Átadás
SENKI SEM FIGYEL RÁM
Kétségbeesve küszködöm a szavakkal. Sehogy sem tudom az elôadóterem félhomályában egyszerre a jegyzetemet is olvasni és közben elôkeresni a fóliahalomból azt, amelyikre éppen szükségem van. Már a fonalat is elveszítettem. Valahogy el-elcsuklik a hangom és amirôl beszélek, nyomtalanul elenyészik a félig üres teremben. Ráadásul az elsô sorból ketten, a padló hangos nyikorgása közepette, elhagyják a termet. Végre megtalálom a keresett fóliát, de a vetítôvásznon feltûnô halovány ábrák csak tetôzik szóbeli kudarcomat. Másfél órával elmúltával bocsánatkérô mosollyal engedem útjukra azokat, akik a végéig kitartottak. Ennél rosszabul nem is sikerülhetett volna – gondolom magamban. Úgy érzem, csúfosan megbuktam és elôadói pályafutásomat sürgôsen be kell fejeznem. Véletlenül éppen ezen a napon találkoztam Claudiával, egy kávézó elôtt. – Olyan letörtnek látszol. Na igen, biztos sok gondod van. Én is túlhajtom magam…– csak úgy ömlött belôle a szó. Közben odatessékelt egy kis asztalhoz. Míg helyet foglaltunk, máris rendelt két cappucinót. Claudia osztálytársam volt. Frizurája és sminkje meglehetôsen merész. Mindig olyan a megjelenése, hogy szürke egérnek érzi magát mellette az ember. Ennek ellenére elmeséltem neki a kudarcomat, amit épp az imént szenvedtem el. – Be kellene iratkoznod egy retorika tanfolyamra – tanácsolta.
75
Átadás
76
TÖRTÉNET SENKI SEM FIGYEL RÁM Claudia a kávézóban csak azt az egyet nem árulta el, hogy ô vezeti azt a retorika tanfolyamot. Ezt csak akkor tudtam meg, amikor már a szemináriumi teremben ültem és ô beviharzott. Egy magán tévétársaságnál dolgozik, a hírek után ô szokta elmondani az idôjárásjelentést. A retorikatanítást csak hobbiként ûzi. – Egy doboz mágneses ábrát hoztam nektek az idôjárásjelentés kellékei közül: napot, felhôket, villámokat és hasonlókat. Hó is van, – hátha nagyon be vagytok havazva! Közben kacsint és rám mosolyog. Megpróbálok pajkosnak mutatkozni és visszakacsintok. Röviden be kell mutatkoznunk oly módon, hogy a pillanatnyi hangulatunkat idôjárási helyzetként írjuk le. Egy szôke férfinak, Tomnak, felhôs a kedve. Egy alacsony, energikus nô, Anna ragyogó egén csak bárányfelhôk vannak, épphogy fedik kissé a napot. Nem sokat tudok kihámozni ebbôl a lélektani izébôl. Ezután Claudia tornára szólít bennünket. – Na ne! – nyögnek fel egy emberként a résztvevôk. – Nem így gondoltam – int bennünket vissza a helyünkre Claudia, – ehhez a tornához még csak fel sem kell állnotok. Csak a jobb mutatóujjatokra van szükség. Figyeljétek csak, hajlítsátok be a mutatóujjatokat, majd döntsétek oldalra, jobbra, balra, és felfelé. Újból elölrôl. Aztán mindkét mutatóujjával végigcsinálja ezt, majd felváltva jobb kézzel és bal kézzel. Lassan görcs áll ujjainkba, de az egész nagyon mókás. Claudia nevet, mint egy gyerek. Ez számomra teljesen új oldala… Légzôgyakorlatot is mutat nekünk, amelyet adásai elôtt szokott végezni. Mélyen belégzünk és a kilégzésnél „h” hangot hallatunk. Néhányan elôször nem végzik velünk a gyakorlatot, például Tom sem, valószínûleg „felhôs” kedélyállapota miatt. Eleinte nekem is kissé nevetségesnek tûnik a feladat. Azonban idôvel ellazulnak rekeszizmaink és tapasztaljuk, hogy hangunk erôsebbé válik a gyakorlat hatására. A délelôtt két párhuzamos videós foglalkozással folytatódik. Az elsô csoportban kiki készít egy kétperces elôadást, amelynek témáját magunk választhatjuk meg. Az elôadást a csoport többi tagja elôtt tartjuk meg, valamilyen általunk kitalált nyelven. Ebben az oldott hangulatban senkinek sem esik nehezére kiállni a csoport elé, és mormolva vagy torokhangokat hallatva „beszélni”. Az egészet fölvesszük videóra, hogy késôbb visszanézve következtetéseket vonhassunk le saját szereplésünkre vonatkozóan.
Átadás
TÖRTÉNET
A második csoportban mindenki készít egy rövid beszédet, amit egy turistacsoporttal való elsô találkozáskor mond el mint idegenvezetô. Figyelmesen hallgatjuk egymást, alig tudjuk visszafojtani nevetésünket, amikor valaki elveszíti a fonalat: – Hol is tartottam? Majd érdeklôdve nézzük meg közösen a videófelvételeket, és megvitatjuk elôadói teljesítményünket. Így minden olyan egyszerûnek tûnik, – sóhajt Tom a tanfolyam ünnepélyes zárásakor – de a valóságban minden egész máshogy mûködik. Nem tudom, hogy fogom mindezt alkalmazni a saját munkámban. Megbeszélünk egy újabb találkozót, hogy kicseréljük az információ-közvetítéssel és az elôadói módszerekkel kapcsolatos tapasztalatainkat.
77
Átadás
MÓDSZEREK
78
Bemelegítés
1) Én és az idôjárásom – hangulati barométer A résztvevôk körben foglalnak helyet. Röviden mindenki ismerteti hangulatát – idôjárásjelentés formájában. Szeminárium elején feltehetjük azt a kérdést is, hogy kinek milyen elvárásai vannak a tanfolyammal szemben. Megkönnyítheti a kezdést, ha jelképkártyákat készítünk: napot, felhôket és egyebeket, amiket a résztvevôk felhasználhatnak idôjárásjelentésük bemutatásához.
Bemelegítés
2) Ujjtorna Kitûnô a gyakorlat „a jég megtöréséhez”. Csökkenti a kezdeti feszültséget, vagy egy szünet után segíthet újra bevonni a résztvevôket munkába. Egyszerûen felemelik a kezüket és ujjaikat táncoltatják. Pillantsunk várakozásteljesen körbe és rázzuk ki alaposan az ujjainkat. Szorítsuk ökölbe a kezünket, majd jobb mutatóujjunkat emeljük fel és hajlítsuk be. Nyújtsuk oldalra, húzzuk vissza, majd újra nyújtsuk felfelé satöbbi. Fütyüljünk hozzá valamilyen ritmusos dalt – máris lélekben ott leszünk és csak ott, ahol épp vagyunk. Próbálják az „ujjtornászok” egyszerre két kézzel ugyanezt. Elôbb - utóbb biztos, hogy begörcsöl a legtöbbünk ujja, de a nevetés nem marad el.
Bemelegítés
3) Légzôgyakorlat „A lélek a légzésben lakik” – tartja egy koreai közmondás. Amikor elôadásra készülünk, jól tesszük, hogyha elôtte kissé odafigyelünk a légzésünkre. Mélyen lélegezzünk be, majd kilégzés közben hallassuk a „mmmmhaaaa” vagy az „ooooohmmmm” hangot. Mielôtt teljesen elfogy a levegônk, erôteljesen fújjuk ki a maradékot. A gyakorlatot néhány percig végezzük. Ha a foglakozáson a résztvevôknek sokat kell beszélniük, a légzôgyakorlatokkal ellazíthatjuk ôket. Ha rászoktatjuk ôket a hasi légzésre, erôsödni fog a hangjuk és beszédük is artikuláltabbá válhat.
Átadás
MÓDSZEREK 4) Kommunikációs gyakorlat videóval Amikor képernyôn látjuk viszont magunkat, új dolgokat tudhatunk meg magunkról, olyan jellemvonásainkkal szembesülhetünk, amelyekrôl korábban nem volt tudomásunk. A résztvevôkben tudatosul gesztikulációjuk, arcjátékuk, testbeszédük, s ezeket némi gyakorlással fejleszthetik is. Láthatják, hogyan hat másokra hangszínük és beszédtempójuk, s milyen hatást váltanak ki a szüneteik. Elôször mindenki választ egy egyszerû témát, amirôl két percen keresztül beszél a kamera elôtt, valamilyen kitalált nyelven. Az elemzés során a következô szabályokat érdemes betartani: a) Ne a személyt értékeljük, hanem a kifejezésmódot, a testbeszédet stb. (Az ilyen kritika építôbb lehet, kevésbé sértô, könnyebben elfogadható.) b) Minden mondat kezdôdjön egyes szám elsô személyben, például: „Nekem az volt a benyomásom, hogy az elôadó ideges.” Ahelyett, hogy: „Ideges voltál.” (Megfigyeléseink nem általános igazságok, hanem személyes értékelések, és így vissza is utasíthatók). A megfigyelési szempontokat meg is oszthatjuk. Például úgy, hogy a résztvevôk fele a gesztusokra és az arcjátékra figyel, a másik fele a testbeszédre. Újabb feladat következhet: egy rövid szöveg felolvasása vagy elmondása. Ha lehet, a résztvevôk tanulják meg kívülrôl a kis szöveget, adják elô megfelelô gesztikulációval, hanghordozással és hangerôvel. Ha tíznél többen vannak a csoportban, érdemes kettéosztani ôket. (Nem jó, ha túl nagy a csoport, különösen, ha ugyanazt a szöveget adja elô mindenki, hiszen a végére unalmassá válik.) Az információközlésnél általában érvényes a mondás, hogy „a kevesebb több”. Egyaránt vonatkozik ez a tartalomra, a bemutatásra kerülô diaképekre és fóliákon megjelenített szövegekre. A hallgatóság megérzi, hogy az elôadó nekik címzi-e a mondanivalóját és bevonja-e ôket. Ha kiterjed rájuk az
79
Kreativität Selbsterfahrung
Átadás
80
GEDANKEN elôadó figyelme, minden rájuk vetett pillantása után növekvô érdeklôdést fognak tanúsítani ôk is. Bármilyen fontos legyen is a téma, amirôl elôadunk, ne feledjük, hogy különbözô érdeklôdésû emberek ülnek elôttünk. Egyszerû kérdések segítségével kideríthetjük, miért jöttek el az elôadásra. Elôször kérdezzük meg a hallgatókat, kik vettek már részt retorika tanfolyamon. A felemelt kezek nemcsak a hallgatók elôképzettségérôl adnak tájékoztatást, hanem egyúttal sikerült megtenni az elsô lépést a kétoldalú kommunikáció felé. Ez nemcsak a közönségnek segít, hanem az elôadónak is, idegessége leküzdésében. Térjünk vissza a Claudia vezette tanfolyamhoz és nézzük meg, miként boldogulnak az elôadásaikkal Tom, Anna és a többiek. A példák mellett megtalálhatóak az alkalmazásukhoz szükséges módszerek is.
ANNA ÉS A BIODIVERZITÁS Anna egy biodiverzitásról szóló tanfolyamot készült tartani különféle korosztályokkal foglalkozó pedagógusoknak. Hogyan is kellene ezt a komplex témát feldolgoznia ezzel a csoporttal? Kezdésként, hogy felmérje a csoport tudásszintjét, feltette a kérdést: ki foglalkozott már korábban a biodiverzitás kérdésével? A résztvevôknek választaniuk kellett négy válaszlehetôség közül: nagyon gyakran; gyakran; néha; egyáltalán nem. A terem sarkaihoz hozzárendelte a négy állítást. Azt kérte, hogy mindenki álljon oda a megfelelô sarokba. Nem lepôdött meg, hogy a legtöbben a „néha” mellett döntöttek. Ez a besorolás megmutatta a résztvevôknek, hogy hasonló tudásszinttel rendelkeznek, így a kezdeti gátlásokat is sikerült feloldani. Anna rövid bevezetôt tartott, majd kis csoportok alakultak aszerint, hogy ki milyen korosztály oktatásával foglalkozik. A kis csoportok kidolgozták, hogy a különbözô évfolyamokban hogyan lehetne tárgyalni az adott témát. A végén a kis csoportok beszámoltak egymásnak eredményeikrôl és minden kérdés megválaszolásra került.
Átadás
MÓDSZEREK 5) A mozgósító sarkok
81
Bemelegítés
Gyakran már az elôadó elsô mondata eldönti, hogy sikerül-e megnyernie a közönség rokonszenvét vagy sem. Meglephetjük a hallgatóságot mindjárt az elején egy egyszerû módszerrel, s attól kezdve biztos, hogy figyelni fognak ránk. Mozgósítsuk ôket: álljanak fel és menjenek a terem egyik sarkába. A terem sarkai jelölve vannak, mindegyiken egy felirat. Ha például a cégektôl kapható támogatások elnyerésérôl tartunk elôadást, a felosztás a következô lehet: ebbe a sarokba azok álljanak, akik sok tapasztalattal rendelkeznek e téren; a következô sarokba azok, akik viszonylag sok tapasztalattal; a harmadikba, akik kevéssel; és a negyedik sarokba azok, akiknek egyáltalán nincs tapasztalatuk e témában. Ezzel egyrészt képet kapunk a résztvevôk elôismereteirôl, másrészt elérjük, hogy mindenki várakozással tekintsen az elkövetkezôk elé. 6) Fotó puzzle
Bemelegítés
Ez jó módszer a kis csoportok alakítására. A tárgyi eszközök már utalhatnak a munka tartalmára. Keressünk olyan fotókat, képeslapokat, karikatúrákat stb., amelyeknek közük van a témához, és vágjuk szét a csoport létszámával megegyezô számú részre. A résztvevôk húzzanak egy-egy puzzle darabot a zsákból, s azok alkossanak egy-egy kis csoportot, akiknek a képdarabjai összeillenek. 7) „Kincsek a zsákból”
Bemelegítés
A fentihez hasonló gyakorlat. Válasszunk olyan kisebb tárgyakat, amelyek jellemzôk a környékre. (pl.: tobozok, levelek, kavicsok). Helyezzünk ezekbôl egy zsákba annyit, ahány résztvevô van. Mindenki csukott szemmel nyúljon a zsákba és húzzon ki egyet, majd keressék meg azokat, akiknek ugyanolyan típusú tárgy jutott. 8) Ismeretszerzés és csoportmunka Akkor ajánlható a csoportmunka módszere, ha valamilyen összetett témával kívánunk foglalkozni és aktív részvételre akarjuk ösztönözni a résztvevôket. Nem egységes összetételû hallgatóság esetén különösen érdemes kisebb csoportokra osztani ôket, s a csoportoknak különbözô feladatokat adni. Így a frissen hallott információk feldolgozása során a résztvevôk egymásnak is adhatnak ötleteket. A csoportmunka közben gyakran új kérdések is felmerülnek, amelyeket mindjárt egymás közt tisztázhatnak is. A hallgatók általában sokkal elégedettebben távoznak, ha saját maguk aktívan részt vettek a munkában, mint ha csak passzív szemlélôk lettek volna. Örömmel veszik azt is, ha valamilyen mûvüket haza is vihetik.
Ismeretátadás
Átadás
MÓDSZEREK
82
Megoszlanak a vélemények arról, jó-e, ha befejezésképpen a kis csoportok beszámolnak a többiek elôtt az eredményeikrôl. Az unalmas beszámolók elronthatják az addigi jó munkalégkört. Ugyanakkor a résztvevôk igénylik, hogy megoszthassák tapasztalataikat a többiekkel. Segítsünk, hogy érdekes elôadások szülessenek! De elôadás helyett kitûnôen megteszik a vázlatrajzok, tablók, kollázsok is, vagy a kis csoportok képviselôinek rövid összefoglalója irányított beszélgetés – afféle „talk show” – keretében is elhangozhat.
TOM, A TERMÉSZETVÉDELMI ôR Tom egy természetvédelmi terület ôreként dolgozik. A terület ökológiai egyensúlyát az utóbbi idôben súlyosan veszélyezteti a mezôgazdasági tevékenység és az építkezések. Meghívta néhány kollégáját az ország különbözô vidékeirôl, olyanokat, akikrôl tudta, hogy hasonló gondokkal küzdenek. Célja az volt, hogy javaslatokat dolgozzanak ki a fenntartható természetvédelem érdekében. Hogy megismertesse ôket az esettel, levetítette nekik legjobb diaképeit, ebbôl a hallgatóság megismerte vidék jellegzetességeit és a konfliktusforrásokat is. A lebilincselô és tartalmas vetítés után tablókat tett ki a falra, melyek a tárgykör különbözô vonatkozásait és kérdéseit illusztrálták. Ezután arra kérte hallgatóit, hogy gondolkodjanak az általa felvetett kérdéseken fél óráig és írják le válaszaikat. ô maga arra használta ezt a fél órát, hogy csatlakozzon a beszélgetôkhöz és a felmerülô kérdéseikre magyarázatot adjon. Ismeretátadás
9) Diavetítések Mindenki részt vett már olyan diavetítésen, ahol vagy háromszáz diát vetítenek le, vagy az elôadó minden bemutatott képhez egy végtelen hosszú történetet mesél el. A nézôközönség egyik fele az elalvással küszködik, a másik fele pedig azon gondolkodik, mikortól engedik meg az udvariasság szabályai, hogy egy elmormolt bocsánatkérés után hazaosonhassanak. A diavetítés nagyon hasznos lehet, ha a mondanivaló nehezen adható át csupán szavakkal, például ha a természetrôl van szó. Ha az adott témához száz csodálatos fotónk van otthon, akkor is szorítkozzunk a néhány legkifejezôbbre, ám ezeket elég hosszú ideig mutassuk. Csak annyira legyen sötét a teremben, hogy a nézôk még lássák az elôadó arcát. Beszéljünk érthetôen és élénken, megfelelô hanglejtéssel, a hallgatóság felé fordulva. Legfeljebb háromnegyed órás legyen a vetítés, mert ennél hosszabb ideig figyelni megerôltetô.
Átadás
MÓDSZEREK 10) Tézisek a falon
83
Ismeretátadás
Ha egy csoporttal hosszabb ideig dolgozunk egy adott témán, érdemes néhány gondolatébresztô, esetleg meghökkentô mondatot kitûzni a falra. Így ezek jobban bevésôdnek, nem felejtôdnek el, újra és újra el lehet rajtuk gondolkodni. Arra is jók lehetnek ezek a plakátok, hogy „fali-vitákat” lehessen rajtuk folytatni az állítással kapcsolatban. A résztvevôk felírhatják észrevételeiket, írásbeli vitába bocsátkozhatnak. Ehhez azonban fontos, hogy a feliratokat jól látható helyre tegyük, ahol az emberek gyakran járnak. Persze ha a program feszített, ne várjunk túl nagy aktivitást a vélemények megfogalmazásában. Legjobb, ha úgy tervezzük meg a programot, hogy a résztvevôk közvetlenül az elôadás után fél óráig filctollal a kézben járkálnak a feliratok között, megjegyzéseikkel látva el azokat. Esetleg a tanfolyam ideje alatt késôbb is hozzá lehet még írni a plakátokhoz. Azt is javasolhatjuk, hogy a résztvevôk minden este írjanak legalább egy rövid megjegyzést minden plakátra. Az ilyen „plakát-vita” az elôadók számára visszajelzésként is szolgálhat a tézisek továbbfejlesztéséhez, illetve sokféle ötletet kaphatnak a nyitva hagyott kérdések megoldásához.
JULIAN KÖNYVE Julian nem tudta, hogyan ismertesse újonnan megjelent könyvét az egyetemen rendezett többnapos szemináriumon résztvevô nemzetközi szakértô csoport elôtt. A tényszerû adatokkal teli könyv tartalmát megnyerô formában akarta közvetíteni. Elôször is kisebb csoportokra osztotta a hallgatóságot, úgy, hogy minden csoportban minden képviselt országból legyen valaki. A kis csoportoknak elôre megadott kérdések alapján kellett feldolgozniuk a könyv egyes fejezeteit. A nyelvi nehézségeket leküzdve teljes bedobással dolgoztak, majd posztereken mutatták be, mire jutottak. Megállapították, hogy a könyvvel való megismerkedésnek ez a módja kissé megerôltetô volt, de éppen ezért maradandóbb is, mintha egy elôadást hallottak volna. 11) Információ kiszûrése a szövegbôl és annak továbbadása A csapatmunkához szokott társaság könnyedén képes kiszûrni az információt az írásos anyagokból, és azt érdekesen elôadni a többieknek. Ezzel elkerülhetjük a bonyolult, kimerítôen hosszú elôadásokat. A vezetô részekre tagolja a szöveget és kiosztja a szövegrészleteket a csoportoknak. Azok megvizsgálják a kapott kérdést, megbeszélik a szöveg tartalmát, és témájukat érthetô és tetszetôs poszter formájában be mutatják. A téma elôadása során a csoport felelôs azért, hogy a többiek megértsék, amit elmondanak, hogy tisztázzák a kérdéseket, és irányítsák az esetleg kialakuló vitát. A vezetô segít, ha szükséges, és ha kell, tisztázza a félreértéseket. Jó, ha a
Ismeretátadás
Átadás
GEDANKEN
84
hallgatóság plakáttól plakátig sétál, így térben is továbblépnek egyik témától a másikhoz. Ez arra is jó, hogy kissé megmozgassuk a csoportot, így kevésbé fáradnak el az egyhelyben ülésben. Ez a módszer mindenkit megdolgoztat, hiszen a kislétszámú csoportban mindenkinek aktív szerepet és személyes felelôsséget kell vállalnia. Ez magas követelményeket támaszt az egyénnel szemben.
ISABEL ÉS A TANÁCSADÓI MUNKA Isabelt regionális tanácsadói munkakörbe nevezték ki. Olyan üzemekbe kellett ellátogatnia, ahol érdeklôdést mutattak a környezetbarát termelés iránt. Mondandójának megjelenítéshez a rendelkezésre álló technikai lehetôségek közül a Power Point használata mellett döntött, mert ezt találta legalkalmasabbnak a középvezetôkbôl, technikusokból és szakemberekbôl álló közönség számára. E korszerû eszköz segítségére volt abban, hogy felkeltse a hallgatók érdeklôdését, és átadja a szükséges információt. Legnagyobb tetszést egy kis rajzfigura aratta, amelyik sárga építômunkás sisakkal a fején a képek alatt futott. Ismeretátadás
12) Bemutató korszerû médiaeszközökkel A korszerû eszközök meglehetôsen drágák. Vannak azonban olyanok is, amelyek kölcsönözhetôk. Hasznos lehet, ha az elôadó jártas ezek használatában, hiszen mondandóját könnyebben érthetôvé teheti és „feldobhatja” az érdekes, látványos eszközök segítségével. Egy fantáziadús elôadás elôkészítése az elôadó számára is szórakoztató. Azért ne alkalmazzunk túl sok ilyen eszközt, mert elôfordulhat, hogy a sok látvány között eltûnik a tulajdonképpeni mondanivaló. Bánjunk takarékosan az illusztrációkkal, színekkel és mozgásos elemekkel, ne vigyük túlzásba technikai lehetôségek alkalmazását. Máskülönben elveszíthetjük a kapcsolatot a közönséggel, és az eszköz árnyékában nem tud kellôen érvényesülni személyiségünk sem. Ha jelentôsebb elôadásra készülünk, ne bízzuk magunkat rögtön egy számunkra teljesen új eszközre, mert könnyen úgy járhatunk, hogy fél óráig csak az eszközzel fogunk küzdeni, amíg végre elkezdhetjük az elôadást. Egy ideig inkább maradjunk a jól bevált írásvetítônél. Az új technika alkalmazását elôször szûkebb baráti társaságban gyakoroljuk.
Átadás
MÓDSZEREK
85
PAVEL DIÁKJAI SZAKÉRTôKKEL TALÁLKOZNAK Pavel genetika szakkört vezet az iskolában. Egy alkalommal elhatározták, hogy akciónapot szerveznek. Annak érdekében, hogy a csoport felkészülten léphessen a hallgatóság elé, Pavel meghívott három szakértôt, hogy a fiatalok az esemény elôtt velük konzultálhassanak. Elôször négyfôs csoportokat alakított a fiatalokból oly módon, hogy a témához kapcsolódó, négy részre vágott fotókat tett egy zsákba és mindenki húzott egyet. Majd meg kellett keresniük azt a három társukat, akikkel összeillett a kép. A kis csoportok néhány kérdést tettek föl az ekkor bekapcsolódó szakértôknek, akik ugyancsak meglepôdtek az egyenes, provokatív, ám tárgyilagos kérdéseken. A fiatalok ilymódon szakszerû ismeretek birtokában vághattak bele az elôttük álló akciónap megszervezésébe, hiszen már megvolt a megfelelô felkészültségük hozzá. 13) Szendvics-vita E módszer lehetôvé teszi, hogy a hallgatóság határozza meg, milyen és mennyi információt akar kapni. A meghívott elôadókat és szakértôket igényeik szerint „használják”. Az elsô lépés annak feltérképezése, mit tud és mit nem tud a hallgatóság. Általában kisebb csoportokra osztjuk ôket a téma különbözô részterületei szerint. E csoportok aztán ezzel fognak foglalkozni, és eltervezik, milyen kérdéseket fognak föltenni a szakértôknek. Ezután érkeznek a szakemberek, akiknek a résztvevôk felteszik az elôre eltervezett kérdéseket. Amikor úgy érzik, hogy kielégítô választ kaptak, a szakértôk távozhatnak. Mindenki visszavonul a csoportjával, hogy tovább dolgozzanak a kérdéseken, immár új ismeretek birtokában. Igény esetén helyet adhatunk még egy kérdés-felelet fordulónak. Fontos: A szakértôket elôre tájékoztassuk róla, hogy milyen jellegû beszélgetésre hívjuk ôket. Ha vannak is olyan dolgok, amiket mindenképpen el akarnak mondani, azért azt szeretnénk, hogy alapvetôen a kérdésekre válaszoljanak. Ügyeljünk rá, különösen az érzelmeket, indulatokat is kiváltó témák esetében, hogy a kérdések tárgyilagosak maradjanak, és a résztvevôk nehogy ingerült hangot üssenek meg az elôadókkal szemben. Ne feledjék, felvilágosítást várnak a meghívott szakértôktôl.
Ismeretátadás
Átadás
MÓDSZEREK
86
Ez a módszer különösen alkalmas: a) Ha a csoport már hosszabb ideje foglalkozik egy adott témával és szeretné elmélyíteni ismereteit. b) Olyan tervezési folyamat esetén, amikor bizonyos információk még hiányoznak. c) Ha egy ellentmondásos vélemények kereszttüzében álló téma esetén a vitát tárgyilagossá akarjuk tenni, és hozzá konkrét és helytálló érveket gyûjteni.
MONA: SZAKADÉK SZÉLÉRE JUTOTTUNK Mona az egyetemi tanulókör filozófiai beszélgetéseinek lelkes résztevôje volt. Már régóta szerette volna megosztani társaival gondolatait arról, hogy úgy látja, civilizációnk a szakadék szélére jutott. A témához illô alkalmas környezetet keresett, és meg is találta: egy szombati napon a Hansburg-hegyre kirándultak. A hegycsúcsra érve arra kérte társait, helyezkedjenek el kényelmesen és néhány percre mindenki maradjon csöndben. Lazuljanak el és fogadják be a körülöttük lévô tájat. Ezután tagoltan és lassan elkezdte fölolvasni a maga írta szöveget. Miután befejezte, azt kérte, maradjanak még tíz percig csöndben, és gondolkodjanak az elhangzottakon. Csak ezután indultak visszafelé. Mona sok jó visszajelzést kapott, szövege sokakban hagyott mély nyomot. Ismeretátadás
14) Elmélkedéssel egybekötött elôadás Egyes szövegekhez, különösen a filozófiai, etikai, szépirodalmi szövegekhez idô kell, hogy elmélyülhessünk bennük. Ha rögtön belekezdenénk a megbeszélésébe vagy a társaságot a felolvasás után közvetlenül feloszlatnák, például ebédelni mennének, sok minden elveszne a tartalomból. Ilyen esetben egy közös meditációs szünet segíthet abban, hogy a szöveg kifejthesse hatását és elmerülhessenek benne a résztvevôk. „A díszlet már egy fél elôadás” – tartja a mondás. Ennek szellemében jó, ha a foglalkozást a megfelelô környezetben tartjuk, esetleg a szabadban. A hely hangulata nagyban hozzájárulhat a hatás növeléséhez. A csönd után a résztvevôk esetleg egy-két percben elmondhatják pillanatnyi érzéseiket.
