AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ALAPJAI 1.1 1.3
Javaslat Izrael villamosenergiaágazatának megreformálására Tárgyszavak: energiapolitika; villamosenergia-ár; villamosenergia-fogyasztás (Izrael).
Izrael területe 22 000 km2 (egyenlő Belgiuménak 72%-ával), lakosainak száma 1999 végén 6,2 millió, nemzeti összterméke (GDP-je) ugyanezen évben 100 Mrd USD volt. GDP-je 1990 és 1999 között évi 4,8%-kal nőtt, és a tervek szerint a következő 10-20 évben megmarad a 4–5% növekedési ütem. A villamosenergia-fogyasztás az említett évtizedben a gazdasági fejlődés ütemének megfelelően évi 7,2%-kal nőtt, és nyilván ez folytatódik majd a gazdasági növekedéssel együtt, ami az ország villamos ipari szektorát nehéz feladat elé állítja, különösen annak jelenlegi szerkezetét tekintve. Izrael villamosenergia-ágazatának szerkezete és működése Izrael villamos ipara az állami Israel Electric Corporation (IEC) monopóliuma, amely 1953 óta ellátja a termelés, az átvitel és az elosztás feladatát. A cég 1999-ben 8579 MW beépített kapacitással rendelkezett, és kielégítette az ország 7150 MW-os évi csúcsfogyasztását. Az IEC monopóliumként a többoldalú szabályozás kényszere alatt működik. Engedélyeztetnie kell infrastrukturális beruházásait, árképzését, alkalmazottainak bértábláját, beszerzéseit, pl. fűtőanyag-ellátását és karbantartási szükségleteit. Az 1990-ben létrejött Fogel-Bizottság korrigálta a villamosenergia-árakat az 1992-ben alakult Közműhatóság (Public Utilities Authority, PUA) pedig tovább szigorította az IEC tarifáinak és szolgáltatásai minőségének ellenőrzését. A különböző költségvetési és adómódosítások következtében 2%-kal csökkent az IEC bevétele, ugyanakkor az országnak saját forrásai nem lévén, fűtőanyag-ellátásával nem tud takarékoskodni. Munkaköltsége is igen nagy: a termelési költség 19%-a (a nagyobb elektromos művekre jellemző 10–12%-ban szemben), ennek csökkentését pedig gátolják a jövedelemés a munkabiztonság védelmére hivatott szerződések. A kényszer-ármegállapítás és a költségcsökkentés akadályoztatása következtében a cég tőkemegtérülése (return of assets, ROA) 1990 és 1999 között évi 3,4%-ra, az utolsó két évben 2%-ra apadt, az adósság/tőke viszony pedig 1999-ben az elfogadható 66%-ról a riasztó 267%-ra nőtt. Az IEC rossz pénzügyi helyzete a javasolt (részleges) privatizációt is megnehezíti, annál is
inkább, mivel ezáltal le kellene írni azokat a dollármilliókat, amelyeket a kormány a villamosenergia-ellátás infrastruktúrájába fektetett. De az elektromos művek privatizálása politikailag is aggályos, mivel a tarifák tetemes növekedését vonná maga után, és ha hibás lépésnek bizonyulna is, visszafordíthatatlan volna. Beruházási igény és forráshiány A PUA-féle árképzés miatti gyenge tőkemegtérülés ellenére az IEC jelentős forrásokat áldozott az ország növekedő villamosenergia-igényét kielégítő fejlesztésre. Ezáltal a vállalat működő állóeszköz-állományának értéke 1990 és 1999 között 15,1-ről 35,8 Mrd NIS-re nőtt (1 USD = 4,03 NIS, 2000) évi 10%-os ütemmel. Megjegyzendő, hogy ez is éppen csak arra volt elég, hogy Izraelben ne aludjanak ki a fények: az 1999. évi csúcsok idején csak 100%-os termelési kapacitáskihasználás tudta fedezni a szükségletet. Az ismertetett gazdasági prognózist tekintve az országnak a következő egy-két évtizedben az villamosenergia-termelés évi legalább 5%-os bővítésére lesz szüksége, ami minden évben egy-egy 500 MW-os termelőegység építésével egyenértékű. A gazdasági prosperitás szempontjából ugyanilyen fontos az ellátás megbízhatósága, amelynek jegyében a vizsgált tíz év alatt egy fogyasztóra és egy évre számítva 15-ről 3,5-re csökkent a szolgáltatásból kiesett órák száma. A gazdasági növekedés által megkívánt bővítés ellenére a hatósági árszabályozás nemzetközi viszonylatban alacsonyan tartja az IEC számlabevételeit (1. táblázat), amit hosszú távon sem a bővítés, sem a megbízható ellátás fenntartásának szükségszerűsége sem enged meg. 1. táblázat –2 A villamos energia fogyasztói ára néhány országban, 10 USD/kWh Ország
Ausztrália Belgium Franciaország Németország Izrael Japán Szingapúr Egyesült Királyság USA
Lakosság 7,5* 6,7 18,6 14,3 16,6 9,0 21,0 8,3 12,0 8,4
Kereskedelmi kisfogyasztók 175* 8,8 13,0 8,5 15,1 9,1 15,9 7,7 11,7 7,7
* Az ágazat fogyasztónkénti évi átlagfogyasztása, MWh
Kereskedelmi nagyfogyasztók 1752* 6,0 11,0 6,5 11,1 8,1 12,6 7,7 8,4 6,0
Ipari kisfogyasztók 8760* 4,8 8,3 6,5 9,8 6,5 11,2 6,3 8,2 6,4
Ipari nagyfogyasztók 70 080* 3,3 5,1 4,8 5,8 5,2 6,8 5,3 6,9 4,8
Reformjavaslatok Egy amerikai (San Francisco) gazdasági tanácsadó cég, a Tel-avivi Egyetem Menedzsment-Karával együttműködve kidolgozta az izraeli villamosenergia-ágazat megreformálásának kétrészes – a teljesítmény szerinti szabályozási (performance-based regulation, PBR), valamint – a tarifa- és díjbeszedési rendszer átalakításának programját. Az izraeli villamosenergia-szektorban a teljesítmény szerint szabályozó mechanizmusnak a következő célokat kell megvalósítania: – hatékonyabb működés és a beruházási tevékenység előmozdítása, – tartós reális árcsökkentés, – a megbízhatóság és a szolgáltatási minőség javítása, – a szabályozás ellenőrzésének és költségének csökkentése, – az energiahasznosítás fokozása, – rugalmasabb árképzés, – versenyképes villamos ipar létrehozása. A reformtervezet a fenti célokhoz fogalmaz meg javaslatokat (1–8): 1. Az Egyesült Királyság és az USA gyakorlatával megegyező felár (price cap) alkalmazása a Pt = Pt–1 (1 + It–X) + (Z1t + … + ZMt) képlet szerint, amelyben Pt = felár a t évben, It a t évi %-os infláció, a fogyasztói árindex alapján, X = termelékenységi cél, évi %, ZMt = az infláción és a termelékenységen kívüli m-edik tényező a termelt kWh %-ában(ilyen tényezők pl. a fűtőanyag-árváltozás, a vállalást meghaladó vagy azt nem teljesítő megbízhatóságért, szolgáltatási minőségért és energiahatékonyságért járó büntetés, ill. jutalom. 2. A várható infláció miatti %-os fogyasztói árindexváltozás beépítése a tarifába megszünteti a költség és az ár szoros kapcsolódását, megteremtve a működési és a beruházási hatékonyság feltételét. Így a fogyasztók mindaddig árcsökkenést élvezhetnek, amíg a termelékenység pozitív irányban változik. 3. A IEC munkaköltsége a következő 10–15 év folyamán fokozatosan csökkenthető azáltal, hogy – nem pótolják a nyugdíjba vonulókat (de ehhez élőmunkát megtakarító újításokra van szükség), – a fizetésemelések nem a munkában eltöltött évekkel járnak együtt automatikusan, hanem a termelékenység növelését tükrözik,
4.
5.
6.
7.
8.
– az újonnan alkalmazottak versenyképes bérezésben részesülnek, miközben a régiek megőrzik szerződéses jövedelmüket. A termelékenységi cél kitűzésekor az IEC korábbi teljesítéseiből kell kiindulni, és csökkenteni kell a befolyásolható költségeket, összehasonlítva az USA-ban és az Egyesült Királyságban elfogadott termelékenységi célértékekkel. A cél lehet pl. az IEC régebbi termelékenységnövekedéseinek és a fenti két országra jellemző értékeknek az átlaga. Ez a konkrét választás csökkentené az „információs aszimmetriát” az IEC és PUA között (!) A felár képletet össze kell vonni a berendezésmegtérülésre (ROE, return of equipment) vonatkozó céllal, amely lehet a PUA által elfogadott 6,5%-nak és az USA-ban érvényes mindenkori érték súlyozott átlaga. Ehhez – tekintettel az 1999. évi 2%-os ROE-értékre – az IEC árainak emelésére lesz szükség. Ugyanakkor az így kijelölt ROE-sáv bizonyos takarékoskodást eredményez majd, ha nem sikerül a sávon belül maradni, akkor a visszajutásért meghaladni „felfelé” pedig azért érdemes, mert az jövedelemtöbbletet jelent. Az idézett egyenletben szereplő Z-tényezők közül a megbízhatósági és a szolgáltatásminőségi célok az IEC múltbeli vagy jelenlegi iparon belüli helyzetén alapulhatnak, az energiahatékonyságra vonatkozók pedig utánozhatják az USA-beli értékeket. A befolyásolhatatlan fűtőanyagárakat hozzá kell adni a felárhoz. A felárat csak az IEC átlagára alkalmazva, rugalmas ajánlatokat lehet tenni különböző fogyasztói kívánságok kielégítésére, esetleg pl. egy helyi villamosenergia-fejlesztőnél kedvezőbben lehet kiszolgálni egy választás előtt álló ügyfelet. Egy-egy PBR-szakasznak elég hosszúnak kell lennie, hogy módot adjon a vállalatnak hosszabb megtérülésű költségmegtakarító beruházásokra. A periódus végén végzett értékeléskor pedig nem szabad az elért eredményt „lenullázni”, vagyis, ha sikerült elérni a termelékenységi célt, akkor a következő PBR-szakaszra nem szabad olyan magasra kitűzni, ami lehetetlenné teszi a teljesítést.
A piacszerkezettel kapcsolatos problémák Az Európában, Amerikában, Ausztráliában végrehajtott teljes piaci szerkezetváltás (új hálózati egységek beiktatásával) Izrael számára nem megfelelő megoldás. Itt reformként javasolható – a villamos ipar funkcióinak – fejlesztés, átvitel, helyi elosztás és szolgáltatás – szétválasztása, – deregulálás ott, ahol versenyre van alkalom, jellemzően a nagybani termelés és a részszolgáltatások területén, – a villamosenergia-eladás fizikai és pénzügyi piacainak megteremtése,
– független rendszeroperátor megbízása az átviteli rendszer irányításával, voltaképpen diszpécserszolgálat fenntartása a megbízható ellátás érdekében. A piaci szerkezet bármilyen átalakítása, a nagybani és a lebontott funkciók bármely aránya sem változtat azon az alapigazságon, hogy a szűk termelőkapacitás felhajtja a villamosenergia-árakat. A kívánt eredményt, azaz a megbízható ellátást elfogadható áron csak olyan újrastrukturálással lehet elérni, amely segíti kínálati piac létrejöttét, könnyű belépéssel az egymással versenyben levő eladók számára. Izrael villamosenergia-ágazatának gyorsított decentralizálását és privatizálását jelenleg gátolja az alacsony ROE, Izrael kisméretű, de gyorsan növekedő gazdasága, az ország elszigeteltsége, amely megakadályozza a szomszédokkal való kölcsönös kereskedelmet, mint a versenyképes villamosenergia-piac kifejlődésének fontos tényezőjét, végül, de nem utolsó sorban a Közel-Kelet politikai instabilitása. Mindez elriasztja a tőkét, a kevés eladóval jellemezhető keresleti piacon pedig az energiaárak a versenyképes szint fölé emelkednek. Ha Izraelben sikerülne is valamiképpen privatizálni és decentralizálni az ágazatot és létrehozni működőképes termelői piacot, nem valószínű, hogy a reform beválna az operatív szakaszban is. A piaci belépőket visszatartja a fűtőanyagok és a megfelelő telephelyek szűkössége. Emellett a rohamosan növekedő high-tech szektor és az egy főre jutó jövedelem által diktált kereslet elnyomja az árakra gyakorolt fogyasztói reakciót. Izraelben a piaci reform inkább magas és lebegő árakat eredményezne a szolgáltatások megbízhatatlansága mellett. Az izraeli kormánynak elő kellene segítenie minél több független áramtermelő versengését a növekedő kereslet kielégítésére. Erre két lehetőség van, az adott struktúrában mindkettő hatósági beavatkozással jár, ti. a PUA – megkívánhatja az IEC-től, hogy versenytárgyalást írjon ki további villamosenergia-termelésre, vagy – a független termelőket a nagy fogyasztóknak való közvetlen eladásra ösztönözze. Mindkét választás részét képezi az ismertetett javaslatoknak. (Dr. Boros Tiborné) Tisher, A.; Chi-Keung, Woo. = Reforming Israel’s electricity sector. = Energy Policy, 30. k. 4. sz. 2002. márc. p. 347–353. Soshansi, F. P.: Energy deregulation: curse or cure? = Strategic Planning for Energy and the Environment, 21. k. 4. sz. 2002. tavasz, p. 35–38.
