Ha Isten velünk, ki ellenünk!

Polgári, kulturális és társadalmi havilap

2006. augusztus – V. évfolyam 8. szám

Ára: 198 Ft

Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. Lao-ce: Az út és erény könyve, részlet Weöres Sándor fordítása

dr. Varga Tibor

Ha Isten velünk, ki ellenünk! Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk! Volt egyszer egy királyság, amelynek közepén az Isten lakott. Jelenléte annyira áthatotta az ott élõ emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr nevét használták. Úr, „uruszág”, ország mondogatták királyságukról. Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet legkisebb egységérõl. Benne volt az Isten lelke a föld erejében, a nap sugarában és a szél zúgásában. A Teremtés, a mindenség koronája volt ez a királyság, Isten országa, a világ nyolcadik csodája. A Mindenhatónak, a földnek és a népnek az egységét pedig, az égbõl alászállott Szent Korona pecsételte meg. Az itt élõ emberek annyira szerették az összetartozás égi jelét, hogy végül egylényegûvé váltak vele. Bennük, általuk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születõ alattvalónak a szívében ott ragyogott. Ez volt az egyetlen fénylõ tökéletesség, mely összefûzte mindazokat, akik valaha ebben a királyságban éltek. Az élõ és a holt öszszetartozott, mert a Szent Korona királysága nem szûnt meg a halállal. Ez az evangéliumra épült ország, jelként lebegett ég és föld között. A világ más birodalmai úgy is nevezték: Archiregnum, azaz „õskirályság”, „fõkirályság”, „minta királyság”. Ebben a hazában az országos tisztségek viseléséért nem járt fizetség, mert a szolgálat maga volt a dicsõség. A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy senki ne térjen el az örök rendtõl. A mércét, mellyel a szent király megvalósította a Mindenható tervét, Fehérváron õrizték örök emlékeztetõül, hogy sose felejtsék el, mindenki azonos az Ítélõ elõtt. Az emberek a szerzõdéseiket az Isten papjai és szerzetesei elõtt kötötték, mert vallási szertartás volt minden egyezség. A szerzõdésszegés pedig a Teremtõ megsértését jelentette. Az igazság szeretete igazgatta ezt az országot, mert az igazságérzet nem más, mint Isten szeretete. Ez az õsi, égi eredetû

Pantokrátor Krisztus – a Szent Korona elülsõ zomámcképe

királyság valaha a magyar haza volt! Isten és a Szent Korona nevében teremtsük újjá! Amikor megöregedett a szent király, a hatalomra vágyó gonosz elhatározta, hogy elpusztítja királyságát. Kételyt csepegtetett alattvalói szívébe, akik súgni-búgni kezdtek Szent István vénségérõl, az uralkodásra való alkalmatlanságáról. Végül elhatározták, az öreg királynak meg kell halnia. Felbéreltek egy orgyilkost, hogy egy sötét éjjelen ölje meg õt, vágja el a torkát. Az alkalmas idõben a merénylõ csupasz kardot rejtve köpenye alá, a homály leple alatt behatolt az uralkodó hálószobájába. Ám, ahogy a király ágyához lépett, riadtan hullott ki kezébõl pengéje. Szent István álmában felkiáltott: „Ha Isten velem, akkor ki ellenem!” A földhöz ütõdõ, megpendült fegyver zajára felébredt uralkodó azonnal tudta mi történt. A bûnös szorongva vallotta meg ördögi tervét és térdre esve kegyelemért könyörgött. A szent király a bocsánatért esdeklõt el nem kergette, gonosz tettét gondtalanul elejtette.

Búvópatak 2006. augusztus

2. oldal

A fenti legendát sokáig õrizte a nép a szívében. Legutóbbi változatát Gelencén jegyezték fel. A merénylet történetét írásban megörökítette Szent István király kis legendája és a Hartvik püspöknek tulajdonított legenda is. Azonban arról a különös okról, amely miatt a merénylõ az alvó király mellett elejtette fegyverét egyikük sem tudott. „Égi ösztönzésrõl” beszéltek mindketten. A bûvös erejû Igére, csak a magyar nép hagyománya emlékezett. Belevésõdött a lelkébe, benne lüktetett a szívében. Õsi tudásként örökítették tovább, végtelen egységbe fûzve az elhunytakat és a születendõket. A Szent Korona országában így éltek az örök idõben. Még hatszáz év múlva is tudtak a mágikus erejû mondatról. Az 1629. év egyik bágyadt õszi napján haldoklott Bethlen Gábor, a református nagyfejedelem. Beszélni már nem tudott, ezért tollat és papírt kért, hogy leírja utolsó üzenetét. A következõ gondolatokat jegyezte le: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Katolikus szent királyunk misztikus alakját idézve lépett be az öröklét kapuján, eggyé válva õsével, az õsök ösvényén haladt a mennyek országába. A többes számba helyezett mágikus mondat az örök, végtelen összetartozás megnyilvánulása volt, mely a Szent Korona királyságát a lét határán túl is összefûzte. Az igaz fejedelem a tovább élõ magyarságnak még egy bíztató üzenetet küldött a halál kapujából: „Senki nincsen, bizonyára senki nincsen!” Azután meghalt. Íme, a titokzatos bizonyság a túlsó világból, mely népünknek örök boldogságot ígér! Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk! Bartis Ferenc frissen hantolt sírja a gyergyószárhegyi temetõben. Fotó: Tyentés László

Legalább holtomban lehessek szabad Bartis Ferenc emlékére Bartis Ferenc író-költõ, az Összmagyar Testület alapító elnöke az erdélyi Szárhegy Nagypatak utcájában székely õseitõl tanulta meg a „másokért-gyõzni akarás”, a „csak-azért-is-erõsnek-lenni” erkölcsi kötelességét. Nem maga tehetett arról, hogy évtizedeken át mégsem a Nagypatak volt a fészke az õ nemzetvédõ harcának, hanem a budapesti Vass utca. Mivel annak idején még édesapja temetésére sem engedték átlépnie a trianoni határt a rablott kincsek õrzõi, az „õrjöngõ analfabéták”, Szárhegy a „csillagballadák” színterévé minõsült a költészetében. Testamentumában a szárhegyi „Nagyhegy tetején, a Nagytemplom elõtt a két öreg fenyõóriás közé” utaltatta küzdelmes útjának végsõ állomását, ahová éppen hetvenedik születésnapja elõtt érkezett meg. Immár végérvényesen. Nem érezte pedig útra készen magát, mert hitte, hogy „Földön-maradásom népem kérte, / érette adtam lelkem cserébe / tûz-ifjúságom fényével együtt / történelmünknek, – maréknyi hitért, / hogy szépüljön dús fûvé az avar / s babérrá váljon a bogáncs-tüske minden rab, kisemmizett, nyomorult, / üldözött fején…” (Idõtlen hajnalok) A trianoni trauma nem jajong egyetlen mai költõnk soraiban sem õszintébben, mint az övében. Bizonyítékul hadd említsük az Életátvitel – szeretetfüggõségben – (Budapest, 2004) c. kötetének verseit, amelyek talán azért perzselnek, azért korbácsolnak minket, olvasókat, már-már a tûrõképességünket is próbára téve, mert a költõ, az ember csak úgy képes kibírni saját kínjait, ha másoknak is fájdalmat okoz velük.

Hadúri pózzal indítja gyûjteményét, fõvezérként hirdeti meg a szabadság mindenhatóságát, amit az Isten-fogalommal azonosít. Az élet mártírjainak a hadvezére, és ez Bartisnál nem volt üres szerepjátszás. Õ a szó igazi értelmében megjárta a poklok poklát, a börtönök megsemmisítõ üregeiben sínylõdte végig ifjúsága legszebb éveit szabad gondolataiért, az Utószó c. költeményéért. A kötetnyitó vers, a Hadúri beszéd egy országtorlaszon pogány imádság, keresetlenül egyszerû és õszinte. Egyetlen „költõi fogás” benne az ellentét, amely mint tengely metszi szófajilag két részre a szóhalmozásokat, majd egyesíti õket minden népek közös szabadságvágyának keretévé. A kötet címadó versének, az Életátvitel-nek mûfaji megnevezése: oratórium. Az immár „életfává” terebélyesedett bartisi költészet húrjain magyarul sír „a magyar bánat”, az összmagyarság fájdalmát visszhangozza ama négy folyó és a többiek, amelyeknek zúgó habjai felkapják a nemzet panaszát New York-tól Camberráig, Afrikától Ázsiáig. Zúgják ezek a habok, hogy „magyarjaink kihaltak”, és már „még a múltunk se számít”. Bartis Ferenc nem volt halálmadár, aki veszedelmet huhog, de óhatatlanul belénk borzong a gyanú: váteszként elõrevetítette 2004. december 5-ét, amikor bebizonyosodott, hogy milyen sok név-magyar lakja az ó-Hazát, akik „Kiprédálták, eladták. / Tettüket megszavazták. / Ország helyett régió.” A történelmi „végelgyengüléses viharban” durva, naturalisztikus szóképek az õ káromkodásai, hogy a kor, a nemzet legjobbjainak a közérzetét tudassák az éggel és a földdel, magával Istennel. Kicsi szülõföldje, a gyergyó-csíki világ jégkristály tisztaságát, a „hótárokbeli” gaál-ferik rovátkáit mutatja fel figyelmeztetésül, hogy „ne üsse magyar a magyart”, mert „Megbocsát a meder a víznek, / az út a róla letérõnek, / a gyöngéd virág a burjánnak, / a burján a rászálló méhnek, / a méh a méztolvaj mackónak, / de a medve soha a vigéc / õt-táncoltató idomárnak…”

3. oldal

Búvópatak 2006. augusztus

Az „oratórium” vezérmotívuma a csillapíthatatlan fájdalom a „szétprédikált álarcok roncstelepén”, és ennek a fájdalomnak a látszólag minden asszociációt mellõzõ akkordjai a népi siratók ritmusától a csuhajogtatás harsány felhangjaiig mindent összemarkolnak. Ám amikor már-már azt hinnõk, hogy Bartis Ferenc öszszeroppan a visszhangtalan fájdalom súlya alatt, akkor hirtelen magára és a jövõre eszmél: nem veszett el minden, a közös bûnök elviselésének és jóvátételének van útja: „Fájón, de sohasem jajgatva, / kapaszkodj az anya-szavakba, / marják föl, égessék tenyered – / elereszted, – lelked elveszett. / Utolsó fogódzó, más nincsen – / ANYANYELVÜNK ISTEN A HITBEN!” Miként elõzõleg is kihirdette, hogy „Anyanyelvünk létünk bére”, most és itt is felmutatja a nemzeti újrateremtõdés szerinte egyedül lehetséges közegét, nyelvünket, amelyben „önmagunknál többek lehetünk.” A közismert életrajzi adatok, amelyek részben indokolják a nagylélegzetû versek felfokozott hõfokát, minduntalan felbukkannak a sorok között. Be is vallja, hogy „Még nem gyógyultam ki halálos rabságomból ma se”, noha büszkén kijelenti, hogy „Bár voltam rab, de szolga soha!”. Nem önsajnálat fogalmaztatja meg a „Csoda, hogy meg nem bolondultam” nagy monológját, hanem a jelenkor mindennapjainak a káosza, a „rabszolgarend” miatt érzett tehetetlenség, a hivatástudattal megáldott felelõs költõ vergõdése, aki a szabadságért kiabálva azt is Isten fülébe harsogja, hogy „Nem akarok magyarként rabszolga lenni.” Csak a Réka-versekben szelídül a költõi hang. Unokája harangvirágként tartja törékeny kezében a jövendõt. A holnap gyermekeket jelent, akiknek a tekintetében „újra kell értelmezni a világot”, s ennek a tekintetnek a sugarában maga a halál, „a temetõ távolodik egy-egy arasszal.” Ennek a sugárzásnak a parancsa, hogy „Élni kell! Nincs más megoldás! Ha belepusztulunk, akkor is!”, mert „A nemzet parancsát teljesíteni kell!” Sok teendõje lett volna még Bartis Ferencnek, mert dologidõben nem futamodik meg a székely ember fia. De Isten tenyerébe vette, hogy testi szenvedéseitõl megváltsa, mert „Ki kell pihenni az életet a földben!” Szárhegyen, a „Nagyhegy tetején, a Nagytemplom elõtt a két öreg fenyõóriás” között. Pihenése legyen áldott! DANCS RÓZSA Toronto

Bartis Ferenc

A halál fogságában Most, hogy halni készülök Most, hogy elõkészítenek az elmúlásra: más, ha kívülrõl pusztítanak s más, ha belülrõl pusztulok a virrasztó honvágyó fényben Fénylik a rozsdás kasza éle himbálózva az ég kampóján. Kampó-metszõfoga van az Ûrnek ûr a hangya s az eb szája, száj minden ûr a kõben, a földben, a fûben, a fában, az emberben, a csillagrendszerekben. Ûr-szájak milliárdjai tátonganak rám

(részlet)

s most fölfoghatom végre, mi a mindenség éhe és szomja. Szomjuhozom vízzé váló vérem tikkasztó titkától. Titokkal érkezett otthonról Attila fiam; vártam, mert hiányzott, hiányzott, mert vártam; a várakozásban véle jártam be újra Szárhegy, Csíkszentdomokos, Kolozsvár, Marosvásárhely eltérített utcáit, átkeresztelt utcáit, de már a nevük sem számít a hit-végállomásig. De mégis a régi utcatáblák alatt találkoznak össze a szavak s egymásba fogontozva kirekesztve és kiátkozva indulnak az ismeretlen semmibe, a hontalanságba ma éppen 18 éve, ahogy emlékeztetett Attila gyermekem állva az ajtó mellett s mellettem… Nem beszélünk róla, de érezzük mind a ketten: a 18 éves hontalanságom íme, nagykorú lett: – megérett a kisebbségi sorsra… Sors-oldószer a vér, belefér egy pálinkáspohárba; de ki vágja a földhöz a közömbös ricsajban, amikor már az sem baj, ha baj van az utolsó változatban készült menetrendben a halálnak alárendelt életben, igazolva, hogy ÉLNI CSAK ÉLET ÁRÁN LEHET

s halotti bizonyítvány minden születési okmány s az elsõ tulajdonos-bejegyzés már végrendelet. Rendelkezhetem önmagammal a halál foglyaként? Fogoly a madár. Fogoly a rab is. Foglyok foglyaként lehetnék szabad? Varázslatomban látok valakit csillagport szórni fejfa-erdõmre. Erdõkerülõ – csontvázam zaját meghallja, vajon, madárdal-Anyám? Anyátlanul, apátlanul, özvegyen és hazátlanul gázoltam át láp-tengeren, sivatagon, embertelen szenny-hatalmak sáncán, falán – s elveszített Édesanyám…

Búvópatak 2006. augusztus

Bakay Kornél

Szent István király 1. I. István magyar király 1038. augusztus 15-ét, Mária mennybemenetele napját, a mi Nagyboldogasszony-napunkat megelõzõ utolsó hetében, „mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, elõszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsõítõ nagyjait, …majd kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: Mennyek,1 (Ég) Királynõje ( Regina caeli), e világ jeles újjászerzõje, végsõ könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot (regnum) az elõkelõkkel (cum primatibus) s a néppel (populo) a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzádot mondva, lelkemet a kezedbe ajánlom.” 2 A Szûzanya kultuszát lépten-nyomon tapasztalhatjuk korai írott forrásainkban, hiszen a Szent István legendákban István a Szûz Mária kegyelmébõl lehetett király: „Mennyei Királynõm (Regina celestis) …aki királynak állítottál”,3 de „az Isten szülõanyja, az örökszûz Mária (dei genetricis ac perpetue virginis Marie)” oltalmával 4 indul harcba Koppány és Konrád császár ellen is. Ezt az õsi magyar hagyományt a protestáns Heltai Gáspár 5 így foglalta össze a XVI. században: (István) „Nagybódogasszony napján esmet mind behívatá a püspekeket és az urakat. És mikoron missét mondattanak vólna elõtte, esmet megszólítá és inté õket minden jókra, és monda: Én az Magyarországot ajánlottam még régen a Szûz Mária asszonyunknak, s aszt választottam pátronának a magyaroknak és az õ nevére verettem a magyaroknak pénzét. Ez okaért állhatatos szûvel szolgállyatok minnyájan Asszonyunknak. És ha valami veszedelem akarna jõni reátok, az õ palástyával befedezi és mególtalmazza Magyarországot, mert Õ a Patrona Hungariae.” Az kétségtelen, hogy a Mária országa, a Regnum Marianum csak a XVII. századtól terjedt el szélesebb körben,6 a Boldogasszony – Mária – tisztelet õsisége azonban megkérdõjelezhetetlen, hiába igyekezett a marxista történelmi materializmus számos képviselõje „liturgikus ízû leírásnak” és „idõzített felajánlási” jelenetnek beállítani 7 István király tettét. Mások „félremagyarázási kísérletnek” nevezték a Szent-Korona-tant és Mária országát.8 A Szûz Mária kultusz korai megléte azonban sokkal súlyosabb kérdéseket is felvet, hiszen a fenti adatok arról szólnak, hogy egyrészt az Árpád-házi fejedelmek és királyok családja eleve szent,9 másrészt pedig arról, hogy a belénk táplált és sulykolt történeti kép Szent István királyról és tetteirõl, velejéig hamis, hibás és hiányos. Egy, évszázadokon át barbár, természetimádó pusztai népség ugyanis egy nemzedéknyi idõ alatt semmiképpen sem alkothatta volna Mária országát. Mert mit tanultunk, mit tanulunk, mit hallunk és olvashatunk István királyról? Röviden a következõkben foglalhatjuk össze a hivatalos képet.10 A IX. század végén a félelmetes besenyõk és a bolgárok által ûzetve és megveretve a Kárpát-medencébe sodródott egy vad, nomád, pusztai lovasnép, amely nép primitív és pogány volt, varázsló sámánokkal és bûbájos táltosokkal, télen-nyáron vászonsátorban lakott, a földön vagy szénán hált, a dermesztõ hideg elõl néhány négyzetméternyi területû földputrikba húzódott, mint a pockok, dolgozni nem szeretett, írniolvasni nem tudott,11 házakat, várakat építeni nem tudott, ezért szakadatlanul rabolt és gyilkolt, kifosztotta és felégette

4. oldal a mûvelt nyugat templomait, városait és várait, a papokat megölte, az apácákat megbecstelenítette, a kincseket és javakat elrabolta.12 S ez így folyt a X. század végéig. Jeles tetteket hajtott végre a honszerzõ Árpád nagyfejedelem, ámde utódai már gyengék voltak 13 és az elerõtlenedett ország népe a végpusztulás szélére sodródott, miután a kulturált és erõs Nyugat katasztrofális vereséget mért a magyar rablóhordákra 14 955ben a Lech-mezején, majd Arcadiapolisnál 970-ben. Így aztán nem lehetett tovább „idegen testként” 15 Európát sarcolni és pusztítani. Vagy beleilleszkedünk Európába vagy kiirtanak bennünket is, mint korábban a hunokat és az avarokat. S ekkor lépett fel Géza fejedelem, aki – úgymond – belátta, hogy csak egy járható út van a magyarság számára: nyugton maradni, nem kalandozni, nem rabolni, hanem megtanulni földet mûvelni, megtanulni falvakban letelepülten élni, megtanulni megbecsülni a civilizáció értékeit s mindenek elõtt felhagyni az ocsmány, rút és bûnös istentelenkedéssel, a pogánykodással és felvenni Jézus Krisztus igaz hitét. E nagy munkához Géza hozzá is kezdett, de nem tudta a mûvét befejezni, így a nagy átalakítás, a nagy fordulat végrehajtása túlnyomórészt fiára, Vajk-Istvánra maradt, aki külföldi, elsõsorban német lovagok segítségével, legyõzte a pogány Koppányt, a pogány erdélyi gyulát, a Maros-vidéki hét feleséges Ajtonyt, majd pedig kegyetlenül, tûzzel-vassal terjesztette a kereszténységet s ezzel megmentette a magyarságot. Majd pedig, igazodva az európai rendhez, õ is megkoronáztatta magát a pápától – császári hozzájárulás mellett – kért és kapott koronával. Ezután német mintára pénzt veretett, törvényeket alkotott, amelyek zöme egyszerû kimásolása a frank törvényeknek. Erõvel fellépett az õsi öröklési rend ellen, mivel nem engedte meg, hogy Koppány

A Szent István-bazilika fõoltárának angyal figurája – CsB fotó

5. oldal

Búvópatak 2006. augusztus

herceg a levirátus elve szerint fejedelem legyen, hanem az elsõszülött fiú hatalomátvételét „vezette be”. Természetesen a német császári udvartól kért írástudókat, akik elkészítették az okleveleket és leírták a törvényeket, valamint az Intelmeket.16 Nos hát valóban ilyen arculata volt a mi Szent István királyunknak? Valóban igaz volna az az állítás, hogy Szent István óta a „magyarság már visszavonhatatlanul a kereszténységhez tartozik s a Keletrõl támadó nomád és pogány rokonaival nem érez semmi kapcsolatot… a magyarság végleg elszakadt Kelet kultúrájától és végleg az európai kereszténység egységébe lépett.”? 17 Valóban igazak lehetnek azok az állítások, amelyek szerint I. István király csakis és elsõsorban a nyugati római kereszténység érdekeit nézte és elítélte, ostorozta és megvetette a keleti örökséget? Valósan el lehet hitetni a magyarsággal, hogy „Szent István korával tökéletes cezúra állítódott a magyar lélek-térbe”, „a magyar mûvelõdés, a X. századdal búcsút mondott Kelet pusztáinak és beolvadt a Nyugatba”? 18 Szent István magyar király valóban azt akarta volna, hogy a mi országunk ne egy nyelvû és egy szokású birodalom legyen, mert az ilyen ország gyenge és esendõ? Hanem fogadjuk be az idegeneket, adjuk fel õsi mûveltségünket, felejtsük el õseinket, holott a „Pannónia földjén lakó magyarokat …az Isten titkos terve vezérelte korábbi természetes lakhelyükrõl a napnyugati részekre”,19 s hagyjuk szétdaraboltatni az országunkat? 20 Ki kell mondanunk végre: évszázadok óta nem értettük meg Szent István királyt! FOLYTATJUK…

JEGYZETEK 1 A menny szó a helyes magyar fordítás. Így használja például: Bogyay Tamás, Stephanus rex. B.p, Ecclesia. 1988, – A Mennyek Királynõje kérdéskörrel behatóan foglalkozik Falvay Károly. 2 István király emlékezete. A bevezetõ tanulmányt írta: Györffy György. A legendák latin szövegét magyarra fordította: Kurcz Ágnes. Budapest, Magyar Helikon. 1973, 79–80. – Árpád-kori legendák és intelmek. Gondozta: Érszegi Géza. A szövegeket fordította: Csóka J. Gáspár, Érszegi Géza, Kurcz Ágnes, Szabó Flóris. Budapest, Szépirodalmi Kiadó. 1983, 48–49. – Az eredeti latin szöveg: Gombos F. Albin, Catalogus fontium historiae hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I. Budapestini 1937, 2592-2593, (A továbbiakban: Gombos, Catalogus ) – Scriptores rerum hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Szentpétery Imre. Budapestini, 1938. II. 431. (A továbbiakban SRH ) 3 Dümmerth Dezsõ, Az Árpádok és a magyar szent-kultusz kialakulása. Budapest, Junior. 1989, 102. 4 István király emlékezete. 44. – SRH II. 381. 5 Heltai Gáspár, Krónika az magyaroknak dolgairól. Sajtó alá rendezte: Kulcsár Margit. Budapest, Magyar Helikon. 1981, 94. – vö. Szekfû Gyula, Szent István a magyar történet századaiban. In: Szent István Emlékkönyv III. Szerkesztette: Serédi Jusztinian. Bp, 1938, 30. 6 Lánczy Gyula, Vatikáni anyagok Magyarországnak Szent István király által pápai hübérül való felajánlásához. In: Szent István király emlékezete. Szerkesztette: Nagy Gyula. Budapest, Atheneum. 1901, 44–46. – vö. Zétényi Zsolt, A Szent Korona – eszme mai értelme. Budapest, Püski. 1997, 64-65. 7 Például: Klaniczay Gábor, Szent István legendái a középkorban. Világosság. Materialista világnézetû folyóirat. 29 (1988) 692. 8 Elekes Lajos, István király. Társadalmi Szemle 25 (1970) 74. 9 Ferdinándy Mihály, Az Istenkeresõk. Az Árpád-ház története. Budapest, Rózsavölgyi. 1943, 159. – vö. Bartoniek Emma, A királyi hatalom eredetérõl. Századok 70 (1936) 481 – 496.

10 A legújabb állásfoglalás egy újságcikkben olvasható: Szilas Zoltán, Nem menekülhetünk legendákba. Kosáry Domokos szerint a XXI. század kedvezõbb lehet a magyarságnak. Vasárnapi Újság, 1998. aug. 23. Kosáry, aki a honfoglalásunkat „futóversenyként” értelmezi, elveti László Gyula álláspontját, azt „az õ mûvészi fantáziájának kissé romantikus szüleményének” tartja, a magyar múlt dicsõségét hirdetõk, szerinte, egy „álvilágot próbálnak kitalálni”, „emóciókba menekülnek, romantikus mesékbe, mert nem tudnak szembenézni azzal, ami velük, velünk és körülöttünk történt.” Kosáry Domokos magas tudományos posztokat töltött be, nem mindegy tehát, hogy miket állít a magyar õstörténetrõl, amellyel egyébként soha sem foglalkozott. 11 Engel Pál, Beilleszkedés Európába a kezdetektõl 1440-ig. Magyarok Európában I. Szerkesztõ: Glatz Ferenc. Budapest, Háttér. 1990, 12: (a magyarok) „nem tudtak sem írni, sem olvasni, szívbõl utáltak minden munkát ,de különösen a kétkezit…” 12 Engel id. mû 49-50.: „A Kárpát-medence új lakói történetük elsõ évtizedeiben éppúgy a szomszédok kifosztására rendezkedtek be, mint hun elõdeik és mint késõbb a magyarok.” Uott 109.: (a források) „másról sem szólnak, mint pusztításról, városok, falvak, kolostorok kifosztásáról és felgyújtásáról, bestiális kegyetlenkedésekrõl, öldöklésrõl és nemi erõszakról, fiatal nõk és gyermekek rabláncra fûzésérõl...” 13 Kristó Gyula, Az augsburgi csata. Sorsdöntõ történelmi napok 8. Szerkeszti: Szakály Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1985, 54: „a X. század eleje óta eltelt félévszázad alatt a magyarok az egy fõ alatt álló népek közül kiválva visszacsúsztak a sok fõ alatt álló népek csoportjába.” 14 A rendkívül tudatosan nemzetellenes beállítottságú Engel Pál akadémikus „vidám rablóbandák” (sic!) „kedélyes fosztogatásairól” értekezik. Id. mû 109. 15 Hatházi Gábor, Az „államálmodó” Géza nagyfejedelem emlékezete (997–1997). Szent István Király Múzeum Közleményei D. sorozat 251 (1997) 7–54. A rendkívül gyenge kivitelû kiadvány szövegében szinte minden közhely megtalálható. 16 Tulajdonképpen ezt a képet rajzolta meg már Pauler Gyula is, A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. I. Budapest, MTA. 1893, 6–100. – Karácsonyi János, Szent István király élete. Budapest, Szent István Társulat. 1904. – Deér József, Pogány magyarság, keresztény magyarság. Bp, K.Magyar Egyetemi Nyomda. 1938, 79–105. – Hóman Bálint, Szent István. Budapest, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda. 1938. – Bónis György, István király. Budapest, Mûvelt Nép. 1956. Igen sajnálatos, hogy e kitûnõ jogtörténész ilyen monográfiát írt. Teljesen „áthatja” a marxista szemlélet, s odáig elmegy, hogy „gyûjtögetõ gazdálkodásról” ír (57.o.), s mindent a szlávoktól tanultunk el. – Bartha Antal, István és kora. Népszabadság 1970. augusztus 9 – 1970. augusztus 19. – Györffy György, István király. In: István király emlékezete. Budapest, Magyar Helikon. 1973, 7–16. – uõ István király és mûve. Budapest, Gondolat. 1977. – Kristó Gyula, Levedi törzsszövetségétõl Szent István államáig. Elvek és utak. Budapest, Magvetõ. 1980. – uõ A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 3. Szeged, 1994, 102 – 127. – uõ A magyar állam megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 8. Szeged, 1995. – uõ A magyar nemzet megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 12. Szeged, 1997, 5–73. – Bogyay Tamás id. mû. – Zsoldos Attila, Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig. Történelmi Kézkönyvtár. Budapest, Csokonai. 1997, 36 skk. A teljesen zavaros szerkezetû könyv külön recenziót kíván. – Csorba Csaba, Árpád népe. Budapest, Kulturtrade. 1997, 150–167. 17 Benda Kálmán, A magyar nemzeti hivatástudat története. Budapest, 1937. 18 Vámos Ferenc, Hagyományok a máglyán. A magyar történetírás válsága. Budapest, Hajék Könyvtár I., 66. 19 Szent István nagyobb legendája. Id. mû 41. 20 E kérdésrõl lásd: Szádeczky-Kardoss Irma tanulmányát ugyanebben a számban.

Búvópatak 2006. augusztus

Rossz elõjelek A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit!

Beszélgetés Orbán Viktorral, Magyarország volt miniszterelnökével, a Fidesz elnökével „A határon túli magyarok erõsítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelõ kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörû közigazgatási szervezetet felelõtlenség, ezt egy fõosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti elõre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta lapunknak Orbán Viktor. Megkérdeztük véleményét a székelyföldi autonómia esélyeirõl, a kettõs állampolgárság kérdésérõl, a Gyurcsány-kormány szemfényvesztõ politizálásáról. „Minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára” – mondja Magyarország volt kormányfõje. Orbán Viktor július 22-én délelõtt részt vesz és elõadást tart Tusnádfürdõn a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. – A rendszerváltás óta minden bizonnyal a Fidesz-kormány tette a legtöbbet a határon túli magyarságért. A Gyurcsány-kormánnyal, majd mostani újraválasztásával ez a folyamat elakadt. A jelenlegi szociál-liberális kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát és elsorvasztja a Magyar Állandó Értekezletet. Ön szerint hová vezet ez az út? – A Fidesz-kormány eredményeirõl, úgy gondolom, nem nekem kell összegzést készítenem, azt megtették az érintettek. Számomra érzelmileg és emberileg a párkányi híd újjáépítése, a magyarigazolvány és a státustörvény megalkotása, a Sapientia Egyetem létrehozása, a szovátai fürdõberuházás, a beregszászi fõiskola megnyitása jelentette a legtöbbet. Ami pedig a jelenlegi koalíció eddigi lépéseit és terveit illeti: nagyon rossz elõjelnek tartom az ön által is említett intézkedéseket. Azt vetítik elõre, hogy a kormány nem akarja kiaknázni a határon túli magyarságban rejlõ tartalékokat. A határon túli magyarok erõsítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelõ kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörû közigazgatási szervezetet felelõtlenség, ezt egy fõosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti elõre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a „mutyizás”. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így. – Politikusaik hangoztatják, hogy a nyugat-európai népcsoportokhoz hasonlóan a kárpát-medencei magyarság számára is a különféle autonómiaformák kivívása jelentheti a biztos jövõt. Most, hogy a Fidesz ismét ellenzékben vág neki a következõ ciklusnak, miként tudja támogatni a határon túli magyarság eme törekvését? – Legtöbbet azzal segíthettünk volna a határon túli magyarokon, ha megnyerjük a választásokat. No, de félretéve a

6. oldal keserû tréfát: a magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése. Elsõ számú feladataink egyike, hogy elõbb vagy utóbb bizonyos nemzetpolitikai kérdésekben újrateremtsük a konszenzust. Ilyen pontnak tartom, hogy a magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Most a kormánypártoknál pattog a labda, hogy ezt felismerjék és megtegyék. Mi már bizonyítottunk: nemzetközi fórumokon képviselõink a témát állandóan napirenden tartják, egyébként szocialista kollégáikkal egyetemben. Ez történik az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban. – Miniszterelnök úr, ha jól emlékszem, ön két évvel ezelõtt a tusnádfürdõi találkozón arra biztatta erdélyi honfitársait: küzdjenek az autonómiáért, mert ezt csak õk harcolhatják ki önmaguknak. Majd Románia EU-csatlakozási szerzõdésének parlamenti vitáján az MSZP-hez hasonlóan a Fidesz is megszavazta a ratifikációt. Ezt sokan nem értették akkor. Nem lehetett volna elõször kiharcolni az autonómiát, majd azután lépni be az EU-ba? Mi lett volna, ha ebben az idõszakban a Fidesz van kormányon? – Nem hiszem, hogy ez a kérdés ilyen egyszerû lenne. Egyfelõl a felmérések szerint az erdélyi magyarok 90%-a szeretné, ha Románia az EU-hoz csatlakozna. Ez érthetõ is, hiszen az

Orbán Viktor – CsB fotó

7. oldal EU-tagság nagyobb jogbiztonságot, gazdasági perspektívát és átjárható határokat jelentene. Amikor Románia majd csatlakozik a schengeni rendszerhez, akkor megszûnik a határellenõrzés Magyarország és Románia között. Valaki belegondolt abba, hogy ez mit jelenthet? Milyen alapon várja el bárki tõlünk, hogy egy ilyen kérdésben ne azt tegyük, amit az érintett magyar közösség szeretne? Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az õket érintõ kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni. Az már egy másik kérdés, hogy a ratifikáció idõzítése elhibázott volt: pontosabban a kormány szándékosan, belpolitikai okokból hozta elõre a román csatlakozás parlamenti jóváhagyását, hogy a Fideszt kényszerhelyzetbe hozza. Egy késõbbi ratifikáció növelte volna Magyarország mozgásterét az erdélyi magyarság kérdésében is. Elég arra utalnom, hogy a román csatlakozás magyar parlamenti jóváhagyása, sõt, a közös magyar-román kormányülés után mindössze napokkal a román szenátus többsége leszavazta a saját kormánya által beterjesztett és az erdélyi magyarság számára az autonómia távlatát is felmutató kisebbségi törvény tervezetét. Ami viszont a Fidesz végsõ döntését illeti, aligha hiszem, hogy lett volna bármilyen morális alapunk nemet mondani. – A székelyföldi autonómia kivívását hány év alatt látja elérhetõnek? – Ami a konkrét eredmények elérését illeti, az leginkább az adott magyar közösség munkáján múlik. Az erdélyi magyarság egy dologban eltér a többi kisebbségi magyar nemzetrésztõl: politikailag szervezett és figyelemreméltó civil, illetve értelmiségi pezsgéssel bír. Ha megtalálja azt a mûködési formát, mely tükrözi a véleménypluralizmust, akkor az erdélyi magyarság érdekérvényesítõ képessége erõs lesz. – Hogyan vélekedik a kettõs állampolgárság kérdésérõl? – Mindenképpen legitim követelésnek tartom a határon túli magyarság számára a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. Szögezzük le: nem valamiféle újdonságról van szó, hiszen a kettõs állampolgárság ma is létezik és sok tízezren élnek vele Magyarországon is. Sõt, ha jól belegondolunk, voltaképp a diszkrimináció egy fajtájának felszámolásáról van szó. Hiszen nincs az rendjén, hogy amíg a világ minden táján élõ magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, addig épp a Kárpát-medencei magyar közösségek legyenek ebbõl a lehetõségbõl kirekesztve. Ennek kell megtalálni a konkrét jogi formáját, amely – ismétlem – az állandó lakóhely megváltoztatása, azaz Magyarországra költözés nélkül oldaná meg a határon túli magyarok magyar állampolgárságát. – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztetõ Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Önnek mi a véleménye errõl? – Szoktam mondani, hogy nem könnyû szakma a miénk. Még a tapasztaltabbaknak is sokszor minden önuralmukra szükségük van ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megõrizzék a higgadtságukat, kellõ alázattal hallgassanak meg minden véleményt, majd pedig hideg fejjel, kizárólag a nemzet érdekeit szem elõtt tartva hozzák meg a megfelelõ döntést. Bár értem a miniszterelnök úr szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgõ gazdaságról és a nagy jólétrõl szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot

Búvópatak 2006. augusztus elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak. Egyrészt azért, mert az indulatkitörések arról árulkodnak, hogy válsághelyzetben a miniszterelnök úr könnyen elveszíti a fejét, és ez bizony nem túl biztató a jövõre nézvést. Másrészt pedig azért, mert ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. Azé a századé, amelyben normává vált nem tûrni a hivatalostól eltérõ véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetõi nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal. – Itthon a pénzügyi válság megoldása és a nemzetközi pénzvilág bizalmának helyreállítása a cél Ön szerint, és egyenes beszéddel, világos tervekkel valósítható meg. De sajnos az ország „egyik fele” mintha nem értené az egyenes beszédet, ezért sokan reménytelennek látják a helyzetet. Mivel biztatná a szomorkodókat? – Ha megengedi, én nem vagyok ilyen rossz véleménnyel az ország egyetlen polgáráról sem. Ne bántsuk meg, ne sértsük meg azokat, akik most tanulják, hogy nem mind szakács, aki nagy késsel jár. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyenes beszéd nem nagyon hallatszott a fülsiketítõ kormányzati PR és a médiaúthenger dübörgése közben. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon – elég csak a költségvetés kétségbeejtõ számainak eltitkolására utalni –, mondván: a põre tények befolyásolnák a választások eredményét. Mi más ez, mint félelem az egyenes beszéd és a makacs számok hatásától? A szomorkodókat arra kérem, ne felejtsék el: a diktatúra végnapjaiban is felismerték az emberek, hogy becsapták õket, pedig akkor nem ült az Országgyûlésben közel két és fél millió ember bizalmát élvezõ ellenzék, és nem voltak olyan fórumok, ahol az igazság – a hatalom akarata ellenében – szót kaphatott volna. Mégis megbuktattuk a diktatúrát. Szerintem nem kérdéses, valamennyi megtévesztett ember rájön, hogy becsapták, csak sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára. – Idén rendezik meg a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját. Mint ismeretes, ön református hitû. Irányt szab-e politizálásában a református hite? – Ha jól értem a keresztény hit lényegét, akkor keresztényként vagyunk reformátusok. De a magyar közéletiség fontos sajátos hagyománya a református alapú felelõsségvállalás egyházért, nemzetért, a saját közösségünkért Bethlen Gábortól Bethlen Istvánig és tovább. Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni. Hiszen a Heidelbergi Káté örökérvényû megfogalmazása szerint az a dolgunk a világban, hogy a bûn és a halál erõi ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk. – A kampány idõszakában elképesztõ támadássorozatot indítottak Ön ellen. Az övön aluli ütések elkeserítik, vagy még inkább cselekvésre sarkallják? – Egyszer a Vaslady néven elhíresült Margaret Thatcher azt mondta egy hasonló kérdésre: „Mindig felvidít, ha durván támadnak, mert arra gondolok, ha személyemet kezdik ki, akkor nincs használható politikai érvük.” Ez persze csak részben igaz, hiszen kit is töltene el örömmel, ha méltatlan támadásoknak van kitéve, sõt már a családját sem kímélik? Mégis azt gondolom, a köz szolgálatát hivatásául választó ember számára az a legfontosabb, hogy különbséget tudjon tenni a személyét érintõ rágalmak és az általa képviselt ügy megtámadása között. Utóbbit minden esetben vissza kell vernie, az elõbbire pedig csak olyan mértékben szabad válaszolnia, hogy az önérzete ne váljon a hivatása teljesítésének akadályává. FRIGYESY ÁGNES Erdélyi Napló – 2006. július 11.

Búvópatak 2006. augusztus

8. oldal

Kaposvári ikonok …én köd és emlék vagyok, te varázslat vagy, õ mítosz és mágia… (Apokrif)

A tanár úr 1956. október huszonharmadikán kivirágzott a fény, õsszel szokatlan ragyogás áradt szét Budapesten. Minden szebb lett… Elsimította a szecesszió meg a városeklektika összes ráncát, végigszaladt a Körúton, meg a Sztálin (Andrássy) úton és a Városligetben ült le pihenni. A November 7-e térrõl (Oktogon) is hallani lehetett, hogy a szobrokkal beszél: a nemzet szobraival a Hõsök terén. Hogy mit tudott, azt majd tudós történészek megfejtik… Hogy mit tudott, az még aznap kiderült… 1956-ban Pesten voltam középiskolás. Az atyai szigor számûzött Kaposvárról, s felvétette velem a Kvassay Jenõ Híd- és Vízmûépítõ Technikum nem éppen önként vállalt kámzsáját. Hit nélkül hordoztam a kötelezettségek tarisznyáját, mely bizony nehéz és üres volt. A megfontoltnak tûnõ apai szigorúság oka az volt, hogy akkoriban Kaposban csak egy fiúgimnázium (leánygimnázium is volt!), meg egy cukoripari technikum mûködött. Márpedig nékem – felejthetetlen és bölcs édesapám szerint – mûszaki pályán a helyem, akárcsak néki; legyek trónkövetelõ az utódlásban! Ez apám életének egyetlen, engem sújtó, eltévedt döntése volt. A nem kivégzésre szánt golyó úgy eltalált, hogy éveken át kötözgettem színésziesen felnagyított sebeimet. (Melyekre gyógyírt aztán a kaposi gimnázium adott.) A fényes októbert így hát a fõvárosban éltem meg. A Sztálin út (ma Andrássy út) 59-ben laktunk testvéremmel, akinek nemrég még Kodály fogta a kezét a Zeneakadémián. Közel mindenhez és távol mindentõl… Fél esztendõvel hagytam magam mögött tizennegyedik évemet. A „fõutcás” Kaposvár után örvénylett bennem Budapest. Csupa álom, csupa vágy, csupa félelem, csupa szorongás… Az érzések értelmezhetetlen zûrzavara, az embererdõben álló magány kamaszfája – ez voltam akkor. S ebbe a szemérmes magányba dobbant bele a forradalom. Forradalom?, felkelés? – akkor még nem tudtam pontosan minek nevezni, de éreztem, hogy új magyar történelem küszöbnapja október 23-a. (A részletektõl most eltekintek, egyszer megírom talán. Fontosnak gondolom, hisz a történelmet nem a parlamenti hordószónokok írják, hanem az emlékezõk – ahogyan Sebeõk János mondja. Igaza van!) November végén értem jött az apám. Egy élelmiszer-konvojjal érkezett: zsírt, lisztet, krumplit, cukrot hoztak a megalázott, éhezõ Budapestnek. Somogy üzenetét, Somogy köszönetét. Akkorra az új hatalom eltakarított sok mindent, ami a forradalomra emlékeztetett. Eltûntek a holtak, mellük vérkokárdájával, agyvelejük virágzó folyondáraival. Elhulltak a krizantémok, melyek, ki tudja honnan, hirtelen felöltöztették az ideiglenes sírkertté átlényegült tereket. Csend volt, tél és hó, és halál. Ahogy õk akarták… Apám mellett ültem hazaúton. Átfogta a vállamat, szorításával szinte magához bilincselt. Kopogós, ideges szavakkal megkért, hogy amit Pesten átéltem, arról soha, senki emberfiának ne beszéljek! A hata-

lom könyörtelen, a bosszú meg édes – mondta. A karácsonyfát már otthon díszítettem, a sápadt, egyfõutcás Kaposváron. Elzengett a Mennybõl az angyal, s az ajtónkon kopogott az új esztendõ: 1957. Mi legyen velem? Én konokul a gimnáziumot akartam, anyám társul szegõdött hozzám. Látják, hányféle arca van a szeretetnek, s mindenik között a legszebb az édesanya-arc! Kettõnk konoksága láttán apám engedett. Mehettünk a gimnáziumba! A jégtáblák felhasadtak! A Bajcsy-Zsilinszky (Eszterházi) utca impozáns „palotájában” (ne mosolyogjanak meg, én akkor tényleg palotának gondoltam!) az igazgatóhelyettes, Papp Tóni bácsi fogadott bennünket. A formaságokra gyorsan szemfedõt borított végtelen jósága. Csak az arcát kellett nézni, és meleg lett az irodában. Sokat látott kék szemével végigmustrált, és azt mondta: Pest után jó lesz neked itt fiam, csak embereld meg magad! Csak embereld meg magad! – jut eszembe azóta is számtalanszor. Halálig használható erkölcsi útravaló… Merõ Béla igazgató úr szigorítása okán, esztendõs késéssel kezdhettem el tanulmányaimat. Nem engedélyezte a különbözeti vizsgát, mondván, hogy nagyon más egy technikum, meg egy gimnázium képzési célja, tantárgy-struktúrája. Olyasféléket mondott, hogy akkor jószerén a felét sem értettem meg. Meglehet, hogy óvatoskodásának oka, egy rejtett gondolat dióhéja mögött volt. Talán az, hogy Pestrõl jött ez a gyerek, várjon, míg csendesülnek az emlékei. 1957 õszén a reál tagozat I./A osztályának tanulója lehettem. A reál tagozat magyarázata persze a pesti technikum volt. Az igazgató úr elõvételezte kudarcaim történetét… Az épület elszédített, bár a pesti sem volt kisebb, csak nyomasztóan ormótlan. A fõhomlokzat eklektikus ragyogása, az elõkert gülbabai hangulata a rózsákkal, a szakelõadók lenyûgözõ felszereltsége, a galériás tornaterem méretei, a bejárati ívek közt megbúvó márvány emléktábla, a szurtos szeneslift – mind elkápráztatott! S még valami, de mindegyik közül talán a legfontosabb: a lélek. Ennek az iskolának mindig lelke volt: szeretet-lelke, gondoskodás-lelke, törõdés-lelke. Ezt néhány kurta hónap alatt megtapasztaltam. Az órarendben kevéske óraszámmal leltem meg a magyart. Nagy szomorúságomra biológiát, kémiát, fizikát meg matematikát találtam helyette. Olyan dózisban, mint Lucretia Borghia mérge: hétfõtõl szombatig szinte minden nap. Bilincses évek üzenete volt az órarendi lebilincselõ tudományok

Dupla, vagy semmi játék a Hangos Újság rendezésében 1960. december 11-én. Elõl Berecz György, háttérben Krasznai Lajos.

9. oldal helyett bilincsbe verõ tudományokat találhattam. Pesti osztályzataimra emlékezve utolsó menedékem, „vagyonom és fegyvertáram” a magyar maradt. Ezért hát nagyon vártam „A Krasznait”, új tanáromat. A felsõbb évfolyamosok hírharangja szépen szólt felõle. Nagy léleknek jövendölte a kipróbált kamaszbölcsesség! Az elsõ néhány óra „kóstoló” volt, afféle útikalauz „lélektõl-lélekig”, az emberi koordináták „bemérése”, tanulási és verbális technikák kidolgozása, az integrálódásra képes állapot apró, de hasznos ajándékainak öszszegyûjtése. Magyarán: a megszerettetés emberi szándéka. Szívközelségbe akartam kerülni vele: gyöngyös verejtékkel akartam, hogy elfogadjon, hogy megszeressen! Kötõdésem mámorában az édes fia akartam lenni! Mindenáron és mindörökre! A tanár úr persze tüstént észrevette ezt, olyan tolakodó és olyan hízelgõ voltam a szeretet-koldulásban, amilyen csak egy kamasz lehet. Krasznai Lajosnak tartása volt, s nem elsõsorban jellegzetes corpusa miatt. Bár az sem feledhetõ el. A lélek mozivásznán – ahol több dologban még mindig õ a fõszereplõ – egy óriás jelenik meg: olyan, aki szétfeszíti a képarányokat. Jellem tette naggyá õt. Konzisztens személyiség volt, szikla, aki – mert szerette az embereket – porszemnek mutatta magát. Keresztény volt, nem csupán hite, de élete szerint is. A transzcendens és a földi gyújtópontjában élt, ez biztosította távlatos gondolkodását. Tudta, hogy Isten maga a szeretet (Deus caritas est – XVI: Benedek), ezért hivatását tiszta alázattal gyakorolta. Ebben az emberi-tanári attitûdben nem volt semmi „papos” vagy „korszerûtlen”. Krasznai Lajos azonos volt hitével és önmagával! Etikus ember volt! Órái élményszámba mentek annak is, aki a humán tudományokat messzire kerülte volna. Ugyanúgy élménnyé avatta Janus Pannoniust, mint Babits Mihályt. Pontosan felépített, metodikailag megtervezett ötvenpercek lépcsõjén jutottunk fel óráinak üzenetéhez: „Mindenik embernek a lelkében dal van…” Tõle tanultuk a szépet és hadd mondjam már ki: a „csúnyácska hazát” (Széchenyi) szeretni. Szuggesztív, meggyõzõ ereje kedvenceinél fénylett fel igazán. Ha a Nyugatról vagy a nyugatosokról beszélt, vagy a szívének legkedvesebb Kosztolányiról – madárúton láthattuk a verseket, mágikus ragyogásban. Hasonlóan szerette a finn irodalmat, különösen a népköltést. Rokonaink irodalmából fordított is. Ha visszarévedek a szívének oly kedves Finnországra, most is hallom a Kanteletárt, a Kalevalát, kedves tanítványa, az egyetemista Buzsáki Ilona elõadásában. Az általa rendezett Finn irodalmi és zenei est, bár 1961-ben volt, emberöltõnyi idõ után is relevátió! Ezen az esten egy hamar elvirágzott tehetség, Papp Éva volt társa a rendezésben. Ha kinyitom az est meghívóját, most is érzem: csak az idõ múlik, de az élmény soha! Kiváló pajtás volt – ha lehetett. Több Keszthelyi Helikon-fesztivál emlékképeinek zuhataga mossa tisztára az eltûnt idõt, a mûsorok után velünk bóklászott a városban, velünk jött a könyvesboltokba, a Helikonligetbe, a Festetich-kastély szökõkútjának peremén ülve mesélt adomákat régi tanárairól. Este társunk volt egy zenés presszóban, ahol a kávé mellett megihattunk egy deci bort is (amiért akkor azonnali kizárás dukált!), miközben õ egy kollégájával beszélgetett, hagyva, hogy mi boldoguljunk a „mértékletes bûnben”. Diákszínpadosa voltam. Versmondó, akibõl õ szoborált „elõadómûvészt”. E szót persze nagy macskakörmökkel írtam ide. E titulusban tán csak egyedül õ hitt. De õ aztán nagyon! Összehozott a színháznál vendégszereplõ Jancsó Adriennel, a XX. század legnagyobb magyar balladamondójával. Ajánlást, „útlevelet” adott a mûvésznõhöz, boldog volt, ha jót hallott rólam. Megismertetett Somogyvári Pállal, a legnagyobb

Búvópatak 2006. augusztus vidéki Hamlettel, Szabó Imrével, dr. Balázs Andorral, kérve, hogy istápoljanak. Volt egy csöndes kuckója a tanári szoba mellett. Afféle laktanya-szagú vendégszoba, melyben spártai fegyelemmel gimnasztikázott. Egy elaggott vaságy, szorosan a közelében egy tenyérnyi íróasztal, hozzápréselve néhány szék. Az asztal ékessége nem a dolgozatfüzetek titokzatos piramisa volt, hanem a Vörös Szikra magnetofon 40 kilósra hízott dundisága. Ez lett a próbák egyik legfontosabb kelléke: – Mondani, surranni, visszahallgatni, magyarázni, mondani, surranni, viszszahallgatni, magyarázni. A szívemben most is surrog a gép. Mondja, egyre mondja a verseket, a balladákat. Ó, elkopott szalagok, elnémult szalagok, mért nem pörögtök „most és mindörökké”? Ebben a „hatalomtól” alig felügyelt szobában tudott igazán önmaga lenni. Itt mesélt nekem arról, hogy a történelem tanításától ’56-os megnyilatkozásai miatt eltiltották. A létezés mellékutcájába nyomorított helyen átélhettünk valami egészen különös metamorfózist, az átlényegülésnek virágbontó perceit. Magyarnak lenni, embernek lenni tanított bennünket! Csöndes, szép szavakkal mesélt a hatalomnak akkor még ellenszenves Tamási Áronról, – számomra azóta is a világ legszebb novellája a Szép Domokos Anna –, a Jézusfaragó Nyírõ Józsefrõl meg Sinka Istvánról. Tõle hallottam elõször a persona non grata-va nyilvánított Szabó Dezsõ nevét, és híres gondolatát, mely azóta is erkölcsi parancsolatom: „Minden magyar felelõs minden magyarért.” A kezében láttam elõször az Elsodort falu egyik elsõ kötetét. Egyszer – talán már utolsó éves lehettem – utánam szólt a tanári szoba elõtt. Arra kért, hogy olvassam el a Szent Lajos király hídját Thornton Wilder Nobel-díjas kisregényét. Elolvastam, azóta tízszer is. Értem is már. Idemásolom hát az utolsó passzust annak az embernek, akit úgy szerettem. Akit úgy szeretek, amíg csak élek: „A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelybõl fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.” Látod, elolvastam, Tanár Úr, hiszen betéve tudom! BERECZ GYÖRGY

DR .

Megvásárolható könyvek Értesítjük olvasóinkat, hogy a Búvópatak Alapítványnál (Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11–13. I/12.; E-mail: [email protected]; Telefon: 06 30 449 94 92) a következõ könyvek vásárolhatók meg: CSERNÁK ÁRPÁD: Vörös bohóc és más démonok – Válogatott és új novellák (Magyar Napló Budapest, 2004) Ár: 2800,– Ft TÕKÉS MÁTÉ: Egymás Tükrében – Soha nem hallott vallomások egy forradalomról (Edituta imprimeriei de vest Nagyvárad, 2005) Ár: 3500,– Ft ALAPI SALAMON AURÉL: Huszárok – A magyar történelem sodrában (Libra kiadó Dunkakeszi) Ár: 2000,– Ft VARGA GABRIELLA : Önzetlenül Interjúk (Búvópatak Alapítvány Kaposvár, 2006) Ár: 1800,– Ft

Búvópatak 2006. augusztus

Csernák Árpád

Tüzes vas Krisztus Urunk születése után az 1023. esztendõben, a legforróbb nyári napokban indult Gellért püspök Bakonybélbe, hogy hátralevõ éveit remeteségben töltve, életét teljesen Istennek szentelhesse, és a kolostor csendjében elmélkedjen, írjon, szent könyveket másoljon. Imre herceg, aki nyolcéves kora óta Gellért tanítványa volt, nehezen vette tudomásul ezt a döntést. Nem tudta elképzelni az életét az õ szellemi támogatása nélkül; mint önálló férfi, a nyugati gyepûk õrzõje. Oldalán ott díszelgett az apja által felkötött kard, de arról csak tanítómestere tudott, hogy a bõrzeke alatt, a csupasz testén ciliciumot visel, s hogy a sudár, inas testben inkább papi lélek lakozik, semmint királykodó. Hetek óta csak errõl beszélgettek, s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a mester döntése végleges, és eljött az indulás napja, Imre csak azt kérte, hogy legalább egy darabig hadd kísérje el. Kevés szolgával vágtak neki a hosszú útnak, s amikor elhagyták Veszprém várát, lovaikat száron vezetve, gyalog mentek egymás mellett, azzal a szándékkal, hogy beszélgessenek, de inkább csak hallgattak, s többet néztek a szikkadt, poros földre, maguk elé, mint egymásra. A lovak patáinak tompa pöffenésein kívül semmit sem lehetett hallani. Aztán hirtelen velõt rázó üvöltések, vad, állati hörgések törték darabokra a csendet. A derékig földben álló, erõdszerû kis templom mellett három csenevész akác állt. A pribékek letépték a lány ingét, és a lányt a középsõ fához kötözték. Az egyik alacsony, köpcös pribék tüzet rakott. A másik bement a templomba. Nemsokára egy jókora kulccsal tért vissza, a tûz mellé telepedett és tüzesíteni kezdte a kulcsot. Ez a pribék öreg volt. A köpcös nagy darab szalonnát szúrt nyársra és a tûzbe tartotta. A harmadik, a legfiatalabb, az egyik fának támaszkodva hol társaira, hol a lányra nézett. Nagy állkapcsát összeszorította, alacsony homlokát ráncolta. A lány lehajtott fejjel állt. Egyetlen vastag copfba font sûrû, sötét haja ott nyugodott szép hátán. – Nem kéne az alsót is levenni róla? – kérdezte a köpcös. – Az nem tartozik a büntetéshez – felelt az öreg. – Ha megtudja a király, ad a pofádnak – állapította meg az alacsony homlokú. A köpcös meg sem hallotta. – Miért? Nem volna az neki se rossz… A lányok szeretik magukat mutogatni – mondta vigyorogva. Az öreg elgondolkozott ezen: – Van benne valami… Aztán nekünk is lehet egy kis örömünk. Mindig csak a tüzes vasak, meg az égett hús szaga! – Én már megszoktam – mondta a köpcös és a csöpögõ szalonnát a kenyér fölé tartotta. – Nekem meg hányingerem van – morgott a nagyállkapcsú –, és hozzá még ez a te állandó szalonnasütésed. Nem elég az emberi hús szaga, még mellé ez! A tûzhöz lépett, és kirúgta a nyársat a köpcös kezébõl. Az egy szempillantás alatt felugrott és kést rántott. – Ne ugrálj – folytatta nyugodtan az õsember külsejû –, tudod: „Ki kardot ránt, az kard által vész el!” – Ez bicska – mondta a köpcös.

10. oldal – Az mindegy. – A köpcös eltette a kést, fölvette a nyársat és folytatta a szalonnasütést. – Ezért még számolunk – mondta. – Mindig ez! – méltatlankodott az öreg. – Szemet szemért! Fogat fogért! Mindig csak a kés, a vér, a gyilok. – Te talán más vagy?! – förmedt rá a kövér – Te is ezt csinálod! – Valamibõl élni kell – mondta az öreg. A fogóval kiemelte a kulcsot a parázsból, egészen közel tartotta az arcához, szakértelemmel vizsgálgatta, aztán visszadobta a tûzbe. Néhány percig csend lett. Langyos szellõ borzolta végig a fákat. A fiatal pribék visszament eredeti helyére, a lányt nézte. – Szép háta van – mondta az öreg. – Hát még a mellye! – kontrázott vigyorogva a köpcös. – És a homloka – mondta az öreg. – Mér? Mi van a homlokán? – kérdezte bambán a hájas. – Semmi – felelte az öreg –, csak így szól a parancs: homlokára, mellére, hátára. – Valamit nem értek – szólalt meg a nagy állkapcsú. – No? – Ugye, mi most már körösztények vagyunk? – Ühüm. – Krisztus katonái. – Én ehhez nem értek! – mondta pattogva a kövér. – Csak a hátára kéne – indítványozta az öreg. – Nem lehet! – aggodalmaskodott az kövér. – De félted azt a szar kis életedet! – mondta az õsember. – Szar, szar, de csak egy van bélõle. Pulyám viszont van négy is – érvelt tovább a hájas. – Én csak a hátára vagyok hajlandó – mondta az öreg. – Majd én sütöm a mellyét! – röhögött a kövér – Én szeretem a mellyehúsát sütve is. – Barom – állapította meg az õsember. – Miért? Te talán különb vagy? Te nem ugyanazt csinálod? Az már mindegy, hogy hányingerrel vagy röhögve! – förmedt rá a kövér. Hosszabb csend után ismét a fiatalember szólalt meg: – Mit csinált ez a lány? – Nem ránk tartozik – felelte az öreg. – Boszorkány – mondta a kövér – na gyerünk! Intézzük el! Unom. – Elvette a tüzes kulcsot a tétovázó öregtõl és a lányhoz lépett, körbejárta. – Hát mást is tudnék veled csinálni, te kis boszorkány, de arra azt mondják parazitálás vagy mi, és az bûn! Egy körösztyén ember pedig nem parazitálkodhat! – Ne pofázz! – ordított rá az õsember. A hájas hirtelen a lány hátára nyomta a tüzes kulcsot. A lány felsikoltott. Sikolya tiszta volt és szépen csengõ, mint a madár füttye. – Csak nem fájt? – kérdezte a kövér – Boszorkánykodni, bûbájoskodni igen, de a fájdalmat nem bírjuk el! Gondolj arra, hogy mért kapod, úgy jobban elviseled… Az õsember külsejû nem bírta tovább. Lassan közeledett. A kövér észrevette ezt, és a fiatal pribék felé hajította a tüzes kulcsot, de az ügyesen félreugrott. A kövér most a fogóval támadott. Szétnyílt az õsember hatalmas állkapcsa: üvöltve vetette magát a fogót tartó karra és hátracsavarta. A kövér egy ideig tûrte a fájdalmat, aztán – ahogy recsegtek csontjai – artikulálatlan üvöltés tört elõ pufók arcából. – Csak nem fáj?! – kérdezte lihegve az õsember. Gondolj arra, hogy miért kapod, úgy jobban elviseled! A dombtetõn hallgatagon bandukolt egymás mellett az ifjú herceg és tanítómestere. Felfigyeltek a völgybõl érkezõ különös hangokra: elindultak abba az irányba. Amikor a hely-

11. oldal színre érkeztek, a kövér pribék vinnyogva fetrengett a földön az izomkolosszus markában. – Mit mûveltek?! – kérdezte a mester. – A fiatal pribék elengedte a köpcöst. – Egy boszorkányt kell megégetnünk és… – kezdte lihegve, nyögve a kövér, miközben föltápászkodott. – Takarodjatok innét! – mondta visszafogott indulattal a mester. – De hát a király… – próbálkozott dadogva a kövér. – Tûnjetek el! A három pribék értetlenül egymásra nézett, aztán lassan eloldalogtak. Az idõs mester fölvette a lány ingét a földrõl és a sebes hátra terítette. Eloldozta a kötelet. A lány gyorsan az ingébe bújt, közben lopva az idegenre nézett. – Nagyon fáj? – kérdezte Gellért. – Majd anyám tesz rá ezerjófüvet. – Miért büntetnek? – Isten büntet és biztosan megérdemlem – felelte a lány. – Mit követtél el? – Ismerem a füvek titkát… anyámtól tanultam… – Isten ezért biztosan nem büntetne – mondta a mester. – Minden Istentõl való – felelt a lány. Gellért levette a nyakában függõ, kövekkel kirakott keresztet és szertartásos mozdulattal a lány nyakába akasztotta. A lány tenyerébe vette és nézte. – Hogy hívnak? – kérdezte a mester. – Boglárka – felelt a lány. – Boglárka, siess haza anyádhoz: gyógyítsa meg a sebedet! A kislány ott toporgott még egy darabig, hol a keresztre, hol az idõs ember arcába nézett, aztán lassan hátrált, megfordult és futni kezdett keresztül a réten. A templom lõrésnyi ablakában feltûnt egy sovány, fekete arc, aztán elõbújt a pap. – A kulcs! A kulcs! Hol van a kulcs? A templom kulcsa? – kérdezgette motyogva és fürkészõen nézett körül. A herceg fölvette a kulcsot és odaadta. A pap átvette, de mindjárt el is ejtette. – Juj! Ez még meleg! mondta sziszegve, aztán lehajolt, csuhája szegélyével megfogta a kulcsot és eltûnt a vakolatlan kövek között. Imre látta, hogy mestere nehezen tud úrrá lenni indulatain. Feszülten nézett a pap után. Belülrõl – tõle szokatlan – szenvedély fûtötte. Aztán egyszerre megeredt a nyelve. Ahogy beszélt, arca mind inkább elszínezõdött: – Papok és világiak el fogják szakítani az országot Krisztustól! Az én munkámat és igehirdetésemet is meg fogják vetni, és az Isten igéjét nem fogják befogadni. A papságot megveszik… Sokan hiú dicsõségvágyból, az emberek dicséretét fogják hajhászni… Állhatatlanságuk és kevélységük miatt szóbeszéd és nevetség tárgya lesznek a népnél…! Eddig egyre fokozódó szenvedéllyel beszélt, itt hirtelen elhallgatott, tekintete elkomorult, mintha fekete madarat látna, és arra gondolt: Engem pedig meggyilkolnak. Imrére nézett. Meglátva annak sápadt gyermekarcát, nem tudta kimondani. Közelebb lépett hozzá, megenyhülve folytatta: – Tizenhat éves vagy. Amit tõlem tanulhattál, azt már megtanultad. Majd Isten mutatja az utat, amelyen végig kell menned. Erõs lélekre lesz szükséged. – Apám… tudod… azt akarja, én legyek a király. És, belátom, az ország érdeke is ezt kívánja, de ha erre gondolok… úgy érzem, nem lesz hozzá erõm… Félek. A régi törvények szerint Vászoly nagybátyám következne a trónon, és õ alkalmasabb is lenne erre… azt hiszem…

Búvópatak 2006. augusztus – Vászoly derék magyar ember, de félpogány… és ezt a nemzetet csak a hit tarthatja egyben, különben széthullik, megsemmisül. Apád jól tudja: nem mindent tesz helyesen, de õ a jövõre gondol: tudja, egy ilyen keményfejû népet csak keményen lehet vezetni. Gondolj Koppányra, Gyulára… De apád reméli: Isten megbocsátja bûneit… És én is ezt remélem… Ami pedig a veled kapcsolatos szándékát illeti: egy fiú természetesen apjának is tartozik engedelmességgel, de te már elsõsorban Istennek. Sajnos a mi látóink magukban morognak. Parancs és kérdezés nélkül mukkanni sem mernek… Te ne így cselekedj! Jobb háborkodni, mintsem az igazságot hallgatás alá rejtve eltapodni… Az üstökös csillag az Egyházban azt a harcost jelenti, aki az igazság miatt senkitõl sem fél. Semmi sem esztelenebb, mint az ördögöt elébe helyezni Istennek, a földi dolgokat a lelki dolgoknak… Itt Imre közbevágott: – Egy király sokszor kénytelen elõnyben részesíteni a földi dolgokat. Te mondtad az imént: apám kénytelen sokszor olyat cselekedni, amit nem tart helyesnek, mert egy ilyen keményfejû népet, csak keményen lehet vezetni. Ha én Krisztus tanításait akarom követni, azok szerint kívánok élni: nem lehetek jó király, ha király leszek: lábbal fogom tiporni Krisztus szavait… Mi legyek: rossz király vagy jó keresztény? – Elsõsorban mindig Isten parancsát kövesd! És Isten, ahogy Jézus Urunk tanította, benned van… Tulajdonképpen senki sem király, hacsak nem maga is az Isten szolgája… És a papok hogyan élnek? A folytonos vadászatok. a perlekedések, a garázdálkodások, az elnyomások és az ágyasok seregei eleget mondanak… De most már indulnunk kéne. Lassan ránk esteledik… – Elmégy? – El kell mennem. Ez az én utam, és a te utad megint más. Hasonló, de nem lehet ugyanaz. Erõs férfi vagy. Szembe kell nézned…, tudom ez a legnehezebb: szembe kell nézned önmagaddal. Hiszem, hogy lesz hozzá erõd. Isten veled! Hozzá lépett, megáldotta, aztán magához vonta tanítványát, mint gyermekét.

Lantos Györgyi Szent Imre mellszobra Hegyközszentimrén. Fotó: Fekete József

Búvópatak 2006. augusztus

O LVA S Ó L Á M PA Levelek a tudás fájáról Chikán Ágnes új könyvérõl Hajtsd füledet, és hallgasd bölcseknek beszédeit,… Bölcs Salamonnak példabeszédei

Újabb, jelentõs állomása ez a könyv Chikán Ágnes publicisztikai és írói munkásságának. Az Elmentem világgá – Barangolások egy kutató oldalán szerzõjét ismerjük a Szegedi Biológia Központ 30 évérõl szóló Aranycsapat a világkupában címû interjúkötetérõl, valamint A sikér biológiájától a siker lélektanáig (emlékezés Barabás Zoltán akadémikusra) címû munkájáról is. Ezúttal, belsõ indíttatástól vezérelve, környezeti hatásoktól bátorítva, tizenkét hívõ természetbúvárral kezdeményezett beszélgetést: hitrõl, tudományról. Jók, találóak, szúrósak a kérdések. Ezek alapozzák meg a könyv értékét, s ezt tetézi a kérdezettek emberi és tudományos rangja, válaszaik õszintesége, bátorsága. Az írói szándék tizenkét nagy szereplõ hozzájárulásával érik mondanivalóvá. A könyv bemutatásakor megkérdezték a szerzõt, a tizenkét megszólaló kutatón kívül fordult-e másokhoz is. – Igen. Egy régóta külföldön élõ természettudósunk tartózkodó volt, lényegében elutasított, nem vállalta a beszélgetést. Csak részben értem, miért nem! Megkerestem egyik élõ Nobel-díjasunkat is. Egyik munkája világosan jelezte, Õ hívõ ember. Határozott választ kaptam: „Az én hitem egy sajátságos világ. A gyakorlatba, a mindennapokba nem ültetem át. Amit a könyvemben írtam, azt felhasználhatja. Megszólalni, külön, nem kívánok.” Kételkedõ, vagy éppen ateista kutatókhoz nem fordultam. Az egy másik ügy. Elképzelésem, szándékom nyomán csak hívõ kutatókat kerestem meg. A könyvet részleteiben nem ismertetném. El kell olvasni! Biztatásként a megkérdezettek egy-egy gondolatát emelem ki. BÁRDOSSY GYÖRGY akadémikus (szakterülete: földtan, geomatematika, geokémia): „Mélységes meggyõzõdésem, hogy van túlvilág.” BORHIDI ATTILA akadémikus (szakterülete: botanika, ökológia, természetvédelem): „A kutató az Isten törvénykönyvét tanulmányozza.” DUDITS DÉNES akadémikus (szakterülete: növényi molekuláris és sejtbiológia, agrár-biotechnológia): „A teremtés egy folyamat, ami ma is tart.” FREUND TAMÁS akadémikus (szakterülete: agykutatás, neurobiológia): „Por és »Istenpor« vagyunk.” HÁMORI JÓZSEF akadémikus (szakterülete: neurobiológia): „A tekintetben, hogy Isten létezik, nincs kétségem.”

12. oldal KERTÉSZ ZOLTÁN az MTA doktora (szakterülete: növénynemesítés): „Azt tudjuk, hogy egy sejt a belétáplált programot végrehajtja, de hogy ki programozta be, azt csak hinni tudjuk.” KLEMENT ZOLTÁN akadémikus (szakterülete: növénykórtan, kórélettan): „Az evolúció során a fajok millióiból az ember emelkedett ki, s eljutott az értelemig. Az élõsejteket irányító kód, maga a DNS aligha állhatott össze alkotóelemeibõl csak úgy, véletlenül, miként az ember sem.” KROÓ NORBERT akadémikus (szakterülete: szilárdtestfizika, optika, neutronfizika): „Mindig lesz egy olyan határ, amelyen túl nem tudunk magyarázatot adni. Azt el kell hinni.” ROSKA TAMÁS akadémikus (szakterülete: informatika, információs technológia, info-bionika): „A tudomány és a hit között kompetenciakülönbség van. Emberségünk ára az, hogy nem nyugszunk, kíváncsiak vagyunk és kutatunk.” VIZI E. SZILVESZTER akadémikus (szakterülete: gyógyszerkutatás, idegtudományok) „Lélek van és mûködik. A kérdés csak az, mit értek alatta.” SOMFAI BÉLA római katolikus pap, a jezsuita rend tagja, a Torontói Egyetem Teológiai Iskolájának, valamint a Szegedi Hittudományi Fõiskolának emeritusz professzora (szakterülete: keresztény erkölcstan, bioetika): „A teremtés nem más, mint egy önmagát felülmúló világ létrehozása, amelyben a fejlõdés legmagasabb fokán az értelemmel, szabadsággal felruházott ember is megjelenik.” „Azt tudjuk, hogy szükségünk van a feltámadásra, de annak tényét természetes ésszel nem tudjuk minden kétséget kizárva bizonyítani.”

13. oldal A megkérdezett kutatók, gondolkodók megnyilatkozásaiból kiragadott mondatok: üzenetek, érvek, bizonyítások. Egyaránt szólnak hívõkhöz, istenkeresõkhöz, ateistákhoz a könyv mind a 174 oldalán. A könyv elsõsorban az értelmiségiek érdeklõdésére számíthat, de mások is megérthetik. Segít annak a nemzedéknek is, amely még tanult egyháztörténelmet és apollogeticát, késõbb, éveken át, dialektikus és történelmi materializmust is, minden mennyiségben. Tájainkon, a második világháború után három generáció nõtt fel az egyházak üldözésének, lejáratásának idejében. Közéjük tartozik a könyv szerzõje is. Ezeknek a generációknak nagy szükségük van a könyvben megfogalmazottakra. Vegyék a kezükbe, olvassák ezeket a tudás fájáról lehulló leveleket. Megérthetik, „Miért nõ a fû, hogy ha majd leszárad, / S miért szárad le, hogyha újra nõ?” Talán megérinti õket az, ami a mai világunkból hiányzik: a rend, a csend, a megnyugvás. Chikán Ágnes: Levelek a tudás fájáról – Beszélgetések hívõ természetkutatókkal; AGROINFORM KIADÓ 2005 RÉHON JÓZSEF

A hangnagybirtokos Bõzsöny Ferenc könyvérõl És fõbemondó, és kikiáltó, és müezzin… Bõzsöny Ferenc némi öniróniával vállalja ezeket a jelzõket. Mindez, és még valami más… Mert akik eddig hangját a rádióban a déli harangszóval és az utána hallható harang-ismertetéssel kötötték össze, most elcsodálkozhatnak. Bõzsöny Ferenc ugyanis egy könyvet tett le az asztalunkra. Saját könyvét. Címe a Hemingway-regény parafrázisa: Aki a harangért szól… Érdekes, színes, élvezetes olvasmány. A könyvnek legalább négy rétege van. Az egyik: a személyes életrajz, a fordulatos életút. Pécsett született 1931-ben. Apja kocsmáros. Anyját korán elveszti. A család a háború után Pestre költözik. Veszprémben a papi pályára készül. De a „fordulat éve” az õ életében is fordulatot hoz: életének más irányt szab. Behívják katonának. Itt figyelnek föl kivételes adományára, hangjára. Két évi szolgálat után a Ganz Vagongyárban vállal munkát. 1956 tavaszán a Magyar Rádióban bemondókat keresnek. Jelentkezik, és – a többszörös szûrõn átjutva – fölveszik. Ekkor kezdõdik bemondói karrierje. A könyv másik rétege: egy sajátos tehetség „természetrajza”. A sajátos hangszín: adomány. Tudja: az emberi beszéd is zene. Az emberi hangnak is van magassága, idõtartama, ereje és színe. Ahogy a jó hang még nem tesz operaénekessé, a jóhangú bemondónak is tanulnia kell, képeznie kell magát. Bõzsöny arra figyelmeztet: valójában minden embernek (fõként a közszereplõknek, a nyilvánosságot vállalóknak) igényesen kellene beszélnie. A könyv harmadik rétege: a megélt történelem megidézése. Bõzsöny Ferenc nagy idõk, fontos események szereplõje volt. Csak kettõt említünk. Az egyik: 1956. október 23-án éjszaka õ is a rádió épületében tartózkodott, majd a forradalmi esemé-

Búvópatak 2006. augusztus nyeket rádiósként a Parlament épületében élte át. A másik: Horthy Miklós kenderesi újratemetésekor a szertartás levezetéséhez õ adta a hangját. A könyv legértékesebb, negyedik rétege a Találkozások fejezetben olvasható portrék sorozata. Bõzsöny Ferenc változatos életében sokféle emberrel találkozott. S mivel kitûnõ megfigyelõ, jellemzõ és tömör képekben villantja föl – többek között – Dayka Margit és Eperjes Károly, Kiss Ferenc és Ladomerszky Margit arcát. Fõként színészekét, akikkel a rádióban, a Pagoda épületében vagy valamelyik stúdióban találkozott. Bõzsöny Ferenc írói „anyaga” az élõbeszéd, „mûfaja” az adoma. Kerek, csattanós végû történeteket kapunk tõle. Humorral, szellemességgel megfûszerezett portrékat. Hangja szeretettel átszõtt, derûs, sosem bántó vagy fölényes. Világlátása alapvetõen keresztény. Sosem hivalkodó vagy magamutogató. Kiss Ferencnek vesebaja miatt egy olyan gyógyszert kellett szednie, amelyet akkoriban csak Bécsbõl lehetett beszerezni. Bõzsöny a segítés tényét egyetlen póztalan mondattal jelzi: „Olyan helyzetben voltam, hogy azt többször meghozattam számára.” Aztán folytatódik a portré. A könyv szövegét több mint száz színes fotó egészíti ki. Ezek az életút dokumentumai. A képeken családtagok, írók, püspökök, politikusok, színészek, kollégák. Az olvasó a könyv mellé CD-lemezt is kap: a dokumentum értékû hangzóanyag gazdagabbá teszi a könyv szövegét. A könyv elé Lezsák Sándor írt ajánlást. A könyv kiadását és terjesztését a szekszárdi Schök Gyula Bt. karolta föl. A könyvet a közelmúltban a szerzõ közremûködésével Pécsett, Kaposvárott és Szekszárdon mutatták be. Azt szokták mondani: egy jó könyvet mindenki meg tud írni. Ha õszintén elmondja életét. Bõzsöny Ferenc könyve, az Aki a harangért szól… folytatást ígér és a szerzõtõl folytatást kíván. TÜSKÉS TIBOR

Rózsás János

A háromszínû magyar lobogó Magyarországon a második világháború után, a szovjet megszállók által hazánkra kényszerített kommunista diktatúra éveiben a hazaszeretet, az egészséges magyar nemzeti öntudat megélése és megvallása egyre nagyobb sérelmet szenvedett. Ezt jól észlelhetjük a nemzeti jelvényeink, a magyar nemzeti zászló fokozatos háttérbe szorításával. A hatalomra került idegen szívûek tudatosan törekedtek a nemzeti szimbólumainkat jelentõségüktõl megfosztani, szinte elfeledtetni a köztudatban. Ott kezdõdött a nemzet társadalmának szétzüllesztése, amikor a világ proletárjainak egyesülését, az internacionalizmus eszméjét hirdetõ, de az uralma alá került népeket valójában a rabszolgaság igájába hajtó Szovjetunió, Moszkvából útnak indítva ránk szabadította a saját nemzetünkbõl származó, hazánkat könnyû szívvel eláruló bolsevista agitátorokat. A hatalomba ültetett moszkovita helytartók, a hétköznapi szovjet politika útmutatásai szerint, azt igyekeztek a porig alázott magyarság tudatába sulykolni, hogy

Búvópatak 2006. augusztus „bûnös nép” vagyunk, történelmileg igazolhatatlan eltévelyedésünkben a fasiszták utolsó csatlósa maradtunk. Váltig bizonygatták az általuk megkaparintott sajtóban és rádióban, a szovjet szuronyok által megfélemlített országban, hogy a megátalkodott haladás ellenességünk, az ideológiai megvilágosodás hiánya sodort minket a vesztes oldalra. Szerintük méltán ért bennünket a súlyos bûnhõdés az által, hogy mérhetetlen mértékû anyagi javakkal kellett jóvátétel gyanánt törleszteni a gyõztesek által megbocsáthatatlannak minõsített történelmi tévedésünkért, és a nagyhatalmak jaltai döntésével a szovjet érdekszférába történt sorolásunk következtében hazánkból sok százezer javakorbeli honfitársunkat hurcolhattak el a szovjet birodalom kietlen tájaira, mint jóvátételi kényszermunkásokat, a nyugati világ részvétlen és közömbös beleegyezésével. (Itt jegyzem meg, csak úgy közbevetõleg, hogy a háború után a gyõztes, bizánci szellemû keleti nagyhatalom, mint már említettem, – egyéb fõbenjáró bûnök között – féktelen nacionalizmussal, bigott vallási fanatizmussal, a proletár internacionalizmus tagadásával kárhoztatott és vádolt minket, megátalkodott magyarokat. – Emlékezzünk csak: a váratlan 1941-es náci invázió veszedelmes elõretörésétõl megrettenve, a bolsevista vezérek álságos szemforgatással, hirtelen ideológiai fordulattal, a saját országukban nagy honvédõ háborút hirdettek, jól számítva arra, hogy az orosz nép nemzeti érzelmeinek hamvaiból való felébresztésével, a hazafias önfeláldozás erkölcsi kötelességének hirdetésével lehet igazán mozgósítani a harcba küldötteket, a szülõföld védelmére és visszaszerzésére. Átmenetileg megnyitották a még mûködõképes templomokat, hogy a hívõk vethessék magukra a keresztet a visszahelyezett ikonok elõtt, mintha minden rendben lenne.) Az idõsebb nemzedék emlékszik még azokra a Rákosi és Kádár nevével fémjelzett évtizedekre, amikor a különféle célkitûzéssel szervezett tömegfelvonulások alkalmával, valamint az úgynevezett szocialista évfordulók megünneplésekor a résztvevõk kezébe fõként vörös zászlókat nyomtak, és csak itt-ott fordult elõ, hogy szerényebb méretû nemzeti színû zászlók is fel-feltünedeztek a forgatagban. Mondanám népies fordulattal, csupán azért, hogy szó ne érje a ház elejét, mert hát éppen a független Magyar Népköztársaságban volnánk. Az ünnepi szónokok szófordulataiban véletlenül sem fordult elõ a nemzeti öntudat, magyarságunk kihangsúlyozása, a magyar haza jobbléte érdekében tett erõfeszítések említése a munkapadok mellett és a mezõgazdaságban. Kizárólag csupán a közösben végzett munka termelési terveinek teljesítésében elért kimagasló eredményekrõl zengedeztek. Nem feledkeztek el említést tenni, hogy Sztálin elvtárs bölcs útmutatása alapján a szovjet népgazdaság minden területén, a sztahanovista munkaversenyek szárnyalása során, hatalmas termelési eredményeket értek el, melyek mögé, a szovjet népek példáját követve, az õ tapasztalataikon okulva igyekeztünk, – a munkaversenyben való esetleges lemaradásunk miatt kellõ bûntudattal, – felzárkózni. Az iskolai tankönyvekben a matematikától a földrajzon át az irodalom vagy történelem tanításáig ugyancsak a szocialista eszmék kaptak hangsúlyt, szovjet tankönyvek tükörfordításában. A magyar nemzet ezer éves történelme, a honfoglalás ténye, a tatár és török veszedelemmel szembeni hõsies küzdelem, a megmaradásunkért folyó szívós önvédelem, a magyar katonai virtus mintha nem is létezett volna. Meghamisított történelemtanításunkban csak a nemesség bûnei, a jobbágyság elnyomása, majd a munkásság lelketlen kizsákmányolása kapott igazán teret, a valóságos tények túlzottan felnagyított, egyoldalú dramatizálásával. Említésre méltó, hogy a hazugságoktól hemzsegõ tankönyvekben igazi történelmi tettnek a dicsõségesnek hirdetett 1919-es proletárdiktatúra

14. oldal 133 napja minõsült, mintha az lett volna történelmünk elsõ igazi, fellendülésében kihunyt, az ellenforradalom által meghiúsított próbálkozása. Hiába hordozták tudatukban az elõzõ nemzedékek a véres kommün terroruralmának borzalmas emlékeit, a tanárok a katedráról csak a meghamisított múltat, elködösített közelmúltat taníthatták. A jövõnket a teljesíthetetlen és teljesítetlen ötéves tervek délibábja jelentette. Az egymásra halmozódó tervszámok sokat ígérõ nagyságrendje üresen kongott, miközben a hétköznapok valóságos sivárságában éltünk, mintha az lett volna rendjén. Nem volt viszonyítási alap, hiszen a vasfüggöny elzárta elõlünk a tisztánlátást, mi történik Európa kommunizmustól megkímélt országaiban. Az volt a Kánaán, hogy az ötvenes évek elejétõl kezdve már nem jegyre adták a kenyeret, és hajnalban sorba állhattunk húsért, és talán még ránk is került a sor, ha idejében ráültünk a kis sámlira, a bolt ajtajától nem messzire. Ilyen hétköznapokat követõen, az ezerkilencszázötvenhatos fellángolás eltiprása utáni, mély hallgatással tûrhetõen átvészelhetõ évtizedben a jólét vízióját láttatta velünk a büdösen pöfögõ Trabantokért folyó nadrágszíj meghúzás korszaka, mely még ily módon sem volt mindenki számára elérhetõ. Ettõl függetlenül annak a langyos diktatúrának az emléke utólag a „legvidámabb barakk” és a „gulyáskommunizmus” fogalmában teljesedett ki a felnövekvõ nemzedékben. A propaganda által masszívan megdolgozott értelem, a szûkös anyagiért való hajszában elkábított nemzeti öntudat hogyan eszmélhetett volna fel, hogy a magyar ember egyenes gerinccel nézzen szét maga körül? Még ha a távozóban lévõ idõsebb nemzedék nosztalgiával emlékezett is a valaha fennen lobogó magyar zászlókra, a magyar Szent Korona nemzet egyesítõ erejére, ajkát a hallgatás pecsétje zárta le, és már zárt ajtók mögött sem szólalt meg. Idõközben nemzedékváltás zajlott le, kifinomultan és hamis érveléssel manipulált tudatformálás, – ki figyelt volna oda a fáradt tekintetû öregek pusmogására? Aztán a hetvenes évek elején valahogy mégis mozgolódni kezdett az ifjúság egy része, fõként az egyetemisták, akik elõl azért nem lehetett mindent eltitkolni. Valamit hallottak Trianonról, kósza hírek szárnyán értesültek arról, hogy a határ túlsó oldalán is magyarul beszélnek. Aztán miért mondják azt, hogy 1956 ellenforradalom volt? Ki ellen és hogyan? Mi is volt Csehszlovákiában, 1968-ban? És március 15-én miért van olyan nagy csend, az iskolában is csak futólag tesznek róla említést? És a fõvárosban megkezdõdtek a március 15-i csendes tüntetések, és fiatalok a negyvennyolcas ifjak példájára kitûzték a háromszínû kokárdát. A rendõrség dühödten reagált erre, a hatalmon lévõk uszítására nekiestek a fiúknak, lányoknak, a törvényesített erõszak erejét fitogtatva. Elragadták a kis méretû, házi készítésû nemzeti zászlókat, megtaposták, a nyelét összetörték. Letépték a kokárdát, letartóztatták a szervezõket, a nemzeti jogokat leghangosabban követelõket. Elõkerült a gumibot is, suhogott a hátakon a Kádár-kolbász. De a hamu alatt parázsló nemzeti érzelmeket már nem lehetett visszafojtani, eltaposni. Évrõl évre hangosabb és népesebb lett a március 15-i utcai tüntetés a fõvárosban. A vidéki városokban is mozgolódtak a fiatalok, neszét véve a budapesti eseményeknek. Aztán jött a rendszerváltás ideje. Szabad volt megünnepelni március 15-ét, sõt október 23-a is piros betûs ünnepnap lett. Sajnos azonban a liberális oldalról azonnal megszólaltak a disszonáns hangok, a fanyalgás, a fogaknak csikorgatása a nemzeti zászlók láttán. Nem feledhetjük, hogy Tamás Gáspár Miklós valahogy imigyen, vagy talán még egy kissé erõsebben

15. oldal szólt egy rendezvényen, a magyar zászlókra mutatva: „Nem szeretem ezeket a rongyokat”! Sajnos, ahogy nem volt igazi rendszerváltás – csak kommunistából vadkapitalistára való gyors átváltozás a gazdasági és politikai hatalom igazi bitorlóinál, – nem jött vissza az a magától értetõdõen természetesnek vélt korábbi idõszak, amikor nemzeti ünnepeinken minden házat fellobogóztak. Manapság is csak itt-ott teszik ki a piros-fehér-zöld zászlót. A gúnyos megjegyzések miatt szinte hivalkodónak tûnik, ha valaki ily módon is megvallja magyarságát. Mind a mai napig megesik az, hogy letépik a kokárdát, bántalmazzák viselõjét. Tudjuk, hogy a Lágymányosi hídnál valaki a járdán békésen vitte a vállán a nemzeti színû zászlót, és a legdurvább erõszakkal tuszkolták be a rendõrség rohamkocsijába. Említsem az Erzsébet hídi csatát 2002. július negyedikérõl? Kit mentett meg a nemzeti színû zászló a fékevesztett rendõrségi inzultustól, a fenyegetésül elõrántott pisztoly lóbálásától? Hát, hol élünk mi? Hiszen ma már szinte mindenki utazhat tõlünk nyugatra fekvõ országokba, ahol a legtermészetesebb dolog a nemzeti zászló tisztelete, sõt mindennapos lobogása a házak homlokzatán, vagy a magánházak udvarán álló zászlórúdon. Életem során, mint tolmács, elvetõdtem Európa több országába, sõt még az USA-ban is több hetet tölthettem, baráti meghívással. Ki emelne ott kezet a nemzeti lobogóra? Aztán ki téphetné ki egy francia, egy olasz vagy spanyol kezébõl a trikolort, hogy a sárba dobja, megtapossa? Az elmúlt napokban zajlott le a 2006-os labdarúgó világbajnokság. A magyar zászló és kokárda dühödt ellenségeinek nem tûnt fel, hogy mindegyik világbajnokságra kijutott csapat szurkolótábora szinte tetõtõl talpig a nemzeti zászlóba öltözött, az arcára festette a nemzeti színeket, a lelátókon nem volt kéz, amelyik ne lobogtatta volna a saját nemzeti zászlaját?! A megvallott nemzeti büszkeség elöntötte az utcákat, az emberek ünnepelték azokat, akik dicsõséget hoztak a nemzet zászlajának. Ez sem készteti elgondolkodásra azokat, akiknek a számára olyan visszataszító minden, ami a magyar nemzeti öntudatunkra emlékeztet, azt hangsúlyozza ki ünnepi alkalmakkor és jeles napjainkon, akár tiltakozó megmozdulásainkon, hogy melyik nemzet fiai, leányai vagyunk? Olyan országot sem lehetne találni ezen a földgolyón, ahol a Szent Korona micisapka lehetne, a Szent Jobb pedig tetemcafat! Milyen ország ez, ahol a több mint ezer éves nemzeti jelképünk, a Turul-madár vagy az Árpád-sávos zászló kiveri a biztosítékot, mert hiszen a gyûlölködõ a maga vak tudatlanságában nem ismeri a magyar történelmet, nem tud azonosulni a nemzet múltjával és gyökereivel? Hol van olyan ország, ahol történelmi egyházakat és hívõiket bárki büntetlenül gyalázhatja, kegyeletükben megsértheti, a keresztény templomokat, emlékmûveket megcsúfolhatja? Ezt csak a mi sorsverte országunkra telepedett, élõsködõ neoliberalizmus cinizmusa, a határtalan szabadosság erkölcsi mértéket nem ismerõ önkényuralma teszi lehetõvé, a december ötödikét követõ második Trianon után teljesen elszabadulva, az Európai Unió határtalanságát hangoztatva! A globalizmus legnagyobb dicsõségére az Európai Unió alkotmányából készakarva kihagyták az Európa keresztény gyökereire történõ hivatkozást. Újra és újra felteszem a kérdést: miért nem szabad a saját hazánkban, Magyarországon magyarnak, hazafinak lenni? Miért számít „magyarkodásnak”, ha öntudatosan megvallom nemzeti hovatartozásomat szavaimban, tetteimben, viseletemben és magatartásomban? Miért számít a második világháború elõtt még iskolai egyenruhának, egyébként ünnepi öltözetnek számító Bocskai-ruha szélsõjobboldali kihívásnak? Megmagyarázná ezt nekem valaki?

Búvópatak 2006. augusztus Hadd idézzem Lamperth Géza költeményének elsõ versszavát a magyar zászlóról, melynek szavalásával vallottuk meg valaha, még a kommunizmus által meg nem mételyezett világban, hitünket és hazafias meggyõzõdésünket: Háromszínû magyar zászlónk Mikor látjuk lengeni: Szívünk tûzzel és a lelkünk Imádsággal van teli... Mint nemzeti szentség elõtt Levesszük a kalapunk, És érezzük: e szent jelben Egyek – magyarok vagyunk! Szeretném a következõ kis visszaemlékezésemmel elgondolkodásra késztetni azokat, akik nem ismerik a honvágy fogalmát, akik nem érzik azt, hogy ehhez a nemzethez tartoznak, ez a Kárpátok bércei által határolt ország a szülõföldjük, és nem csupán térkép e táj, hanem anyaföld, megtartó erõ, mely minden magyart visszavonz, bárhová kerüljön is a nagyvilágban. 1951 nyarán történt, hogy mint a szovjet katonai bíróság által tízévi kényszermunkára elítélt rab, az észak-kazahsztáni sivatagban (az úgynevezett és sokat mondó Éhség-sztyeppén) egy új bányászváros építése során, egy leendõ óvoda építkezésén dolgoztam a vegyes nemzetiségû brigádommal. Az ottani sivatagi viszonyoknak megfelelõen az éjszakák hidegek, a nappalok agyforralóak voltak. Vattás kabátban indultunk el reggel a lágerbõl a munkahelyre, de odaérkezésünkkor sietve dobáltuk le, mert már patakzott rólunk az izzadság. A zárt sorokban történõ bandukolás közben észrevettem, hogy míg az én kis darab kenyeremet piros mintás ruhadarabba göngyöltem, az egyik társam fehér vászonba, a másik zöld katonai zubbonydarabkába. Amikor halomba szórtuk a kabátunkat, arra kértem a társaimat, hogy a kupac tetejére együtt tegyük rá, jól látható helyen, a kis kenyérdarabkánkat. Eligazítottam úgy, hogy azok piros-fehér-zöld szín együttest képezzenek. A munkacsapatunkban nem volt egy magyar sem rajtam kívül. Brigádtársaim, akikkel már több éve osztoztam a közös rabsorsban, szó nélkül eleget tettek különös kívánságomnak anélkül, hogy kérdezték volna, mirõl van szó? Bizonyára sejtették, hogy ez nekem jelent valamit. A déli rövid pihenõig (amikor aztán sietve behabzsoltuk a tûzõ napon csörögére száradt kenyerünket) a malterkeverés, kõhordás közben oda-odapillantottam a három színre, ott messze Kazahsztánban. Árvaságomban vigasztalóan jó érzés fogott el, hogy így kerülhettem egy kis idõre meghitt kapcsolatba drága hazámmal, Magyarországgal, melytõl legalább tízezer kilométernyi távolság választott el, a hazatérés minden reménye nélkül. Nem kívánom senkinek, hogy perzselõ honvágy tûzében értse meg, mit jelent számára a szülõhaza, annak háromszínû lobogója, de amikor ellenszenvvel tekint a kokárdára, legszívesebben letépné viselõjérõl, álljon meg a keze, tisztuljon ki a gyûlölettõl izzó tekintete! Végre döbbenjen rá arra, hogy az idegen népek tengerében a magyarság számára a nemzeti zászlónk, a szívünk felett viselt kokárda háromszínû, jól ismert együttese a nemzeti egységünk tiszteletre méltó szimbóluma, és hazaszeretetünk igaz szívvel megvallott, nyílt kifejezése! Nagykanizsa, 2006. július hó 10-én.

Búvópatak 2006. augusztus

16. oldal

A Föld, melybõl vétettünk… Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink! Néhány hete, amikor Gera Katalin felhívott, hogy elvállalom-e szigetvári kiállításának megnyitóját, örömmel mondtam igent. Csak késõbb gondoltam át szívbõljövõ, ám elhamarkodott válaszomat, hogy is tudnék megfelelni én ennek a rendkívül megtisztelõ, ugyanakkor számomra nagy kihívást jelentõ feladatnak. Aztán rápillantottam a meghívóra, megláttam a galéria nevét, és egy régi-régi gondolat visszhangzott fel bennem… E falak között, szinte még érezve az évszázadok alatt felhalmozott, és sokak által elfogyasztott só illatát, szemlélve, befogadva Kati alkotásait, különös értelmet nyer ez a krisztusi mondat: „Legyetek olyanok, mint a föld sója.” Só és Ház. Érték és otthon, kovász és biztonság, lélek és egy falat kenyér. Ezek a szavak jutnak eszembe, Katiról és örök társáról, Csernák Árpádról. Néhány éve, 2002 nyarán, amikor ugyanúgy, mint manapság, rendkívüli hiány volt a „sóból” – ismertem meg Õket, amikor maguk közé hívtak a Búvópatak Alapítvány születéséhez. Szemügyre véve életük apró szilánkjait, évtizedek alatt csiszolódó gondolatiságukat, mely egyrészt rendkívül különbözõen, más-más síkon létezik, ugyanakkor monádaként egymásba simulva mutat jelet, és irányt, arra jöttem rá az eltelt évek alatt, hogy a Búvópatak, mint szellemiség, sokkal korábban, tán már közös életük hajnalán létrejött. 2002 nyarán jött el az a pillanat, amikor másoknak, így nekem is lehetõvé tették, hogy részei lehessünk a magunk módján ennek a pataknak. Közös munkáink során megismerhettem Õket, a családot, és rájöttem, miért mondják néhányan acsarkodva – ja a Csernákék! Igen mondják, mert hihetetlen, és nagyszerû, ahogy ez a négy lélek egy családot alkotva él, és együtt élve alkot. Hihetetlen és irigylésre méltó, irigylik is elegen! Persze nagyon nehéz elismerés és közös öröm helyett a csak azért is keresztbe tevõk, árulók között megélni a mindennapokat. De, jelentem, Csernákék bírják, s az õket érõ sebek csak nemesítik ezt az életközösséget. Ha Gera Katalin életpályáját

A megnyitón – CsB fotó

szemléljük, kihagyhatatlan, mindaz, ami a családtagok, az anyára bízottak mindennapjaiban történik. Az Újkígyóson született mûvész, aki Somogyi Józsefet és Szabó Ivánt tartja mestereinek, olyan úton jár, melyet megvívott küzdelmei, a kitartás elszántsága, családjának védelme szakralizáltak az elmúlt évtizedekben. Ez a küzdelem pedig egyfajta mûvészi életfaként gyümölcsöt, életmûve részeként alkotásokat termett, melyekbõl ez a megfogalmazhatatlan szakralitás sugárzik. Ezt igyekeznek a mûértõk „természetelvû, egyfajta lírai realizmusnak”, családi szóhasználattal „tündéri realizmusnak” nevezni. Kati szóhasználatával élve: „bronzait és terrakottáit” szemlélve érezzük a felénk sugárzó Jót, az Istentõl való humort, megláthatjuk a mesevilág szimbolikájának igazságát. Sehol semmi ártó, gonosz, embertelen. Azt hiszem, azért nem láthatjuk alkotásaiban még csak nyomokban sem a rosszat, mert Kati lelkében szerencsére, nincs kész a „gonosz” arra, hogy formába öntse, láthatóvá tegye. A küzdelem jó és rossz között a lelkében zajlik, és hogy e harc sikeres, azt mûveibõl láthatjuk. Mint a mesében, mindig a jó gyõz! Minden anyag, amit Gera Katalin használ, végsõ soron a földbõl vétetett. Alkotásait szemlélve szinte láthatjuk magunk elõtt az alkotót, ahogy alázattal nyúl az anyaghoz, a porhoz, s miközben átszûri ujjai között, halljuk a hamvazószerdai áldást: „Emlékezz ember, porból vagy, s visszatérsz a porba.” És a másik mondat is eszünkbe jut: „Ti vagytok a föld sója.” Ezekkel a gondolatokkal ajánlom Gera Katalin kiállítását valamennyiük figyelmébe. DR . HEINTZ TAMÁS országgyûlési képviselõ

Elhangzott 2006. június 16-án Szigetváron, a Sóház Galériában

Erdõgyarak Családom és életem története Ahogy vissza tudok emlékezni kisgyermekkoromra, elõször is azzal kezdem, hogy nagyon szerettem az állatokat. Fõleg a kutyákat és a macskákat. Amikor elõször megláttam a pici macskát, még a szeme sem volt kinyílva, ezt édesanyámtól hallottam, odaszaladtam a jászolhoz az istállóba, mert láttam, hogy az anyacica oda ugrott fel, és én meg szaladtam utána, hogy mit keres ott a cica, és amikor megláttam a sok nyüzsgõ macskát, egyet kivettem gyorsan, és mondtam neki, hogy jaj Istenem, sosem láttalak! Édesanyám meg rám kiáltott, hogy teszed le gyorsan, hiszen még most született! A kutyákat talán még jobban szerettem a macskáknál is, ez meg is maradt bennem végig egész életemben, mert azt tartottam róluk, hogy õk a leghûségesebb társai az embernek. Volt belõlük 8-9 is a tanyán, mert sok volt az állat: szarvasmarha, ló és disznó, no meg sok baromfi. Édesapám parasztcsaládból származott, apai nagyapám Erdõgyarakon született, még a szülei is, meg a nagyszülei is. Az volt a tanyájuk, ahol én is születtem. Bagosi nagyapám egyedüli gyermek volt, nem voltak testvérei. A község régi település volt, ahogy nagyapától hallottam, Nagyszalontához kb. 15 km-re. Erdõgyarak a neve, gondolom, valamikor onnét

17. oldal

kapta a nevét, mert sok volt ott az erdõ, még az én gyermekkoromban is. A dédnagyapám Bagosi Sándor volt. Nagyapám is Sándor volt, az édesanyja pedig Balog Juliánna. Bagosi nagyapám felesége nagyszalontai születésû volt. Édesapja perzekutor volt Szalontán. Szerintem mai elnevezés szerint csendõr vagy felügyelõ lehetett, volt néki két fiútestvére, mármint a nagymamámnak, az idõsebb az is Sándor volt, Patolcs Sándor, a fiatalabb meg Patolcs János, õ volt Benkõ Gyula magyar színész édesanyjának, Patolcs Flóricának az édesapja. Tehát apai nagyanyám Patolcs Mária nagyszalontai volt. Valószínû, hogy az édesanyja elég korán meghalhatott, mert már 15 évesen õ vezette a háztartást, és a kocsmában is mérte az italt, ami csak hétvégén volt nyitva. Nem sokat tudok az õ gyerekkoráról, és a családjáról sem. Csak azt tudom, hogy eléggé csúnyán tudott káromkodni és átkozódni, valószínû, hogy a kocsmában tanulta meg. Engem nagyon szeretett, én voltam az elsõ leányunokája, mi velük laktunk a családi házban. Bagosi nagyapám nem járt iskolába, csak mellé. Reggel elindította az édesanyja az iskolába, de õ inkább gombázni ment, a szülei meg nem ellenõrizték, hogy tanul-e. Így aztán nem is tanult meg sem írni, sem olvasni, de számolni nagyon jól tudott, fõleg fejbõl. Nagyon ügyes ember volt, és igazságos, jószívû. Szerette az embertársait, 20 évig volt bírája Erdõgyaraknak. Ügyesen tudott gazdálkodni nagymamával együtt. A nevét nem tudta leírni, csak egy ´-et írt oda a neve helyett. Nagyon szerette az állatokat, volt is neki sok: fõleg szarvasmarha és disznó, és rengeteg baromfi meg birka, a Körös-parton legeltek a szarvasmarhák és a tanya elõtti nagy réten, egészen a faluig volt a nagy legelõ. Mi úgy hívtuk, hogy mezõ. Sok volt a liba, kacsa, mert a Körös ott volt a tanyától 200 méterre, és a libák, kacsák egész nap a vízben voltak, csak enni jöttek ki, ha etettük õket. És még volt sok pulyka és sok kis gyöngyös. Volt is munka velök, mert amikor kicsik voltak, vágni kellett nekik a zöldet, és kavarni darával, a pulykának kaprot, salátát aludttejjel. Nagyon szerettem õket etetni, úgy nyelték a kis pulykák, és csipogtak is hozzá. Sokszor menni kellett keresni õket a határba, mert az anyapulyka vitte õket mindenfelé bogarászni. Bagosi nagymamám nagyon ügyes, dolgos asszony volt, és amikor összeházasodtak a nagyapámmal, õ is erdõgyaraki lett. Nagyapa – ahogy említettem –, egyedüli gyerek volt, és 20 kataszteri hold földet örökölt a szüleitõl. A tanya, ahol laktak, kb. 200 méterre volt a Köröstõl, illetve csatorna volt az valamikor régen, amikor szabályozták a folyókat, akkor csi-

Búvópatak 2006. augusztus nálták, az kötötte össze a Sebes-Köröst, ami Nagyváradnál folyt a Fekete-Körössel. Mi úgy hívtuk, hogy Körözs. Nyáron nem sok víz volt benne, de tavasszal, amikor áradtak a nagy folyók, bizony nagyon tele lett, de én nem hallottam édesapámtól, hogy valaha is kiöntött volna. De bezzeg kiöntött a Fekete-Körös, ami hozzánk 8 km-re volt. És az ottani tanyák, meg a Tisza grófnak a majorja is víz alá kerültek 1939 tavaszán. Az édesanyám hugáék is ott laktak a Fekete-Körös mellett, az õ tanyájok is víz alá került, és még sok tanya, volt amelyik össze is dõlt. A Tisza-majort egy mesterséges öntözõ választotta el a mi tanyánktól, a kanálisból kapta a vizet az öntözõcsatorna. A nagyapám egyik tanyájánál volt, azt a tanyát úgy hívták, hogy Jegyzõ-tanya, valószínûleg jegyzõ volt, akitõl megvette nagyapa. Valószínû, hogy a gróf csináltatta az öntözõcsatornát, mert a véginél volt az öntözõ, ami nagy szivattyúval együtt volt építve. Kb. 2 km lehetett a hossza a csatornának, ami a Körösbõl kapta a vizet, ott egy zsilip volt, azt le lehetett zárni. Amikor öntöztek, akkor felnyitották a zsilipet. Nagy, magas kéménye volt az öntözõnek, amikor öntöztek mindig nagyon füstölt a kémény. Sokszor kimentünk mi gyerekek megnézni hogy’ öntöznek. Elárasztották azt a részt, ami a Gyepes túlsó oldalán volt. Az már a Tisza-birtokhoz tartozott. Fõleg legelõ volt és rét, ahol az állatoknak termelték a szénának valót. Tehát Tisza Kálmán volt a szomszédunk azon az oldalán a területnek, ahol nagyapám tanyája is volt. Édesapámék hatan voltak testvérek, Sándor volt a legidõsebb, aztán Mária, Zsuzsánna, azután Lajos, õ volt édesapám, azután még született Juliánna és György. FOLYTATJUK… GERA ANTALNÉ,

SZÜLETETT:

BAGOSI PIROSKA

Csíksomlyó, 2006 Igen, ide minden igaz magyarnak legalább egyszer el kell zarándokolni! Nem Spanyolországba kell menni, nem Franciaországba, nem, hanem Erdélybe, Csíksomlyóba. Még akkor is el kell egyszer ide látogatni, ha nem hívõ az ember, „csak” magyar, és érezni akarja a magyarság összetartó erejét! Igen, együtt kell lélegezni azzal a több százezer magyar honfitársunkkal, akik a világ minden tájáról érkeznek ide, hogy ünnepeljenek, hogy lélekben megtisztuljanak, hogy részt vegyenek a közös istentiszteletben, imákban és a szenténekekben. Idén is sokan voltunk, persze, lehettünk volna többen is, hiszen nekünk anyaországi magyaroknak 2004 decembere óta egyre csak vezekelnünk, imádkoznunk kellene, hogy megbocsátást nyerjünk! Idén Majnek Antal munkácsi püspök beszélt a hívekhez, hangsúlyozta a nõk és a család szerepét a mai meglehetõsen családellenes világban, és idézte II. János Pál híres mondását: Ne féljetek! Igen, nem kell félni attól, ha maradinak tartanak akkor, ha gyereket vállalsz, ha szereted, tiszteled az öregeket, ha nõ létedre nõként élsz és viselkedsz, ha uram bocsá’, nem tiszteled annyira a másságot… Szívet, lelket és szemet gyönyörködtetõ élmény látni a felvonulókat. Feketéllik a nyereg a tömegtõl… De nem, nem tömeg ez, hiszen a tömeg arctalan massza, itt pedig emberek,

Búvópatak 2006. augusztus

18. oldal

férfiak, nõk, gyerekek és öregek vannak, és nem feketéllik, hanem tarkállik a nyereg, hiszen ezek az emberek csodálatos népviseletüket öltötték fel a szent napra! Itt nincs rendbontás, italozás, ordibálás, mindenki fegyelmezetten vonul, énekelve, imádkozva, beszélgetve, gondolkozva. Pedig mindenféle rendû-rangú ember megfordul itt, kivonulnak az árusok is, akik, jó üzleti érzékkel megáldva, kis székeket árulnak 1000 forintért! Veszik is mint a cukrot! Persze, nem csak széket árulnak, hanem a mézeskalács szívtõl kezdve a léggömbön át a korondi kerámiáig, körösfõi terítõig szinte mindent, hiszen a búcsú – idõtlen idõk óta – a kereskedõk ünnepe is! Igen, ünnep ez, mégpedig az egyik legnagyobb, nem véletlen, hogy politikusaink is elõszeretettel vesznek részt a búcsúban. (Idén az MDF képviselõit kifütyülték, talán nem véletlenül.) Szerencsére, itt még azért nem a politikáé a fõszerep, hál’ Isten, politikusaink nagy része magánemberként zarándokolt el Csíksomlyóra. De jól is van ez így, ezt a szent ünnepet nem kellene bemocskolni azzal, hogy politikai célra használják! Csak remélhetjük, hogy míg él a magyar nemzet, addig ezt a búcsút megtartják minden évben, ahogy eddig is immár több mint 400 éve! És, hogy ez így legyen, az idei búcsú jelmondatát idézem: „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” PAPP ANDREA

Interjú a világ tizedik csodájával A szerkesztõségbe érkezett fax nem hagyott kétséget, az ország csodaembere nyilatkozni kíván a lapunknak. Talán nem lett volna szabad elfogadni az invitálást, de a fõszerkesztõ Ország Emberének nem mondhatott nemet, az épület ugyanis nincs biztosítva. Rövid tanácskozás után jómagam vállaltam a feladatot, a kollégák bíztak emberismeretemben, de speciális képzettségem is indokolta, hogy igent mondjak a felkérésre. A tisztaszobában került sor a találkozásra. Természetesen a biztonsági személyzet az elsõ üres laptól az utolsóig átvizsgálta a jegyzetfüzetemet, szétszedte a tollamat, de miután egyesült erõvel nem tudták összerakni, megjelent a hõs, s mondta, kinézi belõlem, hogy toll nélkül is boldogulok. Egyetértettem vele, különösen miután közölte, a cikket a megjelenés elõtt átírja, õ az íráshoz, de az olvasáshoz is mindenkinél jobban ért. Hellyel kínált, s kérte, adjam át leleteimet, melyek igazolják, egészséges vagyok, nem jelentek számára veszélyt. Sajnos, kivizsgáláson nem vettem részt, s közöltem is, mire izgatott lett, s elment fürödni. Fél óra múlva védõruhában jelent meg, köszöntem figyelmességét, s kérdeztem, mikor indul a hosszú útra. Úgy vette, elkezdõdött az interjú, s miközben fájlalta, hogy a ruha szorítja, a kezdetekrõl, anyjáról kezdett beszélni. Elmondta, hogy sokat köszönhet neki, nélküle talán meg sem születhetett volna, de ehhez az apjára is biztosan szükség volt. Õ nem akarja elvitatni az apai érdemeket, tudja hogyan van ez, magának is vannak gyermekei, de az õ anyja különleges ember, csodálatos még az illata is. Most, a védõruhán át is érzi. Csodálatosak voltak a paprikás krumplik, mind egy szálig befalta õket,

de nem ám tunkolással, hanem egészben. Volt egy szakácskönyvük is, esténként sokszor tanulmányozta, de egyszer az apja bevitte az antikváriumba, mert elfogyott a pénze. Szigorú ember volt, de jó, sokszor fröccsözött a szomszédokkal és a rokonokkal a konyhában, az asszonyok a szobában beszélgettek. – Emlékszem az esküvõi képükre, apám – akárcsak én –, anyám szelíden, nagyon szerették egymást, de a család többi tagját is. Anyám még vendégségben is tett-vett, serénykedett, bekapcsolta majd kikapcsolta a vasalót, letörölte a port, hazatérve pedig még este is megszabadította a virágokat a tetvektõl. Különösen a nagy pálmát, féltékenyek is voltunk rá, mondtuk is, hagyja a tetves pálmát másra, de õ hajthatatlan volt. Apám megunta, s a pálmát is kirakta a lakásból. Anyám sírt, mi vele sírtunk, de apámat nem lehetett jobb belátásra bírni, se a pálmát, se anyámat nem volt hajlandó visszafogadni. Én anyám fia vagyok, de az apámé is, a nevemet apámtól kaptam, de a pofonokat is. A pofonokra szükség van, de a pálmákra és az anyákra is, persze a szakácskönyvek is fontosak. Aztán kibékültek, minden ment a megszokott kerékvágásban; pálmát és szakácskönyvet is vehettünk. – Mire emlékszik még? – Az esküvõi képen kívül volt más fényképünk is, apám fényképezhette õket, mert egyiken sem volt rajta. A testvérem anyámra hasonlított, én jobban apámra, de errõl már beszéltem. Arról még nem, hogy három mûszakban voltam gyerek, mert a szüleim is három mûszakban voltak felnõttek. Bevittek hétkor az óvodába, s reggel hétkor vittek el. Fantasztikus érzés volt aludni az óvodában, ez szabadságot adott, senki sem korlátozott. Megszoktam a szabadságot, s szeretném, ha az ország is szabad lenne. – Ne szaladjunk ennyire elõre. Életútja ecsetelése közben említette, hogy volt édesanyja, s édesapja is, s van testvére, de rokonai is. Ez nem kevés, az egész emberiség így van ezzel, s elég információ ahhoz, hogy összeállítsa a családfáját. A szakácskönyvet, s a pálmát sem hagyta ki. Ez mind elismerésre méltó, de, ne haragudjon, kicsit hétköznapi. Milyenek voltak az ünnepeik? Milyen volt a magánélete? Mivel foglalkozott? – Ünnepeink is voltak, rokonokat látogattunk, húsvétkor locsoltam is. Ma is ünnepelünk, anyám is velünk ünnepel. Sokszor nem érti, miért nem szereti mindenki a fiát, miért vannak ellenkezõk, akik akadályozzák, hogy az embereket szabaddá tegyem. De én hajthatatlan és kemény vagyok, láthatja ezt az életutamból is. Legutóbb szembeszálltam a nagytõkésekkel, azokkal, akik nem kívánnak anyagilag részt venni az ország építésében, nem kívánnak osztozni a terheken. Menjenek, ahova csak akarnak, nincs szükségem rájuk. – Ha már felvetette, ez egy jó trükknek tûnik, a nép fia a nagytõkésen veri el a port, az ember elfelejti, hogy a nép fia maga is nagytõkés. Jöhetnek az ismeretlenek, a külföldi nagytõkések, a befektetõ ország-megmentõk, kórház- és földvásárlók, élükön Önnel. – Hogy érti ezt? – Tudja, számomra világos, Ön egyszerû ember, édesanyja is az, édesapja sem volt nemes, osztályharcosként bírja a sokaság szimpátiáját, megbecsülését. Vérbeli harcos munkáskarakter, rengeteg pénzzel. Sikertörténet az Öné, tipikus XXI. századi sikertörténet. A megforgatott, feje tetejére állított világ embereként, hasonlóan angol, amerikai és orosz társaihoz, a demokráciának nevezett államforma lehetõségét kihasználva úgy teszi tönkre a világot, s dönti nyomorba a népet, hogy az lelkesülve tapsol hozzá. Kétségtelen, az emberek egy nagyon fontos dolgot kapnak Önöktõl. Az istentelenség eszméjébõl fakadó szabadságot.

19. oldal

Búvópatak 2006. augusztus

– Hogy érti ezt? – Szomorú, szánalmas, ha egy ember nem képes kibontakozni, fejlõdni, emberibb emberré válni. Szomorú, ha egy teremtmény, noha képessége van rá, nem ismeri fel teremtettségét. Különleges portré az öné, afféle szakácskönyvportré, s akár lehet most haragos, sértõdött, de mint látom, inkább fölényes, elvégre a nép, a sajtó Önt támogatja. De egyszer a nép, az Isten adta nép felébred, a hosszú álom után ez mindig bekövetkezik, s akkor sugározhatnak neki bármit, Önre is köpni és ütni fog. VÁCZI GÁBOR

tanári oklevelet, mindketten 1961-es születésûek. Õ e név (GyF) hallatán, másfél évvel ezelõtt, amikor Medgyessyt menesztették, két napig még pihenni sem tudott. GyF ugyanis a KISZ Bizottság fegyelmi tanácsát vezette a diákság körében indított politikai ügyekben. A panaszos szerepe az „ügyben” majdnem a nullánál is kevesebb volt. De édesapjának a múltja miatt, õt mindjárt elõvették. Hetekig ideglázban vergõdött, többször is kihallgatták, míg nagy sokára abbahagyták a zaklatását. Szüleinek csak most számolt be mindezekrõl, nem akarta õket felesleges, elkerülhetõ szorongásoknak kitenni. Ugyanis a fõiskoláról való kizárással fenyegették õt. Baráti szeretettel és tisztelettel:

LEVELEZÉS Kedves Csernák Árpi! Nem oly régen búcsúztattam Seiler Antal bajtársat a Keleti temetõben. Õ volt az IMSzVSz (Igazolt Magyar Szabadságharcosok Szövetsége) megyei megbízottja. Röviddel utána Bocskay T. József, a szövetség elnöke – kérésem nélkül – megbízólevelet küldött, amelyben a megyében és a környékén élõ ’56-os bajtársak és hozzátartozóik felkutatásával, és részletesen felsorolt segítségnyújtási módokkal való segítésével bízott meg. Vállaltam a feladatot. Különös, de még ma is találok szorongó, nem mozduló, félõ bajtársakat. Olyanról is hallottam, aki már 1993 decemberében meghalt. A felesége a „felderítés”-kor még élt. A késedelmes igénybejelentés – nem ok nélkül – gyanús a Szabadságharcosokért Közalapítvány kurátorai szemében. Ezért még a gyermekkorunkban Podmaniczky Palotának nevezett helyrõl, az Állambiztonsági Hivatalok Történeti Levéltárából (Bp., Eötvös u. 7.) is kértem a hozzátartozóval íratott kérelemmel „anyagot”. Az özvegy közben meghalt. Így materiális konzekvenciái az ügynek nincsenek. A gyerekek, tanítványaim elhozták a kapott súlyos, kb. fél kilónyi megfigyelési anyagot. Elképesztõ a tartalma. Még a nyolcvanas évek felé dátumozott írás, „lakcímfigyelõ”, jelentés, stb. is van közte. Hogy ezeknek mindenre volt emberük, idejük… – mondta a legidõsebb gyerek. Békésebb és távoli idõkben ezt érdemes lenne kiadni. Talán az 50. évforduló „közelében” lesz ebbõl emléklap a négy gyereknek. Feleségem, egy politikai rabtárs kislánya addig bíztatott, míg a Podmaniczky Palotából kikértem tavaly novemberben a saját anyagomat is. Öt hónap alatt meg is jött a súlyos csomag. Mivel már volt tapasztalatom, nem nagyon csodálkoztam a tartalmán, 119 lap + kiegészítõk, elég lesz anyagilag is kibírni, hogy mindegyik gyerekemnek maradjon 1–1 kötet belõle. Mert valamit kell hagyni magunk után. Ópusztaszeren ugyanis a Magyar Megmaradás Falának nagy részét a szegedi maszop vezette önkormányzat fõjegyzõje leromboltatta, a mi nevünk kis márványtáblája is odaveszett. Másfél éve folyik a harc az MMF helyreállításáért. Életfogytiglanra ítélt uzsgorodi (ungvári) bajtársam, Nagy Imre Társaságunk országos szervezõje is így járt. 85 éves lesz a jövõ hónapban. Súlyos beteg, már megoperálták vagy tíz alkalommal. Megéri-e, megérjük-e az MMF visszaépítését? Csak bizonytalansági érzéseim vannak. Eric Hoffer amerikai filozófus gondolata: „A félelem és a szabadság kölcsönösen kizárják egymást”. Kutatásaimból egy példa erre: A jelenlegi miniszterelnök, GYF és õ egyszerre kapott

UJSÁGH TIBOR NY. TANÁR Sárbogárd és a sárbogárdi járás 1956- os volt nemzetõrparancsnoka

Lárifári monológ Jó napot kívánunk, mi vagyunk a II. Gyurcsány-kormány. Én, II. Gyurcsány, istenemre mondom, lárifári, a hétszázát! Én olyan Magyarországban hiszek, amit én vezetek. Olyan Magyarországban hiszek, ahol nem lesz valaki szegény, csak azért, mert nincs pénze. Ahol nem lesz valaki munkanélküli, csak mert nincs munkája. Ahol nem váltanak le valakit csak azért, mert rosszul kormányzott. Ahol nem csuknak le valakit csak azért, mert lopott ezt-azt. Azt mondják, az EU várja a programot, hogy hogyan akarunk kilábalni a válsághelyzetbõl. Hát itt a pénzügyi-szakmai-gazdaság-politikai programunk: megyünk elõre! Bátran, igazságosan. Nem fordulunk vissza. Belehúzunk, istenemre mondom! Lendületesen! Államadósság? Lárifári! Forintválság? Igen, igen! Erõsbõl a paprika a jó, forintból a gyengét szeretjük. Elõre a 350 forintos euróért! Az majd csodát tesz az exporttal, lekörözzük Albániát és Belorussziát! Bennünket irigyel majd Vietnám és Szomália! Különben is, minden rosszért az elõzõ Gyurcsánykormány elõtti Medgyessy-kormány elõtti Orbán-kormány a hibás. Most kezdjük csak látni, mit hagytak ránk – hogy üres a kassza, el vagyunk adósodva, a hatalmasra dagadt államot átszövi a korrupció, hogy valakik eladtak minden mozdíthatót, és miközben Orbán Viktor újracsempézi a fürdõszobáját, az emberek adósságban úsznak. Hát elég volt! Húzzanak el, tûnjön el a politikából mindenki, aki nem az MSZP–SZDSZ nevû párthoz tartozik! (Na jó, Ibolya maradhat.) Kuncze Gáborral már meg is egyeztünk, hogy megvalósítjuk az SZDSZ adócsökkentési programját: az élelmiszerek áfáját háromszótagosról egyszótagosra változtatjuk, így tizenöt százalékról húsz százalékra csökken az adó. Derék liberális ez a Gábor, mindig ragaszkodik az elveihez, és mindig nagyon határozottan utasítja el mások elveit. Kis szerencsével és újabb nagy hitelekkel valahogy még kihúzzuk õszig, az önkormányzati választásokig, addig talán nem roppan össze az ország, és szakértõink már dolgoznak a kommunikációs stratégián, hogy lehetne az egészet a Fidesz nyakába varrni. Gazdasági válság nincs, de ha mégis, hát Orbán Viktor okozza a puszta nézésével. Ül az irodájában, rontást tesz a forintra, megtéveszti a nemzetközi gazdasági szaksajtót, lerontja az ország hitelminõsítését. Én olyan országban hiszek, ahol nincs Fidesz, csak MSZP. Húzzunk bele!

Búvópatak 2006. augusztus

Üdv az olvasónak! Hazugok társasága Van-e ma köztársaság Magyarországon? Ha volna, akkor a kormány, élén elnökével, bûnös tehetségtelensége, országherdálása, legfõképpen pedig csalárdsága miatt a Bazilika elõtt, szõrcsuhában térdepelve várná Szent István király igazságos ítéletét. Igen, mert Szent István küzdött ugyan viszályokkal, harcolt lázadókkal és a német császárral, de köztársaság voltunk, mivel közös rendben, nyelvi egyetértésben éltünk. Ha valaki ledöntött egy házat, akkor nem merészelte azt állítani, hogy új egyensúlyt teremtett. Ha a hóhér levágta a tolvaj kezét, akkor nem állította azt, hogy ez kiigazítás. Ma szélhámosok kormánya elherdálta az oktatásra és s a kutatásra való pénzt, és tudásalapú társadalomról hazudozik. A közpénzekbõl épült kórházakat át akarja játszani a magántõke kezébe, ezt bátorságnak nevezi, és közben az „egészségügy reformja” nevû port szórja a szemünkbe. Igazságosságnak nevezi a szegények sanyargatását és a multik kiszolgálását. A köztársaság nem államforma, hanem közös rend. Alapja a becsület. Igaz, ami igaz. Ha hazudunk, akkor fölbomlik a közös életrend. Az aljasok becsapják és megalázzák az igazakat. A szép lesz a rút, és a rút a szép. Szavahihetõség híján minden párbeszéd és megegyezés lehetetlenné válik. Viszály kezdõdik, átejtés, gyûlölet. Vajon meddig létezett az a törzs, amelynek fõnöke csemegének nevezte a gyilkos galócát? Magyarországon ma nincs rend, nincs köztársaság, mert a csalás uralkodik. Az ország kormányát szélhámosok markolják, akik hatalmukat szédelgéssel szerezték. Olyan urak õk, akik bûneik rabjai: többé nem mondhatnak igazat, mert különben elvesztik hatalmukat. Minden hamisságukat egy förtelmesebbel kell tetézniük, s azt egy még szörnyûbbel, és így tovább. Nincs megállás. Csak a térdeplés segítene rajtuk szõrzsákba, a Szent Király elõtt. Polgári, kulturális és társadalmi havilap – www.buvopatak.fw.hu Alapító, fõszerkesztõ: Csernák Árpád Tipográfia: Csernák Bálint Fõmunkatárs: Farkas Judit Olvasószerkesztõ: Tamásné Horváth Katalin Munkatársak: Gera Katalin, Gerencsér Zsolt, Hegyi Béla, Papp Árpád, Sarusi Mihály, Vallató Géza, Varga Gabriella Nyomdai munkák: Pethõ Nyomda, Kaposvár E-mail: [email protected] Postafiók: 7401 Kaposvár, Pf. 353. ISSN 1588-9335 Kiadja: BÚVÓPATAK ALAPÍTVÁNY A kiadásért felelõs: Csernák Árpád

Keresse az újságárusoknál! Lapunk megvásárolható Somogy és Zala megye városaiban az újságárusoknál, valamint a Griff Könyvesboltban (Kaposvár, Dózsa György u. 12.).

20. oldal December 5-e óta sokan állítják a kormányfõrõl, hogy beteges hazudozó, mert hamis adataival oly sikeresen szított gyûlöletet magyar és magyar között, hogy a jónép elárulta testvéreit, és megszavazta a trianoni békét. Nos, a beteges hazudozónak remeg a szája, izzad a tenyere, nem néz az ember szemébe. Õ nem ilyen, õ zseni – táncoskomikusban elõadva. Elõdei brosúrákból olvasták egetverõ füllentéseiket, neki a szívébõl jönnek, a májából. A gátlástalanság, a szégyentelenség, a gyûlöletkeltés zsenije õ. Sztalin, Hitler és Kádár legjobb tanítványa. Nem beteges, hanem egészséges hazudozó. Neki ez az életeleme. Öröme és boldogsága a szavak értelmének összezagyválása, a szóértés, az értelem kioltatása.

A magyar Szent Korona

Tudja, hogy a nép lelke a nyelv, ezt kell megbontani. Ha a szavak értelme világos és közös, akkor meg tudjuk beszélni egymással, hogy valójában kik ülnek a nyakunkon, és milyen sorsot szánnak nekünk. Hogy ne érthessük meg egymást, bûnbandájával, az SZDSZ–MSZP szövetséggel, megölte a köztársaság lelkét, és visszatért Kádár Eufémiájába, ahol szocializmusnak nevezték a közösségek üldözését, ideiglenesnek az örökös megszállást, fejlõdésnek a lemaradást, vagyis a szavaknak, a ki- és bejelentéseknek, sõt, a tetteknek semmiféle következménye nem volt. Értelmetlen nyelven nem lehetséges eszmecsere és megállapodás a különbözõ nézetek, érdekek és csoportok között, nincs többé vers és jókívánság, nincs többé köztársaság. Nagy baj, hogy ismét csõdbe vitték az országot. De mit számítanának az elherdált közjavak és a sanyargatás, ha épek volnának a lelkek, ha nem rombolnák le az egyetértés lehetõségét? Ha nem törünk ki a hazugság börtönébõl, akkor vége Magyarországnak. Akarjuk-e Magyarországot? Akarunk-e ismét szót érteni minden magyarral? Kell-e engedelmeskednünk olyan kormánynak, amely fölrúgta a legelemibb emberi törvényt: az igazmondás rendjét? CZAKÓ GÁBOR

A mostani számunk megjelenését Szita Károly polgármester támogatta. A BÚVÓPATAK ALAPÍTVÁNY számlaszáma:

10918001- 00000012 - 93920004 HVB Bank Hungary Rt.