ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET
1224/2009. (VI. 10.) sz.
HATÁROZATA
Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében a Sanoma Digital Média Közép-Európai Zrt. (Story TV – 4-es csatorna, 1037 Budapest, Montevideo utca 9.) mősorszolgáltatóval (a továbbiakban: Mősorszolgáltató) szemben meghozta az alábbi
határozatot.
A Testület megállapítja, a Mősorszolgáltató az általa 2009. január 26-án 21:01 órai kezdettel sugárzott Havas címő mősorszámban megsértette az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a Mősorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.
A határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerıs és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstıl számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás A Testület az Rttv. 41. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felhatalmazás értelmében, a rendelkezı részben említett mősorszámot érintı állampolgári bejelentés tárgyában hozott 504/2009. (III. 4.) számú ORTT határozatban foglaltaknak megfelelıen hatósági ellenırzés keretében hivatalból vizsgálta a Mősorszolgáltató által 2009. január 26-án 21:01 órai kezdettel sugárzott Havas címő mősorszámot. 1. A döntés alkotmányos-jogi alapjai Az Alkotmány 61. §-ában foglalt rendelkezések értelmében: „61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekő adatokat megismerje, illetıleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.”
Az Rttv. 3. § (1) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések az alábbiakat tartalmazzák:
„3. § (1) A Magyar Köztársaságban a mősorszolgáltatás - e törvény keretei között szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények mősorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi mősorok szabadon vehetık. A mősorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a mősorszolgáltatás tartalmát, és azért felelısséggel tartozik. (3) A mősorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy az Rttv. 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az Alkotmány 61. §-ával összhangban elsıként a mősorszolgáltatás – törvényi keretek közötti – szabadságát, az információk és a vélemények továbbításának szabadságát rögzíti. A mősorszolgáltatás szabadságának elıírását követıen ugyanakkor az Rttv. alapelvi szinten szabályozza azokat a követelményeket is, amelyek a mősorszolgáltatás gyakorlásának – ugyancsak alkotmányos jelentıségő – korlátját jelentik. E rendelkezések közé tartozik az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely a mősorszolgáltatás szabadságának, ezen keresztül pedig a véleménynyilvánítás szabadságának médiajogi határát jelöli ki oly módon, hogy a benne foglalt követelményeknek a mősorszolgáltató tevékenysége során mindvégig teljesülniük kell. Az Alkotmánybíróság az 1006/B/2001. számú AB határozatában – elutasítva az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – kifejtette, hogy az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, miszerint „a mősorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség megsértésére, kirekesztésére, (…) faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére”, a véleménynyilvánítás, illetve a sajtó szabadságának egyik alkotmányos korlátozását jelenti, mivel e rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértı, faji alapon elítélı, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó győlölködık „hangerısítıje” legyen. A fenti határozat – emlékeztetve több AB határozatra -, akként foglalja össze az Alkotmánybíróság gyakorlatát, hogy „a gyalázkodás a felelısségi rendszerben legszigorúbb – a büntetıjogi – eszközök alkalmazását ugyan nem indokolja, de a becsület, az egyének és a közösségek méltósága védelmében és ilyen módon (értékítéletben) megnyilvánuló véleménynyilvánítás is korlátozható.” Az Alkotmánybíróság az 1006/B/2001. számú AB határozatban rámutatott arra, hogy „a Médiatörvény … 3. § (3) bekezdése nem azt jelenti, hogy a rádió- és a televíziómősorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne jelenhetne meg a társadalmat jellemzı véleménypluralizmus. A rendelkezés célja annak a megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértı, faji alapon elítélı, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó győlölködık „hangerısítıje” legyen.” A médiahatóságnak ilyen esetben fel kell lépnie, és közigazgatási szankciót alkalmaznia a mősorszolgáltatóval szemben, amennyiben valamely mősorszolgáltatásban kirekesztést, a közösségek megsértését, faji szempontú bemutatását tapasztalja.
2
2. A tényállás A Story TV kínálatában 2008 januárja óta szereplı Havas címő produkció sajátos egyvelege a szórakoztatásnak és a komolyabb, elemzı igényő beszélgetéseknek. A mősorvezetı Havas Henrik, a róla elnevezett mősorszám 2009-tıl hétfınként 21:00 órától látható. 2009. január 26-án került bemutatásra a Cigánykérdés címet viselı rész. A mősorvezetı a cigányság három köztiszteletben álló képviselıjét hívta meg. Jelen volt Rostás- Farkas György József Attila-díjas író-mőfordító, Kállai Csaba országos cigányvajda, valamint Lendvai János, Zala megye cigányvajdája. A beszélgetés konkrét témája a cigányság, illetve a vajdai intézmény eredete, funkciója, a vajdaválasztás szempontjai, valamint a cigányság helyzete volt. Ennek kapcsán szóba került a vajdák jelenlegi szerepe a cigányság életében, feladatuk a többségi társadalommal folytatott párbeszéd kialakításában, továbbá felmerült a cigányság felemelkedése, az ahhoz vezetı út, mint például az iskoláztatás, a munkahelyteremtés. Havas Henrik mősorvezetı a közbeszédben jelen lévı „cigánybőnözést”, továbbá a roma vezetık különbözı visszaéléseit, tehetetlenségét kívánta pellengérre állítani, kitárgyalni a meghívott vendégeivel. A beszélgetés során a mősorvezetı többször elveszítette a hidegvérét, és az égetı kérdésekre adott – általa kitérınek tartott – válaszok, valamint a vendégek nyugalomra intı gesztusai tovább bıszítették. Többnyire az indulatos disputa közben hangzottak el azok a kijelentések, amelyek sértı általánosításokat tartalmaztak. Havas a probléma megoldását a szociális gondok enyhítésében és a társadalmi integrációban látta, továbbá az oktatás fontosságát hangsúlyozta. Elképzelése szerint szakmához és diplomához kell juttatni rövid idın belül a romák többségét annak érdekében, hogy a deviáns magatartásformák elterjedtsége csökkenjen a cigány népességen belül. A vendégek nem a „modernizáció”, hanem a vajdaság intézményén, az ısi törvények felelevenítésén keresztül látták megoldhatónak a problémát. Értelmezésükben a hagyományok talaján történı újraegyesítés fogja érdemben segíteni a többségi társadalommal történı békés együttélést és az identitás megırzését. A mősorvezetı indulatos formában próbálta meggyızni társait az álláspontja helyességérıl, ehhez példaként a színesfém-tolvajlást, valamint az Antall József mellszobrának eltulajdonítását említette. A vita elején még tetten érhetı volt az empátia, amelyet Havas a bőnelkövetıkkel szemben táplált – hiszen a családjuk életben tartásáért követik el az említett cselekményeket -, késıbb azonban a „problémák eltussolása” láttán, erısebb retorikai fordulatokkal élt, és egyre radikálisabb kijelentésekre ragadtatta magát. Havas: „Ahány színesfémlopás van, az a primitív ember – elnézést, hogy ezt mondom –, aki négy métert kivág Kispesten, az a cigányember, és kiégeti. És kap érte 5000 forintot, az egyszerően nem érti, hogy egy ország, vagy Budapest egyik legfontosabb része bénul meg, és a többségi magyar pedig fogja a fejét, hogy négy méter kábelt ez a szerencsétlen, miközben lehet, hogy abból a pár ezer forintból kenyeret vesz a gyerekének. Én ettıl ırülök meg, hogy a primitív cigányember lopja a színesfémet, elviszi Antall József mellszobrát, kivágja a postakábelt, lebénul a fél város internetes, meg számítógépes programja, én ettıl ırülök meg, hogy egyszerően ilyen világot élünk, ebbe bele lehet bolondulni.”
3
Rostás-Farkas: „A kábelt nem biztos, hogy cigányok lopták el, Antall József szobrát nem ık lopták el…” Havas: „De tipikusan ık azok, ık foglalkoznak színesfém kereskedelemmel, ık azok, akik ott halnak meg, mert fölmászik, és agyonvágja a magasfeszültség, hát mindig cigány az!” Rostás-Farkas: „Hát, de nem mindig cigány.” Havas: „Hát dehogynem!” Rostás-Farkas: „Ha most Te ülnél itt az én helyemben, és én lennék a mősorvezetı, én magamnak nem engedhetném meg azt a luxust, hogy ok nélkül rágalmazzak egy népet!” Havas: „Nem ok nélkül, mániákusan olvasom a híreket…” Rostás-Farkas: „Az csak egy cigány…” Havas: „Hát, én ingyen elmennék cigánynak, komolyan.” Rostás-Farkas: „Hát, akkor cseréljünk!” Havas: „Lehet, hogy jobban járnánk. Halál komolyan mondom. Hát én a Kállai Ernı helyében társadalmi munkában ötször annyit intéznék, mint ı.” Lendvai János: „Azért van cigányban is kimondottan becsületes ember.” Havas: „Hát, hogyne volna, persze!” Lendvai János: „A többség azért mind az.” Havas: „Ezt is elismerem.” (21:45:46-21:47:36) A cigány politikusok is terítékre kerültek, akik a mősorvezetı értelmezésében eltulajdonítják a kisebbség integrálását célzó programokra szánt pénzeket. Havas a kezdeti indulatos megnyilatkozásait követıen vonakodott kimondani, hogy kikre gondol pontosan. Havas: „A másik probléma azonban az, hogy eközben valamilyen furcsa módon nem jutnak napvilágra igazán a cigány politikusokkal kapcsolatos vádak és pénzügyi visszaélések, vagy csak úgy sejtetıen csöpögtetik, miközben súlyos milliárdokat loptak el idézıjelben a rászoruló cigányoktól. Így van, Kállai Csaba? Hát, mindannyian tudjuk, itt alig van olyan országosan ismert cigány képviselı, akit valamivel nem vádoltak volna meg pénzügyi visszaélésekkel, még a jelenlévıket is egyébként, hogy tegyem hozzá.” Lendvai János: „Nem csak ık, úgy a magyarokat is.” Havas: „De ezt magyarázom, hogy ezek se tisztázott dolgok.” Lendvai János: „A cigányt hamar észreveszik.”
4
Rostás-Farkas: „Melyik az, melyik az a képviselı, akit megvádoltak?” Lendvai János: „Kolompár Orbán.” Rostás-Farkas: „Melyik az?” Havas: „Én csak azt mondom, hogy van egy Zuschlag-ügy, amit felfújtak, és aztán sok mindenrıl hallgatnak, és ugyanúgy a cigányoknak szánt pályázati és egyéb pénzekkel kapcsolatban is egyre-másra röppennek fel vádak és gyanúsítások…” Rostás-Farkas: „De egy nevet szeretnék hallani, na most a cigány nem ül olyan helyzetben…” Havas: „Nem az én dolgom, én csak azt mondom, hogy a média, a rendırség és maguk a cigány vezetık mikor szeretnének egy normális, tiszta helyzetet teremteni. De a Csaba hadd kapjon már szót!” Rostás-Farkas: „Majd kap! Most nekem valami közöm van a cigánysághoz is, meg a magyarsághoz is. Melyik cigány politikus került olyan helyzetbe, hogy tudjon pénzt rabolni? Egyik se, én egyet se tudok. A cigányságot nem lehet egymással szemben hangolni, mert mi annál okosabbak vagyunk, hogy nem fogunk egymás ellen harcolni. Elég megvívni a mindennapi harcunkat.” Havas: „Húhuhú…” Rostás-Farkas: „A cigányok nem ellenségei egymásnak. Ezért van a cigány vajdarendszer, a cigány ısi törvény.” Havas: „Hát, ebbıl is nagy botrányok voltak, hogy a Németh család mennyi pénzt adott a Kállai úr beiktatásához.” Rostás-Farkas: „Be kell bizonyítani, Henrik!” Havas: „Jó, én csak mondom, hogy én ezzel nem akartam elıhozakodni, Te mondod, hát ugye a Németh család, família 15 milliót adott, abból 10-et visszakért, mert nem volt médiafelhajtás…” Rostás-Farkas: „Most ki a hitelesebb ember, ültek 20 évet a börtönben, be kell bizonyítani, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Szóval visszatérve arra, hogy Magyarországon cigány képviselı nem lop, nincs is olyan helyzetben, hogy tudjon lopni.” (21:42:28-21:44:42) (…) Rostás-Farkas: „Kállai Ernınek nem segítenek, mert Sólyom hozta helyzetbe és ı javasolta, hogy ı legyen az ombudsman. Jól végzi a munkáját, több segítségre szorulna…” Havas: „Tényleg jól végzi?” Rostás-Farkas: „Jól végzi, de nincs segítség a másik oldalról.”
5
Havas: „Addig nekem dumálhat Kállai Ernı, meg az összes cigány politikus, amíg látok egy ipari tanuló intézetet, meg kollégiumot cigány gyerekeknek, addig nekem dumálhatnak. Világos, ugye. Akkor én virágot fogok odavinni, és hatszor meghajolok Kállai Ernı elıtt, ha csak ennyit el fog tudni intézni.” (21:48:12-21:49:39) A mősorvezetı az érvelését az általa összegyőjtött információkra, egyéni tapasztalataira és sajtóértesülésekre alapozta. A vendégek hangsúlyozták, hogy a többségi társadalom tagjaival szemben nem élnek általánosításokkal egyes bőnelkövetések kapcsán, ugyanakkor, ha a romák kerülnek hasonló helyzetbe, a kisebbség neve rögtön összekapcsolódik a bőncselekményekkel. Havas Henrik az ellenvetések ellenére is kitartott az álláspontja mellett, miszerint éppen a szegénykultúra „e fajtájában” („Hát van tisztes szegénység és van egy másikfajta szegénység.”) létezı szokások miatt könnyen felismerhetı az elkövetık csoportja. Havas: „Miért van az Ön szerint, hogy egyre gyakrabban fordul elı, hogy cigány gyerekek rendetlenkedését követıen a pedagógus szóvá tesz valamit, utána a hozzátartozók bemennek, és bántalmazzák a pedagógusokat. Szinte kizárólag cigányokkal fordul elı. A gyerekek mitıl ilyen agresszívek, a szülık mitıl ilyen agresszívek, és hát, az utolsó kérdést majd utána teszem fel.” Lendvai János: „Ez elıfordul.” Havas: „Gyakran.” Lendvai János: „De fordítva is elıfordulhat.” Havas: „Nem nagyon.” Lendvai János: „Volt rá példa.” Havas: „Nem nagyon, nem nagyon.” (21:15:42-21:16:28) (…) Havas: „Nem Olaszliszkán akarok lovagolni, de azóta is többször elıfordult, hogy valami történik – ez lehet bármi, a gyereket az iskolában rendreutasítják, ne adj isten a tanár meghúzkodja haját, fülét és utána berohan a népes család. A népes család, amelyik a kórházban hangosan virraszt, és megırjít mindenkit, akik nem tudják ıt elviselni, hogy ıseik szokása szerint így emlékeznek meg a halottakról, a népes család. Mikor én ezt hallom, hogy népes család összeszalad, karddal, kaszával, vagy éppen egymást verik, mert az egyik, isten tudja, 15 évvel ezelıtt megütötte a másikat, a családok ütik-verik egymást, és kommandósok jönnek, akkor én pontosan tudom, hogy azok cigányok. Hát, ha énnekem össze kellene szedni a 24 unokatestvéremet, az fél évbe kerül, legfeljebb egy temetésnél. Hát, a népes család az azt jelenti, hogy gettósodtak, hogy egy nyomorult földes szobában hat gyerekkel alszanak együtt, hát ezt jelenti, hát nekem ne mondják azt, hogy ez nem cigányjelenség. És itt kezdıdnek a problémák, hogy ezekrıl nem tudunk ıszintén beszélni.” (21:19:16-21:20:29)
6
A Havas Henrik által fémjelzett mősorszámban megjelent, a cigányok számára sértı tartalmak elsısorban a meghívottak és a mősorvezetı problémakezelési megoldásainak különbözıségei miatt kerültek felszínre. A disputa alatt Havas többször is elvesztette a hidegvérét, jól láthatóan nehezményezte, hogy a kisebbségi vezetık nem ismerik el, a hagyományok és az állami programok nem fogják kimozdítani Magyarország legnépesebb minoritását a szomorú helyzetébıl. A Testület értelmezésében a mősorvezetı a meghívottakkal ellentétben kritikusan szemlélte a cigány társadalom vezetıinek a programjait, és nem rejtette véka alá véleményét, miszerint a rendkívül tragikus szociális probléma megoldására alkalmatlannak tartja ıket. Aggályosnak tekinthetı, hogy a mősorvezetı a saját negatív tapasztalatait az egész cigány társadalomra kivetítette, így meglátása szerint a több százezer fıt számláló népesség túlnyomó többsége a szegénységi küszöb alatt tengeti az életét, a családja létfenntartása érdekében bőncselekményeket, szabálysértéseket követ el, antiszociális: sérelmeit kizárólag agresszív módon képes megoldani. A cigányság mind földrajzilag, mind kulturálisan szegregálódott, képtelen a többségi társadalommal történı együttélésre. A Testület szerint mindezek kétségtelenül sztereotip és sértı bemutatását képviselik a cigányságnak.
3. A Mősorszolgáltató írásbeli nyilatkozata A hatósági ellenırzés fentiekben tett megállapítása alapján a Testület az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését valószínősítette a Mősorszolgáltatóval szemben. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelıen a Testület 2009. április 22-én kézbesített levelében tájékoztatta a Mősorszolgáltatót a hatósági ellenırzés megállapításairól, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A felhívásnak a Mősorszolgáltató 2009. április 30-án kelt és postára adott levelében tett eleget. Írásbeli nyilatkozatában a Mősorszolgáltató vitatta a törvénysértést az alábbiak miatt: „… a mősor tematikájának kiválasztása, azaz a cigányság, illetve a vajdai intézmény eredete, funkciója, a vajdaválasztás szempontjai, valamint a cigányság helyzete semmiképpen sem valósít meg jogsértést. … a mősort vezetı Havas Henrik a témában a valódi megoldásokat taglaló, és a kényes kérdéseket nem kerülı beszélgetést kezdeményezett. Ez a tény, illetve hogy a mősorba a cigányság három köztiszteletben álló képviselıje került meghívásra, egyaránt nyilvánvalóvá teszi, hogy a mősorszám semmiképpen nem irányulhatott a cigányság megsértésére, kirekesztésére, vagy elítélésére. … A mősorvezetı vitatott kérdéseire, kijelentéseire minden esetben reagálhattak … A résztvevık nem adtak annak sem hangot, hogy a mősorvezetı által tett kijelentéseket sértınek, sérelmesnek érezték volna, ehelyett Havas Henrik kijelentéseire saját véleményükkel, érveikkel azonnal reagáltak. A témaválasztás azon megközelítése, hogy éppen és kizárólag elismert roma vezetık kerültek meghívásra a mősorba, egyértelmővé teszi, hogy nem valósulhatott meg az Rttv. 3. § (3) bekezdés szerinti irányultság a cigány kisebbség negatív bemutatására.
7
A mősorvezetınek a jelen eljárás tárgyává tett vitatott kijelentései, illetve a témában képviselt álláspontja kapcsán hivatkozni kívánunk az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) határozatára, mely szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára való tekintett nélkül védi. Havas Henrik kijelentései saját értékítéletét tükrözték a szabad véleménynyilvánítás jegyében megfogalmazva. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, és bár természetesen nem korlátozhatatlan, de igen kevés joggal szemben szabad csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. Az, hogy a mősorvezetı véleménye a cigánysággal kapcsolatos társadalmi kérdések kezelésérıl ellentétes volt a meghívottak álláspontjával, és hogy a mősorvezetı ennek hangot is adott, semmiképpen nem értelmezhetıek úgy, mint >>a cigányság sztereotip és sértı bemutatása<<, különös tekintettel arra, hogy a mősor vendégei kizárólag a cigányság köztiszteletben álló képviselıi voltak, így a cigányság >>bemutatása<< sokkal inkább az ı többségi közléseik által valósulhatott meg a nézık számára. Havas Henrik többek között éppen sajátos, szókimondó stílusáról, ugyanakkor széleskörő tájékozottságáról ismert mősorvezetı, így a szereplésével készülı mősorok esetén mind a közönség, mind a résztvevı személyek tudatában vannak annak, hogy a mősorvezetı személyes véleményének gyakran erıs kritikai éllel ad hangot, ugyanakkor az, hogy egyes pillanatokban >>elvesztette hidegvérét<<, nem jelenti azt, hogy ettıl korlátozható lenne személyes véleménye kinyilvánításának szabadságában. Határozott meggyızıdésünk továbbá, hogy a meghívott vendégek már a mősorban való szereplést sem vállalták volna el, ha bármilyen kifogásuk lett volna a mősor tematikájával vagy a mősorvezetı személyével kapcsolatban, illetve megjegyezzük, hogy ilyen kifogást késıbb, a mősor felvétele után sem jeleztek társaságunk felé. A fentiekre tekintettel határozott álláspontunk, hogy a mősorszám nem irányult a roma kisebbség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére, a mősorvezetı álláspontjának megjelenését pedig kizárólag az Alkotmány által biztosított véleménynyilvánítás szabadságát jelentı alapjog olyan egyedi gyakorlásaként lehet értelmezni, amelyet az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések nem korlátoznak. …”
4. A jogsérelem A Testület megítélése szerint nem helytálló a Mősorszolgáltató azon megjegyzése, miszerint a mősorszám témája (a cigányság, illetve a vajdai intézmény eredete, funkciója, a vajdaválasztás szempontjai, valamint a cigányság helyzete) és az a tény, hogy a roma kisebbség köztiszteletben álló képviselıi kerültek meghívásra önmagában eleve kizárja, hogy a mősorszám a cigányság megsértésére, kirekesztésére, vagy elítélésére irányuljon. A Testület szerint ezek (a mősorszám témája és valamely kisebbség közszereplı képviselıinek szerepeltetése – mősorszám valamely kisebbség megsértésére irányultsága) nem egymást eleve kizáró tényezık. Azt, hogy e jellemzık kétségtelenné teszik a mősorszolgáltatás valamely kisebbség megsértésére való irányultságát vagy sem, a Testület álláspontja szerint minden esetben egyedileg kell vizsgálni. Erre került sor a jelen ügyben is.
8
A Testület nem ért egyet a Mősorszolgáltató azon érvelésével sem, hogy a vizsgált mősorszámban a meghívottak véleménye végig súlyozott mértékben jelenhetett meg, illetve, hogy a mősorvezetıi megjegyzésekre minden esetben reagálhattak. Ez a Testület véleménye szerint csak a romák eredetével, a vajdai intézmény eredetével, funkciójával, illetve a vajdaválasztás szempontjaival kapcsolatos mősorrészben volt tetten érhetı, azonban a roma kisebbség mai helyzetével kapcsolatos diskurzus során a mősorvezetı több alkalommal – indulatos hangnemben – hiúsította meg a meghívottak álláspontjának, s a mősorvezetıi megjegyzésekre történı reakciójuk megfelelı megjelenését (pl. a kábellopás közben életét vesztı személyek a mősorvezetı szerint minden esetben cigányemberek, a mősorvezetı azon megjegyzése, hogy ingyen elmenne cigánynak, a cigányok életmódjával kapcsolatos sztereotípiák emlegetése). A Testület álláspontja szerint nem helytálló a Mősorszolgáltató azon megjegyzése sem, hogy a meghívottak nem érezték sértınek, sérelmesnek a mősorvezetı által tett kijelentéseket, mivel az egyik meghívott vendég (Rostás-Farkas György) maga fogalmazta meg a mősorszámban a következıket: „Ha most Te ülnél itt az én helyemben, és én lennék a mősorvezetı, én magamnak nem engedhetném meg azt a luxust, hogy ok nélkül rágalmazzak egy népet!” E megjegyzés alapján a Testület véleménye szerint egyértelmően tetten érhetı, hogy maga a meghívott vendég tartotta a roma kisebbséget sértınek a mősorvezetı sztereotip és gyanúsítgatásokat tartalmazó megjegyzéseit (a színesfémlopást minden esetben cigányok követik el, cigányok lopták el Antall József mellszobrát, minden esetben cigány hal meg kábellopás közben). Az Alkotmánybíróság imént idézett 1006/B/2001. számú határozata az alábbiak szerint határozza meg az Rttv. 3. § (3) bekezdésének tartalmát: „a Médiatörvény … 3. § (3) bekezdése nem azt jelenti, hogy a rádió- és a televíziómősorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne jelenhetne meg a társadalmat jellemzı véleménypluralizmus. A rendelkezés célja annak a megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértı, faji alapon elítélı, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó győlölködık „hangerısítıje” legyen.” És a jogalkalmazó számára konkrét segítséget is nyújt, amikor a következıket jegyzi meg: „ A mősorszolgáltató magatartását e körben nem lehet egyedül az alapján megítélni, hogy mely vélemények megjelenésére biztosít lehetıséget. Azt kell megvizsgálni, hogy az eset összes körülményei alapján alappal feltehetı-e, hogy az adott mősor maga jogsértı célra irányult (pl. a mősor elıkészítése, a vélemény megjelenítésének módja, a riporternek az adott véleménytıl való esetleges elhatárolódása).” Ezek a szempontok azonban a jelen ügyben nem érvényesíthetık maradéktalanul. A vizsgált mősorszámban ugyanis nem a beszélgetés meghívott vendégei, hanem a mősorvezetı fogalmazott meg a cigány kisebbséget sértı mondatokat: „Ahány színesfémlopás van, az a primitív ember – elnézést, hogy ezt mondom –, aki négy métert kivág Kispesten, az a cigányember, és kiégeti. És kap érte 5000 forintot, az egyszerően nem érti, hogy egy ország, vagy Budapest egyik legfontosabb része bénul meg, és a többségi magyar pedig fogja a fejét, hogy négy méter kábelt ez a szerencsétlen, miközben lehet, hogy abból a pár ezer forintból kenyeret vesz a gyerekének. Én ettıl ırülök meg, hogy a primitív cigányember lopja a színesfémet, elviszi Antall József mellszobrát, kivágja a postakábelt, lebénul a fél város internetes, meg számítógépes programja, én ettıl ırülök meg, hogy egyszerően ilyen világot élünk, ebbe bele lehet bolondulni.” ...
9
„De tipikusan ık azok, ık foglalkoznak színesfém kereskedelemmel, ık azok, akik ott halnak meg, mert fölmászik, és agyonvágja a magasfeszültség, hát mindig cigány az!” … „Miért van az Ön szerint, hogy egyre gyakrabban fordul elı, hogy cigány gyerekek rendetlenkedését követıen a pedagógus szóvá tesz valamit, utána a hozzátartozók bemennek, és bántalmazzák a pedagógusokat. Szinte kizárólag cigányokkal fordul elı. A gyerekek mitıl ilyen agresszívek, a szülık mitıl ilyen agresszívek, és hát, az utolsó kérdést majd utána teszem fel.” ... „Nem Olaszliszkán akarok lovagolni, de azóta is többször elıfordult, hogy valami történik – ez lehet bármi, a gyereket az iskolában rendreutasítják, ne adj isten a tanár meghúzkodja haját, fülét és utána berohan a népes család. A népes család, amelyik a kórházban hangosan virraszt, és megırjít mindenkit, akik nem tudják ıt elviselni, hogy ıseik szokása szerint így emlékeznek meg a halottakról, a népes család. Mikor én ezt hallom, hogy népes család összeszalad, karddal, kaszával, vagy éppen egymást verik, mert az egyik, isten tudja, 15 évvel ezelıtt megütötte a másikat, a családok ütik-verik egymást, és kommandósok jönnek, akkor én pontosan tudom, hogy azok cigányok. Hát, ha énnekem össze kellene szedni a 24 unokatestvéremet, az fél évbe kerül, legfeljebb egy temetésnél. Hát, a népes család az azt jelenti, hogy gettósodtak, hogy egy nyomorult földes szobában hat gyerekkel alszanak együtt, hát ezt jelenti, hát nekem ne mondják azt, hogy ez nem cigányjelenség. És itt kezdıdnek a problémák, hogy ezekrıl nem tudunk ıszintén beszélni.” A Testület álláspontja szerint a mősorvezetı idézett megszólalásai sértıek voltak a roma kisebbségre, azokat az elıítéleteket jelenítették meg, amelyek a cigánysággal szemben a többségi társadalomban megfogalmazódnak. A Testület véleménye szerint a mősorvezetı által hiányolt ıszinte beszéd a cigányság problémáiról nem jelenti azt, hogy annak általánosítónak és elıítéletesnek kell lennie. A mősorvezetı mondatai azonban ilyenek voltak, és ez ellentétes az Rttv. 3. § (3) bekezdésében meghatározott alkotmányos alapelvvel. A fentiek következtében a Testület arra a megállapításra jutott, hogy a Mősorszolgáltató megsértette az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, s a mősorszámban hangsúlyosan megjelenı, a roma kisebbség megsértésére irányuló mősorvezetıi megjegyzések meghívottak részérıl történt ellentételezése, illetve annak verbális jelzése, hogy sértınek tartják a mősorvezetıi véleményt, a jelen esetben nem zárta ki a jogsértés megtörténtét.
„3. § (3) A mősorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” A fentiek értelmében a Testület megítélése szerint nem állja meg a helyét a Mősorszolgáltató azon védekezése, hogy a mősorvezetı csak élt az Alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási szabadságával, s e szabadságnak csak igen kevés joggal szemben szabad csak engednie – amellyel azt sugallta, hogy a jelen esetben a véleménynyilvánítási szabadság erısebb, s nem korlátozható az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés által.
10
„… A véleménynyilvánítási és a sajtószabadság (illetve az annak részét képezı szerkesztési szabadság) nem abszolút érték, és nem terjed ki a jogsértı mősorok készítésére és sugárzására. A közérdekő kérdések vitája terén a szólásszabadság tág körő ugyan, viszont a közösségek és egyes tagjaik méltóságát durván sértı mősorok tilalma és szankcionálása ezeket is behatárolja.” [1006/B/2001. AB határozat]
A Testület megítélése szerint a Mősorszolgáltatónak ilyen esetekben különösen körültekintıen kell eljárnia, tekintettel arra, hogy az elektronikus média által közölt információknak – más médiumokhoz képest – sokszoros a hatása a közvéleményre. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a fent idézett AB határozatban a következıket fogalmazta meg: „Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában megjelenı véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megfogalmazta: >>általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós mősorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élı tudósítások meggyızı ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének<< [1/2007. (I. 18.) AB határozat, ABK 2007. január, 3, 5.]. A média tehát alapvetı jelentıségő a véleménypluralizmus megjelenítésében, a közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb színtere, ezzel egyidejőleg azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a személyeket, egyes társadalmi csoportokat (a kisebbségeket vagy adott esetben a többséget) sértı, kirekesztésre, diszkriminációra irányuló mősorszolgáltatásnak ugyanilyen súlyú negatív, beláthatatlanul káros hatása is lehet.”
5. A jogkövetkezmény A Testület a jelen közigazgatási hatósági eljárásban megállapított egyszeri törvénysértés miatt alkalmazandó jogkövetkezmény megállapítása körében figyelembe vette azt is, hogy a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a Testület korábban még nem állapította meg e törvényi rendelkezés megsértését a Mősorszolgáltatóval szemben.
A fentiek alapján a Testület az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés jelen közigazgatási hatósági eljárásban megállapított megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása mellett döntött, és felhívta a Mősorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti eljárási költség nem merült fel.
11
Az Rttv. 136. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés biztosítja.
Budapest, 2009. június 10.
az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Majtényi László elnök
12
