IV. évfolyam. 4. szám április. Képes havi folyóirat. Megjelenik minden hó 1-én.^ Feltámadásra!

IV. évfolyam.

4. szám.

1932. április.

Képes havi folyóirat. — Megjelenik minden hó 1-én.^

Feltámadásra! r

'

Resurexit, feltámadott, suttogták ijedten a silbakoló római legionáriu* sok, amikor szemükbe tűnt, liogy a sír üres, ahova két nappal azelőtt a názáreti ács fiát tették. Kiszállt sírjából, ahova a farizeusok megbántott gőgje, a kétszínű zsidó főpapok leálcázott gyűlölete a borzalmas kereszt­ halál után örökre betemetni vélte a forradalmár eszméjű Oalileit. Feltá­ madt a maga erejéből az átszűrt szivű Krisztus. Nem a tanítványai ra­ bolták el, mint szeretnék elhitetni együgyű magyarázataikkal az istenteleri bölcsek. Saját hitetlenségüket szeretnék ily együgyű adatokkal alátámasz­ tani és megbolygatott lelkiismeretük szavát igyekeznek hamis ténykohol' mányokkal elhallgattatni. Keresik az Újszövetség achiles-sarkát, hogy ha­ lálra sebesítsék vele a diadalmas kereszténységet. Vadul igyekeznek elhinni és elhitetni másokkal is száz valótlanságot, csak egyet, a legnagyobb és legdiadalmasabb valóságot el ne kelljen hinniök. De Krisztus feltámadt és ezzel a mi Credonk valósággá vált, ezzel beteljesedett az írás szava és Krisztus rányomta tanítására a legszebb „N ih il obstat“ -ot. u i Feltámadott 1 . . . Ez a diadal mintegy hatalmas üstokos hasított bele a korhadt, fenékig romlott pogány világ éjtszakájába^ Ez az isteni győ­ zelem a halandó test felett, ez a lélek fensőbbségét fényesen kidomborító 97

nagy cselekvés, (ez forgatta ki sarkaiból a megkövesedett antik világot. A húsvét reggeli nagy csoda tudata adott emberfeletti erőt az első szá­ zadok hős keresztényeinek, akik feláldozva mindent, mosolyogva tűrték el a legborzasztóbb kínhalált. Vagy lehetséges az, hogy a vértanuk m illiói egy nagyszabású kalan­ dor suggesztív erejének estek áldozatul, amikor keresztre feszítették, ami­ kor olajba főzték, amikor az éhes fenevadak prédájául dobták őket a véres porondra. Vagy talán a hazugság erőt tudott volna adni ezeknek a keresztényeknek, hogy otthagyva mindent, jólétet, megbecsülést, csalá­ dot, apát, testvért és hitvest, belementek a biztos halálba? Ez nem lehet. Mert ha az a názáreti Ácsfiu, ha az a gúnyból „Rex Judearum“ -nak csúfolt Krisztus nem támadt volna fel, akkor az egész Újszövetség humbug lenne, akkor a vértanuk m illióinak tengernyi szen­ vedése nem lenne más, mint egy szörnyű hisztérikus járvány tömeg­ nyavalyája. Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor az egész keresztény­ ség a legnagyobb csalás lenne a világon és mindenki, aki magát keresz­ ténynek nevezi, kinevetni való falhozállított bolond. De Krisztus feltámadt és tanítására rányomta a legértékesebb fém­ jelzést. Szívünkbe és lelkűnkbe beleégette, hogy nem a föld minden, hogy a kinszenvedéses arasznyi lét nem fejeződik be a koporsóbazárással, hogy a testen kívül van értékesebb valami, amiért érdemes szenvedni, amiért érdemes lemondani. Krisztus feltámadása, az első húsvét reggel az a szírt, amelybe mi, az élet árjában fuldoklók belekapaszkodhatunk, ha már nagyon meg­ tépáztak a szelek, ha már úgy érezzük, hogy a torkunkig ér az ár. Ha voltunk is mi hitetlen Tamások, amikor a föld még rózsaberket ígért, amikor még a húsból alkotott test hatalmas vérhulláma elkápráztatott ben­ nünket és nem akartuk látni az égi horizontot, — mindenki számára el­ jön a fájdalom, a társtalanság édes-szomorú perce, amikor reszkető kezün­ ket a feltámadott Krisztus szívsebébe véssük és némán suttogjuk: Hiszek! Nekünk szegény, árva magyaroknak különösképpen szükségünk van erre a hitre. Az a húsvét reggel diadalmas valósága adjon erőt és adjon enyhületet az éjtszakába süppedt rozzant viskók népének, hogy legyen erejük várni addig, míg eljön a magyar élet fátumos nagypéntekjére a húsvét hajnala. Ezt az erős hitet hozza el számunkra a feltámadás ünnepe, akkor a sors ezernyi könyörtelen csapásai közben is lesz erőnk megvárni azt a nagy pillanatot, amikor az igazi magyar húsvét hajnalán felcsendülnek az árva magyar tornyok elnémult harangjai. Dr. Németh István. 98

K ezébe vé vé a k e n y e r e t. . .

(Paolo Veronese.)

Húsvéti harangszó . . . %

H alk zuhanással — ezer vágytól űzve. . . Leszállt a tavasz a kopár mezőkre. Nyomában ébredni kezdett a világ * . . Harangszava csendüli a völgyön át. Csengve bongott az ünnepi harangszój D iadalt jelentő, zengő és harsogó. Imává lett aztán, ahogy átrepült A légen . . . és sírva a szivekbe csendüli. . . Oh zú g j csak te áldott nyelm harsona, Te vagy a föltámadás égi himnusza! Oh m aradj velünk . . . ha el is némulsz m a jd . . . Lelkünk ne feledje majd a d ia d a lt. . .

J A

•1

M it a sir fölött aratott a Jóság, Megnyitva az utat — hol a Föltámadás! S a szeretet legyverévei harcolva, Szivünk halk imái mond: „A z Ürnak hozsanna!

f

FÁ B IÁ N L -N É .

99

t

r A

ík

Szent Antal tanítása. f

Szent Antal nagy tanító; sasszárnyalású tanítása minket is felemel, ha tanítását szívünkbe zárjuk. Szent Antal hétszáz éves tanítását lelkünk kövérítésére fordítani a legkönnyebb feladat, mert csak nézni és látni kell. Szent Antal már megjelenésével is tanít. Szent Antalról rengeteg képet és szobrot láttam, de úgyszólván mindegyik képen, szobron ott volt a liliom Szent Anlal kezében. Szent Antalt el sem lehet képzelni liliom nél­ kül. Liliomos szent ő. Liliom fehérük kezében, hogy figyelmeztessen, ta­ nítson bennünket a lélek tisztaságának megőrzésére és Isten kegyelmének nagy ajándékára. Szent Antal iskolájának alap- és felvételi vizsgája a liliom birtoklása. Ha ez hiányzik, ha lelkűnkben nincs édes otthona az állapotbeli tisztaságnakj ha nem tartjuk tiszteletben az Isten hatodik és kilencedik parancsola­ tát, akkor még csak be sem iratkozhatunk Szent Antal iskolájába, amely csak építeni akar és nem rombolni. Erre az építésre szükségünk van. M it látunk a világban ? „Ü gy lát­ szik, mintha e pillanatban már minden démon elszabadult volna, avégböl, hogy a népélet talaját elpuszlítsa." (Paulsen.) Talaj nélkül nincs építés, alap nélkül nincs épület. Szerencse azonban, hogy a példa nemcsak lefelé csábít, hanem fel is emel, különösen ha ez a példa a liliom ot tartó Szt. Antal. Az ő példája tehet bennünket hívővé, mert a hitetlen ember erkölcs­ telen is, a hívő mindig erkölcsös. Az ő példája tehet bennünket becsüle­ tessé, mert az erkölcstelen ember jellemtelen is. Az ő példája tehet bennünket hasznosakká, mert az erkölcstelen ember sohasem volt m unka­ szerető, kötelességteljesítő. Választanunk kell, kinek a példáját, tanítását követjük ; A világét, vagy Szent Antalét? Ha a világ példáját, tanítását követjük, akkor ne kiabáljunk kétségbeesve, ne siránkozzunk, ha az Isten igazságos haragja rothadt Szemétdombbá rombolja boldogságunk épületét. M i választottunk! Tehát ha rosszul választottunk, ne csodálkozzunk, ha úgy járunk, mint a hesszeni polgárok, akiknek szomorú történetét valahol olvastam. Küldöttség ment a fejedelemhez, hogy bepanaszolják a polgármestert, aki már harmadszor viselte tisztségét a lakosság bizalmából. A fejede­ lem nyugodtan végighallgatta panaszukat, amelyben feltárták a város elkeseredését és elégedetlenségét a polgármester működésével szemben. A panasz elhangzása után a fejedelem ezt mondotta : *

100

Hívjátok ide a hajdúmat! — A hajdú bejött. Vágj ezekre az urakra huszonötöt! — szólott a fejedelem. A küldöttség, hallva a komoly parancsot, térdre esett és rimánkodni kezdett: De hiszen — jajgatták — az a huszonöt bot nem minket, sze­ gényeket, hanem a polgármestert illeti. Csak vágj rájuk — folytatta a fejedelem — maguk választották immár harmadszor polgármesterüknek. — Meg is kapták a részüket. Ha így választunk, boldogságunk nemcsak hogy huszonötöt fog ki­ utalni az élettől és semmivé fog válni a sorscsapások alatt, hanem még a bünhödés és a büntetés is részünkké lesz. M i tehát inkább fogadjuk szívünkbe Szent Antal liliomának meg­ mentő tanítását. p. Zachar Damján 0. F. M.

Adjatok anyákat. A céltalanul ködben botorkálók előtt egy pillanatra föllobban a Szűz karjaiban a sötétségoszlató Krisztusarc, hogy utána elvonuljon a lélek­ érlelő magányosság csendes világába a minden anyák örök eszményi példaképével, Máriával. Mária anyákat nevel akkor, amikor a társadalom m illiói anyátlanul kóborolnak a világ nagy országútján. Anya! Édesanya! Az Isten egyik legcsodálatosabb alkotása I Ki merne vállalkozni, hogy érzékelhető formában, emberi erőkkel kifejezze nagyságodat. Ha lángszavú költő, csodával hasonlatos tehetségű művész alkotása legjavát hozza lábaid elé, gyermekdadogás lesz az édesanya fogalmának kifejezésénél. Hiszen szent, földöntúli vonások rajzolódnak arcára, mikor gyermekével elénk áll a jövő birtokosa — az édesanya. Hogy az, ki tagadhatná? Hiszen a szent és nagy pápa nem hiába anyákat kért a föld bélpoklos arcának megváltoztatására. „M inden anyában van valami szent, valami mennyei, csak meg kell látni benne.“ S elvesznek, kihalnak az igazi anyák, ha elsősorban önmaguk nem veszik észre, hogy szent vonás, az ég egy része sugárzik le róluk. Az anyanélküli XX. században észrevétlenül, s mégis vaskövetkeze­ tességgel kirogüdiák qz anyát a családból, s vagy a kenyérharc durva tusájába, vagy pedig cifra, mákonyos jelszavakkal az élvezetek ingoványos mocsaraiba csábították. S a gépek lélekölö zajában épp úgy, mint a 101

bóditó muzsika, s a mulatozás forgatagában nem hallották meg anyátkereső gyermekeik esengö sírását, s meleg öleléssel senki sem volt, aki szívére vonta volna a közönyösség hideg légkörében didergő, árván hagyott lelkeket. Akár a kényszerűség, akár a könnyelműség ragadja ki az anyát az otthonból, ez helyrehozhatatlanul megboszulja magát. S akinek melegen világító napsugárnak, gondoszlató jóságos angyalnak, minden sebre írt találó gyengéd orvosnak kellene lennie, abból elfáradt, ideges, az otthont börtönnek, a gyermeket nyűgnek, s az egész életet elviselhetetlen tehernek látó, magával meghasonlott „n ő t“ form ált az élet. Az anyáknak nincs otthonuk, s az otthonnak nincs őrzője, azért sikong leginkább a társa­ dalom útkereső, vezetőt könyörgő, legerősebb jajszava. S amint ez a csillagfényes Asszony jóságával bearanyozta a názáreti szegény kunyhó kopott falait, épp úgy az utána igazodó magyar anyák­ nak boldogságot, derűt kell hinteniük maguk körül. Sokan vannak, akik szeretnének jó anyává válni, s az örök eszmék útjaira terelni a maguk és a rábizottak életét, csak nem értik a módját. Természetes, mint már említettük is, hogy maga szeresse először az otthont. És érezze megtántoríthatatlan meggyőződéssel elhivatottságát, hogy bearanyozza s holdinggá tegye a mások életét. Az anyából akkor lesz édesanya, ha tudatára ébred annak, hogy áldozat a család oltárán. A másik sarkalatos követelmény és a megelőző gondolatból önként következik, hogy talán furcsának s félelmetesnek látszik, de örök valóság, tudjon szenvedni, ha kell. M áriát nemcsak Betlehem tette anyává, s magasztosította minden asszony örök eszményképévé, ott látjuk a Kálvária vérrel hintett útjain is. Hányszor kell az édesanyának szenvedni, szótlanul tűrni és síró lélekkel mosolyogni. A szenvedni tudás magával hozza, hogy egy édesanya se várjon jutalmat e földön, mert amikor féltve, sok­ szor élete árán védett gyermeke tudatára riad, hogy hála helyett csupán könnyeket facsart szemébe, öt már homlokon csókolta a halál és juta­ lomért máshol jelentkezett. Valóban elmondhatjuk, hogy az anya útja „tövisekkel van kirakva“ , s nagyon sokszor szenvedés és megbántás az osztályrésze azoktól is, akikre csak szeretetet sugároz. Az otthonért rajongó, s önmagát meggyőzni tudó édesanya eléri azt, ami által legtöbbet tehet övéiért, hogy mindenkinek bizalmasa lesz, A kicsi, még csak gügyögő szöszke apróságtól kezdve, a vérrel kűzködő férfi szenvedéseire az édesanya csöpögteti majd a gyógyírt. Kedves, szolid szavaira felpattan a férfi lelkének lezárt ajtaja, s megosztja bánatát, szomorúságát, hogy könnyebben viselhesse az élet keresztjét, Ó az, akihez 102

N /*

.1 ■V

i

K e re sztle vé te l után.

.>

(Paolo Veronese.)

t

nagyoknak látszó apró problémáival megy a gyermek és gyakran sírva keres enyhülést fájdalmaira. És amikor gyermekére ráköszönt az átalakulás sorsdöntő ideje, amikor tekintély, hagyomány, sőt még a szeretet is teher és nyűg lesz. ismét csak az okos édesanya az, aki megtalálja az útat gyermeke leikéhez és átsegíti őt a kritikus évek nehézségein. Néha úgy látszik, hogy a gyermeke elhidegült tőle. Ha ilyenkor is a régi, jóságos 103

i

I

anya marad, szeretete diadalt fog aratni a legyözhetetlennek látszó nehéz­ ségeken. És ha az édesanya eltudja érni, hogy övéi lelke nyitott könyv elölte, nem kell félteni a rábizottakat. De erre mindenképpen szüksége van, mert bizalom nélkül sokkal keve­ sebbet használhat övéinek. Természetes, ezt kierőszakolni nem lehet, önként, észrevétlenül kell történnie, mert csakis ebben az esetben szül majd tel­ teket az édesanya irányt mutató szava. Erre már kicsiny korában nevelni kell a gyermekét. Kell, hogy mindig rendelkezésére álljon a hozzáfordu­ lóknak, nehézségeiket soha ne fitymálja le s kell, hogy gyermekei megértsék s kiérezzék szavaiból az értük aggódó s velük szenvedő szeretetet. Másrészt ö is bízzék gyermekeiben s higyjen szavuknak mindaddig, míg ellenkezőre nincs kényszerítve. Így igazi édesanyává válik. Milyen boldog az, akinek jó édesanyja van. S mennyire szerencsét­ len sivár annak az élete, akinek lelkét nem vette körül az aggódó édes­ anya melegítő, erötadó szeretete. Igazi anyákat, hős anyákat csupán a természetfölötti élethez igazodó lelkület adott a társadalomnak. Vezessük vissza a hit, a vallás élő vizeihez az eltévedt s céltalan anyák m illió it s miénk, a kereszté a jövő, mert rajtuk áll, vagy nélkülük semmisül meg az emberiség élete. P. Csontos Márton.

Ki tudja, nem lesz-e szükség rá. December egyik vasárnap délutánján a villamos majdnem üres volt. Utasa egyetlen részeg emberből állott. Egyik megállónál felszállt egy fe­ rences páter, mire a részeg ember, mint történni szokott, ha papot vagy szerzetest lát, káromkodni és méltatlankodni kezdett. Oly nagy hangon történt mindez, hogy végre a kalauz is megs(jkalta és rendreutasította a részeg em bert: — em berre!

Ki tudja,

nem

lesz-e

még

szüksége

halálos

ágyán

Ezen nem várt szavak hallgatásra késztették a részeg embert pár napra beteljesült a kalauz jóslata.

erre A lig

Ugyanis az utazó részeg ember a munkahelyén szfvgörcsöket kapott és fájdalomtól reszkető hangon könyörgött papért. Ekkor már nem volt ellenszenves. Bizony sokan csak későn gondolják meg azt, hogy mit köszönhetnek a papoknak. Az Isten útjai kifürkészhetetlenek! 104

a

Magyar szentek. A katolikus hgyház n;a/sát>aival és eszményeivel, szépségéivel és ér­ tékeivel nemzetek fölött áll ugyan, hogy mindenkinek édesanyja, népeket és nemzeteket testvérekké kötő kapocs legyen: mégis nemcsak nem ellen­ sége a hazaíiságnak, hanem legerősebb oszlopa a nemzetnek, támasza és gyámolítója a tettekben, életben megnyilatkozó igaz hazaíiságnak. Az Egyház és nemzet ideális kapcsolata megnyilvánul a szentek tisz­ teletében is. Az Egyház szentjeit mint a törhetetlen hithüség. az erkölcs és igaz­ ság, a szeplőtelen jellem, a nemes élet, az önlegyózö szeretet az egész világ összes katolikusai tisztelettel övezik, de a magyar szenteket mégis közelebb érezzük magunkhoz, hiszen vér ök a mi vérünkból. lélek a mi lelkűnkből: szentek és magyarok. Melyik magyar katolikus ifjúnak nem dobban meg a szive, ha Szent Imre nevét hallja? Akadhat-e magyar szívü-lelkű magyar, aki ne örök hálával említené Szent István nevét ? S az alázatos lemondás áldozatát ki ne csodálná Boldog Margitban ? Vagy megfeledkezhetnénk-e Szent Erzsébet mindenét átadó krisztusi caritasáról ? De hol vannak még a többiek, kiknek nevét is alig ismerjük * Szent László hatalmas alakja mellett a másik két Szent Erzsébet tö­ rékeny finomsága, Szent Kunigunda és még előbb Szent István szent rokonai, hogy csak egyet-kettőt nevezzek meg. Szent Gellért tudós és férfias főpapi egyénisége mellett ott áll Szent Anasztáz, Boldog Mór, a zobori Szent Benedek, hogy csak a korban elsőkre emlékezzünk, kiknek fényes sora a kassai vértanukkal sem zárult még le ! A kis magyar nemzet nem is bírhatta volna máskép a népek har­ cain az őrálló, a vérét Európa népeiért ontó ember-báslya szerepét és hivatását, ha nincsenek mellette lelkek, kiknek önfeláldozó vártanusága erőt adott neki a halálig való kitartásra ; nem maradhatott volna fenn évezreden át. ha rajtuk keresztül nem érzi az Isten segítségét, a nemzet erejében és fönséges hivatásában való törhetetlen bizalmat, de nem re* mélhet újabb évszázadokat sem, ha hűtlen lenne hozzájuk, példájukhoz, szent magyarságukhoz. Európa viharzónájában élve, nemzetek jöttek, nemzetek mentek és nemzetek vesztek. Róma világbiró hatalmának romjai is (old alá kerültek, mert népe nem követte a tanítást, melyet hazánk földjén, Pannóniában is vérükkel pecsételtek meg a vértanuk. JÜ5

X

,* <■. ' r

Ezen a földön csak az a nép maradhat meg, melyben megvan a vértanuk lelki ereje, a szentek önfeláldozó szeretete. Manap, mikor a béke is öldöklő háború, sem nemzet, sem egyén nem várhat életet, jövendőt ha nem tud akarni, küzdeni, áldozni, kitartani a halálig. Noblesse obiige. Szent őseink megmutatják az utat, melyen halad­ nunk kell, ha nem akarunk országot-hazát vesztő korcs utódok lenni. Tiszteletük becsületbeli kötelesség, aki becsüli az örök magyar értékeket; lelkiségük követése nemzetfenntartó tevékenység szegénynéi-gazdagnál, ifjúnál-öregnél egyaránt, S általuk bekapcsolódunk az Egyház kegyelmi áramába, hogy az örök vizek forrásai adjanak ki nem fogyó erőket, nem lankadó energiákat ne künk: küszködő, bús m agyaroknak; új ezred­ évet a magyar szentek nyomába hivatott magyar nemzetnek. Df. Balogh Albin 0. S. B.

Vigasztaló magamnak. Titkot lehel az ében éj.

Csalogatott a csodás b á j?

Szivem zokog. Ne s ír j! Ne f é ljlf

Gyönyör-illat ? . . , Mondd meg, m i f á j?

Feledj mindent, ami b á n to tt. . .

Ellibbent szín? Nem látott arc?

Mondd, mi bántott édes szivem ?

Megnem-értés? Nem-ismerés?

Neked adom minden színem,

^Nem csititott lélek-verés?

Szavam, lelkem s a hű álmot.

N yugodj csendben s nem kínoz harc.

Bántott a nap? Nyugodj, elm últ!

Csöndesülj le kicsiny szivem,

Sértő szó f á j t 7 Halld, elnémult!

Hallgasd, amit az ég izén:

Vágyad szállt, mint szines varázs?

Csillapító lélek-zenét.

Zsongott tán véred zenéje?

Vonz a föld, de ha megölted

Lángot gyújtott szép szem éje ?

Gonosz vágyad, hagyd a földet

Ideláncolt fö ld i varázs?

S tö rj a magasságok felé. Jo liva l Elek.

106

A cselekvés evangélistái. Üreslelkü, ajak-keresztények, életükkel bizonyítani képtelen mellveregetök csak szégyenére vannak, csak lejáratói annak a fölséges szel­ lemi és erkölcsi világberendezkedésnek, mely az evangéliumokban jut kifejezésre. Kétségtelen ugyanis, hogy nem szavakra, s nem mellveregetésre van szüksége ennek a vajiidó egyetemes, mindenségnek, hanem tett­ erős egyéniségekre, jézusi lelkiséggel cselekvő emberekre, akiknek tényei fennen hirdetik, harsogják a szeretet építő és újáteremtö, mindent átvará­ zsoló hatalmát. Bűvös ereje van a muzsikának, a szavak zenéje is le tud nyűgözni, de a tett, a cselekvés hatása nem ismer megbírhatatlan ellenállást, min­ denkit magával ragad. A katolikus tevékenység sürgetése is uralkodó Szentséges Atyánk részéről, voltaképpen ennek a kötelességszámba jövő programmnak valósítását célozza, hogy a tett evangélistái minél nagyobb számban járjanak közöttünk, s formálják át, szépítsék meg torzonborzképü jelenünket. Mindez pedig két újsághír széljegyzeteként kínálkozik a toliunk alá. Az egyiknek szereplője egy ismerős apostollelkü amerikai főpap, akit egész bátran jellemezhetnék Krisztus derék szociálistájának. Msgr. Nelson H. Baker-nek hívják a buffalói egyházmegye püspöki helynökét, akiről szó van, de csak egyszerűen Father Baker néven ismerik Amerika-szerte. Már aggastyán ugyan, de csak korára, mert lelkileg csupa fiatalos alkotó­ kedv és munkás ifjúság. Lackavanna N. Y. áldásos tevékenységének szín­ tere, hol elsőbbet is olyan remekbekészült hajlékot emelt az Úrnak, hogy messze földről csodájára járnak az amerikaiak. S e köré a középpont köré koszorúszerűen sorakoztatta a legtisztább értelemben vett népjóléti intézmények egész épületrengetegét szépen fokozatosan, egyiket a másik után. Van ott csecsemő-gondozó, gyermek-patronázs, fiújavító, tanonc­ képző és leánynevelő egyaránt. Most karácsonykor nyílt meg a Katolikus Dolgozó Leányok-Otthona, s csak az imént olvastuk egy angol értesítés­ ben, hogy január végén immár a negyedik épületet avatta föl az otthon­ talan férfiak és nők otthonául . . . Azt talán külön nem is kell mondanom, hogy ezek az intézmények mind, vagyonilag is, szellemileg is, teljesség­ gel katolikus értékek, amelyek a rengeteg szektától hemzsegő és a több­ ségében, kormányzat szerint sem katolikus Amerikában ékesszavii bizony­ ságai a diadalmas katolicizmusnak, s evangéliumi alkotóerőnek. A másik újsághír egy egészen ismeretlen nevet gyászkeretez. Eszerint

1

107 1,

január 4-én temették el Párizsban Nouhalhier kisasszonyt, ezt az alázatos, csendben, rejtve dolgozó csupa szív-nőt. Nevét nem vette szárnyra bár a hír, melytől szinte szemérmesen rettegett, mindazonáltal egész életideje alatt, mint hős égett el a szeretet áldozati oltárán . . . Nem sok az, amit tudunk róla, de bőven elégséges ahhoz, hogy a könyörülő szívjóság megtestesítőjét lássuk benne. Saját otthonában adott otthont azoknak, akik a tüdővész végső-végső stádiumában szenvednek, akik elhagyatott padlásszobáikban feküdtek, s nem akartak kórházba kerülni. Ez a nemes lélek ingyen ápolta őket barátnőivel, fizetett cselédek nélkül, egyedül Isten szeretetéért. Egy kis vidéki városkából, hol ezt a gyámolító angyalkodást megkezdte volt, kényszerült elköltözködni, mert szomszédja hatósági feljelentést tett ellene azon a címen, hogy betegeinek köhögése miatt nem tud aludni . . . El is Ítélték az irgalmasszívü védő­ angyalt 7000 franknyi pénzbüntetésre. Szerencsére a főváros, Párizs előzékenyebb, méltányolóbb volt irányában, csak most meg a halál paran­ csolta el hősi őrhelyéről. E hősi egyéniség halálával nemcsak Franciaország, de e küzdő szent kereszténység, sőt a világ lett szegényebb. Csak az a vigasztaló körül­ mény, hogy a fajta nem pusztulhat ki, mert a krisztusi életeszmény egész­ séges, duzzadó gyökérzete nem lesz szúette so h a ! Eszünkbe jút egy orosz írómüvész termékeny ötlete, mely szerint ha minden orosz esztendőnkint csak egy rózsafát ültetne is, rövid idő alatt egész Oroszország rózsaligetté varázsolódnék át. Könnyű belátni, hogyha minden evangéliumból táplálkozó lélek a szeretet bűvös szolgálatába szegődve, csak valamit tenne is, de tervszerűen, tudatosan, nem ülné pusztító diadalát a legrettentőbb pokoli őserő, az önzés, s vele bizonyára jobb lenne a világ . . .

108

P, gurka Kelemen dr.

í *1 ■ -H

I

\ •

i

.

"“.J •:■■:■ "''-ÍV' - f .

l\ «

} •^ *.■*~' • rí* ________

’ T

’ - . •

I

i

J

:e

r l’ ' 'SV

r. M rg g yő z(t*m a v ilá g o t.

(Parker S.)

109

1'

Betegségek szerepe az emberiség történetében. (4.)

Irta; Dr. Frlml Jenő kórházi főorvos.

100 évvel később ismét nagy dögvész pusztított az egész róm birodalom területén. Jusztiniánusz császár ült ebben az időben a római (kelet-római) birodalom trónján. A Kr. u. 543. évben a birodalom szék­ helyén volt nap, amikor 10.000 ember halt meg pestisben. Egy leírás szerint olyan dúlt állapotok uralkodtak akkor, hogy „Kelet számos városát elhagyta lakossága és Itália számos vidékén tövén hervadt el a szőlő és aratatlanul pergett ki a búza. Sok ember úgy érezte magát e sötét napokban, hogy a tudomány és mindaz, ami az életet széppé és kívána­ tossá teszi, pusztulóban van." Az emberi sors, különösen a közrendü emberé, a bizonytalanságba és a boldogtalanságba süllyedt. Rablás és fosztogatás martaléka lett sokhelyütt minden. Ha előfordult is, hogy időn­ ként jobb napok következtek, egyik év jobb termést hozott mint a másik, mert jobban meg tudták művelni a földet, a jobb napokat újra és újra felváltotta a járványos idő. Itália lakossága annyira megfogyatkozott a pestis pusztítása folytán, hogy a beözönlő lombárdok alig találtak ellen­ állásra. A lombárd írók szerint ők tulajdonképpen egy kihali országot hódí­ tottak meg. Csak Ravenna és Róma maradt a bizánci birodalom birto­ kában 565-ben. Mégis volt valami, ami ebből a rettenetes korból kitudta vezetni az emberiséget, átmentette azt, ami igazi értéket jelentett, s ez a valami a fejlődő kereszténységben rejlő erő volt. A dögvész csak 590-ben, Nagy Gergely pápa idejében szűnt meg. Leírás van róla, hogy a pápá­ nak, mikor a Szent Péter templomába indult, hogy Istenhez fohászkodjék a nagy járvány elhárításáért, látomása volt. Angyal jelent meg előtte lebegve, s hüvelyébe dugva a pallosát, jelezte, hogy a pápa imája meg­ hallgatásra talált. Nem sokkal később a fejlődő keresztény civilizációt is veszély fenye­ gette, s ki tudja mi lett volna, ha Mohamed, a mohamedán vallás alapí­ tója nem hal meg hirtelen, rövid betegség után 632-ben, épp akkor, mikor vallása elterjesztése érdekében nagy hadjáratra készült a pestisjárvány által földig súlytott európai népek ellen. Mohamed hirtelen halá­ lával vallásának terjedése lassúbb menetet vett. Hitszakadás is követ­ kezett be a mohamedán vallásban, ami végeredményben A li kalifa elme­ bajára vezethető vissza. Omár kalifa ugyan elfoglalta Jeruzsálemet 638-ban, komoly veszedelem alakjában azonban csak a XI század folyamán jelent­ kezett a török előretörés,

no

A Jeruzsálem visszafoglalásáért megindult, úgynevezett kereszteshadjáratol<, melyek egyikében II. Endre magyar király is résztvett, átme­ neti sikerektől eltekintve, azért is lettek eredménytelenek, mert a vízhiány miatt terjedő fertőző betegségek megtizedelték a nagy forrósághoz nem szokott európai seregeket. E hadjáratok főmozgatója, Szent Lajos francia király is vérhas áldozata lett Tuniszban 1270-ben. A keresztes-hadjáratok tehát eredménytelenek lettek, a katonák jó­ része elpusztult, a hazaözönlők pedig több más fertőző betegséggel együtt, a leprát is behurcolták magukkal Európába. A társadalmak már az előző századok során is igyekeztek gátat vetni ennek a betegségnek. A keresz­ tény vallásból fakadó irgalmasság olyan intézkedéseket diktált, melyek a szerencsétlen leprások elkülönítése, leprás házakba (olyan kórházfélékbe) terelése mellett, ezek ápolását és szenvedéseik enyhítését célozta. Jólelküek adománya tette legtöbb esetben lehetővé az egyes leprás házaknak létesí­ tését, melyeknek száma a leprások számának emelkedésével egyre nőtt. A XIII. században 19.000, mások szerint 25.000-nél is több volt a leprosóriumok (leprás házak) száma. Természetesen nőtt annak a rengeteg rendeletnek és intézkedésnek száma és szigora is, melyek a leprásokról rendelkeznek. A baj befertőzte egész Európát, sok földesúr és jobb mód­ ban élő ember is beleesett. Ezeknek vagyonát, vagy egy részét is fel­ használták a leprás házak javadalmazására. A leprosóriumoknak szigorú szabályai voltak. Sok helyütt külön földjük, amit maguk műveltek, lehe­ tőleg elkülönítve a társadalomtól. Megvoltak jelölve a határok, amelyeken belül szabadon járhattak. Ápolásukban a szerzetes rendek vettek első­ sorban részt. így a bencések, ferencesek stb. De kiváló érdemei voltak e téren a szentföldön alapított Szent Lázár lovagrendnek is, mely úgylátszik direkt e célból alapíttatott a leprások számára. Ha az ember arra az óriási tömegű egyházi és világi intézkedésre gondol, mely ezekben a századokban a leprásokkal foglalkozik, magától adódik az a következtetés, hogy e kor társadalmainak milyen hihetetlen gondot okozott ez a baj, mennyi energiát kötött le, mennyire megnehe­ zítette a népek érintkezését, mennyi lehetőség és eshetőség maradt kiak­ názatlanul. A sok szomorúság mellett azonban lehetetlen észre nem ve nünk azt a hatalmas erkölcsi erőt, lemondani tudást és önfeláldozást, a szerencsétlen, sokszor undorító külsejű leprások ápolásában a k szeretet és a keresztény vallás nagy erőpróbája volt.

M int ordító orosrián. A szentírásnak egy szava van, mely mindannyiszor, valahányszor szemem elé került, kissé megdöbbent és gondolkodóba e jt: „Diabolus sicut leo rugiens . . . " Az ördög, mint ordító oroszlán. Az ! S já r-k e l; nem nyugszik. Neki a béke nem kenyere, nem öröme, csak az örökös harc és kard Krisztus ellen, aki az Egyházban él és uralkodik. Az igazi vallás ellen való harcában nem kiméi sem eszközt, sem fáradtságot. Néha, mint tudós szerepel, máskor mint apostol köze­ ledik a lélek felé. Fölhasználja a tudományt, sőt magát a vallásosságot is az Egyház ellen suttyomban, nagy ravaszsággal. Csakhogy pokoli, gonosz müve sikerüljön ! A jóhiszemű, de kissé ostoba, bamba emberek kezébe ad pld. egy pompás külsejű folyóiratot, gyönyörű vallásos képekkel. Ha kérdezed, mi a célja, megkapod a jámbor feleletet: „Útm utató a vallásos élet elő­ mozdításához. “ Ha azonban megnézed ki adja k\ ezt a tetszetős külsejű lapot, meglepődsz: „Vallásos iratok nemzetközi kiadóhivatala!" Hát ez tisztán protestáns és gyanús mindaz, ami innen k ik e rü l! S a cím ? „Az idők jelei . . . " Ez a cím arra a szektára mutat, amely bár már ismétel­ ten kudarcot vallott, de mégis újra, meg újra pontosan megjelölik Krisztus Urunk eljövetelének idejét. Igaz, hogy jó Urunk világosan megmondotta, hogy ezt az órát egyedül csak a mennyei Atya tudja, de hát az advenisták magukat okosabbnak tartják, mint az isteni M ester. . . Ez a folyóirat tele van szép képekkel, mintha katolikus volna. A cikkei hangulatosak. Ha azonban az ember ésszel olvas benne, észreveszi a hamisságot. Az egyik oldalon pld. azt olvasod : „Jézus hite." Lényeg ebben : Jézus csak hitte, hogy Ö az Isten fia. A valóságban nem volt az — azaz, hogy az Isten fia volt, de úgy mint te. Istennek jámbor, hű szolgája, aki mint fiú az Atyához, úgy ragaszkodott az Istenhez. Leírja a cikk, mint ápolta Mária (sohasem m o n d ja : Szűz Mária !) Krisztusban, hogyan beszélte be neki azt az érzést, azt az öntudatot, hogy Ö az Isten fia és ^ogy így érezzen és éljen. Tehát nem volt az Isten fia, csak úgy nevelték bele azt az öntudatot, ezt az érzést. Igazi protestáns okoskodás, amely csökönyösen állítja, hogy nincs csoda. Isten nem adott kinyilatkoztatást, nem természetfölötti a keresz­ ténység. Harnach Adolf luteránus theologus tagadja Krisztus istenségét és azt mondja, hogy az Úr Jézus nem tett mást, mint egész ^életével han112

goztatta az Atyával való benső s közvetlen egyesülést. Erre akarta vezetni az embereket i s ! Egyház nincs, Krisztus nem alkotott szentségeket, az Oltáriszentség sem m i! Így beszél az egész protestáns hittudomány és ezt a mérget terjesztik azok a titkos szekta-apostolok azokban a külsőleg oly szép, de annál gonoszabb szellemű folyóiratokban. S te ezt olvasod ? Beiopakodik észrevétlenül szívedbe a hamis felfogás és megfertőzi családod, gyermekeid drága, szent, katolikus szellemét! Ne tűrd ezt! A vallásos életre akarnak vezetni benneteket? S nem beszélnek pap­ jaitokról, templomaitokról, szentséges örökszép Egyházatokról .. . Elsik­ kasztják a gyónást, hallgatnak égi Atyánkról, nem emlegetik a szenláldozást. S te ezek nélkül akarsz annak a Krisztusnak lábanyomán mennyei Atyád­ hoz jutni, aki ezeket mondotta : „A ki titeket hallgat, engem hallgat . .. Akinek megbocsájtjátok bűneit, meglesznek bocsájtva . . . Ez az Én testem . . .“ Nem veszitek észre, miként akarják kitépni szívetekből az álvallás finoman szőtt ruházataiban azok a hamis, fáradhatatlan, mérget terjesztő álapostolok a ragaszkodást, a hűséget Egyházatokhoz ? Az ördög, mint ordító oroszlán . . . Csak a hangját tompítja még, hogy annál több rövideszű, ostoba lelket elhódítson! S még szomorúbb, amikor ezt még a papok sem veszik észre ! Vagy ne hasadjon meg az ember szíve, amikor egy kis magyar faluba, ahol van pap is, templom is, egész sereg példányt küldenek pld. az „Idők jelei“ -ből. X. Pius szavait elfelejtettük, pedig a katolikusok szívébe akarta vésni: „A katolikusok hiába építenek templomokat, iskolákat, hiába tartanak nép­ missziókat, ha nincs katolikus sajtójuk." Azt mondják, hogy szegény a nép? De megveszik és olvassák a szekták lapjait, amelyek annyi rosszasággal vannak megírva ! Azt írják még a megszállott Nyugatmagyarországból is, hogy éppen a magyarok közül sokan butaságból oly írásokat olvasnak és fizetnek meg, melyeknek még a címe is gyanús: „Mindazok folyóirata, akik Krisztus vérében hisznek.” Amikor minden, ami szent, ami drága nekünk, kockán forog, akkor mi sem nyughatunk ! Csak arra kell tekin­ tenünk, aki rátette zengő, boldog férfiéletét, 33 esztendő gyönyörű tavaszát, rátette.' M ire ? Hogy tanúságot tegyen az igazságról „Én erre születtem . . . “ 1

„É bredj hát hivő nép valahára! Tán nem vagy csak halott ? Vapy az vaey törd fe l a koporsót S nézd a hajnali csilla g o t!

Az eszmék szörnyű zavarában Iszonyú harc fo ly ik itt a nap a la tt. Örült szellem vívja tébolyultan A le örökszép Szentegyházadat Dr.ICzethofer Antal. 113

J

é

János lír pálfordulása. János Úr, az Istenre kérem, rejtőzködjön e l ! Jönnek a lázadók, el akarják fogni rohan be megrémülve a városi kormányzó szolgája urához. A kormányzó arca elhalványodik és rövid tétovázás után kimegy az örjöngve kiabáló lázadók elé. — Vesszen el, aki a női uralmat h e ly e s li. . . Nekünk nem kell nőuralkodó . . . Le v e le ! A kormányzó szép szavakkal igyekszik lecsendesíteni a föltüzelt tömeget Ja, még pártolja . . . El vele a börtönbe . . . Fogjátok meg! Ezzel megragadják a kormányzót és nagy lármával Brufa várába kísérik. Itt lábát bilincsbe verik és mély börtönbe vetik. Az őrök vigyo­ rogva gúnyolják a börtönben sínylődő városi kormányzót. No királypárti úr, hogy érzed magad királyi palotádban . . . Nem kemény a trón? Erre a kormányzó arcába szökik a vér és nagyot ránt bilincsén. — No, ne erőlködj, csak nyugodtan . . . H aha! — nevet nagyot az őr és odábbáll. A rab a dühtől resz­ fon belőle. Éjjel, mikor ketve, m a jd n e m sírva mindenki mély álomba fakadva d ö rm ö g i: merül, a torony párkány— Disznó népség, zatára erősíti kötelét és majd adok én nektek, 1é 1e k z e t é t visszafojtva csak hadd szabaduljak ereszkedik le . . . R o p p ! ki innen . . . A kötél elszakad. A rab A gúnyolódás napróla földre zuhan. Néhány napra folytatódik. A rab pillanat múlva össze­ elkeseredve sóhajt fe l; szedi magát és a közeli — Nem, nem bírom bokrok közé kúszik, hogy ki ezt a helyzetet. . . elrejtőzzék, mert zuha­ Akárhogyan is. de meg­ nását és a bilincs csör­ szököm. gését bizonyára meghal­ Elhatározását g y o r s tett követi. Éjjeli taka­ róját és ruháját fogával széthasogatja és kötelet 114

lották. Amint a földön nagy nehezen tovább vonszolja magát, egyszer K e p is z irá n Szent János.

CSSk lépéseket hall, Hir*

teleti megáll I De abban a pillanatban megjelenik a lázadók egvike és torkaszakadtából kia b á l: — Jöjjetek emberek, siessetek! El akar szökni hazánk és pártunk árúlója! A^várőrség gyorsan talpon lesz és dühösen üldözi a bokrok közt vergődő menekülőt, akit hamarosan elfognak és még kegyetlenebb bör­ tönbe zárnak. Derekát lánccal a börlön falához kötik, úgy, hogy leülni sem tud. Azonkívül még koplaltatják. A rab lelkére a reménytelenség sötét éjjele borul és lemondóan beszél magában. — Hiába, most már nem szabadítanak ki . , . Talán már el is felej­ tettek . . . Itt kell elpusztulnom . . . — Midőn az utolsó szót kiejti, a halál gondolatától megborzad és szinte kétségbeesve kiállt fel: — Istenem, segíts! Ne hagyj elvesznem . . . A hosszú kínlódás után végre álomba merül. Alighogy elszenderü), a börtönben nagy zaj támad. A rab felébred és megrémülve látja, hogy vakító világosság tölti be a sötét börtönt. A fén^özönben szeráfi Szent Ferenc áll előtte és így szól hozzá : — Hagyd el a világot, melyet csalónak tapasztaltál és az én ruhám­ ban élj szent életet! A rab lelkét Krisztus követésének vágya szállja meg és szent buz­ galmában meg akarja csókolni a Szent lábát, de az nyomban eltűnik. Közben fejéről dús hajzata lehullik és a franciskánusok hajkoronája kép­ ződik rajta. * * * Rövid idő alatt nagy változás megy végbe a rab lelkében. A bör­ tönben darócruhát készít magának és szigorú bünbánatot tart. Ellenségei ezt látva, némi kétkedés után négyszáz arany váltságdíj fejében szabadon bocsájtják. János, a szabadon bocsájtott fogoly egyenesen Kapesziránóba vagyonát eladva, kifizesse a váltságdíjat. Odahaza jegyese nagy örömmel fogadja, de János nem tud vele örülni. — Te örülsz jövetelemnek, pedig búcsúzni jöttem,

mert meghívott

az Ú r szolgálatára . . . János elbeszéli neki a csodás jelenést és feltárja elhatározását. Jegyese azonban patakzó könnyek közt könyörög n e k i: — Jánosom, lelkem ne hagyj i t t . . . Boldoggá teszlek, csak maradj . . . Jánost azonban a rimánkodás nem hatja meg, mert szívében a világ 115

■

és jegyese iránt égő szeretet helyét most már az Isten iránt való lángoló szeretet foglalta el. Kibontakozik jegyese karjaiból és hátra sem nézve, egyenesen Perugiába megy, hogy szíve vágyát teljesítse. A monteripidioi kolostor ajtaján alázatosan könyörög felvételért. Marco di Bergoma gvardián azonban vonakodik felvenni, mert sze­ rinte az ilyen előkelő úr a rend szigorúságát nem tudja megtartani. János azonban könyörög. Midőn látja, hogy minden könyörgése hasztalan, így szól a gvardiánhoz: — Atyám, Isten kegyelmével a mi Urunk Jézus szeretetéért kész vag}'ok mindent elviselni. Parancsolj bármit, megteszem, A gvardián, hogy Jánost próbára tegye, a következő nehéz feltétel­ hez köti felvételét: — írd fel bűneidet egy papírból készült süvegre és úgy menj végig a városon, ahol annyi sok ünnepeltetésben volt részed. János minden habozás nélkül így tesz. Am int utcáról-utcára megy, nag>' csődület veszi körül. A gyerekek gúnyolva kiabálnak rá, a felnőttek pedig szánakozva mondogatják egymásnak; Megbolondult szegény . . . Nincs eszénél János örömtől sugárzó arccal tér vissza a zárdába. A gvardián ezt látva, kitárja két kezét és meghatódva keblére öleli. — Béke veled testvérem. Te valóban méltó vagy a szerzetesi életre. János mögött becsapódik a zárda kapuja és a ferencrend egén fel­ tűnik egy fényes csillag Kapisztrán Szent János személyében, aki élet­ szentségével és apostoli tűztől izzó leikével ezreknek világít. vitéz Kátay Gábor.

Ki veszt többet ? Előkelő katonatiszt gőgösen lépked az egyik város utcáin. Egyik utca kanyarulatánál kolduló baráttal találkozik, végig nézi a barátot, egyik tanulotársát ismeri fel benne. Nagy hetykén megszólítja : „Szervusz pajtás ! hát te barát lettél? Persze csizmástul akarsz a mennyországba jutni. No te ugyan megjárod, ha kisül, hogy nincs mennyország." A szegény barát alázattal felelte: „H a nem volna mennyország, akkor se sokat vesztettem azzal, hogy a világot elhagytam. De ha kisül, hogy van pokol, te mindent elvesztettél." 116

Élő halottak közé . . . Elő halottak! . . . Hát ilyenek is vannak? Igen, vannak. Az emberi­ ség egyikJegszörnyübb betegségében, a bélpoklosságban sínylődöket nevezik élő halottaknak. Élők, mert hiszen élnek, beszélnek, sőt dolgoz­ nak i s ; holtak, mert hozzátartozóik, rokonaik, barátaik szemében nem élnek többé. Kizárták őket kö rü kb ő l. . . így kerülnek azután a bélpoklosok a különböző telepekre. Szegény áldozatok ! Milyen keserű lehet az életük az elhagyatott poklostelepen! . . . Senki sem törődik velük hozzátartozóik közül. Sőt elkerülik őket, ha véletlenül arrafelé visz az útjuk. De vannak mégis érző lelkek, kik rájuk is kiárasztják szívük szeretetének mel egét . A napjaikat. Ilyen hő­ krisztusi irgalom őket sies önfeláldozó szív is felkarolja, az ő szá­ dobog Maráczi Orbán mukra is talál vigasz­ ferences testvér kebe­ lében is, aki nemrég taló igéket a szent hagyta el az eszter­ evangélium isteni ta­ gomi zárda falait, hogy naiból. M indig voltak az ember i ség leg­ és mindig lesznek a szerencsétlenebbjeinek katolikus egyházban szentelje életét a Tathősies lelkek, kik ké­ sienlu-i (T ib e t) bélszek önként az élő poklos telepen. halottak birodalmába Orbán testvér Sár­ temetkezni, hogy őket váron született 1905. vigasztalva és ápolva M a rá c z i O rbán testvér. évi június hó 22-én. megédesítsék keserű Gyermekkorát is itt töltötte. Majd mint szabó Budapesten dolgozott. Egyik tempiomlátogatás alkalmával érezte először szívében a vonzalmat, hogy szerzetbe lépjen. Az Ür meghívását híven követte, s 1927. évi szep­ tember hó 1-én magára öltötte Szent Ferenc alázatos ruháját. De szíve még most sem tudott nyugodni. Még többre, nagyobbra vágyott. A bél­ poklosok közé kívánkozott. Ezt az óhaját is teljesítette P. Vinkovits Vik­ tor tartományfőnök atya. 1931. évi december hó 31-én mdult el Rómaba, hogy a rendi generális engedélyével és megbízásával a Tatsienlu-i bélpoklos telepre költözhessen. Adja isten, hogy nemes példája sok-sok szívet könyöruletre mdítson az emberiség legszerencsétlenebbjei iránt! 117

I

f %

Szibérián át a kolostorig. (4)

Irta: P. Markó Marcell 0 . F. M.

Hat napi komisz menetelés után porosán, elcsigázva, mint szedett szőlötő, megérkeztünk Rovnóba. Valóban mint szedett szőlőtö, mert a muszka, ahánnyal csak összehozott a sors, s egy kis hatalma volt felet­ tünk, mindannyi szüretelt, fosztogatott. A fronton kezdődött. Az első volt az órám és az iránytűm, amitől megszabadítottak. A muszkának a „császi“ — „az óra" a m indene; mint a karvaly, úgy csapott le rá. Utána gukkerem s többi jószágomat csapták meg egymás után. Mindezt bamba egykedvűséggel néztem, mígnem belső zsebemben féltve őrzött levéltárcám­ hoz nem értek. Ebben őriztem féltőén egy darabot az otthonból. Azok fényképét, akiket ezen a világon mindenek felett szerettem, az Anyámét és enyéimét. Könyörgőre fogtam, de minden hiába. Vesztemre szolgált, hogy levéltárcám egyik rekeszében kékhasú bankók lapítottak békés rend­ ben. Júniusi fizetésem volt hiánytalanul, amennyiben a zűrzavar miatt sem haza küldeni, sem pedig Luckban elvásárolni nem lehetett. Ez az átkozott pénz fosztott meg attól a vigasztól, hogy négy szomorú eszten­ dőn át nem láthattam enyéimet, még csak fényképen sem. Felháborodva adtam elő sérelmemet egy hatalmas muszka tisztnek, összeszedve minden német tudományomat, aki kegyesen és udvariasan megígérte, hogy „szicsász“ .m in d já rt" előkeríti. De többé nem mutatkozott a láthatáron. 118

Sehogy sem tudtam belenyugodni, s újra elcsíptem egy „praporcsik“ -ot „zászlós“ -t s elsírtam a panaszomat, „Szícsász“ elintézi, Ígérte udvariasan, de még ma is intézi. Bosszantott, hogy muszkáéknál csak ennyit ér az adott szó. Érdemes megjegyezni, hogy egy érdekes, dadogó stábszkapitánnyal találkoztunk, aki nagy meglepetésünkre jól beszélt, illetve dadogott magya­ rul. Elbeszélte, hogy békében sokat járt Magyarországon, különösen a Felvidéken. Hamiskásan beszélte, hogy több nyáron át fürdözött, mint orosz gyáros Pöstyénben. Szavaiból, viselkedéséből és alapos helyi isme­ reteiből kivehettük, hogy mint kém szerepelt. Különben nagyon kedves volt. Érdeklődött csapataink fronton való elhelyezkedéséről. Természetesen mi zárkózottan, felelet nélkül hagytuk kérdéseit, mire ő mosolyogva mondta, „ha az urak nem mondják meg, majd megmondom én“ . Erre előhúzta jegyzeteit, a legnagyobb pontossággal olvasta fel csapataink el­ helyezkedését az utolsó szakaszig, úgyszintén az összes parancsnokok neveit. Újra csak kibuggyant belőlem a panasz, s előadtam, hogy az előbbi jra k „szicsász“ -ra ígérték az ügy elintézését és még csak a fülüket sem oiilegették. „Szicsász, szicsász“ — mormogta mosolyogva muszkánk. „Az urak még nem tudják, mit jelent ez a szó“ — fűzte hozzá. Valóban később szomorúan és számtalanszor volt módunkban tapasztalni, hogy mit jelent, ha a muszka „szicsász“ -ra ígér valamit. Különös fogalmaik vannak a mindjártról, náluk heteket, hónapokat, sőt az örökkévalóságot jelenti, ahogy akarják. Mire Rovnóba értünk, már csak rajtam levő ruhám és köpenyem volt az enyém. Kiváncsi voltam, hogy még mit húznak le rólam, a riihámat-e, vagy végül a bőrömet is. Az utóbbit meghagyták, de az előbbit megpróbálták. M ielőtt vonatra ültettek volna bennünket, megebédeltették a társa­ ságot. Hamisítatlan orosz eledelt, szárított halból levest és vízbefött hajdmakását szolgáltak föl. Tizen-tizen kaptunk egy " " g y . körül ülve, éhes ember étvágyával, a jellegzetes lakkozott fakanállal be'" ''" '‘r h o " szú idő után végre a jóllakott ember megelégedésével mentem ki a faépületből, vállamra vetve egyetlen ingóságomat a k ö p ^ ami derékaljam, vánkosom, paplanom mmdenem vol . lettem rá, hogy valaki figyel. Az egyik muszka szeme tapadt rám, érez 119

teni, Iiogy ez valamit akar. Megnyújtva lépésemet, igyekeztem odébb állni. Amint így menekülök, eg>szerre érzem ám, hogy hátulról valaki elegánsan leemeli vállamról a köpönyegemet. Ösztönszerü mozdulattal utána kaptam és szerencsére jobbik úját még sikerült elcsíp ni; amint hátrafordulok, hát uramfia, az én vörösszakállú muszkámmal találom szembe magam, aki az előbb oly erősen figyelt. Hirtelen parázs harc fejlődött köztünk. Egyönk sem engedett és csakhamar az újságokból jó l­ ismert elszakíthatatlan Guttmann-nadrág jelenete elevenedett meg. Kö­ penyem egyik végét a maszka húzta, a másikat pedig én és bajbajutott társuk segítségére siető fogolytársaim. Isten tudja hova fejlődik az ügy és minden bizonnyal köpenyem bánta volna a dolgot, ha a Gondviselés segítségemre nem jön és ketté nem vágja a csomót. Amint így huzakodtunk, új szereplő vegyült a drámai jelenetbe s a másik pillanatban felindult kiáltás melleit a kutyakorbács suhintott kétszer is a muszka képébe, úgyhogy a nyomában azonnal vér serkent. Háiatelt szívvel tekintettem és gondolok ma is megmentőmre, egy tejképü, kedves arcú, fiatal tisztecskére, akit a jó Isten legjobbkor küldött. A muszka szégyenkezve osont el. Elgondoltam, hogyan dűlt ennek az embernek az álma dugába, amit azalatt fundált ki, amig engem mustrált. Milyen szépen kigondolhatta, milyen ruhát is csináltat majd köpenyemből ott Novogródban, vagy Isten tudja hol fiának, a Szasának vagy a Fedornak. Ziháló mellel, kipirult arccal, boldogan tartottam kezembe köpenye­ gemet a nagy huza-vona után. Ha valaki lefényképezte volna ezt a jele­ netet, bátran oda írhatta volna a kép alá, akárcsak a nevezetes elszakít­ hatatlan Guttmann-nadrág alá szokták ú jé vko r: „M a nem huzunk.“ (Folyt, köv.)

120

Mi az igazság? t

Imádjuk-e a Boldogságos Szűz Máriát. Régi elcsépelt kérdés, amely, lyel oly sokszor megvádoltak bennünket a protestánsok. A Boldogságos Szűz az Ur Jézusnak édesanyja. El sem képzelhetjük, hogy igazán ben­ sőséges legyen ragaszkodásunk Krisztushoz, ha az ö Szent Anyjáról meg­ feledkezünk. Nem imádjuk mi a Boldogságos Szűz Máriát, de igenis különösképpen tiszteljük, mint a Megváltónknak édesanyját. «

Becsüljük meg az Isten igéjét. A pap a templomban prédikációja elején Dícsértessék a Jézus Krisztus-sal köszönti a híveket. Olyan siralmas tapasztalat, hogy némely helyen csak a falak visszhangozzák a köszöntést, anélkül, hogy az egy-két öreg anyókán kívül válaszolnának. A világon a legtermészetesebb dolog, ha valamit kapunk, meg is köszönjük. A papa szentbeszédben az Isten igéjét nyújtja nekünk. Köszönjük meg tehát, íejezzük ki nagyrabecsülésünket azáltal, hogy érthetően, csattanósan ráfelel: ü k : Isten fizesse meg. Ezzel tartozunk az Isten igéjének és a templomi rendnek egyaránt! Veszélyben a fa lú népe. A demokrata elvtársak minden eszközt meg­ ragadnak, hogy a falú józan konzervatív népét a vörös eszméknek meg­ nyerjék. Agitátoraik serényen munkálkodnak, hogy a falú népét is saját­ juknak vallhassák, mert jól tudják, hogy a győzelemre csak úgy számít­ hatnak, ha a szegény, félrevezetett munkásság után a földmiveseket is zászlójuk alá tömöríthetik. Csak egy remény va n ! A falú népe még nem felejtette el, hogy ugyanazok az elvtársak, akik most békejobbot nyúj­ tanak feléje, a templom előtti akácfákra juttatták vallásos és hazafias meg­ győződéséért a legjobb falusi gazdákat. Terrorcsapat . . . bitófa . . . kékmég élénken él az emlékezetükben. pénzsarc •

•

Nem katolikus és részben katolikus ellenes lapok. Keresztény irányú, de katolikus szempontból sokszor kifogásolható, s általában vallási közöm­ bösséget terjesztő n a p ila p : a Magyarság, Támadóan protestáns színezetű a Budapesti Hírlap és a 5 Órai Újság. A liberalizmus és újabban a Baltazár irányú, támadó protestáns irányzat napilapja a Pesti Hírlap. 121

Katolikus családok asztalára nem való A z Est, Pesti Naplód M agyarország. Katolikus szempontból súlyos kifogás alá vonható, a forradalom­ ban romboló szerepet játszó zsidó lapok. Az Újság a harcos zsidóság lapja, erősen keresztényellenes célzattal. Az E sti K u rir a radikális zsidóság lapja. A Magyar H irlap a zsidó szabadkőmívesség harcos szócsöve. A Népszava a vörös szociáldemokraták lapja, Kun Béláék sajtóorgánuma. Katolikusellenes és erkölcsileg is súlyosan kifogásolható folyóiratok: a Színházi Élet, a Tolnai Világlapja és egyéb „M agazinok"*.

Szabad-e protestáns templomba já r n i istentiszteletre? Nem szabad, mert megjelenésünkkel mintegy helyeseljük az ő szertartásaikat és könnyen megbotránkoztathatunk másokat. Nem szabad tehát protestáns prédikáción, bibiiamagyarázaton, zsoltáréneklésen részt venni. Kíváncsiságból meg lehet tekinteni a protestáns templomokat, de az istentiszteleti időn kívül.

A katonák tisztelgése a templom és kereszt előtt. No végre, hogy már tapasztalhatunk üdvös vallási intézkedést a hadseregnél. Bizony erre a rendeletre szükség is volt, mert sok katona megfeledkezett hitének külső megnyilvánításáról. A katonák tisztelgése jó például szolgál majd a civi­ leknek is.

Szabad-e áldozás előtt dohányozni? A szentáldozás előtt az egyház törvénye tiltja bárminemű ételnek és italnak az élvezését. A dohányzás sem nem étel, sem nem ital, következésképen nincs eltiltva. Nem vétkezik tehát, aki dohányzik a szentáldozás előtt, de az Oltáriszentség iránt való tiszteletből helyesebben cselekszünk, ha elhagyjuk. Vagyis röviden vála­ szolva : a dohányzás megengedett, de nem illik .

122

G-yakorlati kérdések rovata. A húsvéti szentgyőnás. Az egyház törvénykönyve szigorúan megparancsolja, hogy minden keresztény katolikus hivő, aki az eszével élni tud, vagyis akinek van már olyan ítélő képessége, hogy a jót megtudja külömböztetni a rossztól, tartozik évenkint legalább egyszer bűnbánó lélekkel a szentgyónáshoz járulni és húsvét táján megáldozni. Az egyház e súlyos, mindenkire kötelező parancsa nem ismer kivételt, sem mentegetőzést. M ikor gyónjunk? Ha figyelembe vesszük a húsvéti áldozás szintén súlyosan kötelező parancsát, azt mondhatjuk, hogy a legalább egyszeri úgy kell értelmeznünk, hogy ez a megváltásunk legszebb tényével, a Húsvéttal egybekapcsolódjék. A húsvéti gyónás ideje régen virágvasárnaptól csak fehérvasárnapig tartott. S emiatt sokan kibúvót találtak s a gyónás elmulasztását nagy elfoglaltságukkal, tavaszi szántás, vetés, s hasonlókkal palástolgatták. Ennek véget vetett az egyház amaz intézkedésével, hogy a húsvéti gyónás idejét kibővítette. S most nagyböjt első vasárnapjától szentháromság vasárnapig tart, vagyis több mint 3 hónapot foglal magában, így minden szorgos munka, szántás, vetés, kenyérkereset, család stb. nem kibúvó többé s aki még ma is elmulasztja, távolról sem nevezhető jó katolikusnak. Sokan úgy próbálnak mentegetőzni: annyian voltak a gyónók, hogy nem került rám a sor. Természetes, ha mindenki nagyhétre tartja, amikor ezrek ostromolják a gyóntatószékeket, akkor bizony sokat kell várni. Ismét mások, különösen vidéki gyónók előbb elintéznek minden ügyes-bajos dolgot s utána, ha van pár perc, a lelkűkre is gondolnak, de csak futólag, mert indul a vonatjuk. Ha nincs mindjárt kéznél gyóntató, a gyónásuk elmarad annélkül, hogy máskor is próbálkoznának. Ezeken a nehézségeken könnyen segíthet bárki, ha nem hagyja gyónását a nagyhétre, ha már húsvét előtt el akarja végezni. Másrészt pedig ha nem várja be a vonat indulását, hanem először rendbe hozza a lelki ügyeit, s csak utána eszközli a be­ vásárlásokat. Ez a sorrend: első a lélek, csak utána jön a test! Nagy probléma sokszor az is, hogy hol gyónjunk . plébanosunknal-e, vagy szerzeteseknél. Bárki ott gyónhatik, ahol neki tetszik, annál a papnál, 123

akihez leginkább bizalma van, fontos az, hogy szent gyónását elvégezze. Az egyház ebben az ügyben mindenkinek feltétlen szabadságot enged. Fontos kérdés még, hogyan gyónjunk ? Ez is világos lesz, ha figye­ lembe vesszük az egyház szándékát. Cél az, hogy a húsvéti szent időben minden lélek kibéküljön Teremtő és Megváltó istenével. Ez pedig egyedül őszinte és töredelmes gyónással érhető el. Tehát a szentségtörő, egyes bűnök szándékos elhagyásával végzett gyónás érvénytelen ; s aki így gyónik, nem tesz eleget az egyház parancsának. A fentebbiekben nem akarom azt állítani, hogy többször nem is kell gyónni. Bárki annyiszor tartozik a szentgyónáshoz járulni, ahányszor csak újra és újra súlyos bűnt követ el. Az egyszeri gyónás az a legkevesebb valami, amit minden katolikusnak el kell végezni, ha azonban valaki buzgó katolikus akar lenni, annak minél gyakrabban kell a szentgyónáshoz is járulni. P - g—

J\i Istennek tett ígéret mindig kötelez. Egy szegény özvegynek férje után két drága kincse maradt, 6 éves fia és 4 éves leánykája. De csakhamar mindkettő súlyos beteg lett. M it tegyek ? Sírt fel benne az anyai lélek. De eszébe jutott Isten, az árvák és özvegyek Atyja, hozzá fordult, Ígéretet t e t t : „Atyám, ha meggyógyítod fiamat, egész életemen át minden pénteken kenyéren és vízen bőjtölök Szent Fiad tiszteletére és ha kis leányomat is visszaadod, akkor szombaton is, mégpedig a Szűz Anya tiszteletére". A gyermekek meggyógyultak, az anya pedig bőjtölt. Öt, majd tíz év is elmúlt s a gyermekeken nyoma sem látszott már a régi súlyos beteg­ ségnek. Ezt látva az anya, engedett rosszabb énjének s felhagyott a böjttel hiszen már úgysincs veszély, különben is már eleget bőjtöltem. És a vége mi le tt?

Maga mondta el a megtört özvegy édesanya : — Tisztelendő Atyám egy hét leforgása alatt meghalt mindkét mak egészséges árva. Jobb nem Ígérni, mint az ígéretet meg nem tartani.

124

szenT flOTflij

tf»1

Amikor Szent Antal já ts z o tt. , .

De ne gondoljátok, hogy a kis Ferdinánd talán olyan szomorú, búskomor fiú volt. aki még V id é m gyerm ekkacagéslól visszhangzik a a játékot sem szereti. Távolról sem. Ferdinánd jólszólér. Javéban fo ly ik a játék. Versenyfutást is kedvét lelte a nemes játékban, éppen úgy. rendeztek a gyerekek. A z egyik szőke fiucska, kit m int ti. Csakhogy ő m indig azt tartotta, hogy a Ferdinándnak neveztek, éppen csak egy lépéssel játéknak nem elsőnek, hanem utolsónak kell lennie. A játék csak felüdülés lehet, s nem íő* előzte meg társát, úgy, hogy ez le is ta g a d ta : foglalkozás. Azért, ha elm últ a játék ideje. Fér* — Nem igaz ! nem Ferdinánd vo lt az első. dinánd rögtön otthag)'ta a játszóteret. Én előbb átugrottam a vonalat I Különben is megválogatta játékait. Leg­ Ebből azután veszekedés támadt. Mert jobban „fflisézést" szeretett játszani. Helyes kis Ferdinánd csapata sehogysem akart engedni, ö oltárt állított össze fából, meg deszkából, az azonban sokkal szelídebb lelkű volt. hogysem oltárra tett egy könyvet, s misézett a maga módja beleavatkozott vo lna a csúnya veszekedésbe. szerint, A ministrans szerepéi ilyenkor rendesen Egyszerűen otthagyta ő k e t. . . valam elyik jóbarátja, vagy testvére töltötte be. Szülei is sokszor meglepték „m isézés' közbert kis szobájában. De ha társai valam ilyen dúrva M ii gondoltok, ki volt ez a szelidlelkű játékba kezdtek, vagy veszekedtek, azonnal el­ Ferdinánd ? Megmondom : Szent A nta l volt, « búcsúzott tőlük e sza vakka l: ti kedves barátotok. — A Jézuska barátai nem így szoktak — H át nem A n ta l vo lt a neve gyermek­ játszani 1 S szaladt haza. koréban Szent A n ta ln a k ? — kérditek talán csodálkozva. — Nem. A keresziségben Ferdinánd nevet kapott. Csak később, m iko r a ferencesek ruháját öltötte magára, adták neki az A nta l nevet. Szent A n ta l szülővárosa Portugália gyö­ nyörű fekvésű városa. Lisszabon volt. Itt ringott a kis Ferdinánd bölcsője, itt ejtette ki először Jézusnak és M áriának legszentebb nevét. Itt kulcsolta össze kis kacsóját buzgó im ára . . • A m in t nőtt, növekedett a kis Ferdinánd testileg, úgy fejlődött lelkileg is. A szelidség, jámborság m in d ig m élyebb gyökeret vert szivé­ ben. Szerető édesanyja plántálta szívébe ezeket a szép erényvirágokat. A ká rh o l megfordult, m in­ denütt ezeknek az illa té t óraszlolta maga kőrul.

íme kedves gyermekek, elöiteték virít egy bájos kis virág Szent Antal virágos kertjéből. Szívjátok magatokba illa tá t! . . • Tanuljátok meg a kis Ferdinándtól. hogyan kell a jó gyermek­ nek játszania. V agyis: 1. A/díefe fc/üdűíes/ehe(. Ha már iskolai feladatotokat elvégeztétek, kerül­ het csak sorra a iáték. Persze, ha édes szüleilek valam it parancsolnak, azt kell előbb elvégez­ netek. 2. Vd/ogasadíofe meg já té b a ilo ka t A dúrva játék nem illik Szent Antal barátaihoz. 3. Fino­ man já ts z a io k Ez a legfontosabb szabály. Ferdi­ nánd is erre ügyelt legjobban. Azért, ha verekednii vagy akár csak veszekedni akarnának jólszótársai-

125

tok, hagvjálok otl ókeí ós m ondjátok nekik : — Szent A n ld l baralai nem ig> szuktak ja l& z a n i! Ha ezeket a szabályokat betartjátok a játéknál, akkor m agatokba szívtátok Szent A n ta l \ irágoskertjének feni bem ulalolt virágillatát.

Rejtvények. I. Csopori.

1.

H ÁZ HÁZ HÁZ HÁZ HÁZ

2.

SZOKÁS SZOKÁS SZOKÁS SZOKÁS SZOKÁS

A fe b ru á ri re jtv é n y e k m e g fe jtő i: (10 p.)

(5 pont.)

A fe b ru á rt re jU ’é n y e k m egfejtése. I. C soport: A m erika.

II. C s o p o ri: Keresztrejtvény. V irs rm /e s 1. Sirbfltctel. 8. ia. 9. élő, 10. cl. 12. ra. 15. cl. Ui. ncl. 18. ló. 20. rak. 21. Am azon. 2-1. ad. 2Ü. A por. 27. is. 28. Nis. 29. in. 30. Epe. 31. ló. 32. it. 34. ad. 35. év. 36. ige. 38. Lipótváros. Függőleges: 1. Széni A n ta l. 2: tí. 3. bár. 4 té. 5. elő. 6. tő. 7. lelkesedés. I I . lé. 13. a la ­ pit. 15. ea. 17. la. 19. ózon. 20. R. N. 22. ma. 23. or. 25. dió. 27, ipa. 32. ivó. 33. iga, 35. ép. 36. ív. 37. er.

1. Terjeszd e lapot. 2. Déi

I. Csoport: Deoecser: Im re Teréz és Gyuszi. ^elsősegesd: Csuka Etus. Pánovics Júlia és Pfeiffer Teréz. G o r a : Barasits Irénke. P á p a : Balogh Bélus, Gyenes. A lajos, K alapács István. L in k Imre. M arton Éviké, T ö rö k István. II. C s o p o rt: B u d a p e s t: Szabó István. Esz­ te rg o m : Ifj. Bezemek Béla. B ochkor K ároly. Jász­ b e ré n y : K le k n e r Béla. K is v á r d a : Kiss Béla. K u czkir M ih á ly . Pápa : Dom onkos László. Gyenes Jenő. K alapács Ilonka, L in k József. M arton Endre, T a rr László. Pestszenterzsébet: K o ttlá r Béla. Szeged: Koiss A nna. Szefeesfeherydr; B ü ki Gyula. S z o m b a th e ly : Bakos Imre. A rejtve'nyek megfejtési h a tá rid e je : á p rilis 30.

II. Csoport. 3. sz. K e re s z tre jtv é n y ,

(15 pont.)

V’ízsríníes s o r o f e 1. íg> kezdődik Széni János evangélium a. 16. Télen v is e ljü k . 17. Kell. hog> mmden if úban leg>en. 20. Évszak. 21. »Franci«“ régiesen (hibásan). 22. Sör. 24. Török. 26. Föd 27 B'Vel érfinév. lg>- énekeljük a skálát. 29. Szellemes. 31. Ilyen szeg is van 32. K on yhai edénv. 35. Ezt keresik a kalandorok. 39. M á ln a ..........41. Ékezettel : a nyúl is átugorja. 42. Sóhajtás. 44. .Nekünk a szerb ez. 49. Oserdei kúszónövény. 55. Ebben a csatában h arcoltak gyalog a huszárok. 56. Családfő. Függőleges ^ r o k : 1. A pap ez által ka p ja hatalm át. 2. Igekötő. 3. V ihar. 4. M a már gN'akori ez a cím. 5. Jenő ;-ia-val női név. 6. K u ru c b a lla d a k ö ltő . 7. T ih a n yn á l van. 8. M egfelelő. 9. .F el* ellentéte. 10. K özépkori zenész (névelővel). I I . L * le l: ház. 12 Jó sziklaugró á lla t. 13. K a p ­ csoló kötőszó. 14. F öldrajz (latinul). 15. E rő fll. 16. ,T á rs a “ rövidítése. 18. Szent Im re Szövetség. 19. Ruhadarab. 20. Személyes névmás többese. 23. „F ö lé “ ellentéte. 25. Nádasdy M ik ló s m onogram m ja. 26. H arci jelenei- 30. Kéneső pusztította el. 33. Kedves erdei á lla l. 34 Varróeszköz. 36. K erti szer­ szám (á aa). 37. Róm ai ruha. 38 Igevégződés. 40. K utyanév. 43. Sir. 45. Keltőzve női becéző név, 46. „E lem " mássalhangzói. 47. , ö “ la tin u l (nőnem ). 48. Szerény em ber neve. 49 „Fésű” massalhangzói. 50. ,U g>enaz“ rövidítve. 51. Eg>' m agánhangzó közbevetésével: évszak. 52. A 36. függőleges magánhangzói. 53. F o rd itv a ; búcsúzáskor m o ndják. 54. Nép.

126

k r ó n ik r

.

♦♦♦♦♦♦ P. Bende Szaniszió tra g ik u s ha­ lála. Szörnyű tűzkatasztrófáról érkezett jelentés Amerikából, amely röviden tudatja, hogy P- Bende Szaniszió magyar ferences, a newbrunswicki magyar telep plébánosa tűzhalált halt. Csak a nyáron ment ki Amerikába, hogy a 20.000 magyart szám­ láló telep lelkipásztora legyen. P. Szaniszió rheumás volt és éjszakánkint villanythermoforral enyhítette fájdalmait. Elaludt, a thermofor rövidzárlat révén tüzet fogott és fölgyújtotta ágyát, majd szobáját. Bennégett. Nagy szónok és kiváló szervező volt. Az utolsó fővárosi választáson városatyává Is megválasztották. R. i. p. I K ris z tu s k irá ly s á g a A m e riká b a n . Az amerikai reformátusok kérvényt nyúj­ tottak be a washingtoni parlamenthez, mely így s z ó l: „M i, az Egyesült Államok répe hódolattal ismerjük el Jézus Krisztus, a nemzetek Megváltójának tekintélyét és törvényét. . . ha népünk élni és a királyok Királyának kegyét élvezni akarja, meg kell bánnia bűneit és . . , Vissza kell térnie Krisztushoz és elfogadni törvényeit 1“ A D o m in ik á n u s o k visszatérnek A u g sb u rg b a . Augsburgba 125 évi „szá­ műzetés" után ismét visszatértek a domini­ kánusok. Amíg azonban a kolostor felépül, a domonkos atyák Augsburg vidékén tar­ tanak népmissziókat. N e k ik szabad. Őszentsége XI. Pius pápa felszóllította a keresztény népeket, hogy tiltakozzanak az oroszországi vallás­ üldözés ellen. Erre a német kommunisták szemtelen plakátokat ragasztottak ki, még a templom ajtókra is, ezzel a felírással: J e X I. Piussal" „a vallás ópium a népnek" stb. Sok helyen pedig a templomajtókat vörös festékkel mázolták be. Nekik ezt is sza­ bad, mert senki sem vonja felelősségre Őket.

A „b é k e " országa. Arboleda spa­ nyol falu plébánosát két bérenc revolverrel agyonlőtte, mert a plébános egy alkalom­ mal elítélően prédikált a spanyol forradal­ márok és a kommunisták viselkedéséről. A vele levő káplán is súlyosan megsebesült. M egható áldozat. Az Óceániai Manus szigetcsoport lakói valóban szinte emberfölötti áldozatot hoznak. A vesze­ delmes tengeri viharok közepette 60 mérföldes útra indulnak el kis bárkáikon csak, hogy vasárnaponkint szentmisét hallgat­ hassanak. És nálunk? M issziósm unka. A keletindiai Szunda szigeteken szinte csodamunkát végeztek missziós atyáink. 1930—31-ig 26.675 benszülöttet kereszteltek meg. A gyónók száma 766.407 volt és a szentáldozóké 2,030.810, míg a végső szentségekben 627-en része­ sültek. A katolikus lakók száma 191.145, akik közül lOO.OOO-t az utolsó öt eszten­ dőben kereszteltek meg. A missziónáriusok száma: 70. G örögkeleti túlkapások Betlehem* ben. Rómából írják ; A Szentföld ferences kusztódiája éles tiltakozással fordult a jeruzsálemi angol kormányhoz az események miatt, amelyekkel a görögkeletiek Betlehem­ ben a status quo-t megsértették és vizsgálóbizottság kiküldését kérte a katolikusok jogainak megóvására. Tudvalévőén a szent­ föld zarándok helyein a katolikusoknak és a görögkeletieknek bizonyos elhatárolt területei vannak. Így a betlehemi születési barlangban van egy művészi falborítás, melyet 1874-ben Mac- Mahon, köztársa­ sági elnök ajándékozott a római katoliku­ soknak. A görögkeletiek most felhasználták az időpontot, mikor a művészi díszítések őrizetlenül maradlak és azt megrongálták.

127

l^ m m m m m m m fM w m m m m m m m m m m m im iE m m m m m m m m m m m m m m M m m m m m m m m n m m m m m m m m m m m m m m m Z m m m m m m tm m m m m m m m m m w m tS

ii

Szent A n ta l Imaszövetsóg*.

11

Április havi közös imaszándékunk: „Atyánk add, hogy akik valamilyen szeren­ csétlenség folytán akár vagyonúkban, akár jóhirükben megkárosodtak, az isteni gond­ viseléstől kárpótlást nyerjenek."* Az Imaszövefség tagjai a belépés napján, vagy a rákövetkező vasárnapon, elnyer­ hetik a teljes búcsút az előírt feltételek szerint. Az Imaszövetség élő és meghalt tagjaiért minden hó első keddjén szentmisét mondunk a pápai ferences templomban.

Emlékezzetek meg! A következő testvérek kérik szándékaikhoz im áin kat; H . S.-né, Pápa. Fiaim meg­ téréséért. K, Aí., Nógrádbercel. Hogy anyagi gondjaimtól megszabaduljak. K. A., Budapest. Kis leányom meggyógyulásáért. N. V.-né, Pápa. Hogy fivérem álláshoz jusson. Sz. B., Sz.fehérvár. Édesatyánk megtéréséért. F. V., Győr. Hogy fiamat egy nagy szükségben megse­ gítse. S. Aí., Andocs, Tervem megvalósulásáért, amitől mindennapi kenyerünk függ. Imád­ kozzunk az Imaszövetség Pápán meghalt tagjáért, özv. Vaszaty Mihálynéért.

Tagfelvétel. Az Imaszövetségbe belépni lehet: Szent Antal Imaszövetség Központi Igazgatósá­ gánál, Pápa (ferencesek) és minden ferences kolostorban. Beiratási díj (felvételi füzet) egyszersmindenkorra 20 fillér. (Póstaköltség külön.) Szent Antal Imaszövetségbe a következők kérték felvételüket: Pestszenterzsébetröl: Cserényi Béla, özv. Éberth Istvánné, Ficsek Béla, Szakács Károly, Szakács Károlyné, Szuchanek József, Szuchanek Józsefné, Sírok! Béla, Siroki Béláné, Vróbel Mária. Kenyériből: Pusztay Mihály, Pusztay Mihályné, Pusztay Jenő, Pusztay József, Pusztay Kálmán, Krétai Béla, Krétai Béláné, Krétai Teruska, Bedi józsefné, Bedi Gyula, Bedi Margit. P ápáról: Keszthelyi Péter, Blau István, Bogdán István, Seift Pál, Turner Kálmán, Tercsy József, Tivald István, Szólás Annus, Molnár Gizella, Meizer Emerencia, Major Katalin, Mészáros Mária, Fejes Teréz, Özv. Novák Károlyné, Novák Mária. V inárról: Ambrus Gyula, Ambrus Béla, Czum Antal, id. Czum Miklós, ifj. Czum Miklós, Czum József, Czum Józsefné, Czum József, Czum Károly, Czum Irén, Czum Magdolna. Lajosm izséröl: Bense József, Bense józsefné. ö y irm ó tró l: Bedi Jánosné, ifj. Bedi Józsefné, özv. Bedi Istvánné, Bedi Annus, Bedi Erzsébet, Bedi Vilma, Lakó Juliska. Zalabérről: Lázár István, Lázár Istvánné, Lázár Irén, Özv. Panulin Tivadarné, Panulin Sándor. Sándorosról: Ifj. Klepács János, Sopronból: Néher Jánosné, Néher Mária, Néher Imre, Farkas Ferencné, Farkas Lujza, Győrik Mihály, GyŐrik MiháIyné,Győrik Margit, Győrik Magdolna, Pusztay Józsefné. (Jövő szám unkban folytatjuk.) Laptulajdonos és k ia d ó : A SzQz M á r iá r ó l n e v e z e tt F e re n ce a R e n d ta rto m á n y . Szerkesztésért és kiadásért fe le l: P. M a rk ó M a rc e ll 0 . F. M.

E g yh á zm . és re n d i jó v á h a g y á s s a l

Keresztény Nemzed N yom davállalal R-T. Pápa. — F e le lő s ; Nemcsics Elek ügyv. igazguló,

128