JELENTÉS DEBRECZEN SZ. KIR. VÁROS MÚZEUMA ÉVI ÁLLAPOTÁRÓL

I.

JELENTÉS DEBRECZEN SZ. KIR. VÁROS MÚZEUMA 1907. ÉVI ÁLLAPOTÁRÓL.

REV'2007

13/1908. vmsz.

Debreczen sz. kir. város Múzeumának, megnyitása idejétől számítva, harmadik évi jelentését mutatjuk be. Az elmúlt esztendőben is szorgalmasan igyekeztünk megfelelni annak a feladatnak, amelyet 1906. évi jelentésünk elöljáró részében, mint D.ebreczen város Múzeumának speciális célját állítottuk , magunk elé. 1 Ugyanilyen értelemben jelölte meg Múzeumunk célját a törvényhatósági bizottság is, amikor szervezeti szabályzatunkat tárgyalta. 2 És ha e cél felé törekedve, tavaly egy vagy más tekintetből az általunk óhajtott eredményt nem értük el : általánosságban mégis megelégedéssel tekinthetünk vissza az ó-esztendőre. Mert Debreczen városa és vidéke területéről származó régiségek, kultúrtörténeti emlékek, valamint néprajzi tárgyak olyan számmal jutottak gondviselésünk alá, hogy épen ez által mindinkább kidomborodni kezd m ú z e u m u n k annyira kívánatos helyi jellege. A fejlődésben részök van mindama tényezőknek, amelyeknek támogatásáról előző esztendei jelentésünkben szívesen és hálás elismeréssel emlékeztünk meg. Épenígy mély hálára kötelezte Múzeumunkat 1907-ben is a helybeli sajtó, amely a közérdeklődés folytonos ébrentartására 1

E jelentést igen bőven kivonatolva, sőt a bevezető közölte a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőség-e déséről Mihalik József h. előadó által szerkesztett jelentés a 2 1907 szeptember 27. városi közgyűlés 26l - 13,145 határozata.

részt szószerint 1906. évi műkö42—58. lapokon. 1907. bkgy. sz.

1*

4 irányuló híreinket és cikkeinket díjtalanul fölvette és közölte ; a közönség úgy Debreczenben, mint a közeli vidéken, amely száz meg száz ajándékkal és letéti tárgvgyal gyarapította gyűjtemény tárainkat; a városi hatóság: tanács és közgyűlés, egyformán, amely növekedő kiadásaink terhét kulturális hivatásunk méltánylásával vállalja a közpénztárra ; végül a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége, amely ismét több ízben és többféleképen megmutatta múzeumunk iránt való különös jóindulatát. Múlt esztendei sáfárkodásunkról s Múzeumunk ugyanezen évi állapotáról a következőkben adunk számot.

I. Nevezetesebb események, a) A múzeumi bizottság üléseiről. A törvényhatósági bizottság a Múzeum szervezeti szabályzatát ugyan már megállapította ; de minthogy a. szabályzat még eddig felsőbb jóváhagyást nem nyert, — nem léphetett életbe. Ugyanazért a múzeumi bizottság a maga feladatát még mindig írott szabályok nélkül töltötte be, s azon ügyekkel foglalkozott, amelyeket részint a Múzeum tisztviselői kezdettől fogva követett szokáshoz képest, részint a városi tanács elintézés, illetőleg véleményezés végett elibe terjesztettek. Tagjai ugyanazok, akiket a tanács Múzeumunk ügyei iránt meleg érdeklődést tanúsított, általában archaeologiát, ethnografiát vagy képző- és iparművészetet kedvelő egyének közül e bizottságba még 1905. és 1906-ban megválasztott. Névszerint : Aczél Géza, városi f ő m é r n ö k ; dr. Boldisár Kálmán tb. tanácsnok, rendőrkapitány, történetíró ; dr. Ferenczy Gyula, akadémiai tanár ; dr. Holländer Dezső, ügyvéd ; dr. Kardos Samu, ügyvéd. író ; K. Kiss József, nyug. ref. főgimnáziumi tanár ; Koncz Akos, városi levéltárnok, í r ó ; dr. Löfkovits Márton, ügyvéd ; Maurer Emil, birtokos; dr. Öreg János, akad. tanár ; Pintér Pál, kegyesrendi tanár ; Rácz Lajos, a debr. gazdasági egylet titkára ; Sárváry Lőrinc, nyug. járásbíró ; Sinka Sándor ref. főgimn. tanár ; besennyei Széli Farkas ny. kir. táblai tanácselnök, történetíró; Török Péter ref. főgimn. t a n á r ; Varga Károly, tb. tanácsnok, I. aljegyző ; dr. Varga Lajos, ügyvéd,.

o szerkesztő ; Varga László, pénzintézeti tisztviselő. Hivatalból tagjai : Oláh Károly, tanácsnok, egyúttal a bizottság elnöke; Löfkovits Arthur tb. igazgató ; Péter Gábor, tb. múzeumi őr és Zoltai Lajos, múzeumi őr. A bizottság az elmúlt esztendőben négyszer tartott ülést, u. m. j a n u á r 31., április 18., július 27. és október 27-én. Ez üléseken a következő fontosabb ügyeket tárgyalta : 1. J a n u á r 31"-én: Az 1906-dik évben érkezett letétek elfogadásának jóváhagyásával kapcsolatban elhatározta a bizottság, hogy Hajdu vármegye alispánjához, valamint Hajdú vármegye városai és nagyobb községeihez kérő levelek intéztessenek, a vármegye, illetőleg a városok és községek birtokában levő régiségek és néprajzi tárgyak átalengedése végett. Látni fogjuk, hogy e felhívásnak több helyen sikere volt. Helyeslő tudomásul vette, hogy az 1906. évi ásatásokról, az állami segélyek elszámolásáról és Múzeumunk egész évi állapotáról szerkesztett jelentések a városi tanács útján kellő időben felterjesztettek a főfelügyelőséghez ; a helybeli lapok szerkesztőségeinek pedig jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét a sajtó hathatós támogatásáért. A tanácshoz kérelmet intézett, hogy a Numizmatikai és Archaeologiai Társulatok folyóiratait, amelyek a városnak alapító tagsági jog révén járnak, ezentúl közvetlenül Múzeumunknak küldesse ; az Archaeologiai Értesítő és Numizmatikai Közlöny hiányzó évfolyamait pedig rendelje meg. A tanács mindkét rendbeli kérésünket teljesítette. Raktári helyiségünk, melyre pedig helyiségünk szük volta és az örvendetes gyarapodás miatt égető szükségünk van, nem lévén, megkereste a bizottság a Csokonai-kört és a hajdumegvei tanítók Gönczy-egyesületét. hogy velünk szomszédos, nekik feleslegesnek látszó egy-egy kisebb szobát részünkre engedjenek át. A Csokonaikör a titkári irodául berendezett szobát, tulajdonjoga fenntartásával csakugyan á t a l a d t a ; így legalább rövid időre a raktári helyiség kérdését a Csokonai-kör előzékenysége megoldotta. Minthogy a városi tanács a nagymélt. belügyminiszter úr sürgetése következtében a Múzeum szervezeti szabályzatát május l - r e kidolgoztatni kivánta : utasította a bizottság a muzeumi igazgatót és őrt, hogy a szabályzat tervezetét a kitűzött időre állítsák össze. Az igazgatót egy új tárló s egy edénytartó nagy polc készíttetésére felhatalmazta. Ugyanezen ülés tárgyalta Múzeumunk 1907. évi munkarendjét. költségelőirányzatát és az állami segélyre vonatkozó kérvényt.

6 A munkarendet illetőleg a) a régészeti ásatások sorrendjébe felvette egy vagv két kisebb halom feltárását a város nyugoti oldalán, Macs-pusztán, az újosztású földeken és Szepes-pusztán elhúzódó kettős halomsorban ; a halápi telken levő szabályos elrendezésű kis halmok megásatását; a honvédbarakok mellett fekvő népvándorláskori temetőben való kutatást ; ásatást a Hortobágy zámi részén, Faluvéghalmánál ; Szepesen a Buzás-féle tanyán, a hadházi Poroszló-pusztán. Egyeken Elep-pusztán Klein Móric tanyáján s Parlag-pusztán a Hidvégerféle bérleten. Egyúttal kívánatosnak jelezte, hogy a főfelügyelőség közbenjárása mellett és utasításai szerint lehetőleg helybeli festőművésszel szemléltető kép festessék Debreczen vidékének kő- és bronzkori kultúrájáról. b) A néprajzi-tár gyarapítása érdekében mindenek előtt a hortobágyi puszta pásztortanyái kutattassanak fel ; teljes pásztoröltözet szereztessék s a pásztor élet körében található jellegzetes tárgyak, szokások, mondák, mesék, szójárások stb. összegyűjtessenek : ezenfelül a muzeumi őr a körülmények által javasolt időben kisebb kirándulásokat tegyen a vidékre, főként olyan városokba és falvakba, ahol ősfoglalkozások és kismesterségek még sűrűbben fordulnak elő. c) Szépművészeti gyűjteményünk gyarapítása érdekében kívánatos, hogy e célra a városi segélyből 700 korona használtassék fel ; a Főfelügyelőségtől is kérjünk legalább 500 kor. állami segélyt. E munkatervezet figyelembe vételével 1907. évi költségvetésünket a bizottság a következőképen állította össze :

I. Bevételek; és pedig Ä) saját forrásainkból: 1. Löfkovits Arthur múzeumi igazgató 5000 koronás adományának ötödik évi részlete . . 2. Debreczen sz. kir. város évi járuléka, a házipénztár 1907. évi költségvetése alapján, a tűzkár és betörés elleni biztosítás díjával együtt 3. Adományok, u. m. : a Múzeum igazgatója által a teremőrökül alkalmazott 48-as honvédek díjazására 1906-ban gyűjtött 600 koronából megmaradt 115 kor.

500 K — f

6,462 K 61 f

7 66 f. s 1907 elején ugyanezen célra általa gyűjtött 645 kor., együtt 4. A múzeumi helyiség és a szolga lakása házbér értéke 5. A várostól kapott 5 öl tűzifa értéke, beszállítással, felvágatással s világítási költség_. Összesen :

|< 760 K 66 f 1,500 K — f 250 K — f 9,473 K 27 f

B) Bevételek állami segélyből : 1. 2. 3. 4.

Maradvány az 1905. és 1906. évi segélyekből Régiségtári célokra ú j o n n a n kérve . . . . Néprajzitár céljaira ú j o n n a n kérve Szépművészeti célokra először kérve . . . . Összesen :

1,158 900 900 500 3,458

K K K K K

85 — — — 85

f f f f f

Az A) és B) alatti bevételek főösszege : 12,932 K 12 f

II. Kiadások. A) Saját forrásaink terhére : 1. Tőkésítése Löfkovits Arthur évi járulékának 2. Személyi kiadások : a) múzeumi őr fizetése, lakbére b) múzeumi szolga fizetése, ruhaátalánya . . 3. Gyűjtemények gyarapítására : a) a könyvtárnál (szak- és segédkönyvek) . . b) a régiségtárnál c) a néprajzitárnál d) a szépművészeti gyűjteménynél . . . . 4. Bútorozási, berendezési, felszerelési kiadások, a házipénztár költségelőirányzatába bútorozás II. részlete címén bevéve 5. Gyűjtemény-tárgyak szállításának költségei . 6. Rendezési kiadások 7. Kiadványok 8. Irodai kiadások 9. A helyiség fenntartására : a) a lakbér értéke kiadásba téve h) fűtés, világítás

500 K —- f 2,500 K — f 800 K — f 200 300 300 700

K K K K

— — — —

f f f f

1,000 50 200 150 100

K K K K K

— — — — —

f f f f f

1,500 K — f 250 K — f

8

10. Biztosítási díjak 11. Rendkívüli kiadások: teremőrök díjazása

52 K 61 f 48-as honvédek,

mint 624 K — f

Összesen :

9.226 K 61 f

B) Kiadások az állami segély terhére : 1. a) a régiségtárnál (főként ásatásokra) . . . . b) a néprajzitárnál c) a szépművészeti gvűjteménvnél 2. Megtérítés a város házipénztárának a Főfelügyelőség 1906. évi 579. sz. leirata értelmében a múzeumi őr fizetéseért

1,158 K 85 f 1.000 K — f 500 K — f

Összesen :

3,458 K 85 f

800 K

—

f

Az .4) és B) alatt felsorolt kiadások összege : 12,685 K 46 f Ezt levonva a 12.932 K 12 f bevételből. 246 K 66 f maradvány mutatkozik. A Bizottság felkérte elnökét és az igazgatót, hogy a munkarendet a költségelőirányzattal együtt a Tanács útján minél előbb terjesszék a Főfelügyelőség elé s 1907-re 2.300 korona állami segélyért folyamodjanak. Ugyanezen ülésen Löfkovits Arthur igazgató előterjesztette, hogy barátai, ösmerősei és a helybeli pénzintézetek körében a teremőrökül alkalmazott 48-as, egyenruhás öreg honvédek díjazására ismét 645 koronát gyűjtött, amelyet a Kereskedelmi és Iparbanknál helyezett el, ahol e célra jelenleg a múlt évi gyűjtésből fel nem vett használt maradványnyal együtt 748 kor. 66 f. gyümölcsözik. A Bizottság úgy a gyűjtőnek, mint az adakozóknak köszönetét fejezte ki. A teremőrök díját jövőre nézve is egy-egy jelenlételért 2—2 koronára szabta. A betéti könyv kezelésére az igazgatót kérte meg. Egyúttal folyamodott a Tanácshoz az iránt, hogy 1908-tól fogva maga a város közönsége gondoskodjék a teremőrök méltányos díjazásáról. 2. Az április 18-án tartott ülés a következő ügyekkel foglalkozott : A Múzeum őre, dr. Posta Béla egyetemi tanár által kidolgozott szabályzatmintához és saját viszonyainkhoz alkalmazkodva, megszövegezte a szervezeti szabályzat^ tervezetét: azt a Bizottság pontonként tárgyalás alá vette s némi módosításokkal elfogadta. E szabályzathoz újabb módosításokkal a jog- s pénzügyi bizottság

is hozzájárult, majd a tanács javaslatára a módosított tervezetet a városi közgyűlés szeptember 27-én 264/13,145. bkgy. sz. határozatával elfogadta s a törvényszerű idő leteltével a városi tanács 16,241/907. sz. a. jóváhagyás végett felküldötte a Nagyméltóságú belügyminiszter úrhoz, ahonnan e jelentésünk megszerkesztésekor még nem érkezett vissza. — Ugyanezen ülésen elvállalta a Bizottság Komlóssy Arthurnak, a Csokonai-kör alelnökének előterjesztésére Méliusz Péter, Debreczen iragynevű reformátora, s a város és egyház más régi jelesei sírhelyeinek kutatását a temetőkben. A további tennivalók intézésére szűkebb körű bizottságot alakított, amelynek tagjaiul Oláh Károlyt, Löfkovits Arthurt és Zoltai Lajost választotta meg. — Gróh István „Magyar diszítő Művészet" czímű munkáját 60 koronáért a szakkönyvtár számára megrendelte. A fényképező gép megszerzését, ami körülbelől 350 koronába került, jóváhagyólag tudmásúl vette. 3. Július 27-én tartottuk a következő ülést. Ennek fontosabb tárgyai ezek voltak : A város főszámvevői hivatala felhívására, a házipénztár 1908. évi költségvetése tervezetének összeállíthatásához megállapítottuk azon összegeket, amelyeket Múzeumunk kiadásai közül a város, mint fenntartó hatóság hívatott viselni. Nevezetesen: a) a múzeumi őr fizetése és lakbére 2500 korona. b) a múzeumi szolga fizetése és ruhaátalánya . 800 „ c) a Múzeum gyarapítására 2000 „ d) a Múzeum bútorozása és felszerelése . . . 1000 „ e) a Múzeum világítása 100 „ /') öt öl tűzifa fuvarbére 10 „ g) a 2196/1907. sz. tanácsi határozat alapján : teremörök díjazása 500 „ Összesen :

6910 korona.

Ezen összegek a házipénztár 1908. évi költségelőirányzatába a törvényhatósági bizottság által is valósággal felvétettek. — A Bizottság felhatalmazta a Múzeum őrét, hogy a Numizmatikai Társulat által meghirdetett éremvásáron és érem árverésen 100 koronáig ajánlatot tehessen. — Ápril 18-dika óta a Múzeum körében felmerült fontosabb eseményekről, az igazgató és a múzeumi őr által tett intézkedésekről beszámoló jelentést tudomásúl vette. E jelentéshez tartozik, hogy a Főfelügyelőség 311/1907. sz. leíra-

10 tával egyelőre a múlt évekről megmaradt 1158 korona 85 fillér állami segélyből foganatosítandó munkarendet erősítette meg ; azonban az 1906-ban kapott állami segélyekkel az 1907. évre is megbiztatott. A szemléltető képek megfestését pedig a kultúrpalota felépítéséig elhalasztatni kívánta. — Ugyanezen jelentésből folyt a Bizottság azon intézkedése, hogy a debreczeni ref. egyház birtokában lévő múzeális tárgyaknak letétül átengedése véleményezése végett alakított presbvteri küldöttség összehívását e küldöttség elnökénél megszorgalmazta. Hasonló célból kérő levelet küldött a hajdúhadházi ref. egyháztanácshoz. De még eddig egyik kérésünkre se kaptunk választ. 4. Negyedik és utolsó ülését a múzeumi Bizottság november 27-én tartotta. A Főfelügyelőség 818. sz. leiratáról, amely a Főfelügyelőség tagjainak kinevezését és módosított szabályzatának legfelsőbb jóváhagyását tudatta velünk, örömmel értesült s a szabályzathoz való alkalmazkodást a Főfelügyelőség törekvéseinek előmozdítását a múzeum kedves kötelességéül tekinti. A 311. sz. leírat pedig közölte velünk, hogy a folyó évre kérelmezett 2300 kor. állami segély helyett csak 1000 kor. régiségtári és 500 kor. néprajzi segély megadását javasolhatta. Ezt a 868. sz. leírat s az 57,270. meg 81,386. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletek értelme szerint valósággal meg is kaptuk. Egyúttal 1907. évi munkaprogrammunk a folyó évi állami segélyeket illetőleg is jóváhagyatott. Továbbá megengedte a Főfelügyelőség, hogy a régészeti állami segélyből 600. a néprajziból 200, tehát együtt 800 kor. a muzeumi őr fizetéséért megtérítésül a házipénztárnak kiszakíttassék. Minthogy pedig ugyanekkor azt is kívánta a Főfelügyelőség, hogy ezentúl egészen a város gondoskodjék a múzeumőr fizetéséről: a városi Tanács, amennyiben ez a követelés ellenkezik a muzeumőri hivatal szervezése alapjául szolgáló 1906. évi 579. sz. leirattal, — e követeléstől való elállásra kérte a Főfelügyelőséget. Nov. 8-án 1124. sz. a. kelt leiratában azután kijelentette a Főfelügyelőség, hogy a kért 800 koronát igyekezni fog 1908-tól fogva is, ameddig arra szükség lesz, évről-évre biztosítani a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter ú r által megállapítandó évi segélyekből. A múzeumi Bizottság mindezen intézkedéseket tudomásul vette. A még el nem költött költségvetési összegek felhasználását illetőleg megbizta az igazgatót, hogy az általa már 250 koronáért megalkudott teljes felszerelésű csikós

11 alakot a kereskedelmi- és iparkamarától állami segélyből megvásárolja. A megvételhez dr. Seemayer Vilibald felügyelő úr szakvéleménye alapján a Főfelügyelőség is hozzájárult. Továbbá felhatalmazást adott a Bizottság több segédkönyv megszerzéséhez. Miután a Műpártoló Egyesület és a Nemzeti Szalon által Debreczenben rendezendő képkiállításon a városi segély elapadása miatt, amit különösen a fényképező gép megszerzése okozott, már nem vásárolhatunk értékesebb tárgyat, a yárosi Tanácshoz fordult Bizottságunk azzal a kéréssel, hogy a város által eddig vásárolt s ezután vásárolandó képek közül néhányat múzeumunkban helyezzen el. A Tanács erre azt válaszolta, hogy kérésünket csakis a kultúrpalota felépítése után tartja teljesíthetőnek. íme így szaporodnak a közművelődési ház sürgőssége mellett felhozható érvek. Végül a múzeumi őrnek tószegi és budapesti tanulmányozó útjáról (okt. 13—21. közt), nemkülönben Méliusz Péter sírja kereséséről szóló jelentéseit tudomásul vette. 1

b) A tisztviselők tevékenysége. A városi tanács részéről a felügyeletet Múzeumunkban Oláh Károly közművelődésügyi tanácsnok gyakorolja. A tanácsi ülésekben valamint a közgyűléseken ő az előadója a múzeumi ügyeknek, amelyeket nemcsak hivatali kötelességérzettel, hanem intézményünk lángoló szeretetével végez. A múzeumi bizottság ülésein elnökölt, A tanács megbízásából képviselte a fenntartó törvényhatóságot a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Szövetségének Pécsett június 29-én tartott nagy gyűlésén. Az elmúlt esztendőben a Tanács által a városi és állami segélyekből kezéhez utalványozott előlegeket kezelte s azokról elszámolt. A Múzeum igazgatója Löjkovits Arthur. Ellenőrizte a múzeumi őr működését ; múzeumi tárgyak megszerzését tanácsaival és személyes utánjárásával számos ízben elősegítette. Múzeumunkat képviselte a szövetség pécsi gyűlésén. A közművelődési ház érdekében tett ajánlatát más helyen fogjuk ismertetni. A keresetképtelen egyenruhás 48-as öreg honvédek díjazhatása végett, akiket Múzeumunk nem csupán szükségből, hanem rajtuk, szegé1 A tószegi út leírását közölte a Múzeumi és Könyvtári Értesitő 1907. évf. 3—4. füzete. Méliusz sírja kereséséről való jelentés pedig e füzet Il-ik részét alkotja.

12 n y e k e n való

segítés

vigyázókul

s z e m p o n t j á b ó l is,

alkalmaz :

1907

elején

6 4 0 k o r o n á t g y ű j t ö t t . Itt v é l j ü k u r a k és p é n z i n t é z e t e k ,

ipari

a megnyitási napokon ismét

tekintélyes

helyén valónak,

vállalatok

nevét

fel-

összeget,

h o g y az

adakozó

felsoroljuk. A gyűj-

téshez hozzájárúltak : Löfkovits Arthur 50 koronával ; Debreczeni Ipar és Kereskedelmi Bank, Takarék és Hitelintézet, Alföldi Takarékpénztár, Közgazdasági Bank, Debreczeni Kölcsönös Segélyző Egylet, Debreczeni Hitelbank, Általános Takarékpénztár, I. Magyar Általános Biztosító Társaság debreczeni főügynöksége, István gőzmalom. Kaszinó, Kenyeres Károly 20—20 koronával; Debreczeni Első Takarékpénztár, Korona Takarék és Hitelszövetkezet, Polgári Takarék és Segélyző Szövetkezet, Gróh Ferenc prépost-plébános, Foncière főügynöksége, Debreczeni Helyi Vasút, Debreczeni Termény és Árúraktár, Kardos László, dr. Engel Ignác, Kandel Ferenc, Geiger Simon, Horváth János, Polgári Bálint, Fried Emil, dr. Újfalussy József, Polgári József 10 — 10 koronával; Németh András és Társa, Reichmann Ármin, Rosenfeld Salamon, dr. Lukács Emil, Rosinger Lajos, Fisch Ignác 6—6 koronával ; Szentkirályi Tivadar, Debreczeni Leszámoló Bank, Magyar-Francia Biztosító Társaság vezérügynöksége, Stern József és testvére kefegyár r.-t., Erber és Fleischmann cég, Lusztig Károly, Forrai Ernő, Erőtakarmánygyár, Ses/tina L. cég, Vidoni testvérek szalámi g\ára, Wiechinger Károly, Dankó Béla, dr. Sz. Szabó László, Balogh István, gróf Degenfeld József, Biczó Gyula, ifj. Horváth János, Mihalovits Jenő, Váczi János, Központi Bank, Gebauer Káról}', Kövesdy Imre 5 5 koronával ; Hortobágy gőzmalom, Bekény Péter, Tóth Gyula cég, Drucker Mór, Nagy Jakab 4 4 koronával ; Áron Jenő, dr. Kocsár Gábor, dr. Legányi Gyula, Móritz Ferenc, Nasch József, Riesz Henrik, Lamprecht Frigyes 3 3 koronával; Lévay Ferenc, dr. Moskovitz Miksa, Tóth Béla, Rácz Herman, Grósz Nagy Ferenc, Kovács Gyula, dr. Bruckner Ernőné, Szikszay Lajos, Kaszanyitzky Andor, Ungár Albert, Tafler Ignác, Nagy Albert, Szilcz Ferenc, id. Bányai István 2 - 2 koronával. A begyűlt össaeg a Kereskedelmi és Ipar Banknál 12,337. sz. betéti könyvön helyeztetett el. Péter vállalta

G á b o r tiszteletbeli

volt

magára.

műzeumi

ör

éremtárunk

kezelését

A z o n b a n az e l m ú l t é v b e n h a n y a t l ó e g é s z s é g e

n e m e n g e d t e , h o g y e t i s z t é t régi b u z g ó s á g á v a l t e l j e s í t h e s s e . S alig l é p t ü n k a z 1908-ik e s z t e n d ő b e : s z e r e t e t t , é r d e m e s t i s z t t á r s u n k a t a halál váratlanul kiragadta körünkből. Nemes ideálokért tudott

hevülni.

Kedvelte

a

dalt,

művészetet.

m u n k á s a v e i t a helyi s a j t ó n a k s m i n d v é g i g

Egy

nagy

önzetlenül

időben

buzgó

kedvelője a tör-

t é n e l m i t u d o m á n y o k n a k . A h i s t ó r i a s z e r e t e t e v o n z o t t a öt M ú z e u m u n k hoz

is,

amelyet

bölcsőjében

hűségesen

gondozott,

ápolgatott.

Emlékét híven fogjuk megőrizni. Zoltai

L a j o s m ú z e u m i őr, 1 9 0 7 j a n u á r 1 - t ő l f o g v a , a M ú z e u m

\3

állandó és fizetett tisztviselője. A Főfelügyelőség j a n u á r 23-án 56. sz. alatt kelt leiratában tudatta, hogy a múzeumőri állás rendszeresítéséről „örömmel és teljes elismeréssel" értesült s ez állásnak Zoltai Lajos városi segédlevéltárnokkal történt végleges betöltését jóváhagyta. A múzeumi őr kezelte a Múzeum összes tárait és végezte a ínúzeumbeli összes irodai munkákat. Jegyzője a múzeumi Bizottságnak s a régi debreczeni jelesek emlékeit kutató Bizottságnak. Felügyelt a régészeti ásatásokra és a régiség-, meg a néprajzi-tár érdekében több kirándulást tett a vidékre. A városi Tanács 4342—1907. számú határozatában foglalt felhívásra kutatott Mészéna Sándor, volt debreczeni polgármesternek a helybeli róm. kath. templom sírboltjában lenni vélt síremléke után s anyakönyvi, meg levéltári adatok alapján megállapította, hogy Mészéna Sándor hamvai a r. kath. temetőben pihennek. Herman Ottó készülő néprajzi müve számára rajzban és írásban összeállította a debreczeni lófogatok különböző sémáit. A Főfelügyelőség 958—1907. sz. leiratával tapasztalatok szerzése végett öt napra kirendelte a. Nemzeti Múzeum tószegi ásatásaihoz, amelyeknél október 14—18. közt csakugyan jelen volt. Onnan Budapestre menvén, október 19., 20. és 21. napjain a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, s a mezőgazdasági Múzeumnak berendezését tanulmányozta. Mindkét rendbeli kiküldetésről külön jelentésben számolt be. A múlt évben megjelentek tőle : 1. Debreczen sz. kir. város Múzeumának régészeti ásatásai az 1906. évben. Múzeumi és Könyvtári Értesítő I. évf. 1. füzet 1 4 - 39. lapjain. Saját rajzaival. 2. Debreczen sz. kir. város Múzeumának régészeti ásatásai az 1905. évben. Ugyanazon Értesítő 1. évf. 3 - 4 . füzet 179-189. lapjain. Saját rajzaival és fényképeivel. 'à. Birtokos nemes urak és jobbágy népesség Debreczen. város és Hajdu vármegye területén a XVI. század második felében. Debreczeni Képes Kalendárium 1908. évi VIII. évfolyam 101—115. lapjain. 4. A debreczeni kistemplom története. Ugyanazon Kalendárium 121—] 25. lapjain. Részben saját fényképfelvételeivel. 5. Debreczen történelmének nevezetesebb eseményei. Harmadik sorozat. 1694 1711. A Debreczeni Független Ú j s á g 1908. évfolyama 117 123. lapjain.

Rácz Sándor múzeumi szolga, egyúttal a Múzeum épületében házmester. Az elmúlt esztendőben megbízó levelünkkel a város keleti részében fekvő külső utcákat járta be házról-házra múzeumi tárgyak után tudakozódva.

Teremörökül a megnyitási napokon 48-as honvédeket alkalmazunk. Ezek tizenhármán 48-iki honvéd-egyenruhát viselnek s hármanként felváltva jelennek meg Múzeumunkban.

c) A városi Tanács és Közgyűlés intézkedései. Azokról a határozatokról, amelyeket a fenntartó hatóság Múzeumunkra vonatkozólag tett, a múzeumi Bizottság ülései ismertetésénél nagyobbára már megemlékeztünk. De néhány fontosabb tanácsi és közgyűlési intézkedést jelentésünk eme részébe foglalunk be. A Tanács a házipénztár rendkívüli költségvetése terhére jan. 7-diki üléséből 63/1907. sz. a. a Numizmatikai Társulatnak, márc. 18-diki üléséből pedig 3285. sz. a. az Embertani és Archaeologiai Társulatnak 200—200 koronát alapító tagsági díj fejében kiutalványozott. Julius 30-diki ülésében a múzeumi Bizottság nevében tett elnöki előterjesztésre 10,754. sz. a. határozatával utasította a városi főszámvevőt, hogy a belvárosi rendőrkapitányság által a múzeumi épületben elfoglalt helyiségek 1700 koronát tevő évibérét, mint bevételt ezentúl a múzeumi alap javára könyvelje el; valamint év végével mindazon összegeket, amelyek a múzeum gyarapítására és felszerelésére évenkint megszavaztatnak, de az év folyamán fel n e m használtatnak, ugyanezen alap öregbítésére fordítsa ; végre felhívta a főszámvevőt, hogy a kultur-ház építésére adott állami segély évi részleteit ugyanezen alapnál kezelje és gyümölcsöztesse s amint az 1906. évi zárszámadásnál s 1907. évi költségvetésnél helyesen tette — a múzeumi alapot jövőre is egészen Önállóan és külön kezelje. Ezen határozathoz alkalmazkodott a dec. 16-án hozott 18,699. sz. határozat is, amely az 1907. évi költségelőirányzatba bútorozás címén felvett, azonban érintetlenül hagyott 1000 koronát a kultúrpalota alapjához rendelte csatoltatni. Elérkeztünk odáig, hogy bővebben ismertessük Múzeumunknak is állandó, kényelmes otthont adó közművelődési ház ügyét.

a

majdan

Ezen nagyfontosságú ügy az elmúlt esztendőben különösen három oldalról foglalkoztatta az érdekelt tényezőket. A palota helyének, a helyiségek számának és térfogatának, valamint az építési költségek szaporításának kérdése felett folytak eszmecserék és tár-

15 gyalások. Az a körülmény, hogy a legelőször kiszemelt hatvanutcai 23. sz. teleknél jobbnak, alkalmasabbnak látszó területeken akadt meg az ügy iránt melegen érdeklődők szeme : tagadhatatlanul bonyolódottabbá tette és hátrább vetette a kérdés megoldását, ami nem lesz baj, — ha azáltal még jobb helyhez juthatnak a kultúrpalotában hajlékot találó intézmények. A hely fölött támadt vita eldöntetlen lévén, az épület tervezése is halasztást szenvedett, amelyre nézve pedig a Tanács határidős megbízást adott volt a mérnöki hivatalnak ; sőt a tervezet elkészítéséről valószínűleg más módon fognak majd a hely végleges megállapítása után gondoskodni. Löfkovits Arthur igazgató megragadva Kovács József polgármester ama felfogását, hogy a közművelődési háznak, a város legélénkebb forgalmú utcájában a Piac-utcában volna legméltóbb helye. — felvetette azt a tervet, hogy tehát a kultúrpalota a piacutcai úgynevezett Tábornoki s a vele szomszédos Szikszai-féle ház telkére építtessék. Amaz igen régtől fogva a városé ; emennek 2 / :i -ad részét pedig mostanában vette meg a város közönsége. Ezen két telek együttvéve 890 D - ö l területű s leltári értékök 340.000 koronára tehető. Azonban, hogy a város ekkora értékű ingatlan vagyon átengedéséért anyagi ellenszolgáltatást is kapjon, igazgatónk a palota utcai homlokzatán néhány megengedhető üzleti helyiség építését javasolta, amely boltok évi bére 16,000 kor.-ra tehető. Hogy pedig ez a jövedelem minden körülmények között biztosíttassék a házi-pénztárnak, még akkor is, ha netalán ilyen bér mellett nem volnának kiadhatók a boltok, amennyiben a városnak más polgára hasonló előnyös ajánlat megtevésére nem vállalkoznék, Löfkovits Arthur késznek nyilatkozott szerződésileg kötelezni magát évi tizenhatezer korona bérre nézve ; sőt kívánsághoz képest két esztendei bért : 32 ezer koronát hajlandó előre lefizetni. Ahoz is kötötte magát, hogyha akár a legelső években, akár később 16 ezer koronánál magasabb boltbér folyna be, a többlet ne őt, hanem a városi múzeumot illesse. E megoldási módozatot mindenek előtt közölte a Csokonai-kör és a Műpártoló-Egyesület elnökeivel, sőt a Főfelügyelőség egyikmásik tagjával is. A tervezet mindenütt tetszett. Tetszett a Múzeumi Bizottságnak is, amely január 27-diki ülésében az egész tervet magáévá tévén, azt kellően megindokolt emlékirat alakjában tárgyalás és elfogadás végett a városi Tanács elibe terjesztette.

16 Lejött hozzánk április 6-án Mihalik József, a Főfelügyelőség h. előadója. Majd április 27-én 472. sz. főfelügyelőség! leírat az ő jelentése alapján a piac-utcai telkeken való építkezést ajánlotta. A véleményadásra felhívott jog- és pénzügyi bizottság is július 30-án tartott ülésében a Piac-utcában kiszemelt telkek mellett foglalt állást. Augusztus 2-án Radisics Jenő felügyelő Kovács József polgármesterrel és Vecsey Imre főjegyzővel folytatott tanácskozás után megtekintette mindama helyeket, amelyek a kulturházra nézve részint ez eszmecsere során, részint a jog- s pénzügyi bizottság ülésében szóba jöttek. Nevezetesen a piac-utcai 26—28. számú telkeket, a Kossuth-utcában levő Komáromv-ház, — Péterfia-utcai Tornacsarnok s nőegvleti árvaház, továbbá a hatvan-utcai 22. sz. ház telkeit. E helyszíni szemle eredménye volt a Főfelügyelőség augusztus 23-án 873. szám alatt kelt leirata. A Főfelügyelőség ebben a felmerült kombinációkra ismét azt válaszolja, hogy elsősorban a piac-utcai telkek felhasználásával véli legmegfelelőbben létesíthetőnek a kulturpatotát. Ámbár ez a megoldás a várostól tetemesb áldozatot követel, de ezeken a telkeken emelendő épület centralis és elemi veszedelmektől mentes fekvése, minden évszakban könnyű hozzáférhetősége és monumentális kiképezhetése által az adott viszonyok között a legtökéletesebb megoldást tenné lehetővé. A netalán szükséges nagyobb költség pénzbeli kamatai pedig megtérülnének az izoláltan építhető néhány elsőrangú üzleti helyiségből. A hatvan-utcai telek másodsorban jöhet figyelembe s csak valamelyik szomszédos ház megvételével volna megfelelő. A Kossuthés Péterfia-utcai telkek nem alkalmasak. Egyúttal sürgeti a Főfelügyelőség a telek-kérdés eldöntését s biztosítja a várost legjobb indulatáról. Pár nap múlva dr. Fejérpatakv László udvari tanácsos, felügyelő érkezett városunkba s ő is megszemlélte a szóbanforgó telkeket ; egy ötödik helyet is, amelyre vele levő kollégiumi tanárismerősei hívták fel a figyelmét. Azt a 7 vagy 8 telekből álló összefüggő területet, amelynek egy részére tervezik a ref. főgimnázium új palotáját. Ezek a telkek az Egyháztéren és Péterfia elején feküsz nek Csokonai szobra mögött ; nagyobb részben a kollégium, kisebb részben a debreczeni ref. egyház birtokában vannak. A törvényhatósági Bizottság októberi közgyűlésében tárgyalta emlékiratunkat. A Tanács a kombinációba vehető helyek között felemlítette Piac-utca alsó részén lévő Kis-Orbán és Gerébyféle terjedelmes telkeket is, amelyek • - ö l e n k é n t 200 koronáért

17 volnának megvehetők; a maga részéről pedig javasolta, hogy a kulturpatota a Csokonai-szobor mögött fekvő telkeken építtessék fel. A közgyűlés 2 7 6 / 1 2 , 8 2 2 - 1 3 , 0 8 8 - 1 9 0 7 . bkgy. sz. a. csakugyan a tanácsi javaslatot fogadta el, megindokolva határozatát azzal, hogy ez a hely központi fekvéssel b i r ; ott a kollégium, ref. főgimnázium és közművelődési ház elhelyezése által tudományos központi telep létesíthető s a közművelődési házban a főiskola nagykönyvtára és múzeuma is célszerűen elhelyezhető, s ezáltal a kollégium régi épületében számos terem felszabadul. Megkeresi tehát a tiszántúli ref. egyházkerületet, mint a főiskola fenntartó hatóságát s a debreczeni ref. egyház presbyteriumát, hogy a szükséges területet átengedni, az átengedés feltételeit meghatározni szíveskedjenek. A Tanácsot pedig megbízta a tárgyalás megindításával, amelynek eredményéről legkésőbb 1908. májusig jelentést vár. A presbyterium már nov. 7-diki közgyűléséből 1388 P.—1907. sz. a. nyilatkozott a megkeresésre. Elvileg kijelentette, hogy kész a lehető áldozatot meghozni a nemes közügy érdekében. De mielőtt a telkek átengedéséről érdemileg határozna, kiküldi Vecsey Imre, Márton Imre, Juhász Ignác, Kazinczy Gábor és Pénzes Sándor presbytereket a feltételek szabatos meghatározására és javaslattételre. Az egyházkerület 1907 nov. 20—23-án tartott közgyűlésében, 339. R. sz. a. határozatával a főiskolai gazdasági és igazgató Tanácsok álláspontjára helyezkedve, úgy nyilatkozott, hogy e kérdést mindaddig nem tartja érdemlegesen tárgyaihatónak, amíg az átengedendő telkek pontosan meg n e m jelöltetnek. Mint említém, foglalkoztunk a közművelődési ház tervezetével is. A Tanács már az előző évben utasította volt a mérnöki hivatalt a palota terveinek és költségelőirányzatának elkészítésére; a Múzeumi Bizottságtól pedig a Múzeum által elfoglalandó termek számára és térfogatára nézve kívánt adatokat. A Múzeumi Bizottság csak a múlt év derekán jutott abba a helyzetbe, hogy a kívánt adatokat összeállíthatta. Július 28-án tartott üléséből Emlékirat alakjában azokat a városi Tanács elibe terjeszthettük. A kultúrpalotában 4 0 — 5 0 évi növekedés elhelyezésére számítva, a következő termek és szobák szükségesek : 1 nagy terem előadások, felolvasások és műkiállítások céljaira, 1 tanácskozó terem, 2 szoba múzeumi irodának és szakkönyvtárnak, 1 szoba a Csokonai-kör irodájának, 1 szoba Műpártoló Egyesületnek, 1 terem Gönczy-Egye2

18 sülét gyűjteményeinek, 1 szoba laboratóriumnak, 7 helyiség múzeumi őr lakásának, 3 helyiség szolga lakásának, 13 terem múzeumi gyűjteményeknek, 1 terem Csokonai-kör ereklyetárának, 3 raktári helyiség. De még ennek előtte a már idézett 472. sz. leiratában a Főfelügyelőség kívánatosnak jelezte, hogv a termeket a város egyrészt a művészi siker, másrészt az adófizető közönséggel szemben fennálló felelősség szempontjából országos pályázat útján szerezze meg. A tervek nem is készültek el ; anvnyival inkább, mert a 10,622—1907. sz. tanácsi határozat dec. 31-ig újabb halasztást adott e tekintetben a mérnöki hivatalnak. A városi Tanács júl. 15-diki üléséből 10,565. sz. felíratával T amelyet a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez és a Főfelügyelőséghez intézett, megkísérelte a kultúrpalota építését támogató állami segély fölemeltetését. Ugyanis amaz 500,000 koronából, amelyet a törvényhozás Ö Felsége megkoronáztatása 40 éves fordulója emlékére kulturházak építésére megszavazott, 150,000 koronát kért. Azonban a Főfelügyelőség e kérelmet ez idő szerint nem találta alkalmasnak arra (816. sz. leirata), hogy mellette állást foglalhasson. Ezek történtek a közművelődési ház ügye érdekében. A kultúrpalota épitési alapja, melyet a házipénztár kezel r 1907 dec. 31-én összesen 23,282 kor. 50 fillér tőkével rendelkezett. Ebből 2687 kor. 19 fill, a kerületi kapitányság helyiségeért fizetett házbér és kamatai ; 20,595 kor. 31 fillér pedig az állami segély első és második részlete s ezek kamatai.

Őskori őrlőkő. Lelőhelye Hortobágyi puszta.

19

II. A Múzeum gyarapodása. Múzeumunk ajándékokból, letétekből, vételekből s rendszeresen folytatott ásatások leleteiből növekedik. Csere igen ritkán fordul elő nálunk, noha számos többszörös példány ajánlva-ajánlj a ezt a módját a gyarapításnak. Az elmúlt évben vásárlásokra leginkább a városi segélyt költöttük ; míg az ásatásokat csaknem kizárólag az állami segély számlájára folytattuk. Abból a célból, hogy a közönség körében magánosokat és testületeket minél nagyobb számmal reá bírjunk arra, hogy a birtokukban lévő múzeumi értékű tárgyakat akár ajándékul, akár letétül a mi gondviselésünk alá helyezzék : igen széles körű tevékenységet fejtettünk ki, úgy a helyi hírlapok segítségével, mint személyes és levélbeli érintkezés útján. Kínálkozó alkalmak idején nem resteltük a fáradságot, hogy bizonyos tárgyak megszerezhetése végett vidékre is kimenjünk. Ide haza pedig folytattuk a házankénti gyűjtést múzeumi szolgánk által, aki csakugyan sok elfogadható régiséget és néprajzi tárgyat kapott. A közönség ajándékozási kedve, hogy mily bőven csörgedező forrása volt 1907-ben is Múzeumunk gyarapodásának, igazolják ezek az adatok : I. Könyvtárunk részére könyvet, füzetet, kisebb nyomtatványt, térképet, kéziratot, oklevelet s egyéb idesorozható anyagot 379, II. a régiségtár részére 766, III. a néprajzi tár részére 295, IV. a képzőművészeti gyűjtemény számára 18 s V. a természetrajzi gyűjtemény számára 236 tárgyat kaptunk ajándékképen. Az ajándékozók nevét csoportonként ide iktatjuk, annak kitüntetésével, ki hány darabot ajándékozott. I. A könyvtár r é s z é r e : Bárányi Lajos (Várad) 1, Báthory János 3, Benedek Gyula (Hajdúböszörmény) 1, Besse István 3, Bódogh Gyula 2, dr. Boldisár Kálmán 1, Budaházy Miklós 1. — Debreczen város könyvnyomdája 119, Debreczeni Aladár 3. Divényi Gyula 11. — Főfelügyelőség 8, Fogarassy N. I I . — Gömörmegyei Múzeum-Egyesület 1, Gréf Sándorné. özv 1, Grósz Nagy Ferencz 2, Gyurányi Alajosné özv. 1. — Hegedűs és Sándor

o CM

Részlet a városi m ú z e u m régiségtárából.

Letzter J. felvétele u t á n .

21 cég 2, Hodossy Sámuel (Földes) 22, Holländer Dezső dr. 1. — Józfea András (Nyíregyháza) 11. — Kallós Elek (Győr) 1, Karácson Árpád bozsoki (Amsterdam. Hollandia) 1, dr. Kardos Samu 2, Kálmánczhelyi Albert 4, Komlóssy Miklós 17, Kondor Zsuzsika 1, Kovács Gyula lakatos 1, Kovács Márton (Hadház) 1. — Lehótzky Tivadar (Munkács) 1, Löfkovits Arthur 24. — Magyar Nemzeti Múzeum 1, Makai Ferenc 1, Maschek Ferencné 1. Márk Endre 2, Máthé Albert 12, Máté József 1, Megyeri Miklós 8, özv. Molnár Mihályné 1, Móricz Pál 1, Múzeumok és könyvtárak orsz. Tanácsa 2. Nagy Árpád (psenyeczki) 1, Nagy Istvánné özv. 3. Nagy József 48-as honvédőrmester 1, Nagy Kálmán postás 1, Nagy Károly 5, Nyiri Ernő dr. 22. — Örmény Múzeum 2. — Rotschnek Jenő dr. 2. — Sárközy Sándor 1, Sipos Dezső 4, Soltész Ferenc 3, Spiegel Miklós 1, Szabó Antal hécei 5, Székely Ferenc Î, Széli Farkas 11, Székely Nemzeti Muzeum 1, Szikszai Ferencné özv. 1, özv. Szilágyi Ferencné 1, Szombathy Ferenc 2. — Tóth Lajos (városi tisztv.) 1, Tóth Pál 1, Törő Jánosné 1. — Zoltai Lajos 5. — Váczi János 2, Varga Juliánná 3 darabot. II. Régiségtárunk részére : Bav János 2, Balassa Sándor 1, Balázs János 3, Bánó Lehel 2, Báthory János 1, Bárándi ref. egyház 2, Betegh Péter (Kolozsvár) 2, Bihartorda községe 1, Bódogh Gyula 1. Budaházy Miklós 1, Czeizig Lajos 43, Csanak István 2, Csapó László (Hadház) 1, Csajkos Géza 1, Csillag Géza 1, Csillag Sándor 1, Csóka Józsefné 1, Csurka Jánosné özv. 1. — Dankó Béla 61, Dávidházy Kálmán 1, Debreczen városa 1. gróf Degenfeld Gusztávné (Téglás) 1, Detrich Miklós 2, Demjén Gáborné özv. (Hadház) 3, Diószegi János 2. Fagyai Miklós 1, Faragó András 1, Ferenczfi József 2, Ferkó Gyula 4, Fischer József 1, Freesz Endre 1. — Gergely Ilona 2, Gombos Miklós 1, Gréf Sándorné özv. 1, Gutfreund Béla és Ervin 1—1, Gyöngyössy Viktor 1, Győríi Józsefné 2. — Hegedűs István 1, dr. Holländer Dezső 1, Horváth Miklós (Hadház) 1. — Ismeretlen nevű 4, J u h á s z János (Sámson) 2. — Kaderász Gyula 2, Karácsony Imre (Földes) 2, Kazár Pál 1. Kecskés Lajos 1, Kerekes Gusztávné özv. 1, Kereskedelmi és iparkamara 1, Keresztessy József 1, Kiss Sándor cipész 4, Kohn Dezső és Zoltán 1—1, Komlóssy Miklós 14. Komor Imre (Hadház) 2, Koncz Ákosné ^ Kozma László 3, Kovács József (Kar-utcai) 2, Kovács Márton (Hadház) 1, Kónya László 4. Lókodi Sándorné (Haláp) 2, Löfkovits Arthur 10. Löfkovits

Márton dr. 1, Löfkovits Stefike 41. — Magyar János (Haláp) 10, Magyoróssv Ferenc 2, Makai Ferenc 1, Máthé Albert 1, Maurer Emiiné (lovassirok mellékleteit stb.) 31, Megyery Miklós id. 2, Megyery Miklós ifj. 4, Mérnöki hivatal 12, Molnár György 35, Mórász Sándor 1, Munkácsi István 1, Müller J á n o s 1. — Nagy Árpád (psenyecki) 8, Nagy Áron 2, Nagy István 1. Nagy József (48-as honvédörmester) 1, Nagy Lajos asztalos (Konyár) 1. Nagy Lajosné (Árpád-tér) 8, Nagv Lőrincné özv. 2, Nagvházy Sándor (Nagycsere) 1, Németh Ferenc 1, Németi Miklós 1, Neudert Richard 1. — Orbán Péter 1, Osztrák-magyar bank Igazgatósága (Bécs) 11. — Papp Ferenc ny. főjegyző 59, Partlii Ferenc ifjabb 4, Pásti János 7, Pásztor Sándor 1, Pongor Ambrus 11, P o r h a m m e r Károly 1, Puchlin Mihály 1. — Bácz Lajos 1. Roth Sándor 1. — Sebestyén Miklós (Nánás) 1, Simon Miklósné 1, Somogyi Károly (Szoboszló) 1, Spiegel Miklós 1, Suba János 2, Suchán Elemér 2, Szabó Antal (hécei) 47, Szabó Ferenc (Balmazújváros) 1, Szabó Gyula (Ottomány) 1, Özv. Szekeres Jánosné 1, Székelyhídi János 2, Széli Farkas 13, Széli Sándor 2, Szilágyi János és neje 1, Szombathy P'erenc 2, Szőllősy Imréné (Földes) 7. -— Tóth Bálint (Nyugati-sor) 20, Tóth Imre (Csillag-u.) 5, Tóth István építész 4. Tóth Juliánná (Földes) 5, Tóth Pál 54, Thurzó Kálmán 11. Thurzó Kálmán és Neudert Richárd 13. — Zoltai Lajos 5. — Vadon Sándor 2, Valdmnnn Sándor 4 ; Vadas Mózes 1, Varga László muz. bizottság tagja) 22, Varga Károly tb. tanácsnok 2, Váczi János 2, Vecsey Viktor 23, Weisz Mózesné özv. 3, Weisz Dezsőné 1, Veress Sándor (Hadház) 1, Weszprémy Kálmán 1, Vékony Zoltán 1, Vértessy Mór (Bihartorda) 1, Wiener Sándor 1. Vincze László 1. III. A néprajzi tár r é s z é r e : Ábrók Miklós (Hadház) 1. — Balogh Mihályné (Csapó-u.) 2, Bánó Lehel 3, Báthory János 2, Báthory Mihály 3, Báránd községe 4, Bártfai Mihály 1, Bede Gergelyné (Hadház) 1, Budaházy Miklós 1. — Gsarnai Etelka és Zsuzsika 1 — 1. — Dalmy Kálmán 1. id. Daróczy Sándorné (Nánás) 4, Debreczeni György 1, Demjén Gáborné (Hadház) 1, Dezső Antal (Saáp) 1, Diószegi J á n o s 1. — Erdődi Mihályné özv. 1. — Farkas Gábor (Hadház) 1, Földes községe 3. — Gombos Miklós 1, Györfi Józsefné 2. — Haranghy György 1, Hadház városa 3, Holländer Dezső dr. 1, Hűse István 1. — Kaba községe 6, Kalmár Lajos 1, Kádár Istvánné özv. 1. Kálmán Andrásné özv. 1, Keresztessv Mihályné özv. 1, Kenéz Sámuel (Földes) 1, Kiss Gábor 1.

24 Kiss Gábor (Csillag-u.) 1, Kiss András (Hortobágy) 1, Kiss Lajos (Mester-u.) 2, Kiss Lászlóné (Földes) 1, Komlóssy Miklós 8, Komor Imre (Hadház) 1, Kovács István (Teleki-u.) 1, Kovács József (Földes) 1, Kovács Jánosné Tőkés Róza 2, Kovács Lajosné (Timár-u.) 2, Kovács Józsefné Nvitrav Karolina 5, Kóti Je?emiás (Hadház) 1, Körösi János 1. — Löfkovits Arthur 1. —=• Madarász Lajos 1, Magyar János 60 (ezüstneműek), Makai Ferenc 2, Matkó Ferenc 2, Máté József 2, Mikó József 3, Morvainé Kovács Eszter 1, özv. Molnár Józsefné 1, ifj. Móricz Pál 2. — Nagy Balázs (Püspökladány) 1, Nagy Istvánné özv. (Csillag-u.) 1, Nagy Józsefné özv. (Nvil-u.) 1, Nagy Lajosné öreg (Kaba) 2, Nagy Lajosné (Árpád-tér) 1, Nagyiday Gergelyné özv. (Földes) 2. — Ormós Rózsika 1. — Papp Ferenc ny. főjegyző 6, Papp Gábor (Hajdúnánás) 4, Pinczés Imre 3. — Rácz Gábor (Poroszló-puszta) 3, Rácz Imre (Késes-u.) 1, Rácz Sándor 2, Robicsek Ignác (Földes) 2. — Sáp községe 1. Sápy Albert és József (Földes) 1-—1, Simon Györgvné (Szepes-puszta) 3 ; Simon György és Miklós 25 (túlnyomólag régi lószerszámok és gazdasági eszközök), Simon Miklós 1, Somogyi Károly (Szoboszló) 1, Süvöltős Sándor id. 1, Steiner Farkas 1, Szabó Antal héczei 1, Szabó József esk. (Földes) 1, Szakácsi Jánosné 2, Szathmáry Gedeon (Báránd) 2, Szathmáry Sándor (Báránd) 6, Szekeres Jánosné özv. 10, Székely Jánosné 10. Széli Farkas 11, Szilágyi Gáborné özv. 1, Szőllőssy Imréné (Földes) 1, Szűcs Lajosné 1. — Takács Károly 1, Takács Sándor (Pacsirta-u.) 2, Tóth István építőmester 1, Tóth Lajos (Vígkedvű Mihálv-u.) 2, Tüdős Kálmán dr. L — Urbáni Ferencné 1, Varga Lajos (Méliusz-tér) 7. Varga László 3, Varga Sándorné (Csillag-u.) 1. Vincze László 1 tárgyat. IV. Képző- és iparművészeti gyűjteményünk számára : Borsovav József 1. — Csóka Imréné özv. 1. — Debreczen városa 1» — Fazekas Lajos 1. —• Gaszner Károlyné özv. 2. — Könyves Tóth Mihály dr. 1. — Lókó Józsefné özv. 1, Löfkovits Márton dr. 1, Psenyeczky Nagy Sándorné 1, Sesztina Lajosné özv. 1, Simon Miklós 1, Somogyi Sándor 1, S. Szabó József 1. — Thurzó Kálmán 2. — Vadon Sándor 1, Varga Juliánná 1, Vecsey Viktor 1 tárgyat. V. Természetrajzi gyűjteményünknek Herman László 1, Porhammer Károly 8, Sesztina Lajosné özv. 225, Széli Farkas 1, Varga László 5. Igen erősen szaporodtak gyűjteményeink letétekből. Évi gya-

rapodásunknak több mint fele letétekre esik; szám szerint 3753 db. Egvedül besennyei Széli Farkas nyug. kir. táblai tanácselnök örök letétje 3335 darabból áll. A letét zömét 1819—1906 közé esö időben kiadott, túlnyomólag debreczeni vonatkozású gyászjelentés alkotja. Családtörténeti szempontból igen érdekes gyűjtemény még akkor is, ha belőle a duplumokat, körülbelül ezret, kiselejtezzük. E letéthez tartozik 49 néprajzi, 5 kultúrtörténeti és 8 képzőművészeti tárgy ; amazok néhány darab pásztoréletbeli eszköz kivételével régi formájú debreczeni cserép-pipák és pipa-mintázók. A Főfelügyelőségtől mint állami letétet ajándékul kaptuk a dr. Térey Gábor szerkesztésében megjelent „Modern Festők" című díszmunka 1904., 1905. és 1906. évi folyamait 226 műlappal. Ugyancsak letétül helyezett el nálunk Hajduvármegye 7 őskori leletet, köztük egy szép nagy urnát Egyekről ; Hajduhadház városa hóhérpallost, középkori sarkantyúkat és egy nyakkalodát ; Hajdúnánás városa XVII. századbeli huszársisakot ; a bihartordai ref. egyház Bocskai idejéből való kis harangját ; Földes község 1715-beli címeres pecsételőjét ; Kaba községe ős- és középkori edényeket, sarkantyúkat, 1759-ben készült bírói csengettyűjét, s az ottani ref. templom régi katedráján állott, fából faragott pelikán családot. Magánosok közül : Hódy Zoltán kereskedelmi iskolai tanuló 12 darab régiséggel növelte gondviselésünkre 1906-ban bizott gyűjteményét. Nagy Endre gimn. 7. osztálybeli tanulótól is csinos gyűjteményt fogadtunk el letétül. E gyűjtemény 26 db. régiségből, 93 db. vegyes éremből és 7 db. néprajzi tárgyból áll. Vásárlások által régiség- és néprajzi tárunkat igyekeztünk fejleszteni. Könyvtárunk gyarapítására csak annyiban költünk, amenviben a kezelésnél nélkülözhetetlen szak- és segédkönyveket megszereznünk kell, vagy pedig mulasztást követnénk el, ha debreczeni vonatkozású, esetleg Debreczenben nyomtatott ritkább régi könyvek megszerzésére kínálkozó kedvező alkalmakat elszalasztanók. Ebből a szempontból vettük meg Szenczi Molnár Albertnek Calvin után fordított „A Keresztyén Religióra és igaz hitre való tanítás" című, 1624-ben nyomtatott könyvét, valamint Szilágyi Márton debreczeni professornak „Pholosophia ad usum Scholarum praesertim Debrecinae applicata" című munkáját, mely 1678-ban jelent m e g ; továbbá Jókainak „Egetvívó asszonyszív" című regényét, melynek szereplői debreczeniek s melynek forrásául használt XVIII. századbeli összes kéziratokat ajándékul kaptuk besennyei Széli Farkastól.

26 Szakkönyvtárunk számára megszereztük a Numizmatikai Közlöny 3, az Archaeologiai Értesítő 12 régibb évfolyamát; továbbá Resch Adolf : Siebenbürgische Münzen und Medaillen" c. művét s Réthy László „Corpus Nummorum Hungáriáé" c. művének II. Részét. A vétel útján szerzett könyvtári anyagba számíthatjuk a múzeum fényképező gépjével csinált felvételek negativ lemezeit és az ezekről vett másolatokat is. A gép és legelső felszerelései, kellékei árán kívül 1 a fényképező szerek egész évi számlája 105 korona 67 fillért tevén, ezzel, valamint könyvkötési költségekkel együtt a könyvtári csoport gyarapítása 329 kor. 67 fillérbe került. Ebből 20 koronát fizettünk állami segélyből. Az ekként szerzett tárgyak száma pedig, ha az alapító tagsági illetményül kapott folyóiratokat is ide sorozzuk : 35 könyv, füzet, kisebb nyomtatvány és 191 fénykép. A vásárlás utján szerzett régiségek közt vannak : két bronzkard Téglásról, egy tövises korongú bronzcsákány hatházi Poroszló pusztáról, egy még eddig a maga nemében páratlan, igen szép bronzkard, egy igen díszes, a gaurai kincscsel vetekedő korongos harcifejsze, egy ritkább formájú, ugyancsak diszített harcifejsze s kilenc egyszerűbb, de teljesen ép és különböző alakú harcifejsze Hajdúsámsonból (ezeket Farkas Gábor ottani birtokos tanyáján lelték) ; egv nagy bronzcsákány és tokosvéső Debreczenből ; népvándorláskori kisebb aranyékszerek Kábáról. Szoboszlóról ; díszes gerezdesbuzogány ismeretlen helyről ; céhemlékek Debreczenből ; külömböző hazai és külföldi érmek a Numizmatikai Társulat éremvásárjából és árveréséről. így szereztünk 33 db. őskori-, 27 db. középkori régiséget s 87 db. érmet és pecsételőt, összesen 428 kor. 43 fillérért, amelyből állami segély terhére 160 kor. 14 fillér esik. Múzeumunk a költségek eredetét tekintve, három rendbeli régészeti ásatás által öregbítette régiségtárát. I. Állami segélyből ásattunk : 1. a lóversenytér és a honvéd-barakok közt, ahol 12 sirt találtunk, a régibb középkorból való szegényes mellékletekkel ; ugyanitt őskori tárgyak is kerültek elő. Az ásatás ápr. 15—20. közt folyt. A költségek 78 kor. 70 fillérre rúgtak ; 1 A 18X24 icm. kettős kihuzattal bíró fényezett diófa kamara, kettó's kazettákkal, Hüttig-féle kettős anastigmát Loyd f. 6.8-as objektívvel, összehajtható állvánnyal, vászon táskával, egyéb kellékekkel, első használathoz való szerekkel, sötétkamarai berendezéssel Ruzicska Gyula helybeli cégnél -845 kor. 51 fillérbe került.

27 2. Hortobágyon, az Árkuspartján, a Faluvéghal mával áltálellenben bronzkori telepen lakóhelyek maradványai kerültek elő. Legbecsesebb leletünk innen egy idol. Ásatás ideje május 6—8. Költségek 31 kor. 18 fillér. 3. Hadházi Poroszló pusztán különböző helyeken kísérleteztünk. csaknem eredménytelenül. — június 5—7-én. Költségeink 4 8 kor. 62 fill. 5. A halápi telek szabályos elrendezésű apró halmai közül megásattunk négyet, aug. 13—15-én; s kutattunk a halápi Maurerféle bronzkori-telep szomszédságában, ugyanakkor. A leletek csekély értékűek s nem állanak arányban az ásatás 2 3 korona 24 fillér költségével. 5. A hajdusámsoni majorsági földön, Maurer Emil és neje vendégszeretetét élvezve, aug. 28—29-én honfoglaláskori lovassirok és bronzkori-telep emlékeit kerestük. E helyről Maurer úréktól annak előtte már két ízben kaptunk lovassirokból való érdekes, sőt értékes mellékleteket, köztük Romanos és Christophoros bizánci császárok átlyukasztott aranypénzét. Tavalyi ásatásunk főként bronzkori edényekkel fizetett kielégítő módon. Kiadásaink 16 kor. 54 fill.-re rúgtak. 6. Debreczentöl nyugotra elvonuló kettős halomsorban, Szepespusztán négy. az Ujosztású földön egy halmot ásattunk meg, szeptember 23—okt. 3. között. A megásott halmok magassága 2"5—5 méter közt változott. Egy kivételével mindegyik halom szívében találtunk 1. 2, sőt 3 sirt, igen-igen elporladt emberi csontokkal, minden melléklet nélkül. Ormós József újföldi 5 méter magas halmában talált csontváz vastag fatörzsből vájt koporsóban feküdt. Szepes pusztán az ásatást vezető múzeumi őr egész héten át Kenyeres Károly, majd Simon György földbirtokosok szives vendégszeretetében részesült. Egyidejűleg próbaásatásokat csináltunk a lóvásártér közelében, honnan bronz- és keltakori ízlésű edények, edénytöredékek kerültek elő. Az ásatási költségek 199 kor. 88 fillérre rúgtak. Az egyeki ásatásokat egyelőre elhalasztottuk. Mindezen ásatásokról a múzeum őre térképekkel, rajzokkal és fényképekkel illusztrált külön kimerítő jelentést szerkesztett a főfelügyelőség számára. II. Városi segélyből kezdtük felkutatni május 10—11-én a váradi Hegestrum által említett zárni apát templomának helyét a Hortobágyon. Meg is találtuk a jókora nagyságú egyház északi- és

•29 köríves szentélye falainak téglából rakott fundamentomát. Két napi költségünk 22 kor. 54 fillér. A tanács e kísérletet nemcsak nem kifogásolta, hanem 12,130—12,299/1907. sz. határozattal megengedte, hogy a város pénzéből a templom dombját, annak rendjemódja szerint, egészen felkutassuk. Minthogy azonban később a mezei munkák miatt azon a néptelen földön napszámosokat nem kaptunk, az ásatás folytatását a következő évre halasztottuk. III. Debreczen város egyházi és világi jeles férfíai sírhelyeit és emlékeit kutató bizottság költségén múzeumunk okt. 4—11. napjain ásatott a Kossuth-utcai temető szélső nvugoti nagydombján is, azon a helyen, ahol m á r emberemlékezet óta Comáromi Csipkés György síremléke s egy másik felíratnélküli szarkofág látható, amely szarkofágot a szájhagyomány Méliusz Péterének tartja. Az ásatásról a múzeumi őr külön jelentést írott. Itt csak azt említjük meg, hogy az ezen alkalommal talált leleteket (gvürüket, pártákat, ruhafoszlányokat, csipkéket és három síremléket) múzeumunk vette gondviselésébe. A párták és ruhafélék, miután alapos kitisztítást igényelnek, egyéb dolgaink miatt még nem lajstromoztattak. Az ásatást jövőben folytatni fogjuk. Az eddigi költségek 175 korona 04 fillérre rúgnak. Egész éven keresztül ásatásból 189 őskori és 134 középkori tárgygyal gazdagodtunk. Tekintélyes összeget, 744'24 koronát fordítottunk néprajzi tárgyak vásárlására. Ebből 290 korona állami, 454'24 kor. városi segélyre esik. Benne foglaltatnak a vidéken eszközölt néprajzi gyűjtésnél felmerült utazási, élelmezési és szállásolási, egyébiránt igen mérsékelten számított kiadások is. Megjegyezzük, hogy a Múzeum őre úgy az ásatásokat, mint szorosabban véve a régiségtár gyarapítása érdekében tett vidéki utazásokat is felhasználta néprajzi gyűjtésre. Azt is megemlítem, hogy vidéken a néprajzi gyűjtés körül igen sok nehézséggel kell megküzdenünk. arról nem is szólva, hogy falun megesett velem, hogy nem kaptam ebédet, sem fuvarost, aki a harmadik faluba átal vigyen. Az első nap rendesen eredménytelenül múlik el tudakozódásokkal. De legtöbbször a kérdezett dolgok felöl teljesen tájékozatlanok azok is, akikhez útbaigazításért fordulunk. Maga a köznép pedig általában bizalmatlanul, nemescélú törekvéseinket meg nem értve, kicsinylő lenézéssel fogad. Némelyek pedig azt hiszik, hogy a véletlenül nálok megtalált

30 ütött-kopott régi tárgy, aminek ök addig semmi értéket nem tulajdonítottak, most már — hogy Múzeum számára keresik, — Isten tudja mennyit ér s hallatlan árakat követelnek érette. Valóban sok lemondásra, türelemre, kitartásra készen és diplomata fogásokkal, fortélyokkal felszerelve kell minden ilyen gyűjtőnek út?a kelni. Ezeknek előrebocsátása után röviden ismertetem múlt évi néprajzi gyűjtésünket. 1. Márc. 8-án Kábán voltunk. Löfkovits Arthur igazgató és én, tulajdonképen azért, hogy Kaba községe lététéit átal vegyük. Egy községi hajdú kalauzolása mellett számos háznál megfordultam : de alkalmas tárgyat vagy nem találtam, vagy nem adták pénzért se. Ajándékul kaptam egy szépen faragott, ólomöntéssel diszített talpas rokkát. 2. Márc. 23—24-én Nánásra mentem a várostól felajánlott régi huszársisak átvétele végett. Ifjabb Móricz Pál író és Sebestyén Miklós rendőrkapitány társaságában kutatva, ajándékul néhány szép néprajzi tárgyat szereztem. Ugyanott egy már beépült régi temető helyén még látható hatalmas síremléket vizsgáltam meg, amelynek felirata azonban, néhány betű kivételével, teljesen lekopott. Ugv látszik, a XVII. század második felében emelték valamelyik előkelő. gazdag nánási nemes úrnak. 3. Május 25-én d. e. Tégláson parasztházaknál s a Degenfeld grófok gazdasági udvarában, majd d. u. Hadházon néhány magánháznál puhatolóztam néprajzi tárgyak után. Utóbbi helyen a községházán néhány régiséget fedeztem fel, amelyeket később kérésünkre letétül a képviselőtestűlet át is engedett. Az ottani ref. egyháznál őrizett régiségek megszerzése véget tett kísérletünk még nem vezetett eredményre. Hadházra május 31-én ismét kimenvén, néhány tárgyat, köztük XVIII. századbeli cintálakat s egy cifrázott régi mangurlófát vásároltam. Mindkét helyről előjegyzésbe vettem festett tulipános bútorokat. Hasonló célból jul. 11-én harmadszor is kiszállottam Hadházra. Inkább régiségeket, mint a néprajz körébe tartozó tárgyakat kaptam. Régi tipusú házakról fényképfelvételeket csináltam ; a temetőben néhány tipikus fejfát lerajzoltam. 4. Jun. 7-én a Poroszló-pusztai ásatás idején átalmentem Bökönybe. A községi jegyző által mellém rendelt kalauzzal minden eredmény nélkül jártam fel néhány kiszemelt házat. 5. Jun. 17—22. között Földesen, Sápon és Bárándon házaltam, — egész szekérre való szállítmányt tevő jó eredménynyel.

31 Pénzért és ajándékul különösen Földesen és Bárándon (utóbbi helyen Futó József községi jegyző kalauzolt lekötelező előzékenységgel) számos régi paraszti bútort, pásztor készséget, régi házi eszközt stb. gyűjtöttem. Fényképező gépünknek is volt dolga elég. Ez alkalommal vásárlásokra összesen 113 kor. 48 fillért költöttem. 6. Hajdúböszörményt két ízben, jún. 28-án és júl. 5-én fogtam vallatóra. De talán mert már az igen szorgos munkaidő a földmívelő népet nagvobbára a mezőn tartotta, sovány eredménynyel tértem vissza. A nagy hajduvárosnak különösen a gör. kath. vallásúaktól lakott részén keresgéltem, akik konzervatívabbak, mint református vallású s jobbmódú zöme a lakosságnak. De a régebben pásztorkodott legöregebb „oroszok" házából is üres kézzel jöttem ki. 7. Júl. 23-án a Hortobágyi pusztára kerítettük a sort. Az Arkusvize közelében fekvő szásztelki, faluvéghalmi pásztortanyákat, valamint a kövesházi csőszházat már a zárni ásatás alkalmával felkutattuk s ami érdemeset találtunk, akkor megvettük. Ezúttal Farkas Albert mátai biztos előzékeny kalauzolása mellett a puszta északi részét, meg a juhjárást szemeltem ki gyűjtési térül. Amoda, az úgynevezett Csunyaföldre sohsem vezeti a város a hires pusztát látogató idegeneket. Tehát gondoltam : ott amatőr gyűjtők még nem tarolták le teljesen a mezőt. De bizony a csunyaföldi pásztoroknak sem avasabbak a szokásaik. Vásári és gyári az ő tanyáikon is minden evő-, ivókészlet, tűzszerszám és toaletteszköz. Elvétve mégis találtam nekünk való jó tárgyat, a mátamegetti, papegyházi és kungyörgyi gulyás-, illetve csikóstanyáknál : ivótülköt (1869-ből), késhüvelyt, varrótáskát, lapickát, bornyuorráravalót, 1848-ban készült tükrös beretvatartót, pillangós késhüvelyt, átalvetőt (kengyeles csikósnyerget). A juhásztanyákon is vettem pár hasonló tárgyat ; de már tergenyét (szamárravaló nyerget) hasztalan kerestem. A munkarend értelmében figyelmemet ki kellett volna terjesztenem a hortobágyi pásztornép nyelvészeti kincseire is. Azonban úgy éreztem, hogy ezt a feladatot nálam, aki nyelvészettel sohasem foglalkoztam, jobban teljesítheti ahhozértő egyén. Minek kontárkodjam bele a más m e s t e r s é g é b e ? ! 1 Nem ugyan a Hortobágyon. nem is pásztoroktól, hanem a debreczeni Kereskedelmi- és 1

Egyébiránt különféle hortobágyi dolgokról (legeltetési szokások, felügyelet, gulyák, ménesek, nyájak elosztása, pásztorok közti rangfokozat stb.) ezelőtt 3 évvel terjedelmes ismertetést írtam Kovács József polgármester megbízásából, Herman Ottó részére.

iparkamarától, a főfelügyelőség szakvéleménye és beleegyezése alapján, vettünk teljes csikósfelszerelést : felöltöztetett bábot és lószerszámokat. 8. Szeptember 11-én a bárándi ref. egyház presbitériuma által nekünk felajánlott XVIII. századbeli úrasztali boroskantfsók átvétele végett ismét a Sárrét szomszédságába útaztam. E kirándulást néprajzi gyűjtéssel kötöttem össze. Sőt iparművészeti tárgyak kutatására is figyelmet fordítottam. A templomokban régi faragott szószékekről és úrasztali edényekről, térítőkről fényképeket vettem. Ezeket másként nem lehet megszereznünk. Püspökladányon félnapig keresgéltem a községházán ajánlott házaknál. A zsákmány két régi tányér. Szép asztalosmunka a ref. templom katedrája, a múlt század elejéről. Az úrasztali ezüstpoharak mind a múlt században készültek. Közönséges ötvösművek. Egy barokízlésű kenyerestányér 1764-ben készült. Régebbiek a bortartó fedeles, nagy ónkancsók. Egyiknek fenekén ez olvasható: „NAGH MIHA_ ÉS VETESI

IAN0S az Isten dicosegere attak az P, Ecclesianak 1666 LADANII" Négv más kancsó 1714., 1726. és 1732-ben készült. Figyelmet érdemel .egy 1741-ben himzett űrasztali terítő. Ugyancsak Ladányon, egyik előkelő régi családnál, amely számos főbírót és kurátort adott a községnek, két nemesi levelet láttam. Egyiket I. Rákóczi György adta, 1645-ben, Barany J á n o s n a k ; ezen a címerkép helye üres s a kihirdetés feljegyzése is hiányzik róla. A másikat Baranyay Mihály, István, Pál és János kapták Leopold királytól; 1693-ban. Címerkép : Fehér lovon vágtató vitéz, kezében kivont karddal. Kihirdették a szabolcsmegyei Tasson, 1694-ben. Bárándon a már említett s 1797-ben készült fehérmázas, virágos agyagkancsókon kívül kaptam egy régi akómérő vasat. A ref. templom barokízlésű, aranyozott szószéke a XVIII. század végén épült. Értékes az egyház reneszánsz ízlésű nagy, ezüstfedeles kancsója. Rajta se felírás, se évszám, csupán ötvösjegy. Másik ezüstpoharat Tordai Ferencz ajándékozta a V^ V bárándi ekklésiának, 1651-ben. Eredeti nemes alakjából azonban 1765-ben kivetkeztették. Két más pohár 1798-ban és 1843-ban készült. Bárándon alkalmam volt megismerni II. Mátyás király által Futó Jakab és Mihók Pál részére 1609-ben kiadott s Szatmárvármegye közgyűlésében kihirdetett címeres nemesi levelet. Ugyanott értesültem, hogy a bihartordai ref. egyháznál Bocskai István idejéből való kis harangot őriznek. Nosza siettem Tordára. Vértesi Mór lelkész az 1604-ben

33 öntött haranggal csakugyan megbiztatott; sőt a debreczeni lovas nemzetőr-sereg pecsételőjét nekünk ajándékozta. Tordáról elhoztam egy 48-iki nemzetőri lándzsát. Onnan Földesre gyalogoltam, hogv magamhoz vegyem a község 1715-beli címeres pecsételőjét, melyről, mint letétről, elismervényt adtam. A lelkészi lakon lefényképeztem az úrasztali szent edényeket és térítőkét. Az edények közül inkább régiségénél fogva érdemel figyelmet egy-kettő. Egy később megnagyobbított kis ezüsttányér az igen viszontagságos életű Rápóti Mihály papsága idejéből, 1679-ből való ; más nagyobb cintányér 1715-ben, egy kis ónkanna pedig 1690-ben készült. A többi edények újabbak. Feltűnő egy lenvászonból, 1726-ban csinált abrosz ; közepén nemesi címer, sarkaiban szőlőfürtök, szegélyén az ajándékozó Szentgyörgyi Erzsébet neve s bibliai mondások vannak ezüsttel kihimezve. Bordóbársony, aranynyal gazdagon hímzett s igaz smaragdokkal ékesített másik nagy asztalterítőjök 1843-ban készült. Ebből az időből való a templom szép k a t e d r á j a is. Földesről még Kabát ejtettem útba, ahol Bárándon ajánlott jómódú házakat kerestem fel bizonyos néprajzi tárgyak és 48-iki ereklyék megszerzése végett. Egyik háznál a gazda n e m volt otthon, másiknál nem tudtunk megegyezni. Kábáról üres kézzel indultam haza. Nagyobb számmal vettünk néprajzi tárgyakat a debreczeni zsibvásáron, hová a környékbeli falvakról is sok ingóságot behordanak. E zsibvásárnak mi állandó látogatói voltunk. Néprajzi tárunk vétel útján 214 darabbal növekedett s ez mind a magyar népéletet jellemzi. E szerzeményben képviselve vannak : lakóházbeii és konyhai berendezesek, gazdasági eszközök, pásztorkészségek, kismesterségek szerszámai és készítményei ; öltözetfélék, Csakhogy ez utóbbiak nélkülözik azokat a jellemző hímeket, amelyek más vidékeken a magyar parasztnők Ízlését és kézi ügyességét dicsérik. Ilyen szép, régi hímzéseket annyi puhatolózás után sem találtam a bejárt falvak közül egyben Iparművészeti gyűjteményünket vétel útján csupáp múzeumunk épületét ábrázoló phototypiai dúccal gyarapítottuk. Természetrajzi tárunk számára pénzért semmit n e m veszünk. Ennek ilymodon való gyarapítása nem is feladatunk. Múzeumunk múlt évi összes gyarapodását az alábbi kimutatás tünteti elő. 3

Sorszám

Állami segélyből szereztetett

I 1

Könyvtár

Állami letét

2

3

Városi segélyből' szereztetett 224

Ajándék

379

Egyéb letét

! Összesen ••

34

3873

3265

• 2

Régiségtár

3

Néprajzitár

4

Képzőművészeti gyűjtem. .

5

Természetrajzi gyűjtemény Összesen :

E gyarapodás folytán anyaga 1907 végén ez : 1. Könyvtár a) b) c) d) e) f) g)

330

140

766

191

1427

43

171

295

60

569

1

18

8

253

226

236

236

375

229

múzeumunk

536

1694

3524

6H58

gyűjteményeinek

egész

:

könyvek hirlapok apró nyomtatványok térképek kéziratok oklevelek egyéb könyvtári anyag (fényképek, hasonmások)

900 db. 82 „ 3415 „ 36 „ 326 „ 160 „

Összesen . . . Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben

5310 db.

2. a) b) c) d) e)

391

„

3873 db.

Régiségtár.

őskori régiségek római régiségek közép- és újabbkori régiségek modern kegyeleti tárgyak érmek, pénzjegyek, pecsételők

897 db. 46 . . . .

1186

. . . .

247 4867

Összesen . . . Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben

7243 db. 1427 db.

35

3. Képrajzi a) b) c) d)

gyűjtemény

:

magyar néprajzi tárgyak hazai nemzetiségek néprajzi tárgyai . . külföldi félmüveit népek tárgyai . . . . primitív népek néprajzi tárgyai . . . .

Össsesen . . . Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben 4. Képzőművészeti

gyűjtemény

1186 db. 16 „ 15 „ 6 „ 1223 db. 569 db.

:

a) szoborművek b) festmények c) kézirajzok, metszetek cl) modern iparművészeti tárgyak

25 db. 64 „ 62 „ 237 „

Összesen . . . Gyarapodás az előző évvégi állapottal szem" ben

388 db.

5. Természetrajzi

yyűjtemény

253 db.

:

a) állatok és állatkészítmények b) növények c) ásványok és kőzetek

303 db. 13 „ 205

Összesen . . . Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben

521 db. 236 db.

Összegezés : 1. 2. 3. 4. 5.

Könyvtár Régiségtár Néprajzi gyűjtemény Képzőművészeti gyűjtemény . . . Természetrajzi „

.

Összesen . . . Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben

5310 db. 7243 „ 1223 „ 388 „ 521 „ 14,685 db. 6358 db.

3*

Ételtartó edény csontvázas sírból. Lelőhelye Egyek.

37

III. A Múzeum látogatói. Múzeumunk hetenként kétszer van nyitva. Vasárnap délelőtt 10—12 és szombaton délután 2—4, illetve nyáron 3 — 5 óra közt. A Múzeum őre, amennyiben hivatalos dolgai ebben nem akadályozzák, kivételesen egyes, különösen vidéki látogatóknak és iskolák növendékeinek, ha csoportosan és tanáraik vezetése alatt jönnek, rriás napokon is megnyitja a Múzeumot. A látogatásért belépti díjat nem szedünk. Tapasztalás szerint őszi és téli hónapokban többen jönnek látogatók, mint tavaszszal és nyáron. Tavaly hozzávetőleg hétezren nézték meg múzeumunkat. Testületileg jelentek meg a ref. felsőbb leányiskola II. osztálya — és a róm. kath. főgimnázium III. A) és B) osztályabeli növendékek, amazok Rácz Erzsébet, emezek Varjú János, Szalay József és L. Leszczynszki Kornél tanárok vezetése alatt. Látogatóink közt tisztelhettük a következő urakat : Szalay Imre, a nemzeti múzeum igazgatója, h. felügyelő jan. Dr. Bátky Zsigmond, a nemzeti múzeum néprajzi osztályának őre márc. 24. Mihalik József, a főfelügyelőség előadója ápril 6., 7. Bella József, temesvári városi tanácsnok. Berkeszi István, a délmagyarországi múzeum őre aug. 1. Radisics Jenő, az orsz. iparművészeti múzeum igazgatója, felügyelő aug. 2. Fejérpataky László dr. orsz. felügyelő aug. 25. Lehóczky Tivadar történettudós, Munkács, okt. 22. Herman Ottó, az orsz. ornithologiai intézet igazgatója nov. 4. Ezen jelentést bemutattuk a Múzeumi Bizottság 1908 febr. 10-én tartott ülésében, amely azt elfogadván, kinyomatni és a Múzeumok és könyvtárak orsz. Felügyelőségéhez, valamint a városi Tanácshoz fölterjesztetni rendelte.

Löfkovits Arthur,

Zoltai Lajos,

múzeum-igazgató.

múzeumi őr.

Óskori aranyékszer. Lelőhelye H a l á p .

AZ E L Ő T É R B E N M É L I U S Z , A H Á T T É R B E N K O M Á R O M I GY. S Í R K Ö V E .

II.

ZOLÏAI LAJOS MUZEUMÜR

JELENTÉSE MÉLIUSZ PÉTER SÍRJA KERESÉSÉRŐL.

TARTALOM

: Elöljáró beszéd. Méliusz síremléke és szobra felállítása irányában megindult első mozgolódás, 1873. Révész Imre tanulmánya Méliusz sírjáról. Kom lossy Arthur alapot gyűjt Méliusz s a többi jelesek emlékei felkutatására, 1803. A városi muzeum vállalkozik a sírhelyek keresésére, 1907. Leírása a nagy dombnak, melyen a Méliusznak tartott síremlék áll, két más síremlékkel együtt. Méliusz síremléke körül találVsírok leírása. Az ásatás eredményei. Feleletek Révész Imre történelmi kérdéseire.

JELENTÉS MÉLIUSZ PÉTER SÍRJA KERESÉSÉRŐL. Inspicis hanc molem lapidum, nec tergis ocellos Pectus habes durum, d u r a q u e corda geris, Publica cur patriae non defies damna, nec ullo Prosequeris luctu? Saxea corda geris. Félegyházi

Tamás s í r i r a t á b ó l .

(Bod : T y m b a u l e s . 29. 1 )

Elöljáró beszéd. A Kossuth- (régen Czegîéd-) utcai „nagy t e m e t ő " 1 hihetőleg a debreczeniek legrégibb temetkező helye a városon kívül. Okiratilag nem igazolhatjuk, csak sejtelemből következtethetjük, hogy eleink ezt a homok-dombos területet fogták fel köztemetőnek legelőször a város kerítésén kívül, amikor elhagyni kezdték a templomok és kolostorok körül való temetkezésnek az első királyok — Szt. István és Szt. László — idejéből eredett szokását. Ezt az időt sem határozhatjuk meg közelebbről. De bizonyos, hogy a református Debreczen lakosságának igen tekintélyes része ebben a temetőben találta meg a halál után következő nyugodalmat ; különösen pedig e helyen vált porrá Debreczen legtöbb nagy emberének földi része. Hitjavítók, tudósok, írók, prédikátorok, professorok, bírák és senátorok. Akiknek elméjök fénye az egész országot beragyogta, akik ezer veszély között bölcsen és erős kézzel kormányozták a „debreczeni respublica" hajóját s akiknek halálát egész város és egész ország gyászolta. Valamennyied Debreczennek ma is büszkesége — dicsekedése. Mégis az utódok e nagyok hamvaival megszentelt s áhítatos kegyeletre serkentő földet nem becsülték meg, úgy, amint illett 1

így nevezi pl. az 1683. évi Diárium. Városi levéltárban.

42 volna. A síremlékeknek se viselték gondját. Hálátlan közönnyel segítettek a pusztításban a követ is megemésztő időnek. A legrégibb sírkövek közül egy-kettő, a XVIII. századbeliek közül sem sokkal több dacol még az enyészettel a kerítetlen temetőben. A legelőkelőbb polgár-családokéi közül a Baranyiaké, Doboziaké, Domokosoké, Domjánoké ; a nagy papokéi közül Komáromi Cs. György szarkofágja ; meg egy másik felírás nélkül való, amelyet a hagyomány Méliusz Péter püspökének tart.

Méliusz síremléke és szobra felállítása irányában megindult első mozgolódás. 1873. A debreczeni ref. társadalom Méliusz halála 300-dik évfordulójakor, 1872-ben e retormátori tevékenységű, kitűnő papja emlékezetét ünnepelvén, — mozgolódás indult meg a temetőben új síremlék, bent a városban pedig szobormű felállítása, esetleg a Méliusz nevét viselő valamely egyházi vagy főiskolai célokat szolgáló alapítvány tevése irányában. A sírkő felállítását a presbitérium vállalta magára persely- és házankénti gyűjtések megindításával a szobor költségeinek, esetleg az alapítvány tőkéjének összehozását az egyházkerület vette a kezébe s elrendelte, hogy „egyházunk s felekezetünk ezen bátor harcosának, hitvédőjének, a tudomány s vallásos meggyőződés rettenthetetlen bajnokának emléke megörökítése céljából alkalmilag évről-évre gyűjtéseket rendezzenek a kerület gyülekezetei". Sőt e törekvést, minthogy Méliusz hatása az egész magyar nemzetre kiáradt, a többi egyházkerületek pártoló figyelmébe ajánlotta. 2 Mindkét célra gyűltek is az adományok : a hálás emlékezel fillérei. A debreczeni gyülekezet tagjai a síremlékre 619 frt. 41 krt, a szoborra 206 frt-ot adakoztak. 1876-ban az angol prot. nők is küldtek 3 font sterlinget. 3 A presbitérium már 1873-ban küldöttséget bízott meg a sírkő feliratának és helyének megállapítása végett. Elnöke Révész Imre, tagjai Komlóssy Imre és Armós Bálint voltak. Mindhárman régóta néhaiak. De a feladattól Révész Imre — a történetbuvár — külö1 Debr. ref. egyh. jkve. 1873. 178. Tiszántúli egyházker. jkve. 1873 ápr. 78. sz. 3 Debr. ref. egyh. Gazdas. bizotts. jkve. 2

4a nősképpen húzódozott. Egyszer azt írta a küldöttség összehívását sürgető Ármós Bálintnak : „hogy ezen ügy ez idő szerint célszerűen meg nem oldható, mert egyrészről nem csekély nehézségű történelmi kérdést kell előbb tisztázni, másrészről pedig a begyűlt összeg is nagyon kevés az egyház méltóságának megfelelő sírkő felállításához". 1 Révész Imre ilyen értelmű jelentést adott be 1874-ben az egyháztanácshoz. Sőt ebben azt az eszmét is felvetette, hogy a régi Debreczen által Méliuszhoz hasonló módon tisztelt többi lelkipásztoroknak is, akik az ő véleménye szerint Méliuszszal „együtt egy sírban nyugosznak" méltó volna emelni az t a tervezett síremléket. Az egyháztanács ez indítványt helyesléssel fogadta s az abban felemlített történelmi kérdések tisztázására s a találandókhoz képest a sírkőnek miként való felállítása irányában javaslattételre az előbb kinevezett küldöttségbe megválasztotta még K. Tóth Mihályt, Balogh Ferenczet és Szűcs Istvánt. 2

Révész Imre tanulmánya Méliusz sírjáról. Majd Révész Imre az általa szerkesztett Figyelmező 1875-ik évi egyik füzetében, — amint tudom - - Ármós Bálint ösztökélésére 3 a Méliusz sírhelyét illetőleg, előtte felmerült történelmi nehézségek és kétségek eloszlatása végett, közreadta idevonatkozó kutatásainak eredményét s felhívta mindazokat, akik e kérdéssel foglalkoztak, hogy ahoz hozzászóljanak. 4 E tanulmányban a Czegléd-utcai temető belső, legnagyobb dombján látható koporsó-alakú két nagy sírkő közül sem egyikre, sem másikra nem fogja reá, hogy a Méliusz Péteré volt. Sőt a rövidebb, vaskosabb szárkofágot m a j d n e m kétséget kizárólag Komáromi Cs. Györgyének tartja. De a másik „kisebb" (valósággal hosszabb) kőkoporsóról sem bizonyos, hogy a Méliuszé. Mert ott — úgymond — már a XVI. század második felében a Méliuszén 1 2

Ármós Bálint levele Széli Farkashoz. Másolata a városi muzeumban.

Debr. ref. egyh. jkve. 1874. 175. sz. határozat. 15. 1. Ármós B. u. a. leveléből. 4 Révész : Figyelmező. 1875. VI. évf. 506—,519. Méliusz sírjáról ezen adatok egyrészét R. már a Figyelmező 1872. II. évfolyamában is közölte. 531 — 535. lapokon. 3

44 kívül legalább is három debreczeni papnak kőkoporsója állott még. Erre nézve idézi Bod Péter Tymbaules-éből Hellopoeus Bálint (+ 1575) és Félegyházi Tamás (f 1586) sírfeliratainak bizonyító sorait. Hogy pedig idők multával több sírkövet is állított ide a kegyelet, hivatkozik Hunyadi Ferenczre, aki az 1613-ban eltemetett Hodászi Lukács igen szeretett debreczeni lelkész és szuperintendens síremlékét 1783-ban a földből „e h e l f e n " ásatta ki 1 s ugyancsak a Czegléd-utcai temető dombján állott sírkőről olvasta le Pathai István (f 1711) papunk nevét. Ellenben kevés súlyt fektet Révész Imre Weszprémi István emez állítására : „in coemeterio suburbano extra portám Czegledianam tumulatum fuiesse monstrat lapis sepulcharis hodieudum superstes". 2 Még pedig azért nem hiszi, hogy Weszprémi, akinek adatgyűjtése Révész szerint nem mindig állja ki a kritikát, — látta volna Méliusz sírkövét, mert Hunyadi sem erről, sem Komáromi Györgyéről nem említi, hogy látta és felismerte volna. Úgy, hogy Weszprémi valószínűleg csak hagyomány után beszélhetett róla. Tóth Ferencz munkájára pedig (Túl a tiszai püspökök élete. Győr 1872), amely Weszprémy szavait egyszerűen átveszi, magyarul — ügyet se vét Révész. Végül elősorolja a megfejtést nehezítő történelmi kérdéseket, amelyekre azonban másoktól várta a feleletet. Nevezetesen: A keletre fekvő temető alatt a mai Czegléd-utcai temetőt kell-é érteni ? Még fontosabb : ennek fekvése, határa, alakja és terjedelme az volt-é 300 évvel, mint ami van m o s t ? Két dombot említvén a forrás, melyik volt a nagyobbik és hol volt? A Czegléd-utcai kapu ott állott-é hajdan, ahol elbontatott a Révész I. k o r á b a n ? Én e kérdések irányában is kutattam, amint alább reá fogok térni. 1 Révész I. Hodászi Lukácsról csak tágabb értelemben írhatta, hogy „Méliusz és társai (t. i. Chrysopoeus, Hellopoeus és Félegyházi)" közelében nyugszik. Mert Hunyadi Hodászinak csaknem egészen a földbe sülyedt sírkövét nem dombtetőn, hanem völgyben (in valle) vájatta ki. Erről való feljegyzése így szól : „Monumentum h u j u s viri saxeum extra portám Czegledianum in valle ad sinistram, situitum et j a m terrae penitus immersum erűi curavi. A. 1783. ubi ceruitur-'. (Bakóczi I.: Debreczen lelkipásztorai. Kézírat a Főiskolai levéltárban. — Hunyadi ugyanilyen tartalmú kéziratos munkájához nem férhettem hozzá.) 2 W . I.: Biografia Medicorum. I. k. 106. 1. 1774.

45

Komlóssy Arthur alapot gyűjt Méliusz s a többi jelesek emlékei felkutatására. 1893. A kegyeletes mozgolódás az imént ismertetett tanulmány megjelenése után hosszú időre elaludt. Balogh Ferenc kivételével lassanként a bizottság tagjai is mind elhaltak. Csak húsz év múlva ébresztette fel a szendergő ügyet az 1873-diki küldöttség egyik tagja nevének és minden szép iránt való lelkesedésének örököse : Komlóssy Arthur Ő 1893-ban mindazon tényezők támogatását megnyerni igyekezett, amelyektől a régi terv keresztül viteléhez szellemi közreműködést s anyagi áldozatot méltán remélhetett. A legelső tenni valót pedig Debreczen egyházi és világi jelesei síremlékei, sírhelyei felkutatásában, az ehhez szükséges költségek összegyűjtésében ismerle fel és jelölte meg. Buzgólkodásának eredménye volt. hogy a Csokonai-kör szépítési szakosztálya (1893. márc. 20) Méliusz Péter síremlékének, sírjának, úgyszintén városunk területén lévő többi régi emlékeknek, esetleg ásatások útján való felkutatását és megmentését szükségesnek kimondotta ; s az erre való költségek megszavazására hívta fel Debreczen város tanácsát, a debreczeni ref. egyházat s a tiszántúli ref. egyházkerületet. E két utóbbi testülettől azt is megkérdezte, hogy a Méliusz síremlék- és szoboralapok mennyi tőkével bírnak s mi a célja ezekkel az egyháznak? Mindhárom testület a kutatásra 100—100, tehát összesen 300 frtot utalványozott a Csokonai-kör szépítési szakosztálya elnöke, Komlóssy Arthur kezéhez. Úgy a presbitérium, mint a városi tanács megengedte a temetőkben, illetőleg a város határának egyéb részein leendő kutatást abból a célból, „hogy a város és egyház szerte széjjel fekvő jeles férfiainak hamvai kikerestessenek és síremlékeik az elenvészéstől megmentessenek". Ez a tanácsi határozat a Dobozi, Bárányi, Szilágyi, Szombathi családok, Méliusz Péter és Komáromi Cs. György sírjainál való ásatást tűzte ki a bizottság feladatául. 1 E bizottságban a Csokonai-kört és a városi tanácsot Géresi Kálmán, Könyves Tóth Kálmán, Zöld Mihály tanácsnok és Zoltai Lajos, 1 8469—1903. sz. t. határozat. Közlevéltárban. Debreczeni ref. egyház jegyzökönyve 1893. 351. sz. - Tiszántúli ref. egyházkerület 1893. őszi közgyűlésének jegyzőkönyve, 292. sz. a. határozat.

46 majd Zöld Mihály hamar jött halála után Vecsey Imre, a presbitériumot pedig Balogh Ferenc, Dicsőfi József és dr. Szikszai Szabó József képviselték. A presbitérium arra a kérdésre, hogy mit szándékozik tenni a kezelése alatt lévő Méliusz alapokkal — azt felelte, hogy erről a kutatások eredményéhez képest fog majd határozni. 1 1894 jan. 1-én a Méliusz-szoboralap két takarékpénztári könyvön 1078 frt, 38 kr., a síremlék-alap pedig 1843 frt. 31 kr. volt. 2 Azóta ez alapok hozzávetőlegesen kétharmadrésszel növekedtek, Ez előre tett nagy lépést megint csak hosszú idő múlva követte másik. A küldöttség sohasem lépett a cselekvés terére. Időközben csak egy-egy hírlapi cikk megjelenése, meg egy Méliuszénak vélt arckép sokszorosíttatása Komlóssy Arthur által, — adott életjelt az elcsöndesült mozgalomról. 3

A városi muzeiim vállalkozik a Méliusz és társai sírhelyei keresésére. 1907. Végre Komlóssy Arthur, aki kezdettől fogva ërizte a kutatásokra gyűlt alap betéti könyvecskéjét, f. évi április 18-án a városi muzeumot hívta fel a terv végrehajtására. A muzeumi bizottság ugyanakkor tartott ülésében vállalkozván e feladatra, kötelességéhez képest megjelentette a munkálatok megkezdését a városi Tanácsnak, a Presbitériumnak s az Egyházkerületnek, kérvén, hogy nevezzék meg a maguk bizalmi embereit. A Tanács a temetőben való ásatáshoz az engedélyt ismét megadta, s a főmérnököt, főkapitányt útasította, hogy alkalmatos módon segítségünkre legyenek. 4 Az egyházi hatóságok örömmel értesültek kegyeletes vállalkozásunkról. 5 Ezenkívül a Presbitérium a muzeumi bizottság által alakított küldöttségbe, melynek tagjai: Oláh Károly tanácsnok, id. Komlóssy Arthur a Csokonai-kör alelnöke, Löfkovits Arthur muzeumi igazgató és Zoltai Lajos muzeumi őr, Dicsőfi József lelkészt, egyházkerületi főjegyzőt és Balogh Ferenc hittanárt újólag megválasztotta. 1

Debr. ref. egyház jkve. 1893. 354. sz. a. határozat. Városi muzeumban : Méliusz íratok közt. 3 Debr. Ellenőr 1899. évf. júl. 12. 168. sz Debr. Prot. L a p 1901. okt. 12. 41. sz. 4 7630—1907. sz. tanácsi határozat. 5 Tiszántúli ref. egyházkerület 1907. tavaszi közgyűlésének 59. sz. határozata. Presbitérium 719^-1907. P. sz. határozata. 2

47 Az ekként szervezett vegyes bizottság 1907 okt. 3-án ült össze legelőször. Ez alkalommal Komlóssy Arthur átaladta Muzeumunk igazgatójának a Debreczeni I. Takarékpénztárnál kamatozó 736'35 kor. tőkéről szóló betéti könyvecskét s a- Méliusz sírja keresésére vonatkozó néhány kéziratot s hírlapot. Megbeszéltük az ásatásnál követendő eljárást s elhatároztuk, hogy a munkát, mindenekelőtt Méliusz sírját keresve, halogatás nélkül azonnal megkezdjük. 1

Leírása a nagy (lombnak, melyen a Méliuszének tartott síremlék áll, két más síremlékkel együtt. A hagyományon alapuló közfelfogás által Méliusz Péterének tartott síremlék a Czegléd- (ma : Kossuth-utcai) temetőnek a város felőli, vagyis nyugoti szélén emelkedő, tojásdad alakú nagy dombon feküdt, két más feliratos sírkővel együtt. Egyik Szombati István főbíró és neje Veresmarti Zsuzsánna emlékoszlopa; a másik kétségtelenül Komáromi Gs. György szárkofágja. A dombot szegélyező nyugoti árok 80 méternyire húzódik a Czegléd-utca és Bocskay-tér sarkán lévő 1.11. számú Czeglédi-féle háztól; — az észak felőli árok pedig 37 méternyire a szembelévő Csillag-utca torkolatától. A feliratos Szombati—Veresmarti síroszlop 2 a nyugoti 1 2

Az ülésről felvett jkv. a városi muzeumban. Emlékezetnek okáért közlöm az elhanyagolt romladozó síroszlop fel-

iratát: EMLEK-KO

IX ESZTENDEIG VOLT KEGYES

MELY NÉH. TEK. NEMES VITÉZL.

ÖZVEGYÉNEK

NÉH. TEKINT. NEMES

SZOMBATI ISTVÁN

VERESMARTI SÜSÁNNA

URNÁK

ASZSZONYNAK

SZ. K. D E B R E C Z E N V Á R O S A

KI

20 E S Z T E N I ) . V O L T

É L / / / / 74 E S Z T É N Ő .

HÍV

FŐBÍRÁJÁNAK

KI E N N E K

1819-ben M U L T KI

KEBELÉBEN

MINT BUZGÓ ISTENFÉLŐKNEK,

S Z Ü L E T E T T 1736-ban M E G H O L T 1810-ben S

ÖZVEGYEK,

EGYSZERSMIND 47 E S Z T .

KEDV.

ÁRVÁK,

OSKOLÁK PÁRTFOGÓINAK

VOLT

GYÁMOLINAK

HÁZASTÁRSÁNAK

_r

1827-ben E M E L T E T E T T .

_r

48 ároktól 32'20, az északitól pedig 40 méternyire emelkedik, a domb tetejének szélén. Ettől északkeletre, 11"60 méternyire találtuk félig lesülyedve a Méliuszénak vélt szárkofágot, nyugot-keleti irányban fektetve. Hossza 2"33, szélessége 0'68, magassága 0"40 mtr. Keresztmetszete ötszög. Anyaga : veresmárványnak valamely keményebb faja. Ettől ismét északkeletre 8'30. a Szombati—Veresmarty sírkőtől pedig 19 méternyire fekszik Komáromy Cs. György síremléke ; félig ez is elmerült a homokba. Keresztmetszete hatszög. Keleti vége, amelyet egy n e m rég kegyeletrontó kezektől megcsonkított százados kökény-bokor árnyékolt be, függőlegesen lemetszett. Nyugoti vége a felső oldallapokhoz hasonlóan, ferdén hajlik le. Hossza 1"96, szélessége 1"06. magassága körülbelől 0 - 60 mtr. Anyaga tokaji trachit. Széles gömbölyű betűkből álló feliratának némely részei még nem koptak le teljesen. A déli oldalon elolvashatók :

C.COMN Az északin pedig : Q

AI OMI C YO

Amott latinul és megrövidítve, emitt magyarul vésték be a bibliafordító nevét, noha közvetlenül a magyar felírat előtt lévő latin Q ( = quiescit) ezt a feltevést kissé megerőtleníti. E feltevés szerint tehát ez lehetett az eredeti sírfelírat : GEORGIUS C. COMN./ (t. i. Comarinus) Q. COMAROMI G. GYÖ/RGY. E három utolsó betű már csak a szárkofág végén fért el. A sírfelíratnak ilyen szövege megfelel Komáromi György végrendeleti kívánságának, amely által meghagyta feleségének (Ralogh Katának), hogy „Epitaphiumot . . . ne csináltasson, hanem egy nagy követ hozasson reá, . . . arra is bár ha nevemet fel is, de egyéb titulusomat fel ne metszesse"} Révész Imre szintén Comáromi György nevét betűzte ki e kőkoporsóról. A déli oldalon S C. COMA . . . az 'északin 1

A végrendeletet közölte ifj. Bölöni Sándor a Századok 1875. évf. 278. 1.

49 pedig 01 s távolabb OMI betűket olvasta le. Vékony sejtelme szerint tehát a felírat szövegének főrésze ilyen forma lehetett : „Georgius C. Comarinus Qiescit hic in Domino . . Ugyanezen dombnak tövében, kelet felől lent a völgyben, egymás mellett két megcsonkított, ugyancsak koporsó alakú szárkofág feküdt, szabályos négyszögű sírdombon. Irányuk nyugot-keleti. Eredeti méreteik ma már meg nem állapítható, mert végeik letöredeztek. Keresztmetszetük hatszög. A délfelől levő kisebb kövön ez a felírat betűzhető ki : / / / / r i l l ris ac G e n e r o s u s Dns M I / / / / / / / / / / / V a r a d Inclyti Cottus Bihor V i / / / / / / / / / que Cittis D e b r e c / / / / / / / / / / / l i m t Ao i E t a t i s 4 ' 8 / / / / / / / / / / / Az észak felőli szárkofágon, maradt meg, e*z olvasható : a gerincén: jobbfelől :

////

mely valamivel jobb állapotban

MONÜME/////A°17////////

/ / / I L L U S T R I S AC GENEROSI DOMINI

/ / / / A N I DOBOZI FI LIA PRIMOGENITA ELISABEThA CHARA balfelől :

/ / / / / / /GRôSI D. MICHAELIS BÁRÁNYI

/ / / T I S S A . OBYT ANO ^ETATIS SU^E XXIV 6

JUN////

F//////

E síremlék feliratának teljes szövegét megtaláltam Váradi Bárányi László debreczeni senator „Heverés p á r n á j a " c. családtörténeti verses munkájában. 2 Az első sírkő teljes felirata ez : Triste

Monumentum.

Spect. Perillustris ac Generosus Dominus Michael Bárányi de Varad Inclyti Comitatus Bihor Vice Comes, Lib. Regiaeque Civitatis Debreczen Judex Primarius. Obiit Anno Aetatis 48. 13 Augusti 1692. 1 R é v é s z : Figyelmező 1875. évf. 506 -519. 1. Megjelent Diószegen 1787-ben. Bárányi László dédunokája volt Bárányi Mihály főbíró s biharm. alispánnak, s unokája Dobozi Erzsébet, ifj. Bárányi Mihálynénak. 3 2

50 A második sirkőé : Triste Monumentum Anno 1701 erectum. Perillustris ac Generosi Domini Stephani Dobozi Filia primogenita Elisabetha Chara Conjux Grôsi Domini Michaelis Bárányi Junioris Gratissima. Obiit Anno Aetatis uae XXIV. 6. Februarii. Debreczen legfényesebb nevű, nagy bírákat szülő polgárcsaládainak emlékét hirdeti ez a két sirkő. Bárányi Mihály az idősbik, még a török uralom idejében viselt hosszú ideig senatorságot, két évig főbíró is volt, utoljára abban az évben, amikor a debreczeniek szabad kir. városi kiváltságokért esedeztek a királynál (1692). Fia, az ifjabbik Mihály a kuruc korszaktól fogva 1735-ig szolgálta szülővárosát, előbb mint senátor, majd hat ízben mint főbíró. Maradandó érdemeket szerzett a kis templom kétszeri felépítése, a Komáromi Csipkés-féle biblia nyomatása és fogságból szabadítása körül. Az egész magyar reformátusság előtt nagy tekintélynek örvendett. Első felesége a kuruc korszakbeli kiváló diplomata főbíró Dobozi István leánya s Komáromi Cs. György, a bibliafordító pap unokája volt.. Bárányi II. Mihályt is kőkoporsó alá temették ; de már talán nincs meg a síremléke. 1

3Iéliusz síremléke körül talált sírok leírása. Mint már mondottam, a városi múzeum a vegyes bizottság első ülése után mindjárt hozzá fogott a kutatáshoz. Hogy tolakodó kíváncsiak e munkában ne háborgassanak bennünket, a Méliuszés Komáromi-sírkövek környékét ideiglenes kerítéssel vétettük körül. Míg ezzel az ácsok elkészültek, idősbik Bárányi Mihály és menye Dobozi Erzsébet sírját felásattuk, miután előbb úgy az ő síremlékeiket, mint a Méliusz Péterének tartott kőkoporsót hűséges megőrzés végett a városi múzeumba beszállítottuk. Bárányi Mihály és Dobozi Erzsébet széles, közös sírban feküdtek 2'20 méter mélyen ; diófának látszó koporsókban, amelyek már vékony rostokká enyésztek. A koporsók felülete apró pléhcsillagokkal és félholdakkal volt sűrűn behintve, amelyeket szögecseléssel 1

Szövegét feljegyezte Y. Bárányi László idézett munkácskája.

51 erősítettek a koporsókra. Mindkét csontváz annyira elrothadt, hogy könnyed érintésre szétmállott ; különösen a Dobozi Erzsébeté, kinek összes c s o n t j a belefért a két m a r k o m b a . Egyébiránt alacsony termetűek voltak. A nő selyem r u h á z a t á b ó l s a r a n y o s csipke-díszítéseiből j ó k o r a foszlányokat s z e d h e t t e m ki. Balkezén ékköves a r a n y g y ű r ű t találtam. A férfi m e n t é j é n e k zsinórzatából is m e g m e n t e t t e m egy párat. Csontjaikat ideiglenesen a m ú z e u m b a helyeztem el külön ládácskában. A gyűrűt b e s o r o z t a m legbecsesebb debreczeni vonatkozású eréklyéink közé. I. TERKEP.

I /'^i/A-G k u t a t ó á r k o k / / 1 i-xxvni SÍROK / / /

r

J, SZOMBATHV-VERESMARTY

SÍREMLÉK.

Október 5-én Méliusz sírköve körül is megkezdtük az ásatást 6 m. hosszú 4 ' 5 m. széles akna vájásával. (I. sz. helyszínrajzot.) A síremlék alatt, sőt az a k n a egész területén, valamint a k é s ő b b ásott szomszédos a k n á k b a n is a b a r n a foltos, felbomlott szerves anyagok maradványaitól megbarnult p u h a sárga h o m o k - t a l a j t többször inegforgatottnak ismertük fel. A második és h a r m a d i k ásónyomnál (60—90 cm.) rendetlenül szétszórt lábszár és karcsontok,

csonka koponyák kerültek előnkbe. E 1 öletek csaknem minden sírban és sír mellett ismétlődtek. Kétségtelen, hogy ezek a rendetlenül heverő csontok régebbi sírokból hányattak ki későbbi temetkezések alkalmával. Debreczenben ezt ma is így szokták. A feltárt sírok ismertetése így következik : I. sz. sír. Épen a Méliuszénak tartott sírkő alatt. Benne 1"20 m. mélyen gyermek csontváza. Hossza 1 1 5 mtr. Csontok erősen korhadtak. Fej nvugotra. Koporsónak kevés nyoma. II. sz. sír. Ez is a szárkofág s az I. sz. sír csontváza alatt. Nagyon korhadt gyermek koponyán kívül a csontvázból más rész nem maradt meg. A koponya körül apró gyöngyszemek, melyek párta díszei lehettek. E sír 1'40 m. mély. III. sz. sír. Az I. és II. sz. sírtól északra, másfél méternyire : T 2 0 m. mélyen női csontváz. A feje nyugot felől. Bövidség kedviért a hullák fekvési irányát ezentúl mellőzöm. Mert valamennyi nyugoti vagy kissé északnyugoti irányban feküdt. A halott alsó karjai a mellre téve. Bal kéz újján rossz ezüst gyűrű. Dr. Tüdős Kálmán t. főorvos úr kérésünk folytán szakértői véleményt készített e nagyon elkorhadt; 144 cm. hosszú csontvázról, melyet ő is nőtől, vagy legfeljebb igen fiatal (serdülő) ifjútól származtat. 1 IV. sz. sír. Az I., II. sz. sír szomszédságában dél felől 1'50 m. távolságra s 1"60 m. mélyen. Még csak félig korhadt, csillagos fejű szegekkel kivert kettős deszka koporsóban 1*65 m. magas férfi csontváza. Jobb karja a mellén, bal karja végig nvűjtva a test mellett. Újján karika gyűrű rossz ezüstből. A ruházatból szövettel bevont lapos, kerek gombok maradtak meg. V. sz. sir. Az I. és II. sírok között 1'20 m. mélyen. Benne gyermektől való 1 m. hosszú erősen korhadt csontváz. Fején pártafoszlánvok. Koporsó is csaknem teljesen elkorhadt. VI. sz. sír. A IV. sír szoros szomszédságában, 1*70 m. mély. Aránylag eléggé ép deszkakoporsóban 1"43 m. hosszú férficsontváz. A felső jobb-lábszár csontja erősen görbe. Tehát sánta ember volt. Kezek a hason összekulcsolva. VII. sz. sír. Egy része a IV. sz. sír alá benyúlik, amelyet később ástak fölibe. Mélysége 2"30 mtr. A benne fekvő csontváznak egész felső része hiányzik ; csak a lábszárcsontok maradtak érintetlenül. Ezek felnőtt emberéi voltak. 1

Városi múzeumban, a Méliusz-íratok között.

VIII. sz. sír. A VI. sz. sírtól dél felé, épen mellette. Félig korhadt koporsóban 1/90 m. mélyen 1'60 m. hosszú s kövérnek látszó férfi csontváza. Kezei a hason összekulcsolva. Az A-val jelzett aknában ezt a nyolc sírt találtam. Talaját harmadfél méter mélységig mindenütt felforgattattam, a színföldet is 5 0 — 6 0 cmnyire. Tetemmaradványoknak lentebb semmi jelét-nvomát nem vettem észre. Azután ezen akna mellett nyugot-, észak- és kelet felől, amint a mellékelt helyszínrajz mutatja, ismét aknákat vágattam. Ezekben a következő sírok kerültek elő : IX. sz. sír. A szárkofágtól nyugot felé csaknem annak a végénél, 1'30 m. mélyen meglehetősen épségben lévő csontváz, mely férfitól származottnak látszik. Hossza 1 5 5 mtr. J o b b karja kissé meghajlítva; bal karja a test hosszában kinyújtva. Kevés fakorhadvány közt koporsó szegek. X. sz. sír. Előbbenitől délre, 2 méternyire, ugyanolyan mélységben. Leánynak 1'45 m. hosszú ép csontvázával, amelyet lefényképeztem. Karjai a hason összekulcsolva. Fején egy darabban kivehető gyöngyös párta. Koponyája csaknem egészen elkorhadt. XI. sz. sír. A IX. sz. sír közvetlen szomszédságában, ettől északnyugot felé, 1'40 m. mélyen. Csontváz nemi jellege kérdéses. Hossza 150 cm. Koponya jobbra fordult. Kezek a mell alsó részére és a hasra hajolnak. Koporsóból csak a szegek maradtak meg. XII. sír. Az első aknától (A) északra ásott G. jegyű 2'20 m. széles, 7 m. hosszú árokban egyedül lévő sír. Körülötte 6 0 — 7 0 cm. mélységben fekvő s 172 cm. hosszú ép csontvázon a szerves testrészek után keletkezett szálas penészedést észleltünk. A koporsó deszkáiból is még vastag, összefüggő korbadványok maradtak meg, mint a IV. és VI. sz. sírban. Férfi teteme. Koponya hátraesett. Kezek a hason összetéve. A jobb felső lábszár csontja feltűnően görbe. Melléklet semmi. XIII. sz. sír. Az A. aknától keletre ásott hasonló hosszúságú, 3 m. széles E. jegyű árok északkeleti sarkában, a Komáromi György szárkofágja közelében. A csontváz 60 cm. mélyen feküdt csak. Hossza 1*50 m. Koponyából egy kis darabot találtunk. Kezek a hason összekulcsolva. A medencecsontok szélesek. Nőre vallanak. Koporsónak, ruhának semmi nyoma. XIV. sz. sír. A D. jegyű kis aknában, a Szombati-Veresmarti síroszlop felöl. Női csontváz, 1 4 2 m. hosszú. 1*80 m. mélységben. J o b b keze a mellen ; bal a hasra hajlítva. Koporsójából csupán

a szegek maradtak meg. Ellenben a halotti ruhából lilaszínű zsinórzatot, csipkefoszlányokat, fejdísz töredékeit, kapcsokat s három kis gombostűt találtunk. XV. sz. sír. Ismét az E. jegyű aknában, 120—130 cm. mélyen. 152 cm. magas férfi hullája, a mellen és hason keresztbe tett kezekkel. Álla leesett. Koporsóból csak vasszegeket találtunk. XVI. sz. sír. Ugyanezen akna közepén. 120—130 cm. mélyen. A csontváz 1'75 m. hosszú. A derék összes részei teljesen elporladoztak. Csak a koponyát és lábszárakat találtuk in situ ; meg a medencecsont puha korhadványait. A koponya körül nemez süveg maradványai. Néhány vasszeg a koporsóból. Mellette balfelől 1'60 m. mély üres sír, amelyet a szerves anyagok feloszlásától foltos forgatott földből következtetek. XVII. sz. sír. Amattól délfelé, épen mellette. 150 cm. mély. A 95 cm. hosszú gyermekcsontvázból a koponya és mellkas részei csaknem teljesen elenyésztek. A derék helyén néhány ruhakapocs. A koponya körül zöld rozsdásodással vegyülve sok apró hamis gránát. XVIII. sz. sír. A XVII-től délre, ugyanolyan mélységben. Még kisebb — 70 cm. magas — gyermek csontváza ; csaknem egészen elporladt. A koponya körül sok színes gránát. XIX. sz. sír. Az E. árok délkeleti sarkában 1'90 m. mélyen 80 cm. hosszú kis koporsó foszlányai ; trébelt rézlemezcsillagokkal. Csontváz egészen elenyészett. XX. sz. sír. Az A. B. C. jegyű árkok határán, 149 cm. magas, korhadt női csontvázzal, amely 1'50 m. mélységben feküdt. Kezei a hason. Koporsóból csak a vasszegek maradtak meg. XXI. sz. sír. A B. jegyű akna közepén. Benne 160 cm. mélységben ugyanilyen magas férfi ép csontváza. Kezei a hason összekulcsolva. Koporsójából néhány vasszeget találtam. XXII. sz. sír. Az F. akna szélén. 1 m. mélységben valószínűleg női csontváz ; eléggé jól konzervált. Hossza 1'55 m. Karjai a mell alsó részére s a hasra hajlítva. Koporsója teljesen elenyészett. XXIII. sz. sír. Már egyszer feldúlták. A benne talált csontok : koponya-, kar- és lábcsontok 2'10 m. mélyen rendetlenül hevertek. Közelében (Komáromi György síremlékétől nyugotra) más koponya is feküdt magánosan. XXIV. sz. sír. Az F. jegyű akna északi szélén, 2'80 m. szokatlan mélységben a munkálatok legutolsó napján, délután emberi

00

csontvázra bukkantam. Azonban az idö rövidsége miatt nem bonthattam fel. XXV—XXVIII. sírokat a Komáromi-sírkőtől délre húzott árokban találtam. A két elsőben pártás leányok, a két utóbbiban férfi csontvázak feküdtek, átlag 150—180 cm. mélyen. A nőicsontvázakról selyemruhák és aranyos csipkék darabjait hoztam haza. Az ásatást október 11-én félbeszakítottuk; vagyis inkább a Méliuszénak tartott sírkő körül befejeztük, közel 100 • méter feltárásával. A bizottság tagjai a helyszínén többször találkoztak. Különösen ki kell emelnem azt, hogy Balogh Ferenc, Dicsőfi József és Löfkovits Arthur urak csaknem minden nap megjelentek az ásatásnál s ezzel megkönnyítették az ásatást vezető múzeumi őr, e jelentés írójának munkáját. A nagy dombon lévő síremlékekről, magáról a nagy dombról is több fényképfelvételt csináltam.

Az ásatás eredményei. Mi hát voltaképen az ásatások első fogásának, Mélusz Péter tetemei keresésének az e r e d m é n y e ? A reám tett impressziók szerint a földben nem találtunk olyan emlékeket, amelyekből kétségtelenül megállapíthatnék : íme, ez a sír Debreczen Kálvin Jánosának nyugovó helye ! Sem nem mutathatjuk minden ellenvetést kizáróan : ezek a nagy magyar reformátor csontjai. De meggyőződésem, hogy a debreczeni gyülekezet ezt „a tiszteletreméltó nagytudományú lelkipásztorát" ezelőtt 335 esztendővel, 1572 december 17-én „délesti 2 órakor sokaknak könyhullatási mellett" ugyanezen temetőkertben, s ugyanezen „nagyobbik domb tetején", tehát ahol ásatásaink folytak, tette sírba. S okaim vannak, hogy azt is elhigyjem : ez a felírás nélkül való vörös márványtömb volt az az „igen nagy kő", mely Méliusz Péter tetemei fölibe „gördíttetett" 1 . Nem állíthatjuk, nem is állítom, hogy Méliusz sírját megtaláltuk. Mert a felkutatott 100 • méternyi területen, különösen a felsőbb talajban mindenütt szétszórt emberi csontok kerültek elibem. Csak ezeken alul feküdtek bolygatatlan csontvázak. Ez ép 1 Szűcs I. : Debr. Tört. II. 550. Az 1572. évi városi jegyzőkönyv után vett idézet szavai.

56 csontvázak pedig, részszerint a mellékletekből ítélve, alig idősebbek 80—150 esztendősnél ; részszerint még régebbieknek látszanak ugyan, de semmi olyan mellékletet nem találtam körülöttök, amelyekből akár Méliusz korára, akár Méliusz papi foglalkozására következtetést lehetne vonni. Sőt ásatás közben arra a nézetre jutottam, hogy az in situ, érintetlenül talált csontvázak csaknem kivétel nélkül, tehát a régebbiek is, még sokkal régibb sirok megbolygatása árán kaptak sírhelyet. Igv magyarázható meg az ép csontvázak felett szerteszéjjel rendetlenül heverő emberi csontok nagy száma. Figyelemre méltó körülmény, hogy a Méliuszénak tartott kőkoporsó alatt is össze-vissza hányt koponya- s szárcsontok, ezeken alul pedig egymás alatt két gyermeki csontváz feküdtek. Nagyon valószínűtlen, hogy gyermekeknek emeltek volna ekkora síremléket. Ellenben megközelíti a valóságot az a feltevés, hogy a hatalmas kő . századok folyásában valamely külső ok miatt eredeti helyét megváltoztatta. Talán sírok behorpadása s földcsuszamlás m i a t t ? Vagy talán később felfogott családi temetkező helyet, mikor az már szűkké vált, csak úgy tudtak tágítani a sírásók, hogy a felírat nélkül heverő öreg sarkophagot odébb billentették. A sírkő alatt szétszórtan talált csontokat is összeszedtük s becsomagolva múzeumunkban helyeztük el. De szerény felfogásom szerint antropologiai mérések és vizsgálatok e hiányos csontoknál nem vezethetnek elfogadható komoly következtetésre. Mert hiszen a történettudósok még azt sem döntötték el végérvényesen : hány éves volt Méliusz, mikor meghalt ? Nekünk pedig nincs szükségünk hamis ereklyékre ! Inkább nyugodjunk bele abba a hitbe, hogy a debreczeni ref. egyház és a ref. magyarság ez oszlopos emberének hamvai valószínűleg rég összevegyültek már az ő híveinek hamvaival. Hiszen a papi székben nem kevésbbé hírneves utóda, Komáromi Cs. György száz évvel a Méliusz halála után látta, hogy „a sok temetkezők és sírásók" miképen szokták megháborgatni a „testek temetsége helyét". 1

Feleletek Révész Imre történelmi kérdéseire. Az imént mondám, hogy meggyőződésem szerint mi jó helyen kerestük Méliusz sírját, azon a helyen, azon a dombon, ahova eltemették. Ezzel elértem odáig, hogy foglalkoznom kell a Révész 1

Komáromi György végrendelete a Századok id. évfolyamában.

57 Imre által felvetett kérdésekkel is, amelyek a czegléd-utcai temető régi fekvésére, határaira, alakjára, terjedelmére, a czegléd-utcai kapu és a „nagyobbik domb" helyére vonatkoznak. A várostól keletre fekvő temetőkert alatt, amelyben Méliuszt eltemették, a mai Kossuth-utcai temetőt kell értenünk. Más régi források, feljegyzések ugyanezt a czegléd-utcai kapun kívül levő temetőnek, mások „nagy" temetőnek nevezik. Czegléd-utca elnevezés több századra visszavezethető. Iránya mindig a mostani volt. Csak hosszúsága változott. Okiratilag kimutathatjuk, hogy Czeglédutca felől a város árkát 80 évvel a Méliusz halála után vitték kijebb. Ezt tudva s egy tekintetet vetve a város mostani térképére, könnyű rájönni, hogy Méliusz idejében a város sánca kelet felől a Kigyó- és Nap-utcák helyén vonult el, a czegléd-utcai kapu pedig körülbelől a mai új ref. templom területén nyílott. 1657-ben történt (márc. 11-én), hogy „háztelkeket solicitálnak Czegléd-utca végén". A tanács erre hat senátort küldött ki, hogy utcabeli öreg emberekkel a helyet megnézzék. 1 Az egykorú jegyzőkönyv semmi ellenvetést nem említ. Sőt többé n e m is szól ez ügyről. Az új telkek kiosztásának nem volt akadálya, sem útba eső temető, sem magánkertek, mint például 1638-ban Kádas- (ma Arany János-) utca háztelkeinek kiosztásánál, amikor az új házhelyeket Piac-, Német- és Miklós-utca udvar-kertjeiből fogták fel. Ez ú j településről az egykorú jegyzőkönyv igen bőven és részletesen mndelkezik. 2 Az 1657 évi telekkiosztáskor ülték meg minden bizonnyal a mai Kigyó- és Nap-utcától keletre fekvő városrészt, egészen a mai Pacsirta-utcáig. Ezen a területen semmi nyoma afféle emelkedéseknek, amilyent Domb- és Magos-utcán, valamint Homok és Nyílutca derekán, ahol a XVIII. században a péterfiai régi temető feküdt, ma is észlelhetünk. Ez fontos körülmény annak bizonyításánál, hogy a várostól keletre fekvő nagy temető, az ő dombjaival és völgyeivel Méliusz korában sem eshetett közelebb mai területénél. Nem lehetett a mai Domb- és Magos-utcák környékén sem, annyival kevésbé, mert a Burgundia nevű városrész, amelyhez az J

Városi jegyzőkönyv 1657. 195. 1. Városi jkv. 1638. 106. stb.l. A czegléd-utcai házhely kiosztására vonatkozó tanácsi határozathoz hasonló rövidséggel engedte meg a tanács ugyancsak 1657-ben a Kasza-közön lévő kertek beépítését, (jkv. 1657:191.1.) valamint Péterfia-, Csapó- és Varga-utcák kijebb vitelét, ú j házat építeni ak»ró lakosok kedvéét 1671-ben. (Jkv. 1671 : 87. 1.) 2

II TERKEP

CZEGLÉDUTCZA VEGE 1821-BEN

III.TERKÉP

AMACAN LEVÉLTÁRBAN 171 SZ.ALATT Ő R I Z E T T \

EGYKORÚ TÉRKÉP UTAN

i V

\ T^A

A axakgatott vonalak a temető nagy dombját s a \ temető mostani határátjelxik, •fem exek.se/na sírok nincseniiek az eredeti térképen 1-SxűmbatL-Veravna.rti sirkii

2 Komárom i Guiirgy síremléke. 3 Meliwsiénuk tartott sunnlék 4 -Barant/LMihàluésDoboxv Erxsébet síremlékei

Kis ajti

CZEGLÉD UTCZA VÉGE 1771-BEN.

^

A MACÁN LEVÉLTÁRBÁN 179 SZ. ALATT ŐRZÖTT EREDETI'UTÁN

f ?., y J.° y p *» n r y y

CO lO

« se

(t*

59 imént említett utcák területe is tartozott az 1811. évi városrendezés előtt, a 16. század derekán már ugyanezen név alatt többször előfordul az akkori városi jegyzőkönyvekben. 1 A czegléd-utcai kapu (porta ceglediana), amelyet Révész Imre idejében bontottak el, mint már fentebb mondám, csak az 1657. évi háztelek-kiosztáskor változtatta meg a helyét s került oda, ahol Révész Imre látta, t. i. Kisczegléd-utca végére, ettől mintegy 10 ölnyire. Itt vonult el az árok is, amely a sokáig „félszer"-utcát alkotó Pacsirta-utca felől jött. A város árkainak a régi statumok szerint szabadon kellett lenniök, úgy hogy a sánc mindkét oldalán szekérrel járható út maradjon, miután a sáncot még a XVIII. század derekán közmunkaerő segítsége mellett tövises rőzsével szokták volt erősítgetni. A sánctól 25 lépésnyire kertet sem volt szabad építeni. 2 Debreczen város legrégibb térképe 1771-ből való s ezt a magánlevéltár őrzi. 3 E térképről másoltam le Czegléd-utca végét ábrázoló részletet. (L. a II. sz. térképet.) Ezen, Pacsirtautca felől a sáncra már egy sor ház támaszkodik, de amely még nem nyúlt ki egészen Kisczegléd-utca végéig. Ez utca torkolatával majdnem szemben, kissé balfelé, m u t a t j a az idézett térkép az 1657 után állított kaput, amely sokáig úgynevezett „kisajtó" számba ment, vagyis országút nem vezetett r a j t a keresztül, csupán a temetővel való forgalmat közvetítette. Kisczegléd-utca is, amely pedig folytatása Nagyczegléd-utcának, erre való tekintetből n e m kapott nagyobb szélességet. Az 1811. évi nagy tűzvészt követő város-rendezéskor kérelmezték volt a czegléd-utcai lakosok a kir. biztosságtól a kis ajtó helyett a nagy kaput és mellé a kapust. 4 Ezúttal nem teljesítették kérésöket. De már az 1822 évi térkép. 5 melynek másolatát a III. sz. térkép mutatja, a czegléd-utcai kapuból három felé ágazó országútat tüntet elé. Ezek közül a középső, mely Acsádra vitt, a temetőn ment keresztül. Ez útnak 10—12 mtr. széles nyoma, 1 — T 5 mtr. mély bevágás, ma is meglátszik a nagy dombon keresztül, épen a Szombati—Veresmarti síremlék mellett. Ez út megengedése bizonyosan sok kárt tett a közelben volt síremlékekben. 1 L. a Magyar Nyelvőr 1906 évf. V. f. 233. 1. közölt idevonatkozó adataimat. 2 Városi jkv. 1672: 312. 1. Magánlevéltár térképei 179. sz. a. * Kir. biztosság jkve. 1811: 115. 1. 5 Eredetije a magánlevéltárban 171. sz. a.

60 Az eddig felhozott adatokból bátran következtethetjük, hogy a várostól keletre fekvő nagy temető Méliusz korától fogva a mostani helyén volt s körülbelől ott is kezdődött, ahol szélső nyugoti nagy dombja emelkedik. Tehát Méliusz Pétert is ugyanezen temetőben temették el. A temető alakja, területe kétségtelenül változott az idők folyásában. Elébb nagyobbodott, amint a szükség hozta magával ; de mindig a külső oldalán, ahol üres, homokbuckás te-

IV.TÉRKÈP

A CZEGLÉDUTCZAS TEMETŐ KÖRNYÉKE A XV!!!. SZÁZAD VÉGÉN. A VÁROSi MüZEUMBAN LÉVŐ EGYKORÚ TÉRKÉPRŐL a.tt. rületek környezték ; sokkal később pedig — a XIX. század első felében összébb szorították határait. Csak a XVIII. század másodikfeléből ismerjük a temető legrégibb alakját egy, a városi múzeumban lévő évszámnélküli régi térképről, amelynek másolata a IV. számú térképen látható. Akkor a mai csapó-utcai .temető is összefüggött a nagytemetővel. Nyugoti határa egyezik a maival Bocskay-tér felől. Ellenben Rakovszky-utca felől beljebb volt, mint

61

most s körülbelől a mai Csillag-utca jobb oldali házsora helyéig elért. Délfelől benyúlt a mai Pavillon-laktanya udvarába. Két dombot említvén a forrás, 1 melyik volt a nagyobbik s hol volt? — kérdezi Révész. Ha már megállapítottuk, hogy a czegléd-utcai temető Méliusz idejében is a mostani helyén feküdt s azt is ha tudjuk, hogy a város belső területének egész keleti részén, Domb- és Magos-utcát kivéve, magas emelkedésnek semmi nyoma : akkor lehetetlen m á s dombra gondolnunk, mint arra, amelyen a Méliusz Péterének tartott sírkő századok óta látható és amely a temetőnek talán legmagasabb, mindenesetre legszembetűnőbb fekvésű dombja. Közelében északkelet és kelet felé három alacsonyabb, egyik kivételével kisebb terjedelmű homokdomb emelkedik. Olyan ezeknek a fekvése, hogy reájok illik az a leírás, amelyet Keserűi Dajka Jánosnak Hodászi Lukács felett 1613-ban tartott halotti tanítás elöljáró beszédében olvashatunk, ekképen : „Mert ne talám szemmel be nem érhettem az egész sokaságot, minthogy három hegy ecskét és két völgyet fogott az be, az mint láthattam". 2 E völgyek valamelyike, a kapun kimenvén, balfelől eső, volt az, ahol Hunyadi Ferenc 1783-ban Hodászi Lukács elsülyedt sírkövét kiásatta. 3 Azt is mondám, hogy ez a felírás nélkül való veres márvány szárkofág az én véleményem szerint a Méliusz Péter sírköve. Igaz ugyan, hogy a szomszédságában n e m találtuk meg a Bod Péter Tvmbaulesében emlékezetül hagyott bizonyítékokat : Chrysopoeus, Hellopoeus, Félegyházy s a magyar reformáció többi jeles bajnokainak •— amint Révész Imre véli — Dévai, Kálmáncsehi síremlékeit: „hanc molem lapidum". De nincs kizárva annak lehetősége, hogy e sírkövek közül is egy vagy több még napvilágra jő vagy kiterjedtebb kutatás, vagy e homokhegyet majdan eltüntető modern városrendezés alkalmával ; bár az is feltehető, hogy az idő és emberi durvaság végképen megemésztette azokat. Azonban több körülmény amellett bizonyít, hogy ez a felírás nélkül való szárkofág igen nagy valószínűséggel mégis csak a Méliusz síremléke. Révész Imre is felvetette a kérdést ; aminek 1 1 Városi jkv. 1572 : 328. 1. Bakóczi J. Debreczeni lelkipásztorok. tárában. 3 U. o 2

Kézirat. A kollégium levél-

62 Balogh Ferenc úr szerint is van alapja, hogy t. i. vájjon nem felírat nélkül hengerítették-e a Méliusz sírja f ö l é ? Csakugyan Bod a Tymbaulesben, Weszprémi is, aki pedig annyi római és más síremlék legendáját jegyezte fel, épen e miatt nem közlik Méliusz sírfeliratát. Holott Weszprémi még 1774-ben látta a reformátor sírkövét. Megengedjük, hogy — amint Révész Imre véli, csak hagyományra támaszkodva írta ezt az Orvosok életrajzában. De a szájhagyomány sok dolgot biztosan tud. És ki tudná annak ellenkezőjét bebizonyítani, hogy vájjon nem épen ez a hagyomány, ennek a néptudatban folyton élő hagyománynak kegyeletes érzése mentette-é meg épen ezt a névtelen síremléket a többinek elpusztulásától ? Úgy hogy aligha a véletlen eredménye, hogy ez mind máig ily épen megmaradt. Hunyadi Ferencz hallgatása e sírkőről nem tekinthető ellenbizonyítéknak. Végül a sírkő anyagát és alakját kell véleményem támogatására felhozni. A névtelen sírkövet keményebb kőzetből faragták, mint a Komáromi Györgyét, mégis kopottabb, az idő által inkább megviselt, mint emez ; aminek oka sokkal régibb volta lehet. Alakja is eltér a XVII. század második feléből való Komáromiés Bárányi-, valamint a XVIII. század második feléből való Domján-, Dobozi- és Domokos-szárkofágok alakjától. Keresztmetszete egyszerűbb ötszög ; emezeké díszesebb hatszög ; s míg emezeknek legalább egyik vége ferdére le van faragva, a Méliuszé függőlegesen ereszkedik le. Már e miatt is nagy kor választja el egymás-' tói a kétféle alakú síremlékeket. Több bizonyítékom nincs. Debreczen, 1907 deczember 2.

Zoltai Lajos, az ásatásokat vezető múzeuraőr.