JOGI ISMERETEK JEGYZET
ELÕSZÓ A jelen jegyzet témakörei a jogi ismereteket illetõen igen széles spektrumot ölelnek fel. E témakörök jogszabályi háttere jelentõs joganyag és tartalmuknál fogva nem tûrnek szûkítést, szövegelhagyást, mert szinte minden kötõszónak van jelentõsége. Nyilvánvalóan nem az volt a szerkesztõ feladata, hogy szó szerint közöljön jogszabályokat – bár az utolsó két rész kifejezetten ezt a megoldást kívánta meg -, hanem az összefüggések, az ítélkezési gyakorlat, a szakma gyakorlása során nap mint nap felmerülõ jogi, illetõleg jogi jellegû problémák megoldási alternatíváira való rámutatás, különös tekintettel a jogharmonizáció következtében évek óta folyamatosan változó jogszabály rendszerre. A szerkesztõ ezúton a Tisztelt Olvasó szíves figyelmébe ajánl néhány hasznos tudnivalót a jelen jegyzetben foglaltakkal kapcsolatban. A jegyzet I. – IX. Részbõl áll. A jegyzet szövegezésében a szerkesztõ kiemelte azokat a szövegrészeket, amelyek a legfontosabbak az adott témában és mintegy vázlatként is szolgálnak. Vannak olyan Részek ( például garancia, szavatosság, az építési projektek szereplõinek kapcsolatrendszere), amelyeknek taglalása során a gyakorlati tapasztalok is szerephez jutottak, ezek és a nem kiemelten kezelt szövegrészek a gyorsabb és könnyebb érthetõség célját szolgálják. Az egy – egy témakör befejezését követõ kérdések a Tisztelt Olvasó önellenõrzését vannak hivatva szolgálni, melyek helyes megválaszolása visszakereséssel leellenõrizhetõek. A jegyzetben jogszabályok is találhatóak, melyek teljes és hatályos szöveggel kerültek az anyagba, ezeknek az ismerete fontos és lényeges, nem enged kivonatos kezelést. A jegyzet 2007. július 01. napján hatályos jogszabályi rendelkezések alapján készült a kamarai törvény kivételével, mely már a 2007. szeptember 01. napján hatályba lépõ rendelkezésekkel egységes szerkezetben került a jegyzetbe. Mindez azt jelenti, hogy a késõbbiekben történõ jogszabályváltozásokat a jegyzet szövege nem tartalmazza, az a konzultáció esetén szóban kerül közlésre, távoktatásos képzést illetõen meghatározott idõközönként frissítésre.
Tisztelettel: Szerkesztõ
1
I. Rész Jogalkotás, jogszabályi hierarchia, kihirdetés, érvényesség és hatályosság a magyar jogrendszerben. A jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok 1.1.1 A jogalkotó szervek a következõ jogszabályokat alkotják: a) az Országgyûlés törvényt ( tv.), legmagasabb szinten álló törvény az Alkotmány ( többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény ) b) a köztársasági elnök törvényerejû rendeletet ( tvr.), c) a Kormány rendeletet ( Korm. rend.), d) a miniszterelnök, elnökhelyettese és miniszteri rendeletet, e) az országos hatáskörû szerv vezetésével megbízott államtitkár rendelkezést, f) az önkormányzat rendeletet. E rangsornak megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. 1.1.2 Az Országgyûlés törvényben állapítja meg a) a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó jelentõségû intézményeire, az állam szervezetére, mûködésére, és az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket, b) a gazdasági rendre, a gazdaság mûködésére és jogintézményeire vonatkozó alapvetõ szabályokat, c) az állampolgárok alapvetõ jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait. 1.1.3 A köztársasági elnök a saját vagy - ha az Országgyûlés nem ülésezik - az Országgyûlés jogkörében törvényerejû rendeletet alkot; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat törvényerejû rendeletet a jogalkotásról szóló ( többszörösen módosított 1987. évi XI. törvény ) jogszabályban meghatározott esetekben. A törvényerejû rendeletet az Országgyûlés legközelebbi ülésén a köztársasági elnök köteles az Országgyûlésnek bemutatni. 1.1.4 A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetõleg törvényben vagy törvényerejû rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. 1.1.5 A miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejû rendeletben minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet.
vagy
1.1.6 Az önkormányzat rendeletet ad ki a) törvény, törvényerejû rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelõ részletes szabályok megállapítására; b) a magasabb szintû jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére. 1.2. A jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. Az önkormányzati rendelet hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki.
2
A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különbözõ idõpontokat is meg lehet állapítani. A jogszabály a kihirdetését megelõzõ idõre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidõ lejárt. 1.3. A jogszabályt kihirdetni a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában: a Magyar Közlönyben kell. Kivétel: a miniszteri rendelet és az államtitkári rendelkezés melléklete - ha az állampolgárokat közvetlenül nem érinti - kivételesen a minisztérium, országos hatáskörû szerv hivatalos lapjában történõ közzététellel is kihirdethetõ. Továbbá kivétel az önkormányzati rendelet, melyet az önkormányzat hivatalos lapjában, illetõleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni, amit az önkormányzat szervezeti és mûködés szabályzata állapít meg. Az általánosan kötelezõ magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerzõdést a tartalmának megfelelõ szintû jogszabályba foglalva kell kihirdetni. A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerzõdést - ha a köztársasági elnök vagy a Kormány másként nem rendelkezik a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. 2.) Jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok A jogi személyek, az ember jogképesek. A jogképesség fogalma az ember esetében: a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlõ. A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának idõpontjától kezdve illeti meg és haláláig jogképes. A jogi személyek jogképessége: Az állam - mint a vagyoni jogviszonyok alanya - jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban - ha jogszabály ettõl eltérõen nem rendelkezik - az államháztartásért felelõs miniszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át. A Magyar Állam nevében a kincstári vagyont érintõ tulajdonosi jogokat a kincstári vagyonért felelõs miniszter a Kincstári Vagyoni Igazgatóság útján gyakorolja. Jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek. A jogi személy jogképes, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fûzõdhetnek. A jogi személy jogképessége alapján saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fûzõdhetnek. 2.1. Általános ismeretanyag a jogi személyekrõl szólóan. A jogképesség jogkövetkezményeit illetõen a vagyoni jogkövetkezmények azonosak az ember és a jogi személy esetében azzal azonban, hogy büntetõjogi jellegû személyes hátrány elviselését tartalmazó jogkövetkezmény a jogi személlyel szemben nem alkalmazható. Lényeges különbség az ember és a jogi személy jogképessége között, hogy az ember akkor is jogképes, ha cselekvõképessége korlátozott vagy hiányzik. A jogi személy azonban nem lehet korlátozottan cselekvõképes, sem cselekvõképtelen. A jogi személy jogképessége a vagyoni jogok mellett kiterjed a személyhez fûzõdõ jogokra is. A személyhez fûzõdõ jogok szinte kivétel nélkül megilletik a jogi személyeket is, e jogok jellemzõen (például a névjog, a jóhírnév védelme, a titokvédelemhez való jog) egyaránt értelmezhetõek természetes és jogi személyek esetén, sõt, a joggyakorlat ezen jogokat nem jogi személy jogalanyok esetén is 3
alkalmazza. A jogi személyt csak azok a jogok nem illetik meg, amelyek kizárólag természetes személyek esetén értelmezhetõek (ilyennek minõsülnek például az öröklési jogi szabályok, amelyek analógia útján sem alkalmazhatóak jogi személyek esetén). A jogi személy alapításához szükséges az egy vagy több alapító megfelelõ formában tett akaratnyilvánításán túl a jogi személy mûködési feltételeinek megteremtése, a mûködéshez szükséges vagyon elkülönítése, a szervezet létrehozása és a jogi személy nyilvántartásba vétele. Közjogi személy a jogi személyt létrehozhatja jogszabállyal vagy hatósági határozattal. Magánszemély az akaratát szerzõdésben, alapító okiratban (amely maga is szerzõdés) és az alapszabály elfogadásával nyilváníthatja ki. Jogszabály hozza létre a legjelentõsebb államhatalmi, közigazgatási szerveket. A jogi személy létesítésének leggyakoribb eszköze a létesítésrõl szóló okirat. Ez többnyire önmagában nem elegendõ a jogi személy létrejöttéhez, mert például a részvénytársaságot az alakuló közgyûlésen egyszerû szótöbbséggel elfogadott alapszabállyal lehet alapítani. A társasági szerzõdés valamennyi tag által aláírt és ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okirat, amely részvénytársaság esetében az alapítási tervezet (zártkörû alapításnál az alapító okirat) egészíti ki az alapszabályt (zárt körû alapítás esetében az alapszabályt az alapító okiratba lehet foglalni). Az alapítói tervezetet közokiratba vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba kell foglalni. Egyebekben ezekre az okiratokra a szerzõdésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. A társadalmi szervezet alapításához az alapszabály megállapítása szükséges. Az alapszabályt a társadalmi szervezet közgyûlése, küldöttgyûlése fogadja el, általában egyszerû többségi szavazással. A bírói gyakorlat szerint az alapszabályra a szerzõdésekre vonatkozó szabályokat alkalmazni nem lehet. Jogi személy létrejöhet úgy is, hogy azt egy másik jogi személy az alapszabályában (alapító okiratában) hozza létre. Így például a társadalmi szervezet alapszabálya lehetõvé teheti, hogy szervezeti egysége jogi személyiséggel rendelkezzen anélkül, hogy a bírósági nyilvántartásba vételére sor kerülne. Alapítvány esetében is lehetõség van arra, hogy az alapító az alapítvány szervezeti egysége részére jogi személyiséget biztosítson. A jogi személyen belül létrehozott jogi személytõl különbözik az a szervezet, amikor a jogi személy hoz létre önálló, de hozzá kötõdõ jogi személyt. Ilyen a jogi személy vállalata, vagy a társaság által alapított vállalat. Lehetõség van arra is, hogy több jogi személy hozzon létre egy olyan jogi személyt, amelynek a mûködés koordinálása, az egységes fellépés biztosítása a célja. Ilyen a gazdálkodó szervezetek esetében az egyesülés, vagy a társadalmi szervezetek szövetsége. A költségvetési szervek, a gazdasági társaságok alapításának és megszüntetésének szabályait külön jogszabály tartalmazza. A megszüntetés állami beavatkozás a jogi személy mûködésébe. Erre akkor kerülhet sor, ha a jogi személy mûködése súlyosan sérti a törvényességet és a jogszabályszerû mûködés másként nem állítható helyre. A megszüntetés általában a bíróság feladata, amelyet törvényben meghatározott esetekben mondhat ki. Költségvetési szerv esetében - a jogi személy jellegébõl adódóan - a megszüntetés a közjogi szerv közhatalmi jogcselekményével történik. A megszûntnek nyilvánítás annak bírósági (hatósági) határozatban való kinyilvánítása, hogy a jogi személy jogképessége megszûnt. Ez az az eset, amikor a jogi személy ügydöntõ szerve ugyan nem mondta ki a jogi személy megszûnését, de az mûködésképtelenné vált, vagy a mûködésével felhagyott. Társadalmi szervezetek esetében fordulhat ez elõ például, ha az legalább egy éve nem mûködik vagy, ha tagjainak létszáma 4
tartósan nem éri el a törvényben megkívánt létszámot. Cég esetében a vagyonvesztés, a gazdasági tevékenység megszüntetése a jellemzõ. A jogi személy megszûnése jogutódlással, de - eltérõen a természetes személyektõl - jogutód nélkül is történhet. Jogutódlással történõ megszûnési formák a más társasági formába történõ átalakulás, a más jogi személlyel egyesülés és a szétválás. Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszûnik - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által hivatalból történõ törlése esetét kivéve -, végelszámolásnak van helye. Alapítvány esetében a jogutódlás kizárt, hiszen az alapítvány általában valamely cél, feltétel, idõ bekövetkezésével automatikusan megszûnik. 2.1.2 A jogi személy képviselõje: a jogi személy képviselõjének kiemelkedõ jelentõsége van, mert a jogi személy nevében eljárva jognyilatkozataival jogokat szerezhet, kötelezettséget vállalhat, képviseli a jogi személyt bíróság és más hatóságok elõtt. A képviselõ e jogának korlátozása harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A képviselõ személyének azonosíthatónak kell lennie. A képviseleti jogra vonatkozó olyan korlátozásokat, amelyek harmadik személyekkel szemben is hatályosak, a cégjegyzékbe is be kell vezetni. A jogi személy képviseletére nem csak egy, hanem több személy is kijelölhetõ. Ilyen esetben azonban rendelkezni kell a képviselet módjáról, nevezetesen arról, hogy az önálló-e, vagy együttes. Jogi személy képviselõje jogi személy is lehet, ha a jogi személy tagjai között jogi személy is lehet. A képviselet jogi személy esetében is alapulhat törvényen, a jogi személyt létesítõ okiraton. A jogi személy az alapító okiratában csak akkor jelöli meg a képviseletre jogosult személyt, ha a külön jogszabály erre nézve elõírást nem tartalmaz. A képviselõ személyének változása nem minden esetben teszi szükségessé a létesítõ okirat módosítását. Jogszabály ugyanis ezekben az esetekben a tisztséget jelöli meg, amelynek viselõje elláthatja a képviseletet. Ettõl a szabálytól a jogszabály eltérést általában nem enged. A jogi személy törvényes képviselõje az, akinek képviseleti jogosultsága közvetlenül a jogszabályi rendelkezésen, létesítõ okiraton, illetve hatósági rendelkezésen alapul. A hatósági döntésen alapuló képviselet leggyakoribb esete a felszámoló. A felszámolás alá vont cég nevében jognyilatkozatot csak a felszámoló jogosult tenni. Különbözik a felszámolástól a végelszámolás, amely esetben a képviselet csak akkor alapul hatósági határozaton, ha a képviselõt cégbíróság rendeli ki, egyébként a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselõje. A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselõje jogosult. Ha nem õ az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A bankszámla felett való rendelkezéshez minden esetben két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Jogszabály ezektõl a rendelkezésektõl eltérhet. A képviseletre jogosult személyek - gazdasági társaság esetében - névaláírásukat kötelesek a cégbíróságnak benyújtani vagy az aláírást a cégbíróság elõtt megtenni. Ez az úgynevezett aláírási címpéldány. A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történõ aláírásra való jogosultság. A cégjegyzés módja önálló vagy együttes. Kettõnél több cégjegyzésre jogosult esetén úgy is lehet rendelkezni, hogy egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illet meg, vagy az egyik aláíró mindig meghatározott személy. Ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan vagy mással együttesen jegyezheti a céget. Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan.
5
A szervezeti egység vezetõje az egység rendeltetésszerû mûködése által meghatározott körben a jogi személy képviselõjeként jár el. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettõl eltérõen rendelkezhet. 2.1.3 A jogi személy létrejöttének szinte minden esetben feltétele a nyilvántartásba vétel, amely jelenthet cégbírósági, bírósági, illetve közigazgatási szerv által történõ nyilvántartásba vételt. A nyilvántartás közhitelességének elvébõl következõen a nyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, a bejegyzett jogok és tények fennállását és változását, melyhez vélelem fûzõdik. Ha a jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. Ha a szervezeti egység nem jogi személy, a perben félként fõszabályként nem vehet részt, még akkor sem, ha egyébként a jogi személy képviseletében eljárásra jogosult. 2.2. Jogi személyek egyesfajtáira vonatkozó általános rendelkezések ( szerk. megjegyzése: a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv az alábbiakban soron következõ három típusra nézve rendelkezést tartalmaz, bár ilyen típusú cégek gyakorlatilag már nem léteznek ). 2.2.1 Az állami vállalat a rábízott vagyonnal - törvényben meghatározott módon és felelõsséggel - önállóan gazdálkodik. Az állami vállalat kötelezettségeiért a rábízott vagyonnal felel. Az állami vállalat három típusa: Ø a vállalati tanács vezette úgynevezett önkormányzó vállalat, Ø a közgyûlés, küldöttközgyûlés vezette úgynevezett önigazgató vállalat és Ø az igazgató általános vezetésével mûködõ úgynevezett államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat. 2.2.2 Az alapító szerv a felügyelete alá tartozó több vállalat gazdaságos mûködésének és fejlesztésének elõmozdítására és e vállalatok irányítására trösztöt hozhat létre. A tröszt és a keretében mûködõ vállalatok jogi személyek. A tröszt alapító határozatában fel kell sorolni a tröszt keretében mûködõ vállalatokat. 2.2.3 Az egyéb állami gazdálkodó szervezetek tartoznak még ide, amelyek az állami vállalatok alapján mûködnek. 2.2.4 A költségvetési szerv jogi személy. Költségvetési szervet az Országgyûlés, a Kormány, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetõje, a helyi önkormányzat, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület alapíthat. Az Országgyûlés - mint költségvetési szerv - jogi személy és perbeli jogképességgel rendelkezik. Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal is jogi személy. 2.2.5 A szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegû részjegytõkével alapított, a nyitott tagság és a változó tõke elvei szerint mûködõ, jogi személyiséggel rendelkezõ szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elõsegítése. A szövetkezetekrõl szóló 2006. évi X. törvény szabályozása szerint a szövetkezet egyrészt az egyesületeket, másrészt pedig a gazdálkodó szervezeteket (vállalkozásokat) jellemzõ vonásokat hordozza. Az egyesületi sajátosságokra utal pl. a nyitott tagság elve, a 6
döntéshozatal során fõszabályként érvényesülõ szavazategyenlõség, valamint az a körülmény, hogy a szövetkezet nem csupán gazdasági célok teljesítésére alakul. A szövetkezet másfelõl olyan gazdálkodó szervezet, amely a piaci forgalomban a gazdasági élet más szereplõivel azonos feltételekkel vesz részt. A szövetkezeti tag jellemzõ módon nem válik tõkebefektetõvé, hanem gazdasági-vállalkozói önállóságát megtartva, a szövetkezet révén kívánja saját gazdasági, illetõleg fogyasztási céljait megvalósítani. A szövetkezet abban az esetben folytat a saját nevében üzletszerû gazdasági tevékenységet, ha a tagjaival kialakított gazdasági együttmûködés szempontjából az szükséges, illetõleg azt eredményesebbé teheti. A szövetkezet belsõ jogviszonyait a tõkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes eleme határozza meg. A szövetkezés talán legfontosabb sajátossága, ami a gazdasági életben egyébként kiszolgáltatott szereplõ versenyhátrányát az összefogás, az együttmûködés ösztönzésével kívánja ellensúlyozni. Ennek érdekében - a tagok korlátolt felelõssége mellett mûködõ más gazdálkodó szervezetektõl eltérõen - a tagság és a tõkemozgás vonatkozásában igen jelentõs mértékû rugalmasságot kell biztosítani. 2.2.6 Az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek üzletszerû közös gazdasági tevékenység folytatására vagy annak elõsegítésére saját cégnévvel rendelkezõ gazdasági társaságot alapíthatnak. Jogi személyként mûködõ gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelõsségû társaság és a részvénytársaság. 2.2.6.1 A közös vállalat a tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért elsõsorban vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában kezesként felelnek. A korlátolt felelõsségû társaság olyan gazdasági társaság, amely elõre meghatározott összegû törzsbetétekbõl álló törzstõkével (jegyzett tõkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerzõdésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. Sajátossága a tagok korlátolt felelõssége, ami azt jelenti, hogy a tagok a társaságnak és nem a társaság hitelezõinek felelnek, de a társaság felé is csak a társasági szerzõdésben meghatározott vagyoni szolgáltatás - törzsbetét - nyújtására kötelesek. Ezen felül legfeljebb - a társasági szerzõdésben írtak szerint - pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra kötelesek. A korlátolt felelõsség tehát nem a társaság vagyoni felelõsségének korlátozottságát jelenti - az a társaság teljes vagyona erejéig korlátlan - hanem kizárólag a tagoknak a társasággal szembeni korlátozott felelõsségét. A korlátozott felelõsség alól azonban - amint arra a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (Gt.) 111. § is utal - van kivétel is, így a visszaélés, a csalárdság esetén [Gt. 50. § (1)-(2) bekezdés] a minõsített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok szerint [Gt. 54. § (2) bekezdés]. A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely elõre meghatározott számú és névértékû részvényekbõl álló alaptõkével (jegyzett tõkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért alapvetõen a részvényes nem felel. A részvénytársaság tõkeegyesítõ társaság, személytelen jellegû, jellegébõl következõen a tagok nem folynak bele a társaság ügyvezetésébe. A részvényes kockázata részvénye erejéig terjed, felelõssége tehát korlátozott. A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely elõre meghatározott számú és névértékû részvényekbõl álló alaptõkével alakulhat. A részvény névértéke és az alaptõke között szoros matematikai 7
összefüggés áll fenn, mert az összes részvény névértéke mindig egyenlõ az alaptõkével. A névérték pedig az alaptõke összegszerûen meghatározott egy részvényre esõ hányadrészét alkotja. A részvénytársaságok a részvényeiket mind az alapítás, mind pedig a tõkeemelés során nem csak névértéken, hanem kibocsátási értéken is forgalomba hozhatják, illetve kibocsáthatják. A kibocsátási érték az alaptõke részhányadot megtestesítõ névérték feletti összegét jelenti. Ezért a névérték feletti kibocsátási érték mindig az alaptõkén felüli vagyona lesz a részvénytársaságnak, s ebben a minõségében az soha sem válhat az alaptõke részévé, mivel az alaptõkébe kizárólag csak a névérték tartozhat bele. A részvényes a társasággal szemben kizárólag a részvény névértékének és kibocsátási értékének a megfizetéséért tartozik kötelezettséggel. A részvényes helytállási kötelezettsége tehát egyrészt korlátolt, másrészt a részvénytársaság hitelezõi soha sem fordulhat közvetlenül a részvényes ellen a részvényérték hátralék befizetése végett. Erre kizárólag csak a részvénytársaság jogosult a részvényesével szemben. Ez a korlátozás nem érvényesül akkor, amikor a részvényesek a közgyûlésen olyan határozatot hoznak, amelyrõl tudták, vagy elvárható gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy az nyilvánvalóan sérti a társaság jelentõs érdekeit. Az ilyen magatartással okozati összefüggésben keletkezett kárért ugyanis a határozatot hozó részvényesek egyetemlegesen és korlátlanul felelnek. Az egyszemélyes részvénytársaságok részvényesére megszorítóbb jellegû szabályokat érvényesít a jogalkotó. 2.2.6.2 A gazdasági társaság alapításához társasági szerzõdés (alapító okirat); részvénytársasági formában mûködõ gazdasági társaság esetében pedig alapszabály (alapító okirat) szükséges. A társasági szerzõdést és az alapító okiratot valamennyi tagnak (alapítónak) alá kell írnia. A tag helyett a társasági szerzõdést (alapító okiratot) közokiratba vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkezõ képviselõje is aláírhatja. A részvénytársaság alapszabályát a társaság alakuló közgyûlése fogadja el. A társasági szerzõdést (alapító okiratot, alapszabályt) közjegyzõ által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa ellenjegyzi. A társasági szerzõdésben (alapító okirat, alapszabály) kötelezõ tartalmi kellékeit a (2) bekezdés a Gt. 12. § a)-h) pontjaiban nevesítettekkel teljesen azonosan sorolja fel. A társasági szerzõdés valamely kötelezõ tartalmi elem hiányában semmis. A gazdasági társaság alapítását - ha a Ctv. ettõl eltérõen nem rendelkezik - a társasági szerzõdés megkötésétõl (alapító okirat, alapszabály elfogadásától) számított legfeljebb harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégjegyzéket vezetõ megyei (fõvárosi) bíróságnak. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétõl számított harminc napon belül kell teljesíteni. 2.2.6.3 A közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelõsségû társaságnál az ügyvezetõ, míg részvénytársaságnál az igazgatóság tagjai képviselik a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és hatóságok elõtt, akik a vezetõ tisztségviselõk. A gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõi az ügyek meghatározott csoportjaira nézve az általa kijelölt munkavállalót képviseleti joggal ruházhatja fel. Ha a társasági szerzõdés lehetõvé teszi, a társaság legfõbb szerve a vezetõ tisztségviselõk tevékenységének segítése érdekében egy vagy több cégvezetõ kinevezésérõl határozhat. A cégvezetõ olyan munkavállaló, aki a vezetõ tisztségviselõk rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos mûködését. Ha a gazdasági társaság székhelyétõl eltérõ telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, az általános jogosítvánnyal rendelkezõ cégvezetõn, illetve cégvezetõkön kívül a telephelyeken, illetve fióktelepeknél is mûködhet cégvezetõ. Cégvezetõvé az a munkavállaló jelölhetõ ki, aki egyébként megfelel a vezetõ tisztségviselõkre vonatkozó követelményeknek. A cégvezetõ és a képviseletre feljogosított munkavállaló képviseleti jogát másra nem ruházhatja át. 8
A vezetõ tisztségviselõk jogosultak a képviseleten túl a cégjegyzésre is, amely a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történõ aláírásra való jogosultság. Ha a társasági szerzõdés (alapító okirat, alapszabály) ettõl eltérõen nem rendelkezik, a gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõinek és a cégvezetõnek a cégjegyzési joga - a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is - önálló, az egyéb képviselõk cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkezõ személy együttes aláírására van szükség. Társasági szerzõdés (alapító okirat, alapszabály) úgy is rendelkezhet, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkezõ vezetõ tisztségviselõ egy képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyezheti a céget. Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat (címpéldány) tartalmazza. 2.2.6.4 A gazdasági társaság megszûnik, ha: a) a társasági szerzõdésben (alapszabályban) meghatározott idõtartam eltelt, vagy más megszûnési feltétel megvalósult; b) elhatározza jogutód nélküli megszûnését; c) elhatározza jogutódlással történõ megszûnését (átalakulását); d) tagjainak száma - a korlátolt felelõsségû társaságot és a részvénytársaságot kivéve - egy fõre csökken, és törvényben meghatározott határidõn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot; e) a cégbíróság megszûntnek nyilvánítja; f) a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését; g) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti; h) a gazdasági társaságról szóló törvénynek az egyes társasági formákra vonatkozó szabályai azt elõírják. A megszûnés idõpontja fõ szabályként a törlés idõpontja. A gazdasági társaság jogutód nélküli megszûnése esetén a megszûnõ társaságot terhelõ kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszûnésétõl számított ötéves jogvesztõ határidõ alatt érvényesíthetõ a gazdasági társaság volt tagjával. A gazdasági társaság jogutódlással történõ megszûnése esetében a jogelõd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni. A jogelõd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) felelõssége csak akkor állapítható meg, ha jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül szûnik meg - a felszámolási eljárás ( hatvan napnál régebben lejárt, behajthatatlan hitelezõi követelés, azaz fizetésképtelenség esetén van helye ), valamint a cégbíróság által hivatalból történõ törlés esetét kivéve -, végelszámolásnak ( nincs a céggel szemben hitelezõi követelés és nem áll fenn köztartozás ) van helye. Jogutódlással szûnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás esetén. Formaváltás esetén a gazdasági társaság egyetemes jogutódlással más gazdasági társasági formát választ. Egyesülés esetén két vagy több gazdasági társaságból egy egyetlen jogutód gazdasági társaság keletkezik. Szétválás esetén a gazdasági társaság két vagy több gazdasági társaságra válik szét. 2.2.7 A közhasznú társaság közhasznú - a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló - tevékenységet rendszeresen végzõ jogi személy, nonprofit társaság. A közhasznú társaság üzletszerû gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elõsegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységébõl származó nyereség nem osztható fel a tagok között. A Gt. 365. §-a értelmében 2007. július 1. után közhasznú társaság nem alapítható. A 2007. július 1-jén a cégnyilvántartásba bejegyzett 9
vagy bejegyzés alatt álló közhasznú társaság 2009. június 30-ig a közhasznú társaságokra irányadó szabályok szerint mûködhet tovább. A közhasznú társaság 2007. július 1-jét követõ két éven belül társasági szerzõdése módosításával nonprofit korlátolt felelõsségû társaságként mûködhet tovább, más nonprofit gazdasági társasággá alakulhat át vagy jogutód nélküli megszûnését határozhatja el. A közhasznú társaság 2009. június 30-ig köteles a cégbíróságnál nonprofit gazdasági társaságként történõ nyilvántartásba vételét kérni, vagy jogutód nélküli megszûnését a cégbíróságnak bejelenteni. E határidõ eredménytelen eltelte után a cégbíróság a társasággal szemben a megszûntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazza. 2.2.8 Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkezõ szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy. Az egyesülési jogot az Alkotmány garantálja. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni. Magáról az egyesülési jogról az 1989. évi II. törvény rendelkezik. A törvény rendelkezik az egyesülési jog gyakorlásának a módjáról, a törvényes korlátairól és szabályozza az egyesület nyilvántartásba vételének feltételeit is. Az egyesülési jog alapvetõ jellegzetessége az önkéntesség, az önkormányzati elven alapuló mûködés, a közös cél, a nyilvántartott tagság és a cél elérése érdekében szervezett közös tevékenység. Az 1989. évi II. törvény hatálybalépését (1989. I. 24.) követõen gyûjtõkategóriaként jelenik meg a társadalmi szervezet elnevezés (szakszervezet, érdekképviseleti szervezet és az egyesület), ily módon az egyesület beolvadt a társadalmi szervezetek fogalmi körébe. Az egyesület a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. Az 1989. évi II. törvény 4. § (1) bekezdése értelmében a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy jogi személyiségét is a nyilvántartásba vétellel nyeri el. Az egyesület elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatására nem alakítható. Az egyesület alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintézõ és képviseleti szervét megválassza. Ezeknek a szervezeti feltételeknek a teljesítését az alakuló egyesületnek igazolni kell. Egyesületet magánszemélyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetei hozhatnak létre.Az alapító tagok lehetnek csak magán vagy csak jogi személyek, de alapítható egyesület úgy is, hogy az alapítók között vegyesen magán és jogi személyek is vannak.Az egyesület alapszabályát az alapító tagoknak kell megállapítani. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem elég csak az alapszabály ismertetése, hanem azt az alapító tagoknak el kell fogadni. Ezt a tényt az alakulás alkalmával készített jegyzõkönyvben pontosan rögzíteni kell. Az alapszabály kötelezõ eleme az egyesület céljának a meghatározása. Általános szabályként leszögezhetõ, hogy egyesület minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet a törvény nem tilt. Az egyesület tevékenységében a gazdasági tevékenység nem lehet elsõdleges, ez csak az egyesület céljainak - kulturális, szociális stb. - a megvalósítását segítheti elõ. Az alapszabály kötelezõ eleme a székhely mellett a szervezet vagyonáról való rendelkezés is. Ez természetesen nem egy meghatározott vagyontömegrõl való rendelkezést jelent, elegendõ a vagyon forrásainak a megjelölése. Így meg kell jelölni a tagok tagdíjfizetési kötelezettségét. Az alapszabálynak a tagdíj havi, évi összegét, a fizetés módját nem feltétlenül kell tartalmazni, elegendõ errõl az alakuló közgyûlés határozata is. Az alapító tagoknak az alapszabály ismeretében kell az ügyintézõ és képviseleti szerveket megválasztani és a létszámot mindig meg kell határozni, mert ennek hiányában nem biztosítható a szervezet
10
törvényes mûködése. A társadalmi szervezet képviselõjének a bírósági nyilvántartásban szereplõ személyt kell tekinteni. Az egyesület tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok - a tagdíj megfizetésén túl - az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. Az egyesület megszûnik, ha a) feloszlását vagy más egyesülettel való egyesülését a legfelsõbb szerve kimondja; b) az arra jogosult szerv feloszlatja, illetõleg megszûnését megállapítja. 2.2.9 A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetõleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara. Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti. A köztestület által ellátott közfeladatokkal kapcsolatos adatok közérdekûek. A köztestületre - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. 2.2.10 Az országos sportági szakszövetség önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ szervezet, amelyet a sportágban mûködõ sportszervezetek hozhatnak létre a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel. A szakszövetség jogi személy. A szakszövetségre - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. 2.2.11 A helyi önkormányzat, továbbá a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve, az egyesület vállalatot hozhat létre. A vállalat jogi személy. Egyesület esetében feltétel, hogy a vállalat létesítését az egyesület alapszabálya megengedje. A külön nevesített jogi személyek vállalatalapítási joga nem elsõdlegesen a szándékuktól függ, hanem a jogszabályi elõírásoktól. Ennek megfelelõen a nevesített jogi személyek vállalatalapítási joga korlátozott, ún. célhoz kötött jog. Ennek az az indoka, hogy ezeknek a jogi személyeknek a céljuk megvalósításához szükséges és indokolt olyan gazdálkodó tevékenység folytatása, amely a viszonylagosan önálló vállalati formában hatékonyabban látható el. Az egyes jogi személyek vállalata is jogi személy. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) értelmében a helyi önkormányzat kizárólag a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából alapíthat vállalatot [Ötv. 9. § (4) bekezdés]. Az önkormányzati vállalatalapítása a képviselõ-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik, csakúgy, mint annak megszüntetése és átszervezése. A vállalat a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre, és a cégjegyzékbõl való törléssel szûnik meg. A vállalat tevékenységi körét a létesítõ jogi személy - a jogszabályok keretei között - állapítja meg, s biztosítja a tevékenység ellátásához szükséges vagyont. A létesítõ jogi személy részesedhet a vállalatnak az állami költségvetéssel szemben fennálló kötelezettségei teljesítése után fennmaradó nyereségébõl; a részesedés mértékét a létesítõ okirat állapítja meg. A létesítõ jogi személy a vállalat kötelezettségeiért kezesként felel. A vállalat igazgatóját a létesítõ jogi személy nevezi ki és menti fel, valamint gyakorolja munkaviszonyában az egyéb munkáltatói jogokat. A létesítõ szerv elõírhatja, hogy a vállalat általános vezetését - a kinevezett igazgató mellett vezetõtestület látja el. A vezetõtestület létesítésének rendjét, létszámát, döntési jogkörét a létesítõ okiratban kell meghatározni, s ezt, valamint a mûködésével kapcsolatos egyéb kérdéseket a szervezeti és mûködési szabályzatnak is tartalmaznia kell. A létesítõ jogi 11
személy a vállalatot megszüntetheti. Ha a vállalat jogutód nélkül megszûnik - a felszámolás esetét kivéve - végelszámolásnak van helye. A végelszámolás módjára az állami vállalatokról szóló többször módosított 1977. évi VI. törvényben foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a megmaradó vagyon a létesítõ szervet illeti meg. 2.2.12 A jogszabályban meghatározott gazdálkodó szervezetek, illetõleg gazdasági tevékenységet is folytató más jogi személyek leányvállalatot hozhatnak létre. A leányvállalat jogi személy. A leányvállalatra az egyes jogi személyek vállalatára vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a leányvállalat létesítéséhez - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - az államháztartásért felelõs miniszter elõzetes egyetértése nem szükséges. 2.2.13 Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: alapító) - tartós közérdekû célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Alapítvány elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható. Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. Az alapítvány jogi személy. A jogi személyek közül a költségvetési szervek azok, amelyek érvényesen csak a Kormány vagy a helyi önkormányzat engedélyével dönthetnek az alapítvány létrehozásáról vagy az alapítványhoz való csatlakozásról. Az alapítvány a nyilvántartásba vételével jön létre, és mint jogi személy az alapítvány is hozhat létre új alapítványt. Az alapítvány létrehozására jogosultak alapítványt csak tartós közérdekû célra hozhatnak létre, alapítvány elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható.A gyakorlatban a tartósságon általában a hosszabb idõre létrehozott alapítványt lehet érteni. A tartósságot azonban nem minden esetben lehet az idõvel mérni, mert adott esetben egy rövidebb idõre létrehozott alapítvány is lehet tartósnak tekinteni, ha a célja - miután megvalósult - a jövõre kihatóan tartósan szolgálja a közérdeket.A tartósság azonban annyit jelent, hogy maga az alapítvány is tartósan mûködik és folyamatos vagy idõszakonkénti megismétlõdõ szolgáltatásokat teljesít a köz érdekében. Maga a cél is lehet azonban olyan természetû, hogy megvalósítása csak folyamatos tevékenységgel és szolgáltatásokkal lehetséges.Közérdekûnek minõsül a cél akkor, ha az a társadalom vagy egyéb szélesebb közösség érdekeit szolgálja. A közérdekûség fogalmát nem lehet azonban csupán az érintett (kedvezményezett) személyek száma alapján megítélni. Közérdekû lehet a célja annak az alapítványnak is, amely kis számú közösség vagy adott esetben egyetlen ember érdekét szolgálja, de célja nem elsõsorban jövedelemszerzõ, illetõleg vagyongyarapító jellegû, hanem az általános társadalmi értékítélet szerint a köz érdekében is álló célt szolgál. 2006. évi LXV. törvény 1. §-a hatályon kívül helyezte a Ptk.-nak a közalapítványokra vonatkozó szabályát (Ptk. 74/G. §). Az alapítvány a nyilvántartásból való törléssel szûnik meg. A törlésre megfelelõen alkalmazni kell az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. Ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz - az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett - bárki csatlakozhat. Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább olyan mértékû vagyont kell bocsátani, amely a mûködése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Az alapítvány gazdálkodására az egyesület gazdálkodására vonatkozó szabályok az irányadók. Az alapító - az alapító okiratban - kijelölheti a kezelõ szervet, illetõleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelõ szerv (szervezet) az alapítvány képviselõje, tevékenységére, feladatkörére, jogaira és kötelezettségeire nézve az alapítónak az okiratban kell rendelkeznie.
12
Ha az alapítvány létrehozása végrendeletben történt, arról a bíróságot értesíteni kell; ezt az alapítványt közérdekû meghagyásnak kell tekinteni, amennyiben létrehozása nem felel meg a törvényben meghatározott feltételeknek. 2.2.14 Az egyesülés ( kooperációs társaság ) a tagok által gazdálkodásuk eredményességének elõmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkezõ kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik, vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítõ egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet is végezhet. Az egyesülés a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. 3. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok a közkereseti társaság és a betéti társaság. 3.1 A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is jogképes cégneve alatt, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerzõdést köthet, pert indíthat és perelhetõ. A közkereseti társaság ( rövidítése: kkt. ) létesítésére irányuló társasági szerzõdéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelõsségük mellett üzletszerû közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A közkereseti társaság jogi személyiséggel nem rendelkezõ jogalany. A jogi személyiség hiánya nem a jogképesség korlátozottságát jelenti, hanem mindössze annak kifejezõdése, hogy a közkereseti társaság elsõdlegesen személyegyesülés, és csak másodlagosan vagyonegyesülés. Ez a következõket jelenti: a) a közkereseti a tagjai személyétõl elkülönült önálló jogalany, a cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, szerzõdéseket köthet, perelhet és perelhetõ, de a közkereseti társaságnak nincs a tagjaitól elkülönült, önálló szervezete [pl. a közkereseti társaságnál nem mûködhet taggyûlés, hanem csak tagok gyûlése, amelynek tevékenységében valamennyi tag személyesen részt vesz ], a vezetõ tisztségviselõ csak tag lehet; b) a közkereseti társaság cégneve alatt folytatandó üzletszerû közös gazdasági tevékenységhez szükséges vagyont a tagok bocsátják a társaság rendelkezésére. A közkereseti társaság a kötelezettségeiért elsõsorban a társaság felel a teljes vagyonával (korlátlanul), és amennyiben a közkereseti társaság vagyona a hitelezõi igények kielégítését nem fedezi, akkor másodlagosan (mögöttesen) a tagok a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A közkereseti társaság jogi személyiségének hiánya miatt elõfordulhat, hogy valamely gazdasági tevékenységet közkereseti társaság nem folytathat, mert azt jogszabály csak meghatározott cégformában teszi lehetõvé [pl. a banki tevékenység csak részvénytársaságként folytatható]. Kivételesen fordul elõ olyan szabályozás, ami valamely tevékenység csak közkereseti társaság vagy betéti társaság cégformában folytatható (pl.: gyógyszerkiskereskedelmi tevékenység). Közkereseti társaság alapításához legalább két tag szükséges. A közkereseti társaság alapítására kizárólag társasági szerzõdéssel kerülhet sor, melynek kötelezõ tartalmi elemeit a Gt. 12. § (1) bekezdése határozza meg. Kiskorú, valamint betéti társaság és más közkereseti társaság nem lehet tagja közkereseti társaságnak. Nem kizárt, hogy korlátolt felelõsségû társaság vagy részvénytársaság, illetve más jogi személy (amely jogi személy tagjainak mögöttes felelõssége korlátozott) tagsági jogviszonyt létesítsen közkereseti társaságban.
13
A közkereseti társaság jegyzett tõkéjét illetõen nincs jogszabály által limitálva a legkisebb összeg, mint például a kft. ( szerk.: min. 3.000.000,-Ft 2007. szeptember 01. napjáig, 2007. szepteber 01. napjától 500.000,-Ft ) avagy az rt. ( min.: 20.000.000,-Ft ) esetében. A közkereseti társaság tagjai a társaság azon tartozásaiért, amelyeket a közkereseti társaság vagyona nem fedez, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A közkereseti társaság legfõbb szerve a tagok gyûlése, amelynek tevékenységében való részvétel lehetõségét valamennyi tag számára biztosítani kell. A társaság képviselõje és vezetõje az üzletvezetõ, mint vezetõ tisztségviselõ, amellyel a társasági szerzõdésben egy vagy több tagot is megbízhatnak; ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. Mûködését, felelõsségét illetõen az ügyvezetõre vonatkozó szabályok itt is rányadóak. A társaság kötelezettségeiért elsõsorban a társaság felel vagyonával. Ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A társaságban fennálló tagsági jogviszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja (rendes felmondás). E jog kizárása vagy korlátozása semmis. Ha a felmondás lejárta alkalmatlan idõre esik, a többi tag a felmondási idõt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. Új szabály, hogy a tag a társasági részesedését (tagsági jogait és kötelezettségeit) írásban megkötött szerzõdéssel a társaság más tagjára vagy harmadik személyre átruházhatja. Az átruházás a társasági szerzõdés módosításával válik hatályossá. A társaságtól megváló taggal - a társasági részesedését átruházó tag kivételével - a tagsági jogviszonya megszûnésének idõpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A társaságtól megváló tagot - a társaság és a tag eltérõ megállapodásának hiányában - a társaság saját tõkéjébõl akkora hányadrész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság jegyzett tõkéjéhez. A társaság saját tõkéjébõl a társaságtól megváló tagot megilletõ arányos rész kiszámításánál - eltérõ megállapodás hiányában - a forgalmi értéket kell irányadónak tekinteni. A társaságtól megváló tag követelését - a társaság és a tag eltérõ megállapodásának hiányában - a tagsági jogviszony megszûnésétõl számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni. Ha a közkereseti társaság tagjainak száma egy fõre csökken, a közkereseti társaság nem szûnik meg, hanem 6 hónapos jogvesztõ határidõn belül lehetõség van arra, hogy a társaságban új tag létesítsen tagsági jogviszonyt és azt ezen határidõ alatt bejelentse a cégbíróságnál. Tehát az egytagú közkereseti társaság 6 hónapig mûködhet, de ez alatt az új tag belépését be is kell jelenteni a cégbíróságnál. 3.2. A betéti társaság ( rövidítése: bt. ) létesítésére irányuló társasági szerzõdéssel a társaság tagjai üzletszerû, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelõssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerzõdésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha a betéti társaság vagyona a kötelezettségeket nem fedezi, akkor a beltag mögöttes felelõssége korlátlan, és ha több beltag van, akkor a többi taggal egyetemleges, míg a kültag (kültagok) a társasági szerzõdésben vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésén felül további felelõsséggel nem tartozik (nem tartoznak). Az új Gt. ( 2006. évi IV. tv. ) megszüntette a kültag korlátlan felelõsségét arra az esetre is, ha a kültag neve a betéti társaság cégnevében szerepel. (A korábbi törvény szerint ugyanis a kültag a beltaggal azonos módon korlátlanul felel, ha neve a cégnévben szerepel.)
14
A kültag a társasági szerzõdés eltérõ rendelkezésének hiányában a betéti társaság képviseletére nem jogosult. A kültag három esetben jogosult a betéti társaság képviseletére: 1. ha a társasági szerzõdés a kültagot feljogosítja üzletvezetésre, ugyanis ilyenkor a kültag törvényes képviselõ, aki cégjegyzésre is jogosult; továbbá 2. ha a betéti társaságnak csak kültagja maradt, akkor a kültagot üzletvezetésre és képviseletre jogosított tagnak kell tekinteni az új beltag vagy a közkereseti társasággá történõ átalakulás cégbírósági bejelentéséig (legfeljebb 6 hónapos idõtartamra), illetve e változás cégbírósági bejegyzéséig; valamint 3. ha a kültag részére a szervezeti képviselõ vagy a tagok gyûlése meghatalmazást adott a betéti társaság képviseletére (ez nem cégjegyzéki adat). Ha a betéti társaságnak csak egyetlen beltagja van, akkor a beltag üzletvezetésre és képviseletre idõbeli korlátozás nélkül jogosult (a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni a képviseleti jog végének idõpontját). Ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztõ határidõ elteltével megszûnik, kivéve, ha a társaság e határidõn belül a társasági szerzõdése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való mûködés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti. Mindkét cégforma a cégjegyzékbõl történõ törléssel szûnik meg.
Kérdések: Melyek a jogszabályi hierarchia alapján a Magyar Köztársaságban kibocsátásra kerülõ jogszabályok ? Milyen kapcsolat áll fenn a jogszabályok kihirdetése, érvényessége és hatályossága szempontjából? Kik a jogi személyek? Sorolja fel az Ön által ismert jogi személyeket és alapvetõ jellemzõiket. Melyek a bt. és a a kkt. közötti alapvetõ különbségek és azonosságok?
15
II.
Rész
Szerzõdések polgári jogi általános szabályai 4. Szerzõdések polgári jogi szabályai. A szerzõdés legfontosabb jogi hatása, hogy kötelezettséget keletkeztet a szerzõdés tárgyának teljesítésére és jogosultságot annak követelésére. A szerzõdés tárgya a szerzõdésben kikötött szolgáltatás, másként megfogalmazva: az a magatartás, amit a kötelezettnek a szerzõdés teljesítése érdekében tanúsítania kell. A szerzõdési jog alapelve a szerzõdési szabadság. A felek fõszabályként szabadon döntenek abban, hogy kívánnak-e szerzõdést kötni, és ha igen, akkor kivel és milyen tartalommal. A Ptk. ( Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény ) ezen elv alól tartalmaz kivételt: törvény, kormányrendelet vagy törvény felhatalmazása alapján - és annak keretében - kiadott önkormányzati rendelet szerzõdés kötését kötelezõvé teheti. Szerzõdéskötési kötelezettséget jogszabály jellemzõen fogyasztóvédelmi megfontolásból ír elõ (ilyen például a távhõszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 118. §, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény. Szerzõdéskötési kötelezettséget a felek szerzõdése is keletkeztethet. Ha ugyanis a felek elõszerzõdést kötnek, annak alapján a szerzõdés megkötésére kötelesek. Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésbõl szerzõdéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellõ pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérõ rendelkezése hiányában - a szerzõdésre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. 4.1.A szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerzõdésekre vonatkozó rendelkezésektõl egyezõ akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A tartalommeghatározás szabadsága kiterjed a típus-szabadságra, azaz a felek nemcsak a törvényben külön nevesített szerzõdések valamelyikét választhatják, de több szerzõdés-típus elemeit vegyíthetik is (vegyes szerzõdések), illetve olyan megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei folytán egyik típusba sem sorolható (atipikus szerzõdés). A típusválasztás szabadsága a szerzõdésbe foglalt jogok és kötelezettségek szabad alakítását jelenti. A tartalom-meghatározás szabadságát a törvény akként biztosítja, hogy szerzõdési szabályok között külön nevesíti - az eltérést tiltó megfogalmazással - azokat, amelyek feltétlen érvényesülését megkívánja (kógens szabályok), ezt meghaladóan általános felhatalmazást ad a feleknek a törvényi rendelkezésektõl egyezõ akarattal történõ eltérésre. A diszpozitív (engedõ) jogi szabályozás leglényegesebb sajátossága, hogy • a szerzõdésre vonatkozó egyes szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek arról a megállapodásukban másként nem rendelkeztek; • a törvényi szabályoktól eltérésre csak a felek jogosultak mégpedig egyezõ akarattal (a bíróság nem); • az engedõ szabály alól kivételt csak jogszabály tehet. A kivételek másik csoportjába azok a tiltott szerzõdéses kikötések tartoznak, amelyekhez kizárólag a semmisség jogkövetkezménye társul. Így például: a kötbér utáni kamat kikötése. 4.2. Semmis az a szerzõdés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fûz. Semmis a szerzõdés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A szerzõdés tartalmát a felek csak a jogszabályi keretek között határozhatják meg szabadon. A jogszabály tiltó rendelkezésébe ütközõ szerzõdés általában semmis. A semmis szerzõdés jogkövetkezménye, hogy az a 16
megkötésétõl kezdõdõ hatállyal (ex nunc) érvénytelen. A szerzõdés semmisségre bárki határidõ nélkül hivatkozhat, nincs szükség külön eljárásra ennek megállapításához és a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a semmisségi ok bekövetkezése a szerzõdõ feleknek vagy valamelyiküknek felróható-e vagy sem. 4.3. A szerzõdéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerzõdésbõl vagy a körülményekbõl kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár. A törvény e rendelkezése a szerzõdésekre az egyenértékûség elvének vélelmét mondja ki. Az egyenértékûség magában foglalja a visszterhességet, amely megfelelõ mértékû ellenértéket kíván meg. Kivételes tehát az a szerzõdés, amelyben a szolgáltatásért ellenszolgáltatás nem jár, azaz amikor a szerzõdés ingyenes. A visszterhesség törvényi vélelmébõl következik, hogy ha a felek ettõl részben vagy egészben el kívánnak térni, úgy e tekintetben külön meg kell állapodniuk. Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerzõdés megkötésének idõpontjában feltûnõen nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedõ fél a szerzõdést megtámadhatja a szerzõdés megkötésétõl számított egy éven belül. A törvényi megfogalmazásból kitûnõen a megtámadásra három feltétel együttes fennállása esetén kerülhet sor. A feltételek bármelyikének hiánya a megtámadás sikerét kizárja. 1. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékbeli eltérése csak akkor ad alapot a megtámadásra, ha az eléri vagy meghaladja a feltûnõ értékaránytalanság megállapításához szükséges mértéket. A törvény részletezõ útmutatásának hiányában a bírói gyakorlatra hárult azoknak a szempontoknak a kidolgozása, amelyek alapján a valós szerzõdés-kötéskori érték, illetve eltérés esetén annak feltûnõ volta megállapítható. Ilyen perekben a bíróságnak elõször a szerzõdéskötéskori forgalmi és értékviszonyok alapján a szolgáltatás értékét (forgalmi értékét) kell meghatároznia. A feltárt forgalmi adatok alapján megállapítható értéktõl (ár, díj stb.) való jelentõsebb eltérés önmagában azonban a szerzõdés megtámadását nem teszi alapossá. Csak a szerzõdés teljes tartalmának és a szerzõdéses folyamat sajátosságainak tükrében ítélhetõ meg, hogy az eltérés e körülményekre figyelemmel minõsíthetõ-e olyan feltûnõnek, amely a megtámadás folytán a szerzõdés érvénytelenségét vonja maga után. 2. A feltûnõ aránytalanságnak a szerzõdés megkötésének idõpontjában kell fennállnia. A szerzõdéskötést követõen bármely okból keletkezett feltûnõ értékaránytalanság akkor sem ad alapot e jogcímen a szerzõdés megtámadására, ha az jelentõs mértékû. 3. Feltûnõ aránytalanság címén a szerzõdés csak akkor támadható meg, ha a sérelmet szenvedett felet nem vezette az ajándékozás szándéka. Ha a szerzõdõ fél a szerzõdés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltûnõen aránytalan elõnyt kötött ki, a szerzõdés semmis (uzsorás szerzõdés). Ha a feltûnõ értékaránytalansághoz egy szubjektív elem: a másik fél kihasználása is társul, a szerzõdés uzsorás szerzõdésnek minõsül. A felek szerzõdéses viszonyában az aránytalan elõnyt vállaló félnek értelemszerûen valamilyen hátrányos, szorult helyzetben kell lennie, amely arra készteti, hogy a szerzõdést ilyen feltételekkel is megkösse. Nem csak a létfenntartás, a legszükségesebb életfeltételek biztosítása, de olyan körülmények is a méltánylandó helyzet megállapításához vezethetnek, amelyek a kötelezett anyagi biztonságát lényegesen érinthetik. Ha azonban a fél azért kíván sürgõsen kölcsönt felvenni, mert például azt nagy haszonnal kecsegtetõ üzleti vállalkozásba fektetheti be, a hitelezõ által ennek ismeretében kikötött feltûnõen aránytalannak minõsülõ ügyleti kamat ténye a szerzõdést nem teszi uzsorássá.
17
4.4. A szerzõdés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerzõdés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minõsített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Egy szerzõdés rendkívül sok elembõl áll. A fõszolgáltatás mellett ilyen például a teljesítés helye, a teljesítés ideje, a teljesítést biztosító mellékkötelezettségek stb. Nyilvánvalóan szükségtelen annak megkövetelése, hogy a felek valamennyi elemben megállapodjanak a szerzõdéses tárgyalások során. A feleknek a létrehozni kívánt szerzõdés mely elemeiben kell megállapodniuk ahhoz, hogy a szerzõdés létrejöjjön. A feleknek a szerzõdés lényeges, vagy a felek által lényegesnek minõsített kérdéseiben szükséges megállapodniuk. Az ezekben a kérdésekben való megállapodás hiányában a szerzõdés nem jön létre. A jogirodalom és a joggyakorlat egységesen lényeges kérdésnek tekinti a felek személyét, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását. Nem kell megállapodni olyan kérdésben, amelyet akár a Ptk., akár más jogszabály rendez. Kógens jogszabályi rendelkezés esetén eltérõ megállapodásnak nem is lenne helye. Ha azonban a felek olyan kérdésben nem állapodnak meg, amelyet valamely jogszabály diszpozitíven rendez, a diszpozitív rendelkezések válnak a szerzõdés tartalmává. 4.4.1 A felek a szerzõdés megkötésénél együttmûködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl. Ha a szerzõdéskötési kötelezettség esetében a szerzõdési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni. Igen gyakori a blanketta jellegû szerzõdések alkalmazása, melyek u. n. általános szerzõdési feltétel(eke)t tartalmaznak, melyek csak akkor válnak a szerzõdés részévé, ha alkalmazója lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Akkor minõsül megismerhetõnek az általános szerzõdési feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöl. A megismerés azonban önmagában nem elegendõ, a másik félnek azt el is kell fogadnia. Az elfogadás azonban pusztán ráutaló magatartással is megvalósulhat (például az általános szerzõdési feltételek megismerését követõen a szerzõdés aláírása). Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerzõdési feltételrõl, amely a szokásos szerzõdési gyakorlattól, a szerzõdésre vonatkozó rendelkezésektõl lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstõl eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követõen - kifejezetten elfogadta. Az általános szerzõdési feltételekkel szemben elõnyt élveznek az egyedileg megtárgyalt szerzõdési feltételek, hiszen ezen feltételek tekintetében valóban konszenzus jött létre a felek között. Ha egy egyedileg megtárgyalt feltétel ellentétes az általános szerzõdési feltétellel, akkor ezért az egyedileg megtárgyalt feltétel válik a szerzõdés részévé. A Ptk. nem rendezi az ún. blanketták csatáját, azaz azt a helyzetet, amikor az egyik fél általános szerzõdési feltételként közölt ajánlatát a másik fél a saját általános szerzõdési feltételével fogadja el. Ha az általános feltételek egymással nem ellentétesek, mindkettõ a szerzõdés részévé válik, ha a másik fél által a kifejezetten vagy ráutaló magatartással való elfogadás megállapítható. Ha az általános feltételek akár részlegesen is eltérnek egymástól, s az eltérés nem lényeges feltételre vonatkozik, egyik feltétel rendelkezése sem kerülhet alkalmazásra, helyette a jogszabályok vagy más rendelkezések diszpozitív szabályai érvényesülnek. Ha a kérdést jogszabály vagy más rendelkezés sem rendezi, e feltételeket a bíróság állapítja meg. Ha azonban az eltérés a szerzõdés lényeges tartalmi elemére vonatkozik, a szerzõdés nem jön létre.
18
4.4.2 A szerzõdéskötési kötelezettség körében, ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a szerzõdést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. Nem hozza létre a bíróság a szerzõdést, ha a szerzõdéskötésre kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerzõdés teljesítésére nem képes, vagy a szerzõdés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene. A szerzõdéskötési kötelezettség körében a bíróság a szerzõdést nemzetgazdasági érdekbõl is módosíthatja, megszüntetheti, felbonthatja vagy hatályában fenntarthatja. Ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki, és a kérdést jogszabály vagy más kötelezõ rendelkezés sem rendezi, a bíróság a szerzõdést - a szerzõdés céljának és tartalmának figyelembevételével - a forgalmi szokások alapján kiegészítheti. 4.4.3 A szerzõdési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehetõ akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A nyilatkozat értelmezése során a törvény három szempontnak tulajdonít jelentõséget: a) a szavak általánosan elfogadott jelentésének; b) az eset összes körülményének; és c) a nyilatkozó feltehetõ akaratának. Ha az általános szerzõdési feltétel, illetve a fogyasztói szerzõdés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelmûen, a feltétel meghatározójával szerzõdõ fél, illetve a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni. 4.4.4 Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztõen értelmezni. Az ilyen akarat-kijelentés tartalmának meghatározásánál tehát - az elõzõ rendelkezésbõl következõen - az általános jelentéstartalom az irányadó. 4.4.5 A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerzõdés érvényessége szempontjából közömbös. A színlelt szerzõdés semmis; ha pedig az más szerzõdést leplez, a szerzõdést a leplezett szerzõdés alapján kell megítélni. 4.4.6 A felek megállapodhatnak abban, hogy késõbbi idõpontban egymással szerzõdést kötnek (elõszerzõdés). Az elõszerzõdést a szerzõdésre elõírt alakban kell megkötni. Az elõszerzõdés alapján a felek kötelesek a szerzõdést megkötni. A megállapodás elõszerzõdésnek csak akkor minõsül, ha belõle egyértelmûen kitûnik a felek késõbbi idõpontra vonatkozó szerzõdéskötési akarata. A szerzõdés megkötésének elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerzõdést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. A szerzõdés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az elõszerzõdés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerzõdés teljesítésére nem képes, illetõleg a szerzõdés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerzõdés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. 4.4.7 Tisztességtelen az általános szerzõdési feltétel, illetve a fogyasztói szerzõdésben egyedileg meg nem tárgyalt szerzõdési feltétel, ha a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogait és kötelezettségeit a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerzõdési feltétel támasztójával szerzõdést kötõ fél hátrányára állapítja meg. Tisztességtelennek az a kikötés minõsül, amely a jóhiszemûség és tisztesség elvét sérti. Az egész Ptk.-ra kiterjedõ elvet a jogalkotó ehelyütt azzal pontosítja, hogy olyan kikötések sértik ezt az elvet, amelyeknek eredményképp az egyik fél jogai és kötelezettségei egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan kerülnek meghatározásra. Valójában ezekben az esetekben is arról
19
van szó, hogy a Ptk. biztosítani kívánja a szerzõdésbõl fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását. A vizsgált feltétel tisztességtelensége gyakran nem állapítható meg egyetlen rendelkezés vizsgálatából. (Kivételt képez ez alól a fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet fekete listája.) A felek érdekeinek egyensúlyát számos rendelkezés biztosítja. Ha az egyensúly az egyik ponton megbomlik (például túl szigorú a nemfizetés jogkövetkezménye), azt a felek számos más ponton kiegyenlíthetik (például hosszabb jótállás vállalása). A Ptk. 209. § (2) bekezdése ezért elõírja, hogy az adott szerzõdési feltétel tisztességtelenségének vizsgálatánál a szerzõdés a maga egészében vizsgálandó, ha pedig a felek között egy komplex, több szerzõdésbõl álló jogviszony áll fenn, akkor az összes szerzõdés vizsgálandó. Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerzõdésben tisztességtelennek minõsülnek, vagy amelyeket az ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. A fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv melléklete tartalmaz egy példálózó felsorolást a tisztességtelennek minõsülõ szerzõdési feltételekrõl. A magyar jogba ezt a fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet ülteti át ( lásd alábbi dõlt betûs szöveg ). A rendelet - az irányelvhez hasonlóan ugyancsak példálózó jelleggel - egy fekete és egy szürke listát határoz meg. Míg a fekete listába tartozó kikötések minden esetben tisztességtelennek minõsülnek, addig a szürke listába tartozó jogszabályok vélelmezetten tisztességtelennek minõsülnek, azaz a feltételt alkalmazó félnek kell bizonyítania, hogy az adott feltétel nem tisztességtelen. A bizonyítás sikertelensége a feltételt alkalmazó fél kockázata: ilyen esetekben a feltétel tisztességtelennek minõsül. A fogyasztói szerzõdésben tisztességtelennek minõsül különösen az a szerzõdési feltétel, amely a) a szerzõdés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerzõdõ felet egyoldalúan jogosítja; b) kizárólagosan a fogyasztóval szerzõdõ felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerzõdésszerû-e; c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a fogyasztóval szerzõdõ fél nem teljesíti a szerzõdést; d) lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél a szerzõdéstõl bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult; e) kizárja, hogy a fogyasztó a szerzõdés megszûnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve, ha a szerzõdés megszûnésére szerzõdésszegés következtében kerül sor; f) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetõségét arra, hogy szerzõdéses kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg; g) lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja, h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztóval szerzõdõ félnek az általa igénybe vett közremûködõért való felelõsségét; i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetõségeit, kivéve, ha azt egyben más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesíti; j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A fogyasztói szerzõdésben az ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerzõdési feltételt, amely
20
a) a fogyasztó meghatározott magatartását szerzõdési nyilatkozata megtételének vagy elmulasztásának minõsíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidõ ésszerûtlenül rövid; b) a fogyasztó nyilatkozatának megtételére ésszerûtlen alaki követelményeket támaszt; c) meghosszabbítja a határozott idõre kötött szerzõdést, ha a fogyasztó másként nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidõ ésszerûtlenül rövid; d) lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél a szerzõdést egyoldalúan, a szerzõdésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerzõdésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél a szerzõdést egyoldalúan, a szerzõdésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerzõdéstõl azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani; e) lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél egyoldalúan, alapos ok nélkül a szerzõdésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérõen teljesítsen; f) a fogyasztóval szerzõdõ fél teljesítését olyan feltételtõl teszi függõvé, amelynek bekövetkezte kizárólag a fogyasztóval szerzõdõ fél akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerzõdéstõl elállni, vagy azt felmondani; g) a fogyasztóval szerzõdõ félnek aránytalanul hosszú vagy nem megfelelõen meghatározott határidõt biztosít szolgáltatása teljesítésére, valamint a fogyasztó szerzõdési nyilatkozatainak elfogadására; h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a fogyasztóval szerzõdõ fél szerzõdésszegése esetén; i) kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerzõdés szerint általa kifizetett összeg, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerzõdésszerûen teljesít, amennyiben hasonló kikötés a fogyasztóval szerzõdõ felet nem terheli; j) a fogyasztót túlzott mértékû pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerzõdésszerûen teljesít. Nem minõsülhet tisztességtelennek a szerzõdési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály elõírásának megfelelõen határozzák meg. Az általános szerzõdési feltételként a szerzõdés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. Fogyasztói szerzõdésben az általános szerzõdési feltételként a szerzõdés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerzõdõ fél által egyoldalúan, elõre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A bíróság a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal megállapítja. A bíróság ha megállapítja a sérelmes általános szerzõdési feltétel tisztességtelenségét, azt alkalmazása esetére (a jövõre nézve) - a kikötés nyilvánosságra hozójával szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal érvénytelenné nyilvánítja. A tisztességtelen szerzõdési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen általános szerzõdési feltétel nyilvánosságra hozóját a feltétel alkalmazásától. Az ilyen per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történõ szerzõdéskötések céljából meghatározott és megismerhetõvé tett tisztességtelen általános szerzõdési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a sérelmes általános szerzõdési feltétel tisztességtelenségét, azt - alkalmazása esetére - érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra ajánlástól. Ha a bíróság elrendeli a közzétételt, annak tartalmát is meghatározza. A közleménynek meg kell határoznia a tisztességtelen kikötést, a tisztességtelenség tényét, és ennek indokait. A bíróság meghatározza továbbá a közzététel ( pld.: országos napilap, internet, televízió ) módját.
21
Fogyasztói szerzõdés megkötésénél alkalmazott vagy e célból nyilvánosan megismerhetõvé tett általános szerzõdési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének megállapítását, valamint a tisztességtelen általános szerzõdési feltétel alkalmazásától és alkalmazásra ajánlásától való eltiltást kérheti a bíróságtól a) az ügyész, b) a miniszter, az országos hatáskörû szerv, továbbá központi hivatal vezetõje, c) a jegyzõ és a fõjegyzõ, d) a gazdasági, szakmai kamara, érdek-képviseleti szervezet, e) fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, valamint f) az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján létrejött azon minõsített szervezet - az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében -, amely a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstõl eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepel, feltéve, hogy az általános szerzõdési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója a Magyar Köztársaság területén fejti ki tevékenységét. 4.4.8 Aki a szerzõdés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerzõdési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.Ha a felek a szerzõdéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerzõdést bármelyikük megtámadhatja. Akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerzõdés megkötésére, a szerzõdési nyilatkozatot megtámadhatja. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részérõl történt, és errõl a másik fél tudott vagy tudnia kellett. I. A tévedés : összességében olyan körülmények vonhatók e körbe, amelyek ismeretében a felek nem, vagy más tartalommal tettek volna szerzõdéses nyilatkozatot. Annak eldöntésénél tehát, hogy a tévedés lényeges körülményre vonatkozott-e, jelentõsége van az ügy minden elemének, s ezek együttes mérlegelésével vonható csak le e tárgyban megalapozott következtetés. II. A jogi tévedés: a jog nem tudásából származó tévedés csak kivételesen és a törvényi feltételek együttes fennállása mellett ad alapot a megtámadásra. A szigorúbb elbírálást a Ptk. miniszteri indokolása szerint a visszaélések megakadályozása tette szükségessé. III. A téves feltevés: e jogcímen a megtámadásra csak a felek azonos tartalmú, közös téves feltevése vezethet. A feltevés tartalmi kereteit illetõen azonban semmilyen korlátozás nincs, az bármilyen körülményre vagy tényre vonatkozhat. A téves feltevés már fennálló tényre, jövõbeli körülményre egyaránt vonatkozhat. IV. A megtévesztés, jogellenes fenyegetés: a megtévesztés szándékos magatartást feltételez, amely tévedést eredményez. Aktív tevékenységgel vagy passzív magatartással (elhallgatás) egyaránt megvalósítható (például amikor valaki jobb tudomása ellenére állítja, hogy eladó gépjármûve nem karambolozott, vagy ezt a tény elhallgatja). A gyakorlat e törvényhely érvényesülése kapcsán is megköveteli, hogy az ekként elõidézett tévedés - a már kifejtettek szerint - lényeges kérdésre vonatkozzék. A megtámadás sikerét a megtévesztett önhibája nem zárja ki. A fenyegetés akkor állapítható meg, ha az ügyletkötéshez szükséges nyilatkozat egészben vagy részben a kilátásba helyezett személyi vagy vagyoni hátrány hatására keletkezett. Jogellenes fenyegetésen olyan erkölcsi, vagyoni vagy fizikai hátrány kilátásba helyezése értendõ, amely a nyilatkozó fél vagy közeli hozzátartozója ellen irányul. 5. Aki szerzõdés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattevõ kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlevõk között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség
22
megszûnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevõnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az idõnek elteltével szûnik meg, amelyen belül az ajánlattevõ - tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Jogszabály az ajánlati kötöttség idejét eltérõen is szabályozhatja. A gazdálkodó szervezetek közötti szerzõdések megkötése során az egyik fél a másik szerzõdõ fél ajánlati kötöttségének idejét nem hosszabbíthatja meg. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a fél olyan tartalmú nyilatkozatot tesz, hogy kész szerzõdést kötni, de bizonyos határidõt kér a részletes szerzõdési feltételeket is tartalmazó elfogadó nyilatkozat (rendelésigazolás, megrendelés) közlésére. A kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatot a szerzõdéskötés során az ajánlat és az elfogadás jelentik. Az ajánlat olyan megállapodást kezdeményezõ nyilatkozatot jelent, amely legalább a törvény alapján lényegesnek tekintett szerzõdéses elemeket tartalmazza, s egyértelmûen kitûnik belõle, hogy az abban foglaltak ügyletkötési akaratot tükröznek, tehát a nyilatkozó elfogadás esetén - azt magára nézve kötelezõnek ismeri el. Az ajánlat formája attól függ, hogy jogszabály vagy a felek kifejezett megállapodása a megkötendõ szerzõdés érvényes létrejöttét milyen alakszerûségi követelmény betartásához köti. Az ajánlattétel az ajánlattevõ oldalán ajánlati kötöttséget keletkeztet. Annak idõtartamát ezért - eltérõ rendelkezés hiányában - a törvény felhatalmazásával õ jogosult meghatározni, mégpedig minden alaki kötöttség nélkül (így például ingatlan átruházásáról szóló szerzõdés esetében is szóban). Az ajánlati kötöttség azzal jár, hogy ha a másik fél az adott idõhatáron belül az ajánlatot elfogadja, a szerzõdés a törvény rendelkezése folytán létrejön. Az ajánlat megtételével tehát függõ helyzet alakul ki, mely az ajánlati kötöttség leteltével ér véget. A törvény az ajánlati kötöttséget - az ajánlattevõ eltérõ döntése hiányában - aszerint határozza meg, hogy arról a címzett mikor szerzett tudomást. Ha a címzett az ajánlat megtételével egyidejûleg szerez az ajánlatról tudomást, az ajánlati kötöttség megszûnik, ha az ajánlatot a címzett nyomban el nem fogadja. Ha a címzett az ajánlatról nem szerez annak megtételével egyidejûleg tudomást, az ajánlati kötöttség addig áll fenn, amíg az ajánlattevõ az adott ajánlat jellegére és megtételének módjára tekintettel a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. A jogosult - a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerzõdéskötési kötelezettség terhel (kötelezett). A kötelezettnek a felhívás kézhezvételétõl számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.Ha az ajánlati felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat, illetve okiratokat, a kötelezett a felhívás kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidõ a hiányok pótlásától számít. A határidõt jogszabály vagy a felek közös megállapodással eltérõen is megállapíthatják. Ha az ajánlattételre kötelezett fél magától nem tesz ajánlatot - az ajánlattételt megelõzi egy jognyilatkozat: a jogosult ajánlattételre hívja fel a kötelezettet. A felhívást követõen - ha jogszabály vagy a felek eltérõen nem rendelkeznek - a kötelezett 30 napon belül köteles ajánlatot tenni. Ha azonban a felhívás hiányos volt (például nem tartalmazta azokat az elemeket, amelyeket a felek az elõszerzõdésben meghatároztak), a kötelezett köteles annak pótlását kérni. Ilyen esetben a 30 napos határidõ az adatok pótlásától számít. A szerzõdés jelenlevõk között abban az idõpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevõk között pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevõhöz megérkezik. Az ajánlattól eltérõ tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni.
23
A szerzõdés létrejöttének idõpontja - hasonlóan az ajánlati kötöttséghez - attól függ, hogy az ajánlat milyen módon hangzott el. Így jelenlévõk között a szerzõdés az elfogadást tartalmazó kijelentéssel jön létre; távollévõk esetében pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozatot kézbesítették. A válasz akkor hozza létre a szerzõdést, ha abban az ajánlattól eltérõ kikötés nincs. Amennyiben ugyanis eltérõ tartalmú (például a teljesítés idõpontját változtatja vagy azt elõleg fizetéséhez köti stb.), a nyilatkozat új ajánlatnak minõsül, s ezzel a korábbi hatályát veszti. Az ajánlatra vonatkozó eltérõ vélemény egyébként a kötöttség idõtartama alatt több részletben is közölhetõ. Nem állítható fel ugyanis olyan vélelem, hogy az eltérõ véleménnyel nem érintett kikötéseket a fél az ajánlati kötöttség - s így a számára biztosított nyilatkozattételi határidõ - letelte elõtt elfogadta. Olyankor azonban, amikor a kapott ajánlatot a fél mindenre kiterjedõen elfogadta, nincs lehetõség egy újabb véleményt tartalmazó nyilatkozat megtételére még akkor sem, ha az ajánlati kötöttség ideje nem ért véget. Az elfogadó nyilatkozattal ugyanis a szerzõdés létrejött. Az ajánlat elfogadására szóban, írásban és ráutaló magatartással egyaránt sor kerülhet. Az e tárgyú jognyilatkozat megtételének formája csupán akkor kötött, ha jogszabály rendelkezése folytán vagy a felek kifejezetten errõl szóló megállapodására tekintettel kizárólag meghatározott alakiságok betartásával jöhet létre érvényesen az ügylet. A jogszabályba ütközõ ajánlat elfogadása nem hoz létre szerzõdést. A szerzõdéskötésre tett ajánlat ugyanis kötelezõ erõvel bíró szerzõdéses nyilatkozat. Tartalmában olyannak kell lennie, hogy az arra adott elfogadó nyilatkozattal együttesen érvényes szerzõdés jöjjön létre. A megállapodás érvényességéhez pedig elengedhetetlen, hogy az ajánlat megfeleljen a jogszabályoknak. Ha bizonytalan, hogy a nyilatkozatok eredményeként megszületett-e a szerzõdés, nincs akadálya annak, hogy e tény megállapítása iránt bármelyik fél keresettel éljen. A szerzõdés létrejöttének helye több szempontból is releváns, ez határozza meg például a fizetés pénznemét. Ha jelenlévõk között jön létre a szerzõdés, a szerzõdés létrejöttének helye nem vet fel szabályozandó kérdéseket. A Ptk. ezért csak azt az esetet szabályozza, amikor a szerzõdés távollévõk között jön létre. Ilyenkor a szerzõdés az ajánlattevõ székhelyén jön létre. A szerzõdési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá; az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak legkésõbb a visszavont nyilatkozattal egy idõben kell a másik félhez érkeznie, illetõleg tudomására jutnia. Ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a szerzõdés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell térítenie. Ha az elfogadó idejében megtett nyilatkozata az ajánlattevõhöz elkésve érkezik, az ajánlattevõ köteles a másik felet haladéktalanul értesíteni arról, hogy a szerzõdés nem jött létre. Ha ezt elmulasztja, a szerzõdés létrejön. Ha a szerzõdés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerzõdés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétõl bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelõ határidõn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetõleg a hatóság a jóváhagyás felõl nem nyilatkozik. A beleegyezés, illetõleg a jóváhagyás megtörténtével a szerzõdés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének idõpontjától kezdõdõ hatállyal jön létre. 6. A szerzõdés alakja: akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerzõdési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A nyilatkozattétel elmulasztása - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minõsül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak. Fõszabályként a formátlanság elvét fogadja el a Ptk., azaz szerzõdést
24
kötni, illetve általában jognyilatkozatot tenni bármilyen formában lehet, ez alól vannak kivételek, amely esetekben az írásbafoglalás kötelezõ alaki érvényességi feltétel A szerzõdéssel kapcsolatos jogvitákban a nézetkülönbség sokszor abból ered, hogy létrejött-e egyáltalán megállapodás a felek között, illetve ha igen, milyen tartalommal. A ráutaló magatartás ugyanis - aktív cselekvéssel vagy éppen passzivitást tanúsítva - szóbeli nyilatkozat nélkül közvetíti a szerzõdéses vagy egyéb jogügyleti akaratot. Egy magatartás sokféle üzenetet hordoz, számos indoka lehet. Joghatás kiváltására azonban csak az alkalmas, amelybõl az arra irányuló akarat az általános élettapasztalat szerint a másik fél által kétségtelenül felismerhetõ volt. A ráutaló magatartás nem hoz létre szerzõdést, ha a felek magatartása - önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal, az ügyletkötés körébe esõ körülményekkel együtt - nem fejezi ki a megegyezést a szerzõdés lényeges, vagy bármelyik fél által lényegesnek minõsített pontjaiban. Ebbõl következik az, hogy a ráutaló magatartással kifejezett akaratnyilatkozat is csak akkor hatályos, ha arról a másik fél tudomást szerzett. A hallgatást elutasításként kell értékelni, amennyiben az ráutaló magatartásnak nem minõsül, vagy jogszabály, illetve a felek megállapodása errõl másként nem rendelkezik. A hallgatáshoz a törvénytõl eltérõ joghatás akkor fûzhetõ, ha ebben mindegyik érdekelt fél kifejezetten megállapodott. Jogszabály a szerzõdésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerzõdés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis. A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerzõdés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerzõdés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellõzték. A szerzõdés, illetve egyoldalú jognyilatkozat jogszabály - gyakorta éppen a Ptk. rendelkezése folytán csak meghatározott alakban jöhet létre. Ilyenkor - sajátos formai követelményként - általában a megállapodás (jognyilatkozat) írásba foglalását kívánja meg a törvény (például tartozás-elismerés, a bankhitel szerzõdés stb.). Esetenként azonban különleges (minõsített) okirat elkészítését is elõírja, nevezetesen csak az ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett (például társasági vagy társasházi alapító okirat), illetve a közokirati formát (bírósági eljárás nélkül végrehajtható kézizálog szerzõdés esetében) fogadja el. Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerzõdés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerzõdõ fél nem tud vagy nem képes írni, a szerzõdés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejû magánokirat szükséges. Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerzõdés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen alakban kötött szerzõdés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. A szerzõdésnek a megszabott alak mellõzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelõ tényleges állapot a felek egyezõ akaratából létrejött. Ha az okiratot több példányban állítják ki, a szerzõdés akkor is érvényes, ha mindegyik fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá. Ha jogszabály a szerzõdés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerzõdésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás, valamint a távgépírón és telefax útján történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat - útján létrejött megegyezést. A közokirat ( közjegyzõ által készített okirat ) minden más alakszerûséget pótol. 7.1. Más személy (képviselõ) útján is lehet szerzõdést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehetõ meg. A képviselõ cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetõleg kötelezetté.
25
A képviselet alapulhat Ø törvényen, illetve ebbõl eredõ hatósági rendelkezésen. Ø jogügyleten (megbízáson, meghatalmazáson) Ø nem természetes személy alapszabályán, szervezeti szabályzatán, vagy alapító okiratán (szervezeti képviselet). Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot - amennyiben jogszabály eltérõen nem rendelkezik, vagy a körülményekbõl más nem következik - az ott szokásos szerzõdések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselõjének kell tekinteni. Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott vagy tudomást szerezhetett volna. E rendelkezések megfelelõen irányadók a magánszemély alkalmazottjára is. Az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiség olyan terület, ahová a mûködés ideje alatt minden megkötöttség nélkül bárki bemehet és kiszolgálják, ekként tehát a közönség számára nyitva áll. Alkalmazott az a személy is, aki alkalmi megbízás alapján jár el az ügyletkötés során. A bírói gyakorlat a harmadik jóhiszemû személyek irányában elismeri az ún. látszaton alapuló képviseletet is. Ez olyan dolgozók tekintetében áll fenn, akik beosztásuknál fogva rendszeres tárgyalásokat folytatnak és a harmadik jóhiszemû személyek a munkáltató, illetve szervezeti képviselõje eljárásából (pl. maga küldi a tárgyalásra a dolgozóját és annak eljárását már más alkalommal is jóváhagyta) alapos okkal következtetnek arra, hogy az illetõ személynek képviseleti joga van. Aki képviseleti jogkörét jóhiszemûen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerzõdést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerzõdõ félnek a szerzõdés megkötésébõl eredõ kárát megtéríteni. A bíróság azonban a szerzõdés megkötésébõl eredõ kár megtérítése alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselõ volt, és képviseleti jogának megszûnésérõl a szerzõdéskötéskor hibáján kívül nem tudott. A rosszhiszemû álképviselõ teljes kártérítéssel tartozik. A képviselõ nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél õ maga vagy olyan személy, akit ugyancsak õ képvisel. Ha a képviselõ jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat. 7.2 Képviseleti jogot - a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül - a képviselõhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes, amelyet teljes bizonyítóerejû magánokiratba kell foglalni, eszerint az okiratot két nagykorú és cselekvõképes tanúnak alá kell írnia ( olvasható aláírás, lakcímkártya szerinti lakcím feltüntetése mellett ), illetõleg ügyvédnek , jogtanácsosnak ellen kell jegyeznie. A meghatalmazás eltérõ kikötés hiányában visszavonásig érvényes; visszavonása jóhiszemû harmadik személy irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról érvényesen nem lehet lemondani. A meghatalmazás bármelyik fél halálával megszûnik. 8. Jogszabály meghatározhatja a szerzõdés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerzõdésnek akkor is részei, ha a felek eltérõen rendelkeznek. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerzõdés semmis. 8.1. Ha a felek a szerzõdés hatályának beálltát bizonytalan jövõbeni eseménytõl tették függõvé (felfüggesztõ feltétel), a szerzõdés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.
26
Ha a felek a szerzõdés hatályának megszûntét tették bizonytalan jövõbeni eseménytõl függõvé (bontó feltétel), a feltétel bekövetkeztével a szerzõdés hatálya megszûnik. Az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött szerzõdésre a részleges érvénytelenség ( nem az egész szerzõdés érvénytelen, hanem kizárólag csak a kikötés érvénytelen ) szabályait kell alkalmazni. Amíg a feltétel bekövetkezése függõben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a feltétel bekövetkezése, illetõleg meghiúsulása esetére a másik fél jogát csorbítja vagy meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszemûen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. 8.2. Pénztartozást - ellenkezõ kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levõ pénznemben kell megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levõ árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Pénztartozásnak az a kötelem minõsül, amelynek tárgya pénz szolgáltatása. A pénztartozást akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a pénz eljut a jogosulthoz. A teljesítés megvalósulhat azzal, hogy a pénztartozás kötelezettje a pénzt közvetlenül átadja a jogosultnak, vagy a készpénzt a pénzintézet pénztáránál vagy postán befizeti. De a pénztartozás teljesítésének minõsül a bankszámlák közötti elszámolás is [232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 10. §]. Ennek értelmében - törvény vagy kormányrendelet, illetve a felek eltérõ rendelkezésének hiányában - a fizetési megbízás teljesítésének idõpontja az a nap, amikor a pénzösszeget az átutalás, illetve a beszedési megbízás jogosultjának bankszámláján jóváírták. A bankszámlára történõ készpénzbefizetés akkor teljesült, amikor a készpénzt a hitelintézet pénztáránál vagy a postán befizetik. A szerzõdéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz - kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerzõdési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár. A magánszemélyek között szerzõdéses kikötés hiányában kamat csak a fizetési kötelezett késedelembe esésétõl kezdve jár. A kamat mértéke - ha jogszabály kivételt nem tesz - megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendõ kamat számításakor az érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés idõpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyezõ mértékû kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. Ha a jogosultnak a késedelembe esés idõpontjáig kamat jogszabály vagy szerzõdés alapján jár, a kötelezett a késedelembe esés idõpontjától e kamaton felül - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a késedelemmel érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyezõ mértékû kamatot köteles megfizetni. Gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege. A kamatfizetési kötelezettség a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvételétõl számított harminc nap elteltétõl esedékes, illetve a jogosult teljesítésétõl számított harminc nap elteltétõl, ha a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvétele a jogosult teljesítését megelõzte, vagy a kézhezvétel idõpontja nem állapítható meg. A kamat lehet ügyleti és késedelmi kamat. A kölcsönre és az ügyleti kamatra vonatkozó törvényi rendelkezések az irányadók akkor is, ha a hitelezõ nem pénzt, hanem más helyettesíthetõ dolgot bocsát az adós rendelkezésére.
27
9. Érvénytelen szerzõdések. Érvénytelen szerzõdés esetében a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerzõdést a határozathozatalig terjedõ idõre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerzõdést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka különösen uzsorás szerzõdés, a felek szolgáltatásainak feltûnõ aránytalansága esetén az aránytalan elõny kiküszöbölésével - megszüntethetõ. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésérõl. Érvénytelen szerzõdés érvényessé nyilvánítása esetén a szerzõdõ felek a szerzõdésszegésért úgy felelnek, mintha a szerzõdés kezdettõl fogva érvényes lett volna. Aki érvénytelen szerzõdés fennálltában jóhiszemûen bízott, a felektõl a szerzõdés megkötésébõl eredõ kárának megtérítését követelheti; ha azonban az érvénytelenség az egyik fél magatartására vezethetõ vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellõzi. Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemû volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az õ magatartására vezethetõ vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerzõdés teljes vagy részleges hatályban tartása útján is nyújthatja. 9.1. A semmis szerzõdés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidõ nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ha valamely semmis szerzõdés más szerzõdés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehetõ szándékával ellenkezik. A szerzõdés érvénytelensége esetén az érvénytelenségi oknak a szerzõdés megkötésekor kell fennállnia. Ha az érvénytelenségi ok utóbb következik be, a lehetetlenülés, a szerzõdésszegés, vagy a szerzõdés megszûnése szabályainak alkalmazása kerülhet elõtérbe. Az utóbbi idõben sokszor elõfordult például, hogy az ingatlan adásvételi szerzõdéseket hamisítják, bizonyos személyek kiadják magukat az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett tulajdonosnak. Ez esetben nyilván nem volt tényleges megállapodás az ingatlan valódi tulajdonosa és a másik szerzõdõ fél között. 9.2. A megtámadható szerzõdés a megtámadás következtében megkötésének idõpontjától kezdõdõ hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fûzõdik. A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság elõtt érvényesíteni. A megtámadási határidõ megkezdõdik a) a tévedés, megtévesztés felismerésekor; b) jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszûntekor; c) a felek szolgáltatásainak feltûnõ aránytalansága vagy tisztességtelen szerzõdési feltétel esetén a sérelmet szenvedõ fél teljesítésekor - részletekben történõ teljesítésnél az elsõ teljesítéskor -, illetve, ha õ a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszûntekor. 10. Ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerzõdés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettség-vállalásuk jogcímét. A tartalmában vagy jogcímében megváltoztatott szerzõdésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A bíróság módosíthatja a szerzõdést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerzõdéskötést követõen beállott körülmény folytán a szerzõdés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. 11. Szerzõdés biztosító mellékkötelezettségek közül kiemelendõ a jótállás, a kötbér, a bankgarancia.
28
11.1. Aki a szerzõdés hibátlan teljesítéséért szerzõdés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek idõtartama alatt a felelõsség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvénybõl eredõ jogait nem érinti. Fogyasztói szerzõdés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, idõtartamát, területi hatályát és a belõle eredõ jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvénybõl eredõ jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezõen elõíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az e bekezdésben meghatározott feltételek nemteljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. A jogosult a jótállási határidõ alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelõen alkalmazni kell. ( Szerk.: a jótállás részletes szabályai a garancia, szavatosság címû részben részletesen megtalálható. ) 11.2. Bankgarancia: a bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetõleg okmányok benyújtása esetében és határidõn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni, gyakori kikötés a vállalkozási szerzõdés nem vagy nem szerzõdésszerû teljesítése esetében a megrendelõ javára a vállalkozó részérõl. 11.3. Kötbér: A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelõs, nem, vagy nem szerzõdésszerûen teljesít (kötbér). Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni, tehát szóban érvényesen nem köthetõ ki. Kötbér után kamat kikötése semmis. A kötbér a szerzõdés nem teljesítése vagy nem szerzõdésszerû teljesítése esetére kikötött pénzösszeg. A szerzõdésszegések körében jellemzõen a késedelmi kötbért és a hibás teljesítés miatti kötbért szokták kikötni. Kötbér nemcsak meghiúsulás, késedelem vagy hibás teljesítés esetére köthetõ ki, hanem egyéb szerzõdésszegés esetére is, amely nincs tipizálva a Ptk.-ban. A feleknek a szerzõdésben kifejezetten meg kell jelölniük, milyen szerzõdésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani. Kötbérként pénzösszeget lehet kikötni. Késedelmi kötbér esetében figyelemmel kell lenni azon szabályra, miszerint a jogosult késedelme a kötelezett egyidejû késedelmét kizárja. Erre az idõre tehát a jogosult késedelmi kötbért nem érvényesíthet. A kötbér másik fajtája a meghiúsulási kötbér, amely a jogosult érdekmúlása esetén jár, a hibás teljesítés esetére kikötött jogkövetkezményként. A gazdálkodó szervezetek közötti szerzõdés megszegése esetén a fél a kötbér és kártérítés fizetése alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerzõdés megszegése sem neki, sem a teljesítéshez igénybe vett közremûködõnek ( alvállalkozónak ) nem róható fel. Ha a szerzõdésszegés kizárólag a közremûködõnek róható fel, helye lehet a felet terhelõ kötbér - a közremûködõvel kötött szerzõdés értékének figyelembevételével történõ - mérséklésének, illetve a fizetett és kapott kötbér közötti különbözet áthárításának a közremûködõre. Ha a szerzõdésszegés mind a félnek, mind a közremûködõjének felróható, a közremûködõt a bíróság a kötbérkülönbözet tekintetében kártérítésre akkor kötelezi, ha meghatározható a szerzõdésszegésnek az a része, amelyért kizárólag õ felelõs. Ha a felek által kikötött kötbér összege indokolatlanul magas, azt a bíróság a felek akarata ellenére is mérsékelheti. A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. Ha a felek pénztartozás késedelmes fizetése esetére kötbért kötnek ki, ezt késedelmi kamatnak kell tekinteni. 29
12.1. A szerzõdéseket tartalmuknak megfelelõen, a megszabott helyen és idõben, a megállapított mennyiség, minõség és választék szerint kell teljesíteni. A teljesítés kritériumát a szerzõdésben (a megállapodásban, a megbízásban, vállalkozásban stb.) egyértelmûen, a kívülálló számára is elfogadható módon kell meghatározni, a teljesítés tényét pedig ellenõrizhetõ formában kell dokumentálni. A teljesítés akkor jogszerû, ha a szolgáltatás: a) alkalmas azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és b) rendelkezik azzal a minõséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselõjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenõ - nyilvános kijelentését, és c) alkalmas a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerzõdéskötés idõpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint d) rendelkezik a kötelezett által adott leírásban szereplõ, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévõ tulajdonságokkal. A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie a b) pontban említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy b) a nyilvános kijelentést a szerzõdéskötés idõpontjáig már megfelelõ módon helyesbítették, vagy c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerzõdéskötési elhatározását nem befolyásolhatta. Gyártónak minõsül az a személy is, aki a dolgon elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztetõ jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel. 12.2 A felek a szerzõdés teljesítésében együttmûködésre kötelesek. A kötelezettnek (szolgáltatónak ) a szerzõdés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elõ kell segítenie a teljesítést. A felek a szerzõdés teljesítését érintõ minden lényeges körülményrõl kötelesek egymást tájékoztatni. A kötelezett, dolog szolgáltatására irányuló szerzõdés esetén, köteles a dolgot - a jogszabályok rendelkezéseinek és a szakmai szokásoknak megfelelõen - azonosításra alkalmas jelzéssel ellátni és a dologról a rendeltetésszerû használathoz, a felhasználáshoz szükséges tájékoztatást megadni. Ha a kötelezett gazdálkodó szervezet, a dolog minõségének tanúsítására is köteles. 12.3 A teljesítés helye a kötelezett lakóhelye, illetõleg székhelye, kivéve ha a) jogszabály eltérõen rendelkezik, b) a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetésébõl más következik, c) a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van. Ha a szolgáltatás tárgyát a kötelezett lakóhelyétõl, illetõleg székhelyétõl különbözõ helyre kell küldeni, s azt, vagy valamely közbeesõ helyet nem kötöttek ki teljesítési helyként, a teljesítés azzal történik meg, hogy a szolgáltatás tárgyát a kötelezett elküldés, illetõleg elszállítás végett a jogosultnak, a szállítmányozónak vagy a fuvarozónak átadja. Fogyasztói szerzõdés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg. Ha a kötelezett a dolgot saját szállítóeszközével vagy megbízottja útján küldi a jogosultnak, a teljesítés helye az utóbbi lakóhelye, illetõleg székhelye.
30
Dologszolgáltatás esetén elõfordulhat, hogy a dolognak a jogosulthoz történõ eljuttatása érdekében elszállításra, fuvarozásra van szükség. Ilyen esetekben elsõsorban a tulajdonjog, illetve a kárveszély átszállása, a teljesítés idõpontjának meghatározhatósága érdekében nagyon fontos a teljesítés helyének pontos meghatározása, mivel a teljesítés jogkövetkezményei csak a megfelelõ helyen felajánlott teljesítéshez kapcsolódnak. Erre tekintettel a felek a szerzõdésben meghatározhatják a szolgáltatás rendeltetési helyét vagy a teljesítés helyéül egy közbensõ helyet is kiköthetnek. Ilyen szerzõdési rendelkezés hiányában a helyközi teljesítésre vonatkozó diszpozitív szabályokat kell alkalmazni. E körben az általános szabály, hogy a teljesítés akkor történik meg - vagyis a teljesítés jogkövetkezményei akkor állnak be -, amikor a kötelezett a szolgáltatás tárgyát elszállítás végett az elszállítást végzõ személy részére átadja. E szabály alól kivétel a fogyasztói szerzõdés, mely esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg. A fõszabály érvényesülésének kizárását a fogyasztói ügyletek körében az indokolta, hogy a fuvarozó által történõ szállítás ideje alatt ne õ viselje a dolog meghibásodásának kockázatát, mivel a hibás teljesítés megítélése szempontjából a teljesítés idõpontja az irányadó. Nem az elszállításra történõ átadás, hanem jogosult lakóhelye, székhelye lesz a teljesítés helye, amennyiben a kötelezett a szolgáltatás tárgyát saját szállítóeszközével, vagy megbízottja útján küldi el a jogosultnak. Gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerzõdéseinél a teljesítés helye - ha a jogosult más helyet nem jelöl meg - a jogosult székhelye (telephelye), illetõleg, fuvarozó közbenjöttével történõ teljesítés esetén, a rendeltetési állomás. 12.4 Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, a) bármelyik fél a másik fél egyidejû teljesítését követelheti, b) ingyenes szerzõdés esetében a jogosult a kötelezettet a teljesítésre bármikor felhívhatja. A kötelezett a teljesítés elõkészítéséhez szükséges idõ elteltével köteles teljesíteni. A szerzõdésnek nem lényeges eleme a teljesítési idõ meghatározása, ezért a szerzõdés teljesítési határidõ kikötése nélkül is létrejöhet. Visszterhes szerzõdéseknél ( például adásvétel esetében a szolgáltatás - ellenszolgáltatás jelleg alapján ) az egyidejû teljesítés követelménye érvényesül. Eszerint saját teljesítése egyidejû felajánlása mellett bármelyik szerzõdõ fél felszólíthatja a másik szerzõdõ felet a teljesítésre, ezzel az ellenszolgáltatás esedékessé válik. A szerzõdésszerû teljesítés felajánlása nélkül a másik fél teljesítése nem válik esedékessé, és a felszólítás eredménytelensége késedelemmel nem jár. Ha jogszabály vagy szerzõdés alapján a felek egyidejû teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. Az a szerzõdõ fél, akinek a teljesítéssel elöl kell járnia, a szolgáltatást - biztosíték hiányában megtagadhatja, ha a) a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél saját szolgáltatásával idõközben késedelembe esik, amíg a késedelem tart; b) a másik fél vagyoni viszonyainak idõközben bekövetkezett jelentõs megromlása folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van; c) a másik félnek vele szemben pénzügyi fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn. A szolgáltatás megtagadására jogosult fél elállhat a szerzõdéstõl, ha a biztosíték nyújtására megfelelõ határidõt szabott, és az eredménytelenül telt el. Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, egyebekben a felelõs õrzés szabályai irányadók.
31
12.5. A teljesítési határidõbe a szerzõdéskötés napját nem kell beszámítani; ha a teljesítési határidõ utolsó napja munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le. A kötelezett a határnapot megelõzõen, illetõleg a határidõ kezdete elõtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet. Beleegyezés hiányában a jogosult a felelõs õrzés szabályai szerint tartozik eljárni. 12.6. A jogosult - ha jogszabály kivételt nem tesz - a körülmények által lehetõvé tett legrövidebb idõn belül köteles meggyõzõdni arról, hogy a teljesítés megfelelõ-e ( teljesítés módja ). A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minõségét tanúsítják, illetõleg, amelyekre jótállás vonatkozik.Ha a jogszabály kivételt nem tesz, az átadással járó költségek - ideértve a csomagolás és mérlegelés költségeit is - a kötelezettet, az átvétellel járó költségek pedig a jogosultat terhelik. Az ellenõrzés a szolgáltatás mennyiségi és minõségi megvizsgálását jelenti. Az ellenõrzés módját a törvény nem határozza meg, ezért a mennyiségre és a minõségre vonatkozó ellenõrzést a szolgáltatás természetéhez igazodva, illetõleg az adott szerzõdésre vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek megfelelõen kell elvégezni. Dologszolgáltatás esetén a gyakorlatban kialakult elv szerint az átadással egyidejûleg, a teljesítés helyén kell elvégezni a jelentõsebb nehézségek nélkül lefolytatható mennyiségi és minõségi vizsgálatokat. Nincs azonban akadálya, hogy a jogosult az átvételt követõen - a lehetõ legrövidebb idõn belül részletesebben is megvizsgálja az átvett dolog minõségét. Kivétel például az építési szerzõdésre vonatkozó azon rendelkezés, mely szerint a megrendelõ köteles az ellenõrzést már az átadás-átvétel alkalmával elvégezni. E kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeirõl a törvény külön rendelkezést nem tartalmaz, ezért a mulasztás szankciója az általános felelõsségi szabályok alapján kártérítési kötelezettséget eredményezhet. Egyes kötelmeknél a mulasztás következményeként speciális szabályok érvényesülnek. Így például a szállítási szerzõdésnél a hibásan teljesítõ közremûködõ csak akkor felel a meghosszabbított szavatossági határidõ alapján a szállítóval szemben, ha a szállító a minõség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A megvizsgálási kötelezettség nem áll fenn olyan dolgok vonatkozásában, melyek minõségét tanúsították, illetve, amelyre jótállás vonatkozik. E rendelkezés elsõdleges hatása, hogy a jogosultat nem értheti hátrányos jogkövetkezmény azért, mert az átvett dolog minõségét nem ellenõrizte. A teljesítéssel járó költségek viselésének általános szabálya szerint a szolgáltatás átadásával járó költségeket a kötelezett, míg az átvétellel felmerülõ költségeket a jogosult viseli. Az általános rendelkezés értelmében a szolgáltatás átadási költségének minõsül például a csomagolással és a mérlegeléssel felmerülõ kiadás. Az átvételi költségek közé tartozik egyebek mellett a darabszámlálással felmerülõ kiadás, amely a teljesítés mennyiség szerinti ellenõrzésének egyik módja. A kötelezett a teljesítéskor nyugtát követelhet, és követelheti a kötelezvény visszaadását. A nyugta költségei a kötelezettet terhelik, kivéve, ha a jogosult a kötelezvényt nem adta vissza. Azt, aki a jogosult aláírásával ellátott nyugtát mutat fel, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, ha ezt felismerhetõ körülmény kétségessé nem teszi. A kötelezett számára fontos - többek között az újrateljesítés követelésével szembeni védekezés érdekében -, hogy a teljesítés megtörténtét bizonyítani tudja. A teljesítés általánosan alkalmazott bizonyítéka a nyugta, melyben a jogosult írásbeli nyilatkozattal ismeri el a teljesítést. A jogosult által aláírt elismervény mint okirati bizonyíték az ellenkezõ bizonyításáig bizonyítja a nyilatkozat megtételét, a teljesítés megtörténtét. A törvény biztosítja a kötelezettnek azt a jogot, hogy a teljesítéssel egyidejûleg a jogosulttól követelje a nyugta kiállítását és átadását. Ennek átadásáig a kötelezett a teljesítést megtagadhatja. Ebben 32
az esetben - vagyis amíg a kötelezett a teljesítést azért tagadja meg, mert a jogosult a nem állítja ki a nyugtát - a jogosult késedelembe esik. 13. Szerzõdésszegés esetei 13.1. A kötelezett késedelembe esik, a) ha a szerzõdésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetésébõl kétségtelenül megállapítható teljesítési idõ eredménytelenül eltelt; b) más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti. A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelembõl eredõ kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerzõdéstõl. Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés idõpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyezõ mértékû kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. Gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelõzõ utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege. A kamatfizetési kötelezettség a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvételétõl számított harminc nap elteltétõl esedékes, illetve a jogosult teljesítésétõl számított harminc nap elteltétõl, ha a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvétele a jogosult teljesítését megelõzte, vagy a kézhezvétel idõpontja nem állapítható meg. 13.2. A jogosult késedelembe esik, ha a) a szerzõdésszerûen felajánlott teljesítést nem fogadja el; b) elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelõen teljesíteni tudjon; c) a nyugtát nem állítja ki, illetõleg az értékpapírt nem adja vissza. A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelembõl eredõ kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult - függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e a) köteles a kötelezett felelõs õrzésébõl eredõ költségeket megtéríteni; b) éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna; c) késedelme idejére kamatot nem követelhet. A jogosult késedelme a kötelezett egyidejû késedelmét kizárja. 13.3. Olyan szerzõdés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés idõpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerzõdésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítésnek minõsül a szolgáltatott dolog szakszerûtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerzõdéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelõs. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerzõdésnek megfelelõen a jogosult végezte el, és a szakszerûtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethetõ vissza. Fogyasztói szerzõdésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektõl a fogyasztó hátrányára tér el. A kötelezett a hibás teljesítésért felelõsséggel tartozik (kellékszavatosság). Az erre vonatkozó részletes szabályokat a garancia, szavatosság címû rész tartalmazza.
33
13.4. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelõs, a szerzõdés megszûnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerzõ fél haladéktalanul köteles errõl a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredõ kárért a mulasztó felelõs.Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelõs, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelõs, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését. 13.5. Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között. 13.6 Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelõs. Ha a jogosult a teljesítést a szerzõdésszegésrõl tudva elfogadja, a szerzõdésszegésbõl igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. 14. A szerzõdés megszûnésének esetei. A szerzõdés bizonyos esetekben megszûnik, bizonyos esetekben megszüntetik, amely az alábbiakban összegezhetõk. 14.1. A felek a szerzõdést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. 14.1.1. A szerzõdés megszüntetése esetében a szerzõdés a jövõre nézve szûnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszûnés elõtt már nyújtott szolgáltatás szerzõdésszerû pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelõ ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. 14.1.2. A szerzõdés felbontása esetében a szerzõdés megkötésének idõpontjára visszamenõ hatállyal szûnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A szerzõdés megszüntetéséhez vagy felbontásához a felek egyezõ akaratnyilvánítására van szükség. Ez - mint fõszabályként bármely szerzõdéses nyilatkozat - kifejezésre juthat szóban, írásban, de ráutaló magatartással is. A bírói gyakorlat a ráutaló magatartás megállapíthatóságához a magatartás mögött álló akarat minden kétséget kizáró megállapíthatóságát igényli. 14.1.3. Aki szerzõdésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerzõdést felbontja. Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerzõdést felbontja. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerzõdés és a szerzõdés megkötése elõtti helyzet visszaállításának van helye. A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerzõdés megkötésének idõpontjától esedékes, így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtõl (a szerzõdéskötés idõpontjától, illetõleg a teljesítéstõl) kamat illeti meg. Nem gyakorolhatja a szerzõdésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. Aki szerzõdésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerzõdést megszünteti. Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerzõdésben meghatározott felmondási idõ elteltéig a szerzõdés fennmarad. 14.2. Megszûnik a szerzõdés, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, valamint a kötelezett halálával, ha csak személyesen teljesíthetõ szolgáltatásra irányult. A jogosult halála akkor szünteti meg a szerzõdést, ha a szolgáltatás kifejezetten az õ eltartására irányult, vagy kizárólag az õ személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas.
34
15. A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az idõmúlás az igényérvényesítés vonatkozásában két jogkövetkezménnyel járhat: jogvesztéssel vagy elévüléssel. Fõszabályként azok a határidõk jogvesztõk, amelyekhez jogszabály ilyen joghatást fûz. Az elévülés megszünteti a jogosultság bírósági úton történõ érvényesíthetõségét. Az általános elévülési idõ öt év. A fõszabály alól azonban kivételek vannak, például: nem évül el többek között: a tulajdonjogi igény. Tulajdonjogi igénynek minõsülnek a tulajdon tárgya használatának és birtokának (továbbá a használati jogok: haszonélvezet és használat, telki szolgalom) védelmére irányuló igények és a tulajdoni keresetek. Nem évül el az elbirtoklásra, valamint a ráépítésre és a túlépítésre irányuló, illetõleg az e jogokra (valamint, a tulajdonjog átruházására irányuló szerzõdésre) alapítottan a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére és a közös tulajdon megszüntetésére irányuló igény sem.
Kérdés: Mi a semmisség és a megtámadhatóság közötti azonos ismérv és a különbség? Mi a különbség a szerzõdés megszûnése és megszüntetése között? Mit nevez a jog elállásnak és hogyan érvényesíthetõ? Meddig áll fenn az ajánlattevõ ajánlattételi kötelezettsége?
35
III. Rész A vállalkozási szerzõdések formái 16. Általános szabályok 16.1.1. Vállalkozási szerzõdés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhetõ más eredmény létrehozására, a megrendelõ pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A vállalkozási szerzõdés az eredmény létrehozására irányuló kötelmek legtipikusabb szerzõdése: a vállalkozási szerzõdés alapján a vállalkozó díj ellenében munkával elérhetõ eredmény létrehozására köteles. A vállalkozási szerzõdés eredménykötelem, a vállalkozó nem valamely tevékenység gondos elvégzésére vállal kötelezettséget (mint például a megbízott), hanem a szerzõdésben meghatározott eredmény elõállítására. Mindkét oldalon általában bárki lehet szerzõdõ fél, jogszabály azonban korlátozásokat tartalmazhat. Bizonyos szolgáltatásokat megrendelõi oldalon nem vehet igénybe bárki. Jogszabály közérdekbõl tartalmazhat ilyen rendelkezéseket, például közbiztonsági okokból jogszabály korlátozása folytán nem készíttethet magának bárki fegyvert, robbanóanyagot stb. A vállalkozói pozícióra is tartalmazhat jogszabály korlátozást, egyes tevékenységek gyakorlását különféle feltételekhez kötheti (például vállalkozói igazolvány, hatósági engedély, kamarai tagság, megfelelõ szakképzettség). A szolgáltatás tárgyát a törvény példálózóan és nem kimerítõen (azaz nem taxatíve) sorolja fel. Valamennyi eredmény elérésére irányuló szerzõdés minõsülhet – a felek akaratától és a szerzõdés tartalmától függõen – vállalkozási szerzõdésnek, a törvény kizárólag a vállalkozási szerzõdések legjellemzõbb tárgyait sorolja fel. Bár a törvény csak a szolgáltatás tárgyát és a díjat határozza meg, a bírói gyakorlat mégis lényeges szerzõdési elemnek tekinti a teljesítési határidõ kikötését. A teljesítés idejére vonatkozó általános szabályok nem pótolják a felek megállapodásának a hiányát. A törvény a megrendelõ fõkötelezettségeként írja elõ a szolgáltatás átvételi kötelezettségét. Ha ennek nem tesz eleget, a vállalkozó pert indíthat a megrendelõ ellen, s kérheti, hogy a bíróság kötelezze arra a megrendelõt, hogy a szolgáltatást vegye át. A jogosult késedelembe esik, ha megtagadja a szerzõdésszerûen felajánlott szolgáltatás átvételét. A szolgáltatás átvételekor, illetve a jogosult késedelembe esésekor átszáll a megrendelõre a kárveszélyviselés, a vállalkozó kárát pedig köteles megtéríteni (például a tárolással felmerült költségeket). A vállalkozási szerzõdésre a jogszabály írásbeli alakot nem ír elõ, így a szerzõdés létrejöhet szóban és ráutaló magatartással is. A kutatási szerzõdés és az utazási szerzõdés azonban csak írásba foglalva érvényes. A vállalkozási szerzõdésekkel kapcsolatban szükséges felhívni a figyelmet az alábbi jogszabályokra: Ø 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet, az egyes épületszerkezetek kötelezõ alkalmassági idejérõl, Ø 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelezõ jótállásról, Ø 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelezõ jótállásról, Ø 1993. évi X. törvény a termékfelelõsségrõl, 36
Ø 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet a használati-, kezelési útmutatóról és a minõség tanúsításáról. 16.1.2. A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes mûszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelõ pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. A Ptk.- nak az ajánlattételre vonatkozó általános szabályai alapján az ajánlatból ajánlati kötöttség fakad, az ajánlat címzettjének oldalán azonban az ajánlat semmilyen kötelezettséggel nem jár. Az ajánlattevõ eltérõ megállapodás esetén maga viseli a komplex ajánlatok elkészítésének költségeit is. Vállalkozási szerzõdés esetén azonban - abból kiindulva, hogy vállalkozási szerzõdés esetén rendszerint magának az ajánlatnak az elkészítési is sok munkával és költséggel jár - a törvény külön szabályozza azt az esetet, amikor a vállalkozó ajánlat elkészítésére vállal kötelezettséget. Ilyen esetben az ajánlat elkészítése az erre irányuló vállalkozási szerzõdés teljesítését jelenti, ezért a megrendelõ díjfizetésre köteles. A megrendelõ több vállalkozótól is kérhet ajánlatot. Gyakran elõfordul, hogy pályázatot vagy versenytárgyalást írnak ki. Az ajánlatok elkészítése azonban nem vonja maga után automatikusan a megrendelõ díjfizetési kötelezettségét. A megrendelõ az ajánlat elkészítéséért kizárólag akkor köteles díjat fizetni, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak. Az erre irányuló megállapodás hiányában a megrendelõ díjfizetési kötelezettsége nem áll be. Lásd még a közbeszerzésekrõl szóló 2003. évi CXXIX. törvényt, mely külön fejezet tárgyát képezi. Az ajánlat elkészítésére kötött vállalkozási szerzõdés teljesítése után tehát a vállalkozónak ajánlati kötöttsége keletkezik, kivéve, ha a kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. A megállapodásban az ajánlattevõ az ajánlati kötöttségének idejét is meghatározhatja. A megrendelõ azonban az ajánlat alapján nem köteles a vállalkozóval az újabb szerzõdést megkötni, amelyhez az ajánlatot beszerezte. A megrendelõ a részletes ajánlatot - a törvény eltérõ rendelkezésének, illetõleg a felek eltérõ megállapodásának hiányában - szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerzõdést. A megrendelõ a beszerzett ajánlat birtokában eldöntheti, hogy az ajánlat alapján a szándékolt vállalkozási szerzõdést megköti-e az ajánlatot elkészítõ vállalkozóval, az ajánlat felhasználásával más vállalkozóval (harmadik személlyel) köt vállalkozási szerzõdést, vagy saját maga valósítja meg az ajánlatban foglaltakat. A felek azonban mindettõl eltérõen megállapodhatnak, tehát kiköthetik az ajánlat készítésére irányuló szerzõdésben azt is, hogy az ajánlat elkészítését követõen az újabb vállalkozási szerzõdést a megrendelõ a vállalkozóval fogja megkötni. Megállapodhatnak abban is, hogy a megrendelõ az ajánlatot nem használhatja fel szabadon. A vállalkozási szerzõdés egyik lényeges tartalmi eleme a szolgáltatás tárgyának meghatározása mennyiség és minõség szerint. A törvény elõírása folytán elegendõ, ha a felek a szolgáltatás tárgyának mennyiségét és minõségét mûszaki tervekre és költségvetésre utalással határozzák meg. A mûszaki tervek tartalmazzák az elvégzendõ szolgáltatás minõségét és mennyiségét is, míg a költségvetés magában foglalja az elvégzendõ munka mennyiségét és ellenértékét. Mindezek birtokában egyértelmûen megállapítható, hogy a felek megállapodása konkrétan milyen szolgáltatás teljesítésére irányult. 16.1.3. A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. Elõfordulhat az is, hogy a felek úgy állapodnak meg, hogy a vállalkozó bizonyos részteljesítések esetén jogosult a részarányos vállalkozói díjra.
37
A vállalkozói díj magában foglalja a vállalkozó költségeit. Ilyen költség lehet a szolgáltatás tárgyához felhasznált anyagok, alkatrészek ellenértéke, a szállítással kapcsolatban felmerült fuvardíj, a vállalkozó rezsiköltsége (például villanyszámla, gépek amortizációja, kamarai tagdíj, az alkalmazottak munkabére és annak járulékos költségei, általános forgalmi adó, társasági adó stb.). Mindezeket a szükséges költségeket a vállalkozó beépítheti a vállalkozói díjba. Elõfordulhatnak olyan esetek is, amikor bizonyos költségeket eleve a megrendelõ visel, tehát azokat a vállalkozó nem elõlegezi. Így például a megrendelõ vásárolja meg a szerzõdés teljesítéséhez szükséges anyagokat, alkatrészeket, a vállalkozó a megrendelõ lakásán, székhelyén, telephelyén végzi el a munkát, s ennek során a megrendelõ gépeit, szerszámait használja, a megrendelõ által fizetett áramot vagy vizet stb. használja. 16.1.4. A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére jogosult. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna; alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelõs minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be. A vállalkozás eredménykötelem-jellegébõl fakad, hogy a vállalkozónak - eltérõen a megbízási jogviszonytól - az alvállalkozón kívül is lehet teljesítési segédje és ezen belül közremûködõje is (például a munkát vagy annak egy részét alkalmazottaival végezteti el, a vállalkozási szerzõdés teljesítéséhez szállítót, fuvarozót vesz igénybe). Az alvállalkozó mint közremûködõ a vállalkozó és az alvállalkozó között létrejött vállalkozási szerzõdésben meghatározott részmunkákat, részfeladatokat lát el, avagy a vállalkozó a teljes szolgáltatást az alvállalkozóval végeztetheti el. Elõfordulhat az is, hogy a vállalkozó a szerzõdés teljesítéséhez több alvállalkozót vesz igénybe. A vállalkozási szerzõdésnek nem lényeges tartalmi eleme a személyes munkavégzés. A megrendelõ és a vállalkozó azonban a szerzõdésben megállapodhatnak oly módon is, hogy a vállalkozó köteles saját maga teljesíteni a szerzõdést, így kizárják alvállalkozó igénybevételét. A vállalkozási szerzõdés közvetlenül a vállalkozó és a megrendelõ között jön létre, az alvállalkozó nem alanya e szerzõdésnek, így a jogosult nem érvényesíthet közvetlenül igényt jogviszony hiányában a kötelezett (a vállalkozó) alvállalkozójával szemben. A szerzõdésen kívüli károkozás esetén azonban a jogosult mint károsult közvetlenül érvényesítheti kárigényét az alvállalkozóval szemben. Ha az alvállalkozó a szerzõdésen kívüli károkozás szabályai szerint felel a jogosulttal szemben, a jogosultat választási jog illeti meg, hogy kárigényét kivel szemben érvényesíti: a vállalkozási szerzõdés alapján a vállalkozóval szemben, vagy az alvállalkozóval szemben. Az alvállalkozó vagy más közremûködõ hibás teljesítése alapján a vállalkozó mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a vállalkozó a megrendelõvel szemben a szerzõdésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve, hogy a vállalkozó a minõség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A szerzõdés megszegése esetén a vállalkozó a kötbér és a kártérítés fizetése alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerzõdés megszegése sem neki, sem a teljesítéshez igénybe vett közremûködõnek nem róható fel. Közvetlen szerzõdéses kapcsolat hiányában a megrendelõ szavatossági igényt sem jogosult érvényesíteni az alvállalkozóval szemben, ezt az igényt is a vállalkozóval szemben érvényesítheti. 16.1.5. A vállalkozó a megrendelõ utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetõleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektõl a rendelkezésektõl eltérhetnek. Az utasítási jog azonban nem korlátlan. A megrendelõ nem utasíthatja a vállalkozót, hogy a munkáját mi módon szervezze meg, a munkát milyen sorrendben végezze el, és az utasításadással nem okozhat többletköltséget a vállalkozónak. Az utasításadási jog nemcsak a szerzõdés kötésekor, hanem a munkavégzés során egészen a teljesítésig megilleti a megrendelõt. A törvény lehetõséget ad arra, hogy a felek e
38
rendelkezésektõl eltérhessenek, azaz a szerzõdésben kiköthetik a megrendelõ utasításadási jogának a szûkítését a törvényben foglaltakhoz képest. 16.1.6. A vállalkozó köteles a megrendelõt minden olyan körülményrõl haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellõ idõre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredõ kárért felelõs. A mûszaki tervnek megfelelõen elkészített létesítmény hibájáért a kivitelezõ kártérítéssel tartozik, ha a megrendelõtõl kapott tervek hibáját felismerhette, a megrendelõt azonban erre nem figyelmeztette, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi. A közös károkozásra vonatkozó szabályok szerint az így keletkezett kár a tervezõ és a kivitelezõ között megosztható, de a megrendelõvel szemben a felelõsségük általában egyetemleges. A teljesítés érdekében végzett tevékenységek során bekövetkezhetnek olyan körülmények, amelyek veszélyeztetik, illetve akadályozzák a teljesítés eredményességét, vagy azt, hogy a szolgáltatás a teljesítési határidõre elkészüljön. Az értesítési kötelezettség akkor kezdõdik, amikor a körülmény bekövetkezik, illetõleg amikor a vállalkozó a körülményrõl tudomást szerez, illetve felismeri azt, hogy a körülmény gátolja a szerzõdésszerû teljesítést. A megrendelõ az értesítés alapján eldöntheti, hogy továbbra is igényt tart-e a teljesítésre avagy a szerzõdésszegésbõl eredõ jogait gyakorolja-e. Ha a megrendelõ alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerûtlen vagy szakszerûtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles õt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredõ kárért a vállalkozó felelõs. Ha azonban a megrendelõ a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelõ anyagot, a vállalkozó a szerzõdéstõl elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetõleg a megrendelõ utasítása szerint a megrendelõ kockázatára köteles a munkát elvégezni. A vállalkozó a megrendelõ által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az életés vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. A vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelõ olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházást a környezetvédelem követelményeinek, illetõleg elõírásainak mellõzésével kell megtervezi vagy kivitelezni. Ha a megrendelõ az utasítását a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el. Ha a vállalkozó a figyelmeztetési kötelezettségét elmulasztja, köteles a megrendelõ bizonyított kárát megtéríteni. Ha a vállalkozó a figyelmeztetési kötelezettségének eleget tesz és a megrendelõ ennek ismeretében úgy dönt, hogy a szerzõdés teljesítésére igényt tart, a vállalkozó választhat, hogy eláll-e a szerzõdéstõl vagy pedig teljesíti azt. 16.1.7. Ha a munkát a megrendelõ által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelõ köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelõ e kötelezettségét nem teljesíti. Ha a megrendelõ e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelõ határidõn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerzõdéstõl és kártérítést követelhet. A felek kifejezett megállapodásának hiányában a vállalkozó tevékenysége végzésének helye nem tartozik a vállalkozási szerzõdés hatálya alá, megfelelõ hely biztosítása nem a megrendelõ kötelezettsége. Ha azonban a vállalkozónak a munkát a megrendelõ által kijelölt helyen kell végeznie, a munkahelyet a megrendelõnek kell - munkavégzésre alkalmas állapotban - a vállalkozó rendelkezésére bocsátania. A vállalkozó nem köteles a munkahelyet a munkavégzésre alkalmas állapotba hozni, ha megteszi, az ezzel felmerülõ költségeket követelheti a megrendelõtõl. A szerzõdési szabadság elvébõl következõen a felek úgy is megállapodhatnak, hogy a munkahelynek a munkavégzésre alkalmas állapotba hozása a
39
vállalkozó feladata. E többletmunka ellenértékét a vállalkozó jogosult a vállalkozói díjba beépíteni. A felek akkor járnak el helyesen, ha a szerzõdésben kikötik, hogy a megrendelõnek milyen munkákat kell elvégeznie ahhoz, hogy a munkahely munkavégzésre alkalmas állapotú legyen, továbbá hogy a megrendelõ e munkát mikorra végzi el, azaz a vállalkozó mely idõpontban kezdheti meg a munkavégzést. Ha a munkát több ütemben kell elvégezni, úgy a feleknek kellõ körültekintéssel kell meghatározni, hogy mely munkaterületet mely idõpontban bocsát munkavégzésre alkalmas állapotban a megrendelõ a vállalkozó rendelkezésére. Ha a megrendelõ kötelezettségének nem tesz eleget, a vállalkozó - anélkül, hogy késedelembe esne - jogosult a munka megkezdését megtagadni. A vállalkozó a megrendelõ késedelme esetén jogosult határidõt szabni a munkahely rendelkezésre bocsátására. Ha a megrendelõ a határidõt elmulasztja, a vállalkozó jogosult elállni a szerzõdéstõl. Ha a megrendelõ megszegi a törvényben elõírt kötelességét, késedelembe esik, amely a vállalkozó egyidejû késedelmét kizárja. A törvény nem határozza meg, hogy mit kell megfelelõ határidõnek tekinteni a megrendelõ kötelezettsége teljesítésére. Ezt mindig az eset összes körülményének a gondos mérlegelése alapján határozhatja meg a vállalkozó. Ha a vállalkozó jogszerûen áll el a szerzõdéstõl, követelheti, hogy a megrendelõ térítse meg a kárát. A vállalkozó akkor is élhet az e bekezdésben szabályozott jogaival, ha a munka egy részét elvégezte, de a szerzõdésben meghatározott ütemezés szerinti további munkavégzéshez a megrendelõ nem adja át megfelelõ állapotban a munkahelyet. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelõ a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelõ megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni. Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttmûködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelõ és a vállalkozók szerzõdést köthetnek egymással. A szerzõdésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhetõ megtakarítások és egyéb elõnyök, valamint az egyes feleknél felmerülõ többletköltségek megosztásának módját. 16.1.8. A megrendelõ a munkát és a felhasználásra kerülõ anyagot ellenõrizheti, a szerzõdésben, illetõleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenõrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelõsség alól, ha a megrendelõ az ellenõrzést elmulasztotta vagy nem megfelelõen végezte el. A rendelkezés kizárólag a vállalkozó által beszerzett és felhasznált anyagok ellenõrzésére vonatkozik. A megrendelõ által átadott anyaggal kapcsolatos ellenõrzés ugyanis a vállalkozó kötelezettsége, s ha annak nem tesz eleget és erre a megrendelõ figyelmét nem hívja fel, kártérítési felelõssége is lehet a megrendelõvel szemben. Ha a felhasznált anyag beépítésre kerül avagy a korábbi fázisban elvégzett munkát a következõ munkafázissal takarják, a megrendelõ az ellenõrzési jogát nem tudja gyakorolni. Ezért a törvény arra kötelezi a vállalkozót, hogy elõzetesen, megfelelõ idõben értesítse a megrendelõt a beépítésrõl. A szabály betartásával elkerülhetõ a felesleges többletköltség, többletmunka. A megrendelõ értesítés ellenére történt mulasztásának az a jogkövetkezménye, hogy az ellenõrzési jogát csak akkor gyakorolhatja a beépített munkarész tekintetében, ha a bontással és a munka újbóli elvégzésével kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti. Ez az elõírás ösztönzi a megrendelõt arra, hogy az ellenõrzési jogát kellõ idõben gyakorolja. Ha a megrendelõ a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy mûszaki ismeretrõl szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti. 16.1.9. A megrendelõ általános elállási joga nincs feltételhez kötve, érdekmúlást nem kell bizonyítania. Ugyanakkor a jogszabály védi a vállalkozót is, mert ha a szerzõdéskötés után a 40
megrendelõ elállásáig a teljesítés érdekében költségei, kiadásai keletkeztek, bizonyos munkákat már elvégzett, anyagokat beszerzett, mindez nem maradhat ellenszolgáltatás nélkül. Ezeket a költségeket kártérítés címén igényelheti a megrendelõtõl. A megrendelõ kártérítési kötelezettsége objektív, az alól kimentésnek nincs helye, s az nem csak a ténylegesen felmerült kárra, de az elmaradt haszonra is kiterjed. Az elállás a szerzõdést a szerzõdéskötésre visszaható hatállyal szünteti meg és a szerzõdéskötést megelõzõ állapotot kell a felek között helyreállítani. Elõfordulhat azonban, hogy a megrendelõ a szerzõdés teljesítésének olyan stádiumában áll el a szerzõdéstõl, amikor már nincs mód az eredeti állapot helyreállítására (például az épület félkész állapotú). Ez esetben bármelyik fél kérheti a bíróságtól, hogy a szerzõdést a jövõre nézve szüntesse meg. Lehetõség van erre akkor is, ha nemzetgazdasági érdek vagy a szerzõdõ fél különös méltánylást érdemlõ érdeke indokolja a szerzõdésnek a jövõre nézve való megszüntetését. A megrendelõ ezekben az esetekben is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha a megrendelõ a szerzõdéstõl azért állt el, mert a teljesítési határidõ lejárta elõtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevõ késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelõnek már nem áll érdekében, a megrendelõ a szerzõdésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet. E törvényhely azt az esetet szabályozza, amikor már a teljesítési határidõ elõtt elõre látható, hogy a vállalkozó olyan számottevõ késéssel tud csak eleget tenni a szerzõdésben foglaltaknak, hogy a teljesítés többé nem áll a megrendelõ érdekében. Az elõre látható késedelem jogkövetkezményeként a megrendelõ jogosult elállni a szerzõdéstõl és kártérítést is követelhet a szerzõdésszegésre irányadó szabályok alapján a vállalkozótól. Abban az esetben azonban, ha a vállalkozó késedelmét a megrendelõ idézte elõ (így például a munkaterületet késedelmesen adta át), a megrendelõt nem illeti meg az elállás joga és kártérítés sem, hanem a vállalkozó jogosult a szerzõdéstõl való elállásra és a megrendelõvel szemben kártérítési igény érvényesítésére. A megrendelõ a késedelem miatt bekövetkezett - érdekmúlásra alapított - elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele, tehát a teljesítés nem történt meg. 16.1.10.Ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelõ a fogyatékosság kiküszöbölésére tûzött megfelelõ határidõ sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésbõl eredõ jogokat. A megrendelõ a hibás teljesítésbõl eredõ igényeket általában a teljesítést követõen érvényesítheti a vállalkozóval szemben, más szerzõdéstípusok jogosultjához hasonlóan. Az áruk nemzetközi adásvételérõl szóló bécsi vételi egyezmény (1987. évi 20. törvényerejû rendelet) 71. cikkelye általános szabályként mondja ki, hogy bármelyik fél felfüggesztheti kötelezettségeinek teljesítését, ha a szerzõdés megkötését követõen láthatóvá válik, hogy a másik fél kötelezettségének lényeges részét nem teljesíti. A Ptk. kizárólag a vállalkozási szerzõdés szabályai között írja elõ hasonló rendelkezést. E rendelkezés értelmében azonban a megrendelõ a hibás teljesítésbõl eredõ jogait már akkor is gyakorolhatja, ha a teljesítési határidõ lejárta elõtt elõre látható, hogy a teljesítés hibás lesz és a megrendelõ által a fogyatékosság kiküszöbölésére tûzött megfelelõ határidõ is sikertelenül telt el. A megrendelõ ugyanazokat a szavatossági jogokat érvényesítheti, mint ha a hibás teljesítésre vonatkozó általános szabályok szerint lépne fel igénnyel. Felmerül a kérdés, hogy ha a megrendelõ e jogával nem él és a késõbbiekben a vállalkozó teljesít, az elévülési határidõt attól az idõponttól kell-e számítani, amikor a megrendelõ elõre felismerhette, hogy a teljesítés hibás lesz és a kijavításra tûzött megfelelõ határidõ eredménytelenül telt el. A hivatalos álláspont szerint nem. A törvény ugyanis csak lehetõséget 41
ad a megrendelõnek a teljesítési határidõ letelte elõtti igény érvényesítésére, azaz a szavatossági igény elévülési ideje ilyen esetben is a teljesítéskor kezdõdik. Ha a megrendelõ él a törvényadta jogával, ezzel kár bekövetkeztét elõzheti meg vagy a már bekövetkezett kár növekedését gátolhatja meg. 16.1.11. A felek a szolgáltatás átadásakor közösen elvégzik azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelõ minõségének megállapításához szükségesek. A törvény valamennyi szerzõdéstípusra általános jelleggel írja elõ a jogosult számára, hogy mielõbb gondosan vizsgálja meg, hogy a teljesítés megfelelõ-e. A vállalkozási szerzõdések esetében is irányadó ez a szabály. E bekezdés értelmében a minõségvizsgálathoz szükséges próbákat a feleknek közösen kell elvégezniük. Ennek gazdaságossági és célszerûségi okai vannak. A gazdaságossági oka az, hogy a vállalkozónak és a megrendelõnek nem kell különkülön megejtenie a próbát, aminek következtében a költségek két ízben merülnének fel. A célszerûségi oka pedig az, hogy a minõségvizsgálatot, a próbát kölcsönösen ellenõrizhetik, ezáltal a felek között lehetséges vita forrása megszûnhet vagy minimálisra csökkenhet. Minden esetben a szolgáltatás jellege szerint az adott szakmában szokásos és indokolt próbákat kell elvégezni. Eltérõ szakmai szokás hiányában a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelõ - a vállalkozó költségére - biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi. Ha az elkészült mû próbájára vonatkozóan szakmai szokás nem alakult ki, a próba feltételeit a megrendelõnek kell biztosítania, de a próbát a vállalkozónak kell elvégeznie és annak költségeit is viselnie kell. Az más kérdés, hogy a vállalkozó a szerzõdés megkötésekor a próba költségeivel elõzetesen nyilvánvalóan számolhat, tehát azt beépítheti a vállalkozói díjba. 16.1.12. A vállalkozó köteles a megrendelõnek a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatást megadni. Így például használati útmutatót kell készítenie, a megrendelõt vagy az általa megbízott személyt be kell tanítania annak érdekében, hogy az elkészült mûvet, létesítményt rendeltetésszerûen tudja használni. A használati-, kezelési útmutatóról és a minõség tanúsításáról a 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet is tartalmaz elõírásokat. Ha a vállalkozó a tájékoztatási kötelezettségét megszegi vagy téves tájékoztatást ad, amelyet a megrendelõ nem képes felismerni, kártérítési felelõsséggel tartozik. 16.1.13. A megrendelõ mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségének eleget nem tett, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerû használatba nem vehetõ. Ha a dolog a tájékoztató nélkül a rendeltetésszerû használatra nem alkalmas, a megrendelõ azzal ösztönözheti a tájékoztatás megadására a vállalkozót, hogy a tájékoztatás megtörténtéig a vállalkozói díjat visszatartja. A díj a vállalkozás teljesítésekor esedékes. a) A vállalkozó a szerzõdésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerzõdésszerû teljesítéshez, a megrendelt mû rendeltetésszerû használatának biztosításához szükségesek. A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a vizsgálandó, hogy a szerzõdés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerzõdés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerzõdés megkötését megelõzõ tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mû jellegét és általában az eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerzõdésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is. Ha a szerzõdés - az említettek szerint - valamely szolgáltatásra kiterjed, a
42
vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelõ a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minõségének megfelelõ díjat köteles a vállalkozónak megfizetni. b) Ha a vállalkozó a szerzõdés (a módosított szerzõdés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelõ részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelõ alkalmazásával rendezhetõ. A megrendelõ díjfizetési kötelezettsége akkor válik esedékessé, amikor a vállalkozó teljesít, a létrehozott dolgot a megrendelõnek átadja vagy a szolgáltatás átadását szerzõdésszerûen felajánlja. Elõfordulhat ugyanis az, hogy a megrendelõ jogosulatlanul tagadja meg az elkészült mû átvételét, ez pedig nem eshet a vállalkozó hátrányára: azaz a megrendelõ díjfizetési kötelezettsége ekkor is beáll. Ha a vállalkozó késedelmesen teljesít, úgy a vállalkozói díj a tényleges teljesítéskor válik esedékessé. Ha a felajánlott szolgáltatás kellékhiányos, úgy a megrendelõ jogosult megtagadni a szolgáltatás átvételét, díjfizetési kötelezettsége tehát nem áll be. A vállalkozási szerzõdés esetén is irányadó az a szabály, mely szerint hibás teljesítés estén a jogosult megrendelõ az ellenszolgáltatás arányos részét a kijavításig vagy a kicserélésig visszatarthatja. Abból a szempontból, hogy mit kell arányos résznek tekinteni, lényeges a hibának a használhatóságra gyakorolt hatása. A megrendelõ a tájékoztatási kötelezettség teljesítéséig is visszatarthatja a vállalkozói díjat. A visszatartási jog a kijavításig vagy kicserélésig, a tájékoztatás megadásáig, illetve a vállalkozói díj kifizetéséig tarthat. A felek ellenkezõ megállapodása hiányában a vállalkozói díj, mint pénztartozás teljesítési helye a jogosult telephelye. Ettõl eltérõ rendelkezést jogszabály is tartalmazhat. Így például ha a felek másként nem állapodtak meg, a bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli. A bankszámlára készpénzben teljesített fizetést pedig akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt a pénzintézet pénztáránál vagy a postán befizetik [a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökrõl szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet]. A vállalkozói díj kifizetésének módjáról a felek szabadon megállapodhatnak a vállalkozási szerzõdésben. 16.1.14. A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelõnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerzõdés következtében birtokába kerültek. Ez új jogszabályi rendezés eredménye, mely a vállalkozások körbetartozásának megszüntetését szolgálja. 16.2. Önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve mûszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerzõdés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttmûködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerzõdéseket megkötni. A vállalkozó felelõssége az ilyen vállalkozási szerzõdésben kikötött mûszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette (fõvállalkozás). A fõvállalkozási szerzõdésnek egyrészt tartalmaznia kell a Ptk. -ban foglalt minimális tartalmi elemeket, emellett a fõvállalkozó feladata az is, hogy az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt munkavégzéshez szükséges feltételeket megteremtse és a többi vállalkozóval az együttmûködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges 43
szerzõdéseket megkösse. A fõvállalkozónak tehát nem a vállalkozó és alvállalkozó közötti munkaszervezés és koordináció a feladata, hanem - a megrendelõ és a többi vállalkozó között létrejött önálló vállalkozási szerzõdések alapján - a többi vállalkozó munkavégzésének összehangolása. Ezzel összefüggésben a fõvállalkozó felelõs a szerzõdésben kikötött mûszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is, ha a teljesítéshez szükséges terveket vagy annak egy részét nem õ készítette. 17. Építési szerzõdés alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelõ pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. A vállalkozót a megrendelõ tulajdonát képezõ, a szerzõdés szerinti munkák végzésére szolgáló ingatlanon - díjkövetelése erejéig - jelzálogjog illeti meg, amely a szerzõdéskötés ténye és a vállalkozó kérelme alapján a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésével jön létre; az ezzel ellentétes rendelkezés semmis. Ha a megrendelõ a vállalkozó díját kiegyenlítette, a vállalkozó köteles a jelzálogjog törléséhez hozzájárulni, az ennek elmulasztásából származó kárért felelõs. Az építési-szerelési munka fogalmát jogszabály nem határozza meg. A bírói gyakorlat ilyennek tekinti az új építmény létrehozását, a meglévõ építmény újjáépítését, bõvítését, átalakítását, karbantartását és javítását, valamint annak lebontását is. Ha a szerzõdés megkötésekor a kivitelezéshez szükséges valamennyi terv (költségvetés, mûleírás stb.) még nem áll rendelkezésre, a tervek fokozatos szolgáltatásának határidõit, valamint az építési-szerelési munka egészére vonatkozó költségelõirányzat alapján megállapított tájékoztató jellegû díjat a szerzõdésben meg kell határozni. Az építési-szerelési szerzõdés lényeges tartalmi elemei közé tartozik, hogy a felek meghatározzák a szolgáltatás tárgyát mennyiség és minõség szerint, valamint megállapodjanak a vállalkozási díjban. A felek a szolgáltatás tárgyának mennyiségét és minõségét meghatározhatják tervdokumentációra és költségvetésre való utalással is. Fõleg nagyberuházások esetén elõfordulhat, hogy a vállalkozási szerzõdés megkötésének idejéig nem készül el a teljes tervdokumentáció, illetve a költségvetés. A részleges tervek birtokában azonban a kivitelezés megkezdhetõ és folyamatosan végezhetõ akkor, ha a szükséges terveket és költségvetéseket folyamatosan szolgáltatják a kivitelezõ részére. Emiatt engedi meg a törvény a tervek, illetve a költségvetés fokozatos szolgáltatását. Ez esetben azonban a feleknek pontosan meg kell határozniuk az építési-szerelési szerzõdésben, hogy a konkrétan meghatározott egyes részletterveket mikorra (teljesítési határidõ) szolgáltatja a megrendelõ a vállalkozó részére. Miután a szerzõdés megkötésekor a szolgáltatás mennyisége és minõsége teljes egészében nincs konkrétan meghatározva, ezért a vállalkozói díj sem határozható meg pontosan. Az elvégzendõ munkák volumenét csak becsülni lehet, ezért az építési-szerelési szerzõdésnek a tájékoztató jellegû vállalkozói díjat kell tartalmaznia, ezt a felek költségelõirányzat alapján határozhatják meg. Ha a felek az építési szerzõdésben kezdési határidõt kötöttek ki és részhatáridõben is megállapodtak, s a vállalkozó kezdési késedelembe esett, kötbéralapnak nem a rész-szolgáltatás, hanem a teljes szolgáltatás értékét kell tekinteni. 17.1.1. Jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában a munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás megszervezése, továbbá a hatósági engedélyek beszerzése a megrendelõ feladata. Az építésügyi hatóság engedélye szükséges telekalakításhoz, építmény, építményrész, épület-együttes megépítéséhez, átalakításához, bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához vagy a rendeltetésének megváltoztatásához a jogszabályokban meghatározott esetekben [az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 34. § (1)]. A mûemléki ingatlanok tekintetében lásd: a kulturális örökség védelmérõl szóló 2001. évi LXIV. törvényt.
44
A fent említett eseteken kívül is tartalmaznak jogszabályok elõírásokat arra, hogy bizonyos tevékenységekhez hatósági engedélyt kell beszerezni. A megrendelõ (az építtetõ) feladata a szükséges hatósági engedélyezési eljárás megindítása, illetve a hatósági engedélyek beszerzése. Ha az építtetõ a hatósági engedélyeket határidõre nem szerzi be, ez a közbensõ intézkedés elmulasztása jogkövetkezményeinek alkalmazását vonja maga után, tehát a jogosult késedelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E jogszabályi rendelkezés értelmében nem csupán a hatósági engedélyeket kell az építtetõnek beszereznie, hanem a kivitelezéshez szükséges közmûnyilatkozatokat is. A külön jogszabályok ennek feltételeit részletesen szabályozzák. 17.1.2. A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplõ, de a költségvetésbõl hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a mûszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerûen nem használható. E munkák díjainak elszámolásáról külön jogszabály rendelkezik. Átalánydíjas építési szerzõdés esetében a kikötött díjon felül csak a pótmunkák ellenértéke számolható el. A szerzõdésben meghatározott munkának a tervtõl részben eltérõ tartalommal való elvégzése esetén sem térhetnek át a felek a tételes elszámolásra. Pótmunkának tekinti az ítélkezési gyakorlat azokat a mûszakilag szükséges munkákat, amelyek a tervdokumentációból kimaradtak, de nélkülük a létesítmény rendeltetésszerûen nem használható. A vállalkozó mind a többletmunkát, mind a pótmunkát köteles elvégezni. A többletmunka és a pótmunka díjainak elszámolásáról külön jogszabály rendelkezik. Többletmunkáért a vállalkozó az átalánydíjon felül külön díjra nem tarthat igényt. Ennek az az indoka, hogy a terv fogalmát nem lehet szûken értelmezni, és a terv körébe tartozónak kell tekinteni a dokumentáció minden olyan elemét, amely a vállalkozás mûszaki tartalmát meghatározza. Ennek megfelelõen a terv része minden olyan szakhatósági rendelkezés, amely a szerzõdésszerû teljesítéshez szükséges munkákat, munkarészeket foglal magában. Ha a felek a vállalkozási szerzõdést módosítják, a többletmunka és a pótmunka felmerültét nem az eredeti tervdokumentáció és költségvetés, hanem a szerzõdés módosított tartalma szerint kell elbírálni. Ha a vállalkozó a szerzõdés (a módosított szerzõdés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelõ részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelõ alkalmazásával rendezhetõ. 17.1.3. A megrendelõ köteles a munkahelyet munkavégzésre alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani, ha a munkát a megrendelõ által kijelölt helyen kell elvégezni. Eszerint a munkahely akkor alkalmas a munka elvégzésére, ha annak állapota a szerzõdés teljesítését nem gátolja, valamint a kitûzött alappontok és azok jegyzékének átadása megtörtént. 17.1.4. A megrendelõ köteles a munkát idõközönként ellenõrizni. A törvény megfogalmazása szerint az ellenõrzést idõközönként kell elvégezni, arra vonatkozóan azonban nincs elõírás semmilyen jogszabályban, hogy az ellenõrzést milyen gyakorisággal kell elvégezni. A Legfelsõbb Bíróság iránymutatása szerint irányadó az a szabály is, hogy a vállalkozó nem mentesül a felelõsség alól, ha a megrendelõ az ellenõrzést elmulasztotta vagy nem megfelelõen végezte el. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a mûszaki ellenõr az építtetõvel kötött megbízási szerzõdés alapján járt el, s az ellenõrzési kötelezettségének nem tett megfelelõ módon eleget. A mûszaki ellenõrt ugyanis az építtetõ teljesítési segédjének kell tekinteni, s eljárását úgy kell megítélni, mintha a megrendelõ saját maga járt volna el. Speciális szabály híján az építési-szerelési szerzõdésre is alkalmazni kell ezt a szabályt.
45
17.1.5. A felek a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és utasítást a munkahelyen vezetett naplóban kötelesek egymással közölni. A törvény kötelezõen írja elõ a felek számára az építési napló vezetését, amelyben a feleknek fel kell tüntetniük a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és az építtetõ által adott utasításokat is. Az építési napló fontos bizonyítási eszköz. A vállalkozó kérésére - szükség esetén - a megrendelõ köteles a tervek magyarázatát, a részletes kivitelezési utasítást megadni. 17.1.6. A megrendelõ köteles a munkát a vállalkozó értesítésében megjelölt idõpontra kitûzött átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre esõ költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket jegyzõkönyvben rögzíteni. Az építési-szerelési munka teljesítésének egyes joghatásai - formális átadás-átvétel hiányában - a megrendelõ által történt tényleges birtokbavétel, illetõleg használatbavétel alapján is megállapíthatók. A mûszaki átadás-átvételi eljárás idõpontját a vállalkozó tûzi ki a teljesítési határidõn belüli idõpontra vagy a teljesítési határidõként kitûzött határnapra. Az átadás-átvételi eljárás idõpontjáról a vállalkozónak értesítenie kell a megrendelõt. A megrendelõ a kitûzött idõpontban köteles megjelenni és megvizsgálni, hogy a teljesítés szerzõdésszerû-e. Az átadás-átvételi eljáráson azonban nem csak az építtetõ és a vállalkozó vehet részt, arra meghívhatják a felek az egyéb érdekelteket is (például a tervezõt, a mûszaki ellenõrt, a technológiai szerelést végzõ kivitelezõt, építésügyi hatóság képviselõjét, szükség szerint más hatóságok képviselõit, valamint az érdekelt közüzemi vállalatok képviselõit is). Ha a megrendelõ nem jelenik meg az átadás-átvételi eljáráson, átvételi késedelem következik be, a jogosulti késedelem pedig kizárja a kötelezett egyidejû késedelmét. Az építtetõ ugyanakkor bizonyíthatja, hogy az átadás-átvételi eljárás kitûzött idõpontjára a szolgáltatás nem volt átadásra alkalmas állapotban. Ha a bizonyítás sikeres, a kötelezett késedelmét kell megállapítani. A vállalkozó akkor is késedelembe esik, ha a teljesítési határidõ utolsó napjára nem tûzi ki az átadás-átvételi eljárás kezdetét. Az átadás-átvételi eljárásról jegyzõkönyvet kell felvenni, abban fel kell tüntetni a megrendelõ, illetve más érdekeltek által észlelt hibákat, hiányosságokat, a hibás munkarészekre esõ költségvetési összeget, illetve az építtetõ által érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket is. Mivel az átadás-átvételi eljárást a törvény rendkívül tömören szabályozza, az esetleges jogviták elkerülése céljából hasznos lehet az eljárás részletes szabályozása a vállalkozási szerzõdésben. Ennek keretei között pontosan szabályozható többek között, hogy az eljárásra mikor kell, hogy sor kerüljön, azon ki vehet rész, az átadás-átvétel milyen hosszan tart, illetve szabályozhatóak a kötelezettségek megszegésének szankciói is. 17.1.7. Ha a megrendelõ egyes munkarészeket a teljesítés elõtt ideiglenes jelleggel átvesz (elõzetes átadás), ezek tekintetében a kárveszély az átvétel idõpontjától a megrendelõre száll át. Az elõzetes átadásnak fõleg olyan esetekben van gyakorlati jelentõsége, amikor a létesítményen több vállalkozó dolgozik. Ilyen esetekben a munkát össze kell hangolni, a munkahelyre a megrendelõnek szüksége van abból a célból, hogy a következõ munkafázist végzõ vállalkozó részére munkavégzésre alkalmas állapotban adhassa azt át. Az elõzetes átadás nem minõsül részteljesítésnek. Abban az esetben tehát, ha a vállalkozó hibásan teljesít, a szavatossági igény érvényesítésének kezdõ idõpontja nem az elõzetes átadás napja, hanem az a nap, amikor a szerzõdésszerû teljesítés megtörtént. A munkarészek átadása ilyenkor ideiglenes jelleggel történik meg. Az elõzetes átadásnak abból a szempontból van jelentõsége, hogy az átvétel idõpontjától a kárveszélyviselés átszáll a megrendelõre. Ez
46
azonban csak azoknak a károknak a viselésére terjed ki, amelyekért más személy nem tehetõ felelõssé. Abban az esetben, ha a vállalkozó hibás teljesítése miatt következik be a kár az elõzetes átadást követõen, ez nem jelenti a kárveszélyviselésnek a megrendelõre való átszállását, mert a vállalkozó köteles a hibás teljesítéssel okozott kárt az építtetõnek megtéríteni. Ha a megrendelõ a vállalkozó részére a munkahelyet, a munkarészeket visszaadja, úgy a kárveszélyviselés visszaszáll a vállalkozóra. 17.1.8. Határidõben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerzõdésben elõírt határidõn belül, illetõleg határnapon megkezdõdött, kivéve, ha a megrendelõ a szolgáltatást nem vette át. Késedelemmentes teljesítésnek kell tekinteni azt, ha az átadás-átvételi eljárást a vállalkozó a teljesítési határidõn belüli idõpontra vagy a teljesítési határidõ utolsó határnapjára kitûzi és az átvételi eljárás ezen a napon megkezdõdik. Ha a vállalkozó az átadás-átvételi eljárás kezdõ idõpontját a teljesítési határidõ leteltét követõ idõpontra tûzi ki, teljesítését késedelmesnek kell tekinteni. E szabály hiányában a vállalkozó csak akkor teljesíthetne határidõben, ha az átadás-átvételi eljárást a teljesítési határidõ leteltéig be is fejezte. Ez azonban azzal a súlyos joghátránnyal járna, hogy a vállalkozónak az átadásátvételi eljárás kezdõ idõpontját lényegesen korábbi idõpontra kellene kitûznie a szerzõdés szerinti feladatainak elvégzésére biztosított határidõ terhére. Meg kell állapítani a kötelezett késedelmét abban az esetben, ha a megrendelõ alappal tagadta meg a szolgáltatás átvételét arra hivatkozva, hogy a felajánlott teljesítés nem szerzõdésszerû, mert olyan jellegû, illetve volumenû hibák vannak, amelyek a létesítmény rendeltetésszerû használatát akadályoznák. Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerû használatot. Az építési munka átvételénél a rendeltetésszerû használhatóságot elsõsorban a törvényes kellékekhez, a szerzõdésben foglalt kikötésekhez, illetve az abban meghatározott használati célhoz viszonyítva kell megállapítani. A lakóépületnek (lakásnak) a mûszaki átadás-átvételkor a beköltözésre, lakhatásra alkalmas állapotban kell lennie. Nem tekinthetõ rendeltetésszerû használatra alkalmasnak az a lakás, amelyben több kisebb jelentõségû hiba együttes elõfordulása vagy a hiba javítása (pótlása) a lakás zavartalan használatát akadályozza. Ilyen esetben az épület (lakás) átvételét meg lehet tagadni. 17.1.9. Az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül a munkát újból meg kell vizsgálni (utófelülvizsgálati eljárás). A megrendelõ készíti elõ az utófelülvizsgálati eljárást és hívja meg arra a vállalkozót. Míg az átadás-átvételi eljárás idõpontját a vállalkozó tûzi ki és arról értesíti a megrendelõt, az utó-felülvizsgálati eljárásnál ez a kötelezettség fordított: a megrendelõ készíti elõ az utó-felülvizsgálati eljárást és õ hívja meg arra a vállalkozót. Az utófelülvizsgálati eljárásról felvett jegyzõkönyvben feltüntetett hibákra, hiányosságokra vonatkozó szavatossági jogok az utó-felülvizsgálati eljárás befejezését követõ 3 hónapon belül akkor is érvényesíthetõk, ha az elévülési idõ már eltelt vagy abból 3 hónapnál kevesebb van hátra. Ha a vállalkozó az utó-felülvizsgálati eljárás során elismeri a megrendelõ szavatossági jogát, az a szavatossági jogok elévülésének idejét megszakítja. Ebbõl következik, hogy az elismert jogokat a hibák kijavítására vállalt határidõ eltelte elõtt akkor sem kell érvényesíteni, ha ez a határidõ az utó-felülvizsgálati eljárás befejezésétõl számított 3 hónapot követõen jár le. 18. Szerelési szerzõdés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelõ pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles.
47
A szerelési szerzõdést a szolgáltatás tárgya különbözteti meg a vállalkozási szerzõdéstõl. A törvény nem tartalmazza a technológiai szerelési munka fogalmát. A mûszaki és ítélkezési gyakorlat szerint a technológiai szerelési munka: a vas- és acélszerkezeti híd, vas-, acél- és fémszerkezet, tartály, tápházi berendezés, vízlágyító berendezés, gép, gépi berendezések, erõátviteli villamosberendezés, irányítás-, számítástechnikai és automatikai berendezések, híradástechnikai, hírközlõ berendezések, kõolaj, kõolajtermék és vegyitermék ipari csatlakozó és üzemi területen belüli technológiai vezetékei, ipari gázcsatlakozó és üzemi területen belüli technológiai gázvezetékek, gõz-, forró víz- és termálvíz vezetékek, zagyvezetékek, vízvezetékek közül az üzemi területen belüli bármilyen vezetésû, a technológiai folyamatot kiszolgáló kohászati alapanyagot elosztó, (ellátó) és bekötõ vezetékek, valamint a bármilyen anyagból készült technológiai belsõ csõhálózat, folyamszabályozó mérõ, jelzõ és vezérlõ elektromos-, elektronikus-, hidraulikus-, pneumatikus vezetékek, ezek szerelvényei, mûszerei, mérõköri elemei, ipari légtechnikai és klímaberendezések, felvonó és szállító berendezések szerelési munkái. Nem tartozik ide az építés-szerelési munkának minõsülõ épületgépészeti, épületlakatos ipari, könnyûszerkezetes építési móddal megvalósított épületszerelési, személyfelvonó-szerelési munka. Technológiai szerelési munkának minõsül még a villamos hálózat szerelési munkák körébe nem tartozó kábelfektetési és szerelési munka. Korábban a technológiai szerelési munkákat ágazati miniszteri rendeletek tartalmazták, amelyeket hatályon kívül helyeztek. A mûszaki és a bírói gyakorlat azonban a szolgáltatás jellegének meghatározásánál változatlanul követi e meghatározásokat. Az utaló szabály értelmében a szerelési szerzõdésre jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában az építési szerzõdés szabályait kell megfelelõen alkalmazni. 18.1.1. Az átadás-átvétel próbaüzemmel történik. A próbaüzem idõtartama harminc nap. A próbaüzem elõtt meg kell gyõzõdni arról, hogy a berendezés a próbaüzemre alkalmas-e. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat, továbbá a hibákat, hiányokat és a kijavításukra, pótlásukra megállapított határidõket jegyzõkönyvbe kell foglalni. A szabálynak elsõdlegesen biztonsági szempontból van jelentõsége, de ezzel az alkalmatlan berendezéssel végzett próbaüzem miatti felesleges költségek felmerülte is megelõzhetõ. Ha a berendezés gyártása is a tevékenységi körébe tartozik, a szükséges irányító szakszemélyzetet a próbaüzem egész tartamára a vállalkozó biztosítja. A próbaüzemhez szükséges energiát, alap-, nyers- és segédanyagokat, valamint különleges mûszereket a megrendelõnek kell biztosítania. A megrendelõ az átvételt nem tagadhatja meg, ha a próbaüzem során olyan kisebb jelentõségû hibákat és hiányosságokat állapítottak meg, amelyek a rendeltetésszerû állandó és elõírt üzemeltetést nem akadályozzák, és egyébként a berendezés a szerzõdésben kikötött feltételeknek megfelel. 19. Tervezési szerzõdés alapján a vállalkozó mûszaki-gazdasági tervezõ munka elvégzésére, a megrendelõ pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. Tervezési szerzõdésrõl olyan vállalkozási szerzõdések esetén beszélhetünk, ahol a vállalkozó kötelezettsége mûszaki-gazdasági tervezõ munka elvégzése. A tervezési szerzõdés teljesítése akkor szerzõdésszerû, ha a korszerû mûszaki követelményeknek, a hatósági elõírásoknak megfelel, és a terv alapján a kivitelezés gazdaságosan megvalósítható. Ha a terv a fenti követelményeket nem elégíti ki, a szolgáltatás kellékhiányos. A mûszaki gyakorlatban alakult ki, hogy mûszaki-gazdasági tervezési munka Ø az épület, mûtárgy és más építmény építéséhez, felújításához, helyreállításához, átalakításához, korszerûsítéséhez, bõvítéséhez, elmozdításához, illetõleg bontásához, továbbá a tereprendezéshez és parkosításhoz szükséges mûszaki tervdokumentációk
48
Ø Ø Ø
Ø
készítése, ideértve a beruházással kapcsolatos általános elrendezési (beépítési) terv készítését is; az üzemi technológiai folyamatok, elrendezések, térbeli és mûködési kapcsolatok, üzemeltetési és létesítési szükségletek meghatározása; a gép üzemi és egyéb berendezés gyártásához, elhelyezéséhez, felújításához, korszerûsítéséhez, átalakításához, áttelepítéséhez, illetõleg bontásához szükséges mûszaki tervdokumentációk készítése; a mûszaki gazdasági tervezéssel kapcsolatos, ezt közvetlenül szolgáló geodéziai (terület-felmérési, földmérési) munka, talajfeltárás (talajmechanikai, geológiai, vízkutató és egyéb) munka és vizsgálat, továbbá az elõtervezési mûvelet (adatfelvétel, vizsgálat, tanulmány, hely kijelölésével kapcsolatos tervek, beruházási javaslat, program stb.) elkészítése, valamint kisajátítási terv kidolgozása; minden egyéb vállalkozásra irányuló mûszaki, gazdasági, tervezési munka (tervek felülvizsgálata, átdolgozása, helyszínre alkalmazása, honosítása stb.).
19.1. A tervezõ felelõssége a tervezési hibákért A megrendelõ (építtetõ, beruházó) általában egyfelõl a tervezõvel a kiviteli tervek elkészítésére, másfelõl a kivitelezõvel a létesítménynek tervek szerinti kivitelezésére tervezési, illetõleg építési szerzõdéseket köt. Ebbõl következik, hogy a tervezõ és a kivitelezõ között közvetlen szerzõdéses kapcsolat nincs. Felmerült tehát az a kérdés, hogy a tervezési hiba ellenére megvalósított létesítmény esetén miként alakul a három fél egymással szembeni felelõssége. A kialakult gyakorlat szerint a megrendelõ köteles a mûszaki-gazdasági tervezési munkával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokat, szakvéleményeket stb. a vállalkozó (kivitelezõ) rendelkezésére bocsátani, illetõleg a vállalkozó (kivitelezõ) kérésére a továbbtervezés szempontjából szükséges utasításokat megadni. A megrendelõ azonban sem a tervezés sem a kivitelezés terén nem szükségképpen tekinthetõ szakembernek (szakvállalatnak), ezért a tervezõ által készített terveket azok megfelelõsége szempontjából annak ellenére sem köteles vizsgálni, hogy azokat a tervezési szerzõdés teljesítéseként veszi át a tervezõtõl. Nincs is olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a megrendelõnek (építtetõnek, beruházónak) a mûszaki terveket jóvá kellene hagynia. A gazdálkodó szervezetek között létrejött szerzõdések körében ugyanakkor általánosan érvényesülõ szabály az, hogy a szolgáltatás elfogadása nem mentesít a hibás teljesítés következményei alól (Ptk. 316. §), vagyis minden gazdálkodó szervezet önálló felelõsséggel tartozik a saját tevékenységi körébe esõ cselekményekért és mulasztásokért. Ha tehát a tervezõ a tervek átadásával teljesít is, a megrendelõnek azok kifogás nélküli elfogadása azonban a tervezõ hibás teljesítésével oksági kapcsolatban nem áll. Ezért a tervezõ a minõségileg hibás tervek elkészítése miatt a hibás teljesítés folytán fennálló felelõsséggel tartozik a megrendelõjével szemben (Ptk. 305. §, 410. §). Más a helyzet a megrendelõ és a kivitelezõ jogviszonyában. A megrendelõ ugyanis a tervdokumentációt nem teljesítésként adja át a kivitelezõnek, hanem azért, hogy a kivitelezõ szolgáltatását (mûszaki paraméterek, ellenérték stb. tekintetében) konkretizálja. Ezért a kivitelezõ a tervdokumentáció - mint szolgáltatás - hibája miatt a megrendelõvel szemben szerzõdésszegési igényt nem érvényesíthet. A továbbiakban felmerül az a kérdés, hogy ha a kivitelezés megfelel ugyan a megrendelõ által szolgáltatott terveknek, de a hibás mûszaki tervezés miatt - a megrendelõ és a kivitelezõ között létrejött szerzõdésben meghatározott teljesítési érdek nem valósulhat meg, miként alakul a kivitelezõ felelõssége a megrendelõvel szemben, illetõleg a tervezõ felelõssége a kivitelezõvel szemben.
49
A vállalkozó (kivitelezõ) elvárható magatartása szempontjából figyelemmel kell lenni a feleket terhelõ együttmûködési és tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó általános szabályok mellett arra is, hogy „a vállalkozó köteles a megrendelõt minden olyan körülményrõl haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellõ idõre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredõ kárért felelõs”. Minthogy a kivitelezõtõl az építési munkát illetõen a kellõ szakértelem elvárható, ezért a kivitelezõ a tervezõ részérõl elkövetett, a megfelelõ teljesítést gátló, veszélyeztetõ körülményekrõl, tervhibákról a megrendelõt tájékoztatni, figyelmeztetni köteles. Ehhez az szükséges, hogy a megrendelõ (építtetõ, beruházó) által rendelkezésre bocsátott tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal vizsgálja meg. Ha ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy olyan hibát, amelyet kellõ gondosság mellett észlelhetett volna, nem ismer fel, vagy errõl a megrendelõt nem tájékoztatja, ezzel a jogszabályban elõírt kötelezettségét megszegi, s ezért - a megrendelõvel szemben - a kártérítési felelõssége fennáll. Nyilvánvaló azonban, hogy az eredendõen a hibás tervezés miatt jelentkezõ - bár a kivitelezõ megfelelõ gondossága esetén részben vagy egészben elhárítható - létesítményhiba esetén a tervezõ sem mentesülhet saját hibájának a kárkövetkezményei alól. Ilyen esetekben tehát a többek közös károkozásának szabályai az irányadóak, vagyis a tervezõ és a kivitelezõ a hibás tervek alapján kivitelezett és ezért hibás létesítménnyel kapcsolatban a megrendelõnél keletkezett károkért egyetemleges felelõsséggel tartoznak. A bíróság mellõzheti az egyetemleges felelõsség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja. Ennek különösen azért van jelentõsége, mert esetenként a kivitelezõnek a szükségessé vált javítási munkákat saját károkozásának mértékén túl is el kell végeznie, pl. a munkák oszthatatlansága miatt. Az sem kizárt azonban, hogy a tervezõnek kell - a javítási tervek szolgáltatásán felül teljeskörûen helytállnia, pl. a kivitelezõ jogutód nélküli megszûnése miatt. Általános szabályként azonban az állapítható meg, hogy a közös károkozás következményeinek reá esõ részét mindkét vállalkozónak (tervezõnek, kivitelezõnek) közrehatása estén annak mértékéig az építtetõnek is - általában viselnie kell. 19.2. A felek a szerzõdésben a mûszaki-gazdasági tervezõ munka fokozatos szolgáltatásában is megállapodhatnak. A fokozatos tervszolgáltatásnak különösen nagy volumenû beruházásoknál van jelentõsége. A fokozatosan szolgáltatott terveknek önállóan alkalmasnak kell lenniük a kivitelezéshez. 19.3. A felek a szerzõdésben kiköthetik a kártérítési felelõsség korlátozását, ha a vállalkozó hazai viszonylatban nem ismert vagy nem alkalmazott mûszaki-gazdasági megoldást tartalmazó terv készítését vállalja. 19.4. A megrendelõ a tervet csak a szerzõdésben meghatározott célra és esetben használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja. Ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három éven belül megkezdõdött, a terv hibája miatt érvényesíthetõ szavatossági jogok elévülési idejének kezdete a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének idõpontja. A tervezési szerzõdés akkor megy teljesedésbe, amikor a megrendelõ a tervet átveszi. A tervezési munka jellegébõl adódik, hogy a szolgáltatás minõségének megvizsgálása az átadáskor általában még nem lehetséges, arra csak a terv szerinti kivitelezés befejezésekor kerülhet sor. Ezért mondja ki a törvény, hogy a szavatossági jogok Ptk. 308. § (1) bekezdése szerinti elévülési ideje nem a tervezési szerzõdés teljesítésétõl, hanem a kivitelezésre kötött szerzõdés teljesítésének idõpontjától kezdõdik. A tervezõ szavatossági felelõsségének
50
meghosszabbítására vonatkozó szabály - a helytállást ésszerû határidõk közé szorítása érdekében - azonban csak akkor alkalmazható, ha a kivitelezés a terv átadásától számított 3 éven belül megkezdõdött. Ha a kivitelezés idõben megkezdõdik, annak tényleges idõtartama a tervezõ meghosszabbított szavatossági helytállását nem befolyásolja. Ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három év után kezdõdik meg, a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó a tervet felülvizsgálja és nyilatkozik a terv kivitelezésre való alkalmasságáról vagy megváltoztatásának szükségességérõl, illetve a tervet áttervezi, a megrendelõ pedig díjat fizet (korszerûségi felülvizsgálat). Jogszabály a korszerûségi felülvizsgálatot kötelezõvé teheti. A korszerûségi felülvizsgálat alkalmas mindazoknak a körülményeknek (technikai fejlõdés, változó elõírások stb.) a figyelembevételére, amelyek miatt indokolt a kivitelezés megkezdésének idõpontjától függõvé tenni a terv hibája miatt érvényesíthetõ szavatossági jogok elévülésének a kezdetét. A korszerûségi felülvizsgálatra kötött szerzõdés létrejöttéhez szükség van arra, hogy a felülvizsgálat feltételeiben és az azért járó díjban a felek kifejezetten megállapodjanak. Ha a korszerûségi felülvizsgálat esetén a terv alkalmassá nyilvánításától vagy az áttervezett terv szolgáltatásától számított három éven belül a kivitelezés megkezdõdik, a terv hibája miatt érvényesíthetõ szavatossági igények elévülési idejének kezdetét a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének idõpontjától kell számítani. 19.5. A vállalkozó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését akadályozza vagy korlátozza. Elõfordulhat, hogy a tervezõ a munkavégzés során másnak a jogi oltalomban részesített szellemi alkotását használja fel munkavégzéséhez. Az ilyen felhasználáshoz köteles beszerezni a harmadik személy engedélyét, hozzájárulását, ennek hiányában jogosulatlanul alkalmazza mások megoldásait, bitorolja mások szellemi alkotását. A törvényi szabály a megrendelõ érdekeinek védelmét szolgálja. Célja, hogy a megrendelõ ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy a kifizetett terv alapján a kivitelezést nem lehet a megrendelõ szándékai szerint megvalósítani. A jogszavatosság alapján a megrendelõnek elállási joga, kártérítési igénye lehet, illetve ha a harmadik személy joga a megrendelõ jogait korlátozza, a megrendelõ megfelelõ határidõ kitûzésével tehermentesítést követelhet a tervezõtõl és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges tervezési díj összegének megfizetését. A szerzõdéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthetõ szellemi alkotások tekintetében a kutatási szerzõdés szabályait kell megfelelõen alkalmazni. 20. Kutatási szerzõdés alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelõ pedig díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. A kutatási szerzõdés is a vállalkozási szerzõdés önállóan nevesített alakzata, bár olyan szerzõdési elemeket is hordoz, amelyek inkább a megbízási szerzõdéshez állnak közelebb. Így például, míg a vállalkozási szerzõdés eredménykötelem, a kutatási szerzõdésnek nem feltétele, hogy eredmény megvalósításában állapodjanak meg a felek. Megállapodhatnak oly módon is, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. A kutatási szerzõdés különbözik abban is a többi vállalkozási szerzõdéstõl, hogy csak írásba foglalva érvényes. További különbség, hogy a fõszabály szerint a vállalkozó csak a megrendelõ hozzájárulásával vehet igénybe alvállalkozót. Ez a szabályozás is a megbízási szerzõdésekre jellemzõ.
51
20.1. A jogi oltalomban részesíthetõ szellemi alkotásokat óvó, a szellemi alkotáshoz való jognak a védelmét szolgáló rendelkezésrõl van szó. A szabályozás kétirányú attól függõen, hogy a szerzõdéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott alkotások tekintetében a megrendelõ a rendelkezés jogát kiköti-e avagy nem. Ettõl függ, hogy a szellemi alkotást ki milyen körben jogosult felhasználni, illetve azzal melyik félnek van szabad rendelkezési joga. Mindkét esetben tilos azonban a szellemi alkotás nyilvánosságra hozatala, harmadik személlyel való közlése. a) Ha a megrendelõ a rendelkezés jogát kiköti, a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belsõ tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelõ szabadon rendelkezik; b) Ha a megrendelõ a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik. A megrendelõ a vállalkozó szolgáltatását csak a szerzõdésben meghatározott célra használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja. A vállalkozó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a szolgáltatás felhasználását megakadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. Kérdés: Melyek a vállalkozási szerzõdés általános rendelkezései közül a megrendelõ és melyek a vállalkozó jogai és kötelezettségei? Mi a különbség az építési, a szerelési és a tervezési szerzõdések között a felek jogait és kötelezettségeit illetõen? Mely esetekben állhat el a szerzõdéstõl a megrendelõ, az építtetõ?
52
IV. Rész Munkaviszony 21. Alapelvek: 21.1. A munkáltató, az üzemi tanács és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttmûködni. A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. A munkaviszony megszûnését követõen e meghatározott kötelezettség a munkavállalót csak ilyen tartalmú, megfelelõ ellenérték fejében kötött megállapodás alapján és legfeljebb három évig terhelheti. Ennek további feltétele, hogy a munkaviszonyt a munkavállaló rendes felmondással, illetõleg a munkáltató rendkívüli felmondással szüntesse meg. E megállapodásra a polgári jog szabályai irányadók. Az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelõen kell gyakorolni, illetõleg teljesíteni. A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerû, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetõségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggõ tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függõ körülmény miatt. Nem minõsül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegébõl vagy természetébõl egyértelmûen következõ megkülönböztetés. 21.2. A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérõen nem rendelkezik - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A munkavállaló kérésére a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelezõ. Az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen. A munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben a jogorvoslat módjáról és határidejérõl a munkavállalót ki kell oktatni. Az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthetõ közöltnek, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza; errõl jegyzõkönyvet kell felvenni. 21.3. A megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, illetõleg, ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá, megtámadhatja az, akit megtévesztettek, a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vették rá, illetõleg az, aki téves feltevésben volt. A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétõl, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszûnésétõl kezdõdik. A megtámadási határidõre az elévülés szabályai megfelelõen irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. A megtámadást a meghatározott határidõn belül írásban kell a másik féllel közölni. Ezt követõen az eljárásra a munkaügyi jogvita intézésének szabályai az irányadók.
53
21.4. Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik. Ha a semmisség a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid idõn belül nem orvosolható, a semmisséget hivatalból kell figyelembe venni. A munkavállaló munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól elõre nem mondhat le, sem elõzetesen olyan megállapodást nem köthet, amely e jogokat az õ hátrányára csorbítja. 21.5. A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bûncselekménnyel okozott kárért fennálló felelõsség öt év, ha pedig a büntethetõség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelõ idõ alatt évül el. Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdõdik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet. 21.6. A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Munkaviszonyba munkavállalóként - ha e törvény kivételt nem tesz - az léphet, aki a tankötelezettségét teljesítette. Munkaviszonyt létesíthet a tizennegyedik életévét betöltött a) tanuló, ha tankötelezettségét a felnõttek iskolai rendszerû oktatásában vagy iskolarendszeren kívüli oktatásban való részvétellel teljesíti; b) az alap-, illetve középfokú nevelési oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt, továbbá c) az a személy, akinek tankötelezettsége felmentés folytán megszûnt. Munkáltató az lehet, aki jogképes. A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredõ munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, illetõleg személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekbõl alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára. 21.7. A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerzõdéssel jön létre. A munkaszerzõdés kollektív szerzõdéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezõbb feltételt állapít meg. A munkaszerzõdésben meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét. A felek ezen túlmenõen más kérdésekben is megállapodhatnak. A munkaszerzõdést - az öt napot meg nem haladó idõtartamú munkaviszonyt kivéve - írásba kell foglalni. Az írásbafoglalás elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló, és a munkába állását követõ harminc napon belül hivatkozhat. A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhetõ, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat. A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja.A munkába lépés napját a felek a munkaszerzõdésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerzõdés megkötését követõ munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. Eltérõ megállapodás hiányában a munkaviszony határozatlan idõtartamra jön létre. A határozott idejû munkaviszony idõtartamát naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. Ennek idõtartama - az újabb munkaviszony létesítését is ideértve - az öt évet nem haladhatja meg, ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A határozott idejû munkaviszony határozatlan idejûvé alakul, ha a munkavállaló az idõtartam lejártát követõen legalább egy munkanapot, közvetlen vezetõje tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb idõre létesített munkaviszony azonban ilyen esetben csak annyi idõvel hosszabbodik
54
meg, amilyen idõtartamra eredetileg létrehozták. E szabályok nem vonatkoznak a választással keletkezett munkaviszonyra. Ha jogszabály vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a munkáltató döntése alapján meghatározott munkakör betöltése pályázat alapján történik, e munkakörre csak olyan munkavállalóval lehet munkaszerzõdést kötni, aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A munkaszerzõdésben, a munkaviszony létesítésekor próbaidõ is kiköthetõ. 21.8. A próbaidõ tartama harminc nap. Kollektív szerzõdés, illetve a felek ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedõ próbaidõt is megállapíthatnak. A próbaidõ meghosszabbítása tilos, ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A próbaidõ alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti. 21.9. A munkáltató és a munkavállaló a munkaszerzõdést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Kollektív szerzõdés a munkaszerzõdést a munkavállaló hátrányára nem módosíthatja. 21.10. A munkaviszony megszûnik: a) a munkavállaló halálával, b) a munkáltató jogutód nélküli megszûnésével, c) a határozott idõ lejártával. 21.10.1. A munkaviszony megszüntethetõ: a) a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével; b) rendes felmondással; c) rendkívüli felmondással; d) azonnali hatállyal a próbaidõ alatt. A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. A határozott idõre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetõleg próbaidõ kikötése esetén azonnali hatállyal szüntethetõ meg. Eltérõen is megszüntetheti a munkáltató a határozott idõre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, ha a határozott idõbõl még hátralévõ idõre jutó átlagkeresetét a munkavállaló részére elõre megfizeti. 21.10.2. A határozatlan idejû munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tûnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerûségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató mûködésével összefüggõ ok lehet. A munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történõ munkáltatói felmondás elõtt lehetõséget kell adni a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeibõl következõen ez a munkáltatótól nem várható el. A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott idõtartam, valamint az azt követõ harminc nap alatt: a) a betegség miatti keresõképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követõ egy év, gümõkóros megbetegedés esetén két év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresõképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje;
55
b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, vagy ilyen célból, illetõleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság; c) a terhesség, a szülést követõ hatodik hónap vége, valamint a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság; d) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétõl számított idõtartama. A munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül. A fenti felmondási tilalmak fennállása szempontjából a felmondás közlésének idõpontja az irányadó. Ha azonban a felmondást már a felmondási idõ kezdete elõtt közlik, a felmondási idõ kezdetének idõpontja az irányadó. A felmondási tilalmak nem vonatkoznak az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjra jogosult munkavállaló munkaviszonyának és a további munkaviszonynak a felmondására. A felmondási idõ legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A harmincnapos felmondási idõ a munkáltatónál munkaviszonyban töltött a) három év után öt nappal, b) öt év után tizenöt nappal, c) nyolc év után húsz nappal, d) tíz év után huszonöt nappal, e) tizenöt év után harminc nappal, f) tizennyolc év után negyven nappal, g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik. A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idõ fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót - legalább a felmentési idõ felének megfelelõ idõtartamban - a kívánságának megfelelõ idõben és részletekben kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés idõtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az idõre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha a munkavállalót a felmondási idõ letelte elõtt a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhetõ vissza, ha a munkavállaló a felmentési idõ alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít. A munkáltató rendes felmondása esetén, ha a munkavállaló a felmondási idõ alatt munkaviszonyának megszüntetését a munkavégzés alóli felmentése elõtti idõpontra kéri, a munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkavállaló által megjelölt idõpontban megszüntetni. 21.10.2.1. A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszûnése következtében szûnik meg. Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot, vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, valamint a további munkaviszony megszûnésekor. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a (4) bekezdésben meghatározott idõtartamban fennálljon. A végkielégítés mértéke a) legalább három év esetén: egyhavi; b) legalább öt év esetén: kéthavi; 56
c) legalább tíz év esetén: háromhavi; d) legalább tizenöt év esetén: négyhavi; e) legalább húsz év esetén: öthavi; f) legalább huszonöt év esetén: hathavi átlagkereset összege. A végkielégítés mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõ öt éven belül szûnik meg. 21.11. A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentõs mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Kollektív szerzõdés, illetve munkaszerzõdés meghatározhatja azokat az eseteket, amikor a rendkívüli felmondásnak van helye. A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstõl számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétõl számított hat hónapon, kollektív szerzõdés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven belül, bûncselekmény elkövetése esetén a büntethetõség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a munkavállaló a rendkívüli felmondás tekintetében jogvitát kezdeményez, ennek jogerõs elbírálásáig a munkáltató a munkavállalót állásából felfüggesztheti. Rendkívüli felmondás esetén a rendes felmondás szabályai nem alkalmazható, azzal az eltéréssel, hogyha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi idõre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelõen alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is. 21.12. A munkaviszony megszüntetésekor (megszûnésekor) a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban elõírt igazolásokat. Az igazolás tartalmazza: a) a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idõ tartamát; b) a munkavállaló munkabérébõl jogerõs határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultját; c) a munkavállaló által a munkaviszony megszûnésének évében igénybe vett betegszabadság idõtartamát. A munkáltató köteles igazolni azt is, ha a munkavállaló munkabérét tartozás nem terheli. A munkavállaló kérelmére munkaviszonyának megszüntetésekor (megszûnésekor), illetve az ezt követõ egy éven belül a munkáltató köteles mûködési bizonyítványt adni. A mûködési bizonyítvány tartalmazza: a) a munkáltatónál a munkavállaló által betöltött munkakört, b) a munkavállaló munkájának értékelését. 21.13. Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni. Ezen túlmenõen meg kell téríteni elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült. A munkáltató kérelmére a bíróság mellõzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történõ visszahelyezését, feltéve, ha a munkáltató a munkavállalónak a rendes felmondás esetén járó
57
végkielégítés kétszeresének megfelelõ összeget megfizeti. Ha a munkavállaló rendes felmondás esetén végkielégítésre nem lenne jogosult, részére az egy havi végkielégítési összeg kétszerese jár. 21.14. A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerzõdés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni. A munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. A munkáltató köteles a) a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredõ jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja; b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni; c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani. A munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerzõdésben foglaltaknak megfelelõen munkabért fizetni. A munkavállaló köteles a) az elõírt helyen és idõben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetõleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni; b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, elõírások és utasítások szerint végezni; c) munkatársaival együttmûködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elõ; d) munkáját személyesen ellátni. A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerzõdésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó elõkészítõ és befejezõ munkákat - a törvényes munkaidõn belül - elvégezni. Ha ez csak a munkaidején túl végezhetõ el, a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint ellenérték illeti meg. A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvetõ fontosságú információkat megõrizni. Ezen túlmenõen sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna. A munkavállaló - munkabérének és költségeinek megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az elõírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes. 21.15. Eltérõ megállapodás hiányában a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elõ és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni. Utóbbi esetben az utasítás teljesítését azonban nem tagadhatja meg. A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Az utasítás jogszerû megtagadása nem menti fel a munkavállalót az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerû utasításokat teljesítse. Ha a munkavállaló az utasítás teljesítésének jogszerû megtagadása következtében nem végez munkát, a kiesõ idõre átlagkeresetre jogosult. A munkavállaló - különösen indokolt esetben - munkakörébe nem tartozó munkát is köteles végezni, illetve állandó munkahelyén kívüli munkavégzésre is kötelezhetõ. Ez azonban beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb
58
körülményeire tekintettel rá nézve aránytalan sérelemmel nem járhat. Ha a munkavállalót munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A munkakörbe nem tartozó, illetve a más munkahelyen történõ munkavégzés valószínû tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. Az ilyen munka - eltérõ megállapodás hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a két hónapot. Nem kötelezhetõ beleegyezése nélkül más helységben végzendõ munkára a nõ terhessége negyedik hónapjának kezdetétõl, gyermeke hároméves koráig. A munkavállalóírásban ideiglenesen más munkáltatónál történõ munkavégzésre is kötelezhetõ (kirendelés). Az ennek következtében felmerülõ többletköltségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Ebben az esetben meg kell jelölni a munkáltatói jogkör gyakorlóját is. 21.16. Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól: a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti; b) közeli hozzátartozója halálakor, esetenként legalább két munkanapon át; c) ha keresõképtelen beteg; d) a kötelezõ orvosi vizsgálat, valamint a véradás miatt távol töltött teljes idõtartamra; e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni; f) munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján. 21.17. Ha a munkavállaló a munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, köteles azt a munkáltatójának bejelenteni. A munkáltató - eltérõ megállapodás hiányában - a jogviszony létesítését akkor tilthatja meg, illetve a munkavállalót a jogviszony megszüntetésére akkor kötelezheti, ha a további jogviszony érdekeibe ( Mt. 3.§ (3) bekezdés ) ütközik. 21.18. Nem lehet a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedést hozni, ha a vétkes kötelezettségszegés elkövetése óta egy év már eltelt. Hátrányos jogkövetkezménnyel járó intézkedés csak írásbeli, indokolt határozatban szabható ki, amely tartalmazza a jogorvoslat lehetõségérõl való tájékoztatást is. Hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló eljárásban biztosítani kell, hogy a munkavállaló védekezését elõadhassa és jogi képviselõt igénybe vehessen. 21.19. A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerzõdést köthet. A szerzõdésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetõleg a képzettség megszerzése után meghatározott idõn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja. A munkavállaló munkáltatójának köteles elõzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerzõdést kíván kötni. Nem köthetõ tanulmányi szerzõdés a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. A tanulmányi szerzõdést írásba kell foglalni. A tanulmányi szerzõdésben meg kell határozni a munkáltatót terhelõ támogatás formáját és mértékét, továbbá - a támogatás mértékével arányosan - a munkavállaló által a munkáltatónál kötelezõen munkaviszonyban töltendõ idõ tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet. Ha a támogatásban részesülõ tanulmányait nem megfelelõ eredménnyel folytatja, nem lép a szerzõdés szerinti idõpontban a munkáltatónál munkába, illetõleg a meghatározott idõtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerzõdésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelõ összeg megtérítését. Amennyiben a támogatásban részesülõ a szerzõdésben kikötött idõtartamnak csak egy részét nem tölti le,
59
megtérítési kötelezettsége ezzel arányos. A tanulmányi szerzõdéssel kapcsolatban felmerült vitát - kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerû képzésben való részvételre kötött szerzõdést - a munkaügyi jogviták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Az iskolai rendszerû képzésben részt vevõ munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidõt biztosítani. A szabadidõ mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelezõ iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat idõtartamáról szóló igazolásnak megfelelõen állapítja meg. A munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidõt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minõsül. A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidõt köteles biztosítani. A nem iskolai rendszerû képzésben részt vevõ munkavállalónak tanulmányi munkaidõkedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerzõdés megállapítja. Amennyiben a munkavállaló általános iskolai tanulmányokat folytat, a munkaidõkedvezmény alatt a munkából távol töltött idõre átlagkeresete illeti meg. 21.20 A teljes munkaidõ napi nyolc óra. A munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása nyolc óránál a) rövidebb vagy b) a részben vagy egészben készenléti jellegû munkakörben hosszabb, de napi tizenkét órát meg nem haladó munkaidõt is megállapíthat. Az egészségre különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén jogszabály, illetve kollektív szerzõdés - legfeljebb napi hat óra idõtartamig - megszabhatja a munkaidõn belül az ártalmas (veszélyes) tevékenységre fordítható idõt és egyéb korlátozást is elõírhat. A hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítõ, valamint a polgári repülésben a hajózó, légiutaskísérõ, repülõgépes mûszaki, továbbá a légijármûveket kiszolgáló berendezéseket kezelõ és vezetõ munkavállalók munka, illetve pihenõidejét kollektív szerzõdés e törvényben foglaltaktól eltérõen szabályozhatja. A munkaidõ, a napi munkaidõ tartamának alapulvételével, heti vagy ennél hosszabb, de legfeljebb éves munkaidõkeretben is meghatározható. A munkaidõkeretet a kollektív szerzõdés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. A napi munkaidõ nem haladhatja meg a tizenkét órát és annak nyolc hét átlagában - az idénymunkát kivéve - a teljes munkaidõnek meg kell felelnie. Ha a munkarend többféle munkaidõ beosztást enged, vagy azt keretjelleggel állapítja meg, a munkaidõ beosztást a munkáltató legalább egy héttel elõbb és legalább egy hétre köteles közölni a munkavállalóval. Ennek hiányában az utolsó idõszak munkaidõ beosztása az irányadó. A munkaidõ - munkaidõkeret alkalmazása esetén - a munkaidõkeret elõírt munkanapjaira egyenlõen oszlik meg. A munkaidõ a munkanapokra egyenlõtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidõ négy óránál rövidebb és - a részben vagy egészben készenléti jellegû munkakört kivéve - tizenkét óránál hosszabb nem lehet; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén az ilyen tevékenységre fordítható napi munkaidõ egyenlõtlen munkaidõ beosztásnál sem haladhatja meg a hat órát; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A nõt terhessége megállapításától a gyermekének egyéves koráig, továbbá a fiatalkorút éjszakai munkára igénybe venni nem lehet; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Éjszakai munkának minõsül a huszonkét órától hat óráig végzett munka.
60
21.21.Ha a napi munkaidõ a hat órát meghaladja, a munkavállaló részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ha a három vagy több mûszakos, illetve a megszakítás nélküli üzemelés miatt a munkaidõ nem szakítható meg, továbbá a készenléti jellegû, illetve az olyan munkakörben, ahol az étkezés munkaidõn belül is biztosítható, a munkaközi szünetet a munkaidõn belül kell kiadni. A munkaközi szünet minden egybefüggõ három túlóra után is megilleti a munkavállalót. 21.22. A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenõidõt kell biztosítani. A kollektív szerzõdés vagy a felek megállapodása eltérhet, de legalább nyolc óra pihenõidõt ilyen esetben is biztosítani kell. A kollektív szerzõdés elõírhatja, hogy a készenlétet követõen a munkavállalót pihenõidõ nem illeti meg. Az eltérõ munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább negyvenkét órát kitevõ, megszakítás nélküli pihenõidõ jár. Ebbe a vasárnapnak, illetve, ha a munka rendeltetése folytán vasárnap is folyik, egy másik teljes naptári napnak bele kell esnie. A pihenõidõ - az egészségre ártalmas munkakört kivéve - kéthetente, kollektív szerzõdés rendelkezése esetén havonta összevontan is kiadható, de egy pihenõnap vasárnap történõ kiadása kötelezõ. 21.23. Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfõ, május 1., pünkösdhétfõ, augusztus 20., október 23. és december 25-26. Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelõ (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is mûködõ munkáltatónál, illetõleg munkakörben foglalkoztatható. A munkaidõ beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a munkaügyi miniszter évenként szabályozza. E változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá. 21.24. A munkáltató a munkavállalót kivételes esetben rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésre kötelezheti. Rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésnek minõsül a túlmunkavégzés, a pihenõnapon vagy munkaszüneti napon történõ munkavégzés, illetõleg meghatározott helyen és ideig történõ készenlét. Kollektív szerzõdés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén a rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzést írásban kell elrendelni. Túlmunka a munkavállaló rendes napi munkaidejét meghaladó munka. Ha a munkaidõ elõzetesen munkanapokra nincs beosztva, a munkaidõkereten felül végzett munka a túlmunka. E rendelkezéstõl érvényesen nem lehet eltérni. Az elrendelés szempontjából a túlmunkával esik egy tekintet alá a pihenõ vagy munkaszüneti napon végzett munka. Ha a munkavállalót a heti pihenõnapján munkára igénybe vették, helyette elsõsorban másik pihenõnapot (pihenõidõt) kell adni a munkavégzést követõ hónap végéig. Nem túlmunka, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza. A túlmunka (készenlét) elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetõleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet. A nõ terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, továbbá a fiatalkorú, valamint az egészségre ártalmas (veszélyes) munkakörben foglalkoztatott munkavállaló túlmunkára (készenlétre) nem vehetõ igénybe; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. A gyermekét egyedül nevelõ munkavállaló - gyermeke négyéves koráig csak beleegyezésével vehetõ igénybe túlmunkára (készenlétre). Az elrendelhetõ túlmunka felsõ határa két egymást követõ napon összesen négy óra; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Az elrendelhetõ túlmunka felsõ határa naptári évenként száznegyvennégy, kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése esetén legfeljebb kétszáz óra. A napi túlmunkára meghatározott korlátozás nem vonatkozik a heti pihenõnapon (pihenõidõben)
61
és a munkaszüneti napon végzett munkára. Nem esik korlátozás alá a túlmunka (készenlét), ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelõzése, illetõleg elhárítása érdekében kerül sor. 21.25. A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. A munkaviszony szünetelésének idõtartamára a következõ esetekben jár szabadság: a) a keresõképtelenséget okozó betegség tartamára; b) a szülési szabadság tartamára; c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság elsõ évére; d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára; e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és f) minden olyan munkában nem töltött idõre, amelyre a munkavállaló átlagkereset-fizetésben részesül. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely szabadság a munkavállaló a) huszonötödik életévétõl huszonegy; b) huszonnyolcadik életévétõl huszonkettõ; c) harmincegyedik életévétõl huszonhárom; d) harmincharmadik életévétõl huszonnégy; e) harmincötödik életévétõl huszonöt; f) harminchetedik életévétõl huszonhat; g) harminckilencedik életévétõl huszonhét; h) negyvenegyedik életévétõl huszonnyolc; i) negyvenharmadik életévétõl huszonkilenc; j) negyvenötödik életévétõl harminc munkanapra emelkedik. A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg elõször a munkavállalót, amelyben a törvény szerint meghatározott életkort betölti. A fiatalkorú munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét betölti.A szülõk döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelõ szülõt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb a) egy gyermeke után kettõ, b) két gyermeke után négy, c) kettõnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket elõször a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár. A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltõ munkavállalót pótszabadság illeti meg. Ennek mértékét a kollektív szerzõdés, illetve munkaszerzõdés határozza meg. A szabadság kiadásának idõpontját - a munkavállaló elõzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony elsõ három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete elõtt legkésõbb tizenöt nappal be kell jelentenie. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni; ettõl a rendelkezéstõl eltérni nem lehet. A szabadságot kettõnél több részletben csak a munkavállaló
62
kérésére lehet kiadni. A szabadság kiadásának idõpontját a munkavállalóval legkésõbb a szabadság kezdete elõtt egy hónappal közölni kell. Az idõpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni. A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekbõl megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyrõl a munkahelyre, illetõleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idõ a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A munkavállalót a betegsége miatti keresõképtelenség idejére - ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresõképtelenséget - naptári évenként tíz munkanap betegszabadság illeti meg. A munkavállaló keresõképtelenségét - a keresõképesség orvosi elbírálásáról szóló rendelkezéseknek megfelelõen - a kezelõorvos igazolja. Nem kell a keresõképtelenséget igazolni évente egy alkalommal, legfeljebb három munkanapig terjedõ betegszabadság esetén. A betegszabadság idõtartamára a munkavállaló részére átlagkeresetének hetvenöt százaléka jár. Év közben kezdõdõ munkaviszony esetén a munkavállaló a naptári évre járó betegszabadság idõarányos részére jogosult. Ez azonban - ha a munkavállaló az év folyamán már munkaviszonyban állt - nem lehet több, mint a naptári évre járó betegszabadság még igénybe nem vett része. A betegszabadság naptári évben igénybe nem vett része késõbb nem igényelhetõ. A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen. A szülési szabadság megszûnik: a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével; b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon; c) ha a gyermeket állami gondozásba adják, az azt követõ napon. A szülési szabadság idõtartama azonban - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet. Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni. A munkáltató a munkavállaló kérelmére a) a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében tizedik - életéve betöltéséig, továbbá b) a gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig a betegség tartamára, fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni. A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár. A munkavállalónak - kérelmére - a tartós (elõreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra (a továbbiakban: ápolásra) szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelõorvosa igazolja. Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelõszülõ, a testvér valamint az élettárs. A munkavállalónak - kérelmére - egy évig terjedõ fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerõbõl a saját részére lakást épít. A fizetés nélküli szabadságot az építési engedélyben megnevezett személy vagy helyette a vele együtt élõ
63
házastárs (élettárs) igényelheti. A kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt - legalább egy hónappal elõzetesen közölt - idõpontban kell kiadni. 21.26. A munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár; az ettõl eltérõ megállapodás érvénytelen. A munkavállalót - eltérõ megállapodás hiányában - a munkaszerzõdésben megállapított személyi alapbérnek megfelelõ munkabér illeti meg. A munkavállalót megilletõ munkabér idõbérként vagy teljesítménybérként, illetve a kettõ összekapcsolásával állapítható meg. A személyi alapbért idõbérben kell meghatározni. A teljesítménykövetelményt és a teljesítménybér-tényezõket a munkáltató állapítja meg. Ezeket alkalmazásuk elõtt írásban az érintett munkavállalók tudomására kell hozni. Ha a teljesítménykövetelmény teljesítése jelentõs részben nemcsak a munkavállalón múlik, garantált bér megállapítása is kötelezõ. Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelõen legalább a kötelezõ legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása bérpótlék fizetését írja elõ, annak számítási alapja - eltérõ megállapodás hiányában - a munkavállaló személyi alapbére. Éjszakai munkavégzés esetén a munkavállalót tizenöt százalékos bérpótlék is megilleti. Több mûszakos munkaidõbeosztásban, illetve folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak délutáni, illetõleg éjszakai mûszakpótlék jár. A délutáni mûszakpótlék mértéke tizenöt százalék, az éjszakai mûszakpótlék mértéke harminc százalék. A folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni mûszak után további öt, az éjszakai mûszak után további tíz százalék mûszakpótlék illeti meg. Délutáni mûszaknak minõsül a tizennégy és huszonkét óra között végzett munka. Túlmunkáért a munkavállalót a rendes munkabérén felül - esetenkénti elszámolás alapján vagy átalányként - ötvenszázalékos bérpótlék is megilleti. A munkaszüneti napon munkavégzésre kötelezett munkavállalót az aznapi munkájáért járó munkabérén felül átlagkeresete is megilleti. Készenlét esetén a személyi alapbér huszonöt százalékának megfelelõ munkabér jár. A munkáltató által meghatározott helyen eltöltött készenlét esetén a munkavállalót ennél magasabb összegû díjazás illeti meg. A munkavállalót, ha a munkáltató mûködési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidõre (állásidõ) személyi alapbére illeti meg. A kiküldetési és külszolgálati, illetve a munkába járással összefüggõ költségeket külön jogszabály szerint kell megtéríteni. A munkabért - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Azt utalvány vagy más formában fizetni tilos. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkáltató kollektív szerzõdés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét a munkavállaló bankszámlájára átutalja. Munkaviszonyra vonatkozó szabály természetbeni munkabért állapíthat meg olyan árucikkben vagy szolgáltatásban, amely a munkavállaló és családtagjai szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá. A természetbeni munkabér a pénzben meghatározott munkabér húsz százalékát nem haladhatja meg. Nem adható természetbeni munkabérként szeszes ital vagy más, az egészségre káros élvezeti cikk. 21.27. A munkavállaló a munkaviszonyából eredõ kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelõsséggel tartozik. A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg. A kártérítés mértékét a munkaszerzõdés legfeljebb
64
másfél havi, a kollektív szerzõdés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtõje és ellenõre a számfejtés körében elõidézett vagy az ezzel összefüggõ ellenõrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan õrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a munkavállaló a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külsõ ok idézte elõ, vagy a munkáltató a biztonságos õrzés feltételeit nem biztosította. A munkavállalót a teljes anyagi felelõsség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelõt vagy értékkezelõt e nélkül is terheli a felelõsség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében. Ha a megõrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelõsségét a vétkességi felelõsségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli. Kollektív szerzõdés a leltárhiányért való felelõsség szabályait eltérõen is megállapíthatja. Ennek során a kollektív szerzõdésben meg kell határozni a felelõsség feltételét, terjedelmét, illetve a felelõsség megállapításával kapcsolatos eljárási rendet. A leltárhiány a kezelésre szabályszerûen átadott és átvett anyagban, áruban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megõrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek. Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye. A kár összegének meghatározásánál: a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást -ideértve az üzemviteli költséget is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét; b) ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás idõpontjában érvényes fogyasztói árat kell - az avulásra is tekintettel - figyelembe venni. Nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állott elõ. A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság elõtt érvényesítheti. 21.28. A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Mentesül a munkáltató a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt mûködési körén kívül esõ elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elõ. A munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. A munkáltatót a fenti kártérítési felelõsség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltató elõírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megõrzõben (öltözõben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az elõírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel. A munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál - mind a pénzben, mind a természetben megállapított - elmaradt munkabért, és azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelõzõen rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem
65
folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövõbeni változást is, amelynek meghatározott idõpontban való bekövetkezésével már elõre számolni lehetett. Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelembõl eredõ jelentõs fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el. Nem kell megtéríteni azon szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.Ha a károkozással összefüggésben a munkavállaló meghal, eltartott hozzátartozója olyan összegû tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének - a tényleges, illetõleg az elvárhatóan elérhetõ munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve - a sérelem elõtti színvonalon való kielégítését biztosítja. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a munkavállaló vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetõleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegû általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható. Ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a sérelmet szenvedett munkavállaló lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a munkáltató, illetõleg felelõsségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító a megállapított kártérítés módosítását kérheti. A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal azonos munkakört betöltõ munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztésének (átlagkeresete változásának) mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltõ munkavállalók hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztést (átlagkeresete változását) kell figyelembe venni. A szervezeti egység megszûnése esetén a kártérítés módosításánál a munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltõ munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének (átlagkeresetének) mértéke az irányadó. A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstõl számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye elõterjesztésére. A munkáltató a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ ad. igazolást kérhet. A munkáltató a károsultat tizenöt napon belül értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló bérfejlesztést hajtott végre. 21.29. Vezetõ állású munkavállaló (a továbbiakban: vezetõ) a munkáltató vezetõje, valamint vezetõnek minõsül a vezetõ helyettese, valamint az, akit a tulajdonos, illetõleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet ilyennek minõsít. A vezetõre a kollektív szerzõdés hatálya nem terjed ki. A vezetõre a felmondási tilalom nem terjed ki. A vezetõ - eltérõ megállapodás hiányában - további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenységre létesítettek. A vezetõ - eltérõ megállapodás hiányában a) nem köthet saját nevében a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet, továbbá b) nem lehet tagja a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, állami vállalat felügyelõbizottságának. Eltérõ megállapodás hiányában meg kell szüntetni a vezetõ munkaviszonyát, ha a közeli hozzátartozója tagja lett a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetõleg
66
vezetõként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál. Ha a vezetõ a fentebb meghatározott tilalmat megszegi, a munkáltató a) kártérítést követelhet, vagy b) kártérítés helyett követelheti, hogy a vezetõ a saját részére kötött ügyletet a munkáltatónak engedje át, vagy c) a más számlájára kötött ügyletbõl eredõ hasznát a munkáltatónak kiadja, vagy arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze. A munkáltató fentiek szerinti igénye attól az idõponttól számított három hónap alatt évül el, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezetõ jogszabályba ütközõ eljárásáról tudomást szerzett. Az igényt a keletkezésétõl számított egy év elteltével nem lehet érvényesíteni. A vezetõ a munkaidõ beosztását, valamint a pihenõidõ (szabadság) igénybevételét - a munkaszerzõdésben foglaltak szerint - maga állapítja meg. A vezetõt - eltérõ megállapodás hiányában - a rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésért ellenérték nem illeti meg. A vezetõ a munkáltatóval szemben vezetõi tevékenységének keretében okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel. A gondatlan károkozás esetén a felelõsség mértéke a vezetõ 12 havi átlagkeresetéig terjedhet. Munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a vezetõ 12 havi átlagkeresetével felel, az ily módon okozott kárért. 21.30. A munkaügyi jogvitában bíróság jár el. A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita abban az esetben kezdeményezhetõ, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette. A felek a bírósági eljárást megelõzõen egyeztetni kötelesek. Az egyeztetés során a felek között létrejött megállapodás egyezségnek minõsül, amelyet írásba kell foglalni. A munkáltató sérelmes intézkedése esetén az egyeztetést a kézbesítést, illetve az intézkedés megtételét követõ tizenöt napon belül írásban kell kezdeményezni. Az elõírt határidõ elmulasztását - ha a másik fél nem fogadja el - a bíróságnál - legfeljebb hat hónapon belül lehet kimenteni. Ha az egyeztetés a kezdeményezésétõl számított nyolc napon belül nem vezetett eredményre az elévülési idõn belül bírósághoz lehet fordulni. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya nincs. A keresetet az egyeztetés eredménytelenségének megállapításától számított tizenöt napon belül lehet elõterjeszteni: a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerzõdés-módosítással; b) a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is; c) a rendkívüli felmondással, illetve a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel; d) fizetési felszólítással, valamint a kártérítésre kötelezõ határozattal kapcsolatban. Ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése, vagy a kötelezettségszegése miatt a munkáltató által alkalmazott jogkövetkezmény ellen a keresetét hat hónap eltelte után nyújtja be, nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és eredeti munkakörben vagy munkahelyen történõ foglalkoztatását, továbbá munkabérkövetelést is csak a kereset benyújtását megelõzõ hat hónapi idõre támaszthat. Kérdések: Melyek a munkaszerzõdés kötelezõ tartalmi elemei? Mit jelen a rendes és rendkívüli felmondás és melyek a jogkövetkezmények a munkavállalói és munkáltatói oldalról?
67
Hogyan lehet munkaügyi bírósághoz fordulni munkaügyi jogvitában a munkavállalónak? Mikor jár végkielégítés?
68
V. Rész A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól. A közigazgatási szervek 22. Eljárási alaprendelkezések 22.1. Eljárási alapelvek: a.) a törvényesség elve, b) célhozkötöttségének elve c) mérlegelés elve d) gyorsaság és egyszerûség elve. e) ügyfél barát szolgáltatás elve, f) törvény elõtti egyenlõség elve, g) egyenlõ bánásmód elve, h) tényálláshû döntéshozatal elve, i) hivatalból való eljárás elve, j) tisztességes ügyintézéshez, anyanyelv használatához való jog, k) ügyfelek tájékoztatása és jogaik gyakorlásának elõsegítése a jóhiszemû eljárás elve és az ügyfelek jogegyenlõségének elve alapján. 22.2. A közigazgatási hatóság és elõtte történõ eljárás alapelvei: a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el, b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie, c) e törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság határozatát, d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítésérõl, módosításáról és visszavonásáról. A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerû eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. A törvényben meghatározott kivétellel az ügyfél fellebbezést, újrafelvételi kérelmet, méltányossági kérelmet, jogszabálysértés esetén a bírósághoz keresetet nyújthat be. A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszemûen eljárni. Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél jóhiszemûségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszemûség bizonyítása a hatóságot terheli. A rosszhiszemû ügyfelet a hatóság eljárási bírsággal sújthatja és a többletköltségek megfizetésére kötelezheti, erre az ügyfél figyelmét fel kell hívni. A közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Az ügyfelek saját anyanyelvükön jogosultak az eljárásban részt venni, fordítás és tolmácsolás segítségével, mely által ezen személyeket semminemû joghátrány nem érheti, beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználatához való jogát is. 22.3. Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy):
69
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintõ jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenõrzést végez, b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. Közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkezõ a) államigazgatási szerv, b) helyi önkormányzat képviselõ-testülete, az átruházott hatáskörben annak szervei, c) fõjegyzõ, jegyzõ (körjegyzõ), a képviselõ-testület hivatalának ügyintézõje, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetõje, a hatósági igazgatási társulás, d) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. 22.4. Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenõrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levõ valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerû használója. Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kiesõ ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerõs határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. A jogelõd kérelmére indult eljárásban a jogutódlás a jogutód kérelme alapján következik be, errõl a hatóság végzéssel dönt. 22.5. A hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) és a hivatás gyakorlásához kötött titok (a továbbiakban: hivatásbeli titok) megõrzésérõl és a személyes adatok védelmérõl. A hatósági eljárás tartama alatt - különösen az iratokba való betekintés engedélyezésénél, a tárgyalás során, a döntés szerkesztésénél és a döntésnek hirdetményi úton való közlésénél - a hatóság gondoskodik arról, hogy a védett adat és a hivatásbeli titok ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen. 22.6. Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet ügyfél hatósági ügyében - amennyiben az Unió jogi aktusa, törvény vagy nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el. Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, akkor hatósági ügyében - amennyiben nemzetközi szerzõdés vagy az adott ügyfajtára irányadó különös eljárási szabály eltérõen nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve hogy az eljárásban az Unió jogi aktusát, illetve magyar jogszabályt kell alkalmazni. Önkormányzati hatósági ügyben elsõ fokon a képviselõ-testület jár el. Ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyûlés elnökére, a polgármesterre, a fõpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselõ-testület bizottságára, illetve törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át. A hatóság a hatáskörét vagy
70
annak gyakorlását - törvényben meghatározott kivétellel - más hatóságra nem ruházhatja át. Nem tekinthetõ a hatáskör átruházásának, ha a külképviseleti hatóság egyes - más magyar hatóság hatáskörébe tartozó - hatósági ügyek intézésében közremûködik. A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelezõ. A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidõn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv - kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésõbb a tudomásszerzéstõl számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát. A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb - az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidõ és a döntéselõkészítés fokának figyelembevételével megállapított - határidõ kitûzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására utasítja. Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidõ eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul a mulasztóval azonos hatáskörû másik hatóságot jelöl ki, egyidejûleg a mulasztó hatóság vezetõje ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelezõ. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidõn belül köteles érdemi határozatot hozni. Ha a képviselõ-testület, a fõpolgármester, a polgármester, a közgyûlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal felhívja a mulasztó tisztségviselõt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésõbb harminc napon belül határozzon. A döntésre jogosult a döntés várható idõpontjáról a közigazgatási hivatal felhívásától számított öt napon belül értesíti az ügyfelet. Az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a megyei, illetve a fõvárosi bíróság mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási ügyekben eljáró bíróság) kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására. A fenti szabályokat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörû hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban: lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van, b) az ügy tárgyát képezõ ingatlan fekszik, c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, d) a jogellenes magatartást elkövették. Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentõségû vagy különleges szakértelmet igénylõ ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedõ illetékességgel eljár. A szakhatóságok közremûködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie. Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás elõbb indult meg (megelõzés). Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelõzés alapján már eljárt vagy más hatóság elõtt eljárás van folyamatban, saját eljárását végzéssel megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és errõl a korábban, illetve a folyamatban lévõ ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti.
71
22.7. Az elsõfokú eljárást a közigazgatási eljárásjogi szaknyelv gyakran alapeljárás néven is említi. Ez a találó elnevezés azt juttatja kifejezésre, hogy a tipikus jellegû - tehát határozat kibocsátására irányuló - eljárás az elsõfokú eljáráson alapul, s a szükséghez képest erre az alapra épül rá azután a jogorvoslati eljárás, illetõleg a végrehajtási eljárás. Az elsõfokú eljárás azért is nagyon fontos szakasza a közigazgatási eljárásnak, mert az utóbbi gyakran összesen ebbõl az eljárásszakaszból áll, s az elsõfokú határozat meghozatalával véget is ér. (Ez a helyzet például akkor, ha az ügyfél kér valamit a hatóságtól, a kérelmet a hatóság teljesíti, s az ügyben nincs ellenérdekû ügyfél.) 22.7.1. Az eljárás megindulása: az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság kezdeményezésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra (a továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból indul meg. A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha a) ezt jogszabály elõírja, b) erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte, c) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetõ helyzetrõl szerez tudomást. Ha törvény vagy kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik, az eljárás megindításáról a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától, b) a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekû, illetve érintett ügyfelet a kérelem beérkezésétõl számított öt napon belül értesíteni kell. Az értesítés csak akkor mellõzhetõ, ha a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, b) az egyszerû megítélésû, a tényállás elõzetes tisztázását nem igénylõ ügyben az eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára, c) az ellenõrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenõrzési feladatot, d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja. Az értesítésnek tartalmaznia kell: a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidõt, az ügyintézõ nevét és hivatali elérhetõségét, b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetõségére irányuló tájékoztatást, c) hivatalból indult eljárásban az erre történõ utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmezõ ügyfél nevét, d) az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetõségének igénybevételérõl és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetõségérõl. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, ha az eljárás egyébként jelentõs számú ügyfelet érint, az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, a helyi lapban stb.) kell értesíteni. Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétõl számított öt napon belül a hatóság az ügyfelet értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidõrõl, ügyintézõjérõl és az ügyintézõ hivatali elérhetõségérõl. Ha a kérelem elektronikus úton érkezett, a tájékoztatás elektronikus úton, három napon belül történik. Ebben az esetben az értesítés a fentieken túlmenõen tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus levélcímét is. 22.7.2. A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül végzéssel elutasítja, ha a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,
72
b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelembõl hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg, c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, d) jogszabály az igény érvényesítésére határidõt állapít meg, és a kérelem elkésett, e) a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki, f) a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elõ, g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy. 22.7.3. A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha a) a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követõen jutott a hatóság tudomására, b) az ügy tárgyát képezõ vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált, c) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél az érdemi határozat jogerõre emelkedése elõtt kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmezõ vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét, d) az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet megszûnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem következett be, e) az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselõ visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, g) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik. 22.7.4. Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elõzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggõ más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthetõ el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a más szerv elõtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre õt megfelelõ határidõ kitûzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elõ, a hatóság az eljárást felfüggesztheti. Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthetõ fel, ha a) azt jogszabály nem zárja ki, és b) nincs ellenérdekû ügyfél vagy az ellenérdekû ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekû ügyfél érdekét az nem érinti. Az eljárás felfüggesztésérõl a hatóság végzéssel dönt.
73
22.7.5. Az érdemi határozatot harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidõt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Az ügyintézési határidõbe nem számít be: a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének idõtartama, b) a nemzetközi jogsegélyeljárás idõtartama, ideértve a magyar külképviseleti hatóságtól kért jogsegély idõtartamát is, c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedõ idõ. 22.7.6. A kérelmet a hatósághoz írásban lehet benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is elõterjesztheti. Jogszabály elõírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus ûrlapon nyújtsa be. Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerõre emelkedéséig visszavonhatja. A kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselõjének a nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetõséget. Ha az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály elõírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhetõ azonosítóját (adóazonosító jelét, adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.). A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban elõírt mellékleteket. Mellékletként nem lehet az ügyféltõl szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni. Gyakori, hogy a kérelem nem bírálható el bizonyos mellékletek (például helyszínrajz, kivitelezési terv) csatolása nélkül. Ezért mind az ügyfél-tájékoztató szórólapon, mind az elektronikus úton való tájékoztatásnál fel kell hívni az ügyfél figyelmét ezekre a mellékletekre (továbbá arra is, hogy milyen összegû illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie). Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követõen haladéktalanul ellenõrzi, hogy a kérelem megfelel-e a Ket. –ben ( közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben ) foglalt követelményeknek. Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétõl számított nyolc napon belül - megfelelõ határidõ megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történõ figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel. A hiánypótlási felhívás kibocsátására nyolc napnál hosszabb határidõt is megállapíthat. 22.7.7. Az ügyfél, a tanú, a szakértõ meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról, a helyszíni ellenõrzésrõl és a tárgyalásról, valamint a szóban elõterjesztett kérelemrõl jegyzõkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt kell készíteni. A jegyzõkönyv tartalmazza a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, b) a jegyzõkönyv készítésének helyét és idõpontját, c) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét és elérési lehetõségét, d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét, e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, f) a szemle és a hatósági ellenõrzés során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat,
74
g) a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkezõ személy képviselõje, az eljáró ügyintézõ és a jegyzõkönyvvezetõ oldalankénti aláírását. Hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az olyan eljárási cselekményt, amelyrõl nem készül jegyzõkönyv vagy hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és idõpontját, az ügy tárgyát és számát, az eljárási cselekményt, az eljáró ügyintézõ nevét és aláírását. 22.7.8. Ha jogszabály nem írja elõ az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselõje vagy meghatalmazottja, továbbá minden esetben az ügyfél és képviselõje együtt is eljárhat. Az ellenérdekû ügyfél (ügyfelek) képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy. Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja, és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet. A hatóság köteles megvizsgálni a jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet képviselõjének, az ügyvédnek és az ügygondnoknak a képviseleti jogosultságát. Az iratokat az ügyfél részére, ha pedig törvényes képviselõje, ügygondnoka vagy írásban meghatalmazott képviselõje van, ezek részére, továbbá a kijelölt egyéb képviselõ részére kell kézbesíteni; a személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselõjének egyidejû értesítésével. A hatósági eljárás nem nélkülözheti az írásbeliséget, hiszen az a bizonyítás, a visszakereshetõség alapja. Az egyes eljárási cselekményeknél szóban elhangzó közlés, vagy az ott észlelt tények, körülmények hiteles dokumentálása nélkülözhetetlen. A törvény meghatározza a jegyzõkönyv kötelezõ tartalmi elemeit, a jegyzõkönyv alapjául szolgáló hangfelvétellel kapcsolatos szabályokat, valamint a jegyzõkönyv kezelésének módját azokban az esetekben, ha a tanú személyes adatainak zártan történõ kezelését rendelték el. 22.7.9. Ha jogszabály lehetõvé teszi, a nagyszámú ügyfelet érintõ eljárásban a hatóság lehetõleg az ügy tárgyához igazodó - felsõfokú végzettségû hatósági közvetítõt vehet igénybe. Nem lehet hatósági közvetítõ: a) az ügyfél, az eljárásban ügyfélként részt vevõ szervezet tulajdonosa, tisztségviselõje, alkalmazottja, illetve az ügyféllel munkavégzésre irányuló szerzõdéses kapcsolatban álló személy, b) a hatósággal vagy a hatóság felügyeleti szervével közszolgálati vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy, c) az, aki személyében vagy hozzátartozója révén érintett az ügyben, d) akitõl más okból nem várható elfogulatlan közremûködés. A hatósági közvetítõ a) gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerû és közérthetõ tájékoztatást kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható következményekrõl, illetve az esetleges kedvezõtlen változások (hatások) megelõzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekrõl, b) tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseirõl, az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról, c) közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekû ügyfelek között annak érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási módot találjanak, d) összegyûjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az ügyfelektõl beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket.
75
A hatóság - ha törvény azt nem zárja ki vagy nem korlátozza - lehetõvé teszi a hatósági közvetítõ számára az iratokba való betekintést, továbbá megad számára minden olyan segítséget, amely szükséges a tevékenységének ellátásához. 22.7.10. Az ügyintézõ és az adott ügyben kiadmányozási jogkörrel rendelkezõ vezetõ a saját és hozzátartozója ügyének elintézésében nem vehet részt. A másodfokú érdemi döntés elõkészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki a megtámadott határozat meghozatalában vagy elõkészítésében alsóbb fokon részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítõként, az ügyfél képviselõjeként vagy szakértõként járt el. Az eljárásban nem vehet részt ügyintézõként az, akitõl nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. Az ügyintézõ és a kiadmányozási jogkörrel rendelkezõ vezetõ a hatóság vezetõjének haladéktalanul, de legkésõbb az ok felmerülésétõl számított három napon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot az eljárás megindulásáról, illetve a kizárási okról való tudomásszerzéstõl számított nyolc napon belül az ügyfél is bejelentheti. A kizárás tárgyában a hatóság vezetõje - az ügyfél által bejelentett kizárási okról végzésben - dönt, szükség esetén más ügyintézõt jelöl ki, továbbá arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintézõ járt el. A hatóság vezetõje az ügyintézõ kizárása tárgyában való döntésre feljogosíthatja a belsõ szervezeti egység vezetõjét is. Ha a hatóságnál nincs másik, megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ ügyintézõ, az ügyintézõt a felügyeleti szerv vezetõje jelöli ki. Ha a kizárási ok a hatóság vezetõjével, illetve az államigazgatási hatósági jogkörben eljáró polgármesterrel, fõpolgármesterrel, jegyzõvel, fõjegyzõvel, a közgyûlés elnökével szemben merül fel, az ügyben - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a felügyeleti szerv által kijelölt másik azonos hatáskörû hatóság jár el. 22.7.11. Jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala elõtt más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) állásfoglalását kell beszerezni. A szakhatóságot az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság keresi meg, amely döntésének meghozatalánál kötve van a szakhatóságnak - a hatásköre keretei között kialakított - jogszabályon alapuló állásfoglalásához. Ha a hatóság és a szakhatóság, vagy két vagy több szakhatóság egymással egészen vagy részben - ellentétes egyedi elõírást állapít meg vagy feltételt támaszt, a megkeresõ hatóságnak és az érintett szakhatóságoknak álláspontjukat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nyolc napon belül egyeztetniük kell. Az ügyfél vagy meghatalmazottja által az eljárás megindítása elõtt beszerzett, az ügy tárgyára vonatkozó, hat hónapnál nem régebbi szakhatósági állásfoglalást akkor fogadja el a hatóság, ha a hozzá, illetve a szakhatósághoz korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát a szakhatóság megállapította. Ha a szakhatósági eljárásban válik szükségessé az ügyfél hiánypótlásra való felhívása, errõl, valamint a hiánypótlás elmulasztásáról a szakhatóság öt napon belül értesíti a megkeresõ hatóságot. A hiánypótlás elmulasztása miatt a megkeresõ hatóság szünteti meg az eljárást. A szakhatóság hozzájárulását, a hozzájárulása megtagadását, az egyedi szakhatósági elõírást vagy feltételt (a továbbiakban együtt: szakhatósági állásfoglalás), valamint ezek indokolását az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság - a közremûködõ szakhatóság megnevezésével határozatába foglalja. A szakhatósági állásfoglalás ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az ügyfél a határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja az ezzel kapcsolatos jogorvoslati jogát. Ha a szakhatóság a számára meghatározott ügyintézési határidõn belül (15 nap, egy alkalommal további 15 nappal meghosszabbítható határidõ ) nem nyilatkozik, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez fordul. A szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyására, illetve az eljárásának mellõzésére hivatkozással felügyeleti eljárást kezdeményezhet.
76
22.7.12. Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidõ megjelölésével arra kötelezi, hogy elõtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg. Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhetõ a megjelenésre, kivéve, ha a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja. Az idézést - ha az ügy körülményeibõl más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelõzõen legalább öt nappal megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minõségben (ügyfélként, tanúként stb.) kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire. Idézni írásban, távbeszélõ útján vagy elektronikus úton lehet. Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása elõtt az eljárás helyérõl engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását vagy eltávozását megfelelõen nem igazolja, továbbá ha az idézésre önhibájából eredõ ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhetõ. Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendõrség útján elõvezettethetõ. Az elõvezetés foganatosításához - ha törvény másként nem rendelkezik - az ügyésznek a hatóság vezetõje által kért jóváhagyása szükséges. Az elõvezetés költségét az azt kérõ hatóság elõlegezi meg. Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elõvezetni kívánt személy a fegyveres erõk vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, az elõvezetés céljából az állományilletékes parancsnokot kell megkeresni. Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthetõ indokát, vissza kell vonni az eljárási bírságot megállapító és az elõvezetést elrendelõ végzést.Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet képviselõje nem jelent meg az idézésre, és a képviselõ nevét a vezetõ tisztségviselõ a hatóság felhívására nem közli, a vezetõ tisztségviselõ eljárási bírsággal sújtható, és kötelezhetõ a többletköltség megfizetésére. Az elõvezetést ebben az esetben a vezetõ tisztségviselõvel szemben lehet alkalmazni. 22.7.13. Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértõ meghallgatásáról, a szemlérõl és a tárgyalásról - ha az ügy körülményeibõl más nem következik - legalább öt nappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a meghallgatáson (szemlén, tárgyaláson) részt vehet, de megjelenése nem kötelezõ. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították. Az értesítést - ha az ügy körülményeibõl más nem következik - úgy kell közölni, hogy az az eljárási cselekmény idõpontja elõtt legalább öt nappal az ügyfélhez megérkezzen. 22.7.14. A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendõek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Létesítménnyel kapcsolatos, illetve tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban törvény vagy kormányrendelet együttmûködésre kötelezheti az azonos hatáskörû, a hatásterületen illetékességgel rendelkezõ hatóságokat a tényállás tisztázása érdekében. A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemlérõl készült jegyzõkönyv, a szakértõi vélemény, a hatósági ellenõrzésen készült jegyzõkönyv és a tárgyi bizonyíték. A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyõzõdése szerint állapítja meg a tényállást. A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzõkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja. Ha jogszabály másként nem
77
rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül ki kell adni annak, akitõl azt lefoglalták. A lefoglalt iratról az ügyfél vagy az irat birtokosának kérésére és költségére az eljáró hatóság hitelesített másolatot ad ki. 22.7.15. Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást. Az ügyintézõ köteles az ügyfelet meghallgatása elõtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni. 22.7.16. A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet. A külföldön kiállított közokirat, illetõleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyzõ vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat - hacsak az ügyfajtára vonatkozó jogszabályból, nemzetközi szerzõdésbõl, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik - a magyar törvény szerinti bizonyító erõvel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban mûködõ magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. 22.7.17. Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. Tanúként nem hallgatható meg a) az, akitõl nem várható bizonyítékként értékelhetõ vallomás, b) védett adatnak, hivatásbeli titoknak minõsülõ tényrõl az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtõl vagy személytõl. A tanúvallomás megtagadható, ha a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével vádolná. A tényállás tisztázására szemle rendelhetõ el. Jogszabály a szemle megtartását kötelezõvé teheti. A szemle megtartása során a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhetõ, b) az eljárással összefüggõ helyszín, illetve az ott levõ tárgy megtekinthetõ (helyszíni szemle). 22.7.18. Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, ezt úgy kell foganatosítani, hogy az csak a szükséges mértékben korlátozza az érintetteknek a magánélethez való jogát. A szemletárgy birtokosának, illetve a megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény stb.) tulajdonosának vagy használójának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Indokolt esetben, ha az a szemle eredményes és biztonságos lefolytatásához szükséges, a hatóság a rendõrség közremûködését kérheti. Az ügy jellegétõl függõen szemletárgynak minõsül különösen az ügy tárgyával összefüggõ irat (például az üzleti könyv, nyilvántartás, szerzõdés, bizonylat, mûszaki dokumentáció, elektronikus dokumentum, továbbá bármely eljárással rögzített adatot tartalmazó adathordozó), valamint a tényállás tisztázásához szükséges bármely dolog (gép, berendezés, felszerelés, használati tárgy, jármû, gépjármû stb.). Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására - a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a
78
szemletárgyat szükség esetén a rendõrség közremûködésével lefoglalhatja, és hivatali helyiségébe vagy a hatóság által megjelölt helyre szállíthatja. A szemletárgy lefoglalása jegyzõkönyv felvétele mellett, végzéssel történhet. A lefoglalt szemletárgyat átvizsgálás után nyolc napon belül vissza kell adni annak, akitõl azt lefoglalták. 22.7.19. Szakértõként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézõre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja. A hatóság a szakértõvel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértõ az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz és a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet. A szakértõt a véleményadás elõtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére. 22.7.20. A kötelezettség vétkes megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet esetén pedig egymillió forint, mely ismételten is kiszabható. Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi: a) a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét, b) az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá c) az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történõ ismételt kiszabása esetén az elõzõ bírságolások számát és mértékét. A hatóság az eljárási bírság összegét mérsékelheti, ha annak kiszabása után az ügyfél eleget tesz adatszolgáltatási kötelezettségének, a tanú vallomást tesz, a szemletárgy birtokosa eleget tesz kötelességének, illetve a szakértõ, hatósági közvetítõ teljesíti a feladatát. Az eljárási bírságot megállapító végzést vissza kell vonni, ha az idézett személy elfogadhatóan igazolja távolmaradásának vagy eltávozásának indokát. 22.7.21. A hatóság tárgyalást tart, ha ezt jogszabály elõírja, vagy a tényállás tisztázásához, illetve az egyezségi kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban részt vevõ személyek együttes meghallgatására. A tárgyaláson a hatóság meghallgathatja az ügyfelet (ügyfeleket), a tanút, a szakértõt, a hatósági közvetítõt, és megszemlélheti a szemletárgyat. Az ügyfél és képviselõje észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más bizonyíték beszerzését. Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetõje rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja. A hatóság közmeghallgatást tart, ha ezt jogszabály elõírja, vagy a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja. A közmeghallgatás helyérõl és idejérõl a hatóság - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nyolc nappal korábban hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, helyi lapban stb.) értesíti az érintetteket. A közmeghallgatáson elhangzottakról a hatóság jegyzõkönyvet készít. Ha egy tervezett beruházás vagy munka a település valamennyi lakosát, illetõleg - nagyobb településeken - egy lakótelep vagy nagyobb terület ingatlantulajdonosait (használóit) érinti, tárgyalás helyett közmeghallgatás tartására is sor kerülhet. Ezt szervezheti az engedélyezõ hatóság, illetõleg a hatósági közvetítõ is. A közmeghallgatás sikerét elõmozdíthatja, ha az érintettek - közöttük azok is, akik az adott szakterületen megfelelõ szakképzettséggel rendelkeznek - elõzetesen betekinthetnek a fontosabb iratokba (például helyszínrajzokba, környezeti hatástanulmányokba). A közmeghallgatás lefolyása általában különbözik a tárgyalásétól. Itt elõször a résztvevõk tájékoztatást kapnak a tervezett beruházásról, annak a
79
környezetre gyakorolt hatásairól (egybevetve azokat az irányadó határértékekkel), az esetleges kisajátításról, a munka idõbeli ütemezésérõl, a szállító jármûvek útvonaláról stb. Ezt követõen a résztvevõk kiegészítõ kérdéseket tehetnek fel, majd a kapott válaszok meghallgatása után kifejthetik véleményüket a tervezett létesítményrõl. Mivel a közmeghallgatáson általában sok a résztvevõ és a felszólaló, a vélemények feldolgozása - és azok alapján az indokoltnak látszó változtatások, kiegészítõ intézkedések megtervezése bizonyos idõt vesz igénybe, ezért a közmeghallgatás általában nem a tervezett hatósági döntés ismertetésével zárul. 22.7.22. Ha jogszabály elrendeli, a hatóságnak a döntés elõtt meg kell kísérelnie egyezség létrehozását az ellenérdekû ügyfelek között. Egyezségi kísérletre akkor is sor kerülhet, ha az ügy természete egyébként megengedi. 22.7.23. Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet elõterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek késõbb jutott tudomására, a határidõ a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszûnésének napjától kezdõdik. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet elõterjeszteni. A határidõ elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejûleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. 22.7.24. Az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselõje útján betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Ez a jog akkor is megilleti, ha korábban nem vett részt az eljárásban. Nem tekinthet be az ügyfél a) a határozat (végzés) tervezetébe, b) a zárt tanácskozásról készült jegyzõkönyvbe, c) a tanú vagy a bejelentõ természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzõkönyvbe (iratba), ha a hatóság a tanú, illetve a bejelentõ természetes személyazonosító adatait zártan kezeli, d) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba, e) a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában. 22.7.25. A hatályos szabályozás a következõ aktusokat intézményesítette: Ø döntés; Ø határozat (beleértve az egyszerûsített határozatot); ügy érdemében hozott döntés Ø végzés; eljárás során eldöntendõ egyéb kérdésben hozott döntés Ø Ø Ø Ø
ideiglenes intézkedés; egyezség jóváhagyása; hatósági szerzõdés; határozatnak minõsül a hatósági bizonyítvány, a hatósági igazolvány és a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzés; Ø jogszerû hallgatással létrehozott határozat. A határozatnak tartalmaznia kell a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézõjének nevét,
80
b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét vagy telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét), c) az ügy tárgyának megjelölését, d) a rendelkezõ részben da) a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetõségérõl való tájékoztatást, db) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalását, dc) az ügyfélnek, valamint az eljárás egyéb résztvevõinek járó költségtérítés, illetve munkadíj összegérõl szóló rendelkezést, ha annak megállapítása nem külön végzésben történt, dd) az eljárási költségek viselésérõl szóló döntést, de) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, df) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték elektronikus úton való megfizethetõségérõl szóló tájékoztatást, e) az indokolásban ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, eb) az ügyfél által felajánlott, de mellõzött bizonyítást és a mellõzés indokait, ec) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket, ed) a szakhatósági állásfoglalás indokolását, ee) az eljárás során alkalmazott lefoglalás indokait, ef) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta, eg) a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történõ utalást, f) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzõlenyomatát, elektronikus dokumentum formájában kiadott döntés esetén a minõsített elektronikus aláírást. A végzésnek tartalmaznia kell az a), b), c), da), dd), f) és g) pontban meghatározott tartalmi elemeket, valamint a döntés részletes indokolását, ezen belül az ef) és eg) pontban meghatározott tartalmi elemeket. Ha a végzés fizetési kötelezettséget állapít meg, tartalmaznia kell a kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetõségérõl szóló tájékoztatást is. Hatósági szerzõdést az elsõ fokon eljáró hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is elõnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel köthet a hatóság. Hatósági szerzõdés csak írásban köthetõ. 22.7.26. A hatóság döntését közölni lehet: Ø postai úton, Ø személyesen írásban vagy szóban, Ø elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján, Ø hirdetményi úton, Ø kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján, Ø a hatóság kézbesítõje útján. A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, szóban vagy távközlési eszköz útján, illetve elektronikus úton közölték. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követõ tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. Postai úton történõ kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni. 22.8. Hatósági ellenõrzés. A hatósági ellenõrzés keretében a hatóság az ügyféltõl jogszabályban, személyes adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok bemutatását kérheti, és
81
egyéb tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenõrzést tart. Jogszabály idõszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséget és folyamatos helyszíni ellenõrzést is elrendelhet. Ha jogszabály lehetõvé teszi, a helyszíni ellenõrzés a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve a folyamatba beépített ellenõrzõ rendszerbõl történõ távadatszolgáltatás útján is történhet. A helyszíni ellenõrzés akadályozása esetén e törvénynek a szemle akadályozása esetére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. A törvény a hatósági ellenõrzésnek több fajtáját különbözteti meg. Így a közigazgatási hatóság a hatósági ellenõrzése keretében Ø az ügyféltõl jogszabályban meghatározott adatok szolgáltatását kérheti (amennyiben az adatok személyes adatnak minõsülnek, az adatszolgáltatás csak törvényben meghatározott adatok tekintetében kérhetõ); Ø iratok bemutatását kérheti (például az áru beszerzését igazoló számlát, vagy a környezetvédelmi zöldkártya bemutatását); Ø egyéb tájékoztatást kérhet (például az ellenõrzött szerv alkalmazásában álló munkavállaló meghallgatása); vagy helyszíni ellenõrzést tart. Helyszíni ellenõrzést a hatóság ügyintézõje, a hatóság által kirendelt szakértõ, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki ellenõrzési jogosultságát az ellenõrzés során köteles igazolni. Az ellenõrzés eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha az ellenõrzés jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendõrség közremûködését kérheti. Az ügyfelet a helyszíni ellenõrzésrõl elõzetesen értesíteni kell. Ha az elõzetes értesítés az ellenõrzés eredményességét veszélyeztetné, az ügyfelet az ellenõrzésrõl a megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. E rendelkezés megfelelõen irányadó akkor is, ha az ellenõrzés elõzetesen nem ismert ügyfeleket érint. Ha az ellenõrzés megkezdése elõtti tájékoztatás veszélyeztetné az ellenõrzés eredményességét, a hatóság az ellenõrzés befejezésekor tájékoztatja az ügyfelet az ellenõrzés lefolytatásáról és annak megállapításairól. Mellõzhetõ az ellenõrzésrõl történõ tájékoztatás, ha a helyszíni ellenõrzés az ügyfél közremûködése nélkül, külsõ vizsgálattal (szemrevételezéssel, méréssel stb.) elvégezhetõ. A helyszíni ellenõrzés az ellenõrizni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként vagy telephelyként bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha az ellenõrzés sikeres lefolytatása más idõpont választását teszi szükségessé - munkanapon 8 és 20 óra között végezhetõ. A helyszíni ellenõrzés során az ellenõrzést végzõ személy a hatásköre gyakorlásának keretei között az ellenõrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenõrzés tárgyával összefüggõ bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, az ügyféltõl vagy képviselõjétõl, továbbá az ellenõrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytõl adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel, a helyszínrõl, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A hatóság a helyszíni ellenõrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja. Az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít. A hatóság a helyszíni ellenõrzésrõl, az annak során tett megállapításokról, a lefoglalásról és az ügyfél által tett nyilatkozatról jegyzõkönyvet készít. A jegyzõkönyvben tételesen fel kell sorolni a lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat. A jegyzõkönyv egy példányát a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átadja, vagy azt az ügyfél részére az ellenõrzés befejezésétõl számított öt napon belül megküldi.
82
A hatósági ellenõrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat nyolc napon belül vissza kell adni az ügyfélnek, ha azokra a tényállás tisztázásához a továbbiakban nincs szükség. Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek. A közigazgatási hatóság a helyszíni ellenõrzés folyamán - feltéve, hogy azt az ügy körülményei indokolják, a tényállás tisztázásához szükséges - végzéssel jogosult iratok, valamint más tárgyi bizonyítékok lefoglalására. A jelen paragrafus a helyszíni ellenõrzés során alkalmazott lefoglalás utóéletét rendezi el. A helyszíni ellenõrzés alkalmával foganatosított lefoglalás jogi természetét tekintve célhoz kötött jogintézmény, azaz a lefoglalt iratok és más tárgyi bizonyítékok az adott ügyben a tényállás tisztázására szolgálnak. Ebbõl értelemszerûen következik, hogy a lefoglalás idõtartamát behatárolja e cél megvalósulása, a lefoglalt irat vagy tárgy ugyanis csak addig lehet a közigazgatási hatóság birtokában, amíg az a tényállás tisztázásához szükséges. Következésképpen amennyiben a lefoglalást követõen a közigazgatási hatóság bármikor megállapítja, hogy a lefoglalt irat(ok)ra és/vagy más tárgyi bizonyíték(ok)ra a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nincsen szüksége, akkor azt (azokat) nyolc napon belül köteles visszaszolgáltatni az ügyfél számára. Elõfordulhat olyan eset is, hogy a tényállás tisztázásának folyamatában a lefoglalást alkalmazó közigazgatási hatóság más szerv (más közigazgatási hatóság, szabálysértési hatóság, bíróság stb.) hatáskörébe tartozó eljárás kezdeményezésének szükségességét (ezzel kapcsolatban lásd a következõ paragrafushoz tartozó magyarázatot) állapítja meg. Amennyiben a közigazgatási hatóság ilyen eljárást kezdeményez és megítélése szerint a más szerv által lefolytatandó eljárásban a tényállás tisztázásához a lefoglalt iratok és tárgyak szükségesek, ezeket át kell adnia a megkeresett szervnek. Ha a hatóság a hatósági ellenõrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt elõírásokat megsértette, a) felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és határidõ megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történõ figyelmeztetéssel felszólítja annak megszüntetésére, b) hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, c) megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkezõ hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntetõ-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez. 22.9. Jogorvoslatok: a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárás és a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás. 22.9.1. Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható jogorvoslati eljárások Ø a fellebbezési eljárás, Ø a bírósági felülvizsgálat, Ø az újrafelvételi eljárás, Ø a méltányossági eljárás. 22.9.2. Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára Ø a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében, Ø a felügyeleti eljárás keretében, Ø az Alkotmánybíróság határozata alapján, Ø ügyészi óvás nyomán. 22.9.1.1.Az ügyfél az elsõfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az
83
érintett a döntést sérelmesnek tartja. Fellebbezésre csak a közigazgatási hatóság elsõ fokon hozott döntései (határozatai, végzései) ellenében kerülhet sor. Határozat esetén a fellebbezés mindig önálló, míg a végzések esetében a fellebbezés fõszabályként járulékos jelleggel vehetõ igénybe. A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérõen nem rendelkezik - a döntés közlésétõl számított tizenöt napon belül lehet elõterjeszteni. A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidõn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történõ lemondást jegyzõkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történõ lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. Nincs helye fellebbezésnek Ø ha az ügyben törvény vagy kormányrendelet azt kizárja, Ø az ügyfelek részérõl, a közöttük létrejött egyezséget jóváhagyó határozat ellen, Ø a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen. A fellebbezést annál a hatóságnál kell elõterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidõben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elõ. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidõ leteltétõl számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelõen kijavítja, kiegészíti, módosítja vagy visszavonja. A felterjesztés során az elsõ fokon eljáró hatóság a fellebbezésrõl kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat. Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. A hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértõ döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelõen módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekû fél. A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezõvel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték. A határozat egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a sérelmezett döntést, valamint az azt megelõzõ eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése mellett az ügyben elsõ fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja vagy a kiegészítõ bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el. Ha a másodfokon eljáró szerv megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az elsõfokú döntést megsemmisíti, és az ügyben elsõ fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasítja. A fellebbezési eljárást és másodfokú határozatot a másodfokon eljáró közigazgatási szerv hoz, amely az elsõfokú határozat jogorvoslatra vonatkozó rendelkezõ részébõl minden esetben pontosan megállapítható. 22.9.1.2. Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevõje a hatóság jogerõs határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétõl számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevõje jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerõs végzés bírósági felülvizsgálatát. Az elsõfokú végzés közvetlenül a bíróság elõtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek - a kormányt ide nem értve - nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsõfokú
84
határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetõvé. A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül. A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be, a hatóság errõl az ügy iratainak felterjesztésével egyidejûleg a többi ügyfelet értesíti. A bírósági felülvizsgálat igénybevehetõségének (az ún. kereshetõségi jognak) alapvetõ elõfeltétele, hogy Ø az ügyfél a közigazgatási eljárás során a fellebbezési jogát kimerítse (azaz az ügyben másodfokú határozat született, s ennek ellenében lehet bírósági felülvizsgálathoz folyamodni), vagy Ø az adott közigazgatási ügyfajtában a fellebbezés a Ket. 100. §-a alapján kizárt (azaz az elsõfokú közigazgatási döntés ellenében közvetlen bírósági felülvizsgálatnak van helye). A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja. Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak. 22.9.1.3. Újrafelvételi eljárás. Ha az ügyfélnek a jogerõs határozattal lezárt ügyben a határozat jogerõre emelkedését követõen jutott tudomására a határozat meghozatala elõtt már meglévõ, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstõl számított tizenöt napon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre kedvezõbb határozatot eredményezett volna. Nem nyújtható be újrafelvételi kérelem Ø a jogerõs határozat meghozatala után bekövetkezett tényre, illetve a jogi szabályozásban bekövetkezett változásra alapozva, Ø ha az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a bíróság határozatot hozott, Ø ha a közigazgatási határozat jogerõre emelkedésétõl számítva hat hónap eltelt, Ø ha azt jogszabály kizárja. Az újrafelvételi kérelmet az elsõ fokon eljáró hatóság bírálja el. Az újrafelvételi kérelmet a hatóság elutasítja, ha Ø az a jogszabály szerint meghatározott okból nem nyújtható be, Ø az ügyfél által az újrafelvétel alapjául megjelölt ok nem teszi indokolttá a határozat módosítását vagy visszavonását. Az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerõs határozatát módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelõ új döntést hozhat. E döntés ellen jogorvoslatnak az általános szabályok szerint van helye. Az újrafelvételi eljárásban hozott döntés a jogerõs határozat alapján jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokra csak akkor hat ki, ha az újonnan ismertté vált tények vagy
85
bizonyítékok ismeretében a jogerõs határozat jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélküli megsemmisítésének lenne helye. Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerõs határozat megváltoztatása vagy visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a folyamatban lévõ végrehajtás felfüggesztésérõl. Ha az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerõs határozatban megállapított kötelezettség elrendelésének - részben vagy egészben - nem lett volna helye, az újrafelvételi eljárásban intézkedni kell a kérelem benyújtásáig, illetve a végrehajtás felfüggesztéséig történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezésérõl, a kötelezettnek alaptalanul okozott joghátrány megszüntetésérõl, valamint az okozott kár és eljárási költség megtérítésérõl. 22.9.1.4. Méltányossági kérelem. Az ügyfél a jogerõs határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértõ határozat módosítását vagy visszavonását kérheti, ha annak végrehajtása számára a határozat meghozatala után bekövetkezett okból méltánytalanul súlyos hátrányt okoz, és a végrehajtási eljárásban méltányosság nem gyakorolható. A határozat méltányosságból való módosítására vagy visszavonására csak kivételesen és a következõ együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor: Ø az eljáró hatóság hatáskörét megállapító jogszabály ezt nem zárja ki, Ø az ügyben nincs ellenérdekû ügyfél vagy az ellenérdekû ügyfél hozzájárul a határozatnak a kérelem szerinti módosításához, Ø a módosítás vagy visszavonás nem sért közérdeket, Ø a határozat jogerõre emelkedése óta egy év, vagy ha a jogerõs határozatban megállapított teljesítési határidõ egy évnél hosszabb, a teljesítési határidõ még nem telt el. A méltányossági kérelem tárgyában a hatóság jogorvoslattal nem támadható határozattal dönt. 22.9.2.1. Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja. Ezen eljárás lefolytatására - az Alkotmánybíróság határozata vagy ügyészi óvás alapján indított eljárás kivételével - a hatóság csak egy ízben, és ha törvény eltérõen nem rendelkezik, a határozat közlésétõl számított egy éven belül jogosult. A döntést a hatósági nyilvántartásba, illetve a hatósági igazolványba felvett téves bejegyzés, valamint az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogot sértene. 22.9.2.2. A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján Ø megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértõ mulasztás felszámolására, Ø gyakorolja a felügyeleti jogkört. Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja. A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthetõ meg, ha Ø azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta, Ø semmisségi ok esetén a törvényben meghatározott egy év eltelt, Ø semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogát sértené, Ø kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerõre emelkedésétõl vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidõ utolsó napjától számított öt év eltelt, Ø azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn.
86
A jogszabálysértõ döntés megsemmisítése esetén a megsemmisített döntést hozó hatóságnak határozatban kell intézkedni a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezésérõl és a szükségtelenül okozott költség megtérítésérõl. A határozattal szemben jogorvoslatnak van helye. A megsemmisítõ döntés jogorvoslattal történõ megtámadása esetén az eljárást fel kell függeszteni. Felügyeleti szervnek minõsül: helyi önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben eljáró szerv esetén az önkormányzat képviselõ-testülete (közgyûlése); önkormányzati hatósági ügynek nem minõsülõ, az önkormányzat szervei által gyakorolt hatósági ügyek esetén az illetékes megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal; nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott, hatósági jogkört gyakorló szerv vagy személy esetén az illetékes megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal; köztestület hatáskörébe utalt ügyben a köztestület alapszabályában vagy szervezeti szabályzatában meghatározott köztestületi szerv; államigazgatási szervek esetén az irányítási jogot gyakorló szerv vagy személy (felettes szerv). 22.9.2.3. Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történõ alkalmazhatósága visszamenõleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak, és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, a jogerõs határozatot hozó szerv felügyeleti szerve a határozatot megváltoztatja, illetve megsemmisíti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasítja 30 napon belül. 22.9.2.4. Ha az ügyész a jogerõs, illetve végrehajtható és a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által felül nem vizsgált közigazgatási határozatban jogszabálysértést állapít meg, a jogszabálysértés kiküszöbölése végett a határozatot hozó hatósághoz vagy annak felügyeleti szervéhez óvást nyújthat be. Az óvásban az ügyész a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja, ebben az esetben a végrehajtás felfüggesztése kötelezõ. Az óvást a hatóság a benyújtástól számított nyolc napon belül, testületi szerv az óvás benyújtását követõ legközelebbi ülésén, ha az ügyész az óvást közvetlenül a felügyeleti szervhez nyújtotta be, a felügyeleti szerv harminc napon belül köteles elbírálni. Az ügyész a törvénysértõ gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett a hatóság vezetõjénél felszólalással él, a jövõbeni törvénysértés veszélye esetén pedig a törvénysértés megelõzése érdekében figyelmeztetést nyújt be. A hatóság vezetõje az ügyészi felszólalást vagy figyelmeztetést harminc napon belül, testületi szerv a legközelebbi ülésén köteles elbírálni. 22.10. A döntést meg kell semmisíteni, ha a) a magyar hatóság joghatósága az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerzõdés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt, b) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, c) a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg, d) a közigazgatási döntés tartalmát bûncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bûncselekmény elkövetését jogerõs ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki.
87
22.11. Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kérelemre vagy hivatalból kijavíthatja. Kijavítás helyett a hibás döntés bevonása mellett sor kerülhet a döntés kicserélésére is. A hatóság - ha törvény eltérõen nem rendelkezik, a döntés jogerõre emelkedésétõl számított egy éven belül - mind kérelemre, mind hivatalból kiegészítheti döntését, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott, illetve hiányzik a döntésbõl a törvény vagy külön jogszabály által elõírt kötelezõ tartalmi elem. Nincs azonban helye a döntés kiegészítésének, ha az ügyfél jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogát sértené. A kicserélt, illetve kiegészített döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt. 23. Végrehajtás. A hatósági eljárásban a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén állami kényszerrel is el kell érni, hogy a hatóság döntésével pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra kötelezett ügyfél e kötelezettségének eleget tegyen. A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni Ø a hatóság döntésében megállapított, Ø a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, Ø a hatósági szerzõdésben vállalt, illetve a szerzõdés megszegése esetén a szerzõdés alapján az ügyfél által igénybe vett támogatás és egyéb kedvezmény visszatérítése iránti, Ø a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában foglalt kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt. A végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen - ha e törvény másként nem rendelkezik nincs helye fellebbezésnek. A hatóság döntése végrehajtható, ha a) pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg, jogerõre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidõ vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidõ) eredménytelenül telt el; b) az a) pont szerinti kötelezettséget megállapító döntés fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el. A hatóság elsõfokú döntése jogerõssé ( végrehajthatóvá ) válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidõ letelt, vagy b) a fellebbezésrõl lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, illetve c) a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. A döntés végrehajtását az elsõ fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. Ha a hatóság a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendeli el, a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról a döntést tartalmazó határozatban vagy végzésben kell rendelkezni. A végrehajtást elrendelõ végzést közölni kell a kötelezettel és a végrehajtást kérõvel. A végzés ellen a kötelezett kifogással élhet, ha igazolja, hogy a kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak halasztó hatálya van. A települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben a végrehajtás foganatosítására önkormányzati hatósági társulás hozható létre, továbbá pénzkövetelés végrehajtására az önkormányzat az önálló bírósági végrehajtóval szerzõdést köthet. Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a döntés végrehajtását az elsõ fokon eljáró hatóság vagy a végrehajtó szolgálat az elsõ fokon eljáró hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtó szolgálat nem rendelkezik. Ha a hatóság a határozatnak a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtását rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási cselekményt az elsõ fokon eljáró hatóság köteles foganatosítani. A végrehajtást foganatosító szerv a pénzforgalmi bankszámlával rendelkezõ kötelezett esetében a bankszámlán a kötelezett rendelkezése alatt álló összeget azonnali beszedési 88
megbízással vonja végrehajtás alá. A megbízás a kötelezett bármely pénzforgalmi bankszámlája ellen benyújtható. Ha a pénzkövetelés jogosultja nem a végrehajtást foganatosító szerv, az azonnali beszedési megbízást a végrehajtást foganatosító szerv e célra elkülönített letéti számlájára kell teljesíteni. A végrehajtást foganatosító szerv öt napon belül gondoskodik a kezelési költségek levonása mellett a letéti számlára befolyt összegnek és kamatainak a jogosult számlájára történõ átutalásáról vagy kifizetésérõl. Ha a kötelezett pénzforgalmi bankszámlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtást foganatosító szerv - hivatalból vagy a jogosult kérelmére - az állami adóhatóságot keresi meg a számlaszám közlésére, és felhívja a pénzügyi intézményt a kötelezett nála kezelt pénzösszegének végrehajtás alá vonásához szükséges adatok közlésére. A felhívásnak az adóhatóság, illetve a pénzügyi intézmény haladéktalanul köteles eleget tenni. A pénzügyi intézmény a megbízásnak köteles haladéktalanul eleget tenni. Ha a pénzügyi intézmény az azonnali beszedési megbízást fedezet hiánya miatt nem tudja teljesíteni, errõl a végrehajtást foganatosító szervet, illetve a jogosultat haladéktalanul értesíti. A pénzügyi intézmény a végrehajtást foganatosító szerv felhívására köteles tájékoztatást adni a kötelezett bankszámlájáról az adott idõszakban teljesített fizetési megbízásokról. Ha a pénzügyi intézmény a kötelezett rendelkezésére álló fedezet ellenére a megbízást nem teljesíti, a végrehajtást foganatosító szerv végzéssel kötelezheti a megbízásban feltüntetett összeg megfizetésére. E végzésben a végrehajtást foganatosító szerv a pénzügyi intézmény felelõs munkatársát, vagy ha az nem állapítható meg, az intézmény vezetõjét eljárási bírsággal is sújthatja. A végzésnek a bírságolásra vonatkozó rendelkezése ellen az általános szabályok szerint lehet jogorvoslattal élni. Ha a kötelezett munkabérére kell végrehajtást vezetni, a végrehajtást foganatosító szerv végzésben rendeli el a munkáltatónál a kötelezettség összegének a munkabérbõl történõ letiltását. A munkáltató köteles a végzésben foglaltaknak eleget tenni. A munkáltató kötelessége, hogy legkésõbb a letiltás átvételét követõ munkanapon a) értesítse a kötelezettet a letiltásról, b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérbõl vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérõnek, illetve utalják át a felhívásban megjelölt számlára, c) értesítse a letiltást kibocsátó szervet a letiltás foganatosításának akadályáról, illetve a kötelezett általa ismert új munkáltatójáról. Ha a kötelezett bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és az egy összegben történõ teljesítésre nem képes, illetve az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv fizetési halasztást vagy részletfizetést (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelõ szerv - indokolt esetben a jogosult meghallgatása után elõzetesen hozzájárult. A fizetési kedvezmény - ha törvény másként nem rendelkezik - az engedélyezésétõl számított legfeljebb egy évig tarthat. Ha a fentiek szerinti végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idõ múlva vezetne eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható ingó-,ingatlan vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A jelzálogjogot és annak az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzését a végrehajtó szolgálat végzéssel rendeli el. A végzés a kézbesítéssel jogerõre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtást foganatosító szerv a végzést megküldi az ingatlanügyi hatóságnak, és az elévülési idõn belül történõ értékesítés esetén gondoskodik a pénzfizetési kötelezettség érvényesítésérõl. Az ingatlanügyi hatóság a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha a) pénzfizetési kötelezettségének határidõben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik,
89
b) a hatósági szerzõdés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell térítenie, c) azt a törvény elrendeli. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás idõpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. 23.1. A végrehajtás kérelemre vagy hivatalból felfüggeszthetõ, ha a) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében elõbb lefoglalta, b) a kötelezett bármely jogcímen esedékes bevételére vagy a vagyoni helyzetében várható igazolható - változásra tekintettel a végrehajtás szempontjából az eljárás felfüggesztése célszerû, c) a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - változatlan tényállás mellett - új eljárás lefolytatását rendeli el, d) ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elõ és a kérelemben elõadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínûsítik. A végrehajtás felfüggesztése kötelezõ, ha a) az e törvényben szabályozott jogorvoslás során a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság elrendeli, b) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni óvásban indítványozza, c) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, illetve az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, d) jogszabály elrendeli. 23.2. A végrehajtást elrendelõ szerv vagy felügyeleti szerve a végrehajtást végzéssel megszünteti, ha a) a végrehajtható döntést visszavonták vagy megsemmisítették, b) jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható, c) a végrehajtáshoz való jog elévült, d) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, e) a további végrehajtási eljárási cselekményektõl eredmény nem várható, f) a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzügyi intézményre vagy a munkáltatóra vonatkozó felelõsségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért külön törvény alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette, g) ha jogszabály a végrehajtás megszüntetését rendeli el. 23.3. Ha a végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, a közléstõl számított nyolc napon belül a kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértõ intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. Ha e törvény másként nem rendelkezik, a végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya. A végrehajtási kifogásról - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a végrehajtást foganatosító szerv azonnal, de legkésõbb öt napon belül végzéssel dönt. E végzés ellen fellebbezésnek van helye. A végrehajtó szolgálat végzése elleni fellebbezés esetén felügyeleti szervként a közigazgatási hivatal jár el. Kérdések:
Hogyan indítható meg a közigazgatási hatósági eljárás? Milyen jogai vannak az ügyfélnek az eljárás során?
90
Mely döntések hozhatók a közigazgatási hatósági eljárásban és melyek a jogorvoslatok? Mely határozat ellen lehet végrehajtást indítani?
91
VI. Rész Közbeszerzési ismeretek 1. Fejezet A KÖZBESZERZÉSSEL,
A KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁSSAL KAPCSOLATOS KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
24. Általános szabályok 24.1. A közbeszerzési eljárásban - ideértve a szerzõdés megkötését is - az ajánlatkérõ köteles biztosítani, az ajánlattevõ pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát és nyilvánosságát. Az ajánlatkérõnek esélyegyenlõséget és egyenlõ bánásmódot kell biztosítania az ajánlattevõk számára. Az ajánlatkérõ minden egyes közbeszerzési eljárását - annak elõkészítésétõl az eljárás alapján kötött szerzõdés teljesítéséig terjedõen - írásban köteles dokumentálni. A közbeszerzési eljárás elõkészítésével, lefolytatásával és a szerzõdés teljesítésével kapcsolatban keletkezett összes iratot a közbeszerzési eljárás lezárulásától illetõleg a szerzõdés teljesítésétõl számított öt évig meg kell õrizni. Ha a közbeszerzéssel kapcsolatban jogorvoslati eljárás indult, az iratokat annak jogerõs befejezéséig, de legalább az említett öt évig kell megõrizni. 24.2. A közbeszerzési eljárás elõkészítése, a felhívás és a dokumentáció elkészítése, az ajánlatok értékelése során és az eljárás más szakaszában az ajánlatkérõ nevében eljáró, illetõleg az eljárásba bevont személyeknek, illetõleg szervezeteknek megfelelõ - a közbeszerzés tárgya szerinti, közbeszerzési és pénzügyi - szakértelemmel kell rendelkezniük. Az ajánlatkérõ az ajánlatok elbírálására legalább háromtagú bírálóbizottságot köteles létrehozni, amely írásbeli szakvéleményt és döntési javaslatot készít az ajánlatkérõ nevében a közbeszerzési eljárást lezáró döntést meghozó személy vagy testület részére. A bírálóbizottsági munkáról jegyzõkönyvet kell készíteni, amelynek részét képezik a tagok indokolással ellátott bírálati lapjai. A közösségi értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû közbeszerzés, továbbá versenypárbeszéd alkalmazása esetén a nemzeti értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû közbeszerzés esetében a közbeszerzési eljárásba az ajánlatkérõ - kivéve a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezetet - a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzékben szereplõ, hivatalos közbeszerzési tanácsadót ( lásd: 24.4. pont ) köteles bevonni, figyelembe véve egyben a Kbt. ( közbeszerzésekrõl szóló 2003. évi CXXIX. törvény ) szerinti követelményeket. Az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzések esetében az ajánlatkérõ a közbeszerzési eljárásba független hivatalos közbeszerzési tanácsadót köteles bevonni, egyéb esetekben az ajánlatkérõvel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló hivatalos közbeszerzési tanácsadó is bevonható. A hivatalos közbeszerzési tanácsadó a közbeszerzési eljárás elõkészítése és lefolytatása során köteles a közbeszerzési szakértelmet biztosítani. Az ajánlatkérõ a hivatalos közbeszerzési tanácsadót különösen a felhívás és a dokumentáció elkészítésébe köteles bevonni. A hivatalos közbeszerzési tanácsadó, illetve a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzékben megjelölt személy köteles a hivatalos közbeszerzési tanácsadás körébe esõ feladatok teljesítésében személyesen részt venni. A hivatalos közbeszerzési tanácsadót
92
tevékenységéért ellenszolgáltatás illeti meg. A független hivatalos közbeszerzési tanácsadó a tevékenysége körében okozott kár megtérítéséért a Ptk. szabályai szerint felel. Az eljárásba bevont hivatalos közbeszerzési tanácsadó az adott közbeszerzési eljárással kapcsolatban nem lehet sem békéltetõ, sem tanúsító. 24.3. Összeférhetetlenségi szabályok. A közbeszerzési eljárás elõkészítése, a felhívás és a dokumentáció elkészítése során vagy az eljárás más szakaszában az ajánlatkérõ nevében nem járhat el, illetõleg az eljárásba nem vonható be a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végzõ gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: érdekelt gazdálkodó szervezet), illetõleg az olyan személy vagy szervezet, aki, illetõleg amely a) az érdekelt gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll; b) az érdekelt gazdálkodó szervezet vezetõ tisztségviselõje vagy felügyelõ bizottságának tagja; c) az érdekelt gazdálkodó szervezetben tulajdoni részesedéssel rendelkezik; d) az a)-c) pont szerinti személy hozzátartozója. Nem kell alkalmazni a fenti rendelkezést, ha az ajánlatkérõ nevében eljáró, illetõleg az eljárásba bevonni kívánt érdekelt gazdálkodó szervezet, illetõleg az eljárásba bevonni kívánt személlyel vagy szervezettel az a)-d) pont szerinti viszonyban álló érdekelt gazdálkodó szervezet írásban nyilatkozik, hogy az eljárásban nem vesz részt ajánlattevõként vagy alvállalkozóként. Ha az ajánlatkérõ nevében valamely személy tulajdonosi jogokat gyakorol érdekelt gazdálkodó szervezetben, az ajánlatkérõ nevében e személy vagy hozzátartozója nem járhat el a közbeszerzési eljárás elõkészítésében vagy az eljárás más szakaszában, kivéve, ha az érdekelt gazdálkodó szervezet írásban nyilatkozik, hogy az eljárásban nem vesz részt ajánlattevõként vagy alvállalkozóként. Ezt a szabályt kell megfelelõen alkalmazni az ajánlatkérõ vezetõ tisztségviselõje vagy felügyelõ bizottságának tagja vagy hozzátartozója tekintetében, ha az érdekelt gazdálkodó szervezetben az ajánlatkérõ rendelkezik tulajdoni részesedéssel. Nem kell alkalmazni e rendelkezést, ha az ajánlatkérõ nevében az érdekelt gazdálkodó szervezetben a tulajdonosi jogok gyakorlására és a közbeszerzési eljárást lezáró döntés meghozatalára törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott önkormányzati rendelet alapján az ajánlatkérõ ugyanazon testülete jogosult, vagy olyan testületei, amelynek tagjai részben azonosak, és a közbeszerzési eljárással kapcsolatos - az eljárást lezáró döntés meghozatalán kívüli - tevékenységekben nem vett részt olyan személy, aki jogosult a tulajdonosi jogok gyakorlására. Nem minõsül a közbeszerzési eljárás elõkészítésébe bevont személynek (szervezetnek) az olyan személy (szervezet), akitõl, illetõleg amelytõl az ajánlatkérõ a) az adott közbeszerzéssel kapcsolatos helyzet-, illetõleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése érdekében a közbeszerzés megkezdése idõpontjának megjelölése nélkül, kizárólag a felmérés érdekében szükséges adatokat közölve kért tájékoztatást, vagy b) a támogatásra irányuló igény (pályázat) benyújtásához szükséges árajánlatot kapott, feltéve, hogy az a), illetõleg a b) pont alkalmazása kapcsán az ajánlatkérõ nem közölt vele a közbeszerzési eljárás során az összes ajánlattevõ (részvételre jelentkezõ) részére rendelkezésre bocsátott adatok körét meghaladó információt. Az ajánlatkérõ nevében eljáró, illetõleg az eljárásba bevonni kívánt személy vagy szervezet írásban köteles nyilatkozni arról, hogy vele szemben fennáll-e a fentiek szerinti összeférhetetlenség. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos nyilatkozathoz csatolni kell az érintett érdekelt gazdálkodó szervezet nyilatkozatát arról, hogy az eljárásban nem vesz részt ajánlattevõként vagy alvállalkozóként (távolmaradási nyilatkozat). 93
Ha az összeférhetetlenségi szabályt megsértették, vagy a fentiekben részletezett nyilatkozat ellenére az érdekelt gazdálkodó szervezet indul a közbeszerzési eljárásban, az eljárás további részében nem lehet ajánlattevõ vagy alvállalkozó a közbeszerzés hatálya alá tartozó vagy az ott felsorolt személyekkel, szervezetekkel a a)-d) pont szerinti viszonyban álló érdekelt gazdálkodó szervezet. 24.4.1. Hivatalos közbeszerzési tanácsadó az, aki szerepel a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett hivatalos közbeszerzési tanácsadói névjegyzékben. A hivatalos közbeszerzési tanácsadói névjegyzékbe felvehetõ az, aki felsõfokú végzettséggel és legalább hároméves szakmai gyakorlattal, továbbá legalább hároméves - külön jogszabály szerint - igazolt közbeszerzési gyakorlattal, vagy állam által elismert közbeszerzési tárgyú szakképesítéssel és legalább kétéves - külön jogszabály szerint - igazolt közbeszerzési gyakorlattal rendelkezik. A hivatalos közbeszerzési tanácsadói névjegyzékbe felvehetõ továbbá az a szervezet is, amelynek a tevékenységében közremûködõ tagjai, munkavállalói, illetõleg a szervezettel kötött tartós polgári jogi szerzõdés alapján a szervezet javára tevékenykedõk között legalább egy olyan személy van, aki megfelel a fentebb foglalt feltételeknek. A hivatalos közbeszerzési tanácsadói névjegyzékbe történõ felvétel feltétele az is, hogy a személy, illetve a szervezet rendelkezzen a külön jogszabályban meghatározott mértékû felelõsségbiztosítással, kivéve ha már rendelkezik egyéb jogszabály által megkövetelt felelõsségbiztosítással, feltéve, hogy annak mértéke eléri a külön jogszabályban meghatározott mértéket. Amennyiben az ajánlatkérõvel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy nyilatkozik, hogy kizárólag a vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló ajánlatkérõ részére végez hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet, a hivatalos közbeszerzési tanácsadói névjegyzékbe történõ felvételéhez elegendõ, ha megfelel a fenti feltételeknek, valamint az ajánlatkérõvel fennálló jogviszonyát igazolja. 24.4.2. A minõsített ajánlattevõk hivatalos jegyzékét (a továbbiakban: jegyzék) a Közbeszerzések Tanácsa vezeti. Az ajánlattevõk jegyzékbe vételének feltételeit (a továbbiakban: minõsítési szempontok) és igazolási módjait a jogszabályi keretek között a Közbeszerzések Tanácsa határozza meg, és a Közbeszerzési Értesítõben meghirdeti. A minõsítési szempontok meghatározása során a Közbeszerzések Tanácsa jogosult a hivatkozott szempontok közül választani. A minõsített ajánlattevõ a Közbeszerzések Tanácsának jegyzék szerinti igazolását jogosult benyújtani a közbeszerzési eljárásban. Az igazolásnak tartalmaznia kell a minõsítési szempontok szerinti megfelelésre történõ hivatkozást és a jegyzék szerinti besorolást. A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérõ köteles elfogadni a jegyzék szerinti igazolást. 24.5. Az ajánlatkérõ az éves beszerzéseirõl külön jogszabályban meghatározott minta szerint éves statisztikai összegezést köteles készíteni, amelyet legkésõbb a tárgyévet követõ év május 31. napjáig kell megküldenie a Közbeszerzések Tanácsának. A Közbeszerzések Tanácsa az éves statisztikai összegezések, valamint a hirdetmények alapján elkészített összesített statisztikai jelentést legkésõbb a tárgyévet követõ év október 31. napjáig köteles megküldeni az Európai Bizottságnak. Ha az ajánlatkérõ az fentebb meghatározott határidõ lejártáig nem küldi meg az éves statisztikai összegezést, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke felhívja az ajánlatkérõt az összegezés harminc napon belüli megküldésére, és egyben figyelmezteti, hogy ha az összegezést nem küldi meg, a Közbeszerzési Döntõbizottság hivatalból való eljárását fogja kezdeményezni, annak szankcióival egyetemben.
94
24.6. A Kormány a közbeszerzések központosított eljárás keretében történõ lefolytatását rendelheti el az általa irányított szervezetek vonatkozásában, meghatározva annak személyi és tárgyi hatályát, az ajánlatkérésre feljogosított szervezetet, valamint az eljáráshoz való csatlakozás lehetõségét. Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott szervezeteknél az egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan központosított eljárást lehet alkalmazni. A Kormány jogosult az eljárás részletes szabályainak meghatározására, beleértve a személyi és tárgyi hatályt, valamint az ajánlatkérésre feljogosított szervezetet. A központosított közbeszerzések fedezete az Egészségbiztosítási Alap mindenkori költségvetésében az adott ellátási forma elõirányzata. A központosított eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. 24.7. Az ajánlatkérõ a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát a külön jogszabályban meghatározottak szerint fenntarthatja, illetõleg köteles fenntartani az olyan, védett foglalkoztatónak minõsülõ szervezetek, védett szervezeti szerzõdést kötött szervezetek, továbbá szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkezõ szervezetek számára, amelyek ötven százalékot meghaladó mértékben megváltozott munkaképességû munkavállalókat foglalkoztatnak, illetõleg az olyan szociális foglalkoztatás keretében szociális intézményben ellátottakat foglalkoztató szervezetekre, amelyek ötven százalékot meghaladó mértékben fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak. Erre a tényre az eljárást megindító felhívásban az ajánlatkérõnek hivatkoznia kell. Az ajánlatkérõ a fentieknek megfelelõen fenntartott szerzõdések esetében köteles biztosítani az Európai Unióban letelepedett azon ajánlattevõk esélyegyenlõségét, amelyek ötven százalékot meghaladó mértékben megváltozott munkaképességû munkavállalókat foglalkoztatnak. 24.8. A helyi önkormányzat jogosult a közbeszerzéseket összevontan, helyben központosítva lefolytatni. A közbeszerzés helyben központosításáról az önkormányzat rendeletet alkot, amelyben a) kijelöli a helyben központosított közbeszerzés keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezetet; b) meghatározza a helyben központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó költségvetési szervek körét, az eljáráshoz való csatlakozás lehetõségét; c) meghatározza a helyben központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások körét; d) meghatározza az ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet, és a helyben központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó szervezetek együttmûködésének szabályait, különösen a felek adatszolgáltatási kötelezettségét, az adatszolgáltatás és az adatkezelés módját; e) meghatározza az ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet részére fizetendõ, kizárólag a helyben központosított közbeszerzéshez kapcsolódó feladatok ellátásával kapcsolatban ténylegesen felmerült költségeket fedezõ díj számításának és megfizetésének módját, valamint az ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezetnek az önkormányzat felé fennálló tájékoztatási és beszámolási kötelezettségét.
95
II. Fejezet A KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKHATÁROKAT ELÉRÕ ÉRTÉKÛ KÖZBESZERZÉSEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 25. Általános közbeszerzési eljárás Eszerint kell eljárni az ajánlatkérõknek, ha a) megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat; b) tervpályázati eljárást folytatnak le, és a Kbt. 33. § szerinti értéke ( lásd: jelen fejezet 1. sz. melléklete ) az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat; c) a gyorsított eljáráson kívüli tevékenységet folytatnak, amennyiben megfelelnek a Kbt. 22. § (1) bekezdésében ( lásd: jelen fejezet 1. sz. melléklete ) meghatározott feltételeknek. Építési koncesszió esetében különös szabályok is alkalmazandóak, amely külön tárgyalásra kerül a késõbbiek folyamán. A Kbt. 4. melléklet szerinti szolgáltatások esetében egyszerûsített eljárás alkalmazható. Ez az eljárás a Kbt. 3. melléklet szerinti szolgáltatások esetében nem alkalmazható; ha azonban a közbeszerzés tárgya olyan szolgáltatás, amely mind a 3. melléklet, mind a 4. melléklet szerinti valamely szolgáltatást magában foglal, az egyszerûsített eljárás alkalmazható, feltéve, hogy a 4. melléklet szerinti szolgáltatás értéke a közbeszerzés megkezdésekor meghaladja a 3. melléklet szerinti szolgáltatás értékét. Erre vonatkozóan a hivatkozott mellékletek a jelen jegyzet ezen fejezetének 1. számú mellékletében megtalálhatóak. 25.2.1. Az általános közbeszerzési eljárás ajánlatkérõinek köre: a) a minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezet; b) az állam, az a) pontban meghatározott szervezeteken kívüli központi költségvetési szerv, az elkülönített állami pénzalap kezelõje, a társadalombiztosítási költségvetési szerv; c) az országos kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv; d) a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a települési önkormányzatok társulása, a helyi önkormányzat által a helyben központosított közbeszerzés keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet, a helyi önkormányzati költségvetési szerv, a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, a területfejlesztési önkormányzati társulás, a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács, a regionális fejlesztési tanács; e) a közalapítvány; f) a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, a közszolgálati mûsorszolgáltatók, valamint az a közmûsor-szolgáltató, amelynek mûködését többségi részben állami, illetõleg önkormányzati költségvetésbõl finanszírozzák, továbbá az Országos Rádió és Televízió Testület; g) az a jogképes szervezet, amelynek létrehozataláról jogszabály rendelkezik, meghatározva a szervezet által ellátandó feladatot, az irányítására, illetõleg az ellenõrzésére, valamint a mûködésére vonatkozó szabályokat, feltéve, hogy az a)-f) pontban meghatározott egy vagy több szervezet, illetõleg az Országgyûlés vagy a Kormány meghatározó befolyást képes felette gyakorolni, vagy mûködését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület) finanszírozza;
96
h) az a jogi személy, amelyet közérdekû, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegû tevékenység folytatása céljából hoznak létre, illetõleg amely ilyen tevékenységet lát el, ha e bekezdésben meghatározott egy vagy több szervezet, illetõleg az Országgyûlés vagy a Kormány meghatározó befolyást képes felette gyakorolni, vagy mûködését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület) finanszírozza; i) az a jogképes szervezet, amelyet e bekezdés a)-i) pontjában meghatározott egy vagy több szervezet (ide nem értve az államot) az alaptevékenysége ellátására hoz létre, és ha ilyen szervezet felett meghatározó befolyást képes gyakorolni; j) gazdálkodó szervezet, amelynek éves nettó árbevételének 90%-a az ajánlatkérõtõl származik, avagy az ajánlatkérõnek 100%-os tulajdonában lévõ gazdálkodó szervezete a közfeladatok és a közszolgáltatás terén. 25.2.2. A támogatásból megvalósítandó közbeszerzés tekintetében - ajánlatkérõ a fentiek alá nem tartozó szervezet is - kivéve az egyéni vállalkozót és az egyéni céget -, a) amelynek a Kbt. 1. melléklet szerinti mélyépítési tevékenységek ( lásd. jelen fejezet 1. sz. melléklete ) egyikéhez kapcsolódó munka, valamint kórház, sport-, szórakozási és szabadidõlétesítmény, oktatási (iskolaépület, felsõoktatási épület) vagy közigazgatási célokra használt épület kivitelezése (építési munkái) beruházását vagy ezzel összefüggõ szolgáltatás megrendelését a 25.2.1. a. – j. pontokban meghatározott egy vagy több szervezet többségi részben közvetlenül támogatja; b) amelynek közbeszerzését a 25.2.1. a. – j. pontokban meghatározott egy vagy több szervezet költségvetési forrásból és az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatja vagy az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatják. A mûködés többségi részben való finanszírozásának esetét a költségvetési év elején, az adott évre tervezetten és az összes várható bevételhez viszonyítva kell becsülni, megállapítani. Az idetartozó hitelintézet az általa igénybe vett pénzügyi, illetõleg kiegészítõ pénzügyi szolgáltatási tevékenység, továbbá befektetési szolgáltatási, illetõleg kiegészítõ befektetési szolgáltatási tevékenység tekintetében nem minõsül ajánlatkérõnek. 26. A közbeszerzés tárgya árubeszerzés, építési beruházás, építési koncesszió, illetõleg szolgáltatás megrendelése, kivéve a szolgáltatási koncessziót. Az árubeszerzés olyan visszterhes szerzõdés, amelynek tárgya forgalomképes és birtokba vehetõ ingó dolog tulajdonjogának vagy használatára, illetõleg hasznosítására vonatkozó jognak - vételi joggal vagy anélkül történõ - megszerzése az ajánlatkérõ részérõl. Az árubeszerzés magában foglalja a beállítást és üzembe helyezést is. Az építési beruházás olyan visszterhes szerzõdés, amelynek tárgya a következõ valamelyik munka megrendelése (és átvétele) az ajánlatkérõ részérõl: a) az Kbt. 1. mellékletben felsorolt tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka kivitelezése vagy kivitelezése és külön jogszabályban meghatározott tervezése együtt; b) építmény kivitelezése vagy kivitelezése és külön jogszabályban meghatározott tervezése együtt; c) az ajánlatkérõ által meghatározott követelményeknek megfelelõ építmény bármilyen eszközzel, illetõleg módon történõ kivitelezése. A 25.2.2. a) pontja alkalmazásában építési beruházás az 1. melléklet szerinti mélyépítési tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka, valamint kórház, sport-, szórakozási és szabadidõ-létesítmény, oktatási (iskolaépület, felsõoktatási épület) vagy közigazgatási célokra használt épület kivitelezése (építési munkái). Ugyancsak az általános közbeszerzési eljárás alá tartozik az építési beruházással összefüggõ szolgáltatás-megrendeléshez egy vagy több ajánlatkérõként meghatározott szervezet által
97
nyújtott közvetlen és többségi támogatás esetében, amennyiben a támogatott szolgáltatásmegrendelés becsült értéke eléri vagy meghaladja a 154 000 eurót. Az építési koncesszió olyan építési beruházás, amely alapján az ajánlatkérõ ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott idõre történõ átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt. A szolgáltatás megrendelése - árubeszerzésnek és építési beruházásnak nem minõsülõ - olyan visszterhes szerzõdés, amelynek tárgya különösen valamely tevékenység megrendelése az ajánlatkérõ részérõl. Ha a szerzõdés több - egymással szükségszerûen összefüggõ - közbeszerzési tárgyat foglal magában, a meghatározó értékû közbeszerzési tárgy szerint kell a szerzõdést minõsíteni. Az építési beruházás és az építési koncesszió elhatárolását mindig az eset összes körülményére tekintettel lehet elvégezni. Ugyanakkor általánosságban is meghatározhatóak az elhatárolásban szerepet játszó fõbb kritériumok. Egyrészt lényeges körülmény az ellenszolgáltatás természete és az ezzel járó következmények. Amennyiben az ajánlatkérõ által a beruházásért nyújtott ellenszolgáltatás kizárólag pénzbeli ellenszolgáltatás, akkor építési beruházásról van szó. Ahhoz, hogy egy beruházás építési koncessziónak minõsüljön, az ellenszolgáltatásnak nem kizárólag pénzbeli ellenszolgáltatásból kell állnia, hanem legalább részben - az építmény hasznosítási joga átengedésébõl; vagyis az ellenszolgáltatás ebben az esetben az a bevétel, amelyhez a koncessziós jogosult az építmény üzemeltetésébõl, hasznosításából hozzájut (pl. az adott építményt használók, igénybevevõk által fizetett díjból származó bevétel). Az építési koncessziónak tehát lényegi eleme, hogy a koncessziós jogosult - legalább részben - nem közvetlenül az ajánlatkérõtõl jut jövedelemhez, hanem jogot szerez az adott építmény mûködtetésébõl származó jövedelemre. A hasznosítási jog átengedése egyben azt is jelenti, hogy az építmény hasznosításából, üzemeltetésébõl eredõ kockázatokat is „átengedi” az ajánlatkérõ a koncessziós jogosult részére. Az építési beruházás és az építési koncesszió elhatárolásában a kockázatvállalás kérdése a másik fõ szempont. Amennyiben ugyanis az államnál marad a beruházással járó kockázat és pénzügyi tehervállalás, illetve alapvetõen átvállalja a beruházással járó kockázatokat a magánbefektetõtõl, a konstrukció nem minõsül építési koncessziónak. Az elhatároláshoz, továbbá az építési koncesszióval kapcsolatos egyéb kérdésekhez a gyakorlat számára megfelelõ értelmezési hátteret biztosít az Európai Bizottság - magyar nyelven is közzétételre kerülõ - értelmezõ közleménye a koncesszióról (2000/C 121/02). Az építési koncesszióra vonatkozó részletes szabályokat a jelen fejezet a késõbbiekben tartalmazza. A törvény rendezi azt a helyzetet, amikor egy szerzõdés több közbeszerzési tárgyat (pl. építési beruházást és szolgáltatás megrendelést) foglal magában: ilyen esetben a meghatározó értékû közbeszerzési tárgy szerint kell a szerzõdést minõsíteni. Nem lehet tehát kimondani, hogy pl. az építési beruházás vagy a szolgáltatás arányára tekintet nélkül egy közbeszerzés építési beruházásnak vagy szolgáltatásnak minõsül. Továbbá mindig csak az egymással szükségszerûen összefüggõ különbözõ közbeszerzési tárgyakat lehet egy közbeszerzési eljárásban beszerezni, így pl. egy építési beruházással szükségszerûen együtt nem járó szolgáltatást külön eljárásban kell megversenyeztetni. Az építési koncesszió esetében a hasznosítási joggal járó meghatározott szolgáltatási kötelezettségek (pl. az építmény kezelése, üzemeltetés) azonban együtt járnak e beruházási konstrukcióval. 27. Általános közbeszerzési eljárást nem kell alkalmazni a) az államtitkot vagy szolgálati titkot, illetõleg az ország alapvetõ biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintõ vagy a különleges biztonsági intézkedést igénylõ beszerzésre, amelynek vonatkozásában az Országgyûlés illetékes bizottsága e törvény alkalmazását kizáró elõzetes döntést hozott;
98
b) a védelem terén az ország alapvetõ biztonsági érdekeit érintõ, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk (fegyverek, lõszerek, hadianyagok) beszerzésére, illetõleg szolgáltatások megrendelésére, összhangban az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 296. cikkével; c) nemzetközi szerzõdésben, illetõleg nemzetközi egyetértési vagy együttmûködési megállapodásban meghatározott külön eljárás alapján történõ beszerzésre, ha a szerzõdés, illetõleg a megállapodás csapatok (katonai erõk) állomásoztatására, átvonulására, alkalmazására vonatkozik, ideértve hadmûveleti területre kihelyezésre (áthelyezésre) kerülõ egységek esetében a kihelyezés (áthelyezés) megvalósításával összefüggõ beszerzéseket is; d) nemzetközi szerzõdésben meghatározott külön eljárás alapján történõ beszerzésre, ha az Európai Unión kívüli állammal kötött szerzõdés projekt közös megvalósításával, illetõleg hasznosításával összefüggõ beszerzésre vonatkozik; e) nemzetközi szervezet által meghatározott külön eljárás alapján történõ beszerzésre; f) olyan beszerzésre, amelynek kizárólagos rendeltetése az, hogy lehetõvé tegye az ajánlatkérõ számára egy vagy több nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását, illetve nyilvános elektronikus hírközlõ hálózat rendelkezésre bocsátását vagy igénybevételét. Az általános közbeszerzési eljárást - árubeszerzésnek és építési beruházásnak nem minõsülõ visszterhes szolgáltatások esetén, amelynek tárgya különösen valamely tevékenység megrendelése az ajánlatkérõ részérõl, e körben - nem kell alkalmazni a következõ esetekben: a) meglévõ építmény vagy egyéb ingatlan vétele vagy ingatlanra vonatkozó egyéb jognak a megszerzése; kivéve az ilyen szerzõdéssel összefüggõ pénzügyi szolgáltatásra irányuló (bármilyen formában megkötött) szerzõdést; b) a 3. melléklet 6. csoportjába tartozó pénzügyi szolgáltatás, amely értékpapírok vagy egyéb pénzügyi eszközök kibocsátása, eladása, vétele vagy átruházása által valósul meg, vagy amely a monetáris, az árfolyam- vagy a tartalékkezelési politika, vagy a központi kormányzat adósságkezelési politikájának megvalósítása érdekében pénz- vagy tõkeszerzésre irányul, továbbá a jegybanki tevékenység; c) mûsorszám (mûsoranyag) mûsorszolgáltató általi vétele, fejlesztése, elõállítása vagy közös elõállítása, valamint a mûsoridõre vonatkozó szerzõdés; d) választottbírósági, közvetítõi, békéltetési tevékenység; e) munkaszerzõdés, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony, ügyészségi szolgálati jogviszony, bírósági jogviszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony, a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonya; f) kutatási és fejlesztési szolgáltatás; kivéve, ha annak eredményét kizárólag az ajánlatkérõ hasznosítja tevékenységi körében, és az ellenszolgáltatást teljes mértékben az ajánlatkérõ teljesíti; g) ha a szolgáltatást a 25.2.2.a.) pontban meghatározott ajánlatkérõk valamelyike vagy általuk létrehozott társulás jogszabály alapján fennálló kizárólagos jog alapján nyújtja. 28.1. Az általános közbeszerzési eljárás vonatkozásában az árubeszerzésre vonatkozó értékhatár: a) a 25.2.2. a) pontban meghatározott ajánlatkérõk esetében, valamint akkor, ha a védelem terén a beszerzendõ áru a 2. mellékletben ( jelen fejezet 1. sz. melléklete tartalmazza ) szerepel: 137 000 euró; b) a 25.2.2. b) pontban meghatározott összes egyéb ajánlatkérõ esetében, valamint a 25.2.2. a.) pontban meghatározott ajánlatkérõk esetében, ha a védelem terén a beszerzendõ áru a 2. mellékletben nem szerepel: 211 000 euró. Az építési beruházásra vonatkozó értékhatár 5 278 000 euró az általános közbeszerzési eljárásban.
99
Az építési koncesszióra vonatkozó értékhatár 5 278 000 euró. Az európai közösségi közbeszerzési értékhatárokat az Európai Unió határozza meg. 28.2. Az általános közbeszerzési eljárás vonatkozásában a szolgáltatás megrendelésére vonatkozó értékhatár: a) a 25.2.2. a.) pontjában meghatározott ajánlatkérõk esetében, ha a szolgáltatás a 3. mellékletben szerepel, kivéve a 8. csoportba tartozó kutatási és fejlesztési szolgáltatásokat és az 5. csoportba tartozó 7524, 7525, 7526 számú távközlési szolgáltatásokat: 137 000 euró; b) a 25.2.2. bekezdésében meghatározott összes egyéb ajánlatkérõ esetében, ha a szolgáltatás a 3. mellékletben szerepel, kivéve a 8. csoportba tartozó kutatási és fejlesztési szolgáltatásokat és az 5. csoportba tartozó 7524, 7525, 7526 számú távközlési szolgáltatásokat: 211 000 euró; c) a 3. mellékletben a 8. csoportba tartozó kutatási és fejlesztési szolgáltatások és az 5. csoportba tartozó 7524, 7525, 7526 számú távközlési szolgáltatások, valamint a 4. melléklet szerinti szolgáltatások esetében: 211 000 euró; d) a 25.2.2. a.) pontjában említett szolgáltatás, valamint b.) pontjában meghatározott ajánlatkérõk esetében: 211 000 euró. 28.3. Az általános közbeszerzési eljárás vonatkozásában tervpályázati eljárásra vonatkozó értékhatár: a) a 28.2. a)-c) pontjában meghatározott értékhatárok, ha a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor; b) a 28.2. a)-c) pontjában meghatározott értékhatárok minden olyan tervpályázati eljárás esetében, amelynek pályázati díja és a pályázóknak fizetendõ díjak együttes teljes összege eléri vagy meghaladja ezeket az értékhatárokat. Az értékhatárok euróban és nemzeti valutákban (forintban) meghatározott összege az Európai Unió Hivatalos Lapjában a következõ két évre vonatkozóan kerül közzétételre. Az értékhatárokat a Közbeszerzések Tanácsa is közzéteszi a Közbeszerzési Értesítõben. 29. A közbeszerzés értékén a közbeszerzés megkezdésekor annak tárgyáért általában kért, illetõleg kínált - általános forgalmi adó nélkül számított - legmagasabb összegû teljes ellenszolgáltatást kell érteni (a továbbiakban: becsült érték). A teljes ellenszolgáltatásba bele kell érteni a vételi jog átengedésének értékét. A közbeszerzés megkezdésén a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény feladásának idõpontját, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetében vagy az egyszerûsített eljárás meghatározott eseteiben pedig az ajánlattételi felhívás megküldésének, illetõleg a tárgyalás megkezdésének idõpontját kell érteni. A közbeszerzés becsült értékébe be kell számítani az ajánlatkérõ által a részvételre jelentkezõk, az ajánlattevõk részére fizetendõ díjat és kifizetést (jutalékot) is, amennyiben az ajánlatkérõ teljesít ilyen jellegû kifizetést a részvételre jelentkezõk, az ajánlattevõk részére. Az árubeszerzés becsült értéke olyan szerzõdés esetében, amelynek tárgya dolog használatára, illetõleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése: a) határozott idõre, egy évre vagy annál rövidebb idõre kötött szerzõdés esetén a szerzõdés idõtartama alatti ellenszolgáltatás; az egy évnél hosszabb idõre kötött szerzõdés esetén pedig a szerzõdés idõtartama alatti ellenszolgáltatás, beleértve a becsült maradványértéket is; b) határozatlan idõre kötött szerzõdés esetén, vagy ha a szerzõdés idõtartama kétséges, a havi ellenszolgáltatás negyvennyolcszorosa. Ha az árubeszerzés több részbõl áll, illetõleg több szerzõdés alapján kerül teljesítésre, mindegyik rész becsült értékét egybe kell számítani. Az árubeszerzés vagy a szolgáltatás becsült értéke a rendszeresen, illetõleg az idõszakonként visszatérõen kötött szerzõdés esetében:
100
a) az elõzõ költségvetési év vagy tizenkét hónap során kötött azonos vagy hasonló tárgyú szerzõdés, illetõleg szerzõdések szerinti ellenszolgáltatás, módosítva a következõ tizenkét hónap alatt várható mennyiségi és értékbeli változással, vagy b) az elsõ teljesítést követõ, a következõ tizenkét hónap alatti vagy a tizenkét hónapnál hosszabb idõre kötött szerzõdés, illetõleg szerzõdések idõtartama alatti ellenszolgáltatás. Az árubeszerzés vagy a szolgáltatás becsült értéke olyan szerzõdés esetében, amely vételi jogot is tartalmaz, a vételárral együtt számított legmagasabb ellenszolgáltatás. Ha a szerzõdés árubeszerzést és szolgáltatásmegrendelést is magában foglal, a becsült érték megállapításakor az árubeszerzés és a szolgáltatás becsült értékét egybe kell számítani. Úgyszintén be kell számítani adott esetben az árubeszerzés becsült értékébe a beállítás és üzembe helyezés becsült értékét is. A szolgáltatás becsült értéke olyan szerzõdés esetében, amely nem tartalmazza a teljes díjat: a) határozott idõre, négy évre vagy annál rövidebb idõre kötött szerzõdés esetén a szerzõdés idõtartama alatti ellenszolgáltatás; b) határozatlan idõre kötött szerzõdés vagy négy évnél hosszabb idõre kötött szerzõdés esetén a havi ellenszolgáltatás negyvennyolcszorosa. A szolgáltatás becsült értékének megállapításakor a következõket kell figyelembe venni: a) biztosítási szerzõdés esetében a fizetendõ biztosítási díjat és egyéb ellenszolgáltatásokat; b) banki és egyéb pénzügyi szolgáltatás esetében a díjat, a jutalékot, kamatot és egyéb ellenszolgáltatásokat; c) a tervezést is magában foglaló szolgáltatás esetében a fizetendõ díjat vagy jutalékot és egyéb ellenszolgáltatásokat. (3) Ha a szolgáltatás több részbõl áll, illetõleg több szerzõdés alapján kerül teljesítésre, mindegyik rész becsült értékét egybe kell számítani. A tervpályázat becsült értékébe be kell számítani: a) a pályázóknak fizetendõ díjat vagy jutalékot és egyéb ellenszolgáltatásokat is, ha a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor; b) annak a szolgáltatásnak a becsült értékét is, amelynek megrendelésére a tervpályázati eljárást követõen kerül sor, és amelyre a nyertessel vagy - a bírálóbizottság ajánlása alapján a nyertesek (díjazottak) valamelyikével kell szerzõdést kötni, kivéve ha az eljárást megindító felhívásban az ajánlatkérõ (kiíró) kizárja az ilyen szerzõdés megkötését. Az építési beruházás becsült értéke megállapításakor a több év alatt megvalósuló építési beruházás esetében a teljes beruházásért járó ellenszolgáltatást kell számítani. Ha az építési beruházás több részbõl áll, illetõleg több szerzõdés alapján kerül teljesítésre, mindegyik rész becsült értékét egybe kell számítani. Az építési beruházás becsült értékébe be kell számítani a megvalósításához szükséges, az ajánlatkérõ által rendelkezésre bocsátott áruk, illetõleg szolgáltatások becsült értékét is. Az építési beruházás megvalósításához nem szükséges árubeszerzés, illetõleg szolgáltatás becsült értékét az építési beruházás becsült értékébe nem lehet beszámítani azzal a céllal, hogy ilyen módon megkerüljék e törvény alkalmazását ezen árubeszerzésre, illetõleg szolgáltatás megrendelésére. A keretmegállapodás becsült értéke a megállapodás alapján az adott idõszakban kötendõ szerzõdések becsült legmagasabb összértéke. A dinamikus beszerzési rendszer alkalmazása esetén a közbeszerzés becsült értéke a rendszer alapján az adott idõszakban kötendõ szerzõdések becsült legmagasabb összértéke. A becsült érték kiszámítása során mindazon árubeszerzések vagy építési beruházások vagy szolgáltatások értékét egybe kell számítani, amelyek
101
a) beszerzésére egy költségvetési évben vagy tizenkét hónap alatt kerül sor ( a több év alatt megvalósuló építési beruházás kivételével), és b) beszerzésére egy ajánlattevõvel lehetne szerzõdést kötni, továbbá c) rendeltetése azonos vagy hasonló, illetõleg felhasználásuk egymással közvetlenül összefügg. Ha több - egyenként a közösségi értékhatárt el nem érõ értékû - beszerzési tárgy együttes értéke miatt általános közbeszerzési eljárást kell lefolytatni, nem minõsül e törvény megkerülésének, ha az egybeszámított értékû beszerzési tárgyakat több, általános közbeszerzési eljárásban szerzik be. 30. A közbeszerzési eljárás általános szabályai. 30.1. Fajtái: a közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, tárgyalásos eljárás vagy versenypárbeszéd lehet. Tárgyalásos eljárást és versenypárbeszédet csak akkor lehet alkalmazni, ha azt a Kbt. megengedi. A nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérõ a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevõ pedig az ajánlatához kötve van. A nyílt és a meghívásos eljárásban nem lehet tárgyalni. Az ajánlatkérõk keretmegállapodásos eljárást is alkalmazhatnak.. Az ajánlatkérõ dinamikus beszerzési rendszert hozhat létre és mûködtethet, amelynek célja, hogy meghatározott közbeszerzések megvalósítása érdekében lefolytatandó eljárásokban a részvételre jogosultakat elõre kiválassza. A dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg. A közbeszerzési eljárás során nem lehet áttérni egyik eljárási fajtáról a másikra. Ha a nyílt, a meghívásos, a tárgyalásos eljárás vagy a versenypárbeszéd eredménytelen, az ajánlatkérõ - az egyes eljárási fajták alkalmazására vonatkozó szabályok szerint - új eljárás kiírásáról határoz, kivéve, ha a közbeszerzést nem kívánja megvalósítani. A meghívásos, a tárgyalásos eljárásra és a versenypárbeszédre egyébként a nyílt eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni. 30.2. Tájékoztató, hirdetmény: az ajánlatkérõ - a költségvetési év kezdetét követõen elõzetes összesített tájékoztatót készíthet az adott évre, illetõleg az elkövetkezõ legfeljebb tizenkét hónapra tervezett a) összes (a kivételi körbe nem tartozó és a közösségi értékhatárokat elérõ vagy meghaladó értékû) árubeszerzéseirõl, ha annak becsült összértéke eléri vagy meghaladja a 750 000 eurót; b) 3. melléklet szerinti összes (a kivételi körbe nem tartozó és a közösségi értékhatárokat elérõ vagy meghaladó értékû) szolgáltatás megrendelésérõl, ha annak becsült összértéke eléri vagy meghaladja a 750 000 eurót. Az ajánlatkérõ elõzetes összesített tájékoztatót készíthet a tervezett építési beruházás lényeges jellemzõirõl, feltételeirõl, ha az építési beruházás becsült értéke eléri vagy meghaladja az építési beruházásra irányadó közösségi értékhatárt. A tájékoztatót a tervezett építési beruházás megvalósítására vonatkozó döntést követõen kell elkészíteni. Az elõzetes összesített tájékoztatót a közbeszerzés különbözõ tárgyairól együttesen és különkülön is el lehet készíteni. Az ajánlatkérõ az elõzetes összesített tájékoztatót hirdetmény útján köteles közzétenni. Az ajánlatkérõ az elõzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetményt honlapján is közzéteheti. A hirdetmény honlapon történõ közzétételére a hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala részére elektronikus úton történõ feladását követõen kerülhet sor. A hirdetményt ebben az esetben is a külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészíteni.
102
A hirdetmény közzétételén az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a hirdetmények elektronikus napilapjában (a továbbiakban: TED-adatbank) történõ közzétételt kell érteni, kivéve, ha e fejezet másként rendelkezik. A hirdetménynek az ajánlatkérõ honlapján történõ közzététele esetében a hirdetmény közzétételéhez fûzõdõ joghatások szempontjából a hirdetménynek a honlapon történõ közzétételének idõpontja az irányadó. Az ajánlatkérõnek a hirdetményt a lehetõ leggyorsabban és a legmegfelelõbb módon kell megküldenie - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül - az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának. Gyorsított eljárás esetében a hirdetményt telefaxon vagy elektronikus úton kell megküldeni. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala a hirdetményt a feladást követõen legkésõbb tizenkét napon belül teszi közzé; gyorsított eljárás, valamint a hirdetmény elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon történõ feladása esetében pedig legkésõbb öt napon belül. A hirdetményt közzétételre a Közbeszerzések Tanácsa adja fel. A hirdetmény feladásának napját a Közbeszerzések Tanácsának tudnia kell igazolni. A hirdetményeket - tájékoztató jelleggel - a Közbeszerzések Tanácsa a Közbeszerzési Értesítõben külön jogszabály szerint közzéteszi, ennek érdekében az ajánlatkérõ köteles az általa közzétételre feladott hirdetményt a Közbeszerzések Tanácsa részére megküldeni. Az ajánlatkérõ a hirdetményt más módon is közzéteheti azzal, hogy erre a hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala részére történõ feladását követõen kerülhet csak sor. Az így közzétett hirdetmény nem tartalmazhat más adatokat, mint amelyek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (TED-adatbankban), illetõleg az ajánlatkérõ honlapján megjelentek, továbbá fel kell tüntetnie a Hivatal részére történõ feladás, illetõleg a honlapon történõ közzététel napját is. 31. Nyílt eljárás szabályai 31.1. A nyílt eljárás ajánlati felhívással indul, amelyet az ajánlatkérõ hirdetmény útján köteles közzétenni. Az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint úgy kell elkészíteni, hogy annak alapján az ajánlattevõk egyenlõ eséllyel megfelelõ ajánlatot tehessenek. Az ajánlati felhívásban az ajánlatkérõ köteles megadni a közbeszerzés tárgyát, illetõleg mennyiségét. A közbeszerzés mennyiségét úgy is meg lehet határozni, hogy az ajánlatkérõ a legalacsonyabb vagy a legmagasabb mennyiséget vagy értéket közli, és kiköti az ettõl való eltérés lehetõségét, elõírva az eltérés százalékos mértékét. Az ajánlati felhívásban szerepelnie kell, hogy az ajánlattevõ tehet-e többváltozatú (alternatív) ajánlatot. Többváltozatú ajánlattétel lehetõsége esetén az ajánlatkérõnek az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban meg kell határoznia, hogy a változatoknak milyen minimum követelményeknek, illetõleg közbeszerzési mûszaki leírásnak kell megfelelniük, és azokat milyen egyéb követelmények szerint kell elkészíteni. Több ajánlattevõ közösen is tehet ajánlatot. Az ajánlatkérõ az ajánlattételt nem kötheti gazdasági társaság, illetõleg meghatározott jogi személy alapításához, a közös ajánlatot tevõ nyertesektõl azonban ezt megkövetelheti, ha az a szerzõdés teljesítése érdekében indokolt. Erre az ajánlati felhívásban fel kell hívni az ajánlattevõk figyelmét. Az ajánlatkérõ köteles az ajánlati felhívásban ellenszolgáltatása teljesítésének feltételeit megadni, illetõleg a vonatkozó jogszabályokra hivatkozni. A tájékoztatásban meg kell adnia azt is, ha az ellenszolgáltatás halasztott vagy részletekben történõ fizetésében kíván megállapodni. Ha a közbeszerzést az Európai Unióból származó forrásból is támogatják, az ajánlatkérõ köteles az ajánlati felhívásban az érintett projektre (programra) vonatkozó adatokat
103
feltüntetni. Az ajánlati felhívásban meg kell adni az eredményhirdetés idõpontját és a szerzõdéskötés tervezett idõpontját. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy az ajánlattevõ alkalmazza az értékelemzés módszerét, azt, hogy a nyertes ajánlattevõvel kötendõ szerzõdésben biztosítékot kell kikötni. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy a nyertes ajánlattevõvel kötendõ szerzõdés teljesítését sajátos - a jogszabályokkal összhangban álló - feltételekhez, így különösen szociális, illetõleg környezetvédelmi, minõségbiztosítási feltételekhez köti. Az ajánlatkérõ e feltételekrõl részletesen a dokumentációban köteles rendelkezni. 31.2. Az ajánlatkérõ - a megfelelõ ajánlattétel elõsegítése érdekében is - dokumentációt köteles készíteni, amely egyebek mellett tartalmazza a részletes szerzõdési feltételeket vagy a szerzõdéstervezetet. Az ajánlati felhívásban az ajánlatkérõ köteles megadni a dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módját, határidejét, annak beszerzési helyét és pénzügyi feltételeit is. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy a dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele. Ha több ajánlattevõ közösen tesz ajánlatot, akkor elegendõ, ha az ajánlattevõk egyike vásárolja meg vagy veszi át a dokumentációt. Építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy az ajánlattevõ tájékozódjon az adózásra, a környezetvédelemre, az akadálymentesítésre, valamint a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó olyan kötelezettségekrõl, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerzõdés teljesítése során meg kell felelni. Ebben az esetben az ajánlatkérõ a dokumentációban köteles megadni azoknak a szervezeteknek (hatóságoknak) a nevét és címét (elérhetõségét), amelyektõl az ajánlattevõ megfelelõ tájékoztatást kaphat. 31.3. Az ajánlattevõ - a megfelelõ ajánlattétel érdekében - az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltakkal kapcsolatban írásban kiegészítõ (értelmezõ) tájékoztatást kérhet az ajánlatkérõtõl vagy az általa meghatározott szervezettõl az ajánlattételi határidõ lejárta elõtt legkésõbb tíz nappal. A kiegészítõ tájékoztatást az ajánlattételi határidõ lejárta elõtt legkésõbb hat nappal kell megadni. 31.4. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban köteles meghatározni az ajánlatok bírálati szempontját. Az ajánlatok bírálati szempontja a következõ lehet: a) a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatás, vagy b) az összességében legelõnyösebb ajánlat kiválasztása. Ha az ajánlatkérõ az összességében legelõnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, köteles meghatározni a) az összességében legelõnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat; b) részszempontonként az azok súlyát meghatározó - a részszempont tényleges jelentõségével arányban álló - szorzószámokat (a továbbiakban: súlyszám); c) az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felsõ határát, amely minden részszempont esetében azonos; d) azt a módszert (módszereket), amellyel megadja a ponthatárok [c) pont] közötti pontszámot. A legelõnyösebb ajánlatot illetõen a részszempontokat az ajánlatkérõnek az alábbi követelményeknek megfelelõen kell meghatároznia: a) a részszempontok körében nem értékelhetõ az ajánlattevõ szerzõdés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmassága;
104
b) a részszempontok között mindig meg kell adni az ellenszolgáltatás mértékének részszempontját; c) a részszempontoknak mennyiségi vagy más módon értékelhetõ tényezõkön kell alapulniuk, a közbeszerzés tárgyával, illetõleg a szerzõdés lényeges feltételeivel kell kapcsolatban állniuk (az ellenszolgáltatáson kívül például: a minõség, mûszaki érték, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, környezetvédelmi tulajdonságok, mûködési költségek, gazdaságosságköltséghatékonyság, vevõszolgálat és mûszaki segítségnyújtás, pótalkatrészek biztosítása, készletbiztonság, a teljesítés idõpontja, idõszaka); d) a részszempontok nem eredményezhetik ugyanazon ajánlati tartalmi elem többszöri értékelését; e) ha részszempont körében alszempontok is meghatározásra kerülnek, alszempontonként azok - tényleges jelentõségével arányban álló - súlyszámát is meg kell adni. 31.5. Közbeszerzési mûszaki leírás: amelyet az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban köteles megadni a közbeszerzés tárgyára vonatkozóan. A közbeszerzési mûszaki leírást valamennyi felhasználó, ezen belül, amennyiben a közbeszerzés tárgyára nézve értelmezhetõ, a fogyatékos emberek számára a szolgáltatásokhoz való egyenlõ esélyû hozzáférés szempontjának figyelembevételével kell meghatározni. A közbeszerzési mûszaki leírást - a közösségi joggal összeegyeztethetõ kötelezõ mûszaki szabályok sérelme nélkül - a következõ módon kell meghatározni: a) építési beruházási munkák tervezése, számítása és kivitelezése, valamint a termék alkalmazása tekintetében az európai szabványokat közzétevõ nemzeti szabványokra, európai mûszaki engedélyre, közös mûszaki elõírásokra, nemzetközi szabványokra, az európai szabványügyi szervezetek által kidolgozott mûszaki ajánlásra, ezek hiányában nemzeti szabványokra, nemzeti mûszaki engedélyre, illetve nemzeti mûszaki elõírásokra történõ hivatkozással; vagy b) teljesítmény-, illetve funkcionális követelmények megadásával; vagy c) a b) pont szerinti követelmények alapján, az e követelményeknek való megfelelés vélelmét biztosító, az a) pontban meghatározottakra történõ hivatkozással; vagy d) egyes jellemzõk tekintetében az a) pontban meghatározottakra, más jellemzõk tekintetében pedig a b) pontban meghatározott követelményekre történõ hivatkozással. Az a) pont esetén az ajánlatkérõ köteles a szabvány, mûszaki engedély, mûszaki elõírások, mûszaki ajánlás megnevezése mellett a „vagy azzal egyenértékû” kifejezést szerepeltetni. Amennyiben az ajánlatkérõ b) pontja szerinti teljesítmény-, illetve funkcionális követelmények keretében környezetvédelmi jellemzõket állapít - meg, hivatkozhat az európai vagy nemzeti (illetve nemzetközi) ökocímkékre vagy bármely más ökocímke által meghatározott részletes leírásokra, vagy szükség esetén azok egy részére, feltéve, hogy: a) ezek a leírások alkalmasak a közbeszerzés tárgya tekintetében megkövetelt jellemzõk meghatározására, b) a címke követelményeit tudományos adatok alapján állapították meg, c) az ökocímke olyan eljárás keretében került elfogadásra, amelyben valamennyi érdekelt fél részt vehetett, és d) a leírások valamennyi érdekelt számára hozzáférhetõk. Az ajánlatkérõ jelezheti, hogy az ökocímkével ellátott termékek és szolgáltatások esetében vélelmezi a közbeszerzési mûszaki leírásnak való megfelelést. Ebben az esetben el kell fogadnia valamennyi megfelelõ bizonyítási eszközt, így különösen a gyártótól származó mûszaki dokumentációt vagy valamely elismert szervezettõl származó vizsgálati jelentést. Elismert szervezetnek minõsül az olyan vizsgáló és kalibráló laboratórium, valamint tanúsító és ellenõrzõ szervezet, amely megfelel az alkalmazandó európai szabványoknak. Az
105
ajánlatkérõ köteles elfogadni a más tagállamokban székhellyel rendelkezõ elismert szervezet által kiadott tanúsítványokat. Az ajánlatkérõ a közbeszerzési mûszaki leírást nem határozhatja meg oly módon, hogy egyes ajánlattevõket, illetõleg árukat az eljárásból kizár, vagy más módon indokolatlan és hátrányos vagy elõnyös megkülönböztetésüket eredményezi. Ha a közbeszerzés tárgyának egyértelmû és közérthetõ meghatározása szükségessé tesz meghatározott gyártmányú, eredetû, típusú dologra, eljárásra, tevékenységre, személyre, illetõleg szabadalomra vagy védjegyre való hivatkozást, a leírásnak tartalmaznia kell, hogy a megnevezés csak a tárgy jellegének egyértelmû meghatározása érdekében történt, és a megnevezés mellett a „vagy azzal egyenértékû” kifejezést kell szerepeltetni. 31.6. Ajánlati biztosíték. Az ajánlatkérõ az eljárásban való részvételt ajánlati biztosíték (a továbbiakban: biztosíték) adásához kötheti, amit az ajánlattevõnek ajánlata benyújtásával egyidejûleg vagy az ajánlatkérõ által az ajánlati felhívásban meghatározott idõpontig, az ott megjelölt mértékben kell az ajánlatkérõ rendelkezésére bocsátania. Az ajánlattevõnek igazolnia kell, hogy a biztosítékot az ajánlatkérõ rendelkezésére bocsátotta. A biztosíték az ajánlattevõ választása szerint teljesíthetõ az elõírt pénzösszegnek az ajánlatkérõ bankszámlájára történõ befizetésével, bankgarancia biztosításával vagy biztosítási szerzõdés alapján kiállított - készfizetõ kezességvállalást tartalmazó kötelezvénnyel. A befizetés helyét, illetõleg az ajánlatkérõ bankszámlaszámát, továbbá a befizetés igazolásának módját az ajánlati felhívásban meg kell határozni. Ha az ajánlattevõ az ajánlati kötöttségének ideje alatt ajánlatát visszavonja, vagy a szerzõdés megkötése az érdekkörében felmerült okból hiúsul meg, a biztosíték az ajánlatkérõt illeti meg. A biztosítékot vissza kell fizetni a) az ajánlattevõk részére az ajánlati felhívás visszavonását, ajánlatának érvénytelenné nyilvánítását, illetõleg az eljárás eredményének kihirdetését követõ tíz napon belül; b) a nyertes ajánlattevõ, valamint a második legkedvezõbb ajánlatot tevõ részére a szerzõdéskötést követõ tíz napon belül, kivéve, ha a biztosíték az ajánlati felhívás szerint a megkötött szerzõdést biztosító mellékkötelezettséggé válik. Ha az ajánlatkérõ az eljárásban való részvételt biztosíték adásához kötötte, a pénzben teljesített biztosíték kétszeres összegének, egyéb esetekben a biztosíték mértékének megfelelõ összeg tíz napon belüli megfizetésére köteles a) az ajánlattevõk részére, ha az eljárás eredményét az ajánlati felhívásban megjelölt vagy a módosított eredményhirdetési idõpontig nem hirdeti ki; b) a nyertes ajánlattevõ, valamint a második legkedvezõbb ajánlatot tevõ részére, ha a szerzõdést nem köti meg. 31.7. Kizárás. Az eljárásban nem lehet ajánlattevõ vagy alvállalkozó, aki a) végelszámolás alatt áll, vagy az ellene indított csõdeljárás vagy felszámolási eljárás folyamatban van, illetõleg ha az ajánlattevõ (alvállalkozó) személyes joga szerinti hasonló eljárás van folyamatban, vagy aki személyes joga szerint hasonló helyzetben van; b) tevékenységét felfüggesztette vagy akinek tevékenységét felfüggesztették; c) gazdasági, illetõleg szakmai tevékenységével kapcsolatban jogerõs bírósági ítéletben megállapított bûncselekményt követett el, amíg a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesült; illetõleg akinek tevékenységét a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetõjogi intézkedésekrõl szóló 2001. évi CIV. törvény 5. §-a (2) bekezdésének b), illetõleg f) pontja alapján a bíróság jogerõs ítéletében korlátozta, az eltiltás ideje alatt, illetõleg ha az ajánlattevõ tevékenységét más bíróság hasonló okból és módon jogerõsen korlátozta;
106
d) közbeszerzési eljárásokban való részvételtõl jogerõsen eltiltásra került, az eltiltás ideje alatt; e) egy évnél régebben lejárt adó-, vámfizetési vagy társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének - a letelepedése szerinti ország vagy az ajánlatkérõ székhelye szerinti ország jogszabályai alapján - nem tett eleget, kivéve, ha megfizetésére halasztást kapott; f) korábbi - három évnél nem régebben lezárult - közbeszerzési eljárásban hamis adatot szolgáltatott és ezért az eljárásból kizárták, illetõleg a hamis adat szolgáltatását jogerõsen megállapították; g) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével, a foglalkoztatásra irányuló bejelentési kötelezettség elmulasztásával és a külföldiek foglalkoztatásával összefüggõ kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban - öt évnél nem régebben meghozott - jogerõs közigazgatási, illetõleg bírósági határozatban megállapított és munkaügyi bírsággal vagy befizetésre kötelezéssel sújtott jogszabálysértést követett el; h) a büntetõ törvénykönyv szerinti bûnszervezetben részvétel - ideértve bûncselekmény bûnszervezetben történõ elkövetését is -, vesztegetés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban, az európai közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése, illetve pénzmosás bûncselekményt, vagy személyes joga szerinti hasonló bûncselekményt követett el, feltéve, hogy a bûncselekmény elkövetése jogerõs bírósági ítéletben megállapítást nyert, amíg a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesült; i) az egyenlõ bánásmód követelményének az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló törvénybe ütközõ - két évnél nem régebben meghozott - jogerõs közigazgatási, illetve bírósági határozatban megállapított és bírsággal sújtott magatartást tanúsított. Az ajánlatkérõ köteles az ajánlati felhívásban hivatkozni a fenti kizáró okokra. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy az eljárásban nem lehet ajánlattevõ vagy a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó, illetõleg a d)-e) pont tekintetében alvállalkozó, aki a) gazdasági, illetõleg szakmai tevékenységével kapcsolatban - öt évnél nem régebben meghozott - jogerõs bírósági ítéletben megállapított jogszabálysértést követett el; b) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-a, vagy az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 81. cikke szerinti - öt évnél nem régebben meghozott - jogerõs és végrehajtható versenyfelügyeleti határozatban vagy a versenyfelügyeleti határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság jogerõs és végrehajtható határozatában megállapított és bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el versenyeztetési eljárás során; illetõleg ha az ajánlattevõ ilyen jogszabálysértését más versenyhatóság vagy bíróság - öt évnél nem régebben - jogerõsen megállapította, és egyúttal bírságot szabott ki; c) korábbi - öt évnél nem régebben lezárult - közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerzõdéses kötelezettségének megszegését jogerõs közigazgatási, illetõleg bírósági határozat megállapította; d) a letelepedése szerinti ország nyilvántartásában nincs bejegyezve; e) a szolgáltatás nyújtásához a letelepedése szerinti országban elõírt engedéllyel, jogosítvánnyal, illetõleg elõírt szervezeti, kamarai tagsággal nem rendelkezik. Ha az ajánlatkérõ helyi önkormányzat, helyi kisebbségi önkormányzat, helyi önkormányzati költségvetési szerv vagy helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy az eljárásban az sem lehet ajánlattevõ vagy alvállalkozó, aki az ajánlatkérõ székhelye szerinti önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott, egy évnél régebben lejárt adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, kivéve, ha megfizetésére halasztást kapott.
107
Az ajánlatkérõnek az eljárásból ki kell zárnia az olyan ajánlattevõt, aki, illetõleg akinek a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozója a) három évnél nem régebben súlyos, jogszabályban meghatározott szakmai kötelezettségszegést vagy szakmai etikai szabályokba ütközõ cselekedetet követett el, vagy korábbi - három évnél nem régebben lezárult - közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerzõdéses kötelezettségét súlyosan megszegte, amelyet az ajánlatkérõ bizonyítani tud; b) az eljárásban elõírt adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése során hamis adatot szolgáltatott, illetõleg hamis nyilatkozatot tett. Az ajánlatkérõ köteles az ajánlati felhívásban hivatkozni a fentebb felsorolt kizáró okokra. Az ajánlattevõnek és a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozójának az ajánlat szerint kell igazolnia, illetõleg írásban nyilatkoznia, hogy nem tartozik a fentiekben meghatározott kizáró okok alá, amelyek alapján az ajánlatkérõ köteles elfogadni az illetékes bíróság vagy hatóságok nyilvántartásának kivonatát (hatósági erkölcsi bizonyítványt) vagy ennek hiányában bírósági vagy hatósági igazolást; az érintett ország illetékes hatóságainak igazolását; bizonyos esetekben az ajánlattevõ (alvállalkozó) eskü alatt tett nyilatkozatát, vagy ha ilyen nyilatkozat nem ismert az érintett országban, az ajánlattevõ (alvállalkozó) által az illetékes bíróság, hatóság, kamara vagy szakmai szervezet elõtt tett, illetve közjegyzõ által hitelesített nyilatkozatot; az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásmegrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról szóló 2004/18/EK irányelvnek árubeszerzés esetében a IX B. mellékletében, építési beruházás esetében a IX A. mellékeltében, szolgáltatásmegrendelés esetében a IX C. mellékletében felsorolt nyilvántartások szerinti igazolást (kivonatot) vagy egyéb igazolást vagy nyilatkozatot; az engedély vagy a jogosítvány hiteles másolatát, illetõleg a szervezeti, kamarai tagságról szóló igazolást; az ajánlattevõ (alvállalkozó) nyilatkozatát; a minõsített ajánlattevõk hivatalos jegyzéke szerinti igazolást. Az ajánlattevõ és a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozója köteles csatolni - ha az ajánlatkérõ azt elõírta – a köztartozást nyilvántartó hatóságoknak az eljárás eredménye kihirdetésének idõpontját legfeljebb egy évvel megelõzõen kelt igazolását arról, hogy az igazolás kiállításának idõpontjában nincs a hatóság által nyilvántartott köztartozása, vagy ha van, milyen idõpontban járt le, és annak megfizetésére halasztást kapott-e. Az új közterherrel kapcsolatos igazolást csak azokban az eljárásokban kell csatolni, amelyekben az eljárás eredményének kihirdetése a köztartozásról szóló rendelkezés hatálybalépését követõ egy évnél késõbbi idõpontban történik. A hatósági igazolásban meg kell jelölni, hogy azt „közbeszerzési eljárásban való felhasználás céljára” állították ki, a közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjének, tárgyának megjelölése nélkül. 31.8. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban köteles elõírni az ajánlattevõ és alvállalkozója pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasságának feltételeit és igazolását. 31.9. Ajánlat. Az ajánlattevõnek az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelõen kell ajánlatát elkészítenie és benyújtania. Az ajánlatnak tartalmaznia kell különösen az ajánlattevõ kifejezett nyilatkozatát az ajánlati felhívás feltételeire, a szerzõdés teljesítésére, a kért ellenszolgáltatásra, valamint arra vonatkozóan, hogy a nyertessége esetén a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdés teljesítése céljából, e szerzõdésen alapuló szerzõdéseiben saját magára vonatkozó kötelezettségként vállalja a Kbt. szerinti elõírások érvényesítését.
108
Az ajánlattevõnek a kizáró okokkal kapcsolatban nyilatkoznia kell, továbbá köteles igazolni a szerzõdés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasságát, és az erre vonatkozó igazolásokat az ajánlatban kell megadnia. Az ajánlattevõ ugyanabban a közbeszerzési eljárásban nem tehet közös ajánlatot más ajánlattevõvel, illetõleg abban más ajánlattevõ - a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt - alvállalkozójaként sem vehet részt. Az ajánlatban - ha ezt az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírta - meg kell jelölni a) a közbeszerzésnek azt a részét, amellyel összefüggésben az ajánlattevõ harmadik személlyel szerzõdést fog kötni, e szervezet (személy) meghatározása nélkül, illetõleg b) az ajánlattevõ által a szerzõdés teljesítéséhez a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozókat. Ha az ajánlatkérõ az ajánlati felhívásban elõírta, az ajánlattevõ által a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók szerzõdés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasságára vonatkozó igazolásokat is az ajánlatban kell megadni. Építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében, amennyiben az ajánlatkérõ azt elõírta, az ajánlattevõ az ajánlatában köteles nyilatkozni arról, hogy az ajánlattétel során figyelembe vette-e a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre, valamint az akadálymentesítésre vonatkozó, a teljesítés helyén hatályos kötelezettségeket. Az ajánlattevõ az ajánlatában - kifejezetten és elkülönített módon, mellékletben - közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdés engedményezést kizáró rendelkezése nem minõsül üzleti titoknak. 31.10. Ajánlattételi határidõ. Az ajánlat benyújtására vonatkozó határidõt (ajánlattételi határidõ) az ajánlatkérõ nem határozhatja meg az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított ötvenkét napnál rövidebb idõtartamban. Ha az ajánlatkérõ az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napját legalább ötvenkét nappal megelõzõen, de legfeljebb tizenkét hónapon belül elõzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetményt adott fel, és az tartalmazta az ajánlati felhívás hirdetményi mintája szerinti, a tájékoztatót tartalmazó hirdetmény feladásának idõpontjában rendelkezésre álló adatokat is, a fentebb elõírt határidõnél rövidebbet is meg lehet határozni. Ebben az esetben az ajánlattételi határidõ nem lehet rövidebb az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított harminchat napnál, kivéve sürgõsség esetén, amely esetben az ajánlattételi határidõ huszonkét napra rövidíthetõ, feltéve, hogy a hirdetményt elektronikus úton adják fel. Az ajánlattételi határidõ legkevesebb ötvenkét, illetõleg harminchat napos idõtartamát legfeljebb hét nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel az ajánlatkérõ. Az ajánlattételi határidõ legkevesebb ötvenkét, illetõleg harminchat napos idõtartamát, vagy ennek a lerövidített idõtartamát (negyvenöt nap, huszonkilenc nap) legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérõ a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelemben közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevõk számára hozzáférhetõvé teszi az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény közzétételének napjától, és a hirdetményben megadja a hozzáférés adatait. Ha a dokumentáció nagy terjedelmû, vagy ha az ajánlattételre a dokumentáció helyben való megtekintését vagy valamely helyszín megtekintését követõen kerülhet csak sor, az ajánlatkérõnek ennek figyelembevételével kell az ajánlattételi határidõt meghatároznia.
109
Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben meghatározott ajánlattételi határidõt indokolt esetben - egy alkalommal meghosszabbíthatja, ha az eredeti határidõ lejárta elõtt hirdetményben közzéteszi a módosított határidõt és a határidõ meghosszabbításának indokát. Az ajánlattételi határidõt rövidíteni nem lehet. Az ajánlatkérõ az ajánlattételi határidõ lejártáig módosíthatja az ajánlati felhívásban, illetõleg a dokumentációban meghatározott feltételeket. A módosított feltételekrõl e határidõ lejárta elõtt új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidõt kell megállapítani. Az ajánlatkérõ az ajánlati felhívást az ajánlattételi határidõ lejártáig visszavonhatja, amirõl e határidõ lejárta elõtt hirdetményt kell feladni közzététel céljából, és egyidejûleg az ajánlattevõket írásban kell tájékoztatni. 31.11 Az ajánlati kötöttség az ajánlattételi határidõ lejártától kezdõdik. Az ajánlattevõ legalább az ajánlati felhívásban megadott tervezett szerzõdéskötési idõpont lejártáig kötve van ajánlatához, kivéve, ha az ajánlatkérõ úgy nyilatkozott, hogy egyik ajánlattevõvel sem kíván szerzõdést kötni. 31.12. Ajánlatok benyújtása, felbontása. Az ajánlatot írásban és zártan, az ajánlati felhívásban megadott címre közvetlenül vagy postai úton kell benyújtani az ajánlattételi határidõ lejártáig. Az ajánlatkérõ az ajánlatoknak eltérõ módon történõ benyújtását is megengedheti, ha képes biztosítani, hogy az ajánlatok az ajánlattételi határidõ lejárta elõtt ne kerüljenek felbontásra, valamint az ajánlatkérõ érdekkörében ne kerüljenek jogosulatlan felhasználóhoz. Az ajánlatokat tartalmazó iratok felbontását az ajánlattételi határidõ lejártának idõpontjában kell megkezdeni. A bontás mindaddig tart, amíg a határidõ lejártáig benyújtott összes ajánlat felbontásra nem kerül. Az ajánlatok felbontásánál az ajánlatkérõ, az ajánlattevõk, valamint az általuk meghívott személyek, továbbá - a közbeszerzéshez támogatásban részesülõ ajánlatkérõ esetében - a külön jogszabályban meghatározott szervek képviselõi, illetõleg személyek lehetnek jelen. Az ajánlatok felbontásakor ismertetni kell az ajánlattevõk nevét, címét (székhelyét, lakóhelyét), valamint azokat a fõbb, számszerûsíthetõ adatokat, amelyek a bírálati szempont (részszempontok) alapján értékelésre kerülnek. Az ajánlatok felbontásáról és ismertetésérõl az ajánlatkérõnek jegyzõkönyvet kell készítenie, amelyet a bontástól számított öt napon belül meg kell küldeni az összes ajánlattevõnek. 31.13. Ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérõnek meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlatok megfelelnek-e az ajánlati felhívásban és a dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Az ajánlati felhívásban elõírtaknak megfelelõen kell megítélni az ajánlattevõ, valamint - ha ezt az ajánlatkérõ elõírta - a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó szerzõdés teljesítésére való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát. Ennek során az igazolások eredetiségét, illetõleg a hiteles másolatok megfelelõségét is ellenõrizni lehet. Az ajánlatkérõ köteles megállapítani, hogy mely ajánlatok érvénytelenek, illetõleg van-e olyan ajánlattevõ, akit az eljárásból ki kell zárni. Az érvényes ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott bírálati szempont alapján kell értékelni. Az ajánlatkérõ az ajánlatokat kizárólag azok elbírálására használhatja fel. Az ajánlatkérõ köteles az ajánlatokat elbírálni, kivéve, ha a közbeszerzés megkezdését követõen - általa elõre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerzõdés megkötésére, illetõleg a szerzõdés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes. Ebben az esetben az ajánlatkérõnek az eljárást eredménytelenné kell nyilvánítania.
110
Az ajánlatkérõnek az ajánlati felhívásban rendelkeznie kell arról, hogy a közbeszerzési eljárásban a hiánypótlás lehetõségét biztosítja-e, továbbá milyen körben biztosítja azt. Az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárások esetében az ajánlatkérõ legalább egy alkalommal köteles biztosítani a hiánypótlás lehetõségét. A hiánypótlásról az ajánlatkérõ egyidejûleg, közvetlenül, írásban köteles tájékoztatni az összes ajánlattevõt, megjelölve a határidõt, továbbá ajánlatonként a hiányokat. Ha az ajánlatkérõ több hiánypótlást biztosít, a korábban megjelölt hiányok a késõbbi hiánypótlások során már nem pótolhatók. Az ajánlatkérõ köteles meggyõzõdni arról, hogy a hiánypótlás(oka)t követõen - adott esetben a benyújtott ajánlati példányok hiánypótlással nem érintett tartalma megegyezik-e az eredeti ajánlat tartalmával. Eltérés esetén, vagy ha a hiánypótlást nem, vagy nem megfelelõen teljesítették, kizárólag az eredeti ajánlati példányt (példányokat) lehet figyelembe venni az elbírálás során. Ha az ajánlatban nyilvánvaló számítási hiba van, annak javítását az ajánlatkérõ végzi el úgy, hogy a közbeszerzés tárgya elemeinek tételesen meghatározott értékeit (az alapadatokat) alapul véve számítja ki az összesített ellenértéket. A számítási hiba javításáról az összes ajánlattevõt egyidejûleg, közvetlenül, írásban, haladéktalanul tájékoztatni kell. Az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérõ írásban és a többi ajánlattevõ egyidejû értesítése mellett felvilágosítást kérhet az ajánlattevõtõl a kizáró okokkal, az alkalmassággal, illetõleg az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban elõírt egyéb iratokkal kapcsolatos nem egyértelmû kijelentések, nyilatkozatok, igazolások tartalmának tisztázása érdekében. Ez azonban nem eredményezheti az ajánlat módosítását. Ha az ajánlat kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérõ az általa lényegesnek tartott ajánlati elemekre vonatkozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni. Az ajánlatkérõnek errõl a kérésrõl a többi ajánlattevõt egyidejûleg, írásban értesítenie kell. Az ajánlatkérõ az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyõzõdni az ajánlati elemek megalapozottságáról, ennek során írásban tájékoztatást kérhet az ajánlattevõtõl a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlatkérõ figyelembe veheti az olyan objektív alapú indokolást, amely különösen a gyártási folyamat, az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatásnyújtás módszerének gazdaságosságára, a választott mûszaki megoldásra, a teljesítésnek az ajánlattevõ számára kivételesen elõnyös körülményeire vagy az ajánlattevõ által ajánlott áru, építési beruházás, illetõleg szolgáltatás eredetiségére, az építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy árubeszerzés teljesítésének helyén hatályos munkavédelmi rendelkezéseknek és munkafeltételeknek való megfelelésre, vagy az ajánlattevõnek állami támogatások megszerzésére való lehetõségére vonatkozik. Az ajánlatkérõ köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerûséggel összeegyeztethetõnek az indokolást. Az ajánlatkérõ az állami támogatás miatt kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatot csak abban az esetben nyilváníthatja érvénytelennek, ha ezzel kapcsolatban elõzetesen írásban tájékoztatást kért az ajánlattevõtõl, és ha az ajánlattevõ nem tudta igazolni, hogy a kérdéses állami támogatást jogszerûen szerezte. Ha az ajánlatnak a bírálati részszempontok szerinti valamelyik tartalmi eleme lehetetlennek vagy túlzottan magas vagy alacsony mértékûnek, illetõleg kirívóan aránytalannak értékelt kötelezettségvállalást tartalmaz, az ajánlatkérõ az érintett ajánlati elemekre vonatkozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni. Az ajánlatkérõnek errõl a kérésrõl a többi ajánlattevõt egyidejûleg, írásban értesítenie kell. Az ajánlatkérõ köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerûséggel összeegyeztethetõnek az indokolást.
111
Az ajánlatkérõ az érvénytelen ajánlatokról köteles tájékoztatni a Közbeszerzések Tanácsát. Az ajánlat érvénytelen, ha a) azt az ajánlati felhívásban meghatározott ajánlattételi határidõ lejárta után nyújtották be; b) az ajánlattevõ a biztosítékot nem vagy nem az elõírtaknak megfelelõen bocsátotta rendelkezésre; c) az ajánlattevõ, illetõleg alvállalkozója nem felel meg az összeférhetetlenségi követelményeknek; d) az ajánlattevõt, illetõleg alvállalkozóját az eljárásból kizárták; e) az ajánlattevõ, illetõleg a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladóan igénybe vett alvállalkozója nem felel meg a szerzõdés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelményeknek; f) egyéb módon nem felel meg az ajánlati felhívásban és a dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek; g) kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz; h) lehetetlen vagy túlzottan magas vagy alacsony mértékû, illetõleg kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást tartalmaz. Az ajánlatkérõnek ki kell zárnia az eljárásból azt az ajánlattevõt, aki (illetõleg akinek alvállalkozója) a) a kizáró okok ellenére nyújtotta be ajánlatát; b) részérõl a kizáró ok az eljárás során következett be. Az ajánlatkérõ kizárhatja az eljárásból azt az ajánlattevõt, aki a) számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani, illetõleg b) ajánlatában olyan származású árut ajánl, amely számára nem kell nemzeti elbánást nyújtan. Az áru származásának megállapítására a külön jogszabályban, illetõleg a Közösségi Vámkódexrõl szóló tanácsi rendeletben meghatározott származási szabályokat kell alkalmazni. Ha az ajánlat érvénytelen, az ajánlatkérõnek nem kell a bírálati szempont szerint az ajánlatot értékelnie. Nem nyilvánítható érvénytelennek az ajánlat kizárólag azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplõ termékek és szolgáltatások nem felelnek meg a mûszaki leírásban meghatározott szabványoknak vagy egyéb elõírásoknak, amennyiben az ajánlattevõ ajánlatában megfelelõ módon, bármely megfelelõ eszközzel bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékû módon megfelelnek a közbeszerzési mûszaki leírásban meghatározott követelményeknek. Megfelelõ eszköz lehet különösen a gyártótól származó mûszaki dokumentáció vagy valamely független, szakmailag elismert szervezet minõsítése. Nem nyilvánítható érvénytelennek - a közbeszerzési mûszaki leírás teljesítmény- és funkcionális követelményekre való hivatkozással történõ meghatározása esetén - az európai szabványt közzétevõ nemzeti szabványnak, európai mûszaki engedélynek, közös mûszaki elõírásnak, nemzetközi szabványnak vagy valamely európai szabványügyi szervezet által kidolgozott mûszaki ajánlásnak megfelelõ ajánlat, amennyiben ezek a leírások az ajánlatkérõ által megállapított teljesítményre, illetve funkcionális követelményekre vonatkoznak. Az ajánlattevõnek az ajánlatában - megfelelõ módon, bármely megfelelõ eszközzel - bizonyítania kell, hogy a szabványnak megfelelõ termék, szolgáltatás vagy építési beruházás megfelel az ajánlatkérõ által meghatározott teljesítmény-, illetve funkcionális követelményeknek. Megfelelõ eszköz lehet különösen a gyártótól származó mûszaki dokumentáció vagy valamely független, szakmailag elismert szervezet minõsítése. Ha az ajánlatkérõ az összességében legelõnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, akkor az ajánlatoknak a bírálati részszempontok szerinti tartalmi elemeit az ajánlati felhívásban
112
meghatározott ponthatárok között értékeli a Kbt.-ben meghatározott módszerrel, majd az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az az ajánlat az összességében legelõnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb. Ha több ajánlatnak azonos a kiszámított összpontszáma, az az ajánlat minõsül az összességében legelõnyösebbnek, amely alacsonyabb ellenszolgáltatást tartalmaz; azonos ellenszolgáltatás esetében pedig az az ajánlat, amely a nem egyenlõ értékelési pontszámot kapott részszempontok közül a legmagasabb súlyszámú részszempontra nagyobb értékelési pontszámot kapott. Az ajánlatkérõ jogosult közjegyzõ jelenlétében sorsolást tartani és a sorsolás alapján kiválasztott ajánlattevõt az eljárás nyertesének nyilvánítani, ha a) az ajánlatkérõ a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatot kívánja kiválasztani, de a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatást két vagy több ajánlat azonos összegben tartalmazza, vagy b) az ajánlatok bírálati szempontja az összességében legelõnyösebb ajánlat kiválasztása, de az összességében legelõnyösebb ajánlat sem állapítható meg a fentiek szerint. Az ajánlatkérõ az ajánlatok értékelését követõen elektronikus árlejtést kezdeményezhet, amennyiben azt az ajánlati felhívásban elõzetesen jelezte. Az elektronikus árlejtés részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. Az eljárás nyertese az az ajánlattevõ, aki az ajánlatkérõ részére az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, valamint a meghatározott bírálati szempontok egyike szerint a legkedvezõbb érvényes ajánlatot tette. Az ajánlatkérõ csak az eljárás nyertesével vagy - visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban elõírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következõ legkedvezõbb ajánlatot tevõnek minõsített szervezettel (személlyel) kötheti meg a szerzõdést. Eredménytelen az eljárás, ha a) nem nyújtottak be ajánlatot; b) kizárólag érvénytelen ajánlatokat nyújtottak be; c) egyik ajánlattevõ sem vagy az összességében legelõnyösebb ajánlatot tevõ sem tett - az ajánlatkérõ rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel - megfelelõ ajánlatot; d) az ajánlatkérõ az eljárást a szerzõdés megkötésére, illetõleg teljesítésére képtelenné válása miatt eredménytelenné nyilvánítja; e) valamelyik ajánlattevõnek az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevõ érdekeit súlyosan sértõ cselekménye miatt az ajánlatkérõ az eljárás érvénytelenítésérõl dönt; f) a békéltetési eljárás alapján az ajánlatkérõ az eljárás érvénytelenítésérõl dönt; g) a Közbeszerzési Döntõbizottság megsemmisíti az ajánlatkérõ valamely döntését, és az ajánlatkérõ új közbeszerzési eljárás lefolytatását határozza el, vagy eláll az eljárás lefolytatásának szándékától. 31.14. Tájékoztatás. Az ajánlatkérõ köteles az ajánlattevõt írásban tájékoztatni kizárásáról, a szerzõdés teljesítésére való alkalmatlanságának megállapításáról, ajánlatának egyéb okból történt érvénytelenné nyilvánításáról, valamint ezek indokáról, az errõl hozott döntést követõ öt napon belül. Az ajánlatkérõ az ajánlatok elbírálásának befejezésekor külön jogszabályban meghatározott minta szerint írásbeli összegezést köteles készíteni az ajánlatokról, melyet az Európai Bizottság, illetõleg a Közbeszerzések Tanácsa kérésére meg kell küldeni. Az Európai Bizottság részére az összegezést a Közbeszerzések Tanácsán keresztül kell megküldeni. 31.15. Eredményhirdetés. Az ajánlatokat a lehetõ legrövidebb idõn belül kell az ajánlatkérõnek elbírálnia és azt követõen az eljárás eredményét vagy eredménytelenségét
113
kihirdetnie (a továbbiakban együtt: eredményhirdetés). Az eljárás eredményét legkésõbb az ajánlatok felbontástól számított harminc - építési beruházás esetében hatvan - napon belül, az ajánlati felhívásban meghatározott eredményhirdetési idõpontban nyilvánosan kell kihirdetni. Az ajánlatkérõ az eredményhirdetés idõpontját - indokolt esetben - egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal elhalaszthatja. Az ajánlatkérõ az eredeti határidõ lejárta elõtt köteles a halasztásról és annak indokáról, valamint - ha szükséges - a szerzõdéskötés új idõpontjáról az összes ajánlattevõt egyidejûleg, közvetlenül, írásban tájékoztatni. Az ajánlatkérõ az eredményhirdetést - indokolt esetben - az ajánlati felhívásban meghatározott idõponthoz képest korábbi idõpontban is megtarthatja. Az ajánlatkérõ a korábbi eredményhirdetési idõpont elõtt legalább két munkanappal korábban köteles az új idõpontról és annak indokáról, valamint - ha indokolt - a szerzõdéskötés új korábbi idõpontjáról az összes ajánlattevõt egyidejûleg, közvetlenül, írásban tájékoztatni. Ha az eredményhirdetés az ajánlati felhívásban meghatározott vagy a módosított idõpontban nem történt meg, az ajánlatkérõ - a késedelemmel kapcsolatban e törvényben vagy egyéb jogszabályokban elõírt következmények viselése mellett - haladéktalanul köteles az eljárás eredményét vagy eredménytelenségét kihirdetni. Az eredményhirdetésre meg kell hívni az ajánlattevõket, továbbá - a közbeszerzéshez támogatásban részesülõ ajánlatkérõ esetében - a külön jogszabályban meghatározott szervek képviselõit, illetõleg személyeket. Az eredményhirdetés során az ajánlatkérõ köteles ismertetni az összegezésben foglalt adatokat. Az írásbeli összegezést az eredményhirdetésen jelen levõ ajánlattevõknek át kell adni, a távollevõ ajánlattevõknek pedig az eredményhirdetés napján, az eredményhirdetést követõen haladéktalanul telefaxon vagy elektronikus úton meg kell küldeni. Ha az ajánlattevõ nem adta meg elektronikus levélcímét vagy telefaxon való elérhetõségét, részére az írásbeli összegezést az eredményhirdetés napján postai úton kell feladni. Az eredményhirdetésen az eljárás nyertese nyilatkozik arról, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény szerint mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minõsül-e. Az ajánlatkérõnek az eljárás eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt - a Közbeszerzési Értesítõben történõ közzétételre - legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. A közbeszerzési eljárás a hirdetmény közzétételével, illetõleg ha a szerzõdéskötés késõbb történik, azzal zárul le. 31.16. Eredményes közbeszerzési eljárás alapján a szerzõdést a nyertes szervezettel (személlyel) kell az ajánlati felhívás, a dokumentáció és az ajánlat tartalmának megfelelõen írásban megkötni. A szerzõdéskötés tervezett idõpontját az ajánlati felhívásban kell megadni azzal, hogy az nem határozható meg az eredményhirdetést követõ naptól számított nyolcadik napnál korábbi és harmincadik - építési beruházás esetében hatvanadik - napnál késõbbi idõpontban. A szerzõdés nyilvános, annak tartalma közérdekû adatnak minõsül. A szerzõdés nyilvánosnak minõsülõ részét az ajánlatkérõ - amennyiben rendelkezik honlappal - a szerzõdés megkötését követõen haladéktalanul köteles közzétenni honlapján. 32. Két szakaszból álló eljárások közös szabályai 32.1. Részvételi szakasz. Két szakaszból áll a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás, továbbá a versenypárbeszéd.
114
Az ilyen eljárás elsõ - részvételi - szakaszában az ajánlatkérõ nem kérhet, a részvételre jelentkezõ pedig nem tehet ajánlatot. A részvételi szakaszban az ajánlatkérõ a jelentkezõnek a szerzõdés teljesítésére való alkalmasságáról, illetõleg alkalmatlanságáról dönt. 32.1.1. A két szakaszból álló eljárás részvételi felhívással indul, amelyet az ajánlatkérõ külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján köteles közzétenni. A részvételi felhívásra a nyílt eljárás ajánlati felhívással kapcsolatos rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. A részvételi felhívásban meg lehet adni különösen a) az eljárás (ajánlattételi szakasz) eredményhirdetési és a szerzõdéskötés tervezett idõpontját; b) a dokumentáció, illetõleg a biztosíték rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos információkat. A részvételi felhívásban meg kell adni a) a részvételi jelentkezés benyújtására vonatkozó határidõt (részvételi határidõ) és címet; b) a részvételi jelentkezések felbontásának helyét, idejét; c) a részvételi jelentkezések felbontásán jelenlétre jogosultakat; d) a részvételi szakasz eredményhirdetési idõpontját; e) az ajánlattételi felhívás megküldésének tervezett napját. Az eljárás részvételi szakaszában a részvételt nem lehet biztosíték adásához kötni. 32.1.2. Részvételi dokumentáció, ismertetõ. Az ajánlatkérõ - a megfelelõ részvételi jelentkezés benyújtásának elõsegítése érdekében - a meghívásos és a tárgyalásos eljárásban részvételi dokumentációt készíthet, a versenypárbeszédben pedig ismertetõt köteles készíteni. Az ajánlatkérõ a részvételi felhívásban köteles megadni a részvételi dokumentáció, illetõleg az ismertetõ (a továbbiakban együtt: részvételi dokumentáció) rendelkezésre bocsátásának módját, határidejét, annak beszerzési helyét és pénzügyi feltételeit is. Az ajánlatkérõ a részvételi felhívásban elõírhatja, hogy a részvételi dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele. Ha több részvételre jelentkezõ közösen nyújt be részvételi jelentkezést, elegendõ, ha egyikük vásárolja meg vagy veszi át a részvételi dokumentációt. Ha a részvételi dokumentáció megküldését kérik, az ajánlatkérõ vagy az általa meghatározott szervezet a kérelem kézhezvételétõl számított két munkanapon belül köteles ennek eleget tenni, feltéve, hogy ésszerû idõben kérték, illetõleg annak ellenértékét megfizették. 32.1.3. A részvételre jelentkezõ - a megfelelõ részvételi jelentkezés benyújtása érdekében - a részvételi felhívásban, illetõleg a részvételi dokumentációban foglaltakkal kapcsolatban írásban kiegészítõ (értelmezõ) tájékoztatást kérhet az ajánlatkérõtõl vagy az általa meghatározott szervezettõl a részvételi határidõ lejárta elõtt legkésõbb nyolc nappal. A kiegészítõ tájékoztatást a részvételi határidõ lejárta elõtt legkésõbb négy nappal kell megadni. Kiegészítõ tájékoztatás nyújtható konzultáció formájában is. Ebben az esetben a részvételi felhívásban kell megadni a konzultáció idõpontját és helyét. A konzultációról jegyzõkönyvet kell készíteni, amelyet a konzultáció napjától számított öt napon belül meg kell küldeni a konzultáción részt vevõ jelentkezõknek, valamint a jelentkezõk számára egyben hozzáférhetõvé kell tenni. 32.1.4. Részvételi jelentkezés. A részvételre jelentkezõnek a részvételi felhívásban, illetõleg a részvételi dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelõen kell részvételi jelentkezését elkészítenie és benyújtania. Sem a részvételi, sem az ajánlattételi szakaszban nem vehet részt, aki a kizáró okok hatálya alá tartozik. A részvételre
115
jelentkezõnek a kizáró okokkal kapcsolatban az általános közbeszerzési eljárás szabályai az irányadóak. A jelentkezõ köteles továbbá - a részvételi felhívásban elõírt módon - igazolni a szerzõdés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasságát, és az erre vonatkozó igazolásokat a részvételi jelentkezésben kell megadnia. A részvételi jelentkezésben - ha ezt az ajánlatkérõ a részvételi felhívásban elõírta - meg kell jelölni a) a közbeszerzésnek azt a részét, amellyel összefüggésben a részvételre jelentkezõ harmadik személlyel szerzõdést fog kötni, e szervezet (személy) meghatározása nélkül, illetõleg b) a részvételre jelentkezõ által a szerzõdés teljesítéséhez a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozókat. Ha az ajánlatkérõ a részvételi felhívásban elõírta, a részvételre jelentkezõ által a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók szerzõdés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasságára vonatkozó igazolásokat is a részvételi jelentkezésben kell megadni. Ha a közbeszerzés tárgya építési beruházás vagy építési koncesszió és az ajánlatkérõ a Kbt. 22.§ (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti szervezet, köteles az ajánlattevõ számára a részvételi felhívásban elõírni a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók részvételi jelentkezésben történõ megjelölését. A jelentkezõ a részvételi jelentkezésében - kifejezetten és elkülönített módon, mellékletben közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. 32.1.5. A részvételi határidõt az ajánlatkérõ nem határozhatja meg a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított harminchét napnál rövidebb idõtartamban. A részvételi határidõ legkevesebb harminchét napos idõtartamát legfeljebb hét nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy a részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel az ajánlatkérõ. Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben meghatározott részvételi határidõt indokolt esetben - egy alkalommal meghosszabbíthatja, ha az eredeti határidõ lejárta elõtt hirdetményben közzéteszi a módosított határidõt és a határidõ meghosszabbításának indokát. A részvételi határidõt rövidíteni nem lehet. Az ajánlatkérõ a részvételi határidõ lejártáig módosíthatja a részvételi felhívásban, illetõleg a részvételi dokumentációban meghatározott feltételeket. A módosított feltételekrõl e határidõ lejárta elõtt új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új részvételi határidõt kell megállapítani. Az ajánlatkérõ a részvételi felhívást a részvételi határidõ lejártáig visszavonhatja, amirõl e határidõ lejárta elõtt hirdetményt kell feladni közzététel céljából, és egyidejûleg a részvételre jelentkezõket írásban kell tájékoztatni. A részvételre jelentkezõ a részvételi határidõ lejártáig módosíthatja részvételi jelentkezését. 32.1.6. Részvételi jelentkezés benyújtása és felbontása. A részvételi jelentkezést írásban és zártan, a részvételi felhívásban megadott címre közvetlenül vagy postai úton kell benyújtani a részvételi határidõ lejártáig. Az ajánlatkérõ a részvételi jelentkezésnek eltérõ módon történõ benyújtását is megengedheti, ha képes biztosítani, hogy a jelentkezések a részvételi határidõ lejárta elõtt ne kerüljenek felbontásra, valamint az ajánlatkérõ érdekkörében ne kerüljenek jogosulatlan felhasználóhoz. A részvételi jelentkezéseket tartalmazó iratok felbontását a részvételi határidõ lejártának idõpontjában kell megkezdeni. A bontás mindaddig tart, amíg a határidõ lejártáig benyújtott összes részvételi jelentkezés felbontásra nem kerül. A részvételi jelentkezések felbontásánál az ajánlatkérõ, a részvételre jelentkezõk, valamint az általuk meghívott személyek, továbbá - a közbeszerzéshez támogatásban részesülõ jelentkezõ esetében - a külön jogszabályban meghatározott szervek képviselõi, illetõleg személyek lehetnek jelen. A részvételi jelentkezések felbontásakor ismertetni kell a részvételre jelentkezõk nevét, címét (székhelyét,
116
lakóhelyét). A részvételi jelentkezések felbontásáról és ismertetésérõl az ajánlatkérõnek jegyzõkönyvet kell készítenie, amelyet a bontástól számított öt napon belül meg kell küldeni az összes jelentkezõnek. 32.1.7. Részvételi jelentkezések elbírálása. A részvételi jelentkezések elbírálása során az ajánlatkérõnek meg kell vizsgálnia, hogy a jelentkezések megfelelnek-e a részvételi felhívásban, illetõleg a részvételi dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. A részvételi felhívásban elõírtaknak megfelelõen kell megítélni a részvételre jelentkezõ, valamint - ha ezt az ajánlatkérõ elõírta - a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó szerzõdés teljesítésére való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát. Ennek során az igazolások eredetiségét, illetõleg a hiteles másolatok megfelelõségét is ellenõrizni lehet. Az ajánlatkérõ köteles megállapítani, hogy mely részvételi jelentkezések érvénytelenek, illetõleg van-e olyan részvételre jelentkezõ, akit az eljárásból ki kell zárni. Az ajánlatkérõnek a részvételi felhívásban rendelkeznie kell arról, hogy a részvételi szakaszban a hiánypótlás lehetõségét biztosítja-e, továbbá milyen körben biztosítja azt. Az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárások esetében az ajánlatkérõ legalább egy alkalommal köteles biztosítani a hiánypótlás lehetõségét. A részvételi jelentkezések elbírálása során az ajánlatkérõ írásban és a többi jelentkezõ egyidejû értesítése mellett felvilágosítást kérhet a jelentkezõtõl a részvételi jelentkezéssel kapcsolatos nem egyértelmû kijelentések, nyilatkozatok, igazolások tartalmának tisztázása érdekében. Ez azonban nem eredményezheti a részvételi jelentkezés módosítását. A részvételi jelentkezés érvénytelen, ha a) azt a részvételi felhívásban meghatározott részvételi határidõ lejárta után nyújtották be; b) a részvételre jelentkezõ ajánlatot tesz; c) a részvételre jelentkezõ, illetõleg alvállalkozója nem felel meg az összeférhetetlenségi követelményeknek; d) a részvételre jelentkezõt, illetõleg alvállalkozóját az eljárásból kizárták; e) a részvételre jelentkezõ, illetõleg a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozója nem felel meg a szerzõdés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelményeknek; f) egyéb módon nem felel meg a részvételi felhívásban, illetõleg a részvételi dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérõnek ki kell zárnia az eljárásból azt a részvételre jelentkezõt, aki (illetõleg akinek alvállalkozója) a) a kizáró okok ellenére nyújtotta be részvételi jelentkezését; b) részérõl a kizáró ok az eljárás során következett be. Az ajánlatkérõ kizárhatja az eljárásból azt a részvételre jelentkezõt, aki számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani. Eredménytelen a részvételi szakasz és az eljárás, ha a) nem nyújtottak be részvételi jelentkezést; b) kizárólag érvénytelen részvételi jelentkezéseket nyújtottak be; c) az ajánlatkérõ az eljárást a szerzõdés megkötésére, illetõleg teljesítésére képtelenné válása miatt eredménytelenné nyilvánítja; d) valamelyik részvételre jelentkezõnek az eljárás tisztaságát vagy a többi jelentkezõ érdekeit súlyosan sértõ cselekménye miatt az ajánlatkérõ az eljárás érvénytelenítésérõl dönt; e) a békéltetési eljárás alapján az ajánlatkérõ az eljárás érvénytelenítésérõl dönt; f) a Közbeszerzési Döntõbizottság megsemmisíti az ajánlatkérõ valamely döntését, és az ajánlatkérõ új közbeszerzési eljárás lefolytatását határozza el, vagy eláll az eljárás lefolytatásának szándékától.
117
32.1.8. Tájékoztatás, eredményhirdetés. Az ajánlatkérõ köteles a részvételre jelentkezõt írásban tájékoztatni kizárásáról, a szerzõdés teljesítésére való alkalmatlanságának megállapításáról, a részvételi jelentkezésének egyéb okból történt érvénytelenné nyilvánításáról, valamint ezek indokáról, az errõl hozott döntést követõ öt napon belül. Az ajánlatkérõ a részvételi jelentkezések elbírálásának befejezésekor külön jogszabályban meghatározott minta szerint írásbeli összegezést köteles készíteni a részvételi jelentkezésekrõl, amelyben a részvételre jelentkezõk alkalmasságát, illetõleg alkalmatlanságát a részvételi felhívásban elõírt alkalmassági szempontok alapján kell indokolni. A részvételi jelentkezéseket a lehetõ legrövidebb idõn belül kell az ajánlatkérõnek elbírálnia és azt követõen a részvételi szakasz eredményét vagy eredménytelenségét kihirdetnie (a továbbiakban együtt: eredményhirdetés). A részvételi szakasz eredményét legkésõbb a részvételi jelentkezések felbontástól számított harminc - építési beruházás esetében hatvan - napon belül, a részvételi felhívásban meghatározott eredményhirdetési idõpontban nyilvánosan kell kihirdetni. Az ajánlatkérõ az eredményhirdetés idõpontját indokolt esetben - egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal elhalaszthatja. Az ajánlatkérõ az eredeti határidõ lejárta elõtt köteles a halasztásról és annak indokáról az összes jelentkezõt egyidejûleg, közvetlenül, írásban tájékoztatni. Az ajánlatkérõ az eredményhirdetést - indokolt esetben - a részvételi felhívásban meghatározott idõponthoz képest korábbi idõpontban is megtarthatja. Az eredményhirdetésre meg kell hívni a részvételre jelentkezõket, továbbá - a közbeszerzéshez támogatásban részesülõ jelentkezõ esetében - a külön jogszabályban meghatározott szervek képviselõit, illetõleg személyeket. A részvételi szakasz eredményhirdetése során az ajánlatkérõ köteles ismertetni kell az összegezésben foglalt adatokat. Az írásbeli összegezést az eredményhirdetésen jelen levõ jelentkezõknek át kell adni, a távollevõ jelentkezõknek pedig az eredményhirdetés napján, az eredményhirdetést követõen haladéktalanul telefaxon vagy elektronikus úton meg kell küldeni. Ha a részvételre jelentkezõ nem adta meg elektronikus levélcímét vagy telefaxon való elérhetõségét, részére az írásbeli összegezést az eredményhirdetés napján postai úton kell feladni. Az összegezést a Közbeszerzések Tanácsának is meg kell küldeni. Ha a részvételi szakasz eredménytelen, illetõleg az ajánlatkérõ új közbeszerzési eljárás lefolytatásáról dönt, köteles errõl haladéktalanul tájékoztatni - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül - az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalát. 32.2. Ajánlati szakasz. 32.2.1. Ajánlati felhívás. Ha a részvételi szakasz eredményes, az eredményhirdetéstõl számított öt munkanapon belül az ajánlatkérõ köteles - a meghívásos vagy a tárgyalásos eljárás szabályainak és a részvételi felhívásnak megfelelõen kiválasztott - alkalmasnak minõsített jelentkezõknek az írásbeli ajánlattételi felhívást egyidejûleg megküldeni. Az ajánlattételi felhívásnak legalább a következõket kell tartalmaznia: a) az ajánlatkérõ nevét és címét, telefon- és telefaxszámát (e-mail); b) hivatkozást a közzétett részvételi felhívásra és közzétételének napját; c) a dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módját, határidejét, annak beszerzési helyét és pénzügyi feltételeit, ha ezeket az információkat a részvételi felhívásban az ajánlatkérõ nem adta meg és a dokumentációt az ajánlattételi felhívással egyidejûleg nem küldte meg; d) a részvételi felhívásban elõírtakkal összhangban - ha szükséges - az ajánlathoz csatolandó azon igazolások, nyilatkozatok, dokumentumok meghatározását, amelyek igazolják, hogy az ajánlattevõ, illetõleg alvállalkozója az ajánlattételi szakaszban sem tartozik a kizáró okok hatálya alá; e) a hiánypótlás lehetõségét vagy annak kizárását; f) az ajánlattételi határidõt; g) az ajánlat benyújtásának címét;
118
h) az ajánlattétel nyelvét (nyelveit); i) az ajánlatok felbontásának helyét, idejét; j) az ajánlatok felbontásán jelenlétre jogosultakat; k) az ajánlati kötöttség idõtartamát (kivéve tárgyalásos eljárásban); l) az eredményhirdetés idõpontját és a szerzõdéskötés tervezett idõpontját, ha azt a részvételi felhívás nem tartalmazta vagy másként tartalmazta; m) az ajánlattételi felhívás megküldésének napját. Az ajánlattételi felhívás tartalmazhatja azokat a követelményeket, feltételeket is, amelyeket a nyílt eljárás szabályai szerint a dokumentációban is meg lehet adni. Az ajánlatkérõ köteles gondoskodni arról, hogy a dokumentáció az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától kezdve az ajánlattételi határidõ lejártáig rendelkezésre álljon. Az ajánlattevõ kiegészítõ (értelmezõ) tájékoztatást kérhet az ajánlattétellel összefüggésben a részvételi felhívásban, az ajánlattételi felhívásban és a dokumentációban foglaltakkal kapcsolatban. Lényegében az egész eljárásra a továbbiakban az általános közbeszerzési eljárás szabályai az irányadóak. 33. Meghívásos eljárás 33.1. Ajánlattételi felhívás. A két szakaszból álló eljárás ajánlattételi szakaszában az ajánlattételi határidõt az ajánlatkérõ nem határozhatja meg az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított negyven napnál rövidebb idõtartamban. Ha az ajánlatkérõ a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napját legalább ötvenkét nappal megelõzõen, de legfeljebb tizenkét hónapon belül elõzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetményt adott fel, és az tartalmazta a részvételi felhívás hirdetményi mintája szerinti, a tájékoztatót tartalmazó hirdetmény feladásának idõpontjában rendelkezésre álló adatokat is, a fenti határidõnél rövidebbet is meg lehet határozni. Ebben az esetben az ajánlattételi határidõ nem lehet rövidebb az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított huszonhat napnál. Az ajánlattételi határidõ legkevesebb negyven napos, illetõleg huszonhat napos idõtartamát legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérõ a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelemben közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevõk számára hozzáférhetõvé teszi az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától, és a felhívásban megadja a hozzáférés adatait. Az ajánlatkérõ meghatározhatja az ajánlattevõk keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezõk közül legfeljebb a keretszám felsõ határáig terjedõ számú alkalmas, egyben érvényes jelentkezést benyújtó jelentkezõnek küld majd ajánlattételi felhívást. A keretszámnak legalább öt ajánlattevõt kell magában foglalnia. A keretszámnak a közbeszerzés tárgyához kell igazodnia, és minden körülmény között biztosítania kell a valódi versenyt.Ha az ajánlatkérõ keretszámot határoz meg, azt a részvételi felhívásban kell megadnia, valamint meg kell adnia az alkalmas jelentkezõk közötti rangsorolás módját is arra az esetre, ha a keretszám felsõ határát meghaladja az alkalmas jelentkezõk száma. A rangsorolást a jelentkezõ szerzõdés teljesítéséhez szükséges mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasságának igazolása körében lehet meghatározni. Az ajánlatkérõ a meghatározott ajánlattevõi keretszámnak megfelelõen - a pénzügyi és gazdasági, valamint mûszaki, illetõleg szakmai alkalmasság alapján - kiválasztott jelentkezõket egyidejûleg, közvetlenül, írásban hívja fel ajánlattételre. Amennyiben az alkalmasnak minõsített jelentkezõk száma nem éri el a keretszám alsó határát, az ajánlatkérõ az alkalmasnak minõsített jelentkezõk ajánlattételre felhívásával folytathatja az eljárást. Ha az ajánlatkérõ nem határozott meg keretszámot, az összes alkalmas jelentkezõt köteles ajánlattételre felhívni. Az ajánlattételre felhívott jelentkezõk közösen nem tehetnek ajánlatot.
119
34. Versenypárbeszéd 34.1. Az ajánlatkérõ versenypárbeszédet akkor alkalmazhat, ha a) a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési mûszaki leírás meghatározására nem, vagy nem a nyílt, illetve meghívásos eljárásban szükséges részletességgel képes, illetõleg b) a szerzõdés típusának vagy jogi, illetve pénzügyi feltételeinek meghatározására nem, vagy nem a nyílt, illetve meghívásos eljárásban szükséges részletességgel képes. A versenypárbeszédben az ajánlatok bírálati szempontja kizárólag az összességében legelõnyösebb ajánlat kiválasztása lehet. A versenypárbeszédben az ajánlatkérõ és egy vagy több részvételre jelentkezõ közötti párbeszéd arra irányul, hogy az ajánlatkérõ képes legyen a szerzõdéskötéshez szükséges részletességgel meghatározni a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési mûszaki leírást, illetve a szerzõdés típusát vagy jogi, illetve pénzügyi feltételeit. Az ajánlatkérõnek a párbeszéd során is biztosítania kell az egyenlõ bánásmódot az ajánlattevõk számára, így különösen az ajánlatkérõ által adott bármilyen tájékoztatást az összes ajánlattevõnek meg kell adni. 34.2. Különös szabályok. 34.2.1. A részvételi felhívásban az általános elõírásokon kívül meg kell adni a) az ismertetõ rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos információkat; b) a részszám, a súlypont szerinti módszer (módszerek) részletes ismertetése az ajánlattételi szakaszban készített dokumentációban is megadható. Az ismertetõnek tartalmaznia kell különösen a közbeszerzés tárgyának, az arra vonatkozó közbeszerzési mûszaki leírásnak, továbbá a szerzõdéses feltételeknek a meghatározását olyan mértékben, ahogyan az ajánlatkérõ erre képes. Az ajánlatkérõ a részvételi felhívásban megjelölheti azokat, akiket az eljárásban való részvételre meg kíván hívni. A megjelölteken kívül az eljárásban való részvételre mindazok jelentkezhetnek a részvételi felhívás alapján, akik alkalmasak a szerzõdés teljesítésére. Erre a lehetõségre a részvételi felhívásban az ajánlatkérõnek hivatkoznia kell. 34.2.2. A versenypárbeszéd ajánlattételi szakaszában az ajánlattevõk elõször megoldási javaslatokat készítenek, amelyekrõl az ajánlatkérõ - az ajánlattételi felhívás szerint egy vagy több fordulóban - párbeszédet folytat velük. Ezt követõen teszik meg végsõ ajánlataikat, amelyeket az ajánlatkérõ elbírál. A versenypárbeszéd ajánlattételi szakaszában nem érvényesül az ajánlattételi határidõkre elõírt legrövidebb idõtartama, de a határidõt úgy kell meghatározni, hogy elegendõ idõtartam álljon rendelkezésre - az ajánlattevõk egyenlõ eséllyel történõ - megfelelõ ajánlattételéhez. A versenypárbeszédben a végsõ ajánlat megtételéig nem áll fenn az ajánlattevõnek, illetõleg az ajánlatkérõnek az ajánlati kötöttsége, illetõleg az ajánlatkérõnek az ajánlattételi szakaszra vonatkozóan az ajánlati kötöttsége. Ez azonban nem járhat azzal, hogy az eljárás alapján megkötött szerzõdés tárgya, illetõleg feltételei olyan jellemzõjében, illetõleg körülményében tér el a közbeszerzés megkezdésekor beszerezni kívánt beszerzési tárgytól, illetõleg megadott szerzõdéses feltételektõl, amely nem tette volna lehetõvé versenypárbeszéd alkalmazását. 34.2.3. Ajánlati biztosíték kizárólag a szerzõdéskötésnek az ajánlattevõ érdekkörében felmerült okból történõ meghiúsulása esetére köthetõ ki. 34.2.4. Az ajánlattételi felhívásban az általános elõírásokon túl meg kell adni a) az elsõ párbeszéd idõpontját és helyszínét;
120
b) ha az ajánlatkérõ többfordulós párbeszédet tart, a párbeszédek menetét, az elsõ, illetõleg a megadott fordulót követõ párbeszédre kiválasztott ajánlattevõi létszám felsõ határát; c) a párbeszéd nyelvét; d) ha az ajánlatkérõ díjazásban kíván egy vagy több ajánlattevõt részesíteni, az erre vonatkozó - általa meghatározott - elõírásokat. 34.2.5. A dokumentációnak tartalmaznia kell különösen, hogy melyek körülményekrõl kéri az ajánlatkérõ az ajánlattevõk javaslatát, és e körülmények tekintetében melyek az ajánlatkérõ által igényelt keretek vagy elvárások. 34.2.6.A megoldási javaslatnak az általános elõírásokon túl tartalmaznia kell a) az ajánlattevõ egy vagy többváltozatú javaslatát, továbbá b) az ajánlattevõ elõzetes ajánlatát arra az esetre nézve, ha az általa javasolt mûszaki, jogi, illetõleg pénzügyi feltételekkel kellene a szerzõdést teljesíteni, továbbá c) annak meghatározását, hogy megoldási javaslatának mely része üzleti titok, továbbá d) annak meghatározását, hogy megoldási javaslatából mely információk közölhetõk a többi ajánlattevõvel a párbeszéd során, e) annak meghatározását, hogy az ajánlattevõ hozzájárul-e a többi ajánlattevõvel való együttes párbeszédhez, és megoldási javaslatának a beszerzés tárgyára vonatkozó követelmények kialakítása során történõ teljes vagy részleges felhasználásához. 34.2.7. A párbeszédeket az ajánlattevõkkel csak akkor lehet együttesen lefolytatni, ha ehhez minden ajánlattevõ hozzájárult. A párbeszédek egy vagy több fordulóban is lefolytathatóak. Többfordulós párbeszéd esetében az ajánlatkérõ jogosult csak azokat az ajánlattevõket meghívni a további forduló(k)ra, akik az elsõ, illetõleg a megadott fordulóban a részvételi felhívásban meghatározott körülmények alapján a legkedvezõbb megoldási javaslatot (javaslatváltozatot) tették. Az ajánlattevõk száma azonban az utolsó tárgyalási fordulót követõen sem lehet háromnál kevesebb. Az eltérõ javaslatot adó ajánlattevõk megoldási javaslatait is a felhívásban meghatározott körülmények alapján kell összehasonlítani. Ha egy ajánlattevõ többváltozatú megoldási javaslatot adott, a különbözõ megoldási javaslatváltozatokat önálló javaslatnak kell tekinteni, és az ajánlatkérõ jogosult a továbbiakban az ajánlattevõ egy-egy megoldási javaslatát a párbeszéd további fordulójára (fordulóira) nem meghívni. Ha egy ajánlattevõ megoldási javaslatában nem szerepel javaslat az ajánlati felhívás vonatkozásában, vagy az abban (illetve valamely javaslatváltozatban) az ajánlati felhívás vonatkozásában szereplõ megoldási mód nem felel meg azon követelményeknek, amelyeket az ajánlatkérõ a közbeszerzés tárgya, az arra vonatkozó közbeszerzési mûszaki leírás, továbbá a szerzõdéses feltételek vonatkozásában meghatározott, illetõleg a javaslat tárgyát képezõ elemekkel kapcsolatos ajánlatkérõi kereteknek, elvárásoknak; az ajánlatkérõ a megoldási javaslatot vagy annak változatát érvénytelenné nyilvánítja. A kiválasztott ajánlattevõkkel folytatott további párbeszéd során az ajánlatkérõ nem módosíthatja feltételeit, az ajánlattevõk pedig a korábbi fordulóhoz képest az ajánlatkérõ számára csak azonos vagy kedvezõbb megoldási javaslatot adhatnak. Az ajánlatkérõnek minden egyes párbeszédrõl jegyzõkönyvet kell készítenie, és azt a párbeszéd következõ fordulójának megkezdéséig (egyetlen vagy utolsó forduló esetén a párbeszéd befejezését követõ két munkanapon belül) minden, a párbeszéd adott fordulójában részt vevõ ajánlattevõnek alá kell írnia, és részükre egy példányt át kell adni, vagy két munkanapon belül kell megküldeni. A párbeszédek lezárását követõen az ajánlatkérõ
121
írásban, egyidejûleg felszólítja az utolsó fordulóban részt vett összes ajánlattevõt végsõ ajánlat megtételére. Ha megoldási javaslatában az összes ajánlattevõ hozzájárult a többi ajánlattevõvel való együttes párbeszédhez és megoldási javaslatának a beszerzés tárgyára vonatkozó követelmények kialakítása során történõ teljes vagy részleges felhasználásához, továbbá az ajánlatkérõ szükségesnek tartja, az ajánlatkérõ jogosult a végsõ ajánlat készítéséhez egy vagy több megoldási javaslat teljes vagy részleges felhasználásával meghatározni a közbeszerzési mûszaki leírást és a szerzõdés feltételeit. Ebben az esetben az ajánlatkérõ köteles új dokumentációt készíteni. Ebben az esetben - ha a közbeszerzési mûszaki leírás vagy szerzõdéses feltételek módosításának mértéke indokolja - az ajánlatkérõ jogosult a részvételi felhívásban meghatározott elbírálási részszempontok vagy súlyszámaik módosítására; a módosítás indokolását a végsõ ajánlat készítéséhez adott dokumentációban meg kell adni. A végsõ ajánlattételre történõ felszólításban közölni kell a végsõ ajánlattétel határidejét, az ajánlatok benyújtásának helyét, bontásának idõpontját. Az ajánlatkérõ az eredményhirdetést, indokolt esetben, a felhívásban meghatározott idõponthoz képest korábbi idõpontban is megtarthatja, errõl és ennek indokáról, valamint, ha indokolt, a szerzõdéskötés új korábbi idõpontjáról - az új eredményhirdetési idõpont elõtt legalább két munkanappal korábban - köteles az összes ajánlattevõt egyidejûleg, közvetlenül, írásban tájékoztatni. 35. Tárgyalásos eljárás A tárgyalásos eljárás hirdetmény közzétételével vagy anélkül indul. 35.1. Az ajánlatkérõ hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást akkor alkalmazhat a) ha a nyílt, a meghívásos eljárás vagy a versenypárbeszéd eredménytelen volt, feltéve, hogy a felhívásnak, a dokumentációnak és az ismertetõnek a feltételei idõközben lényegesen nem változtak meg; b) kivételesen, ha az árubeszerzés, az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás természete vagy az ehhez kapcsolódó kockázatok nem teszik lehetõvé az ellenszolgáltatás elõzetes átfogó (mindenre kiterjedõ) meghatározását; c) építési beruházás esetében, ha az kizárólag kutatási, kísérleti vagy fejlesztési célból szükséges; ez az eset azonban nem alkalmazható, ha megalapozza a piacképességet, illetõleg a kutatásfejlesztés költségeit fedezi; d) szolgáltatás megrendelése esetében, ha a szolgáltatás természete miatt a szerzõdéses feltételek meghatározása nem lehetséges olyan pontossággal, amely lehetõvé tenné a nyílt vagy a meghívásos eljárásban a legkedvezõbb ajánlat kiválasztását, így különösen a szellemi szolgáltatások és a 3. melléklet 6. csoportjába tartozó pénzügyi szolgáltatások esetében. 35.2. Az ajánlatkérõ hirdetmény közzététele nélkül induló (a továbbiakban: hirdetmény nélküli) tárgyalásos eljárást akkor alkalmazhat, ha a tárgyalásra a nyílt, a meghívásos eljárás vagy a versenypárbeszéd összes ajánlattevõjét meghívja. Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha a) a nyílt vagy a meghívásos eljárás, illetve a meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás eredménytelen volt, feltéve, hogy a felhívásnak és a dokumentációnak a feltételei idõközben lényegesen nem változtak meg, és minderrõl az ajánlatkérõ köteles az Európai Bizottság kérésére - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül tájékoztatást adni; b) a szerzõdést mûszaki-technikai sajátosságok, mûvészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni;
122
c) az feltétlenül szükséges, mivel az ajánlatkérõ által elõre nem látható okból elõállt rendkívüli sürgõsség miatt a nyílt, a meghívásos vagy a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra elõírt határidõk nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgõsséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérõ mulasztásából. Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat továbbá építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetében, ha a) a korábban megkötött szerzõdésben nem szereplõ, de elõre nem látható körülmények miatt kiegészítõ építési beruházás, illetõleg szolgáltatás megrendelése szükséges az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás teljesítéséhez, feltéve, hogy a kiegészítõ építési beruházást, illetõleg szolgáltatást mûszaki vagy gazdasági okok miatt az ajánlatkérõt érintõ jelentõs nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerzõdéstõl vagy ha a kiegészítõ építési beruházás, illetõleg szolgáltatás elválasztható, de feltétlenül szükséges az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatásteljesítéshez, az ilyen kiegészítõ építési beruházásra, illetõleg szolgáltatásra irányuló - a korábbi nyertes ajánlattevõvel kötött - szerzõdés, illetõleg szerzõdések becsült összértéke azonban nem haladhatja meg az eredeti építési beruházás, illetõleg szolgáltatás értékének felét; b) olyan új építési beruházásra, illetõleg szolgáltatás megrendelésére kerül sor, amelyet a korábbi nyertes ajánlattevõvel köt meg ugyanazon ajánlatkérõ azonos vagy hasonló építési beruházás, illetõleg szolgáltatás teljesítésére, feltéve, hogy az új építési beruházás, illetõleg szolgáltatás összhangban van azzal az alapprojekttel, amelyre a korábbi szerzõdést nyílt vagy meghívásos eljárásban megkötötték, és a korábbi eljárást megindító hirdetményben az ajánlatkérõ jelezte, hogy tárgyalásos eljárást alkalmazhat, valamint a korábbi eljárásban az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás becsült értékének meghatározásakor figyelembe vette az újabb építési beruházás, illetõleg szolgáltatás becsült értékét is (a közösségi értékhatár elérésének meghatározása szempontjából); ilyen tárgyalásos eljárást azonban csak a korábbi elsõ szerzõdés megkötésétõl számított három éven belül lehet indítani. Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat továbbá árubeszerzés esetében, ha a) az érintett dolgot kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból állítják elõ; ez az eset azonban nem alkalmazható olyan mennyiség esetén, amely megalapozza a piacképességet, illetõleg a kutatásfejlesztés költségeit fedezi; b) a korábban beszerzett dolog részbeni kicserélése vagy bõvítése során a korábbi nyertes ajánlattevõnek másikkal történõ helyettesítése azzal a következménnyel járna, hogy mûszakitechnikai szempontból eltérõ és nem illeszkedõ dolgokat kellene beszerezni, vagy az ilyen beszerzés aránytalan mûszaki-technikai nehézséget eredményezne a mûködtetésben és a fenntartásban; az ilyen - a korábbi nyertes ajánlattevõvel kötött - szerzõdés, illetõleg szerzõdések együttes idõtartama azonban nem haladhatja meg a három évet; c) az áru árutõzsdén jegyzett és beszerzett; d) az árut kivételesen kedvezõ feltételekkel, felszámolási eljárás, végelszámolás vagy bírósági végrehajtás, illetõleg az érintett szervezet személyes joga szerinti hasonló eljárás során történõ értékesítés keretében szerzi be. Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, továbbá szolgáltatás megrendelése esetében, ha arra tervpályázati eljárást követõen kerül sor, és a nyertessel vagy - a bírálóbizottság ajánlása alapján - nyertesek (díjazottak) valamelyikével kell szerzõdést kötni; ez utóbbi esetben a tervpályázati eljárásban a bírálóbizottság által ajánlott összes pályázót (ajánlattevõt) meg kell hívni a tárgyalásra.
123
35.3. Közös szabályok. A tárgyalásos eljárásra a nyílt eljárás szabályait, illetõleg a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében a két szakaszból álló eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A tárgyalásos eljárásban nem érvényesül az ajánlattételi határidõk legrövidebb idõtartama, de a határidõt úgy kell meghatározni, hogy elegendõ idõtartam álljon rendelkezésre - az ajánlattevõk egyenlõ eséllyel történõ - megfelelõ ajánlattételéhez. A tárgyalásos eljárásban nem áll fenn az ajánlattevõnek, illetõleg az ajánlatkérõnek ajánlati kötöttsége, illetõleg - a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban - az ajánlatkérõnek az ajánlattételi szakaszra vonatkozóan fennáll ajánlati kötöttsége. Ez azonban nem járhat azzal, hogy az eljárás alapján megkötött szerzõdés tárgya, illetõleg feltételei olyan jellemzõjében, illetõleg körülményében tér el a közbeszerzés megkezdésekor beszerezni kívánt beszerzési tárgytól, illetõleg megadott szerzõdéses feltételektõl, amely nem tette volna lehetõvé tárgyalásos eljárás alkalmazását. A tárgyalások befejezésével ajánlati kötöttség jön létre. Ha az ajánlatkérõ az eljárás eredményét kihirdette, a szerzõdést a felhívásnak, illetõleg a dokumentációnak és az ajánlatnak a tárgyalás befejezésekori tartalma szerint kell megkötni. Ajánlati biztosíték kizárólag a szerzõdéskötésnek az ajánlattevõ érdekkörében felmerült okból történõ meghiúsulása esetére köthetõ ki. A tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérõ az eredményhirdetést - indokolt esetben - a felhívásban meghatározott idõponthoz képest korábbi idõpontban is megtarthatja. Az eljárás eredményét vagy eredménytelenségét - több ajánlattevõvel történõ együttes tárgyalás vagy egy ajánlattevõvel való tárgyalás esetében - már az utolsó tárgyalás befejezésekor is ki lehet hirdetni, valamint - ha indokolt - a szerzõdéskötés új korábbi idõpontját is meg lehet adni. Egyebekben az ajánlatkérõ a korábbi eredményhirdetési idõpont elõtt legalább két munkanappal korábban köteles az új idõpontról és annak indokáról, valamint - ha indokolt - a szerzõdéskötés új korábbi idõpontjáról az összes ajánlattevõt egyidejûleg, közvetlenül, írásban tájékoztatni. A tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérõ és egy vagy több ajánlattevõ közötti tárgyalások arra irányulnak, hogy az ajánlatkérõ a legkedvezõbb érvényes ajánlatot tevõvel, illetõleg a legkedvezõbb feltételekkel köthessen szerzõdést. Az ajánlatkérõnek a tárgyalások során is biztosítania kell az egyenlõ bánásmódot az ajánlattevõk számára, így különösen az ajánlatkérõ által adott bármilyen tájékoztatást az összes ajánlattevõnek meg kell adni. A tárgyalások az ajánlattevõkkel együttesen vagy egymást követõen, egy vagy több fordulóban is lefolytathatóak. Többfordulós tárgyalás esetében az ajánlatkérõ jogosult csak azokkal az ajánlattevõkkel folytatni a tárgyalást, akik az elsõ, illetõleg a megadott fordulóban a legkedvezõbb ajánlatot tették. Ebben az esetben az ajánlatkérõnek az ajánlattételi felhívásban elõre meg kell határoznia az ilyen többfordulós tárgyalás menetét, az elsõ, illetõleg a megadott fordulót követõ tárgyalásra kiválasztott ajánlattevõi létszám felsõ határát. Az így kiválasztott ajánlattevõkkel folytatott további tárgyalás során az ajánlatkérõ sem módosíthatja már feltételeit, az ajánlattevõk pedig a korábbi fordulóhoz képest az ajánlatkérõ számára csak kedvezõbb ajánlatot tehetnek. Az ajánlatkérõnek minden egyes tárgyalásról jegyzõkönyvet kell készítenie, és azt a tárgyalás következõ fordulójának megkezdéséig (egyetlen vagy utolsó forduló esetén a tárgyalás befejezését követõ két munkanapon belül) minden, az adott tárgyalási fordulóban részt vevõ ajánlattevõnek alá kell írnia, és részükre egy példányt át kell adni, vagy két munkanapon belül kell megküldeni.
124
A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban az ajánlattételi felhívásnak az általános elõírásokon túl tartalmaznia kell: 35.4.
a) a tárgyalás lefolytatásának menetét és az ajánlatkérõ által elõírt alapvetõ szabályait; b) az elsõ tárgyalás idõpontját. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérõ meghatározhatja az ajánlattevõk létszámát vagy keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezõk közül legfeljebb a létszámnak megfelelõ vagy a keretszám felsõ határáig terjedõ számú alkalmas, egyben érvényes jelentkezést benyújtó jelentkezõnek küld majd ajánlattételi felhívást. A létszám, illetõleg a keretszám alsó határa nem lehet kevesebb háromnál. A létszámnak, illetõleg a keretszámnak a közbeszerzés tárgyához kell igazodnia, és minden körülmény között biztosítania kell a valódi versenyt. Az ajánlatkérõ a részvételi felhívásban megjelölheti azokat, akiket az eljárásban való részvételre meg kíván hívni. A megjelölteken kívül az eljárásban való részvételre mindazok jelentkezhetnek a részvételi felhívás alapján, akik alkalmasak a szerzõdés teljesítésére. Erre a lehetõségre a részvételi felhívásban az ajánlatkérõnek hivatkoznia kell. 35.5. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás ajánlattételi felhívás megküldésével kezdõdik. Ha több ajánlattevõ nyújthat be ajánlatot, az ajánlattételi felhívást egyidejûleg kell megküldeni az ajánlattevõknek. A tárgyalásos eljárás esetében az ajánlatkérõnek lehetõség szerint legalább három ajánlattevõt kell ajánlattételre felhívnia. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás megkezdése napján az ajánlatkérõ köteles benyújtani a Közbeszerzési Döntõbizottsághoz - telefaxon vagy elektronikus úton, vagy közvetlenül - az ajánlattételi felhívást, továbbá az ajánlattételre felhívni kívánt szervezetek (személyek) nevérõl, címérõl (székhelyérõl, lakóhelyérõl), valamint a tárgyalásos eljárás alkalmazását megalapozó körülményekrõl szóló tájékoztatást. Az ajánlattételi felhívásnak legalább a következõket kell tartalmaznia: a) az ajánlatkérõ nevét, címét, telefon- és telefaxszámát (e-mail); b) a tárgyalásos eljárás jogcímét; c) a dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módját, határidejét, annak beszerzési helyét és pénzügyi feltételeit, ha az ajánlatkérõ dokumentációt készít és a dokumentációt az ajánlattételi felhívással egyidejûleg nem küldte meg; d) a közbeszerzés tárgyát, illetõleg mennyiségét (nómenklatúra); e) a szerzõdés meghatározását, amelynek megkötése érdekében tárgyalni kívánnak; f) a szerzõdés idõtartamát vagy a teljesítés határidejét; g) a teljesítés helyét; h) az ellenszolgáltatás teljesítésének feltételeit, illetõleg a vonatkozó jogszabályokra hivatkozást; i) annak meghatározását, hogy az ajánlattevõ tehet-e többváltozatú (alternatív) ajánlatot; j) az ajánlatok bírálati szempontját; k) a kizáró okokat; l) az alkalmassági követelményeket; m) a hiánypótlás lehetõségét vagy annak kizárását; n) az ajánlattételi határidõt; o) az ajánlat benyújtásának címét; p) az ajánlattétel nyelvét (nyelveit); q) az ajánlat(ok) felbontásának helyét, idejét; r) az ajánlatok felbontásán jelenlétre jogosultakat; s) a tárgyalás lefolytatásának menetét és az ajánlatkérõ által elõírt alapvetõ szabályait; t) az elsõ tárgyalás idõpontját; 125
u) az eredményhirdetés idõpontját és a szerzõdéskötés tervezett idõpontját; v) az ajánlattételi felhívás megküldésének napját. A nyílt eljárás szabályai alkalmazandóak. 36. Gyorsított eljárás Az ajánlatkérõ a meghívásos vagy a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében gyorsított eljárást alkalmazhat, ha sürgõsség miatt az ilyen eljárásokra elõírt határidõk nem lennének betarthatóak. Az ajánlatkérõnek a gyorsított eljárás alkalmazásának indokát az eljárást megindító hirdetményben meg kell adnia. A gyorsított eljárásban az ajánlatkérõ a részvételi határidõt nem határozhatja meg a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított tizenöt napnál, a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon történõ feladása esetén a hirdetmény feladásának napjától számított tíz napnál rövidebb idõtartamban. A gyorsított eljárásban az ajánlatkérõ meghívásos eljárás esetén az ajánlattételi határidõt nem határozhatja meg az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított tíz napnál rövidebb idõtartamban. A gyorsított eljárásban az ajánlattételi felhívást a lehetõ leggyorsabban és a legmegfelelõbb módon kell megküldeni az ajánlattevõk részére. Az ajánlatkérõ köteles gondoskodni arról, hogy a dokumentáció az ajánlattételi felhívás megküldésétõl kezdve az ajánlattételi határidõ lejártáig rendelkezésre álljon. Ha a dokumentáció megküldését kérik, az ajánlatkérõ vagy az általa meghatározott szervezet a kérelem kézhezvételétõl számított két munkanapon belül köteles ennek eleget tenni, feltéve, hogy ésszerû idõben kérték, illetõleg annak ellenértékét megfizették. Az ajánlattevõ kiegészítõ (értelmezõ) tájékoztatást kérhet az ajánlatkérõtõl vagy az általa meghatározott szervezettõl az ajánlattételi határidõ lejárta elõtt ésszerû idõben. A kiegészítõ tájékoztatást az ajánlattételi határidõ lejárta elõtt legkésõbb négy nappal kell megadni. 37. Keretmegállapodásos eljárás 37.1. A keretmegállapodásos eljárás két részbõl áll. Az elsõ részben az ajánlatkérõ (ajánlatkérõk) nyílt vagy meghívásos eljárást köteles(ek) alkalmazni keretmegállapodás megkötése céljából. Az ajánlatkérõ tárgyalásos eljárást is alkalmazhat keretmegállapodás megkötése céljából, amennyiben a tárgyalásos eljárás alkalmazásának a törvényi feltételei fennállnak. A második részben az ajánlatkérõ a keretmegállapodásban meghatározott közbeszerzési tárgyra kér ajánlato(ka)t és köt szerzõdést az adott közbeszerzés(ek) megvalósítására. Keretmegállapodás egy ajánlattevõvel, illetve több ajánlattevõvel köthetõ. Ez utóbbi esetben a keretmegállapodásban részes ajánlattevõk száma nem lehet kevesebb háromnál, és az elsõ rész végén köteles az elsõ részben alkalmazott bírálati szempont alapján az ajánlattevõket rangsorolni. A több ajánlattevõvel kötendõ keretmegállapodás esetében a keretmegállapodásos eljárás elsõ részét megindító hirdetményben az ajánlatkérõ köteles megadni bírálati szempontok egyike szerint a legkedvezõbb ajánlatot tevõk keretszámát, amelynek legfeljebb felsõ határáig terjedõ számú ajánlattevõvel köt majd keretmegállapodást. A keretszámnak a közbeszerzés tárgyához, az eljárás sajátos jellemzõihez kell igazodnia, és minden körülmény között biztosítania kell a valódi versenyt. A keretszámnak legalább három ajánlattevõt kell magában foglalnia. Az azonos ajánlatok elbírálására az általános szabályok nem alkalmazhatók. Ha a legkedvezõbb ajánlatot tevõk keretszámának felsõ határán több ajánlat azonos, az összes ilyen azonos ajánlatot tevõvel keretmegállapodást kell kötni. A több ajánlattevõvel kötendõ keretmegállapodás esetében, a keretmegállapodásos eljárás elsõ része az általános szabályon túl akkor is eredménytelen, amennyiben az érvényes
126
ajánlatot benyújtók száma nem éri el a hármat. Amennyiben az ajánlatkérõ lehetõvé tette a közbeszerzés egy részére történõ ajánlattételt, és a részek tekintetében érvényes ajánlatot benyújtók száma nem éri el a hármat, az eljárás elsõ része a közbeszerzés adott része tekintetében eredménytelen. A keretmegállapodásnak tartalmaznia kell az adott idõtartam alatt annak alapján kötendõ szerzõdések lényeges feltételeit, különösen a közbeszerzések tárgyát és az ellenszolgáltatás mértékét, a közbeszerzés mennyiségét. A keretmegállapodás több különbözõ közbeszerzési tárgyra is vonatkozhat. Legfeljebb négy évre köthetõ. A keretmegállapodás alapján kötendõ szerzõdés(ek) idõtartama nem haladhatja meg a keretmegállapodás idõtartamát. Tilos versenykorlátozási céllal alkalmazni a keretmegállapodásos eljárást. 38. Építési koncesszióval kapcsolatos különös szabályok Az ajánlatkérõnek az eljárást megindító, felhívást tartalmazó hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészítenie, és közzé kell tennie. Az ajánlatkérõnek az eljárás eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészítenie, és a Közbeszerzési Értesítõben kell közzétennie. E hirdetmény az általános szabályok szerint is közzétehetõ. Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben köteles megadni, hogy a közbeszerzési eljárás melyik fajtája szerint jár el. Eszerint kell az ajánlati felhívásra vagy a részvételi felhívásra vonatkozó szabályokat a hirdetmény elkészítésekor megfelelõen alkalmazni. Gyorsított eljárás nem alkalmazható. Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben elõírhatja, hogy a) az építési koncessziót elnyerõ ajánlattevõ (a továbbiakban: koncessziós jogosult) köteles az építési beruházás értékének legalább harminc százaléka tekintetében harmadik személlyel szerzõdést kötni, vagy b) az ajánlattevõ ajánlatában jelölje meg az építési beruházás értékének azt a százalékban kifejezett részét, amelynek tekintetében az ajánlattevõ harmadik személlyel szerzõdést fog kötni. Az a) pontban meghatározott százalékos mértéket az ajánlattevõ ajánlatában növelheti. A koncessziós jogosult ajánlata alapján a szerzõdésnek tartalmaznia kell ezt a minimum százalékos mértéket. Nem minõsül harmadik személynek a) a közös ajánlatot tevõk bármelyike; b) az, aki felett az ajánlattevõ, vagy aki az ajánlattevõ, vagy az ajánlattevõ és egy másik szervezet felett közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni. Az ajánlattevõnek az ajánlatában meg kell adnia a harmadik személyek szerinti szervezetek listáját, és azt a változásoknak megfelelõen módosítania kell. Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben nem írhatja elõ, hogy az ajánlattevõ jelölje meg a szerzõdés teljesítéséhez a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozókat. Építési koncesszió esetében a) az ajánlatok bírálati szempontja csak az összességében legelõnyösebb ajánlat kiválasztása lehet; b) nyílt eljárásban az ajánlattételi határidõ, meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban a részvételi határidõ nem határozható meg az eljárást megindító hirdetmény feladásának napjától számított ötvenkét napnál rövidebb idõtartamban. Az elõírt ajánlattételi határidõ (nyílt eljárásban) vagy részvételi határidõ legfeljebb hét nappal lerövidíthetõ, ha az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel közzétételre.
127
Az ajánlatkérõ újabb közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül köthet szerzõdést a koncessziós jogosulttal, amennyiben a korábban megkötött szerzõdésben nem szereplõ, de elõre nem látható körülmények miatt kiegészítõ építési beruházás szükséges a szerzõdésben szereplõ építési beruházás teljesítéséhez, feltéve, hogy a) a kiegészítõ építési beruházást mûszaki vagy gazdasági okok miatt az ajánlatkérõt érintõ jelentõs nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerzõdéstõl, vagy b) a kiegészítõ építési beruházás elválasztható, de feltétlenül szükséges az építési beruházás teljesítéséhez. A kiegészítõ építési beruházásra irányuló - a korábbi koncessziós jogosulttal kötött szerzõdés, illetõleg szerzõdések becsült összértéke azonban nem haladhatja meg az eredeti építési koncesszió értékének felét. A koncessziós jogosult az eljárást megindító hirdetményben köteles megadni, hogy a közbeszerzési eljárás melyik fajtája szerint jár el. Eszerint kell az ajánlati felhívásra vagy a részvételi felhívásra vonatkozó szabályokat a hirdetmény elkészítésekor megfelelõen alkalmazni. A tárgyalásos eljárás esetét kivéve az ajánlattételi határidõ nem határozható meg az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának, illetõleg az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított negyven napnál rövidebb idõtartamban. Az ajánlattételi határidõ (nyílt eljárásban) legkevesebb negyvennapos, illetve részvételi határidõ legkevesebb harminchét napos idõtartamát legfeljebb hét nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy a részvételi felhívást tartalmazó hirdetményt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon adja fel az ajánlatkérõ. 39. Egyszerûsített eljárás A Kbt. 4. melléklet szerinti szolgáltatások ( szállodai, éttermi, vasúti szállítási, oktatási, szakképzési szolgáltatás, stb. ) megrendelése esetében az ajánlatkérõ a egyszerûsített közbeszerzési eljárást alkalmazhat. A jogi szolgáltatásoknak a megadott körében az ajánlatkérõ az ott meghatározott módon is eljárhat. 39.1. Különös szabályok. Az egyszerûsített eljárás egyszakaszos, tárgyalás nélküli vagy tárgyalásos eljárás. A tárgyalás nélküli eljárásban az ajánlatkérõ a felhívásban, illetõleg a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevõ pedig az ajánlatához kötve van. Az egyszerûsített eljárásban az alapvetõ elõírás szerint ajánlatkérõnek az eljárást megindító, ajánlati felhívást tartalmazó hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészítenie, és a Közbeszerzési Értesítõben kell közzétennie. Az ajánlatkérõ írásbeli ajánlattételi felhívást küldhet az ajánlattevõnek, illetõleg az ajánlattevõknek, ha a) a tárgyalás nélküli vagy tárgyalásos eljárás eredménytelen volt; b) a szerzõdést mûszaki-technikai sajátosságok, mûvészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni; c) a korábban megkötött szerzõdésben nem szereplõ, de elõre nem látható körülmények miatt kiegészítõ szolgáltatás megrendelése szükséges a szolgáltatás teljesítéséhez, feltéve, hogy a kiegészítõ szolgáltatást mûszaki vagy gazdasági okok miatt az ajánlatkérõt érintõ jelentõs nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerzõdéstõl, vagy ha a kiegészítõ szolgáltatás elválasztható, de feltétlenül szükséges a szolgáltatás teljesítéshez; az ilyen kiegészítõ szolgáltatásra irányuló - a korábbi nyertes ajánlattevõvel kötött - szerzõdés, illetõleg szerzõdések becsült összértéke azonban nem haladhatja meg az eredeti szolgáltatás értékének felét; d) olyan új szolgáltatás megrendelésére kerül sor, amelyet a korábbi nyertes ajánlattevõvel köt meg ugyanazon ajánlatkérõ azonos vagy hasonló szolgáltatás teljesítésére, feltéve, hogy az új
128
szolgáltatás összhangban van azzal az alapprojekttel, amelyre a korábbi szerzõdést a tárgyalás nélküli vagy tárgyalásos eljárásban megkötötték, és a korábbi eljárást megindító hirdetményben az ajánlatkérõ jelezte, hogy egyszerûsítetten induló eljárást alkalmazhat, valamint a korábbi eljárásban a szolgáltatás becsült értékének meghatározásakor figyelembe vette az újabb szolgáltatás becsült értékét is (a közösségi értékhatár elérésének meghatározása szempontjából); ilyen eljárást azonban csak a korábbi elsõ szerzõdés megkötésétõl számított három éven belül lehet indítani; e) a szolgáltatásnyújtás nyilvánosan közzétett, bárki által igénybe vehetõ és kivételesen kedvezõ feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és az ellenszolgáltatás a piaci árakhoz képest lényegesen alacsonyabb, továbbá e kedvezõ feltételek igénybevétele tárgyalásos eljárás során, vagy tárgyalás nélküli esetben meghiúsulna. Az ajánlatkérõnek lehetõség szerint legalább három ajánlattevõt kell ajánlattételre felhívnia. Ebben az esetben az ajánlattételi felhívást egyidejûleg kell megküldeni. Az ajánlatkérõnek az eljárást megindító hirdetményben, illetõleg az ajánlattételi felhívásban meg kell határoznia, hogy az eljárásban lehet-e tárgyalni, vagy a benyújtott ajánlatokat tárgyalás nélkül bírálja el. Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben megjelölheti azokat, akiket az eljárásban egyben ajánlattételre felhív. A megjelölteken kívül az eljárásban mindazok tehetnek ajánlatot a hirdetmény alapján, akik alkalmasak a szerzõdés teljesítésére. Erre a lehetõségre a hirdetményben az ajánlatkérõnek hivatkoznia kell az általános elõírásokon túlmenõen. Egyebekben a tárgyalásos és az általános eljárási szabályok megfelelõen irányadók. 40. Tervpályázati eljárás Ha az ajánlatkérõ (a továbbiakban: kiíró) tervpályázati eljárást folytat le, az alábbi elõírások alatt teszi meg. A tervpályázati eljárásra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály ( 137/2004. (IV.29.) Korm. rendelet ) határozza meg. Külön jogszabály meghatározhatja a tervpályázati eljárás lefolytatásának kötelezõ eseteit. 40.1. A tervpályázati eljárás nyílt vagy meghívásos lehet. 40.1.1. Nyílt tervpályázati eljárás esetében valamennyi érdekelt pályázatot (pályamûvet) nyújthat be. 40.1.2. Meghívásos tervpályázati eljárás esetében a) a kiíró meghatározhatja a pályázók létszámát vagy keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezõk közül legfeljebb a létszámnak megfelelõ vagy a keretszám felsõ határáig terjedõ számú jelentkezõt hív fel pályázat benyújtására, illetõleg b) a kiíró által megjelölteken kívül valamennyi érdekelt jelentkezhet az eljárásban való részvételre. Meghívásos tervpályázati eljárás esetében a létszám, illetõleg a keretszám alsó határa nem lehet kevesebb ötnél. A létszámnak, illetõleg a keretszámnak a feladat nagyságához, bonyolultságához és körülményeihez kell igazodnia, és minden körülmény között biztosítania kell a valódi versenyt. A kiíró a meghatározott létszámnak vagy keretszámnak megfelelõen az alkalmassági követelmények alapján - kiválasztott jelentkezõket egyidejûleg, közvetlenül, írásban hívja fel pályázat benyújtására, amennyiben ezt az alkalmasnak minõsített jelentkezõk száma lehetõvé teszi. Ha a kiíró nem határozott meg létszámot vagy keretszámot, az összes alkalmas jelentkezõt köteles pályázat benyújtására felhívni. A kiíró az alkalmassági követelményeket nem határozhatja meg oly módon, hogy egyes jelentkezõket (pályázókat) az eljárásból kizár, vagy más módon indokolatlan és hátrányos vagy elõnyös megkülönböztetésüket eredményezi.
129
40.1.3. Közös szabályok. A tervpályázati eljárás tervpályázati kiírással indul, amelyet a kiíró hirdetmény útján köteles közzétenni. A hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészíteni. Ha a kiíró létszámot vagy keretszámot határoz meg, a tervpályázati kiírásban meg kell adnia az alkalmas jelentkezõk közötti rangsorolás módját is arra az esetre, ha a létszámot vagy a keretszám felsõ határát meghaladja az alkalmas jelentkezõk száma. A rangsorolást a jelentkezõ szerzõdés teljesítéséhez szükséges alkalmasságának igazolása körében lehet meghatározni. A kiíró a tervpályázati kiírásban köteles meghatározni a pályázatok elbírálási szempontjait. A pályázatokat bírálóbizottságnak (zsûri) kell elbírálnia. A bírálóbizottság tagjai kizárólag a pályázóktól független természetes személyek lehetnek. Ha a tervpályázati kiírásban a pályázókkal (jelentkezõkkel) szemben szakmai követelményeket, képzettséget határozott meg a kiíró, legalább a bírálóbizottság tagjai kétharmadának meg kell felelnie a pályázóktól megkövetelt vagy azokkal egyenértékû szakmai követelményeknek, képzettségnek. A bírálóbizottságnak a titkosságot biztosítóan benyújtott pályázatokat önállóan, pártatlan és szakszerû módon - a bírálati szempontok szerint - kell elbírálnia. A kiírónak a tervpályázati eljárás eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell megküldeni. 41. Különös közbeszerzési eljárás a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a
postai ágazatokban mûködõ egyes ajánlatkérõk esetében A vízügyi-,energia-,közlekedési-,postai területen mûködõ szervezeteknek (ajánlatkérõk), ha a) megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat; b) tervpályázati eljárást folytatnak le, árubeszerzésre, szolgáltatás megrendelésre és tervpályázati eljárás esetében az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja a 422.000 eurót, építési beruházás esetében a közbeszerzési eljárás megindulásakor eléri vagy meghaladja az 5.278.000eurót. Eszerint kell eljárni, amennyiben a közbeszerzés az ajánlatkérõnek a Kbt. 163. §-ban meghatározott egy vagy több tevékenységének folytatásával és egyben azon kívüli tevékenységének folytatásával is összefügg, de a közbeszerzés tárgya elsõsorban a Kbt.163. §-ban meghatározott tevékenység ellátásához szükséges, amikor nem állapítható meg, hogy a közbeszerzés elsõsorban mely tevékenység ellátásához szükséges, illetve a közbeszerzés tárgya természetben nem osztható, illetõleg részekre bontása esetén nem használható megfelelõen. A következõ tevékenységek tartoznak ide: a) ivóvíz, villamos energia, gáz vagy hõenergia termelése, szállítása vagy elosztása terén közszolgáltatás nyújtása céljából mûködtetett helyhez kötött hálózatok rendelkezésre bocsátása vagy üzemeltetése; vagy ilyen hálózatok ivóvízzel, villamos energiával, gázzal vagy hõenergiával történõ ellátása; b) egy meghatározott földrajzi terület hasznosítása ba) kõolaj, gáz, szén vagy más szilárd tüzelõanyag feltárása, illetõleg kitermelése (bányászata) céljából, vagy bb) repülõtér, tengeri vagy belvízi kikötõ vagy más kikötõi létesítmények - légi, tengeri vagy belvízi fuvarozók, személyszállítók részére történõ - rendelkezésre bocsátása céljából;
130
c) közszolgáltatást nyújtó hálózatok rendelkezésre bocsátása, illetõleg üzemeltetése, mûködtetése a vasúti, automatikus rendszerekkel, villamossal, trolibusszal, autóbusszal vagy drótkötélpályán történõ közlekedés terén; d) postai szolgáltatás nyújtása, illetõleg postai szolgáltatástól eltérõ szolgáltatás nyújtása, amennyiben ez utóbbit olyan szervezet nyújtja, amely postai szolgáltatást is nyújt. A közbeszerzés tárgya árubeszerzés, építési beruházás, illetõleg szolgáltatás megrendelése, kivéve az építési koncessziót és a szolgáltatási koncessziót. 42. Különös közbeszerzési eljárás A különös közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos vagy tárgyalásos eljárás lehet. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást csak akkor lehet alkalmazni, ha azt a Kbt. megengedi. A nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérõ a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevõ pedig az ajánlatához kötve van. A nyílt és a meghívásos eljárásban nem lehet tárgyalni. Az ajánlatkérõk keretmegállapodásos eljárást is alkalmazhatnak. 42.1. A nyílt közbeszerzési eljárásban alapvetõen a nyílt eljárásra vonatkozó általános szabályok érvényesülnek az alábbi különös szabályok kivételével. Az ajánlatkérõ a közbeszerzési mûszaki leírást az általános elõírások szerint köteles megadni. Az ajánlatkérõ köteles kérésre az ajánlattevõk rendelkezésére bocsátani a rendszeresen hivatkozott közbeszerzési mûszaki leírásokat, ideértve az idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetményben hivatkozott közbeszerzési mûszaki leírásokat is. Ha a hivatkozott közbeszerzési mûszaki leírások az ajánlattevõk számára hozzáférhetõ dokumentumokban kerültek meghatározásra, az ajánlatkérõnek elegendõ ezen dokumentumokra utalnia. A többváltozatú (alternatív) ajánlat esetében csak az olyan változat lehet érvényes, amely megfelel az ajánlatkérõ által az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban meghatározott minimum követelményeknek, illetõleg közbeszerzési mûszaki leírásnak. A többváltozatú ajánlat esetében nem nyilvánítható érvénytelennek a változat kizárólag azon az alapon, hogy a változat elfogadása esetén a közbeszerzés tárgya árubeszerzés helyett szolgáltatás megrendelésének vagy szolgáltatás megrendelése helyett árubeszerzésnek minõsülne. Árubeszerzés esetében, ha a bírálati szempont szerinti értékelés során több ajánlat azonos, az ajánlatkérõ köteles elõnyben részesíteni azt az ajánlatot, amely - az áruk összértéke tekintetében - ötven százalékot elérõen vagy meghaladóan olyan származású árut ajánl, amely számára nemzeti elbánást kell nyújtani. Ezen alkalmazásban a) azonosnak minõsül az elõnyben részesítendõ ajánlat, ha az árkülönbözet - az elõnyben nem részesítendõ ajánlat árához képest - nem haladja meg a három százalékot; b) az elektronikus hírközlõ hálózati berendezésekben használt szoftvereket árunak kell tekinteni. Ebben az esetben az eljárás nyertese az elõnyben részesített ajánlatot tevõ, ha pedig több elõnyben részesítendõ ajánlat van, az az ajánlattevõ, amelynek ajánlata alacsonyabb árat tartalmaz. 42.2. A részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos eljárásra a meghívásos eljárásra vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásra a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni. 131
Az
idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos eljárásra a meghívásos eljárás szabályai az irányadók, a 42.3.
hirdetménnyel meghirdetett tárgyalásos eljárásra pedig hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni. 42.4. Az elõminõsítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos eljárásra a meghívásos eljárás szerinti szabályokat kell alkalmazni, az ilyen hirdetménnyel meghirdetett tárgyalásos eljárásra pedig a hirdetménnyel meghirdetett tárgyalásos eljárás szabályai megfelelõen alkalmazandóak. 42.4.1. A meghívásos vagy a tárgyalásos eljárás meghirdetésére elõminõsítési hirdetmény is közzétehetõ. Az elõminõsítési hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészíteni, és közzé kell tenni. A hirdetményben az ajánlatkérõ köteles megadni különösen: a) az ajánlatkérõ nevét, címét, telefon- és telefaxszámát (e-mail); b) az ajánlatkérõ elõminõsítési rendszerének célját, az adott idõtartam alatt tervezett közbeszerzések tárgyának leírását; c) az elõminõsítési rendszer idõtartamára vonatkozó információt; d) az elõminõsítési dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módját, beszerzési helyét és pénzügyi feltételeit; e) az elõminõsítési szempontokat és igazolási módjait vagy azok összegezõ leírását; f) az elõminõsítési kérelem benyújtásának címét. Ha az elõminõsítési rendszer idõtartama három évnél hosszabb, az elõminõsítési hirdetményt évenként kell közzétenni. Ha pedig ennél rövidebb idõtartamra szól, elegendõ az elsõ ilyen hirdetmény közzététele. 42.4.2. Az ajánlatkérõ a jelentkezõk elõminõsítésére szolgáló rendszert hozhat létre és mûködtethet, amelynek célja, hogy a meghatározott közbeszerzések megvalósítása érdekében lefolytatandó meghívásos vagy tárgyalásos eljárásokban részvételre jogosultakat elõre kiválassza. Az ajánlatkérõ köteles biztosítani, hogy az érintettek az elõminõsítési hirdetmény közzétételét követõen a rendszer mûködtetésének idõtartama alatt bármikor kérhessék elõminõsítésüket. Az ajánlatkérõnek meg kell határoznia az elõminõsítési rendszer mûködtetésének részleteit, valamint az elõminõsítési szempontokat és igazolási módjait. Az elõminõsítési rendszer különbözõ minõsítési fokozatokból állhat. Az elõminõsítési rendszer mûködtetésére vonatkozó szabályokat, illetõleg a minõsítési szempontokat és igazolási módjait az ajánlatkérõ szükség szerint felülvizsgálhatja, módosíthatja. 42.4.3. Az elõminõsített jelentkezõkrõl az ajánlatkérõnek listát kell vezetnie (az elõminõsített jelentkezõk listája). A lista elkészíthetõ a közbeszerzés tárgya, illetõleg azon belüli csoportja szerinti bontásban is. A listának tartalmaznia kell legalább az elõminõsített jelentkezõ nevét, címét (elérhetõségét), a listára vételének idõpontját. A lista adatai nyilvánosak. Az ajánlatkérõ köteles elõminõsítési dokumentációt készíteni, amelyben meg kell adnia az elõminõsítési kérelem elbírálási határidejét. Az elbírálási határidõ hat hónapnál hosszabb nem lehet. Amennyiben az elbírálás elõreláthatólag négy hónapnál hosszabb idõt vesz igénybe, az ajánlatkérõ az elõminõsítési kérelem benyújtásától számított két hónapon belül köteles tájékoztatni a jelentkezõt az elbírálás hosszabb idõtartamát indokoló körülményekrõl, valamint kérelme elbírálásának várható idõpontjáról. 132
Ha az ajánlatkérõ egy másik ajánlatkérõ elõminõsítési rendszerét - figyelemmel az elõminõsítési szempontokra - egyenértékûnek tartja, köteles errõl és e másik ajánlatkérõ nevérõl, címérõl, illetõleg a hivatkozott elõminõsítés elfogadásáról tájékoztatást adni az elõminõsítési dokumentációban. Az ajánlatkérõ köteles gondoskodni arról, hogy az elõminõsítési dokumentáció az elõminõsítési hirdetmény közzétételének napjától kezdve rendelkezésre álljon. Ha az elõminõsítési dokumentáció megküldését kérik, az ajánlatkérõ vagy az általa meghatározott szervezet a kérelem kézhezvételétõl számított két munkanapon belül köteles ennek eleget tenni. Az elõminõsítési dokumentációt a Közbeszerzések Tanácsa kérésére szintén meg kell küldeni. Ha az ajánlatkérõ módosítja az elõminõsítési rendszer mûködtetésére vonatkozó szabályokat, illetõleg az elõminõsítési szempontokat és igazolási módjait, köteles új elõminõsítési hirdetményt közzétenni, valamint a már listára vett elõminõsített jelentkezõket és az elõminõsítési kérelmet benyújtókat egyidejûleg, közvetlenül, írásban tájékoztatni. 42.4.4. A jelentkezõ bármikor kérheti elõminõsítését és a listára vételét az elõminõsítési dokumentációban elõírt adatok, tények bemutatása, a szükséges igazolások, nyilatkozatok vagy egyéb dokumentumok csatolása mellett. Az elõminõsítési kérelmet és a jelentkezõ elõminõsítését kizárólag a megadott elõminõsítési szempontok alapján lehet elbírálni. Az elõminõsítési kérelem elbírálását követõen az ajánlatkérõ haladéktalanul, de legkésõbb 15 napon belül köteles értesíteni a jelentkezõt döntésérõl, elutasítás esetében annak indokairól is. Ha az ajánlatkérõ módosítja az elõminõsítési szempontokat, a már listára vett elõminõsített jelentkezõknek is igazolniuk kell az elõírt módon megfelelõségüket az új vagy a módosult elõminõsítési szempont tekintetében. Erre fel kell hívni az elõminõsített jelentkezõket. Benyújtott kérelem folyamatban levõ elbírálása esetében pedig az ajánlatkérõnek a kérelem módosítás miatt szükséges kiegészítésére kell a jelentkezõt felhívnia. Az elõminõsített jelentkezõ köteles az ajánlatkérõnek bejelenteni, ha az elõminõsítési szempontok szerinti adataiban, körülményeiben változás állt be a változást követõen haladéktalanul, de legkésõbb a változástól számított öt munkanapon belül. Ha a változás következtében az elõminõsített jelentkezõ nem felel meg a szempontoknak, az ajánlatkérõnek törölnie kell a listáról. Az ajánlatkérõ maga is kezdeményezheti az elõminõsített jelentkezõ listáról való törlését, ha a rendelkezésére álló adatok szerint az elõminõsített már nem felel meg az elõminõsítési szempontoknak. A listáról való törlés elõtt legalább 15 nappal az érintett elõminõsített jelentkezõket írásban köteles az ajánlatkérõ tájékoztatni a tervezett intézkedésérõl és annak indokáról is. Az érintett elõminõsített jelentkezõ az ajánlatkérõ által meghatározott határidõn belül köteles észrevételeit írásban közölni az ajánlatkérõvel. Az elõminõsítési kérelem elutasítása és a listáról való törlés ellen jogorvoslatnak van helye. Az érintett a Közbeszerzési Döntõbizottság eljárását kérheti. 42.4.5. Az elõminõsítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás a közvetlen részvételi felhívás megküldésével indul. Az eljárásban az ajánlatkérõ kizárólag a listájára felvett elõminõsített jelentkezõket hívhatja fel részvételi jelentkezés benyújtására. A felhívást egyidejûleg, írásban kell megküldeni (közvetlen részvételi felhívás). Az ajánlatkérõ az elõminõsítési hirdetménnyel érintett közbeszerzésre továbbá más meghirdetendõ eljárást is alkalmazhat, különösen, ha az elõminõsített jelentkezõk száma nem teszi lehetõvé a valódi versenyt. Ebben az esetben az ajánlatkérõnek az új hirdetményben utalnia kell erre a körülményre, és az új hirdetmény közzétételérõl - a közzétételt követõen haladéktalanul - egyidejûleg, írásban értesítenie kell az elõminõsített jelentkezõket.
133
A közvetlen részvételi felhívásban - nagyobb számú elõminõsített jelentkezõ esetében - az ajánlatkérõ meghatározhatja az ajánlattevõk létszámát vagy keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezõk közül legfeljebb a létszámnak megfelelõ vagy a keretszám felsõ határáig terjedõ számú alkalmas, egyben érvényes jelentkezést benyújtó jelentkezõnek küld majd ajánlattételi felhívást. A részvételi határidõt az ajánlatkérõ fõszabályként nem határozhatja meg a közvetlen részvételi felhívás megküldésének napjától számított harminchét napnál rövidebb idõtartamban. A részvételi határidõ rendkívüli sürgõsség esetén kivételesen huszonkét napra rövidíthetõ, ha pedig a felhívást telefax útján vagy elektronikus úton küldi meg az ajánlatkérõ, tizenöt napra rövidíthetõ. Több elõminõsített jelentkezõ közösen is benyújthat részvételi jelentkezést és közösen is tehet ajánlatot. 42.5. Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást akkor alkalmazhat, ha a) a Kbt.180. § (3) bekezdése szerinti valamely eljárás a 92. § a) pontja, illetve a 115. § a) pontja alapján eredménytelen volt, feltéve, hogy a felhívásnak és a dokumentációnak a feltételei idõközben lényegesen nem változtak meg; b) a szerzõdést mûszaki-technikai sajátosságok, mûvészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni; c) a közbeszerzés kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból szükséges; ez az eset azonban nem alkalmazható nyereségszerzési cél esetén, illetõleg, ha a kutatásfejlesztés költségeit fedezi, továbbá nem sértheti az ilyen utóbbi célú késõbbi közbeszerzési eljárásokat; d) a szerzõdést megkötött keretmegállapodás alapján köti; e) az feltétlenül szükséges, mivel az ajánlatkérõ által elõre nem látható okból elõállt rendkívüli sürgõsség miatt a Kbt. 180. § (3) bekezdése szerinti eljárásokra elõírt határidõk nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgõsséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérõ mulasztásából. f) építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetében, ha a korábban megkötött szerzõdésben nem szereplõ, de elõre nem látható körülmények miatt kiegészítõ építési beruházás, illetõleg szolgáltatás megrendelése szükséges az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás teljesítéséhez, feltéve, hogy a kiegészítõ építési beruházást, illetõleg szolgáltatást mûszaki vagy gazdasági okok miatt az ajánlatkérõt érintõ jelentõs nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerzõdéstõl, vagy ha a kiegészítõ építési beruházás, illetõleg szolgáltatás elválasztható, de feltétlenül szükséges az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás teljesítéséhez. g)árubeszerzés esetében, ha ga) a korábban beszerzett dolog részbeni kicserélése vagy bõvítése során a korábbi nyertes ajánlattevõvel köt szerzõdést és a korábbi nyertes ajánlattevõnek másikkal történõ helyettesítése azzal a következménnyel járna, hogy mûszaki-technikai szempontból eltérõ és nem illeszkedõ dolgokat kellene beszerezni, vagy az ilyen beszerzés aránytalan mûszakitechnikai nehézséget eredményezne a mûködtetésben és a fenntartásban; gb) az áru árutõzsdén jegyzett és beszerzett; gc) a beszerzés kivételesen kedvezõ feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és az ellenszolgáltatás a piaci árakhoz képest lényegesen alacsonyabb, továbbá e kedvezõ feltételek igénybevétele más eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna; gd) az árut kivételesen kedvezõ feltételekkel, felszámolási eljárás, végelszámolás vagy bírósági végrehajtás, illetõleg az érintett szervezet személyes joga szerinti hasonló eljárás során történõ értékesítés keretében szerzi be,
134
h) építési beruházás esetében, ha olyan új építési beruházásra kerül sor, amelyet a korábbi nyertes ajánlattevõvel köt meg ugyanazon ajánlatkérõ azonos vagy hasonló építési beruházás teljesítésére, feltéve, hogy az új építési beruházás összhangban van azzal az alapprojekttel, amelyre a korábbi szerzõdést a Kbt. 180. § (3) bekezdése szerinti valamely eljárásban megkötötték, és a korábbi eljárást megindító vagy meghirdetõ hirdetményben az ajánlatkérõ jelezte, hogy ilyen hirdetmény nélküli eljárást alkalmazhat, valamint a korábbi eljárásban az építési beruházás becsült értékének meghatározásakor figyelembe vette az újabb építési beruházás becsült értékét is (a közösségi értékhatár elérésének meghatározása szempontjából). Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat továbbá szolgáltatás megrendelése esetében, ha arra e fejezet szerinti tervpályázati eljárást követõen kerül sor, és a nyertessel vagy - a bírálóbizottság ajánlása alapján - a nyertesek (díjazottak) valamelyikével kell szerzõdést kötni; ez utóbbi esetben a tervpályázati eljárásban a bírálóbizottság által ajánlott összes pályázót (ajánlattevõt) meg kell hívni a tárgyalásra. 42.6. A keretmegállapodásos eljárás két részbõl áll. Az elsõ részben az ajánlatkérõ (ajánlatkérõk) a nyílt eljárást vagy meghívásos vagy tárgyalásos eljárást köteles alkalmazni keretmegállapodás megkötése céljából. Az ajánlatkérõ a megkötött keretmegállapodás alapján egy vagy több hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat az adott közbeszerzés(ek) megvalósítása érdekében. Az általános nyílt, meghívásos és tárgyalásos eljárások szabályai az irányadóak az alábbi kivételekkel. A keretmegállapodásos eljárás elsõ részét megindító hirdetményben, illetõleg közvetlen részvételi felhívásban az ajánlatkérõ köteles megadni az bírálati szempontok egyike szerint a legkedvezõbb ajánlatot tevõk keretszámát, amelynek legfeljebb felsõ határáig terjedõ számú ajánlattevõvel köt majd keretmegállapodást. A keretszámnak a közbeszerzés tárgyához, az eljárás sajátos jellemzõihez kell igazodnia, és minden körülmény között biztosítania kell a valódi versenyt. A keretszámnak legalább három ajánlattevõt kell magában foglalnia. Ha a legkedvezõbb ajánlatot tevõk keretszámának felsõ határán több ajánlat azonos, az összes ilyen azonos ajánlatot tevõvel keretmegállapodást kell kötni. A keretmegállapodásnak tartalmaznia kell az adott idõtartam alatt annak alapján kötendõ szerzõdések lényeges feltételeit, különösen a közbeszerzések tárgyát, az ellenszolgáltatás mértékét, és ha lehetséges, a közbeszerzések elõirányzott mennyiségét. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás ajánlattételi felhívás megküldésével kezdõdik, amelyet a keretmegállapodást kötött ajánlattevõnek - illetõleg összes ajánlattevõnek egyidejûleg - írásban kell megküldeni. Más ajánlattevõt az eljárásba nem lehet bevonni. Az ajánlatkérõ nem köteles a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást megindítani, ha a keretmegállapodás megkötését követõen - általa elõre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerzõdés (szerzõdések) megkötésére, illetõleg a szerzõdés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes. Ebben az esetben az ajánlatkérõnek haladéktalanul írásban értesítenie kell a keretmegállapodást kötött ajánlattevõket és a Közbeszerzések Tanácsát.
42.7. Egyszerûsített eljárás a Kbt. 4. melléklet szerinti szolgáltatások megrendelése esetében az ajánlatkérõ egyszerûsített közbeszerzési eljárást alkalmazhat. Az egyszerûsített eljárásra az általános közbeszerzési szabályok szerinti egyszerûsített eljárás elõírásait kell megfelelõen alkalmazni az alábbi eltérésekkel. Az ajánlatkérõ írásbeli ajánlattételi felhívást küldhet abban az esetben is, ha a szolgáltatásnyújtás nyilvánosan közzétett, bárki által igénybe vehetõ és kivételesen kedvezõ feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és az ellenszolgáltatás a piaci árakhoz képest lényegesen alacsonyabb, továbbá e kedvezõ feltételek igénybevétele meghiúsulna. Az 135
ajánlatkérõ a kedvezõ feltételekrõl való tudomásszerzést követõen haladéktalanul ajánlattételi felhívást köteles küldeni telefaxon vagy elektronikus úton a kedvezõ feltételeket felajánlónak és lehetõség szerint még legalább két ismert ajánlattevõnek. Az ajánlatkérõnek a kedvezõ feltételeket felajánló dokumentumot is meg kell õriznie. A közbeszerzési mûszaki leírásra az általános szabályok irányadók. Az ajánlatkérõ egyszerûsített eljárás alkalmazásával nem köthet keretmegállapodást. 42.8. Tervpályázati eljárás. Ha az ajánlatkérõ (kiíró) tervpályázati eljárást folytat le, az általános eljárásbeli szabályokat kell megfelelõen alkalmaznia, amint a hirdetmények megküldésére és közzétételére nézve is. A kiírónak a tervpályázati kiírást, valamint a tervpályázati eljárás eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie.
III. Fejezet A NEMZETI ÉRTÉKHATÁROKAT ELÉRÕ ÉRTÉKÛ KÖZBESZERZÉSEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 43. Általános közbeszerzési eljárás 43.1. A 43. pont rendelkezései szerint az alábbi ajánlatkérõk járnak: a) a Kbt. 22. § (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérõk, a Kbt. 22. § (4) bekezdése ( hitelintézet pénzügyi befektetési tev. stb.) szerinti kivétellel; aa) a minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezet; ab) az állam, az a) pontban meghatározott szervezeteken kívüli központi költségvetési szerv, az elkülönített állami pénzalap kezelõje, a társadalombiztosítási költségvetési szerv; ac) az országos kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv; ad) a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a települési önkormányzatok társulása, a helyi önkormányzat által a helyben központosított közbeszerzés keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet, a helyi önkormányzati költségvetési szerv, a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, a területfejlesztési önkormányzati társulás, a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács, a regionális fejlesztési tanács; ae) a közalapítvány; af) a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, a közszolgálati mûsorszolgáltatók, valamint az a közmûsor-szolgáltató, amelynek mûködését többségi részben állami, illetõleg önkormányzati költségvetésbõl finanszírozzák, továbbá az Országos Rádió és Televízió Testület; ag) az a jogképes szervezet, amelynek létrehozataláról jogszabály rendelkezik, meghatározva a szervezet által ellátandó feladatot, az irányítására, illetõleg az ellenõrzésére, valamint a mûködésére vonatkozó szabályokat, feltéve, hogy e bekezdés a)-g) pontjában meghatározott egy vagy több szervezet, illetõleg az Országgyûlés vagy a Kormány meghatározó befolyást képes felette gyakorolni, vagy mûködését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület) finanszírozza; ah) az a jogi személy, amelyet közérdekû, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegû tevékenység folytatása céljából hoznak létre, illetõleg amely ilyen tevékenységet lát el, ha e
136
bekezdésben meghatározott egy vagy több szervezet, illetõleg az Országgyûlés vagy a Kormány meghatározó befolyást képes felette gyakorolni, vagy mûködését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület) finanszírozza; ai) az a jogképes szervezet, amelyet e bekezdés a)-i) pontjában meghatározott egy vagy több szervezet (ide nem értve az államot) az alaptevékenysége ellátására hoz létre, és ha ilyen szervezet felett meghatározó befolyást képes gyakorolni; aj) a 2/A. § (1) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezet, b) a támogatásból megvalósítandó közbeszerzés tekintetében az a) pont alá nem tartozó szervezet - kivéve az egyéni vállalkozót és az egyéni céget -, amelynek e fejezet szerinti közbeszerzését az a) pontban meghatározott egy vagy több szervezet költségvetési forrásból, illetõleg az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatja; c) az a) pont alá nem tartozó szervezet, amelynek fizetési kötelezettségéért a Kormány az államháztartásról szóló törvény alapján készfizetõ kezességet vállalt, ha a kezesség útján szerzett pénzeszközökbõl végrehajtandó beszerzés e fejezet szerinti közbeszerzésnek minõsül, és a kezesség mértéke (vagy összege) eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat. Az alábbi közbeszerzési ügyekben, ha: a) megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat, és nem a IV. fejezet szerint kell eljárni; b) tervpályázati eljárást folytatnak le, és a Kbt. 244. § (2) bekezdése szerinti értéke az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat. Építési koncesszió esetében a Kbt. 29. cím szerinti, szolgáltatási koncesszió esetében pedig a Kbt. 30. cím szerinti különös szabályok is alkalmazandóak. A 4. melléklet szerinti szolgáltatások esetében egyszerûsített eljárás (31. cím) alkalmazható. Ez az eljárás a 3. melléklet szerinti szolgáltatások esetében nem alkalmazható; ha azonban a közbeszerzés tárgya olyan szolgáltatás, amely mind a 3. melléklet, mind a 4. melléklet szerinti valamely szolgáltatást magában foglal, az egyszerûsített eljárás alkalmazható, feltéve, hogy a 4. melléklet szerinti szolgáltatás értéke a közbeszerzés megkezdésekor meghaladja a 3. melléklet szerinti szolgáltatás értékét. 43.2. A közbeszerzés tárgya árubeszerzés, építési beruházás, építési koncesszió, szolgáltatás megrendelése, illetõleg szolgáltatási koncesszió. Az árubeszerzésre az általános szabályt kell alkamzni azzal az eltéréssel, hogy árubeszerzésnek minõsül az ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetõleg hasznosítására vonatkozó jognak - vételi joggal vagy anélkül történõ - megszerzése is az ajánlatkérõ részérõl. Az építési beruházásra, az építési koncesszióra, a szolgáltatás megrendelésére szintén az általános közbeszerzési eljárás szabályait kell alkalmazni. A szolgáltatási koncesszió olyan szolgáltatásmegrendelés, amely alapján az ajánlatkérõ ellenszolgáltatása a szolgáltatás nyújtásával összefüggõ hasznosítási jog meghatározott idõre történõ átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt. 43.3. Az árubeszerzésre, az építési beruházásra, az építési koncesszióra, a szolgáltatás megrendelésére és a szolgáltatási koncesszióra vonatkozó nemzeti értékhatárokat a 2006. évre és azt követõen az éves költségvetési törvény állapítja meg. A tervpályázati eljárásra vonatkozó értékhatár a) a szolgáltatás megrendelésére meghatározott értékhatár, ha a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor; b) a szolgáltatás megrendelésére meghatározott értékhatár minden olyan tervpályázati eljárás esetében, amelynek pályázati díja és a pályázóknak fizetendõ díjak együttes teljes összege eléri vagy meghaladja ezt az értékhatárt.
137
A nemzeti értékhatárokat a Közbeszerzések Tanácsa a Közbeszerzési Értesítõben közzéteszi. 43.4. A közbeszerzés értékén a közbeszerzés megkezdésekor annak tárgyáért általában kért, illetõleg kínált - általános forgalmi adó nélkül számított - legmagasabb összegû teljes ellenszolgáltatást kell érteni (becsült érték). 43.5. A közbeszerzés megkezdésén a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény feladásának idõpontját, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetében vagy az egyszerûsített eljárás meghatározott eseteiben pedig az ajánlattételi felhívás megküldésének, illetõleg bizonyos esetekben a tárgyalás megkezdésének idõpontját kell érteni. 43.6. A közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, tárgyalásos eljárás vagy versenypárbeszéd lehet. Tárgyalásos eljárást és versenypárbeszédet csak akkor lehet alkalmazni, ha azt a Kbt. megengedi. A nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérõ a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevõ pedig az ajánlatához kötve van. A nyílt és a meghívásos eljárásban nem lehet tárgyalni. Az ajánlatkérõk keretmegállapodásos eljárást is alkalmazhatnak. A közbeszerzési eljárás során nem lehet áttérni egyik eljárási fajtáról a másikra. Ha a nyílt, a meghívásos, a tárgyalásos eljárás vagy a versenypárbeszéd eredménytelen, az ajánlatkérõ - az egyes eljárási fajták alkalmazására vonatkozó szabályok szerint - új eljárás kiírásáról határoz, kivéve, ha a közbeszerzést nem kívánja megvalósítani. A nyílt, a meghívásos, a tárgyalásos eljárásra és a versenypárbeszédre egyébként a már ismertetett Kbt. szabályokat kell megfelelõen alkalmazni, a következõ eltérésekkel. 43.7. Az ajánlatkérõ - a költségvetési év kezdetét követõen - elõzetes összesített tájékoztatót készíthet az adott évre, illetõleg az elkövetkezõ legfeljebb tizenkét hónapra tervezett a) összes (a kivételi körbe nem tartozó és a nemzeti értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû) árubeszerzésérõl, ha az ilyen árubeszerzés becsült értéke egyben nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárt; b) összes (a kivételi körbe nem tartozó és a nemzeti értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû) szolgáltatás megrendelésérõl, ha az ilyen szolgáltatásmegrendelés becsült értéke egyben nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárt. Az ajánlatkérõ elõzetes összesített tájékoztatót készíthet a tervezett építési beruházás lényeges jellemzõirõl, feltételeirõl, ha az építési beruházás becsült értéke nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárt. A tájékoztatót a tervezett építési beruházás megvalósítására vonatkozó döntést követõen kell elkészíteni. Az elõzetes összesített tájékoztatót a közbeszerzés különbözõ tárgyairól együttesen és külön-külön is el lehet készíteni. Az ajánlatkérõ az elõzetes összesített tájékoztatót hirdetmény útján teheti közzé. A hirdetményt külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészíteni. Az ajánlatkérõ az elõzetes összesített tájékoztatót tartalmazó - a külön jogszabályban meghatározott minta szerint elkészített - hirdetményt honlapján is közzéteheti. A hirdetmény honlapon történõ közzétételére a hirdetménynek a Közbeszerzések Tanácsa részére elektronikus úton történõ feladását követõen kerülhet sor. A hirdetmény honlapon történõ közzététele esetében a hirdetmény közzétételéhez fûzõdõ joghatások szempontjából a hirdetménynek a honlapon történõ közzétételének idõpontja az irányadó. 43.8. A hirdetmény közzétételén a Közbeszerzések Tanácsának Hivatalos Lapjában, a Közbeszerzési Értesítõben (a továbbiakban: Közbeszerzési Értesítõ) történõ közzétételt kell
138
érteni. Az ajánlatkérõnek a hirdetményt a lehetõ leggyorsabban és a legmegfelelõbb módon kell megküldenie a Közbeszerzések Tanácsának (Titkárságának). Gyorsított eljárás esetében a hirdetményt telefaxon vagy elektronikus úton kell megküldeni. A Közbeszerzések Tanácsa a hirdetményt a feladást követõen legkésõbb tizenkét napon belül teszi közzé; gyorsított eljárás, valamint a hirdetmény elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott módon történõ feladása esetében pedig legkésõbb öt napon belül. A hirdetmény feladásának napját az ajánlatkérõnek tudnia kell igazolni. 43.9. A nyílt eljárásra a II. fejezetben ismertetett szabályokat megfelelõen alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy ha az ajánlatkérõ, illetõleg a Kbt. 241. § b) pontjában meghatározott szervezet támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be, vagy fog benyújtani, az ajánlati felhívást közzéteheti. Az ajánlati felhívásban (az egyéb információk körében) fel kell hívni az ajánlattevõk figyelmét erre a körülményre. 43.10. Két szakaszból álló eljárás Két szakaszból áll a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás. A két szakaszból álló eljárásokra a II. fejezet rendelkezései megfelelõen irányadók. Az ajánlatkérõnek a részvételi szakasz eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. 43.11. Meghívásos eljárás A meghívásos eljárásra a II. fejezet szabályai megfelelõen irányadók. 43.12. Versenypárbeszéd A versenypárbeszédre a II. fejezet rendelkezései irányadók. 43.13. Tágyalásos eljárás A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra továbbá a II. fejezet rendelkezései értelemszerûen irányadók. Az ajánlatkérõ hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat az ezidáig ismertetteken túl, ha a) ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetõleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzésére irányul a közbeszerzés; b) a beszerzés nyilvánosan közzétett, bárki által igénybe vehetõ és kivételesen kedvezõ feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és az ellenszolgáltatás a piaci árakhoz képest lényegesen alacsonyabb, továbbá e kedvezõ feltételek igénybevétele más eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna. 43.14. Gyorsított eljárás A gyorsított eljárásra a II. fejezet rendelkezései megfelelõen irányadók. Az ajánlatkérõ a meghívásos vagy a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében gyorsított eljárást alkalmazhat, ha sürgõsség miatt az ilyen eljárásokra elõírt határidõk nem lennének betarthatóak. Az ajánlatkérõnek a gyorsított eljárás alkalmazásának indokát az eljárást megindító hirdetményben meg kell adnia. 43.15. Keretmegállapodásos eljárás A keretmegállapodásos eljárásra a II. fejezet rendelkezései irányadók.
139
43.16. Építési koncesszió esetében alkalmazandó közbeszerzési eljárás Építési koncesszió esetében a II. fejezetben taglalt rendelkezések irányadók. Az ajánlattételi határidõ (nyílt eljárásban), illetve a részvételi határidõ meghatározására nézve az ajánlattételi határidõ idõtartamát (nyílt vagy meghívásos eljárásban) további legfeljebb öt nappal le lehet rövidíteni, feltéve, hogy az ajánlatkérõ a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelemben közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevõk számára hozzáférhetõvé teszi nyílt eljárás esetében az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény közzétételének, meghívásos eljárás esetében az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától, és a hirdetményben, illetve az ajánlattételi felhívásban megadja a hozzáférés adatait. Építési koncesszió esetében a keretmegállapodásos eljárás is alkalmazható. 43.17. Szolgáltatási koncesszióval kapcsolatos különös eljárások A szolgáltatási koncesszió esetében a II. fejezet rendelkezései megfelelõn alkalmazandók. Az ajánlatkérõ az eljárást megindító hirdetményben köteles megadni, hogy a közbeszerzési eljárás melyik fajtája szerint jár el. Eszerint kell az ajánlati felhívásra vagy a részvételi felhívásra vonatkozó szabályokat a hirdetmény elkészítésekor megfelelõen alkalmazni. Gyorsított és keretmegállapodásos eljárás is alkalmazható. Ha a szolgáltatási koncesszió egyben a koncessziós törvény hatálya alá is tartozik, az ajánlatkérõnek a koncessziós törvény szerint kell eljárnia azzal, hogy errõl a Közbeszerzések Tanácsát haladéktalanul írásban tájékoztatnia kell. 43.18. Egyszerûsített eljárás A Kbt. 4. melléklet szerinti szolgáltatások megrendelése esetében az ajánlatkérõ a II. fejezet rendelkezései szerinti egyszerûsített közbeszerzési eljárást alkalmazhat az alábbi eltérésekkel. A kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat érvénytelenné nyilvánításáról a Közbeszerzések Tanácsát kell tájékoztatni. Az ajánlatkérõnek az eljárás eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. 43.19. Tervpályázati eljárás Ha az ajánlatkérõ (kiíró) tervpályázati eljárást folytat le, a II. fejezet rendelkezései alkalmazandóak az alábbiak szerinti eltérésekkel. A hirdetmények megküldésére és közzétételére a Kbt. 249-251. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. A hirdetményeket külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészíteni. 43.20. Különös közbeszerzési eljárás a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a
postai ágazatokban mûködõ egyes szervezetek esetében 43.20.1. Az alábbi szerint kell eljárni a Kbt.162. §-ban meghatározott szervezeteknek (ajánlatkérõk), ha a) megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat; b) tervpályázati eljárást folytatnak le, és annak értéke az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat, c) közbeszerzés az ajánlatkérõnek a fentiekben meghatározott egy vagy több tevékenységének folytatásával és egyben azon kívüli tevékenységének folytatásával is összefügg, de a közbeszerzés tárgya elsõsorban a fentebb meghatározott vízügyi-,energia-,közlekedési-,postai tevékenység ellátásához szükséges,
140
d) közbeszerzés az ajánlatkérõnek a fentebb meghatározott egy vagy több tevékenységének folytatásával és az azon kívüli tevékenységének folytatásával is összefügg, és nem állapítható meg, hogy a közbeszerzés elsõsorban mely tevékenység ellátásához szükséges, illetve a közbeszerzés tárgya természetben nem osztható, illetõleg részekre bontása esetén nem használható megfelelõen, e) közbeszerzés az ajánlatkérõnek a fentiekben meghatározott egy vagy több tevékenységének folytatásával és egyben azon kívüli, de e körbe nem tartozó tevékenységének folytatásával is összefügg, és nem állapítható meg, hogy a közbeszerzés elsõsorban mely tevékenység ellátásához szükséges, illetve a közbeszerzés tárgya természetben nem osztható, illetõleg részekre bontása esetén nem használható megfelelõen. 43.20.2. Az árubeszerzésre, az építési beruházásra és a szolgáltatás megrendelésére vonatkozó nemzeti értékhatárokat a 2006. évre és azt követõen az éves költségvetési törvény állapítja meg. A tervpályázati eljárásra vonatkozó értékhatár a) a szolgáltatás megrendelésére meghatározott értékhatár, ha a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor; b) a szolgáltatás megrendelésére meghatározott értékhatár minden olyan tervpályázati eljárás esetében, amelynek pályázati díja és a pályázóknak fizetendõ díjak együttes teljes összege eléri vagy meghaladja ezt az értékhatárt. 43.21. Különös közbeszerzési eljárások A közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos vagy tárgyalásos eljárás lehet. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást csak meghatározott esetekben lehet alkalmazni. A nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérõ a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevõ pedig az ajánlatához kötve van. A nyílt és a meghívásos eljárásban nem lehet tárgyalni. A közbeszerzési eljárás a hirdetmény fajtája szerint ajánlati felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló nyílt eljárás, részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos vagy tárgyalásos eljárás, idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás, továbbá elõminõsítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás lehet. Az ajánlatkérõk keretmegállapodásos eljárást is alkalmazhatnak. Az ajánlatkérõ - a költségvetési év kezdetét követõen - idõszakos elõzetes tájékoztatót készíthet az elkövetkezõ legfeljebb tizenkét hónapra tervezett a) összes (a kivételi körbe nem tartozó és a nemzeti értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû) árubeszerzésérõl, ha az ilyen árubeszerzés becsült értéke egyben nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárt; b) összes (a kivételi körbe nem tartozó és a nemzeti értékhatárt elérõ vagy meghaladó értékû) szolgáltatás megrendelésérõl, ha az ilyen szolgáltatásmegrendelés becsült értéke egyben nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárt. Az ajánlatkérõ elõzetes összesített tájékoztatót készíthet a tervezett építési beruházás lényeges jellemzõirõl, feltételeirõl, ha az építési beruházás becsült értéke nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárt. A tájékoztatót a tervezett építési beruházás megvalósítására vonatkozó döntést követõen kell elkészíteni. Az ajánlatkérõ az elõzetes összesített tájékoztatót hirdetmény útján teheti közzé. A hirdetményre az általános szabályok az irányadók. 43.21.1. Nyílt eljárás A nyílt eljárásra a II. fejezet szerinti szabályok az irányadók, az alábbi eltéréssel. Az ajánlatkérõ az ajánlatok értékelését követõen tárgyalást kezdeményezhet, ha 141
a) egyik ajánlattevõ sem vagy az összességében legelõnyösebb ajánlatot tevõ sem tett - az ajánlatkérõ rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel - megfelelõ ajánlatot, vagy b) a bírálati szempont alapján történõ értékelés alapján a legkedvezõbb érvényes ajánlat magasabb ellenszolgáltatást tartalmaz, mint a következõ legkedvezõbb, legfeljebb két ajánlat, c) az ajánlatok bírálati szempontja a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatás, és a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatást két vagy több érvényes ajánlat azonos összegben tartalmazza, d) az ajánlatok bírálati szempontja az összességében legelõnyösebb ajánlat kiválasztása, de nem állapítható meg az összességében legelõnyösebb ajánlat. Ha az ajánlatkérõ tárgyalást kezdeményez, az elsõ három legkedvezõbb ajánlatot tevõt kell tárgyalásra felhívni. Ha az érvényes ajánlatot tevõk száma ennél kevesebb, mindkét vagy az egyetlen érvényes ajánlatot tevõt kell tárgyalásra felhívni. A c) pont szerinti esetben az azonos ellenszolgáltatást tartalmazó, a d) pont szerinti esetben pedig az azonos összpontszámmal értékelt érvényes ajánlatot benyújtó ajánlattevõket kell tárgyalásra felhívni. A tárgyalásra való felhívást egyidejûleg, írásban kell megküldeni az érintett ajánlattevõknek. A felhívásban az ajánlatkérõnek meg kell adnia a tárgyalás kezdeményezésének indokát, a tárgyalás lefolytatásának menetét és az ajánlatkérõ által elõírt alapvetõ szabályait, valamint az elsõ tárgyalás idõpontját is. A felhívásban az ajánlatkérõ újabb ajánlat - tárgyalás nélküli adott határidõn belüli megtételére is felhívhatja az érintett ajánlattevõket. A tárgyalás (újabb ajánlattétel) kezdeményezésérõl - a felhívás megküldésével egyidejûleg az összes ajánlattevõt egyidejûleg írásban kell tájékoztatni. A tárgyalás, illetõleg az újabb ajánlattétel kizárólag az ajánlat módosítására irányulhat. Az ajánlattevõ az eredeti ajánlatában foglaltakhoz képest az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozóan az ajánlatkérõ számára csak kedvezõbb ajánlatot tehet. Ha a felhívott ajánlattevõ nem tesz újabb ajánlatot, az eredeti ajánlatát érvényesnek kell tekinteni. Az eljárás nyertese az az ajánlattevõ, aki a tárgyalás, illetõleg az újabb ajánlattétel vagy az eredeti ajánlattétel alapján az ajánlatkérõ részére az eredeti bírálati szempont szerinti legkedvezõbb érvényes ajánlatot tette. 43.22. Részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és
tárgyalásos eljárás A részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és tárgyalásos eljárásra a II. fejezet rendelkezései értelemszerûen alkalmazandók. Az ajánlatkérõnek a részvételi szakasz eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni.
Az idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárás 43.23
hirdetménnyel
Az idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárásra a II. fejezet rendelkezései megfelelõen irányadók. Az ajánlatkérõ idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárást csak akkor alkalmazhat, ha a hirdetménnyel meghirdetett tervezett közbeszerzés (közbeszerzések) becsült értéke nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárokat. Az ajánlatkérõnek a részvételi szakasz eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. 142
Az elõminõsítési tárgyalásos eljárás 43.24.
hirdetménnyel
meghirdetett
meghívásos
és
Az elõminõsítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárásra a II. fejezet rendelkezései értelemszerûen irányadók. Az ajánlatkérõ az elõminõsítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárást csak akkor alkalmazhat, ha az adott idõtartam alatt tervezett közbeszerzések becsült értéke nem éri el a vonatkozó közösségi értékhatárokat. Ha az ajánlatkérõ elõminõsítési rendszert is mûködtet, külön-külön kell listát vezetnie az elõminõsített jelentkezõkrõl. Az ajánlatkérõnek a részvételi szakasz eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. 43.25. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásra a II. fejezet szabályait kell megfelelõen alkalmazni. 43.26. Keretmegállapodásos eljárás A keretmegállapodásos eljárásra a II. fejezet szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A keretmegállapodásos eljárás két részbõl áll. Az elsõ részben az ajánlatkérõ (ajánlatkérõk) a nyílt eljárást vagy valamely meghívásos vagy tárgyalásos eljárást köteles alkalmazni keretmegállapodás megkötése céljából. Az ajánlatkérõ a megfelelõen megkötött keretmegállapodás alapján egy vagy több hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat az adott közbeszerzés(ek) megvalósítása érdekében. 43.27. Egyszerûsített eljárás A Kbt. 4. melléklet szerinti szolgáltatások megrendelése esetében az ajánlatkérõ a II. fejezet szerinti egyszerûsített közbeszerzési eljárást alkalmazhat az alábbiak szerinti eltérésekkel. A kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat érvénytelenné nyilvánításáról a Közbeszerzések Tanácsát kell tájékoztatni. Az ajánlatkérõnek az eljárás eredményérõl vagy eredménytelenségérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésõbb az eredményhirdetéstõl, illetõleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. Az ajánlatkérõnek a szerzõdés megkötésérõl szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt a szerzõdéskötéstõl számított öt munkanapon belül kell feladni. 43.28. Tervpályázati eljárás Ha az ajánlatkérõ (kiíró) tervpályázati eljárást folytat le a II. fejezet szerinti rendelkezéseket kell alkalmazni.
IV. Fejezet A NEMZETI ÉRTÉKHATÁROK ALATTI ÉRTÉKÛ KÖZBESZERZÉSEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK, EGYSZERÛ KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS
143
44. Általános szabályok Eszerint kell eljárni az alábbi szervezeteknek (ajánlatkérõk): a) a Kbt. 22. § (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérõk, a Kbt. 22. § (4) bekezdése szerinti kivétellel ( lásd 43.1. pont alatt taxatíve felsorolt ajánlatkérõket ); b) a támogatásból megvalósítandó építési beruházás tekintetében az a) pont alá nem tartozó szervezet - kivéve az egyéni vállalkozót és az egyéni céget -, amelynek az e rész szerinti építési beruházását az a) pontban meghatározott egy vagy több szervezet költségvetési forrásból, illetõleg az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatja, az alábbi közbeszerzési ügyekben: aa) megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja az egyszerû közbeszerzési eljárás értékhatárait, és nem a II. és II. fejezet szerint kell eljárni; bb) tervpályázati eljárást folytatnak le, és az értéke az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja az egyszerû tervpályázati eljárás értékhatárát, és nem a II. vagy a III. fejezet szerint kell eljárni. A közbeszerzés tárgya árubeszerzés, építési beruházás, illetõleg szolgáltatás megrendelése. E rész szerinti eljárást nem kell alkalmazni a) ha nem igényel elõzetes döntéshozatalt az adott ügy; b) ha a szerzõdést mûszaki-technikai sajátosságok, mûvészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezet, személy képes teljesíteni; c) ha az ajánlatkérõ által elõre nem látható okból elõállt rendkívüli sürgõsség miatt nem lehetséges az egyszerû eljárás lefolytatása; a rendkívüli sürgõsséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérõ mulasztásából; d) építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetében, ha a korábban megkötött szerzõdésben nem szereplõ, de elõre nem látható körülmények miatt kiegészítõ építési beruházás, illetõleg szolgáltatás megrendelése szükséges az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás teljesítéséhez, feltéve, hogy a kiegészítõ építési beruházást, illetõleg szolgáltatást mûszaki vagy gazdasági okok miatt az ajánlatkérõt érintõ jelentõs nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerzõdéstõl, vagy ha a kiegészítõ építési beruházás, illetõleg szolgáltatás elválasztható, de feltétlenül szükséges az építési beruházás, illetõleg a szolgáltatás teljesítéshez; az ilyen kiegészítõ építési beruházásra, illetõleg szolgáltatásra irányuló - a korábbi nyertes ajánlattevõvel kötött - szerzõdés, illetõleg szerzõdések becsült összértéke azonban nem haladhatja meg az eredeti építési beruházás, illetõleg szolgáltatás értékének felét; e) árubeszerzés esetében, ha a korábban beszerzett dolog részbeni kicserélése vagy bõvítése során a korábbi nyertes ajánlattevõnek másikkal történõ helyettesítése azzal a következménnyel járna, hogy mûszaki-technikai szempontból eltérõ és nem illeszkedõ dolgokat kellene beszerezni, vagy az ilyen beszerzés aránytalan mûszaki-technikai nehézséget eredményezne a mûködtetésben és a fenntartásban; az ilyen - a korábbi nyertes ajánlattevõvel kötött - szerzõdés, illetõleg szerzõdések együttes idõtartama azonban nem haladhatja meg a három évet; f) szolgáltatás megrendelése esetében, ha arra e rész szerinti egyszerû tervpályázati eljárást követõen kerül sor, és a nyertessel kell szerzõdést kötni; g) a 4. melléklet szerinti szolgáltatás megrendelése esetében; h) olyan szolgáltatás megrendelése esetében, amely az ajánlatkérõ alaptevékenysége ellátásához szükséges irodalmi (szakirodalmi, tudományos) mû létrehozására, tanácsadói vagy személyi tolmácsolási tevékenység végzésére irányul; i) a jogi szolgáltatás megrendelése esetében; j) a tankönyv beszerzés és ellátás szerinti kivétel esetében;
144
k) a gyámüggyel és gyermekek védelmével kapcsolatosan meghatározott árubeszerzés, valamint szolgáltatás megrendelése esetében; l) a beszerzés nyilvánosan közzétett, bárki által igénybe vehetõ és kivételesen kedvezõ feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és az ellenszolgáltatás a piaci árakhoz képest lényegesen alacsonyabb, továbbá e kedvezõ feltételek igénybevétele meghiúsulna. E rész alkalmazásában az árubeszerzésre, az építési beruházásra és a szolgáltatás megrendelésére vonatkozó értékhatárokat a 2006. évre és azt követõen az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az egyszerû tervpályázati eljárásra vonatkozó értékhatár a) a szolgáltatás megrendelésére meghatározott értékhatár, ha a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor; b) a szolgáltatás megrendelésére meghatározott értékhatár minden olyan tervpályázati eljárás esetében, amelynek pályázati díja és a pályázóknak fizetett (fizetendõ) díjak együttes teljes összege eléri vagy meghaladja ezt az értékhatárt. Ezeket az értékhatárokat a Közbeszerzések Tanácsa a Közbeszerzési Értesítõben közzéteszi. A közbeszerzés értékén a közbeszerzés megkezdésekor annak tárgyáért általában kért, illetõleg kínált - általános forgalmi adó nélkül számított - legmagasabb összegû teljes ellenszolgáltatást kell érteni (becsült érték). A közbeszerzés megkezdésén az egyszerû közbeszerzési eljárást megindító ajánlattételi felhívás közzétételre való feladásának vagy az ajánlattevõknek való megküldésének idõpontját kell érteni. 44.1. Egyszerû közbeszerzési eljárás Az egyszerû közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérõ a) az ajánlattételi felhívást hirdetmény útján a Közbeszerzési Értesítõben köteles közzétenni, ha az e rész szerinti közbeszerzései értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a mindenkori nemzeti értékhatárok felét, vagy b) legalább három ajánlattevõnek köteles egyidejûleg, írásbeli ajánlattételi felhívást küldeni, ha az e rész szerinti közbeszerzései értéke a közbeszerzés megkezdésekor nem éri el mindenkori nemzeti értékhatárok felét, vagy c) az ajánlattételi felhívást a Közbeszerzési Értesítõben is közzéteheti a b) pont szerinti esetben. Ha külképviselet számára történik a közbeszerzés, az ajánlatkérõ a) legalább három ajánlattevõnek köteles egyidejûleg, írásbeli ajánlattételi felhívást küldeni, vagy b) az ajánlattételi felhívást a Közbeszerzési Értesítõben is közzéteheti. Az ajánlattételi felhívásnak legalább a következõket kell tartalmaznia: a) az ajánlatkérõ nevét, címét, telefon- és telefaxszámát (e-mail); b) a közbeszerzés tárgyát, illetõleg mennyiségét, a közbeszerzési mûszaki leírást, illetõleg a minõségi követelményeket, teljesítménykövetelményeket; c) a szerzõdés meghatározását; d) a szerzõdés idõtartamát vagy a teljesítés határidejét; e) a teljesítés helyét; f) az ellenszolgáltatás teljesítésének feltételeit, illetõleg a vonatkozó jogszabályokra hivatkozást; g) az ajánlatok bírálati szempontját; h) az alkalmassági követelményeket; i) a hiánypótlás lehetõségét vagy annak kizárását; j) az ajánlattételi határidõt;
145
k) az ajánlat benyújtásának címét; l) az ajánlattétel nyelvét (nyelveit); m) az ajánlat(ok) felbontásának helyét, idejét; n) annak meghatározását, hogy az eljárásban lehet-e tárgyalni, vagy a benyújtott ajánlatokat tárgyalás nélkül bírálják el; o) ha az eljárás tárgyalásos, a tárgyalás lefolytatásának menetét és az ajánlatkérõ által elõírt alapvetõ szabályait, az elsõ tárgyalás idõpontját; p) a szerzõdéskötés tervezett idõpontját; q) az ajánlattételi felhívás feladásának, illetõleg megküldésének napját. (4) Az ajánlatkérõ az ajánlattételi felhívásban a kizáró okokat is meghatározhatja. Ebben az esetben kizárólag a 60-62. §-ban foglalt kizáró okokat lehet elõírni. A kizáró okok fenn nem állásáról az ajánlattevõnek nyilatkoznia kell. Ha nem nyújtott be legalább három ajánlattevõ ajánlatot, az ajánlatkérõ megkezdheti a beérkezett ajánlatok értékelését, vagy az ajánlatok felbontása nélkül újabb ajánlattételre hívhat fel. Ennek során azt az ajánlattevõt, aki ajánlatot nyújtott be, ismételten fel kell hívni ajánlattételre azzal, hogy a benyújtott ajánlat fenntartható, feltéve, hogy az ajánlattételi felhívás feltételei idõközben nem változtak meg. Ha szolgáltatás megrendelésére tervpályázati eljárást követõen kerül sor, és - a bírálóbizottság ajánlása alapján - a nyertesek (díjazottak) valamelyikével kell szerzõdést kötni, az ajánlatkérõnek a tervpályázati eljárásban a bírálóbizottság által ajánlott összes pályázót (ajánlattevõt) fel kell hívnia ajánlattételre. Az eljárásban az ajánlatkérõ az ajánlattételi felhívásban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevõ pedig az ajánlatához kötve van, kivéve, ha az eljárás tárgyalásos. A tárgyalás azonban nem járhat azzal, hogy az eljárás alapján megkötött szerzõdés tárgya, illetõleg feltételei olyan jellemzõjében, illetõleg körülményében tér el a közbeszerzés megkezdésekor beszerezni kívánt beszerzési tárgytól, illetõleg megadott szerzõdéses feltételektõl, amely nem tette volna lehetõvé az egyszerû közbeszerzési eljárás alkalmazását. A tárgyalások befejezésével ajánlati kötöttség jön létre. Az ajánlatkérõ az ajánlatok elbírálásának befejezésekor külön jogszabályban meghatározott minta szerint írásbeli összegezést köteles készíteni az ajánlatokról. Az írásbeli összegezést az ajánlatkérõ köteles a szerzõdéskötés elõtt az összes ajánlattevõnek megküldeni. Az összegezés a Közbeszerzési Értesítõben is közzétehetõ. Az egyszerû közbeszerzési eljárás - ha eredményes - a szerzõdéskötéssel zárul le. Egyebekben a II. fejezet rendelkezései megfelelõen irányadók. 44.2. Egyszerû tervpályázati eljárás Ha az ajánlatkérõ (kiíró) egyszerû tervpályázati eljárást folytat le, a II. fejezet rendelkezései értelemszerûen alkalmazandóak. Az egyszerû tervpályázati eljárásra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg. Az egyszerû tervpályázati eljárás olyan meghívásos eljárás, amelyben a kiíró legalább három pályázót köteles egyidejûleg, közvetlenül, írásban felhívni pályázat benyújtására. A kiíró a pályázatok elbírálásának befejezésekor írásbeli összegezést köteles készíteni a pályázatokról.
146
V. fejezet A KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS ALAPJÁN MEGKÖTÖTT SZERZÕDÉS MÓDOSÍTÁSA ÉS TELJESÍTÉSE, A KÖZBESZERZÉSEK ELLENÕRZÉSE 45. Szerzõdés módosítás A felek csak akkor módosíthatják a szerzõdésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetõleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét, ha a szerzõdéskötést követõen - a szerzõdéskötéskor elõre nem látható ok következtében - beállott körülmény miatt a szerzõdés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. 46. Szerzõdés teljesítése 46.1. A szerzõdést a közbeszerzési eljárás alapján nyertes ajánlattevõként szerzõdõ félnek kell teljesítenie. Az ajánlattevõként szerzõdõ fél teljesítésében - ha az ajánlatkérõ a felhívásban elõírta a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók megjelölését - csak az ajánlatban megjelölt alvállalkozó mûködhet közre; ebben az esetben az alvállalkozó sem vehet igénybe saját teljesítésének tíz százalékát meghaladó mértékben teljesítési segédet. Ha a szerzõdéskötést követõen - a szerzõdéskötéskor elõre nem látható ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerzõdés vagy annak egy része nem lenne teljesíthetõ a megjelölt alvállalkozóval, az ajánlatkérõként szerzõdõ fél más megjelölt szervezet (személy) közremûködéséhez is hozzájárulhat, ha az megfelel a közbeszerzési eljárásban az alvállalkozókra meghatározott követelményeknek. Az ajánlatkérõként szerzõdõ fél a szerzõdés teljesítésének elismerésérõl (teljesítés - igazolás) vagy az elismerés megtagadásáról - ha jogszabály másként nem rendelkezik - legkésõbb az ajánlattevõként szerzõdõ fél teljesítésétõl, vagy az errõl szóló írásbeli értesítés kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül írásban köteles nyilatkozni. Építési beruházás megvalósítására kötött építési szerzõdés esetén az ajánlatkérõként szerzõdõ fél, amennyiben az ajánlattevõként szerzõdõ fél írásbeli értesítésére (készre jelentés) a szerzõdésben az átadás-átvételi eljárás megkezdésére meghatározott határidõt követõ tizenöt napon belül nem kezdi meg az átadás-átvételi eljárást, vagy megkezdi, de nem fejezi be a szerzõdésben meghatározott határidõben, az ajánlattevõként szerzõdõ fél kérésére, a teljesítésigazolást köteles kiadni. Az ajánlatkérõként szerzõdõ fél köteles az ajánlattevõnek a szerzõdésben meghatározott módon és tartalommal való teljesítésétõl számított legkésõbb harminc - az Európai Unióból származó forrásból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárások esetében hatvan - napon belül az ellenszolgáltatást teljesíteni, kivéve, ha törvény eltérõen rendelkezik, vagy a felek az ellenszolgáltatás halasztott, illetõleg részletekben történõ teljesítésében állapodtak meg. Az ajánlatkérõként szerzõdõ fél által igazolt szerzõdésszerû teljesítés esetén, a fenti határidõ eredménytelen elteltét követõen, az ajánlattevõként szerzõdõ fél azonnali beszedési megbízást nyújthat be az ajánlatkérõ bankszámlája terhére. Amennyiben az ajánlattevõként szerzõdõ fél az alvállalkozóval kötött szerzõdésben kikötött ellenszolgáltatást teljesítette, vagy annak teljesítését megtagadta az ajánlatában megjelölt alvállalkozója felé, errõl az ajánlatkérõt haladéktalanul köteles tájékoztatni. Amennyiben az ajánlattevõ bejelentési kötelezettségének öt napon belül nem tesz eleget, az alvállalkozó maga jogosult az adatoknak az ajánlatkérõ felé történõ bejelentésére. Az ajánlatkérõ haladéktalanul 147
gondoskodik az adatoknak a honlapján - amennyiben rendelkezik honlappal - történõ közzétételérõl. A tájékoztatásnak legalább a következõket kell tartalmaznia: a) a közbeszerzési eljárás megjelölését, illetve hivatkozást az eljárást megindító felhívásra; b) ajánlattevõ és alvállalkozó megjelölése; c) az ellenszolgáltatás mértékét, teljesítésének feltételeit, illetõleg hivatkozást a vonatkozó jogszabályokra; d) a szerzõdés tárgyát és teljesítésének idõpontját; e) az ellenszolgáltatás teljesítésének idõpontját, vagy a teljesítés megtagadásának okát. 46.2. Az ajánlatkérõként szerzõdõ fél, ha a nyertes ajánlattevõ részére gazdasági társaság alapítását írja elõ és az ajánlattevõ a társasági szerzõdés megkötését, illetõleg az alapszabály elfogadását a szerzõdés aláírásától számított hatvan napon belül a cégbírósághoz nem jelenti be, a szerzõdést felmondhatja. Építési beruházás esetében az ajánlattevõként szerzõdõ fél köteles megfelelõ felelõsségbiztosítási szerzõdést kötni. Építési beruházás esetében a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdés teljesítése során az ajánlatkérõként szerzõdõ fél - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint köteles a munkát megbízott helyszíni képviselõje (mûszaki ellenõr) útján ellenõrizni. Semmis a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdés azon rendelkezése, amely a) kizárja vagy korlátozza az ajánlatkérõ szerzõdésszegése esetére irányadó jogkövetkezmények alkalmazását, vagy b) a késedelmi kamatra vonatkozóan a Ptk. 301/A. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltaktól a jogosult terhére tér el. Az ajánlatkérõ a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdésen alapuló ellenszolgáltatásból eredõ tartozásával szemben csak a jogosult által elismert, egynemû és lejárt követelését számíthatja be. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdésekre egyebekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. 47. Közbeszerzés ellenõrzése Az ajánlatkérõ köteles a szerzõdés módosításáról, valamint a szerzõdés teljesítésérõl külön jogszabályban meghatározott minta szerint tájékoztatót készíteni, és hirdetmény útján a Közbeszerzési Értesítõben közzétenni. A hirdetményt legkésõbb a szerzõdés módosításától, illetõleg a szerzõdés mindkét fél általi teljesítésétõl számított öt munkanapon belül kell feladni. Az egy évnél hosszabb vagy határozatlan idõre kötött szerzõdés esetében a szerzõdés megkötésétõl számítva évenként kell a szerzõdés részteljesítésérõl tájékoztatót készíteni. A szerzõdés teljesítésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség körében - ha a teljesítés eltérõ idõpont(ok)ban történik - külön meg kell jelölni a szerzõdés teljesítésének az ajánlatkérõ által elismert idõpontját, továbbá az ellenszolgáltatás teljesítésének idõpontját. A tájékoztatóban az ajánlattevõként szerzõdõ félnek nyilatkoznia kell, hogy egyetért-e az abban foglaltakkal. Az ajánlatkérõ a hirdetmények Közbeszerzési Értesítõben történõ megjelenését követõen haladéktalanul gondoskodik a szerzõdés módosításáról, illetve teljesítésérõl szóló tájékoztatónak - amennyiben rendelkezik honlappal - honlapján történõ közzétételérõl. A Közbeszerzések Tanácsa az illetékes ellenõrzõ szerveknek, az ellenõrzést végzõknek megküldi azokat a hirdetményeket, amelyek alapján valószínûsíthetõ, hogy a szerzõdés módosítása Kbt.-be ütközõ módon történt, illetõleg a szerzõdésszegés jelentõs és olyan körülményekre vezethetõ vissza, amelyekért valamelyik fél felel. A közbeszerzéseket, illetõleg a közbeszerzési eljárásokat a külön jogszabályban meghatározott illetékes ellenõrzõ szervek a feladat- és hatáskörüknek megfelelõen
148
rendszeresen ellenõrzik, és jogsértés esetén eljárást, intézkedést kezdeményeznek. A költségvetési szervek külön jogszabályban meghatározott felügyeleti és belsõ ellenõrzési rendszerében a közbeszerzéseket, illetõleg a közbeszerzési eljárásokat ellenõrizni kell. 48. Tanúsítás Az ajánlatkérõ a Kbt. hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárásai és gyakorlata jogszabályoknak való megfelelésének tanúsítását kérheti. A tanúsítás kizárólag akkreditált tanúsítótól kérhetõ. A tanúsítvány a kiadásától számított három évig tanúsítja az ajánlatkérõ megfelelõségét, feltéve, hogy idõközben a közbeszerzési jogszabályok lényegesen nem módosultak. Az erre vonetkozó részletes szabályokat a Kbt. 309.§ - 315.§ tartalmazzák. 49. Jogorvoslat a közbeszerzés során A közbeszerzésre, illetõleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütközõ magatartás vagy mulasztás miatt jogorvoslatnak van helye. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdéssel kapcsolatos jogvita, a közbeszerzési eljárással kapcsolatos polgári jogi igények elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Ahol e rész közbeszerzést, illetõleg közbeszerzési eljárást említ, azon a tervpályázati eljárást is érteni kell. 50. Közbeszerzési Döntõbizottság eljárása ( közigazgatási hatósági eljárás ),
döntése elleni jogorvoslat A Közbeszerzési Döntõbizottság eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Közbeszerzési Döntõbizottság eljárásában a következõ eljárási cselekmények gyakorolhatóak elektronikus úton: a) a kérelem, a kezdeményezés és mellékleteik benyújtása; b) a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás; c) az igazolási kérelem elõterjesztése; d) idézés; e) az ügyfél tájékoztatására, értesítésére és felhívására vonatkozó egyéb hatósági közléseknek az ügyfél tudomására hozása. A közbeszerzésre, illetõleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása a Közbeszerzési Döntõbizottság hatáskörébe tartozik, valamint a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdés közbeszerzési törvénybe ütközõ módosítása vagy teljesítése miatt indult eljárás lefolytatása, valamint törvényt önként alkalmazó szervezet (személy) jogsértésével kapcsolatos jogvita elbírálása is. A Közbeszerzési Döntõbizottság illetékessége az ország egész területére kiterjed. A Közbeszerzési Döntõbizottság három közbeszerzési biztosból álló tanácsban jár el, határozatát többségi szavazás alapján hozza. A Közbeszerzési Döntõbizottság elnöke jelöli ki az eljáró tanács tagjait és az eljáró tanács elnökét. Az eljáró tanács tagjait úgy kell kijelölni, hogy legalább két tagnak jogi szakvizsgával, további egy tagnak pedig - lehetõség szerint - az ügy tárgyával leginkább összefüggõ egyetemi vagy fõiskolai végzettséggel kell rendelkeznie. Az eljáró tanács elnöke kizárólag jogi szakvizsgával rendelkezõ közbeszerzési biztos lehet. Az eljáró tanács elnökének feladata az eljárás elõkészítése és levezetése. Az ideiglenes intézkedésen, a közbeszerzési ügy befejezését eredményezõ végzésen, valamint az ügy érdemében hozott határozaton (a továbbiakban: érdemi határozaton kívül az eljáró tanács elnöke megtehet minden olyan intézkedést és meghozhat minden olyan végzést, amelyet a törvény a Közbeszerzési Döntõbizottság hatáskörébe utal. 149
A közbeszerzési ügyben nem járhat el az a közbeszerzési biztos, aki a) az ajánlatkérõ, a közbeszerzési eljárást jogtalanul mellõzve beszerzõ, az ajánlattevõ vagy az eljárást kezdeményezõ egyéb érdekelt szervezetben (a továbbiakban együtt: ügyfélszervezet) tulajdoni részesedéssel rendelkezik; b) olyan szervezetben rendelkezik tulajdoni részesedéssel, amely az ügyfélszervezettel rendszeres üzleti kapcsolatban áll; c) a jogorvoslati eljárás megindításának idõpontját megelõzõ két évben az ügyfélszervezettel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy tagsági viszonyban állt, illetõleg annak vezetõ tisztségviselõje vagy felügyelõbizottságának tagja volt, vagy az ügyfélszervezetben tulajdoni részesedéssel rendelkezett. A közbeszerzési ügyben nem járhat el az a közbeszerzési biztos, akinek hozzátartozója a) az ügyfélszervezettel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy tagsági viszonyban áll, illetõleg annak vezetõ tisztségviselõje vagy felügyelõ bizottságának tagja; b) az ügyfélszervezetben tulajdoni részesedéssel rendelkezik; c) olyan szervezettel áll munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy tagsági viszonyban, illetõleg annak vezetõ tisztségviselõje vagy felügyelõbizottságának tagja, vagy abban tulajdoni részesedéssel rendelkezik, amely az ügyfélszervezettel rendszeres üzleti kapcsolatban áll; d) olyan szervezettel áll közszolgálati jogviszonyban, amely az ügyfélszervezet felügyelõ vagy alárendelt szervezete, illetõleg amely az ügyfélszervezet részére támogatást, illetõleg kizárólagos jogot biztosított. A közbeszerzési biztos a Közbeszerzési Döntõbizottság elnökének haladéktalanul, de legkésõbb az ok felmerülésétõl számított három napon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben meghatározott kizárási ok áll fenn. A bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelõsséggel tartozik. A kizárás kérdésében a Közbeszerzési Döntõbizottság elnöke dönt, szükség esetén kijelöli az eljáró tanács új tagját, továbbá dönt arról, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt közbeszerzési biztos járt el. Ha a közbeszerzési biztos a kizárási okot maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az ügyben eljárhat, de az ügy befejezését eredményezõ végzés és az érdemi határozat meghozatalában nem vehet részt. Az ügyfél által ugyanazon biztos ellen ismételten elõterjesztett bejelentés esetén ez a korlátozás nem érvényesül.Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárást megtagadó végzést az érdemi határozat elleni jogorvoslatban kifogásolhatja. Az eljáró tanács tagjának kizárása esetén a kizárás elintézésére fordított idõt az eljárási határidõk számítása során figyelmen kívül kell hagyni. Ha a Közbeszerzési Döntõbizottság elnöke az eljáró tanács tagjaként részt vesz az eljárásban, a kizárása kérdésében a Közbeszerzések Tanácsának elnöke dönt. A Közbeszerzési Döntõbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. Kérelmet nyújthat be az ajánlatkérõ, az olyan ajánlattevõ, részvételre jelentkezõ vagy egyéb érdekelt (a továbbiakban: kérelmezõ), akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütközõ tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. A kérelem a jogsértés megtörténtétõl számított tizenöt napon belül, a közbeszerzési eljárást lezáró jogsértõ döntés esetében pedig az eredményhirdetéstõl számított nyolc napon belül nyújtható be. Ha a jogsértés a kérelmezõnek késõbb jutott tudomására, a határidõ a tudomásra jutással veszi kezdetét. A jogsértés megtörténtétõl számított kilencven napon túl kérelmet elõterjeszteni nem lehet. E határidõk elmulasztása jogvesztéssel jár. A kérelemben meg kell jelölni
150
a) a kérelmezõ (és képviselõjének) nevét, székhelyét (lakóhelyét), a kérelmezõi jogosultságot alátámasztó tényeket; b) a kérelemmel érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjének nevét, székhelyét és a közbeszerzés tárgyát, illetõleg a közbeszerzési eljárás mellõzésével történõ beszerzés esetében a beszerzõ nevét, székhelyét és a beszerzés tárgyát; c) a jogsértõ esemény megtörténtének és a kérelmezõ arról való tudomásszerzésének idõpontját; d) a megsértett jogszabályi rendelkezést; e) a Közbeszerzési Döntõbizottság döntésére irányuló indítványt, ennek indokait; f) ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló indítványt, ennek indokait; g) a közbeszerzési ügy lehetséges érdekeltjeinek a kérelmezõ által ismert nevét, székhelyét (lakóhelyét). A kérelemhez csatolni kell a kérelmezõ meghatalmazott képviselõjének meghatalmazását, ha a kérelmezõ helyett meghatalmazott jár el az eljárásban.A Közbeszerzési Döntõbizottság kérelemre indult eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelynek mértéke az kilencszázezer forint, illetõleg százötvenezer forint. Amennyiben a kérelem a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény (felhívás) jogellenességének megállapítására irányul, a díj mértéke egységesen százötvenezer forint. A díj megfizetése alól mentesség nem adható. A kérelemhez csatolni kell a díj befizetésérõl szóló igazolást. A Közbeszerzési Döntõbizottság a jogorvoslati eljárást legkésõbb a megfelelõ kérelem beérkezését követõ munkanapon indítja meg. A kérelmezõ az eljárás megindítására irányuló kérelmét az érdemi határozat meghozataláig visszavonhatja. A kérelem visszavonása esetén a kérelmezõ nem tarthat igényt az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítésére. A Közbeszerzési Döntõbizottság eljárását hivatalból a Kbt. 327. § (1) bekezdése, a 328. § és 329. § szerinti esetekben indítja meg. A Közbeszerzési Döntõbizottság hivatalból való eljárását a következõ szervezetek vagy személyek kezdeményezhetik, ha a feladatkörük ellátása során e törvénybe ütközõ magatartás vagy mulasztás jut tudomásukra: a) a Közbeszerzések Tanácsának tagja, elnöke; b) az Állami Számvevõszék; c) a Kormány által kijelölt belsõ ellenõrzési szerv; d) a közigazgatási hivatal; e) a kincstár; f) az országgyûlési biztos; g) a közbeszerzéshez támogatást nyújtó, illetve a támogatás felhasználásában jogszabály alapján közremûködõ szervezet; h) a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezet. Ha a Közbeszerzési Döntõbizottság elnöke a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás, illetõleg az egyszerûsített eljárás megkezdésérõl a Közbeszerzési Döntõbizottság részére megküldött iratok vizsgálata során megállapítja, hogy megalapozottan feltételezhetõ a közbeszerzésre, valamint a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek, illetõleg alapelveinek megsértése, az iratok beérkezésétõl számított tizenöt napon belül a Közbeszerzési Döntõbizottság eljárását hivatalból megindítja. Ha az ajánlatkérõ által megküldött iratokból nem állapítható meg egyértelmûen a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás, illetõleg az egyszerûsített eljárás alkalmazhatósága meghatározott feltételeinek fennállása, illetõleg az elõírt ajánlattételi felhívás jogszerûsége, a Közbeszerzési Döntõbizottság elnöke felhívja az ajánlatkérõt a szükséges adatok három napon belüli pótlására. Ha az ajánlatkérõ a hiányokat nem pótolja, a Közbeszerzési Döntõbizottság elnöke a rendelkezésre álló adatok alapján dönt az eljárás megindításáról.
151
A Közbeszerzési Döntõbizottság az eljárás megindításáról az ügyfeleket és a közbeszerzési ügyben érdekelteket értesíti és felhívja, hogy öt napon belül küldjék meg észrevételeiket. A Közbeszerzési Döntõbizottság az értesítéshez csatolja a kérelmet, illetõleg a hivatalból való eljárás eseteiben az annak alapjául szolgáló kezdeményezõ iratot. Az értesítéssel egyidejûleg a Közbeszerzési Döntõbizottság felhívja a közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjét, illetõleg a közbeszerzési eljárást mellõzve beszerzõt a közbeszerzéssel, illetõleg a beszerzéssel kapcsolatban rendelkezésre álló összes irat vagy amennyiben ez nem szükséges, az általa meghatározott iratok azonnali megküldésére. Ha a kérelmet az ajánlatkérõ nyújtja be, a rendelkezésére álló iratokat a kérelemmel együtt köteles megküldeni. A Közbeszerzési Döntõbizottság eljárásának megindítása esetén az ajánlatkérõ a folyamatban levõ közbeszerzési eljárását felfüggesztheti, a szerzõdés megkötését elhalaszthatja a Közbeszerzési Döntõbizottság érdemi határozatának meghozataláig. Errõl köteles értesíteni a Közbeszerzési Döntõbizottságot is. A közbeszerzési eljárás felfüggesztése a folyamatban lévõ határidõket a felfüggesztés idõtartamával meghosszabbítja. A Közbeszerzési Döntõbizottság a folyamatban lévõ ügyben kérelemre vagy hivatalból - a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárás (vagy beszerzés) alapján történõ szerzõdéskötésig - az eset összes körülményére tekintettel ideiglenes intézkedés elrendelésérõl dönthet, ha valószínûsíthetõ a közbeszerzésre, valamint a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek, illetõleg alapelveinek megsértése vagy ennek veszélye fennáll. A Közbeszerzési Döntõbizottság ideiglenes intézkedésként a) a közbeszerzési eljárás felfüggesztését rendeli el; b) a még meg nem kötött szerzõdés megkötését megtiltja; c) felszólítja a közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjét, hogy az eljárásba a kérelmezõt vonja be. A közbeszerzési eljárás felfüggesztése a felhívásban elõírt és folyamatban lévõ határidõket a felfüggesztés idõtartamával meghosszabbítja. Ha a Közbeszerzési Döntõbizottság az Európai Bíróság elõzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésben foglalt szabályok szerint, errõl külön végzéssel dönt és egyidejûleg az eljárást felfüggeszti. A Közbeszerzési Döntõbizottság végzésében meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság elõzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és a magyar jog érintett szabályait. A Közbeszerzési Döntõbizottság a végzést az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejûleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelõs miniszter részére is. A Közbeszerzési Döntõbizottság által tartott tárgyaláson az ügyfeleken kívül egyéb érdekeltek is - személyesen vagy képviselõik útján - jelen lehetnek, észrevételt tehetnek, illetõleg a tárgyalás befejezéséig bizonyítékokat terjeszthetnek elõ. A tárgyalás nyilvános. A Közbeszerzési Döntõbizottság indokolt végzésével a tárgyalásról vagy annak egy részérõl a nyilvánosságot kérelemre vagy hivatalból kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megõrzése miatt feltétlenül szükséges. A Közbeszerzési Döntõbizottság ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedõ eljárási bírsággal sújthatja a közbeszerzési ügy résztvevõjét, ha a) hamis adatot közöl, illetõleg az ügy elbírálása szempontjából lényeges adatot elhallgat; b) felvilágosítást nem vagy nem határidõn belül ad meg; c) a gazdasági, szakmai, illetõleg közbeszerzési tevékenységével kapcsolatos iratokba való betekintést akadályozza; d) nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon közbeszerzési biztos ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz. Az eljárási bírság ismételten is kiszabható.
152
Az eljárási bírságot kiszabó végzés ellen külön jogorvoslatnak van helye. A jogorvoslati kérelemnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van. A Közbeszerzési Döntõbizottság általában az eljárás megindításától számított tizenöt napon belül köteles az eljárást befejezni, ha az ügyben tárgyalás tartására nem került sor. Ha a Közbeszerzési Döntõbizottság az ügyben tárgyalást tartott, az eljárás megindításától számított harminc napon belül köteles az eljárást befejezni, a közbeszerzés, a közbeszerzési eljárás szabályának megsértése esetén indult ügyben hatvan nap a határidõ. A Közbeszerzési Döntõbizottság érdemi határozatában a) az alaptalan kérelmet elutasítja; b) a hivatalból indított eljárásban megállapítja a jogsértés hiányát; c) megállapítja a jogsértés megtörténtét; d) a jogsértés megállapítása mellett a közbeszerzési eljárás befejezése elõtt felhívja a jogsértõt e törvénynek megfelelõ eljárásra, illetõleg az ajánlatkérõ döntésének meghozatalát feltételhez köti; e) a jogsértés megállapítása mellett megsemmisíti az ajánlatkérõnek a közbeszerzési eljárás folyamán hozott vagy azt lezáró döntését, ha e döntés alapján a szerzõdést még nem kötötték meg; f) rendelkezik az igazgatási szolgáltatási díj és a jogorvoslati eljárás költségeinek viselésérõl. Ha a Közbeszerzési Döntõbizottság a fenti c)-e) pontja szerint határoz, egyben a) az ajánlattevõt legfeljebb öt évre eltilthatja a közbeszerzési eljárásban való részvételtõl; b) elrendelheti az ajánlattevõnek a minõsített ajánlattevõk hivatalos jegyzékébõl való törlését; c) elrendelheti az ajánlatkérõ tanúsítványának visszavonását; d) elrendelheti a Kbt. 40. § (4) bekezdésének, a 179. § (5) bekezdésének, a 245. § (6) bekezdésének vagy a 274. § (3) bekezdésének alkalmazását; e) bírságot szabhat ki az e törvény szabályait megszegõ, illetõleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerzõdést kötõ szervezettel (személlyel), valamint a jogsértésért, illetõleg a szerzõdéskötésért felelõs személlyel, illetõleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelõs személlyel és szervezettel szemben. A Közbeszerzési Döntõbizottság a jogsértés megállapítása mellett bírságot szab ki, ha a jogsértés a közbeszerzési eljárás jogtalan és rosszhiszemû mellõzésével valósult meg, valamint akkor is, ha a Kbt. 318.§ (2) bekezdés, 328. § szerinti ügyben megállapítja a jogsértés megtörténtét. A Közbeszerzési Döntõbizottság a polgári jog általános szabályai szerint pert indíthat a közbeszerzésre, illetõleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütközõ módon megkötött szerzõdés semmisségének megállapítása iránt. Súlyos vagy ismételt jogsértés esetén eltiltásnak van helye. Az eltiltás idõtartamát az eset összes körülményére tekintettel kell megállapítani. Ezen döntéseket ügyfeleknek és egyéb érdekelteknek kézbesíteni kell. Amennyiben a határozat vagy az ügy befejezését eredményezõ végzés támogatással megvalósuló közbeszerzésre vonatkozik, a határozatot, illetõleg a végzést a közbeszerzéshez támogatást nyújtó szervezet részére is kézbesíteni kell. Az érdemi határozatot a Közbeszerzési Értesítõben közzé kell tenni. Elõminõsítési ügyekben jogorvoslati eljárásra a fentieken kívül kérelmet nyújthat be a jelentkezõ az elõminõsítési kérelme elutasítása és az elõminõsítési listáról való törlése ellen. A kérelem az ajánlatkérõ errõl történõ írásbeli értesítésének kézhezvételét követõ tizenöt napon belül nyújtható be. Helye van jogorvoslatnak a Közbeszerzési Döntõbizottság eljárásának felfüggesztését elrendelõ végzés ellen is. A Közbeszerzési Döntõbizottságnak az eljárás során hozott végzése elleni külön jogorvoslati kérelmet a Fõvárosi Bíróság nem peres eljárásban, soron kívül bírálja
153
el. A bíróság a Közbeszerzési Döntõbizottság végzését megváltoztathatja. A bíróság végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Érdemi határozat ellen fellebbezésnek, újrafelvételi és méltányossági eljárásnak helye nincs. Akinek jogát vagy jogos érdekét a Közbeszerzési Döntõbizottság érdemi határozata sérti, illetõleg a Közbeszerzési Döntõbizottság eljárását kezdeményezõ szervezet vagy személy keresettel kérheti a bíróságtól annak felülvizsgálatát. Kártérítési pert indíthat az ajánlattevõ, ha kizárólag az ajánlat elkészítésével és a közbeszerzési eljárásban való részvétellel kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítését követeli az ajánlatkérõtõl, e kártérítési igény érvényesítéséhez elegendõ azt bizonyítania, hogy a) ajánlatkérõ megsértette a közbeszerzésre, illetõleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok valamely rendelkezését, és b) valódi esélye volt a szerzõdés elnyerésére, valamint c) a jogsértés kedvezõtlenül befolyásolta a szerzõdés elnyerésére vonatkozó esélyét. 51. Békéltetés 51.1. A békéltetési eljárás célja az ajánlatkérõ és az ajánlattevõ, vagy egyéb érdekelt közötti vitás ügy jogszabályoknak megfelelõ megegyezéssel való rendezésének megkísérlése. A békéltetési eljárásban való részvétel önkéntes. Ha a vitában érintett bármelyik fél visszautasítja a békéltetési eljárásban való részvételt, a békéltetési eljárás nem folytatható le.A békéltetési eljárás igénybevétele nem zárja ki az e törvényben biztosított egyéb jogorvoslati lehetõségek igénybevételét, azonban a békéltetési eljárás befejezése elõtt nem kezdeményezhetõ jogorvoslat. A békéltetõk névjegyzékben vannak nyilvántartva a közbeszerzési Tanácsnál. A békéltetés kérelemre indul. A kérelmet a Közbeszerzések Tanácsánál írásban kell benyújtani a fentiekben részletezett jogorvoslati határidõ megnyíltától számított öt napon belül. A kérelmezõ a békéltetési eljárás kezdeményezésérõl - a kérelem benyújtásával egyidejûleg - köteles tájékoztatni a kérelemmel érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjét, illetõleg ajánlattevõit. A kérelemhez csatolni kell azt az iratot, illetõleg annak másolatát, amelynek tartalmára a kérelmezõ bizonyítékként hivatkozik, a Kbt. Tartalmazza, mely feltételeknek kell a kérelemnek megfelelnie. A békéltetést három békéltetõbõl álló tanács (a továbbiakban: békéltetõ tanács) folytatja le. A három békéltetõ közül egyet a békéltetési eljárás kérelmezõje, egy másikat az ellenérdekû fél (a továbbiakban: felek) jelöl a békéltetõk Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzékérõl, és az így kijelölt békéltetõk jelölik ki - közös megegyezéssel - a harmadik békéltetõt. Az eljáró békéltetõ tanács tagjait úgy kell kijelölni, hogy közülük legalább egy jogi szakvizsgával rendelkezzen. Az eljáró békéltetõ tanács tagjai maguk közül - jogi szakvizsgával rendelkezõ - elnököt választanak. A felek megegyezése alapján a békéltetés lefolytatására - a felek által közösen kijelölt békéltetõ egyedül is jogosult. Egyedül eljáró békéltetõként csak az jelölhetõ ki, aki jogi szakvizsgával rendelkezik. Ahol e törvény a továbbiakban eljáró békéltetõ tanácsot (elnököt) említ, azon az egyedül eljáró békéltetõt is érteni kell. Ha a felek bármelyike nem él a jelölés lehetõségével, vagy a két kijelölt békéltetõ nem egyezik meg a harmadik békéltetõ személyében, a békéltetési eljárás nem folytatható le. A békéltetõnek javasolt személy és a kijelölt békéltetõ haladéktalanul köteles feltárni a felek elõtt minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében. A békéltetõ a jelölést az összeférhetetlenség esetén köteles visszautasítani, egyéb akadályoztatás esetén pedig visszautasíthatja. A békéltetõ az eljárásból ki van zárva, ha neki vagy hozzátartozójának a vitás ügyhöz, illetõleg a vitás üggyel érintett felek bármelyikéhez személyi vagy vagyoni érdekeltsége fûzõdik, illetõleg egyéb ok miatt elfogult, kivéve, ha a feleket errõl tájékoztatta, és ennek
154
ismeretében személye ellen egyik fél sem emelt kifogást. Kizáró oknak kell tekinteni különösen, ha a békéltetõ vagy hozzátartozója a kérelemmel érintett közbeszerzési eljárásban hivatalos közbeszerzési tanácsadóként vesz, illetõleg vett részt, vagy a felkérést megelõzõ három éven belül a kérelemmel érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjére vonatkozó tanúsítási eljárásban tanúsítóként vett részt. A békéltetõnek függetlennek és pártatlannak kell lennie, nem lehet képviselõje a feleknek, eljárása során utasítást nem fogadhat el. A békéltetõ feladata, hogy a békéltetés során pártatlanul, legjobb tudása szerint közremûködjön a felek közötti vitát lezáró, jogszabályoknak megfelelõ megegyezés létrehozásában. Teljes titoktartásra kötelezett a békéltetés során tudomására jutott tények és adatok tekintetében, az eljárás megszûnése után is. A békéltetõknek a békéltetés során tanúsítandó magatartását a Közbeszerzések Tanácsa által kidolgozott Etikai Kódex tartalmazza. A békéltetõ tanács elnöke - rövid úton - haladéktalanul értesíti a békéltetési eljárás megindulásáról a békéltetési eljárással érintett közbeszerzési eljárásban résztvevõ ajánlattevõket és egyéb érdekelteket, tájékoztatja a békéltetési eljárásban való részvétel lehetõségérõl, valamint a meghallgatás kitûzött idõpontjáról és helyszínérõl. Ha a felek bármelyike személyesen vagy képviselõje útján nem jelenik meg a meghallgatáson, a békéltetõ tanács elnöke a békéltetési eljárást megszünteti. A feleket a békéltetési eljárás során egyenlõ elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetõséget álláspontja elõadására, illetõleg beadványai elõterjesztésére. Az egyik fél által a békéltetõ tanácshoz beterjesztett beadványt közölni kell a másik féllel is. A békéltetõ tanács megkísérli, hogy a felek a jogvitájukat - a jogszabályoknak megfelelõ megegyezéssel rendezzék. A békéltetési eljárásról és a békéltetés eredményérõl jegyzõkönyvet kell készíteni, és annak egy-egy példányát kézbesíteni kell a feleknek. Megszûnik a békéltetési eljárás akkor is, ha azt bármelyik fél kezdeményezi, ha a fél a kérelmét visszavonja, vagy ha a békéltetési eljárás befejezésére elõírt határidõ lejárt. A békéltetést a kérelem benyújtásától számított nyolc napon belül be kell fejezni. A békéltetési eljárás alapján az ajánlatkérõ a közbeszerzési eljárása érvénytelenítésérõl dönthet. 51.2. Bármely ajánlattevõ vagy egyéb érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét sérti vagy veszélyezteti az ajánlatkérõnek az eljárásával kapcsolatos, e törvénybe ütközõ magatartása vagy mulasztása békéltetési eljárást kezdeményezhet, ez az un. különös békéltetés. A kérelmet írásban a Közbeszerzések Tanácsánál vagy az Európai Bizottságnál kell benyújtani. A Közbeszerzések Tanácsa a hozzá benyújtott kérelmet haladéktalanul továbbítja az Európai Bizottsághoz. Az Európai Bizottság megkeresésére az ajánlatkérõ köteles tájékoztatni a Bizottságot a békéltetési eljárásban való részvételi szándékáról. Az ajánlatkérõ jogosult a békéltetési eljárásban való részvétel visszautasítására. Ebben az esetben a békéltetési eljárás nem folytatható le, és errõl az Európai Bizottság értesíti a kérelmezõt. Ha a békéltetési eljárás lefolytatható, az Európai Bizottság - a békéltetõk általa vezetett listájáról - egy békéltetõt kijelöl, és errõl értesíti az ajánlatkérõt és az eljárás kezdeményezõjét (a továbbiakban: felek). További egy-egy békéltetõt - az említett listáról - a felek jelölnek, egyben kötelesek nyilatkozni az Európai Bizottság által kijelölt békéltetõ elfogadásáról vagy elutasításáról. A békéltetést három békéltetõ folytatja le. A békéltetõk - a jogszabályoknak megfelelõ - megegyezést kísérelnek meg létrehozni a felek között. Kötelesek tájékoztatni az Európai Bizottságot a létrejött megegyezésrõl, illetõleg az eljárás során tudomásukra jutott tényekrõl. A békéltetõk az eljárás során - legfeljebb két szakértõt vehetnek igénybe. A békéltetési eljárás nem zárja ki az e törvényben biztosított egyéb jogorvoslati lehetõségek igénybevételét.
155
52. Európai Bizottság részvétele a jogorvoslatban Amennyiben az Európai Bizottság a közösségi értékhatárokat elérõ közbeszerzéseket illetõ közbeszerzési eljárásban a közbeszerzésekre vonatkozó európai közösségi jogszabályok nyilvánvaló megsértését észleli, a eljárást kezdeményezhet. Az Európai Bizottság az észlelt jogsértésrõl értesíti az ajánlatkérõt is, és felhívja a jogsértésnek a szerzõdés megkötéséig történõ orvoslására. Az ajánlatkérõ a jelzett jogsértéssel kapcsolatos tájékoztatását a Közbeszerzések Tanácsának köteles megküldeni oly módon, hogy a Közbeszerzések Tanácsa a megkeresés kézhezvételétõl számított huszonegy, a Kbt. 162. § szerinti ajánlatkérõ esetében harminc napon belül továbbítani tudja azt az Európai Bizottság részére. Az ajánlatkérõ különösen arról köteles tájékoztatást adni, hogy a) a jogsértést orvosolták, vagy b) a jogsértést nem orvosolták, vagy c) az érintett közbeszerzési eljárását felfüggesztette, illetõleg a Közbeszerzési Döntõbizottság jogorvoslati eljárásban ideiglenes intézkedésként a közbeszerzési eljárás felfüggesztését rendelte el. A tájékoztatást indokolással kell ellátni. Ha az állítólagos jogsértés orvoslására azért nem került sor, mert az folyamatban lévõ jogorvoslati eljárás tárgyát képezi, a Közbeszerzések Tanácsa haladéktalanul tájékoztatja az Európai Bizottságot a jogorvoslati eljárás során hozott határozatról. 53. Közbeszerzések Tanácsa Az Kbt.-ben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása érdekében Közbeszerzések Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) mûködik, amely csak az Országgyûlésnek van alárendelve. A Tanács az Országgyûlés felügyelete alatt álló, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely az e törvényben meghatározott feladatkörében általános hatáskörrel rendelkezik. Székhelye Budapest. A Tanács tizenkilenc tagból áll. A Tanácsban az egyes közérdekû célokat, az ajánlatkérõket és az ajánlattevõket azonos számú tag képviseli. A törvény alapelveinek és egyes közérdekû céloknak az érvényesítése a Tanácsban a következõ szervezetek vagy személyek által kijelölt személyek feladata: a) a legfõbb ügyész; b) a Gazdasági Versenyhivatal elnöke; c) az agrárpolitikáért felelõs miniszter; d) a gazdaságpolitikáért felelõs miniszter; e) a környezetvédelemért felelõs miniszter; f) az igazságügyért felelõs miniszter. A közbeszerzési eljárás ajánlatkérõinek általános érdekeit a Tanácsban a következõ szervezetek vagy személyek által kijelölt személyek képviselik: a) a Kormány által kijelölt két személy; b) a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter által kijelölt személy; c) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv felügyeletét ellátó személy által kijelölt személy; d) a helyi önkormányzatok országos szövetségei által együttesen kijelölt személy; e) az országos gazdasági kamarák, az országos szakmai kamarák és a Magyar Tudományos Akadémia által együttesen kijelölt személy. A közbeszerzési eljárás ajánlattevõinek általános érdekeit a Tanácsban a munkáltatók országos érdekképviseletei és az országos gazdasági kamarák által kijelölt hat személy képviseli. 156
A Tanács elnöke a Tanács tagjává válik akkor is, ha nem a tagok közül választották. Ha a Tanács elnökét a Tanács tagjai közül választották, az elnök a továbbiakban nem képviseli az õt kijelölõ (kijelölõk) szerinti általános célokat vagy érdekeket, a kijelölõ (kijelölõk) pedig jogosult a Tanácsba új tagot kijelölni. Nem lehet a Tanács tagja, aki a) országgyûlési képviselõ; b) büntetett elõéletû. A tagok megbízatása legalább két évre szól. A Tanács a) figyelemmel kíséri e törvény szabályainak érvényesülését, kezdeményezi az arra jogosultnál a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályok megalkotását, módosítását; b) véleményezi a közbeszerzésekkel és a Tanács mûködésével kapcsolatos jogszabálytervezeteket; c) a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályok keretei között, azok végrehajtását elõsegítõ ajánlásokat készít; d) megállapítja a Közbeszerzési Döntõbizottság létszámát; e) kinevezi, illetõleg felmenti a Közbeszerzési Döntõbizottság elnökét, elnökhelyettesét és a közbeszerzési biztosokat; elbírálja a közbeszerzési biztosokkal kapcsolatos összeférhetetlenségi ügyeket; f) vezeti és közzéteszi a békéltetõk névjegyzékét; jogosult ellenõrizni a békéltetõk tevékenységét; kidolgozza a békéltetõkre vonatkozó Etikai Kódexet; g) vezeti és közzéteszi a hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékét; h) vezeti és közzéteszi a minõsített ajánlattevõk hivatalos jegyzékét, meghatározza a minõsítési szempontokat és igazolási módjait; i) közzéteszi az akkreditált tanúsítók listáját; jogosult ellenõrizni az akkreditált tanúsítók tevékenységét; j) gondoskodik a „Közbeszerzési Értesítõ - a Közbeszerzések Tanácsának Hivatalos Lapjá”nak szerkesztésérõl, a közbeszerzési és a tervpályázati eljárással kapcsolatos hirdetmények ellenõrzésérõl, közzétételérõl; közzéteszi a Közbeszerzési Döntõbizottság határozatait, valamint a bíróság ezek felülvizsgálata tárgyában hozott jogerõs határozatait, a közbeszerzési eljárásban való részvételtõl eltiltott ajánlattevõk listáját (az eltiltás idejével), a c) pont szerinti ajánlásokat, továbbá egyéb, a közbeszerzésekkel kapcsolatos tájékoztatókat és közleményeket; k) figyelemmel kíséri a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdések módosítását és tejesítését; l) nyilvántartást vezet az ajánlatkérõkrõl, valamint a közbeszerzésekrõl, ideértve a közbeszerzések tárgyainak az egységre vetített - közbeszerzési eljárás alapján fizetendõ ellenértékét is; éves összesített statisztikai jelentést készít; m) felügyeli, koordinálja, elõsegíti a közbeszerzési eljárásban résztvevõk oktatását és továbbképzését; n) kapcsolatot tart más államok közbeszerzési szervezeteivel és nemzetközi szervezetekkel; o) elfogadja saját szervezeti és mûködési, valamint más, mûködését érintõ belsõ szabályzatát így különösen a hirdetmények vizsgálata kapcsán a jogorvoslati eljárás indításának eljárásrendjét -, továbbá költségvetési javaslatát és éves költségvetési beszámolóját; p) ellátja a részére e törvényben és egyéb törvényben elõírt egyéb feladatokat. A Tanács évente beszámolót készít az Országgyûlésnek a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint tevékenységérõl. A beszámolónak megállapításokat kell tartalmaznia arra nézve, hogy e törvény szabályai mennyiben felelnek meg a gazdasági élet és az államháztartási szabályok követelményeinek, illetõleg milyen
157
módon lehet biztosítani az ezekkel való összhangot. A Tanács a beszámolót tájékoztatásul az Állami Számvevõszéknek is megküldi. A Közbeszerzési Értesítõ kiadására a Magyar Közlöny és más hivatalos lapok kiadására a jogalkotásról szóló törvényben, illetõleg a végrehajtásáról szóló jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni. Hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység folytatására a Tanács által vezetett névjegyzéken szereplõ közbeszerzési tanácsadók jogosultak. A Tanács által vezetett minõsített ajánlattevõk hivatalos jegyzékét a Tanács a Közbeszerzési Értesítõben és a honlapján közzéteszi. Közbeszerzési biztos az lehet, aki felsõfokú végzettséggel és legalább hároméves szakmai gyakorlattal, valamint közigazgatási, illetõleg jogi szakvizsgával rendelkezik.
1. sz. Melléklet a Kbt. Mellékleteibõl készítve: 1. számú melléklet a 2003. évi CXXIX. törvényhez A 25. § (1) bekezdésének a) pontjában hivatkozott tevékenységek jegyzéke
Osztály 45
CPV-kód Csoport Alcsoport
45.1 45.11
45.12
Tárgy Építõipar
Építési terület elõkészítése Épületbontás, földmunka
NACE F. ÁGAZAT Megjegyzések Ez az osztály az alábbiakat foglalja magában: új építmények építése, helyreállítás és általános javítási munkálatok
Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - épületek és egyéb szerkezetek bontása - építési területek megtisztítása - földmunkák: földkiemelés, területfeltöltés, építési területek kiegyenlítése és planírozása, árokásás, kövek eltávolítása, robbantás stb. - bányászati terület elõkészítése: = takaróréteg eltávolítása, bányatulajdon és bányászati területek egyéb módon történõ feltárása és elõkészítése Ez az alcsoport az alábbiakat is tartalmazza: - építési terület lecsapolása - mezõgazdasági vagy erdõterület lecsapolása Talajmintavétel, Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: próbafúrás - építési, geofizikai, geológiai vagy hasonló célokból végzett próbafúrás és talajmintavétel Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - olaj- vagy gázkutak létesítése céljából történõ fúrás, lásd 11.20 - vízkútfúrás, lásd 45.25
ÉPÍTÕIPAR 45000000
45100000 45110000
45120000
158
- aknamélyítés, lásd 45.25 - olaj- és földgázmezõ feltárása, geofizikai, geológiai és szeizmikus felmérés, lásd 74.20 45.2
45.21
45.22
45.23
Szerkezetkész épületek, illetve épületrészek építése, mélyépítés Általános építési Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja és mélyépítési magában: - valamennyi építménytípus építése munkák - mélyépítési munkák: = hidak - az autópályahidakat is beleértve -, viaduktok, alagutak és aluljárók = nagy távolságú csõvezetékek, távközlési és villamosvezetékek = városi csõvezetékek, városi távközlési és villamosvezetékek - kiegészítõ városi munkák - elõre gyártott szerkezetek helyszíni összeszerelése és felállítása Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - olaj- és gázkitermeléshez kapcsolódó járulékos szolgáltatói tevékenységek, lásd 11.20 - saját gyártású, nem betonból készült elemekbõl teljes, elõre gyártott szerkezetek felállítása, lásd a 20-as, a 26-os és a 28-as osztályt - stadionokkal, uszodákkal, tornatermekkel, teniszpályákkal, golfpályákkal és egyéb sportlétesítményekkel összefüggésben végzett, nem épületek létrehozására irányuló építési munka, lásd 45.23 - épületgépészeti szerelés, lásd 45.3 - befejezõ építés, lásd 45.4 - építészeti és építõmérnöki tevékenységek, lásd 74.20 - építési projektirányítás, lásd 74.20 TetõszerkezetEz az alcsoport az alábbiakat foglalja magában és tetõépítés - tetõszerkezet-építés - tetõfedés - víz és nedvesség elleni szigetelés Autópálya, út, Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja repülõtér és magában: sportlétesítmény - autópályák, utcák, utak és egyéb jármû- vagy gyalogosforgalom céljára építése szánt utak építése - vasútépítés - repülõtéri kifutópályák építése - stadionokkal, uszodákkal, tornatermekkel, teniszpályákkal, golfpályákkal és egyéb sportlétesítményekkel összefüggésben
45200000
45210000
45220000
45230000
159
45.24
45.25
45.3 45.31
45.32
45.33
végzett, nem épületek létrehozására irányuló építési munka - útburkolatok és parkolóhelyek jelzéseinek felfestése Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - elõzetes földmunkák, lásd 45.11 Vízi létesítmény Ez az alcsoport az alábbiak építését foglalja magában: építése - vízi utak, kikötõi és folyami építmények, sportkikötõk, hajózsilipek stb. - védõgátak és töltések - kotrás - felszín alatti munkálatok Egyéb építési Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: szakmunkák - szaktudást vagy különleges berendezést igénylõ, a különbözõ szerkezettípusok esetében megegyezõ, építési munkákkal kapcsolatos szaktevékenységek: = alapzat építése, a cölöpverést is beleértve = vízkútfúrás és -építés, aknamélyítés = nem saját gyártású acélelemek felállítása = acélhajlítás = falazás és kõrakás = állványzat és munkapadozat felállítása és szétszerelése, az állványzat és munkapadozat bérlését is beleértve = kémények és ipari kemencék építése Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - állványzat bérlése felállítás és szétszerelés nélkül, lásd 71.32 Épületgépészeti szerelés Villanyszerelés Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - a következõk szerelése építményekben: = elektromos vezetékek és szerelvények = távközlési rendszerek = elektromos fûtési rendszerek = lakossági antennák = tûzriasztók = betörésvédelmi riasztók = felvonók és mozgólépcsõk = villámhárítók stb. Szigetelés Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - hõ-, hang-, illetve rezgésszigetelés egyéb építményekben Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - víz és nedvesség elleni szigetelés, lásd 45.22 Víz-, gáz-, Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja
45240000
45250000
45300000 45310000
45320000
45330000
160
fûtésszerelés
45.34
45.4 45.41
Egyéb épületgépészeti szerelés
Befejezõ építés Vakolás
45.42
Épületasztalosmunka
45.43
Padló- és falburkolás
magában: - a következõk beszerelése építményekbe: = csõvezetékek és szaniterberendezések, gázszerelvények = fûtõ, szellõzõ, hûtõ és légkondicionáló berendezések és csatornák = spinklerrendszerek Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - elektromos fûtési rendszerek szerelése, lásd 45.31 Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - utak, vasutak, repülõterek és kikötõk világítási és jelzõrendszerének szerelése - máshová be nem sorolt szerelvények és berendezési tárgyak beszerelése építményekbe Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - külsõ és belsõ vakolat vagy stukkó alkalmazása építményekben, beleértve az ehhez szükséges vakolattartó anyagokat Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - fából vagy egyéb anyagból készült, nem saját gyártású ajtók, ablakok, ajtóés ablakkeretek, beépített konyhák, lépcsõk, üzletberendezések és hasonlók beszerelése - belsõ befejezõ munkálatok, például mennyezetek, fából készült falburkolatok, mozgatható térelválasztók stb. Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - parketta és egyéb, fából készült padlóburkoló anyagok lefektetése, lásd 45.43 Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - a következõk lefektetése, burkolóanyagként való alkalmazása, felfüggesztése vagy rögzítése építményekben: = kerámiából, betonból vagy csiszolt kõbõl készült fal-, illetve padlóburkoló lapok = parketta és egyéb, fából készült padlóburkolat = szõnyegek és linóleumból készült padlóburkoló anyagok, a gumit és a mûanyagot is beleértve = mozaik, márvány, gránit vagy pala padlóvagy falburkolatok
45340000
45400000 45410000
45420000
45430000
161
45.44
Festés és üvegezés
45.45
Egyéb befejezõ építés
45.5
45.50
Építési eszköz bérlése, személyzettel Építési eszköz bérlése, személyzettel
= tapéta Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - az épületek belsõ és külsõ festése - mélyépítési szerkezetek festése - üveg, tükör stb. szerelése Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - ablakok beillesztése, lásd 45.42 Ez az alcsoport az alábbiakat foglalja magában: - magán-úszómedencék építése - tisztítás gõzsugárral, homoksugárfúvatás és hasonló kültéri munkák - egyéb, máshová be nem sorolt befejezõ építési munkák Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - építmények belsõ tisztítása, lásd 74.70
45440000
45450000
45500000
Ez az alcsoport nem tartalmazza az alábbiakat: - építési és bontási eszköz és gép bérlése személyzet nélkül, lásd 71.32
2. számú melléklet a 2003. évi CXXIX. törvényhez Árujegyzék a védelem terén 25. árucsoport: 26. árucsoport: 27. árucsoport:
28. árucsoport:
29. árucsoport:
Só; kén; föld és kövek; gipsz; mész és cement Ércek; salakok és hamuk Ásványi tüzelõanyagok, ásványi olajok és ezek desztillációs termékei; bitumenes anyagok; ásványi viaszok kivéve: ex 2710: különleges motor-tüzelõanyagok Szervetlen vegyi anyagok, szervetlen vagy szerves vegyületek nemesfémbõl, ritkaföldfémbõl, radioaktív elemekbõl és izotópokból kivéve: ex 2809: robbanóanyagok ex 2813: robbanóanyagok ex 2814: könnygáz ex 2828: robbanóanyagok ex 2832: robbanóanyagok ex 2839: robbanóanyagok ex 2850: mérgezõ termékek ex 2851: mérgezõ termékek ex 2854: robbanóanyagok Szerves vegyi anyagok kivéve: ex 2903: robbanóanyagok ex 2904: robbanóanyagok ex 2907: robbanóanyagok
162
30. árucsoport: 31. árucsoport: 32. árucsoport: 33. árucsoport: 34. árucsoport:
35. árucsoport: 37. árucsoport: 38. árucsoport: 39. árucsoport: 40. árucsoport: 41. árucsoport: 42. árucsoport: 43. árucsoport: 44. árucsoport: 45. árucsoport: 46. árucsoport: 47. árucsoport: 48. árucsoport: 49. árucsoport: 65. árucsoport: 66. árucsoport: 67. árucsoport: 68. árucsoport: 69. árucsoport: 70. árucsoport: 71. árucsoport: 73. árucsoport: 74. árucsoport: 75. árucsoport:
ex 2908: robbanóanyagok ex 2911: robbanóanyagok ex 2912: robbanóanyagok ex 2913: mérgezõ termékek ex 2914: mérgezõ termékek ex 2915: mérgezõ termékek ex 2921: mérgezõ termékek ex 2922: mérgezõ termékek ex 2923: mérgezõ termékek ex 2926: robbanóanyagok ex 2927: mérgezõ termékek ex 2929: robbanóanyagok Gyógyszerkészítmények Trágyázószerek Cserzõ és színezõ kivonatok; tanninok és származékaik; festõanyagok, pigmentek és más színezékek, festékek és lakkok; gitt és masztix (simító- és tömítõanyagok); tinták Illóolajok és rezinoidok; illatszerek, szépség- és testápoló készítmények Szappanok, szerves felületaktív anyagok, mosószerek, kenõanyagok, mûviaszok, elkészített viaszok, fényesítõ- és polírozóanyagok, gyertya és hasonló termékek, mintázópaszta, „fogászati viasz” és gipsz alapú fogászati készítmények Fehérjeanyagok, átalakított keményítõk; enyvek; enzimek Fényképészeti és mozgófényképészeti termékek Különbözõ vegyipari termékek kivéve: ex 3819: mérgezõ termékek Mûgyanták és mûanyagok, cellulózészter és -éter; ezekbõl készült áruk kivéve: ex 3903: robbanóanyagok Gumi, szintetikus gumi és ebbõl készült áruk kivéve: ex 4011: golyóálló gumiabroncsok Nyersbõr (a szõrme kivételével) és kikészített bõr Bõráruk; nyerges és szíjgyártó áruk; utazási cikkek, kézitáskák és hasonló tartók; állati bélbõl készült áruk (a selyemhernyóbélbõl készült áruk kivételével) Szõrme, mûszõrme; ezekbõl készült áruk Fa és faipari termékek; faszén Parafa és parafaáruk Szalmából, eszpartófûbõl és más fonásanyagból készült áruk; kosárkötõ- és fonásáruk Papíripari rostanyag Papír és karton; papíripari rostanyagból, papírból és kartonból készült áruk Könyv, újság, kép és más nyomdaipari termék; kézirat, gépírásos szöveg és tervrajz Kalap és más fejfedõ, valamint ezek részei Esernyõ, napernyõ, sétapálca, bot, botszék, ostor, lovaglókorbács és ezek részei Kikészített toll és pehely, valamint ezekbõl készült áruk; mûvirágok; emberhajból készült áruk Kõbõl, gipszbõl, cementbõl, azbesztbõl, csillámból és hasonló anyagokból készült áruk Kerámiatermékek Üveg és üvegáruk Természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakõ, féldrágakõ, nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekbõl készült áruk; ékszerutánzat Vas- és acél, valamint ezekbõl készült áruk Réz és ebbõl készült áruk Nikkel és ebbõl készült áruk
163
76. árucsoport: 77. árucsoport: 78. árucsoport: 79. árucsoport: 80. árucsoport: 81. árucsoport: 82. árucsoport:
83. árucsoport: 84. árucsoport:
85. árucsoport:
86. árucsoport:
87. árucsoport:
89. árucsoport: 90. árucsoport:
91. árucsoport: 92. árucsoport:
Alumínium és ebbõl készült áruk Magnézium és berillium, valamint az ezekbõl készült áruk Ólom és ebbõl készült áruk Cink és ebbõl készült áruk Ón és ebbõl készült áruk Más nem nemesfém és ebbõl készült áruk Szerszámok, kézmûvesáruk, evõeszközök nem nemesfémbõl; ezek alkatrészei kivéve: ex 8205: szerszámok ex 8207: szerszámok, alkatrészek Különféle áruk nem nemesfémbõl Kazánok, gépek és mechanikus berendezések; ezek alkatrészei kivéve: ex 8406: motorok ex 8408: egyéb motorok ex 8445: gépek ex 8453: automata adatfeldolgozó gépek ex 8455: a 84.53 vámtarifaszám alá tartozó gépalkatrészek ex 8459: atomreaktorok Elektromos gépek és elektromos felszerelések; ezek alkatrészei kivéve: ex 8513: távközlési felszerelések ex 8515: átviteli készülékek Vasúti mozdonyok és villamos-motorkocsik, más, sínhez kötött jármûvek és alkatrészeik; vasúti és villamosvágány-tartozékok, felszerelések és alkatrészeik; mindenféle mechanikus közlekedési jelzõberendezés kivéve: ex 8602: páncélozott villanymozdonyok ex 8603: egyéb páncélozott mozdonyok ex 8605: páncélozott vagonok ex 8606: javítóvagonok ex 8607: vagonok Jármûvek és ezek alkatrészei, a vasúti vagy villamosvasúti sínhez kötött jármûvek kivételével kivéve: 8708: tankok és egyéb páncélozott jármûvek ex 8701: traktorok ex 8702: harci jármûvek ex 8703: roncsszállító kocsik ex 8709: motorkerékpárok ex 8714: pótkocsik Hajó, csónak és más úszó szerkezet kivéve: ex 8901 A: hadihajók Optikai, fényképészeti, mozgófényképészeti, mérõ-, ellenõrzõ, precíziós, orvosi és sebészeti mûszerek és készülékek; ezek alkatrészei és tartozékai kivéve: ex 9005: binokuláris távcsövek ex 9013: vegyes eszközök, lézerek ex 9014: távmérõ berendezések ex 9028: elektromos és elektronikus mérõmûszerek ex 9011: mikroszkópok ex 9017: orvosi mûszerek ex 9018: mechanoterápiás készülékek ex 9019: ortopédiai készülékek ex 9020: röntgenberendezés Órák és alkatrészeik Hangszerek; hangfelvevõ és -lejátszó készülékek; televízió hang- és képfelvevõ és -lejátszó készülékei; ezek alkatrészei és tartozékai
164
94. árucsoport:
95. árucsoport: 96. árucsoport: 98. árucsoport:
Bútor és részei; ágyfelszerelés, matrac, ágybetét, párna és más párnázott lakberendezési cikk kivéve: ex 9401: repülõgépülések Vésõ- és formázóanyagból készült árucikkek és termékek Seprûk, kefék, púderpamacsok és szûrõk Vegyes iparcikkek
3. számú melléklet a 2003. évi CXXIX. törvényhez Szolgáltatások Tárgy Kategóri a száma 1 Karbantartási és javítási szolgáltatások
2
CPC-hivatkozási szám
6112, 6122, 633, 886
Szárazföldi szállítási szolgáltatások, beleértve a páncélozott jármûvel végzett szolgáltatásokat és a futárszolgálatokat, kivéve a postai küldemények szállítását Légi személyszállítási és teherfuvarozási szolgáltatások, kivéve a postai küldemények szállítását Szárazföldi és légi postai küldemények szállítása Távközlési szolgáltatások
712 (kivéve 71235), 7512, 87304
Pénzügyi szolgáltatások a) Biztosítási szolgáltatások b) Banki és befektetési szolgáltatások Számítógépes és azzal összefüggõ szolgáltatások
ex 81, 812, 814
8
Kutatási és fejlesztési szolgáltatások
85
9
Számviteli, könyvvizsgálói és könyvelési szolgáltatások Piackutatási és közvélemény-kutatási szolgáltatások Vezetési tanácsadó szolgáltatások és ezzel összefüggõ szolgáltatások
862
Építészeti szolgáltatások; mélyépítési szolgáltatások és integrált mélyépítési szolgáltatások; városrendezési és
867
3
4 5
6
7
10 11
73 (kivéve 7321)
71235, 7321 752
84
864 865, 866
CPV-hivatkozási szám
50100000-tõl 50982000-ig (kivéve 50310000-tõl 50324200-ig és 50116510-9, 50190000-3, 50229000-6, 50243000-0) 60112000-6-tól 60129300-1-ig (kivéve 60121000-tõl 60121600-ig, 60122200-1,60122230-0) és 64120000-3-tól 64121200-2-ig 62100000-3-tól 62300000-5-ig (kivéve 62121000-6, 62221000-7) 60122200-1, 60122230-0, 62121000-6, 62221000-7 64200000-8-tól 64228200-2-ig, 72318000-7 és 72530000-9-tõl 72532000-3-ig 66100000-1-tõl 66430000-3-ig és 67110000-1-tõl 67262000-1-ig 50300000-8-tól 50324200-4-ig, 72100000-6-tól 72591000-4-ig (kivéve 72318000-7 és 72530000-9-tõl 72532000-3-ig) 73000000-2-tõl 73300000-5-ig (kivéve 73200000-4, 73210000-7, 7322000-0) 74121000-3-tól 74121250-0-ig 74130000-9-tõl 74133000-0-ig és 74423100-1, 74423110-4 73200000-4-tõl 73220000-0-ig, 74140000-2-tõl 74150000-5-ig (kivéve 74142200-8) és 74420000-9, 74421000-6, 74423000-0, 74423200-2, 74423210-5, 74871000-5, 93620000-0 74200000-1-tõl 74276400-8-ig és 74310000-5-tõl 74323100-0-ig és 74874000-6
165
13 14 15 16
tájrendezési szolgáltatások; az ezekkel összefüggõ tudományos és mûszaki tanácsadási szolgáltatások; mûszaki vizsgálati és elemzõ szolgáltatások Reklámszolgáltatások Épülettakarítási szolgáltatások és ingatlankezelési szolgáltatások Kiadói és nyomdai szolgáltatások, eseti vagy szerzõdéses alapon Szennyvíz- és hulladékkezelési szolgáltatások, fertõtlenítési és hasonló szolgáltatások
871 874, 82201-tõl 82206-ig 88442 94
74400000-3-tól 74422000-3-ig (kivéve 74420000-9 és 74421000-6) 70300000-4-tõl 70340000-6-ig és 74710000-9-tõl 74760000-4-ig 78000000-7-tõl 78400000-1-ig 90100000-8-tól 90320000-6-ig és 50190000-3, 50229000-6, 50243000-0
4. számú melléklet a 2003. évi CXXIX. törvényhez Szolgáltatások Tárgy Kategóri a száma 17 Szállodai és éttermi szolgáltatások
CPC-hivatkozási szám
64
18
Vasúti szállítási szolgáltatások
711
19
Vízi szállítási szolgáltatások
72
20
Szállítási mellék- és kiegészítõ szolgáltatások
74
21 22
Jogi szolgáltatások Személyzetelhelyezési és -ellátási szolgáltatások
861 872
23
Nyomozási és biztonsági szolgáltatások, kivéve a páncélozott jármûvel végzett szolgáltatásokat Oktatási és szakképzési szolgáltatások Egészségügyi és szociális szolgáltatások
873 (kivéve 87304)
26
Szórakoztató, kulturális és sportszolgáltatások
96
27
Egyéb szolgáltatások
24 25
92 93
CPV-hivatkozási szám
55000000-0-tól 55524000-9-ig és 93400000-2-tõl 93411000-2-ig 60111000-9, és 60121000-2-tõl 60121600-8-ig 61000000-5-tõl 61530000-9-ig és 63370000-3-tól 63372000-7-ig 62400000-6, 62440000-8, 62441000-5, 62450000-1, 63000000-9-tõl 63600000-5-ig (kivéve 63370000-3, 63371000-0, 63372000-7), és 74322000-2, 93610000-7 74110000-3-tól 74114000-1-ig 74500000-4-tõl 74540000-6-ig (kivéve 74511000-4) és 95000000-2-tõl 95140000-5-ig 74600000-5-tõl 74620000-1-ig
80100000-5-tõl 80430000-7-ig 74511000-4 és 85000000-9-tõl 85323000-9-ig (kivéve 85321000-5 és 85322000-2) 74875000-3-tól 74875200-5-ig és 92000000-1-tõl 92622000-7-ig (kivéve 92230000-2)
166
Kérdések: Miként tudja csoportosítani a közbeszerzési eljárásokat? Mi a különbség a nyílt, meghívásos és tárgyalásos eljárás között? Mit jelent, melyek az ismérvei a tervpályázati eljárásnak? Építési beruházásokkal kapcsolatos közbeszerzési eljárás ajánlattevõjeként melyik eljárás típust választaná és miért?
167
VII. Rész Építési projektek szereplõinek jogi és szakmai szerepvállalása, kapcsolatrendszere 54.1. Az építési projektek szereplõi megrendelõi oldalon: Ø az állami szervek, az önkormányzati szervek, melyek esetében a közpénzek felhasználásának átláthatóság céljából jelentõsen módosult a közbeszerzésekre vonatkozó eljárás, melyre nézve a VI. Részben foglaltak az irányadók, Ø magánszemélyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezetek, akik nem tartoznak a közbeszerzési eljárás alá, Ø mind a közbeszerzési eljárás alapján, mind pedig azon kívül a megrendelõ által kötendõ vállalkozási szerzõdéskötéseikkel és azok teljesítésével, felelõsségükkel kapcsolatosan a Ptk. rendelkezései az irányadók, Ø megrendelõi oldalon a mûszaki ellenõr jelenléte, mûködése kiemelkedõ jelentõséggel bír, akinek jogszabályon alapuló tevékenysége a közbeszerzési eljárás alapján kötött építési szerzõdés teljesítése során kötelezõ. 54.2. Az építési projektek szereplõi vállalkozói ( fõvállalkozó, alvállalkozó ) oldalon: az építési piacon a cégek szükségképpen nemcsak versenytársai, hanem (különbözõ projektek, illetve egy-egy projekt különbözõ fázisai tekintetében) egyben partnerei, többek között alvállalkozói is egymásnak. Nem kizárólag a tenderek piacára korlátozódik a verseny. Az éves költségvetési törvény rendelkezései szerint bizonyos megrendelések csak közbeszerzési pályázatokon való részvétellel megszerezhetõk, s így ezen munkák kapcsán másképpen nem is folyhat verseny a piaci szereplõk között. A megrendelésekhez jutás egyik módja a pályázaton való (sikeres) részvétel. A Kbt. értelmében a közpénzbõl fedezett és megbízhatóan ki is fizetett munkák közbeszerzési pályázatokon szerezhetõk meg. Mivel a bevételi források tekintetében kétségtelenül a közbeszerzés körébe tartozó projektek a vállalkozási/alvállakozási díjra vetítetten kiemelkedõen nagy jelentõséggel bírnak, a legnagyobb és legerõsebb piaci szereplõk részérõl a piacfelosztás, a versenykorlátozás jogsértõ magatartását tanúsítják, például kartellmegállapodás megkötésével. Az adott tendereken történõ összejátszást, árfelhajtó hatású magatartást mind a magyar, mind a nemzetközi versenyjogi gyakorlat törvénysértõnek minõsíti, a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozónak tekinti. Az ilyen magatartást tanúsító vállalkozásokat eljárás alá vonják és velük szemben a jogsértés megállapítása esetén szankcióként bírságot szabnak ki. Egyes beruházások jellegébõl, elhelyezkedésbõl eleve az adódik, hogy kizárólag csak az ott kapacitással rendelkezõ versenytársak tudnak pályázni, illetve kizárólag a versenytársak vonhatóak be tendernyerés esetén alvállalkozóként. A gazdasági célú jogszerû kapcsolattartás és kommunikáció tényébõl csak maga a kapcsolattartás állapítható meg, abból egyéb jogi következtetés levonása nem lehetséges. Minden vállalatnak joga van ahhoz, hogy akár bizalmas, üzleti információkat osszon meg egy másik vállalattal, akár saját versenytársával is, a gazdasági versenyt sértõ célzat nélkül. Ezért nem lehet jogellenes az, ha a versenytársak kapacitás-megbeszéléseket folytatnak, sõt, ez segítheti a vállalkozásokat a megfelelõ alvállalkozó kiválasztásában, a megfelelõ alvállalkozó kiválasztásának pedig végsõ soron árcsökkentõ hatása is lehet. Üzleti titkot képezõ információk birtokában is hozható ésszerû és önálló piaci döntés, és így nem korlátozódik a piaci verseny. A magyar versenytörvény nem tiltja bizalmas üzleti információk versenytársaknak történõ átadását, a kapacitás-adatok
168
egyike sem üzleti titok. A kapacitás-elemek, az adott vállalatra vonatkozó kapacitás adatok mindenki számára hozzáférhetõ, nyilvános adatok, több esetben maga a vállalat teszi ezt közzé a sajtóban, több esetben állami hatóságok tartják nyilván, illetve a versenytársak is ismerik ezeket az információkat. Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. E tilalom vonatkozik különösen a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására, a piac felosztására, az értékesítésbõl történõ kizárásra, az értékesítési lehetõségek közötti választás korlátozására, a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra. Leszögezendõ, a vállalkozások közötti megállapodások versenyjogi megítélésének kiindulópontja azon követelmény, hogy a vállalkozások piaci döntéseiket önállóan hozzák meg, mellõzve a versenytársaikkal akarategységben tanúsított piaci magatartást. A piaci szereplõknek saját maguknak, önállóan kell kialakítaniuk a piacon általuk alkalmazott politikát, követett magatartást, s ez az elvárás meggátol minden közvetlen vagy közvetett kapcsolatot az egymástól független piaci szereplõk között. Versenyjogi szempontból nem akkor jön létre egy, a versenytörvénybe ütközõ megállapodás, ha azt a szerzõdõ felek a polgári jogi vagy társasági jogi alapon érvényesen aláírják, hanem akkor, amikor a megállapodásban rögzítettekre vonatkozóan a felek közötti akarategyezség megállapítható. A versenyjogi értelemben tiltott megállapodáshoz nem szükséges feltétel az, hogy az polgári jogi vagy társasági jogi értelemben érvényes legyen, illetve az sem, hogy az bármilyen írásbeli formát öltsön. Szükséges és egyben elegendõ feltétel, ha az érintett felek akarategyezsége megállapítható vagy a felek megállapodásra utaló magatartást tanúsítanak. Míg a megállapodás valamely versenykorlátozó magatartás formája, addig annak példálózóan felsorolt tiltott tartalmát a versenytörvény ( a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény ) 11. §-ának (2) bekezdése rögzíti. Ennek megfelelõen törvényileg nevesítetten tiltott a piacfelosztás, amely a nyertes vállalkozásnak a pályázatok benyújtására nyitva álló határidõ leteltét megelõzõen történõ meghatározásában és bizonyos vállalkozások alvállalkozói munkával való ellátásában történõ megállapodásban nyilvánulhat meg. Ez a piacfelosztás közvetve az árakat is érintheti, mert a piacfelosztásban részes versenytársak az árversenyben sem voltak érdekeltek, ami a kiíró, végsõ soron az adófizetõk hátrányára a magasabb árak irányába hathatott. Amennyiben a verseny versenyjogszerû, az elvégzendõ munkának olcsóbbnak, jobb minõségûnek kell lennie, mint ennek hiányában, mert azt a verseny kikényszeríti, a versenyzés ilyen irányú kényszerítõ erõvel bír. Egy magatartás versenyhatásai az érintett piacon vizsgálhatók. Az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi piac figyelembe vételével kell meghatározni. A megállapodás tárgyát alkotó árun kívül figyelembe kell venni az azt a felhasználási célra, az árra, a minõségre és a teljesítés feltételeire tekintettel ésszerûen helyettesíthetõ árukat (keresleti helyettesíthetõség), továbbá a kínálati helyettesíthetõség szempontjait. Földrajzi terület az, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevõen kedvezõtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy az áru értékesítõje nem, vagy csak számottevõen kedvezõtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni. A piac meghatározásának alapvetõ célja mind a termékek, mind a földrajzi dimenziójában az, hogy azonosítsa a vállalkozás azon tényleges versenytársait, amelyek képesek korlátozni a megállapodásban érintett vállalkozások magatartását és megakadályozni azokat abban, hogy a tényleges verseny kényszerítõ erejétõl függetlenül viselkedjenek.
169
A Versenytanács elõtti eljárásban a versenyjogi szabályok szerint az eljárás alá vont fõvállalkozót és alvállalkozót a fentiek alapján kell vizsgálni, melynek során nem hagyható figyelmen kívül, hogy e minõségükben milyen formában részesültek a. piacból. Gyakorta az az eljárás alá vontak védekezése, hogy a megrendelésállomány-zuhanás nehéz helyzetbe hozta a vállalkozásokat, amelyek számára jövõbeni mûködésük szempontjából elengedhetetlen volt, hogy meglévõ eszközeiket át tudják menteni a késõbbi évekre, hiszen jelentõs költségek merültek fel még akkor is, ha nem végeztek kivitelezést, a fenntartásra, állagmegóvásra, adókra, bérekre, az esetleges fejlesztésre folyamatosan költeni kellett. E költséget ki kellett termelni, vagyis ezt meghatározóan volt egy minimális árbevétel, illetve munkavállalás, ami nélkül veszteségessé váltak volna a vállalkozás - márpedig veszteséges vállalkozás nem tud indulni közbeszerzés eljáráson, így a veszteség a társaság felszámolását jelentette volna. Ezért a vizsgált idõszakban a csökkent összegû beruházói igény miatt nagyon aktív piackutatást kellett folytatni annak érdekében, hogy legalább a szükséges minimális nyereséget eredményezõ munkákat nyerjen és így kapacitását át tudja menteni az elkövetkezendõ évekre. De készülvén az erõs kínálati piacra, avagy a korábban éppen emiatt kialakult piaci helyzetben már arra gondoltak, hogy a kevésbé sikeres üzleti éveket közös átvészeljék megállapodtak a pályázatokkal meghirdetett munkálatok felosztásáról, abból a célból, hogy ne a versenytársak közötti verseny, hanem a közöttük létrejövõ megállapodás határozza meg a pályázatok eredményét, a nyertes személyét. Ez azt a célt is jelenti, hogy a pályázatokon ne a versenytársak közötti verseny által kerüljön meghatározásra a nyertes ajánlat összege (az ár), hanem a versenytársak által megkötött megállapodás alapján. A vállalkozóknak azonban van egy kis- és középvállalkozói köre is, akik esetében nem kizárt a közbeszerzési eljárásban való részvétel, de ezesetben is elsõsorban alvállalkozói minõségben, elsõdlegesen a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó megrendelõi körön kívül álló megrendelõkkel kerülnek szerzõdéses kapcsolatba. Ezesetben kristálytisztán csak a polgári jogi szabályok, ezen belül is a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak és objektív mérce jogi szempontból. A kereslet és kínálat viszonya befolyásolja a piacot és árfelhajtó, vagy árcsökkentõ hatást gyakorol. A vállalkozó részérõl elsõdlegesen megfontolandó, ha díjazása a tét, a piaci verseny összefüggésében az ésszerûség határai között maradjon vállalásait illetõen, melybe a díj, költségek, teljesítési idõ, garanciavállalás számára teljesíthetõ mértéke és módja fennmaradjon. Amennyiben a vállalkozó arra vállal kötelezettséget, hogy 20 éven keresztül jótállási felelõsséget vállal elvégzett munkájáért, nem számíthat arra, hogy a megrendelõ, annak jogutódja nem kívánja a huszadik évben is érvényesíteni jogát ezen jogcímen vele szemben, amely nem kizárt, hogy hosszadalmas jogvitához vezet. Ellenben elõfordulhat olyan helyzet is, hogy a vállalkozó jogutód nélküli megszûnése követeztében a megrendelõ jótállási, szavatossági jogát érvényesíteni nem tudja. Amely a közpénzen történt megrendelés esetében a versenykorlátozás, az a magánszféra körében a polgári jogi tisztesség, jóhiszemûség követelménye a polgári jogi kapcsolatokban, az együttmûködési kötelezettség keretében ( Ptk. 4.§ ). A jegyzet következõ részében erre vonatkozóan a szerkesztõ részletesen kifejti jog álláspontját, ezért arra nézve itt utal. Ha az építõipari kivitelezési tevékenység fõ-, illetve alvállalkozói szerzõdés alapján valósul meg, a fõvállalkozó kivitelezõ felelõs mûszaki vezetõje felel a kivitelezés szakszerûségéért, az alvállalkozók tevékenységének összehangolásáért. 54.3. A mûszaki ellenõr és a felelõs mûszaki vezetõ 54.3.1. Az építési mûszaki ellenõri tevékenységrõl szóló 158/1997. (IX.26.) Korm. rendelet hatálya kiterjed minden épület és mûtárgy (a továbbiakban: építmény) építési szerelési munkáinak mûszaki ellenõrzésére.
170
Az építtetõ az építési szerelési munka szakszerûségének ellenõrzésével, illetõleg helyszíni képviselete ellátásával építési mûszaki ellenõrt bízhat meg, közbeszerzési eljárásban, a jogszabályban meghatározott esetekben ( lásd: jegyzet VI. Rész ) köteles megbízni. Az építési mûszaki ellenõr az építmény megvalósítására irányuló építési szerelési munka teljes folyamatában elõsegíti és ellenõrzi a vonatkozó jogszabályok, hatósági elõírások, szabványok, szerzõdések, valamint az építésügyi hatóság, illetve az építmény létesítését engedélyezõ hatóság által jóváhagyott építészeti mûszaki terv betartását. Az építési mûszaki ellenõr feladata különösen: a) a jogerõs és végrehajtható építési (létesítési) engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott építészeti-mûszaki tervdokumentáció, valamint a kivitelezési tervek alapján az építéskivitelezési tevékenység ellenõrzése, az építmény kitûzése helyességének, szükség esetén a talajmechanikai, környezetvédelmi és egyéb felmérések, vizsgálatok megtörténtének ellenõrzése, b) a hatósági engedélyek, hatósági elõírások, határidõk és a minõségi elõírások, valamint a szerzõdések megtartásának folyamatos ellenõrzése, c) az építési napló külön jogszabályban meghatározottak szerinti ellenõrzése, a bejegyzések és egyéb jegyzõkönyvek ellenjegyzése, illetõleg észrevételezése, d) a hibáknak, a hiányosságoknak, eltéréseknek az építési naplóban való feltüntetése, e) a mûszaki, illetve gazdasági szükségességbõl indokolt tervváltoztatásokkal kapcsolatos javaslatok megtétele az építtetõ részére, f) a munkák eltakarása elõtt azok mennyiségi és minõségi ellenõrzése, g) az átadás-átvételi eljárásban való részvétel, h) egyes építményfajták mûszaki teljesítmény-jellemzõinek ellenõrzése, a technológiával összefüggõ biztonsági elõírások betartásának ellenõrzése, i) a beépített anyagok, késztermékek és berendezések megfelelõség-igazolása meglétének ellenõrzése, j) a mûszaki ellenõri feladatok elvégzésének dokumentálása az építési naplóban. Ha az építõipari kivitelezést - fõvállalkozó hiányában - több kivitelezõ végzi és több felelõs mûszaki vezetõ irányítja, akkor az építési mûszaki ellenõr - az építtetõ külön megbízása alapján - gondoskodik arról, hogy az elvégzett részmunkák vonatkozásában az egyes kivitelezõk felelõs mûszaki vezetõi által tett nyilatkozatok az építési naplóban összegyûjtésre kerüljenek, és azok a használatbavételi engedély iránti kérelem benyújtásakor az építtetõ rendelkezésére álljanak. Az építési mûszaki ellenõr hiba, hiányosság megállapítása esetén köteles azt haladéktalanul az építtetõ vagy annak megbízottja tudomására hozni. A felelõs mûszaki vezetõ feladatkörében felel az építõipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok, továbbá a hatósági engedélyekben és a tervdokumentációkban foglaltak megtartásáért. Ha az építõipari kivitelezési tevékenység fõ-, illetve alvállalkozói szerzõdés alapján valósul meg, a fõvállalkozó kivitelezõ felelõs mûszaki vezetõje felel a kivitelezés szakszerûségéért, az alvállalkozók tevékenységének összehangolásáért. 54.3.2. Az építõipari kivitelezési, valamint a felelõs mûszaki vezetõi tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról szóló 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet szerint ha az építõipari kivitelezési tevékenység fõ-, illetve alvállalkozói szerzõdés alapján valósul meg, a fõvállalkozó kivitelezõ felelõs mûszaki vezetõje felel a kivitelezés szakszerûségéért, az alvállalkozók tevékenységének összehangolásáért.
171
Ha az építõipari kivitelezési tevékenységnek nincs fõvállalkozó kivitelezõje, az építmény, építményrész, elvégzett szakmunkák vonatkozásában az egyes kivitelezõk felelõs mûszaki vezetõi felelnek az általuk irányított munkáért, és tesznek nyilatkozatot az építési naplóban az általuk elvégeztetett kivitelezési munkákról. A felelõs mûszaki vezetõ egyes tevékenységek (pl. munkahelyi irányítás, építési napló vezetés), illetve építési-szerelési szakterületek felelõs irányításával a tevékenységnek megfelelõ képesítéssel rendelkezõ személyt is megbízhat. Ezen harmadik személy a felelõs mûszaki vezetõ teljesítési segédje, akinek tevékenységébõl, mulasztásából eredõ teljes kárért a polgári jogi felelõsségi szabályok alapján a felelõs mûszaki vezetõ úgy felel, mintha maga okozta volna a kárt. A felelõs mûszaki vezetõ tartós akadályoztatása esetén a kivitelezõnek gondoskodnia kell a helyettesítésrõl. A helyettesítés ideje alatt elvégzett építõipari kivitelezési tevékenységért a felelõs mûszaki vezetõt helyettesítõ - az e rendelet szerinti jogosultsággal rendelkezõ személy felel. A felelõs mûszaki vezetõ feladatkörében felel az építõipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok, továbbá a hatósági engedélyekben és a tervdokumentációkban foglaltak megtartásáért. A felelõs mûszaki vezetõ szakmai tevékenységének ellenõrzése során feltárt hibákat, illetõleg a tevékenysége ellen irányuló panaszokat az építésfelügyelet vizsgálja ki. Azt a felelõs mûszaki vezetõt a vizsgálatot (ellenõrzést) lefolytató építésfelügyeleti szerv a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szerinti eljárás keretében határozattal figyelmeztetésben részesíti, amelyrõl a határozat egy példányának megküldésével tájékoztatja a vizsgált személy lakhelye szerint illetékes, névjegyzéket vezetõ területi kamarát is. A felelõs mûszaki vezetõ feladatai különösen: a) az építési-szerelési munkák irányítása; b) az építési-szerelési munkára vonatkozó jogszabályok (szakmai és minõségi követelmények), munkavédelmi, tûzvédelmi, környezetvédelmi, mûemlékvédelmi, természetvédelmi, közegészségügyi és más kötelezõ hatósági elõírások, továbbá az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyek betartatása, azok betartásának az általa vezetett építkezéseken való ellenõrzése; c) az építési napló megnyitása, vezetése, ellenõrzése és lezárása, az építési munkahely átvétele, õrzésének biztosítása; d) az építõipari munkafolyamat szakszerû megszervezése, az egész kivitelezés során a minõségi követelmények biztosítása, a technológiai, a munkavédelmi és az egészségügyi elõírások betartatása; e) a kitûzés helyességének, valamint a talajmechanikai és egyéb vizsgálatok megtörténtének ellenõrzése; f) a szükséges minõségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetése; g) az azonnali intézkedést igénylõ építési mûszaki feladatok meghatározása és irányítása; h) az építtetõvel, illetve annak helyszíni képviselõjével (építési mûszaki ellenõr), továbbá az esetleges alvállalkozók felelõs mûszaki vezetõivel való együttmûködés; i) az építési tevékenység mûszaki terveitõl eltérõ, nem építési (létesítési) engedélyköteles kivitelezésnek az építési naplóban történõ feltüntetése; j) az átadás-átvételi eljárásban, illetõleg a használatbavételi engedélyezési eljárásban való közremûködés és az ehhez szükséges nyilatkozatok megtétele az építési naplóban; k) az építményen végzett építési-szerelési munkák, továbbá az alvállalkozók munkájának összehangolása; l) az építési munkák befejeztével az építési területrõl való levonulás végrehajtása és a munkaterület átadása az építtetõnek.
172
54.3.3. Koordinátor Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekrõl szóló 4/2002.(II.20.) SzCsM-EüM együttes rendelet szabályozza a koordinátor tevékenységét. Ø A tervezõ köteles a kivitelezési tervdokumentáció készítése során koordinátort igénybe venni (foglalkoztatni vagy megbízni). A koordinátor megteszi a kiviteli terv munkahelyi egészség és biztonság szempontjából szakszerû elkészítéséhez szükséges javaslatokat. Ø A kivitelezõ munkáltató köteles koordinátort igénybe venni (foglalkoztatni vagy megbízni) a kivitelezési munkák alatt. A koordinátor megvalósítja a 8. §-ban meghatározott feladatokat. A koordinátor indokolt javaslatait a felelõs mûszaki vezetõ a biztonságért viselt felelõssége keretében érvényesíti. Amennyiben a tervezõ, kivitelezõ rendelkezik a munkabiztonsági szaktevékenység ellátásához elõírt képesítéssel, nincs szükség külön koordinátor megbízására vagy alkalmazására. Ez esetben az Mvt. ( a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény ) 19. §-ának (2) bekezdésében meghatározott írásbeli nyilatkozatban ki kell térni arra, hogy a koordinátori feladatokat ki látja el. A kivitelezõ az építési munkahely kialakítását csak akkor kezdheti meg, ha a kivitelezési tervdokumentáció részét képezi a biztonsági és egészségvédelmi terv. A kivitelezõ az építési munkahely kialakításának megkezdése elõtt elõzetes bejelentést köteles megküldeni az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõségnek az építési munkahely szerint illetékes felügyelõségéhez, abban az esetben, ha a) az építõipari kivitelezési tevékenység idõtartama elõreláthatóan meghaladja a 30 munkanapot és egyidejûleg ott több mint 20 fõ munkavállaló végez munkát; b) a tervezett munka mennyisége meghaladja az 500 embernapot. Az elõzetes bejelentés idõszerû adatait az építési munkahelyen jól láthatóan kell elhelyezni. Ha más jogszabály szintén elõír ilyen kötelezettséget, akkor az azonos adatokat csak egyszer kell feltüntetni. A kivitelezési tervdokumentációk készítésénél, az építõipari kivitelezési tevékenység elõkészítésénél és végzésénél a tervezõnek, illetve a kivitelezõnek - ezek hiányában az építtetõnek - figyelembe kell vennie a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott elõírásokat. E körben a kivitelezési tervdokumentáció készítõjének, illetve a kivitelezõnek Ø figyelembe kell vennie azokat a különbözõ munkafolyamatokat, illetve munkaszakaszokat, amelyeket egyidejûleg, illetve egymást követõen végeznek, és meg kell határoznia ezek elõrelátható idõtartamát; Ø biztonsági és egészségvédelmi tervben meg kell határoznia az adott építési munkahely sajátosságainak a figyelembevételével a munkahelyre, a munkavégzésre vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelményeket. A tervnek tartalmaznia kell azokat a különleges intézkedéseket, amelyek a 2. számú mellékletben felsorolt munkák veszélyeinek kiküszöbölését szolgálják. A koordinátor feladatai a kiviteli terv készítésével összefüggésben a következõk: a) koordinálja a tervdokumentációk készítésénél, a kivitelezés elõkészítésénél és végzésénél a munkavédelmi szabályok és terv megvalósulását, végrehajtását; b) szakmailag ellenõrzi a biztonsági és egészségvédelmi tervet; c) összeállítja azt a dokumentációt, amelyben az építmény és az építési technológia jellemzõi alapján az egészség és biztonság célszerû követelményeit rögzítik az esetleges késõbbi munkák biztonsága érdekében;
173
d) összehangolja a megelõzés és a biztonság általános alapelveinek megvalósítását, különösen: da) a kivitelezési tervek elkészítése során az egyszerre, vagy a csak egymás után végezhetõ munkafázisok, illetve munkaszakaszok meghatározását, db) a különbözõ munkafázisok, illetve munkaszakaszok elõrelátható kivitelezési idõtartamának meghatározását. A koordinátor feladatai az építõipari kivitelezési tevékenységgel összefüggésben a következõk: a) a meghatározott követelmények megvalósulásának összehangolása annak érdekében, hogy a munkáltató és - amennyiben a munkavállalók érdekében ez szükséges - a munkát személyesen végzõ önálló vállalkozók a biztonsági és egészségvédelmi tervben meghatározottakat megvalósítsák; b) indokolt esetben kiegészítés készítése a biztonsági és egészségvédelmi tervhez, valamint dokumentációhoz annak érdekében, hogy azok folyamatosan tartalmazzák a munkák elõrehaladásából, illetve a körülmények változásából adódóan az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeit; c) közremûködés az építési munkahelyen egyidejûleg tevékenykedõ, illetve egymást követõen felvonuló munkáltatók között a tevékenységek összehangolásában, figyelemmel az Mvt. 40. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott felelõsségi szabályokra; d) a munkafolyamatok ellenõrzésének összehangolása; e) a szükséges intézkedések megtétele annak érdekében, hogy az építési munkahelyre kizárólag csak az arra jogosultak léphessenek be. 54.3.4. Az építtetõ, a felelõs mûszaki vezetõ, a munkáltató felelõssége A koordinátor megbízása vagy foglalkoztatása nem érinti a megbízónak (foglalkoztatónak) és a felelõs mûszaki vezetõnek a munkavédelemre vonatkozó szabályokban megállapított felelõsségét. 54.3.5. Az építési munkahelyen biztosítandó minimális követelmények a) az építési munkahelyen rendet és tisztaságot kell tartani; b) a munkavégzés helyének meghatározásakor figyelembe kell venni annak elérhetõségét, meg kell határozni a közlekedési utakat vagy a közlekedési zónákat; c) meg kell határozni a munkahelyek kémiai biztonságával összefüggõ szabályokat, ideértve a veszélyes anyagok és készítmények, a foglalkozási eredetû rákkeltõk egészségkárosító hatásának megelõzésére vonatkozó elõírásokat is; d) gondoskodni kell a karbantartásról, az üzemeltetést megelõzõ ellenõrzésrõl, az eszközök és berendezések rendszeres ellenõrzésérõl, a meghibásodások elhárításáról; e) az anyagok tárolási területeit el kell határolni, el kell választani, biztosítani kell szabályos tárolásukat, különös tekintettel a veszélyes anyagokra és készítményekre; f) meg kell határozni a veszélyes anyagok, készítmények és veszélyes hulladékok kezelési és eltávolítási szabályait; g) meg kell állapítani az ipari és kommunális hulladékok, valamint az építési törmelék tárolásának, elszállításának a szabályait; h) rendszeresen át kell tekinteni a munkafolyamatok, illetve munkaszakaszok tervezett elvégzési idejét és módját, az organizációs tervet szükség szerint módosítani kell a munkák elõrehaladásához, illetve a körülmények változásához igazodva; i) biztosítani kell az együttmûködést a munkáltatók és az önálló vállalkozók között az építési munkahely és a környezetében lévõ ipari tevékenységek kölcsönhatásainak figyelembevételével.
174
54.3.6. Munkáltató kötelezettségei Miután a vállalkozó a vállalkozói tevékenységének teljesítése során alkalmazottakat foglalkoztat, ezért a dolgozók vonatkozásában munkajogviszonyban áll a vállalkozó munkáltatóként velük. Ebbõl következik, hogy a munkaviszonyra vonatkozó V. Rész szabályai megfelelõen alkalmazandók. Kiemelendõ ezen kívül, hogy az Mvt.-ben, továbbá a 4/2002.(II.20.) SzCsM-EüM együttes rendeletben meghatározottak alapján az építési munkahelyen a biztonság megvalósítása és az egészség védelme érdekében a munkáltató köteles a) az ott a rendelet szerint biztosítandó minimális követelményeket a rendelet 4. számú mellékletében foglaltakkal összhangba hozni és megvalósítani; b) a koordinátor javaslatait figyelembe venni. Az építési munkahelyen a természetes személy munkáltató, aki maga is végez építési szakmunkát vagy építésszerelési munkát, köteles megtartani a munkavédelemre vonatkozó szabályokat, továbbá figyelembe venni a koordinátor javaslatait. 54.3.7. Munkavállalók tájékoztatása, meghallgatása és részvétele A munkáltató a munkavállalókat, illetve képviselõiket köteles – szükség szerint írásban – tájékoztatni azokról az intézkedéseirõl, amelyek az építési munkahelyen munkát végzõ munkavállalók egészségét és biztonságát érintik. A tájékoztatást a munkavállaló részére közérthetõ formában kell megadni. A munkavállalók és képviselõik meghallgatását és részvételét biztosítani kell a rendelet 7-10. §-okban meghatározottak megvalósítása során, ha a kockázat mértéke és az építési munkahely mérete ezt indokolttá teszi. 54. Tervezõ Az építési projektek szereplõi közül a tervezõnek kiemelkedõ jelentõsége van, az építészeti – mûszaki tervdokumentáció elkészítésével kapcsolatosan összefüggésben azok tartalmi követelményeire vonatkozó 45/1997. ( XII. 29. ) KTM. rendeletben foglaltakkal. A tervezõ önálló vállalkozói jogviszonyban, azonban a beruházó, vagy a kivitelezõ megbízottjaként is részt vállalhat az építési projektek szereplõi között. A megrendelõ (építtetõ, beruházó) általában egyfelõl a tervezõi névjegyzékben szereplõ tervezõvel a kiviteli tervek elkészítésére, másfelõl a kivitelezõvel a létesítménynek tervek szerinti kivitelezésére tervezési, illetõleg építési szerzõdéseket köt. Tervpályázati eljárást kell lefolytatni a Kbt. (közbeszerzési törvény) szerint ajánlatkérõnek minõsülõ szervezeteknek a Kbt. hatálya alá tartozó, építési beruházás esetén az építmény építészeti-mûszaki tervezésének a kivitelezést megelõzõ versenyeztetésére - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik -, valamint az önálló szolgáltatásként megrendelendõ építészeti-mûszaki tervezés versenyeztetésére. A tervpályázati eljárás eredményeként a Kbt. szerinti tervezõi szolgáltatás megrendelésére kerül sor. Az Étv. 2. §-ának 18. pontja szerinti sajátos építményfajták tervezése esetén tervpályázati eljárás lefolytatása nem kötelezõ. Amennyiben azt a tervezés jellege lehetõvé teszi, illetve mûszaki, minõségi és gazdasági követelmények igénylik a tervpályázati eljárás lefolytatható. A tervpályázati eljárást a tervpályázat tárgya szerinti építésügyi, illetve egyéb hatósági engedélyezési eljárásokat megelõzõen kell lefolytatni, és az nem irányulhat magának az engedélyezési tervdokumentációnak az elkészítésére. A tervpályázati eljárás pályamûvön (építészeti-mûszaki, illetve egyéb tervjavaslaton) alapuló tervpályázat vagy ötletpályázat lehet.
175
A tervezõ és a kivitelezõ között közvetlen szerzõdéses kapcsolat nincs. A megrendelõ köteles a mûszaki-gazdasági tervezési munkával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokat, szakvéleményeket stb. a vállalkozó (kivitelezõ) rendelkezésére bocsátani, illetõleg a vállalkozó (kivitelezõ) kérésére a továbbtervezés szempontjából szükséges utasításokat megadni. A megrendelõ azonban sem a tervezés sem a kivitelezés terén nem szükségképpen tekinthetõ szakembernek (szakvállalatnak), ezért a tervezõ által készített terveket azok megfelelõsége szempontjából annak ellenére sem köteles vizsgálni, hogy azokat a tervezési szerzõdés teljesítéseként veszi át a tervezõtõl. Nincs is olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a megrendelõnek (építtetõnek, beruházónak) a mûszaki terveket jóvá kellene hagynia. A gazdálkodó szervezetek között létrejött szerzõdések körében ugyanakkor általánosan érvényesülõ szabály az, hogy a szolgáltatás elfogadása nem mentesít a hibás teljesítés következményei alól (Ptk. 316. §), vagyis minden gazdálkodó szervezet önálló felelõsséggel tartozik a saját tevékenységi körébe esõ cselekményekért és mulasztásokért. Ha tehát a tervezõ a tervek átadásával teljesít is, a megrendelõnek azok kifogás nélküli elfogadása azonban a tervezõ hibás teljesítésével oksági kapcsolatban nem áll. Ezért a tervezõ a minõségileg hibás tervek elkészítése miatt a hibás teljesítés folytán fennálló felelõsséggel tartozik a megrendelõjével szemben (Ptk. 305. §, 410. §). Más a helyzet a megrendelõ és a kivitelezõ jogviszonyában. A megrendelõ ugyanis a tervdokumentációt nem teljesítésként adja át a kivitelezõnek, hanem azért, hogy a kivitelezõ szolgáltatását (mûszaki paraméterek, ellenérték stb. tekintetében) konkretizálja. Ezért a kivitelezõ a tervdokumentáció - mint szolgáltatás - hibája miatt a megrendelõvel szemben szerzõdésszegési igényt nem érvényesíthet. A továbbiakban felmerül az a kérdés, hogy ha a kivitelezés megfelel ugyan a megrendelõ által szolgáltatott terveknek, de a hibás mûszaki tervezés miatt - a megrendelõ és a kivitelezõ között létrejött szerzõdésben meghatározott teljesítési érdek nem valósulhat meg, miként alakul a kivitelezõ felelõssége a megrendelõvel szemben, illetõleg a tervezõ felelõssége a kivitelezõvel szemben. A kivitelezõtõl az építési munkát illetõen a kellõ szakértelem elvárható, ezért a kivitelezõ a tervezõ részérõl elkövetett, a megfelelõ teljesítést gátló, veszélyeztetõ körülményekrõl, tervhibákról a megrendelõt tájékoztatni, figyelmeztetni köteles. Ehhez az szükséges, hogy a megrendelõ (építtetõ, beruházó) által rendelkezésre bocsátott tervdokumentációt a szakértelemmel rendelkezõtõl elvárható gondossággal vizsgálja meg. Ha ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy olyan hibát, amelyet kellõ gondosság mellett észlelhetett volna, nem ismer fel, vagy errõl a megrendelõt nem tájékoztatja, ezzel a jogszabályban elõírt kötelezettségét megszegi, s ezért - a megrendelõvel szemben - a kártérítési felelõssége fennáll. Nyilvánvaló azonban, hogy az eredendõen a hibás tervezés miatt jelentkezõ - bár a kivitelezõ megfelelõ gondossága esetén részben vagy egészben elhárítható - létesítményhiba esetén a tervezõ sem mentesülhet saját hibájának a kárkövetkezményei alól. Ilyen esetekben tehát a többek közös károkozásának szabályai (Ptk. 344. §) az irányadóak, vagyis a tervezõ és a kivitelezõ a hibás tervek alapján kivitelezett és ezért hibás létesítménnyel kapcsolatban a megrendelõnél keletkezett károkért egyetemleges felelõsséggel tartoznak. A bíróság mellõzheti az egyetemleges felelõsség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja. Ennek különösen azért van jelentõsége, mert esetenként a kivitelezõnek a szükségessé vált javítási munkákat saját károkozásának mértékén túl is el kell végeznie, pl. a munkák oszthatatlansága miatt. Az sem kizárt azonban, hogy a tervezõnek kell - a javítási tervek szolgáltatásán felül teljeskörûen helytállnia, pl. a kivitelezõ jogutód nélküli megszûnése miatt.
176
Általános szabályként azonban az állapítható meg, hogy a közös károkozás következményeinek reá esõ részét mindkét vállalkozónak (tervezõnek, kivitelezõnek) közrehatása estén annak mértékéig az építtetõnek is - általában viselnie kell. 55. Vállalkozó (kivitelezõ) és a megrendelõ (építtetõ) jogi kapcsolata az építési munka átvétele során Az építési munka átvételének elõfeltétele az, hogy a kivitelezõ szolgáltatása megfeleljen a rendeltetésszerû használhatóság követelményének. E követelményeket a megrendelõk az építési szerzõdésben (tervdokumentációban költségvetésben stb.) konkretizálják, a rendeltetésszerû használatra való alkalmasságot tehát elsõsorban a törvényes kellékekhez és a szerzõdésben foglalt feltételekhez viszonyítva lehet megállapítani. A szerzõdésszegés kérdését ezért mindig konkrétan, az adott megállapodás szempontjából kell vizsgálni, és a kérdés elbírálásánál figyelmen kívül kell hagyni azt, hogy az egyik félnek egyidejûleg másokkal kötött - bár ehhez kapcsolódó - szerzõdései teljesedésbe mentek-e. Ha pl. adott esetben a kivitelezõ kötelezettsége abban áll, hogy egy üzemi épületet építsen, a szerzõdésszegés elbírálása szempontjából közömbös, hogy a teljesítési határidõ lejártakor az üzemi épülethez vezetõ út vagy villamosvezeték még nincs készen, ha ez nem a felek jogviszonyára, hanem az építtetõnek más vállalkozóval kötött szerzõdésére tartozik. Olykor a szerzõdés (tervdokumentáció, költségvetés stb.) nem tartalmaz kifejezett elõírást az építési munka minõségi kellékei tekintetében, de a megrendelõ által kívánt szolgáltatás jellege kétségtelen támpontot ad azok megítélésére. Így például a padló vagy falburkolat kismértékû javításának szükségességét másképpen kell figyelembe venni egy irodaépület és másképpen a portalansághoz fûzõdõ egészségügyi érdek miatt - egy kórházi mûtõ tekintetében. Az elõbbinél ugyanis - bár az csekély mértékig akadályozhatja a használatot - végeredményben nem hiúsítja meg annak munkahelyként való használatát. Az utóbbi esetben viszont az egészségügyi követelmények miatt ez a hiba a rendeltetésszerû használatot is kizárja, s - az adott esetben - a létesítmény átvételének megtagadásához vezethet. Hasonló elveknek kell érvényesülniük a lakások esetében is. A felek eltérõ megállapodásának hiányában nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái (hiányai) miatt, amelyek más hibákkal (hiányokkal) összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerû használatot. A jogszabály alkalmazását illetõen a gyakorlat nem egységes, a lakóépületeket - s ezen belül az egyes lakásokat - a megrendelõk (építtetõk, beruházók) gyakran alig 50-70%-os készültségi fokú állapotban is átveszik, más esetekben pedig az önmagukban jelentéktelen, de tömeges elõfordulásuk miatt a használatot mégis nagymértékben zavaró hibák (hiányok) ellenére folytatják az átadás-átvételt azzal, hogy a hiánypótlási idõ alatt ezeket a vállalkozó kijavítja, illetve pótolja, s ezzel a lakóépület - vagy lakás - lakhatóvá válik. E jogszabályi rendelkezés helyes alkalmazását illetõen a következõkre kell figyelemmel lenni: a Ptk. 403. §-nak (2) bekezdése szerint az építési szerzõdés tárgya általában oszthatatlan szolgáltatásnak minõsül, kivéve, ha annak természetébõl más következik. Abban az esetben, ha a felek a szerzõdésben a munka egyes részeinek átadás-átvételében megállapodnak, a szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy ha a felek lakóház építésére kötött szerzõdésben a munka egyes részeinek (például egyes szekcióknak) átadás-átvételében nem állapodtak meg, a vállalkozó azonban az épületet mégis így kívánja átadni, úgy azt a megrendelõnek át kell-e vennie? Ezeket a kérdéseket a feleknek célszerû már a szerzõdéskötéskor tisztázni, de ha ez nem történt meg, úgy a felek a mûszaki átadás-átvétel során is megállapodhatnak a rész-átvételben. Ilyen megállapodás hiányában azonban a megrendelõ részteljesítés elfogadására nem köteles.
177
Hacsak a szerzõdésbõl más nem következik, a lakóépületnek - s ezen belül az egyes lakásoknak is - már az átadás-átvételkor olyan állapotban kell lenniük, hogy abba (azokba) a lakók beköltözhessenek, ott zavartalanul lakhassanak, és azok tekintetében a használatbavételi engedély kiadható legyen. A lakóépületek, illetõleg lakások rendeltetésszerû használatra való alkalmasságának vizsgálatakor tehát mindenekelõtt arra kell figyelemmel lenni, hogy egy lakásnak többféle funkciója van, mert annak lakóhelyiségei (szobák), egészségügyi helyiségei (fürdõszoba, WC), fõzõhelyiségei (konyha), közlekedési és tároló helyiségei vannak. Nyilvánvaló, ha e funkciók közül egyik vagy másik a létesítményben az építkezéssel nem valósult meg (pl. egy konyhába a víz nincs bevezetve, a fürdõszobában a szennyvíz-elvezetés nem megoldott stb.), ez az egész lakás - ha pedig minden lakásban hasonló hiba van, akkor az egész lakóépület rendeltetésszerû használhatóságát kizárja, az építtetõ, beruházó - részátvételben történt megállapodás esetén - a hibás lakás(ok), egyébként az egész épület átvételét megtagadhatja. Az sem vitatható azonban, hogy több, jelentéktelen hiba egy épületen (lakáson) belüli elõfordulása is okozhat rendeltetésszerû használatra való alkalmatlanságot, mégpedig függetlenül a javítások összértékének mértékétõl, illetõleg a javítások össz-idõszükségletétõl. Ha ugyanis akár több azonos jellegû, akár a szakipar több ágát érintõ hibáról (hiányról) van szó (pl. több helyiségben tapéta-hibák, szerelvény hiányok, elektromos hibák stb. együttes elõfordulása), a javításokat végzõ szakiparosok gyakori, különbözõ idõpontokban ismételten végzett munkái arra kényszerítik a lakókat, hogy különbözõ idõpontokban napközben otthon maradjanak, várják a javítást végzõ szakembereket. Ez számukra több ízben is a munkából való távolmaradást jelenti, ami viszont jelentõsen sérti az érdekeiket. A lakások ilyen hibákkal történõ átadása alkalmas a lakók olyan mértékû zavarására, amely már kizárja a lakás rendeltetésszerû használatát, az abban történõ zavartalan tartózkodást. Ezért részteljesítésben való megállapodás esetén az ilyen hibákkal átadásra kerül a lakás, ilyen megállapodás hiányában az egész épület a rendeltetésszerû célra ugyancsak alkalmatlan és átvételét meg lehet tagadni. Természetesen lehetnek az épületnek is olyan hibái, pl. statikai hibák, amelyek miatt - a lakások egyébként kifogástalan minõsége ellenére is - a lakások rendeltetésszerû célra való alkalmatlansága megállapítható, azok átvétele megtagadható. Felmerülhet az a kérdés is, hogy a rendeltetésszerû használhatósághoz a birtokba vétel lehetõsége is hozzátartozik-e. Ha az épület egyes lakásaiban a kivitelezõ még anyagokat tárol, valamelyik lakást a kivitelezõ dolgozója elfoglalta, és azt nem ürítette még ki stb., az ilyen lakások nem alkalmasak az építési szerzõdés által elérni kívánt szükséglet kielégítésére, a rendeltetésszerû cél megvalósítására. Annak ellenére tehát hogy a lakások (a lakóépület) a tervnek és a költségvetésnek megfelelõen készültek el, a felajánlott szolgáltatás mégsem szerzõdésszerû, mert azt a megrendelõ nem veheti birtokba. Az ilyen lakás (épület) átvétele is megtagadható. 56. Építésügyi hatóság, szakhatóságok A jegyzet jelen részében ezidáig a közvetlenül polgári jogi - kötelmi kapcsolatban álló személyek közötti szerepvállalásról volt szó. A következõkben a jogalkotó által feljogosított közigazgatási szervekkel fennálló kapcsolatrendszerre szükséges áttérni mind a megrendelõi, mind pedig a vállalkozói oldalt illetõen. Miután közigazgatási szervek, ezért eljárásukra a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó szabályok az irányadók. A tervezõnek, az építtetõnek fennáll kapcsolatrendszere az építésügyi hatósággal, az alábbiak szerint. Az építésügyi hatóság hatósági engedélyezést és hatósági ellenõrzést végez.
178
56.1. A hatósági engedélyezés A 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról tartalmaz elõírásokat az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény rendelkezései alapján. Az építésügyi hatósági engedélyek fajtái: a) az elvi építési engedély, b) az építési engedély, c) a bontási engedély, d) a használatbavételi engedély, e) a fennmaradási engedély, f) a rendeltetés megváltoztatására irányuló engedély. Az engedély iránti kérelmet az építtetõ írásban az jogszabály szerinti nyomtatványon terjesztheti elõ. A kérelemnek tartalmaznia kell: a) az építtetõ nevét, címét és aláírását, b) a kérelemmel érintett ingatlan címét és helyrajzi számát, c) a kérelem tárgyát, annak rövid leírásával, d) a mellékletek felsorolását, e) az adott kérelemmel összefüggõ megelõzõ építésügyi hatósági eljárásokra való hivatkozást, f) építészeti-mûszaki tervdokumentáció benyújtásának kötelezettsége esetén a készítésében közremûködõ tervezõ(k) nevét, címét, tervezõi jogosultságuk megjelölését, g) a külön jogszabályban meghatározott értékû illetékbélyeget, illetve az e rendelet hatálya alá tartozó távközlési építmények építésügyi hatósági engedélyezése esetében a rendelet 4. számú mellékletében meghatározott igazgatási szolgáltatási díj megfizetését igazoló bizonylatot. Az építésügyi hatóság vizsgálja, hogy a kérelem és mellékletei megfelelnek-e a jogszabályi elõírásoknak. Ezek hiányában az építtetõt 8 napon belül - határidõ kitûzésével - hiánypótlásra hívja fel. Az építésügyi hatóság köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállás tisztázásának keretében az engedély megadásához szükséges feltételek fennállását a helyszínen ellenõrizni. Az építtetõ az építési, bontási, fennmaradási és a rendeltetés-módosítási (a továbbiakban: építési) jogosultságát a következõ okiratokkal igazolhatja: a) saját tulajdonban lévõ ingatlanon történõ építési tevékenység végzése esetében aa) a rendelet hatálya alá tartozó építési tevékenységek esetén az érintett telekre vonatkozó tulajdonjogát feltüntetõ ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap három hónapnál nem régebbi hiteles másolatával, ab) jogerõs hagyatékátadó végzéssel, ac) jogerõs és végrehajtható bírósági vagy államigazgatási határozattal, illetõleg ad) a tulajdonjogának megszerzésérõl szóló (ügyvéd által ellenjegyzett) szerzõdéssel, ae) haszonélvezettel terhelt ingatlan esetében a haszonélvezõ hozzájáruló nyilatkozatával vagy az ezt pótló bírósági ítélettel; b) idegen tulajdonban lévõ ingatlanon történõ építési tevékenység végzése esetében az a) pontban meghatározottakon túlmenõen ba) az ingatlannal rendelkezni jogosult(ak) hozzájáruló nyilatkozatával vagy az ezt pótló bírósági ítélettel, illetõleg
179
bb) a kisajátítási eljárás útján megszerzett ingatlan birtokba adását vagy a kisajátítási határozat azonnali végrehajtását elrendelõ határozattal; c) közös tulajdonban álló ingatlanon történõ építési tevékenység végzése esetében - az a) pontban meghatározottakon túlmenõen - a tulajdonostárs(ak) hozzájáruló nyilatkozatával vagy az ezt pótló bírósági ítélettel; d) társasházi tulajdon esetében az errõl szóló külön jogszabályban meghatározottak szerint. Az építésügyi hatóság ügyintézési határideje 30 nap, melyet a hatóság vezetõje indokolt esetben legfeljebb további 30 nappal meghosszabbíthat, melyrõl értesíteni kell ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról a hatóság értesített ( Ket. 33.§ (1) és (7) bekezdés). Az elvi építési, az építési, a bontási, a fennmaradási, a használatbavételi és a rendeltetés megváltoztatási engedély megadásáról vagy megtagadásáról rendelkezõ határozatot kézbesítés útján közölni kell az ügyben ügyfélnek minõsülõ magánszemélyekkel, jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekkel és szervekkel, így különösen: a) az építtetõvel, valamint - ha nem azonos az építtetõvel - az ingatlannal rendelkezni jogosultakkal, b) a közvetlenül szomszédos - a határozattal érintett ingatlannal közös határvonalú (telekhatárú) - építési telkekkel rendelkezni jogosultakkal, c) a tervezõvel, használatbavételi engedély esetén a felelõs mûszaki vezetõvel, d) a kiemelt építésügyi hatósági ügyekben az építmény helye szerinti települési önkormányzattal, valamint e) az eljárásban érintett szakhatóságokkal és közmûvekkel. A külföldi értesítési címmel rendelkezõ ügyfél részére a határozatot az eljáró építésügyi hatóság közvetlenül kézbesíti. A határozat egy másolati példányát minden esetben tájékoztatásul meg kell küldeni a tervezõnek, az ügyben közremûködött közmûveknek, a települési önkormányzatnak, és az e rendelet hatálya alá tartozó távközlési építmények esetében - a nyilvántartás vezetése végett a Hírközlési Területi Hivatal Budapesti Irodájának. A tájékoztatottakat jogorvoslati jog nem illeti meg. Az építésügyi hatósági engedélyekrõl értesítendõk közül az építési tevékenységgel érintett ingatlannal közvetlenül szomszédos - közös határvonalú (telekhatárú) - építési telekkel (ingatlanokkal) rendelkezni jogosultak adatait (név, lakcím, székhely stb.) a tényállás tisztázásának keretében az építésügyi hatóság hivatalból - az illetékes földhivatal megkeresése útján - szerzi be. Az Étv. 52. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben eljárni illetékes építésügyi hatóság a települési önkormányzat, illetve a fõvárosban - a fõvárosi önkormányzati rendeletben meghatározott esetekben - a fõvárosi önkormányzat részére az építésügyi hatósági engedélyek megadásáról vagy megtagadásáról rendelkezõ határozat egy példányát megküldi. Amennyiben a települési önkormányzatnak a részére megküldött határozattal szemben jogszabályon alapuló véleményeltérése van, úgy véleményét - a határozat kézhezvételétõl számított 15 napon belül - az eljárt építésügyi hatóság útján, annak felettes szervének küldheti meg felügyeleti intézkedés kérése céljából. Az építményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban a rendelet 2. számú mellékletben felsorolt és aszerint az adott esetben érdekelt szakhatóságok mûködnek közre. Az építésügyi hatóság az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban szakhatósági állásfoglalást igénylõ kérdésekben csak az érdekelt szakhatóság hozzájárulásának figyelembevételével rendelkezhet. A szakhatóságok hozzájárulását, állásfoglalását (a
180
továbbiakban együtt: hozzájárulás) megkeresés útján az építésügyi hatóság szerzi be. A szakhatóságokhoz intézett megkereséshez csatolni kell a hozzájárulás megadásához szükséges mellékleteket. A szakhatóság ügyintézési határideje 15 nap, melyet indokolt esetben a szakhatóság vezetõje egy alkalommal legfeljebb 15 nappal meghosszabbíthatja ( Ket. 33.§ (8) bekezdés). A szakhatóságok hozzájárulása a hatáskörükbe tartozó szakkérdésekre, illetve az általános érvényû jogszabályokban és a helyi építési szabályzatban, településrendezési tervekben nem érintett egyéb, a szakhatóság hatáskörét érintõ kérdések vizsgálatára terjed ki. A szakhatóságok hozzájárulásuk megadása során a véleményezett építészeti-mûszaki tervdokumentációt keltezéssel, aláírással és bélyegzõlenyomattal látják el. A szakhatóságok hozzájárulásában foglalt elõírásokat - a (2) bekezdésben meghatározott körben - az építésügyi hatóság határozatába kell foglalni. Az építményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban a szakhatóságokon túlmenõen a rendelet 2. számú mellékletben felsorolt és aszerint az adott esetben érdekelt közmûvek (a víz-, a csatornázási mûvek, a gáz-, a távhõ- és az áramszolgáltató szervezetek, a villamosmû) üzemeltetõi (a továbbiakban együtt: közmûvek), továbbá a kéményseprõ-ipari szolgáltató szervezet (vállalkozó) (a továbbiakban: kéményseprõ) mûködnek közre. A közmûvek és a kéményseprõ nyilatkozatát az építtetõ, illetve a tervezõ köteles beszerezni. A közmûvek és a kéményseprõ nyilatkozatának arra kell kiterjednie, hogy a szükséges közmûellátottság biztosított-e, illetve milyen feltételekkel biztosítható, továbbá a szakszerû megoldás követelményeire, és arra, hogy az építmény égéstermék kivezetõinek mûszaki megoldása megfelel-e a követelményeknek. A következõ építési tevékenységek csak építési engedély alapján végezhetõek: a) építmény építése, bõvítése, elmozdítása, kivéve: aa) a háztartási szilárd hulladékgyûjtõt, -tárolót, ab) a kerti építményt (pl. hinta, csúszda, homokozó, szökõkút, pihenés és játék céljára szolgáló mûtárgy, kerti napkollektor, épített tûzrakóhely, lugas stb.), ac) a 10,0 m3-nél kisebb víz- és fürdõmedencét, ad) a legfeljebb 6,0 m magas (építményen elhelyezve 3,0 m magas) szélkereket, ae) a zászlórudat, af) a kerti szabadlépcsõt (tereplépcsõt), ag) a háztartási célú kemencét, húsfüstölõt, zöldségvermet, ah) az állatkifutót, komposztálót, 3,0 m2 nettó alapterületnél nem nagyobb állattartási épületet és árnyékszéket, ai) a síremléket, urnasírt, aj) az 1,0 m-nél alacsonyabb támfalat, ak) a telek oldal és hátsó telekhatárain a kerítést, al) a zárt, állandó jellegû kiállítási célú területen belül a nettó 20 m2 össz-szintterületet nem meghaladó, legfeljebb 30 napig fennálló kiállítási építményt, am) az antennákhoz, antennatartó szerkezetekhez csatlakozó mûtárgyakat (ha építésük építmény tartószerkezetének megerõsítését nem igényli); b) az a) pont szerint építési engedélyhez kötött építmény olyan felújítása, helyreállítása, átalakítása vagy korszerûsítése, amely a teherhordó szerkezetét érinti, a homlokzat jellegét (megjelenését) - annak szerkezetével együtt - megváltoztatja, illetõleg az építményben lévõ önálló rendeltetési egységek számának, rendeltetésének megváltoztatásával jár; c) építményen: ca) portál (üzlethomlokzat), cb) 1,0 m2 felületet meghaladó kirakatszekrény, 181
cc) 1,0 m-t meghaladó kiugrású védõtetõ, elõtetõ és kinyitott állapotban e méretet elérõ üzleti ernyõszerkezet, továbbá építményen, illetve attól különállóan mind építési telken, mind közterületen: cd) 1,0 m2-nél nagyobb felületû hirdetési és reklámcélú építmény, reklámszerkezet és reklám-, cég- vagy címtábla, ce) fényreklám, építése, elhelyezése, átalakítása és bõvítése; d) polgári lõtér létesítése; e) közterületen az a) pontban foglaltakon túlmenõen: ea) park, sportpálya, játszótér létesítése, eb) szobor elhelyezése, ec) bármilyen kerítés létesítése; f) a telek természetes terepszintjének tartós, végleges jellegû megváltoztatása a telekhatárok melletti 3,0 m széles sávon belül, valamint a telek egyéb részein 1,0 m-t meghaladóan; g) felvonó, mozgólépcsõ és mozgójárda építése, áthelyezése vagy a külön jogszabályban meghatározott fõbb mûszaki adatok megváltoztatásával járó átalakítása; h) építmény homlokzatán a mesterséges szellõztetés és az égéstermék kivezetés berendezéseinek, szerelvényeinek elhelyezése; i) jogszabállyal védetté nyilvánított építmény felületképzésének átalakítása, felújítása, színezése, a homlokzatára szerelt vezetékek, illetve a homlokzatán, födémén, tetõzetén antenna, antennatartó szerkezet, mûtárgy létesítése; j) az alábbi távközlési építmények építése, ha azok elhelyezése az építmény tartószerkezetének megerõsítését igényli, vagy ha azok bármely mérete: ja) antenna esetében a 4,0 m-t, jb) mûtárgynak minõsülõ antennatartó szerkezet esetében a 6,0 m-t meghaladja; k) az olyan egyéb építési munkák, amelyeket önkormányzati rendelet építési engedélyhez kötött. Csak bontási engedély alapján végezhetõ a) védett területen minden építmény, b) egyéb területen a 200 lm3-nél nagyobb térfogatú, vagy a terepcsatlakozástól 10 m-nél magasabb építmény, c) a lakás céljára szolgáló építmény, d) az épület alatti vagy attól különálló polgári védelmi építmény (óvóhely), illetõleg e) az 1,0 m-nél magasabb támfal lebontása, továbbá f) közterületrõl nyíló vagy az alatt lévõ minden pince, g) egyéb telek területe alatt a 10 m2 -t meghaladó pince megszüntetése (elbontása vagy tömedékelése). (3) Bejelentési kötelezettség alapján végezhetõ az e rendelet hatálya alá tartozó távközlési építmény bontása. A kivételként felsorolt, valamint a nem említett építési, illetõleg bontási munkák építésügyi hatósági engedély nélkül végezhetõk. Az építési engedély nélkül végezhetõ építési, illetõleg a bontási engedély nélkül végezhetõ bontási munkát is csak a településrendezési tervek, a helyi építési szabályzat, továbbá az általános érvényû kötelezõ építésügyi és más hatósági (védõterületi, biztonsági, közegészségügyi, tûzvédelmi, környezetvédelmi, mûemléki és természetvédelmi, az
182
egészséges és biztonságos munkavégzésre történõ stb.) elõírások megtartásával szabad végezni. E rendelkezések megsértése esetén a szabálytalanul végzett építési munkák jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Az építmény építése, bõvítése, elmozdítása, felújítása, helyreállítása, átalakítása vagy korszerûsítése, amely a teherhordó szerkezetét érinti, a homlokzat jellegét (megjelenését) annak szerkezetével együtt - megváltoztatja, illetõleg az építményben lévõ önálló rendeltetési egységek számának, rendeltetésének megváltoztatásával jár; polgári lõtér, g) felvonó, mozgólépcsõ és mozgójárda építése, áthelyezése vagy a külön jogszabályban meghatározott fõbb mûszaki adatok megváltoztatásával járó átalakítása építési tevékenység eredményeként megvalósult építmények csak jogerõs és végrehajtható használatbavételi engedély alapján vehetõk használatba. A hatósági engedélyhez kötött építési tevékenységek elkészültét az építtetõnek írásban be kell jelentenie az építésügyi hatósághoz, melyek esetében az építésügyi hatóság minden esetben írásban közölt határozattal, az elõterjesztéstõl számított 15 napon belül dönt a bejelentés tudomásulvételérõl, illetve annak elutasításáról. Építésügyi hatósági engedélyezési eljárások 1.) Az elvi építési engedélyezési eljárás Az építési, illetõleg a rendeltetés megváltoztatására irányuló engedély megkérése elõtt az Étv. 35. § (1) bekezdésében meghatározott követelmények, de különösen a) a településrendezési elõírások (pl. a telek rendeltetése, beépíthetõsége, az építmény elhelyezhetõsége), b) az építmény kialakításának, illetõleg új rendeltetése megvalósíthatóságának, továbbá c) az építményekkel kapcsolatos országos szakmai követelmények jogszabályban meghatározott elõírásaitól eltérõ mûszaki megoldásának elõzetes tisztázása céljából elvi építési engedély kérhetõ. Az építtetõ köteles elvi építési engedélyt kérni: a) ha a távközlõ hálózat felszíni építményeit védetté nyilvánított természeti vagy épített környezetben kívánják elhelyezni, b) ha mezõgazdasági birtokközpontot vagy kiegészítõ központot kíván kialakítani. A kérelemhez - annak tartalmától függõen - mellékelni kell: a) a külön jogszabályban meghatározott építészeti-mûszaki tervdokumentációt 4 példányban, illetõleg az adott esetben érdekelt szakhatóságok számától függõen további 1-1 példányban, b) az érdekelt közmûvek nyilatkozatát 1-1 példányban, c) a tervezõ nyilatkozatát 1 példányban arról, hogy az építészeti-mûszaki terveket az érdekelt szakhatóságokkal és a közmûvekkel a tervezés folyamán egyeztette és a tervezett építészeti-mûszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak és hatósági elõírásoknak, továbbá, hogy a tervezésre jogosultsággal rendelkezik, d) a külön jogszabályban elõírt tervtanácsi állásfoglalást 1 példányban, e) környezeti hatásvizsgálathoz kötött tevékenység folytatására szolgáló építmény esetén a környezetvédelmi engedélyt 1 példányban. A rendelet 13. § -a szerint az elvi építési engedély iránti kérelmet elbírálás céljából az építésügyi hatóság megvizsgálja és határozatot hoz, melynek tartalmi követelményeire a rendelete 14.§ elõírásai irányadók. 183
2.) Az építési engedélyezési eljárás Az építési engedélyt az elvégezni kívánt építési munka egészére kell kérni. Több megvalósulási szakaszra bontott építkezés esetében az egyes szakaszokban megépítendõ építményekre, illetõleg a rendeltetésszerû és biztonságos használatra önmagukban is alkalmas építményrészekre szakaszonként külön-külön is lehet építési engedélyt kérni. Az építményekkel kapcsolatos országos szakmai követelmények jogszabályban meghatározott elõírásaitól eltérõ mûszaki megoldásra irányuló kérelem az építési engedélykérelemmel együtt is benyújtható, és arról az érdemi határozatban dönteni kell. Az építési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell: a) az építtetõ építési jogosultságát igazoló okiratot 1 példányban, b) a tervezett építési munka külön jogszabályban meghatározott tartalmú építészeti-mûszaki tervdokumentációját 4 példányban, illetõleg az adott esetben érdekelt szakhatóságok számától függõen további 1-1 példányban, c) a tervezõ nyilatkozatát 1 példányban arról, hogy az építészeti-mûszaki terveket az érdekelt szakhatóságokkal és a közmûvekkel a tervezés során egyeztette és a tervezett építészeti-mûszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak és hatósági elõírásoknak, továbbá, hogy a tervezésre jogosultsággal rendelkezik, d) az érdekelt közmûvek és a kéményseprõ nyilatkozatát 1-1 példányban, e) környezeti hatásvizsgálathoz kötött tevékenység folytatására szolgáló építmény esetén a környezetvédelmi engedélyt 1 példányban, f) termõföld vagy belterületi, de mezõgazdasági mûvelés alatt álló föld felhasználásával járó építési tevékenység esetén a földhivatal más célú hasznosításhoz adott engedélyét 1 példányban, g) a külön jogszabályban elõírt tervtanácsi állásfoglalást 1 példányban, h) a vonatkozó nemzeti szabványtól eltérõ mûszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezetnek, eljárásnak vagy számítási módszernek a szabványossal való legalább egyenértékûségét igazoló építésügyi szakértõi véleményt egy példányban arról, hogy az építmény tervezésekor alkalmazott mûszaki megoldás a 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 1. § (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel, illetõleg EUROCODE alkalmazása esetén arról, hogy az az adott tervezési feladatra teljes körû, és a tervezõ kizárólag azt alkalmazta. Az építési engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles meggyõzõdni a rendelet 18.§ elõírásainak betartásáról és fennállásáról, majd határozatot hoz, melynek tartalmi követelményeit a 20.§ tartalmazza. Ha az építési munka felelõs mûszaki vezetõje az építési engedély iránti kérelem elõterjesztésekor még nem ismert, az építési engedély csak azzal a feltétellel adható meg, hogy az építtetõnek a kivitelezõ felelõs mûszaki vezetõjének a nevét, címét és képesítését, valamint - a külön jogszabályban kötelezõen elõírt - kivitelezési (megvalósítási) tervek meglétét - az építési munka megkezdése elõtt nyolc nappal - be kell jelentenie az építésügyi hatóságnak. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a felelõs mûszaki vezetõ személyében változás történik. A bejelentés elmulasztása esetén - annak pótlásáig - az építésügyi hatóság az építési munkák végzését leállítja. Az építésügyi hatóság az engedélyt megtagadja, ha a tervezett építési munka a helyi településrendezési tervvel és szabályokkal ellenkezik vagy egyébként a rendelet 17. §-ban meghatározott követelményeknek nem felel meg, továbbá ha az ügyben érintett szakhatóság a hozzájárulását megtagadta.
184
Az építési engedély a jogerõssé és végrehajthatóvá válásának napjától számított két év elteltével érvényét veszti, kivéve, ha az építési tevékenységet ez alatt megkezdték és az építés megkezdésétõl számított öt éven belül az építmény használatbavételi engedély megadására alkalmassá válik. A kapcsolódó részletes szabályokat a törvény 22.§ - 25.§ tartalmazzák. 3.) A bontási engedélyezési eljárás A bontási engedély iránti kérelemhez mellékelni kell: a) az építtetõ bontási jogosultságát igazoló okiratot 1 példányban, b) a tervezett bontási munka külön jogszabályban meghatározott építészeti-mûszaki tervdokumentációját 4 példányban, illetõleg az adott esetben érdekelt szakhatóságok számától függõen további 1-1 példányban, c) a tervezõ nyilatkozatát 1 példányban arról, hogy az építészeti-mûszaki terveket az érdekelt szakhatóságokkal és közmûvekkel a tervezés során egyeztette, és a tervezett megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak és hatósági elõírásoknak, továbbá, hogy a tervezésre jogosultsággal rendelkezik. Az e rendelet hatálya alá tartozó távközlési építmények bontásának bejelentéséhez kizárólag az a) pontjában foglaltakat kell mellékelni. A bontási engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóság azt vizsgálja, hogy a tervezett bontási munka kielégíti-e a vonatkozó biztonsági, környezetvédelmi, mûszaki és egyéb szakhatósági követelményeket, továbbá, hogy az építmény nem áll-e védettség alatt. A bontási engedély megadásáról, illetõleg megtagadásáról szóló határozatnak tartalmaznia kell a rendelet 20. § (1) bekezdésének a), b), c), d) és h), valamint a 32. § f) pontjaiban foglaltakat. Amennyiben az építtetõ a bontási munkálatokat befejezte, azt haladéktalanul köteles bejelenteni az építésügyi hatóságnak. A bontási munkák befejezése után az építtetõnek ingatlan-nyilvántartási átvezetés céljából - változási vázrajzot kell az illetékes földhivatalhoz benyújtania, és ezzel egyidejûleg köteles az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti bontási hulladék nyilvántartó lapot a környezetvédelmi hatósághoz benyújtani. A bontási engedély a jogerõssé és végrehajthatóvá válásának napjától számított két év elteltével érvényét veszti. Az építésügyi hatóság a bontási engedély érvényét a) az engedély megadására vonatkozó határozatában két évnél rövidebb idõtartamban is megállapíthatja; b) az építtetõnek az engedély érvényességi idejének lejárta elõtt elõterjesztett kérelmére mindaddig, amíg az engedély megadásakor fennálló szabályok vagy kötelezõ hatósági elõírások nem változnak meg - egy-egy évre ismételten meghosszabbíthatja. 4.) A használatbavételi engedélyezési eljárás A használatbavételi engedélyt az építtetõnek az építésügyi hatóságtól az építmény rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmassá válásakor - a használatbavétel elõtt - kell kérnie. Az építésügyi hatóság ennek elmulasztása esetében az építtetõt a használatbavételi engedély iránti kérelem és mellékleteinek benyújtására kötelezheti. Egy telken egyidejûleg megvalósított több építményre, illetõleg egy építményen belül elvégzett többfajta építési munkára a használatbavételi engedélyt együttesen kell kérni. Több megvalósulási szakaszra bontott építkezés esetében az egyes szakaszokban megépített 185
építményekre, illetõleg rendeltetésszerû és biztonságos használatra önmagukban alkalmas építményrészekre szakaszonként külön-külön is lehet használatbavételi engedélyt kérni. Az építésügyi hatóság az építmény engedély nélküli használatát köteles megtiltani. A használatbavételi engedély iránti kérelemhez mellékelni kell: a) a felelõs mûszaki vezetõ nyilatkozatát 1 példányban arról, hogy az építési munkát a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és a jóváhagyott építészeti-mûszaki tervdokumentációnak, valamint a külön jogszabály szerint rendelkezésre álló kivitelezési (megvalósítási) terveknek megfelelõen, az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minõségi és biztonsági elõírások megtartásával szakszerûen végezték és az építmény rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmas; b) ha az építési munkát a jogerõs és végrehajtható építési engedélytõl, valamint a jóváhagyott építészeti-mûszaki tervdokumentációtól eltérõen végezték, de az eltérés a 8. § elõírásai szerint nem minõsül építési engedélyhez kötött építési munkának, a felelõs mûszaki vezetõ eltérést ismertetõ nyilatkozatát 1 példányban, valamint szükség szerint az ezt ábrázoló állapottervet 4 példányban; c) az érintett közmûvek és a kéményseprõ nyilatkozatát 1-1 példányban; d) szükség szerint, az építmény rendeltetésszerû használatra alkalmasságát és biztonságos használhatóságát bizonyító szakvéleményeket 1-1 példányban. A használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság - az a rendelet 2. számú melléklete szerint érdekelt, a hatósági elõírások megtartásának ellenõrzésére az adott esetben jogosult szakhatóságok és közmûvek, továbbá a kéményseprõ írásbeli nyilatkozata alapján - a helyszínen köteles meggyõzõdni arról, hogy a) az építési munkát az építési engedélynek, az ahhoz tartozó építészeti-mûszaki tervdokumentációnak, továbbá az esetleg engedélyezett eltérésnek megfelelõen végezték-e el, valamint b) az építmény az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének megfelelõ és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e. A használatbavételi engedély csak akkor adható meg, ha a) az építmény az 30. §-ban említett követelményeknek megfelel, és b) az engedély megadásához a hatósági elõírások megtartásának ellenõrzésére az adott esetben jogosult szakhatóságok, a közmûvek és a kéményseprõ - kikötésekkel vagy ezek nélkül - hozzájárultak. A használatbavételi engedély megadásáról, illetõleg megtagadásáról szóló határozatnak tartalmaznia kell a rendelet 32. § szerinti tartalmi követelményeket. Az építésügyi hatóság a használatbavételi engedély megadását az észlelt hibák és hiányosságok megszüntetéséig - az egész építményre vagy annak egy részére - a hiányosságok jellegétõl függõen megtagadhatja, és az építmény használatbavételét megtilthatja. A még befejezetlen építmény rendeltetésszerû és biztonságos használatra önállóan alkalmas részére (pl. az épületben levõ lakásokra, üzlethelyiségekre) ideiglenes jellegû használatbavételi engedély adható. Ilyen esetben a használatbavételi engedélyt végleges jelleggel csak az építmény teljes befejezése után szabad megadni. A közigazgatási bírósági eljárásban a gyakorlat az építéshatósági eljárással kapcsolatos peres ügyek kapcsán a területi fõépítész véleményét figyelembe vételére mutat rá az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásokban. A területi fõépítész szakmai állásfoglalását kell
186
a tervezõnek az építési engedélyezési, illetõleg használatbavételi engedélyezési eljárás során beszerezni. A területi fõépítész eljárását külön jogszabály meghatározza. A külön jogszabályokban meghatározott feladat ellátása során a területi fõépítész a szakhatóságokkal azonos jogállásban mûködik. 5.) Fennmaradási engedélyezési eljárás Ha csak építési engedély alapján végezhetõ építési tevékenységet építési engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen, illetõleg az építési engedélyhez nem kötött építési munkát a rendelet 9. § (4) bekezdésében meghatározott elõírásoktól eltérõen (a továbbiakban együtt: szabálytalanul) végezték el, az így megépített befejezett vagy befejezetlen építményre, építési tevékenységre az építtetõnek fennmaradási engedélyt kell kérnie. A fennmaradási engedély iránti kérelmet az építtetõ jogutódja is elõterjesztheti. A fennmaradási engedély iránti kérelemhez mindazokat a mellékleteket csatolni kell, amelyek az építési engedély iránti kérelemhez szükségesek lettek volna, továbbá, ha az építkezésnek volt felelõs mûszaki vezetõje - annak hiányában építésügyi mûszaki szakértõ szakvéleményét arról, hogy az építményt a vonatkozó szakmai, minõségi elõírások megtartásával, szakszerûen építették meg és az a rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmas. Építési jogosultság igazolásának hiányában a fennmaradási (továbbépítési) engedélykérelmet el kell utasítani és az építmény bontását el kell rendelni. Amennyiben a szabálytalan építményre, illetve építési tevékenységre egyébként a fennmaradási engedély megadható lenne és az építtetõ az építésügyi hatóságnál igazolja, hogy a tulajdonjog rendezése iránt, vagy a jognyilatkozat pótlása iránt pert indított, úgy az építésügyi hatósági eljárás kérelemre - a polgári per jogerõs lezárultáig - felfüggeszthetõ. Egyebekben a fennmaradás, illetve a fennmaradás és továbbépítés engedélyezésére az Étv. 48-49. §-ában foglaltakat, valamint az e jogszabálynak az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezéseit, az építésügyi bírságról és az építésügyi hatósági kötelezési eljárásról szóló rendeletekben foglaltakat is alkalmazni kell. 6.) A rendeltetés megváltoztatására irányuló engedélyezési eljárás Az építési engedélyhez kötött építési munkával járó rendeltetés megváltoztatására irányuló engedélyezési eljárásra az építési engedélyezési eljárás szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A kérelemhez az építési engedély iránti kérelemre vonatkozóan megállapított mellékleteken túl mellékelni kell a) a külön jogszabályban meghatározott tervdokumentációt 4 példányban, illetõleg az adott esetben érdekelt szakhatóságok számától függõen további 1-1 példányban. Az engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles meggyõzõdni arról, hogy a) a mellékletek rendelkezésre állnak-e, b) a rendeltetés tervezett megváltoztatása folytán az építmény megfelel-e az adott rendeltetés változtatást érintõ településrendezési, építésügyi, környezetvédelmi, mûemlékvédelmi és más jogszabályi elõírásnak, majd határozatot hoz Amennyiben az építésügyi hatóság az építmény rendeltetésének engedély nélküli tartós megváltoztatását állapítja meg, úgy annak elkövetõjét a) a rendeltetéstõl eltérõ használat megszüntetésére, illetve b) a rendeltetéstõl eltérõ használat engedélyezése iránti kérelem benyújtására 187
kötelezheti. Épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) 45§ (2) Az építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenõrzésén túl megelõzi, felkutatja, megakadályozza a külön jogszabályban meghatározott építésügyi hatósági engedély nélkül, vagy attól eltérõen, és építésügyi engedélyhez nem kötött építési munka esetében az általános érvényû kötelezõ építésügyi elõírások megsértésével (a továbbiakban: szabálytalanul) történõ építési tevékenységet, a rendeltetéstõl eltérõ építményhasználatot. Az építésügyi hatósági ellenõrzést rendszeresen - a külön jogszabályban meghatározott építmények esetében az építési munka végzése során legalább két alkalommal - kell végezni. Az építésügyi hatósági ellenõrzést végzõ az építési munka folytatását a helyszínen alkalmanként legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az szabálytalanul vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik. Ez idõ alatt az építésügyi hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetésérõl vagy folytatásáról. Az építésügyi hatósági ellenõrzési feladatok végrehajtásában - az építésügyi hatóság felkérése esetén - a rendõrség, a közterület-felügyelet, továbbá jogszabályban felhatalmazott más szervek is közremûködnek. A tulajdonos, a haszonélvezõ és a használó, valamint az építtetõ és a kivitelezõ a hatósági ellenõrzést tûrni kötelesek. 56.2. Hatósági ellenõrzés
összefüggésben az építtetõ és a kivitelezõ kötelezettségével, felelõsségével Az építési tevékenységet végezni - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - csak a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó, jóváhagyott, engedélyezési záradékkal ellátott terveknek és egyéb okiratoknak, valamint az ezek alapján készített jogszabályban elõírt esetekben és módon - tervellenõrrel ellenõriztetett -, olyan mûszaki megvalósítási, kiviteli tervdokumentációnak megfelelõen szabad végezni, amely alátámasztja, hogy az építmény megfelel az Étv., valamint egyéb jogszabályokban meghatározott követelményeknek. A jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - tervtõl csak az építésügyi hatóság újabb elõzetes engedélyével szabad eltérni, kivéve, ha az eltérés önmagában nem engedélyhez kötött építési munka. Állami feladat továbbá az építésfelügyelet, amely hatóságként végzi tevékenységét és szükség esetén bírsággal sújtja azokat, akik jogellenesen járnak el az építés során. Az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyhez kötött építmények építõipari kivitelezési tevékenysége akkor folytatható, ha a) az építõipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy gazdasági társaság (a továbbiakban: kivitelezõ) tevékenységi körében szerepel, b) a kivitelezési tevékenységet névjegyzékbe vett olyan felelõs mûszaki vezetõ irányítja, aki a kivitelezõvel tagsági, alkalmazotti vagy megbízotti jogviszonyban áll, és aki a kivitelezési tevékenység szakirányának megfelelõ jogosultsággal és egyéb feltételekkel, továbbá a kivitelezési tevékenységet végzõk felett közvetlen irányítási joggal rendelkezik, c) az építõipari kivitelezési munkák tervezett megkezdését - jogszabályban meghatározott esetekben és módon - az építésfelügyeleti hatóságnak a kivitelezés tervezett megkezdése elõtt 15 nappal az építtetõ bejelentette, és az építésfelügyeleti hatóság a kivitelezési tevékenység megkezdését, végzését a bejelentéstõl számított 15 napon belül nem tiltotta meg. Az építési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásról szóló 135/2005.( VII.14.) Korm. rendelet tartalmazza a részletes szabályokat. Ehelyütt utal a szerkesztõ arra, hogy az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyhez kötött és az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló jogszabály szerint
188
számított, 30 millió forint értéket meghaladó, illetve a közbeszerzésrõl szóló törvény hatálya alá tartozó építési tevékenység akkor kezdhetõ meg, illetve akkor folytatható, ha az építési tevékenységgel kapcsolatos adatokat az elsõfokú építésfelügyeleti hatóságnak (a továbbiakban: építésfelügyeleti hatóság) a kivitelezés tervezett megkezdése elõtt legalább 15 munkanappal az építtetõ bejelentette. Ez a kötelezettség terheli az építtetõt a továbbépítésre vonatkozóan, ha az építési tevékenységet fennmaradási és továbbépítési engedély birtokában folytatja és a továbbépítési engedéllyel elvégzendõ építési tevékenység értéke az (1) bekezdés szerinti értéket eléri. Az építésfelügyeleti hatósághoz történõ bejelentésével egyidejûleg az építtetõ az építési tevékenységre vonatkozó teljes kivitelezési értéket az építés helyszínének címét, helyrajzi számát az építés helye szerint illetékes Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak bejelenti. Az építtetõ haladéktalanul bejelenti a) az építésfelügyeleti hatóságnak, b) az APEH-nak az adatokban történt változásokat. Az építésfelügyeleti hatóság a) az építésügyi hatóságnak az építési tevékenység megkezdésének tervezett idõpontját, b) a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény 3/A. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Fõfelügyelõség építkezés helye szerint illetékes területi felügyelõségének, c) az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény 3. számú melléklete G) részének 5. pontja szerinti adatokat az APEH-nak küldi meg. Ha az építési tevékenységet bejelentés nélkül kezdték meg, vagy végzik, azonnali intézkedés keretében az az építésügyi vagy építésfelügyeleti hatóság tiltja meg az építési tevékenység végzését, amelyik az ellenõrzése során a szabálytalanságot észlelte. A határozat azonnali végrehajtása fellebbezésre tekintet nélkül elrendelhetõ. Építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban elõírt szakmai feltételekkel rendelkezik. Az építmények - építésügyi hatósági engedélyhez nem kötött - olyan jellegû felújítási, helyreállítási, átalakítási vagy korszerûsítési tevékenységét, melynek során a) az építmény tartószerkezeti rendszere nem változik meg, vagy b) az építmény tartószerkezetének teherbíró képességét befolyásoló olyan mértékû teherváltozás - írásos szakértõi véleménnyel igazoltan - nem következik be, mely a tartószerkezet megerõsítését, elbontását, megváltoztatását tenné szükségessé, továbbá c) ha égéstermék elvezetésére szolgáló bármilyen szerkezetû égéstermék-elvezetõ berendezés építésére nem kerül sor, illetve d) az építmény homlokzatának megváltoztatása (kivéve a védett építményeket) nem jár együtt annak teherhordó szerkezeti változtatásával, a munka jellegének megfelelõ szakmunkás-képesítéssel rendelkezõ személy felelõs mûszaki vezetõ irányítása nélkül is végezheti. Akinek az építõipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel, illetõleg magánszemély - felelõs mûszaki vezetõ irányítása mellett - csak saját céljára végezhet építési munkát. A kivitelezés megkezdésének bejelentéséhez az építtetõnek mellékelnie kell: a) a kivitelezõ megnevezését, jogszabályban meghatározott adatait, b) a felelõs mûszaki vezetõ megnevezését, jogszabályban meghatározott adatait, c) az építési mûszaki ellenõr megnevezését, jogosultságának igazolását, d) a jogszabályban elõírt esetekben a kiviteli tervekrõl szóló tervezõi nyilatkozatot, amelyben
189
da) a tervezõ nyilatkozik a kiviteli tervek meglétérõl, valamint arról, hogy az általa elkészített tervdokumentáció megfelel a jóváhagyott építési engedélyezési terveknek, valamint a jogszabályban meghatározott és egyéb szakmai követelményeknek, és igazolja tervezõi jogosultságát, db) a tervellenõr nyilatkozik a 31. § (2) bekezdésben meghatározott követelmények betartásának ellenõrzésérõl, e) az egyéb, jogszabályban meghatározott dokumentumokat. A kivitelezõ felelõs: a) az építõipari kivitelezési tevékenység jogszerû megkezdéséért és folytatásáért, az építési napló vezetéséért, kivitelezõi jogosultságának meglétéért, b) az építtetõ által rendelkezésére bocsátott jogerõs és végrehajtható építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben, az ezek alapján készült, erre jogosult tervellenõrrel ellenõriztetett kiviteli tervekben elõírtak betartásáért és betartatásáért, valamint c) az elvégzett szakmunkák eredményeként létesült szerkezetek, berendezések, építmény, építményrész rendeltetésszerû és biztonságos használhatóságáért. A felelõs mûszaki vezetõ felel: a) az építményfajtának, építési tevékenységnek megfelelõ jogosultságának meglétéért, b) a szakmunka irányításáért, c) az építmény, építményrész jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a jogszabályban meghatározott kivitelezési terveknek megfelelõ megvalósításáért, továbbá d) az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minõségi és biztonsági elõírások megtartásáért és e) a munkálatok végzésének szakszerûségéért. A kivitelezõ - jogszabályban meghatározott esetekben és módon - építési naplót vezet, abban a napi munkát rögzíti, a naplót állandóan a munka helyszínén tartja, és azt az ellenõrzõ hatóság, illetve az építési mûszaki ellenõr kérésére rendelkezésre bocsátja. Az építési napló részét képezik az elvégzett építõipari kivitelezési tevékenységekre vonatkozó felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozatok is. Az építtetõ helyszíni képviselõjeként az építõipari kivitelezési tevékenység jellegének megfelelõ - kormányrendeletben meghatározott jogosultsággal rendelkezõ - építési mûszaki ellenõrt, illetve külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon beruházót, a beruházó lebonyolítót bízhat meg. Jogszabály az építési mûszaki ellenõr alkalmazását kötelezõvé teheti. Az építtetõ felel: a) az építésügyi hatósági engedély megszerzéséért, illetve b) a jogerõs és végrehajtható építésügyi hatósági engedélyben és a hozzátartozó, jóváhagyott, engedélyezési záradékkal ellátott tervdokumentációban foglaltak betartásáért, c) az építõipari kivitelezési tevékenység végzésének figyelemmel kíséréséért, d) azért, hogy az építmény rendeltetésszerû és biztonságos használatához szükséges járulékos építmények, tereprendezési, fásítási, parkosítási munkálatok az építménnyel együtt valósuljanak meg, e) az építési mûszaki ellenõr, valamint a kivitelezõ kiválasztásáért, f) az építõipari kivitelezési tevékenység megkezdésének az építésfelügyeleti szervhez történõ jogszabályban elõírt bejelentéséért és az ehhez szükséges mellékletek meglétéért,
190
g) azért, hogy az építési napló - jogszabályban meghatározott esetekben - a használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatása során az építésügyi hatóság rendelkezésére álljon, h) e törvényben meghatározott esetekben személyes adatok közléséért, illetve külön jogszabályban meghatározott esetekben a megjelölt adatok bejelentéséért. Az építtetõ és a kivitelezõ együttesen felel azért, hogy az építésügyi hatóság által meghatározott idõtartamon belül az építmény környezetébõl az építõipari kivitelezési tevékenység során keletkezett építési hulladékot - a külön jogszabályban meghatározott módon - elszállíttassa, a környezet és a terep felszínét az eredeti, illetve az engedélyezett állapotában átadja, a környezetben okozott károkat megszüntesse. 56.2.1. Az építésügyi hatósági ellenõrzés Az építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka végzését a helyszínen ellenõrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell: a) a jogerõs és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását, b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelõ, továbbá a szakmai és biztonsági elõírások megtartásával történõ megvalósulását, c) az építési munka végzését irányító felelõs mûszaki vezetõnek az elõírt szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelõségét, d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz- és vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását. Az építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenõrzésén túl megelõzi, felkutatja, megakadályozza a külön jogszabályban meghatározott építésügyi hatósági engedély nélkül, vagy attól eltérõen, és építésügyi engedélyhez nem kötött építési munka esetében az általános érvényû kötelezõ építésügyi elõírások megsértésével (a továbbiakban: szabálytalanul) történõ építési tevékenységet, a rendeltetéstõl eltérõ építményhasználatot. Az építésügyi hatósági ellenõrzést rendszeresen - a külön jogszabályban meghatározott építmények esetében az építési munka végzése során legalább két alkalommal - kell végezni. Az építésügyi hatósági ellenõrzést végzõ az építési munka folytatását a helyszínen alkalmanként legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az szabálytalanul vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik. Ez idõ alatt az építésügyi hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetésérõl vagy folytatásáról. Az építésügyi hatósági ellenõrzési feladatok végrehajtásában - az építésügyi hatóság felkérése esetén - a rendõrség, a közterület-felügyelet, továbbá jogszabályban felhatalmazott más szervek is közremûködnek. A tulajdonos, a haszonélvezõ és a használó, valamint az építtetõ és a kivitelezõ a hatósági ellenõrzést tûrni kötelesek. 56.2.2. Az építésfelügyeleti hatóság Az építésfelügyeleti tevékenység ellátása állami feladat. Az építésfelügyeleti hatóság hatósági jogkörében a) építésfelügyeleti ellenõrzéseket végez, b) építésfelügyeleti hatósági intézkedést tesz,
191
c) vezeti a jogszabállyal hatáskörébe utalt nyilvántartásokat, valamint névjegyzéket. Az építésfelügyeleti ellenõrzés célja különösen annak a megállapítása, hogy a) az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések) módszerek és eljárások mûszaki követelményeire és alkalmazására vonatkozó jogszabályokat, szabványokat, elõírásokat és engedélyekben foglalt követelményeket az építési munka végzése során megtartották-e, b) a felhasznált építési termékek rendelkeznek-e érvényes megfelelõség igazolással, a megfelelõség igazolást az arra jogosult szervezet állította-e ki, és teljesíti-e a külön jogszabály elõírásait, c) a kiviteli tervek tervezõje, az építési mûszaki ellenõr, a felelõs mûszaki vezetõ, illetve a kivitelezõ és a szakmunkát végzõ rendelkezik-e a kivitelezési tevékenység jellegének megfelelõ képesítéssel jogosultsággal, illetve a 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat teljesítették-e, d) az építõipari kivitelezési tevékenység kiviteli terv alapján, illetve a szakmai és biztonsági elõírások megtartásával történik-e, továbbá az építmény szerkezetei az engedélyezési és kivitelezési tervnek megfelelõek-e, e) az építés helyszínén az építési napló a jogszabályban meghatározottak szerint rendelkezésre áll-e, azt a jogszabályoknak megfelelõ módon és tartalommal vezetik-e, f) az építtetõ - a jogszabályban meghatározott esetekben és módon - bejelentette-e az építõipari kivitelezési tevékenység megkezdését, illetve az építõipari kivitelezési tevékenység végzését az erre hatáskörrel rendelkezõ hatóság nem tiltotta-e meg. Ha az építésfelügyeleti hatóság, illetve a fenti f) pont tekintetében az építésügyi hatóság is, ellenõrzése során azt állapítja meg, hogy a) a kivitelezés során a jogszabályi elõírásokat megsértették, vagy b) a kivitelezés az állékonyságot, az életet és egészséget, a közbiztonságot közvetlenül veszélyezteti, az építõipari kivitelezési tevékenység folytatását megtiltja és a szabálytalan állapot megszüntetését határozattal elrendeli. A határozat azonnal végrehajtható, és az abban foglalt kötelezésnek azonnal érvényt kell szerezni. Az építésfelügyeleti hatóság mindkét esetben az építésügyi hatóságot, védett régészeti lelõhelyen és mûemléki területen az örökségvédelmi hatóságot a további intézkedések megtétele érdekében haladéktalanul értesíti. Az építésfelügyeleti hatóság az ellenõrzési feladatokban a szakmai kamarák, illetve a szükséges vizsgálatok elvégzésére külön jogszabályban meghatározottak szerint szakértõ vagy jogosult szakintézmény közremûködését veheti igénybe. Az építésfelügyeleti hatóság határozattal egyidejûleg építésfelügyeleti bírságot szab ki a mulasztóval, illetõleg a veszélyhelyzet okozójával szemben. Az építésfelügyeleti bírságot az építésfelügyeleti hatóság a cselekményrõl (mulasztásról) való tudomásszerzésétõl számított egy éven, de legkésõbb a cselekmény elkövetésétõl számított öt éven belül szabhatja ki. Az építésfelügyeleti bírság nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetõleg a megfelelõ védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. A bírság kiszabása során a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell figyelembe venni az építmény jellegét és rendeltetését, a szabálytalanság mértékét, a veszélyeztetés módját, nagyságát és a természetes és épített környezetre gyakorolt hatását is.
192
56.2.3. Építési bírság Az építési bírságról szóló 245/2006.(XII.5.) Korm. rendelet szerint a bírság számítása az alábbiak szerint történik. Az építésügyi bírság alapját képzõ szabálytalan építési tevékenységgel létrehozott vagy megsemmisült építmény, építményrész számított értékét a) térfogatából, felületébõl, hosszából vagy darabszámából, b) a rendelet 1. melléklet 1-9. pontjaiban felsorolt építmények alapterületébõl, a 2. mellékletben meghatározott csökkentõ tényezõk alkalmazásával, a 3. mellékletben leírt számítási módszer szerint kell kiszámítani. A bírság összege a fentiek szerint számított értéknek a) engedély nélküli építés esetén 50%-a, b) engedélytõl eltérõ építés esetén 40%-a, c) engedély nélkül végzett bontás esetén 30%-a, d) engedélyhez nem kötött, de szabálytanul végzett építés esetén 20%-a, e) bejelentés nélkül végzett építés és bontás esetén 20%-a, f) helyi védelem alatt álló épületen végzett építés és bontás esetén 70%-a, ha a szabálytalanság a védettség elrendelésének alapjául szolgáló építmény(rész)t érinti, g) világörökség területén és mûemléki védelem alatt álló ingatlanon meglévõ, nem védett épületen történõ építés és bontás esetén 80%-a. A kiszabható bírság összege a fentebb meghatározott érték 30%-a a meghatározott idõre szóló, visszavonásig érvényes fennmaradási engedély megadásakor. Ha a meghatározott idõ lejárta, illetõleg az engedély visszavonása elõtt megváltozott tényállás alapján az építésügyi hatóság - építtetõ kérelmére - utóbb végleges fennmaradási engedélyt ad, a fennmaradó 70% bírságot is ki kell szabni. Ha az építmény, építményrész kivitelezését az építési engedélyt, illetõleg a bontási engedélyt megadó határozat kézhezvételét követõen, de annak jogerõre emelkedése elõtt kezdték meg, és a szabálytalanul elkészült vagy megsemmisült építményrészre az építésügyi hatóság változatlan mûszaki tartalommal a fennmaradási és továbbépítési engedélyt megadta, illetõleg a bontást tudomásul vette, a rendelet szerint meghatározott bírság mértékét 50%-kal mérsékelni kell. A kiszabható bírság összege nem lehet kevesebb, mint 10 000 forint azzal, hogy a bírság összegét - a kerekítés szabályai szerint - száz forintra való kerekítéssel kell megállapítani. A külön jogszabály szerint az építésügyi hatósági engedélyezés körébe vont építési tevékenységgel összefüggõ több szabálytalanság (bontással járó átalakítás, bõvítés, felújítás) esetén a magasabb bírsággal járó jogsértõ cselekmény után kell a bírságot kiszabni. Az engedély nélkül végzett építmény bontása és ezt követõen új építmény engedély nélküli létesítése esetén a bírságot bontásra és létesítésre külön ki kell szabni. Az építésügyi hatóság a fennmaradási engedélyt megadó, illetõleg a lebontást tudomásul vevõ határozatában állapítja meg a bírságot. A bírság megfizetésének határideje legfeljebb 60 nap. A bírság megfizetésére az eljáró építésügyi hatóság a befizetési határidõ lejárta elõtt, kérelemre végzéssel, legfeljebb egy alkalommal 60 nap határidõ-hosszabbítást engedélyezhet. A bírság kiszabásáról szóló jogerõs és végrehajtható határozat, valamint a befizetési határidõhosszabbításról szóló jogerõs záradékkal ellátott végzés adatait a rendelet 4. melléklet szerinti adatlapra az építésügyi hatóság felvezeti.
193
56.2.4. Az építésügyi hatósági kötelezés Az építésügyi hatóság elrendelheti: a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott, ennek hiányában az eredeti (a változtatás elõtti) rendeltetésétõl eltérõ használatának megszüntetését, valamint b) szabálytalan építkezés esetében az építési munka megszüntetését és az építést megelõzõ állapot helyreállítását, illetõleg a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelõ állapot kialakítását, c) a mûszaki követelményeknek meg nem felelõ építési termékek kicserélését, d) az építmény, építményrész kötelezõ jókarbantartás körét meghaladó felújítását, ha az a településkép kedvezõbb alakítása érdekében szükséges, vagy azt az építési szabályzatban, a szabályozási tervben foglaltak végrehajtása, illetõleg az építészeti örökség védelmének érdekei megkövetelik, e) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a telken a településkép elõnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme céljából szükséges kertépítési, továbbá a településkép védelme érdekében szükséges egyéb munkák elvégzését, f) az építmény környezetébõl az építési tevékenység során keletkezett építési hulladék, maradék építõanyag és építési segédeszközök elszállítását, a környezetnek és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotban történõ átadását, a környezetben okozott károk megszüntetését. Az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie: a) az építmény, építményrész részleges vagy teljes átalakítását, - amennyiben ez nem lehetséges, vagy ha az építtetõ ezt nem vállalja - a lebontását vagy az újraépítését, ha a kivitelezés az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik, b) az építmény, építményrész állékonyságát, az életet, egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ, valamint az engedély nélküli használat megszüntetését, c) az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha azt rendeltetésszerû és biztonságos használatra nem alkalmas módon építették meg, vagy ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ állapot keletkezett, d) az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetõleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását, felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyezteti. Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba az elrendelt jogerõs és végrehajtható kötelezettséget be kell jegyezni. Az építésügyi hatóság, amennyiben a végrehajtható kötelezettséget - annak nem teljesítése miatt a kötelezett terhére hatósági úton, a felmerülõ költségeket megelõlegezve - maga végezteti el, a költségek erejéig, azok megtérítéséig az érintett ingatlanra jelzálogjogot jegyeztethet be az ingatlan-nyilvántartásba. Az építésügyi- és az építésfelügyeleti hatósági eljárásokban ügyfélnek minõsül az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, továbbá akit (amelyet) hatósági ellenõrzés alá vontak, valamint akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás az adott üggyel összefüggésben adatokat tartalmaz, így vizsgálni kell a következõk ügyféli jogállását:
194
a) az építtetõ, valamint b) ha nem azonos az építtetõvel, az ingatlannal rendelkezni jogosult, c) a közterület kivételével a közvetlenül szomszédos - a határozattal érintett ingatlannal, ingatlanokkal közös határvonalú (telekhatárú) - telekkel rendelkezni jogosult, kivéve a telekegyesítésre és a telekhatár rendezésre irányuló építésügyi hatósági eljárásokat, d) jogszabályban meghatározott esetekben a tervezõ, a felelõs mûszaki vezetõ, az építési mûszaki ellenõr és a kivitelezõ. Az építésügyi- és az építésfelügyeleti hatóság: a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet, b) a kérelemre indult eljárásban a kérelmezõt és a kérelem benyújtásakor ismert ügyfelet az eljárás hivatalból történt megindításától, illetve a kérelem beérkezésétõl számított öt munkanapon belül értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidõrõl, ügyintézõjérõl és az ügyintézõ hivatali elérhetõségérõl. Az építésügyi- és építésfelügyeleti hatóságok által kiszabott bírságok (építésügyi, építésfelügyeleti, eljárási) az állami célelõirányzatot illetik, behajtásukra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 131. § (1) bekezdésének elõírásait kell megfelelõen alkalmazni. Az építésügyi- és építésfelügyeleti hatóságok által kiszabott bírságok megállapított határidõn túli megfizetése esetén a késedelmi pótlékot a Ket. 138. §-a szerint kell megfizetni, amely késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás idõpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. 56.3. Az építési napló A kivitelezõ felelõs az építési napló vezetéséért, abban a napi munkát rögzíti, a naplót állandóan a munka helyszínén tartja, és azt az ellenõrzõ hatóság, illetve az építési mûszaki ellenõr kérésére rendelkezésre bocsátja. Az építési napló részét képezik az elvégzett építõipari kivitelezési tevékenységekre vonatkozó felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozatok is. Az építési naplóról szóló 135/2005.(VII.14.) Korm. rendeletben elõírtakon túlmenõen az építési napló megnyitásakor és vezetése során folyamatosan az alábbiakat tartalmazza: a) a kivitelezõ (vállalkozó, alvállalkozó) neve, lakcíme (székhelye), kivitelezési jogosultságát igazoló okirat száma (vállalkozói engedély száma, cégjegyzékszám), továbbá b) a felelõs mûszaki vezetõ és az építési mûszaki ellenõr neve, lakcíme (székhelye), névjegyzéki nyilvántartási száma, c) a kiviteli tervek tervezõjének névjegyzéki nyilvántartási száma. Az építési naplóba és mellékleteibe külön jogszabályban elõírtakon túlmenõen a kivitelezõ köteles betekintést biztosítani a helyszíni ellenõrzést folytató felügyelõség, az építésfelügyeleti szerv, valamint az APEH, illetve területi szervei számára. Ha az építésfelügyeleti szerv helyszíni ellenõrzése során a külön jogszabályban elõírtakon túlmenõen azt állapítja meg, hogy az építési tevékenység az építési helyszínen: a) építési napló nélkül, illetve b) az építési naplóban a rendeletben adatok feltüntetése nélkül, vagy c) az építtetõ az elõírt kötelezettségének teljesítése nélkül, vagy d) az építésügyi hatóság tiltása ellenére kezdõdött meg, illetve folyik, az építési tevékenység végzésének, folytatásának megtiltása mellett külön jogszabályban meghatározott építésfelügyeleti bírságot szab ki. Ugyanígy jár el akkor is, ha az építési tevékenység megtiltása iránt az építésügyi hatóság intézkedett és errõl egyidejûleg az építésfelügyeleti szervet értesítette.
195
Az építési naplónak a bírósági eljárásban okirati bizonyítékként kiemelkedõ jelentõsége van, a perben aggálytalan és hiteltérdemlõ bizonyítékul szolgál például: a munkák elvégzésének tényszerû idõpontját, a felmerült akadályokat, kifogásokat, a munkabiztonsággal, munkavédelemmel kapcsolatos figyelmeztetéseket, az anyagok beérkezésérõl, felhasználásáról, részteljesítési, teljesítési idõpontokról, az elszámoláshoz szükséges jelentõs tényeket, a felek költségekben történõ ad hoc vállalását, a felek egymás számára történõ szolgáltatásait ( pld.: munkaterület átadásának idõpontját), kivitelezés során felmerülõ hibákat, hiányosságokat illetõen, a biztonságtechnikai óvórendszabályok és egyéb tûzvédelmi, vagyonbiztonsági szabályok betartását ki és milyen mértékben vállalta, milyen hiánypótlási munkák és mikor készültek el, vagy mikorra kellett volna elkészülniük, kapott-e a kivitelezõ póthatáridõt vagy sem, ki, hogyan és mit ellenõrzött a megrendelõi oldalról. Jogi szempontból az építési naplóban is lehet érvényesen kötbérigény bejelentést tenni. Az építési napló a felek kapcsolatának, érintkezésének sajátos formája, az abban foglalt közlések - az építési napló vezetése helyétõl függetlenül - a vállalkozási szerzõdés lebonyolításánál a kivitelezõ és az építtetõ közvetlen tájékoztatását jelentik. Az építési naplóban joghatályos bejegyzés tehetõ a munka késedelmével kapcsolatos igényeket illetõen. Abban az esetben tehát, ha az igényérvényesítésre megszabott határidõn belül történtek a naplóba való bejegyzések, a jogosult kötbérigénye nem évül el, ezért annak jogosságát érdemben kell elbírálni. Kérdések: Melyek a mûszaki ellenõr, a felelõs mûszaki vezetõ és a koordinátor feladatkörei az építési projekt teljesítése kapcsán és hogyan kapcsolódik össze felelõsségükkel? Mikor, kinek a részérõl és mekkora összeg szabható ki építési bírságként? Az építési napló szerepét Ön miben látja? Mi a Versenytanács célja?
196
VIII. Rész Garancia és szavatosság 57. 1. A hibás teljesítésnek a Ptk. 305-311. §-aiban szabályozott általános rendelkezéseit a 2002. évi XXXVI. törvény újrakodifikálta annak érdekében, hogy a törvényi szabályok összhangba kerüljenek a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a továbbiakban: irányelv) foglaltakkal. A módosított rendelkezések 2003. július 1. napjával léptek hatályba, és rendelkezéseit az ezt követõen kötött szerzõdésekre kell alkalmazni. A Ptk. 305. § (1) bekezdése értelmében az olyan teljesítés tekinthetõ hibásnak, amelyik a teljesítés idõpontjában nem felel meg a jogszabályban, vagy a szerzõdésben meghatározott követelményeknek (kellékhiány). A kötelezett akkor teljesít szerzõdésszerûen, ha a szolgáltatás alkalmas a szerzõdésben meghatározott célra. Ebbõl következik, hogy hibás teljesítésnek minõsül ezért minden olyan szolgáltatás, amely ezen cél megvalósítására alkalmatlan. A hiba egyaránt lehet jogi és materiális. Ø Jogi hibáról abban az esetben van szó, ha a jogosult nem szerzi meg azokat a jogokat, amelyek õt a szerzõdés alapján megilletnék (például másnak a dolgon fennálló joga korlátozza a jogosult jogszerzését), ezért a szolgáltató jogszavatossággal tartozik. Ø Materiális hibáról beszélünk abban az esetben, ha a szolgáltatás mennyiségileg vagy minõségileg hibás (a jogosult kevesebb, vagy rosszabb minõségû dolgot szolgáltat a szerzõdésben vagy jogszabályban meghatározottnál), ezért a szolgáltató kellékszavatossággal tartozik. Mennyiségi hiba esetén azonban a hibás teljesítés szabályai kizárólag nem osztható dolgok esetén alkalmazhatóak. Hibás teljesítésrõl van szó abban az esetben is, ha a kötelezett elmulasztja a jogosultat tájékoztatni a szolgáltatás használatához szükséges információkról, például ha a szükséges használati utasítást nem adja át. A csökkentett értékû és csökkentett áron értékesített termékért, a használt termékért is fennáll a kellékszavatosság, amennyiben az nem felel meg a szerzõdéssel elérni kívánt célnak vagy a rendeltetésszerû használat követelményeinek. A hibás teljesítés tényének megállapítása csak akkor jár együtt szavatossági helytállással, ha a szolgáltatás a teljesítés idõpontjában volt hibás. A hibás teljesítés jogkövetkezményei két csoportba sorolhatók: az egyik a felróhatóságtól független kötelezettséggel járó kellékszavatosság, a másik a vétkességen alapuló kártérítés. A hibás teljesítésnek és jogkövetkezményeinek törvényi szabályai diszpozitív jellegûek, attól tehát akár enyhébb, akár szigorúbb feltételek meghatározásával a szerzõdõ felek eltérhetnek. Ez alól kivétel, ha az eltérést jogszabály tiltja. Ha a jogosult a hibát a szerzõdéskötés idõpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelõsség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelõsség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethetõ vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette.
197
Fogyasztói szerzõdés esetében az ellenkezõ bizonyításáig vélelmezni ( tényként kell kezelni jogilag ) kell, hogy a teljesítést követõ hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés idõpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A felek ettõl eltérõ megállapodása semmis. Összegezve, a hibás teljesítés következtében fennálló felelõsség új szabályai szerint mentesülésre három esetben kerülhet sor: a) ha a hibát a jogosult a szerzõdéskötés idõpontjában ismerte; b) ha a hibát a jogosultnak a szerzõdéskötés idõpontjában ismernie kellett; c) ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethetõ vissza, és a kötelezett az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette. A bizonyítás a kötelezettet terheli. Hibás teljesítés esetén a jogosult a) elsõsorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerzõdésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget; b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének nem tud eleget tenni - választása szerint megfelelõ árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerzõdéstõl. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelõ határidõn belül, a jogosultnak okozott jelentõs kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelõ határidõre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. Fogyasztói szerzõdésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétõl a fogyasztó hátrányára tér el. 57.2. A szavatossági jogok A hibátlan teljesítés biztosítása érdekében a törvény négyféle szavatossági jogot nevesít: a kijavítást, a kicserélést, az árleszállítást, valamint a jogosultnak a szerzõdéstõl elállásra is lehetõséget ad. A szavatossági igények közül a jogosult választhat. A jogosult választási joga azonban fõszabályként csak az azonos szinten szabályozott szavatossági jogok között áll fenn (pl. a jogosult szabadon dönthet, hogy kijavítást vagy kicserélést kér-e, de nem választhatja az elállást vagy az árleszállítást). Az 1999/44/EK irányelv a közösségi minimum-szabályok körében - kötelezõ erõvel egységes rendszert állított fel a fogyasztót megilletõ szavatossági jogok tekintetében a fentebb már részletezettek szerint e szerzõdésfajtát illetõen. Az elsõ lépcsõben a jogosult kijavítást vagy kicserélést kérhet.
198
Az árleszállítás, illetve a szerzõdéstõl elállás joga a második lépcsõben érvényesíthetõ jog. E jogok közül a jogosult azonban csak két esetben választhat. Így akkor, Ø ha az elsõ lépcsõben nevesített jogok egyikének érvényesítésére sincs joga, azaz sem kijavítást, sem kicserélést nem kérhet. Ø Ha azonban kijavítás vagy kicserélés szavatossági jogként érvényesíthetõ, a jogosult akkor élhet a második lépcsõben szabályozott valamelyik jogával, ha az elsõ lépcsõben érvényesített jog teljesítését a kötelezett nem vállalta, vagy annak nem tud eleget tenni. A törvényi rangsorra vonatkozó szabály diszpozitív jellegû, azaz a felek a szerzõdésben attól eltérõen rendelkezhetnek. Az eltérést a törvény egy esetben zárja ki. Amikoris a fogyasztói szerzõdések esetében azt az eltérést nyilvánítja semmissé, amely e törvényi sorrendtõl a fogyasztó hátrányára tér el. Az ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezett helyett történõ javításra vagy javíttatásra lehetõség van akkor is, ha a szolgáltatás olyan mértékben hibás, hogy a jogosulttól nem várható el a kötelezett munkájának ismételt elfogadása. A bírói gyakorlat a javítási költség megtérítéséhez olyan esetekben is utat nyitott, amikor a javítás ténylegesen nem készült el. Ilyenkor a bíróság a kötelezettet a javítás várható költségeiben marasztalja. A javítás, illetõleg a javíttatás átvállalása a jogosultnak nem kötelessége, ezért a kötelezettnek a javítási költség megtérítésére irányuló ajánlatát nem kell elfogadnia. Olyankor, amikor a szerzõdés nem dolog szolgáltatására - hanem például munka elvégzésére - irányul, a kicserélést értelemszerûen a szolgáltatás ismételt elvégzésének kötelezettsége váltja fel. A 2003. július 1-jétõl hatályos törvényi szabály a szavatossági jogok második lépcsõjében helyezte el az árleszállítást (és az elállást). E szavatossági jogok közül a jogosult az alábbi két feltétel valamelyikének megléte esetén választhat. Így akkor, Ø ha kijavítást vagy kicserélést a választott igény teljesítésének lehetetlensége miatt, vagy azért nem kérhet, mert az más szavatossági jog érvényesítéséhez viszonyítva a kötelezettre aránytalan teherrel járna. Ø Ha a jogosult jogszerûen követelheti a kijavítást vagy kicserélést, de azt a kötelezett a) nem vállalja, b) vállalja ugyan, de nem végzi el, vagy c) vállalja azt, de annak nem tud megfelelõ határidõn belül, vagy a jogosultnak okozott jelentõs kényelmetlenség nélkül eleget tenni. A 2003. július 1. elõtt kötött szerzõdésbõl eredõen az elállás ( egyoldalú felbontása a szerzõdésnek a jogosult részérõl elállási nyilatkozattal ) szavatossági jogának gyakorlására akkor van lehetõség, ha a jogosult teljesítéshez fûzõdõ érdeke megszûnt. Az érdekmúlást a Ptk. különösen akkor látja megállapíthatónak, ha a hiba nem javítható, vagy a termék gazdaságos javítása kizárt, a kötelezett a javítást nem vállalja, vagy a javításra rövid idõ alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nincs mód. A bírói gyakorlat elállási jogot alapító oknak tekinti azt az esetet is, amikor a kötelezett a javítást a jogosulttal kötött megállapodás ellenére hosszú idõn át nem végzi el; vagy például egy technikai berendezés üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következik be és a jövõben is számolni kell a hibák sorozatos - bár javítható - jelentkezésével. A törvényben megjelölt feltételek fennállása mellett sem nyílik meg a jogosult elállási joga jogszerûen olyankor, ha a feltételek bekövetkezését felróhatóan maga idézte elõ. Annak követelésére ezért a jogosult - választása szerint - ugyanazon feltételek megléte esetén jogosult, mint az árleszállításra. Míg az árleszállítás esetében a törvény a jogosult választási 199
jogát korlátozó körülményt nem nevesít, az elállás esetében kizárja, hogy e jogot a jogosult jelentéktelen hiba miatt gyakorolja. A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. Indokolt esetben az áttéréssel járó költségeket és esetlegesen felmerülõ károkat a kötelezett viseli. Abban az esetben tehát, ha például a jogosult kijavítást kér, de azt a kötelezett nem tudja teljesíteni (például mert az ahhoz szükséges eszközökkel nem rendelkezik), a jogosult más szavatossági jogra térhet át, és az ezzel felmerült károkat (például a tárolási költségeket) a kötelezett maga viseli. Az áttérés indokoltsága - egyebek mellett - akkor állapítható meg, ha a kívánt szavatossági kötelezettség teljesítésére nincs lehetõség, mert a dolog egyáltalán nem javítható, vagy a terméket a kereskedelmi forgalomból kizárták, gyártását beszüntették stb.Ha azonban a jogosult indokolatlanul tér át más szavatossági jogra, a kötelezett kérheti az ezzel okozott károk megtérítését. A jogosult a már kiválasztott szavatossági jog megváltoztatásának lehetõségével a hibás teljesítés miatt indított bírósági eljárás tartama alatt is élhet. Természetesen a szavatossági jogoknak a meghatározott sorrendje áttérés esetén is alkalmazandó. A kifogásközlés szabályai. A 2002. évi XXXVI. törvény enyhített e tekintetben a korábban hatályos szabályokon. Míg a módosítást megelõzõen a jogosult haladéktalanul köteles volt kifogását jelezni, addig 2003-tól ezt a körülmények által lehetõvé tett legrövidebb idõn belül köteles megtenni. A törvény fogyasztói szerzõdések esetén kógens jelleggel állapít meg kéthónapos határidõt, amelyen belül a kifogásközlés idõben megtettnek minõsül. A törvényi szabály alapján fogyasztói szerzõdés esetén is indokolhatnak az adott eset körülményei hosszabb kellõ idõt, mint két hónap. Ha azonban e körülmények alapján a kellõ idõ rövidebb lenne, mint két hónap, a fogyasztónak e szabály erejénél fogva két hónap mindenképpen rendelkezésére áll arra, hogy a kifogást közölje. A szállítási szerzõdések körében szigorúbb szabályt tartalmaz, hiszen nem változott az az elõírás, mely szerint a megrendelõ az észlelt minõségi hibát annak felfedezése után a szállítóval haladéktalanul közölni és egyben szavatossági igényét megjelölni köteles. A késedelmes kifogás-közlés folytán a jogosult nem veszti el a hibás teljesítésbõl eredõ jogai gyakorlásának lehetõségét, azaz a késedelem nem jár jogvesztéssel. De a késedelem nem marad következmény nélkül, mert ez esetben a jogosult a késedelmes közléssel okozott károk megtérítésére köteles. A kártérítés a szerzõdésen kívül okozott károkért fennálló felelõsség szabályainak megfelelõ alkalmazásával állapítható meg. A törvény a kifogás tartalmát illetõen nem tartalmaz külön rendelkezést, a gyakorlat azonban kimunkálta az e körbe esõ elvárásokat. Eszerint nem szükséges a kifogásban pontosan felsorolni a hiba helyét, és teljes részletességgel megjelölni annak okait, elegendõ azoknak a tényeknek a felsorolására szorítkozni, amelyekbõl alaposan következtetni lehet a hibás mûködésre vagy az alkalmatlanságra. A kifogás - eltérõ rendelkezés hiányában a szerzõdési nyilatkozatokra vonatkozó általános szabályokból következõen bármely alakban közölhetõ. Bár nyilvánvalóan az írásbafoglalt közlés preventív hatással bír a késõbbi rosszhiszemû kötelezetti magatartással szemben. Általános szabály, hogy a jogosult a teljesítés idõpontjától számított hat hónapos elévülési határidõ alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb idõtartamát hatósági elõírás vagy kötelezõ mûszaki elõírás határozza meg (kötelezõ alkalmassági idõ), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidõ irányadó.
200
Ha a szerzõdés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstõl számított hatvan nap alatt évül el. Nem számít bele az elévülési idõbe a kijavítási idõnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerûen használni. A szavatossági jog érvényesíthetõségének határideje a dolognak vagy jelentõsebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkezõ hiba tekintetében újból kezdõdik. Fogyasztói szerzõdés esetében a fogyasztó a teljesítés idõpontjától számított kétéves elévülési határidõ alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidõt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerzõdés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidõben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidõ azonban ebben az esetben sem köthetõ ki. Az elévülési határidõt a teljesítéstõl kell számítani. A szavatossági igény érvényesítése alatt a gyakorlat nem a kifogás közlését, hanem a hibás teljesítésbõl származó igénynek a bíróság elõtti érvényesítését érti. Magát a keresetet (vagy a viszontkeresetet) kell tehát a teljesítéstõl számított - s az adott esetben irányadó - elévülési (illetve jogvesztõ) határidõ alatt benyújtani. Ha a jogosult igényét menthetõ okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a törvényben meghatározott határidõn belül nem volt felismerhetõ, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés idõpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelezõ alkalmassági idõ három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidõ az irányadó. E határidõk elmulasztása jogvesztéssel jár. Fogyasztói szerzõdésben az Ptk. szerint megállapított hároméves határidõnél rövidebb határidõ kikötése semmis. A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidõben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt elõidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából elkülöníthetõ része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minõsül érvényesítettnek. A szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredõ követeléssel szemben kifogásként a határidõk eltelte után is érvényesíthetõk. A szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerzõdésszerû állapot megteremtésével kapcsolatos költségek - ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket - a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerzõdés esetében a felek ettõl eltérõ megállapodása semmis. Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerû használat következménye. Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésbõl eredõ kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. Ha a fogyasztói szerzõdés hibás teljesítésének oka a kötelezettel szerzõdõ harmadik személy (elõzõ kötelezett) hibás teljesítése, a fogyasztói szerzõdés kötelezettje követelheti az elõzõ kötelezettõl a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minõség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A fogyasztói szerzõdés kötelezettje a fenti igényét a fogyasztó igényének kielégítésétõl számított hatvannapos elévülési határidõ alatt érvényesítheti. Az igény az elõzõ kötelezett teljesítése idõpontjától számított legfeljebb öt évig érvényesíthetõ; e határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár. A gazdálkodó szervezetek közötti vállalkozási szerzõdések hibás teljesítése esetén az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, ha azonban a hiba a szolgáltatás egészének 201
rendeltetésszerû használatát nem akadályozza, a hibás rész értéke. Az árleszállítás megállapításánál a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon. Ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelõ határidõre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hiba kijavításának várható költségét akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Ilyen esetben a kötelezettet a kijavítás elõrelátható indokolt költségeiben kell marasztalni. Az összeg meghatározásánál az az irányadó, hogy a kijavítás a jogosultnak milyen indokolt költséget okoz. A bíróság a kötelezett kérelme alapján a jogosult hozzájárulása hiányában javítás helyett nem hozhat a kötelezettet árleszállítás, illetve javítási költség megfizetésére marasztaló határozatot. Nemegyszer elõfordul, hogy a szerzõdés alapján szolgáltatott dolog hibája a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott elévülési határidõ késõbbi szakában vagy esetleg az elévülési határidõ lejárta után jelentkezik, vagy pedig egyéb menthetõ ok gátolja a jogosultat az igénye érvényesítésében. A jogosult tehát az említett esetekben a szavatossági igényét az akadály megszûnésétõl számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idõ már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb idõ van hátra. Ha pl. a hat hónapos elévülési határidõ jön figyelembe, s a jogosult a hatodik hónap közepén fedezi fel a hibát, a szavatossági jogainak érvényesítésére a hiba felismerésétõl számított három hónapig van lehetõsége annak ellenére, hogy a hat hónapos elévülési idõ közben már eltelt. Olyan esetben viszont, amikor a jogosult a szavatossági igényét a hiba felfedezése után írásban közli a kötelezettel, az elévülés megszakad és az elévülési idõ újból kezdõdik, mert a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést. A forgalmi életben gyakran elõfordul, hogy hibás teljesítés esetén a felek - az igény érvényesítésre nyitva álló határidõ lejárta elõtt - tárgyalásokba bocsátkoznak s a jogosult igénye rendezésének valamilyen módjában megállapodnak. Ilyenkor az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint a követelés megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is - megszakítja az elévülést. Ha tehát a jogosult és a kötelezett a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitájukat megegyezéssel rendezték, ezzel az adott esetben irányadó elévülési idõ megszakad és egyben újból kezdõdik. Mindez figyelembe jön olyankor is, amikor a felek között nem jön ugyan létre egyezség, de a kötelezett a jogosult követelését elismerõ nyilatkozatot tesz. Ugyanis az elismerés is megszakítja az elévülést, tehát az elévülés újból kezdõdik. Ha azonban a felek megegyezése vagy az elismerés határidõt is tartalmaz a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére, ez lényegében azt jelenti, hogy a felek jogvitája az egymással folytatott tárgyalásaik eredményeként - legalábbis idõlegesen rendezõdött. Ez a rendezés a jogosultra nézve nem idézhet elõ hátrányos helyzetet a kellékszavatossági igény érvényesítését illetõen. Ezért olyan esetben, amikor a felek megegyezése vagy az elismerés a kellékszavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére határidõt is tartalmaz, az elévülés a határidõ lejárta után kezdõdik. Nemegyszer elõfordulhat az is, hogy a szavatossági hiba csak az adott esetben figyelembe jövõ jogvesztõ határidõ végén jelentkezik. A fogyasztói érdek hatékony védelme érdekében ilyenkor is biztosítani kell az igényérvényesítés lehetõségét. Ezért ilyen esetben is azok a szabályok érvényesülnek, amelyek az elévülési idõ végén jelentkezõ hibáknál figyelembe jönnek. Alkalmazni kell tehát az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályokat. Az ezek szerint az igény érvényesítésére rendelkezésre álló határidõ végéig a szavatossági igényt akkor is érvényesíteni lehet bírósági úton, ha különben a jogvesztõ határidõ már eltelt volna. Ilyenkor azonban az elévülés újabb nyugvásának vagy megszakadásának már nincs helye.
202
A Ptk. hibás teljesítés esetében a jogosult számára egyrészt az eredetileg kikötött szolgáltatás kikényszerítése, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás megbomlott egyensúlyának helyreállítása, illetõleg - végsõ soron - a szerzõdéses kapcsolat felszámolása érdekében szavatossági jogokat biztosít, másrészt pedig lehetõvé teszi azt is, hogy a jogosult a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését követelhesse. A szavatosság alól a kötelezett nem mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; a kártérítési felelõsség alól viszont ezen a címen kimentésnek van helye. Amint arra már többször utalás történt, a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésbõl eredõ kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerzõdéseinek hibás teljesítése esetében pedig az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint a gazdálkodó szervezet annak bizonyításával mentheti ki magát a felelõsség alól, hogy a szerzõdés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy a gazdálkodó szervezettõl az adott helyzetben általában elvárható. A hibás teljesítés tehát egyben megalapozza a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt is, amennyiben a kötelezett nem menti ki magát a felelõsség alól. Az ilyen igény alaposságának természetesen az is feltétele, hogy a jogosult bizonyítsa a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben keletkezett kárát. A jogosultat terheli annak bizonyítása is, hogy a hiba oka a teljesítés elõtt keletkezett. A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényre a szavatossági határidõk nem vonatkoznak, az ilyen igényt az általános elévülési idõn ( öt év ) belül lehet érvényesíteni az elévülésre vonatkozó általános szabályok szerint. Ilyenkor azonban nem hárítható át a kötelezettre az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye (pl. idõközi állagromlás). Elõfordulhat, hogy a szerzõdés alapján szolgáltatott dolog hibája csak a jogvesztõ határidõ eltelte után jelentkezik. Ilyenkor már nem áll fenn a kötelezettnek a szavatosságon alapuló objektív helytállási kötelezettsége, szavatossági igény tehát nem érvényesíthetõ. Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult - az általános elévülési határidõn belül - a hibás teljesítéssel okozott kárának megtérítését követelje. E követelés alapossága, illetõleg alaptalansága azon múlik, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Annak eldöntése, hogy a kötelezett a hibátlan teljesítés érdekében megtette-e mindazt, ami az adott helyzetben általában elvárható volt, tehát hogy a bekövetkezett kárért való felelõsség alóli kimentés egyáltalán sikerre vezet-e, nagymértékben függ a szolgáltatás természetétõl, a hiba jellegétõl, s általában az eset körülményeitõl. Nagy szerepe van a fogyasztói érdekek védelmét is szem elõtt tartó bírósági mérlegelésnek, amelynek körében jelentõsége lehet a közfelfogásnak is. A felelõsség elbírálásánál szigorú mérték alkalmazása jól szolgálhatja a károk megelõzéséhez és a hibátlan teljesítésre ösztönzéshez fûzõdõ érdekeket. Ha a jogosult a szavatossági jogait kellõ idõben érvényesítõ keresetlevelében csak a dolog kellékhiányát jelölte meg, az ilyen igényérvényesítés felöleli a szolgáltatott dolognak minden olyan hibáját, amely a megjelölt kellékhiányt elõidézte. Ezért a szavatossági igényt a megjelölt kellékhiányt elõidézõ valamennyi hibát illetõen kellõ idõben érvényesítettnek kell tekinteni. A szolgáltatott dolog konkrét hibájának a keresetlevélben való megjelölése esetében figyelemmel kell lenni az adott tényállásra, a szolgáltatás és a hiba jellegére, valamint a jogosult keresetlevelében foglaltakra. Ha a jogosult konkrét hibát jelöl meg, késõbb azonban az alaposabb vizsgálat eredményeként - megállapítják, hogy az állított hiba nem áll ugyan fenn, de a dolognak más hibája is van, vagy pedig egyéb hibái is vannak, amelyek külön-
203
külön vagy összességükben ugyancsak elõidézõi a megjelölt kellékhiánynak, ez esetben nem lehet elkésettnek tekinteni a szavatossági igény érvényesítését az utóbb felfedezett hibák tekintetében sem. Az a jogosult, aki a hibát vagy a hibákat - esetleg tévesen vagy hiányosan - konkrétan megjelöli, nem kerülhet hátrányos helyzetbe azzal szemben, aki csak a kellékhiányt jelölte meg az erre vezetõ hibák konkrét feltüntetése nélkül. Ha pl. a vevõ azért érvényesít szavatossági igényt az eladóval szemben, mert a megvásárolt gép nem mûködik, s azt állítja, hogy az egyik alkatrész hibás, késõbb pedig kiderül, hogy nem ez, hanem egy másik alkatrész a hibás vagy egyéb alkatrészek is hibásak, a szavatossági igényt a gép mûködését érintõ valamennyi hiba vonatkozásában kellõ idõben érvényesítettnek kell tekinteni. A kifejtettek megfelelõen irányadók abban az esetben is, ha a szolgáltatott dolognak csak valamely része, illetõleg egyes részei nem megfelelõek, s az ezt elõidézõ hibát vagy hibákat jelöli meg tévesen, hiányosan vagy szakszerûtlenül a jogosult. Ha pl. a ház felvonóberendezésének a hibája miatt érvényesít a jogosult szavatossági igényt s a hiba okaként a motor nem megfelelõ voltára hivatkozik, utóbb pedig kiderül, hogy valójában a felvonóberendezés valamely más részének hibája idézte elõ a nem kielégítõ mûködést, ilyenkor a felvonóberendezésre vonatkozóan nem lehet elkésettnek tekinteni a szavatossági igény érvényesítését akkor sem, ha csak utóbb derült ki a berendezés nem megfelelõ mûködésének valódi oka. Ha viszont a jogosult a szolgáltatott dolognak a megjelölt kellékhiány szempontjából egymástól elkülönülõ (össze nem függõ) részei közül egyikkel vagy másikkal kapcsolatban érvényesít szavatossági igényt, az egyik ilyen dologrészre vonatkozóan kellõ idõben történõ igényérvényesítéssel nem tekinthetõ érvényesítettnek a szavatossági igény más dologrészek tekintetében. Ha pl. a ház felvonóberendezésének hibája miatt kellõ idõben szavatossági igényt érvényesítenek, nem lehet egyben érvényesítettnek tekinteni a ház fûtõberendezésének hibája miatt támasztható szavatossági igényt. 57.3. Garancia avagy jótállás A Ptk. a jótállás jogintézményét szerzõdésbiztosító mellékkötelezettségként ismeri, bár a gyakorlatban szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának egyik eszköze. Amikor a köznyelv garanciáról beszél jogi értelemben a jótállást kell alatt érteni. Aki a szerzõdés hibátlan teljesítéséért szerzõdés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek idõtartama alatt a felelõsség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvénybõl eredõ jogait nem érinti. A jótállás lehet: Ø kötelezõ ( törvényi ) jótállás – jogszabály írja elõ kötelezõen, Ø szerzõdésen alapuló jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettségét szerzõdés keletkezteti, Ø végezetül a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. Fogyasztói szerzõdés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, idõtartamát, területi hatályát és a belõle eredõ jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvénybõl eredõ jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezõen elõíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az e feltételek nemteljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. A jogosult a jótállási határidõ alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel.
204
A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelõen alkalmazni kell. Példaként említem, a kötelezett a szerzõdésben jótállást vállalhat fel, a szavatosság tekintetében nem szükséges a vállalás, mert a szavatossági igény a vevõ részérõl az eladóval szemben Ptk. erejénél fogva érvényesíthetõ, egyebek mellett használt dolgok hibás teljesítése esetén is. Ilyenkor azonban a hibás teljesítés szempontjából az a kiindulópont, hogy a vevõ például használt dolog esetében a használtság ismeretében vette meg a dolgot, ezért számítania kell arra, hogy az áruban a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. A hibás teljesítés - jogi értelemben - csak akkor állapítható meg, ha a hiba a használtságtól független, illetõleg az elhasználódás számítható mértékét jelentõsen túllépi. Újonnan vásárolt dolog esetében szintén így mûködik a szavatossági igény azzal, hogy nem kell az elhasználódás értékével és az abból eredõ hibákkal számolnia a jogosultnak. A kötelezõ jótállás esetén a javítási határidõ 15 nap, amelynek eredménytelen letelte esetén a jogosult - további érdekmúlás bizonyítása nélkül - elállási jogát gyakorolhatja. A jótállás a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezményére kiterjed és szigorúbb helytállási kötelezettség elvállalását jelenti. A fentiekbõl is következik, hogy jótállás lényegi eleme, hogy a jótállásra kötelezett a jótállás idõtartama alatt a hibás teljesítésért való felelõsség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A mentesülésre kizárólag a törvényben szabályozott ok esetén kerülhet sor, más indokra hivatkozással a mentesülés kizárt.A felelõsség szempontjából nem az a mérvadó, hogy a jótállási határidõ alatt a hiba mikor jelentkezik, mikor válik felismerhetõvé, hanem az, hogy a hiba oka a teljesítés után, vagy az elõtt keletkezett-e. Ennek megfelelõen a Ptk. 283. § (2) bekezdése külön is kimondja, hogy nem terheli a jogosultat a megvizsgálás kötelezettsége azon tulajdonságok tekintetében, amelyre a jótállás vonatkozik. A kimentés körében a bizonyítás a kötelezettet terheli. A jótállás a felek megállapodásán vagy jogszabályon alapul. Kötelezõ jótállást ír elõ például a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet és a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet ( jelen Rész 1. sz. melléklete tartalmazza ). Ezen jogszabályok a jótállás legrövidebb idõtartamát is meghatározzák, és a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan külön szabályokat állapítanak meg (jótállási jegy). A jótállási kötelezettséggel kapcsolatos szerzõdést a törvény nem köti alakszerûséghez, e kérdésben tehát a felek megállapodhatnak írásban, szóban, illetve ráutaló magatartással is. Nincs akadálya annak sem, hogy jogszabály által elõírt kötelezõ jótállás esetén a felek e tárgyban külön megállapodjanak, mégpedig a jogszabályban elõírtnál a kötelezettre terhesebb jótállási feltételekben. A Ptk. 248. § (3) bekezdése a jótállási nyilatkozatra vonatkozó szabályokat nevesíti. A rendelkezés hatálya kizárólag a fogyasztói szerzõdésekre korlátozott. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó e tárgyú kérése esetén maradandó módon rögzíteni kell, és azt részére át kell adni. A formai követelmények nemteljesítése nem befolyásolja a jótállási kötelezettségvállalás érvényes létrejöttét. A jótállás alapján a jogosult a szavatossági jogokkal azonos igényt érvényesíthet: így kérhet kijavítást, árleszállítást, kicserélést, újbóli elvégzést, a javítási költség megfizetését, és elállási jogot gyakorolhat. Amennyiben a felek szerzõdésben kötik ki a jótállást, azonban a jótállási jogok tekintetében nem állapodnak meg, úgy a jogosult ugyanazokat a jogokat érvényesítheti, mint szavatosság esetén. Amennyiben azonban a felek ezen jogok közül például csak a kijavítást, vagy csak az árleszállítást jelölik meg, úgy hibás teljesítés
205
esetén a jogosult jótállás alapján kizárólag ilyen jogot érvényesíthet a kötelezettel szemben, mást nem. Arra azonban joga van, hogy ezt az igényét a kellékszavatosságra vonatkozó szabályok alapján érvényesítse. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a szerzõdés szerint valamely hibára a jótállás nem terjed ki. Fogyasztói szerzõdések esetén a 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet speciális szabályokat állapít meg a szavatossági és a jótállási igények érvényesítésére. E rendelet tartalmazza a fogyasztói szerzõdés megkötése bizonyításának, a kifogásról szóló jegyzõkönyvnek és az áruátvételi elismervénynek a szabályait. Ugyancsak irányadó jótállás esetére a Ptk. 309. § (2) bekezdésében foglalt azon szabály is, miszerint a dolog kicserélése vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, ami a rendeltetésszerû használat következménye. A jogosult - jogszabály vagy a szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában - a választott jótállási jogról másikra áttérhet. Az áttéréssel okozott kárt a kötelezett viseli, ha az áttérésre az õ magatartása adott okot vagy az áttérés egyébként indokolt volt, minden más esetben az áttéréssel okozott kárt a jogosult viseli. Az áttérésre mindaddig lehetõség van, amíg a felek megállapodása alapján a kötelezett a jótállási kötelezettségét nem teljesíti, illetve a jogosult által választott jótállási jog tekintetében a bíróság jogerõs határozatot nem hoz. Abban az esetben, ha a jogerõs ítélet után bekövetkezett körülmény folytán a jótállási kötelezettség teljesítése lehetetlenül, a javítás helyett a jogosult kérhet árleszállítást. Önkéntes teljesítés hiányában ennek érvényesítésére új pert lehet kezdeményezni. Amennyiben jogszabály kötelezõ jótállásról rendelkezik, úgy a jótállási idõ alatt a hibás teljesítés miatt érvényesített jogokat a kötelezõ jótállásra vonatkozó jogszabályban rögzített feltételek szerint kell elbírálni. Ha például a hûtõszekrény a vásárlást követõ 10. hónapban hibásodik meg, nem a Ptk. 308. §-ában szabályozott általános szavatossági határidõket kell figyelembe venni. Ha a felek a jótállási kötelezettséget szerzõdésben rögzítik, úgy a jogosultat illeti meg a választás joga, hogy igényeit a jótállási feltételek szerint, vagy a kellékszavatosságra irányadó szabályok szerint érvényesíti-e. Amennyiben a jogosult a jótállási igény érvényesítését választja, a kötelezett eredménnyel nem hivatkozhat a szavatossági határidõk elévülésére a jótállási határidõn belül. Amennyiben a kötelezõ jótállásra irányadó jótállási idõ eltelik és a dolog használhatóságának legkisebb idõtartamát hatósági elõírás, szabvány vagy kötelezõ mûszaki elõírás határozza meg, a jogosult a hiba felismerésétõl számított 3 hónapon belül kellékszavatossági igényt érvényesíthet. Ezt viszont csak a vele szerzõdõ partnerrel szemben teheti. Ha a jogosultat a hibás teljesítéssel kapcsolatban kár éri, ez iránti igényét az általános elévülési idõn belül, tehát öt éven belül érvényesítheti. Amennyiben a károsult és a károkozó között nincs szerzõdéses kapcsolat, a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránt a károsult a károkozóval szemben az általános polgári jogi kártérítési feltételek szerint érvényesíthet kárigényt az általános elévülési idõn belül. 57.4. A szavatosság és a jótállás elhatárolásának kérdései A felvetett kérdés megválaszolásához azt kell megvizsgálni, hogyan alakul a bizonyítási teher hibás teljesítésnél. A bizonyítási teher fõszabálya hibás teljesítésnél az, hogy a hibás teljesítés tényét, az ezt állító jogosultnak kell bizonyítania. A hibás teljesítésbõl eredõ jogait érvényesítõ jogosultat terheli tehát a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a hiba oka a teljesítés idõpontjában a szolgáltatott dologban megvolt. A releváns idõpont a szerzõdés teljesítése: a kötelezettnek ugyanis azt kell szavatolnia, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés idõpontjában megfelel a jogszabályban vagy a szerzõdésben meghatározott tulajdonságoknak.
206
A hibás teljesítés jogi fogalom, amely mindig csak egy adott szerzõdés keretei között, annak tartalmához viszonyítva értelmezhetõ. A szolgáltatott dolog materiális értelemben vett hibája és a hibás teljesítés jogi fogalma nem feltétlenül esnek egybe, hiszen lehet, hogy a felek szerzõdése eleve hibás (pl. használt, értékcsökkent) dolog szolgáltatására irányul, de az is lehetséges, hogy az amúgy hibátlan dolog sem felel meg az adott szerzõdésben meghatározott többletkövetelményeknek. A hibás teljesítésért való felelõsség szabályai tehát nem általában a minõséghibát, hanem a konkrét szerzõdés hibás teljesítését szankcionálják. A vélelem természetesen az, hogy a jogosult a szerzõdés alapján kifogástalan, hibátlan szolgáltatáshoz kívánt jutni. Ha a jogosult bizonyította, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés idõpontjában köznapi értelemben hibás volt, akkor ezzel szemben már a kötelezettet terheli az ellenbizonyítás; neki kell bizonyítania, hogy a felek szerzõdési akarata eleve hibás dolog szolgáltatására irányult, hiszen a jogosult a dolog hibájának az ismeretében kötötte meg a szerzõdést. Ezzel a kötelezett lényegében azt bizonyítja, hogy a szolgáltatás köznapi értelemben vett hibája ellenére a szerzõdés tartalmának megfelelõ teljesítés történt, vagyis jogi értelemben nincs hibás teljesítés. Nem a felelõsség alóli „kimentésrõl” van tehát szó, a kimentés csak látszólagos, hanem annak bizonyításáról, hogy nem történt hibás teljesítés, amibõl következõen nem lehet szó annak jogkövetkezményeirõl sem. A kötelezett tehát ilyen esetben nemcsak a szavatossági felelõsség alól mentesül, hanem a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezménye, így a kárfelelõsség és a jótállás alól is. A kellékszavatosság egy kifejezetten a hibás teljesítéshez kapcsolódó szankció. A jótállás a szavatosság és a kártérítés mellett a hibás teljesítés harmadik jogkövetkezménye. A Ptk. a jótállást mégsem a hibás teljesítés körében, hanem a szerzõdést biztosító mellékkötelezettségek között szabályozza, abból kiindulva, hogy jótállás alapján nemcsak hibás teljesítésért, hanem elvileg bármely szerzõdésszegésért fennállhat a kötelezett felelõssége. A gyakorlatban azonban a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának az eszköze. A 2002. évi XXXVI. törvény erre figyelemmel már úgy módosította a Ptk. 248. §át, hogy a jótállásra köteles felelõssége „a szerzõdés hibátlan teljesítéséért” áll fenn, a jogintézmény Ptk.-n belüli elhelyezkedésén azonban nem változtatott. A készülõ új Ptk. azonban már várhatóan a hibás teljesítés egyik jogkövetkezményeként fogja szabályozni a jótállást. A jótállás a szavatossághoz képest szigorúbb felelõsség, ami abban nyilvánul meg, hogy a bizonyítási teher fordított: a jótállási idõ alatt észlelt - és kifogásként a kötelezettel közölt - hiba esetén ugyanis a törvényi vélelem az, hogy a hiba már a teljesítés idõpontjában megvolt. A jótállási idõ alatt tehát a kötelezettnek kell kimentenie magát annak bizonyításával, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Ahogy a törvény módosításhoz fûzött miniszteri indokolás fogalmaz: „a jótállás sajátos többletteher a kötelezett oldalán a vállalt, illetve jogszabály által elõírt határidõn belül....”. Jótállási kötelezettség alapulhat jogszabályon (kötelezõ jótállás): ilyen jogszabály a 151/2003. (IX. 22.) Korm. r. az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelezõ jótállásról, valamint a 181/2003. (XI. 5.) Korm. r. a lakásépítéssel kapcsolatos kötelezõ jótállásról. A jótállási kötelezettség másik esetköre az önként vállalt jótállás, amely az eddigieknek megfelelõen alapulhat szerzõdésen, valamint új lehetõségként „a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek”-en, vagyis egyoldalú jognyilatkozaton. A fordított bizonyítási teher törvényi szabályán túlmenõen a jótállás tartalmát (pl. idõtartamát, a jótállási jogokat, azok érvényesíthetõségének feltételeit stb.) alapvetõen a jogszabály vagy a jótállási kötelezettséget keletkeztetõ szerzõdés, reklám határozza meg, eltérõ meghatározottság hiányában pedig a szavatossági jogok képezik a jótállás tartalmát is. Fogyasztói szerzõdések esetén a Ptk. meghatározza még a jótállási nyilatkozat kötelezõ tartalmi elemeit is (amelyek valamelyikének esetleges elmaradása azonban nem érinti a
207
jótállási kötelezettségvállalás érvényességét), továbbá az ilyen szerzõdések keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézésére még egy külön jogszabály, a 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet is vonatkozik. A módosított Ptk. kifejezetten kimondja, hogy a jótállás nem érinti a jogosultnak a törvénybõl eredõ jogait, és arról is rendelkezik, hogy fogyasztói szerzõdés esetében erre a jótállási nyilatkozatban kifejezetten is utalni kell. A jótállás tehát nem zárhatja el a jogosultat sem a szavatossági igények, sem pedig a kártérítési igények érvényesítésétõl. Mivel a jótállás tartalma nem feltétlenül esik egybe a törvény szerinti szavatosság tartalmával, elképzelhetõ, hogy a jogosult a jótállási idõ alatt is szavatosság alapján kíván jogot érvényesíteni, továbbá az sem kizárt, hogy a hibás teljesítéssel okozott többletkárok megtérítését kéri. A jogosultat tehát teljes körû választási jog illeti meg, hogy igényét jótállás vagy szavatosság címén érvényesíti-e. Ha a jótállást úgy tekintjük, mint a hibátlan teljesítés valamennyi jogkövetkezményére kiterjedõ felelõsséget, akkor ebbõl az következik, hogy a bizonyítási teher megfordulása kihat a szavatossági jogok érvényesítésére, valamint irányadó a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelõsség körében is. A jótállás tehát a bizonyítási teher - hibás teljesítés tényét illetõ megfordulása következtében nemcsak a szavatossági jogok érvényesítését könnyíti meg, hanem a nem szerzõdésszerû teljesítésbõl eredõ valamennyi jog, tehát a kártérítési igény érvényesítését is. Nem állhat elõ olyan helyzet, hogy a jótállási jogok szempontjából a hibás teljesítés ténye megállapítást nyer, az okozott kár szempontjából viszont a jogosult azt nem tudja bizonyítani. A jótállás körében is irányadó tehát az az elv, hogy a bizonyítási teher megfordulása a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezményére kihat, így irányadó a szavatosság jogcímén történõ igényérvényesítés, valamint a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelõsség körében is.
1. számú Melléklet: 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelezõ jótállásról A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §ában foglaltakra figyelemmel a Kormány a következõ rendeletet alkotja: 1. § (1) A jótállási kötelezettség e rendelet szabályai szerint kiterjed az újonnan épített lakásoknak és lakóépületeknek az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott épületszerkezeteire, az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott lakás- és épületberendezések beépítésére, illetve beszerelésére, valamint az e lakóépületeknek a 2. számú mellékletben meghatározott, a lakásokat kiszolgáló helyiségeire és részeire. (2) A jótállási kötelezettség kiterjed az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott lakásés épületberendezésekre is, amennyiben azok a lakás alkotórészének minõsülnek. (3) E rendelet alkalmazásában a) lakás: az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 105. §-a szerint kialakított épület vagy épületrész; b) lakóépület: olyan épület, amelyben lakásnak minõsülõ, önálló rendeltetési egységû helyiség található. 2. § (1) A jótállási kötelezettség az építési szerzõdéssel az építési-szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, építési szerzõdés hiányában pedig az építési-szerelési munka tényleges elvégzõjét (a továbbiakban együtt: vállalkozó) terheli.
208
(2) A vállalkozó az e rendeletben foglaltaknál a megrendelõre nézve kedvezõbb jótállási feltételeket vállalhat. (3) Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglaltaktól a megrendelõ hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe e rendelet rendelkezései lépnek. 3. § (1) A jótállás idõtartama az átadás-átvételi eljárás befejezésének idõpontjától számított három év. (2) A jótállási jogokat a lakás (lakóépület) tulajdonosa, a lakás tulajdonba adásáig a megrendelõ (a továbbiakban együtt: jogosult) a vállalkozóval vagy az általa javításra kijelölt szervezettel szemben érvényesítheti. 4. § (1) A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthetõ. (2) A vállalkozó a jótállási jegyet lakásonként külön-külön köteles kiállítani, és azt az átadásátvételi eljárás során a jogosultnak átadni. (3) A jótállási jegynek tartalmaznia kell a) a jótállás körébe tartozó lakás, a lakást kiszolgáló helyiségek és épületrészek, valamint épületszerkezetek és berendezések meghatározását, b) a jogosultat a jótállás alapján megilletõ jogokat, azok érvényesíthetõségének határidejét és feltételeit, c) a vállalkozó és az általa a javításra kijelölt szervezet nevét és címét, d) az átadás-átvételi eljárás befejezésének idõpontját. (4) A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a jogosult törvénybõl eredõ jogait nem érinti. (5) A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a jogosult részére történõ átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. 5. § (1) A vállalkozó a bejelentett jótállási igény alapján tizenöt napon belül köteles a hibát megvizsgálni és a jogosult igényérõl nyilatkozni. (2) A javítást, a cserét, a munka újbóli elvégzését úgy kell teljesíteni, hogy az lehetõség szerint a lakóépület, illetõleg a lakás használatát ne akadályozza. 6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 30. napon lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követõen kötött építési szerzõdésekre, illetve építési szerzõdés hiányában a hatálybalépését követõen megkezdett építési-szerelési munkákra kell alkalmazni. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a lakásépítéssel kapcsolatos kötelezõ jótállásról szóló 53/1987. (X. 24.) MT rendelet hatályát veszti. 1. számú melléklet a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelethez 1. A lakások és a lakóépületek kötelezõ jótállás alá tartozó épületszerkezetei: a) a lakóépület alapjai, fal- és födémszerkezetei, b) a lakások burkolatai (ideértve a festést, a mázolást, tapétázást is), c) a lakóépület nyílászáró szerkezetei, korlátjai és mellvédjei, d) a lakóépület kéményei, e) a lakóépület tetõzete és az azon levõ tetõfelépítmények, f) a lakóépületen levõ ereszcsatornák és esõvízlefolyó vezetékek, g) a lakóépület szigetelése és a külsõ vakolat. 2. A kötelezõ jótállás alá tartozó lakás- és épületberendezések: a) a fõzõkészülék (tûzhely, fõzõlap stb.), b) a fûtõberendezés (egyedi kályha, konvektor, elektromos hõtároló kályha stb.), c) a melegvízellátó berendezés (gáz-vízmelegítõ, villanybojler, fürdõkályha), d) az épületgépészeti és egészségügyi berendezések (falikút, mosogató, fürdõkád, zuhanyozó, mosdó, WC-tartály, WC-csésze stb. a hozzá tartozó szerelvényekkel), e) a szellõztetõ berendezés (páraelszívó stb.), f) a beépített bútor (beépített ruhásszekrény, konyhaszekrény stb.), 209
g) a redõny, vászonroló, napvédõ függöny, h) a csengõ és a kaputelefonnak a lakásban levõ készüléke, valamint a kaputelefon és felcsengetõ berendezés a vezetékhálózattal, i) a lakás elektromos vezetékeihez tartozó kapcsolók és csatlakozóaljak, j) a központi fûtõ- és melegvíz-szolgáltató berendezés a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levõ vezetékszakaszt és fûtõtesteket (radiátor stb.) is, kivéve a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett vezetékeket és berendezési tárgyakat, k) a víz-, szennycsatorna- és gázvezeték a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levõ vezetékszakaszt is, a hozzá tartozó szerelvényekkel; gázvezeték esetén a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett vezetékek és berendezési tárgyak kivételével, l) az elektromos vezeték és érintésvédelmi rendszere a lakásban levõ vezetékszakaszt és szerelvényeket is ideértve, kivéve a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett méretlen készüléket és fogyasztásmérõt, m) a lakást szolgáló szellõztetõ berendezés és a klímaberendezés, n) a központi antenna és erõsítõ berendezései, ideértve a lakásban levõ vezetékszakaszt és csatlakozóaljat is, o) a személy- és teherfelvonó, p) a háztartásban keletkezõ hulladék gyûjtésére szolgáló berendezés, q) a lakást szolgáló kút a hozzá tartozó szerelvényekkel, r) a lakásban keletkezett házi szennyvíznek a telekhatáron belüli elhelyezésére, illetõleg elszikkasztására szolgáló berendezés. 2. számú melléklet a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelethez A lakóépületnek a lakásokat kiszolgáló kötelezõ jótállás alá tartozó helyiségei és részei: a) tetõterasz, b) pince- és padlástérség vagy tüzelõtároló, c) kapualj, d) lépcsõház, e) folyosók és függõfolyosók, f) központi berendezések helyiségei, g) mosókonyha, h) szárítóhelyiség, i) gyermekkocsi- és kerékpártároló helyiség, j) hulladéktároló helyiség, k) gépkocsitároló helyiség (garázs, teremgarázs).
151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelezõ jótállásról A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §ában foglaltakra figyelemmel a Kormány a következõ rendeletet alkotja: 1. § (1) A Magyar Köztársaság területén fogyasztói szerzõdés [Ptk. 685. § e) pontja] keretében értékesített, a rendelet mellékletében felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre (a továbbiakban: fogyasztási cikk) e rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki. (2) Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe e rendelet rendelkezései lépnek. 210
(3) A jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerzõdés a szerzõdés tárgyát képezõ szolgáltatás nyújtására kötelez (a továbbiakban: forgalmazó). A jótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti, feltéve, hogy fogyasztónak minõsül (a továbbiakban: fogyasztó). (4) Ha a gyártó a fogyasztási cikkre az e rendeletben foglaltaknál kedvezõbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a forgalmazót megilletõ jogok a fogyasztói szerzõdés teljesítésének idõpontjában átszállnak a fogyasztóra. 2. § (1) A jótállás idõtartama egy év. (2) A jótállási határidõ a fogyasztási cikk fogyasztó részére történõ átadása, vagy ha az üzembe helyezést a forgalmazó vagy annak megbízottja végzi, az üzembe helyezés napjával kezdõdik. 3. § (1) A forgalmazó köteles a fogyasztónak a fogyasztási cikkel együtt - külön kérés nélkül jótállási jegyet átadni. (2) A jótállási jegyet közérthetõen és egyértelmûen, magyar nyelven kell megfogalmazni. (3) A jótállási jegyen fel kell tüntetni: a) a forgalmazó nevét és címét, b) a fogyasztási cikk megnevezését, típusát, gyártási számát, továbbá - ahol alkalmazható azonosításra alkalmas részeinek meghatározását, c) a gyártó és - külföldrõl származó termék esetén - az importáló nevét, címét, d) a fogyasztót a jótállás alapján megilletõ jogokat, azok érvényesíthetõségének határidejét, helyét és feltételeit, e) a vásárlás vagy az üzembe helyezés idõpontját. (4) A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvénybõl eredõ jogait nem érinti. 4. § (1) A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthetõ. (2) A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történõ átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. 5. § (1) A fogyasztó a kijavítás iránti igényét a forgalmazó által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti. (2) A kijavítás során a fogyasztási cikkbe csak új alkatrész kerülhet beépítésre. (3) A jótállás keretébe tartozó javítás esetén a forgalmazó, illetve a javítószolgálat a jótállási jegyen köteles feltüntetni: a) a javítási igény bejelentésének és a javításra átvétel idõpontját, gépjármû esetében továbbá a kilométeróra állását, b) a hiba okát és a javítás módját, c) a fogyasztási cikk fogyasztó részére történõ visszaadásának idõpontját, gépjármû esetében továbbá a kilométeróra állását, d) a jótállás - a kijavítás idõtartamával meghosszabbított - új határidejét. 6. § (1) A rögzített bekötésû, illetve a 10 kg-nál súlyosabb, vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogyasztási cikket - a jármûvek kivételével - az üzemeltetés helyén kell megjavítani. (2) Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhetõ el, a le- és felszerelésrõl, valamint az elés visszaszállításról a forgalmazó gondoskodik. 7. § Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstõl) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk. 306. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerû használatot akadályozza. 8. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 60. napon lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követõen kötött fogyasztói szerzõdésekre kell alkalmazni.
211
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti: a) az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségérõl szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 119/1995. (IX. 29.) Korm. rendelet és 6/1997. (I. 22.) Korm. rendelet; b) a tartós fogyasztási cikkek alkatrész-ellátásáról és javítószolgálatáról szóló 35/1978. (VII. 6.) MT rendelet, valamint az azt módosító 74/1987. (XII. 10.) MT rendelet és a 118/1995. (IX. 29.) Korm. rendelet. Melléklet a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelethez 1. Hûtõszekrény, fagyasztó, kombinált hûtõszekrény; 2. mosógép, centrifuga, szárítógép és ezek bármely kombinációja, mosogatógép, vasalógép; 3. villamos és/vagy gázenergiával mûködtetett sütõ-, fõzõberendezések és ezek kombinációja 10 000 Ft bruttó vételár felett; 4. vízmelegítõk, fûtõ-, légkondicionáló- és egyéb légállapot-szabályozó berendezések 10 000 Ft bruttó vételár felett; 5. porszívó, gõzzel mûködõ tisztítógép, szõnyegtisztítógép, padlósúroló- és fényesítõgépek; 6. varrógép, kötõgép; 7. motoros kerti gépek, motoros kézi szerszámok, motoros szivattyúk 10 000 Ft bruttó vételár felett; 8. az egy éves, illetve az egy évnél hosszabb kihordási idejû gyógyászati segédeszközök és készülékek 10 000 Ft bruttó vételár felett; 9. személygépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, babakocsi; 10. lakóautó, lakókocsi, utánfutós lakókocsi; 11. biztonsági riasztó- és jelzõberendezések 10 000 Ft bruttó vételár felett; 12. elektronikus hírközlõ végberendezések (telefonok, mobiltelefonok, telefax-készülékek, több funkciós készülékek stb.) 10 000 Ft bruttó vételár felett; 13. üzenetrögzítõk, kihangosító készülékek 10 000 Ft bruttó vételár felett; 14. mûholdvevõ és AM Micro antenna rendszerek és ezek részegységei, televíziók, projektorok, videomagnók 10 000 Ft bruttó vételár felett; 15. rádiók, autórádiók, rádiós ébresztõórák, rádió adó-vevõ készülékek, amatõr rádióadók és rádióvevõk, mûholdas helymeghatározók 10 000 Ft bruttó vételár felett; 16. lemezjátszók, szalagos és kazettás magnók, CD-felvevõk és -lejátszók, DVD-felvevõk és lejátszók, egyéni hangrendszerek és ezek tartozékai (keverõasztal, erõsítõ, hangszóró, hangfal), mikrofonok és fülhallgatók 10 000 Ft bruttó vételár felett; 17. fényképezõgépek, film- és hangfelvevõ kamerák, videokamerák és camcorderek, film- és írásvetítõk, filmnagyítók, filmelõhívó- és filmfeldolgozó készülékek, fotónyomtatók, film- és diaszkennerek 10 000 Ft bruttó vételár felett; 18. MP3 lejátszók, Pendrive készülékek, illetve az ezekhez, valamint a digitális fényképezõgépekhez használatos memóriakártyák 10 000 Ft bruttó vételár felett; 19. távcsövek, látcsövek, mikroszkópok, teleszkópok, iránytûk, tájolók 10 000 Ft bruttó vételár felett; 20. személyi számítógépek és alkatrészeik, monitorok, nyomtatók, szkennerek 10 000 Ft bruttó vételár felett; 21. számológépek, zsebszámológépek, menedzserkalkulátorok 10 000 Ft bruttó vételár felett; 22. írógépek és szövegszerkesztõk 10 000 Ft bruttó vételár felett; 23. hangszerek 10 000 Ft bruttó vételár felett; 24. órák 10 000 Ft bruttó vételár felett; 25. bútorok 10 000 Ft bruttó vételár felett.
212
249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelezõ jótállásról A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 248. §-ában foglaltakra figyelemmel a Kormány a következõket rendeli el: 1. § (1) Az e rendelet mellékletében felsorolt, a fogyasztó [Ptk. 685. § d) pont] által megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében, amennyiben (a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja) a szolgáltatást nyújtó vállalkozót (a továbbiakban: vállalkozó) jótállási kötelezettség terheli. (2) Nem alkalmazhatók e rendelet szabályai, ha a javító-karbantartó szolgáltatást a szolgáltatás tárgyát képezõ dologra (a továbbiakban: dolog) vonatkozó szavatosság vagy jótállás alapján teljesítették. (3) A vállalkozó az e rendeletben foglaltaknál a fogyasztóra nézve kedvezõbb jótállási feltételeket vállalhat. (4) Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe e rendelet rendelkezései lépnek. 2. § (1) A jótállás idõtartama hat hónap. (2) A jótállási határidõ a szolgáltatás elvégzése után a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére való átadásával, vagy - ha az üzembe helyezést a vállalkozó végzi - az üzembe helyezés napjával kezdõdik. 3. § (1) A vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésõbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történõ átadásakor - külön kérés nélkül jótállási jegyet átadni. (2) A jótállási jegyen fel kell tüntetni: a) a vállalkozó nevét és címét; b) az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat; c) a szolgáltatás díját; d) a fogyasztót a jótállás alapján megilletõ jogokat, azok érvényesíthetõségének feltételeit és határidejét; e) a dolog fogyasztó részére történõ visszaadásának idõpontját, továbbá személygépkocsi és motorkerékpár esetében a kilométeróra állását. (3) A jótállási jegyet közérthetõen és egyértelmûen, magyar nyelven kell megfogalmazni. (4) A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvénybõl eredõ jogait nem érinti. (5) A fogyasztó jótállási igényét a jótállási jeggyel érvényesítheti. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történõ átadásának elmaradása a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét nem érinti. 4. § (1) A vállalkozó a fogyasztó jótállási igényérõl jegyzõkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti: a) a fogyasztó nevét, címét, b) a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt, c) az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját, d) a dolog átadása vagy az üzembe helyezés idõpontját, e) a hiba bejelentésének idõpontját, f) a hiba leírását, g) a kifogás rendezésének módját.
213
(2) Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétõl eltér, ennek indokolását a jegyzõkönyvben meg kell adni. (3) A vállalkozó a jegyzõkönyv másolatát a fogyasztónak átadni köteles. (4) Amennyiben a vállalkozó a fogyasztó igényének teljesíthetõségérõl annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról a fogyasztót legkésõbb három munkanapon belül köteles értesíteni. (5) A vállalkozó a kijavítás vagy a munka újbóli elvégzésének határidejét a Ptk. 306. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel köteles megállapítani és a fogyasztót a vállalt határidõrõl a bejelentéskor vagy a (4) bekezdésben meghatározott esetben az ott megjelölt idõtartamon belül tájékoztatni. 5. § (1) A vállalkozó a dolgot kijavításra elismervény ellenében köteles átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, a dolog azonosításához szükséges adatokat, a dolog átvételének idejét és azt az idõpontot, amikor a fogyasztó a kijavított dolgot átveheti. (2) Amennyiben a hibás teljesítés folytán a kijavítandó dolog elszállítása vagy visszaszállítása szükséges, errõl - a melléklet 4. pontjában felsorolt jármûvek, továbbá a 10 kg-nál kisebb tömegû és tömegközlekedési jármûvön szállítható dolgok kivételével - a vállalkozó köteles gondoskodni. Amennyiben az el-, illetve visszaszállítást a vállalkozó elmulasztja, azt a vállalkozó költségére a fogyasztó is elvégezheti vagy elvégeztetheti. 6. § (1) Ez a rendelet 2004. szeptember 1-jén lép hatálya, rendelkezéseit a hatálybalépését követõen kötött szerzõdésekre kell alkalmazni. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a javító-karbantartó szolgáltatások minõségvédelmérõl szóló 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet, valamint a javító-karbantartó szolgáltatások minõségvédelmérõl szóló 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet módosításáról szóló 78/1987. (XII. 14.) MT rendelet. Melléklet a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelethez 1. Lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások. 2. Háztartási gépek és készülékek javítása. 3. Barkács- és kerti szerszámok javítása. 4. Személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása. 5. Audiovizuális, fotó-optikai és információfeldolgozási berendezések javítása. 6. Gyógyászati segédeszközök javítása. 7. Telefon- és telefax-berendezések javítása. 8. Hangszerek javítása. 9. Órák javítása.
Kérdések: Mikor beszélünk építési hibáról? Mikor lehet érvényesíteni szavatossági jogot az elsõ lépcsõben? Milyen szempont érvényesül a jótállási felelõsség három alaptípusának megkülönböztetése esetén? Mi a lényegi különbség a jótállás és a szavatosság között?
214
IX. Rész A tervezõi és szakértõi tevékenység hazai szabályai 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet a településtervezési és az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság szabályairól A Kormány az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. §-a (1) bekezdésének h) és q) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendeli el: ELSÕ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed: a) a településfejlesztési koncepció kivételével minden településrendezési eszköz (a továbbiakban együtt: településrendezési tervdokumentáció) készítésére és az ezekhez esetenként kapcsolódó tevékenységekre; b) minden építmény (építmény, építményrész, építményegyüttes), építési munka, építési tevékenység külön jogszabály szerinti építésügyi hatósági (létesítési) engedélyezéséhez és mûszaki megvalósításához (kivitelezéséhez) szükséges építészeti-mûszaki tervdokumentáció készítésére és az ehhez esetenként kapcsolódó tevékenységekre; c) az épített környezet tervezésével, kivitelezésével, valamint fenntartásával, használatával, mûködtetésével, megõrzésével kapcsolatos, megbízás alapján végzett építésügyi mûszaki szakértõi tevékenységre. (2) E rendelet alkalmazásában: 1. településtervezési tevékenység: az Étv. 7. §-a (3) bekezdésének b) és c) pontjaiban, a 14. §ának (2)-(4) bekezdéseiben meghatározott településrendezési eszközöket alátámasztó és jóváhagyandó munkarészeinek készítése; 2. településtervezési tevékenységhez esetenként kapcsolódó tevékenységek: a) az 1. pontban meghatározott dokumentációk és tervek készítését megelõzõ vagy azzal összefüggõ, illetve azt közvetlenül szolgáló tevékenység (adatgyûjtés, felmérés stb. készítése); b) az Étv. 23. §-ának (3) bekezdése szerinti telekalakítási terv (mint építészeti-mûszaki tervdokumentáció) készítése; 3. építészeti-mûszaki tervezési tevékenység: az Étv. 34. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eljárásokhoz szükséges, az Étv. 32. §-ának (1) bekezdése szerinti építészetimûszaki tervdokumentáció elkészítése; 4. építészeti-mûszaki tervezési tevékenységhez esetenként kapcsolódó tevékenységek: a) az építészeti-mûszaki tervdokumentáció készítését megelõzõ vagy azzal összefüggõ, illetve azt közvetlenül szolgáló mûszaki tervezés, különösen az állapotfelmérési terv, mûszaki elõterv, tanulmányterv, tervezési program, az építmény rendeltetésszerû használatához, illetve megvalósításához, üzemeltetéséhez szükséges technológiai tervezés; b) a tervezést megalapozó, azt elõkészítõ, a tervezéshez kapcsolódó szakértõi tevékenység, a tervdokumentáció részét képezõ szakvélemények készítése (pl. hõtechnikai, akusztikai,
215
geotechnikai vizsgálat és szakvélemény, számítás, mûszaki állapot leírása és értékelése stb.), építési geodézia készítése; c) a tervellenõri tevékenység: külön jogszabályban meghatározott mûszaki megvalósítási, kiviteli tervdokumentáció(rész) - különösen az Étv. 31. §-ának (1)-(4), valamint 33. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerinti - megfelelõségének ellenõrzése; d) tervezõi mûvezetés: az Étv. 33. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint a tervezéssel kapcsolatosan a kivitelezés során felmerülõ szakkérdések megoldása, tervegyeztetések lefolytatása, továbbá az építészeti-mûszaki terveknek megfelelõ megvalósításban való közremûködés az építtetõvel kötött megbízás alapján; 5. építésügyi mûszaki szakértõi tevékenység: az Étv. 32. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, valamint az Étv. 16. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatos tevékenység; 6. építésügyi mûszaki szakértõi tevékenységhez esetenként kapcsolódó tevékenységek: az építészeti-mûszaki, valamint a településrendezéssel kapcsolatos tanácsadás, illetve javaslattétel; 7. a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy: aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja; 8. tervezési jogosultság: az 1-4. pontban felsorolt tevékenységek gyakorlása, a területi mérnöki kamara, illetve a területi építész kamara (a továbbiakban együtt: területi szakmai kamara) által közigazgatási eljárás során kiadott határozattal, a tervezés teljes idõszakában névjegyzéki bejegyzéssel; 9. szakértõi jogosultság: az 5-6. pontban felsorolt tevékenységek gyakorlása, a területi szakmai kamara által közigazgatási eljárás során kiadott határozattal, a szakértõi tevékenység teljes idõszakában névjegyzéki bejegyzéssel; 10. szakmagyakorlási tevékenység: az 1-6. pontban foglalt valamennyi tevékenység gyakorlása; 11. szakmagyakorlási jogosultság: az 1-6. pontban felsorolt tevékenységek gyakorlása, a területi szakmai kamara által közigazgatási eljárás során kiadott határozattal, a szakmagyakorlás teljes idõszakában névjegyzéki bejegyzéssel; 12. hozzátartozó: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 172. §-ának g) pontjában felsorolt személyek. 2. § (1) Önálló szakmagyakorlási tevékenységet folytathat - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével a) a magyar állampolgár, b) az a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy, aki Magyarországon gazdasági céllal letelepedni szándékozik, c) a letelepedett jogállású harmadik országbeli állampolgár, ha kérelmére a képzési szak szerint hatáskörrel rendelkezõ területi szakmai kamara szakmagyakorlási jogosultságot állapított meg és a nyilvántartásba (a továbbiakban: névjegyzék) bejegyezte. (2) A szakmagyakorlási jogosultság megállapításának feltételei: a) kamarai tagság - a (3)-(5) bekezdésekben foglalt kivételekkel - az alábbiak szerint: aa) a 6. § (1) bekezdésben meghatározott szakok esetében a lakóhely szerint illetékes területi mérnöki kamarában, illetve ab) a 7. §-ban meghatározott szakok esetében a lakóhely szerint illetékes területi építész kamarában; b) az e rendeletben meghatározott szakmai feltételek teljesítése (végzettség és gyakorlat); c) a jogosultsági vizsga letételének vagy a jogosultsági vizsga alóli mentesség igazolása a (3) bekezdésben és az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott személyek kivételével.
216
(3) A külön jogszabályban meghatározott építészmérnöki vagy ezzel egyenértékûnek elismert oklevéllel rendelkezõ, és Magyarországon gazdasági céllal letelepedni nem szándékozó, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy szakmagyakorlási tevékenységet akkor folytathat, ha a) az e rendeletben meghatározott szakmai feltételeket teljesíti; b) a Budapesti Építész Kamara elkülönítetten vezetett névjegyzékbe bejegyzi, amely a tevékenység elvégzéséig, de legfeljebb egy évig érvényes. (4) Az (1) bekezdésben nem említett harmadik országbeli állampolgár számára viszonosság alapján állapítható meg szakmagyakorlási jogosultság. (5) A szakmagyakorlásra kamarai tagság nélkül jogosult a) a kamarai tagságra nem jogosító végzettséggel rendelkezõ, e rendelet hatálybalépése elõtt szakmagyakorlási jogosultságot szerzett - a külön névjegyzékbe bejegyzett - személy; b) a Magyarországon gazdasági céllal letelepedni nem szándékozó - az elkülönítetten vezetett névjegyzékbe bejegyzett -, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy; c) a tervezõ és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mkt.) 1. §-ának (4) bekezdése szerinti eseti tervezõi engedéllyel rendelkezõ személy. A SZAKMAGYAKORLÁSI JOGOSULTSÁG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK SZAKMAI FELTÉTELEI Szakirányú végzettség 3. § (1) A szakmagyakorlási jogosultság megállapításához a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendeletben meghatározott kreditértékû - oklevéllel igazolt - szakirányú felsõfokú végzettség szükséges. (2) A településtervezési, az építészeti-mûszaki tervezési és az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság megállapítása során - a (3)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - szakirányú a) a legalább 5 éves akkreditált tantervû egyetemi szintû, illetve mesterfokozatú, b) a legalább 4 éves akkreditált tantervû egyetemi szintû alapképzés, illetve fõiskolai szintû, valamint c) a legalább 3 éves akkreditált tantervû egyetemi szintû alapképzés, illetve fõiskolai szintû oklevéllel - esetenként az oklevél mellékletével, illetve leckekönyvvel - tanúsított végzettség, amelynek képzési célja, illetve az oklevél szintje szerinti kreditpontokban (vagy félévórákban) meghatározott követelményt kielégíti. (3) A Magyar Építész Kamara hatáskörébe tartozó településtervezési szakterületen a jogosultság megállapítása során a (2) bekezdés a) pontja szerinti: a) okleveles településmérnök, illetve a (8) és (9) bekezdés szerint ezzel egyenértékû végzettség tekinthetõ szakirányúnak, valamint b) legalább kétéves, akkreditált szakirányú képzést nyújtó felsõoktatási intézményben - az építésügyért felelõs miniszter és az országos szakmai kamara véleményének beszerzését követõen - kialakított képzési terv alapján szakirányú képzéssel kiegészítve ba) az okleveles építészmérnök, bb) az okleveles táj építészmérnök, okleveles táj- és kertépítészmérnök, vagy okleveles táj- és kertépítész szakos kertészmérnök végzettség tekinthetõ szakirányúnak. (4) A Magyar Építész Kamara hatáskörébe tartozó építészeti tervezési szakterületen a tervezési jogosultság megállapításához a (2) bekezdés a) pontja szerinti a) okleveles építészmérnök, b) 2003. január 1. után megszerzett okleveles építész tervezõmûvész, 217
c) egyetemi szintû okleveles építész, illetve a (8) és (9) bekezdés szerint ezzel egyenértékû végzettség tekinthetõ szakirányúnak. (5) A (2) bekezdés a) pontja szerinti, illetve a (8) és (9) bekezdés szerint ezzel egyenértékû végzettség tekinthetõ szakirányúnak: a) az építésügyi mûszaki szakértõi, valamint településtervezési szakági, továbbá a mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó tartószerkezeti tervezési jogosultság megállapítása, valamint b) a jogszabállyal védetté nyilvánított építménnyel kapcsolatos, valamint jogszabállyal védetté nyilvánított területen (világörökség, mûemléki jelentõségû területen, mûemléki környezetben, tájvédelem vagy helyi védelem alatt álló területen) új építmény létesítésével és meglévõ építmény tömegét megváltoztató átalakításával kapcsolatos építészeti-mûszaki tervezési tevékenység, továbbá jogszabállyal védetté nyilvánított ingatlanon és jogszabállyal védetté nyilvánított területen telekalakítási terv készítése esetén. (6) A mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó szakterületeken a (2) bekezdés b)-c) pontja szerinti végzettség az építésügyi-mûszaki szakértõi jogosultság, valamint vezetõ tervezõi cím megállapításánál akkor szakirányú, ha az adott szakterületen nincs magasabb szintû alapképzés. (7) (8) Ha a végzettséget igazoló oklevélbõl a szakirány, illetve annak a (2) bekezdés szerinti - a szakmagyakorlási jogosultságot megalapozó - szintje nem állapítható meg, akkor az oklevél szakirányáról a (9) bekezdésben meghatározott, az országos szakmai kamara által mûködtetett bizottság jogosult szakértõként véleményt nyilvánítani a névjegyzékbe történõ bejegyzési eljárás során, amelyet a jogosultság megállapításakor a területi kamara kötelezõen figyelembe vesz. (9) A bizottság elnökét és két tagját az illetékes országos kamara jelöli. A bizottság tagja továbbá az illetékes miniszter által megbízott személy, valamint tagja az adott szak szerint illetékes, az országos szakmai kamarák által felkért felsõoktatási intézmény képviselõje. A bizottság mûködési rendjét az illetékes országos szakmai kamara állapítja meg. A szakmai gyakorlat 4. § (1) Szakmai gyakorlati idõként a szakirányú felsõfokú végzettség megszerzését követõen, a kérelmezett szakmagyakorlási tevékenységi szakterületnek megfelelõ a) településtervezõi, b) építészeti-mûszaki tervezési, c) felsõoktatási intézményben építészeti-mûszaki szaktárgy-oktatói, d) felsõoktatási intézményben településtervezési szaktárgy-oktatói, e) építésügyi-mûszaki szakértõi, f) építési mûszaki ellenõri, g) felelõs mûszaki vezetõi, h) beruházás lebonyolítói, i) építésügyi igazgatási, j) az építésüggyel kapcsolatos kutatási, fejlesztési, k) tájvédelmi igazgatási tevékenység folytatásának idõtartamát, valamint a (7) bekezdésben foglaltakat kell figyelembe venni. (2) Szakmai gyakorlati idõként figyelembe vehetõ továbbá a szakirányú akkreditált a) kiegészítõ képzés - a 3. § (3) bekezdésének b) pontja és a 19. § (3) bekezdésének b) pontjában említett képzés kivételével -, b) posztgraduális képzés, c) a szakmai kamara által elismert mesterképzés (mesteriskola stb.) elvégzésének idõtartama is. 218
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti szakmai gyakorlati idõ a) a településtervezési jogosultság megállapításához 5 év; b) az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság megállapításához ba) a 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti végzettség esetén 2 év, bb) a 3. § (2) bekezdésének b)-c) pontjai szerinti végzettség esetén 7 év; c) az építészeti-mûszaki és településtervezési vezetõ tervezõi címhez, és az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság megállapításához ca) a 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti végzettség esetén 8 év; cb) a 3. § (2) bekezdésének b)-c) pontjai szerinti végzettség esetén 10 év. (4) A településtervezési jogosultság megállapításához a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott gyakorlati idõ szakmai tartalmát a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tervezési, vagy b) legalább 3 év településtervezési és 2 év közigazgatásban végzett településrendezési, vagy az (1) bekezdés d) pontja szerinti gyakorlattal kell igazolni. (5) Az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság megállapításához a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott gyakorlati idõt a szakterületnek megfelelõ tervezési gyakorlattal kell igazolni. (6) Az építészeti-mûszaki vezetõ tervezõi cím megállapításához a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott gyakorlati idõ szakmai tartalmát a) a kérelmezett szakterületnek megfelelõ tervezési, vagy b) legalább 5 éves, a kérelmezett szakterületnek megfelelõ tervezési és az (1) bekezdés a)-d), illetve i)-j) pontjai szerinti gyakorlattal kell igazolni. (7) A szakmai kamarai tagságra, illetve tervezési feladat elvégzésére megfelelõ idõtartamú tervezési gyakorlat hiánya miatt még nem jogosult szakirányú egyetemi végzettségû személy csak jogosultsággal rendelkezõ tervezõ mellett, társtervezõként folytathat tervezési tevékenységet, és szerezhet tervezési szakmai gyakorlatot. (8) Az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság megállapításánál a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott gyakorlati idõ szakmai tartalma - a (9) bekezdésben foglalt eltérésekkel - az (1) bekezdésben felsorolt, a kérelmezett szakterületnek megfelelõ tevékenységekkel, illetve ezek egyikével igazolható. (9) Településtervezési szakértõi jogosultság, valamint vezetõ tervezõi cím megállapításánál a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott gyakorlati idõ szakmai tartalmát településtervezési, és legfeljebb felerészben közigazgatásban végzett településrendezési, illetve az (1) bekezdés d) és j) pontjában foglalt szakirányú gyakorlattal kell igazolni. A JOGOSULTSÁGI VIZSGA 5. § (1) A jogosultsági vizsgát - amely a szakmagyakorlás szakterületeihez kapcsolódó eljárási jogi, pénzügyi, szabvány- és minõségügyi szakmai ismeretek elsajátításának az igazolása - az e rendeletben meghatározottak szerint az országos szakmai kamarák szervezik. (2) A jogosultsági vizsga általános és különös részbõl áll. A jogosultsági vizsgakövetelményrendszert - a 6-7. §-okban meghatározott szakok szerint illetékes felsõoktatási intézmények bevonásával, valamint az illetékes miniszter egyetértésével - az országos szakmai kamarák dolgozzák ki, és a miniszter teszi közzé. (3) A jogosultsági vizsgabizottságot (a továbbiakban: vizsgabizottság) az országos szakmai kamarák hozzák létre és mûködtetik. A vizsgabizottság elnökbõl, szakmai elnökbõl és tagokból áll. A vizsgabizottság elnöke az illetékes miniszter által megbízott személy, a szakmai elnöke az országos szakmai kamara szakterületi képviselõje, tagjai a 6-7. §-okban meghatározott szakok szerinti országos szakmai kamarák és illetékes felsõoktatási intézmények képviselõi. 219
(4) A vizsgabizottság tagjaiból álló tanács (az elnök, a szakmai elnök és tagok) vizsgáztat, a szakmagyakorlási jogosultság megállapításához igazodóan szakterületek szerint változó összetétellel. A vizsgáztató tanács legalább 3 és legfeljebb 6 tagból állhat. (5) A jogosultsági vizsgabizottság létrehozásának és mûködésének, továbbá a vizsga lebonyolításának részletes eljárási szabályait - különösen a jelentkezésre, a vizsgáztatásra és a vizsgaanyag hozzáférésének módjára vonatkozó rendelkezéseket - az országos szakmai kamarák szabályzatban határozzák meg. (6) A jogosultsági vizsgától a szakmagyakorlási jogosultságot megállapító területi szakmai kamara - a kérelem elbírálása, illetve a névjegyzékbe történõ bejegyzési eljárás során indokolt esetben részben vagy egészben eltekinthet, ha a) a kérelmezõ igazolt szakmai gyakorlatának tartalma - kamarai szabályzatban meghatározottak szerint - a vizsgakövetelmények ismeretét alátámasztja, b) a kérelmezõ valamelyik szakterületen (településrendezési, építészeti-mûszaki tervezési, építésügyi mûszaki szakértõi, felelõs mûszaki vezetõi, építési mûszaki ellenõri, építésügyi, alkalmassági, közigazgatási) már eredményes vizsgával vagy szakvizsgával rendelkezik, és e vizsga követelményrendszere a szakmagyakorlási jogosultsági vizsga követelményrendszerével teljeskörûen vagy részben megegyezik, vagy c) a kérelmezõ betöltötte 60. életévét és a kérelmezett szakterületen a kérelem benyújtását megelõzõen legalább 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. (7) A jogosultsági vizsga díja 33 000 Ft, amelybõl a vizsga általános részének díja 10 000 Ft. A jogosultsági vizsga - sikertelenség esetén részben vagy egészben - megismételhetõ. A pótvizsga díja a jogosultsági vizsgadíjjal azonos. (8) A jogosultsági vizsga díját a jogosultsági vizsgára történõ jelentkezéskor kell megfizetni a vizsgát szervezõ országos szakmai kamara részére. A jogosultsági vizsga díjáról a szervezõ országos szakmai kamara elkülönített nyilvántartást vezet. A díj kizárólag a vizsgaszervezés, lebonyolítás fedezetére használható fel. A szakmai kamarák hatásköre az egyes szakképesítések szerint 6. § (1) A területi mérnöki kamarák - a (2) bekezdésben és a 8. §-ban foglalt kiegészítéssel - a külön jogszabály szerinti a) anyagmérnöki, b) építészmérnöki, c) bánya- és geotechnikai, d) biomérnöki, e) biztonságtechnikai, f) egészségügyi mérnöki, g) élelmiszer-mérnöki, h) energetikai, i) építõmérnöki, j) erdõmérnöki, k) faipari mérnöki, l) folyamatszabályozó mérnöki, m) földmérõ és térinformatikai mérnöki, n) gépészmérnöki, o) kohómérnöki, p) környezetmérnöki, q) közlekedésmérnöki, r) könnyûipari mérnöki, s) mezõgazdasági gépészmérnöki, t) mûszaki informatikai mérnöki, 220
u) olaj- és gázmérnöki, v) papíripari mérnöki, w) településmérnöki, x) villamosmérnöki, y) vegyészmérnöki szakokon szerzett szakképzettséggel rendelkezõk szakmagyakorlási jogosultságának megállapítására, illetve névjegyzéki bejegyzésére rendelkeznek hatáskörrel az 1. melléklet I. részében felsorolt építészeti-mûszaki tervezési, a 2. melléklet II. részében felsorolt településtervezési szakági tervezési, valamint a 3. melléklet I. részében felsorolt építésügyi mûszaki szakértõi szakterületeken. (2) A szakmagyakorlási jogosultságot megállapító szakmai kamara az (1) bekezdésben felsorolt szakok szerinti névjegyzéki besoroláson belül az oktatási rendszer szakirányainak, valamint a szakmai gyakorlat tényleges tartalmának megfelelõ szakterületet is megállapíthat. (3) Az 1. melléklet I. részében felsorolt jogosultságoknak megfelelõ (1) bekezdés szerinti végzettségeket és az ahhoz kapcsolódó - a képzési céllal összhangban lévõ - tevékenységi körök jegyzékét az építésügyért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) közzéteszi. 7. § A területi építész kamarák - a 8. §-ban foglalt kiegészítéssel - a külön jogszabály szerinti a) építészmérnöki, b) belsõépítészeti, c) táj- és kertépítészmérnöki, d) táj építészmérnöki, e) településmérnöki szakokon szerzett szakképzettséggel rendelkezõk szakmagyakorlási jogosultságának megállapítására, illetve névjegyzéki bejegyzésére rendelkeznek hatáskörrel az 1. melléklet II. részében felsorolt építészeti-mûszaki tervezési, valamint a 2. mellékletben felsorolt településtervezési, településtervezési szakági és a 3. melléklet II. részében felsorolt építésügyi mûszaki szakértõi szakterületeken. 8. § A 6-7. §-ban felsorolt szakok kiegészülhetnek azokkal az egyéb - az itt felsorolt szakoktól eltérõ megnevezésû - végzettségi szakokkal, amelyek a 3. § (2) bekezdése szerinti szakirányúság követelményeit kielégítik. MÁSODIK RÉSZ A SZAKMAGYAKORLÁSI TEVÉKENYSÉG A településtervezési, az építészeti-mûszaki tervezési és a tervellenõri tevékenység 9. § (1) Önálló településtervezési, illetve építészeti-mûszaki tervezési tevékenység a 4. § (3) bekezdésében meghatározott gyakorlati idõtõl függõen tervezési jogosultsággal folytatható. (2) Tervezési jogosultsággal az 1. melléklet I., illetve a II/A. fejezetében meghatározott betûjellel jelölt tervezési szakterületen a tervezõi tevékenység - a (3) és (4) bekezdésben foglalt eltéréssel - teljeskörûen végezhetõ. (3) Az építész kamarák a hatáskörükbe tartozó építészeti-mûszaki tervezési szakterületeken a 4. § (3) bekezdésének ba) pontjában meghatározott tervezési gyakorlattal az 5 éves tervezési gyakorlat megszerzéséig és a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséig a tervezési jogosultság körében korlátozott tervezési tevékenységi kört állapítanak meg. A korlátozott tervezési tevékenységi kör az 1. melléklet II/A. fejezete alapján állapítandó meg. (4) A mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó építészeti-mûszaki tervezési szakterületeken - az oklevél szakirányától, valamint a tervezõi tevékenység mûszaki tartalmától függõen - a mérnöki kamara szabályzatában megállapított tervezési szakterületeken a 4. § (3) 221
bekezdésének ba) pontjában meghatározott tervezõi gyakorlattal az 5 éves tervezési gyakorlat megszerzéséig és az e rendelet szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséig korlátozott tervezési tevékenységi kört is megállapíthat. (5) A 4. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti végzettséggel és gyakorlati idõvel, valamint kiemelkedõ szakmai ismeretekkel rendelkezõ tervezõ vezetõ tervezõi cím iránti kérelmet nyújthat be az országos szakmai kamarához. (6) A vezetõ tervezõi címmel rendelkezõ tervezõ tervellenõrzésre is jogosult azon a szakterületen, amelyen a szakmai kamaránál jogosultsággal rendelkezik. (7) Az építészeti-mûszaki tervezési szakterületeken az egyes tervezõi tevékenységi köröket az 1. melléklet tartalmazza. (8) A településtervezési szakterületen az egyes tervezõi és szakági tervezõi tevékenységi köröket a 2. melléklet tartalmazza. (9) A tervezõnek az általa készített építészeti-mûszaki terveket, iratokat és számításokat, a tervezõi nyilatkozatot, tervellenõrzési tevékenységnél a tervellenõri nyilatkozatot alá kell írnia, és ezzel azonos helyen fel kell tüntetnie szakképesítését, értesítési címét (lakcím, székhely, telephely), valamint a tervezõi névjegyzékben szereplõ nyilvántartási számát. Az építési (létesítési) engedély iránti kérelem mellékletét képezõ, valamint a kiviteli tervdokumentációban szereplõ tervezõi nyilatkozaton a tervezõ szakképesítését az oklevélben szereplõ megnevezéssel azonos módon, rövidítés nélkül kell feltüntetni. (10) A településrendezési tervek jóváhagyandó munkarészeit a településrendezõ tervezõnek és a kötelezõ alátámasztó munkarészeket készítõ településrendezési szakági tervezõnek alá kell írnia. A szakági tervlapokat az annak készítésére jogosult településrendezési szakági tervezõ írja alá. Az aláírásokkal azonos helyen fel kell tüntetni a tervezõk szakképesítését és tervezõi névjegyzéki számát. (11) A tervezõnek az általa készített településrendezési, illetve építészeti-mûszaki tervet a megbízónak történõ átadástól számított legalább 10 évig meg kell õriznie. (12) Nem folytathat településtervezési tevékenységet - a külön jogszabályban meghatározott kivétellel - illetékességi területén a településrendezési eszközök elõkészítésében, véleményezésében, döntéshozatalában közremûködõ személy. Az építésügyi mûszaki szakértõi tevékenység 10. § (1) Önálló építésügyi mûszaki szakértõi tevékenység a 4. § (3) bekezdésében meghatározott gyakorlati idõtõl függõen szakértõi jogosultsággal folytatható. (2) A szakértõi vizsgálatnak - a megbízás keretein belül - az ügy minden lényeges körülményére ki kell terjednie. Az építésügyi mûszaki szakértõ köteles megbízójának figyelmét felhívni minden olyan tényre, amely az általa ismert adatok alapján szakértõi véleményének kialakítását befolyásolja, és amelynek ismerete a megbízónak érdeke. (3) A szakértõi véleményen fel kell tüntetni a szakértõ nevét, szakértõi nyilvántartási számát, a szakértõi szakterületének megnevezését. (4) Az építésügyi mûszaki szakértõi szakterületeket és a névjegyzékben alkalmazható jelöléseket a 3. melléklet tartalmazza. HARMADIK RÉSZ ELJÁRÁSI SZABÁLYOK A szakmagyakorlási jogosultság megállapítása iránti kérelem és mellékletei
222
11. § (1) A szakmagyakorlási jogosultság megállapítását annál a - szakterület szerint hatáskörrel rendelkezõ - területi szakmai kamaránál kell írásban kérelmezni, amelynek a kérelmezõ tagja. (2) A kérelemnek tartalmaznia kell: a) a kérelmezõ nevét, címét, aláírását; b) a kérelmezõ azon személyi adatait, amelyek a területi szakmai kamarai tagságával való azonosításhoz szükségesek, illetve a kamara által nyilvántartott adataiban bekövetkezett változást igazoló dokumentumokat; c) a kérelem tárgyát; valamint d) annak (azoknak) a szakmagyakorlási tevékenységnek a megjelölését, amelyre (amelyekre) a jogosultság megállapítását (névjegyzékbe való felvételét) kéri. (3) A kérelemhez mellékelni kell: a) a szakirányú végzettséget (szükség esetén kiegészítõ képesítést) igazoló oklevél hiteles másolatát, ha ez a kamarai nyilvántartásban nem áll rendelkezésre; b) a szakirány elbírálásához a leckekönyv másolatát vagy az oklevél mellékletét is be kell nyújtani, ha a kérelmezõ kreditrendszerben szerezte meg az oklevelét, vagy ha a kamara azt a szakirány megállapítása érdekében kéri; c) a három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt abban az esetben, ha a névjegyzékbe való felvételt a kamarai tagfelvétel idõpontját követõ egy éven túl kérik, illetve, ha a kamarai tagfelvételi kérelemhez erkölcsi bizonyítványt nem mellékeltek; d) a névjegyzékbe való bejegyzéshez külön jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díj befizetésének igazolását; e) a szakmai gyakorlat igazolását; f) a jogosultsági vizsga eredményes letételének vagy a vizsga alóli mentesség igazolását. (4) Az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság iránti kérelemhez - a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenõen - mellékelni kell a kérelmezõ részletes szakmai tevékenységét bemutató önéletrajzát is. (5) A végzettséget tanúsító oklevél közjegyzõ által hitelesített másolata helyett az eredeti dokumentum egyidejû bemutatása esetén elfogadható a benyújtott egyszerû másolat, amelyre az illetékes szakmai kamara rájegyzi az eredetivel való egyezés tényét. (6) Az Mkt. 1. §-ának (4) bekezdése szerinti eseti tervezõi engedély iránti kérelemhez a (3) bekezdés a)-e) pontjaiban foglaltakon túlmenõen mellékelni kell: a) az építtetõ és a tervezõ hozzátartozói minõségét igazoló dokumentumokat; b) a végezni kívánt tevékenység fõbb adatait, különösen a helyét, a tárgyát és a jellegét. Az eseti engedély egy évig érvényes, amely a tevékenység elvégzésének idejéig, de legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A vezetõ tervezõi cím megállapításának sajátos szabályai 12. § (1) A vezetõ tervezõi cím iránti kérelemhez - a 11. § (3) bekezdésének a)-e) pontjaiban foglaltakon túlmenõen - mellékelni kell: a) a kérelmezõ részletes szakmai önéletrajzát; b) a kérelmezõ tervezõi tevékenységét bemutató fontosabb dokumentumokat. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti dokumentumnak minõsül a tervezõként vagy társtervezõként tervezett településrendezési, építmény építészeti-mûszaki, vagy megvalósítási (kiviteli), a szakterület szempontjából legjellemzõbb tervdokumentumai és szükség szerint a megvalósult építmény fényképei, továbbá tervezési pályázatok tervlapjai, tervtanácsi állásfoglalások, egyéb tervdokumentumok, díjak, elismerések. (3) A vezetõ tervezõi cím megállapítása iránti kérelmet és mellékleteit - a gyakorlati idõ szakmai tartalma alapján, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kamara szabályzatában meghatározott eljárás szerint a következõ szempontok szerint kell elbírálni: 223
a) a bemutatott tervdokumentumok a korszerû tudományos-technikai színvonalnak megfelelnek-e; b) a tervezési folyamatban való jártasság igazolható-e; c) a megtervezett és megvalósult építmények tervei, belsõépítészeti, táj- és kertépítészeti, településrendezési tervek többrétû és magas szakmai színvonalú tervezõi tevékenységet dokumentálnak-e. (4) Vezetõ tervezõi címet kell megállapítani településtervezési, építészeti-mûszaki tervezési, belsõépítészeti, valamint táj- és kertépítészeti tervezési szakterületen azon kérelmezõ számára, aki kiemelkedõ építészeti-mûszaki, illetve településtervezési tervezési tevékenységéért Kossuth-díjat, Széchenyi-díjat, Ybl-díjat, Pro Architectura-díjat, Ferenczy-díjat, Munkácsy Mihály-díjat, Palóczi Antal-díjat, illetve táj- és kertépítészeti tervezésért Ormos Imre-díjat kapott. A kérelem elbírálása és a határozat tartalma 13. § (1) Az Mkt. 42. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárásokban a területi szakmai kamara a Ket. általános szabályai szerint jár el. (2) A kérelemnek helyt adó határozatban fel kell tüntetni: a) az oklevél megnevezését, számát, amely a jogosultságot megalapozza; b) a tervezési és szakértõi szakterületek és az ezekhez tartozó egyéb tevékenységek megnevezését, a tevékenységi kör tartalmát (teljes körû, korlátozott), amelyekre a kamara a jogosultságot megállapította; c) a jogosultság azonosítására alkalmas névjegyzéki jelölést az 1-3. melléklet és a kamara szabályzata szerint; d) az eljáró illetékes megyei kamara kódját, a névjegyzékbe, illetve - kamarai tag szakmagyakorló esetén - tagjegyzékbe való bejegyzés sorszámát; e) a jogosultság megújításának idõpontját. (3) A területi szakmai kamarák - a (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenõen - a jogosultságot megállapító határozatban megjelölhetik a jogosultság megadásánál figyelembe vett oklevél szakát, szakirányát, kibocsátóját, továbbá - kérelemre - azt a szakterületet vagy részterületet, amelyen a kérelmezõ kiemelkedõ gyakorlatot igazolt. A névjegyzéki bejegyzés érvényessége és megújítása 14. § (1) A névjegyzékbe, továbbá a 15. § (4) bekezdésében említett külön névjegyzékbe történõ bejegyzés - a 2. § (3) bekezdés b) pontban és a 11. § (6) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 5 évig érvényes. (2) Külön eljárás keretében a névjegyzéki bejegyzés kérelemre megújítható. A megújításra irányuló kérelem hiányában, illetve a kérelem elutasítása esetén a névjegyzéki bejegyzés megszûnik. (3) A megújítás feltétele a külön jogszabályban meghatározott szakmai továbbképzés teljesítésének igazolása. (4) A megújítási kérelemhez mellékelni kell: a) a három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; b) a (3) bekezdés szerinti továbbképzés teljesítésének igazolását; c) a külön jogszabályban meghatározott mértékû igazgatási szolgáltatási díj befizetésének igazolását; d) mindazokat a dokumentumokat, amelyek a kamara által nyilvántartott adataiban bekövetkezett változást igazolják. (5) A névjegyzéki bejegyzés szüneteltethetõ. A szüneteltetés idõtartamát (kezdõ és záró napját) az illetékes területi kamaránál be kell jelenteni. A területi kamara megállapítja a 224
névjegyzéki bejegyzés megújításának új - a szüneteltetés idõtartamával meghosszabbított idõpontját. A szüneteltetés idõtartama alatt szakmagyakorlási tevékenység nem végezhetõ. A névjegyzék vezetése 15. § (1) A területi szakmai kamarák jogszabályban meghatározott módon és tartalommal azokról a személyekrõl, akik számára a kamara szakmagyakorlási jogosultságot állapított meg, névjegyzéket vezetnek. (2) Az országos szakmai kamarák a területi szakmai kamarák adatszolgáltatása alapján - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - a névjegyzékbe felvett személyekrõl és jogosultságukról évenként országos, nyilvános, szakterületenként fejezetekre bontott névjegyzéket jelentetnek meg, amelyben a nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezetek és más jogi személyek is feltüntethetõk. (3) A mérnöki kamarák a névjegyzékben a szakmagyakorló nevén, szakképzettségén, értesítési címén és nyilvántartási számán kívül egyéb adatot - így különösen: a jogosult mely (rész)területeken igazoltan kiemelkedõen gyakorlott - is közzé tehetnek az érintett személy beleegyezésével. (4) A kamarai tagokat és a kamarai tagságra nem jogosult-szerzett jogaikat az Mkt. 52. §-ában foglaltak alapján gyakorló - személyeket külön névjegyzékben kell nyilvántartani. (5) A névjegyzék hitelesített másolatának, kivonatának szolgáltatásáért a szakmai kamara jogosult a felhasználóknak díjat felszámolni. Az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság számára az adatszolgáltatás díjmentes. A névjegyzékbõl való törlés és kizárás 16. § (1) Törölni kell a névjegyzékbõl azt a személyt, a) aki a törlést maga kérte; b) aki elhalálozott; c) akit kizártak; d) aki a névjegyzéki érvényességi idõn belül a névjegyzéki megújítását nem kérelmezte; e) akivel szemben a szakmai kamarai tagságot kizáró ok merül fel; f) akivel kapcsolatban a névjegyzéki bejegyzést követõen merült fel olyan tény vagy adat, amely a szakmagyakorlási tevékenység engedélyezését nem tette volna lehetõvé. (2) A területi kamara felfüggeszti annak a személynek a szakmagyakorlási jogosultságát, a) akit egy éven belül két alkalommal figyelmeztetésben részesített, legfeljebb fél év idõtartamra; b) akit az építésfelügyeleti hatóság egy éven belül két alkalommal jogerõsen építésfelügyeleti bírsággal sújtott legfeljebb egy év idõtartamra; c) akinek a kamarai tagságát a területi kamara felfüggesztette, legfeljebb egy év idõtartamra. (3) Ha a névjegyzékbõl való törlésre az (1) bekezdés c) pontja alapján került sor, a szakmagyakorló a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 3 éven belül a névjegyzékbe nem vehetõ fel. (4) Amennyiben a szakmagyakorló lakóhelyét más területi kamara illetékességi helyére teszi át, köteles azt az új lakóhely szerint illetékes szakmai kamaránál bejelenteni. Az új lakóhely szerint illetékes szakmai kamara megkeresi a névjegyzéket a bejelentést megelõzõen vezetõ területi szakmai kamarát az összes vonatkozó irat megküldése végett, majd a szakmagyakorló személyt - az iratok megérkezésekor - díjmentesen nyilvántartásba veszi. (5) Igazságügyi szakértõi tevékenységet is végzõ szakmagyakorló törlésérõl, illetve a 14. § (5) bekezdésben említett szüneteltetésrõl a szakmai kamara az igazságügyi szakértõi névjegyzék vezetését végzõ szervet értesíti.
225
(6) A névjegyzékbõl való törlést követõen az e jogszabályban meghatározott adatokat a szakmai kamara 10 évig õrzi meg. Gazdálkodó szervezetek nyilvántartása 17. § (1) A Ptk. 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet és más jogi személy akkor folytathat szakmagyakorlási tevékenységet, ha a) a szakmagyakorlási tevékenység a létesítõ okiratában mint tevékenység szerepel, és b) rendelkezik a tevékenység ellátásához a 2. § (1) bekezdésében elõírt feltételeknek megfelelõ taggal vagy alkalmazottal. (2) A területi szakmai kamara a településtervezõi, az építészeti-mûszaki tervezési, illetve építésügyi mûszaki szakértõi tevékenységet végzõ gazdálkodó szervezetet és más jogi személyt - kérelmére - nyilvántarthatja, ha az igazolja az (1) bekezdésben említett tagja vagy alkalmazottja szakmagyakorlási jogosultságát. (3) A nyilvántartott gazdálkodó szervezet és más jogi személy alábbi adatait kell rögzíteni: a) a szervezet adatait [nevét, székhelyét, nyilvántartási (cégjegyzék) számát, szakmagyakorlási tevékenységi körét]; b) szakterületenként az (1) bekezdés szerinti jogosultsággal rendelkezõ személy nevét, jogosultsága és kamarai azonosító számát. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyekre, valamint a letelepedett jogállású személyekre vonatkozó különös szakmai és eljárási szabályok 18. § (1) A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy, valamint a letelepedett jogállású személy - a 2. § (3) bekezdésében meghatározottak kivételével - a kamarai tagfelvétel és a névjegyzékbe vétel iránti kérelmét a szakképzettségének elismerése iránti kérelmével egyidejûleg nyújtja be az elismerési eljárást lefolytató budapesti illetékességgel rendelkezõ területi szakmai kamarához. (2) A névjegyzékbe vétel iránti kérelemhez a) három hónapnál nem régebbi keltezésû hiteles magyar nyelvû fordításban mellékelni kell: aa) a 11. § (2) bekezdésében, a 11. § (3) bekezdésének a)-b) és e)-f) pontjaiban foglaltakat, továbbá a 11. § (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott okirattal egyenértékû, a származási ország illetékes szerve által kiállított okiratot, ab) a küldõ vagy származási ország illetékes szerve által kiállított - a küldõ vagy származási országbeli jogosultságra vonatkozó - igazolást, beleértve a szakirányú szakmai gyakorlat jellegét, szakirányát, teljesítésének helyét, idõtartamát, ac) a küldõ vagy a származási országban a szakmagyakorlás engedélyezésére jogosult szakmai szervezet megnevezését és címét; b) magyar nyelvû, részletes szakmai önéletrajzot és referencia munkák felsorolását. (3) A 2. § (3) bekezdésében meghatározott személy az elkülönítetten vezetett névjegyzéki bejegyzésre irányuló kérelmét a szakképzettségének elismerése iránti kérelmével egyidejûleg nyújtja be az elismerési eljárást lefolytató budapesti illetékességgel rendelkezõ területi szakmai kamarához. A kérelemhez hiteles, magyar nyelvû, a benyújtáskor 1 évnél nem régebbi keltezésû fordításban mellékelnie kell: a) a 11. § (2) bekezdésben foglaltakat; b) a 11. § (3) bekezdésének a)-c) és e) pontjában meghatározottakat; valamint c) a végezni kívánt tevékenység fõbb adatait, különösen a helyét, a tárgyát és a jellegét. (4) Az (1) és a (3) bekezdésben említett kérelmet és mellékleteit az elismerési eljárást lefolytató hatóság a szakképzettség elismerésérõl szóló jogerõs határozatával együtt haladéktalanul megküldi a névjegyzékbe vételre, illetve az elkülönítetten vezetett névjegyzéki bejegyzésre hatáskörrel rendelkezõ szakmai kamarának. 226
(5) A szakmai kamara a megküldött iratok alapján a) megállapítja a jogosultságot és a szakmagyakorlót az elkülönítetten vezetett névjegyzékbe bejegyzi, vagy b) elutasítja a kérelmet. (6) A 11. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti igazgatási szolgáltatási díj befizetését az (1) bekezdés szerinti kérelmezõnek akkor kell igazolnia, ha a (4) bekezdés szerinti dokumentumokat az illetékes szakmai kamara kézhez vette. NEGYEDIK RÉSZ ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 19. § (1) Ez a rendelet - a (11) bekezdésben foglalt kivétellel - 2006. július 1-jén lép hatályba. (2) Az a településtervezõ, aki korábbi jogszabály alapján jogosultsághoz és határozatlan idejû névjegyzéki bejegyzéshez kötött tevékenységet végzett, e rendelet hatálybalépésétõl számított 5 évig a tevékenységét a korábbi névjegyzéki bejegyzés alapján folytathatja. Ezt követõen e rendeletben foglaltak alapján, a névjegyzéki bejegyzés megújítására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni azzal, hogy TT2 jelû tervezési jogosultság nem újítható meg. (3) Akkor állapítható meg tervezési jogosultság a) az építészeti tervezési szakterületen a 2002. december 31-ig megszerzett építészmérnöki, illetve okleveles magasépítõ üzemmérnöki fõiskolai végzettséggel, továbbá b) a településtervezési szakterületen a 2005. június 30-ig megszerzett szakirányú fõiskolai végzettséggel, ha azt legalább kétéves, akkreditált szakirányú képzést nyújtó felsõoktatási intézményben - az építésügyért felelõs miniszter és az országos szakmai kamara véleménye alapján - kialakított képzési terv alapján, szakirányú, 2007. november 30-ig megkezdett és 2010. december 31-ig megszerzett képzés egészít ki. (4) Az É1 jelû építészeti tervezési fokozattal névjegyzékbe bejegyzett személyt - a vezetõ tervezõi cím megtartása mellett - É jelû építészeti tervezési szakterületbe kell sorolni a (8) bekezdés szerint. A 3. § (4) bekezdés szerinti végzettséggel és 5 éves tervezési gyakorlattal rendelkezõ É2 jelû tervezési fokozattal névjegyzékben lévõ személyt É jelû építészeti tervezési szakterületbe kell sorolni a (8)-(9) bekezdés szerint. Az É2 jelû tervezési fokozatban új tervezési jogosultság a (3) bekezdés a) pontja szerinti végzettséggel 2010. december 31-ig állapítható meg. (5) A korábbi jogszabály alapján e rendelet hatálybalépésekor TT1 jelû tervezési fokozattal névjegyzékben lévõ településtervezõt - a vezetõ tervezõi cím megtartásával - TT jelû tervezési fokozatba kell a (8)-(9) bekezdés szerint sorolni. TT2 jelû tervezési fokozatban e rendelet hatálybalépése után nem állapítható meg új jogosultság. (6) Korábbi jogszabály alapján - e rendelet hatálybalépésekor a) BÉ1 jelû belsõépítészeti tervezési fokozattal névjegyzékben lévõ személyt, a vezetõ tervezõi cím megtartásával, továbbá b) szakirányú egyetemi végzettséggel és 5 éves tervezési gyakorlattal rendelkezõ BÉ2 jelû tervezési fokozattal névjegyzékben lévõ személyt BÉ jelû belsõépítészeti tervezési fokozatba kell a (8)-(9) bekezdés szerint sorolni. BÉ2 jelû tervezési fokozatban jogosultság e rendelet hatálybalépése után nem állapítható meg. (7) Korábbi jogszabály alapján - e rendelet hatálybalépésekor a) K1 jelû táj- és kertépítészeti tervezési fokozattal névjegyzékben lévõ személyt, a vezetõ tervezõi cím megtartásával, továbbá b) szakirányú egyetemi végzettséggel és 5 éves tervezési gyakorlattal rendelkezõ K2 jelû tervezési fokozattal névjegyzékben lévõ személyt 227
K jelû táj- és kertépítészeti tervezési fokozatba kell a (8)-(9) bekezdés szerint sorolni. K2 jelû tervezési fokozatban jogosultság e rendelet hatálybalépése után nem állapítható meg. (8) A korábbi jogszabály alapján építészeti-mûszaki tervezési, valamint településtervezési szakterületeken már jogosultsággal rendelkezõ személyek átsorolása a jogosultság megújításakor esedékes. Az a nem teljes körû tervezési tevékenységre jogosult személy azonban, aki a megújítás idõpontja elõtt teljesíti a teljes körû jogosultság megállapításához szükséges feltételeket, azt kérelmére a kamara soron kívül átsorolja. Egyéb, már megállapított jogosultságot e rendelet nem érint. (9) A tervezési szakterületen teljes körû tevékenységi kör megállapítására 2008. január 1-jét megelõzõen az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 34/2002. (IV. 27.) FVM rendelet 3-5. §-ainak, illetve a területrendezési és településrendezési tervezési jogosultságról szóló 53/2000. (VIII. 11.) FVM rendelet 4. §-ának és 6. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. (10) E rendelet 14. § (3) bekezdésének a továbbképzésre vonatkozó rendelkezéseit a névjegyzékbe történõ bejegyzés megújítására vonatkozóan a 2007. január 1. napját követõen indult eljárásokban - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - kell alkalmazni a továbbképzésre rendelkezésre állt idõ arányában. (11) Az 5. § (1) bekezdés szerinti településtervezési jogosultsági vizsgáztatás rendje 2007. január 1-jén lép hatályba. A településrendezési szakmai minõsítõ bizottság e rendelet hatálybalépésétõl 2007. január 1-jéig a területrendezési és településrendezési tervezési jogosultságról szóló 53/2000. (VIII. 11.) FVM rendelet 9. §-a szerinti területrendezési szakmai minõsítõ bizottság szabályai alapján mûködik. (12) A rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti: a) az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság általános szabályairól szóló 157/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 121/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 1-8. §-ai és 29. §-ának (2) bekezdése; b) az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos mûszaki szakértõi tevékenység gyakorlásának általános szabályairól szóló 159/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 150/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelet és a 121/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 1621. §-ai; c) az építésügy körébe tartozó szakértõi tevékenység gyakorlásának részletes szabályairól szóló 38/1997. (XII. 18.) KTM-IKIM együttes rendelet, valamint az azt módosító 59/2000. (IX. 8.) FVM-GM együttes rendelet és az 52/2004. (IX. 8.) BM rendelet; d) az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 34/2002. (IV. 27.) FVM rendelet, valamint az azt módosító 12/2003. (III. 24.) BM rendelet 13-16. §-ai, továbbá az 52/2004. (IX. 8.) BM rendelet 9. §-a; e) a közlekedési, hírközlési és vízi építmény-tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 3/1998. (II. 11.) KHVM rendelet. 20. § Ez a rendelet a következõ irányelveknek való megfelelést szolgálja: a) a Tanács 85/384/EGK irányelve az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elõsegítõ intézkedésekrõl, 5. cikk, 17. cikk, 19-20. cikkek és 22. cikk; b) a Tanács 89/48/EGK irányelve a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsõfokú oklevelek elismerésének általános rendszerérõl, 4. cikk és 7. cikk; c) a Tanács 92/51/EGK irányelve a 89/48/EGK irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszerérõl, 7-8. cikkek és 11. cikk; d) a Tanács 99/42/EK irányelve a liberalizációról és az átmeneti rendelkezésekrõl szóló irányelvek hatálya alá tartozó foglalkozásokkal kapcsolatban a képesítések elismerésére
228
szolgáló rendszer létrehozásáról és a képesítések elismerésére szolgáló általános rendszerek kiegészítésérõl; e) a Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ állampolgárainak jogállásáról, 11. cikk (1) bekezdés a) pont és 21. cikk; f) az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történõ szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérõl, 24. cikk. 21. § (1) (2) 1. melléklet a 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelethez I. A mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó építészeti-mûszaki tervezési szakterületek a sajátos építményfajtákat is beleértve 1. Tartószerkezeti tervezés (betûjele: T) 2. Építmények gépészeti tervezése (betûjele: G) 3. Építmények villamosmérnöki tervezése (betûjele: V) 4. Geotechnikai tervezés (betûjele: GT) 5. Geodéziai tervezés (betûjele: GD) 6. Építmények technológiai tervezése (betûjele: ÉT) 7. Épületfizikai tervezés (hõ-, hang-, rezgés elleni védelem) (betûjele: ÉF) 8. Épületnek nem minõsülõ építmények (sajátos építményfajták) tervezési szakterülete (betûjele: SÉ) 8.1. Közlekedési építmények-tervezési szakterület 8.2. Hírközlési és informatikai tervezési szakterület 8.3. Vízi építmény-tervezési szakterület 8.4. Bányamérnöki tervezési szakterület 8.5. Atomenergia alkalmazására szolgáló építmények tervezési szakterület 8.6. Honvédelmi, katonai, nemzetbiztonsági építmények tervezési szakterület: 8.7. Környezetvédelmi célú építmény tervezési szakterület A jogosultságot megállapító területi kamara a kérelmezõ gyakorlatától és végzettségétõl függõen az egyes szakterületeken belül részterületeket is megállapíthat. A részterületeket és a hozzájuk tartozó végzettségeket a kamara szabályzatában közzé kell tenni.
229
II. Az építész kamarák hatáskörébe tartozó építészeti-mûszaki tervezési szakterületek II/A. 1. Építészeti tervezési szakterület (betûjele É) 1.1. Az építészeti tervezési szakterület tevékenységi köre az építmények teljes körû építészeti tervezésére terjed ki, beleértve a 3. § (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott építési munkák építészeti-mûszaki tervek készítését is. 1.2. A 9. § (3) bekezdésében meghatározott korlátozott tervezési tevékenységi kör: a) építmények építészeti tervezése terepszint fölött legfeljebb öt szint magasságig és összesen 2000 m2 szintterület nagyságig; b) meglévõ építmény bõvítése maximum 2000 m2 összes szintterület nagyságig; c) bontási, felújítási, korszerûsítési és helyreállítási tervek, korlátozás nélkül. A korlátozott tervezés tevékenységi köre nem terjed ki a 3. § (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott építési munkák építészeti-mûszaki terveinek készítésére. 2. Belsõépítészeti tervezési szakterület (betûjele: BÉ) 2.1. A BÉ jelû belsõépítészeti tervezési szakterület tevékenységi köre: a) épületek belsõ térbeli és szerkezeti kialakításával összefüggõ belsõépítészeti tervezés; b) meglévõ épület átalakításának rendeltetésváltozásával és homlokzati átalakításával összefüggõ belsõépítészeti tervezése - legfeljebb két épületszint és összesen legfeljebb 1000 m2 szintterület nagyságig - tartószerkezeti tervezõ közremûködésével. 2.2. Az épületszerkezetekkel összefüggõ belsõépítészeti tervezési tevékenység jogosultsághoz kötése nem érinti az építésztervezõknek azt a jogát, hogy az építmények belsõ kialakítását tervezõi fokozatának megfelelõ körben - (burkolatok, felületképzések, díszítések, berendezések stb.) önállóan megtervezzék. 2.3. A BÉ belsõépítészeti tervezési szakterületen a tervezési jogosultság megállapításánál a szakterületnek megfelelõ szakirányú végzettség: okleveles belsõépítész, egyetemi szintû iparmûvész végzettség, okleveles építész tervezõmûvész, okleveles építészmérnök. 2.4. A 9. § (3) bekezdésében meghatározott korlátozott tervezési tevékenységi kör: építmények belsõépítészeti tervezése az 1.2. alpont szerint korlátozott építészeti tervezési tevékenységnek megfelelõ körben. 3. Táj- és kertépítészeti tervezési szakterület (betûjele: K) 3.1. A K jelû táj- és kertépítészeti tervezési szakterület tevékenységi köre: a) a terep és zöldfelületek kertépítészeti rendezésének (a belsõ út és burkolatrendszerrel együtt) kertészeti kialakításának tervezése; b) önálló táj- és kertépítészeti tervek készítése; c) tartószerkezeti tervezõ bevonásával: 4,5 m-nél magasabb kerti építmény, 1,0 m-nél magasabb támfal, úszómedencék szerkezetei, 2,0 m-nél magasabb tömör (falazott vagy beton) kerítés tervezése, valamint csúszásveszélyes, illetve 25 százaléknál meredekebb terep kertészeti rendezése. 3.2. A tervezési jogosultság megállapításánál a szakterületnek megfelelõ szakirányú végzettség: táj- és kertépítészeti szakon végzett okleveles kertészmérnök, okleveles táj építészmérnök, okleveles táj- és kertépítész mérnök. 3.3. A 9. § (3) bekezdésében meghatározott korlátozott tervezési tevékenységi kör: a 3.1. pontban meghatározott táj- és kertépítészeti tervezés 2 hektár terület nagyságig, továbbá az 1.2. alpont szerint korlátozott tervezõi fokozatban tervezhetõ épületekkel összefüggõ egyéb táj- és kertépítészeti tervezés. 230
II/B. Az építész kamarák által nyilvántartott, korábbi jogszabály alapján megállapított építészeti tervezési jogosultságok 1. É2 jelû építész tervezõi fokozat tevékenységi köre: a) építmények építészeti tervezése terepszint fölött legfeljebb öt szint magasságig és összesen 2000 m2 szintterület nagyságig; b) meglévõ építmény bõvítése maximum 2000 m2 összes szintterület nagyságig; c) bontási, felújítási, korszerûsítési és helyreállítási tervek, korlátozás nélkül. 1.1. Az É2 jelû tervezõi fokozat tevékenységi köre nem terjed ki a 3. § (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott építési munkák építészeti-mûszaki terveinek készítésére. 2. BÉ2 belsõépítészeti tervezési tevékenységi kör: építmények belsõépítészeti tervezése az É2 építészeti tervezési tevékenységnek megfelelõ körben. 3. K2 tervezési tevékenységi kör: A 3.1. pontban meghatározott táj- és kertépítészeti tervezés 2 hektár terület nagyságig, továbbá az É2 jelû tervezõi fokozatban tervezhetõ épületekkel összefüggõ egyéb táj- és kertépítészeti tervezés. 4. É3 jelû tervezõi fokozathoz tartozó tevékenységi kör: a) két rendeltetési egységet magába foglaló lakó- és üdülõépület és az ezekhez tartozó 7,5 m építménymagasságot meg nem haladó tároló, gazdasági és gazdálkodási építmények építészeti tervezése; b) ipari, mezõgazdasági (állattartás, növénytermesztés, tárolás) rendeltetésû épület építészeti tervezése összesen legfeljebb 1200 m2 szintterületig, két szint magasságig; c) állapotfelmérés, bõvítési, bontási, felújítási, korszerûsítési terv az a) és b) pontban meghatározott körben. 4.1. Az É3-as tevékenységi kör nem terjed ki a két rendeltetési egységet (lakás, üdülõ) meghaladó együttes, illetve lakópark építészeti tervezésére. A 4. a) pontban foglalt lakó-, illetve üdülõegység - rendeltetési egységenként - az alapterület 50%-át meg nem haladó, de legfeljebb 150 m2 méretû egyéb, kereskedelmi vagy szolgáltató funkciót tartalmazhat. 4.2. É3 tervezõi fokozatban új tervezõi jogosultságot nem lehet megállapítani. 5. ÉKE jelû építész tervezõi fokozathoz tartozó tevékenységi kör: a) két rendeltetési egységet tartalmazó lakó- és üdülõépület építészeti tervezése összesen legfeljebb 200 m2 szintterület nagyságig, továbbá az ezekhez tartozó kiszolgáló, tároló és gazdálkodási épületek építészeti tervezése 4,5 m építménymagasságig és összesen 200 m2 szintterületig; b) állapotfelmérési és bontási, felújítási, korszerûsítési tervek készítése az a) pontban meghatározott körben. 5.1. Az ÉKE jelû építész tervezõi fokozat tevékenységi köre nem terjed ki a két egységet meghaladó együttes, illetve lakópark építészeti tervezésére. Az 5. a) pontban foglalt lakó-, illetve üdülõegység - rendeltetési egységenként - 50 m2-t meg nem haladó alapterületen tartalmazhat egyéb, kereskedelmi vagy szolgáltató funkciót. 6. ÉK jelû építész tervezõi fokozathoz tartozó tevékenységi kör:
231
a) meglévõ, legfeljebb kétlakásos lakóépület, illetve két rendeltetési egységet tartalmazó üdülõépület bõvítésének, belsõ átalakításának, felújításának építészeti tervezése összesen legfeljebb 200 m2 szintterület nagyságig és 4,5 m építménymagasságig, amennyiben ezáltal új lakás vagy új rendeltetési egység nem keletkezik; b) az elõzõekhez, illetve a háztartáshoz kapcsolódó kiszolgáló, tároló és gazdálkodási épületek építészeti tervezése legfeljebb 4,5 m építménymagasságig és összesen 200 m2 szintterületig; c) állapotfelmérési és bontási tervek készítése az a) és b) pontban meghatározott körben. 7. ÉKE, valamint ÉK építész tervezõi fokozatban végezhet építészeti tervezõi tevékenységet az a személy, aki az Mkt. 52/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint az illetékes kamaránál meglévõ jogosultsága meghosszabbítását kérelem benyújtásával 2000. június 30-ig kezdeményezte. 7.1. Az építészeti szakterületen belül É3, ÉKE, ÉK tervezési fokozatban a felsoroltakon kívül tervezhetõ még: a) az egyes tevékenységi körben tervezhetõ építmény elhelyezéséhez szükséges mértékû, 25%-nál nem meredekebb terep rendezése; b) támfal 1,0 m magasságig; c) kerítés; d) úszómedence 15 m3-ig; e) derítõ - két lakás, illetve kétegységes üdülõ kiszolgálására; f) gépkocsitároló - két lakás, illetve kétegységes üdülõ kiszolgálására; valamint g) melléképítmény. 2. melléklet a 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelethez I/A. Az építész kamarák hatáskörébe tartozó településtervezési szakterületek 1. Településtervezési szakterület (betûjele: TT) 1.1. Tevékenységi köre a szakterületen teljes körû a) településrendezési terv, b) helyi építési szabályzat, c) településtervezés építészeti értékvédelmi munkarész, d) telekalakítási terv készítése. 1.2. Településtervezési szakterületen az 1.1. pont c) alpontjában felsorolt munkarészt okleveles építészmérnök készíthet. 1.3. Jogszabállyal védetté nyilvánított ingatlanon és jogszabállyal védetté nyilvánított területen (világörökség, mûemléki jelentõségû területen, mûemléki környezetben, helyi védelem alatt álló területen) a telekalakítási tervet okleveles építészmérnök alapképzettségû településtervezõ készíthet. 2. Településrendezési zöldfelületi és tájrendezési tervezési szakterület (betûjele: TK) 2.1. Tevékenységi köre: településtervezési tájrendezési, illetve környezetalakítási munkarészek készítése. 2.2. A 3. § (3) bekezdésének bb) alpontjában meghatározott vagy azzal egyenértékû képzettségû okleveles táj- és kertészmérnököt kell bevonni a településszerkezeti terv és szabályozási terv beépítésre nem szánt területeinek, továbbá a beépítésre szánt területek 232
zöldfelületeinek szabályozási munkarészeinek készítésébe, amennyiben a településrendezési tervezõ végzettsége nem szakirányú. I/B. Az építész kamarák által nyilvántartott, korábbi jogszabály alapján megállapított településtervezési jogosultság 1. Településrendezési tervezõ (betûjele: TT2) Tevékenységi köre: a) nagyközség és kiemelt térség területéhez tartozó település kivételével község településrendezési terve és helyi építési szabályzat tervezete; b) jogszabállyal védetté nyilvánított terület, valamint a vegyes és különleges területfelhasználási kategóriába sorolt (sorolható) terület kivételével a településrész (fõváros esetében fõvárosi kerületrész) szabályozási terve és helyi építési szabályzata tervezete; továbbá c) jogszabállyal védetté nyilvánított terület, kivétel telekalakítási terv. II. A mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó településtervezési szakági tervezési szakterületek 1. Településrendezési közlekedési tervezõ (betûjele: K1d-1) 1.1. Tevékenységi köre: településtervezési közlekedési munkarész készítése. 1.2. Szakirányú felsõfokú végzettség: okleveles közlekedésmérnök, okleveles építõmérnök. 2. Településrendezési víziközmû tervezõ (betûjele: TV) 2.1. Tevékenységi köre: településtervezési közmûvesítési (víz, szennyvíz, csapadékvíz) munkarész készítése. 2.2. Szakirányú felsõfokú végzettség: okleveles építõmérnök. 3. Településrendezési energia-közmû tervezõ (betûjele: TE) 3.1. Tevékenységi köre: településtervezési közmûvesítési (energia, távhõ) munkarész készítése. 3.2. Szakirányú felsõfokú végzettség: okleveles villamosmérnök, okleveles energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök. 4. Településrendezési hírközlési tervezõ (betûjele: TH) 4.1. Tevékenységi köre: településtervezési hírközlési (távközlés, mûsorszórás) munkarész készítése. 4.2. Szakirányú felsõfokú végzettség: okleveles villamosmérnök, okleveles energetikai mérnök. 3. melléklet a 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelethez I. A mérnöki kamarák hatáskörébe tartozó építésügyi mûszaki szakértõi szakterületek 1. Építési - az építmények tervezésére és kivitelezésére vonatkozó - építésügyi mûszaki szakértõi szakterület, amelyen belül a 13. § (3) bekezdés szerint az alábbi részterületeken kiemelkedõ gyakorlat állapítható meg (betûjele: SZÉS): 1.1. tartószerkezet (statika); 233
1.2. épületszerkezet; 1.3. épületgépészet; 1.4. épületfizika; 1.5. épületvillamosság; 1.6. épületenergetika. 2. Épületnek nem minõsülõ építmények (sajátos építményfajták), valamint mûszaki infrastruktúra hálózatok és rendszerek - tervezésére és kivitelezésére vonatkozó - építésügyi mûszaki szakértõi szakterület, amelyen belül a 13. § (3) bekezdés szerint az alábbi részterületeken kiemelkedõ gyakorlat állapítható meg (betûjele: SZÉM): 2.1. közlekedési, 2.2. hírközlési, 2.3. vízügyi, 2.4. honvédelmi, 2.5. bányamûveléssel kapcsolatos, 2.6. hõ, villamos energia, kõolaj és gáz termelési, tárolási, szállítási célt szolgáló, 2.7. atomenergia alkalmazására szolgáló, 2.8. környezetvédelmi célú, 2.9. egyéb építmények. 3. Építéstechnológiai építésügyi mûszaki szakértõi szakterület (betûjele: SZT) 4. Építési anyagok, szerkezetek és berendezések, amelyen belül - a 13. § (3) bekezdés szerint az alábbi részterületeken kiemelkedõ gyakorlat állapítható meg (betûjele: SZASZ): 4.1. építési szakipar; 4.2. építési szerelõipar; 4.3. építõanyag-ipar; 4.4. építésgépesítés. 5. Geotechnika (betûjele: SZGT) 6. Geodézia (betûjele: SZGD) 7. Beruházás, beruházás lebonyolítás (betûjele: SZB) 8. Környezetvédelem, természetvédelem (betûjele: SZKV) II. Az építész kamarák hatáskörébe tartozó építésügyi mûszaki szakértõi szakterületek 1. Építészeti építésügyi mûszaki szakértõi szakterület, amelyen belül a 13. § (3) bekezdés szerint az alábbi részterületeken kiemelkedõ gyakorlat állapítható meg (betûjele: SZÉSZ): 1.1. építészet; 1.2. épületszerkezet; 1.3. épületfizika; 1.4. építéstechnológia; 1.5. mûemlékvédelem; 1.6. belsõépítészet; 1.7. beruházás, beruházáslebonyolítás; 1.8. épületenergetika; 1.9. építésügyi igazgatás (közigazgatási szakvizsgával).
234
2. Terület- és településrendezés, amelyen belül a 13. § (3) bekezdés szerint az alábbi részterületeken kiemelkedõ gyakorlat állapítható meg (betûjele: SZTR): 2.1. területrendezés; 2.2. településrendezés. 3. Táj- és kertépítészet (betûjele: SZK)
235
A kamarai törvényt a 2007. évi LVII. törvény kardinális jelleggel módosította, ezen módosítások egységes szerkezetben lévõ alábbi törvény szövegben sötétített szövegrész alatt találhatók. Hatálybalépésükre a törvény végén található utalás. 1996. évi LVIII. törvény a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról Az Országgyûlés - a hazai hagyományokat és a fejlett demokráciák gyakorlatát követve - a környezet alakítása, fejlesztése és védelme szempontjából meghatározó tervezõ- és szakértõ mérnökök és építészek tevékenységének jelentõségét elismerve, a szakmai és etikai elvek érvényesítéséhez szükséges szakmai önigazgatást támogatva, a következõ törvényt alkotja: I. Fejezet Általános rendelkezések 1. § (1) Törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet (a továbbiakban: jogszabály) által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez (a továbbiakban együtt: jogosultság) kötött önálló mérnöki, illetve építészeti tervezõi és mûszaki szakértõi tevékenység (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) - a (4) és (5) bekezdésben és az 52/A. §-ban foglaltak kivételével - csak az ezen törvényben szabályozott kamarai tagság alapján folytatható. A törvény alkalmazásában mérnöki, illetve építészeti tevékenységnek minõsül a földmérési és térképészeti, a munkabiztonsági szakértõi, a terület- és településrendezési tervezõi, valamint a táj- és kertépítészeti tervezõi tevékenység is. (2) A kamarai tagsághoz kötött mérnöki és építészeti tevékenységet a kamara tagja az ország egész területén végezheti. (3) A Ptk. 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet az (1) bekezdésben megjelölt mérnöki, illetve építészeti tevékenységet csak az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelõ alkalmazottja vagy tagja útján végezhet. (4) Az érintett személy lakóhelye, illetve az adott szakterület szerint illetékes kamara - külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - engedélyezheti, hogy az adott tervezési szakterület tekintetében szakirányú felsõfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezõ személy kamarai tagság és névjegyzékbe vétel kötelezettsége nélkül, kivételes esetben saját maga, vagy a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozói számára építészeti-mûszaki tervet készítsen. (5) Kamarai tagság nélkül végezhetnek építészeti tevékenységet azok a külön törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek (a továbbiakban: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy), akik szakmájukat a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény 56. §-ában foglaltak szerint kívánják gyakorolni. 2. § (1) A megyékben (több megyére kiterjedõen vagy megyénként) és a fõvárosban az e törvényben szabályozott kamarai tagsági feltételeknek megfelelõ természetes személyek által létrehozott területi mérnöki, illetve építész kamarák (a továbbiakban együtt: területi kamara) nyilvántartott tagsággal, önkormányzattal, területi feladat- és hatáskörrel rendelkezõ köztestületek, amelyek közhasznú szervezetnek minõsíthetõk. (2) A területi kamarák az e törvényben szabályozott módon hozzák létre az országos mérnöki kamarát (Magyar Mérnöki Kamara), illetve az országos építész kamarát (Magyar Építész
236
Kamara) (a továbbiakban együtt: országos kamarák). Az országos kamarák országos feladatés hatáskörrel rendelkezõ köztestületek, amelyek közhasznú szervezetnek minõsíthetõk. (3) A területi kamarák az alapszabályukban (a továbbiakban: területi alapszabály) meghatározott módon és feltételek szerint helyi csoportokat alakíthatnak, melyek ellátják a területi kamara által rájuk átruházott kamarai feladatokat. A területi kamara alapszabálya a helyi csoportokat jogi személyiséggel ruházhatja fel. (4) Az országos kamarákon belül a Magyar Mérnöki Kamara legalább építési, tartószerkezeti, épületgépészeti, közlekedési, hírközlési, vízgazdálkodási, vízépítési, környezetvédelmi, földmérõ és térképészeti, erdészeti és faipari, mezõgazdasági, gépészeti, hõ- és villamosenergetikai, gázipari, elektrotechnikai, munkabiztonsági szakterületeken, illetve a jogosultsághoz kötött egyéb szakértõi és tervezõi mérnöki szakterületeken, a Magyar Építész Kamara legalább terület- és településrendezési, tájés kertépítészeti, belsõépítészeti és mûemlékvédelmi szakterületeken szakmai tagozatokat hoz létre. (5) Az országos és a területi kamara jogosult a Magyar Köztársaság címerének használatára. (6) A területi kamara tagja jogosult hivatalos irataiban kamarai tagságának tényét feltüntetni. II. Fejezet A területi kamara 3. § (1) A területi kamara az 1. § (1) bekezdésében meghatározott mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogszerûségének biztosítása és szakmai színvonalának javítása érdekében az alábbi közfeladatokat látja el: a) területi összesítésben vezeti a tervezõi és a szakértõi névjegyzéket, valamint a külön jogszabályban meghatározott névjegyzéket, ennek keretében a hatályos jogszabályok alapján a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályait alkalmazva elsõ fokon elbírálja a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez elõírt feltételek teljesülését és határoz a jogosultságról, b) figyelemmel kíséri, hogy a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet csak az arra jogosultak végezzék, ennek keretében érdekeltsége területén ba) a tervezõ jogosultságának megállapítása céljából - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseit is figyelembe véve -: - az építési engedélyek nyilvántartásába betekinthet, - az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság megkeresésére, vagy ha ezt a területi kamaráknál folyamatban lévõ eljárás indokolja, a tervdokumentációk alapján véleményt nyilváníthat, - az építésfelügyeleti hatóságok éves ellenõrzési ütemtervének tartalmára javaslatot tehet, továbbá - az építésügyi, illetve az építésfelügyeleti hatóság hatósági ellenõrzéseiben, célvizsgálataiban részt vehet, bb) az illetékes hatóságtól tájékoztatást kérhet, bc) szükség esetén az intézkedésre jogosult hatóságnál eljárást kezdeményezhet, c) ellenõrzi, hogy tagjai, valamint az 1. § (3) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezetek tevékenysége és annak minõsége megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak, hatósági elõírásoknak és a szakmai követelményeknek, szükség esetén saját hatáskörben eljár, vagy az intézkedésre jogosult hatóságnál eljárást kezdeményez, d) kivizsgálja a tagjait érintõ szakmai és etikai panaszokat, eljár ezen panaszok okának mielõbbi megszüntetésében,
237
e) együttmûködik a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet érintõ kérdésekben az illetékes hatóságokkal, valamint a helyi önkormányzati szervekkel, f) a megbízók és tagjai érdekeit figyelembe véve közremûködik a tervezõi és szakértõi tevékenység minõségellenõrzési rendszerének kialakításában és mûködtetésében. g) igazolja az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegét, h) értesíti az igazságügyért felelõs minisztert az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására jogosult tagja kamarai jogviszonyának felfüggesztésérõl, megszûnésérõl és a megszûnés okáról, továbbá a szakértõi jogosultság névjegyzéki bejegyzésének szünetelésérõl és megszûnésérõl, i) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. (2) A területi kamara képviseli tagjainak érdekeit a hatáskörébe tartozó mérnöki, illetve építészeti tevékenységgel összefüggõ ügyekben. Ennek keretében: a) támogatja a felsõoktatásban tanulók és a pályakezdõk szakmai gyakorlaton való részvételét, b) együttmûködik a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet érintõ kérdésekben a területi érdekképviseleti és egyéb társadalmi szervezetekkel, ezen belül a mûszaki tudományos egyesületekkel, valamint más köztestületekkel, c) d) figyelemmel kíséri és nyilvántartja a tevékenységi körét érintõ versenytárgyalások, tervpályázatok kiírását és lebonyolítását. (3) A területi kamara önigazgatási feladatkörében: a) megalkotja - e törvény keretei között - a területi alapszabályt, b) tagjaival szemben elsõ fokon fegyelmi eljárást folytat le, c) nyilvántartást vezet tagjairól és tagjelöltjeirõl, ennek során a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvénynek a személyes adatvédelemre vonatkozó szabályai szerint jár el, d) tagjai mérnöki, illetve építészeti tevékenységével kapcsolatban egyéb szolgáltatásokat nyújt. (4) A területi kamarák az (1) bekezdés b), e) és f) pontjaiban meghatározott közfeladataikat erre felhatalmazással bíró tagjaik útján is elláthatják. 4. § (1) A területi kamara szervei: a) a taggyûlés, b) az elnökség, c) a felügyelõ bizottság, d) az etikai-fegyelmi bizottság, e) a területi alapszabályban meghatározott egyéb bizottságok, f) a titkárság. (2) A területi kamara legfelsõbb szerve a taggyûlés. Az (1) bekezdés b)-e) pontjaiban szereplõ szervek a területi kamara ügyintézõ, illetve ellenõrzõ szervei (a továbbiakban együtt: területi ügyintézõ szervek). (3) A területi kamara tisztségviselõi: az elnök, az alelnök, az elnökség tagjai, a titkár, valamint a felügyelõ bizottság és az etikai-fegyelmi bizottság elnökei. (4) A területi ügyintézõ szervek mûködésének rendjét - az e törvényben meghatározott és a közigazgatási ügyekre vonatkozó kivételekkel - és a bizottságok tagjainak számát a területi alapszabály állapítja meg. (5) A területi alapszabály úgy rendelkezhet, hogy - nagy létszám esetében - a taggyûlést küldöttgyûlés helyettesítse. 5. § (1) A taggyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) e törvény keretei között a területi alapszabály elfogadása, módosítása;
238
b) a területi kamarák egyesülésérõl, szétválásáról szóló döntés; c) a területi kamara elnökének - ha a taglétszám indokolja: alelnökének -, elnökségének és a bizottságok tagjainak, valamint póttagjainak megválasztása; d) az országos kamara küldöttgyûlésébe az országos alapszabályban meghatározott számú tag után egy-egy küldött, valamint pótküldöttek megválasztása; e) a területi kamara éves tevékenységének, költségvetési tervének és éves költségvetési beszámolójának, valamint a területi ügyintézõ szervek éves tevékenységérõl készített beszámolóknak az elfogadása. (2) Törvény és az alapszabály az (1) bekezdésben meghatározottakon túl más feladat meghatározását is a taggyûlés hatáskörébe utalhatja. (3) A taggyûlés határozatképes, ha a bejegyzett tagok több mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott taggyûlés határozatképes, ha azon a bejegyzett tagok több mint 10%-a - 3000 fõt meghaladó taglétszámú kamara esetében 5%-a - jelen van. A megismételt közgyûlést az eredeti közgyûlés idõpontját követõ 60 napon belül kell összehívni. A Kamara mûködtetésének hatékonyságát növeli a változatlan napirendû megismételt taggyûlés összehívására vonatkozó korlátozás enyhítése. (4) A taggyûlés határozatait általában egyszerû szótöbbséggel hozza. A taggyûlésen jelen levõ tagok kétharmadának egyetértõ szavazata szükséges az (1) bekezdés a)-b) pontjában szereplõ kérdésekben, valamint azokban az ügyekben, amelyeknek eldöntését a területi kamara alapszabálya kétharmados egyetértõ szavazathoz köti. (5) A taggyûlést szükség szerint, de legalább évente egyszer össze kell hívni. A területi alapszabály a taggyûlés kötelezõ összehívásának más eseteit is meghatározhatja. 6. § (1) A területi kamara elnöksége az elnökbõl, az alelnökbõl és az elnökségi tagokból áll, akiket a taggyûlés választ meg. (2) Az elnökség feladata, hogy a taggyûlések közötti idõszakban - a taggyûlés határozatainak megfelelõen - a területi kamara mûködését irányítsa, és feladatait végrehajtsa. (3) A kamarát az elnök képviseli. Helyettesítésének rendjét a területi alapszabályban kell meghatározni. (4) Az elnökség nevében aláírásra az elnök jogosult, továbbá azok, akiket az elnökség aláírási joggal ruházott fel. (5) Az elnökség döntéseit szótöbbséggel hozza. A határozatképességhez az elnökségi tagok többségének jelenléte szükséges. 6/A. § (1) A területi kamara ügyviteli szerve a titkárság, amelynek vezetõje a kamara titkára. A titkár a kamarával munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll. Titkár csak az lehet, aki a) állam- és jogtudományi egyetemi, illetve államigazgatási fõiskolai végzettséggel, vagy b) a kamara szakterületébe tartozó felsõfokú szakirányú végzettséggel és legalább 5 év közigazgatási gyakorlattal rendelkezik, valamint a vizsgára és a továbbképzésre vonatkozó egyéb, külön jogszabályban meghatározott feltételeket teljesíti. Közigazgatási gyakorlatnak tekinthetõ a kamaránál közigazgatási ügyekben ügyintézõként szerzett gyakorlat is. (2) A titkár felett a munkaviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos jogokat az elnökség, az egyéb munkáltatói jogokat az elnök gyakorolja. A titkár gyakorolja a területi kamarában dolgozó munkavállalók felett a munkáltatói jogokat. (3) A területi kamarának a taggyûlés, a területi elnökség, az etikai bizottság vagy valamely tisztségviselõ kizárólagos hatáskörébe nem tartozó feladatait a titkárság irányítja, illetõleg hangolja össze. A titkárság kamarai igazgatási-ügyviteli feladatait az alapszabály, illetve a területi kamara szabályzata állapítja meg.
239
7. § (1) A felügyelõ bizottság elsõ ülésén tagjai közül elnököt választ, ügyrendjét maga állapítja meg. (2) A felügyelõ bizottság ellenõrzi a területi kamara mûködését, gazdálkodását, a pénzügyiszámviteli rendre vonatkozó jogszabályok, a területi alapszabály és az egyéb szabályzatok érvényesülését. (3) A felügyelõ bizottság a területi ügyintézõ és ügyviteli szervektõl, illetve a területi kamara tisztségviselõitõl minden olyan adatot, tájékoztatást megkérhet, továbbá minden olyan iratot megtekinthet, amely feladatainak ellátásához szükséges. Az érintetteknek az adatokat rendelkezésre kell bocsátaniuk. (4) A taggyûlés a területi kamara éves költségvetési tervérõl és az éves költségvetési beszámolóról csak a felügyelõ bizottság véleményének ismeretében dönthet. (5) A felügyelõ bizottság tagjai tevékenységükért kizárólag a taggyûlésnek tartoznak felelõsséggel, és feladataik ellátása körében részükre csak a taggyûlés adhat utasítást. 8. § (1) A legalább öt fõbõl álló etikai-fegyelmi bizottság tagjai közül elnököt választ. (2) Az etikai-fegyelmi bizottság elnöke és tagjai a fegyelmi eljárás során és azzal összefüggésben a) függetlenek, b) a jogszabályok, kamarai szabályzatok alapján kizárólag a meggyõzõdésüknek megfelelõen döntenek, c) nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. (3) Az etikai-fegyelmi bizottság az e törvényben, a kamara alapszabályában, valamint etikai-fegyelmi szabályzatában meghatározott módon közremûködik a szakmai és etikai normák kialakításában és ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket e törvény, illetve a kamarai szabályzatok a hatáskörébe utalnak. A területi kamara alapszabálya 9. § (1) A területi alapszabályban meg kell határozni: a) a területi kamara nevét, illetékességi területét és székhelyét, b) a területi kamara ügyintézõ szerveinek feladataira, hatáskörére és mûködésére vonatkozó fõbb szabályokat, c) mindent, aminek a területi alapszabályban történõ rendezését e törvény kötelezõen elõírja. (2) A területi kamara nevének ki kell fejeznie illetékességi területét. A területi kamarák egyesülése és szétválása 10. § (1) A területi kamarák egyesülhetnek és szétválhatnak. (2) A területi kamarák egyesülése esetén az új területi kamara illetékességi területe az egyesülõ területi kamarákéhoz igazodik. (3) Az egyesüléssel létrejövõ területi kamara az egyesült területi kamarák általános jogutódja. (4) A területi kamara szétválásával megyénként, illetve a fõvárosban mûködõ területi kamarák hozhatók létre. (5) A szétválásról hozott döntésben rendelkezni kell a vagyon megosztásáról. A területi kamara joga és kötelezettségei a vagyonmegosztás arányában a szétválás során létrejött területi kamarákra, mint jogutódokra szállnak át. (6) A területi kamarák egyesülése, illetve szétválása nem érinti tagjaik jogait és kötelességeit. III. Fejezet Az országos kamara
240
11. § (1) Az országos kamarák országos feladat- és hatáskörrel rendelkezõ köztestületek. (2) Az országos kamarák a mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogszerûségének biztosítása és szakmai színvonalának emelése érdekében az alábbi közfeladatokat látják el: a) a hatályos jogszabályok alapján - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályait alkalmazva - másodfokon elbírálják a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez elõírt feltételek teljesülését és határoznak a jogosultságról, b) a területi kamarák adatszolgáltatása alapján, országos összesítésben vezetik a tervezõi és a szakértõi névjegyzéket, valamint a külön jogszabályban meghatározott névjegyzéket és biztosítják annak nyilvánosságát, c) a nemzetközi szakmai elõírásokkal összhangban lévõ módszertani útmutatók, segédletek, irányelvek, kamarai szabályzatok (etikai kódex, versenyszabályzat) kidolgozásával és közreadásával elõsegítik a mérnöki és építészeti tevékenység fejlõdését, d) véleményezik a szakmai illetékességüket érintõ felsõoktatási képzési, illetve továbbképzési célokat és azok tartalmát, a képesítési követelményeket, továbbá - az adott felsõoktatási intézménnyel való kölcsönös megállapodás alapján - részt vesznek ezek végrehajtásában, e) közremûködnek a - szakmai illetékességüket érintõ - mûszaki szabályozási, szabványosítási, akkreditálási és minõségügyi tevékenységben, f) közremûködnek a mérnöki és építészeti tervezõi, illetve szakértõi tevékenység minõségellenõrzési rendszerének kialakításában, és elõsegítik annak alkalmazását, g) kidolgozzák tájékoztatásul a mérnöki és építészeti tevékenységek ajánlott díjszabását a hozzá tartozó szolgáltatások tartalmi követelményeivel együtt, h) szervezik a fiatal mérnökök és építészek szakmai gyakorlati képzését, elõsegítve az önálló tevékenységre, a szakmai jogosultság megszerzésére való felkészülésüket, i) a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara a tevékenységüket kölcsönösen érintõ ügyekben és tagjaik érdekében együttmûködnek egymással, valamint más szakmai, illetve gazdasági kamarákkal, j) jogosultak - a kamarai tagsághoz szükséges - olyan felsõfokú szakképesítések elfogadására, amelyek jogszabályban nem meghatározottak, illetve amelyek szakiránya honosítási vagy szakképesítési elismerési eljárással nem határozhatók meg egyértelmûen, k) az elvek és feltételek országosan egységes és következetes értelmezése, illetve alkalmazása érdekében - az e törvényben meghatározottakon kívül - szabályzatot dolgoznak ki minden olyan ügykörre, eljárásra, amelynek tekintetében jogszabály a kamarák tisztségviselõi vagy testületei számára mérlegelési jogkört állapít meg, l) ellátja a jogosultsági vizsgával, valamint a szakmai továbbképzéssel kapcsolatos, külön jogszabály szerinti feladatokat, m) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. (3) Az országos kamarák képviselik a mérnöki, illetve építészeti tevékenység érdekeit. Ennek keretében: a) elõsegítik a mérnöki, illetve építészeti tevékenység társadalmi elismertségének javítását, b) figyelemmel kísérik és értékelik a különbözõ vállalkozási és szervezeti formák mûködését, c) képviselik tagjaiknak a szakmai felelõsségbiztosítással kapcsolatos érdekeit, d) tájékoztatják a mérnököket, illetve építészeket az aktuális szakmai kérdésekrõl, a pályázatokról, az ösztöndíjakról, a szabad állásokról, e) együttmûködnek a mérnöki, illetve az építészeti tevékenységet érintõ kérdésekben a parlamenti és kormányszervekkel, kapcsolatot tartanak más országok szakmai szervezeteivel, f) szakmai kérdésekben együttmûködnek a kapcsolódó tudományos egyesületekkel, illetve azok szövetségeivel, g) véleményezik a mérnökök, illetve az építészek szakmai tevékenységét és anyagi helyzetét közvetlenül befolyásoló jogszabályok tervezeteit, h) véleményezik a külföldi diplomák honosítását,
241
i) figyelemmel kísérik és nyilvántartják a tevékenységi körüket érintõ országos jelentõségû versenytárgyalások, tervpályázatok kiírását és lebonyolítását, továbbá külön jogszabályok szerint részt vesznek azokban, szükség esetén az eljárásra jogosult hatóságnál eljárást kezdeményeznek, j) nemzetközi mérnöki, illetve építész szervezetekben képviselik a Magyar Mérnöki Kamarát, illetve a Magyar Építész Kamarát. (4) A kamarák szakterületeit érintõ - jogszabály alkotására, program elfogadására, átfogó intézkedés meghozatalára irányuló - elõterjesztések esetében az illetékes kamarának véleményezési és az arra jogosultnál kezdeményezési joga van. (5) Az országos kamara önigazgatási feladatkörében: a) megalkotja - e törvény keretei között - az országos alapszabályt, b) megalkotja az etikai-fegyelmi szabályzatot, c) másodfokon etikai-fegyelmi eljárást folytat le, d) a mérnöki és az építészeti tevékenységével kapcsolatban tagjainak - ezen törvény felhatalmazása alapján - egyéb, általános szakmai szolgáltatásokat nyújt. (6) Az országos kamarák a bírósági nyilvántartásba vételükkel jönnek létre, az alapszabály elfogadásának napjára visszaható hatállyal. (7) A területi kamarák az országos kamarák létrejöttével válnak azok tagjaivá. 12. § (1) Az országos kamara szervei: a) a küldöttgyûlés, b) az országos elnökség, c) az országos felügyelõ bizottság, d) az országos etikai-fegyelmi bizottság, e) az országos alapszabály szerint létrehozott szakmai tagozatok, f) az országos alapszabály szerint létrehozott más állandó bizottságok, g) az országos titkárság. (2) Az országos kamara legfelsõbb szerve a küldöttgyûlés. Az (1) bekezdés b)-e) pontjaiban meghatározott szervek az országos kamara ügyintézõ, illetve ellenõrzõ szervei (a továbbiakban együtt: országos ügyintézõ szervek). (3) Az országos kamara tisztségviselõi: az elnök, az alelnök(ök), az elnökség tagjai, a fõtitkár, az országos felügyelõbizottság elnöke, valamint az országos etikai-fegyelmi bizottság elnöke. (4) Az országos ügyintézõ szervek mûködésének rendjét, a tisztségviselõk számát az országos alapszabály állapítja meg. 13. § (1) A küldöttgyûlést a területi kamarák, valamint a szakmai tagozatok szavazati joggal rendelkezõ küldöttei alkotják az alapszabályban meghatározottak szerint. (2) Szavazati jogosultság nélkül vehetnek részt az országos kamara küldöttgyûlésének munkájában az országos kamara elnökségének tagjai, az országos kamara állandó bizottságainak elnökei és a szakmai tagozatok elnökei, ha nem küldöttek. 14. § (1) A küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) az országos alapszabály megállapítása, módosítása, b) az országos kamara tisztségviselõinek - a fõtitkár kivételével - és a bizottságok tagjainak megválasztása, c) az éves költségvetési terv - ennek részeként az éves tagdíj rendszerének és összegének megállapítása és ebbõl az országos kamara részesedési arányának - meghatározása, továbbá az éves költségvetési beszámoló elfogadása. d) az etikai-fegyelmi, valamint más országos - önkormányzati - szabályzat elfogadása, e) az országos ügyintézõ szervek beszámolóinak elfogadása. (2) Az országos alapszabály - e törvény keretei között - a küldöttgyûlés részére más kizárólagos hatáskört is megállapíthat.
242
(3) A küldöttgyûlést az országos alapszabályban meghatározott eljárás szerint évente legalább egyszer össze kell hívni. (4) A küldöttgyûlés határozatképes, ha a küldöttek több, mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott küldöttgyûlés határozatképes, ha azon a küldöttek több mint egyharmad része jelen van. A megismételt küldöttgyûlést az eredeti küldöttgyûlés idõpontját követõ 60 napon belül kell összehívni. A Kamara mûködtetésének hatékonyságát növeli a változatlan napirendû megismételt küldöttgyûlés összehívására vonatkozó korlátozás enyhítése. (5) A küldöttgyûlés határozatait általában egyszerû szótöbbséggel hozza. Az (1) bekezdés a) és d) pontjában szereplõ kérdésekben, továbbá az országos kamara alapszabályában megállapított ügyekben a jelenlévõk kétharmados egyetértõ szavazata szükséges. A küldöttgyûlés határozatai a területi kamarákra nézve kötelezõek. (6) Az országos ügyintézõ szervek évente beszámolnak a küldöttgyûlésnek. 15. § (1) Az országos elnökség elnökbõl, alelnök(ök)bõl és elnökségi tagokból áll, akiket a küldöttgyûlés választ meg. (2) Az országos elnökség feladata - a küldöttgyûlések közötti idõszakban - a küldöttgyûlés határozatainak megfelelõen az országos kamara mûködésének irányítása és feladatainak végrehajtása. (3) Az országos kamarát az elnök képviseli. Helyettesítésének rendjérõl az országos alapszabályban kell intézkedni. (4) Az országos kamara képviseletében aláírásra az elnök, továbbá az elnökség azon tagjai jogosultak, akiket az országos elnökség aláírási joggal ruházott fel. (5) Az országos elnökség döntéseit egyszerû szótöbbséggel hozza. Határozatképességéhez a tagok többségének jelenléte szükséges. 15/A. § (1) Az országos kamara titkárságának (ügyviteli szervének) vezetõje a kamara fõtitkára, aki a kamarával munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll. Fõtitkár csak az lehet, aki a) állam- és jogtudományi egyetemi, illetve államigazgatási fõiskolai végzettséggel vagy b) a kamara szakterületébe tartozó felsõfokú szakirányú végzettséggel, és legalább 5 év közigazgatási gyakorlattal rendelkezik, valamint a vizsgára és a továbbképzésre vonatkozó egyéb, külön jogszabályban meghatározott feltételeket teljesíti. Közigazgatási gyakorlatnak tekinthetõ a kamaránál közigazgatási ügyekben ügyintézõként szerzett gyakorlat is. (2) A fõtitkár felett a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos jogokat az elnökség, az egyéb munkáltatói jogokat az elnök gyakorolja. A fõtitkár gyakorolja az országos kamarában dolgozó munkavállalók felett a munkáltatói jogokat. (3) Az országos kamarának a küldöttgyûlés, az országos elnökség, az etikai bizottság vagy valamely tisztségviselõ kizárólagos hatáskörébe nem tartozó feladatait a titkárság irányítja, illetõleg hangolja össze. A titkárság kamarai igazgatási-ügyviteli feladatait az alapszabály állapítja meg. 16. § (1) Az országos felügyelõ bizottság elnökét a bizottság elsõ ülésén a tagok választják meg. A bizottság maga állapítja meg ügyrendjét. (2) Az országos felügyelõ bizottság ellenõrzi az országos kamara mûködését, gazdálkodását, a pénzügyi-számviteli rendjére vonatkozó jogszabályok, az országos alapszabály, illetve a szakmai szabályzatok érvényesülését. (3) Az országos felügyelõ bizottság az országos kamara ügyintézõ és ügyviteli szerveitõl, azok tisztségviselõitõl, valamint szakmai tagozataitól és a területi kamaráktól minden olyan adatot, tájékoztatást megkérhet, illetve minden olyan iratot megtekinthet, amely feladatainak ellátásához szükséges. Az érintetteknek az adatokat rendelkezésre kell bocsátaniuk.
243
(4) A küldöttgyûlés az országos kamara éves költségvetésérõl és az éves költségvetési beszámolóról csak az országos felügyelõ bizottság véleményének ismeretében dönthet. (5) Az országos felügyelõ bizottság tagjai tevékenységükért kizárólag a küldöttgyûlésnek tartoznak felelõsséggel, és feladataik ellátása körében részükre csak a taggyûlés adhat utasítást. 17. § (1) A legalább 5 fõbõl álló országos etikai-fegyelmi bizottság tagjai közül elnököt választ. (2) Az etikai-fegyelmi bizottság elnöke és tagjai a fegyelmi eljárás során a) függetlenek, b) jogszabályok, kamarai szabályzatok alapján kizárólag a meggyõzõdésüknek megfelelõen döntenek, c) nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. (3) Az országos etikai-fegyelmi bizottság a küldöttgyûlés elé terjeszti az etikai-fegyelmi szabályzatot, illetve annak módosítását, és ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket e törvény, illetve a kamarai szabályzatok a hatáskörébe utalnak. 18. § (1) A szakmai tagozatok létrehozásáról, mûködésérõl és feladatairól az országos alapszabályban kell intézkedni. A tagozat elsõ ülésén elnököt választ. (2) A kamara tagja egyidejûleg több szakmai tagozatnak is tagja lehet. (3) A szakmai tagozat mûködését és feladatait érintõ alapszabály-módosítás elõtt ki kell kérni a szakmai tagozat véleményét. (4) A szakmai tagozatok véleményezési és - saját szakmai területüket illetõ ügyekben egyetértési joggal rendelkeznek, amely a kamarai állásfoglalások elõkészítése során az érintett szakmai tagozattól nem vonható el, véleményüket a kamara állásfoglalásában képviselni köteles. (5) Több érintett szakmai tagozat eltérõ véleménye esetén az országos kamara elnöke vagy az általa kijelölt tisztségviselõk a tagozatokkal történt egyeztetés és egyetértésük alapján alakítják ki a kamara állásfoglalását. (6) Az országos kamara szakmai állásfoglalásától a területi kamarák és a szakmai tagozatok nem térhetnek el. Az országos kamara alapszabálya 19. § Az országos alapszabályban meg kell határozni: a) az országos kamara székhelyét, b) az országos kamara ügyintézõ szerveinek feladataira, hatáskörére és mûködésére vonatkozó szabályokat, c) a szakmai tagozatok létesítésére, feladataira, mûködésére, továbbá a küldöttgyûlésen való részvételére és az egyes szakmai tagozatok arányos képviseletére vonatkozó fõbb szabályokat, d) a területi kamarák által a tagdíjakból fizetendõ hozzájárulás mértékét, e) mindazt, amiben e törvény az országos alapszabály rendelkezését írja elõ. IV. Fejezet A választás szabályai 20. § (1) A titkár, illetve fõtitkár kivételével, a területi és az országos kamara tisztségviselõi és a küldöttek jelölésének, választásának és visszahívásának rendjét, megbízatásuk idõtartamát és újraválaszthatóságuk mértékét az e törvényben meghatározott keretek között a területi és az országos alapszabály határozza meg. (2) A választott tisztségviselõk, bizottsági tagok, küldöttek és a tagozatok elnökei megbízatásának leghosszabb idõtartama négy év, amely ismételt megválasztásukkal 244
legfeljebb egy alkalommal meghosszabbítható. Országos és területi kamarai vezetõ tisztségviselõkre az alapszabályban meghatározott összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. (3) A területi kamarába tisztségviselõnek az ott nyilvántartott kamarai tag választható meg. Az országos kamara tisztségviselõjének bármely azonos szakmai területi kamara tagja megválasztható. (4) A tisztségviselõket titkos szavazással kell megválasztani. 21. § (1) A kamarai tag egyidejûleg nem lehet az elnökség és a felügyelõ bizottság tagja, továbbá az elnökség és a felügyelõ bizottságok tagjai nem lehetnek egymás közeli hozzátartozói [Ptk. 685. § b) pontja], illetve munkakörükben egymás alá- és fölérendeltjei. (2) Az összeférhetetlenség fennállásának kérdésében a tisztségviselõ választására jogosult testület foglal állást az illetékes etikai-fegyelmi bizottság véleménye alapján. (3) A kamarai tag tisztségviselõként azonos kamarai szervezeten belül egy tisztséget tölthet be. (4) Nem lehet a) a területi kamara elnöke, alelnöke, etikai-fegyelmi bizottságának elnöke, titkára az, aki a területi kamara illetékességi területén építésügyi vagy építésfelügyeleti hatósági feladatot ellátó köztisztviselõ, ideértve a sajátos építményfajták szerinti hatóságokat is, b) az országos kamara tisztségviselõje az, aki az építésügy irányításáért felelõs központi közigazgatási szerv ügyintézõ vagy vezetõ köztisztviselõje. (5) A (4) bekezdés szerinti összeférhetetlenséget a megválasztástól számított 60 napon belül meg kell szüntetni. Ha a határidõn belül a megválasztott tisztségviselõ az összeférhetetlenséget nem szünteti meg, a kamarai tisztségviselõi megbízatása megszûnik. A megválasztott tisztségviselõ az összeférhetetlenség fennállása alatt a kamarai tisztségével kapcsolatos feladatait nem láthatja el. 22. § (1) A tisztségviselõ megbízatása megszûnik a tisztségviselõ: a) halálával, b) lemondásával, c) visszahívásával, d) megbízatása idõtartamának lejártával, e) a kamarai tagság megszûnésével. (2) A tisztségviselõ visszahívását az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben az õt megválasztó testület tagjainak 10%-a, a területi kamara tisztségviselõje esetén a területi kamara felügyelõ bizottsága, valamint országos kamarai tisztségviselõ esetén az országos felügyelõ bizottság indokolt írásbeli javaslattal kezdeményezheti. (3) A visszahívásról - titkos szavazással - az a testület dönt, amelyik a tisztségviselõt megválasztotta. (4) Az (1) bekezdés e) pontja körébe tartozik a kamarai tagság végleges megszüntetése, valamint a területi kamara tisztségviselõjének másik azonos szakmai területi kamarába történõ átjegyzése. V. Fejezet A kamara gazdálkodása 23. § (1) A kamara a mûködésével járó költségeket a következõ bevételekbõl fedezi: a) a tagdíjakból, b) az eljárási díjakból, c) a kamara szakmai szolgáltatásaiért fizetett díjakból, d) az egyéb bevételekbõl. (2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott díjak országosan egységes mértékûek. 245
(3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti kamarai szakmai szolgáltatásokról, azok díjairól, illetve a díj felhasználásáról az országos kamarák külön szabályzatban rendelkeznek. Nonprofit gazdasági társaság alapítása 24. § (1) A kamara gazdasági tevékenységet (ellenérték fejében, nyereség vagy haszonszerzés céljából rendszeresen folytatott termelõ vagy szolgáltató tevékenység) nem végezhet. (2) A kamara gazdasági társaságnak nem lehet tagja, és ilyen társaságban nem szerezhet részesedést. (3) A kamara - feladatainak ellátása érdekében – jogi személy nonprofit gazdasági társaságot (a továbbiakban: nonprofit gazdasági társaság) alapíthat. (4) A kamara által alapított nonprofit gazdasági társaság gazdasági társaságnak nem lehet tagja, és ilyen társaságban nem szerezhet részesedést. (5) A kamara által alapított nonprofit gazdasági társaság tagja lehet más nonprofit gazdasági társaságnak, feltéve, hogy az nem tagja gazdasági társaságnak, és ilyenben nincs részesedése. VI. Fejezet A tagsági viszony és a tag jogai 25. § (1) A kamarai felvételre jogosult, aki a) magyar állampolgár, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy, vagy b) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik, vagy c) nem magyar állampolgár nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján, és d) nem áll büntetõeljárás vagy büntetõügyben hozott ítélet, illetõleg foglalkozástól való eltiltás hatálya alatt, e) a (3), illetve a (4) bekezdésben meghatározott szakmai feltételekkel rendelkezik. (2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti viszonosság fennállásáról a kamara nyilatkozik. (3) A kamarai felvételre jogosító feltétel a szakterületnek megfelelõ szakirányú képzést nyújtó egyetemen vagy fõiskolán szerzett oklevél, vagy azzal egyenértékûnek elismert diploma. (4) Az egyetemen, fõiskolán szerzett szakirányú kiegészítõ képzés, továbbképzés idõtartamát a (3) bekezdésben elõírt szakmai gyakorlat idõtartamába be kell számítani. (5) Nem tagadható meg a kamarai felvétele annak, aki az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott feltételekkel rendelkezik, és nem esik a (6) bekezdésben foglalt tiltó rendelkezések hatálya alá. (6) Nem vehetõ fel a kamarába: a) akit a kamarából kizártak, a kizárástól számított 3 évig, b) aki cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll. (7) A kamarai tag Magyarországon egyidejûleg a lakóhelye szerint illetékes területi mérnöki és területi építész kamara tagja is lehet. (8) A kamarai tagot a választása szerinti - a szakképesítése, tevékenysége alapján meghatározott - szakmai tagozatba vagy tagozatokba is fel kell venni. 26. § (1) A tagfelvételi kérelmet írásban ahhoz a területi kamarához kell elõterjeszteni, amelynek területén a tevékenységet folytató természetes személy lakóhelye van. (2) A kamarába való felvételrõl a területi kamara elnöksége a törvényi feltételek igazolása után 30 napon belül határoz. 246
(3) A felvételt megtagadó határozat ellen a kérelmezõ a kézbesítéstõl számított 15 napon belül az országos kamarához fellebbezhet. A fellebbezést 30 napon belül el kell bírálni. (4) Ha az országos kamara a felvételi kérelmet elutasította, e határozatot a kérelmezõ a határozat kézbesítésétõl számított 30 napon belül a területi kamara székhelye szerint illetékes megyei (fõvárosi) bíróság elõtt keresettel támadhatja meg. A bíróság az eljárás során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit alkalmazza. 27. § (1) A kamara tagját lakóhelye megváltozása esetén - kérésére - az illetékes területi kamarához kell átjegyezni. (2) Az átjegyzési kérelmet a lakóhelyváltozástól számított 30 napon belül annál a kamaránál kell elõterjeszteni, ahol a kérelmezõt a lakóhelyváltozást megelõzõen tagként nyilvántartották. Az átjegyzéssel a kérelmezõ elõzõ területi kamarai tagsága megszûnik. 28. § A tag joga, hogy a) tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a taggyûlésen, b) tisztséget viseljen a kamarában, c) igénybe vegye a kamara által nyújtott szolgáltatásokat, d) részt vegyen a szakmai tagozatok tevékenységében. 29. § (1) A tag kötelezettsége, hogy a) megfizesse a területi alapszabályban rögzített határidõig és az országos küldöttgyûlés által megállapított mértékû tagdíjat, b) megtartsa az alapszabályban és a szabályzatokban foglaltakat, c) szakmai tevékenységét a jogszabályoknak, a hatósági elõírásoknak, szakmai követelményeknek és a kamara által megállapított etikai szabályoknak megfelelõen végezze. (2) (3) Amennyiben a tagnak a tagsági viszonya alatt egyévi tagdíjat meghaladó hátraléka halmozódik fel, a területi kamara elnöksége a tagsági viszonyt határozatával megszüntetheti. A határozat ellen a kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet az országos kamarához kell benyújtani. Amennyiben a fellebbezéssel egyidejûleg a tag a hátralékos tagdíjat maradéktalanul megfizeti, az elsõ fokú határozatot hatályon kívül kell helyezni. 30. § (1) A területi kamara elnöksége felfüggeszti a tagsági viszonyt, ha a) a tag ezt kéri, legfeljebb öt év idõtartamra, b) a tagot a 34/A. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott fegyelmi büntetéssel sújtották. (2) A felfüggesztés ideje alatt a tagsági viszonyból eredõ valamennyi jog és kötelezettség szünetel. (3) Az (1) bekezdés a) pontja szerint felfüggesztett tagsági viszonyt a tag kérelmére, az (1) bekezdés b) pontja szerint felfüggesztett tagsági viszonyt a határozott idõ elteltével - a tag kérésére - a területi elnökség helyreállítja. A tagnak mindkét esetben nyilatkoznia kell, hogy a 25. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban szereplõ feltételekben történt-e a felfüggesztés ideje alatt változás. 31. § A kamarai tagság megszûnik: a) lemondással, illetve a 30.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti idõ leteltével, b) fegyelmi határozattal történõ kizárással, c) a 25. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott feltétel megszûntével, vagy a foglalkozástól való eltiltással, d) a tag halálával, e) ha a tagot cselekvõképességének korlátozottsága vagy hiánya miatt gondnokság alá helyezték, f) a 29. § (3) bekezdés szerinti jogerõs megszüntetõ határozattal.
247
32. § (1) A területi kamara - kérelmére - tagjelöltként veszi fel azt a mérnököt, illetve építészt, aki - az egyéb feltételek fennállása mellett - a 25. § (2) bekezdésében meghatározott gyakorlati idõvel nem rendelkezik. (2) A tagjelölt a területi kamara és a szakmai tagozatok munkájában tanácskozási joggal vehet részt. 33. § (1) A kamaráknak a tervezõi, illetve szakértõi névjegyzékbe vételrõl, kizárásról és törlésrõl hozott határozatai közigazgatási határozatnak minõsülnek. (2) A kamarák munkaviszonyban álló tisztségviselõinek és az ügyintézõ szervek alkalmazottainak a jogállására a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. VII. fejezet Az etikai-fegyelmi eljárás 34. § (1) Fegyelmi vétséget követ el az a tag, aki az építészeti, illetve mérnöki tevékenységre vonatkozó jogszabályok, szakmai szabályok, illetve kamarai szabályzatok rendelkezéseit szándékosan vagy gondatlanul megszegi. (2) A fegyelmi felelõsséget az elkövetés idején hatályban lévõ jogszabályok, illetve kamarai szabályzatok szerint kell elbírálni. Ha az elbíráláskor hatályban lévõ rendelkezések enyhébb elbírálást tesznek lehetõvé, úgy ezeket kell alkalmazni. (3) A kamara által külön jogszabályok szerint vezetett névjegyzékben szereplõ, de kamarai tagsággal nem rendelkezõ szakmagyakorlókkal szemben fegyelmi eljárás kizárólag a kamarai szabályzatok keretein kívül, a szakmai szabályok megszegésével elkövetett fegyelmi vétség esetén folytatható le. (4) Az 1. § (5) bekezdés szerinti személyekkel szemben lefolytatott fegyelmi eljárásról annak jogerõs és végrehajtható lezárását követõen - az illetékes területi kamara értesíti a letelepedés helye szerinti eljáró hatóságot. 34/A. § (1) A fegyelmi vétség esetén kiszabható büntetések: a) figyelmeztetés, b) pénzbírság, amelynek mértéke legfeljebb a kiszabás idõpontjában hatályos szabálysértési pénzbírság legmagasabb összegének négyszerese, c) a kamarai tisztség viselésétõl való, legfeljebb egy évig terjedõ eltiltás, d) a tagsági viszony legfeljebb egy évig terjedõ felfüggesztése, e) a kamarából történõ kizárás. (2) Pénzbírság az (1) bekezdés a), c)-e) pontjaiban meghatározott büntetéssel együtt, mellékbüntetésként is alkalmazható. (3) Az (1) bekezdés d)-e) pontjaiban meghatározott büntetés végrehajtása egy alkalommal legfeljebb három év idõtartamra felfüggeszthetõ. Ha a felfüggesztés idõtartama alatt jogerõsen újabb etikai-fegyelmi büntetést (a továbbiakban: fegyelmi büntetés) szabtak ki, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani. (4) A jogerõsen kiszabott fegyelmi büntetést a kamarai nyilvántartásban fel kell tüntetni. A bejegyzett büntetést a nyilvántartásból öt év eltelte után törölni kell. (5) Ha a (4) bekezdés szerinti idõn belül újabb fegyelmi eljárás megindítására kerül sor, az új eljárás során az (1) bekezdés a) pontja szerinti büntetés nem állapítható meg. (6) A jogerõsen kiszabott fegyelmi büntetésrõl a szakmagyakorlási jogosultságról névjegyzéket vezetõ szervet értesíteni kell. (7) A 34. § (3) bekezdése szerinti személyekkel szemben kizárólag az (1) bekezdés b) pontja szerinti büntetés szabható ki. 34/B. § (1) Az eljárás alá vont személy a) megismerheti az ügyre vonatkozó bizonyítékokat, azokra nyilatkozatot tehet, 248
b) az iratokba betekinthet, azokról másolatot kérhet, c) az eljárás résztvevõihez kérdést intézhet, illetve bizonyítási indítványt terjeszthet elõ, d) az eljárási cselekményekben részt vehet, e) az ügyben eljáró személyekkel szemben összeférhetetlenségi kifogást terjeszthet elõ. (2) Az eljárásban az eljárás alá vont személy helyett és nevében megbízottja vagy jogi képviselõje (a továbbiakban együtt: képviselõje) is eljárhat, kivéve, ha az eljárás alá vont személy személyes megjelenése, illetve meghallgatása szükséges. 34/C. § (1) A fegyelmi eljárást a) elsõ fokon: a területi kamara etikai-fegyelmi bizottságának fegyelmi tanácsa, b) másodfokon: az országos kamara etikai-fegyelmi bizottságának fegyelmi tanácsa folytatja le. (2) Elsõ és másodfokon az eljáró tanács elnökbõl és legalább két tagból áll. (3) Legalább öt tagból álló fegyelmi tanács jár el másodfokon, ha az elsõ fokú fegyelmi tanács a 34/A. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kamarából történõ kizárás fegyelmi büntetést szabott ki. 34/D. § (1) A fegyelmi tanács elnökeként és tagjaként, valamint vizsgálóbiztosként nem járhat el: a) a panaszos, az eljárás alá vont személy és azok hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], b) aki jogerõs fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, vagy aki ellen büntetõeljárás van folyamatban, ennek jogerõs befejezéséig, illetve ha az eljárás során büntetés kiszabására került sor, a büntetés alóli mentesítésig, c) akinek a tanúkénti meghallgatása az eljárásban szükségessé válhat, d) a területi kamara elnöke, alelnöke, elnökségi tagja, e) a másodfokú eljárásban az, aki az elsõ fokú eljárásban eljárt, f) akitõl az ügy elfogulatlan elbírálása egyéb okból nem várható. (2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túlmenõen nem járhat el a fegyelmi tanács tagja vizsgálóbiztosként, a vizsgálóbiztos a fegyelmi tanács tagjaként. (3) A kizárásra vonatkozó rendelkezéseket a jegyzõkönyvvezetõre és a szakértõre is megfelelõen alkalmazni kell. (4) A kizárási okot az érintettek kötelesek az etikai-fegyelmi bizottság elnökének bejelenteni. (5) Az eljárás alá vont tag a fegyelmi tanács elnöke, tagjai vagy a vizsgálóbiztos ellen kizárási okot jelenthet be. A kizárással érintett személy meghallgatása után a kizáró okról az etikai-fegyelmi bizottság elnöke határoz. A területi kamara etikai-fegyelmi bizottságának elnöke ellen bejelentett kizárási ok kérdésében az országos kamara etikaifegyelmi bizottságának elnöke, az országos kamara etikai-fegyelmi bizottságának elnöke ellen bejelentett kizárási ok kérdésében az országos kamara elnökének javaslatára az országos kamara felügyelõbizottsága határoz. (6) Ha a kizárásnak a területi kamara etikai-fegyelmi bizottságának elnöke, az országos kamara etikai-fegyelmi bizottságának elnöke vagy országos kamara felügyelõbizottsága helyt ad, kijelöli az eljáró tanácsot. (7) Ha valamennyi fegyelmi tanáccsal szemben kizáró ok áll fenn, a területi kamara elnöke az országos kamarát keresi meg más kamaránál mûködõ fegyelmi tanács kijelölése végett. (8) A fegyelmi eljárást a) a területi kamara elnökével, alelnökével, titkárával, etikai-fegyelmi bizottság elnökével és tagjával szemben - ideértve az elõzetes vizsgálat elrendelését is - az országos kamara etikai-fegyelmi bizottsága által kijelölt kamara,
249
b) az országos kamara elnökével, alelnökével, elnökségi tagjával, titkárával, etikaifegyelmi bizottság elnökével és tagjával szemben a lakhelye szerint illetékes kamara folytatja le.” (2) A fegyelmi eljárást fegyelmi vétség gyanúja esetén, illetve ha azt a tag maga kéri, az etikai-fegyelmi bizottság elnöke írásban rendeli el, a hozzá beérkezett írásbeli bejelentés, megkeresés, illetve a feladatkörében tudomására jutott tények alapján. A fegyelmi eljárásról a határozat egy példányának megküldésével az etikai-fegyelmi bizottság elnöke haladéktalanul értesíti az eljárás alá vont személyt, a panaszost, a területi kamara elnökét, valamint az etikai-fegyelmi bizottság tagjai közül kijelöli a vizsgálóbiztost. 35. § (1) A fegyelmi eljárást kezdeményezheti a) természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezet (a továbbiakban együtt: panaszos), b) a kamara szerve, tisztségviselõje, tagja, c) hatáskörében eljárva a szakmagyakorlási jogosultságról névjegyzéket vezetõ szerv, az építésügyi (létesítési) és építésfelügyeleti hatóságok. (2) A fegyelmi eljárást fegyelmi vétség gyanúja esetén, illetve ha azt a tag maga kéri, az etikai-fegyelmi bizottság elnöke írásban rendeli el, a hozzá beérkezett írásbeli bejelentés, megkeresés, illetve a feladatkörében tudomására jutott tények alapján. A fegyelmi eljárásról a határozat egy példányának megküldésével az etikai-fegyelmi bizottság elnöke haladéktalanul értesíti az eljárás alá vont személyt, a panaszost, a területi kamara elnökét, valamint az etikai-fegyelmi bizottság tagjai közül kijelöli a vizsgálóbiztost. (3) A panasz visszavonása a fegyelmi eljárás lefolytatását nem akadályozza. (4) A fegyelmi eljárás megindításának nincs helye, ha azt a területi kamara a kötelezettségszegésrõl szóló panasz beérkezésétõl, illetve a hivatalból megindított eljárás esetén a jegyzõkönyv felvételétõl számított 3 hónapon belül nem indította meg, illetve az elkövetéstõl számított 3 év eltelt. Ha a cselekmény miatt büntetõ- vagy szabálysértési eljárás indult, és az nem végzõdött felmentéssel, a 3 hónapos határidõt a jogerõs határozatnak a kamarával való közlésétõl, a 3 éves határidõt pedig az eljárás jogerõs befejezésétõl kell számítani. (5) A fegyelmi eljárást annak megindításától számított 120 napon belül be kell fejezni. 35/A. § (1) Meg kell tagadni a fegyelmi eljárás elrendelését, ha a) a bejelentés nyilvánvalóan megalapozatlan, vagy a bejelentett tények alapján fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja nem állapítható meg, b) a bejelentésben foglalt tények miatt fegyelmi eljárás van folyamatban vagy már jogerõs fegyelmi határozatot hoztak. (2) Megtagadható a fegyelmi eljárás névtelen bejelentés esetén. (3) A fegyelmi eljárás elrendelését megtagadó határozatot ismert panaszos esetén a panaszosnak és annak kell megküldeni, aki ellen a panasz irányult. (4) A fegyelmi eljárás elrendelését megtagadó határozat kézhezvételétõl számított 15 napon belül a 35. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti, ismert panaszos kezdeményezheti a fegyelmi eljárás lefolytatását az etikai-fegyelmi bizottságnál. A fegyelmi eljárás lefolytatásáról az etikai-fegyelmi bizottság határoz. (5) A (4) bekezdés szerinti esetben a fegyelmi eljárás során a panaszos jár el a vizsgálóbiztos helyett, a 35/B-35/C. § szerinti jogosítványokra és vizsgálat lefolytatására azonban nem jogosult. 35/B. § (1) A vizsgálóbiztos köteles vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a tényállás megállapításához szükséges körülményeket felderíteni, az eljárás alá vont személy javára és terhére szóló bizonyítékokat beszerezni.
250
(2) A vizsgálóbiztos az eljárás alá vont személyt nyilatkozattételre hívja fel azzal, hogy az ügyre vonatkozó iratokat 8 napon belül jogosult a területi kamarának megküldeni. (3) A vizsgálóbiztos meghallgathatja a panaszost (sértettet), az eljárás alá vont személyt és az általuk megjelölt tanúkat, megvizsgálja a rendelkezésére bocsátott iratokat, szükség esetén szakértõ közremûködését veheti igénybe. A vizsgálóbiztos vizsgálatának nem akadálya, ha az eljárás alá vont személy a meghallgatáson nem jelent meg, vagy nem nyilatkozik. Errõl az eljárás alá vont személyt tájékoztatni kell. (4) Az eljárási cselekményekrõl jegyzõkönyvet kell készíteni. A jegyzõkönyvet a meghallgatott személy, a vizsgálóbiztos, valamint a jegyzõkönyvvezetõ írja alá. 35/C. § (1) A vizsgálóbiztos az eljárás eredményérõl összefoglaló jelentést készít és az iratokat indítványával együtt az etikai-fegyelmi bizottság elnökének átadja. (2) A vizsgálatot 30 nap alatt be kell fejezni. Ez a határidõ indokolt esetben egy alkalommal, a területi kamara elnöke által 30 nappal meghosszabbítható.” „36. § (1) Az etikai-fegyelmi bizottsága vizsgálat alapján a) megszünteti az eljárást, b) elrendeli fegyelmi tárgyalás megtartását, c) fegyelmi tárgyalás nélküli figyelmeztetés fegyelmi büntetés megállapítását kezdeményezi. (2) Az (1) bekezdésben foglalt határozatról az etikai-fegyelmi bizottság elnöke az eljárás alá vont személyt és a panaszost értesíti. (3) Az etikai-fegyelmi bizottság elnöke a fegyelmi tárgyalás megtartásának elrendelésével egyidejûleg az etikai-fegyelmi bizottság tagjai közül kijelöli az eljáró fegyelmi tanács elnökét és tagjait. 36/A. § (1) A fegyelmi tanács elnöke a) tárgyalás nélkül a 34/A. § (1) bekezdés a) pont szerinti figyelmeztetés fegyelmi büntetés megállapítását kezdeményezheti, b) kitûzi a fegyelmi tárgyalást, megidézi az eljárás alá vont személyt, a képviselõjét, a tanúkat, a vizsgálóbiztost, és további bizonyítást rendelhet el. A fegyelmi tanács elnöke intézkedéseirõl a vizsgálóbiztost értesíti. (2) A fegyelmi tanács elnöke az eljárás alá vont személyt az idézéssel egyidejûleg tájékoztatja, hogy a vizsgálóbiztos jelentésére legkésõbb a tárgyaláson észrevételt tehet. Figyelmezteti arra is, hogy ha alapos ok nélkül az eljárásban nem vesz részt, ez az eljárás lefolytatását nem akadályozza. (3) Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerû idézés ellenére a fegyelmi tárgyaláson nem jelenik meg, azt távollétében is meg lehet tartani. 36/B. § (1) A fegyelmi tanács tárgyalás tartása nélkül figyelmeztetést állapít meg, ha az eljárás alá vont személy a fegyelmi vétség elkövetését elismerte, a fegyelmi vétség egyértelmû és a kötelességszegés kisebb súlyú. (2) Ha a figyelmeztetésrõl szóló határozat kézbesítésétõl számított 15 napon belül az eljárás alá vont személy vagy képviselõje tárgyalás tartását kérte, a figyelmeztetés hatályát veszti és a fegyelmi tanács elnöke tárgyalást tûz ki, és errõl a vizsgálóbiztost értesíti. 36/C. § (1) A vizsgálóbiztos, az eljárás alá vont személy és képviselõje a tárgyalás bármely szakában bizonyítási indítványt tehet. (2) A fegyelmi tárgyalásról jegyzõkönyvet kell készíteni. A fegyelmi tanács elrendelheti a tárgyalás anyagának hangszalagra történõ rögzítését. Ez esetben a tárgyalásról készült jegyzõkönyvet 8 napon belül el kell készíteni. (3) Ha más hatóság eljárása érintheti a fegyelmi ügy eldöntését, a fegyelmi tanács elrendelheti az eljárás felfüggesztését a bíróság vagy más hatóság elõtt folyamatban lévõ ügy jogerõs befejezéséig.
251
36/D. § (1) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben szándékos vagy olyan gondatlan bûncselekmény elkövetése miatt emelt vádat az ügyész, amelynek büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél súlyosabb, a fegyelmi tanács ideiglenes intézkedéssel az eljárás alá vont személy kamarai tagságát azonnali hatállyal felfüggeszti és a tevékenységének végzésére való jogosultságának felfüggesztését kezdeményezi a jogosultságról névjegyzéket vezetõ szervnél. (2) A felfüggesztésrõl szóló határozatot 5 napon belül az eljárás alá vont személynek kézbesíteni kell, aki a határozat ellen 8 napon belül fellebbezést terjeszthet elõ a másodfokú fegyelmi tanácshoz. (3) Az (1) bekezdés szerinti ideiglenes intézkedés mindaddig hatályban marad, amíg azt a fegyelmi tanács határozatában hatályon kívül nem helyezi.” „37. § (1) A fegyelmi tanács a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli és az ezen alapuló meggyõzõdése alapján állapítja meg a tényállást. (2) A fegyelmi tanács határozatában a) az eljárást megszünteti, b) az eljárás alá vont személyt elmarasztalja és a 34/A. § (1) bekezdésében meghatározott büntetés valamelyikét szabja ki. (3) A határozat rendelkezõ része tartalmazza: a) az eljárás alá vont személy nevét, lakcímét (székhelyét), kamarai tagságának nyilvántartási számát, szükség esetén a jogosultsága megnevezését, névjegyzéki nyilvántartási számát, b) a fegyelmi tanács döntését arról, hogy az eljárás alá vont személyt vétkesnek nyilvánítja és fegyelmi büntetést szab ki, vagy a megindított eljárást megszünteti, c) az ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezését, d) vétkesség megállapítása esetén azt a körülményt, hogy a fegyelmi vétséget az eljárás alá vont személy szándékosan vagy gondatlanul követte el, több fegyelmi tényállás esetén az elkövetett fegyelmi vétségek számát, e) a kiszabott fegyelmi büntetést, utalást az érdemi döntés alapját képezõ jogszabályi és egyéb rendelkezésekre, f) az eljárási költségek viselésének módját, g) tájékoztatást arról, hogy a határozat ellen a fegyelmi eljárás alá vont személy és képviselõje, valamint a panaszos a kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezhet. (4) A határozat indokolási része tartalmazza: a) a tényállást és annak bizonyítékait, b) a levont ténybeli és jogi következtetést, c) a büntetés kiszabása esetén a súlyosbító és enyhítõ körülményeket. (5) A fegyelmi határozatot a tárgyalás befejezése után 15 napon belül meg kell küldeni az eljárás alá vont személynek és képviselõjének, a vizsgálóbiztosnak, valamint a panaszosnak. (6) Az elsõ fokú fegyelmi tanács határozata ellen a határozat kézhezvételétõl számított 15 napon belül az eljárás alá vont személy, a képviselõje, a vizsgálóbiztos, valamint a panaszos az országos kamara etikai-fegyelmi bizottsága elnökéhez fellebbezhet. A fellebbezés a határozat jogerõre emelkedésére halasztó hatályú. 37/A. § (1) Az elsõ fokú fegyelmi határozat ellen benyújtott fellebbezést az etikaifegyelmi bizottság az országos kamara etikai-fegyelmi bizottsága elnökének küldi meg. (2) Az országos kamara etikai-fegyelmi bizottságának elnöke a fellebbezés kézhezvételét követõ 5 napon belül kijelöli az országos kamara etikai-fegyelmi bizottság tagjai közül a másodfokon eljáró fegyelmi tanácsot és annak elnökét, valamint a vizsgálóbiztost, továbbá a kijelöléssel egyidejûleg a vizsgálóbiztos részére az ügy iratait megküldi azzal, hogy a fellebbezésre észrevételeit 15 napon belül tegye meg.
252
(3) Ha a 37/B-37/D. §-ok másként nem rendelkeznek, a másodfokú eljárásban a 36/A. §, a 36/C. §, valamint a 37. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. 37/B. § (1) A másodfokon eljáró fegyelmi tanács tárgyaláson kívül hozott határozattal elutasítja a fellebbezést, ha az elkésett, vagy ha azt nem az eljárás kezdeményezésére jogosult terjesztette elõ. (2) A másodfokon eljáró fegyelmi tanács az elsõ fokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja, vagy megsemmisíti. (3) Ha az elsõ fokú határozat megalapozatlan, a tényállás nincs felderítve vagy hiányos, ellentétes az iratok tartalmával, illetve helytelen ténybeli következtetést tartalmaz - és a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy részbizonyítás felvétele útján nem állapítható meg - a másodfokú fegyelmi tanács az elsõ fokú fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezi és az elsõ fokú fegyelmi tanácsot új eljárásra utasítja. (4) Hatályon kívül kell helyezni az elsõ fokú határozatot akkor is, ha azt az elsõ fokú eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozták meg. (5) A másodfokú határozat ellen az eljárás alá vont személy, a képviselõje, a vizsgálóbiztos, valamint a panaszos a kézbesítéstõl számított 30 napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat. (6) A másodfokú határozat a közléssel válik jogerõssé és végrehajthatóvá, de az (5) bekezdés szerinti esetben a végrehajtás felfüggesztése kérhetõ a bíróságtól. 37/C. § (1) A jogerõs fegyelmi határozat meghozatalát követõen a panaszos, az eljárás alá vont személy és képviselõje új eljárás lefolytatását kérheti. Új eljárás lefolytatására az eljárás alá vont személy életében, az eljárás jogerõs befejezésétõl számított öt éven belül van lehetõség. (2) Új eljárásnak van helye akkor is, ha az alapügyben az eljáró fegyelmi tanács valamely tagja kötelességét a Büntetõ Törvénykönyvbe ütközõ módon megszegte. (3) A területi kamara etikai-fegyelmi bizottságának elnöke új eljárás lefolytatását akkor rendeli el, ha a) az ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálatára nem került sor, illetve az arra nyitva álló idõ már letelt, és b) olyan tényre vagy bizonyítékra, vagy olyan jogerõs bírói vagy más hatósági határozatra hivatkoznak, amit az eljáró fegyelmi tanács nem bírált el, amennyiben ezen bizonyítékok alkalmasak a kihirdetett fegyelmi határozat megváltoztatására. (4) Az új eljárás lefolytatásáról a területi kamara etikai-fegyelmi bizottsága dönt. Az elutasító határozat ellen a kézbesítéstõl számított 15 napon belül az eljárás kezdeményezõje az országos kamara fegyelmi tanácsához fellebbezéssel élhet. (5) Az új eljárás során az elsõ és másodfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell. (6) Az eljárást elrendelõ határozatnak a jogerõsen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtására halasztó hatálya nincsen, kivéve, ha ezt az eljáró fegyelmi tanács kifejezetten kimondja, és határozattal intézkedik a kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztése iránt. 37/D. § Az etikai-fegyelmi bizottságok mûködését, valamint a fegyelmi eljárás részletes szabályait e törvény keretei között a kamarák fegyelmi szabályzatában, illetve a fegyelmi eljárás költségének, a pénzbüntetés befizetésének, kezelésének és felhasználásának szabályait külön szabályzatban kell megállapítani.
253
VIII. Fejezet Törvényességi felügyelet 38. § (1) A Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Építész Kamara, a területi mérnöki kamarák, és a területi építész kamarák (a továbbiakban együtt: kamarák) tevékenysége felett az általános törvényességi felügyeletet az építésügyért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) gyakorolja. Azokban az esetekben, amikor a kamarák törvényességi felügyeletére a sajátos építményfajtákra vagy a mûemlékekre vonatkozó jogszabályokkal összefüggõ tevékenysége alapján kerül sor, akkor a miniszter a törvényességi felügyelet körében gyakorolt intézkedéséhez - elõzetesen - kikéri, illetve figyelembe veszi az illetékes miniszter szakmai véleményét. (2) A miniszter, mint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) foglaltak szerinti felügyeleti szerv, jogosult hivatalból megvizsgálni a kamarák 42. § (1) bekezdés szerinti hatósági eljárását és azok döntését. (3) Az e törvény alapján gyakorolt törvényességi felügyelet nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. (4) Ha a kamara mûködésének törvényessége másképpen nem állítható helyre, a miniszter bírósághoz fordul. A bíróság a) megsemmisítheti a kamara testületi szervének jogsértõ határozatát, és új határozat hozatalát rendelheti el, b) felfüggesztheti a kamara testületi szerveinek és tisztségviselõinek mûködését, és a kamara irányítására - a felfüggesztés tartamára - felügyelõ biztost rendelhet ki. (5) A felügyelõ biztos köteles a mûködés törvényességének helyreállítása céljából haladéktalanul összehívni a kamara küldöttgyûlését. Ha a küldöttgyûlés a mûködés törvényességét helyreállítja, a kamara más testületi szervének és tisztségviselõinek mûködése sem függeszthetõ fel tovább. (6) Nem rendelhetõ ki felügyelõ biztosként az, aki a szakmai kamarában tisztséget nem viselhet. (7) A felügyelõ biztos tevékenységérõl és annak eredményérõl tájékoztatja a bíróságot, valamint a törvényességi felügyelet gyakorlóját. (8) A felügyelõ biztos díjazását és költségtérítését a bíróság állapítja meg. 39. § (1) A szakmai kamarák azokat a határozataikat, amelyekre a törvényességi felügyelet kiterjed, továbbá alapszabályukat és egyéb önkormányzati szabályzataikat - meghozataluktól, illetve elfogadásuktól számított 15 napon belül - kötelesek megküldeni a törvényességi felügyeletet ellátó miniszternek. (2) A miniszter ellenõrzi, hogy az alapszabályok és a többi önkormányzati szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá, hogy a kamara szerveinek határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy a többi önkormányzati szabályzatot, és szükség esetén a 38. §-ban foglaltak szerint jár el. Jogsértõ határozatok bírósági felülvizsgálata 40. § (1) A területi kamara bármely tagja kérheti a bíróságtól a kamara valamely testületi szerve által hozott olyan határozat felülvizsgálatát, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, a kamara alapszabályába vagy más önkormányzati szabályzatába ütközik. Az országos kamara testületi szerve által hozott jogsértõ határozattal kapcsolatban ez a jog a területi kamarákat illeti meg.
254
(2) Perindítás elõtt a sérelmet szenvedett tag, illetve területi kamara köteles a jogsértést a jogsértõ határozatról történt tudomásszerzéstõl számított 30 napon belül, de legkésõbb a határozat meghozatalától számított hat hónapon belül a felügyelõ bizottságnak bejelenteni. Ez utóbbi határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár. (3) A felügyelõ bizottság a bejelentést követõ 30 napon belül állást foglal. (4) A pert a tag a területi kamara ellen, illetve a területi kamara az országos kamara ellen a felügyelõ bizottság állásfoglalásától vagy a (3) bekezdésben említett határidõ eredménytelen elteltétõl számított 30 napon belül indíthatja meg. A perindításnak nincs halasztó hatálya, a bíróság azonban a határozat végrehajtását felfüggesztheti. (5) A (4) bekezdésben megállapított határidõ elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. (6) A bíróság eljárására egyebekben a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. A bíróságok és a hatóságok feladatai a kamarai tagsággal kapcsolatban 41. § (1) A bíróság a területi kamara nyilvántartásba vételérõl és törlésérõl értesíti az országos kamarát. (2) A cégbíróság az 1. §-ban említett gazdálkodó szervezetek cégnyilvántartásba történt bejegyzésérõl, törlésérõl, székhelyének vagy tevékenységi körének megváltoztatásáról, valamint a gazdálkodó szervek bejegyzésére irányuló kérelem elutasításáról értesíti az illetékes területi kamarát. (3) A községi, a városi, a fõvárosi kerületi jegyzõ az 1. § (3) bekezdésében meghatározott esetekben a vállalkozói igazolvány kiadásáról, illetve tevékenységi körének megváltozásáról, valamint az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlására való jog megszûnésérõl értesíti az illetékes területi kamarát. IX. Fejezet Közigazgatási hatósági ügyek intézése 42. § (1) A Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni - az e §-ban foglalt eltérésekkel - a következõ ügyekben: a) mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogosultságának megállapítása, törlése, visszavonása, illetve az érvényességével kapcsolatos eljárás és döntés b) törvénnyel vagy kormányrendelettel a kamarák hatáskörébe utalt egyéb építésügyi igazgatási ügyek intézése [az a)-b) pontok a továbbiakban együtt: kamarai hatósági eljárás]. (2) A területi, illetve az országos kamara hatáskörébe utalt közigazgatási ügyekben a titkár, illetve a fõtitkár jár el. Közigazgatási ügyekben ügyintézõként csak az mûködhet közre, aki a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szerint köztisztviselõnek - nyilvántartás vezetése esetén ügykezelõnek - kinevezhetõ lenne, továbbá a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel. (3) A titkár, illetve fõtitkár a) nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné; b) pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. (4) Ha kormányrendelet másként nem rendelkezik a kamarai hatósági eljárást elsõ fokon a területi kamara folytatja le. A területi kamara döntése ellen fellebbezésnek van helye, melynek az elbírálására az országos kamara jogosult. (5) A kamarai hatósági eljárás lefolytatására irányuló kérelmet kizárólag írásban, az e célra rendszeresített nyomtatványon lehet elõterjeszteni. A kérelemre indult eljárásban az ügyfelet 255
az eljárás megindításáról nem kell értesíteni. Nem minõsül írásbeli kérelemnek a telefax és az elektronikus eszközök útján benyújtott kérelem. (6) A 3. § (1) bekezdés a) pontja és a 11. § (2) bekezdés b) pontja szerinti névjegyzékbõl történõ törlés iránti eljárást hivatalból meg kell indítani, ha a kamara a törlési okról tudomást szerez. A kamara a törlési eljárás során az ügyfelet nyilatkozattételre és adatszolgáltatásra kötelezheti. (7) A kamarai hatósági eljárás során hozott határozatnak méltányosságból való módosítására nincs lehetõség. Hatósági igazolvány és nyilvántartás 43. § (1) A területi kamara kérelemre a tervezõi és szakértõi névjegyzéki bejegyzésrõl hatósági igazolványt állít ki. A hatósági igazolvány igazolja a névjegyzékbe vétel idejét, érvényességét, a gyakorolható tevékenység leírását. (2) A kamarák által vezetett névjegyzékek a következõ adatokat tartalmazzák: a) családi és utónév, születési név, állampolgárság; b) születési hely és idõ, anyja neve; c) lakhely, székhely; d) elérhetõségi cím (postacím, telefon-, faxszám, e-mail); e) szakirányú végzettséget igazoló oklevél száma, kelte, kiállító intézmény neve; f) szakmai gyakorlat ideje, helye; g) szakmagyakorlási jogosultság megnevezése, jele; h) nyilvántartási szám; i) hatósági igazolvány száma; j) nyilvántartásba vétel napja; k) jogosultság megújításának esedékessége (év, hó, nap); l) a jogosultsági vizsga kelte, minõsítése, kiállítója; m) igazságügyi szakértõ esetén annak ténye, igazságügyi szakértõi igazolványának száma; n) tagsági jogállás (aktív vagy felfüggesztett); o) fegyelmi büntetések, illetve az azok alóli mentesítések idõpontja; p) az adatváltozás bejelentésének idõpontja; q) a nyilvántartás megszûnése esetén az iratok átadásának vagy irattárba helyezésének napja. (3) A kamarai tag (2) bekezdés a), d), g), h) és k) pontjai szerinti adatai, továbbá az 1. § (3) bekezdés szerint mérnöki, illetve építészeti tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (4) bekezdés a)-b), d) pontjai szerinti adatai nyilvánosak, azokat a kamarák a világhálón is közzéteszik. „c) a Tanács 85/384/EGK irányelve (1985. június 10.) az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elõsegítõ intézkedésekrõl, 18. cikk (1) bekezdés, 22. cikk (1) bekezdés, 26. cikk (1)-(2) bekezdés és 28. cikk. (4) A kamarák a következõ adattartalommal vezetnek nyilvántartást a gazdálkodó szervezetekrõl: a) a nyilvántartott neve, b) a nyilvántartott székhelye, c) a nyilvántartott tagjainak, vezetõinek adatai (név, születési hely és idõ, anyja neve, tagsági jogviszony, névjegyzéki száma), d) tervezõi, illetve szakértõi jogosultsággal rendelkezõ alkalmazottak adatai (név, születési hely, idõ, lakcím, névjegyzéki szám, alkalmazás idõtartama), 256
e) f) a cégjegyzékbe történõ bejegyzés idõpontja, cégjegyzékszám, g) a névjegyzékbe történõ felvétel idõpontja, h) a névjegyzékbõl történõ törlés idõpontja. (5) A nyilvántartott a nyilvántartásban szereplõ adatainak megváltozásáról köteles a kamarát a változástól számított 15 napon belül tájékoztatni. (6) A nyilvántartásból történõ törlést követõen a nyilvántartott adatait a területi kamara 10 évig köteles megõrizni. 44-50. § X. Fejezet Átmeneti rendelkezések 51. § A 3. §-ban és a 11. §-ban meghatározott közigazgatási feladatok tekintetében az e törvény hatálybalépése elõtt kiadott jogszabályban nevesített eljáró hatóságon, feladatkörüknek megfelelõen az e törvényben szabályozott kamarákat kell érteni. 52. § (1) Az engedélyhez és névjegyzékbe vételhez kötött önálló mérnöki és építészeti tervezõi és szakértõi tevékenységre az e törvény hatálybalépését megelõzõen kiadott engedélyek, a) amennyiben a kamarai tagságra e törvény szerint jogosult, tervezõi vagy szakértõi engedéllyel rendelkezõ személy a kamarai tagfelvételét nem kéri, az 53. § (1) bekezdés szerinti hatálybalépést követõ 180 napig érvényesek, b) amennyiben az engedéllyel rendelkezõ személy a kamarai tagságra e törvény szerint nem jogosult, de a Tervezõi vagy Szakértõi Névjegyzékbe történõ bejegyzését - díj ellenében - az a) pont szerint kéri a szakterületileg illetékes kamarától, az 53. § (1) bekezdés szerinti hatálybalépést követõ legalább 3 évig, de határozott idõhöz kötött engedélyek esetében annak határidejéig érvényesek, a környezetvédelmi szakértõi engedélyek kivételével. Ezen idõpontot követõen csak a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint folytatható tervezõi és szakértõi tevékenység. (2) A törvény 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt névjegyzékekbe bejegyzett - kamarai tagsággal nem rendelkezõ - személyek vonatkozásában is az illetékes kamara gyakorolja a 3. §-ban meghatározott jogköröket, és ellátja a kapcsolódó feladatokat. 52/A. § (1) Az 52. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy mérnöki, illetve építészeti tevékenységét - külön jogszabályban meghatározott körben - akkor folytathatja, ha a) az illetékes szakmai kamaránál az 52. § (2) bekezdése szerint névjegyzékbe vették, vagy korábbi jogosultsága folytonosságát külön jogszabály biztosította, és b) az 52. § (1) bekezdése b) pontjában meghatározott határidõ elteltét követõen az engedélyhez kötött további tevékenység megkezdése elõtt, de legkésõbb 2000. június 30-ig az illetékes kamaránál névjegyzéki bejegyzésének meghosszabbítását kéri, továbbá c) a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez külön jogszabályban elõírt díjfizetési és egyéb feltételeket folyamatosan teljesíti. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár. Hatálybalépés 53. § (1) Ez a törvény - a 42-52. §-ok kivételével - a kihirdetését követõ 180. napon lép hatályba. (2) A törvény 42-52. §-ainak rendelkezései a kihirdetésüket követõ 15. napon lépnek hatályba.
257
Hatályát vesztõ rendelkezés 54. § 55. § Felhatalmazást kap a kormány arra, hogy a) a kamarák hatáskörébe tartozó ügyeket, a kamarai hatósági eljárások részletes szabályait, a kérelem tartalmát és mellékleteit, a határozat részletes tartalmi követelményeit, a nyilvántartások vezetésének módját, b) a kamarai hatósági eljárások ellátásához szükséges feltételeket rendeletben határozza meg. Az Európai Unió jogának való megfelelés 56. § Ez a törvény a következõ uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja: a) a Tanács 2003/109/EK tanácsi irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ állampolgárainak jogállásáról, 11. cikk (1) bekezdés g) pont és 21. cikk; b) az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történõ szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérõl, 24. cikk. c) a Tanács 85/384/EGK irányelve (1985. június 10.) az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elõsegítõ intézkedésekrõl, 18. cikk (1) bekezdés, 22. cikk (1) bekezdés, 26. cikk (1)-(2) bekezdés és 28. cikk. A sötétített szövegrész a 2007. évi LVII. törvény módosítása alapján lépett hatályba 2007. szeptember 01. napjával, kivéve a 14.§ - 17.§ rendelkezéseit, miután azok 2008. január 01. napjával lépnek hatályba. A 21. § (4) bekezdés szerinti összeférhetetlenségi szabályokat a módosító törvény hatálybalépését követõ választáson már alkalmazni kell.
258
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl KIVONAT
Az építészeti-mûszaki tervezés és az építésügyi mûszaki szakértõi tevékenység 32. § (1) Építészeti-mûszaki tervezési tevékenységnek minõsül az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, bõvítéséhez, felújításához, átalakításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének megváltoztatásához szükséges, jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségû építészeti-mûszaki tervdokumentáció elkészítése. (2) Építésügyi mûszaki szakértõi tevékenység az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos mûszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban szakértõi vélemények készítése. (3) Építészeti-mûszaki tervezési, valamint építésügyi mûszaki szakértõi tevékenység a (6) bekezdésben, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerinti szakmai névjegyzékbe vétellel elnyert tervezõi, illetve szakértõi jogosultság (a továbbiakban: tervezõi, illetve szakértõi jogosultság) birtokában folytatható. A névjegyzékbe vételhez a) szakirányú felsõfokú végzettség, b) meghatározott idejû szakirányú gyakorlat, valamint c) jogszabályban meghatározott egyéb feltételek teljesítése szükséges. (4) A (3) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenõen a magyar állampolgár, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személy, továbbá a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy a külön jogszabályban meghatározottak szerint végezhet építészeti-mûszaki tervezési, illetve építésügyi mûszaki szakértõi tevékenységet. (5) Az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi tevékenységet folytató személy csak olyan szakterületen végezhet tervezési vagy szakértõi munkát, amelyhez e törvény szerint megfelelõ tervezõi vagy szakértõi jogosultsággal rendelkezik. Igazságügyi szakértõi jogosultsággal rendelkezõ személy építésügyi mûszaki szakértõi tevékenységet csak akkor folytathat, ha teljesíti a (3) bekezdésben meghatározott követelményeket is. (6) A szakmai névjegyzék vezetése keretében a területi építész, valamint a területi mérnöki kamarák elsõ fokon, az országos kamarák másodfokon a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai szerint határozattal döntenek a tervezõi, illetve a szakértõi jogosultság megállapításáról. (7) Az építészeti-mûszaki tervpályázat a (8) bekezdésben meghatározott tervezési feladatok elõkészítésére szolgáló sajátos tervezési versenyforma, és az építészeti-mûszaki pályamû alapján a tervezõ kiválasztásának egyik módja. (8) A településrendezés, valamint az építmény (épület és mûtárgy) és a rendeltetéséhez szorosan kapcsolódó technológia, továbbá a belsõépítészet, a táj- és kertépítés építési-mûszaki tervezésére - jogszabályban meghatározott esetekben és módon - építészeti-mûszaki tervpályázatot lehet, illetõleg kell kiírni. (9)-(10) (11) Az építészeti-mûszaki terv - külön törvény alapján - szerzõi jogvédelem alatt áll. 33. § (1) A tervezõ felelõs: a) az általa készített építészeti-mûszaki tervek (ideértve a kivitelezési terveket is) 259
aa) mûszaki tartalmának szakszerûségéért, ab) valós állapotnak megfelelõ tartalmáért, ac) építészeti minõségéért, a tervezéssel érintett védett építészeti és természeti örökség megóvásáért, b) a jogszabályok, szabályzatok, építési elõírások, szabványok és egyéb szakmai szabályok betartásáért, c) a tervdokumentáció készítésében (részben vagy folyamatosan) részt vevõ, a tervezõi feladat szakmai tartalmának megfelelõ szakismerettel és jogosultsággal rendelkezõ szakági tervezõk (altervezõk) kiválasztásáért, d) a szakági tervezõk közötti egyeztetések koordinálásáért, terveik összehangolásáért. (2) Az építés minõsége, a szakszerû kivitelezés biztosítása, valamint a 31. § (2) bekezdése szerinti és az egyéb jogszabályokban meghatározott követelmények érvényre juttatása céljából a tervellenõr feladata és felelõssége - jogszabályban elõírt esetekben és módon - a mûszaki megvalósítási, kiviteli tervdokumentáció (tervdokumentáció-rész) tartalmának az (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja és b) pontja szerinti szakszerû ellenõrzése. (3) A névjegyzéket vezetõ szerv a tervezõt és a szakértõt a szakmagyakorlással kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén jogszabályban meghatározott esetekben és módon szankciókkal sújtja. (4) A tervezõ - ha erre az építtetõtõl megbízást kapott - tervezõi mûvezetést végezhet. Ennek keretében közremûködik az építészeti-mûszaki terveknek megfelelõ maradéktalan megvalósítás érdekében, valamint elõsegíti a kivitelezés során a tervekkel kapcsolatban felmerült szakkérdések megoldását.
260
2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl Általános rendelkezések 1. § (1) Az igazságügyi szakértõ feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendõrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság (a továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése, vagy megbízás alapján, a tudomány és a mûszaki fejlõdés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. Az igazságügyi szakértõi tevékenység szabályozása jelenleg több, különbözõ szintû jogszabályban történik. Igazságügyi szakértõkre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak az eljárási törvények: a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.). A szakértõk személyére, feladatára, a tevékenység végzésének feltételeire, a szakértõi intézményekre, a szakértõi vélemény felülvizsgálatára, továbbá az igazságügyi szakértõi mûködés felügyeletére vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket az igazságügyi szakértõkrõl szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet tartalmazza, míg a részletszabályokat az igazságügyi szakértõkrõl szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet rendezi. Meg kell említeni továbbá az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII. 5.) IM rendeletet, és az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendeletet is. Az igazságügyminiszter által alapított szakértõi intézmények alkalmazottainak státuszára az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény rendelkezései vonatkoznak. Az igazságügyi szakértõk hatékonyabb mûködésének elõsegítését szolgálta a szakértõi önkormányzat jogainak és feladatainak meghatározására vonatkozó, az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény, amely a tapasztalatok által feltárt problémák megoldása érdekében 1999. augusztus 1-jei hatállyal módosult. A szakértõi névjegyzék számítógépes nyilvántartását a Kormány 53/2001. (IV. 3.) Korm. rendelete szabályozza. Az igazságügyi reform folytatása érdekében nem volt mellõzhetõ az igazságügyi szakértõi tevékenység újraszabályozása. Ennek keretében, a kormány- és miniszteri rendeleti szintû szabályozás helyett a legfontosabb kérdésekben olyan általános törvényi szabályozás vált indokolttá, amely rendezi mind az igazságügyi szakértõk státuszát, mind a szakértõi mûködés alapvetõ feltételrendszerét. Figyelemmel azonban arra, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység különbözõ szakterületein teljesen egységes szabályozás - a szakterületek sokszínûsége miatt - nem alakítható ki, a részletes szabályokat továbbra is az igazságügyminiszter - egyes esetekben a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszter bevonásával - rendeletben határozza meg. A társadalmi, technikai változások folytán minden eddiginél jobban felértékelõdött a szakértõk szerepe az igazságszolgáltatásban. Egyre több az olyan büntetõ- vagy polgári eljárás, amelyben szakértõt kell igénybe venni, mivel a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket kellõ szakértelem hiányában nem tudja értékelni. Az igazságügyi szakértõk feladatukat a jelenlegi szervezeti keretek között, a meglévõ díjazás mellett ma már nem tudják teljes mértékben ellátni, a szakértõi tevékenység nem tudja betölteni az igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepét. Az igazságügyi szakértõk jelenlegi helyzetének feltérképezését és értékelését, valamint a tevékenységükre vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatát követõen a terület olyan törvényi szintû rendezésére volt szükség, amely megszünteti a szabályozás ellentmondásait, valamint hosszabb távon vonzóvá teszi a pályát a legképzettebb szakemberek számára is. Az igazságügyi szakértõi tevékenység újraszabályozásának központi eleme egy olyan jogi konstrukció kidolgozása, amely egymás mellett (de a funkciókat egyértelmûen elhatárolva)
261
teszi lehetõvé az állam által mûködtetett szakértést, és a privát gazdasági szférában végzett igazságügyi szakértõi tevékenységet. Az új törvény megalkotása az igazságügyi szakértõi intézetek, mint költségvetési szervek elsõdleges feladatának pontos meghatározását is szükségessé teszi. Másként fogalmazva, szükséges annak definiálása, hogy az állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége milyen ügykörre terjed ki, és hogy melyek azok a közvetett módon teljesítendõ feladatok, amelyek révén a piac mûködésének fogyatékosságait az állam korrigálni képes. Jelen törvény szerint, az állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége elsõsorban azokra az eljárásokra terjed ki, amelyekben hivatalból való bizonyítás lefolytatását jogszabály kötelezõvé vagy lehetõvé teszi. Ez a kör a hatályos törvényi elõírások szerint elsõsorban a büntetõ ügyeket, valamint a személyállapoti pereket foglalja magában. A hivatalból történõ bizonyítás lefolytatásával esik egy tekintet alá, amikor a fél olyan ügy-, illetve eljárástípusban terjeszt elõ bizonyítási indítványt, ahol egyébként hivatalból elrendelt eljárásnak is helye lenne. Vannak továbbá olyan nemperes eljárások, ahol garanciális szempontból szintén szükséges az intézeti szolgáltatás fenntartása, és amely eljárásokat az igazságügyminiszter rendelete határozza meg. Ezeknek az ügyeknek kiemelkedõ jelentõségét az adja, hogy a bírósághoz fordulás jogának érvényesülése, illetve maga az eljárás lefolytatása és kimenetele más, az Alkotmányban biztosított jogok érvényesülésével is szorosan összefügg. Abban a körben, ahol az államot közvetlen szolgáltatási kötelezettség nem terheli, az állam feladata az igazságügyi szakértõi tevékenység végzésének jogi (szabályozási) és intézményi feltételeinek biztosítása. Az üzleti alapon (egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás formájában, önálló tevékenységként) is végezhetõ igazságügyi szakértõi tevékenységnek különösen azon jogviták elbírálása kapcsán van jelentõsége, ahol a felek egy közvetlen hatásában költségesebb, de áttételesen, - gyorsasága és magasabb színvonala folytán olcsóbb szolgáltatás igénybevételében érdekeltek. Erre elsõsorban a hagyományos gazdasági jogi, polgári jogi jogvitákban van szükség. Ezekben az ügyekben jelenik meg a keresleti oldalon az igény, hogy a fél - az üzleti élet más területeihez hasonlóan - a szabályozott verseny feltételei között választhasson a szakértõi szolgáltatások kínálatából. Hasonlóan a végrehajtási jog érdemi átalakítása során érvényesített szempontokhoz, e jogterületen is biztosítani kell, hogy a szabályozás illeszkedjen a piacgazdaság feltételrendszeréhez. Ezekben az ügyekben az igazságügyi szakértõ tevékenysége sajátos, közjogi elemekkel áthatott magánjogi jogviszonyt hoz létre a szakértõ és a felek, illetve a bíróság között. A közjogi jelleget az indokolja, hogy a szakértõi bizonyítás során az eljáró szakértõ pártatlansága biztosított legyen, valamint az, hogy a bizonyítási eljárásra - összhangban a Pp. új alapelveivel - csak akkor és ott kerülhessen sor, amikor az a bíró mérlegelése szerint összhangban van az eljárás általános elveivel, így elsõsorban nem jár együtt a per aránytalan elhúzódásával. A bíró feladata az, hogy a felek perbeli önrendelkezési joga és a jóhiszemû pervitel követelménye közötti összhangot biztosítsa. Az elõzõekben említett célok megvalósítása érdekében elkerülhetetlen, hogy az eljáró szakértõ munkadíja igazodjon a szolgáltatás üzleti értékéhez, és hogy a szakértõk között - legalábbis ott, ahol erre lehetõség van - olyan versenyhelyzet alakuljon ki, amely a peres felek számára, elsõsorban a szolgáltatás színvonala, és az eljárás idõtartama tekintetében, - a jelenleginél kedvezõbb helyzetet teremt. A törvény értelmében a szakvélemények felülvizsgálatát ellátó testületeknek a jelenlegi szervezeti rendszerben történõ mûködése 2006. január 1-jétõl megszûnik. Ennek oka, hogy a testületek eljárása nagymértékben sérti a közvetlenség és szóbeliség követelményét, hiszen a testület nem idézhetõ. A felülvizsgáló testületek helyett a törvény ún. Igazságügyi szakértõi testületek létrehozását teszi lehetõvé, akik szakértõként történõ kirendelésük esetén eseti bizottság keretei között járnak el.
262
Az igazságügyi szakértõkre vonatkozó szabályozással kapcsolatban nem áll fenn kifejezett jogharmonizációs kötelezettség. A tárgykörnek ugyanakkor nagy szerepe van a hatékonyan mûködõ igazságszolgáltatás feltételeinek biztosításában, mely követelmény teljesítése európai integrációs szempontból is kiemelkedõ jelentõséggel bír. A szabályozás e célok érvényesüléséhez kíván hozzájárulni. (2) Az igazságügyi szakértõ a tevékenységét e törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok és esküjének megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni. A törvény 1. §-a rögzíti az igazságügyi szakértõ feladatát és azt az általános elvet, hogy az igazságügyi szakértõ a jogszabályok és a szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles szakértõi tevékenységét ellátni. A törvény értelmében igazságügyi szakértõi tevékenységet csak bejegyzett igazságügyi szakértõ végezhet természetes személyként vagy gazdasági társaság, intézmény, egyéb szervezet alkalmazottjaként. Ez alól kivétel, ha névjegyzékbe vett igazságügyi szakértõ hiányában eseti szakértõ jár el vagy jogszabály felhatalmazása alapján a hatóság egyéb állami szervet rendel ki. Az eseti szakértõ kirendelésének azonban az a feltétele, hogy ne legyen az adott szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértõ, és a kirendelt személy megfelelõ szakértelemmel is rendelkezzen. A törvény nem határozza meg, hogy ki lehet eseti szakértõ, így a kirendelõ hatóság döntésére bízza az eseti szakértõ személyének meghatározását arra az esetre, ha az adott szakterületen bejegyzett szakértõ vagy intézet nincs. Az eseti szakértõ eljárására, jogaira és kötelezettségeire az igazságügyi szakértõkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni. 2. § (1) Igazságügyi szakértõi tevékenységet az erre feljogosított a) természetes személy (a továbbiakban: igazságügyi szakértõ), b) cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság (a továbbiakban: társaság), c) e célra létesített igazságügyi szakértõi intézmény, d) külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, szervezet (a továbbiakban együtt: szervezet), és e) kivételesen eseti szakértõ végezhet. (2) Az igazságügyi szakértõ az igazságügyi szakértõi tevékenységet önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve e célra létesített igazságügyi szakértõi intézmény alkalmazottjaként végezheti. (3) Igazságügyi szakértõ hiányában a szakértõi feladat ellátására megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ más természetes személy vagy szervezet (eseti szakértõ) is igénybe vehetõ. Az eseti szakértõ jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (4) Külön jogszabály határozza meg azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat szakvéleményt, valamint azokat a szervezeteket is, amelyek egyes szakterületeken szakvéleményt adhatnak. (5) A külön jogszabályban meghatározott szervezet kirendelése esetén a szervezet, valamint az annak nevében eljáró szakértõ jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. A törvény általános rendelkezései kimondják, hogy igazságügyi szakértõi tevékenységet természetes személy önálló szakértõként, gazdasági társasági formában, e célra létrehozott szakértõi intézmény, vagy állami szerv alkalmazottjaként végezhet. A törvény lehetõvé teszi, hogy az önálló szakértõ tevékenységét - választása szerint - egyéni vállalkozóként, vagy önálló tevékenységként folytassa, ha annak egyéb jogszabályi feltételei fennállnak. Külön jogszabály határozza meg azokat az intézményeket, melyeket az ott megjelölt szakkérdésekben ki kell rendelni. Ezek az intézmények ugyan nem igazságügyi szakértõi intézetek, de hatósági feladatkörükben eljárva meghatározott kérdésekben az õ
263
állásfoglalásuk a meghatározó. Ilyen lehet egyes kérdésekben, például a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az ÁNTSZ, illetve a katonai szakterületen történõ szakértés esetén a Magyar Honvédség egyes katonai szervezetei, és a honvédelmi minisztériumi háttérintézmények. Külön jogszabály határozza meg azokat az állami szerveket is, amelyek meghatározott szakterületeken szakvéleményt adhatnak. E szervek kirendelése nem kötelezõ, és szakvéleményt is csak akkor adhatnak, ha van olyan alkalmazottjuk, aki az adott szakterületen a névjegyzékbe igazságügyi szakértõként be van jegyezve. Az igazságügyi szakértõvé válás szabályai 3. § (1) Azt a természetes személyt, aki a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel, kérelmére az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság veszi fel az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék). A névjegyzéket az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság vezeti. (2) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnak a névjegyzék vezetésével kapcsolatos eljárására - ha e törvény másként nem rendelkezik - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) Igazságügyi szakértõ az lehet, aki a) büntetlen elõéletû és nem áll foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt, b) az egyes szakterületekre meghatározott, az adott szakterületnek megfelelõ képesítéssel és a képesítés megszerzésétõl számított, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik, c) a szakterületén mûködõ szakmai kamara tagja, ha a tevékenység folytatásához a kötelezõ kamarai tagságot jogszabály elõírja, d) kötelezettséget vállal arra, hogy a hatósági kirendelésnek - a jogszabályban meghatározott eseteket kivéve - eleget tesz, e) a külön jogszabály szerinti jogi vizsgát letette, és f) tagja a lakóhelye szerint illetékes területi kamarának. (4) Az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásának a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételeit, így különösen az igazságügyi szakértõk szakterületének besorolását és a szakterületekhez kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételeket az igazságügyért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) - a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg. (5) Az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegét a szakterület ágazati követelményeiért felelõs szerv igazolja. (6) A (4) bekezdésben megjelölt rendeletben az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához kötelezõ szakmai gyakorlat egyes szakterületeken öt évnél rövidebb idõtartamban is megállapítható, ha a képesítés megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértõi tevékenység végzéséhez szükséges szakmai gyakorlatot, vagy a kérelmezõ az adott szakterületen tudományos fokozattal rendelkezik. (7) Ha a kérelmezõ az igazságügyi szakértõi intézményekben vagy szervezet keretében szakértõjelöltként dolgozott, és tevékenységét alkalmazotti vagy más jogviszonyban legalább napi hat órás munkavégzés keretében végezte - ha jogszabály rövidebb határidõt nem állapít meg - a képesítés megszerzésétõl számított három év elteltével kérheti felvételét a névjegyzékbe. A törvény szerint a szakértõi névjegyzékbe való felvétel rendje normatívvá, a kinevezés szempontjából pedig alanyi joggá válik. Abban az esetben, ha a szakértõ megfelel a jogszabályi követelményeknek az igazságügyminiszter nem mérlegelheti névjegyzékbe való felvételét. A területi kamara által lefolytatott eljárást követõen a miniszter - a feltételek megléte esetén - a kérelmezõt határozatlan idõre veszi fel a névjegyzékbe.
264
A büntetlen elõéleten és a kamarai tagságon kívül az igazságügyi szakértõvé válás feltétele, hogy a jelentkezõ megfeleljen az adott tevékenység folytatására irányadó, a szakterület szerint meghatározott jogszabályi feltételeknek. A kérelmezõnek azt is vállalnia kell, hogy a törvényben rögzített összeférhetetlenségi esetektõl eltekintve a hatósági (bírósági) kirendelésnek eleget tesz, valamint le kell tennie a külön jogszabály szerinti jogi vizsgát. A kérelmezõnek legalább 5 év szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie, és nem merülhet fel vele szemben törvényben rögzített büntetõjogi, etikai kizáró ok, ide értve azt az esetet is, amikor a korábbi, nem megfelelõ munkavégzés következtében a szakértõi kamara kizárta tagjai közül. A törvény két esetben enged kivételt az 5 éves szakmai gyakorlat követelménye alól, akkor, ha a szakértõi tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértõi gyakorlatot vagy a kérelmezõ az adott szakterületen tudományos fokozattal rendelkezik, illetve akkor, ha az igazságügyi szakértõi intézményekben vagy szervnél szakértõjelöltként dolgozott. A törvény felhatalmazása alapján a részletes személyi és tárgyi feltételek alacsonyabb szintû jogforrásban kerülnek normatív módon meghatározásra. Az igazságügyminiszter - a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszterek egyetértésével - határozza meg a névjegyzékbe felvehetõ szakterületeket és az egyes szakterületekhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket. Ez elõsegíti az igazságügyi szakértõk és az ún. ágazati szakértõk kinevezésének szabályozása közötti átfedések felszámolását is. Azt, hogy a szakértõ által teljesített szakmai gyakorlat jellege megfelelõ-e az adott szakterületen az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására, a szakterület felett felügyeletet gyakorló minisztérium igazolja. Az igazolás kiadására irányuló eljárást - e törvény felhatalmazása alapján - a szakminiszter rendeletben szabályozza. 4. § (1) A névjegyzékbe történõ felvétel iránti kérelmet kizárólag az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnál lehet benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az 1. számú mellékletben meghatározott iratokat. Az eljárás elektronikus úton nem folytatható le. (2) Ha a kérelem hiányos, az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság 30 napos határidõ megjelölésével a kérelmezõt a hiányok pótlására hívja fel. Ebben az esetben a 9. § (1) bekezdésében megjelölt határidõ a hiányok pótlására elõírt határidõvel meghosszabbodik. (3) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság a kérelmet elutasítja, ha az iratokból megállapítható, hogy a kérelmezõ a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt a névjegyzékbe nem vehetõ fel, továbbá, ha a kérelmezõ hiánypótlási kötelezettségének a (2) bekezdésben megjelölt határidõben nem tett eleget. (4) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság az igazságügyi szakértõt e minõségének igazolására a 6. § szerinti eskü letételével egyidejûleg igazságügyi szakértõi igazolvánnyal látja el, amely tartalmazza a 9. § (4) bekezdése szerint meghatározott szakterületet. A névjegyzék 5. § (1) Az igazságügyi szakértõ e törvény 2. számú mellékletében meghatározott adatait és a tevékenységével kapcsolatos egyes tényeket a névjegyzék tartalmazza. (2) Az e törvény 2. számú melléklete m) pontjának ma) és mc) alpontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértõnek az a), f)-h) és j) pontjaiban, valamint k) pontjának ka) alpontjában foglalt adatai nyilvánosak, azokat az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság a világhálón is közzéteszi. (3) A névjegyzék (2) bekezdésben fel nem sorolt adatai nem nyilvánosak, azokról csak törvényben foglalt esetben, az arra jogosult részére adható tájékoztatás. Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság a 2. számú melléklet kb), kc), mf) és o)-s) pontjaiban foglalt adatok kivételével a nyilvántartás adatait a szakértõi kamara részére átadja, azt a szakértõi kamara a külön törvény rendelkezései szerint nyilvántartja és kezeli. 265
(4) A 2. számú melléklet m) pont md) és me) alpontjában foglalt adatokat a szakértõi kamara, az a)-i), l), n) és q) pontjában foglalt adatokat az igazságügyi szakértõ, az r) és s) pontjában foglalt adatokat az ügyben eljáró hatóság köteles bejelenteni az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnak. A 2. számú melléklet r) és s) pontjában foglalt adatokról az ügyben eljáró hatóság az igazságügyért felelõs minisztert és a szakértõi kamarát is értesíteni köteles. (5) Az igazságügyi szakértõ, az ügyben eljáró hatóság és a szakértõi kamara 8 napon belül köteles bejelenteni az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnak a névjegyzékben nyilvántartott adatokban bekövetkezett változást. (6) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság az e törvény 2. számú melléklete m) pontjának mf) alpontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértõ adatait és a rá vonatkozó tényeket tárolja, feldolgozza, és érdekeltségének igazolása után, törvény által arra jogosított harmadik személy részére továbbítja. A névjegyzékbõl történõ törlés idõpontjától számított tíz év elteltével az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság gondoskodik az adatok törlésérõl. A névjegyzéket továbbra is az Igazságügyi Minisztérium vezeti, azonban a nyilvántartott adatok köre a korábbiakhoz képest jelentõsen bõvül, illetve szélesebb körben megismerhetõvé válik. A törvény egyértelmûen meghatározza, hogy az egyes tényekkel és adatokkal kapcsolatban mely szervnek illetve személynek van bejelentési kötelezettsége. A törvény hatálybalépését követõen a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a névjegyzékre, a névjegyzékben szereplõ adatok és nyilvántartások eljárási rendjére részletes szabályokat állapítson meg. Az igazságügyi szakértõi eskü 6. § (1) Az igazságügyi szakértõ a névjegyzékbe vételrõl szóló határozat kézhezvételétõl számított 30 napon belül az igazságügyért felelõs miniszter által vezetett minisztériumban esküt tesz. (2) Az igazságügyi szakértõi eskü szövege: „Én ................................ esküszöm, hogy az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; az állam- és szolgálati titkot, valamint a tevékenységem során tudomásomra jutott tényeket és adatokat megõrzöm; igazságügyi szakértõi tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a jogszabályoknak és a szakmai szabályoknak megfelelõen járok el.” (Az eskütevõ meggyõzõdése szerint:) „Isten engem úgy segéljen!” Szakterület kiterjesztése iránti kérelem 7. § A szakterület kiterjesztése iránti kérelem elõterjesztésére, valamint elbírálására a felvétel iránti kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a kérelem elõterjesztésekor a jogi vizsga, a szakértés alapismereteirõl szóló vizsga és az eskü letételét nem kell megismételni. A névjegyzékbõl való törlés 8. § (1) Az igazságügyi szakértõt törölni kell a névjegyzékbõl, ha a) azt az igazságügyi szakértõ kéri, b) a névjegyzékbe való bejegyzés feltételei már a felvételkor sem álltak fenn, vagy utóbb megszûntek, c) az igazságügyi szakértõi esküt a névjegyzékbe vételrõl szóló határozat kézhezvételétõl számított 30 napon belül, vagy a (3) bekezdésben elõírt három hónapon belül nem teszi le,
266
d) a névjegyzékben szereplõ adatok változását felhívásra, ismételten nem jelenti be, e) egészségi állapota miatt, vagy más okból a feladatának ellátására alkalmatlanná vált, f) a hatósági kirendelésnek - a 3. § (3) bekezdés d) pontjába ütközõ módon - ismételten nem tesz eleget, g) a 18. § (4) bekezdésében, vagy a külön jogszabályban meghatározott vizsgával nem rendelkezik, vagy az ezek alapján fennálló képzési kötelezettségének nem tett eleget, h) szakértõi kamarai tagsága ha) kizárás útján, hb) a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt, hc) késedelem miatt, továbbá hd) egyéb okból megszûnt, vagy i) meghalt. (2) Ha a névjegyzékbõl történõ törlésre az (1) bekezdés f) pontja vagy a h) pont ha) alpontja alapján került sor, az igazságügyi szakértõ a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 5 éven belül, ha a törlésre az (1) bekezdés c) és g) pontjai vagy h) pontjának hb) és hc) alpontjai alapján kerül sor, a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 1 éven belül a névjegyzékbe nem vehetõ fel. (3) Ha az igazságügyi szakértõ az eskü letételében akadályozva van, az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt határidõt az akadály megszûnésétõl kell számítani. Ha a szakértõ a névjegyzékbe vételtõl számított három hónap elteltével az esküt nem tette le, a névjegyzékbõl törölni kell. (4) Az (1) bekezdés e) és f) pontjában foglalt törlési ok fennállásáról a miniszter a 19. § alapján lefolytatott vizsgálat eredményétõl függõen hoz határozatot. (5) Az (1) bekezdés c)-d), valamint f) és g) pontjaiban meghatározott esetben - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint - az igazságügyi szakértõ igazolási kérelmet terjeszthet elõ. 9. § (1) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül határozattal dönt: a) a névjegyzékbe való felvételrõl, b) a felvételi kérelem elutasításáról, c) a szakterület változásáról, és d) a névjegyzékbõl való törlésrõl. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt határidõ egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható. (3) A névjegyzékbe vételrõl vagy annak elutasításáról szóló döntés elõtt az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság megkeresésére a kérelmezõ lakóhelye szerint illetékes területi igazságügyi szakértõi kamara (a továbbiakban: szakértõi kamara) a kérelemrõl véleményt nyilvánít. (4) Az (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti határozat tartalmazza az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására kijelölt szakterület megnevezését. Jogorvoslat 10. § (1) A 9. § (1) bekezdés, 19. § (5) bekezdés, 32. § (4) bekezdés alapján hozott határozat felülvizsgálatáról a bíróság nemperes eljárásban határoz. Ha e törvénybõl vagy az eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a bíróság eljárására a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. Fejezetének rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem elbírálása a Fõvárosi Bíróság hatáskörébe tartozik. A bíróság az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül végzéssel határoz. A bíróság a jogszabálysértõ határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el.
267
11. § (1) Ha az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl törlik, a határozat kézhezvételétõl számított nyolc napon belül köteles igazolványát az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnak, a folyamatban levõ ügyek iratait pedig a kirendelõ hatóságnak, illetve a megbízónak átadni. (2) Az igazságügyi szakértõ akkor is köteles a határozat kézhezvételétõl számított nyolc napon belül a folyamatban levõ ügyek iratait a kirendelõ hatóságnak, illetve a megbízónak átadni, ha a szakértõi kamarai tagságát felfüggesztették, vagy tevékenységét a kamara engedélyével szünetelteti. (3) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság a névjegyzékbe való felvételrõl, illetve a névjegyzékbõl való törlésrõl munkaviszony, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszony, illetve más szolgálati viszony (a továbbiakban: munkaviszony) keretében igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ személy esetében a munkáltatót is írásban, az ok megjelölésével értesíti. Az igazságügyminiszter névjegyzékkel kapcsolatos eljárásaira a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szabályait kell alkalmazni. A miniszter a névjegyzékbe való bejegyzésrõl, a kérelem elutasításáról és a törlésrõl határozatot hoz. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a kérelmezõ, vagy a szakértõ a határozat kézhezvételérõl számított 30 napon belül a bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát. A bíróság az ügyben nemperes eljárásban jár el. A kérelem elbírálására a Fõvárosi Bíróságnak van kizárólagos hatásköre, amely az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül végzéssel határoz. A bíróság a jogszabálysértõ határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el. A bíróság döntése ellen további rendes jogorvoslatnak nincs helye. Az igazságügyi szakértõ jogai és kötelességei 12. § (1) Az igazságügyi szakértõt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, az ügyre vonatkozó tényekrõl és adatokról csak az ügyben eljáró hatóság, továbbá törvényben meghatározott szerv (személy) részére nyújthat tájékoztatást. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a szakértõi vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos vagy oktatási célra - az érintettek személyes adatai védelméhez fûzõdõ jogának és személyiségi jogainak sérelme nélkül - történõ felhasználását. (3) Ha az igazságügyi szakértõ a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képezõ, személy elleni erõszakos bûncselekmény elkövetésére utaló körülményrõl, vagy olyan bûncselekmény elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak bejelenteni. (4) Az igazságügyi szakértõ a tevékenységérõl köteles évente, folyamatos sorszámozással ellátott nyilvántartást vezetni. Az igazságügyi szakértõ által vezetett nyilvántartás részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. (5) Az igazságügyi szakértõ tevékenységét a kamara engedélyével szüneteltetheti. 13. § (1) A kirendelõ hatóság a szakvélemény elkészítésére az igazságügyi szakértõt, a szakértõi intézményt, a társaságot vagy a szervezetet rendeli ki. (2) Az igazságügyi szakértõ a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel köteles eljárni a hatóság kirendelése alapján. (3) Az igazságügyi szakértõ megbízás alapján természetes és jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet számára is adhat szakvéleményt, ha ez a kirendelõ hatóságoktól származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.
268
(4) Az igazságügyi szakértõ köteles a tudomására jutásától számított három munkanapon belül közölni - szakértõi intézmény, társaság vagy a szervezet kirendelése esetén, annak vezetõje útján - a kirendelõ hatósággal, ha a) a személyére nézve kizáró ok áll fenn, b) a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik a szakismereteinek körébe, c) a szakértõi tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha tevékenysége ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek meg, vagy más kirendelõ hatóság felkérésének kell eleget tennie, d) a vizsgálat elvégzéséhez más szakértõ igénybevétele is szükséges, továbbá e) feladatát a hatóság által megadott határidõre nem képes teljesíteni. 14. § (1) Az igazságügyi szakértõ a kirendelõ hatóságtól, valamint a felektõl a szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti. (2) Az igazságügyi szakértõ köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelõ hatóságot, ha álláspontja szerint - annak hatáskörébe tartozó intézkedés megtétele vagy eljárási cselekmény lefolytatása szükséges. A szakértõ titoktartási kötelezettségére és összeférhetetlenségére vonatkozó rendelkezések nem változnak a hatályos rendelkezésekhez képest. A szakértõnek a jövõben is lehetõsége lesz megbízás alapján eljárni, azonban ez a tevékenysége a kirendelések teljesítését nem akadályozhatja. A törvény rögzíti a szakértõ nyilvántartás-vezetési kötelezettségét, a részletes szabályokat igazságügyminiszteri rendelet állapítja meg. Az igazságügyi szakértõ haladéktalanul köteles közölni a kirendelõ hatósággal, ha vele szemben kizáró ok merül fel. A személyére nézve fennálló kizárási okokat a törvény nem részletezi, hiszen az eljárási törvények részletesen rendelkeznek errõl. A szakértõ köteles közölni továbbá, ha a szakkérdés megválaszolása nem tartozik a kompetencia körébe, ha szaktanácsadót kell igénybe vennie, vagy ha a szakértõi feladata ellátásában fontos ok akadályozza. 15. § A munkáltató a munkaviszonyban álló igazságügyi szakértõt a hatóság idézése alapján az eljárási cselekményeknél való megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez, illetõleg a szemle (vizsgálat) elvégzéséhez szükséges idõre köteles a munkavégzés alól mentesíteni. A szakértõi vélemény 16. § (1) Az igazságügyi szakértõ a szakvélemény tartalmával összefüggésben nem utasítható. (2) Az igazságügyi szakértõ a szakvéleményt - a kirendelõ hatóság intézkedésének megfelelõen - írásban vagy szóban terjeszti elõ. Törvény elõírhatja a szakvélemény elektronikus úton történõ elõterjesztését. (3) A szakvélemény magában foglalja a kirendelõ hatóság és - a kirendelõ hatóság útján - a felek által feltett kérdések megválaszolását, továbbá a feltett kérdésekkel összefüggõ más szükséges megállapítások közlését. (4) Az igazságügyi szakértõ az írásbeli szakvéleményt aláírásával köteles ellátni, és köteles azon feltüntetni a nyilvántartási számát. A szakvéleményt az igazságügyi szakértõ ellátja bélyegzõjével is. A bélyegzõ feltünteti az igazságügyi szakértõ nevét, az igazságügyi szakértõi igazolványában meghatározott szakterületét és a nyilvántartási számát. A bélyegzõn az állami címer nem használható. (5) Az igazságügyi szakértõ kirendelésére, az igazságügyi szakértõi vizsgálatra és a szakvéleményre vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.
269
A szakértõi díj 17. § (1) Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történõ elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket) a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara javaslata alapján a miniszter évente rendeletben határozza meg. (2) Az eseti szakértõ és a szervezet szakértõi díjazására az (1) bekezdésben foglaltak irányadóak. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyeken kívül az igazságügyi szakértõ, a társaság, a szakértõi intézmény a díjat maga állapítja meg. A díjat évente, a tárgyévet megelõzõ év december 1-jéig az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnak be kell jelenteni, amelytõl a tárgyévben a bejelentõ nem térhet el. (4) A kirendelõ hatóság - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a jogerõs határozattal megállapított szakértõi díjat az eljáró igazságügyi szakértõ, szakértõi intézmény, társaság, a szervezet által benyújtott számla alapján 30 napon belül köteles kifizetni. A számla kiállítására nem köteles igazságügyi szakértõ részére a szakértõi díjat - a határozat jogerõre emelkedésének idõpontjától számított 30 napon belül - átvételi elismervény ellenében kell kifizetni. (5) Ha a szakértõi díj megfizetése a kirendelõ hatóságot terheli, a (4) bekezdés szerinti határidõ eredménytelen elteltét követõen az igazságügyi szakértõ, a gazdasági társaság és a szakértõi intézmény, azonnali beszedési megbízást nyújthat be a kirendelõ hatóság pénzforgalmi bankszámlája terhére. A törvény egyik legfontosabb eleme a szakértõi díjazás reformja. Az igazságügyi szakértõ díjának meghatározására olyan szabályok irányadóak, amelyek csökkentik a díjszabás realitásoktól való elszakadásának veszélyét, mivel ez utóbbi azzal a következménnyel járna, hogy miközben a közvetlenül fizetendõ munkadíj viszonylag csekély mértékû, addig pl. a peres eljárás elhúzódása, a szakvélemény esetleges nem megfelelõ színvonala folytán a felek számottevõ mértékû közvetett kiadást (veszteséget) szenvednek el. A törvény szerint azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történõ lefolytatásnak is helye lenne, az egyes szakértõi tevékenységekért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket) - a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara véleményének beszerzését követõen - az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben évente rendeletben határozza meg. Ezen a körön kívül, a felek az általuk kötött megbízási szerzõdésben - a polgári jog általános szabályai szerint szabadon állapodhatnak meg az elkészítendõ szakvélemény díjában. Mivel a törvény egyik alapelve az esélyegyenlõség megteremtése, a törvény elõírja, hogy minden kirendelést tényleges díjkifizetésnek kell követnie. A törvény hivatott rendezni a kirendelõ hatóságok díjkifizetési kötelezettségét. Az eddigi gyakorlatban elõfordult, hogy az elkészült igazságügyi szakértõi véleményekért fizetendõ díj kifizetése hónapok vagy évek múltán történt meg, jelentõs anyagi nehézséget okozva a szakértõknek. A törvény a megállapított díj kifizetésére 30 napos határidõt szab. A törvény megengedi, hogy a díj kifizetése - de nem a határidõ - vonatkozásában jogszabály eltérõen rendelkezzen. Az igazságügyi szakértõre is az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényben (a továbbiakban: Áfa törvény) foglalt kötelezettségek vonatkoznak a számlaadással kapcsolatban. Az Áfa törvény alapján történik a számlaadás abban az esetben is, ha az igazságügyi szakértõ alanyi adómentességet választott, illetve ha az önálló tevékenységként szakértõi tevékenységet folytató szakértõ - választása alapján - az Áfa törvény hatálya alá tartozik. Egyéb esetben, a díj kifizetése átvételi elismervény ellenében történik.
270
Az igazságügyi szakértõk képzése 18. § (1) Az igazságügyi szakértõk képzésével összefüggõ szervezési és nyilvántartási feladatok elvégzésérõl - a (6) bekezdés kivételével - a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara gondoskodik. Ennek keretében a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara a szakterület ágazati követelményeiért felelõs szerv bevonásával meghatározza a továbbképzés feltételrendszerét, ideértve a (2) bekezdés szerinti képzésben való részvétel beszámításának szabályait. (2) Az igazságügyi szakértõk részére a szakterület ágazati követelményeiért felelõs szerv is szervezhet szakmai képzést. (3) A kérelmezõ és az igazságügyi szakértõ részére a szükséges jogi ismeretek oktatásáról a miniszter gondoskodik; a jogi oktatáson való részvétel kötelezõ. (4) Az igazságügyi szakértõk számára kötelezõ a szakértés alapismereteivel összefüggõ képzésben való részvétel; a vizsgát a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara mellett mûködõ vizsgabizottság elõtt kell tenni. (5) A (3) és (4) bekezdés szerinti vizsga letétele alól - külön jogszabály - felmentést adhat. (6) Az igazságügyi orvosszakértõk esetében a szakmai továbbképzés módját, valamint szakmai továbbképzésüknek a külön jogszabály szerinti továbbképzésbe történõ beszámításának a szabályait az egészségügyért felelõs miniszter - a miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg. Az igazságügyi szakértõi mûködés felügyelete 19. § (1) A szakértõi mûködés felett a törvényességi felügyeletet a miniszter gyakorolja. A törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyekre, ahol bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye. (2) A törvényességi felügyelet keretében az igazságügyi szakértõ tevékenységét a miniszter a szakértõi kamara bevonásával bármikor megvizsgálhatja. A vizsgálatot a kirendelõ hatóság is kezdeményezheti. (3) A vizsgálat megkezdésérõl a szakértõt értesíteni kell. A vizsgálat során az igazságügyi szakértõt személyesen meg kell hallgatni. A vizsgálat részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. (4) Ha a vizsgálat eredményeként a miniszter azt állapítja meg, hogy az igazságügyi szakértõ a tevékenysége ellátására alkalmas, az eljárást megszünteti. (5) Ha a vizsgálat eredményeként a miniszter azt állapítja meg, hogy az igazságügyi szakértõ a tevékenysége ellátására nem alkalmas, vagy a hatósági kirendelésnek - a 3. § (3) bekezdésének d) pontjába ütközõ módon - ismételten nem tett eleget, határozatot hoz a törlési ok fennállásának megállapításáról. (6) Jogerõsen el nem bírált ügyben készített szakértõi vélemény nem vonható a vizsgálat körébe. (7) Az igazságügyi szakértõi mûködés felett a szakterület ágazati követelményeiért felelõs szervet szakmai felügyeleti jog illeti meg, amely alapján kezdeményezheti a miniszternél a szakértõ tevékenységének vizsgálatát. A szakértõi mûködés feletti felügyeleti jogot a törvény megosztja a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszter és az igazságügyminiszter között. A szakterület ágazati irányításáért felelõs minisztert e törvény szerinti szakmai felügyeleti jog illeti meg. (A szakminiszter joga a szakterülethez kapcsolódó képzési feltétel és gyakorlati idõ meghatározása, valamint a kötelezõ szakmai gyakorlati idõ szakmai jellegének igazolása is). A törvényességi felügyelet gyakorlása továbbra is az igazságügyminiszter jogköre, ami a gyakorlatban elsõsorban a szakértõi kamara mûködése és a kamara határozatai feletti felügyeletet jelenti. A miniszter törvényességi felügyeleti jogköre ugyanis nem terjed ki olyan
271
ügyekre, ahol bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye. (pl. a Gazdasági Versenyhivatal eljárása) Az igazságügyminiszter a szakértõ tevékenységét bármikor megvizsgálhatja. A vizsgálatot a kirendelõ hatóság is bármikor kezdeményezheti. Kötelezõ a szakértõ vizsgálata, ha a névjegyzékbe vételétõl számított hat év eltelt, és a szakértõ a bejegyzés meghosszabbítását kéri. A vizsgálat mindenre kiterjedõ, részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. A törvény csak néhány alapvetõ garanciális szabályt rögzít, mint a szakértõ személyes meghallgatása, és az, hogy jogerõsen el nem bírált ügy nem vonható a vizsgálat körébe. Az igazságügyminiszter törli a szakértõt a névjegyzékbõl, ha a vizsgálat eredményeként azt állapítja meg, hogy tevékenysége ellátására nem alkalmas. A törvény nem mondja meg, hogy milyen esetekben tekinthetõ a szakértõ tevékenysége ellátására alkalmatlannak, hiszen ez csak a jogszabályban meghatározott szempontok alapján lefolytatott vizsgálat után állapítható meg. Ha azonban a vizsgálatot végzõ testület a vizsgálat során arról szerez tudomást, hogy a szakértõ, vállalt kötelezettsége ellenére hatósági kirendelésnek nem tett eleget, vagy túlterheltségére vonatkozó bejelentését indokolatlanul hosszú ideig fenntartotta, a miniszter törli a névjegyzékbõl. Igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ gazdasági társaság 20. § (1) Igazságügyi szakértõi tevékenységet az a társaság végezhet, amelyet az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság - kérelemre - felvett a névjegyzékbe, és van igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására feljogosított tagja vagy alkalmazottja, akinek a szakértõi kamarai tagsági viszonya nem szünetel, illetve nincs felfüggesztve. Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság azt a társaságot veszi fel a névjegyzékbe, amelyben a tagok több mint 50%-a igazságügyi szakértõ. (2) Igazságügyi szakértõi tevékenységet a társaság csak azon a szakterületen és azon tagja vagy alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben az adott szakterületre bejegyzett szakértõként szerepel. (3) A társaság tagja vagy alkalmazottja a szakvéleményt a saját szakmai felelõssége mellett, a társaság nevében adja. A társaság vezetõje ellenjegyzésével igazolja azt, hogy a szakvélemény a társaság tevékenységi körében és az eljárási jogszabályok betartásával készült. A szakvéleményt a szakértõ írja alá, a szakvéleményben fel kell tüntetni a szakvéleményt készítõ igazságügyi szakértõ nevét és szakterületét. (4) A társaságra, valamint annak vezetõ tisztségviselõjére, tagjára, alkalmazottjára a 12-19. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell. 21. § (1) Az ügyben eljáró szakértõt a társaság vezetõ tisztségviselõje az igazságügyi szakértõi tevékenységre feljogosított tagjai vagy alkalmazottjai közül jelöli ki. (2) Nem jelölhetõ ki a társaságnak az a tagja vagy alkalmazottja, akinél a jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Ha a kizáró ok a társaság vezetõ tisztségviselõjére áll fenn, a társaság egyetlen tagja vagy alkalmazottja sem adhat szakvéleményt. (3) Ha az igazságügyi szakértõ a kizáró okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz maga is hozzájárult, a társaság vezetõ tisztségviselõje más szakértõ kijelölésérõl a saját hatáskörében gondoskodik, és errõl a kirendelõ hatóságot haladéktalanul értesíti. (4) Ha a kirendelõ hatóság állapít meg az igazságügyi szakértõre nézve kizáró okot, a társaság vezetõ tisztségviselõje más szakértõt jelöl ki. 22. § (1) A társaság névjegyzékbe való felvétel iránti kérelmét az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatósághoz kell benyújtani. A társaság igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására a névjegyzékbe történõ bejegyzéssel válik jogosulttá. (2) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság határozattal dönt: a) a névjegyzékbe való felvételrõl, b) a felvételi kérelem elutasításáról, 272
c) a társaság tevékenységi körének változásáról, és d) a névjegyzékbõl való törlésrõl. (3) A (2) bekezdés szerinti határozatra a 9-10. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell. 23. § (1) A társaságnak a 2. számú melléklet 2. pontjában meghatározott adatait a névjegyzék tartalmazza. A mellékletben meghatározott adatok a g) pont kivételével nyilvánosak és azokat az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság a világhálón is közzéteszi. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokban bekövetkezett változásokat a társaság vezetõ tisztségviselõje köteles - 8 napon belül - az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóságnak bejelenteni. 24. § A társaságot a névjegyzékbõl törölni kell, ha a) a cégbíróság a cégjegyzékbõl törli, b) nincs a névjegyzékben szereplõ tagja vagy alkalmazottja, c) az igazságügyi szakértõi tevékenységet folytató tagok száma 50% alá csökken, d) a 3. § (3) bekezdésének d) pontjában, vagy a 23. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének ismételten, felhívás ellenére nem tesz eleget, e) azt a társaság kéri. A törvény szerint igazságügyi szakértõi tevékenység gazdasági társasági formában is folytatható. A törvény nyitva hagyja a lehetõséget, hogy a gyakorlat szabadon válassza meg a tevékenység folytatására leginkább alkalmas társasági formát. A szervezeti forma jelentõsége abban áll, hogy a bíróság (hatóság) a szervezetet rendeli ki szakértõként, de a konkrét feladatot a szervezet személyében feljogosított tagja vagy alkalmazottja végezi el, saját nevének feltüntetésével. E tekintetben az igazságügyi szakértõt a társaság vezetõ tisztségviselõje, tulajdonosa nem utasíthatja, továbbá a törvény részletes összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg. A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet az igazságügyminiszterhez kell benyújtani, akinek döntésével szemben az önálló szakértõ számára is nyitva álló lehetõséggel azonos jogorvoslat biztosított. (10. §) Az igazságügyminiszter azt a társaságot veheti fel csak a névjegyzékbe, amelynek a tagok több mint fele igazságügyi szakértõ. A társaság részére nincsen szükség külön alapítási engedélyre, mivel a szakértõi tevékenység elvileg a szabadpiacon is értékesíthetõ, így nem fûzõdik ahhoz érdek, hogy a létrejövõ társaságok száma ellenõrzés alatt álljon. Ugyanakkor, e gazdasági társaságokat, ahogy a szakértõket az igazságügyminiszter a névjegyzékben nyilvántartja. Az igazságügyi szakértõi intézmények 25. § (1) Igazságügyi szakértõi intézményt a miniszter vagy vele egyetértésben más miniszter alapíthat és szüntethet meg. (2) A szakértõi intézmény költségvetési szerv. (3) A szakértõi intézmény alaptevékenységének minõsül a) olyan ügyben történõ hatósági kirendelés teljesítése, amelyben jogszabály lehetõvé vagy kötelezõvé teszi a bizonyítási eljárás hivatalból való lefolytatását, b) a külön jogszabályban meghatározott ügyekben való kirendelés teljesítése, továbbá c) az a) és b) pontban felsorolt alaptevékenység ellátása érdekében külön jogszabályban megjelölt igazgatási, gazdálkodási, munkaügyi, és nyilvántartási feladatok ellátása, valamint a mûködési feltételek biztosítása. (4) A szakértõi intézmény az alaptevékenysége körébe tartozó kirendelésnek más tevékenységét megelõzõen köteles eleget tenni. (5) A szakértõi intézmény a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenõen csak olyan kirendelést, illetve szakvélemény készítésére irányuló megbízást fogadhat el, amely alaptevékenységébõl fakadó kötelezettségeinek teljesítését nem veszélyezteti.
273
(6) A szakértõi intézmény szakértõi tevékenységén kívül - az oktatási és tudományos tevékenységen kívül - vállalkozási tevékenységet nem folytathat. 26. § (1) Az egyetemek igazságügyi orvostani intézeteire e törvénynek az igazságügyi szakértõi intézményekre vonatkozó szabályait megfelelõen alkalmazni kell. (2) Az egyetemek igazságügyi orvostani intézeteiben mûködõ igazságügyi szakértõkre - az igazságügyi szakértõvé válásra, a névjegyzékre és szakértõi díj megállapítására vonatkozó szabályok kivételével - külön törvény eltérõ rendelkezéseket állapíthat meg. Költségvetési szervként az igazságügyi szakértõi intézmények alapfeladata, hogy az állam ellátási-szolgáltatási kötelezettsége körében gondoskodjanak arról, hogy ha a bíróság vagy más hatóság hivatalból rendel el - különleges szakértelmet igénylõ kérdésekben - bizonyítást, illetve a fél terjeszt elõ bizonyítási indítványt olyan ügyben, ahol a bizonyítás hivatalból történõ elrendelésének is helye lenne, úgy a szakkérdés megválaszolására alkalmas szakvélemény ésszerû idõn belül, megfelelõ színvonalon elkészüljön. Jelenleg az Igazságügyi Szakértõi Intézetek Hivatala központi költségvetési szerv, az államháztartás mûködési rendjérõl szóló többször módosított 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben szabályozottak szerint. A szakértõi intézetek a Hivatal szervezeti egységeiként szerepelnek. [A 2/2201.(IK. 3.) IM utasítás szerint.] A költségvetésbõl finanszírozott szakértõi intézetek fenntartása garanciális jelentõségû, azonban nem jelenti azt, hogy a hivatkozott eljárásokban történõ kirendelések során az intézetek bármilyen elõnyt élveznének a többi szakértõvel szemben. A bíróság jogosult bármely bejegyzett szakértõ kirendelésére, azonban arra az esetre, ha megfelelõ szakértõ nem áll rendelkezésre, az állam feladata biztosítani, hogy a megalapozott ítélet minél elõbbi megszületése érdekében a szakértõi bizonyítás lefolytatható legyen. Az intézet illetve szervezeti egysége költségvetési szerv, így alapfeladata ellátása során nem törekszik nyereségre. A szakértõi intézetek kirendelése ugyanolyan kifizetési kötelezettséggel jár majd a bíróság (hatóság) számára, mintha önálló, vagy társasági formában mûködõ szakértõt rendelt volna ki. Az erre vonatkozó rendelkezések 2008. január 1-jén lépnek hatályba. Az igazságügyi szakértõi intézetek alapfeladatukon kívül egyéb igazságügyi szakértõi tevékenységet csak abban az esetben végezhetnek, ha az ellátási kötelezettségüket nem veszélyezteti, azonban ez a tevékenység kirendelés vagy megbízás alapján egyaránt történhet. Az intézetek a szakértõi tevékenységen kívüli vállalkozási tevékenységet nem folytathatnak. Jelenleg a büntetõ ügyekben történõ kirendeléseket az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézetek csak részben látják el, ezért a továbbiakban is szükség van a meglévõ, nem az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézetek igazságügyi szakértõinek tevékenységére. A Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó igazságügyi szakértõi intézet, a BM Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézetre, mint szakértõi intézetre a törvénynek az intézmények vonatkozó szabályait kell majd alkalmazni. 27. § (1) A szakértõi intézmény alkalmazásában álló igazságügyi szakértõ a szakvéleményt a saját szakmai felelõssége mellett, az intézmény nevében adja, és az intézmény bélyegzõjét használja. Az intézmény vezetõje ellenjegyzésével igazolja azt, hogy a szakvélemény az intézmény tevékenységi körében és az eljárási jogszabályok betartásával készült. A szakvéleményt a szakértõ írja alá, a szakvéleményben fel kell tüntetni a szakvéleményt készítõ igazságügyi szakértõ nevét és szakterületét. (2) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadóak arra az esetre is, ha a szakértõi intézmény alkalmazásában álló igazságügyi szakértõ természetes személyként kerül kirendelésre. (3) A szakértõi intézménynek csak a névjegyzékbe felvett alkalmazottja végezhet igazságügyi szakértõi tevékenységet.
274
28. § (1) Az ügyben eljáró igazságügyi szakértõt a szakértõi intézmény vezetõje az intézményben mûködõ igazságügyi szakértõk közül jelöli ki. (2) Nem jelölhetõ ki a szakértõi intézménynek az az igazságügyi szakértõje, akinél a jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Ha a kizáró ok az intézmény vezetõjére áll fenn, az intézményben mûködõ egyetlen igazságügyi szakértõ sem adhat szakvéleményt. (3) Ha az igazságügyi szakértõ a kizáró okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz maga is hozzájárult, a szakértõi intézmény vezetõje más szakértõ kijelölésérõl a saját hatáskörében gondoskodik, és errõl a kirendelõ hatóságot haladéktalanul értesíti. (4) Ha a kirendelõ hatóság állapít meg az igazságügyi szakértõre nézve kizáró okot, a szakértõi intézmény vezetõje más szakértõt jelöl ki. A szakértõi intézmény alkalmazásában álló szakértõ a szakvéleményt az intézmény nevében, annak bélyegzõjével, de ugyanakkor saját neve feltüntetésével adja. A hatóság az intézményt rendeli ki a szakvélemény elkészítésére, az eljáró szakértõt az intézmény vezetõje jelöli ki, a kizárási okok pedig mind a szakértõre, mind az intézmény vezetõjére vonatkoznak. Ennek megfelelõen a szakvélemény adásával kapcsolatban felmerülõ felelõsségi kérdések az általános szabályok szerint alakulnak. Harmadik személy irányában felmerülõ kártérítési felelõsség az intézetet terheli, míg az ügyben eljárt szakértõ felelõssége a munkajog szabályai szerint alakul. Az esetleges büntetõjogi felelõsség a hatályos szabályok szerint csak a szakértõ személyéhez kötõdhet. Az igazságügyi szakértõi testületek 29. § (1) A miniszter - a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszter egyetértésével rendeletben az ott meghatározott szakkérdésekben szakértõként vélemény nyilvánítására igazságügyi szakértõi testületet (a továbbiakban: Testület) hozhat létre. (2) A Testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkezõ személy lehet, aki az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy legalább tízéves igazságügyi szakértõi gyakorlattal rendelkezik. A testület elnökét és tagjait a miniszter - a szakterületet felügyelõ miniszter egyetértésével - öt évre nevezi ki. (3) A Testület szakértõként vélemény nyilvánítására eseti bizottságot hoz létre. A bizottság három-, legfeljebb öttagú, eljárása során független, munkájáért külön díjazásban részesül. A Testület és a bizottság eljárásának részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. (4) A szakértõi testület olyan tagja, aki nem szerepel a névjegyzékben, a 6. § (2) bekezdése szerinti esküt tesz. (5) A külön törvény felhatalmazása alapján létrehozott szakértõi testületek mûködésére - e törvény 2. §-a, 12. §-a (1) és (3) bekezdései és a 13-14. §-ai kivételével - külön jogszabály eltérõ rendelkezéseket állapíthat meg. A törvény ún. igazságügyi szakértõi testületek létrehozását teszi lehetõvé, akik szakértõként történõ kirendelésük esetén eseti bizottság keretei között járnak el. A Testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkezõ személy lehet, aki az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy legalább tíz éves igazságügyi szakértõi gyakorlattal rendelkezik. A testület elnökét és tagjait az igazságügyminiszter - a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszter egyetértésével - öt évre nevezi ki, a Testület és a bizottság eljárásának részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. Vannak azonban olyan szakértõi testületek, amelyek külön jogszabály rendelkezései alapján jöttek létre és mûködnek, mint például az Iparjogvédelmi Szakértõi Testület és a Szerzõi Jogi Testület. Erre figyelemmel meghatározza azt, hogy e törvénynek mely rendelkezései kivételével hozhatóak csak mûködésükre eltérõ rendelkezések.
275
A szakértõjelölt, szakkonzultáns és a segédszemélyzet 30. § (1) Az igazságügyi szakértõ, a társaság és a szakértõi intézmény a szakértõi vélemény elkészítéséhez a névjegyzékben nem szereplõ személy segítségét (szakkonzultáns), a szakvélemény elõkészítésére szakértõjelölt közremûködését, a technikai jellegû tevékenység elvégzésére segédszemélyzetet vehet igénybe. Errõl a szakvéleményben a kirendelõ hatóságot tájékoztatnia kell. (2) A szakértõjelölt az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése érdekében - az igazságügyi szakértõ szakmai felügyeletével - közremûködik a szakvélemény elõkészítésében. (3) Szakértõjelölti tevékenységet az folytathat, akit a szakértõi kamara a szakértõjelöltek névjegyzékébe felvett. (4) A szakértõjelöltek névjegyzékébe az a természetes személy vehetõ fel, aki a) büntetlen elõéletû és nem áll foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt, továbbá b) szakterületének megfelelõ képesítéssel rendelkezik [3. § (4) bek.]. (5) A szakértõjelölti névjegyzékbe történõ felvételnek nem feltétele a szakterületnek megfelelõ szakvizsga megléte. (6) A szakértõjelöltek névjegyzéke a jelölt következõ adatait tartalmazza: a) név; b) anyja neve; c) születési hely és idõ; d) lakcím (postacím, telefon-, telefaxszám, e-mail); e) a szakmai felügyeletet ellátó igazságügyi szakértõ neve, szakterülete; f) elérhetõségi cím; g) a névjegyzékbe történt bejegyzés és törlés idõpontja. Záró és átmeneti rendelkezések 31. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak kivételekkel - 2006. január 1-jén lép hatályba. (2) A 33. § a törvény kihirdetését követõ 8. napon, a 35. § (3) bekezdésével megállapított, a Be. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja 2007. január 1-jén lép hatályba. (3) A 17. § (4) és (5) bekezdésének az igazságügyi szakértõi intézményekre vonatkozó rendelkezései 2008. január 1-jén lépnek hatályba. A hatálybalépés napjáig az igazságügyi szakértõi intézmények esetén a szakértõi díjat az állam javára kell felszámítani, és az az államot illeti meg. (4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a) azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szervezet adhat szakvéleményt, b) azokat a szervezeteket, amelyek meghatározott szakterületeken szakvéleményt adhatnak, c) a névjegyzékre és a névjegyzékben szereplõ adatok és tények nyilvántartása eljárási rendjére vonatkozó részletes szabályokat, d) az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság vagy hatóságok kijelölését, e) a szakterület ágazati követelményeiért felelõs szerv vagy szervek kijelölését. (5) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg a) az igazságügyi szakértõi mûködésre, b) az igazságügyi szakértõi igazolványra, c) az igazságügyi szakértõk jogi vizsgájára vonatkozó részletes szabályokat. (6) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az érintett miniszterrel egyetértésben rendelettel állapítsa meg 276
a) az igazságügyi szakértõk szakterületének besorolását és a szakterületekhez kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekre, b) az igazságügyi szakértõk képzésére, a 18. § (4) bekezdése szerinti vizsgára, c) a szakértõi testületek mûködésére, d) az igazságügyi szakértõk díjazására vonatkozó részletes szabályokat. (7) Felhatalmazást kap az egészségügyért felelõs miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben rendelettel állapítsa meg az igazságügyi orvosszakértõk szakmai továbbképzésének módját, valamint a szakmai továbbképzésnek a külön jogszabály szerinti továbbképzésbe történõ beszámításának a szabályait. (8) Felhatalmazást kap a szakterület ágazati irányításáért felelõs miniszter, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjét rendeletben szabályozza. 32. § (1) A miniszter 2008. január 1-jéig a) felülvizsgálja a névjegyzékben szereplõ igazságügyi szakértõk névjegyzékbe vétele feltételeinek fennállását, b) módosítja az igazságügyi szakértõk szakterületét az erre vonatkozó rendeletnek megfelelõen. (2) Az (1) bekezdés alapján végzett vizsgálat eredményérõl a miniszter az igazságügyi szakértõt írásban értesíti, aki az abban foglaltakról az értesítés kézhezvételétõl számított 15 napon belül nyilatkozhat. (3) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi szakértõvé válás feltételei e törvény szerint fennállnak, az igazságügyi szakértõt úgy kell tekinteni, mint akit a miniszter a 3. § rendelkezéseinek alkalmazásával 2006. január 1-jén vett fel a névjegyzékbe. (4) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi szakértõvé válás feltételei e törvény szerint nem állnak fenn, a miniszter - az (5) bekezdés kivételével határozatot hoz a törlési ok fennállásának megállapításáról. (5) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat alapján a miniszter megállapítja, hogy az igazságügyi szakértõ a 3. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek nem felel meg, a szakértõ errõl szóló jogerõs határozat kézhezvételétõl számított két éven belül köteles igazolni, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges képesítést megszerezte, illetve hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése érdekében elengedhetetlen képzésben részt vesz. (6) Az igazságügyi szakértõi névjegyzéket vezetõ hatóság - a miniszter értesítése alapján akkor is törli az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl, ha az (5) bekezdésben meghatározott határidõn belül a képzésben való részvételét igazolta, azonban a végzettség megszerzéséhez elõírt képzési idõ elteltével a végzettséget nem szerzi meg. (7) Az (1) bekezdés b) pontja, továbbá a (4) és (6) bekezdés alapján hozott határozat ellen a 10. §-ban foglaltak szerint jogorvoslatnak van helye. (8) A 18. § (4) bekezdése szerinti vizsga letételére a törvény hatálybalépésekor már bejegyzett igazságügyi szakértõ nem köteles, a kötelezõ jogi vizsgát pedig 2008. január 1-ig köteles letenni. (9) A 17. § (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésének az elsõ tárgyévre vonatkozó határidejét külön jogszabály határozza meg. 33. § A bíróság 2005. április 1-jétõl 2005. szeptember 30-ig külön adatgyûjtést végez polgári és büntetõügyekben az állam javára felszámított, illetve a ténylegesen kifizetett szakértõi díjakról. Az adatgyûjtés kiterjed arra is, hogy milyen összegben történik az egyes ügycsoportokon belül az óradíjban vagy a tételesen megállapított szakértõi munkadíj kifizetése.
277
34. § 35. § 36. § 37. § 38. § 1. számú melléklet a 2005. évi XLVII. törvényhez Az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe való felvétel, szakterület kiterjesztés iránti kérelem tartalma és mellékletei 1. A szakértõi névjegyzékbe való felvétel, illetve a szakterület kiterjesztése iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) a kérelmezõ - nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét, - diplomájának (oklevelének) számát és keltét (szak, kar megnevezésének feltüntetésével), - tudományos fokozatát, - szakképzettségét (szakorvosi képesítését stb.), - jelenlegi foglalkozását, beosztását, - munkáltatójának megnevezését és címét, - szakmai mûködésének fõbb adatait (a szakágazatok és munkakörök részletes megjelölése a munkáltató megnevezésével és az idõtartamnak naptár szerinti feltüntetésével; orvosoknál és gyógyszerészeknél az orvosi nyilvántartásba vétel adatai); b) az engedélyezni kért szakágazat megjelölését. 2. A kérelemhez csatolni kell a) az iskolai végzettséget és az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát, b) három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, c) amennyiben van, a nyelvvizsga bizonyítványt vagy annak hiteles másolatát, d) a szakmai kamarai tagságra vonatkozó igazolást, ha a tagságot az adott szakterületen jogszabály kötelezõvé teszi, e) a szakmai mûködés részletes leírását (a kérelmezõ mikor, hol, milyen munkakört töltött be, milyen idõtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik; a szakmai mûködés, a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat pl. a szakmai cikkek, értekezések megjelenésének idõpontját és helyét stb.), f) a szakmai gyakorlat szakirányú jellegérõl szóló igazolást, g) az igazságügyi szakértõi személyi lapot, h) a már rendelkezésre álló szakértõi mûködési engedély másolatát, i) a névjegyzékbe történõ felvételi eljárásért fizetendõ díj megfizetésérõl szóló igazolást. 2. számú melléklet a 2005. évi XLVII. törvényhez Az igazságügyi szakértõi névjegyzék tartalma 1. Az igazságügyi szakértõk névjegyzéke az igazságügyi szakértõ következõ adatait, és a szakértõ tevékenységére vonatkozó tényeket tartalmazza: a) név; b) anyja neve; c) születési hely és idõ; d) lakcím (postacím, telefon-, telefaxszám, e-mail); e) munkahely (postacím, telefon-, telefaxszám, e-mail);
278
f) elérhetõségi cím; g) nyelvismeret (nyelv, nyelvtudás foka); h) területi igazságügyi szakértõi kamarai tagság; i) szakmai kamarai tagság; j) igazságügyi szakértõi igazolvány száma; k) szakterület ka) a névjegyzékbe bejegyzett szakterület és a bejegyzés idõpontja, kb) elutasított szakterület és az elutasítás idõpontja, kc) elbírálás alatt lévõ szakterület; l) iskolai végzettség és szakmai képesítés a megszerzés idõpontjával; m) állapot ma) névjegyzékbe bejegyzett, mb) névjegyzékbe történõ bejegyzés folyamatban, mc) névjegyzékbe bejegyzett, kiterjesztési kérelem folyamatban, md) névjegyzékbe bejegyzett, kamarai tagsági viszony szünetel, me) névjegyzékbe bejegyzett, kamarai tagsági viszony felfüggesztve, mf) névjegyzékbõl törölt; n) tudományos fokozat; o) nyilvántartási szám; p) az igazgatási ügyiratok ügyszáma; q) éves díjszabás, ha az eltér a 17. § (1) bekezdése alapján, a jogszabályban meghatározott összegtõl; r) a késedelembe esés ténye, az ügyre történõ utalással; s) a szakértõ ellen közvádra üldözendõ szándékos bûncselekmény miatt indult eljárás megindításának, megszüntetésének, illetve befejezésének ténye. 2. Az igazságügyi szakértõk névjegyzéke a gazdasági társaság következõ adatait tartalmazza: a) megnevezés, b) székhely, c) cégjegyzékszám, d) tevékenységi kör, e) a vezetõ tisztségviselõ neve, lakóhelye, f) a 20. § (2) bekezdésben meghatározott tagokra és alkalmazottakra vonatkozó nyilvános adatok, g) évente meghatározott díjszabás.
279
2005. évi XLVIII. törvény az igazságügyi szakértõ nemperes eljárásban történõ kirendelésérõl és ezzel összefüggésben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról 1. § (1) Ha a kérelmezõ számára jelentõs tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a bíróságtól igazságügyi szakértõ (a továbbiakban: szakértõ) kirendelése kérhetõ. A társadalmi, technikai változások folytán minden eddiginél jobban felértékelõdött a szakértõk szerepe az igazságszolgáltatásban. Egyre több az olyan büntetõ- vagy polgári eljárás, amelyben szakértõt kell igénybe venni, mivel a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket kellõ szakértelem hiányában nem tudja értékelni. Az igazságügyi szakértõk feladatukat a jelenlegi szervezeti keretek között, a meglévõ díjazás mellett ma már nem tudják teljes mértékben ellátni, a szakértõi tevékenység nem tudja betölteni az igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepét. Az igazságszolgáltatási reform eddigi lépései nagyon kis területen és áttételesen érintették az igazságügyi szakértõk mûködését, holott a bírósági eljárások ésszerû idõn belül történõ befejezése és hatékonysága megkívánja, hogy az igazságszolgáltatásban felkészült és megfelelõen díjazott szakértõk mûködjenek. Olyan szakértõk, akik képesek határidõn belül színvonalas szakvélemény készítésére úgy, hogy ezzel érdemben segítik a jogviták eldöntését. Az igazságügyi szakértõk jelenlegi helyzetének feltérképezését és értékelését, valamint a tevékenységükre vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatát követõen a terület olyan törvényi szintû rendezésére volt szükség, amely megszünteti a szabályozás széttagoltságát és ellentmondásait, valamint hosszabb távon vonzóvá teszi a pályát a legképzettebb szakemberek számára is. Az igazságszolgáltatási reform teljessé tétele érdekében az igazságügyi szakértõkre vonatkozó elõírások átfogó újragondolása történt meg, amelynek eredményeként két törvény született: az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló törvény, valamint az igazságügyi szakértõ nemperes eljárásban történõ kirendelésérõl és a Pp. A polgári perekben elrendelt bizonyítási eljárás során igazságügyi szakértõ az lehet, akit a bíróság - meghatározott feltételek fennállása esetén - a szakvélemény elkészítésére kirendel. A peres felek ugyan nincsenek elzárva annak lehetõségétõl, hogy akár a per megindítása elõtt, akár a per során szakértõt keressenek meg, az így, nem bírósági kirendelés alapján készített szakvélemény esetében azonban a bíróság szabadon mérlegelheti azt, hogy a szakvéleményt bizonyítékként figyelembe veszi-e. A felek által felkért szakértõ véleménye az eljárásban - ha szakértõként nem kerül kirendelésre - így is csak mint tanúvallomás vagy a fél álláspontja vehetõ figyelembe. A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban egy olyan szabályozás, amely lehetõvé teszi azt, hogy a fél által felkért szakértõ a bíróság jóváhagyása mellett vegyen részt az eljárásban, azért nem jelentene megoldást, mert az ellenérdekû fél elfogultságra hivatkozva azonnal újabb szakértõ kirendelését indítványozná. A polgári eljárásjogi rendszerben a bírósági kirendelésen kívüli - a felek által akár a per folyamán, akár azt megelõzõen beszerzett és becsatolt - igazságügyi szakértõi vélemény kirendelés hiányában - nem éri el az igazságügyi szakértõi vélemény bizonyító erejét. A polgári perrendtartás - az elõzetes bizonyítás elrendelését kivéve - csak a perben történõ szakértõi kirendelést teszi lehetõvé. Elõzetes bizonyításra azonban csak akkor kerülhet sor, ha azt a bíróság a bizonyítás foganatosításában érdekelt félnek, a Pp. 207. §-ára alapított és kellõen valószínûsített kérelmére megengedi. Az igazságügyi szakértõ nemperes eljárásban történõ kirendelésérõl és a Pp. módosításáról szóló törvény a fent írt lehetõségeket bõvíti ki egy új, koncepcionálisan más eljárással. Ez a 280
sajátos nemperes eljárás lehetõvé teszi, hogy a kérelmezõ egy adott szakkérdésre szakértõ kirendelését kérje a bíróságtól. Ennek megfelelõen az igény felmerülésekor, valamely szakkérdés megítélése érdekében mód nyílik arra, hogy bárki (természetes személy vagy szervezet) kérje a bíróságtól igazságügyi szakértõ kirendelését. A kérelemnek, illetve a kirendelésnek tehát - az elõzetes, illetve perbeli bizonyítástól eltérõen - nem kellene jogvitához kötõdnie, illetve nem feltételezi a perindítást, de természetesen nem is zárná ki azt. Számos esetben elõfordulhat azonban, hogy valamely különleges szakértelmet igénylõ kérdés megítélésének szükségessége nem jogvita kapcsán merül fel, vagy a felek vitájukat nem kívánják peres útra terelni. A hatályos jogszabályok azonban nem teszik lehetõvé, hogy ebben az esetben az érintett(ek) egy pártatlan, bíróság által kirendelt szakértõ által készített szakvélemény birtokában döntsenek a felmerülõ probléma rendezésérõl, esetleg közvetítõi eljárás vagy per megindításáról, illetve, hogy az így elkészült szakvélemény egy késõbbi eljárásban is érdemben felhasználható legyen. A törvény ezt a lehetõséget teremti meg. Az új eljárás szabályait a törvény tartalmazza, tekintettel arra, hogy ez a nemperes eljárás dogmatikailag sem az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló törvény keretei közé, sem a polgári perrendtartás szabályaihoz nem illeszthetõ. Nyilvánvaló, hogy az eljárás megindításának csak addig lehet helye, amíg tárgyában per nincs folyamatban, hiszen ettõl kezdve már a Pp. bizonyítási szabályai az irányadók. Ezt a törvény - az egyértelmûség kedvéért - ki is mondja. E sajátos, új nemperes eljárásban történõ szakértõi kirendelést követõen a határidõben elkészült igazságügyi szakértõi vélemény birtokában a kérelmezõ egy olyan megalapozottabb döntési helyzetbe kerülhet, amelyben szabadon mérlegelheti, hogy megindítja-e a polgári peres eljárást, kérve a bíróság döntését a jogvitában. Az így megindított perben a már rendelkezésre álló szakvélemény a bizonyítási eljárás során ténylegesen szakvéleménynek minõsül, hiszen bírósági kirendelésre készült. A perben azonban a másik fél kezdeményezheti a szakvélemény hibáinak kiküszöbölését vagy más szakértõ kijelölését, de ha erre nincs is indítvány, a bírónak kell eldönteni azt, hogy a döntéshozatal során fel tudja-e használni a szakvéleményt. Az erre vonatkozó szabályokat a törvény a Pp. új 183/A. §-ba építi be. A törvény nemcsak az igazságügyi szakértõk peren kívüli igénybevételére vonatkozó szabályokat állapítja meg, hanem egyben módosítja a polgári perrendtartás rendelkezéseit is a szakértõkre vonatkozó új szabályok figyelembe vételével. (2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem nem nyújtható be, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértõi véleményt a kérelmezõ be kívánja szerezni a kérelmezõ által vagy ellen indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmezõ ellen indított büntetõeljárás van folyamatban. Az e rendelkezés ellenére benyújtott kérelem alapján készült szakvélemény bírósági eljárásban nem használható fel. (3) A kérelem annál a helyi bíróságnál terjeszthetõ elõ, amelynek illetékességi területén a kérelmezõ lakik, vagy amelynek területén a szakértõi vizsgálat tárgyát képezõ ingatlan fekszik vagy a dolog található. (4) A bírósági titkár és a bírósági ügyintézõ az e törvényben meghatározott eljárás lefolytatására önállóan, önálló aláírási joggal jogosult, azzal, hogy a bírósági ügyintézõ a 3. § (2) bekezdése szerinti végzést csak a bíró elõzetes hozzájárulásával hozhatja meg. (5) A szakértõ kirendelésére irányuló eljárás nemperes eljárás, amelyben bizonyításnak, felfüggesztésnek és szünetelésnek nincs helye. (6) Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény nem szabályoz, a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredõ eltérésekkel - megfelelõen irányadók. 2. § (1) A bíróság a szakértõi névjegyzékben szereplõ igazságügyi szakértõt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértõi intézményt, vagy külön jogszabályban
281
meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértõként. Más szakértõ csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható. (2) Rendszerint egy szakértõt kell alkalmazni, több szakértõt csak különbözõ szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni. (3) A kirendelésre kerülõ szakértõ személyérõl - a kérelmezõ meghallgatása nélkül - a bíróság dönt. 3. § (1) A szakértõ kirendelése iránti kérelemben meg kell jelölni az eljáró bíróságot, a kérelmezõ nevét, lakóhelyét (székhelyét), a szakértõi vizsgálat tárgyát és annak helyét, a rövid tényállást, a kérelem elõterjesztésének indokait, valamint azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértõnek véleményt kell nyilvánítania. (2) A bíróság a kérelmet - a hiányok pótlására való felhívás kibocsátása nélkül - annak érkezésétõl számított 8 napon belül indokolt végzéssel elutasítja, ha a kérelem hiányos, vagy ha az elõadott tényállás, illetve a megválaszolandó kérdések alapján megállapítható, hogy a szakértõ kirendelésének az 1. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei nyilvánvalóan nem állnak fenn. (3) Ha a kérelem megfelel az (1) bekezdésben és az 1. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a bíróság - a kérelem érkezésétõl számított 8 napon belül - felszólítja a kérelmezõt, hogy a költségek fedezésére elõreláthatóan szükséges, - a bíróság által meghatározott - összeget a bíróságnál elõzetesen helyezze letétbe. Ha a kérelmezõ az összeget letétbe helyezi, a bíróság a szakértõt - a letétbe helyezéstõl számított 15 napon belül - kirendeli. Ha a kérelmezõ a letétbe helyezést elmulasztja, a bíróság - a hiányok pótlására való felhívás kibocsátása nélkül - a kérelmet indokolt végzéssel elutasítja. (4) A szakvéleményhez szükséges vizsgálat tûrésére senki nem kötelezhetõ. (5) A bíróságnak a kérelmet elutasító végzése ellen a kérelmezõ fellebbezhet. A kérelemnek helyt adó végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. A törvény szerint igazságügyi szakértõ kirendelése amiatt kérhetõ a bíróságtól, mert a kérelmezõ számára jelentõs tény vagy körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. A párhuzamos eljárások kizárása érdekében a törvény kimondja, hogy a nemperes eljárás megindításának nincs helye, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértõi véleményt a kérelmezõ be kívánja szerezni, a kérelmezõ által vagy ellen indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmezõ ellen indított büntetõeljárás van folyamatban. Az e rendelkezés ellenére benyújtott kérelem alapján készült szakvélemény bírósági eljárásban nem használható fel. A kérelem alapján a bíróság - kijelölt ügyintézõje (bírósági titkár vagy bírósági ügyintézõ) útján - végzéssel dönt a szakértõ kirendelésérõl. A szakértõ kijelölésére irányuló eljárás nemperes eljárás. Azokban a kérdésekben, amelyekre a törvény eltérõ szabályokat nem tartalmaz, illetve az eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a polgári perrendtartás vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A bírósági kirendelés egyaránt vonatkozhat az igazságügyi szakértõi névjegyzékben szereplõ igazságügyi szakértõkre, illetve az igazságügyi szakértõi intézetekre, állami szervekre, szervezetekre és gazdasági társaságokra is. A kirendelést a szakértõ ebben az eljárásban is csak az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló törvényben meghatározott okok alapján utasíthatja vissza. A kérelemben meg kell jelölni az eljáró bíróságot, a kérelmezõ nevét, lakóhelyét (székhelyét), a szakértõi vizsgálat tárgyát és annak helyét, a rövid tényállást, a kérelem elõterjesztésének indokait, valamint azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértõnek véleményt kell nyilvánítania. A döntés meghozatalánál a mérlegelés joga csak szûk körben illeti meg a bíróságot. Érdemi elutasítási ok, ha a szakértõ kirendelése iránti kérelem alapján megállapítható, hogy az nem felel meg a törvény 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, tehát a leírt tényállás alapján nem állapítható meg olyan különleges szakértelmet igénylõ kérdés, amely szakértõ
282
kirendelését indokolná. E szabály tehát csak abban a körben engedi meg a kérelem elutasítását, ha az nyilvánvalóan alaptalan, célja a szélsõséges esetek kiszûrése. Tekintettel azonban arra, hogy érdemi döntésrõl van szó, a bírósági ügyintézõ ilyen esetben elutasító döntést csak a bíró elõzetes hozzájárulásával hozhat. Ezen túlmenõen a mérlegelés joga csak abban a körben illetné meg a bíróságot, hogy a kirendeléssel járó költségek megfizetése biztosított-e a kirendelést kérõ részérõl. Egyebekben a kérelem lényegileg csak a formai feltételek vonatkozásában vizsgálható, a kérelemben foglaltak indokoltsága, vagy indokolatlansága nem képezi mérlegelés tárgyát. Hangsúlyozni kell, hogy az új jogintézmény nem a szakértõi költségek megelõlegezését, hanem megfizetését igényli. Tekintettel azonban az eljárás speciális jellegére, a költségmentesség engedélyezésérõl szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. §-a ki fogja zárni ezen eljárásban a költségmentesség engedélyezésének lehetõségét. Az eljárás központi eleme annak gyors lefolytatása, így a hiánypótlási felhívás kibocsátását a törvény kizárja. A szakértõ pártatlanságának garanciája, hogy személyérõl a bíróság dönt, a kérelmezõ meghallgatása, illetve az általa tett javaslat figyelembe vétele nélkül. Az eljárási rend körében nem szükséges az ellenérdekû fél beleegyezése a szakértõ kirendeléséhez. Mivel a kérelem egyoldalú, az elrendelt vizsgálat tûrésére senki nem kötelezhetõ. Ugyanennél az oknál fogva, ellenérdekû fél hiányában zárja ki a törvény a kérelemnek helyt adó határozat elleni fellebbezést. A törvény alapján nincs akadálya annak, hogy az ellenérdekû felek együttesen terjesszenek elõ kérelmet a szakértõ kirendelése iránt. A kérelmet elutasító végzés ellen a törvény fellebbezési jogot biztosít a kérelmezõ számára. 4. § (1) A szakértõ a szakvéleményt a szakértõt kirendelõ végzés kézhezvételétõl számított 30 napon belül köteles elõterjeszteni. A bíróság a szakértõ - határidõ lejárta elõtt elõterjesztett kérelmére a határidõt egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja. (2) A szakértõ kirendelésének költségeit a kérelmezõ viseli, ideértve azt az esetet is, ha tekintettel a 3. § (4) bekezdésére - a szakértõ a szakvélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot nem tudta lefolytatni. (3) A kirendelt szakértõre a Pp. 185. §-ának (2)-(4) bekezdéseit megfelelõen alkalmazni kell. 5. § (1) A bíróság a szakértõ díját - a szakértõ által benyújtott díjjegyzék alapul vételével - a szakvélemény beérkeztét követõen, legkésõbb 15 napon belül végzéssel megállapítja. (2) Ha a kérelmezõ által letett összeg a szakértõ költségeit nem fedezi, a bíróság az (1) bekezdés szerinti végzésben kötelezi a kérelmezõt a díj viselésére és a még szükséges összeg letétbe helyezésére. A szakvéleményt a bíróság a kérelmezõnek csak a szakértõ költségeinek fedezésére szükséges teljes összeg letétbe helyezését követõen küldi meg. A végzés ellen a kérelmezõ és a szakértõ fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya. Az eljárás gyors lefolytatása érdekében szükséges határidõ megjelölése a vélemény elkészültéhez. Ez a törvény szerint a kirendelõ végzés kézhezvételétõl számított 30 nap, amelyet a szakértõ kérelmére a bíróság egy alkalommal meghosszabbíthat. Ezekrõl a kérdésekrõl a bíróság határozatban, végzéssel dönt. A szakértõ kirendelésével járó költségek megfizetése minden esetben a kérelmezõ kötelezettsége, amelynek fedezetéül elsõsorban a kirendelés iránti kérelem beérkezésétõl számított 8 napon belül a bíróság felszólítására letétbe helyezett összeg szolgál. Amennyiben a kérelmezõ által elõlegezett összeg a szakértõ díját nem fedezi, a bíróság a szakértõi díjat megállapító végzésében kötelezi a kérelmezõt a még hiányzó összeg letétbe helyezésére. Amíg a kérelmezõ e kötelezettségének nem tesz eleget, a bíróság a szakvéleményt nem küldi meg a részére. A végzés ellen mind a kérelmezõ, mind a szakértõ fellebbezhet, azonban a fellebbezésnek csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya. 6-15. § 16. § (1) E törvény 2006. január 1-jén lép hatályba.
283
2006. évi CXXV. törvény az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-ei megállapodás, valamint az ahhoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása következtében a megállapodásban szerzõdõ félként való részvételérõl szóló jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló jogszabály a jegyzet készítésekor frissített állapotban és kivonatosan az alábbi rendelkezéseket tartalmazza a fenti országokban történõ mérnöki tevékenységgel kapcsolatosan. „Megállapodás egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Svájci Államszövetség között a személyek szabad mozgásáról Egyrészrõl A SVÁJCI ÁLLAMSZÖVETSÉG és AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG, A BELGA KIRÁLYSÁG, A DÁN KIRÁLYSÁG, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG, A SPANYOL KIRÁLYSÁG, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG, ÍRORSZÁG, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG, A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG, A HOLLAND KIRÁLYSÁG, AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG, A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG, A FINN KÖZTÁRSASÁG, A SVÉD KIRÁLYSÁG, NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA a továbbiakban; a Szerzõdõ Felek, MEGGYÕZÕDVE arról, hogy a személyek szabad mozgása a Szerzõdõ Felek felségterületén kulcsfontosságú tényezõ kapcsolataik harmonikus fejlõdésében, AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európai Közösségben alkalmazandó elõírások alapján megteremtik egymás között a személyek szabad mozgását, ELHATÁROZTÁK, HOGY MEGKÖTIK E MEGÁLLAPODÁST:
284
I. ALAPVETÕ RENDELKEZÉSEK 1. cikk Cél E megállapodás célja az Európai Közösség tagállamai és Svájc állampolgárai érdekében: a) a belépés, a tartózkodás, a nem önálló munkavállalás, az önálló vállalkozóként való letelepedés és a Szerzõdõ Felek felségterületén való tartózkodás jogának biztosítása; b) a Szerzõdõ Felek felségterületén a szolgáltatásnyújtás elõsegítése, különösen a rövid idõtartamú szolgáltatások nyújtásának liberalizálása; c) a fogadó országban gazdasági tevékenységet nem végzõ személyeknek a Szerzõdõ Felek felségterületére való belépés és tartózkodás jogának biztosítása; d) a saját állampolgáraiknak nyújtottakkal azonos élet-, foglalkoztatási és munkavállalási feltételek biztosítása. 2. cikk A diszkrimináció tilalma Valamely Szerzõdõ Félnek egy másik Szerzõdõ Fél területén jogszerûen tartózkodó állampolgárai, e megállapodás rendelkezéseinek alkalmazása során és azoknak megfelelõen, nem különböztethetõk meg az állampolgárságuk szerint. 3. cikk A belépéshez való jog Valamely Szerzõdõ Fél állampolgárának egy másik Szerzõdõ Fél felségterületére történõ belépéshez való jogát az I. melléklet rendelkezéseinek megfelelõen kell biztosítani. 4. cikk A tartózkodáshoz és a gazdasági tevékenység végzéséhez való jog A tartózkodáshoz és a gazdasági tevékenység végzéséhez való jogot az I. melléklet rendelkezéseinek megfelelõen biztosítani kell, amennyiben a 10. cikk másként nem rendelkezik. 5. cikk Szolgáltatást nyújtó személyek (1) A Szerzõdõ Felek között fennálló, különösen a szolgáltatásnyújtásról rendelkezõ megállapodások sérelme nélkül (beleértve a közbeszerzésrõl szóló megállapodást is, amennyiben az kiterjed a szolgáltatások nyújtására) a szolgáltatást nyújtó személyeknek, a társaságokat is beleértve, jogukban áll naptári évenként 90 munkanapot ténylegesen meg nem haladó idõszakra a másik Szerzõdõ Fél felségterületén szolgáltatást nyújtani. (2) A szolgáltatást nyújtó személyek jogosultak a másik Szerzõdõ Fél felségterületére való belépésre és az ott tartózkodásra: a) amennyiben az (1) bekezdés szerint, vagy az (1) bekezdésben említett megállapodás rendelkezései alapján jogosultak szolgáltatást nyújtani;
285
b) vagy, ha az a) pontban meghatározott feltételek nem teljesülnek, amennyiben az érintett Szerzõdõ Fél illetékes hatóságaitól szolgáltatás nyújtására engedélyt kaptak. (3) A valamely Szerzõdõ Fél felségterületére kizárólag szolgáltatás igénybevétele céljából belépõ, Svájc vagy az Európai Közösség valamely tagállamának állampolgárságával rendelkezõ természetes személyt megilleti a belépés és az ott tartózkodás joga. 6. cikk A gazdasági tevékenységet nem folytató személyek tartózkodási joga A valamely Szerzõdõ Fél felségterületén való tartózkodás jogát a gazdasági tevékenységet nem folytató személyeknek az I. melléklet nem aktív személyekre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelõen kell biztosítani. 7. cikk Egyéb jogok A Szerzõdõ Felek különösen a személyek szabad mozgásával kapcsolatos alábbi jogokról rendelkeznek: a) az élet-, foglalkoztatási és munkafeltételek, a gazdasági tevékenységben való részvétel lehetõségére és annak folytatására vonatkozóan a saját állampolgárokkal való egyenlõ bánásmód joga; b) a foglalkozás szabad megválasztása és a földrajzi mobilitás joga, amely lehetõvé teszi a Szerzõdõ Felek állampolgárainak szabad mozgását a fogadó állam felségterületén, valamint a választásuk szerinti foglakozás folytatását; c) valamely Szerzõdõ Fél felségterületén maradás joga a gazdasági tevékenység folytatásának befejezése után; d) családtagok számára a tartózkodás joga, állampolgárságuktól függetlenül; e) családtagok számára a gazdasági tevékenység folytatásának joga, állampolgárságuktól függetlenül; f) az ingatlantulajdon szerzésének joga, amennyiben az kapcsolódik az e megállapodás által biztosított jogok gyakorlásához; g) az átmeneti idõszak alatt, az egyik Szerzõdõ Fél területén végzett gazdasági tevékenység vagy tartózkodási idõszak befejezõdése után a gazdasági tevékenység folytatásának céljából való visszatérés joga, valamint az ideiglenes tartózkodási engedély állandóvá történõ átminõsíttetésének joga. 8. cikk A szociális biztonsági rendszerek összehangolása A Szerzõdõ Felek, a II. mellékletnek megfelelõen, rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, különösen az alábbiak érdekében: a) az egyenlõ bánásmód biztosítása; b) az alkalmazandó jogi elõírások meghatározása; c) a különbözõ nemzeti jogi elõírások által figyelembe vett összes jogosultsági idõ összesítése a juttatásokra való jogosultság megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások kiszámítása végett; d) juttatások folyósítása a Szerzõdõ Felek felségterületén lakóhellyel rendelkezõ személyek részére;
286
e) a hatóságok és intézmények közötti kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás és az együttmûködés elõsegítése. 9. cikk Oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok Az Európai Közösség tagállamainak állampolgárai és Svájc állampolgárai számára a munkavállalás és önálló vállalkozás lehetõsége, valamint e tevékenységek folytatásának, illetve a szolgáltatások nyújtásának megkönnyítése érdekében a Szerzõdõ Felek meghozzák a szükséges intézkedéseket a III. melléklet szerint az oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, a munkavállalás és önálló vállalkozás lehetõségére és e tevékenységek folytatására, valamint a szolgáltatások nyújtására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseik összehangolásáról. II. ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 10. cikk Átmeneti rendelkezések és a megállapodás továbbfejlesztése (1) A megállapodás hatálybalépése után öt évig Svájc mennyiségi korlátozásokat tarthat fenn a gazdasági tevékenységben való részvételi lehetõségek tekintetében a négy hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb idõtartamú tartózkodásra, valamint az egy évnek megfelelõ vagy azt meghaladó idõtartamú tartózkodásra. A négy hónapnál rövidebb tartózkodás nem korlátozható. A hatodik évtõl kezdve az Európai Közösség tagállamainak állampolgáraira vonatkozó összes mennyiségi korlátozás hatályát veszti. (2) Legfeljebb kétéves idõtartamra a Szerzõdõ Felek fenntarthatják a szervezett munkaerõpiacon jelenlévõ munkavállalók elsõbbsége és a másik Szerzõdõ Fél állampolgáraira vonatkozó díjazási és munkafeltételek szabályozását, az 5. cikkben említett szolgáltatásokat nyújtó személyeket is beleértve. Az elsõ év vége elõtt a vegyes bizottság megvizsgálja e korlátozások fenntartásának szükségességét. A vegyes bizottság e legfeljebb kétéves idõtartamot lerövidítheti. A szervezett munkaerõpiacon jelenlévõ munkavállalók elsõbbségének ellenõrzését nem kell alkalmazni a Szerzõdõ Felek közötti, a szolgáltatások nyújtásáról szóló külön megállapodás által liberalizált szolgáltatókra (beleértve a közbeszerzések bizonyos szempontjairól szóló megállapodást is, amennyiben az kiterjed a szolgáltatások nyújtására). (3) E megállapodás hatálybalépésétõl az ötödik év végéig Svájc a teljes kvótáján belül az Európai Közösség munkavállalói és önálló vállalkozói számára minden évben legalább 15 000, egy évre, vagy azt meghaladó idõtartamra érvényes, és 115 500 négy hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb idõtartamra érvényes új tartózkodási engedélyt tart fenn. (4) A (3) bekezdés rendelkezéseitõl függetlenül, a Szerzõdõ Felek a következõ feltételekben állapodnak meg: amennyiben egy adott évben az Európai Közösség munkavállalói és önálló vállalkozói számára az (1) bekezdésben említett tartózkodási kategóriák bármelyikében kiadott új engedélyek száma öt év után, és a megállapodás hatálybalépését követõen 12 évig több mint tíz százalékkal meghaladja az adott évet megelõzõ három év átlagát, akkor az azt követõ évben Svájc egyoldalúan az elõzõ három év átlagának öt százalékkal megnövelt mértékében korlátozhatja az említett kategóriában az Európai Közösség munkavállalóinak és önálló vállalkozóinak kiadott új tartózkodási engedélyek számát. A rákövetkezõ évben ez a szám hasonló módon korlátozható.
287
Az elõzõ bekezdés rendelkezéseitõl függetlenül, az Európai Közösség munkavállalóinak és önálló vállalkozóinak kiadott új tartózkodási engedélyek száma nem korlátozható évi 15 000, egy évnek megfelelõ vagy azt meghaladó idõtartamra érvényes, valamint évi 115 500, négy hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb idõtartamra érvényes új tartózkodási engedélynél kevesebbre. (5) Az (1)-(4) bekezdésnek, és különösen a (2) bekezdésnek a szervezett munkaerõpiacon jelenlévõ munkavállalók elsõbbségét, valamint a díjazási és munkafeltételek szabályozását érintõ átmeneti rendelkezéseit nem kell alkalmazni az e megállapodás hatálybalépésekor a Szerzõdõ Felek felségterületén gazdasági tevékenység folytatására jogosult munkavállalókra és önálló vállalkozókra vonatkozóan. Az ilyen személyek élvezik különösen a foglalkozás szabad megválasztásához és a földrajzi mobilitáshoz fûzõdõ jogot. Az egy évnél rövidebb idõre érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezõk jogosultak engedélyük megújíttatására; velük szemben nem lehet a kvóta kimerülésére hivatkozni. Az egy évnek megfelelõ, vagy azt meghaladó idõtartamra érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezõk jogosultak engedélyük automatikus meghosszabbítására, e megállapodás hatálybalépésétõl kezdve az ilyen munkavállalók vagy önálló vállalkozók élvezik az e megállapodás alapvetõ rendelkezéseiben, és különösen a 7. cikkében a letelepedett személyeknek biztosított szabad mozgáshoz való joghoz kapcsolódó jogokat. (6) Svájc rendszeresen és azonnal tájékoztatja a vegyes bizottságot minden hasznos statisztikáról és információról, beleértve a (2) bekezdés végrehajtásával kapcsolatos intézkedéseket is. A vegyes bizottságban bármelyik Szerzõdõ Fél kérheti a helyzet felülvizsgálatát. (7) A határmenti ingázókra nem lehet mennyiségi korlátozásokat alkalmazni. (8) A szociális biztonságról és a munkanélküli-biztosítási hozzájárulás visszatérítésérõl szóló átmeneti rendelkezéseket a II. melléklethez csatolt jegyzõkönyv tartalmazza. 11. cikk A fellebbezések elbírálása (1) Az e megállapodás hatálya alá tartozó személyek jogosultak az illetékes hatóságoknál fellebbezni e megállapodás rendelkezéseinek az alkalmazását illetõen. (2) A fellebbezéseket ésszerû idõn belül el kell bírálni. (3) Az e megállapodás hatálya alá tartozó személyek az illetékes nemzeti bírósághoz fordulhatnak a fellebbezéseket elbíráló határozatok ellen, illetve ha ésszerû idõtartamon belül nem születik határozat. 12. cikk Kedvezõbb rendelkezések E megállapodás nem zárja ki a Szerzõdõ Felek állampolgáraira és családtagjaikra vonatkozó kedvezõbb nemzeti rendelkezések alkalmazását.
13. cikk Szünetelés
288
A Szerzõdõ Felek vállalják, hogy az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken egymás állampolgáraival szemben nem fogadnak el további korlátozó intézkedéseket. 14. cikk Vegyes bizottság (1) A Szerzõdõ Felek képviselõibõl álló vegyes bizottság jön létre, amely e megállapodás igazgatásáért és megfelelõ alkalmazásáért felelõs. Ennek érdekében a bizottság ajánlásokat dolgoz ki. Az e megállapodásban meghatározott esetekben határozatokat hoz. A vegyes bizottság kölcsönös egyetértéssel hozza meg határozatait. (2) Súlyos gazdasági vagy társadalmi nehézségek esetén a vegyes bizottság bármelyik Szerzõdõ Fél kérésére összeül, hogy megvizsgálja a helyzet orvoslására alkalmas intézkedéseket. A vegyes bizottság a bevezetendõ intézkedésekrõl a kérelem benyújtásának idõpontjától számított 60 napon belül határoz. E határidõt a vegyes bizottság meghosszabbíthatja. Az ilyen intézkedések terjedelme és idõtartama nem haladhatja meg a helyzet orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket. Elõnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a megállapodás mûködését a legkevésbé zavarják. (3) E megállapodás megfelelõ végrehajtása érdekében a Szerzõdõ Felek rendszeresen információt cserélnek, és bármelyikük kérésére konzultálnak egymással a vegyes bizottságban. (4) A vegyes bizottság szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik. Bármelyik fél kérheti az ülés összehívását. A vegyes bizottság a (2) bekezdés szerinti kérelem benyújtásától számított 15 napon belül összeül. (5) A vegyes bizottság megalkotja saját eljárási szabályait, amelyek tartalmazzák többek között az ülések összehívására, az elnök kinevezésére, valamint az elnök hivatali idejére vonatkozó rendelkezéseket. (6) A vegyes bizottság bármilyen munkacsoportot vagy szakértõi csoportot létrehozhat, amely segíti a feladatai ellátásában. 15. cikk Mellékletek és jegyzõkönyvek E megállapodás mellékletei és jegyzõkönyvei a megállapodás szerves részét képezik. A nyilatkozatokat a záróokmány tartalmazza. 16. cikk Hivatkozás a közösségi jogra (1) Az e megállapodás által kitûzött célok elérése érdekében a Szerzõdõ Felek meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy az Európai Közösség e megállapodásban említett jogszabályaiban foglaltakkal egyenértékû jogokat és kötelezettségeket alkalmazzanak a közöttük fennálló kapcsolatban. (2) Amennyiben e megállapodás alkalmazása a közösségi jog elveinek alkalmazását jelenti, figyelembe kell venni az Európai Közösségek Bíróságának a megállapodás aláírásának idõpontját megelõzõen keletkezett, vonatkozó esetjogát. Az aláírás utáni esetjogról Svájc tájékoztatást kap. A megállapodás megfelelõ mûködésének biztosítása érdekében a vegyes bizottság bármely Szerzõdõ Fél kérésére meghatározza ezen esetjog következményeit. 17. cikk 289
Jogfejlõdés (1) Amint az egyik Szerzõdõ Fél az e megállapodás által szabályozott területeken hazai jogszabályai módosítását kezdeményezi, vagy amint változás áll be azoknak a hatóságoknak az esetjogában, amelyek határozataival szemben a hazai törvények szerint nincs jogorvoslat, errõl az érintett Szerzõdõ Fél a vegyes bizottság keretei között értesíti a másik Szerzõdõ Felet. (2) A vegyes bizottság a megállapodás megfelelõ mûködése érdekében véleménycserét folytat az ilyen módosítások következményeirõl. 18. cikk Felülvizsgálat Amennyiben valamelyik Szerzõdõ Fél e megállapodást módosítani kívánja, erre vonatkozó javaslatát benyújtja a vegyes bizottságnak. E megállapodás módosításai a megfelelõ nemzeti eljárások végrehajtása után lépnek hatályba, amelyeket a vegyes bizottság határozattal fogad el, és amelyek e határozat elfogadását követõen azonnal hatályba léphetnek. 19. cikk A viták rendezése (1) A Szerzõdõ Felek a vegyes bizottság elé utalhatják az e megállapodás értelmezését vagy alkalmazását érintõ vitás ügyeket. (2) A vegyes bizottság rendezheti a vitát. A vegyes bizottság részére minden hasznos, a helyzet részletes kivizsgáláshoz szükséges információt át kell adni az elfogadható megoldás megtalálása érdekében. E célból a vegyes bizottság minden lehetõséget megfontolás tárgyává tesz e megállapodás megfelelõ mûködésének a fenntartása érdekében. 20. cikk A szociális biztonságról szóló kétoldalú megállapodásokhoz való viszony (1) Ha a II. melléklet másként nem rendelkezik, Svájc és az Európai Közösség tagállamai közötti szociális biztonságról szóló kétoldalú megállapodásokat e megállapodás hatálybalépésekor felfüggesztik, amennyiben e megállapodás szabályozza ugyanazt a területet. 21. cikk A kettõs adóztatásról szóló kétoldalú megállapodásokhoz való viszony (1) A Svájc és az Európai Közösség tagállami közötti kettõs adóztatásról szóló kétoldalú megállapodásokat e megállapodás rendelkezései nem érintik. E megállapodás rendelkezései különösen nem érintik a kettõs adóztatásról szóló megállapodások „határmenti ingázók” fogalmának meghatározását. (2) E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhetõ úgy, hogy akadályozza a Szerzõdõ Feleket abban, hogy megkülönböztessenek eltérõ helyzetû adófizetõket, különös tekintettel lakóhelyükre, adójogszabályaik ide vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásakor. (3) E megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a Szerzõdõ Feleket abban, hogy adók elõírására, adófizetésre, valamint a hatékony adóbeszedés biztosítására vonatkozóan intézkedéseket fogadjanak el, illetve alkalmazzanak, valamint, hogy nemzeti 290
adójogszabályaik, illetve Svájc és az Európai Közösség egy vagy több tagállama közötti, a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló megállapodások, vagy bármilyen más, adózással kapcsolatos megállapodás révén megakadályozzák az adófizetési kötelezettség teljesítését. 22. cikk A szociális biztonságon és a kettõs adóztatáson kívüli egyéb tárgyú kétoldalú megállapodásokhoz való viszony (1) E megállapodás 20. és 21. cikkének rendelkezéseitõl függetlenül, e megállapodás nem érinti egyrészrõl Svájc, másrészrõl az Európai Közösség egy vagy több tagállama között létrejött, például a magánszemélyekre, a gazdasági szereplõkre, a határokon átnyúló együttmûködésre, a kishatárforgalomra vonatkozó megállapodásokat, amennyiben azok összeegyeztethetõek e megállapodással. (2) Amennyiben az említett megállapodások e megállapodással nem összeegyeztethetõk, e megállapodás rendelkezései az irányadók. 23. cikk Szerzett jogok E megállapodás felmondása vagy meg nem újítása a magányszemélyek szerzett jogait nem érinti. A Szerzõdõ Felek kölcsönös egyetértéssel határoznak a még csak részlegesen megszerzett jogokkal kapcsolatban szükséges teendõkrõl. 24. cikk Területi hatály E megállapodást egyrészrõl azokon a területeken kell alkalmazni, ahol az Európai Közösséget létrehozó szerzõdést alkalmazzák, az abban megállapított feltételek szerint, és másrészrõl Svájc felségterületén. 25. cikk Hatálybalépés és idõbeli hatály (1) A Szerzõdõ Felek e megállapodást saját eljárási rendjük szerint erõsítik meg vagy hagyják jóvá. E megállapodás az alábbi hét megállapodás mindegyikét megerõsítõ vagy jóváhagyó dokumentumok letétbe helyezésérõl szóló végsõ értesítést követõ második hónap utáni elsõ napon lép hatályba: A személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás, A légiközlekedésrõl szóló megállapodás, A közúti és vasúti személy- és áruszállításról szóló megállapodás, A mezõgazdasági termékek kereskedelmérõl szóló megállapodás, A megfelelõségértékelés kölcsönös elismerésérõl szóló megállapodás, A közbeszerzés bizonyos vonatkozásairól szóló megállapodás, A tudományos és technológiai együttmûködésrõl szóló megállapodás. (2) E megállapodás kezdetben hétéves idõtartamra jön létre. A megállapodás határozatlan idõre meghosszabbodik, kivéve, ha az Európai Közösség vagy Svájc a kezdeti idõtartam lejárta elõtt a másik Szerzõdõ Felet ennek ellenkezõjérõl értesíti. Ilyen értesítés esetén a (4) bekezdést kell alkalmazni. 291
(3) E megállapodást a Közösség vagy Svájc felmondhatja az e határozatról szóló értesítésnek a másik Szerzõdõ Fél számára történõ megküldésével. Ezen értesítés esetében a (4) bekezdést kell alkalmazni. (4) Az (1) bekezdésben említett hét megállapodás, a (2) bekezdésben említett meg nem újítási értesítés, vagy a (3) bekezdésben említett felmondás kézhezvételét követõ hat hónap elteltével hatályát veszti. I. MELLÉKLET SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSA I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Be- és kilépés (1) A Szerzõdõ Felek a másik Szerzõdõ Fél állampolgárai és azok családtagjai számára a felségterületükre való belépést e melléklet 3. cikke szerint, valamint a kiküldött munkavállalók számára e melléklet 17. cikke szerint, az érvényes személyazonossági igazolvány vagy útlevél bemutatásával biztosítják. Nem követelhetõ belépésre jogosító vízum, és nem írható elõ azzal egyenértékû követelmény e melléklet 17. cikke szerint, kivéve azokkal a családtagokkal és kiküldött munkavállalókkal szemben, akik egyik Szerzõdõ Félnek sem állampolgárai. Az érintett Szerzõdõ Fél minden lehetõséget biztosít e személyeknek a szükséges vízumok beszerzésére. (2) A Szerzõdõ Felek a többi Szerzõdõ Fél állampolgárai és családtagjaik számára felségterületük elhagyásának jogát e melléklet 3. cikke szerint, valamint a kiküldött munkavállalók számára e melléklet 17. cikke szerint, az érvényes személyazonossági igazolvány vagy útlevél bemutatásával biztosítják. Az érintett Szerzõdõ Fél nem követelhet kilépési vízumot, és nem írhat elõ azzal egyenértékû más követelményt a többi Szerzõdõ Fél állampolgárai számára. A Szerzõdõ Felek, jogszabályaiknak megfelelõen olyan személyazonosító igazolványt vagy útlevelet adnak ki vagy újítanak meg, amely különösen birtokosa állampolgárságát tanúsítja. Az útlevélnek érvényesnek kell lennie legalább az összes Szerzõdõ Fél felségterületére és azon országokra, amelyeken keresztül az útlevél birtokosa a Szerzõdõ Felek felségterületei között utazva áthalad. Ha az útlevél az egyetlen olyan okmány, amellyel az útlevél birtokosa jogszerûen elhagyhatja az országot, akkor az útlevél érvényességi ideje nem lehet öt évnél rövidebb. 2. cikk Tartózkodás és gazdasági tevékenység (1) Az átmeneti idõszakra, az e megállapodás 10. cikkében és az e melléklet VII. fejezetében megállapított rendelkezések sérelme nélkül, az egyik Szerzõdõ Fél állampolgárai a II-IV. fejezetben meghatározott eljárás szerint jogosultak a másik Szerzõdõ Fél felségterületén tartózkodni és gazdasági tevékenységet folytatni. E jogot a tartózkodási engedély vagy a határmenti ingázók számára kiadott különleges engedély igazolja. Bármelyik Szerzõdõ Fél állampolgárainak joguk van a másik Szerzõdõ Fél felségterületére lépni, vagy egy évnél rövidebb ideig tartó munkaviszony után ott maradni munkakeresés céljából és ésszerû ideig, legfeljebb azonban hat hónapig ott tartózkodni, hogy a szakmai végzettségüknek megfelelõ
292
munkalehetõségeket felmérjék, és megtegyék a megfelelõ lépéseket a munkába állás érdekében. Az álláskeresõk ugyanarra a segítségre jogosultak az érintett Szerzõdõ Fél felségterületén, mint amelyet ennek az államnak a munkaügyi hivatalai az állam saját állampolgárai számára biztosítanak. Az ilyen célú tartózkodás idejére az ilyen személyek kizárhatók a szociális segélyezési rendszerekbõl. (2) A Szerzõdõ Felek azon állampolgárai, akik a fogadó államban gazdasági tevékenységet nem folytatnak, és e megállapodás más rendelkezései szerint sem rendelkeznek tartózkodási joggal, jogosultak a tartózkodásra, ha megfelelnek az V. fejezetben megállapított feltételeknek. E jog igazolására tartózkodási engedélyt kell kiadni. (3) A Szerzõdõ Felek állampolgárainak biztosított tartózkodási vagy különleges engedélyt díjmentesen, vagy a saját állampolgárok által fizetendõ díjakat, illetve illetékeket meg nem haladó összeg megfizetése ellenében kell kiállítani vagy megújítani. A Szerzõdõ Felek megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy amennyire csak lehetséges, egyszerûsítsék az ilyen okmányok beszerzésével kapcsolatos formaságokat és eljárásokat. (4) A Szerzõdõ Felek elõírhatják a másik Szerzõdõ Fél állampolgárai számára, hogy az ország felségterületén való tartózkodásukat jelentsék be. 3. cikk Családtagok (1) Az a személy, akinek tartózkodási joga van és valamely Szerzõdõ Fél állampolgára, jogosult arra, hogy a családtagjai vele éljenek. A munkavállalónak a családja számára rendelkeznie kell az adott régióban a munkavállalóknál szokásosnak tekintett lakással, de ez a rendelkezés nem vezethet a hazai munkavállalók és a másik Szerzõdõ Fél munkavállalói közötti megkülönböztetéshez. (2) Állampolgárságtól függetlenül a következõ személyeket kell családtagnak tekinteni: a) a házastárs és a 21 évnél fiatalabb lemenõ vagy eltartott; b) a felmenõ ági rokonok és a házastársnak a munkavállaló által eltartott felmenõ ági rokonai; c) diák esetében a házastárs és az eltartott gyermekei. A Szerzõdõ Felek elõsegítik minden olyan családtag belépését, aki nem tartozik e bekezdés a), b) és c) pontja rendelkezéseinek hatálya alá, ha az ilyen személy a Szerzõdõ Fél állampolgárának eltartottja vagy a származási országban vele közös háztartásban él. (3) A tartózkodási engedélynek a Szerzõdõ Fél állampolgára családtagjai számára történõ kiállításához a Szerzõdõ Felek csak az alább felsorolt okmányokat kérhetik: a) az okmány, amelynek alapján a felségterületükre léptek; b) az eredeti vagy származási állam illetékes hatósága által kiadott, a rokoni kapcsolatot igazoló okmány; c) az eltartottak számára az eredeti vagy származási állam illetékes hatósága által kiadott okmány, amely igazolja, hogy õk az (1) bekezdésben említett személy eltartottjai, vagy a származási államban vele közös háztartásban élnek. (4) A családtag részére kiállított tartózkodási engedély érvényességi ideje megegyezik az azon személy számára kiállított tartózkodási engedély érvényességi idejével, akitõl a tartózkodási jog származtatható. (5) A tartózkodási joggal rendelkezõ személy házastársa, illetve eltartott vagy 21 évnél fiatalabb gyermekei, állampolgárságuktól függetlenül, jogosultak gazdasági tevékenység folytatására. (6) Bármelyik Szerzõdõ Fél állampolgárának gyermekei, függetlenül attól, hogy az állampolgár folytat-e gazdasági tevékenységet a másik Szerzõdõ Fél felségterületén, a fogadó ország állampolgáraival azonos feltételekkel vehetnek részt általános iskolai oktatásban, szakmunkás- és szakképzésben, ha e gyermekek a fogadó állam felségterületén élnek. 293
A Szerzõdõ Felek támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyek lehetõvé teszik az ilyen gyermekeknek, hogy a legjobb feltételek között folytassák a fent említett tanulmányokat. 4. cikk A további tartózkodás joga (1) Bármelyik Szerzõdõ Fél állampolgárai és családtagjai jogosultak a másik Szerzõdõ Fél területén tovább tartózkodni a gazdasági tevékenységük befejezése után. (2) E megállapodás 16. cikke szerint, figyelembe kell venni a 1251/70/EGK rendelet (HL L 142., 1970, 24. o.), valamint a 75/34/EGK irányelv (HL L 14., 1975, 10. o.) rendelkezéseit. 5. cikk Közrend (1) Az e megállapodás rendelkezései által biztosított jogokat csak a közrend, a közbiztonság vagy a közegészségügy sérelmére hivatkozással lehet korlátozni. (2) E megállapodás 16. cikke szerint figyelembe kell venni a 64/221/EGK (HL L 56., 1964.4.4., 850/64. o.), a 72/194/EGK (HL L 121., 1972.5.26., 32. o.), és a 75/35/EGK (HL L 14., 1975.1.20., 14. o.) irányelv rendelkezéseit. II. MUNKAVÁLLALÓK 6. cikk A tartózkodásra vonatkozó szabályok (1) Az a munkavállaló, aki állampolgára valamely Szerzõdõ Félnek (a továbbiakban: munkavállaló), és akit a fogadó ország munkáltatója egy évre vagy annál hosszabb idõtartamra alkalmaz, a kiadás napjától számított legalább öt évig érvényes tartózkodási engedélyt kap. Az engedélyt automatikusan meg kell hosszabbítani legalább öt évre. Az elsõ alkalommal történõ megújításkor az engedély érvényességi idejét egy évnél nem rövidebb idõtartamra korlátozni lehet abban az esetben, ha birtokosa akaratán kívül több, mint 12 egymást követõ hónapon keresztül folyamatosan munkanélküli volt. (2) Az a munkavállaló, akit a fogadó ország valamely munkáltatója három hónapnál hosszabb, de egy évnél rövidebb idõre alkalmaz, a szerzõdése idõtartamával megegyezõ idõtartamra kap tartózkodási engedélyt. Annak a munkavállalónak, akit legfeljebb három hónap idõtartamra alkalmaznak, nincs szüksége tartózkodási engedélyre. (3) A tartózkodási engedélyek kiadásakor a Szerzõdõ Felek a munkavállalótól csak a következõ okmányok bemutatását követelhetik: a) az okmány, amelynek alapján a felségterületükre lépett; b) szerzõdésszerû nyilatkozat a munkáltatótól vagy a foglalkoztatás írásos megerõsítése. (4) A tartózkodási engedély a kibocsátó állam egész területére érvényes. (5) A tartózkodás hat egymást követõ hónapnál rövidebb megszakításai, valamint a hadkötelezettség teljesítése céljából történõ távollét nem érinti a tartózkodási engedély érvényességét. (6) Érvényes tartózkodási engedélyt nem lehet visszavonni a munkavállalótól kizárólag azért, mert baleset vagy betegség miatti átmeneti munkaképtelensége vagy az illetékes munkaügyi hivatal által igazolt, akaratán kívüli munkanélkülisége miatt nem végez munkát.
294
(7) A tartózkodási engedély megszerzésével kapcsolatos eljárások intézése nem akadályozhatja meg a kérelmezõt abban, hogy azonnal munkába álljon, az általa megkötött szerzõdés szerint. 7. cikk Határmenti ingázó munkavállalók (1) Határmenti ingázó munkavállaló az egyik Szerzõdõ Fél olyan állampolgára, akinek lakóhelye az egyik Szerzõdõ Fél felségterületén van, és aki munkavállalóként folytat tevékenységet a másik Szerzõdõ Fél felségterületén, a lakóhelyére rendszeresen minden nap vagy legalább hetente egyszer visszatérve. (2) A határmenti ingázóknak nincs szükségük tartózkodási engedélyre. A munkavállalás országának illetékes hatósága mindazonáltal különleges engedélyt adhat ki a határmenti ingázó számára legalább ötéves idõtartamra vagy alkalmazása idõtartamára, ha az három hónapnál hosszabb és egy évnél rövidebb. Az engedélyt legalább öt évre meg kell hosszabbítani, ha a határmenti ingázó bizonyítja, hogy ténylegesen gazdasági tevékenységet folytat. (3) A különleges engedély a kibocsátó állam teljes felségterületére érvényes. 8. cikk A foglalkozás szabad megválasztása és a földrajzi mobilitás (1) A munkavállalók a fogadó állam teljes felségterületén jogosultak a foglalkozás szabad megválasztására és a földrajzi mobilitásra. (2) A foglalkozás szabad megválasztása magában foglalja a munkáltató, a munkakör vagy a foglalkozás megváltoztatását, valamint a munkavállalóból önálló vállalkozóvá válást. A földrajzi mobilitás magában foglalja a munkahely és a lakóhely szabad megváltoztatását. 9. cikk Egyenlõ bánásmód (1) Azt a munkavállalót, aki az egyik Szerzõdõ Fél állampolgára, állampolgársága miatt nem lehet a másik Szerzõdõ Fél felségterületén a hazai munkavállalóktól eltérõ módon kezelni a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében, különösen pedig a díjazás, az elbocsátás vagy a visszahelyezés, illetve újraalkalmazás tekintetében, ha munkanélkülivé válik. (2) A munkavállaló és az e melléklet 3. cikkében említett családtagjai ugyanazokat az adókedvezményeket és szociális juttatásokat élvezik, amelyek a hazai munkavállalókat és családtagjaikat megilletik. (3) A munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos jogalapon és azonos feltételek mellett jogosult oktatásra a szakképzõ intézményekben, az átképzõ és foglalkoztatási rehabilitációs központokban. (4) A munkához jutásról, a munkaviszonyról, a díjazásról, a foglalkoztatás egyéb feltételeirõl és az elbocsátásról szóló kollektív vagy egyéni szerzõdés minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan kollektív megállapodás, amely megkülönböztetõ feltételeket határoz meg, vagy arra lehetõséget ad olyan külföldi munkavállalókkal szemben, akik a Szerzõdõ Felek állampolgárai, semmis. (5) Az a munkavállaló, aki valamelyik Szerzõdõ Fél állampolgára, és a másik Szerzõdõ Fél felségterületén alkalmazzák, egyenlõ bánásmódban részesül a szakszervezeti tagság és a
295
szakszervezeti jogok gyakorlása szempontjából, beleértve a szavazati jogot és a szakszervezeten belül az ügyvezetõi, illetve más vezetõ pozíció betöltésének jogát; az ilyen munkavállalót azonban ki lehet zárni a közjogi testületek vezetõségében való részvételbõl és közjogi tisztség betöltésébõl. Ugyanakkor az ilyen munkavállaló beválasztható valamely vállalatnál a munkavállalókat képviselõ testületekbe. Ezek a rendelkezések nem érintik a fogadó állam azon jogszabályait vagy rendelkezéseit, amelyek szélesebb körû jogokat biztosítanak a másik Szerzõdõ Fél munkavállalóinak. (6) E melléklet 26. cikkének sérelme nélkül, az a munkavállaló, aki az egyik Szerzõdõ Fél állampolgára, és a másik Szerzõdõ Fél felségterületén alkalmazzák, a lakhatás tekintetében, beleértve a számára szükséges lakás tulajdonjogát is, ugyanazon jogokat és elõnyöket élvezi, mint a hazai munkavállalók. Az ilyen munkavállaló a fogadó ország állampolgáraival megegyezõ módon jogosult feliratkozni a lakásra várók listájára abban a körzetben, ahol alkalmazzák, ha ilyen lista létezik, és élvezi az ebbõl eredõ elõnyöket és elsõbbségi jogokat. Amennyiben az ilyen munkavállaló családja a származási államban maradt, a családját e szempontból vele azonos régióban tartózkodónak kell tekinteni, ha a hazai munkavállalók hasonló vélelem elõnyeit élvezik. 10. cikk Közszolgálati alkalmazás Bármely Szerzõdõ Fél munkavállalóként gazdasági tevékenységet folytató állampolgárától megtagadható az a jog, hogy a közhatalom gyakorlásával járó, az állam vagy más közérdekû testület általános érdekei védelmére hivatott közszolgálati jogviszonyt létesítsen. 11. cikk A foglalkoztatási szolgálatokkal kapcsolatos együttmûködés A Szerzõdõ Felek együttmûködnek az Európai Foglalkoztatási Szolgálat hálózatában, különösen a kapcsolatfelvétel, a betöltendõ állások és a pályázatok összehangolása terén, valamint a munkaerõpiac helyzetére, illetve az élet- és munkafeltételekre vonatkozó információk cseréjében. III. ÖNÁLLÓ VÁLLALKOZÓK 12. cikk A tartózkodásra vonatkozó szabályok (1) Bármelyik Szerzõdõ Fél állampolgára, aki önálló vállalkozói tevékenység végzése céljából le kíván telepedni egy másik Szerzõdõ Fél területén (a továbbiakban: önálló vállalkozó), a kiadás idejétõl számított legalább öt év idõtartamra érvényes tartózkodási engedélyt kap, ha az illetékes nemzeti hatóságoknál igazolja, hogy e célból telepedett le vagy kíván letelepedni. (2) A tartózkodási engedélyt legalább ötéves idõtartamra automatikusan meghosszabbítják, ha az önálló vállalkozó az illetékes nemzeti hatóságoknál igazolja, hogy önálló vállalkozói gazdasági tevékenységet végez. (3) A tartózkodási engedélyek kiállításához a Szerzõdõ Felek az önálló vállalkozótól csak a következõ okmányok bemutatását követelhetik: a) az okmány, amelynek alapján felségterületükre lépett; b) az (1) és (2) bekezdésben említett igazolás. 296
(4) A tartózkodási engedély a kibocsátó állam egész felségterületére érvényes. (5) A tartózkodás hat egymást követõ hónapnál rövidebb megszakításai, valamint a hadkötelezettség teljesítése céljából történõ távollét nem érinti a tartózkodási engedély érvényességét. (6) Az érvényes tartózkodási engedély nem vonható vissza az (1) bekezdésben említett személyektõl kizárólag azért, mert betegség vagy baleset miatti átmeneti munkaképtelenség következtében nem folytatnak gazdasági tevékenységet. 13. cikk Határmenti ingázó önálló vállalkozók (1) A határmenti ingázó önálló vállalkozó az egyik Szerzõdõ Fél olyan állampolgára, akinek a lakóhelye az egyik Szerzõdõ Fél felségterületén van, és aki önálló vállalkozói tevékenységet végez a másik Szerzõdõ Fél felségterületén, a lakóhelyére naponta vagy hetente legalább egyszer rendszeresen visszatérve. (2) A határmenti ingázó önálló vállalkozóknak nincs szükségük tartózkodási engedélyre. Az érintett állam illetékes hatósága mindazonáltal kiadhat a határmenti ingázó önálló vállalkozó számára legalább öt évre érvényes különleges engedélyt, ha az illetékes nemzeti hatóságoknál igazolja, hogy önálló vállalkozói tevékenységet folytat, vagy kíván folytatni. Az engedélyt legalább öt évre meg kell hosszabbítani, ha a határmenti ingázó igazolja, hogy önálló vállalkozói tevékenységet folytat. (3) A különleges engedély a fogadó állam teljes felségterületére érvényes. 14. cikk A foglalkozás szabad megválasztása és a földrajzi mobilitás (1) Az önálló vállalkozók a fogadó állam teljes felségterületén jogosultak a foglalkozás szabad megválasztására és földrajzi mobilitásra. (2) A foglalkozás szabad megválasztása magában foglalja a foglalkozás megváltoztatását, valamint az önálló vállalkozóból munkavállalóvá válást. A földrajzi mobilitás magában foglalja a munka- és a lakóhely szabad megváltoztatását. 15. cikk Egyenlõ bánásmód (1) Az önálló vállalkozói tevékenység lehetõsége és annak folytatása tekintetében az önálló vállalkozót nem lehet a fogadó országban a saját állampolgároknak biztosítotthoz képest kevésbé kedvezõ bánásmódban részesíteni. (2) E melléklet 9. cikkének rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell az e fejezetben említett önálló vállalkozókra. 16. cikk Közhatalom gyakorlása Az önálló vállalkozótól megtagadható az a jog, hogy a közhatalom állandó vagy idõleges gyakorlásával járó tevékenységet folytasson.
297
IV. SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS 17. cikk Szolgáltatást nyújtó személyek A szolgáltatásnyújtásra tekintettel, e megállapodás 5. cikke szerint tilos: a) a naptári évenként 90 tényleges munkanapot meg nem haladó idõtartamú, a határon átnyúló szolgáltatások Szerzõdõ Fél felségterületén történõ nyújtásának mindenfajta korlátozása; b) a belépés és a tartózkodás jogának mindenfajta korlátozása e megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó alábbi személyek esetében: i. olyan szolgáltatást nyújtó személyek, akik az Európai Közösség bármely tagállama vagy Svájc állampolgárai, és nem annak a Szerzõdõ Félnek a felségterületén telepedtek le, mint ahol a szolgáltatást igénybe vevõk, ii. szolgáltatást nyújtó személyek munkavállalói, állampolgárságuktól függetlenül, akik az egyik Szerzõdõ Fél szervezett munkaerõpiacán vannak jelen, és szolgáltatás nyújtása céljából a másik Szerzõdõ Fél területére küldték ki õket, az 1. cikk sérelme nélkül. 18. cikk E melléklet 17. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni az Európai Közösség bármely tagállamának jogszabályai szerint vagy Svájc jogszabályainak megfelelõen alapított társaságokra, amelyek létesítõ okirat szerinti székhelye, a központi ügyvezetés helye vagy központi üzleti telephelye valamely Szerzõdõ Fél felségterületén van. 19. cikk Az a szolgáltatást nyújtó személy, aki szolgáltatás nyújtására jogosult, vagy akit arra felhatalmaztak, átmenetileg folytathatja tevékenységét a szolgáltatásnyújtás államában, az ilyen állam által a saját állampolgárai számára elõírt feltételekkel azonos feltételek mellett. 20. cikk (1) Az e melléklet 17. cikkének b) pontjában említett olyan személyeknek, akiknek joguk van szolgáltatás nyújtására, 90 napos vagy annál rövidebb tartózkodási idõre nincs szükségük tartózkodási engedélyre. Az ilyen tartózkodásra az 1. cikkben említett okmányok jogosítanak, amelyek alapján az érintett állam felségterületére beléptek. (2) Az e melléklet 17. cikkének b) pontjában említett olyan személyek, akik szolgáltatás nyújtására 90 napnál hosszabb idõszakra jogosultak, vagy akiket erre felhatalmaztak, e jog igazolására a szolgáltatásnyújtással megegyezõ idõtartamra tartózkodási engedélyt kapnak. (3) A tartózkodás joga Svájc és az Európai Közösség érintett tagállamának egész felségterületére érvényes. (4) A tartózkodási engedélyek kiállításakor a Szerzõdõ Felek az e melléklet 17. cikkének b) pontjában említett személyektõl csak az alábbiakat követelhetik: a) az okmány, amelynek alapján felségterületükre lépett; b) annak igazolása, hogy szolgáltatást nyújtanak, vagy kívánnak nyújtani. 21. cikk (1) Az e melléklet 17. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtásának teljes idõtartama, függetlenül attól, hogy a teljesítés folyamatos-e, vagy egymást követõ idõszakokból áll, nem haladhatja meg a naptári évenkénti 90 tényleges munkanapot. 298
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a szolgáltatást nyújtó személynek a szolgáltatás igénybevevõjével szemben fennálló garanciális, illetve vis maior esetére vonatkozó kötelezettségei teljesítését. 22. cikk (1) E melléklet 17. és 19. cikkének rendelkezései nem vonatkoznak a Szerzõdõ Fél felségterületén közhatalom gyakorlását magában foglaló tevékenység még alkalmankénti folytatására sem. (2) E melléklet 17. és 19. cikkének rendelkezései, és az azok alapján elfogadott intézkedések nem zárják ki a szolgáltatás nyújtása érdekében kiküldött munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételeit meghatározó jogszabályok, rendeletek és közigazgatási rendelkezések alkalmazhatóságát. E megállapodás 16. cikke szerint, figyelembe kell venni a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történõ kiküldetésérõl szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK irányelv (HL L 18., 1997.1.21., 1. o.) rendelkezéseit. (3) E melléklet 17. cikkének a) pontjának és 19. cikkének rendelkezései nem érintik az e megállapodás hatálybalépésekor bármely Szerzõdõ Fél jogában hatályos, az alábbi területekre vonatkozó jogi és közigazgatási elõírásokat: i. a munkaközvetítõ és -kölcsönzõ irodák tevékenysége; ii. az olyan pénzügyi szolgáltatások, amelyeknél a Szerzõdõ Fél területén a szolgáltatás nyújtása elõzetes engedélyhez kötött, és a szolgáltató felett a Szerzõdõ Fél illetékes hatóságai prudenciális felügyeletet gyakorolnak. (4) E melléklet 17. cikke a) pontjának és 19. cikkének rendelkezései nem érintik a Szerzõdõ Felek legfeljebb 90 tényleges munkanapra, feltétlen közérdekbõl igényelt szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogi és közigazgatási elõírásait. 23. cikk Szolgáltatást igénybe vevõ személyek (1) A szolgáltatást igénybe vevõ személynek e megállapodás 5. cikkének (3) bekezdése értelmében nincs szüksége tartózkodási engedélyre a három hónapot meg nem haladó tartózkodáshoz. Három hónapot meghaladó idõtartam esetén a szolgáltatást igénybe vevõ személy számára a szolgáltatás idõtartamával megegyezõ idõtartamú tartózkodási engedélyt kell kiállítani. E tartózkodás ideje alatt az ilyen személy a szociális segélyezési rendszerekbõl kizárható. (2) A tartózkodási engedély a kibocsátó állam egész felségterületére érvényes.
V. GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET NEM FOLYTATÓ SZEMÉLYEK 24. cikk A tartózkodásra vonatkozó szabályok (1) Az a személy, aki az egyik Szerzõdõ Fél állampolgára, nem folytat gazdasági tevékenységet a tartózkodási helye szerinti államban, és e megállapodás egyéb rendelkezései 299
szerint nincs tartózkodási joga, legalább öt évre érvényes tartózkodási engedélyt kap, ha az illetékes nemzeti hatóságok számára igazolja, hogy rendelkezik saját maga és a családtagjai számára az alábbiakkal: a) elegendõ pénzeszköz ahhoz, hogy a tartózkodásuk ideje alatt ne kelljen szociális segélyt igényelnie; b) minden kockázat esetére szóló betegségbiztosítási fedezet. A Szerzõdõ Felek, amennyiben szükségesnek tartják, a tartózkodás második évének végén elõírhatják a tartózkodási engedély újraérvényesíttetését. (2) A pénzeszközöket akkor kell elegendõnek tekinteni, ha meghaladják azt az összeget, amely alatt a fogadó állam állampolgárai, tekintettel saját, illetve családjuk helyzetére, szociális juttatásokat igényelhetnek. Ha ez a feltétel nem alkalmazható, a kérelmezõ pénzeszközeit akkor kell elegendõnek tekinteni, ha azok meghaladják a fogadó állam által folyósított minimális társadalombiztosítási nyugdíj szintjét. (3) A valamelyik Szerzõdõ Fél területén egy évnél rövidebb ideig munkát vállaló személyek ott tartózkodhatnak, ha az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek eleget tesznek. A munkanélküli-segélyt, amelyre a nemzeti jogszabályok szerint, szükség esetén a II. melléklet rendelkezéseivel kiegészítve, jogosultak, pénzeszköznek kell tekinteni e cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése alkalmazásában. (4) Az e megállapodás bármely rendelkezése alapján a másik Szerzõdõ Fél területén tartózkodási engedéllyel nem rendelkezõ diák számára egy év idõtartamra vagy amennyiben a képzés tovább tart, annak idõtartamára tartózkodási engedélyt kell kibocsátani, feltéve, hogy az illetékes hatóság elõtt nyilatkozattal vagy saját választása szerint legalább azzal egyenértékû módon igazolja, hogy elegendõ pénzeszközzel rendelkezik annak biztosítására, hogy sem õ, sem házastársa, sem eltartott gyermekei a tartózkodásuk alatt nem igényelnek semmilyen szociális segélyt a fogadó államban; ez azonban csak akkor érvényes, ha fõ tevékenységeként egy jóváhagyott intézmény szakképzési programjára beiratkozott, valamint rendelkezik minden kockázat esetére szóló betegségbiztosítási fedezettel. E megállapodás nem szabályozza az e cikk tárgykörébe tartozó, diákoknak nyújtott szakképzési vagy megélhetési támogatás igénybevételének lehetõségét. (5) A tartózkodási engedélyt automatikusan legalább öt évre meghosszabbítják, ha a diák a jogosultság feltételeinek továbbra is megfelel. A tartózkodási engedélyeket évente hosszabbítják meg a hátralevõ képzési idõvel megegyezõ idõtartamra. (6) A tartózkodás folyamatos, hat hónapnál rövidebb ideig tartó megszakítása, és a hadkötelezettség teljesítése miatti távollét nem érinti a tartózkodási engedély érvényességét. (7) A tartózkodási engedély a kibocsátó állam egész felségterületén érvényes. (8) A tartózkodás joga addig áll fenn, amíg annak kedvezményezettje megfelel az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek. VI. INGATLAN VÁSÁRLÁSA 25. cikk (1) Bármely Szerzõdõ Fél tartózkodásra jogosult állampolgárai, akiknek állandó lakhelyük a fogadó államban van, ingatlan vásárlása tekintetében ugyanolyan jogokat élveznek, mint a fogadó állam állampolgárai. A nemzeti elõírásoknak megfelelõen, bármikor állandó lakóhelyet létesíthetnek a fogadó államban, foglalkoztatásuk idõtartamára való tekintet nélkül. A fogadó állam elhagyása nem vonja maga után az ilyen tulajdon elidegenítésének kötelezettségét. (2) Bármelyik Szerzõdõ Fél tartózkodásra jogosult, a fogadó államban állandó lakhellyel nem rendelkezõ állampolgárai a gazdasági tevékenységükhöz szükséges ingatlan vásárlása tekintetében ugyanolyan jogokat élveznek, mint a fogadó állam állampolgárai. A fogadó 300
állam elhagyása nem vonja maga után az ilyen tulajdon elidegenítésének kötelezettségét. Az ilyen személy második lakás vagy nyaraló vásárlására is engedélyt kaphat. E megállapodás nem érinti a tõkebefektetésre, illetve az ingatlanfejlesztésre és a lakásépítésre vonatkozó szabályokat. (3) A gazdasági tevékenységükhöz szükséges és második lakás céljára szolgáló ingatlan vásárlása tekintetében a határmenti ingázók ugyanolyan jogokat élveznek, mint a fogadó állam állampolgárai. A fogadó állam elhagyása nem vonja maga után az ilyen tulajdon elidegenítésének kötelezettségét. A határmenti ingázó nyaraló vásárlására is engedélyt kaphat. E megállapodás nem érinti a tõkebefektetésre, illetve az ingatlanfejlesztésre és a lakásépítésre vonatkozó szabályokat. VII. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK ÉS A MEGÁLLAPODÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSE 26. cikk Általános rendelkezések (1) Amennyiben az e megállapodás 10. cikkében meghatározott mennyiségi korlátozásokat alkalmazzák, az e fejezetben foglalt rendelkezések értelemszerûen kiegészítik az e melléklet más rendelkezéseit, vagy azok helyébe lépnek. (2) Amennyiben az e megállapodás 10. cikkében meghatározott mennyiségi korlátozásokat alkalmazzák, a gazdasági tevékenység folytatása a tartózkodási és/vagy munkavállalási engedély kiadásának a függvénye. 27. cikk A munkavállalók tartózkodására vonatkozó szabályok (1) Az egy évnél rövidebb idõtartamra szóló munkaszerzõdéssel rendelkezõ munkavállalók tartózkodási engedélyét legfeljebb 12 hónapra hosszabbítják meg, ha a munkavállaló igazolja az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy gazdasági tevékenységet folytathat. Új tartózkodási engedélyt állítanak ki, ha a munkavállaló igazolja, hogy gazdasági tevékenységet folytathat, és az e megállapodás 10. cikkében meghatározott kvóta még nem merült ki. E melléklet 24. cikkének megfelelõen, a munkavállalót nem lehet két munkaszerzõdés megkötése között az ország elhagyására kötelezni. (2) Az e megállapodás 10. cikkének (2) bekezdésében említett idõtartam alatt a Szerzõdõ Fél elõírhatja írásos szerzõdés vagy szerzõdéstervezet bemutatását az elsõ tartózkodási engedély kiadását megelõzõen. (3) a) Azok a személyek, akik korábban a fogadó állam területén legalább 30 hónapig határozott idõtartamú munkaviszonyban álltak, automatikusan korlátlan idõre jogosultak munkát vállalni. Nem tagadható meg e jog azon az alapon, hogy a biztosítandó tartózkodási engedélyek száma kimerült. b) Azok a személyek, akik korábban a fogadó állam területén a megelõzõ 15 évben összesen legalább 50 hónapig idénymunkát végeztek, és nem felelnek meg a tartózkodási engedélyre való jogosultság feltételeinek a fenti a) pont rendelkezéseinek megfelelõen, automatikusan korlátlan idõre jogosultak munkát vállalni. 28. cikk Határmenti ingázó munkavállalók
301
(1) A határmenti ingázó munkavállaló valamely Szerzõdõ Fél olyan állampolgára, akinek a szokásos tartózkodási helye Svájc vagy annak szomszédos államai határövezeteiben van, és aki egy másik Szerzõdõ Fél határövezetében munkavállalóként folytat tevékenységet, állandó lakóhelyére minden nap vagy legalább hetente egyszer rendszeresen visszatérve. E megállapodás alkalmazásában határövezetek a Svájc és szomszédai között létrejött, a határövezetekben való mozgásról szóló megállapodásokban meghatározott övezetek. (2) A különleges engedély a kibocsátó állam határövezetein belül érvényes. 29. cikk A munkavállalók visszatérési joga (1) Az a munkavállaló, aki e megállapodás hatálybalépésének napján legalább egy évre érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett, és aki akkor elhagyta a befogadó országot, a kiutazásától számított hat éven belül jogosult arra, hogy az új tartózkodási engedélyek kvótájának felosztásakor kedvezményes elbírálásban részesüljön, ha igazolja, hogy gazdasági tevékenységet folytathat. (2) A határmenti ingázó elõzõ, hároméves, megszakítás nélküli munkaviszonya végétõl számított hat éven belül, fizetési és munkakörülményeire figyelemmel, jogosult új különleges engedélyre, amennyiben a megállapodás hatálybalépését követõ két évben munkát vállal, ha igazolja az illetékes nemzeti hatóságoknak, hogy gazdasági tevékenységet folytathat. (3) Azok a fiatalok, akik a 21. életévük betöltése elõtt legalább öt évig valamely Szerzõdõ Fél területén tartózkodtak, majd azt elhagyták, négy éven belül jogosultak oda visszatérni, és gazdasági tevékenységet folytatni. 30. cikk A munkavállalók foglalkozásának szabad megválasztása és földrajzi mobilitása (1) Az egy évnél rövidebb idõre érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezõ munkavállalók a munka megkezdését követõ tizenkét hónapig jogosultak foglalkozásuk szabad megválasztására és a földrajzi mobilitásra. A munkavállalóból önálló vállalkozóvá válás e megállapodás 10. cikke rendelkezéseinek figyelembevételével lehetséges. (2) A határmenti ingázó munkavállalóknak kiadott különleges engedélyek feljogosítják birtokosukat a foglalkozásuk szabad megválasztására és a földrajzi mobilitásra Svájc és annak szomszédos államai valamennyi határövezetében. 31. cikk Az önálló vállalkozók tartózkodására vonatkozó szabályok Valamely Szerzõdõ Fél a másik Szerzõdõ Fél felségterületén önálló vállalkozói tevékenység folytatása céljából letelepedni kívánó állampolgára (a továbbiakban: önálló vállalkozó) hat hónap idõtartamra érvényes tartózkodási engedélyt kap. Az önálló vállalkozó legalább öt évre érvényes tartózkodási engedélyt kap, ha a hathónapos idõszak vége elõtt igazolja az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy önálló vállalkozói tevékenységet folytat. Amennyiben szükséges, a hathónapos idõtartamot legfeljebb további két hónappal meg lehet hosszabbítani, amennyiben reális esély van arra, hogy az önálló vállalkozó az önálló vállalkozói tevékenységet igazolni tudja.
302
32. cikk Határmenti ingázó önálló vállalkozók (1) A határmenti ingázó önálló vállalkozó valamely Szerzõdõ Fél olyan állampolgára, akinek a szokásos tartózkodási helye Svájc vagy annak szomszédos államai határövezeteiben van, és aki önálló vállalkozói tevékenységet folytat a másik Szerzõdõ Fél határövezeteiben, állandó lakóhelyére minden nap, vagy legalább hetente egyszer rendszeresen visszatérve. E megállapodás alkalmazásában határövezetek a Svájc vagy az annak szomszédos államai között létrejött, a határövezetekben való mozgásról szóló megállapodásokban meghatározott övezetek. (2) Valamely Szerzõdõ Fél állampolgára, aki határmenti ingázó önálló vállalkozói minõségében Svájc vagy annak szomszédos államai határövezeteiben önálló vállalkozói tevékenységet kíván folytatni, ideiglenes, hathónapos különleges engedélyt kap. Az önálló vállalkozó legalább ötéves idõtartamra kap különleges engedélyt, ha a hathónapos idõszak lejárta elõtt igazolja az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy önálló vállalkozói tevékenységet folytat. Amennyiben szükséges, a hathónapos idõtartamot legfeljebb további két hónappal meg lehet hosszabbítani, amennyiben reális esély van rá, hogy az önálló vállalkozó az önálló vállalkozói tevékenységet igazolni tudja. (3) A különleges engedélyek a kibocsátó állam határövezetein belül érvényesek. 33. cikk Az önálló vállalkozók visszatérési joga (1) Az az önálló vállalkozó, aki legalább öt évre érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett, és elhagyta a fogadó országot, a kiutazásától számított hat éven belül új tartózkodási engedélyre jogosult, ha a befogadó országban megszakítás nélkül három évig dolgozott, továbbá igazolja az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy gazdasági tevékenységet folytathat. (2) A határmenti ingázó önálló vállalkozó az elõzõ, megszakítás nélküli négyéves tevékenysége befejezésétõl számított hat éven belül jogosult új különleges engedélyre, ha igazolja az illetékes nemzeti hatóságoknak, hogy gazdasági tevékenységet folytathat. (3) Azok a fiatalok, akik 21. életévük betöltése elõtt legalább öt évig valamely Szerzõdõ Fél területén tartózkodtak, majd azt elhagyták, négy éven belül jogosultak oda visszatérni, és gazdasági tevékenységet folytatni. 34. cikk Az önálló vállalkozók foglalkozásának szabad megválasztása és földrajzi mobilitása A határmenti ingázó önálló vállalkozóknak kiadott különleges engedélyek feljogosítják birtokosukat a foglalkozásuk szabad megválasztására és a földrajzi mobilitásra Svájc vagy annak szomszédos államai határövezeteiben. Az ideiglenes hathónapos tartózkodási engedélyek (határmenti ingázó önálló vállalkozók esetében a különleges engedélyek) csak a földrajzi mobilitás jogát biztosítják.
303
III. MELLÉKLET A SZAKKÉPESÍTÉSEK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE (Oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok) D. Építészet 17. 385L0384: A Tanács 1985. június 10-i 85/384/EGK irányelve az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának hatékony gyakorlását elõsegítõ intézkedésekrõl (HL L 223., 1985.8.21., 15. o.), módosítva az alábbi jogi aktusokkal: - 385L0614: A Tanács 1985. december 20-i 85/614/EGK irányelve (HL L 376., 1985.12.31., 1. o.), - 386L0017: A Tanács 1986. január 27-i 86/17/EGK irányelve (HL L 27., 1986.2.1., 71. o.), - 390L0658: A Tanács 1990. december 4-i 90/658/EGK irányelve (HL L 353., 1990.12.17., 73. o.), - 95/1/EK, Euratom, ESZAK: az Európai Unió új tagállamainak csatlakozásával kapcsolatos eszközök kiigazításáról. Az irányelv rendelkezéseit e megállapodás alkalmazásában a következõ kiigazításokkal kell értelmezni: a) A 11. cikk a következõ szöveggel egészül ki: „Svájcban: - a következõ intézmények által kiadva: Ecoles polytechniques fédérales/Eidgenössische Technische Hochschulen/Politecnici Federal: arch.dipl.EPF/dipl.Arch.ETH/arch.dipl.PF - Az Ecole d’architecture de l’Université de Gen•ve: architecte diplõmé EAUG, a következõ intézmények bizonyítványai: Fondation des registres suisse des ingénieurs, des architectes et des techniciens/Stiftung der Schweizerischen Register der Ingenieure, Der Architekten und der Techniker/Fondazione dei Registri svizzeri degli ingegneri, degli architetti e dei tecnici (REG): architecte REG A/Architekt REG A/architetto REG A”. b) A 15. cikket nem kell alkalmazni. 18. 98/C/217: az építészek azon okleveleire, bizonyítványaira és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványaira, amelyek a tagállamok általi kölcsönös elismerés tárgyát képezik (az 1996.7.16-i 96/C 205 közlemény frissítése) (HL L 217., 1998.7.11.).
304
14/2004. (V. 11.) BM rendelet a kölcsönösen elismert építészmérnöki oklevelek közzétételérõl A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Etv.) 67. §-ának (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következõket rendelem el: 1. § Ez a rendelet közzéteszi azon oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok (a továbbiakban: oklevél) megnevezését, amely az Európai Tanács építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elõsegítõ intézkedésekrõl szóló 85/384/EGK irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) hatálya alá tartoznak. 2. § (1) Az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára (a továbbiakban: kérelmezõ) az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában szerzett oklevelének elismerési eljárását mint eljáró hatóság a Belügyminisztérium Országos Lakás- és Építésügyi Hivatala végzi. Az oklevél elismerésére az Etv. megfelelõ rendelkezései az irányadók. (2) Az oklevél elismerése nem mentesít az építészmérnöki tevékenység gyakorlásához jogszabályok által elõírt egyéb szakmai, jogi követelmények teljesítése alól. 3. § (1) Az 1. § szerinti építészmérnöki oklevelet legalább négyéves nappali tagozatos képzés során kell megszerezni egyetemen, vagy annak megfelelõ oktatási intézményben; vagy legalább hatéves képzés során egyetemen, vagy annak megfelelõ oktatási intézményben, mely képzésbõl legalább három év nappali tagozatos, és egyetemi szintû vizsga letételével zárul. Az oklevél akkor kerül elismerésre, ha az általa tanúsított képzés biztosítja az 1. számú mellékletben szereplõ elméleti és gyakorlati képességek elsajátítását. (2) A 2. számú melléklet tartalmazza azon okleveleket, amelyek elismerésre kerülnek akkor is, ha az általuk tanúsított képzés nem felel meg az (1) bekezdésben és az 1. számú mellékletben foglaltaknak. Az elismerésre akkor kerülhet sor, ha a kérelmezõ az oklevél megszerzésére irányuló képzést legkésõbb a következõ idõpontban megkezdte: a) 1987/88. tanévtõl a 2. számú melléklet a), b), c), d), e), f), g), h), i), j), k), b) 1996/97. tanévtõl a 2. számú melléklet o) és q), c) 1997/98. tanévtõl a 2. számú melléklet l), m), n) és p), d) 2004/05. tanévtõl a 2. számú melléklet r), valamint e) 2006/07. tanévtõl a 2. számú melléklet s)-z) pontjaiban meghatározott államok esetében, vagy ha ilyen oklevéllel már korábban is rendelkezett. 4. § (1) Elismerésre kerül az az okirat, amely igazolja, hogy a kérelmezõ számára az építész szakmai cím viselését az Irányelvnek az oklevél származási országában történõ végrehajtása elõtt engedélyezték, és hogy a kérelmezõ hatékonyan végezte az építészmérnöki tevékenységet legalább három egymást követõ éven át az okirat kiállítását megelõzõ öt év során. Ilyen igazolást annak az országnak a hatósága állít ki, amelyben az Irányelvrõl szóló értesítésnek az idõpontjában hatályban van az építészmérnöki tevékenység megkezdésére és végzésére vonatkozó jogi szabályozás. (2) Elismerésre kerül az az okirat, amely igazolja, hogy a kérelmezõ számára az építész szakmai cím viselését az Irányelv végrehajtása során engedélyezték, és hogy a kérelmezõ hatékonyan végezte az építészmérnöki tevékenységet legalább három egymást követõ éven át az okirat kiállítását megelõzõ öt év során. Ilyen igazolást annak az országnak a hatósága állít ki, amelyben az Irányelvrõl szóló értesítésnek az idõpontja és az Irányelv végrehajtása közötti
305
idõszakban az építészmérnöki tevékenység megkezdésére és végzésére vonatkozó jogi szabályozást hoztak. 5. § (1) Az építészmérnöki cím viselésére jogosult az a kérelmezõ, aki a Német Szövetségi Köztársaságban a „Fachhochschulen”-ben az Irányelvrõl szóló értesítés idõpontjában létezõ formában három évnél tovább tartó képzés során szerzett képesítéssel rendelkezik, amennyiben az eleget tesz a 1. számú mellékletben megállapított követelményeknek, és a Német Szövetségi Köztársaságban végzett legalább négyéves szakmai gyakorlattal egészül ki. A szakmai gyakorlatot egy olyan szakmai testület által kiadott igazolással kell megerõsíteni, melynek nyilvántartásában a kérelmezõ szerepel. (2) Elismerésre kerül az az oklevél, amely szociális fejlesztõ program vagy nem nappali tagozatos egyetemi képzés részét képezõ oktatás, illetve szakképzés elvégzésével szerezhetõ, ha ez a képzés eleget tesz az 1. számú mellékletben foglalt követelményeknek, és ha a kérelmezõ, akit több mint hét éve alkalmaznak az építészet területén építészmérnök felügyelete alatt, vagy építészeti tevékenységet folytató gazdasági társaságnál, a képzés eredményeként sikeres építészmérnöki egyetemi vizsgát tesz, amely vizsgának egyenértékûnek kell lennie a 3. § (1) bekezdésében szereplõ vizsgával. 6. § (1) A 2. számú melléklet a) pontjának negyedik gondolatjeles bekezdésében, c) pontjának harmadik gondolatjeles bekezdésében és h) pontjának hatodik gondolatjeles bekezdésében szereplõ képesítés megszerzésérõl szóló oklevélhez szükséges vizsga magában foglalja a kérelmezõ által építészmérnöki tevékenységek legalább hat évig tartó végzése során készített és megvalósított tervek értékelését. (2) A Német Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságai által kiállított igazolások a Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságai által 1945. május 8-a után kiadott képesítések egyenértékûségérõl a 2. számú mellékletben felsorolt képesítések elismerésérõl szóló rendelkezések szerint kerülnek elismerésre. 7. § (1) Azon kérelmezõ esetében, akinek építészmérnöki oklevelét 1993. január 1-jét megelõzõen a volt Csehszlovákiában állították ki, vagy akinek a képzése ezen idõpontot megelõzõen a volt Csehszlovákiában kezdõdött, oklevele elismerésre kerül, amennyiben a Cseh Köztársaság hatóságai tanúsítják, hogy a Cseh Köztársaság területén az építészmérnöki tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében ez a képesítés ugyanolyan jogi hatállyal bír, mint a 2. számú mellékletben felsorolt cseh építészmérnöki képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy a kérelmezõ az igazolás kibocsátásának idõpontját megelõzõ öt év során legalább három egymást követõ éven keresztül ténylegesen és jogszerûen folytatott építészmérnöki tevékenységet a Cseh Köztársaság területén. (2) Azon kérelmezõ esetében, akinek építészmérnöki oklevelét 1991. augusztus 20-át megelõzõen a volt Szovjetunióban állították ki, vagy akinek a képzése ezen idõpontot megelõzõen a volt Szovjetunióban kezdõdött, oklevele elismerésre kerül, amennyiben Észtország hatóságai tanúsítják, hogy Észtország területén az építészmérnöki tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében ez a képesítés ugyanolyan jogi hatállyal bír, mint a 2. számú mellékletben felsorolt észt építészmérnöki képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy a kérelmezõ az igazolás kibocsátásának idõpontját megelõzõ öt év során legalább három egymást követõ éven keresztül ténylegesen és jogszerûen folytatott építészmérnöki tevékenységet Észtország területén. (3) Azon kérelmezõ esetében, akinek építészmérnöki oklevelét 1991. augusztus 21-ét megelõzõen a volt Szovjetunióban állították ki, vagy akinek a képzése ezen idõpontot megelõzõen a volt Szovjetunióban kezdõdött, oklevele elismerésre kerül, amennyiben Lettország hatóságai tanúsítják, hogy Lettország területén az építészmérnöki tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében ez a képesítés ugyanolyan jogi hatállyal bír, mint a 2.
306
számú mellékletben felsorolt lett építészmérnöki képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy a kérelmezõ az igazolás kibocsátásának, idõpontját megelõzõ öt év során legalább három egymást követõ éven keresztül ténylegesen és jogszerûen folytatott építészmérnöki tevékenységet Lettország területén. (4) Azon kérelmezõ esetében, akinek építészmérnöki oklevelét 1990. március 11-ét megelõzõen a volt Szovjetunióban állították ki, vagy akinek a képzése ezen idõpontot megelõzõen a volt Szovjetunióban kezdõdött, oklevele elismerésre kerül, amennyiben Litvánia hatóságai tanúsítják, hogy Litvánia területén az építészmérnöki tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében ez a képesítés ugyanolyan jogi hatállyal bír, mint a 2. számú mellékletben felsorolt litván építészmérnöki képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy a kérelmezõ az igazolás kibocsátásának idõpontját megelõzõ öt év során legalább három egymást követõ éven keresztül ténylegesen és jogszerûen folytatott építészmérnöki tevékenységet Litvánia területén. (5) Azon kérelmezõ esetében, akinek építészmérnöki oklevelét 1993. január 1-jét megelõzõen a volt Csehszlovákiában állították ki, vagy akinek a képzése ezen idõpontot megelõzõen a volt Csehszlovákiában kezdõdött, oklevele elismerésre kerül, amennyiben Szlovákia hatóságai tanúsítják, hogy Szlovákia területén az építészmérnöki tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében ez a képesítés ugyanolyan jogi hatállyal bír, mint a 2. számú mellékletben felsorolt szlovák építészmérnöki képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy a kérelmezõ az igazolás kibocsátásának idõpontját megelõzõ öt év során legalább három egymást követõ éven keresztül ténylegesen és jogszerûen folytatott építészmérnöki tevékenységet Szlovákia területén. (6) Azon kérelmezõ esetében, akinek építészmérnöki oklevelét 1991. június 25-ét megelõzõen a volt Jugoszláviában állították ki, vagy akinek a képzése ezen idõpontot megelõzõen a volt Jugoszláviában kezdõdött, oklevele elismerésre kerül, amennyiben Szlovénia hatóságai tanúsítják, hogy Szlovénia területén az építészmérnöki tevékenységek megkezdése és gyakorlása tekintetében ez a képesítés ugyanolyan jogi hatállyal bír, mint a 2. számú mellékletben felsorolt szlovén építészmérnöki képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy a kérelmezõ az igazolás kibocsátásának idõpontját megelõzõ öt év során legalább három egymást követõ éven keresztül ténylegesen és jogszerûen folytatott építészmérnöki tevékenységet Szlovénia területén. 8. § Ez a rendelet a kihirdetését követõ 3. napon lép hatályba. 9. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi 1 törvény 3. §-ával összhangban az Európai Unió következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: - a Tanács 85/384/EGK irányelve az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésérõl, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elõsegítõ intézkedésekrõl, amelyet - a Tanács 1985. december 20-i 85/614/EGK irányelve, - a Tanács 1986. január 27-i 86/17/EGK irányelve, - a Tanács 1990. december 4-i 90/658/EGK irányelve, - A csatlakozás feltételeirõl és a szerzõdések kiigazításáról szóló okmány - az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozása 1 1994 N,
307
- Az Európai Közösségnek az Európai Gazdasági Térségrõl szóló 1994. évi január 1-jei 103. számú megállapodása és - az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 14-i 2001/19/EK irányelve módosított. 1. számú melléklet a 14/2004. (V. 11.) BM rendelethez Az építészeti tanulmányok során a következõ képességek megszerzését kell biztosítani: 1. az esztétikai és mûszaki követelményeket is kielégítõ építészeti tervek elkészítésének képessége, 2. az építészettörténet és az építészeti elméletek, valamint a kapcsolódó mûvészetek, technológiák és a tudományok megfelelõ ismerete, 3. az építészeti tervezés minõségére ható képzõmûvészetek ismerete, 4. a várostervezés és a tervezés megfelelõ ismerete, a tervezési folyamathoz szükséges képességek megléte, 5. az emberek és épületek, az épületek és a környezet közötti kapcsolat ismerete, valamint annak a szükségszerûségnek a megértése, hogy az épületeket és a közöttük lévõ teret az emberi igényekhez és mértékekhez kell igazítani, 6. az építészmérnöki szakma és az építészmérnök társadalmon belüli szerepének megértése, különösen a társadalmi tényezõket figyelembe vevõ elõzetes tervek készítésében, 7. a vizsgálati módszerek és a vázlatkészítés megértése egy tervezési projekt számára, 8. a szerkezettervezés és az épülettervezéssel kapcsolatos építési és mûszaki problémák megértése, 9. a fizikai problémák és technológiák, valamint az épületek funkcióinak ismerete, hogy azokban kényelmes és az éghajlat elleni védelmet biztosító belsõ feltételeket lehessen teremteni, 10. a szükséges tervezési szakértelem, amely kielégíti a felhasználók igényeit a költségtényezõk és az építési elõírások korlátai között, 11. azoknak az iparágaknak, szervezeteknek, szabályozásoknak és eljárásoknak a megfelelõ ismerete, amelyek szerepet játszanak a tervezést követõ kivitelezésben, valamint a tervek általános tervbe történõ foglalásában. 2. számú melléklet a 14/2004. (V. 11.) BM rendelethez a) Németországban - a képzõmûvészeti fõiskolák által kiállított oklevelek [Dipl.-Ing., Architekt (HfbK)]; - a „Technische Hochschulen” (Architektur/Hochbau), a mûszaki egyetemek, és amennyiben ezek az intézmények beolvadtak a „Gesamthochschulen”-be - a „Gesamthochschulen” építészmérnöki tanszékei által kiállított oklevelek (Dipl.-Ing. és minden egyéb cím, amely ezen oklevelek birtokosait késõbb megilleti); - a „Fachhochschulen” építészmérnöki tanszékei (Architektur/Hochbau), és - amennyiben ezek az intézmények beolvadtak a „Gesamthochschulen”-be - - a „Gesamthochschulen” építészmérnöki tanszékei (Architektur/Hochbau) által kiállított oklevelek, amelyekhez amennyiben a tanulmányi idõszak kevesebb mint négy év, de legalább három év - olyan igazolások kapcsolódnak, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság területén megszerzett négyéves szakmai gyakorlatot bizonyítják, és amely igazolást egy szakmai testület adja ki e rendelet 5. §-a alapján (Ingenieur grad. és minden egyéb cím, amely ezen oklevelek birtokosait késõbb megilleti); - az „Ingenieurschulen” és a „Werkkunstschulen” építészmérnöki tanszékei által 1973. január 1-je elõtt kiállított oklevelek, amelyekhez az illetékes hatóságok egy olyan igazolása kapcsolódik, amely tanúsítja, hogy az érintett személy letette az e rendelet 6. §-a szerint a hivatalos képesítéshez szükséges vizsgát. 308
b) Belgiumban - az országos építészmérnöki fõiskolák vagy az országos építészmérnöki intézmények által kiállított felsõfokú oklevelek (architecte-architect); - a hasselti tartományi építészmérnöki fõiskola által kiállított oklevelek (architect); - a Királyi Képzõmûvészeti Akadémia által kiállított oklevelek (architecte-architect); - az „écoles Saint-Luc” által kiállított oklevelek (architecte-architect); - általános mérnöki végzettséget igazoló egyetemi diplomák, amelyekhez kapcsolódik egy az építész szövetség által kiadott, a szakmai gyakorlatról szóló igazolás, és amely feljogosítja birtokosát az építész szakmai cím viselésére (architecte-architect); - a központi vagy állami építészmérnöki vizsgabizottság által kiadott építészmérnöki diplomák (architecte-architect); - általános mérnöki/építész oklevelek és építész/mérnöki oklevelek, amelyeket az egyetemi alkalmazott tudományok karai és a mons-i mûszaki kar adnak ki (ingénieur-architecte, ingenieur-architect). c) Dániában - a koppenhágai és árhusi nemzeti építészmérnöki iskolák által kiállított oklevelek (arkitekt); - az 1975. május 28-i 202. törvény értelmében az Építészmérnöki Bizottság által kiadott bejegyzési igazolás (registreret arkitekt); - az általános mérnöki fõiskolák (bygningskonstruktor) által kiállított oklevelek, amelyekhez az illetékes hatóságok egy olyan igazolása kapcsolódik, amely tanúsítja, hogy az érintett személy letette az e rendelet 6. §-a szerint a hivatalos képesítéshez szükséges vizsgát. d) Franciaországban - az 1959-ig az oktatási minisztérium, és azt követõen a kulturális minisztérium által kiállított kormányzati építészmérnöki oklevél (architecte DPLG); - az „Ecole spéciale d’architecture” által kiállított oklevelek (architecte DESA); - 1955 óta az „Ecole nationale supérieure des Arts et Industries de Strasbourg” (korábban „Ecole nationale d’ingénieurs de Strasbourg”) által kiállított oklevelek (architecte ENSAIS). e) Görögországban - az athéni METSOVION POLYTECHNION által kiállított mérnöki/építész oklevelek, a görög Mûszaki Kamara igazolásával együtt, amely az építészet területén folytatott tevékenység végzésére jogosít; - a thessaloniki ARISTOTELION PANEPISTIMION által kiállított mérnöki/építész oklevelek, a görög Mûszaki Kamara igazolásával együtt, amely az építészet területén folytatott tevékenység végzésére jogosít; - az athéni METSOVION POLYTECHNION által kiállított mérnöki/általános mérnöki oklevelek a görög Mûszaki Kamara igazolásával együtt, amely az építészet területén folytatott tevékenység végzésére jogosít; - a thessaloniki ARISTOTELION PANEPISTIMION által kiállított mérnöki/általános mérnöki oklevelek, a görög Mûszaki Kamara igazolásával együtt, amely az építészet területén folytatott tevékenység végzésére jogosít; - a PANEPISTIMION THRAKIS által kiállított mérnöki/általános mérnöki oklevelek, a görög Mûszaki Kamara igazolásával együtt, amely az építészet területén folytatott tevékenység végzésére jogosít; - a PANEPISTIMION PATRON által kiállított mérnöki/általános mérnöki oklevelek, a görög Mûszaki Kamara igazolásával együtt, amely az építészet területén folytatott tevékenység végzésére jogosít. f) Írországban - a „National University of Ireland” által a dublini „University College” építész szakos végzõs hallgatóinak kiállított „Bachelor of Architecture” fokozat [B Arch. (NUI)];
309
- a „College of Technology” (Bolton Street, Dublin) által kiállított egyetemi szintû építészmérnöki oklevél (Dipl.Arch.); - a „Royal Institute of Architects of Ireland” levelezõ tagságára vonatkozó igazolás (ARIAI); - a „Royal Institute of Architects of Ireland” levelezõ tagságára vonatkozó igazolás (MRIAI). g) Olaszországban - „laurea in architettura” diplomák, amelyeket a velencei és a Reggio Calabria-beli egyetemek, mûszaki fõiskolák és építészmérnöki fõiskolák adnak ki, és amelyekhez olyan oklevél kapcsolódik, amely feljogosítja birtokosát arra, hogy önállóan építészmérnöki tevékenységet folytasson. Ezeket az okleveleket az oktatási miniszter adja ki, miután a jelölt egy illetékes bizottság elõtt letette azt az államvizsgát, amely feljogosítja arra, hogy az építész szakmát önállóan gyakorolja (dott. Architetto); - „laurea in ingegneria” építõmérnöki diplomák („sezione costenzione civile”), amelyeket egyetemek, mûszaki fõiskolák és építészmérnöki fõiskolák adnak ki, és amelyekhez olyan oklevél kapcsolódik, amely feljogosítja birtokosát arra, hogy önállóan építészmérnöki tevékenységet folytasson. Ezeket az okleveleket az oktatási miniszter adja ki, miután a jelölt egy illetékes bizottság elõtt letette azt az államvizsgát, amely feljogosítja arra, hogy a szakmát önállóan gyakorolja (dott. Ing. Architetto vagy dott. Ing. in ingegneria civile). h) Hollandiában - a delfti vagy eindhoveni mûszaki fõiskolák építészmérnöki kara által kiadott igazolás, amely tanúsítja, hogy annak birtokosa letette az építész záróvizsgát (bouwkundig ingenieur); - az állam által elismert építészmérnöki akadémiák által kiállított oklevelek (architect); - a korábbi építészmérnöki felsõoktatási intézmények (Hoger Bouwkunstonderricht) által 1971-ig kiállított oklevelek (architect HBO); - a korábbi építészmérnöki kollégiumok (Voortgezet Bouwkunstonderricht) által 1970-ig kiállított oklevelek (architect VBO); - igazolás, amely tanúsítja, hogy az érintett személy letette azt a vizsgát, amelyet a „Bond van Nederlandse Architecten” Építész Tanácsa szervezett (BNA) (architect); - a „Stichting Intstituut voor Architectuur” (IVA) oklevele, amelyet az alapítvány által szervezett, legalább négy évig tartó tanfolyam elvégzése után lehet megkapni (architect), és amelyhez az illetékes hatóságok egy olyan igazolása kapcsolódik, amely tanúsítja, hogy az érintett személy letette az e rendelet 6. §-a szerint a hivatalos képesítéshez szükséges vizsgát; - az illetékes hatóságok által kibocsátott igazolás arról, hogy az érintett személy 1985. augusztus 6-át megelõzõen letette a „Kandidaat in de bouwkunde” fokozat elérését igazoló vizsgát, amelyet a delfti vagy eindhoveni mûszaki fõiskolák szerveztek, valamint arról, hogy az említett idõpontot megelõzõ öt év során olyan természetû és fontosságú tevékenységet végzett, amely a hollandiai követelmények szerint biztosítja, hogy a személy alkalmas az építészmérnöki tevékenység végzésére (architect); - az 1985. augusztus 6-át megelõzõen 40. életévüket betöltött személyeknek az illetékes hatóságok által kiadott igazolás, amely bizonyítja, hogy az említett idõpontot megelõzõ öt év során olyan természetû és fontosságú tevékenységet végeztek, amely a hollandiai követelmények szerint biztosítja, hogy a személy alkalmas az építészmérnöki tevékenység végzésére (architect). A hetedik és nyolcadik gondolatjeles bekezdésben említett igazolásokat nem ismerik el azután az idõpont után, amikor az építész szakmai cím birtokában folytatott építészeti tevékenységek megkezdésére és végzésére vonatkozó holland törvények és jogszabályok életbe lépnek, melyek szerint az ilyen rendelkezések alá esõ igazolások nem jogosítanak fel az „architect” szakmai cím birtokában folytatott tevékenység megkezdésére. i) Egyesült Királyságban
310
- képesítések, amelyek a következõ vizsgák letétele után nyerhetõk el: = a Royal Institute of British Architects vizsgája, = építészmérnök-képzõ intézmények vizsgája: - egyetemeken, - mûszaki fõiskolákon, - fõiskolákon, - akadémiákon, - mûszaki és mûvészeti intézményekben, amelyeket 1985. június 10-ig az Architects Registration Council of the United Kingdom már elismert vagy elismer a nyilvántartásba történt felvételhez (Architect); - igazolás, amely bizonyítja, hogy annak birtokosa az 1931. évi Architects Registration Act 6. cikk (1) bekezdésének a), b) vagy d) pontja értelmében megszerezte a jogot arra, hogy az építész szakmai címet viselje (Architect); - igazolás, amely bizonyítja, hogy annak birtokosa az 1938. évi Architects Registration Act 2. §-a értelmében megszerezte a jogot arra, hogy az építész szakmai címet viselje (Architect). j) Spanyolországban - az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium vagy az egyetemek által kiadott hivatalos építészmérnöki képesítés (título oficial de arquitecto). k) Portugáliában - a lisszaboni és portói képzõmûvészeti iskolák által kiadott „diploma do curso especial de arquitectura” diploma; - a lisszaboni és portói képzõmûvészeti iskolák által kiadott „diploma de arquitecto” diploma; - a lisszaboni és portói felsõfokú képzõmûvészeti iskolák által kiadott „diploma do curso de arquitectura” diploma; - a lisszaboni felsõfokú képzõmûvészeti iskola által kiadott „diploma de licenciatura em arquitectura” diploma; - a lisszaboni mûszaki egyetem és a portói egyetem által kiadott „carta de curso licenciatura em arquitectura” diploma; - a lisszaboni mûszaki egyetem felsõfokú mûszaki intézete által kiadott építõmérnöki egyetemi diploma (Licenciatura em engenharia civil); - a portói egyetem természettudományi és mûszaki kara által kiadott építõmérnöki egyetemi diploma (Licenciatura em engenharia civil); - a coimbrai egyetem természettudományi és mûszaki kara által kiadott építõmérnöki egyetemi diploma (Licenciatura em engenharia civil); - a minhói egyetem által kiadott építõmérnöki egyetemi diploma (termelés) [Licenciatura em engenharia civil (producäo)]. l) Ausztriában - a Bécsi és a Graz-i Mûszaki Egyetemek, valamint az Innsbruck-i Egyetem Építészmérnöki Kara („Bauingenieurwesen”) és Építész Kara („Architektur”) által az építészi, építészmérnöki („Bauingenieurwesen”) építõi („Hochbau”) és „Wirtschaftsingenieurwesen-Bauwesen” területeken kibocsátott diplomák; - a „Bodenkultur” egyetem által a „Kulturtechnik und Wasserwirtschaft” területén kibocsátott diplomák; - a Bécsi Alkalmazott Mûvészetek Egyetemi Kollégiuma által az építészet területén kibocsátott diplomák; - a Bécsi Szépmûvészeti Fõiskola által az építészet területén kibocsátott diplomák; - mûszaki fõiskolák vagy építészeti fõiskolák által kibocsátott mérnöki (Ing.) diplomák, valamint a „Baumeister”-i engedély, amely vizsgával záruló, legalább hatéves ausztriai szakmai tapasztalatot igazol;
311
- a Linz-i mûvészeti és ipari képzõ Egyetemi Kollégium által kibocsátott diplomák az építészet területén; - az okleveles Technikusokról szóló Törvény (Ziviltechnikergesetz, BGBI. Nr.156/1994.) szerint a Mérnöki vagy Mûszaki Tanácsadói képzésben az építészet területén kibocsátott bizonyítványok („Hochbau”, „Bauwesen”); - „Wirtschaftsingenieurwesen” Bauwesen”, „Kulturtechnik und Wasserwirtschaft”). m) Finnországban - a Mûszaki Egyetem és az Oului Egyetem építész kara által kiadott oklevelek (arkkitehti arkitekt); - a Mûszaki Fõiskolák által kiadott oklevelek (rakennusarkkitehti-byggnadsarkitekt). n) Svédországban - a Királyi Mûszaki Intézet Építészeti Iskolája, a Chalmers Mûszaki Intézet, valamint a Lund Egyetem Mûszaki Intézete által kibocsátott diplomák (arkitekt, egyetemi építészi diploma); - a „Svenska Arkitekters Riksförbund” (SAR) tagsági okiratai, ha az érintett személyek az irányelv hatálya alá tartozó államban részesültek képzésben. o) Izlandon - minden, ebben a mellékletben felsorolt oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzésérõl szóló egyéb tanúsítvány, amelyet olyan másik államban adtak ki, ahol hatályos az Irányelv, az illetékes hatóságok által kiállított gyakorlati képzési bizonyítvánnyal együtt. p) Liechtensteinben - a Mûszaki Fõiskola oklevelei („Höhere Technische Lehranstalt: Architekt HTL”). q) Norvégiában - a Trondheimi Egyetem Norvég Mûszaki Intézete, az Oslói Építészeti Fõiskola és a Bergeni Építészeti Fõiskola által kiadott oklevelek („sivilarkitekt”); - a „Norske Arkitekters Landsforbund” (NAL) tagsági okiratai, ha az érintett személyek az Irányelv hatálya alá tartozó államban részesültek képzésben. r) Svájcban - a következõ intézmények által kiadva: Ecoles polytechniques fédérales/Eidgenössische Technische Hochschulen/Politecnici Federal: arch.dipl.EPF/dipl.Arch.ETH/arch.dipl.PF; - Az Ecole d’architecture de l’Université de Génévé: architecte diplõmé EAUG, a következõ intézmények bizonyítványai: Fondation des registres suisse des ingénieurs, des architectes et des techniciens/Stiftung der Schweizerischen Register der Ingenieure, Der Architekten und der Techniker/Fondazione dei Registri svizzeri degli ingegneri, degli architetti e dei tecnici (REG): architecte REG A/Architekt REG A/architetto REG A”. s) a Cseh Köztársaságban - a „Èeské vysoké uèení technické” (a prágai Cseh Mûszaki Egyetem) által odaítélt oklevelek: = „Vysoká škola architektury a pozemního stavitelství” (építészeti és építõmérnöki kar) (1951ig), = „Fakulta architektury a pozemního stavitelství” (építészeti és építõmérnöki kar) (1951-tõl 1960-ig), = „Fakulta stavební” (építõmérnöki kar) (1960-tól) a következõ szakirányokon: épületkivitelezés és épületszerkezetek, épület-kivitelezés, kivitelezés és építészet, építészet (beleértve a várostervezést és a területrendezést), polgári, ipari és mezõgazdasági építkezések vagy építõ- és építészmérnöki területen folytatott mérnöki tanulmányi programban, = „Fakulta architektury” (építészmérnöki kar) (1976-tól) a következõ szakirányokon: építészet, várostervezés és területrendezés, vagy a következõ tanulmányi programban: építészet és várostervezés a következõ szakirányokon: építészet, az építészeti tervezés elmélete,
312
várostervezés és területrendezés, építészettörténet, történelmi építmények helyreállítása, vagy építészet és épület kivitelezés; - a „Vysoká škola technická Dr. Edvarda Beneše” (1951-ig) által odaítélt oklevelek az építészés építõmérnöki tanulmányok területén; - a „Vysoká škola stavitelství v Brnì” (1951-tõl 1956-ig) által odaítélt oklevelek az építész- és építõmérnöki tanulmányok területén; - a „Vysoké uèení technické v Brnì”, és a „Fakulta architektury” (építészmérnöki kar) által (1956-tól) odaítélt oklevelek az építészmérnöki és várostervezési tanulmányok vagy „Fakulta stavební” (építõmérnöki kar) (1956-tól) a tervezési tanulmányok területén; - a „Vysoká škola báòská - Technická univerzita Ostrava”, „Fakulta stavební” (építõmérnöki kar) (1997-tõl) által odaítélt oklevelek a szerkezeti és az építészmérnöki tanulmányok, vagy az építõmérnöki tanulmányok területén; - a „Technická univerzita v Liberci”, „Fakulta architektury” (építészmérnöki kar) (1994-tõl) által odaítélt oklevelek az építészeti és a várostervezési tanulmányok keretében az építészmérnöki tanulmányok területén; - az „Akademie výtvarných umìní v Praze” által odaítélt oklevelek a képzõmûvészeti program keretében az építészeti tervezés területén; - a „Vysoká škola umìlecko-prùmyslová v Praze” által odaítélt oklevelek a képzõmûvészeti program keretében az építészeti tanulmányok területén; - a „Èeská komora architektù” által odaítélt engedély a szakterület megjelölése nélkül vagy az építõmérnöki területen. sz) Észtországban diplom arhitektuuri erialal, väljastatud Eesti Kunstiakadeemia arhitektuuri teaduskonna poolt alates 1996. aastast (az Észt Mûvészeti Akadémia Építészmérnöki Kara által 1996. óta odaítélt építészeti oklevél), väljastatud Tallinna Kunstiülikooli poolt 1989-1995. aastal (19891995. között a Tallini Mûvészeti Egyetem által odaítélt), väljastatud Eesti NSV Riikliku Kunstiinstituudi poolt 1951-1988. (az Észt SSR Állami Mûvészeti Intézete által 1951-1988. között odaítélt). t) Cipruson kibocsátott nyilvántartásba vételi bizonyítvány az Építészek Nyilvántartásába történõ felvételrõl). u) Lettországban „arhitekta diploms” ko izsniegusi Latvijas Valsts Universit•tes Inženierceltniec•bas fakult•tes Arhitektƒras nodaˆa l•dz 1958. gadam, R•gas Politehmsk• Institƒta Celtniec•bas fakult•tes Arhitektƒras nodala no 1958. gada l•dz 1991. gadam, R•gas Tehnisk•s Universit•tes Arhitektƒras fakult•te kopš 1991. gada, un „Arhitekta prakses sertifik•ts”, ko izsniedz Latvijas Arhitektu savien•ba (a Lett Állami Egyetem Építõmérnöki Kara által 1958-ig, a Rigai Politechnikai Intézet Építõmérnöki Karának Építészmérnöki Tanszéke által 1958-1991. között, a Rigai Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Kara által 1991. óta odaítélt „építészmérnöki oklevél”, és a Lett Építészmérnöki Szövetség által kibocsátott nyilvántartásba vételi bizonyítvány). v) Litvániában - a Kauno politechnikos institutas által 1969-ig odaítélt építészmérnöki/építészi oklevelek (inžinierius architektas/architektas); - a Vilnius inžinerinis statybos institutas által 1990-ig, a Vilniaus technikos universitetas által 1996-ig, a Vilnius Gedimino technikos universitetas által 1996. óta odaítélt építészi/építõmérnöki/építészmérnöki oklevelek (architektas/architekt•ros/bakalauras/architekt•ros magistras);
313
- a LTSR Valstybinis dailës institutas által 1990-ig, a Vilniaus dailës akademija által 1990. óta odaítélt oklevelek az építészeti/építõmérnöki/építészmérnöki tanulmányok elvégzésérõl (architekt•ros kursas/architekt•ros bakalauras/architekt•ros magistras); - a Kauno technologijos universitetas által 1997. óta odaítélt építõmérnöki/építészmérnöki oklevelek (architekt•ros bakalauras/architekt•ros magistras); amelyekhez csatolni kell a Tanúsító Bizottság által kibocsátott építészeti tevékenység végzésére jogosító bizonyítványt (okleveles építész/Atestuotas architektas). w) Máltán Perit: az Universita ta’ Malta által odaítélt Lawrja ta’ Perit, amely feljogosít „Perit”-ként történõ nyilvántartásba vételre. x) Lengyelországban a következõ egyetemek építészmérnöki karai által odaítélt oklevelek: - Varsói Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Varsóban (Politechnika Warszawska, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: in¿ynier architekt, magister nauk technicznych; in¿ynier architekt; in¿yniera magistra architektury; magistra in¿yniera architektury; magistra in¿yniera architekta; magister in¿ynier architekt (1945-tõl 1948-ig, a cím: in¿ynier architekt, magister nauk technicznych; 1951-tõl 1956-ig, a cím: in¿ynier architekt; 1954-ig 1957-ig, második szakasz, a cím: in¿yniera magistra architektury; 1957-tõl 1959-ig, a cím: in¿yniera magistra architektury; 1959-tõl 1964-ig, a cím: magistra in¿yniera architektury; 1964-tõl 1982-ig, a cím: magistra in¿yniera architekta; 1983-tõl 1990-ig, a cím: magister in¿ynier architekt; 1991-tõl cím: magistra in¿yniera architekta); - Krakkói Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Krakkóban (Politechnika Krakowska, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: magister in¿ynier architekt (1945-tõl 1953-ig Bánya- és Kohómérnöki Egyetem), Politechnikai Építészmérnöki Kar Akadémia Górniczo-Hutnicza, Politechniczny Wydzia³ Architektury); - Wroc³awi Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Wroc³awban (Politechnika Wroc³awska, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: in¿ynier architekt, magister nauk technicznych; magister in¿ynier architektury; magister in¿ynier architekt (1949-tõl 1964-ig, a cím: in¿ynier architekt, magister nauk technicznych; 1956-tól 1964-ig, a cím: magister in¿ynier architektury; 1964 óta, a cím: magister in¿ynier architekt); - Sziléziai Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Gliwice-ben (Politechnika Œl¹ska, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: in¿ynier architekt; magister in¿ynier architekt (1945-tõl 1955-ig, Mérnöki és Tervezési Kar - Wydzia³ In¿ynieryjno-Budowlany, a cím: in¿ynier architekt; 1961-tõl 1969-ig, Ipari és Építõmérnöki Kar - Wydzia³ Budownictwa Przemys³owego i Ogólnego, a cím: magister in¿ynier architekt; 1969-tõl 1976-ig, Építõmérnöki és Építészmérnöki Kar - Wydzia³ Budownictwa i Architektury, a cím: magister in¿ynier architekt; 1977-tõl, Építészmérnöki Kar - Wydzia³ Architektury, a cím: magister in¿ynier architekt és 1995. óta a cím: in¿ynier architekt); - Poznani Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Poznañban (Politechnika Poznañska, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: in¿ynier architektury; in¿ynier architekt; magister in¿ynier architekt (1945-tõl 1955-ig, Mérnöki Iskola, Építészmérnöki Kar - Szko³a In¿ynierska, Wydzia³ Architektury title: in¿ynier architektury; 1978. óta, a cím: magister in¿ynier architekt és 1999. óta a cím: in¿ynier architekt); - Gdañski Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Gdañskban (Politechnika Gdañska, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: magister in¿ynier architekt (1945-tõl 1969-ig Építészmérnöki Kar - Wydzia³ Aichitektury, 1969-tõl 1971-ig Építõmérnöki és Építészmérnöki Kar - Wydzia³ Budownictwa i Architektury, 1971-tõl 1981-
314
ig Építészeti és Várostervezési Intézet - Instytut Architektury i Urbanistyki, 1981. óta Építészmérnöki Kar - Wydzia³ Architektury); - Bia³ystoki Mûszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar Bia³ystokban (Politechnika Bia³ostocka, Wydzia³ Architektury); az építészi szakmai cím: magister in¿ynier architekt (1975-tõl 1989-ig Építészmérnöki Intézet - Instytut Architektury); - £ódŸi Mûszaki Egyetem, Építõmérnöki, Építészmérnöki és Környezetvédelmi Mérnöki Kar £ódŸban (Politechnika £ódŸka, Wydzia³ Budownictwa, Architektury i InŸynierii Œrodowiska); az építészi szakmai cím: in¿ynier architekt; magister in¿ynier architekt (1973-tól 1993-ig Építõmérnöki és Építészmérnöki Kar - Wydzia³ Budownictwa i Architektury és 1992. óta Építõmérnöki, Építészmérnöki és Környezetvédelmi Mérnöki Kar Wydzia³ Budownictwa, Architektury i In¿ynierii Œrodowiska; a cím: 1973-tól 1978-ig in¿ynier architekt, 1978 óta a cím: magister in¿ynier architekt); - Szczecini Mûszaki Egyetem, Építõmérnöki és Építészmérnöki Kar Szczecinben (Politechnika Szczeciñska, Wydzia³ Budownictwa i Architektury); az építészi szakmai cím: in¿ynier architekt; magister in¿ynier architekt (1948-tõl 1954-ig Mérnöki Fõiskola, Építészmérnöki Kar - Wyzsza Szko³a In¿ynierska, Wydzia³ Architektury, a cím: in¿ynier architekt, 1970. óta a cím: magister in¿ynier architekt és 1998. óta a cím: in¿ynier architekt); amelyekhez csatolni kell az illetékes lengyel területi építészi kamara által kiállított tagsági igazolást, amely építészeti tevékenység Lengyelországban történõ végzésére jogosít. y) Szlovéniában - építészmérnöki kar által odaítélt „univerzitetni diplomirani inženir arhitekture / univerzitetna diplomirana inženirka arhitekture” (építészmérnöki egyetemi oklevél), amelyhez csatolni kell az illetékes, törvény által elismert építészeti hatóság által kiállított igazolást, amely építészeti tevékenység végzésére jogosít; - mûszaki kar által odaítélt egyetemi oklevél az „univerzitetni diplomirani inženir (univ.dipl.inž.) /univerzitetna diplomirana inzenirka” címrõl, amelyhez csatolni kell az illetékes, törvény által elismert építészeti hatóság által kiállított igazolást, amely építészeti tevékenység végzésére jogosít. z) Szlovákiában - a Szlovák Mûszaki Egyetem (Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1950-1952. között odaítélt „építész- és építõmérnöki” („architektúra a pozemné stavitel’stvo”) oklevél (cím: Ing.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Építész- és Építõmérnöki Kara (Fakulta architektúry a pozemného stavitel’stva, Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1952-1960. között odaítélt „építészmérnöki” („architektúra”) oklevél (cím: Ing. arch.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Építész- és Építõmérnöki Kara (Fakulta architektúry a pozemného stavitel’stva, Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1952-1960. között odaítélt „építõmérnöki” („pozemné stavitel’stvo”) oklevél (cím: Ing.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Kara (Stavebná fakulta, Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1961-1976. között odaítélt „építészmérnöki” („architektúra”) oklevél (cím: Ing. arch.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Kara (Stavebná fakulta, Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1961-1976. között odaítélt „építõmérnöki” („pozemné stavby”) oklevél (cím: Ing.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Kara (Fakulta architektúry, Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1977. óta odaítélt „építészmérnöki” („architektúra”) oklevél (cím: Ing. arch.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Kara (Fakulta architektúry, Slovenská vysoká škola technická) által Pozsonyban 1977. óta odaítélt „várostervezési” („urbanizmus”) oklevél
315
(cím: Ing. arch.); Pozsonyban 1977-1997. között a Szlovák Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Kara (Stavebná fakulta, Slovenská vysoká škola technická) által odaítélt „építõmérnöki” („pozemné stavby”) oklevél (cím: Ing.); - Szlovák Mûszaki Egyetem Általános Mûszaki Kara (Stavebná fakulta, Slovenská technická univerzita) által Pozsonyban 1998. óta odaítélt „építész- és építõmérnöki” („architektúra a pozemné stavby”) oklevél (cím: Ing.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Általános Mûszaki Kara (Stavebná fakulta, Slovenská technická univerzita) által Pozsonyban 2000-2001. között odaítélt „építõmérnök - építész szak” („pozemné stavby - špecializácia: architektúra”) oklevél (cím: Ing.); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Általános Mûszaki Kara (Stavebná fakulta -Slovenská technická univerzita) által Pozsonyban 2001. óta odaítélt „építész- és építõmérnöki” („architektúra a pozemné stavby”) oklevél (cím: Ing.); - a Képzõmûvészeti és Tervezési Akadémia (Vysoká škola výtvarných umení) által Pozsonyban 1969. óta odaítélt „építészmérnöki” („architektúra”) oklevél (cím: Akad. arch. 1990-ig; Mgr. 1990-1992. között; Mgr. arch. 1992-1996. között; Mgr. art. 1997. óta); - a Szlovák Mûszaki Egyetem Általános Mûszaki Kara (Stavebná fakulta, Technická univerzita) által Kassán 1981-1991. között odaítélt „építész- és építõmérnöki” („architektúra a pozemné stavby”) oklevél (cím: Ing.); amelyhez mellékelni kell: - Pozsonyban a Szlovák Építész Kamara (Slovenská komora architektov) által kibocsátott engedélyt, amely vagy nem tartalmaz utalást a szakterületre vagy az „építõmérnöki” („pozemné stavby”) vagy a „területrendezési” („územné plánovanie”) szakterületet tünteti fel; - Pozsonyban a Szlovák Építõmérnöki Kamara (Slovenská komora stavebných inžinierov) által kibocsátott engedélyt az építõmérnöki szakterület feltüntetésével („pozemné stavby”).
316
A következõkben azok a jogszabályok kerülnek bemutatásra, amelyek rendelkezéseiket illetõen szorosan kapcsolódnak a külföldi állampolgárok, gazdálkodó szervezetek magyarországi tartózkodásának, hazánkban részükrõl végzendõ gazdasági tevékenységének szabályozásához. 2007. évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról Az Országgyûlés az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésben biztosított szabad mozgás és tartózkodás joga gyakorlásának biztosítása, valamint a magyar állampolgárok magyar állampolgársággal nem rendelkezõ családtagjai tekintetében az egyenlõ bánásmód megteremtése érdekében a következõ törvényt alkotja: Az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésben (a továbbiakban: Szerzõdés) - a Közösség fundamentumaként • megfogalmazott négy alapszabadság egyike, a személyek szabad áramlása az elmúlt években az Európai Bíróság jogértelmezõ tevékenységének köszönhetõen jelentõs fejlõdésen ment keresztül, amelynek eredményeképpen a szabad mozgás olyan univerzális joggá vált, amely a - kezdeti - gazdasági szempontokon messze túlmutat. Ezzel párhuzamosan, a közösségi jog továbbfejlesztésével - a nemzetközi migráció területén jelentkezõ tendenciákra figyelemmel - a migrációs politika uniós polgárokra való korlátozását megvalósító megközelítés korszaka is lezárult. A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásának feltételét képezte az EGTállampolgárok szabad mozgását és tartózkodását biztosító, az akkor hatályos uniós jogszabályokkal való harmonizáció teljesítése, amely a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvényben (a továbbiakban: Idtv.) valósult meg. Az Idtv. keretei között megvalósult - jelentõségéhez mérten kis terjedelmû - szabályozás azonban a státuszok különbözõsége miatt már nem tartható fenn. A szabályozás nem kellõ mértékben differenciált, nem tesz eleget az EGT-állampolgárokra vonatkozó speciális közösségi jogi követelményeknek. A jelenlegi szabályozási megoldás így nem tartható fenn, mivel az EGT-állampolgárok és a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ személyek beutazási és tartózkodási feltételei jelentõsen eltérnek egymástól, okmányaik, bejelentési kötelezettségeik különbözõek, jogaik és kötelezettségeik jogállásuktól függõen alakulnak, ezért az EGT-állampolgárok és családtagjaik beutazásának és tartózkodásának szabályait - a vonatkozó közösségi jog alapján - önálló törvényben célszerû szabályozni. A törvény által átültetett - a személyek szabad áramlását, gyakorlatilag az Európai Bíróság esetjogában kialakított elveket kodifikálva újraszabályozó - 2004/38/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) egységes keretbe foglalja az EGT-állampolgárokra és családtagjaikra vonatkozó korábbi - idejétmúlt, szektorális megközelítésû és széttagolt • szabályozást, egyértelmûvé téve, hogy elkülönült, privilegizált jogállású alanyi körrõl van szó, amelyet a szabad mozgás és tartózkodás jogával nem egy másodlagos jogforrás, hanem maga a Szerzõdés ruház fel. A hazai konstrukció ezzel szemben azon alapul, hogy a tartózkodási engedély jogosít a tartózkodásra, tehát annak konstitutív hatályt tulajdonít. Ez a megközelítés ellentétben áll az Irányelv és a közösségi jog szellemével. A tartózkodási jogosultság ugyanis nem az engedélybõl fakad, hanem azt a közösségi jog biztosítja. Az Irányelvet átültetõ törvény továbbra is megtartja azt a fõ elvet, miszerint a szabad mozgás és az ehhez kapcsolódó tartózkodás csak az uniós polgárok és meghatározott családtagjaik jogosultságát jelenti. Bõvíti azonban a családtag fogalmát, illetve a családtagok tartózkodási jogának fennmaradását is új alapokra helyezi.
317
A törvény az uniós polgárok körénél tágabb személyi körnek biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását. Az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodás amelynek jelenlegi részes felei az Európai Unió, valamint a korábbi EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) országok: Norvégia, Liechtenstein és Izland - értelmében ugyanis az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárait a szabad mozgás és tartózkodás tekintetében ugyanazok a jogok illetik meg, mint az Európai Unió polgárait. A személyi hatály további kiterjesztése az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek köre. Ilyen nemzetközi szerzõdés jelenleg a Svájci Államszövetséggel van hatályban. Az Európai Közösség és annak tagállamai, valamint a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. július 21-én aláírt megállapodás 2002. június 1-jén lépett hatályba. A megállapodás az Európai Közösségen belül a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok egy részét kiterjeszti a svájci állampolgárokra, így például a szabad belépés, tartózkodás, munkavállalás vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságának jogát, illetve a diplomák elismerésére és a szociális biztonsági koordinációra vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát. A 2004. május 1-jén csatlakozó tíz új tagállam - így Magyarország is - a megállapodásban szerzõdõ félként való részvételérõl szóló jegyzõkönyvet írt alá, amely 2006. április 1-jén hatályba lépett. Ennek megfelelõen a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatályának nemcsak az EGT-megállapodásban részes államok polgáraira, hanem a Svájci Államszövetség állampolgáraira is ki kell terjednie. A törvény biztosítja, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyeket megilletõ, a tagállamok területén történõ szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlása elõl elháruljanak az adminisztratív akadályok, illetve az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjai esetében az adminisztratív akadályok jelentõs mértékben csökkenjenek. Az Irányelvvel összhangban a törvény a magyarországi tartózkodás feltételeit annak idõtartama szerint határozza meg. A törvény szabályozza az EGT-állampolgároknak, valamint harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjaiknak a Magyar Köztársaság területére való beutazását, továbbá a három hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodását. Ez a tartózkodás gyakorlatilag feltétel nélküli. A magyarországi tartózkodás joga három hónapot meg nem haladó ideig külön engedély nélkül megilleti az EGT-állampolgárt és családtagját. Amennyiben a családtagok valamelyike olyan harmadik országból érkezik, amelynek állampolgárai vízum birtokában utazhatnak be, akkor ezt a vízumot az eljáró hatóságnak a lehetõ legrövidebb idõ alatt és térítésmentesen kell kiállítania. A törvény a három hónapot meghaladó tartózkodás szabályait az Irányelv rendelkezéseivel összhangban bizonyos feltételek teljesítéséhez köti. A szabályozás a három hónapnál hosszabb ideig tartózkodók számára megköveteli a bejelentkezést, az eljáró hatóság a bírósági gyakorlatot kodifikáló Irányelvnek megfelelõen azonban már nem tartózkodási engedélyt, hanem egy regisztrációs igazolást állít ki. A tartózkodási engedély ugyanis nem más, mint a Szerzõdésben garantált jog tárgyiasulása [Royer-ügy (C-48/75.)], amelyet így érdemes egy egyszerûbb, olcsóbb rendszerrel felváltani. Az új szabályozás egyik legfontosabb vívmánya, az állandó tartózkodás jogának biztosítása a társadalmi kohézió elõmozdításának kulcseleme. A törvény az állandó tartózkodás jogát valamennyi EGT-állampolgár és családtagja számára biztosítja, amennyiben öt évig megszakítás nélkül, jogszerûen Magyarországon tartózkodtak. Ez az új, általános jogosultság nemcsak meghatározott kategóriák számára biztosítja a maradás jogát a gazdasági aktivitás
318
befejezõdésével (üzemi balesetet szenvedettek, nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók stb.), hanem mindenki számára, aki az ötéves jogszerû tartózkodás feltételét teljesíti. A törvény a közösségi joggal összhangban lehetõséget ad az EGT-állampolgár és harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának korlátozására, de azt kizárólag közrendi, köz- és nemzetbiztonsági, valamint közegészségügyi okból engedi meg. Kimondja emellett, hogy ezek az okok nem szolgálhatnak gazdasági célokat, a korlátozó intézkedések pedig kizárólag az érintett személyes magatartásán alapulhatnak. E magatartásnak valódi, közvetlen és kellõen súlyos veszélyt kell jelentenie a társadalom valamely alapvetõ érdekére, az általános, megelõzési célú okok nem fogadhatók el. A törvény szerint a tartózkodási jog korlátozásának eszközei a visszairányítás, a kiutasítás, a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése, valamint a bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtása. A törvény az Irányelvvel összhangban meghatározza az elrendelésük alapjául szolgáló okokat, az Európai Bíróság esetjogával összhangban garanciális rendelkezésekkel szigorítva azt. A törvény a családtagok fokozott védelmét is megteremti. Az Irányelv célkitûzéseinek megfelelõen szabályozza a családtagok tartózkodási jogának megtartását az EGTállampolgár halála vagy távozása, illetõleg a házasság felbontása vagy érvénytelenítése esetén. A törvény személyi hatálya kiterjed a magyar állampolgárok magyar állampolgársággal nem rendelkezõ családtagjaira is. A szabályozás célja, hogy a magyar állampolgárok családtagjai Magyarországra történõ beutazásuk, valamint a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásuk során ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, mint az EGT-állampolgárok családtagjai. Az Irányelv az EGT-állampolgárok családtagjainak (akik szintén rendelkezhetnek EGT-állampolgársággal, illetve harmadik ország állampolgárságával) biztosítja a szabad mozgás jogának gyakorlását, a Szerzõdés alkalmazási körébe tartozó területeken az egyenlõ bánásmódot a fogadó állam állampolgáraival, valamint a kiutasítás elleni védelmet. A törvény e szabályokat kiterjeszti a magyar állampolgárok családtagjaira is, meghagyva ugyanakkor a hatályos szabályozás alapján biztosított kedvezõbb rendelkezéseket is. A magyar állampolgárok családtagjaira nézve - kevés kivétellel - közösségi szabályozási kényszer nincs, ugyanakkor az Európai Unió által is alapértékként kezelt egyenlõ elbánás elve, valamint az Európai Bizottság véleménye is azt az alapvetõ érdeket támasztja alá, hogy a tagállamok ne különböztessék meg hátrányosan a saját állampolgáraik családtagjait. Természetesen a Magyar Köztársaságnak sem érdeke, hogy állampolgárait, illetve azok családtagjait indokolatlanul hátrányosabban kezelje, ezért kívánatos a vonatkozó jogszabályok oly módon történõ módosítása, melynek segítségével a magyar állampolgárok családtagjait nem éri hátrány az EGT-állampolgárok családtagjaihoz képest. A magyar állampolgárok családtagjai nem tartoznak az Irányelv hatálya alá. Ugyanakkor az Európai Bíróság a Singh-ügy (C-370/90) kapcsán kimondta, hogy amennyiben a saját állampolgár más tagállamban tartózkodott, és onnan tér vissza az állampolgársága szerinti tagállamba, akkor családtagjának legalább ugyanazon jogokat kell biztosítani, mintha az Európai Unió más tagállamába utaznának. Ebben az esetben tehát megjelenik a közösségi jogi kényszer is, amely szerint a magyar állampolgár családtagja legalább olyan elbánásban kell, hogy részesüljön, mint az EGT-állampolgár családtagja. A törvény a személyes adatok kezelésérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénnyel összhangban megállapítja az EGT-állampolgárok és harmadik országbeli családtagjaik személyes adatainak kezelésére vonatkozó szabályokat, a kezelhetõ adatok körét, nyilvántartásuk és továbbításuk rendjét. A törvény számos módosító rendelkezést tartalmaz, mivel az újonnan létrehozott státuszokhoz kapcsolódó jogosultságok biztosítása érdekében az ágazati jogszabályok felülvizsgálatát is szükséges végrehajtani, amely a magyar jogrendszer jelentõs részét érinti. A
319
jogosultságoknak és a jelenleg használt fogalmaknak a törvény fogalomrendszeréhez történõ igazítása elengedhetetlen, mert csak ez biztosítja a jogosultságok elérésének lehetõségét. A jogszabály-módosítások egy része az Irányelv 24. cikkének történõ megfelelést biztosítja. Az Irányelv 24. cikke alapján a Szerzõdés alkalmazási körébe tartozó területeken a fogadó tagállam területén tartózkodó valamennyi uniós polgárnak egyenlõ bánásmódot kell biztosítani a fogadó tagállam állampolgáraival. E jog kedvezményét ki kell terjeszteni azokra a családtagokra is, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és tartózkodási joggal vagy állandó tartózkodási joggal rendelkeznek. A törvény az alábbi személyi kör számára biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását: a) a magyar állampolgár kivételével az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek, b) az EGT-állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, az EGT-állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó családtagjának, c) a magyar állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, a magyar állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó családtagjának, valamint d) annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó személynek, aki da) a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik, db) - abban az országban, ahonnan érkeznek - az EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból az EGTállampolgár személyesen gondoskodik, és a hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi. Az Irányelv 24. cikkének történõ megfelelés érdekében a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek számára biztosítani kell a Szerzõdés alkalmazási körébe tartozó területeken mindazokat a jogokat és kedvezményeket, amelyek a magyar állampolgárokat megilletik. A törvény elvégzi az ágazati törvényeknek az egyenlõ bánásmód megfelelõ érvényesülését szolgáló módosítását. A törvény részét képezik továbbá azok a jogszabály-módosítások is, amelyek a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK irányelv (a továbbiakban: 2003/109/EK irányelv) által elõírt egyenlõ elbánás elvének érvényesülését szolgálják. A 2003/109/EK irányelv átültetését alapvetõen a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: új Idtv.) valósítja meg az EK letelepedési engedély és az ideiglenes letelepedési engedély bevezetésével. Mindkét új engedélytípus letelepedett jogállást biztosít. Ennek megfelelõen a letelepedetteket megilletõ jogok és kedvezmények megilletik mind az EK letelepedési engedéllyel, mind az ideiglenes letelepedési engedéllyel rendelkezõket, ezzel biztosítva a 2003/109/EK irányelv 11. és 21. cikke szerinti egyenlõ elbánást. Az ágazati jogszabályok egy része a különféle jogok és kedvezmények címzettjeként a letelepedettet, más része viszont a letelepedési engedéllyel rendelkezõt jelöli meg. Az utóbbi megoldást alkalmazó jogszabályokat a törvény a közösségi joggal összhangban módosítja. A fentieken túlmenõen felülvizsgálatra szorulnak azok az ágazati jogszabályok is, amelyek az Európai Gazdasági Térségre, illetve az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes államokra hivatkoznak. Erre elsõsorban az Európai Közösség és annak tagállamai,
320
valamint a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás kapcsán van szükség. A törvény a jogrendszer koherenciájának megõrzése érdekében elvégzi a fenti indokok alapján szükséges jogszabály-módosításokat is, figyelemmel arra, hogy a jövõben hasonló megállapodás kötésére további államokkal is sor kerülhet. I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § (1) A Magyar Köztársaság az e törvényben foglaltak szerint biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását a) a magyar állampolgár kivételével az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek (a továbbiakban: EGT-állampolgár), b) az EGT-állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, az EGT-állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó családtagjának (a továbbiakban: az EGT-állampolgár családtagja), c) a magyar állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkezõ, a magyar állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó családtagjának (a továbbiakban: a magyar állampolgár családtagja), valamint d) annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérõ vagy hozzá csatlakozó személynek, aki da) a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik, db) - abban az országban, ahonnan érkeznek - az EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból az EGTállampolgár személyesen gondoskodik, és a hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi. (2) E törvényt a diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvezõ, illetve nemzetközi szerzõdés alapján beutazó EGT-állampolgárra akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik. (3) Ez a törvény nem alkalmazható a külön törvény alapján a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert, illetve ideiglenes vagy kiegészítõ védelemben részesített személyre. Az 1. § meghatározza a törvény alkalmazási körét. Kimondja, hogy a Magyar Köztársaság mely személyeknek biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását. Kizárja a törvény alkalmazási körébõl a külön törvény alapján a magyar menekültügyi hatóság által menekültként elismert, illetve ideiglenes vagy kiegészítõ védelemben részesített személyeket, valamint lehetõvé teszi kedvezõbb rendelkezések alkalmazását a diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvezõ, illetve nemzetközi szerzõdés alapján beutazó EGTállampolgárokra nézve, ha nemzetközi szerzõdés ekként rendelkezik. 2. § E törvény alkalmazásában a) harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ személy: a magyar állampolgár kivételével minden olyan személy, aki nem EGT-állampolgár, ideértve a hontalant is; b) családtag: ba) az EGT-állampolgár házastársa, bb) a magyar állampolgár házastársa, 321
bc) az EGT-állampolgár vagy házastársa 21. életévet be nem töltött vagy eltartott leszármazója, bd) a magyar állampolgár vagy házastársa 21. életévet be nem töltött vagy eltartott leszármazója, be) - ha e törvény másként nem rendelkezik - az EGT-állampolgár vagy házastársa eltartott felmenõje, valamint bf) a magyar állampolgár vagy házastársa felmenõje, bg) a kiskorú magyar állampolgár felett szülõi felügyeleti joggal rendelkezõ személy, bh) akinek az eljáró hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi; A 2. § b) pontjában meghatározásra kerül azon személyek köre, akik a magyar állampolgárok, illetve az EGT-állampolgárok családtagjaként a törvény alapján beutazási és tartózkodási joggal rendelkezhetnek. A „családtag” elnevezés alatt tehát a normaszövegben mindazon személyeket érteni kell, akiket e felsorolás tartalmaz, függetlenül attól, hogy magyar állampolgár, illetve EGT-állampolgár családtagjai, illetve, hogy maguk EGTállampolgárok vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkeznek. Az, hogy a családtag magyar állampolgár vagy EGT-állampolgár családtagja, valamint hogy maga is EGTállampolgár vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkezik, csak azoknál a szabályoknál kerül feltüntetésre ahol ez a szabályozás szempontjából releváns. A szabályozás a magyar állampolgárok családtagjainak tágabb körére terjed ki, mint az EGT-állampolgárok családtagjainak köre. A magyar állampolgárok esetében egyrészt családtag a magyar állampolgár vagy házastársa nem eltartott felmenõje is, valamint az a személy is, aki a kiskorú magyar állampolgár felett szülõi felügyeleti joggal rendelkezik. Ezt az eltérést az indokolja, hogy amíg az EGT-állampolgár családtagjának tartózkodási joga az EGT-állampolgár keresõ tevékenységén, illetve anyagi forrásai meglétén alapul, addig a saját állampolgárokra vonatkozóan figyelembe kell venni azt az esetet is, amikor a jövedelemmel esetleg nem rendelkezõ kiskorú magyar állampolgár Magyar Köztársaság területén való maradásához fûzõdõ jogának védelme a cél. Erre az esetre az átültetésre kerülõ irányelv természetszerûleg nem tartalmaz rendelkezést, azonban nemzeti hatáskörben szükséges e kérdés rendezése. c) keresõtevékenységet folytat: ca) aki jogszabályban meghatározott foglalkoztatási jogviszonya alapján, ellenérték fejében, más részére és vele alá-fölérendeltségi kapcsolatban végez munkát, cb) akinek a tevékenysége jogszabály szerint önállóan végezhetõ és ellenérték fejében történik, ha az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetérõl a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik, vagy cc) a cb) pont hatálya alá nem tartozó személy, aki gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb - jövedelemszerzési céllal létrejött - jogi személy tulajdonosaként, ügyvezetõjeként, vezetõi, képviseleti vagy felügyeleti szerve tagjaként végzi tevékenységét; d) úti okmány: a Magyar Köztársaság által az államhatárának átlépésére jogosító okmányként elismert útlevél, igazolvány vagy irat, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát (hontalanságát) igazolja; e) schengeni állam: az Európai Unióról szóló szerzõdéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerzõdéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerzõdéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történõ beillesztésérõl szóló jegyzõkönyv (a továbbiakban: Schengeni Jegyzõkönyv) 1. cikkében, illetve az 1999/435/EK tanácsi határozatban meghatározott schengeni vívmányokat, valamint az Európai Unió intézményei által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket teljeskörûen alkalmazó európai uniós tagállam és a Schengeni Jegyzõkönyv 6. cikke alapján az Európai Unió Tanácsával kötött, a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében való részvételérõl szóló megállapodásban részes más állam.
322
II. Fejezet A BEUTAZÁS, VALAMINT A TARTÓZKODÁS JOGA A beutazás, valamint a három hónapot meg nem haladó tartózkodás joga 3. § (1) Az EGT-állampolgár érvényes úti okmánnyal vagy személyazonosító igazolvánnyal jogosult beutazni a Magyar Köztársaság területére. (2) Az EGT-állampolgárt, illetve a magyar állampolgárt kísérõ vagy a Magyar Köztársaság területén tartózkodó EGT-állampolgárhoz, illetve magyar állampolgárhoz csatlakozó harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag érvényes úti okmánnyal és amennyiben közvetlenül alkalmazandó európai közösségi jogi aktus vagy nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - érvényes vízummal jogosult beutazni a Magyar Köztársaság területére. (3) Érvényes úti okmánnyal és - amennyiben közvetlenül alkalmazandó európai közösségi jogi aktus vagy nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - érvényes vízummal családtagként jogosult beutazni a Magyar Köztársaság területére az a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ személy is, aki a) a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik, vagy b) - abban az országban, ahonnan érkeznek - az EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból az EGTállampolgár személyesen gondoskodik. (4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott személy vízum nélkül utazhat be a Magyar Köztársaság területére, ha rendelkezik az e törvényben meghatározott tartózkodási jogot igazoló okmánnyal, illetve az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam által az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja részére kiadott tartózkodási kártyával. (5) A beutazásra a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Schengeni határ-ellenõrzési kódex) foglalt szabályokat is alkalmazni kell. (6) 4. § (1) Beutazásra jogosító vízumot az a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag kaphat, aki eleget tesz a Schengeni határ-ellenõrzési kódex 5. cikk (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt feltételeknek. (2) Az érvényes vízum a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagot arra jogosítja, hogy a vízum kiállításától számított három hónap alatt többször beutazzon. (3) Megszûnik a vízum alapján gyakorolt beutazási jog, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek már nem állnak fenn. A 3. § és a 4. § szabályozza az EGT-állampolgár és az EGT-állampolgárt, illetve magyar állampolgárt kísérõ vagy a Magyar Köztársaság területén tartózkodó EGT-állampolgárhoz vagy magyar állampolgárhoz csatlakozó, harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag beutazásának feltételeit. Az EGT-állampolgár érvényes úti okmány vagy személyazonosító igazolvány birtokában jogosult a belépésre. A közösségi jog - tekintettel a belsõ határok ellenõrzésének megszûnésére - nem írja elõ a dokumentumok felmutatásának a kötelezettségét. Az EGTállampolgártól vízum sem kérhetõ. Az EGT-állampolgárt, illetve a magyar állampolgárt kísérõ vagy a Magyar Köztársaság területén tartózkodó EGT-állampolgárhoz vagy magyar állampolgárhoz csatlakozó harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag érvényes úti okmánnyal és - amennyiben 323
közvetlenül alkalmazandó európai közösségi jogi aktus vagy nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - érvényes vízummal jogosult beutazni a Magyar Köztársaság területére. A törvény - a családtag fogalmát kitágítva - az eljáró hatóság diszkrecionális döntésétõl függõen lehetõvé teszi az eltartott, a közös háztartásban élõ, valamint a súlyos egészségügyi okból személyes gondoskodást igénylõ harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ személyek beutazását is. Az egyébként vízumköteles harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag vízum nélkül utazhat be a Magyar Köztársaság területére, ha rendelkezik a törvényben meghatározott tartózkodási jogot igazoló okmánnyal (tartózkodási kártya vagy állandó tartózkodási kártya), illetve az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam által az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja részére kiadott tartózkodási kártyával. A beutazásra a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Schengeni határ-ellenõrzési kódex) foglalt szabályokat is alkalmazni kell. Beutazásra jogosító vízumot az a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag kaphat, aki eleget tesz a Schengeni határ-ellenõrzési kódexben foglalt alábbi feltételeknek: - rendelkezik érvényes, a határ átlépésére jogosító úti okmánnyal vagy okmányokkal, - igazolja a tervezett tartózkodás célját és körülményeit, és megfelelõ anyagi fedezettel rendelkezik mind a tervezett tartózkodás idõtartamára, mind pedig a származási országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történõ átutazáshoz, ahová õt biztosan beengedik, illetve képes ezt a fedezetet jogszerûen biztosítani, és - nem jelent veszélyt a tagállamok közrendjére, belsõ biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira, különösen nem áll a tagállamok nemzeti adatbázisaiban szereplõ ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelõ figyelmeztetõ jelzés hatálya alatt. Az érvényes vízum a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagot arra jogosítja, hogy a vízum kiállításától számított három hónap alatt többször beutazzon. A 3. § (6) bekezdése schengeni kötelezettség teljesítése, a Schengen-tagsággal egyidejûleg fog hatályba lépni. 5. § A beutazástól számított három hónapot meg nem haladó tartózkodás joga az EGTállampolgárt érvényes úti okmány vagy személyazonosító igazolvány, a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ, jogszerûen beutazó családtagot érvényes úti okmány birtokában megilleti mindaddig, amíg tartózkodása nem jelent indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére. A három hónapot meghaladó tartózkodás joga 6. § (1) A három hónapot meghaladó tartózkodásra az az EGT-állampolgár jogosult, a) akinek tartózkodási célja keresõtevékenység folytatása, b) aki a tartózkodás teljes idõtartamára elegendõ forrással rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, és külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetérõl a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik, vagy c) aki tanulmányok - ideértve a szakképzést, továbbá a felnõttképzést, ha annak képzési programja akkreditált - folytatása céljából felvételt nyert a közoktatásról vagy a felsõoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó oktatási intézménybe, és beutazásakor elegendõ forrással rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, valamint külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult az 324
egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetérõl a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik. (2) Ha az EGT-állampolgár teljesíti az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeket, családtagja tartózkodásra jogosult. (3) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételeket teljesítõ EGT-állampolgárnak a házastársa, valamint eltartott gyermeke jogosult tartózkodásra. A törvény a három hónapot meghaladó tartózkodás szabályait az Irányelv rendelkezéseivel összhangban bizonyos feltételek teljesítéséhez köti. A három hónapot meghaladó tartózkodásra az az EGT-állampolgár jogosult, akinek tartózkodási célja keresõtevékenység vagy tanulmányok folytatása, illetõleg aki a tartózkodás teljes idõtartamára elegendõ forrással rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátó rendszerére. Keresõtevékenység céljából tartózkodónak minõsül az is, aki munkát keres. Az Európai Bíróság gyakorlatával összhangban a törvény nem mondja ki, hogy mennyi ideig lehet jogszerûen munkát keresni, erre vonatkozóan az ésszerûség elve az irányadó: addig, amíg a bizonyítottság és az esély megalapozottak. [Antonissen-ügy (C-292/89.)] A különbség a tanulmányokat folytatók és azok között, akik megfelelõ anyagi forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogát úgy gyakorolják, hogy közben ne váljanak a fogadó állam szociális ellátó rendszere számára indokolatlan teherré: míg a diákok státusza és anyagi helyzete rövid idõ leforgása alatt többször változhat, addig a másik kategória tagjainak pozíciója, például a nyugdíjasok esetében stabilnak tekinthetõ. Ez utóbbiaknak bizonyítani kell a megfelelõ anyagi források folyamatos meglétét a tartózkodási jog gyakorlásához, a diákok esetében az igazolandó, hogy valóban tanulmányi céllal szándékoznak tartózkodni a fogadó tagállamban, ehhez képest az anyagi források megléte másodlagos, azoknak a kezdeti idõszakon túli állandósága megkérdõjelezhetõ.[Grzelczyk-ügy (C-184/99.)] Az elegendõ forrással rendelkezõ személy tartózkodásának, illetve a tanulmányok folytatása céljából tartózkodó személy tartózkodásnak további feltétele, hogy külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult legyen az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetérõl a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodjon. A keresõtevékenység folytatása céljából tartózkodó, illetõleg az elegendõ forrással rendelkezõ EGT-állampolgárnak a családtagja jogosult a tartózkodásra. A tanulmányokat folytatónál az Irányelv szûkítésének megfelelõen csak a házastársa, valamint eltartott gyermeke jogosult tartózkodásra. 7. § (1) A keresõtevékenységet folytató magyar állampolgárnak a családtagja jogosult a három hónapot meghaladó tartózkodásra. (2) A magyar állampolgárnak az a családtagja is jogosult a három hónapot meghaladó tartózkodásra, aki vagy akire nézve a magyar állampolgár a) elegendõ forrással rendelkezik ahhoz, hogy tartózkodása ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, és b) külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetérõl a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik. (3) A kiskorú magyar állampolgár felett szülõi felügyeleti joggal rendelkezõ személy részére a három hónapot meghaladó tartózkodás a (2) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is engedélyezhetõ. A 7. § (1) bekezdése lehetõvé teszi a keresõtevékenységet folytató magyar állampolgár családtagja három hónapot meghaladó tartózkodását. A rendelkezés szerint, amennyiben a
325
magyar állampolgár keresõtevékenységet folytat, a családtagja három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosult, ahogy a 6. § (2) bekezdése szerint a keresõtevékenységet folytató EGT-állampolgár családtagja is tartózkodásra jogosult. A 7. § (2) bekezdése - elsõsorban a bõvebb családtagi körre figyelemmel - lehetõvé teszi azt, hogy akár a magyar állampolgár, akár családtagja biztosíthassa a magyarországi tartózkodáshoz szükséges feltételeket. Míg az EGT-állampolgárok családtagjaira vonatkozó rendelkezések a keresõtevékenységet folytató vagy elegendõ megélhetési forrással rendelkezõ EGT-állampolgár tartózkodását hivatottak elõsegíteni, addig a magyar állampolgár családtagja esetében elõfordulhat, hogy a családtag az eltartó. A 7. § (3) bekezdése lehetõvé teszi, hogy szûk körben, a kiskorú magyar állampolgár felett szülõi felügyeleti joggal rendelkezõ személy részére a három hónapot meghaladó tartózkodás a (2) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is engedélyezhetõ legyen. 8. § (1) Az eljáró hatóság engedélyezheti annak a személynek a családtagként történõ tartózkodását, aki a) a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik, b) - abban az országban, ahonnan érkeznek - a 6. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítõ EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból az EGT-állampolgár személyesen gondoskodik. (2) Az (1) bekezdésben foglalt személy tartózkodási joga megszûnik, ha az életközösség már nem áll fenn. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott személy jogszerû tartózkodása alatt a családtag jogállásával rendelkezik, azzal a kivétellel, hogy tartózkodási jogát e jogcímen nem tartja meg a) a magyar állampolgár halála vagy állampolgárságának megszûnése esetén, b) az EGT-állampolgár halála, tartózkodási jogának megszûnése esetén, vagy ha az EGTállampolgár a tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott. A törvény • összhangban az Irányelv rendelkezéseivel • lehetõséget ad arra, hogy az EGTállampolgár vagy magyar állampolgár családtagi köre kibõvüljön. A 8. §-ban meghatározott személyi kör az eljáró hatóság döntésének függvényében családtagként lesz jogosult a tartózkodásra. A kedvezményezett személyi körbe tartozik egyrészt, aki magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik, másrészt, aki - abban az országban, ahonnan érkeznek - a három hónapot meghaladó tartózkodás jogával rendelkezõ EGTállampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akirõl súlyos egészségügyi okból az EGT-állampolgár személyesen gondoskodik. A fenti személyek tartózkodási joga megszûnik, ha az annak alapjául szolgáló életközösség már nem áll fenn. A hatóság által engedélyezett családtagi kör a jogszerû tartózkodás alatt a családtag jogállásával rendelkezik, azzal a kivétellel, hogy tartózkodási jogát e jogcímen nem tartja meg a magyar állampolgár halála esetén, valamint az EGT-állampolgár halála, tartózkodási jogának megszûnése esetén, illetve akkor, ha az EGT-állampolgár a tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott. Mivel a magyar állampolgár tartózkodási jogát nem veszíti el, ezért a családtagja szempontjából csak az az eset releváns, ha a magyar állampolgár meghal, ezért a 8. § (2) bekezdés a) pontja szerint a családtag csak a magyar állampolgár halála esetén tartja meg tartózkodási jogát. 9. § (1) Az EGT-állampolgár a 2. § c) pontjában meghatározott keresõtevékenysége megszûnése esetén a 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tartózkodási jogát megtartja, ha a) balesettel vagy egészségkárosodással összefüggõ és gyógykezelést igénylõ állapota miatt keresõképtelen,
326
b) keresõtevékenysége megszûnését követõen külön törvényben meghatározott álláskeresõvé vált, vagy c) szakmai tevékenysége magasabb szintû gyakorlásához szakképzésben vesz részt, feltéve, hogy a szakképzéshez elõírt gyakorlatot a keresõtevékenysége során szerezte. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott EGT-állampolgár a keresõtevékenységén alapuló tartózkodási jogát a külön törvényben meghatározott álláskeresési támogatás folyósításának idõtartamára tartja meg. Az Irányelvnek megfelelõen az EGT-állampolgár a keresõtevékenységének megszûnése esetén a keresõtevékenységhez kapcsolódó tartózkodási jogát megtartja, ha balesettel vagy egészségkárosodással összefüggõ és gyógykezelést igénylõ állapota miatt keresõképtelen, keresõtevékenysége megszûnését követõen külön törvényben meghatározott álláskeresõvé vált, vagy szakmai tevékenysége magasabb szintû gyakorlásához szakképzésben vesz részt, feltéve, hogy a szakképzéshez elõírt gyakorlatot a keresõtevékenysége során szerezte. Az álláskeresõvé vált EGT-állampolgár a keresõtevékenységén alapuló tartózkodási jogát a külön törvényben meghatározott álláskeresési támogatás folyósításának idõtartamára tartja meg. 10. § (1) A 6. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése esetén az ott meghatározott jogcímen fennmarad a tartózkodási joga a családtagként tartózkodó EGT-állampolgárnak, ha az az EGT-állampolgár, akinek a családtagjaként tartózkodott, a) meghalt vagy b) tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott. (2) A magyar állampolgár családtagjaként tartózkodó EGT-állampolgár tartózkodási joga az (1) bekezdés szerint, az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben marad fenn. (3) Az EGT-állampolgár házastárs tartózkodási joga az (1) bekezdés szerint fennmarad, ha a házasságot a bíróság felbontotta vagy érvénytelenítette. (4) Az EGT-állampolgár tartózkodási joga családtagként marad fenn, ha magyar állampolgár családtagja vagy olyan EGT-állampolgár családtagja, aki a 6. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket teljesíti. 11. § (1) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási joga az EGT-állampolgár vagy a magyar állampolgár halála esetén családtagként fennmarad, amennyiben a) keresõtevékenységet folytat, b) elegendõ forrással rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, és külön jogszabályban meghatározottak szerint biztosítási jogviszony keretében jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetérõl a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik, vagy c) olyan személy családtagjaként gyakorolja tovább a tartózkodási jogát, aki az a) vagy b) pontban foglalt feltételeket teljesíti. (2) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ házastárs tartózkodási joga a házasság felbontása vagy érvénytelenítése esetén családtagként marad fenn, ha a) a házasság jogerõs felbontását vagy érvénytelenítését megelõzõen a házasság legalább két évig fennállt, és a volt házastárs a házasság fennállása alatt legalább egy évig a Magyar Köztársaság területén tartózkodott az EGT-állampolgár vagy a magyar állampolgár családtagjaként, b) bírósági döntés szerint a volt házastárs is gyakorolja a szülõi felügyeleti jogot az EGTállampolgár - Magyar Köztársaság területén tartózkodó - gyermeke felett, vagy megegyezés alapján felelõs a kiskorú felügyeletéért, c) azt rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények indokolják, különösen ha sérelmére az EGT-állampolgár vagy a magyar állampolgár házastárs a házasság fennállása alatt szándékos
327
bûncselekményt követett el, vagy a házasságkötés elõtt letelepedett jogállással rendelkezett, vagy d) megegyezés vagy bírósági döntés alapján a volt házastárs rendelkezik a kiskorú gyermek láthatásának jogával, feltéve, hogy a megegyezés vagy a bíróság rendelkezése szerint a láthatásra a Magyar Köztársaság területén kerül sor. (3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási joga fennmaradásának további feltétele, hogy teljesítse az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában meghatározott követelményt. (4) Az (1) és a (3) bekezdéstõl eltérõen a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ házastársának tartózkodási joga minden feltétel nélkül fennmarad, ha a házasságból született gyermek feletti szülõi felügyeleti jogot a házastárs is gyakorolja. A 10. § és a 11. § a családtagok tartózkodási jogának fennmaradását szabályozza. Az Irányelv egyik jelentõs újdonsága a családtagok tartózkodási jogának fokozott védelme abban az esetben, ha a magyar állampolgár meghal, a házasságot felbontják vagy érvénytelenítik, illetve ha az EGT-állampolgár meghal, tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott vagy a házasságot felbontják vagy érvénytelenítik. A 10. § a családtagként tartózkodó EGT-állampolgár, míg a 11. § a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási jogának fennmaradását szabályozza. A 10. § (1) bekezdése alapján az EGT-állampolgár tartózkodási joga nem családtagként, hanem a 6. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése esetén, az ott meghatározott jogcímen marad fenn. A (2) bekezdés szerint a magyar állampolgár családtagjaként tartózkodó EGT-állampolgár tartózkodási joga a magyar állampolgár halála esetén marad fenn, mivel a magyar állampolgárra nézve a tartózkodási jog felhagyásának esete nem állhat fenn. A (3) bekezdés az EGT-állampolgár házastárs tartózkodási jogának fennmaradásáról rendelkezik, ha a házasságot a bíróság felbontotta vagy érvénytelenítette, függetlenül attól, hogy magyar állampolgár vagy EGT-állampolgár házastársa volt. Erre az esetre is vonatkozik az, hogy a 6. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése esetén, a tartózkodási jog az ott meghatározott jogcímen marad fenn. A (4) bekezdés szabályozza azt az esetet, amikor az EGT-állampolgár továbbra is családtagként rendelkezik tartózkodási joggal, tehát ha magyar állampolgár családtagja, vagy olyan EGT-állampolgár családtagja, aki a 6. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket teljesíti. A 11. § (1) bekezdése a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási jogának fennmaradásáról rendelkezik abban az esetben, ha az EGT-állampolgár vagy a magyar állampolgár meghal. A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási joga minden esetben családtagként marad fenn, mivel a tartózkodási jogának alapja az, hogy EGT-állampolgár családtagja volt. A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási joga fennmaradásának további feltételeit a (2) bekezdés tartalmazza. A (3) bekezdés a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ házastárs tartózkodási jogának fennmaradásáról rendelkezik a házasság felbontása vagy érvénytelenítése esetén. Ezek a rendelkezések figyelembe veszik a házasság fennállásának idejét, valamint a gyermek érdekeit. A 11. § (5) bekezdése szerint a magyar állampolgár halála, a házasság felbontása vagy érvénytelenítése esetén a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ házastársának tartózkodási joga minden feltétel nélkül fennmarad, ha a házasságból született gyermek feletti szülõi felügyeleti jogot õ gyakorolja. E rendelkezést az indokolja, hogy ebben az esetben a tartózkodást a hatóság egyébként az általános tartózkodási feltételek hiányában is engedélyezheti. 12. § Ha az EGT-állampolgár meghal, tartózkodási joga megszûnik, vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagy, gyermeke tartózkodási joga - életkorától függetlenül - a
328
tanulmányainak befejezéséig fennmarad, ha tanulmányait már megkezdte és megszakítás nélkül folytatja. A gyermek felett szülõi felügyeleti jogot gyakorló másik szülõ tartózkodási joga a kiskorú gyermek tanulmányainak befejezéséig marad fenn. Ha az EGT-állampolgár meghal, tartózkodási joga megszûnik vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagy, gyermekének tartózkodási joga - életkorától függetlenül - a tanulmányainak befejezéséig fennmarad, ha tanulmányait már megkezdte és megszakítás nélkül folytatja. A gyermek felett szülõi felügyeleti jogot gyakorló másik szülõ tartózkodási joga a kiskorú gyermek tanulmányainak befejezéséig marad fenn. A 12. § az Európai Bíróság Echternach & Moritz esetben (389-390/87.) kimondott jogtételét veszi át. A tanulmányok idõtartamára megtartott tartózkodási jog indoka, hogy a gyermek már integrálódott a magyar oktatási rendszerbe. 13. § (1) Az eljáró hatóság határozatban megállapítja, hogy az EGT-állampolgár vagy a családtag a Magyar Köztársaság területén tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott, ha az állandó tartózkodási jog megszerzéséig egy éven belül több mint hat hónapra elhagyta a Magyar Köztársaság területét. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak, ha a távollét oka a) kötelezõ katonai szolgálat vagy b) egyszeri, legfeljebb tizenkét hónapig folyamatosan fennálló fontos ok, különösen terhesség, szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása, szakképzés vagy kiküldetés. 14. § (1) Az EGT-állampolgár vagy a családtag tartózkodási joga megszûnik, ha a) a tartózkodási jog gyakorlásának feltételeit már nem teljesíti, vagy b) beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll. (2) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási joga megszûnik akkor is, ha a tartózkodási jog megszerzését követõ hat hónapon belül a családi életközösség megszûnt, feltéve, hogy azt csak a tartózkodási jog megszerzése érdekében létesítették. (3) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ, szülõi felügyeleti joggal rendelkezõ személy tartózkodási joga megszûnik, ha a szülõi felügyelet joga megszûnik, és más jogcímen e személy további tartózkodásra nem jogosult. Az EGT-állampolgár vagy a családtag tartózkodási joga megszûnik, ha a tartózkodási jog gyakorlásának feltételeit már nem teljesíti vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll. Az érdekházasságok kiszûrése érdekében a törvény alapján a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási joga megszûnik akkor is, ha a tartózkodási jog megszerzését követõ hat hónapon belül a családi életközösség megszûnt, és azt csak a tartózkodási jog megszerzése érdekében létesítették. Szülõi felügyeleti jogon alapuló tartózkodás esetén a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ, szülõi felügyeleti joggal rendelkezõ személy tartózkodási joga megszûnik, ha a szülõi felügyelet joga megszûnik és más jogcímen e személy további tartózkodásra nem jogosult. 15. § (1) Az eljáró hatóság a 14. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a (2) és (3) bekezdésében meghatározott esetekben a tartózkodási jog megszûnését megállapító határozatot hoz. (2) A tartózkodási jog megszûnése esetén az EGT-állampolgár köteles a Magyar Köztársaság területét elhagyni. (3) A tartózkodási jog megszûnése esetén a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag köteles a Magyar Köztársaság területét elhagyni, kivéve, ha külön törvény alapján tartózkodásra jogosító engedélyt kap. (4) Az ország elhagyására irányuló kötelezettséget a határozat jogerõre emelkedésétõl számított harmadik hónap utolsó napjáig kell teljesíteni. A tartózkodási jog megszûnését a beutazási és tartózkodási tilalomhoz kapcsolódó esetkör kivételével az eljáró hatóság határozata állapítja meg. A tartózkodási jog megszûnése esetén
329
az EGT-állampolgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag köteles a Magyar Köztársaság területét elhagyni. A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag nem köteles a Magyar Köztársaság területét elhagyni, ha külön törvény alapján tartózkodásra jogosító engedélyt kap. Ez a szabályozás lehetõséget ad arra, hogy amennyiben a tartózkodási jog a törvény alapján megszûnik, de az új Idtv. alapján engedélyezhetõ lenne a tartózkodás (például: humanitárius tartózkodási engedély), akkor a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag az új Idtv. hatálya alá kerül, és nem állhat országelhagyási kötelezettség alatt. Az állandó tartózkodás joga 16. § (1) Állandó tartózkodásra jogosult a) az az EGT-állampolgár, aki öt éven át megszakítás nélkül, jogszerûen a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, b) az a családtag, aki öt éven át megszakítás nélkül, jogszerûen a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, c) az a személy, aki az EGT-állampolgárra vagy a magyar állampolgárra tekintettel fennmaradó tartózkodási joggal rendelkezik, és öt éven át megszakítás nélkül, jogszerûen a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, valamint d) az állandó tartózkodásra jogosult szülõnek a Magyar Köztársaság területén született gyermeke. (2) Állandó tartózkodásra jogosult a) a magyar állampolgár családtagja - a házastárs kivételével -, ha megszakítás nélkül legalább egy éve magyar állampolgárral családi életközösségben él, b) a magyar állampolgár házastársa, feltéve, hogy a házasságot a kérelem benyújtását megelõzõen legalább két éve megkötötték, és azóta életközösségük folyamatosan fennáll. (3) Ha az EGT-állampolgár vagy a családtag a Magyar Köztársaság területén tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott, és a Magyar Köztársaság területére három hónapot meghaladó idõre visszatér, az állandó tartózkodási jog megszerzéséhez szükséges idõtartam újrakezdõdik. Az új szabályozás egyik legfontosabb vívmánya, a társadalmi kohézió elõmozdításának kulcseleme, az állandó tartózkodás jogának biztosítása. A törvény - alapesetben - az állandó tartózkodás jogát valamennyi EGT-állampolgár és családtagja számára biztosítja, amennyiben öt évig megszakítás nélkül, jogszerûen Magyarországon tartózkodtak. Ez az új, általános jogosultság nemcsak meghatározott kategóriák számára biztosítja a maradás jogát a gazdasági aktivitás befejezõdésével (üzemi balesetet szenvedettek, nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók stb.), hanem mindenki számára, aki az ötéves jogszerû tartózkodás feltételét teljesíti. A törvény alapján emellett az a személy is jogosult az állandó tartózkodásra, aki az EGTállampolgárra vagy a magyar állampolgárra tekintettel fennmaradó tartózkodási joggal rendelkezik és öt éven át megszakítás nélkül, jogszerûen a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, valamint az állandó tartózkodásra jogosult szülõnek a Magyar Köztársaság területén született gyermeke is. A 16. § (2) bekezdése biztosítja, hogy a magyar állampolgárok családtagjainak az állandó tartózkodási jog megszerzése az új szabályozás miatt az elõzõ szabályokhoz képest ne kedvezõtlenebb szabályok mellett történjen. Amennyiben a családtag legalább egy éve magyar állampolgárral családi életközösségben él, illetve a házastárs esetében amennyiben a magyar állampolgár házastársával a házasságot már a kérelem benyújtását megelõzõen legalább két éve megkötötte, a családtag állandó tartózkodásra jogosult.
330
Ha az EGT-állampolgár vagy a családtag a Magyar Köztársaság területén tartózkodási jogának gyakorlásával felhagyott és a Magyar Köztársaság területére három hónapot meghaladó idõre visszatér, az állandó tartózkodási jog megszerzéséhez szükséges idõtartam újrakezdõdik. 17. § (1) Az ellenkezõ bizonyításáig a Magyar Köztársaság területén való megszakítás nélküli tartózkodás elsõ napja a tartózkodás 21. § szerinti bejelentésének vagy a 22. § szerinti tartózkodási kártya kiadása iránti kérelem benyújtásának napja. (2) Nem minõsül a tartózkodás megszakításának a) az évente legfeljebb hat hónapig tartó, a Magyar Köztársaság területén kívüli tartózkodás, b) a kötelezõ katonai szolgálat miatti távollét, c) az egyszeri, legfeljebb tizenkét hónapig folyamatosan fennálló fontos ok, különösen a terhesség, szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása, szakképzés vagy kiküldetés miatti távollét. (3) A tartózkodás megszakításának minõsül, ha az EGT-állampolgár vagy a családtag felhagy tartózkodási jogának gyakorlásával a Magyar Köztársaság területén. A belsõ határok nélküli Európa, a határellenõrzés megszûnése nem teszi lehetõvé a hatóság számára a beutazás idõpontjának pontos ismeretét. A törvény felállít ezért egy vélelmet: az ellenkezõjének bizonyításáig a Magyar Köztársaság területén való megszakítás nélküli tartózkodásának elsõ napjának az EGT-állampolgár három hónapot meghaladó tartózkodásának bejelentése, illetõleg a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag három hónapot meghaladó tartózkodása esetén a tartózkodási kártya kiadása iránti kérelem benyújtásának napját kell tekinteni. Az állandó tartózkodási jog megszerzéséhez vizsgálandó a tartózkodás folyamatossága. A törvény alapján nem minõsül a tartózkodás megszakításának az évente legfeljebb hat hónapig tartó, a Magyar Köztársaság területén kívüli tartózkodás, valamint a kötelezõ katonai szolgálat miatti távollét, illetve az egyszeri, legfeljebb tizenkét hónapig folyamatosan fennálló fontos ok, különösen a terhesség, szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása, szakképzés vagy kiküldetés miatti távollét. A törvény szerint a tartózkodás megszakításának minõsül azonban, ha az EGT-állampolgár vagy a családtag felhagy tartózkodási jogának gyakorlásával a Magyar Köztársaság területén (hat hónapot meghaladó idõtartamra távozik a Magyar Köztársaság területérõl). 18. § (1) A Magyar Köztársaság területén keresõtevékenység folytatása céljából tartózkodó EGT-állampolgár a 16. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ötéves tartózkodási idõ letelte elõtt állandó tartózkodásra jogosult, ha a) beutazásától számított több mint három évig megszakítás nélkül a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, és keresõtevékenysége befejezésekor elérte az öregségi nyugdíjjogosultságra megállapított életkort, vagy keresõtevékenységét azért szüntette meg, hogy korengedményes nyugdíjba vonuljon, feltéve, hogy legalább az öregségi vagy korengedményes nyugdíjba vonulást megelõzõ tizenkét hónapban a Magyar Köztársaságban végzett keresõtevékenységet; b) beutazásától számított több mint két éven át megszakítás nélkül keresõtevékenység folytatása céljából tartózkodott a Magyar Köztársaság területén, és keresõtevékenységével balesettel vagy egészségkárosodással összefüggõ és gyógykezelést igénylõ állapota következtében hagyott fel; c) keresõképtelensége olyan munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye, amely alapján külön jogszabályban meghatározott ellátásra jogosult; vagy d) legalább három évig megszakítás nélkül folytatta keresõtevékenységét a Magyar Köztársaság területén, ezt követõen keresõtevékenységet folytat egy másik, az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam területén, de megtartja a Magyar Köztársaság területén lévõ lakóhelyét.
331
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a keresõtevékenység folytatásának idõtartamába beszámít az az idõszak is, amely alatt az EGT-állampolgár a) külön törvényben meghatározottak szerint álláskeresõnek minõsül, vagy b) betegség vagy baleset következtében nem folytat keresõtevékenységet. (3) Ha a keresõtevékenység folytatása céljából tartózkodó EGT-állampolgár házastársa magyar állampolgár, az EGT-állampolgár az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt tartózkodási, illetve keresõtevékenység folytatásával kapcsolatos idõtartamra vonatkozó feltételek hiányában is állandó tartózkodásra jogosult, ha a) öregségi vagy korengedményes nyugdíjra szerzett jogosultságot, vagy b) keresõtevékenységével balesettel vagy egészségkárosodással összefüggõ és gyógykezelést igénylõ állapota következtében hagyott fel. (4) Ha az EGT-állampolgár az (1) bekezdés alapján megszerezte az állandó tartózkodás jogát, a családtagjaként tartózkodási joggal rendelkezõ személy is állandó tartózkodásra jogosult. (5) Ha a Magyar Köztársaságban keresõtevékenységet folytató EGT-állampolgár azt megelõzõen meghal, hogy az állandó tartózkodás jogát az (1) bekezdés alapján megszerezte volna, a családtagjaként tartózkodási joggal rendelkezõ személy állandó tartózkodásra jogosult, ha a) az EGT-állampolgár a halálát megelõzõen két évig megszakítás nélkül a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, vagy b) az EGT-állampolgár halála munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye. A törvény - a hatályos közösségi jognak megfelelõen - bizonyos esetekben lehetõvé teszi, hogy a Magyar Köztársaság területén keresõtevékenység folytatása céljából tartózkodó EGTállampolgár az általános ötéves tartózkodási idõ letelte elõtt állandó tartózkodásra legyen jogosult. A kedvezményezetti kör az Irányelvben meghatározott személyi kör (nyugdíjkorhatárt elért személyek, üzemi balesetet szenvedett személyek stb.). Az állandó tartózkodási jog általános szabályoktól eltérõ megszerzésére vonatkozó szabályok alkalmazásában a keresõtevékenység folytatásának idõtartamába beszámít az az idõszak is, amely alatt az EGT-állampolgár külön törvényben meghatározottak szerint álláskeresõnek minõsül, vagy betegség vagy baleset következtében nem folytat keresõtevékenységet. Az Irányelvbõl fakadó közösségi jogi követelmény, hogy ha a keresõtevékenység folytatása céljából tartózkodó EGT-állampolgár házastársa magyar állampolgár, az EGT-állampolgár tartózkodási, illetve keresõtevékenység folytatásával kapcsolatos idõtartamra vonatkozó feltételek hiányában is állandó tartózkodásra jogosult, ha öregségi vagy korengedményes nyugdíjra szerzett jogosultságot, illetve keresõtevékenységével balesettel vagy egészségkárosodással összefüggõ és gyógykezelést igénylõ állapota következtében hagyott fel. Ha az EGT-állampolgár az általános ötéves tartózkodási idõ letelte elõtt megszerezte az állandó tartózkodás jogát, a családtagjaként tartózkodási joggal rendelkezõ személy is állandó tartózkodásra jogosult. Ha a Magyar Köztársaságban keresõtevékenységet folytató EGT-állampolgár azt megelõzõen meghal, hogy az állandó tartózkodás jogát az általános ötéves tartózkodási idõ letelte elõtt megszerezte volna, a családtagjaként tartózkodási joggal rendelkezõ személy állandó tartózkodásra jogosult, ha az EGT-állampolgár a halálát megelõzõen két évig megszakítás nélkül a Magyar Köztársaság területén tartózkodott, vagy az EGT-állampolgár halála munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye. 19. § (1) Az állandó tartózkodási jog megszûnik a) két év folyamatos távolléttel vagy b) beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése esetén. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben az állandó tartózkodási jog megszûnését az eljáró hatóság határozattal állapítja meg.
332
III. Fejezet BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK ÉS A TARTÓZKODÁSI JOGOT IGAZOLÓ OKMÁNYOK A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag számára kiadott vízum 20. § (1) A vízum érvényességi ideje - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - hat hónap, amelyet a kiállítás napjától kell számítani. (2) A vízum érvényességi ideje az úti okmány érvényességi idejét nem haladhatja meg. (3) A vízum kiállítására irányuló eljárás tárgyi költségmentes; (4) A vízumkérelmet az eljáró hatóság a vízum kiadásával teljesíti, vagy határozattal utasítja el. (5) A kiadott vízumot érvényteleníteni kell, ha a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag a beutazásakor nem tesz eleget a 4. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. (6) A vízum iránti kérelem, illetve a vízum érvénytelenítése tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye. (7) A vízum kiadására irányuló eljárásban soron kívüli eljárásnak kiskorú kérelmezõ esetén akkor van helye, ha a beutazás igazolt célja a kiskorú gyógykezelése. (8) A vízumeljárásban az eljáró hatóság meghallgathatja a korlátozottan cselekvõképes vagy a cselekvõképtelen kiskorú kérelmezõt is. A meghallgatás során törvényes képviselõjének, illetve a törvényes képviselõ által adott meghatalmazással rendelkezõ, nagykorú cselekvõképes személynek is jelen kell lennie. A törvény külön fejezetben tartalmazza az EGT-állampolgárokat és a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagokat terhelõ bejelentési kötelezettségeket, valamint a tartózkodási joguk igazolására szolgáló okmányokra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. Az eljárások részletes rendjével, továbbá az egyes okmányok tartalmi és formai jellemzõivel kapcsolatos kérdéseket a törvény végrehajtási rendelete fogja szabályozni. A 20. § az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, illetve a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja részére kiadott vízumra vonatkozó eljárási jellegû szabályokról rendelkezik azt az esetet figyelembe véve, ha a családtag beutazásához vízumra van szükség. A vízumköteles harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag részére kiadott vízum érvényességi ideje a kiállításától számított hat hónap, azonban a kiadásnál meg kell felelni annak a feltételnek, hogy a vízum érvényességi ideje az úti okmány érvényességi idejét nem haladhatja meg. A már kiadott vízumot érvényteleníteni kell, ha a családtag a beutazásakor már nem rendelkezik érvényes úti okmánnyal vagy már nem tudja igazolni a tervezett tartózkodás célját és körülményeit, továbbá nem rendelkezik megfelelõ anyagi fedezettel sem a tervezett tartózkodás idõtartamára, sem pedig a származási országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történõ átutazáshoz, ahová biztosan beengedik, illetve nem képes ezt a fedezetet jogszerûen biztosítani. A kiadott vízumot akkor is érvényteleníteni kell, ha a családtag veszélyt jelent a Magyar Köztársaság közrendjére, belsõ biztonságára, nemzetközi kapcsolataira vagy a közegészségügyre, így különösen, ha a tagállamok nemzeti adatbázisaiban szereplõ ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelõ figyelmeztetõ jelzés hatálya alatt áll. A vízum kiállítására irányuló eljárás tárgyi költségmentes. Soron kívüli eljárásnak akkor van helye, ha a kérelmezõ kiskorú és beutazására gyógykezelés céljából kerül sor. A kiskorú kérelmezõre vonatkozó további szabály, hogy a vízumeljárásban az eljáró hatóság meghallgathatja a cselekvõképes vagy korlátozottan cselekvõképes kiskorút, azonban feltétel, hogy a meghallgatáson törvényes képviselõje részt vegyen. Mivel azonban a 333
vízumkérelmeket fõszabály szerint a külképviseleteken terjesztik elõ, az esetek egy részében gondot okozott az, hogy a kiskorú törvényes képviselõje nem tudott megjelenni. E probléma orvoslása érdekében a törvény megteremti annak a lehetõségét is, hogy amennyiben a törvényes képviselõ valamilyen okból nem tud jelen lenni a meghallgatáson, úgy az azon való részvételre meghatalmazást adhasson más személynek. A törvényes képviselõ meghatalmazásával rendelkezõ más személynek nagykorúnak és cselekvõképesnek kell lennie. Az Irányelv nem állapít meg szabályokat a vízumeljárással kapcsolatban. Az EGT-állampolgár három hónapot meghaladó tartózkodásának bejelentése és a bejelentést igazoló okmány, a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag három hónapot meghaladó tartózkodási jogát igazoló okmány Az EGT-állampolgár három hónapot meghaladó tartózkodásának bejelentése és a bejelentést igazoló okmány 21. § (1) Az EGT-állampolgár három hónapot meghaladó tartózkodás esetén - legkésõbb a beutazástól számított kilencvenharmadik napon - köteles a tartózkodását személyes adatainak közlésével bejelenteni. A tartózkodás bejelentésekor be kell mutatni, illetve csatolni kell a tartózkodási feltételek fennállását igazoló - külön jogszabályban meghatározott - okiratokat. (2) Az e törvényben foglalt feltételek igazolása esetén a tartózkodás bejelentésérõl szóló igazolást (a továbbiakban: regisztrációs igazolás) az eljáró hatóság azonnal kiállítja. (3) A regisztrációs igazolás a bejelentkezés tényét és idõpontját tanúsítja. (4) A regisztrációs igazolás érvénytelen, ha a tartózkodási jog megszûnt. A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag három hónapot meghaladó tartózkodási jogát igazoló okmány 22. § (1) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag három hónapot meghaladó tartózkodási jogát az eljáró hatóság által kiállított okmány (a továbbiakban: tartózkodási kártya) tanúsítja, amelynek kiadását legkésõbb a beutazástól vagy a tartózkodási jogot megalapozó tény keletkezésétõl számított kilencvenharmadik napon kell kérelmezni. A kérelem benyújtásakor be kell mutatni, illetve csatolni kell a tartózkodási feltételek fennállását igazoló - külön jogszabályban meghatározott - okiratokat. (2) Az eljáró hatóság a kérelem benyújtásával egyidejûleg igazolást ad ki, amely a kérelem elbírálásáig tanúsítja a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási jogát. (3) A tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet az eljáró hatóság a tartózkodási kártya kiadásával teljesíti, vagy azt határozattal utasítja el. (4) A tartózkodási kártya iránti kérelem tárgyában indult eljárásban az eljáró hatóság az érdemi döntést a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül hozza meg. (5) A tartózkodási kártya az érvényességi ideje alatt igazolja a tartózkodási jog fennállását. 23. § (1) Az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja tartózkodási kártyájának érvényességi ideje a tartózkodási joggal rendelkezõ EGTállampolgár tartózkodásának idõtartamához igazodik. A tartózkodási kártyát legfeljebb ötéves érvényességgel kell kiállítani. (2) A magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja tartózkodási kártyájának érvényességi ideje öt év. (3) A tartózkodási kártya érvénytelen, ha birtokosa a Magyar Köztársaság területén a tartózkodási joga gyakorlásával felhagyott, vagy a tartózkodási joga megszûnt. A 21-23. §-ok rögzítik azokra az okmányokra vonatkozó szabályokat, amelyeket az eljáró hatóság három hónapot meghaladó tartózkodás esetén állít ki az EGT-állampolgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag részére. 334
Az Irányelv 8. cikke értelmében a három hónapnál hosszabb tartózkodási idõ tekintetében a fogadó tagállam megkövetelheti az uniós polgártól a megfelelõ hatóságoknál történõ bejelentkezést. A bejelentkezés határideje nem lehet rövidebb a megérkezés idõpontjától számított három hónapnál. A törvény az Irányelvben megfogalmazott szabályoknak megfelelõen az EGT-állampolgárt terhelõ bejelentési kötelezettséget ír elõ. A korábbi speciális tartózkodási engedély kiadásával szemben az EGT-állampolgártól csak tartózkodásának bejelentése követelhetõ meg, amely kötelezettségnek az érintett a külön jogszabályban meghatározott okiratok bemutatásával, illetve csatolásával tehet eleget. Amennyiben a feltételek fennállását az EGT-állampolgár igazolja, az eljáró hatóság azonnal kiállítja a tartózkodás bejelentésérõl szóló regisztrációs igazolást, amely a bejelentkezés tényét és idõpontját tanúsítja. A regisztrációs igazolás érvénytelen, ha az EGT-állampolgár tartózkodási joga megszûnt. A három hónapot meghaladó tartózkodáshoz az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, illetve a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja esetében nem elegendõ a regisztráció, hanem legkésõbb a beutazástól számított kilencvenharmadik napon kérelmezni kell a tartózkodási kártya kiadását. Abban az esetben, ha a tartózkodási kártyát olyan harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag kérelmezi, aki korábban nem a törvény hatálya alá tartozott, de egy EGT-állampolgárral vagy egy magyar állampolgárral kötött házassága révén a törvény hatálya alá került, úgy kérelmét a törvény szerinti tartózkodási jogot megalapozó tény keletkezésétõl számított három hónapon belül kell benyújtania. A kérelem benyújtásakor be kell mutatni, illetve csatolni kell a külön jogszabályban meghatározott azon okiratokat, amelyek igazolják, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag eleget tesz a törvényben foglalt feltételeknek és jogosult a három hónapot meghaladó idejû tartózkodásra. Az eljáró hatóság a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül hoz érdemi döntést, ennek meghozataláig a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási jogát a hatóság által kiadott igazolás tanúsítja. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 33. § (3) bekezdése felsorolja azokat az idõtartamokat, amelyek az ügyintézési határidõbe nem számítanak bele, ilyen például a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedõ idõ vagy a szakhatóság eljárásának idõtartama. A törvényben elõírt három hónapos határidõ nem minõsül ügyintézési határidõnek, a három hónapba a Ket. 33. § (3) bekezdésében említett eljárások idõtartama beleszámít, tehát az érdemi döntés meghozataláig eltelt idõ nem haladhatja meg a három hónapot. Ugyanez a szabály érvényesül az állandó tartózkodási jogot igazoló okmányok kiállításánál is. A törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az eljáró hatóság kiállítja a tartózkodási kártyát, amennyiben azonban a feltételek meglétét a családtag nem tudja igazolni, úgy kérelmét a hatóság határozattal elutasítja. A tartózkodási kártya érvényességi ideje alatt igazolja a tartózkodási jog fennállását. A törvény ezen rendelkezései megfelelnek az Irányelv 9. és 10. cikkei elõírásainak azzal az eltéréssel, hogy míg az Irányelv felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyeken az eljáró hatóság tartózkodási kártya kiadása iránti érdemi döntése alapul, addig a törvény ezeket nem tartalmazza, mivel a benyújtandó okiratok a törvény végrehajtási rendeletében kerülnek meghatározásra. Az Irányelv 11. cikke rendelkezik a tartózkodási kártya érvényességi idejérõl. Az Irányelvben rögzített szabályoknak megfelelõen a törvény elõírja, hogy az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja részére a tartózkodási kártyát úgy kell kiállítani, hogy érvényességi ideje igazodjon az EGT-állampolgár magyarországi
335
tartózkodásának idõtartamához. A tartózkodási kártya érvényességének leghosszabb idõtartama öt év lehet, figyelembe véve, hogy öt éves megszakítás nélküli és jogszerû tartózkodást követõen állandó tartózkodási jog megszerzésére és az ezt igazoló okmány kiadására nyílik lehetõség. A magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja esetében a tartózkodási kártya érvényességi ideje egységesen öt év. A tartózkodási kártya érvénytelenségét eredményezi, ha birtokosa a Magyar Köztársaság területén tartózkodási joga gyakorlásával felhagyott, vagy ha tartózkodási joga megszûnt. Az EGT-állampolgár és a családtag állandó tartózkodási jogát igazoló okmány 24. § (1) Az EGT-állampolgár és a családtag állandó tartózkodási jogát az eljáró hatóság által kiállított okmány (a továbbiakban: állandó tartózkodási kártya) tanúsítja. (2) Az állandó tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet az eljáró hatóság az állandó tartózkodási kártya kiadásával teljesíti, vagy azt határozattal utasítja el. (3) Az állandó tartózkodási kártya iránti kérelem tárgyában indult eljárásban az eljáró hatóság az érdemi döntést a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül hozza meg. 25. § (1) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag köteles az állandó tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet a tartózkodási kártya érvényességének lejárta elõtt benyújtani. Ha a kérelmezõ a tartózkodási kártya érvényességének lejárta után nyújtja be a kérelmet, és magát kimenteni nem tudja, az állandó tartózkodás jogának fennállását igazolnia kell. (2) Az eljáró hatóság a kérelem benyújtásáról a benyújtással egyidejûleg igazolást ad ki, amely az állandó tartózkodási kártya kiállításáig tanúsítja a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási jogát. 26. § Az állandó tartózkodási kártya érvénytelen, ha az állandó tartózkodási jog megszûnt. A 24-26. §-ok állapítják meg az EGT-állampolgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, továbbá a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja részére kiadásra kerülõ állandó tartózkodási jogot igazoló okmányok szabályait. Az Irányelv 19. cikkének (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy kérelemre huzamos tartózkodást igazoló dokumentumot kell kiállítani a feltételeket teljesítõ uniós polgárok számára, illetve a 20. cikk (1) bekezdése szerint huzamos tartózkodási kártyát kapnak azon családtagok, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, de huzamos tartózkodásra jogosultak. A törvény az Irányelvnek megfelelõen meghatározza, hogy az eljáró hatóság állandó tartózkodási kártyát állít ki az EGT-állampolgár, harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, illetve a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja részére, ha az ehhez szükséges feltételeket teljesítik. Az eljárás kérelemre indul, és az eljáró hatóságnak érdemi döntését a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül kell meghoznia. Az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjának és a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjának az állandó tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmét a tartózkodási kártya érvényességi idejének lejárta elõtt kell benyújtania. Ha a kérelmezõ nem tartja be ezt a határidõt, tehát kérelmét a tartózkodási kártya érvényességi idejének lejárta után nyújtja be, és magát kimenteni nem tudja, az állandó tartózkodás jogának fennállását igazolnia kell. Az EGTállampolgár esetében hasonló határidõ nincs megszabva a kérelem benyújtására, mivel a részére kiállított regisztrációs igazolás határozatlan idõre érvényes.
336
Az eljáró hatóság a kérelem benyújtásáról a benyújtással egyidejûleg igazolást ad ki, amely az állandó tartózkodási kártya kiállításáig tanúsítja a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodási jogát. Ha az EGT-állampolgár vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjának, továbbá a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjának a tartózkodási joga megszûnt, a részükre kiadott állandó tartózkodási kártya érvénytelenségét kell megállapítani. Bejelentési kötelezettségek 27. § (1) Az EGT-állampolgár, valamint a családtag elsõ, a Magyar Köztársaság területén lévõ lakóhelyét a regisztrációs igazolás, illetve a tartózkodási kártya kiállításával kapcsolatos eljárásban jelenti be. (2) Az eljáró hatóság a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány kiadása céljából az EGT-állampolgár, valamint a családtag nyilvántartott személyazonosító adatairól és lakcím adatairól, valamint regisztrációs igazolásának vagy tartózkodási kártyájának adatairól értesíti a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelõ központi szervet. (3) A regisztrációs igazolás, illetve a tartózkodási kártya érvénytelenségérõl az eljáró hatóság értesíti a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelõ központi szervet. 28. § (1) Az EGT-állampolgár, valamint a családtag úti okmányának, személyazonosító igazolványának, illetve a tartózkodási jogát igazoló okmányának eltulajdonítását, megsemmisülését, elvesztését, továbbá az elveszettnek hitt és bejelentett okmány megtalálását köteles bejelenteni. (2) Az eljáró hatóság az okmány körözését rendelheti el, ha az okmány holléte ismeretlen. (3) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - köteles új úti okmányt beszerezni. A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag az új úti okmány és az (1) bekezdés alapján kiadott - bejelentésrõl szóló - igazolás birtokában hagyhatja el az ország területét. (4) Az EGT-állampolgár az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmánya helyett akkor köteles új úti okmányt beszerezni, ha érvényes személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkezik. 29. § A három hónapot meghaladó tartózkodási jogát gyakorló EGT-állampolgár vagy családtag a személyes adatok közlésével köteles bejelenteni a) a vele együtt tartózkodó családtagjának a halálát, b) a névváltoztatást, ha a haláleset vagy a névváltoztatást eredményezõ tény a Magyar Köztársaság területén kívül következett be. 30. § Ha az EGT-állampolgár vagy a családtag felhagy tartózkodási jogának gyakorlásával, köteles ezt az eljáró hatóságnak bejelenteni. 31. § (1) A tartózkodási jogcímben a 10. § és a 11. §-ban foglalt okból bekövetkezett változást a családtag köteles bejelenteni és a további tartózkodás feltételeit igazolni. (2) A családtag köteles bejelenteni, ha a 8. § (1) bekezdése szerinti tartózkodási jog alapjául szolgáló életközösség megszûnt. 32. § (1) Az EGT-állampolgár, valamint a családtag a személyazonosság, illetve a tartózkodás jogszerûségének ellenõrzésére feljogosított hatóság felhívására a tartózkodási jogot igazoló okmányát köteles bemutatni. (2) Az EGT-állampolgár, valamint a családtag a tartózkodás jogát az e fejezetben meghatározott okmányokon kívül bármely más, hitelt érdemlõ módon is igazolhatja.
337
A 27-32. §-ok az EGT-állampolgár, az EGT-állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, továbbá a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja bejelentési kötelezettségeit szabályozzák. Az Irányelvben a bejelentési kötelezettségekre vonatkozóan nincs elõírás, viszont teljesítésük szükséges ahhoz, hogy az eljáró hatóságok megfelelõen nyilván tudják tartani a Magyar Köztársaság területén tartózkodási jogukat gyakorló EGT-állampolgárokat, harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjaikat, a magyar állampolgárok harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjait, valamint tartózkodásuk jogcímét. Az EGT-állampolgár, a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, illetve a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja elsõ magyarországi lakóhelyét a regisztrációs igazolás, illetve a tartózkodási kártya kiállításával kapcsolatos eljárásban jelenti be. Az eljáró hatóság a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány kiadása céljából az EGT-állampolgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag nyilvántartott személyes adatairól, lakóhelyérõl, valamint a regisztrációs igazolás vagy a tartózkodási kártya adatairól értesíti a személyi adat- és lakcímnyilvántartást vezetõ szervet. A regisztrációs igazolás, illetve a tartózkodási kártya érvénytelensége esetén az eljáró hatóság az érvénytelenség tényérõl értesíti a személyi adat- és lakcímnyilvántartást vezetõ szervet. Ha az EGT-állampolgárnak, a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjának vagy a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjának az úti okmányát, személyazonosító igazolványát vagy tartózkodási jogot igazoló okmányát eltulajdonítják, az megsemmisül vagy elveszik, az érintett köteles ezt bejelenteni. Bejelentési kötelezettség terheli az okmány birtokosát akkor is, ha az érintett az elveszettnek hitt okmányt késõbb megtalálja. Az eljáró hatóság a bejelentésrõl igazolást állít ki. Ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag köteles új úti okmányt beszerezni az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett. A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag az új úti okmány és a bejelentésrõl szóló igazolás birtokában hagyhatja el az ország területét. Mivel az EGT-állampolgár a beutazásra és a kiutazásra érvényes személyazonosító igazolvány birtokában is jogosult, elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmánya helyett csak akkor köteles új úti okmányt beszerezni, ha érvényes személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkezik. Az EGT-állampolgár, a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja, valamint a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja a személyes adatok közlésével köteles bejelenteni a vele együtt tartózkodó családtagjának a halálát, valamint a névváltoztatást, ha a haláleset vagy a névváltoztatást eredményezõ tény a Magyar Köztársaság területén kívül következett be. Ez a bejelentési kötelezettség azt az EGTállampolgárt vagy a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagot is terheli, aki három hónapot meghaladóan tartózkodik a Magyar Köztársaság területén. Az EGT-állampolgár vagy a családtag köteles az eljáró hatóságnak bejelenteni azt az esetet, ha tartózkodási jogának gyakorlásával felhagy, mivel a hatóság errõl az eseményrõl más módon nem értesülne. A családtagot bejelentési kötelezettség terheli abban az esetben, ha tartózkodási jogcímében a törvényben meghatározott okokból (annak a személynek a halála, akinek a jogán a tartózkodási joga alapul; a tartózkodási jog gyakorlásával való felhagyás; a házasság érvénytelenítése vagy felbontása) és feltételek alapján került sor. A családtagnak ilyenkor igazolnia kell azt, hogy tartózkodásának további feltételei fennállnak.
338
Ha az eljáró hatóság engedélyezte annak a személynek a családtagként történõ tartózkodását, aki a magyar állampolgárral, illetve az EGT-állampolgárral a kérelem benyújtását közvetlenül megelõzõen legalább egy évig egy háztartásban élt, akkor ez a családtag köteles bejelenteni, ha a tartózkodási joga alapjául szolgáló életközösség megszûnt. Az Irányelv 26. cikkének megfelelõen a személyazonosság, illetve a tartózkodás jogszerûségének ellenõrzésére feljogosított hatóság ellenõrizheti, hogy az EGT-állampolgár, valamint a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag rendelkezik-e a tartózkodási jogot igazoló okmánnyal. A hatóság felhívására az érintett köteles az okmányt bemutatni. Valamennyi tartózkodási jogot igazoló okmányra, így a regisztrációs igazolásra, a tartózkodási kártyára és az állandó tartózkodási kártyára vonatkozóan is hangsúlyozni kell, hogy az Irányelv 25. cikk (1) bekezdésének megfelelõen birtoklásuk nem lehet valamilyen jog gyakorlásának vagy adminisztratív formai követelmény teljesítésének az elõfeltétele. A tartózkodási jog az okmányok meglététõl függetlenül fennállhat, és a tartózkodási jogosultságot bármilyen más bizonyítási eszközzel bizonyítani lehet. IV. Fejezet A SZABAD MOZGÁS ÉS TARTÓZKODÁS JOGÁNAK KÖZRENDI, KÖZBIZTONSÁGI VAGY KÖZEGÉSZSÉGÜGYI OKBÓL TÖRTÉNÕ KORLÁTOZÁSA 33. § Az e törvény hatálya alá tartozó személyek beutazáshoz és tartózkodáshoz való joga az arányosság elvének betartásával és az érintettnek kizárólag olyan személyes magatartása alapján korlátozható, amely valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvetõ érdekére, így különösen a közrendre, a köz- és nemzetbiztonságra vagy a közegészségügyre. A törvény a hatálya alá tartozó személyek beutazáshoz és tartózkodáshoz való jogának korlátozását kizárólag az Irányelv 27. cikke által megfogalmazott alapelv szerint teszi lehetõvé: a közrendi, köz- és nemzetbiztonsági okokból hozott korlátozó intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett személyes magatartásán alapulhatnak. Az alapelv értelmében az egyes korlátozó intézkedések súlyosságának az érintettnek a társadalom valamely alapvetõ érdekére valódi, közvetlen és kellõen súlyos veszélyt jelentõ magatartásához kell igazodnia. [Rutili-ügy (36/75)] Az alapelv az Európai Bíróság gyakorlatában kialakított követelményeket foglalja össze, melyek értelmében a korlátozó intézkedések nem alapulhatnak az érintett magatartásához közvetlenül nem kapcsolódó, a generális prevenciót szolgáló megfontolásokon. [Bonsignoreügy (67/74)] 34. § (1) A visszairányítás, illetve a kiutasítás nem rendelhetõ el és nem hajtható végre olyan ország területére, amely az érintett tekintetében nem minõsül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol faji, vallási, nemzeti hovatartozása, egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve a kiutasított személy kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek, illetve halálbüntetésnek lenne kitéve (non-refoulement). (2) Ha az érintett menekültügyi eljárás alatt áll, a visszairányítás és a kiutasítás csak a menekültügyi hatóság kérelmet elutasító jogerõs és végrehajtható határozata alapján hajtható végre. A törvény a kényszerintézkedések generális szabályai között tartalmazza a nemzetközi jog fontos alapelvét, a visszaküldés tilalmát (non-refoulment elve). Tiltja a törvény hatálya alá 339
tartozó személyek visszairányítását, illetve kiutasítását olyan országba, valamint olyan ország határterületére, ahol az érintett az emberi jogait sértõ cselekményeknek lenne kitéve. A közösségi jog alapján csak szûk körben korlátozható az EGT-állampolgárok és a családtagok Magyarországra történõ beutazása és tartózkodása, a non-refoulement elve az állami szuverenitás további korlátozását hordozza magában. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás tilalmát egy állam azzal is megszegheti, ha egy külföldit olyan országba küld vissza (ad ki vagy utasít ki), ahol a visszaküldöttet kínzás, megalázó vagy embertelen bánásmód fenyegeti. 35. § Az e törvényben foglalt tartózkodási feltételek fennállását, valamint a bejelentési kötelezettségek teljesítését az eljáró hatóság ellenõrizheti, amennyiben adat merül fel arra nézve, hogy e feltételek nem állnak fenn, vagy az érintett a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A törvény általános felhatalmazást ad az eljáró hatóságnak arra, hogy a törvény által megállapított kötelezettségek teljesítését ellenõrizze. Az ellenõrzési jogosultság egyrészt a törvény hatálya alá tartozó személyek tartózkodási feltételei fennállásának vizsgálatára, másrészt a bejelentési kötelezettségek teljesítésére terjed ki. A hatóság jogosultságának fontos garanciális korlátját jelenti, hogy az ellenõrzési tevékenység csak a kötelezettségek megszegésére vonatkozó adat felmerülése esetén gyakorolható.
A beléptetés megtagadása és a visszairányítás 36. § (1) A határforgalmat ellenõrzõ hatóság a beutazni kívánó EGT-állampolgár, illetve a családtag államhatáron történõ beléptetését megtagadhatja, ha nem felel meg a 3. §-ban meghatározott beutazási feltételeknek, vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll. (2) A beléptetés megtagadása esetén az EGT-állampolgárt, illetve a családtagot vissza kell irányítani a) annak az országnak a területére, ahonnan érkezett, b) annak az országnak a területére, amely visszafogadni köteles, c) annak az országnak a területére, ahol szokásos tartózkodási helye van, vagy d) bármely más államba, ahova beutazhat. (3) A visszairányítást indokolt határozattal kell elrendelni, és - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a közléssel egyidejûleg intézkedni kell a végrehajtás iránt. A visszairányítást elrendelõ határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. (4) Ha a beléptetés megtagadására a 3. §-ban meghatározott beutazási feltételek hiánya miatt kerül sor, a határforgalmat ellenõrzõ hatóság - kérelemre - biztosítja az EGT-állampolgár, illetve a családtag számára annak a lehetõségét, hogy a visszairányítás elrendelésétõl számított hetvenkét órán belül a szükséges dokumentumokat megszerezze, vagy más módon bizonyítsa a beutazáshoz való jogának fennállását. (5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni arra a személyre is, aki valószínûsíti személyazonosságát, valamint azt, hogy EGT-állampolgár. A beléptetés megtagadására, valamint a visszairányítás elrendelésére a Magyar Köztársaság államhatárán kerülhet sor. A beléptetés megtagadását a törvény egy pozitív („rendelkezzék a szükséges dokumentumokkal”), valamint egy negatív feltétel („ne álljon beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt”) hiánya esetén írja elõ. A törvény hatálya alá tartozó személyek beléptetését meg kell tagadni, ha nem tesznek eleget a 3. §-ban meghatározott 340
beutazási feltételeknek (pozitív feltétel hiánya), vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt állnak (negatív feltétel hiánya). Az EGT-állampolgár a beutazáshoz való jogának fennállását személyazonosságának igazolásával tudja bizonyítani. Ha személyazonosságát, valamint EGT-állampolgárságát igazolja - mivel ezt érvényes úti okmányával vagy személyazonosító igazolványával teheti meg -, azzal egyben eleget tesz a törvény által elõírt beutazási feltételeknek is, ellenkezõ esetben azonban rá az új Idtv. rendelkezéseit kell alkalmazni mindaddig, amíg EGT-állampolgárságát nem valószínûsíti. Az EGT-állampolgár, illetve a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja érvényes úti okmánnyal, valamint - ha beutazásához vízum szükséges érvényes vízummal, illetve a törvényben meghatározott tartózkodási jogot igazoló okmánnyal vagy más EGT állam által kiállított tartózkodási kártyával utazhat be a Magyar Köztársaság területére. Az EGT-állampolgár, illetve a magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagja esetében a törvény alkalmazását a „családtagi” jogállás igazolása megalapozza. Ha az EGT-állampolgár, illetve a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll, beléptetését meg kell tagadni. A beléptetés megtagadása esetén a határforgalmat ellenõrzõ hatóság határozatban azonnal elrendeli a visszairányítást, amely kötelezést jelent a határterület elhagyására. A visszairányítás lehetséges célországait a törvény sorrendben határozza meg. A visszairányítás végrehajtása iránt fõszabály szerint haladéktalanul intézkedni kell. Ez alól az Irányelv 5. cikk (4) bekezdésének megfelelõen - kivételt jelent az az eset, ha a visszairányított személy kérelmezi, hogy hetvenkét órán belül - az Irányelv 25. cikk (1) bekezdésének megfelelõen - bármely módon igazolhassa a beutazáshoz való jogának fennállását. Ez az idõtartam elegendõ arra, hogy az érintett a szükséges dokumentumokat beszerezze, vagy azokat hozzá eljuttassák. A lehetõségek biztosítása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szükséges okmányok, iratok beszerzésérõl a határforgalmat ellenõrzõ hatóságnak kell gondoskodnia. A kérelem elõterjesztésére értelemszerûen csak abban az esetben van lehetõség, ha a beléptetés megtagadására a beutazás feltételeinek hiányában került sor. 37. § (1) Visszairányítás elrendelése esetén a visszairányított személy - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - köteles a tovább- vagy visszainduló jármûvön tartózkodni vagy a visszaszállítására köteles szállító vállalat egy másik induló járatára átszállni. (2) A visszairányított személy a visszairányítás végrehajtásáig, de legfeljebb hetvenkét óráig köteles a határforgalmat ellenõrzõ hatóság rendelkezése szerint a Magyar Köztársaság határterületén kijelölt helyen tartózkodni, ha a) a visszairányítás az (1) bekezdés szerint nem hajtható végre, vagy b) a visszairányított személy a 36. § (4) bekezdés szerinti kérelmet terjesztett elõ. (3) Ha a visszairányított személy a visszairányítás elrendelésétõl számított hetvenkét órán belül a szükséges dokumentumokat megszerzi, vagy más módon bizonyítja a beutazáshoz való jogának fennállását, a visszairányítást elrendelõ határozat érvényét veszti. (4) Ha a visszairányítást a (2) bekezdésben meghatározott idõtartamon belül nem lehet végrehajtani, a beléptetést követõen a visszairányított személyt az eljáró hatóság kiutasíthatja. A visszairányítás azonnali végrehajtása esetén a visszairányított személy köteles a visszairányítás célországába vissza- vagy továbbinduló jármûvön tartózkodni vagy arra átszállni. Ha a visszairányított visszautaztatása - szállítóeszköz rendelkezésre állása hiányában vagy a beutazáshoz való jog fennállásának igazolása iránti kérelem elõterjesztése következtében - nem hajtható végre haladéktalanul, az érintett a visszairányítás végrehajtásáig, de legfeljebb hetvenkét óráig köteles az eljáró hatóság által kijelölt helyen (határátkelõ-helyen, repülõtér tranzitvárójában) tartózkodni. A kötelezõ tartózkodási helyet a visszairányított személy visszautazás céljából bármikor elhagyhatja.
341
Ha a visszairányított személy a rendelkezésére álló idõ alatt a beutazáshoz való jogának fennállását bizonyítja, a visszairányítást elrendelõ határozat érvényét veszti, és az érintettet a határforgalmat ellenõrzõ hatóság belépteti. Ha a visszairányítás az elrendelésétõl számított hetvenkét órán belül nem hajtható végre, a visszairányított személyt - beléptetését követõen - az eljáró hatóság kiutasíthatja. A kiutasítás következtében egyszerûbbé válik a visszautazási kötelezettség végrehajtása, mivel a kiutasítást toloncolás útján kell végrehajtani. A visszairányított személy esetében a kiutasítás végrehajtási jellegét erõsíti az is, hogy ez esetben a kiutasítással egyidejûleg nem rendelhetõ el beutazási és tartózkodási tilalom. Ha a beléptetés megtagadására, valamint a visszairányítás elrendelésére beutazási és tartózkodási tilalom fennállása miatt került sor, a tilalom hatályát a kiutasítás nem érinti. A beutazási és tartózkodási tilalom 38. § (1) Beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal szemben, a) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt, vagy b) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésérõl az Európai Unió Tanácsa döntött. (2) A beutazási és tartózkodási tilalmat az ismeretlen helyen, illetve nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személlyel szemben az eljáró hatóság határozattal rendeli el. (3) Az idegenrendészeti kiutasítással együtt elrendelendõ beutazási és tartózkodási tilalmat az eljáró hatóság a kiutasításról rendelkezõ határozatában rendeli el. (4) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésérõl az e törvény szerinti adatkezelõ szervet értesíteni kell. (5) Ha a kiutasítást a bíróság rendelte el, a beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételérõl a kiutasítást végrehajtó hatóság gondoskodik. 39. § (1) A 38. § (1) bekezdése alapján elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamát az elrendelõ hatóság határozza meg, amely elsõ alkalommal legfeljebb három év lehet, majd alkalmanként legfeljebb további három évvel meghosszabbítható, amennyiben annak feltételei a beutazási és tartózkodási tilalom lejártakor továbbra is fennállnak. (2) A beutazási és tartózkodási tilalmat meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszûnt. A törvény a beutazási és tartózkodási tilalom két típusát különíti el: az önállóan elrendelt, valamint az idegenrendészeti kiutasítással egyidejûleg elrendelt beutazási és tartózkodási tilalmat. Az önállóan elrendelt beutazási és tartózkodási tilalmat - a meghatározott jogcímek alapján - az ismeretlen helyen, illetve nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személlyel szemben határozattal kell elrendelni. Az önálló jogalap akkor teszi lehetõvé a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelését, ha az érintett kiutasítására nincs mód. Az idegenrendészeti kiutasítással egyidejûleg elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom ezzel szemben a kiutasítást elrendelõ határozat rendszerinti járulékos eleme. A tilalom a nyilvántartásba vételben realizálódik, amely alapján a határforgalmat ellenõrzõ hatóság - a beutazásra vonatkozó külön hozzájárulás hiányában - a beléptetést megtagadja. A bíróság által elrendelt kiutasítás mellékbüntetés magában foglalja a törvény szerinti beutazási és tartózkodási tilalom tartalmát: a kiutasítás tartama alatt a kiutasított nem térhet vissza a Magyar Köztársaság területére. A bíróság által elrendelt kiutasítás esetén ezért a beutazási és tartózkodási tilalom fennálltát a nyilvántartásba be kell jegyezni. Az önállóan elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamát az elrendelõ hatóság mérlegelési jogkörben határozza meg. A tilalom idõtartama az elsõ elrendeléskor három évnél nem lehet hosszabb, s alkalmanként legfeljebb három évvel meghosszabbítható. A törvény fontos garanciális szabálya, hogy a beutazási és tartózkodási tilalmat haladéktalanul meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszûnt. 342
Az idegenrendészeti kiutasítás 40. § (1) Az eljáró hatóság - a közegészségügyi hatóság kezdeményezésére - közegészségügyi okból kiutasíthatja azt az EGT-állampolgárt vagy azt a családtagot, aki külön jogszabályban meghatározott közegészséget veszélyeztetõ betegségben szenved, fertõzõképes, illetve kórokozó hordozó állapotban van, és ezekre tekintettel nem veti alá magát kötelezõ ellátásnak, kivéve, ha a beutazást követõ három hónap elteltével válik beteggé vagy fertõzõképessé, illetve alakul ki kórokozó hordozó állapot. (2) Az eljáró hatóság kiutasíthatja azt az EGT-állampolgárt vagy azt a családtagot, a) aki a Magyar Köztársaság területének elhagyására vonatkozó kötelezettségének az elõírt határidõn belül nem tett eleget, b) akinek a beutazási vagy a tartózkodási joga nem áll fenn, de aki ennek ellenére a beutazási vagy a tartózkodási joga igazolása céljából az eljáró hatóság elõtt hamis adatra vagy valótlan tényre hivatkozott. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazáshoz és tartózkodáshoz való jogának korlátozása körében az Európai Unió joga a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozónál kedvezõbb szabályozást követel meg. Erre tekintettel a törvény hatálya alá tartozó személyekkel szemben elrendelhetõ idegenrendészeti kiutasítás okait szûk körben határozza meg. A törvény - az Irányelv 27. cikk (1) bekezdésével, valamint 29. cikkével összhangban megengedi az esetlegesen járványt okozó, valamint más fertõzõ betegségekkel összefüggésben a szabad mozgás és tartózkodás jogát korlátozó intézkedések alkalmazását. Az eljáró hatóság kiutasíthatja azt az EGT-állampolgárt vagy családtagot, aki külön jogszabályban meghatározott közegészséget veszélyeztetõ betegségben szenved, fertõzõképes, illetve kórokozó hordozó állapotban van. A kiutasításra csak akkor kerülhet sor, ha az érintett szándékosan nem veti alá magát a betegsége, illetve fertõzése által indokolt egészségügyi ellátásnak. A törvény kizárja a kiutasítást, ha a megbetegedés a beutazást követõ három hónap elteltével jelentkezik, ezáltal megdönthetetlen vélelmet állít fel amellett, hogy a betegséget, illetve fertõzést az érintett a beutazását követõen szerezte. A kiutasítás másik esetkörét a közrenddel, közbiztonsággal összefüggõ kiutasítási okok képezik. Az eljáró hatóság kiutasíthatja azt az EGT-állampolgárt vagy a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagot, aki az országelhagyási kötelezettségének az elõírt határidõn belül nem tett eleget, továbbá aki beutazási vagy tartózkodási jogosultsága fennállásának igazolása során csalárd módon járt el. 41. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésével együtt egy évnél nem rövidebb és öt évnél nem hosszabb idõtartamú beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni. (2) Ha a kiutasítást közegészségügyi okból rendelik el, a beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamára a közegészségügyi hatóság javaslatot tesz. (3) Az e törvény szerinti kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani. (4) A kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom indokoltságát a kiutasítás végrehajtásának napjától számított két év elteltével kérelemre felül kell vizsgálni. (5) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének nincs helye, ha a) a kiutasításra azért kerül sor, mert a visszairányítást - a visszairányított személynek fel nem róható okból - nem lehetett végrehajtani, vagy b) a kiutasítást kiskorúval szemben rendelték el. 42. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítás nem rendelhetõ el azzal az EGT-állampolgárral, illetve azzal a családtaggal szemben, aki a) több mint tíz éve jogszerûen tartózkodik a Magyar Köztársaság területén, vagy
343
b) kiskorú, kivéve, ha a kiutasítás a kiskorú érdekében történik. (2) A kiutasításról az e törvény szerinti adatkezelõ szervet értesíteni kell. Az idegenrendészeti kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamát a törvény egytõl öt évig terjedõ intervallumban határozza meg. A közegészségügyi okból elrendelt kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamára a közegészségügyi hatóság tesz javaslatot a betegség, illetve a fertõzõ vagy kórokozó hordozó állapot fennállására tekintettel. A szabad mozgás és tartózkodás jogának korlátozását övezõ jelentõs garancia annak lehetõsége, hogy az érintett a kiutasítás végrehajtásának napjától számított két év elteltével kérheti a beutazási és tartózkodási tilalom indokoltságának felülvizsgálatát. Nem rendelhetõ el beutazási és tartózkodási tilalom a visszairányítás végrehajtásának - a visszairányítottnak fel nem róható okból történõ - meghiúsulása miatt elrendelt kiutasítás, továbbá kiskorú kiutasítása esetén sem. A törvény az állandó tartózkodási joggal rendelkezõ személyek kiutasítás elleni védelmét az Irányelv 28. cikk (3) bekezdésének megfelelõen tovább erõsíti: az idegenrendészeti kiutasítás nem rendelhetõ el azon EGT-állampolgárokkal és családtagokkal szemben, akik több mint 10 éve jogszerûen tartózkodnak Magyarországon. Ezen személyi kör súlyos közrendi, közbiztonsági okból történõ kiutasítása a Büntetõ Törvénykönyv alapján lehetséges. Emellett kivételes eljárást kell alkalmazni a kiskorú személyekkel szemben családi kapcsolataik védelme érdekében az ENSZ Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményével összhangban. 43. § Az idegenrendészeti kiutasítás nem alkalmazható olyan bûncselekmény elkövetése miatt, amelynek elbírálása során a bíróság nem rendelt el kiutasítást. A kétszeres értékelés tilalmának megfelelõen a törvény kizárja az idegenrendészeti kiutasítás elrendelését olyan cselekmény elkövetése miatt, amelynek elbírálása során a bíróság ítéletében nem szabott ki kiutasítás büntetést. Ez az elv magában foglalja azt is, hogy amely cselekmények nem olyan súlyosak, hogy velük szemben a büntetõjog eszközei alkalmazásának lenne helye (felmentõ ítélet születik), azok miatt a szabad mozgás és tartózkodás joga sem korlátozható. 44. § A 40. § (2) bekezdésben meghatározott esetben a kiutasítást elrendelõ határozat meghozatala elõtt a következõ szempontokat kell mérlegelni: a) az elkövetett cselekmény jellege és súlya, b) az érintett személy életkora, egészségi állapota, c) az érintett személy családi körülményei, a családi kapcsolat fennállásának idõtartama, d) az érintett személy gyermekeinek száma és életkora, a velük való kapcsolattartás módja és gyakorisága, e) amennyiben van olyan másik állam, ahol a családi együttélés folytatása nem ütközik jogi akadályba, azoknak a nehézségeknek a számbavétele, amelyekkel a családtagoknak kellene szembenézniük, ha annak az államnak a területén kényszerülnének letelepedni, f) az érintett személy gazdasági helyzete, g) az érintett személy magyarországi tartózkodásának idõtartama, h) az érintett személy társadalmi és kulturális integrációja, illetve a származási országgal fennálló kapcsolatainak szorossága. A törvény - az Irányelv 28. cikk (1) bekezdésével összhangban - meghatározza azokat a mérlegelési szempontokat, amelyeket a tartózkodási joggal rendelkezõ EGT-állampolgárral és családtaggal szembeni idegenrendészeti kiutasítás elrendelése elõtt figyelembe kell venni. Vizsgálni kell különösen az elkövetett cselekmény jellegét és súlyát, az érintett személy integrációjának mértékét, életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági körülményeit, származási országával fennálló tényleges kapcsolatait, valamint tartózkodásának idõtartamát.
344
45. § (1) Az önállóan elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló EGTállampolgár vagy családtag kizárólag az elrendelõ hatóságnak a bíróság kezdeményezésére kiadott hozzájárulásával utazhat be a Magyar Köztársaság területére. (2) Az eljáró hatóság a kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló EGT-állampolgár vagy családtag beutazását a kiutasítást elrendelõ határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság elõtt történõ megjelenés céljából engedélyezi, ha a bíróság az érintettet megjelenésre kötelezi, vagy azt lehetõvé teszi. A beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló személy beutazását a törvény kivételes esetekben lehetõvé teszi. Az önállóan elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló személy kizárólag a bíróság kezdeményezésére kiadott hatósági engedély alapján utazhat be a Magyar Köztársaság területére. A kezdeményezésre tipikusan abban az esetben kerülhet sor, ha a nemzetközi vagy európai uniós kötelezés alapján elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló személlyel szemben a tilalom elrendelését elõíró nemzetközi jogi vagy európai uniós aktus alapjául szolgáló cselekmény elbírálása érdekében Magyarországon indul büntetõeljárás. Az idegenrendészeti kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló személy részére a beutazást az elrendelõ hatóság - az Irányelv 31. cikk (4) bekezdésének megfelelõen - a tilalom indokoltságának felülvizsgálata iránti eljárás során engedélyezi az érintett eljárási jogainak érvényesíthetõsége céljából. 46. § (1) A kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelõ határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. (2) Bírósági felülvizsgálat esetén a bíróság a keresetet a keresetlevél beérkezésétõl számított nyolc napon belül bírálja el. A tárgyaláson az EGT-állampolgárt vagy a családtagot - erre irányuló kérelem esetén - személyesen is meg kell hallgatni. A személyes meghallgatás mellõzhetõ, ha az EGT-állampolgár vagy a családtag a megadott lakcímrõl nem idézhetõ, illetve ismeretlen helyre távozott. (3) A bíróság a határozatot megváltoztathatja. A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. 47. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló EGT-állampolgár vagy családtag a kiutasítás végrehajtásától számított egy év elteltével kérheti a beutazási és tartózkodási tilalom törlését az egészségi állapotában vagy családi körülményeiben bekövetkezett olyan változásra hivatkozva, amely a Magyar Köztársaság területén való tartózkodását indokolja. (2) A kérelemrõl az eljáró hatóság három hónapon belül határoz. Ha az eljáró hatóság a beutazási és tartózkodási tilalom hatályát megszünteti, intézkedik a beutazási és tartózkodási tilalom törlése iránt. Az idegenrendészeti kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelõ határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye. A törvény a határozatok bírósági felülvizsgálatát teszi csak lehetõvé, melyre speciális eljárási szabályokat is megfogalmaz. Biztosítja a gyors eljárást: az eljáró bíróság a felülvizsgálat iránti keresetet a keresetlevél beérkezésétõl számított nyolc napon belül bírálja el. Az érintett eljárási jogai gyakorlásának biztosítása érdekében személyes meghallgatást kérhet. A bíróság reformatórius joggal rendelkezik, azaz a határozatot megváltoztathatja. Az idegenrendészeti kiutasítással együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló személy - az Irányelv 32. cikkében foglaltakkal összhangban - egészségi állapotára tekintettel kérheti a tilalom törlését. Ezen kérelemrõl az eljáró hatóság három hónapon belül határoz. A kiutasítás végrehajtása
345
48. § (1) A bíróság által elrendelt vagy az idegenrendészeti kiutasítás esetén az eljáró hatóság intézkedik a) a kiutasítás ténye, végrehajtásának idõpontja, valamint - ha beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el - a beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vétele, b) a tartózkodási jogot igazoló okmány visszavonása iránt. (2) Ha a kiutasítás végrehajtásának a 34. §-ban meghatározott akadálya van, azt a bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtásakor is figyelembe kell venni. A végrehajtási akadály fennállását ebben az esetben a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg. (3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a kiutasított közvetlenül kérelemmel fordulhat a büntetés-végrehajtási bíróhoz a kiutasítási akadály megállapítása érdekében. Ha a kiutasított a büntetés-végrehajtási bíróhoz címzett kérelmét az idegenrendészeti hatósághoz nyújtja be, azt - az idegenrendészeti hatóság véleményével kiegészítve - haladéktalanul meg kell küldeni a büntetés-végrehajtási bírónak. (4) A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van. 49. § (1) Ha a kiutasítást elrendelõ bírósági ítélet végrehajtásáig - a szabadságvesztés büntetés kivételével - az ítélet meghozatalától számított több mint két év telt el, az eljáró hatóság kezdeményezi a kiutasítást elrendelõ bíróságnál az ítélet felülvizsgálatát. (2) A bíróság megvizsgálja, hogy a kiutasítás elrendelése óta történt-e jelentõs változás a kiutasított körülményeiben, illetve, hogy az érintett személy jelentõs és tényleges veszélyt jelent-e a közrendre és közbiztonságra, és dönt a kiutasítás fenntartásáról vagy törlésérõl. A non-refoulement elvre a kiutasítás végrehajtásakor is figyelemmel kell lenni, mely szerint a hatóságnak vizsgálnia kell, hogy az az ország, amelynek területére a kiutasítás történik, biztonságos ország-e. Az idegenrendészeti kiutasítás végrehajtásának törvényessége felett a büntetés-végrehajtási bíró õrködik. A büntetés-végrehajtási bíró kiutasítási akadály megállapítása iránti eljárásának a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van. A törvény - az Irányelv 33. cikk (2) bekezdésével összhangban - garanciális szabályként elõírja, hogy ha a kiutasítási ítélet végrehajtására - a szabadságvesztés büntetés kivételével az ítélet meghozatalától számított több mint két évig nem került sor, a bíróság - az eljáró hatóság kezdeményezésére - az ítéletet felülvizsgálja, és ha a kiutasított körülményeiben lényeges változás következett be, illetve az érintett személy jelentõs és tényleges veszélyt nem jelent a közrendre és közbiztonságra, a kiutasítást törli. A kitoloncolás 50. § (1) A bírósági és az idegenrendészeti kiutasítást - a 34. §-ban meghatározott tilalom figyelembevételével - a kiutasított személy hatósági kíséretével (a továbbiakban: kitoloncolás) kell végrehajtani. (2) A kitoloncolásról az idegenrendészeti kiutasítást elrendelõ határozatban kell rendelkezni. Bírósági kiutasítás esetén a kitoloncolást határozattal kell elrendelni, amellyel szemben - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - jogorvoslatnak nincs helye. (3) A kitoloncolást elrendelõ határozat végrehajtásának felfüggesztése nem kérelmezhetõ. (4) A kitoloncolás foganatosításának módja ellen az érintett végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. (5) A kitoloncolást félbe kell szakítani, ha a) a kitoloncolt célországba történõ beutazása meghiúsult, vagy b) a kitoloncolt sürgõs orvosi beavatkozást igénylõ állapota miatt nem hajtható végre. (6) Az eljáró hatóság a légi úton történõ kiutasítás céljából történõ átszállítás eseteiben biztosított segítségnyújtásról szóló, 2003. november 25-i 2003/110/EK tanácsi irányelv
346
rendelkezéseinek alkalmazására köteles állam által elrendelt kiutasítás végrehajtásában közremûködhet. A törvény rendelkezései szerint elrendelt idegenrendészeti kiutasítást minden esetben a kiutasított személy hatósági kikísérésével, kitoloncolásával kell végrehajtani. A kitoloncolás ezért az idegenrendészeti kiutasítást elrendelõ határozat állandó tartalmi eleme. A kitoloncolást elrendelõ határozat végrehajtásának felfüggesztése nem kérhetõ, a foganatosítás módja ellen azonban a kiutasított személy végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. A kitoloncolási õrizet 51. § (1) Az eljáró hatóság a kitoloncolás végrehajtásának biztosítása érdekében õrizetbe (a továbbiakban: kitoloncolási õrizet) veszi az EGT-állampolgárt, illetve a családtagot. Kiskorút nem lehet kitoloncolási õrizetbe venni. (2) A kitoloncolási õrizetet az eljáró hatóság legfeljebb hetvenkét órára rendelheti el, amelyet a kitoloncolási õrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a kitoloncolás végrehajtásáig, de legfeljebb harminc napra meghosszabbíthat. (3) A kitoloncolási õrizetet határozattal kell elrendelni, és a közléssel egyidejûleg végre kell hajtani. A kitoloncolási õrizetet azonnal meg kell szüntetni, ha a) elrendelésének oka megszûnt, b) nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani, vagy c) az elrendeléstõl számított harminc nap eltelt. A törvény szerint kiutasított és kitoloncolt személyt - tekintettel a törvényben meghatározott kiutasítási okok szûk körére - a kitoloncolás végrehajtásának biztosítása érdekében minden esetben õrizetbe kell venni. Az õrizet kitoloncolási õrizet jellegét erõsíti rövid idõtartama is: az eljáró hatóság legfeljebb hetvenkét órára rendelheti el, melyet a bíróság a kitoloncolás végrehajtásáig, de legfeljebb harminc napra hosszabbíthat meg. Kiskorút nem lehet kitoloncolási õrizetbe venni. A kitoloncolási õrizet végrehajtására vonatkozó garanciaként fogalmazza meg a törvény az azonnali megszüntetés okait: az elrendelés oka megszûnését, a végrehajtás meghiúsulását, valamint az elrendeléstõl számított harminc nap elteltét. A kifogás 52. § (1) Az EGT-állampolgár vagy a családtag a kitoloncolási õrizet elrendelésére irányuló eljárás felfüggesztését nem kérheti. A kitoloncolási õrizetet elrendelõ határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. (2) A kitoloncolási õrizetet elrendelõ határozat bírósági felülvizsgálata iránt az õrizetbe vett személy az elrendeléstõl számított hetvenkét órán belül kifogást nyújthat be. (3) A kitoloncolási õrizetbe vett személy kifogással élhet, amennyiben az idegenrendészeti hatóság az 58-59. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. (4) A kifogást a kitoloncolási õrizet helye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el. (5) A bíróság a) a (2) bekezdés szerinti kifogást haladéktalanul, de legkésõbb a kitoloncolási õrizet hetvenkét órán túli meghosszabbításával egyidejûleg, b) a (3) bekezdés szerinti kifogást nyolc napon belül bírálja el. 53. § (1) A bíróság döntése alapján a) a törvénysértõ kitoloncolási õrizetet azonnal meg kell szüntetni, b) az elmulasztott intézkedést pótolni kell, illetve a jogsértõ állapotot meg kell szüntetni. (2) A kifogás elbírálásával egyidejûleg az eljáró hatóság indítványára a bíróság dönt a kitoloncolási õrizet hetvenkét órán túli meghosszabbításáról. 347
A kitoloncolási õrizetet elrendelõ határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, az érintett a határozat bírósági felülvizsgálata iránt az elrendeléstõl számított hetvenkét órán belül kifogást nyújthat be. A kifogás benyújtása alapjául szolgálhat az õrizet végrehajtására vonatkozó törvényi rendelkezések, a fogvatartott személy jogainak megsértése is. A kifogás elbírálására a törvény a szabadságkorlátozás súlyának megfelelõen rövid határidõket szab. A kitoloncolási õrizet bírósági meghosszabbítása 54. § (1) A kitoloncolási õrizetbe vételt elrendelõ hatóság az õrizet hetvenkét órán túli meghosszabbítását az elrendeléstõl számított huszonnégy órán belül indítványozza a helyi bíróságnál. (2) Az eljáró hatóság az indítványt megindokolja. (3) A bíróság a kitoloncolási õrizet meghosszabbítására irányuló indítványról haladéktalanul határoz. A bírósági eljárás közös szabályai 55. § (1) A bíróság a kifogás elbírálásával, valamint a kitoloncolási õrizet meghosszabbításával kapcsolatos eljárásában egyesbíróként jár el, és végzéssel határoz. (2) Ha a bíró a kifogást vagy az indítványt elutasította, ugyanazon alapon újabb kifogás vagy indítvány elõterjesztésének nincs helye. 56. § (1) A bíróság az EGT-állampolgár, illetve a családtag számára ügygondnokot rendel ki, ha az EGT-állampolgár vagy a családtag a magyar nyelvet nem ismeri, és képviseletérõl meghatalmazott útján nem tud gondoskodni. (2) A kitoloncolási õrizet hetvenkét órán túli bírói meghosszabbításakor minden esetben, a kifogással és az õrizet további meghosszabbításával kapcsolatos eljárásban az õrizetbe vett kérelmére személyes meghallgatást kell tartani. (3) A meghallgatást a kitoloncolási õrizet helyén és a jogi képviselõ távollétében is meg lehet tartani. (4) A meghallgatást a bíróság mellõzheti, ha a kitoloncolási õrizetbe vett személy megjelenésre fekvõbeteg-gyógyintézetben történõ ápolása miatt képtelen, illetve ha a kifogás vagy az indítvány nem a jogosulttól származik. (5) A meghallgatáson az EGT-állampolgár vagy a családtag, illetve az idegenrendészeti hatóság a bizonyítékait írásban elõterjesztheti vagy szóban elõadhatja. A jelenlévõknek módot kell adni arra, hogy a bizonyítékokat megismerjék. Ha az EGT-állampolgár vagy a családtag, illetve az indítványozó hatóság képviselõje nem jelent meg, de az észrevételét írásban benyújtotta, azt a bíró ismerteti. Az õrizetet elrendelõ határozat felülvizsgálata iránti kifogás, illetve az õrizet hetvenkét órán túli meghosszabbítása iránti indítvány elutasítása res iudicatát teremt, azaz ugyanazon alapon újabb kifogás, illetve indítvány nem terjeszthetõ elõ. A törvény az érintett EGT-állampolgár és családtag számára a bírósági eljárás szabályai között számos eljárási jogot fogalmaz meg. A bíróság ügygondnokot rendel annak az EGTállampolgárnak, illetve családtagnak, aki a magyar nyelv ismerete hiányában eljárási jogai érvényesítésére nem képes, és képviseletérõl meghatalmazás útján sem tud gondoskodni. A törvény széles körben biztosítja a kitoloncolási õrizetbe vett személy számára a személyes megjelenés, illetve meghallgatás lehetõségét. A bizonyítékok elõterjesztésére, illetve a bizonyítékok megismerésének biztosítására vonatkozó rendelkezések eleget tesznek a tisztességes eljárás alkotmányos alapelvének. 57. § (1) A bíróság határozatát az érintett EGT-állampolgárral vagy családtaggal és az idegenrendészeti hatósággal kell közölni. Ha az EGT-állampolgárnak vagy a családtagnak 348
meghatalmazott jogi képviselõje van, vagy számára ügygondnokot jelöltek ki, a határozatot vele is közölni kell. A határozatot kihirdetés útján kell közölni, és az írásba foglalást követõen nyomban kézbesíteni kell. (2) A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. (3) A bírósági eljárás tárgyi költségmentes. A törvény szabályozza a bíróság határozatának az érintettekkel történõ közlését. A közlésnek eljárási szerepük betöltésének biztosítása érdekében - ki kell terjednie az EGT-állampolgár, illetve a családtag meghatalmazott képviselõjére, illetve ügygondnokára is. Az eljárás alatt álló személyek helyzetének megkönnyítése érdekében a törvény a bírósági eljárás költségei alól tárgyi mentességet biztosít. A kitoloncolási õrizet végrehajtása 58. § (1) A kitoloncolási õrizetben lévõ személyt - befogadásakor - jogairól és kötelezettségeirõl anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven tájékoztatni kell. (2) A kitoloncolási õrizetet elrendelõ hatóság az õrizetben lévõ személy kérelmére, vagy ha kétoldalú konzuli egyezmény ezt kötelezõvé teszi, az õrizetbe vételrõl, illetve az õrizet idõtartamának meghosszabbításáról köteles késedelem nélkül értesíteni az õrizetbe vett személy magyarországi konzuli vagy diplomáciai képviseletét ellátó szervet. (3) A kitoloncolási õrizetbe vételt elrendelõ hatóságnak ideiglenes intézkedésként haladéktalanul gondoskodnia kell az õrizetbe vett személy felügyelet nélkül maradó, illetve eltartott családtagja elhelyezésérõl, valamint õrizetlenül hagyott értéktárgyai biztonságba helyezésérõl. A törvény biztosítja a kitoloncolási õrizetbe vett személy számára, hogy jogi és ténybeli helyzetérõl, jogosultságairól és kötelezettségeirõl teljes körû tájékoztatást kapjon. A szabadságelvonással járó kényszerintézkedés alkalmazásakor kiemelkedõen fontos, hogy az érintett élhessen alkotmányos és eljárási jogaival, s tisztában legyen a szabadságelvonás okával és jogi alapjával. 59. § (1) A kitoloncolási õrizetet az eljáró hatóság az erre a célra kijelölt helyen foganatosítja. (2) A kitoloncolási õrizet végrehajtása során a férfiakat a nõktõl el kell különíteni. (3) A kitoloncolási õrizetben lévõ személy jogosult: a) elhelyezésre, élelmezésre, saját ruházat viselésére - szükség esetén az évszaknak megfelelõ ruházatra -, valamint egészségügyi sürgõsségi és alapellátásra, b) képviselõjével, illetve a konzuli képviseletet ellátó szerv tagjával ellenõrzés nélküli, valamint hozzátartozójával ellenõrzés melletti kapcsolattartásra, c) a külön jogszabályban meghatározottak szerint csomag átvételére és küldésére, levelezés folytatására és látogató fogadására, d) az élelmezésének saját költségén történõ kiegészítésére, e) a külön jogszabályban meghatározottak szerint vallásának gyakorlására, f) a rendelkezésre álló közmûvelõdési lehetõségek igénybevételére, g) kifogás, kérés, panasz, közérdekû bejelentés megtételére, h) napi legalább egy óra idõtartamú szabad levegõn tartózkodásra. (4) A kitoloncolási õrizetben lévõ személy köteles: a) a kitoloncolási õrizet végrehajtására szolgáló létesítmény rendjét megtartani, az ezzel összefüggõ utasításoknak eleget tenni, b) olyan magatartást tanúsítani, amely a többi kitoloncolási õrizetben lévõ személy jogait nem sérti, nyugalmát nem zavarja, c) az általa használt helyiségek tisztán tartásában díjazás nélkül közremûködni, d) a személyét érintõ vizsgálatoknak magát alávetni, ruházata átvizsgálását és a birtokában nem tartható személyes tárgyak elvételét tûrni.
349
Arcképmás és ujjnyomat rögzítése 60. § (1) A beutazási és tartózkodási tilalom betartásának ellenõrzése céljából az idegenrendészeti kiutasítást elrendelõ vagy a bírósági kiutasítást végrehajtó hatóság rögzíti annak a személynek az arcképmását, valamint ujjnyomatát, akit a bíróság kiutasított, vagy akivel szemben az eljáró hatóság a kiutasítással együtt beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy az arcképmása, valamint ujjnyomata rögzítését tûrni köteles. A tartózkodási jog korlátozásának közös szabályai 61. § A kiutasítást, illetve a beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelõ határozatnak tartalmaznia kell: a) a 44. § alapján mérlegelt szempontokat, b) a beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamát, c) annak az államnak a megnevezését, ahová a kiutasítás végrehajtása történik, d) az ország elhagyására elõírt kötelezettség teljesítésének határnapját, e) a határátlépés helyét, f) beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése esetén az arcképmás, valamint az ujjnyomat rögzítésének tûrésére vonatkozó kötelezettség elõírását. 62. § A kiutasítás kapcsán felmerülõ költséget a kiutasított vagy - családtag esetén anyagi fedezet hiányában - az EGT-állampolgár vagy a magyar állampolgár viseli. Ha a kiutazási kötelezettség azért nem teljesíthetõ, mert a költségek viselésére kötelezett személy nem rendelkezik megfelelõ anyagi fedezettel, a kiutaztatás költségét az eljáró hatóság megelõlegezi. A kiutasítással összefüggésben felmerülõ költségek viselésére a törvény elsõsorban a kiutasított személyt kötelezi. Amennyiben a kiutasított más jogán - családtagként - tartózkodik a Magyar Köztársaság területén, a kiutasítási költségeket másodsorban az az EGTállampolgár vagy magyar állampolgár köteles megfizetni, akinek a jogán a családtag tartózkodik. Végsõ soron - ha a költségek viselésére kötelezett személyek nem rendelkeznek a szükséges forrásokkal - az eljáró hatóság a kiutaztatás költségét megelõlegezi, ami azonban nem mentesíti a kötelezettet a költségek megfizetése alól. A személykörözés elrendelése 63. § (1) Az eljáró hatóság körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen tartózkodó EGT-állampolgárnak vagy családtagnak, aki a) a kitoloncolási õrizetbõl megszökött, vagy b) a 37. § (2) bekezdés alapján kijelölt tartózkodási helyrõl ismeretlen helyre távozott. (2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet az elrendelõ hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni. (3) A körözést vissza kell vonni, ha elrendelésének oka megszûnt. A körözést az elrendelõ hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendõrkapitánysághoz. A személykörözés elrendelésére a közbiztonság biztosítása érdekében akkor kerülhet sor, ha a kitoloncolási õrizetbe vett EGT-állampolgár vagy családtag az õrizetbõl megszökött, vagy a visszairányított személy a határterületen számára kijelölt tartózkodási helyrõl ismeretlen helyre távozott. A személykörözést akkor is el kell rendelni, ha a visszairányított személy a kijelölt tartózkodási helyrõl - e szándékának jelzése nélkül - visszautazás céljából távozott ismeretlen
350
helyre, tekintettel arra, hogy az eljáró hatóság nem bizonyosodhatott meg arról, hogy a visszairányított személy nem lépte-e át a Magyar Köztársaság államhatárát. Abban az esetben, ha a fenti körözött személy a határátkelõhelyen újból belépésre jelentkezik, bebizonyosodik, hogy a kijelölt tartózkodási helyet visszautazás céljából nem a Magyar Köztársaság határának tiltott átlépése útján hagyta el: a törvény szerint a körözést vissza kell vonni, mivel elrendelésének oka megszûnt. A személy- és tárgykörözésrõl szóló 2001. évi XVIII. törvényben meghatározott illetékességi szabálytól eltérõen a körözést elrendelõ, illetve visszavonó határozatot az elrendelõ hatóság székhelye szerint illetékes rendõrkapitánysághoz kell megküldeni. A kiutazás korlátozása 64. § (1) Nem hagyhatja el a Magyar Köztársaság területét az az EGT-állampolgár vagy családtag, aki büntetõeljárás keretében elõzetes letartóztatásban, házi õrizetben, lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt, õrizetben, kiadatási õrizetben, kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes átadási letartóztatásban van, illetve ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll. (2) Az eljáró hatóság az EGT-állampolgár vagy a családtag úti okmányának visszatartásáról határozattal dönt, ha az (1) bekezdés szerinti valamely kényszerintézkedés jogerõs elrendelésérõl a büntetõeljárást folytató bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság értesítette. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye. (3) Az úti okmányt arra az idõtartamra kell visszatartani, ameddig az EGT-állampolgár vagy a családtag az (1) bekezdés szerinti valamely kényszerintézkedés hatálya alatt áll. A törvény korlátozza a kiutazáshoz való jogát annak az EGT-állampolgárnak, valamint családtagnak, akivel szemben a büntetõeljárás keretében jogerõs személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést rendeltek el. A korlátozás az úti okmány visszatartása útján valósul meg, melynek során az úti okmány az eljáró hatóság birtokába kerül. Felelõsségi szabályok 65. § (1) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagot légi vagy vízi úton, illetve menetrend szerint közlekedõ járattal közúton a Magyar Köztársaság területére, illetve területén át más célállamba szállító természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki vagy amely gazdasági célú személyszállítási tevékenység végzésére jogosult (a továbbiakban: fuvarozó) köteles a szállítást megelõzõen megbizonyosodni arról, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag rendelkezik-e a beutazáshoz vagy átutazáshoz érvényes úti okmánnyal. (2) A harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagot légi vagy vízi úton, közúton, illetve vasúton szállító fuvarozó köteles gondoskodni a haladéktalan visszaszállításról abba az országba, ahonnan utasát hozta, vagy amely köteles õt befogadni, ha a) az általa szállított utasnak a Magyar Köztársaság területére történõ beléptetését a törvényben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg, b) az általa szállított átutazó utast más célállamba történõ beléptetésének megtagadása miatt a Magyar Köztársaság területére visszairányították, vagy c) a más célállamba történõ szállítást vállaló fuvarozó megtagadja az utasnak a jármûre történõ felvételét. (3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtag tartózkodásával összefüggésben felmerülõ költségeket a fuvarozó viseli.
351
(4) Ha a fuvarozó vitatja a visszaszállítási, illetve költségviselési kötelezettsége fennállását, az eljáró hatóság a visszaszállítási kötelezettség teljesítésére és a költségviselésre határozattal kötelezi. (5) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét nem teljesítõ fuvarozót - külön jogszabályban meghatározott - közrendvédelmi bírsággal kell sújtani. (6) A közrendvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége alól a fuvarozó akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az (1) bekezdésben foglalt ellenõrzési kötelezettségének a tõle elvárható gondossággal eleget tett. 66. § (1) A légi fuvarozót a határforgalmat ellenõrzõ hatóság közrendvédelmi bírsággal sújtja, amennyiben a légi fuvarozó - a külön jogszabályban meghatározottak szerinti kötelezettségét megszegve - nem szolgáltat adatot azokról az utasokról, akiket nem az Európai Unió valamely tagállamának vagy valamely schengeni államnak a területérõl szállít a Magyar Köztársaság területére. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a légi fuvarozó hiányos adatokat vagy - az elvárható gondosság tanúsítása hiányában - valótlan adatot továbbít. 67. § (1) A munkáltató az EGT-állampolgár vagy a családtag magyarországi munkavállalásának meghiúsulását, valamint foglalkoztatásának megszüntetését három munkanapon belül köteles bejelenteni az eljáró hatóságnak. (2) Az eljáró hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségét elmulasztó munkáltatót közrendvédelmi bírsággal sújthatja. 68. § A fuvarozó és a munkáltató a felelõsségének megállapítására irányuló eljárás felfüggesztését nem kérheti. A törvény megfogalmazza a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagokat szállító légi, vízi vagy közúti fuvarozó azon kötelezettségét, mely szerint köteles elõzetesen megbizonyosodni arról, hogy utasa rendelkezik-e érvényes úti okmánnyal. A vasúti fuvarozóra ez a kötelezettség nem terjed ki. Valamennyi fuvarozó - beleértve a vasútit is - köteles gondoskodni annak a harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagnak a haladéktalan visszaszállításáról, akinek beléptetése vagy továbbutazása nem lehetséges, illetve akit Magyarországra visszairányítottak. A fuvarozó felelõssége kiterjed a családtag visszaszállításig terjedõ idõszakban történõ tartózkodása költségeinek viselésére is. Az úti okmány ellenõrzésére vonatkozó kötelezettség megszegése esetén az eljáró hatóság a fuvarozót közrendvédelmi bírsággal sújtja. A fuvarozó mentesül azonban a bírság megfizetésének kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy az ellenõrzési kötelezettsége teljesítése során kellõ gondossággal járt el. A törvény a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségérõl szóló 2004. április 29-i, 2004/82/EK tanácsi irányelv 3. cikk (1) bekezdésével összhangban olyan kötelezettséget állapít meg a fuvarozók részére, amely szerint a külsõ határokon a személyek ellenõrzéséért felelõs hatóságok kérésére a check-in befejezésekor információt nyújtsanak azon utasokról, akiket egy engedélyezett határátkelõhelyig szállítanak, ahol az említett személyek beutaznak a tagállam területére. A törvény közrendvédelmi bírság kiszabásáról rendelkezik a légi fuvarozó utasadatszolgáltatási kötelezettségének megszegése, továbbá a munkáltató EGT-állampolgár vagy családtag foglalkoztatásával összefüggõ bejelentési kötelezettségének elmulasztása esetére is. V. Fejezet AZ ELJÁRÁS KÖZÖS SZABÁLYAI
352
69. § Az eljáró hatóság köteles az ügyfelet az e törvényben biztosított jogairól és kötelezettségeirõl, különösen jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényérõl, valamint jogai érvényesítésének módjáról az általa értett nyelven tájékoztatni. 70. § (1) Az e törvényben szabályozott kérelemre indult eljárásokban az ügyfélnek kérelme elõterjesztésekor, valamint a regisztrációs igazolás kiadása érdekében az eljáró hatóság elõtt személyesen meg kell jelennie. A személyes megjelenési kötelezettség teljesítésétõl az eljáró hatóság eltekinthet, ha a kérelmezõ a megjelenésre egészségi állapota miatt képtelen. (2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott eljárásokban az ügyfél a kérelmét hiányosan nyújtotta be, a hiánypótlási felhívást részére az eljáró hatóság azonnal átadja. (3) Azokban az eljárási cselekményekben, ahol az ügyfél személyes megjelenése kötelezõ, nincs helye elektronikus ügyintézésnek. 71. § (1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban hozott döntéseket - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kézbesítés útján kell közölni. (2) A jelen levõ ügyféllel anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is közölni kell a) a határozatot, b) a bíróságnak a határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásban hozott határozatát, c) a kitoloncolási õrizet törvényességének bírósági felülvizsgálata és meghosszabbítása tárgyában hozott bírósági határozatot. (3) A közlés tényét és idõpontját jegyzõkönyvbe kell foglalni, és azt az ügyféllel alá kell íratni. (4) Ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik - az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel -, a határozat és a végzés közlése hirdetményi úton történik. Kézbesítési ügygondnok kirendelésének nincs helye. (5) Ha a beutazási és tartózkodási tilalmat a 38. § (1) bekezdése alapján rendelték el, a határozat rendelkezõ részét külön jogszabályban meghatározott honlapon kell közzétenni. 72. § (1) Ha e törvény a határozattal szembeni fellebbezést kizárja, újrafelvételi eljárásnak és méltányossági eljárásnak sincs helye. (2) Az e törvényben szabályozott eljárásokban a másodfokon eljáró hatóság által hozott elsõfokú végzésekkel szemben nincs helye fellebbezésnek. 73. § (1) A vízum kiadására irányuló eljárásban a fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségét (a továbbiakban: az anyanyelv használatával kapcsolatos költség) a kérelmezõ viseli. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen az e törvényben szabályozott kérelemre indult eljárásokban a döntés közlésével felmerülõ, az anyanyelv használatával kapcsolatos költségeket az eljáró hatóság viseli, az egyéb eljárási cselekmények elvégzésével felmerülõ, az anyanyelv használatával kapcsolatos költséget a kérelmezõ viseli. (3) Az e törvényben szabályozott hivatalból indult eljárásokban az anyanyelv használatával kapcsolatos költséget az eljáró hatóság viseli. 74. § Az e törvényben szabályozott hivatalból indult eljárás során - halaszthatatlan esetben az eljáró hatóság kirendelõ végzés hiányában is igénybe vehet tolmácsot a hatóság és a tolmács között létrejött szerzõdés alapján. A Ket. 13. § (2) bekezdés c) pontjának megfelelõen a törvényben szabályozott eljárásokban a Ket. szabályait kell alkalmazni, amennyiben a törvény eltérõen nem rendelkezik. A törvény 6974. §-a azokat a közös eljárási szabályokat tartalmazza, amelyek a Ket. szabályaitól eltérnek. Ezek a következõk: a) a kérelemre indult eljárásokban az ügyfélnek kérelme elõterjesztésekor, valamint a regisztrációs igazolás kiadása érdekében az eljáró hatóság elõtt személyesen meg kell jelennie; b) a hiánypótlási felhívást az ügyfél részére az eljáró hatóság azonnal átadja;
353
c) azokban az eljárási cselekményekben, ahol az ügyfél személyes megjelenése kötelezõ, nincs helye elektronikus ügyintézésnek; d) a döntések közlésével kapcsolatos szabályok; e) ha a törvény a határozattal szembeni fellebbezést kizárja, nincs helye újrafelvételi eljárásnak és méltányossági eljárásnak sem; f) a másodfokon eljáró hatóság által hozott elsõfokú végzésekkel szemben nincs helye fellebbezésnek; g) a vízum kiadására irányuló eljárásban a fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségét a kérelmezõ viseli; h) hivatalból indult eljárás során - halaszthatatlan esetben - az eljáró hatóság kirendelõ végzés hiányában is igénybe vehet tolmácsot a hatóság és a tolmács között létrejött szerzõdés alapján. VI. Fejezet ADATKEZELÉS 75. § (1) A tartózkodás jogszerûségének nyomon követése érdekében az idegenrendészeti hatóság a központi idegenrendészeti nyilvántartás elkülönített részeként az EGTállampolgárok és a családtagok adatairól a következõ résznyilvántartásokat vezeti: a) a regisztrációs igazolással ellátott EGT-állampolgárok nyilvántartása, b) a tartózkodási kártyával rendelkezõk nyilvántartása, c) az állandó tartózkodási kártyával rendelkezõk nyilvántartása, d) a kiutasított vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló EGT-állampolgárok és családtagok nyilvántartása, e) a személyes szabadságukban korlátozott EGT-állampolgárok és családtagok nyilvántartása, f) az úti okmány, illetve a személyazonosító igazolvány elvesztését bejelentõ EGTállampolgárok és családtagok nyilvántartása. (2) A központi idegenrendészeti nyilvántartást kezelõ szerv a regisztrációs igazolással, valamint a tartózkodási kártyával rendelkezõk személyi azonosítóját a személyi adat- és lakcímnyilvántartással való kapcsolattartás, valamint a bûnüldözõ hatóságok részére történõ adatszolgáltatás céljából kezelheti. A VI. Fejezet tartalmazza az EGT-állampolgárok és a családtagok adatainak kezelésével, valamint nyilvántartásával kapcsolatos szabályokat a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen. A tartózkodás jogszerûségének nyomon követése érdekében az idegenrendészeti hatóság az EGT-állampolgárok és a családtagok tartózkodási jogát igazoló okmányokról, a kiutasított vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló, a személyes szabadságukban korlátozott, valamint az úti okmányuk, illetve személyazonosító okmányuk elvesztését bejelentõ EGT-állampolgárokról és családtagokról nyilvántartást vezet. Adatvédelmi szempontból garanciális jelentõsége van annak, hogy e nyilvántartások a központi idegenrendészeti nyilvántartás elkülönített részei. A (2) bekezdés meghatározza, hogy a központi idegenrendészeti nyilvántartást kezelõ szerv a személyi adat- és lakcímnyilvántartással való kapcsolattartás, valamint a bûnüldözõ hatóságok részére történõ adatszolgáltatás céljából mely adatokat kezelheti. 76. § A tartózkodási jogot igazoló okmányokkal kapcsolatos, a 75. § (1) bekezdésének a)-c) pontja szerinti résznyilvántartások az érintettek tartózkodási jogot igazoló okmányával kapcsolatos következõ adatokat tartalmazzák: a) a születési és házassági nevet, a személyi azonosítót és a regisztrációs igazoláson szereplõ lakcímet, 354
b) a regisztráció idõpontját, illetve a tartózkodási kártya kiadása iránti kérelem benyújtásának idõpontját, c) az úti okmány vagy a személyazonosító igazolvány adatait, d) a regisztrációt, illetve a tartózkodási jogot igazoló okmány számát, típusát, érvényességét, meghosszabbításának idõtartamát, e) a regisztrációt, illetve a tartózkodási jogot igazoló okmány visszavonásának tényét, okát, idõpontját, f) a regisztrációt, illetve a tartózkodási jogot igazoló okmány leadásának tényét, idõpontját, g) a regisztrációt, illetve a tartózkodási jogot igazoló okmány cseréjének, pótlásának, az okmány elvesztésének, megsemmisülésének, a talált okmány visszaadásának tényét, h) az EGT-állampolgár családi állapotát, amennyiben ez más személy tartózkodási jogát alapozza meg. 77. § A tartózkodási jogot igazoló okmányokról vezetett résznyilvántartásokban az adatok a tartózkodási jog megszûnésétõl vagy a tartózkodási jog gyakorlásával való felhagyás megállapításától számított öt évig kezelhetõk. 78. § (I) A kiutasítás, illetve a beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt állók nyilvántartása a következõ adatokat tartalmazza: a) az EGT-állampolgár és a családtag nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító jelét, b) a kiutasítás, illetve a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének jogalapját, idõtartamát, c) az intézkedés idõpontját, d) az elrendelõ szerv megnevezését, e) a kilépés helyét, idejét, f) az EGT-állampolgár és a családtag arcképmását, ujjnyomatát. (2) A beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló személyt - kérelmére - a nyilvántartott adatairól tájékoztatni kell. A tájékoztatást - nemzetbiztonsági és bûnüldözési érdekbõl - az idegenrendészeti hatóság korlátozhatja vagy megtagadhatja. A döntést indokolni kell. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az idegenrendészeti hatóság a tilalom megszûnését követõ öt évig kezeli. (4) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott adatokat az eljáró hatóság a beutazási és tartózkodási tilalom idõtartama alatt kezeli. 79. § (1) A konzuli védelem biztosítása érdekében a nemzetközi szerzõdésekben meghatározott értesítési kötelezettség teljesítésének biztosítása céljából a személyes szabadságukban korlátozott, továbbá rendkívüli eseményekben (haláleset, baleset) érintettek nyilvántartása a következõ adatokat tartalmazza: a) az EGT-állampolgár és a családtag nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító jelét, b) a büntetõeljárás adatait (a bûncselekmény törvényi minõsítését és megnevezését, az elkövetés idejét, a bírósági döntés idõpontját), ügyszámát, c) a rendkívüli esemény adatait, ügyszámát, d) az eljáró szerv megnevezését, e) az intézkedés idõpontját. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatok a tájékoztatási kötelezettség teljesítését vagy a szabadságkorlátozás megszûnését követõ három évig kezelhetõk. 80. § (1) Az úti okmányuk, illetve személyazonosító okmányuk elvesztését bejelentõ EGTállampolgárok és családtagok nyilvántartása a következõ adatokat tartalmazza: a) az EGT-állampolgár és a családtag nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító jelét, b) az elveszettként bejelentett úti okmány típusát és számát,
355
c) a bejelentés idõpontját, d) a bejelentést felvevõ szerv megnevezését, e) a tartózkodási jogot igazoló okmány típusát, számát, érvényességét és a kiállító hatóság megnevezését, f) az új úti okmány vagy személyazonosító igazolvány típusát, számát és érvényességét. (2) Az idegenrendészeti hatóság az úti okmány elvesztésével kapcsolatos adatokat az okmány megtalálásáig, ennek hiányában a bejelentéstõl számított öt évig kezeli. 81. § (1) A 75. § (1) bekezdésében meghatározott résznyilvántartásokból törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az igazságszolgáltatási és a bûnüldözõ szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az adóhatóság, az állampolgársági feladatokat ellátó hatóság, a menekültügyi hatóság, a munkaügyi hatóság a 75. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt résznyilvántartásokból a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelõ központi szervnek az EGT-állampolgárok és a családtagok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásával kapcsolatos feladatai ellátásához törvény alapján az abban meghatározott adatkörben és szervek részére, az adatszolgáltatás céljának és jogalapjának megjelölése mellett szolgáltatható adat. (2) A munkaügyi hatóság csak arra a személyre vonatkozó adatot igényelhet a 75. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt résznyilvántartásokból, akit a Magyar Köztársaság más elbánásban részesít, mint amit a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikke elõír. (3) Nemzetközi szerzõdés vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó európai közösségi jogi aktusa alapján az abban meghatározott adatátvételre jogosult szerv részére szolgáltatható adat. (4) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók, és azokról személyazonosításra alkalmatlan módon a központi idegenrendészeti nyilvántartást kezelõ szerv statisztikai célra adatokat szolgáltathat. A 75. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt adatokból a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében az adatok személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók. A 81. § rögzíti, hogy a nyilvántartásokból törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából mely hatóságok részére szolgáltatható adat. A (2) bekezdés a munkaügyi hatósággal kapcsolatos szûkítést tartalmaz, e szerint a munkaügyi hatóság csak arra a személyre vonatkozó adatot igényelhet, akit a Magyar Köztársaság más elbánásban részesít, mint amit a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikke elõír. Azon személyekre nézve tehát, akik minden korlátozás nélkül munkát vállalhatnak, a munkaügyi hatóság nem igényelhet adatot. A (3) bekezdés biztosítja, hogy nemzetközi kötelezettség alapján az eljáró hatóság adatot szolgáltathasson az adat átvételére jogosult szerv részére. A (4) bekezdés lehetõvé teszi, hogy a törvény alapján kezelt adatok személyazonosításra alkalmatlan módon - statisztikai célra felhasználhatók legyenek. A Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében az adatok személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók. 82. § (1) Az eljáró hatóság - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az EGT-állampolgár, valamint a családtag tartózkodási joga fennállásának ellenõrzése céljából adatot igényelhet: a) a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból, b) a bûntettesek nyilvántartásából, c) a körözési nyilvántartásból, d) a munkavállalási engedéllyel rendelkezõk nyilvántartásából, e) a cégnyilvántartásból, f) az egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkezõk nyilvántartásából, g) az ingatlan-nyilvántartásból.
356
(2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott nyilvántartásból az eljáró hatóság csak akkor igényelhet adatot, ha az EGT-állampolgárt vagy a családtagot a Magyar Köztársaság más elbánásban részesíti, mint amit a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK rendelet 1-6. cikke elõír. 83. § (1) A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelõ központi szerv értesíti a központi adatkezelõ szervet az EGT-állampolgár és a családtag a) Magyarországon bekövetkezett haláláról, nevének megváltoztatásáról, b) bejelentett lakóhelyének megszûnésérõl, c) adatai nyilvántartásának megszüntetésérõl. (2) Az eljáró hatóság tájékoztatja a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelõ központi szervet a) a tartózkodási jog megszûnésérõl és a tartózkodási jog gyakorlásával való felhagyás megállapításáról, b) az EGT-állampolgár és a családtag külföldön bekövetkezett haláláról, nevének megváltozásáról. 84. § (1) A 75. § (1) bekezdésében meghatározott résznyilvántartásokból teljesített adatszolgáltatásról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni. (2) Az adattovábbítási nyilvántartást a nyilvántartás kezelõje vezeti. 85. § (1) Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza: a) az EGT-állampolgár és a családtag nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító jelét, b) az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját, c) az adattovábbítás idõpontját, d) az adattovábbítás célját, jogalapját és a továbbított adatkört, e) az adatigénylõ nevét vagy megnevezését. (2) Az adattovábbítási nyilvántartásból - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e. (3) Az adattovábbítási nyilvántartásba az eljáró hatóság, valamint az adatvédelmi biztos tekinthet be. (4) Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított öt évig meg kell õrizni. VII. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Felhatalmazó rendelkezések 86. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza: a) az EGT-állampolgár és a családtag tartózkodásával összefüggõ ügyekben eljáró hatóságokat, ezek illetékességét, valamint az eljárás rendjét; b) a tartózkodás bejelentésével, valamint a tartózkodási kártya kiadásával kapcsolatos eljárás, valamint az EGT-állampolgár és a családtag e törvény alapján kezelt adataival kapcsolatos eljárás részletes rendjét; c) a vízumkiadó hatóságok feladatát, hatáskörét és illetékességét, a vízumkiadás részletes szabályait, valamint a vízum formáját; d) a fuvarozóval, valamint a munkáltatóval szemben e törvény alapján kiszabható bírság mértékét és kiszabásának rendjét; e) a kötelezõ tartózkodási hely kijelölésével kapcsolatos szabályokat; f) a kitoloncolási õrizetbe vett, valamint a kijelölt helyen tartózkodásra kötelezett személy ellátásának és támogatásának szabályait;
357
g) a kijelölt helyen tartózkodásra kötelezett személyre vonatkozó kötelezõ magatartási szabályokat; h) az EGT-állampolgár és a családtag magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait, valamint az egészségügyi ellátás anyagi fedezetének mértékét és igazolásának szabályait. (2) Felhatalmazást kap az idegenrendészetért és menekültügyért felelõs miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a) az e törvény szerinti okmányok adattartalmát, érvényességi idejét, formáját, b) a kitoloncolási õrizet végrehajtásának szabályait, c) a kitoloncolás végrehajtásának szabályait, és d) a központi idegenrendészeti nyilvántartás adatfeldolgozó szervét. (3) Felhatalmazást kap az idegenrendészetért és menekültügyért felelõs miniszter, hogy az adópolitikáért felelõs miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg az e törvény hatálya alá tartozó eljárások díját. (4) Felhatalmazást kap az egészségügyért felelõs miniszter, hogy - az idegenrendészetért és menekültügyért felelõs miniszterrel egyetértésben - a közegészségügyet veszélyeztetõ betegségeket rendeletben állapítsa meg. (5) Felhatalmazást kap a külpolitikáért felelõs miniszter, hogy az idegenrendészetért és menekültügyért felelõs miniszterrel egyetértésben a diplomáciai vagy egyéb mentességet élvezõ személyek beutazásának és tartózkodásának egyes szabályait rendeletben állapítsa meg. (6)
Hatálybalépés 87. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2007. július 1-jén lép hatályba. (2) E törvény 3. § (6) bekezdése, valamint 86. § (6) bekezdése a Magyar Köztársaságot a schengeni vívmányok teljeskörû alkalmazására felhatalmazó tanácsi határozatban meghatározott napon lép hatályba. (3) Átmeneti rendelkezések 88. § (1) Az EGT-állampolgárt a részére e törvény hatálybalépését megelõzõen kiadott tartózkodási vízum, tartózkodási engedély vagy EGT tartózkodási engedély érvényességi idejének lejártáig megilletik a regisztrációs igazolással rendelkezõk jogai. (2) A családtag részére e törvény hatálybalépését megelõzõen kiadott tartózkodási vízum, tartózkodási engedély, bevándorlási és letelepedési engedély az érvényességi idejének lejártáig a fenti engedélyek által tanúsított jogállás szerinti tartózkodásra jogosít. (3) A tartózkodási vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezõ EGT-állampolgár vagy családtag kérelmére az eljáró hatóság - az (1) és (2) bekezdésben foglalt szerzett jogok sérelme nélkül - az engedély érvényességi ideje alatt az e törvényben meghatározott tartózkodási jogot igazoló okmányt állít ki. (4) A letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkezõ EGT-állampolgár vagy családtag kérelmére - a feltételek vizsgálata nélkül - állandó tartózkodási jogot igazoló okmányt kell kiállítani. (5) Az EGT-állampolgár és a családtag által e törvény hatálybalépése elõtt benyújtott, elsõfokú határozattal még el nem bírált tartózkodási vagy letelepedési engedély iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárásban e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 358
(6) Az EGT-állampolgárral és a családtaggal szemben e törvény hatálybalépése elõtt a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Idtv.) alapján elrendelt õrizetre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha az õrizet elrendelésétõl számított harminc nap eltelt, az õrizetet e törvény hatálybalépésének napján meg kell szüntetni. (7) Ha a Bolgár Köztársaság, valamint Románia állampolgáraival és harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjaival szemben az Idtv. alapján elrendelt õrizet elrendelésétõl számított harminc nap eltelt, az õrizetet e törvény hatálybalépésének napján meg kell szüntetni. (8) E törvény hatálybalépésének napján érvényét veszti a Bolgár Köztársaság, valamint Románia állampolgáraival és harmadik ország állampolgárságával rendelkezõ családtagjaival szemben az idegenrendészeti hatóság által a) az Idtv. alapján elrendelt kiutasítás és az azzal együtt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom, valamint b) az Idtv. 32. § (1) bekezdés a)-c) pontja alapján önállóan elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom. 89. § (1) (2) 90. § (1) (2) 91. § (1) (2) (3) 92. § (1) (2) 93. § (1) (2) 94-126. § 127. § (1) (2) 128. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló 2003. évi LVI. törvény 4. §-a; b) az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény 24. § (1) bekezdése, 27. és 28. §-a; c) az egyes törvényeknek az Európai Gazdasági Térségben való részvétellel összefüggõ jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi LXIX. törvény 10. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 16. § (3) bekezdése és 26. §-a; d) a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi XIX. törvény 1. § (2) bekezdése. (2)-(3) Jogharmonizációs záradék 129. § (1) Ez a törvény a felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletekkel együtt az Európai Parlament és a Tanács az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történõ szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérõl szóló 2004/38/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja. 359
(2) Ez a törvény a Schengeni határ-ellenõrzési kódex 5. és 13. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseirõl A nemzetközi gazdasági együttmûködés fejlesztése, különösen a külföldi mûködõ tõke gazdaságunkban való közvetlen megjelenésének elõsegítése és a magyar gazdaságban a mûszaki fejlõdésnek ez úton is történõ elõmozdítása érdekében - a külföldi befektetõk részére a hátrányos megkülönböztetéstõl mentes és nemzeti elbánást biztosítva - az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja: I. Fejezet Általános rendelkezések 1. § (1) A külföldiek magyarországi befektetései és gazdasági célú letelepedései teljes védelmet és biztonságot élveznek. (2) A külföldi befektetõt a tulajdonát érintõ esetleges államosítási, kisajátítási vagy ezekhez hasonló jogi hatással járó intézkedésekbõl eredõ kárért tényleges értéken, haladéktalanul kártalanítani kell. (3) A kártalanításról az állam annak az államigazgatási szervnek az útján gondoskodik, amely az intézkedést hozta. Jogszabálysértés esetén a kártalanításra vonatkozó államigazgatási határozat felülvizsgálatát lehet kérni a bíróságtól. (4) A kártalanítási összeget a befektetés pénznemében kell a jogosult részére kifizetni. 2. § E törvény alkalmazásában; a) külföldi az, akit (amit) a devizajogszabályok külföldinek nyilvánítanak; b) külföldiek magyarországi befektetései: a külföldit belföldi székhelyû gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet vagyonából a tagsági (részvényesi, üzletrésztulajdonosi) jogviszonya alapján megilletõ hányad, továbbá a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepének és kereskedelmi képviseletének, valamint az a) pont szerinti külföldi állampolgár önálló vállalkozásának a vagyona; c) külföldiek gazdasági célú letelepedései: olyan gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet, amelyben a külföldi részesedéssel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi részvétellel mûködõ társaság), továbbá a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe és kereskedelmi képviselete, valamint az a) pont szerinti külföldi állampolgár önálló vállalkozása; d) külföldiek önálló vállalkozása: a külön törvényben meghatározott külföldi állampolgár üzletszerûen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen folytatott gazdasági (termelõ vagy szolgáltató), illetõleg jogszabályban meghatározott tevékenysége. 3. § (1) Külföldi Magyarországon saját nevében, jövedelem- és haszonszerzésre irányuló vagy azt eredményezõ, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint telephely létesítésével is járó üzletszerû gazdasági tevékenységet akkor végezhet a 2. § c) pontjában említett gazdálkodó szervezet, fióktelep, önálló vállalkozás alapítási kötelezettség nélkül, ha az
360
a) nevelési-oktatási intézménynél, felsõoktatási intézménynél oktatási tevékenység, b) elõadómûvészi tevékenység, c) szakértõi tevékenység (a könyvvizsgálói, a könyvelõi és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével), d) hivatásos sportolói tevékenység, e) külkereskedelmi szerzõdés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, vevõszolgálati tevékenység, f) olyan tevékenység, amely az általa megszerzett belföldön lévõ termék értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására korlátozódik, ha ez személyes jelenlét nélkül és az általa külföldön kibocsátott kereskedelmi kártya felhasználásával történik, g) ingatlan és természeti erõforrás térítés ellenében történõ hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erõforráshoz kapcsolódó vagyoni értékû jog térítés ellenében történõ átadása, értékesítése, apportálása, h) egyéb, olyan üzletszerû gazdasági tevékenység, melynek gazdasági célú letelepedés nélküli végzését törvény vagy kormányrendelet lehetõvé teszi. (2) Gazdasági célú letelepedés nélkül a külföldi a) az (1) bekezdés c) pontjában említett tevékenységet naptári évenként legfeljebb 60 napot meg nem haladó idõtartamban folytathatja Magyarországon, továbbá b) az (1) bekezdésben említett tevékenység végzéséhez belföldön alkalmazottat nem foglalkoztathat, ideértve a külföldön foglalkoztatott alkalmazott vagy megbízott Magyarországra történõ kirendelésének vagy munkaerõ kölcsönzésének esetét is. 3/A. § Az Európai Gazdasági Térség államainak állampolgárai, továbbá az ott bejegyzett vállalkozások a 2. § c) pontja szerinti gazdasági célú letelepedés nélkül is nyújthatnak határon átnyúló szolgáltatásokat. A szolgáltatások nyújtásának feltételeit és részletes szabályait külön jogszabályok határozzák meg. 4. § Külföldi részvétellel mûködõ társaság más gazdasági társaság, illetve szövetkezet alapításában részt vehet, társaságot maga is alapíthat és mûködõ társaságban, illetõleg szövetkezetben részesedést szerezhet. Ezekre a társaságokra, illetõleg szövetkezetekre e törvény rendelkezései - a IV. fejezetben foglaltak kivételével - nem vonatkoznak. 5. § A külföldi részvétellel mûködõ társaság felett a törvényességi felügyeletet a cégjegyzéket vezetõ bíróság (a továbbiakban: cégbíróság) látja el. 6. § Ha a nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõen rendelkezik, a nemzetközi szerzõdést kell alkalmazni. II. Fejezet Külföldi részvétellel mûködõ társaság alapítása, részesedés szerzése mûködõ társaságban 7. § 8-9. § 10-11. § 12-13. § III. Fejezet A társaságok mûködési feltételei 14. § 15-16. § 17. § 18. §
361
19-22. § 23. § 24-28. § 29. § 30. § 31. § (1) (2) (3) 32-33. § 34-36. § IV. Fejezet Vámszabad területi társaságok 37. § (1) Külföldi által vagy külföldi részvétellel társaság vámszabad területen is alapítható, ilyen társaságban külföldi részesedést szerezhet. Egyesülés és szövetkezet vámszabad területen nem alapítható. (2) Vámszabad területi társaság alapítására, ilyen társaságban részesedés szerzésére és a társaság mûködésére - az e fejezetben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel - e törvény rendelkezései az irányadóak. (3) A vámszabad terület technikai elhatárolásának, a vámszabad területen létesítmények létrehozásának és tevékenységek folytatásának feltételeit, a vámszabad területen lebonyolódó személy- és áruforgalom szabályait a vámjogra és a vámeljárásra vonatkozó jogszabályok tartalmazzák. 37/A. § 38. § A vámszabad terület a vám-, a devizajogszabályok és - a 39. §-ban szabályozott eltérésekkel - a külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából külföldnek, a vámszabad területi társaság az említett jogszabályok alkalmazásában külföldinek minõsül. Ennek megfelelõen a vámszabad területi társaságra nem alkalmazhatók az árszabályozásra, továbbá az állami ellenõrzésre vonatkozó jogszabályok. 39. § (1) A Magyar Köztársaságra kötelezõ nemzetközi szerzõdések külkereskedelemre vonatkozó rendelkezései, valamint az egyes viszonylatokra vagy árukra megállapított kiviteli és behozatali elõírások a vámszabad területi társaságra is kiterjednek. (2) A vámszabad területi társaság a kereskedelemért felelõs miniszter engedélyével folytathat külkereskedelmi tevékenységet olyan árukkal és olyan országok viszonylatában, amely árukra és viszonylatokban a Magyar Köztársaságnak a kivitelre vagy a behozatalra kerülõ áruk fajtáját vagy mennyiségét meghatározó nemzetközi szerzõdése van. 40. § (1) Vámszabad területi társaságoknak a cégjegyzékbe történõ bejegyzéséhez a vámszervezet központi szervének határozatát be kell csatolni arról, hogy azt az ingatlant, amelyen a társaság székhelye található és mûködését tervezik, vámszabad területté nyilvánították. (2) A vámszabad terület létesítésére adott engedély visszavonásáról, illetve lejártáról a társaság az ebben a tárgyban hozott jogerõs határozat csatolásával vagy a lejárat bejelentésével köteles értesíteni a cégbíróságot nyolc napon belül. 41. § (1) A vámszabad területi társaság a könyveit - a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel - a társasági szerzõdésben (alapszabályban) meghatározott konvertibilis pénznemben vezeti. (2) (3)-(4) 42-43. §
362
V. Fejezet Záró rendelkezések 44. § A külföldi részvétellel mûködõ társaságnak a társasági szerzõdésével kapcsolatos jogvitákban belföldi vagy külföldi, rendes vagy választott bíróság jár el, ha a társaság alapítói, illetve tagjai ezt írásban kikötötték. 45. § Ez a törvény az 1989. évi január hó 1. napján lép hatályba. 46. § (1) A törvény rendelkezéseit a) a törvény hatálybalépésekor külföldi részvétellel már mûködõ társaságokra is alkalmazni kell, az engedélyezésre vonatkozó szabályok (10-11. §) kivételével; b) a folyamatban levõ ügyekben is alkalmazni kell azzal, hogy az engedély iránti kérelem kilencven napos elintézési határideje [9. § (2) bek.] 1989. január 1. napján kezdõdik. (2) A törvény hatálybalépése elõtt kiadott engedélyezési okiratok érvényben maradnak. (3) A törvény hatálybalépése elõtt külföldi részvétellel mûködõ társaság részére engedélyezett adókedvezmények lejáratukig a számított adóból - annak összege erejéig - visszatarthatók. 47. § Ez a törvény nem érinti azokat a rendelkezéseket, amelyek a pénzintézet és a biztosítóintézet külföldi részvétellel történõ alapítására, vagy belföldi pénzintézetben és biztosítóintézetben történõ külföldi részesedés szerzésére vonatkoznak.
363
Szerkesztõi megjegyzés: a gazdasági társaság székhelye a központi ügyintézés helye, ha azzal azonos közigazgatási helyen van a tevékenység folytatásának helye, azt telephelynek, ha másik, eltérõ közigazgatási helyen van a tevékenység végzésének helye, azt fióktelepnek nevezi a gazdasági jog. Az alábbi jogszabály olyan külföldi cégrõl rendelkezik, akinek székhelye külföldön van ( függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségüek a tagok ), azonban a Magyar Köztársaság területén belül tevékenykedik, akkor magyarországi fióktelepen végzi azt, ezért reá az alábbi szabályok az irányadók. 1997. évi CXXXII. törvény a külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepeirõl és kereskedelmi képviseleteirõl A nemzetközi gazdasági együttmûködés fejlesztése, a tõkeáramlás segítése, ezen belül a külföldi mûködõ tõke gazdaságunkban való tartós megjelenésének, valamint az ezzel összefüggõ gazdasági célú letelepedési formák kibõvítése és elismerése, a befektetések biztonságával összefüggõ garanciális szabályok érvényesítése, továbbá a Magyar Köztársaság által nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja: I. Fejezet Általános rendelkezések 1. § (1) E törvény szabályozza a külföldiek gazdasági célú magyarországi letelepedési formái közül a külföldi székhelyû vállalkozások (a továbbiakban: külföldi vállalkozások) magyarországi fióktelepei, továbbá közvetlen kereskedelmi képviseletei létesítésének, mûködtetésének, megszüntetésének általános feltételeit és szabályait. (2) Ha nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõen rendelkezik, a nemzetközi szerzõdés irányadó akkor is, ha ezt e törvény külön nem említi. 2. § E törvény alkalmazásában: a) külföldi vállalkozás: a Magyar Köztársaság államterületén kívül székhellyel rendelkezõ, fõtevékenységként vállalkozási tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, a III. fejezet vonatkozásában, továbbá más olyan vállalkozó is, aki külföldön céggel rendelkezik, illetve gazdasági nyilvántartásban szerepel; b) fióktelep: a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkezõ, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek; c) kereskedelmi képviselet: a külföldi vállalkozás vállalkozási tevékenységet nem folytató, a belföldi cégnyilvántartásba önálló cégformaként bejegyzett olyan szervezeti egysége, amely a külföldi vállalkozás nevében és javára - szerzõdések közvetítésével, elõkészítésével, megkötésével, az üzletfelek tájékoztatásával és a velük való kapcsolattartással összefüggõ feladatokat lát el; d) vállalkozási tevékenység: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményezõ gazdasági tevékenység; e) EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban
364
nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez. II. Fejezet Külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe Általános rendelkezések 3. § (1) Külföldi vállalkozás a Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe, illetve fióktelepei útján (a továbbiakban: fióktelep) belföldön e törvény rendelkezései szerint vállalkozási tevékenység végzésére jogosult; ennek során a fióktelep tevékenységével összefüggésben - ha törvény másképp nem rendelkezik - a fióktelep jár el a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban, valamint a külföldi vállalkozás más fióktelepeivel fennálló kapcsolatokban. (2) A fióktelep több városban (községben) is rendelkezhet mûködési hellyel (telephellyel). A fióktelep létrehozatala 4. § (1) A fióktelep a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, a vállalkozási tevékenységet a cégbejegyzést követõen kezdheti meg. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a cégjegyzésre jogosultak a cégbejegyzési kérelem beadását követõen a fióktelep nevében és javára eljárhatnak, azonban a „bejegyzés alatt” toldatot az iratokon fel kell tüntetni, és a megkötött jogügyletek során az elnevezéshez kell fûzni (elõfióktelep). A fióktelep a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet (ideértve az alapítási, tevékenységi engedélyhez, valamint a telepengedélyezéshez kötött tevékenységeket is) nem folytathat. Ha a fióktelep cégbejegyzési kérelmét elutasítják, további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, köteles mûködését haladéktalanul megszüntetni. A kötelezettségvállalásokból eredõ tartozásokért a külföldi székhelyû vállalkozás korlátlanul köteles helytállni. 5. § (1) A fióktelep akkor jegyezhetõ be a cégnyilvántartásba, ha a) b) a cégbejegyzésre vonatkozó kérelem és mellékletei megfelelnek a külön törvényben szabályozott feltételeknek. (2) 6. § (1) A fióktelep cégbejegyzésére, cégnyilvántartására - ideértve a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörét is -, valamint a cégnyilvánosságra vonatkozó követelményekre a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvényben (a továbbiakban: cégnyilvántartási törvény) foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a fióktelep létesítésének, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben elõírt adatoknak a cégbírósági bejelentése a fióktelep cégjegyzésére jogosult személy, illetve személyek kötelezettsége. (2) A fióktelep képviseletét - ideértve a cégjegyzést is - a fióktelepnél a) munkaviszonyban foglalkoztatott, illetve oda kirendelt, vagy b) tartós megbízási jogviszonyban álló, belföldi lakóhellyel rendelkezõ személyek láthatják el. 7. § (1) Ha jogszabály a) valamely tevékenység végzésével összefüggésben vállalkozás alapítását engedélyhez köti, vagy b) meghatározott tevékenység folytatásához külön engedély meglétét írja elõ, valamint, ha
365
c) meghatározott tevékenység folytatásához - az ügyfelek, a fogyasztók, illetve az üzletfelek érdekeinek védelmében - külön pénzügyi biztosítékot (így különösen pénzbeli letétet, bankgaranciát, kezesi biztosítási szerzõdést, felelõsségbiztosítást) is megkövetel, ezeket a követelményeket a fióktelepnek is teljesítenie kell. (2) Törvény úgy is rendelkezhet, hogy a valamely EGT-államban székhellyel rendelkezõ vállalkozás - magyarországi fióktelepe útján - alapítási vagy tevékenységi engedélyhez kötött tevékenységet akkor is végezhet, ha erre a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik, vagy az (1) bekezdés szerinti követelményeket a külföldi vállalkozás is teljesítheti. 8. § Ha nemzetközi szerzõdés ettõl eltérõen nem rendelkezik, törvény elõírhatja, hogy valamely vállalkozási tevékenység folytatására a kizárólag valamely EGT-államban székhellyel rendelkezõ gazdálkodó szervezet vagy az említett államokban gazdasági nyilvántartásba vett önálló vállalkozó, illetõleg az említettek legalább többségi tulajdonában lévõ, valamely EGT-államban bejegyzett szervezet jogosult. A fióktelep mûködése 9. § (1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a külföldi vállalkozás a fióktelepének létesítése és mûködtetése során a belföldi székhelyû gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül. (2) A Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban törvény a fióktelepre a) a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy, a pénzügyi rendszer stabilitása, valamint a hitelezõk, betétesek, befektetõk és biztosítottak másképpen nem érvényesíthetõ, jogos érdekei védelmében, valamint b) a külföldi vállalkozás fióktelepe és a belföldi székhelyû gazdálkodó szervezet fióktelepe közötti jogi és technikai különbségek miatt indokolt körben és mértékben eltérõ szabályozást állapíthat meg. 10. § (1) A fióktelep nem folytathat a külföldi vállalkozás nevében képviseleti tevékenységet. (2) A külföldi vállalkozás a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonról, jogokról, illetve vállalt kötelezettségekrõl saját cégneve alatt csak a fióktelep megszûnésekor, illetve az e törvényben meghatározott fizetésképtelenségi eljárások során, valamint a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonnal, jogokkal, kötelezettségekkel összefüggésben külföldön indított eljárások során rendelkezhet. (3) Nem lehet a fióktelep képviselõje az a magánszemély, akit bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen szabadságvesztésre ítéltek, amíg a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült. Akit valamely foglalkozástól jogerõs bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató fióktelep képviseletére nem jogosult. (4) A fióktelep képviseletére jogosult személyek, továbbá azoknak a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozói saját nevükben csak akkor köthetnek a fióktelep tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, ha azt a fióktelep létesítésérõl szóló okirat vagy a külföldi székhelyû vállalkozás írásbeli határozattal engedélyezi. A külföldi székhelyû vállalkozás írásbeli engedélye szükséges ahhoz is, hogy a fióktelep képviseletére jogosult személy a fiókteleppel azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben részesedést szerezzen, ide nem értve a nyilvánosan mûködõ részvénytársaságban történõ részvényszerzést. 11. § (1) A külföldi vállalkozás folyamatosan köteles biztosítani a fióktelep mûködéséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges vagyont. A külföldi székhelyû vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért. 366
(2) A vagyontárgyak külföldrõl történõ behozatalára a vámjogi, a vámeljárási, az áruk országhatáron át történõ szállításával kapcsolatos rendelkezéseket, továbbá - a külkereskedelmi engedélyezés alá esõ termékek esetén - a külkereskedelmi áruforgalomra vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell. (3) A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett tartozások végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethetõ. 12. § (1) A fióktelep könyvvezetésére, éves beszámoló készítésére, a beszámoló nyilvánosságra hozatalára és közzétételére vonatkozó elõírásokat, valamint az ezekkel összefüggõ sajátos szabályokat és mentességeket a számviteli törvény, illetve az annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet tartalmazza. (2) A külföldi vállalkozás éves beszámolójának egy hiteles másolati példányát a fióktelepnek a cégbíróságnál a tárgyévet követõ év szeptember 30-áig letétbe kell helyeznie, s ezzel egyidejûleg közzé kell tennie. Közzétételi kötelezettség alatt a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közremûködõ szolgálat részére történõ megküldést kell érteni. 13. § A fióktelep - ha törvény másképp nem rendelkezik - devizabelföldinek minõsül. A belföldiekre irányadó szabályok szerint kell a külkereskedelmi szerzõdéseket is megkötnie, illetve az engedélyköteles ügyletek esetén - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - az engedélyeket beszereznie. 14. § (1) Az államháztartás alrendszerei számára kötelezõen teljesítendõ befizetésekrõl és az azzal kapcsolatos kötelezettségekrõl külön jogszabályok és nemzetközi szerzõdések rendelkeznek. Törvény - a külföldi vállalkozás és a fióktelep bevételei és kiadásai elkülöníthetõsége érdekében - elõírhatja, hogy a fióktelep és a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep és a külföldi vállalkozás más fióktelepe közötti gazdasági kapcsolatban a külföldi vállalkozást és a másik fióktelepet úgy kell tekinteni, mintha a kapcsolat a külföldi vállalkozáson kívüli vállalkozással jött volna létre. (2) Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét megilletõ fizetési kötelezettséget (járulék, hozzájárulás) a foglalkoztatottak közül csak azok után kell teljesíteni, akikre a társadalombiztosítási jogszabályok szerint a biztosítás kiterjed. 15. § A fióktelep vállalkozási tevékenységére, belföldi piaci magatartására a belföldi székhelyû vállalkozásokra vonatkozó szabályok irányadók. Az államháztartás alrendszereibõl nyújtandó támogatások igénybevételérõl rendelkezõ jogszabályok hatálya akkor terjed ki a fióktelepre, ha nemzetközi szerzõdésben vállalt kötelezettségeink teljesítésére tekintettel jogszabály errõl kifejezetten rendelkezik. 16. § A gazdasági kamarákról szóló törvény rendelkezik a fióktelep gazdasági kamarai tagságának keletkezésérõl és megszûnésérõl. 17. § (1) A valamely EGT-államban bejegyzett külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelepe által folytatott vállalkozási tevékenységhez szükséges ingatlanra vonatkozóan akkor szerezhet tulajdont, ha az nem termõföld. Az EGT-államnak nem minõsülõ államban bejegyzett külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelepe által folytatott vállalkozási tevékenységhez szükséges ingatlanra vonatkozóan akkor szerezhet tulajdont, ha az nem termõföld, illetve védett természeti terület. A tulajdonszerzéshez egyik esetben sem szükséges engedély a) nemzetközi szerzõdésben meghatározott esetekben, vagy b) ha a külföldi vállalkozás székhelye szerinti állam és a Magyar Köztársaság között erre vonatkozóan viszonosság áll fenn. (2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés, illetve a viszonosság fennállásáról a külpolitikáért felelõs miniszter és az igazságügyért felelõs miniszter tájékoztatót tesz közzé. (3) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés, illetve viszonosság hiányában a külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelepe által folytatott vállalkozási tevékenységhez szükséges
367
ingatlan tulajdonjogát a külföldiek magyarországi ingatlanszerzésére vonatkozó szabályok szerint szerezheti meg. (4) Az (1) és (3) bekezdés alkalmazásában nem minõsül vállalkozási tevékenységhez szükséges ingatlannak az ingatlanforgalmazás céljából megszerezni kívánt ingatlan. (5) A fióktelep megszüntetése esetén az ingatlant a külföldi vállalkozásnak egy éven belül el kell idegenítenie, kivéve, ha az ingatlanszerzéshez nem kellene engedélyt kérnie, vagy ha az elidegenítési kötelezettség alól a közigazgatási hivatal felmentést adott. A közigazgatási hivatal a felmentést a külföldiek ingatlanszerzésérõl szóló jogszabály szerinti feltételekkel, és az abban foglalt eljárási szabályok szerint adja meg azzal, hogy a felmentés nem tagadható meg akkor sem, ha az ingatlan a külföldi vállalkozás által vagy részesedésével alapított belföldi székhelyû gazdálkodó szervezet, illetve másik fióktelep, továbbá kereskedelmi képviselet tevékenységéhez szükséges. Munkavállalás a fióktelepnél 18. § (1) A külföldi állampolgár fióktelepnél való munkavállalásának engedélyezésére, az engedélyezés alóli mentességekre és kedvezményekre a külön jogszabályokban foglaltak irányadók. (2) A fióktelepnél foglalkoztatottak a külföldi vállalkozással állnak jogviszonyban, a munkáltatói jogokat a külföldi vállalkozás a fióktelepén keresztül gyakorolja. Mind a magyar, mind a külföldi állampolgárral létesített munkaviszonyra a Munka Törvénykönyvében (Mt.) foglaltakat kell alkalmazni, ha az Mt., illetve a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet másképp nem rendelkezik. (3) A fióktelep cégjegyzékbõl való törlésekor az Mt.-nek a munkáltató jogutód nélküli megszûnésére irányadó szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a munkavállalót a külföldi vállalkozás a magyarországi munkavégzésre kirendelte. Fizetésképtelenség esetén követendõ eljárás 19. § (1) A külföldi vállalkozás ellen külföldön kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás (csõd-, felszámolási, illetve azokkal egy tekintet alá esõ eljárás) megindítását a fióktelepnek a cégbíróságnál a külföldi eljárás megindításától számított tíz napon belül be kell jelentenie, s egyidejûleg a Cégközlönynél közlemény megjelentetését kell kezdeményeznie. Ebben tájékoztatást kell adnia arról, hogy a hitelezõk külföldön - az ott megindult eljárásban - milyen módon érvényesíthetik követeléseiket. (2) A külföldi vállalkozás ellen külföldön kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás a magyarországi fióktelepre nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság esetében, továbbá a Tanácsnak a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendeletében foglaltak szerint terjed ki. (3) Ha a külföldi vállalkozás ellen külföldön - személyes joga alapján indított fizetésképtelenségi eljárás a (2) bekezdésben említett nemzetközi szerzõdés, illetve viszonosság hiányában a fióktelepre nem terjed ki, vagy az 1346/2000/EK rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, a fióktelep bejegyzésének helye szerinti megyei bíróság - a cégbíróság értesítése alapján (az 1346/2000/EK rendelet hatálya alá esõ eljárásokban pedig a külföldön indult fizetésképtelenségi eljárásban eljáró felszámoló értesítése alapján) hivatalból rendeli el a fióktelep felszámolását. (4) A fióktelep felszámolására irányuló eljárásra a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) I., III. és IV. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni 22. § és az 1346/2000/EK rendelet szerinti eltérésekkel. Az eljárás befejezõdése után fennmaradó vagyonnal a külföldi vállalkozás,
368
illetve a külföldi fizetésképtelenségi eljárásban eljáró - a vállalkozás vagyonával kapcsolatosan jognyilatkozatok tételére jogosult - felszámoló rendelkezik. 20. § (1) Ha a külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelep útján folytatott vállalkozási tevékenységével összefüggésben fizetésképtelenné válik, és a fizetésképtelenségi eljárásokra nézve a külföldi vállalkozás államával nincs nemzetközi szerzõdés vagy viszonossági gyakorlat, a hitelezõk a fióktelep felszámolását kérhetik a fióktelep bejegyzése szerinti megyei bíróságtól. Az eljárásra a Cstv. I., III. és V. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni a 22. § szerinti eltérésekkel. A felszámolási eljárást a bíróság megszünteti, ha a külföldi vállalkozás vagy a fióktelep az eljárásban bejelentett hitelezõi igények kielégítésére biztosítékot nyújt. (2) Az eljárás befejezõdése után fennmaradó vagyonnal a külföldi vállalkozás az általános szabályok szerint rendelkezik. 21. § (1) A 19. § (4) bekezdése és a 20. § szerinti eljárás akkor is kezdeményezhetõ, illetve abban hitelezõként igény akkor is elõterjeszthetõ, ha hitelezõ a követelését érvényesíti a külföldi vállalkozás ellen külföldön indult fizetésképtelenségi eljárásban. (2) A 19. § (2) bekezdésében és a 20. §-ban említett nemzetközi szerzõdésekrõl, illetve a viszonosság fennállásáról az igazságügyért felelõs miniszter és a külpolitikáért felelõs miniszter tájékoztatót tesz közzé. 22. § (1) A 19. § (4) bekezdése és a 20. § szerinti eljárásban a) adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni a fióktelep útján keletkezett tartozásai vonatkozásában, b) a fióktelep vagyona alatt a külföldi vállalkozás mindazon vagyonát (befektetett eszköz, illetve forgóeszköz) érteni kell, amelyet a fióktelep a számviteli nyilvántartása szerint használ (kezel), c) ahol a Cstv. a gazdálkodó szervezet vezetõjét említi, ott a fióktelep vezetõjét kell érteni, d) ahol a Cstv. - a felszámolási eljárásban - a 8. §-ának (1) bekezdése szerinti szervekre, illetve testületekre utal, azon a külföldi vállalkozás esetében a létesítõ okirata szerinti ügyvezetést ellátó személyt vagy testületet, illetve - a külföldön megindított fizetésképtelenségi eljárás esetében - a külföldi vállalkozás vagyonával kapcsolatban rendelkezésre jogosult felszámolót kell érteni. (2) A fizetésképtelenség megállapításának akkor van helye, ha a) a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep a nem vitatott vagy elismert - (1) bekezdés szerinti - tartozást az esedékességet követõ hatvan napon belül nem egyenlítette ki, vagy b) a vele szemben Magyarországon lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. (3) A 20. § szerinti eljárás a hitelezõ kérelmére, illetve a cégbíróság értesítése (cégnyilvántartási törvény 55. §) alapján indul. A fióktelep megszüntetése 23. § (1) A fióktelep a cégnyilvántartásból való törléssel szûnik meg. (2) A fióktelep törlése iránti kérelmet a külföldi székhelyû vállalkozás erre vonatkozó döntése meghozatalától számított 90 napon belül kell benyújtani a cégbírósághoz. Kérelemre a cégbíróság az alábbi körülmények együttes fennállása esetén törölheti a fióktelepet a cégnyilvántartásból: a) a külföldi vállalkozásnak a fióktelep mûködésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása, b) a fióktelep a Cégközlönyben a megszüntetésrõl felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezõk követeléseiket harminc napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelezõ követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak, c) nincs a fióktelepein keresztül folytatott tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen Magyarországon hatósági vagy bírósági eljárás (ideértve a választottbírósági 369
eljárást is) folyamatban, vagy a folyamatban levõ eljárásokban a vagyoni igények kielégítésére a fióktelep vagy a külföldi vállalkozás biztosítékot nyújtott, d) nincs fizetésképtelenségi eljárás folyamatban a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep ellen. (3) A fióktelep kérelemre történõ törlésének nem feltétele a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás székhelye (bejegyzése) szerinti államnak a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerzõdése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról, vagy ezeket a kérdéseket európai közösségi jogi szabályozás rendezi. A fióktelepnek azonban ebben az esetben is közleményt kell közzétennie a Cégközlönyben a megszüntetésérõl azzal, hogy a hitelezõk követeléseiket harminc napon belül a fióktelepnél jelentsék be, továbbá tájékoztatást kell adnia arról is, hogy a ki nem elégített követeléseket a hitelezõk milyen eljárásban érvényesíthetik. (4) A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszûnésére tekintettel a fióktelep törlését is kérelmezni kell a cégbíróságtól. A (2) bekezdés a)-c) pontjában, valamint a (3) bekezdésben foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell. (5) A cégbíróság hivatalból intézkedik a fióktelep cégnyilvántartásból való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a cégbíróság a fióktelepet törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a további mûködéstõl, a Cégközlönyben felhívást tesz közzé azzal, hogy a hitelezõk a követeléseiket harminc napon belül a fióktelepnél jelentsék be. A cégbíróság azt követõen nyilvánítja megszûntnek és törli a fióktelepet a cégjegyzékbõl, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett vagy a bejelentés alapján a hitelezõ követelése kielégítésre került. (6) Pénzügyi szektor szolgáltatásaira, továbbá a kockázati tõkebefektetésekre létesített fióktelep 24. § (1) Külföldi székhelyû hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, biztosító, biztosításközvetítõ, biztosítási szaktanácsadó magyarországi fióktelepe, továbbá a külföldi székhelyû vállalkozás befektetési, kiegészítõ befektetési, árutõzsdei szolgáltatást, valamint befektetési alapkezelési, elszámolóházi, tõzsdei, továbbá közraktározási tevékenységet végzõ belföldi fióktelepe (a továbbiakban: pénzügyi fióktelep) létesítésére, mûködésére, állami felügyeletére, ellenõrzésére, továbbá megszüntetésére, illetve a fizetésképtelenségi eljárásokra az e törvényben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a külön törvény másként nem rendelkezik. (2) A valamely EGT-államban bejegyzett külföldi vállalkozás pénzügyi fióktelepe az alapítással jön létre, és Magyarországon a külön törvényben foglaltak szerint kezdheti meg mûködését, mellyel egyidejûleg benyújtja a cégbejegyzésre vonatkozó kérelmét is. (3) A valamely EGT-államban székhellyel rendelkezõ külföldi vállalkozás által létesített pénzügyi fióktelep az alapítója nevében, képviseletében jár el, továbbá a 10. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat nem kell rá alkalmazni. (4) A kockázati tõkebefektetésekrõl, a kockázati tõketársaságokról, valamint a kockázati tõkealapokról szóló törvény hatálya alá tartozó fióktelep tevékenységének engedélyezésére, mûködésére, felügyeletére, ellenõrzésére, továbbá megszüntetésére az e törvényben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a külön törvény másként nem rendelkezik. III. Fejezet Külföldi vállalkozás képviselete Kereskedelmi képviselet
370
25. § Külföldi vállalkozás állandó jellegû, közvetlen kereskedelmi képviseletet alapíthat Magyarországon. 26. § (1) A kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozási jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeti egysége, amely a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, mûködését a cégbejegyzést követõen kezdheti meg. (2) A kereskedelmi képviselettel kapcsolatos cégbejegyzésre és cégnyilvántartásra - ideértve a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörét is -, valamint a cégnyilvánosságra vonatkozó követelményekre a cégnyilvántartási törvényben foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a kereskedelmi képviselet létesítésének, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak, és ezek változásának, valamint törvényben elõírt adatoknak a cégbírósági bejelentése a kereskedelmi képviselet cégjegyzésére jogosult személy, illetve személyek kötelezettsége. (3) A kereskedelmi képviselet cégnevét a képviseletnél a) munkaviszonyban foglalkoztatott, illetve oda kirendelt, vagy b) tartós megbízási jogviszonyban álló, belföldi lakóhellyel rendelkezõ személyek jegyezhetik. (4) A kereskedelmi képviselet akkor jegyezhetõ be a cégnyilvántartásba, ha a cégbejegyzésre vonatkozó kérelem és mellékletei megfelelnek a külön törvényben szabályozott feltételeknek. (5) 27. § (1) A kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozás számára a) a külföldi vállalkozás nevében szerzõdéseket közvetít, b) részt vesz a szerzõdéskötések elõkészítésében, c) tájékoztatási, reklám- és propagandatevékenységet végez. (2) A kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozás nevében és javára megkötheti a képviselet mûködtetésével összefüggõ szerzõdéseket. (3) Ha jogszabály valamilyen termék vagy szolgáltatás tekintetében az (1) bekezdés szerinti tevékenységhez külön engedély meglétét követeli meg, a kereskedelmi képviselet a tevékenységet csak az engedély birtokában folytathatja. (4) A kereskedelmi képviselet vállalkozási tevékenységet, továbbá a külön törvény szerinti ügyvédi, külföldi jogi tanácsadói tevékenységet nem folytathat. (5) Az államháztartás alrendszerei számára kötelezõen teljesítendõ befizetésekrõl és az azzal kapcsolatos kötelezettségekrõl külön jogszabályok és nemzetközi szerzõdések rendelkeznek. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét megilletõ fizetési kötelezettséget (járulék, hozzájárulás) a foglalkoztatottak közül csak azok után kell teljesíteni, akikre a társadalombiztosítási jogszabályok szerint a biztosítás kiterjed. 28. § A külföldi vállalkozásnak a Magyarországon létesített kereskedelmi képviselete tevékenységéhez szükséges ingatlan tulajdonjoga megszerzésének feltételeire, valamint a kereskedelmi képviselet megszüntetése esetén az ingatlantulajdonnal kapcsolatos eljárásra a 17. §-ban foglaltakat kell alkalmazni. Munkavállalás a kereskedelmi képviseletnél 29. § (1) Külföldi állampolgár kereskedelmi képviseletnél való munkavállalásának engedélyezésére, az engedélyezés alóli mentességekre és kedvezményekre a külön jogszabályokban foglaltakat kell alkalmazni. (2) A kereskedelmi képviseletnél foglalkoztatottak a külföldi vállalkozással állnak jogviszonyban, a munkáltatói jogokat a külföldi vállalkozás a kereskedelmi képviseletén keresztül gyakorolja. (3) A kereskedelmi képviselet cégjegyzékbõl való törlésekor az Mt.-nek a munkáltató jogutód nélküli megszûnésére irányadó szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a munkavállalót a külföldi vállalkozás a magyarországi munkavégzésre kirendelte. 371
Kereskedelmi képviselet megszüntetése 30. § (1) A kereskedelmi képviselet a cégbírósági nyilvántartásból történõ törléssel szûnik meg. A törlés iránti kérelmet a külföldi székhelyû vállalkozás erre vonatkozó döntése meghozatalától számított 90 napon belül kell benyújtani a cégbírósághoz. Kérelemre a cégbíróság akkor törölheti a kereskedelmi képviseletet a cégnyilvántartásból, ha a) a külföldi vállalkozásnak a kereskedelmi képviselet mûködésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása, továbbá b) a kereskedelmi képviselet a Cégközlönyben a megszüntetésrõl felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezõk követeléseiket harminc napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelezõ követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak, és c) nincs a kereskedelmi képviseletei tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen Magyarországon bírósági vagy hatósági eljárás folyamatban. (2) A kereskedelmi képviselet kérelemre történõ törlésének nem feltétele az (1) bekezdés a)c) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás székhelye (bejegyzése) szerinti államnak a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerzõdése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról, vagy ezeket a kérdéseket európai közösségi jogi szabályozás rendezi. A kereskedelmi képviseletnek azonban ebben az esetben is közzé kell tennie a megszüntetésérõl a Cégközlönyben közleményt azzal, hogy a hitelezõk követeléseiket harminc napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be, továbbá tájékoztatást kell adnia arról is, hogy a ki nem elégített követeléseket a hitelezõk milyen eljárásban érvényesíthetik. (3) A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszûnésére tekintettel a kereskedelmi képviselet törlését is kérelmezni kell a cégbíróságtól. Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell. (4) A cégbíróság hivatalból intézkedik a kereskedelmi képviselet cégjegyzékbõl való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a cégbíróság a kereskedelmi képviseletet törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a további mûködéstõl, a Cégközlönyben felhívást tesz közzé azzal, hogy a hitelezõk a követeléseiket harminc napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be. A cégbíróság azt követõen nyilvánítja megszûntnek, s törli a kereskedelmi képviseletet a cégjegyzékbõl, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a bejelentés alapján a hitelezõ követelése kielégítésre került. Bankképviselet, biztosító intézet képviselete 31. § (1) A külföldi székhelyû hitelintézet bankképviseletének, továbbá a külföldi székhelyû biztosító, biztosításközvetítõ, biztosítási szaktanácsadó magyarországi képviseletének létesítésére, mûködésére és megszüntetésére az e törvényben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha külön törvény másképp nem rendelkezik. (2) A tõkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény hatálya alá esõ befektetési, kiegészítõ befektetési, árutõzsdei szolgáltatásokkal, valamint befektetési alapkezelési, elszámolóházi, tõzsdei, továbbá a közraktározási tevékenységgel összefüggõ szerzõdéseket devizakülföldinek belföldön létesített képviselete nem kötheti meg Magyarországon.
372
IV. Fejezet 32-37. § V. Fejezet Záró és átmeneti rendelkezések 38. § (1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba, a külföldi vállalkozások a cégnyilvántartási törvény hatálybalépésétõl kérhetik fióktelepük bejegyzését a cégjegyzékbe. (2)-(4) (5) (6) Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés 38/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: a) az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 43-48. Cikkei, b) a Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról. 38/B. § (1) A 4. § (2) bekezdésében foglaltakat a valamely EGT-államban bejegyzett külföldi székhelyû vállalkozások által alapítani kívánt fióktelepekre kell alkalmazni. (2) A 6. § (2) bekezdése és a 26. § (3) bekezdése szerinti követelményt - a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napjától - nem kell alkalmazni a valamely EGT-államban bejegyzett külföldi székhelyû vállalkozások fióktelepeire, illetve kereskedelmi képviseleteire. (3) A 8. §-ban, a 9. § (2) bekezdésében, a 15. §-ban, a 18. § (1) bekezdésében és a 29. § (1) bekezdésében foglaltakat - a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napjától - az Európai Közösségek jogával és a csatlakozási szerzõdéssel összhangban kell alkalmazni. (4) A 11. § (2) bekezdésében és a 13. §-ban foglaltakat - a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napjától - az egységes belsõ piacon kívüli kereskedelemre és áruszállításokra, továbbá az Európai Közösségek jogával és a Csatlakozási Szerzõdéssel összhangban lehet alkalmazni.
373
Szerkesztõ észrevétele: A külföldiek gazdasági társaságban való részvételével kapcsolatban fel kell még hívni a figyelmet arra, hogy a külföldiek gazdasági társaságában való részvételére a Magyar Köztársaság területén a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) az irányadó azzal, hogy a Gt.-tõl eltérõ szabályokat nemzetközi szerzõdés állapíthat meg. Bírósági eljárásban a nemzetközi szerzõdések vagy esetleg a viszonossági gyakorlat kérdésében az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalását kell kérni. Rá szükséges mutatni arra is, hogy a soron következõ jogszabály a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendeletre (a továbbiakban: Nmjt.) a civiljog szinte teljes körét felöleli. Azonban az Nmjt. rendelkezéseit nem lehet olyan kérdésekben alkalmazni, amelyeket nemzetközi szerzõdés szabályoz. Az Nmjt. társasági jogot érintõ egyéb rendelkezése például a 18. §, amely a jogi személy jogképességére, gazdasági minõségére, személyhez fûzõdõ jogaira, tagjainak egymás közötti jogviszonyára tartalmaz rendelkezéseket, kimondva, hogy arra a személyes joga az irányadó. Az Nmjt. 27. § (2) bekezdése a társasági szerzõdések minõsítésére tartalmaz elõírásokat. A külföldiek magyarországi befektetésérõl szól az 1988. évi XXIV. törvény. Eszerint külföldinek azt kell tekinteni, akit a deviza jogszabályok annak nyilvánítanak. Meghatározza a külföldiek magyarországi befektetéseinek, a külföldiek gazdasági célú letelepedésének és külföldiek önálló vállalkozásának fogalmát. Kimondja azt is, hogy külföldi részvétellel mûködõ társaság más gazdasági társaság alapításában részt vehet, illetve társaságot maga is alapíthat, vagy mûködõ társaságból részesedést szerezhet. Miután ezek a társaságok Magyarországon kerülnek cégnyilvántartásba vételre, ezért felettük törvényességi felügyeletet a cégjegyzéket vezetõ bíróság gyakorol. Kimondja azonban a törvény azt is, hogy ha nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõen rendelkezik, a nemzetközi szerzõdés szabályait kell alkalmazni. Kiemelendõ, hogy a következõ jogszabály nem kizárólag a gazdasági társaságokra nézve nyújt szabályozást, hanem valamennyi külföldi személyre, legyen az ember, legyen az gazdálkodó szervezet.
1979. évi 13. törvényerejû rendelet a nemzetközi magánjogról I. fejezet Általános szabályok A törvényerejû rendelet célja és hatálya 1. § E törvényerejû rendelet célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy - melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne alkalmazható, - milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában. 2. § Nem lehet alkalmazni e törvényerejû rendeletet olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerzõdés szabályoz. Jogi minõsítés 374
3. § (1) Ha az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából a jogvitában megítélendõ tények, vagy viszonyok jogi minõsítése kérdésében vita van, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni. (2) Ha a magyar jog valamely jogintézményt nem ismer, vagy eltérõ tartalommal, más elnevezéssel ismer, és az a magyar jog szabályainak értelmezésével sem határozható meg, a jogi minõsítésben a jogintézményt szabályozó külföldi jogra is figyelemmel kell lenni. Visszautalás az alkalmazandó jogra 4. § Ha e törvényerejû rendelet értelmében külföldi jogot kell alkalmazni, az alkalmazandó külföldi jognak a felmerült kérdést közvetlenül rendezõ szabályai irányadók. Ha azonban a külföldi jog a felmerült kérdésben a magyar jogra utal - e szabály figyelembevételével -, a magyar jogot kell alkalmazni. Külföldi jog tartalmának megállapítása 5. § (1) A bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felõl hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértõi véleményt is beszerez és a fél által elõterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti. (2) A külföldi jogról a bíróság vagy más hatóság megkeresésére az igazságügyért felelõs miniszter felvilágosítást ad. (3) Ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni. Viszonosság 6. § (1) A külföldi jog alkalmazása - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem függ a viszonosságtól. (2) Ha a jogszabály a külföldi jog alkalmazását viszonosságtól teszi függõvé, a viszonosságot az ellenkezõ bizonyításáig fennállónak kell tekinteni. Ha jogszabály a viszonosság bizonyítását kívánja, a viszonosság fennállásáról az igazságügyért felelõs miniszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelezõ nyilatkozatot. A külföldi jog alkalmazásának mellõzése 7. § (1) Mellõzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék. (2) A külföldi jog alkalmazása nem mellõzhetõ egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a magyartól eltér. (3) A mellõzött külföldi jog helyett a magyar jogot kell alkalmazni. 8. § (1) Nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás). (2) Csalárd kapcsolás esetében az e törvényerejû rendelet szerint egyébként irányadó jogot kell alkalmazni. 9. § Ha a felek az e törvényerejû rendelet szerint irányadó külföldi jog mellõzését közösen kérik, helyette a magyar jogot - illetve a jogválasztás lehetõsége esetében a választott jogot kell alkalmazni. II. fejezet Személyek 375
Az ember mint jogalany 10. § (1) Az ember jogképességét, cselekvõképességét és általában személyi állapotát, továbbá személyéhez fûzõdõ jogait személyes joga szerint kell elbírálni. (2) A személyhez fûzõdõ jogok megsértésébõl származó igényekre a jogsértés helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni; ha azonban a kártérítés vagy jóvátétel tekintetében a sérelmet szenvedõre a magyar jog kedvezõbb, az igényt e jog szerint kell elbírálni. 11. § (1) Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. (2) Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog. (3) Akinek több állampolgársága van és egyik sem magyar, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén lakóhelye van, illetõleg a magyar jog, ha Magyarországon is van lakóhelye. Akinek külföldön több lakóhelye van, személyes joga annak az államnak a joga, amellyel kapcsolata a legszorosabb. (4) Akinek személyes jogát az elõzõ bekezdések alapján nem lehet megállapítani és nincs lakóhelye, személyes jogát szokásos tartózkodási helye határozza meg. Akinek több szokásos tartózkodási helye közül az egyik Magyarországon van, személyes joga a magyar jog. 12. § (1) Lakóhely az a hely, ahol valaki állandóan vagy a letelepedés szándékával lakik. (2) Szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol valaki letelepedés szándéka nélkül hosszabb ideje tartózkodik. 13. § Magyarországon menedékjogot élvezõ személy személyi állapotára a magyar jog irányadó; ez a rendelkezés nem érinti a korábbi személyi jogállapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. 14. § (1) A magánszemély gazdasági tevékenységére, termelõi, kereskedõi (a továbbiakban: gazdasági) minõségére annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a gazdasági mûködést engedélyezték. (2) Ha a gazdasági mûködés engedélyezésére nem volt szükség, vagy a mûködést több államban engedélyezték, a gazdasági minõségre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a gazdasági tevékenysége központi ügyvezetésének helye van. 15. § (1) A külföldi állampolgár és a hontalan jogképességére és cselekvõképességére, továbbá személyi és vagyoni jogaira, valamint kötelezettségeire - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a belföldiekre. (2) Azt a nem magyar állampolgárt, aki a személyes joga szerint cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében Magyarországon kötött vagyonjogi ügyletei szempontjából cselekvõképesnek kell tekinteni, amennyiben a magyar jog szerint cselekvõképes lenne. (3) Azt a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes, de a magyar jog szerint cselekvõképes lenne, egyéb vagyonjogi ügyletei szempontjából is cselekvõképesnek kell tekinteni, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk. 16. § (1) A holtnak vagy eltûntnek nyilvánításra, továbbá a halál tényének megállapítására az a jog irányadó, amely az eltûntnek személyes joga volt. (2) Ha a magyar bíróság belföldi jogi érdekbõl nem magyar állampolgárt nyilvánít holtnak vagy eltûntnek, illetõleg ilyen személy halálának tényét állapítja meg, a magyar jogot kell alkalmazni. Az állam mint jogalany
376
17. § (1) A magyar állam e törvényerejû rendelet hatálya alá esõ jogviszonyaira saját jogát kell alkalmazni, kivéve ha a) az állam a külföldi jog alkalmazásához kifejezetten hozzájárult, vagy b) a jogviszony az állam tulajdonában álló vagy általa megszerezni kívánt, külföldi ingatlanra vonatkozik, vagy c) a jogviszony külföldi érdekeltségû gazdasági szervezetben való részvételre vonatkozik. (2) Az (1) bekezdés külföldi államra csak viszonosság esetén alkalmazható.
A jogi személyek 18. § (1) A jogi személy jogképességét, gazdasági minõségét, személyhez fûzõdõ jogait, továbbá tagjainak egymás közötti jogviszonyait személyes joga szerint kell elbírálni. (2) A jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették. (3) Ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba, vagy az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog szerint nyilvántartásba vételére nincs szükség, személyes joga az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog. (4) Ha a jogi személynek az alapszabály szerint nincs székhelye, vagy több székhelye van, és egyik állam joga szerint sem vették nyilvántartásba, személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a központi ügyvezetés helye van. (5) III. fejezet Szellemi alkotások joga Szerzõi jog 19. § A szerzõi jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik. Iparjogvédelmi jog 20. § (1) A feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetõleg ahol a bejelentést megtették. (2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell értelemszerûen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is. IV. fejezet Tulajdonjog és más dologi jogok 21. § (1) A dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni - ha ez a törvényerejû rendelet másként nem rendelkezik - a tulajdonjogra és más dologi jogra, továbbá a zálogjogra és a birtokra. (2) A dolog fekvésének helyén irányadó jog annak az államnak a joga, amelynek területén a dolog a jogi hatást kiváltó tény létrejöttének idõpontjában van.
377
21/A. § Letéti számlán nyilvántartott vagy dematerializált értékpapíron fennálló tulajdonjogra és más dologi jogra annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben azt az értékpapírszámlát vagy értékpapír-letéti számlát vezetik, amelyen a tulajdonjog vagy más dologi jog jogosultjának javára a jóváírás történt. Ha a külföldi jog a felmerült kérdésben a magyar jogra utal, e visszautalást nem kell figyelembe venni. Az Ie. 9. Cikkelyének (1) bekezdése szerint a „book entry securities”, azaz a tényleges, okirati formában nem létezõ, hanem csak értékpapírszámlán nyilvántartott, ún. dematerializált értékpapírok vonatkozásában a 9. Cikkely (2) bekezdésében meghatározott kérdésekben annak az országnak a joga alkalmazandó, ahol az értékpapírszámlát vezetik, az adott ország joga alatt nem értve az adott ország nemzetközi magánjogát, azaz kizárt a tovább-, illetve visszautalás (renvoi). Eszerint a) a dematerializált értékpapír jogi természetének és tulajdonjogi hatásainak b) a dematerializált értékpapíron alapított biztosíték harmadik személyekkel szembeni hatályosulása; a biztosítéki megállapodás alapján dematerializált értékpapír rendelkezésre bocsátása, azaz számlán történõ jóváírása; illetve általában a biztosítéki megállapodás és a biztosíték rendelkezésre bocsátásának harmadik személyekkel szembeni hatályossá válása szempontjából c) a dematerializált értékpapíron alapított biztosítéki jogok közötti elsõbbség (prioritás), illetve a dematerializált értékpapíron való jóhiszemû tulajdonszerzés. d) a biztosítékként alkalmazott dematerializált értékpapírokból történõ kielégítés módjának (a biztosítéki jog érvényesítésének) meghatározásakor annak az országnak a joga alkalmazandó, ahol az értékpapírszámlát vezetik. Az Nmjtvr. nem rendelkezik arról, hogy a dematerializált értékpapírokon fennálló dologi jogok fennállásának és tartalmának megítélésekor mely jogot kell alkalmazni. Nemzetközi magánjogi szempontból feltétlenül igaz, hogy a tételes jog a mai napig elsõsorban az okirat formájában létezõ értékpapírt és az azok tényleges átadása formájában lezajló egyedi értékpapírügyletet tartja szem elõtt. A bírói gyakorlat a lex rei sitae (a dolog fekvésének helye) mintájára értékpapírok esetében a lex cartae sitae (az értékpapír fekvésének helye) elvét alakította ki az értékpapírokon fennálló dologi jogokra alkalmazandó jog meghatározásakor. Ez az elv az okirati formában egyáltalán nem létezõ, dematerializált értékpapírok esetében nem alkalmazható. Az okirat fekvésének helye alkalmazható olyan értékpapírok esetében, amelyeket a kibocsátó legalább egyetlen vagy néhány összevont címletben elõállít, azaz okirati formában léteznek. Dematerializált értékpapírok esetében azonban csak az értékpapírszámla vezetésének helye szerinti ország jogát lehet alkalmazandó jogként megjelölni. Azonban ez a kollíziós szabály még nem lenne kielégítõ, hiszen a modern értékpapír-forgalom letétek (alletétek) láncolatán keresztül bonyolódik, amelyeket különbözõ országokban mûködõ szolgáltatók vezetnek, azaz a befektetõk az értékpapírokat jellemzõen közvetítõk láncolatán keresztül „birtokolják”, a közvetítõknek több szintje ékelõdik a kibocsátó és a befektetõk közé. Minden egyes közvetítõhöz tartozik egy értékpapír letéti számla, s ahogy a közvetítõk eltérõ országokban mûködhetnek, úgy az értékpapír letéti számlákat is eltérõ országokban vezethetik. Vagyis: az értékpapír letéti számla vezetésének helye szerinti tagállam joga nem határozza meg egyértelmûen, hogy mely közvetítõ mûködésének, illetve mely letéti számla vezetésének helye szerinti ország joga az alkalmazandó jog. Az ún. PRIMA: Place of the Relevant Intermediary Approach oldja meg ezt a problémát, amire az Ie. azzal utal, hogy annak az országnak a jogát rendeli alkalmazni, ahol a biztosítéki ügylet szempontjából releváns számlát (relevant account) vezetik. A releváns számlát az Ie. 2. Cikkelyének (1) bekezdés h) pontja határozza meg, eszerint arra a
378
számlára kell tekintettel lenni, amelyen a biztosítéki megállapodás alapján az értékpapírokat a biztosíték jogosultja javára jóváírták (értékpapír-alszámlán zárolták). Az európai közösségi jogban két irányelv, a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben történt teljesítés véglegességérõl szóló 98/26/EK irányelv, illetve a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv mondja ki ezt a kollíziós szabályt. A 98/26/EK irányelv 9. Cikkelyének (2) bekezdésében rögzített, a PRIMA-elvet csak a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekre nézve kimondó szabályt a magyar jogalkotó a 2003. évi XXIII. tv. 8. § (3) bekezdésében mondta ki. E rendelkezéssel kapcsolatban problémaként vetõdik fel, hogy az csak egyoldalú - és nem teljes - kapcsoló szabály, azaz csak azt mondja ki, hogy amennyiben az értékpapíron alapított biztosítéki jogot a Magyar Köztársaságban lévõ nyilvántartásban vagy számlán rögzítik, a biztosíték jogosultjának jogaira a magyar jog az irányadó. A szabálynak általában kellene kimondania, hogy annak az országnak a joga alkalmazandó, amelyben azt a számlát vezetik, amelyen a jóváírás, nyilvántartásba vétel történt. E kollíziós szabályhoz képest némileg eltérõ, a felek korlátozott jogválasztásának teret engedõ kollíziós szabályt határoz meg a közvetetten (közvetítõkön keresztül) birtokolt értékpapírokon fennálló egyes jogokra alkalmazandó jogról szóló hágai egyezmény (Hague Convention on the Law Applicable to certain rights in respect of securities held with an intermediary), amelyet a Hágai Nemzetközi Magánjogi Akadémia 2002. december 13-án fogadott el (36. hágai egyezmény), s amely egyezményhez való csatlakozásról az Európai Közösségben döntés születetett (Proposal for a Council Decision concerning the signing of the Hague Convention COM(2003) 783 final). Az egyezmény a letétben elhelyezett értékpapírokon alapított zálogjogra, ezen értékpapírok tulajdonának biztosítéki célú vagy valódi átruházására alkalmazandó jogot határozza meg. Az egyezményhez való, 2004 végén vagy 2005 elején várható közösségi szintû csatlakozással az Nmjtvr. most beiktatott szabályának újabb módosítása lesz szükséges. Az átültetés megfelelõ helye a nemzetközi magánjogi tvr. IV. fejezete (Tulajdonjog és más dologi jogok), hiszen a lex rei sitae-hez képest, a dematerializált értékpapírokon fennálló dologi jogok tekintetében kimondott speciális szabályról van szó. 22. § (1) Ingó dolog elbirtoklására annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a dolog az elbirtoklás idejének lejártakor volt. (2) Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása önmagában nem szakítja meg. 23. § (1) Lajstromozott vízi vagy légi jármûre vonatkozó dologi jogok keletkezését, fennállását vagy megszûnését annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármû közlekedik. (2) A rendeltetési hely államának joga irányadó a szállítás alatt álló ingó dologra vonatkozó dologi jogokra. Az ilyen dolgok kényszerû eladásával, beraktározásával vagy elzálogosításával kapcsolatos dologi joghatásokra azonban a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni. (3) Az utas személyes joga irányadó az általa magával vitt személyes használati tárgyakra vonatkozó dologi jogokra. (4) Ha a vállalati (üzleti) vagyon mint egész száll át a jogutódra, a dologi jogváltozásokat - az ingatlanra vonatkozó ilyen jogváltozások kivételével - a jogelõd személyes joga alapján kell megítélni. (5) Ha a dolog tulajdonjoga bírósági rendelkezése alapján vagy végrehajtás során száll át, a jogszerzésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek bírósága rendelkezik, illetõleg, amelynek hatósága a végrehajtási ügyben eljár. V. fejezet Kötelmi jog 379
Szerzõdések 24. § A szerzõdésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerzõdés megkötésekor, vagy késõbb választottak. Jogválasztás hiányában az egyes szerzõdésekre alkalmazandó jogot a jelen fejezet 25-29. §-ai szerint kell megállapítani. 25. § A szerzõdésre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerzõdés megkötésének idõpontjában a) adásvételi szerzõdésnél az eladónak, b) bérleti és haszonbérleti szerzõdésnél a bérbeadónak, c) a szerzõi jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerzõdésnél a felhasználónak, d) az iparjogvédelmi, valamint anyagi értéket képviselõ egyéb jogok hasznosítására vonatkozó szerzõdésnél a használatba adónak, e) letéti (raktározási) szerzõdésnél a letéteményesnek, f) megbízási szerzõdésnél a megbízottnak, g) bizományi szerzõdésnél a bizományosnak, h) kereskedelmi képviseletre vonatkozó szerzõdésnél a képviselõnek (ügynöknek), i) fuvarozási és szállítmányozási szerzõdésnél a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak, j) a bank- és hitelügyletekre vonatkozó szerzõdésnél a bank szolgáltatást nyújtó pénzintézetnek, k) biztosítási szerzõdésnél - külön jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a biztosítónak, l) kölcsön- és haszonkölcsön-szerzõdésnél a kölcsönadónak, m) ajándékozási szerzõdésnél az ajándékozónak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye, vagy a telephelye van. 26. § (1) Ingatlanra vonatkozó szerzõdésre az ingatlan fekvési helyének jogát, lajstromozott vízi vagy légi jármûre vonatkozó szerzõdésre pedig annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója, vagy más felségjelvénye alatt a jármû közlekedik. (2) Vállalkozási (tervezési, szerelési, bérmunka stb.) szerzõdésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a szerzõdés értelmében a vállalkozási tevékenységet ki kell fejteni, illetve a szerzõdésben meghatározott eredményt létre kell hozni. (3) A tartási és az életjáradéki szerzõdésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a tartást, illetve az életjáradékot szolgáltatni kell. 27. § (1) Tõzsdén, versenytárgyaláson vagy árverésen kötött szerzõdésre annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a tõzsde van, illetve a versenytárgyalást vagy az árverést tartják. (2) A társasági szerzõdést annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a társaság tevékenységét kifejti. A jogi személyt alapító társasági szerzõdésre a jogi személy személyes jogát kell alkalmazni. 28. § (1) Értékpapíron alapuló kötelezettség fennállására és terjedelmére a teljesítés helyén irányadó jogot kell alkalmazni. (2) A nyilvános kölcsön alapján kibocsátott kötvényen alapuló kötelmi jogok és a kötelezettségek keletkezését, átszállását, megszûnését és érvényesítését a kibocsátó személyes joga szerint kell elbírálni. (3) Ha az értékpapír áruval való rendelkezés jogát biztosítja, a dologi jogi hatásokra ennek a törvényerejû rendeletnek a dologi jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (4) Ha az értékpapír tagsági jogot testesít meg, az értékpapíron alapuló jogok és kötelezettségek keletkezését, átszállását, megszûnését és érvényesítését a jogi személy személyes joga szerint kell elbírálni. 28/A. § (1) A fogyasztói szerzõdésre annak az államnak a joga irányadó, amelyben a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy
380
a) ennek az államnak a területén intéztek szerzõdés megkötésére irányuló nyilatkozatot a fogyasztóhoz, vagy tettek közzé a szerzõdés megkötését megelõzõen reklámot, és a fogyasztó ennek az államnak a területén tette meg azokat a nyilatkozatokat és végezte el azokat a cselekményeket, amelyek a szerzõdés megkötéséhez szükségesek; b) a másik fél vagy annak képviselõje ebben az államban kapta meg a fogyasztótól a megrendelést; vagy c) az adásvételi szerzõdés megkötése érdekében az eladó utazást szervezett a fogyasztó számára, és a fogyasztó az utazás során más állam területén kötötte meg a szerzõdést, vagy tett arra irányuló nyilatkozatot. (2) E § alkalmazásában fogyasztói szerzõdés a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eljáró féllel dolog szolgáltatására vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerzõdés és az ahhoz kapcsolódó hitel- vagy kölcsönszerzõdés. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók: a) fuvarozási és személyszállítási szerzõdésre; b) olyan szerzõdésre, amelynek alapján kizárólag a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti államnak a területén kívül nyújtanak szolgáltatást a fogyasztónak, kivéve, ha a szerzõdés utazásból és az út egyes állomásain való tartózkodásból álló szolgáltatás egységes díj ellenében történõ teljesítésére irányul. 29. § Ha az alkalmazandó jogot a 24-28. §-okban foglalt rendelkezések alapján nem lehet meghatározni, a szerzõdést az ezt elsõsorban jellemzõ szolgáltatás kötelezettje lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelyének) joga szerint kell elbírálni. Ha az alkalmazandó jogot így sem lehet meghatározni, azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerzõdés - az adott szerzõdéses viszony lényeges elemei szerint leginkább kapcsolódik. 30. § (1) A szerzõdés joga kiterjed a kötelmi jogviszony minden elemére, így különösen a szerzõdés megkötésére, anyagi és alaki érvényességére, kötelmi hatásaira, továbbá - ha a felek másként nem állapodtak meg, vagy e törvényerejû rendeletbõl más nem következik - a szerzõdést biztosító megállapodásokra (zálogszerzõdésre, kezességi szerzõdésre stb.) a szerzõdéssel kapcsolatos követelések beszámíthatóságára, engedményezésére és átvállalására. (2) Ha a felek másban nem állapodtak meg, a szerzõdés szerinti szolgáltatás jogosultját terhelõ megvizsgálási kötelezettség fennállására, a megvizsgálás módjára, az ebbõl eredõ kifogások határidejére és mindezek jogi hatásaira a rendeltetési, illetve az átvételi hely államának jogát kell irányadónak tekinteni. (3) Ha a szerzõdés a szerzõdésre vonatkozó jog szerint (24-29. §) alaki okokból nem érvényes, a bíróság a szerzõdést érvényesnek tekinti, amennyiben az eljáró bíróság államának vagy annak az államnak a joga szerint érvényes, amelynek területén kötötték, vagy ahol a célzott joghatásoknak be kell állniuk. (4) Követelés elévülésére azt a jogot kell alkalmazni, amely a követelésre egyébként irányadó. 31. § Az egyoldalú nyilatkozatokra - ha ez a törvényerejû rendelet másként nem rendelkezik a szerzõdésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. Felelõsség szerzõdésen kívül okozott kárért Jogalap nélküli gazdagodás 32. § (1) A szerzõdésen kívül okozott kárért fennálló felelõsségre - ha ez a törvényerejû rendelet másként nem rendelkezik - a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni. (2) Ha ez a károsultra kedvezõbb, annak az államnak a jogát kell irányadónak tekinteni, amelynek területén a kár bekövetkezett.
381
(3) Ha a károkozó és a károsult lakóhelye ugyanabban az államban van, ennek az államnak a jogát kell alkalmazni. (4) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyének joga szerint a felelõsség feltétele a vétkesség, vétõképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani. 33. § (1) Arra nézve, hogy a károkozó magatartás közlekedési, vagy más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg, a károkozó magatartás helyének joga irányadó. (2) Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helye lajstromozott vízi vagy légi jármû, a károkozásra és annak következményeire - állami felségterületen kívül - annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármû a jogsértés idején közlekedett. 34. § (1) Magyar bíróság nem állapíthat meg felelõsséget olyan magatartásért, amely a magyar jog szerint nem jogellenes. (2) Magyar bíróság károkozásért fennálló felelõsség címén nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményt, amelyet a magyar jog nem ismer. 35. § A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövetkezményeire annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a gazdagodás bekövetkezett. VI. fejezet Öröklési jog 36. § (1) Az öröklési jogviszonyokat annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála idõpontjában személyes joga volt. Ez a jog irányadó abban a kérdésben is, hogy mennyiben van helye az örökség vételének és a várt örökségrõl való rendelkezésnek. (2) A végintézkedést annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála idõpontjában személyes joga volt. A végintézkedés és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel a magyar jognak, vagy a) a keletkezés, illetõleg a visszavonás helyén és idején hatályos jognak, vagy b) annak a jognak, amely a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása idõpontjában, vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga volt, vagy c) a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása idõpontjában, illetõleg az örökhagyó halálakor az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jognak, vagy d) ingatlanra vonatkozó végintézkedés esetében az ingatlan fekvésének helyén irányadó jognak. VII. fejezet Családi jog A házasság és érvényessége 37. § (1) A házasság érvényességének anyagi jogi feltételeit a házasulandóknak a házasságkötés idején fennálló közös személyes joga szerint kell elbírálni. Ha a házasulók személyes joga a házasságkötés idején különbözõ, a házasság csak akkor érvényes, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga szerint megvannak. (2) A házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos jog irányadó. (3) (4) A házasságkötésre és érvényességére vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell a házasság létezése vagy nemlétezése megállapításának kérdésében is.
382
38. § (1) Ha nem magyar állampolgár kíván Magyarországon házasságot kötni, igazolnia kell, hogy a házasságkötésnek személyes joga szerint nincs akadálya. Az igazolás alól a közigazgatási hivatal indokolt esetben felmentést adhat. (2) A házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha a házasságkötésnek a magyar jog szerint elháríthatatlan akadálya van. (3) Ha magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó hontalan külföldön kíván házasságot kötni, a közigazgatási hivatal tanúsítja, hogy a házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya. (4) Ha magyar állampolgár lakóhelye külföldön van, a tanúsítványt a magyar külképviseleti hatóság állítja ki. A házastársak személyi és vagyoni viszonyai 39. § (1) A házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira - ideértve a házastársi névviselést, tartást, valamint a házassági vagyonjogi megállapodást is - az a jog az irányadó, amely az elbírálás idején a házastársak közös személyes joga. (2) Ha a házastársak személyes joga az elbírálás idején különbözõ, utolsó közös személyes jogukat, ennek hiányában annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársaknak utoljára közös lakóhelyük volt. (3) Ha a házastársaknak nem volt közös lakóhelyük, az eljárás bíróság, illetõleg más hatóság államának jogát kell alkalmazni. (4) A házastársak személyes jogának megváltozása nem érinti a korábbi jog alapján megállapított névviselést, továbbá az érvényesen létrejött vagyonjogi hatásokat, ideértve a tartást és a házassági vagyonjogi megállapodást is. A házasság felbontása 40. § (1) A házasság felbontásának feltételeit annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely a keresetlevélnek a bírósághoz történõ benyújtása idején a házastársak közös személyes joga. (2) Ha a házastársak személyes joga a keresetlevél benyújtása idején különbözõ, utolsó közös személyes jogukat, ennek hiányában ha valamelyik házasfél magyar állampolgár a magyar jogot, ellenkezõ esetben pedig annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársaknak utoljára közös lakóhelyük volt. (3) Ha a házastársaknak nem volt közös lakóhelyük, az eljáró bíróság, illetõleg más hatóság államának jogát kell alkalmazni. 41. § A házasság felbontására irányadó külföldi jogot a következõ eltérésekkel kell alkalmazni: a) a házasságot akkor is fel lehet bontani, ha a külföldi jog a házasság felbontását kizárja, vagy a bontás feltételei a külföldi jog szerint hiányoznak, de a magyar jog szerint megvannak; b) a külföldi jogban meghatározott feltétlen bontó ok esetében is vizsgálni kell, hogy a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e; c) a házasság felbontása nem alapulhat vétkességen. Családi jogállás 42. § (1) Az apaság vagy az anyaság megállapítása, továbbá az apaság vélelmének megdöntése kérdésében a gyermek születése idején fennállott személyes jogát kell alkalmazni. (2) A gyermek apai elismerését a gyermeknek az elismerés idején fennálló személyes joga szerint, a megfogant, de még meg nem született gyermek elismerését pedig az anyának az elismerés idején fennálló személyes joga szerint kell elbírálni.
383
(3) Az elismerést alaki okból nem lehet érvénytelennek tekinteni, ha az akár a magyar jog, akár az elismerés helyén és idején hatályos jog szerint alakilag érvényes. Örökbefogadás 43. § (1) Az örökbefogadás feltételeit az örökbefogadónak és az örökbe fogadni kívánt személynek az örökbefogadás idején fennálló személyes joga együttes figyelembevételével kell elbírálni. (2) Magyar állampolgár nem magyar állampolgárt csak a magyar gyámhatóság engedélyével fogadhat örökbe. (3) Nem magyar állampolgár magyar állampolgárt csak a magyar gyámhatóság jóváhagyásával fogadhat örökbe. (4) A gyámhatóság az örökbefogadást csak akkor engedélyezheti, illetõleg azt csak akkor hagyhatja jóvá, ha az a magyar jogban meghatározott feltételeknek is megfelel. 44. § (1) Az örökbefogadás jogi hatásaira, az örökbefogadás megszûnésére, valamint ennek jogi hatásaira az örökbefogadónak az örökbefogadás, illetõleg a megszûnése idején fennálló személyes jogát kell alkalmazni. (2) Ha az örökbefogadó házastársak személyes joga az örökbefogadás vagy ennek megszûnése idején különbözõ, az örökbefogadásnak és megszûnésének jogi hatásaira a) a házastársak utolsó közös személyes jogát kell alkalmazni, ha pedig ilyen nem volt, b) annak az államnak a jogát, amelynek területén az örökbefogadás, illetõleg ennek megszûnése idején a házastársak közös lakóhelye volt, ennek hiányában c) az eljáró bíróság vagy más hatóság államának jogát. Szülõ és gyermek közötti jogviszonyok 45. § (1) A szülõ és gyermek közötti családi jogi jogviszonyokra, így különösen a gyermek névviselésére, elhelyezésére, gondviselésére, törvényes képviseletére, tartására és vagyonának kezelésére - a szülõtartást kivéve - a gyermek személyes joga irányadó. (2) A gyermekre kedvezõbb jog alkalmazása 46. § Magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó gyermek családi jogállására, illetõleg a közte és szülõi között fennálló családi jogi jogviszonyokra, valamint a gyermektartási kötelezettségre a magyar jogot kell alkalmazni, ha az a gyermekre nézve kedvezõbb. Rokontartás 47. § Rokonok egymás irányában fennálló tartozási kötelezettségének feltételeit, mértékét és módját a tartásra jogosult személyes joga szerint kell elbírálni. Gyámság 48. § (1) A gyámrendelésre és a gyámság megszûnésének feltételeire a gyámolt személyes joga irányadó. (2) A gyám személyes joga alapján kell elbírálni, hogy a gyám mennyiben köteles gyámságot viselni. (3) A gyám és a gyámolt közötti jogviszonyra - ideértve a gyám vagyonkezelési és elszámolási kötelezettségét is - annak az államnak a joga irányadó, amelynek hatósága a gyámot kirendelte; ha azonban a gyámolt Magyarországon lakik, a magyar jogot kell alkalmazni, feltéve, hogy ez a gyámoltra kedvezõbb. 384
Gondnokság 49. § (1) A gondnokságra a gyámságra vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. (2) Az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviseletére, valamint az eseti gondnokságra a gondnokot kirendelõ hatóság államának jogát kell alkalmazni. Ideiglenes intézkedés 50. § Ha Magyarországon lakó nem magyar állampolgár elhelyezése, tartása vagy gondozása érdekében halasztást nem tûrõ intézkedés szükséges, a magyar jogot kell alkalmazni. VIII. fejezet Munkajog 51. § (1) A munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a munkaszerzõdés megkötésekor vagy késõbb választottak. (2) Jogválasztás hiányában a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a) a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenes jelleggel egy másik államban végzi munkáját, vagy b) az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi, kivéve, ha a körülményekbõl az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötõdik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni. (3) A felek jogválasztása nem eredményezheti a (2) bekezdés alapján egyébként alkalmazandó jog munkavállalót védõ, kötelezõ rendelkezéseinek sérelmét. 52. § (1) Kinevezéssel vagy választással keletkezõ munkaviszonyra a kinevezõ hatóság, illetve a választó testület személyes jogát kell alkalmazni. (2) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviselõként mûködõ, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes külföldi állampolgár, és a szerzõdõ felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a jogot kell alkalmazni. (3) A vízi vagy légi fuvarozó jármûvön szolgálatot teljesítõ munkavállaló munkaviszonyát annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármû közlekedik; más fuvarozó munkavállalójának munkaviszonyára a fuvarozó személyes joga irányadó. 53. § A munkaviszonyra irányadó jog szerint kell elbírálni a munkaszerzõdés érvényességének anyagi és alaki jogi feltételeit, a munkaszerzõdés érvénytelenségének következményeit, továbbá a munkaviszony tartalmát és megszûnését, valamint a munkaviszony létesítését megelõzõ, azt elõsegítõ eljárást is. IX. fejezet Joghatóság Általános joghatóság 54. § (1) Magyar bíróság eljárhat minden ügyben, amennyiben az alperes lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, jogi személy (jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) esetében székhelye belföldön van, hacsak joghatóságát e törvényerejû rendelet ki nem zárja.
385
(2) Több alperes együttes perlése esetén magyar bíróság eljárhat valamennyi alperessel szemben, amennyiben legalább az alperesek egyikének lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, feltéve, hogy a per tárgya olyan közös jog, illetõleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthetõ el, vagy ha a perben hozott döntés valamennyi alperesre a perben való részvétel nélkül is kiterjedne, illetõleg ha a perbeli követelések ugyanazon jogviszonyból erednek. (3) A fõkötelezett és a mellékkötelezett együttes perlése esetén a mellékkötelezett lakóhelyére és szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárhat magyar bíróság, ha a fõkötelezett lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. (4) Ha magyar bíróság a kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, eljárhat a viszontkereset tekintetében is. Különös joghatóság 55. § Szerzõdéssel összefüggõ jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a teljesítés helye belföldön van. E § alkalmazásában teljesítési hely az a hely, amelyet a felek a szerzõdésben teljesítési helyként kikötöttek; ilyen kikötés hiányában a) áruk adásvételére irányuló szerzõdés esetében az a hely, ahol az adásvétel tárgyát át kell adni; b) olyan szerzõdés esetében, amelynek tárgyát valamely tevékenységnek az elvégzése képezi, az a hely, ahol a tevékenységet a szerzõdés szerint el kell végezni; c) egyéb szerzõdések esetében az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott követelés teljesítési helyeként meghatároz. 56. § (1) Tartási kötelezettségbõl eredõ jogvita esetén eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a tartásra jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. (2) Amennyiben a tartási kötelezettség személyi állapotot érintõ eljárásban kerül elbírálásra, magyar bíróság eljárhat akkor is, ha a személyi állapotot érintõ eljárásra joghatósággal rendelkezik. 56/A. § (1) Szerzõdésen kívüli károkozásból eredõ jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a károkozó magatartás elkövetésének helye vagy a károsító eredmény bekövetkezésének helye belföldön van. (2) Bûncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti, büntetõeljárásban érvényesített igény tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az eljárás alapjául szolgáló bûncselekmény magyar büntetõ joghatóság alá tartozik. (3) Kártérítési járadék megállapítása vagy felemelése iránti perben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. (4) Károsodás veszélye miatt érvényesített igények tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az a hely, ahol a károsító esemény bekövetkezése fenyeget, belföldön van. 56/B. § (1) Külföldi vállalkozás elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a vállalkozás belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, és a jogvita utóbbinak tevékenységével kapcsolatos. (2) Önálló vállalkozóként belföldön letelepedett külföldi állampolgár elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a jogvita e személy belföldi gazdasági tevékenységével kapcsolatos. 57. § Olyan alperes ellen, aki belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezik, vagyonjogi perekben eljárhat magyar bíróság, ha az alperesnek belföldön végrehajtás alá vonható vagyona van. Az alperes belföldön lévõ vagyonának tekintendõ az alperest megilletõ követelés is, ha a követelés adósának lakóhelye belföldön található, vagy a követelést belföldön fekvõ dolog biztosítja. 58. § (1) Öröklési jogviszonyból eredõ perben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha az örökhagyó a halálakor magyar állampolgársággal rendelkezett. 386
(2) Hagyatéki eljárásban eljárhat magyar közjegyzõ, ha az örökhagyó a halálakor magyar állampolgár volt, vagy ha a hagyaték belföldön található. 59. § (1) Gyermek elhelyezését, a gyermek és a különélõ szülõ közötti kapcsolattartást, valamint a szülõi felügyelet gyakorlását érintõ eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat akkor is, ha a gyermek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. (2) Házassági vagyonjogot érintõ eljárásban magyar bíróság eljárhat, ha az egyik házastárs lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. (3) Amennyiben az (1)-(2) bekezdésben meghatározott valamely kérdés személyi állapotot érintõ eljárás keretében kerül rendezésre, magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat akkor is, ha a személyi állapotot érintõ eljárásra joghatósággal rendelkezik. 59/A. § A gyám és a gyámolt, illetõleg a gondnok és a gondnokolt közötti jogviszonnyal kapcsolatos ügyekben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha a gyámolt, illetõleg gondnokolt magyar állampolgár, vagy lakóhelye, illetõleg szokásos tartózkodási helye belföldön van. Joghatóság fogyasztói szerzõdésbõl és munkaszerzõdésbõl eredõ jogvitákra 60. § A 28/A. § (2) bekezdésében meghatározott fogyasztói szerzõdésbõl eredõ, a fogyasztó által indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, és a fogyasztóval szerzõdõ, szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél a) belföldön tevékenységet fejt ki, ideértve azt is, ha a másutt kifejtett tevékenysége a belföldi fogyasztók felé is irányul; vagy b) belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, vagy önálló vállalkozóként belföldön letelepedettnek minõsülõ külföldi állampolgár. 61. § Munkaszerzõdésbõl eredõ, a munkavállaló által a munkáltató ellen indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, a) ha a szokásos munkavégzés helye belföldön van, illetõleg utoljára belföldön volt; illetve b) ha a munkáltatónak az a telephelye, amely õt alkalmazta, belföldön található, feltéve, hogy a szokásos munkavégzés helye nem ugyanazon államban van, illetõleg volt. 62. § Fogyasztói szerzõdésbõl, illetõleg munkaszerzõdésbõl eredõ jogvitákban a 60-61. § és az 54. § szerinti joghatóság, illetõleg a felek által kikötött joghatóság (62/F-62/H. §) kivételével egyéb joghatósági okra nem lehet hivatkozni. Kizárólagos joghatóság 62/A. § Kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el a) belföldön fekvõ ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerzõdést érintõ eljárásban; b) magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintõ hagyatéki eljárásban; c) a Magyar Állam vagy magyar állami szerv elleni eljárásban, kivéve, ha a Magyar Állam a mentességrõl kifejezetten lemondott, vagy ha az eljárás tárgyát a Magyar Államnak vagy magyar állami szervnek olyan jogviszonya képezi, amelynek tekintetében a 62/E. § (1) bekezdése szerint külföldi államot sem illet meg mentesség a magyar joghatóság alól; d) külföldön diplomáciai képviselõként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a Magyar Állam a mentességrõl kifejezetten lemondott; e) belföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban; f) belföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszûnésével kapcsolatos eljárásban; g) belföldi székhelyû jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszûnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy 387
(társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerzõdés vagy alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetõleg a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban; h) jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzését érintõ eljárásban; i) belföldi végrehajtást érintõ eljárásban. 62/B. § Magyar állampolgár személyi állapotát érintõ eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság minden esetben eljárhat. Ez a joghatóság kizárólagos, kivéve, ha a) magyar állampolgár házasságának felbontása iránt indul külföldön eljárás, és a magyar állampolgárságú félnek, illetõleg ha mindkét fél magyar állampolgár, legalább azok egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van; b) magyar állampolgár gondnokság alá helyezése, illetõleg gondnokság alá helyezésének megszüntetése iránt indul külföldön eljárás, és a gondnokság alá helyezendõ, illetõleg gondnokság alatt álló fél lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van; c) magyar állampolgárságú gyermeket érintõ apaság megállapítása vagy apaság vélelmének megdöntése iránt indul külföldön eljárás, és mind a gyermeknek, mind az apának a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van; d) magyar állampolgárságú gyermeket érintõ szülõi felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránt indul külföldön eljárás, és mind a gyermeknek, mind annak a szülõnek, akinek felügyeleti jogát az eljárás érinti, lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van; e) magyar állampolgár örökbefogadásának engedélyezése, jóváhagyása, illetõleg megszüntetése iránt indul külföldön eljárás, feltéve, hogy az örökbefogadó külföldi állampolgár, és az örökbefogadást a magyar gyámhatóság jóváhagyta. Kizárt joghatóság 62/C. § Nem járhat el magyar bíróság vagy más hatóság a) külföldön fekvõ ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerzõdést érintõ eljárásban; b) nem magyar állampolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintõ hagyatéki eljárásban; c) külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam a mentességrõl kifejezetten lemondott, avagy ha az eljárás tárgyát a külföldi államnak vagy külföldi állami szervnek a 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogviszonya képezi; d) Magyarországon diplomáciai képviselõként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes külföldi állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam a mentességrõl kifejezetten lemondott; e) külföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban; f) külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszûnésével kapcsolatos eljárásban; g) külföldi székhelyû jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszûnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy (társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerzõdés vagy alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetõleg a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban; h) jogoknak, tényeknek és adatoknak külföldön vezetett közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzését érintõ eljárásban; i) külföldi végrehajtást érintõ eljárásban. 388
62/D. § (1) Nem magyar állampolgár személyi állapotát érintõ eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság a (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével nem járhat el. (2) Nem magyar állampolgárok közötti, személyi állapotot érintõ perben magyar bíróság eljárhat, ha a felek egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. (3) Nem magyar állampolgár holtnak vagy eltûntnek nyilvánítása vagy halála tényének megállapítása iránt magyar bíróság eljárhat, ha az eltûnt személy utolsó ismert lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön volt, és holtnak vagy eltûntnek nyilvánítását vagy halála tényének megállapítását belföldi jogi érdek - így különösen az eltûnt személy magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkezõ házastársával fennálló házassága, illetõleg belföldön lévõ vagyona jogi sorsának rendezése - szükségessé teszi. (4) Nem magyar állampolgár örökbefogadásának engedélyezése, illetõleg felbontása iránti eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat, ha az örökbefogadó magyar állampolgár, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. 62/E. § (1) Külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásra magyar bíróság vagy más hatóság joghatósággal rendelkezik, amennyiben az eljárás tárgya a) a külföldi államnak (külföldi állami szervnek) polgári jogi szerzõdésbõl eredõ joga vagy kötelezettsége, amennyiben a szerzõdés teljesítési helye belföldön van; kivéve, ha a másik szerzõdõ fél valamely más állam vagy annak szerve; b) a külföldi állam (külföldi állami szerv) és magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkezõ természetes személy közötti munkaszerzõdésbõl vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredõ jog vagy kötelezettség, feltéve, hogy a munkavégzés helye belföldön van, illetve utoljára belföldön volt; kivéve, ha a munkavállaló a munkáltató külföldi államnak állampolgára; c) a külföldi állammal (külföldi állami szervvel) szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve, hogy a károkozó esemény belföldön következett be, és a károsult annak idõpontjában belföldön tartózkodott; d) a külföldi állam (külföldi állami szerv) tulajdonában álló, vagy általa megszerezni kívánt belföldi ingatlanon fennálló dologi jogi hatályú jog; e) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldi székhelyû jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban fennálló tagsága, részesedése vagy érdekeltsége, illetõleg valamely abból eredõ jog vagy kötelezettség; f) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldön megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya; g) olyan belföldi iparjogvédelmi jog megadása, terjedelme, illetõleg megszûnése, amelynek jogosultja külföldi állam (külföldi állami szerv). (2) A külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat alapján nem vezethetõ végrehajtás az állam belföldön fellelhetõ olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek mûködését szolgálja. A felek által kikötött joghatóság 62/F. § (1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredõ jövõbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely állam bíróságainak vagy egy meghatározott bíróságának joghatóságát. Ilyen kikötéssel a felek élhetnek a) írásban; b) szóban, írásbeli megerõsítéssel; c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy d) nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyeket a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyeket az ilyen típusú
389
szerzõdést kötõ felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek. (2) A felek kifejezett eltérõ megállapodása hiányában a kikötött bíróság vagy bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. Ha azonban a felek külföldi bíróság joghatóságát kötötték ki, és e bíróság joghatóságának hiányát állapítja meg, magyar bíróság az általános szabályok szerint megállapíthatja joghatóságát. 62/G. § (1) Érvénytelen a kikötés, ha a felek a 62/A. §-ban meghatározott ügyek valamelyikében külföldi bíróság joghatóságában, illetõleg ha a 62/C. §-ban meghatározott ügyek valamelyikében magyar bíróság joghatóságában állapodnak meg. (2) Fogyasztói szerzõdésbõl, illetõleg munkaszerzõdésbõl eredõ jogvitákra vonatkozó joghatósági kikötés a) nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót, illetõleg a munkavállalót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérõ más bíróság elõtt pereljék; és b) nem zárhatja ki azt, hogy a fogyasztó a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai elõtt, illetõleg a munkavállaló a szokásos munkavégzés helye szerinti állam bíróságai elõtt indítson pert. (3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások nem alkalmazandóak akkor, ha kikötéssel a felek a jogvita felmerülését követõen élnek. 62/H. § A magyar bíróság joghatóságát megalapozza az is, ha az alperes anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozás), kivéve, ha magyar bíróság joghatósága e törvény rendelkezései alapján kizárt. X. fejezet Eljárási jogi rendelkezések Általános szabályok 63. § A magyar bíróság vagy más hatóság eljárására - ha ez a törvényerejû rendelet másként nem rendelkezik - a magyar jog az irányadó. 64. § (1) A fél perbeli jog- és cselekvõképességére személyes joga irányadó. (2) Azt a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes, de a magyar jog szerint cselekvõképes lenne, magyar bíróság vagy más hatóság elõtti eljárásban cselekvõképesnek kell tekinteni. (3) Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a személyes joga szerint cselekvõképtelen vagy korlátozottan cselekvõképes személy helyett a személyes joga szerint jogosult törvényes képviselõje járjon el. 65. § Ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó, ugyanazon jog iránt külföldi bíróság vagy más hatóság elõtt olyan eljárás folyik, amelyben a határozat a törvényerejû rendelet értelmében Magyarországon érvényesnek és végrehajthatónak ismerhetõ el, a magyar bíróság vagy más hatóság az elõtte utóbb megindított eljárást megszüntetheti, illetve a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. 66. § Az igazságügyért felelõs miniszter bizonyítványt állít ki a magyar jogról, és az annak alkalmazása során követett gyakorlatról annak részére, akinek erre joga külföldön történõ érvényesítése céljából szüksége van. Nemzetközi jogsegély és megkeresés
390
67. § (1) Jogsegély ügyekben magyar bíróság külföldi bírósággal és más hatósággal az igazságügyért felelõs miniszter útján, más hatóság pedig a felügyeletet gyakorló miniszter közvetítésével a külpolitikáért felelõs miniszter útján érintkezik. (2) A jogsegély teljesítése során a magyar jog szerint kell eljárni; a megkeresõ hatóság kérelmére azonban külföldi eljárási szabályokat is alkalmazni lehet, ha ez nem sérti a magyar közrendet. 68. § (1) Magyar bíróság vagy más hatóság külföldi bíróság vagy más hatóság megkeresésére nemzetközi szerzõdés alapján vagy viszonosság esetében nyújt jogsegélyt. (2) A viszonosság fennállásáról az igazságügyért felelõs miniszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelezõ nyilatkozatot. (3) Viszonosság hiányában a megkeresés teljesítésérõl az igazságügyért felelõs miniszter - a külpolitikáért felelõs miniszterrel és az ügy tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértésben - határoz. (4) A jogsegélyt meg kell tagadni, ha a megkeresés teljesítése a magyar közrendbe ütköznék. (5) Az Európai Unió tagállamai viszonylatában a bizonyítás-felvételre irányuló jogsegélyre a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében történõ, a tagállamok bíróságai közötti együttmûködésrõl szóló 1206/2001/EK tanácsi rendelet irányadó. (6) Az (5) bekezdésben megjelölt rendelet alapján történõ megkeresés teljesítése annak a megyei bíróságnak a székhelyén mûködõ helyi bíróságnak (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróságnak) a hatáskörébe és illetékességébe tartozik, amelynek területén a) a meghallgatandó személy belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, vagy b) a lefolytatandó szemle tárgya található, vagy c) egyéb esetekben a bizonyítás a legcélszerûbben eszközölhetõ. 68/A. § (1) Amennyiben a külföldi bíróság vagy más hatóság által kért jogsegély hivatalos irat kézbesítésére irányul, a kézbesítést a címzettnek a megkeresésben megjelölt címe szerint illetékes helyi bíróság (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság) teljesíti. (2) Amennyiben a kézbesítendõ irat nincs ellátva hiteles magyar nyelvû fordítással, az csak akkor kézbesíthetõ, ha a címzett azt elfogadja. Az ilyen irat címzett általi átvétele nem jelenti annak végleges elfogadását; a címzett az iratot az átvételtõl számított tizenöt napon belül a kézbesítés iránti megkeresést teljesítõ belföldi bírósághoz visszaviheti vagy postára adhatja azzal, hogy azt mégsem kívánja elfogadni. (3) Amennyiben a címzett az iratot a (2) bekezdésben meghatározott rendelkezések szerint nem fogadja el, a kézbesítés iránti megkeresést teljesítõ belföldi bíróság a megkeresõ külföldi bíróságot vagy más hatóságot az irat visszaküldése mellett arról tájékoztatja, hogy az irat a magyar jog szerint nem tekinthetõ kézbesítettnek. 69. § Magyar közjegyzõ elõtt külföldi eljárás céljára peren kívüli esküt vagy fogadalmat lehet tenni; errõl a közjegyzõ tanúsítványt állít ki. XI. fejezet Külföldi határozatok elismerése és végrehajtása 70. § (1) Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott határozatát, amelyben magyar bíróságnak vagy más hatóságnak kizárólagos joghatósága van, belföldön nem lehet elismerni. (2) A kizárólagos magyar joghatóság ellenére el kell ismerni a magyar állampolgár házasságát felbontó jogerõs külföldi határozatot, ha annak hazai elismerését a magyar állampolgárságú volt házastárs maga kéri, feltéve, hogy a 72. § (2) bekezdésében meghatározott megtagadási okok egyike sem áll fenn.
391
71. § Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott jogerõs határozatát, amelyben magyar bíróságnak vagy más hatóságnak a joghatósága kizárt, belföldön el kell ismerni, kivéve, ha ez a 72. § (2) bekezdésének a)-c) pontjába ütközne. 72. § (1) Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak a 70. és 71. §-ban nem említett ügyekben hozott határozatát el kell ismerni, ha a) az eljárt külföldi bíróság vagy más hatóság joghatósága a magyar törvényben megállapított joghatósági szabályok valamelyike alapján megalapozott volt; b) a határozat azon állam joga szerint, amelyben azt meghozták, jogerõre emelkedett; c) Magyarország és a határozatot hozó bíróság, vagy hatóság állama között viszonosság áll fenn; d) a (2) bekezdésben meghatározott megtagadási okok egyike sem áll fenn. (2) Nem ismerhetõ el a külföldi határozat, ha a) annak elismerése a magyar közrendbe ütköznék; b) az, akinek terhére a határozatot hozták, az eljárásban sem személyesen, sem meghatalmazott képviselõje útján nem vett részt, azért mert az idézést és a keresetlevelet vagy az eljárás megindításának alapjául szolgáló egyéb iratot részére lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén nem kézbesítették szabályszerûen és olyan idõben, hogy a védekezésre módjában állt felkészülni; c) a határozat olyan eljárás eredményeként került meghozatalra, amely a magyar eljárási jog alapvetõ elveit súlyosan sértette; d) ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt azonos felek között magyar bíróság vagy más hatóság elõtt a perindítás hatályai a külföldi eljárás megindítását megelõzõen beállottak (perfüggõség); e) ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában magyar bíróság vagy más hatóság azonos felek között korábban jogerõs érdemi határozatot hozott. 73. § (1) A 72. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti viszonosság fennállásáról az igazságügyért felelõs miniszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelezõ nyilatkozatot. (2) A viszonosság fennállása nem feltétele a hazai elismerésnek a) személyi állapotot érintõ külföldi határozat esetében; b) külföldi vagyonjogi határozat esetében, ha az ügyben eljárt külföldi bíróság joghatósága a felek kikötésén alapult, és ez a kikötés megfelel a 62/F-62/G. § rendelkezéseinek. 74. § (1) A külföldi határozat elismerése külön eljárást nem igényel. Az elismerhetõség kérdését jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában az a bíróság vagy hatóság vizsgálja, amelynek eljárásában ez felmerül. (2) Az érdekelt külön eljárásban is kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy a külföldi határozat belföldön elismerhetõ. Az ilyen kérelem tárgyában a bíróság nemperes eljárásban határoz. Az eljárásra a) az ellenérdekû fél belföldi lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén mûködõ helyi bíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság), külföldi választottbírósági határozat esetén megyei bíróság (Budapesten a Fõvárosi Bíróság), b) ennek hiányában a kérelmezõ belföldi lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye szerinti megyei bíróság székhelyén mûködõ helyi bíróság (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság), külföldi választottbírósági határozat esetén megyei bíróság (Budapesten a Fõvárosi Bíróság), c) ha pedig a kérelmezõnek sincs belföldön lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye, a Budai Központi Kerületi Bíróság, külföldi választottbírósági határozat esetén a Fõvárosi Bíróság
392
rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. Az eljárásra - ideértve az igénybe vehetõ jogorvoslatokat is - a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek a végrehajtási tanúsítvány kiállítására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (3) A külföldi határozat érdemi felülvizsgálatának nincs helye. A határozat belföldi elismeréséhez megkívánt feltételek fennállását a 72. § (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott feltételek kivételével hivatalból kell vizsgálni. 74/A. § Amennyiben a külföldi marasztaló határozat hazai elismeréséhez megkívánt feltételek fennállnak, a határozatot belföldön az erre irányadó jogszabály rendelkezései szerint lehet végrehajtani. Záró rendelkezések 75. § (1) Ez a törvényerejû rendelet 1979. évi július hó 1. napján lép hatályba. (2)-(3) (4) (5) E törvényerejû rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösség következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz: a) - a Munka Törvénykönyvérõl, a munkavédelemrõl szóló, valamint a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvények vonatkozó rendelkezéseivel együtt - az Európai Parlament és a Tanács a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történõ kiküldetésérõl szóló 96/71/EK irányelvével; b) a törvényerejû rendelet 21/A. §-a az Európai Parlament és a Tanács a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvével.
1998. évi LXXII. törvény a külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl Az Országgyûlés, figyelemmel a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 44. Cikkében a Magyar Köztársaság által vállalt azon kötelezettségre, melynek alapján a Megállapodás 6. Cikkében rögzített elsõ átmeneti idõszak végére Magyarország biztosítja az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai számára az önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedés tekintetében a nemzeti elbánást, a következõ törvényt alkotja: A Magyarország, valamint az Európai Közösségek és annak tagállamai között Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 44. Cikke alapján a Megállapodás 6. Cikkében rögzített átmeneti idõszak elsõ ötéves szakaszának végéig a felek kölcsönösen kötelesek egymásnak nemzeti elbánást nyújtani állampolgáraik - önálló vállalkozóként történõ - gazdasági célú letelepedéséhez. Egyes önálló vállalkozóként is végezhetõ tevékenységekre (pl. mezõgazdasági, ingatlanra vonatkozó adásvételi és ügynöki, ügyvédi tevékenységekre, egyes fuvarozási szolgáltatásokra) a nemzeti elbánás biztosításának kötelezettsége a Megállapodás 44. és 51. Cikke, illetõleg XII. b. és c. mellékletei alapján nem érvényesül.
393
A Megállapodás végrehajtása érdekében legkésõbb 1999. február 1. napjáig szükséges tehát megteremteni a közösségi állampolgárok számára az egyéni vállalkozóként, illetõleg az egyéb önfoglalkoztatottként (pl.: orvosok, gyógyszerészek) történõ gazdasági célú letelepedés lehetõségét és annak gyakorlása során biztosítani a nemzeti elbánást. Tekintettel arra, hogy Magyarországon az Európai Megállapodás hivatkozott cikke értelmében vett „önálló vállalkozás” kategóriáját nem csak az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szabályozza, hanem abba számos más törvény és alacsonyabb szintû jogszabály által szabályozott terület beletartozik (az ún. „önfoglalkoztatás” köre) a fentiekben vázolt nemzetközi kötelezettségeink végrehajtására kerettörvényt célszerû alkotni. A kerettörvényben kell hatályon kívül helyezni azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek kifejezetten magyar állampolgársághoz kötik egyes gazdasági tevékenységek végzését vagy nem teszik lehetõvé a tevékenység alapjául szolgáló külföldi képesítések elismerését, eleve kizárva ezáltal a külföldi természetes személyek ilyen tevékenység végzése céljából történõ letelepedését. Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti elbánás nyújtása nem érinti az adott gazdasági tevékenységi kör, vagy szakmai tevékenység ellátásához szükséges és jogszabályban elõírt követelmények teljesítését (így különösen a magyar nyelv szakmai szintû ismeretét, állandó helyben lakást, speciális képesítési követelményeket, engedélyek beszerzését stb.). Kiemelendõ továbbá, hogy az önálló vállalkozóként történõ letelepedés jogosultságának és a letelepedés során a nemzeti elbánásnak a másik fél állampolgárai számára történõ biztosítása az Európai Megállapodásban részes országok kölcsönös kötelezettsége. Következésképpen az Európai Unió valamennyi tagállama is köteles lesz 1999. február 1. után a magyar állampolgárok területükön - egyéni vállalkozás, vagy önfoglalkoztatás formájában - történõ gazdasági célú letelepedéséhez a saját állampolgáraiknak nyújtott elbánást jogszabályaikban megadni. Ennek ellenõrzése és a szükséghez képest az Európai Megállapodás végrehajtása keretében való számonkérése a Kormány kiemelt feladata. 1. § (1) E törvény alapján külföldi állampolgár önálló vállalkozóként a magyar állampolgárokra vonatkozó feltételekkel jogosult gazdasági tevékenységet kezdeni, illetõleg folytatni a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozás, illetõleg az általa bejegyzett egyéni cég vagy - a (3) bekezdés szerinti - önfoglalkoztatás formájában, feltéve, hogy számára e jogosultságot és e jogosultság érvényesítésére vonatkozóan a nemzeti elbánást nemzetközi szerzõdés kifejezetten biztosítja. A törvény 1. § (1) bekezdése - a nemzetközi szerzõdés kifejezett rendelkezésére utalással, az ott meghatározott terjedelemben - biztosítja a jogot a külföldi természetes személyek önálló vállalkozókénti letelepedéshez, illetõleg annak gyakorlása során a nemzeti elbánást. Ez idõ szerint kizárólag az Európai Megállapodás alapján, az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai részére kell a tárgyalt körben a szóban forgó jogosultságot és elbánást megadni, miként azt a törvény preambuluma is kifejezi. Nem zárható ki ugyanakkor a jövõre nézve hasonló tartalmú nemzetközi kötelezettségvállalás, ezért hivatkozik a törvény 1. § (1) bekezdése általánosságban nemzetközi szerzõdésre. (2) A gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges, jogszabályban elõírt szakmai vagy egyéb követelményeket az (1) bekezdés hatálya alá tartozó külföldi állampolgárnak is teljesítenie kell. (3) E törvény alkalmazásában önfoglalkoztatás: minden olyan, a jogszabályok szerint önállóan végezhetõ és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenység, amelynek gyakorlója az egészségbiztosítási, illetõleg a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetérõl szóló jogszabályok rendelkezései szerint maga köteles gondoskodni. (4) A külföldi állampolgárnak az (1) bekezdés hatálya alá tartozó vállalkozása - ha a devizatörvény, illetve az annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet másképp nem
394
rendelkezik - devizabelföldinek minõsül. A belföldiekre irányadó szabályok szerint kell a külkereskedelmi szerzõdéseket is megkötnie, illetõleg - az engedélyköteles ügyletek esetén az engedélyeket beszereznie. (5) Az ingatlanszerzésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából az (1) bekezdés hatálya alá tartozó külföldi állampolgár önálló vállalkozó külföldi természetes személynek minõsül. 2-3. § 4-5. § 6. § 7. § 8. § 9. § 10. § 11. § (1) Ez a törvény 1999. február 1. napján lép hatályba. (2)
395
TARTALOMJEGYZÉK Témakör Elõszó I. Rész Jogalkotás, jogszabályi hierarchia, kihirdetés, érvényesség és hatályosság a magyar jogrendszerben. A jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok 1. Jogalkotás, jogszabályok hierarchiája 2. Jogi személyek 3. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok II. Rész Szerzõdések polgári jogi általános szabályai III. Rész A vállalkozási szerzõdések formái 16. Általános szabályok 17. Építési szerzõdés 18. Szerelési szerzõdés 19. Tervezési szerzõdés 20. Kutatási szerzõdés IV. Rész Munkaviszony 21. Alapelvek 21.6. Munkaviszony alanyai 21.7. Munkaszerzõdés 21.8. Próbaidõ 21.10. Munkaviszony megszûnése 21.20. Munkaidõ 21.25. Szabadság 21.26. Munkabér 21.27. Munkavállaló kártérítési felelõssége 21.28. Munkáltató kártérítési felelõssége 21.29. Vezetõállású munkavállalókra vonatkozó szabályok 21.30. Munkaügyi jogvita V. Rész A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól. A közigazgatási szervek. 22. Eljárási alaprendelkezések 22.7. Elsõfokú eljárás 22.8. Hatósági ellenõrzés 22.9. Jogorvoslatok 22.9.1.1. Fellebbezési jog 22.9.1.2. Jogerõs határozat felülvizsgálata 22.9.1.3. Újrafelvételi eljárás 22.9.1.4. Méltányossági kérelem 22.9.2.1. Hatóság saját hatáskörében határozatának módosítása, visszavonása 22.9.2.2. Felügyeleti szerv hivatali vizsgálata 22.9.2.3. Alkotmányjogi panasz 22.9.2.4. Ügyészi óvás, felszólalás 23. Végrehajtás VI.Rész Közbeszerzési ismeretek I. Fejezet A közbeszerzéssel, a közbeszerzési eljárással kapcsolatos közös rendelkezések 24. Általános szabályok
Oldal 1
2 2 3 13 16 36 36 44 47 48 51 53 53 54 54 55 55 60 62 64 64 65 66 67 69 69 72 81 83 83 84 85 86 86 86 87 87 88 92 92 92
396
II. Fejezet A közösségi értékhatárokat elérõ értékû közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések 25. Általános közbeszerzési eljárás 30. Közbeszerzési eljárás általános szabályai 31. Nyílt eljárás szabályai 32. Két szakaszból álló eljárások közös szabályai 33. Meghívásos eljárás 34. Versenypárbeszéd 35. Tárgyalásos eljárás 36. Gyorsított eljárás 37. Keretmegállapodásos eljárás 38. Építési koncesszóval kapcsolatos különös szabályok 39. Egyszerûsített eljárás 40. Tervpályázati eljárás 41. Különös közbeszerzési eljárás a vízügyi, az energia-,a közlekedési és a postai ágazatokban mûlödõ egyes ajánlatkérõk esetében 42. Különös közbeszerzési eljárás 42.1. Nyílt közbeszerzési eljárás 42.2. Részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos eljárás 42.3. Idõszakos elõzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos eljárás 42.4. Elõminõsítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos eljárás 42.5. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás 42.6. Keretmegállapodásos eljárás 42.7. Egyszerûsített eljárás 42.8. Tervpályázati eljárás III. Fejezet A nemzeti értékhatárokat elérõ közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések 43. Általános közbeszerzési eljárás 43.9. Nyílt eljárás 43.10. Két szakaszból álló eljárás 43.11. Meghívásos eljárás 43.12. Versenypárbeszéd 43.13. Tárgyalásos eljárás 43.14. Gyorsított eljárás 43.15. Keretmegállapodásos eljárás 43.16. Építési koncesszió esetében alkalmazandó közbeszerzési eljárás 43.18. Egyszerûsített eljárás 43.19. Tervpályázati eljárás 43.20. Különös közbeszerzési eljárás a vízügyi, az energia-,a közlekedési és a postai ágazatokban mûlödõ egyes ajánlatkérõk esetében IV. Fejezet Nemzeti értékhatárok alatti értékû közbeszerzésre vonatkozó rendelkezések, egyszerû közbeszerzési eljárás 44. Általános szabályok 44.1. Egyszerû közbeszerzési eljárás 44.2. Egyszerû tervpályázati eljárás V. Fejezet A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzõdés módosítása, teljesítése, a közbeszerzések ellenõrzése 45. Szerzõdés módosítása
96 96 102 103 114 118 120 122 126 126 127 128 129 130 130 131 131 132 132 134 135 135 136 136 136 139 139 139 139 139 139 139 140 140 140 141 143 144 145 146 147 147 397
46. Szerzõdés teljesítése 47. Közbeszerzés ellenõrzése 48. Tanúsítás 49. Jogorvoslat a közbeszerzés során 50. Közbeszerzési Döntõbizottság eljárása, döntése elleni jogorvoslat 51. Békéltetés 52. Európai Bizottság részvétele a jogorvoslatban 53. Közbeszerzések Tanácsa 1. sz. melléklet VII. Rész Építési projektek szereplõinek jogi és szakmai szerepvállalása, kapcsolatrendszere 54.1. Megrendelõ 54.2. Vállalkozó 54.3. Mûszaki ellenõr és a felelõs mûszaki vezetõ 54.3.3. Koordinátor 54.4. Tervezõ 56. Építésügyi hatóságok, szakhatóságok 56.1. Hatósági engedélyezés 56.2. Hatósági ellenõrzés összefüggésben az építtetõ és a kivitelezõ kötelezettségével, felelõsségével 56.2.1. Építésügyi hatósági ellenõrzés 56.2.2. Építésfelügyeleti hatóság 56.2.3. Építési bírság 56.2.4. Építésügyi hatósági kötelezés 56.3. Építési napló VIII. Rész Garancia és szavatosság 57.1. Hibás teljesítés általános szabályai 57.2. Szavatossági jogok 57.3. Garancia avagy jótállás 57.4. A szavatosság és a jótállás elhatárolásának kérdései 1. sz. melléklet IX. Rész A tervezõi és a szakértõi tevékenység hazai szabályai 104/2006.(IV.28.) Korm. rendelet A településtervezési és az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság szabályairól 1996. évi LVIII. törvény a tervezõ-és mûszaki mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl 32.§-a 2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl 2005. évi XLVIII. törvény az igazságügyi szakértõ nemperes eljárásba történõ kirendelésérõl és az ezzel összefüggésben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módostásáról 2006. évi CXX. törvény az Európai Unióhoz való csatlakozási megállapodásról 14/2004.(V.11.) BM. rendelet a kölcsönösen elismert építészmérnöki oklevelek közzétételérõl Egyéb jogszabályok
147 148 149 149 149 154 156 156 158 168 168 168 170 173 175 178 178 179 191 191 193 194 195 197 197 198 204 206 208 215 215 235 259 261
280 284 305 317
Dr. Prekáczka Judit 398
399
