JELENTÉS DEBRECZEN SZ. KIR, VÁROS MÚZEUMA ÉVI ÁLLAPOTÁRÓL. Zoltai I.ajos: Múzeum évi jelentése. 1

JELENTÉS DEBRECZEN SZ. KIR, VÁROS MÚZEUMA 1909. ÉVI ÁLLAPOTÁRÓL.

Zoltai I.ajos: Múzeum évi jelentése.

1

Bronz-bogrács és szílke Csíkszentkirályról a városi múzeumban. Löfkovics Arthur régebbi ajándéka. kapott d S Í k ^ L e n ! k i r á r Í ™ Ínt a h a j d u S á m S O n Í bronzedények képeit a Főfelügyelőségtől kölcsön kapott dúcok utan közöljük. E szívességért a Főfelügyelőségnek e helyen is köszönetet mondunk.

18/1910. vmsz.

Tekintetes

Törvényhatósági

Méltóságos

Főfelügyelőség !

Bizottság !

Ismét itt az ideje, hogy számot adjunk a reánk bízott kötelességek teljesítéséről s hogy bemutassuk múzeumunk állapotának képét, amelyet az elmúlt esztendőbeli munkásságunk eredményeképen öltött magára. A Tekintetes Törvényhatósági Bizottság és a Méltóságos Főfelügyelőség van hivatva ítéletet mondani sáfárkodásunk felett. Amidőn immár ötödik évi jelentésünket tisztelettel előterjesztjük, ismét azzal a hálás elismeréssel kezdjük beszámolónkat, amelyet intézetünk hathatós erkölcsi és anyagi támogatásáért mélyen érezünk Debreczen város nagyérdemű közönsége, a Múzeumok és Könyvtárak országos Főfelügyelősége, valamint a helybeli és vidéki társadalomnak számos érdemes tagja irányában. A Törvényhatósági Bizottság az évi rendes dolatio feljebb emelésével arról a jövőre nézve is biztató felfogásáról tett tanúbizonyságot, hogy a Múzeum fejlődése érdekében, amikor arra szükség van, nem szabad elzárkózni az anyagi támogatás emelése elől. A Főfelügyelőség pedig — azcnkívül, hogy intézetünk számára ismét tekintélyes állami segélyt és szakkönyvtárunk gyarapítása végett állami letétül több értékes könyvet eszközölt ki — mindenkor a legnagyobb készséggel adott útbaigazítást, véleményt, tanácsot, valahányszor ezért hozzá fordultunk. Köszönettel tartozunk a helybeli sajtónak, amely a közönség érdeklődésének ébrentartására irányuló közleményeinknek helyet a d o t t ; és köszönettel mindazon testületeknek, egyeseknek is, akik részint munkánknak egy s más tekintetben való megkönnyítésével, részint ajándékokkal gyámolították Múzeumunkat.

I

4

I. Emlékezés dr. Thaly Kálmánra és az ö hagyatéka. Múlt évi szept. 27-ikén szomorú hír kelt szárnyra a trencsénmegyei Zablatról. Dr. Thaly Kálmán, ott lakó egyik barátjának házánál hirtelen elhunyt. Az egész ország méltán gyászolta meg őt, az ideális lelkű hazafit, az ország függetlenségéért küzdő nagy politikai párt vezérlő alakját, a kiváló történettudóst, aki Mikes Kelemen kitartó hűségével és odaadó ragaszkodásával csaknem félszáz esztendőn keresztül írogatta dicső emlékű fejedelmünknek, Rákóczi Ferencnek és hős kurucainak vitézi tetteit s lángoló buzgalommal fáradozott, mint élete legfenségesebb céljáért, abban, hogy a száműzött fejedelemnek,-meg bujdosó társainak visszaadja a hazát, a hazának őket. Méltán siratta meg őt Debreczen városa is. A debreczeni polgárság rendületlen bizalmából „a kuruc-kor historikusa, a harcok írója" huszonkét évig képviselte Debreczen első kerületét az országgyűléseken. E nagy magyar város közönsége osztatlan szeretettel ruházta fel őt a „díszpolgár" címével s örökítette meg nevét az egyetemmé fejlődő kollégiumban 40,000 koronás ösztöndíj alapítványtevésével. Csak 1908. évi jelentésünkben adtuk elő, micsoda módon kívánta Thaly Kálmán „némileg viszonozni" Debreczen város közönségének iránta tanúsított törhetetlen hűségét és szeretetét. Ki gondolta, ki óhajtotta volna, hogy ilyen hamar elkövetkezik az ő halálának esete, amelyhez kötötte volt a Debreczen város Múzeumának ajándékozott kedves emléktárgyak átalvehetését. Az 1908 jan. 3-dikán kelt ajándékozási okirat s az 1909. évi pótvégrendelet számos és becses ereklyével, kultúrtörténeti fontossággal biró más tárggyal szaporítja Múzeumunk gyűjteménvtári anyagát. A Törvényhatósági Bizottság Oláh Károly közművelődésügyi tanácsnok kezdésére kegyeletes érzéssel határozta el, hogy úgy a Thaly Kálmán után örökölt, mint mások által ajándékozandó és reá vonatkozó emléktárgyakat a Múzeum mellett berendezendő „Thalvszobá"-ban kell együtt tartva őrizni ; e szoba számára Thaly arcképét megfesteti s műveit lehetőleg teljes számmal megszerzi. A városi Tanács e határozat foganatosíthatása végett 1910 máj. 1-től fogva a Múzeum rendelkezésére adja a szükséges helyiséget. A Thaly-hagyatékot a múlt év vége felé átalvettük, haza is szállítottuk ; de a téli idő s az ideiglenes helyiség alkalmatlansága miatt nem rendezhettük ; egyenként számba sem vehettük. Mert a kuruc-kor történetírójának ingóságai közül nemcsak azokat mondhatjuk Múzeumunkéinak, amelyeket a megboldogult maga kijelölt, hanem azokon kívül ifjabb Thaly Dezső és Thaly Béla urak, az ő unokaöccsei, nagy önzetlenséggel a „Thaly-szobá"-nak ajándékozták

5

nagybátyjuk pozsonyi és budapesti lakásán maradt bútorokat is, csaknem mindent, pár száz darabra menő történelmi tárgyú rajzzal, fényképpel, metszettel, füzettel, könyvvel s egyéb aprósággal együtt. A hagyományozott tárgyak közül Thaly személyére vagy családjára vonatkoznak ezek : Stróbl által mintázott életnagyságú saját bronzmellszobra ; az 1904. évi parlamenti békeszerzés emlékplakettjének eredeti bronzmintája, márványba foglalva s ugyanennek ezüst- és bronzpéldánya ; a Történelmi Társulatnak Thaly képével vert ezüst és bronz plakettjei ; 400 előkelő magyar úrnő ezüst koszorúja onyx-kőtáblán Rákóczi hamvai hazahozatala, emlékére ; ugyanazon nőknek ezüst albuma és aranytolla ; a Magyar Tengerhajózási Társulat ezüst és bronz emlékérme Thaly képével ; török és olasz érdemrend-jelvényei ; díszpolgári oklevelei, melyek közül különösen kiválnak művészi kiállításukkal Debreczen, Gyöngyös, Késmárk, Szeged városától kapott oklevelek ; sok fiókos nagy íróasztala, amelyen legtöbb munkáját írta ; állóíróasztala, amazt 48, emezt 32 évig használta ; faragott tölgyfa-szék, íróasztala mellől ; négy darabból álló nagy réztintatartója, amely szépapjáé Izsákfalvi Sándor Józsefé volt, hozzávaló barokízlésű rézgyertyatartókkal ; toledói tőr, alabárdos vitézt ábrázoló nyéllel ; díszes bronztálca s íróasztalra való néhány más apró eszköz. Továbbá felszerszámozott díszparipa bronzból, amelyet 1867-ben a pestvármegyei koronázó bandériumtól kapott emlékűi ; saját arcképe különböző felvételekben s néhány érdekes emlékalbum írótársaitól, tisztelőitől. Igen értékes egy tízes Bocskay-aranv, amelyet Beregben kurucvitéz sírjában találtak, azután II. Rákóczi Fererenc 1703, 1705 és 1707-beli emlékérmeinek eredeti matricával Körmöczön 1889-ben Thaly kezdésére vert példányok ezüstből és bronzból. Rákócziakra és korukra vonatkozik több eredeti rézmetszet, festmény, fénykép és nyomtatott kép, valamint II. Rákóczi Ferenc bronz mellszobra, egy kuruc zászlócsúcs rézből, a fejedelem koronás monogrammjával. Kossuth emlékét is hirdeti néhány becses kép. *

Hálás kegyelettel örökítjük meg Évkönyvünk lapjain a múlt év végén elhunyt bessenvei Széli Farkas nyug. kir. ítélőtáblai tanácselnök emlékét is. Aki míg Debreczenből el nem költözött, egyik illustris tagja volt Múzeumi Bizottságunknak s nemcsak állandóan élénk figyelemmel kísérte s nagy örömmel szemlélte ifjú intézetünk erősbödését, hanem azt maga is számos izben előmozdította különféle ajándékokkal. Áldott legyen az emiékezetök !

I

6

II. A Múzeum igazgatása és kezelése. 1. A múzeumi bizottság ülései. A városi Tanács által, még a Múzeum megnyitása esztendejében, 1905-ben alakított Múzeumi Bizottság tavaly két ülést tartott február 8-án és március 17-én ; az új szervezet értelmében a törvényhatósági közgyűlés által választott új Múzeumi Bizottság pedig háromszor, ú. m. május 8., szept. 10. és október 15-én ülésezett. Ezen ülések ismertetésénél csak a fontosabb ügyekre szorítkozunk. 1. A február 8-iki ülésből felterjesztettük a Főfelügyelőséghez Muzeumunk 1908. évi jelentését, a múzeumőr vidéki gyűjtő-kirándulásait ismertető, fényképekkel, rajzokkal illusztrált leírásokkal együtt; az állami segélyek felhasználásáról való elszámolásunkat; továbbá az 1909. évi munkarendet, költségvetés-tervezetet s újabb állami segély megadását kérő folyamodványunkat. Az ásatásokról szerkesztett kimerítő leírást már elébb felküldöttük. A munkarendbe állami segély terhére Debreczen vidékén valamelyik halom elhordását, a hajdúbagosi, egyeld úrnasírok, a szováti. balmazújvárosi népvándorláskori temetők feltárását s a körülményekhez képest Hajdúböszörményben, Ohaton, Szakolvban leendő kutatásokat vettük fel. Városi segély terhére kijelöltük a csécsi és guthi templomdombok megásását. A néprajzi tár gyarapítása érdekében pedig a Főfelügyelőségtől kért a Múzeumi Bizottság további útmutatást ; egyúttal a gyűjtőkirándulások folytatását a múzeumőrnek kötelességgé tette. Végül a múzeumi szabályzat életbeléptetése esetére beiktatta a munkarendbe a gyűjteménytárak anyagának leltározását. Mindezeknél fogva az 1909. évre 2800 korona államsegélyért folyamodott. Ugyanezen ülésből megkérte a városi Tanácsot, hogy a ki nem állítható s folyton szaporodó tárgyak számára vagy alkalmatos helyet jelöljön ki, vagy a bútorozás címén előirányzott városi segélyből új raktárt építtessen. A mérnöki hivatal a raktárra nézve tervet és költségvetést készített is ; de időközben felmerült más intézkedés miatt ezen terv kivitele függőben maradt. 2. Március 17-én tartott ülésünket különösebben a nagymélt. Belügyminiszter úr által jóváhagyott s február 11-én a Törvényhatósági Bizottság közgyűlésében kihirdetett múzeumi szabályzat értelmében szükségessé vált intézkedések foglalkoztatták. 1 A városi 1 A városi Tanács e szabályzatot 200 példányban kinyomatta s abból százat Múzeumunk rendelkezésére bocsátott.

7

közgyűlés a múzeum szervezéséről és igazgatásáról szóló szabályrendelet életbelépésének idejéül 1909 május 1-ét tűzvén ki, legelső tenni való volt, hogy a múzeumi igazgató és múzeumi bizottsági tagok kijelöltessenek. A Múzeumi Bizottság igazgatóul Löfkovits Arthurt ajánlotta, aki a Tanács bizalmából ezen tiszteletbeli tisztséget eddig is viselte. Tagokul pedig ajánlatba hozta a Törvényhatósági Bizottság kebeléből : dr. Ferenczy Gyula főiskolai könyvtár-igazgatót, a művelődéstörténelem és diplomatika tanárát ; dr. Jászay Rezső r. kath. főgimnáziumi igazgatót, a történelem tanárát ; Kertész János gazdálkodó földbirtokost ; Komlóssy Arthurt, a Csokonai-kör alelnökét ; Kozma László orsz. tanítói árvaházi igazgatót, a tanítók Gönczv-egyesületének elnökét ; dr. Löjkoviis Márton bankigazgatót ; dr. Megyery Pál ügyvédet ; Sesztina Jenő nagybirtokos, kereskedőt ; Török Pétert, a ref. főgimnáziumban a természetrajz t a n á r á t ; dr. Tüdős János ügyvédet, a Csokonai-kör alelnökét. Továbbá a közönség köréből, mint érdeklődő szakértőket : dr. Boldisár Kálmán tb. tanácsnok, rendőrkapitányt, í r ó t ; Könyves Tóth Kálmán ref. lelkészt, írót ; dr. Öreg János akadémiai nyugalmazott tanárt ; Pálffy József festőművész, főreáliskolai t a n á r t ; dr. Papp Károly-i, a kollégium bölcsészeti szakán a magyar irodalom tanárát és Sárváry Lőrinc nyugalm. kir. járásbírót. Szabályrendelet szerint hivatalból tagjai a Múzeumi Bizottságnak : a közmüvelödésügyi tanácsnok, aki egyúttal elnöke is a Bizottságnak ; a tiszti főügyész ; a főszámvevő ; a főmérnök ; a közlevéltárnok; a múzeum igazgatója és ő r e ; előbbi előadója, utóbbi jegyzője a bizottságnak. A törvényhatósági közgyűlés márczius hó 27-én igazgatóul Löfkovits Arthurt, bizottsági tagokul pedig az imént megnevezett s ajánlott urakat egyhangúlag megválasztotta. Ezzel megszűnt az 1905-ben alakult ős-bizottság. 3. Az újonnan szervezett Múzeumi Bizottság m á j u s 8-dikán tartotta első ülését. Oláh Károly elnöklő tanácsnok megnyitó beszédében rámutatott a jelentőségre, amellyel a szervezeti szabályzat életbeléptetése s az űj Bizottság működésének megkezdése bír intézetünk történetében. A tagok buzgó érdeklődését kérve, köszöntötte őket és Löfkovits Arthur igazgatót, aki m á j u s 6-dika óta a városi Tanács előtt letett esküvel szolgáló tisztviselője Múzeumunknak. A bizottság részéről dr. Papp Károly akadémiai tanár üdvö-

8

zölte Oláh Károly elnököt, városunk kulturális életének egyik tevékeny vezetőjét s örömét fejezve ki afelett, hogy a város közönsége Őt és társait e bizottságba való választással megtisztelte, lendületesen méltatta Múzeumunknak Debreczen tudományos törekvéseinek és művészi ízlésének fejlesztése, különösen pedig a tervezett egyetem létesülése szempontjából mérlegelhető fontos hivatását. Ezután az igazgató kimerítően tájékoztatta az új Bizottságot a Múzeum körében az év első négy hónapja alatt történt eseményekről, a gyarapodásról és a kezelésről. A Csokonai-kör átiratára pártolólag nyilatkozott Bizottságunk a körnek a városi Tanácshoz intézett azon kérelméhez, hogy a közművelődési ház tervének országos pályázat útján leendő beszerzése előtt mindazon intézetek, egyletek meghallgattassanak, amelyek abban állandó otthont kapnak. Amidőn a Múzeumi Bizottság maga is csatlakozott a Csokonai-kör eme kívánságához, egyúttal örömét és köszönetét nyilvánította afelett, hogy a törvényhatósági közgyűlés Kossuth-utcában a Komáromi és Bészler házak telkét jelölte ki a kultúrpalota helyéül. Bizottságunk ezután tárgyalta és elfogadta a Múzeum házirendjének tervezetét, amelynek kidolgozásánál saját szervezeti szabályzatunkon kívül a Nemzeti Múzeumnak és a bártfai Múzeumnak a Főfelügyelőség által ajánlott szabályzata szolgált mintául. E házirendet, több rendbeli idevonatkozó kéréssel együtt, megerősítés végett a Tanács elébe terjesztettük. Egyúttal megbízatott az igazgató, hogy mihelyt a Főfelügyelőségtől megérkeznek az ígért nyomtatványminták, az ügyviteli szabályzatot is dolgozza ki. Addig, míg ez is életbeléptethető lesz, a növekedési naplóra és iktatókönyvre nézve meghagyta a mostani eljárást. Ugyanezen ülésen bemutatta igazgató a városi Tanács 6194— 1909. sz. határozatát, mellyel felhívja a Múzeumi Bizottságot, hogy a Nagvmélt. Földmívelésügyi Minisztérium 95,098—I./A—1./1908. számú körrendelete alapján városunk határában található természeti emlékeket Összeírja s azok fenntartására nézve javaslatot készítsen. A Bizottság e munka teljesitésére szűkebb körű küldöttséget alakított, elnökéül Löfkovits Arthur igazgatót, tagjaiul dr. Boldisár Kálmánt, Kertész Jánost, Komlóssy Arthurt, dr. Megyery Pált, Török Pétert kérvén fel. Küldöttségi jegyző a múzeum őre. A küldöttség néhány szakhivatal vezetőjének közreműködésével össze is állította s július l-ig a Tanácshoz bemutatta Debreczen város belső- és külső határában lévő, állandó gondviselést és fenntartást érdemlő természeti emlékek névsorát, leírását s az ezek megőrzésére vonatkozó javaslatot. A fentartandóknak véleményezett természeti emlékek a következők : 1. Az Egvház-téren, a Nagytemplom mellett levő kántori lakás falához nőtt, a hagyomány szerint ugyan Méliusz Péter reformátor-püspök által ültetett, de nagyobb valószínűséggel 140—160

9

évesnél nem idősebb, ritka növésű Pongyola fanzár (Lycium-barbarum), melynek tulajdonosa a ref. egyház. 2. A nagyerdei parkban különböző fanemekből díszlő Erzsébet királyné- és ezredéves emlékligetek. A város birtokában. 3. A debreczen—fehértemplomi állami út mentén, a 4-ik kilométert jelző oszlopnál levő Erzsébet-emlékliget. Tulajdonosa a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium. 4. A halápi erdőn, az erdészlakhoz vezető út mellett álló öreg tölgyfa, a debreczeni erdőknek talán legöregebb fája. Debreczen városáé. 5. A hortobágyi malomház mellett levő sziget kocsányos tölgyfái, melyek a hetven évvel ezelőtt elpusztult vízimalom idejéből maradtak meg. Már csak aesthetikai szempontból is fentartandók. A város birtokában. 6. A savóskúti erdő szélén, a sámsoni földön álló határtjelző nyárfa (populus canescens). Hatalmas méreteivel imponál. Tulajdonosa Debreczen városa. A küldöttség a természeti emlékek közé sorozta a hortobágyi pusztát is, anélkül azonban, hogy ezzel a világhírű puszta jövendőbeli hasznosítása ellen állást akarna foglalni. A küldöttség jelentéséhez leírást is csatolt, amely a hortobágyi puszta természeti, néprajzi, geologiai sajátságait, gazdasági viszonyait, történelmét, irodalmát vázlatosan ismerteti. Az egész munkálat ez idő szerint a törvényhatóságnál még tárgyalás alatt van. A történeti hűség kedvéért megemlítjük, hogy a Csokonai-kör, amely tavaly elhatározta, hogy idegen látogatók számára megíratja és kiadja a Hortobágy ismertetését, — Szávay Gyula elnöklése mellett kiküldött bírálói javaslatára ugyanezen leírást fogadta el kinvomatás végett. A füzet bővített szöveggel, térképpel, fényképekkel 1910 tavaszán jelenik meg. 4. Szeptember 4-én tartott ülésében Bizottságunk először is a Múzeum 1910. évi költségvetési tervezetét állította össze, amely szabályzatunk értelmében a város házipénztára költségvetésének tárgyalásához szeptember havában bemutatandó. S a j á t erőforrásainkból 8170 korona bevételt irányoztunk elő, melyből 7670 kor. a házipénztár segélyére, 500 K pedig Löfkovits Arthur évi adományára esik. Az állami segélyt 2700 koronában vettük fel. A kiadások főbb tételei: a) saját erőforrásaink t e r h é r e : Löfkovits Arthur adományának tőkésítése 5 0 0 ; személyi kiadások 4 9 0 0 ; gyűjtemények gyarapítása 1050 ; a többi felszerelési, kezelési, nyomtatási, irodai stb. költségekre esik. Az állami segélyt, a múzeumőr fizetése pótlására szolgáló 800 kor. kivételével, gyarapításra és szabályszerű tartalékozásra fordítjuk. A városi közgyűlés a házi pénztár 1910. évi költségvetése terhére a kért 7670 koronát csakugyan megszavazta. Ez 200 koronával több az 1909. évi városi segélynél. A Múzeumi Bizottság ugyanezen ülésében az igazgató időszaki jelentésének meghallgatása után a Múzeumok és Könyvtárak

Orsz. Szövetkezetének nagyenyedi évi közgyűlésére igazgatót és muzeumőrt küldötte ki. Közbejött akadályok miatt azonban el nem mehettek. Tanácsi határozatokból örvendetesen értesült Bizottságunk arról, hogy a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi miniszter úr az 1909. évre régiségtálunknak 1500, néprajzi tárunknak 1200, összesen 2700 kor. állami segélyt engedélyezett ; az épitési segély negyedik részletét, 10.000 koronát is kiutalványozta ; a Főfelügyelőség pedig ugy ezen évi segélynek, mint az előző évi segélvmaradvánvnak felhasználására vonatkozó tervezetet jóváhagyta. A tervezet végrehajtásával igazgató és múzeumőr megbízattak. A városi Tanács, valamint a Főfelügyelőség is jóváhagyván a házirendet, a Bizottság annak alkalmazását elrendelte. Az ügyviteli szabályzat elkészítésére január l-ig halasztást kaptunk. De minthogy a mintatervezetek csak f. évi j a n u á r elején érkeztek meg, kénytelenek leszünk ujabb halasztásért folyamodni. A Tanácsa házirend jóváhagyásával kapcsolatban több rendbeli intézkedést is tett, így a rendőrfőkapitányt utasította, hogy ezentúl a megnyitási napokon a Múzeumhoz egy-egy rendőrt állíts o n ; a főjegyzőt pedig fölhívta, hogy a múzeumőr napidíj-fokozatára nézve javaslatot tegyen. A 18,603—1909. sz. a. beterjesztett vélemény a városi szervezeti szabályzat 222. §. I. B. 2. pontjának c) bekezdésére hivatkozik, amely a pénztárnokok, aljegyzők, rendőrkapitányok és a hasonló rangban levő, fel nem sorolt tisztviselők napidiját vidéki kiküldetéseknél 6 koronában állapítja meg. Ezen szakasz alkalmazható tehát a múzeumőrre nézve js. A Tanács e jelentés alapján feleslegesnek látta, hogy külön határozatot hozzon. 5. A Múzeumi Bizottság okt. 15-iki ülésének jegyzőkönyvében megörökítette nagy jóltevőjének dr. Thalv Kálmánnak érdemeit és emlékét. Legfontosabb tárgya volt pedig a múzeum helyiségeinek szaporítása. Ide vonatkozólag Oláh Károly elnök azt az indítványt tette, hogy kérelmezze a Bizottság a városi közgyűlés által elhatározott Thaly-szoba tárgyainak, a Kossuth-szobor pályázaton díjazott és megvett minták s egyéb növekedések elhelyezhetése végett a múzeumi épületben szállásoló belvárosi rendőrkapitányság kitelepítését. Az ekként felszabaduló szobákban a Gönczy-egvesűlet gyűjteménye is elférne, míg a Gönczy-egyesűlet. mostani helyisége a múzeumőr lakásáúl volna használható. A városi Tanács 15.563—1909. sz. határozatával az indítványszerint tett előterjesztést csak részben teljesítette. A rendőrséget meghagyta régi helyén; ellenben a Gönczy-egvesűletnek 1910 május l - r e felmondván, szobáit a Múzeumnak engedte át.

2. A múzeumi tisztviselők tevékenysége. Oláh Károly közmüvelődésügyi tanácsnok elnöke a Múzeumi Bizottságnak. (Múzeun unk igen súlyos veszteségére február 20-án

IL

váratlanul elhunyt. Az ő emlékének már csak 1910. évi jelentésünkben áldozhatunk.) E tisztét is azzal az odaadó buzgalommal, nagy szeretettel tölté be. amilyent a debreczeni közönség töle m á r megszokott minden kulturális és humánus ügynél, melyet ö kezébe vesz. Tanácsüléseken, bizottságokban, közgyűléseken mindenütt és mindig, amikor szükséges, Múzeumunk érdekeinek az elmúlt esztendőben is lelkes szószólója volt. Valamint kiváló része van abban, hogy Thaly Kálmán ezelőtt két évvel oly bőségesen gondoskodott halála esetére Múzeumunk gyarapodásáról, úgy most is, amikor ez a nem várt szomorú eset elkövetkezett, ő buzgólkodott leginkább azon, hogy Múzeumunk mellett külön Thaly-ozoba rendeztessék be. Thaly Kálmán hagyatékának első tárgyalásánál (okt. 19—24. közt) Pozsonyban képviselte Múzeumunkat. Az esztendő első felében az új szabályzat életbe lépése előtt kezelte a múzeumi kiadásokra utalványozott előlegeket; ezekről elszámolt; számvevöileg felülvizsgált számadásait a Tanács jóváhagyta. Lüfkovits Arthur múzeumi igazgató egész éven keresztül éber figyelemmel kísérte a múzeumőr munkálkodását. A gyarapítás körül, a vásárlások lebonyolításánál közreműködött. A Főfelügyelőségnél fontosabb ügyekben többször személyesen eljárt. Az év második felében kezelte a múzeumi előlegeket és azokról okmányokkal igazolt számadásait rendes időben beadta, amelyek számvevöileg felülvizsgáltatván, helyeseknek találtattak. A Tanács megbízásából nov. 12—14 én részt vett Thaly Kálmán budapesti lakásán összeírt és Múzeumunkra szállott tárgyak átvételénél ; gondoskodott azok hazaszállításáról. / Zoltai Lajos múzeumőr kezelte az összes gyűjteménytarakat, végezte a fogalmazói és irodai munkákat ; az új szerzeményeket lerajzolta, vagy lefényképezte ; a szaporodási naplóba 323 régiséget és néprajzi tárgyat rajzolt be. Vezette a régészeti ásatásokat, rekonstruálta az összetörten kapott edényeket; vidékre múzeumi ügyben több útat tett. Nevezetesen a hajdúböszörményi, hadházi, téglási, sámsoni, szoboszlói, józsai. nádudvari kisebb gyűjtő kirándulásokon kívül júl. 16—22. közt Budapesten a régiségi, néprajzi és mezőgazdasági múzeumokat, Szekszárdon a tolnamegyei múzeumokat tanúlmányozta. Okt. 19—24. közt tanácsi határozat alapján Oláh Károly tanácsnokkal részt vett Pozsonyban Thaly Kálmán hagyatéka tárgyalásán, mely alkalommal Thaly lakásáról fényképfelvételeket és rajzokat készített. Nov. 12—14. közt Löfkovits Arthur igazgatóval együtt Tíialy budapesti —, december 16—18. közt pedig egyedül a pozsonyi lakásán levő tárgyak átvételét és hazaszállítását intézte. Az elmúlt évben megjelentek töle a következő dolgozatok: t. Jelentés Debreczen sz. kir. város Múzeuma 1908. évi működéséről és állapotáról. Függelékül : A parlaghi és zárni templomdombok megásatásáról szerkesztett jelentések. Rajzokkal 8« f. 1—49. oldal.

12 2. Réz- és bronzkori leletek Debreczen város Múzeumában, 19 ábrával. Múzeumi és könyvtári Értesítő 1909. évf. 24—28. oldal. 3. Bronzedények H.-Sámsonból és Csikszentkirályról, 11 ábrával. Múz. és könyvt. Ért. 1909. évi. 131—136. oldal. 4. Debreczen sz. kir. város Múzeuma. I. Történelmi előzmények. II. A városi Múzeum mostani állapota, 8 képpel. Debreczeni Képes Kalendáriom 1910. évf. 79—91. oldal. 5. Debreczen város történelmének nevezetesebb eseményei. Ötödik sorozat. 1741—1780. Debreczeni Független Újság Kalendáriuma. 1910. évfolyam 81—90. oldal.

Debreczeni István IV. éves hittanhallgató a reábízott irodai munkákon kívül lajstromozta bessenvei Széli Farkas öröklétéiül őrzött gyászjelentés gyűjteményét, mely 1819—1892-diki évekből összesen 2731, túlnyomólag debreczeni egyén halálesetéről szóló jelentést tartalmaz 3257 darabbal. Elkészítette az irodai, fényképező, konzerváló s egyéb segédeszközök, felszerelések leltárát. Rácz Sándor múzeumi szolga a múzeumör utasításai szerint konzerválta a vas- és fatárgvakat rozsda, illetve szú ellen, a ruhaneműeket gyakran szellőztette. A Múzeum helyiségeit tisztán tartotta. Múzeumunk tevékenységének ismertetése hiányos lenne, ha meg nem emlékeznénk nehánv megbízásról, amelyeket Múzeumunk különböző szakkérdésben kapott innen is, onnan is. A természeti emlékek összeírásáról már fentebb szólottunk. Nem kisebb munka ennél a debreczeni lófogatok különféle alakjainak leírása s a debreczeni összes lószerszámok mester szavainak összegyűjtése, fényképpel, rajzokkal magyarázva. Múzeumunk e munkát Herman Ottó, európai hírű magyar tudós kívánságára s a „Magyarok nagy ős foglalkozása" című forrás-művének ezután megjelenő kötete számára teljesítette, a megbízó teljes megelégedésével. Simon György birtokos, Simon Miklós r.-kapitánv, ifj. Jóna János és István birtokos, Nagy Lajos szíjgyártó mester urak és mások támogatása mellett. Ez érdekes néprajzi tárgyról Herman Ottó a Nyelvtudományi Társaság deczemberi ülésében előadást is tartott. Értekezése a Magyar-nyelv februári füzetében jelenik meg. Szily Kálmán egyetemi tanár, a tudományos akadémia könyvtárnokának ptegkeresésére Múzeumunk a kádasoknak nevezett kereskedőkről az 1574., 1638.. 1640. és 1664. évi városi jegyzőkönyvekből annyi adatot gyűjtött, amennyiből e szó értelme kivilágosodik. A városi Tanács megbízásából a budapesti Mezőgazdasági Múzeum számára a közvágó hidról több fényképet vettünk fel. A Tanács engedelmével válogatott néprajzi tárgyainkkal résztvettünk a debreczeni kereskedelmi és iparkamara s a budapesti Iparművészeti Társulat által városunkban április havában rendezett iparművészeti kiállításon. Elismerést aratott tárgyaink három szekrényt s több • méter falterületet töltöttek meg. Végül annak bizonyságára, hogy ifjú intézetünk egy és más tekintetben már is bő anyagot tud nyújtani feldolgozásra a kuta-

13

toknak, megemlítjük, hogy Juhász Árpád festőművész Malonyay Dezső nagy munkájához számos néprajzi tárgyunkat lerajzolta ; két debreczeni tanárjelölt pedig, akik doktori értekezésük tárgyául a debreczeni céhek történetének megírását kapták, heteken keresztül dolgoztak Múzeumunkban, a céhek leveles ládáiban búvárkodván.

3. A tanács és közgyűlés intézkedései. E szakasznak akár ezt a cimet is adhatnók : a közművelődési házról. Mert felettes városi hatóságaink intézkedései közül azokat, melyeket Múzeumunkért tettek, eddig úgyszólván mindet előadtuk. Csupán a közművelődési háznak, a Múzeum állandó hajlékának építéséről nem szóltunk még, ami az elmúlt esztendőben is több ízben foglalkoztatta a tanácsot és közgyűlést. Sajnos, ez az égetően fontos ügy most sem érhetett meg annyira, hogy az építkezés megkezdéséről adhatnánk hirt Múzeumunk barátainak. A fenntartó hatóság igyekezete két irányban mozgott. Egyik újabb, nagyobb építkezési államsegély kieszközlése; másik a helykérdés megoldása. Ellenkező vélemények összeütközése, jónál jobbra törekvő új ideák felvetése okozta, hogy egyik irány sem jutott a céljához. Mindjárt az év elején azon félhivatalos jellegű bizalmas értesülésre, hogy Múzeumunk 50,000 korona rendkívüli államsegélyt kaphat — csak kérelmeznie kell h a m a r o s a n — a városi T a n á c s (1298—909. sz. a.) arra való hivatkozással, hogy a közművelődési ház építése hozávetöleges számítás szerint a telkek megszerzésével együtt körülbelől egymillió koronába kerül, a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól a hiányzó összeg annuitását kérte. A miniszter úr erre azt válaszolta, (4900—1909. sz. tanácsi határozat mellett levő 18,802. sz. leírat), hogy ezen az alapon n e m tárgyalhat, hanem ragaszkodik az 1908. évi 67.556. sz. a. kiadott leiratában elfoglalt álláspontjához (L. 1908. évi Jelentésünket), amikor már félmillió korona építési költséget is soknak mondott. Ezúttal részletes és végleges nyilatkozatot kíván a város által hozandó áldozatokra nézve. A Törvényhatósági Bizottság kevéssel e miniszteri leírat érkezése előtt már kijelölte volt a közművelődési ház és Múzeum építkezési helyét. Ugyanis a mérnöki hivatal az előző esztendőben közgyülésileg kiszemelt három területre nézve a vázlatterveket, műszaki leírást és költségszámítást elkészítette. Sőt saját kezdéséből negyedik területet is figyelmébe ajánlott a közgyűlésnek. És első helyen épen ezt. Péterfia-utca és Ferencz József-út sarkán, a belváros és a Nagyerdő közt fekvő telkeket ajánlotta, ahol is az építkezés 582,800 koronába kerülne. A városi közgyűlés (94/4271—1909. bkgy. sz. a.) pedig a jog- és pénzügyi bizottság véleményével egvezöleg a mérnöki hivatal által második sorban ajánlott Kossuth-utcai

14

Komáromi- és Bészler-házak telkét, a színház szomszédságában, jelölte ki a közművelődési ház helyéül, amelynek építése itten 725,500 koronába kerülne. Már-már azt hihettük, hogy a kultúrház ügye egészen közel jutott az építkezés megkezdéséhez. De szomorúan csalódtunk. Mert néhány törvényhatósági bizottsági tag ezen megnyugtató és szerencsés határozatot megfelebbezte. A felebbezés indokait nem ismerjük ; csak annyit hallottunk, hogy a felebbezők a közművelődési ház építésének kérdését az egyetemi építkezésekkel együtt óhajtják megoldani. Ismételjük, hogy nem ismerjük a felebbezés indítékait; azért annak tiszteletreméltó aláíróival nem akarunk most vitázni. De nem nyomhatjuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy a felebbezés a közművelődési ház építését elodázta s félni lehet, hogy ennek a felebbezésnek következményei Múzeumunk életképességének; kulturális jelentőségének fejlődését is hosszú időre megbénítják. Ez pedig aligha lehetett céljok a megfelebbező uraknak, akiket a debreczeni egyetem eszméje annyira lelkesít. Azóta hónapok múltak el ; de a közgyűlési határozat és felebbezés mind mostanáig elintézetlenül hever a magas belügyminisztériumnál ; noha a Főfelügyelőség megkérdeztetvén, a határozat jóváhagyása mellett nyilatkozott és noha a városi közgyűlés, amikor a közoktatásügyi minisztérium fentebb idézett 18,802. sz. leiratát tárgyalta, május 27-én, (127/7427—1909. bkgy. sz. a.) e határozat jóváhagyását megsürgette, hogy a miniszteri kívánsághoz képest a város által hozandó űjabb áldozatokra nézve nvilatkozhassék. A Múzeum építési alapja, melyet a házipénztár kezel, 1909 végén ez : a) 100,000 kor-.ás államsegélynek már kifizetett részleteiből a Debreczeni I. Takarékpénztár 43,124. számú betéti könyvén b) a Hatvan-utcai 23. sz. Csokonai-házban a belvárosi rendőrkapitányság helyiségeiért fizetett házbérekből a Közgazdasági Bank 6291. számú betéti könyvén Összesen

43,285'16 K

6.446'55 K 49,731*67 K

Egy évi növekedés 13,548"26 kor.

III. A Múzeum gyarapodása. Múlt évi szaporodásunk számra nézve jóval alatta marad az előző év növekedésének, mely meghaladta a 3000 darabot. Ennek felét is alig éri el ; a Thaly hagyatékból kapott tárgyakkal, melyek azonban kimutatásainkban még nem szerepelhetnek, fölösen megütné a másfélezeret.

15

Mennyiség- és minőséggel meg vagyunk elégedve. Ámbár nagyobb eredményt mutathatunk fel, ha rajtunk kívül eső okok tevékenységünket szűkebb térre nein szorítják, mint amit az előre megállapított munkarend elibünk szabott. Alkalmi nehézségek miatt a tervezetnél kevesebb helyen ásathattunk. A néprajzi gyüjtöútak száma is megkevesbült. Múzeumőrünk a hajdubagosi ásatás után a sárréti falvakat készült bejárni. Erről a községek elöljáróságait már értesítettük is, amikor kitört makacs l á b b a j a miatt, mely hónapokig gyötörte, kénytelen volt lemondani a fárasztó házalással járó vidéki útról. Régészeti ásatásokat a következő helyeken végeztünk. 1. Balmazújvárosoyi március 26—27. napjain négy napszámossal a község alatt. Kadarcs vize partján fekvő Daru nevű földön. Útjavításakor talált népvándorláskori sírok folytatását kerestük. A helyi viszonyok azonban olyanok, hogy igen szűk tér állott rendelkezésünkre s azon egyetlen egy szegény sírt találtunk. Melléklete egy vas-kés volt. A sír közelében tűzhelyek, állati csontok, bronzés népvándorláskori típusú edénytöredékek szórványosan mutatkoztak. Összes költségünk 22. korona 58 fillér. 2. Hajdúszovátra ugyancsak útépítésnél felvetődött népvándorláskorinak sejtett sírok csaltak ki bennünket. Téves útbaigazítás vagy félreértés következtében a temető valószínű területén épen akkor nem ásathattunk, mivel buzavetés volt benne. Mégis három napot, ápr. 1., 2., 3-dikán, három, négy, majd megint három munkással dolgozva, eltölthettünk a szováti Kösélyvize környékén. Megásattuk a Hegyeshatárhalmot, a Kösély egyik könyökénél, ahol is a felső talajban ezüst gyűrűs Árpádkori csontvázat, 3'8 méter mélységben pedig — ilyen magas a halom is — pernyés földben szétszórt emberi csontokat találtunk. Majd próbaárkokat húztunk a szóban levő temető területe s az országút közt szabadon levő keskeny kicsiny földszalagon és cgv kilométerrel beljebb a falu felé, a Bábistó (Bába-Istók) nevű féllaponyagon, a Kösély és az Ürmösere között. Amott semmit, emitt tűzhely mellett népvándorláskori fületlen, füstös fazekat leltünk. Ásatási költség 30'78 kor. Ajándékul kaptunk két népvándorláskori edényt. Vettünk két néprajzi tárgyat. 3. A hortobágyi pasztán egymással szomszédos területeken kísérleteztünk május 24—27. napjain öt napszámossal. Az Árkus egyik' kanyarulatánál emelkedő Köveshalomban megtaláltuk a rég elpusztult Csécsfalva Árpádkori templomának csekély maradványait. A szentély helyén feldúlt sírokból néhány Árpádkori olcsó ekszert (halántékgyürűket, gyöngyöket) szedtünk ki. Az Árkus partján, vízmosásokban számos őskori cserép tűnvén elő, néhány próbaárok támogatni látszik azt a véleményt, hogy ott is, miként két kilométerrel lejebb, a Faluvéghalmával átellenben, kőkori telepek lappanganak. Az Árkuson innen levő igen alacsony,

16

de nagy kerületű Bajnokhalomban egy méter melységben pogánymagyar lovas-sírt tártunk fel, kengyel, zabla, nyílhegyek, kés, puzdravasak és csekélyke bronz melléklettel. Közel e sírhoz emberi állkapocs és állati csontból készült szerszám-maradványok társaságában elektronból készült, kétszer meghajlított karika jött napfényre. E területen szeptemberben folytatni akartuk az ásatást, de a szomszédos falvakban nem tudtunk napszámosokat kapni. Ásatási költség 56'42 kor. 4. Szép eredménnyel járt Hajclúbagoson, a Darabos-hegyen, a derecskei határ közelében rendezett ásatás aug. 17—20. és aug. 31., szept. 1—2. napjain. Németh Imre és Papp Károly gazdák földjén körülbelől 900 négyszögméter területet kutattunk át. Bronzkori urnatemető fekszik itt. Áz urnák csaknem érik a felszínt. Emiatt a szántóeke sokat elpusztított már belőlük. Mi 18 urnafészekből összesen 26, többé-kevésbbé egész urnát, számos mellékedényt, 38 darab bronztárgyat szedtünk ki. A temető keleti szélén húzott kutatóárok népvándorláskori cserepeket adott 0'80— 1'30 méter mélységből. A nyugotfelőli szomszéd nem engedte meg földjének felásását, pedig arrafelé látszik terjedni a temető. A két ízbeni ásatás öt munkással 157 06 koronába került. Vettünk egy szép bronzké_st ; ajándékul kaptunk egy úrasztali boroskorsót. 5. Ugyanígy jól fizetett az egyeld bronzkori urnatemetőben rendezett ásatás nov. 2—5. és nov. 16—18. napjain. Előbb hat, másodszor hét napszámossal dolgoztunk. Ásattunk a község alatt a füredi út és új temető közt, ezúttal csekély eredménnyel, majd jó sikerrel a szőlőskertben Herbák Ferenc, Harsányi Béla, Kalmár József keskeny parcelláin. A felkutatott, részben összefüggő terület 450—470 négyzetméter. A talált 38 urnafészekből hazahoztunk 18 igen nagy urnát, számos urnafedőtálat, áldozati bögrét és néhány bronzékszert. Vásároltunk egy urnát, három bögrét. A költségek 129'50 koronát tesznek. Mindezen ásatások költségeit az államsegély terhére számoltuk el. Eredményeiket pedig rajzokkal, fényképekkel, térképekkel felszerelt kimerítő jelentésben ismertetjük. Az ásatásoknál tanúsított különféle támogatásért és szívességért köszönettel tartozunk Balmazújvároson : Illyés Endre ref. lelkész, Varga Antal ref. tanító, — Hajdúszováton : Kapus Bálint és Mihály földbirtokos, Nádházy Béniamin jegyző, Makiári Mór nyug. ref. rektor. — Hortobágyon : Nagy Sándor mátai biztos, — Hajdubagoson : Németh Imre, Papp Károly gazdálkodó, — Fibik István jegyző uraknak ; Egyeken : özv. Petrovits Miklósné asszonynak, Devics Lajos, Magyar Gyula. Harsányi Béla jegyző uraknak, Herbák Ferenc és Kalmár József gazdáknak.

17

G y ű j t é s vagy csak bizonyos tárgyak megszerzése végett a következő helyekre szállott ki a múzeum őre : 1. J a n u á r 19-én dr. Bátky Zsigmond és Györffy István társaságában Hajdúböszörménybe ment. Szerzett egy hímes asszonyi bundát, két cifra szűrt. 2. Február 25-én Hajduhadházra és Téglásra. Eredmény Hadházon : színes selyemmel kivarrott kis bunda. 3. Márc. 3-án. Ugyanazon falvakba. Tégláson vett igen ékesen kivarrott kis bundát, Hadházon táblás fokost. 4. Március 31-én Hajdusámsonba, az ott talált bronz bográcsok és kisebb bronzedények netán lappangó társainak felkutatása, a lelőhely megszemlélése, esetleg ásatás végett. Egy bográcsnak s egy szilkének csakugyan nyomára jutottunk, amelyeket később sikerült megszereznünk.

H a j d u s á m s o n i bronz-szilkék.

5. Apr. 28-án Hajdúszoboszlóra. Vettünk régiségeket, néprajzi tárgyakat és szoboszlai törzsökös családokra vonatkozó okleveleket. 6. Június 9-én a czegJéd- (Kossuth-) utcai temetőben felkereste és leltárba vette a legrégibb síremlékeket, amelyek a XVII., XVIII. századból még úgy ahogy megmaradtak. Számuk kilenc s a Komáiorni, Dobozi. Domokos, Báthori—Szabó és Dómján családok nevét viselik. 7. Aug. 3-án Felsőjózsán tudakozódott a múzeum őre az 1880 körül megszűnt diák'tűzoltó-társaság vízipuskája után. amelyet a városi tanács akkor a józsai lakosoknak ajándékozott. De a községházán ma már semmit sem tudnak róla. 8. Szept. 23. Nádudvarra és kösiszegi pusztára. Amonnan elhozta a ref. egyház által letétként nekünk ajándékozott úrasztali poharakat és terítőt; emitt megszemlélte a Dálnoki-tanya földjét, ahol szántás közben edényeket vetegetett fel az eke. Azzal a szándékkal, hogy próba-árkot húzatunk, nagy eső miatt felhagyni kellett. Zoltai L a j o s : Múzeum évi j e l e n t é s e .

2

18

9. Okt. 12-én ismét Szoboszlóra, bizonyos régi ötvös mű megszerzése ügyében, ami még nincsen lebonyolítva. — Kaptunk néhány néprajzi tárgyat. A budapesti és pozsonyi útakról a Thaly hagyatékkal kapcsolatban már szólottunk. Mindemez útakat külön jelentések bővebben ismertetik. E helyen is köszönetünket fejezzük ki özv. Budaházy Gyuláné úrnőnek. Ethey János jegyző, Szegfű István birtokos (Hajdusámson), G. Tóth János polgármester, Pénztáros István főjegyző (Hajdúszoboszló), Veres Géza ref. lelkész (Nádudvar) uraknak, az imént felsorolt útak alkalmával múzeumunk iránt tanúsított jóakaratukért. Vásárlás útján tekintélyes számmal gyarapodtak gvüjteménytáraink. I. Szakkönyvtárunknak megvettük állami segélyből a következő műveket: Thury Etele: „A debreczeni ref. főiskolai tanulók névsora 1588—1792". Bunyitav V.: „A váradi püspökség története". Br. Radvánszky: „Magyar családélet és háztartás". Dr. Kaulen: „Assyria és Babylonia". Maylath : „Az 1885. évi tört. kiállítás kalauza". Kovács J. : „Szeged és népe". Jankó J. ; „Magyar typusok a Balaton mellékéről". S a c k e n : „Grabfeld V. Hallstatt". Dr. Bátky Zs. : „Néprajzi iskolai térkép". Végül Szoboszlóról 2 db. oklevelet. Ezeknek vételi ára 93'10 korona. Rendes tagsági illetményül kaptuk a „Magyar iparművészet "-et, Debreczen sz. kir. város alapítótagságáért „Az Archaeologiai Értesítő"-t és a „Numizmatikai Közlöny"-t. A könyvtári anyaghoz számítható 1909. évi fényképfelvételeink negatív lemezeinek száma 84. Fényképező szerekre, eszközökre tavaly 104'15 koronát költöttünk, melyből 61'16 koronát állami, 42'99 koronát városi segély terhére számoltunk el. II. A r é g i s é g t á r b a pénzen vettük a következőket: a) állami segélyből : őskori tárgyak : átfúrt szarvasagancstő Szoboszlóról ; három kettősgúzsú bronz bogrács, három kisebb bronz szilke, kovácsolt lemezből, hajdusámsoni leletek ; három agyagbögre s egy nagy urna Egyekről ; szívalakúan hajlított tömör arany láncszem ; vékony lemezű, levélidomú másik arany ékszer, Debreczen vidéki leletek ; kő véső, kő kalapács, La Téne ízlésű bronz karperec, lelőhelyök a parlagi puszta. Vaskori tál, lelőhely Debreczen. Nép vándorláskoriak : két kisebb fazék; óriási nagy gabonatartó edény, lelőhelyök Debreczen város téglagyára. Ökörfőt ábrázoló, dombormíves nagy aranypityke, Debreczen vidéki lelet. Közép- és újkoriak : vörös égetésű agyagból bajuszos férfi fej, felül nyitott, a szoboszlai Vérvölgyből ; bécsi légionárius kard ; félhold alakú lószerszámdísz rézből, lelőhely Debreczen sz. kir. város téglagyára. Érmek és pénzek : Két darab bizánci arany, egyik Justiniáné ; 5 drb árpádkori ezüst dénár; IV. István arabfeliratú rézpénze; Corvin Mátyás 2 db

H a j d u s á m s o n i bronz-bogrács.

H a j d u s á m s o n i bronz-bogrács.

20

arany forintosa ; II. Theodorikus kölni érsek bonni a r a n y a s egy török arany p é n z ; II. Rudolf tallérja 1598; II. Ferdinánd és Eleonora képével vert ezüst érem 1 6 3 1 ; I. Leopold tallérja 1 7 0 3 ; II. Rákóczi Ferenc ezüst forintosa 1 7 0 4 ; II. József nürnbergi márkajá"; J á n o s György szász választó tallérja 1 6 2 6 ; J u l i á n n á hesseni grófnő ezüst é r m e 1 6 5 9 ; liegnitz—briegi XV. kr. 1 6 6 4 ; Fr. Ágost frevbergi e m l é k é r m e 1733 ; frankfurti két talléros 1855 ; füles ezüstérem bibliai képekkel ; régibb veretű Szent György é r e m , Összes kiadás a régiségek vételére 447*25 korona. b) városi segélylöt : ő s k o r i a k : díszes bronzkés Hajdubagosról ; hallstatti bronzfibula, a városi téglagyárból ; talpas csupor ugyanonnan. Újkoriak : tölcséres karabély. Néhai Révész Bálint debreczeni lelkész, tiszántúli püspök s z á m á r a a debreczeni nőegylet által készíttetett címeres, m o n o g r a m m o s nagy szőnyeg. Érmek és pénzek : ~T. Lipót körmöczi a r a n y a 1661 ; III. Károly tallérja 1721 ; Mária Terézia ezüst forintosa 1844 ; Ferenc József vitézségi ezüst é r m e ; Radeczkv ezüst érem ; línczi ezüst érem ; egri bronz érem ; a debreczeni kertészeti egyletet kitüntető budapesti nagy bronz érem 1881. Ezeknek á r a volt 156"64 korona. II. A néprajzi tár s z á m á r a vásároltuk e z e k e t : a) államsegélytől : ruházati tárgyak : színes varrású h á r o m női b u n d a Böszörményből, Hadházról, Téglásról ; két cifraszűr Böszörményből ; céhbeli két legénykötő ; á b r á s á n szövött régi abrosz debreczeni háztartásból. Konyhaeszközök és cserépedények : két bokály, négy különleges alakú régi debreczeni fazekas m u n k a ; rézkoppantó, szopócsupor ; 13 drb csigacsináló agyagból ; 37 drb ó-bécsi, holicsi és m á s régi gyárakból való porcellán és kőedény, egy vizes üveg, mind debreczeni régi polgári háztartásból. Gazdasági eszközök és férfikézbe való háziszerszámok : szénavágó 1745-ből ; sódarálómalom 1834-ből ; 2 drb répaegyesítő ; h á r o m á g ú furú ; szarusnyelü balta Szoboszlóról ; fintok. Kismesterségek szerszámai : kerékagyfúró 1741-ből. S z o v á t r ó l ; b ő r v a k a r ó ; 8 drb szíjgyártó s z e r s z á m ; fenőacélok ; bőrsimító. Evőeszközök : 8 drb csontkanál Böszörményből ; rezesbicska. Bútorfélék : tornyos tükör Szoboszlóról ; régi faragott képkeret Böszörményből. Pásztor és mezei élet körébe valók : cifra karikások Derecskéről, Nadántelekről ; díszes szolgafa Derecskéről ; késhüvely, sótartók szaruból, kampó. Utenziliumok : cifra beretvaskatulyák, erszények, fokosok, ólmosbotok, sarkantyúk, kobakok, csiholó acélok különböző helyekről. Parasztfaragás : csigacsináló, fából. Paraszt-hangszer : díszes fejű t a m b u r a . Mindezek 5 0 5 ' 2 6 k o r o n á b a kerültek. b) városi segélyből: 33 drb néprajzi tárgyat vásároltunk, öszszesen 9 8 ' 6 0 koronán, ú. m. régi szabású szűrdolmányt, agyagedényeket, kismesterségek szerszámait, parasztfaragásokat, utenziliumokat, szolgafát, hortobágyi karikást, juhfejőszéket. Városi segélyből teljesítettük az összes gyűjtő kirándulások költségeit is, melyeknek összege 4 7 ' 4 6 korona.

21

III. Szépművészeti gyűjteményünket kizárólag városi segélyből gyarapítottuk. Vettük a következő tárgyakat: a) szobrászmüvek : Beszédes L. budapesti szobrásztól : Áldomás, modellje debreczeni 48-as öreg honvéd ; Csikós bojtár, hortobágyi csikósról mintázva ; A cívis gyerek ; A vidéki bácsi ; Rórátén című genre-alakokat, bronzirozott gipszből ; b) festmények : Hajdú B. debreczeni rajztanártól : Sámsoni tájrészlet, vízfestmény ; Linektöl: női arckép, pastell ; Ács Mariskától : falusi ház, olajfestmény. Kézirajzok és metszetek : gróf Degenfeld Imre, Tisza Kálmán, gróf Teleki László kőrajzú arcképei ; debreczeni pék jelvényeit ábrázoló színes / kép, üvegen, XVIII. századból ; magyar népéleti jelenetek, s z í n e s ^ / kőrajzok, Modern iparművészetiek : évi Jelentésünkhöz rendelt autotipiák és cinkographiák. Összes kiadás e csoportnál 337'12 kor. Ajándékozások forrása állandóan csörgedezett. A közönség adakozó kedvét hirlapi közlésekkel is igyekeztünk ébren tartani. Erezzük, hogy helybeli és vidéki úri házaknál őrizett családi és történelmi emléktárgyakra csak akkor számíthatunk nagyobb reménységgel, ha Múzeumunk állandó otthona felépülvén, azokat megfelelő módon s a biztonság minden kellékével rendelkezve állíthatjuk ki. A Főfelügyelőségtől is csak azután kérhetjük, hogy művészi alkotásoknak állami letétül nálunk való elhelyezésével gyarapítsa intézetünket. Most ideiglenes helyen szorongva, bús lemondással nézzük, miképpen gazdagodnak szerencsésebb Múzeumok az állam jóvoltából a képző- és iparművészet remekeivel. Mégis hálás szívvel mondjuk el, hogy a Főfelügyelőség különös jóindulata legalább könyvtárunkat az elmúlt esztendőben is több értékes, nehezen megszerezhető állami letéttel gyarapította. így jutott Múzeumunk a következő szakművekhez : Divald K. : Szepesmegye művészeti emlékei. III. R. Iparművészet. Gr. Vay P. : Kelet művészete és műízlése. Malonyay D. : Székelyföldi, csángó és torockói magyar nép művészete. Br. Miske K. : A velem sz. vidi őstelep. Első kötet. Balog P. : A népfajok Magyarországon. Magyarország a párizsi világkiállításon. Szana T. : Százév a magyar nép művészetéből. Ezek mind a Nagyméltóságú Közoktatásügyi Miniszter úr ajándékai. Végül a Nagyméltóságú Pénzügyminisztertől : Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. 21 kötetes nagy művet. I. Könyv- és kézirattárunk számára ajándékoztak továbbá: Balázs Károly dr. (Budapest): „A n é p e s e d é s i t . Bánffy Dezső br. (Budapest) : Losonczi Bánffy család története I. kötetét. Bardócz A n d r á s : Bod P. Sz. Biblia Históriáját. Bardócz B é l a : XVII., XVIII. századból való kéziratos egyházi beszédeket és imákat. Biharmegyei és Nagyváradi Múzeum 1. Borsod—miskolczi múzeum 1. Csallány Gábor (Szentes) 2. Csokonai-kör 1. Darnay Kálmán (Sümegh) 1. Darvassy Sándor 141 darabból álló magyar és más nyelvű hirlapgyüjteményt. Debreczen város könyvnyomdája egész évi könyv- és füzetalaku termékeinek 1—1 példányát. Farkas

22

Albert a hortobágyi csárda 1886—1895. évi vendégkönyvét ; Petrus Berretinus es Caj. Petriolus Tabulae anatomicae (1741) c. rézmetszetes müvét, 1 családi oklevelet. Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum (Kassa) 1. Forgó Tamás 1. Gaál Zsigmond (Szovát) 1. Galgóczy Józsefné 17 drb levelet az 1848—49-ik évi erdélyi hadjáratból. Holländer Dezső dr. 7 drb kéziratot, oklevelet, nyomtatványt. Kanizsay Endréné özv. : Heltai Gáspár bibliájának 1551. évi kolozsvári kiadását (csonka p.) s 2 drb más régi könyvet. Kerékgyártó József 1. Kovács József polgármester 19. Leuchtmann Miklós 1. Löfkovits Arthur 33. Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége (Budapest) 8. Nagy János és neje 1. Nemzeti Múzeum (Budapest) 3. Pápai ref. főiskola 1. Pávay Gyula 1. Pécs—baranyai múzeum 1. Ref. püspöki iroda 1. Ref. tanítóképezde 1. Simon Miklós 8 drb debreczeni vonatkozású régi kéziratot. Szabó Elek a debreczeni rézmetsző diákok Atlaszát. Szabó József XVIII. század végéről való debreczeni naplójegyzeteket. Veszprémi múzeum 1. Vutkovits Ödön : Apponvi Albert grófnak sajátkezüleg írott s Thaly Kálmán felett elmondott gyászbeszédét. Zilahv Gyula 1. Zoltai Lajos 1 darabot.

II. Régiségtárunkiiak ajándékoztak : Őskori tárgyakat : Fazekas Kálmán a Tóczóskertben lelt bögrét. Gém Imre (Balmazújváros) agyagorsó-karikát. Vadon Sándor kőszekercét (zsákai lelet). Közép- és újkori tárgyakat : Barna Lajos (Budapest) keleti ízlésű ezüsttel kirakott vaslemezt. Csonka Zsigmond (Nagykároly) debreczeni nemzetőri csákót. Farkas Pálné özv. (Dorog) lakatot. Ferenczv Elek Angyalházán lelt XV. századbeli vasbuzogányt. H.-Bagosi ref. egyház úrasztali boroskorsót. Heller Dezső (Nyíregyháza) ezüst fülbevalót és zománcos gyűrűt. Hidvéger József 1809-beli nagy mázsáló mérleget. Jakucs Sándor (Szovát) népvándorlási edényeket. Katona János (Derecske) honfoglaláskori ezüst gyűrűket. Kiss Mihály békólakatot, bánki lelet. Kovács János festőművész középkori rézpecsétlő gyűrűt. Löfkovits Arthur halcsontból való régi mérő-szalagot. Ifj. Medgvesy Ferencz könyvkötő cégért. Mráz István rézgyűrűt. Nagy János és neje 1784-beli fakörzőt, Nagy László (Érpatak) faragott fapipát. Pálffy Ferencz békólakatot és XV. századbeli vassarkantyút. — ebesi leletek. Sesztina Jenő úrasztali cinpoharat, tányért, mázos korsót. Simon Miklós Árpád- és Anjoukori sarkantyúkat, lópatkót, — debreczeni leletek. Szabó Mihály rézgyűrűt. Varga Antal (Balmazújváros) táblás fokost. Weszprémy Kálmán ismeretlen célú ólommal díszített vastárgyat, — szoboszlai lelet. I Vízvezetéki aknákat építő vállalat veres szilkét. Érmeket és pénzeket ajándékoztak : Aszalós Sándor keltapénzt — szolnoki lelet. Bleyer Mór (Téglás) 5 magyar és lengyel-, Fenvö József 6 vegyes pénzt. Fenvős Zoltán 1868. évi egri emlékérmet. Forgó Tamás 3 pénzt és 1 zsetont. Gaál Zsigmond (Szovát) 8, Heller József 1, Keresztessy Antal 1. Klein József 1, Komáromi Lajos 1, Kónya László 1, Klein József 1, László József 1 drb

23

pénzt. Löfkovits Arthur 1 Csokonai bronzérmet, a debr. Athl. Club ezüst és bronzplakettjét, 2 iskolai bronzérmet. Miszti Lajos Sept. ' Géta ezüst dénárát. Mráz István 1, Papp Ferenc 1, Szabó Arthur dr. 51 drb magyar, lengyel, francia, német, olasz, ó f o s z ^ d á n , román, s p a n y o l ^ a r g e n t m i a i ezüst- és rézpénzt. Szepesi Péter Th Szűcs Mihály 2, Taller Ignác 5 magyar és lengyel pénzt. Takács Lajos és József Alex. Severus és Constans 1—1 ezüst dénárát. Vetésy Béla 1 török pénzt. Letétül kaptuk : a hajdunádudvari ref. egyháztól XV. századbeli csonka rézkelyhét, XVII. századból való alakos aranyozott ezüst poharát s egy verejtékes ezüst poharát 1664-böl. H a j d ú n á n á s városától két kuruc-süveget — sírbeli leletek. III. Néprajzi tárunk számára ajándékoztak : Kiss Lászlóné múlt szazad elejéről való vőlegénvi jegy inget. Kiss István 4 drb párkányozó és köröző gyalút a múlt század első feléből. Löfkovits Arthur XVIII. századbeli ónmázas tálakat. Nagy Gábor magafaragta törülköző tartót. Nagy Sándor mázas kancsót, melyen szabó szerszámok vannak. Névtelen : 7 drb malomrovást. Özv. Pápay Imréné nagy rézmozsarat 1861-ből. Pap András nagy zöldmázas boroskorsót. Papp Mihály munkás 1830-as években készült debreceni cserépedényeket s egy ó-bécsi ibriket. Id. Pecze Istvánné nádudvari fekete galuskaszüröt. Rickl Antalné kaskétlit. Dr. Szabó Arthur táblás rézfokost s délszláv óraláncot. Özv. Szeremley Miklósné jegyajándék számára készült régi selyemerszényt s ezüsttel himzett nagy patyolat kendőt. Szűcs Mihály (Nagycsere) csiholó acéllal felszerelt régi bicskát. Zolnai Gábor öreg lakatot. Varga Miklós (Újváros) faragott gyújtótartót. IV. Képzőművészeti és iparművészeti tárgyakat ajándékoztak : Barna Lajos (Bpest) fiát lóra ültető csikóst, bronzozott gipsz-szobor. Halász Izidor Szákfy József volt debreceni híres szinész olajfestésű arcképét. Kovács Eszter : 48-iki színes kőrajzot. Löfkovits Arthur 48-iki kőrajzok próbalenyomatait. B. Nagy J á n o s és neje Kálvin festett arcképét. W é b e r Ede (Szoboszló) paralából rakott tájképeket. Névtelen : Ébredő sejtelem c. rézmetszetet. V. Természetrajzi gyűjteményünk számára : ifj. Rickl Antal összarvas agancstöredékét. Víg János és neje : nagy tengeri kagylót. Múzeumunk egész évi gyarapodását a következő adatok tüntetik elő: Könyvés kézirattárunk 573 darabbal növekedett. Ebből államsegélyre 61, állami letétre 8,' városi segélyre 38, ajándékra 466 darab esik. Régiségtárunk gyarapodása 554 darab. Még pedig őskori 259, közép- és újkori 125, modernkegyeleti 1, érem- és pénzjegy 169 darab. Államsegélyből szereztünk 359, városiból 12 darabot; ajándékul 177, letétül 6 drbot kaptunk. Néprajzi-tárunk 191 darabbal gyarapodott; öt kivételével valamennyi a magyar népélet körébe vág. Állami segélyből 121, városiból' 33 darabot szereztünk ; 37 drb ajándék, Képző- és iparművészeti gyűjteményünk

24

növekedése 34 drb, és pedig 6 szobormű, 4 festmény, 10 metszet és más hasonmás, 14 modern iparművészet körébe tartozó. 25 drbot városi segélyből vettünk, 9-et ajándékul kaptunk. Az öt csoport összes gyarapodása 1354 drb. Mégpedig 541 állami segélyből való, 8 állami letét, 108 városi segélyből való, 691 ajándék és 6 egyházi, városi letét. E gyarapodás következtében múzeumunk anyagának állománya 1909 végén ez : I. Könyvtár a) b) c) d) e) f) g)

:

könyvek, füzetek hírlapok apró nyomtatványok térképek kéziratok oklevelek egyéb könyvtári anyag (fényképek)

1398 drb 284 „ 3763 „ 43 „ 591 „ 207 „ . . . 654 „

Összesen : 6940 drb Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben : 573 drb II. Régiségtár a) b) c) d) e)

:

őskori régiségek római régiségek közép- és újabbkoriak modern kegyeleti tárgyak érmek és pénzjegyek . .

1833 drb 92 „ 1529 „ 258 „ 5616 „

Összesen : 9378 drb Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben : 554 drb III. Néprajzi a) b) c) d)

gyűjtemény

:

magyar néprajzi tárgyak hazai nemzetiségeké külföldi művelt, félművelt népeké . . . . primitív népeké

1781 drb 21 „ 16 „ 6 „

Összesen : 1824 drb Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemöen : 191 drb IV. Képzőművészeti a) b) c) d)

gyűjtemény

:

szoborművek festmények kézirajzok, metszetek modern iparművészeti . .

Összesen : Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben :

33 drb 74 „ 169 „ 258 „ 534 drb 34 drb

25

V. Természetrajzi

gyűjtemény

:

a) állatok b) növények c) ásványok, kőzetek

305 drb 13 „ 205 „

Összesen : Gyarapodás az előző évvégi állapottal szemben :

523 drb 2 drb

Összegezés : I. II. III. IV. V.

Könyvtár 6940 drb Régiségtár 9378 „ Néprajzi gyűjtemény 1824 „ Képzőművészeti gyűjtemény . . . 534 „ Természetrajzi gyűjtemény . . . . 523 „

Összesen: 19,199 darab. Az 1908. év végén kimutatott állapotnál 1353 drbbal több. Szaporítani igyekeztünk a kezelésnél s egyéb hivatalos munkáinknál szükséges segédeszközöket is. Elsősorban is azokat, amelyeknek hiányát eddig leginkább éreztük. így megrendeltük a Calderoni-cégnél a statigraphiai felmérésekhez legszükségesebb műszereket, u. m. kettős szögtűző dobot, noniusszal és tájolóval ; vízszíntezőt ; szintező léceket és jelző póznákat. Vásároltunk nagyobb és kisebb mérleget súlyokkal s néhány más műszert, felszerelést kezeléshez és konzerváláshoz. Mindezeknek 167'34 koronát kitevő árát városi segélyből fizettük. A felszerelési leltár szerint van Múzeumunknak : I. ásatáshoz szükséges eszköze 30 drb II. a tárgyak tisztogatásához, fentartásához való eszköze 23 drb III. kezelésnél, irodai munkához való eszköz . 32 drb IV. fényképező műszer és eszköz 32 drb Összesen : 117 drb Az állami segélyről szóló elszámolásunk szerint, — előző évekről maradt volt 7 6 0 5 4 korona régiségtári és 1051'06 korona néprajzi államsegély. Ehez kaptunk 1909-ben 1500 koronát régiségtár, 1200 koronát néprajzitár javára. Ezen 2700 korona segélyből mindenek előtt 800 korona illette a város házipénztárát a múzeumőr fizetése pótlásául. Régiségtár gyarapítására fordítottunk a szakkönyvek és fényképek árával együtt 934'77, néprajzitár gyarapítására szakkönyvek és fényképek árával együtt 568'34 koronát. Maradvány 1910-re a régiségtárnál 825'77, a néprajzitárnál 1382 72 korona.

26

Azonban amott 250, emitt 225, együtt 475 kor. szabályzat szerint tőkésítendő lesz „a gyűjtemény szerzési tartalék alap" javára. Saját erőforrásaink 1909. évi zárószámadásának főbb tételei. Bevételeknél : Löfkovits Arthur alapítványának VII-dik részlete 500 ; a házipénztár hozzájárúlása 8376'90 ; lakbérérték 1500 korona. Kiadásoknál : Tőkésítés 500 ; személyi kiadások (muzeumőr, szolga és teremfelvigyázók) 4 8 0 2 ; gyűjtemények gyarapítására 683*31; berendezés és felszerelés 298'31 ; évi jelentés nyomatása 208'75 ; irodai kiadások 198'62 ; rendkívüli kiadások (Thalv hagyaték tárgyalása, átvétele, hazaszállítása) 921*08 korona, mely végeredményül a régiségtár gyarapítását szolgálja; lakbérérték 1500; fűtés, világítás 176*90; biztosítási díjak 71*12. tanúlmánvút 61 "30 korona. A maradvány a Múzeum bútorozási alapját növeli.

IV. A Múzeum látogatása. Házirendünk szerint múzeumunk hetenként kétszer, u. m. vasárnap d. e. 9—12 és szombaton d. u. 3—6, illetőleg télen 2 — 5 óra közt van nyitva. Ezenkívül Karácsony. Húsvét, Pünköst második napjának, valamint Áldozócsütörtök és Szent István napjának délelőttjén. Iskolák növendékei tanári vezetés alatt, egyesületek, társaságok tagjai testületileg a rendes nyitási napokon kívül is megtekinthetik a Múzeumot előleges bejelentés után. Látogatóktól díjat nem szedünk. A múlt évben 101 megnyitási napon Múzeumunkat 7500 személy látogatta meg. Csoportosan jöttek : Március 24-én a debreczeni 3. honvédgyalogezred 2 póttartalékos századának 217 újonca Thurzó Kálmán főhadnagy vezetése alatt; április 9-én az eperjesi ev. kollegiom főgimnáziumának 16 tanulója dr. Wallentinyi Sámuel tanárral ; április 18-án a hajdúnánási Iparoskör 85 tagja Sáfrány Géza elnök vezetése mellett ; június 1-én a tokaji állami polgári iskola növendékei Gyubek Ferenc igazgató és Bartos Ignác tanárral ; június 2-án a debreczeni kegyestanítórendi r. kath. főgimnázium III. osztálya Vajnóczky István és Szalay József tanárokkal ; június 5-én az alsó-józsai ref. fiúiskola növendékei Sikolya Albert tanítóval ; november 7-én a debreczeni 3. honvéd gyalogezred két százada Wolfram Elemér hadnagy vezetése mellett. Látogatásukkal tisztelték meg továbbá Múzeumunkat : dr. Fejérpataky László és dr. Horváth Géza orsz. múzeumi felügyelő urak; Csallány Gábor a szentesi múzeum igazgató ő r e ; Szívós Béla író, Juhász Árpád festőművész ; dr. Georges A. Dorsay, a chicagói antropologiai Fieldes—Museum curatora, aki városunkban és vidékén

27

a népéletet, közelebbről pedig az amerikai kivándorlás okait napokon keresztül tanulmányozta. Dorsav urat az épen akkor tartott országos vásár legtanúlságosabb részeiben a múzeumőre kalauzolta ; valamint a Hortobágyon is, ahol a kiváló amerikai tudós a város vendége volt. Kelt Debreczenben, 1910 január havában.

Löfkovits Arthur,

Zoltai Lajos,

múzeumigazgató.

Bronz-szilke a városi m ú z e u m b a n Csikszentkirályról.

múzeumőr.

'

15—1910. vmsz.

JELENTÉSEK MÚZEUMUNK 1909. ÉVI ÁSATÁSAIRÓL. Múlt évi Jelentésünkben röviden szóltunk már az általunk rendezett ásatásokról s ott megemlítettük, hogy az eredményt fényképekkel, rajzokkal, térképekkel felszerelt kimerítő leírásban ismertetjük. Ez ismertetést egész terjedelmében nem vehettük fel kinyomtatott évi Jelentésünk keretébe. Az újvárosi és szováti ásatásokat illetőleg egyszerűen utalunk az évi Jelentés 15-ik lapjára. A hortobágyi, bagosi és egyeki ásatások ismertetését ellenben, némely részek kihagyásával, alább közöljük. .Természetesen jóval kevesebb ábrával, mint amennyi rajzot, fényképet és térképet az eredeti kézirathoz csatoltunk.

I. Ásatások a Hortobágyon. (Ős-, honfoglalás- és Árpádkori leletek.)

1909. évi munkarendünkbe felvettük a Köveshalom felkutatását, amelyben a felszínen látható téglatörmelékek után a hajdani Csécsfalva templomának alapzatát véltem megtalálhatónak. Csécs emléke csaknem egészen elmosódott a mostani debreczeniek előtt. Még a hortobágyi pásztorok sem igen tudnak róla. Noha „Csécshalom" és ,.Csécsiaposa" elnevezések Csécsfalva fennállásának és fekvésének élő bizonyságai. Mindkettőt a Hortobágy pusztán keresztül folyó Arkusvizének jobb partján, Zámtól északra találjuk. Zám, Kócs, Derzs, Máta szintén elpusztúlt falvak között terült el a csécsi határ. Ezek közül Derzszsel együtt Csécs vált leghamarébb lakatlanná. Míg Derzs határa a XVI. század közepéig néptartóhelyül emlegetett Máta földjébe olvadt be, Csécs Zámmal egyesült, amely a nagyobb határu, de kisebb népességű Mátát sok viszontagság között túlélte. Csécs nevével legelőször 1297-ben találkozunk, midőn Gug vagy Góg fiai : Góg és Egyed s unokája Pál. Mihály fia Zám birtokukat Debreczeni Dózsa mesternek eladják. Ezen eladásnál jelen

30

volt Csécsi István is (Steph. de Chech), mint szomszéd nemes, 1 de mint az eladók rokona is, ami későbbi oklevelekből tűnik ki. Ugyanis 1333-ban Zárni János és Lőrinc — István fiai — az esztergomi káptalan előtt megosztoznak Szabolcs megyében fekvő Csécs nevű egész helységen a Zám helységbeli részeken és a biharmegyei Ös nevű falun. Csécs meg a zárni rész Lőrincnek, Ős falu fele Jánosnak jutott. 2 Ezek az 1297-ben említett Csécsi István fiaiul tűnnek fel. Ugyanezek tiz évvel később, 1343-ban, amidőn Zám monostoros falu miatt Debreczeni Jakab és Pál, Dózsa nádor fiai ellen folytatott perben, ezekkel kiegyeznek, már Ősi István fiainak neveztetnek, János ekkor nógrádi esperes. E pőrben szerepel még az 1297-ben említett Gógnak hasonló nevű fia is, Káthai Góg, a Kátha nemzetségből való Góg néven. E nemzetségnek mindkét ága. Ősiek és Káthaiak, kapták Záinnak Csécsfelőli részét, ahol szintén birtokosok voltak, másik fele országbírói ítélettel a Dózsa fiuknak jutott. 3 Az egri püspökség pápai tizedjegyzékében, amely püspökség fennhatósága alá tartozott Csécs, ebben az időben nem fordul elő ; mert valószínűleg nem volt önálló plébánia. Okiratokban csak száz év múlva találkozunk ismét vele, már mint pusztával. Ugyanis V. László 1453-ban Csécs, Szabolcs és Z á m (egymás mellett fekvő) szabolcsmegyei pusztákat a Hortobágy vizén levő malommal együtt fele részben Bajoni Istvánnak, fele részben pedig Gecsei Sebestyén fiának Györgynek adományozta, aki Albert és Zsigmond királyok idejében számos hadjáratban vitézkedve ontotta bőven a vérét, továbbá György úr testvéreinek, Istvánnak és Miklósnak. A megnevezett jószágokba őket a váradi káptalan be is iktatta ; Hunyadi Mátyás pedig 1461-ben megerősítette. 4 Gecsei György és Kelemen, utóbbi István fia, zárni, csécsi és szabolcsi puszták felét halálok esetére 1473-ban a budai káptalan előtt a dédesi (Felsőborsodban) paulinus barátoknak ajándékozták. Ezek már ennek előtte is bírtak Zámon némely porciókat. 5 A barátok csakugyan örököltek a magvaszakadt Gecseiek után. De Csécset többé nem emiitik az írások. Határa a közös birtoklás következtében csakhamar beleolvadt a lassanként ismét megült Zámba. A dédesi Szent-Lélek monostor szerzetesei 1541-ben már csak zárni birtokról beszélnek, amidőn azt a Bajoniaknak eladják. A Köveshalomban valósággal megtaláltam a csécsi templom maradványait. Az alapzatból csupán a déli oldalfalnak és a nyugoti homlokzatnak néhány tégla sora volt még meg. Egyébütt mindenütt kiszedték a téglákat s elhordták a pásztorok vasalóburkolathoz, meg talán a nagyiványiak templomuk építéséhez. 1 Zichy Okmánytár I. 88. 1. 2 Debreczen város magánlevéltárában. 3 Zichy—Okmt. II. 56., 63. * Tört. Tár 1890. évf. 106—107. 114. 1. és Debr. város magánlevéltára. 5 Debr. város magánlevéltára.

31

Legjobban sajnáltam, hogy a szentélyből semmit sem találtam. Pedig ez lett volna viszonylag a legjobb korhatározó. A fundamentumrészekből annyit mégis lehet következtetni, hogy a csécsi egyház szerény, egy hajós, kicsiny templom volt. Megállapítható külső szélessége 6 7 0 méter. Bizonytalan szentélye záródásának formája. Lehetett egvenes s ebben az esetben a templom hossza aligha volt több 1 0 8 0 méternél ; de lehetett kör alakú vagy több szögletü is. Ekkor egész hosszúsága legalább 3 méterrel nagyobb. De azért e templomocska még sem volt tiszta románkori alkotás ; de nem felelt meg a csúcsíveskori templom tipusának sem. Ez utóbbit kizárja a támfalak teljes h i á n y a ; az előbbinek ellene bizonyítanak a fundamentomból kiszedett téglák 2 6 5 X 1 4 5 X 4 5 — 2 7 0 X 1 4 0 X 4 5 — 2 8 0 X 1 5 0 X ^ 0 milliméteres méretei, amelyek inkább a csúcsíves építészet befolyására vallanak. Úgyhogy e kisded egyház az átmeneti ízlés kései korában épülhetett ; akkor, amidőn Gsécset először említi oklevél, t. i. a XIII. század utolsó h a r m a d á b a n .

Árpádkori h a l á n t é k g y ű r ű k

és gyöngyök,

a hortobágyi Köveshalomból (Csécsfalva t e m p l o m a dombjából).

Hogy e korban már temetkeztek is e helyen Szent-László törvénye szerint, azt a szentély valószínű helyén, a halom keleti lejtőjén T 8 0 — 2 méter mélységben talált — sajnos — feldúlt sírok mellékletei igazolják. E halottakat nyugot-keleti irányban, részszerint koporsókban temették el, amiről meg a vasból kovácsolt koporsószegek tanúskodnak. Egyik koponya alul három bronz halántékgyürút vettem ki. Ahány annyiféle nagyságú. Átmérőjük 22, 19, 14 min. A huzal, melyből készültek, nagyság szerint 2 — 1 mm. vastag. E halánték gyűrűk alakja ugyanaz, amelyet az Árpádkori temetőkből, hogy messze ne menjek példákért, Hajdúböszörményből, Karczagról ismerünk. Egyik végükön a huzal ellaposítva S alakúan kifelé hajlik. E halántékgyürük vagy fűltőkarikák a népvándorlás egész korán keresztül a XIV. századig szokásban voltak. 1 Másik koponyának álla alatt gyöngyök feküdtek ; három kisebb fehér és egy nagyobb fekete, kigyót ábrázoló fehér betéttel. Ez utóbbihoz hasonlót leltek a gombosi Árpádkori sírmezőn. 2 1 Arch. Ért. Ujf. X. K. 422. 1. 2 Arch. Ért. Ujf. XXVI!I. K. 409. L 58. sir. 2. ábra.

32

A köveshalmi leletek sovány leltárát egy 6 mm. széles fémlemezből készült 25 mm. átmérőjű karikagyűrű s egy erősen élegült tört vas-sarló egészíti ki. *

Az Árkus mindkét közeli partján járkálván, olyan kopasz mélvedéses helyeken, ahol a mederbe futó eső víz a felső szikes talajt lemosta, emitt sűrűbben, amott ritkábban szétszóródva élénk piros és sárgásbarna színű durva cserepek ötlöttek szemembe. E cserepekhez teljesen hasonlókat ástam ki innen harmadfél kilométerrel lejebb, szintén az Árkus partján, a Faluvéghalmával szemben vöiösrézárral s karcolt díszítésű, női alakot ábrázoló idollal együtt, amelyet dr. Schmidt berlini professor archaeologus kőkorinak mondott volt. Három helyen, sűrűbben mutatkozó cserepek területén húzattam is próbaárkokat. Az igen száraz, felette kemény agyagos földben nehéz munka volt ez. A kulturréteg 30—80 cm. mélységben található. i\zonban ezúttal szabad kézzel csinált veres, barna, sárga színű edények vékony és vastag, elvétve középen újjal benyomott dudorokkal cifrázott töredékeinél, veres, égett, vastag faltapasz rögeknél, állati csontoknál és pár kődarabnál egyéb nem került elő. A nagviványi országút hídjától alig 300 méternyire, a Féllaponycig nevű alacsony halom közelében megragadta figyelmemet észak-déli irányban húzódó, északfelől nyugotra forduló 3 — 4 méter széles árok nyoma. Az árok mindkét végével az Árkus széles medrébe törkolik s ezzel együtt tojásdad alakú partos területet zár körül, amelynek hosszúsága körülbelől 125 méter, legnagyobb szélessége pedig felénnyi. Az Árkus felőli oldalon vízmosásokban sok a piros és sárga cserép. Nem állítom, csak sejtem, hogy ez a terület az őshajdanban megerődített telep volt, amit ásatási kísérlet vagy beigazolna, vagy megcáfolna. *

Utoljára a Bajnokhalmon próbálkoztam. Ez a nagyon ellaposodott, a felszínből alig egy méternyire emelkedő, mindazonáltal 50 méter alap-átmérővel bíró halom az Árkustól keletre 950, a Külső-kettőshalomtól délre 1050 méternyire lekszik. Két párhuzamos árkot ásattam keresztül rajta, észak-déli irányban. Az első. nyugotfelőli árokban a halom közepe táján 90 cm. mélyen tűzhely nyomai mutatkoztak, égett földrögekkel, egy csomóba hányt kevés emberi és állati csonttal együtt. Összetapadt alsó és felső állcsonttöredékben lévő logak kétségtelenné teszik, hogy emberi maradványok is kerültek ide. Igen korhadt állapotban vannak állati oldalbordáknak látszó széles, lapos csontok, melyek egyikének vastagodó vége keresztül van fúrva ; valamely szerszám töredéke lehet. A törmelékből fehérsárgás színű, kétszer körülcsavarodó piciny karika is előkerült, amelynek átmérője 9 mm. 1 Elektronnak nevezett 1

Ábrája a 27-dik lapon.

33

arany és ezüst keverék, amelyet Dácia nemes fémet termő területén már az őskorban ismertek. 1 E helytől fél méternyire, 70 cm. mélyen vasnyíl-hegy ötlött a szemembe. A p á r h u z a m o s a n ásott második árok csakhamar megmagyarázta, h o n n a n való e vaslelet. Alig egy méternyire az imént leírt tűzhelytől lovassír bontakozott ki előttem. Honfoglaló vitéz erősen porladó csontváza feküdt benne, méterayi mélyen, fejjel nyugot-nyugotészaki irányban, kinyújtóztatott karokkal, lábakkal. A koponya mindkét oldalán leltem nagyságra és alakra nézve egymástól többé-kevésbé eltérő tövises nyílhegyeket. A csontváz baloldala mellől részben szögecses vasrúd darabkákat és vaslemeztöredékeket, szegfejeket szedtem ki. E vasakon most is észrevehetők a farostok. A tegez vasalásához tartozhattak. Az alsó ballábszár mellől való egy csonka vaskés,

A hortobágyi B a j n o k h a l o m b ó l : honfoglaláskori lovas-sír m e l l é k l e t e i .

hossza 116 m m . ; nyélfelőli végén téglány idomú vascsatt. A jobbcomb mellett találtam egy körte alakú kengyelvasat ; talpa és p á r j a hiányzik. Kissé lejebb, a térd körül feküdött a karikás csikószabla, egyik karikája csonka. A halott mellén találtam a sir egyetlen bronzmellékletét : kis füles gombot. Ilyen gomb számos honfoglaláskori sírból került elő, így Székesfehérvárt, Törtelen. Oroszlámoson, Gombos-Bogojeván. 2 De a nyílhegyeknek, kengyelnek, zabiának, késnek is sok az analógiája. Ezek a leggyakoribb tipusok. Elég ha. a közellévö sámsoni, bihari és bezdédi leleteket idézzük. 3 A ló ábszárait, csűdjeit a vitéz lábfejeinek mindkét oldalán találtam 1

Osztr. Magy. Mon. írásban és képben. XX. kötet. (Iirdély) 20. 1. Hampel : Atterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. III. k. 397., 409., 430., 449. T. 3 U. o. 354., 363., 504—508. T. és Hampel: Ujabb tanulmányok a Honoglaláskor emlékeiről. 4—8. T. 2

34

A ló koponyája nem volt meg. Az észlelt körülményekből az látszik, hogy ezt a sírt már egyszer kifosztották. Hány hortobágyi halomban alusszák honszerző eleink síri á l m u k a t ? Hiszen ez a tágas puszta a névtelen nótárius által felsorolt egyik nagy hadi út szélén terül el.

II. Ásatás a hajdubagosi üaraboshegyen. (Bronzkori urnatemető.)

Szerencsés véletlen vezette múzeumunkat a hajdubagosi Daraboshegy bronzkori urnatemetőjéhez. 1908 őszén Bagoson házalván néprajzi tárgyak után, Németh Imre gazdálkodó felesége u r n a darabjait s a benne talált csontokat mutatta nékem. Elmondotta, hogy ilyen edényeket az ő daraboshegyi földjükön s Papp Károly szomszédos földjén gyakran fordít fel az eke. Fibik István községi jegyző közbenjárására mindkét gazda megengedte, hogy 1909-ben, aratás után, könnyen teljesíthető feltétel mellett földjükön ásathassunk. Augusztus 17—20. és aug. 31., szept. 1., 2. napjain vallattam a Daraboshegyet. A hegy alatt, északkeletről délnyugotra lassan emelkedő hosszú homok domborulatot kell értenünk, melynek legnagyobb viszonylagos magassága sem igen több ötméternél. Ezen emelkedés gerincének északkeleti felső nyúlványán, a derecskei úttal délfelől párhuzamosan haladó dülőúttól 100 méternyire, a község templomától légvonalban 3450 méternyire fordulnak elő a bronzkori urnák. Eddig csak Németh Imre és Papp Károly földjén találták 37 méter széles s 4 0 — 4 5 m. hosszú területen. De valószínű, hogy a hegy legmagasabb pontja felé eső földeken is lappanganak, ahol szántás után hasonló cserepek tünedeznek fel. Az urnák 30—40 centiméter mélységben már elérhetők. Ez az oka, hogy a laza homokba jól leeresztett eke különösen az urnák fedőit és nyakát könnyen elpusztítja. Az ásatásról felvett térkép nem mutatja a sírok szabályos,, soros elhelyezését. Az urnák inkább összevissza, mint egyenes sorokban feküsznek. A legtöbb magánosan állott ; de találtam egymáshoz egészen közel két, három, sőt kilenc urnát is. Hihetőleg ugyanazon család tagjainak hamvait rejtették magokban. Valamennyit kevésbé iszapolt, mert a törésnél szemcsésnek mutatkozó agyagból gyúrták. Csaknem kivétel nélkül kivül-belől gondosan megsimították. De rosszul égették ki. Színök kívül túlnyomólag barna, világosabb vagy sötétebb árnyalattal ; ritkábban sárgás és olajbarna, fekete és vörhenyes. Belől leginkább vörhenyes színűek. Általában közepes nagyságúak. A legnagyobb sem magasabb 30—40 centiméternél, holott Egyeken 50—60 cm. magas urnák sűrűn fordulnak elő.

35

Alakjokat túlnyomólag többé-kevésbé kihajló perem ; a has felé lassan bővülő széles szájú nyak, erősen kigömbölyödő has és aránylag szük fenék jellemzi. A nyak a hastól élesen elválik ; a gömbölyded hast is legtöbbször vagy dudorokkal vagy elvétve tompaszögű lesímítással alsó- és felsőrészre osztották. Ugy, hogy a has egy alacsonyabb (felső) és egy magasabb (alsó), talpukkal összefordított gömbszeletből illetve csonka kúpból álló idomnak tűnik fel. Hampelnek a magyarországi bronzkorról írott munkájában ilyennek látjuk a nemzeti Múzeum Rákóczi u r n á j á t a daraboshegyi urnaalak legközelebb áll a soproni Purgstall és Alsó-Ausztria gömbölyű hasú urnáihoz, amelyeket Hoernes az első vaskorba sorozott be. 2

U r n a f ó s z e k Hajilúbagoson kilenc u r n á v a l .

Ha egymás mellé állítva e bagosi urnákat, méreteiket figyelmesen összehasonlítjuk, bizonyos szabályszerűséget veszünk észre azokban. Az alkotó részek arányosságát. Lehetetlen, hogy ennek az arányos beosztásnak ismétlődése az urnák csaknem mindegyikénél a véletlen játéka volna. A bronzkori gölöncsér csakis öntudatosan, szándékosan csinálhatta ezeket a sajátos alakú edényeket, úgy, hogy ugyanazon méretek egészben, vagy tört alakban meglehetős pontossággal ismétlődnek ugyanazon urnának más-más részein. Ugyanezt a figyelemre méltó érdekes jelenséget, mely valamely hosszmérték használatát feltételezi, a hasonló alakú egyeld urnáknál is megállapítottam. 1

Hampel : A bronzkor emlékei Magyarhonban. CXXXIX. T. Hoernes : Urgeschichte der Bildenden Kunst. XX11I. T. 4., 5., G. ábra : XXIX. T. 4., 5., 6. ábra és a 606 608. lapok ábrái. 2

3*

36

Ugyanis az urnák magassága és hasbősége (átmérője) rendesen egyenlő. A nyak magassága félannyi mint a szájbősége ; de a fenék átmérője is legtöbbször egyezik a nyak magasságának mértékével és néha a has alsó része magasságának mértéke is annyi, mint a fenék vagy a nyak mértéke. Mig a has felső részének magassága a fenéknek hol egész, hol fél, hol kétharmad átmérőjével egyezik. Az egybevetés néha milliméterig összevágó pontosságot mutat. Ezen leggyakoribb formától lényegesen eltér egy méhkas vagy harang alakú vörhenyes színű, kevésbé símított urna ; meg egy másik, melynek gömbszelvényt utánzó alsó része csöves talpra támaszkodik. Mint majd látni fogjuk, ez utóbbi formát szeretettel alkalmazták az urnák mellék-edényeinél. A díszítésnek egy vagy más módja egyetlen urnáról sem hiányzik. Ha egyebet nem, legalább egyenlően elosztott négy csecsszerű hegyes dudort, vagy csücsköt ragasztott a fazekas az urna hasára ; néha a dudort a nyak alá a vállra rakta ; ez esetben két csücsök és két fül váltakozik egymással. E dudorokat, ha hason vannak, felülről két-három-négy, elvétve több félkörös hornyolat, ritkábban concentrikus vonalokból álló szalag környezi. E hornyolatokat vagy szalagokat néha poncolással szegélyezték. Köralakú mélyedésből emelkedő csecsbimbók a has felső részén, sőt a nyakon is előfordulnak, mindig poncolt körtől övezve. Kedvelt diszítő motivum a bekarcolt kettős, hármas, többszörös vonalokból alakított szalagozás, főképen a nyakon és a nyak alatt a vállon körbefutva ; de előfordulnak ilyen szalagok csüngő formában a hason is ; néha kör, vagy ötszögű idom mellől villaszerijen szétágazva. Ez az idom stilizált szalag-csokrot juttat eszünkbe. Gyakori az alacsony és magas ivszeleteknek párhuzamos alkalmazása; vagy a vonalzott szalagokat csipkézték velők ; vagy lefelé futó párhuzamos vonalakra rakták ; ez által íves oszlopsor, árkádszerű díszítés állott elő, körül a has felső részén ; sőt egyik urnának a nyakán is találkozunk ezzel a díszítései. Hasonlók a bronzkor némely érctárgyán is előfordulnak. 1 Párhuzamos háromszögekből álló csipkézet, párhuzamos zig-zeges vonalakból alakított hullámos szalagdíszítés is jellemző tulajdonságuk a bagosi urnáknak. E szalagokat néha sűrűn, vagy meg-meg szaggatottan rakott pontsorok, elvétve árpaszem vagy apró háromszög alakú mélyítések kísérik. Fülek súrűn jelentkeznek az urnákon ; rendesen párosával T egymással átellenben. Legtöbbször a nyak és has összetalálkozásánál. Ilyenkor vagy kicsiny, félkörben hajlított lapos rúdból, vagy átlyukasztott háromszögű idomból áll. Félköralakú kicsiny fület elvétve láthatunk a has legbővebb részén. Vannak nagy íves fülek, amelyek a szájtól a hasig nyúlva, az egész nyakat átalfogják. Arra is van eset, hogy a fülnek szánt félköralakú tag nincsen átfúrva. 1

Hampel id m. CL. T. 4.

37

Egy ilyen álfülü urnán pálcaszerű, domború bordás díszítést láthatunk. Az urnák rendesen fedôedény és kisebb csuprok társaságában jelentkeznek. A fedők vagy tálalakú, vagy alacsony csöves talpon hirtelen kitáguló gömbölyded hassal és magas nyakkal bíró edények. A tálalakú fedők részint gömbszelvények, részint ugyancsak gömbszelvényt utánzók ; de peremök tagolva van s ívalakban kihajlik. Az ilyen fedőtálak alsó része köralakban kissé meg van lapítva, hogy imbolygás nélkül megállhasson. Máskor a fedő öblös szilkéhez hasonlít; kifelé hajló perem alatt igen kurta nyaka kissé összeszűkül ; azután a has hirtelen megpotrobosodik s alul szűk fenékben záródik. Ez is a hallstatti periódus keramikájának egyik változata. 1 Díszítésök túlnyomólag még bronzkori. Átfúrt apró fül a peremen, vagy a perem alatt ; symmetrikusan elosztott csücskök, félkörös hornyolatokkal ; egyenes és félkörös vonalozás és pontozás. Fenekükön a magyarországi kései bronzkor kedvelt motívumát : a csillag alakokat látjuk, vonalakból, pontokból, olykor dombormívesen vagy kifli alakú mélyítésekből megszerkesztve. A lausitzi typusnak és a hallstatti periódusnak 2 megfelelő csavaralakúan, rézsútosan hornyolt barázdák is előfordulnak úgy ezeken a tálakon, mint a kisebb mellék csuprokon. A tálalakú fedőket mindig szájjal felfelé fordítva találtam az urnákon, épen úgy, mint a talpas, potrohos edényeket. Ez utóbbiakból teljes épségben — sajnos — egyet sem tudtam megmenteni. Az eke valamennyiben kárt tett. Ezen szintén hallstatti ízlésű apró edényeket épen úgy díszítették, miként a tálakat és urnákat. Mindig csak egy fülök van, amilyeneket Vattinán is sűrűn leltek. 3 Milecker azt jegyezte meg róluk, hogy különös alakjoknál fogva gyakorlati célra aligha használhatták ezeket; hanem mint áldozati tárgyak a kegyelet kifejezésére szolgáltak. Bagoson ezen kívül — amint már láttuk — a hamvakat tartó urnák befödésére is jók voltak. A Daraboshegyen lelt urnafedők közt is kiválik alakjának szokatlan volta miatt egy turbán alakú agyagtárgy. Süveges részén két nagy kerek lyuk van ; karimás részén pedig széles, mély barázdák sorakoznak ferdén egymás mellé állítva. A debreczeni szövetkezeti szölőtelepen néhány évvel ezelőtt ugyancsak hallstatti ízlésű talpas edények társaságában találtak hasonló, de gondosabban kidolgozott, süvegén három lyukat számláló agyagtárgyat, amelyet mindeddig általában füstölőnek véltek. Most az in situ talált bagosi agyagturbán, emennek rendeltetése felől ís magyarázatot adott. Az urnák mellől, mint már említettük, ritkán hiányoznak az ételtartó vagy áldozati bögrék. Ezek vagy az u r n a belsejében, 1 2 3

Hoenes id. m. XXllí. T. 3. ábra és 608. 1. 289., 290. ábrák. Wossinszky : Tolna m. Őskora LXXXVI. T. 3—6. ábrák. Milecker: A vattinai Östelep. XVI. T. 4 , 5., 6., 9. ábrák. U. o. 37. 1.

38

vagy az urnán kívül, leginkább déli, keleti, vagy éjszaki oldalon feküsznek. Találtam bögrét az urna fedőtáljában is. A legtöbb félgömb alakú, kurta nyakú, kihajló peremű edényke, kissé felfelé kanyarodó hengeres, még inkább pedig lapos füllel. Ritkán vannak gazdagon díszítve. Diszítésök ugyanolyan, mint az urnáké. Vékony vörhenyes cserepen, amely bögrének töredéke, mélyen vésett csigavonalat találtam. Vannak harang alakú, zömök bögrék és fazekak is. Ezeken még kevesebb a díszítés. A bögrék színe is, valamint a fedőké, barna, fekete, hamvas szürke, sárgás barna s gyakran téglaveres. Megfigyeltem, hogy már eredetileg letört fülű, sőt fél bögrét is tettek az urnába. Érctárgyak, nevezetesen bronzékszerek, ruhadíszek, eszközök ritkán találhatók az urnákban. A Darabos-hegyre temetkezett n é p vagy szegény volt, vagy sajnálta halottaitól az olyan tartós tárgyakat, amelyeknek az utód is hasznát vehette. Ami kevés bronz előkerült, az is többnyire darabokra tört vagy elalaktalanodott még a hulla égetése közben. (L. a melléklet csoportosító rajzot.) A zsákmányul jutott bronzok ezek : Négy nagy hosszú tűnek a töredékei, melyek közül csak egynek van meg a feje. Ez a tűfej peremes lapos korong; alatta körbefutó és zig-zeges vonalakkal díszített a tű vastag szára. Hasonlót leltek Keszthelyen. 1 — Karperec, bárom élű. tömör, nyitott, végei kissé dűzzadtak. Hasonlót leltek Szeged-Röszkén. 2 — Gyűrű ; kétszeresen meghajlított húzalból, melynek egyik vége csigamódjára, koronggá tekerőzik. — Pitykék, sima lemezből, gömbszelvény alakúak, a széleken két-két lyukkal, hogy felvarrhatok legyenek. Kisebbek-nagyobbak. A legnagyobbnak 38, a legkisebbnek 16 mm. az átmérője. Számok tizenhét ; ezek közül tizennégyet a X. sz. hármas urnafészek 2-dik urnájában leltem. E ruhadíszek bronzkori urnákban gyakoriak. — Öt csüngő, amelyek egymás mellé hajló, összezsugorodott szilvafalevelet utánzó, vékony szárakkal összekapcsolt három-három tagból állanak. Ezen ékszerhez hasonló pár tárgyat leltek az esztergommegyei Ebeden urnasírban. Récsey kígyóalakú női gyűrűnek, Hampel láncszemnek nevezi. 8 A miéink deformálódásuk miatt nem látszanak gyűrűknek. Inkább zsinórra kötve viselt csüngők lehettek. A bagosi bronz csüngőkkel rokon alakú ékszerek aranyból is vannak Múzeumunkban ; egyiket a halápi bronzkori telepen találtuk; 4 a másikat, mint Debreczen vidéki leletet, közelebb vásároltuk. A levelek összeillesztése és elrendezése ezeknél is ugyanaz ; de a hosszú, keskeny levelek inkább fűz-levélhez hasonlítanak. (L. 27.1.) Lemez-korongok, közepén 18?mm. hosszú tövissel s a tövis körül concentrikus barázdákkal. Átmérőjük 1 2 3 4

Hampel : A Bronzkor emlékei. LXXX1V. 4. Hampel; U. o. CLXXXV. T. 3. s Arch. Ért. XII. évf. 161. 1. Árch. Ért. XII. évf., 344. 1., 4. ábra. Múz. és Könvvt. Ért. 1907. évf., 188. I., 28. ábra.

40

4 8 — 5 0 mm. Mindegyiken széles nyúlvány, mely a hátsó oldal felé visszahajlítva a ruhára való felerősítésre szolgált. Bronzkori telepekről több analógiáját ismerjük. Reinecke ezeket a tövises korongokat a magyarországi bronzkor utolsó szakaszából származtatja. 1 — Tekercses henger, gömbölyű huzalból, hossza 9 mm. — Tőr, fűzlevél idomú, alig észrevehető gerinccel ; hossza 12 cm ; legnagyobb szélessége 32 mm. Tövén egy kerek s egy négyszögletes fejű szögecs, amelyeknél fogva valamikor csont vagy fa nyélhez erősítették volt. — Ismét más tőr, de amelynek csak gerinces pengéjének középső, meg alsó része a tövével együtt maradt meg. E lelet erősen magán viseli a hullaégető máglyatűz alaktalanító hatását. — Még inkább látszik ez más bronzdarabokon, melyeknek eredeti alakjok felismerhetetlen. Nem urnában, hanem a puszta földben, ahová valószínűleg feldúlt urnákból kerülhettek, — leltem egy szárnyas, köpűs nyílhegyet, a köpűn lyukacska és ezzel szemben kurta pecek. A nyílhegy hossza 26 mm. Ugyancsak urnán kívül leltem 86 mm. hosszú hengeres bronztekercset, háromélű huzalból. Analógiája Hampel id. munkájában a LXXXVII. Tábla 12 ábrája. Végül igen szépen patinázott /"\ alakú lemeztöredéket, — hosszoldali szélein vékony vonalak futnak végig. Pénzen vettem Bagoson egy bronzkést. Ezt az eladó Dómján István pár évvel ezelőtt kiirtott bagosi erdőben, fa tövén találta. A bronzkori késeknek Hampel által megállapított második változatához tartozik. 2 Pengéje töve ugyanis megnyúlik s ennek a háromszor átlyukasztott széles nyúlványnak egyik oldala válvúszerűen mélyítve van, hogy a nyélnek reá erősített fa vagy csont lemezét annál jobban megfogja. Az aklákból kettő most is benne van. Pontokkal s holdsarló alakú vonalkákkal díszített pengéjének hossza 145 mm., legnagyobb szélessége 20 mm. A nyél-nvúlvány 55 mm. hosszú és 13 mm. széles. A sírokban lelt edények részletes leírását, terjedelmessége miatt nem nyomathatjuk ki ; különben is a laikus közönséget, amelynek kedvéért adjuk ki első sorban Jelentéseinket, ez a szakszerű ismertetés nem érdekli. Inkább áttérek az egyeld ásatásra. Leírásából ismét csak az összefoglaló részt közölhetjük.

III. Ásatás az egyeki szőllőskertben. (Bronzkori urnatemető.)

A régészek tudják, hogy a Tisza holt medre mellett fekvő Lajdumegyei Egyek mennyire hálás talaja a kutatásnak. Mégis rendszeres ásatások eddig ott nem történtek. Ennek okát a helyi körülményekben leljük. A község egyrésze hosszú ideig megült, jelen1 Árch. Ért. XIX. évf., 246. I. X. T. 1 - 6 . és 251. 1. s Hampel id. m. 111. k., 58. 1.

41

tékenynek látszó őstelep fölébe épült. A falu közepe t á j á n az állami népiskolától északra csontvázas bronzkori sírok és konyhahulladékok vegyest fordulnak elő. Ez a telep a falut nyugot felől ölbefogó Kotha-érre támaszkodott. Hasonló leletek lappanganak, talán még nagyobb számmal a falu észak-keleti és északi részén, a Bodajcsere partján és az Egyek-orrának nevezett, hasonlóképen partos, magas fekvésű belső telkeken. A falutól délkeletre pedi^ a szöllőskertben urnasírok rejtőznek itt-ott még most is igen sűrűn. Elvétve közöttük mélyebb rétegben népvándorláskori tűzhelyek, barbár és római ízlésű edénytöredékek, s melléklet nélküli emberi csontvázak mutatkoznak a kutató ásó után. Elképzelhető, hogy a község belsejében az évszázados ú j a b b kori állandó lakozással együttjáró mindenféle áskálások, a kertben pedig az intenzív művelés következtében mennyi őskori emlék került felszínre s a falusi nép közönye, tudatlansága miatt mennyi megsemmisült! De ugyancsak a beépítkezés és a kerti művelés akadályozza most már azt is, hogy ezek a lelőhelyek rendszeres, szakszerű ásatásokkal feltárassanak. Magán gyűjtők pl. Lehótzky Tivadar múzeumok, mint a tiszafüredi, nyíregyházai, egyszer s máskor ötletszerűen kutatgattak Egyeken ott, ahol épen szabad területet találtak, vagy ahol a falubeliek előadása sikerrel kecsegtette őket. így aztán sokfelé próbálkoztak ; mindig több-kevesebb eredménnyel ; és mindig csak kicsiny terűletet ástak fel. Kezdetben Múzeumunk is így cselekedett. 1906. és 1908. évi ásatásaink csupán kémlelések, portyázások voltak, részint a falu belsejében, részint a szőllőskertben. 2 De már a múlt esztendőben rendszeres feltárás alá fogtuk a rendelkezésünkre bocsátott terűleteket. Az 1908. évi sikeres kutatáson felbuzdulva legelőször és kizárólag a szőllőskertre szorítkoztam, ennek is azon részére, ahol még most is legsűrűbben jelentkeznek a leletek. Ez a rész a kert második járásában, csaknem a kaputól, a hatodik parcellától fogva 150 méter szélesen s ugyanolyan hosszan, szabálytalan köralakban terül el. A Múzeumunk használatára szerkesztett részletes térkép e területet pontosan mutatja. Közvetlen a falu alatt, a szőllöskert felől, a füredi út szélén, a temető felöl is kerültek már elő urnák. Én is találtam 1908-ban négyet, meg egy csontvázas sírt. Tavaly megpróbáltam keresni az egyedül hozzáférhető és felásható déli irányban ezen urnafészkek folytatását. De már erre felé több urnát nem leltem. Csupán két csontvázat 50 cm. mélyen. Egyik hanyatt oldalhoz simuló karokkal és felhúzott lábakkal feküdt Ugy, hogy a váz hossza nem több 1 2 0 méternél. A csontok igen korhadtak voltak. Fogai épek s kevésbbé kopottak. A jobb térd mellett durva mivű kihajló peremű 1 Arch. Ért. Ujf. XXIII. k. 365—374 1. Múz. és könyvt. Ért. I. évf. 30—36 1. És Múzeumunk 1908. évi Jelentése.

2

42

csuporka, mely nyomban szétmállott, a bal oldali csipőnél pedig összetett kúp alakú orsógomb. Másik csontváz is nagyon elavult. Ennek lábai kinyújtóztatva voltak. Felső lábszára 37 cm. hosszú, medencéje 28"5 cm. széles. Melléklet semmi. Mindkét halott fejjel nyugatra feküdt. Még az első nap délelőttjén bementem a kertbe s elébb (nov. 2—5.) hat. másodízben (nov. 16—17—18.) hét munkással állandóan ott dolgoztam. Először Herbák Ferenc 5'20 m. széles földjén forgattam fel az általa még újra be nem telepített 2 4 0 • méternyi területet. Újra kimenvén Egyekre a Herbák parcellájától északra, Harsánvi Béla jegyző és Kalmár József hasonló nagyságú szomszédos földjén kutattam keresztül körülbelől 1 8 0 Q métert. E két utóbbi parcellán, sőt másokon is, az idén folytatni fogjuk az ásatást. A múlt évi rendszeresebb kutatás az 1906. évi próbaásatás nyomán keletkezett két tévedésemet korrigálta. Akkor azt hittem, hogy a Berkes József parcellájában húzott árkokból előkerült egyik-másik urna alatt talált meszes, kemény föld mesterséges, malterszerű alépítménye, talapzata a halotti urnának és hogy az urnák kelet-nyugoti irányú szabályos vonalban rakattak le. Most beismerem, hogy mindkét vélemény elhamarkodott megfigyelésből eredett téves következtetés volt. Mert tavaly arról győződtem meg, hogy az egveki szőllőskertbeli urnatemetőnek épen a legmagasabb részén a televényes barna homok talajban sajátságos módon hirtelen mésztartalmú, sovány, igen kemény agyag foltok mutatkoznak, amelyek rendesen 30—40 cm. mélyer kezdődnek s 1—1*20 méter mélységig lenyúlnak. E foltok természetes alakulások és szó sem lehet arról, hogy a bennök fekvő urnák mesterséges talapzatai volnának. De nem beszélhetünk az urnák szabályos, soros elhelyezéséről sem. Mert azok, amint felvett térképünk is mutatja, nagy összevisszaságban, hol ritkábban, hol sűrűbben feküsznek. Három-négy urnára nézve még néha mondható, hogy egy sorban állanak. De ha a többi szomszédos urnák fekvését is nézzük, a soros temetkezés már megbomlottnak látszik. E tévedés helyreigazításával tartoztam az igazságnak. Az egyeld urnasírok általános jellemzését, múlt évi ásatásunk alapján, a következőkben foglalom össze : A Herbák földjében összesen tizenhét urnafészket találtam, ugyanannyi urnával. Kilenc urna áldozati edénnyel, kis bögrével is fel volt szerelve. Három mellett párjával is találtam. A bögrék száma 13. Némely urnát tállal borították be. E fedőtálak azonban többnyire tönkrementek. Harsánvi Béla és Kalmár földjében huszonegy fészek került napfényre, 1 egyből az urna már eltűnt, csak fedője töredékei jelezték, hogv ott is sír volt ; másik 1 Az urna sírok között félméternyi mélységben felhúzott lábú csontvázra is bukkantam ; de nem volt semmiféle melléklete.

44

fészekben eredetileg sem lehetett u r n a ; az égett csontokat u r n a nélkül t e m e t t é k e l : a csontok közül t e l j e s e n ép hosszú bronztűt vettem ki. Mellék edényke hét u r n a mellett volt egy-egy. Ezen u r n á k fedőtáljai közül is kevés található épen. Sőt az u r n á k is többnyire össze vannak törve ; úgyhogy n e m csekély fáradsággal és t ü r e l e m m e l lehet azokat rekonstruálni. Az u r n á k 4 0 — 5 0 centiméter mélységben m á r észrevehetők. Ezek anyagra, kidolgozásra, alakra és diszítésre nézve általáb a n hasonlítanak az elébb ismertetett hajdúbagosi urnákhoz. Úgyhogy emezek jellemzése c s a k n e m teljesen r e á illik az egvekiekre is. Mégis észrevehetők némi helyi sajátságok és eltérések. Ilyen például az, hogy az egyeki bronzkori lakosság csaknem kétszer akkora u r n á k b a r a k t a el halottainak hamvait ; meg az, hogy urnái egyszerűbbek, kevésbé díszesek mint a bagosiak. Az első hallstatti ízlésnek megfelelő e m e gömbölyű hasú u r n á k díszítése kevés kivétellel a nyak alatt, a vállon, vagy a hason, n é h a kerek mélyítésből, h o m o r u l a t b ó l , máskor concentrikus hornyolatok alól emelkedő egyes vagy kettős dudorokból, t o v á b b á a vállon vagy h a s o n lévő apró, n é h a függőlegesen, n é h a vízszintesen nyitott félkör, ritkábban szögletes alakú fülekből áll. A tavaly talált u r n á k között csak kettő van, amelyet csücskökön kívül vonalozással és pálca- vagy b o r d a s z e r ű domborulatok alkalmazásával díszítettek. Ezen az u r n á k o n bekarcolt vonalak keskeny és széles szalagokat s egymásba rakott háromszögeket alkotnak. A szalagok a nyak és váll körül futnak meg, a h a s o n lefelé ereszkedő b o r d á k mellett vonulnak el. Az u r n á k nyaka vagy egyenesen, kihajlás nélkül végződik ; vagy ívesen, máskor derékszöget formálva kifelé hajlik. Arra is v a n példa, hogy a kihajló p e r e m e n symmetrikusan h á r o m - h á r o m a p r ó csücsök helyezkedik el. Ezen gömbölyded h a s ú nagy edények egyes részeinek m é r e t e i között is megfigyelhetjük azt a szabályos összefüggést, amelyre a daraboshegyi u r n á k n á l r á m u t a t t a m . T i z e n h á r o m u r n a közül kilencnél az edény egész m a g a s s á g a épen annyi, mint a has bősége. Kilencnél a száj nyílása felénnyi, mint a magasság, akár a has á t m é r ő j e , h á r o m n á l a h a s n a k 2 /3-ada. A nyak magassága hét esetb e n körülbelül egyezik a has alsó részének magasságával. A has felső része nyolc u r n á n á l a fenék átmérőjével vág össze ; kilenc e s e t b e n pedig a fenék á t m é r ő j e fele a száj nyílásának. Hogy az egyeki és bagosi, általában mindazok a bronzkori fazekasok, akik két g ö m b n e k egymásra helyezésével és conturjaik összegyeztetésével szerkesztették meg ezeket az öblös edényeket, koruknak Ízlését minden belső gondolat nélkül követték-e p u s z t á n valamely természeti ü r t e r m é k alakját utánozva, 1 vagy pedig vallásos eszmét, érzést akartak-e kifejezni, mintegy symbolisalni, 1

•

Ortvay : Temesvm. őskora. 100 1.

I

45

elhunyt kedveseik hamvait őrző çmez urnák egyes részeinek ilyen harmonikus alakításával : nehéz volna ma már erre találó feleletet adni. Én egyszerűen reá akartam terelni a figyelmet a bagosi és egyeki potrohoá urnák mérésénél észrevett meglepő sajátságra. — Alkalmazására a halál utáni állapotról vallott hit lehetett irányadó ; de épen így feltehető az is, hogy puszta megszokás állandósította, miként a közönséges fazekas iparban ma is találkozunk egyes termelőhelyeket jellemző avitikus kedvelt formákkal. Például az agyagkorsók közül a nádudvari fekete korsók öble majdnem teljes gömbidomu ; átmérője, magassága úgyszólván egyforma. A turi mázos korsót már karcsúság jellemzi ; amahoz képest, inkább magas, mint széles. A révi fehér, vászon korsók és a tasnádi mázas korsók ismét öblösebbek, mint a túriak. De hogy ezeknél is vannak eltérések, amint ez a bagosi és egyeki urnáknál látható, amikor az urna jóval magasabb, mint a has bősége, az szinte természetes. Mert hiszen a lágy agyagból készült edény száradás közben gyakran kimegy eredeti formájából. Ritkábban fordulnak elő a virág-kehely alakú urnák, amelyek haranghoz, vagy méhkashoz is hasonlítanak. De míg a gömbölyded urnák agyaga homegénabb összetételű, kevesebb idegen anyaggal bir, felülete pedig gondosan mindig símított, — emezek agyaga a törésnél szemcsésebbnek, darabosabbnak látszik, felülete is durva, rücskös. Amazok kívül barna, sárgásbarna, vagy szürke színűek, valamely festékanyaggal, elvétve grafittal bevontak, belől rendesen vörhenvps színűek ; emezek kivétel nélkül kívül-belől téglaveres színt s ennek árnyalatait mutatják. E virágkehelyt utánzó edények szája alig észrevehetően hajlik ki ; ha kisebbek, a hasi részt a peremtől alacsony nyakszerű, ujjbenyomatos tag választja el. Körülfutó ujjbenyomatokon, a peremen lévő lekonyult csücskökön és félkörös kicsiny füleken kívül más díszítésök nincsen is. A bögrék leginkább alacsonyak, gömbszelvény idomú testtel, melynek alsó része fenék számára meg van lapítva, olykor benyomva. A gömbölyded hason lévő nyak hol rövidebb, hol hosszabb, többékevésbé kihajló peremmel s a szájból felfelé kanyarodó egy-egy füllel. A fületlen bögre épen úgy kivétel, mint a talpas csupor. Ha nincs rajta fül, van két lyuk a peremen ; ezt zsinórra fűzve akasztották fel. Ha csöves talpa van, két fület ragasztottak reá. Ezen áldozati vagy ételtartó edények igen vékony fallal birnak s rendesen iszapolt agyagból készültek. Színök barna, hamvasszürke. olykor vörhenyes. Díszítésök félkörös, függőleges vagy ferde hornvolás a hason ; néha csücskökkel vegyítve. A bekárcolt vonatozás gyérebben fordul elő. A fedötálak ellaposodott csonka kúphoz és gőmbszelvényhez hasonlítanak. Szélök vagy kifelé hajlik tagolással, vagy befelé ívesen. Parányi fülecskék és simmetrikuson elosztott 3 — 4 csücsök sohasem hiányzik róluk. A befelé hajló peremű tálakon koszorút alkotó

46

esücsök-sor látható. A kifelé hajló peremű, többnyire mély tálak szélét néha szarvalakú négy kinövés díszíti. Ezek a feltűnően nagy egyeld urnák bronztárgyakban felette szegények. Tavaly tíz urnában találtam kevés és közönséges bronzékszert. Hosszú, sőt igen hosszú tűk töredékeit, karperec maradványokat, apró tekercses hengereket és korongokat, vékony gyűrűket és fülbevalókat ; csüngőket. Fejes tű kettő került elő. Egyik 27 cm. hosszú, kerek szárú. Feje felé szögletessé válik, a szegletek rovátkoltak ; azután ellaposodva tekercsesen befelé hajlik a feje. Br. Miske Velem Szent Vidről mutat be hasonló dísztűket. 1 Másik tűnek hossza 13 cm. ; feje kampószerüen behajlított. Harmadik tünk hossza 32 cm. Ennek azonban a feje hiányzik, valamint több más tű fej nélkül és töredékesen jutott birtokunkba. A tekercses hengerek és tekercses korongok vékony huzalból készültek és csonkák. Vékony huzalból vannak a nyitott vagy végeikkel egymásra hajló gyűrűk és fülbevalók is. Négy élű huzal darabok karperec maradványának látszanak. Csüngődíszünk egyike a holdsarlót utánozza. Analógiáját a szomolányi temetőből idézhetjük. 2 Másika szívidomú, melyhez hasonlót Szeged-Röszkén találtak. 3 Egyoldalúan öntött ékszer ez, vagyis első oldala alakos, hátulsó sima. A talált edények részletes leírását e helyen is mellőzöm. Inkább utalok a mellékelt rajzra, amely a bagosi és egveki urnák és bögrék legtipikusabb alakjait* mutatja be. Debreczen, 1910 január' havában.

Zoltai Lajos, múzeumőr.

1 Br. Miske id. m. 5. 6. 1. IX. T. 1 5 - 2 3 . ábrák. 2 Hampel id. m. CCXLII. T. 11—15. ábra. 3 Hampel id. m, CLXXXV. T. 25—26. ábra.