Jézus él! Kedves Olvasó!
A Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet kiadványa 2013. SZEPTEMBER US
Tegnap éjszaka arra ébredtem, hogy fáj a bal felső rágófogam. Rövid vizsgálat után észrevettem, hogy két fogam közé beszorult egy kis darab a vacsorából és intenzíven feszítette szét a fogaim. Este nem vettem észre, és fogmosáskor sem éreztem semmit. Az a pici darabka viszont ott volt és lassan generálta a fájdalmat az ínyemben. Amikor kipiszkáltam az ételdarabkát a feszítő érzés megszűnt, de az ínyem még fájt, csak reggelre múlt el. Ébredés után arra gondoltam, hogy mennyi esetben fordul elő személyes életünkben is, hogy apró problémák, mint egy sértődés, vagy minket ért sérelem, befészkelik magukat életünkbe és még csak észre sem vesszük. Azután lassan kifejtve hatását egyre komolyabb fájdalmat okoz számunkra az a pici kis gond. Amíg nem fedezzük fel a fájdalom okozóját, egyre fokozottabban kínoz minket a probléma. Ha téged is emészt valamilyen ismeretlen probléma, bátorítalak arra, hogy keresd meg a forrását és piszkáld ki az életedből és várd a helyreállást. Valószínű, hogy fogod még érezni egy darabig a kellemetlen fájdalmat, de a helyreállás garantált a probléma megszűnését követően. Remélem újságunk e havi száma fogpiszkálóként segíteni fog néhány probléma felfedezésében és kipiszkálásában. Szeretettel: Szerdi Szilárd lelkipásztor
„Ha elvégezted napi munkádat, menj csak aludni békességgel – Isten ébren van!” / Victor Hugo/
Miről olvashatsz?
József imája Amikor nem értjük Istent
Az ima feltételei II. rész
- Kapcsolatunk lehet a mennyei központtal, ahol a dolgok megoldódnak, és le tud jönni az isteni gondviselés a földre. Önnek 1 üzenete érkezett – Immár harmadik éve látogatunk el ilyentájt Debrecenbe. Az idei év, csakúgy, mint az előzőek, rengeteg meglepetést hozott számunkra. Mondhatom, isteni élményekkel gazdagodtunk. Az ég ajándéka – A kisfiú egyedül üldögélt a padon. Az ősz lehelete látszott a levegőben, jobb híján ezzel játszott. Élvezd az öregedést! – Recsegő ízületek, érzékeny fogak, romló memória... tudjuk, hogy az öregedés nem sétagalopp, de azért van jó pár előnye is. Lajos Ferenc Isten mellett
döntött Csak vedd el, mert a tiéd! Az indiánfőnök Bibliaolvasó program
Jézus él!
2/16
József imája Amikor nem értjük Istent József pedig… úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki… (Máté1,24) Nem tudjuk, mi történt Józseffel. Szerepe az első felvonásban annyira létfontosságú, hogy elvárnánk, hogy a dráma hátralévő részében is találkozzunk vele. Azonban a tizenkét éves Jézus templomi látogatása kapcsán tett rövid utalást leszámítva, nem tesz róla említést a Biblia. Élete hátralevő részével kapcsolatban csak találgathatunk, és magunkra maradunk a kérdéseinkkel. Az első kérdésem Betlehemmel kapcsolatban lenne. Tudni szeretném, mi járt József fejében azon az éjszakán. Imádkozott? Vajon mit mondhatott? „Nem így terveztem, Istenem. Egyáltalán nem. A gyermekem istállóban születik? Nem így képzeltem. Azt gondoltam ott lesz az egész család. Ott lesznek a nagymamák. A szomszédok az ajtó előtt toporognak, a barátok, pedig az oldalamon. Úgy gondoltam, hogy a kisded sírása betölti majd a házat. Vállba veregetnek. Hangos nevetés. Ünneplés. Én így képzeltem. De most, nézd, mi van. Egy legelőn vagyunk. Ki fog ünnepelni velünk? A csillagok?
Vagy ha már nem Jeruzsálem, akkor esetleg Názáret? Názáret nem lett volna jobb? Legalább ott van a házam és a vállalkozásom. De itt? Mim van nekem itt? Egy kimerült öszvér, egy adag tűzifa és egy lábas forró víz. Én nem így akartam! Nem így akartam, hogy a fiam… Bocsánat. Megint elfelejtettem. Ő nem az én fiam. A Tiéd… A gyermek a Tiéd. A terv a Tiéd. Az ötlet a Tiéd. Mégis, olyan nehéz, Istenem… Ács vagyok. Összerakok dolgokat. Lekerekítem az éleket. Kétszer mérek, mielőtt egyszer vágnék. A meglepetések nem jó barátai az építőnek. Szeretem ismerni a tervet. Szeretem látni a tervet, mielőtt nekikezdek. De most nem én vagyok az építő, nem igaz? Ezúttal szerszám vagyok. Egy szerszám a Te kezedben. Tiéd a projekt, nem az enyém. Fura, hogy kétségbe vonlak. Bocsáss meg a küszködésemért. A bizalom nem könnyű nekem. De soha sem mondtad, hogy könnyű lesz, igaz? Még egy utolsó dolog, Istenem. Már küldtél egy angyalt. Esetleg nem lehetne, hogy küldesz megint egyet? Vagy ha nem angyalt, akkor legalább egy embert. Senkit sem ismerek errefelé, és jól jönne valami társaság. Talán a fogadós, vagy egy utazó? Még egy pásztor is jó lenne.”
Ez így nincs rendben. Milyen egy férj vagyok én? Nem tudok gondoskodni a feleségemről. Még egy bábát sem sikerült kerítenem neki. Fájdalmának egyedüli tanúi a csillagok.
Vajon József mondott valaha ilyen imát? Talán igen. Talán nem.
Valamit elmulasztottam, vagy rosszul csináltam?
Te talán voltál már olyan helyzetben, mint József. Ott álltál aközött, amit Isten mond, és aközött, amit a józanész mond. Megtetted, amit Isten mondott neked, és most azon tűnődsz, tényleg Ő volt e egyáltalán, aki szólt hozzád. Belemerengtél a kétség fekete éjszakájába. És olyasfajta kérdéseket tettél fel, mint József.
Amikor az angyalt küldted, aki a születendő gyermekről beszélt – hát… nem így képzeltem. Elképzeltem a jeruzsálemi templomot, a papokat, és az embereket, akik összegyűlnek, hogy tanúi legyenek a nagy eseménynek. Parádé. Ünnepi lakoma. Mégis csak a Messiásról van szó!
Te azonban talán már mondtál.
Jézus él! Megkérdezted, vajon még mindig a jó úton vagy-e. Megkérdezted, vajon balra kellett volna-e fordulni ott, ahol te jobbra fordultál. És megkérdezted, vajon van-e egyáltalán valamiféle terv a sok rossz történés mögött. A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan képzelted. Mindannyian tudjuk, mit jelent fény után kutatni az éjszakában. Nem feltétlenül kint a mezőn egy istállóban, hanem talán a sürgősségi osztályon. Az útszélen. A temetőben. Feltettük a kérdéseinket. Megkérdőjeleztük Isten tervét. Közben azon tűnődtünk, Isten mit miért tesz. Nem a betlehemi égbolt az első, ami egy öszszezavarodott vándor kétségbeesett eszmefuttatásának fültanúja volt. Ha ugyanazokat a kérdéseket teszed fel, amiket József, hadd biztassalak arra, hogy tedd is meg ugyanazt, mint József. Engedelmeskedj. Engedelmeskedett az angyal szavának. Engedelmeskedett, amikor Isten küldte. Engedelmeskedett Istennek. Engedelmeskedett, amikor tiszta volt az égbolt. Engedelmeskedett, amikor sötét volt az égbolt.
3/16 vagy velem?” Az Isten-gyermek felsírt, és megjött a válasz. „Igen. Igen, József. Itt vagyok veled.” Nagyon sok kérdés van, amire nem fogunk választ kapni, mindaddig, amíg haza nem érkezünk. De van egy kérdés, amit sohasem szükséges megkérdeznünk. Vajon Isten törődik velünk? Vajon számítunk Neki? Még mindig szereti a gyermekeit? Az istállóban született kisded csöppnyi arcán keresztül azt mondja, hogy igen. Igen, a bűneid megbocsáttattak. Igen, a neved fel van írva a mennyben. Igen, a halál legyőzetett. És igen, Isten belépett a világodba. Immánuel. Velünk az Isten. Max Lucado
Nem hagyta, hogy a benne lévő zűrzavar engedelmessége útjába álljon. Nem tudott mindent, de mindent megtett, amit tudott. Bezárta a boltját, felpakolta a családját, és egy másik országba költözött. Miért? Mert Isten azt mondta, hogy ezt tegye. Józsefhez hasonlóan, te sem látod az egész képet. Józsefhez hasonlóan, a te feladatod is az, hogy meglásd amint Jézus eljön a te világodba. És Józsefhez hasonlóan, két lehetőséged van: engedelmeskedsz vagy nem. Mivel József engedelmeskedett, Isten arra használta őt, hogy megváltoztassa a világot. Isten ma is Józsefeket keres. Olyan férfiakat és nőket, akik hiszik, hogy Isten nem adta fel ezzel a világgal kapcsolatban. Olyan mindennapi embereket keres, akik egy nem mindennapi Istent szolgálnak. Lehet, hogy Isten nem válaszolta meg József minden kérdését. Azonban a legfontosabb kérdését megválaszolta. „Istenem, még mindig itt
Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad; mert oly` sokan oly` hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk; mert oly` sokan oly` gyávák vagyunk, és félünk kiállni az igazunkért; mert oly` sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk. A jó hír azoknak, akik elmondják ezt a fohászt, az, hogy Isten meghallgat, és felel imáitokra, a rossz hír azonban az, hogy előfordul, hogy a válasza: "nem". Született feleségek c. film
Jézus él!
Az ima feltételei – II. rész Ma a világ legokosabb emberei sem tudnak mit kezdeni a terrorizmussal és a gazdasági válsággal. Tehát az egyháznak ezekben a kritikus időkben ezért is a helyén kell lennie. Kapcsolatunk lehet a mennyei központtal, ahol a dolgok megoldódnak, és le tud jönni az isteni gondviselés a földre. Ima nélkül, az Úrral való élő közösség nélkül nem történnek meg a dolgok, az egyháznak szellemi szinten aktívnak kell lennie azért, hogy kiáradjon Isten ereje, ami a gondokat, a problémákat meg tudja oldani, a katasztrófákat meg tudja állítani. Mi keresztények szeretnénk kényelmesen élni, de nem lehet, mert másképp nem fejlődünk, másképp Isten céljait nem tudjuk megvalósítani. Timótheushoz írt II. levél 3. rész 1. Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. 2. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, 3. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. 4. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. 5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
4/16 Apcsel 4:31. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala. Ez minden volt, csak nem a kényelmes ejtőzés egyháza. Be voltak töltve Isten szellemével, tűzben égtek az Úrért, napról napra imádkoztak, közösségben is voltak, és Isten céljait a maguk nemzedékében maximálisan megvalósították. Isten válaszolt nekik, miután könyörögtek, megmozdult a hely. Nekünk is az első egyházat kell követnünk, a problémák hatására nem szaladtak szét, nem kezdték el egymást vádolni, hanem egy szívvel-lélekkel összejöttek imádkozni. 2. zsoltár. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: A második zsoltár előre jelzi, ugyanaz fog történni, mint az első egyház idején: összejönnek vallási, politikai vezetők, és harcot hirdetnek az Úr egyháza ellen. A válasz erre, hogy az Úrhoz megy Isten népe, és bátorságért imádkozzunk, mert ez a legfontosabb ebben a helyzetben. Ne veszítsük el a reményünket, ne legyünk passzívak. Úgy is lehetünk passzívak, hogy nyitott szemmel alszunk.
Látjuk, hogy az utolsó időkben élünk, amit Pál levele is jelzett. Ezért is aktivizálnunk kell magunkat az imára, Isten munkatársainak kell lennünk. Istennek ez a szándéka az egyházzal, nem véletlenül hívott el bennünket, hanem azért, hogy egy ütőképes hadserege legyen. Természetesen nem folyamatosan küzdünk, igyekszünk békességesen élni az életünket, de közben napi szinten teljesítenünk kell Isten kéréseit is. Hogyan imádkozott az első egyház?
Az apostolok Jézus kérése ellenére elaludtak a Gecsemáné kertben. Az ige azt mondja, azért, mert megszomorodtak, hogy milyen borzalmas dolgok történnek, Jézust le fogják tartóztatni, kivégzik és így tovább. Jézus imádkozott, ők aludtak. Mi sem lettünk volna jobbak, de megíratott példaként a számunkra, hogy egy nehéz helyzetben vissza lehet vonulni a pihenésbe, a pusztába egyedül, hogy engem hagyjanak békén. Persze, kint ropognak a fegyverek, vannak nyomorgó emberek, én igyekszem megtenni a magam módján, amit lehet, de engem hagyjanak ki belőle.
Apcsel 4:24. Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
Az igazság, hogy nem tudunk kimaradni a világ balhéiból, szeretnénk, de nem tudunk. Tehát fel kell venni a kesztyűt, mint az első egyházban is ezt tették. Együtt imádkoztak, és azt kérték, hogy bátrak legyenek. Tudjanak bizonyságot tenni Jézusról, ne törődjenek a túle-
Jézus él! rővel, hogy kisebbségben vannak. Még több jelet, még több csodát kértek, és ez Istennek tetszett, hisz az egész hely rázkódni kezdett, és aztán beteltek Szent Szellemmel, és máris megvalósult, amit kértek, azonnal elkezdték szólni Isten igéjét. Tehát lehet úgy imádkozni, hogy megrázkódjon a környék, főleg szellemi értelemben. Leomlanak olyan akadályok, amelyekre nem is gondolnánk. Akkor addig imádkoztak, ameddig ezek személyes életükben, családjuk, gyülekezetük, országuk életében le nem omlottak. A későbbiekben is, akik engedelmeskedtek Istennek, mind ilyenek voltak. Nekünk is ilyennek kell lennünk. Most kellemes helyzet van, mert szabadon lehet a hívő életet gyakorolni, de nem mindig lesz így, és nekünk előre kell mennünk. Nekünk kell Istennel úgy kommunikálni, hogy még több áldást, még több jogot, még több szabadságot kapjunk az evangélium hirdetésére. Isten a mi munkánkat is elvárja. Következő akadály az imádkozás előtt, a vallásos unalom. Amikor az ima unalmas és nehézkes házi feladattá válik. Ezt egyszerűen el kell felejtenünk. Isten beszédében nem így szerepel az ima, tehát ezeket a vallásos sablonokat ki kell zárni az életünkből. Meg kell tanulnunk másképpen imádkozni. Nem úgy, ahogy a vallásos korban. A Biblia segít ebben, vannak benne nagyszerű imák, kiemelni a Zsoltárok könyvét lehetne. Ha másként nem, az Igét felolvasva, de tudunk imádkozni. Szintén akadály az imádkozás előtt a hitetlen, materialista gondolkodásmód: Ez és a vallásos unalom összefügg egymással, hiszen ha az ember vallásos, akkor személytelen módon gondol a vallásos tevékenységére. Csakhogy személy nélkül az egésznek nincs értelme. Nekünk a személyt kell látni, őt kell a középpontba helyezni, ővele akarunk beszélni. El kell felejteni a bálványimádás tradícióját, amikor olyanhoz imádkozik valaki, amiben nincs élet. Zsoltár 115:5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; 6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
5/16
Így persze semmi sem fog történni, ha vallásosak vagyunk, fel vagyunk rá készülve, hogy semmi sem fog történi. Ezért hagyják abba sokan a hívő életet, mert nem tapasztalnak történéseket. Úgy kell imádkozni, hogy valami történjen, de ehhez meg kell térni előbb, és újjászületni. Együtt érdemes imádkozni, és elkezdenek történni dolgok, meg lehet tapasztalni, hogy Istennel milyen a párbeszéd, hogy mi beszélünk, és ő is beszél, válaszol. Ő a körülményeinket is alakítja, embereket hoz az utunkba, történnek dolgok, és rájövünk, hogy az ima nagyon érdekes dolog, az életben a legnagyobb izgalmakat hozza. Folytatás következik. Sütő Vilmos
Mi van a szívedben? Egyszer egy gazdag ember egy kosár szemetet adott egy kéregető szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, elvette a kosarat, elment kiüríteni és kimosni. Feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszavitte a gazdaghoz, és visszaadta neki. A gazdag ember teljesen megdöbbent, és megkérdezte a szegényt, hogy miért adott neki virágokat, hiszen ő szemetet adott neki. A szegény ember csak ennyit válaszolt: minden ember azt adja, ami a szívében van! Ismeretlen
Jézus él!
Önnek 1 üzenete érkezett! Immár harmadik éve látogatunk el ilyentájt Debrecenbe. Vannak ott barátaink, meg egy kicsit úgy is fogjuk fel ezt a kirándulást, mint egy randit, pár szóban összefoglalva: kikapcsolódunk, pihenünk, barátkozunk, időt töltünk egymással. Legalábbis így indult anno, amikor életünk első prófétaiskolájába jelentkeztünk. Az idei év, csakúgy, mint az előzőek, rengeteg meglepetést hozott számunkra. Mondhatom, isteni élményekkel gazdagodtunk . Az utóbbi néhány évben számtalan esetben tapasztaltunk meg egy már-már törvényszerűen bekövetkező dolgot. Amikor valami „NAGY” szellemi dolog készülődik a házunk táján, akkor az előtte levő egy-két héten nagyon nehéz események tarkítják hétköznapjainkat. Ekkor megterhelő lesz a munkahely, nagy kihívásokkal kell szembenézni, nem úgy alakulnak a pénzügyi dolgaink, esetleg gyengének, betegnek érezzük magunkat, stb. Így történt ez akkor, amikor elindult a házi csoport nálunk, illetve így történik minden alkalommal, amikor készülünk Debrecenbe. A mostani prófétaiskola előtt sem volt másként, Annamarival örültünk már előre: „Ha ez most ilyen kemény, akkor nagyon jó lesz Debrecen” . Hétfőn még volt egy kis munka, ami miatt be kellett mennem a munkahelyre, majd még elszaladtam Izsákra egy másik munka miatt, meg kölcsönkértem Zolitól a kocsit, mivel a mienknek az eleje kotyogott. Aztán hajrá, irány Debrecen. Végre ott voltunk. Szállásadónk, Magdi már tavaly lestoppolt minket, ellentmondást nem tűrve, így a szállásunk adott volt, hála az Úrnak. Amint megérkeztünk, köszöntöttük vendéglátónkat, benéztünk a belső szobában pihenő mamikára is, aki már igen idős és gyengécske, betegecske volt. A prófétaiskola szerdán kezdődött, így a következő nap volt a hivatalos pihenőnap. Menetközben betévedtünk egy előadásra, ahol szeretett Pintér Béla barátunk volt az előadó. Az előadást követően konstatáltuk: nem véletlen, hogy idetévedtünk, hallanunk kellett, amit mondott.
6/16 Majd eljött a szerda. Idén is nagyon jó előadások tarkították a gyakorlati órákat, de mégis ez most más volt, mint a tavalyi. Tavaly sokat jelentettek a gyakorlatok, az előadások mélyen megérintettek, és rengeteget okultunk belőle. Az idei év más volt. Este egy csodálatos dicsőítésben volt részünk, nagyon felszabadultunk a dicsőítés közben, én is elkezdtem az Úrral diskurálni. „Istenem – mondtam – adom magam neked, ami ajándékod van számomra, amit akarsz rajtam keresztül tenni, azt tedd. Adj annyit, amennyit elbírok!” Ezt követően a dicsőítés alatt, 10 perccel később mutatott nekem Isten egy kis videót. Szállásadónk belső szobájában voltunk, és látom, ahogy Isten közelebb hajolt a mamikához, majd a fülébe súgja: „Jöjj lányom, gyere haza!”. Én mindezt Isten szemszögéből láttam, tehát az Úr arcát nem láthattam. Kimentem a dicsőítésről, és kétségek közt elkezdtem imádkozni. „Uram, ez most mi?” – kérdeztem. Ez a múlt, vagy a jelen, vagy a jövő? De mikor? Talán csak képzelődés? Megnéztem az időt: 20:52 volt. Imádkoztam, míg a dicsőítés véget nem ért, majd visszamentem a többiekhez. „Beszélnünk kell!” – szóltam Annamarinak, aki már látta rajtam, hogy nincs minden rendben (hiába, a 10 év, az 10 év ). Elköszöntünk mindenkitől, és uzsgyi, indultunk aludni. A szállásunk Debrecentől kb. 20 km-re volt. Menetközben végig ott lebegett előttem a kép, meg az a felelősség, hogy hogyan mondjam én ezt el a családnak, egyáltalán el kell-e mondani. Ott cikáztak a fejemben a napközben tanult dolgok, mint pl. a prófécia egyik része az üzenet, másik része én magam, és ezért fontos az üzenet átadásának időzítése, körülményei stb. stb. Miután megérkeztünk, elkezdtünk vacsorálni, mamikával minden oké volt, de azért ettől nem lett könnyebb a helyzetem, sőt! Vacsorát követően kettesben maradtunk szállásadónkkal, hát megosztottam vele a látott eseményt. Könnyebb lett a szívem… egy picit. Miután elbúcsúztunk, hallom, hogy még utoljára benéz a mamikára. Ekkor már tudtam, hogy a következő útja hozzánk lesz. Hallottam is a
Jézus él! lépteit, ahogy közeledik, benyit az ajtón, és mondja: „a mamika már nem vesz levegőt.” Nem részletezem a következő eseményeket, mivel nincs jelentősége, hogy mindent szóról szóra leírjak, inkább csak a mondandó szempontjából lényeges dolgokról beszélek még, szóval a tényekről, ami ezek után következtek. Átjött a család többi tagja is, szállásadónk testvére, Edit, majd látom, hogy teljesen összetöri az esemény őt is. Leülök mellé, majd neki is elmondom, ami történt velem az este folyamán. Erre látom a szemében a megkönnyebbülést, majd ezt válaszolja: „Tudod, az utóbbi időben már nem nagyon tudtunk mamikánkkal beszélni, mert már nem tudott. Kétségek közt voltunk, hogy milyen a kapcsolata Istennel. Persze beszéltünk neki egyfolytában a megváltásról, a kegyelemről, de már nem kaptunk visszajelzést tőle. Imában kértük Istentől, mutassa meg számunkra, hogy amikor elmegy tőlünk, akkor bizonyosan tudhassuk, hogy nála lesz az ő helye, hogy jó helyre kerül.” Így összeértek a szálak, és egy nagy bizonyság lett ez az eset mindannyiunk számára. Nekik azért, mert amire vágytak, megadatott. Nekem azért, mert megérintett Isten közelsége, és megmutatta, hogy ha kérek, akkor kapok. Megmutatta, hogy milyen nagyravágyó is tud lenni az ember, amikor azt mondja: „Adj annyit, amennyit el bírok hordozni.” Számomra ezt a piciny képbejátszást nehéz volt másnap elviselni. Nem megszokott dolog, hogy az ember kér valamit, és mérték felett kap. Túl direkt volt az üzenet számomra, és roskadtam a súlya alatt. Másnap megint Isten elé mentem, hogy nehéz a terhem. Megdöbbentő lett a válasz, levette a terhemet, és többé nem nehéznek éreztem, hanem kegyelemnek. Egy kicsit visszakanyarodok az ominózus estére. Amint éjjel imádkoztunk négyesben, miközben vártuk a mentőt, ügyeletes orvost, azt kértük Istentől, hogy felettébb mód vigasztaljon meg bennünket. Kb. 2 óra alvás után újrakezdtük a napot, és folytattuk „tanulmányainkat”. Eljött velünk Edit is, aki úgy érezte, erre most mindennél jobban szüksége van. Az egyik kurzus ideje alatt roszszul lett, Annamari kiment vele a levegőre, majd elkezdett imádkozni érte. Mire az ÁMEN-
7/16 hez értek, Edit jobban lett, és vissza tudtak jönni az előadásra. Ez Annamarinak egy nagy bizonyság a sok közül… A nap folyamán látni lehetett, ahogy Isten dolgozik a lányok szívében. Estére gondoltunk egyet, és átmentünk a kecskeméti csapat szállására, Editékhez, ahol a többiek voltak. Az este folyamán a beszélgetésekben, társasjátékokban teljesen felszabadult légkör alakult ki köztünk, azt láttuk, hogy a gyászban levő család megvigasztalódik. Gondolatainkon átsuhant, hogy mégis ilyen helyzetben ez hogyan lehetséges, de rá kellett jönnünk, hogy ez Isten „különös gyógyszere”, majd eszünkbe jutott, amit előtte 24 órával Istentől kértünk.
„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal” Róma 12:15 Nekünk ez a héten mindkettő megadatott. Izgatottak vagyunk, ha csak visszagondolunk rá… Számunkra óriási tanulsággal zárult a hét, amit azóta is napról napra élünk meg, miszerint kegyelem alatt élünk, a mindenható Isten uralma alatt, aki megajándékoz minket
az Ő MÉRTÉKE SZERINT (ahogy, amikor és azzal, ami Neki tetszik )! Halleluja Balásházy Attila
Jézus él!
8/16
Az ég ajándéka A kisfiú egyedül üldögélt a padon. Az ősz lehelete látszott a levegőben, jobb híján ezzel játszott. Kopott, szakadt ruhája alig védte a hidegtől, cipő helyett vastag rongydarab volt a talpára kötözve.
Idejét se tudja, mióta élt az utcán, igaz, azt sem tudta pontosan, hány éves. A Piás szerint négy lehet, de ő inkább ötnek szereti mondani magát. Még túl kicsi, hogy tolvaj legyen, így kéregetni szokott az utcán. A többiek elszedik, amit összekoldul, éhen is halhatna tőlük. A piacon néha adnak neki ételt, ott eszik, igaz, mindig éhes. Szőke fürtjei mocskosan tapadtak a feje búbjára, pisze orra és ragyogó kék szeme volt, ajka csöppnyi, szívforma, szegletében két gödröcske, ha mosolygott. Angyalkának gúnyolták a többiek, bár ő nem tudja, mi lehet az, angyalka. Bizonyosan valami csúfság. Most nyugodtan ücsöröghet, hideg időben a népek nem járnak szívesen az utcán. Aki meg igen, az nem ad neki egy fillért se. Délutánig a többiek sem zaklatják, de estére kinéz neki egy alapos verés, ha üres zsebbel tér haza... Számtalanszor megrugdosták már, a fellendített kéztől is összerezzen, mint egy kis riadt madárka. Elmélyülten szemlélte a parkot, a távoli úton lovas kocsik haladtak, valahonnan hallatszott a tejeskocsi csilingelése is, a robusztus muraközi lovak nyakán rázkódtak a kis csengők.
A tej gondolatára megkordult a hasa. Ma nincs piac. Éhesen fog lefeküdni, hacsak nem szánja meg valaki. Megborzongott, ahogy az őszi szél rongyai alá kapott. Ideje továbbállni, gondolta. Elindult hát a sétányon a park másik vége felé. Ahogy közel ért a kapuhoz, hangot hallott, egy idős úr búcsúzott épp ismerőseitől, majd sétapálcáját lendítve elindult feléje. Alacsony, köpcös ember volt, hosszú bajuszszal az orra alatt. A kisfiú odaszaladt hozzá, megszólította: – Uram, uram! – kiáltotta. – Szánjon meg! Éhezem, uram! Égkék szemeivel az öreget vizslatta, igyekezett minél elesettebbnek mutatkozni, ahogy tanították a többiek. – Mondd, fiacskám! Mit keresel te idekint, ilyen cudar időben? – kérdezte a férfi. – Koldulok, uram! – felelte. – Hát az apád? – Nem tudom. Nekem olyan nincsen. – Édesanyád csak van? – horkantotta az öreg. – Az sincsen, uram! Magam vagyok, amióta az eszemet tudom! A kisfiú magában már letett az alamizsnáról. Az öregember csak kérdezősködik, de az ő pocakja üresen marad. – Hogy hívnak? – Angyalkának, uram! – mondta büszkén – Angyalkának? Hát ez meg miféle név? – nevetett az öregember. – Gúnynév. – Nos, ifjú Angyalka! Nem kísérnél el a park végéig? Öreg vagyok már, és jól jönne a támogató kéz! – kérte. – Hát... ha megszán az úr, némi pénzért szívesen! – No, jól van. Megkapod, te kis gézengúz – nevetett az öreg. Elindultak hát egymás mellett. Az öreg lassan lépdelt, markában a kisfiú puha kezével. Nem volt támasza a gyerek, hisz még a derekáig sem ért. Átsétáltak a parkon, ki az északi kapun. – Itt forduljunk balra, ott a házam! – szólt az öreg. A kapuban azután rákérdezett Angyalkára. – Nem vagy éhes, kisfiam? – De igen, uram, nagyon – felelte a kisfiú halkan. Lelke mélyén felhorgadt a remény, ta-
Jézus él! lán mégis megtömheti a pocakját, vagy ha pénzt kap, legalább a verés elmarad. – Akkor gyere be. A házvezetőnőm készít neked szendvicset meg kakaót. – Köszönöm, uram! – felelte a kisfiú, bár fogalma sem volt, hogy mi is az a szendvics, és mi fán terem a kakaó. A házban meleg volt és félhomály. Az öreg letette a kalapját és a köpenyét, lábait csoszogósan letörölgette, majd beterelgette a gyereket a nappaliba. – Foglalj helyet – mondta. A gyerek letelepedett a földre, mire az öregember felvonta a szemöldökét. – Miért nem a szófára ülsz? – kérdezte – Az micsoda? – csodálkozott a kisfiú, ezt a szót még sosem hallotta. – A szófa? Hát az az ülőalkalmatosság... ott, a kandalló előtt! Angyalka felkecmergett és óvatosan leült a szélére, vigyázva, mocskos rongyai ne koszolják össze a huzatot. Kezdett félni, idegen volt számára ez a tiszta, úri környezet, gyomrában ismeretlen feszültség ült, akár valami rút szörnyeteg. Az öreg behívta a szolgálót, kakaót és elemózsiát hozatott. Az asszony szúrós szemmel nézte a gyereket, halkan morgolódott, hogy mit akarhat az ura ettől a mocskos kis vakarcstól, miután kiment, az öreg a kisfiúhoz fordult. – Ha ettél, ittál, megkapod a pénzed és elmehetsz... – Igen, uram! – felelte. Szemével igyekezett gyorsan beinni a szoba képét, hogy majd az utcán, a hidegben legyen miről álmodoznia. Ennyi gyönyörűséggel az emlékei között sokáig elbújhat a csattanós ütlegek elől. „Milyen szép az a tűzhely" – csodálta a kandallót. Mindenhol vastag szőnyegek, nehéz kárpitok, könyvek. Por és levendula elegye lengett a levegőben, mint valami titok illata. Vágyódóan pillantgatott körbe, irigykedett, ha van gyerek a házban, milyen boldog lehet. – ....de nagyon örülnék, ha itt maradnál, ha te is akarod... – az öregember hangja rántotta vissza gondolataiból, de csak percek múlva fogta fel, mit is mondott. Nagy szemeivel vizslatta az embert. – Lakhatsz itt velem. Ehetsz, ihatsz. Lesz ruhád, cipőd. Tisztességesen élhetsz, tanulhatsz is. Öreg vagyok már, ki tudja, meddig élek. Örökösöm nincsen, a fiam meghalt. Nem ma-
9/16 radt már senkim, aki utolsó napjaimat derűssé tehetné. Akkor léptél elém, ott a parkban, amikor épp elbúcsúztam a barátaimtól, úgy terveztem, hogy örökre. Megfordult a fejemben, hogy megölöm magam, vágyódtam a családom után, a sírba. A gyerek nem értette, amit az öreg mondott, nem tudta, mit jelent az: „megölöm magam", azt sem tudta, mi az, hogy sír, de szájában keserűvé vált a nyál. Hát mit szórakozik ővele ez a vénember? Még hogy itt élhet! Kegyetlen tréfa ez egy koldussal! Szemeit elfutották a könnyek, ez az ostoba tréfa jobban fájt, mint a társaitól kapott ütlegek. Közben bejött a cseléd az uzsonnával, az asztalra tette a tányért, rajta a dúsan megpakolt hatalmas kenyérszeletekkel. A kakaó édes illatától nagyot nyelt, mohón nézte az ételt, de nem mert érte nyúlni. – No, fiam! – noszogatta az öreg –, egyél! Azután, ha maradnál, Rosalie megmutatja neked az ágyadat, megmosdat, és lefekhetsz aludni. A gyerek még mindig értetlenül, de az éhségtől vezérelve falni kezdett. Lenyelte az utolsó falatot is. Riadtan nézett az öregre, nem tudta, mit mondhatna, persze, hogy maradni akart. – Köszönöm, uram! – A szerencsédnek köszönd, fiam! Meg a jó Istennek! – az öreg rámosolygott. Egyenes, őszinte tekintetétől a kisfiú megnyugodott. Évekkel később, amikor Angelo St. James a régi szalonban ücsörgött portóit kortyolgatva, még mindig maga előtt látta nevelőapja mosolygó arcát. St. James professzor a nevére vette, iskolába küldte és olyan boldog gyermekkort adott neki, amilyet talán a saját fia sem élt át. Nemrég távozott az élők sorából, kilencvenhét évesen, ágyban, párnák között, boldog elégedettséggel, hiszen mellette volt a fia. Ő pedig egyedül maradt, annak a régi őszi napnak a jutalmával, a kényelmes, nyugodt élettel. Másnap ellátogat az árvaházba, Mrs. Collinsszal már minden papírt elintéztek, holnaptól ismét egy szőke, kék szemű kisfiú nevetése zengi majd be az ódon házat. Fecske Annamária
Jézus él!
10/16
Élvezd az öregedést!
hogy neked is van még mit kiemelned magadon!
Recsegő ízületek, érzékeny fogak, romló memória... tudjuk, hogy az öregedés nem sétagalopp, de azért van jó pár előnye is. Íme néhány dolog, ami a korral csak jobb lesz.
Vasedények Ma már nem lehet őket kapni sehol, pedig semmiben nem lesz például a brassói aprópecsenyének olyan íze, mint egy jó kis vaslábasban. Ugye nálad is lapul egy a szekrényben? Kreativitás és művészet Mindig túl sokat dolgoztál, és nem volt időd kiélni a kreatív hajlamaidat? Az évek során erre is egyre több lehetőséged lesz. Számos művész a nyugdíjas éveiben volt a legaktívabb, de ha nincsenek is nagyra törő vágyaid, a művészet csupán kikapcsolódásnak és időtöltésnek is tökéletes.
Szerelem Milyen a fiatalok szerelme? Elemésztő, gyötrődő, fájdalmas, és a láng általában hamar ellobban. Ám a hosszú ideje tartó, közösen érlelt kapcsolatok tele vannak törődéssel, intimitással és bizalommal, és az idősebbek még az „sz” betűs szót is gyakrabban és komolyabban használják. Szuperül hangzik, nem? Allergia Minden évben kikészít a parlagfű? Jó hírünk van: a kor előrehaladtával az allergiák nagy része egyszerűen elmúlik, és ez igaz az ételallergiákra is. Az életed ezerszer könnyebb lesz! Bőrcsizma Húsz éve vetted, de még mindig divatos, és kényelmesen be tudod járni benne a várost – nemhiába mondják, hogy egy jó bőrcsizma egy életen át veled marad. Önbizalom Vége az örökös tépelődésnek: az élet delelőjén túl az ember már általában tisztában van az értékeivel, hiányosságaival, azzal, hogy mit ért el az életben, és mit szeretne még megvalósítani. Ez pedig jó adag önbizalommal ruház fel. Farmer Talán az egyetlen olyan ruhadarab, amit kortól és nemtől függetlenül bárki hordhat, és sosem fest majd furán benne. Valamint megmutatja,
Testkép Itt ugyanaz a helyzet, mint az önbizalommal: mire idősebb leszel, egyre jobban elfogadod a testedet úgy, ahogy van, és megszereted a hibáit vagy elváltozásait is, mert az életedről mesélnek. Nem beszélve arról, hogy már azt is tudod, mi áll igazán jól neked! Döntéshozatal A letisztultabb gondolatok gyorsabb döntésekhez vezetnek, a tapasztalatok pedig okosabbakhoz: míg fiatalon napokig rágódtál, mielőtt döntöttél valamiről, idővel ez is egyre könynyebb lesz. Empátia Amikor már nem foglal le a karrierépítés, a gyerekszülés, az egész család ellátása, sokkal több időd és energiád marad, hogy másokkal törődj, a legtöbben ilyenkor kezdenek például önkénteskedni is. Családi kötelékek Az idő múlásával a rokoni kapcsolatok egyre fontosabbá válnak, vannak, akik idősebb korukban rég nem látott családtagjaikat is keresni kezdik. Ragaszkodni, a másikra figyelni is jobban tudsz már, ez pedig számos boldog pillanatot okozhat. Női orgazmus A kutatások szerint a női orgazmus intenzitása az évek elmúltával egyre csak növekszik, sokkal játékosabbak és lazábbak leszünk a szex-
Jézus él! ben, ismerjük és jobban ki tudjuk fejezni a vágyainkat. Hát nem remek hír? Savanyú uborka Tudtad, hogy minél tovább érleled, annál finomabb? Ráadásul újfajta vitaminokkal is gazdagodik a hónapok során. Mmm! A stressz-szint Oké, stresszmentesek sosem leszünk, de az, ahogyan a stresszt felfogjuk, igenis változik a korral. Már tudjuk, min éri meg felhúzni magunkat, és min nem, így sokkal kevesebb időt töltünk felesleges idegeskedéssel.
11/16 A verbális készség Vitathatatlan, hogy az idősebb emberek a legzseniálisabb rejtvényfejtők – méghozzá azért, mert az évekkel a verbális készségünk egyre jobb lesz. A rejtvényfejtés pedig a memória frissen tartására is remek módszer! Az unokák Ehhez sem kell sokat hozzátennünk... talán csak annyit, hogy egy szerető nagyszülő emléke egy egész életen át elkíséri az unokákat, biztonságot és rengeteg örömöt nyújt. Csak élvezd! http://www.otvenentul.hu/
Barátok Mindig kevés időd volt rájuk, mert megvoltak a magatok gondjai? Ahogy idősebbek lesztek, kirepülnek a gyerekek, és kevesebb a munka is, a barátok szép lassan visszatérhetnek a mindennapjaidba – persze csak ha az évek során ápoltad a kapcsolataidat. Negatív érzelmek Viszlát, unalom és depresszió! Ritkán látni tétlenül üldögélő nyugdíjast, mégpedig azért, mert az évek előrehaladtával egyre inkább igyekszünk minden percünket tartalmassá tenni. Aki tevékeny, annak nincs ideje a depreszszióra! Az otthonod Milyen volt, amikor megvettétek? Egy nagy káosz. Milyen most? Kellemes, meleg fészek, tele emlékekkel, ahová szívesen jön haza az egész család, és ahol te is örömmel töltöd az idődet. A mosolyod Szarkalábak a szemed körül? Ugyan, kit zavarnak, ha a mosolyod szívből jön? Márpedig az idősebb emberek csak arra mosolyognak szívesen, aki igazán megérdemli, így a mosolyuk is mindig valódi lesz. És szívmelengető. Technológia Lehet, hogy nehezen tanulod meg a számítógép vagy az okostelefon kezelését, de a használatukkal egészen új világ nyílhat meg előtted. Nem is beszélve az életedet megkönnyítő mikrosütőről, mosogatógépről vagy háztartási robotgépekről. Nyiss teret az újdonságoknak!
Isten tulajdona vagyok Mikor születtem, már óvó kezed vigyázta léptem. Pecsétednek védelme megóvta éltemet. Terelgetted gyermeked az úton, hogy el ne csússzon. De ő makacs volt és ment esztelen. Te követted nesztelen. Míg el nem jött az óra. Gyermeked sikítva kiáltott hozzád. Vetette eléd életét. Hogy már nélküled az élet mit sem ér. Mert már nem én élek, hanem a Krisztus él bennem! Az életem Tiéd! A tulajdonoddá lettem. Máhl Anita
Jézus él!
12/16
Lajos Ferenc Isten mellett döntött
Csak vedd el, mert a tiéd! „Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" (Máté 7:9–11)
Lajos Ferenc vagyok a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet tagja. Júliusban történt bemerítkezésem alkalmából szeretnék néhány szóban bemutatkozni Nektek. Katolikusnak kereszteltek meg a szüleim, és végigjártam az közösség procedúráját, de nem igazán fogott meg a kereszténység. Részt vettem ifjúsági alkalmakon, táborozásokon, kirándulásokon. Jól éreztem magam a közösségben, de inkább az emberek érdekeltek, mint a kereszténység. Körülbelül 17 éves koromtól pedig ki is kerültem ebből a körből. A Pünkösdi Gyülekezetről 2006-ban hallottam először. Garaczi Ági beszélt róla, de annak idején nem akartam a gyülekezet tagja lenni. Évek teltek el, míg megértettem, felfogtam mindazt, hogy számára mit jelent Isten. Nem volt egyszerű a kezdet, valahol a katolikus istentiszteletekhez hasonlóra számítottam, de korántsem hasonlót tapasztaltam. Kezdetben elég rendszertelenül, de később, amikor már az új helyünkön voltunk, rendszeresen jártam az alkalmakra. Mégis évek teltek el, mire a bemerítés mellett döntöttem. Házi csoportba járok, és sokat tanulok olyan emberektől, akiknek látom az életükben Isten keze nyomát. Röviden ennyit tudok mondani magamról, köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásomra.
Amikor a gyerekeim hazajönnek az iskolából, az első útjuk általában a hűtőszekrényhez vezet. Nem kérdezik meg tőlem, hogy ihatnak-e egy italt, vagy ehetnek-e valamit, hanem egyszerűen kiszolgálják magukat. Tudják, hogy otthon vannak, és bátran vehetnek mindenből. Tudod, hogy Isten királysága is hasonló? Ha csatlakoztál már Isten családjához, és Jézust befogadtad a szívedbe, mint Uradat és Megváltódat, akkor nem kell „kikönyörögni Tőle dolgokat a hűtőszekrényből.” Az Ő bőséges áldása, gondoskodása, és az ígéretei mind a tieid, csak el kell venned őket! Mindezek hozzáférhetők a számodra. De ha ennek nem vagy a tudatában, akkor lemaradsz mindarról, amit kikészített számodra. Rajtad múlik, hogy elvedd az áldásokat. Rajtad múlik, hogy hitben megragadd az ígéreteket. Rajtad áll, hogy bátran a jelenlétébe menj, és ott mindent megtalálj, amire szükséged van. Minden, amire szükséged van, Nála megvan, és az Ő gyermekeként a rendelkezésedre áll. Ne csak tétlenül várj, tűnődve, hogy Isten vajon mikor fog megáldani, hanem hit által fogadd be az ígéreteket. Kezdd el az Ő igazságát szólni az életedre. Amikor az Ő Igéjét szólod, az olyan, mintha kinyitnád a hűtőajtót. Amikor dicséretet énekelsz a nevének, az olyan, mintha egy pohár friss vizet töltenél. Amikor engedelmeskedsz a Szavának, akkor beindítod az áldásokat. Hidd, szóld és kövesd az Igét, és készülj fel arra, hogy Mennyei Atyád a javaiból fog részesíteni téged! Victoria Osteen
Lajos Ferenc
Jézus él!
13/16
Az indiánfőnök
Egy misszionárius mondta el a következő esetet, amely egy istentisztelet alkalmával történt:
Móricka az iskolában nagyon rosszul tanul, a többi gyereket sem hagyja tanulni, sőt, ő a legrosszabb gyerek, ezért a szülei mindig átviszik egy másik iskolába, hátha megjavul, de a helyzet mindig csak rosszabb, Mórickával egyik iskolában sem bírnak a tanárok. Amikor a helyzet már teljesen reménytelenné válik, az egyik tanár egy hirtelen ötlettől vezérelve azt tanácsolja a szülőknek, hogy Mórickát vigyék el egy keresztény iskolába, hátha ez segít a megjavulásban. A szülők el is viszik Mórickát a keresztény iskolába, és láss csodát, Móricka megváltozik, ő lesz a legjobb gyerek az osztályban, végül neki lesz a legjobb tanulmányi eredménye. Az apukája arra gondolt, hogy utána kellene járni ennek a nagy csodának, hogy mitől is javult meg az ő fia, ezért egyik nap, amikor Móricka hazajött az iskolából, és persze aznap is ötösre felelt mindenből, rögtön nekiszegezte a kérdést. – Fiam, eddig minden iskolában kibírhatatlanul rossz gyerek voltál. Hogyan lehetséges az, hogy amikor elvittünk téged a keresztény iskolába, ott hirtelen megváltoztál? – Ó apa! Ne is kérdezd! Amikor első nap bementem az iskolába, és megláttam a falon egy kiszögezett embert, rögtön tudtam, hogy ezek nem viccelnek!
Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indián főnök, előrement, és tomahawkját (csatabárdját) a misszionárius lába elé tette: – Indián főnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak – mondta, és ismét leült. A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetéről a Jézus Krisztusban, Fia odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra, és aki most szent igényt támaszt az életünkre. Ismét fölkelt az öreg főnök és előrement. Levette a takarót a válláról, és a következő szavakkal tette le az igehirdető lábához: – Indián főnök adni takaróját Jézus Krisztusnak. Megint visszament a helyére. A prédikátor tovább beszélt Isten Jézusban kinyilatkoztatott szeretetéről: hogyan fosztotta meg Isten az eget legdrágább ajándékától, és hogyan küldte Jézust a világba, hogy minket, elveszett embereket megváltson, és hogy magát odaadja miértünk. Ekkor az öreg főnök elhagyta a gyülekezeti helyiséget. Hamarosan visszatért a lovával, amelyet előzőleg a gyülekezeti sátor előtt megkötött. Ismét előrement a sátorban. Rátekintett a misszionáriusra és azt mondta: – Indián főnök adni a lovát Jézus Krisztusnak. Most már mindenét odaadta, amije csak volt. Amikor most az igehirdető arról az Istenről beszélt, aki nem kímélte saját Fiát, hanem odaadta Őt mindnyájunkért, sürgetően hallgatói szeme elé állította, hogy Jézus egész életünket magának akarja. Ez az üzenet mélyen behatolt az indiánok szívébe. Végül az öreg utoljára emelkedett föl. Reszkető térdekkel és bizonytalan lépésekkel ment előre. Félő tisztelettel térdelt le a misszionárius előtt, miközben könnye végigfolyt bronzszínű arcán. Remegő ajakkal szólt: – Indián főnök adni magát Jézus Krisztusnak... Ch. E. Cowman
Szent Péternél jelentkezik egy 32 éves autószerelő. – Miért kellett ilyen korán meghalnom? – kérdezi. Szent Péter fellapozza a nagy könyvet, majd így szól: – Az ügyfeleidnek elszámolt órák alapján te már 125 éves vagy. – Mit mond a bibliai hangosbemondó? – Jónást várják a hal(l)ban! A házasság szövetség egy férfi és egy nő között olyan problémák megoldására, amelyek ha egyedül vagyunk, nincsenek. Két próféta beszélget. Azt mondja az egyik a másiknak: – Te jól vagy! És én hogy vagyok?
Jézus él!
14/16
Könyvajánló
Szeretnél most dönteni? Ha úgy döntöttél, hogy szeretnél az Úr Jézushoz megtérni, hozzá tartozni, mondd el ezt az egyszerű imádságot magadban, a szavakat mélyen átgondolva. Ha szívből megteszed ezt, Jézus megbocsátja bűneidet, ezentúl gyermekévé leszel, és új élettel ajándékoz meg Téged. „Jézus Krisztus, itt vagyok. Tudom, hogy vétkeztem gondolatban, szóban és tettben. Nagyon sok jót elmulasztottam megtenni, és sok rosszat cselekedtem. Fájnak a bűneim. A gyerekkoromat, az ifjúságomat, az egész múltamat hozom Hozzád. Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem! Bánom bűneimet, és elfordulok mindattól, amiről tudom, hogy rossz. Úr Jézus, a Bibliában az áll, hogy aki Téged befogad, az Isten gyermeke lesz. Én ezt most elhiszem. Ma döntök, Melletted. Befogadlak most, mint Üdvözítőmet és Megváltómat.
Hogyan alakítható ki olyan munkahelyi légkör, amely a legjobb teljesítményre ösztönzi a munkatársakat? Milyen szerepet játszik a személyre szabott elismerés a munkatársak motiválásában, és hogyan alkalmazható ez a gyakorlatban? A szerzők által kidolgozott Motiváló Elismerés modell jelentős mértékben javítja a munkatársi kapcsolatokat, és erősíti az elhivatottság érzését. Gary Chapman és Paul White könyvében bemutatja, hogy a megerősítés, az elismerés és a bátorítás nem csak a munkahelyi légkört teszi jobbá, de nagyban hozzájárul a szervezetek hatékonyabb működéséhez is. www.immanuel.hu
Tudom, hogy életed értem adtad a kereszten, megfizettél minden bűnömért, ezért most hálásan odaadom Neked az én életemet, kérlek, gyere most be a szívembe, az életembe, mostantól kezdve Hozzád akarok tartozni. Veled akarom járni az utamat, Neked akarom alárendelni magam, hallgatni akarok arra, amit mondani akarsz nekem. A Te tanítványod akarok lenni. Szolgálni foglak életem hátralevő éveiben teljes engedelmességgel. Köszönöm, hogy meghallgattad az imádságomat. Ámen.” Amint elfogadtad Isten ajándékát, Jézust megváltódnak, elindulsz a helyes úton. Bátorítalak arra, hogy tarts ki döntésed mellett, és keresd Istenben hívő emberek társaságát, akik segítenek neked. Szeretettel ajánljuk, keress meg minket, válaszolunk a felmerülő kérdéseidre, és szívesen imádkozunk érted. Isten áldja meg életed!
Jézus él!
15/16
Bibliaolvasó program A Biblia minden helyzetben tud tanácsot adni, ahol mi tanácstalanul állunk. A Szentírás nagyszerű szempontokat és irányításokat ad. Bele kell merülnünk, szellemébe hatolnunk, hogy igazsága áthasson minket. Így tanuljuk meg, hogy mindent a Biblia szellemében ítéljünk meg. A bibliai történeteket a mi tanulságunkra írták meg. Nem régi elbeszélések ezek csupán, amelyeknek ma már nincs jelentőségük. Problémáik ma is folytonosan ismétlődnek, de csak a Szentlélek alkalmazhatja őket a jelenre
és adhat világosságot, hogy a magunk helyzetére és körülményeire értsük. Ehhez vizsgálódásra és elmélyülésre van szükség. Minden meg van írva a Bibliában, de csak a Szentlélek közvetítheti úgy, hogy alkalmazni tudjuk a jelenre. Csupán a betű nem segít rajtunk.
Szeptember szeptember 1. szeptember 2. szeptember 3. szeptember 4. szeptember 5. szeptember 6. szeptember 7. szeptember 8. szeptember 9. szeptember 10. szeptember 11. szeptember 12. szeptember 13. szeptember 14. szeptember 15. szeptember 16. szeptember 17. szeptember 18. szeptember 19. szeptember 20. szeptember 21. szeptember 22. szeptember 23. szeptember 24. szeptember 25. szeptember 26. szeptember 27. szeptember 28. szeptember 29. szeptember 30.
Példabeszédek 1-2 Példabeszédek 3-6 Példabeszédek 5-6 Példabeszédek 7-8 Példabeszédek 9-10 Példabeszédek 11-12 Példabeszédek 13-14 Példabeszédek 15-16 Példabeszédek 17-18 Példabeszédek 19-20 Példabeszédek 21-22 Példabeszédek 23-24 Példabeszédek 25-26 Példabeszédek 27-28 Példabeszédek 29-31 Prédikátor könyve 1-3 Prédikátor könyve 4-6 Prédikátor könyve 7-8 Prédikátor könyve 9-10 Prédikátor könyve 11-12 Énekek Éneke 1-3 Énekek Éneke 4-6 Énekek Éneke 7-8 Ésaiás próféta könyve 1-2 Ésaiás próféta könyve 3-5 Ésaiás próféta könyve 6-8 Ésaiás próféta könyve 9-10 Ésaiás próféta könyve 11-13 Ésaiás próféta könyve 14-16 Ésaiás próféta könyve 17-19
Galátziabeliekhez írt levél 1,1-10 Galátziabeliekhez írt levél 1,11-24 Galátziabeliekhez írt levél 2 Galátziabeliekhez írt levél 3,1-14 Galátziabeliekhez írt levél 3,15-29 Galátziabeliekhez írt levél 4 Galátziabeliekhez írt levél 5 Galátziabeliekhez írt levél 6 Efézusbeliekhez írt levél 1,1-14 Efézusbeliekhez írt levél 1,15-23 Efézusbeliekhez írt levél 2 Efézusbeliekhez írt levél 3 Efézusbeliekhez írt levél 4,1-16 Efézusbeliekhez írt levél 4,17-32 Efézusbeliekhez írt levél 5,1-21 Efézusbeliekhez írt levél 5,22-33 Efézusbeliekhez írt levél 6,1-10 Efézusbeliekhez írt levél 6,11-24 Filippibeliekhez írt levél 1 Filippibeliekhez írt levél 2,1-13 Filippibeliekhez írt levél 2,14-30 Filippibeliekhez írt levél 3 Filippibeliekhez írt levél 4,1-9 Filippibeliekhez írt levél 4,10-23 Kolossébeliekhez írt levél 1,1-20 Kolossébeliekhez írt levél 1,21-29 Kolossébeliekhez írt levél 2 Kolossébeliekhez írt levél 3,12-266 Kolossébeliekhez írt levél 3,1-12 Kolossébeliekhez írt levél 4
Jézus él!
16/16
Heti alkalmak Hétfő 6:30
Imaóra
Szombat 17:00
Ifi alkalom
Vasárnap 9:30
Istentisztelet
Házi csoportok
További információ a honlapon
Beszélgető szolgálat
Sütő Vilmos 70/3331155
[email protected]
Gyermekfoglalkozás Szeptember 1. vasárnap
Szeptember 8. vasárnap
Szeptember 15. vasárnap
Szeptember 22. vasárnap
Szeptember 29. vasárnap
Szerdi Kata Jákób Egyiptomban Nagy Réka A Föld Garaczi Ágnes Az istenfélő Jób Aczélné Erika A Föld - ismétlés
Havi alkalmak
Szénási Zoltán Royal Rangers Huberné Ildikó A fa
Szeptember 7.
Szerdi Kata Az egyiptomi szolgaság Nyeste Adrienn A fa - ismétlés
szombat 10-13 óra
Olasz Anita Mózes születése Nagy Réka A nap
Szeptember 3. 17.
Szeptember 6.
Éjszakai imaóra
péntek 20:00
Royal Rangers
szombat 13:00
Szeptember 7. Szeptember 9. 23.
OIH alkalom Női kör
hétfő 18:00
Férfi kör
kedd 18:00
Weboldal:
www.jezusel.hu
E-mail:
[email protected]
Telefon:
Szerdi Szilárd lelkipásztor +36 20 42 64 479
Cím:
6000 Kecskemét, Klapka u. 9-11. Gabona székház 1. emelet
MPE Kecskemét Számlaszám:
10401165-49565257-53501009
Szerkesztő:
Olasz Anita
