Jelek és jeltípusok A jel: olyan látható, hallható, tapintható, érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet vagy mást jelent, mint amit a megjelenésekor közvetlenül felfogunk. Bármilyen jelenség lehet jel, ha az jellé válik, jelként működik, és jeleként fogják fel. Jelnek azt tekintjük, amit a jelet használó csoport elfogad, és a neki tulajdonított jelentésben használ is. A jeleknek tulajdonított jelentés legtöbbször közmegegyezésen (konvención) alapul. Pl. közlekedési táblák jelei, egy-egy állam jelképei (zászló, címer, stb.), nyelvi jelek. A jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt jelrendszer. A jelek csoportosítása A jelek gazdaságosságából következik, hogy sokan és sokféleképpen próbálták őket csoportosítani 1. a jelek eredete szerint: a) természetes jelek pl. a tűz füstje b) mesterséges jelek pl. karjelzések, írásjelek 2. a jel és a jelölt dolog közötti viszony szerint: a) ikon: ha a jelölő és a jelölt dolog között valamilyen hasonlóság van pl. térkép, b) index: azok a jelek, amelyek nem hasonlítanak a jelölt dologra, de van közöttük valamilyen valóságos kapcsolat, valamilyen (ok-okozati, logikai, térbeli vagy időbeli) érintkezés pl. közlekedési jelzőtáblák köréből a haladási irányt jelölő tábla) c) szimbólum: a jelölő és jelölt dolog között nincs kapcsolat, csupán megállapodás, hagyomány köti össze őket pl. nemzeti lobogó színei, a matematika jelei, a legtöbb nyelvi jel A szavak jelentése A szavak alkotóelemei a morfémák jelentéssel bíró nyelvi jelek (=jelentéselemek) - Tőmorfémák: fogalmi jelentéssel rendelkeznek, a szavak szótári jelentésnek hordozói - Toldalékmorfémák: viszonyjelentésük van A szavak jelentése elsődlegesen a szóelemek jelentéséből jön létre, de a jelentést befolyásolhatja a szöveg is, amelyben az adott szó szerepel. - Denotatív jelentés: minden nyelvi elemnek van valamilyen, a körülöttünk levő valóságra vonatkozó elsődleges jelentése, alapjelentése. A szavak denotatív jelentését szövegkörnyezet nélkül is megértjük. - Konnotatív jelentés: a nyelvi elemek a szövegben kaphatnak másodlagos, származékszerű jelentést is. A szöveg hatására a szóhoz új képzettársítások (asszociációk) is kapcsolódnak, azaz hat ránk a szó konnotatív jelentése is. ld. szépirodalmi művek a két jelentés egyszerre hat ránk.
STILISZTIKA Mi a stílus? - Stílus: a stílus szó a köznyelvben sokfélét jelent: nyelvi kifejezésmódot, sajátos magatartásbeli szokást, jellemző viselkedési módot, modort. Beszélhetünk életstílusról, munkastílusról, egyéni stílusról és korstílusról is. - A stílus eredeti jelentése íróvessző, mellyel a rómaiak viasztáblákra írtak. - Napjainkban a stílus olyan kifejezésmódot jelent, amely a szöveg egyes nyelvi és nem nyelvi elemeinek céltudatos kiválasztása és összekapcsolása által jön létre. A szövegelemek kiválasztásának és összekapcsolásának az a célja, hogy a kommunikációs tényezőknek megfelelő nyelvi változat jöjjön létre. Beszéd, nyelv, szöveg, stílus -
Beszéd: nyelvből születik, nyelvi elemeket használunk fel Beszéd megfogalmazásának módja => stílus Szöveg és stílus egyszerre születik a beszédben, a stílus milyenségét a kommunikációs tényezők szabják meg. Stílus nincsen szöveg nélkül, és minden szövegnek van stílusa. Bármilyen nyelvi egységnek (hangnak, szóelemnek, szónak, szószerkezetnek, mondatnak) lehet stílusértéke a szövegben, és kihat a szöveg egészére, jelentésére. Nemcsak a szövegeknek van stílusuk, hanem a szerzőknek és a koroknak is.
Stíluseszközök Minden szövegalkotó válogat és kombinál, amikor szóban vagy írásban fogalmaz. Választási lehetőségünk minden nyelvi szinten és a szövegalkotó elemek szintjén is van. Választhatunk különféle hangzású és jelentésű szavak, közvetlen és közvetett (metaforikus, képi) kifejezésmód, illetve műfajok (és műfaji sajátosságok) közül. A stíluseszközök kiválasztását és társítását (kombinációját) meghatározzák a kommunikációs folyamat tényezői (a szövegalkotó, a szövegbefogadó, a téma, a kommunikáció célja és a beszédhelyzet). A szövegbefogadók (a hallgatók vagy olvasók) számára a kommunikációs tényezőktől függően bárminek lehet hírértéke, kifejezésbeli többlete, más szóval stílusértéke. Így stíluseszközzé, más néven stíluselemmé válhatnak: a hangok, a tőtípusok és a toldalékváltozatok, a szavak, a szószerkezetek, a mondatok, a szövegalkotó elemek és a szöveg megformáltsága, valamint a szöveg nem nyelvi jelei is. Amikor a szövegelemek gyakoriságát kutatjuk, mindig a hasonló típusú, hasonló kommunikációs helyzetű szövegekhez viszonyítunk. Sőt, valamely elem gyakoriságát a szöveg többi részletéhez képest is vizsgálhatjuk. A stíluseszközök alkalmazásának a célja, a stílus lényeges eleme a hatás és az esztétikum. Amikor a stíluseszközök közül válogatunk, és elrendezzük őket, arra törekszünk, hogy közleményünk minél hatásosabb, minél kifejezőbb legyen. Célunk a kommunikációs körülményeknek (a kommunikációs célnak, helyzetnek, a szövegbefogadónak stb.) való megfelelés, idegen szóval az adekvátság is.
Mi határozza meg a stílus? - Amikor szóban vagy írásban szöveget alkotunk, hatnak stílusunkra a magyar nyelv sajátosságai. - Minden kornak más-más a stílusa, mások a nyelvi divatok is. A korstílus jegyeit is akarva-akaratlanul magunkon hordozzuk, ez hat szövegalkotásunkra. Stílusunkra hat közösségünk => csoportstílus. - Szövegalkotáskor mindig a megfelelő műfaj és szövegtípus szabályaihoz igazodunk, figyelembe vesszük a kiválasztott szövegtípus stílusbeli követelményeit. A stílusra hatnak a kommunikációs folyamat tényezői is. - A szöveg stílusa függ a szövegalkotótól, a befogadótól és kettejük viszonyától. Valamint a közlést közvetítő csatornától, az üzenet tárgyától és a közlés céljától, a közlemény formájától (szóbeli/írásbeli), a kódtól, a kommunikációs jelektől. - Mindenkinek van egyéni stílusa. ***************************************************************************
A zeneiség stíluseszközei -
a hangok zenei hatása: A hangoknak önmagukban nincs jelentésük, de van esztétikai hatásuk, kifejezőerejük. a hangok és hangkapcsolatok kellemes vagy kellemetlen benyomást kelthetnek bennünk. A hangok képzési sajátosságaiból fakadó eltérések miatt egyes szavakat, szövegrészleteket jó hangzónak, míg másokat rosszul hangzóknak érzünk. Jóhangzás (eufónia): pl. zöngés mássalhangzók (ballag), magánhangzók változatossága (fülemüle) Rosszhangzás (kakofónia): pl. mássalhangzók torlódása (strand), a magánhangzók egyhangúsága (megvesztegethetetlen)
-
a hangszimbolika: Egyes hangokat vidámabbnak, világosabbnak érzünk (i, e), míg másokat inkább sötétebbnek, szomorúbbnak (u, o). A hangokkal a szövegben érzelmeket, állapotokat fejezhetünk ki. Ezt a hatást, kifejezőerőt hangszimbolikának nevezzük. A hangok hatása függ szövegbeli gyakoriságuktól. A zeneiség stíluseszközei a szöveg kifejezőerejét erősítik fel.
-
az alliteráció: betűrím, ugyanaz a hang ismétlődik a szavak elején. pl. „Fáradhatatlan felhők görgetik / az égen lomha lavináikat.” (Szabó Lőrinc: Pannón ősz)
-
a hangutánzó és a hangulatfestő szavak: hangalakjuk felidézi vagy sejteti a szavak jelentését. „Zendül, kondul szent harangszó, / Csengve, bongva messze hangzó.” (Arany János: Ünneprontók) „Hümmögött egyet a legény, utána Lőrincre nézett.” (Tamási Áron: Teremtett világ)
-
a hangalaki újítások: egy-egy szó szokásos hangalakjának a megváltoztatása (Petőfi Sándor: Nézek, nézek kifelé – Sétafikáltam) a rím: fokozza a zeneiséget, a szöveg hatását. a sorvégi hasonló hangzású hangok összecsengése valamilyen hangulatot kelt, összekapcsolja a rímelő szavakat jelentésben, ezáltal erősíti, módosítja a szöveg jelentését.
-
a ritmus: a szöveg zenei hatását fokozza. Pl. rövid szótagok gyors mozgást sugallnak. („Ninini: / Ott az ürge, / Hű, mi fürge, / Mint szalad!” Petőfi S.: Arany Lacinak)
-
enjambement: sor végi áthajlás. Szerepe a szövegtől függően a gondolat megszakítása / továbblendítése / tartalomkiemelés / feszültségkeltés.
-
a mondat- és szövegfonetikai eszközök: a hangzó szöveg hatását fokozzák. (Hangsúlyozás, hangszínváltozás, hanglejtésváltozás, beszéddallam, szünet, hangerő)
-
***************************************************************************
A szókincs stilisztikai vizsgálata Amikor fogalmazunk, meghatározza a szöveg stílusát, jelentését a szó- és kifejezéskészlet, amelyből válogatunk. A hangalak és a jelentés kapcsolatának stílusvizsgálata -
a többjelentésű szavak („Minden ember legyen ember”) az azonos alakú szavak (homonimák) („Jaj de nagy volt az a mérték, / Mivel a bánatot mérték!”) a rokon értelmű szavak (szinonimák) az ellentétes jelentésű szavak (antonimák) („Fekete városban fehér torony látszik.”)
A szókincs mint stíluserő: a szöveg vagy szövegrészlet stílushatása gyakran származik abból, hogy a szövegalkotó milyen szókincsrétegből meríti a szöveg szavait, kifejezéseit -
-
a tájnyelvi szavak: környezetfestő, hangulatfelidéző szerepük lehet a szövegben. népi alakok beszédében természetes módon keverednek a tájnyelvi szavak a köznyelvi kifejezésekkel. (pl. Petőfi: A helység kalapácsa) archaikus szavak: azok a szavak, melyek nyelvünkből ugyan már kivesztek, csak az írók, költők használják fel őket a szöveg hatásosságának a fokozására neologizmusok: új szavak alkotása idegen szavak: sokféle stílushatás elérhető vele pl. szakzsargon a csoportnyelvi szavak a különféle szófajú szavak: a szöveg jelentését befolyásolja, különösen, ha 1-1 szófaj a szokásosnál nagyobb számban szerepel a szövegben. (Pl. névszók – állapotszerűséget, mozdulatlanságot sugall => névszói (nominális) stílus, igék – verbális stílus)
-
szófaji átcsapás: egy szó a köznyelvitől eltérő szófaji szerepben szerepel a szövegben. a tulajdonnevek: írók által kitalált beszélő nevek pl. Csokonai: A méla Tempefői – Gróf Fegyverneki, Báró Serteperti, Tökkolopi szólások, közmondások az állandósult szókapcsolatok
***************************************************************************
A szóalakok és a mondatformák mint stíluseszközök Amikor szöveget alkotunk, nemcsak a szavak közül, hanem a különféle grammatikai formák közül is válogatunk. Hasonló jelentésű szavakat, szószerkezeteket és mondatokat különféle grammatikai alakokkal fejezhetünk ki. -
-
szóalakok: a szóalkotás módja is stílushatás forrása lehet. A képzett szavak stílushatását akkor fedezzük fel igazán, ha összevetjük őket nem képzett változatukkal. (pl. gyakorító ige képzője – kedélyességet, szinte idillikus hangulatot sugall, szenvedő igealak – emelkedettség, fennköltség) szószerkezeti megoldások (pl. több jelzős szerkezet egymás mellett) szórend: (szokatlan szórend = inverzió) Pl. „Légy híve rendületlenül / hazádnak, oh magyar…” mondatforma (állító és tagadó mondatforma szembeállítása „Tisza be nem vette, / Partjára vetette.”) mondatfajta (pl. retorikai kérdés) mondatrend mondatterjedelem
1. Alakzatok A szöveget úgy alakítjuk, hogy a kommunikációs céloknak minél jobban megfeleljen. Ezeknek a szövegátalakító eljárásoknak az eredményeként születnek az alakzatok. Ezek az átalakítások valamely nyelvi szinthez kötődnek hangalakzatok, szóalakzatok, mondatalakzatok, gondolatalakzatok. Az alakzatok szerepét csak szövegkörnyezetben lehet vizsgálni. Az alakzatok lehetővé teszik, hogy a szöveg nagyobb kifejezőerőt kapjon. Legfontosabb alakzatok: -
ismétlés (szóismétlés, szókapcsolatok ismétlése, mondatok megismétlése) refrén: állandóságot érzékeltet, a gondolat kifejezőerejét erősíti, játékosságot kölcsönöz a szövegnek
-
-
-
-
-
tőismétlés (figura etimologica) kértem kérve – egyszerre érzékelteti az állandóságot és a változást párhuzamos szerkezet: hasonló felépítettségű szerkezeteket állítunk egymás mellé. Párhuzam lehet tagmondatok, mondatok vagy nagyobb szövegegységek között. „Hervadt az a rózsa, / Kinek színe nincsen, / Bágyadt az a madár, / Kinek társa nincsen.” ellentét: értelmi, érzelmi nyomatékosítás. Szavak, kifejezések, tagmondatok, mondatok, nagyobb szövegrészek szembeállítása. paradoxon: látszólagos ellentét „nem lelé / Honját a hazában.” felsorolás: célja a megerősítés, sokoldalú megvilágítás. Ha azonos mondatrészi szerepben levő, nem rokon értelmű szavakat sorolunk fel „Az emberöltő kel, nő, zajg, bomol, Küzd, hömpölyög, él s éltet szűntelen.” részletezés: a mondanivaló aprólékos kibontása, segíti a fogalomtisztázást. „Tavaszodik, lágy az idő, / Kihajt a fű, kövéren nő.” Halmozás: azonos szófajú és mondatrészi szerepű, gyakran rokon értelmű szavak, kifejezések együttes megnevezését jelenti. A halmozást is a közlésvágynak, a szabatosság igényének, az érzelmi elragadtatás kifejezésének a célja hozza létre. („Sírjatok, szemeim, / Hulljatok, könnyeim, / Gyakran áztassátok / Elhervadt orcáim!” fokozás: olyan alakzat, amelyben egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében soroljuk fel a rokon értelmű szavakat, kifejezéseket: „Hej, ne búsulj s ne bánkódj, / Ne is siránkozzál!” túlzás: az érzelmi hatás kedvéért felnagyítja vagy kicsinyíti a jelenségeket „Tenger virág nyílik tarkán körülötte.” A túlzással rokon stíluseszköz a gúny és az irónia. irónia: a nevetségesség forrása. A látszólagos magasztalás mögött elítélés, elmarasztalás bújik meg, melyet a szövegkörnyezet leplez le gúny: a képtelenségig felnagyítja egy jelenség negatív vonásait („Sehallselát Dömötör / buta volt, mint hat ökör.”)
2. Szóképek Az összekapcsolódó szavak a szövegkörnyezet hatására képes értelmet kapnak. A képek csak a szövegkörnyezetben értelmezhetők képnek, és a képi ábrázolás e kettős szerepében rejlik stílushatásuk. A képek egyrészt a dolgokat magyarázzák, megvilágítják, szemléltetik, tehát a megértést szolgálják. Emellett elképzeltetnek, szemléltetnek, meglepetést keltenek, tehát érzelmi, hangulati hatásuk van. A képek jelentése 3 elemből tevődik össze: azonosított + azonosítóból + azonosítást jelző tulajdonság (pl. kéz) (pl. hattyú) (pl. fehérség) Köznyelvi példák: Bogaram! Macikám! a kancsó füle, hegygerinc Szólásokban: Áll, mintha gyökeret vert volna a lába.
Fajtái: -
metafora: (névátvitel) a leggyakrabban előforduló szókép. névátvitellel két fogalmat kapcsol össze valamilyen szemléletbeli vagy szerepbeli hasonlóság alapján. Kétféle lehet: teljes (mind az azonosított, mind az azonosító megjelenik, pl. „Hálót fon az est, a nagy barna pók.”) vagy csonka (csak az azonosító elemet tartalmazza, pl. Ne ítélj meg, virágom!”) Szófaj alapján megkülönböztetünk főnévi, melléknévi (melléknévi igenévi) és igei metaforákat.
-
megszemélyesítés: élettelen dolgokat élőként mutat be. (pl. természeti jelenségeket, tárgyakat, fogalmakat, állatokat, emberi cselekvéseket)
-
szinesztézia: különféle érzéki benyomásokat kapcsol össze egy képben. Nagyfokú sűrítő erejében rejlik a stílusértéke.
-
allegória: egy elvont fogalmat elevenítünk meg egy érzéki képben, képsorban. A kettős értelem egyidejűleg érvényesül. Mind a képi, mind a gondolati tartalom megtartja önállóságát, és a képsor minden mozzanatának megfeleltethető a jelentés egy-egy eleme. Pl. Toldi álomallegória
-
szimbólum: ködösebb, homályosabb szókép, egymástól távol levő dolgokat kapcsol össze. Valamely gondolat, eszme, érzelem jelképe. pl. rabság = lánc, házastársi hűség = gyűrű
-
metonímia: ha két fogalom között ok-okozati kapcsolat vagy bármilyen (pl. térbeli, időbeli, rész-egész) érintkezés van, akkor az egyik nevet felcserélhetjük a másikkal, azt a másik értelemben használjuk. Pl. Nem hozok a házra semmi veszedelmet, térbeli érintkezés Visszajő tavaszra, rózsavirágzáskor. / Ha akkorra sem jő, búzaaratáskor időbeli érintkezés Leesett a vas a lovam lábáról anyagnév Két szeméből a bánat ered ok-okozat
-
szinekdoché: a metonímia alfaja. Fajtái:1. rész jelöli az egészet pl. Itthon vagyunk; pata és küllő / a tanyaház előtt megállnak. 2. nemfogalom és a szűkebb fajfogalom felcserélése pl. Holott kikeletkor az sok szép madár szól 3. egyes számú szót használunk többes számú helyett „Már búcsúzott az élet, / eltávozott a szerelem, / fáradt sugár mosolygott / a gyér, pirosló levelen.”
A képszerűség egyéb stíluseszközei -
hasonlat: közös tulajdonságuk alapján kapcsol össze, állít párhuzamba két dolgot hasonlított (a magány állapota) + hasonló (almahéj) + hasonlítás alapja (mindkettő betakarja az embert) Mint héj az almát, borít a magány. mint, módra, -ként
-
körülírás: a fogalom közvetlen megnevezése helyett valamilyen jellemző jegy kiemelésével idézzük fel az elhangzott fogalmat pl. szemem árja megindul
-
szépítő kifejezés (eufemizmus) pl. halál = temetőbe költözött
-
komplex kép: ha a szóképek, alakzatok egymásba kapcsolódnak (ld. József Attila)
***************************************************************************
A nem nyelvi stíluseszközök 1. A hangzó szöveg nem nyelvi stíluseszközei: megerősítő vagy megkérdőjelező szerepük lehet - mondat és szövegfonetikai eszközök (hangerő, hangsúly, hangmagasság, hangszín, tempó, szünet) - tekintet - arcjáték (mimika) - gesztusok - testtartás - térköz - hallgatás - külső megjelenésünk 2. -
Az írott szöveg nem nyelvi stíluseszközei ábrák tagolás tördelés tagolójelek kiemelések betűtípus színek keret aláhúzás írásjelek
A szövegformálás mint stíluseszköz A szöveg megformáltsága is stíluseszközzé válhat. A szövegformálás stíluseszközei: -
a mondat- és szövegfonetikai eszközök használata a jelentésbeli és a nyelvtani összekapcsoló elemek az utalások az egyeztetés a téma-réma viszonyok a kulcsszók hálózata a szövegben
A szöveg stílusát meghatározzák az időbeli, a térbeli és az oksági kapcsolatok, a szövegtípus sajátosságai és a szerkezeti tagoltság is. ***************************************************************************
A stílusrétegek és a stílusárnyalatok A stílusrétegek fajtái: (szövegek kommunikációs színtere alapján) 1. magánéleti - különféle szóbeli és írásbeli szövegtípusok (párbeszéd, pletyka, levél, üzenet, telefonálás stb.) - kötetlen társas érintkezéskor használjuk - kommunikációs funkciók változatossága - az érzelemkifejezés szabadsága - gyakoriak a tagolatlan mondatformák (megszólítások, köszönések) - hiányos, közbevetéses, félbehagyott mondatok gyakorisága - mellérendelő mondatok - lazább mondatkapcsolódások - kevésbé kötött a szövegek kohéziója - nem olyan átgondolt a tagolásuk - kevésbé következetes a felépítésük - témaváltás, témától való elkalandozás - kifejtetlenség jellemző - változatos szókincs (gyakran kül. stílusrétegekből pl. regionális köznyelv, tájnyelv) - szófajok: gyakoriak a módosítószók, indulatszók, kötőszók, funkció nélküli töltelékszók - nem nyelvi jelek használata - közvetlen, de gyakran gunyoros, tréfás, sőt durva stílusárnyalatú szövegek 2. -
közéleti szónoki beszéd, előadás, felszólalás, hozzászólás hangsúlyos szerepet kap bennük a felhívás, a meggyőző érvelés célja elsősorban a meggyőzés hatásosságra való törekvés => különféle stíluseszközök (alakzatok, szóképek)
-
igényes, választékos szóhasználat ünnepélyesség világos, szemléletes nyelvezet, közérthetőségre törekszik a szöveg felépítése áttekinthető
3. -
hivatalos különféle intézmények használják maguk között, ill. az emberekkel való érintkezésben kérvény, pályázat, rendelet, hivatalos levél, hivatali tájékoztató, jegyzőkönyv tájékoztató céllal alkotják nem feltétlenül törekszenek világos, szemléletes mondatszerkesztésre, közérthetőségre terjedelmes, összetett mondatok, sablonszerű mondatformák szókincs: egy része a jogi szaknyelvből merít, ill. kötőszók, szakszók, idegen szavak sok ismétlés, gyakran túl részletezően fogalmaz (pontosság miatt) terpeszkedő kifejezések, terjedelmes szószerkezetek, zárójeles megjegyzések személytelen hangnem nyelvhasználatuk nem mindig igényes, pl. nyelvi, szövegszerkesztési hibák
4. -
tudományos előadás, felszólalás, ismertetés, cikk, értekezés, tanulmány, monográfia kommunikációs célja a tájékoztatás szakkifejezések, pontos szóhasználat nincs érzelemkifejezés hivatkozások, idézetek idegen szavak mondatszerkesztésük világos, áttekinthető, világos szórend alárendelő, összetett mondatok (gyakran ettől túl bonyolult) szövegkapcsolatokat jelző utalószók, kötőszók kijelentő mondatok képszerűség hiányzik logikai rendre épülő lineáris szerkesztéstípus szakmai közönségnek ismertető, magyarázó részek tudományos szakszók érthetőség igényes mondatszerkesztés, jól követhető szöveg (gyakori ismétlések, utalószók, kötőszók) az előadásokat gyakran szemléltetés kíséri
5. -
publicisztikai stílus cél: a hallgatók, olvasók világos, egyértelmű tájékoztatása témája valamilyen időszerű esemény stílusa szövegműfajtól függ (hír - tárgyilagosság, glossza – érzelemkifejező, felhívó mozzanatok)
-
stílusrétegek keveredése állandósult szókapcsolatok, neologizmusok, divatszók, közhelyek világosság, áttekinthető mondatformálás szoros kohézió lineáris, párhuzamos vagy ellentétes felépítésű jól tagolt a címnek kiemelt szerep (témamegjelölő/figyelemfelhívó)
Külön csoportot alkotnak stílussajátosságaik alapján a szépirodalmi szövegek. -
minden alkotás egyedi, magán viseli alkotójának stílusjegyeit egyéni sokszínű stíluseszközök => érzelemkifejezés, esztétikai hatáskeltés stílusuk műnemtől és műfajtól is függ többletjelentés olvasó szerepe megnő
Az egyes stílusrétegeken belül eltérések lehetnek aszerint, hogy a stílusréteg írásbeli vagy szóbeli változatáról van-e szó. A stílusrétegeket tovább árnyalják, színezik a stílusárnyalatok. Pl. szókincs milyen nyelvi rétegből származik (köznyelvi, népies, szlenges)
