BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI ISMERETEK JEGYZET ALAP- ÉS KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI ISMERETEK JEGYZET ALAP- ÉS KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS

Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja Budapest

AZ ÁLLAM ÉS A JOG KIALAKULÁSA 1. A jog kialakulása 1.1 Jog fogalma 1.2 A jogrendszer tagozódása 1.3 Érvényesség, hatályosság 2. Jogalkotás és jogalkalmazás A BÜNTETŐJOG 1..A büntetőjogról 2. A büntetőjog fogalma 3. A büntetőjog forrásai 4. A Büntető Törvénykönyv A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZE 1. A bűncselekmény 1.1. A bűncselekmény fogalma 1.2. A bűnösség 1.2.1 A szándékosság 1. 2.2 A gondatlanság 1.3. A bűncselekmény fajtái 1. 4. A szándékos bűncselekmény megvalósulási szakaszai 1. 4.1. A szándék kialakulása 1. 4. 2. Az előkészület 1. 4. 3. A kísérlet 1. 4. 4. A befejezett bűncselekmény 2. A bűncselekmény alanya 2.1. Az alannyá válás feltételei 2.2. A speciális alany 2.3. A bűncselekmény elkövetői 2.3. 1. A tettesség 2.3.1.1. A tettes (önálló tettes) 2.3.1.2. A közvetett tettesség 2.3.1.3. A társtettesség 2.3. 2. A részesség 2.3.2.1 A felbujtó 2.3.2.2. A bűnsegéd 3. A büntethetőségi akadályok 3. 1. A büntethetőséget kizáró okok 3.1.1. A jogos védelem 3.1.1.1. A jogtalan támadás 3. 2. A büntethetőséget megszüntető okok 4. A szankciórendszer 4.1. A büntetések 4.1.1. A szabadságvesztés 4.1. 2. A mellékbüntetés 4.2. Az intézkedések A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV KÜLÖNÖS RÉSZ Egyes bűncselekmények 1. A Minősített adat és Nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények 1.1. Minősített adattal visszaélés 1.2. A Nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmények 1.3. A minősítésre jogosultak 2. Hivatali bűncselekmények 2.1. Bántalmazás hivatalos eljárásban 2.2. Kényszervallatás 2.3. Jogellenes fogvatartás 2.4. A hivatali visszaélés 3. A hivatalos személy elleni bűncselekmények 3.1. Hivatalos személy elleni erőszak 4. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények 4.1. Fogolyszökés 4.2. Fogolyzendülés

5 5 6 6 6 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 13 13 13 14 15 15 15 16 16 17 17 17 18 19 19 20 20 21 21 21 22 23 24 24 26 27 27 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 36 38 38 39

2

5. A korrupciós bűncselekmények 41 5.1. Hivatali vesztegetés 42 5.2. Hivatali vesztegetés elfogadása 42 6. A katonai bűncselekmények 44 6.1 A szolgálati bűncselekmények 45 6.1.1 Önkényes eltávozás 45 6.1.2. Kötelességszegés szolgálatban 46 6.1.3. Szolgálati feladat alóli kibúvás 46 6.1.4. Jelentési kötelezettség megszegése 48 6.2. A függelemsértő bűncselekmények 49 6.2.1. Parancs iránti engedetlenség 49 6.2.2. Szolgálati tekintély megsértése 50 6.3. Elöljárói bűncselekmények 51 6.3.1. Elöljárói hatalommal visszaélés 51 6.3.2. Ellenőrzés elmulasztása 52 BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG 1. A büntetés-végrehajtás feladata és célja 53 2. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása 54 2. 1. A szabadságvesztés végrehajtásának célja 54 2.2. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése 54 2.2.1. Az elítéltek befogadása 54 2.2.1.1. személyazonosság megállapítása 55 2.2.1.1.1. A befogadás alapjául szolgáló iratok 55 2.2.1.1.2. Az iratok vizsgálata, a személyazonosság megállapítása 55 2.2.1.1.3. A befogadás megtagadása 55 2.2.1.1.4. Ideiglenes befogadás 56 2.2.1.1.5. Befogadás megőrzésre 56 2.2.1.1.6. A bírósági felhívásra jelentkező elítélt 56 2.2.1.1.7. Befogadás elővezetési határozat és elfogató parancs alapján 57 2.2.1.1.8. Értesítések a befogadásról 57 2.2.1.1.9. A befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések és értesítések 58 2.2.1.2. Egészségügyi és orvosi befogadás 58 2.2.1.3. Letétezés, felszerelés 59 2.2.1.3.1. Az elítélteknél lévő tárgyak átvétele 59 2.2.1.3.2. Az elítélt felszerelése 59 2.2.1.4. Tájékoztatás 60 2.2.1.5. A Befogadási és Foglalkoztatási bizottság 60 2.2.1.6. Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer61 2. 3. A szabadságvesztés végrehajtási rendje 62 2.4. A fogva tartás rendje, házirend és napirend 65 2.5. A végrehajtási szabályok enyhítése, speciális rezsimszabályok 66 2.5.1. Az átmeneti csoport 66 2.5.2. Enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) 67 2.6. Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek 69 2.6.1. Hosszúidős speciális részleg (HSR) 69 2.6.2. Gyógyító-terápiás részleg 69 2.6.3. Drogprevenciós részleg 70 2.6.4. Az alacsonyabb biztonsági kockázatú részleg 70 2.7. Az elítélt jogi helyzete 71 2.7.1. A szabadságvesztés ideje alatt szünetelő jogok 72 2.7.2. A szabadságvesztés ideje alatt korlátozottan érvényesül vagy módosuló jogok 72 2.7.3. A szabadságvesztés ideje alatt korlátlanul érvényesülő jogok 73 2.7.4. Az elítélt jogosultságai 73 2.7.5. Az elítélt köteles 74 2.8. Elhelyezés 75 2.8. 1. Általános elhelyezési szabályok 75 2.8. 2. Az elítéltek elhelyezése 76 2.8.3. Egyéb helységek és létesítmények: 78 2.9. Közüzemi szolgáltatások 78 2.10. Élelmezés 79

3

2.11. Ruházati ellátás 2.12. Az elitélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása 2.13. Az intézet tisztántartása 2.14. Díjazás nélküli munkavégzés 2.15. szükségleti cikkek vásárlása 2.16. A fogvatartottak egészségügyi ellátása 2.17. Szabadítás szabályai 2.17.1. A szabadítás előkészítése 2.17.2. Eljárás szabadulás céljából történő átszállítás esetén 2.17.3. A szabadítás lebonyolítása 2.17.4. A szabadulási igazolás 2.17.5. Értesítés a szabadításról 2.17.5. Eljárás szabadulás esetén 3. Munkáltatás 3.1. A munkáltatás szabályai 3.2. A munkavégzési jog és kötelezettség 3.3. Munkaidő 3.4. Fizetett szabadság 3.5. A munka díjazása 3.6. Állásidő 16. A szabadságvesztés félbeszakítás 4.1 Félbeszakítás kérelemre 4.2. Félbeszakítás hivatalból 4.3. Értesítés a félbeszakításról 4.4. Megszüntetése 5. Fokozatváltás 6. Az előzetes letartóztatás 6.1. Az előzetes letartóztatás feltételei 6.2. A rendelkezési jogkör gyakorlója 6.3. A végrehajtás helye 6.4. Az előzetes letartóztatás határideje 6.5. Az előzetes letartóztatott elhelyezése 6.6. Az előzetesen letartóztatott jogi helyzete 6.6.1. Az előzetesen letartóztatott jogai 6.6.2. Az előzetes letartóztatott köteles 6.7. Előzetes letartóztatott ellátása 7. Az elzárás 7.1. Büntetőjogi elzárás 7. 2. Szabálysértési elzárás 7.3. A rendbírság helyébe lépő elzárás 7.4. Közös szabályok 7.4.1. Az elzárás végrehajtásának rendje 7.4.2. Az elzárásra ítélt jogai 7.3.3. Az elzárásra ítélt kötelességei 7.3.4. Az elzárás büntetés végrehajtásának félbeszakítása 8. A fiatalkorúak szabadságvesztés büntetésének végrehajtása 8.1. A fiatalkorúak meghatározása 8.2. A szabadságvesztés 8.3. A végrehajtás rendje 8.4. Átminősítés felnőtt fokozatra 8.5. Feltételes szabadságra bocsátás 9. A kényszergyógykezelés 9.1. A kényszergyógykezelés elrendelésének feltételei 9.2. Az elrendelés feltételei 9.3. A kényszergyógykezelés végrehajtása 9.4. A kényszergyógykezelés feladata 9.5. A kényszergyógykezelés tartama 9.6. Adaptációs szabadság 9.7. Ideiglenes kényszergyógykezelés Felkészülési kérdések

80 81 82 82 82 83 85 85 86 86 86 87 87 87 88 88 90 91 91 92 92 92 93 93 93 94 94 94 95 95 96 96 96 97 98 98 99 99 99 100 101 101 102 102 103 103 103 104 105 105 106 106 106 106 107 107 107 108 108 109

4

AZ ÁLLAM ÉS A JOG KIALAKULÁSA 1. A jog kialakulása Az emberiség életében az egyén magatartását mindig az adott társadalom együttélési szabályai befolyásolták a kor fejlettségi szintjének megfelelően. Már az ősi társadalomban is létezett olyan együttélési szabályrendszer, amely az egyén magatartását a közösségi célok alapján irányította. Az állammá szerveződött társadalom a központi irányítás és az irányítás által meghatározott együttélési követelményrendszer - normarendszer - szerint működik. A norma magatartási szabály, amely a társadalmilag elfogadott magatartási mintákat fogalmazza meg. Megjelenési formája a társadalmi norma, amely embernek emberhez való viszonyát, azaz társadalmi viszonyt szabályoz. Az adott társadalomban az irányítást megszerző, gyakorló erő vezető szerepe biztosítása érdekében létrehozta az államszervezetet és a hatalmát biztosító jogszabályokat, a jogot. A jog és az állam egymással szoros kapcsolatban van, funkciójukat (védő, szervező, szabályozó) egymás támogatásával valósítják meg. 1.1. A jog fogalma A jog történelmi kategória. Lényegét tekintve a jog az államhatalmi berendezkedésének megfelelően szabályozott társadalmi, együttélési norma, illetve alapkövetelmény-rendszer. Társadalmi normák: • • • •

vallás erkölcs együttélési és viselkedési szabályok jog

A jog az állami szervek által kibocsátott, olyan magatartási szabályok összessége, amelyeket általános érvényesség jellemez és megtartásuk végső soron az állami szervek által kikényszeríthető. A jogi normát ez a kikényszeríthetőség különbözteti meg más társadalmi normáktól. A jog az állam által kikényszeríthető, ez különbözteti meg a többi normától. Jogkövetkezmény a be nem tartás. Általános érvényű, vagyis mindenkire vonatkozik.

5

1.2. A jogrendszer és tagozódása Az állam által meghatározott magatartási szabályokat jogszabályoknak, összességüket jognak vagy jogi normarendszernek nevezzük. A jogrendszer egy adott időpontban, egy adott államban hatályban lévő jogszabályok összessége. A jogrendszer az államhatalmi berendezkedésének megfelelően védi, szabályozza a különböző életviszonyokat. A jogrendszer a társadalmi élet egyes területeinek megfelelően sajátos, összefüggő jogágakra tagozódik a jogszabályok jellegének, illetve a szabályozás tárgyának és módjának sajátosságai szerint. 1.3 Az érvényesség és hatályosság Az érvényességnek feltétele van:  az arra feljogosított jogalkotó szervezet alkossa meg az adott jogi normát,  a feljogosított szervezet az előírt eljárási szabályoknak megfelelően alkossa meg a jogi normát,  a jogi normát az előírásoknak megfelelően hirdessék ki. Csak érvényes jogszabály lehet hatályos. A hatálynak négy formáját különböztetjük meg: időbeli, területi, személyi, tárgyi hatály. 



 

Időbeli hatály: azt az időbeli intervallumot jelöli, amelyben az adott norma alkalmazandó, követendő. Ez lehet a kihirdetés időpontja, de számos esetben későbbi időpontot jelölnek meg a hatálybalépésre, hogy a jogalanyoknak legyen idejük felkészülni a norma alkalmazására. Területi hatály: meghatározza azt a földrajzilag körülhatárolható területet, ahol a norma alkalmazandó.(A Magyarországon megalkotott törvények esetében Magyarország területén, az uniós jogszabályokat az Európai Unió területén, tagállamaiban kell alkalmazni.) Személyi hatály: a jogalanyok azon körét rögzíti, akikre nézve a norma jogokat, kötelezettségeket tartalmaz. (Bv. Kódex) Tárgyi hatály: azon jogviszonyokat jelenti, amelyeket az adott jogi norma átfog.

A jogág az azonos nemű társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogi normák összessége, amelyek a többitől elválaszthatók. Jogág például: a polgári jog, a családjog, a munkajog, a büntetőjog. A büntető jog nem szabályozza a társadalmi viszonyokat, a más jogág által szabályozott társadalmi viszonyokat védi. 2. Jogalkotás és jogalkalmazás A jogalkotásra vonatkozó szabályokat az 2010. évi CXXX. törvény határozza meg. A jogalkotó szerveket és az általuk alkotható jogszabályokat az Alaptörvény tartalmazza.

6

E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Ezt nevezzük a jogforrások hierarchiájának.

I. Országgyűlés

II. Kormány Miniszterelnök Miniszterek MNB Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság (NMHH) Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH III Önkormányzat

törvényt alkot

rendeletet alkot

rendeletet alkot

A I. és II. kategóriába tartozó jogalkotói szervek által alkotott jogszabályok általános érvényűek és hatályúak. Az alacsonyabb szintű jogszabály nem tartalmazhat ellentétes rendelkezést a fentebb lévővel, és egyik sem lehet ellentétes Magyarország Alaptörvényéve. A jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei között a különbség az, hogy az utóbbiak nem rendelkeznek mindenkire általános érvényességgel. A jogszabályok jogalkalmazó szervek útján érvényesülnek. Ezek a büntető-igazságszolgáltatás területén a következők: • nyomozó hatóságok, (rendőrség, NAV, Ügyészség) • ügyészségek, • bíróságok, • büntetés-végrehajtási szervezet.

7

A BÜNTETŐJOG 1. A büntetőjogról A büntetőjogra - mint jogágra - ellentétben a többi jogággal az a jellemző, hogy a társadalmi viszonyokat közvetlenül nem szabályozza. A büntetőjog a más jogágak által szabályozott társadalmi viszonyokat védelmezi. Ezt tekintjük a büntetőjog feladatának. Mivel a jog - eszközrendszerének sajátosságainál fogva - csak az emberi gondolkodás és ezzel kapcsolatban az emberi magatartás befolyásolására alkalmas, ezért a büntetőjog védelmi jellege csak az emberi magatartásokkal szemben érvényesül. A büntetőjog védelmi szerepe olyan módon érvényesül, hogy a jogalkotó az emberi magatartások köréből kiemeli azokat a cselekményeket, amelyek a társadalomra veszélyesség bizonyos szintjét meghaladják, és ezeket büntetni rendeli. Minden más jogszabály akkor tekinthető megvalósultnak, ha címzettjei a benne körülírt magatartást tanúsítják. E magatartás tanúsítása felel meg a társadalom érdekeinek. A büntető jogszabályoknak ezzel szemben az a célja, hogy a bennük körülírt magatartást senki ne tanúsítsa. A büntetőjog fogalmának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a jogszabályok jellegéből, valamint az igazságszolgáltatási szervek funkcióinak a fejlődés során kialakult elkülönüléséből adódóan három összefüggő, egymásra épülő jogág alakult ki. Tehát a büntetőjog tágabb értelemben magába foglalja: • az anyagi büntetőjogot, • a büntetőeljárási jogot, valamint • a büntetés-végrehajtási jogot. Szűkebb értelemben büntetőjogon csak az anyagi büntetőjogot, vagyis a Büntető Törvénykönyvet értjük. A büntetőeljárási jog meghatározza a büntetőeljárás feltételeit, az eljárásban résztvevő állampolgárok jogait és kötelességeit, továbbá az eljárásra jogosult szervek működését, az eljárás módját, formáit. A büntetés-végrehajtási jog a büntetőeljárás jogkövetkezmény végrehajtását határozza meg.

során

jogerős

ítéletben

kiszabott

2. A büntetőjog fogalma A büntetőjog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely emberi magatartások minősülnek bűncselekménynek, valamint azt, hogy e bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen jogkövetkezményeket lehet alkalmazni. A büntetőjog feladatának akkor tud megfelelni, ha a büntető jogszabályokban tükröződnek a társadalom fejlettségi szintjének megfelelő védelmi igények. Hozzá kell tenni azonban, hogy a büntetőjog mindig csak utólag tud reagálni a társadalmi viszonyok változásaira. (Pl., amíg a számítógépek alkalmazása nem vált általánossá és ahhoz kapcsolódó bűncselekmények nem történtek, addig a jogalkotó nem minősíthette bűncselekménynek a számítógépes csalást, erre 1994-ben került sor.) Ennek ellenére azonban törekedni kell arra, hogy a büntető8

jogszabályok pontosan fejezzék ki ezeket a változásokat. Ha ennek a követelménynek a jogalkotás eleget tud tenni, abban az esetben, a büntető jogszabály önmagában is nagy befolyást gyakorol az emberek gondolkodására. A társadalom tagjainak nagyobb hányada azonban nem azért tartózkodik a bűncselekmények elkövetésétől, mert a büntetéstől fél, hanem azért, mert erkölcsi értékrendjük kizárja azon magatartások tanúsítását, amelyek nem felelnek meg a társadalom elvárásainak. 3. A büntetőjog forrásai Jogforrás a törvényhozó akaratának meghatározott módon és formában való kifejezése. A büntetőjogban csak törvény lehet jogforrás! Ez a tétel megfelel a nullum crimen sine lege elvben megfogalmazott követelményeknek, és ezt a tételt rögzíti a Btk. is. Az írott jogforrások között nem találunk más jogszabályformát, amelynek a büntetőjogban jogforrási ereje lenne. Bizonyos közvetett szerepük azonban van mai büntetőjogunkban egyéb jogszabályoknak is. E jogszabályok lehetnek törvénynél alacsonyabb rendűek is: kormányrendelet, miniszteri rendelet, stb. Hatályos büntetőjogunk fontosabb jogforrásai: • a 2012. évi C. törvény A Büntető Törvénykönyvről, • az 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, • a 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (Bv. Kódex). 4. A Büntető Törvénykönyv

A Btk. két-évszázados fejlődésének eredményeképpen Általános, Különös és Záró Részre tagozódik. Az általános részi rendelkezések a törvényesség elvét, a joghatóságára vonatkozó rendelkezéseket, a büntetőjogi felelősség feltételeit, módozataira, a bűncselekmény fogalmát, a büntethetőség általános feltételeit, a kiszabható büntetéseket és intézkedéseket, valamint a fiatalkorúakra és a katonákra vonatkozó eltérő sajátosságokat tartalmazzák, a. A különös részi rendelkezések meghatározzák az egyes bűncselekmények törvényi tényállásait, továbbá azt, hogy az elkövetőkkel szemben milyen jogkövetkezmények alkalmazhatók. A záró rész az értelmező rendelkezéseket és a hatályba lépésre vonatkozó rendelkezéseket tartlamazza. Az Általános és a Különös Rész is fejezetekre tagozódik. A Btk. összesen negyvenöt fejezetből áll. Az Általános Részt huszonkettő (I-XII.), a Különös Részt pedig huszonhárom (XIII-XLV.) fejezet alkotja. 9

A fejezeteken, illetve a címeken belül kisebb szerkezeti egység a szakasz (paragrafus). A szakaszon belül további tagolás végezhető. A szakasz állhat: bekezdésekből, fordulatokból, pontokból és alpontokból.

A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZE 1. A bűncselekmény 1.1. A bűncselekmény fogalma A bűncselekmény fogalma a büntetőjog egyik központi eleme. A fogalom kialakulása a XIX. századra tehető. Ekkor jelentek meg a polgári fejlődés adott szintjét elért államok - koruknak megfelelően - modern szemléletű büntető kódexei. A XIX. század első és második harmadában a nullum crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény nélkül) elvét érvényesítő kódexek jelentek meg. A maga korában haladó jogelv, amely a nemesség és a polgárság jogegyenlőségének tükröződése, bűncselekményfogalomban való érvényesítése önmagában azonban nem hordoz tartalmi jegyeket. Hiszen ez az elv pusztán azt jelentette, hogy bűncselekmény az, amit a törvény annak nyilvánít. Klasszikus példa erre az 1878. évi V. törvény, a Csemegi kódex első szakasza, amely szerint: "Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a törvény annak nyilvánít." A XIX. század utolsó harmadában a büntető jogtudomány fejlődésének eredményeképpen megjelentek a bűncselekmény-fogalomban a tartalmi elemek is. Fokozatosan levált a tényállásszerűségről a jogellenesség (a tényállásszerű cselekmény még nem biztos, hogy jogellenes is, pl. jogos védelem, végszükség), majd elkülönültek a szubjektív és objektív fogalmi elemek. Kialakult a bűnösség (szándékosság és gondatlanság) kategóriája is. Bár a századfordulón nem volt egységes bűncselekmény-fogalom, de a múlt század végére bűncselekményen lényegében azt a cselekményt értették, amely tényállásszerű, jogellenes és bűnös. E meghatározás hatásai mai bűncselekmény-fogalmunkon is érezhetőek. A hatályos Btk. a bűncselekményt a következő képen határozza meg: „4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.” Az idézett rendelkezésből megállapítható, hogy a jogalkotó a bűncselekményt a következő fogalmi elemekkel írja le: • cselekmény (tevés vagy mulasztás; tevés pl lopás; mulasztás pl segítségnyújtás elmulasztása, tartás- feljelentés elmulasztása, cserbenhagyás) nincs meghatározva, hogy a bűncselekményt tevéssel vagy mulasztással valósítják-e meg, mert mindkettővel lehet (gondatlan emberölés pl ha valaki mérget tesz az üvegbe, de nem írja rá, valaki megissza és meghal; magánlaksértés esetén az elkövető bemegy a lakásba az tevés, marad a lakásban az mulasztás)

10

• • •

társadalomra veszélyesség (az a tevés vagy mulasztás, mely Magyarország Alaptörvényében meghatározott állami, társadalmi, gazdasági rendet, valamint mások személyét vagy jogait sérti, veszélyezteti) büntetendőség (amire a törvény büntetés kiszabást rendeli) bűnösség - szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett cselekmény (bizonyított, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el)

1.2. A bűnösség A bűnösség az általános törvényi tényállás szükséges eleme. Pszichológiai értelemben a beszámítási képességgel rendelkező ember akaratának meghatározott minőségét jelenti. Az akaratnak ez a minősége úgy jön létre, hogy a jogsértésre irányuló, és az attól visszatartó motívumok összeütközése során az előbbiek kerekednek felül. A Btk. A bűnösség két alakját szabályozza, a szándékosság és a gondatlanság. 1.2.1 A szándékosság A Btk. 7.§.-a szerint: „7. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.” A szándékosságot érzelmi és értelmi (tudati) oldalra bontva vizsgáljuk a szándékosság két formája között tesz különbséget: - az egyenes szándék és - az eshetőleges szándék. A szándékosság fogalmilag súlyosabb alakzatával, egyenes szándékkal követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja. A szándékosság fogalmilag enyhébb alakzatával, eshetőleges szándékkal követi el a bűncselekményt, aki tudja, hogy magatartása következtében társadalomra veszélyes, vagy nagyobb fokban veszélyes következmények is beállhatnak - e következményeket nem kívánja -, de bekövetkezésükbe belenyugszik, velük szemben közömbös. Vannak olyan bűncselekmények, amelyek csak egyenes szándékkal követhetők el. (tényállásuk célzatot is tartalmaz pl.: a lopás) 1. 2.2 A gondatlanság A Btk.8 .§.-a szerint: „Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.”

11

A gondatlanság a bűnösség enyhébb alakzata. Bűncselekménynek rendszerint csak a szándékos elkövetések minősülnek, így ha a jogalkotó a gondatlanságnak is jelentőséget tulajdonít, a gondatlanságból történő elkövetést kifejezetten büntetni rendeli. Az idézett törvényi rendelkezés alapján a gondatlanságnak két fajtáját különböztetjük meg: • a tudatos gondatlanságot és • a hanyag gondatlanságot. A tudatos gondatlanság magában foglalja a magatartás lehetséges következményeinek előrelátását (ez az értelmi oldal), illetve az e következmények elmaradásához fűződő könnyelmű bizakodást (ez az érzelmi oldal). Tudatos gondatlanság esetén az elkövető magatartásának lehetséges következményeit értelmileg nem fogadja el, hanem azok valószínű elmaradásának a tudatában cselekszik. Hanyag gondatlanság esetén az elkövetéskor hiányzik a bűncselekményhez fűződő aktuális pszichikus viszony. Sem az elkövető értelmi világa, sem az érzelmei nem fogják át a tárgyi oldal ismérveit. Aki nem látja előre magatartása lehetséges következményeit, ezekhez nem is tud érzelmileg viszonyulni. Ami nem jut eszünkbe, azt nem kívánhatjuk, nem nyugodhatunk bele, elmaradásában könnyelműen nem bizakodhatunk. Hanyag gondatlanság esetén hiányzik az értelmi és az érzelmi oldal is. Hanyag gondatlanság esetén az elkövető bűnössége abban áll, hogy a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja magatartása során. Ennek következtében nem is jelenhet meg semmilyen kép a tudatában, magatartásának - egyébként elkerülhető - lehetséges következményeiről. 1.3. A bűncselekmény fajtái A bűncselekményeket súlyuk - társadalomra való veszélyességük - szerint differenciálhatjuk. A Btk. bűntetteket és vétségeket különböztet meg. A Btk. 5.§-a szerint: 5.§"(1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség." Az idézetből látható, hogy az elhatárolás a bűncselekmény büntetési tétellel fenyegetettségén, illetve a bűnösség formáján alapul. Minél többre értékeli a jogalkotó egy magatartás társadalomra veszélyességét, az adott magatartás tanúsítóját, annál magasabb büntetési tétellel fenyegeti. A Btk. Különös Része minden esetben utal a bűntetti vagy vétségi formára. A fentieket összefoglalva: Vétségek: • a kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekmények, • a gondatlan bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, tekintet nélkül a büntetési tételre, • azok a szándékos bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, amelyek legfeljebb kétévi szabadságvesztéssel vagy enyhébb büntetéssel büntetendők.

12

Bűntettek: • azok a szándékos bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, amelyek kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel büntetendők. Az elhatárolásnál az adott bűncselekmény - a törvényben meghatározott - büntetési tételének felső határa, nem pedig a kiszabott büntetés az irányadó. 1. 4. A szándékos bűncselekmény megvalósulási szakaszai A szándékos bűncselekmények kifejlődésének folyamata a következő szakaszokra bontható: • a szándék kialakulása, • az előkészület, • a kísérlet és • a befejezett bűncselekmény. A gondatlan bűncselekmények kizárólag befejezett bűncselekményként léteznek, tehát nincsenek megvalósulási szakaszai. 1. 4.1. A szándék kialakulása Minden szándékos bűncselekmény létrejöttének első szakasza a szándék kialakulása. Az emberi magatartás belső hajtóerő által motivált, meghatározott célok, szükségletek kielégítésére irányuló magatartás. Ezek a motívumok, szükségletek hozzák létre az elkövető tudatában a bűncselekmény elkövetésének szándékát. A szándék tehát tudati jelenség. Annyit jelent, hogy az elkövető tudatában megjelenik a tanúsítandó magatartás, annak következményei, s ezeket kívánja, illetve létrejöttükbe belenyugszik. A szándék azonban önmagában nem lehet bűncselekmény, amíg a külvilágban nem realizálódik valamilyen magatartás formájában. 1. 4. 2. Az előkészület A Btk. 11.§ (1) bekezdése szerint: "(1) Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik." A szándék kialakulását követően a bűncselekmény megvalósulásának második szakasza az előkészület. A bűncselekmény ezzel jelenik meg a külvilágban, büntetőjogilag értékelhető magatartás formájában. Ez a magatartás azonban még nem a bűncselekmény elkövetési magatartása, hanem az arra történő büntetőjogilag értékelt felkészülés. A magyar Btk. nem minden bűncselekmény előkészületét bünteti, hanem kiválasztja a legsúlyosabb bűncselekményeket, és csak ezeknél rendelkezik az előkészület büntetendőségéről. Tehát annak ellenére, hogy a legtöbb szándékos bűncselekménynél megtalálható az elkövetésre való felkészülés, szoros értelemben vett előkészületről csak akkor beszélhetünk, ha az adott bűncselekmény előkészületét a törvény külön büntetni rendeli. Az előkészület büntetendőségére vonatkozó külön rendelkezések a Különös Részben az egyes 13

bűncselekmények törvényi tényállásainál vannak megfogalmazva. Az is előfordul, hogy a törvény az előkészületi magatartást minősíti büncselekménnyé. 1. 4. 3. A kísérlet A Btk. 10.§ (1) bekezdése szerint: "Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be." A törvény idézett rendelkezése, amely meghatározza a kísérlet fogalmát, eligazítást ad abban, hogy hol húzódnak a kísérlet határai. E szerint a kísérlet a szándékos bűncselekmény elkövetésének megkezdésével veszi kezdetét. A gyakorlatban az egyes bűncselekmények elkövetési magatartásának pontos ismerete szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani az elkövetési magatartás kezdetét, és el tudjuk határolni az előkészületi magatartásokat a kísérlettől. Aktív magatartással megvalósított bűncselekményeknél (pl. a lopásnál) az elvétel, mint elkövetési magatartás megkezdésével lép a bűncselekmény a kísérlet szakaszába. Ez annyit jelent, hogy a tettes a lopásnál megkezdi azt a magatartást, amellyel az eredeti birtokos hatalmi köréből a dolgot kivonja. Azoknál a bűncselekményeknél, amelyeknél tényállási elem az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő elkövetés, a bűncselekmény az erőszak alkalmazásával, illetve a fenyegetés megkezdésével kísérleti szakaszba kerül (pl. a zsarolás). Többmozzanatú bűncselekményeknél az első magatartásmozzanat megkezdésével a kísérlet szakaszába jut a bűncselekmény (pl. a rablásnál az idegen dolog elvétele érdekében tanúsított erőszak alkalmazásának megkezdésével a kísérlet megállapítható). Összegezve megállapíthatjuk, hogy amíg az előkészület a védett jogi tárgy távoli, a kísérlet a közvetlen veszélyeztetését jelenti. A kísérlet a bűncselekmény befejezetté válásáig tart. A Btk. 10.§ (2) bekezdése szerint: "A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni." A Btk. a kísérleti szakaszban maradó bűncselekményekre nem határoz meg önálló büntetési tételeket, hanem a befejezett bűncselekmény büntetési tételének keretei alkalmazandók a kísérletre is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kísérletet feltétlenül úgy kell büntetni, mint a befejezett bűncselekményeket. A büntetési tétel keretein belül a bíróságnak mérlegelési lehetősége van, s a bírói gyakorlat általában enyhébb büntetéseket alkalmaz kísérlet esetén, összhangban a büntetés kiszabásának elveit meghatározó szabállyal. E szerint a büntetésnek a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez kell igazodnia, az pedig vitathatatlan, hogy a kísérlet kevésbé veszélyes a társadalomra, mint a befejezett bűncselekmény.

14

A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. 1. 4. 4. A befejezett bűncselekmény A bűncselekmény teljes megvalósulását, a Különös Részben megfogalmazott törvényi tényállás teljes kimerítését nevezzük befejezett bűncselekménynek. Gondatlan bűncselekmények esetén ez az egyetlen megvalósulási szakasz, a szándékos bűncselekmények kifejlődésének pedig ez az utolsó szakasza.

2. A bűncselekmény alanya Minden bűncselekmény szükségszerű eleme az alany. A Btk. által megfogalmazott elkövetői körbe tartozó személyek (tettesek és részesek) az általános törvényi tényállás rendszerében az alany kifejezéssel vannak jelölve. Vagyis az alany kifejezés nem azonosítható csupán a tettesekkel, hanem felöleli a részeseket is. Ezen okból az általános alannyá válás feltételeivel a bűncselekmény részeseinek is rendelkezniük kell. Alanynak nevezzük azt az elkövetőt, akit a bűncselekmény megvalósítása miatt felelősségre lehet vonni, akivel szemben büntetést is lehet alkalmazni. Alany tehát a büntethető elkövető. 2.1. Az alannyá válás feltételei Bűncselekmény alanya (tettese és részese) csak: • a bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltött • legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkező, (felismerési és cselekvési képesség) ha az elkövető az elkövetéskor rendelkezik a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel • természetes személy (élő ember) lehet. A BTK 16. §-a szerint: „Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.” A BTK 105. §-a szerint: „Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetéskor 12. életévét már betöltötte, de a 18. életévét még nem.” Az elkövetéskor 14. életévét még be nem töltött személy még gyermekkorú. Vele szemben a gyámhatóság alkalmazhat védő-óvó intézkedést. 15

A fentiek alapján a főszabály az, hogy a fiatalkorú az az elkövető, aki a 14. életévét már betöltötte, de a 18. életévét még nem. Emellett azonban a 12. életévét betöltött, de 14. életévét még el nem ért bűnlekövető büntetőjogi felelősségre vonásának feltételeit is megteremti a törvényt, ennek egyik feltétele az, hogy az általa elkövetett cselekmény a 16. §-ban megjelölt bűncselekmények valamelyikét valósítsa meg, másik pedig az, hogy rendelkezzék a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges belátással. A belátási képességnek két egymást feltételező eleme van: • a felismerési és • az akarati képesség. Beszámítási képességgel rendelkezik az, aki képes arra, hogy a felismeréséhez viszonyítva akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Az elkövető több más feltétel megléte esetén is csak akkor büntethető, ha legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett az elkövetési magatartás tanúsításakor. A bűncselekmény elkövetője jogi személy nem lehet. A beszámítási képesség emberi, személyhez kötött képesség. Bűncselekmény természetesen jogi személy működésének keretei között is megvalósulhat (pl.: környezetkárosítás vagy természetkárosítás). Azonban ezekben az esetekben is a jogi személy kereteiben tevékenykedő természetes személyek tartoznak büntetőjogi felelősséggel. 2.2. A speciális alany A Btk. Különös Része a tettesre utalva többnyire az, "aki" kifejezést használja, amellyel egyben azt is jelzi, hogy az ilyen bűncselekmény tettese bárki lehet, aki megfelel az általános alannyá válás feltételeinek. Vannak olyan bűncselekmények is, amelyek tettese csak olyan személy lehet, aki az általános alannyá válás feltételein túl további követelményeknek, egyéb ismérveknek is megfelel. Az ilyen személyt speciális alanynak nevezzük. A speciális alanyiságot megállapító többletismérvek a következők lehetnek: • állampolgárság (pl. hazaárulás), • foglalkozás (pl. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés), • állás-hivatás (pl. bántalmazás hivatalos eljárásban),fokozott büntetőjogi védelem és felelősség • állapot (pl. fogolyszökés, fogolyzendülés) • elkövető neme (az újszülött megölése az emberölés minősített esete, melyet csak az anya követhet el). 2.3. A bűncselekmény elkövetői A bűncselekmény elkövetőit gyűjtő fogalomként határozza meg a Btk. Elkövetők a tettesek és részesek, azaz mindazok a személyek, akik a bűncselekmények megvalósításában a magyar büntetőjog szerint közreműködhetnek. A Btk. 12.§-a szerint: 16

„Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek)” 2.3. 1. A tettesség A tettesek képezik a társadalomra nagyobb veszélyességet jelentő kört, hiszen ők azok, akik a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítják. Tettesi magatartás hiányában bűncselekmény nem jöhet létre, a részesi magatartások mindig valamely tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak. A Btk. Különös Részében megfogalmazott egyes törvényi tényállások a tettesi magatartás fogalmazzák meg. A törvény a tettest általában az " aki" szóval jelöli, amely rendszerint az általános alannyal azonos. A Btk. a tettesek három csoportját határozza meg, úgymint az önálló tettes, a társtettes, és a közvetett tettes. 2.3.1.1. A tettes (önálló tettes) A Btk. 13.§ (1) bekezdése szerint: "Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja." Az önálló tettesség a leggyakrabban megvalósuló tettesi minőség. Gondatlan bűncselekményeknél az egyetlen tettesi minőség az önálló tettesség. Az önálló tettes a bűncselekmény törvényi tényállását - egészben vagy részben - maga valósítja meg. A bűncselekmény elkövetéséhez bármilyen eszközt használhat, ez az önálló tettességen nem változtat, az elkövetési magatartás megvalósításában azonban más személy nem vehet részt. Kivételesen egy bűncselekménynek több önálló tettese is lehet. Néhány bűncselekmény megvalósulásához eleve több személy együttműködése szükséges. Ezek jellegük folytán csak több személy által valósíthatók meg. Éppen ezért nincs helye e bűncselekményeknél társtettesi minőség megállapításának, minden tettes önálló tettesként felel. Ilyen bűncselekmény például: a fogolyzendülés is, amely több fogoly együttes cselekvését feltételezi, illetve követeli meg. 2.3.1.2. A közvetett tettesség a Btk 13.§ (2)bekezdése értelmében „(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.” A közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Eszerint közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, erőszak, fenyegetés miatt nem büntethető, vagy tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg. 17

A közvetett tettes bűnössége csak szándékos lehet, mert a nem büntethető személyt, mint eszközt használja fel. Tudatában tükröződnie kell a felhasznált személy magatartásának, annak lehetséges következményeivel együtt, ezeket kívánnia kell, de legalább belenyugodnia bekövetkezésükbe, valamint tisztában kell lennie azzal is, hogy saját magatartásának hatására jött létre a bűncselekmény. Közvetett tettesnek tekinthető az az elöljáró, akinek a parancsára a katona bűncselekményt követ el. A Btk. 130.§ (1-2) bekezdése szerint: „(1) Nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. (2) A parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó is tettesként felel, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, egyébként a parancsot adó közvetett tettesként felel.” Abban az esetben, amikor a katona nem tudja, hogy a parancsnak megfelelő magatartás tanúsításával bűncselekményt valósít meg - tehát tévedésben van - klasszikus közvetett tettességgel állunk szemben. Amikor azonban a katona maga is felel a parancsra végrehajtott cselekményért - mivel tudta, hogy a parancs bűncselekmény elkövetésére vonatkozott sajátos helyzet áll elő. Mindkét személy büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az idézett törvényi rendelkezés szerint az elöljárót ez esetben is tettesként kell felelősségre vonni, holott magatartása sem az önálló, sem a közvetett tettesség feltételeinek nem felel meg. 2.3.1.3. A társtettesség A Btk. 13.§ (3) bekezdése szerint: "Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg." Társtettességről akkor beszélünk, ha legalább két, büntetőjogilag felelősségre vonható személy vesz részt az elkövetésben oly módon, hogy a bűncselekményt: • közösen és • szándékegységben valósítják meg. A társtettesség megállapításának fenti két feltétele a törvény szövegéből következik. A feltételek bármelyikének hiánya esetén nem jön létre társtettesség. A bűncselekmény közös megvalósítása, mint a társtettesség megállapíthatóságának objektív feltétele, az elkövetési magatartás tanúsításában való együttes részvételt jelenti. Nem jelenti azonban azt, hogy a társtettesek mindegyike teljes egészében fejtse ki az elkövetési magatartást, hanem csak annyit, hogy mindketten valósítsák meg annak egy-egy elemét, mozzanatát. A közös elkövetés a különböző bűncselekmény típusoknál eltérően alakulhat. Az elkövetési magatartásként tevékenységet meghatározó tényállásoknál szükséges az aktív magatartásban való részvétel. Többmozzanatú bűncselekményeknél például rablás, erőszakos közösülés, elegendő a társtettesség megállapításához, hogy az egyik elkövető az első, a másik pedig az elkövetési magatartás másik mozzanatát valósítsa meg, vagyis létrejöhet egyfajta "munkamegosztás". 18

A személy elleni erőszakos bűncselekmények, pl: tevéssel megvalósított emberölés esetében a társtettesi közreműködés minimuma, hogy a sértett testére az egyik tettestárs erőszakos ráhatást gyakoroljon, őt védekezésében fizikailag megakadályozza. 2.3. 2. A részesség Részeseknek azokat az elkövetőket nevezzük, akik tényálláson kívüli magatartás tanúsításával vesznek részt a bűncselekmény megvalósításában. Amíg tehát tettesi alapcselekmény hiányában nem jöhet létre bűncselekmény, addig a részesi közreműködés nem szükségképpeni feltétele a tényállások megvalósításának. Ennyiben a részesség általában kisebb társadalomra veszélyességű, mint a tettesség. A részesek: a felbujtó és bűnsegéd Mindkét részesi magatartást jellemzi: • a járulékos jelleg, • az azonos büntetési tétel • a részesi magatartás tényálláson kívülisége és a • csak szándékos bűncselekményhez való kapcsolat. A járulékosság lényege és alapja az, hogy részesi magatartás mindig csak tettesi alapcselekményhez járulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tettesi alapcselekmény feltétlenül büntethető kell, hogy legyen. Például: a hozzátartozó sérelmére elkövetett lopás bűntetténél a magánindítvány hiánya miatt a tettes nem büntethető, a részest azonban miután ő nem hozzátartozó büntetőjogi felelősség terheli. A részes általában osztja a tettes jogi sorsát, vagyis azonos bűncselekményért felel, mint a tettes. Azonos a törvény által kilátásba helyezett büntetési tétel is. A részesi magatartás mindig tényálláson kívüli magatartás. Eszerint a részes tényállási elemet nem valósíthat meg, az elkövetési magatartásban nem vehet részt, mert ez esetben társtettessé válna. 2.3.2.1 A felbujtó A Btk. 14.§ (1) szerint: " Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír." A felbujtó elkövetési magatartását a törvény a "rábír" kifejezéssel határozza meg. A rábírás megvalósulhat rábeszélés, meggyőzés, különféle előnyök, jutalom kilátásba helyezésével. Bármilyen konkrét formában valósul is meg a rábírás, tartalmilag azt jelenti, hogy: • kialakítja a tettesben a bűncselekmény elkövetésének szándékát, vagy • a formálódó tettesi szándék végleges kialakulásához a döntő indító okot szolgáltatja. Mindkét esetben közös vonás, hogy a felbujtó rábíró tevékenységének hiányában a tettesi szándék, ennek megfelelően a bűncselekmény nem jönne létre.

19

Általában a bűnözésre, bűnöző életmódra történő rábeszélés akkor sem tekinthető felbujtói magatartásnak, ha ennek hatására a tettes bűncselekményt követ el. Tehát, a felbujtó szándékának konkrét, meghatározott bűncselekmény elkövetésére kell irányulnia. A felbujtásnak eredményesnek kell lennie, ugyanis járulékos jellegéből következik, hogy a felbujtás csak akkor állapítható meg, ha ennek hatására a tettesi alapcselekményt legalább megkísérelték. A sikertelen felbujtás amennyiben az adott bűncselekmény előkészületét a törvény büntetni rendeli, előkészületként kell értékelni. 2.3.2.2. A bűnsegéd A Btk. 14.§ (2) bekezdése szerint: "Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt." A bűnsegéd elkövetési magatartása szándékos segítségnyújtás a bűncselekmény elkövetéséhez. Ebből a meghatározásból következik, hogy a bűnsegéd nem vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, az elkövetési magatartás megvalósításában, csak megkönnyíti, előmozdítja a tettes cselekményét. A segítségnyújtás természetének megfelelően kétféle formában nyilvánulhat meg, így a bűnsegély két formáját különböztethetjük meg: • a fizikai és a • pszichikai bűnsegélyt. A fizikai bűnsegély az elkövetéshez nyújtott tárgyi, fizikai segítség. Ez megnyilvánulhat valamely akadály leküzdésében, elhárításában való részvételben, valamilyen eszköz biztosítása a tettesnek az elkövetéshez, a helyszínen történő figyelés (falazás), stb. A fizikai bűnsegély általában aktív magatartást feltételez, de történhet mulasztással is (például: az üzletvezető a tettessel megbeszélve a lopás megkönnyítése érdekében nyitva hagyja a raktár ajtót.) A pszichikai segítségnyújtás lényegét tekintve hasonló a felbujtáshoz. A pszichikai bűnsegéd szándékerősítő hatást fejt ki a tettesre. Ez megnyilvánulhat tanácsadásban, bátorításban, a bűncselekmény utáni segítségnyújtás előzetes megígérésében, stb. 3. A büntethetőségi akadályok A tananyag előző részeiben foglalkoztunk azokkal a feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valamely magatartás bűncselekménynek minősüljön. Láttuk, hogy a bűncselekmény létrejöttéhez az szükséges, hogy a cselekmény tényállásszerű legyen, ne forogjon fenn társadalomra veszélyességet kizáró ok és az elkövetőt bűnösség, terhelje. Ha a cselekmény társadalomra veszélyessége, vagy az elkövető bűnössége hiányzik, annak ellenére nem jön létre bűncselekmény, hogy a konkrét cselekmény formailag kimeríti valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Most megismerjük azokat a büntethetőségi akadályokat, amelyeknek megléte esetén a törvényi tényállást megvalósító személyt nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni. Tekintettel arra, hogy a büntethetőségi akadályok jogi természete különböző, a törvény két csoportra osztja ezeket: • a büntethetőséget kizáró és 20

•

a büntethetőséget megszüntető okokra.

A Btk. az első csoportba sorolja azokat a körülményeket, amelyek jelentkezése esetén az elkövető cselekménye csak látszólag meríti ki valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Ilyenkor ugyanis már a cselekmény megvalósításának pillanatában hiányzik a bűncselekmény fogalmi ismérveinek valamelyike, ezért nem is jön létre bűncselekmény. A bűncselekmény létrejöttét kizáró körülményeket, büntethetőséget kizáró okoknak nevezzük. A második csoportot, a büntethetőséget megszüntető okok alkotják. Ezeknél az elkövető cselekménye bűncselekménynek minősül, az elkövető azonban mégsem büntethető, mivel a büntethetőséget megszüntető okok az eredetileg létezett büntethetőséget utólag megszüntetik. A büntethetőséget kizáró, illetve megszüntető okok között az az alapvető különbség, hogy a kizáró okok esetén egyáltalán nem beszélhetünk bűncselekményről, míg a megszüntető okok jelentkezésekor a bűncselekmény létrejön ugyan, de az elkövető megbüntetésére nem kerülhet sor az elkövetés után felmerült körülmény (pl. az elkövető halála) miatt. 3. 1. A büntethetőséget kizáró okok A Btk. 15. § Az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza: a) a gyermekkor, b) a kóros elmeállapot, c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, e) a jogos védelem, f) a végszükség, g) a jogszabály engedélye, h) a törvényben meghatározott egyéb ok. 3.1.1. A jogos védelem A Btk. 22.§ (1) bekezdései szerint: "Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet." 3.1.1.1. A jogtalan támadás A jogos védelem intézménye olyan támadások elhárítását szolgálja, amelyek embertől erednek. A támadás csak aktív, jogtalan emberi magatartással valósítható meg. (Az állat támadása és a természeti erők hatására, vagy az emberi mulasztás eredményeképpen kialakult veszélyhelyzet nem jogos védelmi helyzetet keletkeztet, hanem végszükséget eredményez.) 21

A jogos védelmi helyzet keletkeztetésére az a jogtalan támadás alkalmas, amely büntetőjogi értelemben véve jogtalan. A támadással tehát valamely bűncselekmény törvényi tényállását kell kimeríteni. A támadás irányulhat személyek és javak ellen. A jogtalan támadásnak e jogtárgyak ellen kell "intézettnek" lennie, vagy ezeket kell közvetlenül fenyegetnie. "Intézett támadásról" akkor beszélünk, ha a támadás már ténylegesen megkezdődött. A "közvetlenül fenyegető támadás" az jelenti, hogy a támadás megkezdésének nincs akadálya, azaz a támadás rövid időn belüli bekövetkezésétől kell tartani. Nem kívánja meg a törvény, hogy a megtámadott kivárja a támadást, azt azonban feltételül szabja, hogy a fenyegetés közvetlen legyen. Nincs jogos védelmi helyzetben, aki tévesen azt feltételezi, hogy meg akarják támadni. A vélt jogos védelmi helyzetben lévő magatartása nem a jogos védelem, hanem a társadalomra veszélyességben való tévedés szabályai szerint bírálandó el. Amennyiben a támadó és a megtámadott is a jogtalanság talaján áll, egyikük sem hivatkozhat a jogos védelemre. Nem keletkeztet jogos védelmi helyzetet a kiprovokált támadás sem. 3. 2. A büntethetőséget megszüntető okok A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak második nagy csoportját, a büntethetőséget megszüntető okok alkotják. Ezek fennforgása esetén a cselekmény az elkövetéskor bűncselekménynek minősül, később azonban - az elkövetéstől az elbírálásig terjedő időben olyan, a törvényben meghatározott körülmény áll be, amely miatt a büntethetőség utólag megszűnik. A Btk. 25.§-a szerint: "A büntethetőséget megszünteti: a. az elkövető halála, b. az elévülés, c. a kegyelem, d. tevékeny megbánás e. a törvényben meghatározott egyéb ok." A büntetés végrehajtását kizáró okokat a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény tartalmazza: 27. § (1) A büntetés végrehajtását kizárja: a) az elítélt halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) törvényben meghatározott egyéb ok.

22

4. A szankciórendszer A hatályos Btk. szankciórendszere dualista jellegű, büntetéseket és intézkedéseket tartalmaz. A kettősség elsősorban a büntetések és intézkedések eltérő tartalmi sajátosságaiban és alkalmazási elveiben nyilvánul meg. A büntetés célja a Btk. 79.§-a szerint: "A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el." A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány, ami azt jelenti, hogy azzal a személlyel szemben kerül alkalmazásra, aki valamely bűncselekmény törvényi tényállását kimerítette. E meghatározás szerint a büntetés - tartalmát tekintve - joghátrányokozás. A bíróság a büntetés kiszabásával az elítéltet valamely "értékétől" (pl. szabadság, vagyon, állampolgári jogok) fosztja meg. A joghátrányokozás az elítélttel szemben nem öncélú, nem az elkövetett cselekmény megtorlását szolgálja. A büntetés célja az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése. A büntetés újabb cselekménytől visszatartó hatásának érvényesülnie kell a megbüntetett személlyel szemben (ez a speciális prevenció), de érvényesülnie kell a társadalom többi tagjával szemben is (ez a generális prevenció). A büntetések - alkalmazása elsősorban az elkövetett cselekmény súlyához és az elkövető bűnösségének fokához igazodik. Megkülönböztethetők: • nevelő, • gyógyító és • a társadalom védelmét szolgáló intézkedések. Közös sajátosságuk, hogy elsősorban az elkövető személyére tekintettel kerül sor alkalmazásukra, az elkövető speciális személyi vonásai értékelésére szolgálnak. A Btk. egyes esetekben vagylagos büntetési tételeket ír elő. A jogalkotó egyes törvényi tényállások megvalósítása esetére nem egy büntetési nemet helyez kilátásba, hanem lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak több büntetési nem közti választásra (a szabadságvesztés büntetés mellett vagylagosan szerepel a közérdekű munka és a pénzbüntetés). A jogalkotó nemcsak a büntetés nemének, hanem mértékének meghatározása során is nagy szabadságot biztosít a jogalkalmazónak. A Btk. különös részében az egyes bűncselekmények megfogalmazásakor a cselekmény társadalomra veszélyességének értékelése alapján határozza meg a bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazható büntetési nemeket, és az adott büntetési tétel legkisebb és legnagyobb mértékét.

23

4.1. A büntetések A BTK szerint: „33. § (1) Büntetések a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás. (2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás. 4.1.1. A szabadságvesztés A szabadságvesztés - mint büntetési nem - viszonylag rövid múltra tekinthet vissza. Az ókorban és a középkor első felében ismert börtönök nem a büntetés végrehajtására, hanem annak biztosításra szolgáltak, hogy a gyanúsított bíróság elé állítása megtörténhessék. Az uralkodó büntetési nem ekkor a halálbüntetés volt, amely a különböző testi büntetésekkel és a pénzbüntetéssel együtt jól megfelelt a kor büntetési célokra vonatkozó felfogásának. A XVI. században jelenik meg a mai értelemben vett szabadságvesztés, de természetesen a maitól eltérő céllal és tartalommal. A törvény a szabadságvesztés két változatát szabályozza: • az életfogytig tartó és • a határozott ideig tartó szabadságvesztést. A BTK. 35. és 36. szakaszai szerint: „35. § (1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani.” „36. § A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt év.” Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Az Alkotmánybíróság 89/B/1990/7. számú határozatával megállapította, hogy a „halálbüntetés alkotmányellenes”, majd a 23/1990.(10.31.) AB. határozat megsemmisítette a halálbüntetésre vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a

24

halálbüntetés megszűnését követően az egyetlen lehetséges eszköz maradt a társadalomra különösen veszélyes cselekmények elkövetőivel szemben. A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb időtartamát a törvény három hónapban állapítja meg, leghosszabb időtartamát pedig húsz évben. Bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt évben. A Btk. Különös Része a szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetén meghatározza azt a büntetési tételkeretet, amelyen belül a jogalkalmazó a szükséges mértékű büntetést kiszabhatja. A szabadságvesztés fegyház, börtön, fogház fokozatban kerül végrehajtásra. Fegyházban kell végrehajtani: - az életfogytig tartó szabadságvesztést, - a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha azt a törvényben meghatározott bűncselekmények elkövetése miatt szabják ki (pl. emberiség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények; emberölés, emberrablás, emberkereskedelem minősített esetei) - a többszörös visszaeső, vagy a bűnszervezetben történő elkövetés esetében a kétévi vagy ennél hosszabb idejű szabadságvesztést. Börtönben kell végrehajtani a szabadságvesztést - az előbbiekben leírt eseteket kivéve -, ha bűntett miatt szabták ki, illetve vétség miatt szabták ki, de az elítélt visszaeső. Fogházban kell végrehajtani: - a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső, - az elzárást, - az átváltoztatott szabadságvesztést. A feltételes szabadságra bocsátás a határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén 2014. július 1-jét megelőzően (az új BTK hatályba lépése előtt) hozott ítéletek esetén az 1978. évi IV. törvény értelmében (régi BTK) az alábbi szabályt kell alkalmazni: „47. § (1) A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha – különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elítélt – fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább négyötöd részét, – börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét, – fogházban végrehajtandó büntetésének legalább kétharmad részét kitöltötte.” (3)52 Három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső. 2014. július 1-jét követően (az új BTK hatályba lépése) az alábbi szabályokat kell alkalmazni: 25

„38. § (1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy - a (4) bekezdésben meghatározott esetekben - azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.” Feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha a feltételes szabadságra bocsátást lehetősége nem kizárt annak legkorábbi időpontja: • a büntetés 2/3-ad, • visszaeső esetén 3/4-ed, részének kitöltését követő nap, de legalább három hónap. Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső. Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. A feltételes szabadság tartamára az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll. A pártfogó felügyelet tartama azonos feltételes szabadság tartamával. A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok: • • • • •

a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani, az erőszakos többszörös visszaeső, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el, aki a szabadságvesztés letöltését a felhívásban megjelölt időpontban nem kezdte meg.

Feltételes szabadságra bocsátás életfogytig tartó szabadságvesztés esetén „42. § Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. 43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. (2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év.” 4.1. 2. A mellékbüntetés A Btk. 33.§ (2) bekezdése szerint: „Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás” 26

Közügyektől eltiltás kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabható ki. 4.2. Az intézkedések A bűncselekmények büntetőjogi következményeinek külön csoportját alkotó intézkedések jelentősen eltérnek a büntetésektől céljaikban és alkalmazási elveikben egyaránt. Az intézkedések alkalmazását - ellentétben a büntetésekkel - csak speciál-prevenciós célok alapozhatják meg. Az intézkedések alkalmazásakor - ellentétben a büntetés kiszabással - nem a cselekmény társadalomra veszélyességének vagy a bűnösség fokának van jelentősége, hanem a bíróság elsősorban az elkövető személyi sajátosságait értékeli. Sajátossága az intézkedéseknek az is, hogy amíg a büntetésekhez büntetett előéletet jelentő hátrányos jogkövetkezmények kapcsolódnak, addig az intézkedéseknek nincs ilyen hatásuk. A BTK. 63.§ (1) bekezdése sorolja fel az egyes intézkedési nemeket. E szerint: a) a megrovás, b) a próbára bocsátás, c) a jóvátételi munka, d) a pártfogó felügyelet, e) az elkobzás, f) a vagyonelkobzás, g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, h) a kényszergyógykezelés, i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések. (2) A megrovás, a próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható. (3) A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. Kiutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet. (4) Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható. Nevelő jellegű intézkedés a megrovás és a próbára bocsátás, a jóvátételi munka gyógyító jellegű, a kényszergyógykezelés, a társadalom védelmét szolgáló intézkedések pedig az elkobzás, vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és a pártfogó felügyelet.

A Büntető Törvénykönyv Különös Része Egyes bűncselekmények 1. A Minősített adat és Nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények Az állami szervek, társadalmi szervezetek, gazdálkodó szervek, stb. rendeltetésszerű működésük során sok olyan adat, tény birtokába kerülnek, illetve ilyen adatot keletkeztetnek, 27

amelyek ha illetéktelen személy tudomására jutnak, veszélyeztethetik az állam biztonságát, politikai vagy gazdasági érdekeit, illetve a cselekménnyel érintett gazdálkodó szerv valamilyen fontos érdekét. Ezért mind az államnak, mind az említett szerveknek, szervezeteknek elsőrendű érdeke a titok megtartása, védelme. 1.1. Minősített adattal visszaélés 265. § (1) Aki minősített adatot a) jogosulatlanul megszerez vagy felhasznál, b) jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé, vagy jogosult személy részére hozzáférhetetlenné tesz, minősített adattal visszaélést követ el. A minősített adat fogalma A minősített adat fogalmát A Minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény határozza meg. 3. § E törvény alkalmazásában 1. minősített adat: a) nemzeti minősített adat: a minősítéssel védhető közérdekek körébe tartozó, a minősítési jelölést az e törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott formai követelményeknek megfelelően tartalmazó olyan adat, amelyről - a megjelenési formájától függetlenül - a minősítő a minősítési eljárás során megállapította, hogy az érvényességi időn belüli nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele a minősítéssel védhető közérdekek közül bármelyiket közvetlenül sérti vagy veszélyezteti (a továbbiakban együtt: károsítja), és tartalmára tekintettel annak nyilvánosságát és megismerhetőségét a minősítés keretében korlátozza; b) külföldi minősített adat: az Európai Unió valamennyi intézménye és szerve, továbbá az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, a külföldi részes fél vagy nemzetközi szervezet által készített és törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés vagy megállapodás alapján átadott olyan adat, amelyhez történő hozzáférést az Európai Unió intézményei és szervei, az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, más állam vagy külföldi részes fél, illetve nemzetközi szervezet minősítés keretében korlátozza; A bűncselekmény tárgya Jogi tárgy: A minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott szigorúan titkos, titkos, bizalmas, illetve korlátozott terjesztésű minősítéssel megjelölt nemzeti vagy külföldi minősített adatot kell érteni. A büntetőjogi védelem a minősítés kezdeményezésétől számított 30 napig arra az adatra is kiterjed, amelynek minősítését kezdeményezték, de a minősítési eljárást a bűncselekmény elkövetésekor nem fejezték be, és az elkövető erről tudomással bír. A bűncselekmény tárgyi oldala A bűncselekménynek négy elkövetési magatartása van.

28

• • • •

jogosulatlan megszerzés, jogosulatlan felhasználás, jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé tétel, minősített adat illetékes személy részére történő hozzáférhetetlenné tétel.

Jogosulatlan megszerzés: Minden esetben aktív tevékenységet tételez fel. Az elkövető azért, hogy illetéktelenül a minősített adat a birtokába jusson, jogellenesen valamilyen aktív magatartást tanúsít. (például: a titkot tartalmazó iratot elolvassa, lemásolja, arról fotókópiát készít, ellopja, a titkos tárgyalást kihallgatja, stb.) A jogosulatlan felhasználása: Az elkövető a jogszerűen vagy véletlenül a birtokába került minősített adatot engedély nélkül vagy rendeltetésétől eltérő céllal használja fel saját, esetleg üzleti vagy a törvényben meg nem engedett más célra használja fel. A felhasználás a legkülönbözőbb tevékenység lehet. Ilyen lehet például valamely gyártási eljárás jogosulatlan bevezetése, a titok eladása, stb. Jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé tétel: Hozzáférhetővé tétel alatt azt a tevékenységet vagy mulasztást értjük, amelynek eredményeként lehetővé válik az, hogy illetéktelen személy a minősített adat birtokába jusson, azt megismerje. A hozzáférhetővé tételt megvalósíthatja mind a közlés, a közzététel, a nyilvánosságra hozás (tevékenységi magatartások), mind pedig a minősített adatok kezelését előíró szabályzat megszegésével való betekinthetővé tétele, elzárásának elmulasztása (mulasztásos magatartások), vagyis az, aki a szándékosan teremt olyan helyzetet, amelyben azt az illetéktelen személy megismerheti. Az illetéktelen személy pedig az, akinek nincs felhatalmazása a minősített adat megismerésére. A minősített adat illetékes személy részére történő hozzáférhetetlenné tétel: Az elkövetési magatartások közül a minősített adat megismerésének akadályozása ritkán fordul elő. Ez az elkövetési magatartás szükségszerűen feltételezi, hogy az elkövető a minősített adatot birtokolja, és ebben a helyzetben kirekesszen annak megismeréséből olyan személyeket, akik a megismerésre jogosultak. A leggyakoribb elkövetési módja a minősített adat megsemmisítése, használhatatlanná tétele, elrejtése, de megvalósulhat annak megváltoztatásával is. A bűncselekmény alanya Az (1) bekezdés a) pontja szerinti elkövetési magatartásokat kizárólag a minősített adat megismerésére jogosulatlan személy, míg a (1) bekezdés b) pontjában leírt magatartásokat bárki tanúsíthatja. 1.2. A Nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmények 267. § (1) Aki a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartásban kezelt adatot az adatkezelő részére hozzáférhetetlenné teszi, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz. A nemzeti adatvagyon fogalma

29

A nemzeti adatvagyon fogalmát A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény tartalmazza. 1. § E törvény alkalmazásában: 1. nemzeti adatvagyon: a közfeladatot ellátó szervek által kezelt közérdekű adatok, személyes adatok és közérdekből nyilvános adatok összessége A bűncselekmény tárgya A törvény egyes, az állam működésének szempontjából kiemelkedően fontos nyilvántartásokban kezelt adatok feldolgozását csak állami szerv, vagy állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet számára teszi lehetővé. Az ebbe a körbe tartozó nyilvántartásokban kezelt adatokhoz való folyamatos hozzáférés biztosítása az adatkezelő számára a közigazgatás folyamatos és zavartalan működésének biztosítása szempontjából olyan közérdek, amelynek megsértése indokoltás teszi a büntetőjogi szankcionálást. Nemzeti adatvagyon a közfeladatot ellátó szervek által kezelt közérdekű adtok, személyes adatok és közérdekből nyilvános adatok összessége. Az elkövetési magatartás A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartásban kezelt adatok hozzáférhetetlenné tétele az adatkezelő részére. Ez alatt a hozzáférésének vagy az adatkezelés körébe tartozó feladatok elvégzésének akadályozása, lehetetlenné tétele. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet. 1.3. A minősítésre jogosultak A minősítésre jogosultak körét a 2009. évi CLV. törvény tartalmazza. 4. § (1)4 Feladat- és hatáskörében minősítésre jogosult a) a köztársasági elnök, b) az Országgyűlés elnöke, c) az országgyűlési bizottság elnöke, d) az Alkotmánybíróság elnöke, e) a Kúria elnöke, f) a bíróság elnöke, g) az Országos Bírósági Hivatal elnöke, h) a legfőbb ügyész, i) az ügyészség vezetője, j) az alapvető jogok biztosa, k) a Magyar Nemzeti Bank elnöke, l) a Kormány tagja, m) a kormánybiztos, a miniszterelnöki biztos, n) a Kormány ügyrendje szerint működő testület vezetője, o) az autonóm államigazgatási szerv vezetője, az önálló szabályozó szerv vezetője, a kormányhivatal vezetője, 30

p) a rendvédelmi szerv központi szerve, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetője, q) a rendőrségről szóló törvényben meghatározott qa) az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv vezetője, qb) belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv vezetője, qc) terrorizmust elhárító szerv vezetője, r) az Országgyűlési Őrség parancsnoka, s) az idegenrendészeti hatóság vezetője, a menekültügyi hatóság vezetője, t) a Nemzeti Biztonsági Felügyelet vezetője, u) Magyarország külképviseletének vezetője, valamint a nemzetközi szerződésben meghatározott kötelezettségvállalás teljesítése érdekében más államhoz, nemzetközi szervezethez vagy regionális együttműködés központjába delegált önálló képviseleti hatáskörrel rendelkező személy, és v) törvény által minősítésre feljogosított személy. 2. Hivatali bűncselekmények A hivatali bűncselekmények egyik általános jellemzője, hogy elkövetőjük azokat a társadalmi viszonyokat támadja, amelyek az államapparátus szabályszerű tevékenységében testesülnek meg. Másik jellemzője, hogy aki a hivatali bűncselekmények valamelyikét elköveti, megingathatja a hivatalos személyekbe vetett általános bizalmat is. A hivatali bűncselekmények, illetve a hivatalos személy elleni bűncselekmények egyik legfontosabb speciális ismérve, hogy ezek alanya, illetve passzív alanya csak hivatalos személy lehet. A hivatalos személyek az államapparátus azon közhatalmi funkciót ellátó tagjai, akiket e körben való tevékenységükért fokozott felelősség terhel, de - éppen működésük közérdekű voltára, fontosságára tekintettel - tevékenységük fokozott jogvédelemben is részesül. A Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontja a közhatalmi jellegű tevékenységhez kötötten határozza meg a hivatalos személy fogalmát "459.§ (1) 11. pont: 11. hivatalos személy: a) a köztársasági elnök, b) az országgyűlési képviselő és a Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselő, c) az alkotmánybíró, d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár és a kormánymegbízott, e) a bíró, az ügyész és a választottbíró, f) az alapvető jogok biztosa és helyettese, g) a közjegyző és a közjegyzőhelyettes, h) az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes és a végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtó jelölt, i) a helyi önkormányzati és a nemzetiségi önkormányzati képviselő-testület tagja, j)77 a Magyar Honvédség állományilletékes parancsnoka, és az úszólétesítmény vagy a légi jármű parancsnoka, ha a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására jogosult, k) az Alkotmánybíróságnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál, a Magyar Nemzeti Banknál, 31

az Állami Számvevőszéknél, bíróságnál, ügyészségnél, minisztériumnál, autonóm államigazgatási szervnél, kormányhivatalnál, központi hivatalnál, önálló szabályozó szervnél, rendvédelmi szervnél, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, az Országgyűlési Őrségnél, fővárosi vagy megyei kormányhivatalnál, önkormányzati igazgatási szervnél, megyei intézményfenntartó központnál vagy köztestületnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, l)78 a választási bizottság tagja; A büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos szolgálati viszonyban lévő tagjai a fenti törvényi rendelkezés k.) pontja értelmében tevékenységük jellegére tekintet nélkül hivatalos személynek minősülnek. A közalkalmazotti jogviszonyban állók közül azok minősülnek hivatalos személynek, akiknek a tevékenysége a fogvatartottakkal való foglalkozáshoz közvetlenül kapcsolódik. Amennyiben a fogvatartott foglalkoztatási külső munkáltatónál történik, az őt feladatokkal ellátó és munkáját irányító "külső személy" nem minősül hivatalos személynek. Hivatali bűncselekmények • bántalmazás hivatalos eljárásban • bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában • kényszervallatás • jogellenes fogvatartás • hivatali visszaélés • közfeladati helyzettel visszaélés • jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés • jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat végzése. 2.1. Bántalmazás hivatalos eljárásban A Btk. 301.§-a szerint: 301. § (1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény különös jogi tárgya kettős, mert az államapparátus szabályszerű működésén, a hivatalos személyekbe vetett bizalmon kívül a bántalmazott személy emberi méltósága, esetleg testi épsége is sérelmet szenved. A bűncselekmény tárgyi oldala Elkövetési magatartás: a tettleges bántalmazás. A bántalmazás általában olyan követlen ráhatás más testére, ami fájdalom okozására, esetleg a becsület csorbítására irányul. Ilyen lehet az ütés puszta kézzel, a kisebb erejű rúgás. A tettleges bántalmazás csak akkor tényállásszerű, ha a vétséget az elkövető jogszerű hivatali eljárása során követi el, ebből következik, hogy a jogszerű eljáráson kívüli tettleges bántalmazás a mások által való elkövetéssel esik egy tekintet alá. E törvény szakasz megvalósulásának feltétele tehát, hogy a hivatalos személy hivatali kötelessége jogszerű 32

gyakorlása során jogtalan módszert alkalmaz. Ha viszont az elkövető eljárása jogszerűtlen, akkor a hivatali visszaélés bűntettét valósítja meg. Például: a körletfelügyelő a szabadlevegőn tartózkodásról a körletre visszavonuló fogvatartottat a ruházatának átvizsgálása közben pofon vágja. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény alanya tettesként csak az eljárást gyakorló hivatalos személy lehet. A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén büntetendő. 2.2. Kényszervallatás A Btk. 303.§-a szerint 303. § (1) Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetve ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt csoportosan követik el. (3) Aki a kényszervallatásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének körülményeit a vádirat benyújtásáig a hatóság előtt feltárja. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény jogi tárgya az államapparátus szabályszerű működésén, az állami szervek és a hivatalos személyek tevékenységébe vetett bizalmon kívül, az igazságszolgáltatás rendjének sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek. E bűncselekmény passzív alanya a kényszervallatott személy. A bűncselekmény tárgyi oldala Elkövetési magatartás: Az erőszak, a fenyegetés, vagy más hasonló módszer alkalmazása. Az erőszak fizikai kényszer, többnyire tettleges bántalmazás, testi sértés, amely alkalmas arra, hogy akaratát megtörje, vagy olyan mértékben hajlítsa, hogy ennek következtében képtelen legyen elhatározásának megfelelő magatartást tanúsítani. Megvalósulhat fizikai vagy pszichikai hatások előidézésével, így ütlegeléssel, testi kínzással, zaj- vagy fénykeltő készülékek üzemeltetésével, alvás megvonásával, kifárasztással, stb. A fenyegetés fogalmát a Btk. 459.§ (1) 7 pontja határozza meg. E szerint: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen;

33

A harmadik elkövetési magatartás a "más hasonló módszer" alkalmazása arra utal, hogy a törvény a pszichés és morális kényszer "finomabb" eszközeit, továbbá a jogszabályok által meg nem engedett biológiai-fiziológiai eszközök alkalmazását (hipnózis, narkózis, stb.) is büntetéssel fenyegeti. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény alanya tettesként csak speciális hivatalos személy lehet. Ez azt jelenti, hogy például a büntetés-végrehajtási szervezetnél, szervnél csak olyan hivatalos személy lehet a bűncselekmény alanya, aki vallomás vagy nyilatkozat vételére, jegyzőkönyvben rögzítésére jogosult (például: a fegyelmi tiszt). A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Továbbá a célzat is szükséges a bűncselekmény megvalósulásához, hiszen az elkövető a vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése céljából bántalmaz. 2.3. Jogellenes fogvatartás A Btk. 304.§-a szerint: 304. § (1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást személyi szabadságától jogellenesen megfoszt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogellenes fogvatartást a) aljas indokból vagy célból, b) a sértett sanyargatásával vagy c) súlyos következményt okozva követik el. Az állampolgári szabadságjogok egyike a személyi sérthetetlenség, amely a szabadságtól való önkényes megfosztás tilalmát jelenti. Ezen alkotmányos jog szerint személyi szabadságában senkit sem lehet korlátozni, kivéve, ha egyes jogszabályok erre nézve kifejezett előírásokat tartalmaznak, továbbá a jogszabályi feltételek a konkrét esetben fennállnak. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény különös jogi tárgya az államapparátus szabályszerű működésén túl, az állampolgárok személyi szabadságának sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek. Az a személy, akinek személyi szabadságát jogellenesen korlátozzák - a bűncselekmény passzív alanya. A bűncselekmény tárgyi oldala Elkövetési magatartás: az állampolgár személyi szabadságának jogszerűtlen elvonása. A bűntett megvalósul, ha a hivatalos személy a passzív alanyt jogellenesen elfogja (személyi szabadságától való megfosztás nem a törvényben meghatározott okból történik), a hatóság 34

hivatalos helyiségébe kíséri, őrizetbe veszi, előzetes letartóztatásba helyezi, vagy őrizet alatt tartja, például: a jogszerű őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, szabadságvesztés időtartamának letelte utáni fogvatartás, stb. A törvény kizárólag a jogellenes fogvatartást bünteti. A bűncselekmény alanya, alanyi oldala A bűncselekmény alanya tettesi minőségben csak hivatalos személy lehet, de elsősorban azok követhetik el, akik elfogás, letartóztatás, fogvatartás elrendelésére vagy foganatosítására egyébként is jogosultak. Az alanyi oldalt tekintve a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Amennyiben a jogellenes fogvatartás gondatlanságból történik (például: a szabadságvesztésre ítélt büntetését kiállta, de téves adminisztráció miatt nem szabadítják), úgy fegyelmi felelősségre vonásnak van helye. 2.4. A hivatali visszaélés A Btk. 305.§-a szerint: 305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen a) hivatali kötelességét megszegi, b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy c) hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A hivatali visszaélés különös jogi tárgya az államapparátus törvényes, szabályszerű működése, valamint az állami szervekbe és a hivatalos személyekbe vetett bizalom. A hivatalos személyek hivatali kötelességük jogszerű teljesítése során fokozott felelősséggel, az állampolgárokhoz viszonyítva, mint hatósági jogkör gyakorlói sajátos felhatalmazással rendelkeznek. E jogok birtokában törvényes tevékenységük során a jogszabályok előírásainak betartását kényszer útján is biztosíthatják. Az állampolgári engedelmesség, illetve a kikényszeríthetőség feltétele az, hogy a hivatalos személy "hatalmával" jogszerűen éljen, feladatát jogszerűen teljesítse. A bűncselekmény tárgyi oldala A hivatali kötelesség mindig olyan jogi kötelesség, amely meghatározza, hogy címzettje, a hivatalos személy mit tegyen, mire jogosult, illetve milyen magatartástól kell tartózkodnia. A hivatali visszaélés elkövetési magatartásai: a. hivatali kötelesség megszegése A hivatalos személy hivatali jogait és kötelességét szabályok (a törvényeken, rendeleteken kívül belső utasítások, ügyköri szabályzatok, parancsok, stb.) alapján végzi, mely szabályok megszegésével valósítja meg a hivatalos személy. A 35

kötelezettség jellegétől függően a kötelességszegés lehet tevékenység és mulasztás is. b. hivatali hatáskör túllépése A jogszabályok és az alacsonyabb szintű szabályok elosztják az állami közhatalmi jogosítványait az egyes állami szervek között. Az állami szerven belül is megoszlanak a feladatok és az ezekkel kapcsolatos jogok a hivatalos személyek között. A hatáskör túllépése ezen hatásköri szabályokba ütköző intézkedéssel, cselekménnyel történik. c. hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés Ebben az esetben alakilag alakilag törvényesnek tűnik az eljárás, azonban a hivatali helyzethez fűződő jogait az elkövető rendeltetésellenesen gyakorolja. Ilyen a zaklató jellegű igazoltatás, az előállítás, bírságolás. A bűncselekmény alanya A hivatali visszaélés tettesi minőségben csak hivatalos személy lehet. A bűncselekmény alanyi oldala Az alanyi oldalt vizsgálva megállapítható, hogy a bűncselekmény csak egyenes szándékkal követhető el, a törvény a szándékon túl a célzatot is megköveteli. A bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha a hivatalos személy az elkövetési magatartásokat azért tanúsítja, hogy ezzel másnak jogtalan hátrányt okozzon, illetve magának vagy másnak jogtalan előnyt szerezzen. A hivatali visszaélés kapcsán a jogtalan hátrány, illetve a jogtalan előny igen széles körben jelentkezhet. Az anyagi természetű hátrányokon és előnyökön kívül jelentős szerepe lehet az erkölcsi, társadalmi, személyi állapotot érintő tényezőknek is. 3. A hivatalos személy elleni bűncselekmények Gyakran felmerül az a kérdés, hogy a fokozott büntetőjogi védelem kit illet meg, a hivatalos személyeket ebbéli minőségükben, vagy az állami, államigazgatási tevékenységet? A fokozott büntetőjogi védelem az államapparátus tevékenységére vonatkozik, annak szabályszerű működését kívánja biztosítani és a hivatalos személyekre azért terjed ki, mert ők az állami tevékenység irányítói és végrehajtói. Az ellenük intézett bűnös támadás személyükön keresztül tulajdonképpen az állami tevékenység és a hivatalos személyek tekintélye ellen irányul. Ez a tény fejeződik ki abban a jogalkotói akaratban, amely a fokozott jogvédelem feltételeként a jogszerű eljárást jelöli meg. Hivatalos személy elleni bűncselekmények:  hivatalos személy elleni erőszak  közfeladatot ellátó személy elleni erőszak  hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak  nemzetközileg védett személy elleni erőszak 3.1. Hivatalos személy elleni erőszak A Btk. 310.§-a szerint: 36

310. § (1) Aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt a) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, b) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít, vagy c) eljárása alatt, illetve emiatt bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A hivatalos személy elleni erőszak különös jogi tárgya az államapparátus szabályszerű működése. A bűncselekmény sértettje a jogszerű eljárását teljesítő hivatalos személy, akivel szemben a bűncselekményt megvalósítják. A bűncselekmény tárgyi oldala A bűncselekmény elkövetési magatartásai: a. jogszerű eljárása teljesítésének akadályozása, b. intézkedésre kényszerítése, c. eljárása alatt vagy eljárása miatt bántalmazása. A hivatalos személy akadályozásának az olyan magatartást tekintjük, amely a jogszerű eljárás megkezdését, folytatását vagy befejezését gátolja, nehezíti. (Például: a fogvatartott nem hajlandó alávetni magát a motozásnak, és megfenyegeti a körletfelügyelőt, hogy amennyiben egy ujjal is hozzáér kinyomja a szemét.) A hivatalos személy intézkedésre kényszerítéséről akkor beszélhetünk, ha az erőszak vagy fenyegetés alkalmas arra, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelő magatartást tanúsítva olyan jogilag értékelhető tevékenységet fejtsen ki, amelyre hatáskörénél fogva egyébként is jogosult volna. (Például: a fogvatartott fenyegetéssel arra kényszeríti az intézet parancsnokát, hogy a büntetés-félbeszakítását engedélyezze.) A harmadik elkövetési magatartás a hivatalos személy eljárása alatti vagy eljárása miatt történő bántalmazása. Bántalmazásról itt akkor beszélünk, ha az elkövető a passzív alany testét erőszakosan, durván érinti. (Például: a zárka biztonsági ellenőrzését végző körletfelügyelőt a fogvatartott megrugja.) Mindhárom elkövetési magatartás akkor valósít meg bűncselekményt, ha az a hivatalos személy jogszerű eljárása kapcsán történik. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény alanya bárki lehet, tehát hivatalos személy is. A bűncselekmény alanyi oldala A hivatalos személy elleni erőszak alanyi oldalát tekintve csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának át kell fognia, tudnia kell, hogy olyan hivatalos személlyel áll szemben, aki hivatali kötelességét jogszerűen teljesíti.

37

A fokozott büntetőjogi védelem megilleti azt a személyt is, aki a hivatalos személy támogatására vagy védelmére kelt. Aki a fentiekben elemzett bűncselekményt ilyen személy sérelmére követi el, az megvalósítja a "Hivatalos személy támogatója elleni erőszak" bűncselekményt. 4. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények Az állam igazságszolgáltatási szerveinek feladataiban és működésében is kifejeződnek mindazok az általános alapelvek, amelyek az e körök kívül eső állami szerveket általában jellemzik. Ezeket az alapelveket elsősorban az Alkotmány, de más jogszabályok is rögzítik. A más szervektől való különtartásukat főleg az indokolja, hogy az igazságszolgáltatási szervek e tevékenységük során állami akaratot kifejező jogi normákat nem hoznak létre, hanem konkrét ügyekben - csupán érvényesítik az állami akaratot. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények azokat a társadalmi viszonyokat támadják, amelyek az igazságszolgáltatás zavartalan működésében jutnak kifejezésre. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények  hamis vád  hatóság félrevezetése  hamis tanúzás  hamis tanúzásra felhívás  tanúvallomás jogosulatlan megtagadása  kényszerítés hatósági eljárásban  hatóság eljárásának megzavarása  igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés  mentő körülmény elhallgatása  bűnpártolás  fogolyszökés  fogolyzendülés  ügyvédi visszaélés  zugírászat  zártörés  a bírósági végrehajtás akadályozása  nemzetközi báróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény 4.1. Fogolyszökés A Btk. 283.§-a szerint „283. § (1) Aki a büntetőeljárás alatt, illetve a szabadságvesztés vagy az elzárás végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)47 Aki abból a célból, hogy az ellene folytatott büntetőeljárás alól oly módon vonja ki magát, hogy a lakhelyelhagyási tilalom tartama alatt a számára kijelölt területet, körzetet vagy a házi őrizet tartama alatt a kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a házi őrizet szabályainak megszegésével elhagyja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

38

(3) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés félbeszakítás, eltávozás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonja magát. (4) Korlátlanul enyhíthető a fogolyszökés elkövetőjének büntetése, ha - mielőtt tartózkodási helye a hatóság tudomására jutna - önként feladja magát.” A bűncselekmény tárgya, tárgyi oldala A fogolyszökés különös jogi tárgya az igazságszolgáltatás rendje. A bűncselekmény tárgyi oldala A bűncselekmény elkövetési magatartása a szökés. Szökésnek kell tekinteni a fogoly minden olyan tevékenységét, amely arra irányul, hogy a hatósági őrizet alól időlegesen vagy véglegesen kivonja magát oly módon, hogy a kényszertartózkodásra kijelölt helyet engedély nélkül elhagyja. A bűncselekmény akkor befejezett, amikor a fogoly - akár rövid időre is - kikerül a hatóság őrizetéből. A kívánt eredmény elmaradása kísérletet valósít meg. Így például kísérleti szakaszba jut a cselekmény, ha mezőgazdasági munkahelyen az elitélt azért rejtőzik el, hogy megszökjön, de a keresésére indulók megtalálják. A bűncselekmény alanya A fogolyszökés alanya tettesként csak a büntető eljárás vagy a büntetés-végrehajtás hatálya alatt álló személy lehet. Alanya: • • • • • •

őrizetbe vett személy szabadságvesztét töltő személy előzetesen letartóztatott személy házi őrizetben lévő személy lakhelyelhagyási tilalom alatt álló személy bűncselekmény miatti elzárást töltő személy

Szabálysértési elzárást töltő személy, kényszergyógykezelt személy és a javítóintézeti nevelésre ítélt személy nem alanya a fogolyszökésnek!!!! A bűncselekmény alanyi oldala A törvényi tényállás alanyi oldalát tekintve a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövetőnek tudnia kell (félreérthetetlenül a tudomására kell hozni), hogy büntető eljárás vagy büntetés-végrehajtás hatálya alatt áll, és őt a hatóság őrizetbe vette. 4.2. Fogolyzendülés A Btk. 284.§-a szerint 284. § (1) Az a fogvatartott, aki más fogvatartottakkal együtt a fogvatartás rendjét súlyosan veszélyeztető, nyílt ellenszegülésben részt vesz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 39

(2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a fogolyzendülés a) kezdeményezője, szervezője vagy vezetője, b) résztvevője, ha a fogolyzendüléssel szemben fellépő személy ellen erőszakot alkalmaz. (3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a fogolyzendülés különösen súlyos következményre vezet. (4) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a fogolyzendülés halált okoz. (5) Aki fogolyzendülésre irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény különös jogi tárgya az igazságszolgáltatás, valamint a büntetés-végrehajtás rendje, a szabadságvesztés céljainak megvalósulásához fűződő társadalmi érdek. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartása a fogvatartás rendjét súlyosan veszélyeztető, nyílt ellenszegülés. A nyílt ellenszegülés a fogvatartás rendjével való szembehelyezkedésnek bármely aktív vagy passzív formája lehet, vagyis mind tevéssel, mind pedig mulasztással is elkövethető. Így például: a biztonsági felügyelők lefegyverzése, a körletfelügyelők bezárása, az intézet valamelyik helyiségének vagy részének hatalomba kerítése, a berendezési tárgyak elpusztítása, megrongálása, stb., de megvalósulhat az utasítások végrehajtásának súlyos veszélyt előidéző megtagadásával (például: éhségsztrájkkal) is. Az elkövetés módja a nyílt ellenszegülés. Az ellenszegülés akkor "nyílt", ha kifejezett, határozott és mások által felismerhető. Ez nem azt jelenti, hogy az elkövetésnek nyilvánosnak kell lenni (azaz több személy jelenlétében kell végrehajtani), hanem azt, hogy a cselekmény mások (fogolytársai, a felügyelet tagjai) által észlelhető, felismerhető. A nyílt ellenszegülés a köznyelv szerint is szembeszállást jelent. Következésképpen a rossz minőségű munka, vagy a munka el nem végzése önmagában a nyílt ellenszegülés megállapítását nem alapozza meg. A cselekmény akkor tényállásszerű, ha a nyílt ellenszegülés a büntetés-végrehajtási intézet szabályszerű működése, rendje, fegyelme, a munkáltatás természete, ideje, utasítások, szabályok, stb. ellen irányul. Nem valósul meg azonban akkor, ha a foglyok valamilyen törvényt sértő intézkedés (például indokolatlan étkezéselvonás, vagy az élelem rossz minősége) ellen lázadoznak, tiltakoznak. Ugyanakkor a fogolyzendülés bűntette megvalósulása szempontjából közömbös, hogy az elkövetők jogos vagy jogtalan céljaik kikényszerítése érdekében vesznek részt nyílt ellenszegülésben. A bűncselekmény alanya A fogolyzendülés bűncselekményének alanya tettesi minőségben csak fogoly lehet. A fogolyzendülés szükségszerűen a többes bűnelkövetés egyik speciális formája, mert a cselekmény tényállásszerűségének feltétele legalább három fogoly együttes fellépése. Alanya: • őrizetbe vett személy 40

• • • • •

szabadságvesztét töltő személy előzetesen letartóztatott személy bűncselekmény miatti elzárást töltő személy szabálysértési elzárást töltő személy idegenrendészeti őrizetet bv szernél (vagy rendőrségi fogdán tölt)

A bűncselekmény alanyi oldala Bűnösség: ez a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. A fogolyzendülés bűncselekményének fokozott társadalomra-veszélyességére tekintettel, a törvény az előkészületet is bünteti. Ilyen előkészület lehet a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges eszközök megszerzése, a végrehajtás tervének kidolgozása, a könnyítő feltételek biztosítása, az elkövetésben való megállapodás, stb. 5. A korrupciós bűncselekmények A közélet tisztasága az állami és társadalmi szervek, gazdálkodó szervezetek, a hivatalos és más közfeladatot ellátó személyek törvényes, társadalmi érdekű és elfogulatlan működését jelenti. A korrupció a legszabályosabb ügyintézést is kétségessé teszi, s önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy az állami szerv, gazdálkodó szervezet, illetve a hivatalos személy az előnytől függetlenül is kedvezően járt volna-e el az adott ügyben, még akkor is, ha az előnyt csak utólag kapta. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények jogi tárgya: a közélet tisztasága, vagyis az említett szervezetek és személyek szabályszerű működése. E bűncselekményekre jellemző az is, hogy rombolják az állami szervek, illetve a hivatalos személyek szabályszerű működésébe vetett bizalmat, és ezáltal hátrányosan hatnak a lakosságnak e szervezetekkel, személyekkel való öntevékeny együttműködési készségére. Az elkövetési magatartások részletes elemzése előtt tisztázni kell a tényállásban szereplő előny fogalmát. Előny mindaz, ami valamely szükséglet kielégítésére vagy egyéni érdek előmozdítására alkalmas, következésképpen lehet vagyoni, vagy személyes előny. Vagyoni előny például az ajándék, a kölcsön, vagy egyéb vagyoni értékű szolgáltatás. Személyes előny minden olyan következmény, amelynek a megvesztegetett egzisztenciális, vagy más érdekei, igényei kielégítése szempontjából jelentőséget tulajdonít. Például: nemi kapcsolat létesítése, stb. Korrupciós bűncselekmények  vesztegetés  vesztegetés elfogadása  hivatali vesztegetés  hivatali vesztegetés elfogadása  vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban  vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban  vesztegetés feljelentésének elmulasztása 41

 

befolyás vásárlásban befolyással üzérkedés

5.1. Hivatali vesztegetés A Btk. 293.§-a szerint 293. § (1) Aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért előnnyel befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha az előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény tárgy a közélet tisztasága. A bűncselekmény tárgyi oldala Ebben a §-ban szabályozza a törvény az aktív hivatali vesztegetést. A bűncselekmény elkövetési magatartása: az előny adása vagy az előny ígérése. Megállapítható az elkövető bűnössége akkor is, ha az előnyt nem a hivatalos személynek, hanem reá tekintettel másnak adja vagy ígéri. "Másnak" kitétel alatt olyan személyt kell érteni, akinek előnyben részesítését a hivatalos személy a maga egyéni szempontjából befolyásoló mozzanatnak tekinti, de jelentheti a közvetítőt is, akitől a vesztegető reméli, hogy az előnyt esetleg a hivatalos személyhez továbbítja. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény alanya bárki lehet, aki az alannyá válás feltételeinek megfelel. Elsősorban ennek tekintendő a hivatalos személy "ügyfele". A bűncselekmény passzív alanya kizárólag hivatalos személy lehet. A bűncselekmény alanyi oldala Bűnösség: a hivatalos személy (aktív) megvesztegetése csak szándékosan követhető el. 5.2. Hivatali vesztegetés elfogadása A Btk. 294.§-a szerint: 294. § (1) Az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban előnyt kér, az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt vezető beosztású hivatalos személy követi el. 42

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a) az előnyért aa) hivatali kötelességét megszegi, ab) hatáskörét túllépi, vagy ac) hivatali helyzetével egyébként visszaél, illetve b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény tárgy a közélet tisztasága. A bűncselekmény tárgyi oldala Ebben a §-ban szabályozza a törvény a passzív hivatali vesztegetést. A vesztegetés elkövetési magatartásai a.) Előny kérése. Ezen elkövetési magatartásról akkor beszélünk, amikor a hivatalos személy a kezdeményező hivatali működésével kapcsolatban. A kérés megvalósítható szóban, írásban vagy ráutaló magatartással, amennyiben e magatartásokban kifejezésre jut, hogy az elkövető milyen jellegű előnyre tart igényt. b.) Előnynek vagy ígéretének elfogadása. Ennek az elkövetési magatartásnak a lényege, hogy a hivatalos személy az aktív vesztegető (ügyfél, fogvatartott) által felajánlott vagy ígért (jövőbeli) előnyt nem utasítja vissza (elfogadja), tehát akár nyíltan, akár hallgatólagosan kifejezésre juttatja az előny adásával való egyetértését. Látszólagos tiltakozás ellenére is megvalósul az elfogadás, ha közben olyan magatartást tanúsít, amely tiltakozásával ellentétes. (Például tűri, hogy a pénzt a zsebébe tegyék.) A kérés, illetve elfogadás történhet közvetítő útján is. c.) Az előny kérőjével, vagy elfogadójával egyetértés. Nem feltétlenül szükséges, hogy az előny közvetlen élvezője a tettes (a hivatalos személy) legyen, az előny jelentkezhet harmadik személynél is. (Például az elkövető hozzátartozójánál). A hivatalos személynek azonban tudnia kell, hogy a kívülálló harmadik személy az előnyt reá tekintettel kapta. Az egyetértés itt is történhet kifejezetten vagy hallgatólagosan. Az előnynek mindhárom esetben kapcsolatban kell állnia a hivatalos személy működésével. A bűncselekmény az alapesetben veszélyeztető jellegű és a felsorolt elkövetési magatartások tanúsításával befejezetté válik. Tehát nem szükséges, hogy a hivatalos személy az előny ellenében bármit is tegyen. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény tettese csak hivatalos személy lehet. Részese bárki lehet. A bűncselekmény alanyi oldala

43

Az alanyi oldalt tekintve a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. 6. A katonai bűncselekmények A Btk. e fejezetében foglalt bűncselekmények közös sajátossága, hogy elkövetője speciális tettes, a Btk. 122.§(4) bekezdés értelmében csak katona lehet. A katona fogalma A Btk. 127.§ (1) bekezdése szerint 127. § (1)20 E törvény alkalmazásában katona a Magyar Honvédség tényleges állományú, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja. (2) E törvény rendelkezéseit a katonákra az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (3) Katonai bűncselekményt tettesként csak katona követhet el. 130. § (1) Nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. (2) A parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó is tettesként felel, ha a katona tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el, egyébként a parancsot adó közvetett tettesként felel. 132. § (1) Ha az elítélt a szolgálatban megtartható, a bíróság a vétség miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztést, illetve az elzárást katonai fogdában rendeli végrehajtani, kivéve, ha az elítélt visszaeső. (2) Ha az elítélt szolgálati viszonya megszűnt, a büntetés, illetve hátralevő részének végrehajtási fokozata fogház. A katonai Bűncselekmények 

szolgálati bűncselekmények o szökés o önkényes eltávozás o kibúvás a szolgálat alól o a szolgálat megtagadása o kötelességszegés szolgálatban o szolgálait feladat alóli kibúvás o jelentési kötelezettség megszegése o szolgálati visszaélés  függelemsértő bűncselekmények o zendülés o zendülés megakadályozásának elmulasztása o parancs iránti engedetlenség o elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak o elöljáró vagy szolgálati közeg védelmére kelt vagy arra rendelt személy elleni erőszak 44





o szolgálati tekintély megsértése o bujtogatás elöljárói bűncselekmények o alárendelt megsértése o elöljárói hatalommal visszaélés o elöljárói gondoskodás elmulasztása o elöljárói intézkedés elmulasztása o ellenőrzés elmulasztása harcképességet veszélyeztető bűncselekmények o készenlét fokozásának veszélyeztetése o parancsnoki kötelességszegés o kibúvás ha harci kötelesség teljesítése alól o harci szellem bomlasztása

6.1 A szolgálati bűncselekmények 6.1.1 Önkényes eltávozás A Btk. 435.§-a szerint: 435. § (1) Aki szolgálati helyéről önkényesen eltávozik, vagy attól távol marad, és távolléte a két napot meghaladja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A bűncselekmény jogi tárgya a katonai szolgálati rend és fegyelem. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartás a szolgálati hely önkényes elhagyása, vagy attól távol maradás. A katona a szolgálati helyet az elöljáró engedélye nélkül elhagyja, vagy attól az engedélyezett időn túl, önkényesen távol marad, ezzel megfosztja az elöljárót a rendelkezés lehetőségétől. A szolgálati hely önkényes elhagyása csak aktív magatartással, és szándékosan követhető el. A szolgálati helytől való távolmaradás mulasztással valósul meg. Az elkövetés ideje Az elkövető cselekménye csak akkor éri el a büntetőjogi üldözendőség szintjét, ha a szolgálati helytől való távollét időtartama a két napot meghaladja. Ennél rövidebb tartamú távollét fegyelmi felelősségre vonást alapozhat meg. A bűncselekmény alanya A bűncselekmény bármely katona által elkövethető. A bűncselekmény alanyi oldala 45

Az önkényes eltávozás csak szándékosan követhető el. 6.1.2. Kötelességszegés szolgálatban A Btk. 438.§-a szerint: 438. § (1) Aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban - az adott szolgálatra vonatkozó szolgálati intézkedés rendelkezéseit megszegve - elalszik, vagy a szolgálat ideje alatt szeszes italt, illetve kábítószert vagy kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyagot vagy szert fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A jogi tárgya az őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatok (a katonai szolgálati rend általában) szabályszerű ellátásához fűződő társadalmi érdek. A bűncselekmény tárgyi oldala A törvényalkotó egyrészt példálózó felsorolással a leggyakoribb szabályszegéseket határozza meg, mint a szolgálatban elalvás, szeszesital fogyasztás, kábítószer vagy kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag vagy szer fogyasztása, rendeltetési hely elhagyása, másrészt a szolgálat ellátásra vonatkozó rendelkezések súlyos megszegését minősíti bűncselekménnyé. A szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezés „más módon súlyosan megszegése” meghatározás alkalmazása során a kötelességszegés súlyában legalább olyan fokú legyen, mint a tételesen felsorolt cselekmények. A szabályszegés súlyosságának megítélése a jogalkalmazó feladata. A kötelességszegés szolgálatban vétsége nem valósul meg, ha a katona a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseket súlyosnak nem tekinthető módon szegi meg, ami a feladatának teljesítésében nem korlátozza, ilyen esetben fegyelmi felelősségre vonásra kerülhet sor. A cselekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik. A bűncselekmény alanya Alanya az a katona, akit őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálat ellátására osztottak be. A bűncselekmény alanyi oldala A bűncselekmény csak szándékosan valósítható meg. Az elkövető tudatának át kell fognia a szolgálat ellátásának szabályait, valamint saját szabályszegő magatartását is. 6.1.3. Szolgálati feladat alóli kibúvás A Btk. 439.§-a szerint:

46

439. § (1) Aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, vagy annak teljesítésére képtelenné teszi magát, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során követik el, a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés. (3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben követik el, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A bűncselekmény tárgya Fontos szolgálati feladat megfelelő ellátása. Általában e körbe tartozik minden olyan szolgálati feladat, aminek ellátása eltér a folyamatos napi szolgálati teendőktől. Fontos szolgálatnak minősül például a "Kötelességszegés szolgálatban" bűncselekménynél már ismertetett őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálat. A bűncselekmény tárgyi oldala A törvényalkotó meghatározása szerint a szolgálat ellátása alóli kibúvás három módon valósulhat meg. Megtévesztéssel, ebben az esetben az alárendelt az elöljáróban azt a téves képzetet kelti, hogy a szolgálat ellátására valamely okból nem osztható be. Például: pszichés vagy egészségügyi alkalmatlanságot, vagy egyéb, a szolgálat ellátását kizáró körülményt színlel. Távolmaradással, ebben az esetben a szolgálati feladat végrehajtásának időpontjában az alárendelt nem jelenik meg a szolgálatot szervező elöljáró által meghatározott helyen, és nem kezdi meg a szolgálati feladat végrehajtását vagy az elhelyezési körleten bújik el, hogy feladat ellátásával ne lehessen megbízni. Fontos szolgálati feladat ellátására képtelenné válás akkor valósul meg, ha az elkövető maga idézi elő azt a kizáró körülményt, amely alapján a szolgálatot szervező elöljáró a szolgálat szervezése során, köteles figyelmen kívül hagyni őt. Például: az elkövető szeszes italt, kábítószert, kábító hatású gyógyszert fogyaszt annak érdekében, hogy ezzel mentesüljön az őrszolgálat ellátásának kötelezettsége alól. A bűncselekmény alanya Az elkövető az a katona, akire a fontos szolgálatit feladat ellátása hárul, és arról megelőzően tudomással bírt. A bűncselekmény alanyi oldala A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fognia, hogy fontos szolgálat ellátásának kötelezettsége terheli. Ismernie kell a szolgálatba lépés időpontját és helyét, a szolgálatot ellátó személlyel szemben támasztott követelményeket.

47

6.1.4. Jelentési kötelezettség megszegése A Btk. 440.§-a szerint „440. § (1) Aki fontos szolgálati ügyben kellő időben nem tesz jelentést, vagy valótlan jelentést tesz, ha a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A bűncselekmény tárgya A jogi tárgya fontos szolgálati ügy. A közvetlen jogi tárgy a szolgálat zavartalan ellátásához fűződő érdek. Jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a rendelkezések kiadására jogosultak minden olyan, a szolgálattal összefüggő eseményről vagy körülményről tudomást szerezzenek, amely a intézkedésüket, parancsaik kiadását befolyásolja. A nem közvetlenül szolgálati üggyel kapcsolatos jelentés tételének elmulasztása nem sérti a jogi tárgyat. (Például: a katona nem jelenti családi állapotának változását.) A szolgálati ügy fontosságának megítélése a jogalkalmazó feladata. A büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatának16.§ (1) bekezdése tartalmazza, hogy a hivatásos állomány tagjának minden olyan cselekményt vagy körülményt, amely rendkívüli eseményhez vezethet - illetőleg a büntetés-végrehajtási szerv biztonságát, rendjét veszélyeztetheti -, haladéktalanul jelentenie kell elöljárójának. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartás a kellő időben történő jelentéstétel elmulasztása, illetve valótlan jelentéstétel. Az első fordulatban meghatározott cselekmény csak mulasztás útján követhető el. A katona az elöljáróval kapcsolatba kerüléskor haladéktalanul köteles teljesíteni a szolgálati üggyel kapcsolatos jelentési kötelezettségét. Ezen időpont elmulasztása befejezetté teszi a bűncselekményt. A második fordulatban meghatározott cselekmény csak tevéssel követhető el. A katona formailag eleget tesz jelentési kötelezettségének, de a jelentés tartalmában nem az objektív valóságot tükrözi, lényeges körülményt kihagy, vagy az általa észleltekről nem a valóságban történteknek megfelelően tájékoztatja elöljáróját. A bűncselekmény alanya Az alany az a katona, akit szolgálatának ellátása során azzal összefüggésben jelentési kötelezettség terhel. A bűncselekmény alanyi oldala A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának át kell fognia a jelentés alapjául szolgáló eseményeket, valamint saját jelentési kötelezettségét.

48

6.2. A függelemsértő bűncselekmények 6.2.1. Parancs iránti engedetlenség A Btk. 444.§-a szerint 444. § (1) Aki a parancsot nem teljesíti, vétség miatt elzárással büntetendő. (2) Ha a parancs iránti engedetlenséget csoportosan követik el, a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés. (3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a parancs iránti engedetlenség a) más alárendeltek jelenlétében vagy egyébként nyilvánosan, akár a parancs teljesítésének kifejezett megtagadásával, akár egyéb sértő módon történik, b) a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélyével jár. A bűncselekmény tárgya A jogi tárgya a parancs, a parancsadás joga. A szolgálati rend és fegyelem alapjait képező parancs teljesítéséhez fűződő érdek. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXII. törvény 80. § p pontja alapján a parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat végrehajtására irányuló, személyre vagy személyek egyértelműen meghatározott körére vonatkozó, szóban, írásban vagy egyéb más módon kifejezett akaratnyilvánító rendelkezés. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartás az alárendeltnek az a magatartása, amellyel az elöljáró akaratával szembehelyezkedik, vagy azt figyelmen kívül hagyja. Az elkövetési magatartás kétféle módon valósul meg. Mulasztás (amennyiben a katona a parancsot nem hajtja végre), vagy a parancs végrehajtásának kifejezett megtagadása. A büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatáról 21/1997. (VII. 8.) IM rendelet értelmében a parancsot - a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 68. és 69. §-aiban foglaltak megtartásával - ellentmondás és feltétel nélkül, szakszerűen, kellő időben, pontosan kell végrehajtani. A parancs teljesítését a parancsot adó elöljárónak jelenteni kell. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 50.§ (3) bekezdése értelmében tilos a parancs kiadása, ha:   

a katona életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyeztetné, bűncselekmény megvalósítására irányul, a katona magáncélú igénybevételét valósítaná meg.

49

A törvény 51.§ (1) bekezdése értelmében a katona szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani a parancsot, kivéve, ha azzal bűncselekményt követne el. Nem köteles a katona a parancsnak nem minősülő közlések, így pl. az elöljárónak az alárendelthez intézett közvetlen hangú - baráti - figyelmeztetése végrehajtására. A bűncselekmény alanya Az alany az az alárendelt, aki részére az elöljáró egyedi, címzett utasítást ad. A bűncselekmény alanyi oldala A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. 6.2.2. Szolgálati tekintély megsértése A Btk. 447.§-a szerint 447. § (1) Aki a) az elöljáró, b) a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg tekintélyét más előtt vagy feltűnően durván megsérti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt több katona előtt vagy egyébként nyilvánosan követik el. A bűncselekmény tárgya A jogi tárgy a szolgálati felsőbbség tekintélyének és - ezen keresztül közvetve - a szolgálati rendnek és fegyelemnek a fenntartásához és védelméhez fűződő társadalmi érdek. A bűncselekmény passzív alanya az elöljáró, a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, az őr vagy más szolgálati közeg lehet. A tényállás az elöljáró tekintélyét feltétlen védelemben részesíti, a feljebbvaló, az őr vagy más szolgálati közeg tekintélye csak a szolgálat ellátása során részesül büntetőjogi védelemben. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartás a passzív alany tekintélyének megsértése. A szolgálati tekintély megsértése megvalósulhat minden olyan magatartással, amely a passzív alany jó hírét vagy emberi méltóságát sérti. Tényállásszerű minden olyan elkövetési magatartás, amely polgári személy sérelmére elkövetés esetén a rágalmazás, vagy a becsületsértés bűncselekményeket valósítaná meg. Az elkövetési magatartás megvalósulhat szóban, írásban vagy tettekben. Súlyosabb büntetés alkalmazását helyezi kilátásba, ha a cselekményt más személy előtt követik el. A más előtti elkövetés megvalósulhat a passzív alany alárendeltségébe tartozó, vagy a passzív alany számára is szolgálati felsőbbséget jelentő személy jelenlétében. Az elkövetés módja a feltűnően durva elkövetés. Ennek megállapítása a jogalkalmazó feladata. Feltűnően durva elkövetésnek tekintjük, ha a cselekményt erőszaknak nem minősülő 50

tettleges magatartással követik el. (Például: a sértettet leöntik, leköpik, lealacsonyító módon simogatják, veregetik.) A bűncselekmény alanya Az alany a passzív alannyal alárendeltségi viszonyban álló katona. A bűncselekmény alanyi oldala A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának át kell fognia, hogy magatartása alkalmas a szolgálati felsőbbség tekintélyének csorbítására. 6.3. Elöljárói bűncselekmények 6.3.1. Elöljárói hatalommal visszaélés A Btk. 450.§-a szerint 450. § Aki elöljárói hatalmával visszaélve alárendeltjét a) fegyelmi fenyítéssel sújtja, b) panaszjogának gyakorlásában korlátozza, c) járandóságában megrövidíti, vagy anyagilag megterheli, d) magáncélra igénybe veszi, e) a többiekhez képest előnyösebb vagy hátrányosabb bánásmódban részesíti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A jogi tárgy a szolgálati rend. Az elöljáró a törvényi tényállásban felsorolt magatartásaival az alárendeltnek a különböző jogszabályokban biztosított alapvető jogait sérti meg, a törvény ezért védelmében kívánja részesíteni az alárendeltet az elöljáró önkénye, hatalmaskodása vagy túlkapása ellen. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartások: • A fegyelmi fenyítés akkor minősül jogellenesnek, ha azt az elöljáró jogalap nélkül alkalmazta, vagy olyan nemű és mértékű fenyítést alkalmazott, amelyre a jogszabályok értelében nincs lehetőség. • A panaszjog gyakorlásának korlátozását jelenti, ha az elöljáró a szabályokban és rendelkezésekben megállapított garantált jogokat megsérti, kedvezményeit és járandóságait jogtalanul megvonja megrövidíti. E meghatározás alá tartozik, ha az elöljáró az alárendeltet igyekszik rávenni a panaszától való elállásra, vagy nem intézkedik a panasz tárgyában, illetve azt nem továbbítja az elbírálásra jogosult elöljáróhoz.

51

• • •

Tényállásszerű az elöljárói hatalommal visszaélés akkor is, ha az alárendelt anyagi érdekei szenvednek csorbát. Ez megvalósulhat úgy, hogy járandóságait visszatartják vagy csökkentik, de úgy is, hogy anyagilag jogtalanul megterhelik. Az alárendeltnek magáncélra történő igénybevétele akkor is jogtalan, ha ez nem parancsra történik, és nem is vonja el őt szolgálati feladatai teljesítésétől. Visszaélésnek minősül a cselekmény akkor is, ha abban az elöljáró önkényes kivételezése mutatkozik meg, amelynek eredményeként az alárendeltek közül egyesek érdemtelenül előnyökhöz jutnak, mások pedig méltánytalan hátrányban részesülnek. A cselekmény nem csak az alárendelt önérzetét sérti, de az elöljáró tekintélyének csorbítására is alkalmas.

A bűncselekmény alanya Az alany: csak elöljáró lehet a bűncselekmény elkövetője, akinek joga és kötelessége az alárendelt felett rendelkezni. A bűncselekmény alanyi oldala A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. 6.3.2. Ellenőrzés elmulasztása A Btk. 453.§-a szerint 453. § (1) Aki elöljárói kötelességét azáltal szegi meg, hogy az alárendeltjét szolgálatának teljesítésében nem ellenőrzi, és ez a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra vagy a fegyelemre különösen nagy hátránnyal jár, a büntetés bűntett miatt a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig, b) háború idején vagy megelőző védelmi helyzetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. (3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évig, illetve három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tárgya A jogi tárgy a szolgálati rend és fegyelem, másrészt az elöljáró ellenőrzési kötelme. A bűncselekmény tárgyi oldala Az elkövetési magatartás a jogszabályokban, szabályzatokban, utasításokban vagy parancsban meghatározott ellenőrzési kötelezettség elmulasztása vagy előírástó eltérő teljesítése. Az elöljárónak alapvető és általános kötelessége, hogy alárendeltjét szolgálati feladatai teljesítése során ellenőrizze. Ha ezt elmulasztja és mulasztása a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár, bűncselekmény valósul meg. Ha ez a mulasztás az előzőekben írt jelentős hátránnyal nem jár, abban az esetben csak fegyelmi vétség valósul meg.

52

A bűncselekmény alanya, alanyi oldala Az elkövető csak elöljáró lehet, akit a rá vonatkozó előírások alapján ellenőrzési kötelezettség terhel. A bűncselekmény alanya, alanyi oldala A bűncselekmény alapesete csak szándékosan követhető el, az ellenőrzés gondatlan elmulasztása alapesetben csak fegyelmi vétségnek minősül.

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG 1. A büntetés-végrehajtás feladata és célja A büntetés-végrehajtás feladatait és céljait a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. kódex) tartalmazza: A Btk. büntetési céljaira utalással határozza meg a büntetés-végrehajtás feladatát, tekintve, hogy a szankció végrehajtásában testesül meg maga a joghátrány, amely mind a társadalmi, mind az egyéni prevenciót szolgálja. A végrehajtás a jogkövető magatartás kialakítása érdekében elengedhetetlen. 1. § (1) A büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásán keresztül, azzal a célkitűzéssel, hogy a végrehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell annak érdekében, hogy az megfelelően szolgálja az egyéni megelőzési célok elérését. (2) A büntetések és az intézkedések végrehajtásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy az a) a büntetésben és az intézkedésben megnyilvánuló joghátrányon, illetve a megelőzést szolgáló rendelkezések érvényesítésén túl elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető magatartás kialakulását, b) a fiatalkorúak tekintetében a gyermekek jogainak érvényesülését is szolgálja, c) a kényszergyógykezelés esetén a társadalom védelmén túl, a kényszergyógykezelt számára megfelelő kezelést és gondozást biztosítson. A (2) bekezdés speciális célokat fogalmaz meg. A célok egyrészt általános érvényűek és az elítélt társadalmi beilleszkedésének elősegítését jelöli meg célként, amely összecseng az egyéni prevenciós célokkal. Másrészt az intézkedések közül kettőt kiemel tekintettel az adott csoport sérülékenységére, azaz a fiatalkorúakkal és a kóros elmeállapotú betegekkel szemben alkalmazott intézkedés speciális célját jelöli meg.

53

2. A szabadságvesztés büntetés végrehajtása A Büntető Törvénykönyv (Btk.) határozza meg a bűncselekmény elkövetőivel szemben alkalmazható büntetéseket és intézkedéseket. Büntetési rendszerünk egyik legjelentősebb intézménye a szabadságvesztés, amely központi szerepet tölt be a büntetési, a büntetés-végrehajtási rendszerünkben, a büntetés-végrehajtási jogi gyakorlatban és a tudományos életben. A büntetések - így a szabadságvesztés is - és az intézkedések végrehajtását a bíróság rendeli el. A szabadságvesztés csak a bíróság jogerős határozata alapján, a jogszabályban meghatározott módon hajtható végre. A szabadságvesztést a bv. szervezet hajtja végre. 2. 1. A szabadságvesztés végrehajtásának célja A Bv. kódex a szabadságvesztés végrehajtásának célja meghatározásánál a Btk.-ban megfogalmazott büntetés lényegéből (fogalmából) - a törvényben meghatározott joghátrányból és céljából - a társadalom védelméből és az újabb bűncselekmény megelőzéséből - indul ki. 83. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon. E törvényszakaszból kitűnik, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának célja a törvényben és az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése során az egyéniesítési szempontok biztosítása az egyéni megelőzési célok elérése érdekében. Az egyéni szempontok kialakítása során külön figyelmet kell fordítani • a társadalomba történő beilleszkedését és azt, hogy • ne kövessen el újabb bűncselekményt. 2.2. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése 2.2.1. Az elítéltek befogadása A befogadás mozzanatai        

személyazonosság megállapítása egészségügyi befogadás motozás letétezés felszerelés tájékoztatás orvosi vizsgálat (72 órán belül) BFB elé állítás

54

2.2.1.1. személyazonosság megállapítása 2.2.1.1.1. A befogadás alapjául szolgáló iratok Az intézet az elítéltet:  jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítőlap,  elővezetésről szóló rendelkezés,  elfogató parancs,  a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó felhívás,  a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételére vonatkozó ügyészi vagy bírói rendelkezés,  az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről szóló értesítése alapján fogadja be. 2.2.1.1.2. Az iratok vizsgálata, a személyazonosság megállapítása Az intézet megvizsgálja, hogy a befogadás alapjául szolgáló iratok megfelelnek-e a jogszabályok tartami és alaki rendelkezéseinek. Az elítélt személyazonosságának megállapítása, a fogvatartás alapjául szolgáló iratok adatainak és az elítélt személyazonosságát igazoló okiratban foglalt, vagy egyéb módon igazolt, illetőleg az elítélt által közölt adatoknak az összehasonlítását jelenti. Ha a befogadás során az elítélt személyazonossága iránt kétség merül fel és az a személyazonosító okmánya alapján nem tisztázható, a bv. intézet ellenőrzi, hogy az elítélt - arcképmása szerepel-e a bűnügyi nyilvántartási rendszerben, - ujj- és tenyérnyomata szerepel-e a daktiloszkópiai nyilvántartásban. Ha az azonosítás nem jártak eredménnyel az elítélt személyazonosságának megállapítása érdekében a bv. intézet a székhelye szerint illetékes rendőri szervhez fordul. A személyazonosságot igazoló okirat nem csak személyi igazolvány lehet, hanem minden olyan okirat, amely alkalmas a személy azonosítására, mint pl.: útlevél. A személyazonosság megállapításán és az irategyeztetésen túl az elítéltet ki kell kérdezni. A kikérdezésnek ki kell terjednie az elítélt előéletére és arra, hogy volt-e már bv. intézetben. A befogadás alapját képező ügyben volt-e előzetes letartóztatásban, ha igen, akkor hol és mettől meddig stb. 2.2.1.1.3. A befogadás megtagadása Az intézetnek a befogadást meg kell tagadnia, ha: • a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak, • a szabadságvesztés végrehajtására előállított, átkísért, átszállított vagy önként jelentkező személy a befogadás alapjául szolgáló iratokban megjelölt személlyel nem azonos. 55

A befogadás megtagadásáról az előállító (átkísérő) szervet, illetve a végrehajtást elrendelő hatóságot vagy a BVOP-t haladéktalanul értesíteni kell. 2.2.1.1.4. Ideiglenes befogadás Az elítéltet ideiglenesen kell befogadni, ha:ü • a személyazonossága kétségessé válik, • a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés hiányos vagy kijavításra szorul, • ha az intézet a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok gyanúját észleli (elévülés, kegyelem). • a szabadságvesztés végrehajtására kijelölt intézet az oda útba indított elítéltet a bírói értesítés megérkezéséig. Ideiglenes befogadás esetén az intézet haladéktalanul megkeresi az illetékes szervet a személyazonosság tisztázása, illetve a szükséges iratok kiegészítése, kijavítása, pótlása vagy megküldése iránt. Az ideiglenes befogadás az arra okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb harminc napig tarthat. 2.2.1.1.5. Befogadás megőrzésre Megőrzésre kell befogadni az elítéltet, ha: • az intézet illetékességi területén - mint más intézetből jogellenes távollevőt - a rendőrség elfogta, és oda előállította, • valamely hatósághoz történő előállítás, illetve gyógykezelés céljából, vagy a végrehajtás körében felmerült egyéb okból más intézet adta át, illetve az engedélyezett távollét után más intézetben jelentkezik, mint ahonnan elbocsátották. A megőrzésre befogadott elítéltet a megőrzés okának megszűntét követően heti rendszeres szállítással a végrehajtásra kijelölt intézetbe kell szállítani. 2.2.1.1.6. A bírósági felhívásra jelentkező elítélt Ha a bíróság felhívására az elítélt az illetékes megyei (fővárosi) intézetben, hivatali munkaidőben jelentkezik, az intézet megvizsgálja, hogy a befogadás alapjául szolágáló irat rendelkezésre áll-e. Ha az elítélt nem a számára kijelölt bv. intézetben jelentkezik, az érintett bv. intézet az elítéltet útba indíthatja a végrehajtásra kijelölt bv. intézetbe. A bv. intézet zárt borítékban átadja az elítéltnek a végrehajtásra kijelölt bv. intézetnek szóló – a befogadáshoz szükséges – iratokat és tájékoztatja az elítéltet a jelentkezési kötelezettségéről továbbá a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről. Az útbaindítást úgy kell elvégezni, hogy az elítélt a végrehajtásra kijelölt intézetbe legkésőbb az útbaindítást követő napon megérkezhessen. Természetesen ez csak lehetőség, vagyis az útbaindítás úgy is elvégezhető, hogy az elítéltnek még az útbaindítás napján kelljen jelentkeznie a kijelölt intézetben. 56

Az elítélt iratait (bírói értesítések, ítéletkiadmány) haladéktalanul továbbítani kell a végrehajtásra kijelölt intézet részére. Az elítélt nem indítható útba, és a bv. intézetbe be kell fogadni, ha  a várható szabadulásáig hátralévő idő a harminc napot nem haladja meg,  olyan betegségben szenved, amely az utazást akadályozza,  ittas vagy bódult állapotban jelentkezett,  mozgásában súlyosan korlátozott,  az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben történő kivizsgálása szükséges,  a felhívásban megjelölt nap után késve jelentkezett,  a személyazonossága kétséges,  az utazást nem vállalja, vagy alapos okból feltételezhető, hogy a jelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget,  a bíróság vagy az ügyész a szabadságvesztés ideiglenes foganatbavételét rendelte el. A jelentkezésre előírt napnak nem okvetlenül az útbaindítást követő napot kell megjelölni, hanem meg lehet jelölni az útbaindítás napját is. Minden esetben figyelembe kell venni a két intézet közötti távolságot és a tömegközlekedés lehetőségeit. 2.2.1.1.7. Befogadás elővezetési határozat és elfogató parancs alapján Ha a befogadásra kijelölt bv. intézetben az elítélt önként, határidőben nem jelentkezik, úgy a bv. intézet értesítése alapján a BVOP intézkedik az elítélt elővezetéséről. Az elővezetés elrendeléséről a BVOP a lakóhely szerint illetékes megyei (fővárosi) bv. intézetet értesíti. Amennyiben az elővezetés sikertelen, a BVOP az elfogatóparancs kibocsátását kezdeményezi az első fokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes bv. bírónál. A más intézetből jogellenesen távol lévő elítéltet csak megőrzésre kell befogadni. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése miatt munkaidőn túl átkísért elítéltet csak ideiglenesen kell befogadni a következő munkanapig. 2.2.1.1.8. Értesítések a befogadásról Az intézet az elítélt befogadásáról - a várható szabadulás időpontjának közlésével - tíz napon belül értesíti: • az elítélt lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot, • Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát. (10 napon belül), • az első fokú ítéletet hozó bíróságot, • gondnokság alá helyezett elítélt esetében a gondnokot. A fiatalkorú befogadásáról – az előzőekben meghatározottakon kívül - hetvenkét órán belül értesíteni kell: • a lakóhely szerint illetékes gyámhatóságot; • a törvényes képviselőt, gyámság esetén a gyámot; 57

•

állami nevelt esetén az adott gyermekotthont.

2.2.1.1.9. A befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések és értesítések Ha az elítélten a befogadáskor külsérelmi nyomot észlelnek, vagy a rendőrségi fogdából, a javítóintézetből, átkísért elítélt azt állítja, hogy bántalmazták, haladéktalanul orvosi vizsgálatot kell végezni, valamint jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy példányát, az átkísérést végrehajtó szervnek, illetve a törvényességi felügyeletet ellátó ügyésznek meg kell küldeni. Az elítélt a befogadását követő tizenöt napon belül kivizsgálás céljából az IMEI-be kell szállítani, ha a bíróság: • a kényszergyógyítását rendelte el, • megállapította az elítélt korlátozott beszámítási képességét. Ha az elítélt az intézetbe magával hozza felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, a gyermek- és ifjúságvédelmi intézménybe történő elhelyezésről az intézet haladéktalanul gondoskodik. Ha az elítélt a befogadáskor bejelenti, hogy kiskorú gyermeke felügyelet nélkül maradt, az intézet hivatali időben az illetékes gyámhatóságot, hivatali időn kívül az illetékes rendőri szervet haladéktalanul értesíti. Ha az elítélt a befogadáskor bejelenti, hogy a vele egy háztartásban élő, önmaga ellátására képtelen hozzátartozója felügyelet nélkül maradt, a bv. intézet hivatali időben az illetékes jegyzőt, hivatali időn kívül az illetékes rendőri szervet haladéktalanul értesíti. Ha az elítélt lakása vagy más vagyontárgya őrizetlenül maradt, az intézet erről az illetékes önkormányzat jegyzőjét, illetve az elítélt által meghatározott személyt értesíti. 2.2.1.2. Egészségügyi és orvosi befogadás A fogvatartott befogadáskor az egészségügyi szakdolgozó megvizsgálja: • közegészségügyi és • járványügyi szempontból. A fogva tartottat el kell különíteni, ha vizsgálat során: • betegséget terjesztő vagy okozó rovarokat észlelnek vagy • fertőző betegség gyanúja áll fenn. Ilyen esetben közösségbe helyezni csak a bv. orvos írásbeli engedélyével lehet. A bv. orvos feladata a befogadás után - legkésőbb 72 órával -: • megvizsgálja a fogvatartottat, • rögzíti a fogvatartott kórelőzményi adatait, • megállapítja általános egészségügyi állapotát, fizikai státuszát, illetőleg 58

•

elbírálja a munkaképességét.

Az egészségügyi vizsgálat a fertőző betegségekre és az élősködőkre (parazitákra) terjed ki. Amennyiben az elítélt parazitával fertőzött, akkor el kell különíteni (egészségügyi elkülönítés), és ruházatát fertőtleníteni kell. Eü befogadást követően gyógyszer az elítéltnél nem maradhat. Jegyzőkönyvet kell felvenni az átvett gyógyszerről és azt a gyógyszerrel együtt az egészségügyi szakdolgozónak (hivatali időn túl a biztonsági tisztnek) megőrzésre át kell adni. Ha a fogva tartott úgy nyilatkozik, hogy a gyógyszer szedése rendszeresen szükséges, haladéktalanul értesíteni kell a készenléti szolgálatot teljesítő bv. orvost, ennek hiányában a területileg illetékes orvost. A továbbiakban az orvos rendelkezése szerint kell eljárni. 2.2.1.3. Letétezés, felszerelés 2.2.1.3.1. Az elítélteknél lévő tárgyak átvétele Letétkezelés a befogadási eljárás során A hivatali időben történő befogadási eljárás során a bv. intézet parancsnoka által megbízott személy (továbbiakban: befogadó) végzi az elítélt birtokában lévő okmány, pénz, érték, és egyéb tárgyak (ruházat, műszaki cikkek) átvételét és letétezését. A hivatali időn kívül történő befogadás esetén megőrzésre a fogvatartott birtokában lévő okmány pénz, érték és egyéb tárgyakat a következő munkanap megkezdéséig a biztonsági tiszt vagy a bv. intézet parancsnoka által megbízott főfelügyelő veszi át. A biztonságra veszélyes tárgyakról (lőfegyver, lőszer, vélhetően robbanó vagy sugárzó anyag, kábítószer), amelyek nem helyezhető letétbe és jellegüknél fogva nem is semmisíthető meg, illetve nem küldhető haza 3 példányban jegyzőkönyvet kell felvenni. Ezt követően értesíteni kell az illetékes rendőr-kapitányságot, a további intézkedések megtétele miatt. Az elítéltnél birtokában tartható tárgyak Az elítéltet az intézetben a 16 /2014. (XII. 19) IM rendelet 1. számú mellékletében felsorolt tárgyakat tarthatja magánál.  Tisztasági felszerelés (mosószer, fogápolási eszközök, varrókészlet)  Ruházati anyagok (engedéllyel saját alsóruházat, sportruházat)  Élelmiszerek, étkezési eszközök (konzervek, tubusos élelmiszerek, dobozos tej)  Dohányárú (cigaretta, pipa, gyufa)  Írószerek, Papír (levelezéshez és önképzéshez szükséges eszközök, naptárak)  Egyéb használati tárgyak (karóra, elemes játék, társasjáték) 2.2.1.3.2. Az elítélt felszerelése A letétezési eljárás során az elítélttől civil ruházata átvételre kerül. Az intézetben az elítélt formaruhát köteles viselni. 59

A formaruházattal együtt az elítélt megkapja ágyfelszerelési tárgyait is. A formaruházatra és az ágyfelszerelésre vonatkozó szabályokat a 16 /2014. (XII. 19) IM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. 2.2.1.4. Tájékoztatás A fogvatartott részére írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon kell a tájékoztatást adni:  a panaszjogról és a jogorvoslati lehetőségekről,  őt megillető védelemhez való jogról,  a végrehajtás során az őt megillető anyanyelv használatához való jogról,  a büntetés-végrehajtási ügy irataiba és az egészségügyi dokumentációba való betekintéshez való jogról,  a kapcsolattartás formáiról,  a konzuli hatóságok értesítéséhez való jogról,  az intézetben betartandó magatartási szabályokról,  a fegyelmi felelősségről és a fegyelmi eljárás rendjéről,  a kényszerítő eszközökről, a biztonsági intézkedésekről,  a büntetés, az intézkedés, valamint a szabálysértési elzárás kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás, illetve ideiglenes elbocsátás esedékessége napjáról,  a kártérítési felelősség rendjéről,  az egészségügyi ellátáshoz való jogról,  a betegjogok érvényesüléséről. Az előzetesen letartóztatott és az ideiglenes kényszergyógykezelt tájékoztatást kell adni a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan  a védelemhez való jogról,  a személyes költségmentesség kérelmezéséhez való jogról és annak feltételeiről,  a gyanúsítás, illetve a vádemelés alapjául szolgáló cselekmény lényegének, valamint ezek változásának a megismeréséhez való jogról,  az anyanyelv használatához való jogról,  a büntetőügy irataiba való betekintéshez való jogról,  a vallomástétel megtagadásához való jogról,  a kényszerintézkedésnek az elrendeléséről, a kényszerintézkedés meghosszabbításának és felülvizsgálatának szabályairól, valamint a szabadlábra helyezési kérelem benyújtásához való jogról,  a kényszerintézkedés elrendelése, meghosszabbítása vagy fenntartása esetén az általa megjelölt hozzátartozó vagy az általa megjelölt más személy értesítéséhez való jogról. 2.2.1.5. A Befogadási és Foglalkoztatási bizottság A Bv Kódex 95. § alapján (1) A bv. intézetek Befogadási és Fogvatartási Bizottságot (továbbiakban: BFB) működtetnek. . 60

A BFB elítéltekkel kapcsolatos feladatai:               

az elítélt elhelyezése, a rezsimbe sorolás és a besorolás megváltoztatása, a rezsimbe helyezés felülvizsgálata, a reintegrációs programba történő bevonás, ilyen programba történő helyezés vagy annak megszüntetése, a programon való részvétel eredményességének értékelése, a biztonsági kockázati besorolás és a besorolás megváltoztatása, a nem dolgozó és újonnan befogadott elítélt munkába állítása, a munkahely és a munkakör kijelölése, a dolgozó elítélt más munkahelyre történő áthelyezése, munkahelyről történő leváltása, a bv. szerv orvosának javaslata alapján döntés a munkaterápiás foglalkoztatásról, annak munkaidejéről és munkarendjéről, az oktatásra, a szakképzésre és a továbbképzésre jelentkezők beiskolázása, a hosszúidős speciális részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése, a gyógyító-terápiás részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése, a pszichoszociális részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése, a drogprevenciós részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése, az alacsony biztonsági kockázatú részlegen történő elhelyezés vagy annak megszüntetése, jogszabályban meghatározott egyéb feladat.

(16/2014 IM rendelet 90. §-a szerint) Legkésőbb a befogadó részlegbe helyezést követő tizenötödik napon az elítéltet a BFB meghallgatja és dönt az elítélt rezsimbesorolásáról és biztonsági kockázati besorolásáról. 2.2.1.6. Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer Bevezetésére várhatóan 2016. január 1-től kerül sor. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer (KEK) alapján elvégzi a meghatározott elítéltek kockázatelemző, reintegrációs programokat és döntéseket elősegítő vizsgálatát. KKMI-ben kell elhelyezni a tizennyolc hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélt személyt ha várható szabadulásáig több mint egy év van hátra. A KKMI-ben az elítélt harminc napig tartózkodik, amit a KKMI főigazgatója további harminc nappal meghosszabbíthat. A KKMI-ben eltöltött időszak kockázatértékelési összefoglaló jelentéssel zárul. Az összegfoglaló jelentés tartalmazza az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázatát, meghatározza a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat, amelyet a bv. intézetnek a reintegrációs tevékenysége során figyelembe kell vennie. Az elítéltet szabadulása előtt (feltételes szabadságra helyezés előtt is) legalább hat hónapon belül záró kockázatelemzési vizsgálatnak kell alávetni a KKMI-ben, amelynek időtartama húsz napig terjedhet, amelyet a KKMI főigazgatója további tíz nappal meghosszabbíthat. 61

A bv. szervezet az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázatainak felmérésére, annak mérséklése, illetve a sikeres társadalmi reintegráció elősegítése érdekében Kockázatelemzési és Kezelési Rendszert (a továbbiakban: KEK rendszer) alakít ki és működtet. A kockázatelemzés olyan büntetés-végrehajtási szakmai tevékenység, amelynek során az elítélt vonatkozásában felmérésre és értékelésre kerül az e rendeletben meghatározott kockázatcsoportok kockázati értéke. Az elítélt befogadását követően, de az elhelyezésre kijelölt bv. intézet befogadási és fogvatartási bizottság (a továbbiakban BFB) ülését megelőzően el kell végezni az alábbi kockázatcsoportok felmérését:  fogolyszökés és annak kísérlete,  öngyilkosságra irányuló magatartás,  önkárosítás,  bármely személy elleni erőszak vagy annak kísérlete,  a bűnözői, fogvatartotti szubkultúrában betöltött, kriminális vagy a reintergrációs célokat veszélyeztető vezetői, szervezői, végrehajtói szerep, tevékenység, amennyiben erre vonatkozóan információ áll rendelkezésre,  pszichoaktív szerrel való visszaélés. A kockázatelemzés eredménye alapján a KKMI javaslatot tesz az elítélt progresszív rezsimszabályok szerinti besorolására, a sajátos kezelési igényű elítélt számára kialakított részlegben történő elhelyezésére, és a szabadságvesztést végrehajtó bv. intézet kijelölésére A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézetben (KKMI) végzett kivizsgálást követően az elítéltet haladéktalanul a számára kijelölt bv. intézet befogadó részlegébe kell helyezni, ahol legfeljebb tíz napig tartózkodhat. 2. 3. A szabadságvesztés végrehajtási rendje A szabadságvesztés végrehajtási rendjén egy differenciált végrehajtási rendszert kell értenünk, amely jelenti: • a szabadságvesztés végrehajtásának módját, • a szabadságvesztésre vonatkozó általános szabályok, és • az egyes fokozatokra vonatkozó speciális szabályok, • valamint a fokozatokon belüli egyéb szabályozások összességét, • -a bv. szervezet feladatait, • az elítélt jogi helyzetét.  A szabadságvesztés végrehajtási módján értjük a más büntetéstől eltérő végrehajtási jelleget: • •

az elítélt szabadságának elvonását, a "zárt" bv. intézeti elhelyezést, ennek intézményi kialakítását.

A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban, és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt - lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső - büntetésvégrehajtási intézetben hajtják végre. 62

A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét az elítélt egyéni körülményeinek figyelembevételével - személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés fokozatára és tartamára tekintettel - kell kialakítani.  A végrehajtás során (általános szabályok) különböző alapelvek érvényesülnek: • a törvényesség, • az emberséges bánásmód, • a legkisebb beavatkozás elve, • normalizáció elve, • nyitottság elve, • felelősség és önbecsülés elve, • az egyéniesítés, • differenciálás elve, • a jogok és kötelezettségek együttes érvényesülése, • a társadalmi részvétel elve.  Az egyes fokozatokra vonatkozó speciális szabályok. A bíróság az ítéletében meghatározza a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, amely lehet fegyház, börtön, fogház. A büntetés-végrehajtási fokozatok a különböző társadalmi veszélyességű bűncselekményt elkövető elítéltekre is utalnak. Az elítélt életrendjét a Bv. kódex úgy kívánja szabályozni, hogy – az egyéniesítés érdekében – az életrend szigorúsága, az elérhető kedvezmények, a szabad élet lehetőségeihez mért lehetőségek a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának fokozatai szerint, a fokozatokon belül, valamint a fokozatok között is lépcsőzetesen bővüljenek. Ennek megfelelően különböző fokozatokban eltérő szigorúságú szabályozásokat találunk: • a külvilágtól való elkülönítés, • az őrzés, felügyelet és ellenőrzés, • a bv. intézeten belüli mozgás, • az életrend, • a személyes szükségletekre fordítható összeg, • a jutalmazás és fenyítés, valamint • integrációs programban való részvétel. TEVÉKENYSÉG

FEGYHÁZ

BÖRTÖN

FOGHÁZ

Életrend

részleteiben meghatározott

meghatározott

részben meghatározott

Intézeten mozgás

belüli intézeten belül is bv. intézet kijelölt bv. intézet területén csak engedéllyel és területén szabadon szabadon járhat felügyelet mellett járhat járhat

állandó irányítás és irányítás és Őrzés, ellenőrzés alatt áll ellenőrzés alatt áll --------felügyelet,ellenőrzés 63

kivételesen részt részt vehet ha a Külső munkavégzés vehet, a Külvilágtól való külvilágtól munkavégzés alatt is elkülönítés elkülöníthető

részt vehet

Jutalmazás, fenyítés pl. magánelzárás 25 nap 50-75-100% Személyes szükségletre fordítható összeg Magánál tartható korlátozott tárgyak köre Rövid eltávozás

tartamú kivételesen engedélyezhető

20 nap

10 nap

60-80-100%

7-90-100%

korlátozott

korlátozott

kivételesen engedélyezhető évente legfeljebb 10 nap

engedélyezhető évente legfeljebb 15 nap

 A fokozatokon belüli egyéb szabályozások A szabadságvesztés végrehajtása során az elítélt kockázati elemzése, magatartása és a reintegrációs tevékenységben való részvétele függvényében az egyes fokozatokon belül a végrehajtás rendje, az elítélt részére adható kedvezmények az egyes fokozatokhoz kapcsolódó rezsimszabályok szerint eltérőek lehetnek. Az elítélt az egyes végrehajtási fokozatokhoz kapcsolódóan általános, enyhébb és szigorúbb rezsimszabályok alá sorolható be. A végrehajtás rendje az egyes végrehajtási fokozatokhoz képest eltérő: - az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása, - az átmeneti részlegre helyezés, - a biztonsági zárkába, illetve részlegre helyezés, - a sajátos kezelési igényű elítéltek részére speciális részleget alakíthat ki (HSR, Gyógyító terápiás részleg, Drogprevenciós részleg), ahol a végrehajtás rendje elsősorban e sajátos igényekhez igazodik.  A Bv. tvr. meghatározza azokat a bv. szervezetre háruló feladatokat, amelyeket minden fokozatban biztosítani kell az elítéltnek a szabadságvesztés végrehajtása során. Ezek a következők: • őrzés, felügyelet, ellenőrzés, • elhelyezés, élelmezés, ruházat • egészségügyi ellátás, • oktatáshoz szükséges feltételek, • munkáltatáshoz szükséges feltételek 64

• •

a büntetés céljával nem ellentétes jogok gyakorlása társadalmi visszailleszkedést segítő egyéb reintegrációs szüksége feltétel.

programokhoz

 A fogvatartott jogi helyzete A jogerős és végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó bírósági ítélet hatására a szabad ember jogi státusza megváltozik, amikor elítéltté válik. Ettől kezdve az elítélt a büntetés-végrehajtási jogviszony alanya lesz. E jogviszony jellegéből következik, hogy a feleket a szabadságelvonásból fakadó helyzetre figyelemmel sajátos jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik. E jogviszony keletkezésével vannak az elítéltnek olyan, az Alaptörvényben rögzített alapvető jogai, amelyeket a szabadságvesztés nem érinthet, továbbá olyanok, amelyek szünetelnek és olyanok, amelyek módosulnak, korlátozottan érvényesülnek. 2.4. A fogva tartás rendje, házirend és napirend Az intézetben a fogva tartás törvényes végrehajtásához szükséges rendet kell fenntartani. A rend kialakítása és fenntartása a bv. szervezet feladata. Az elítéltet megillető jogok gyakorlásának és kötelességek teljesítésének rendjét házirendben kell szabályozni. A házirend tartalmazza: - az elítélt napirendjét, - az elítélt bv. intézeten belüli foglalkoztatására, mozgására, tartózkodására és a munkavégzés rendjére vonatkozó szabályokat, - a panaszok, kérelmek, bejelentések, a rendjét; - az elítélt viselkedési szabályait, - a látogatók fogadásának, valamint a bv. intézet elhagyásának a szabályait, - a szükségleti cikkek vásárlásának idejét, módját, - az elítélt által küldött, vagy a részére érkezett levelek, csomagok kezelésére vonatkozó szabályokat, - az elítélt tartózkodására és foglalkoztatására szolgáló helyiségek használatának rendjét, - a vallási szertartások időrendjét, - a telefonkészülék használatának rendjét és feltételeit, - az elítélt birtokában tartható tárgyak körét, mennyiségét, - a betartandó balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokat, - a dohányzásra vonatkozó szabályokat, - a többletszolgáltatások igénybevételére vonatkozó szabályokat, - a biztonsági zárkában vagy részlegen elhelyezett elítéltre vonatkozó végrehajtási szabályokat. A napirendben kell meghatározni minden olyan tevékenységet, amely a bv. intézet napi folyamatos működését biztosítja. A napirend tartalmazhatja: - nyitás – zárás, - ébresztő – takarodó, - létszámellenőrzés, 65

- étkezések, - szabadlevegőn tartózkodás, - egészségügyi ellátás, - munkába (oktatásra) vonulás időpontját. A takarodó és az ébresztő között legalább nyolc óra folyamatos pihenőidőt, étkezésre naponta háromszor, esetenként legalább húsz percet kell biztosítani. Minden intézet a helyi sajátosságaik figyelembe vételével készíti el a saját házi-, napirendjét, amely intézet parancsnoki intézkedés melléklete formájában jelenik meg. A házirend megtartására, valamint megszegésének a következményeire az elítéltet figyelmeztetni kell. A házirendtől csak a parancsnok engedélyével lehet eltérni. Tájékoztató jellegű információ, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága (1973 év, majd 1987 évi ajánlások felülvizsgálata, kiegészítéseként) meghozta a (2006) 2. számú ajánlását a tagállamok számára az új európai büntetés-végrehajtási szabályzatról. Ezen ajánlások elsősorban a hazai jogalkotásra majd ezen keresztül a büntetésvégrehajtásra ható annak során figyelembe veendő direktívák. Az ajánlások egy példánya valamennyi intézetben megtalálható. 2.3. A végrehajtási szabályok enyhítése, speciális rezsimszabályok 2.5.1. Az átmeneti csoport A hosszabb tartamú szabadságvesztés - a tudományos megállapítások és a gyakorlati tapasztalatok szerint - károsan hat az elítélt személyiségére. A hosszú időtartamú büntetések esetén gyengülnek a társadalmi kapcsolatok, ezért is fontos az átmeneti csoportba helyezés a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében. Az átmeneti csoportban azon elítéltek helyezhetők, akik a szabadságvesztés büntetésükből legalább öt évet kitöltöttek. Az átmeneti részlegek egyfajta hidat jelentenek a börtönbüntetés és a szabad élet között. Bv. Kódex 103. § szerint: „(1) Azt az elítéltet, aki büntetését fegyház- vagy börtönfokozatban tölti és a szabadságvesztésből legalább öt évet kitöltött, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, a várható szabadulása előtt legfeljebb két évvel átmeneti részlegre lehet helyezni.” Az átmeneti csoportban az elítéltre irányadó (fegyház, börtön) büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők:  az intézetből eltávozása engedélyezhető 24 órát meg nem haladó időtartamra  jutalomként részt vezet a bv. intézeten kívüli munkáltatásban  csökkenthető az életrend meghatározottsága,  a büntetés-végrehajtási intézet kijelölt területén szabadon mozoghat,  a pártfogóval rendszeresen érintkezhet 66

       

a személyes szükségletre fordítható összeget vagy annak egy részét készpénzben is megkaphatja látogatót havonta két alkalommal, alkalmanként hetvenöt perc időtartamban fogadhat, számára látogató bv. intézeten kívüli fogadása évente három alkalommal, alkalmanként két óra időtartamban engedélyezhető, kapcsolattartójával hetente öt alkalommal, alkalmanként tíz perc időtartamban telefonálhat, a személyes szükségleteire fordítható összeget alkalmanként - a jogszabályban meghatározott levonásokat követően - 100%-os mértékig elköltheti, kimaradása évente három alkalommal, alkalmanként huszonnégy óra időtartamban engedélyezhető, eltávozásra évente két alkalommal, összesen tizenöt nap időtartamra kivételesen engedhető, birtokában tartható tárgyak köre és mennyisége bővíthető.

Az átmeneti csoportba helyezés nem a bv. bíró, hanem a bv. intézet parancsnoka hatáskörébe tartozik. Az átmeneti csoportba helyezés megszüntethető, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét súlyosan megsérti, feltételes szabadságra helyezését a bv. bíró annak esedékességekor mellőzte. A megszüntetést követően az elítélt csak egy év elteltével helyezhető újra az átmeneti csoportba. 2.5.2. Enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) Bv. Kódex 104. § szerint: „(1) A fogház, illetve a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok akkor alkalmazhatók, ha – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti.” A törvény meghatározza, hogy a szabadságvesztés célját szem előtt tartva, mely körülményeket kell figyelembe venni az enyhébb végrehajtási szabályok elrendelése során. Ezek a körülmények iránymutatásul szolgálnak. A - fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál - enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának engedélyezése, illetőleg alkalmazásuk megszüntetése a büntetésvégrehajtási bíró hatáskörébe tartozik; ennek kezdeményezésére - előterjesztés formájában a bv. intézet, az elítélt, vagy védője is jogosult. Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának feltételei: - az elítélt a szabadságvesztésből - az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időt is beszámítva - a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét le kell töltse, DE 67

-

az elítélt a szabadságvesztésből börtönfokozatban fogházfokozatban legalább három hónapot nem töltött le.

legalább

hat

hónapot,

Az EVSZ nem alkalmazható, ha - az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra, - az elítélt erőszakos többszörös visszaeső, - az elítélt a bűncselekményét bűnszervezetben követte el, - a bíróság jogerős ítéletében fegyházbüntetésre ítélt abban az esetben sem, ha az elítélt a szabadságvesztés fokozatának enyhítésével tölti a büntetését, - az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban, - az elítélttel szemben egyidejűleg több szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva. A bv. bíró határozatának a kézhezvételét követően az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását haladéktalanul meg kell kezdeni. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetében a végrehajtás módját a parancsnok határozza meg. Amennyiben a bv. bíró elrendelte az elítélt esetében az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, az elítélt:  havonta legfeljebb négy alkalommal, esetenként huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre eltávozhat a bv. intézetből; az eltávozásra azokon a napokon kerülhet sor, amelyeken az elítélt nem végez munkát,  személyes szükségletre fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a bv. intézeten kívül költheti el,  látogatót havonta két alkalommal, alkalmanként kilencven perc időtartamban, továbbá negyedévente további egy alkalommal kilencven percben fogadhat,  a látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja évente öt alkalommal, alkalmanként két óra időtartamban,  kapcsolattartójával hetente öt alkalommal, alkalmanként tizenöt perc időtartamban telefonálhat,  ha a bv. intézeten kívül dolgozik, a felügyelete mellőzhető,  birtokában tartható tárgyak köre és mennyisége bővíthető. Az elítélt az eltávozásra engedélyezett időtartamon belül a tartózkodási helyét szabadon választja meg. Minthogy azonban az elítélt az eltávozás ideje alatt is a szabadságvesztését tölti (beszámít a szabadságvesztés idejébe), a törvény kötelezi őt annak jelentésére, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik. A jogszabályok előírják a bv. intézet parancsnokának feladatait az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése esetén: A parancsnok az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását felfüggesztheti, ha: az elítélt az eltávozással, illetőleg a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi, így különösen, ha az eltávozásról önhibájából nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más súlyos 68

fegyelemsértést követ el, ill. az előbb felsorolt törvényi kizáró okok bekövetkeznek, és a megszüntetés iránt haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak. 2.6. Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek 2.6.1. Hosszúidős speciális részleg (HSR) A hosszúidős speciális részleg az országos parancsnok által kijelölt bv. intézetnek az e célra kialakított, biztonsági zárkákból és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló, elkülönített része. A HSR részlegre helyezhető az az elítélt, aki életfogytig tartó-, vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését tölti. A HSR alkalmazására és megszüntetésére a BFB döntése alapján kerül sor. A döntés háromhavonta felül kell vizsgálni. A részlegre helyezett elítéltet szigorúbb rezsimben kell sorolni. A HSR alkalmazása esetén az elítélt  állandó őrzés és felügyelet alatt áll,  a bv. intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,  zárkájában belső biztonsági rács alkalmazható,  munkát a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet,  önképzést folytathat a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe,  lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint részesülhet,  magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,  számára a kapcsolattartás gyakorisága (telefonbeszélgetés, csomag küldés és fogadás, látogató fogadása) növelhető. 2.6.2. Gyógyító-terápiás részleg A gyógyító-terápiás részlegben az elítéltek végrehajtási fokozattól függetlenül helyezhetők el. A gyógyító-terápiás részlegbe történő helyezés kérelemre vagy hivatalból kezdeményezhető, melyről a BFB dönt. Bv. Kódex 106.§ szerint: (1) Gyógyító-terápiás részlegre kell elhelyezni – az IMEI-ben végzett kivizsgálás után – azt az elítéltet, a) akinek korlátozott beszámítási képességét állapították meg, b) akit a szabadságvesztés végrehajtása alatti időben – kóros elmeállapota miatt – az IMEI-ben kezeltek, és elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés folytatását nem akadályozza,

69

c) akinek a személyiségzavar jellege, vagy annak súlyossága miatt a gyógyító-terápiás részlegen való elhelyezése indokolt. A részlegbe helyezett fogvatatottak részére az alábbi szabályok vonatkoznak:  látogatót havonta két alkalommal, alkalmanként hetvenöt perc időtartamban fogadhat,  számára látogató bv. intézeten kívüli fogadása évente három alkalommal, alkalmanként két óra időtartamban engedélyezhető,  kapcsolattartójával hetente öt alkalommal, alkalmanként tíz perc időtartamban telefonálhat,  a személyes szükségleteire fordítható összeget alkalmanként - a jogszabályban meghatározott levonásokat követően - 100%-os mértékig elköltheti,  birtokában tartható tárgyak köre és mennyisége bővíthető. A gyógyító-terápiás részlegről történő helyezésről a BFB dönt. 2.6.3. Drogprevenciós részleg A káros szenvedélyek alapvetően meghatározzák a reintegráció sikerességét, ezért a kábítószer fogyasztással érintett fogvatartottak esetében a gondozás eredményessége érdekében szükséges egy olyan komplex, az elítélt egyéni igényeihez igazodó program kialakítása, mely magába foglalja a rehabilitációt, valamint a különböző fejlesztendő készségekre vonatkozó tréningeket. A drogprevenciós részlegre azon fogvatartottak helyezhetők el, akik rendszeres vizsgálatnak vetik alá magukat, és erről írásban nyilatkoznak. A részlegre helyezettek esetén alkalmazható kedvezmények:  látogatót havonta két alkalommal, kilencven perc időtartamban fogadhat a bv. intézeten belül,  számára látogató bv. intézeten kívüli fogadása évente két alkalommal, alkalmanként két óra időtartamban engedélyezhető,  kapcsolattartójával hetente öt alkalommal, alkalmanként tíz perc időtartamban telefonálhat,  a személyes szükségleteire fordítható összeget alkalmanként - a jogszabályban meghatározott levonásokat követően - 80%-os mértékig elköltheti,  kimaradása évente egy alkalommal, tizenkét óra időtartamban engedélyezhető. 2.6.4. Az alacsonyabb biztonsági kockázatú részleg Az alacsony biztonsági kockázatú részleg létrehozása az európai büntetés-végrehajtási gyakorlat bevezetését jelenti, amellyel jelentősen csökkenthető a szabadságvesztés végrehajtásának költsége. Ezen részleg a rövidebb tartamú szabadságvesztést töltő, vagy gondatlan bűncselekmény miatt elítéltek részére kerül kialakításra. Esetükben a reintegráció legfontosabb célja, hogy a rövid ítéleti időre tekintettel az elítélt ne szakadjon ki abból a családi, szociális és munkahelyi környezetből, melyben elítélését megelőzően élt. 70

A Bv. Kódex 109. § szerint: (1) Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen az az elítélt helyezhető el, akinek biztonsági csoportba sorolása alapján a fogvatartása nem igényli magas szintű biztonsági védelmi eszközök alkalmazását. (2) Az alacsony biztonsági kockázatú részlegen csökkenthető az életrend meghatározottsága, az elítélt a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása szerint használhatja fel és a bv. intézet kijelölt területén szabadon mozoghat. 2.7. Az elítélt jogi helyzete Az állampolgár jogi helyzetét, az egyént megillető jogok és kötelességek rendszerét a jogrendszer szabályozza. Az állampolgári jogok és kötelességek meghatározása magába foglalja az Alaptörvényben és minden más - nem büntetés-végrehajtási - jogszabályban megjelölt jogokat és kötelességeket, amelyek természetesen az alaptörvényen alapulnak. Tehát - a jogrendszert alkotó - jogágakban található szabályok meghatározzák: • az állampolgárnak az államhoz való viszonyát, • az állampolgár és az állami, társadalmi, gazdasági szervezetek közötti viszonyokat, • az egyes állampolgárok közötti viszonyokat, • védelmezik az állampolgárok személyét és jogait A jogerős elítélés ténye és a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása kihat az (elítélt) állampolgár jogi helyzetére. Az elítéltek jogviszonyaira a büntetés-végrehajtási jogszabályok által nem érintett körben a minden állampolgárra egyaránt kiterjedő általános szabályok az irányadók. A szabadságvesztés-büntetést töltő elítélt jogi helyzetét nézve kettősséget láthatunk, ugyanis a végrehajtás alatt együtt élnek • •

a minden állampolgárt megillető jogok és kötelességek , ill. ezek változásai , valamint a büntetés-végrehajtási jogviszonyból fakadó speciális jogok és kötelességek.

Az elítélt állampolgári kötelességei: A szabadságvesztés általában nincs hatással az állampolgári kötelezettségekre,így: • a jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően az elítéltnek is hozzá kell járulnia közterhekhez, • teljesítenie kell a munkavédelemmel, környezetvédelemmel összefüggő kötelességeit, • terheli a feljelentési kötelezettség a Btk-ban megjelölt esetekben, • köteles tanúvallomást tenni és azt csak a Be. szerinti esetekben tagadhatja meg, • perköltség, illetékfizetési kötelezettség terheli a polgári peres eljárás szabályai szerint.

71

Az általános állampolgári jogi helyzetben bekövetkező változás, hogy a végrehajtás alatt az állampolgári jogok: • egy része szünetel, • más része korlátozottan érvényesül vagy módosul és • vannak olyanok, amelyek változatlanok. Az elítélt jogi helyzetét alapvetően az határozza meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt elveszti személyi szabadságát. Ez, mint láthatjuk, nem jelenti azonban az elítélt állampolgári jogainak és kötelességeinek teljes elvesztését. Az állampolgár kötelességei és jogai annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik. 2.7.1. A szabadságvesztés ideje alatt szünetelő jogok A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga: • a szabad mozgáshoz, • a tartózkodási hely szabad megválasztásához, • a békés gyülekezéshez, • a sztrájkhoz, • a szabad orvosválasztáshoz, • a képviselővé választható legyen, • azon jogok, melyekre a közügyektől eltiltás kiterjed, • azon jogok, melyekre a bírósági ítéletben meghatározott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás és a kitiltás kiterjed. 2.7.2. A szabadságvesztés ideje alatt korlátozottan érvényesül vagy módosuló jogok Azon állampolgári jogok, amelyek a szabadságvesztés következtében korlátozódnak, módosulnak:               

munkához és foglalkozása szabad megválasztásához való joga és a vállalkozáshoz való joga, művelődéshez való joga, illetve a tanulás és a tanítás szabadsága, önrendelkezéshez való joga, kegyeleti joga, szülői felügyeleti joga, közérdekű adatokhoz való hozzáféréséhez és azok terjesztéséhez való joga, véleménynyilvánítási szabadsága, egyesülési joga, tulajdonhoz való joga, a szabadidő eltöltéséhez való joga, ha munkát végez, az éves fizetett szabadsághoz való joga, magántitokhoz való joga, általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel, lelkiismereti és vallási szabadsága, vélemény nyilvánítás szabadsága. 72

2.7.3. A szabadságvesztés ideje alatt korlátlanul érvényesülő jogok A büntetés-végrehajtása alatt nem érintett állampolgári jogok, amelyek korlátlanul érvényesülnek: • az élethez és az emberi méltósághoz való jog, • a személyi biztonság joga, • a jogképesség, • az egészségügyi ellátáshoz, a munkavédelemhez való jog, • a szociális biztonsághoz való jog, • a jó hírnév védelméhez való jog, • a magánindítványhoz és személyes adatok védelméhez való jog, • a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, • a művelődéshez való jog, • a tudományok és művészeti tevékenység szabadsága, • a diszkrimináció tiltása • vallásgyakorlás • anyanyelv használata A büntetés-végrehajtás során keletkező speciális jogok és kötelezettségek sajátossága, hogy: • csak a büntetés végrehajtásának ideje alatt állnak fenn, az elítélt szabadulása után aktualitásukat vesztik, vagy • újabb speciális jogok és kötelezettségek keletkeznek például a pártfogói felügyelet elrendelése esetén. Az elítéltet a büntetés-végrehajtási jogviszonyából keletkező, őt megillető jogai, illetve terhelő kötelességei: 2.7.4. Az elítélt jogosultságai A fogvatatott jogosult:      



a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra, megfelelő ruházat biztosítására, a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel, szervezetekkel kapcsolatot tartani, baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra, pihenésre, szabadidőre, testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése érdekében o naponta szabad levegőn tartózkodásra, o önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a bv. intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére, o tanuláshoz való jogát gyakorolni; általános iskolai, középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok megkezdésére, folytatására, a vizsgákra való felkészüléshez tanulmányi és vizsgaszabadságra, a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére, 73

          



a büntetés végrehajtása során jogorvoslati joggal élni, a rendelkezésére álló pénzből havonta meghatározott összeget személyes szükségleteire fordítani, illetve azzal egyéb módon rendelkezni, a szabadságvesztés végrehajtása során keletkezett kárának megtérítésére, sajátos védelemre a nők, fiatalkorúak és a fogyatékkal élők a rájuk vonatkozó eltérésekkel, jogszabályban meghatározottak szerint saját ruha viselésére, illetve használati tárgyak tartására; a már megállapított pénzellátásának a meghatalmazott személy kezéhez vagy az bv. intézethez történő folyósítására, továbbá a saját jogon járó családi pótléknak a letéti számláján való elhelyezésére, a szabadulást követő társadalomba való visszailleszkedés érdekében az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtésének segítségére, önkéntes vállalása alapján oktatási, képzési, valamint reintegrációt elősegítő személyes fejlődését biztosító programokon való részvételre, büntetés-végrehajtási szervezeten belüli fogvatartotti fórumon való véleménynyilvánításra. minden elítélt lelkiismereti és vallási meggyőződését szabadon megválaszthatja, vallását gyakorolhatja, Az elítélt az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban keletkezett iratról elektronikus adathordozón kiadott másolatba a bv. szervezet által biztosított számítástechnikai eszköz igénybevételével jogosult betekinteni, a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa.

2.7.5. Az elítélt köteles Az elítélt köteles  a szabadságvesztést a jogszabályban vagy az országos parancsnok által meghatározott bv. intézetben tölteni,  a büntetés-végrehajtás rendjét megtartani, illetve tűrni, a kapott utasításokat végrehajtani,  a számára kijelölt munkát elvégezni,  a reintegrációs foglalkozás rendjét, a bv. intézet biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani,  a bv. intézet tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni,  alávetni magát a jogszabályban előírt kötelező vagy egészségi állapotának megítéléséhez szükséges orvosi vizsgálatnak és a jogszabály szerint kötelező, gyógykezelésnek,  fegyelemsértés, illetve bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetén vizsgálati anyagot szolgáltatni az alkohol, bódító-, illetve kábítószer fogyasztás ellenőrzéséhez,  a végrehajtási fokozatnak és rezsimszabályoknak megfelelően előírt forma- és egyéb ruházatot viselni,  a tartására fordított költséghez hozzájárulni, 74

  

   

a dolgozó elítélt a munkadíjából köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni, a dolgozó fogvatartott a munkadíjából a szabadulás idejére tartalékot képezni, a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt köteles tűrni a más nemű és más végrehajtási fokozatú elítéltektől való elkülönítést, az életkori, kriminológiai, kockázatelemzési és kezelési szempontú, foglalkoztatási és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását, az egyes rezsimekre vonatkozó korlátozásokat, személyes tárgyainak átvizsgálását, a törvény szerinti kivételekkel kapcsolattartásának ellenőrzését, életrendjének, bv. intézeten belüli mozgásának meghatározását, illetve korlátozását,

Nem terheli az elítéltet: • a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítás, • a büntető ügyben való előállítás, • a szabálysértési ügyben való előállítás, • az alkoholbetegséggel összefüggő gyógykezelés, • az elmeállapot megfigyelésének költsége, • a kábítószer-prevenciós tevékenység és a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés költsége, • a jogsegélykérés folytán más állam részére történő ideiglenes átadás költsége. A büntetés-végrehajtási jogviszonyban keletkező jogok és kötelezettségek a fogva tartás tényéből és körülményéből származó életviszonyok szabályozását adják. A jogok korlátozása, esetleges megtagadása, vagy a gyakorlásuktól eltiltás esetén jogorvoslati jog illeti meg az elítéltet. 2.8. Elhelyezés 2.8. 1. Általános elhelyezési szabályok A bv. szervezet hajtja végre: • a szabadság-elvonással járó büntetéseket, intézkedéseket, • egyes büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, • -az elzárást, A fentiek végrehajtási helye a bv. intézet. A végrehajtásra kijelölt intézeteket az 55/2014 (XII. 5.) IM rendelet szabályozza. A Bv. tvr. rendelkezései szerint biztosítani kell a fogva tartott higiéniai feltételeknek megfelelő, egészséges és kulturált elhelyezését. Az elhelyezés során el kell különíteni: • a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól, • a férfiakat a nőktől, • a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól, • a katonákat a nem katonának minősülő elítéltektől, • dohányzókat a nem dohányzóktól, 75

• a fekvőbetegeket az egészségesektől, • a betegek közül a fertőzőket a nem fertőzőektől • az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől. Jogszabály a fentiekben foglaltakon túl, az elkülönítés egyéb szempontjait is meghatározhatja. Ha az elitélttel szemben más ügyben büntetőeljárás folyik, az elitéltet az ügyész, illetve a bíróság rendelkezése szerint kell elkülöníteni. Az elkülönítést külön körleten, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani. A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek azonban Együtt helyezhetők el: • a kórteremben, • a betegszobában, • fertőző elkülönítőben, • a gyógyító-terápiás részlegben, • az átmeneti részlegben, • drogprevenciós részlegen, • pszichoszociális részlegen, • HSR részlegen, • anya-gyermek együttes elhelyezése esetén, • fiatalkorú elítéltek részlegén, • EVSZ alkalmazása esetén. Együtt várlakozhatnak orvosi vizsgálatra és egészségügyi rendelésre. Együtt dolgozhatnak a munkahelyen. Közösen vehetnek részt: • általános iskolai és középiskolai oktatásban, • felsőoktatásban • szakmai képzésben, • sportrendezvényeken, • a kulturális rendezvényeken, • szállítás és előállítás során, • a vallási rendezvényeken. Együtt tartózkodhatnak: • szabad levegőn, • közös étteremben. 2.8. 2. Az elítéltek elhelyezése Az intézetben az elítéltek elhelyezésére körletet, azon belül zárkákat és lakóhelyiségeket kell kialakítani. Az elítéltek elhelyezési körletét az intézet egyéb területeitől, egyes körletrészeket pedig szükség szerint egymástól el kell különíteni. A körleteket biztonsági szempontból minősíteni kell. A nyilvántartásba vett elítéltet az elhelyezési körletre kell kísérni, ahol a nevelő kijelöli a zárkáját vagy lakóhelységét, illetve fekvőhelyét. 76

Az elhelyezésre szolgáló helységek: • zárka, • lakóhelyiség. A zárka: az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan helyiség, amelynek ajtaja, ablaka (a továbbiakban: nyílászárók) a külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelel. A zárkában folyóvízzel ellátott mosdót, illetve - az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével – elkülönített, lehetőség szerint, önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni. Zárkában kell elhelyezni: • a fegyház fokozatú, illetve általában a börtön fokozatú elítéltet, • a biztonsági okból elkülönített elítéltet, • az ideiglenesen befogadott elítéltet, • a különleges biztonságú körletre, illetve zárkába helyezett elítéltet, • előzetesen letartóztatottat. A lakóhelyiség: az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan lakhatásra alkalmas helyiség, amelynek nyílászáróinál a zárkára meghatározott biztonsági berendezés és felszerelés mellőzhető. A lakóhelyiségeknél a tisztálkodáshoz szükséges folyóvizet, fürdőt, illetve WC-t körletenként is lehet biztosítani. Lakóhelyiségben lehet elhelyezni: • a fogház, kivételesen a börtön fokozatú elítéltet, • az átmeneti csoportba helyezett elítéltet, • az EVSZ hatálya alá tartozó elítéltet, • a szabadságát töltő elítéltet. A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre legalább hat köbméter légtér, és férfi elítéltet esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson. A mozgástér meghatározása szempontjából a zárka (lakóhelyiség) alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. Egyéni elhelyezés esetén a zárka (lakóhelyiség) alapterületének el kell érni a hat négyzetmétert. A zárkát (lakóhelyiséget) meg kell számozni, az ott elhelyezett elítéltek nevét az ajtón feltüntetni nem szabad. A zárka (lakóhelyiség) felszerelési és berendezési tárgyait a 6/1996. (XII. 12.) IM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza. Az intézetbe ki kell alakítani, illetve jelölni: • befogadó zárkát - azoknak az elítélteknek, akiknél a befogadási eljárás során az egészségügyi vizsgálatot még nem végezték el • egészségügyi zárkát – beteg fogvatartottak elhelyzésére, • fegyelmi zárkát - magánelzárás végrehajtása itt történik, a zárka berendezését és felszerelését, valamint az elítélteknél tartható tárgyak köre a 16/2014 (XII. 19) IM 77

• •

rendelet 4. sz. mellékletében kerül meghatározásra. Igénybe vehető biztonsági okból és fegyelmi eljárással összefüggő elkülönítésre, de felszerelési tárgyainak meg kell egyezni a zárka általános berendezésével ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítélt elhelyezését szolgáló zárkát - itt berendezési tárgy nem lehet és a helységet párnázott burkolattal kell ellátni, különleges biztonságú (körlet) zárka - részletes szabályait a hatályos OP intézkedés, berendezését, felszerelését és az elítélt tartható tárgyakat a 16/2014 (XII. 19) IM rendelet 5. sz. melléklete tartalmazza.

2.8.3. Egyéb helységek és létesítmények: • •

•

• • • • •

•

orvosi rendelő, betegszoba, fertőző elkülönítő szoba, fürdőhelység, a befogadó képességnek megfelelő fürdő és öltözőhelyiséget kell kialakítani a vonatkozó jogszabályok és szabványok előírásai szerint.A helyiségben biztosítani kell a megfelelő számú zuhanyzót, padot, falifogast, és lábrácsot. konyha és lehetőségek szerint közös étkezőhelyiségek, A közös étkezőhelyiség kialakítása esetén az egyszerre étkeztethető létszámnak megfelelően biztosítani kell: • kézmosási lehetőséget, • törülközőt vagy kézszárító berendezést • asztalt, széket, • ivóvizet látogató helyiség, berendezése alkalmas legyen szükség esetén az elítéltek és látogatók elválasztására. A helység közelébe WC-t kell kialakítani. védővel, valamint már (hatósági) személlyel történő hivatalos érintkezés céljára szolgáló helyiség, könyvtár, a szabadidő eltöltésére, közös foglalkozásra szolgáló helyiség, vallásgyakorlására szolgáló helyiség, szabadlevegőn tartózkodásra, illetve sportolásra alkalmas területet, az ilyen területnek biztonsági okból áttekinthetőnek kell lennie, azon bármilyen anyagot és egyéb tárgyat tárolni nem szabad kondicionáló terem.

2.9. Közüzemi szolgáltatások A bv. intézetnek gondoskodni kell: • megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízről, (a vízellátás során a közegészségügyi szabályokat maradéktalanul be kell tartani) • a körletek, zárkák (lakóhelyiségek) és egyéb - az elítélt által használt - helyiségek jó szellőztetéséről, világításáról, fűtéséről. Az áramellátást úgy kell kialakítani, hogy kívülről kikapcsolható legyen, továbbá: a zárkában (lakóhelyiségben) a természetes fény vagy a mesterséges megvilágítás olvasásra alkalmas legyen A zárkát (lakóhelyiséget) állandóan

78

megvilágítani csak akkor szabad, ha azt a parancsnok biztonsági okból átmenetileg elrendelte. • a fűtési idény - október 15-étől, április 15-ig tart, (időjárástól függően ettől a parancsnok eltérhet). 2.10. Élelmezés A fogvatartottak élelmezése a bv. intézet feladata. Részükre, legalább napi háromszori étkezést kell biztosítani, figyelembe véve: • az általuk végzett munka jellegét, • az egészségi állapotukat és • az életkorukat • gyakorolt vallásukat. A fogvatartott részére legalább napi egy alkalommal meleg ételt kell biztosítani. Hideg élelemmel: • rendkívüli esemény esetén legfeljebb 3 napig láthatók el, illetve • higiénikusan csomagolva átszállítás, előállítás során. A hideg élelem fogyasztásához szükséges eszközöket (pl. konzervnyitó) a bv. intézet biztosítja. A fogvatartott részére orvosi javaslat alapján egészségügyi állapotának megfelelő (diétás, kímélő) ételt kell biztosítani. A mindenkor érvényben levő országos parancsnoki intézkedés rendelkezik részletesen a fogva tartottak részére a diétás étkezés biztosításáról. Az élelmezési normába sorolás Az elítéltet csak abban az esetben lehet a munkájának megfelelő élelmezési normába sorolni, ha ennek időtartama legalább a napi 4 órát meghaladja. A munka jellegének megfelelő norma szerinti élelmezésben kell részesíteni a dolgozó fogvatartottat: • a munkanapokon, beleértve az állásidőt is, • a munkában töltött napok közé eső pihenő- és munkaszüneti napokon, • betegség vagy üzemi baleset esetén 3 napig, amennyiben az orvos más élelmezési normát nem ír elő, • az évi fizetett szabadság alatt, ha azt az intézetben tölti, • ha iskolai oktatásban vesz részt, továbbá a vizsgákra felkészülés és a munka alóli felmentés idejére. Meg kell szüntetni a dolgozó norma szerinti élelmezést: • a munkából leváltást követő naptól, • a szállítás, átszállítás idejére, • a magánelzárás idejére, amennyiben nem engedték, hogy alatta dolgozzon. Az étel kiosztása csak felügyelet mellett történhet!

79

Biztosítani kell az azonos mértékű adagolást. A megmaradt készételek kiosztásáról haladéktalanul gondoskodni kell (3 órán belül ki kell osztani) A készételt 5 órán túl emberi fogyasztásra felhasználni nem szabad! 2.11. Ruházati ellátás Az elítéltet az évszaknak megfelelő formaruhával kell ellátni. A formaruha nem lehet megalázó vagy lealacsonyító. A munka végzéséhez az elítéltnek munkaruhát, külön jogszabály szerint védőruhát és védőfelszerelést kell biztosítani. Az elitélt részére az intézet által biztosított felső ruházatán, továbbá a munkaruhán, az ágy- és más felszerelésen a “BV” jelzést fel kell tüntetni. Az elítélt részére csak viselésre alkalmas, tiszta, megfelelő méretű ruházat és lábbeli, valamint használatra alkalmas és tiszta ágyfelszerelés adható ki. A bv. intézet gondoskodik arról, hogy a használatban levő ruházat mindig tiszta, karbantartott állapotban legyen. Az elítélt viszont köteles a használatra kiadott ruhát megóvni, rendeltetésszerűen használni és azon kisebb, szakértelmet nem igénylő javításokat elvégezni. A bv. intézet gondoskodik az általa kiadott ruházat tisztításáról: • a fehérneműt, törülközőt legalább hetenként egyszer, • az ágyneműt kéthetenként kell tisztára cserélni, • a munkaruházatként használt felsőruházat cseréjét, mosását, tisztítását a szükséges • időközönként kell elvégezni. A ruházati cikkek viselése szempontjából megkülönböztetünk: • nyári időszakot és • téli időszakot. A nyári időszak április 16-tól október 15-ig, a téli időszak pedig október 16-tól április 15-ig tart. Az elítéltek ruházati ellátásának részletes normáit OP intézkedés és annak függeléke tartalmazza, mely az alábbi lehet: • a felnőtt korú elitéltet szürke színű zsávoly • a fiatalkorú elitélteket zöld színű felső formaruházattal, • az intézet betegszobájában, a BV. Központi Kórházban, a Nagyfai Krónikus Utókezelő részlegben elhelyezett betegeket, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (továbbiakban: IMEI) Elme-megfigyelésre, elmegyógyászati és ideggyógyászati kivizsgálásra és kezelésre beutalt elitéltet kórházi öltözettel kell ellátni, • az IMEI-ben elhelyezett kényszergyógykezelt, kóros elmeállapotúvá vált elitéltet barna színű zsávoly ruházattal kell ellátni. • Amennyiben a helyi adottságok és a munkakörülmények indokolttá teszik, az időszaktól és a normában meghatározott ruhafajtától eltérést az országos parancsnokhelyettes engedélyezhet. A nők és a fiatalkorú elítéltek részére polgári jellegű formaruha is rendszeresíthető. Saját alsó ruhanemű és lábbeli használata 80

Az elítélt - amennyiben mosási, karbantartási feltételek fennállnak - a gazdasági vezető engedélyével a saját: • fehérneműjét, • harisnyáját, zokniját és • lábbelijét viselheti, valamint • törülközőjét, zsebkendőjét használhatja. Ilyen engedély csak akkor adható, ha az elitélt a szabadulásra megfelelő alsóruházattal és lábbelivel rendelkezik. Az elítélt a fentiek tisztántartásáról, javításáról saját költségén önmaga gondoskodik, illetve térítés ellenében, - ha ennek feltételei adottak - kérelmére az intézet is elvégezheti. Amennyiben a bv. intézet ideiglenesen nem tud formaruhát biztosítani az elítéltnek (pl: túlsúlyos alkat miatt nincs megfelelő méret), ennek idejére saját ruháját viselheti. Ilyen esetben viszont az elítélt saját ruhájának tisztítása az intézet feladata. Az intézet térítésmentesen gondoskodik az elitélt letétben levő ruházatának és lábbelijének a tisztán tartásáról és arról, hogy azok a szabadulás napjára lehetőleg viselésre alkalmas állapotban legyenek. 2.12. Az elitélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása Az elítéltek részére biztosítani kell a tisztálkodáshoz szükséges feltételeket, és meg kell követelni a személyi tisztasági előírások betartását. A letéti pénzel nem rendelkező elítélt részére az alapvető tisztálkodási cikkeket és felszereléseket biztosítani kell: • szappan; • fogkefe, fogkrém, fogmosó pohár; • igény szerint fésű, • WC-papír; • nők részére egészségügyi vatta, tampon, egészségügyi betét; • borotválkozási felszerelés; • sampon. A házirend és a napirend szabályozásánál figyelembe kell venni, hogy az elítéltnek legyen ideje a tisztálkodásra, a szakáll és a haj ápolására. Az elítéltek részére hetente legalább két alkalommal, a dolgozóknak naponként, munka után – melegvizes fürdést kell biztosítani. A naponkénti fürdést a női és fiatalkorú elítéltekre is ki kell terjeszteni. Az elítéltek részére a rendszeres fürdések közötti időben – a bv. intézet lehetőségein belül – a napirendben meghatározottak szerint biztosítható melegvíz. A női elítélteket a rendszeres fürdések közötti időben is el kell látni meleg vízzel. Az elítéltek a hajvágásra havonta legalább egy alkalommal – térítésmentesen – fodrászt vehetnek igénybe. A fegyelmi és az elkülönítő zárkában elhelyezett elítélt borotválkozását, hajvágását elitélt fodrásszal – felügyelet mellett – kell végeztetni.

81

Súlyosan beteg vagy a mozgásában korlátozott elítélt borotválását, hajápolását – felügyelet mellett – az elitélt fodrásszal kell végeztetni. 2.13. Az intézet tisztántartása Az intézet tisztán tartásában csak olyan fogvatartott vehet részt, aki egyébként munkáltatásra is alkalmas. Naponta kell elvégezni: • a zárkák, lakóhelyiségek takarítását, • az egészségügyi blokk takarítását, fertőtlenítését, • a mosdók, vízkiöntők, WC-k takarítását, tisztántartását és az egészségügyi előírásoknak megfelelő fertőtlenítését, • valamennyi helyiség padlózatának és berendezési tárgyainak portalanítását, • a hidegpadlós helyiségek felmosását, • a járdák és utak tisztán tartását. Az udvarokat, vízelvezető árkokat, és az intézet egyéb területeit tisztán kell tartani. Télen gondoskodni kell a hó eltakarításától, a közlekedési utak, a járdák balesetveszélyességének megszüntetéséről. A környezetvédelmi szabályok betartásával biztosítani kell a rovarok, a rágcsálók rendszeres irtását. 2.14. Díjazás nélküli munkavégzés Nem minősül munkáltatásnak, az elítéltnek az intézet tisztántartásában és ellátásában való díjazás nélküli kötelező részvétele. A díjazás nélküli munkavégzés ideje a napi 4 órát, havonta összesen 24 órát nem haladhatja meg. Ezt az időt a bv. intézet orvosa csökkentheti (az elítélt egészségi, fizikai állapotára, életkorára tekintettel). E munkavégzés esetén a munkavégzés idejére az elítéltet • szükség szerint el kell látni munkaruhával, lábbelivel, • szakmai és munkavédelmi oktatásban kell részesíteni. Az elítélt balesetét a munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni. Az intézet köteles a díjazás nélküli munkavégzésről nyilvántartást vezetni. 2.15. szükségleti cikkek vásárlása A bv. intézetnek az elítélt részére havonta legalább két alkalommal vásárlási kell lehetőséget biztosítania. Az elítélt munkadíjából és a szabadon felhasználható letéti pénzéből – a bv. intézet parancsnoka által meghatározott időben és módon – az alapmunkadíj ötszörösének megfelelő összegének a rezsimbesorolásának megfelelő mértékéig szükségleti cikket vásárolhat.

82

A bv. intézet parancsnoka a helyi sajátosságú figyelembe vételével intézkedésben szabályozza a szükségleti cikkek vásárlásának rendjét, idejét, a vásárolható cikkek körét (az utóbbinál a biztonsági szempontokat is figyelembe kell venni). A szükségleti cikkek vásárlása esetében az elítéltnek előnyben kell részesíteni a tisztasági és tisztító szereinek megvásárlását. A jogszabály a vásárlásra költhető összeg tekintetében végrehajtási rend és a munkában való részvétel alapján differenciál az alábbiak szerint: a. a dolgozó elítélt - a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja -: • • •

70-90-100%-ának megfelelő összegért vásárolhat függvényében fogházban, átmeneti csoportban, 60-80-100%-ának megfelelő összegért vásárolhat függvényében börtönben, 50-75-100%-ának megfelelő összegért vásárolhat függvényében a fegyházban.

–

rezsikategóriájának

-

rezsikategóriájának

-

rezsikategóriájának

a. a nem dolgozó elítét – a letéti pénze terhére vásárolhat, annak összege aszerint tér el, hogy önhibájából, vagy önhibáján kívül nem dolgozik. Korlátozás nélkül vásárolhat szükségleti cikket a várandós nő vagy a kisgyermekes nő a gyermeke születésével kapcsolatos társadalombiztosítási juttatásból, ameddig a gyermek a bv. intézetben vele van elhelyezve. Az elítélt a szükségleti cikkek vásárlására meghatározott összegen felül – a letéti pénze terhére, amennyiben a bv. szerv felé nincs fennálló tartozása – engedéllyel megvásárolhatja a bv. intézetben magánál tartható tárgyakat, hozzátartozójának ajándékot vásárolhat, szabadulása előtt a polgári ruházatát kiegészítheti. 2.16. A fogvatartottak egészségügyi ellátása Az elítélt egészségügyi ellátására az egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályok irányadók. A letéti pénzzel, jövedelemmel, más pénzbeli juttatással nem rendelkező, közgyógyellátásra jogosult elítélt esetében a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv. intézet a közgyógyellátásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben meghatározott mértékig átvállalja. A dolgozó elítélt munkavégző képességének megőrzéséhez, helyreállításához szükséges gyógyszer, gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv. intézet biztosítja, ha a fogvatartás során bekövetkezett munkabaleset, vagy a munkavégzéshez kapcsolódó megbetegedés teszi a kezelést szükségessé. A várandós elítélt, valamint az anya-gyermek részlegen elhelyezett gyermek gyógyszert, gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap. Az elítélt a jogszabályban meghatározott térítéshez, illetve részleges térítéshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat a kiszabott térítési díj ellenében veheti igénybe.

83

Az elítélt egészségügyi ellátása visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga – a saját és a közösség egészségének védelme érdekében –  veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot fennállása esetén,  sürgős szükség esetén,  közegészségügyi-járványügyi érdekből korlátozható. A büntetések és intézkedések végrehajtása során az elítélt egészségi állapotának megfelelő gyógyító-megelőző ellátását elsősorban a fogva tartó bv. intézet biztosítja. Amennyiben a fogva tartó intézet az ellátást nem tudja biztosítani a Központi Kórház, annak a Szegedi Fegyház és Börtönben működő Krónikus Utókezelő Részlege, valamint az IMEI biztosítja, és az elítélt ezt az ellátást köteles igénybe venni. Ha az elítélt megfelelő egészségügyi ellátása a bv. szervezet keretein belül nem lehetséges, a bv. intézet orvosa vagy a bv. egészségügyi szerv gondoskodik arról, hogy az elítélt nem a bv. szervezet kezelésében lévő egészségügyi intézményben részesüljön a megfelelő és kötelező ellátásban. Az elítélt a bv. szervezet keretein kívül egészségügyi intézmény térítésköteles szolgáltatását csak akkor veheti igénybe, ha azt a bv. intézet parancsnoka engedélyezi, az elítélt a várható költségeket – ideértve a szállítás költségeit is – megelőlegezi, és az egészségügyi intézmény a szolgáltatást vállalja. A bv. intézetben az elítélt sürgősségi orvosi ellátását a bv. orvos, munkaidőn túl, valamint munkaszüneti napokon a készenléti szolgálatot teljesítő orvos, ennek hiányában a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes háziorvosi ügyeleti szolgálat, sürgősségi orvosi szolgálat vagy mentőszolgálat biztosítja. Az elítéltet az orvos írásos javaslata, beutalója alapján a legközelebbi, megfelelő és kötelező ellátást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani, ha a járó- vagy fekvő beteg szakellátásra szorul és a bv. egészségügyi szerv nehezen elérhető. A sürgős orvosi ellátásra szoruló elítélt egészségügyi intézménybe történő szállítása és ellátása nem tagadható meg, nem halasztható el. A fogvatartott jogosult megismerni - a fogvatartás alatt keletkezett - egészségügyi dokumentációban szereplő adatait. A fogva tartottat a bv. orvos köteles felvilágosítani: • az egészségi állapotáról, beleértve annak orvosi megítélését is, • a tervezett orvosi beavatkozások szükségességéről, kockázatáról, • a szükségesnek ítélt vizsgálat vagy beavatkozás elmaradása milyen következményekkel járhat az egészségi állapotára nézve, • a döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében, • az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, • a javasolt életmódról. Évente részt kell venniük: • tüdőszűrésen • fogászati szűrésen • a nőknek nőgyógyászati szűrésen A gyógyszer osztása csak felügyelet mellett történhet!

84

A fogvatartott csak a bv. orvos írásos engedélye alapján tarthat magánál gyógyszert. 2.17. Szabadítás szabályai 2.17.1. A szabadítás előkészítése A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet támogatni kell, hogy felkészülhessen a szabadulás utáni életre. A gondozás már a szabadságvesztés végrehajtása alatt megkezdődik, mely kiterjed a befogadó környezet felkészítésére, más személyek és szervezetek bevonásával. Az elítélt gondozását a bv. intézetből való szabadulás várható időpontja előtt  egy évig terjedő szabadságvesztés esetén két hónappal,  egytől öt évig terjedő szabadságvesztés esetén hat hónappal,  öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés esetén egy évvel,  tíz évnél hosszabb szabadságvesztés esetén két évvel kell megkezdeni. A gondozás keretében a bv. intézet és a bv. intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelő egymással szorosan együttműködve jár el. Az együttműködés során a pártfogó felügyelő gondozási tevékenységét legkésőbb a bv. intézetből való szabadulás – ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is – várható időpontja előtt kettő hónappal kezdi meg. Azt az elítéltet, aki szabadságvesztés büntetésből folyamatosan legalább tíz évet bv. intézetben tölt, reintegrációs programba kell bevonni, amelynek szabályait az elítélt köteles megtartani. A bv. intézet az elítélt részére egyéni reintegrációs programot készít, amely alapján végrehajtja az elítélt gondozását. A bv. intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelő az egyéni reintegrációs program kidolgozásában és megvalósításában szükség szerint közreműködik. Amennyiben a szabaduló elítélt gyógyintézetben vagy szociális intézményben való ellátásának vagy elhelyezésének igénye merül fel, az elítélt írásbeli hozzájárulása alapján az ellátás igénybevételéhez szükséges egészségügyi adatokat a bv. intézet a pártfogó felügyelő részére átadhatja. Amennyiben az elítélt nincs kizárva a feltételes szabadságra bocsátásból, akkor a várható szabadulása előtt három hónappal előterjesztést kell tenni a bv. bíró felé a feltételes szabadságra bocsátás elbírálására. Ugyan így kell eljárni abban az esetben is, ha az intézet szükségét látja a pártfogó felügyelet elrendelésének. Az elítélt szabadulási idejét a várható szabadulás előtt - legalább harminc nappal - újból le kell ellenőrizni. A szabadulási időn túl az ellenőrzésnek ki kell még terjedni arra is, hogy nincs-e a szabadításnak valamilyen akadálya. Ilyen akadály lehet pl: az előzetes letartóztatás, újabb

85

szabadságvesztés büntetés, közérdekű munka, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, elzárás vagy szabálysértési elzárás. 2.17.2. Eljárás szabadulás céljából történő átszállítás esetén Amennyiben az elítéltet szabadulás céljából szállítják át másik intézetbe, akkor a küldő intézetnek úgy kell eljárnia, mintha a szabadítást ő hajtaná végre, azonban a szabadulási igazolást és az értesítéseket, a szabadítást ténylegesen végrehajtó intézet állítja ki. Amennyiben az elítéltet segéllyel kell ellátni, akkor az, a küldő intézet feladata. Ebben az esetben az elítéltet végleg kell átszállítani abba az intézetbe, ahonnan szabadítani fogják. 2.17.3. A szabadítás lebonyolítása Azt az elítéltet,  aki szabadságvesztését kitöltötte, annak utolsó napján,  akit feltételes szabadságra bocsátottak, annak esedékessége napján,  akinek szabadságvesztését félbeszakították, a határozat megérkezésének napján vagy a határozatban megjelölt napon,  akinek a szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedték vagy mérsékelték, a jogszabályban vagy a kegyelmi döntésben megállapított napon,  akinek ügyében a Kúria felülvizsgálati eljárás, illetve a törvényesség érdekében lefolytatott jogorvoslati eljárás vagy jogegységi eljárás keretében szabadlábra helyezéséről határoz, a Kúria határozata kihirdetésének napján  szabadon kell bocsátani. Nem szabadítható az elítélt, ha  további szabadságvesztés,  elzárás,  közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés,  előzetes letartóztatás,  kiadatási letartóztatás,  ideiglenes kiadatási letartóztatás átadási letartóztatás,  ideiglenes átadási letartóztatás,  ideiglenes végrehajtási letartóztatás, szabálysértési elzárás vagy idegenrendészeti őrizet vár végrehajtásra. A szabadon bocsátást megelőző szabadítási eljárás legfeljebb két munkanapig tarthat. Az elítéltet olyan időpontban kell szabadítani, hogy – az utazási körülményeket figyelembe véve – lehetőleg még ugyanazon a napon a lakó- vagy tartózkodási helyére megérkezzék. 2.17.4. A szabadulási igazolás A szabadulót igazolással kell ellátni. Az igazolás tartalmazza: a) a szabaduló elítélt természetes személyazonosító adatait, b) a szabadulás utáni lakó- vagy tartózkodási helyét, c) a bírósági ítélet adatait, 86

d) a szabadítás jogcímét és időpontját, e) a jelentkezési kötelezettségeket, f) a pártfogó felügyelet lejártának napját és a bíróság által megállapított külön magatartási szabályokat, g) feltételes szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztés végrehajtásának utolsó napját, a feltételes szabadság lejáratának napját, az engedélyező bíróság megnevezését, a határozat számát, h) a szabadságvesztés végrehajtásának idejét, i) a szabadságvesztés végrehajtása alatt a munkáltatásban részt vett elítélt által betöltött munkaköröket, azok időtartamát, és az évenkénti munkadíjat öt évre visszamenőleg. 2.17.5. Értesítés a szabadításról A szabadon bocsátásról három napon belül értesíteni kell  az első fokon eljárt bíróságot vagy az összbüntetést első fokon hozó bíróságot,  a szabaduló lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot,  a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát, és  amennyiben van, a gondnokot vagy a gyámot. A szabadítást közlő értesítésnek tartalmaznia kell: • az elítélt nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, • az első fokon eljárt bíróság megnevezését és ítéletének számát, • a bűncselekmény megnevezését, • a szabadságvesztés tartamát, • a szabadulás napját, • összbüntetésnél az összbüntetésbe foglalt ítéleteket hozó első fokú bíróságok megnevezését, ítéleteik ügyszámát, keltét, a szabadságvesztés tartamát és lejáratát, • feltételes szabadságra bocsátáskor a szabadságvesztés utolsó napját, a feltételes szabadság kezdő és lejárti napját, az engedélyező bíróság megnevezését, a határozat számát, • kegyelem esetén a határozat számát és a rendelkező részének a tartalmát. 2.17.5. Eljárás szabadulás esetén A szabadítási eljárás során az elítéltnek ki kell adni a letétben lévő tárgyait, valamint letéti és keresményi pénzét, melyek átvételét az elítéltnek aláírásával igazolnia kell. A szabaduló elítélt érték- és egyéb letéti tárgyait átveszi. Az átvételt a szelvényen aláírásával elismeri. A letéti pénzét (és elszámolt munkadíját) a szabaduló elítéltnek pénztárbizonylaton kell kiadni. Az átvétel tényét a pénztárbizonylatra az elítélt aláírásával ismeri el. 3. Munkáltatás A foglalkoztatás keretébe tartozik, amelynek feltételeit a bv szervezet biztosítja: • az alapfokú iskolai oktatás, • a szakirányú képzés, • a munkáltatás, • a terápiás foglalkozás,

87

•

a művelődési, szabadidős, sport, továbbá a személyiségfejlesztő és gyógyító, rehabilitációs programok.

3.1. A munkáltatás szabályai A Bv. Kódex 3. § 11. pont szerint: A munkáltatás fogalma: A reintegrációs tevékenység azon formája, amikor az elítéltek vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető munkavégzése szervezetten, rendszeresen, haszon- vagy bevételszerzési céllal, a munka törvénykönyvében szabályozott munkaviszonytól eltérő, jogszabályban meghatározott feltételekkel és díjazás ellenében történik. A munkáltatás munkavégzés történhet: - a bv. intézet szervezésében (költségvetési munkáltatás) - a munkáltató a bv. intézet, - az elítéltek foglalkoztatására alapított gazdálkodó szervezet keretében (munkáltatás céljára alapított kft-nél) - a munkáltató a bv. kft, - szerződéses alapon más gazdálkodó szervezetnél (büntetés-végrehajtáson kívüli szervezetnél) 3.2. A munkavégzési jog és kötelezettség A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet adottságai szerint biztosítani kell az elítélt munkáltatását. Az elítélt munkáltatása átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetelhet. Az elítélt munkába állításáról - a munkakör és a munkáltató megjelölésével - a befogadási és foglalkoztatási bizottság dönt. A munka kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt testi és szellemi képességeit, lehetőség szerint a szakmai képzettségét és érdeklődését is. Bv. tvr. az elítéltnek a munkavégzési jogát és kötelezettségét egyaránt előírja. Az elítéltet a munkához való jog még a szabadságvesztés végrehajtásának idejére is megilleti. Munkáltatásban csak a 16. életévét betöltött fogvatartott vehet részt. Az elítélt nem végezhet munkát olyan munkakörben, amely kapcsán jogerősen foglalkoztatástól eltiltásra ítélték. A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani azzal, hogy köztük alá-fölérendeltségi viszony nem hozható létre. Az elítéltet megilleti   

megállapított díjazás, munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátás és baleseti egészségügyi szolgáltatás, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadság.

A munkáltatás során az elítélt köteles 88

 

törvényben meghatározott kivételtől eltekintve munkát végezni, a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni,  a munkabiztonsággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,  a munkát o a kijelölt időben és helyen, o a munkáltató utasítása szerint, o az elvárható szakértelemmel és gondossággal, o a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint elvégezni. Az elítélt köteles megtéríteni a munka-alkalmassági vizsgálatok költségét, ha neki felróható okból vált az szükségessé. Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha           

tankötelezettsége áll fenn, a várandósság a hatodik hónapot elérte, a szülést, illetve a várandósság egyéb okból bekövetkezett megszűnését követő ötvenedik napig, gyermekével együttesen kerül elhelyezésre, munkaképtelen, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy a szükséges szolgálati időt megszerezte. amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti, közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legfeljebb két munkanapon át, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte, keresőképtelen betegség esetén, a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra, ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni, a munkáltató engedélye alapján.

A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából elháríthatatlan oknak minősül az intézetnek az elítélt jogai érvényesítésével, illetve a kötelezettségei teljesítésével kapcsolatos, valamint a fogvatartás rendjének és biztonságának a fenntartása érdekében tett intézkedése. A munkáltató köteles      

az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítani, a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat megtartani, a munka jellegének és a munkában részt vevő fogvatartottak összetételének megfelelő munkarendet kialakítani, a munkát folyamatosan szervezni, a végzett munkáért díjazást fizetni, a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi fokozatokba sorolni, 89

   

a munkáltatásra vonatkozó jogszabályi előírásokat betartani, a munkába állítás előtt, vagy azt követően az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni, az elítéltek számára a végzett feladatokra vonatkozó munkaköri leírást készíteni, munkáltató köteles munkáltatási szabályzatot készíteni.

A munkavégzéssel kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében a munkajog általános rendelkezései az irányadók, a büntetés-végrehajtás sajátosságából fakadó eltérésekkel. Egyik lényeges sajátosság, hogy a fogvatartott munkáltatásával nem létesül munkaviszony, hanem sajátos büntetés-végrehajtási jogviszony áll fenn. 3.3. Munkaidő Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő. Napi munkaidő: a munkáltató által meghatározott  

teljes napi munkaidő vagy részmunkaidő.

Éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. A női elítélt a várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból történő megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre, akkor annak teljes időtartama alatt éjszakai munkára nem osztható be. Tizennyolc éven aluli elítélt éjszakai munkára nem osztható be. A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő). A munkáltatási szabályzat az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat. A végzett munka jellegétől függően munkaidőkeret is megállapítható. A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. A munkaidőkeretet a munkáltató - a munkáltatási szabályzatban - határozza meg (figyelembe véve a bv. intézet házirendjét). A munkarendben kell meghatározni: • a munkavégzés idejét, • a munkaidő kezdetét és végét, • a munkaközi szünet tartamát, • a műszakok beosztását. Tizennyolc éven aluli elítélt számára legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni. A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat munkahét. A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat munkahét   

a megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében 90

foglalkoztatott elítélt esetében. Az elítélt beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet. Az elítélt beosztás szerinti  napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,  heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet. 3.4. Fizetett szabadság Az elítéltet egyévi munkavégzés után húsz munkanap fizetett szabadság illeti meg. A fizetett szabadság alapjául szolgáló egy évi munkavégzés időtartamát a munkában töltött napok- ez 254 nap- alapján állapítják meg, amelyet legkésőbb a munkában töltött kétszázötvennegyedik napot követő három hónapon belül kell kiadni. Ha valamilyen akadályozó ok (pl.: betegség) esetén, annak megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni a szabadságot. A szabadság indokolt esetben több részletben, a ledolgozott munkanapok arányában is kiadható. A szabadság számításnál teljes munkanapként kell figyelembe venni a részmunkaidőben, és csökkentett munkaidőben (terápiás foglalkoztatás) foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjait. 3.5. A munka díjazása Ahogyan ezt a munkáltatás meghatározásánál láttuk az elítéltet a munkáltatás keretében végzett munkájáért munkadíj illeti meg. A Bv. tvr. rendelkezése szerint a munkadíjat az általános bérezési elvek figyelembe vételével kell megállapítani. Ennek megfelelően a munkadíj meghatározható: • a ledolgozott idő (időbér), • a teljesítmény és • az előzőek kombinációja alapján. A teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt részére havi munkadíjként a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (a kormány rendeletében meghatározott - minimálbér) összegének legalább egyharmada. Az elítéltet a munkaköri besorolásáról és a munkadíjáról a munkáltató - a munka megkezdése előtt - írásban köteles tájékoztatni. A terápiás foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb összege az alapmunkadíj egyharmada.

91

Terápiás foglalkoztatás esetén munkáltatásra vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy az ilyen foglakoztatásban részt vevő elítélt számára teljesítménykövetelmény nem írható elő. 3.6. Állásidő Ha az elítéltet a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja munkával foglalkoztatni – ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat – a kiesett munkaidőre az alapmunkadíj 50 százaléka jár. A kiesett munkaidőre az elítélt a tartási költségekhez 50 százalékkal csökkentett összegben köteles hozzájárulni. 16. A szabadságvesztés félbeszakítás A BV Kódex szerint 116. § (1) Fontos okból – így különösen az elítélt személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota miatt – a szabadságvesztés végrehajtása hivatalból vagy kérelemre félbeszakítható, erről a) egy naptári évben harminc napig terjedő időtartamra a parancsnok, b) egy naptári évben harmincegy naptól kilencven napig terjedő időtartamra az országos parancsnok, c) a b) pontban szabályozottnál hosszabb időre a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter dönt. Nem engedélyezhető a szabadságvesztés félbeszakítása, ha a bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztést kimondó ítéletben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. A félbeszakítás tartama a szabadságvesztés tartamába nem számít be. A szabadságvesztés félbeszakítása történhet: • kérelemre, vagy • hivatalból. pl terhes nő a terhesség 4. hónapjábal nyilatkoztatni és a szülés előtt 4 héttel elengedni • közérdek pl polgári ügy tanúként 4.1 Félbeszakítás kérelemre A szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítása iránti kérelmet az elítéltet fogva tartó intézet parancsnokához kell benyújtani. Ha az engedélyezés a parancsnok hatáskörét meghaladja, a kérelmet véleményével együtt az országos parancsnokhoz terjeszti fel. Amennyiben a félbeszakítás az igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozik, az iratokat - az országos parancsnok javaslatával - az Igazságügyi Minisztériumba kell felterjeszteni. A kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a kérelem indoka a valóságnak megfelel. A kérelem indokoltságát az intézet ellenőrizheti, az indokok tisztázását kezdeményezheti.

92

Ha a félbeszakítást az elítélt közvetlen hozzátartozójának súlyos, életveszélyes betegsége vagy temetése miatt kérik, a kérelemben foglaltak valódiságáról az intézet rövid úton meggyőződik. A betegségről, illetve a temetésről szóló igazolást az elítélt a félbeszakítás ideje alatt köteles beszerezni és azt az intézetbe való visszaérkezésekor, átadni." A szabadságvesztés félbeszakítására irányuló kérelem indokoltságának ellenőrzése céljából a bv. intézet, illetve a BVOP megkeresheti az elítélt által megjelölt tartózkodási hely szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, illetve rendőri szervet a környezettanulmány készítése céljából. 4.2. Félbeszakítás hivatalból Ha az elítélt nő a várandósság tizenkettedik hetét elérte, és a szülés várható időpontja megelőzné a szabadulás napját, nyilatkoztatni kell arról, hogy kéri-e a szabadságvesztés félbeszakítását. A várandósság alatt vagy közvetlenül a szülés után benyújtott büntetésfélbeszakítási kérelmek elbírálása során elsősorban a gyermek érdekét kell figyelembe venni. Ha a félbeszakítást engedélyezték, az intézet a szülés után két hónappal megkeresi az elítélt állandó lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzatot, és tájékozódik a szülést követő körülményekről. Amennyiben a gyermek halva született, az újszülött meghalt, illetve a csecsemő nem az elítélt gondozásában van, az intézet a félbeszakítás megszüntetésére tesz javaslatot. 4.3. Értesítés a félbeszakításról A szabadságvesztés félbeszakításáról főkapitányságot értesíteni kell.

az

intézet

szerint

illetékes

megyei

rendőr-

Az értesítésnek tartalmaznia kell: • a félbeszakítás várható időtartamát és • az elítélt által megjelölt tartózkodási helyet Ha a félbeszakítás tartama az öt napot meghaladja, az elítélt két napon belül a tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságon köteles jelentkezni. Félbeszakítás esetén az elítéltet arcképmással rendelkező igazolással kell ellátni. 4.4. Megszüntetése A szabadságvesztés félbeszakítását az engedélyező megszünteti, ha tudomására jut: • az elítélt ellen újabb büntetőeljárás indul a félbeszakítás alatt elkövetett bűncselekmény miatt, • az elítéltnek más ügyből előzetes letartóztatását rendelték el, • a félbeszakítás indoka az engedélyezett határidő letelte előtt megszűnt. A félbeszakítás megszüntethető, ha az elítélt a félbeszakítás ideje alatt a társadalmi együttélés szabályait durván sértő magatartást tanúsított, és ezért ellene szabálysértési eljárás indult. 93

5. Fokozatváltás A szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat akkor jelölhető ki, ha a büntetés célja a szabadságvesztés enyhébb fokozatban történő végrehajtásával is elérhető. Enyhébb végrehajtási fokozatba helyezés feltételei:       

amennyiben az elítélt a feltételes szabadsárga bocsátása nem kizárt, a szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét le kell töltöteni, ha az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható, a szabadságvesztés tartamának egyharmadát le kell töltött, DE fegyházfokozatban legalább egy évet, börtön fokozatban legalább hat hónapot, az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható és a szabadságvesztésből annak fele tartamát nem töltötte le, az elítélt erőszakos többszörös visszaeső, az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt, amelyből nem bocsátható feltételes szabadságra.

A szabadságvesztés végrehajtására eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhető ki, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarja. A szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb, illetve eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat kijelölése iránt a bv. intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. A szabadságvesztés szigorúbb végrehajtási fokozatának a kijelölésére a bv. intézet nem tehet előterjesztést, ha az elítélt a szabadságvesztésből legalább hat hónapot még nem töltött le. 6. Az előzetes letartóztatás A Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 129.§ (1) bekezdés szerint „Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.” 6.1. Az előzetes letartóztatás feltételei A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban, és akkor van helye, ha  megszökött, elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg  az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,  megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,  megalapozottan feltehető, hogy a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,  megalapozottan feltehető, hogy tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást, 94

 

megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, megalapozottan feltehető, hogy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Általában az előzetes letartóztatást egy másik, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés előzi meg az őrizet. Az őrizetbe vételnek rendeltetése, hogy biztosítsa a terhelt jelenlétét amíg ügyében a jogszabály által előírt intézkedés (előzetes letartóztatás elrendelése, bíróság elé állítása stb.) meg nem történik. Az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. 6.2. A rendelkezési jogkör gyakorlója A rendelkezési jogkör gyakorlója (ügyész, vagy bíróság attól függően, hogy melyik előtt tart az eljárás) dönt az előzetes letartóztatott:  kapcsolattartásának (levelezés, telefonbeszélgetés, csomag küldés és fogadás, látogató fogadása, kikaradás) korlátozásáról vagy ellenőrzéséről,  elkülönítéséről,  fokozott őrzéséről vagy felügyeletéről,  előállításáról,  a fogva tartó intézetben való kihallgatásáról,  a nyomozó szervek részére történő kiadásáról,  más fogva tartó intézetbe történő átszállításáról  a sajtó részére történő nyilatkozattételéről és annak közzétételéről,  súlyosan beteg hozzátartozójának meglátogatásáról, vagy az előzetesen letartóztatott hozzátartozója temetésén való részvételéről, illetve a kegyeleti jog utólagos gyakorlásának engedélyezéséről. Amennyiben a rendelkezési jogkör gyakorlója valamelyik kérdésben nem írt elő rendelkezést, a bv. intézet az általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el. 6.3. A végrehajtás helye Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A nyomozás érdekében az ügyész rendelkezhet arról, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb 30 nap időtartamban rendőrségi fogdában végrehajtsák végre. Ezt az időtartamot az ügyészség indítványára a bíróság 30 harminc nappal meghosszabbíthatja. A hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell lefolytatni. Az előzetes letartóztatást nyomban meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt, vagy tartama meghosszabbítás nélkül lejárt.

95

6.4. Az előzetes letartóztatás határideje Amennyiben az előzetes letartóztatás  három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban maximum 1 év  öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban maximum 2 év  öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban három év. Amennyiben a vádlottal szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás az előzetes letartóztatás az előzetes letartóztatás a bíróság ügydöntő határozatáig tart. 6.5. Az előzetes letartóztatott elhelyezése Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni. A zárkaajtó nyitva vagy zárva tartásáról a bv. intézet parancsnoka a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait figyelembe véve, a fogvatartás biztonságára vonatkozó szabályok szerint határoz. A zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőség szerint tíz köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson. Az előzetes letartóztatás végrehatása során el kell különíteni: • az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől, • a férfiakat a nőktől, • a büntetőügyben eljáró hatóság rendelkezésétől függően - az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakat • a dohányzókat a nem dohányzóktól, • a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől. Az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni. Az együttes elhelyezésnél a lehetőséghez képest figyelembe kell venni az előzetesen letartóztatott előéletét és a terhére rótt bűncselekmény jellegét. Ha az előzetesen letartóztatott elítéltekkel együtt végez munkát, ezekkel együtt helyezhető el! 6.6. Az előzetesen letartóztatott jogi helyzete Az előzetesen letartóztatott sajátos jogi helyzetben van. Az állampolgár jogi helyzetét (jogait és kötelességeit) - a büntetőeljárás és a fogvatartás ténye csak bizonyos mértékig érinti. Az előzetes letartóztatottal szemben csak olyan korlátozásoknak van helye, amelyeket a büntetőeljárás feladatának megvalósítása, illetve a letartóztatást foganatosító bv. intézet rendje szükségessé tesz.

96

Az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt érvényesülnie kell az ártatlanság vélelmének (egyik büntető-eljárási alapelv), miszerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozat nem állapította meg. Általános szabály azonban, hogy az előzetesen letartóztatott eljárási jogainak gyakorlásában különösen a védekezésre való felkészülésben nem korlátozható. A védelemhez való jog alapjog, amely az eljárás minden szakaszában megilletik a terheltet. Ez alapján a büntetőeljárással kapcsolatban részére érkező hatósági iratokat haladéktalanul kézbesíteni kell, valamint ezzel kapcsolatos feljegyzéseit az eljárás jogerős befejezéséig magánál tarthatja, hogy a kihallgatásra és a tárgyalásra felkészülhessen. A büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit a védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja. Az előzetes letartóztatottat - kérelmére - az intézet irattanulmányozásra előállítja. A védelemhez való jog magába foglalja a védő megbízását, a védőjével való kapcsolattartását szóban, írásban, vagy telefonon. A védő a védencével való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt az intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti. Az előzetes letartóztatott házasságot csak az intézetben köthet. Az előzetes letartóztatott a választójogát az intézetben gyakorolhatja. Az előzetes letartóztatottnak a személyes szabadságon kívül csak azok az állampolgári jogai szünetelnek, amelyeket a jogszabály kifejezetten ilyenként felsorol. Az előzetes letartóztatottat is terhelik az állampolgári kötelezettségek, amelyek a többi állampolgárt is. Mint az előbb említettem az előzetesen letartóztatott a bv. intézetben (vagy rendőrségi fogdában) fogvatartott személy. Ez alapján sajátos jogok, és kötelességek alanyává válik. 6.6.1. Az előzetesen letartóztatott jogai  

  

büntetőeljárási jogainak korlátozás nélküli gyakorlására, ennek során védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztviselőjével – szóban, írásban, telefonon ellenőrzés nélkül érintkezhet; hozzátartozóival és más személyekkel kapcsolattartásra, ennek keretében o levelezésre, a levelezés gyakorisága és terjedelme – ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik – nem korlátozott, o legalább havonta két alkalommal látogató fogadására, o kapcsolattartójával naponta, alkalmanként legalább tíz perc időtartamban telefonbeszélgetés kezdeményezésére, o legalább havonta csomag fogadására, kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a letéti pénzéből való vásárlásra, kérelmére munkavégzésre, a munka minőségével és mennyiségével arányos díjazásra, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülményekre, kérelmére általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban vagy szakképzésben való részvételre, választójoga gyakorlására a fogva tartó intézetben;

A büntetés-végrehatási intézet parancsnoka a Bv. tvr.-ben meghatározott okok fennállásának az idejére - legfeljebb öt napig - az előzetesen letartóztatottak meghatározott 97

csoportjára nézve elrendelheti a kapcsolattartás és az oktatásban való részvétel gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja. Az intézkedés elrendeléséről vagy meghosszabbításáról az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. 6.6.2. Az előzetes letartóztatott köteles • • • • • •

a büntetés-végrehajtási intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni, az előzetes letartóztatást a bíróság vagy az ügyész döntése alapján a fogvatartó intézetben tölteni az önként vállalt vagy kérelmére kijelölt munkát ismereteinek és képességeinek megfelelően elvégezni, a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni, munkadíjából, letéti pénzéből a tartására fordított összeghez hozzájárulni, az okozott kárt megtéríteni.

Az előzetesen letartóztatott a büntetés-végrehajtási intézeten belül csak felügyelet mellett mozoghat. 6.7. Előzetes letartóztatott ellátása Előzetesen letartóztatott ruházati ellátása Az előzetesen letartóztatott a bv. intézetben is a saját ruháját viselheti, ezért az évszaknak megfelelő ruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat. Ha nincs megfelelő polgári ruházata, - és semmilyen módon nem tud magának biztosítani segélyruházatból a bv. intézet látja el az évszaknak megfelelő polgári ruházattal. Amennyiben az előzetesen letartóztatott munkáltatásban részt vesz és az elítéltekkel közös zárkában történik az elhelyezése, formaruhával kell ellátni. A rendelkezési jogkör gyakorlója A büntetőeljárás szakaszától függően a rendelkezési jogkör gyakorlója dönthet az előzetesen letartóztatott  a levelezés, telefonbeszélgetés, csomag küldés –fogadás, látogató intézetben és intézeten kívüli fogadása a kimaradás szerinti kapcsolattartásának korlátozásáról vagy ellenőrzéséről a büntetőeljárás eredményessége érdekében,  az ugyanabban az eljárásban letartóztatottak elkülönítéséről,  fokozott őrzéséről vagy felügyeletéről,  előállításáról, a fogva tartó intézetben való kihallgatásáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról,  más fogvatartó intézetbe történő átszállításáról, kivéve, ha az átszállítást az előzetesen letartóztatott egészségi állapota indokolja,  a sajtó részére történő nyilatkozattételéről és annak közzétételéről,  orvos által igazoltan - súlyosan beteg hozzátartozójának meglátogatásáról, vagy az előzetesen letartóztatott hozzátartozója temetésén való részvételéről, illetve a kegyeleti jog utólagos gyakorlásának engedélyezéséről. 98

7. Az elzárás 7.1. Büntetőjogi elzárás A BTK szerint: 46. § (1) Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap. (2) Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A törvény indokolása szerint az új büntetési nem bevezetését az tette szükségessé, hogy az egyetlen szabadságelvonással járó büntetés a szabadságvesztés volt. Az elzárás a rövid tartamú szabadságvesztés alternatívája lett. A BTK az alábbi, vétségként szabályozott bűncselekményeket rendeli elzárással büntetni:  méreggel visszaélés,  levéltitok megsértése,  minősített adattal visszaélés,  hatóság félrevezetése,  mentő körülmény elhallgatása,  önkényuralmi jelkép használata,  közokirat hamisítás,  járványügyi szabálysértés,  készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása,  kötelességszegés szolgálatban,  parancs iránit engedetlenség. A fenti bűncselekményeken túl a akkor is alkalmazható, ha a bűncselekményt a törvény legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Az elzárás a szabadságvesztés helyett önállóan vagy más büntetéssel együtt is kiszabható. Ezt a szabadságelvonással járó büntetést elsősorban az okkal az elkövetőkkel szemben célszerű alkalmazni, akikkel szemben szociális, gazdasági, családi vagy életkori viszonyaira tekintettel más büntetésnél hatékonyabban szolgálhatja a speciális prevenciót. 7. 2. Szabálysértési elzárás A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény szerint 1. § (1) Szabálysértés az az e törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra. (2) E törvény alkalmazásában az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, amely a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti vagy veszélyezteti az Alaptörvény szerinti állami, társadalmi vagy gazdasági rendet, a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait.

99

2. § (1) Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. Tehát a szabálysértést megvalósító cselekedetek is jogellenesek - valamilyen jogszabályt sértenek –, de (a bűncselekményekhez viszonyítva) csekély fokú a társadalomra veszélyességük. A szabálysértési felelősségre vonásnak nincs helye, ha a cselekményt elkövetésétől hat hónap eltelt. (relatív elévülés) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak. (abszolút elévülés) Szabálysértési Törvény (Sztv.) szankciórendszere A Sztv. szerint: „7. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: a) a szabálysértési elzárás, b) a pénzbírság, c) a közérdekű munka.” „8. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a) a járművezetéstől eltiltás, b) az elkobzás, c) a kitiltás, d) a figyelmeztetés.” Az elzárást „9. § (1) Szabálysértési elzárást csak bíróság szabhat ki. (2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a szabálysértési elzárás legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama hatvan nap.” Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Nem lehet végrehajtani a szabálysértési elzárás büntetést, a meg nem fizetett pénzbírság, illetve helyszíni bírság helyébe lépő szabálysértési elzárást és a nem teljesített közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárást, ha az alaphatározat jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt. Az elévülést félbeszakítja a szabálysértési elzárás, a meg nem fizetett pénzbírság végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdődik. A határozat jogerőre emelkedésétől számított két év elteltével nincs helye végrehajtásnak. 7.3. A rendbírság helyébe lépő elzárás A büntetőeljárás során meghatározott esetekben a rend fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt rendbírság szabható ki. 100

rendbírság alkalmazható:  ha a tanú vagy a szakértő idézés ellenére nem jelenik meg,  ha a védő az idézés ellenére az eljárási cselekményen nem jelenik meg,  ha a terhelt, a védő, a tanú vagy a szakértő önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható meg,  ha az idézett kiskorú nem jelenik meg, és gondozója nem igazolja, hogy a kiskorú meg nem jelenésében vétlen, a gondozó  a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést, illetve a vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja,  ha a terhelt a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti,  ha a szakértő a közreműködést vagy a véleménynyilvánítást a megtagadás,  ha a tanú, a sértett és más személy a szemlén, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás során nem működik együtt,  ha terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi,  ha a tulajdonos nem teszi hozzáférhetővé lefoglalás érdekében a dolgot, az információs rendszert vagy az ilyen rendszerben tárolt adatokat tartalmazó adathordozót,  azzal szemben,aki (a terhelt kivételével) a házkutatást, a motozást vagy a lefoglalás érdekében tett intézkedést akadályozza,  ha valaki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja  a pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson köteles részt venni A rendbírság összege ezer forinttól kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben ötszázezer forintig terjedő rendbírság szabható ki. Rendbírság kiszabásáról a bíróság és az ügyész határoz. A rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén ezer forinttól ötezer forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani, az egynapi elzárásnak megfelelő összeget a rendbírságot kiszabó határozatban kell megállapítani A rendbírság helyébe lépő elzárás egy napnál rövidebb és száz napnál hosszabb nem lehet 7.4. Közös szabályok 7.4.1. Az elzárás végrehajtásának rendje Az elzárás a bíróság jogerős határozata alapján hajtható végre. Az elzárást a külön jogszabályban kijelölt bv. intézetben hajtják végre, a szabadságvesztés fogház fokozatára irányadó szabályokat kell alkalmazni Az elzárásra ítéltek és a szabálysértési elzárást töltő elkövetők együtt helyezhetők el. Az elzárás végrehajtása során el kell különíteni     

az elzárásra ítélteket a szabadságvesztésre letartóztatottaktól, a férfiakat a nőktől, a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól, a dohányzókat a nem dohányzóktól, és a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

ítéltektől

és

az

előzetesen

101

Az elzárásra ítélttel szemben biztonsági intézkedésként nem rendelhető el biztonsági zárkába, vagy részlegre helyezés. Az elzárásra ítélt  részt vehet a munkáltatásban és külső munkában,  részére a szabadságvesztésre ítéltekkel azonos mértékű munkadíj jár,  együtt dolgozhat a szabadságvesztésre ítéltekkel,  munkáltatására egyebekben a szabadságvesztésre ítélt munkáltatására vonatkozó szabályok irányadók. Az elzárásra ítéltekre a szabadságvesztés büntetést töltő fogvatartottakra meghatározott progresszív rezsimszabályok nem alkalmazhatók. Az elzárásra ítélt  látogatót havonta két alkalommal, kilencven perc időtartamban fogadhat,  a személyes szükségleteire fordítható összeget – a jogszabályban meghatározott levonásokat követően – 50%-os mértékig elköltheti. 7.4.2. Az elzárásra ítélt jogai Az elzárásra ítélt jogosult:  a saját ruháját viselheti,  hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel levelezhet,  hetente legalább három alkalommal tíz perc időtartamban távbeszélő használatára jogosult  havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,  részére heti négy óra kimaradás engedélyezhető,  a személyes szükségleteire fordítható összeget – a jogszabályban meghatározott levonásokat követően – 50%-os mértékig elköltheti  csomagot hetente kaphat,  a bv. intézetben a rendelkezésre álló sport- és közművelődési lehetőségeket igénybe veheti,  naponta legalább egy óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult,  a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére jogosult.  Az elzárásra ítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. 7.3.3. Az elzárásra ítélt kötelességei Az elzárásra ítélt köteles  az elzárást a büntetés-végrehajtási szervek által meghatározott helyen tölteni,  a bv. intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,  a bv. intézet tisztán tartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni,

102

  

a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban, illetve nem rendelkezik letéti pénzzel, a végrehajtás alatt okozott kárt megtéríteni, tankötelezettsége esetén általános iskolai tanulmányokat folytatni.

7.3.4. Az elzárás büntetés végrehajtásának félbeszakítása Az intézet parancsnoka jogosult az elzárás félbeszakítását engedélyezni  elzárásra ítélt vagy védője kérelmére legfeljebb 30 napig terjedő időtartamra (családi körülményre, egészségi állapotra tekintettel)  kórházi gyógykezelés szükségessége esetén – amennyiben a büntetés-végrehajtás keretei között az ellátás nem biztosítható – a gyógykezelés időtartamára  hivatalból vagy az elítélt kérelmére, ha o a tizenkettedik hetet meghaladóan várandós, a gyermek egy éves koráig, feltéve, hogy gyermekét a saját háztartásában gondozza, o gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesül, annak hátralévő idejére, de legfeljebb egy évre. 8. A fiatalkorúak szabadságvesztés büntetésének végrehajtása Már korábban látták - a Bv. jogtörténet és a kriminológia tantárgy keretében - a fiatalkorúaknak eltérő megítélését a felnőttekhez képest, melyet az életkori sajátosságok indokolnak. E téma keretében a fiatalkorúakra érvényes büntető- (anyagi és végrehajtási) jogi speciális szabályozást ismerhetik meg. 8.1. A fiatalkorúak meghatározása Először is tisztáznunk kell, hogy a Btk. kit tekint fiatalkorúnak. 105. § (1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. 16. § Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Btk. 15.§-ban "A büntethetőséget kizáró okok" cím alatt találkoztunk a gyermekkorral, amely kizárja a büntethetőséget. Gyermekkorú - és nem büntethető -, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A jogalkotó vélelmezi, hogy a gyermekkorúnál a beszámítási (értelmiérzelmi, akarati) képesség teljes egészében hiányzik, és ez a vélelem megdönthetetlen, ellenbizonyítást nem tűrő vélelem. 103

A BTK szerint: 106. § (1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani. A fiatalkorúval – az általános, büntetési céloktól eltérően - az egyéni megelőzést hangsúlyozza az általánossal szemben. Büntetés helyett elsősorban intézkedés alkalmazását írja elő a törvény, mivel feltételezi, hogy a fiatalkorú helyes irányba való fejlődése, a nevelő jellegű intézkedésektől eredményes lehet. Büntetés kiszabására csak akkor kerüljön sor, ha az intézkedés alkalmazása nem célravezető. Sőt az intézkedés alkalmazásánál vagy a büntetés kiszabásánál kerülni kell a szabadságelvonással járó jogkövetkezményeket. A fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható. Javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal az elkövetővel szemben, aki az ítélet meghozatalakor a 20. életévét betöltötte. 8.2. A szabadságvesztés A szabadságvesztés tartama és a végrehajtási fokozata eltér az általános szabályoktól. A BTK szerint: 109. § (1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap. Tehát bármely olyan bűncselekmény büntetési tételénél, ahol a speciális minimum meg van határozva, helyébe az egy hónap lép. A törvény differenciál a leghosszabb tartam tekintetében, miszerint a szabadságvesztés mértéke attól függ, hogy a fiatalkorú a bűncselekmény elkövetésének időpontjában betöltöttee a 16. életévét. Ennek értelmében ha a fiatalkorú a 16. életévét NEM töltötte be:  életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 10 év,  5 évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 5 év. Amennyiben a fiatalkorú a 16. életévét betöltötte:  életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 15 év,  10 évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 10 év.  5 évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 5 év. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön:

104



ha bűntett elkövetése miatt két év, vagy azt meghaladó időtartamban határozták meg a szabadságvesztés büntetés,  ha a fiatalkorút egy évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztésre ítélték, és az elítélt visszaeső,  ha a fiatalkorút egy évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztésre ítélték szándékos bűncselekmény elkövetése miatt, és a bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény elkövetése miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. A fenti eseteken kívül a végrehajtási fokozat fogház. 8.3. A végrehajtás rendje A fiatalkorúak szabadságvesztését külön bv. intézetben, vagy a bv. intézet elkülönített részében kell végrehajtani. A fiatalkorúak bv. intézetében felnőtt korú elítéltek csak a bv. intézet működése érdekében helyezhetők el. A fiatalkorú befogadásáról három napon belül értesíteni kell  a lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalt,  a törvényes képviselőt, a gyámság esetén a gyámot,  átmeneti vagy tartós nevelésbe vett fiatalkorú esetén az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatot. A fenti szerveket a fiatalkorú szabadulásáról is értesíteni kell. A fiatalkorú elítélt részére naponta lehetővé kell tenni a meleg vizes fürdést. A szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú: • nevelésére, • oktatására, • személyiségének fejlesztésére, • testi fejlődésére. 8.4. Átminősítés felnőtt fokozatra Ha az elítélt • a szabadságvesztés megkezdésekor, vagy • a büntetés végrehajtás alatt tölti be a 21.életévét, a büntetés-végrehajtási bírónak kell rendelkeznie arról, hogy a szabadságvesztést a továbbiakban melyik büntetés-végrehajtási fokozatban kell végrehajtani. A fiatalkorúval szemben • kiszabható elzárás legrövidebb tartama 3 nap, leghosszabb tartama 30 nap, • közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha ítélethozatalakor tizenhatodik életévet betöltötte; • pénzbüntetést akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedelme) vagy megfelelő vagyona van; (A pénzbüntetést és a mellékbüntetést behajthatatlansága esetén kell szabadságvesztésre átváltoztatni.); • kiutasításnak csak abban az esetben van helye, ha vele szemben 10 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést szabtak ki, az országban tartózkodása jelentősen veszélyezteti a közbiztonságot, és a a családi élet tiszteletben tartásához való joga nem sérül (a feltételeknek együttesen kell teljesülnie) 105

• • • •

közügyektől eltiltást csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén lehet elrendelni; jóvátételi munka csak abban az esetben írható elő, ha az ítélethozatalkor a 16. életévét betöltötte, kitiltásnak nincs helye abból a helységből, ahol a családja él (megfelelő családi környezetben él); intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható;

8.5. Feltételes szabadságra bocsátás A fiatalkorúak feltételes szabadságra bocsátása kapcsán az általános szabályok az irányadóak. Ennek értelmében: A fiatalkorú a szabadságvesztésből akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha : • a fiatalkorúak a büntetésének legalább kétharmad részét letöltötte, • a visszaeső fiatalkorú a büntetésének legalább háromneged részét kitöltötte. Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső. 9. A kényszergyógykezelés A kényszergyógykezelés célja, a társadalom védelme és a gyógyítás. 9.1. A kényszergyógykezelés elrendelésének feltételei A BTK szerint: 78. § (1) "Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni." 9.2. Az elrendelés feltételei A kényszergyógykezelés olyan elkövetőkkel szemben rendelhető el: 1. Akiknek a bűncselekmény elkövetésekor hiányzott a beszámítási képességük. A kóros elmeállapota kizárja a büntetés kiszabását (Btk. 15.§. b. pontja), ezért gyógyító jellegű büntetőjogi intézkedéssel lehet a társadalom védelmében elkülöníteni ezen beteg elkövetőket. 2. Az elkövető, személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt valósítson meg. 3. A fentiek csak akkor alapozzák meg a kényszergyógykezelést, ha attól kell tartani, hogy az elkövető hasonló cselekményt fog elkövetni. Ha a bűnismétlés veszélye hiányzik, a társadalom védelme nem kívánja meg ezen intézkedés alkalmazását.

106

4. További feltétel, hogy az elkövetett cselekmény tárgyi súlya akkora legyen, hogy az elkövetőt - büntethetősége esetén - egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel büntetné a bíróság. 9.3. A kényszergyógykezelés végrehajtása A kényszergyógykezelés végrehajtására kijelölt, zárt intézet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI). A kényszergyógykezelés végrehajtása során biztosítani kell a beteg     

őrzését és felügyeletét, szakellátásához szükséges elhelyezését, anyagi és egyéb egészségügyi ellátását, jogi érdekeinek védelmét, életvitelszerű benntartózkodásához az IMEI rendjével összhangban lévő feltételeket.

A beteg a saját ruházatát viselheti. A beteg az IMEIBen történő kezelést nem utasíthatja vissza. 9.4. A kényszergyógykezelés feladata A kényszergyógykezelés feladata a beteg szakszerű, az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő ellátása, állapota romlásának megakadályozása, egészségének mielőbbi helyreállítása, a lehetséges mértékig. E feladatot sajátosan összetett elmegyógyító, elmegyógyászati rehabilitációs tevékenység. Meg kell említeni, hogy a gyógyító orvosi tevékenység mellett fontos szerep jut a rehabilitációs folyamatban a munkaterápiás foglalkoztatásnak. A kényszergyógykezelt betegek elhelyezése kórházjellegű, kórtermekben történik, és rájuk - a jogszabályban meghatározott eltérésekkel - az elmegyógyintézetben ápoltakra vonatkozó szabályok az irányadók. A kényszergyógykezelt jogosult levelezésre, hetente látogatót fogadni, és csomagot kapni. 9.5. A kényszergyógykezelés tartama A BTK szerint: 78. § (2) A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn. Az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul előterjesztést tesz a bírósághoz a kényszergyógykezelés megszüntetésére, ha ezt a beteg állapota indokolja. A kényszergyógykezelést a bíróság megszünteti, ha megállapítja, hogy szükségessége már nem áll fenn. A kényszergyógykezelés végrehajtását nem lehet félbeszakítani. 107

A betegnek az IMEI-be történő befogadása napjától számított harmadik hónap folyamán az IMEI főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajz-kivonatot küld a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára illetékes bíróságnak. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés megszűnéséig vagy megszüntetéséig hathavonta meg kell ismételni. 9.6. Adaptációs szabadság Ha a kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, a beteg gyógyulása érdekében adaptációs bizottság javaslatára az IMEI főigazgató főorvosának engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb harminc nap, amely egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is engedélyezhető. Az adaptációs szabadság a beteg gondozására alkalmas és azt írásban vállaló személynél tölthető. A beteg a gondozást vállaló személy kíséretében bocsátható adaptációs szabadságra. Az adaptációs szabadság célja: • a gyógyulás, • a társadalmi beilleszkedés elősegítése, és egyúttal • az IMEI gyógyítás eredményének próbája is. 9.7. Ideiglenes kényszergyógykezelés Az ideiglenes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása jogerős ítélet nélkül. Ideiglenes kényszergyógykezelésnek akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésére az előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó szabályok irányadók.

108

FELKÉSZÜLÉSI KÉRDÉSEK Jogi ismeretek felkészülési kérdések középfok

1. A jog fogalma, a jogrendszer fogalma, tagozódása, a jogág 2. Jogalkotás, jogalkalmazás 3. A büntetőjog fogalma, forrásai 4. A büntető törvénykönyv szerkezete 5. A Btk. szankciórendszere (büntetések, intézkedések) 6. A büntetőjogi büntetés 7. A szabadságvesztés tartama, fokozatai 8. A feltételes szabadságra bocsátás határozott ideig tartó szv. esetén 9. A feltételes szabadságra bocsátás életfogytig tartó szv. estén 10. A bűncselekmény fogalma, fajtái 11. A szándékos bűncselekmény megvalósulási szakaszai 12. A bűncselekmény alanya, az alannyá válás feltételei 13. A bűnösség (szándékosság, gondatlanság) 14. A bűncselekmény elkövetői 15. A büntethetőségi akadályok 16. Btk. különös rész, egyes bűncselekmények 17. A Minősített adat és Nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények 18. Hivatali bűncselekmények 19. Hivatalos személy elleni bűncselekmények 20. Fogolyszökés, fogolyzendülés 21. A korrupciós bűncselekmények 22. A katonai bűncselekmények 23. A szabadságvesztés végrehajtás célja, rendje 24. Az elítéltek büntetés-végrehajtási jogai,kötelességei 25. Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer 26. A végrehajtási szabályok enyhítése 27. Az átmeneti csoport 28. Enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) 29. Hosszúidős Speciális Rezsim (HSR) 30. A szabadságvesztés félbeszakítása 31. Az előzetes letartóztatás 32. Az elzárás 33. A fiatalkorúak szabadságvesztés büntetésének végrehajtása 34. A kényszergyógykezelés

109

Jogi ismeretek felkészülési kérdések /alapfok,14 hetes/

1. A jog fogalma, a jogrendszer fogalma, tagozódása, a jogág 2. Jogalkotás, jogalkalmazás 3. A büntetőjog fogalma, forrásai 4. A büntető törvénykönyv szerkezete 5. A Btk. szankciórendszere (büntetések, intézkedések) 6. A büntetőjogi büntetés 7. A szabadságvesztés tartama, fokozatai 8. A feltételes szabadságra bocsátás határozott ideig tartó szv. esetén 9. A feltételes szabadságra bocsátás életfogytig tartó szv. estén 10. Btk. különös rész, egyes bűncselekmények 11. A Minősített adat és a Nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények 12. Hivatali bűncselekmények 13. Hivatalos személy elleni erőszak 14. Fogolyszökés, fogolyzendülés 15. A korrupciós bűncselekmények 16. A katonai bűncselekmények 17. A szabadságvesztés végrehajtás célja, rendje 18. A fogva tartás rendje, házirend, napirend 19. A végrehajtási szabályok enyhítése 20. Az átmeneti csoport 21. Enyhébb Végrehajtási Szabályok (EVSZ) 22. Az elítélt jogi helyzete 23. Az elítélt büntetés-végrehajtási jogai, és kötelességei 24. Az elítéltek befogadása 25. Az elhelyezés 26. Közüzemi szolgáltatások 27. Az intézet tisztántartása 28. Az elítélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása 29. Ruházati ellátás 30. Élelmezés 31. Szükségleti cikkek vásárlása 32. A fogvatartottak egészségügyi ellátása 33. Munkáltatás 34. Díjazás nélküli munkavégzés 35. A szabadítás szabályai 36. A szabadságvesztés félbeszakítása 37. Az előzetes letartóztatás 38. A fiatalkorúak szabadságvesztés büntetésének végrehajtása 39. A kényszergyógykezelés

110