Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Mentális Egészségtudományok: Magatartástudományi Program (2003-ig Klinikai Orvostudomány és Pszichológia interdiszciplináris tudományterületen program)
Íz- és szagingerek EEG-hatásainak vizsgálata anorexia nervosában
Doktori értekezés Budapest, 2003
Témavezetõ:
Dr. Molnár Péter
Konzulens tanár:
Dr. Molnár Márk
Programvezetõ:
Dr. Kopp Mária
2003-ig:
Dr. Tringer László
Doktori Iskola vezetõje:
Dr. Rajna Péter
Tartalomjegyzék
1
BEVEZETÉS............................................................................................................................................. 4
2
CÉLKITÛZÉSEK..................................................................................................................................... 5
3
IRODALMI HÁTTÉR............................................................................................................................. 5 3.1 AZ AN KULTÚRTÖRTÉNETE ............................................................................................................. 5 3.1.1 Az AN megjelenése az orvosi irodalomban............................................................................ 6 3.1.2 AN a 20. században................................................................................................................... 7 3.1.3 Szociokultúrális hatások, avagy szépség-ideálok a múlt századtól napjainkig. ................. 8 3.1.3.1 3.1.3.2
A karcsúságideál......................................................................................................................8 AN a modern fogyasztói társadalomban: média és a vágyhoz ...........................9
3.2 EPIDEMIOLÓGIA .............................................................................................................................. 10 3.3 AZ AN-RA VONATKOZÓ MODERN PSZICHOLÓGIAI ELMÉLETEK ................................................ 11 3.3.1 Szociálpszichológiai elméletek .............................................................................................. 11 3.3.2 Kognitív elméletek................................................................................................................... 12 3.3.3 Az AN modern evolúciós értelmezései .................................................................................. 12 3.3.4 Szociobiológiai és korai pszichoanalitikus elméletek.......................................................... 15 3.3.5 Szociobiológia és a családterápia .......................................................................................... 16 3.4 AZ AN BIOLÓGIAI MAGYARÁZATAI .............................................................................................. 17 3.4.1 Neurokémiai aspektusok ........................................................................................................ 17 3.4.2 Hormonok................................................................................................................................ 17 3.4.3 Neurotranszmitterek............................................................................................................... 17 3.4.3.1 3.4.3.2 3.4.3.3
3.4.4 3.4.4.1 3.4.4.2 3.4.4.3
Noradrenalin..........................................................................................................................18 Szerotonin ..............................................................................................................................18 Dopamin.................................................................................................................................19
Neuropeptidek ......................................................................................................................... 19 Béta-endorfin .........................................................................................................................19 Y Neuropeptid (YNP), YY peptid (PYY). ..............................................................................20 Cholecystokinin (CCK)..........................................................................................................20
3.4.5 Hipotalamusz díszfunkció ...................................................................................................... 20 3.4.6 Liposztatikus szabályozás. A leptin....................................................................................... 21 3.5 AZ ÍZÉRZÉS ZAVARAI ...................................................................................................................... 22 3.6 A KELLEMES ÉS KELLEMETLEN ÍZINGEREK KÖZPONTI IDEGRENDSZERRE GYAKOROLT ........................................................................................................................................................ 22 3.7 A KELLEMES ÉS KELLEMETLEN SZAGINGEREK NEUROFIZIOLÓGIAI VIZSGÁLATAI................ 24 3.8 AZ ÉTELEK VIZUÁLIS HATÁSAINAK VIZSGÁLATA ........................................................................ 27 4
VIZSGÁLATI MÓDSZEREK ............................................................................................................. 29 4.1 EEG-FELVÉTEL ............................................................................................................................... 29 4.2 F ........................................................................ 29 4.3 A DIMENZIONÁLIS KOMPLEXITÁS (PD2) ANALÍZISE................................................................... 30 4.4 O MEGA KOMPLEXITÁS .................................................................................................................... 33 4.5 VIZSGÁLATI SZEMÉLYEK ................................................................................................................ 33 4.5.1 .................................. 34 4.6 A VIZSGÁLATBAN HASZNÁLT INGEREK ADÁSA ............................................................................ 36 4.6.1 Ízanyagok................................................................................................................................. 36 4.6.2 Szaganyagok............................................................................................................................ 36 4.6.3 Vizuális ingerek ...................................................................................................................... 36 4.7 STATISZTIKAI FELDOLGOZÁS ........................................................................................................ 36 4.7.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 36 4.7.2 Dimenzionális komplexitás.................................................................................................... 37 4.7.3 Omega komplexitás ................................................................................................................ 37
2
5
EREDMÉNYEK..................................................................................................................................... 39 5.1 EGÉSZSÉGES ÉS AN CSOPORT ÖSSZEHASONLÍTÁSA A KESERÛ ÉS AZ ÉDES ÍZHELYZETBEN ... 39 5.1.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 39 5.1.2 Dimenzionális komplexitás.................................................................................................... 45 5.1.3 Omega komplexitás ................................................................................................................ 47 5.2 KELLEMES ÉS KELLEMETLEN SZAGANYAGOK EEG-HATÁSAINAK VIZSGÁLATA AN BETEGEK ÉS EGÉSZSÉGES CSOPORTOK ESETÉBEN .................................................................................................... 48 5.2.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 48 5.2.2 Dimenzionális komplexitás.................................................................................................... 54 5.2.3 Omega komplexitás ................................................................................................................ 54 5.3 AZ ÉTELEK VIZUÁLIS EEG-HATÁSAINAK VIZSGÁLATA.............................................................. 56 5.3.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 56 5.3.2 Dimenzionális komplexitás.................................................................................................... 63 5.3.3 Omega komplexitás ................................................................................................................ 63
6
MEGBESZÉLÉS .................................................................................................................................... 65 6.1 EGÉSZSÉGES ÉS AN CSOPORT ÖSSZEHASONLÍTÁSA A KESERÛ ÉS AZ ÉDES ÍZHELYZETBEN ... 65 6.1.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 65 6.1.2 Dimenzionális komplexitás (PD2 analízis) .......................................................................... 66 6.1.3 Omega komplexitás ................................................................................................................ 67 6.2 A KELLEMES ÉS KELLEMETLEN SZAGANYAGOK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA ............................ 68 6.2.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 68 6.2.2 Omega komplexitás ................................................................................................................ 69 6.3 AZ ÉTELEK VIZUÁLIS EEG-HATÁSAINAK VIZSGÁLATA.............................................................. 70 6.3.1 Frekvenciaanalízis.................................................................................................................. 70 6.3.2 Omega komplexitás ................................................................................................................ 70
7
KÖVETKEZTETÉSEK........................................................................................................................ 71
8
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS............................................................................................................... 74
9
ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................................................... 75
10 EEG-EFFECTS OF GUSTATORY AND OLFACTORY STIMULI IN ANOREXIA NERVOSA (SUMMARY) ............................................................................................................................. 76 11
FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................................................... 77
12
SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE........................................................................................ 98
3
1 Bevezetés Az anorexia nervosa (AN) elsõsorban fiatal nõknél fellépõ evészavar, amelyet szélsõséges és önkéntes fogyás jellemez. •
Alacsony testsúly. A minimális, normális testsúlynál legalább 15%-kal alacsonyabb.
•
Nõknél rendszeresen elmarad a menstruáció vagy rendszertelenné válik.
•
A soványság ellenére erõs félelem van a súlygyarapodástól vagy az elhízástól.
•
A saját test súlyának vagy alakjának észlelése zavart szenved. Alacsony testsúly mellett kövérnek tartják magukat.
•
Gondolati szinten állandóan a testsúllyal, az alakkal foglalkoznak, és ezek alapvetõen befolyásolják önértékelésüknek. Az alacsony súly eléréséhez különbözõ módszereket alkalmaznak: koplalás intenzív testmozgás, önhánytatás, hashajtók, vízhajtók és különbözõ étvágycsökkentõ tabletták, szedése (1, 2). Az AN-s tünetek manifesztációjában és lefolyásában fontos szerepet töltenek be
a környezeti hatások, pszichés, szociális valamint a biológiai tényezõk. A korszerû gyógyszerek és pszichoterápiák ellenére az AN-s betegek egy részénél nem érhetõ el tünetmentesség, és maga a betegség illetve a terápia megvalósítása komoly terhet ró magára a betegre (akinél a betegség belátása is sokszor hiányzik) illetve környezetére. Nemcsak a táplálkozás mennyiségi, hanem minõségi változása is jellemzi az evészavarokat. Az AN-s beteg az édességek hizlaló hatásától annyira fél, hogy egyesek szénhidrátfóbiáról beszélnek (1, 2). Nem eldöntött kérdés azonban, hogy az AN-ben, és az sem, hogy amennyiben ez bekövetkezik, tekinthetõ-e ez oki tényezõnek a betegség kialakulásában, vagy csak kísérõjelenségként hedonikus tényezõk, mint például az ízek és illatok iránti érzékenység változását AN-ben kevésbé vizsgálták
4
2 Célkitûzések Kutatásom középpontjának egy különösen elektrofiziológiai módszerekkel kevésbé kutatott és ismert területet, az AN-s betegeknél fellépõ ízérzés zavarának vizsgálatát választottam. Az ízérzés zavara nem az egyik legfontosabb láncszem az AN patogenezisében, azonban a kórkép teljesebb megértésében fontos szerepe lehet (2). elektrofiziológiai módszerekkel hogyan lehet vizsgálni azt a hipotézist, hogy az AN-ben megváltozik a kellemes és kellemetlen íz- és szagingerek centrális feldolgozása. Hipotézisünk szerint az AN betegek íz- és szagingerek iránti érzékenysége a hosszantartó éhezésnek és ebbõl kifolyólag kialakuló alultápláltságnak köszönhetõen megváltozik az egészséges személyekhez képest. További vizsgálataink során arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni, hogy van e különbség egy semlegesnek mondható (természetfilm) és egy provokatív vizuális ingerre adott reakciót illetõen az AN beteg és az egészséges csoport között. A fent említett vizsgálatokban lineáris (frekvenciaanalízis és Omega komplexitás) és nemlineáris EEG (dimenzionális komplexitás) feldolgozó módszereket alkalmaztunk.
3 Irodalmi háttér 3.1 Az AN kultúrtörténete görögök is felfigyeltek e furcsa betegségre. Az
an-orexis), hiányzó vágyat
(étvágyat) jelent, elõször az I. században tûnt fel. Késõbb, Galenus a hiányzó étvágy megnevezésére használta. Az AN elõtörténetéhez sorolhatók a különbözõ eredetû kóros soványságok, melyeket évszázadok óta észleltek (1, 2). A soványság vallásos jellegû magyarázatáról több leírás született a középkorban. Elõfordult az is, hogy a túl sovány nõket boszorkányoknak vélték, és az ördögi megszállottság és befolyás eredményének tekintették túlzott soványságukat (1, 2). Az AN kultúrtörténeti összefüggésében megemlíthetõk az aszketikus életet élõ, fanatikusan koplaló szentek is, mint például Szent Margit, Sienai Katalin és Sziléziai Hedvig stb. Ugyancsak az aszketikus szentekhez tartoztak a XI-XIII. században a
5
gnosztikus eredetû, dualisztikus tanokat hirdetõ eretnekmozgalom tagjai is. A katharok halálra éheztették önmagukat, hogy többé ne vétkezhessenek és biztosan a
Az éhezõmûvészeket is ebbe a kategóriába sorolhatjuk; róluk szól Franz Kafka jól ismert 1924-ben írt "Az éhezõmûvész" címû novellája (4). Fichter (5) szerint Kafka maga is AN-ben szenvedett, sovány, aszkéta jellem volt kényszeres- depressziós
AN-nak, mivel az egyének tisztában vannak soványságukkal, sõt büszkék is rá, mindenesetre tanulmányozásuk az AN kultúrtörténetéhez tartozik.
3.1.1
Az AN megjelenése az orvosi irodalomban
A hazai irodalomban Túry (1, 2) és munkatársai foglalták részletesebben össze az AN történetét, összefoglalójukban megemlítik, hogy az AN-hez hasonló tünetet elõször Richard Morton angol orvos írt le 1689-ben a "Phthisiologia or a Treatise of Consumptions" címû mûvében (1, 2). Morton leírása után több adat jelent meg kórosan lesoványodott betegekrõl. A XIX. század második fele hozta meg az AN-nek kétségtelenül megfelelõ leírásokat. 1859-ben Louis-Victor Marcé, francia pszichiáter hipochondriás téveszmének tartotta a fiatal lányok súlyos fogyását (1, 2). Lucas (7) szerint Gull (8) és Laségue (9) mûveitõl számítható az AN leíró szakasza és hivatalos kórképpé válása. Az angolok Gullt, a franciák Lasegue-et tartják az AN elsõ „igazi” leírójának. Gulltól függetlenül ugyanezekben az idõkben Lasegue franciául közölt egy cikket "De l'anorexie hysterique" címmel, melyben megpróbálta az AN-t összevetni a hisztériával. A két szerzõnek feltehetõen nem volt tudomása egymásról, de errõl még mindig vitáznak a pszichiátria történetében. A századfordulót követõen az AN iránti érdeklõdés fõleg diagnosztikai szempontokat takart. A soványságot sokáig a tuberkulózis egyik tüneteként próbálták magyarázni, majd késõbb megpróbálták összevetni a kényszerneurózisokkal, depresszióval és a (1, 2).
6
3.1.2
AN a 20. században
1895-ben Freud az étvágy elvesztésének kérdésére összpontosítva szoros kapcsolatot tételez fel az AN és a melankólia között. A pszichoanalízis megalkotója szerint az AN a szexuálisan alulfejlett lányoknál jelenik meg (3). Freud leveleiben (10) foglalkozik a pszichogén hányás problémájával is, amit nem elõz meg torokingerlés. A pszichoanalízis megalkotója világosan felismerte a hányás tünetében rejlõ, a nõiesség, a befogadás, és a szexualitás lerombolására irányuló önbüntetési tendenciákat. Freud az evés és a szexualitás között szoros szimbolikus kapcsolatot
1908-ben Freud az AN egyik leglényegesebb összetevõjének az orális teherbeesés fantáziáját tekintette (11). Az orális teherbeesés fantáziája abból a gyermeki képzetbõl ered, hogy a baba a csókon és az evésen keresztül fogan. Ugyancsak több korai analitikus munkában megtalálható a melankólia kórtanában a kannibalisztikus késztetések megjelenése az AN-ben (3). 1918-ban Freud az AN-t a serdüléssel feléledõ személyiséggel szembeni ellenérzések regresszív kifejezõjének tartotta (12, 3). Ennek megfelelõen a korai pszichoanalitikus felfogás az evésre irányuló vágy elfojtását, az incesztuózus orális megtermékenyülés fantáziáival szembeni védekezésként értelmezte (3). 1907-ben Janet az AN kényszeres és hisztériás formáját különítette el (13). 1914-ben Simmonds a hypophysaer cachexia leírásával megfogalmazta az AN endokrin oki magyarázatának alapjait és a hormonterápiák kezdetét (14), 1930-ban, pedig a diagnózis és a rendszerezés kérdései kerültek elõtérbe (1, 2). 1940-tõl 1967-ig az AN leírását a pszichoanalízis dominálta. E korszakra a tudattalan fantáziák oki szerepének feltételezése volt jellemzõ. Ennek megfelelõen sok analitikus (15, 16, 17, 18) az anorexiások önéheztetésében az incesztuózus orális megtermékenyülés fantáziáival szembeni védekezést és egy aktív ödipális konstellációt láttak, míg mások, mint H.
Falstein (20) férfiak esetében a negatív
ödipális konstellációt tételezték fel (3). Hilde Bruch az AN vezetõ kutatójaként szakított az ortodox analitikus megközelítéssel és õ írta le elõször a testképzavar fogalmát az AN-val kapcsolatban (21,
7
22). Az AN-nek három fõ jellemzõjét különítette el: a testkép zavarát, a testi állapotok felismerésének zavarát és a hatékonyság hiányának bénító érzését. (23). 1973-ban Bruch úgy vélte, hogy az AN a tagadott szexualitást jelenti. (24). 1979-ben az Egyesült Államokban megjelenik H. Bruch Az aranykalitka: "Az anorexia nervosa rejtélye" (The Golden Cage: The Enigma of Anorexia Nervosa) címû népszerû könyve. Bruch az AN-t az énpszichológia oldaláról próbálta megközelíteni, nagy hangsúlyt fektetve a nem kielégítõ anya-gyerek interakció fontosságára (25, 26, 27). Az AN kezelésében megjelent a családterápia is, fõleg a Minuchin vezette philadelphiai és a Selvini - Palazzoli nevével fémjelzett milánói iskola munkájának eredményeképpen. Ebben az idõszakban a viselkedésterápiás elgondolások kerültek neurobiológiai tanulmányokat is, folytattak (különösen a hipotalamusz-hipofízis rendszerre vonatkozóan). 1980-tól az evészavarok terén a multidimenzionális megközelítés kezdett elterjedni és megjelentek az rendszerek (1, 2). Az AN-t különféle okokkal magyarázták, köztük fiziológiai folyamatokkal, szociális tényezõkkel és személyiségjellemzõkkel. Több szociálpszichológus (29, 30, 31, 32, 33, 34) szerint elsõsorban társadalmi okokra vezethetõ vissza a betegség kialakulása, mivel társadalmunkban túlzottan nagy hangsúlyt helyeznek a nõk soványságára, más kutatók biológiai okokat (35, 36, 37) kerestek. Az egyik hipotézis szerint az AN a hipotalamusz elégtelen mûködésének a következménye (38). Jelenleg egyik felvetett ok mellett sem rendelkezünk egyértelmû, szilárd bizonyítékokkal.
3.1.3
Szociokultúrális
hatások,
avagy
szépség-ideálok
a
múlt
századtól
napjainkig. 3.1.3.1 A karcsúságideál
Több szociálpszichológus szerint az elmúlt 50 évben elsõsorban a törékeny és extrém vékony nõkkel kapcsolatos pozitív értékelések száma megnövekedett, ami valószínûleg egybeesik azzal, hogy az AN-es esetek is gyarapodtak. Ezt a változást jelzik a szépségideálok váltakozása. A szépség-ideál a szerint változik, hogy mit
8
tekintenek az emberek tökéletes nõi alaknak. Errõl képet kaphatunk a mûvészetek és a média segítségével. Rubens XVII. századbeli telt nõalakjait Modigliani karcsú hölgyei követték. Ugyanígy a viktoriánus kor hölgyei sápadt arcukkal és törékeny testükkel képviselték a nõi szépséget. A századelõn a fiúszerû karcsú test hódított (1, 2). A 60-as évektõl drámai változást jelentett a divatmodell Twiggy (gallyacska) megjelenése, aki aszexuálisságával és törékeny, kórosan sovány, anorexiás testével szexideált. Hatására több fiatal lány vált AN-essé (39). Mindenesetre az tény, hogy a kor divatja meghatározza az ideális nõi alakot és új tökéletes szépség-ideált megteremtésére törekszik. Ezt igazolja Logue kísérlete, aki összehasonlította az 50-es évek ideális kissé telt nõalakját, Jayne Mansfieldet a 90-es évek sokkal soványabb nõi ideáljával, Julia Roberts-szel (40). Ezek a tökéletesnek vélt alakok feltételezhetõen erõsen befolyásolhatják a nõk ideáljait és a saját testükrõl alkotott képet, ami azt eredményezheti, hogy a nõk saját magukat az ideálisnál jóval kövérebbnek érzik (26). 3.1.3.2 AN a modern fogyasztói társadalomban: média és a vágyhoz való viszony.
A médiára fogékony tömegeknek közvetített nõi ideál tehát továbbra is a sovány alkat, szinte választási lehetõség nélkül. A diétára, a különbözõ fogyókúrákra vonatkozó könyvek és újságcikkek száma megsokszorozódott. Az AN-val kapcsolatos kiadványok megjelenése szintén csak növelte a betegség elõfordulási gyakoriságát. Az American Psychologist címû folyóirat 1986-ban végzett tanulmányai alapján fõleg azoknál a fiatal nõknél nagyobb az AN elõfordulási esélye, akik minél többet tudnak magáról a
A modern fogyasztói társadalmak nõideálja egyrészrõl hangsúlyozza a reprodukcióra korlátozott nõiség korlátai alól való kitörés jelentõségét, ugyanakkor jelzi a társas térben való érvényesülés bizonytalanságát. A probléma súlyosságát jelenti az a AN-s zavarral küszködöknek az egytizede a kóros soványság olyan
fokára
jut
el,
ami
már
az
életét
veszélyezteti
(42).
anorexiások többnyire az étel elutasítását testi okokra vezették vissza, addig a mai társaikat a kövérségtõl való félelem tölti el, nyilvánvalóan „kövérségfóbiá”-ról beszélhetünk, mely 60 évvel ezelõtt szinte ismeretlen fogalom volt. (42).
9
A modern fogyasztói társadalom elnyomja és stimulálja a vágyakat a megnövekedett fogyasztás érdekében (42, 2). A sikeres énrõl alkotott képhez, sikeres testhez van szükség (2). Turner (31) szerint a diétázás a számító hedonizmus megtestesülése és az
testkonrollja nem más, mint a modern nárcizmus
szélsõséges formája. Sokan úgy írják le a modern fogyasztói társadalmat, mint a nárcizmus dominanciáját megtestesítõ társadalmat (2). A vágyhoz való viszony fokozatosan ambivalensé vált. Egyidejûleg megfigyelhetõ a fogyasztás járványa és az evés iránti vágy, ugyanakkor ott van az ellentmondó parancs, hogy legyünk karcsúak. Megjelenik a vonzás és a taszítás dinamikája, mely konfliktusba sodorhatja az ént (42, 43). Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a környezeti tényezõk fontos szerepet játszanak az evészavarok kialakulásában, de nem teljesen világos, hogy milyen
Egyes klinikusok (44, 45, 46, 47) szerint az egész társadalomnak meg kellene változnia ahhoz, hogy a nõk elkerüljék az AN veszélyeit. Wilfey és Rodin (48) az AN-t "önfenntartó kísérlet”-nek tekinti, míg DiNicola (33) "kultúrareaktív szindróma"-ként emlegeti. A ruhákat hirdetõ reklámoknak például az átlagoshoz közelítõ testalkatú modelleket kellene mutatniuk ahelyett, hogy a legtöbb nõ számára elérhetetlennek tûnõ karcsúságot állítják példaként (27, 43).
3.2 Epidemiológia
A megfigyelések többsége arra utal, hogy az AN az utóbbi évtizedekben gyakoribbá vált. Svédországban az AN incidenciáját 1931-40. között 0, 1 /100 ezer lakos/ évnek találták, az 1941-50. között 0, 2, 1951-60. Hasonló adatok jelentek meg Angliában 0, 66-4, 06 /100 ezer lakos/év közötti incidencia értékekkel. Svájcban az AN incidenciája 1956-58. között 0, 38, 1963-65. között 0, 55, 1973-75. között 1, 12 volt (50). A legmagasabb értéket 1991-ben Hollandiában (51) találták, az AN incidenciája 6,3 volt (2). Az AN prevalenciáját mérték Svédországban, ahol négyezres populációban 15 éves fiatalok között a lányokban 0, 47 % volt a prevalencia; fiúk között ennek az aránynak az egytizede volt észlelhetõ (52). Ausztriában végzett vizsgálatok alapján az AN prevalenciája a serdülõkorú lányok között 0, 58 % volt (53).
10
Az epidemiológiai kutatások közül az egyik legelgondolkodtatóbb mtsai nevéhez fûzõdik (54). Ötven évre kiterjedõ idõszakot tekintettek át orvosi adatok alapján az AN elõfordulási gyakoriságára vonatkozóan. Ez nõknél 1950-54 között volt a legalacsonyabb (7, 0), 1980-84 között pedig 26, 3-re emelkedett. Ez az emelkedés fõleg a 10-19 éves korosztályban regisztrálható gyakoriságnövekedésnek volt köszönhetõ. A finomabb analízis során kiderült, hogy az 50 év során mért incidencianövekedés a fiatal nõk korosztályában észlelhetõ, az idõsebb korosztályokban nem volt jelentõs növekedés. Lucas és mtsai (54) utalnak arra is, hogy a divatlapokban bemutatott nõk testméretei a 20-30-as években kisebbek voltak, az 50-es években nagyobbak, s a 60-70-es években ismét kisebbek (2). Ennek alapján felvetik a szociális nyomás (karcsúság-ideál) szerepét a fenti ciklusokat követõ
AN-gyakoriság
alakulásában. Lucas (54) szerint a 10-19 éves korosztályban az AN a harmadik leggyakoribb betegség az
asthma bronchiale után (54, 2). Valószínû
azonban, hogy az AN súlyos formáihoz biológiai predíszpozíció is szükséges, és a súlyos AN aránya relatíve állandó, s az enyhébb formák megszaporodása magyarázhatja a fiatalokban észlelt gyakoriság fokozódást, ahol közöttük a szociális nyomással szembeni sérülékenység nagyobb (2, 54). Az evészavarok Közép-, és Kelet-Európában is jelen vannak, de a legmagasabb a nyugati államokban észlelt adatokhoz hasonló értékeket csak Csehországban és hazánkban észleltek (2). Az elsõ hazai vizsgálatokat Túry és mtsai 1991-ben végezték. E vizsgálat alapján az AN-es attitûd prevalenciája kérdõíves szûrõvizsgálat alapján egyetemista lányok között 3, 6 % és középiskolás lányoknál 2, 4 % volt (55, 56).
3.3 Az AN-ra vonatkozó modern pszichológiai elméletek 3.3.1
Szociálpszichológiai elméletek
A modern fogyasztói társadalomban vált lehetségessé az, hogy valaki létrehozhassa -saját testébõl- önnön testideálját. A korlátlan lehetõségek csábítása hozta létre
a
test
megjelenítéseinek
azon
konfliktusait,
amelyek
anorexiás testen jelenhetnek meg (42).
11
korunkban
talán
testtel és a vággyal kapcsolatos szociális és kulturális reprezentációk szerepét AN-ek problémáinak kialakulásában. Visszatekintve a korai analitikus freudi elképzelésekre párhuzamba állítják az (43). A konverziós hisztéria, (melyet Freud elsõként tanulmányozott) azt jelenti, hogy valamilyen lelki konfliktus különbözõ testi tünetekben nyerhet kifejezést és dinamikai lényegét egy másik személlyel való tudattalan azonosulás adja, mely ellen a személy védekezni próbál (57). Mind a hisztéria és az AN magukon hordozzák az adott kor nõiséggel kapcsolatos szimbolikus konstrukcióit (42, 43). A hisztéria, akárcsak az AN a nõi vágy szabályozásának problémájához kapcsolódik, mely igen fontos szerepet kapott nemcsak a múlt század végén, hanem napjainkban is (42).
3.3.2
Kognitív elméletek
Az evészavarok kognitív terápiájához hozzátartozik a testméretekkel kapcsolatos társadalmi tényezõk hatására kialakult téves attitûdök megváltozása. A nõk jó részének például meg kell szabadulnia attól a benne élõ gyermeki vágytól, hogy Barbie babájához hasonlatos legyen (34). Emery szerint az AN kórképében nem az elhízástól való félelem a lényeges, hanem a kontroll elvesztésétõl való rettegés. Ha az egyén úgy érzi, életének egy adott területén nem rendelkezik kellõ hatalommal, akkor ezt meg próbálja más területek extrém kontrolljával túlkompenzálni (58, 43). A kognitív-behaviorista modell AN-es betegeknél kognitív zavart tételez fel, mint például saját testméretük és az ételek méreteinek túlbecslése, babonás gondolkodás: hibás ok-okozati viszonyban való hit. E modell alapján az AN-ek
mágikus omnipotencia (mindenhatóság) érzésével jellemezhetõ (1, 43).
3.3.3
Az AN modern evolúciós értelmezései
12
AN-vel kapcsolatos evolúciós értelmezés. Ezen magyarázatok szerint az AN világosabb megértése az emberi kontextusok adaptációjában rejlik. A szociobiológia szerint a következõ három mechanizmus tehetõ felelõssé az anorexia nervosa kialakulásában: reproduktív szupresszió, rokonszelekció és szülõi manipuláció (59). •
Reproduktív szupresszió A "reproduktív szupresszió" (60) alatt egy olyan tudat alatti mechanizmust értünk, amikor a fiatal nõ szaporodási lehetõségét kitolja egy
Az evolúciós biológia oldaláról megközelítve a reprodukció megtagadása azoknál a nõknél jár nagyobb nyereséggel, akik a termékenységi idejük elején járnak, és még rendelkeznek egy hosszabb szaporodási periódussal, mely során még számos utódnak adhatnak életet. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy az AN-ben szenvedõ betegek többnyire serdülõkorúak (61, 62). Mindebbõl az következik, hogy Surbey (60) szerint az AN képes kivédeni a korai érés nem kívánatos, negatív hatásait és adaptív elõnye abban van, hogy a korán érõ és várhatóan szociálisan sikertelen személy életpályáját elcsúsztatja egy késõbbi sikeresebb érés felé (63, 61, 63, 43). Valószínûleg, hogy ez csak az esetek egy részére igaz, lehet ugyanis az AN-
rendelkezik, ennek egy része a reproduktív szupresszió. Ez adaptív volt a múltban, mert a folyamat lényege, hogy a szaporodási idõszakot úgy lehet szabályozni, hogy le lehet gátolni, és ki lehet tolni egy késõbbi idõszakra, amikor az utódok túlélésének esélyei jobbak. Így genetikai reprodukció megtagadása késõbb magasabb nyereséghez és genetikai rátermettséghez vezet. Ez nem jelenti azt, hogy jelenleg is adaptív ez a mechanizmus, mely valószínûleg nem egy direkt szelekció eredménye, inkább egy adaptív viselkedési rendszer része, amelyre a múltban szelektálódtunk. Bizonyos erõteljes külsõ hatások, mint például egy divathullám vagy családi hatások
13
ezt a komplex viselkedési programot az AN felé tolhatják el (60, 61, 62). Surbey a biológiai tényezõk mellett nagy hangsúlyt fektet a társadalmi és kulturális hatások szerepére, melyek, mint például egy divathullám vagy családi hatások ezt a komplex viselkedési programot az AN felé tolhatják el (61). Wasser és Barrash (1983) is hangsúlyozzák a családi támogatás
•
Rokonszelekció A rokonszelekció elméletét elõször William Hamilton (64) fogalmazta meg. Lényege, hogy az egyed biológiai-evolúciós értelemben vett sikeressége (fitness) azon múlik, hogy génjei milyen arányban vesznek majd részt a következõ generáció génállományában (64). Csakhogy az individuális gének másolatait nem csupán az egyén közvetlen leszármazottai hordozzák, hanem rokonai is. Ebbõl következik, hogy a rokonoknak nyújtott támogatás
genetikai
értelemben
"nyerõ"
stratégia.
A
természetes
populációkban együtt élõ rokonok támogatása (nepotizmus) így olyan adaptív stratégiának bizonyulhat, amelyre pozitív szelekció hat. Ez az un.
Voland és Voland (59) tanulmánya alapján nagy hangsúlyt fektet az AN rokonszelekciós elméletére. E szerint nagyobb a valószínûsége annak, hogy az AN ott jelenik meg, ahol a személy számára lehetséges, hogy a családon belüli segítõ viselkedés révén az utódgondozás költségeit csökkenthesse
azáltal,
hogy
segít
szüleinek
a
fiatalabb
testvérek
felnevelésében "helping at the nest" (43, 61, 62). Az AN rokonszelekciós elméletét megerõsítik mind Minuchin (66), mind Bruch (22, 23) és Palazzoli (67, 68) munkái. Minuchin (1975) kimutatta, hogy az AN-s családokat a családtagok kölcsönös overprotektív (túlvédõ) attitûdje jellemzi (66). Hasonlóan Bruch és Palazzoli úgy tartják, hogy az AN-s családok egyik jellemzõje, hogy az önfeláldozás "szelleme” uralkodó bennük (23, 67, 68). •
14
számára
éveken
keresztül
olyan
feltételeket
teremtenek,
amelyek
lehetetlenné teszik az önálló családalapítást (59, 60, 61, 43). Ezen elmélet alapjai Trivers (69, 70) munkáira vezethetõek vissza, mely szerint a szülõk és utódjaik különbözõ érdekekkel rendelkeznek a családi "befektetés" lehetõségeit illetõen. Minden egyes utód abban érdekelt, hogy a szülõi gondoskodásnak a legnagyobb hányadában részesülhessen. Ezzel szemben a szülõk akkor növelik saját genetikai képviseletüket, ha valamennyi utód túlélési esélyeit biztosítani próbálják. Feltehetõ, hogy a gyermekek "genetikusan önzõ" viselkedése egy olyan szülõi neveléssel kerül összetûzésbe, amely elõsegítheti a családon belüli önzetlenséget (43, 60, 61).
3.3.4
Szociobiológiai és korai pszichoanalitikus elméletek
A
szociobiológia
AN-re
vonatkozó
reproduktív
szupresszió
elmélete
kompatibilis a korai freudi elképzelésekkel (43, 60, 61). A pszichoanalízis megalapítója az evés és a szexualitás között szoros kapcsolatot tételez fel, az étvágy elvesztését a libidó elvesztésével azonosítja. 1918-ban Freud az AN-t már a serdüléssel feléledõ nemiséggel szembeni ellenérzések regresszív kifejezõjének tekinti. Freud szerint az ANt az éretlen szexualitás jellemzi és a szexuálisan éretlen lányoknál jelentkezik. A szociobiológia erre a jelenségre egy mélyebb magyarázatot ad: e szerint az AN fõleg a korán érõ lányoknál jelentkezik, és azt a célt szolgálja, hogy fejlõdésük "visszacsússzon" aszexuális formába, miután a koraérés olyan veszélyeket rejthet magában, mint a túl korai házasság, nem kívánt teherbeesés stb (43, 60, 61). Voland és Voland (59) a partnerkapcsolati nehézségek (elhamarkodott házasságok), negatív szexuális élmények (nemi erõszak) szerepét hangsúlyozza a reproduktív szupresszió megjelenésében. Tizenkilenc AN-s esete közül ötnél talált kedvezõtlen
partnerkapcsolati
változásokat,
melyek
közrejátszottak
az
AN
etiológiájában. A szerzõpár szerint az AN egy utolsó esélyt jelent a máskülönben tehetetlen ember számára, aki képtelen reproduktív kapcsolatát lezárni (59, 61, 62). Feltételezésük szerint az AN esetén a szocioökológikus stressz és a kedvezõtlen
15
reproduktív feltételek között ok-okozati összefüggés lehetséges, mivel az AN-ból való felgyógyulás gyakran egybeesik a kedvezõtlen reproduktív feltételek mérséklõdésével. Ugyanakkor Freud is felismerte a pszichogén hányás tünetében rejlõ, a szexualitás, a nõiség lerombolására irányuló tendenciákat (16, 43).
3.3.5
Szociobiológia és a családterápia
Voland és Voland elképzeléseit megerõsítik Selvini-Palazzoli (67, 68) családterápiás
eredményei,
aki
AN-ok
gyógyításakor
szerzett
tapasztalataiból
megállapította, hogy az AN-s lány legfõbb szerepe a családban a tõle elvárt "jó gyermek". Személyisége nem alakulhat ki, hiszen alapvetõ belsõ érzékelését is anyja birtokolja, még azt sem tudja nélküle, hogy éhes-e, vagy fázik (67, 68). SelviniPalazzoli szerint az AN-es lányok szülei is partnerkapcsolati problémákkal küszködnek. A házaspárnak nincs érett érzelmi kapcsolata egymással, bár a felszínen a látszat az ellenkezõjét mutatja. Az anyák látszólag minden áldozatot vállalnak a családért, de belül sohasem fogadják el a jó feleség és szeretõ szerepét. Nyíltan vagy akár titokban undorodnak a testtõl, a szexualitástól (67, 68). Bár az irodalomban erre nincs közvetlen adat, de mégis sokan hangsúlyozzák, hogy a terápiás hatást nagymértékben befolyásolják a pszichoszociális faktorok ill. a családi dinamikában bekövetkezõ változások. Az evolúciós elméletek, ellentétben a pszichológiai és a pszichiátriai elképzelésekkel, nem tekintik az AN-t betegségnek és egyértelmûen evési zavarnak sem, hanem azt egy lehetséges adaptív stratégiáként értékelik (43, 61, 62). Természetesen nem minden AN-s eset magyarázható meg evolúciós szempontokból. A korábbi magyarázatok, kevés kivételtõl eltekintve, (mint pl. Freud elméletei vagy Selvini-Palazzoli kísérletei) nem nyújtottak oksági magyarázatot az AN kialakulására vonatkozóan, inkább csak leíró, vagy osztályozó jellegûek voltak. Az AN nagyon sokáig megbújhatott más betegségek (pl. tbc) mögött, ma viszont fontos lenne, hogy meg tudjuk különböztetni a valódi AN-t a divatból lett soványságtól. Az értelmezési zavarokat úgy lehet kiküszöbölni, ha a jelenségeket egy adott kör köré szervezzük: így például szükséges lenne, hogy a pszichológiai és pszichiátriai megközelítéseket az evolúciós biológiai aspektussal integráljuk (71, 61, 62, 43).
16
3.4 Az AN biológiai magyarázatai
3.4.1
Neurokémiai aspektusok
A betegség neurokémiai hátterét intenzíven kutatják. Egyesek feltételezik, hogy neurokémiai változás hajlamosíthat az AN-re vagy a bulímiára és az önként vállalt éhezés önmagában is neuroendokrin változásokhoz vezet. Az AN inkább a súlyszabályozás zavara, s nem az éhségszabályozásé, és a hipotalamikus noradrenerg aktivitás deficitjéhez kapcsolódik. Condit (71) szerint a betegség abnormális hipotalamikus mûködéssel kapcsolódhat össze.
3.4.2
Hormonok
Az AN-s betegek gonadotrop plazmaszintje tipikusan alacsony (38). A plazma luteinizáló hormon (LH) és a testsúly között lineáris kapcsolat van. Hasonló kapcsolatot találtak a follikulus stimuláló hormon (FSH) és a testsúly között. Az AN-sok 24 órás gonadotrop szekréciós mintázata, különösen az LH-é, hasonló ahhoz, amit a prepubertás lányoknál találtak. Ezt az "éretlen" LH mintázatot nem találták meg azokban a nõkben, akiknek szintén kimaradt a menstruációja, de nem voltak AN-sok. Az ösztrogén szint szintén nagyon alacsony az AN-s nõkben, s ez a hormon fontos szerepet játszik a gonadotropok szabályozásában. A súlyveszteséggel együtt az amenorrhea is megjelenik, s ezt a gonadotropok és az ösztrogén alacsony plazma szintje kíséri. A súlygyarapodással együtt általában a normál hormonális aktivitás (hormonoké) is visszaáll. Ezek a változások inkább következnek a betegségbõl, s nem okozzák a betegséget (38). A felsorolt adatok alapján úgy tûnik, hogy az AN "sikeresen" megszakítja a reproduktív folyamatot, mivel az egyén visszatér a sterilitás prepubertáshoz hasonló állapotába (71).
3.4.3
Neurotranszmitterek
17
3.4.3.1 Noradrenalin
hipotalamikus zavarhoz köthetõ. Úgy tûnik, az AN a mediális hipotalamuszon belüli patológiás alfa-noradrenerg mûködéshez kapcsolódik. A serkentõ hatások az alpha-2receptoron, a gátló hatások az alpha-1-receptoron érvényesülnek (2). AN-ben a noradrenalin csökkenése figyelhetõ meg. Az evési viselkedés változásai erõsíthetik a betegséget azáltal, hogy az agyban kémiai változásokat idéznek elõ, s így egy önmegerõsítõ rendszer jön létre (73, 74). Vitatott kérdés, hogy az AN-ben szenvedõ betegek éreznek-e éhséget. Egyes kutatók szerint igen, sõt néha extrém éhségérzetük is lehet, de ezt ellensúlyozza a pánikszerû félelem az evéstõl és az elhízástól (75). Van egy olyan feltételezés is, hogy a CRH (corticotropint felszabadító hormon) csökkenti az éhségérzés által kiváltott táplálékfelvételt, amivel egybevág az a tapasztalat, hogy az AN-sok agyfolyadékának CRH szintjét magasnak találták (35). Állatkísérleti adatok alapján alpha1 antagonista illetve (beta-receptor antagonista adása éppen ellenkezõleg, gátolja a táplálékfelvételt). Az agyfolyadékban található nonadneralin tartalma és valamint annak metabolitja az MHPG (3-metoxi-4hidroxifenilglikol) egyaránt AN-nál szignifikánsan alacsonyabb volt (35). Mindezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy csökkent a noradrenalin szint az ANsok szervezetében. A súlynövekedés és a gyógyulás után az MHPG szint elérte a normál
3.4.3.2 Szerotonin Laboratóriumi eredmények bizonyítják, hogy a szerotonin a telítettségérzést fokozza, ezáltal csökkenti a táplálékfelvételt (76). Hatása a táplálkozásszabályozásra a mediális hipotalamuszon keresztül valósul meg (2). AN-ek esetében kimutatták a jóllakottsági válasz szabályozásával kapcsolatos problémákat is. Az AN-sok liquorának szerotoninszintje emelkedett és lehetséges, hogy ez hozzájárulhat az evéssel szembeni averzióhoz (73, 77, 78). A
biológiai
kutatások
alapján
az
AN
gyógyszeres
terápiájában
az
antidepresszánsoknak kiemelkedõ szerepe van. Az AN gyógyításánál jó eredményt
18
értek el szelektív szerotonerg (SSRI) gyógyszerekkel (fluoxetin). A fluoxetin nemcsak a hangulatra, a testsémazavarra és a kényszeres vonásokra vonatkozó speciális hatása következtében, hanem végsõ soron a szerotoninrendszer diszregulációja révén javíthatja a beteg állapotát (1, 2). A prognózist rontja ha a betegség depresszióval társul. Az AN és a depresszió kapcsolata három modell alapján képzelhetõ el: 1. 2. 3. Interaktív, multidimenzionális elképzelés (1).
3.4.3.3 Dopamin
A dopamin gátolja a táplálékfelvételt, hatása a hipotalamusz laterális részén keresztül érvényesül. A fenotiazinok a dopaminreceptorok gátlása által fokozzák az étvágyat. A dopamin szoros kapcsolatban áll az opioid rendszerrel és a dopamin antagonisták gátolják az opioidok stimuláló hatását a táplálkozásra. (79, 80).
3.4.4
Neuropeptidek
3.4.4.1 Béta-endorfin A stresszindukált evés szabályozásában fontos szerepe van az opiátoknak. Az opiátok fokozzák a táplálékfelvételt és elsõsorban a táplálék élvezeti értékét növelik (80, 81). Ez a hatás opiátantagonistákkal (naloxon, naltrexon) csökkenthetõ. AN-nél csökkent a (béta-endorfin szint az agyfolyadékban, mely testsúlynövekedés után normalizálódott (35). Az opioidok szerepének áttekintését nehezíti az a tény, hogy mind mind pedig a mozgásos hiperaktivitás önmagában is fokozza az endorfinok termelõdését (82, 83). Az evészavarok autoaddikciós modellje azt feltételezi, hogy függõség alakulhat ki a saját endogén opiátokkal szemben, melyet, hasonlóan az exogén opiátokhoz jutalmazó értékkel bírnak. (84, 85, 86). Az endogén opiátok ezen kívül a táplálékkeresõ magatartást indukáló motivációs rendszer részei módosíthatják a szag- és ízérzés (2).
19
3.4.4.2 Y Neuropeptid (YNP), YY peptid (PYY).
A y neuropeptid (YNP) kizárólag a szénhidrátfogyasztást fokozza. Stimulálja a kortikoszteron, az aldoszteron és a vazopreszin felszabadulását. Lipogenezisre kifejtett hatása miatt obesitást okozhat. Az yy peptid táplálékfelvételt fokozó hatása még kifejezettebb (80).
3.4.4.3 Cholecystokinin (CCK)
csökkenti a táplálékfelvételt (80). A bulimiás nõknél étkezés után alacsonyabb CCKszintet találtak a kontroll csoportokéhoz képest. Ennek alapján felmerül, hogy a bulimiás betegeknek nincs meg a telítettségi érzésük, és csak nagy mennyiségû étel elfogyasztása után tudják elérni a megfelelõ CCK-elválasztást. Azonban AN-soknál nem találtak CCK hiperszekréciót, ellenben kimutatták a CCK emelkedett szintjét (1). A CCK mellett a glucagon, szomatosztatin, TRH, bombezin és a kalcitonin is csökkenti a
3.4.5
Hipotalamusz díszfunkció
Sokáig úgy vélték, hogy az AN tünetei a hipotalamusz elégtelen mûködésének tekinthetõ. Ehhez a hipotézishez az a megfigyelés vezetett, hogy a menstruáció leállása néhány AN-s betegnél nem tulajdonítható sem a súlyveszteségnek, sem a mellékhatásoknak. Az amenorrhea (a menstruáció elmaradása) rendszerint a súlyvesztés elõtt bekövetkezik. A biológiai patogenezis lényegében tisztázatlan. Valószínûsíthetõ egy közös tényezõ szerepe a menstruáció szabálytalanságai és az AN mögött. A hipotalamusz díszfunkciója feltehetõleg mind az evésben, mind pedig a hormonális mûködésekben fontos szerepet játszik (38). A hipotalamikus központok irtásával létrehozták az ún. VMH-, és az LH szindrómát (lásd alább, 87, 88). A VMH szindrómában a táplálékfelvétel fokozódik és testsúlynövekedés figyelhetõ meg, ritkábban eszik az egyed, de alkalmanként sokat fogyaszt. Az LH szindrómában az evéskésztetés megszûnik, a testsúly csökken (89). A
20
VMH -, illetve LH-szindróma nem az érintett központok károsodásának, hanem az e területen áthaladó szerotonerg, dopaminerg, noradrenerg és GABA-erg rostok megszakadásának a következménye (2). Ezen túlmenõen fölmerült a laterális hipotalamusszal kapcsolatban lévõ frontoorbitális cortex patogenetikai szerepe is az AN keletkezésében (90).
3.4.6
Liposztatikus szabályozás. A leptin
A leptin felfedezése a táplálékfelvétel szabályozásának kutatása terén a fontos elõrelépést jelentett (91). A leptin 167 aminosavból álló polipeptid, amely jelzi a hipotalamusznak a tárolt zsír mennyiségét (92). A magas leptinszint csökkenti a táplálékfelvételt és egyben az éhezéshez való alkalmazkodást is elõsegíti (93). Az AN-s betegek leptinszintje lényegesen alacsonyabb, mint a normál testsúlyú nõké, és várhatóan a testsúly visszanyerésével normalizálódik a leptinszint is (94, 95).
21
3.5 Az ízérzés zavarai Az egyik hipotézis szerint AN-sok evészavara hátterében az ízérzékenység megváltozása áll: az átlaghoz képest az alacsonyabb zsírtartalmú, de nagyobb glukóztartalmú édes ételeket preferálják a sós vagy savanyú ízekkel szemben (96). Simon szerint nincs különbség az édes íz preferenciában az AN betegek és az egészséges személyek között, de a szacharin iránti telítettségi averzió AN-hoz vezethet (97). Érdekes módon azoknál a személyeknél, akiknél igazolták az édes íz preferenciáit emelkedett endogén opioid szintet találtak (2). Ezzel ellentétes elképzelés, hogy az AN-sok egyáltalán nem éreznek ízeket, mely a hormonális szabályozás zavarára (98) és a cink hiányára (99, 100) vezethetõ vissza. Roijen vizsgálatai viszont nem bizonyították azt a hipotézist, miszerint a cink hiánya fontos szerepet játszana az AN patogeneziséban (101). Más szerzõk szerint az AN-s betegek az ételek szûk tartományát részesítik elõnyben, kerülik az édes gyümölcsöket és a zsíros húsokat, sõt kifejezetten utálatot éreznek a magas zsírtartalmú ételek iránt (102). Ezzel ellentétes megfigyelés szerint azonban az AN-es betegek néha magas kalóriájú és tápértékû ételeket is választanak (103).
3.6 A kellemes és kellemetlen ízingerek központi idegrendszerre gyakorolt hatásai Az exteroceptív ingerek vizsgálatára hatékony módszernek bizonyult az elektrofiziológiai mutatók mérése. Azonban más exteroceptív ingerekkel ellentétben csak kevés adat ismeretes az ízingereknek az agy elektromos tevékenységére (electroencephalogram, EEG) gyakorolt hatásával kapcsolatban. Ízingerek aktiválják az insuláris kéreg (105, 106), a hipotalamusz, az amigdala (107), illetve makakó majmokon az orbitofrontális kéreg egyes neuronjait (108). megállapítható volt, hogy a kellemetlen, keserû ízinger hatására aktivitásváltozás jelentkezik a jobboldali amigdala, a mediális talamusz és a jobb hipokampusz területeken, ezen kívül mind a kellemetlen és a kellemes ízinger egyaránt vált ki az orbitofrontális kéregben (109). A nyelv taktilis
22
ingerlésével kiváltott ingerület a szomatoszensoros kéreg (SI area) megfelelõ területébe jut, de az SI terület az ízdiszkrimináció szempontjából is fontos szerepet játszik (108). Csecsemõkön végzett EEG frekvenciaanalízis alapján megállapították, hogy a kellemetlen és a kellemes ingerek kutatásának eltérõ agyi lokalizációja már újszülöttkorban megfigyelhetõ. Az édes inger a bal-, míg a kellemetlen citromsav és a semlegesnek mondható víz a jobb oldali frontális és parietális területek aktiválódását okozta (110). Az EEG-bõl számítható ún. Omega komplexitás (lineáris komplexitást mérõ módszer), valamint a különbözõ EEG frekvencia-tartományok forráslokalizációs elemzése alapján az ízes (aromás rágógumi) és az ízetlen (rágógumi íz nélkül) ingerek hatása szignifikánsan különbözik, amennyiben ezek az ingerek különbözõ neuronális rendszereket aktiválnak (111, 112). Masumoto (113) vizsgálatai alapján önmagában a rágógumi rágása is az alpha frekvenciasáv teljesítményének növekedéséhez vezet, az esetében pedig a beta frekvencia tartományban figyelhetõ meg növekedés (114). Még ennél is szórványosabb irodalmi adatok ismeretesek az AN kapcsán nyert elektrofiziológiai vizsgálatokra vonatkozóan. Miyamoto és mtsai (115) agytörzsi akusztikus kiváltott potenciálok rendellenességeit írták le az AN betegek esetében. ANs gyermekeken végzett vizsgálatok szerint az ún. lassú-potenciálok amplitúdójának csökkenését igazolták, mely egyes neurotranszmitter rendszerek elégtelen mûködésének köszönhetõ (116). Több EEG-elemzés során összefüggéseket kerestek a betegek aktuális állapota és alvásmintázata között (117, 118), melynek kapcsán AN-ban a "lassú hullámú” alvási fázis rendellenességeit írták le (119). Az ízingerek elektrofiziológiai hatásával kapcsolatos megfigyeléseket a modern számítógépes képalkotó eljárások, mint a PET és funkcionális MRI vizsgálatok eredményei teljesebb értékûvé tehetik. Kuruoglu és mtsai (120) PET eredményei ANben diffúz, bal oldali túlsúlyú, frontotemporális és parietális hipoperfúziót állapítottak meg, ezzel ellentétben EEG és CT eltérést nem találtak. Small és mtsai (121) PET vizsgálati adatok alapján azt találták, hogy a csokoládé elfogyasztására erõsen motivált személyek esetében aktivitásváltozás figyelhetõ meg az insula és a striatum területén. A csokoládé elfogyasztására kevésbé motivált és elutasító személyek esetében a parahippocampális gyrusnak, valamint a laterális orbitofrontális területeknek megfelelõen volt tapasztalható aktivitásfokozódás.
23
Ugyancsak PET eredmények bizonyították, hogy 36 órás éhezés után az étel íze a semleges ízzel összehasonlítva a legfeltûnõbb aktivitásfokozódást a hippocampusz, a nucleus caudatus, a talamusz területén és a temporális cortexben váltotta ki (122). Hasonlóan Fox és Davidson (110) elõbbiekben már említett elektrofiziológiai vizsgálataihoz, fMRI megfigyelések igazolták, hogy a kellemetlen szag- vagy ízingerek jobb oldali, a kellemes inger szaglása vagy ízlelése (már a látványa vagy elképzelése is) pedig bal féltekei aktivációt eredményez, fõleg a frontális és temporális területen. Ezen kívül több fMRI tanulmány alapján elmondható, hogy a talamusz dorsomediális része fontos szerepet tölt be a hedonikus ízpercepcióban és a testsúly szabályozásában (104).
3.7 A kellemes és kellemetlen szagingerek neurofiziológiai vizsgálatai Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb érdeklõdést vált ki a szaglás vizsgálata, fõleg a féltekei dominancia kérdéskörében (123, 124, 125, 126). Mindkét félteke fontos szerepet tölt be a szaglás folyamatában, de valószínûsíthetõ, hogy bizonyos esetekben a jobb félteke dominánsabb szerepet tölt be (127). A szaglásvizsgálatok elterjedté váltak néhány betegcsoport, mint epilepszia (128), skizofrénia (129), anosmia (130) Alzheimer demencia (131, 132) és AN és BN (bulimia nervosa) között (129, 133). Az ismeretlennek tûnõ, szokatlan illatok sokszor kellemetlenek (134) és ebbõl kifolyólag egy illat kedvelése sokszor lehet tanult, az élet folyamán kialakuló attitûd (135) és környezetfüggõ (136). Még mindig vitatott és nyitott kérdés, hogy az illat preferencia öröklött-e vagy sem (137). Steiner (138) vizsgálatai szerint már egy éves újszülötteknél megfigyelhetõ az arckifejezéseik alapján, a vonzódás a kellemes és az elutasítás a kellemetlen illatok iránt, de az Engen (139) által végzett hasonló vizsgálatok nem erõsítették meg ezt az eredményt. A magzat már a terhesség alatt megtanulja az illatok felismerését a terhes anya étrendje szerint (140). A különbségtétel a kellemes és kellemetlen illatok között biológiailag nagyon fontos és adaptív értékkel bír. A kellemetlen szag figyelmeztethet bennünket a romlott étel vagy a mérgezés veszélyére, ezért nagyon fontos az azonnali felismerése. Ezzel szemben a kellemes illat esetében nem szükségszerû az azonnali, gyors válaszadás (141). Ezért biológiailag adaptív értékû, ha kis koncentrációjú kellemetlen illatra is érzékenyek vagyunk és a habituáció folyamata lassúbb, mint a kellemes illatok esetében
24
(141). Talán ezzel is magyarázható az a tény, hogy a kellemetlen szaganyagok különbözõ agyterületeket aktiválnak a kellemesnek mondható illatokhoz képest (142, 143, 144). Kline (124) EEG vizsgálatai alapján a kellemetlen (valeriana) és a semlegesnek mondható víz illat nagyobb jobb oldali aktivációt vált ki a kellemeshez (vanília) képest a frontális és temporális területeken. Már a kellemetlen szaganyag elképzelése is hasonló választ vált ki (123), sõt a féltekei különbség phantosmiában szenvedõ betegeknél még nyilvánvalóbb (123). Sanders (145) EEG segítségével nyert vizsgálati eredményei megerõsítik Henkin és Levy (123) fMRI és Kline (124) EEG vizsgálatait. A kellemesnek mondható virágillatok, mint a levendula és a rozmaring szintén bal oldali aktivációt vált ki a frontális területen (145). Harada (146) EEG vizsgálatai alapján a kellemetlen scatol alpha1 és alpha2 növekedést idézett elõ a frontális, temporális és occipitális területeken. Késõbbi vizsgálatok bizonyították, hogy az
n-propyl
mercaptan
alkalmazása
alpha2
és
beta2
frekvenciasávok
teljesítménynövekedéséhez vezet szintén a frontális és temporális területeken (146, 147). Hasonló eredményre jutott Brauchli (148) az alpha2 sáv teljesítménynövekedését illetõen valeriana hatására, míg a kellemesnek mondható phenylethyl alkohol esetében ilyen jellegû különbség nem jelentkezett (148). Egyik gyakran használt és ígéretesnek mondható módszer a szaglás vizsgálatában az ERS (evant-related syncronization) (149). ERS-t használva Lorig és Randol (150) a legtöbb szaganyagtól függõ változást a theta fekvenciasávban talált. Marcides (151) viszgálatai alapján szintén hippocampális theta növekedés megjelenése figyelhetõ meg patkányokon szimatolás közben. Tehát nem véletlen, hogy a legtöbbet kutatott frekvenciasáv a szaglás vizsgálatában a theta sáv lett (152, 153). Ezen kívül gyakran használt módszerek a szaglás vizsgálatában a CSERP (chemosensory eventrelated potentials) (152, 154) és az OERP (olfactory event-related potentials) (155, 156, 157, 158). Az OERP-t több esetben az amyl-acetate szaglásban betöltött szerepének vizsgálatára használták (154, 159), többek között anosmiában szenvedõ betegek esetében is (160). A CSERP módszert több betegcsoportnál alkalmazták, mint anosmia (161), Parkinson betegek (162), alkohol és drogfüggõk esetében (163). Más szenzoros modalitásokkal ellentétben még szórványosabb a szaglás vizsgálatára irányuló modern képalkotó eljárásokkal (PET, fMRI) nyert eredmények (126).
25
Több neurofiziológiai tanulmány alapján az orbitofrontális cortex (OFC) fontos szerepet játszik a szaglás folyamatában (164, 165, 166). Az orbitofrontális területnek megfelelõ aktivitásfokozódást tapasztaltak több PET (167, 168, 169) és fMRI (170) segítségével végzett szaglásvizsgálatban és többnyire a jobb oldalon nagyobb aktivitásfokozódást találtak, mint a bal oldalon (171, 172). Ezen kívül egyes szerzõk szerint a jobb OFC fontos szerepet tölt be a szaganyagok emlékezésében (173). A bal OFC fõleg a kellemes illatok esetében mutat fokozott aktivációt (125). Az OFC léziója esetén a szaglás károsodása figyelhetõ meg a szaganyagok felismerésében és diszkriminációjában (173, 174). A jobb oldali OFC lézió nagyobb deficitekhez vezet a szaglás folyamatában, mint a bal oldali OFC károsodása (173, 174). Több PET vizsgálat bizonyította, hogy a nagyon kellemetlen szaganyagok ellentétben, a kellemes illatokkal, aktiválják az amygdalát (125, 168, 174). Ezen kívül fontos szerepet tölt be a szaglás funkcióját illetõen a bal hippocampus (168), az insula (144, 167, 168), a gyrus cinguli (143), a cerebellum (168, 170) és néhány az OFC –tõl kívül esõ frontális terület (143, 144).
reagálnak a kellemetlen illatokra, mint a férfiak. Yousem (179) fMRI vizsgálatai szerint a nõknél nagyobb jobb oldali aktivitásfokozódás tapasztalható a frontális területen, mint a
férfiak
esetében.
legalacsonyabb
Mindenesetre
amplitúdó
értékek
OERP az
idõs
vizsgálatok férfiak
eredményei esetében
szerint
találták
a
(178).
Elektrofiziológiai vizsgálatok (OERP) alapján amyl acetate (180) és citral (181) hatására nem jelentkezett különbség a férfiak és a nõk között. Evans (177) és Hummel (128) CSERP vizsgálatai szerint amyl acetatát és vanillin hatására magasabb CSERP potenciálokat regisztráltak a nõk esetében. Jacob (141) nagyobb érzékenységet talált nõkön a valeriana és a skatol hatására, mely különbségek egyes szerzõk szerint hormonális alapokra vezethetõk vissza (182). Nem találtak elektrofiziológiai és pszichológiai különbségeket a férfiak és nõk között az egyes kellemetlen szagok
Néhány szaglásvizsgálat ismeretes AN betegekre vonatkozóan. Vitatott kérdés a szaglási funkciók károsodása AN betegeknél. Egyes szerzõk szerint az AN betegeknél fellépõ szaglási deficitért az akut cinkhiány a felelõs (183, 184). Ezzel ellentétben
26
Kopala (129) szerint az AN betegek ép szaglási funkcióval rendelkeznek és átmeneti önmagában nem vezethet a szaglás károsodásához (129). Fedoroff (133) vizsgálatai alapján phenylethyl alkohol hatására csak a nagyon alacsony testsúllyal rendelkezõ, restriktív AN betegeknél figyelhetõ meg a szaglás romlása és ez a deficit dohányzás hatására súlyosbodhat.
3.8 Az ételek vizuális hatásainak vizsgálata
Vitatott kérdés, hogy az ételek íze helyett azok vizuális percepciója nagyobb jelentõséggel bír, ezért nem véletlen hogy az emberek többségére nagy hatással van a média és a különbözõ reklámkampányok. Valószínûleg nincs különbség az ízek preferanciájában a sovány és kövér fenotípusú emberek között, viszont különbségeket mutatnak az ételek percepciójában. Alábbi vizsgálataink során arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni, hogy van e különbség a filmekre (természetfilm és egy ételkészítéssel kapcsolatos film) adott reakciót illetõen az AN beteg és az egészséges csoport között. Mindössze néhány vizsgálat ismeretes arra vonatkozóan, hogy különbözõ filmek látványa milyen hatással lehet a táplálkozásra. Macht (185) vizsgálatai szerint a szomorú, lehangoló és a vidám jeleneteket ábrázoló filmek különbözõ hatással vannak az étvágyra, a csokoládé fogyasztására és annak ízletességének megítélésére. A lehangoló filmek nézéséhez képest a vidám filmek növelik az étvágyat és nagyobb mennyiségû csokoládé elfogyasztásához vezetnek, amit a személyek ízletesebbnek ítélnek meg. A negatív érzelmi töltetû filmek kimondottan csökkentik az étvágyat. Ezen eredmények igazolják, hogy a különbözõ érzelmek hatással vannak az étvágyra és motiváló tényezõként hatnak a csokoládéfogyasztásra (185). Grunberg (186) eredményei bizonyítják, hogy a férfiak és nõk között különbség van a pozitív töltetû és a negatív stresskeltõ filmek étvágyat motiváló hatásában. Az ipari balesetet ábrázoló, stresskeltõ filmek nagymértékben csökkentik a férfiak étvágyát a sós és édes ételek esetében egyaránt. A nõk ellenben a negatív érzelmû filmek alatt kétszer annyi édességet fogyasztanak, mint a pozitív filmek esetén. Burt (187) vizsgálataiban olyan filmeket mutatott a vizsgálati személyeknek (miközben édes, sós, savanyú vagy keserû ételeket fogyasztottak), amelyben egy ismeretlen személy ízekre adott reakcióiról
27
számolt be. A vizsgálati személyekre nagy hatással volt a filmek látványa és aszerint ítélték meg az ételek ízletességét, (kivéve a keserût) ahogyan a filmben szereplõ személy reagált rájuk. Néhány fMRI irodalmi adat arra utal, hogy az amigdala ingerlése kellemetlen szagok hallucinációjához vezethet (188, 189, 190). Ugyancsak az amigdala aktivációját eredményezi a kellemetlen, averzív ízek ízlelése vagy akár már a látványa is (125). Egyéb negatív töltetû vizuális ingerek hasonló hatáshoz vezetnek (191, 192, 193). A nemlineáris EEG vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy míg a negatív érzelmeket kiváltó filmek a hátsó agykérgi területeket aktiválják, a pozitív érzelmeket kiváltó filmek a frontokortikális területek aktivációját eredményezik (194). Cochin (195) EEG vizsgálatai alapján az emberi mozgásokat ábrázoló filmek alpha1, beta1 és beta2 frekvencia sávok csökkenését idézték elõ a centro-parietális területeken.
28
4 Vizsgálati módszerek
4.1 EEG-felvétel
A nemzetközi 10-20-as rendszer szerint elvezetett elektródokkal (Ag/AgCl) Neuroscan rendszerrel elvezetett EEG szûrése 0, 5-45 Hz, a digitalizálás sebessége 200 Hz volt. Referenciaként az orrhegyre, földelésként az összekötött fülcimpákra helyezett elektródot használtuk. A 19 csatornás EEG-felvétel feldolgozása során tizenkét elektródról (F3, F4, FP1, FP2, C3, C4, T3, T4, T5, T6, P3 és P4) elvezetett EEG-n végeztük el. Az elemzést automatikus (± 70 µ meg. A Neuroscan rendszer segítségével a 4000 pontos szakaszokat 4096 pontra
4.2
Az EEG 20 teljesítménysûrûség analízis. Aktivitásfokozódásként (általánosan elfogadott nézet alapján)
értelmeztük
az
EEG
gyors
(beta1,
beta2)
frekvenciasávjainak
teljesítménynövekedését. Minden egyes személy esetében a mûtermék szûrés után minimum 3 EEG szakasz (epoch) került feldolgozásra. Három beteg anyaga a mûtermék szûrést követõen nem került elemzésre, mivel a mûtermék szûrés után esetünkben kevesebb, mint 3 EEG szakasz minõsült mûterméktõl mentesnek. Az EEG frekvenciasávok (theta: 4-8 Hz, alpha1: 8-11 Hz, alpha2: 11-14 Hz, beta1: 14-25 Hz, beta2: 25-35 Hz) teljesítményének meghatározása a Neuroscan spektrumanalizáló programja alapján történt. Minden vizsgált frekvenciasávra vonatkozóan százalékos teljesítményt számoltunk, azaz az adott sáv teljesítményét elosztottuk a sávok összteljesítményével (theta+alpha1+alpha2+béta1+béta2) és megszoroztuk százzal. Az összteljesítmény nem tartalmazza a delta sáv teljesítményét, mely éber felnõtteken mûterméknek tekinthetõ.
29
4.3 A dimenzionális komplexitás (PD2) analízise Az idegrendszer a jelenleg ismert legösszetettebb felépítésû rendszernek tekinthetõ. A nem lineáris rendszer olyan rendszer, melynek válasza nem arányos a kiváltó okkal (196). Nunez szerint a lineáris és a nem lineáris közötti különbség pusztán a matematikában létezik, azonban az idegrendszerben mindkét létezési forma megtalálható (197). Az idegrendszer mûködése Adey (198) szerint zajos. Azonban az új és modern módszerek használata lehetõséget adnak a valódi zaj (melyet egymástól független nagyszámú változó generál) és a determinisztikus kaotikus állapotok közötti változások különbség elválasztására (199). A régebben általánosan elfogadott nézetnek megfelelõen a spontán elektromos tevékenység (EEG) random (sztochasztikus) folyamat (200). Elképzelhetõ, hogy sztochasztikus (véletlenszerû) és determenisztikus (véletlenszerû elemektõl mentes) jelenségek egyidejûleg léteznek a neuronok kölcsönhatásában és az idegrendszer elektromos tevékenységében (201). Ez a szabálytalanság nem egy esetleges megnyilvánulás, hanem az idegrendszeri komplexitás velejárói. Freeman szerint az idegrendszer állandóan új aktivitási mintázatok elõállítására képes, melynek például a tanulás és a percepció folyamatában lehet kiemelkedõ szerepe (202, 203). A randomitás a káosz elmélet szempontjából a komplexitás mértékét jelenti és ennek különbözõ szintjeit próbálják az erre kidolgozott matematikai eljárásokkal mérni és jellemezni (204). A komplexitás, mint mérhetõ tulajdonság meglehetõsen új keletû fogalomnak tekinthetõ. A komplexitás mérésére kifejlesztett módszerek közé lineáris (Omega komplexitás) és nemlineáris (korrelációs dimenzió, pontkorrelációs dimenzió) módszerek egyaránt tartoznak. A korrelációs dimenzió (D2) segítségével a vizsgált rendszer és az általa generált adatsor dimenzionalitása határozható meg, melynek értéke számszerûen adja meg a kérdéses rendszer változásai mögött álló változók számát (199). Bármilyen komplexnek és szabálytalannak is tûnik egy rendszer, viselkedését bizonyos helyzetekben kevés számú változó irányíthatja, mely az esetben a rendszer dimenziója alacsony lehet (205). A dimenzionális komplexitás mérésére a pontkorrelációs dimenzió (PD2) módszerét alkalmaztuk. A PD2 a hagyományos D2 (korrelációs dimenzió) módszer
30
számos hátrányát kiküszöböli és pontosabb eredményt ad (206). Skinner szerint elõnye a pontkorrelációs dimenzió eljárásnak abban rejlik, hogy alkalmas •
nem stacionárius változásokat tartalmazó adatsorok
•
zajos jelek
•
relatíve rövid adatsorok
dimenzióváltozásainak elemzésére (206, 207). : A PD2 meghatározásakor a következõ lépések zajlanak le: •
attraktor rekonstrukció Az attraktor olyan geometriai alakzat, amely felé a rendszer fázistérben ábrázolt pályája konvergál. A fázistér alatt valamely rendszer viselkedésének leírására használt absztrakt teret értjük. Ahhoz, hogy egy dinamikus rendszer dimenziója meghatározható legyen, annak fázisterét (állapot-tér) kell megalkotni. Az állapot-tér rendszer szabadságfokai adják (208).
•
az analóg jel digitalizálása
•
a
•
kiválasztott pontok alapján 1, 2 ...m –dimenziós (legfeljebb 12) koordinátarendszereket és ezekben vektorokat illetve ezek különbségét számítja ki, tehát a dimenzió kiszámítása vektorkülönbségekkel történik, azaz pontok
A dimenzió számítás egyik lényeges eleme, hogy a bizonyos idõkülönbségekkel (tau) mért egyes értékeket egymástól független változóknak tekinti (199). A módszer tau problémája. A tau értékének megválasztása befolyásolhatja a számítás eredményét, mivel csak abban az esetben tekinthetõ lényegtelen tényezõnek, ha végtelen hosszú és zajmentes adatsorról van szó, mely természetesen lehetetlen feltétel (209). Több megoldás létezik a tau értékének a kiszámítására. Az általánosan elfogadott nézet alapján a tau értékének az
említett módszert alkalmaztuk (tau=4, domináns frekvencia=12, 5 Hz). A PD2 analízist ugyanazokon az EEG szakaszokon végeztük el, mint a frekvenciaanalízis esetében.
31
A PD2 módszere garantálja más módszerekkel szemben, hogy nem kerül hibásan számított és magasra értékelt dimenzió érték az egyéb helyesen számított értékek közé. A dimenzionális komplexitás meghatározásának módszerét, mint új információtartalmat hordozó érzékeny eljárást egyre gyakrabban alkalmazzák többek között gyógyszerhatások elemzésére. Az EEG szinkronizációját növelõ farmakonok, mint például ketamin és atropin hatására a dimenzionális komplexitás csökkenése figyelhetõ meg (201). A módszer alkalmazása ígéretes lehet az éberségi szint változásainak jellemzésére; kísérleti adatok alapján alacsonyabb dimenzió értékek mérhetõk a lassú hullámú alvásban, mint ébrenlétben, illetve az alvás REM-fázisában (211, 212). Említésre méltó, hogy a PD2 módszere a hagyományos frekvenciaanalízissel szemben nemcsak a stacionárius alvásszakaszokban elvezetett EEG elemzésére alkalmas, hanem akkor is használható, amikor az EEG-t az ébrenlét-alvás periodicitás nagy mértékû változásai jellemzik, nagyfokú nem stacionárius elemet iktatva ezzel az elemzett idõsorba (213). Az EEG-frekvencia spektruma és dimenziója matematikailag egymástól független információt hordoz. A PD2 módszer irodalmi vonatkozásait tekintve sikeresen alkalmazható az eseményfüggõ kiváltott potenciálok P3 komponensével együttjáró dimenzionális komplexitás változások elemzésére (214, 215). A P3 komponenst ritka, feladatfüggõ ingerek váltják ki. Skinner és Molnár vizsgálatai által ismert, hogy a P3 összetevõvel egyidejûleg a PD2 értéke mindig csökken (214, 215). A nemlineáris módszerek klinikai alkalmazása során az ischaemiás károsodásnak megfelelõen alacsony dimenziójú area volt azonosítható (216). Néhány ígéretesnek tûnõ irodalmi adat (217, 218) ellenére sem tarthatjuk bizonyítottnak, hogy a PD2 módszere alkalmas epilepsziás góc lokalizálására (201). Említést érdemel, hogy néhány kísérlet született az emocionális hatás (219) és a motoros aktivitás (220) vizsgálatára is PD2
32
4.4 Omega komplexitás A módszer a lineáris eljárások közé tartozik és a sokcsatornás EEG-bõl számított a téri szinkronizáció mértékeként fogható fel, mely alapján kisebb mértékû szinkronizáció magasabb komplexitást jelöl (221). A magas Omega komplexitás érték több egymással párhuzamosan zajló neuronális folyamatra utal. A módszer jellegébõl fakadóan csak többcsatornás elvezetés eredményének elemzésére alkalmas, és mint a kovariancia-matrix függvénye, független a fekvenciától és a teljesítménytõl (222). Az Omega komplexitás módszere sikeresen alkalmazható az alvás során elvezetett EEG elemzésére (223). Szelenberger vizsgálatai során az Omega értékek változásait tapasztalta a különbözõ alvásmintázatok között (224). Ezen kívül az Omega komplexitás
módszerének
alkalmazása
ígéretesnek
tûnik
a
gyógyszerhatások
elemzésére (222, 225). Kondákor (225) vizsgálatai alapján 47 csatornás EEG elvezetés esetében az Omega értékek csökkenése figyelhetõ meg piracetam hatására. Az Omega komplexitás érzékeny módszernek bizonyult a különbözõ ízhatások vizsgálatára (111); az ízesített rágógumi hatására az Omega értékek csökkenése volt megfigyelhetõ. A módszer sikeresnek mondható ezen kívül a szkizofrénia (226) vizsgálatában is. A szkizofréniában szenvedõ betegek esetében szignifikánsan (p <0,001) az elülsõ skalp területeknek megfelelõen magasabb Omega értékeket regisztráltak az egészséges csoporthoz képest (226). Személyenként és kondíciónként átlagosan ugyanazon az EEG szakaszon végeztük el a feldolgozás, ahogyan a PD2 esetén történt. A 12 csatornás EEGepochokból globális (12 csatorna) illetve regionális (6 jobb és bal féltekei csatorna) komplexitás értékek meghatározása történt.
4.5 Vizsgálati személyek A jelen ízvizsgálatban 9 egészséges személy (életkor 18-27 év között, egyetemi hallgatók, 4 nõ) és 7 AN diagnózisával kórházi (Miskolc, Megyei Kórház I. Pszichiátriai Osztálya, Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikája) kezelés alatt álló beteg (életkor 18-30 év között, 5 nõ) vett részt. A szaganyagok hatásának filmekre adott reakció vizsgálatában 18-18 egészséges személy és 9-9 AN beteg vett részt. AN
33
betegek többszörösen visszaesõ, (egy férfi és egy nõ kivételével) kiváló elõmenetelû,
folytató hallgatók voltak, akik önként vagy családi hatásra vállalták a kórházi kezelést. Testsúlyuk és alapvetõ tüneteik megfeleltek a DSM-IV által leírt kritériumoknak. Az EEG-vizsgálat a kórházi kezelés befejezése után történt, amikor a betegek már csak ambuláns ellenõrzés alatt álltak. A vizsgálat megkezdése elõtt az AN-s betegekkel anamnézis-felvétel történt, részletesen feltárva a betegség történetét, jellemzõ tüneteit és a korábbi kezelést. A betegek (elmondásuk szerint) nem tapasztaltak változást az ízérzékenységükben, az ízeket a megfelelõ intenzitással érezték mind a vizsgálat alatt, mind pedig azt megelõzõen. Az AN betegek egyikénél sem jelentkeztek bulimiás tünetek. A betegek a vizsgálat idején nem szenvedtek felsõ légúti hurutos megbetegedésben és az azt megelõzõ 7 napon át nem szedtek olyan gyógyszert, mely az EEG-t befolyásolhatta volna. Nem dohányoztak és nem fogyasztottak rendszeresen alkoholt. Mind a betegek, mind a kontrollcsoport tagjai önként vettek részt a vizsgálatban, melyrõl felvilágosítást kaptak.
4.5.1
került felvételre. Ezek a következõk voltak: EDI (Evészavar Kérdõív), ANIS (Anorexia Nervosa Önértékelõ Kérdõív), EAT-26 (Evési Attitûdök Tesztje), BAT (Testi Attitûdök Tesztje) és EBSS (Evészavarok Súlyossági Skálája), melyek pontértékei mind a kilenc beteg esetében ugyan különbözõ súlyossággal, de beleestek az AN diagnózisát
• Többszörös választáson alapuló, Likert-típusú skálát használó önpontozó kérdõív, melynek a 26 tételes rövidített változatát alkalmaztuk. A korábban alkalmazott tesztek között az EAT volt a legelterjedtebb (227, 2). A teszt AN-ra és BN–ra hajlamosító kóros étkezési attitûdök kimutatására alkalmas, hátránya, hogy a két kórkép elkülönítésére alkalmatlan, részben ezért szükségessé vált új, többdimenziós evészavartesztek alkalmazása is.
34
•
1983 óta (228, 2). Likert-típusú skálát használó önpontozó kérdõív, mely 64 tételbõl áll. Az evészavarokra jellemzõ kognitív, emocionális és viselkedéses tényezõket értékeli összesen 8 alskálában. Többdimenziós kérdõív, mely az AN és BN (bulimia nervosa) egyes alcsoportjait differenciálja. Az elsõ 3 alskála az evésre és a test alakjára vonatkozó attitûdöket (karcsúság iránti késztetés, bulimia, testtel való elégedetlenség), míg a többi 5 faktor az AN alapvetõ
személyiségvonásait
(perfekcionizmus,
interperszonális
bizalmatlanság, interoceptív tudatosság, félelem a felnõtté való válástól) méri. Hátránya, hogy önbeszámoló jellege alapján torzításokra ad lehetõséget és felülbecsülhet olyan jelenségeket, mint például a falásroham vagy az alak miatti aggodalmaskodás. Ezen kívül nem méri az AN pszichopatológiájának
összes
jellemzõit,
mint
például
a
rigiditást,
depressziót, kényszerességet, gyenge énerõt, túlzott kontrollt és az introverziót (2). •
Anorexia Nervosa Önértékelõ Kérdõív (Anorexia Nervosa Inventar Für Selbstbeurteilung, ANIS).
elégtelenség érzése, kényszeres vonások, az ételek által kiváltott averzív reakciók, szexuális szorongás es bulimia) áll. •
Evészavartünetek Súlyossági Skálája (Eating Behaviour Severity Scale, EBSS).
evészavarok tüneteinek értékeléséhez (2).
35
• Likert típusú kérdõív, 20 tételbõl áll (231). A testorientált terápiákhoz nyújt segítséget, a saját testre vonatkozó értékeléseket méri fel (2).
4.6 A vizsgálatban használt ingerek adása
4.6.1
Ízanyagok
folyamatos két percen át történõ ízlelése és elfogyasztása után közvetlenül történt az EEG felvétele, szintén 2 perces szakaszokban. Az ízexpozíciót 2 perces nyugalmi, kontroll (a személy szeme csukva volt) állapot felvétele elõzte meg. Mindegyik ízanyag adása elõtt és után szájöblítés történt.
4.6.2
Szaganyagok
A szaganyagok (kellemetlen: polimetilakrilat; kellemes: narancs és vanília) szaglása 2-2 percig történt az EEG felvétele alatt, a fenti sorrendben. Az egyes szaganyagok adása elõtt és után a légtérben ventilátor üzemelt.
4.6.3
Vizuális ingerek A kisérleti személyeknek, egy semlegesnek mondható természetfilmet kellett
nézniük 2 percen át az EEG felvétele alatt. Ezután ugyancsak 2 percen át egy vizuálisan provokatív (cukrászsütemény elkészítése) filmet nézhettek.
4.7 Statisztikai feldolgozás
4.7.1
Frekvenciaanalízis
A
kapott
adatok
(továbbiakban
százalékos
teljesítmény)
feldolgozása
többváltozós ANOVA analízissel történt. Független faktorként a csoportot tekintettük.
36
Az összetartozó minták száma mindegyik esetben négy volt: 1) oldaliság (jobb és bal), 2) ingerhelyzet (ízanyagok: alap, keserû és édes, szaganyagok: alap, narancs, vanília és polimetilakrilat (oldószer), film: alap, természetfilm és ételkészítéssel kapcsolatos film), 3) elektródok (íz-és szagvizsgálatban: T3, T4, T5, T6, C3, C4, P3, P4, FP1, FP2, F3, F4; filmhatás esetében: T3, T4, T5, T6, C3, C4, P3, P4, F3, F4), 4) frekvencia sávok (theta, alpha1, alpha2, beta1 és beta2). A szignifikánsnak adódott releváns fõhatásokat és interakciókat post hoc teszttel: Newman-Keuls, dep. és indep. student t-teszt, összevont mutatók (egyenként összeadtuk az adott sáv külön a bal és a jobb oldali értékeit a különbözõ helyetekre vonatkozóan) és korrelációs együtthatók vizsgálatával elemeztük tovább.
4.7.2
Dimenzionális komplexitás
A
kapott
PD2
adatok
feldolgozása
többváltozós,
önkontrollos
varianciaanalízissel történt (MANOVA). Független faktorként a csoportot tekintettük. Az összetartozó minták száma mindegyik esetben három volt: 1) oldaliság (jobb és bal), 2) helyzet ízanyagok: alap, keserû és édes szaganyagok: alap, narancs, vanília és polimetilakrilat, film: alap, természetfilm és ételkészítéssel kapcsolatos film), 3) elektródok (íz-és szagvizsgálatban: T3, T4, T5, T6, C3, C4, P3, P4, FP1, FP2, F3, F4; filmhatás esetében: T3, T4, T5, T6, C3, C4, P3, P4, F3, F4). A szignifikánsnak adódott releváns fõhatásokat és interakciókat post hoc teszttel (Newman-Keuls) elemeztük.
4.7.3
Omega komplexitás
A globális Omega statisztikai feldolgozásához többváltozós, önkontrollos varianciaanalízissel történt (MANOVA) alkalmaztunk, ahol a független faktorként a csoportot (AN beteg és egészséges) tekintettük és az összetartozó minták száma összesen három volt 1) oldaliság (jobb és bal), 2) helyzet inger (ízanyagok: alap, keserû és édes szaganyagok: alap, vanília és polimetilakrilat, film: alap, természetfilm és ételkészítéssel kapcsolatos film), 3) elektródok (íz-, szagvizsgálatban ás a filmhatás esetében: T3, T4, T5, T6, C3, C4, P3, P4, FP1, FP2, F3, F4).
37
A bal és jobb regionális Omega komplexitás elemzésére külön kétváltozós ANOVA tesztet használtunk, ahol független faktorként továbbra is a csoportot (AN beteg és egészséges) tekintettük és az összetartozó minták száma összesen kettõ volt 1) helyzet inger (ízanyagok: alap, keserû és édes szaganyagok: alap, narancs, vanília és polimetilakrilat, film: alap, természetfilm és ételkészítéssel kapcsolatos film), 3) elektródok (íz-és szagvizsgálatban é a filmhatás esetében: T3, T4, T5, T6, C3, C4, P3, P4, FP1, FP2, F3, F4). A szignifikánsnak adódott releváns fõhatásokat és interakciókat post hoc teszttel (dep. és indep student t-teszt) elemeztük tovább.
38
5 Eredmények
5.1 ízhelyzetben 5.1.1
Frekvenciaanalízis
A többváltozós ANOVA analízis alapján szignifikáns Csoport×Frekvenciasáv interakciót (F (4,52)=3,89; p <0,0077) találtunk. Az egészséges és az AN beteg csoport szignifikánsan különbözött a theta (p <0,019) és marginálisan az alpha1 (p <0,07) sáv teljesítményében. A beteg csoportban magasabb volt a theta és alacsonyabb az alpha1 teljesítménye, mint az egészséges csoportban függetlenül oldaltól és az ízhelyzettõl. Az alpha2, beta1 és beta2 sávokban különbség a csoportok között nem volt megfigyelhetõ. Minden egyes frekvencia sávra külön további többváltozós Anova elemzést végeztünk. Az alpha1 sávban szignifikáns Csoport×Helyzet×Elektród interakció (F (10, 130)=2,11; p <0,0279) jelentkezett (1. ábra).
39
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
0.65
0.60
0.55
0.50
relatív teljesítmény
0.45
0.40
0.35
0.30
0.25
0.20
0.15
kontroll csoport AN csoport
0.10 T3,T4
T5,T6
C3,C4
P3,P4
FP1,FP2
F3,F4
1. ábra. Szignifikáns Csoport×Helyzet×Elektród interakció az alpha1 sávban (F (10,130)=2,11; p <0,0279). A: alap helyzet, K: keserû, É: édes.
A post hoc elemzés alapján csoportok közötti szignifikáns különbség a különbözõ ízhelyzetekben nem mutatkozott (helyzetek jelölését lásd. 1. ábra). Az egészségeses csoportban az FP1, FP2 elektródpárokon az alpha1 sáv százalékos teljesítménye magasabb volt a keserû ízhelyzetben a kontroll helyzethez képest (p <0,022). Az AN betegek csoportjában csak marginálisan szignifikáns különbség jelentkezett a centrális területen (C3, C4), az édes (p <0,08) és a keserû (p <0,06) helyzetben az alpha1 sáv százalékos teljesítménye alacsonyabbnak mutatkozott a kontrollhelyzethez viszonyítva. Mindkét csoportban az alpha1 sáv teljesítménye szignifikánsan (p <0,01) magasabbnak bizonyult a temporális (T5, T6) és a parietális
Az alpha2 sávban Csoport×Helyzet interakció (F (2, 26)=4, 92; p <0,0155) volt megfigyelhetõ (2. ábra).
40
0.105 0.102 0.100
relatív telejsítmény
0.097 0.095 0.093 0.090 0.087 0.085 0.082 kontroll csoport 0.080 alap
keserû
édes
AN csoport
2. ábra. Csoport×Helyzet interakció az alpha2 sávban (F (2,26)=4,92; p <0,0155).
Az édes ízhelyzet hatására magasabb alpha2 teljesítmény jelentkezett az AN betegek csoportjában az egészséges csoporthoz képest, a post-hoc analízis alapján azonban ez a különbség nem mutatkozott szignifikánsnak. Marginálisan szignifikáns Csoport × Oldal × Helyzet × Elektród interakció (F (10,130)=1,77; p<0,07) találtunk a theta sávban (3. ábra).
41
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
0.60
0.55
0.50
relatív telejsítmény
0.45
0.40
0.35
0.30
0.25
0.20
0.15
kontroll csoport AN csoport
0.10 T4
T6
C4
P4
FP2
F4
3. ábra. Marginálisan szignifikáns Csoport × Oldal × Helyzet × Elektród interakció (F (10,130)=1,77; p<0,07) a theta sávban jobb oldalon A: alap helyzet, K: keserû, É:édes.
További post-hoc elemzés alapján a csoportok között szignifikáns eltéréseket nem találtunk a különbözõ ízhelyzetekben egyik oldalon sem. Az egészséges csoporton belül a jobb oldali FP2 elektródon alacsonyabb theta teljesítmény volt megfigyelhetõ a keserû ízhelyzetben a kontroll állapothoz képest (p <0,013). A frontális területen az AN csoportban jobb oldalon alacsonyabb a theta sáv teljesítménye az édes helyzetben a kontroll helyzethez viszonyítva (p <0,04). Egyik csoportban sem találtunk bal oldalon szignifikáns eltéréseket az ízhatások között (lásd. 4.ábra).
42
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
0.60
0.55
0.50
relatív teljesítmény
0.45
0.40
0.35
0.30
0.25
0.20
0.15
kontroll csoport AN csoport
0.10 T3
T5
C3
P3
FP1
F3
4. ábra. Marginálisan szignifikáns Csoport × Oldal × Helyzet × Elektród interakció (F (10,130)=1,77; p<0,07) a theta sávban bal oldalon. A: alap helyzet, K: keserû, É: édes.
a) Az összevont mutatók vizsgálata Az elvezetéseket egyenként két mintás t-próbával hasonlítottuk össze minden egyes ízhelyzetben a beteg és az egészséges csoport között. Szignifikáns eredmény csak a theta és az alpha1 sávban jelentkezett. Feltûnõ, hogy a theta frekvencia sávban mindig a betegek esetében magasabb theta teljesítmény jelentkezett. A theta frekvenciasávban magasabb, míg az alpha1 esetében alacsonyabb teljesítményt találtunk az AN-s betegeknél, mint az egészségeseken. Ezért összevont mutatókat képeztünk, egyenként összeadtuk a theta sáv külön a bal és külön a jobb oldali értékeit a különbözõ helyzetekre vonatkozóan. Hasonlóan jártunk el az alpha1 esetében is. Az összevont mutatók (1 táblázat) alapján az egészségesek és a betegek között szignifikáns különbség volt megfigyelhetõ mindkét oldalon és minden egyes helyzetben.
43
alap
keserû
édes
theta bal
0, 27 (0,08)
0, 27 (0, 07)
0, 27 (0, 07)
theta jobb
0, 26 (0,09)
0, 24 (0, 07)
0, 27 (0, 06)
alpha1 bal
0, 38 (0,16)
0, 4 (0, 13)
0, 42 (0, 14)
alpha1 jobb
0, 42 (0, 17)
0, 44 (0, 17)
0, 43 (0, 14)
theta bal
0, 37 (0, 09)
0, 38 (0, 07)
0, 37 (0, 08)
theta jobb
0, 37 (0, 11)
0, 36 (0, 1)
0, 36 (0, 12)
alpha1 bal
0, 29 (0, 12)
0, 28 (0, 08)
0, 28 (0, 09)
alpha1 jobb
0, 28 (0, 11)
0, 27 (0, 1)
0, 26 (0, 11)
kontroll csoport
AN csoport
1. táblázat Az összevont mutatók táblázata az egészségesek és a betegek között a theta és az alpha1 sávban mindkét oldalon és minden egyes helyzetben.
Kivételt képez külön a bal és a jobb oldalon az alpha1 sáv, ahol csak marginálisan szignifikáns értékeket találtunk a keserû ízhelyzetben bal oldalon (p<0,08) és a theta sávban az édes íz esetében jobb oldalon. Az egyes csoportokon belül a különbözõ ízhelyzetek között egyik oldalon sem volt megfigyelhetõ szignifikáns különbség.
b) Korrelációs együtthatók vizsgálata Az egészségesek esetében a theta és az alpha1 sáv között erõs pozitív korrelációt (p<0,01) találtunk
a különbözõ helyzetekben. Az azonos
oldalakon a theta és az alpha1 sáv az alaphelyzetben és a keserû íz hatására szintén erõsen (p<0,01) korrelált, de az édes ízhelyzetben csak marginálisan (p<0,05). Utóbbi esetben viszont az egészséges csoporton belül a korreláció mindig negatív volt, tehát a két sáv aktivitása ellentétesen változott. Ellentétben az egészségesekkel AN betegeken a theta és alpha1 sáv értékei között korreláció egyik helyzetben sem volt megállapítható.
44
5.1.2
Dimenzionális komplexitás
Mindkét csoportban szignifikáns Elektród (F (5,65)=16,26; p <0,01) fõhatás volt megfigyelhetõ, mely alapján alacsonyabb dimenzió értékek jelentkeztek az FP1, FP2 elektródpárokon a többi elektródpárhoz képest ízhelyzettõl és oldaltól függetlenül.
6.8
6.6
6.4
PD2
6.2
6.0
5.8
5.6 kontroll csoport 5.4 T3,T4
T5,T6
C3,C4
P3,P4
FP1,FP2
F3,F4
AN csoport
5. ábra. Szignifikáns Csoport x Elektród (F (5,65)=2,63; p <0,031) interakció
Mindkét csoportban szignifikáns Elektród (F (5,65=16,26; p <0,01) fõhatás, valamint szignifikáns Csoport x Elektród (F (5,65)=2,63; p <0,031) interakció mutatkozott. Az AN betegek csoportjában az egészségesekhez képest alacsonyabb PD2 értékek jelentkeztek a T3, T4, C3, C4, FP1, FP2 és F3, F4 elektródpárokon (5. ábra). További Newman-Keuls post hoc analízis alapján szignifikáns különbség a csoportok között nem volt megfigyelhetõ egyik elektródpáron sem. A többi elektródon mért értékekhez képest mindkét csoportban szignifikánsan alacsonyabb PD2 értékek jelentkeztek az FP1, FP2 elektródpárokon mindkét oldalon és minden ízhelyzetben.
45
Marginálisan szignifikáns Csoport x Helyzet x Elektród (F (10,130)=1,75; p <0, 0754) interakciót találtunk. A Newman-Keuls post-hoc analízis alapján a csoportok között a különbözõ ízhelyzetekben nem találtunk szignifikáns különbséget (6. ábra).
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
A
K
É
7.0
6.8
6.6
PD2
6.4
6.2
6.0
5.8
5.6
kontroll csoport AN csoport
5.4 T3,T4
T5,T6
C3,C4
P3,P4
FP1,FP2
F3,F4
6. ábra. Marginálisan szignifikáns Csoport x Helyzet x Elektród (F (10,130)=1,75; p <0,0754) interakció. A: alap helyzet, K: keserû, É: édes
Az ízhelyzetek hatására jelentkezõ szignifikáns különbség csak a csoportokon belül volt megfigyelhetõ. Az AN betegek csoportjában az édes ízhelyzetben a kontroll állapothoz viszonyítva szignifikánsan alacsonyabb PD2 értékeket mértünk az FP1, FP2 (p <0,037) elektródpárokon. Ezzel szemben az egészséges csoportban alacsonyabb dimenzionális komplexitást találtunk az inger nélküli helyzethez képest a temporális
Mindegyik csoporton belül t-próbával összehasonlítottuk a különbözõ ízhelyzetekben a PD2 átlag értékeit mind a 12 elektródra vonatkozóan. Mindkét csoportban az alap állapothoz képest a keserû íz (kontroll: p <0,018; AN: p <0,02)
46
hatására magasabb PD2 értékeket találtunk, míg az édes íz (kontroll: p <0,007; AN: p
5.1.3
Omega komplexitás
A globális komplexitás nem különbözött szignifikánsan a beteg és az egészséges csoport között a kontroll és az ízhelyzetekben. Mindössze egy enyhe tendencia figyelhetõ meg az AN betegek csoportjában az Omega értékei magasabbnak mutatkoztak, mint az egészségeseknél, de ez a különbség nem volt szignifikáns. A két csoport között szignifikáns különbség nem jelentkezett a regionális Omega komplexitást illetõen. A bal és a jobb oldali regionális Omega komplexitások között szignifikáns (F=10,79, p <0,0059) különbség volt megfigyelhetõ (a jobb oldali kisebb). Ezen kívül szignifikáns Oldal x Helyzet (F=3,22, p <0,05) interakció jelentkezett, a jobb oldalon a regionális Omega komplexitás értéke az édes íz hatására kismértékben, míg a keserû íz hatására nagymértékben csökkent a kontroll helyzethez képest. Mivel szignifikáns különbséget tapasztaltunk a két oldal között, külön regionális Omega komplexitás elemzést végeztünk (kétváltozós Anova analízis) a jobb és a bal oldalra vonatkozóan, ahol a független faktorként a csoportot (AN beteg és egészséges) tekintettük és az összetartozó minták száma összesen egy volt (helyzet kontroll, keserû és édes). A bal oldali regionális Omega komplexitást tekintve szignifikáns különbség a két csoport között nem jelentkezett egyik ízhelyzetben sem. A jobb oldali regionális Omega komplexitás az AN beteg csoportban magasabb volt az egészséges csoporthoz képest, de a különbség nem volt szignifikáns (F (1,13)=2,74, p <0,12), csak tendenciaszerû. További post-hoc elemzés alapján szignifikáns eltéréseket a csoportok között nem találtunk a különbözõ ízhelyzetekben egyik oldalon sem. Az egészséges csoportban szignifikáns (t=2,34, p <0,04) eltérés jelentkezett a keserû és az édes íz között baloldalon, az Omega komplexitás értéke magasabb volt a keserû íz hatására. Ezen kívül a bal és a jobb oldali regionális komplexitás között különbség van (kontroll: t=3,92, p <0,004; keserû: t=2,43, p <0,04; édes: t=2,86, p <0,02), a bal oldali komplexitás mindig magasabb. A jobb oldali regionális Omega
47
komplexitás vizsgálat esetében szignifikáns különbség nem jelentkezett az ízhelyzetek között. Az AN betegek csoportjában szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ egyik oldalon sem a különbözõ ízhelyzetek között (7. ábra).
5.2 Kellemes és kellemetlen szaganyagok EEG-hatásainak vizsgálata AN betegek és egészséges csoportok esetében 5.2.1
Frekvenciaanalízis
Külön többváltozós Anova analízist végeztünk minden egyes frekvencia sávra. A theta sávban szignifikáns Oldal fõhatás (F (1,21)=6,78; p <0,0165) és Elektród fõhatás (F (5,15)=56,20; p <0,0001) volt megfigyelhetõ. Ezenkivül a theta sávban Oldal×Helyzet interakciót (F (3,63)=3,44; p <0,022) találtunk (8. ábra).
48
0.330
0.325
0.320
relatiív teljesítmény
0.315
0.310
0.305
0.300
0.295 bal oldal 0.290 alap
narancs
vanília
oldószer
jobb oldal
8. ábra. Oldal×Helyzet interakció (F (3,63)=3,44; p <0,022) a theta savban.
Mindkét csoport esetében elmondható, hogy a szaghatásoktól függetlenül bal oldalon magasabb volt a theta sáv teljesítménye, mint jobb oldalon. A Post-hoc analízis alapján egyedül a vanília váltott ki szignifikánsan magasabb teljesítményt a theta sávban bal oldalon (p<0,001). Az alpha1 sávban szignifikáns Elektród (F (5,105)=44,82; p <0,01 és Oldal (F (1,21)=5,45; p <0,029) fõhatás volt látható.
49
0.345
0.340
relatiív teljesítmény
0.335
0.330
0.325
0.320
0.315 bal
jobb
9. ábra. Az alpha1 savban Oldal (F (1,21)=5,45; p <0,029) fõhatás
Az alpha1 sáv százalékos teljesítménye a szaganyagoktól függetlenül mindkét csoportban magasabb volt a T5, T6 és a P3, P4 elektródpárokon. Ellentétben a theta sávval, az alpha 1 sávban csoporttól és helyzettõl függetlenül a bal oldal teljesítménye alacsonyabb volt, mint jobb oldalon (9. ábra). Az alpha2 sávban Elektród fõhatást (F (5,105)=8,05; p <0,01) észleltünk; a parietális területen a teljesítmény megnövekedett, a frontális területen pedig lecsökkent
50
0.100 0.098 0.096
relatív teljesítmény
0.094 0.092 0.090 0.088 0.086 0.084 0.082 kontroll csoport 0.080 bal
jobb
AN csoport
10. ábra. Csoport × Oldal (F (1,21)=6,67; p<0,174) interakció az alpha2 sávban.
Fentiek mellett Csoport × Oldal (F (1,21)=6,67; p<0,174) interakció volt megfigyelhetõ (10. ábra). További post-hoc analízis alapján a csoportok között szignifikáns különbséget nem találtunk. Az egészséges csoporton belül a bal oldalon szignifikánsan magasabb volt az alpha2 teljesítménye, mint jobb oldalon (p<0,005). A beta 1 sávban Elektród (F (5,105)=33,12; p <0,01) és Helyzet (F (3,63)=3,80; p <0,0143) fõhatás volt megfigyelhetõ. Magas beta1 teljesítmény jelentkezett mindkét csoport esetében a T3, T4 elektródpárokon a többi elektródhoz képest. A Helyzet fõhatás alapján a kontroll állapothoz képest magasabb beta1 teljesítmény figyelhetõ meg mindegyik szaganyag hatására. Ezenkivül Oldal×Helyzet (F (3,63)=4,75; p <0,0047) és Csoport×Oldal×Helyzet (F (3,63)=3,10; p <0,0327) (11.
Az Oldal×Helyzet (F (3,63)=4,75; p<0,0047) interakció alapján, bal oldalon az oldószer és jobb oldalon a vanília váltott ki magasabb beta 1 teljesítményt mindkét csoportban.
51
bal
jobb
bal
jobb
bal
jobb
bal
jobb
0.23
0.22
relatív teljesítmény
0.21
0.20
0.19
0.18
0.17
kontroll csoport AN csoport
0.16 alap
narancs
vanilia
11. ábra. A beta1 savban Csoport× Oldal
oldószer
×Helyzet (F (3,63)=3,10; p<0,0327)
További Newman-Keuls post-hoc analízis alapján a két csoport között szignifikáns különbséget nem észleltünk. Az egészséges csoportban egyik oldalon sem találtunk szignifikáns eltéréseket a különbözõ szaganyagok hatására. Az AN betegek csoportjában
egyedül a vanília illat hatására jelentkezett szignifikáns (p<0,046)
oldalkülönbség, mely a beta 1 sávban jobb oldalon magasabb teljesítményt váltott ki, mint bal oldalon. Newman-Keuls post-hoc analízis alapján, bal oldalon a narancs (p<0,012) és az oldószer (polimetilakrilat) (p<0,01) hatására a beta 1 sávban szignifikánsan magasabb teljesítmény jelentkezett a kontroll állapothoz képest. Ezzel szemben jobb oldalon csak a vanília illat hatására volt látható szignifikáns eltérés a többi szaganyaghoz képest; a vanília magasabb teljesítményt váltott ki a narancs (p<0,02), a kontroll (p<0,01) és az oldószerhez (p<0,028) képest. A beta 2 sávban Elektród (F (5,105)=23,86; p<0,001) és Helyzet (F (3,63)=3,66; p<0,017) fõhatás jelentkezett.
52
elektródpárhoz képest. A kontrollállapothoz képest magasabb beta1 teljesítmény figyelhetõ meg mindegyik szaganyag hatására. Az oldószer magasabb beta2 teljesítményt váltott ki, mint a narancs vagy a vanília. Ezenkivül Csoport× Oldal ×Helyzet (F (3,63)=2,90; p <0,041) interakció jelentkezett a beta2 sávban (12. ábra).
bal
jobb
bal
jobb
bal
jobb
bal
jobb
0.11
0.10
relatív teljesítmény
0.09
0.08
0.07
0.06
kontroll csoport AN csoport
0.05 alap
narancs
vanilia
oldószer
12. ábra Csoport× Oldal ×Helyzet (F (3,63)=2,90; p <0,041) interakció a beta2 sávban.
A Newman-Keuls post-hoc analízis alapján az egészséges és a beteg csoport között szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ egyik szaghelyzetben sem. Az egészségesek csoportjában a szaganyagok hatására szignifikáns eltérés egyik oldalon belül sem volt látható. A betegek csoportjában bal oldalon a narancs (p<0,013) és az oldószer (p<0,01) magasabb beta2 teljesítményt váltott ki, mint az inger nélküli alaphelyzet, ezzel szemben jobb oldalon szignifikáns változás nem volt megfigyelhetõ. A Newman-Keuls post-hoc analízis eredménye alapján egyik csoportban sem jelentkezett a két oldal között különbség.
53
5.2.2
Dimenzionális komplexitás A PD2 analízis alapján az egészséges és a beteg csoport között és egyes
csoporton belül egyaránt szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ egyik szaghelyzetben sem.
5.2.3
Omega komplexitás A globális komplexitás nem különbözött szignifikánsan a beteg és az egészséges
csoport között a kontroll és a szaghelyzetekben. Külön regionális Omega komplexitás elemzést végeztünk (kétváltozós Anova analízis) a jobb és a bal oldalra vonatkozóan, ahol a független faktorként a csoportot (AN beteg és egészséges) tekintettük és az összetartozó minták száma összesen egy volt (helyzet: kontroll, narancs, vanília, oldószer). A két csoport között szignifikáns különbség nem találtunk a bal és a jobb oldali regionális Omega komplexitást illetõen. Mind a globális (F(3,36)=5,3524, p< 0,0038) és a bal (F(3,36)=5,9589, p< 0,0021) és jobb (F(3,36)=3,8040, p< 0,0182) regionális Omega vizsgálat esetében szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ a szaghelyzetek és a kontroll állapot között csoporttól (AN beteg és egészséges) függetlenül. További post-hoc elemzés alapján szignifikáns eltéréseket a csoportok között nem találtunk a különbözõ szaghelyzetekben egyik oldalon sem. Az egészséges csoportban szignifikáns eltérést találtunk a narancs (t=-2,8984, p <0,0230) és a vanília (t=-3,1140, p <0,0170) hatására, a globális Omega komplexitás értéke magasabb volt a kontroll helyzethez képest. Ezenkivül az egészséges személyeknél mind a bal és a jobb oldali regionális Omega vizsgálatban szignifikáns különbségeket mértünk a szaghelyzetek és a kontroll állapot között, a szaganyagok hatására mindig magasabb Omega értékek voltak megfigyelhetõek. A bal oldali regionális komplexitás esetében magasabb értékeket találtunk a narancs (t=-2,966, p <0,0209) és a vanília (t=-2,7805, p <0,0273) és az oldószer (t=-2,4677, p <0,0430) hatására, mint az inger nélküli alaphelyzetben. A jobb oldali regionális Omega komplexitás vizsgálat esetében szignifikáns különbség csak a vanília és a kontroll állapot között volt megfigyelhetõ, a vanília (t=-2,5052, p <0,0407) hatására a jobb oldali regionális Omega értékek magasabbak voltak.
54
13. ábra. Szignifikáns különbség a szaghelyzetekben az alap állapothoz képest az egészséges csoportban, ez a különbség az AN csoportban megszûnik. SZAG1: narancs, SZAG2: vanilia, SZAG3: oldószer.
55
5.3 Az ételek vizuális EEG-hatásainak vizsgálata
5.3.1
Frekvenciaanalízis
A Manova eredményei alapján Sáv fõhatás (F (4,68)=40,67; p <0,001) jelentkezett. Mindkét csoport esetében a theta sáv teljesítménye magasabb volt a többi
Ezután külön Manova analízist végeztünk minden egyes frekvencia sávra. A theta sávban Oldal (F (1,17)=6,09; p <0,024), Helyzet (F (2,34)=12,44; p <0,001 és Elektród (F (4,68)=36,98; p <0,001) fõhatást tapasztaltunk. A theta teljesítménye mindkét csoportban magasabb volt bal oldalon, mint jobb oldalon. A többi elektródpárokhoz képest a temporális (T3, T4) területen a legalacsonyabb és a frontális (F3, F4) területen, pedig a legmagasabb a theta teljesítménye mind az egészséges és mind pedig az AN csoportban egyaránt minden egyes helyzetben. A Helyzet (F (2,34)=12,44; p <0,001) fõhatás alapján az inger nélküli kontroll helyzethez képest a természetfilm és az ételkészítéssel foglalkozó film megtekintése alatt magasabb theta teljesítményt találtunk mindkét csoportban. Ezenkivül szignifikáns Csoport×Oldal (F (1,17)=6,47; p <0,02) interakció volt megfigyelhetõ (14. ábra)
56
0.39
0.38
relatív teljesítmény
0.37
0.36 0.35
0.34 kontroll csoport
0.33
AN csoport
0.32 bal
jobb
14. ábra. Szignifikáns Csoport×Oldal (F (1,17)=6,47; p <0,02) interakció volt megfigyelhetõ a theta sávban.
A Newman-Keuls post-hoc analízis eredménye alapján az egészséges csoportban nem jelentkezett a két oldal között szignifikáns különbség, ezzel ellentétben az AN betegek csoportjában szignifikánsan (p<0,003) magasabb theta teljesítmény látható
a
bal
oldalon
a
jobb
oldalhoz
képest.
Marginálisan
szignifikáns
Csoport×Helyzet×Elektród (F (8,14)=1,79; p <0,08) volt kimutatható (15. ábra).
57
K
F1
F2
K
F1
F2
K
F1
F2
K
F1
F2
K
F1
F2
0.6
relatív teljesítmény
0.5
0.4
0.3
0.2
kontroll csoport AN csoport
0.1 T3-T4
T5-T6
C3-C4
P3-P4
F3-F4
15. ábra. Csoport×Helyzet×Elektród (F (8,14)=1,79; p <0,08) interakció a theta sávban. K: alap, F1: film1 (semleges vizuális inger), F2: film2 (provokatív vizuális inger). További Newman-Keuls post-hoc analízis alapján az egészséges és a beteg csoport között szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ egyik filmhelyzetben sem. Az egészséges és az AN csoporton belül mindkét filmhelyzet egyaránt szignifikánsan
magasabb
theta
teljesítményt
eredményezett
az
inger
nélküli
kontrollhelyzethez képest a T5, T6, C3, C4, és P3, P4 elektródpárokon. A betegek esetében ezen kívül a jelenség megjelent a T3, T4 elektródpáron is, de csak a természetfilm hatására. Az F3, F4 elektródpáron az egészségesek esetében mindkét filmhelyzet kapcsán, míg az AN csoportban csak az ételkészítéssel kapcsolatos film esetében jelentkezett szignifikánsan magasabb theta teljesítményhatás a kontroll
Az alpha1 sávban Helyzet (F (2,34)=29,19; p <0,001) (16. ábra) és Elektród (F (4,68)=32,66; p <0,001) fõhatás jelentkezett mindkét csoportban.
58
0.40
0.35
relatív teljesítmény
0.30
0.25
0.20
0.15
0.10 alap
film1
film2
16. ábra. Helyzet (F (2,34)=29,19; p <0,001) fõhatás az alpha1 sávban.
Mindkét csoportban az
alpha1 sáv teljesítménye magasabb volt a kontroll
állapotban a filmhelyzetekhez képest.. Ezenkivül Helyzet× Elektród (F (8,136)=6,75; p <0,001) interakció volt megfigyelhetõ. A kontroll állapotban magasabb alpha1 sáv teljesítmény látható a T5, T6 és P3, P4 elektródpárokon a többi elektródpárokhoz képest, a filmhelyzetekben ezen kívül közel azonos teljesítményváltozás figyelhetõ meg kivéve a frontális területet, ahol alacsonyabb az alpha1 értéke. Az alpha2 sávban Elektród (F (4,68)=17,05; p <0,001) fõhatás látható. A többi elektródpárhoz képest a frontális területen az alpha2 teljesítménye csökken (17. ábra).
59
0.13
0.12
relatív teljesítmény
0.11
0.10
0.09
0.08
0.07
0.06
0.05 T3-T4
T5-T6
C3-C4
P3-P4
F3-F4
17. ábra. Elektród (F (4,68)=17,05; p <0,001) fõhatás az alpha2 sávban.
A beta1 sávban Helyzet (F (2,34)=11,84; p <0,001) és Elektród (F (4,68)=28,99; p <0,001) fõhatást észleltünk. A filmhelyzetekben magasabb beta1 sáv teljesítményt találtunk, mint a kontroll állapotban, mely a T3, T4 területen volt a legnagyobb. Ezenkivül Oldal×Helyzet (F (2,34)=5,7; p <0,007), Oldal× Elektród (F (4,68)=2,74; p <0,035) és Helyzet× Elektród (F (8,136)=6,25; p <0,001) interakció volt megfigyelhetõ. További Newman-Keuls analízisek alapján az inger nélküli kontroll helyzetben oldalkülönbség nem mutatkozott. A filmhelyzetek mindkét oldalon szignifikánsan magasabb (p <0,01) teljesítményváltozást idéztek elõ a kontroll helyzethez képest Az ételkészítéssel kapcsolatos film marginálisan szignifikáns (p <0,06), a természetfilm pedig szignifikánsan (0,01) és magasabb teljesítményt idézett elõ jobb oldalon mindkét csoportban egyaránt (18. ábra).
60
0.30
0.28
relatív teljesítmény
0.26
0.24
0.22
0.20
0.18 bal 0.16 alap
film1
film2
jobb
18. ábra. Oldal×Helyzet (F (2,34)=5,7; p <0,007) interakció a beta1 sávban.
Az Oldal× Elektród (F (4,68)=2,74; p<0,035) interakció alapján, a frontális területen szignifikáns (p<0,001) oldalkülönbséget találtunk, jobb oldalon magasabb volt a beta1 teljesítménye, mint bal oldalon. A Helyzet× Elektród (F (8,136)=6,25; p <0,001) interakció alapján elmondható, hogy nincs szignifikáns hatás egyik területen sem a két filmhelyzet között. Ellenben a filmhelyzetek a kontrollhelyzethez képest szignifikánsan (p <0. 001) magasabb beta1 teljesítmény értékeket váltottak ki a temporális (T3, T4, T5, T6) és a parietális területeken (P3, P4, kivéve az ételkészítéses filmet, ahol marginálisan
A beta2 sávban Helyzet (F (2,34)=10,81; p <0,001) (19. ábra) és Elektród (F (4,68)=28,99; p<0,0019) fõhatás jelent meg.
61
0.11
relatív teljesítmény
0.10
0.09
0.08
0.07
0.06 alap
film1
film2
19. ábra. Helyzet (F (2,34)=10,81; p <0,001) fõhatás a beta2 sávban.
A filmhelyzetekben magasabb volt a beta2 sáv teljesítménye, mint a kontroll helyzetben, hasonlóan a beta1 sávhoz, alacsonyabb a kontroll állapotban a filmhelyzetekhez képest. Mindkét csoportban magasabb beta2 teljesítmény jelentkezett a T3, T4 elektródpáron a többi elektródpárhoz képest. Ezenkivül Oldal× Elektród (F (4, 68)=2,51; p <0,05) és Helyzet× Elektród (F (8,136)=4,08; p <0,001) interakció volt megfigyelhetõ. További Newman-Keuls analízisek alapján oldalkülönbség nem mutatkozott egyik elektródpáron sem. Mindegyik helyzetben a T3, T4 elektródpáron mért beta2 teljesítmény szignifikánsan (p <0,001) magasabb volt a többi területhez képest. A Helyzet×Elektród (F (8,136)=4,08; p <0,001) interakció alapján elmondható, hogy mindkét csoport esetében mindegyik elektródpár esetében a két filmhelyzet között szignifikáns különbség nincsen. A kontroll helyzet szignifikánsan (p <0,001) eltér, alacsonyabb beta2 teljesítmény értékeket ad a filmhelyzetekhez képest kivéve a frontális
62
5.3.2
Dimenzionális komplexitás A PD2 analízis alapján az egészséges és a beteg csoport között és egyes
csoporton belül egyaránt szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ egyik vizuális ingerhelyzetben sem. 5.3.3
Omega komplexitás
A globális, bal és jobb regionális Omega komplexitások nem különböztek szignifikánsan a beteg és az egészséges csoport között a kontroll és a filmhelyzetekben. Külön regionális Omega komplexitás elemzést végeztünk (kétváltozós Anova analízis) a jobb és a bal oldalra vonatkozóan, ahol a független faktorként a csoportot (AN beteg és egészséges) tekintettük és az összetartozó minták száma összesen egy volt (helyzet: kontroll, természetfilm és provokatív vizuális inger). Mind a
globális
(F(2,24)=6,31 p<0,0063) és a bal (F(2,24)=4,41, p< 0,0234) és jobb (F(2,24)=6,20, p< 0,0067) regionális Omega vizsgálat esetében szignifikáns különbség jelentkezett a filmhelyzetek és a kontroll állapot között csoporttól (AN beteg és egészséges)
További post-hoc elemzés alapján szignifikáns eltéréseket a csoportok között nem találtunk a különbözõ filmhelyzetekben egyik oldalon sem. Az egészséges csoportban szignifikánsan magasabb globális (t=-4,4210, p <0,0031), bal (t=-2,5094, p <0,0404) és jobb (t=-3,7709, p <0,0070) regionális Omega értékek jelentkeztek a természetfilm hatására a kontroll helyzethez képest. Ezenkivül az egészséges személyeknél a filmhelyzetek között szignifikáns különbség nem volt megfigyelhetõ. Az AN betegek csoportjában szignifikánsan magasabb globális (t=3,5453, p <0,0165), bal (t=3,7559, p <0,0132) és a jobb (t=3,2195, p <0,0235) oldali regionális Omega értékek jelentkeztek a természetfilm hatására a provokatív vizuális ingerhez
63
64
6 Megbeszélés 6.1 ízhelyzetben 6.1.1
Frekvenciaanalízis
Megfigyeléseink alapján az alkalmazott ingerek az egészséges és a beteg csoportban egyaránt a theta és alpha1 tartományban okoztak szignifikáns változásokat. Az AN-s betegek csoportját az ízingerektõl függetlenül magasabb theta és alacsonyabb alpha1 teljesítmény jellemzi (232). Nem ismeretes megfigyelésünknek megfelelõ irodalmi adat, mely az AN-s betegeken általunk tapasztalt, az alkalmazott ízanyagtól független theta sávra vonatkozó túlsúlyára utalna. Grunwald vizsgálatai szerint az AN-s betegek csoportjában a theta sáv állapotfüggõ csökkenése figyelhetõ meg a jobb parietális területnek megfelelõen (233). Bronzino (234) szerint az általa észlelt a lassú potenciálok amplitúdó növekedése patkányokon a hiányos táplálkozás jele lehet, függetlenül, hogy a betegek a vizsgálat alatt normál testsúllyal rendelkeztek. Nobili (119) pozitív korrelációt írt le az AN betegeknél a testtömeg index és a lassú hullám aktivitás között. Az alpha2 sávban az édes íz hatására megnövekedett (nem szignifikáns) teljesítmény alapján nem zárható ki, hogy esetleg más az AN-s betegek édes ízre vonatkozó érzékenysége. Az ízingerek feldolgozásában fontos területek, mint az insula elülsõ része és a frontális operculum közötti határ, meglehetõsen rejtett helyzetûek (235). A másodlagos ízérzõ területek (a caudolaterális orbitofrontális kéreg) közelebb található a frontopoláris és frontális elektródokhoz (108). Annak ellenére, hogy a frontopoláris területrõl elvezetett aktivitás általában szemmozgások által okozott mûtermékekkel telített, a két mûtermékszûrés miatt valószínûtlen annak a lehetõsége, hogy az általunk tapasztalt változásokat szemmozgások befolyásolták. A fentiek alapján valószínûsíthetõ, hogy a frontopoláris területeken tapasztalt alpha1 növekedés az egészségeseknél és ennek csökkenése a betegek esetében az orbitofrontális kéreg (OFC) mûködésváltozásaira utalnak mindkét csoportban és ízhelyzetre vonatkozólag és ezek az
65
adatok összefüggésbe hozhatóak Zald eredményeivel, melyek szerint az OFC fontos szerepet tölt be az ízlelés folyamatában (109, 121). A theta sávban jelentkezõ ízspecifikus változások jobb oldalon, (csökkent teljesítmény a keserû íz hatására az FP2 elektródon az egészséges csoportban és az édes íz hatására csökkent teljesítmény az F4 elektródon a betegeknél) a jobb oldali orbitofrontális kéreg mûködésváltozásaira utalhatnak. PET tanulmányok igazolták, hogy mind a kellemes és a kellemetlen ízek aktiválják a jobb hátsó és a bal középsõ és elülsõ orbitofrontális kéreg (OFC) területeit (109).
6.1.2
Dimenzionális komplexitás (PD2 analízis)
Az AN betegek csoportjában a PD2 értékek a tizenkét elektródpárból összesen nyolc
elektródpáron
(elülsõ
temporális,
centrális,
frontális
és
frontopoláris)
alacsonyabbnak bizonyultak, mint az egészséges csoport esetében. Alacsony PD2 értékékeket találtak más patológiás helyzetekben is, mint például az epilepsia (217, 218) vagy ischaemiás idegrendszeri károsodás (216). Valószínûsíthetõ, hogy a hosszú ideig tartó hiányos táplálkozás összefüggésbe hozható az EEG alacsony dimenzionális komplexitásával (236), mivel a jelen vizsgálatban résztvevõ valamennyi beteg anamnézisében jelen volt egy kórosnak tulajdonítható, lesoványodással járó periódus. Crisp (237) és Robinson (238) szerint az elektrofiziológiai módszerek alkalmasak az alultápláltság hatására létrejött kóros változások detektálására. A fent említett frekvenciaanalízis eredményei alapján is különbözött a magasabb theta teljesítményt illetõen az AN beteg csoport az egészséges személyektõl. Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy a spektrális és a dimenzionális EEG értékek matematikailag nem felel meg egymásnak, mindenesetre ettõl eltekintve a magas lassú hullámú aktivitás és az alacsony dimenzionális értékek utalhatnak diffúz, funkcionális abnormalitásra. SPECT vizsgálatok szintén patológiás változásokat, bilaterális hypoperfúziót találtak a frontális, parietális és frontotemporális
A PD2 poszt-hoc (Newman-Keuls) eredményei arra utalnak, hogy mindkét csoportra egyaránt jellemzõ, hogy a keserû íz hatására a PD2 értékek megnövekedtek, ezzel szemben az édes íz hatására a dimenzionális értékek csökkentek az inger nélküli
66
alaphelyzethez képest. Valószínûsíthetõ, hogy a kellemes (édes) és kellemetlen (keserû) ingerhatással van az arousal szintre egyaránt az AN betegek és az egészséges személyek esetében. A csökkent PD2 értékek az édes íz hatására a relaxáció és az alacsony arousal jele lehet, míg a magas dimenzionális értékek a keserû íz esetében a magas arousal és a kellemetlen ingerre létrejövõ averzív reakció részeként megjelenõ készenléti, éber állapotra utalhat. Attól függetlenül, hogy a jelen vizsgálat nem foglalkozik az emocionális hatással, említésre méltó, hogy mind a kellemes és a kellemetlen ízinger érzelmi vonzattal bír. Ezenkivül a dimenzionális komplexitás alkalmas módszernek bizonyult a negatív és a pozitív érzelmi hatás vizsgálatára. Magas dimenzió értékeket talált egyaránt a pozitív és negatív emóciókat kiváltó filmek hatására a frontális
Az édes íz hatására kiváltott csökkenés a betegek esetében az FP1-FP2 elektródpárokon az orbitofrontális kéreg mûködésváltozásaira utalhatnak (109). További PET vizsgálatok is bizonyították, hogy a kellemesnek tekinthetõ csokoládé aktivitásfokozódást okoz a laterális orbitofrontális területen (121). A mûtermékszûrés ellenére sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a frontopoláris területen létrejött változásokat a szemmozgások is befolyásolhatják.
6.1.3
Omega komplexitás
A legfeltûnõbb változás a két csoport között, hogy az egészséges kontroll csoportban magasabb Omega komplexitás értékek jelentkeztek bal oldalon ízhelyzettõl függetlenül. Értékes adatként szolgálhat az AN betegeknél hasonló laterális különbség az AN beteg csoportban nem jelentkezett. Bradley (239) elektrofiziológiai eredményei bizonyították, hogy a P3 kiváltott potenciál esetében bal és jobb asszimetria csak az egészséges személyeknél jelentkezik. Ezenkivül több szerzõ EEG vizsgálataiból ismeretes a hiányos táplálkozás okozta (237, 238, 240) patológiás eltérések regisztrálása. Az AN betegek esetében a fentiekben említett laterális különbség megszûnik, amely önmagában még nem utalhat valamilyen patológiás hiányállapotra, inkább arra utaló jel lehet, hogy egyszerûen az AN betegek ízpercepciója különbözött az egészséges személyekétõl. Hasonlóan a dimenzionális komplexitás eredményeihez az Omega komplexitás esetében is magasabb értékek jelentkeztek a keserû íz hatására, mint az édes íz esetében.
67
természeténél fogva emelkedett arousal szinthez vezethet. Ezenkivül ismeretes, hogy az édes íz nagy amplitúdó kiterjedésû DC potenciálokat eredményez, mely a relaxáció jele lehet (241).
6.2 A kellemes és kellemetlen szaganyagok hatásának vizsgálata
6.2.1
Frekvenciaanalízis
Megfigyeléseink alapján elmondható, hogy az alkalmazott szaganyagok az egészséges és a beteg csoportban a beta1 és a beta2 sávban okoztak szignifikáns változásokat. Az egészséges csoport esetében nem találtunk oldalkülönbséget a különbözõ szaghatásokra. Az AN betegek esetében viszont mind a beta1 és beta2 sávban szignifikánsan magas teljesítmény jelentkezett a narancs és az oldószer hatására bal oldalon, ezenkívül a beta 2 sávban a vanília illat jobb oldalon szintén magasabb teljesítményt váltott ki a többi szaganyaghoz és az inger nélküli kontroll állapothoz képest. Ezen eredményeink csak részben felelnek meg Henkin és Levy (123) MRI vizsgálatainak, melyek szerint a kellemesnek mondható szaginger bal oldalon vált ki aktivitást, míg a kellemetlen szaganyag jobb oldalon. A kellemetlen oldószer hatására fellépõ magas beta2 teljesítmény megerõsíti Harada eredményeit, amely alapján npropyl mercaptan alkalmazása beta2 frekvenciasávok teljesítménynövekedéséhez vezet a frontális és a temporális területeken (146, 147). A két csoport között egyik sávban sem jelentkezett szignifikáns változás. Henkin és Levy (123) fMRI, Kline (124) és Sanders (145) szerint a kellemes illat elsõsorban a bal félteke mûködését befolyásolja. Kérdés, hogy a vanília hatására a mindkét csoport esetében bal oldalon a theta sávban megnövekedõ teljesítmény elõbbi megfigyeléssel összefüggésbe hozható-e. Esetünkben ez a változás mindkét csoportban egyaránt jelentkezett, de nem volt megfigyelhetõ az ugyancsak kellemesnek mondható narancs illat hatására. Ezenkívül elmondható, hogy a theta sávban a kellemetlen szaganyag nem váltott ki szignifikáns oldalkülönbséget egyik csoportban sem. Ez ellentmond azon irodalmi adatoknak (123, 124, 146, 147), melyek szerint a kellemetlen
68
eredményeink csak részben támasztják alá Yasumatsu (242) EEG vizsgálatait, mely alapján a kellemes inger (anyatej) illata az újszülötteknél theta sáv csökkenését idézi elõ oldaltól függetlenül a centrális és frontális területeken, mivel esetünkben csak a jobb oldalon jelentkezett csökkent teljesítmény a theta sávban a narancs és a vanília hatására. Hasonló eredményekre jutott Martin (243), aki szerint egészséges felnõttek esetében a csokoládé és a menta illat theta sáv csökkenést okozott a mandulával, kömény illattal és az inger nélküli állapottal összehasonlítva. Ellentétben Masago (244) eredményeivel, melyek szerint a szaghatás fõleg az alpha1 sávban jelentkezik és a kellemes illat (levendulaolaj) hatására az alpha1 sáv teljesítményének csökkenése volt megfigyelhetõ, míg a kellemetlen illat (szantálfa) nem vált ki szignifikáns változásokat, megfigyeléseink alapján a szaghatások nem okoztak ilyen jellegû változásokat egyik csoportban sem.
6.2.2
Omega komplexitás
Feltûnõ különbség a két csoport között, hogy az egészséges kontroll csoportban magasabb (globálisan a narancs és vanília által kiváltott, bal oldalon a narancs, vanília és polymethylacrilatum által elõidézett, jobb oldalon a vanília által kiváltott) Omega komplexitás értékek jelentkeztek az alkalmazott szagingerek hatására. Ehhez hasonló szignifikáns változásokat az AN csoportban nem találtunk. Az emelkedett Omega érték csökkent szinkronizációra utal, tehát feltehetõ, hogy az egészséges személyeken tapasztalt fenti változás a szagingerek által okozott aktiváció elektrofiziológiai megfelelõje, ami nem tapasztalható az AN betegeken. Ennek alapján úgy tûnik, az Omega komplexitással mért, szagingerekre adott válasz alapján az AN betegek és az egészséges személyek elkülöníthetõk egymástól. Sem a kellemes, sem, a kellemetlen szaganyag nem váltott ki szignifikáns oldalkülönbséget egyik csoportban sem. Ez ellentmond azon irodalmi adatoknak (123, 124, 146, 147), melyek szerint a kellemesnek mondható szaginger a bal félteke mûködését befolyásolja.
69
6.3 Az ételek vizuális EEG-hatásainak vizsgálata 6.3.1
Frekvenciaanalízis
Az egészséges és az AN beteg csoport között szignifikáns különbséget csak a theta sávban tapasztaltunk. Az AN csoportban oldalkülönbség volt megfigyelhetõ, a filmhatásoktól függetlenül szignifikánsan magasabb theta teljesítmény volt mérhetõ bal oldalon a jobb oldalhoz képest. Ez az oldalkülönbség az egészséges csoport esetében eltûnik. Az egészséges csoportban a frontális területen a filmhelyzetek esetében magasabb theta teljesítményt tapasztaltunk az alaphelyzethez képest. Érdekes módon ez a szignifikáns eltérés az AN betegek esetében csak az ételkészítéssel kapcsolatos filmhelyzetben jelentkezett, ahol magasabb a theta teljesítménye a kontroll állapothoz viszonyítva. Valószínûleg ez az eredmény összefüggésbe hozható Aftanas (219) nonlineáris EEG eredményeivel, mely szerint a pozitív élményt nyújtó filmek a frontális területek mûködésváltozásait eredményezik.
6.3.2
Omega komplexitás A globális, bal és jobb regionális Omega vizsgálatok eredményei alapján az AN
betegek eltérõen (alacsonyabb Omega értékeket találtunk a provokatív vizuális inger hatására a természetfilmhez képest) reagáltak a semlegesnek mondható természetfilmre és a provokatív vizuális ingerre, míg az egészséges csoportban ilyen jellegû változást nem tapasztaltunk a két filmhelyzet között. Az alacsony Omega értéknek megfelelõ magas szinkronizáció az ételek látványa által kiváltott élmény intenzív átélésére utal, mely ezek szerint nem jellemzi a kontroll személyeket.
70
7 Következtetések •
Valamennyi vizsgálatunkban résztvevõ AN beteg anamnézisében szerepelt egy hosszabb ideig fennálló koplalási fázis. Valószínûsíthetõ, hogy a hosszantartó
éhezés
hatására
kialakuló
idegrendszeri
károsodás
következményeként tapasztaltuk az ízektõl független alacsony dimenzionális komplexitás értékeket és a magas theta teljesítményt. •
A theta sávban jelentkezõ ízspecifikus változások jobb oldalon (csökkent teljesítmény a keserû íz hatására az FP2 elektródon az egészséges csoportban, valamint csökkent teljesítmény az édes íz hatására az F4 elektródon a betegeknél) és az alacsony PD2 értékek ugyancsak az FP1, FP2 elektródokon az orbitofrontális kéreg mûködésváltozásaira utalhatnak.
•
Hasonlóan a dimenzionális komplexitás eredményeihez az Omega komplexitás esetében is magasabb értékek jelentkeztek a keserû íz hatására, mint az édes íz esetében. Valószínûsíthetõ, hogy a magas Omega és PD2 értékek összefüggésbe hozhatók az emelkedett arousal szinttel, mivel a keserû íz averzív természeténél fogva az arousal szint növekedését okozhatja.
•
Az Omega értékeket tekintve az egészséges csoportban minden helyzetben oldalkülönbség volt megfigyelhetõ (magas Omega érték bal oldalon); AN-s betegeknél ez a különbség nem volt megfigyelhetõ. Az édes íz hatására egészséges személyeken (bal oldalon) bekövetkezõ szignifikáns Omega csökkenés az AN betegeken nem volt megfigyelhetõ, ami az AN betegek édes ízre adott reakciójának csökkent mértékére utal.
•
Az alkalmazott szaganyagok az egészséges és a beteg csoportban a beta1 és a beta2 sávban szignifikáns emelkedést okoztak, feltehetõleg aktiváló hatásuk
következtében.
Csak
az
AN
betegek
esetében
találtunk
oldalkülönbséget a különbözõ szaghatásokra (a beta1 és beta2 sávban szignifikánsan magas teljesítmény jelentkezett a narancs és az oldószer hatására bal oldalon, ezenkívül a beta 2 sávban a vanília illat hatására jobb
71
•
Az egészséges kontroll csoportban magasabb globális (narancs és vanília), bal oldali (narancs, vanília és polymethylacrilatum) és jobb oldali (vanília)
szagingerek hatására. Ehhez hasonló szignifikáns eltérést az AN csoportban •
Az alpha1, beta1 és beta2 frekvencia sávokban tapasztalt változások alapján elmondható (alacsony alpha1 és magas beta1 és beta2 teljesítmény a filmhelyzetekben az alap állapothoz képest), hogy az inger nélküli alaphelyzet valószínûleg egy kellemes, relaxált állapotot idézett elõ, ezzel szemben a filmek aktivációt eredményeztek.
•
A „provokatív” (ételkészítéssel kapcsolatos) vizuális ingerek hatására az AN csoportban alacsonyabb globális, jobb és bal regionális Omega értékeket mértünk, mint a semlegesnek tekinthetõ természetfilm hatása alatt. Az alacsony Omega értéknek megfelelõ magas szinkronizáció az ételek látványa által kiváltott élmény átélésére utal, mely ezek szerint nem jellemzi a
•
Megfigyeléseink nem igazolják Henkin és Levy (123) MRI vizsgálatokkal nyert adatait, melyek szerint a kellemes inger bal oldali, kellemetlen inger pedig jobb oldali, aktivációt eredményez, mivel a fenti ingerek vonatkozásában féltekei különbséget nem tapasztaltunk.
•
Noha az EEG-vizsgálatok módszertani okoknál fogva nem adhatnak olyan közvetlen értékû adatokat az ízingerekkel kiváltott aktivációs folyamatok lokalizációját tekintve, mint a modern számítógépes képalkotó eljárások (PET, fMRI), ennek ellenére megfigyeléseink alapján elképzelhetõ, hogy az AN patomechanizmusában lényeges szerepet játszik a centrális, ízekre vonatkozó szenzoros feldolgozási folyamatok változása.
•
Megfigyeléseink alapján nem következtethetünk arra, hogy a lineáris, ill. nem-lineáris módszerek által nyújtott adatok egymáshoz viszonyítva érzékenyebbek
lennének
a
betegeknek
az
egészségesektõl
való
elkülönítésében. Más szavakkal, a két megközelítés és elemzési eszköztár
72
egymás mellett, egymást kiegészítve használható ill. használandó az elektrofiziológiai mutatók elemzésében, ami nagy valószínûséggel nem csak az
értekezésben
vizsgált
problémakör
anyagát
tekintve
követendõ
feldolgozási stratégia, hanem érvényes általában a lineáris és nem-lineáris jelanalízis viszonyára vonatkozóan. • megváltozik-e a kellemes és kellemetlen íz- és szagingerek centrális feldolgozása.
Természetesen
terápiás
értékû
megállapítások
vagy
következtetések feltétlenül javára válnának az értekezésnek, azonban a mechanizmus szintû kérdésfeltevés, csakúgy, mint bármely klinikai vonatkozású probléma esetén, itt sem kerülhetõ meg, mint elsõ elemzési fázis. • szempontból nélkülözhetetlennek tartom az egyidejû belgyógyászati és pszichiátriai kezelést, valamint a gyógyszeres és a pszichoterápia együttes alkalmazását. Az AN hosszantartó, mind a beteget, mind pedig környezetét érintõ krónikus, növekvõ gyakoriságú betegség, a gondozás és megfelelõ kezelés kérdései ezért is nagyon fontosak.
73
8 Köszönetnyilvánítás Szeretnék hálás köszönetet mondani konzulens tanáromnak, Dr. Molnár Márknak, aki irányadó és értékes tanácsaival döntõen hozzájárult Ph.D kutatómunkám elvégzéséhez, folyamatosan bíztatott és bízott bennem. A kutatás iránti elhivatottsága és szeretete mindvégig lenyûgözött. Köszönöm Neki, hogy megtisztelt bizalmával, tanítványává fogadott és mindig kiállt mellettem. Hasonlóképpen nagy hálával tarozom Dr. Kopp Mária professzor asszonynak, aki kezdetektõl
fogva
munkámat
megkülönböztetett
figyelemmel
kísérte,
akinek
kiemelkedõ szakmai és baráti támogatásából én is részesülhettem és állandó bíztatása munkám során mindvégig elkísért. Szeretnék köszönetet mondani témavezetõmnek Dr. Molnár Péternek, aki elindított a kutatás göröngyös útjain és akinek segítségére mindig számíthattam. Nagyon sokat köszönhetek Dr. Túry Ferencnek, akihez mindig fordulhattam segítségért, bátorításért és a nehéz napokban is kitartásra bíztatott. Külön köszönettel tartozom Dr. Kondákor Istvánnak, Dr. Gáti Ágnesnek és Dr. Weisz Júliának, akik fáradtságot nem kímélve, kutatómunkámat mindvégig töretlenül
Hálás köszönet illeti Dr. Jacob Steinert és Dr. Hajnal Andrást, akikhez bölcs tanácsokért mindig fordulhattam, és széleskörû tudásukkal támogatták kutatásomat. Köszönöm Sípos Mihálynak a statisztikai elemzésekben nyújtott segítségét Köszönöm a Magatartástudományi Intézet és az MTA nonlineáris EEG laboratórium munkatársainak a sok segítséget és bíztatást, melyben részesülhettem Külön köszönöm a technikai segítséget Tallósy Zoltánnak, Kaldenecker Erzsébetnek, Raduch Csillának és Cserges Enikõnek. Köszönettel tartozom Dr. Micha Leshemnek, Dr. Gal Richter-Levinek és Dr. Katharina Braunnak, hogy biztosították számomra a megfelelõ körülményeket, hogy laboratóriumaikban is folytathattam Ph.D. munkám írását. Végül, de nem utolsósorban óriási köszönet szüleimnek, akik mindig szeretettel, megértéssel vettek körül, és õszintén mellettem álltak.
74
9 Összefoglalás Cél. Az anorexia nervosa zavar patomechanizmusa komplex; kialakulásában feltehetõleg szerepet játszik az íz- és szagingerek patológiás észlelése. Vizsgálatunk során kellemes és kellemetlen íz- és szagingereknek az EEG-re gyakorolt hatását elemeztük egészséges kontrollszemélyeken, valamint anorexiás betegeken, hogy adatokat nyerjünk a fenti ingereknek az esetleg megváltozott központi idegrendszeri feldolgozó mechanizmusaira vonatkozólag. Kontroll EEG felvételét követõen kellemes, valamint kellemetlen ízlelése történt 2-2 percig. Közvetlenül az ízexpozíciók után 2 perces szakaszokban ismét EEG felvétel készült. A szaganyagok expozíciója alatt ugyancsak 2 percig EEG felvétel történt. A 10-20-as rendszer szerint rögzített, Neuroscan rendszerrel elvezetett EEG-n frekvencia teljesítménysûrûség-analízist, Omega- és dimenzionális komplexitás (PD2) elemzést végeztünk. Eredmények. Az alkalmazott íz- és szagingerek mind az egészséges és mind az AN beteg csoportban, fõleg a theta és alpha1 tartományban okoztak szignifikáns változásokat. Az AN betegek csoportjában magasabb theta és alacsonyabb alpha1 teljesítmény mutatkozott; ennek ellentéte volt megfigyelhetõ az egészségeseknél. Az AN csoportban ízhelyzettõl függetlenül alacsonyabb PD2 értékeket találtunk, mint az egészségeseknél. Az egészséges csoportban minden egyes helyzetben oldalkülönbség volt megfigyelhetõ (magas Omega érték bal oldalon), melyet nem tapasztaltunk az AN-s betegeken. Következtetés. Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a vizsgált lineáris és nemlineáris elektrofiziológiai mutatók szerint az AN betegeknél fellépõ fent említett különbségek az egészséges csoporthoz képest (magas theta teljesítmény és alacsony PD2 értékek) valószínûleg egy hosszú ideje fennálló agyi díszfunkció eredménye lehet. Az édes íz hatására egészséges személyeken (bal oldalon) bekövetkezõ szignifikáns Omega csökkenés az AN betegeken nem volt megfigyelhetõ, ami az AN betegek édes ízre adott reakciójának csökkent mértékére utal. Mindkét csoportban a szaganyagok és a filmek a beta1 és a beta2 sávban szignifikáns emelkedést okoztak, feltehetõleg aktiváló hatásuk következtében.
75
10 EEG-effects of gustatory and olfactory stimuli in anorexia nervosa (Summary) Introduction. The pathomechanism of anorexia nervosa is complex. An important factor in the development of anorexia nervosa may be the pathological perception of gustatory stimuli. Aims. The effect of pleasant and unpleasant gustatory and olfactory stimuli, and neutral and
provocative
visual
stimuli
were
investigated
in
this
study
on
the
electroencephalogram (EEG) to obtain data corresponding to the possibly altered central processing mechanisms of these stimuli. Methods. The pleasant and unpleasant gustatory and olfactory stimuli were exposed for two minutes after the control condition when no stimuli were presented. A neutral video film and one concerned with preparation of cake was shown, each for two minutes. Power spectrum analysis was performed on the EEG recorded according to the 10-20 system by Neuroscan. The EEG was recorded for 2 minutes during the smell exposure and visual stimuli, and right after the taste exposure. Results. It was found that the applied gustatory and olfactory stimuli changed the spectral characteristics of the EEG in the control and in the AN group as well and mostly in the theta and alpha1 frequency band. In the group of anorexic patients differences were found between the two frequency band: the power of the alpha1 range was lower and the power of the theta range was higher, but these were not dependent on the kind of stimuli applied. In AN patients lower dimensional complexity was observed than that seen in controls, independent of taste conditions. Higher Omega complexity was seen in control subjects in the left side irrespective of taste effects. No such hemispheric difference was observed in AN. Conclusion. The deviations from normal control state in AN patients as revealed by linear and nonlinear EEG analysis, may correspond to long lasting effects of brain dysfunction. The lack of a significant Omega complexity change in response to exposure of sweet taste in the left side in AN patients may correspond to a decreased sensitivity to such stimuli in these subjects. Both in the control and in the AN group the odorant and visual stimuli increased the beta1 and beta2 bands, probably corresponding to increased level of vigilance.
76
11 Felhasznált irodalom 1. Túry F. Szabó P. Wildmann M. (1993): Anorexia nervosa. Irodalmi áttekintés. Történet, diagnosztikus kritériumok, epidemiológia, tünettan. Psychiatria Hungarica, 8: 301-313. 2. Túry F.- Szabó, P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina, 15-39. 3. Dévald P. (1993): Öndestruktívitás az evészavarokban. Budapest. A Pszichoanalitikus Gyermek- és Serdülõterápiás Intézet kiadványa. 4. Kafka, F. (1973): Az éhezõmûvész. Fordította Tandori Dezsõ. In: Kafka, F. Elbeszélések. Budapest: Európa Könyvkiadó, 236-245. 5. Fichter, M. M. (1988): Franz Kafkas Magersucht. Fortschr. Neurol. Psychiat.56: 231-238. 6. Vetró Á. - Engels R. (1984.): Az anorexia nervosa pathogenesise, diagnosztikus kritériumai és terápiás lehetõségei, különös tekintettel a magatartás terápiára, Ideggyógyászati Szemle, 37: 221-228. 7. Lucas A. R. (1986): Anorexia nervosa: Historical background and biopsychosocial determinants. Seminars in Adolescent Medicine, 2: 1-9. 8. Gull, W. W. (1868): The adress in medicine. In: Kaufman, M. R.- Heiman, M. Evolution of Psychosomatic Concepts. New York. International Universities Press. 9. Lasegue, E. C.(1873): On hysterical anorexia. In: Kaufman, M. R.-Heiman, M. Evolution of Psychosomatic Concepts. New York. International Universities Press. 10. Freud S. (1899): Extracts from the Fliess papers. Standard Edition, I. 11. Freud, S.(1908): On the sexual theories of children. Standard, 9: 207-226. 12. Freud, S. (1918): From the history of an infantile neurosis. Standard Edition, 17: 3-122. 13. Janet P. (1907): The Major symptoms of hysteria. New York: McMillan. 14. Simmonds M. (1914):Über Hypophysisschwund mit todlichem Ausgang. Deutsche mediyinische Wochenschrift, 40:322-330.
77
15. Grimshaw,
L.
(1959):
Anorexia
nervosa;
A
contribution
to
its
p[sychogenesis. Brit. J. of Med. Psych., 32:44-49. 16. Moulton, R. (1942): A psychosomatic study of anorexia nervosa including the use of vaginal smears. Psychosom. Med., 4:62-74. 17. Rowland, C. V., (1970): Anorexia nervosa : A survey of the literature and review of 30 cases. Int. Psych. Clin., 7:37-137. 18. Waller J. V., Kaufman M., R., Deutsch F., (1940): Anorexia nervosa: a psychosomatic entity. Psychosom. Med., 2:3-16. 19. Falstein E., I., Feinstein S., C., Judas I. (1956): Anorexia nervosa in the male child. Am. J. Orthopsych., 26:751-772. 20. Deutsch, H.(1930): Hysterical conversion symptoms: Paralysis, speech defects, gluttony. In: Neuroses and Character Types. New York: Int. Univ.press, 43-63. 21. Bruch H. (1966): Anorexia nervosa and its differential diagnosis. J. Nerv. Ment. Dis., 141:555-566. 22. Bruch H. (1962): Perceptual and conceptual disturbances in anorexia nervosa. Psychosom. Med., 24:187-194. 23. Bruch, H. (1979): Anorexia nervosa. In Nutrition and the Brain, J. J. Wurtman and R.J. Wurtman (Eds.). New York: Raven Press. 24. Bruch, H. (1973): Eating disorders: Obesity, Anorexia Nervosa and the Person Within. Basic Books,New York, 251. 25. Bruch, H. (1979): The Golden Cage: The Enigma of Anorexia Nervosa. New York: Vintage. 26. Atkinson R.L.-Atkinson R.C.-Smith E.-Bem D. (1995): Pszichológia. Osiris
27. Comer, R. J. (2000): A lélek betegségei. Osiris, 371-378. 28. Russel, G. F. M. (1979): Bulimia nervosa: An ominous variant of anorexia nervosa. Psychological Medicine, 9, 429-448. 29. Vandereycken W, Hoek H. W. (1991): Are eating disorder culture-bound syndromes? In:. The psychobiology and treatment of anorexia and bulimia nervosa (szerk. Halmi K. A..) Washington, D. C., American Psychiatric Press.
78
30. Vandereycken W, Van Deth R, Túry F. A karcsúság császári kultúrája Erzsébet királyné (1837-1898) anorexiás élete. Psychiatria Hungarica 1994, 9;241-248. 31. Turner B, S. The body and society: explorations in social theory. Oxford, Basil Blackwell, 1984 32. Szmukler G. I., Patton G. (1995): Sociocultural models of eating disorders. In:Handbook of eating disorders (szerk. Szmukler G., Dare C., Treasure J.). New York, Wiley, 177-192. 33. DiNicola V. F. (1990): Anorexia multiforme: self-starvation in historical and cultural context. Transcultural Psychiatric Research Review, 27:165-196. 34. Brownell, K. D., Napolitano, M. A. (1995):Distorting reality for children: Body size proportions of Barbie and Ken dolls. Inter. J. Eat. Disorders., 18(3), 295-298. 35. Németh
A.
(1996):
Az
evészavarok
farmakoterápiája.
Pszichiatria
Hungarica, 11:337-344. 36. Mant M. J., Faragher B. S. (1972): The hematology of anorexia nervosa. Br. J. Hematol., 23;737-749. 37. Mayer L. E. S., Walsh B. T. (1998) : Pharmacotherapy of eating disorders. In: Neurobiology in the treatment of eating disorders (szerk. Hoek H. W., Treasure J. L., Katzman M. A.). New York, Wiley,383-405. 38. Garner, D. M. - Garfinkel, P. E. (1982): Anorexia Nervosa: A Multidisciplinary Perspective, New York: Brunner/Mazel. 39. Riskó Á. (1993): Az étkezési zavarok (anorexia, bulimia, obesitas) meghatározása, klinikai tünetei, pszichodinamikai jellegzetességei, kezelési lehetõségei. In: Riskó Á. (szerk.): Étkezési zavarok: anorexia, bulimia, obesitas. Budapest: MPT, 6-57. 40. Logue, E. W.(1991): The Psychology of Eating and Drinking: An Introduction (2nd ed.). New York: Freeman. 41. Striegel-Moore, Silberstein L. R.and Rodin, J. (1986): Toward and Understanding of Risk Factors in Bulimia. American Psychologist 41. 42. Csabai M.-Erõs F. (2000): Testhatárok és Énhatárok. Az identitás változó
79
43. Tóth Erika (2003): Anorexia nervosa:szociobiológiai kitekintés. In: Új távlatok a klinikai pszichológiában (szerk. Kállai János , Kézdi Balázs) Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 201-218. 44. Garner D. M., Garfinkel P. E. (1980): Socio-cultural factors in the development of anorexia nervosa. Psychol. Med. 10:647-656. 45. Garner D. M., Garfinkel P. E., Schwartz D., Thompson M.(1980): Cultural expectations of thinnes in women. Psychol.Res. 47:484-491. 46. Beumont P. J. V., Russell J. D., Touyz S. W. (1995) : Psychological concerns in the maintenance of dieting disorders. In: Handbook of eating disorders (szerk. Szmukler G., Dare C., TreasureJ.): New York, Wiley, 221241. 47. Swartz L.(1985): Anorexia nervosa as a cultural–bound syndrome. Soc. Sci. Med., 20:725-730. 48. Wilfley D. E., Rodin J. (1995): Cultural influences on eating disorders. In: Eating disorders and obesity (szerk. Brownell K. D., Fairburn C. G.) New York, Guilford, 78-82. 49. Theander S. (1970): Anorexia nervosa. A psychiatric investigation of 94 female patients. Acta Psych. Scand. Suppl. 214. 50. Willi J., Giacometti G., Limacher B (1990): Update on the epidemiology ofanorexia nervosa in a defined region of Switzerland. Am. J. Psychiatry , 147: 1514-1517. 51. Hoek H. W, Bartelds A. I. M., (1985):Patterns of care of anorexia nervosa. J.Psychiatric Res.19:155-160. 52. Rastam M., Gillberg C., Garton M.(1989): Anorexia nervosa in a Swedish urban region. A population-based study. Brit. J. Psychiatry, 155:642-646. 53. Rathner G., Messner K. (1993): Detection of eating disorders in a small rural town: an epidemiological study. Psychol. Med. 23:175-184. 54. Lucas A. R., Beard C. M., O Fallon, Kurland L.T. (1991): 50 years trends in the incidence of anorexia in Rochster, Minn. : a population-based study. Am. J. Psychiatry 148:917-922. 55. Túry F.- Szabó P. - Szendrey G. (1990): Evészavarok prevalenciája egyetemista populációban. Ideggyógyászati Szemle, 43 : 409 - 418.
80
56. Túry F., Kollár M., Szabó P. (1991.): Táplálkozási attitûdök középiskolások között. Ideggyógyászati Szemle, 44:173-181. 57. Kállai János (2003): Új távlatok a klinikai pszichológiában (szerk. Kállai János , Kézdi Balázs) Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 58. Beck,A.R., Emery,G.(1999): A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív
59. Voland E., Voland R. (1988): Evolutionary Biology and Psychiátry: The case of Anorexia Nervosa. Ethology and Sociobiology 10: 223-240. 60. Surbey, M. K. (1987): Anorexia nervosa, amenorrhea and adaption. Ethology and Sociobiology 8. (Suppl.): 479-619. 61. Tóth E. (2001): Biológiai és kultúrális hatások az anorexia nervosa kialakulásában. Pszichológia, 4, 399-408. 62. Tóth E. (2002): Az anorexia nervosa az evolúciós pszichopatológia tükrében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2001/3-4, 59-63. 63. Wasser, S.K., Barash, D.P. (1983): Reproductive supression among female mammals: Implications tor biomedicine and sexual selection theory. Quarterly Review of Biology 58: 513-538. 64. Hamilton, W. D. (1964): The genetical theory of social behavior. Journal of Theoritical Biology, 7, 1-52. 65. Bereczkei, T. (1992): A génektõl a kultúráig. Cserépfalvi Könyvkiadó, 8-32. 66. Minuchin, S., Baker, L., Rosman, B.L., Liebman, R., Milinna, L., and Todd, T.C. (1975): A conceptual model of psychosomatic illness the children. Archives of General Psychiatry 32: 1031-1038. 67. Selvini-Palazzoli, M. S (1974): Self - starvation- From the Intrapsychic to the Transpersonal Approach to Anorexia Nervosa. London: Chaucer, 68. Selvini-Palazzoli, M. S. (1978): Self-starvation: From Individual to Family Therapy in the Treatment of Anorexia Nervosa. New York: Jason Aronson. 69. Trivers, R.L. (1974): Parent-offspring conflict. American Zoologist 14: 249264. 70. Trivers, R.L. (1985): Social Evolution. Memlo Park: Benjamin Coummings 71. Condit V. (1990): Anorexia nervosa: levels of causation Inc: Human Nature, Vol. 1. No. 4. pp. 391-413.
81
72. Leibowitz S. F., (1995): Central physiological determinants of eating behaviour and weight . In: Eating disorder and obesity (szerk. Brownell K. D., Fairburn C. G.), New york, Guilford Press. 73. Ericcson M., Poston W. S., Forreyt J. P. (1996): Common biological pathways in eating disorders and obesity. Addict. Beh., 21:733-743. 74. Fava M., Copeland P. M., Schweiger U., Herzog D. B. (1989): Neurochemical abnormalities of anorexia nervosa. Am. J. Psychiatry 146:969-971. 75. Leigh H. Reiser M.-Thier S. (1983): Psychiatry in the Practice of Medicine. Yale University School of medicina and Yale - New Haven Hospital: 461462 76. Leibowitz S. H. (1990):The role of serotonin in eating disorders. Drugs, 39:33-48. 77. Brewerton T. D. (1995): Towards a unified theory of serotonin disturbances in eating and related disorders. Psychoneuroimmunol. 20:561-590. 78. Kaye W.H. Neurotrnsmitters and anorexia nervosa. In: Eating disorder and obesity (szerk. Brownell K. D., Fairburn C. G.), New york, Guilford Press. 79. Beumont P. J. V.,(1998): The neurobiology of eating behaviour and weight control. In:Neurobiology in the treatment of eating disorders (szerk. Hoek H. W., Treasure J. L., Katzman M. A.). Chichester, Wiley, 237-253. 80. Morley J. E., Blundell J. E., (1988) :The neurobiological basis of eating disorders:some formulations. Biol. Psych. 23:53-78. 81. DeZwaan M., Mitchell J. E. (1992) : Opiate antagonists and eating behavior in humans : a review . J. Clin. Pharmac. 32:1060-1072. 82. Davis C. (1997): Eating disorders and hyperactivity: a psychobiological perspective. Can. J. Psychiatry, 42:168-175. 83. Garner D. M., Rosen L. W., Barry D.(1998): Eating disorders among athltes.Research and recommaendations. Child Adolescent Psychiatric Clinics of North America 7:839-857. 84. Davis C., Claridge G.(1998): The eating disorders as addiction: a psychobiological perspective. Addict. Behav. 23:463-475.
82
85. Marazzi M. A., Luby E., D. (1986): An auto-addiction model of chronic anorexia nervosa. Int. J. Eating Dis. 5:191-208. 86. Marazzi M. A., Mullings-Britton J., Stack L., Powers R., J., Lawhorn J., Graham V., Eccles T., Gunter S.(1990): Atypical endogenous opioid systems in mice in relation to an auto-addiction opioid model of anorexia nervosa. Life Sci. 5:191-208. 87. Brobeck J. R.,Tepperman J., Long C. N. H. (1943): Effects of experimental obesity upon carbohydrate metabolism. Yale J. Biol. Med. 15: 893-904. 88. Teitelbaum P. 1955): Sensory control of hypothalamic hypephagia. J. Comparative Physiol. Psychol. 48: 156-163. 89. Teitelbaum P., Epstein A., N. (1962) : The lateral hypothalamus syndrome: recovery of feeding and drinking after lateral hypothalamic lessions. Psychol Rev. 69: 74-90. 90. Pethõ B. (1989): Noosomaticus zavarok. In:: Részletes psychiatria II. Functionalis betegségek és zavarok. (szerk. Pethõ B) Budapest: MPT, 10841092. 91. Considine R. V. (1990): Leptin and obesity in human. Eating Weight Disord. 2: 61-66. 92. Zhang Y., Procena R., Maffei M., Barone M., Leopold L., Freidman J. M. (1994): Positional cloning of the mouse obese gene and its human homologue. Nature, 372: 425-432. 93. Ahima P. S., Prabakaran D., Mantzoros C., Qu D. Lowell b., Maratos-Flier E., Flier J. S. (1996) : Role of leptin in the neuroendocrine response to fasting. Nature, 382:250-252. 94. Herbrand J., Blum W. F., Barth N., Coners H., Englaro P., Juul A., Ziegler A., Warnke A., Rascher W., Remschmidt H. (1997): Leptin levels in patients with anorexia nervosa are reduced in the acute stage and elevated upon short-term weight restoration . Mol. Psychiatry, 2: 330-334. 95. Mantzoros C., Flier J. S., Lesem M. D., Brewerton T. D., Jimerson D. C. (1997): Cerebrospinal fluid leptin in anorexia nervos acorrelation with nutritonal status and potential role in resistance to weight gain. J. Clin. Endocrinol. Metab. 82:1845-1851.
83
96. Drenowski A., Halmi K.A., Pierce B., Gibbs J., Smith G.P. (1987): Taste and eating disorders.- Am.J.Clin.Nutr., 46, 442-450. 97. Simon Y. Bellisle F. Monneuse MO. Samuel-Lajeunesse B. Drewnowski A. (1993): Taste responsiveness in anorexia nervosa. British J. of Psychiatry, 162:244-6. 98. Jirik-Babb P., Katz J. L. (1988): Impairent of taste perception in anorexia nervosa and bulimia. Int. J. Eat. Dis. 7:353-360. 99. Yamaguchi H., Arita Y., Hara Y., Kimura T., Nawata H. (1992): Anorexia nervosa responding to zinc supplementation: a case report. Gastroenterologia Japonica, 27(4):554-8. 100.
Bakan R.
Birmingham CL.
Aeberhardt L.
Goldner E. M. (1993):
Dietary zinc intake of vegetarian and nonvegetarian patients with anorexia nervosa. Int. J. of Eat. Dis. 13(2):229-233. 101.
Roijen S. B., Worsaae U., Zlotnik G. (1991): Zinc in patients with
anorexia nervosa. Ugeskrift for Laeger. 153(10):721-723. 102.
Sunday S. R., Halmi K. A. (1990): Taste perceptions and hedonics in
eating disorders. Physiol. and Behav. 48(5):587-594. 103.
Di Costanzo V., Rodde G., Atlan-Gepner C. (1998): Food preferences in
anorectic girls at the beginning of therapy. Diabet. & Metabol. 24 (3): 26271. 104.
Rousseaux M., Muller P., Gahide I., Mottin Y., Romon M. (1996):
Disorders of smell, taste, and food intake in a patient with a dorsomedial thalamic infarct. Stroke.27(12):2328-30. 105.
Kobayakawa T., Ogawa H., Kaneda H., Ayabe-Kanamura S., Endo H.,
Saito S. (1999): Spatio-temporal analysis of cortical activity evoked by gustatory stimulation in humans. Chem. Senses. 24(2):201-9. 106.
Mizoguchi C., Kobayakawa T., Saito S., Ogawa H. (2002): Gustatory
evoked cortical activity in humans studied by simultaneous EEG and MEG recording. Chem Senses. 27(7):629-34. 107.
Yamamoto T. Taste responses of cortical neurons. Neurobiol. 1984;
23:273-315.
84
108.
Rolls E. T., Xaxley S., Sienkewicz Z. J. (1990): Gustatory responses of
single neurons in the orbitofrontal cortex of the macaque monkey. J. of Neurophysiol. 64:1055-1066. 109.
Zald D., Hagen M., Pardo J. (2002): Neural correlates of tasting
concentrated quinine and sugar solutions. J. of Neurophysiol. 87 (2):106875. 110.
Fox N. A., Davidson R. J. (1986): Taste-elicited changes in facial signs
of emotion and the asymmetry of brain electrical activity in human newborns. Neuropsychologia. 24:417-422. 111.
Yagyu T., Wackermann J., Kinoshita T. (1997): Chewing-gum flavor
affects
measures
of
global
complexity
of
multichannel
EEG.
Neuropsychobiology. 35:46-50. 112.
Yagyu T., Kondákor I., Kochi K. (1998): Smell and taste of chewing
gum affect frequency domain EEG source localizations. Int. J. Neurosci.; 93:205-216. 113.
Masumoto Y., Morinushi T., Kawasaki H., Takigawa M. (1998):
Spectral analysis of changes in electroencphalographic activity after the chewing of gum. Psychiatry Clin. Neurosci. 52 (6), 587-92. 114.
Morinushi T., Masumoto Y., Kawasaki H., Takigawa M. (2000): Effect
on eelectroelectro-encephalogram of chewing flavored gum. Psychiatry Clin. Neurosci. 54(6), 645-51. 115.
Miyamoto H., Sakuma K., Kumagai K., Ichikawa T, Koizumi J. (1992):
Auditory brain stem response (ABR) in anorexia nervosa. J. Psychiatry Neurol. 46:673-679. 116.
Torigoe K, Numata O, Sato T, Imai C, Takeuchi K, Yamazaki H és
mtsai. (1999): Contingent negative variation in children with anorexia nervosa. Pediatr. Int.; 41:285-91. 117.
Lacey J. H., Crisp A. H., Kalucy R. S., Hartmann M. K., Chien C. N.
(1975): Weight gain and the sleeping electroencephalogram: study of 10 pateients with anorexia nervosa. Br. Med. J. 4:556-558.
85
118.
Laure C, Zulley J, Krieg JC, Riemann D, Berger M. (1988): EEG sleep
and the cholinergic REM induction test in anorexic and bulimic patients. Psychiatry Res.; 26:171-81. 119.
Nobili L, Baglietto MG, De Carli F, Savoini M, Schiavi G, Zanotto E és
mtsai. (1999): A quantified analysis of sleep electroencephalodraphy in anorectic adolescents. Biol. Psychiatry; 45:771-775. 120.
Kuruoglu A. C., Kapucu O, Atasever T, Arikan Z, Isik E, Unlu M.
(1998): Technetium-99m-HMPAO brain SPECT in anorexia nervosa. J. Nucl. Med. 39:304-306. 121.
Small D, Zatorre R, Dagher A. (2001): Changes in brain activity related
to eating chocolate: from pleasure to aversion. Brain, 124:1720-1733. 122.
Gautier JF, Chen K, Uecker A. (1999): Regions of the human brain
affected during a liquid-meal taste perception in the fasting state: a positron emission tomography study. Am. J. Clin. Nutr. 70:806-810. 123.
Henkin R, Levy L. Lateralization of brain activation to imagination and
smell of odors using functional magnetic resonance imaging (fMRI): left hemispheric localization of pleasant and right hemispheric localization of unpleasant odors. J. Comp. Ass. Tomogr. 2001; 25:493-514. 124.
Kline, J. P., Blackhart, G. C., Woodward, K. M., Williams, S. R.,
Schwarty G. E. R. (2000): Anterior electroencephalographic asymmetry changes in elderly women in response to apleasant and unpleasant odor. Biol.Psychol. 52, 241-250. 125.
Zald, D.H., Pardo, J.V., 1997. Emotion, olfaction, and the human
amygdala:amygdala activation during aversive olfactory stimulation. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 96(8), 4119-4124. 126.
Zald, D. H., Pardo, J. V. (2000): Functional neuroimaging of the
olfactory system in humans. Int.J. Psychophysiol. 36,1165-1181. 127.
Brand G., 1999. Olfactory lateralization in humans: a review of the
literature. Neurophys.Clin. 29(6):495-506. 128.
Hummel T., Pauli E., Schuler P., Kettenmann B., Stefan H., Kobal G.,
(1995): Chemosensory event-related potentials in patients with temporal lobe epilepsy. Epilepsia. 36(1):79-85.
86
129.
Kopala L. C., Good K., Goldner E. M., Birmingham C. L. (1995):
Olfactory identification ability in anorexia nervosa. J. of Psychiatry and Neurosci. 20(4):283-6 130.
Levy L. M., Henkin R. I., Hutter A., Lin C. S., Schellinger D. (1998):
Mappimg brain activation to odors in patients with smell loss by functional MRI. J. Comp. Ass. Tomogr. 22, 96-103. 131.
Doty R. L. (1991): Olfactory dysfunction in neurodegenerative disorders.
In: Smell and Taste in Health and Disease.(szerk Gretchell, T. V) Raven, New York, 735-751. 132.
Morgan C. D., Nordin S., Murphy C. (1995): Odor identification as an
early marker for Alzheimers disease: impact of lexical functioning and detection sensitivity. J. Clin. Exp. Neuropsychol. 17:793-803. 133.
Fedoroff I. C., Stoner S. A., Andersen A. E., Doty R. L., Rolls B. J.
(1995): Olfactory dysfunction in anorexia and bulimia nervosa. Int. J. of Eat. Disord. 18(1):71-77. 134.
Engen T. (1991): Odor sensation and memory. Praeger, New York, 14.
135.
Engen T. (1988): The acquisition of odour hedonics. In: Pefumery, the
Psychology and Biology of Fragrance. (szerk. Van Toller S., Dodd G. H.), Chapman and Hall Ltd, London, 79- 90. 136.
King J. R., (1988): Anxiety reduction using fragrances. In: Pefumery, the
Psychology and Biology of Fragrance. (szerk. Van Toller S., Dodd G. H.), Chapman and Hall Ltd, London, 79- 90. 137.
Porter R. H., Schaal B. (1995): Olfaction and development of social
preferences in neonatal organisms. In: Hanbook and Olfaction and Gustation (szerk. Doty R. L.,) Marcel Dekker Inc, , New York, 299-321. 138.
Steiner J. E., (1979): Human facial expressions in response to taste and
smell stimulation. In: Advances in Child Development. (szerk. Lipsitt, L. P., Reese H. W.) Academic Press, New York, 257-295. 139.
Engen T. (1982): The perception of Odors. Academic Press, New York.
140.
Schaal B., Marlier B., Soussignan R. (2000): Human fetuses learn odours
from their pregnant mothers diet . Chem. Senses. 25(6):729-737.
87
141.
Jacob T. J. C., Fraser C., Wang L., Walker V., O`Connor S. (2003):
Psychophysical evaluation of responses to pleasant and mal-odour stimulation in human subjects; Adaption, dose response and gender differences. Int. J. of Psychophysiol. 48:67-80. 142.
Kettenman B., Hummel C., Stefan H., Kobal G.(1997): Multiple
olfactory activity in the human neocortex identified by magnetic source imaging.Chem. Senses. 22:493-502. 143.
Levy L. M., Henkin R.I., HutterA., Lin C. s., Schellinger D. (1997):
Function MRI of human olfaction. J. Comp. Assisted. Tomogr. 21(6):849856. 144.
Fullbright R. K., Skudlarski P., Lacadie C. M., Warrenburg S., Bowers
A. A., Gore J. C.., et.al.(1998): Functional MRI imaging of regional brain responses to pleasant and unpleasant odors. Am. J. Neuroradiol. 19(9):17211726. 11. 145.
Sanders C., Diego M., Fernandez M., Field T., Hernandez-Reif M., Roca
A. (2002): EEG asymmetry responses to lavender and rosemary aromas in adults and infants. Int J Neurosci. 112(11):1305-1320. 146.
Harada H., Rikimaru F., Mori T., Tanaka M., Shiraishi K., Kato T.
(2002): Electroencephalographic changes during intravenous olfactory stimulation in humans. Clin Electroencephalogr. Oct;33(4):189-192. 147.
Harada H., Eura Y., Shiraishi K., Kato T., Soda T. (1996): Coherence
analysis of EEG changes during olfactory stimulation. J Laryngol Otol. 110(7):652-656. 148.
Brauchli P., Ruegg P. B., Etzweiler F., Zeier H. (1995): Electrocortical
and autonomic alteration by administration of a pleasant and unpleasant odor. Chem. Senses 20:505-515. 149.
Pfurtscheller G. (1992): Event-related synchronization ERS and
electrophysiological correlate of areas at rest. Electroencephalogr. Clin. Neurophysiol. 83:62-69. 150.
Lorig T. S., Randol M. (1996): Evaluation of event-related synchronous
brain activity following chemosensory stimulation. Chem. Senses 21 636.
88
151.
Macrides F. Eichenbaum H. B., Forbes W. B. (1982): Temporal
relationship between sniffing and the limbic rhytm during odor discrimination reversal learning. J. Neurosci. 2 1705-1717. 152.
Lorig T. S. (2000): The application of electroencephalographic
techniques to the studz of human olfaction a review and tutorial. Int. J. of Psychophysiol. 46 91-104. 153.
Lorig T. S., Schwartz G. E.(1989): Factor analysis of the EEG indicates
inconsistencies in traditional EEG frequency bands. J. Psychophysiol. 3 369375. 154.
Pause B. M., Sojka B., Ferstl R.,(1997): Central processing of odor
concentration is a temporal phenomenon as revealed by chemosensoryeventrelated potentials CSERP. Chem. Senses 22 9-26. 155.
Kobal G., Hummel C. (1991): Olfactory evoked potentials in humans . In
Smell and Taste in Health and Disease. (szerk Gretchell, T. V) Raven, New York, 255-275 156.
Pause B. M., Sojka B., Krauel K., Ferstl R. (1996) The nature of the late
positive complex within the olfactory event-related potential (OERP). Psychophysiol. 33 376-384. 157.
Murphy C., Nordin S., de Wijk R. A., Cain W. S., Polich J.(1994):
Olfactory-evoked potentials: assessment of young and elderly, and comparison to psychophysical threshold. Chem. Senses, 19 47-56. 158.
Murphy C., Morgan C. D., Geisler M. W., Wetter S., Covington J. W.,
Madowitz M. D., Nordin S., Polich J. M. (2000): Olfactory event-related potentials and aging: normative data. Int. J. of Psychophysiol. 36 133-145. 159.
Evans W. J., Starr A.(1993): Stimulus and recording parameters of the
olfactory evoked potential in humans. Chem. Senses 18 551 552. 160.
Cometto-Muniz J. E., Cain W. S. (1991): Nasal pungency, odor, and eye
irritation thresholds for homologous acetates. Pharmacol. Biochem. Behav. 39:983-989. 161.
Kobal G., Hummel T. (1988): Olfactory and intranasal trigeminal event-
related potentials in anosmic patients. Laryngoscope 108:1033-1035.
89
162.
Barz S., Hummel T., Pauli E., Majer M., Lang C. J., Kobal G. (1997):
Chemosensory event-related potentials in response to trigeminal and olfactory stimulation in idiopathic Parkinson`s disease. Neurology, 49:14241431. 163.
Bauer L. O., Mott A. E. (1996): Differential effects of cocaine, alcohol,
and nicotine dependence on olfactory evoked potentials. Drug Alcohol Depend. 42:21-26. 164.
Tanabe T., Iino M., Takagi S. F. (1975): Discrimination of odors in
olfactory bulb, pyriform-amydaloid areas, and orbitofrontal cortex of the monkey. J. Neurophysiol. 38:1284-296. 165.
Takagi S. F. (1986): Studies on the olfactory nervous system of the Old
World monkey. Prog. Neurobiol. 27:195-250. 166.
Critchley H. D., Rolls E. T. (1996): Olfactory neuronal responses in the
primate orbitofrontal cortex: analysis in an olfactory discrimination task. J. Neurophysiol. 75:1659-1672. 167.
Zatorre R. J., Gotman M. J., Evans A. C., Meyer E. (1992): Functional
localization and lateralization of human olfactory cortex. Nature 360:339340. 168.
Small D. M., Jones-Gotman M., Zatorre R. J., Petrides M. Evans A. C.
(1997): Flavor processing: more than the sum of its parts. Neuroreport, 8:3913-3917. 169.
Royet J. P., Koenig O., Gregoire M. C. (1999): Functional anatomy of
perceptual and semantic processing for odors. J. Cogn. Neurosci. 11:94-109. 170.
Sobel N., Prabhakaran V., Desmond J. E. (1998): Sniffing and smelling -
separate subsystem in the human olfactory cortex. Nature, 392:282-286. 171.
Francis S., Rolls E. T., Bowtel R. (1999): The representation of pleasant
touch in relationship with taste and olfactory areas. Neuroreport, 10:453459. 172.
Dade L. A., Jones-Gotman M., Zattore R. J., Evans A. C. (1998): Human
brain function during odor encoding and recognition: a PET activation study. Ann. N.Y. Acad. Sci. 855:572-574.
90
173.
Jones-Gotman M., Zatorre R. J. (1988): Olfactory identification deficits
in patients with focal cerebral excision. Neuropsychologia 26: 387-400. 174.
Zatorre
R.
J.,
Jones-Gotman
M.
(1991):
Human
olfactory
discriminationafter unilateral frontal or temporal lobectomy. Brain, 114: 7184. 175.
Doty R., Applebaum S., Zusho H., Settle R. G. (1985): Sex differences
in odor identification ability: a cross-cultural analysis. Neuropsychologia, 23:667-682. 176.
Velle W. (1987): Sex differences in sensory functions. Perspect. Biol.
Med. 30:490-522. 177.
Evans W. J., Cui L., Starr A. (1995): Olfactory event-related potentials in
normal human subjects: effectsof age and gender. Electroenceph. Clin. Neorophysiol. 95:293-301. 178.
Morgan C., Covington J. W., Geisler M. W., Polich J., Murphy C.
(1997): Olfactory event-related potentials: older males demonstrate the greatest deficits. Electroenecphalogr. Clin. Neurophysiol.104:351-358. 179.
Yousem D. M., Maldijan J. A., Siddiqi F. (1999): Gender effects on
odor-stimulated functional magnetic resonance imaging. Brain Res. 818:480487. 180.
Geisler M. W., Murphy C. (2000): Event-related potentials to attended
and ignored olfactory and trigeminal stimuli. Int. J. Psychophysiol. 37:309315. 181.
Pause B. M., Sojka B., Krauel K., Fehm-Wolsdorf G., Ferstl R. (1996):
Olfactory information processing during the course of the menstrual cycle. Biol. Psychol. 44:31-54. 182.
Gandelman R. (1993): Gonadal hormones and sensory function.
Neurocsi. Biobehav. Rev. 7:1-17. 183.
Lindeman R. D., Baxter D. J., Yunice A. A., King R. W., Kraikit S.
(1977): Zinc metabolism in renal disease and renal control of zinc excretion. Prog. Clin. Biol. Res. 14:193-209.
91
184.
Henkin R. I., Patten B. M., Re P. K., Bronzert D. A. (1975): A syndrome
of acute zinc loss. Cerebellar dysfunction, mental changes, anorexia, and taste and smell dysfunction. Arch. Neurol. 32(11):745-51. 185.
Macht M., Roth S., Ellgring H. (2002): Chocolate eating in healthy men
during experimentally induced sadness and joy. Appetite. 39(2):147-58. 186.
Grunberg N. E., Straub R. O. (1992): The role of gender and taste class
in the effects of stress on eating. Health Psychol. 11(2):97-100. 187.
Burt D. M., Payne K. R., Perrett D. I. (2003): Perceptual judgements of
others' tasting experiences: are they enjoying their food? Percept. Mot. Skills. 96(2):445-54. 188.
Chitanodh H. (1966): Stereotaxic amygdolectomy in the treatment of
olfactory seizures and psychiatric disorders with olfactory hallucinations . Confin. Neurol. 27,181-196. 189.
Andy O. J. (1967): The amygdala and hippocampus in olfactory aura
Electroencephalogr. Clin. Neurophysiol. 23:292. 190.
Andy O. J., Jurko M. F., Hughes J. R. (1975): The amygdala in relation
to olfaction. Confin. Neurol. 37: 215-222. 191.
Irwin W., Davidson R. J., Lowe M. J., Mock B. J., Sorenson J. A., Turski
P. A. (1996);
Human amygdala activation detected with echo-planar
functional magnetic resonance imaging. Neuroreport. 7:1765-1769. 192.
Lane R. D., Reiman E., Bradley M. M., Lang P. J., Ahern G.L.,
Davidson R J. (1997): Neuroanatomical correlatews of pleasant and unpleasant emotion. Neuropsychologia 35, 1437-1444. 193.
Taylor S. F., Liberzon I., Fig L. M., Decker L., Minoshima S., Koeppe
R. A. (1998): The effect of emotional content on visual recognition memory: a PET activation study. Neuroimage. 8:188-197. 194.
Aftanas L. I., Lotova N.,V. Koshkarov V.I., Popov S.A., Makhnev V. P.
(1997): Nonlinear forecasting measurements of the human EEG during evoked emotions. Brain Topograph. 10(2):155-620. 195.
Cochin S. Barthelemy C. Lejeune B. Roux S. Martineau J. (1998):
Perception of motion and qEEG activity in human adults. Electroencephal. & Clin.Neurophysiol. 107(4):287-95.
92
196.
Tél T., Gruiz M. (2002): Kaotikus Dinamika. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest, 350. 197.
Nunez P. L. (1981): Electric Fields of the Brain. Oxford University
Press, New York. 198.
Adey R. W.(1972): Organization of brain tissue: is the brain a noisy
processor? J. Neurosc., 3:271-184. 199.
Molnár M. (1992): A káosz elmélet alapjai és a nem-lineáris dinamika
elveinek
200.
alkalmazása
Dumermuth G.,
az
idegrendszer
müködésének
vizsgálatában.
Molinari L. (1987):Spectral analysis of EEG
background activity. In: Gevins A. S., Remond A. (eds.), Methods of Analysis of Brain Electrical and Magnetic Signals, Handbook of Electroencephalograph. and Clin. Neurophysiol., Revised series, Vol., 1:85130. 201.
Molnár M. (2000): Nemlineáris módszerek az EEG elemzésében.
Ideggyógyászati Szemle, 53 (9-10):326-335. 202.
Freeman W. J. (1991): Nonlinear neural dynamics in olfaction as a
model for cognition, in: Basar, E. Chaos in Brain Function, Springer-Verlag, Berlin, 63-73. 203.
Freeman W. J. (1992): The physiolgy of perception, Scientific American,
264, 78-85. 204.
Bullock, T. H. (1990): An agenda for research on chaotic dynamics. In:
Basar E. (ed.), Chaos in Brain Function, Springer-Verlag, Berlin, 31-41. 205.
Gleick J. (1987): Chaos, Viking, Penguin Inc., New York.
206.
Skinner J. E.,Molnár M., Vybiral T., Mitra M. (1992): Application of
chaos theory to biology and medicine. Integrative Physiol. and Behav. Science, 27:39-53. 207.
Skinner J., Molnár M., Tomberg C. (1994): The point correlation
dimension:
performance
with
nonstationary
surrogate
data
and
noise.Integrative Physiol. and Behav. Science, 29:217-37. 208.
Graf K. E.,és Elbert T. (1990): Dimensional analysis of the waking EEG.
In: Basar E. (ed.), Chaos in Brain Function, Springer-Verlag, Berlin, 135-52.
93
209.
Molnár M. (1999): Az agy elektromos tevékenységének káosz elméleti
elemzése.MTA Pszichológiai Intézete, Scientia Humana Társulás, Budapest. 210.
Babloyantz A. (1990):Chaotic dynamics in brain activity. In: Basar E.
(ed.), Chaos in Brain Function, Springer-Verlag, Berlin,42-48. 211.
Röschke J, Basar E. (1990): Correlation dimensions in various parts of
cat and human brain in different states . In: Chaos in Brain Function, Springer-Verlag, Berlin, 92-109. 212.
Röschke J., Aldenhoff J.B. (1992): A nonlinear approach to brain
function : determenistic chaos and sleep EEG. Sleep, 15:95-101. 213.
Molnár M., Skinner J. E. (1991/92): Correlation dimension changes of
the EEG during the wakefullness-sleep cycle.Acta biochimica et Biophysica Hungarica, 26:121-125. 214.
Molnár M., Winkler I., Skinner J. E., Csépe V., Karmos Gy. (1996):A
káosz elmélet alkalmazása eseményfüggõ kiváltott pootenciálok "eltérési negativitási" és P3 komponesének vizsgálatában. Pszichológia, (16) 3:237253. 215.
Molnár M.(1999): A P3 kiváltott potenciálkomponensdimenzionális
komplexitása. Ideggy. Sze/Clin. Neurosci., 52:21-9. 216.
Molnár M., Gács Gy, Ujvári G., Skinner J. E., Karmos G.
(1997):.Dimensional complexity of the EEG in subcortical stroke-a case study. Int. J. of Psychophysiol., 2:193-9. 217.
Lehnertz K., Elger C. E. (1995): Spatio-temporal dynamics of the
primary epileptogenic area in temporal lobe epilepsy characterized by neuronal complexity loss. Electroencephal. and Clin. Neorophysiol., 95:10817. 218.
Lehnertz K,. Elger C. E. (1998): Can epileptic seizures be predicted?
Evidence from nonlinear time series analysis of brain electric activity. Physical. Review Letters, 1998, 80:5019-22. 219.
Aftanas L. I., Lotova N. V., Koshkarov V. I., Makhnev V. P.,
Mordvintsev Y. N., Popov S. A. (1998): Non-linear dynamic complexity of the human EEG during evoked emotions. Int. J. of Psychophysiol.. 28(1):6376.
94
220.
Dushanova, J., Popivanov, D. (2001): Nonlinear dynamics estimation of
EEG signals accompanying self-paced goal-directed movements. Nonlin. Dyn. Psychol. Life Sci. 5(4), 325-344. 221.
Wackermann, J. (1996): Beyond mappig: estimating complexity of
multichannel EEG recordings. Acta Neurobiol. Exp. 56, 197-208. 222.
Wackermann J., Lehmann, Dvorak, I., Michel C. M. (1993): Global
dimensional complexity of multi-channel EEG indicates a change of human brain
functional
change
after
a
single
dose
a
nootropic
drug.
Electroencephal. and Clin. Neurophysiol., 86:193-98. 223.
Wackermann, J. (1999): Towards a quantitative characterisation of
functional states of the brain: from the non-linear methodology to the global linear description. Int. J. Psychophysiol. 34(1), 65-80. 224.
Szelenberger, W., Wackermann J., Skalski M., Niemcewicz, S.,
Drojewski J. (1996): Analysis of complexity of EEG during sleep. Acta Neurobiol. Exp.56, 165-169. 225.
Kondákor I., Michel, C. M., Wackermann J., Koenig T., Tanaka H.,
Peuvot J., Lehmann D. (1999): Single-dose piracetam effects on global complexity measures of human spontaneous multichannel EEG. Int. J. Psychophysiol. 34(1), 81-87. 226.
Saito N., Kuginugi T., Yagyu T., Kinoshita T., Koenig T., Pascual-
Marqui R., Kochi K., Wackermann J., Lehmann D. (1998): Global, regional and local measures of complexity of multichannel EEG in acute, neurolepticnaive, first break schizophrenics. Biol. Psychiatry. 43, 794-802. 227.
Garner D. M., Garfinkel P.E. (1979): The Eating Attitudes Test: an index
of symptoms of anorexia nervosa. Psychol. Med. 9:273-279. 228.
Garner D. M., Olmstead M. P., Polivy J. (1983): Development and
validation of a multidimensional eating disorder inventory for anorexia nervosa and bulimia . Int. Eating Dis., 2:15-34. 229.
Fichter M. M., Keeser W. (1980): Das Anorexia-nervosa- Inventar zur
Selbstbeurteilung (ANIS). Arch. Psychiatr. Nervenkr. 228-67-89.
95
230.
Yager J., Landswerk J., Edelstein C. E. (1987): A 20-month follow-up
study of 628 woman with eating disorders I. Course and severity . Am. J. Psychiatry 144:1172-1177. 231.
Probst M., Vandereycken W., Van Coppenolle H., Vanderlinden J.
(1995): The Body Attitude Test for patients with an eatindg disorder: psychometric characteristic of a new questionnaire. Eating Dis., 3:1333-144. 232.
Tóth, E., Túry, F., Gáti, Á., Weisz, J., Kondákor, I., Molnár, M. Effects
of sweet and bitter gustatory stimuli in anorexia nervosa on EEG frequency spectra. Int. J. Psychophysiol. (submitted). 233.
Grunwald M., Ettrich C., Assmann B., Dahne A., Krause W., Beyer L.
(1999): Haptic perception and EEG changes in anorexia nervosa. Kinder Jugendpsychiatr. Psychother; 27:241-250. 234.
Bronzino J., D., Austin K., Siok C., J., Cordova C., Morgane P., J.
(1983): Spectral analysis of neocortical and hippocampal EEG in the protein malnourished rat. Electroencephal. and Clin. Neurophysiol. 55(6):699-709. 235.
Buck L. M. (2000):
Smell and Taste: The Chemical Senses. In:
Principles of Neural Science, Kandel E., R., Schwartz J., H., Jessel T. M. (eds)., Fourth Edition, McGraw-Hill. 236.
Tóth E., Weisz J., Gáti A., Túry F., Kondákor I., Molnár M. Nonlinear
and linear EEG complexity changes caused by gustatory stimuli in anorexia nervosa. Int. J. of Psychophysiol. (submitted) 237.
Robinson, S., Young, R. E., Golden, M. H. (1995): Electrophysiological
assessment of brain function in severe malnutrition. Acta Paediatr. 84(11), 1245-1251. 238.
Crisp A., H., Fenton G., W., Scotton L. (1968): A controlled study of
the EEG in anorexia nervosa. Brit. J. Psychiat. 114, 1149-1160. 239.
Bradley S. J., Taylor M. J., Rovet J. F., Goldberg E., Hood J., Wachsmuth
R., Azcue M., P., Pencharz P., B. (1997): Assessment of brain function in adolescent anorexia nervosa before and after weight gain. J. Clin. Exp. Neuropsychol. 19(1), 20-33. 240.
Hughes, J.R. 1996. A review of the usefulness of the standard EEG in
psychiatry. Clin. Electroenceph. 27(1), 35-39.
96
241.
Schmitt B., Marshall L., Nitshe M., Hallschmid M., Eulitz C., Born J.
(2000): Slow cortical DC-potential resposes to sweet and bitter tastes in humans. Physiol. Behav. 71(5), 581-587. 242.
Yasumatsu K., Uchida S., Sugano H., Suzuki T. (1994): The effect of
the odour of mother's milk and orange on the spectral power of EEG in infants. Sangyo Ika Daigaku Zasshi. 16(1):71-83. 243.
Martin G., N. (1998): Human electroencephalographic (EEG) response
to olfactory stimulation: two experiments using the aroma of food. Int. J. of Psychophysiol. 30 (3):287-302. 244.
Masago R.,
Matsuda T.,
Kikuchi Y.,
Miyazaki Y.,
Iwanaga K.,
Harada H., Katsuura T. (2000): Effects of inhalation of essential oils on EEG activity and sensory evaluation. J. of Physiol. Anthropol. & Appl. Hum. Sci. 19(1):35-42.
97
12 Saját közlemények jegyzéke Saját közlemények az értekezés témájában Magyar nyelvû publikációk Könyvfejezet 1. Tóth Erika (2003):Anorexia nervosa:szociobiológiai kitekintés. In:Kállai János, Kézdi Balázs: Új távlatok a klinikai pszichológiában. Új Mandátum
1. Tóth E. (2001): Biológiai és kultúrális hatások az anorexia nervosa kialakításában. Pszichológia, 2001/4, 399-408. 2. Tóth E. (2002): Az anorexia nervosa az evolúciós pszichopatológia tükrében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2001/3-4,59-63.
Idézhetõ elõadás kivonatok 1. Tóth E., Weiss J., Gáti A, Túry F., Kondákor I., Molnár M .(2003): Ízingerek EEG-hatásainak vizsgálata anorexia nervosában. Semmelweis Egyetem 4. számú Interdiszciplináris Doktori Iskolájának hetedik önálló tudományos ülése.
Idegen nyelvû publikációk Tanulmányok 1. Tóth E., Weiss J., Gáti A, Túry F., Kondákor I., Molnár M. Nonlinear and linear EEG complexity changes caused by gustatory stimuli in anorexia nervosa. International Journal of Psychophysiology, (accepted for publication). 2. Tóth E., Weiss J., Gáti A, Túry F., Kondákor I., Molnár M. Effects of sweet and bitter
gustatory stimuli in anorexia nervosa on EEG frequency spectra.
International Journal of Psychophysiology, (accepted for publication).
Idézhetõ elõadás kivonatok 1. Tóth E., Molnár, M. (2000): Effects of gustatory and olfactory stimuli as revealed by the scalp distribution of frequency spectra and that of the dimensional complexity of the EEG. Clinical Neurophysiology; Volume 111 Supplement 1, S19.
2. Molnár M., Kondákor I., Tóth E., Weisz J. (2001): Nonlinear and linear EEG complexity changes associated with slow potentials; A CNV study. 30th Annual Meeting Sociaty for Neuroscience Abstracts, Vol.27 Part 1.
3. Tóth E., Molnár M. (2001): Effects of pleasant and unpleasant gustatory and olfactory stimuli in anorexia nervosa. Behavioural PharmacologyVol.12 Suppl.1. S103.
4. Tóth E., Gáti A, Túry F., Molnár M. (2001): Spectral and dimensional EEG changes caused by gustatory and olfactory stimuli in anorexia nervosa patients. Neuropsychopharmacologia Hungarica 2001/3, 113.
5.Tóth E., Weiss J., Gáti A, Túry F., Molnár M. (2002) Spectral characteristics of the
EEG
caused
by
gustatory
stimuli
in
anorexia
nervosa
Clinical
Neurophysiology; Volume 113 Supplement 1, S128.
6. Molnár, M.., Kondákor, I Weisz, J., affected
by
stimuli
of
different
(2002) EEG complexity as modality.
International
Journal
of
Psychophysiology, 45, 57-58.
7. Tóth E, Gati A, Weisz J, Túry F, Molnár M. (2002) Spectral characteristics of the EEG caused by gustatory stimuli in anorexia nervosa. European Neuropsychopharmacology 12: S417. Suppl.
8. Molnár M., Kondákor I., Weisz J.,
99
(2002) Nonlinear and linear
complexity of fast and slow evoked potential changes. Neurobiology, 9, (3-4), 340341.
.
9. Tóth E., Weisz J., Gati A., Túry F., Molnár M. (2002) Spectral characteristic of the EEG in Anorexia nervosa , 3rd Forum of European Neusoscience (FENS forum), Paris, http://fens2002.bordeaux.inserm.fr. 10. Tóth E, Gati A, Weisz J, Túry F, Molnár M. (2003) Effects of sweet and bitter gustatory stimuli in anorexia nervosa as revealed by linear and nonlinear EEG analysis. Behavioural PharmacologyVol.14, Suppl.1, S49. 11. Tóth E, Gati A, Weisz J, Túry F, Molnár M. (2003) Effects of pleasant and unpleasant olfactory stimuli in anorexia nervosa as revealed by spectral EEG changes. Acta Neurobiologiae Experimentals, 63:D32, 38-39.
Egyéb közlemények Könyvfejezet 1. Molnár Márk, Kondákor István,
Weisz Júlia (2002): Kognitív
percepciós teljesítményekkelösszefüggõ potenciálok determinisztikus jellemzõi. In: MTA Pszichológia Intézete, Az Általánostól a különösig. Gondolat, Budapest, 149-169.
Tanulmányok 1. Molnár M., Kondákor J., Tóth E., Weisz J. (2001): Eseményfüggõ kiváltott potenciálok dimenzionális vizsgálata állatkísérletekben. Pszichológia, 2001/3, 227-248.
2. Tóth E. körében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2000/3-4, 20-23.
100
