyar folyóirat a különböző magyar nyelvterületeken anélkül, hogy ne késve születne meg. M é g az sem indok, ha a vajdasági folyóirattal kapcsolatban arra építkezik a cikk, hogy nem időben, de az anyagi alátámasztottság fontosságában képzelte az irodalmi szem-

le megjelenésének dátumát eltolni. Hiszen a kihangsúlyozott anyagi szükségességre való várakozással talán még tíz esztendő múlva sem t e r e m t h e t n é n k meg a Vajdaság irodalmi folyóiratát. Anélkül, hogy a sajtóvállalkozásokhoz szükséges t ő k e szerepét, illetve fontosságát elvitatnám, vagy másodrangúsítani a k a r n á m , arra szeretnék rámutatni, hogy a tíz év után megteremtett Vaj­ dasági írás nem várhatott tovább a megalapításhoz szükséges t ő k e méltóságos közeledésére. A Vajdasági írás számára az is t ő k e lehet, ha egyrészt az írók többsége, másrészt az olvasók nagyobb része t u d a t á b a n van an­ nak, hogy a Vajdaság ma m á r nem nélkülözhet egy tartalmas és színvonalas irodalmi folyóiratot, aminek e r e d m é n y e k é p p e n a vajdasági író megírja, s az itteni olvasóközönség pedig meg­ veszi és elolvassa a folyóiratot. Hiszen az irodalmi vállalkozás körül a legélelmesebb t ő k e sem nélkülözheti a kettőt: az irót és az olvasót. Hogy ma még sem a vajdasági í r ó , sem a vajda­ sági olvasó nem lehet egy ilyen irányú tőkés vállalkozás százszá­ zalékosan k a m a t o z ó bázisa, azt tudjuk, - de tudja a t ő k e is, s éppen ezeket a nem túlságosan biztató kilátásokat tartva szem előtt, idegenkedik a befektetéstől. Ezzel szemben a szellemi és erkölcsi adottság kötelékei m á r megvannak a vajdasági irodalom és olvasótábor között, s így természetszerűen az irodalmi szemlé­ nek is meg kell lennie; m é g akkor is, ha a két adottság között j ó haszonért szívesen közvetítő tőke önszántából ez egyszer kívül rekedt. A z is furcsa beállítás, hogy a cikk említette napilap köré cso­ portosult (?) írók és a Vajdasági írás gárdája között már-már nyílt szakadásra került a sor; furcsa pedig azért, mert a napilap nem rendelkezik köréje csoportosult írókkal, hanem egyes vajdasági írók hol a Vajdasági í r á s b a n , hol pedig a napilapban jelentetik meg m u n k á i k a t , jóllehet a folyóirat megteremtése ó t a az utóbbi helyen mind ritkábban. Ezek után természetesen önmagától csendesedik el az a kép­ zelt irodalmi harc is, aminek a kürtjét a Literatura cikkírója fújta meg a vajdasági irodalom m u n k á s csendessége felé Buda­ pestről.

Fekete Lajos

KODOLÁNYI JÁNOS: FUTÓTŰZ

A neves írónak ez a legújabb k ö t e t e , ha meglepetést nem is hozhatott számunkra - hiszen gazdag, sokágú munkásságában úgyszólván állandóan olvashatunk tőle valahol valamit - , annál t ö b b élvezetet hozott. Egy olvasni szerető ember számára mindig csemege marad ez a speciálisan kodolányis stílus és meglátás. Különösképpen izgató és eredeti a szemszög amelyből nézi alak­ jait, és kevés b á t r a b b , szókimondóbb író akad napjainkban. Mennyi kegyetlen józanság kell például ahhoz, hogy egy patri­ arkális család nagymamáját megmintázza. „Vényasszony" - így mondja, és a portré, amit róla ad, olyan távol van a regények nagymamasémájától, mint a Déli-sark az Északitól. Ilyen nagy­ mama a Kodolányi-regényeken kívül talán csak - az életben van m é g . Bálványromboló. De annyi egészséges erővel az, hogy a hit, amit a bálvány helyére állít, elfogadható és kielégít. Figyelemre méltó előszavában, ahol a szerző a realista felfo­ gását védi meg, tagadhatatlanul meggyőzően mondja: „Nemcsak az írónak, de az olvasónak is reálisnak kell lennie. Le kell mérnünk pontosan racionális, tehát reális eszközökkel, hogy kik és mik az ember szabad harmonikus életének ellenségei s hogy miféle m ó d o n lehet és kell ezeket az ellenségeket el­ pusztítanunk, hogy megint szabad, harmonikus, tehát természetes e m b e r e k k é válhassunk." A Futótűz plasztikus k é p , ragyogó minta arra, hogy megtanul­ juk minden évszázadokon át belénk nevelt erkölcsi és egyéb szempontokon túl új arcára bámulni a folyton változó élet minden megnyilvánulásának. Új szemmel nézni, látni a régi á b r á k a t , az öreg hagyományok megcsontosodott képviselőit a maguk elkerül­ hetetlen r o t h a d á s i b a n , mint akár egyéb kivénült dogmák elszenesedését is. Kodolányi J á n o s írói tehetsége s ezenkívül a szabad szó súlyos korlátozottsága dacára - merész, meggyőződéses hangja, erősen nevelő hatású és felbecsülhetetlen érték a jövő generáció szá­ mára. A Tart pour l'art száz százaléka mellett százszázalékos szociális tanulmányok is a regényei. De nem száraz, élettelen megállapítások tárháza, hanem ahogy a vérbő, duzzadó életet

nagyító lencséje alá helyezi. H o l izgalommal, hol borzalommal szemlélődve vagy gyönyörrel éljük át a nyüzsgő, beszélő, szen­ v e d ő , lázadó történéseket. T é m á é r t , lényegért - hogy úgy mondjam - nem megy a szom­ szédba. Ez talán szintén igen figyelemreméltó jelenség. A z ember mikroszkopikus szemének nem lehet tökéletesen á t t e k i n t h e t ő valami a Mindenség, Kozmosz, Társadalom stb. De mindennek mikroszkopikus megnyilvánulása között, ha nyitott szemmel él, képe t á m a d az Egészről. A családi h á b o r ú k , a falu társas élete, az a n y á m , a h ú g o m , a szomszédom, a b a r á t o m mentalitása mind olyan hű t ü k r e a kornak, szellemnek, egészséges vagy egészség­ telen állapotnak, mint ahogy megismerem a virágon, ha nem érte nap, és meglátom a vetésen, ha elverte a j é g , vagy dér csípte meg. Kodolányi-könyvet olvasni t ö b b mint élvezet. Szükségesség. A k i egyszer belekóstolt, nem is mond az le róla soha. A F u t ó t ű z nemcsak t a r t a l m á b a n , de kiállításban is koronája ed­ dig megjelent műveinek.

Gergely Boriska

KASSÁK LAJOS: A N G Y A L F Ö L D

Merész, m o n d h a t n á m dacos ívelés az, amit Kassák Lajos művé­ szetének hajnalától a delelőig befutott. Nincs még egy magyar író', aki ilyen b á t r a n gyűrte volna maga mögé tegnapi ö n m a g á t . Ügy hiszem, é r d e k e s irodalomtörténeti tanulmány lesz ennek az embernek az élete az első könyvtől az utolsóig. Mégis Kassák csak formakérdésekben lépi túl naponta önmagát, lényegében szilárd és a m á r jónak bevált anyagból a munkásosztály verítékszagú tégláiból maiterezi össze számunkra a váltakozó ornamentikájú bérkaszárnyáit. Egy ilyen bérkaszárnya az Angyalföld, és egy kicsit úgy érték­ ben, szellemben, mint formában Kassák irodalmi ívelésében: sík terület. E r ő nélkül való, de mégis ütemes haladás, mintha sínen futnának a dolgok. Szinte önkéntelenül adódik tollam alá ez a rossz magyar mondat: „ B e n n e van az egyenesben." A z Angyalföld a ma m á r nem is olyan modern naturalista iroda­ lomnak egyszerű hajtása. Nem tudom, talán sikk, talán üzlet ez még mindig napjainkban nyomorról, piszokról, szegénységről, proletársorsokról írni. Csakúgy, mint hajdan a grófokról, herce­ gekről és az utóbbi évtizedekben a b a n k á r o k r ó l . A mai regényhős nem gróf, nem bankár, hanem vasmunkás, sofőr, legjobb esetben m é r n ö k . A z Angyalföld regényhőse Miklós, egy proletárgyerek élete, amíg ifjúvá serdül és megérik a - frontra. Mindössze ebből a há­ borúba menésből látjuk, hogy a regény voltaképpen a h á b o r ú előtti időben játszódik le. De ugyanilyen fáradsággal a ma is háttere lehetne a regénynek. A z Angyalföldön valószínűleg a világháború óta se történne m á s k é p p . Kassák Lajos igen jó e m b e r á b r á z o l ó . Elhisszük neki ezeket az embereket az ő életükkel. Egyik legszimpatikusabb alakja a nyo­ morék asztaloslegény, és legérdekesebb, szinte gorkiji ábrázolása az öreg kintornás. Miklós, a regényhős j ó kis sul". • tmui minden anyás gyerek, és amiiyet nyilván ezret lát maga körül Kassák. Igen szimpatikus, hogy így választotta meg a regény magvát, ami körül az esemé­ nyeket lepergeti. A z általában szürkének nevezett mindennapok, a percek és órák tarka kévéibe állítva, groteszkül, de mégis

nagyon életesen hatnak. Egy csomó egymás köré sodródott em­ ber, akik vágyban, lélekben lehetnek ezerarcúak, de egyben mind egy szálig ugyanazok: gonosz kis küzdelmeikben a - kenyérért. Kassák szereti a m u n k á t , a m u n k á s t , az erőt, a rendet, az egészséget és a tisztaságot. Ezért világítja.meg a dolgok fonák­ ját, így öltözteti és vetkőzteti alakjait, és n é h a gyilkosan hat e fentiek hiánya vagy nélkülözése. Egész különös a művészi techni­ kája. H a szennyet ábrázol, nem a festett piszok fáj, hanem a tisztaság hiánya, mint ahogy, ha esik az e s ő , nem arra gondolunk, b á r ne lenne sár, hanem arra, b á r kisütne m á r a nap, lenne jobb idő. Nem panasz ez a kis kerek világ, amit az Angyalföldben látunk, csak megállapítás. A z í r ó és a hősei úgy veszik a dolgokat, életük a p r ó tragédiáit, mint a zord időjárást. Egy részeges mozdonyvezető meghalhat a vasúti karambolban, egy árva gye­ rekből lehet szolga, sofőr és katona. Élet ez, nem regény - ha kemény a sors és hideg, fázósan zsugorodnak alatta össze, és ha muszáj, belelépnek a pocsolyába is. D e sorsuk felett finom tavaszi pára lebeg a tiszta meleg napfény ígéretével, és a zavaros, k i nem mondott sejtelem a legfeketébb sorsok fölé is kiteregeti a r e m é n y piros lobogóját.

Gergely Boriska

A NYÁJAS OLVASÓBÓL KRITIKUS - A KRITIKUSBÓL NYÁJAS OLVASÓ

A vajdasági írók antológiájáról, a Kévéről, egész sor kritikát hozott a Vajdasági írás. Épületes látvány volt, majdnem nevetsé­ ges, ahogy az egyes kritikusok, ahány ház, annyi szokás elve alap­ j á n , megdicsérték, vagy komolyan „megbírálták" a kötet szeren­ csétlen szerzőit. A z egyik, valami javíthatatlan erdélyi rímfaragó, Ikszipszilont intézte el, a másik még javíthatatlanabb, az antoló­ gia szabadvers-íróit dorgálta meg, a harmadik hímezett-hámozott az irodalom hivatásáról, és „fölfedezte" a legújabb vajdasági csil­ lagot. A Vajdasági írás talán nem is tudja, milyen ügyesen ren­ dezte meg a „kritikusok olimpiászát", amelyen még a vakok és v i ­ lágtalanok előtt is világos lett: a magyar kritika, legalábbis az, amely a Kévéről kotyogott valamit, milyen szomorúan elvtelen és dilettáns, majdnem méltó ahhoz az irodalomhoz, amelyet pré­ dának kapott. A z ilyen kritikusok mellett és bábáskodásukkal va­ lóban nem lesz nagy kunszt az utódállamokbeli magyar közönség irodalmi ízlését leszállítani az utódállamokbeli magyar irodalom nívójára.

Általában borzalmasan elszaporodtak a kritikusok. Minden le­ vitézlett tanár, síber, költő Saint-Beuve babérjaira pályázik. Ez az a mesterség, ahol a tanár nem bukhat el, a síbert nem érheti bal­ eset, és a költő is szabadon, felelősség nélkül játszhatja a bíró sze­ repét. A j ó , öreg esztétikából ködös metafizika lett, amelyen el­ legelhet minden vak ízlés és elvtelen vakmerőség: individuális önfertőzés, amelyre nem lehet paragrafust szabni. É s a tetejébe: tu­ datlanság, ami tankönyvek frigytábláira esküszik, és Budapesttől Sentáig, Herczeg Ferenctől legjobb esetben H . G. Wellsig ismeri ki magát az irodalomban. Nálunk, a Vajdaságban is csapatokban grasszálnak az ilyen k r i ­ tikusok. A z egyik a Vajdaságból ítél elevenek és holtak felett, a másik Budapestről „javítja" az irodalmi ízlést. A vajdasági még

hagyján, nem sok vizet zavar, de a pesti kritikus veszedelmes. Nem azért, mert olyan megfellebbezhetetlen tekintély, mint Kerr vagy Polgár, hanem mert ön- és közveszélyesen használja ki Pest szuggeszcióját. A z semmi esetre sem volna olyan nagy baj, hogy tanári pedantériával szabdal és méricskél, de „elvei" vannak - és micsoda elvek! A legékesebb: az irodalomban nincs politika (megjegyzem, politikamentes irodalomban van a legtöbb politi­ ka), az izmusoknak vége, és elveken nem lehet nyargalni. Ha nem is ilyen határozottan, de ezeket az „elveket" képviseli az egyik vajdasági napilap hasábjain, amely udvariasan helyet adott neki a kritikusok galériájában. A következetesség szép dolog, és Bis­ marck ellen: van benne logika is, sőt becsület, ha úgy akarják. A pesti kritikus azonban, sajnos, még ebben sem szereti az „elve­ ket" a saját házilag készült elvein kívül, amikről viszont könnyű megállapítani, hogy az elvtelenség glorifikálásai. Ugyanakkor, amikor a vajdasági lapban kifejtette „objektív álláspontját", az egyik pesti lapban hosszú hozsannát zengett Taraszov-Rogyiona könyvéről, a Februárról, amelyet egyik legjobb német kiadó, Kiepenhauer adott k i . Ez a Taraszov pedig egy alávaló orosz, aki „el­ veken nyargal", méghozzá egy kissé gyanús politikai elveken, ami a F e b r u á r b a n is szembetűnően kidomborodik. (Taraszov regénye riportregény abban az é r t e l e m b e n , ahogy Holitscher, Weiskopf, Kisch és John Reed dolgoznak.) A pesti kritikus azonban ennek ellenére is agyba-főbe dicsérte, pedig a dicsérettel tulajdonképpen a saját házilag készült esztétikája fölött mondta k i a halálos ítéle­ tet. Ennyi áldozatkészség előtt le a kalappal, ez a harakiri impo­ náló, ilyen nyugodtan m é g egyetlen kritikus sem dőlt a saját tol­ lába. A pesti kritikusból egyszerre nyájas vajdasági olvasó lett, aki „kritika" helyett alázatosan meghajtotta Taraszov előtt ez elis­ merés lobogóját, megdicsérte az „elveken nyargaló" F e b r u á r t . H á t h a m é g szegény feje összeakadt volna Bábellel, Konstantin Fedinnel, Neverowal, Ehrenburggal (akiről Kerr és Ernst Toller egyöntetűen állapították meg, hogy a nagyok közt is nagy), Joyceszal, Gladkovval, Andersen-Nexővel! A z igazi nagyokkal. Hogy csodálkozna a pesti kritikus alias Vajdaság: milyen sok íróféle szaladgál a világban, aki fütyül az ő esztétikájára, és mégis írónak számít. Nem itt a Vajdaságban. Berlinben.

Eötvös Károly halálakor B í r ó Lajos írt egy m é r g e s , penitenciázó vezércikket arról, hogy a „közszellem" milyen végzetesen el­ rontotta és elsekélyesítette a nagy Vajdát. Nem csoda - írta - , hogy Eötvös az lett, aki volt, hiszen tapsoltak neki, mikor Werbőczyből olyan szakaszokat citált, amelyek Werbőczyben soha benne nem voltak, és mikor m o n d t á k neki, hogy Werbőczyben ez nincs benne, akkor élénk derültség közepette így vágott vissza: „hát akkor nagyon helytelen, hogy nincs benne". A k k o r is tapsol­ tak neki, amikor b e h a t ó értekezéseket írt a zenéről, anélkül, hogy a zenéhez csak a legkevesebbet is értett volna, és hogy a magyar zene igazi képviselőjének nem Bartók Bélát tartotta, hanem har­ minchatodik Rácz Palit. A Vajdaságban is sok kis vajda él, irodalmi vajdák, akik min­ denhez hozzászólnak, ahhoz is, amihez nem értenek: az irodalom­ hoz. Nem meglepő újság mifelénk, hogy valaki azon az alapon, hogy elkövetett néhány novellát és néhány r í m e t , csak úgy kutya­ futtában leszólja például a szürrealizmust, amiről csak annyit tud, hogy - nem tud róla semmit. A vajdák rendszerint bátrak, és arra számítanak, hogy a közönség, a nyájas olvasó úgysem tudja őket kontrollálni, hiszen keveset hall és tud azokról az irodalmi törek­ vésekről, amelyeket Nyugaton vagy Keleten komoly számba vesz­ nek. A vajdasági irodalom mindaddig a kontárok prédája lesz, amíg ezeket a nagyot m o n d ó kis vajdákat a helyükre nem állít­ j á k , oda, ahova valók: A nyájas olvasók közé.

Haraszti Sándor

A GÁNCSTALAN

- VÁLASZ

SZENTELEKY

KRITIKA

KORNÉLNAK

-

Mindenekelőtt tisztázzuk a dolgokat. Szenteleky azt írja: „ A j ó kritika nem függ az elvektől, a követ­ kezetességtől, a kritikus polgári foglalkozásától, vagy a holnap ítélőszékétől. A j ó kritika önálló művészi alkotás, amelynek jósá­ gát és nagyszerűségét az értékítéletek világosságában, szépségé­ ben és meggyőző, megjelenítő erejében találjuk." Hogy a kritika önálló alkotás (a művészi jelentőség lehet prob­ lematikus), ezt elismerem. Ez az „önállóság" azonban nem jelent szuverenitást a kritikus részére: azt, hogy mindent mondhat, írhat, állíthat, csak „szép" legyen, formás, „esztétikus". ( A tuda­ tos vagy félig tudatos halandzsázók, akik a „technika" és „rutin" védelme alatt kuszálják össze a dolgokat, szívesen esküsznek meg erre az esztétikára.) A kritika, az irodalomkritika értékfel­ mérés, vagy ahogy maga Szenteleky mondja: értékítélet, tehát nem érzés, szubjektív hangulat benne a d ö n t ő , hanem az értelem, amely ítél. (Lemaitre volt talán a legelső francia, aki ezt a legmeg­ győzőbben kifejtette.) A z értelem pedig az a csodabogár, amely nem tud ítélni elvek, logika nélkül (ahogy a mérnök nem mérhet m é t e r nélkül), nem tud egységes, hibátlan, „ h a r m o n i k u s " véle­ ményt mondani, ha „ ö t l e t e k r e " támaszkodik és végigpróbálja az elvek egész skáláját, ahelyett, hogy „világnézet", igen, világnézet! (ez nemcsak politika) egységére bízná magát. A j ó kritikus mindig mint valamilyen „világnézet" exponense lép föl, és annak alap­ ján ítél, rosszal, támad vagy helycsel. Nincs igaza Szentelekynek: Gyulai vagy Lessing például éppen azért voltak j ó kritikusok, mert náluk nem az volt a szempont, hogy mondani bármit, csak művészien, hanem bizonyos világnézetből (már amennyire a pol­ gárságnak egységes világnézete lehetséges) rendezni az „értéke­ ket". A b b ó l , hogy Rákosi J e n ő szintén egy „világnézet", de ócska világnézet alapján Adyt nem tudta elismerni, igenis az követke­ zik, hogy Rákosi rossz kritikus volt, mert csak írni tudott, de nem „ítélni". Vagy nem tartja rossz ékszerésznek Szenteleky azt, aki az üveget gyémántnak és a gyémántot üvegnek nézi? Franz Mehringre semmi esetre sem hivatkozhat Szenteleky, mert ez a kiváló marxista harcos és teoretikus híres vitakönyvében, a Lessing-legendákban éppen azokat támadja, akik a kritikát füg-

getleníteni akarják a világnézettől. Nem ellenem érv t e h á t , ha­ nem - a túlsó oldal ellen. A halandzsa ideje lejárt. Ezzel m á r Ignotusok és a p r ó b b kis ügyeskedők sem boldogulhatnak. É l ü n k , a világban élünk, társa­ dalomban élünk, amely osztályokra és világnézetekre oszlik. E b b ő l az életből, ebből a társadalomból kibújni nem lehet; csak jobbra vagy balra lehet igazodni. A k i jobbra igazodik, annak a „világnézete" az elvek elutasítása, bizonytalanság, „szabadság" minden értelmi b ű n t é n y r e . A fő ideálja a forma, a technika, a j á t é k ; a lényegtől fél, ahogy fél az egész polgárság, mert a lényeg: a halál, a kapitalizmus halála. A k i viszont balra áll (nem felejtendő el, hogy Saint-Beuve és Lessing meg az orosz Bjelinszkij akkor, amikor éltek, amikor sor került rájuk, bal­ oldalon álltak, a jövő oldalán), annak a lényeg a fontos, az, amit mondanak, írnak, festenek, prédikálnak. S higgye el Szenteleky, itt a Vajdaságban is elkelne ez a Les­ sing, Gyulai-örökség: harcos, világnézetes kritika.

Haraszti S á n d o r

G O N D O L A T O K Í R Á S R Ó L ÉS OLVASÁSRÓL

A vajdasági irodalom kérdése megint lekerült a napirendről. A becsei Helikon fölvert egy kis vihart, mely „itt-ott még fel­ emelte fejét" - szinte kedvem volna a citátumot befejezni: „Sár R ó n a vidékén s lassú n y ö g é s e k k e l . . . m e g s z ű n t . . . " De ne bántsuk szűkebb hazánkat, és ne beszéljünk sárról, se porról. Beszéljünk csak erről az áldott bácskai h o m o k r ó l , mely dúsra növeli a szőlőtövet, de nem kedvez az irodalomnak. A m i utó­ végre még mindig jobb - vámszempontból - , mintha fordítva volna. Ez a bácskai homok, melynek konzisztenciája ugyanaz, mint ama testvéré, melynek aranyszemcséi a Nílus partján betemetik a piramisokat, és amely hamarosan betemette az izgalom hullá­ mait, kisimította az ellentéteket, nivellálta a fejüket felütő akará­ sokat. Mindig megvolt az a be nem vallott kényelmetlen érzésünk, hogy a vajdasági irodalom a vajdasági íróknak kell és nem a vaj­ dasági közönségnek. Belső és szinte magánügye annak a néhány irodalmi embernek, akiket ehhez a röghöz köt az életük. A nyomtatott betű akadály nélkül j ö n be az országhatáron, a közönség irodalmat akar, és tökéletesen mindegy neki, honnan kapja. Ment minden lokálpatriotizmustól, inkább elfogultsággal fogadja a helyi irodalmat, körülbelül úgy, mint az itthon készült r u h á t , amely akármilyen „jól sikerült", azért a pestivel össze­ hasonlítva mégiscsak azt állapítja meg, hogy az „azért egész m á s " . A vajdasági közönséget csak Pesten át lehetne meghódítani. Viszont vajdasági írónak Pesten érvényesülni szinte lehetetlen. A magyarországi irodalom úgyszólván teljesen a zsurnalisztika kezében van. Ez az önmagában zárt céh szkeptikus féltékenység­ gel fogadja még a pesti outsidereket is, hát még a j ó vidéki írót. Csodálkozni nem lehet ezen. A z eredeti és magyar irodalom és a külföldi fordítások dús virulása az aránytalanul kicsi olvasó­ tábor mellett amúgy sem biztosít anyagi sikert az írónak. Kinek kell ott az ismeretlen, új név? A vajdasági író? A z újságoknak nem. A kiadóknak nem. A közönségnek meg éppen nem. A kö­ zönségnek, ott is, itt is, kevés a pénze. Még kevesebb a könyvekre

szánt pénze, de egyáltalán nincs ismeretlen könyvekre pénze. A közönség a pénzéért divatos írót akar és divatos könyvet. A divatos szót ezúttal nem használjuk lekicsinylő é r t e l e m b e n , mert hiszen é p p e n könyveknél a divatos sokszor egybeesik a kivá­ lóval, és a Forsyte-saga vagy a Mauritius-pör irodalmi értékéből mit sem von le az, hogy az elmúlt évek legdivatosabb könyvei. De m é g a művelt olvasó, aki nem fogadta el vakon a tömeg­ ízlést, aki önállóan bírálja el azt, amit olvas, sem képes egy irodalmi m u n k á t tisztán esztétikailag értékelni. A legtöbb nem a tehetséget és a tudást bírálja, hanem vele született vagy belenevelt, szellemi vagy lelki beállítása szerint, állást foglal a m ű felfogásához vagy irányához. Vannak, akik különösebb hozzáértés nélkül is meglátják vala­ mely mű feltűnő szépségeit. Ezek aztán nem tudják t ö b b é függet­ leníteni magukat a saját véleményük hatása alól, és ugyanannak az írónak bármilyen gyönge munkájáért is kötelességüknek érzik elragadtatva lenni. Vannak, akiket minden újszerű, minden szokatlan zavar. M á ­ sok, akik szenvedélyesen érdeklödnek minden ú j , minden „ere­ deti" iránt, és elfogadják, függetlenül attól, hogy j ó vagy rossz, tehetséges vagy dilettáns munka. A z a b e n y o m á s , amit az egészen újszerű, merész, minden szokásnak és szabálynak ellentmondó tesz ránk, az talán a leg­ hatalmasabb mindazon hatások közül, amiket az irodalmi m ű kiválthat. Elsősorban ez a hatás dönti el a bírálatot, sokszor a tényleges érték vagy értéktelenség figyelembe vétele nélkül. A z ilyen m ó d o n divatba jött m ű persze nagyon rövid életű. A k ö ­ vetkező generáció m á r nem érti, mért volt a kortársaknál sikere. Húsz év előtt a holnaposok forradalmat csináltak. Lángoló vitá­ kat váltottak k i , egészen felrázták a közönséget, mely szenvedé­ lyesen foglalt állást mellettük vagy ellenük. De mire a Holnapból Ma lett, m á r meg se tudjuk látni, mit is találtak ezekben a versek­ ben olyan merésznek, olyan érthetetlennek, sőt értelmetlennek. A Ma hívei m á r elavultnak, é r d e k t e l e n n e k , hullaszagúnak talál­ ják ő k e t . Persze úgy az akkori hajsza, mint a mai megvetés igazságtalan, mert nem a mű esztétikai értékének szól, hanem az újszerűségnek vagy megszokottságnak. Ugyanez áll az egzotikus országok irodalmára. A Batuala, az első néger regény, nem azért lett világhírű, mert j ó , hanem mert néger. A néger irodalom többi termékét m á r sokkal szigorúbb mércékkel mérték. Ritkasági értéke csökkent. így volt ez az első

j a p á n versfordításokkal is, a Bain hindu meséivel, talán még Tagore is felerészben ennek köszönheti népszerűségét. Sajnos, a Vajdaság, bár bizonyára sok művelt olvasó van a nagyvilágban, akinek sejtelme sincs róla, hogy merre van és mi fán termett, mégsem rendelkezik az egzotikumnak ilyen varázsá­ val. A vajdasági élet, az itteni miliő, semmi szokatlant, semmi titokzatosat nem tud nyújtani az európai vagy pláne a h a t á r o n túli magyar olvasónak. É p p e n ezért nem is hiszem, hogy annak a so­ kat emlegetett couleur locale-nak a kialakulása olyan fontos volna. Nem a helyi színezet, hanem az időszerűség dönti el egy irodal­ mi mű sikerét a nagyközönségnél. A tényleges, művészi érték csak másodsorban j ö n tekintetbe. É r d e k e s s é , izgalmassá az iro­ dalmi művet elsősorban az teszi, ha kora szellemi áramlatainak legyenek azok gazdasági, vagy érzelmi, forradalmi vagy polgáriak - kifejezője tud lenni. Igaz, hogy ezek a művek csak addig érvényesülnek és hajtanak, míg az a szellemi beállítás, amelyből születtek, meg nem változik. Ha megváltozik, a mű elveszti aktualitását, és vele azt, ami a kor­ társak szemében elevenné és j e l e n t é k e n n y é tette. A z igazi művészi érték persze megmarad időn és felfogásokon túl, de a legkevesebb ember képes egy irodalmi m u n k á t minden­ től elvonatkoztatva, tisztán esztétikailag értékelni. É p p e n ezért változik a régi korok műveinek a megítélése is állandóan. Különösen, mióta az úgynevezett művelt olvasók tábora napról napra növekszik, mindig t ö b b ember formál jogot arra, hogy kriti­ kát mondjon. A z irodalom is üzlet, mint minden m á s , és az olyan emberek, akiknek alig van közük az irodalomhoz, gyakran befolyásos pozíciókba jutnak újságoknál, kiadóvállalatoknál vagy színháznál vezető szerepük van. Legfeltűnőbben látjuk ezt a film­ nél, ahol az irodalmi szempontot legtöbbször a film mesterembe­ rei ítélik meg. A mindenáron érvényesülni vagy legalábbis megélni a k a r ó író, akaratának és idegeinek minden megfeszítésével igyekszik ennek a korszellemnek megfelelni. Természetes tehetségének határain túlerőlteti magát, a félelem, hogy ósdinak tartják, hogy nem tud lépést tartani, erősebb, mint művészi lelkiismerete, és elhagyva azt a teret, melynek keretein belül örvendetesét és szépet tud nyújtani a közepes tehetség is, m i n d e n á r o n egyéniség, ú t t ö r ő és zseni akar lenni. De minthogy mindig akadnak olyanok, akik m é g ú j a b b a k n a k , még eredetibbeknek és még egyénibbeknek látszanak, hamarosan

kiderül az a belső üresség, amit csak felületesen takart el a várat­ lanság, a m e g h ö k k e n t é s . A z erőlködés elrontja a tehetséget, de egyben a közönség ízlését is, melyet felületessé tesz a t e m p ó , a k a p k o d á s , mindig erősebb ingerekre van szüksége, hogy tompultságában reagáljon, és így az í r ó , mint a közönség, leszokik arról az elmélyedésről, ami minden művészi munka alkotásához és él­ vezéséhez egyaránt nélkülözhetetlen. Azok az írók, akik ebben a versenyben nem vesznek részt - és a vajdasági írók leginkább azok közé tartoznak - , nem érvénye­ sülhetnek. Talán politikai, talán gazdasági okai vannak, hogy izolálják magukat a korszerűtől, és az általános emberi vagy a legszubjektívebb líra keretein belül maradnak. Nem keresik a kon­ taktust a kor áramlataival. A politikai változások folytán gyöke­ rüket vesztették, és az új mentalitásba még nem nőttek szervesen bele. Csak olyan közönségnél találhatnának meghallgatásra, mely egészen objektíven, mindentől elvonatkoztatva tud egy irodalmi munkát élvezni, pusztán mert szép. Tulajdonképpen minden olvasónak és kritikusnak erre kelle­ ne nevelnie magát, ha azt akarja, hogy bírálata többet jelentsen, mint pusztán személyes érzelmeit. Ehhez azonban érteni kellene az írás technikájához. Igaz ugyan, hogy nem a technika, nem -a mesterségbeli készség adják meg egy mű értékét, hanem a benne foglalt gondolat. De mégis kell ez a készség ahhoz, hogy a gondo­ lat kifejlődhessék. Ezért kell annak, aki kritikus akar lenni, ezt a mesterségbeli készséget megítélni tudni. A k k o r mondhatja majd, hogy a műben kifejezett gondolattal nem ért egyet, hogy helyteleníti, vagy hogy egyszerűen unja, de ezt a személyes beállítását nem fogja összetéveszteni a m ű mester­ ségbeli, tehát művészi értékével. Ilyen közönséget nevelni érdekes írói feladat volna. Egyáltalán úgy gondoljuk, hogy a vajdasági íróknak és a vaj­ dasági irodalomnak legelső és legfontosabb problémája: a v a j dasági olvasó.

Lucia

Q U A S I M O D O ( B R A U N ISTVÁN): IVANOV M E G A SZERETŐJE AZ ELŐJÁTÉK.

REGÉNY.

SUBOTICA

1929

Ma a gyorstalpaló és gyorsforraló században élünk, amikor a gyorsaság nem boszorkányság jeligével homlokukon törhetnek az élre a fiatalok. - Még néhány éve a Habostortát majszolták, és ma már Einstein elméletét boncolgatják - esetleg regényt írnak. Quasimodo nem ezek közé a fiatalok közé tartozik, ó „egy friss magyar tehetség", ahogy ezt róla Fenyves Ferenc megállapít­ ja. Ö r ö m m e l párosult érdeklődéssel olvastuk Fenyves Ferenc magasztaló sorai után Quasimodo regényét. Elvégre ha Fenyves Ferenc mondja, hogy egy „friss új magyar tehetséggel állunk szemtől szembe", akkor nyugodtan kezdhetünk a könyv olvasásá­ ba, a ráfordított idő gazdag termést í g é r . . . A m i t az első lap után megállapíthatunk, az, hogy Fenyves Ferenc nem olvasta soha Quasimodo Ivanov meg a szeretője c. regény megjelent előjátékát. Mert ha olvasta volna, soha le nem írja, hogy Quasimodo „egy friss új magyar tehetség". Nem írta volna azért, mert Quasimodo nem tehetség. Ez a könyvecs­ kéje nyomát sem mutatja semmiféle tehetségnek. Ivanov meg a szeretője gyenge, önképzőköri nívóig sem emelkedő írásocska, amit csak a szerző nevezett el regénynek. Általános megjegyzé­ sünket szemelvényekkel bizonyítani nagyon nehéz, mert akkor a könyvecske legnagyobb részét le kellene közölnünk. Leír e tehetség ilyen mondatokat: „akkor szeme kibotlott az ajtó párás üvegén keresztül az útra és visszaült a helyére" (5. old.), „mondta flegmán" (11) (ami magyarul: mondta hidegvérűen), „a keserűség fojtogatóan nyálasodon össze a szájában" (14. old.), „Nem fájt, nem bántotta, csak rettenetes düh fogta el a karját" (14.), „ A nyugodt nemtörődömség valahonnan messzi­ ről feléje kergették az e m l é k e k e t " (19. old.), „Mit gondolsz rólam Ivanov Péter? Ha nem szeretnélek, akkor mellette m a r a d n é k ? " (19.), „ A férfi hátrább húzódott a testével" (22. old.) stb. stb. Nem folytatom. Céltalan. Tehetség így nem ír. A világon semmi, de semmi nem kényszerítette Quasimodót, hogy ilyen hevenyé­ ben összerótt mondatokkal keresse a babért. Mondatai ollóval faragott szabálytalan sziluettek, melyeket önkényesen vagdaltak széjjel. Sok a gondolatjel, p o n t o k . . . A p r ó kis szirtek, melyeken fáradtan bukdácsol az olvasó.

Ez az ócska köntös silány, értéktelen mesét takar. Egy ködbe vesző alak, Ivanov együtt él valami Szilvia nevű egyetemi hallga­ tónővel. Valami ismeretlen érzés fűzi össze őket. Majd hirtelen ötéves házasok. Valamelyik tengerparton nyaralnak, honnan a férfi két hónapra eltávozik. Majd visszatér. Egyetlen alakját sem tudja valószínűvé tenni. A mesébe szőtt epizódok csak ront­ ják trivialitásukkal a gyenge érdeklődést (a katona és a cseléd szerelmi élete), másrészt csak megakasztják azt (a pásztorfiúk játéka a hegyen). A z egész történet bizonytalan, homályos. Zagy­ va, vad erotika lappang a mélyén. Flaubert, Meredith, T . Mann, Joyce után nem szabad így írni. T ö b b elmélyedést, nagyobb hivatásszeretetet követelünk mi íróinktól. Dicséreteinket nem előlegezhetjük senkinek. Ouasimodo könyvecskéje nem nyere­ sége az irodalomnak. Ha a folytatása is ilyen - kár lesz megjelen­ tetni.

Polácsi János

CSIZMADIA

SÁNDOR

A lélekben m á r rég halott első és egyetlen paraszt-proletár költő: Csizmadia Sándor teste is meghalt. A hajdani Csizmadia Sándort a magyar dolgozó tömeges csodálatos nagyrabecsülése és rajongó szeretete vette körül. Költői hírnevét tán csak A d y Endre szárnyalta túl, de Csizma­ dia Sándor a proletár és paraszttömegek előtt ismertebb volt Adynál. Egyszerű földmunkásként kezdte, lentről jött, a dolgozókkal egy hús-vér volt. A magyar munkásság apjának, testvérének érezte, vezérének látta. Apja, testvére és vezére is volt hosszú ideig Csizmadia Sándor a dolgozó t ö m e g e k n e k . Sokat küzdött, nélkülözött és börtönt viselt osztályáért. Kitűnő agitátor volt és őstehetségű eredeti költő. Sok új és bátor mondanivalóval, habár formában nem hozott újat. Petőfi nyomdokain haladt. Mégis minden írása egy-egy harcost jelent az osztályharc front­ ján. Minden szava súlyos pörölycsapás volt a kapitalista rendszer roskadozó épülete ellen. „ A március", „ F o r r a d a l o m " , „ A gyár előtt" és sok m á s vers mind komoly, nagy hatású költői alkotások, amelyek ma is a világ jövő arcát megváltoztató tettekre szítják az olvasót. Van Csizmadia Sándornak egy verseskötete és egy gyönyörű verse, c í m e : „Csak vissza nem!" E költemény lényege: a harcos csak előre mehet és vissza nem, mert a végzetét jelenti a vissza­ f o r d u l á s . . . É s ez a tragikus sorsú harcos író mégis visszafordult, halálosan visszafordult. A munkásság és parasztság szemében meghalt Csizmadia Sándor m á r akkor, amikor ellenforradalmi képviselő lett, és megrendelésre testvéráruló lapot i n d í t o t t . . . S később, mint a kihasznált prostituáltat, félredobták. M i zök­ kentette ki? M i térítette el önmagától ezt a mindig erős embert a legkritikusabb időben, amikor a legnagyobb szükség lett volna lelkesítőre, vezérre, tanítóra, költőre? A pénz, az alkohol, a vak nagyravágyás, vagy talán eltévedt a viharzó idők káoszában, nem tudott lépést tartani a r o h a n ó korral? Összeroppant. Szembekerült önmagával, s e végzetes, ádáz harcban alulmaradt. Alulmaradt, és a vágtató táltos: az idő irgal­ matlanul átgázolt rajta. Két lovat nyargalt, és csúnyán lezuhant.

Csizmadia Sándor tragédiája nem egyedülálló jelenség a mai Magyarországon. Sőt világszerte temérdek hitevesztett, tévelygő, élőhalott Csizmadia Sándorok élnek. Bizony mondom, nagyon szomorú és végzetes sorsra jutnak ők mind, mert el kell pusz­ tulni a leghatalmasabb tölgynek, ha elveszti talaját. K i árulója lesz osztályának, előbb-utóbb utoléri a júdások vég­ zete.

Somogyi Pál

GERGELY SÁNDOR: HIDAT VERNEK

A mai magyar falu égetően komoly problémáját: az osztály­ harc e különösen érdekes és nagy fontosságú frontszakaszának a keresztmetszetét tárja elénk d ö b b e n e t e s gorkiji erővel ez a re­ gény. Gergely Sándor írásművészete hatalmasan felfejlődött az „Achrem fickó csodálatos történeté"-től a „Hidat vernek"-ig. Míg az „Achrem fickó"-ban (amely szintén bővelkedik a nagyra hivatottság jeleivel) „ h ő s " a főszereplő, és gyakran bukkanunk romantikus helyzetekre, sőt stílusa is kissé k ö d ö s , nehézkes, addig a „Hidat vernek"-ben a hős maga a kínlódó és küzdő paraszttömeg, a romantika helyett pedig magukkal a dolgokkal hat. A stílusa itt zengő, egyszerű, világos és mégis tömör. A nagy­ birtokosok által erkölcsileg és anyagilag zsákmányolt falusi sze­ génység kenyérharcát, a baromsorban robotoló vagy dologta­ lanságra kárhoztatott földmunkások élettelen életét, a j á r o m alól való ösztönös avagy tudatos felszabadulási küzdelmét, az „Úri bitangok" dőzsölő életmódját, bestiális embertelenségét a saját fajtájával szemben is, magyar író ilyen tökéletes meglá­ tással, ily elementáris erővel, ekkora bátorsággal még meg nem írta, mint Gergely Sándor. Feketén jajduló korbácsolt seb ma a magyar falu. A feltépett seb vérét, gennyét, fájdalmát, lázát látjuk, érezzük a „Hidat vemek"-ben. A mai magyar falu életét két pólus dominálja: a nagybirtok és a nincstelen robotos. A köz­ beeső a p r ó rétegek szinte felőrlődnek a két malomkő között, így festi nagyon helyesen a magyar falu küzdelmes életét Gergely Sándor is. Hús-vér élő alakok: önmaguk nagy fájdalma, silány ö r ö m e , gigászi harcunk borzong, lobog és izzik a regény minden sorában. Széles mederben törtet itt az élet: látjuk a mozgató e r ő k e t , az irányvonalat, a célt, a szervezést, a láthatatlan és látható bariká­ dokat, az ö s s z e c s a p á s o k a t . . . a visszaesve is f e j l ő d é s t . . . És látjuk a falu fontosságát a társadalom e g é s z é b e n . . . Gergely Sándor kollektív regénye hatalmas erőtől duzzadó köl­ tői munka. Nagy lépés előre a magyar irodalomban.

T u d o m á s u n k szerint májusban jelenik meg „Szív" címmel me­ gint egy hatalmas Gergely-regény. Ö r ö m m e l és fokozott érdeklőd é s s e l v á r j u k a gorkiji erejű proletáríró új alkotását.

Somogyi Pál

THAN MÓR (1828-1928)

Than M ó r (1828-1928). Majdnem minden centenárium alkal­ mával elevenen érezzük és újólag megállapítjuk, hogy milyen nagy idő száz esztendő. A z emlékezés valami idegenszerű csodá­ lattal vegyül össze, olyan messze kerül a múlt, s olyan nehezen találjuk meg azt a n é z ő p o n t o t , azt a világszemléletet, mely akkor­ tájt uralkodó és kötelező volt. Than Mórral is így vagyunk. Noha Óbecsén született, soha és sehol sem találjuk meg nála a Bácskát, a Tiszát s azt a levegőt, amely talán még ma is ugyanaz az óbecsei Tisza-parton. De Than nem volt tájképfestő. Sohasem keresett lelket és levegőt a természetben, ezért éppoly jogtalan dolog bácskai jellegzetességet keresni nála, mint például László Fülöp­ nél, aki ugyan nem született Becsén, de tovább élt a Tisza-parti városban, mint Than. Mert Than korán elhagyta szülőföldjét, ide-oda bolyongott a forradalom lelkesedései és kudarcai, nagy városok, művészi törekvések és pályadíjak között és korán elhagy­ ja vagy talán meg se találja - egyéniségét. Bécsben tanulmányai­ nak első és legjelentősebb állomásán, Rahl iskolájának hűséges és pontos tanítványa, és ennek az iskolának darabos, kemény formatisztelete Than ö r ö k formai megnyilvánulása marad. A z a nehézkes, germános patetizmus, mely Piloty és Rahl vásznain feszül meg, teátrális pózokba merevül, megtalálható Than M ó r képein is. A z akkortájt kötelező képszerkesztési technika is fel­ lelhető nála, amely bonyolult technika a X I X . század első felének akadémiáit béklyóba verte, és elfojtotta az itt-ott feltörő, fel­ szárnyaló lendületet. Than t é m a k ö r e a magyar történelem. H a technikai vonatkozá­ sokban feltétlen, alázatos és elfogult Rahl-tanítvány, úgy téma­ választásában az akkori búsongó, kuruckodó politikai gondolko­ dás elfogult és elvakult követője. E l é g talán, ha néhány ismer­ tebb történelmi k é p é r e utalok, hogy ezt é r t h e t ő b b é tegyem. „Nyáry és Pekry elfogatásá"-ban például mennyi vadság, kegyet­ lenség és borzalom villog, vonaglik a török arcokban és szemek­ ben, és mennyi rokonszenves, szinte krisztusi szelídség ömlik el a magyar harcosok alakján. „Habsburg Rudolf és K u n László t a l á l k o z á s á é b a n is nem nehéz meglátni az elfogultságot a két főalak tartásán és a mellékalakok beállításában. A negyvennyolc

utáni kor megmagyarázza ezt az elfogultságot, a magyar n é p n e k vigasztalás és önbizalom kellett, ezért virrad fel a nagy eposzok­ nak és a történelmi képírásnak, ezért lettek festőink elfogultak avval szemben, ami magyar. Ezért érezni Than M ó r „Mohácsi csatá"-ján és vigadói nagy freskóin a biztatást, a vigasztalást. Ha a „régi dicsőségünk" késik is az „éji h o m á l y b a n " , a költő „hadi dalnak ereszti merész ajakát" s a képírói „kacagányos apá­ kat és heves, ifjú leventéket" elevenít meg vásznain. A z emlé­ kezés adjon erőt és vigaszt. Than M ó r tehát nem j á r t egyéni utakon, nem volt egyéni mondanivalója. A patetikus történelem volt a tárgya, és nem a magyar n é p élete, hősöket festett és nem embereket. A remény­ k e d é s közhangulatot, az akadémikus pályázatokat szolgálta pon­ tosan beosztott s megszerkesztett képein. A nagy Piloty a k a d é m i k u s , egyéniséget elfojtó irányába mégis beleöntötte egyéniségét, szenvedélyesen keverte színeit. Than. M ó r inkább freskókat festett, amelyek a meszes kötőanyag érzé­ kenysége folytán nem engedtek nagy színtobzódást. De ez az okkeros, földfestékes bágyadtság olajos vásznain.vagy kartonjain is fellelhető. Modora nagyon halk, szerény, a színek, a szédítő fényhatások nemigen érdekelték. Mindennél fontosabb volt nála a rajz s az architektonikus szerkezet. Than M ó r nagy rajzi tudása és tiszta, hites, becsületes művésze­ te ma is értékes és rokonszenves. Nem találjuk meg vásznain egyéniségét, kereső lelkét, csak egy iskola kiváló és engedelmes tanítványát látjuk benne, és egy elbúsult kor vágyvilágát érezzük képein a művész sajátos törekvései helyett. Ez nem gáncs akar lenni, hanem jellemzése annak a nagy művésznek, aki a művésze­ tet t ö b b r e becsülte egyéniségénél. Száz esztendőnek előtte születtek csak ilyen művészek.

Szenteleky Kornél

ÚRI

MURI

Bizony, az élet lassan elfogy, miként a karcos is elfogy az üveg­ ből, az idő nem áll meg a dőzsölős-dáridós magyar déielőttöknél, múlik, hervadozik a nyár, felaranylik, felpirosodik m á r az ősz, de a cigányok fáradhatatlanul húzzák, s a vendégek meredt szemmel, csapzott hajjal, k ó k a d t , zavaros és talán megrendült lélekkel éneklik, bőgik, bömbölik: „ H e j , ilet, ilet, betyár ilet, ilyen a víg ilet! Ha megunom magamat: magam isígy élek!" Mert az élet, a magyar élet problémája megint csak elevenen és lázasan lüktet itt is, mint lobos daganat, mely miatt kábító gyógyszereket szed a be­ teg. Nagy, tragikus probléma ez az élet, mely elsuhan a kocsma, a kaszinó, a kunsági kúria felett, mely azonban megoldást, formát, teljességet sohasem kap. A n ó t a , a keserűen csípős tréfa, a bor, a muri, a sommás lányok, a felgyújtott pajták és istállók nem adnak megnyugvást, értelmet, befejezést, még vigasztalást sem. Még Szakhmáry Zoltán puskalövése sem szakítja széjjel ezt a sejtelmes kérdőjelet, hiszen azóta is élnek, halnak, s ezután is még fognak élni, halni a Szakhmáry Z o l t á n o k , miként már ezer esztendeje ilyen viaskodós, tragikus lelkek hordozzák magukban a fajta prob­ lémáit. M i k o r két év előtt Móricz Zsigmond „Kivilágos kivirradtig"-ját olvastam, sokáig forgattam kezem között a könyvet mint titkos zárú ládikát, melynek fedele sehogyan sem akar felpattanni. Cso­ dálkozva forgattam akkor azt az írást, csodáltam azt a titkosan mély és nagyszerű írásművészetet, mely egy István-napi vacsora leírásából, alakok, a n e k d o t á k , pecsenyék, koccintgatások, röhö­ gések, zsidózások egymás mellé helyezéséből egy-egy megrázó tragikus problémát tud megeleveníteni. Ismét átlapoztam a köny­ vet: de hát hol van szó erről a tragikus problémáról, a turáni átok­ ról, a Nyugat és Kelet örök harcáról? Sehol. Sehol se látjuk, de azért véresen és viharosan érezzük a p r o b l é m á k a t , és dúlt, felbor­ zolt lélekkel tesszük le a könyvet, amelyben semmi másról nincs szó, mint egy banális István-napi vacsoráról. Ez a titokzatosan mély s nagyszerű hatás az Úri muri elolvasása után mindenesetre mélyebb és m e g r á z ó b b , noha itt sincs sokról szó, itt is isznak, nótáznak, tréfálkoznak, de itt egy ember belső tragédiája súlyosbítja a kunsági muri mögött settenkedő faji prob-

lémát. Lényegileg azonban Szakhmáry Zoltán egyéni tragédiája is faji tragédia. Zoltán esete az örök, ősi magyar ellentétesség, vég­ lethajszolás esete, de ez alkalommal mindez egy emberben sötét­ lik, sűrűsödik, és végül m á r csak egy dörrenés állíthatja meg a végletekben vergődő, nyugtot nem találó emberi szívet. Zoltán komolyan, mondhatni halálosan szereti a sommás leányt, és épp­ oly halálosan szereti a feleségét is. Nem emlékeztet-e ez a magyar­ ság kettős szerelmére, a Kelet és Nyugat közötti örök ingadozás­ ra? Nagy tervei vannak a gazdasággal, merész újításokról ál­ modozik, de azért lelke mélyén úgy érzi, hogy jobban t e n n é , ha olyan ostoba nemtörődömséggel kezelné a birtokot, mint szom­ szédai. Nem faji probléma-e m á r ez, nem ősi harc az európai civi­ lizáció és az ázsiai emlékek között, nem egy pontra sűrített és k i ­ csinyített ezeréves történelem? Szakhmáry Zoltán tragédiája nem az egyén tragédiája, nem is egy nemzedéké, mert a Szakhmáry Zoltánok tovább isznak, szeretnek, álmodoznak, gyújtogatnak a nagy magyar Alföldön, és ha az alkohol vagy a kapzsiság nem lesz úrrá b e n n ü k , úgy a végén mégiscsak a fegyver következik. A z Úri muri azonban Zoltán tragédiája nélkül is magában hor­ dozza a magyar faj tragédiáját. Ennek a murinak minden vígsága, vaskos tréfája, bömbölő nótázása mellett is olyan szomorú, olyan borzongtatós az íze. Szegény döglődő disznók, szegény pálinkával becsapott cigányok, szegény csugari földmunkások, akik sohase kapják meg a pénzüket! De azért az urak nevetnek, dalolnak és vicceket mesélnek. Nem félelmetes, nem megrázó ez a clair-obscur? A d y sorai jutnak eszünkbe, mikor égre mordul a láng, a sze­ nes kalászok énekelnek, és Dózsa György kósza népe lent mozog az udvaron, mialatt a tornácról lezúg az urak nótás murija. Móricz Zsigmond a tragédiát most se hangsúlyozza k i , sőt meg sem említi. Csendes alföldi tájak, poros akácosok, lomha, rossz utak, feledhetetlen hajnali kép a berettyói nádasok között, horko­ ló pajták, kevély udvarházak, miközben murisán, mulatósán öm­ lik el az élet, mint a sárga Tisza vize, mely magába zárja az élet­ utak eltorzult arcát és elfáradt szívét.

Szenteleky Kornél

B A U D E L A I R E A VAJDASÁGBAN

Mindenesetre szokatlan, hogy éppen Baudelaire-ről jelenik meg egy könyv itt a Vajdaságban. Baudelaire-t szeretni, megérteni vagy népszerűsíteni éppoly lehetetlenség számba megy, mint meg­ értést keresni mondjuk Pro"st iránt, és bízni abban, hogy az A la recherche du temps perdu tizenhárom kötetét hamarosan végig­ olvassák e lomha országrész lakói. D e Csányi Endre, a könyv író­ ja (Csányi Endre: Baudelaire élete és költészete. A szerző kiadása) nem is törekszik népszerűségre, illetve Baudelaire nép­ szerűsítésére, ó kevesek, nagyon kevesek számára írta ezt a könyvet, azok számára, akik m á r ismerik a Paradis artificiels köl­ tőjét, akik m á r részletező, analizáló kedvvel veszik k e z ű k b e a Les Fleurs du Mait. Csányi Endre tanulmánya határozottan feltételezi az olvasó Baudelaire-ismeretét, ezért könyvének célja nem lehet az ismertetés, hanem a magyarázás, a részletek közötti kalauzo­ lás. E b b ő l a szempontból nézve Csányi m u n k á j á t , ez a Baudelairekönyv értékes, komoly munka. Tárgyilagosan nyúl témájához, el­ ragadtatása és Baudelaire-szeretete nem lendíti merész vagy túl­ zott megállapítások felé, majdnem minden mondata tiszta, pon­ tos, szinte mérlegre t e h e t ő . Pedig ez Baudelaire esetében nem könnyű munka, hiszen m é g ma is vannak viták - akárcsak A d y körül - , amelyek ha nem is a költő nagyságát, de művészetének, eszményeinek jogosultságát vonjak kétségbe. Baudelaire-ről m á r nagy könyvtárt írtak, amely m é g mindig újabb könyvekkel szapo­ rodik - ez is bizonyítéka annak, hogy költészete nem lezárt és lehalkult probléma, hanem most is é l ő , h a t ó valami, mely valószí­ nűleg sokáig fogja m é g foglalkoztatni azokat, akik a szépet, a nagyszerűt keresik az írás művészetében. Csányi Endre azokat a megállapításokat gyűjti össze, amelyek tisztultan kerültek k i a viták hevéből. Főleg Baudelaire életével és a Fleurs du Mallal foglalkozik, sajnáljuk azonban, hogy prózai verseivel, amelyek sok r í m e s versénél közvetlenebbek és megk a p ó b b a k , csak futólagosan foglalkozik. Kissé rövidnek, szűk­ szavúnak találom Baudelaire életét is. Csányi a n e k d o t á k t ó l men­ tes élettörténetet akart adni, és miközben a hitelesség után kuta­ tott, sok a p r ó , tarka és igaz életű virág kerül gyomláló kése alá.

Bár szakszerűen nem kutattam Baudelaire élete után, mégis alig hiszem, hogy Crépet, Raynaud, Flottes vagy a „látható világ ob­ jektív ábrázolója": Théophil Gautier színes, olykor izgalmas biog­ ráfiájukban annyi anekdotát és pontatlanságot írtak volna Baudelaire-ről, melyet nem lehetett volna felhasználni. Úgy érzem ismétlem, ez csak impresszió és nem megállapítás - , hogy szub­ jektivitása, melyről az előszóban említést tesz, nem jut szóba a tárgyilagos tudományos megállapítások mellett. Ez nem gáncs akar lenni, sokak szemében talán éppen erény. Nekem minden­ esetre kedvesebb egy Wilde- vagy France-essay szubjektivitása, mint a legtárgyilagosabb, legpontosabb értekezés. De akárhogy legyünk is a művészi vagy tudományos kritikával, azt ebben az esetben tényként kell leszögeznem, hogy Csányi könyve derék, értékes teljesítmény mindazok számára, akik be akarnak tekinteni a Rossz virágainak szirmai közé, akik közelebb akarnak kerülni a dekadencia, az előkelőség, a spleen költőjéhez.

Szenteleky Kornél

TÓTH

ÁRPÁD

H á t elment szegény T ó t h Á r p á d is, a magányosságnak, a tiszta szépséges álmodozásoknak ez a finom, halk szavú, szelíd szívű költője. A pianókba fuldokló orgona hangjai végleg elhallgatnak. T ó t h Á r p á d a betegek méla csüggedésével élte le csendes, k ö högős, társtalan életét. Egyedüli vigasza, marasztalója az álmodo­ zás volt, ezek a kis „derűállomások", ahogy ő mondotta, szelíden elmerengett sivár legénylakásában, csempe, ferde süvegű petró­ leumlámpása fényében: hajók úsztak tova, szép, nagy, fehér hajók, rajtuk szőke misszek kacagtak, pálmás, banános szigete­ ket súrolt a hajó, napfény, azúr, felhőtlen é g . . . Azután megint egyedül van: kopott asztal, ócska székek, csorba korsó, rideg ár­ nyak, és kint a hűvös lépcsőházban az árva mélabú didereg. Ó , milyen szomorú, milyen könnyet facsaró ez az élet, mely Tóth Ár­ pád sorsává szegődött, és mégis ez az élet sokban hozzájárult ahhoz, hogy T ó t h Á r p á d a vershez meneküljön: álmodásokhoz, szépségekhez, a vágyak és szavak muzsikájához. Vézna, didergös, társtalan lelkére ezt a gyönyörű szőttest húzta takaróul. A szépséget kereste, mert a szépség volt a legtökéle­ tesebb narkotikum vigasztalan halálraítéltségének. Csodálatos, tiszta szavakat, ü d e muzsikát talált sóvárgásaira, panaszaira, kese­ rű világszemléletére, csodálatos formai harmóniába és szépségek­ be olvasztotta fáradt, fanyar és lankadt hangulatait. A szépséget keresi akkor is, amikor Baudelaire-t, Wilde-ot, a finom francia dekadenseket meg az előkelő, sötét angolokat gyúrja át magyar szóba káprázatos művészettel. Babitson kívül nincs is tökélete­ sebb fordítója a magyar irodalomnak, mint a mindenkit m e g é r t ő , mindenkivel együtt érző Tóth Á r p á d . A paraasszisták kincseit és ékességeit hozza magával, hogy nagyszerű verstechnikája páratlan a X X . század magyar lírájában, olykor Bauville zsonglőrködésére emlékeztet, de e nagyszerű tech­ nika mögött mindig lázas, meleg, sóvárgó szíve vergődik. Tarka, friss képei, m e g k a p ó , eredeti színei is élnek, lüktetnek, minden szavában b ú s , szelíd, szenvedő lelke remeg, mely ezt a sok meg­ ejtő szépet azért hozza létre, hogy vigasza és értelme legyen életé­ nek. Sokszor ugyan más cél után is vágyódik: család, gyerek, puha o t t h o n . . . máskor meg „torkodra öklend a fáradt szó: elég".

Végül azonban mindig megbékél: t o v á b b k ö h ö g , t o v á b b álmodik, valami nagy, nemes, puha szelídség göngyöli be az ütött, horzsolt, lankadt lelket. Tóth Á r p á d pontosan A d y korában távozott, A d y társa is volt, és a Nyugat első, lelkes munkásai közé tartozott, de m á s , mélyebb közösség alig volt közöttük. Finom, fáradt lénye szinte ellentéte volt A d y robajos, k e m é n y , dacos alakjának, csendes, el-elcsukló rezignációja nagyon messze volt A d y süvítő forradalmas lendüle­ tétől. T ó t h Á r p á d a szépséget szomjazta, formálta, figyelte, ke­ reste, mialatt az élet, ez a fájdalmas teher r á n e h e z e d e t t gyenge vállaira. Á h í t a t o s ámulását, ezt a b í b o r o s , tömjénes misét mindig megzavarta a halál rút kopogása, sípolása, é r d e s , goromba mem e n t ó j a . Ó , szegény, szegény T ó t h Á r p á d , milyen keserves is volt a te lázas, ványadt, árva életed, és mennyi szépet, mennyi lágy, mély tüzű drágakövet köszönhetünk Neked, árva életednek, ö r ö k k ö n sajogó szenvedéseidnek.

Szenteleky Kornél

A KRITIKA GÁNCSOLHATÓSÁGA

Haraszti Sándor cikke, azt hiszem, mindegyik olvasójából ellen­ véleményt vagy legalábbis nyugtalan, igenlő vagy ellenkező érzése­ ket váltott k i . T ö b b megállapítása felett nem lehetett simán napi­ rendre térni, és sokszor kétségbe kell vonni gáncsoskodásának j o ­ gosultságát. Mert Haraszti S á n d o r megtámadja a K é v e kritikusai­ nak elveit, elvtelenségét, következetlenségét és polgári foglal­ kozását anélkül, hogy az esztétikai értékítéletek jogosultságát el­ vitatná. A z esztétika n o r m a t í v t u d o m á n y , de n o r m á i nem merev, ö r ö k életű d o g m á k , mint mondjuk az etika követelményei. A z esztéti­ ka normái változnak, fejlődnek, formálódnak. H o l van ma m á r például Arisztotelész A r s poeticája, hol van ma m á r a Hamburgi dramaturgia, vagy a kanti K r i t i k der Urteilskraft? N e m r é g m é g új esztétikai hitvallás dogmáit sejtették Crocénak Estetica come scienza deli' espressione című m ű v é b e n , de ma m á r talán A p o l l i ­ naire normái is elavultak, amit a kubisták művészetéről felállított. Ezért tehát a n o r m á k felállítása - akár elvek, hangulatok vagy ösztönök teremtik ezeket a n o r m á k a t - nem lehet hiba és jogosu­ latlanságukat vagy értéktelenségüket m é g nem igazolja az, ha el­ veszítik érvényességüket. A n o r m á k formálása, változtatása min­ den kritikus szuverén joga: egyik az egyént és az egyénit értékeli túl, a másik a miliőt vagy a fajt helyezi előtérbe az egyén rovására, a harmadik merev sugarú világnézettel, politikai látószögből tágít­ j a é s szűkíti a n o r m á k a t , és aszerint hozza értékítéleteit - de nor­ ma nélkül, amelyet elv, meggyőződés, hangulat vagy ösztön for­ málnak, nincs kritika, nem lehet értékmegállapítás. Mérték nélkül nem lehet m é r n i . Természetesen kifogásolni lehet a mértékegy­ séget, a kritikus elveit, de azt, hogy az elvek, hangulatok vagy ösz­ t ö n ö k szerint alkotja értékítéleteit, nem lehet kifogásolni, mert ezek nélkül a kritika leírássá laposodna, s az esztétika elvesztené eddigi n o r m a t í v jellegét. (Zárójelben említem meg, hogy az elvek, a politika m a n a p s á g mind jobban és h ó d í t ó b b a n nyomul be az irodalmi és művészi értékítéletekbe. X I V . Lajos vagy N a p ó l e o n valószínűleg m é g nem gondoltak arra - ahogy ezt Benda nagyszerű könyvében a La Trahison des clercs-ben felemlíti - , hogy az irodalmi kritikát a tár-

sadalmi forma biztosítására használják fel. Ma azonban majdnem minden kritikusnak elve, világszemlélete van, vannak marxista, fasiszta, nacionalista, faji é s felekezeti kritikusok, vannak viszont határozott világszemlélet nélküli kritikusok is, akik egy irodalmi művet nem aszerint bírálnak el, mennyiben felel az meg bizonyos politikai követelményeknek. Ezek a kritikusok politikai szem­ szögből nézve elvtelenek és következetlenek. Ugyan egyre ritkább ma már az az írástudó, aki nem árulója az írásnak a benda-i el­ gondolás szerint, mégis akad ilyen politikailag elvtelen kritikus is, sőt é n például Emil Faguet-t, Jules Lemaitre-t, Alfréd Kerrt vagy Ignotust is ide sorolnám. Lehet, hogy őellenük is kifogást emel a pedáns osztályozó, hiszen ők is - bármily kis mértékben is, de meg vannak fertőzve az utolsó száz év nagy ragályával, a Politi­ kummal, de ha ez a példa nem is lenne helytálló, m é g akkor sem gáncsolható é s gúnyolható a kritikus elvtelensége vagy követke­ zetlensége. Mert hiába formálja át minden kritikus az esztétikai normákat, a normákban mégis sok közös vonás marad meg, s így megeshetik, hogy egy kapitalista ideológiájú kritikus is meglát­ hatja és elismerheti Taraszov-Rogyionov Februárjának értékeit. A kritika mineműségére, tehát teljesen közömbös dolog, hogy a kritikusnak van-e elve vagy nincsen, házi esztétikája van-e, é s ha nincsen, úgy a Hegel-Vischer féle esztétikai filozófiának, avagy talán a Fechner-féle kísérleti és lélektani esztétikának a híve-e? Még az is közömbös, hogy a kritikus tanár, szatócs, rímfaragó vagy sóhivatalnok volt-e azelőtt, sőt az se jelent semmit, hogy a kritikust igazolja-e a holnap. (Joggal lehetne vitatkozni azon, hogy a Holnap mint végső és legfelsőbb ítélőszék elfogadható-e?) Wilde tévedett, amikor a romantikusokat kigúnyolta, Gyulai té­ vedett, amikor Jókait megtámadta, Anatole Francé tévedett, mi­ kor gőgösen elnézett Rimbaud és Mallarmé felett, Rákosi Jenő tévedett, mikor kíméletlen támadást intézett Ady ellen, mégis ki merné állítani, hogy Oscar Wilde, Gyulai Pál, Anatole Francé vagy Rákosi Jenő rossz kritikusok lennének? A. j ó kritika nem függ az elvektől, a következetességtől, a kri­ tikus polgári foglalkozásától vagy a Holnap ítélőszékétől. A j ó kritika önálló művészi alkotás, amelynek jóságát é s nagyszerűsé­ gét az értékítéletek világosságában, szépségében é s meggyőző, megjelenítő erejében találjuk. Haraszti Sándor nem bírálta a kri­ tikát mint műalkotást, nem kifogásolta, hogy kevés benne a meg­ győző erő s a művészi hit, hanem arról az oldalról gúnyolta és

t á m a d t a meg a K é v e kritikusait, amely oldalról Saint-Beuve-öt is m e g m a r n á a gúny vitriolja, amely oldalról Alfréd Kerr, Lemaitre, Gyulai Pál vagy - hogy baloldali példával éljek - Franz Mehring minden bizonnyal halálos sebet k a p n á n a k .

Szenteleky Kornél

DRAINAC, A Z ELBESZÉLŐ

Drainac é r d e k e s , ígéretes, békétlen, nyugtalan, lángoló alakja a modern szerb irodalomnak. Versei tarka és tündöklő élményéle­ tet tükröznek vissza, csupa szín, fény, árnyék, rakéta, keserű kiál­ tás váltakozik, vergődik, életet és megértést lihegve. Szinte a két­ ségbeesésig vágyó lélek, aki nem tud megnyugodni, formába kövcsülni. Sietős, nyugtalan utasa ő az életnek, az emberi léleknek és képzeletnek. Ez a h á r o m elbeszélése, mely most könyv alakban is megje­ lent (Rade Drainac: Srce na pazaru, Beograd, 1929), ú j , csodála­ tosabb hangokkal bővíti k i eddig ismert széles érzelmi skáláját. Különösen két jellemző akkord sikít fel ebből a széles, kroma­ tikus hangsorból; az egyik az egzotikum, a másik a pszichopato­ lógia. Néha Poe sötét borzalma suhan át, máskor a nagy francia avanturisták tarka d ö b b e n e t e káprázik írásain. Egyik elbeszélése (Srce na pazaru) a tropikus élet buja, bűvös palettáját, Gaugin színeit csillogtatja meg: Batávia, Sidney, a Fiji-szigetek, a kis bennszülött szerető megmaratja magát a kígyóval, zebrák, lámák, leopárdok iramlanak tova, mérges szúnyogok vészes tropikus lázakat hoznak... valami Claude Farrére-i vagy PierTe Mac Orlan-i levegő csap meg b e n n ü n k e t , de minden epikai törekvés, megszo­ kott történctteremtés nélkül. Drainac lírikus marad novelláiban is, vágyódó, vándorló lelkének csak köntöst keres. A végtelen emberi lélek Szindbádja ő, aki egyre vándorol, és ellátogat a bor­ zalomhoz, a csodálatoshoz az alkoholista apához, a szende, sá­ padt nővérhez, aki a vadállati kocsisnak adja magát, az elmebajos öreg professzorhoz, aki m o h ó szájjal csókolja végig a fiatal aszszonytestet, és patkányvíziói közben boldogan vágja át az imádott nő nyakát. Ezek m á r a pszichopatológia, vagy helyesebben a sexuálpatológia érdekes és borzongató alakjai, akik lihegős, me­ leg vérű életet élnek ezekben a t ö r t é n e t e k b e n . De azért messze van minden hatásra számítástól, minden erotikus kacérkodástól: mindenkor tiszta, hites művész, aki sohasem gondol a parázna és alacsony ízlésű olvasótömegre. A nyájas, j á m b o r olvasók valószí­ nűleg nem is találnak élvezhetőt Drainac elbeszéléseiben, s aligha veszik észre az író értékeit, a szép, szivárványos szavakat, a mu­ zsikás mondatokat, melyek a furcsa, fonák és fájdalmasan léleg-

zö t ö r t é n e t e k körül rajzanak, mint tropikus lepkesereg. Drainac nagy művésze a nyelvnek, stílusát átfűti vágyakban forrongó lel­ külete. Előszavában azt írja, hogy ezek a novellák csak vázlatok egy nagyobb regényhez, amely n e m s o k á r a napvilágot fog látni. Na­ gyon sok vágyódással és kíváncsisággal várjuk ezt a regényt, mert az ízelítő, amit a szerző ebben a h á r o m novellában nyújtott, ígé­ retes és varázsos, mint messzi keleti utazás, amikor új csodák, új szépségek és új borzalmak fogják megremegtetni egyformaságban tespedő lelkünket.

Szenteleky Kornél

B A L Á Z S G. Á R P Á D ADY-ILLUSZTRÁCIÓI

Ady költészete buján bővelkedik k é p e k b e n , illusztrálható szim­ b ó l u m o k b a n , mégis ez a képgazdagság nehéz feladatok elé állítja az ábrázoló művészt. Ez a nehézség A d y m é l y e b b , a k é p e l e m e k mögött rejlő világával m a g y a r á z h a t ó , amelyet meglátni és meg­ érezni m á r nem könnyű feladat. Megtalálni a vers l e l k é t - e z lenne az Adyt illusztráló művész feladata, és nem ceruzával meg ecsettel az ábrázoló művészet formanyelvére lefordítani A d y szavait. Egy neves magyar rajzolóművész Ady-rajzát ismerem például, „Egy ócska konflisban" illusztrációját, mely ügyes, pontos ceruzarajz, de az elismert művész meglátása és megérzése m e g d ö b b e n t ő e n távol volt Adytól. M á r maga a m ó d , a hideg, k e m é n y ceruza sem illett a vershez, h á t m é g a rajz! Egy konflis áll az úton, és minden pontos, részletes, tapintható valóság: a fák, az ú t , a l ó , a kocsis, a lámpa. De hol van a vers? H o l van Ady? A kiváló rajzoló rideg realitással az ábrázoló művészet nyelvére fordította a címet, a vers egy-két helyhatározóját, de a vers lelke nem nyílt meg előtte. Balázs G . Á r p á d tizenhárom akvarellt festett A d y verseihez, és nagy ö r ö m m e l látom, hogy művészünk milyen közel jutott az igazi Adyhoz. Illusztrációi közül alig van egy-kettő, amelyben nem le­ hetne megtalálni azt a mély, bensőséges világot, mely túl van min­ den felszínes k é p e l e m e n . Ezekből a képekből első pillanatra meg­ érezzük, hogy Balázs Á r p á d nem adja azt az átköltött megszemé­ lyesítő művészetet, amit az eddigi Ády-illusztrációk adtak, hogy művészünk nemcsak elmélyüléssel, analizáló kedvvel olvasgatta az illusztrálandó verset, hanem legtöbbször hibátlanul megérezte a vers lelkét, kitapintotta annak nem látható pulzálását. Egyike a legmegkapóbb képeinek a „Közel a t e m e t ő h ö z " című vers akvarellje. A keresztek és hantok felbontott vonalai, szögle­ tes formái fájdalmasan, tülekedően szívódnak fel a félálomban hajnalig bámuló szem sugaraiban. Valami borzongós bizonytalan­ ság remeg ezen a képen : „ É n szállok vagy ő j ö n felém?" Egysze­ r ű b b feladatokat, de ugyancsak sikeresen oldanak meg a „Halál pitvarában" és „ A Halál lovai" illusztrációi. A z elsőben különö­ sen m e g k a p ó a megadásnak, a belenyugvásnak gerincíve és a jobb láb bátor előrelépése. Ebben a két vonalban benne van az egész költemény: a belenyugvás és a „lépek beljebb, b á t r a n " . A pitvar szegmentumos konstrukciója, a lehulló lépcsők, az á m u l ó gyer-

tyalángok, az egyhangú zöld t ó n u s csak e két mozdulatot hangsú­ lyozzák és ölelik körül. Sápadt borzalom lobog a „Halál lovai" i l ­ lusztrációján. A z új utas kelletlenül, fájdalmasan lép k i a házból, és várja a gazdátlan Halál-lovat, hogy nyeregbe szálljon. A vára­ kozó utas lecsukló feje és bal karja, valamint a jobb kar lanyha, búcsúzkodós ajtóbecsukási mozdulata oly m e g r á z ó m ó d o n érzé­ keltetik az eltávozás kérlelhetetlenségét, fájdalmát és borzalmát, hogy m é g akkor is mély irtózattal hatna ez a zöldutas-árnyék, ha a fekete lovaknak és az á r n y é k l o v a g o k n a k kísérteties sziluettje nem is lenne látható a fehér ú t o n . A „Sötét vizek partján"-ak k é p e elsősorban színekben hat. A bús barna és a komor kék nyugta­ lanító egymás mellé helyezése tükrözi talán legteljesebben vissza a lélek végletekben való ö r ö k vergődését. H a t á r o z o t t a n sajnálnunk kell, hogy a gyönyörűséges „Párizs­ ban járt az Ő s z " k é p é b e n Balázs nem tudta megérezni A d y t , aki megtorpan a tikkadt nyárban a Boulevard St. Michel fái alatt. A z ő s z m e m e n t ó j a titkos és suttogós. „Hogy itt j á r t , én tudom csu­ p á n " - mégis Balázs aquarelljében v ö r ö s e n kihangsúlyozza az ő s z t , és a m e g t o r p a n á s helyett h a l a d ó lépést látunk a k é p e n . A túlsó part felhőkarcolói pedig sehogyan sem illenek ebbe a puha, párizsi hangulatba, amely a vers mélyéről felénk sóhajt. Igaz, hogy a vers lelkének síkra vetése ebben az esetben nehéz. Balázs megoldása azonban nem elégítheti k i a vers átérzőjét. A harsogó ősz helyett titkos, r ö p k e üzenetet v á r u n k , mely elfonnyasztja a nyár dalolós ö r ö m é t . É s Párizs lelkét keressük a vonalak és színfoltok között. A többi k é p e k azonban, mint m á r e m l í t e t t e m is, nagyon közel jutottak Adyhoz. N é h a a versélmény egyszerűsége m e g k ö n n y í ­ tette az élmény teljes átérzését és formákba, színekbe öntését, leg­ többször azonban Balázs a nehezen felfedhető és m e g é r e z h e t ő emóciókat is tisztán, ügyesen, átérzetten éleszti fel, a síkba helye­ zett vonalakban és színekben. A sokoldalú Balázs G . Á r p á d ez alkalommal új oldaláról mu­ tatkozik be. De nem új képírói hittel vagy problémával j ö n , ha­ nem mint A d y m e g é r t ő és kiváló előadója áll előttünk. Evvel azonban művészi oeuvre-je is gazdagabb, színesebb és é r t é k e s e b b lett.

E G R I VIKTOR: FÖLKÉL A NAP (ÍRÓK

KIADÓVÁLLALATA,

BRATISLAVA

-

POZSONY)

M i k o r ezt a nagyon folyamatosan és élvezetesen megírt regényt letesszük, tanácstalanul nézünk magunk e l é . A z író mindenesetre felkavarta érzésvilágunkat, s z u n n y a d ó , esetleg megalkuvó ítéle­ teinket az eddigi társadalmi r e n d r ő l , és azután elhagy b e n n ü n k e t . A z olvasó végigkíséri a könyv eleven, meleg húsú hősét árva­ h á z o n , h a r a n g ö n t ó m ű h e l y e n , h á b o r ú n , borzalmakon, g y á r a k o n , összeomláson és kitartottságon keresztül az országútra, amikor M á r t o n k i akar menni a társadalomból, mert nem tud dolgozni t ö b b e t , nem akar ölni t ö b b e t . Menni! Menni! Menni! - zúg Már­ tonban egy többször megismétlődő szózat, és „Ment M á r t o n , csak ment a végtelen o r s z á g ú t o n . . . " - e k k é p p e n fejezi be regé­ nyét Egri V i k t o r , a rokonszenves, ígéretes szlovenszkói író. A könyv végén felásító céltalanság megokolatlan és fájdalmas. Menni! Menni! Menni! De hova - hiszen az egész élet M á r t o n mögött van? M á r t o n , egy méltóságos úr fattyúja, a trágyagőzös istállóban kezdi életét, azután az árvaházba kerül apácák közé, közben pedig megismerkedik egy langyos, békés polgári család­ dal. A méltóságos azonban meghal, M á r t o n nem folytathatja t o v á b b a gimnáziumot. H a r a n g ö n t ő műhelybe kerül, inasévek, sápadt, á b r á n d o s főnökné, akinek beteges szeretete elől tovább m e n e k ü l , m á s városba, gyárba, egy gerincsorvadásos asztalosné árnya suhan tova, majd szakszervezet, új horizontok. De h á b o r ú j ö n , kiképzés, front, visszavonulás, halál, zűrzavar, sebesülés. M á r t o n Pestre kerül a buja, ápolónős, hadiszállítós, h á b o r ú s Pestre. A z t á n egy hadnagy mellé kerül (ez a hadnagy az egyedüli tiszta, j ó ember a k ö n y v b e n ) , akivel a frontra megy, majd pokoli napok után megint szabadságot kap. E k k o r nagy, szinte végzetes csalódások szakadnak r á , sehol se talál otthonra, minden elpusz­ tult, minden idegen és lázítóan igazságtalan. Nagy, elrajzolt gazságok meredeznek, ágaskodnak Márton körül. Szinte meg­ könnyebbülés számára, mikor harmadszor is kikerül a frontra, a véres, bömbölős borzalmak közé. Hadnagya meghal, Márton­ ban minden megbomlik, dühöngve öli az embereket. Sebesülés, kórház, kint haldoklik a h á b o r ú . Nemcsak M á r t o n b a n bomlik meg a fegyelem, hanem a nagy szervezetben is. Bécs az újabb állomás, az é h e z ő , fonnyadó Bécs, ahol egy ideig A n n i é bája és

gyerekes szerelme ad némi nyugodalmat. De Annie-t elviszi a spa­ nyol, és Márton megint - most m á r véglegesen - egyedül marad. Lelkében és lába alatt minden inog, forradalom, zavaros á r a d a t , széthull a rend, a múlt, a kötelesség érzete. Kóborlás, csavargás, z ü l l é s . . . A z éhség bekopogtat egy városvégi villába, ahol revol­ verrel fogadja a háziúr, Márton elkapja a revolvert, és beüti az öregember fejét. T o v á b b csavarog. Egy kocsmárosné megszereti, kitartja, sőt ö r ö k ö s , puha gondtalanságot kínál neki, de Márton elmenekül tőle, k i az országútra, ahol éppen felkelőben van a nap... Tarka, véres, szerelmes és borzalmas élet van Márton mögött, mikor a regény végén az országútra lép, és az olvasónak fájdal­ masan kell levonni a következtetést ebből az életből: nincs cél, nincs értelem, nincs megnyugvás! K i kell menni a társadalomból, talán ki kell menni az életből is. A társadalom igazságtalanság, a h á b o r ú őrjítő borzalom, és m é g i s . . egy új hajnal j ö n n e ? Fölkél a nap? Hol? Hogyan? Mikor? Egri Viktor homályosan, k u r t á n , szinte hihetetlenül sejteti a nap felkeltét. Regénye tulajdonképpen vádirat a h á b o r ú és a társadalmi rend ellen. A vádirat lesújtó tendenciáját mindvégig kiérezzük, mégis m e g k a p ó a n tiszta, meleg életek és élmények nyílnak fel ebben a regényben. Különösen erős és életes Márton ifjúsága, árva­ házi és inasi élete, megrázóak a front vérmaszatos, halálhörgés pillanatfelvételei, megrázó a visszatérő M á r t o n talajtalansága is sokszor persze a vádló türelmetlensége és elfogultsága érződik meg az emberek és események megrajzolásában. M a , mikor a háborús regények idejét éljük, több disputás írást olvashatni arról, hogy a háborús regények szerzői ítéljék-e el nyíltan a háborút, avagy pedig jobban szolgálják-e a célt akkor, amikor különböző művészi meggyőződéssel, de kiérezhető ten­ dencia nélkül mutatják be az emberi tömegőrületet? Egri Viktor írása nyílt állásfoglalás. Elítéli a háborút és a társadalmat. Semmi esetre sem akarnám ezért a nyíltságáért gáncsolni vagy erős, írói értékét kisebbíteni. Csupán azt a céltalanságot kell felpana­ szolnom, amellyel Márton t ö r t é n e t e bezárul. Mert ha el is ítéljük a háborút és a társadalmat, az életet mégsem ítélhetjük el addig, amíg írunk, dolgozunk, míg igeneljük az életet, akár munkával, akár rombolással, de céllal és eszményekkel.

IVO VOJNOVIC

Nagy művész volt. Nemes tradíciói, előkelő ízlése, széles nyu­ gati műveltsége finoman olvadt össze t e r e m t ő erejével és forma­ készségével. Nem írt selejteset, és ha nagy oeuvre-jén áttekin­ t ü n k , alig találunk fakó, bágyadt oldalakat. R é g e n , kisdiák ko­ romban egy novellát olvastam tőle, melynek friss színeit, ragyogó levegőjét m é g ma is - sok ezer könyv m á k o n y a után - élénken lá­ tom. H á r o m rózsaszín b ő r ű , fürdőző nőről szólt az írás, akik a va­ kító napban az azúros tengerbe ugranak. Ezeket az ü d e , tiszta töchlini (?) színeket nem tudtam feledni, sót ezek az élénk színű, sokáig visszarezgő e m l é k k é p e k majdnem valamennyi írásánál megismétlődnek. Mélyebb, m e g r á z ó b b , sötét színekre alig emlék­ szem, mint amilyenek „Jugovié anyjának halálá"-ban (Smrt majke Jugovica) boronganak tragikus tisztasággal. A „Napraforgós hölgy" (Gospoda sa suncokretom) borzalmai is m e g k a p ó a n simul­ nak bele a velencei p a n o r á m á b a . A „Dubrovniki trilógia" és „Lá­ zár feltámadása" (Lazarevo vaskresenje) is csupa bíbor és ború. tűz és v é r , alkony és halál. A „Maskarák"-ban (Maskarate ispod kupija) a tarka, farsangi színek kacagása és Anica finom halála ö r ö k k é emlékezetes marad az olvasó számára. Csak nagy művész tud ilyen el nem fakuló színeket festeni emlékezetünk fáradt vász­ nára. Dávid vagy Prond'hon (?) nagy képei voltak hasonló hatással r á m : Vojnoviéban is sok a pátosz, a széles kompozíció, az allego­ rikus mélységek kedvelése, benne is a történelmi idealizmus ra­ gyog a fényhatások ö k o n o m i k u s kiaknázásával. Jóformán semmi zseniális szertelenség, döbbenetesség és sekélyesség sincs benne: nagy művész volt, de nem kereste a lompos üstökösök rokon­ ságát. A színpad szerelmese volt. Minden témáját szcenírozva látja, és megírásukban erősen számol a színpadi realitásokkal. Mint színpadi szerző tagadhatatlanul ügyes és finom volt, ez talán egyik oka annak, hogy több nyelvre fordították, és t ö b b idegen színpa­ don játszották darabjait, ó az egyedüli ismert délszláv színpadi szerző K ö z é p - E u r ó p á b a n . Magyar színpadon a Napraforgós höl­ gyet adták elő (Magyar Színház, 1913), sőt állítólag a Dubrovniki trilógia is színre került magyarul, de hogy hol és mikor, ezt, saj­ nos, nem tudtam kikutatni.

Külföldön mindenesetre elismerték nemes és nagyszerű színpa­ di művészetét, de nem vehették észre s nem érzékelhették ködló szimbolizmusát, az eszme átsugárzását, az idea átragyogását ahogy Hegel filozófiája tanítja az abszolútnak kivetődését az ér­ zéki anyagba. Pedig ez érdekes és eredeti a dubrovniki grófnál. Vojnovic Ivo gróf a délszláv eszme hivője, sőt apostola volt. Csakhogy eszménye nem ömlött éles szózatokba, é r t h e t ő és nyílt p r o p a g a n d á b a . ízlésétől távol állott a színpadnak shaw-i kihaszná­ lása és profanizálása. A délszláv eszme finoman és fátyolosan je­ lent meg Vojnovic színpadán, előkelő pátosszal beszélt, és csak a szimbólumok fátyla mögött lehetett rejteni a testet öltött esz­ m é t . Ó a színpadi tradíciókat éppúgy tisztelte, mint a művészi for­ m á k a t . Nagy eszméje, a strossmayerí délszláv gondolat, csak át­ ragyogott művészetén, legtöbbször finom szimbólumokba takaródzott, és sohasem lobogott nyers, recsegő lángokkal.Világ­ szemlélete kimondottan délszláv volt. Nem volt kimondottan hor­ vát, és horizontja nem akadt meg a dalmát hegyláncokon. A dél­ szláv nemzeti idealizmus benne találta meg igazi művészét és egyetlen színpadi íróját, a Dubrovniki trilógiához, Jugovié anyjá­ nak halálához és Lázár feltámadásához hasonlót m é g eddig egy szerb, horvát vagy szlovén író sem alkotott. Egyedül a nagy hor­ vát költőt: Ivan Mazuranicot lehetne ebből a szempontból hozzá hasonlítani, mert M a i u r a m é horvát létére talán a legszebb epo­ szát adta a szerbek keserű küzdelmeinek a törökök ellen. M i n t a délszláv eszme apostola természetesen ellenkezésbe ke­ rült az osztrák politikai uralommal, a h á b o r ú alatt keserű napjai voltak, az internálás sivár, ólmos évei ráfeküdtek lelkére, de hitét nem vesztette el. Történelmi idealizmusa főidre szállott, a dél­ szláv gondolat valósággá vált. Ivo gróf szelíd és szívós optimiz­ mussal szemlélte az új állam, a megvalósult ideál küzdelmeit a va­ lósággal, az életformával. Sohasem csüggedt. Nagy hite tette őt nagy költővé, a leghitesebb jugoszláv dalnokká. M é g azok is, akik csak fordításokból ismerik, történelmi jelentőségét nem értéke­ l i k , apostoli szerepét nem látják, még azok is megérzik d r á m á i b a n a nagy költőt, megérzik a szent tűz, a hevítő eszme átragyogását. É s ha a történelmi idealizmus, az á b r á n d o k , a vágyódások, a már­ tíromságok ideje le is zárult: Ivo Vojnovié p o é t a marad az időben.

DOBROVTC PETAR

KIÁLLÍTÁSA

A z út a szubjektív naturalizmustól a stilizáló törekvésekig, a természethűségtől a formák és színek szabad, egyéni értelmezésé­ ig hosszú, fárasztó és keserű. A keresés a képírásban az a bizo­ nyos baudelaire-i kiméra, amely hatalmas karmaival belecsim­ paszkodik a görnyedt emberek h á t á b a , az a bizonyos „besoin de marcher", amely nélkül igazi művész el sem képzelhető. D o b r o v i é Petar k ö n n y e n , frissen lankadatlan optimizmussal teszi meg ezt az utat. Fájdalom nélkül veti el régi palettáját, m é g k ö n n y e b b e n hagyja ott régi meglátásait é s kötöttségeit, friss lép­ tekkel indul új formák, új színek felé, és hamarosan megtalálja új forma- és színszemléletét. Mostani Novi Sad-i kiállítása egy új Dobrovicot mutat be, akin nem látszanak meg az út fáradalmai, miképpen nem látszanak meg régi, impresszionista műcsarnokbéli sikerei sem. A legtöbb k é p í r ó b a n a régi és új stílustörekvések k ö ­ zötti viaskodás hosszadalmas, szinte tragikus, Dobrovié azonban merészen és könnyen küzdi le múltját és tegnapi hitvallását: ma tisztán, nyugodtan áll előttünk új színeivel, új meglátásaival, új megtalálásaival. Formafelfogása egyszerűbb és m e r é s z e b b . Nagyon messze sza­ kadt a természethű életábrázolástól, színezése teljesen felszaba­ dul, néha a meseszerűségig, a képzelet tiszta és egyszerű régióiba emelkedik. Vannak pálmái és olajfái, melyek paradicsomi tálak­ nak tetszenek. Mostani kiállításán stilizáló, dekoráló törekvése uralkodik. Sokszor közel j á r van Goghhoz, de annak lángvonalú nyugtalan­ sága, vibráló diszharmóniája idegen marad számára. D o b r o v i é optimista, természetlátásában tiszta rajongás mosolyog. Sohasem látunk nála lázas, beteges víziókat, szeszélyes szenvedélyhullám­ zásokat. Nagy, nyugodt derű árad vásznaiból. Kiváló képírói technikája, intenzív érzésvilága sohasem forrong, feszül az új meglátások mögött, ereje nem robbant, nem ágaskodik, de nem is alkuszik meg fáradt belenyugvással. Mai művészete sima, redőtlen víztükör, amely talán ilyen állapotban m é g tisztább betekintést enged a mélybe. Hatalmas, meleg h a r m ó n i a búg fonalaiban. Tud­ ja az erejét, de kerül minden hatásos, bűvészkedő, ámulatot fa­ kasztó mozdulatot.

Dobrovic m e n e k ü l a természet hű ábrázolásától, éppen ezért vásznain sehol sem találni meg a dalmáciai tájak helyi sajátossá­ gát, esprit localját. Képei akár olasz városokat, görög olajfákat, vagy arles-i tájakat is j e l e n t h e t n é n e k . Művészetében nem a táj a fontos, hanem a meglátás, a tárgy vagy táj értelmezése d e k o r a t í v átérzésc és átköltése. A z impresszionizmustól Dobrovic m á r messze kanyarodott, a tenger, a dubrovniki és mlini sziklák, a dal­ mát várfalak következőleg nem gyakorolnak b e n y o m á s t , „hangulat"-ot benne, ő egy maga alkotta távoli világba m e n e k ü l , amely­ ben nagy művészete szabadon, gáncstalanul élheti a maga hites, megtalált, egész életét. É s mi ámulattal, elismeréssel állunk meg ez előtt az egyszerűen és hatalmasan megalkotott világ előtt.

Szenteleky Kornél

KOSZTOLÁNYI LELEPLEZŐ

MŰVÉSZETE

Kosztolányi mindig újat keres, írásai ezért mindig frissek, érde­ kesek, kellemesek. N é r ó r a , aki Sienkiewicz elgondolásában a hi­ deg, barbár gonoszság volt, frissebb, melegebb, emberibb színe­ ket szór, a pesti kabarék romantikus, nyűtt cselédlányát ü d é n , újonnan átfestve és átalakítva vezeti elénk. Alakjai, gyümölcsei, virágjai, legyei, gondolatai, megfigyelései eleven, hímporos szí­ nekben kínálgatják magukat. Űj megállapításai, új meglátásai egyszerűek, érthetőek, meggyőzőek. írásainak hatásában felüle­ tesen vizsgálva rokonszenvet is találunk. Ez a rokonszenv talán onnan ered, hogy Kosztolányi minden írásában, sőt majdnem minden m o n d a t á b a n felfedez valamit, valami lényegtelenségre tereli figyelmünket, amit eddig észre se vettünk, egy olyan közna­ pi igazságra, amely mellett eddig naponta vakon haladtunk el. Felfedezései kellemesek, frissek, j ó a k a r a t ú a k , sőt önzetleneknek látszanak. Felfedezéseiben, leleplezéseiben kifogyhatatlan. Sokan bólintgatnak a Kosztolányi-Írások olvasása közben: igen, ez új igazság, amely megdöbbent egyszerűségével és nagyszerűségével! írásművészetében sok rafinált egyszerűség van, amely m é g job­ ban meggyőzi az olvasót felfedezéseinek, leleplezéseinek igazáról. Játszik az olvasójával, mint hipnotizőr médiumával, hiszen a mé­ dium minden lehetetlenséget elhisz. A transzban elhiszi, hogy a ceruza cigaretta és a víz francia pezsgő. M i k o r az Ady-cikket elol­ vassa, elhiszi, hogy Ady kicsi, rossz és ellenszenves költő. Koszto­ lányi, a leleplező Művész, még nagyobb lehetetlenségeket is elhi­ tethetne éber-transzba esett olvasóival, bár a játék egyre meré­ szebb és érdekesebb kezd lenni. Mert egyszer csak rájönnek az olvasók, hogy a nagy varázsló játszik velük, kísérletezik velük, hogy tulajdonképpen nem volt fontos sem N e r ó , sem Édes Anna, sem a főzelékek, mindez csak kísérlet volt, tömegszuggesztió, amikor a bűvész semmit sem hisz, semmit sem érez, csak játszik, kápráztat, szórakozik és szórakoztat. Mindnyájan keresünk, kutatunk, csüggedünk, fejlődünk, viszszaesünk. Durván és kurtán következetlenségnek hívják az érzé­ sek és értelem vágyó, törekvő ingadozásait. Ez a következetlen­ ség a fejlődő és tökéletesedő élet velejárója, gáncsolni tehát osto­ baság. Mégis foglalkoznom kell Kosztolányi Dezső következet-

lenségével, melyet sokan a s z e m é r e vetnek. A z t mindenesetre jogtalanul é s oktalanul hánytorgatják fel, hogy Kosztolányi oly el­ veknek, e s z m é k n e k , embereknek, elindulásoknak hódolt ma, amelyeket é s akiket m á s n a p m á r megtagadott, hogy Adyról is írt hízelgősen h ó d o l ó , majd kajánul becsmérlő sorokat. Maga a k ö ­ vetkezetlenség azonban m é g nem b ű n , sőt i n k á b b e r é n y , amint erény a j o b b , a t ö k é l e t e s e b b keresése. Csakhogy Kosztolányi D e z s ő keresésében sohasem lehetett érezni azt, hogy ő a jobbat, az igazabbat keresi, mint minden m á s , hites k e r e s ő . Kosztolányi az ú j a b b a t , az e l k é p e s z t ő b b e t , a szemfényvesztőbbet kereste. Le­ leplező művészetének nincsenek etikai gyökerei. Ha Platón vagy Plotinosz esztétikája szerint kellene m e g m é r n i művészetét, úgy alig hiszem, hogy k e d v e z ő lenne az e r e d m é n y , mert ezek az öreg görögök etikai tisztaságot é s mélységet kerestek a művészben meg az alkotásban. Ilyen elavult mérőeszközökkel méricskélni azonban éppoly suta, hiábavaló é s időszerűtlen dolog, mintha Dickens, J ó k a i vagy Rolland jóságát k e r e s n ő k Kosztolá­ nyi írásaiban. Kosztolányi ízig-vérig modern í r ó akar lenni, a m á ­ ban él és ír, az eszmény és jóság nélküli m á b a n , következőleg nem k í v á n h a t u n k tőle régi k ö n y v e k b e préselt erényeket. K i keresi Arisztotelész poétikájának szabályait a modern költők írásaiban? Én sokra é r t é k e l e m és nagyon szívesen olvasom Kosztolányi D e z s ő írásait. „ A z írástudatlanok árulása" című cikke vitathatat­ lanul kiváló alkotás. G y ö n y ö r ű , ü d e , m e g e j t ő gonoszság. De a cikk elolvasása után úgy é r e z t e m , hogy A d y Endre nagyságát tu­ lajdonképpen nem is bántja komolyan, hitesen, igaz, j ó meg­ győződéssel. H a csak egy kissé szabadulunk a kellemes varázslat alól, úgy meg kell é r e z n ü n k , hogy ez is csak k á p r á z a t o s leleplező művészet, elképeszteni a k a r á s , boszorkányos bűvészmutatvány, de nem hit és belső szükség. A nagyszerű hipnotizőr azt állítja, hogy az arany krumpli. A m é d i u m o k természetesen elhiszik ezt, sőt felbátorodva bele is harapnak a burgonyává varázsolt aranyba, és fontoskodva, csorba fogakkal rikácsolják: krumpli, valódi krumpli! H a azonban ez a m u t a t v á n y sikerül, é s a nézők mind b i ­ zonyosak abban, hogy az arany burgonya, úgy lehet, hogy a go­ nosz garabonciás m é g elképesztőbb mutatványt fog bemutatni: közönségével el fogja hitetni, hogy az arany csakugyan arany. De m i köze ehhez a k á p r á z a t o s , hitetlen j á t é k h o z A d y E n d r é ­ nek?

SZUBJEKTÍV ÉRTÉKMÉRLEG CZAKÓ TIBOR VERSKÖTETÉRŐL (JMÁDKOZIK A FATTYÚ", NOVI SAD, URÁNIA NYOMDAI MŰINTÉZET)

A kritikának ott van joga az abszolút tökéletes, a nagy viszony­ latokban is megálló mű után kutatni, ahol kilátása van rá, hogy meg is találja azt, és ujjongva emelheti k i az átlag sokszámú vá­ lasztékából. Vajdasági irodalmunknak m é g nem oly sűrűn benőtt a terepe, hogy kíméletlenül kigyomlálhatnánk minden még k i nem nemesedett próbálkozáspalántát. A h o l sejtő kilátásaink vannak, hogy az idő nyeső ollója és a fejlődés oltó kése nemes növényt alakíthat a vadhajtásokból, szolgáltassa a bírálat a támaszkarókat, és adja a duplavirág csíráját rejtő nemesítő oltványokat. Ilyen fel­ fogás vezetett, amikor C z a k ó Tibor könyvét nem m é r t e m „abszo­ lút m é r t é k k e l " . A vers selyemtestű, drága asszony, kihez felemelő szerelemre magasztosulva szabad csak közeledni. Ez az Asszony időtlen az időben, él, mióta meglett a Természet, és sokezer igric, dalos, re­ gős és p o é t a kínálta neki bálványhithez hasonló elragadtatott sze­ relmét a századok hosszú folyamata alatt. É s mindenikük másnak és másnak látta delíriumos elképzelésében. Voltak, akik felöltöz­ tették ropogósra vasalt szótunikákba, voltak, akik „homlokcsó­ kot" vártak tőle, lekisangyalozták, Beatrice, Múzsa, Lilla és L é d á n a k nevezték. C z a k ó Tibor asszonyának van sajnáló érzése az autóval gázolt, szurtos kis inas halála felett, amiről, midőn mes­ tere értesült, „kiírta kövér betűkkel a műhely ajtajára: Egy j ó házból való fiú tanoncnak felvétetik", van megértő tekintete az ifiúrtól megejtett kis cseléd „két é l e t é r e " , D r . Fausta, a modern diáklány örömtelen napjaira, k i előtt vastag fóliáns fekszik, és „váró szája tudós szavakat mormol". A Beatricék, Lillák és Lédák földi nők voltak. Czakó Tibor aszszonyának nincsen neve, mert nem tartja nyilván őt egyetlen földi anyakönyv sem. Ez az Asszony a gyámoltalanul alakuló szexuális álmok méhéből pattant. C z a k ó Tibor húszegynéhány esztendős ifjú élete és közvetve költészete ellen azt hozom fel, hogy kevés köze van a lüktető Valósághoz. Ha m á r nem lesz kénytelen ilyen vallomásokra: „Csókot kérek, nevetnek, megölelni nem mer­ nek", „Életből, ha k é r e m jussom, Úgy osztják el, hogy ne jusson, Más tudja a bölcsek kövét. Nem ismerem a Lány Ö l é t " , „Hazajö­ vet a kis szobám árván, üresen fogad. Nincs asszonyom, kedve-

sem" - akkor sok olyan költeményt fog kivetíteni m a g á b ó l , mint a 29. oldalon levő, amit nem lett volna szabad „Pórul j á r t a m " cím­ mel elgroteszkíteni és lesikerteleníteni. E b b ő l a versből, amit nem akarok a nevén nevezni, ide iktatom az utolsó szép sorokat: „ É s j ö t t e k az ifjak és j ö t t e k a lányok. K e z ü k b e n liliomszálat tar­ tanak, P á r d u c testükön nincs kacagány, Párját meglelte mind va­ lahány, B i m b ó z ó mellüket napsugár éri. Szólt az é g : jössz-e, is­ merkedj össze Társaim kacagtak a virágpázsiton. Szégyenkezve álltam a furcsa r u h á m b a n É s ó h j a j ! - nekem nem volt l i l i o m o m . . . H i á b a mondtam - én is Tavasz vagyok A z lehetsz, de á l r u h á b a n j á r ó Felelt egy lány és csengőn felkacagott." A c í m e k megválasztásában kissé melléfog. Nem szabad elke­ resztelni komolynak szándékolt verseit így „ E b g o n d o l a t " , „Pórul­ j á r t a m " , „Batikol az Isten". Vannak Czakónak j ó , emberi hangjai, vizuális meglátásai. Szóképei gyakran k ö d ö s e k , de m e g ö r v e n d e z ­ tet jól sikerült szimbólumokkal is: „Tapsikáló kis kezemben az élet édes piskótáját leltem" (Köszönni akarok). Győző-sikerű szerelmét akkor fogja bemutatni C z a k ó Poézisasszony előtt, ha maga ráeszmél, hogy a költészet az időtlen-idő­ k ö n át - csak a k ö n t ö s e változik a kerek egymásra következésében - a költők seregétől i m á d o t t N ő , kinek csak a k ö n t ö s e változik a kerek egymásra következésében. A Vers C z a k ó Tibornál kiszaba­ dította m a g á t a ritmus és rím derékfűzőiből. A szabad vers kosz­ tümje ö r ö k l ö t t korjelenség. A f o r m a p r o b l é m a m é g nem lebirkó­ zott ügye C z a k ó n a k . A z időtlen asszony aktjára sokezer költő szabja fényporos é l m é n y k á r p i t o k anyagából a köntöst. A szótuni­ kát a korok szeszélye formálja r í m ö v e k , ritmuspántok é s hangu­ latkapcsok segélyével. De hol a Nagy P o é t a , kinek k ö n t ö s e ráillik a korra?

Sziráky D é n e s S á n d o r

DÉRY TIBOR: ÉBREDJETEK F E L

Valamikor a Made in Nyugat gárdájával indult, aztán egyre balraáttal Kassákékhoz csatlakozott. A M á n a k volt a m u n k a t á r s a , de itt se bírta sokáig, és külön utakon kóborolt. Ez a különös költő ma se tudta levetkőzni prózájából a stiláris aranysujtásokat és paszomántokat. A kifejezési módja talán modorosnak látszik, pedig D é r y szinte a végsőkig megy el költői egyszerűségében. Minden zengő líra nála tiszta, mint a forrásvíz, valami panteista természetimádattal átpántozva. A z Ébredjetek fel! hőse egy Ánis nevű férfi, aki menekülni akar az álmaitól, a csodáktól, csak annak hisz, amit lát, amit tapasztalt, és amit érzékelni tud. Noha, a szeretője elhagyja, és ettől kezdve prófétás önmegtagadással, végtelen szerelemmel járja az ország­ utakat, hogy megkeresse a hűtlen M o h á t . Ezek a legszebb részei a kötetnek. A vándorló Á n i s , aki városról városra, faluról falura vonszolja gyötrelmekkel itatott szívét. Ekkor a tengerparton meg­ ismétlődik minden. A regény ezzel kezdődik: Ánis fekszik a ho­ mokban, és felette elvonul Kokoró,. akinek teste felnőtt a csilla­ gokig. „Belegázol a tengerbe. K é t lépéssel eléri a mély vizet, ahol hajók szoktak horgonyt vetni. De m é g csak a térdéig ér a víz. Nyugat felé tart, a felkelő nap bearanyozza mérhetetlen hátát. Ánis felül a homokban és u t á n a néz. K o k o r ó m á r elhagyta a meszszi szigeteket, a tenger bömbölve hasad szét köldöke elől, s óriási fehér hullámokkal összefut m ö g ö t t e . Eltűnik a láthatáron, mint egy fehér felhő." É s ugyanígy vág neki a nagy víznek Ánis is, hogy feloldódjék a végtelenben. D é r y Tibor kisregénye abszolút költői értékű munka. Nem szo­ rul se dicséretre, se védelemre: Csak a polgári lapok édesbús kritikusai akadnak fenn egyes sorain és h ö k k e n n e k meg szó­ kimondó őszinteségén. A gáncsaik többet érnek az elismerésnél. A kötet a Génius kiadásában jelent meg Budapesten.

T a m á s István

MÁRIA BÉLA: MIT PÁVÁSKODSZ ELŐTTEM? VERSEK.

A SZERZŐ

KIADÁSA

A modern fiatal költők szinte kivétel nélkül megegyeznek ab­ ban, hogy keserűséggel és valami, szinte a kozmoszon is túllen­ dülő világfájdalommal lépnek a nyilvánosság arénájára. Mintha nem is a technika századában élnénk. Ez a fintor néha ironikus grimasszá torzul, vagy csepeg a b ú b á n a t t ó l . M i m á s várhat m é g egy húszéves fiatalemberre, mint az egyedül üdvözítő halál? Á m a pózok és a nosztalgia az idővel lassan lekopnak, lemaradoznak, és a sallangok felhője mögül kibukkan a költő igazi arca. S z e m b e t ű n ő ez a cik-cakkos fejlődési vonal M á r i a Bélánál is, aki hétévi t e r m é s é t fogta k ö t e t b e a „Mit páváskodsz előttem"ben. A húszéves siheder első szerelmes versétől a világba m á r nyi­ tott szemmel tekintő költőig hosszú út vezetett. A sors sokszor földhöz vágja, m e g t é p i , megkergeti. A legkegyetlenebb j á t é k o s : életet ad neki, hogy aztán megkínozhassa. Kölyök magáról így énekel: „Nézzétek a húszévest, hogy csavarog m é g emberek utak, célok, szándékok között nem nyomja öreges elhatáro­ zás, elv, hitvallás, kötelesség, csak b o t o r k á l és j ö v ő álmai­ ban m á r felkandikálnak n é h a életének lehetőségei." Ha nagyon keserű ízek futnak össze a szájában, kitör, de nem siránkozik, hanem fegyverbe szólítja társait: „Vigyázz minden mozdulatod­ ra! Figyelj szavaidra! Ne engedd kicsavarni fegy­ vereidet. N é z d az ember ott áll, leselkedik r á d , egy pillanat

és melledre térdel, lebunkóz, legázol, rádtipor agyonüt, levág, Sebeidet feltakarni menj a tóhoz, kutyához, farkashoz." Mária Béla, aki jelenleg Olaszországban él és N á p o l y b a n , R ó ­ m á b a n írja a verseit, eredeti és feltétlenül tehetséges költője annak az új generációnak, amely m á r eleve k i van akolbólítva a szolid és cégjegyzett polgári poéták nyájából. Könyvét agyon­ hallgatják, verseit nem közlik. Ez így divat ma Pesten, ahol csak a napilapok kikiáltott házi költői tudnak úgy-ahogy érvényesülni.

T a m á s István