Kornis Mihály: A Kádár beszéd Az MSZMP KB tanácskozóterme, 1989 április 12.-én. Balra hozzászólói pulpitus fából, rajta mikrofon, szegélyén muskátli. Kádár János az első sorban ül, a nézök közt. LEVEZETŐ ELNÖK:
Kedves elvtársak! Folytatjuk a munkát. Mindenki- nek kedves egészségére az ebédet. Mindannyiunk nevében szeretettel köszöntöm Kádár János elvtársat, az MSZMP elnökét. Átadom a szót Varga elvtársnak, a szavazatszámláló bizottság elnökének. VARGA:
Tisztelt Központi Bizottság! A szavazatszámláló bizottság elvégezte munkáját. 105 szavazólapot kaptunk. A szavazási szisztémánk szerint mind a 105 szavazat érvényes. Ennek alapján 97 szavazattal az MSZMP fôtitkárává választották Grósz Károly elvtársat. Szavazatot kapott még az MSZMP fôtitkári posztjára Nyers Rezsô elvtárs hármat, Pozsgay Imre elvtárs egyet. A Politikai Bizottság tagjai lettek: 102 szavazattal Grósz Károly elvtárs, 78 szavazattal Há- mori Csaba elvtárs, 98 szavazattal Iványi Pál elvtárs, 100 szavazattal Jassó Mihály elvtárs, 103 szavazattal Németh Miklós elvtárs, 101 szavazattal Nyers Rezsô elvtárs, 86 szavazattal Pozsgay Imre elvtárs, 85 szavazattal Tatai Ilona elvtársnô, és 91 szavazattal Vastagh Pál elvtárs. Taps. LEVEZETŐ ELNÖK: Köszönöm szépen. megkérdezem, hogy a szavazás- sal kapcsolatban van-e észrevétel, megjegyzés; tudomásul veszi a Központi Bi- zottság? Úgy látom, megjegyzés nincs. KÁDÁR:
(közbeszól a nézőtérről) Üdvözlöm, mert ugye én nem vettem részt, de üdvözlöm és örülök neki. 1 LEVEZETŐ ELNÖK: Tudomásul veszi a Központi Bizottság a szavazás végeredményét? Köszönöm szépen. (Kádár mozgolódik.)
Kedves elvtársak! Akkor az elfogadott ügyrendünknek megfelelôen megnyitnánk a vitát a reggel kilenc órakor elhangzott beszámoló felett (K. J. feláll a nézőtéren.) Nyolcan jelentkeztek hozzászólásra... Kádár elvtárs szintén hozzászólásra jelentkezett? (K. J. elindul a szinpadra) Rajta kívül szólásra jelentkezett Fodorné Birgés Katalin, Horn Gyula, Fejti György, Rajki Sándorné, Jassó Mihály, Romány Pál, és Kiss István elvtársak. (K. J. felmászik az emelvényre) Elsőként Kádár elvtársnak adnám meg a szót. Kádár elhelyezkedik a pulpituson, kis csend. KÁDÁR: Elnézést kérek hogy elsőként kértem szót mert ebből az enyém egy kicsit hosszabb lesz mint a szokásos. Talán régen hallottak engem kibirják. A szabad beszédnek van előnye és van hátránya. És az írott beszédnek is van hátránya. Engedjék meg a következőket megjegyezzem: nekem van betegségem nagyon hasonlít ahhoz ami a feleségemé: fogy. Ő is, én is. Az orvosi vélemény a következő: az én feleségem öt éve jár bottal neki azért kell bottal járnia és azért fogy
mert radikális gyomorműtéten ment keresztül miközben én börtönben voltam. És felszólították hogy tagadjon meg engem és nem tagadott meg erre megtiltották a férje nevének a használatát. Pincehelyiségben egy mackótömő vacak helyiségben volt már megfelelően koros nő. És ez még most is számít! És egyszer azok engem megismertek. és bámultak hogy hogyan vállalta ő azt hogy tudják, hogy én mikor voltam a mi rendszerünkben börtönben... Van egy kérésem még... Nekem az a bajom én azért vagyok feledékeny - sokszor nem* tudom, hogy mit akarok én is fogyok. *
A dõlt betûvel írt szavak a monológban tõlem - K.M - származnak. A (zárójelben lévõ dõlt betûs szöveg)
Kádár azon gondolatait, utalásait hivatottak jelezni, amelyeket vagy egyáltalán nem akart kimondani, vagy nem tartotta azt szükségesnek, mert úgy gondolta, jól érti a KB közönsége, hogy kirõl-mirõl beszél.
Én az én stabil súlyomból... - nem tudom, hogy maguk engem püffedt embernek vagy pocakosnak ismertek-e? Nekem éveken át stabil súlyom volt! Ez nem orvosi titok Mert nem ott méretzkedtem. Nekem az a bajom hogy az agyam örökké forog és az is energiát kíván. Én nem a pocakomból fogytam. Az orvosnak mindíg bevallom hogy mióta abban a helyzetben vagyok hogy nem tudok beszélni mert hiszen lábon járok, de nekem olyasmit is kell mondanom amiért felelek. Majd furcsát fognak maguk hallani tőlem! Mi az én felelősségem? Erre az a kifejezés a jó válasz amit nem én használtam hanem más nyugati olyan ember aki ezt nem a szovjet tankok jelenlétében mondja
(mint én:) Azt mondja: "a Dunánál túl gyors a folyás!" És nekem arra is gondolni kell hogyha én egészséges leszek és nem beteg - de a szónak abban az értelmében amit egy belgyógyász generálprofesszor felügyelő megmond (hogy mikor gyógyulok meg) azt sajnos még ő sem tudja és senki se tudja hogy meddig fog tartani mert tovább tart, mint amit én kértem! Egy olyan időszakban amikor már megbénult a kezem mozgatóidege. Nem az érző - a mozgató! Én nem tudtam hogy ez két különbözô dolog. Mert ha a tűz megéget azt érzem de mozgatni nem tudom a mutatóujjamat és a hüvelykujjamat. És én világéletemben ha csak lehetett, szabadon beszéltem és ha valami fontos levelet írtam
erre vannak tanúk még akkor is megírtam. Mert én ugyan primitív ember vagyok mert én csak négy akkori elemit jártam és négy akkori polgárit - de az egy kicsit jobb volt! Akkor komolyabban vették. A gyerek legalább megtanult írni, olvasni és nem az örök ujítás hogy minden évnek más a rendje. Satöbbi. És én megmondom Önöknek azt is most már meg merem mondani: én olyan társaságban ültem le egyszer ahol biztos volt, hogy az én mániám nem érvényesül. Nem tudom, hány ember volt. És kijelentem és kijelentem a főtitkár jelenlétében is hogy ő nem felel azért amit én itt most mondok! Mert én félreértésben voltam. Félreértésben voltam.
Mert olyan könnyelműséget vállaltam el hogy és én kértem hogy-* mivel én nem csak a magam nevében beszélek: engem kötelez egy rend és egy fegyelem. Mert ha három embert mutat egy karikatúra - amelyik azt jelenti hogy a Párt most nincs orientálva akkor van egy figura: háromfelé néz a tagság! És van egy középső figura is. Hát akkor ő azt hiszi, hogy mind a három hivatalosan beszél! Ez az én felelősségem. Én nem bánom Önök akármit mondanak ezután. és akármit mondanak mert engem nyugodtan agyonlőhet bárki! Mert én most már ennek a felelôsségnek a tudatában voltam hogy én -
*
A vastagított dõlt betûvel nyomtatott szavak itt és a következõkben: húzási javaslatok a mindenkori színre
alkalmazó számára.
Megnevezni senkit sem fogok. Senkit nem fogok kivéve azt akit Önök titkos szavazással megválasztanak. És sok vizet kérek, mert ideges vagyok. Az én bajom nemcsak az hogy nagyon sok fiatal és laikus azt mondja: miféle beteg ez, aki lábon jár? Önök azt hiszik, mindnyájan tudják. Bocsánat, nem mindnyájan tudják csak akik KB-tagok maradtak azóta amióta én a műtét előtt beszélni szoktam és utána. Az orvos azt mondja az a bajom hogy én örökké az én felelősségemre gondolok Hisz ebben van egy ilyen "most már az Ön megválasztása titkos szavazással" tehát "Ön nem köteles megnevezni senkit aki részt vett egy olyan beszélgetésben" amin az összes Nem tudom pontosan, hány ember volt!
Akik folyton azt mondták hogy "tényleg maga az elnöke a pártnak" és akkor folyton azon harsognak hogy nem tud megszólalni... "Miért nem tud megszólalni? Maga az elnöke!" Én tudom. Én azt kértem mert ehhez mindenkinek joga van minden interjúkészítônek megmondtam hogyha nem teszik meg előre írásban a kérdést és az (interjúalany) nem ért egyet azzal akkor visszautasíthatja, hogy Nem adok interjút. A másik pedig az hogy dokumentálni kell az új magyar felfogás szerint. Én most más vagyok, mint régen voltam! Már a betegségem miatt is mert én azon forgatom éjjel-nappal a fejemet hogy olyan választ adjak amin félreérthetetlenül ott kellett hogy legyen mondjuk a Péter Gábor elvtárs és a Grósz elvtárs szignója illetve aki célozva érzi magát. Mert nagyon nehéz azt megkerülni.
Nem tudok, bizonyos embert akinek én felelős vagyok (felmenteni a felelôsség alól) azt meg kell mondani. Nekem a következőből ered az én rögeszmém: ha lefényképezett magnetofonfölvételre alkalmas gép van az asztalon akkor én nem tehetem azt hogy ugyanilyen célra alkalmas nem akarom mondani mit: rejtett dologgal dolgozzak. Nem akarom a szót használni mert csúnya szó. Szakzsargon. Grósz Károly egy pohár vizet hoz A Grósz elvtárs rendkívül figyelmes! Kádár nem veszi el a poharat - Grósz áll, kezében a pohárral És én (törvényesen nem vagyok bíróság elé állítható mert súlyos beteg vagyok) az dokumentálva van! Csak nem nálam. Az orvosi titoktartás kötelező! És ezt nem is csinálhatja meg senki
hogy ahhoz hozzányúlni, aki beteg mert az felettesre meg mindenkire kötelező! Grósz visszamegy a pohár vízzel a helyére A paciensre is. Úgyhogy én azt gondoltam hogy én olyan felelősen nyilatkozom hogy annak is eleget tudjak tenni hogy nem Magyarország iránt elkötelezettek a mai magyar vezetôk és Magyarország szövetségi elkötelezettsége iránt nem érdekeltek olyan nagyon magas rangú emberek sem (mint a Gorbacsov). Kádár összezavarodik, jegyzeteit forgatja, keresi a folytatást... Ne haragudjanak hogy most a jelenlegi állapotomban nekem egy kis jegyzet kell... Azt hiszem, tudják hogy a műtét után is kellett jegyzet... És én senkinek nem titkoltam és ez nem az én igen bonyolult műtétemet végző ember felelôssége ezt is hangsúlyozni akarom. Mert ő körülbelül szeptember elején megnézett és azt mondotta, hogy érzéstelenítéssel tehát nem altatással ő meg tudja csinálni.
Mikor érek én rá? Erre úgy néztem magam elé és azt mondtam - most is bocsánatot kérek attól az illető orvostól aki feltalálta a kézsebészetet tuladonképpen mondom, hogy én november 15-én tudok csak erre időt biztosítani mert annak az embernek is drága az ideje de az én egészségemről van szó! Tehát az én kockázatom volt mint kiderült később. Tudomásul vette. És mondom, hogyan van? Azt mondja mert amilyen hasonló műtéten maga keresztülment az a tenyéren volt. És én itt a Központi Bizottságon 9 napig tartó kórházi gondozás és felügyelet után bocsánatot kérek! itt megjelentem a KB-ülésen. És akkor nekem kellett megnyitni. Mert valahogy ilyen rend volt! Illett akkor a főtitkárnak megnyitni.
Én azt mondtam, hogy november 15. De, hogy közben mi történik bent a folyamat azt senki sem tudja még a kézsebészet feltalálója sem. Mondja: legyen csak nyugodt mert vérteleníteni lehet a kart és lehet olyan maga nem tudja hogy mit fejlődőtt már a mikrosebészet. Ez igaz én nem tudom mert nem foglalkozom ilyennel. Igen ám de közben az történt hogy körülbelül - nem akarok tényleg itt sem hazudni hogy három héttel a műtét előtt megbénultak a mozgatóidegeim. Én persze azt nem tudtam mennyi ideig tart egy mikrosebészeti kézműtét ahol már a mozgatóidegek meg vannak bénulva! És senki sem tudhatta az a professzor se aki ezt feltalálta még az sem tudhatta, hogy mi történik belül. És nekem kutya kötelességem lett volna azonnal jelenteni
- hogy már idegbénulás is van! De nem szóltam. Viszont nekem nem kell megnevezni senkit! Mert fűnek-fának panaszkodtam hogy nem mozog. Az ismert progresszív folyamat a mozgatóidegeim ez a kettő mutatja a kezét nem mozog. Hát mit csináljak? Én követtem el a mulasztást. És miért? Azért mert kötelezettséget vállaltam hogy a november 7-én ott leszek És nekem szolidarizálni kellett magamat az akkor megnevezett hatalmi centrumnak nevezett Politikai Bizottság és az Elnöki Tanács iránt. És ezért én azt mondtam hogy mihelyt ezt is tudják
bénult állapotomban az interjúkérőnek is mondtam azt hiszem ez már nem nagy titok. Akiért garanciát vállaltak fontos emberek nem érdekes kik én nem nevezek meg senkit se hogy ez egy abszolút megbízható ember. És mondom mi az az abszolút megbízható? Azt mondja, hogy azért mert "fegyverrel harcolt az ellenforradalmárok ellen". Te úristen! gondoltam magamban: ha ezt kinyírják hogy ha interjút készít velem... De mondom ez úgy van, hogy én soha nem szoktam diktálni a szabad beszédeket És én erre tudok példákat mondani! Én még azt se merem megnevezni hogy melyik kongresszuson ki volt a pártonkívüliek képviselője!
Nem merem mert nem akarom hogy kiirtsák őket. Mert olyasmiket mondtak az akkori pártálláspontra. És én azt mondtam az interjúkérőnek hogy még nem tudok határidőt vállalni mert akkor az sürgős volna. Valami pár hetet mondott hogy itt kénytelen vagyok megint csak nevet elhallgatni nem tudok mit csinálni. Mondom nem tudom megmondani csak a műtét után! És a műtét után is fűnek-fának mondtam hogy ez ilyen ez a műtét! ez valameddig tart. De én megfogadtam hogy ide el akarok jönni és én nem tudom, hogy a jelenlétem kinek miért fontos. Mert a bibliai értelemben bűnbak vagyok. Hogy azért mert elnökké választottak és gondolják, hogy mégis csak a Pártot a Rendszert védem -
És ha először szólalok fel most akkor senki sem felelhet ezért! Mert én elkövettem egy hibát. Én azt mondtam: ha a nevem tisztességesen le tudom írni akkor és margóra jegyzetet tudok csinálni... én mindenkinek ezt mondtam kérni fogom akármit is mondanak hogy részt vehessek valahogy az aktív munkában. Én az aktív munkában nem tudtam részt venni. Mert gyakorlatilag én kivel tudtam beszélni? Ugye én nem hibáztatom persze sem a párt Központi Bizottságának a szóvivőjét a Major elvtársat mert borzasztóan el voltak foglalva. De velem szóba kellett volna állni! Megmondani hogy jelenleg ilyen helyzet van bár én azt mondtam, hogy én kész vagyok akár osztályvezetőkkel, titkárokkal is beszélgetni hogyha igényt tartanak arra a bizonyos tapasztalatra.
De - (nem tartottak igényt). Persze mindenkinek a saját testületének a határozata kötelező nem az én véleményem. Tapasztalat. Mert én mindenkinél idősebb vagyok. Szeretném megkérdezni Önöket hogy most akkor mondják meg miben vagyok én felelôs? Én megmutattam az orvosnak hogy más baj is van nem csak idegbénulás: az idegek megmozdultak! A mozgatóidegek. De olyan hosszú ideje tartott ez az idegbénulás hogy most már olyan sorvadás is belépett hogy izom. Ezt mindenki tudja ellenőrizni saját magán hogyha mutatja így csinál akár sovány, akár kövér ember ez domború itt és ha így csinál az én kezem
mutatja akkor ez homorú ez az izom. Tehát (látszik rajta, hogy) soká nem dolgozott. És csak az Atyaisten tudja mikor jön rendbe! Grósz elvtárs azt mondja valami interjúban vagy miben nem tudom hogy megneveztek valamilyen embereket többeket azt mondja hogy "megszólalhasson". Ebből a többi jelentéktelen tehát nekem sem kell megnevezni de első helyen én vagyok. De betegállományban vagyok és ameddig betegállományban vagyok nem tudok! Tessék elképzelni azt hogy a feleségem szed egy izomgyarapító tápot. De azt nekem nem szabad szedni mert az őneki jó ez gyerektáp.
Ismerik. De nekem azt nem szabad szedni mondta ő. De visszaigazolta az orvos is. Nekem nem szabad szedni mert nekem más a bajom nekem éjjel nappal és az is energiát kiván pörög az agyam hogy milyen felelôsségem van. Mert higyjék el a Központi Bizottság akkori tagjai ismerik az összes betegségemet és én nem akartam felelőtlenül nyilatkozni. Pedig én tudok szabadon akármelyik sajtóra fogalmazni de legalább a témáimat meg kell írni oda kell adni előbb. Megmondom Önöknek és most meg kell hogy hallgassanak mert hallom hogy még az is szóba került hogy esetleg május 1-én mivel én járni tudok mint hajdanában volt: részt veszek a május 1-én mert éppen "arrafelé megyek".
Ahol én megmondtam hogy meg akarok spórolni valamit hogy ne kelljen nekem felkérni az ebédet a lakásomra! Pedig mindenki fölajánlotta orvos, mindenki hogy amire szüksége van készek a lakáson felkeresni És én elutasítottam. És most figyeljék meg az orvosi véleményt! Mert ez nagyon fontos. Én beszéltem elôször a finneknél akik nem hívtak össze nyilvános sajtóértekezletet azután sorra mentem. Fogadtam az angol miniszterelnök asszonyt. És tudják, hogy ő úgynevezett kommunista országban először volt... Én ismerem a Hegedűs elvtárs nézeteit is ismerem aki ugye történelmileg nézve önkritikát gyakorolt mert ő aláírta akkor 56-ban azt a levelet (a szovjetek behívásáról) amit két napig ha jól emlékszem az azóta elhúnyt ember megtagadott. Most akkor mondják meg hogy én mit csináljak? Mikor nekem a legeslegfontosabb célom az volt akkor
hogy biztonágban eljussak Szolnokra bármilyen úton-módon akárkik vesznek körül eljussak. És még más kötelezettségem is volt! Én kötelezettséget vállaltam azok biztonságáért, akik tényleg kötelezettséget vállaltam azoknál akiknek a nagykövetségén akkor tartózkodott az azóta elhúnyt ember. De én ilyen naív ember, mint én! Azért vállaltam kötelezettséget mert arra gondoltam hogy nem nagy az én kérésem hogy két ember annyi nyilatkozatot tegyen hogy jogilag ne hivatkozhassanak (az ő törvényes rangjukra) a rangjuk szerinti emberek. Na most történelmileg én is mindent másképp látok! De az ő kivánságuk szerint ha én írásban kötelezettséget vállalok akkor és nem kérek ellenvéleményt (az oroszoktól) hogy a biztonságukról gondoskodom (akkor politikailag tarthatatlan helyzetbe kerülök hiszen ezzel de facto elismerem
a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány törvénytelenségét márpedig) a két azóta elhúnyt ember* igénye az volt, hogy szabadon a lakásukra távozhassanak. Én ezt nem teljesíthettem Mert én sose olvasom el a régi írásaimat ha beszélek! Mert akkor befolyásol. Ha hiszik, ha nem én még azt is tudom hogy mi volt azon a nyilatkozaton. Sajnos egy tőmondat volt azon a nyilatkozaton. És azután mindenféle következménye lett ennek a tőmondatnak. Önök nagyon jól tudják hogy ez mit jelent mindazok számára akiknek a mostani és az akkori kormány legalitása fontos. Még Önök erre szavaztak
* Nagy Imre és Losonczy Géza
még titkosan hogy a párt legalitása a fontos mert ha ez nem ellenforradalom hát akkor nem tudom, hogy erre ki hivatkozhat. Nem tudom, ki hivatkozhat. És én még tüzetesen elolvastam az akkori beszédeimet is és látom én egy erőtényezőt sem neveztem ellenforradalminak. Ezt sem. Csak azt mondtam hogy kaput nyitottak az ellenforradalomnak! Hát mit csináljak? Ennek ez a neve. Nem tudok mást mondani. És én ezt nem tudom dokumentálni semmiféleképpen mert az a jugoszláv nagykövet azt mondta nekem - az soha nem ejtette ki azt a nevet ami a visszaemlékezésekben van, hogy az ország fővárosára hivatkozott csak. Hogy "onnan" kapott felhatalmazást (a Szovjetúnióból) hogy ezt a két személyt megdolgozza és próbálja rábeszélni őket...
És ő még igyekezett is! Azt mondja nekem: már harmadnapja próbálkozom velük de nem boldogulok velük és megmondom ôszintén örültem annak amikor utána a lengyel nagykövet jött hozzám. és elmeséltem neki, hogy mit mondott a jugszláv követ. mert hogy az istenbe tudom én akkor bizonyítani ezt! Mert én nem tudtam, hogy nekik a lengyeleknek más a véleményük. Ezt később tudtam meg. Mert amikor én már ráértem ujságot olvasni meg rádiókat hallgatni! - az csak később volt. És ítéljék meg ha akarják, titkosan mondják meg, hogy az árnyalati helyes megkülönböztetés amiben én azonnal kiegyeztem a lengyel nagykövettel amint nem kellett félnem hogy az oroszok esetleg ki akarnak nyírni amikor úgy éreztem, hogy engem nem köt engem az hogy mindenképp biztonságba kerüljek még örömmel is fogadtam... Pártja és kormánya utasítására hivatkozott hogy könnyítsen alkudozni
azon az adott sérthetetlen területen. Úgyhogy nekem Önök mindenféle minősítést jóváhagyhatnak amit akarnak de én tudom hogy amikor én szabadlábra kerültem, akkor kétféle szolnoki lap volt. Az atyaisten tudja hogy azokat ki szerkesztette de nem az járt persze akkor az eszemben... Nem tudom ki szerkesztette... Valami olyan híre volt, hogy oda biztonsággal elmondhatom ezt mert nem csak a felelôsségem az életem is attól függött és sok ember élete hogy ezt elmondhassam. Ne haragudjanak, hogy így mondom. Állítólag ezt sem tudom megmondani. Mintha az egyiket a Friss szerkesztette volna a másikat meg mintha az Andics. De nem tudok megesküdni! És mind a kettôben volt egy ilyen vacak kis nyomástechnikája volt de mind a kettőt úgy hívták hogy Szabad Nép.
És még az is fontos hogy kinek a birtokában van a lap! Ezt csak azért mondom mert az első vád 56 után az volt ellenem, hogy én szovjet ügynök vagyok. De én nem voltam szovjet ügynök. Ezt teljes felelősséggel kijelentem Önöknek és tudom bizonyítani. Akkor a következő vád az volt ellenem hogy hogyhogy hát én szovjet területen voltam?! Azt sem tudom megmondani hogy miért engedtek először oda Kárpátaljára. Miért engedtek hivatalosan? Még dokumentumokat is rendelkezésére bocsátottak olyan embernek akivel én még vitatkoztam is hogy maga jobban tudja, hol van - persze fiatalabb, mint én. Mit akarok mondani... Azt hiszem
egy szolnoki lapban láttam olyat cikket, mind a kettônek az volt a neve "Laza beszélgetés". És az egyiknek a példánya ilyen furcsa volt hogy "laza beszélgetés" /56 november/ 4-én /vagy/ 6-án. És én ezt nem ellenőriztem és nem tudom, melyik volt remélem, a Frissé mert mondtam olyan kijelentést csúnyát mondtam a Frissre nem gorombát hanem csúnyát. "Laza beszélgetés" és azt mondja, hogy mihelyt felvette a kapcsolatot... És ez a rádiónyilatkozat! vagyis nekünk - ugye az a "négy közéleti férfi" aki szakított a Nagy Imre-kormánnyal valósággal szökni kellett! És én nem akarom a Hegedűs elvtárs formuláját elfogadni mert ő önkritikát gyakorolt mostanában és ő nálam jelentkezett pedig ő szovjet földön volt a Szovjetunióban volt. Ô jelentkezett és - Énnekem van egy kérésem. Én csalni nem fogok.
Semmiféle visszaemlékezésben. De persze az ujságíró el van kicsit keseredve mert nem tudja annyira, hogy akkor mi volt és most mi van hogy nem "interjút" mondok holott mert ott valamit lefényképezett mondta, "ezzel kezd". Lefényképezték azt hogy ott volt az a készülék amibe hangosan kell beszélni mondta. Mert azért más az interjú és más a visszaemlékezés! De én már nem tudok mást mondani Mert ha azt mondják hogy már csak a visszaemlékezés számít hát, visszaemlékezés sokféle van. Ahogy mondani szokás mindenki a szépre emlékezik vissza. De ha ő azt mondja a Hegedűs aki jelentkezett nálam és megmondta, hogy tudományos munkával akar foglalkozni ez nekem szent ember, akármit ír.
Mert azt is tudta (amikor 27.-én aláírta a segítségnyujtási kérelmet) hogy a szovjet kormány akár szovjet földön van, akárhol, ragaszkodik a miniszterelnök aláírásához hogy beavatkozzon. Énnekem is valahol - az Isten tudja hol! alá kellett írni! De én úgy vagyok hogy passzívan - szinte ha egy tégla a fejemre esne én oroszul szólalnék meg! Mert én már annyi fordítást hallottam mikor már gondoltam, hogy a konyhanyelvet már meg tudom érteni ha szabadságra megyek De akkor is tolmács volt ha én magyart nem vihettem akkor szovjet volt. Pedig volt olyan aki szintén szabadságon volt és azt mondtam hogyha felezi a teljes szabadságát csak akkor jöhet velem. Magyar. Az sem él. De hát mit tehetek mondják meg ha az első kérdés nem az mint amire én fel vagyok készülve?
Erre sem lehetek büszke nem lehetek büszke. Amikor - talán ezt mindenki tudja hogy mit jelent ez a felelősség. Órákat, perceket! Nem az én sorsomról van csak szó hanem az Atyaisten tudja hogy hány embernek a sorsáról. Én persze tudok bizonyítékot arra is hogy miért nem avatkoztak be a románok. És arra a híres "Pulai beszéd"-re se, hivatkozhatok - de azért én tudok másra hivatkozni! Az egyik az hogy az akkori Románia - ehhez kell a történelmi szemlélet és visszaemlékezés más volt, mint ma. Mert akkor az első miniszterelnök az egy Erdélyben székelő és ott román pártot alapító ember volt. És az kizárt dolog lett volna hogy az a magyarokat üldözze mert a magyaroktól is megkapta a szavazatot és a románoktól is akik akkor voltak ott.
Most a következő a probléma: hogy megígérték! Hát akkor még az a híres múlt századbeli két név egy magyar matematikai zseni és egy ugyancsak múltszázadbeli bölcsész tiszta múlt századbeli nagyon progresszív román ember nevét viselte. De a múlt századbeli! Na most mivel én azt mondom hogy ha lehetett én szabadon beszéltem mindíg. és a napi levelezést amit fontosnak tartottam például ha valami protekciót kért valaki a Fővárosi Tanácsnál akármi volt a foglalkozása én magam leírtam és a gépírónő gépelte le. Még annak sem diktáltam csak a felelős beszédeknél! Például összebotlottam például a Kodály tanár úrral azt hiszem, azt mindenki tudja hogy ő valaki volt az egész világon a zenében.
És én is olyan naiv voltam amit Kodály volt szives hangosan kimondani mint azok, akik hittek és bíztak a világforradalomban! Mert a Lenin nevét nem mondották ki az ellenforradalmárok. És megrémültem hogy ez most azt jelenti hogy ha ő az Októberi Szocialista - így nevezik - proletárdiktatúra vezére volt akkor nem szabad többé kimondani? És más bajom is volt. Ez a passzív védekezésre vonatkozik amikor jegyzetet nem tudtam még csinálni becsületesen Mert sajnos tovább tartott, mint bárki hitte. Mert az egész kart vérteleníteni kellett. Ezt nem akarom megmagyarázni. ezt szakorvos tudja, hogy mit jelent és csak ott lehetett azt a bizonyos hátérzéstelenítőt beadni. A dolog feltalálója mondta hogy ilyen műtét mélyaltatás dupla altatás nélkül
csak egy órát tarthat. Meg fogják érteni hogy én most miért haladom túl az orvosi dolgokat. Elkeseredtem: nem szabad többé Lenin nevét kimondani? És valahol akartam beszélni de nem tudtam. A jegyzetet nem tudtam. És én megmondtam a Grósz elvtársnak - néha még a neveket is összecserélem! még az "elvtárs" szót se megfelelő helyen hallom meg "azóta elhunytakra" hivatkozom... De ki az Atyaisten gondolja hogy akkor meglett emberek azóta meghaltak ha ilyen kérdést tesznek fel? És talán butaságnak tűnik bocsánatot kérek, az, amit erről hivatalosan mondott a Grósz elvtárs hogy én"arra voltam felkészülve" már a bénulás időszakban azért vállaltam kötelezettséget határidő nélkül hogy ennek a pártnak kiutalt vagy kinevezett pártnak hetilapnak nyilatkozni fogok. Mondtam, hogy határidő nélkül! Ugyancsak amikor először volt szabad nálam
az apparátusnak vagy nem tudom én kinek megjelennie akkor már a bizalmas beszélgetésben is elhangzott még hatszemközt hogy De kivel volt alkalmam nekem beszélni? Hogy a tapasztalatot figyelembe vegyék de soha senkinek nem kötelező. Úgyhogy ha megengedik még egy utalást akarok mondani. Volt egy nagyon nevezetes ember ez az úgynevezett kicsiny öregúr (Hruscsov) aki büszkén jött hozzám egy nagy kormányfogadáson hogy ő merte a bátorságot vállalni hogy Moszkva területére ugyan nem térhettek vissza de akik politikai cselekmény meg cselekmény miatt voltak elítélve Moszkva határán belül nem mehettek. Azt hitte, hogy boldogan gratulálok! Mondom neki jó ez nagyon szép de szeretném már megérni hogyha a szovjet vezetés gyakorolna önkritikát ebben a kérdésben. Úgyhogy, engedjék meg... Az orvos azt mondta nekem
hogy egyet nem enged meg: hogyha közvetlen fölvételre alkalmas dolog van mert bakizok Bocsássanak meg, de nem tudok mit csinálni. Mennyi ideje beszélek már? Befejezem majd. Akkor nem tudok nem birom ki, hogy passzív vagyok és nem tudok válaszolni dolgokra! Nem bírom ki na. És ennek a betege vagyok. Más a betegségem, mint a feleségemé. És mi az az emlékezet? És mi az a kiszivárgás? Hát akkor aztán kiszivárogtak a platformszabadságiak mert már fegyveres harcot vívtak egymással a "platformszabadságiak"...! És akkor az orvos azt mondja nekem ilyen szabad beszédre nem vállalkozhatok ilyen felelős beszédre amikor először szólalok meg. Mert különben ő sem tudja garantálni hogy mennyi idő múlva lehet engem
egészségesnek nevezni. Mert izom is sorvadt. Azt mondja az orvos, hogy ő nem ajánlja bizalmasan beszéltem vele mert csak orvos lehet jelen amikor orvosi vélemény van. Ő nem javasolja! És én kijelentettem hogy saját kockázatomra még ha hibázom is: elvállalom. Mert én már nagyon öreg ember vagyok és annyiféle betegségem van hogy én azzal már nem törődök hogyha agyonlő akárki engemet. Bocsánatot kérek. Most még egy pár szót akarok mondani: azt is vegyék tudomásul ha én visszaemlékezést csinálok mert már én is csak arra vagyok kénytelen hagyatkozni én az igazat fogom mindíg mondani. Mert én nem tudom hogy arra az Obrazcov nevű
bábosra emlékeznek-e? Egy előszava van neki. Én ezt teljes mértékben felelősen vállalom hogy mikor mi volt az ő... (ő...ö...ö.....: ellenforradalom) lépcsőfokai. Azt hittem hogy ez akkor volt mikor én már küldöttséget vezettem kongresszusra. De nem akkor volt! De arra is van tanú! Egy idős ember volt az idősebb, mint én és kiderült hogy Ez a feleségem jelenlétében volt tehát a XXII. kongresszus idején derült ki minden hogy mit jelent az, hogy személyi kultusz. Mert kiderült, hogy a XXI. kongreszus idején akkor nem politikai természetű kérdés volt az a rettenetes pohárköszöntő amit másfél órán át magyarázott a Hruscsov hogy miért kellett ugyancsak törvénytelen eszközökkel megölni Beríját. Mert tudják, hogy ez benne van, ugye? És ha én nem mondom meg
hogy miért hittem a kirakatpereket az úgynevezett kirakatpereket ugye imperialista mesének akkor a későbbi történet sem igaz. Mert én először a Rákosi beszámolójából hallottam amit a XX. kongresszus után mondott Majdnem ugyanazt mondta, mint amit a Hruscsov mondott. Csak azt mondta, hogy mi ezen már túl vagyunk! Mert akkor volt már ez a Rajk-ügy. Ami kiderült, hogy ez egy koncepciós per volt. Itt úgy hívják. És akkor most megkérdezem Önöket hogy jó, én hülye vagyok én azt is vállalnám de akkor... - mert azt mondta az orvos hogy jó volna ha maga megtagadná hogy így (betegen) beszéljen de nem tagadhatom meg mert mindenki azt mondja én vagyok az élő szólaljak már meg! És ha nekem most azt mondja az orvos aki ezért felel, hogy itt (mutatja) gödör van
hogy még egy félévig legalább eltart Hogy én arra készültem fel szellemileg a műtét előtt - Hogy én itt a tenyérműtét után kilenc nap után gipszkötésben voltam Így sok ember él. És meg mertem nyitni a KB-ülést! Hogy, mondom, ne törôdjenek semmivel ez már elmúlt, nem mondhattam, hogy ez nem aktuális dolog és most nem tudom mondani. Mert akkor nevetséges leszek én nevetséges lesz mindenki. ....emlékeznek arra a pártértekezletre amire én hivatkoztam és amiért most engem azért csúfolnak hogy hát "nem lehet a platformszabadság?" "Pluralizmus?" Hát akkor már tényleg nem érti senki hogy én miért nem szólalok meg... Most mit csináljak? Ne haragudjanak mondtam, hogy hosszan kell beszélnem.
Akkor meg kell mondanom hogy kitől hallottam először azt, hogy személyi kultusz. (Rákositól, akit mielőtt először leváltották volna, kis küldöttséggel kihívtak Moszkvába és a Beríja! minősítette így a politikáját) Én kevésnek tartottam ott a XXII. kongresszuson (a Hruscsov szájából) elhangzott szavakat. Mert ott a XXII.-en, amikor a moszkvai fôvárosban voltam akkor nem tudom, miféle, mezőgazdasági, milyen kérdés volt napirenden és ott ez így nem volt. És ebbôl kiderül az is hogy én nem lehettem szovjet ügynök. Mert ha én ezt tudom akkor nem hiszem azt mint Pest megyei titkár hogy "imperialista balonok". GRÓSZ: Tartsunk szünetet? KÁDÁR: Nem mert én butább javaslatot akartam tenni de most már nem. Szóval Önök döntsék el
hogy történészek milyen okmányra támaszkodnak és azokat hívják meg (az oroszokat) akik kijelentették hogy a belső irattárukat megmutatják... Mert én megsértettem még másokat is. Mert én ott azt láttam hogy a gyengébb lapba - mert nem egyforma volt a nyomda hogy így szól és én vállalom ezt a tanulást amit ez a nagy vitát keltő interju párhuzamos interjú keltett amikor az egyik repülőgépen a másik isten tudja mit mondott. Mert én ugyanazt mondtam ott abban a szolnoki lapban mint amit a Pozsgay most de ez a dokumentum nincs a birtokomban e pillanatban. És az a pecsét az aláírásommal amit én külföldieknek szántam hogyha üdvözölnek engem ugye azt én mindig ilyen fogantyúban láttam ilyen pecsétnyomóban -
Mert annak tisztán kellett lenni! Mert ha valaki engem üdvözöl mint mondtam, írni nem tudok egy ismert meghatalmazás sokan kaptak ilyet. "Meghatalmazom x-et és y-t" - kiderült, hogy a betét a fém és nagyon helyes hogy fém. Én meg azt hittem, hogy összetörött mert már rég nem aktuális mert régen elavult folyton küldik és mindenki tudja hogy a titkárnô ezt használja vagy mondja - Akkor az illető titkárnak is ezt kell mondani! Nem mindenkinek kellemes vagy érdekes az hogy én keresem! Bocsássanak meg. És akkor két hét múlva újra össze kellett hívni a megyei aktívát és mondom: "ezek imperialista röpcédulák" és két hét múlva meg kellett mondani, hogy igazak.
Mert azon a bizonyos XXII. kongresszuson azon kitárult...! Én emlékszem, hogy ennek a betege lett a Marosán is ami ott elhangzott. Hogy mi ennek a háttere! Akkor látom - végre megörültem, én nem tudok úgy olvasni az első szót, hogy mit mondott Hruscsov a nem tudom én kinek amikor lemondatták őt: "köszöni (a Brezsnyev) humanizmusát." De az később volt. Kiderült hogy arra értette hogy azok nem akartak elmenni Leningrádba, mert ott meg kellett volna mondani hogy az (a Hruscsov hirtelen leváltása) koncepciós per. És azért nem engedték arra a világ csodájára, hogy Hruscsov egyedül fogadja a magyar ujságírókat pont a magyar ujságírókat - mert azok épp ott voltak -, hanem az egész PB ragaszkodott hozzá hogy ott legyen nehogy erről beszéljen. Azt hiszem, ez is dokumentálható.
Aztán, meg látom hogy mennyire köszön mindent hogy már ennyire emelkedtek mármint Magyarország 56 óta De ezt valószínű akkor mondta amikor még csak abban egyeztek meg hogy zárt körű beszámoló lesz (a sztalinizmusról) de abban nem hogy (a beszéd szövegét) az összes küldöttek megkapják-e? Mert tudják ha van százhúsz küldött nem is mind tiszta kommunista. Bocsássanak meg. Tehát a lényeg az hogy az orvos nekem azt mondta hogy felelôs dolgot nem tudok mondani mert mikor nekem ilyen háromnapos szüneteken valaki azt mondja, hogy kellemes ünnepeket kívánok akkor mindíg gutaütést kapok. mert ott ülök a feleségemmel a díszpáholyban és ő sem mehet sehova és én sem mehetek sehova. Akkor milyen háromnapos ünnep mikor annak is az a gondja meg nekem is? Elvtársak!
Itt szabad még használni, hogy elvtársak? Mert a Parlamentben már nem... Ha tudomásul veszik hogy a visszaemlékezésemben ahhoz tartom magamat amit az a nem komoly ember mondjuk az a bábszinházas mondott hogy a fiataloknak szánja. Hogy ő vállalja a múltat! Nem tudom megfelelt-e ez a Kommunyisztnak és a Magyarországnak adott cikknek hogy én nem békebontó akarok lenni de én a 70 éves KMP-nek 57 éve vagyok tagja. És nem tudtam nem igazat mondani és mégis. Nem tudtam úgy viselkedni hogy békebontó ne legyek vagyis ne az egységet szolgáljam. Nem tudom ezekbe a nyilatkozatokba bele lehet-e kötni mert ez publikus volt Magyarországon is. Ez esetben ragaszkodtam ahhoz hogy én ezt nem csak Moszkvában merem mondani! És azonkívül én
a hatvanéves MKP-nál a hatvanéves MKP-évfordulón is adtam a Szovjetunónál című ujságban nyilatkozatot mert világos, hogy az oroszok ezt kérik. És akkor most már nagyon rövid leszek. Mert ha maguk elfáradtak én is elfáradtam! Mert én a saját kockázatomra már egyszer én csináltam ilyet. És akkor az van hogy én ragaszkodom ahhoz hogy bizonyos mostanában nem szeretett államfőt aki nagyon rosszul viselkedik csak olyan világtáj szerint nevezzem meg. És elvtársnak senkit sem szólítok aki nem az. Mert én ilyen bizonyos megrögzött vagyok nem tévesztem el, hogy ki az elvtárs és ki nem. De azt én nem szívesen mondom hogy nem elvtárs bizonyító tanúra sem és ellenkező tanúra sem aki nem él. De én arról nem tehetek hogy harminckét év múltán merül föl egy ilyen kérdés mert már annyi
kongresszusunk volt meg pártértekezletünk mindenféle És azt soha nem bírálta senki hogy 56 ellenforradalom vagy népi felkelés. Mert én amikor elmondtam a nyilatkozatot akkor azt mondtam egész pontosan békés diáktüntetés fölkelés és nem minősítettem ellenforradalomnak. Ezt értettem a résztvevőkre is és a dolog menetére is mert különben senki nem érti hogy én miért beszéltem úgy ahogy beszéltem. Mert az a helyzet most már rájöttem 56 október 28-ától kezdôdött az amikor ruhára bőrszínre nem tudom mire rámutatva fegyvertelen embereket pogrom alapján megöltek. És azokat előbb ölték meg, mint a Nagy Imrééket! Mert ha arról van szó
hogy nem történelmileg nézem akkor én is nyugodtan azt mondanám hogyha én harminc év távlatából nézem akkor én mindenkit sajnálok. Tehát ha ezt tudomásul veszik hogy ha esetleg bakizok - hogy még államfôt se nevezek meg aki nem jóindulattal van irántunk! És elvtársnak sem szólítok senkit sem mert hátha oka van annak, hogy a megrögzött optimista szó amit én sok évig mondtam az én visszaemlékezésemben nem szerepel... Mert én csak akkor tudom aláírni. Köszönöm szépen. És sorrendben ahogy én az én életemet éltem át és a legaktuálisabbra válaszolni fogok ami most aktuális és ami most engem gyötör. Hogy miért nem szólalok meg! Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY:
Taps.
Köszönjük szépen Kádár elvtárs.
Elvtársak, azt javaslom, tartsunk egypár perc szünetet. Kádár lejön az emelvényről, és a felesége segítségével kibotorkál. Nyomában az MSZMP KB tagjai is elhagyják a színpadot. Ki így-ki úgy... Hosszú, néma nagyjelenet. Üres a szin. Csend. A díszletmunkások bejönnek, nekiállnak a díszlet lebontásának...
Függöny*
* Az alábbi szöveg az MSZMP Központi Bizottsága 1989 április 12-i ülésén hangzott el. Kádár János egészségi állapotából eredően is töredékes mondatait itt-ott, ahol szükségesnek éreztem, történeti kutatásaim alapján kiegészítettem.
*
Az alábbi szöveg az MSZMP Központi Bizottsága 1989 április 12-i ülésén hangzott el. Kádár János egészségi
állapotából eredõen is töredékes mondatait itt-ott, ahol szükségesnek éreztem, történeti kutatásaim alapján kiegészítettem.
