BGA-13-HA-02-0873 "Ha az Isten gazdász volna…" gazdászbarátság határok nélkül
Napló
Összeállították: Szabó Lilla Dörnyei Cintia Tutor Éva Bencze Piroska
2013. szeptember 12. előkészítő óra Az informatika teremben gyűlt össze először az a 25 fős csoport és a tanáraink, akik ebben az évben Délvidékre utazhatnak. Széll tanárnő elmondta, azt szeretnék, ha előre tájékozódnánk, hova megyünk, és honnan érkeznek a jövő héten azok a magyarul beszélő diákok, akiket mi fogunk vendégül látni. 5 csoportot alakítottunk, mindenki kapott kérdéseket. A kérdésekre a választ az interneten kellett megkeresni, kijegyzetelni. Meg kellett keresni a térképen, hol van Topolya, és hogy a történelmi Magyarország melyik megyéjében volt (Bács-Bodrog vármegye). A kérdések között szerepelt, hogyan nevezték ezt a területet régen (Délvidék), és hogyan ma (Vajdaság). Meddig volt a Magyar Királyság része, és mikor került Szerbiához? (1920-ig, a trianoni békeszerződés a Szerb-Horvát-Szlovén királyságnak ítélte, ezt az országot később Jugoszláviának nevezték, majd az 1990-es években ez az ország felbomlott, így került Szerbiához). Mikor kezdtek erre a vidékre betelepülni a szerbek és miért? (a XIV. század végétől szinte folyamatosan, főként a törökök elől menekültek, de az 1990-es években is jöttek erre a területre délről). Ki volt Schweidel József, Damjanics János? (Schweidel József a délvidéki Zomborban született, Damjanics János horvát származású, mindkettő honvéd vezérőrnagy volt az 1848/49-es szabadságharcban, és 1849. október 6-án Aradon kötél általi halálra ítélték őket). Mi volt a „hideg napok” és mi volt a délvidéki vérengzés? (1942-ben a partizánok ellen indított razzia, melynek 3300-3800 szerb és zsidó áldozata volt. Erre válaszul 1944-45 telén a jugoszláv kommunista partizánok által magyarok, németek, horvátok ellen elkövetett brutális népirtás, több tízezer magyar esett áldozatul). Mennyi volt a magyarok száma Délvidéken 1920-ban és mennyi ma? (370 ezer, ma 290 ezer).
Kakucs tanár úr is adott feladatokat. Utána kellett nézni, mióta vannak mezőgazdasági kiállítások Magyarországon, és mi a célja. (A magyar mezőgazdasági kiállítások története a 19. század elejére nyúlik vissza, elsőként a Széchenyi István gróf szervezte 1829-ben tartott „állatbemutatást” tekinthetjük annak. Az 1830-as években váltak rendszeressé a kiállítások és vásárok. Elsődleges célként a termelők, kereskedők és fogyasztók közti kapcsolatok bővítése, a kereskedelem fejlesztése, a piaci információk terjesztése volt a legfontosabb küldetése a vásároknak, mely napjainkban sem változott, inkább csak bővült a modern kor kihívásainak megfelelően. A 19. század közepétől a második világháború végéig terjedő időszak legjelentősebb kiállításai a 1885. évi, majd az 1896-ban rendezett millenniumi kiállítás voltak. A 2 világháború közti időszakban nem voltak az előző évszázadhoz hasonló méretű kiállítások. Az időszakban jelentős az 1930-ban tartott Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, majd az 1935. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár. Az 1945 utáni időszak első jelentős országos seregszemléje az 1948-ban volt. Az országos vásárokat 1960-ig évente, majd 2-3 évente, 1970-től pedig 5 évente rendezték, újabban kétévente rendezik meg. A kiállítások időtartama is változott, a kezdeti 5 napról 2 hétre növekedett, majd a nyolcvanas évektől újra az egy hétnél rövidebb nyitva tartás volt a jellemző. A kiállítás neve 1970-től változott Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra (OMÉK). A kiállítás helyszíne a II. világháborút követően hagyományosan Budapesten volt.) A másik téma a precíziós gazdálkodás volt. Mit jelent, milyen feltételei vannak. Ezt Vértesy András foglalta össze. Ezután megkaptuk a topolyaiak részletes programját, megbeszéltük, melyik napon hol és mikor találkozunk és indulunk a különböző eseményekre.
2013. október 1. kedd, kötelező előkészítő óra Kakucs tanár úrnak leadtuk az OMÉK-en készített felvételeket. Megbeszéltük, hogy Topolyán Vértesy András a precíziós mezőgazdaságról, gyomvédelemről, Zsobrák Tibor az OMÉK-ről fog beszélni Topolyán. Széll tanárnő egy power pointos prezentációval ismertette, mit kell tudnunk a Délvidékről. A vidék a honfoglalástól a Magyar Királyság része volt, a 14. század végétől jöttek be a szerbek Magyarországra, menekültek a török elől. 1526 után a törökök szinte kiirtották az itt lakó népeket, főként magyarokat. A szerbek a török végvárak katonái lettek és a magyarok ellen harcoltak. A 17. század végén is sokat szenvedett a vidék a törökellenes háború miatt. A török kiűzése után erre a vidékre magyarok nem telepedhettek be, mert a bécsi kormány határőrvidékké szervezte, és szerb katonákat alkalmazott. A szerbek a magyarok ellen harcoltak a Rákóczi szabadságharc idején és 1848-ban is. Zentán pl. több ezer magyart mészároltak le. Ezután kapta a vidék a vajdaság nevet. A kiegyezés után nagy fejlődésnek indult a vasút miatt, ekkor épült Szabadka, amit majd megnézünk. 1920-ban a trianoni szerződéssel elvették Magyarországtól. Ezután sok iskola megszűnt, a magyar birtokosok földjeit elvették, sokan menekültek Magyarországra. Ezt a területet nem nagyon fejlesztették. Szerbia déli részéről sok embert telepítettek ide, kaptak házat, földet. 1941-ben a magyar hadsereg visszafoglalta, de 1944-ben ki kellett vonulnia. A magyar hadsereg legyilkolt 3000 partizánt, erre válaszul a szerb hadsereg a délvidéki magyarokat és németeket táborokba hurcolta és tízezreket gyilkolt le, hogy mennyit, ma sem tudjuk pontosan. A magyarok száma csökkent, a németek eltűntek innét, helyükbe szerbeket telepítettek. 1945 után Jugoszláviában magasabb volt az életszínvonal, magyarok is kerülhettek magasabb tisztségekbe. De kevés magyar nyelvű iskola volt. Az 1990-es évek háborúi miatt sok magyar menekült el. Ma kb. 250 ezer magyar él Szerbiában, számuk csökken. A topolyai iskolában tanulók fele magyar. Kosztich tanár úr és Pálos tanárnő elmondták, hogy Szerbiában mi a magyarokat képviseljük, ezért úgy is kell viselkednünk.
2013.09.19. csütörtök Délután két óra körül megérkeztek a topolyai diákok, kigyalogoltunk az egyetem tangazdaságába, ahol almát szedtünk. Miután megtelt 6 rekesz, buszra szálltunk és elmentünk a kaposvári református idősek otthonába, ahol szeretettel fogadtak minket. Átadtuk az almát, aminek nagyon örültek az ott lakó idős nénik és bácsik. Az otthon épületében található egy szépen díszített terem, itt tartják az áhítatokat. Helyet foglaltunk, majd mondott pár szót az otthonról egy lelkészhölgy, aki egyben az intézmény vezetője is. Két topolyai diák felolvasott egy verset a városukról, majd az idősek énekeltek nekünk egy zsoltárt. Az ének után elbúcsúztunk, és visszamentünk az iskolába berendezni az aulát az ismerkedési esthez, amíg a vendégeink megvacsoráztak. 7 óra körül érkeztek meg a szerbiai diákok. Az estét Bencze Piroska indította az iskola bemutatásával. Az ismertető után Vértesy András tartott nekünk ismertetőt a precíziós gazdálkodásról. Ezután egy tánctanárrral somogyi és moldvai táncokat tanultunk, minden kaposvári lánynak topolyai párja lett, és minden topolyai lány kaposvári fiúval sajátíthatta el a lépéseket, így az este folyamán mindenki szert tett legalább egy új barátra.
2013.09.20. péntek Reggel 8 órakor indultunk ki Zimányba, ahol Farkas László birtokára látogattunk el és megismerkedtünk a precíziós gazdálkodással. Farkas Laci bácsi is itt végzett az iskolánkban, majd agrármérnöki oklevelet szerzett, és miután végzett, elhatározta, hogy belekezd a precíziós mezőgazdaságba. Kverneland munkagépei vannak és 6 db New holland traktor, illetve 1 db Claas lexion kombájn. Elmondta, hogy mi is a lényege a precíziós növénytermesztésnek, és hogy ennek milyen követelményei vannak. Követelmény a megfelelő munkagép és egy műholdas irányító és felmérő rendszer, ami 2 cm pontossággal képes a munkagépet irányítani. Ezek a számítógépek be vannak szerelve a traktorba és összeköttetésben állnak a munkagéppel. Gyakorlatilag a sofőrnek csak annyi a dolga, hogy a tábla végén megfordítsa a gépet, minden mást a számítógép végez. Gépeire nagyon vigyáz! Elmesélte, hogy a dolgozóinak addig tart a munkaidő, amikor visszaérnek a földekről, a telep bejáratánál lemossák a gépet, majd leparkolnak vele és a kulcsot felakasztják a szögre. Szerződésben van a Kvernelanddal, mondhatni, egy bemutató gazdaság, ő próbálja ki a Kverneland új gépeit és ír róluk minősítést. Miután itt végeztünk és elbúcsúztunk, átmentünk a zimányi szarvasmarhatelepre, ahol tejelő holstein-fríz tehenekkel foglalkoznak, kb. 800 dbbal és még a szaporulata. A telepvezető ismertette a telep nagyságát, gépesítését. Gépi etetés van, egy etetőkocsi van a traktor után akasztva és az juttatja ki a takarmányt, ami szilázsból, darából és szénából áll. A fejőház 32 állásos, az istállók nem mélyalmosak. Miután körbejártuk a telepet, visszamentünk az iskolába.
Majd a kisasszondi sajtüzembe látogattunk el, ahol ötösével mehettünk be megnézni, hogyan készítik a sajtokat. Hat csoportra osztottak minket, és minden csoportnak a folyamat más-más szakaszát mutatták be és mondták el, miközben készítették a sajtokat. Jersey teheneket
tartanak, de sajnos nem szabadott megnéznünk az állatokat, azt viszont láttuk, hogy hatalmas helyük van, óriási legelő területtel, amik rendben vannak tartva.
Utána a bőszénfai vadgazdálkodási központot látogattuk meg. Itt egy kis kirándulásra vittek minket, traktorral jártuk körbe a birtokot. Láttunk szarvasbikákat és teheneket, éppen szarvasbőgés volt, ilyet még sosem hallottam. Az út szélén szamarakat láttunk, akik az út melletti kis területet tartották rendben, lelegelték a gyomnövényeket. Utána visszatértünk a vadászházba, ahol egy kis kóstolóval vártak minket, ezt mindenki nagy örömmel fogadta. A lakoma után bementünk az állatsimogatóba a szelíd állatok közé. Itt is voltak tehenek és gidák egyaránt, és volt két láma is. Az állatsimogató után megnéztük a szarvasagancsokat, az idegenvezetőnk elmondta, hogy milyen szempontok szerint osztályozzák őket, mit értékelnek a szakemberek. Ezek után visszaindultunk Kaposvárra.
2013.09.21. szombat 8 órakor indultunk el Szántódpusztára, hogy megtekintsük a skanzent. Az első szobában egy hatalmas térképet találtunk a régi Magyarországról. A topolyaii diákok nagy érdeklődéssel vizsgálták a térképet. Az idegenvezető hölgy részletesen elmesélte a tájházak történetét, a helyiségek szerepét, az egyes eszközök használatát. A birtok a tihanyi apátságé volt, a gazdálkodás korszerű volt, híres volt a borászata. Láthattunk cselédházat, ahol négy család élt, két család egy szobában, közös konyhával; hűtőként szolgáló zöldséges vermeket a domb oldalába ásva. A vert csipke történetéről is hallhattunk, ezt az akkori lelkész felesége tanította meg a parasztasszonyoknak, aki ezzel keresethez jutottak.
A nádfedeles házak után tovább haladtunk a balatoni tógazdaságot megnézni Irmapusztára. Út közben megálltunk a Balatont megnézni. A gazdaság 12 tóból tevődik össze, amiket busszal körüljártunk. Lehalászáskor lassan, folyamatosan engedik át egyik tóból a másikba a vizet, emellett is folyamatos itt a vízmozgás az utánpótlás miatt. A lehalászáskor kifogott halak
kereskedelmi forgalomba kerülnek. Miután végigjártuk a tavakat, már várt minket egy bogrács finom halászlé. Ebéd után láthattuk a halháló használatát, amit ki is lehetett próbálni.
Innen indultunk tovább Budapestre. Megérkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat, utána pedig elmentünk a belvárosba. Megnéztük a Szent István bazilikát, ahol éppen misét tartottak, így csak bepillantottunk. Sétáltunk az Andrássy úton, ahol a régi épületeket csodáltuk meg, és színházi kirakodóvásár zajlott. A WestEndben néhányan pótvacsoráztak, mi először egy kis kávézóba mentünk be, itt isteni kávét ittunk. Kilenckor lent találkoztunk és visszamentünk a szállásra. 2013.09.22. vasárnap Ma az OMÉK kiállításra mentünk. Reggel fél hétkor keltünk fel. Mindenki összepakolta a csomagjait és vártuk a buszt. A topolyai diákok és az osztályfőnököm az első busszal mentek a kiállításra. Nem sokra rá mi is elindultunk. Először megkerestük az iskola standját. Utána csoportokra osztottak minket a videofelvételek elkészítéséhez. Interjúkat kellett készíteni a különböző kiállítókkal. Mi az élelmiszeripari rész kaptuk. Összesen négy videófelvétel készült. Az első egy erdészeti vállalkozásnál, ahol a vadhúst értékesítik. A második egy csokoládéárussal volt, ahol minőségi csokoládét mutattak be. A harmadik a Mcdonald's –nál volt, mint kiderült, úgy kerültek a kiállításra, hogy magyar alapanyagból dolgoznak. A negyedik egy laskagombatermesztő- és kereskedő cégnél. Miután végeztünk a videófelvételekkel, mindenki elmehetett körülnézni a kiállításon. Az egész kiállítást körbejártuk. Megnéztük a gépeket, az állatokat és a többi kiállítót is. A topolyaiak három
órakor indultak vissza Topolyára, mi este hatkor kezdtünk el összepakolni, este 11 órakor értünk Kaposvárra.
2013.10.03. csütörtök: Indulás előtt az iskolában megemlékeztünk az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tábornokokról. Az első megállónk Bezdánban volt a Ferenc-csatorna zsilipjénél. A csatorna jelentősége, hogy megépülése lerövidítette az utat és a szállítás idejét, így az alföldi gabona is eljuthatott a nyugati piacokra. A Duna és a Tisza közötti vízszintkülönbséget zsilipekkel oldották meg.
Ezután Zomborban álltunk meg a volt megyeházánál. A kapualjba belépve láthattuk a város térképét: az utcák a központból kifelé csillag alakot képeznek, ami egyedülálló forma, célja, hogy az erős szelet megfékezzék.
A díszteremben egy 7x4 méteres olajfestményt láthattunk, melyet a millennium idején Eisenhut Ferenc készített és a zentai csatát ábrázolta. Ahhoz, hogy ez a hatalmas kép beférjen a terembe, ki kellett bontani a falat, és úgy vitték be. A kép azt a hatást kelti a jobb alsó sarokba festett 3 életnagyságú, háttal álló katonával, hogy mi is a csatában vagyunk. Majd a sétálóutcán át elmentünk a magyar Polgári Casinó udvarára, és megkoszorúztuk az itteni születésű Schweidel József 1848-as tábornok emléktábláját. Délután Bácsgyulafalván megtekintettük a dohány- és a kovácsmúzeumot, mely az egyik topolyai diák nagymamája tulajdonában van. Az idős hölgy mindent tudott a dohánykészítésről, mivel ők egész életükben evvel foglalkoztak. Elmondta, hogyan termesztik a dohányt, megmutatta, milyen eszközöket használnak, és megtudtam, hogy őseink a dohányt rágták, nem pedig elégették. Azt is, hogy a dohányból bőrbarnítót és parfümöt is lehet készíteni.
A topolyai iskolában üdítővel és süteménnyel vártak minket, amit az iskola tanulói készítettek az iskola konyhájában. Találkoztunk a nálunk járt tanulókkal. Az iskolában az tetszett, hogy vannak akváriumok az aulában, és van egy firkafal, amelyre mindenki írhat üzenetet.
Eztán Vértesy András, iskolánk tanulója tartott ismertetőt az iskola tanárainak, többi diákjának és az összegyűlt topolyai gazdáknak a precíziós gazdálkodás folyamatáról és előnyeiről. Ez után Packy Sándor beszélt pár szót az OMÉK-ról, majd Kakucs Balázs tanár úr levetítette a mi filmünket a kiállításról. A tanár úr válaszolt a felmerülő kérdésekre, majd rövid beszélgetés után elindultunk a szállásunkra. 2013.10.04. péntek: Reggel fél 7-kor volt ébresztő, 7-kor reggeli. Utána elmentünk az iskolába, egy csoport ott maradt sajtot készíteni, mi meg kimentünk az iskola tangazdaságába. Először körbejártunk és bemutatták a telepet. A marhákat mélyalmos istállóban tartják, láttuk a fejőállásokat és a sertéseket. A gyümölcsösben megnéztük az új telepítéseket. Nincs jégvédelmi háló, pedig azon a területen gyakori a jég. Ezután több vegyes csoportot alakítottak a tanáraink. Mi a komposztáló kast fejeztük be, és voltunk a pálinkafőzdében. A többiek addig szőlőt és káposztát szedtek. Ezt követően a többiek hoztak káposzta maradványokat, és ezt tettük a komposztba.
Az iskola tankonyhájában sajtkészítésben vettünk részt. A tanárnő elmondta a készítés menetét, a lejátszódó folyamatokat, majd nekiláttunk. A topolyaiak előre elkészítették a túrót, amit egészen apróra daraboltunk, 5 percig főztük, majd lecsöpögtettük a savót, összeöntöttük a már kész túróval, újra főztük, adtunk hozzá szódabikarbónát, majd amikor már sűrű, nyúlós gumi állagú lett, kinyújtottuk a „sajttésztát”, és olívabogyóval, ajvárral ízesítettük. Nagy sikere lett, ahogy elkészült, el is fogyott. A helyi újság Kovács Danival és Vértesy Andrissal készített riportot.
Ezután Bajsára mentünk, ahol a jégelhárító központot mutatták be és elmagyarázták, hogyan csinálják a jégelhárítást. Radarral figyelik a felhők mozgását és tartalmát. A radar hatósugara kiterjed Baranya és Bács-Kiskun megyére is. Ha jég képződik a felhőben, értesítik a legközelebbi rakétaállomásokat, ahonnan szétzúzzák a nagy jégkristályokat kisebb darabokra, amelyek kevesebb kárt okoznak. A rendszer hatékonysága kb. 80 %-os. Felmentünk a toronyba is, ahonnan szép kilátás volt a vidékre.
Délután topolyai városnézésen voltunk, megnéztük az ortodox és a katolikus templomot. Sok mindenben különböztek egymástól, nagyságban, a tér elrendezésében, a díszítésben. Bácskossuthfalván a baptista házról megtudtuk, hogy itt élt az a család, akinek a leányát elcsábította egy dzsentri, az ő történetét írta meg Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében. Eztán meglátogattuk a Sila láncgyárat, ahol nagyon sokféle láncot készítenek, pl. különböző kutyafajták számára teljes kollekciójuk van. A gyár mellett néhány állatot is láttunk, vaddisznókat, mangalicákat, juhokat. A falu lakossága nagyobb részt református, de mint megtudtuk, kevesen járnak templomba, mióta a régi lelkész nyugdíjba ment. Majd az általános iskolába mentünk, ahol csak magyar nyelvű tanítás folyik, az elsősök száma ebben a tanévben nőtt, több osztályt tudtak indítani.
Ezután visszamentünk a szállásra, vacsoráztunk, majd mindenki elment aludni. 2013.10.05. szombat: Reggeli után indultunk is a buszra. Első utunk a múzeumba vezetett, ahol elpróbáltuk műsorunkat. Ezután ismét Bajsára mentünk a Becskei családhoz a pálinkafőzés rejtelmeinek megismerése végett. Itt megmutatták a passzírozó, a hámozó és a főzőberendezést, majd pálinkákat kóstolhattunk. Volt kajszi, birs, szilva, eper, bodza és körte pálinka. De volt rossz pálinka is, a házigazda fölhívta a figyelmet arra, hogy ezt hogyan lehet megkülönböztetni a jótól, pl. ha az íze savanykás, akkor a végét is beleengedték, és az rontotta el az egészet. Akinek ízlett, az vehetett is.
Ebédelni a mai napon nem mentünk vissza, hanem kis csomagokat kaptunk. Miután ezt elfogyasztottuk, indult a délutáni program. Elmentünk a kishegyesi temetőbe, ahol megemlékeztünk az 1848-49-es szabadságharc utolsó győztes csatájáról az emlékműnél.
Miután megkoszorúztuk az emlékművet, továbbindultunk Temerinbe. Ott először a helytörténeti, majd a repülőmodellező kiállítást néztük meg.
Ezt követően a temetőbe mentünk, ahol megkoszorúztuk a ’44-45-ös temerini magyar áldozatok emléktábláját. Megtudtuk, hogy akkor 11 munkatábor volt az országban, amelyekben sok magyar és német ember halt meg.
A tájházban az idegenvezetőnk a temerini magyarok számának csökkenésének okait mondta el (betelepítések). Láttunk egy hagyományosan berendezett parasztházat, régi eszközökkel. Ezek után következett az október 6-i műsor az aradi vértanúkról a topolyai múzeumban. Vértesy Andris Arany János A walesi bárdok című versét mondta el, a közönségből többen odamentek hozzá gratulálni.
2013.10.06. vasárnap: Vasárnap reggel összepakoltunk, megreggeliztünk, beraktuk a buszba a csomagjainkat és elmentünk a topolyai iskolába elbúcsúzni. Csak a buszról bár, de megnéztük Zobnaticát, a régi híres ménesbirtokot. Ezt követte a szabadkai városháza, itt megcsodáltuk a szép ablakokat, a tanácstermet és a szép falfestést. Ezek után Szabadkán a szecessziós épületeket
néztük meg, a Raiche-palotát, a kék szökőkutat, a zsinagógát. Majd a gimnázium előtt megkoszorúztuk a szabadkai születésű magyar költő, Kosztolányi Dezső mellszobrát.
Innen Palics villáihoz és a fürdőházhoz mentünk és sétáltunk egyet a tóparton. Ezután a szabadkai piacon vásárolhattunk, és végül elindultunk haza.
„Összességében nagyon tetszett a délvidéki út, ha lesz rá alkalom, remélem, akkor még elmehetek oda.” (Kimmel Pál)
2013.10.17.csütörtök, értékelő óra Ismét összegyűlt a csapat, hogy a délvidéki útról készült fotókkal felelevenítsük élményeinket. Jó volt visszanézni, merre jártunk, meg láttuk a topolyai ismerőseinket is. Széll tanárnő megkérdezte, mi tetszett a legjobban, és mi az, amit elhagynánk. Szinte egyöntetűen
mondtuk, hogy a láncgyár Bácskossuthfalván, kérdezte, miért, azt válaszoltuk, ilyet még nem láttunk. Olyat nem tudtunk mondani, amit kihagynánk, amit nem javasolunk a következő utazó társaságnak. Élmény volt a sajtkészítés, aki ott volt, finomat ehetett, de mi sem maradtunk le jó dolgokról, a közös szüretről vagy a traktorozásról, azon hoztuk be a káposztát. Nagyon érdekes volt a pálinkafőzde, hogy mennyi mindenre kell figyelni a jó minőség eléréséhez. Szép volt Szabadka, és finom volt a burek a szabadkai piacon, amire Széll tanárnő beszélt rá bennünket. Ezután kérdésekre válaszoltunk, mire emlékszünk az útról. Öt csapatot alakítottunk, Széll tanárnő inkább történeti, Kakucs tanár úr szakmai kérdéseket tett fel. Mi lettünk a negyedikek. Megbeszéltük, ki fog beszámolót tartani a 9-10. évfolyamnak.
2013.10.21. hétfő: A hetedik órában a 9-10. évfolyamnak tartottunk élménybeszámolót. Az útról készült képekhez kapcsoltunk ismertetést, hogy kedvet csináljunk nekik is a szerbiai utazáshoz. Szabő Lilla, Nagy Máté, Zsobrák Péter, Szabő Niki és Schell Tamara egy-egy nap történéseit mondta el.
2013.10.25. péntek: témanap Az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon nem volt tanítás. Minden osztálynak választani kellett egy olyan Magyarország határain túli területet, ahol magyarok élnek a mai napig. Volt egy lista, mit választhatunk, mi (10.a) a felvidéki várak bemutatását választottuk. Informatika órán körülnéztünk az interneten, letöltöttünk az információkat, aztán osztályfőnökünk összerakta, miről is kellene beszélnünk. Beckó várának legendájából írt egy jelenetet, amit a előadtunk. Reggel elkészítettük a paravánon a kiállítást, közben 3 osztálytársunk rovásírás megfejtési versenyen vett részt. Fél tízkor a 12.a tanulói néptáncot tanítottak az aulában, a mi osztályunkból is többen táncoltak. Ezután mi is előadtuk a bemutatónkat, sajnos, nem fértünk bele az 5 percbe, a zsüri félbeszakította előadásunkat. Ezután az osztályok 3 fős csapatai vetélkedtek. Mi végül 4. helyen végeztünk, így nem kaptunk naptárt, mint az elmúlt évben.
