,,Ha Isten velünk kicsoda ellenünk? - Senki sincsen, bizonyára senki sincsen.” Bethlen és a hit
,,Az a mindenható Felséges Istennek bölcsessége, hatalmassága, az minthogy e világnak benne való minden állatokkal együtt semmiből való teremtéséből látszik derekasabban meg: úgy kibeszélhetetlen nagy irgalmassága az elesett embernek a bűn alól való feltámadásából, szent fiának e világra való bocsáttatásából tündöklik ki, ki az ő szent atyjának ellenünk méltán fellobbant haragjának eleget tenne, megmentene minket az örök halálnak kárhozatjából, és az ő benne igazán hívőknek örök életünk lenne. Bizonyára, ha ennél több jót nem cselekedett volna is velünk, az Úr Istent senki eléggé nem csodálhatná, se meg nem köszönhetné, ha ezt a világot által élhetné is. De ezeken kívül mennyi irgalmasságát számlálhatatlanul közlötte az ő híveivel, ki (tudná) azokat sok idők alatt is előszámlálni?”- Idézet Bethlen Gábor végrendeletéből.
Szinte minden ember életében eljön az a pillanat, amikor körülnézve a természetben rádöbben arra, hogy amit tapasztal maga körül, amit érzékel, tapint, lát és hall, az oly csodás és oly tökéletes, mely nem lehet, sőt gyakorlatilag teljességgel lehetetlen, hogy a véletlen műve legyen. Ha pusztán csak kimegyünk sétálni az erdőbe tavasszal és látjuk, ahogyan a fák zöldülnek, virágba borulnak, gyümölcsöznek, ahogyan az állatok társat választanak és kicsi fiókák, kölykök születnek. Ahogyan a mókusok a fán kergetőznek és a madarak a távolban lassan, messze-messze
elrepülnek. Ahogyan az őzgidák a messzeségben futkároznak és a tiszta vizű tóban a halak pikkelyei a napfénytől a szivárvány minden színében szikráznak. Ahogyan felnézünk a tiszta ragyogóan fénylő kék égre, ahogyan a bárányfelhők millióit repíti a szél a távolba, a végtelennek tűnő messzeségbe. A szívünk, a lelkünk valahogyan megkönnyebbül, a mindennapok súlyos terhei egyszerűen és megmagyarázhatatlan módon legördülnek rólunk, végtelenül boldogok leszünk. Ilyenkor értjük meg igazán azt, hogy milyen lehet SZABADNAK lenni.. Olyasmi érzés kerít hatalmába, olyan szabadnak és könnyűnek érezzük magunkat, hogy szinte úgy gondoljunk, hogy repülni és képesek volnánk… szállni a magasba a végtelenbe… akár a madár. Amikor ezt átéljük önkénytelenül is hálát adunk a Teremtőnek, aki ezt a csodálatos világot létrehozta és minket pedig arra rendelt, hogy ezen a Földön éljünk. Majd, ha kissé tovább gondoljuk, hogy ha mindezt a jót egy személy hozta létre annak ellenére, hogy mennyi gonoszság van a világon, akkor rádöbbenünk arra a csodálatos tényre, hogy Isten végtelenül jó hozzánk! Hiszen minden nap felhozza ránk a napot, soha nem ébredünk kietlen, puszta, rémisztő sötétségre… mindig megöntözi a földet, hogy az termést hozzon, teljesen függetlenül attól, hogy mi hogyan viszonyulunk hozzá. Annyira jó hozzánk mindennapon és annyira kegyelmes, hogy igazából azt emberi ésszel fel se lehet fogni. Jézus azt mondta: ,,Semmi sem jó, csak egy, az Isten”. Ha ebbe belegondolunk, hogy mi mennyi természetes dologra mondjuk azt az igen egyszerű szót, hogy jó…(pl: milyen jó ez a napsütés, vagy milyen jó vagy hozzám, jó szeretnék lenni, jó, ízletes volt ez az étel, milyen jó kint sétálni az erdőben..) ami számunkra kedves és szép, esetleg kellemes, arra szoktuk azt mondani, hogy jó. Ezzel ellentétben Jézus azt mondta, hogy csakis az Isten jó. Gondoljunk bele, hogy akkor milyen lehet az Isten? Hányan lettünk volna képesek arra,
hogy a számunkra a legkedvesebbet, az egyetlen egy gyermekünket oda adjuk engesztelő áldozatul (Mózesi törvény (tóra) szerint, vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.) olyan emberek számára, akik még gyűlölnek minket? Erre csak az igaz szeretet képes, hogy minden józan érdeket félre téve, önmagát feláldozva, Istentől elhagyatott állapotban (Bár nem teljesen, mivel Dávid fia volt és Isten megígérte Dávidnak, hogy az ő leszármazottaitól soha nem fog végleg eltávozni az ő kegyelme, és még a legmélyebb ponton is képesek visszafordulni, ami jelen esetben a Seol volt. Tehát ha Jézus nem Dávid fia lett volna, tulajdonképpen nem is tudott volna feltámadni, mert Isten kegyelme teljesen eltávozott volna tőle, mivel az emberiség bűneit magára vette.) keresztre feszítsék és három napig a pokol legmélyét is megjárja, (Jézus még az özönvízben elkárhozott emberekkel is beszélt.) mindezt azért, hogy éljen a világ! Tehát ez a hatalmas önzetlen szeretet a jóság. De, hogy hogyan kapcsolódik ez a hosszú gondolatmenet Bethlen Gábor hitéhez? Amikor elolvastam a pályázatra kiírt feladatot, rögtön eldöntöttem, hogy Bethlen hitéről fogok esszét írni. Mivel egy embert belsőleg legjobban abból lehet megismerni, hogy mi, vagy jelen esetben ki a hitének a tárgya. Hiszen ez merőben meghatározza az említett személy gondolkodásmódját, ami pedig elengedhetetlen tény ahhoz, hogy megismerjünk egy embert és jelen esetben be tudjam mutatni a világnézetét a hitéletét. Könyvtárakban, internetes forrásokban kerestem a választ arra, hogy milyen is lehetett ez a kiemelkedő személyiségű ember, akinek keze alatt Erdély felvirágzott és aranykorát
élte.
És
végül
kezembe
akadt
a
végrendelete.
Megdöbbentem… ilyen tiszta látású, értelmes dokumentumot ritkán talál az ember... Miután elolvastam, egyértelműen és tisztán egy olyan személy jellembeli körvonalai rajzolódnak ki élesen bennem, aki számára
rendkívül fontos volt a hit egész életében, hiszen még végrendeletéből is az első három oldalt ennek szentelte. Látszik, hogy életében az első helyen Jézus állt és valószínűleg ezért tudott ilyen remek döntéseket hozni, mert Isten vezetésében járt mindvégig, ezért a Mindenható hatalmasan megáldotta őt és ezzel megújulást, felemelkedést hozott egész Erdély számára is. A fejedelem rendkívül nagy hangsúly tett arra is, hogy tanulmányozza a Bibliát. Ő maga állítólag 28-szor olvasta ki a Szentírást. Innen következtettem, hogy nyilván alaposan ismerhette a Bibliát. Továbbá kapcsolatot ápolt Szenci Molnár Alberttel. A református teológus külföldön
és
Magyarországon
zajló
szótárírói
és
zsoltárfordítói
munkásságát támogatta. Majd külön a fejedelem kérésére lefordította magyar nyelvre Kálvin János Istitutióját. Az erdélyi hitvita (Pázmány Péterrel az esztergomi érsekkel folytatott hitvita, a reformációról és ellenreformációról) református képviselője, Alvinczi Péter volt Bethlen Gábor hitének és politikai felfogásának a fő alátámasztója. A fejedelem egész életén át törekedett a vallásszabadság fenntartására és a különböző vallások irányába való tolerancia megőrzésére. Végezetül pedig, a címben említett mondatot szeretném úgymond bemutatni, esetleg körül írni. ,,Ha Isten velünk kicsoda ellenünk? Senki sincsen, bizonyára senki sincsen.” A mondat első fele, Pál Apostol Rómabeliekhez írt levelének 8/31. részében található. Míg a második felét önmaga teszi hozzá, mintha csak ő válaszolna rá egyfajta megvallásban. Nem véletlenül, hogy több forrás szerint is ez volt kedvenc mondata Bethlennek. Hiszen oly korban élt e földön, mikor rengeteg ellensége volt az országnak. Hiszen Magyarország
és Erdély az 1600-as években egyik legnehezebb időszakát élte. Egyik oldalról a törökök fojtogatták őket, másik oldalról a Habsburgok elnyomó keze fonódott köréjük, és mindehhez még a belső viszályok sem kímélték a fejedelmet. Tehát ebben az időben igenis óriási hitre és reményre lehetett szüksége, hogy úgy tudjon lavírozni, hogy tulajdonképpen mindenkinek megfeleljen és mégis önálló országrésznek megtartsa Erdélyt. Ehhez mind rendkívül nagy erő, ész és kegyelem kellett. De miután valóban bízott és hitt a Mindenhatóban, Isten úgy megáldotta, hogy megadatott neki, hogy az ő keze alatt felvirágozzon és e korszak alatt aranykorát élje Erdély. Bethlen Gábor szerintem rendkívül bátor, harcias, igazi hősies jellemű, bölcs férfi lehetett. Aki remekül és józanul uralkodott és mindemellett, példaértékű hite és reménye is volt, amit mindig, kivétel nélkül előtérbe helyezett
az
életében.
Véleményem
szerint
méltó
példa
lehet
mindannyiunk számára. Valóban igaz az, hogy „Ha Isten velünk kicsoda ellenünk?” - így hát a fejedelemre való méltó emlékezésképpen mi is fűzzük hozzá sajátos megvallását - SENKI SINCSEN, BIZONYÁRA SENKI SINCSEN!!!
Készítette: Ferenczi Deborah (Bornemisza Péter Gimnázium)
