Istentan. Dr. William S. Sadler. Tartalomjegyzék

I st enta n Dr. William S. Sadler

Tartalomjegyzék

I. RÉSZ 1. Az Isten tantétele 2. A paradicsomi Háromság 3. Az Abszolútok 4. Paradicsom 5. A Paradicsom-Havona rendszer 6. Mindenségtan 7. A helyi világegyetem II. RÉSZ 8. Evolúció 9. A Legfelsőbb Szellemek 10. A paradicsomi Fiak 11. Angyalok 12. A Teremtő Fiak 13. Helyi világegyetemi Alkotó Szellem 14. Az erőtér-irányítók 15. Helyi világegyetemi Fiak 16. Állandó létpolgárok III. RÉSZ 17. Az ember 18. Oktatás-nevelés 19. Házasság és otthon 20. Az állam 21. Felemelkedő Istenfiak 22. A morontia élet 23. A Végleges Testületei 24. Jahve 25. Bűn 26. Üdvözülési terv 27. Ádám és Éva 28. Makiventa Melkizedek IV. RÉSZ 29. Krisztustan 30. A Mennyország 31. Gondolatigazítók 32. Ima és istenimádat 33. Vallási élmények 34. Az Igazság Szelleme 35. Kereszténység

1

I. rész, 1. Az Isten tantétele

I. RÉSZ 1. AZ ISTEN TANTÉTELE Tartalomjegyzék j) Az isteni tökéletességi terv k) Az alászállás szelleme l) Az Atya legfelsőbb kinyilatkoztatása V. A Szellem Isten a) Bevezetés b) A Cselekvő Isten c) A Végtelen Szellem természete d) Az Atyához és a Fiúhoz való viszonya e) Az isteni segédkezés Szelleme f) A Végtelen Szellem személyisége g) A Végtelen Szellem sajátosságai h) Az egyetemes átalakító i) Az elme-segédkezés j) Világegyetemi tükrözőműködés k) A Végtelen Szellem személyiségei VI. A Hétszeres Isten VII. A Legfelsőbb Isten a) Bevezetés b) A Legfelsőbb viszonya a paradicsomi Háromsághoz c) A Legfelsőbb természete d) A Legfelsőbb Elme e) A Mindenható és a Hétszeres Isten f) A Mindenható és a paradicsomi Istenség g) A Mindenható és a Legfelsőbb Teremtők h) Az evolúciós növekedés forrása i) A Legfelsőbb viszonya a világegyetemi teremtményekhez j) A véges Isten k) A teremtés mindent átható lelke l) A Legfelsőbb jövője m) Tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság és tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság n) Világegyetemi működési rendek VIII. A Végleges Isten a) A Végleges Isten b) A valóságon túli szint IX. Az Abszolút Isten X. Istenség

I. Az Első Forrás és Középpont II. A VAGYOK III. Az Atya Isten a) Bevezetés b) Az Isten szellem c) Az Istennel kapcsolatos rejtelem d) Az Isten személyisége e) Az Isten természete a) Az Isten végtelensége b) Az Isten igazságossága – pártatlanság c) Az Isten irgalma d) Az Isten szeretete e) Az Isten jósága – szentség f) Az Isten sajátosságai a) Isten mindenütt jelenvalósága b) Isten mindenhatósága – végtelen hatalom c) Isten mindentudása – egyetemes tudás d) Az Isten elsődlegessége g) Isten viszonya a világegyetemhez a) Isten és természet b) Isten hűsége – változatlanság c) A hatalom átruházása d) Az Isten örök célja e) Téves isteneszmék h) Isten viszonya az egyénhez a) Az Istenhez való közeledés b) Az Isten jelenléte c) Isten a vallásban d) A személyiség istene IV. A Fiú Isten a) Bevezetés b) A Fiú önazonossága c) Az Örökkévaló Fiú természete d) Az Atya szeretetének szolgálója e) Az Örökkévaló Fiú sajátosságai f) Az Örökkévaló Fiú korlátai g) Az Örökkévaló Fiú személyisége h) Szellem-gravitáció i) A Fiú viszonya az egyénhez

I. AZ ELSŐ FORRÁS ÉS KÖZÉPPONT 1. Tétel: Az Első Forrás és Középpont Istene elsődleges, végtelen és örökkévaló; kizárólag saját akarata korlátozhatja.

2

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva – mégpedig korlátlanul. Az Első Forrás és Középpont éppúgy végtelen, mint ahogy örökkévaló is, ezért kizárólag az akarat korlátozhatja vagy szabhat neki határt.” 0:3.9 2. Tétel: Az Egyetemes Atya az Első Forrás és Középpont végtelen személyisége. „Isten – az Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.” 0:3.10 3. Tétel: Az Első Forrás és Középpont az abszolút paradicsomi gravitáció révén gyakorol mindenségrendi felügyeletet. „Mint fizikai szabályozó a világegyetemek anyagi mindenségében az Első Forrás és Középpont a Paradicsom örök Szigetének mintáiban működik, és ezen abszolút gravitációs középponton keresztül az örökkévaló Isten mindenségrendi felügyeletet gyakorol a fizikai szint felett a központi világegyetemben éppúgy, mint szerte a világegyetemek mindenségében.” 1:2.10 4. Tétel: Az Isten sokféle formában megmutatkozó kölcsönös viszonya nem zárja ki a gondolatigazítói kapcsolatokat az ő teremtményeivel. „Elmeként Isten a Végtelen Szellem Istenségében működik; szellemként Isten az Örökkévaló Fiú személyében és az Örökkévaló Fiú isteni gyermekeinek személyében nyilatkozik meg. Az Első Forrás és Középpont, valamint a Paradicsom mellérendelt Személyei és Abszolútjai közötti kölcsönös viszony egyáltalán nem zárja ki az Egyetemes Atya közvetlen személyes tevékenységét szerte a teremtésösszességben és annak minden szintjén. A Teremtő Atya a szellemszilánkjainak jelenlétén keresztül közvetlen kapcsolatot tart fenn a teremtmény-gyermekeivel és a megteremtett világegyetemeivel.” 1:2.10 5. Tétel: Az Első Forrás és Középpont egyaránt meghaladja az anyagot, az elmét és a szellemet. „Az oszthatatlanság e fogalma az egység fogalmával együttesen azt is jelenti, hogy az Istenség Véglegessége mind az időt, mind pedig a teret meghaladja; ennélfogva sem a tér, sem az idő nem lehet abszolút vagy végtelen. Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség.” 1:7.7 6. Tétel: Az isteni potenciált sohasem kevesbíti a világegyetemek mindenségének határtalan adományozása. „És azt követően, hogy e korlátlan térerő- és erőtér-adományozás a határtalan világegyetem részére végbement is, a Végtelen még mindig ugyanolyan mértékben lenne túltöltve térerővel és energiával; a Korlátlan Abszolút még mindig teljes lenne; Isten még mindig ugyanazon végtelen potenciált birtokolná, mintha térerő, energia és erőtér sohasem áradt volna ki a világegyetemek sorának feltöltésére.” 3:4.2 7. Tétel: A véges ténylegességek az Első Forrásból és Középpontból erednek az önmagától létező, szabad akarat révén. „A véges lehetőség a Végtelen sajátossága, ellenben a lehetőség valószínűséggé és elkerülhetetlenséggé alakulását úgy kell tekinteni, mint az összes hármasegységi társulást éltető Első Forrás és Középpont önmagától létező, szabad akaratának jellemző vonását. Csak az Atya akaratának végtelensége korlátozhatja az abszolút létezési szintet úgy, hogy véglegest hozzon létre és végest teremtsen.” 105:5.4 8. Tétel: A teremtő ténylegesség a végessel kezdődik, és a havonai elsődleges felső határokból és a felsőbbvilágegyetemi felső határokból áll. „E felfoghatatlan folyamatok jelzik a világegyetem történetének kezdetét, azt, hogy létrejön az idő maga. Egy teremtmény számára a véges kezdete maga a valóság keletkezése; a teremtményi elme számára a véges előtt nem léteznek felfogható tényleges dolgok. Ez az újonnan megjelenő véges valóság két eredeti szakaszban létezik: 1. Elsődleges felső határok, a legfelsőbb szintű tökéletes valóság, a Havona-fajtájú világegyetem és teremtmény. 2. Másodlagos felső határok, a legfelsőbb szinten tökéletessé vált valóság, a felsőbb-világegyetemi fajtájú teremtmény és teremtés.” 105:5.6

3

I. rész, 1. Az Isten tantétele II. A VAGYOK 1. Tétel: A VAGYOK azon szabad akarat gyakorlása által szabadult meg Istenségében a korlátlan végtelenség béklyóitól, amely létrehozta az első abszolút isteniség-feszültséget. „A Valóság eredetének és szétválásának tér-idő teremtményi nézőpontból való szemlélésekor úgy tűnik, hogy az örökkévaló és végtelen VAGYOK azáltal szabadult meg Istenségében a korlátlan végtelenség béklyóitól, hogy önnön és örökkévaló szabad akaratát gyakorolta, és a korlátlan végtelenségtől való elválás hozta létre az első abszolút isteniség-feszültséget. Ezt a végtelenség-szétválási feszültséget oldja fel az Egyetemes Abszolút a Teljes Istenség élénk végtelenségét és a Korlátlan Abszolút nyugvó végtelenségét egyesítő és összehangoló működése során.” 0:3.21 2. Tétel: A VAGYOK azáltal nyer személyiséget, hogy az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Szigetének Örökkévaló Forrásává válik. „Ebben az eredeti eseményben az elméleti VAGYOK azáltal tett szert személyiségre, hogy egyszerre vált az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Szigetének Örökkévaló Forrásává.” 0:3.22 3. Tétel: A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény. „A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta, tér-kötötte, véges ember-elme számára tett bölcseleti engedmény, mivel a teremtmények képtelenek felfogni az örökkévalósági lételvi létezőket – a nem-kezdődő, nemvégződő valóságokat és viszonyokat. A tér-idő teremtménye számára minden dolognak rendelkeznie kell kezdettel, kivéve az EGYETLEN OKOZATLANT – az okok eredeti okát. Ezért fogalmazzuk meg e bölcseleti értékszintet úgy, mint a VAGYOK-ot, ugyanakkor minden teremtményt arra oktatunk, hogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem is örökkévaló a VAGYOK mellett; más szóval ez azt jelenti, hogy sohasem volt olyan időpont, amikor a VAGYOK ne lett volna a Fiú Atyja, és vele a Szellem Atyja is.” 0:3.23 4. Tétel: Az abszolút elsődleges ok a VAGYOK-ként működő Egyetemes Atyának tulajdonítandó. „A világegyetemek bölcselői az abszolút elsődleges okot a végtelenben az Egyetemes Atyának tulajdonítják, aki mint a végtelen, az örökkévaló és az abszolút VAGYOK működik.” 105:1.1 5. Tétel: A VAGYOK fogalma magába foglalja a korlátlan végtelenséget – a minden valóság forrását. „A VAGYOK a Végtelen; a VAGYOK végtelenség is. Egymásra következési, időbeli nézőpontból minden valóság eredete a végtelen VAGYOK, amelynek egyedüli létezése a múlt végtelen örökkévalóságában szükségképpen a véges teremtmény elsődleges bölcseleti kitétele. A VAGYOK fogalma magába foglalja a korlátlan végtelenséget, a szét nem vált valóságát mindannak, ami egy végtelen örökkévalóság mindenségében valaha is létezhet.” 105:1.3 6. Tétel: A VAGYOK lételvi fogalomként nem leírható, legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van. „A VAGYOK mint lételvi fogalom nem istenivé alakított és nem is istenivé nem alakított, nem tényleges és nem magvábanvaló, nem személyes és nem személytelen, nem nyugvó és nem is élénk. A Végtelen nem minősíthető, legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van.” 105:1.4 7. Tétel: A VAGYOK fogalma a minden valóság szétválása előtti múltbeli-örökkévaló pillanatban működik. „Valamely végtelenül távoli, feltételezett, múltbeli-örökkévaló pillanatban a VAGYOK tekinthető mind dolognak, mind nem-dolognak, mind oknak, mind okozatnak, mind akaratnak, mind válasznak. Ebben a feltételezett örökkévalósági pillanatban nincs különválás sehol sem az egész végtelenségben. A végtelenséget a Végtelen tölti ki; a Végtelen magába foglalja a végtelenséget. Ez az örökkévalóság feltételezett, állandósult pillanata; a ténylegesek még a kibontakozási lehetőségükön belül vannak, és a magvábanvalók még nem jelentek meg a VAGYOK végtelenségében. De még e feltételezett helyzetben is el kell fogadnunk a személyes akarat lehetőségének létezését.” 105:1.5 8. Tétel: A valóság keletkezésének bemutatása megköveteli az első akarat-kifejeződés pillanatát: a Végtelen Egy kiválását a Határtalanságból. „A valóság eredeteinek időrendi leírásához ki kell kötni az »első« akarat-kifejeződés és a VAGYOK-on belüli »első« válasz feltételezett pillanatát. A valóság keletkezésének és kialakulásának bemutatására tett kísérleteink során utalhatunk e szakaszra úgy, mint A Végtelen Egy önmaga kiválására A Határtalanságból.” 105:2.2

4

I. rész, 1. Az Isten tantétele 9. Tétel: Az egyedülálló VAGYOK átalakul a háromság időbeli fogalmává, később pedig a VAGYOK mint hétszeres fogalmává. „A VAGYOK e belső átalakulásai révén hozza létre önmaga hétszeres kapcsolódásának alapját. Az egyedülálló VAGYOK bölcseleti (időbeli) fogalma és a háromsági VAGYOK átmeneti (időbeli) fogalma most már kiterjeszthető a VAGYOK mint hétszeres fogalmává.” 105:2.4 10. Tétel: A VAGYOK hétszeres természetére a Végtelenség Hét Abszolútjából lehet következtetni. 1. Az Egyetemes Atya 2. Az Egyetemes Irányító 3. Az Egyetemes Teremtő 4. A Végtelen Megtartó 5. A Végtelen Potenciál 6. A Végtelen Képesség 7. A Végtelenségi Egyetemes Egy. „E hétszeres – vagy hétszakaszú – természet a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban jellemezhető a legjobban: 1. Az Egyetemes Atya. Az Örökkévaló Fiú atyja VAGYOK. Ez a tényleges dolgok elsődleges személyiségi kapcsolata. A Fiú abszolút személyisége teszi abszolúttá az Isten atyaságának tényét és teremti meg minden személyiség magvábanvaló fiúi helyzetét. 2. Az Egyetemes Irányító. Az örök Paradicsom oka VAGYOK. Ez a tényleges dolgok elsődleges személytelen kapcsolata, az eredeti nem-szellemi társulás. 3. Az Egyetemes Teremtő. Az Örökkévaló Fiúval egy VAGYOK. Az Atya és a Fiú ezen egyesülése (a Paradicsom jelenlétében) indítja be azt az alkotó körfolyamatot, mely az együttes személyiség és az örökkévaló világegyetem megjelenésében teljesedik ki. 4. A Végtelen Megtartó. Az önmagával társuló VAGYOK. Ez a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak elsőfajú társulása. E kapcsolódásban minden feltételes és korlátlan kiegyenlítődik. A VAGYOK e szakasza mint az Egyetemes Abszolút érthető meg a legjobban – ez az Istenség és a Korlátlan Abszolútok egyesítője. 5. A Végtelen Potenciál. Az önkorlátozó VAGYOK. Ez a végtelenségi tájékozódási pont örökké mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és önkinyilatkoztatás megtörténhetett. A VAGYOK e szakasza alatt rendszerint az Istenségi Abszolút értendő. 6. A Végtelen Képesség. A nyugvó-válaszoló VAGYOK. Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége. A VAGYOK e szakaszát a legjobban talán a Korlátlan Abszolút kiterjedt gravitációs jelenléteként lehet értelmezni. 7. A Végtelenségi Egyetemes Egy. VAGYOK, mint VAGYOK. Ez a Végtelenség állandósulása vagy önmagába-kapcsolódása, a végtelenség-valóság örök ténye és a valóság-végtelenség egyetemes igazsága. Amennyire e kapcsolat személyiségként értelmezhető, annyiban a minden személyiség – s ide értendők még az abszolút személyiségek is – isteni Atyjában nyilatkoztatik ki a világegyetemekben.” 105:2.4 11. Tétel: A Végtelenre és az Abszolútra vonatkozó VAGYOK kitétel meghalad minden időt – múltat, jelent és jövőt. „A végtelen és az abszolút szintjein a jelen pillanat tartalmazza mind az összes múltat és mind az összes jövőt. A VAGYOK azt is jelenti, hogy VOLTAM és hogy LESZEK.” 118:1.9 12. Tétel: A VAGYOK-nak minden lételvi előtt és minden élményelvi után kell léteznie. „A VAGYOK-nak végső soron minden lételvi előtt és minden élményelvi után kell léteznie. Ezek a fogalmak talán nem világítják meg az örökkévalóság és a végtelenség látszólagos ellentmondásait az emberi elme számára, de legalább arra késztetik az ilyen véges értelmi képességű lényeket, hogy újra megpróbáljanak megbirkózni ezekkel a soha meg nem szűnő problémákkal, azokkal a problémákkal, melyek még a Szalvingtonon is foglalkoztatni fognak benneteket és még később is, amikor eljuttok a végleges rendre és még azután is, vagyis végig a véget nem érő jövőbeli örök létpályátokon a kiterjedő világegyetemekben.” 106:9.10

5

I. rész, 1. Az Isten tantétele

A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Isten ezt válaszolta [Mózesnek]: »Én vagyok, aki vagyok.« Azután folytatta: »Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.«” Kiv. 3:141 III. AZ ATYA ISTEN 1. Bevezetés 2. Az Isten szellem 3. Az Istennel kapcsolatos rejtelem 4. Az Isten személyisége 5. Az Isten természete a) Az Isten végtelensége b) Az Isten igazságossága – pártatlanság c) Az Isten irgalma d) Az Isten szeretete e) Az Isten jósága – szentség 6. Az Isten sajátosságai a) Isten mindenütt jelenvalósága b) Isten mindenhatósága – végtelen hatalom c) Isten mindentudása – egyetemes tudás d) Az Isten elsődlegessége 7. Isten viszonya a világegyetemhez a) Isten és természet b) Isten hűsége – változatlanság c) A hatalom átruházása d) Az Isten örök célja e) Téves isteneszmék 8. Isten viszonya az egyénhez a) Az Istenhez való közeledés b) Az Isten jelenléte c) Isten a vallásban d) A személyiség istene 1. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az Egyetemes Atya Teremtő, Szabályozó és Megtartó. „Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja. Istent először teremtőnek, majd szabályozónak, végül pedig végtelen megtartónak tekintsétek.” 1:0.1 2. Tétel: A teremtői sajátosság az Isten cselekvő természetének összegződése.

1

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Kiv&numch=3

6

I. rész, 1. Az Isten tantétele „A teremtői sajátosság aligha Isten sajátossága; inkább a cselekvő természetének összegződése. És a teremtőség ezen egyetemes rendeltetése örökmód megnyilatkozik, amint azt az Első Forrás és Középpont végtelen és isteni valóságának összes mellérendelt sajátossága korlátozza és szabályozza.” 3:0.3 3. Tétel: A tudományban az Isten ok, a bölcseletben valóság, a vallásban szerető Atya. „A tudományban Isten az Első Ok; a vallásban ő az egyetemes és szerető Atya; a bölcseletben ő az egyetlen lény, aki önmagától fogva létezik, akinek létezése egyetlen más lénytől sem függ, aki viszont a létezés valóságával jótékonyan felruház minden dolgot és minden egyéb teremtményt.” 4:4.7 4. Tétel: Istent sokféle néven ismerik; az alászállási világokon úgy hívják, „a mi Atyánk”. „Az egyik közeli csillagvilágban Istent a Világegyetemek Atyjának hívják. Egy másikban a Végtelen Megtartónak és keleten pedig az Isteni Szabályozónak. Nevezik úgy is, mint a Fények Atyja, az Élet Ajándéka és a Mindenható Egy. Azokon a világokon, ahol a paradicsomi Fiú alászállásának teljesítése során élt, az Istent általában valamilyen személyes kapcsolatra utaló, a gyöngéd ragaszkodást és az atyai tiszteletet kifejező névvel jelölik. A ti csillagvilági központotokban Istent úgy emlegetik, mint az Egyetemes Atyát, és a lakott világokból álló helyi csillagrendszeretek más bolygóin olyan nevekkel illetik, mint az Atyák Atyja, a paradicsomi Atya, a Havona Atya és a Szellem-Atya. Akik a paradicsomi Fiak alászállása során tett kinyilatkoztatásokból is ismerik az Istent, a teremtmény-Teremtő megható kapcsolat okán engednek az érzelmi csábításnak és úgy nevezik az Istent, mint »a mi Atyánk«.” 1:1.4 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.” Neh 9:62 „Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.” Zsolt. 33:6 3 „Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén?” Iz. 40:124 „Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.” Iz. 40:265 2. AZ ISTEN SZELLEM 1. Tétel: Az Isten szellem, végtelen szellemszemély. „»Isten szellem.« Ő egyetemes szellemi jelenlét. Az Egyetemes Atya végtelen szellemi valóság; ő »a legfőbb, örökkévaló, halhatatlan, láthatatlan és egyedül igaz Isten«.” 1:3.1 2. Tétel: Isten egyetemes szellem. „Isten egyetemes szellem; Isten az egyetemes személy. A véges teremtés legfelsőbb személyes valósága szellem; a személyes mindenségrend végleges valósága abszonit szellem.” 1:3.5 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Jn. 4:24 6 „Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek[.]” 1Tim. 1:177

2

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Neh&numch=9 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=33 4 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Iz&numch=40 5 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Iz&numch=40 6 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=4 7 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Tim&numch=1 3

7

I. rész, 1. Az Isten tantétele 3. AZ ISTENNEL KAPCSOLATOS REJTELEM 1. Tétel: A véges elme csakis hit által tapasztalhatja meg az Isten végtelen rejtelmét. „Isten, mint az emberi szellemi tapasztalásban megjelenő valóság nem rejtelem. De amint kísérletet teszünk arra, hogy a szellemvilág valóságait az anyagi rendbe tartozó fizikai elme számára világossá tegyük, akkor rejtelmekre bukkanunk: olyan titokzatos és mély rejtelmekre, hogy az Istent ismerő halandó csak a hite révén foghatja fel a Végtelen véges általi felismerésének bölcseleti csodáját, és csakis e hit az, amely révén az örökkévaló Isten az idő és tér anyagi világainak fejlődő halandói által megérthető.” 1:4.7 2. Tétel: Isten azért láthatatlan az anyagi teremtmények számára, mert szem nem képes látni őt – de a hit igen. „Az Egyetemes Atya nem azért láthatatlan, mert elrejti magát az anyagi fogyatékosságokkal és korlátozott szellemi képességekkel bíró alacsonyrendű teremtmények elől. A helyzet inkább az, hogy: »Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem halandó, élvén.« Egyetlen anyagi ember sem képes a szellem Istent látni és közben megőrizni halandói létét. Az isteni személyiség-jelenlét dicsfénye és szellemragyogása megközelíthetetlen az alacsonyrendű szellemlények és bármely, anyagi személyiségrend számára. Az Atya személyes jelenléte szellemi világosságának »fényéhez halandó ember nem kerülhet közel; e fényt anyagi teremtmény eddig még nem látta és nem is képes meglátni«. De nincs is szükség arra, hogy Istent a testi szemetekkel lássátok ahhoz, hogy őt a szellemiesült elme hit-látomása által érzékeljétek.” 1:3.3 3. Tétel: Az Isten annyit mutat meg magából minden teremtménynek, amennyit a teremtmény képes felfogni. „Minden szellemlénynek és minden halandó teremtménynek a világegyetemek mindensége minden szféráján és minden világában az Egyetemes Atya kinyilvánítja az ő kegyes és isteni sajátlényegét teljesen, amennyire az ilyen szellemlények és halandó teremtmények felfoghatják és megérthetik. Isten nem tesz különbséget a személyek között, legyenek azok szellemiek vagy anyagiak. Azt az isteni jelenlétet, melyet a világegyetem bármely gyermeke bármely adott pillanatban élvez, kizárólag e teremtmény azon képessége korlátozza, melynek révén az anyag-feletti világ szellem-ténylegeseit érzékeli és felfogja.” 1:4.6 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Azután hozzáfűzte: »De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.«” Kiv. 33:208 „[A]ki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat[.] 1Tim. 6:169 4. AZ ISTEN SZEMÉLYISÉGE 1. Tétel: Az Isten a végtelent el nem érő személyiségszintek közül három szinten működik. „Isten, az Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenségszemélyiségi szintjén működik: 1. Elő-személyes – mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók. 2. Személyes – mint a teremtett és elő-teremtett lények evolúciós tapasztalásában. 3. A személyest meghaladó – mint bizonyos abszonit és velük társult, meglényegített lételvi lényekben.” 0:2.2 2. Tétel: Az „Isten” kifejezés mindig személyiséget jelöl. „Az Isten kifejezés mindig személyiséget jelöl. Az Istenség utalhat isteniségi személyiségekre, de másra is.” 0:2.10 3. Tétel: Az „Isten” szó az Istenség összes személyi viszonyára utal. „Az ISTEN szó az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép. A kifejezés az Istenségműködés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani.” 0:2.6 4. Tétel: Az Isten személyiség. 8 9

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Kiv&numch=33 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Tim&numch=6

8

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Isten nélkül és az ő nagy és központi személyiségén kívül nem lenne személyiség a világegyetemek hatalmas mindenségében. Isten személyiség.” 1:5.7 5. Tétel: Az Isten személyiségét a vallásos tapasztalás sejteti, de csak a kinyilatkoztatás hitelesíti. „Az Egyetemes Atya személyiségének ideája az Istenről alkotott, az emberiséghez főként kinyilatkoztatásokon keresztül eljutott teljesebb és igazabb fogalom. Az értelem, a bölcsesség és a vallásos tapasztalás mind igazolhatják és sejtethetik az Isten személyiségét, de még együtt sem hitelesítik azt. Még az emberben lakozó Gondolatigazító is elő-személyes.” 1:5.10 6. Tétel: Az Isten személyiségéről alkotott fogalom mutatja a vallási érettség mértékét. „Bármely vallás igazsága és érettsége közvetlenül arányos az Isten végtelen személyiségéről alkotott fogalommal és azzal, hogy milyen mértéken ragadja meg az Istenség abszolút egységét. A személyes Istenség ideája azt követően válik a vallás érettségének mércéjévé, miután a vallás megalkotta az Isten egységének fogalmát.” 1:5.10 7. Tétel: Az Isten végtelenségének nem szabad elfednie az ő személyiségét. „Ne engedjétek, hogy az Isten nagysága, az ő végtelensége elhomályosítsa vagy elfedje az ő személyiségét. »Aki a fület ültette, avagy nem hall-e? És aki a szemet formálta, avagy nem lát-e?« Az Egyetemes Atya az isteni személyiség csúcsa; ő a személyiség eredete és beteljesülése szerte a teremtésösszességben. Isten egyaránt végtelen és személyes; ő végtelen személyiség. Az Atya igazi személyiség attól függetlenül, hogy a személyének végtelensége az anyagi és véges lények számára mindörökre lehetetlenné teszi e személyiség teljes megértését.” 1:5.1 8. Tétel: Bár az Istennek sokkal többnek kell lennie, mint személyiségnek, ő nem is lehet semmivel kevesebb sem. „Ennélfogva, ha esetleg tudjátok, hogy Isten mindenképpen sokkal több, mint amit az emberi személyiségfogalom takar, akkor azt is éppúgy tudhatjátok, hogy az Egyetemes Atya valószínűleg nem lehet kevesebb, mint örök, végtelen, igaz, jó és szép személyiség.” 1:5.2 9. Tétel: Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy. „Isten a tudomány számára ok, a bölcselet számára idea, a vallás számára személy, sőt a szerető mennyei Atya.” 1:6.2 10. Tétel: Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt, mely nem létezhet nemszemélyes dolgok között. „Jézus »az élő Istenről« beszélve egy személyes Istenségre – a mennyben lakozó Atyára – utalt. Az Istenség személyiségének fogalma lehetővé teszi a társas viszonyt; kedvez az értelmes istenimádatnak; hozzájárul az üdítő bizalomteljességhez. Kölcsönhatás kialakulhat nemszemélyes dolgok között, de társas viszony nem.” 1:7.1 11. Tétel: Igazság és szépség talán létezhet személyiség nélkül is, viszont a jóság és a szeretet csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. „Az igazság fogalma esetleg értelmezhető a személyiségtől különvéve is, a szépség fogalma talán létezhet személyiség nélkül is, viszont az isteni jóság fogalma csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni.” 1:7.3 12. Tétel: Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Ő nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. „És mindezen állhatatos viselkedés és egységes cselekvés személyes, tudatos és magas fokon akarati, ugyanis a nagy Isten nem tehetetlen rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. Az Isten nem öntevékeny önműködő erő; ő nem valamiféle szolgai törvény-kötötte hatalom. Isten nem mennyiségtani egyenlet, sem vegytani képlet. Ő szabad akaratú és elsődleges személyiség. Ő az Egyetemes Atya, személyiséggel gazdagon felruházott lény és minden teremtmény-személyiség egyetemes forrása.” 12:7.6 13. Tétel: Isten tökéletes személy, aki képes megismerni és aki megismerhető – aki képes szeretni és aki szerethető. „Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, érzékfeletti eszménykép és dicső szellem, és bár ő mindenezek együtt és még ennél is végtelenül több, tehát mindettől függetlenül ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, olyan személy, aki képes »megismerni és aki megismerhető«,

9

I. rész, 1. Az Isten tantétele aki képes »szeretni és aki szerethető«, és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már. Ő valódi szellem és szellemi valóság.” 1:5.8 14. Tétel: A háromság megvalósításának módszerével az Atya megválik a korlátlan szellemszemélyiségétől, s így lesz belőle szerető atya minden világegyetemi gyermeke számára. „A háromság megvalósításának módszerével az Atya megválik attól a korlátlan szellemszemélyiségtől, ami a Fiú, viszont ezzel önmagát e Fiú Atyjává teszi és ezáltal végtelen képességekre tesz szert ahhoz, hogy az isteni Atyjává váljon minden későbbi megteremtett, meglényegített vagy egyéb módon megszemélyesített értelmes, saját akarattal bíró teremtmény-fajtának. Mint abszolút és korlátlan személyiség az Atya csakis úgy működhet, mint a Fiú és a Fiúval együtt, azonban mint személyes Atya továbbra is adományoz személyiséget az értelmes, sajátakarattal bíró teremtmények különböző szinteken álló, különféle seregeinek, és szeretetteli közösségben mindörökké személyes kapcsolatokat tart fenn a világegyetemi gyermekeinek e hatalmas családjával.” 10:2.1 15. Tétel: Öt érv az Isten személyiségének kimutatására. Nátániel szavai Rodannak. Ld. 161:1.5 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?” Zsolt. 94:9 10 „»Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált« és: »Az Isten barátjának« nevezték.” Jak. 2:2311 5. AZ ISTEN TERMÉSZETE 1. Tétel: Isten mindannál is több, ami lehet – ő szerető Atya. „Az örökkévaló Isten végtelenül több, mint eszményített valóság vagy mint megszemélyesült világegyetem. Isten nem egyszerűen az ember legfelsőbb rendű vágya, a tárgyiasult halandói kalandcél. Isten nem is pusztán fogalom, az igazságosság hatalom-potenciálja. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten érzékfeletti valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is »az ember legnemesebb alkotása«. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya mindenki számára, aki szellemi békében él a földön és aki a halál személyiségben való túlélésének megtapasztalására törekszik.” 1:2.2 2. Tétel: Isten nem emberszerű és nem gépszerű. „Isten nem emberszerű és nem gépszerű. Az Első Atya egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és atyai személyiség.” 1:2.1 3. Tétel: Az Isten természete Jézus életén és tanításain keresztül érthető meg a legjobban. „Az Isten természete legjobban az Atya azon kinyilatkoztatásán keresztül érthető meg, melyet a nebadoni Mihály tett különféle tanításaiban és a húsvér testben eltöltött fényes halandói létében. Az isteni természet jobb megértésében segíti az embert az is, ha önmagát Isten gyermekének tekinti és úgy tekint a paradicsomi Teremtőre, mint igaz szellemi Atyára.” 2:0.1 A. Az Isten végtelensége 1. Tétel: Örökkévalósága és végtelensége ellenére az Isten saját akarata abszolút. „Az Atya végtelen és örökkévaló, de az ő saját akaratán alapuló önkorlátozásának lehetőségét tagadók éppen az ő saját akaratán alapuló abszolútságának fogalmát tagadják.” 4:4.4 2. Tétel: Az Isten által adományozható szellemi nevelők számának nincs korlátja. „Az a tény, hogy ő szellemi hírvivőket küld magától a világotokon és a más világokon élő férfiakhoz és nőkhöz, hogy bennük lakozzanak, semmiben sem csökkenti az ő azon képességét, hogy mint isteni és mindenható szellemszemélyiség működjön; és egyáltalán nincs korlátja az olyan szellemi Nevelők mértékének vagy számának, melyek elküldésére ő képes és amelyeket elküldhet.” 3:4.4 3. Tétel: A saját magának a világegyetemek részére való bőséges adományozása semmivel sem csökkenti az ő hatalmát, bölcsességét és szeretetét. 10 11

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=94 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jak&numch=2

10

I. rész, 1. Az Isten tantétele „A saját magának a világegyetemek részére, azok létrehozása során való többszöri adományozása semmivel sem csökkenti az ő hatalmának potenciálját vagy a bölcsességének tárát, melyek mint az Istenség központi személyiségében lakoznak és nyugszanak. Térerő-, bölcsesség- és szeretet-potenciáljában az Atya birtoka sohasem fogyatkozott, és sohasem veszítette el az ő dicső személyiségének egyetlen sajátosságát sem annak eredményeként, hogy önmagát bőkezűen a paradicsomi Fiaknak, az ő alárendelt teremtésrészeinek és mindezek számtalan teremtményeinek adományozta.” 3:4.1 4. Tétel: Akármennyire megértitek is az Atya Istent, mindig gondot fog okozni az Atya-VAGYOK fogalmának értelmezése. „Függetlenül attól, hogy meddig juttok el az Atya megértésében, mindig bele fogtok szédülni az AtyaVAGYOK ki nem nyilatkoztatott végtelenségébe, melynek megismerhetetlen mértéke mindig kifürkészhetetlen és felfoghatatlan marad az örökkévalóság minden körében. Függetlenül attól, hogy mennyit értek el Istenből, mindig rengeteg olyan dolog marad őbelőle, melynek létezéséről még csak sejtelmetek sem lehet. És mi úgy hisszük, hogy ez éppúgy igaz a tapasztalás-meghaladó szintekre, mint a véges létezési területekre. Az Isten utáni kutatás sohasem ér véget.” 106:7.5 5. Tétel: Az Isten végtelenségének elérésére való képtelenség nem szabad, hogy akadályozzon bennünket az ő társaságának élvezetétől a véges szinteken. „Az a tény, hogy Isten teljes elérése képtelenség, nem szabad, hogy elbátortalanítsa a világegyetemi teremtményeket; épp ellenkezőleg, elérhetitek és el is fogjátok érni a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjeit, melyek ugyanazt jelentik számotokra, mint amit az Atya Isten végtelen megismerése jelent az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén. Nem a teremtmények bosszantása érdekében állítjuk, de az Isten végtelensége a legfőbb biztosíték arra, hogy a személyiség jövőbeli végtelen felemelkedése során mindig megtalálhatja azokat a személyiségfejlődési lehetőségeket és Istenség-társulásokat, melyeket még az örökkévalóság sem meríthet ki és vehet el.” 106:7.6 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.” Jób. 5:912 „Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.” Jób. 36:2613 „Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” Iz. 46:1014 B. Az Isten igazságossága – pártatlanság 1. Tétel: A szándékos bűn és a gonoszság önmagától fogva végzetes. „A tömény rossz, a velejéig ható vétkezés, a szándékos bűn és a megátalkodott gonoszság eredendően és önmagától fogva végzetes.” 2:3.5 2. Tétel: A teljes odaadással elkövetett bűn végeredménye a megsemmisülés. „A teljes odaadással elkövetett bűn végeredménye pedig a megsemmisülés. Az ilyen bűnnel-azonosult egyedek végeredményben önmagukat pusztítják el azáltal, hogy a gonoszság befogadásán keresztül teljes mértékben valótlanná válnak.” 2:3.2 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében.” Zsolt. 145:1715 „Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.” Zsolt. 103:616 „Igazságos bíró az Isten.” Zsolt. 7:1217

12

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=J%F3b&numch=5 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=J%F3b&numch=36 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Iz&numch=46 15 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=145 16 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=103 13 14

11

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Gondosan végezzétek kötelességteket, mert az Úrnál, a mi Istenünknél szó sem lehet igazságtalanságról, személyválogatásról vagy megvesztegetésről.” 2Krón. 19:718 C. Az Isten irgalma 1. Tétel: A teremtmény igénye elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának teljes kiáradását. „A teremtmény igénye teljesen elég ahhoz, hogy biztosítsa az Atya gyöngéd irgalmának és megmentő kegyelmének teljes kiáradását. Lévén, hogy Isten mindent tud az ő gyermekeiről, ezért könnyen meg tud nekik bocsátani. Minél jobban megismeri az ember a szomszédját, annál könnyebben meg tud neki bocsátani, sőt annál könnyebben képes megszeretni őt.” 2:4.2 2. Tétel: Az irgalom a szeretet bölcs és megértő alkalmazása, nem az igazságosság megsértése. „Az irgalom nem az igazságosság megsértése, hanem inkább egyfajta megértő felfogása a legfelsőbb igazságosságból fakadó igénynek, amint az méltányos formában kifejezésre jut az alárendelt szellemi lények és a fejlődő világegyetemek anyagi teremtményeinek irányában. Az irgalom a paradicsomi Háromság igazságossága, mely bölcsen és szeretőn szabatik ki az idő és a tér teremtésrészeinek számos értelmes lényére, amint az az Egyetemes Atya és minden Teremtő-társa mindentudó elméje és szabad akarata által isteni bölcsesség formájában kifejeződik és meghatároztatik.” 2:4.5 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene!” 2Kor 1:319 D. Az Isten szeretete 1. Tétel: Az Isten szeretet. „»Az Isten szeretet«; ennélfogva az ő kizárólagos személyes hozzáállása a világegyetemi ügyekhez mindig is az isteni ragaszkodás válasza lehet. Az Atya eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy életét nekünk adományozza. »Felhozza az ő napját mind a rosszakra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind az igazságtalanoknak.«” 2:5.1 2. Tétel: Az Atya szeretete végigkövet bennünket az örök korszakok végtelen körén át. „Az Atya szeretete végig követ bennünket most és az örök korszakok végtelen körén keresztül. Ha belegondoltok az Isten szerető természetébe, akkor csupán egyetlen ésszerű és természetes személyiségi válasz marad számotokra: egyre jobban megszeretitek az Alkotótokat.” 2:5.9 3. Tétel: Az Isten szeretete értelmes, bölcs és előrelátó. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten. „Ám az Isten szeretete értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás. Az isteni szeretet egyesült társulásban működik az isteni bölcsességgel és az Egyetemes Atya tökéletes természetének minden egyéb végtelen tulajdonságával. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten.” 2:5.10 4. Tétel: Az Isten és az ő gyermekei közötti minden személyes kapcsolat meghatározó jegye a szeretet. „Amikor az ember szem elől veszíti a személyes Isten szeretetét, akkor Isten országa pusztán a jó országa lesz. Eltekintve az isteni természet végtelen egységétől, az Istennek az ő teremtményeivel való minden személyes kapcsolatának meghatározó jegye a szeretet.” 2:5.12 5. Tétel: A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. „A szeretet felfedi az Isten önálló akaratát. Isten jósága alapul szolgál az isteni szabad akaratnak – a szeretetre való egyetemes irányultságnak, irgalom mutatásának, türelem kinyilvánításának és megbocsátás kínálásának.” 2:6.9 6. Tétel: Helytelen dolog úgy gondolni Istenre, mint aki csakis a Fiainak áldozatai miatt szeret bennünket.

17

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=7 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=2Kr%F3n&numch=19 19 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=2Kor&numch=1

18

12

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Helytelen dolog azt gondolni Istenről, hogy a Fiainak áldozata vagy az alárendelt teremtményeinek közbenjárása veszi rá őt arra, hogy szeresse gyermekeit, »mert maga az Atya szeret titeket«.” 2:5.2 7. Tétel: Az Istennek a minden személy felé fordított arca nem más, mint egy szerető Atyának az arca. „És a Végtelennek a minden világegyetemi személyiség felé fordított arca valójában egy Atyának, a szeretet Egyetemes Atyjának arca.” 105:1.8 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.” 1Jn. 4:820 „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” 1Jn. 3:121 „Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.” Zsolt. 103:1722 „[M]mert az Atya maga is szeret titeket[.]” Jn. 16:2723 E. Az Isten jósága – szentség 1. Tétel: Az Isten végleges jóság és végtelen-teremtői szabad akarat. „Isten az abszolút önmeghatározás lénye; e világegyetemi válaszoknak nincsenek határai, leszámítva azokat, amelyek önként vállaltak, és az ő szabad akaratú cselekedeteit csak azon isteni minőségjegyek és tökéletes magatartásformák korlátozzák, amelyek az ő örökkévaló természetének eredendő sajátjai. Ennélfogva Isten úgy viszonyul a világegyetemhez, mint a végleges jósággal és végtelen-teremtői szabad akarattal rendelkező lény.” 4:4.3 2. Tétel: A világegyetemekre való kiáradásával az Isten csak annyit tart meg magának, amennyi ehhez az adományozáshoz szükséges. „Az Egyetemes Atya mintegy kiárasztotta magát abból a célból, hogy a teremtésösszességet gazdagítsa a személyiség birtokában és a magvábanvaló szellemi előrelépésében. Isten nekünk adta magát azért, hogy olyanok lehessünk mint ő, és magának csak annyi hatalmat és nagyságot tartott meg, mely azon dolgok fenntartásához szükséges, melyek iránti szeretetéből eredően minden más dologról lemondott.” 32:4.12 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „[N]em jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?” Róm. 2:424 „Üdvösség Istene a mi Istenünk[.]” Zsolt. 68:2125 „[A]z Úr kegyes és irgalmas.” Zsolt. 111:426 „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr!” Zsolt. 34:927 „[H]anem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között[.]” 1Pét. 1:1528 6. AZ ISTEN SAJÁTOSSÁGAI A. Isten mindenütt-jelenvalósága 1. Tétel: A mindenütt-jelenvalóság az Isten végtelen természetének része.

20

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=4 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=3 22 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=103 23 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=16 24 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=R%F3m&numch=2 25 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=68 26 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=111 27 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=34 28 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1P%E9t&numch=1 21

13

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Az Isten mindenütt-jelenvalósága valójában az ő végtelen természetének része; a tér nem jelent akadályt az Istenségnek. Isten, tökéletesen és korlátlanul, kizárólag a Paradicsomon és a központi világegyetemben van érzékelhetően jelen.” 3:1.6 2. Tétel: Az Egyetemes Atya mindenütt jelen van. „Az Egyetemes Atya azon képessége, hogy mindenütt jelen van, és természetesen egyidejűleg, az ő mindenütt-jelenvalóságát alkotja. Egyedül Isten képes két vagy számtalan helyen lenni egyazon időben. Isten egyidejűleg van jelen »fent a mennyben, és alant a földön«; miként a Zsoltáros is mondja: »Hová menjek a te szellemed elől? Vagy a te jelenléted elől hova fussak?«” 3:1.1 3. Tétel: Az Egyetemes Irányító jelen van a világegyetemek gravitációs köreiben. „Az Egyetemes Irányító magvában jelen van a Paradicsom Szigetének gravitációs köreiben a világegyetem minden részében, minden pillanatban és ugyanazon mértékben, a tömegnek megfelelően, mégpedig az e jelenlétből fakadó fizikai igényekre válaszolva, és mindazon összes teremtésrész saját eredendő természetének okán, mely természet arra késztet minden dolgot, hogy őhozzá tartson és őbenne álljon fenn.” 3:1.7 4. Tétel: Az Egyetemes Atya mindenhol jelen lévő szelleme összhangban van a Fiú szellem-jelenlétével. „Az Egyetemes Atya mindenhol jelen lévő szelleme összhangban van az Örökkévaló Fiú egyetemes szellem-jelenlétének működésével és az Istenségi Abszolút örökvaló isteni potenciáljával.” 3:1.9 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?” Zsolt. 139:729 B. Isten mindenhatósága – végtelen hatalom 1. Tétel: Az Isten mindenható. „Az összes isteni sajátosság közül az ő mindenhatósága, különösen amint az az anyagi világegyetemben uralkodik, érthető meg a legjobban. Ha nem-szellemi jelenségnek tekintjük, akkor Isten energia.” 3:2.3 2. Tétel: Isten tartja fenn a világokat a térben. „Ő tartja fenn a világokat a térben és ő hajtja a világegyetemeket az örökkévaló kör vég nélküli körpályáján.” 3:2.2 3. Tétel: A mindenható Atya uralja az anyagi, az elme- és a szellemi energiák abszolút szintjeit. „Az Atya mindenhatósága az abszolút szinten mindenütt meglévő uralkodó tulajdonságára vonatkozik, melyen a három energia, vagyis az anyagi, az elme- és a szellemi energia, megkülönböztethetetlen egymástól az Ő – a minden dolgok Forrása – közelségében.” 3:2.5 4. Tétel: Az isteni mindenhatóságot csak a következők korlátozzák: 1. az Isten szeretete, 2. az Isten akarata, 3. az Isten törvénye. „Az isteni mindenhatóság tökéletesen összhangban van Isten személyiségének egyéb sajátosságaival. Isten hatalma annak világegyetemi szellemi megnyilatkozását tekintve rendszerint csupán három feltétel révén, illetőleg helyzetben ütközik korlátokba: 1. Isten természete révén, különösen az ő végtelen szeretete, valamint az igazság, a szépség és a jóság révén. 2. Isten akarata révén, a világegyetem személyiségei iránti irgalom-segédkezése és a velük való atyai kapcsolata révén. 3. Isten törvénye révén, az örökkévaló paradicsomi Háromság pártatlansága és igazságossága révén.” 3:2.11 5. Tétel: Az Isten hatalmát és jelenlétét kizárólag az Isten akarata korlátozza.

29

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=139

14

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Isten a hatalmát tekintve korlátlan, természetét tekintve isteni, akaratát tekintve végleges, sajátosságait tekintve végtelen, bölcsességét tekintve örökkévaló, valóságát tekintve pedig abszolút. Ám az Egyetemes Atya mindeme jegyei egyesülnek az Istenségben, és egyetemlegesen kifejeződnek a paradicsomi Háromságban és a Háromság isteni Fiaiban. Egyébként a Paradicsomon és a Havona központi világegyetemen kívül mindent, ami csak Istennel kapcsolatba hozható korlátoz a Legfelsőbb evolúciós jelenléte és lehatárol a Végleges meglényegülő jelenléte, továbbá összehangol a három lételvi Abszolút – az Istenség, az Egyetemes és a Korlátlan. Így Isten jelenléte korlátozott, mert ez Isten akarata.” 3:2.15 6. Tétel: A világegyetemi gravitációs erővonalak az Isten paradicsomi jelenlétében tartanak össze. „Az Atya mindig e központi helyen található. Ha elmozdulna onnan, akkor általános zűrzavar alakulna ki, mert a teremtés végeiből kiinduló gravitációs erővonalak őbenne tartanak össze e székhely-központban.” 11:1.4 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Istennek azonban minden lehetséges.” Mt. 19:2630 „[T]etszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival[.]” Dán. 4:3231 „Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.” Jób. 42:232 C. Isten mindentudása – egyetemes tudás 1. Tétel: Isten minden dolgot ismer. „»Isten minden dolgot ismer.« Az isteni elme tudatában van és jól ismeri minden teremtésrész gondolatát. Az eseményekre vonatkozó tudása egyetemes és tökéletes. Az őbelőle kikerülő isteni entitások az ő részei; ő az, aki »egyensúlyban tartja a felhőket« és ő az is, aki »tökéletes tudású«. »Az Úr szemmel tart minden helyet.«” 3:3.1 2. Tétel: Az Isten a kezdettől fogva szemléli a jövendőt; az ő terve átfogja a teremtésösszességet. „Az Egyetemes Atya a kezdettől fogva szemléli a jövendőt, és az ő isteni terve és örök célja ténylegesen is átfogja és tartalmazza az alárendeltjeinek összes kísérletét és kalandját minden világon, csillagrendszerben és csillagvilágban, mely az ő hatalmas kiterjedésű világegyetem-összességében csak megtalálható.” 2:1.4 3. Tétel: Az Isten sohasem keveredik önmagával ellentétbe – önellentmondásba. Az ő szabad akarata az ő örök természetének kielégítése. „A mennyei Atya sohasem kerül ellentétbe önmagával világegyetemi gyermekei miatt; Isten sohasem válik áldozatává feloldhatatlan magatartásbeli ellentmondásoknak. Isten mindentudása biztosan irányítja az ő szabad akaratát azon világegyetemi viselkedésforma megválasztásában, mely tökéletesen, egyidejűleg és egyenlő mértékben kielégíti az ő összes isteni sajátosságának és az örök természete végtelen tulajdonságainak igényeit.” 2:4.3 4. Tétel: Csak az Isten tudja a csillagok számát. És ismeri a mi örömeinket és bánatainkat. „Az Egyetemes Atya az egyetlen személyiség a teljes világegyetemben, aki ténylegesen tudja a tér csillagainak és bolygóinak számát. Minden világegyetem minden világa állandóan jelen van Isten tudatában. Azt is mondja: »Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, és meghallottam az ő kiáltásukat, sőt ismerem szenvedéseiket.«” 3:3.2 5. Tétel: Isten előrelátása semmilyen mértékben nem korlátozza a gyermekei döntési szabadságát. „Nem vagyunk teljesen bizonyosak abban, hogy vajon Isten választása szerint előre tudja-e a bűncselekedeteket vagy sem. De ha Isten tudja is előre, hogy gyermekei a saját szabad akaratuk szerint mit fognak cselekedni, akkor ezen előzetes ismeret még a legcsekélyebb mértékben sem korlátozza az ő döntési szabadságukat. Egy dolog azonban bizonyos: Isten sohasem csúfoltatik meg.” 3:3.4 6. Tétel: A mindentudás nem jelenti a nem tudható tudását.

30

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=19 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=D%E1n&numch=4 32 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=J%F3b&numch=42 31

15

I. rész, 1. Az Isten tantétele „A mindenhatóság nem jelent egyúttal hatalmat is a meg nem tehető megtételére, a nem istenszerű cselekedetre. A mindentudás ugyancsak nem jelenti a nem tudható tudását. De az efféle állításokat aligha értheti meg a véges elme. A teremtmény aligha képes megérteni a Teremtő akaratának terét és határait.” 3:3.5 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „[A]z Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.” 1Jn. 3:2033 „Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.” Zsid. 4:1334 „[A] mindentudó mester e csodás remekei[.]” Jób. 37:1635 „Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind.” Zsolt. 33:1336 „A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.” Zsolt. 147:437 „Az Úrnak mindenütt ott van a szeme[.]” Péld. 15:338 „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.” Mt. 6:839 D. Az Isten elsődlegessége 1. Tétel: Isten a korlátlan valóság egyetemes egysége. „Az Egyetemes Atya az egyetemes egység olyan magyarázata, ahogyan azt a legfelsőbb, sőt a végleges szintjén értelmezni kell az abszolút értékek és jelentéstartalmak véglegesen túli egységében – a korlátlan Valóságban.” 56:9.11 2. Tétel: Az Atya bölcsessége és hatalma megfelel minden világegyetemi szükségletnek. „Az Egyetemes Atya nem átmeneti jellegű térerő, változó erőtér vagy lüktető energia. Az Atya hatalma és bölcsessége teljesen megfelel annak a feladatnak, hogy bármely és minden világegyetemi szükségletet kielégítsen.” 3:2.6 3. Tétel: Isten megmarad elsődlegesnek. Mindig kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját. „Az isteni önzetlenséggel, a teljes nemeslelkűséggel az Egyetemes Atya hatáskörről mond le és hatalmat ruház át, de ő továbbra is elsődleges marad; kezében tartja a világegyetemi területekre érvényes körülmények hatalmas emelőrúdját; minden végső döntési jogkört fenntartott magának és örökkévaló céljával összefüggésben tévedhetetlenül és megkérdőjelezhetetlen hatáskörben gyakorolja mindenható vétójogát a kiterjedt, kavargó és örök-körforgó teremtésösszesség jóléte és végzete felett.” 3:6.1 4. Tétel: Az Isten fenntartó keze eléri az örökkévalóság körét. „A jelen pillanatban, miként a múlt távoli korszakaiban és az örökkévaló jövőben, Isten folyamatosan kifejti megtartói tevékenységét. Az isteni kéz eléri az örökkévalóság körét. A világegyetemet nem húzza fel, mint egy órát, hogy járjon egy darabig, majd pedig leálljon; minden dolgot folytonosan megújít.” 4:1.6 5. Tétel: Isten a tér-idő számára mint tiszta energia és mint tiszta szellem nyilatkozik meg. „Miként az egyetemes elme-gravitáció központja a Végtelen Szellem paradicsomi személyes jelenlétében van, úgy az egyetemes szellem-gravitáció középpontja az Örökkévaló Fiú paradicsomi személyes jelenléte. Az Egyetemes Atya egy, de a tér-idő számára a tiszta energia és a tiszta szellem kettős jelenségeiben nyilatkozik meg.” 56:3.1 6. Tétel: Csak a végtelenség abszolút szintjein van meg az anyag, az elme és a szellem egyetlensége.

33

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=3 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=4 35 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=J%F3b&numch=37 36 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=33 37 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=147 38 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=P%E9ld&numch=15 39 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=6

34

16

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Kizárólag a végtelenségi szintek abszolútak, és csak e szinteken áll fenn véglegesség az anyag, az elme és a szellem egyetlenségében.” 1:3.5 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Az Úré a föld és ami betölti[.]” Zsolt. 24:140 „Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol. 1:1741 7. ISTEN VISZONYA A VILÁGEGYETEMHEZ A. Isten és természet 1. Tétel: A természet csak szűkebb értelemben az Isten szokása – a természetet a véges evolúció módosítja. „A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása. Az Isten viselkedését vagy cselekedetét valamely helyi világegyetem, csillagvilág, csillagrendszer vagy bolygó kísérleti tervei és evolúciós mintái korlátozzák és átmenetileg módosítják.” 4:2.1 2. Tétel: A természet a paradicsomi tökéletesség és az evolúciós tökéletlenség keveréke. „A természet két mindenségrendi tényező tér-idő eredménye: ezek közül első a paradicsomi Istenség változhatatlansága, tökéletessége és fedhetetlensége, a második pedig a Paradicsomon kívüli teremtményeknek, a legmagasabb rendűtől a legalacsonyabbig, a kísérleti tervei, kivitelezési tévedései, lázadói hibái, félbeszakadt fejlődése és tökéletlen bölcsessége. A természetet ennélfogva átszövi az örökkévalóság köréből kiinduló tökéletesség egységes, változatlan, fenséges és bámulatos szála; de minden egyes világegyetemben, minden egyes bolygón és minden egyes egyedi életben e természetet módosítják, korlátozzák és esetleg lerontják az evolúciós csillagrendszerek és világegyetemek teremtményeinek cselekedetei, tévedései és hűtlenségei; és emiatt a természetnek mindig változó hangulatúnak, sőt mi több, szeszélyesnek, ugyanakkor a felszín alatt állandósultnak kell lennie, és a helyi világegyetem működési rendjének megfelelően kell változnia.” 4:2.3 3. Tétel: A természetet lerontja a téves gondolkodás és elcsúfítja a lázadás. A természet nem Isten. „És a természetet lerontja, a természet szép arcát elcsúfítja, tulajdonságait megnyirbálja azon teremtmények miriádjainak lázadása, helytelen viselkedése és téves gondolkodása, akik ugyan részei a természetnek, de akik hozzájárultak az ő elcsúfításához az időben. Nem, a természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak.” 4:2.8 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége.” Zsolt. 119:8942 „Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.” Zsolt. 104:3043 „Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget.” Zsid. 1:344 B. Isten hűsége – változatlanság 1. Tétel: Isten állandó, független és változatlan. „Isten az egyetlen állandó, független és változatlan lény a világegyetemek teljes mindenségében, nincs semmi, ami számára kívül vagy rajta túl lenne, nincs múltja, sem pedig jövője. Isten célirányos energia (alkotó szellem) és abszolút akarat, és ezek önmagában-létezők és egyetemesek.” 4:4.1 2. Tétel: Egy változhatatlan Isten törvényei tartják egyensúlyban a mindenütt-változó világegyetemet.

40

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=24 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Kol&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=119 43 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=104 44 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=1 41

42

17

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Az Isten az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben. Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának. A mindenütt-változó világegyetemet abszolút változhatatlan törvények, egy változhatatlan Isten szokásai szabályozzák és tartják biztos egyensúlyban. Az Isten ténye, az isteni törvény maga változhatatlan; az Isten igazsága, az ő viszonya a világegyetemhez pedig olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.” 102:7.2 3. Tétel: Az Isten és a világegyetem nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. „A világegyetem és az Isten nem ugyanaz; az egyik ok, a másik okozat. Az ok abszolút, végtelen, örökkévaló és változhatatlan; az okozat pedig tér-idő jellegű és tapasztalás-meghaladó, de folyton változó, mindegyre növekvő.” 102:7.1 4. Tétel: Az Isten tökéletessége teljes, szándéka páratlan, cselekedetei biztosak. „Az Atya rendeléseinek teljessége végleges, kiteljesedése tökéletes. »Valamit Isten cselekszik, az lesz örökké; ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni.« Az Egyetemes Atya nem bánkódik a saját eredeti bölcsesség- és tökéletesség-céljai miatt. Tervei megingathatatlanok, szándéka szilárd, cselekedetei pedig isteniek és biztosak. »Mert ezer esztendő annyi előtte, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.« Az isteniség tökéletessége és az örökkévalóság mértéke örökké elérhetetlen marad a halandó ember korlátolt elméje számára.” 2:2.2 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Bizony, én, az Úr sose változom[.]” Mal. 3:645 „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” Jak. 1:1746 „Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek azzal is, hogy jót tesznek.” 1Pét. 4:1947 „[Isten] [i]gaz és egyenes.” MTörv. 32:448 „Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.” Zsolt. 33:449 „Hűséges az Isten.” 1Kor 1:950 „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket[.]” 1Jn. 1:951 „[N]agy az ő hűsége.” “Great is thy faithfulness.” Siral. 3:2352 „[M]inden tette hűségét tükrözi.” Zsolt. 33:453 „Hűséged nemzedékről nemzedékre száll[.]” Zsolt. 119:9054 C. A hatalom átruházása 1. Tétel: Az abszolútságától megváló Isten megtartotta az abszolút akaratot és atyaságot. „Megfigyeléseink szerint az Atya az abszolútságának minden közvetlen megnyilatkozásától tartózkodik, kivéve az abszolút atyaságot és az abszolút akaratot. Nem tudjuk, hogy vajon az akarat az Atya át nem ruházható sajátossága-e; csak annyit figyelhetünk meg, hogy nem vált meg az akarattól. Az ilyen végtelen akaratnak szükségképpen örökmód az Első Forrásban és Középpontban kell rejlenie.” 10:3.6 2. Tétel: A hatalom és hatáskör átruházása teljesen önkéntes Isten részéről.

45

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mal&numch=3 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jak&numch=1 47 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1P%E9t&numch=4 48 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=MT%F6rv&numch=32 49 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=33 50 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Kor&numch=1 51 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=1 52 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Siral&numch=3 53 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=33 54 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=119 46

18

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Mindezen lemondásokat és hatáskör-átruházást az Egyetemes Atya teljesen önként vállalta. A mindenható Atya céltudatosan veti magát alá a világegyetemi hatáskörbeli korlátozásoknak.” 10:3.17 3. Tétel: Az Atya a fiain keresztül uralkodik – és alsóbb szinteken e fiaiknak alárendelt fiakon keresztül. „Az Atya a Fiain keresztül uralkodik; a vezetők a világegyetemi szervezeten át végighúzódó folytonos láncot alkotnak, melynek végén a Bolygóhercegek állnak, akik az Atya hatalmas országaiban az evolúciós szférák beteljesülésének útját egyengetik. Nem pusztán költői megnyilvánulás az a megállapítás, hogy: »A föld az Úré, s annak bősége is.« »Ő dönt királyokat és tesz királyokat.» «A Fenségesek uralkodnak az emberek országain.«” 3:5.2 4. Tétel: Az Isten csak annyiban csendestársa az Istenségnek, hogy soha nem tesz semmi olyat, melyet mások meg tudnak tenni. „Ne gondoljátok, hogy mivel az Egyetemes Atya önmagából és az ő hatalmából oly sokat adott át másoknak, attól ő az Istenség-közösség csendestársává vagy tétlen tagjává vált volna. A személyiségterületek és az Igazító-adományozás kivételével ő kétségtelenül a legkevésbé tevékeny a paradicsomi Istenségek között annyiban, hogy Istenség-társainak, a Fiainak és a számos teremtett értelemnek megengedi, hogy oly sokat vállaljanak át az ő örökkévaló céljának eléréséből. A teremtő hármasnak csak annyiban csendestársa ő, hogy soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellérendelt vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.” 32:4.1 D. Az Isten örök célja 1. Tétel: Az Isten örökkévaló célt teljesít szerte a világegyetemek mindenségében. „A világegyetemek mindenségének anyagi, értelmi és szellemi jelenségeivel kapcsolatosan az Egyetemes Atyának örökkévaló célja van, melyet végre is hajt minden időben.” 4:0.1 E. Téves isteneszmék 1. Tétel: Azért mondható rólunk, hogy „az ő képére” teremtettünk, mert a Titkos Nevelők bennünk lakoznak. „Még ha »az Istennek nemzetsége« vagytok is, nem szabad úgy gondolnotok, hogy az Atya formájában és kinézetében olyan lenne mint ti magatok, csak mert azt mondják rólatok, hogy »az ő képére« teremtettetek – hogy az ő örökkévaló jelenlétének központi lakhelyéről kiküldött Titkos Nevelők lakoznak bennetek.” 1:3.1 2. Tétel: Isten nem féltékeny a teremtményeire, inkább félti őket. „Az ember túl régóta gondolkodik úgy Istenről, mint aki olyan, mint ő maga. Isten nem féltékeny az emberre vagy a világegyetemek mindenségének bármely más lényére, és nem volt az és nem is lesz az. Tudván tudva, hogy a Teremtő Fiú szándéka az emberrel az, hogy a bolygói teremtés remekműve legyen, hogy a teljes föld ura legyen, ezért annak látványa, hogy az embert a saját alantas kedvtelései irányítják, hogy fa-, kő- és aranybálványok előtt leborul, hogy önző késztetéseknek enged – vagyis e hitvány jelenetek arra indítják Istent és az ő Fiait hogy féltsék az embert, nem pedig arra, hogy féltékenyek legyenek rá.” 4:3.1 3. Tétel: Az Isten nem követ el hibákat és nem érez sajnálatot. Viszont búsul a szíve látván a gyermekei szellemi nyomorúságát. „És jóllehet az Atya nem követ el hibákat, nem érez sajnálatot és nem is szomorkodik, ő mégis atyai ragaszkodással bíró lény, és szíve kétségkívül búsul, amikor gyermekei nem jutnak el azokra a szellemi szintekre, melyek elérésére egyébként képesek lennének azzal a segítséggel, melyet oly önként bocsátott a rendelkezésükre a világegyetemi szellemi-fejlődési tervek és a halandói-felemelkedés irányvonalai révén.” 4:3.5 4. Tétel: Isten semmit sem bán meg; bölcsessége és ítélőképessége határtalanul tökéletes. „Isten semmit sem bán meg, amit valaha is tett vagy éppen tesz vagy valaha is tenni fog. Ő végtelenül bölcs és mindenható is. Az emberi bölcsesség az emberi tapasztalás próbálkozásainak és tévedéseinek eredményeként jelenik meg; Isten bölcsessége az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll, és ezen isteni mindentudás hatékonyan irányítja az alkotó szabad akaratot.” 4:3.4 5. Tétel: Isten képtelen haragudni és mérgelődni; az ilyen magatartásformák idegenek az ő nemes természetétől. „Az örökkévaló Isten képtelen haragudni és mérgelődni abban az értelemben, ahogy ezeket az érzelmeket és e megnyilvánulásokat az ember értelmezi. Ezen érzelmek közönségesek és hitványak; aligha érdemesek arra, hogy emberinek neveztessenek, hát még isteninek; és az ilyen magatartásformák az Egyetemes Atya tökéletes természetétől és dicső jellemétől teljesen idegenek.” 4:3.2

19

I. rész, 1. Az Isten tantétele

8. ISTEN VISZONYA AZ EGYÉNHEZ A. Az Istenhez való közeledés 1. Tétel: Isten nem rejtőzködik – igyekszik kinyilatkoztatni magát. A véges voltunk választ el minket az Atyától. „Atyánk nem rejtőzködik; nem zárkózott el önkényesen. Az isteni bölcsesség erőforrásait mozgósította egy soha véget nem érő erőfeszítéssel ahhoz, hogy megmutassa magát az ő világegyetemi területein élő gyermekeinek. Az ő fenséges szeretetével párosuló végtelen nemesség és kifejezhetetlen nagylelkűség arra készteti, hogy minden olyan teremtett lénnyel való társulás kialakítására vágyódjon, aki képes őt megérteni, szeretni és őhozzá közeledni; és ez alkotja a bennetek eredendően meglévő korlátokat, melyek elválaszthatatlanok a ti véges személyiségetektől és az anyagi létetektől, mely azt az időt és helyet, valamint azokat a körülményeket meghatározza, ahol, illetőleg amelyek közepette a halandói felemelkedési úti célotokat elérhetitek és a minden dolgok középpontjában az Atya színe elé állhattok.” 5:1.2 2. Tétel: Isten megközelíthető – az Atya elérhető. Az isteni szeretet megnyitja előttünk a paradicsomi felemelkedés útját. „Mindegyikőtök számára és mindannyiunk számára Isten megközelíthető, az Atya elérhető, az út nyitva áll; az isteni szeretet erői és az isteni irányítás módjai és eszközei mind összekapcsolódnak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék minden világegyetem minden arra érdemes értelme számára az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez való eljutást.” 5:1.8 B. Az Isten jelenléte 1. Tétel: Az Isten kiterjedtsége és nagyszerűsége nem szabad, hogy megfélemlítsen bennünket – az Atya nálunk lakozik. „Ne engedjétek, hogy a végtelenség kiterjedtsége, az örökkévalóság mérhetetlen terjedelme és az Isten páratlan jellemének nagyszerűsége és dicsősége megfélemlítsen, eltántorítson vagy elbátortalanítson benneteket; ugyanis az Atya egyikőtöktől sincs nagyon messze; bennetek lakozik ő, és szó szerint őbenne mozgunk, ténylegesen élünk és igazából őbenne vagyunk mi.” 12:7.12 2. Tétel: Az Isten létezésének határozott bizonyítéka az Istent ismerő halandók személyes vallásos tapasztalásában van. „Az Istent ismerők már megtapasztalták az ő jelenlétének tényét; az ilyen, Istent ismerő halandók személyes tapasztalataikban rendelkeznek azzal az egyedüli határozott bizonyítékkal az élő Isten létezésére vonatkozóan, melyet emberi lény egy másik emberi lénynek felajánlhat. Isten létezése a bemutathatóság minden lehetséges határán kívül esik, kivéve az emberi elme Isten-tudata és a Gondolatigazító Istenjelenléte közötti kapcsolatot, mely Gondolatigazító a halandói értelmes elmében lakozik és amelyet az ember az Egyetemes Atyától mint önkéntes adományt megkapott.” 1:2.8 3. Tétel: A rosszcselekedet nem fordítja el tőlünk az Istent, a választásunk kimenetele azonban befolyásolhatja az Isteni Jelenlétet. „Az Atya jelenlétének hullámzásai nem az Isten változékonyságából erednek. Az Atya nem húzódik vissza, mert semmibe vették; ragaszkodása nem törik meg csak azért, mert a teremtmény rosszat tett. Inkább az a helyzet, hogy a gyermekei, lévén, hogy felruháztattak a (vele kapcsolatos) választás hatalmával, e döntés meghozatalakor közvetlenül meghatározzák az Atya által az ő szívükre és lelkükre gyakorolt isteni befolyás mértékét és korlátait.” 3:1.12 4. Tétel: Még ha Isten a miriádnyi isteni társán keresztül működik is, sőt a Paradicsomon lakozik, az ő isteni jelenléte ott van az emberek elméjében. „Még ha a paradicsomi Atya az isteni teremtőin és a teremtmény-gyermekein keresztül működik is, ő akkor is élvezi a veletek kialakított legbensőségesebb kapcsolatot, mely oly árnyalt, olyannyira személyes, hogy már meghaladja az én értelmemet is – ez pedig az Atya szilánkjának rejtélyes közössége az emberi lélekkel és az annak tényleges lakóhelyét képező halandói elmével. Azzal, hogy tudod mit kezdj Isten ezen ajándékaival, azt is tudod, hogy az Atya nem csak az isteni társaival van bensőséges kapcsolatban, hanem az időben élő, evolúciós halandó gyermekeivel is. Az Atya valóban a Paradicsomon tartózkodik, de az ő isteni jelenléte az emberek elméjében is ott lakozik.” 12:7.13

20

I. rész, 1. Az Isten tantétele A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Fent az ősidők Istene, Lent az örök karja.” MTörv. 33:2755 C. Isten a vallásban 1. Tétel: Az Isten valósága a Titkos Nevelő révén mutatkozik meg, melynek jelenlétét mutatja: 1. az Isten megismerésére való értelmi képesség, 2. az Isten megtalálására való szellemi késztetés, 3. a törekvés arra, hogy olyanná váljunk, mint az Isten. „Isten létének ténylegessége az ember halandói elméjében élni és ott az örök továbbélési képességgel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésében segédkezni rendelt isteni jelenlétnek, a Paradicsomról küldött szellemi Nevelőnek a beköltözése révén mutatkozik meg az emberi tapasztalásban. Ezen isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenlétét három élményelvi jelenség kíséri: 1. Az értelmi képesség Isten megismerésére – az Isten-tudat. 2. A szellemi késztetés Isten megtalálására – az Isten-keresés. 3. Olyan személyiség, mely arra törekszik, hogy olyan legyen, mint az Isten – az ember őszinte vágya arra, hogy az Atya akarata szerint cselekedjen.” 1:2.3 2. Tétel: Isten létezését nem bizonyíthatja sem a tudomány, sem a logika; csakis emberi tapasztalás képes igazolni a valóságát. „Isten létezése sohasem bizonyítható tudományos kísérlettel vagy tisztán oktani levezetés útján. Isten csak az emberi tapasztalásban ismerhető meg; mindazonáltal az Isten valóságának igaz fogalma az oktan számára ésszerű, a bölcselet számára hihető, a vallás számára alapvető és bármely személyiség-túlélési reményhez nélkülözhetetlen.” 1:2.7 3. Tétel: Isten tudatában van minden lény fejlődési küzdelmeinek az evolúciós mindenségrendben. „Az Egyetemes Atya az isteni tudatosság teljességében alkotja meg az idő és tér teljes evolúciós teremtésösszességének részét képező minden entitás, lény és személyiség terjeszkedő elméje és felemelkedő szelleme fejlődési küzdelmeinek összes egyéni tapasztalását. És mind szó szerint így igaz, mert »Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk mi mind«.” 1:5.16 4. Tétel: Akaratán kívül mily nagyban hódol e működéselvű világnézet híve a törvény-Teremtő előtt, amikor e törvényeket önműködőnek és magától értetődőnek veszi! „A működéselvű világnézet bölcselője az állításában elutasítja egy egyetemes és független akarat ideáját, éppen azt a független akaratot, amelynek a világegyetemi törvények kidolgozásában végzett tevékenysége előtt oly nagy áhítattal hódol. Akaratán kívül mily nagyban hódol e működéselvű világnézet híve a törvényTeremtő előtt, amikor e törvényeket önműködőnek és magától értetődőnek veszi!” 3:6.4 5. Tétel: Jóllehet baklövés emberszerűvé tenni Istent, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint gépiesnek értelmezni őt. „Nagy baklövés emberszerűvé tenni Istent, az emberben lakozó Gondolatigazító fogalmának esetét kivéve, de még ez sem olyan ostoba dolog, mint az Első Nagy Forrás és Középpont ideáját teljesen gépiesen értelmezni.” 3:6.5 6. Tétel: Vajon szenved-e Isten? Némelyek szerint igen, de nem tudjuk miként; talán a Gondolatigazítón keresztül. „Vajon szenved-e a paradicsomi Atya? Nem tudom. A Teremtő Fiak minden bizonnyal képesek szenvedni és néha szenvednek is, éppen úgy, mint a halandók. Az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem más értelemben szenved. Azt hiszem, hogy az Egyetemes Atya szenved, de nem értem, hogy miként; talán a személyiségkörön keresztül vagy talán a Gondolatigazítók és az ő örök természetéből eredő, egyéb alászállott adományok egyéniségén keresztül. Ő mondta azt a halandó fajokról, hogy »minden szenvedésetekben én is osztozom«. Ő megkérdőjelezhetetlenül megtapasztal egyfajta atyai és jóindulatú megértést; lehet, hogy igazán szenved is, de ennek természetét én nem értem.” 3:6.6 55

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=MT%F6rv&numch=33

21

I. rész, 1. Az Isten tantétele 7. Tétel: A sajátosságok végtelen halmazán túl Istenre jellemzők még a következők is: Önálló akarattal bír. Tudatában van isteniségének. Biztosítja egy örökkévaló cél elérését. Kinyilvánítja az Atya szeretetét. „A világegyetemek mindenségének végtelen és örökkévaló Ura hatalom, forma, energia, folyamat, minta, elv, jelenlét és eszményített valóság. De ő ennél is több; ő személyes; önálló akarattal bír, tudatában van isteniségének, végrehajtja egy alkotó elme parancsait, biztosítja egy örökkévaló cél elérését, és kinyilvánítja az Atya szeretetét és ragaszkodását az ő világegyetemi gyermekeinek. És az Atya mindeme személyesebb jegyei jobban megérthetők úgy, ha azokat Mihálynak, a ti Teremtő Fiatoknak az Urantián alászállásban eltöltött életében tanulmányozzátok.” 3:6.7 8. Tétel: Az urantiai áldás „Az Atya Isten szereti az embereket; a Fiú Isten szolgálja az embereket; a Szellem Isten az Atya Isten megtalálásának egyre feljebb jutást hozó kalandjára készteti a világegyetem gyermekeit a Fiú Istenek által a Szellem Isten kegyének segédkezésén keresztül kijelölt utakon.” 3:6.8 D. A személyiség istene 1. Tétel: Isten a személyiség adományozója, megőrzője és beteljesülése. „Az Atya Isten a minden személyiség adományozója és megőrzője. És a paradicsomi Atya hasonlóképpen a végzete mindazon véges személyiségeknek, akik az isteni akarat megcselekedését őszintén választják, akik szeretik Istent és olyanná akarnak válni, mint ő.” 5:6.1 2. Tétel: Isten személyiséget adományoz, felruházza azt alkotó tudatossággal és szabad akarattal. „A személyiségadományozás az Egyetemes Atya kizárólagos működése, vagyis az élő energiarendszerek megszemélyesítése, melyeket felruház a viszonylagos alkotó tudatosság és annak szabad akaratú irányításának sajátosságaival. Az Atya Istenen kívüli forrásból nem ered személyiség, és az Atya Istenen kívül nem létezik személyiség.” 5:6.4 3. Tétel: A személyiség megoldatlan rejtély. „A személyiség a világegyetemek egyik megoldatlan rejtélye. Képesek vagyunk megfelelő fogalmat alkotni a különféle rendű és szintű személyiségek kialakulásában szerepet játszó tényezőkről, de nem teljesen értjük magának a személyiségnek a valódi természetét.” 5:6.2 4. Tétel: A teremtésösszesség személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személyében van. „A világegyetemek mindensége személyiségkörének középpontja az Egyetemes Atya személye, és a paradicsomi Atya személyesen tudatában van és személyes kapcsolatban áll az öntudatos létezés minden szintjén élő összes személyiséggel. És a teremtésösszesség e személyiség-tudatossága a Gondolatigazítók küldetésétől függetlenül létezik.” 5:6.10 5. Tétel: Az Isten kiárasztja magát a szellemi gyermekeire, és az ő elő-személyes részei révén teremt személyes kapcsolatot a halandókkal. „Isten az örökkévaló természetének végtelenségét az ő hat abszolút mellérendelt társának lételvi valóságán keresztül szétosztotta, de bármikor közvetlen személyes kapcsolatot létesíthet bármely teremtésrésszel vagy a teremtés bármely szakaszával, illetőleg fajtájával az ő elő-személyes részeinek segítségén keresztül. És az örökkévaló Isten fenntartotta magának azt az előjogot is, hogy személyiséget adományozzon az isteni Teremtőknek és a világegyetemek mindensége élő teremtményeinek, míg fenntartotta azt az előjogot is, hogy közvetlen és szülői kapcsolatot tarthasson fenn mindeme személyes lényekkel a személyiségkörön keresztül.” 5:0.2 6. Tétel: Végső soron Isten a mi Atyánk. „És ez képezi azon erőfeszítéseimet, hogy az élő Istennek az idő gyermekeihez fűződő viszonyát bemutassam. És végső soron semmi hasznosabbat nem tehetek, minthogy megismétlem, Isten a ti világegyetemi Atyátok, és ti mindannyian az ő gyermekei vagytok a bolygón.” 5:6.13

22

I. rész, 1. Az Isten tantétele IV. A FIÚ ISTEN 1. Bevezetés 2. A Fiú önazonossága 3. Az Örökkévaló Fiú természete 4. Az Atya szeretetének szolgálója 5. Az Örökkévaló Fiú sajátosságai 6. Az Örökkévaló Fiú korlátai 7. Az Örökkévaló Fiú személyisége 8. Szellem-gravitáció 9. A Fiú viszonya az egyénhez 10. Az isteni tökéletességi terv 11. Az alászállás szelleme 12. Az Atya legfelsőbb kinyilatkoztatása 1. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú fiúi viszonyban van az Atyával, és társszülője a Végtelen Szellemnek. „Egyedül az Örökkévaló Fiú tapasztalja meg azon isteni személyiségi kapcsolatokat a maguk teljességében, annak tudatosságát, hogy egyszerre fia az Atyának és szülője a Szellemnek, valamint annak a tudatosságát, hogy isteni egyenlőségben van mind az Atya-őssel, mind a Szellem-társsal.” 10:2.7 2. Tétel: A Fiú hatalmas szellem-sereget hoz létre, de ők nem személyiségek. „A Fiú hatalmas szellem-sereget hoz létre, de ezek a leszármazottak nem személyiségek. A személyiséget teremtő Fiú vagy az Atyával közösen teszi azt, vagy az Együttes Teremtővel, aki ezekben a kapcsolatokban az Atyát képviseli.” 6:5.3 3. Tétel: A Fiú a szellemvalóságok megtartója – a Paradicsom (szellemi) megfelelője. „Mint a szellemvalóságok megtartója, a Második Forrás és Középpont a Paradicsom Szigetének örökkévaló ellensúlya, mely oly nagyszerűen fenntart minden anyagi dolgot.” 7:0.3 2. A FIÚ ÖNAZONOSSÁGA 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Atya első abszolút személyes gondolatának tökéletes és végleges kifejeződése. „Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya »első« személyes és abszolút gondolatának tökéletes és végleges kifejeződése. Ennek megfelelően, amikor és ahogyan az Atya személyesen és abszolút módon kifejezi magát, akkor az ő Örökkévaló Fián keresztül teszi ezt, aki mindig is az isteni és élő Szó volt, most is az és mindig is az lesz.” 6:0.1 2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Istenség második személye, a társteremtő, s a Második Forrás és Középpont. „Az Örökkévaló Fiú az Isten eredeti és egyszülött Fia. Ő a Fiú Isten, az Istenség Második Személye és minden dolog társteremtője. Miként az Atya az Első Nagy Forrás és Középpont, úgy az Örökkévaló Fiú a Második Nagy Forrás és Középpont.” 6:1.1 3. Tétel: Az Örökkévaló és Eredeti Fiút mindeddig összekeverték a ti Teremtő Fiútokkal, a nebadoni Mihállyal. „A ti világotokban, de nem a lakott szférákból álló csillagrendszeretekben, ezt az Eredeti Fiút összekeverik az egyik mellérendelt Teremtő Fiúval, a nebadoni Mihállyal, aki magát adományozta az Urantia halandó fajainak.” 6:1.5

23

I. rész, 1. Az Isten tantétele 3. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ TERMÉSZETE 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Örök Szó. Ő az Atya Isten személyes megnyilvánulása a világegyetemek mindensége számára. „Az Örökkévaló Fiú az Isten örök Szava. Ő teljesen olyan, mint az Atya; valójában az Örökkévaló Fiú maga az Atya Isten személyes megnyilvánulása a világegyetemek mindensége számára. Ezért igaz, igaz volt, és mindig igaz lesz az Örökkévaló Fiúra és az összes mellérendelt Teremtő Fiúra: »Aki látta a Fiút, az látta az Atyát.«” 6:2.2 2. Tétel: A Fiú az Atya Istennek a világegyetemek számára kinyilvánított szellemi és személyes természete. „A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete – az Első Forrás és Középpont összessége és lényege, aki nem rendelkezik semmi olyasmivel, ami nem-személyes, isteninkívüli, nem-szellemi és tisztán magvábanvaló.” 6:7.3 3. Tétel: Az Örökkévaló Fiú szellemét és elméjét halandó ember nem képes felfogni. „Az Örökkévaló Fiú szellem és rendelkezik elmével, de nem olyan szellem ő és nem olyan elmével rendelkezik, amelyet a halandói elme képes felfogni.” 6:6.1 4. Tétel: Az Örökkévaló Fiú a meghatározó a tényleges szellemi értékek minden területén. „Személyiségi nézőpontból, valamint ahogyan maguk a személyek látják, az Örökkévaló Fiú és az Istenségi Abszolút viszonya a következőképpen jelenik meg: Az Örökkévaló Fiú a tényleges szellemi értékek területén meghatározó, míg úgy tűnik, hogy az Istenségi Abszolút a magvábanvaló szellemértékek hatalmas területét hatja át.” 7:1.10 4. AZ ATYA SZERETETÉNEK SZOLGÁLÓJA 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú a kegyelem-segédkező; az ő rendelkezései kegyelemre hangolódnak. „Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelem-segédkező a teremtésösszesség számára. A kegyelem a Fiú szellemi jellemének lényege. Az Örökkévaló Fiú rendelkezései, amint a Második Forrás és Középpont szellemi körein áthaladnak, kegyelemre hangolódnak.” 6:3.2 2. Tétel: A Háromság igazságosságába belevegyül a Fiú irgalma. Ahogy az Isten szeretet, úgy a Fiú kegyelem. „A Fiú osztozik a Háromság igazságosságában és pártatlanságában, de ezekbe az isteniségi jellemvonásokba belevegyül az Atya szeretetének és kegyelmének végtelen megszemélyesülése; a Fiú az isteni szeretet kinyilatkoztatása a világegyetemek számára. Ahogy az Isten szeretet, úgy a Fiú kegyelem.” 6:3.1 5. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ SAJÁTOSSÁGAI 1. Tétel: A Fiú az Isten abszolútságának teljessége szellemben és személyiségben. „Az Örökkévaló Fiú az Atya teljes isteniségi jellemét és szellemiségi sajátságait birtokolja. A Fiú személyiségben és szellemben maga az Isten abszolútságának teljessége, és a Fiú mindezen jellemvonásait a világegyetemek mindensége szellemi kormányának személyes irányításában nyilvánítja ki.” 6:2.5 2. Tétel: Az Atya és a Fiú hasonló az isteni jóságban. A Fiú úgy tekint minden teremtményre, mint atya és mint testvér. „Az isteni jóságban én nem észlelek különbséget az Atya és a Fiú között. Az Atya az ő világegyetemi gyermekeit atyaként szereti; az Örökkévaló Fiú úgy tekint minden teremtményre, mint atya és mint testvér.” 6:2.8 3. Tétel: A Fiú mindenütt-jelenvaló szelleme veled van, de nem a részed. „Szellemi szempontból az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló. Az Örökkévaló Fiú szelleme egészen biztosan veled és körülötted van, de nincs benned, és nem részed, miként a Titkos Nevelő.” 6:4.6 4. Tétel: A Fiú egyetemes és szellemi értelemben öntudattal rendelkezik. Miként az Atya, ő is tud mindent. „Az Eredeti Fiú egyetemes és szellemi értelemben öntudattal rendelkezik. Bölcsességben a Fiú teljesen egyenlő az Atyával. A tudás, a mindentudás terén képtelenek vagyunk megkülönböztetni az Első és a Második Forrást; miként az Atya, a Fiú is tud mindent; semmilyen világegyetemi esemény soha nem éri őt váratlanul; ő a kezdettől fogva érti a véget.” 6:4.7

24

I. rész, 1. Az Isten tantétele 5. Tétel: A Fiú nem működik a fizikai területeken. Az elmeszinteken működik az Együttes Cselekvőn keresztül. „Az Örökkévaló Fiú nem személyesen működik a fizikai területeken, és az Együttes Cselekvőn keresztüli tevékenységet kivéve nem is működik a teremtménylények számára való elme-segédkezés síkjain. De mindezek a megszorítások egyébként semmilyen mértékben nem korlátozzák az Örökkévaló Fiút a szellemi mindentudás, mindenütt-jelenvalóság és mindenhatóság összes isteni sajátosságának teljes és szabad gyakorlásában.” 6:5.1 6. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ KORLÁTAI 1. Tétel: A Fiú csak a szellemi területen mindenható. „A Fiú csak a szellemi területen mindenható. A világegyetemi igazgatás örök működésében sohasem kerül sor a rendeltetések felesleges és szükségtelen megkettőzésére; az Istenségek nem rabjai a világegyetemi segédkezés haszontalan megkettőzésének.” 6:4.2 2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú végtelen és kizárólagosan személyes lény, aki nem képes a természetét felosztani. „Az Örökkévaló Fiú, mint végtelen és kizárólagosan személyes lény, nem képes a természetét felosztani, nem képes önnön lényegének egyéniségivé alakított részeit más entitásoknak vagy személyeknek szétosztani és adományozni, miként azt az Egyetemes Atya vagy a Végtelen Szellem teszi.” 6:5.5 3. Tétel: Az Örökkévaló Fiú teremtői sajátosságait csak az első vagy közvetlen megszemélyesülésnek adja át. „Az Örökkévaló Fiú teremtői sajátosságait csak az első vagy közvetlen megszemélyesülésnek adja át. Ezért aztán, amikor az Atya és a Fiú Teremtő Fiú teremtésére egyesül, akkor elérik céljukat; ám az így életre hívott Teremtő Fiú sohasem képes átadni vagy leadni teremtőségi előjogait a Fiak azon különböző rendjeinek, akiket ezt követően megteremt, függetlenül attól, hogy a legmagasabb rangú helyi világegyetemi Fiakban igen korlátozott mértékben tükröződnek a Teremtő Fiú teremtői sajátosságai.” 6:5.4 4. Tétel: A felsőbb-világegyetemekben a Fiú személyes-feletti képviseletet tart fenn. E megnyilatkozásai végesek – nem abszonitok és nem is abszolútok. „A felsőbb-világegyetemekben a Fiú nem személyesen van jelen, illetőleg nem személyesen lakozik; e teremtésrészekben ő mindössze személyes-feletti képviseletet tart fenn. A Fiú eme szellemmegnyilatkozásai nem személyesek; nincsenek benne az Egyetemes Atya személyiségkörében. Megjelölésükre nincs jobb fogalmunk, mint az, hogy felső-személyiségek; és ők véges lények; nem abszonitok és nem is abszolútok.” 7:2.3 7. AZ ÖRÖKKÉVALÓ FIÚ SZEMÉLYISÉGE 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú abszolút személyiség – az a személyiség, akitől a háromság létrehozásának módszerével választotta el magát az Egyetemes Atya. „Az Örökkévaló Fiú az a végtelen személyiség, akinek korlátozott személyiség-béklyóitól a háromság létrehozásának módszerével szabadult meg az Egyetemes Atya, s amely révén azóta is mindig végtelen bőségben adományozza magát az ő folyton-táguló, Teremtőkből és teremtményekből álló világegyetemének. A Fiú abszolút személyiség.” 6:7.1 2. Tétel: Természetét és személyiségjegyeit tekintve a Fiú az Atya megfelelője, kiegészítője és párja. „Személyazonosságát, természetét és egyéb személyiségjegyeit tekintve az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atyának teljes megfelelője, tökéletes kiegészítője és örök párja. Abban az értelemben, hogy az Isten az Egyetemes Atya, úgy a Fiú az Egyetemes Anya. És mi, felsőrendű és alsórendű lények mindannyian, az ő világegyetemi családjukat alkotjuk.” 6:8.1 8. SZELLEM-GRAVITÁCIÓ 1. Tétel: A szellem-gravitáció éppoly valóságos, mint a fizikai gravitáció. „A szellem adományozása és a személyiség szellemiesülése, a szellemi gravitáció területe, ténylegesen az Örökkévaló Fiú birodalma. És a Fiúnak e szellem-gravitációja, mely örökké magához vonz minden szellemi valóságot, éppoly valóságos és abszolút, mint a Paradicsom Szigetének mindenható anyagi vonzása.” 12:8.4 2. Tétel: A Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti – minden ténylegessé vált szellemi értéket.

25

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Az Örökkévaló Fiú a mindenségrendi valóság szellemi síkját serkenti; a Fiú szellemi hatalma minden világegyetemi ténylegesen létező dologgal összefüggésben abszolút. Szellem-gravitációs abszolút vonzerején keresztül tökéletes szabályozást valósít meg minden szét nem vált szellem-energia belső kapcsolódásai felett, továbbá minden ténylegessé vált szellem-valóság felett.” 6:4.1 3. Tétel: A szellem-gravitációs kör középpontja az Örökkévaló Fiúban van. Minden igaz szellemérték az ő ellenőrzése alatt áll. „A teremtésösszesség tiszta és egyetemes szellem-gravitációja, ez a kizárólagosan szellemi kör, közvetlenül visszavezet a Második Forrás és Középpont személyéhez a Paradicsomon. Ő bírja a minden igaz szellemértékre irányuló mindig-jelenlévő és biztos szellemi uralom feletti ellenőrzés és működtetés hatáskörét. Így gyakorol az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi fennhatóságot.” 7:1.1 4. Tétel: A szellem-gravitáció az időtől és tértől függetlenül fejti ki hatását. „A szellemi dolgok feletti eme gravitációs ellenőrzés az időtől és tértől függetlenül működik; ebből eredően a szellemenergia az átvitel során nem gyengül. A szellemgravitáció sohasem szenved időbeli késedelmet, és nem is veszi fel a tér mérséklő hatását. Nem gyengül az átvitel távolságának négyezetével arányosan; a tiszta szellem-erőtér köreit nem késlelteti az anyagi teremtésrészek tömege. És a szellemenergiák időt és teret meghaladó sajátsága a Fiú abszolútságából ered; ennek oka nem a Harmadik Forrás és Középpont ellengravitációs térerőinek beavatkozása.” 7:1.2 5. Tétel: Minden új szellemvalóság az egyetemes szellem-gravitáció pillanatszerűen kialakuló igazodását váltja ki. „Bármely szellemvalóságnak a világegyetemekben való ténylegesülésekor e változás a szellemgravitáció azonnali és pillanatszerűen kialakuló igazodását váltja ki.” 7:1.4 6. Tétel: Ugyanez a szellemi vonzóerő számos paradicsomi fiúban megvan. „A Fiú szellemi vonzóereje kisebb mértékben a fiak számos, paradicsomi származási rendjében rejlik. Ugyanis az abszolút szellem-gravitációs körön belül találhatók a kisebb teremtési egységekben működő, szellemi vonzással bíró helyi rendszerek.” 7:1.5 7. Tétel: Szellem-gravitáció működik az egyének és az egyének csoportjai között is – ők a „rokonlelkek”. „A szellem-gravitációs vonzás és az arra adódó válasz nem csak a világegyetem, mint egész viszonylatában működik, hanem még az egyének és az egyének csoportjai között is. Egyfajta szellemi összetartozás van bármely világhoz, fajhoz, nemzethez vagy hívő egyének csoportjához tartozó szellemi és szellemivé vált személyiségek között. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között. A rokonszellemek kifejezés nem üres szófordulat.” 7:1.6 8. Tétel: Mi is mérjük a szellem-gravitációt, mint ahogy ti a fizikai gravitáció kiszámítására törekedtek. „A jól ismert törvények alapján képesek vagyunk mérni a szellemi gravitációt (és mérjük is), éppen úgy, ahogy az ember a véges fizikai gravitáció hatásának kiszámítására törekszik.” 7:1.8 9. Tétel: A szellem-gravitáció vizsgálatakor gyakran találkozunk az Istenségi Abszolút kiszámíthatatlan válaszaival. „De az Örökkévaló Fiú szellemi jelenlétének ezen igen megbízható és kiszámítható működése mellett találkozhatunk a válaszaikat tekintve már nem ennyire kiszámítható jelenségekkel is. Az ilyen jelenségek feltehetőleg az Istenségi Abszolút mellérendelt cselekedetét jelzik a megjelenő szellemi magvábanvalók területein.” 7:1.9 10. Tétel: Bár a Fiú nem költözik az emberbe, azért mindig az ember szellemi biztonságán munkálkodik. „Az Örökkévaló Fiú szelleme a teljes halandói felemelkedés egyetlen szakaszában sem költözik az idő zarándokának elméjébe vagy lelkébe, viszont az ő jótékony hatása mindig közel lesz és mindig az idő fejlődő gyermekeinek jólétére és szellemi biztonságára irányul.” 7:3.1 11. Tétel: A szellem-gravitációs kör továbbítja imáinkat az Istenséghez. „A szellem-gravitációs kör alapvető csatornája továbbítja a hívő emberi szív őszinte imáit az emberi tudatosság szintjéről az Istenség tényleges tudatosságához.” 7:3.3 12. Tétel: A szellem-gravitáció megkülönböztető működése az emberi test különböző idegpályáinak működéséhez hasonlítható.

26

I. rész, 1. Az Isten tantétele „A szellem-gravitációs kör megkülönböztető működése talán hasonlítható az emberi testben lévő idegpályák működéséhez: az idegpályákon ingerek haladnak befelé; ezek közül némelyeket az alacsonyabb rendű gerincvelői idegközpontok felfognak és válaszolnak azokra; mások továbbhaladnak az agy alacsonyabb rendű központjai közül azok felé, melyek kevésbé önműködők, ellenben taníthatók, míg a legfontosabb és létfontosságú bejövő üzenetek túljutnak ezen alárendelt központokon is és rögtön az emberi tudat legfelsőbb szintjein ágyazódnak be.” 7:3.4 13. Tétel: A szellemvalóságok a saját minőségjegyük – értékük – függvényében érzékenyek a szellemgravitációra. „A szellemvalóságok a saját minőségi értékük, a szellemtermészetük tényleges mértékének függvényében érzékenyek a szellemi gravitációs központ vonzóerejére. A szellemlényeg (minőség) éppúgy válaszol a szellemgravitációra, mint ahogy a fizikai anyag szervezett energiája (mennyiség) visszahat a fizikai gravitációra.” 7:1.3 14. Tétel: A szellem-gravitáció abszolút. A lázadás megzavarhatja a helyi köröket, de a szellem-gravitációt nem. „Miként a Paradicsom anyagi gravitációja, az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációja is abszolút. A bűn és a lázadás talán megzavarhatja a helyi világegyetemi köröket, de az Örökkévaló Fiú szellemgravitációját semmi sem képes felfüggeszteni.” 7:1.7 15. Tétel: Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a paradicsomi felemelkedés titkát. „Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének eredendő titkát. Minden tiszta szellemérték és minden igazmód szellemiesült egyén az Örökkévaló Fiú kimeríthetetlen szellemi gravitációs hatalmában van.” 7:3.2 9. A FIÚ VISZONYA AZ EGYÉNHEZ 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú nem képes magából részeket adni. Ő személyként és szellemi hatásként segédkezik. „Az Örökkévaló Fiú tisztán személyes természete nem képes magából részeket adni. Az Örökkévaló Fiú szellemi hatásként vagy személyként segédkezik, nem másként.” 7:5.3 2. Tétel: Noha az Örökkévaló Fiú nem képes az emberrel kapcsolatba lépni úgy, ahogy az Atya, az ő fiai képesek kiárasztani magukat a halandó fajokra. „Az Örökkévaló Fiú nem képes emberi lényekkel közvetlen kapcsolatba lépni úgy, miként azt az Atya az elő-személyes Gondolatigazítókon, mint az ő ajándékain keresztül teszi, viszont az Örökkévaló Fiú igen közel kerül a teremtett személyiségekhez az isteni fiúi rend fokozatos mérséklésével, míg végül megjelenhet az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember.” 7:5.2 10. AZ ISTENI TÖKÉLETESSÉGI TERV 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az isteni gondnoka az Atya paradicsomi teremtmény-felemelkedési tervének. „Az Örökkévaló Fiú az Atya egyetemes teremtmény-felemelkedési tervének személyes gondnoka, isteni őrzője. Miután kihirdette azt az egyetemes parancsot, hogy »Légy tökéletes, miként magam is az vagyok«, az Atya az Örökkévaló Fiúra bízta e hatalmas feladat végrehajtását; és az Örökkévaló Fiú e fenséges vállalkozás kivitelezésében osztozik az ő isteni mellérendeltjével, a Végtelen Szellemmel.” 7:4.7 11. AZ ALÁSZÁLLÁS SZELLEME 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiak fiai képesek a halandói húsvér testhez való hasonlatosságban megtestesülni. „A teremtett személyiségek tapasztalásában való osztozás érdekében az Isten paradicsomi Fiainak a magukévá kell tenniük eme teremtmények tényleges természetét, és isteni személyiségüket meg kell testesíteniük úgy, mint tényleges teremtményt. A megtestesülés, a Szonarington titka, a Fiú azon eljárása, mellyel megszabadul a személyiségének abszolút jelleget adó, mindent magába foglaló béklyóitól.” 7:5.4 2. Tétel: Régen az Örökkévaló Fiú kiárasztotta magát a Havona minden egyes körére. „Réges-régen az Örökkévaló Fiú önmagát adta a központi teremtésrész minden egyes körének azért, hogy a Havona minden lakosa és zarándoka, beleértve az idő felemelkedő zarándokait is, megvilágosodását és

27

I. rész, 1. Az Isten tantétele fejlődését segítse. E hét alászállása közül egyikben sem működött felemelkedőként vagy havonai honosként. Ő saját magaként létezett.” 7:5.5 3. Tétel: Az eredeti Mihály kiárasztotta magát a Havonán – osztozott a felemelkedő zarándokok tapasztalásában. „Bármily nehézséget okoz is nekünk az Istenség Második Személye alászállásainak megértése, mégis értjük az Örökkévaló Fiú egyik Fiának Havona-alászállását, aki szó szerint átment a központi világegyetem körein és ténylegesen is osztozott azon tapasztalásokban, melyek az Istenség elérésére törekvő felemelkedő lény felkészülésének részét képezik. Ez volt az eredeti Mihály, az elsőszülött Teremtő Fiú, és ő körről körre megszerezte a felemelkedő zarándoki léttel járó élettapasztalatokat, miközben minden egyes kör valamely szakaszában személyesen utazott e zarándokokkal Grandfanda, az összes közül a Havonát először elért halandó idejében.” 7:5.8 4. Tétel: Az Örökkévaló Fiút a legjobban úgy lehet megérteni, ha elgondolkodunk Jézus földi életén. „Az irgalmas Örökkévaló Fiú jelleméről és könyörületes természetéről bizonyára többet megértetek, ha mélyen elgondolkoztok az ezen isteni sajátosságokkal kapcsolatos kinyilatkoztatáson, melyet a ti saját Teremtő Fiatok szeretetteljes szolgálatban tett, aki egykor az Ember Fia volt a földön, s aki ma a helyi világegyetemetek magas fejedelme – az Ember Fia és az Isten Fia.” 7:7.6 12. AZ ATYA LEGFELSŐBB KINYILATKOZTATÁSA 1. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Atya teljes és végleges kinyilatkoztatása – ő egy az Atyával. „Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének teljes, kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása. Az Atyára vonatkozó és az Atyával kapcsolatos minden tudás szükségképpen az Örökkévaló Fiútól és az ő paradicsomi Fiaitól származik. Az Örökkévaló Fiú öröktől fogva létezik, és teljesen és szellemi korlátozások nélkül egy az Atyával. Isteni személyiségüket tekintve ők egymás mellérendeltjei; szellemi természetüket tekintve ők egyenlők; isteniségükben pedig azonosak.” 7:7.1 2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú és az ő Fiai egyetemes kinyilatkoztatást tesznek az Egyetemes Atyáról az embereknek és az angyaloknak. „Az elsődleges Fiú és az ő Fiai az Atya szellemi és személyes természetének egyetemes kinyilatkoztatásán munkálkodnak az összes teremtésrész számára. A központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben, a helyi világegyetemekben vagy a lakott bolygókon a paradicsomi Fiú az, aki az Egyetemes Atyát az embereknek és az angyaloknak kinyilatkoztatja. Az Örökkévaló Fiú és az ő Fiai nyilatkoztatják ki az Egyetemes Atyához vezető teremtményi utat.” 7:7.3 3. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az isteni valóságról, a korlátlan szellemről és az abszolút személyiségről az Atya által alkotott gondolat szellemi megszemélyesülése. „Az Örökkévaló Fiú a paradicsomi Atyának az isteni valóságról, a korlátlan szellemről és az abszolút személyiségről alkotott egyetemes és végtelen gondolatának szellemi megszemélyesülése. Ezáltal alkotja a Fiú az Egyetemes Atya teremtői önazonosságának isteni kinyilatkoztatását.” 6:0.3 4. Tétel: A Fiú az érvényesítője az Atya örökkévaló célja szellemi szempontjainak, mely cél fokozatosan feltárul a fejlődő világegyetemekben. „Az Eredeti Fiú mindig is érdekelt az Atya örökkévaló célja szellemi szempontjainak kimunkálásában, amint e cél fokozatosan feltárul a fejlődő világegyetemek jelenségeiben, azok élőlényei számos csoportjával összefüggésben. Mi nem teljesen értjük ezen örökkévaló tervet, de a paradicsomi Fiú kétségkívül igen.” 7:0.1 V. A SZELLEM ISTEN 1. Bevezetés 2. A Cselekvő Isten 3. A Végtelen Szellem természete 4. Az Atyához és a Fiúhoz való viszonya 5. Az isteni segédkezés Szelleme

28

I. rész, 1. Az Isten tantétele 6. A Végtelen Szellem személyisége 7. A Végtelen Szellem sajátosságai 8. Az egyetemes átalakító 9. Az elme-segédkezés 10. Világegyetemi tükrözőműködés 11. A Végtelen Szellem személyiségei 1. BEVEZETÉS 1. Tétel: Egy azonos és végtelen cselekedetnek az Atya-Fiú egyesülés általi közös eltervezése örökkévalósági eredetet biztosított a Végtelen Szellemnek. „Az örökkévalóság hajnalán az Atya és a Fiú egyaránt végtelenül tudatában van a kölcsönös függőségüknek, örökkévaló és abszolút egységüknek; és ezért lépnek társakként végtelen és örökké tartó isteni szövetségre. E soha véget nem érő egység az ő egyesített gondolataik kivitelezése érdekében jön létre szerte az örökkévalóság teljes körében; és ezen örök esemény óta az Atya és a Fiú fenntartja ezt az isteni egyesülést. És ekkor már szemtől szemben állunk a Végtelen Szellem örök eredetével, az Istenség Harmadik Személyével. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet – egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli – akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem.” 8:0.2 2. A CSELEKVŐ ISTEN 1. Tétel: A Végtelen Szellem megszemélyesülése rendezi be a színteret az örök korszakok teremtői körképéhez. „A múlt örökkévalóságában, a Végtelen Szellem megszemélyesülésekor az isteni személyiségkör tökéletessé és teljessé válik. A Cselekvő Isten létezik, és a hatalmas színtér készen áll a teremtés rendkívüli színművéhez – a világegyetemi kalandhoz – az örök korszakok isteni körképéhez.” 8:1.1 2. Tétel: A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak. „A Cselekvő Isten működik és a tér sírboltjai megmozdulnak. Egymilliárd tökéletes szféra kel életre egy pillanat alatt. Ezen elméleti örökkévalósági pillanatot megelőzően a Paradicsom saját térenergiái már léteznek és a lehetőséget tekintve működőképesek, viszont létük még nem tényleges; fizikai gravitáció sem mérhető, hacsak nem tekintjük azon anyagi valóság válaszokat, melyek annak szüntelen vonzására adatnak.” 8:1.4 3. Tétel: Ő az energia átalakítója – általa van hatás, mozgás, összehangolódás és egyensúly. „Az Együttes Teremtő nem energia, nem az energia forrása és nem is az energia végső szakasza; ő az energia átalakítója. Az Együttes Teremtő nem más, mint művelet – mozgatás, változtatás, átalakítás, összehangolás, megszilárdítás és kiegyensúlyozás.” 9:3.5 4. Tétel: Minként az isteni Fiak az „Isten Szava”, úgy a Végtelen Szellem gyermekei az „Isten Cselekedete”. „Az isteni Fiak valóban »Isten Szava«, azonban a Szellem gyermekei igazán »Isten Cselekedete«. Isten a Fiún keresztül szól és a Végtelen Szellemen keresztül cselekszik a Fiúval.” 10:3.3 3. A VÉGTELEN SZELLEM TERMÉSZETE 1. Tétel: Az Együttes Cselekvő az első Atya-Fiú alkotta abszolút cselekvési terv kivitelezése. „...az Együttes Cselekvő az »első« teljes értékű teremtő fogalom, illetőleg terv tökéletes kivitelezése, mely fogalom, illetőleg terv arra az együttes cselekedetre készült, melyet az abszolút gondolat-szó egyesülést mutató Atya-Fiú személyiségtársulás hajt végre.” 8:3.1 2. Tétel: Az Együttes Teremtő az Atya természetének minden oldala közül a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben. „Valóban van rejtély a Végtelen Szellem személyében, de nem akkora, mint az Atyáéban és a Fiúéban. Az Atya természetének minden oldala közül az Együttes Teremtő a végtelenséget mutatja a legfeltűnőbben.

29

I. rész, 1. Az Isten tantétele Még ha a világmindenség a végtelenségig tágul is, az Együttes Cselekvő szellemjelenléte, energiaszabályozása és elmepotenciálja meg fog felelni az ilyen határtalan teremtésösszesség igényeinek.” 8:2.5 3. Tétel: A Szellem segédkezés – az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése. „Az Isten szeretet, a Fiú kegyelem, a Szellem segédkezés – isteni szeretetet és végtelen kegyelmet mutató segédkezés az összes értelmes teremtésrész számára. A Szellem az Atya szeretetének és a Fiú kegyelmének megszemélyesülése; örökmód egyesülnek őbenne egyetemes szolgálatra. A Szellem a teremtményi teremtésrészek esetében alkalmazott szeretet, az Atya és a Fiú egyesített szeretete.” 8:4.2 4. Tétel: Az Együttes Cselekvő különleges előjogokkal rendelkezik az energiák, az értelmek és a szellemek egységbe foglalásában. „Az Együttes Cselekvő minden létező világegyetemi energia, minden tényleges világegyetemi szellem és minden valós világegyetemi értelem egységbe foglalásában különleges előjogokkal és összehangolásukban végtelen készséggel rendelkezik; a Harmadik Forrás és Középpont azon sokféle energia és különböző teremtésrész egyetemes egyesítője, melyek az Egyetemes Atya isteni tervének és örökkévaló céljának megfelelően megjelentek.” 9:0.2 5. Tétel: A tökéletes, változatlan és abszolút Szellem kitölti a teret. „A Végtelen Szellem kitölti a teljes teret; ő az örökkévalóság körében lakozik; és a Szellem, az Atyához és a Fiúhoz hasonlóan, tökéletes és változatlan – abszolút.” 9:0.5 6. Tétel: Az Istenség Harmadik Személye: a) mindenütt jelenvaló szellemi befolyás, b) az energia Egyetemes Átalakítója, c) az Atya-Fiú Együttes Cselekvője, d) Abszolút Elme, e) Cselekvő Isten. „Mint a Végtelen Szellem, ő mindenütt jelenvaló szellemi befolyás. Mint az Egyetemes Közvetítő, ő az erőtér-szabályozó teremtmények őse és a mindenségrendi térerők beindítója. Mint az Együttes Cselekvő, ő az Atya-Fiú közös képviselője és társulásuk végrehajtója. Mint az Abszolút Elme, ő az értelmi képesség forrása szerte a világegyetemekben. Mint a Cselekvő Isten, ő a mozgás, a változás és a kapcsolat nyilvánvaló őse.” 9:1.1 4. AZ ATYÁHOZ ÉS A FIÚHOZ VALÓ VISZONYA 1. Tétel: A Végtelen Szellem a Havona születésével egyszerre válik örökkévalóvá és ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Isten-lényegűvé. „A Végtelen Szellem a Havona világok születésével egyszerre válik örökkévalóvá, lévén, hogy e központi világegyetem őáltala és ővele és őbenne teremtetik meg, az Atya és a Fiú közös elképzeléseinek és egyesített akaratának engedelmeskedve. A Harmadik Személy ezen együttes teremtői cselekedet révén válik Istenlényegűvé, és ennélfogva ő lesz mindörökre az Együttes Teremtő.” 8:1.7 2. Tétel: Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva és korlátozás nélkül egy az Atyával és a Fiúval. „Az Együttes Teremtő az örökkévalóságtól fogva és teljesen és korlátozás nélkül egy az Egyetemes Atyával és az Örökkévaló Fiúval. A Végtelen Szellem nemcsak a paradicsomi Atya természetét, hanem az Eredeti Fiú természetét is tökéletesen tükrözi.” 8:2.1 3. Tétel: A Végtelen Szellem hatékonyan segíti az evolúciós teremtmények számára az Atya-Fiú által kidolgozott tökéletességi terv kivitelezését. „A Végtelen Szellem hatékonyan segíti a mindent szerető Atyát és a minden iránt irgalmas Fiút abban, hogy ama közös hosszú távú tervüket végrehajtsák, hogy az idő és tér összes világán élő, minden igazságszerető lelket magukhoz vonzzanak. Azon nyomban, hogy az Örökkévaló Fiú elfogadta az Atyának a világegyetemek teremtményeire kidolgozott tökéletesség-elérési tervét, abban a pillanatban, hogy a felemelkedési irányterv az Atya-Fiú tervévé vált, akkor tehát a Végtelen Szellem az Atya és a Fiú együttes vezetőjévé vált az ő közös és örökkévaló céljuk elérése terén.” 8:3.5

30

I. rész, 1. Az Isten tantétele 4. Tétel: Az Együttes Cselekvő a minden tényleges valóság összekapcsolója; ő az Atya gondolatának és a Fiú szavának letéteményese. „Az Együttes Cselekvő a minden tényleges valóság összekapcsolója; ő az Atya gondolatának és a Fiú szavának istenségi letéteményese, és cselekedeteiben örökmód figyelembe veszi a központi Sziget anyagi abszolútságát.” 9:1.3 5. Tétel: A Szellem abszolút az elmeterületek igazgatásában. „Az Istenség Harmadik Személye az elmeterületek értelmi középpontja és egyetemes irányítója; itt abszolút ő – a fennhatósága itt korlátlan.” 9:1.5 6. Tétel: A Szellem ellentételezést nyújt az élményelvi Istenség – a Legfelsőbb és a Végleges – hiányosságaiért. „Úgy tűnik, hogy az Együttes Cselekvőt az Atya-Fiú közösség serkenti, de az összes cselekedete során nyilvánvalóan elismeri az Atya-Paradicsom kapcsolatot. Alkalmanként és bizonyos szerepköreiben úgy látszik, mintha ellentételezést nyújtana az élményelvi Istenségek – a Legfelsőbb Isten és a Végleges Isten – fejlődési hiányosságaiért.” 9:1.6 7. Tétel: Az Örökkévaló Fiú az Atya szellemivé lényegült megszemélyesülése; a Végtelen Szellem az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege. „A Végtelen Szellem éppen annyira kiegészítője az Örökkévaló Fiúnak, mint amennyire a Fiú kiegészítője az Egyetemes Atyának. Az Örökkévaló Fiú az Atya szellemivé lényegült megszemélyesülése; a Végtelen Szellem pedig az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megszemélyesült szellem-lényege.” 9:2.2 5. AZ ISTENI SEGÉDKEZÉS SZELLEME 1. Tétel: Az Együttes Teremtő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése. „Az Együttes Teremtő igazán és mindörökre a nagy segédkező személyiség, az egyetemes kegyelemsegédkező. Ahhoz, hogy a Szellem segédkezését megértsétek, gondoljatok arra az igazságra, hogy ő az Atya soha véget nem érő szeretetének és a Fiú örökkévaló kegyelmének közös megjelenése.” 8:4.7 2. Tétel: Nagyszerűen felruháztatik türelemmel és szeretettel – az igazságosságban érvényre juttatja a könyörületességet. „Az energia és a fizikai dolgok legfelsőbb szintű szabályozásán túl a Végtelen Szellem nagyszerűen felruháztatik a türelem, a könyörületesség és a szeretet azon sajátosságaival, melyek oly kiválóan megmutatkoznak az ő szellemi segédkezésében. A Szellem a legnagyobb mértékben képes a szeretetben segédkezni és az igazságosságban érvényre juttatni a könyörületességet. A Szellem Isten az Eredeti és Örökkévaló Fiú minden fenséges kedvességével és könyörületes ragaszkodásával rendelkezik.” 9:1.8 3. Tétel: Az irgalmasság gyermekei a szenvedés kalapácsával dolgoznak az igazságosság üllőjén. „Szülőhelyetek világegyeteme az igazságosság üllője és a szenvedés kalapácsa között nyer végső formát; de a kalapácsot forgatók nem mások, mint az irgalmasság gyermekei, a Végtelen Szellem szellem-utódai.” 9:1.8 4. Tétel: A Szellem a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének kinyilvánításában segédkezik, összhangban a paradicsomi Háromság igazságosságával. „A Végtelen Szellem, az Együttes Teremtő egyetemes és isteni segédkező. A Szellem szakadatlanul segédkezik a Fiú kegyelmének és az Atya szeretetének megnyilvánulásában, és összhangban van a paradicsomi Háromság szilárd, változatlan és pártatlan igazságosságával is.” 9:0.3 5. Tétel: Az Urantián mindeddig összekeverték a mindenütt-jelenvaló Végtelen Szellemet a helyi világegyetemi Szent Szellemmel. „A ti szent írásaitokban az Isten Szelleme fogalom egyaránt használatos a paradicsomi Végtelen Szellemnek és a helyi világegyetemetek Alkotó Szellemének megjelölésére. Azonban a Szent Szellem a paradicsomi Végtelen Szellem ezen Alkotó Leányának szellemi köre. A Szent Szellem minden egyes helyi világegyetemben őshonos és működése az adott teremtésrész szellemi területére korlátozódik; a Végtelen Szellem viszont mindenütt jelenvaló.” 8:5.3

31

I. rész, 1. Az Isten tantétele 6. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGE 1. Tétel: A Végtelen Szellem igaz és isteni személyiség. „Ne engedjétek, hogy a Harmadik Forrás és Középpont kiterjedt alászállása és általános jelenléte elhomályosítsa vagy egyéb módon kisebbítse az ő személyiségének tényét. A Végtelen Szellem világegyetemi jelenlét, örökkévaló cselekedet, mindenségrendi hatalom, szent befolyás és egyetemes elme; ő ezek mindegyike, és végtelenül több is, ugyanakkor igaz és isteni személyiség is. A Végtelen Szellem teljes és tökéletes személyiség, az Egyetemes Atyának és az Örökkévaló Fiúnak isteni társa és mellérendeltje.” 8:6.1 2. Tétel: Az Atya és a Fiú az ő örökkévaló egyesülésük „együttes személyiségét” adományozzák a Végtelen Szellemnek. „Az Együttes Cselekvő létrejöttével és a teremtés központi magjának anyagi megjelenésével bizonyos örök változások mentek végbe. Isten, mint abszolút személyiség magát az Örökkévaló Fiának adta. Az Atya így adományozza a »végtelenség személyiségét« az egyszülött Fiának, míg ketten együtt az ő örökkévaló egyesülésük »együttes személyiségét« adományozzák a Végtelen Szellemnek.” 10:1.4 3. Tétel: Függetlenül a kiterjedt világegyetemi tevékenységeitől, az Együttes Teremtő személy. „A »Szellem szeretete« valóságos, miként az ő szomorúsága is az; ennélfogva »meg ne szomorítsátok az Isten Szellemét«. Akár paradicsomi Istenségként, akár helyi világegyetemi Alkotó Szellemként figyeljük meg a Végtelen Szellemet, azt találjuk, hogy az Együttes Teremtő nem csak a Harmadik Forrás és Középpont, hanem isteni személy is. Ezen isteni személyiség is személyként válaszol a világegyetemre. A Szellem beszél hozzátok, »akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem«. »A Szellem maga jár közben értetek.« A Szellem közvetlen és személyes hatást gyakorol a teremtett lényekre, »mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai«.” 8:6.4 4. Tétel: A Végtelen Szellem minden személyes és nemszemélyes működése saját akaraton alapuló cselekedet. „A Harmadik Forrás és Középpont nem-személyes, személytelen és más értelemben sem személyes tevékenységei mind magának az Együttes Cselekvőnek a saját akaratán alapuló cselekedetei; ezek nem valaminek vagy valakinek a gondolatai, származékai vagy tükröződései.” 9:3.7 7. A VÉGTELEN SZELLEM SAJÁTOSSÁGAI 1. Tétel: A mindenütt-jelenvalóság a Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága. „A Végtelen Szellem kiemelkedő sajátossága a mindenütt-jelenvalóság. Szerte a világegyetemek mindenségében e mindent átható szellem mindenhol jelen van, mely szellem oly nagy mértékben hasonló az egyetemes és isteni elme jelenlétéhez. Az Istenség Második Személyét és a Harmadik Személyét egyaránt az ő mindig jelenlévő szellemei képviselik minden világon.” 8:5.1 2. Tétel: A Szellem osztozik ugyan az Atya sajátosságaiban, mégis inkább a Fiú könyörületessége felé hajlik. „Bár a tökéletesség, a pártatlanság és a szeretet minden formájában osztozik az Egyetemes Atyával, a Végtelen Szellem inkább az Örökkévaló Fiú könyörületessége felé hajlik, s így lesz a nagy világegyetem számára a paradicsomi Istenségek könyörületes segédkezője.” 8:2.6 3. Tétel: A Végtelen Szellem az ellengravitáció különleges hatalmát birtokolja. „A Végtelen Szellem különleges és bámulatos erőteret birtokol – az ellengravitációt. Ezen erőtér működésileg (megfigyelhetően) nincs jelen sem az Atyában, sem a Fiúban. Eme képesség, vagyis az anyagi gravitációnak való ellenállás képessége, mely a Harmadik Forrás eredendő sajátsága, az Együttes Cselekvőnek a világegyetemi viszonyok bizonyos szakaszaira adott személyes válaszaiban nyilvánul meg. És e különleges sajátosság átvihető a Végtelen Szellem bizonyos felsőbb személyiségeire is.” 9:3.2 4. Tétel: Az ellengravitáció helyi viszonyok közepette és kizárólag az anyagi gravitáció vonatkozásában működik. „Az ellengravitáció helyi viszonyok közepette képes semlegesíteni a gravitációt; a működése egyenértékű térerő-jelenlét gyakorlását jelenti. Kizárólag az anyagi gravitáció vonatkozásában működik, és ez nem az elme cselekedete. A pörgettyű esetében a gravitációnak való ellenállás jelensége jól példázza az ellengravitáció hatását, de ez nem ad értékelhető ismeretet az ellengravitáció okára vonatkozóan.” 9:3.3

32

I. rész, 1. Az Isten tantétele 8. AZ EGYETEMES ÁTALAKÍTÓ 1. Tétel: Semmi sem utalt arra, hogy a Végtelen Szellem a megszemélyesülésekor különleges előjogokat kap az energiaátalakítás terén. „Az Egyetemes Atyának és az Örökkévaló Fiúnak a Paradicsom jelenlétében önmaguk megszemélyesítése céljából való egyesülésekor különös dolog ment végbe. Ezen örökkévalósági helyzetben semmi sem utal arra, hogy az Együttes Cselekvő úgy személyesül meg, mint abszolút elmével összehangolt korlátlan szellemiség, mely különleges előjogokkal is bír az energiaátalakítás terén. Létrejöttével kiteljesedik az Atya felszabadulása a központosított tökéletesség kötelékeitől és a személyiség-abszolutizmus korlátaitól.” 9:0.1 2. Tétel: A Cselekvő Isten a végtelenség paradicsomi mintájának megelevenítője. Önkéntelenséget visz a fizikai teremtésbe. „A Paradicsom a végtelenség mintája; a Cselekvő Isten e minta megelevenítője. A Paradicsom a végtelenség anyagi forgáspontja; a Harmadik Forrás és Középpont közvetítői pedig azok az értelmes emelőkarok, melyek az anyagi szintet mozgásba hozzák és a fizikai teremtés működési rendjébe önkéntelenséget visznek.” 9:3.8 9. AZ ELME-SEGÉDKEZÉS 1. Tétel: Az abszolút elme a végtelen Szellem elméje. A Szellem eredendően elmével-ellátott. „Az abszolút elme a Harmadik Személy elméje; elválaszthatatlan a Szellem Isten személyétől. A működő lényekben az elme nem válik el az energiától vagy a szellemtől, illetőleg kettejüktől. Az elme nem az energiában rejlik; az energia befogadja az elmét és visszahat arra; az elme rátelepedhet az energiára, de a tudat nem a pusztán anyagi szintben rejlik. Elme nem szükséges a tiszta szellemhez, mert a szellem eredendően tudatos és azonosuló. A szellem mindig értelmes, bizonyos értelemben elmével ellátott.” 9:4.2 2. Tétel: Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén abszolút – az elméje végtelen. „Az Együttes Teremtő kizárólag az elme területén, az egyetemes értelem területein abszolút. A Harmadik Forrás és Középpont elméje végtelen; teljesen meghaladja a világegyetemek mindenségének tevékeny és működő elme-köreit.” 9:4.3 3. Tétel: Az isteni elme a véges lényekben jobban észlelhető úgy, mint a paradicsomi Tökéletes Szellemek mindenségrendi elméje. „Az Isten elme-jelenléte összefüggésbe hozható az Együttes Cselekvő, a Végtelen Szellem abszolút elméjével, viszont a véges teremtésrészekben jobban észlelhető ez a paradicsomi Tökéletes Szellemek mindenütt működő mindenségrendi elméjében.” 3:1.8 4. Tétel: A Végtelen Elme független a tértől és nem vesz tudomást az időről. „A végtelen elme nem vesz tudomást az időről, a végleges elme meghaladja az időt, a mindenségrendi elmét pedig korlátozza az idő. És a térrel ez a helyzet: A Végtelen Elme független a tértől, viszont amint a végtelentől a segéd-elmeszintek felé közelítünk, az értelemnek egyre inkább számolnia kell a tér tényével és korlátaival.” 9:4.4 5. Tétel: Az Együttes Cselekvő a mindenségrendi elme teremtője, s ez a forrása az ember elméjének. „Az Együttes Teremtő a mindenségrendi elme őse, és az emberi elme ennek a mindenségrendi elmének egy egyedivé vált köre, személytelen része, s azt a Harmadik Forrás és Középpont Alkotó Leánya adományozza a helyi világegyetemben.” 9:5.4 6. Tétel: Minden világegyetemi elmét a Végtelen Szellem abszolút elme-köre fog össze. „A Harmadik Forrás és Középpont, az egyetemes értelem, személyesen tudatában van minden elmének, minden értelemnek a teljes teremtésösszességben, és az elmével rendelkező mindeme fizikai, morontiai és szellemi teremtményekkel személyes és tökéletes kapcsolatot tart fenn szerte a tágas világegyetemekben. Mindezen elme-tevékenységeket az abszolút elme-gravitációs kör fogja össze, mely a Harmadik Forrásban és Középpontban összpontosul és amely a Végtelen Szellem személyes tudatának részét képezi.” 9:6.1 7. Tétel: A véges elme megjósolhatatlansága talán a Legfelsőbb Lény nem teljes voltából ered. „A véges elme megjósolhatatlanságának egyes szakaszai a Legfelsőbb Lény nem teljes voltából eredhetnek, és van egy hatalmas tevékenységi terület, ahol az Együttes Cselekvő és az Egyetemes Abszolút talán összeér. Sok mindent nem tudunk az elméről, azonban egy dologban biztosak vagyunk: A Végtelen Szellem

33

I. rész, 1. Az Isten tantétele a Teremtő elméjének tökéletes megnyilvánulása az összes teremtmény számára; a Legfelsőbb Lény pedig az összes teremtmény elméjének kialakuló kifejeződése a Teremtőjük számára.” 9:6.9 8. Tétel: Az anyagi és a szellemi közötti minden kapcsolat a Végtelen Szellem cselekedete. „Amikor és ahol kapcsolat alakul ki az anyagi és a szellemi között, akkor az ilyen elme-jelenség a Végtelen Szellem cselekedete. Az elme képes egyedül is összekötni az anyagi szint fizikai erőit és energiáit a szellemi erőterekkel és a szellemszint lényeivel.” 12:6.3 9. Tétel: Az anyag és szellem kettős világegyeteme teszi az elme-Istent kikerülhetetlenné. Az elméje potenciáljában végtelen és adomány voltában egyetemes. „Az elme a Végtelen Szellem működési felruházottsága, s ezért potenciáljában végtelen és adomány voltában egyetemes. Az Egyetemes Atya elsődleges gondolata kettős kifejeződési formában válik örökkévalóvá: a Paradicsom Szigetében és a vele egyenlő Istenségben, a szellemi és Örökkévaló Fiúban. Az örök valóság e kettőssége teszi az elme-Istent, a Végtelen Szellemet kikerülhetetlenné. Az elme a szellemi és az anyagi valóságok közötti párbeszéd nélkülözhetetlen csatornája. Az anyagi-evolúciós teremtmény csakis az elme segédkezése révén képes felfogni és megérteni a benne lakozó szellemet.” 56:2.2 10. Tétel: Az elme-gravitációs kör kiszámíthatóságát némiképp befolyásolja az Egyetemes Abszolút működése. „Az elme-gravitációs kör kiszámítható; a paradicsomon lévő Istenség Harmadik Személyéből sugárzik ki, de nem minden megfigyelhető elmeműködés jelezhető előre. Az összes ismert teremtésrészben ezen elme-kör párhuzamosan működik egyfajta kevéssé ismert jelenléttel, melynek működése előre nem jelezhető. Meggyőződésünk, hogy e megjósolhatatlanság részben az Egyetemes Abszolút működésének tulajdonítható. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi is e rendeltetés; csak sejtésünk van arról, hogy mi működteti mindezt; annak a teremtményekhez fűződő viszonyáról pedig csak feltevéseink vannak.” 9:6.8 10. VILÁGEGYETEMI TÜKRÖZŐMŰKÖDÉS 1. Tétel: Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tényleges dolgok minden szintjét képes összehangolni egyidejűleg bármely pontban – ez az egyetemes tükrözőműködés. „Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tényleges dolgok minden szintjét képes úgy összehangolni, hogy levetővé váljon számára az elmebéli, az anyagi és a szellemi dolgok egyidejű észlelése. Ez a világegyetemi tükrözőműködés jelensége, a különleges és megmagyarázhatatlan hatalom arra, hogy lássa, hallja, érezze és ismerje az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és hogy tükrözőműködés révén mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítsa.” 9:7.1 11. A VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGEI 1. Tétel: A Végtelen Szellem családjának három nagy osztály van. „A Harmadik Forrás és Középpont működési családja (...) három nagy csoportra bontható: I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket: 1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme. 2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei. 3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei. II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek. III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények HarmadikSzemély személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket: 1. A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei. 2. A Tér Hírvivő Seregei. 3. Az Idő Segédkező Szellemei.” 9:8.14

34

I. rész, 1. Az Isten tantétele 2. Tétel: Minden alkalommal, amikor az Atya és a Fiú létrehoz egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem egy helyi világegyetemi Alkotó Szellem ősévé válik. „A Végtelen Szellem következő és folyamatos alkotó cselekedete időről időre az Alkotó Szellemek létrehozásában nyilvánul meg. Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú egy Teremtő Fiú szülőjévé lesz, akkor a Végtelen Szellem egy helyi világegyetemi Alkotó Szellem ősévé válik, aki e Teremtő Fiú közeli társaként osztozik a további világegyetemi tapasztalásokban.” 9:8.4 3. Tétel: A Harmadik Forrás nem-Atyai személyiséget adományoz az Örökkévaló Fiúval való alkotó társulásban. „Az Atya a saját szabad akarata szerint adományoz személyiséget. Hogy ezt miért teszi, azt csak gyaníthatjuk; arról viszont, hogy miként teszi ezt, fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy a Harmadik Forrás miért adományoz nem-Atyai személyiséget, de ezt a Végtelen Szellem a maga részéről teszi, alkotó társulásban az Örökkévaló Fiúval számos, számotokra ismeretlen módon. A Végtelen Szellem képes az Atya nevében is cselekedni az Első-Forrás személyiség adományozásában.” 9:8.10 VI. A HÉTSZERES ISTEN 1. Tétel: A teremtményi korlátok és a véges állapot ellentételezése érdekében az Atya létrehozta az Istenséghez való közeledés hétszeres útját. „A véges állapot miatti ellentételezés érdekében és a teremtmények fogalmi korlátoltságának ellensúlyozására az Egyetemes Atya létrehozta az Istenséghez való evolúciós teremtményi közeledés hétszeres útját: 1. A paradicsomi Teremtő Fiak. 2. A Nappalok Elődei. 3. A Hét Tökéletes Szellem. 4. A Legfelsőbb Lény. 5. A Szellem Isten. 6. A Fiú Isten. 7. Az Atya Isten” 0:8.1 2. Tétel: A Hétszeres Isten magában foglalja az időben és térben s a központi világegyetem határain túl működő Istenség-személyiségeket. „A Hétszeres Isten – az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként hatalom-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.” 0:2.16 3. Tétel: A Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót. „Amint a Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót, úgy a Legfelsőbb Lény végül eléri a beteljesülés kibontakozását. A Legfelsőbb Lény a nagy világegyetemi evolúció istenségi kiteljesedése – vagyis a szellem-mag körüli fizikai evolúciónak a kiteljesedése és a szellem-mag tényleges egyeduralmának megjelenése a fizikai evolúció mindent körülvevő és kavargó területei felett. És mindez a személyiségi felhatalmazásoknak megfelelően zajlik: paradicsomi személyiség a legmagasabb fokon, teremtői személyiség a világegyetemi értelemben, halandói személyiség az emberi viszonylatban, Legfelsőbb személyiség a betetőződő vagy tapasztalatilag kiteljesedő viszonylatban.” 106:2.1 4. Tétel: A Hétszeres Istennek nagyon is sok köze van a halandó emberhez, és kiteljesedése a ténylegessé váló Legfelsőbb Lényben értelmezhető. „Úgy tűnik, hogy a halandó emberre szükség van a Hétszeres Isten teljes működéséhez, mivel ez az isteniségi csoport a Legfelsőbb tényleges megjelenésében éri el a csúcspontját. Számos olyan egyéb világegyetemi személyiségrend létezik, akik éppily szükségesek a Legfelsőbb mindenható hatalmának

35

I. rész, 1. Az Isten tantétele kifejlődéséhez, de mivel ez a beszámoló az emberi lények tanítására szolgál, ezért a Hétszeres Isten kifejlődésében közrejátszó tényezők közül leginkább a halandó emberrel kapcsolatos bemutatását tartalmazza.” 116:4.12 VII. A LEGFELSŐBB ISTEN 1. Bevezetés 2. A Legfelsőbb viszonya a paradicsomi Háromsághoz 3. A Legfelsőbb természete 4. A Legfelsőbb Elme 5. A Mindenható és a Hétszeres Isten 6. A Mindenható és a paradicsomi Istenség 7. A Mindenható és a Legfelsőbb Teremtők 8. Az evolúciós növekedés forrása 9. A Legfelsőbb viszonya a világegyetemi teremtményekhez 10. A véges Isten 11. A teremtés mindent átható lelke 12. A Legfelsőbb jövője 13. Tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság és tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság 14. Világegyetemi működési rendek 1. BEVEZETÉS 1. Tétel: A Legfelsőbb Isten együtt fejlődik a Legfelsőbb Erőtér-irányítókkal, a Legfelsőbb Szellemekkel és a Hétszeres Istennel. „Az evolúciós korszakok során a Legfelsőbb fizikai erőterének potenciálját a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító birtokolja, az elme-potenciál pedig a Hét Tökéletes Szellemnél van. A Végtelen Elme a Végtelen Szellem működése; a mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellem segédkezése; a Legfelsőbb Elme jelenleg a nagy világegyetemi összhangteremtődésben és a Hétszeres Isten kinyilatkoztatásának és elérésének működési társulásában formálódik.” 116:1.3 2. Tétel: A Legfelsőbb Lény kifejlődő elméje a kapcsolat a véges és az abszolút elme között. „Úgy tűnik, hogy a véges mindenségrendi elme és az isteni abszolút elme közötti kapcsolat a Legfelsőbb élményelvi elméjében alakul ki. Nekünk azt tanították, hogy az idő kezdetén ezen élményelvi elmét a Végtelen Szellem adományozta a Legfelsőbbnek, és gyanítjuk, hogy a tükrözőműködés jelenségének bizonyos szakaszai csakis úgy magyarázhatók meg, ha feltételezzük a Legfelsőbb Elme tevékenységét.” 9:7.4 2. A LEGFELSŐBB VISZONYA A PARADICSOMI HÁROMSÁGHOZ 1. Tétel: A Legfelsőbb Lény nem azonos a véges szinteken működő paradicsomi Háromsággal. „A Legfelsőbb Lény valamivel kevesebb és valamiben más, mint a véges világegyetemekben működő Háromság; de bizonyos határokon belül és a tökéletlen hatalom-megszemélyesülés jelen korszakában ezen evolúciós Istenség tükrözni látszik a Felsőség Háromságának magatartásformáját. Az Atya, a Fiú és a Szellem nem személyesen működik együtt a Legfelsőbb Lénnyel, azonban a jelen világegyetemi korszakban a Háromságként működnek vele együtt. Értjük, hogy hasonló viszonyban vannak a Véglegessel is. Gyakran sejtjük, hogy milyen is lesz a paradicsomi Istenségek és a Legfelsőbb Isten közötti személyes viszony, amikor ő végre kifejlődik, de mindezt igazán nem tudhatjuk.” 10:7.3 2. Tétel: A Legfelsőbb Lény a személyes és szellemtermészetét tekintve teljes mértékben függ a Háromságtól.

36

I. rész, 1. Az Isten tantétele „A Legfelsőbb Lény a személyes és szellemtermészetének valóságát tekintve abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől. Míg a Legfelsőbb növekedését a triodita-kapcsolat határozza meg, addig a Legfelsőbb Isten szellemszemélyisége a paradicsomi Háromságtól függ, illetőleg abból származik, amely mindig is az a tökéletes és végtelen állandóságot mutató abszolút középpont-forrás marad, mely körül a Legfelsőbb evolúciós növekedése fokozatosan kibontakozik.” 115:5.1 3. Tétel: A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése. „A Legfelsőbb Isten nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése, az összes véges fejlődés összpontosulása, az összes teremtményi valóság kiteljesedése, a mindenségrendi bölcsesség betetőzése, az idő-galaxisok összarányos szépségének megtestesülése, a mindenségrendi elmejelentéstartalmak igazsága és a legfelsőbb szellemértékek jósága.” 118:9.9 4. Tétel: A Legfelsőbb Isten a véges sokféleséget élményelvi egésszé fogja össze. „És a Legfelsőbb Isten az örök jövőben e számos véges sokféleséget egyetlen élményelvi jelentéstartalommal bíró egésszé fogja majd össze, éppen úgy, ahogy most lételvi egységet alkotnak ezek az abszolút szinteken a paradicsomi Háromságban.” 118:9.9 5. Tétel: A Legfelsőbb tényleges fennhatósága a nagy világegyetemben egyúttal azt is jelenti, hogy a Háromsági irányítók az ő helyettesei. „Ezen értelmezés magába foglalja a Legfelsőbb pillanatnyi fennhatóságát a nagy világegyetemben. Az is valószínű, hogy a jelenlegi Háromsági irányítók az ő helyetteseiként folytatják majd tevékenységüket, de véleményünk szerint a hét felsőbb-világegyetem között meghúzódó jelenlegi éles határvonalak fokozatosan el fognak tűnni, és a teljes nagy világegyetem mint tökéletessé tett egész fog majd működni.” 117:7.15 6. Tétel: A Mindenható Legfelsőbb rendeltetési céljai a Háromság rendeltetési céljaival hozhatók összefüggésbe. „Az Atya, a Fiú és a Szellem – mint a Háromság – nem azonos a Mindenható Legfelsőbbel, viszont a Mindenható felsősége sohasem nyilvánulhat meg nélkülük. A Mindenható növekedésének középpontja a ténylegesség Abszolútjaiban van, míg alapjai a lehetségesség Abszolútjaiban találhatók. A Mindenható Legfelsőbb rendeltetési céljai viszont a paradicsomi Háromság rendeltetési céljaival hozhatók összefüggésbe.” 118:10.2 7. Tétel: A jelen világegyetemi korszakban a kifejlődő Legfelsőbbet tekinthetjük úgy, mint a paradicsomi Háromság részleges képmását. „Úgy tűnhet, hogy a Legfelsőbb Lényben minden világegyetemi működési szakasz részlegesen újraegyesül ezen élményelvi Istenség személyisége révén. Ezért amikor a Háromságot mint egyetlen Istent akarjuk látni, és ha e fogalmat a jelenleg ismert és szervezett nagy világegyetemre korlátozzuk, akkor észrevehetjük, hogy a kifejlődő Legfelsőbb Lény a paradicsomi Háromság részleges képmása.” 118:10.3 8. Tétel: A Legfelsőbb úgy fejlődik a személyiségi szinten mint magasabb egységbe foglalt véges anyag, elme és szellem. „És észrevehetjük azt is, hogy e Legfelsőbb Istenség a véges anyag, elme és szellem személyiségi rendezett egészeként fejlődik a nagy világegyetemben.” 118:10.3 3. A LEGFELSŐBB TERMÉSZETE 1. Tétel: A Legfelsőbb Lény az összes teremtmény-Teremtő tevékenység magasabb egységbe rendezője, ő a téridő isteniségben kölcsönös összefüggést kialakító. „A Legfelsőbb Lény nem közvetlenül teremtő, eltekintve attól, hogy ő Madzseszton atyja, viszont ő az összes teremtmény-Teremtő világegyetemi tevékenység magasabb egységbe rendezője. Az evolúciós világegyetemekben jelenleg ténylegessé váló Legfelsőbb Lény a tér-idő isteniség kölcsönös összefüggést kialakító és magasabb egységbe rendező Istensége, mely a hármas paradicsomi Istenségben élményelvi társulást alkot az idő és a tér Legfelsőbb Teremtőivel. A ténylegessé válást követően ez az evolúciós Istenség fogja alkotni a véges és a végtelen örök eggyé kapcsolódását – az élményelvi hatalom és a szellemszemélyiség örökké tartó és megbonthatatlan egységesülését.” 0:7.9 2. Tétel: A Legfelsőbb Isten már a nagy világegyetem teremtése előtt szellemi személy volt a Havonában. „A Legfelsőbb Isten, mint személy már a hét felsőbb-világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában, de csak szellemi szinteken működött. A Felsőség Mindenható erőterének kialakulása, melyet a fejlődő világegyetemekben végbement változatos isteniségi egységbe rendeződés tett lehetővé, az Istenségnek egy

37

I. rész, 1. Az Isten tantétele új erő-jelenlétét lényegítette meg, amely összehangolódott a Havonában a Legfelsőbb szellemi személyével a Legfelsőbb Elme révén, amely ezzel egyidejűleg a Végtelen Szellem végtelen elméjében meglévő potenciálból a Legfelsőbb Lény tevékenyen működő elméjévé alakult.” 56:6.2 3. Tétel: A Legfelsőbb Istenségében az Atya-VAGYOK viszonylagos szabadságra tett szert a végtelenség, az örökkévalóság és az abszolútság jelentette korlátoktól. „A Legfelsőbb Istenségében az Atya-VAGYOK viszonylag teljesen megszabadult a végtelenség-állapot, az örökkévalóság-lét és az abszolútság-természet jelentette korlátoktól. A Legfelsőbb Isten viszont csak azáltal szabadult meg az összes lételvi korláttól, hogy egyetemes működésbeli élményelvi kötöttségeket vett magára. A tapasztalásra való képesség megszerzésével a véges Isten annak tényleges használatára is szükséget érez; az örökkévalóságtól való mentesüléssel a Mindenható szembetalálja magát az idő korlátaival; a Legfelsőbb pedig csak úgy ismerhette meg a növekedést és a fejlődést mint a létezés részlegességének, a természet kiteljesítetlenségének és a lét nem-abszolútságának eredményét.” 115:7.1 4. Tétel: A Mindenható Legfelsőbb a nem tökéletes erőben és személyiségben fejlődő Istenség. „A Mindenható Legfelsőbb élő, és erejében és személyiségében fejlődő Istenség. Az ő jelenlegi tere, a nagy világegyetem szintén erőben és személyiségben növekvő vidék. Beteljesülése a tökéletesség, de jelenlegi tapasztalása a növekedés és a tökéletlen állapot elemeit foglalja magába.” 116:0.4 5. Tétel: Az örökkévalóságban a Legfelsőbb Isten fejezi ki a sajátakarat alapú tapasztalás valóságát az Istenség háromsági kapcsolataiban. „A Legfelsőbb a fizikai összhang szépsége, az értelmi jelentéstartalom igazsága és a szellemi érték jósága. Ő az igazi siker édessége és a soha véget nem érő fejlődés öröme. Ő a nagy világegyetem mindent átható lelke, a véges mindenségrend tudatossága, a véges valóság beteljesülése és a teremtői-teremtményi tapasztalás megszemélyesülése. Az egész jövőbeli örökkévalóságban a Legfelsőbb Isten fejezi ki a sajátakarat alapú tapasztalás valóságát az Istenség háromsági kapcsolataiban.” 117:1.1 6. Tétel: A tér csillagrendszertani körképéhez s az idő személyiség-színművéhez a Legfelsőbb jelenti az alkotó végtelenség csatornáját. „A Legfelsőbbön, mint isteni csatornán áramlik a trioditák alkotó végtelensége, amely a tér csillagrendszertani körképévé szilárdul, s amely előtt az idő tündökletes személyiség-színműve lezajlik: a szellem az elme közreműködésével meghódítja az energia-anyagot.” 117:3.2 7. Tétel: A Legfelsőbb egyszerre teremtőszerű és teremtményszerű – ő az, aki minden dologban és minden lényben ott van és aki mindegyikükön kívül is létezik. „Keressük a Legfelsőbbet a világegyetemekben, de nem találjuk. »Ő az, aki minden dologban és minden lényben ott van és ő az, aki mindegyikükön kívül létezik, ő az, aki mozog és aki mozdulatlan. Rejtélyes valóságában felismerhetetlen, távoli és mégis közel lévő.« A Mindenható Legfelsőbb »a még kialakulatlannak a formája, a még meg nem teremtettnek a mintája.« A Legfelsőbb a ti világegyetemi otthonotok, és amikor megtaláljátok, az olyan lesz, mint a hazatérés. Ő a ti élményelvi szülőtök, és éppen úgy, ahogy végbemegy ez az emberi lények tapasztalásában, úgy teljesedett ő is ki az isteni szülői szerep megélésében. Ő azért ismerhet benneteket, mert egyszerre teremtményszerű és teremtőszerű.” 117:6.1 8. Tétel: A Legfelsőbb magába foglalja a végtelenségnek a véges teremtmény által valaha is ténylegesen megérthető teljességét. „A Legfelsőbb nem végleges, viszont vélhetően magába foglalja a végtelenségnek azt a fajta teljességét, amelyet egy véges teremtmény valaha is ténylegesen megérthet. A Legfelsőbbnél többet megérteni annyi, mint a végesnél többnek lenni!” 117:6.19 4. A LEGFELSŐBB ELME 1. Tétel: Az anyagi és a szellemi elérheti a kiteljesedést, de az elme fejlődése sohasem ér véget. „Valójában kevesebbet tudunk a Felsőség elméjéről, mint e kifejlődő Istenség bármelyik más jellemzőjéről. A Felsőség elméje megkérdőjelezhetetlenül tevékeny szerte a nagy világegyetemben és úgy gondoljuk, hogy rendelkezik a világmindenségi működés kiteljesedésének lehetőségével, melynek mértéke óriási. Egyet viszont tudunk: Noha a fizikai lényeg elérheti a kiteljesedett növekedést, és míg a szellem eljuthat a tökéletes fejlődés szintjére, az elme sohasem áll meg a fejlődésben – ez a végtelen fejlődés élményelvi módja. A Legfelsőbb élményelvi Istenség, és ezért sohasem éri el az elme-kiteljesedés végét.” 116:1.5

38

I. rész, 1. Az Isten tantétele 2. Tétel: A legfelsőbb hatalom és a legfelsőbb szellem a Legfelsőbb Elme révén egyesül – a Legfelsőbb Lényként ténylegesül. „Gyanítjuk, hogy e távoli korban a Legfelsőbb szellem-személyének és a Mindenható kiteljesedett hatalmának fejlődése már összhangban lesz, és e kettő a Legfelsőbb Elmében, illetőleg általa egyesülve ténylegessé teszi a Legfelsőbb Lényt, a kiteljesített ténylegességet a világegyetemekben – olyan ténylegességről van szó, melyet minden teremtmény-értelem megfigyelhet, melyre minden teremtett energia válaszolhat, mely minden szellemi entitásban összehangolódik és amelyet minden világegyetemi személyiség megtapasztal.” 117:7.14 5. A MINDENHATÓ ÉS A HÉTSZERES ISTEN 1. Tétel: A Havonában a Legfelsőbb a paradicsomi Istenséget tükrözi és a Hétszeres Istenben terjeszkedik kifelé. „A Legfelsőbb Isten a Havonában a hármas paradicsomi Istenség személyes szellem-tükröződése. Ez a társulási Istenség-kapcsolat jelenleg alkotó módon terjeszkedik a Hétszeres Istenben egyre kijjebb és a Mindenható Legfelsőbb élményelvi hatalmában rendeződik magasabb egységbe a nagy világegyetemben.” 0:7.7 2. Tétel: Amikor a Legfelsőbb Isten irányítja majd az evolúciós teremtésrészeket, akkor vajon a Hétszeres Isten a külső térben fog működni? „Tény, hogy amint az idő és tér teremtésrészei fokozatosan megállapodnak az evolúciós besorolásban, megfigyelhető a Legfelsőbb Istennek egy új és teljesebb működése, s ezzel egyidejűleg a Hétszeres Isten első három megnyilvánulásának visszavonulása is. Ha és amennyiben a nagy világegyetem eljut a fény és élet korszakába, milyen lesz akkor a Hétszeres Isten Teremtő-Alkotó megnyilatkozásainak jövőbeli működése, ha a Legfelsőbb Isten közvetlen irányítása alá vonja az idő és a tér e teremtésrészeit? Vajon a téridő világegyetemek e szervezői és úttörői kapnak-e szabadságot hasonló tevékenységek végzéséhez a külső térben? Nem tudjuk, de igen sokat foglalkozunk az ilyen és hasonló kérdésekkel.” 56:7.6 3. Tétel: A véglegesrendűek számára megadatik a Legfelsőbben egyesülő Hétszeres Isten megértésének minden lehetősége. „A helyi világegyetemekben született, a felsőbb-világegyetemekben nevelkedett és a központi világegyetemben felkészült felemelkedő véglegesrendűek személyesen élhetnek a Legfelsőbben egyesülő Hétszeres Isten tér-idő istenisége megértésének teljes lehetőségével. A véglegesrendűek a szülőhelyük felsőbb-világegyetemén kívüli többi felsőbb-világegyetem mindegyikében szolgálnak, s ezáltal halmozzák fel a tapasztalatokat egészen addig, amíg teljesen szert nem tesznek a lehetséges teremtményi tapasztalás hétszeres változatosságára.” 56:8.2 6. A MINDENHATÓ ÉS A PARADICSOMI ISTENSÉG 1. Tétel: A Legfelsőbb Isten szellem- és személyiség-sajátosságai a paradicsomi Háromságtól erednek. „A Legfelsőbb Isten szellem- és személyiség-sajátosságai a paradicsomi Háromságtól erednek, de hatalmának megtestesülését a Teremtő Fiak, a Nappalok Elődei és a Tökéletes Szellemek tevékenységei jelentik, akiknek együttes cselekedetei alkotják az ő, mint a hét felsőbb-világegyetem feletti és a hét felsőbbvilágegyetembeli mindenható ura növekvő hatalmának forrását.” 116:2.2 2. Tétel: A Legfelsőbb növekedése mind a paradicsomi Istenségekben, mind az Abszolútokban megnyilvánul. „A Legfelsőbb Lény olyan mindenségrendi segédkezési lehetőségeket foglal magába, melyek nem nyilvánulnak meg egyértelműen az Örökkévaló Fiúban, a Végtelen Szellemben vagy a Paradicsom Szigetének nem-személyes valóságaiban. Mindezt az alapján jelenthetjük ki, hogy szem előtt tartjuk e három alap-ténylegesség abszolútságát, ugyanakkor a Legfelsőbb növekedése nemcsak az Istenség és a Paradicsom eme ténylegességeiben nyilvánul meg, hanem az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúton belül végbemenő fejlődésben is megjelenik.” 115:6.3 7. A MINDENHATÓ ÉS A LEGFELSŐBB TEREMTŐK 1. Tétel: Az evolúció során a Legfelsőbb hatalma nagyban függ a Hétszeres Istentől, az Együttes Cselekvőtől és a Hét Tökéletes Szellemtől.

39

I. rész, 1. Az Isten tantétele „Azokban az időkben, amikor a Felsőség főhatalmának kifejlődése zajlik, a Legfelsőbb mindenható hatalma a Hétszeres Isten isteniségi cselekedeteitől függ, ugyanakkor érzékelhetően szoros kapcsolat van a Legfelsőbb Lény és az Együttes Cselekvő, valamint az ő elsődleges személyiségei, a Hét Tökéletes Szellem között.” 116:4.2 2. Tétel: A Végtelen Szellem nyújt ellentételezést a kifejlődő Legfelsőbb beteljesületlenségéért. „A Végtelen Szellem, mint az Együttes Cselekvő számos különböző módon működik, melyek kiegészítik az evolúciós Istenség befejezetlenségét és nagyon szoros kapcsolatot tart fenn a Legfelsőbbel. E szoros kapcsolatban bizonyos mértékig mind a hét Tökéletes Szellem osztozik, de különösen igaz ez a Hetedik Tökéletes Szellemre, aki a Legfelsőbb nevében szól. Ez a Tökéletes Szellem valóban ismeri a Legfelsőbbet – személyes kapcsolatban áll vele.” 116:4.2 3. Tétel: A Tökéletes Szellemek teremtik a Világkörök Szellemeit válaszul a Legfelsőbb Lény akaratára. „Ezek a Tökéletes Szellemek nemcsak a Felsőség főhatalmának támogatói és kiegészítői, hanem ennek folytán közvetlenül érdekeltek a Legfelsőbb alkotó céljaiban is. Általában igaz, hogy a Tökéletes Szellemek együttes teremtései anyagi látszatú rendbéliek (erőtér-irányítók, stb.), míg az ő egyedi teremtéseik a szellemi rendhez tartoznak (szupernáfok, stb.). Amikor azonban a Tökéletes Szellemek a Legfelsőbb Lény akaratából és rendeltetése miatt együttesen létrehozták a Hét Világkör Szellemet, megemlítendő, hogy ennek az alkotó cselekedetnek az eredménye szellemi természetű, és nem anyagi vagy anyagi látszatú.” 116:4.5 4. Tétel: A Legfelsőbb Lény összefüggésbe hozható a Hétszeres Isten teremtőivel és szabályozóival. „Eddig beszámoltunk a Hétszeres Istennek a Legfelsőbb Lényhez fűződő kapcsolatáról, és mindebből már megérthető, hogy a Hétszeres magába foglalja a nagy világegyetem szabályozóit éppúgy, mint a teremtőit. A nagy világegyetem teremtői közé tartoznak a következők: 1. A Fizikai Főszabályozók. 2. A Legfőbb Erőtér-központok. 3. A Legfelsőbb Erőtér-irányítók. 4. A Mindenható Legfelsőbb. 5. A Cselekvő Isten – a Végtelen Szellem. 6. A Paradicsom Szigete. 7. A Paradicsom Forrása – az Egyetemes Atya. E hét csoport működésileg nem választható el a Hétszeres Istentől és ennek az Istenség-társulásnak a fizikaiszabályozói szintjét alkotja.” 116:5.1 5. Tétel: A kifejlődő Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem felügyelője fizikai téren. „A Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik. Úgy tűnik, hogy a jelen világegyetemi korszakban ez a fizikai erőtér-potenciál a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányítóban összpontosul, akik a rögzített elhelyezkedésű erőtér-központokon keresztül és a fizikai szabályozók mozgásban lévő jelenlétein keresztül működnek.” 116:5.11 6. Tétel: Mihály hét alászállása a Legfelsőbb új kinyilatkoztatását jelenti a Nebadon számára, és mindkettő főhatalmának megerősödését hozta magával. „E hét megtestesülés teljesítése Mihály legfelsőbb főhatalmának felszabadulását és a korlátlan hatalom lehetőségének megteremtését eredményezte a Nebadonban. Mihály egyik alászállása alkalmával sem nyilatkoztatta ki a Legfelsőbb Istent, de a hét alászállás összességében a Legfelsőbb Lény új, nebadoni kinyilatkoztatását jelenti.” 119:8.5 8. AZ EVOLÚCIÓS NÖVEKEDÉS FORRÁSA 1. Tétel: A Legfelsőbb annak eredményeként gyarapodik, hogy a nagy világegyetem véges lehetőségei az ő evolúciós ellenőrzése alá kerülnek. „A Legfelsőbb nem csak annyiban növekszik, amennyiben a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget, hanem azáltal is gyarapodik e véges Istenség, hogy a teremtmény és a Teremtő ellenőrzése alá vonja a nagy világegyetem véges lehetőségeit. A Legfelsőbb mozgása kettős:

40

I. rész, 1. Az Isten tantétele kitartóan halad a Paradicsom és az Istenség felé és átfogóan közelít a magvábanvaló Abszolútok határtalanságához.” 115:6.4 2. Tétel: Minden fejlődő halandó tapasztalása részét képezi a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának. „Minden fejlődő teremtményi személyiség tapasztalása a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának egy szakasza. A felsőbb-világegyetemek minden egyes fizikai szelvényének értelmes alárendelése a Mindenható Legfelsőbb növekvő felügyeletének része. Az erő és a személyiség teremtő egységbe rendeződése a Legfelsőbb Elme alkotó késztetésének része és ez a valódi lényege a Legfelsőbb Lényben megjelenő egység evolúciós növekedésének.” 116:1.1 3. Tétel: Világegyetemi tapasztalásra építve valósít meg istenségi evolúciót a Legfelsőbb. „De a helyi világegyetemek az igazi kutatóállomások, ahol kidolgozzák az elme-kísérleteket, a csillagrendszertani küldetéseket, az isteniségi kibontakozásokat és azokat a személyiségfejlődéseket, amelyek, miután mindenségrendi értelemben teljessé váltak, azokat a tényleges alapokat alkotják, melyeken a Legfelsőbb végrehajtja az istenségi evolúciót tapasztalásban és tapasztalás révén.” 116:4.7 4. Tétel: A Legfelsőbb vajon a világegyetemi fejlődésre adott válaszként ténylegesül, vagy a világegyetem fejlődése a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye? „A véges bölcselet egyik legérdekesebb kérdése a következő: A Legfelsőbb Lény vajon a nagy világegyetem fejlődésére adott válaszként ténylegesül vagy éppen hogy a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye a véges mindenségrend fokozatos fejlődése? Vagy lehetséges-e, hogy fejlődésüket tekintve e kettő egymással kölcsönösen összefügg? Lehetséges-e, hogy az egyik a másiknak fejlődési ellentettje, s az egyik kiváltja a másik növekedését és viszont? Egy dologban biztosak vagyunk: A teremtmények és a világegyetemek, legyenek azok felsőbbrendűek vagy alsóbbrendűek, a Legfelsőbben fejlődnek, és fejlődésük során a jelen világegyetemi kor teljes véges tevékenységének egyesített összessége megjelenik. Ez pedig a Legfelsőbb Lény, a Legfelsőbb Isten mindenható hatalmának kifejlődése minden személyiség számára.” 117:2.9 5. Tétel: A Legfelsőbb a minden véges növekedés összessége, mely önmagát a véges értelemben elérhető legnagyobb kiteljesedés istenségi szintjein jeleníti meg. „A különféleképpen jelölt mindenségrendi valóság, mint a Legfelsőbb Lény, a Legfelsőbb Isten, a Mindenható Legfelsőbb nem más, mint a minden véges valóság kiemelkedő szakaszainak összetett és egyetemes egységbe rendeződése. Az örök energia, az isteni szellem és a világegyetemi elme kiterjedt változatossága véges csúcspontját a Legfelsőbb kifejlődésében éri el, aki a minden véges növekedés összessége, mely önmagát a véges értelemben elérhető legnagyobb kiteljesedés istenségi szintjein jeleníti meg.” 117:3.1 6. Tétel: Amint mi is ki akarjuk fejezni önmagunkat, úgy az élményelvi Isten is eléri a mindenható felsőséget. „És amint mi is ki akarjuk fejezni önmagunkat, ugyanúgy a Legfelsőbb is az istenség-kifejeződéséért küzd bennünk és velünk. Amint megtaláljuk az Atyát, úgy a Legfelsőbb ismét rátalál a minden dolog paradicsomi Teremtőjére. Amint az ön-kiteljesítéssel járó problémáinkat mind megoldjuk, úgy az élményelvi Isten a tér és idő világegyetemeiben eléri a mindenható felsőséget.” 117:4.6 7. Tétel: Ahogy Isten az Atyánk, úgy a Legfelsőbb Lény a világegyetemi Anyánk. Az emberi tapasztalás gubójából általuk fejlődik ki az örök végzetre és szolgálatra rendeltetett véglegesrendű lény. „Minden ember, akiben lélek fejlődik, a szó szoros értelmében evolúciós fia az Atya Istennek és az Anya Istennek, a Legfelsőbb Lénynek. De mindaddig, amíg a halandó ember lelkében nem tudatosul isteni öröksége, addig az Istenséggel való rokonság bizonyságáról hitet kell tennie. Az emberi élet-tapasztalás nem más, mint egy mindenségrendi védőburok, amelyben a Legfelsőbb Lény világegyetemi adományai és az Egyetemes Atya világegyetemi jelenléte (melyek egyike sem személyiség) együtt kifejlesztik az időmorontia lelket és a világegyetemi végzetű és örök segédkezésre vállalkozó emberi-isteni végleges rendűi jellemet.” 117:6.8 9. A LEGFELSŐBB VISZONYA A VILÁGEGYETEMI TEREMTMÉNYEKHEZ 1. Tétel: A felemelkedők a Havonában valamelyest megérthetik a Legfelsőbbet, de megtalálni még a véglegesrendűek sem találják meg. „Míg a felemelkedő halandók a Mindenható erőterét a felsőbb-világegyetemi központokon, a Legfelsőbb személyiségét pedig a Havona külső köreiben értik meg teljesen, ténylegesen nem találják meg a Legfelsőbb

41

I. rész, 1. Az Isten tantétele Lényt, mivel sorsuk a paradicsomi Istenségek megtalálása. Még a véglegesrendűek, a hatodik szakaszú szellemek sem találták meg a Legfelsőbb Lényt, és valószínűleg nem is fogják megtalálni addig, amíg el nem érik a hetedik szakaszú szellemi állapotot, és amíg a Legfelsőbb nem válik ténylegesen működővé a jövőbeli külső világegyetemek tevékenységeiben.” 56:6.4 2. Tétel: A Legfelsőbb Lénynek hármas szerepköre van az emberi tapasztalásban. „A Legfelsőbb Lénynek hármas szerepköre van a halandó ember tapasztalásában: először is, ő a tér-idő isteniség, a Hétszeres Isten egyesítője; másodszor, ő az Istenségnek a véges teremtmények által ténylegesen is felfogható teljessége; harmadszor, ő a halandó ember egyetlen közeledési lehetősége az abszonit elme, az örökkévaló szellem és a paradicsomi személyiség egyesülésének tapasztalás-meghaladó megismeréséhez.” 56:8.1 3. Tétel: Az Igazító, a Szent Szellem és az Igazság Szelleme a Legfelsőbb segédkezése által egyesül az emberi tapasztalásban. „A kinyilatkoztatás mint korszakos jelenség időszakos jellegű; személyes emberi élményként pedig folytonos. Az isteniség a halandói személyiségben az Atya Igazító ajándékaként, a Fiú Igazság Szellemeként és a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként működik, míg e három halandófeletti felruházottság a Legfelsőbb segédkezéseként egyesül az emberi élményelvi fejlődésben.” 101:2.12 4. Tétel: Lévén, hogy a Legfelsőbb minden evolúciós jeggyel felruházza magát, az ebben résztvevő halandók szert tesznek a Legfelsőbb megismerésének képességére. „Végső soron így jut el a Legfelsőbb Lény a térben és időben fejlődő minden dolog magába fogadásához, miközben szellemszemélyiséggel ruházza fel ezeket a jegyeket. Mivel a teremtmények, még a halandók is, személyiségi résztvevői ennek a fenséges folyamatnak, ezért természetesen megszerzik a képességet arra, hogy megismerjék a Legfelsőbbet és úgy érzékeljék a Legfelsőbbet, mint az ilyen evolúciós Istenség igaz gyermekei.” 106:2.5 5. Tétel: Az Abszolútok valóságait nem lehet érzékelni, a Legfelsőbb azonban megtapasztalható. „A Legfelsőbb Isten élményelvi; éppen ezért ő teljes mértékben megtapasztalható. A hét Abszolút lételvi valóságait nem lehet érzékelni tapasztalati úton; a véges teremtmény személyisége kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait ragadhatja meg az imádságos-istenimádati hozzáállásban.” 106:2.7 6. Tétel: Az Isten elérésére való törekvés keltette mindenségrendi feszültség úgy oldódik fel, hogy létrejön a mindenható erőnek és a Legfelsőbb Lény szellem-személyének egyesülése. „Az embernek a paradicsomi tökéletesség elérésére való késztetése, az Isten elérése utáni törekedése igaz isteniség-feszültséget kelt az élő mindenségrendben, amely csak egy halhatatlan lélek kifejlődésével oldódhat fel; ez zajlik az egyes halandó teremtmény tapasztalásában. De amint a nagy világegyetemben minden teremtmény és minden Teremtő hasonlóképpen az Isten és az isteni tökéletesség elérésére törekszik, akkor olyan mértékű mindenségrendi feszültség keletkezik, amely csak úgy oldódhat fel, hogy létrejön a mindenható erő és az összes teremtmény megjelenő Istene szellem-személyének fenséges rendezett egésze, a Legfelsőbb Lény.” 116:7.6 7. Tétel: Az alászálló Isten-kinyilatkoztató Teremtők és a felemelkedő Isten-kereső teremtmények rendje a Legfelsőbb Istenség-evolúcióját nyilatkoztatja ki. „A Legfelsőbb Teremtők személyeiben az Istenek a Paradicsomról a tér és idő területeire szálltak alá azért, hogy ott a Paradicsomra való eljutás képességével rendelkező olyan teremtményeket hozzanak létre és formáljanak, akik az Atyát keresve oda eljuthatnak. Az alászálló Isten-kinyilatkoztató Teremtők és a felemelkedő Isten-kereső teremtmények e világegyetemi folyamata a Legfelsőbb Istenség-evolúciós kinyilatkoztatása, melyben az alászállók és a felemelkedők egyaránt kölcsönösen megértik a másikat, felfedezik az örök és egyetemes testvériséget. A Legfelsőbb Lény így válik a tökéletes-teremtői ok és a tökéletesedő-teremtményi válasz megtapasztalásának véges rendezett egészévé.” 117:1.2 8. Tétel: A kifejlődő Legfelsőbb képet mutat arról, hogy a Teremtők és a teremtmények milyen közös tapasztalatokat szereznek a véges mindenségrendben megélt nehézségekben. „A Legfelsőbb kifejlődő isteni természete hű képet fest az összes teremtmény és az összes Teremtő által a nagy világegyetemben megélt páratlan tapasztalásról. A Legfelsőbben a teremtői és a teremtményi jelleg már egy; mindörökre egyesítette ezeket azon hányattatásnak a megtapasztalása, amely annak a számos problémának a megoldása során tapasztalható, melyek minden véges teremtésrészt állandóan körülvesznek, amint a teremtésrész a tökéletesség és a teljesség hiánya miatti béklyóktól való megszabadulást keresve az örök ösvényen halad.” 117:1.6

42

I. rész, 1. Az Isten tantétele 9. Tétel: A Legfelsőbb Isten igazság, szépség és jóság – a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határa. „Az igazság, a szépség és a jóság kölcsönösen összefügg a Szellem segédkezésében, a Paradicsom nagyságában, a Fiú irgalmasságában és a Legfelsőbb tapasztalásában. A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság, ugyanis ezen isteniségi fogalmak a fogalomalkotási tapasztalás véges felső határát jelentik. Az isteniség e háromsági ismérveinek örök forrásai a végest meghaladó szinteken helyezkednek el, ám a teremtmény e forrásokat csak mint igazság-felettit, szépség-felettit és jóság-felettit képzelheti el.” 117:1.7 10. Tétel: A mindenségrendi erkölcsiség arra a tiszteletre épül, melyet a teremtmény az élményelvi Istenség iránti élményelvi elkötelezettségben táplál. „Az embernek a Legfelsőbbhöz fűződő időleges viszonya képezi az alapját a mindenségrendi erkölcsiségnek, a kötelesség iránti egyetemes érzékenységnek, valamint a kötelesség elfogadásának. Ez a viszonylagos jó és rossz átmeneti felfogásán túlmutató erkölcsiséget jelent; olyan erkölcsiség ez, amely közvetlenül arra a tiszteletre épül, melyet az öntudatos teremtmény az élményelvi Istenség iránti élményelvi elkötelezettségben táplál.” 117:4.8 11. Tétel: A paradicsomi felemelkedés ember általi elutasítása miatt szenved késedelmet az isteniséginek a nagy világegyetemben való kifejeződése. „Olyan mértékben, amennyire az ember önnön valója elutasítja a paradicsomi felemelkedésben való részvételt, éppen olyan mértékben szenved késedelmet a Legfelsőbb az isteniséginek a nagy világegyetemben való kifejezésében. A halandó emberre nem csak a paradicsomi Atya Igazító jelenléte bízatott, hanem a Legfelsőbb jövője végtelenül kicsiny részének sorsa feletti irányítás is. Mert amennyiben az ember beteljesíti emberi sorsát, annyiban teljesíti be végzetét a Legfelsőbb az istenségi szinteken.” 117:4.11 12. Tétel: A felemelkedés elutasítása kozmikus öngyilkosság. A fel nem emelkedő lény személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, mint vízcsepp a tengerbe. „Az emberi személyiség valóban képes a teremtményi rendből eredő egyediséget elpusztítani, és bár minden fennmarad, ami egy ilyen mindenségrendi öngyilkos életében arra érdemes volt, e képességek nem mint egyedi teremtmény maradnak meg. A Legfelsőbb újból kifejeződik a világegyetemek teremtményeiben, ám soha többé nem úgy, mint az az adott személy; a fel nem emelkedő lény egyedi személyisége úgy tér vissza a Legfelsőbbhöz, miként a vízcsepp a tengerbe.” 117:4.4 13. Tétel: Bizonytalanság jellemzi a Legfelsőbb viszonyát a vészterhes eseményekhez. „A halandói elme ekkor rögtön ezer és egy dolgot képzelhet – vészes természeti eseményeket, szörnyű baleseteket, borzalmas szerencsétlenségeket, fájdalmas betegségeket és világméretű csapásokat – és azt kérdezné, hogy vajon e megpróbáltatások kapcsolatba hozhatók-e a Legfelsőbb Lény valószínű működésének részét képező ismeretlen ténykedésekkel. Őszintén szólva, nem tudjuk; ebben nem igazán vagyunk biztosak.” 10:7.5 14. Tétel: A Legfelsőbb tapasztalati úton való megközelítése eltérő a halandók és a központi világegyetemben honos lények esetében. „A Legfelsőbbhöz csak a tapasztaláson keresztül lehet eljutni, és a jelen teremtés-korszakokban csupán három nagyobb útja van annak, hogy a teremtmény a Felsőséghez közeledjen: 1. A Paradicsom Létpolgárai az örökkévaló Szigetről alászállnak a Havonán keresztül, ahol szert tesznek a Legfelsőbb megértésének képességére a Paradicsom-Havona valóság-különbözetének szemlélésén keresztül és a Legfelsőbb Teremtő Személyiségek, akiknek köre a Tökéletes Szellemektől a Teremtő Fiakig terjed, sokféle tevékenységének feltárása-felfedezése által. 2. A Legfelsőbb Teremtők evolúciós világegyetemeiből felemelkedő tér-idő lények egészen közel kerülnek a Legfelsőbbhöz a Havonán való áthaladásuk során, melyre azelőtt kerül sor, hogy megtanulják magasabb szinten értékelni a paradicsomi Háromság egységét. 3. A Havona honos lakosai a Legfelsőbb megértésére tesznek szert a Paradicsomról alászálló zarándokokkal és a hét felsőbb-világegyetemből jövő, felemelkedő zarándokokkal való kapcsolat útján. A Havona honos lakosai eredendően képesek arra, hogy összehangolják az örök Sziget polgárainak és az evolúciós világegyetemek polgárainak lényegesen eltérő nézőpontjait.” 117:6.11 15. Tétel: Az Atyát a szívünket fedezzük fel, a Legfelsőbbet viszont a többi ember szívében. „Az ember felfedezheti az Atyát a szívében, de a Legfelsőbbet az összes többi ember szívében kell keresnie; és amint az összes teremtmény tökéletesen kinyilvánítja a Legfelsőbb szeretetét, akkor válik a Legfelsőbb

43

I. rész, 1. Az Isten tantétele minden teremtmény számára világegyetemi ténylegességgé. És ez nem más, mint egy másik megfogalmazása annak, hogy a világegyetemek belépnek a fény és élet korszakába.” 117:6.23 16. Tétel: Az ember lelke az Igazítón keresztül szerez tapasztalatot a Legfelsőbbön belüli előbb-létezett potenciálból. „Még az ember és az Igazító tapasztalása is visszhangot kelt a Legfelsőbb Isten isteniségében, ugyanis e visszhang, mint az Igazító tapasztalása, a Legfelsőbbhöz hasonlatos, és a halandó ember kifejlődő lelke a Legfelsőbbön belül szerzett ilyen tapasztalás előbb-létezett lehetőségéből jön létre.” 117:5.11 17. Tétel: Az Atya Isten az ember oldalán járja be a mindenségrendet, s az út, melyen az ember halad, valójában a Legfelsőbb jelenléte. „De egyetlen, Istent ismerő halandó sem lesz magányos a mindenségrendbeli útján, mert tudja, hogy az úton minden egyes lépés megtételekor az Atya ott halad mellette, míg maga az út, melyen jár valójában a Legfelsőbb jelenléte.” 117:6.27 10. A VÉGES ISTEN 1. Tétel: A Legfelsőbb Isten az idő és a tér fejlődő vagy ténylegessé váló Istene – a teremtmény-Teremtő önazonosság megvalósítója. „A Legfelsőbb Isten – az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.” 0:2.15 2. Tétel: A Legfelsőbb származtatott Istenség – a potenciálisak átalakulása ténylegesekké a véges szinten. „A Legfelsőbb Isten eredeteinek bármely értelmezését a paradicsomi Háromsággal kell kezdeni, ugyanis a Háromság eredeti Istenség, a Legfelsőbb pedig származtatott Istenség. A Legfelsőbb növekedésének bármely értelmezésekor figyelembe kell venni a lételvi trioditákat, mivel magukba foglalnak minden abszolút ténylegességet és minden végtelen lehetségességet (az Első Forrással és Középponttal közösen). Az evolúciós Legfelsőbb pedig a magvábanvaló-tényleges átváltozásnak – a magvábanvalók ténylegesekké való átalakulásának – a csúcspontját és személyes akarati gócát alkotja a létezés véges szintjében, illetőleg szintjén. A két triodita, a tényleges és a magvábanvaló, magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.” 115:4.1 3. Tétel: A Legfelsőbb erő-elme-szellem szerinti személyiség ténylegesülése nem más, mint evolúciós elkerülhetetlenség. „A paradicsomi Háromságot abszolút elkerülhetetlen dolognak tekintjük; a Hét Tökéletes Szellem nyilvánvalóan Háromsági-elkerülhetetlen; a Legfelsőbb erő-elme-szellem-személyiség ténylegesülése pedig bizonyosan maga az evolúciós elkerülhetetlenség.” 115:7.5 4. Tétel: Amikor a nagy világegyetem eléri az Isten akaratát, a Mindenható Istenség potenciál a Legfelsőbb lényként válik ténylegessé. „Ha az összes nagy világegyetemi lény függő értelemben megélné az Isten akaratát a maga teljességében, akkor a tér-idő teremtésösszességben beköszöntene a fény és élet korszaka, és ekkor a Mindenható, a Felsőség istenségi potenciálja a Legfelsőbb Isten isteni személyiségének megjelenésében ténylegessé válna.” 117:0.2 5. Tétel: A véges Istent egyetlen teremtmény sem fedezheti fel mindaddig a napig, amikor is a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt. „Az embert nemcsak a saját korlátai akadályozzák a véges Isten megtalálásában; ebben része van a világegyetem tökéletlenségének is; még az összes – egykori, mai vagy jövőbeli – teremtmény tökéletlensége önmagában is elérhetetlenné teszi a Legfelsőbbet. Az Atya Istent bármely egyén megtalálhatja, aki az Istenhez való hasonlatosság isteni szintjét eléri, ám a Legfelsőbb Istent személyesen egyetlen teremtmény sem fedezheti fel mindaddig a távoli időpontig, amikor is a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt.” 117:6.16 6. Tétel: A Legfelsőbb fogalma alapvető fontosságú az isteni és nem változó túlvilágnak a véges és folyton változó innenvilággal való összehangolásában.

44

I. rész, 1. Az Isten tantétele „A Teremtő abszolút és örök igazságának és a véges és időleges teremtmény tényszerű tapasztalásának összekapcsolódása a Legfelsőbb új és megjelenő értékét hozza létre. A Legfelsőbb fogalma alapvető fontosságú az isteni és nem változó túlvilágnak a véges és folyton változó innenvilággal való összehangolásában.” 118:3.4 7. Tétel: Amikor az Isten országa minden ember szívében ténylegesen megjelenik, akkor valósul meg a Legfelsőbb Lény főhatalma az adott bolygón. „Az Isten országa az emberek szívében van, és mihelyt ez az ország valamely világ összes emberi egyedének szívében ténylegessé válik, akkor Isten törvényei is ténylegessé válnak az adott bolygón; és ez a Legfelsőbb Lény fennhatóságának kiteljesedése.” 118:10.17 8. Tétel: A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban bármely besorolás elnyerésének előfeltétele a fejlődés – tenned kell valamit. „Az Atya Isten esetében a hozzá fűződő fiúi viszony a legmagasabb rendű kapcsolat. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban bármely besorolás elnyerésének előfeltétele a fejlődés – tenni kell valamit és lenni kell valamivé.” 115:0.1 11. A TEREMTÉS MINDENT ÁTHATÓ LELKE 1. Tétel: A Gondviselés a Legfelsőbb és az Együttes Cselekvő területe – a Kivetült Befejezetlen Bennmaradósága. „Az idő és tér világegyetemeiben olyan szerves egység is van, mely láthatólag a mindenségrendi események teljes szerkezetét alapként hordozza. A kifejlődő Legfelsőbb Lény ezen élő jelenléte, a Kivetült Befejezetlen ezen Bennmaradósága mindegyre megmagyarázhatatlanul nyilvánul meg annak révén, ami a látszólag kapcsolatban nem lévő világegyetemi történések elképesztően váratlan összhangba kerülésének tűnik. Ez csakis a Gondviselés – a Legfelsőbb Lény és az Együttes Cselekvő területének – működése lehet.” 4:1.10 2. Tétel: A halandói továbbélés kiteljesítési a Legfelsőbb élményelvi fennhatóságát. „A Legfelsőbb szerte a nagy világegyetemben a kifejeződésért küzd. Isteni fejlődése arányban áll a minden létező személyiség bölcsesség-megnyilvánulásával. Amint egy emberi lény az örök továbbélést választja, ő is a végzet társteremtőjévé lesz; és e felemelkedő halandó életében a véges Isten már több lehetőséget talál az ön-kiteljesítésre és az élményelvi fennhatósága kiteljesítésére.” 117:4.2 3. Tétel: A nem túlélők személyisége szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében – a Legfelsőbb Istenségében. „De ha a teremtmény elutasítja az örök létpályát, akkor a Legfelsőbbnek az e teremtmény döntései által meghatározott része elkerülhetetlen késedelmet szenved, olyan veszteséget, melyet helyettesítő vagy párhuzamos tapasztalásnak kell ellensúlyoznia; ami pedig a nem túlélő személyiségét illeti, az szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében, a Legfelsőbb Istenségének részévé válik.” 117:4.2 4. Tétel: A Legfelsőbb a Nagy Világegyetem mindent átható mindenségrendi lelke. Őbenne Istenség szerint tükröződnek a kozmosz valóságai. „A nagy Legfelsőbb nem más, mint a nagy világegyetem mindent átható mindenségrendi lelke. Őbenne istenségien tükröződnek a mindenségrend minőségjegyei és mennyiségei; az ő istenségi természete alkotja az összes teremtmény-Teremtő természete teljes hatalmasságának részekből kirakott képét szerte a fejlődő világegyetemekben. És a Legfelsőbb egyúttal ténylegessé váló Istenség is, aki egy kiteljesedő világegyetemi célt hordozó, alkotó akarattal bír.” 117:5.1 12. A LEGFELSŐBB JÖVŐJE 1. Tétel: A Legfelsőbb a Havonában szellem-személyiség; a nagy világegyetemben hatalom-személyiség; a világmindenségben ismeretlen elme-potenciál. „A Legfelsőbb Lény elsősorban a központi világegyetemben mint szellemszemélyiség működik; másodsorban a nagy világegyetemben mint Mindenható Isten, a hatalom személyisége. A Legfelsőbb harmadlagos működése a világmindenségben ma még lappangó, kizárólag egyfajta ismeretlen elmepotenciálként van meg. Senki sem tudja, hogy a Legfelsőbb Lénynek ez a harmadik fejlődése mit fog hozni. Néhányan úgy gondolják, hogy amikor a felsőbb-világegyetemek eljutnak a fény és élet korszakába, akkor a Legfelsőbb az Uverszáról mint a nagy világegyetem mindenható és élményelvi ura lép működésbe, és egyúttal kiteljesedik hatalmában mint a külső világegyetemek mindenható-felettije. Mások úgy vélik, hogy a

45

I. rész, 1. Az Isten tantétele Felsőségnek ez a harmadik szakasza magával hozza a harmadik szintű Istenség-megnyilatkozást. Bizonyosat azonban egyikünk sem tud.” 116:0.5 2. Tétel: Az Atyától ered a véges gondolata, a Teremtő Fiak teszik azt ténylegessé, s a Legfelsőbb gondoskodik az abszonit végzetében való beteljesüléséről. „A Legfelsőbb láthatóan nem képes eredeti okozatot kelteni, viszont úgy tűnik, hogy ő minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója, és láthatóan az a rendeltetése, hogy az összes élményelvievolúciós lény végzetének teljes betetőzését biztosítsa. Az Atyától ered a véges mindenségrend gondolata; a Teremtő Fiú az Alkotó Szellem egyetértésével és közreműködésével ezt az eszmét a térben és időben ténylegessé teszi; a Legfelsőbb kiteljesíti a teljes végest és kapcsolatot alakít ki az abszonit végzetével.” 117:3.13 3. Tétel: A következő világegyetemi korszakban a külső-térbeliek a nagy világegyetem Legfelsőbb szerinti uralmát fogják megtapasztalni. „A Legfelsőbb Lény a jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével létezőként a nagy világegyetemben élményelvi főhatósági szerepkörben fog működni. A külső-térbeliek – a következő világegyetemi korszak létpolgárai – a felsőbb-világegyetemi szintet meghaladó növekedési potenciállal rendelkeznek majd, mely evolúciós fejlődőképesség feltételezi a Mindenható Legfelsőbb fennhatóságát, és így kizárja azt, hogy a teremtmények a jelen világegyetemi korszak hatalom-személyiségi egységbe rendeződésében részt vehessenek.” 117:2.7 4. Tétel: Amikor a Legfelsőbb Isten fogja irányítani a tér-idő világegyetemeket, akkor ez a Végleges Isten – a tapasztalás-meghaladó Mindenható – felügyelete alatt fog folyni. „Ha a Legfelsőbb Isten valaha közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei fölött, akkor – meggyőződésünk szerint – ez az Istenség-igazgatás a Végleges felügyelete alatt fog folyni. Egy ilyen esemény során a Végleges Isten az idő világegyetemei számára úgy kezdene megnyilatkozni, mint a Mindenható Legfelsőbb irányító szerepkörei tekintetében az idő-feletti idő és a téren-kívüli tér felett felügyeletet gyakorló tapasztalás-meghaladó Mindenható.” 118:2.4 5. Tétel: A Legfelsőbb kiteljesedett fejlődésére vonatkozó képet jelenleg három eredendően meglévő probléma zavarja. „Jóllehet a Legfelsőbb jövőjét leíró eme kép tökéletesen helytálló, néhány problémára azért felhívjuk a figyelmet mindezzel kapcsolatban: 1. A Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei a Legfelsőbb fejlődésének kiteljesedését megelőző szakaszokban aligha válhatnak istenivé, és mégis éppen ezek az ellenőrök azok, akik jelenleg is korlátozott mértékű felsőségi fennhatóságot gyakorolnak a fény és élet korszakába lépett világegyetemek esetében. 2. A Legfelsőbb aligha képes a Háromsági Véglegesben működni mindaddig, amíg a világegyetemi elismertség teljes ténylegességét el nem érte, a Háromsági Végleges jelenleg mégis korlátozott valóságot alkot, és már beszámoltunk nektek a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is. 3. A Legfelsőbb nem teljesen valóságosként jelenik meg a világegyetemi teremtmények számára, de számos érv támasztja alá annak az oktani levezetésnek a helyességét, hogy ő igencsak valóságos a paradicsomi Egyetemes Atyától a helyi világegyetemi Teremtő Fiakig és Alkotó Szellemekig terjedő Hétszeres Istenség számára.” 117:7.2 6. Tétel: A változatos és hosszas evolúciós küzdelem végén a rövid megpihenést a Végleges Isten elérésének kihívása követi. „E jövőbeli, tökéletessé tett nagy világegyetem nagyon nagy mértékben különbözni fog a maitól. Nyoma sem lesz már a tér-galaxisok szervezéséhez kapcsolódó izgalmas kalandoknak, az idő bizonytalan világain való élet-megtelepítési folyamatoknak, és az összhang kifejlődésének az őskuszaságból, a szépség kifejlődésének a magvábanvalókból, az igazság kifejlődésének a jelentéstartalmakból és a jóság kifejlődésének az értékekből. Az idő-világegyetemek ekkorra már beteljesítették véges végzetüket! És talán egy időre nyugalom lesz, nyugalom az evolúciós tökéletesedés érdekében folytatott korszakos küzdelemtől. De nem sokáig! A Végleges Isten megjelenő Istenségének talánya minden bizonnyal és elkerülhetetlenül olyan kihívást fog jelenteni a végleges rendű világegyetemek tökéletessé vált létpolgárainak, mint amilyet küzdelmes evolúciós elődeiknek egykor a Legfelsőbb Isten keresése jelentett. A mindenségrendi végzet függönye újra felgördül és láttatni engedi az Egyetemes Atya megtalálása érdekében a teremtményi tapasztalás véglegességét jelentő új és magasabb szinteken folytatandó, hívogató abszonit kutatás érzékfeletti fényét.” 117:7.17

46

I. rész, 1. Az Isten tantétele 7. Tétel: Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedők elméjében és lelkében talál kinyilatkoztatásra, éppen úgy, ahogy az Atya megnyilvánult Jézus földi életében. „Az örök jövőben a Legfelsőbb Isten a felemelkedő ember szellemivé lényegült elméjében, a halhatatlan lélekben fog ténylegessé válni – alkotóan kifejeződni és szellemi értelemben megmutatkozni – éppen úgy, ahogy az Egyetemes Atya megnyilvánult Jézus földi életében.” 117:5.4 13. TÉR-IDŐT-MEGHALADÓ MINDENÜTT-JELENVALÓSÁG ÉS TÉR-IDŐBELI MINDENÜTTJELENVALÓSÁG 1. Tétel: Az Isten akaratának megcselekedése melletti döntés olyan mindenségrendi érték, melyre a Legfelsőbb Lény tér-időbeli mindenütt-jelenvaló ereje válaszol. „A tett, amikor is a teremtmény a Teremtő akaratának teljesítése mellett dönt, mindenségrendi értéket képvisel és világegyetemi jelentéstartalommal bír, melyre azonnal válaszol valamiféle rejtett, ám tér-időbeli mindenütt jelenvaló együttműködési jellegű térerő, mely valószínűleg a Legfelsőbb Lény örökmód növekvő hatásának működéséből ered.” 117:6.4 2. Tétel: A Legfelsőbb Isten talán nem tér-időbeli mindenütt-jelenvaló, azonban isteni mindenütt-jelenlévővé váló. „Lehet, hogy a Legfelsőbb Isten nem mutatja meg az Istenség tér-időbeli (abszolút) mindenüttjelenvalóságát, ám ő a szó szoros értelmében az isteni tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság megnyilvánulása. A Teremtő szellem-jelenléte és a teremtésrész anyagi megnyilvánulásai között található a tér-időbeli mindenütt-jelenlévő keletkezésnek – az evolúciós Istenség világegyetemi kiemelkedésének – óriási területe.” 118:2.3 3. Tétel: A ténylegesült Legfelsőbb ott lakozhat az Uverszán, ám az ő mindenütt-jelenvalósága át fogja járni a világegyetemek mindenségét. „Lehetséges, hogy a Legfelsőbb ekkor majd személyesen is az Uverszán, az Orvonton központján fog lakozni, ahonnan az idő-teremtésrészeket irányítja, de ez tényleg csak sejtés. Ugyanakkor bizonyos, hogy a Legfelsőbb Lény személyisége közvetlenül érzékelhető lesz bizonyos helyeken, jóllehet az ő Istenségi jelenlétének mindenütt-jelenvalósága valószínűleg továbbra is át fogja járni a világegyetemek mindenségét. Azt, hogy az akkori felsőbb-világegyetemi létpolgárok milyen viszonyban lesznek a Legfelsőbbel, nem tudjuk, de meglehet, hogy az olyasféle lesz, mint a Havona honosai és a paradicsomi Háromság közötti jelenlegi viszony.” 117:7.16 14. VILÁGEGYETEMI MŰKÖDÉSI RENDEK 1. Tétel: A Legfelsőbben és a Véglegesben személytelen valóságok egyesülnek az akarati ellenpárjukkal – ez új kapcsolat a minta és a személy között. „Van némi fogalmunk arról, hogy a Paradicsom működési rendje miként hozható kapcsolatba az Örökkévaló Fiú személyiségével; e kapcsolat pedig az Együttes Cselekvő működése. Vannak elméleteink arra nézve is, hogy az Egyetemes Abszolút miként működik a Korlátlan feltételezett rendszereivel és az Istenségi Abszolút magvábanvaló személyével összefüggésben. Viszont a kifejlődő Legfelsőbb és Végleges Istenségekben megfigyeléseink szerint bizonyos személytelen szakaszok és akarati ellenpárjuk tényleges egyesülése zajlik jelenleg, és emiatt a minta és a személy között új viszony van kialakulóban.” 118:9.7 2. Tétel: A gondviselés nem jelenti azt, hogy Isten előre eldöntött volna mindent – hogy mindenségrendi zsarnokság állna fenn. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik. „A gondviselés nem azt jelenti, hogy Isten minden dolgot az érdekünkben és előre eldöntött. Isten túlságosan is szeret bennünket ahhoz, hogy ilyet tegyen, mert ez nem lenne más, mint mindenségrendi zsarnokság. Az ember viszonylagos döntési szabadsággal rendelkezik. Az isteni szeretet olyan vaksi ragaszkodásnak sem tekinthető, mellyel az Isten ember-gyermekeit babusgatná és kényeztetné.” 118:10.1 3. Tétel: A tükrözőműködés nem más, mint energia, elme és szellem társulása a Legfelsőbb felügyelete alatt. „A felsőbb-világegyetemi központi világokon az ott állomásoztatott tükröző személyiségek hihetetlen teljesítményében megnyilvánuló tükrözőműködés jelensége képviseli a legösszetettebb kapcsolatrendszerét mindazon létszakaszoknak, melyek a teremtésösszességben megtalálhatók. A szellemi erővonalak végigkövethetők, vissza egészen a Fiúig, a fizikai energia a Paradicsomig, az elme pedig a Harmadik Forrásig; a világegyetemi tükrözőműködés rendkívüli jelenségében viszont e háromnak valamilyen

47

I. rész, 1. Az Isten tantétele különleges és kivételes egyesülése foglaltatik, mely társulás olyan mértékű, hogy ezáltal a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.” 9:7.2 4. Tétel: A Legfelsőbb tükrözőműködése a magyarázat a mindenségrend tudatára. „Ha a Véglegesnek nincs köze a tükrözőműködéshez, akkor nem tudjuk megmagyarázni a mindenségrend e tudatának bonyolult folyamatait és tévedhetetlen működését.” 9:7.4 VIII. A VÉGLEGES ISTEN 1. A Végleges Isten 2. A valóságon túli szint 1. A VÉGLEGES ISTEN 1. Tétel: A Végleges Isten az időt meghaladó és a téren túllépő abszonit szint meglényegült és kifejlődő Istene. „A Végleges Isten – az időt meghaladó és a téren túllépő, meglényegülő Isten. Az egyesülő Istenségmegnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonitszemélyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.” 0:2.17 2. Tétel: A Végleges az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén abszonit felügyelőként és megtartóként működik. „Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenüttjelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség. Az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű eme világmindenségbeli abszonit működést néha az Istenség Véglegességének nevezzük.” 0:1.10 3. Tétel: A Végleges Istenség ténylegessé válása az első élményelvi Háromság abszonit egyesülését mutatja. „A Végleges Istenség ténylegessé válása az első élményelvi Háromság abszonit egyesülését mutatja, továbbá az alkotó ön-kiteljesítés második szintjén végbemenő egyesülő Istenség-kiterjedést jelzi. Ez alkotja a paradicsomi abszonit valóságok világegyetemi élményelvi-Istenségi ténylegessé válásának személyiséghatalom egyenértékét a meghaladott tér-idő értékek meglényegülő szintjein. E tapasztalás-kibontakozásnak az a rendeltetése, hogy a Legfelsőbb Lény teljes megértésén keresztül és a Hétszeres Isten segédkezése révén abszonit szintekre eljutott minden tér-idő teremtmény számára végleges szolgálat-végzetet tegyen lehetővé.” 0:9.1 4. Tétel: A Végleges Isten az időn túllépő és a teret meghaladó abszonit szinteken működő személyes Istenség. „A Végleges Isten elnevezéssel az abszonit isteniségi szintjein és az időn túllépő és a teret meghaladó világegyetemi szférákon működő személyes Istenséget jelöljük. A Végleges az Istenség legfelsőbbet meghaladó meglényegülése. A Legfelsőbb a véges lények értelmezésében a Háromság-egyesülést alkotja; a Végleges az abszonit lények értelmezésében a paradicsomi Háromság egyesülése.” 0:9.2 5. Tétel: A Végleges jelen lesz a térben a negyedik térszint külső határáig – a világmindenség peremén. „A Végleges jelen van vagy valamikor majd jelen lesz a térben a negyedik térszint külső határáig. Abban kételkedünk, hogy a Végleges valaha is megjelenik a térben a világmindenség határain túl, ám e határokon belül a Végleges egyre növekvő mértékben kapcsolódik be a három Abszolút potenciáljainak teremtő szerveződésébe.” 12:6.13 6. Tétel: A Végleges megjelenésében osztoznak majd mindazok a személyiségek, akik részt vettek az ő tényleges megjelenésében. „Viszont, függetlenül a Végleges Istenség megjelenésének igazgatási jellegű következményeitől, az ő tapasztalás-meghaladó isteniségének személyes értékeit megtapasztalhatják majd mindazok a személyiségek, akik részt vesznek ezen Istenség-szint megjelenítésében. A véges érzékfeletti meghaladása csak a végleges eléréséhez vezethet. A Végleges Isten a teret és időt meghaladva létezik, mindazonáltal

48

I. rész, 1. Az Isten tantétele abszolútat el nem érő is, függetlenül attól, hogy megvannak a képességei az abszolútokkal való működési társulásra.” 106:4.4 7. Tétel: A Végleges jelen van szellemileg a Havonában – és tudomásunk van a Végleges Korlátozott Helyetteseiről is. „Hogy milyen változások fognak bekövetkezni a Végleges teljes megjelenésével, azt nem tudjuk. De miként a Legfelsőbb ma jelen van szellemileg és személyesen a Havonában, úgy ott van a Végleges is, bár jelenléte abszonit és személyes-feletti jellegű. És ti már tájékoztatást kaptatok a Végleges Korlátozott Helyetteseinek létezéséről, bár nem közöltünk adatokat az ő jelenlegi hollétükről vagy rendeltetésükről.” 106:4.3 8. Tétel: Ahogyan a Legfelsőbb kapcsolatban áll a végesekkel, úgy a Végleges is azonosul a tapasztalásmeghaladókkal; de a Végleges valamivel több, mint Legfelsőbb-meghaladó. „Ahogyan a Legfelsőbb kapcsolatban áll a végesekkel, úgy a Végleges is azonosul a tapasztalásmeghaladókkal. Noha így összevethetjük a Legfelsőbbet a Véglegessel, mégis, a fokozatbeli eltérésnél azért valamivel többen különböznek; a különbség a minőségben is megnyilvánul. A Végleges valamivel több, mint a tapasztalás-meghaladó szintre vetülő Legfelsőbb-meghaladó. A Végleges mindezt magába foglalja, de még ennél többet is: A Végleges az új Istenség-valóságok meglényegülése, az annak előtte korlátlannak az új formájú korlátozódása.” 105:7.3 2. A VALÓSÁGON TÚLI SZINT 1. Tétel: Az abszonit szinten a dolgoknak és lényeknek nincs kezdetük, sem végük. Az abszonitokat nem teremtik, hanem meglényegítik. „A valóság abszonit szintjét a kezdet és vég nélkül létező dolgok és lények, valamint az idő és a tér meghaladása jellemzik. Az abszonit dolgokat és lényeket nem teremtik; azokat meglényegítik – egyszerűen csak vannak. A Véglegesség Istenség-szintje az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.” 0:1.12 2. Tétel: A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányítói. Testületük 28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező személyiségből áll. „A Világmindenség Építészei a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét alkotják. Ezen irányító testület 28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező személyiségből áll. E nagyszerű csoport elnöki tisztviselője, a rangidős Főépítész az összehangoltságért felelős irányítója az összes, Istenség-szint alatti paradicsomi értelemnek. Az e beszámolók elkészítését elrendelő parancs tizenhatodik korlátozó rendelkezése szerint: „Ha szükséges, akkor a Világmindenség Építészeinek és társaiknak a létezése felfedhető, azonban az eredetük, a természetük és a végzetük nem nyilatkoztatható ki teljesen.” 31:9.1 3. Tétel: A Főépítészek működésének hét szintje: a) a Paradicsom-szint – 1 Építész, b) a Havona-szint – 3 Építész, c) a felsőbb-világegyetemi szint – 7 Építész, d) az első térszint – 70 Építész, e) a második térszint – 490 Építész, f) a harmadik térszint – 3.430 Építész, g) a negyedik térszint – 24.010 Építész. 31:9.2 és 31:9.10 4. Tétel: Az idő teremtményeinek és a Paradicsomi Létpolgároknak a háromságot-elért fiai a Főépítészek védenceivé válnak. „Az idő és örökkévalóság gyermekeinek egyesüléséből származó összes lény, mint a végleges rendű lények és a Paradicsomi Létpolgárok háromságot-elért utódai is, a Főépítészek védenceivé válnak. De az összes egyéb olyan teremtmény vagy entitás közül, amelyeket mint a jelenleg megszervezett világegyetemekben működőként nyilatkoztattunk ki, csak a Független Hírvivők és az Ihletett Háromsági Szellemek tartanak

49

I. rész, 1. Az Isten tantétele fenn szerves kapcsolatot a Tapasztalattól Függetlenül Létezőkkel és a Világmindenség Építészeivel.” 31:9.13 5. Tétel: A külső tér világegyetemeinek különleges lényei véglegességükben fenségesek ugyan, de nincsenek véges szinten szerzett tapasztalataik. „Bátorkodunk előrevetíteni a lakott világok alkotta eljövendő és nagyobb külső világegyetemeket, a nagyszerű és különleges lények új rendjei által benépesített új szférákat, a véglegességében fenséges anyagi világegyetemet, egy olyan hatalmas teremtésrészt, melyből pusztán egyetlen fontos részlet hiányzik – a felemelkedői létezés világegyetemi életében megszerzett tényleges véges tapasztalás jelenléte. Egy ilyen világegyetem rettentő sok élményelvi hátránnyal fog létrejönni: nem lesz lehetősége részt venni a Mindenható Legfelsőbb evolúciójában. E külső világegyetemek mind élvezni fogják a Legfelsőbb Lény páratlan segédkezését és fenséges felügyeletét, de éppen az ő tevékeny jelenlétének ténye az, ami eleve kizárja részvételüket a Legfelsőbb Istenség ténylegessé alakításában.” 31:10.11 6. Tétel: Bár nem ismerjük a Főépítészek terveit, három dolgok azért tudunk: a) A külső tér hemzseg az új és lakatlan világegyetemektől. b) A Paradicsomon folyik a végleges testület mozgósítása. c) Folytatódik az Istenség Legfelsőbb Személyének fejlődése. „De annak ellenére, hogy valójában semmit sem tudunk a Világmindenség Építészeinek e külső teremtésrészekre vonatkozó terveiről, azért három dologban biztosak vagyunk: 1. Egy hatalmas és új világegyetem-rendszer fokozatos szerveződése zajlik a külső tér területein. Fizikai teremtésrészek új rendjei, világegyetemektől hemzsegő roppant nagy és mérhetetlen körök vannak a benépesített és szervezett teremtésrészek jelenlegi határain messze túl, melyek éppenséggel a távcsöveitekkel is láthatók. E külső teremtésrészek jelenleg teljesen fizikai jellegűek; nyilvánvalóan lakatlanok és úgy tűnik, hogy a teremtményi igazgatástól is mentesek. 2. Korszakok hosszú során folytatódik az idő és tér tökéletessé lett és felemelkedő lényeinek megmagyarázhatatlan és teljesen rejtélyes paradicsomi mozgósítása, melyre a hat másik végleges rendű testülettel együtt kerül sor. 3. E folyamatokkal egyidejűleg az Istenség Legfelsőbb Személye az óriási teremtésösszességek mindenható uraként nyer hatalmat.” 31:10.15 7. Tétel: A tapasztalás-meghaladó szinthez tíz jelentéstartalmat és értéket kapcsolunk. „A tapasztalás-meghaladó szinthez kapcsolódó valóságok között megemlítendők a következők: 1. A Végleges Istenség-jelenléte. 2. A világmindenség fogalma. 3. A Világmindenség Építészei. 4. A Paradicsom erőszervezőinek két rendje. 5. Bizonyos változtatások a térpotenciálban. 6. Bizonyos szellem-értékek. 7. Bizonyos elme-jelentéstartalmak. 8. Abszonit minőségek és valóságok. 9. Mindenhatóság, mindentudás és mindenütt-jelenvalóság. 10. Tér.” 105:7.4 8. Tétel: A világegyetem három szinten létezik: véges, tapasztalás-meghaladó és abszolút szinten. „A világegyetem, amelyben ma élünk úgy is felfogható, mint létezés a véges, tapasztalás-meghaladó, és abszolút szinteken. Ez nem más, mint a személyiség-előadás és az energia-átalakulás végtelen színművének helyet adó mindenségrendi színpad.” 105:7.15 9. Tétel: Minden világegyetemi valóság egyesített: a) abszolút értelemben – a hármasegységek révén,

50

I. rész, 1. Az Isten tantétele b) működését tekintve – a Főépítészek révén, c) viszonylagosan – a Hét Tökéletes Szellem által. „És mindeme számos valóság a különböző hármasegységek révén abszolút értelemben, a Világmindenség Építészei révén működését tekintve, és a Hét Tökéletes Szellem által, a Hétszeres Isten isteniségének a legfelsőbb szintet el nem érő összehangolói által pedig viszonylagosan egyesül.” 105:7.16 IX. AZ ABSZOLÚT ISTEN 1. Tétel: A jelenleg az Istenségi Abszolútként létező Abszolút Isten majd eljut az isteniségi valóságok megtapasztalására. „Az Abszolút Isten – a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje.” 0:2.18 2. Tétel: E szinten az Istenség tapasztalás útján él a megszemélyesülés lehetőségével, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. „E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való önkinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.” 0:2.18 3. Tétel: Az Abszolút Isten az elérendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára, de az Istenségi Abszolút lehetőségeinek tere meghaladja a véges fogalmakat. „Az Abszolút Isten a teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára, de az Istenségi Abszolút hatalmi és személyiségi lehetőségeinek tere már meghaladja a mi fogalmainkat is, ezért nem szívesen fogunk bele az élményelvi megjelenéstől oly távol eső valóságok tárgyalásába.” 0:10.2 X. ISTENSÉG 1. Tétel: Az Istenség hét szinten működik. „Az Istenség személyes, elő-személyes és a személyest meghaladó szinteken működik. A teljes Istenség a következő hét szinten mutat működési jelleget: 1. Nyugvó – az önálló és önmagától létező Istenség. 2. Magvábanvaló – a saját akarattal rendelkező és önmagára irányuló Istenség. 3. Társuló – az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség. 4. Alkotó – az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség. 5. Evolúciós – az önmagát kiterjesztő és a teremtményekkel azonosult Istenség. 6. Legfelsőbb – az önmagától tapasztalatot szerző és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség. Az első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenséget néha az Istenség Felsőségének nevezzük. 7. Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenüttjelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség. Az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű eme világmindenségbeli abszonit működést néha az Istenség Véglegességének nevezzük.” 0:1.3 2. Tétel: Az Istenség Isten személye és – tényleges és potenciális – egység jellemzi. „Az Istenség Isten személye, de az ember számára teljességében felfoghatatlanul elő-személyesként és személyen-túliként is létezik. Az Istenséget egység jellemzi minden anyag feletti valóságszinten, mely

51

I. rész, 1. Az Isten tantétele tényleges vagy magvábanvaló, s ezen egyesítő minőségét a teremtmények legjobban mint isteniséget érthetik meg.” 0:1.2 3. Tétel: Az Istenség lehet: a) lételvi – az Örökkévaló Fiú, b) élményelvi – a Legfelsőbb Lény, c) társuló – a Hétszeres Isten, d) osztatlan – a paradicsomi Háromság. „Az Istenség lehet lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.” 0:1.14 4. Tétel: Bár az Istenség isteni, mégsem mind Istenség az, ami isteni. Az isteniség az Istenség jellegzetes egyesítő jegye. „Minden isteni forrása az Istenség. Az Istenség jellegében és változhatatlanul isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.” 0:1.15 5. Tétel: Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg. „Az isteniséget a teremtmények igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, a kegyelemnek és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.” 0.1.17 6. Tétel: Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség ideájától. „Az Istenség szemlélésekor a személyiség fogalmát meg kell tisztítani a testiség ideájától. Az anyagi test nem nélkülözhetetlen a személyiséghez sem az ember, sem az Isten esetében. E két szélsőséges emberi bölcselet mindegyikében megtalálható a testiség tévedése. Az anyagelvűségben azért, mert az ember halálakor elveszíti a testét, és megszűnik személyiségként tovább létezni; a minden-isten tanban azért, mert Istennek nincs teste, s ennélfogva nem is személy. A fejlődő személyiség emberfeletti válfaja az elme és a szellem egységében működik.” 1:5.12 7. Tétel: Az Isten jelenléte különféleképpen meghatározott az emberi tapasztalás különböző szintjein. „A Végtelen fizikai jelenléte az anyagi világegyetem valósága. Az Istenség elme-jelenlétét az egyéni értelmi tapasztalás és az evolúciós személyiségszint szükségszerűen meghatározza. Az Isteniség szellemi jelenléte a világegyetemben szükségszerűen különböző. Ezt a szellemi felfogóképesség, valamint az határozza meg, hogy a teremtmény milyen mértékben szentelte akaratát annak, hogy az isteni akarat szerint cselekedjen.” 5:2.1 8. Tétel: Az elme megfelelője – a megismerés és a megismerhetőség – az Istenség velejárója. „Az elme megfelelője, vagyis a megismerés és a megismerhetőség képessége, az Istenség velejárója. Az Istenség lehet személyes, elő-személyes, személyes-feletti vagy személytelen, de az Istenség sohasem elmenélküli, vagyis sohasem lehet híján annak a képességnek, hogy legalább érintkezhessen a hasonló entitásokkal, lényekkel vagy személyiségekkel.” 6:6.2 9. Tétel: Az Istenség hét szakaszban nyilvánul meg. „Az Istenség különféle természeteiről elmondhatók a következők: 1. Az Atya önmagától létező sajátlényeg. 2. A Fiú társ-létező sajátlényeg. 3. A Szellem együttesben-létező sajátlényeg. 4. A Legfelsőbb evolúciós-élményelvi sajátlényeg. 5. A Hétszeres önmagát szétosztó isteniség. 6. A Végleges tapasztalásmeghaladó-élményelvi sajátlényeg. 7. Az Abszolút lételvi-élményelvi sajátlényeg.” 118:0.1

52

I. rész, 1. Az Isten tantétele 10. Tétel: Az evolúciós Istenség nélkülözhetetlen a végzet beteljesüléséhez – összeköti a minden alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését. „Míg a Hétszeres Isten nélkülözhetetlen a Legfelsőbbnek a fejlődés útján való eléréséhez, addig a Legfelsőbb szintúgy nélkülözhetetlen a Végleges későbbi megjelenéséhez. És a Legfelsőbb és a Végleges kettős jelenléte alkotja az abszolútat el nem érő és származtatott Istenség alapvető társulását, ugyanis a végzet elérésében ők egymástól függve alkotják a másik kiegészítését. Együtt alkotják a minden alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését összekötő élményelvi hidat a világmindenségben.” 118:0.9 11. Tétel: A tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságot nem szabad összekeverni a tér-időt-meghaladó mindenüttjelenvalósággal. Az Isten akarata szerint van az, hogy a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli abszolút jelenlétével. „Az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát nem szabad összekeverni az isteni tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóság véglegességével. Az Egyetemes Atya saját akarata szerint van az, hogy a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak ellensúlyoznia kell, össze kell hangolnia és egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát és az ő tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli egyetemes és abszolút jelenlétével. És emlékezzetek arra, hogy az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalósága igen gyakran a térhez köthető, de nem feltétlenül időhöz kötött.” 118:2.1 12. Tétel: A mindenhatóság nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére. Isten nem képes a kör négyszögesítésére. „Az Istenség mindenhatósága nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére. A tér-idő keretei között és a halandói megértés értelmi vonatkoztatási pontjából nézve még a végtelen Isten sem képes a kört négyszögesíteni vagy eredendően jó rosszat alkotni. Isten nem képes nem-istenszerű dolgot tenni. A bölcseleti fogalmak efféle ellentmondása a nemléttel egyenértékű, és egyúttal azt is jelenti, hogy így semmi sem teremtődik. Egy személyiségjegy nem lehet egyszerre Istenszerű és nem-istenszerű. Az összeférhetőség az isteni hatalom eredendő sajátsága. És mindez abból a tényből ered, hogy a mindenhatóság nem csak saját természettel rendelkező dolgokat teremt, hanem minden dolog és lény természetének is ez a forrása.” 118:5.1 13. Tétel: Isten mindenható, de nem mindenben tevékeny: nem ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. „Isten ténylegesen mindenható, de nem mindenben tevékeny – nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. A mindenhatóság magában foglalja a Mindenható Legfelsőbb és a Legfelsőbb Lény hatalom-potenciálját, de a Legfelsőbb Isten saját akaratából véghezvitt cselekedetei nem a Végtelen Isten személyes tettei.” 118:6.1 14. Tétel: Az elsődleges Istenség mindentevősége feleslegessé tenné az Istennel együtt alkotó munkát végző milliónyi segédet és társat. „Az elsődleges Istenség mindentevőségét hirdetni egyet jelentene a közel egymillió paradicsomi Teremtő Fiú előjogaitól való megfosztásával, nem is szólva a velük együtt alkotó munkát végző segédek különféle rendjeinek megszámlálhatatlan sokaságáról. A teljes világegyetemben mindössze egyetlen okozatlan Ok van. Minden más ok ennek az egyetlen Első Nagy Oknak és Középpontnak a származéka. És e bölcselet egyetlen elemében sem sérti a hatalmas világegyetem szerte létező Istenség-gyermekek miriádjainak szabadakaratát.” 118:6.2 15. Tétel: Az Istenség mindenhatósága a mindenségrendi létpolgárságnak biztonságot kölcsönöz, a mindentevőség tévedéséből azonban a panteizmus téveszméje következik. „Az Istenség mindenhatóságának felismerése egyet jelent a biztonságtudatotokkal a mindenségrendi létpolgárság megtapasztalásában, a megnyugtató biztonság érzékelésével a Paradicsomra vezető hosszú utatokon. Viszont a mindentevőség téveszméjének elfogadása a minden-isten tan hatalmas tévedésének felkarolásával azonos.” 118:6.8

53

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság

2. A PARADICSOMI HÁROMSÁG Tartalomjegyzék I. II. III. IV.

V. A valósággal szemben tanúsított háromsági magatartás VI. A mellérendelt háromsági-származású lények a. Bölcsesség-tökéletesítők b. Isteni Tanácsosok c. Világegyetemi Ítélők d. Ihletett Háromsági Szellemek VII. Az urantiai háromsági fogalmak VIII. A hét hármasegység IX. Hármasegységek és trioditák X. A Háromságok Háromsága XI. A Végleges és az Abszolút Háromság

Bevezetés Az Istenség háromsági egyesülése A Háromság szerepkörei A Háromság Állandó Fiai a. A Felsőség Háromságivá Tett Titkai b. A Nappalok Örökkévalói c. A Nappalok Elődei d. A Nappalok Tökéletességei e. A Nappalok Utódai f. A Nappalok Szövetségei g. A Nappalok Hűséges Követői

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A Háromsággal kapcsolatos kinyilatkoztatások az Urantián: Az első – Kaligasztia törzskara A második – Ádám és Éva A harmadik – Makiventa Melkizedek „A paradicsomi Háromság megértéséhez vezető első urantiai kinyilatkoztatást Kaligasztia herceg kísérete tette mintegy félmillió évvel ezelőtt. A Háromság fogalmának e legkorábbi formája mindörökre eltűnt a bolygón kitört lázadást követő zűrzavaros időkben.” „A Háromságról másodszor Ádám és Éva tanított az első és a második kertben. E tanok nem tűntek el teljesen még mintegy harmincötezer évvel később, Makiventa Melkizedek idejében sem, ugyanis a szetfiek Háromság-fogalma akkoriban még élt Mezopotámiában és Egyiptomban is, de még inkább Indiában, ahol sokáig fennmaradt Agniban, a védikus háromfejű tűzistenben.” „A Háromságot harmadjára Makiventa Melkizedek mutatta be, és e tantételt a három egyközepű kör jelképezte, mely Sálem bölcsének melldíszén volt látható. Makiventa azonban igen nehezen tudta megtanítani a palesztinai beduinoknak az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem Háromságát.” 104:1.1 2. Tétel: A Háromság alapvető jelentőségű volt az Atya az önmaga szétosztására kidolgozott tervében. „Úgy tűnhet, hogy az Atya, az örökkévalósági múltban, az önmaga mélyreható szétosztásának eljárását léptette életbe. Az Egyetemes Atya önzetlen, szeretetteli és szerethető természetében eredendően van valami, ami arra készteti, hogy csak azokat a hatalmakat és hatásköröket tartsa magánál, melyek továbbadását vagy adományozását egyértelműen lehetetlennek tekinti.” 10:1.1 3. Tétel: Abszolút Istenségként az Isten csakis a Háromságban és a világegyetemi teljesség viszonylatában működik. „Az összes abszolút társulás közül a paradicsomi Háromság (az első hármasegység) annyiban különleges, hogy az a személyes Istenség kizárólagos közössége. Isten Istenként kizárólag az Isten viszonylatában működik és azok számára, akik képesek megismerni Istent, viszont abszolút Istenségként csakis a paradicsomi Háromságban és csakis a világegyetemi teljesség viszonylatában működik.” 10:4.1 [Megjegyzés: A HÁROMSÁG kifejezés nem fordul elő a Bibliában.]

54

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság II. AZ ISTENSÉG HÁROMSÁGI EGYESÜLÉSE 1. Tétel: A paradicsomi Háromság létrejötte elkerülhetetlen volt. Léte a személyes és a nem-személyes szétválásában rejlik. „Az eredeti és örökkévaló paradicsomi Háromság lételvi, a létrejötte pedig elkerülhetetlen volt. Ennek a sohasem-kezdődött Háromságnak a léte abban a tényben rejlik, hogy a személyes és a nem-személyes az Atya korlátlan akarata szerint szétvált és tényként megjelent, amikor az Atya személyes akarata e kettős valóságot elme révén összehangolta. A Havona utáni Háromságok élményelviek – a világmindenségbeli hatalom-személyiség megnyilvánulás két, az abszolútat el nem érő és evolúciós szintjének megteremtése által jelentek meg.” 0:12.1 2. Tétel: Egyedül a paradicsomi Háromság alkot végtelenséget magába foglaló Istenség-valóságot – a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten ténylegessé válását. „A paradicsomi Háromság – az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem örökkévaló Istenség-egyesülése – a ténylegességét tekintve lételvi, minden lehetőségét tekintve viszont élményelvi. Ezért egyedül ez a Háromság alkot végtelenséget magába foglaló Istenség-valóságot, és ezért következik be a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten ténylegessé válásának világegyetemi jelensége.” 0:12.2 3. Tétel: A paradicsomi Háromság teszi lehetővé az Atya megszabadulását a személyiség-abszolutizmusból – az elsőségből, a tökéletességből, az örökkévalóságból, az egyetemességből és a végtelenségből. „Az örökkévaló Istenségek paradicsomi Háromsága teszi lehetővé az Atya megszabadulását a személyiségabszolutizmusból. A Háromság tökéletesen társítja az Isten végtelenül személyes akaratának korlátlan kifejeződését az Istenség abszolútságával. Az Örökkévaló Fiú és a különféle, isteni eredetű Fiak az Együttes Cselekvővel és az ő világegyetemi gyermekeivel együtt hatékonyan gondoskodnak arról, hogy az Atya megszabaduljon ama korlátoktól, melyek egyébként az elsőségben, a tökéletességben, a változatlanságban, az örökkévalóságban, az egyetemességben, az abszolútságban és a végtelenségben rejlenek.” 10:0.1 4. Tétel: Egyetlen elkerülhetetlen szükségszerűség van a világegyetemi ügyekben – a paradicsomi Háromság. „Az örökkévalóság körének jelenlegi helyzetéből a végtelen múltba visszatekintve mindössze egyetlen elkerülhetetlen szükségszerűséget találhatunk a világegyetemi ügyekben, és ez a paradicsomi Háromság. Én a Háromságot olyannak tartom, amely elkerülhetetlen volt. Az idő múltját, jelenét és jövőjét szemlélve a világegyetemek teljes mindenségében semmi mást sem tekintek olyannak, amely elkerülhetetlen lett volna.” 10:0.3 5. Tétel: A Háromság összetétele: a) A végtelen atya-személyiség b) A korlátlan személyiség-abszolút c) Az együttes személyiség. „Az Első Forrás és Középpont a végtelen atya-személyiség, a korlátlan forrás-személyiség. Az Örökkévaló Fiú a korlátlan személyiség-abszolút, azon isteni lény, aki úgy áll végig az időben és az örökkévalóságban, mint az Isten személyes természetének tökéletes kinyilatkoztatása. A Végtelen Szellem az együttes személyiség, az örökké tartó Atya-Fiú egyesülés különleges személyi következménye.” 10:2.4 6. Tétel: A Háromság hasonlítható egy apa, egy fiú és egy unoka alkotta testülethez. Ez az entitás lehet nemszemélyes, mégis az ő személyes akaratuk érvényesülhet benne. „A Háromság nem más, mint nem-személyes minőségben működő végtelen személyek társulása, de amely nem áll ellentétben a személyiséggel. Talán durva hasonlat, de egy apa, egy fiú és egy unoka alkothat olyan testületet, mely lehet nem-személyes, viszont ebben az ő személyes akaratuk megjelenhet.” 10:4.3 7. Tétel: A Háromság új jelentéstartalmak, értékek, hatalmak és a világegyetemi képességek kifejlődését, meglényegülését és istenivé válását eredményezi. „A három paradicsomi Istenség Háromságot alkotó közössége új jelentéstartalmak, értékek, hatalmak és a világegyetemi kinyilatkoztatásra, cselekvésre és irányításra való képességek kifejlődését, meglényegülését és istenivé válását eredményezi. Az élő közösségek, az emberi családok, a társadalmi csoportok vagy a paradicsomi Háromság nem pusztán számtani összegzéssel lesz több. A csoportpotenciál mindig messze meghaladja az egyes alkotóelemek sajátosságainak egyszerű összegét.” 10:5.2

55

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság 8. Tétel: A paradicsomi Háromságban a három Istenség-megszemélyesülés ténylegesen egy Istenség – osztatlan és oszthatatlan. „A paradicsomi Istenség egy volta, oszthatatlansága lételvi és teljes. Az Istenségnek három örök megszemélyesülése van – az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem – de a paradicsomi Háromságban ők ténylegesen egy Istenség, mely osztatlan és oszthatatlan.” 56:5.1 9. Tétel: Az igazságtétel sohasem személyes cselekedet; ez mindig a csoport tevékenysége. Az isteni igazságot a paradicsomi Háromság gyakorolja. „A Mester a földi ittléte alatt emlékeztette a követőit arra, hogy az igazságtétel sohasem személyes cselekedet; ez mindig a csoport tevékenysége. Az Istenek sem személyként gyakorolják az igazságtételt. E működésüket azonban együttes egészként, mint a paradicsomi Háromság gyakorolják.” 104:2.5 III. A HÁROMSÁG SZEREPKÖREI 1. Tétel: A személyes Istenségeknek sajátosságaik vannak, a Háromságnak azonban feladatkörei – igazságszolgáltatás, teljességi magatartásformák, összehangolt cselekvés és mindenségrendi felügyelet. „A személyes Istenségeknek vannak sajátosságaik, de aligha lenne következetes dolog azt állítani, hogy a Háromság is rendelkezik sajátosságokkal. Az isteni lények e közösségét helyesebb úgy tekinteni, mint amely feladatkörökkel rendelkezik, mint például az igazságszolgáltatás, a teljességi magatartásformák, az összehangolt cselekvés és a mindenségrendi felügyelet. E rendeltetések tevékenyen felsőbbek, véglegesek és (az Istenség határain belül) abszolútak, már ami a személyiség-érték összes élő valóságát illeti.” 10:5.1 2. Tétel: Az igazságosság nem az Istenségek magatartásformája – az igazságosság együtt jár a Háromság egyetemes fennhatóságával. „Az igazságosság a paradicsomi Háromság egyetemes fennhatóságával együtt jár, viszont a jóság, a könyörületesség és az igazság azon isteni személyiségek világegyetemi segédkezése, akiknek Istenségegyesülése a Háromságot alkotja. Az igazságosság nem az Atya, a Fiú vagy a Szellem magatartásformája. Az igazságosság a szeretet, a kegyelem és a segédkezés eme személyiségeinek háromsági beállítottsága. A paradicsomi Istenségek egyike sem mozdítja elő magában az igazságszolgáltatást. Az igazságosság sohasem személyes magatartásforma; az mindig többes működés.” 10:6.2 3. Tétel: A paradicsomi Háromság csakis a teljessel foglalkozik – bolygókkal, illetőleg világegyetemekkel. A Háromság az Istenség teljessége. „A halandó számára a dolgok véges szinten való megjelenését tekintve a paradicsomi Háromság a Legfelsőbb Lényhez hasonlóan csakis a teljessel foglalkozik – a teljes bolygóval, a teljes világegyetemmel, a teljes felsőbb-világegyetemmel, a teljes nagy világegyetemmel. E teljességi magatartás azért létezhet, mert a Háromság az Istenség teljessége, és van még számos egyéb oka is.” 10:7.2 4. Tétel: A Háromság cselekedetei istenien jelentőségteljesnek mutatkozhatnak, de az evolúciós világok halandói számára nem mindig tűnnek ilyennek. „Isten fiaiként képesek vagytok felismerni a szeretet személyes magatartásformáját az Atya Isten minden cselekedetében. Viszont nem mindig lesztek képesek megérteni, hogy a paradicsomi Háromság világegyetemi cselekedetei közül mennyi válik a tér evolúciós világain élő halandó egyének javára. Az örökkévalóság előrehaladása során a Háromság cselekedetei egyszerre jelentőségteljesnek és körültekintőnek mutatkoznak, de az idő teremtményei számára nem mindig tűnnek ilyennek.” 10:7.6 5. Tétel: Az igazságosság a pártatlanság közösségi eszméje; a kegyelem a szeretet személyes magatartásformája. „Az igazságosság a pártatlanság közösségi eszméje; a könyörületesség pedig ennek személyes kifejeződése. A kegyelem a szeretet magatartásformája; a törvény működését a pontosság jellemzi; az isteni ítélkezés a pártatlanság lelke, mely mindig megfelel a Háromság igazságosságának, mely mindig eleget tesz az Isten isteni szeretetének.” 10:6.18 IV. A HÁROMSÁG ÁLLANDÓ FIAI 1. Tétel: A Legfelsőbb Háromsági Személyiségeknek hét csoportja van.

56

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság „A Legfelsőbb Háromsági Személyiségek mind valamilyen sajátos szolgálatra teremtettek. Az isteni Háromság tervezte őket abból a célból, hogy bizonyos sajátos feladatokat lássanak el, és képesek arra, hogy tökéletes készséggel és teljes odaadással szolgáljanak. A Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hét rendje: 1. A Felsőség Háromságivá tett Titkai. 2. A Nappalok Örökkévalói. 3. A Nappalok Elődei. 4. A Nappalok Tökéletességei. 5. A Nappalok Utódai. 6. A Nappalok Szövetségei. 7. A Nappalok Hűséges Követői.” 18:0.1 2. Tétel: Az ítélkezés – az alkalmazott igazságosság – a Háromság Állandó Fiainak szerepköre. „Az ítélkezés, az igazságosság végső alkalmazása a Végtelen Szellem személyiségei által szolgáltatott bizonyítéknak megfelelően a Háromság Állandó Fiainak feladata, akik az egyesített Atya, Fiú és Szellem háromsági természetében osztozó lények.” 10:6.4 3. Tétel: Az Első Forrás és Középpont a törvény; a Harmadik Forrás és Középpont értelmezi a törvényt. Az igazságosságot az Állandó Fiak juttatják érvényre. „Az egész törvény az Első Forrásból és Középpontból ered; ő törvény. A szellemi törvényen alapuló irányítás a Második Forrás és Középpont lényegéhez tartozik. A törvény kinyilatkoztatása, az isteni rendelkezések kihirdetése és értelmezése a Harmadik Forrás és Középpont dolga. A törvény alkalmazása, az igazságosság a paradicsomi Háromság hatáskörébe tartozik és azt bizonyos, a Háromsághoz tartozó Fiak juttatják érvényre.” 10:6.1 4. Tétel: A Háromság gondoskodik az Istenség teljes kinyilatkoztatásáról; az Állandó Fiak lehetővé teszik az isteni igazságosság tökéletes kinyilatkoztatását. „A paradicsomi Háromság hatékonyan gondoskodik az Istenség örök természetének teljes kifejeződéséről és tökéletes kinyilatkoztatásáról. A Háromság Állandó Fiai hasonlóképpen lehetővé teszik az isteni igazságosság teljes és tökéletes kinyilatkoztatását. A Háromság nem más, mint Istenség-egység, és ezen egység örökmód azokon az abszolút alapokon nyugszik, melyeket a három eredeti és mellérendelt és egymás mellett létező személyiség, vagyis az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten isteni egysége alkot.” 10:0.2 A. A Felsőség Háromságivá Tett Titkai 1. Tétel: Az Atya hét paradicsomi világának mindegyikét a Felsőség Háromságivá tett Titkaiból álló tíztagú testület vezeti. „A paradicsomi segédszférák legbelső körében hét világ van, és e magas világok mindegyikét egy tíztagú testület vezeti, melynek tagjai a Felsőség Háromságivá tett Titkai. Ők nem teremtők, viszont felsőbb és végleges intézők. E hét testvéri szféra ügyeinek vitele teljes mértékben a hetven legfőbb igazgatóból álló eme testületre tartozik.” 18:1.1 B. A Nappalok Örökkévalói 1. Tétel: A Havona minden egymilliárd világát a Nappalok Örökkévalóinak egyike irányítja. „A Havona minden egyes milliárd (..) [világát] egy Legfelsőbb Háromsági Személyiség irányítja. Ezeket az urakat úgy ismerjük, mint a Nappalok Örökkévalóit, és a számuk pontosan egymilliárd, tehát mindegyik Havona-szférára jut belőlük egy. Ők a paradicsomi Háromság utódai, de a Felsőség Titkainak esetéhez hasonlóan az ő eredetükről sincs adat. A végtelenül bölcs atyák e két csoportjába tartozók öröktől fogva uralják a Paradicsom-Havona-rendszerben lévő elragadó világaikat, és váltások és újbóli kinevezések nélkül működnek.” 18:2.1 C. A Nappalok Elődei 1. Tétel: A Nappalok Elődeinek alapvetően egyforma, mégis különböző személyiségei biztosítják az egységes irányítási gyakorlatot a hét felsőbb-világegyetem számára. „A Nappalok Elődei alapvetően mind egyformák; a Háromság együttes jellemét és egyesített természetét mutatják. Van egyéniségük és a személyiségük is különböző, de nem különböznek egymástól úgy, mint

57

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság ahogy a Hét Tökéletes Szellem. Egységes irányítási gyakorlatot biztosítanak az egyébként különböző hét felsőbb-világegyetem számára, melyek mindegyike különböző, elkülönült és egyedi teremtésrész. A Hét Tökéletes Szellem természetét és sajátosságait tekintve nem hasonlít egymáshoz, viszont a Nappalok Elődei, a felsőbb-világegyetemek személyes urai, mind a paradicsomi Háromság egységes és végtelenül tökéletes utódai.” 18:3.2 2. Tétel: A Háromság-eredetű Nappalok Elődei pártatlansággal szolgáltatnak igazságot a hét felsőbbvilágegyetem számára. „A Nappalok Elődei és Háromság-eredetű társaik pártatlansággal szolgáltatnak igazságot a hét felsőbbvilágegyetem számára. A központi világegyetemben ilyen tevékenységi körök csak elméletileg léteznek; ott a pártatlanság a tökéletességnek magától értetődően része, és a Havona-tökéletesség eleve kizárja az összhanghiány minden lehetőségét.” 10:6.17 3. Tétel: A Nappalok Elődei a leghatalmasabbak a tér-idő teremtésrészeket közvetlenül irányítók közül. „Hatalmukat, hatáskörüket és fennhatóságuk mértékét tekintve a Nappalok Elődei a tér-idő teremtésrészek közvetlen urai közül a leghatalmasabbak és a legfenségesebbek. A világegyetemek hatalmas mindenségében egyedül ők kaptak felsőbb hatalmat arra, hogy a saját akarattal rendelkező teremtmények esetében az örök megsemmisítésre vonatkozó döntést meghozzák. És mindhárom Nappalok Elődjének részt kell vennie a felsőbb-világegyetemi legfelsőbb bíróság végső döntésének meghozatalában.” 18:3.7 4. Tétel: A Legfelsőbb még befejezetlen kialakulását a Nappalok Elődeinek felügyelete ellensúlyozza. „A Legfelsőbb Lény élményelvi szolgálat révén éri el a hét felsőbb-világegyetem feletti főhatalmat, éppen úgy, mint ahogy a Teremtő Fiú tapasztalati úton nyeri el a helyi világegyeteme feletti hatalmat. De a Legfelsőbb még befejezetlen kialakulásának jelenlegi korszakában a Nappalok Elődei biztosítják az idő és tér fejlődő világegyetemei feletti összehangolt és tökéletes igazgatási felügyeletet. És eredeti bölcsesség és egyéni kezdeményezés jellemzi a Nappalok Elődeinek minden határozatát és döntését.” 18:3.9 D. A Nappalok Tökéletességei 1. Tétel: A Háromság-eredetű Nappalok Tökéletességei irányítják a felsőbb-világegyetemek nagyövezeteit. „Éppen kétszáztíz Nappalok Tökéletessége van, és ők irányítják az egyes felsőbb-világegyetemek tíz nagyövezetének kormányait. A felsőbb-világegyetemi igazgatók segítése különleges feladatának ellátására tették őket háromságivá, és a Nappalok Elődeinek közvetlen és személyes helyetteseiként végzik vezetői feladataikat. Minden egyes nagyövezeti központra három Nappalok Tökéletességét jelölnek ki, azonban eltérően a Nappalok Elődeitől, az ő esetükben nem szükséges, hogy mindig mindhármuk jelen legyen. E hármas egyik tagja időről időre eltávozhat abból a célból, hogy a területének jóléte tárgyában tanácskozzon a Nappalok Elődeivel.” 18:4.1 E. A Nappalok Utódai 1. Tétel: A Nappalok Utódai igazgatják a felsőbb-világegyetemi kisövezetek ügyeit. „A Nappalok Utódai a felsőbb-világegyetemi legfőbb igazgatók közül a legfiatalabbak; hármas csoportokban irányítják a kisövezetek ügyeit. Természetüket tekintve ők a Nappalok Tökéletességeivel egyenrangúak, azonban az igazgatási hatásköröket tekintve ők az alárendeltek. E személyükben dicsőséges és istenien hatékony háromsági személyiségekből éppen huszonegyezer van. Egyidejűleg teremtették őket, és a Nappalok Örökkévalóinak felügyelete alatt mind együtt estek át a Havona-felkészítésen.” 18:5.1 F. A Nappalok Szövetségei 1. Tétel: Az egyes helyi világegyetemi központokon a Nappalok Szövetségei háromsági tanácsadókként tevékenykednek. „A »Nappalok« rendjébe tartozó háromsági személyiségek igazgatási minőségben nem működnek a felsőbbvilágegyetemi kormányzati szint alatt. A fejlődő helyi világegyetemben ők kizárólag tanácsosként és tanácsadóként tevékenykednek. A Nappalok Szövetségei olyan kapcsolattartó személyiségekből álló csoport, akiknek a paradicsomi Háromság adott megbízást a helyi világegyetemek kettős vezetésére. Minden egyes megszervezett és lakott helyi világegyetemhez ki van jelölve egy ilyen paradicsomi tanácsos, aki a helyi teremtésrész számára a Háromság és némely tekintetben az Egyetemes Atya képviselőjeként lép fel. E lényekből hétszázezer létezik, bár nem mindegyikük kapott megbízatást. A Nappalok Szövetségeinek tartalékos alakulata a Paradicsomon mint a Világegyetemi Legfelsőbb Egyeztetőtanács működik.” 18:6.1

58

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság G. A Nappalok Hűséges Követői 1. Tétel: A Nappalok Hűséges Követői a csillagvilági központokon szolgálnak tanácsadóként a Fenséges Atyák mellett. „E magas rangú, Háromság-eredetű személyiségek paradicsomi tanácsadókként működnek az egyes helyi világegyetemek száz csillagvilágának urai mellett. Hetvenmillió Nappalok Hűséges Követője van, és a Nappalok Szövetségeihez hasonlóan nem mindegyikük áll szolgálatban. Az ő paradicsomi tartalékos testületük a Világegyetemközi Erkölcstan és Önkormányzat Tanácsadó Bizottsága. A Nappalok Hűséges Követői ügyeleti rendben szolgálnak a tartalékos testületük legfelsőbb tanácsának irányítása mellett.” 18:7.1 V. A VALÓSÁGGAL SZEMBEN TANÚSÍTOTT HÁROMSÁGI MAGATARTÁS 1. Tétel: A Legfelsőbb Lény nem a Háromság megszemélyesülése, de ő jelenti a véges teremtmények által felfogható legjobb közelítést. „A Háromság legnagyobb mértékű önkorlátozása nem más, mint a végessel szemben tanúsított magatartása. A Háromság nem személy, és a Legfelsőbb Lény sem a Háromság kizárólagos megszemélyesülése, azonban a Legfelsőbb tekinthető a Háromság hatalmi-személyiségi összpontosulásának legjobb közelítő fogalmaként, amit csak a véges teremtmények megérthetnek. Ennélfogva a Háromságot a véges viszonylatában néha úgy említjük, mint a Felsőség Háromságát.” 10:5.4 2. Tétel: Sem a Végleges, sem a Legfelsőbb nem képviseli teljesen a Háromságot, viszont szűkebb értelemben háromsági magatartásformát mutatnak. „A paradicsomi Háromság tekintettel van azokra a létszintekre, melyek a végesnél többek, de az abszolútnál kevesebbek, és e viszonyra néha úgy utalunk, mint a Véglegesség Háromságára. Sem a Végleges, sem a Legfelsőbb nem képviseli teljesen a paradicsomi Háromságot, viszont szűkebb értelemben és a saját szintjükön mindegyik láthatóan a Háromságot képviseli az élményelvi-hatalmi fejlődés elő-személyes korszakaiban.” 10:5.5 3. Tétel: A Háromságnak az Abszolúttal kapcsolatos magatartása a teljes Istenség működésében csúcsosodik ki. „A paradicsomi Háromság Abszolút Magatartása kapcsolódik az abszolút lételvi lényekhez és a teljes Istenség működésében csúcsosodik ki.” 10:5.6 VI. A MELLÉRENDELT HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK A. Bölcsesség-tökéletesítők 1. Tétel: A Bölcsesség-tökéletesítők olyan Háromsági Fiak, akik megszemélyesítik az isteni bölcsességet a felsőbb-világegyetemekben. „A Bölcsesség-tökéletesítők a paradicsomi Háromság különleges rendeltetésű teremtésrészei, melyek feladata az isteniségi bölcsesség megszemélyesítése a felsőbb-világegyetemekben. Pontosan hétmilliárd ilyen lény létezik, és egymilliárdan szolgálnak a hét felsőbb-világegyetem mindegyikében.” 19:2.1 B. Isteni Tanácsosok 1. Tétel: Az Isteni Tanácsosok alkotják az Istenség tanácsát a felsőbb-világegyetemek számára. „E Háromság-származású lények az Istenség-tanácsok a hét felsőbb-világegyetem számára. Ők nem tükrözik a Háromság isteni tanácsát; ők maguk az a tanács. Huszonegymilliárd Tanácsos szolgál, és hárommilliárd működik az egyes felsőbb-világegyetemekben.” 19:3.1 C. Világegyetemi Ítélők 1. Tétel: Az Ítélők az Istenség ítélete – ők alkotják a paradicsomi Háromság döntéseit. „Pontosan egymilliárd Világegyetemi Ítélő létezik. E különleges lények maguk az Istenség ítélete. Ők nem pusztán a tökéletes döntéseket tükrözik; ők maguk a paradicsomi Háromság ítélete. Még a Nappalok Elődei is csak a Világegyetemi Ítélőkkel együtt hoznak ítéletet.” 19:4.1

59

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság 2. Tétel: Az Ítélők összegző személyiségek. Ők összegzik a különböző valóságokat és ők nyilatkoztatják ki az isteni határozatokat. „Az Ítélők világegyetem-összegző személyiségek. Amikor ezer – vagy millió – tanú tesz bizonyságot, amikor a bölcsesség hangja szólott és az isteniségi tanácsot feljegyezték, amikor ehhez hozzáadódik a tökéletes felemelkedők bizonyságtétele, akkor már az Ítélők működnek, és azon nyomban tévedhetetlenül és isteni teljességében nyilvánul meg mindaz, ami addig végbement; és e megnyilvánulás az isteni határozatot, a végleges és tökéletes döntés összességét és lényegét jelenti. Ennélfogva, amint egy Ítélő szólt, már senki sem szólhat, lévén, hogy az Ítélő mindazon dolgoknak az igaz és hibátlan képét felrajzolta, ami korábban megtörtént. Az ő megszólalásakor már nincs fellebbezési lehetőség.” 19:4.5 D. Ihletett Háromsági Szellemek 1. Tétel: A Háromságot szolgáló Ihletett Háromsági Szellemek a teremtés titkos rendjeinek egyikét alkotják. „Igen keveset tudok nektek mondani az Ihletett Háromsági Szellemekről, ugyanis ők a létező lények kevés, teljesen titkos rendjébe tartoznak, s valóban titkosak, mert nem képesek teljesen kinyilvánítani magukat még a mi számunkra sem, pedig a mi eredetünk igen közel van az ő forrásukhoz. Ők a paradicsomi Háromság cselekedetének eredményeként jönnek létre és egy, kettő vagy akár mindhárom Istenség is működhet a teremtésükkor. Nem tudjuk, hogy e Szellemek száma teljes-e vagy pedig folyamatosan növekedik, azonban hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a számuk nem kötött.” 19:5.1 2. Tétel: Az Ihletett Háromsági Szellemek és a Gondolatigazítók azonos minőségi ingert keltenek a Független Hírvivők érzékelő-képességében. „Egy további érdekes tényt is megemlíthetek: Amikor egy Független Hírvivő olyan bolygón tartózkodik, mely lakóinak elméjében Gondolatigazító lakozik, mint amilyen az Urantia is, akkor minőségi ingert érzékel a szellemjelenlét érzékelő-képességével. Ilyen esetben nincs mennyiségi inger, csak minőségi érzéklet. Amikor olyan bolygón tartózkodik, ahová Igazítók még nem érkeztek, akkor az ott lakókkal való kapcsolatteremtés során ilyen válasz nem jön létre. Ez arra utal, hogy a Gondolatigazítók valamiképpen kapcsolatban vannak és összefüggésbe hozhatók a paradicsomi Háromság Ihletett Szellemeivel. Bizonyos értelemben talán vannak közös elemei a tevékenységüknek; de ezt nem igazán tudjuk. Mindkét lény a minden dolog középpontja és forrása közeléből származik, azonban két különböző rendről van szó. A Gondolatigazítók egyedül az Atyától származnak; az Ihletett Szellemek a paradicsomi Háromság utódai.” 19:5.6 3. Tétel: A melkizedekek szerint az Ihletett Háromsági Szellemek valamikor majd a Független Hírvivők helyébe lépnek, hogy bizonyos háromságivá tett fiak mellett tevékenykedjenek. „A nebadoni melkizedekek azt tanítják, hogy az Ihletett Háromsági Szellemek végzete valamikor az örökkévaló jövőben az lesz, hogy a Független Hírvivők helyébe lépve működjenek, akiknek feladatkörét lassan, de biztosan felváltja az ő megbízatásuk, melyet mint a háromságivá tett fiak bizonyos fajtáinak társai kapnak.” 19:5.4 VII. AZ URANTIAI HÁROMSÁGI FOGALMAK 1. Tétel: A hébereknek gondot okozott a háromsági felfogás összeegyeztetése az egyistenhitükkel. „A héberek a Melkizedek-korabeli kéni hagyományokból ismerték a Háromságot, de az Egyistenük, Jahve iránti egyistenhitbeli hevületük olyannyira elhomályosított minden más tanítást, hogy Jézus megjelenésének idejére az Elohim-tantétel gyakorlatilag teljesen eltűnt a zsidó istentanból. A héber elme sehogyan sem tudta összeegyeztetni a trinitárius elképzelést azzal az egyistenhiten alapuló felfogással, melynek középpontjában az Egy Úr, Izráel Istene állt.” 104:1.8 2. Tétel: Jézus tanította a Háromság fogalmát, ám az apostolai csak keveset értettek meg az igazságból. „Jézus megtanította apostolainak az igazságot a paradicsomi Háromság személyeiről, ám ők úgy gondolták, hogy mindezt képletesen és jelképesen értette. Mivel a héber egyistenhiten nevelkedtek, igen nehezen tudtak hinni bármi olyasmiben, amely láthatóan szemben állt az uralkodó Jahve istenképükkel. És a korai keresztények örökölték a Háromság-felfogással szembeni héber előítéletet.” 104:1.10 3. Tétel: A paradicsomi Háromság összetétele egészen az Urantia kinyilatkoztatásig nem vált tényszerű ismeretté.

60

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság „Jézus óta a paradicsomi Háromság tényszerű megjelölése ismeretlen volt az Urantián (eltekintve néhány ember ismereteitől, akiknek tudását különleges kinyilatkoztatások alapozták meg) egészen az ezen írott kinyilatkoztatás megjelenéséig.” 104:1.13 4. Tétel: A Háromság valódi entitás – magas fokon rendeződött Istenség. „És ugyanez a paradicsomi Háromság valódi entitás – nem személyiség, viszont igaz és abszolút valóság; nem személyiség, mindazonáltal a vele együtt létező személyiségekkel – az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségével – összeillő. A Háromság a három paradicsomi Istenség összekapcsolódásából létrejövő, magas fokon rendeződött Istenség-valóság. A Háromság képességei, sajátságai és szerepkörei nem a három paradicsomi Istenség sajátosságainak egyszerű összege; a Háromság szerepkörei valamiképpen egyediek, eredetiek és nem határozhatók meg egyértelműen az Atya, a Fiú és a Szellem sajátosságainak elemzése útján.” 104:2.4 VIII. A HÉT HÁRMASEGYSÉG 1. Tétel: Amikor a három paradicsomi Istenség – mint személy – egyesült működésben fog össze, hármasegységet hoznak létre – nem háromságot. „És a három paradicsomi személyiség társulása teszi örökkévalóvá az első hármasegységet, az Atya, a Fiú és a Szellem személyiség-egyesülését. Ugyanis amikor e három személy, mint személy, egyesült működésben fog össze, ezáltal megalkotják a működési egység hármasegységét, mely nem háromság – nem szerves entitás – de hármasegység, háromszoros működési egyhangúság.” 104:3.14 2. Tétel: A Háromság osztatlan egysége külső kapcsolatot tarthat fenn a személy-együttesük hármasegységével. „A paradicsomi Háromság nem hármasegység; nem működési azonosság; ez inkább osztatlan és oszthatatlan Istenség. Az Atya, a Fiú és a Szellem (személyként) képes kapcsolatot tartani a paradicsomi Háromsággal, mivel a Háromság maga az ő osztatlan Istenségük. Az Atya, a Fiú és a Szellem nem tart fenn ilyen személyes kapcsolatot az első hármasegységgel, mivel az maga az ő három személyből álló működési egységük. Csak mint Háromság – mint osztatlan Istenség – tartanak fenn együttes külső kapcsolatot a személy-együttesük hármasegységével.” 104:3.15 3. Tétel: A hármasegység nem entitás; inkább működési, mint szerves jellegű; tagjai inkább társak, mint testületet alkotók. „A paradicsomi Háromság így egyedülálló az abszolút kapcsolatrendszerek között, több lételvi hármasegység is létezik, de lételvi Háromság csak egy van. A hármasegység nem entitás. Ez inkább működési, mint szerves jellegű. Tagjai inkább társak, mint testületet alkotók. A hármasegységek alkotói lehetnek entitások, de egy hármasegység maga nem más, mint társulás.” 104:3.16 4. Tétel: Az Egyetemes Atya az Abszolútok abszolútja, és mind a hét hármasegységnek ő az elsődleges tagja. „A hét hármasegység bemutatására irányuló próbálkozásunk során felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy mindegyiknek elsődleges tagja az Egyetemes Atya. Ő van, volt és mindig lesz is: ő az Első Egyetemes AtyaForrás, az Abszolút Középpont, az Elsődleges Ok, az Egyetemes Irányító, a Végtelen Éltető, az Eredeti Egység, a Korlátlan Megtartó, az Istenség Első Személye, az Elsődleges Mindenségrendi Minta és a Végtelenség Lényege. Az Egyetemes Atya az Abszolútok személyes oka; ő az Abszolútok abszolútja.” 104:4.1 5. Tétel: A hármasegységek alkotják a végtelenség működtető lendkerekét – minden kezdet, létezés és beteljesülés egyesítését. „A hármasegységek alkotják a végtelenség működtető lendkerekét, a Hét Végtelenségi Abszolút egyediségének egyesülését. A hármasegységek lételvi jelenléte teszi képessé az Atya-VAGYOK-ot arra, hogy megtapasztalja a működési végtelenség-egységet annak ellenében is, hogy a végtelenség szétválik a hét Abszolúttá. Mindegyik hármasegységnek az Első Forrás és Középpont az egyesítő tagja; őbenne bírja minden dolog a maga korlátlan kezdetét, örök létezését és végtelen beteljesedését – »minden őbenne áll fenn.«” 104:4.46 6. Tétel: Az Első Hármasegység személyes és céltudatos – a szeretet, a kegyelem és a segédkezés egyesülése. „Az Első Hármasegység a személyes rendeltetésű hármasegység. Ez a három Istenség személyiségének csoportja:

61

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság 1. Az Egyetemes Atya. 2. Az Örökkévaló Fiú. 3. A Végtelen Szellem. Ez a szeretet, a kegyelem és a segédkezés háromszoros egyesülése – a három végtelen paradicsomi személyiség céltudatos és személyes társulása. Ez az istenmód testvéri, teremtmény-szerető, atyaian cselekvő és felemelkedés-elősegítő társulás. Az első hármasegység isteni személyiségei személyiség- és szellem-adományozó és elmével felruházó Istenek.” 104:4.7 7. Tétel: A Második Hármasegység az erő-minta hármasegység. „A Második Hármasegység – az erő-minta hármasegység. Legyen az parányi ultimaton, ragyogó csillag vagy forgó csillagköd, vagy akár a központi világegyetem, vagy a felsőbb-világegyetemek, tehát a legkisebb anyagi szerveződéstől a legnagyobbig, minden fizikai minta – a mindenség-elrendezés – mindig e hármasegység működésének eredménye. E társulás a következőkből áll: 1. Az Atya-Fiú. 2. A Paradicsom Sziget. 3. Az Együttes Cselekvő. Az energiát a Harmadik Forrás és Középpont mindenségrendi közvetítői szervezik; az energia szerkezete megfelel a Paradicsom mintájának, az abszolút anyagivá lényegülésnek; de mindeme számtalan átalakulási folyamat mögött az Atya-Fiú jelenléte áll, akiknek az egyesülése a Havona megjelenésében elevenítette meg először a paradicsomi mintát, a Végtelen Szellem, az Együttes Cselekvő megszületésével egyidejűleg.” 104:4.9 8. Tétel: A Harmadik a szellemfejlődési hármasegység. „A Harmadik Hármasegység – a szellemfejlődési hármasegység. A szellemi megnyilatkozás teljességének kezdete és vége ebben a társulásban van, mely a következőkből áll: 1. Az Egyetemes Atya. 2. A Fiú-Szellem. 3. Az Istenségi Abszolút. A szellem-potenciálból a paradicsomi szellemig minden szellem valós kifejeződést nyer az Atya tiszta szellemlényegének, a Fiú-Szellem tevékeny szellemértékeinek és az Istenségi Abszolút korlátlan szellempotenciáljainak e hármas társulásában. A szellem lételvi értékeinek elsőfajú keletkezése, teljes megnyilatkozása és végleges rendeltetése ebben a hármasegységben van.” 104:4.16 9. Tétel: A Negyedik az energia-végtelenség hármasegysége. „A Negyedik Hármasegység – az energia-végtelenség hármasegysége. E hármasegységen belül válik örökkévalóvá a térpotenciáltól a monotáig minden energia-valóság kezdete és vége. E csoport a következőket foglalja magába: 1. Az Atya-Szellem. 2. A Paradicsom Sziget. 3. A Korlátlan Abszolút. A Paradicsom a mindenségrend erő-energia működésbe lépésének központja – az Első Forrás és Középpont helye a világegyetemben, a Korlátlan Abszolút mindenségrendi gócpontja és minden energia forrása. E hármasegységben van jelen lételvileg a mindenségrend-végtelen energiapotenciálja, melynek a nagy világegyetem és a világmindenség csak részleges megnyilatkozása.” 104:4.22 10. Tétel: Az Ötödik a válaszadó végtelenség hármasegysége. „Az Ötödik Hármasegység – a válaszadó végtelenség hármasegysége. E társulás tagjai: 1. Az Egyetemes Atya. 2. Az Egyetemes Abszolút. 3. A Korlátlan Abszolút.

62

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság Ez az elrendezés eredményezi mindazon működési végtelenségi megvalósulás örökkévalóvá válását, amely a nem-istenségi valóság területein belül ténylegessé alakulhat. Ez a hármasegység korlátlan válaszadó képességet mutat a többi hármasegység akarati, okozati, vonzási és mintaképző cselekedeteire és jelenléteire.” 104:4.29 11. Tétel: A Hatodik a mindenségrendi kapcsolódású Istenség hármasegysége. „A Hatodik Hármasegység – a mindenségrendi kapcsolódású Istenség hármasegysége. Ez az elrendezés a következőkből áll: 1. Az Egyetemes Atya. 2. Az Istenségi Abszolút. 3. Az Egyetemes Abszolút. Ez az Istenség-a-mindenségrendben társulása, az Istenség bennmaradóságának összekapcsolódása az Istenség érzékfelettiségével. Ez a legtávolabbi isteniségi jelenlét azokon a végtelenség-szinteken, melyek már az istenivé alakított valóság területén kívül lévő valóságok irányában helyezkednek el.” 104:4.34 12. Tétel: A Hetedik a végtelen egység hármasegysége. „A Hetedik Hármasegység – a végtelen egység hármasegysége. Ez az időben és az örökkévalóságban működésileg megjelenő végtelenség egysége, a ténylegesek és a lehetségesek összhangban lévő egyesülése. E csoport a következőkből áll: 1. Az Egyetemes Atya. 2. Az Együttes Cselekvő. 3. Az Egyetemes Abszolút. Az Együttes Cselekvő mindenre kiterjedően egységesíti az összes ténylegessé vált valóság változó működési sajátságait minden megnyilvánulási szinten, a végesektől a tapasztalás-meghaladóakon át az abszolútokig. Az Egyetemes Abszolút tökéletesen kiegyensúlyozza az összes tökéletlen valóság változó sajátságaiban meglévő különbségeket, a tevékeny-akarati és okozatkeltő Istenség-valóság korlátlan magvábanvalóitól a nyugvó, visszaható, nem-istenségi valóság határtalan lehetőségeiig a Korlátlan Abszolút felfoghatatlan területein.” 104:4.39 13. Tétel: Van nyolc be nem mutatott hármasegység, melyeknek a felsőség tapasztalási szintjén túl lévő ténylegesekhez és magvábanvalókhoz van közük. „E megközelítések elégségesek a hármasegységek fogalmának bemutatásához. Mivel nem ismeritek a hármasegységek végleges szintjét, ezért nem érthetitek meg teljesen az első hetet. Bár nem tartjuk igazán bölcs dolognak a további részletezést, annyit mindenesetre közölhetünk, hogy az Első Forrás és Középpont tizenöt háromsági társulással rendelkezik, ebből nyolcat nem mutatunk be ezekben az írásokban. Ez utóbbiak a felsőség tapasztalási szintjén túl lévő valóságokkal, ténylegesekkel és magvábanvalókkal kapcsolatosak.” 104:4.45 14. Tétel: A VAGYOK-ban eredendően meglévő végtelenség örökmód jelen van az Abszolútokban, működési társulást alkot a hármasegységekben és átviteli társulást képez a trioditákban. „Lételvi nézőpontból semmi új sem történhet a galaxisokban, mivel a VAGYOK-ban eredendően meglévő teljes végtelenség örökmód jelen van a hét Abszolútban, működési társulást alkot a hármasegységekben és átviteli társulást képez a trioditákban. Az a tény azonban, hogy a végtelenség lételvileg jelen van ezekben az abszolút társulásokban, semmiképpen sem teszi lehetetlenné új, mindenségrendi élményelviség elérését. A véges teremtményi nézőpontból a végtelenség sok olyasmit foglal magába, amely magvábanvaló, és sok olyasmit, amely inkább a jövőbeli lehetőségek rendjébe, semmint a jelenlegi ténylegességek közé tartozik.” 115:2.1 IX. HÁRMASEGYSÉGEK ÉS TRIODITÁK 1. Tétel: A nem-Atya felépítésű hármas kapcsolatrendszereket trioditáknak nevezzük. Ezek a hármasegységek létezésének következményei.

63

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság „Vannak bizonyos egyéb hármas kapcsolatrendszerek, melyek felépítésükben nem-Atya tartalmúak, azonban ezek nem valódi hármasegységek, és mindig elkülönítendők az Atya-hármasegységektől. Különféle elnevezésük ismeretes, így nevezik ezeket társ-hármasegységeknek, egyenrangú hármasegységeknek, és trioditáknak. Ezek a hármasegységek létezésének következményei.” 104:5.1 2. Tétel: A Tényleges Trioditáját a három abszolút tényleges társulása alkotja. „A Tényleges Trioditája. E triodita a három abszolút-tényleges kölcsönös kapcsolódásaiban áll fenn: 1. Az Örökkévaló Fiú. 2. A Paradicsom Sziget. 3. Az Együttes Cselekvő. Az Örökkévaló Fiú a szellem-valóság abszolútja, az abszolút személyiség. A Paradicsom Sziget a mindenségrendi valóság abszolútja, az abszolút minta. Az Együttes Cselekvő az elme-valóság abszolútja, az abszolút szellem-valóság mellérendeltje, és a személyiség és erőtér lételvi istenségi egységbe rendeződése. E hármas társulás hangolja össze a ténylegessé vált valóság teljes összességét – a szellemi, a mindenségrendi, illetőleg az elmei valóságokat. E társulás korlátlan a ténylegességben.” 104:5.2 3. Tétel: A Magvábanvaló Trioditáját a lehetségesség három Abszolútjának társulása képezi. „A Magvábanvaló Trioditája. E triodita a lehetségesség három Abszolútjának társulásában áll fenn: 1. Az Istenségi Abszolút. 2. Az Egyetemes Abszolút. 3. A Korlátlan Abszolút. Tehát így kapcsolódnak össze egymással a minden rejtett energia-valóság – a szellemi, az elme- és a mindenségrendi energia-valóság – végtelen tárolói. Itt szerveződik egységbe az összes rejtett energiavalóság. E társulás végtelen a lehetőséget rejtőben.” 104:5.7 X. A HÁROMSÁGOK HÁROMSÁGA 1. Tétel: A Háromságok Háromsága az élményelvi végtelenség teljességének tényleges összegződése, miként az megnyilatkozik az örökkévalóság értelmezésének elméleti végtelenségében; az élményelvi végtelen azonosul a lételvi végtelennel. „A Háromságok Háromságának természetét nehéz bemutatni az emberi elme számára; a Háromságok Háromsága az élményelvi végtelenség teljességének tényleges összegződése, miként az megnyilatkozik az örökkévalóság értelmezésének elméleti végtelenségében. Az élményelvi végtelen azonosul a lételvi végtelennel a Háromságok Háromságában, és e kettő egy az elő-élményelvi, lételvi-előtti VAGYOK-ban. A Háromságok Háromsága mindannak végső kifejeződése, ami a tizenöt hármasegységben és a társult trioditákban foglaltatik. A véglegességeket nehezen érthetik meg a viszonylagosan létező lények, legyenek bár lételviek vagy élményelviek; ezért mindezeket viszonylagos fogalmakként kell bemutatnunk.” 106:8.1 2. Tétel: A Háromságok Háromsága több meghökkentő és felfoghatatlan szakaszban létezik. „A Háromságok Háromsága különböző szakaszokban létezik. Tartalmaz lehetőségeket, valószínűségeket és még a jóval az emberi szint felett állók képzeletét is megrendítő, elkerülhetetlen dolgokat is. A mennyei bölcselők által valószínűleg nem is sejtett vonatkozásai is vannak, mivel ezek a sajátosságok már a hármasegységekben találhatók, és a hármasegységek végső soron feltárhatatlanok.” 106:8.2 3. Tétel: A Háromságok Háromságának három szintje van. „Sokféleképpen bemutatható a Háromságok Háromsága. Mi a háromszintű megközelítést választjuk, melynek lényege a következő: 1. A három Háromság szintje. 2. Az élményelvi Istenség szintje. 3. A VAGYOK szintje.

64

I. rész, 2. A paradicsomi Háromság Ezek rendre egyre nagyobb mértékű egyesülést mutatnak. Gyakorlatilag a Háromságok Háromsága az első szint, míg a második és a harmadik szint az elsőnek az egyesülési leszármaztatása.” 106:8.3 4. Tétel: A Háromságok Háromságát három szinten lehet bemutatni. Ld.: 106:6.2; 106:8.8; 106:8.19; 106:9.1 XI. A VÉGLEGES ÉS AZ ABSZOLÚT HÁROMSÁG 1. Tétel: A Végleges Isten úgy fog hatalommal és személyiséggel felruházódni, mint a Végleges Háromság egyesítésének következménye. „A Végleges Háromság, mely kifejlődőben van, egykor majd a Legfelsőbb Lényből, a Legfelsőbb Teremtő Személyiségekből és a Világmindenség abszonit Építészeiből, azon egyedi világegyetem-tervezőkből fog összeállni, akik sem nem teremtők, sem nem teremtmények. A Végleges Isten ténylegesen és elkerülhetetlenül úgy fog hatalommal és személyiséggel felruházódni a majdnem határtalan világmindenség táguló színkörén, mint ennek az élményelvi Végleges Háromságnak az egyesítéséből eredő Istenségkövetkezmény.” 0:12.6 2. Tétel: Az Abszolút Háromság a második élményelvi Háromság, és egyesülése tapasztalatilag elérheti az Abszolút Istenséget. „Az Abszolút Háromság – a második élményelvi Háromság – ténylegessé válása már tart, és e Háromságot a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója fogja alkotni. Ez a Háromság a személyes és a személyest meghaladó szinteken egyaránt működik, sőt eléri még a nem-személyes határait is, és az egyetemességben való egyesülése által, tapasztalatilag elérheti az Abszolút Istenséget.” 0:12.7 3. Tétel: A Háromsági Abszolút elvben képes a magvábanvaló lényegű Abszolútok – az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolút – megelevenítésére. „A Végleges a tapasztalás-meghaladó valóság csúcspontja, éppen úgy, ahogy a Legfelsőbb az evolúcióstapasztalati valóság pillérfője. És e két élményelvi Istenség tényleges megjelenése alkotja annak alapját, hogy létrejöjjön a második élményelvi Háromság. Ez a Háromsági Abszolút, vagyis a Legfelsőbb Istennek, a Végleges Istennek és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtójának egyesülése. És ez a Háromság elvben képes a magvábanvaló lényegű Abszolútok – az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan – megelevenítésére. De e Háromsági Abszolút végleges megformálódására csak azután kerülhet sor, miután végbement a világmindenség kiteljesedett evolúciója, a Havonától a negyedik és legkülső térszintig.” 106:5.1 4. Tétel: A Háromsági Abszolút ténylegesen is abszolút a teljes működést tekintve – minőségi értelemben korlátlan és magvában korlátozatlan. „Más megfogalmazásban: A Háromsági Abszolút, miként a neve is mutatja, ténylegesen is abszolút a teljes működést tekintve. Nem tudjuk miként képes egy abszolút rendeltetési cél teljes kifejeződést elérni korlátozott, lehatárolt vagy más módon keretek közé szorított alapon. Ennélfogva fel kell tételeznünk, hogy bármely ilyen teljességi rendeltetési cél (magvában) korlátozatlanná válik. És az is nyilvánvalóvá válik, hogy a korlátozatlan egyúttal korlátlan is lesz, legalábbis minőségi értelemben, noha a mennyiségi viszonyokat tekintve nem állíthatunk bizonyosat.” 106:6.4 5. Tétel: A paradicsomi Háromság végtelen; a Háromsági Végleges nem éri el a végtelent; a Háromsági Abszolút hatást gyakorol a lehetségesség lételvi Abszolútjaira. „Egy valamiben azonban biztosak vagyunk: Míg a lételvi paradicsomi Háromság végtelen, és míg az élményelvi Háromsági Végleges nem éri el a végtelent, addig a Háromsági Abszolút már nem minősíthető ilyen könnyen. Ugyan keletkezésében és felépítésében élményelvi, egyértelműen hatást gyakorol a lehetségesség lételvi Abszolútjaira.” 106:6.5

65

I. rész, 3. Az Abszolútok

3. AZ ABSZOLÚTOK Tartalomjegyzék I. Az Abszolútok fogalma II. A hét Abszolút III. Az Istenségi Abszolút

IV. A Korlátlan Abszolút V. Az Egyetemes Abszolút VI. Abszolút szintek és válaszok

I. AZ ABSZOLÚTOK FOGALMA 1. Tétel: A teljes valóság a hét Abszolútban rejlik. „Ezen írásokban a teljes valóságot (a végtelenséget) a hét Abszolútban való létezésük szerint mutattuk be: 1. Az Egyetemes Atya. 2. Az Örökkévaló Fiú. 3. A Végtelen Szellem. 4. A Paradicsom Szigete. 5. Az Istenségi Abszolút. 6. Az Egyetemes Abszolút. 7. A Korlátlan Abszolút.” 104:3.5 2. Tétel: Úgy látszik, hogy az Abszolútok átlépik az anyagot, túlhaladják az elmét és meghaladják a szellemet. „Úgy látszik, hogy ezen Abszolútok átlépik az anyagot, túlhaladják az elmét és meghaladják a szellemet. Állandó értelmezési nehézséget okoz és gyakran komolyan zavarba ejt, hogy képtelen vagyok e bonyolult ügyeket felfogni, melyeket a Korlátlan Abszolút, az Istenségi Abszolút és az Egyetemes Abszolút jelenléteinek és tevékenységeinek tulajdonítok.” 4:1.8 3. Tétel: A Háromság megelőzi az Abszolútokat. Az Abszolút nem más, mint a Háromságok Háromságának a minden elsődleges térhelyzetre adott személytelen és összehangolt válasza. „Az a felfogás, hogy minden dolognak – még a Háromságnak is – az őse az Abszolút lenne, első közelítésben úgy tűnhet, hogy átmenetileg kielégíti a következetesség és a bölcseleti egységesség igényét, de minden ilyen következtetést érvénytelenít a paradicsomi Háromság örökkévalóságának tényleges volta. Nekünk úgy tanították, és ez meggyőződésünk is, hogy az Egyetemes Atya és az ő háromságbeli társai természetükben és létükben örökkévalók. Így tehát csak egyetlen következetes bölcseleti magyarázat lehetséges, éspedig: Az Abszolút minden világegyetemi értelem számára a Háromságnak (illetőleg a Háromságok Háromságának) az a személytelen és összehangolt válasza, mely minden alapvető és elsődleges térhelyzetre adatik, legyen az világegyetemen belüli vagy világegyetemen kívüli.” 56:9.4 4. Tétel: A paradicsomi Háromság abszolútként végleges, örökkévaló, felsőségi és véglegességi jellegű. „A nagy világegyetem minden személyiség-értelme számára a paradicsomi Háromság mindörökre végleges, örökkévaló, felsőségi és véglegességi jellegű, és a személyes valóságértelmezés és a teremtményi eszmélés minden gyakorlati szempontjából abszolút is.” 56:9.4 5. Tétel: Az elme sohasem ragadhatja meg egy Abszolút fogalmát anélkül, hogy meg ne bontaná az ilyen valóság egységét. „Az elme sohasem remélheti, hogy megragadhatja egy Abszolút fogalmát anélkül, hogy előbb meg ne próbálkozna az ilyen valóság egységének megbontásával. Az elme minden széttartó dolog egyesítője, de e széttartás hiányában már nem talál olyan alapot, amelyből kiindulva értelmes fogalmak kialakításával próbálkozhatna.” 115:3.2

66

I. rész, 3. Az Abszolútok II. A HÉT ABSZOLÚT 1. Tétel: A VAGYOK-on belüli hét elsődleges kapcsolat a Végtelenség hét Abszolútjaként válik örökkévalóvá. Az Abszolútoknak nincs kezdetük, és ők: 1.

Az Első Forrás és Középpont

2.

A Második Forrás és Középpont

3.

A Paradicsom Forrás és Középpont

4.

A Harmadik Forrás és Középpont

5.

Az Istenségi Abszolút

6.

A Korlátlan Abszolút

7.

Az Egyetemes Abszolút.

Ld. 105:3.1 III. AZ ISTENSÉGI ABSZOLÚT 1. Tétel: Az Istenségi Abszolút a mindenható megelevenítő, a Korlátlan Abszolút pedig a tökéletesen hatékony mozgatója a világegyetemek mindenségének. „Az Istenségi Abszolút tűnik a mindenható megelevenítőnek, míg a Korlátlan Abszolút tökéletesen hatékony mozgatójaként látszik a legteljesebben egyesített és véglegesen összehangolt világegyetemek mindenségének, sőt a már megteremtett, a kialakulóban lévő és a jövőben megalkotandó világegyetemeknek is.” 0:11.4 IV. A KORLÁTLAN ABSZOLÚT 1. Tétel: A Korlátlan Abszolút nem-személyes és istenivé nem tett. Semmilyen tény, igazság, tapasztalat, bölcselet vagy kinyilatkoztatás nem képes belelátni. „A Korlátlan Abszolút nem-személyes, istenin túli és istenivé nem tett. Ennélfogva a Korlátlan Abszolút mentes a személyiségtől, az isteniségtől és minden teremtői előjogtól. Semmilyen tény, igazság, tapasztalat, kinyilatkoztatás, bölcselet vagy abszonitum nem képes ennek a világegyetemi sajátosságokkal nem rendelkező Abszolútnak a természetébe és jellemébe behatolni.” 0:11.7 2. Tétel: A Korlátlan Abszolút láthatólag az alsó-Paradicsomon meghatározó. „Úgy tűnik, hogy a Háromság a meghatározó a személyes vagy felső síkon, míg a Korlátlan Abszolút az alsó vagy személytelen síkon. A Korlátlan Abszolútot mi nemigen tekintjük személynek, azonban ezen Abszolút működési tér-jelenlétet az alsó-Paradicsomon összpontosulónak gondoljuk.” 11:2.8 3. Tétel: A Korlátlan Abszolút tartja fenn a fizikai világegyetemet, s az Istenségi Abszolút ösztönzi a teljes anyagi valóság felügyeletét. „A Korlátlan Abszolút tartja fenn a fizikai világegyetemet, míg az Istenségi Abszolút ösztönzi a teljes anyagi valóság páratlanul tökéletes felügyeletét; e két Abszolút pedig működésileg az Egyetemes Abszolút révén egyesül. Az anyagi világegyetem ezen egyesítő összefonódását a legjobban úgy érthetik meg a személyiségek – az anyagi, a morontia, az abszonit vagy a szellemi személyiségek – ha megfigyelik minden igaz anyagi valóságnak az alsó-Paradicsom gravitációs középpontjának hatására adott gravitációs válaszát.” 56:1.2 V. AZ EGYETEMES ABSZOLÚT

67

I. rész, 3. Az Abszolútok 1. Tétel: Az Egyetemes Abszolút oldja fel az istenivé tett és az istenivé nem tett – a megszemélyesíthető és a meg nem személyesíthető – valóságok szétválásából eredő feszültséget. „Az Egyetemes Abszolút a mi oktani levezetésünk szerint elkerülhetetlenül benne rejlett az Egyetemes Atyának a világegyetemi valóságokat istenivé tett és istenivé nem tett – megszemélyesíthető és meg nem személyesíthető – értékekre osztó, abszolút szabad akaratú cselekedetében. Az Egyetemes Abszolút az így szétvált világegyetemi valóságok szabad akarattal való megteremtéséből eredő feszültség feloldódását jelző és a lételvi lehetségességek összességének társ-összehangolójaként működő Istenség-jelenség.” 0:11.10 2. Tétel: Az Egyetemes Abszolút egyenlíti ki a feszültséget az alábbiak között: A véges és a Végtelen A lehetséges valóság és a tényleges valóság A Paradicsom és a tér Az idő és az örökkévalóság Az ember és az Isten. „A véges csak azért létezhet a Végtelennel együtt a mindenségrendben, mert az Egyetemes Abszolút társjelenléte oly tökéletesen kiegyenlíti a feszültséget az idő és az örökkévalóság, a végesség és a végtelenség, a lehetséges valóság és a tényleges valóság, a Paradicsom és a tér, valamint az ember és az Isten között. Társuló jellegéből fakadóan az Egyetemes Abszolút képezi a végtelent el nem érő, de az Istenség megnyilvánulását bíró tér-időbeli és azt meghaladó világegyetemekben létező, fejlődő evolúciós valóságkörzet azonosságát.” 0:11.13 3. Tétel: Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakulást. „A Korlátlan Abszolút és az Istenségi Abszolút az Egyetemes Abszolútban egyesül. Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg téridő átalakulást. A végtelen alatti szinteken három az Abszolút, de a végtelenségben már egynek jelennek meg. A Paradicsomon az Istenségnek három megszemélyesülése van, de a Háromságban ők már egyként vannak.” 56:9.1 4. Tétel: Az Abszolút csak a végtelenségben korlátlan. Az Isten kinyilatkoztatása mindaddig viszonylagos marad, amíg az erőtere és a személyisége végtelenné nem válik az Abszolútokban. „A szellemi személyiség kizárólag a Paradicsomon abszolút, és az Abszolút fogalma csak a végtelenségben korlátlan. Az Istenség-jelenlét csak a Paradicsomon abszolút, és az Isten kinyilatkoztatása mindig részleges, viszonylagos és fokozatos marad, amíg az ő erőtere megtapasztalhatóan végtelenné nem válik a Korlátlan Abszolút térpotenciáljában, míg a személyiség-megnyilatkozása tapasztalásilag végtelenné nem lesz az Istenségi Abszolút megnyilvánult jelenlétében, és miközben a végtelenség e két potenciálja valóságegyesültté nem válik az Egyetemes Abszolútban.” 56:9.7 VI. ABSZOLÚT SZINTEK ÉS VÁLASZOK 1. Tétel: A véges dolgok istenivé alakítását megelőzően úgy tűnhet, hogy minden valóság-szétválás az abszolút szinteken történt meg. „A véges dolgok istenivé alakítását megelőzően úgy tűnhet, hogy minden valóság-szétválás az abszolút szinteken történt meg; a véges valóságot érvényre juttató szabad elhatározás azonban magába foglalja az abszolútság egyfajta korlátozását és maga után vonja a viszonylagosságok megjelenését.” 105:5.2 2. Tétel: Az Első Forrás és Középpont az Akarati Abszolút; a Második Forrás és Középpont a Személyiségi Abszolút. „Az Első Forrás és Középpont az Akarati Abszolút; a Második Forrás és Középpont a Személyiségi Abszolút.” 6:1.2 3. Tétel: A véges létformák átmenetet képeznek a magvábanvalókból a ténylegesekbe az Abszolútokon belül, és a tükröződések úgy jelennek meg, mint válaszok az Istenségben, a teremtményekben és a világegyetemekben.

68

I. rész, 3. Az Abszolútok „A véges létformák általános kiteljesedése átmenetet képez a magvábanvalókból a ténylegesekbe a működési végtelenség abszolút társulásain belül. A véges alkotó megjelenésének számos tükröződése közül kiemelendő: 1. Az istenségi válasz, az élményelvi felsőség három szintjének megjelenése: a személyes-szellemi felsőség ténylegessége a Havonában, a személyes-erő felsőség potenciálja a létrejövő nagy világegyetemben, és a még ismeretlen azon működési képesség, mely az eljövendő világmindenségben valamely felsőségi szinten működő élményelvi elmék sajátja. 2. A világegyetemi válasz jelenti a felsőbb-világegyetemi térszint szerkezetére vonatkozó tervek megvalósulásának kezdetét, és ez a fejlődés továbbra is folyamatban van szerte a hét felsőbb-világegyetem fizikai szerveződéseiben. 3. A teremtményi tükröződés a véges-valósági kiteljesedés következményeként azt eredményezte, hogy megjelent a Havona örökös lakóiként létező tökéletes lények rendje, továbbá megjelentek a hét felsőbbvilágegyetemből érkező, tökéletessé lett evolúciós felemelkedők is. De a tökéletesség eléréséhez az evolúciós (idő-alkotó) tapasztaláson túl kiindulási pontként a tökéletestől különböző dologra is szükség van. Így jelenik meg az evolúciós teremtésrészekben a tökéletlenség. És ez a magvábanvaló rossz eredete. A helytelen alkalmazkodás, az összhang hiánya és az összeütközés mind-mind része az evolúciós növekedésnek, s ez a fizikai világegyetemekre éppúgy igaz, mint a személyiséggel rendelkező teremtményekre. 4. Az isteniségi válasz, mely az evolúciós időbeli késedelemben alapvetően jelen lévő tökéletlenségre adatik, megjelenik a Hétszeres Isten ellensúlyozó jelenlétében, akinek tevékenységei révén minden, ami tökéletesítendő, szervesen összekapcsolódik mind az eredetükben tökéletes, mind pedig a tökéletessé vált dolgokkal. Ez az időkülönbözet elválaszthatatlan az evolúciótól, ami tulajdonképpen teremtőképesség az időben. Ezen és más okból a Legfelsőbb mindenható erőterét előrevetítik a Hétszeres Isten isteniségeredményei.” 105:6.1 4. Tétel: Az Első Forrás és Középpont abszolút valósága magában foglal minden lehetségest és belőle ered minden tényleges. „Az abszolút szint egyik alapfelfogásában három szakasz kikötésére van szükség: 1. Az Eredeti. Az Első Forrás és Középpont korlátlan fogalma, a VAGYOK ama forrás-megnyilatkozása, amelyből minden valóság ered. A Tényleges. A ténylegesség három Abszolútjának, a Második, a Harmadik és a paradicsomi Forrásnak és Középpontnak az egyesülése. Az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Sziget e trioditája alkotja az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatását. A Magvábanvaló. A lehetségesség három Abszolútjának, az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolútnak az egyesülése. A lételvi lehetségesség e trioditája képezi az Első Forrás és Középpont eredetiségének magvábanvaló kinyilatkoztatását.” 115:3.5 5. Tétel: A lehetségesség Abszolútjai a mindenségrend örökkévaló szintjén működnek. Az abszolútat el nem érő szinteken a Legfelsőbb és a Végleges működése nyilvánul meg. Isten akarata a résszel kapcsolatban esetleg nem mindig érvényesül, az egészet tekintve viszont minden esetben. „A lehetségesség három Abszolútja a mindenségrend tisztán örökkévaló szintjén működik, tehát abszolútként sohasem működnek az abszolútat el nem érő szinteken. Az alászálló valóságszinteken a lehetségesség trioditája a Véglegessel és a Legfelsőbbön megnyilvánult. A magvábanvaló esetleg nem válik ténylegessé egyes abszolútat el nem érő szintek egyes részein az időben, de ez a részek halmazai esetében már nem igaz. Isten akarata általánosan érvényesül, az egyénnel kapcsolatban esetleg nem mindig, az egészet tekintve viszont minden esetben.” 115:3.13

69

I. rész, 5. A Paradicsom

4. PARADICSOM Tartalomjegyzék VI. Külső-Paradicsom VII. Alsó-Paradicsom VIII. A Paradicsom térműködése IX. A felemelkedő teremtmények végső rendeltetése

I. Bevezetés II. Minden dolog középpontja és forrása III. Az isteni lakóhely IV. A Paradicsom természete V. Felső-Paradicsom

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az Atya az Örökkévaló Fiú örökkévalóvá lényegítésekor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nemszemélyes sajátlényegének végtelenség-potenciálját úgy, mint a Paradicsomot. „A múlt örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya a saját szellemlényegének végtelen személyiségi kifejeződést adott az Örökkévaló Fiú lényében, akkor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes sajátlényegének végtelenség-potenciálját úgy, mint a Paradicsomot. Úgy tűnik, hogy a nem-személyes és nem-szellemi Paradicsom elkerülhetetlen tükröződése volt az Atya azon akaratának és cselekedetének, mely örökkévalóvá tette az Eredeti Fiút.” 11:9.3 2. Tétel: A Paradicsom nem gömb alakú – hanem ellipszoid – lényegében lapos. „Alakját illetően a Paradicsom eltér a lakott égitestektől: nem gömb alakú. Határozottan hosszúkás, szabályos, tojásdad idomú, melynek észak-déli átmérője egyhatodával meghaladja a kelet-nyugati átmérőjét. A központi Sziget lényegében lapos, és a felső és az alsó felszíne közötti távolság a kelet-nyugati átmérő tizedét teszi ki.” 11:2.2 3. Tétel: A Paradicsomon az idő és a tér nem létezik – abszolút. „Az abszolút szint kezdet és vég nélküli, időtlen és tértelen. Például: A Paradicsomon az idő és a tér nem létezik; a Paradicsom tér-idő állapota abszolút. Ezt a szintet Háromsági formában, lételvi értelemben, a paradicsomi Istenségek érik el, de az egyesítő Istenség-kifejeződés eme harmadik szintje a tapasztalást tekintve nem teljesen egyesített. Amikor, ahol és ahogyan az Istenség abszolút szintje működik, Paradicsomabszolút értékek és jelentéstartalmak nyilvánulnak meg.” 0:1.13 4. Tétel: A központi Szigetet három terület alkotja. „A központi Sziget földrajzilag három működési területre osztható: 1. Felső-Paradicsom. 2. Külső-Paradicsom. 3. Alsó-Paradicsom.” 11:2.5 II. MINDEN DOLOG KÖZÉPPONTJA ÉS FORRÁSA 1. Tétel: A Paradicsom az Istenség lakóhelye és minden dolgok örökkévaló középpontja. „A Paradicsom a világegyetemek mindenségének örökkévaló középpontja és az Egyetemes Atyának, az Örökkévaló Fiúnak, a Végtelen Szellemnek és az ő isteni mellérendeltjeiknek és társaiknak lakóhelye. E központi Sziget a mindenségrendi valóság leghatalmasabb szervezett égiteste az egész világmindenségben. A Paradicsom egyaránt anyagi szféra és szellemi lakhely.” 11:0.1 2. Tétel: A Paradicsom a végtelenség földrajzi középpontja – örökkévaló és páratlan lételvi létező. „A Paradicsom a végtelenség földrajzi középpontja; nem része az egyetemes teremtésnek, még csak az örökkévaló Havona világegyetemnek sem igazán alkotja részét. A központi Szigetre egyszerűen csak úgy utalunk, mint amely az isteni világegyetemhez tartozik, de valójában nem ez a helyzet. A Paradicsom örökkévaló és páratlan lételvi létező.” 11:9.2

70

I. rész, 5. A Paradicsom 3. Tétel: A Paradicsom minden személyiségi tevékenység központja és minden erőtér-megnyilatkozás forrásközepe. „A Paradicsom minden személyiségi tevékenység egyetemes központja és minden erőtér- és energiamegnyilatkozás forrás-közepe. Minden, ami valaha csak volt vagy ma van, vagy holnap lesz, az mind az örökkévaló Istenek e központi lakhelyéből jött vagy jön, vagy fog jönni. A Paradicsom a középpontja a teremtésösszességnek, az a forrása az összes energiának, és az a helyszíne minden személyiség elsődleges eredetének.” 11:9.7 4. Tétel: Tér nem létezik a Paradicsomon. A Paradicsom a kitöltött és a ki nem töltött tér között elhelyezkedő nyugalmi állapotú körzetek ténylegesen mozdulatlan magja. „A tér a Paradicsom egyik felszínén sem létezik. Ha valaki egyenesen »feltekintene« a Paradicsom felső felszínéről, akkor nem »látna« mást, mint a ki nem töltött tér kifelé vagy befelé irányuló mozgását, mely tér jelenleg éppen befelé áramlik. Tér nem érintkezik a Paradicsommal; kizárólag a nyugalmi középtér-körzetek lépnek kapcsolatba a központi Szigettel. A Paradicsom a kitöltött és a ki nem töltött tér között elhelyezkedő viszonylagos nyugalmi állapotú körzetek ténylegesen mozdulatlan magja.” 11:7.1 III. AZ ISTENI LAKÓHELY 1. Tétel: A Paradicsom a központi világegyetemnek a kellős közepében található – ez a végtelenség földrajzi középpontja és az örökkévaló Isten lakóhelye. „Ennek az örökkévaló és központi világegyetemnek a kellős közepében található az állandó helyzetű Paradicsom Szigete, a végtelenség földrajzi középpontja és az örökkévaló Isten lakóhelye.” 0:0.5 2. Tétel: A Paradicsom sokféle célt szolgál, de elsődlegesen az Istenség lakóhelye. „A világegyetemi területek igazgatásában a Paradicsom sokféle célt szolgál, de a teremtmény-lények számára elsődlegesen úgy létezik, mint az Istenség lakóhelye.” 11:1.1 3. Tétel: Isten a Paradicsomon összpontosul, szellemileg ott személyesül meg és földrajzi értelemben ott lakozik. „Isten e központi és örök lakóhelyen lakozik, mindig is itt lakozott és mindörökké itt is fog lakozni. Eddig mindig itt találtuk őt és mindig is itt fogjuk találni. Az Egyetemes Atya mindenségrendi értelemben a világegyetemek mindenségének e középpontjában összpontosul, szellemileg ott személyesül meg és földrajzi értelemben ott lakozik.” 11:1.2 IV. A PARADICSOM TERMÉSZETE 1. Tétel: A Paradicsom az anyagi-gravitációs szabályozás Abszolútja. Mozdulatlan, és van ugyan világegyetemi elhelyezkedése, de nincs térbeli helyzete. „[A] Paradicsom, ha másként nem határozzuk meg – az Első Forrás és Középpont által végzett anyagigravitációs szabályozás Abszolútja. A Paradicsom mozdulatlan, lévén ez az egyetlen állandó helyzetű dolog a világegyetemek mindenségében. A Paradicsom Szigetének van világegyetemi elhelyezkedése, de nincs térbeli helyzete.” 0:4.12 2. Tétel: A Paradicsom nem teremtő – a Paradicsom egyedi szabályozó. Az erővel, energiával és erőtérrel kapcsolatos reakciókat befolyásolja a Paradicsom. „A Paradicsom nem teremtő; a Paradicsom számos világegyetemi tevékenység egyedi szabályozója, sokkal inkább szabályozó, semmint viszonzó szerepet tölt be. Az erővel, energiával és erőtérrel szerte az anyagi világegyetemekben kapcsolatba kerülő bármilyen lény válaszát és viselkedését befolyásolja a Paradicsom, de maga a Paradicsom egyedi, kizárólagos és elszigetelt a világegyetemekben. A Paradicsom nem képvisel semmit és semmi sem képviseli a Paradicsomot. Nem erő és nem is jelenlét; csak Paradicsom.” 0:4.13 3. Tétel: A Paradicsom kiválósága anyagi, elmei és szellemi – az isteni szellemszemélyiség végtelen képessége. „A Paradicsom anyagi szépségét a fizikai tökéletességének mértéke adja; az Isten Szigetének nagysága a lakosainak nagyszerű értelmi teljesítményében és elmebéli fejlettségében mutatkozik meg; a központi Sziget dicsősége az isteni szellemszemélyiség végtelen képességében – az élet fényében – nyilvánul meg.” 11:0.2

71

I. rész, 5. A Paradicsom 4. Tétel: A Paradicsom anyaga abszolútum, mely a világegyetemek mindenségében sehol máshol meg nem található térpotenciál egynemű szerveződése. „Az örök Sziget egyetlen anyagiasult alakból áll – valóságos állandósult rendszerekből. A Paradicsom e valódi anyaga olyan térpotenciál egynemű szerveződése, mely a világegyetemek széles mindenségében sehol máshol nem található meg. A különböző világegyetemekben többféle néven ismeretes, és a nebadoni melkizedekek régóta úgy nevezik, hogy abszolútum. E paradicsomi forrásanyag nem élő és nem is holt; ez az Első Forrás és Középpont eredeti nem-szellemi kifejeződése; ez a Paradicsom, és a Paradicsomnak nincs másodpéldánya.” 11:2.9 5. Tétel: A Paradicsom tündökletessége nem írható le. Ehhez meg kell várnunk a felemelkedési létpályánk végét. „De ezen túl hasztalan lenne minden további erőfeszítés, mely a Paradicsom tündökletességének a számotokra való bemutatására irányulna. Várnotok kell, és a várakozás közben emelkednetek kell, mert igazság van abban, hogy »szem nem látta, fül nem hallotta, és a halandó ember elméjében sem jelentek meg ama dolgok, melyeket az Egyetemes Atya azoknak készített, akik az idő és tér világain a húsvér testben eltöltött életet túlélik«.” 11:4.5 6. Tétel: Az Isten szellem, de a Paradicsom nem az. A szellemlények a valóságszférákon élnek. „»Az Isten szellem«, de a Paradicsom nem az. Mindig az anyagi világegyetem a színkör, ahol az összes szellemi tevékenység zajlik; a szellemlények és a szellemi felemelkedők az anyagi valóság fizikai szféráiban élnek és munkálkodnak.” 12:8.1 7. Tétel: A Paradicsom nem Istenség – nem is tudatos. „Az Istenség sok olyat hozhat létre, amely nem Istenség, és a Paradicsom nem Istenség; és nem is tudatos, ahogyan e fogalmat a halandó ember egyáltalán értelmezni tudja.” 11:9.4 8. Tétel: A Paradicsom a minták abszolútja. Az elme és szellem viszonyok átvihetők – a minták nem. „A Paradicsom nem őse egyetlen lénynek vagy élő entitásnak sem; a Paradicsom nem teremtő. A személyiség és az elme-szellem viszonyok átvihetők, de a minta nem. A minták nem tükröződések; a minták másodpéldányok – másolatok. A Paradicsom a minták abszolútja; a Havona pedig eme magvábanvalók megjelenése a ténylegességben.” 11:9.5 V. FELSŐ-PARADICSOM 1. Tétel: A Paradicsom három szféráján a Legszentebb Terület az istenimádatra, a háromság elérése és a felsőbb szellemi fejlődésre van fenntartva. „A felső-Paradicsomon három nagy tevékenység-szféra van, mégpedig az Istenség-jelenlét, a Legszentebb Szféra és a Szent Terület. Az Istenségek jelenlétét közvetlenül övező kiterjedt vidék a Legszentebb Szféraként van fenntartva, és rendeltetése szerint az istenimádatra, a háromság elérése és a felsőbb szellemi fejlődésre szolgál. E körzetben nincsenek sem anyagi szerkezetek, sem tisztán értelmi teremtésrészek; ott ezek nem létezhetnek.” 11:3.1 2. Tétel: A Paradicsom övezetei egymilliárd munkacsoportnak biztosítanak elhelyezést. „A Paradicsomnak mind a hét övezete olyan további tartózkodási egységekre tagolódik, melyek egymilliárd megdicsőült egyed munkacsoportjainak biztosítanak szállásterületet. Ezer ilyen egység alkot egy osztályt. Százezer osztály kitesz egy gyülekezetet. Tízmillió gyülekezet alkot egy gyűlést. Egymilliárd gyűlés kitesz egy nagyegységet. És ez az összegzés folytatható a második, harmadik, és így tovább egészen a hetedik nagyegységig. És hét nagyegység alkotja a főegységet, és hét főegység kitesz egy felsőbb-egységet; és ezen összegződés hetesével sorra kiteszi a felsőbb-, a nagyfelsőbb-, a mennyei-, a felsőbbmennyei- és végül a legfelsőbb-egységet. De még ez sem használja ki teljesen a rendelkezésre álló teret.” 11:3.4 3. Tétel: A Szent Terület hét szálláskörzetét a Paradicsomon lakozók számos csoportja foglalja el. „A Szent Terület, a külső vagy tartózkodási terület hét egyközepű körzetre oszlik. A Paradicsomot néha »az Atya Házának« nevezik, mert ez az ő örökkévaló tartózkodási helye, és e hét körzetet gyakran úgy nevezik, mint »az Atya paradicsomi házai«. A belső vagy első körzetet a történetesen a Paradicsomon lakozó paradicsomi Létpolgárok és a Havona honosai foglalják el. A következő vagy második körzet az idő és tér hét felsőbb-világegyeteméből származó őslakosok szállásterülete. E második körzet egy része hét óriási darabra oszlik, mely az evolúciós fejlődési világegyetemekből származó szellemlények és felemelkedő teremtmények paradicsomi otthona. Ezen övezetek mindegyike kizárólag egy-egy adott felsőbb-

72

I. rész, 5. A Paradicsom világegyetem személyiségeinek jólétét és fejlődését szolgálja, de az itt rendelkezésre álló lehetőségek csaknem végtelen mértékben meghaladják a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem támasztotta igényeket.” 11:3.3 4. Tétel: A Paradicsomon mindig több helye van az istenimádatnak, mint amennyit korábban biztosítottak. „A Paradicsomon kijelölt időszakok és helyszínek vannak az istenimádatra, de ezek nem elégségesek a szellemi érzelmek egyre növekvő áramának kiszolgálására, mely az örökkévaló Szigetre tapasztalati úton felemelkedett ragyogó lények gyarapodó értelméből és kiterjedő isteniség-felismeréséből fakad. Grandfanda kora óta a szupernáfok sohasem voltak képesek teljesen befogadni az istenimádat szellemét a Paradicsomon. Mindig többlet mutatkozik az istenimádat-igényből ahhoz képest, amire felkészültek. És ez azért van, mert az eredendően tökéletes személyiségek sohasem képesek teljesen felbecsülni ama lények szellemi érzelmeinek lenyűgöző válaszait, akik lassan és szorgalmasan megtalálták az utat felfelé a paradicsomi dicsőségre az idő és tér alsóbb világai szellemi sötétségének mélységeiből. Amikor ezen angyalok és az idő eme halandói eljutnak a Paradicsom Térerőinek jelenlétéhez, akkor a korszakok felhalmozódott érzelmei kifejeződnek, elképesztő látványt nyújtva a Paradicsom angyalainak és az isteni megelégedés legfelsőbb örömét okozva a paradicsomi Istenségeknek.” 27:7.6 5. Tétel: A Paradicsom rendszeresen elmerül az általános istenimádatban. „Néha az egész Paradicsom elmerül a szellemi és istenimádati kifejeződés mindent elborító árjában. Az istenimádat-vezetők gyakran nem képesek e jelenségek ellenőrzés alatt tartására mindaddig, amíg meg nem jelenik az Istenség lakhelye fényének hármas lüktetése, jelezve, hogy az Istenek isteni szíve teljes egészében megelégedést nyert a Paradicsomon lakozók, a dicsőséges és tökéletes létpolgárok, valamint az idő felemelkedő teremtményeinek őszinte imádatától. Mily diadalmas készség! Mily beteljesülése ez az Istenek örökkévaló tervének és céljának, miszerint a teremtménygyermek értelmes szeretete adjon teljes megelégedést a Teremtő Atya végtelen szeretetének!” 27:7.7 VI. KÜLSŐ-PARADICSOM 1. Tétel: A Paradicsom külső felszínét részben a be- és kilépőmezők foglalják el – a nem-kitöltött térkörzetekkel határosan. „A Paradicsom külső felszínét részben azok a be- és kilépőmezők foglalják el, melyeket a szellemszemélyiségek különféle csoportjai vesznek igénybe. Mivel a nem-kitöltött tér-körzetek csaknem érintik e peremet, ezért a Paradicsomra irányuló minden személyiség-szállítmány e vidékeken ér földet. A szállító szupernáfok vagy másfajta térutazók sem a felső-, sem az alsó-Paradicsomot nem közelíthetik meg.” 11:4.1 2. Tétel: A Hét Tökéletes Szellem személyes hatalmi székhelyei a Végtelen Szellem hét világán vannak ugyan, de térerő-összpontosító központokat is fenntartanak a Paradicsom peremén. „A Hét Tökéletes Szellem személyes hatalmi és hatásköri székhelyei a Szellem hét szféráján vannak, melyek a Fiú ragyogó éggömbjei és a Havona-világok belső köre között a Paradicsomot övezve helyezkednek el a térben, de a Hét Tökéletes Szellem térerő-összpontosító parancsnokságot is fenntart a Paradicsom peremén.” 11:4.2 3. Tétel: A külső-Paradicsomon található a Teremtő Fiak hétbillió történelmi és látnoki kiállítási területe. „Itt, a külső-Paradicsomon találhatók a Teremtő Fiaknak adott hatalmas, történelmi és látnoki kiállítási területek, melyeket az idő és tér helyi világegyetemeinek szenteltek. Jelenleg éppen hétbillió ilyen történelmi emlékhely van használatban, illetőleg előkészületben, de mindezek együttesen is csak mintegy négy százalékát teszik ki a peremterület e célra kijelölt részének.” 11:4.3 VII. ALSÓ-PARADICSOM 1. Tétel: Az alsó-Paradicsomon található a Végtelenség-körzet és minden fizikaienergia- és mindenségrendierőkör eredete. „Annyit közöltek velünk, hogy minden fizikaienergia- és mindenségrendierő-kör az alsó-Paradicsomról ered, és annak felépítése a következő: 1. A Háromság telephelye alatt közvetlenül, az alsó-Paradicsom központi részében található az ismeretlen és ki nem nyilatkoztatott Végtelenség-körzet.

73

I. rész, 5. A Paradicsom 2. E Körzetet egy meg nem nevezett terület övezi szorosan. 3. Az alsó felület külső peremeit a leginkább a térpotenciállal és a térerő-energiával összefüggésbe hozható területrész tölti ki.” 11:5.1 2. Tétel: A világegyetemeken keresztül keringő energiák a Korlátlan Abszolút ezen alsó körzetéből lépnek ki és ide térnek vissza. „Úgy tűnik, hogy a térerő minden formája és az energia minden szakasza összeköttetésben van egymással; átjárják a világegyetemeket és meghatározott útvonalakon visszatérnek. Viszont a Korlátlan Abszolút megelevenített körzetének kiáradásai esetében úgy tűnik, hogy vagy egy kifelé vagy pedig egy befelé mutató irányultság érvényesül – de sohasem egyidejűleg. E külső körzet roppant nagy méretekben, korszakos hosszúságú körökben lüktet. Egy kicsivel több mint egymilliárd urantiai évig e középpont térerője kifelé irányul; ezután hasonló időtartamig befelé. És e középpont térerő megnyilvánulásai egyetemesek; a teljes betölthető térre kiterjednek.” 11:5.8 3. Tétel: A térerő-központ belső körzete egyfajta óriási szívként működik, melynek lüktetése áramokat küld a tér legkülső határaira. „Úgy tűnik, hogy e térerő-központ belső körzete egyfajta óriási szívként működik, melynek lüktetése áramokat küld a fizikai tér legkülső határaira. Irányítja és módosítja a térerő-energiákat, de nem ez hajtja azokat.” 11:5.5 4. Tétel: A külső körzet a legnagyobb és a legtevékenyebb a nem azonosított térpotenciál három egyközepű öve közül. E térjelenlét válaszol a Háromságra. „A külső körzet a legnagyobb és a legtevékenyebb a nem azonosított térpotenciál három egyközepű és elliptikus öve közül. E terület elképzelhetetlen tevékenységek színtere, olyan kiáradások központi csomópontja, melyek a tér minden irányában kifelé haladnak egészen a hét felsőbb-világegyetem legkülső határaiig, sőt azon túl is, hogy kiterjedjenek a teljes külső tér hatalmas és felfoghatatlan területeire is. E térjelenlét teljes mértékben személytelen, eltekintve attól, hogy bizonyos nem világos módon láthatólag közvetve válaszol a végtelen Istenségek akaratára és rendelkezéseire, amikor ők a Háromságként cselekednek. Úgy gondoljuk, hogy ez a Korlátlan Abszolút tér-jelenlétének központi összpontosulása, a paradicsomi középpontja.” 11:5.7 VIII. A PARADICSOM TÉRMŰKÖDÉSE 1. Tétel: A mindenségrendi valóság összes abszolút potenciálja a Paradicsomban összpontosul. A Paradicsom idő nélkül létezik és nincs térbeli elhelyezkedése sem. „Nekünk úgy tűnik, hogy az Első Forrás és Középpont a mindenségrendi valóság összes abszolút potenciálját a Paradicsomra összpontosította, mint azon eljárásának részét, mellyel megszabadította önmagát is a végtelenség jelentette korlátoktól, azzal a módszerrel, ahogy lehetővé teszi a végtelent el nem érő, sőt tér-idő jellegű teremtést. Ebből azonban még nem következik, hogy a Paradicsom csak azért tér-idő korlátolt lenne, mert a világegyetemek mindensége ilyen sajátosságokat mutat. A Paradicsom idő nélkül létezik és nincs térbeli elhelyezkedése sem.” 11:2.10 2. Tétel: A tér láthatóan az alsó-Paradicsomból ered; az idő pedig a felső-Paradicsomból. A mozgás nem a Paradicsomban rejlik – a mozgás akarati lényegű. „Durva közelítésben: a tér láthatóan éppen az alsó-Paradicsom alól ered; az idő pedig éppen a felsőParadicsom felettről. Az idő, ahogy azt ti értelmezitek, nem a paradicsomi létezés jellemzője, bár a központi Sziget létpolgárai teljesen tudatában vannak az események nem-idő jellegű sorozatának. A mozgás nem a Paradicsomban rejlik; a mozgás akarati lényegű.” 11:2.11 3. Tétel: A tér nem a Korlátlan Abszolúton belüli feltétel, nem is annak jelenléte. A tér a Paradicsom adománya. „A tér nem a Korlátlan Abszolúton belüli, abszolútat el nem érő feltétel, nem is annak jelenléte, és nem is a Végleges működése. Ez a Paradicsom adománya, és úgy tartjuk, hogy a nagy világegyetem és az összes külső vidék terét ténylegesen a Korlátlan Abszolút ősi tér-potenciálja tölti ki.” 11:7.4 4. Tétel: A vízszintes térnek van egy felső és egy alsó korlátja. A Paradicsomtól távolodva e határok egyre kijjebb és kijjebb kerülnek. „Bármely adott világegyetemi helyszín vonatkozásában a vízszintes térnek van egy felső és egy alsó korlátja. Ha valaki az Orvonton síkjához képest merőlegesen eléggé el tud távolodni akár felfelé, akár lefelé, akkor elérheti a kitöltött tér felső, illetőleg alsó határát. A világmindenség ismert kiterjedésein belül e

74

I. rész, 5. A Paradicsom határok a Paradicsomtól való távolsággal egyre kijjebb és kijjebb kerülnek; a tér sűrűsödik, mégpedig valamivel gyorsabban, mint a teremtés síkja, a világegyetemek összessége.” 11:7.6 IX. A FELEMELKEDŐ TEREMTMÉNYEK VÉGSŐ RENDELTETÉSE 1. Tétel: A Paradicsom az összes anyagfeletti személyiség vágyának tárgya. „Igaz ugyan, hogy a helyi világegyetemek alacsonyabb rendű szellemlényei közül nem az összesnek közvetlen végzete a Paradicsom, de azért a Paradicsom ettől még az összes anyagfeletti személyiség vágyának tárgya marad.” 11:9.1 2. Tétel: Az Atya akaratának megcselekedését jelentő életpályával magukat eljegyzett, Istent ismerő halandók a tökéletesség keresésével jellemzett hosszú paradicsomi úton indultak el. „Minden, Istent ismerő halandó, aki eljegyezte magát az Atya akaratának megcselekedését jelentő életpályával, már neki is indult annak a véges-végtelen paradicsomi útnak, melyet az isteniség keresése és a tökéletesség elérése jellemez. És amint az ilyen, állati eredetű lények ott állnak majd a Paradicsomon az Istenek előtt éppen olyan mérhetetlenül nagy számban, mint ahányan most vannak, lévén, hogy a tér alsóbb szféráiból emelkedtek fel, bizony akkor e teljesítmény nem jelent majd mást, mint annak a szellemi átalakulásnak a valóságát, mely a felsőség határait övezi.” 11:9.8 Megjegyzés: A Paradicsomra való utalás sokszor előfordul a Koránban, a Biblia viszont csak három helyen említi. 1.

Lk 23:43 Jézus megígéri a tolvajnak a kereszten, hogy találkozni fognak a Paradicsomban.

2.

2Kor 12:4 Pál a Paradicsomba való elragadtatásról számol be egy kinyilatkoztatás megtapasztalásában.

3.

Jel 2:7 János az Isten Paradicsomában lévő élet fájáról beszél.

75

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer 5. A PARADICSOM-HAVONA RENDSZER Tartalomjegyzék VI. A Fiú világai VII. A Szellem világai VIII. A Központi Világegyetem rendeltetése IX. Élet a Havonában

I. Bevezetés II. Földrajz III. A Havona felépítése IV. A Havona-világok V. Az Atya világai

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A Paradicsom-Havona Rendszer alkotja a világmindenség tökéletes és örökkévaló magját. „A Paradicsom-Havona Rendszer, az örök Szigetet körülvevő örökkévaló világegyetem alkotja a világmindenség tökéletes és örökkévaló magját; mind a hét felsőbb-világegyetem és a külső tér minden tájéka meghatározott pályákon kering a paradicsomi égitestek és a Havona-szférák óriási központi halmaza körül.” 12:1.11 2. Tétel: Az időt a Paradicsomon nem mérik – az ott élők fogalmaiban az egymást követő események sorozata él. „Az időt a Paradicsomon nem mérik; az egymást követő események sorozata azok fogalmaiban él, akik a központi Szigeten honosak. De az idő a Havona körökhöz és az ott tartózkodó számos mennyei és földi eredetű lényhez köthető. Mindegyik Havona-világnak megvan a saját helyi ideje, melyet annak köre szab meg.” 14:1.11 3. Tétel: A Paradicsom-Havona rendszer az alkotó tökéletesség egysége. „A Paradicsomon semmi sem kísérleti jellegű, és a Paradicsom-Havona rendszer az alkotó tökéletesség egysége.” 14:2.6 II. FÖLDRAJZ 1. Tétel: A Havona igen távol helyezkedik el tőlünk és a méretei felfoghatatlanok. Egymilliárd világot foglal magába. „A tökéletes és isteni világegyetem a teremtésösszesség közepét foglalja el; az idő és tér hatalmas teremtésrészei ezen örökkévaló mag körül keringenek. A Paradicsom a csodálatos, örökkévaló világegyetem kellős közepében mozdulatlanul álló, teljesen állandósult állapotban lévő óriási központi Sziget. E központi bolygócsaládot Havonának nevezzük, és az igen távol helyezkedik el a Nebadon helyi világegyetemhez képest. Méretei óriásiak, tömege csaknem felfoghatatlanul nagy és felépítését tekintve egymilliárd, elképzelhetetlenül szép és fenséges szférából áll, de e hatalmas teremtésrész igazi méretei ténylegesen meghaladják az emberi elme felfogóképességét.” 14:0.1 2. Tétel: A Paradicsom és a Havona között három különleges kör található, melyek mindegyikét hét-hét szféra alkotja. „A Paradicsom központi Szigete és a Havona legbelső bolygókörei közötti térben különleges szférák három kisebb köre található. A legbelső kör az Egyetemes Atya hét titkos szféráját alkotja; a második csoport az Örökkévaló Fiú hét fényes világából áll; a legkülsőben a Végtelen Szellem hét hatalmas szférája, a Hét Tökéletes Szellem központi székhely-világa van.” 13:0.1 3. Tétel: A huszonegy örökkévalóvá alakított világ nagyszerűségében páratlan, mindegyik különbözik a másiktól, kivéve a Fiú világait, melyek viszont hasonlók. „Az Atya, a Fiú és a Szellem e három, hét-hét bolygóból álló köre nagyszerűségében páratlan és elképzelhetetlen dicsőségű szférákat képez. Még az anyagi vagy fizikai felépítésük is számotokra ismeretlen minőséget képvisel. Anyagi értelemben mindegyik kör más és más, és az egyes körök egyes világai is eltérnek egymástól, kivéve a Fiú hét világát, melyek a fizikai felépítésüket tekintve azonosak. Mind a huszonegy hatalmas szféra és mindegyik hetes csoport eltérő mértékben alakíttatott örökkévalóvá.

76

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer Amennyire tudjuk, ezek mindig is léteztek; hasonlóan a Paradicsomhoz, ezek is örökkévalók. Eredetükre vonatkozóan nincsenek sem feljegyzések, sem szóbeli emlékek.” 13:0.2 4. Tétel: A Paradicsom és a felsőbb-világegyetemek belső határai között hét különböző térfeltétel van. „A Paradicsom peremétől a hét felsőbb-világegyetem belső határaiig a következő hét térfeltétel és térmozgás figyelhető meg: 1. A Paradicsomot körülvevő nyugalmi középtéri körzetek. 2. A három paradicsomi és a hét havonai kör órajárásnak megfelelő irányú forgása. 3. A Havona-köröket a központi világegyetem sötét gravitációs testjeitől elválasztó félig nyugalmi állapotú térkörzet. 4. A sötét gravitációs testek belső, az óra járásával ellentétes irányban forgó öve. 5. A második különleges térkörzet, mely kettéosztja a sötét gravitációs testek két térösvényét. 6. A sötét gravitációs testek külső öve, mely az órajárás szerinti irányban forog a Paradicsom körül. 7. A harmadik térkörzet – egy félig nyugalmi állapotú körzet – mely a sötét gravitációs testek külső övét a hét felsőbb-világegyetem legbelső köreitől elválasztja.” 14:1.1 5. Tétel: A Havona egymilliárd világa hét egyközepű körbe szerveződik. Mindegyiket átjárja a Körök Hét Szellemének egyike. „A Havona egymilliárd világa hét egyközepű körbe szerveződik, melyek közvetlenül a Paradicsomi égitestek három körét övezik. A legbelső Havona-körben több mint harmincötmillió világ, a legkülsőben pedig több mint kétszáznegyvenötmillió világ van, a maradék pedig közöttük található. Mindegyik kör különbözik a többitől, azonban mind tökéletesen kiegyensúlyozott és kiválóan szervezett, és mindegyiket átjárja a Végtelen Szellemet képviselő sajátos megnyilvánulás, a Körök Hét Szellemének egyike. Egyéb foglalatosságai mellett e személytelen Szellem hangolja össze a mennyei ügyek intézését az egyes körökben.” 14:1.9 6. Tétel: A Havonát sötét gravitációs testek köre övezi – ezek minden szempontból eltérnek a többi égitesttől. „E hatalmas központi világegyetem külső övezetében, messze túl a Havona-világok hetedik övén, hihetetlenül nagy számú sötét gravitációs test kering. E roppant nagy sötét tömegek sok szempontból eltérnek a többi égitesttől; még a formájuk is nagyon más. E sötét gravitációs testek nem vernek vissza és nem nyelnek el fényt; nem érzékenyek a fizikai-energiai fényre, és olyan tökéletesen körülveszik és övezik a Havonát, hogy az még az idő és tér közeli, lakott világegyetemeiből sem figyelhető meg.” 14:1.14 7. Tétel: A sötét gravitációs testek keringése két ellentétes állású körön történik. „A sötét gravitációs testek nagy övét egy különleges térbetüremkedés két egyenlő, elliptikus görbére osztja. A belső kör az órajárás irányával ellentétesen forog; a külső pedig az órajárás irányának megfelelően. Ezen ellentétes irányú mozgások a sötét testek rendkívül nagy tömegével együtt olyan hatékonyan ellensúlyozzák a Havona-gravitációs vonalakat, hogy mindez a központi világegyetemet fizikailag kiegyensúlyozott és tökéletesen állandósult teremtésrésszé teszi.” 14:1.15 8. Tétel: A gravitációs testek két köre eltérő elrendezésű, a köztes tér pedig egyedi. „A sötét gravitációs testek belső körmozgása csőszerű, mely három kör alakú csoportból áll. E kör keresztmetszeti képén három, nagyjából egyenlő sűrűségű egyközepű kört láthatnánk. A sötét gravitációs testek külső köre merőleges elrendezésű, és méretét tekintve ezerszerese a belső körnek. A külső kör függőleges átmérője ötvenezerszerese a keresztmetszeti átmérőnek. A közbenső tér, mely a gravitációs testek e két köre között helyezkedik el, különleges annyiban, hogy ahhoz fogható a teljes széles világegyetemben sehol máshol nincs. E körzetet függőleges irányú, hatalmas mértékű hullámmozgás jellemzi és egy ismeretlen fajta, roppant nagy energiaműködés hatja át.” 14:1.16 III. A HAVONA FELÉPÍTÉSE 1. Tétel: A Havona anyaga ezer vegytani alapelemből és hét energiaforma hét-hét fázisából tevődik össze. „A Havona anyaga pontosan ezer vegytani alapelem szerveződéséből és a Havona-energia hét formájának kiegyensúlyozott működéséből tevődik össze. Ezen alapvető energiák mindegyike hét gerjesztési állapotban

77

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer nyilvánul meg, s ebből eredően a Havona honosai negyvenkilenc különböző érzékelési ingerre érzékenyek.” 14:2.3 2. Tétel: A Havona-energiák hármas jelleget mutatnak. A felsőbb-világegyetemiek kettősek. „A Havona fizikai valóságai energiaszerveződési rendjüket tekintve gyökeresen eltérnek a tér evolúciós világegyetemeiben uralkodó energiaszerveződési formáktól. A Havona-energiák hármas jelleget mutatnak; az energia-anyag felsőbb-világegyetemi egységei kettős energiatartalommal rendelkeznek, bár egy energiaforma létezik ellenható és együttható szakaszban is. A központi világegyetemi teremtésrész hármas (Háromság); a helyi világegyetemi teremtésrész (közvetlenül) kettős, mely a Teremtő Fiúra és az Alkotó Szellemre mint okokra vezethető vissza.” 14:2.2 IV. A HAVONA-VILÁGOK 1. Tétel: A Havonán nincs kormányzat. „A központi világegyetem kormányzását illetően az a helyzet, hogy olyan nincs. A Havona oly mértékben tökéletes, hogy semmiféle értelmi kormányzásra nincs szükség.” 14:3.1 2. Tétel: A Havonán semmi sincs, amit az emberi képzelet képes volna megragadni, de e világokon vannak folyók és tavak. „A Havona-szférák építészeti, világítási és fűtési, valamint élőlénytani és művészeti jellegű ékesítése jelentősen meghaladja az emberi képzelet legtágabb határait is. Nektek nem sokat tudunk mondani a Havonáról; látnotok kellene ahhoz, hogy a szépségét és nagyszerűségét felmerhessétek. E tökéletes világokon még igazi folyók és tavak is vannak.” 14:3.7 3. Tétel: Mindegyik Havona-világ eredeti és különleges teremtésrész; mindegyiket a helyi Nappalok Örökkévalójának tervei szerint ékesítették fel. „E bolygók mindegyike eredeti, különleges és kizárólagos teremtésrész; mindegyik bolygó páratlan, fenséges és tökéletes teremtésrész. És e változatos egyediség megmutatkozik a bolygólét minden fizikai, értelmi és szellemi oldalán. E milliárdnyi tökéletes szféra mindegyikét a helyi Nappalok Örökkévalójának tervei szerint dolgozták ki és ékesítették fel. És éppen ez az oka annak, hogy nincs közöttük két egyforma.” 14:5.6 4. Tétel: A Paradicsom-Havona nap alkotja a nagy világegyetemben a szabványos időmérés alapját – ez csupán kevéssel több mint hét perccel rövidebb az urantiai ezer évnél. „Az »ezer esztendő annyi előtte, mint egy nap, mint egy őrjárási idő éjjel« kijelentést olvasva nem is voltatok tudatában az igazságtartalmának. Egy Paradicsom-Havona nap csupán hét perc, három és egynyolcad másodperccel rövidebb annál, mint amit ti a jelenlegi urantiai szökőéves naptárral ezer évnek mértek. E Paradicsom-Havona nap alkotja a hét felsőbb-világegyetemben a szabványos időmérés alapját, bár mindegyik saját belső szabványidőt is mér.” 14:1.12 V. AZ ATYA VILÁGAI 1. Tétel: Az Atya hét titkos világa az Istenségek szellemi fényességét tükrözi a Paradicsomon és a Havona hét körén is. „Az Egyetemes Atya hét titkos [szférája], mely a Paradicsom körül, az örökkévaló Szigethez nagyon közel kering, nagymértékben tükrözi az örökkévaló Istenségek központi ragyogásának szellemi fényességét, az isteni dicsőség e fényét árasztva szerte a Paradicsomon és még a Havona hét körében is.” 13:0.3 2. Tétel: Az Atya világait a Felsőség háromságivá tett Titkai vezetik. „Az Atya paradicsomi világait a Háromság Állandó Fiainak legfelsőbb rendje, a Felsőség háromságivá tett Titkai vezetik.” 13:1.2 3. Tétel: Az Atya világai helyet adnak az Istenségek olyan sajátos megjelenítésének, melyet kizárólag az egyes világokon lakozó csoportok értenek. „E világok titokzatos voltának egyik magyarázata abban rejlik, hogy e szent szférák mindegyike a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek sajátos megjelenítése, illetőleg megnyilatkozása; ez nem

78

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer személyiség, hanem az Isteniség egyedi jelenléte, melyet kizárólag olyan értelmek ama különleges csoportjai képesek értékelni és megérteni, akik ott lakoznak, illetőleg az adott szférára beléphetnek. A Felsőség háromságivá tett Titkai ezen szakosodott és személytelen Isteniség-jelenléteknek a személyes segítői. És a Felsőség Titkai felsőbb személyes lények, akik magasztos és nagy pontosságot igénylő munkájukhoz kiváló képességekkel rendelkeznek és ahhoz nagyszerűen alkalmazkodtak.” 13:1.3 4. Tétel: A Divinington a Gondolatigazítóknak és az Egyetemes Atyától eredő számos egyéb rendnek az otthona. „1. DIVININGTON. E világ, sajátos értelemben az „Atya kebele”, az Egyetemes Atya személyes-közösségi szférája, és azon az ő isteniségének különleges megnyilatkozása. Divinington a Gondolatigazítók paradicsomi gyülekezőhelye, de egyúttal számos egyéb, az Egyetemes Atyától származó entitás, személyiség és más lény otthona is.” 13:1.4 5. Tétel: A Divinington titkai közé tartozik a Gondolatigazítók adományozásának titka. „A Divinington titkai közé tartozik a Gondolatigazítók adományozásának és küldetésének titka.” 13:1.5 6. Tétel: A Divinington titkai közé tartoznak továbbá az egyéb Atya-szilánkokkal és a Gravitációs Hírvivőkkel kapcsolatos titkok. „E szféra titkai közé tartoznak továbbá az Atya-szilánkok minden egyéb formáinak, a Gravitációs Hírvivőknek és az általatok nem ismert seregnyi egyéb lénynek a természetével, rendeltetésével és tevékenységével kapcsolatos titkok.” 13:1.6 7. Tétel: A Szonarington a központja a teljes hatáskört elnyert felemelkedő és alászálló Istenfiaknak. „2. SZONARINGTON. E szféra a »Fiú kebele«, az Örökkévaló Fiú személyes fogadóvilága. Ez a hely a paradicsomi központja a felemelkedő és alászálló Istenfiaknak, amikor és miután megkapták a teljes hatáskört és a végleges kinevezést.” 13:1.7 8. Tétel: A Szonarington titkai közé tartozik az Istenfiak megtestesülésének titka. „A Szonarington titkai közé tartozik az isteni Fiak megtestesülésének titka. Amikor az Isten Fia az Ember Fiává válik, vagyis hogy ténylegesen asszony szüli, miként az a ti világotokon is így történt ezerkilencszáz évvel ezelőtt, ez bizony általános rejtély.” 13:1.8 9. Tétel: A Spiritington a Végtelen Szellem felsőbb lényeinek otthona. Itt gyűlik össze a Hét Tökéletes Szellem. „3. SPIRITINGTON. E világ a »Szellem kebele«, a kizárólag a Végtelen Szellemet képviselő felsőbb lények paradicsomi otthona. Itt gyűlik össze a Hét Tökéletes Szellem és némely utóduk az összes világegyetemből. E mennyei lakóhelyen található még számos, általatok nem ismert szellemi személyiségrend is, olyan lények, akiket olyan, sokféle tevékenységre jelöltek ki a világegyetemekben, mely tevékenységek nem kapcsolódnak az idő halandó teremtményeinek az örökkévalóság paradicsomi szintjeire való felemelésének terveihez.” 13:1.9 10. Tétel: A Spiritington titkai közé tartozik a világegyetemi tükrözőműködés rejtélye is. „A Spiritington titkai közé tartozik a tükrözőműködés megfejthetetlen rejtélye is. Beszámolunk nektek a tükrözőműködés hatalmas és egyetemes jelenségéről, közelebbről, ahogyan az a hét felsőbb-világegyetem központi világain működik, azonban sohasem magyarázzuk meg teljesen e jelenséget, mert mi magunk sem értjük tökéletesen. Sokat, nagyon sokat megértünk, de számos alapvető részlet még előttünk is homályos.” 13:1.10 11. Tétel: A Vicegerington az otthona a ki nem nyilatkoztatott Atya-Fiú lényeknek. „4. VICEGERINGTON. E bolygó az »Atya és a Fiú kebele« és bizonyos, ismeretlen lények titkos szférája, akik az Atya és a Fiú cselekedeteiből származnak.” 13:1.11 12. Tétel: A Vicegerington titkai közé tartoznak a háromságivá válás titkai. „A Vicegerington titkai közé tartoznak a háromságivá válás titkai, és a háromságivá válás a Háromság képviseletére vonatkozó hatáskör titkát jelenti, azt, hogy az Istenek helyetteseiként való cselekvésre adatik engedély.” 13:1.12 13. Tétel: A Szolitarington az otthona az Atya-Szellem előttünk ki nem nyilatkoztatott lényeinek. „5. SZOLITARINGTON. E világ az »Atya és a Szellem kebele« és azon ismeretlen lények kiváló seregeinek gyülekezőhelye, melyek az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem együttes cselekedeteiből származnak, olyan lények ők, akik a Szellem örökségén kívül az Atya jegyeit is hordozzák.” 13:1.15

79

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer 14. Tétel: A Szolitarington titkai közé tartoznak a háromságivá alakítás titkai mellett a Végtelen Szellem némely magas rangú gyermekével kialakított különös kapcsolatok is. „A Szolitarington titkai. A háromságivá alakítás bizonyos titkai mellett e világhoz kötődnek a Végtelen Szellem azon személyes viszonyának titkai, mely viszonyt a Harmadik Forrás és Középpont felsőbb utódaival tart fenn.” 13:1.18 15. Tétel: A Szerafington az otthona a Fiú és a Szellem ismeretlen lényeinek, valamint az angyalok számos rendjének is. „6. SZERAFINGTON. E szféra a »Fiú és a Szellem kebele«, és a Fiú és a Szellem által teremtett ismeretlen lények hatalmas seregeinek otthona. E világ egyúttal az angyali seregek, beleértve a szupernáfokat, a szekonáfokat és a szeráfokat, összes szolgáló rendjének végső szférája. A központi világegyetemben és az attól kijjebb eső világegyetemekben a fenséges szellemeknek számos rendje szolgál, melyek nem »segédkező szellemei azoknak, akik az üdvözülés örökösei lesznek«. Mindezen szellemi munkások a világegyetemi tevékenységek összes szintjén és területén mind úgy tekintenek a Szerafingtonra, mint paradicsomi otthonukra.” 13:1.19 16. Tétel: A Szerafington titkai közé tartoznak a szeráfi szállítás rejtélyei is. „A Szerafington titkai hármas rejtélyt alkotnak, melyek közül csak egyről – a szeráfi szállítás rejtélyéről – tehetek említést.” 13:1.20 17. Tétel: Az Aszendington az otthona a felemelkedő evolúciós teremtményeknek. „7. ASZENDINGTON. E különleges világ az »Atya, a Fiú és a Szellem kebele«, a tér felemelkedő teremtményeinek találkozóhelye, az idő azon zarándokainak fogadószférája, akik a Paradicsomra vezető útjukon áthaladnak a Havonán.” 13:1.21 18. Tétel: Az Aszendington titka a halhatatlan lélek kifejlődése az anyagi teremtményekben. „Az Aszendington titkai közé tartozik az a rejtély, hogy az anyagi és halandói elmében fokozatosan és biztosan kiépül a jellem és az önazonosság szellemi és magvában halhatatlan mása. E jelenség alkotja a világegyetemek leginkább zavarba ejtő rejtélyeinek egyikét – a halhatatlan lélek kifejlődését a halandó és anyagi teremtmény elméjében.” 13:1.22 VI. A FIÚ VILÁGAI 1. Tétel: A Fiú szent világain ered az egész Havonát beragyogó szellem-fényesség. E szférákon személyiséggel bíró lény nem tartózkodik. „Úgy tűnik, hogy az Örökkévaló Fiú hét szent világán erednek a szellem-fényesség személytelen energiái. A hét fénylő szférán személyiséggel bíró lény nem tartózkodhat. A világok szellemi dicsőséggel világítják be az egész Paradicsomot és a Havonát, és tiszta szellem-fényességet küldenek a hét felsőbb-világegyetembe is. A második kör e ragyogó szférái fényüket (hő nélküli fényt) a Paradicsomra és a hétkörös központi világegyetem milliárdnyi világára is kisugározzák.” 13:0.4 2. Tétel: A Fiú e különleges világai adnak otthont a tisztán szellemi létezés hét szakaszának. „Az Örökkévaló Fiú hét fényes szférája alkotja a tisztán szellemi létezés hét szakaszának világait. E fénylő égitestek képezik a Havona és a Paradicsom hármas fényének forrását, s a hatásuk nagyrészt, bár nem teljes mértékben a központi világegyetemre korlátozódik.” 13:3.1 3. Tétel: A Fiú e világai hemzsegnek a személyestől különböző élettől. „Személyiség nincs jelen e paradicsomi segédszférákon; ennélfogva e tisztán szellemi helyszíneken kevés olyasmi van, mely a halandó és anyagi személyiség számára bemutatható. Nekünk azt tanították, hogy e világok hemzsegnek az Örökkévaló Fiú lényei jelentette, a személyestől különböző élettől. Következtetéseink szerint ezen entitások a külső térbe tervezett új világegyetemekben való segédkezésre gyülekeznek.” 13:3.2 VII. A SZELLEM VILÁGAI 1. Tétel: A Szellem világain lakoznak a Végtelen Szellem gyermekei, a megdicsőített teremtmények háromságivá tett fiai, valamint egyéb ismeretlen lények.

80

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer „A Havona belső köre és az Örökkévaló Fiú fénylő szférái között helyezkedik el a Végtelen Szellem hét égitestje, azok a világok, melyeken a Végtelen Szellem utódai, a megdicsőített teremtett személyiségek háromságivá tett fiai, valamint egyéb, a világegyetemi tevékenységek különféle területeivel kapcsolatos számos ügy hatékony igazgatásában közreműködő ismeretlen lények lakoznak.” 13:4.1 2. Tétel: A Szellem hét világa alkotja a Hét Tökéletes Szellem székhelyét. Szellemi fényüket árasztják a Havonára és a nagy világegyetemre, bele nem értve a Paradicsomot. „A Végtelen Szellem hét világát a Hét Tökéletes Szellem foglalja el, akik a hét felsőbb-világegyetem végzete felett gyakorolnak ellenőrzést, s akik az Istenség Harmadik Személyének szellemi fényét árasztják ezen idő és tér teremtésrészek számára. És az egész Havona, bele nem értve a Paradicsom Szigetét, az ő, e szellemivé lényegítő befolyásukban fürdik.” 13:0.5 3. Tétel: A Tökéletes Szellemek e hét világról működve hozzák egyensúlyba és állandósítják a nagy világegyetem mindenségrendi-elme köreit. „A Tökéletes Szellemek e hét különleges szféráról működve hozzák egyensúlyba és állandósítják a nagy világegyetem mindenségrendi-elme köreit. Közük van az Istenségeknek a szerte a nagy világegyetemben megnyilvánuló, kiegyenlítő szellemi magatartásformájához és jelenlétéhez is.” 13:4.3 4. Tétel: A Hét Tökéletes Szellem igazgatási tartózkodási helye valójában a hét felsőbb-világegyetem központja. „A Hét Tökéletes Szellem igazgatási tartózkodási helye valójában a hét felsőbb-világegyetem és az azokhoz tartozó külsőtér-részek paradicsomi központjain van. Minden egyes Tökéletes Szellem egy felsőbbvilágegyetem felett gyakorol vezető hatalmat, és a hét világ mindegyike egy-egy Tökéletes Szellemhez tartozik. A hét felsőbb-világegyetem Paradicsom alatti igazgatási szintjein egyetlen olyan szakasz sincs, melyről ezen igazgatási világokon ne gondoskodnának.” 13:4.6 VIII. A KÖZPONTI VILÁGEGYETEM RENDELTETÉSE 1. Tétel: A Havona egymilliárd világa felkészülési szféraként szolgál az alászálló paradicsomi személyiségek és a felemelkedő evolúciós teremtmények számára. „A központi világegyetem egymilliárd szférája a Paradicsomon és a Havonában honos felsőbb személyiségek felkészülési világait alkotja, továbbá az idő evolúciós világaiból felemelkedő teremtmények számára a végső megmérettetés színhelyéül is szolgál.” 14:3.4 2. Tétel: A Havona valószínűleg felsőbb tanintézet lesz majd az abszonit szinteken akkor, amikor a felsőbbvilágegyetemek középiskolaként szolgálnak a külső térbeli elemi iskolákból kikerülők számára. „A Havona abszonit jelentőségében vitathatatlanul tovább fog működni még azon eljövendő világegyetemi korszakokban is, melyekben tanúi lehetünk annak, hogy a tér zarándokai megpróbálják megtalálni Istent a véges-feletti szinteken. A Havona képes arra, hogy abszonit lények felkészülési világegyetemeként szolgáljon. Valószínűleg ez lesz a felsőbb tanintézet, amely mellett a hét felsőbb-világegyetem szolgál középtanodaként a külső térbeli elemi tanodákból kikerülők számára. És hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy az örökkévaló Havona potenciáljai ténylegesen is korlátlanok, és hogy a központi világegyetem örökös képességgel rendelkezik ahhoz, hogy élményelvi felkészülési világegyetemül szolgáljon minden teremtett lénynek, legyenek azok múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli fajtájúak.” 14:6.41 3. Tétel: Az Atya felsőbb megelégedést nyer a Havona tökéletességéből. „1. Az Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont. Az Atya Isten felsőbb atyai megelégedést nyer a központi teremtésrész tökéletességéből. Élvezi a szeretettel való eltelés élményét az egyenlőséghez közeli szinteken. A tökéletes Teremtő istenmód elégedett a tökéletes teremtmény imádatával.” 14:6.6 4. Tétel: Az Örökkévaló Fiú számára a Havona bizonyságot ad az isteni család hatékony működésére. Itt mutatott először adományozási segédkezést. „2. Az Örökkévaló Fiú – a Második Forrás és Középpont. Az Örökkévaló Fiú számára a fenséges központi teremtésrész örök bizonyságot ad az isteni családi – az Atya, a Fiú és a Szellem – társulás hatékony működésére. Ez az Egyetemes Atyában való abszolút bizodalom szellemi és anyagi alapja. A Havona csaknem korlátlan alapot szolgáltat az Örökkévaló Fiúnak a szellemi hatalom örökké bővülő kivitelezésére. A központi világegyetem bocsátotta az Örökkévaló Fiú rendelkezésére azt a színteret, melyen ő biztonságosan és zavartalanul bemutathatja az adományozási segédkezés szellemét és eljárását a paradicsomi társ Fiak tanítása érdekében.” 14:6.12

81

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer 5. Tétel: A Havona világegyetem teszi lehetővé a Végtelen Szellem számára, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy ő az Együttes Cselekvő. „3. A Végtelen Szellem – a Harmadik Forrás és Középpont. A Havona világegyetem teszi lehetővé a Végtelen Szellem számára, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy ő az Együttes Cselekvő, az egyesült AtyaFiú végtelen képviselője. A Végtelen Szellem a Havonában kettős megelégedést merít abból, hogy alkotó tevékenységet folytat, miközben az ezen isteni teljesítmény okozta elégedettséget ettől teljesen függetlenül átéli.” 14:6.17 6. Tétel: A Végtelen Szellem a Havonában tanulta be az evolúciós világegyetemek számára való segédkezést. „A Havonában a Végtelen Szellem olyan színteret talált, melyen bizonyíthatja képességét és hajlandóságát arra, hogy magvábanvaló irgalmas segédkezőként szolgáljon. E tökéletes teremtésrészben próbálja el a Szellem az evolúciós világegyetemekben teljesítendő segédkezési kalandot.” 14:6.18 7. Tétel: A Havona a Legfelsőbb Lény szellemi valóságának bizonyítéka. Itt a Mindenható erőtér-potenciálja egyesül a Legfelsőbb szellemi természetével. „4. A Legfelsőbb Lény – az élményelvi Istenség evolúciós egyesülése. A Havona teremtésrész a Legfelsőbb Lény szellemi valóságának örök és tökéletes bizonyítéka. E tökéletes teremtésrész a Legfelsőbb Isten tökéletes és arányos szellemtermészetének kinyilatkoztatása a paradicsomi Istenségeknek az idő és tér élményelvi világegyetemeiben való véges tükröződései erő-személyiség egységbe foglalásának kezdeteit megelőzően. A Havonában a Mindenható erőtér-potenciáljai egyesülnek a Legfelsőbb szellemi természetével. E központi teremtésrész a Legfelsőbb eljövendő-örökkévaló egységének mintapéldája.” 14:6.23 8. Tétel: A Havona a Teremtő Fiak világegyetem-teremtéssel járó kalandokra való felkészítésének helye. „5. A Mellérendelt Teremtő Fiak. A Havona nem más, mint a paradicsomi Mihályok világegyetemteremtéssel járó kalandokra való felkészítésének oktatási és felkészülési helye. Ezen isteni és tökéletes teremtésrész minden Teremtő Fiú számára minta.” 14:6.27 9. Tétel: Az elő-személyes Anyaszellemek, vagyis a Teremtő Fiak társteremtői a Havona-világokon kapják meg felkészítésüket a Körök Szellemeivel együttműködésben. „6. A Mellérendelt Segédkező Leányok. A világegyetemi Anyaszellemek, a helyi világegyetemek társteremtői a Havona-világokon kapják meg elő-személyes felkészítésüket a Körök Szellemeivel szoros együttműködésben.” 14:6.32 10. Tétel: A Havona az otthona minden halandói fajtabeli minta-személyiségnek, és megtalálható itt a halandói felemelkedők minden emberfeletti társa. „7. A Felemelkedői létpályájú Evolúciós Halandók. A Havona az otthona minden halandói fajtabeli mintaszemélyiségnek és minden, halandói társulásban érintett emberfeletti személyiségnek, aki nem az idő teremtésrészeiben honos.” 14:6.37 11. Tétel: A halandók a Havonában lépnek először kapcsolatba a Legfelsőbb Lénnyel. „E világok ösztönöznek minden emberi késztetést, mely a legmagasabb befogadható valóságszinteken lévő igaz szellemértékek felé irányul. A Havona minden felemelkedő halandó számára az elő-paradicsomi felkészülési cél. A halandók itt érik el az elő-paradicsomi Istenséget – a Legfelsőbb Lényt. A Havona minden saját akarattal bíró teremtmény számára a Paradicsom és az Isten-elérés kapuját jelenti.” 14:6.38 IX. ÉLET A HAVONÁBAN 1. Tétel: Az életnek hét alapformája van meg a Havona-világokon. „Az élő dolgoknak és lényeknek hét alapformája van a Havona-világokon, és ezen alapformák mindegyike három különböző szakaszban létezik. E három-három szakasz mindegyike hetven nagyosztályba sorolható, és minden egyes nagyosztály ezer kisosztályból áll, mely még tovább bontható, és így tovább. Ezen alapvető életcsoportok feloszthatók úgy mint: 1. Anyagi. 2. Morontiai. 3. Szellemi.

82

I. rész, 5. A Paradicsom-Havona rendszer 4. Abszonit. 5. Végleges. 6. Mellérendelt-abszolút. 7. Abszolút.” 14:4.1 2. Tétel: A havonai honosoknak van saját életük is az alászállók és a felemelkedők számára végzett segédkezés mellett. „Van honos havonai élet, mely önmagában és önmagától is jelentőséggel bír. A havonabeliek sokféleképpen segédkeznek a Paradicsomról alászállóknak és a felsőbb-világegyetemből felemelkedőknek, de olyan életet is élnek, mely csak a központi világegyetemben figyelhető meg és viszonylagos jelentéssel bír egészen függetlenül a Paradicsomtól vagy a felsőbb-világegyetemektől.” 14:4.12 3. Tétel: A Havona honosai a paradicsomi Háromság gyermekei, és ők nem szaporodó lények. „A Havona honosai mind a paradicsomi Háromság utódai. Nincsenek teremtményi szüleik és nem képesek szaporodásra.” 14:4.10 4. Tétel: A Havona-világokon számos mintalény-osztály van. „A Havona honosai mellett a központi világegyetem lakosai között is számos mintalény-osztály van a különféle világegyetemi csoportok körében – tanácsadók, igazgatók valamint a saját fajtájukat, illetőleg más fajtákat szerte a teremtésrészben tanítók.” 14:4.18 5. Tétel: Bűn eddig még soha sem jelent meg a Havonában. Sem a honosok, sem az evolúciós felemelkedők nem tértek rossz útra sohasem. „Következtetésünk szerint a bűn lehetetlen eseménynek tekinthető, de e véleményünknek alapja az, hogy a Havona honos, szabad akaratú teremtményei eddig még soha sem találtattak bűnösnek az Istenség akaratának való ellenszegülésben. A teljes örökkévalóságban e fenséges lények mindig is következetesen hűségesek voltak a Nappalok Örökkévalóihoz. A Havonába zarándokként lépett egyetlen teremtményben sem termett bűn. Sohasem fordult elő helytelen viselkedés bármely olyan személyiség-csoportba tartozó teremtmény esetében, akit a központi Havona világegyetemben teremtettek vagy oda beengedtek. Az idő világegyetemeiben alkalmazott kiválasztási módszerek és eszközök oly tökéletesek és oly isteniek, hogy a Havona feljegyzéseiben sohasem fordult elő tévedés; sohasem vétettek hibát; egyetlen felemelkedő lelket sem engedtek be túl korán a központi világegyetembe.” 14:2.9

83

I. rész, 6. Mindenségtan

6. MINDENSÉGTAN Tartalomjegyzék VIII. A hét felsőbb-világegyetem IX. Az Orvonton X. A tér szférái XI. Energiafelügyelet és energiaszabályozás XII. Csillagászat XIII. A nap egyensúlyi állapotának biztonsága XIV. Világegyetemi valóságszintek

I. Bevezetés II. Paradicsomi gravitáció III. A Korlátlan Abszolút területe IV. A tér lélegzése V. Tér és mozgás VI. Tér és idő VII. Világegyetemi felügyelet

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A Paradicsomról kifelé tekintve hat egyközepű körön át mutatkozik meg a világmindenség. „A Paradicsomról kifelé, a kitöltött tér vízszintes kiterjedésében haladva a világmindenség hat egyközepű, elliptikus zárt görbében, a központi Szigetet körülvevő térszintekben nyilvánul meg: 1. A Központi Világegyetem – a Havona. 2. A Hét Felsőbb-világegyetem. 3. Az Első Külső Térszint. 4. A Második Külső Térszint. 5. A Harmadik Külső Térszint. 6. A Negyedik és Legkülső Térszint.” 12:1.3 2. Tétel: Mindenségtani ismeretek csak korlátozott mértékben közölhetők kinyilatkoztatásban a ki nem érdemelt ismeretek átadásának tiltott volta miatt. „Mivel a világotok általában nincs tudatában a valóság eredeteinek, sőt még a fizikai valóság eredeteinek sem, ezért időről időre bölcs dolognak bizonyul, hogy útbaigazításokat adjunk a mindenségtan terén. És ez mindig is gondokat okoz a jövő vonatkozásában. A kinyilatkoztatás törvényei nagyban nehezítik a munkánkat azáltal, hogy megtiltják a ki nem érdemelt ismeretek vagy a tudás túl korai átadását. A kinyilatkoztatott vallás részeként közölt bárminemű mindenségtan rendeltetése, hogy igen rövid idő alatt elavulttá váljon. Ennek megfelelően az ilyen kinyilatkoztatások jövőbeli tanulmányozói kísértést fognak érezni a tiszta vallási igazság egyes, kinyilatkoztatott elemeinek elvetésére, mert esetleg nyilvánvaló hibákat fedeznek fel az ezekhez kapcsolódó, közreadott mindenségtanokban.” 101:4.1 3. Tétel: A látszólagos mindenségrendi összhanghiány ellenére az az igazság, hogy a teremtés különböző szintjeit isteni terv és örökkévaló cél rendezi egységbe. „A teremtés különböző szintjei a Világmindenség Építészeinek terveiben és igazgatásában egyesülnek. A tér-idő halandók korlátolt elméi számára a világegyetem számos olyan problémát és helyzetet jelenthet, melyek nyilvánvaló összhanghiányról tanúskodnak és a hatékony összehangolás hiányát jelzik; de közülünk azok, akik képesek a világegyetem jelenségeit szélesebb összefüggéseiben látni, és akik jártasabbak a teremtő változatosságot alkotó alapegység kimutatásának művészetében és a többelvűség ilyenforma működését teljesen átható isteni páratlanság felfedezésében, mind jobban érzékelik az egyetemes alkotó energia mindeme különféle megnyilvánulásaiban rejlő isteni és egyedülálló célt.” 56:0.2 4. Tétel: A teremtésnek még nincs vége. A mindenségrendi potenciál nagy része még mindig nem nyilvánult meg. „A fizikai törvény tanulmányozásából és a csillagos terek megfigyeléséből eredő meggyőződésünk szerint a végtelen Teremtő mindenségrendi kifejeződése még nem kézzelfoghatóan végleges, és a Végtelen mindenségrendi potenciáljának nagy része még mindig önmagában áll és megnyilatkozatlan.” 12:0.3 5. Tétel: A világmindenség végső kiteljesülésének pillanatában is az ismeretlen végtelenség lenyűgöző és örök jövője fog előttünk állni.

84

I. rész, 6. Mindenségtan „Az egész világmindenség végső kiteljesülésének a végtelen jövőbeli, felfoghatatlanul távoli pillanatában kétségkívül visszatekinthetünk majd mi mindannyian annak egész történetére, mintha csak a kezdete, egyszerűen a megteremtése lenne egyfajta véges és tapasztalás-meghaladó alapozásnak egy még nagyobb és még lélegzetelállítóbb átalakuláshoz az ismeretlen végtelenségben. Ebben a jövőbeli örök pillanatban a világmindenség még mindig fiatalosnak fog tűnni; valójában mindig fiatal marad a soha véget nem érő örökkévalóság korlátlan lehetőségeinek tükrében.” 106:7.8 II. PARADICSOMI GRAVITÁCIÓ 1. Tétel: Az erő-energia minden formájára – legyen az anyagi, elmei vagy szellemi – egyaránt hat a gravitáció valamilyen formája. Az Atya mind a négy abszolút-gravitációs körön képes hatni. „Az erő-energia minden formájára – legyen az anyagi, elmei vagy szellemi – egyaránt hatnak azok a vonzások, azok az egyetemes jelenlétek, melyeket gravitációnak nevezünk. A személyiség szintén visszahat a gravitációra – az Atya kizárólagos körére; bár e kör kizárólag az Atyához tartozik, azonban ő a többi körből sem marad ki; az Egyetemes Atya végtelen és ő a világmindenségben mind a négy abszolútgravitációs körben hat: 1. Az Egyetemes Atya Személyiség-gravitációja. 2. Az Örökkévaló Fiú Szellem-gravitációja. 3. Az Együttes Cselekvő Elme-gravitációja. 4. A Paradicsom Szigetének Mindenségrendi Gravitációja.” 12:3.1 2. Tétel: A gravitáció a mindenható füzér, melyre a fénylő csillagok, a ragyogó napok és a forgó szférák fel vannak fűzve. „Az elkerülhetetlen gravitációs vonzás a teljes tér összes világegyetemének minden világára erőteljes hatással van. A gravitáció a Paradicsom fizikai jelenlétének erős szorítása. A gravitáció a mindenható füzér, melyre azok a fénylő csillagok, ragyogó napok és forgó szférák vannak felfűzve, melyek az örökkévaló Isten egyetemes fizikai ékességét jelentik, mely örökkévaló Isten maga a minden dolog, aki kitölt minden dolgot, és akiben minden dolog fennáll.” 11:8.1 3. Tétel: Az abszolút gravitáció góca a Paradicsom, melyet a sötét gravitációs testek egészítenek ki, és amelyet a felső és alsó tér-tárolók tartanak egyensúlyban. „Az abszolút anyagi gravitáció középpontja és góca a Paradicsom Szigete, melyet a Havona körül keringő sötét gravitációs testek egészítenek ki, és amelyet a felső és alsó tér-tárolók tartanak egyensúlyban. Az alsóParadicsomról származó minden ismert kiáradás egyenletesen és pontosan válaszol a világmindenség elliptikus térszintjei végtelen köreiben működő központi gravitációs vonzásra.” 11:8.2 4. Tétel: A mindenségrendi valóság minden ismert formájában fellelhető az idő-görbületnek, a körirányultságnak és a nagy elliptikus forgásnak a sajátsága. „A mindenségrendi valóság minden ismert formájában fellelhető az idő-görbületnek, a kör-irányultságnak és a nagy elliptikus forgásnak a sajátsága.” 11:8.2 5. Tétel: A havonai sötét gravitációs testek az egyenes irányú gravitációra és az abszolút gravitációra egyaránt reagálnak. „A Havona körül keringő sötét gravitációs testek sem nem triáták, sem pedig graviták, és vonzóerejük mindkét fizikai gravitációs forma, azaz az egyenes irányú és az abszolút gravitáció sajátosságait egyaránt mutatja.” 11:8.7 6. Tétel: A világegyetem jól csak mennyiségi értelemben számítható ki előre, minőségi értelemben már kevésbé. A személyes döntések nem megjósolhatók. „A világegyetem jól csak mennyiségi értelemben vagy gravitációs mértékkel mérve számítható ki előre; még az elsődleges fizikai erők sem hatnak vissza az egyenes irányú gravitációra, sőt a végleges világegyetemi valóságok magasabb elme-jelentőségtartalmai és igaz szellemértékei sem. Minőségileg a világegyetem nem igazán megjósolható, már ami az erők új kapcsolódásait illeti, legyenek azok fizikai, elme- vagy szellemi jellegűek, bár számos ilyen energia- vagy erőtársulás részben előre kiszámítható, ha alapos megfigyelés alá vonjuk őket. Amint az anyagot, az elmét és a szellemet teremtmény-személyiség egyesíti, akkor már képtelenek vagyunk pontosan megjósolni az ilyen, szabad akaratú lény döntéseit.” 12:6.5

85

I. rész, 6. Mindenségtan 7. Tétel: A jelenlegi nagy világegyetem a Paradicsom gravitációs tevékenységének jelenleg csupán öt százalékát köti le. E számítások nem vonatkoznak az egyenes irányú gravitációra. „1. Fizikai Gravitáció. A kutatók, miután közelítőleg kiszámították a nagy világegyetem teljes fizikai gravitációs tárlóképességét, aprólékos munkával összevetették ezt az eredményt a jelenleg működő teljes abszolút gravitációs jelenlét becsült értékével. E számítások szerint a nagy világegyetem teljes gravitációs hatása csak igen kis részét képezi a Paradicsom becsült gravitációs vonzásának, ha a számításokat a világegyetemi anyag alapvető fizikai egységeinek gravitációs válaszára alapozzuk. E kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a központi világegyetem és az azt körülvevő hét felsőbb-világegyetem a Paradicsom abszolút-gravitációs vonzási tevékenységének jelenleg csupán mintegy öt százalékát köti le. Más szóval: A teljesség figyelembevételével elvégzett számítások szerint a Paradicsom Szigetének eleven mindenségrendi-gravitációs tevékenysége kilencvenöt százalékban a jelenlegi szervezett világegyetemek határain túl lévő anyagi rendszerek szabályozására fordítódik. E számítások mind az abszolút gravitációra vonatkoznak; az egyenes irányú gravitáció kölcsönhatás jellegű jelenség, mely csak a tényleges paradicsomi gravitáció ismerete alapján számítható ki.” 12:3.8 8. Tétel: A jelenlegi nagy világegyetemben az Örökkévaló Fiú hatásos szellem-gravitációjának gyakorlatilag az egésze hatásosan működőként nyilvánul meg. „2. Szellemi Gravitáció. E kutatók ugyanezzel az összehasonlító becslési és számszerűsítő eljárással meghatározták a szellem-gravitáció jelenlegi működőképességét és a Független Hírvivőkkel és más szellemszemélyiségekkel együttműködve megállapították a Második Forrás és Középpont hatásos szellemgravitációjának összességét. Igen tanulságos megemlíteni, hogy az eredmények szerint a nagy világegyetemi szellem-gravitációs jelenlét tényleges és hatásos értéke nagyjából megegyezik azzal az értékkel, melyet a működő szellem-gravitáció jelenlegi teljes mértékének tartanak. Más szóval: A teljességi elmélet alapján elvégzett számítások szerint az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációjának gyakorlatilag az egésze jelenleg működőként figyelhető meg a nagy világegyetemben.” 12:3.9 9. Tétel: Az elme-gravitáció terén – a számítások azt mutatják, hogy az Együttes Cselekvő értelmi vonzására adott elme-gravitációs válasznak nagyjából a nyolcvanöt százaléka ered a ma létező nagy világegyetemben. „3. Elme-gravitáció. Az összehasonlító számításokhoz használható ugyanezen alapelvek alkalmazásával fogták meg e szakértők az elme-gravitáció létének és megnyilvánulásának problémáját. A becsült elmeegységet három anyagi és három szellemi elmefajta átlagolásával számították ki, bár az elme-gravitáció becsléséhez szükséges alapegység meghatározásánál zavaró tényezőnek bizonyult az erőtér-irányítók és segítőik elmefajtája. A teljességi elmélet alapján nem ütközött komoly nehézségekbe a Harmadik Forrás és Középpont elme-gravitációs működőképességének becslése. Noha az eredmények ezúttal nem olyan egyértelműek, mint a fizikai és a szellemi gravitáció esetében, azért viszonylag tanulságosak, sőt izgalmasak. E kutatók levezetése szerint az Együttes Cselekvő értelmi vonzására adott elme-gravitációs válasznak nagyjából a nyolcvanöt százalékára ébred válasz a ma létező nagy világegyetemben.” 12:3.10 10. Tétel: A személyiség-gravitáció nem számítható ki. „A Személyiség-gravitáció nem számítható ki. E kört felismerjük, de nem tudunk mérni rá visszaható minőségi vagy mennyiségi valóságokat.” 12:3.12 III. A KORLÁTLAN ABSZOLÚT TERÜLETE 1. Tétel: A Korlátlan Abszolút a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete. „A Paradicsom az abszolút forrása és az örök gócpontja minden energia-anyagnak a világegyetemek mindenségében. A Korlátlan Abszolút a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete.” 11:8.9 2. Tétel: A térpotenciál nem valóságszint, és nem vesz részt semmiféle gravitációs kölcsönhatásban. A térpotenciál a Paradicsomról kiáradó abszolút potenciálokat foglalja magába, s ezek alkotják a Korlátlan Abszolút térjelenlétét. „A térpotenciál nem vesz részt semmiféle gravitációs kölcsönhatásban. A Paradicsom ezen elsődleges sajátsága nem tényleges szintű valóság, de ez az őse minden viszonylagos, működési nem-szellemi valóságnak – minden térerő-energia megnyilvánulásnak, és az erőtér és az anyag mindenfajta szerveződésének. A térpotenciál fogalmát nehéz lenne meghatározni. Nem valami olyasmit jelent, ami a tér őse; jelentése inkább a téren belül létező erőkre és potenciálokra utal. Közelítőleg úgy tekinthető, mint a

86

I. rész, 6. Mindenségtan Paradicsomról kiáradó abszolút hatások és potenciálok összessége, mely a Korlátlan Abszolút térjelenlétét alkotja.” 11:8.8 3. Tétel: A Korlátlan Abszolút a térre korlátozódik, de az Abszolútnak a mozgáshoz való viszonyában semmi biztos nem állítható – még a tér mozgásával kapcsolatban sem. „A Korlátlan Abszolút szervesen a térre korlátozódik, de az Abszolútnak a mozgáshoz való viszonyában nem vagyunk ilyen bizonyosak. Vajon a mozgás eredendően megvan benne? Nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a mozgás nem a tér saját tulajdonsága; még magának a térnek a mozgásai sem belső eredetűek. A Korlátlannak a mozgáshoz való viszonyáról viszont nem sok bizonyosat tudunk. Valójában ki vagy mi felelős azokért a mérhetetlen erő-energia átalakulási megnyilvánulásokért, melyek a jelenlegi hét felsőbbvilágegyetem határain túl éppen folynak?” 12:4.2 4. Tétel: A térrel kapcsolatban három álláspont létezik. „A mozgás eredetével kapcsolatos nézeteink a következők: 1. Szerintünk az Együttes Cselekvő kelti a mozgást a térben. 2. Ha az Együttes Cselekvő okozza is a térmozgásokat, ezt nem tudjuk bizonyítani. 3. Az Egyetemes Abszolút nem kelt eredeti mozgást, de kiegyenlíti és szabályozza a mozgás keltette összes feszültséget.” 12:4.2 5. Tétel: A Korlátlan Abszolút valószínűleg megváltoztatja a teret, hogy ezzel is elősegítse az erőszervezők működését. „A külső térben nyilván az erőszervezők felelősek azoknak a hatalmas világegyetemi kerekeknek a kialakulásáért, melyek jelenleg a csillagevolúciós folyamatban vesznek részt, de azon képességük, hogy így működhessenek, csakis azért vált lehetővé, mert a Korlátlan Abszolút térjelenléte valamelyest megváltozott.” 12:4.6 6. Tétel: A Korlátlan Abszolút kitölti az egész teret. Az Istenségi Abszolútnak a pontos helyzete nem ismert. „A Korlátlan Abszolút kitölti az egész teret. Az Istenségnek és az Egyetemes Abszolútoknak a pontos helyzetét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy az utóbbi mindig működik ott, ahol az Istenség és a Korlátlan Abszolútok működnek. Az Istenségi Abszolút talán mindenhol jelen lehet, de a térben aligha.” 12:6.13 IV. A TÉR LÉLEGZÉSE 1. Tétel: A tér lélegzésének tényleges működési rendje nem ismert. „A tér lélegzésének tényleges működési rendjét nem ismerjük; pusztán annyit figyelhetünk meg, hogy az egész tér váltakozva hol összehúzódik, hol kiterjed. Ez érinti mind a kitöltött tér vízszintes kiterjedését, mind pedig a ki nem töltött tér függőleges kiterjedéseit, melyek a Paradicsom feletti és alatti hatalmas tértárolókban léteznek. Ha megpróbálnátok elképzelni e tér-tárolók alakját, akkor egy homokóra-formára kellene gondolnotok.” 11:6.1 2. Tétel: A ki nem töltött térben nincsenek jelen a kitöltött térben tudvalevőleg jelen lévő valóságok. A tértárolók láthatóan egyensúlyban tartják a világegyetemek mindenségének tér-tágulási-összehúzódási ciklusait. „A „ki nem töltött” tér jelentése: nincs kitöltve a kitöltött térben tudvalevőleg jelen lévő erőkkel, energiákkal, erőterekkel és jelenlétekkel. Nem tudjuk, hogy vajon a függőleges (tároló) tér örökös szerepe-e az, hogy egyensúlyban tartsa a vízszintes (világegyetemi) teret; nem tudjuk, hogy van-e teremtői szándék a ki nem töltött teret illetően; valójában igen keveset tudunk a tér-tárolókról, pusztán annyit tudunk, hogy léteznek, és láthatóan egyensúlyban tartják a világegyetemek mindenségének tér-tágulási-összehúzódási köreit.” 11:6.3 3. Tétel: A kitöltött tér jelenleg a kiterjedési szakasz középpontjához közelít. „A kitöltött tér jelenleg a kiterjedési szakasz középpontjához közelít, míg a ki nem töltött tér az összezsugorodási szakasz közepe felé halad, és ismereteink szerint mindkét tér-kiterjedés felső határa jelenleg és elvileg körülbelül egyenlő távolságra esik a Paradicsomtól.” 11:6.4 4. Tétel: A tér lélegzés a paradicsomi gravitációs vonzás ellenében, illetőleg annak engedelmeskedve megy végbe. Ez tér-munka – nem erőtér-energia munka.

87

I. rész, 6. Mindenségtan „Amikor a világegyetemek kiterjednek és összehúzódnak, a kitöltött térben lévő anyagi tömegek oda-vissza mozgást végeznek a paradicsomi gravitációs vonzás ellenében, illetőleg annak engedelmeskedve. A teremtésrész anyagi energiatömegének mozgását okozó munka tér-munka, de nem erőtér-energia munka.” 12:4.13 5. Tétel: A „tágulónak” feltételezett világegyetem megfigyelhető távolodási sebessége nem valóságos. E megfigyelési eredmény számos hibára vezethető vissza. „Számos hatás eredményeként tűnik úgy, hogy a külső világegyetemek távolodási sebessége másodpercenkénti több mint százhatvan kilométerrel növekszik minden egymillió fényévnyi távolságnövekmény esetén. E számítási módszer szerint, figyelembe véve a nagyobb teljesítményű távcsövek jövőbeni alkalmazását, úgy fog tűnni, hogy ezek az igen távoli rendszerek a világegyetem e részétől a másodpercenkénti mintegy negyvennyolcezer kilométeres hihetetlen sebességgel távolodnak. De ez a megfigyelhető távolodási sebesség nem valóságos; a hiba számos oka között szerepel a megfigyelési szög hatása és egyéb tér-idő torzulások is.” 12:4.14 V. TÉR ÉS MOZGÁS 1. Tétel: A teljes tér függőleges metszete valamennyire hasonlít a máltai kereszt alakjára. „A teljes tér függőleges metszete valamennyire hasonlít a máltai kereszt alakjára, ahol is a vízszintes karok jelképezik a kitöltött (világegyetemi) teret, a függőleges karok pedig a ki nem töltött (tároló) teret.” 11:7.3 2. Tétel: Minden mindenségrendi térszintet viszonylagos nyugalmi térkörzetek választanak el egymástól. „A térszintek közötti viszonylagos nyugalmi körzetek, mint például a hét felsőbb-világegyetemet az első külső térszinttől elválasztó körzet, nyugalmi tér-működésű, óriási méretű, elliptikus területek. Ezek a körzetek választják el a Paradicsom körül szabályozott rendben száguldó hatalmas galaxisokat.” 11:7.7 3. Tétel: A tér nem hat vissza a gravitációra, de annak kiegyenlítőjeként működik. A kitöltött tér ellengravitációs hatást gyakorol az egyenes irányú gravitációra. A tér semlegesíteni tudja a gravitációt, de a késleltetésére nem képes. „A tér nem hat vissza a gravitációra, de annak kiegyenlítőjeként működik. A térpárna nélkül az égitesteket robbanások sora rázkódtatná. A kitöltött tér is gyakorol ellengravitációs hatást a fizikai vagy egyenes irányú gravitációra; a tér ténylegesen semlegesíteni tudja az effajta gravitációs hatást, még ha késleltetni nem is képes azt. Az abszolút gravitáció a Paradicsom gravitációja. A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az energia vagy az anyag villamos állapotának sajátossága; jelen van a központi világegyetemben, a felsőbbvilágegyetemekben és a külső világegyetemekben, bárhol, ahol megfelelő anyagkeletkezés zajlott le.” 11:8.3 4. Tétel: A tér emberi szemszögből semmi – hiánylényegű; csak valami többletlényegűvel kapcsolatban létezik. Négyféle térmozgás van. „A tér emberi szemszögből semmi – hiánylényegű; csak valami többletlényegűvel, nem térjellegűvel kapcsolatban létezik. A tér ugyanakkor valós. Mozgást tartalmaz és szabályoz. Sőt még mozog is. A térmozgásokat a következők szerint lehet csoportosítani: 1. Elsődleges mozgás – a tér lélegzése, magának a térnek a mozgása. 2. Másodlagos mozgás – az egymást követő térszintek váltakozó irányú mozgása. 3. Viszonylagos mozgások – viszonylagosak abban az értelemben, hogy nem a Paradicsomhoz mint alapponthoz viszonyítjuk őket. Az elsődleges és másodlagos mozgások abszolútak, a mozdulatlan Paradicsomhoz viszonyított mozgások. 4. Kiegyenlítő vagy kölcsönösségi mozgás, melynek rendeltetése az összes többi mozgás összehangolása.” 12:4.7 5. Tétel: Az összes nem abszolút dolog közül a tér kerül a legközelebb ahhoz, hogy abszolúttá váljon. A tér értelmezése azért nehéz, mert míg anyagi testek léteznek a térben, addig maga a tér is létezik ezekben az anyagi testekben. „Az összes nem abszolút dolog közül a tér kerül a legközelebb ahhoz, hogy abszolúttá váljon. A tér láthatólag abszolút értelemben végleges. A térnek az anyagi szinten való értelmezése a számunkra valódi nehézséget ama tény miatt jelent, hogy míg anyagi testek léteznek a térben, addig maga a tér is létezik ugyanezen anyagi testekben. Az, hogy a tér sok mindenben abszolút jelleget mutat, még nem jelenti, hogy maga is abszolút lenne.” 118:3.5

88

I. rész, 6. Mindenségtan 6. Tétel: A valóságminták teret foglalnak, de szellem-minták kizárólag a térrel összefüggésben léteznek – ezek teret nem foglalnak el és nem is foglalnak magukba. Nem tudjuk, hogy az eszme valóságmintája foglal-e teret. „A valóság összes mintája teret foglal az anyagi szinteken, de szellem-minták kizárólag a térrel összefüggésben léteznek; ezek nem foglalnak el és nem szorítanak ki teret, és nem is foglalnak teret magukba. De számunkra a tér legnagyobb rejtélye az eszme mintájával kapcsolatos. Az elme területére lépve egy kirakójáték számos elemével találkozunk. Vajon az eszme mintája – a valósága – foglal-e teret? Ténylegesen nem tudjuk, jóllehet bizonyosak vagyunk abban, hogy az eszme mintája nem tartalmaz teret. Ugyanakkor kockázatos dolog lenne leszögezni, hogy az anyagtalan sohasem térszerű.” 118:3.7 VI. TÉR ÉS IDŐ 1. Tétel: Az idő a Paradicsom közvetett adománya – az idő a mozgásból származik és mert az elme tudatában van az események egymásra következésének. „Miként a tér, az idő is a Paradicsom adománya, bár nem ugyanabban az értelemben, csak közvetve. Az idő a mozgásból származik és mert az elme önmagától tudatában van az események egymásra következésének. Gyakorlati szempontból a mozgás alapvető jelentőségű az idő számára, de mozgáson alapuló általános időegység nincs, hacsak a Paradicsom-Havona szabványnapot önkényesen nem választjuk annak. A tér lélegzésének teljessége megszűnteti annak időforráskénti helyi értékét.” 12:5.1 2. Tétel: A tér nem végtelen – nem abszolút. Az idő abszolútja az örökkévalóság. „A tér nem végtelen, még ha a Paradicsomról ered is; nem abszolút, mivel átjárja a Korlátlan Abszolút. A tér abszolút határait nem ismerjük, viszont tudjuk, hogy az idő abszolútuma az örökkévalóság.” 12:5.2 3. Tétel: Az idő és a tér csak a tér-idő teremtésrészekben szétválaszthatatlan. Az egyetlen nem-időléti tér a paradicsomi térség. „Az idő és a tér csak a tér-idő teremtésrészeiben, a hét felsőbb-világegyetemben szétválaszthatatlan. A nemidőléti tér (az idő nélküli tér) elvben létezik, de az egyetlen valóban nem-időléti tér a paradicsomi térség. A nem-térléti idő (a tér nélküli idő) a paradicsomszintű működés elméjében létezik.” 12:5.3 4. Tétel: Az időviszonylatok nem léteznek a térben való mozgás nélkül. Az emberi elme kevésbé kötött az idő által, mint a tér által. „Az időhöz fűződő kapcsolatok nem léteznek a térben való mozgás nélkül, viszont az időtudat igen. A sorozatos egymásra következés tudatosíthatja az időt még a mozgás hiányában is. Az emberi elme azért kevésbé kötött az idő által, mint a tér által, mert ilyen az elme eredendő természete. Az alkotó emberi képzelet még a testben töltött földi lét napjai alatt is viszonylag időfüggetlen, noha az ember elméje erősen térkorlátolt. De maga az idő fejlődésileg nem az elme sajátsága.” 12:5.5 5. Tétel: Az idő-tudatnak három szintje van. „Az idő érzékelésének három különböző szintje van: 1. Elme-érzékelte idő – a sorozatok, a mozgás tudata és az időtartam érzéklete. 2. Szellem-érzékelte idő – az Isten felé irányuló mozgás belső észlelése és a növekvő mértékű isteniség egyre magasabb szintjei felé való emelkedés mozgásának tudomása. 3. A személyiség egyedi időérzetet alakít a rálátásból a Valósággá, valamint a jelenlét tudatosságává és az időtartam tudomásává.” 12:5.6 6. Tétel: Az idő és a tér a világmindenség együttes működési rendje, mely a véges teremtményeket elválasztja a Végtelen abszolút szintjeitől. „Az idő és a tér a világmindenség együttes működési rendje. Ezen eszközök révén válnak a véges teremtmények képessé arra, hogy a Végtelennel együtt létezzenek a mindenségrendben. A véges teremtményeket az idő és a tér hatékonyan elválasztja az abszolút szintektől. De ezek a szigetelő közegek (amelyek nélkül halandó nem lenne képes létezni) közvetlen hatást fejtenek ki a véges cselekvési kör korlátozásában. Ezek nélkül a teremtmények nem tudnának cselekedni, de ezek révén minden teremtmény cselekedetei egyértelműen korlátozottak.” 118:9.1 7. Tétel: Az Istenség a tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság révén mutat tér-idő jelenségeket a véges teremtmények számára. Az idő nem más, mint pillanatok sorozata, a tér pedig összetartozó pontok rendszere.

89

I. rész, 6. Mindenségtan „A véges fogalmak szintjén az Istenség kizárólag a tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság révén lenne képes egyesíteni a tér-idő megnyilvánulásokat, ugyanis az idő nem más, mint pillanatok sorozata, a tér pedig összetartozó pontok rendszere. Ti végeredményben az időt elemzéssel, a teret pedig egységbe foglalás útján fogjátok fel. A személyiség egységbe rendező látásmódja révén hangoljátok össze és társítjátok e két, nem is hasonló fogalmat. A teljes állatvilágban egyedül az ember rendelkezik a tér-idő érzékeléshez szükséges képességekkel. Egy állat számára a mozgás jelentéssel bír, de értéket csak a személyiségként besorolt teremtmény számára jelent.” 118:3.1 8. Tétel: A mozdulatlan középtéri körzetek az idő és az örökkévalóság közötti átmeneti körzetek – ennélfogva a felemelkedők nem lehetnek tudatuknál az átkelés alatt. „A Paradicsommal érintkező és a kitöltött teret a ki nem töltött tértől elválasztó viszonylag mozdulatlan középtéri körzetek az idő és az örökkévalóság közötti átmeneti körzetek, és ennélfogva szükséges, hogy a Paradicsomra igyekvő zarándokok ne legyenek tudatuknál ezen átkelés alatt, amikor is megkapják a paradicsomi létjogosultságot. Az időtudattal rendelkező látogatók eljuthatnak a Paradicsomra alvás nélkül, ám ők az idő teremtményei maradnak.” 12:5.4 VII. VILÁGEGYETEMI FELÜGYELET 1. Tétel: A világmindenségről a paradicsomi Háromság és az Istenségek gondoskodnak. „Az egyének végzet-őrangyalokkal rendelkeznek; a bolygóknak, csillagrendszereknek, csillagvilágoknak, világegyetemeknek és felsőbb-világegyetemeknek is megvannak a saját urai, akik a rájuk bízott területek javát keresik. A Havonát, sőt a nagy világegyetemet ilyen nagy felelősségekkel felruházottak felügyelik. De ki biztosítja a Paradicsomtól a negyedik és legkülső térszintig terjedő világmindenség, mint egész alapvető szükségleteit, és ki törődik mindezekkel? E nagyfokú gondoskodás lételvileg valószínűleg a paradicsomi Háromságnak tulajdonítható, ám élményelvi nézőpontból a Havonán túli világegyetemek megjelenése függ: 1. Az Abszolútoktól a potenciálban. 2. A Véglegestől az irányításban. 3. A Legfelsőbbtől az evolúciós összehangolódásban. 4. A Világmindenség Építészeitől az egyedi irányítók megjelenését megelőző igazgatásban. ” 12:6.8 2. Tétel: A világegyetem nem-nyugvó. Az egyensúlyi állapot biztonsága nem a tehetetlenség eredménye, hanem a kiegyenlített energiák, az együttműködő elmék, az összehangolt morontiák, a szellem-felügyelet és a személyiség-egyesülés terméke. „A világegyetem nem-nyugvó. Az egyensúlyi állapot biztonsága nem a tehetetlenség eredménye, hanem a kiegyenlített energiák, az együttműködő elmék, az összehangolt morontiák, a szellem-felügyelet és a személyiség-egyesülés terméke. Az állandóság teljesen és mindig arányban áll az isteniséggel.” 12:6.1 3. Tétel: Az elsőfajú erő kiszámíthatatlansága, illetőleg az azonosítatlan elmeszint válasza valószínűleg a Végleges és az Abszolútok tevékenységeinek a következménye. „Ezek az ismeretlen, kifürkészhetetlen megjósolhatatlanok – akár az elsőfajú erőegység viselkedésének, egy azonosítatlan elmeszint válaszának vagy a külső térrész területeiben formálódó hatalmas elő-világegyetem jelenségének sajátságai – valószínűleg feltárják a Végleges tevékenységeit és az Abszolútok jelenlétcselekvéseit, melyek megelőzik az összes világegyetemi Teremtő működését.” 12:6.6 4. Tétel: A világegyetemek mindensége együtt egyesített. Isten hatalmában és személyiségében is egy. Isten a minden, és ő benne van mindenben. „A világegyetemek mindensége együtt egyesített. Isten hatalmában és személyiségében is egy. Az összes energiaszint és az összes személyiség-szakasz összhangban van. Bölcseletileg és élményelvileg, elvben és a valóságban minden dolog és minden lény a paradicsomi Atyában összpontosul. Isten a minden, és ő benne van mindenben, és nélküle létező dolog vagy lény pedig nincs.” 56:9.14 5. Tétel: A világegyetemi tervet az abszonit építészek dolgozzák ki, a Legfelsőbb Teremtők hívják létre és a Legfelsőbb Lény jeleníti meg a maga teljességében. „Az abszonit építészek kidolgozzák a tervet; a Legfelsőbb Teremtők létre hívják azt; a Legfelsőbb Lény megjeleníti azt a maga teljességében úgy, ahogy azt a Legfelsőbb Teremtők megteremtették az időben, és ahogy a Főépítészek elképzelték a térben.” 106:3.1

90

I. rész, 6. Mindenségtan 6. Tétel: A világmindenség ügyeinek összehangolt igazgatása jelenleg a Világmindenség Építészei tevékenységének eredménye. A Legfelsőbb megjelenése jelzi a beteljesülés első szakaszát és az első élményelvi Háromság teljessé válását. „A jelen világegyetemi korszakban a világmindenség ügyeinek összehangolt igazgatása a Világmindenség Építészeinek tevékenységét jelenti. De a Mindenható Legfelsőbb megjelenése a mai világegyetemi korszak végén azt fogja jelezni, hogy az evolúciós véges elérte az élményelvi beteljesülés első szakaszát. Ez a jelenség bizton elvezet majd az első élményelvi Háromság – a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Lény és a Világmindenség Építészeinek egysége – teljessé vált működéséhez. E Háromság rendeltetése a teljes teremtésösszesség további evolúciós egységbe rendezése.” 106:3.2 VIII. A HÉT FELSŐBB-VILÁGEGYETEM 1. Tétel: A nagy világegyetem a központi teremtésrészből, valamint a hét felsőbb-világegyetemből áll; ez utóbbiakhoz összesen hétbillió, halandói otthonul szolgáló bolygó tartozik. „A Nagy Világegyetem a jelenlegi szervezett és lakott teremtésrész. A mintegy hétbillió lakott bolygónyi halmozott evolúciós potenciállal rendelkező hét felsőbb-világegyetem alkotja, nem is említve a központi teremtés örök szféráit. E durva becslés azonban nem veszi figyelembe az épített, igazgatási szférákat, és nem foglalja magába a még szervezetlen világegyetemek távol eső csoportjait. A nagy világegyetem jelenlegi kimunkálatlan széle, egyenetlen és befejezetlen pereme a teljes csillagtérkép iszonyúan rendezetlen állapotával együtt azt sugallja a csillagok tanulmányozóinak, hogy még maga a hét felsőbb-világegyetem is befejezetlen.” 12:1.13 2. Tétel: Minden egyes felsőbb-világegyetem öt nagyobb egységből épül fel. „Minden egyes felsőbb-világegyetem felépítése közelítőleg az alábbi: Egy csillagrendszerben van körülbelül . . . . . . . . .1.000 világ Egy csillagvilágban (100 csillagrendszer) . . . . . . .100.000 világ Egy világegyetemben (100 csillagvilág). . . . . . . . .10.000.000 világ Egy kisövezetben (100 világegyetem) . . . . . . . . .1.000.000.000 világ Egy nagyövezetben (100 kisövezet) . . . . . . . . . .100.000.000.000 világ Egy felsőbb-világegyetemben (10 nagyövezet) . . 1.000.000.000.000 világ” 15:2.18 3. Tétel: A felsőbb-világegyetemek nem elsődleges fizikai szerveződések. Mindegyik nagyjából a hetedét teszi ki a lakható teremtésrésznek. „A Hét Felsőbb-világegyetem nem elsődleges fizikai szerveződés; határai sehol sem választanak szét csillagködöt, és nem is szelnek át helyi világegyetemet, elsődleges teremtési egységet sem. Az egyes felsőbb-világegyetemek pusztán a szervezett és részben lakott Havona-utáni teremtésnek a körülbelül hetedét kitevő térrajzi halmazát képezik, és mindegyik nagyjából egyenlő számú helyi világegyetemet foglal magába és nagyjából egyenlő mennyiségű teret tartalmaz.” 12:1.12 4. Tétel: A felsőbb-világegyetemek középpontjához kezel elhelyezkedő központi világok a felépítésüket, a világításukat és a fűtésüket tekintve különleges szférák. „Jóllehet minden egyes felsőbb-világegyetemi kormány a saját térrészét alkotó evolúciós világegyetemek középpontja közelében helyezkedik el, ugyanakkor olyan világon működik, mely rendelésre létesített és amelyet felhatalmazott személyiségek népesítenek be. E központi világok olyan épített szférák, égitestek, melyeket a külön rendeltetési céljaiknak megfelelően építettek fel. Amellett, hogy a közeli napok fényéből is részesülnek, e szféráknak saját világításuk és fűtésük is van. Mindegyiknek van hő nélküli fényt kibocsátó napja, mint amilyenek a Paradicsom segédszférái, ugyanakkor mindegyik számára hőt biztosítanak a szféra felszíne közelében haladó, bizonyos energiaáramlások.” 15:7.1 5. Tétel: A központi világok a helyi csillagrendszer felől a Paradicsom felé haladva méretükben, morontia szépségükben és szellemi nagyszerűségükben egyre kiteljesedettebbek. „A hét felsőbb-világegyetem központi világai osztoznak a Paradicsom természetében és nagyszerűségében, a tökéletesség központi mintájának lenyomatát hordozzák. A valóságban az összes központi világ paradicsomi. Ezek ténylegesen mennyei lakóhelyek, és a Jerusemtől a központi Sziget felé haladva anyagi

91

I. rész, 6. Mindenségtan méretükben, morontia szépségükben és szellemi nagyszerűségükben egyre kiteljesedettebbek. És e központi világok segédszférái ugyancsak épített szférák.” 15:7.3 6. Tétel: A jövőbeli korszakban tanúi leszünk a külső-térbeliek Havona felé tartó közeledésének a hét felsőbbvilágegyetemen keresztül, amit a Legfelsőbb Isten fog segíteni. „Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a tökéletessé tett felsőbb-világegyetemek valamiképpen részei lesznek ama lények paradicsomi felemelkedési létpályájának, akik e külső teremtésrészekben fognak lakozni. Igencsak valószínű, hogy abban a jövőbeli korszakban tanúi lehetünk a külső-térbeliek Havona felé tartó közeledésének a hét felsőbb-világegyetemen keresztül, amit a Legfelsőbb Isten fog segíteni a Hét Tökéletes Szellem közreműködésével vagy anélkül.” 56:7.9 IX. AZ ORVONTON 1. Tétel: A Tejút alkotja az Orvonton központi magját. Az égitestek eme halmaza egy zsebóraszerű, megnyújtott kör alakú csoportot alkot, mely a lakott evolúciós világegyetemeknek nagyjából az egy hetedét teszi ki. „Az Urantiáról szabad szemmel látható csillagos terek gyakorlatilag a nagy világegyetem hetedik részéhez, az Orvonton felsőbb-világegyetemhez tartoznak. A hatalmas Tejút csillagrendszer alkotja az Orvonton központi magját, mely igen messze esik a helyi világegyetemetek határaitól. A napokból, a tér sötét szigeteiből, kettős csillagokból, gömbhalmazokból, csillagfelhőkből, csavarvonalú és egyéb csillagködökből álló halmaz az egyedi bolygók miriádjaival együtt egy zsebóraszerű, megnyújtott kör alakú csoportot alkot, mely a lakott evolúciós világegyetemeknek nagyjából az egy hetedét teszi ki.” 15:3.1 2. Tétel: Az urantiai csillagászok az Orvonton tíz nagyobb osztálya közül nyolcat azonosítottak. „Az urantiai csillagászok az Orvonton tíz nagyobb osztálya közül nyolcat már nagyjából azonosítottak. A további kettőt igen nehéz elkülöníteni, mert e jelenségeket ti belülről vagytok kénytelenek szemlélni. Ha a távoli űr valamely pontjából tekintenétek az Orvonton felsőbb-világegyetemre, akkor azonnal kivehetnétek e hetedik galaxis tíz nagyövezetét.” 15:3.4 3. Tétel: A kisövezetünk forgási középpontja a Vízöntőben található, melynek két átellenes oldaláról egy-egy csillagfelhő vonulat hatalmas csavarvonal formájában emelkedik ki. „A kisövezetetek forgási középpontja az igen távoli, hatalmas és sűrű Vízöntő csillagfelhőben található, s a helyi világegyetemetek és annak minden égi társteremtménye e középpont körül mozog, és a hatalmas, ám a galaxisrendet el nem érő Vízöntő csillagrendszer átellenes oldalairól láthatnátok két nagy csillagfelhő vonulatot, melyek hatalmas csillag-csavarvonal formájában emelkednek ki.” 15:3.5 4. Tétel: A Vízöntő és a többi hasonló csoport az Uversza körül kering. A csillagmozgások megjelenésének látszólagos torzulásait számos tényező okozza. „A Vízöntő-övezet, valamint az Orvonton minden további övezete és osztálya az Uversza körül kering, és az urantiai csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és látszólagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek: 1. Az Urantia keringése a Nap körül. 2. Naprendszeretek körforgása az egykori Andronover csillagköd magja körül. 3. Az Andronover csillagcsalád és a kapcsolódó csillaghalmazok forgása a Nebadon csillagfelhő összetett forgási-gravitációs középpontja körül. 4. A Nebadon helyi csillagfelhőnek és kapcsolódó teremtésrészeinek körmozgása a kisövezetük vízöntőbeli középpontja körül. 5. A száz kisövezet, közöttük a Vízöntővel, forgása a nagyövezetük körül. 6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagsodródás, az Orvonton központja, az Uversza körül. 7. Az Orvonton és hat felsőbb-világegyetem-társának mozgása a Paradicsom és a Havona körül, vagyis a felsőbb-világegyetemi térszint óramutató járásával ellentétes irányú körmozgása.” 15:3.7 5. Tétel: A Tejút galaxis számos, módosult csavarvonalú és egyéb csillagködből, továbbá olyan hatalmas halmazokból áll, mint a Magellán-felhő. „A Tejút galaxis számos, korábban csavarvonalú és egyéb csillagködből áll, és sokuk még most is őrzi eredeti alakját. De a belső válságos állapotok és a külső események hatására sokuk oly mértékben eltorzult

92

I. rész, 6. Mindenségtan és átrendeződött, hogy e hatalmas halmazok most már olyan erősen izzó napok mérhetetlenül fénylő tömegének tűnnek, mint amilyen a Magellán-felhő is. Az Orvonton külső határainak közelében a csillaghalmazok gömbszerű fajtája van túlsúlyban.” 15:4.8 6. Tétel: Az Uversza körülbelül egybillió lakható világ központja. „Az Uversza körülbelül egybillió lakott vagy lakható világ szellemi és igazgatási központja. Az orvontoni központ szépsége, nagyszerűsége és tökéletessége a tér-idő teremtésrészek bármely csodáján túltesz.” 15:7.11 7. Tétel: A felsőbb-világegyetemi körök számosak és sokfélék. „A Felsőbb-világegyetemi Körök: 1. A paradicsomi Hét Tökéletes Szellem egyikének egyesítő értelem-köre. Az ilyen mindenségrendi-elme kör egyetlen felsőbb-világegyetemre korlátozódik. 2. A hét Tükröző Szellem tükrözőműködés-szolgálati köre az egyes felsőbb-világegyetemekben. 3. A Titkos Nevelők titkos körei, melyeket Divinington bizonyos mértékig összekapcsol és az Egyetemes Atyához irányít a Paradicsomra. 4. Az Örökkévaló Fiú és az ő paradicsomi Fiai közötti közvetlen kapcsolat fenntartását szolgáló kör. 5. A Végtelen Szellem fényes jelenléte. 6. A paradicsomi híradások, a havonai térjelentések. 7. Az erőtér-központok és a fizikai szabályozók energiakörei.” 15:9.3 „A Helyi Világegyetemi Körök: 1. A paradicsomi Fiak által adományozott szellem, az alászállási világok Vigasztalója. Az Igazság Szelleme, az Urantián pedig Mihály szelleme. 2. Az Isteni Segédkezők, a helyi világegyetemi Anyaszellemek, a ti világotokon pedig a Szent Szellem köre. 3. A helyi világegyetem értelem-segédkezési köre, beleértve az elmeszellem-segédek különbözőképpen működő jelenlétét.” 15:9.11 8. Tétel: A felsőbb-világegyetemi kormányt a Hét Tökéletes Szellem egyike a Hét Legfőbb Végrehajtón keresztül irányítja, akiknek a Szellem hét különleges világán van a székhelyük. „A felsőbb-világegyetemi központok szolgálnak székhelyül a tér-idő területek felsőbb szellemi kormányának. A felsőbb kormányzás végrehajtói tagozatát, mely a Háromság Tanácsaiból ered, közvetlenül a Hét Tökéletes Szellem egyike irányítja, aki a legfelsőbb szintű felügyeleti hatáskört gyakorolja, lévén ők paradicsomi hatáskört gyakorló és a felsőbb-világegyetemeket a Hét Legfőbb Végrehajtón keresztül igazgató lények, mely utóbbiaknak a Végtelen Szellem hét különleges világán, a Paradicsom legkülső bolygóin van a székhelyük.” 15:10.1 9. Tétel: A világegyetem-alkotás és -újjáalkotás végtelen átalakulása folyamatos, de mindeközben a világegyetemek nem pusztulnak el. „Az Orvonton felsőbb-világegyetem jelenleg nyilvánvalóan visszahúzódóban van; a külső világegyetemekről úgy tűnik, hogy azok valamiféle példa nélküli, jövőbeli tevékenységekre készülnek fel; a központi Havona világegyetem örökmód állandósult állapotban van. A gravitáció és a hő hiánya (a hideg) szervezi és összetartja az anyagot; a hő és az ellengravitáció szétbontja az anyagot és elnyeli az energiát. Az élő erőtér-irányítók és az erőszervezők jelentik a világegyetem-alkotás, -lebontás és -újjáalkotás végtelen átalakulásának különleges szabályozásában és értelmes irányításában rejlő titkot. Csillagködök oszlanak szét, napok égnek ki, csillagrendszerek tűnnek el és bolygók semmisülnek meg, de a világegyetemek nem pusztulnak el.” 15:8.10 10. Tétel: A felsőbb-világegyetemi kormányzat végrehajtói tagozata hét csoportból áll. „Mindegyik felsőbb-világegyetemet három Nappalok Elődje vezet, ők a felsőbb kormányzat közös főigazgatói. A végrehajtói tagozaton a felsőbb-világegyetemi kormányzat hét csoportból áll: 1. A Nappalok Elődei. 2. A Bölcsesség-tökéletesítők. 3. Az Isteni Tanácsosok.

93

I. rész, 6. Mindenségtan 4. A Világegyetemi Ítélők. 5. A Fenséges Hírvivők. 6. A Nagytekintélyűek. 7. Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.” 15:10.3 11. Tétel: A felsőbb-világegyetem mellérendelt tanácsa a hét végrehajtói csoportból áll. „A felsőbb-világegyetem mellérendelt tanácsa az előzőekben említett hét végrehajtói csoportból, továbbá a következő övezeturakból és egyéb térségi felvigyázókból áll: 1. A Nappalok Tökéletességei – a felsőbb-világegyetemi nagyövezetek urai. 2. A Nappalok Utódai – a felsőbb-világegyetemi kisövezetek igazgatói. 3. A Nappalok Szövetségei – a helyi világegyetemek urai mellett szolgáló paradicsomi tanácsadók. 4. A Nappalok Hűséges Követői – a csillagvilági kormányok Fenséges urai mellett működő paradicsomi tanácsosok. 5. A Háromsági Tanító Fiak, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban vannak szolgálatban. 6. A Nappalok Örökkévalói, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban tartózkodnak. 7. A hét Tükröző Kép Segítő – a hét Tükröző Szellem szóvivői és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.” 15:10.13 12. Tétel: Az Uverszán a tökéletes egyeduralmat és a kifejlődött demokráciát képviselő lények találkoznak egymással. „Az olyan világokon, mint az Uversza az a helyzet áll fenn, hogy a tökéletes egyeduralmat és a kifejlődött demokráciát képviselő lények szembetalálkoznak egymással. A felsőbb kormányzat végrehajtói tagozata a tökéletesség területéről származik; a törvényhozó tagozata pedig az evolúciós világegyetemek virágzásából ered.” 15:11.1 13. Tétel: A végrehajtói ágat tökéletessé tett evolúciós teremtmények, a törvényalkotóit pedig felemelkedő evolúciós teremtmények alkotják. „A felsőbb-világegyetem tanácskozó közgyűlése a központi világra korlátozódik. A törvényalkotó tanács vagy tanácsadó testület hét házból áll, melyek mindegyikébe egy-egy állandó képviselőt jelölhetnek a felsőbb-világegyetembe felvett helyi világegyetemek.” 15:11.2 14. Tétel: A felsőbb-világegyetemi kormányzat végrehajtói, törvényhozói és bírói ágakból áll, melyek felépítése eltérő. „Amikor az uverszai kormányzat végrehajtó és tanácskozói tagozatairól beszélünk, akkor az urantiai polgári kormányzatok bizonyos formáinak hasonlóságából kiindulva feltételezhetitek, hogy lennie kell egy harmadik vagy bírói tagozatnak is, és valóban ez a helyzet; azonban annak nincs külön személyi állománya. Bíróságaink felépítése a következő: Az eset természetétől és komolyságától függően egy Nappalok Elődje, egy Bölcsesség-tökéletesítő vagy egy Isteni Tanácsos elnököl. Az Ítélők terjesztik elő és magyarázzák a bizonyítékot valamely egyén, bolygó, csillagrendszer, csillagvilág vagy világegyetem ellen, vagy mellett. Az idő gyermekeinek és az evolúciós bolygóknak a védelmét a Fenséges Hírvivők látják el, akik a felsőbbvilágegyetemi kormányzat hivatalos megfigyelői a helyi világegyetemekben és csillagrendszerekben. A felsőbb kormányzat álláspontját a Nagytekintélyűek ismertetik. És az ítéletet rendszerint az Ismeretlen Nevűekből és Származásúakból, valamint a tanácskozó közgyűlés legértelmesebb személyiségeiből álló csoport tagjai által fele-fele arányban alkotott, változó taglétszámú bizottság mondja ki.” 15:12.1 15. Tétel: Az ítélkezési jogkörök eredete a helyi világegyetem, azonban a saját akarattal rendelkező teremtmények elpusztítását elrendelő döntéseket mindig a felsőbb-világegyetemi központon hozzák meg. „Az ítélkezési jogkörök eredete a helyi világegyetem, azonban a saját akarattal rendelkező teremtmények elpusztítását elrendelő döntéseket mindig a felsőbb-világegyetemi központokon hozzák meg és onnan hajtják végre. A helyi világegyetemi Fiak dönthetnek halandó ember túléléséről, de kizárólag a Nappalok Elődei hozhatnak végrehajtandó döntést az örök élet és a halál kérdésében.” 15:12.2 16. Tétel: A felsőbb-világegyetemi központok a tartózkodási helyei a Tükröző Szellemeknek és a Tükröző Kép Segítőknek.

94

I. rész, 6. Mindenségtan „A felsőbb-világegyetemi központok a tartózkodási helyei a Tükröző Szellemeknek és a Tükröző Kép Segítőknek. E bámulatos lények e középső helyzetből végzik a nagy horderejű tükrözőműködési műveleteiket, s így segédkeznek a fenti központi világegyetemnek és a lenti helyi világegyetemeknek.” 15:10.2 17. Tétel: Az Orvonton leginkább az irgalmas gyámolítás hallatlanul pazar mértékéről ismeretes. „Az Orvonton, a hetedik felsőbb-világegyetem, melyhez a ti helyi világegyetemetek is tartozik, leginkább a halandók irgalmas gyámolításának hallatlanul pazar mértékéről ismeretes. Híres arról, ahogyan az igazság kegyelemmel győzedelmeskedik, ahogyan a hatalom türelemmel vezérel, míg az időbeli áldozatok szabadon és önmagukban biztosítják az örökkévalóság megszilárdulását. Az Orvonton a szeretet és az irgalom világegyetemi kimutatása.” 15:14.2 X. A TÉR SZFÉRÁI 1. Tétel: Az anyag mindig a nagy térpályák útjait követve halad. Ezek a nyugodt körzetekkel egymástól elválasztott térvonalak akadályozzák meg az energia szétszóródását. „A világmindenség egymást követő térszintjei alkotják a kitöltött térnek – a már megszervezett és részben lakott vagy még megszervezendő és lakottá alakítandó teljes teremtésnek – a nagyövezeteit. Ha a világmindenség nem olyan elliptikus térszintek sorozatából állna, melyek egyre kisebb mértékben állnak ellen a mozgásnak, s amely térszintek viszonylag nyugodt körzetekkel váltakoznak, akkor szerintünk a mindenségrendi energiák egy része a végtelenbe tartana, egyenesen ki az úttalan térbe; azonban sehol sem találkozunk ilyen viselkedésű térerővel, energiával vagy anyaggal; ezek mindig a nagy térpályák útjait követve, befelé haladnak.” 12:1.2 2. Tétel: Másfél millió fényévvel a nagy világegyetem peremén túl, az első külső térszintben hihetetlen energiaműködés zajlik – ennek kiterjedése több mint huszonötmillió fényév. „A Külső Térszintek. Messze kint a térben, a hét lakott felsőbb-világegyetemtől roppant nagy távolságban hatalmas és hihetetlenül nagy erőkörök és anyagiasuló energiakörök kialakulása zajlik. A hét felsőbbvilágegyetem energiakörei és ezen erő-tevékenységi óriási külső övezet között egy viszonylag nyugodt térkörzet helyezkedik el, melynek kiterjedése változó, átlagosan azonban mintegy négyszázezer fényévnyire tehető. E térkörzetekben nincs csillagköd – mindenségrendi felhő. Az e jelenségeket nálunk tanulmányozók nem tudnak biztosat afelől, hogy a hét felsőbb-világegyetemet körülvevő, eme viszonylagos nyugalmi körzetben létező térerőknek mi a pontos rendeltetése. De mintegy másfél millió fényévvel a jelenlegi nagy világegyetem peremén túl megfigyelhetünk egy, a terjedelmében és erősségében már több mint huszonötmillió fényévnyi, hihetetlen energiaműködési körzetet. E hatalmas, energiát adó erőkerekek az első külső térszintben helyezkednek el, abban a mindenségrendi működésű folytonos övben, mely a teljes ismert, szervezett és lakott teremtést körülveszi.” 12:1.14 3. Tétel: A galaxisok váltakozó irányú, azaz az óramutató járásával megegyező, illetőleg azzal ellentétes irányban való mozgása is hozzájárul a gravitációs szabályozáshoz és fékezi a veszélyes sebességeket. „A világmindenség váltakozó körzetkiosztása, a galaxisok váltakozó irányú, azaz az óramutató járásával megegyező, illetőleg azzal ellentétes irányban haladó áramlásával együtt, hozzájárulnak azon fizikai gravitáció egyensúlyba jutásához, melynek rendeltetése a gravitációs nyomás oly mérvű felerősödésének megelőzése, mely elindítaná a szétesési és szétszóródási folyamatokat. Ez az elrendezés ellengravitációs hatású, és fékezi az egyébként veszélyes sebességeket.” 11:7.9 4. Tétel: Az a tény, hogy az alapenergia minden formája engedelmeskedik a paradicsomi gravitációnak, arra enged következtetni, hogy a világmindenség körön visszatérő és határozott végességű. „Az anyagi teremtés megfigyelhető viselkedése egy véges határokkal bíró fizikai világegyetem létére szolgáltat bizonyítékot. Mind a körön visszatérő, mind a határozott végességű világegyetem létéhez az az általunk jól ismert tény szolgáltatja a végső bizonyságot, hogy az alapenergia minden formája a paradicsomi gravitáció soha meg nem szűnő és abszolút vonzásának engedelmeskedve a világmindenség térszintjeinek görbült pályáin át áramlik oda-vissza.” 12:1.1 XI. ENERGIAFELÜGYELET ÉS ENERGIASZABÁLYOZÁS 1. Tétel: Az összes energia egy, és az alsó-Paradicsomról ered. A tér a forrása számos módosult anyagformának.

95

I. rész, 6. Mindenségtan „Az összes fizikai térerő, energia és anyag valójában egy. Minden térerő-energia eredetileg az alsóParadicsomról indult ki és egyszer majd oda is tér vissza, miután térkörét befutotta. Azonban a világegyetemek mindenségének energiái és anyagi szerveződései a jelenlegi megjelenési állapotukat tekintve nem mind az alsó-Paradicsomról származnak; a tér az anyag és az elő-anyag többféle formájának ad életet.” 11:5.9 2. Tétel: A mindenségrendi energia minden egysége elsődleges forgásban van. A Paradicsomot kivéve semmi nyugvó sincs a világmindenségben. „A mindenségrendi energia minden egysége elsődleges forgásban van, a küldetésének teljesítésén munkálkodik, miközben bejárja világegyetemi pályáját. A tér világegyetemei és azok részrendszerei és világai mind forgó szférák, melyek a világmindenségi térszintek végtelen körei mentén haladnak. Egyáltalán semmi nyugvó sincs a világmindenségben, kivéve magát a Havona központot, a Paradicsom örök Szigetét, a gravitáció középpontját.” 12:4.1 3. Tétel: A külső tér erőire a paradicsomi erőszervezőknek van gondjuk. „Tudomásunk szerint a mindenségrendi erőnek az eme külső térszintekben zajló átalakulása a paradicsomi erőszervezők működését jelzi. Tudjuk azt is, hogy mindezen erők az ősei a nagy világegyetemet jelenleg mozgásban tartó fizikai energiáknak. Az orvontoni erőtér-irányítóknak azonban semmi közük sincs e távoli teremtésrészekhez, és az ott jelenlévő energia-megnyilvánulásoknak sincs kapcsolatuk a szervezett és lakott teremtésrészek erőtér-köreivel.” 12:2.4 4. Tétel: A Paradicsom erőszervezői alakítják át a térpotenciált a fizikai valóság elsődleges és másodlagos energiájává. Amint a gravitációs válasz megjelenik, a felsőbb-világegyetemi erőtér-irányítók veszik át a feladatot. „A Paradicsom erőszervezői a térpotenciált elsőfajú erővé alakítják át, és ezt az elő-anyagi potenciált fejlesztik a fizikai valóság elsődleges és másodlagos energia-megnyilvánulásaivá. Amint ezen energia eléri azokat a szinteket, ahol már képes visszahatni a gravitációra, akkor az erőtér-irányítók és a felsőbbvilágegyetemi rendszerbeli társaik megjelennek a színen és hozzáfognak azokhoz a soha véget nem érő tevékenységeikhez, melyeknek célja az idő és tér világegyetemei számos erőtér-köreinek és energiacsatornáinak kialakítása. A fizikai anyag így jelenik meg a térben, és ez jelenti a világegyetemszervezés megkezdéséhez felállított színpadot.” 15:4.2 5. Tétel: Van valamiféle rejtély a tér erő-töltésében. A gravitációra nem érzékeny, azonban mindig a paradicsomi kört járja be. „Jóllehet a teremtés és a világegyetemek szervezése örökkön a végtelen Teremtők és társaik irányítása alatt marad, az egész folyamat elrendelt eljárás szerint és a térerő, az energia és az anyag gravitációs törvényeinek megfelelően megy végbe. De van valamiféle rejtély a tér egyetemes erő-töltésében; mi elég jól értjük az anyagi teremtésrészek szerveződését az ultimatonikus szakasztól kezdődően, de nem teljesen értjük az ultimatonok mindenségrendi eredetét. Tudjuk, hogy ezen ősi térerők paradicsomi eredetűek, mert a kitöltött téren keresztül örökmód áthaladnak a Paradicsom jól meghatározható, mérhetetlen pontjain. A tér ezen erő-töltése, minden anyagiság elődje, a paradicsomi gravitációra nem érzékeny, azonban mindig is válaszol az alsó-Paradicsom jelenlétére, mert nyilvánvalóan az alsó-paradicsomi középpontba irányuló és abból kiinduló körbe kapcsolódik.” 15:4.1 6. Tétel: A felsőbb-világegyetemek központi szférái erőtér-energia szabályozóként működnek, mert képesek az őket alkotó övezetekbe energiát irányítani. „A felsőbb-világegyetemek központi szféráit úgy építették, hogy képesek a különböző övezeteiknél hatékony erőtér-energia szabályozói feladatkör betöltésére, képesek az őket alkotó helyi világegyetemekbe irányuló energia irányításának gócpontjaiként is működni. A szervezett téren áthaladó fizikai energiák egyensúlyban tartása és ellenőrzése érdekében erőteljes hatást fejtenek ki.” 15:8.1 7. Tétel: A felsőbb-világegyetemi erőtér-irányítók részleges ellenőrzés alatt tartják a gravita területét alkotó harminc energiarendszert. Az uverszai energiaköröknek 968 millió évre van szükségük a felsőbb-világegyetemi pálya befutásához. „A felsőbb-világegyetemi erőtér-központok és fizikai szabályozók irányítása és részleges ellenőrzése alá harminc, a gravita területét alkotó energiarendszer tartozik. Az uverszai erőtér-központok felügyelte fizikaienergia köröknek 968 millió évre van szükségük ahhoz, hogy a felsőbb-világegyetemi [pályát] teljesen befussák.” 15:8.2

96

I. rész, 6. Mindenségtan 8. Tétel: A világegyetemi egyensúly fenntartásához szükség van az anyagi egységek létrehozásának és lebontásának örök folyamataira. A világegyetemi erőtér-irányítók képesek az energia sűrítésére és megkötésére, illetőleg ritkítására és felszabadítására. „Az anyag és energia közötti egyensúly fenntartásának egyetemes terve megköveteli a kisebb anyagi egységek létrehozásának és lebontásának örök folyamatait. A Világegyetemi Erőtér-irányítók rendelkeznek azzal a képességgel, hogy különböző energiamennyiségeket sűrítsenek és megkössenek, vagy ritkítsanak és felszabadítsanak.” 15:8.4 XII. CSILLAGÁSZAT 1. Tétel: A külső tér rejtélyes távolságai a Világmindenség Építészei terveinek nagyszerű munkálásába engednek bepillantást. „Amikor az urantiai csillagászok az egyre nagyobb teljesítményű távcsöveiken át a külső tér titokzatos távolságait vizsgálják és megfigyelik a majdnem számtalan fizikai világegyetem csodálatos fejlődését, észre kell venniük, hogy valójában a Világmindenség Építészei kifürkészhetetlen terveinek nagyszerű munkálását szemlélik.” 12:2.1 2. Tétel: Amennyire tudható, sem anyagi teremtmények, sem szellemlények nem léteznek a külső térhez tartozó területeken. „Amennyire mi tudjuk, sem emberi rendű anyagi lények, sem angyalok, sem más szellemteremtmények nincsenek jelen a csillagködökből, napokból, és bolygókból álló külső gyűrűben. E távoli terület kívül esik a felsőbb-világegyetemi kormányzatok fennhatóságán és igazgatásán.” 12:2.5 3. Tétel: A világotok a feltérképezetlen térbe való hosszú alámerülés kalandját éli át – látszólag. A bolygó valójában jól leírható és tökéletesen szabályozott pályán halad a Paradicsom körül. „Megmaradva azon korlátozott keretek között, melyeket a ti rövid éveitekben mért évmilliók vagy évmilliárdok során a nemzedékek feljegyeztek, megfigyeltek és emlékezetükben elraktároztak, az Urantia és a világegyetem, amelyhez ez tartozik, gyakorlatilag új térbe való hosszú és ismeretlenséget hozó alámerülés kalandját éli át; azonban az uverszai feljegyzések szerint, a régebbi megfigyelésekkel egyezően, a rendünk teljesebb tapasztalataival és számításaival összhangban, és ezen, valamint egyéb kutatásokra alapozott következtetések eredményeként tudjuk, hogy a világegyetemek rendezetten, világosan megérthetően és tökéletesen szabályozott körpályán forognak fenségesen az Első Nagy Forrás és Középpont és az ő székhely-világegyeteme körül.” 15:1.1 4. Tétel: Csak az Egyetemes Atya ismeri az összes lakott világ nevét, számát és helyét. „Csak az Egyetemes Atya ismeri a térben található lakott világok helyét és tényleges számát; ő ismeri a nevüket és a számukat. Én csak hozzávetőlegesen adhatom meg a lakott vagy lakható bolygók számát, ugyanis némely helyi világegyetemben a többihez képest több, az értelmes életre alkalmas bolygó van. A megtervezett helyi világegyetemek közül sem mindegyiknek fejeződött be a szervezése.” 15:2.1 5. Tétel: Eredetük szerint a napok, bolygók és egyéb szférák többsége tíz csoportba sorolható. „Eredetük szerint a napok, bolygók és egyéb szférák többsége az alábbi tíz csoport valamelyikébe sorolható: 1. Egyközepűen Szűkülő Gyűrűk 2. A Forgó Csillagok 3. Gravitációs Robbanásból Származó Bolygók 4. Központhagyó Leánybolygók 5. Csökkent-gravitációjú Szférák 6. Összehúzódó Napok 7. Halmozódásos Szférák 8. Kiégett Napok 9. Ütközésből Származó Szférák 10. Épített Világok” Ld. 15:5.2 és 15:5.14.

97

I. rész, 6. Mindenségtan 6. Tétel: A Paradicsom erőszervezői felelősek a csillagködök létrejöttéért; az ő térerő-viharaik hozzák mozgásba a világegyetemi anyag ultimatonikus egységeit. „A Paradicsom erőszervezői felelősek a csillagködök létrejöttéért; térjelenlétük révén képesek beindítani azokat az óriási térerő-viharokat, melyek, ha egyszer megindultak, már soha nem állíthatók le és nem korlátozhatók egészen addig, amíg a mindent átható térerők mozgásba nem lendültek ahhoz, hogy a világegyetemi anyag ultimatonikus egységeinek megjelenését biztosítsák.” 15:4.4 7. Tétel: Némely napok magukban állók, mások kettős csillagok. A napok ezer különféle állapotban léteznek. Vannak hőkibocsátás nélkül világító napok is. „A Napok. Ezek a tér csillagai a legkülönbözőbb létformáikban. Némelyek egymagukban keringő, fejlődő égitestek; mások kettős csillagok, összehúzódó vagy eltűnő bolygórendszerek. A tér csillagai nem kevesebb mint ezer különféle állapotban és életszakaszban léteznek. A fényt és ezzel együtt hőt kibocsátó napokat jól ismeritek; vannak azonban hőkibocsátás nélkül világító napok is.” 15:6.8 8. Tétel: Az Orvonton felsőbb-világegyetemet több mint tízbillió izzó nap világítja meg és melegíti. A világmindenségben olyan sok nap van, mint ahány pohár víz az Urantia óceánjaiból merhető. „Az Orvonton felsőbb-világegyetemet több mint tízbillió izzó nap világítja meg és melegíti. E napok az általatok is megfigyelhető csillagrendszer csillagai. Több mint kétbillió viszont olyan messze van és oly kicsi, hogy az Urantiáról sohasem látható. De a világmindenségben oly sok nap van, mint ahány pohár víz a világtengereitekből merhető.” 15:6.10 9. Tétel: A tér sötét szigetei halott napok és egyéb hideganyag-halmazok. Némelyek sűrűsége hihetetlenül nagy. „A Tér Sötét Szigetei. Ezek azok a halott napok és egyéb nagy anyaghalmazok, melyek sem fényt, sem hőt nem bocsátanak ki. A sötét szigetek néha hatalmas tömegűek és igen jelentős hatást gyakorolnak a világegyetem egyensúlyi és energiaviszonyaira. E nagytömegű testek némelyikének gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy a sűrűsége. És e hatalmas anyagtömörülés teszi képessé őket, hogy nagyteljesítményű lendkerekekként működjenek, s a szomszédos nagy csillagrendszereket is erős pórázon tarthassák.” 15:6.11 10. Tétel: Az üstökösök elvadult utódok, melyek a napok hatása alá kerülnek. Számos egyéb eredetű is van közöttük. „Sok üstökös a csillag-anyakerekek átmeneti besorolású, elvadult utóda, melyek fokozatosan a központi szerepet betöltő nap hatása alá kerülnek. Az üstökösök között is számos egyéb eredetű van. Az üstökös csóvája az őt vonzó égitest vagy nap helyzetéhez képest az ellenkező irányba mutat, melynek oka egyrészt az üstökös kiterjedt gázcsóvájában végbemenő villamos visszahatás, másrészt a napból kisugárzott fény és egyéb energiák által kifejtett fizikai nyomás.” 15:6.13 11. Tétel: Az ifjú napok nem mind mennek át lüktető életszakaszokon. A napunk jelenlegi tizenegy és fél éves napfolttevékenységi ciklusa a korábbi három és fél napos lüktetés meghosszabbodása. „Bár az ifjú napok nem [mind] mennek át lüktető életszakaszon, legalábbis láthatóan nem, mégis, amikor kitekintetek a térbe, megfigyelhettek számos olyan fiatalabb csillagot, melyek hatalmas lélegzetének kettő és hét nap közötti időre van szüksége egy teljes körhöz. A napotok még mindig hordozza a fiatalkori, óriási mértékű felduzzadásának ma már egyre kevesebb jelentőséggel bíró következményeit, de a visszatérő időköz a korábbi három és fél napos lüktetésről a jelenlegi tizenegy és fél éves napfolttevékenységi szakaszokra hosszabbodott.” 41:3.8 12. Tétel: A napok nem nagyon sűrűk. A sűrűség visszatartja a fényt, de ha túl nagyra nő a mértéke, akkor robbanás alakul ki. „Hogy a tér napjai nem nagyon sűrűk, azt a megszökő fényenergiák állandó áramai is igazolják. A túl nagy sűrűség az átlátszatlanság révén visszatartja a fényt addig, amíg a fényenergia nyomása el nem éri a robbanási pontot. A nap belsejében hatalmas fény- vagy gáznyomás van, mely olyan energiaáram kilövellést okozza, amely milliószor milliónyi kilométerekre behatol a térbe, hogy ott energiával, fénnyel és hővel árassza el a távoli bolygókat. Az urantiai sűrűségű felszínből öt méternyi már ténylegesen is megakadályozza az összes röntgensugárzás és minden fényenergia kilépését a napból mindaddig, amíg a felgyülemlő energiák növekvő belső nyomása eredményeként egy hatalmas, kifelé irányuló robbanás formájában az atomi bomlás le nem győzi a gravitációt.” 41:5.1 13. Tétel: A fény és a kilökődő gázok együtt igen robbanóképesek, amikor nagy hőmérsékleten zárt térbe kerülnek. A fény valóságos. Egy kilogramm napfény gazdasági értéke kétmillió dollár lenne. „A kilökődő gázok jelenlétében a fény igen robbanóképes, amikor nagy hőmérsékleten fényáthatlan védőfalak közé van szorítva. A fény valóságos. Ha a napfény értékét is úgy mérnénk, ahogy a világotokon a

98

I. rész, 6. Mindenségtan különböző energiafajták értékét is méritek, akkor egy kilogramm napfény gazdasági értéke kétmillió dollár lenne.” 41:5.2 14. Tétel: A kalcium úgy szökik meg a napból, hogy meglovagolja a kifelé tartó napsugarakat. „Amint azt a fizikusaitok gyanították, a napból származó kalcium e sérült maradványai szó szerint a fénysugarakon utaznak különböző távolságokra, és ez igen nagymértékben megkönnyíti a térben való általános elterjedésüket. A nátrium atom bizonyos módosítások mellett szintén képes fény- és energiamozgásra. A kalcium remeklése annál is inkább figyelemre méltó, mert ezen elem csaknem kétszer akkora tömegű, mint a nátrium. A tér helyi részeinek a kalciummal való átjárt volta annak a ténynek tulajdonítható, hogy a kalcium megszökik a nap fotoszférájából azáltal, hogy módosult formában meglovagolja a kifelé tartó napsugarakat. A nap összes eleme közül a kalcium, annak viszonylag nagy halmazattömege – mely húsz keringő elektront tartalmaz – mellett is a legsikeresebben képes megszökni a nap belsejéből a tér területei felé. Ez megmagyarázza, hogy miért van a napon kalciumréteg, egy gázszerű kőfelszín kilencezerhatszáz kilométer vastagságban; és ez annak ellenére van így, hogy tizenkilenc könnyebb és természetesen számos nehezebb elem is található e réteg alatt.” 41:6.3 15. Tétel: A bolygók napkörüli pályán keringenek. Lehetnek gáz-, folyadék- és szilárd gömbök. Néha a hideg téranyagból állnak össze. „A Bolygók. Ezek azok a nagyobb anyaghalmazok, melyek valamely nap vagy más égitest körül keringenek; méretük a szokásos bolygóméret alatti méretektől az óriási gáz-, folyadék- és szilárd gömbökig terjed. A hideg világok, melyek a lebegő téranyagból álltak össze, amikor éppen megfelelő viszonyba kerülnek egy közeli nappal, tehát ezek tekinthetők eszményinek értelmes lakók befogadására.” 15:6.14 XIII. A NAP EGYENSÚLYI ÁLLAPOTÁNAK BIZTONSÁGA 1. Tétel: A napenergia egyenes vonalban terjed. Ennek hullámszerű megjelenését olyan egyéb energiák okozzák, melyek a fényt látszólag meghatározott hosszúságú adagokra bontják. „Úgy tűnhet, hogy a napenergia hullámokban halad, azonban ez csak az egymás mellett létező és ugyanakkor különböző hatások eredménye. A szervezett energia valamely adott formája nem hullámokban terjed, hanem egyenes vonalban. Az erő-energia valamely második vagy harmadik formájának jelenléte a megfigyelt áramot arra késztetheti, hogy úgy tűnjön, mintha hullámformában haladna, pontosan úgy, mint amikor a sűrű felhőszakadást erős szél kíséri és így néha úgy tűnik, mintha a víz rétegekben zúdulna vagy hullámokban esne le. Az esőcseppek folytonos pályájú, egyenes vonalban hullanak, azonban a szél hatása olyan, hogy mindennek látszatra vízrétegszerű és esőcsepphullámzás szerű megjelenést kölcsönöz. Bizonyos, a helyi világegyetemetek téregységeiben jelenlévő, másodrendű és egyéb, még fel nem fedezett energiák hatása olyan, hogy a napok fénysugárzása látszólag bizonyos hullámjelenségeket okoz, és mintha meghatározott hosszúságú és tömegű, végtelenül kicsi adagokra bomlana.” 41:5.7 2. Tétel: A nap stabilitása hét különböző tényezőre vezethető vissza. „Mindezek a jelenségek hatalmas energiafelhasználást jeleznek, és a napenergia forrásai, a fontosságuk sorrendjében említve, a következők: 1. Az atomok és később az elektronok megsemmisülése. 2. Az elemek átalakulása, beleértve az így felszabadult energiák radioaktív csoportját is. 3. Bizonyos térenergiák felhalmozódása és átadódása. 4. Téranyagok és meteorok, melyek szüntelenül az izzó napokba zuhannak. 5. A nap összehúzódása; a nap hűlése és az ezt követő összehúzódása néha több energiát és hőt eredményez, mint a téranyag által termelt hőmennyiség. 6. Magas hőmérsékleten a gravitációs hatás bizonyos keringő erőteret sugárzó energiává alakít. 7. Újból befogott fény és egyéb anyag, melyeket a nap magába visszahúzott, miután azok kiléptek belőle, valamint ide tartoznak az ezekkel együtt befogott, a napon kívülről származó egyéb energiák is.” 41:7.3 3. Tétel: Kizárólag azok a napok képesek örökké ragyogni, amelyek a világegyetemi energia közvetlen csatornáiban működnek. „Kizárólag azok a napok képesek örökké ragyogni, amelyek a világegyetemi energia főáramainak közvetlen csatornáiban működnek. Az ilyen napkemencék meghatározatlan ideig világítanak, mert képesek pótolni az

99

I. rész, 6. Mindenségtan elvesztett anyagmennyiséget a térenergia és hasonló keringő energia felvételével. De az ilyen főcsatornáktól távol eső napok sorsa az energia elvesztése – a fokozatos kihűlés és végül a kiégés.” 41:7.14 XIV. VILÁGEGYETEMI VALÓSÁGSZINTEK 1. Tétel: A valóság négy nagyobb osztályba sorolható. „Az idő és a tér szempontjából a valóság tovább osztályozható úgy, mint: 1. Tényleges és Magvábanvaló. Ezek a teljes kifejeződéssel létező valóságok, szemben a rejtett növekedési készséget hordozókkal. Az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi ténylegesség; a halandó ember igen nagy mértékben még beteljesületlen szellemi lehetségesség. 2. Abszolút és Abszolútat el nem érő. Az abszolút valóságok örökkévalósági lételvi létezők. Az abszolútat el nem érő valóságok két szintre vetülnek ki: Abszonitok – melyek az idővel és az örökkévalósággal összevetve viszonylagos valóságok. Végesek – a térbe kivetülő és az időben ténylegessé váló valóságok. 3. Lételvi és Élményelvi. A paradicsomi Istenség lételvi, viszont a kiemelkedő Legfelsőbb és Végleges élményelvi. 4. Személyes és Személytelen. Az Istenség kiterjedését, a személyiség kifejeződését és a világegyetemi evolúciót mindörökre az Atya szabad akaratú cselekedete határozza meg, mely mindörökre elválasztotta az Örökkévaló Fiúban összpontosuló ténylegesség és lehetségesség elme-szellem-személyes jelentéstartalmait és értékeit a Paradicsom örök Szigetében összpontosuló és benne foglalt dolgoktól.” 0:4.6 2. Tétel: A valóság a világegyetemi ténylegessé válás hét különböző szintjén fogható fel. 1. Istenivé nem tett valóság 2. Istenivé tett valóság 3. Kölcsönösen összekapcsolódott valóság Ld. 0:4.1 1. Tökéletlen végesek 2. Legfelsőbb végesek 3. Tapasztalás-meghaladók 4. Véglegesek 5. Mellérendelt-abszolútok 6. Abszolútok 7. Végtelenség Ld. 106:0.2

100

I. rész, 7. A helyi világegyetem 7. A HELYI VILÁGEGYETEM 1. Tétel: A helyi világegyetemek evolúciósak, és egyúttal a paradicsomi Teremtő Fiak alkotásai. „A helyi világegyetem a Paradicsom Mihály-rendbe tartozó Teremtő Fiának a keze munkája. A helyi világegyetem száz csillagvilágból áll, melyek mindegyikét lakott világok száz csillagrendszere alkotja. Minden egyes csillagrendszerben mindent összevetve körülbelül ezer lakott szféra van. Az idő és tér e világegyetemei mind evolúciósak. A paradicsomi Mihályok teremtői terve mindig a helyi világegyetemet alkotó különböző rendű szférákon lakozó sokféle teremtmény fizikai, értelmi és szellemi természete és képességei fokozatos kialakításának és fejlesztésének megfelelően valósul meg.” 32:0.1 2. Tétel: Amikor a feltételek megértek, egy Teremtő Fiú és egy Alkotó Leány megjelenik a színen, hogy megkezdjék a munkát a helyi világegyetem alapját képező épített világokon. „Amikor az energia-anyag egy bizonyos tömeg-anyagiasulási szintet elér, egy paradicsomi Teremtő Fiú a Végtelen Szellem egyik Alkotó Leánya kíséretében megjelenik a színen. A Teremtő Fiú megérkezésével egyidejűleg megkezdődik a munka az épített szférán, melyből a megtervezett helyi világegyetem központi világa lesz. E helyi teremtésrész hosszú időn keresztül fejlődik, napok jutnak állandósult állapotba, bolygók formálódnak és állnak pályára, miközben a csillagvilági és a csillagrendszeri központokként való működésre szánt épített világok teremtésének munkája folytatódik.” 32:1.5 3. Tétel: A helyi világegyetem energia-tartalma körülbelül egy-százezred része a felsőbb-világegyetem térerővel való felruházottságának. „A helyi világegyetem energia-tartalma körülbelül egy-százezred része a felsőbb-világegyetem térerővel való felruházottságának. A Nebadon, a helyi világegyetemetek esetében a tömeg-anyagiasulás valamivel kevesebbet tesz ki. Fizikai értelemben a Nebadon mindazokkal a fizikai energiai és anyagi adottságokkal rendelkezik, melyek az Orvonton bármelyik helyi teremtésrészében is megvannak. A Nebadon világegyetem fejlődési terjeszkedésének útjában álló egyetlen fizikai korlát a térenergia-tartalom, melyet az egyesített világegyetemi működési rend társult erőterei és személyiségei tartanak gravitációs ellenőrzés alatt.” 32:1.4 4. Tétel: Az Urantia mindenségrendi helyrajzi leírása. „Helyi világegyetemetek, a Nebadon, a hetedik felsőbb-világegyetemhez, az Orvontonhoz tartozik, mely az első és a hatodik felsőbb-világegyetem között tartózkodik keringése során, és (a mi időszámításunk szerint) nem is olyan régen fordult a felsőbb-világegyetemi térszint délkeleti irányába. Az Urantiát is magába foglaló naprendszer jelenleg e déli görbületen már néhány milliárd év óta halad, s így éppen most hagyjátok el e délkeleti görbületű pályaszakaszt és sebesen haladtok a hosszú és viszonylag egyenes északi szakaszon. Az Orvonton e majdnem pontosan északi pályát ismeretlen időtartam alatt fogja befutni.” 15:1.5 5. Tétel: Az Urantia mindenségtana. „Az Urantia egy, a helyi világegyetemetek határterületein jócskán túlnyúló csillagrendszerhez tartozik; és a helyi világegyetemetek jelenleg az Orvonton peremterületein halad keresztül. Rajtatok túl is vannak még mások, de már ti is igen messzire kerültetek azon fizikai csillagrendszerektől, melyek a Nagy Forráshoz és Középponthoz viszonylagos közelségben haladnak a nagy körön.” 15:1.6 6. Tétel: A központi világok a Jerusemtől az Uverszáig. „A Jerusemhez, a ti helyi csillagrendszeretek, a Satania központjához hét olyan átmeneti műveltségű világa tartozik, melyek mindegyike körül hét égitest kering, melyek között megtalálható a morontia várakozás hét lakóvilága, az ember halál utáni első tartózkodási helye is. A menny fogalmának urantiai jelentéséből kiindulva, mely alatt néha e lakóvilágokat értették, az első lakóvilágot nevezhetnénk első mennyországnak, és így tovább, egészen a hetedikig. Az Edentiának, a ti csillagvilágotok, a Norlatiadek központjának hetven közösségépítő és felkészítési segédszférája van, ahol a jerusemi rend szerinti személyiség-mozgósításon, -egyesítésen és -kialakításon átesett felemelkedők tartózkodnak. A Szalvingtont, a ti helyi világegyetemetek, a Nebadon központját tíz, egyenként negyvenkilenc szférából álló egyetem-halmaz övezi. A csillagvilági közösségiesülés után az ember itt válik szellemlényegűvé. A III. Uminort, a kisövezetetek, az Ensza központját hét, a felemelkedői lét felsőbb fizikai tanulmányozásának helyet adó szféra veszi körül.

101

I. rész, 7. A helyi világegyetem Az V. Umajort, a nagyövezetetek, a Szplandon központját a felsőbb-világegyetemi, felsőbb értelmi felkészítés hetven szférája övezi. Az Uverszát, a felsőbb-világegyetemetek, az Orvonton központját a felső szintű szellemi felkészítés hét felsőbb egyeteme veszi körbe közvetlenül, mely felkészítésben a saját akarattal rendelkező, felemelkedő teremtmények részesülnek.” 15:7.5 7. Tétel: A kisövezeti kormányzat. „A kisövezeti kormányzatokat három Nappalok Utódja vezeti. Az ő irányítási tevékenységük főként a kisövezetet alkotó helyi világegyetemek fizikai szabályozására, egyesítésére, biztos egyensúlyban tartására és azok igazgatásának szokványos összehangolására terjed ki. Minden egyes kisövezet száz helyi világegyetemet, tízezer csillagvilágot, egymillió csillagrendszert, illetőleg mintegy egymilliárd lakható világot foglal magába. A kisövezeti központi világok a Fizikai Főszabályozók nagy találkozóhelye. E központi világokat hét oktatási szféra veszi körül, melyek a felsőbb-világegyetemi előkészítő tanhelyet jelentik és ezek a központjai a világegyetemek mindenségére vonatkozó fizikai és igazgatási ismeretek átadásának.” 15:13.4 8. Tétel: Az Urantia helye a nagy világegyetemben. Ld. 15:14.5 9. Tétel: A helyi világegyetemi központon nem folyik törvényalkotói munka, viszont számos tanácsadó testület működik ott, mint például a legfelsőbb tanács és a száz legfelsőbb jóváhagyási tanács. „Míg igazi jogszabályokat nem hoznak a világegyetemi központon, tanácsadási és vizsgálati rendeltetésű közgyűlések sora működik a Szalvingtonon, melyek a feladatkörüknek és rendeltetési céljuknak megfelelő összetételben és irányítás mellett dolgoznak. Némelyikük állandó testület; a többi a célkitűzés elérésével feloszlik. A helyi világegyetemi legfelsőbb tanácsnak három tagja van minden egyes csillagrendszerből és hét képviselőt küld minden egyes csillagvilág. Az elszigetelt csillagrendszereknek nincsenek képviselői e gyűlésben, azonban küldhetnek megfigyelőket, akik jelen lehetnek a tanács minden ülésén és végighallgathatják azokat. A száz legfelsőbb jóváhagyási tanács szintén a Szalvingtonon található. E tanácsok elnökei alkotják Gábriel közvetlen munkaszervezetét.” 33:8.2 10. Tétel: Az átlagos napok átmérője egymillió-hatszázezer kilométer – a mi napunké ennél kisebb. A világegyetem legnagyobb csillaga négyszázötvenszer nagyobb a napunknál. De a napoknak annyi mozgásterük van a térben, mint amennyi tizenkét narancsnak lenne az Urantia belsejében. „A Nebadon napjai nem különböznek a többi világegyeteméitől. Az összes nap, sötét sziget, bolygó és hold, beleértve még a meteorokat is, meglehetősen azonos. E napok átlagos átmérője mintegy egymillióhatszázezer kilométer, s a ti napotoké ennél valamivel kevesebb. A világegyetem legnagyobb csillaga, az Antaresz csillagköd négyszázötvenszer nagyobb átmérőjű a ti napotokénál, a tömege pedig hatvanmilliószoros. De van elég tér mindeme hatalmas napoknak. Hozzávetőlegesen annyi mozgásterük van a térben, mint amennyi tizenkét narancsnak lenne, ha az Urantia belsejében keringenének, amennyiben a bolygó üreges volna.” 41:3.2 11. Tétel: A napotok tömege körülbelül ezernyolcszáz kvadrillió tonna. A sűrűsége a legsűrűbb és a leghígabb csillagok között félúton van – a vízének mintegy másfélszerese. „A napotok tömege valamennyivel meghaladja azt, amennyire a fizikusaitok becsülik, akik szerint a naptömeg tonnában körülbelül ezernyolcszáz kvadrillió (1,8x1027). Jelenleg félúton van a legsűrűbb és a leghígabb csillagok között, mert sűrűsége a vízének mintegy a másfélszerese. De a napotok nem folyékony és nem is szilárd – hanem gázállapotú – és ez attól függetlenül igaz, hogy milyen nehéz megérteni azt, hogy a gázállapotú anyag miként képes elérni ezt és a még ennél is nagyobb sűrűséget.” 41:4.1 12. Tétel: A Havona a paradicsomi Mihályok oktatási és felkészülési helye a Teremtő Fiakként való későbbi működéshez. „5. A Mellérendelt Teremtő Fiak. A Havona nem más, mint a paradicsomi Mihályok világegyetemteremtéssel járó kalandokra való felkészítésének oktatási és felkészülési helye. Ezen isteni és tökéletes teremtésrész minden Teremtő Fiú számára minta. Arra törekszik ő, hogy a saját világegyetemét a tökéletességnek e paradicsomi-havonai szintjére emelje.” 14:6.27 13. Tétel: A napotok évente csaknem százmilliárd tonna anyagot sugároz ki. A stabilizálódást megelőzően szokott beindulni a nagyobb napok sorozatos lüktetése.

102

I. rész, 7. A helyi világegyetem „A ti napközpontotok évente mintegy százmilliárd tonna tényleges anyagot sugároz ki, míg az óriásnapok a növekedésük első korszakában, az első egymilliárd év alatt elképesztő arányban veszítenek anyagukból. A nap élete akkor jut biztos egyensúlyi állapotba, miután elérte a belső hőmérsékleti csúcsot és az atomi szint alatti energiák kibocsátása megindult. És éppen e határállapotban szokott beindulni a nagyobb napok sorozatos lüktetése.” 41:9.3 14. Tétel: A világegyetemi Anyaszellem a helyi világegyetem társteremtője. „A Mellérendelt Segédkező Leányok. A világegyetemi Anyaszellemek, a helyi világegyetemek társteremtői a Havona-világokon kapják meg elő-személyes felkészítésüket a Körök Szellemeivel szoros együttműködésben. A helyi világegyetemek Szellem Leányai a központi világegyetemben készültek fel megfelelően a paradicsomi Fiakkal való együttműködés módszereiből, mely mindig az Atya akarata szerint való.” 14:6.32 15. Tétel: Az Edentián a Nappalok Hűséges Követője a gyülekezés legszentebb hegyén lakozik. Ő a Fenséges Atyák háromsági tanácsadója. „A gyülekezés legszentebb hegye a Nappalok Hűséges Követőjének, a paradicsomi Háromság Edentián működő képviselőjének lakhelye. E Nappalok Hűséges Követője a Paradicsom egyik Háromsági Fia és az Edentián Immanuel személyes képviselőjeként van jelen e központi világ teremtése óta. A Nappalok Hűséges követője mindig a Csillagvilági Atyák jobbján áll, kész tanácsokat adni, de sohasem tesz így, hacsak nem kérik erre. A Paradicsom magas Fiai sohasem vesznek részt a helyi világegyetemi ügyek vitelében, kivéve, ha e területek végrehajtói erre felkérik őket. De mindaz, ami egy Nappalok Szövetsége egy Teremtő Fiúnak, ugyanazt jelenti egy Nappalok Hűséges Követője a csillagvilág Fenségesei számára.” 43:4.1 16. Tétel: Az épített világokon az anyagi élet tíz formája van jelen – három növényi és három állati. A közbenső négy csoportot nehéz besorolni növényinek vagy állatinak. „Az épített világokon az anyagi rendbe sorolt életnek tíz formájával lehet találkozni. Az Urantián növényi és állati élet van, míg az olyan világokon, mint az Edentia az anyagi életrendnek tíz osztálya létezik. Ha láthatnátok az edentiai élet e tíz osztályát, akkor az első hármat rögvest növényinek, az utolsó hármat állatinak sorolnátok be, de teljesen képtelenek lennétek megérteni a burjánzó és lenyűgöző létformák közbenső négy csoportjának természetét.” 43:6.4 17. Tétel: A híradás-vevő állomáson ötmilliárdnál is több lény számára van hely, a megszámlálhatatlan szellemi személyiséget nem is számítva. „E jerusemi híradás-vevő állomást egy óriási fogadóterem veszi körül, melyet az Urantián nagyobbrészt ismeretlen, villódzó anyagokból építettek, és amelyben ötmilliárdnál is több – anyagi és morontia – lény számára van hely a megszámlálhatatlan szellemszemélyiségen kívül. Az egész Jerusem kedvenc időtöltése, hogy szabadidejüket a híradó-állomáson töltik, hogy tájékozódjanak a világegyetem jólétéről és helyzetéről. És ez az egyetlen bolygói tevékenység, melyet nem fog vissza a fényszegény időszak sem.” 46:3.2 18. Tétel: A világegyetemből érkező üzeneteket az üvegtengeren fogadják, s ezt kiegészítik a tükrözőműködés révén előállított képekkel. „E hírvevő terembe folyamatosan érkeznek a szalvingtoni üzenetek. A Fenséges Csillagvilági Atya szavait a közeli Edentiáról legalább napi gyakorisággal veszik. Az állandó és a rendkívüli uverszai híradásokat rendszeres időközönként továbbítják a Szalvingtonon keresztül, és amikor paradicsomi üzenetek érkeznek, a teljes népesség összegyűlik az üvegtenger körül, és az uverszai barátaink a tükrözőműködési jelenségekkel kiegészítik a paradicsomi híradási eljárást, s így minden, ami hallható, egyúttal láthatóvá is válik. És a halandó túlélők így ízlelgethetik folyamatosan az egyre magasabb szintű szépséget és nagyszerűséget, amint befelé haladnak az örökkévaló kaland útján.” 46:3.3

103

II. rész, 8. Evolúció

II. rész 8. EVOLÚCIÓ Tartalomjegyzék X. Evolúció időben és térben XI. A társadalmi fejlődést meghatározó tényezők XII. Földhasználati módszerek XIII. Kulturális evolúció XIV. Az ipar hajnala XV. Tűz és állatok XVI. A civilizáció fenntartása XVII. Szabályozás és felügyelet XVIII. Evolúció, az egyetemes szabály

I. Bevezetés II. Az anyagi elmerendszerek III. Világegyetemi működési rendek IV. Minta és forma – elmerendszerek V. Az emberi elme fejlődése VI. Az Élethordozók működése VII. A törzsfejlődés előmozdítása VIII. Az urantiai kaland IX. Az evolúcióval járó viszontagságok

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Míg a józan ész egyistenhitbeli egységet követel meg, addig a tapasztalás az abszolútok sokszínűségét igényli – még különbségképzőket, változtatókat, átalakítókat és korlátozókat is. „Míg a józan ész a mindenségrendi valóság egyistenhitbeli egységét követeli meg, addig a véges tapasztalás a többes Abszolútok és ezek mindenségrendi kapcsolatai összhangjának kitételét igényli. Összehangolt lételvi létezők nélkül nincs meg a lehetősége az abszolút kapcsolódások változatos megjelenésének, nincs esély a különbségképzők, a változtatók, az átalakítók, a mérsékelők, a korlátozók vagy a csökkentők működésére.” 104:3.4 2. Tétel: A tapasztalás-meghaladók a végtelent és az abszolútat el nem érők, de a végest meghaladók. Ők teremtenek szerves kapcsolatot az abszonit szint felsőbb értékei és a véges szint legteljesebb értékei között. „A tapasztalás-meghaladók fogalma a végtelent és az abszolútat el nem érő, de a végest és a teremtményit meghaladó szintekre utal. A tapasztalás-meghaladó dolgok az abszolútok felsőbb értékei és a végesek legteljesebb értékei között teremtenek szerves kapcsolatot. A teremtmény nézőpontjából vizsgálva a tapasztalás-meghaladó az, ami a véges következményeként meglényegültnek tűnik; az örökkévalóság felől tekintve pedig az, ami a véges előtt létezik; egyesek pedig ezt a véges »elő-rezgésének” tartják.«” 105:7.1 3. Tétel: Az ember sohasem fogja feltárni az élet titkait. A halott ős-sejtanyag elemzése révén nem képes leírni az élő ős-sejtanyag igazi természetét. „Egy mozgó tárgy pontos helyét és sebességét lehetetlenség egyidejűleg meghatározni; bármelyik mérése szükségszerűen megváltoztatja a másikat. Hasonló látszólagos ellentmondással szembesül a halandó ember, amikor megpróbálkozik az ős-sejtanyag vegyelemzésével. A vegyész feltárhatja a halott ős-sejtanyag vegytanát, de nem lesz képes leírni az élő ős-sejtanyagnak sem a fizikai szerveződését, sem az eleven működését. A tudós bármilyen közel kerül is az élet titkaihoz, nem fogja feltárni azokat, mégpedig azért nem, mert a vizsgálathoz meg kell ölnie az ős-sejtanyagot. A halott ős-sejtanyag súlya megegyezik az élőével, de a két dolog mégsem ugyanaz.” 65:6.1 II. AZ ANYAGI ELMERENDSZEREK 1. Tétel: A tapasztalatokból való tanulás képessége a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi. „A tapasztalatokból való tanulás képessége alapjainak megszerzése a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi, és e segédek éppúgy működnek a kezdetleges és láthatatlan lételvi lények legalacsonyabb rendű elméiben, mint az emberi lények evolúciós sorának legfelsőbb rendű fajtáiban.” 65:7.6 2. Tétel: A mindenségtani gondolatszintek: A. Kíváncsiság B. Szépségtani érzék

104

II. rész, 8. Evolúció C. Erkölcstani érzékenység. „A mindenségtani gondolatszintek elérése magába foglal: l. Kíváncsiságot. Az összhang iránti vágy és a szépség iránti szomj. Állhatatos próbálkozás az összarányos mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére. 2. Szépségtani érzéket. A szépség szeretete és a minden alkotó megnyilvánulás művészi vonásának egyre teljesebb értékelése a valóság minden szintjén. 3. Erkölcstani érzékenységet. Az igazság felismerésén keresztül a szépség értékelése elvezet mindama dolgok örök helyénvalóságának érzékeléséhez, melyek hatással vannak az isteni jóság felismerésére azokban a kapcsolatokban, melyeket az Istenség tart fenn minden lénnyel; és így még a mindenségtan is elvezet az isteni valóságértékek – az Isten-tudat – kereséséhez.” 56:10.5 III. VILÁGEGYETEMI MŰKÖDÉSI RENDEK 1. Tétel: A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemeket elme tervezte és elme irányítja. A végtelen elme által alkalmazott működési rend túlságosan tökéletes, semhogy a véges elme észlelhetné. „A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemek mindenségét teljes egészében elme tervezte, elme alkotta meg és elme irányítja. De a világegyetemek mindenségének isteni működési rendje mindent összevéve túlságosan tökéletes az ember véges elméjének tudományos módszereihez viszonyítva, semhogy a végtelen elme irányító jellegének akár halvány nyomát is ki lehetne mutatni. Ugyanis ez a teremtő, szabályozó és fenntartó elme nem anyagi elme és nem is teremtményi elme; ez az isteni valóság teremtői szintjein és szintjeiből működő szellem-elme.” 42:11.2 2. Tétel: A felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára szükségképpen elme nélküliként tűnnek. A bölcselet azonban inkább feltételez elme-felruházottságot a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetemben. „A nagyon összetett és a meglehetősen önműködő jellegű mindenségi működési rendek mindig is hajlamosak a teremtő vagy alkotó, bent lakozó elme jelenlétét elrejteni mindazon értelmes lények elől, melyek magának a működési rendnek a természetéhez és felfogóképességéhez képest sokkal alacsonyabb világegyetemi szinteken állnak. Ezért szükségszerű, hogy a felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára elme nélküliként jelenjenek meg. Az ilyen végkövetkeztetés alól talán csak a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetem bámulatos jelenségében megmutatkozó elmefelruházottság feltételes következtetése lenne kivétel – de ez már inkább a bölcselet, mintsem a tényleges tapasztalás területéhez tartozik.” 42:11.6 3. Tétel: Az elmének a világegyetemi működési rendekben való felfedezhetőségére irányuló képesség az ilyenfajta vizsgálódást folytató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ. „Az elmének a világegyetemi működési rendekben való kimutathatóságára és felfedezhetőségére irányuló képesség teljes egészében az ilyenfajta vizsgálódást folytató kutató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ. Az idő és tér energiáiból alkotott tér-idő elmék ki vannak téve az idő és a tér működési rendjeinek.” 42:11.3 4. Tétel: A világegyetemi működési rendek szabályozó elméje végtelen, ezért a véges elme soha nem fürkészheti ki. „Minél magasabb szinten kapcsolódik össze a világegyetemi elme valamely világegyetemi jelenséggel, annál nehezebben értik meg azt az alacsonyrendű elmék. És mivel a világegyetemi működési rend elméje teremtő szellem-elme (vagy még inkább az elmekészséggel bíró Végtelen), ezért azt a világegyetem alacsonyrendű elméi soha nem fedezhetik fel, illetőleg nem észlelhetik, az emberi elme, mint a legalacsonyabb rendű elme pedig végképp nem. A fejlődő állati elme, mely ugyan a természeténél fogva Isten-kereső, nem egyedül és önmagától Istent ismerő.” 42:11.8 5. Tétel: Az elme a kozmikus működési rendek fejlődésében rejtve van jelen. Az elme tevékenysége mindig meghatározott tevékenységekre irányul. „A működési rendek fejlődése maga után vonja és jelzi a teremtő elme rejtett jelenlétét és irányító jellegét. A halandói értelem önműködő működési rendeket érzékelő, tervező és alkotó képessége az emberi elmének, mint a bolygón egyeduralkodó befolyásnak a felsőbbrendű, termékeny és céltudatos sajátságait mutatja. Az elme tevékenysége mindig a következőkre irányul:

105

II. rész, 8. Evolúció 1. Anyagi működési rendek teremtése. 2. Ködös rejtélyek megoldása. 3. Távoli helyzetek felmérése. 4. Gondolati rendszerek alkotása. 5. Bölcsességcélok elérése. 6. Szellemszintekre való eljutás. 7. Az isteni végzetek – a legfelsőbb, a végleges és az abszolút – beteljesítése.” 42:12.1 IV. MINTA ÉS FORMA – ELMERENDSZEREK 1. Tétel: A világegyetemi energiák négyféle elmeműködési szinten társulnak. „A világegyetem nem-szellemi energiái a különböző szintű nem-Teremtő elmék élő rendszereiben különböző szinteken egyesülnek újra, melyek közül néhányat az alábbiak szerint lehet jellemezni: 1. Segédelőtti-szellemi elmék. Az ilyen elme nem tapasztal, és számukra a lakott világokon a Fizikai Főszabályozók segédkeznek. Ez gépies elme, a legkezdetlegesebb anyagi létformák nem tanítható értelme, de a nem tanítható elme a kezdetleges bolygói élet mellett számos szinten is működik. 2. Segéd-szellemi elmék. A tanítható (nem gépies) anyagielme-szinten a hét elmeszellem-segédjén keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem segédkezése ez. Ezen a szinten az anyagi elme úgy tapasztal: mint ember alatti (állati) értelem az első öt segédben; mint emberi (erkölcsi) értelem a hét segédben; mint emberfeletti (közteslényi) értelem a két utolsó segédben. 3. Kibontakozó morontia elmék – a helyi világegyetemek emelkedő létpályáiban fejlődő személyiségek kiteljesedő tudata. Ez a helyi világegyetemi Anyaszellemnek és a Teremtő Fiúnak a közös adománya. Ezzel az elmeszinttel együtt jár a morontia-fajta élethordozó szerveződése, a helyi világegyetemek Morontia Erőtér-felügyelőinek tevékenysége révén létrejövő anyagi és szellemi egységbe rendeződés. A morontia elme mind az 570 morontia létformában másként működik, az elért egyre magasabb szinteken egyre tökéletesebben képes társulni a mindenségrendi elmével. Ez a halandó teremtmények fejlődési pályája, de egy Világegyetemi Fiú és egy Világegyetemi Szellem is adományozhat nem-morontia rendű elmét a helyi teremtésrészek nem-morontia gyermekeinek. A mindenségrendi elme. Ez az idő és tér hétszer különvált elméje, melynek egy-egy szakasza számára a hét felsőbb-világegyetem egyikéhez tartozó Tökéletes Szellem segédkezik. A mindenségrendi elme magába foglal minden végeselme-szintet, és ő hangolja össze tapasztalásilag a Legfelsőbb Elme evolúciós-istenségi szintjeivel és tapasztalás-meghaladóan az abszolút elme lételvi szintjeivel – az Együttes Cselekvő közvetlen köreivel.” 42:10.2 2. Tétel: A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni az emberi törzsfejlődésre. Az elme csak a tanulás és képzés eredményeit képes megmagyarázni. „A fizika és a vegyészet egyedül nem képes magyarázatot adni arra, hogy emberi lény miként fejlődött ki az őstengerekben élt első ős-sejtanyagból. A tanulási képesség, az emlékezés és a különféle környezeti változásokra való érzékenység az elme sajátossága. A fizika törvényeire nem hat a tanítás; e törvények változatlanok és megváltoztathatatlanok. A vegyi kölcsönhatásokat sem módosítja a nevelés; e válaszok egységesek és megbízhatók.” 65:6.8 3. Tétel: A hét elmeszellem-segédet a világegyetemi központból adományozzák, és működésük független az Élethordozókétól. „A hét elmeszellem-segéd a helyi világegyetem alsóbbrendű, értelmes lételvi lényei elméjének sokoldalú segítője. Ezt az elmerendet a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik, de az alsóbbrendű elme-működésre a csillagrendszerek központjaiból fejtenek ki irányító hatást. Egy evolúciós világon sok, igen sok függ e hét segéd munkájától. Ezek azonban elme-segédkezők; nem vesznek részt a fizikai törzsfejlődésben, ami az élethordozók területe.” 65:7.1

106

II. rész, 8. Evolúció V. AZ EMBERI ELME FEJLŐDÉSE 1. Tétel: Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies állandóságból a szellemi lendület területére lép – folyamatos döntések sorozata révén – „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg”. „Az eredendően magukból fakadó világegyetemi válaszok a mindenségrendben állandók és bizonyos formában fenn is maradnak. Az Istent ismerő és az ő akaratát végrehajtani kívánó, szellemi látásmóddal rendelkező személyiség istenien állandó és örökkön létező. Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies nyugvás állandóságából a szellemi lendület isteniségébe átlépjen, és az ember ezen átalakulást a saját személyes döntéseinek ereje és következetessége révén hajtja végre, minden egyes élethelyzetben kijelentve, hogy »azt akarom, hogy legyen meg az akaratod«.” 118:8.11 2. Tétel: A kísértetálom meghatározó szerepet játszott a társadalmi fejlődésben – összeterelte az embereket. „Az emberi társadalom kialakulásában talán a legnagyobb önálló szerepet játszó tényező a kísértetálom volt. Bár az álmok többsége komolyan felkavarta az ősi elmét, a kísértetálom tényleges rettegést váltott ki az ősemberekben, s e babonás álmodókat egymás karjába vezette olyan, tudatosan és őszintén kívánt társulásokba, melyek a kölcsönös védelmet szolgálták a szellemvilág hirtelenül megjelenő és nem látható veszélyeivel szemben. A kísértetálom az egyik legkorábban megjelent különbség volt az állati és az emberi fajtájú elme között. Az állatok nem képzelik el a halál utáni továbbélést.” 68:3.2 3. Tétel: Az értelmes evolúciós lények megjelenése jelzi, hogy elérkezett az ideje Bolygóherceg kijelölésének. „A Csillagrendszer Fejedelem számára az jelzi annak szükségességét, hogy valamely adott bolygóra vezetőt kell kijelölni, hogy megérkezik az élethordozók kérelme, miszerint igazgatási vezető kijelölésére van szükség e bolygón, ahol életet létesítettek és értelmes evolúciós lények kifejlődését érték el. Minden, evolúciós halandó teremtmények lakta bolygó rendelkezik egy ilyen, a fiúi besorolásúak eme rendjébe tartozó bolygói vezetővel.” 50:0.2 VI. AZ ÉLETHORDOZÓK MŰKÖDÉSE 1. Tétel: Az élethordozók három szinten működnek. „Az élethordozók a következő három szinten képesek működni, és így is tesznek: 1. A villamos-vegytani fizikai szint. 2. A majdnem-morontiai létezés szokványos középszakasza. 3. A fejlett félszellemi szint.” 65:1.2 2. Tétel: Amikor az élethordozók készen állnak az élet-megtelepítési feladatra, a felkészítésüket egy élethordozó-átalakítási főangyal-bizottság fejezi be. „Amikor az élethordozók felkészülnek az élet-megtelepítési feladatra, és miután e vállalkozásuk helyszíneit kiválasztották, összehívják az élethordozó-átalakítási főangyal-bizottságot. E csoport különféle személyiségek tíz rendjéből tevődik össze, beleértve a fizikai szabályozókat és társaikat is, és e csoportot a főangyalok főnöke vezeti, aki e tisztséget Gábriel felhatalmazása és a Nappalok Elődeinek engedélye alapján tölti be. Amint e lények a megfelelő körre rákapcsolódtak, képesek az élethordozókon olyan átalakításokat végezni, melyek képessé teszik őket arra, hogy azon nyomban működhessenek a villamosvegytani fizikai szinteken.” 65:1.6 3. Tétel: Az élethordozók az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói, amely körök minden egyes helyi világegyetemben különbözők. „Az anyagi élet élőlénytani egysége az ős-sejtanyagi sejt, a vegyi, a villamos és az egyéb alapenergiák közös társulása. A vegyi képletek minden egyes csillagrendszerben mások, és az élő sejt szaporodási eljárása is különbözik egy kissé minden egyes helyi világegyetemben, de mindig az élethordozók mint élő folyamatszabályozók indítják meg az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait; ők az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói.” 49:1.2 4. Tétel: Ha az élethordozók úgy döntenek, hogy a bolygón maradnak azt követően is, hogy az ember kifejlődött, akkor alá kell vetniük magukat a félszellemi létszintre való átalakításnak. „Miután a szerves törzsfejlődés egy bizonyos pályát befutott és az emberi fajtájú szabad akarat a legfelsőbb rendű fejlődő élőlényben megjelent, az élethordozóknak vagy el kell hagyniuk a bolygót vagy lemondási

107

II. rész, 8. Evolúció fogadalmat kell tenniük; vagyis kötelezniük kell magukat, hogy a szerves törzsfejlődés menetébe bármiképpen való beavatkozási kísérlettől a továbbiakban tartózkodnak. És mihelyt ezen önkéntes fogadalmakat megtették azok az élethordozók, akik az újonnan kifejlődött sajátakaratú teremtmények támogatásával megbízandók mellett a jövőben tanácsadói minőségben való működés céljából a bolygón maradás mellett döntöttek, összehívnak egy tizenkét tagú bizottságot, melynek vezetője a Csillagrendszer Fejedelem felhatalmazása alapján és Gábriel engedélyével tevékenykedő személy, az Estcsillagok főnöke; és ezek az élethordozók rögvest átkerülnek a személyiségi létezés harmadik szakaszába – a félszellemi létszintre. És jómagam Andon és Fonta kora óta e harmadik létezési szakaszban működöm az Urantián.” 65:1.8 5. Tétel: Az élethordozók váratlan körülményeket is kihasználhatnak az élet kifejlődésének elősegítéséhez – de önkényesen nem avatkozhatnak be. „Az élethordozók minden lehetséges természeti erőforrást igénybe vehetnek és bármely, az életkísérlet fejlődésmenetét segítő váratlan körülményt kihasználhatnak, azonban nincs engedélyünk a növény vagy állati törzsfejlődésbe beavatkozni, illetőleg a növény vagy állati evolúció jellegét vagy irányát önkényesen alakítani.” 65:3.2 6. Tétel: Nem értjük teljesen az élet rejtélyét. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Tökéletes Szellemek, a Nappalok Elődei és a Világegyetemi Anyaszellem együttműködése révén áramlik. „Van az evolúciós bolygókon megtelepítendő élet kialakításával összefüggésbe hozható néhány, számunkra nem teljesen világos dolog. Teljesen értjük az élethordozók villamos-vegytani képleteinek fizikai felépítését, de nem teljesen értjük az életet megelevenítő szikra természetét és forrását. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik. Felettébb valószínű, hogy a Tökéletes Szellemek a hétszeres csatornái a teremtésösszességre kiáradó életfolyamnak. Viszont nem értjük azt az eljárást, mely révén a Tökéletes Szellem részt vesz az élet adományozás első felvonásában valamely új bolygón. A Nappalok Elődeinek, s ebben biztosak vagyunk, szintén van valamilyen szerepük az élet beindításában az új világokon, de ennek természetét egyáltalán nem ismerjük. Tudjuk, hogy ténylegesen a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel.” 36:6.7 7. Tétel: Az emberi vérben több mint tizenötmillió vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetőség. „Az élő szervezetek számos, látszólag rejtélyes átalakulása ugyanakkor tisztán vegyi, teljesen fizikai jellegű. Bármely emberi lény véráramában a tizenkét belső elválasztású mirigy termelte szabályozó váladékok között állandóan több mint 15.000.000 vegyi kölcsönhatás bekövetkezésére van lehetőség bármely pillanatban.” 65:6.6 VII. A TÖRZSFEJLŐDÉS ELŐMOZDÍTÁSA 1. Tétel: A Havonán kívül a tökéletesség fejlődés eredménye – és csaknem végtelen változatosság jellemzi ezeket a fejlesztési terveket. „A központi világegyetemet kivéve a tökéletesség mindenhol fejlődés eredménye. A központi teremtésrészben a rendelkezésünkre áll a tökéletesség mintája, azonban minden egyéb területnek e tökéletességet az adott világok vagy világegyetemek fejlődésére kidolgozott módszerek révén kell elérnie. És csaknem végtelen változatosság jellemzi a Teremtő Fiak terveit a saját helyi világegyetemük szervezése, fejlesztése, formálása és véglegesítése terén.” 32:3.3 2. Tétel: Az evolúció nem véletlenszerű. Ötvenezernél is több fizikai és kémiai tény bizonyítja a törzsfejlődésben meglévő értelmes célt. „És a működéselvű világnézetet képviselő, kevés képzelőerővel megáldott halandótársaitok némelyike mégis hajlamos az anyagi teremtést és az emberi evolúciót véletlen eseményekként felfogni. Az urantiai közteslények ötvenezernél is több olyan fizikai és vegytani tényt gyűjtöttek össze, melyekről úgy tartják, hogy nem egyeztethetők össze a véletlenszerűségek törvényeivel, és amelyek álláspontjuk szerint egyértelműen igazolják az értelmes cél meglétét az anyagi teremtésben.” 58:2.3 3. Tétel: Százezernél is több tény támasztja alá az elmének a mindenségrendi tervezésben való jelenlétét. „És mindezzel még nem is veszik figyelembe a százezernél is több kutatási eredményüket, melyek a fizikai és a vegyészeti területeken kívülre esnek, s amelyek az elmének az anyagi mindenségrend tervezésében, teremtésében és fenntartásában való jelenlétét támasztják alá.” 58:2.3

108

II. rész, 8. Evolúció 4. Tétel: Az evolúciót lehet késleltetni, de megállítani nem lehet. Még az a kevés is nagyban hozzájárult a civilizáció fejlődéséhez, amit az emberi faj Ádámtól kapott. „Függetlenül a világ helyzetének javítására a kaligasztiai és az ádámi küldetés részeként kidolgozott tervek sikertelenségéből adódó hányattatásoktól, az emberi faj alapvető élőlénytani evolúciója feljebb vitte az emberfajtákat az emberi haladás és faji fejlődés fokain. Az evolúciót késleltetni lehet, de megállítani nem. A tervezettnél kisebb létszámú ibolyaszín emberfajta befolyása olyan fejlődést hozott a polgárosodás terén, mely Ádám kora óta messze meghaladta az emberiségnek a megelőző csaknem egymillió év alatti teljes fejlődését.” 81:0.1 VIII. AZ URANTIAI KALAND 1. Tétel: Sok baktérium- és gombafaj jelent visszafelé haladó fejlődési irányt az evolúció terén, és ez a magyarázata a betegségkeltő sajátosságaiknak. „A baktériumok, az igen kezdetleges jellegű, egyszerű növényi szervezetek vajmi keveset változtak az élet hajnala óta; az élősdi viselkedésükben még némi visszafejlődést is mutatnak. Sok gombafaj ugyancsak visszafelé haladó fejlődési irányt mutat az evolúció terén, lévén ezek olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelő képességüket és többé-kevésbé élősködőkké váltak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei valóban az átalakult élősdi gombák e csoportjába tartoznak. A közbenső időkben a hatalmas növényvilág egésze olyan ősökből fejlődött ki, amelyektől maguk a baktériumok is leszármaztak.” 65:2.3 2. Tétel: Az Urantián a békák iránya lett az, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött. „A színtér tehát készen állt az első gerinces állatok, a halak megjelenésére. A halak családjából két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké. És a békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdődött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.” 65:2.6 3. Tétel: A béka az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai embernek. „A béka az egyik legkorábbi túlélő emberfaj-ős, azonban e teremtmény szintén képtelen volt a fejlődésre, nagyrészt olyan formában létezik ma is, mint azokban a régmúlt időkben. A békák faja az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai emberfajoknak. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.” 65:2.7 4. Tétel: Az emlősfajok hirtelenül származtak le egy csúszómászó dinoszaurusztól. „Egy mozgékony, kistermetű, húsevő, ám viszonylag nagy aggyal rendelkező dinoszaurusz volt az, amelyből a méhlepényes emlősök hirtelenül leszármaztak. Ezek az emlősök gyorsan és sok különböző irányban fejlődtek tovább, nemcsak a mai közönséges változataiknak adva életet, hanem olyan tengeri fajtákká is alakulva, mint a bálnák és a fókák, valamint az olyan légi vándorokká, mint a denevérfélék.” 65:2.12 5. Tétel: Az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki – ez volt a hatvanadik kísérlet a Sataniában. Huszonnyolc életmódosítás lett sikeres. „Ne kerülje el a figyelmeteket az a tény, hogy az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki a számunkra. E bolygón végeztük a hatvanadik kísérletet a nebadoni élet-formaterv sataniai átvételének módosítása és lehetséges fejlesztése céljából, és a feljegyzések tanúsága szerint számos jótékony hatású módosítást vittünk véghez a szabványos életmintákon. Közelebbről, az Urantián kidolgoztunk és kielégítő mértékben bemutattunk nem kevesebb mint huszonnyolc életmódosítást, melyek az egész Nebadon számára hasznosak lesznek az eljövendő korokban.” 65:4.1 6. Tétel: De az élet nem szabályozatlanul és véletlenszerűen kísérletező jellegű. „De az életlétesítés sohasem kísérleti jellegű egyetlen világon sem annyiban, hogy valami még ki nem próbált és ismeretlen dologgal próbálkoznánk. Az élet kifejlődése mindig fokozatos, a különválás irányába vivő és változatos eljárás, de sohasem a vak véletlen irányítja azt, s nem szabályozatlan és véletlenszerűségi értelemben sem teljesen kísérletező jellegű.” 65:4.2 7. Tétel: A sérülések helyreállításának új módja az egyik fejlesztési eredmény. Ehhez félmillió kísérletet végeztek előzetesen.

109

II. rész, 8. Evolúció „A sérülés helyreállítása és a sejtszaporodás kapcsán megmutatkozó e vegyi működés és kölcsönhatás az élethordozók ama választását tükrözik, melynek eredménye egy, a vegyi kölcsönhatások és azok élőlénytani következményeinek százezernél is több szakaszát és sajátságát mutató képlet. Az élethordozók csaknem félmillió célirányos kísérletet végeztek a kutatóállomásaikon, mielőtt végleg e képlet mellett döntöttek az urantiai életkísérlethez.” 65:4.4 8. Tétel: Mihelyt az ember többet is megtud e gyógyulási folyamatról, hatékonyabban fog tudni kezelni bizonyos betegségeket. „Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezeléséről is. Azóta, hogy az életlétesítésre sor került az Urantián, az élethordozók továbbfejlesztették e gyógyító eljárást, s egy másik sataniabeli világon alkalmazták is, melynek eredményeként javult a fájdalomtűrő-képesség és a társulást alkotó ép sejtek osztódási képessége is jobban szabályozott.” 65:4.5 9. Tétel: Az urantiai életkísérlet két különleges vonása: A. Az andoni emberfajta megjelenése még a színes fajták előtt. B. A hat szangik színes emberfajta egyidejű megjelenése. „Az urantiai életkísérlet számos különleges vonást mutatott, azonban a két legrendkívülibb mozzanat az volt, hogy az andoni emberfajta a hat színes nép kifejlődése előtt jelent meg, valamint hogy később egyetlen családban egyidejűleg jelentek meg a szangik másultak. Az Urantia az első sataniai világ, ahol a hat színes fajta egyazon emberi családból ered. Ők rendszerint külön fajtákból emelkednek ki az előemberi állati fajtán belüli független másulatokból, és a földön rendszerint egyenként és hosszú időszakok során át egymás után jelennek meg, mégpedig először a vörös ember, a színsor végén pedig az indigó.” 65:4.7 10. Tétel: Az élet kifejlődését hátráltatta a Kaligasztia-féle árulás és az ádámi vétek. „Az élethordozók számára valóban sajnálatos azt megélni, hogy az értelmes élet urantiai módosítására irányuló különleges erőfeszítéseinket olyannyira hátráltatták azok a megrendítően szomorú eltérések, melyeket nem állt módunkban irányítani: a Kaligasztia-féle árulásról és az ádámi vétekről van szó.” 65:5.1 11. Tétel: Ha az emberi faj többet kapott volna az ádámi élet-sejtanyagból, akkor ellenállóbb lenne számos betegséggel szemben. „De az egész élőlénytani kaland során a legnagyobb csalódást az okozta nekünk, hogy bizonyos kezdetleges növényi életek olyan nagy mértékben és váratlanul tértek vissza az élősdi baktériumok levélzöld-előtti szintjeire. A növényvilág fejlődésmenetének ezen eseménye számos sajnálatos betegséget okozott a felsőbbrendű emlősöknél, különösen a sérülékenyebb emberi fajnál. E kellemetlen helyzettel való szembesüléskor csak kisebb jelentőséget tulajdonítottunk az ezzel járó nehézségeknek, mert úgy tudtuk, hogy az ádámi élet-sejtanyagával való későbbi keveredés oly mértékben megerősíti a kialakuló kevert emberfajta ellenállóképességét, hogy ezáltal gyakorlatilag ellenállóvá válik minden, a növényi szervezetek által okozott betegséggel szemben. Ám az ádámi vétek miatti csapás következményeként a reményeinkben végül csalódnunk kellett.” 65:5.2 12. Tétel: A növények törzsfejlődésének két fontos állomása a mag és a klorofill megjelenése volt. „A növények törzsfejlődésében a legfontosabb állomás a levélzöld-termelő képesség kifejlődése volt, a második legfontosabb lépésnek pedig az egysejtű csíramagok összetett maggá fejlődése tekinthető. Az egysejtű csíramag a leghatékonyabb forma az egyed szaporításához, azonban hiányzik belőle a magban meglévő változatosság és változékonyság adottsága.” 65:6.3 13. Tétel: Az állati törzsfejlődésben a vérben megtalálható, kettős szerepet betöltő vas bír kiemelkedő jelentőséggel. „A felsőbbrendű állatfajok törzsfejlődésének egyik leghasznosabb és legösszetettebb fejezetében az élőlénynek kifejlődött az a képessége, hogy a benne keringő vérsejtekben lévő vasat az oxigénszállító és széndioxid-eltávolító szerep ellátására bírja. A vörösvérsejtek e fejlődése mutatja, hogy a fejlődő élőlények képesek működésüket az átalakuló vagy változó környezethez igazítani. A felsőbbrendű állatok, az embert is ideértve, a vörösvérsejtekben lévő vas közreműködése révén látják el oxigénnel a testük szöveteit, mely oxigént visz az élő sejtekhez és éppily hatékonyan távolítja el a sejtekből a széndioxidot. Ugyanakkor más fémek is igénybe vehetők ilyen célból. A tintahal rezet használ ehhez, míg a tengeri zsákállat a vanádiumot alkalmazza.” 65:6.4

110

II. rész, 8. Evolúció 14. Tétel: A hét szellem-segéd inkább körszerű, semmint entitás jellegű. Az életkísérleti bolygókon e szellemsegédek viszonylag elszigetelten működnek. „A hét szellem-segéd inkább erőkörszerű, semmint entitás jellegű, és a szokványos világokon más helyi világegyetemi segédekkel kapcsolódik össze. Az életkísérleti bolygókon azonban e szellem-segédek viszonylag elszigetelten működnek. Az Urantián, az életminták különleges természetéből eredően, az alsóbbrendű segédek sokkal több nehézségbe ütköztek az evolúciós élőlényekkel való kapcsolatteremtés során azokhoz az esetekhez képest, melyeket a nagyobb mértékben szabványosított életlétesítés jellemez.” 65:7.3 15. Tétel: A Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között 993.419 év van. Testi megjelenésükben tökéletes emberi lények voltak, és a várható élettartamuk hetvenöt év volt. „Ha visszaszámolunk, akkor a Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között éppen 993.419 év van. E két figyelemre méltó teremtmény igazi emberi lény volt. Tökéletes emberi hüvelykujjaik voltak, mint az elődeik közül sokaknak is, de olyan tökéletes lábfejjel rendelkeztek, mint a mai emberfajták. Jártak és futottak, nem másztak; a nagylábujj fogószerepe már nem volt meg, teljesen eltűnt. Ha valamilyen veszély miatt a fákra kényszerültek, akkor úgy másztak, mint ahogy a mai emberek tennék. Úgy másztak a fa törzsén, mint a medve és nem úgy, ahogy a csimpánz vagy a gorilla, melyek ágról-ágra lendülnek egyre feljebb. Ezek az első emberi lények (és a leszármazottaik) a kifejlett kort tizenkét évesen érték el és a várható élettartamuk nagyjából hetvenöt év volt.” 62:5.1 16. Tétel: Beszámoló az emberi család közvetlen ősének tekinthető ikerpár fiatalkori életéről. „A felsőbbrendű ikerpár, egy hímnemű és egy nőnemű teremtmény születéséhez, a középemlős törzs két vezető tagjához visszatérve: Ezek az állatkölykök rendkívüliek voltak; még a szüleiknél is kevesebb szőr borította a testüket, és zsenge korukban minduntalan felegyenesedve akartak járni. Elődeik mindig tanulták a hátsó lábon járást, de e főemlős ikerpár már a kezdetektől fogva felegyenesedve járt. Testmagasságuk meghaladta az öt lábat, és a fejük is nagyobbra nőtt, mint a törzsbelieké. Bár hamar megtanultak egymás között jelekkel és hangokkal közléscserét folytatni, sohasem voltak képesek a népükkel megértetni ezen új jeleket. Körülbelül tizennégy évesek lehettek, amikor elmenekültek a törzsüktől, hogy messze nyugaton alapítsák meg a családjukat és a főemlősök új faját. És ezen új teremtményeket nagyon is helyes dolog főemlősöknek nevezni, mert magának az emberi családnak az egyenesági és közvetlen elődei lettek. Tehát így történt, hogy a főemlősök területet foglaltak maguknak a mezopotámiai félsziget nyugati partján, mely akkoriban benyúlt a déli tengerbe, míg a kevésbé értelmes és velük közeli rokonságban álló törzsek a félsziget e pontja környékén, valamint feljebb, a keleti partvonalon éltek.” 62:4.1 17. Tétel: Az istenimádat szelleme az ikerpár nőnemű tagjának elméjével teremtett kapcsolatot annak tízéves korában. Egy évvel később a bölcsesség szelleme rávette őket az otthonuk elhagyására. „Képzeljétek el az örömünket, amikor egy napon – az ikrek ekkor körülbelül tízévesek voltak – az istenimádat szelleme először teremtett kapcsolatot az ikerpár nőnemű tagjának elméjével, majd röviddel ezt követően a másikéval. Tudtuk, hogy valami olyasminek a megjelenése közeleg, amely rokon az emberi elmével; és amikor nagyjából egy évvel később végül elmélyült gondolkodás és megfontolt döntés eredményeként elhatározták, hogy elmenekülnek otthonról és északra mennek, akkor kezdett működni a bölcsesség szelleme az Urantián és ebben a két, immár emberiként elismert elmében.” 62:6.5 18. Tétel: Az ős ikerpár apjának lehangoltsága és tragikus halála. „Nem sokkal azt követően, hogy e fiatal pár elhagyta társait, hogy megalapítsa az emberi fajt, a főemlős-apa búskomorságba esett – menthetetlenül lesújtott volt. Visszautasította az élelmet, még akkor is, amikor azt a saját gyermekei hozták elébe. Lévén, hogy a ragyogó utódai eltűntek, már nem találta értelmesnek az életet a közönséges társai között; így elkóborolt az erdőbe, ahol ellenséges gibbonok ütöttek rajta és agyonverték.” 62:5.11 19. Tétel: Kr.u. 1934-hez képest 993.408 éve történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót. „Éppen 993.408 évvel ezelőtt (Kr.u. 1934-hez képest) történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót a Nebadon világegyetemben. Az élőlénytani evolúció újra elérte a sajátakarat emberi szintjeit; ember érkezett a sataniai 606-os bolygóra.” 62:7.7

111

II. rész, 8. Evolúció 20. Tétel: A színes emberfajták közül az első három a fejlettség szempontjából rendszerint felette áll a későbbi fajtáknak. Sajnálatos, hogy a kék emberek oly nagy számban vesztek oda. „A korábbi fajták valamivel felsőbbrendűbbek a későbbieknél; a vörös ember magasan az indigó – a fekete – fajta felett áll. Az élethordozók az élő energiák teljességével ruházzák fel az első vagy vörös fajtát, és a halandók különböző csoportjainak minden egyes evolúciós megjelenésével a változatosság növekedése az eredeti felruházottság kárára megy. Még a halandói termet is csökken a vörös embertől az indigó fajtáig, bár az Urantián az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín népek között. Azokon a világokon, ahol mind a hat evolúciós emberfajta jelen van, ott az első, a harmadik és az ötödik fajta a felsőbbrendű – a vörös, a sárga és a kék. Az evolúciós fajtáknak így változik az értelmi gyarapodásra és a szellemi fejlődésre való képességük, s ilyen szempontból a második, a negyedik és a hatodik emberfajta valamivel rosszabbul van felruházva. E másodrendű emberfajták bizonyos világokon nem megtalálható népek; e fajtákat sok más világon kiirtották. Szerencsétlen dolog, hogy az Urantián éppen a felsőbbrendű kék emberek vesztek oda nagy számban, eltekintve azoktól, akik az összeolvadt „fehér fajtában” fennmaradtak. A narancsszín és a zöld törzs elvesztése nem ad okot komolyabb aggodalomra.” 51:4.2 21. Tétel: Az emberi evolúció biológiai lehetőségeinek kimerülésével eljön az ideje az Anyagi Fiú és Leány bolygóra érkezésének. „A kifejlődő állatfaj emberi potenciáljai már jóval az Anyagi Fiú és Leány, az élőlénytani nemesítők bolygóra való megérkezése előtt kimerültek. Az állati élet ezen élőlénytani állapotát az élethordozók a harmadik szakaszú szellem-segédi működés jelenségében ismerik fel, mely önmagától végbemegy a teljes állati élet azon teljesítőképességének kimerülésével egyidejűleg, melyből az ember előtti egyedek másult képességei származnak.” 65:3.5 22. Tétel: Az ádámi rendszer küldetési célja az, hogy az ember fejlődését a vadászattól a pásztorkodás felé, majd tovább, a mezőgazdaság és a városi civilizáció felé terelje. „Az ádámi rendszer elsődleges célja, hogy a fejlődő embert a polgárosodott társadalom vadászó és pásztorkodó szakaszából a mezőgazdasági és kertészkedői szakaszába terelje, melyet később kiegészítenek a polgárosodott társadalom városi és ipari velejárói. Az élőlénytani nemesítők e megítéltetési időszakából tízezer év elég, hogy bámulatos átalakulást vigyen véghez. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiak közös bölcsességén alapuló ezen igazgatás pedig huszonötezer év alatt rendszerint felkészíti a szférát az Ítélkező Fiú eljövetelére.” 52:3.3 23. Tétel: Az összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji „fehér” színe. „Az ádámi megítéltetési időszak végére az átlagos bolygókon az emberfajták gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy »Isten minden nemzetet egy vérből teremtett«, és hogy az ő Fia »minden népet egy színűvé tett«. Az ilyen összeolvadt emberfajta bőrszíne az ibolyának egy olívaszínű árnyalata, a szférák faji »fehér« színe.” 52:3.7 24. Tétel: A koponyamérés igen hasznos segítséget jelent a faji eredet meghatározásához. „Bár e koponyaméretek hasznos segítséget jelentenek a faji eredet megfejtésében, a csontváz egésze ennél messze megbízhatóbb segítség. Az urantiai emberfajták korai fejlődése során eredetileg öt különféle csontváz-felépítés létezett: 1. Andoni, vagyis az urantiai őslakosoké. 2. Elsőrendű szangik, vagyis a vörös, a sárga és a kék fajtáé. 3. Másodrendű szangik, vagyis a narancsszín, a zöld és az indigó fajtáé. 4. Nodfi, vagyis a dalamatiaiak leszármazottaié. 5. Ádámfi, vagyis az ibolyaszín fajtáé.” 81:4.3 25. Tétel: A korai evolúciós embernek gyenge volt az önkorlátozó képessége – innen ered az éhség és a félelem jelentősége. Később a bölcsesség jelenti az igazodáshoz igénybe vehető segítséget. „Az élőlénytani evolúció egységes alapelve a kezdetleges ember számára lehetetlenné teszi, hogy a lakott világokon jelentős mértékű önkorlátozó képesség birtokában jelenjen meg. Ennélfogva ugyanazon alkotó formaterv, amelynek rendeltetése a továbbfejlődés, létrehozza azokat a külső – tér és idő, éhség és félelem – korlátokat, amelyek oly hatékonyan szűkítik az ilyen fejletlen teremtmények szellemit-el-nem-érő választási lehetőségeinek körét. Annak során, hogy az emberi elme egyre nehezebben teljesíthető akadályokon jut túl sikerrel, ugyanezen alkotó formaterv biztosította a fáradságosan begyűjtött élményelvi bölcsesség faji

112

II. rész, 8. Evolúció örökségének lassú felhalmozódását is – másként fogalmazva, biztosította a gyengülő külső megszorítások és az erősödő belső megkötések közötti egyensúly fennmaradását.” 118:8.5 26. Tétel: Az emberek indítékainak megismerése nagy segítség a megértésükhöz. Ha igazán jól ismeritek az embereket, akkor végül megszeretitek őket. „Lelki szemetek előtt idézzétek fel az egyik fejletlen ősötök képét még a barlanglakó időkből – egy tömzsi, torz, piszkos, vicsorgó, otromba férfit láttok, terpeszben megvetett lábakkal, felemelt kezében bunkósbottal, gyűlöletet és ellenségességet lihegve, amint vad tekintettel mered előre. E kép aligha az ember isteni méltóságát ábrázolja. De tágítsuk csak a képet. E felindult emberrel szemben egy kardfogú tigris, mely ugrani készül. A férfi mögött egy nő és két gyerek. Azonnal megértitek, hogy e kép sok olyasminek a kezdetét jelképezi, ami tiszta és nemes az emberi fajban, pedig a férfi mindkét képen azonos. Csakhogy a második vázlaton szélesebb a látképetek. Ezzel láthatóvá válik számotokra e fejlődő halandó késztetése. A hozzáállása dicséretessé válik, mert megértitek őt. Bárcsak el tudnátok képzelni a társaitok indítékait, mennyivel jobban megértenétek őket! Ha megismernétek a társaitokat, végül megszeretnétek őket.” 100:4.5 27. Tétel: Az ember elsőfajú ősei a tengerfenék sarát alkotó lények voltak. Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére a biológiai küzdelemről és túlélésről szóló regény. „Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére valóban az élőlénytani küzdelemről és az elme túléléséről szóló regény. Az ember elsőfajú ősei úgyszólván a tengerfenék sara és iszapja voltak azokban a pangó és meleg vizű öblökben és lagúnákban, melyek az ősi beltengerek kiterjedt partvonalai mentén helyezkedtek el, éppen azokban a vizekben, amelyekben az élethordozók elhelyezték a három független életmintát az Urantián.” 65:2.1 28. Tétel: A Satania helyi csillagrendszer 619 lakott világot foglal magába – az Urantia a 606. világ. „Maga a Satania még befejezetlen csillagrendszer, mely csupán 619 lakott világot foglal magába. E bolygókat folytonos számozással látják el annak megfelelően, ahogy a lakott világok jegyzékébe bekerültek, mégpedig olyan világokként, melyeken sajátakaratú teremtmények laknak. Az Urantia így a sataniai 606-os számot kapta, ami az e helyi csillagrendszerben lévő 606. olyan világot jelöli, amelyen a hosszú evolúciós életfolyamat az emberi lények megjelenésében teljesedett ki. Harminchat nem lakott bolygó közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát, néhányat pedig éppen most készítenek elő az élethordozók. Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlődése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkező néhány millió év során.” 49:0.3 IX. AZ EVOLÚCIÓVAL JÁRÓ VISZONTAGSÁGOK 1. Tétel: A természeti törvények látszólag nincsenek tekintettel az eszményképeinkre és a szellemi rálátásunkra, de ez a nézőpont módosul a mindenségrendi értelem terén és a magasabb szellemi szinteken elért fejlődésünk során. „Kezdetben egy evolúciós világon az anyagi rend természetes megjelenési formái és az emberi lények személyes vágyai gyakran szembenállónak tűnnek. A fejlődő világon végbemenő dolgok közül sok a halandó ember számára meglehetősen nehezen felfogható – a természet törvényei gyakorta kegyetlennek, könyörtelennek és közömbösnek tűnnek mindazzal szemben, ami az emberi felfogás szerint igaz, szép és jó. De a mi megfigyeléseink szerint e nézőpontot az emberiség bolygói fejlődési útja során a következő tényezők módosítják: 1. Az ember táguló jövőképe – az embernek az a képessége, hogy egyre jobban képes megérteni azt a világot, amelyben él; azon egyre kiteljesedő képessége, hogy megértse az idő anyagi tényeit, a gondolkodás jelentőségteljes eszméit és a szellemi látásmód értékes eszményképeit. Mindaddig, amíg az emberek csak mérőrúddal mérik a fizikai természetű dolgokat, addig nem remélhetik, hogy rátalálnak az idő és tér egységére. 2. Az emberi ellenőrzés alá vont dolgok körének bővülése – az anyagi világ törvényeivel és a szellemi létezés céljaival kapcsolatos ismeretek fokozatos felhalmozódása, és e két valóság bölcseleti összehangolásának lehetőségei. Az ember, a vadember, védtelenül ki volt szolgáltatva a természeti erőknek, a saját benső félelmei által megteremtett szolgasorban élt. 3. Az ember beilleszkedése a világegyetembe – a kiteljesedő emberi látásmód és az ember élményelvi teljesítményének javulása együtt kiegyensúlyozottabbá teszi kapcsolatát a Felsőség – a paradicsomi Háromság és a Legfelsőbb Lény – egyesítő jelenléteivel. És éppen ez alakítja ki a Legfelsőbb fennhatóságát azokon a világokon, amelyek már régen eljutottak a fény és élet korszakába.” 118:10.12

113

II. rész, 8. Evolúció 2. Tétel: Az evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítik. „Az élet bizonytalanságai és a lét megpróbáltatásai semmiben sem mondanak ellent az Isten egyetemes fennhatóságának. Minden evolúciós teremtményi életet bizonyos elkerülhetetlen dolgok nehezítenek meg. Vegyük a következőket: 1. Vajon a bátorság – az erős jellem – kívánatos? Akkor viszont az embernek nehézségekkel való megbirkózást és csalódásokkal való szembenézést követelő környezetben kell növekednie. 2. Vajon a felebaráti szeretet – az embertársaitok szolgálata – kívánatos? Akkor viszont az élettapasztalatnak társadalmi egyenlőtlenségeket megnyilvánító helyzetek előállásáról kell gondoskodnia. 3. Vajon a remény – a nemes bizalom – kívánatos? Akkor viszont az emberi tapasztalásnak állandóan a biztonságérzet hiányával és rendszeresen visszatérő bizonytalanságokkal kell szembesülnie. 4. Vajon a hit – az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága – kívánatos? Akkor viszont az emberi elmének abba a nehéz helyzetbe kell kerülnie, hogy mindig csak kevesebbet tudhat, mint amennyit hinni képes. 5. Vajon az igazság szeretete és a hajlandóság, hogy kövessük azt, vigyen bármerre is, kívánatos? Akkor viszont az embernek vétekkel terhelt és a gazság megnyilvánulására mindig lehetőséget adó világban kell felnőnie. 6. Vajon az eszményelvűség – az isteni megközelítésének felfogása – kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan környezetben kell küzdenie, ahol a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet. 7. Vajon a hűség – a legfelsőbb rendű kötelesség magunkénak tekintése – kívánatos? Akkor viszont az embernek az árulás és elpártolás lehetősége mellett kell előrehaladnia. Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti. 8. Vajon a nagylelkűség – az önzetlenség szelleme – kívánatos? Akkor viszont a halandó embernek egy folyton és erőszakosan elismerést és tiszteletet követelő önnön valóval kell együtt élnie. Elhagyható sajátélet hiányában az ember nem lenne képes az isteni élet lendületes választására. Az ember sohasem tehetne szert igazságosságra, ha nem létezne magvábanvaló rossz, mely felemeli és elválasztja a jót azzal, hogy éles ellentétet képez vele. 9. Vajon a gyönyör – a boldogság kielégülése – kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan világban kell élnie, ahol a fájdalom választhatósága és a szenvedés valószínűsége mindig jelenlévő élményelvi lehetőség.” 3:5.5 X. EVOLÚCIÓ IDŐBEN ÉS TÉRBEN 1. Tétel: A napunk pulzáló csillag volt, amikor a közelébe érő Angona csillagrendszer hatására kiszórta magából a naprendszer elődjét. „A változó csillagok némelyike a legnagyobb mértékű lüktetés állapotában, vagy annak közelében, alárendelt naprendszerek létrehozásán munkálkodik, melyek közül sok végül igen hasonló lesz a napotokhoz és a körülötte keringő bolygókhoz. A napotok akkor volt az ilyen óriási lüktetések állapotában, amikor a hatalmas tömegű Angona csillagrendszer oda-vissza mozgása során megközelítette, és a nap a külső felszínéből valódi anyagáramokat – folytonos anyaglemezeket – kezdett el kiszórni. Ez a legnagyobb mértékű megközelítésig egyre hevesebben zajlott, míg végül a nap elérkezett az összetartó erejének határaihoz és egy hatalmas anyagkitüremkedést, a naprendszer elődjét, adott ki magából. Hasonló körülmények között a vonzóhatást gyakorló test legközelebbi helyzete néha egész bolygók leválását okozza, melyek a napnak akár a negyedét, harmadát is kitehetik. E nagyobb kitüremkedések különös, felhő övezte világfajtákat formálnak, a Jupiterre és a Szaturnuszra nagyon hasonlító szférákat.” 41:10.1 2. Tétel: Az evolúció lényege a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakítása. Ez a véges szinten evolúciót, az abszonit szinten pedig meglényegülést jelent. „Az egyetemes teremtés és evolúció teljes terve az összes tapasztalási szinten nyilvánvalóan a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul; és ez az átváltozás éppúgy a tér-, elme- és szellempotencia területeivel függ össze. A mindenségrendbeli lehetőségek ténylegesen is létezővé alakítását szolgáló, ismert módszerek szintről szintre változnak, és azok a végesben élményelvi evolúció, az abszonitban pedig élményelvi meglényegülési jellegűek. A lételvi végtelenség a mindent magába foglaló sajátságát tekintve valóban korlátlan, és éppen

114

II. rész, 8. Evolúció ennek a mindent magába foglaló jellegének kell szükségszerűen tartalmaznia még az evolúciós véges tapasztalás lehetőségét is. És az ilyen élményelvi növekedés lehetősége világegyetemi ténylegességgé válik a Legfelsőbbel és a Legfelsőbben létesített triodita kapcsolatokon keresztül.” 115:2.3 3. Tétel: Amint a feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós és szellemi átalakulási folyamatok mehetnek végbe. „Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.” 65:8.6 4. Tétel: Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez az életének hossza, ezért tűnik az evolúció hosszan elnyúló folyamatnak. A Paradicsomon minden dolog a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben van jelen. „Az egyén mérőrúdja az idő méréséhez nem más, mint az életének hossza. Így az idő minden teremtményt korlátoz, és ezért tekintik az evolúciót hosszan elnyúló folyamatnak. Számunkra, akiknek élettartamát nem korlátozza időbeli létezés, az evolúció nem tűnik ilyen elhúzódó eseménynek. A Paradicsomon, ahol az idő nem létezik, e dolgok mind jelen vannak a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.” 65:8.3 5. Tétel: Az evolúciós világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. „Az evolúciós felsőbb-világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol is az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. Az evolúciós világegyetemek célja az energiaanyag legyőzése az elme révén, az elme és a szellem összehangolása, és mindezek a személyiség alkotó és egyesítő jelenlétében történnek. A személyiség vonatkozásában így rendelődnek alá a fizikai rendszerek; így rendelődnek mellé az elmerendszerek; és így válnak irányítóvá a szellemrendszerek.” 116:6.1 XI. A TÁRSADALMI FEJLŐDÉST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK 1. Tétel: Az étvágy és a nemi vágy hozta össze az ősi embereket. A hiúság és a félelem pedig együtt is tartotta őket. „Az emberi lények korai társulásának két nagy befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy; ezen ösztönös késztetésekben az ember osztozik az állatvilággal. Két további érzelem, mely az emberi lényeket összetereli és együtt is tartja őket, nem más, mint a hiúság és a félelem, különösen a kísértetektől való félelem.” 68:2.4 2. Tétel: Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor éhes volt. Később másféle igények megjelenése tette színesebbé a képet. „A történelem nem más, mint az ember korszakos küzdelme az élelemért. Az ősember csak akkor [gondolkodott], amikor éhes volt; az élelemmel való takarékoskodás az ő első önmegtartóztatási, önfegyelmezési cselekedete volt. A társadalom növekedésével a fizikai éhség már megszűnt egyedüli tényezőnek lenni a kölcsönös társulások kialakulásában. Számos másféle éhség, a különféle igények megjelenése mind szorosabb társulásra késztette az emberiséget.” 68:2.5 3. Tétel: Ma az ember a feltételezett igények, vágyak és sóvárgások túlburjánzásától szenved. „Ma már azonban a társadalom fejnehézzé lett a feltételezett emberi igények túlzott mértékűvé válása miatt. A huszadik századi nyugati polgárosodott társadalom fáradtan görnyed a fényűzésből és az emberi vágyak és igények szertelen burjánzásából eredő, óriási teher alatt. A mai társadalom a kiterjedt belső kapcsolatok és az igen összetett kölcsönös függőségek jellemezte fejlődési szakaszainak az egyik legveszélyesebbike által jelentett igénybevételnek van kitéve.” 68:2.5 4. Tétel: Az erkölcsök alkották az ember első társadalmi intézményét. Mindez abból az erőfeszítésből eredt, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és megtalálja a gyönyört. „Nem szabad elfelejteni, hogy az erkölcsök abból az erőfeszítésből származnak, hogy a csoport az életét a tömeglét feltételeihez igazítsa; az erkölcsök alkották az ember első társadalmi intézményét. És mindeme törzsi válaszok abból az erőfeszítésből táplálkoztak, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és a megaláztatást, miközben gyönyört keres és hatalomra igyekszik szert tenni. A népi szokások eredete, hasonlóan a nyelvek eredetéhez, sohasem tudatos és sohasem szándékos, és ezért mindig rejtelmekbe burkolózik.” 68:4.2

115

II. rész, 8. Evolúció 5. Tétel: Az ember érzelmileg annyiban haladja meg az állati őseit, hogy képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsőbbrendűséget, hogy ő eszközkészítő, közléscserét folytató és intézményépítő. „Az ember érzelmileg annyiban haladja meg az állati őseit, hogy képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsőbbrendűséget, hogy ő eszközkészítő, közléscserélő és intézményépítő.” 69:0.1 XII. FÖLDHASZNÁLATI MÓDSZEREK 1. Tétel: A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. Az erkölcsök fejlődése mindig a termőföld-ember viszonytól függ. Az ember földhasználati műtudása és az életszínvonala együtt teszik ki a népi viselkedési szokások összességét. „A föld a társadalom színpada; az emberek pedig a színészek. És az embernek a teljesítményét mindig a földi helyzethez kell igazítania. Az erkölcsök kifejlődése mindig a termőföld-ember viszonytól függ. És ez attól függetlenül igaz, hogy milyen nehéz ennek megítélése. Az ember földhasználati műtudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét. Az ember életszükségletekhez való igazodásának összessége pedig az ember művelődési polgárosodásával egyezik meg.” 68:5.1 2. Tétel: A társadalmi törvényszerűség miatt a népességnek a földművelési ismeretekkel egyenes arányban, az életszínvonallal pedig fordított arányban kell változnia. A kínálat és a kereslet törvénye határozza meg a termőföld és az emberek értékét. „Az emberi társadalmat olyan törvény szabályozza, mely szerint a népességnek közvetlenül azzal arányosan kell változnia, ahogy a földművelési ismeretek fejlődnek és fordítottan ahhoz képest, amilyen az adott életszínvonal. Az emberek és a termőföld vonatkozásában a kínálat és a kereslet törvénye e korai időszakokban sokkal inkább meghatározta e két dolog becsült értékét, mint manapság. Amikor bőségesen állt rendelkezésre termőföld – el nem foglalt terület – akkor nagy volt az igény az emberre, és ezért az emberi élet felértékelődött; ennélfogva az élet elvesztése szörnyűbb dolog volt. Azokban az időkben, amikor termőföldhiány volt és túlnépesedés alakult ki, az emberi élet viszonylag olcsóbbá vált, így a háború, az éhínség és a ragályos betegségek kevésbé aggasztották az embereket.” 68:6.3 3. Tétel: Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony. Az éghajlatváltozások bírták rá az embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás érdekében. „Az éghajlatváltozások ekkoriban viszik véghez mindazt, amit az összes többi kényszerítő körülmény nem volt képes elérni, vagyis rábírni az eurázsiai embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás, mint haladóbb foglalkozások érdekében. Az evolúció néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:1.3 XIII. KULTURÁLIS EVOLÚCIÓ 1. Tétel: A polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak előre. „A legkorábbi emberi műveltségek a keleti féltekén lévő folyamok mentén emelkedtek fel, és a polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak előre. Ezek pedig: 1. A gyűjtögető szakasz. A korlátozott mértékben hozzáférhető élelem, az éhség vezetett el az első munkaszervezési formához, a kezdetleges élelemgyűjtő utakhoz. Az ilyen éhség-menet néha tizenöt kilométer hosszú is volt, mely az élelem összegyűjtését lehetővé tevő földterületen vezetett keresztül. Ez volt a műveltség kezdetleges vándorló szakasza és ilyen életmódot követnek ma az afrikai busmanok is. 2. A vadászó szakasz. A fegyverül használható eszközök feltalálása képessé tette az embert a vadásszá válásra és így arra is, hogy komoly mértékben megszabaduljon az élelemtől való függéstől. A gondolkodó andonfi, aki csúnyán összezúzta az öklét egy komoly harcban, újból felfedezte, hogy a karja helyett használhat egy hosszú botot is, az ökle helyett pedig egy darab kemény kvarckavicsot, melyet inakkal erősít a bot végére. Sok törzs tett ilyen felfedezést egymástól függetlenül, és a kalapácsok e különböző formái jelentették az egyik nagy előrelépést az emberi polgárosodásban. Némely ausztrál őslakos mára is csak kevéssel jutott tovább e szakasznál. 3. A pásztorkodó szakasz. E polgárosodási szakaszt az állatok háziasítása tette lehetővé. Az arabok és Afrika őslakosai az újabb pásztornépek közé tartoznak.

116

II. rész, 8. Evolúció A pásztorkodó életmód valamivel teljesebb felszabadulást hozott az élelemtől való szolgai függőség alól; az ember megtanult a tőkéjének, a gyarapodó nyájainak a kamatából megélni; és ezzel még több szabadidő adódott a művelődésre és a haladásra. 4. A mezőgazdasági szakasz. E korszakot a növények háziasítása hozta el, és ez képviseli az anyagi polgárosultság legfelsőbb rendű válfaját. Kaligasztia és Ádám egyaránt vállalkozott a kertészkedés és a mezőgazdaság tanítására. Ádám és Éva kertész volt, nem pásztor, és a kertművelés azokban az időkben fejlett műveltséget jelentett. A növénytermesztés nemesítő hatással van minden emberfajtára.” 68:5.2 2. Tétel: Az evolúciós vallás a tudomány, a művészet és a bölcselet szülőanyja. „Az evolúciós vallás a tudomány, a művészet és a bölcselet szülőanyja, mely az embert felemelte arra a szintre, hogy képes legyen megérteni a kinyilatkoztatott vallást, beleértve az Igazító-adományt és az Igazság Szellemének eljövetelét.” 5:5.5 3. Tétel: A menthetetlen gyengeelméjűek és az alsóbbrendű fajták iránt rokonszenvvel viseltetni nem igazi emberbarátság. „Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjűek és az alsóbbrendű halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem gyöngédséget vagy emberbarátságot jelent. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes körűen érvényesülhessen anélkül, hogy a fejlődő emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott fajtáit fenntartsa.” 52:2.12 4. Tétel: Bőségesen sok lehetőség van az önzetlen szolgálatra úgy is, hogy nem tartjuk meg az erkölcsi örökségüket helyrehozhatatlanul elveszítetteket. „Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek irányában, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.” 52:2.12 5. Tétel: Az evolúciós eredetű népek hét fejlődési korszakon mennek keresztül. 1. A táplálkozás kora 2. A biztonság kora 3. Az anyagi jólét kora 4. A tudás és a bölcsesség keresése 5. A bölcselet és a testvériség kora 6. A szellemi törekvés korszaka 7. A fény és élet korszaka. Ld. 50:5.3 XIV. AZ IPAR HAJNALA 1. Tétel: Még a növekvő mértékű ipari fejlődésnek is mindig egészséges mezőgazdasági alapon kell nyugodnia. „És ma az ipar egészíti ki a mezőgazdaságot, melynek következtében a polgári osztályok nem mezőgazdaságból élő csoportjai városiasodnak és sokasodnak. Azonban az ipari korszak nem reménykedhet a túlélésben, ha a vezetői nem ismerik fel, hogy még a legmagasabb szintű társadalmi fejlődésnek is mindig egészséges mezőgazdasági alapon kell nyugodnia.” 68:5.13 2. Tétel: A Bolygóherceg, Ádám, valamint a héberek Istene is a munkát állította előtérbe. A zsidók azt tanították, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. „A munka, a megtervezett erőfeszítések különböztetik meg az embert az állattól, mely utóbbiak erőfeszítései nagymértékben ösztönösek. A munka szükségessége az ember számára a legnagyobb áldás. A hercegi törzskar minden tagja dolgozott; sokat tettek a fizikai munka nemesebbé tétele érdekében az Urantián. Ádám kertész volt; a héberek Istene is dolgozott – ő volt minden dolog teremtője és megtartója. A héberek voltak az első törzs, mely külön jutalmazta a szorgalmas embereket; ők voltak az első nép, mely elrendelte, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. De a világ számos vallása visszatért a tunyaság korai eszményképéhez. Jupiter élvezethajhász volt, Buddha pedig a magát a semmittevésnek szentelő elmélkedővé vált.” 69:2.5

117

II. rész, 8. Evolúció 3. Tétel: A fazekasság folyamatosan jelenlévő civilizációs tényező volt szerte a világon. „Bár a fazekasságot először a herceg törzskara ismertette meg az emberekkel mintegy félmillió évvel ezelőtt, később az agyagedények készítése gyakorlatilag több mint százötvenezer évig szünetelt. Csak a sumérok nodfi elődei folytatták az agyagedények készítését az öböl menti vidéken. A cserépedény-készítés az ádámi időkben éledt újjá. E mesterség elterjedése az afrikai, arábiai és közép-ázsiai sivatagi területek terjeszkedésével egyidejűleg ment végbe, és egyre fejlettebb műtudást felmutató, egymást követő hullámokban indult ki Mezopotámiából és tartott a keleti félteke felé.” 81:2.19 4. Tétel: A kezdetleges városokat mindig mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. „Nagyjából tizenkétezer évvel ezelőtt köszöntött be a független városok kora. És ezeket a kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mindig mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Bár igaz, hogy az ipart az életszínvonal emelkedése támogatta, azért nem szabad félreértelmeznetek a korai városi élet vívmányait.” 81:3.3 5. Tétel: Az ősi települések huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodtak. „A korai emberfajták nem voltak valami takaros és tiszta népek, és az átlagos ősi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodott. E régi városok némelyike azért is emelkedett nagyon gyorsan a környező földek szintje fölé, mert a ki nem égetett sárkunyhóik rövidéletűek voltak, és az volt a szokás, hogy az új lakóhelyeket közvetlenül a régi romjaira építették.” 81:3.3 6. Tétel: A fémeket elterjedten alkalmazták a fejlődő civilizációk kezdetleges iparában. „A fémek elterjedt alkalmazása a korai ipari és kereskedő városok e korának sajátos vonása volt. Már találtatok a Kr.e. 9000 előttről való bronzműveltséget Turkesztánban, és az anditák már korán megtanultak dolgozni a vassal, az arannyal és a rézzel is. De a körülmények igen mások voltak a fejlettebb polgárosodott központoktól távol. Nem voltak elkülönült korok, mint kőkor, bronzkor vagy vaskor; mindhárom egyidejűleg létezett más és más helyen.” 81:3.4 7. Tétel: A tőkefelhalmozásban nyolc tényező játszott meghatározó szerepet. 1. Éhség – mely előrelátással társult 2. Családszeretet 3. Hiúság 4. Tisztség 5. Hatalom 6. A holtak kísérteteitől való félelem 7. A nemi vágy 8. A maga kedvére való létezés számos formája. Ld. 69:5.3 8. Tétel: Az írás kialakulása fontos eleme volt a civilizációs fejlődésnek. „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés. Az első háborúk közül sokat vívtak a természetes nyersanyaglelőhelyekért, úgymint a kvarckavicsért, a sóért és a fémekért. Az első hivatalos törzsszövetség arra irányult, hogy a törzsek maguk között felosszák a sólelőhelyeket. E szerződésileg elosztott lelőhelyek lehetővé tették az eszmék baráti és békés cseréjét és a különböző törzsek keveredését is. Az írás a »személyazonosságot igazoló faragott pálca«, a csomózott zsinórok, a képi írás, a képírásjelek és a wampum-övek szakaszain át fejlődött a korai jelképes ábécéig. Az üzenetküldés a kezdetleges füstjelektől a futárokon, lovasokon, vasutakon és repülőkön, valamint a távíró készüléken, a távbeszélőn és a vezeték nélküli összeköttetésen át tökéletesedett.” 69:4.6 XV. TŰZ ÉS ÁLLATOK 1. Tétel: A tűz alapvető evolúciós felfedezés.

118

II. rész, 8. Evolúció „A tűzrakás egy csapásra mindörökre elválasztotta az embert az állattól; ez az alapvető emberi találmány vagy felfedezés. A tűz tette képessé az embert arra, hogy éjjel is a földön maradjon, mivel a tűztől minden állat fél. A tűz erősítette az alkonyati társas érintkezést is; nemcsak hogy megvédte az embert a hidegtől és a vadállatoktól, hanem arra is felhasználták, hogy általa biztonságban érezzék magukat a kísértetektől. Először inkább csak a fényéért, és nem a melegéért vették igénybe; számos visszamaradt törzs nem hajlandó aludni, hacsak nem ég egy láng egész éjjel.” 69:6.2 2. Tétel: Az első megszelídített állat a kutya volt. Védelmül szolgáltak az anyagi és a „szellemi” rosszakaróktól. „Az első megszelídített állat a kutya volt, és a megszelídítésében szerzett összetett tapasztalatok sora egy bizonyos kutyával kezdődött, mely miután egész nap a vadász mellett tartózkodott, végül haza is kísérte őt. A kutyákat korszakokon át élelmül, vadászatra, szállításra és társaságként használták. A kutyák először csak vonyítottak, de később megtanultak ugatni is. A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint bűvtárgy tisztelete. Az őrkutyák alkalmazása tette először lehetővé, hogy a törzs egésze aludhasson éjjel. Később az lett a szokás, hogy őrkutyákat alkalmaztak abból a célból, hogy a szellemektől és az anyagból való ellenségektől az otthonokat megvédjék. Amikor a kutya ugatni kezdett, akkor ember vagy állat közeledett, de amikor a kutya vonított, szellemek tartózkodtak a közelben. Még ma is sokan hiszik, hogy az éji kutyavonítás halált jelez.” 69:7.4 XVI. A CIVILIZÁCIÓ FENNTARTÁSA 1. Tétel: Az evolúciós emberfajták rendeltetése, hogy keveredjenek az ádámi nemesítőkkel. De mielőtt e keveredésre sor kerülnek, az alkalmatlan fajták nagy részét megsemmisítik. „E hat evolúciós emberfajta rendeltetése, hogy keveredjen és felsőbbrendűvé váljon azáltal, hogy összeolvad az ádámi nemesítők utódaival. De mielőtt e népek keverednek, az alacsonyrendűek és alkalmatlanok nagy részét kiirtják. A Bolygóherceg és az Anyagi Fiú, valamint egyéb megfelelő hatóságok ítélik meg a szaporodó törzsek megfelelőségét. Az ilyen ellentmondást nem tűrő program végrehajtásának nehézsége az Urantián abban áll, hogy nincsenek szakértő bírák, akik dönthetnének a világotok emberfajtáiba tartozó egyedek élőlénytani alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról. Ettől az akadálytól eltekintve úgy tűnik, hogy nektek kell képesnek lennetek dönteni a kifejezetten alkalmatlan, fogyatékos, elfajzott és közösségellenes fajták élőlénytani kiközösítéséről.” 51:4.8 2. Tétel: A polgárosodás fejlődés eredménye. Nem biológiai adottság – ezért minden új nemzedéket tanítani kell. A kultúra a társadalmi örökség megőrzését jelenti. „A polgárosodás faji fejlődés eredménye; nem eredendő élőlénytani velejárója az emberi létnek; ennélfogva minden gyermeknek művelődést biztosító környezetben kell felnőnie, míg az egymást követő fiatal nemzedékeknek újból részesülniük kell e képzésben. A polgárosultság felsőbbrendű sajátságai – tudományos, bölcseleti és vallási téren – nem közvetlen örökítés révén kerülnek át az egyik nemzedékről a másikra. E műveltségi eredményeket csakis a társadalmi örökség felvilágosult megőrzése révén lehet megtartani.” 68:0.2 3. Tétel: A társadalom a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült. „A kezdetleges társadalom tehát a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült. És az emberi társadalom korszaknyi hosszúságú időszakokon át fejlődött e félelem miatti elszigeteltség eredményeként és a kelletlen együttműködés révén.” 68:1.3 4. Tétel: A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés – az önmegvalósítást nem is említve. „A társadalom velejárója az önmaga átörökítése, az önfenntartás és a maga kedvére való létezés, azonban az emberi önmegvalósítás méltó közvetlen célja lehet számos művelődési csoportnak.” 68:2.3 5. Tétel: A hiúság is hozzájárult a társadalom megszületéséhez. Az önfenntartás építi a társadalmat; a maga kedvére való létezés elpusztítja a civilizációt. „A hiúság óriási mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez; azonban az eme kinyilatkoztatások idején egy kérkedő nemzedék helytelen törekvései azzal fenyegetnek, hogy a magas fokon szakosodott társadalom teljes építménye elárasztódik és alámerül. A gyönyörkeresés már régóta meghaladta az éhség kielégítésének vágyát; az önfenntartás elfogadott társadalmi céljai gyorsan átalakulnak az önös létezés alapjává és annak fenyegető formáivá. Az önfenntartás építi a társadalmat; a féktelen maga kedvére való létezés biztosan elpusztítja a polgárosodott társadalmat.” 68:2.11

119

II. rész, 8. Evolúció 6. Tétel: Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektől való félelem tartotta őket együtt. A kinyilatkoztatás könnyít az emberek közötti társulásokban jelenlévő gyanakvás és viszolygás jelentette terheken. „Az éhség és a szerelem terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektől való félelem tartotta őket együtt. Azonban ezek az érzelmek önmagukban, a békét támogató kinyilatkoztatások hatása nélkül, nem képesek elviselni az emberek közötti társulásokban jelenlévő gyanakvás és viszolygás jelentette terheket. Az emberfeletti források segítsége nélkül a társadalomra halmozott teher bizonyos határok átlépését követően ledől, és éppen ezek a társadalmi serkentő hatások – az éhség, a szerelem, a hiúság és a félelem – szövetkeznek annak érdekében, hogy az emberiséget belevigyék a háborúba és a vérontásba.” 68:3.4 7. Tétel: A kereskedő és a felfedező sokat tett a polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében. A katonai hódítások, a gyarmatosítás és a hitterjesztői vállalkozások szintén nagyban hozzájárultak ehhez. „Az utazó kereskedő és a vándorló felfedező többet tett a történelmi polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében, mint az összes többi hatás együttvéve. A későbbi vallások által ösztönzött katonai hódítások, gyarmatosítás és hitterjesztői vállalkozások szintén hozzájárultak a műveltség terjedéséhez; de ezek mind csak másodlagos jelentőségűek voltak a kereskedelmi kapcsolatokhoz képest, melyeket mindig is gyorsítottak a sebesen fejlődő iparos mesterségek és ismeretek.” 81:3.7 8. Tétel: A polgárosodást négy jelentősebb tényező mozdította elő. „Az emberi polgárosodás útján az első négy nagy előrelépés volt: 1. A tűz legyőzése. 2. Az állatok háziasítása. 3. A hadifoglyok rabszolgasorba vetése. 4. A magántulajdon.” 81:2.3 XVII. SZABÁLYOZÁS ÉS FELÜGYELET 1. Tétel: A véges evolúciós teremtmény azért emelkedik a Paradicsomig, mert az Istenség egysége szabályozza és szerves egységbe rendezi a világegyetemek mindenségének mechanizmusait. „Az Isten egység. Az Istenség összehangoltsága egyetemes. A világegyetemek mindensége egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer, melyet egyetlen végtelen elme tökéletesen szabályoz. Az egyetemes teremtés fizikai, értelmi és szellemi területei istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. A tökéletes és a tökéletlen valóságosan is összekapcsolódik, és ezért emelkedhet a véges evolúciós teremtmény a Paradicsomig az Egyetemes Atya rendelkezése szerint: »Légy tökéletes, miként én magam is tökéletes vagyok.«” 56:0.1 2. Tétel: Az evolúció mindig célirányos – sohasem véletlenszerű. A működését az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek rendezik szerves egységbe. „A lakott világokon az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek együttes működése szabja meg a szerves törzsfejlődés menetét. És ez az oka annak, hogy az evolúció – az Urantián és máshol is – mindig célirányos és sohasem véletlenszerű.” 65:0.7 3. Tétel: Az ember egy gép – de sokkal több is, mint egy gép. Az ember rendelkezik elmével és szellem lakozik benne. Az anyagi gépet alá lehet rendelni a bölcs tapasztalatnak és a Gondolatigazító szellemi késztetéseinek. „A halandó ember egy gép, egy élő működési rend; gyökerei ténylegesen az energia fizikai világában erednek. Sok emberi válasz jellegét tekintve önmagától végbemenő; az élet nagy része gépies. De az ember, a rendszer, sokkal több, mint egy gép; az ember rendelkezik elmével, és szellem lakozik benne; és bár anyagi léte során sohasem lesz képes a létezés vegyi és villamos működéstanától megszabadulni, mégis egyre jobban képes megtanulni azt, hogy e fizikai-élet gépet miként rendelje alá irányító bölcsességének, melynek élményelvi alapját az a folyamat képezi, hogy az ember elméjét a bent lakozó Gondolatigazító szellemi késztetéseinek megfelelő cselekvésnek szenteli.” 118:8.2 XVIII. EVOLÚCIÓ, AZ EGYETEMES SZABÁLY 1. Tétel: Az evolúció végigkísér a szülőbolygódtól fel egészen a helyi világegyetem központjáig – a Szalvingtonig.

120

II. rész, 8. Evolúció „Minden halandó lakta világ az eredetét és természetét illetően evolúciós. E szférák alkotják az idő és tér halandó fajainak költőhelyét, evolúciós bölcsőjét. A felemelkedői lét minden egyes egysége valódi felkészítő tanhely az éppen soron következő létszakaszhoz, és ez az ember fokozatos paradicsomi felemelkedésének minden szakaszára igaz; éppúgy érvényes az első halandói tapasztalásra az evolúciós bolygón, mint a melkizedekek végső világegyetemi központi tanodája esetében, mely tanintézetbe a felemelkedő halandók addig nem járhatnak, amíg át nem kerültek a felsőbb-világegyetemi rendszerbe és el nem érték az első-szakaszú szellemlétet.” 49:0.1 2. Tétel: Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, de az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az életbeindítási feladataikban. „Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont maga a folyamat nagyon is eltérő a különböző világokon. Az életet néha egyetlen központból indítják útjára, néha pedig háromból, mint ahogy az Urantián is ez utóbbi volt a helyzet. A légkörrel rendelkező világokon az élet rendszerint tengeri eredetű, de nem mindig; sok múlik a bolygó fizikai állapotán is. Az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladatköreik ellátásában.” 49:1.4 3. Tétel: A felsőbb-világegyetemi teremtmények evolúciós természetűek, és állandóan fejlődnek. „Az Istenség-eredetű tökéletes lényeket kivéve a felsőbb-világegyetemekben minden sajátakaratú teremtmény evolúciós természetű, akik alacsony szintről indulnak és mindig felfelé, valójában befelé haladnak. Még a magas rangú szellemi személyiségek is folytatják a felemelkedést az élet ranglétráján azáltal, hogy életről életre és szféráról szférára fokozatosan jutnak előre. És azok esetében, akikkel Titkos Nevelő lakozik, valóban nincs határa az ő szellemi felemelkedésük és világegyetemi előrelépésük lehetőségeinek.” 32:3.8 4. Tétel: A tudósok sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására; az élet nem magából az anyagból ered. Az élet egyszerre anyagi és szellemi. „Az élet egyszerre működéselvű és életelvű – anyagi és szellemi. Ha az Urantia fizikusai és vegyészei meg is értik valaha a növényi és az állati élet ős-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.” 36:6.1 5. Tétel: A világegyetem fokozatos fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében és összetettségben. „Lévén, hogy elme hangolja össze a világegyetemet, ezért a működési rendek nem lehetnek mereven rögzítettek. A mindenségrendi önfenntartással összekapcsolódó fokozatos evolúció jelensége egyetemes. A világegyetem fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében. Az összarányos egység felé haladást, a kapcsolódások örökké növekvő összetettségére épülő kiteljesedő élményelvi egységbe rendeződést kizárólag céltudatos és uraló elme valósíthatja meg.” 42:11.7 6. Tétel: Az evolúciós teremtmények által elért fejlődésbeni tökéletesség megkérdőjelezhetetlen személyiségi szerzemény – a létező környezetre adott tényleges válasz eredménye. „Az idő teremtményeinek tökéletessége, amint végre eléretett, teljes mértékben megszerzett dolog, egy megkérdőjelezhetetlen személyiségi szerzemény. Míg a kegyelem elemei szabadon társíthatók, addig a teremtmény eredményei az egyedi erőfeszítéseinek és a létező környezetre adott ténylegesen élő, személyes válaszainak az eredménye.” 32:3.9 7. Tétel: A végtelenség valahogyan korlátozandó annak érdekében, hogy a teljessége összeegyeztethető legyen a fejlődő világegyetemek befejezetlenségével. „A végtelenség örök teljességét valamiképp össze kell egyeztetni a fejlődő világegyetemek időbeli gyarapodásával és azok élményelvi lakóinak tökéletlenségével. A teljes végtelenség fogalma valahogyan felosztandó és korlátozandó annak érdekében, hogy a halandói értelem és a morontia lélek megérthesse a végleges érték és a szellemiesülő jelentőség e fogalmát.” 104:3.3

121

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek

9. A LEGFELSŐBB SZELLEMEK Tartalomjegyzék c. Személyi Segédek d. Társfelügyelők e. Kinevezett Őrök f. Végzős Kísérők XII. A tér hírvivő seregei a. Havona-szolgálók b. Világegyetemi Békéltetők c. Szakmai Tanácsadók d. Feljegyzés-felügyelők e. Mennyei Adatrögzítők f. Morontia Társak g. Paradicsomi Társak

I. Bevezetés II. A hármas Istenséghez fűződő viszony III. Sajátosságok és szerepkörök IV. A teremtményekhez fűződő viszony V. A Mindenségrendi Elme VI. A hét Legfőbb Igazgató VII. Madzseszton – a tükrözőműködés vezetője VIII. A Tükröző Szellemek IX. A Független Hírvivők X. A Független Hírvivők szolgálata XI. A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei a. A Világegyetemi Körök Felügyelői b. Az Összeírási Igazgatók

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A hét Legfelsőbb Szellem-csoport működik a hét felsőbb-világegyetem mellérendelt igazgatóiként. „A hét Legfelsőbb Szellem-csoportot a nagy világegyetem hétszelvényű igazgatásának egyetemes mellérendelt igazgatói alkotják. Jóllehet mindegyikük a Végtelen Szellem működési családjába sorolható, mégis rendszerint az alábbi három csoportot alkalmazzuk a paradicsomi Háromság gyermekeinek elkülönítésére: 1. A Hét Tökéletes Szellem. 2. A Hét Legfőbb Végrehajtó. 3. A Tükröző Szellemek. A további négy csoport a Végtelen Szellemnek vagy az ő, alkotói besorolású társainak a teremtő cselekedetei révén jön létre: 4. Tükröző Kép Segítők. 5. A Körök Hét Szelleme. 6. A Helyi Világegyetemi Alkotó Szellemek. 7. Az Elmeszellem-segédek.” 17:0.1 2. Tétel: Tökéletes Szellemek háromságivá tett Végrehajtói a Végtelen Szellem hét paradicsomi világán állomásoznak. „A Tökéletes Szellemek igazgatási központjai a Végtelen Szellem hét paradicsomi segédszféráján helyezkednek el, melyek a központi Sziget körül, az Örökkévaló Fiú fénylő szférái és a legbelső Havona-kör között járják pályájukat. Ezen igazgatási szférák a Legfőbb Végrehajtók irányítása alatt állnak, akik olyan héttagú csoportot alkotnak, melynek tagjait az Atya, a Fiú és a Szellem tette háromságivá a Hét Tökéletes Szellem azon előírásainak megfelelően, melyek az ő egyetemes képviselőikként működni képes lényekre vonatkoznak.” 17:1.1 3. Tétel: A Tökéletes Szellemek térerő-összpontosító állomásokat tartanak fenn a Paradicsom peremén, és ezek az állomások mindig a felügyeletük alatt álló felsőbb-világegyetemmel szemközt helyezkednek el. „A Tökéletes Szellemeknek számos szerepkörük van, azonban jelenleg a működésük különös területe a hét felsőbb-világegyetem központi felügyelete. Minden egyes Tökéletes Szellem egy-egy hatalmas térerőösszpontosító központot tart fenn, mely a Paradicsom pereme körül lassan körbehalad, a közvetlen felügyeletük alatt álló felsőbb-világegyetemmel mindig szemközt elhelyezkedve és a felsőbb-világegyetem különleges erőtér-szabályozásának és szelvényes energia-elosztásának megfelelő paradicsomi gócponti

122

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek helyzetet tartva. Bármelyik felsőbb-világegyetem sugárirányú határvonalai ténylegesen az azt felügyelő Tökéletes Szellem paradicsomi központjába tartanak.” 16:0.12 4. Tétel: A Tökéletes Szellemek hét különböző sajátosságot mutatnak. „A Hét Tökéletes Szellem tehát a következő hét hasonlatosságból származik és innen eredezteti egyedi jellemzőit: 1. Az Egyetemes Atya. 2. Az Örökkévaló Fiú. 3. A Végtelen Szellem. 4. Az Atya és a Fiú. 5. Az Atya és a Szellem. 6. A Fiú és a Szellem. 7. Az Atya, a Fiú és a Szellem.” 16:0.2 II. A HÁRMAS ISTENSÉGHEZ FŰZŐDŐ VISZONY 1. Tétel: Amikor a Tökéletes Szellemek elhagyják a hatalmukat jelentő egyéni fejedelemszéküket és összegyűlnek az Együttes Cselekvő körül, akkor ők együttesen képviselik a Háromságot. „De amikor a Hét Tökéletes Szellem elhagyja a személyes hatalmát és felsőbb-világegyetemi fennhatóságát jelentő egyéni fejedelemszékét és összegyűlik az Együttes Cselekvő körül a paradicsomi Istenség hármas jelenlétében, akkor és ott ők együttesen képviselik az osztatlan Istenség – a Háromság – működési hatalmát, bölcsességét és fennhatóságát a fejlődő világegyetemek számára, illetőleg azokban.” 16:1.3 2. Tétel: Az Első Tökéletes Szellem az Egyetemes Atya képviselője. Ő a Titkos Nevelők és a Megszemélyesült Igazítók tanácsadója. „Az Első Tökéletes Szellem. Bizonyos sajátos módon e Szellem a paradicsomi Atya közvetlen megjelenítése. Ő az Egyetemes Atya hatalmának, szeretetének és bölcsességének különleges és hatékony megnyilatkozása. Ő a Titkos Nevelők vezetőjének közvetlen társa és fenséges tanácsadója, a Megszemélyesült Igazítók Testületét vezető lény a Diviningtonon. A Hét Tökéletes Szellem mindegyik közösségében mindig az Első Tökéletes Szellem szól az Egyetemes Atya nevében.” 16:3.2 3. Tétel: A Második Tökéletes Szellem az Örökkévaló Fiút mutatja be és ő segíti az Istenfiakat. „A Második Tökéletes Szellem. E Szellem megfelelően mutatja az Örökkévaló Fiúnak, a teremtésösszesség első szülöttének páratlan természetét és elbűvölő jellemét. Ő mindig szoros kapcsolatban van az Istenfiak összes rendjével, legyenek ők bárhol a székhely-világegyetemben egyedekként vagy örömteli nagytalálkozók résztvevőiként. A Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban ő mindig az Örökkévaló Fiú nevében és részéről szól.” 16:3.4 4. Tétel: A Harmadik Tökéletes Szellem a Végtelen Szellemet képviseli és ő irányítja a Szellem gyermekeit. „A Harmadik Tökéletes Szellem. E Szellemszemélyiség különösen hasonlít a Végtelen Szellemre, és ő irányítja a Végtelen Szellem sok felsőbb személyiségének tevékenységét és munkáját. Ő elnököl a tanácskozásaikon és szoros kapcsolatban áll minden, kizárólag a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiséggel. Amikor a Hét Tökéletes Szellem tanácsot alkot, akkor a Harmadik Tökéletes Szellem az, aki mindig a Végtelen Szellem nevében szól.” 16:3.6 5. Tétel: A Negyedik Tökéletes Szellem az Atyát és a Fiút képviseli, tanácsokkal látja el az ő gyermekeiket és segíti a Végtelen Szellemet elért felemelkedőket. „A Negyedik Tökéletes Szellem. Az Atya és a Fiú közös természetének részeseként e Tökéletes Szellem a döntő befolyásoló tényező az Atya-Fiú irányítási elvek és eljárások tekintetében a Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban. E Szellem a főigazgatója és tanácsadója ama felemelkedő lényeknek, akik elérték a Végtelen Szellemet és így pályázhatnak arra, hogy megláthassák a Fiút és az Atyát. Ő segíti az Atyától és a Fiútól származó személyiségek hatalmas csoportját. Amikor az Atya és a Fiú képviseletére van szükség a Hét Tökéletes Szellem társaságában, akkor mindig a Negyedik Tökéletes Szellem az, aki szól.” 16:3.8 6. Tétel: Az Ötödik Tökéletes Szellem az Atyát és a Szellemet képviseli, és ő a tanácsadója minden olyan lénynek, amely ezektől az Istenségektől származik, valamint az erőtér-irányítóknak és a fizikai szabályozóknak.

123

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek „Az Ötödik Tökéletes Szellem. Ezen isteni személyiség, aki egyedül vegyíti az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem jellemét, ő a tanácsadója a lények ama hatalmas csoportjának, melyet erőtér-irányítókként, erőtérközpontokként és fizikai szabályozókként ismerünk. E Szellem mindazon személyiségeket is segíti, akik az Atyától és az Együttes Cselekvőtől származnak. A Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban, amikor az AtyaSzellem állásfoglalása a kérdés, mindig az Ötödik Tökéletes Szellem az, aki szól.” 16:3.10 7. Tétel: A Hatodik Tökéletes Szellem a Fiút és a Szellemet, valamint az ő gyermekeiket képviseli. „A Hatodik Tökéletes Szellem. Ezen isteni lény láthatólag az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttes jellemét mutatja. Bármikor, amikor a Fiú és a Szellem által közösen teremtett teremtmények összegyűlnek a központi világegyetemben, e Tökéletes Szellem az, aki tanácsokkal látja el őket; és a Hét Tökéletes Szellem tanácsaiban mindig, amikor arra van szükség, hogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttesen szóljon, akkor a Hatodik Tökéletes Szellem az, aki válaszol.” 16:3.12 8. Tétel: A Hetedik Tökéletes Szellem az Atyát, a Fiút és a Szellemet képviseli, és ő a tanácsadója minden háromsági eredetű lénynek, valamint a Havona felemelkedő zarándokainak is. „A Hetedik Tökéletes Szellem. A hetedik felsőbb-világegyetem felett elnöklő Szellem egyaránt egyedien mutatja az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem képét. A Hetedik Szellem, az összes háromsági eredetű lényt segítő tanácsadó egyúttal a Havona összes felemelkedő zarándokának is tanácsadója és igazgatója, azon alacsonyrendű lényeké, akik az Atya, a Fiú és a Szellem együttes segédkezésén keresztül eljutottak az üdvösség kertjeibe.” 16:3.14 9. Tétel: A Hét Tökéletes Szellem nemcsak képviseli a Végtelen Szellemet, hanem ők a hármas Istenség megszemélyesült fizikai hatalma, mindenségrendi elméje és szellemi jelenléte. „A Hét Tökéletes Szellem teljes körűen megjeleníti a Végtelen Szellemet az evolúciós világegyetemek számára. Ők képviselik a Harmadik Forrást és Középpontot az energia-, elme- és szellemviszonyokban. Miközben ők az Együttes Cselekvő egyetemes igazgatásában egyeztető feladatokat látnak el, ne felejtsétek el, hogy ők a paradicsomi Istenségek alkotó cselekedeteiből származnak. Szó szerint igaz, hogy e Hét Szellem a hármas Istenség megszemélyesült fizikai hatalma, mindenségrendi elméje és szellemi jelenléte, »Isten Hét Szelleme elküldetett az egész világegyetembe«.” 16:4.1 10. Tétel: A Tökéletes Szellemek egyike sem képviseli a Háromságot, de amikor egyesülnek, akkor az egyenrangú azzal a működési szinttel, mely a Háromsághoz társítható. A Hetedik Tökéletes Szellem a HétszeresSzellem-egyesülés szóvivője a Háromszoros-Istenség-egyesülés, a Háromság álláspontját illetően. „A Hét Szellem egyike sem képviseli szervezetileg a paradicsomi Háromságot, azonban amikor hétszeres Istenségként egyesülnek, akkor ez az egyesülés istenségi értelemben – nem személyes értelemben – egyenrangú azzal a működési szinttel, mely a háromsági rendeltetésekhez társítható. Ebben az értelemben a »Hétszeres Szellem« működésileg társítható a paradicsomi Háromsággal. Ugyancsak ebben az értelemben mondható, hogy a Hetedik Tökéletes Szellem néha a háromsági álláspontok megerősítése érdekében szólal fel vagy, és inkább ez a helyzet, a Hétszeres-Szellem-egyesülés álláspontjának szóvivőjeként lép fel a Háromszoros-Istenség-egyesülés álláspontját, a paradicsomi Háromság álláspontját illetően.” 16:3.16 III. SAJÁTOSSÁGOK ÉS SZEREPKÖRÖK 1. Tétel: A Tökéletes Szellemek leírhatatlan lények – azonban határozottan személyesek. Bár rokonságban állnak egymással, a természetük alapvetően különböző. „A Hét Tökéletes Szellem leírhatatlan lény, azonban ők jól kivehetően és határozottan személyesek. Van nevük, de inkább úgy döntöttünk, hogy szám szerint ismertetjük őket. A Végtelen Szellem elsődleges megszemélyesüléseiként ők rokonságban állnak egymással, a hármas Istenség hét lehetséges társulásának elsődleges kifejeződéseiként viszont alapvetően különböző a természetük, és e természetbeni különbség határozza meg a felsőbb-világegyetemi viselkedésükben megmutatkozó eltéréseket.” 16:3.1 2. Tétel: A Hetedik Tökéletes Szellem a Háromságot illetően nem működik, ez az oka annak, hogy miért képes személyesen működni a Legfelsőbb Lény érdekében. „A Tökéletes Szellemek egyedül és együttesen is képviselik bármelyik, illetőleg az összes lehetséges Istenség-szerepkört, legyen az egyes vagy többes, de nem együttes, nem a Háromság. A Hetedik Tökéletes Szellem a paradicsomi Háromságot illetően személyesen nem működik, és ez az oka annak, hogy miért képes személyesen működni a Legfelsőbb Lény érdekében.” 16:1.2 3. Tétel: A Havonán kívül a Végtelen Szellem kizárólag a Hét Tökéletes Szellem hangjain szól.

124

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek „A világegyetemek mindenségéhez a paradicsomi Atya csak a Fián keresztül szól, míg ő és a Fiú közösen csakis a Végtelen Szellemen keresztül cselekszik. A Paradicsomon és a Havonán kívül a Végtelen Szellem kizárólag a Hét Tökéletes Szellem hangjain szól.” 16:2.2 4. Tétel: A Hét Tökéletes Szellem együttesen el van látva a Harmadik Forrás és Középpont legfelsőbb-végleges sajátosságaival. „A Hét Tökéletes Szellem együttesen el van látva a Harmadik Forrás és Középpont legfelsőbb-végleges sajátosságaival. Míg mindegyikük külön-külön is rendelkezik e képességgel, csak együttesen mutatnak mindenhatósági, mindentudási és mindenütt-jelenvalósági sajátosságokat.” 16:2.4 5. Tétel: A Tökéletes Szellemek teremtik az erőtér-irányítókat és azok társait. A Tökéletes Szellemek segítik a Teremtő Fiakat a világegyetemszervezésben. „A Hét Tökéletes Szellem a teremtője a Világegyetemi Erőtér-irányítóknak és azok társainak, olyan entitásoknak, akik nélkülözhetetlenek a nagy világegyetem fizikai energiáinak szervezésében, felügyeletében és szabályozásában. És ugyanezen Tökéletes Szellemek igen nagy mértékben segítik a Teremtő Fiakat a helyi világegyetemek kialakítására és megszervezésére irányuló munkájukban.” 16:4.3 6. Tétel: Lévén, hogy a Legfelsőbb Isten még nem elérhető, ezért a Hetedik Tökéletes Szellem működik a helyén. „A Havona zarándokok ama fogyatékosságát, hogy nem képesek teljesen megtalálni a Legfelsőbb Istent kárpótolja a Hetedik Tökéletes Szellem, akinek háromsági természete oly sajátosan nyilatkoztatja ki a Legfelsőbb szellem-személyét. A jelen világegyetemi korszakban, amikor is a Legfelsőbb személye nem elérhető, a Hetedik Tökéletes Szellem működik a felemelkedő teremtmények Istenének helyén a személyes kapcsolatok területén. Ő az egyetlen felsőbb szellemlény, akit minden felemelkedő bizonyosan megismer és valamennyire megért, amikor eléri a megdicsőülés központjait.” 16:3.19 7. Tétel: Az orvontoni Tökéletes Szellem hét tevékenységi körben fejti ki hatását. „Igencsak valószínű, bár ehhez nem tudunk egyértelmű bizonyítékot szolgáltatni, hogy az orvontoni Tökéletes Szellem az alábbi tevékenységi körökben fejt ki döntő hatást: 1. A helyi világegyetemi élethordozók élet-beindítási eljárásai. 2. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem által a világoknak adományozott elmeszellem-segédek életmegelevenedései. 3. A szervezett anyagnak az egyenes irányú gravitációra érzékeny egységei által mutatott energia-lüktetések. 4. A kilépő energia viselkedése, amikor az teljesen kikerül a Korlátlan Abszolút hatása alól, s így képessé válik arra, hogy válaszoljon az egyenes irányú gravitáció közvetlen hatására és a Világegyetemi Erőtérirányítók és azok társainak beavatkozására. 5. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemnek, akit az Urantián úgy ismernek, mint a Szent Szellem, a segédkező szellemadománya. 6. Az alászálló Fiak szellemének, akit az Urantián úgy ismernek, mint a Vigasztaló vagy az Igazság Szelleme, ezt követő adományozása. 7. A helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetem tükrözőműködési rendje. E rendkívüli jelenség számos jellemzője aligha magyarázható meg vagy indokolható okszerűen anélkül, hogy feltételeznénk a Tökéletes Szellemek közös tevékenységét az Együttes Cselekvővel és a Legfelsőbb Lénnyel.” 16:4.8 IV. A TEREMTMÉNYEKHEZ FŰZŐDŐ VISZONY 1. Tétel: A Tökéletes Szellem fizikai bélyege az ember eredetének része, és ez a jegy sohasem törlődik teljesen a felemelkedő halandóból. „Az evolúciós halandók élettapasztalásában megnyilvánuló, megkülönböztető személyiségi hajlamok, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekre jellemzők, és amelyek közvetlenül kifejezik a meghatározó hatást kifejtő Tökéletes Szellem természetét, sohasem törlődnek teljesen, még azután sem, hogy az ilyen felemelkedők átesnek azon a hosszú felkészítésen és egyesítő képzésen, melyre a Havona egymilliárd oktatási szféráján kerül sor. Még az ezt követő, mélyreható paradicsomi kiművelés sem elégséges ahhoz, hogy a felsőbb-világegyetemi származás nyomait eltüntesse. A felemelkedő halandó a teljes örökkévalóságban is mutatni fog a származási felsőbb-világegyetemét elnöklő Szellemre jellemző

125

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek vonásokat. Még a Végleges Testületben is, amikor igény merül fel arra, hogy az evolúciós teremtésösszességhez fűződő, teljes háromsági viszonyt elérjék vagy bemutassák, hét véglegességet elért lény akkor is mindig úgy alkot csoportot, hogy minden felsőbb-világegyetemet egy-egy ilyen lény képviseljen.” 16:5.5 2. Tétel: Az emberi természetnek három, attól elidegeníthetetlen vonása van: erkölcsi érzék, tudományos kíváncsiság és szellemi látásmód. „Az értelem egyedül nem lehet magyarázat az erkölcsi természetre. Az erkölcs, az erény az emberi személyiségben eredendően benne rejlik. Az erkölcsi érzék, a kötelesség felismerése az emberelmeképesség egyik alkotóeleme és társa az emberi természettől elidegeníthetetlen egyéb vonásoknak: a tudományos kíváncsiságnak és a szellemi látásmódnak.” 16:7.1 3. Tétel: E három felruházottság valóságának felismerése mindenségrendi ön-kinyilatkoztatás révén lehetséges. „Másként fogalmazva, a Végtelen e három megnyilatkozása valóságának felismerése az ön-kinyilatkoztatás mindenségrendi eljárása révén lehetséges. Az anyag-energia az érzékek mennyiségtani ok-okozati összefüggése révén ismerhető fel; az elme-értelem a belső meglátás útján ismeri meg erkölcsi kötelességét; a szellem-hit (istenimádat) a szellemi létezés valóságának vallása.” 16:6.10 4. Tétel: Az oktatás célja, hogy az emberi elme e veleszületett képességeit fejlessze és élesítse; a civilizáció célja azok kifejezése; az élettapasztalás célja azok megélése; a vallás célja azok nemesebbé tétele; és a személyiség célja azok egyesítése. „Az oktatás célja, hogy az emberi elme e veleszületett képességeit fejlessze és élesítse; a polgárosultság célja azok kifejezése; az élettapasztalás célja azok megélése; a vallás célja azok nemesebbé tétele; és a személyiség célja azok egyesítése.” 16:6.11 V. A MINDENSÉGRENDI ELME 1. Tétel: A Tökéletes Szellemek alkotják a mindenségrendi elme forrását, amely abszolútat el nem érő, és amely kapcsolódik a Legfelsőbb Lény elméjéhez. „A Tökéletes Szellemek a mindenségrendi elme hétszeres forrását, a nagy világegyetem értelmi potenciálját alkotják. E mindenségrendi elme a Harmadik Forrás és Középpont elméjének az abszolútat el nem érő megnyilatkozása, és bizonyos értelemben működésileg kapcsolódik a kifejlődő Legfelsőbb Lény elméjéhez.” 16:6.1 2. Tétel: A „valóság-válasz” nem más, mint a mindenségrendi elme azon minősége, amely megmenti az embert attól, hogy védtelen áldozatává váljon a tudományban, a bölcseletben és a vallásban foglalt előfeltevéseknek. „A mindenségrendi elme minden személyiségi társulásában létezik egyfajta minőség, melyet a »valóságválasz« határoz meg. A saját akarattal rendelkező teremtmények ezen egyetemes mindenségrendi képessége az, amely megmenti őket attól, hogy védtelen áldozataivá váljanak a tudományban, a bölcseletben és a vallásban foglalt előfeltevéseknek. A mindenségrendi elme ezen valóság-érzékenysége úgy viszonyul a valóság bizonyos szakaszaihoz, mint ahogy az energia-anyagi dolgok viszonyulnak a gravitációhoz. Helyesebb volna azt mondani, hogy ezen anyagfeletti valóságok úgy hatnak vissza a mindenségrend elméjére.” 16:6.4 3. Tétel: A mindenségrendi elme három valóságszinten ismer választ. „A mindenségrendi elme állandóan felel (választ ad) a világegyetemi valóság három szintjén. E válaszok magától értetődők a világosan és elmélyülten gondolkodó elmék számára. E valóságszintek a következők: 16:6.6

1. Okozati viszony – a fizikai érzékek valóságterülete, az oktani azonosság tudományterülete, a tényszerű és a nem tényszerű elkülönítésének területe, a mindenségrendi válaszon alapuló gondolati következtetések területe. Ez a mindenségrendi különbségtétel mennyiségtani formája. 16:6.7

2. Kötelesség – az erkölcsök valóságterülete a bölcselet mezején, az okok küzdőtere, a viszonylagos jó és rossz felismerése. Ez a mindenségrendi különbségtétel pártatlan formája. 16:6.8

3. Istenimádat – a vallásos tapasztalás valóságának szellemi területe, az isteni közösség személyes megismerése, a szellemértékek felismerése, az örök továbbélés biztosítéka, a felemelkedés az Isten szolgálóinak besorolásából az Isten fiainak örömére és szabadságára. Ez a mindenségrendi elme legfelsőbb szintű látásmódja, a mindenségrendi különbségtétel áhítati és istenimádati formája.” 16:6.5

126

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek 4. Tétel: Az állat különbségtételre utaló válasza a fizikai szintre korlátozódik. Az ember képes rálátást gyakorolni a felfedezést megelőzően is. „Egy állat különbségtételre utaló válasza a viselkedés hajtóerő szintjére korlátozódik. A felsőbbrendű állatok feltételezett rálátása a hajtóerő szinten van és rendszerint csak az ilyen szintű kísérlet és hibázás megtapasztalását követően jelenik meg. Az ember képes tudományos, erkölcsi és szellemi rálátást gyakorolni mindenfajta felfedezést és kísérletezést megelőzően is.” 16:7.2 5. Tétel: Egy személyiség képes előretekinteni mielőtt megtenne valamit; ezért képes tanulni mind az előrelátásból, mind pedig a cselekedésből. „Csak egy személyiség tudhatja, hogy mit tesz, mielőtt megtenné azt; csakis a személyiségek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy előre látják a tapasztalást. Egy személyiség képes előretekinteni mielőtt megtenne valamit és ezért képes tanulni mind az előrelátásból, mind pedig a cselekedésből. Egy nem személyes állat rendszerint csak cselekvés útján tanul.” 16:7.3 6. Tétel: Ha az ember nem válaszol a mindenségrendi elmének a halandói törekvések célját elkülönítő késztetéseire, akkor lesüllyed az állati létezés szintjére. „A halandói törekvéseinek céljait meg nem különböztető ember az állati létezés szintjén működőként találja magát. Képtelen volt kihasználni az anyagi éleslátás, erkölcsi különbségtétel és szellemi rálátás adta ama legfelsőbb előnyöket, melyek az ő mint személyes lény mindenségrendielme-adottságának szerves részét képezik.” 16:7.5 VI. A HÉT LEGFŐBB IGAZGATÓ 1. Tétel: A Tökéletes Szellemek a Legfőbb Végrehajtóik személyében cselekszenek, akik a felsőbbvilágegyetemi központokon a Tükröző Szellemeken keresztül nyilvánulnak meg. „Minden végrehajtói természetű ügyben – irányításban, szabályozásban, igazgatásban és egyéb ügyviteli jellegű döntésekben – a Tökéletes Szellemek a Hét Legfőbb Végrehajtó személyében cselekszenek. A Tökéletes Szellemek a központi világegyetemben működhetnek a Havona Körök Hét Szellemén keresztül; a hét felsőbb-világegyetem központjain a Tükröző Szellemek csatornáján keresztül nyilvánulnak meg és a Nappalok Elődeinek személyén keresztül cselekednek, akikkel a Tükröző Kép Segítőkön keresztül vannak személyes kapcsolatban.” 17:0.11 2. Tétel: Mindegyik Legfőbb Végrehajtónak két tanácsadó testülete van – az egyik a Végtelen Szellem gyermekeiből áll, a másik pedig felemelkedő zarándokokból, valamint olyan megdicsőült halandókból áll, akik egyben háromságot-elért fiak. „Mindegyik Legfőbb Végrehajtónak két tanácsadó testülete van: A Végtelen Szellem gyermekei minden egyes felsőbb-világegyetem központján képviselőket választanak maguk közül arra, hogy ezer évig az ő Legfőbb Végrehajtójuk elsődleges tanácsadó testületében szolgáljanak. Az idő felemelkedő halandóit érintő összes kérdésben egy második tanács működik, mely a Paradicsomot elért halandókból, valamint olyan megdicsőült halandókból áll, akik egyben háromságot-elért fiak is; e testületet azon tökéletessé váló és felemelkedő lények állítják össze, akik átmenetileg a hét felsőbb-világegyetemi központon tartózkodnak. Az összes többi vezetőt a Legfőbb Végrehajtók nevezik ki.” 17:1.8 VII. MADZSESZTON – A TÜKRÖZŐMŰKÖDÉS VEZETŐJE 1. Tétel: Madzseszton valódi személy és a tükrözőműködés tévedhetetlen központja a nagy világegyetemben. „Madzseszton valódi személy, a tükrözőműködés jelenségének személyes és tévedhetetlen központja az idő és tér mind a hét felsőbb-világegyetemében. Állandó paradicsomi székhelyet tart fenn a minden dolgok középpontja közelében a Hét Tökéletes Szellem gyülekezőhelyén. Kizárólag a tükrözőműködésszolgálatnak a kiterjedt teremtésösszességbeli összehangolásában és fenntartásában érdekelt; egyebekben nem vesz részt a világegyetemi ügyek igazgatásában.” 17:2.3 2. Tétel: Madzseszton volt a Legfelsőbb Lény első teremtő cselekedete, s az Istenségi Abszolútban keletkező válasz teljesen váratlan volt. „Madzseszton teremtése a Legfelsőbb Lény első legfelsőbb teremtő cselekedetét jelezte. E cselekvési akarat a Legfelsőbb Lényben jelent meg szándékként, viszont az Istenségi Abszolút rendkívüli válaszát nem lehetett előre tudni. A Havona örökkévalósági megjelenése előtt a világegyetem soha sem volt tanúja az erők és a rendeltetésszerű szellemtevékenységek ilyen óriási és kiterjedt rendeződésében, illetőleg

127

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek összehangolódásában megmutatkozó ilyen óriás ténylegesülésnek. A Legfelsőbb Lény és társai teremtő akarataira adott Istenség-válasz messze meghaladta az ő eltökélt szándékukat és nagyban túltett az ő előzetes várakozásaikon.” 17:2.5 3. Tétel: A tükrözőműködés mechanizmusa a nagy világegyetem hírgyűjtő és döntés-kihirdető szervezete. „A tükrözőműködés-szervezet egyúttal a teremtésösszesség hírgyűjtő és döntés-kihirdető működési rendje is. Ez állandóan működik, ellentétben a különféle hírközlő szolgálatok időszakos tevékenységével.” 17:3.7 VIII. A TÜKRÖZŐ SZELLEMEK 1. Tétel: A Tökéletes Szellemek egyikének és a Háromság közös fellépésének eredménye a hét Tükröző Szellem teremtése – negyvenkilenc van belőlük összesen. „A Tükröző Szellemek isteni Háromság-eredetűek. E különleges és némiképp rejtélyes lényekből ötven van. E rendkívüli személyiségek hetesével teremtettek, és minden egyes ilyen teremtési esemény a paradicsomi Háromság és a Hét Tökéletes Szellem valamelyike közös fellépésének lett az eredménye.” 17:2.1 2. Tétel: Amint a Tükröző Szellem megszemélyesülési köre kiteljesedett, egy messze ható válaszként megjelent Madzseszton az Istenségi Abszolútban. „Az idők hajnalán végbement eme jelentős műveletük képezi a Tökéletes Szellemek képviselte Legfelsőbb Teremtő Személyiségek első erőfeszítését a paradicsomi Háromság társteremtőiként való működésre. A Legfelsőbb Teremtők teremtő erejének és a Háromság teremtő potenciáljainak eme szövetsége a forrása a Legfelsőbb Lény ténylegességének. Ezért, amint a tükröző-teremtés végbement, amint a Hét Tökéletes Szellem mindegyike tökéletes teremtő összhangba került a paradicsomi Háromsággal, amint a negyvenkilencedik Tükröző Szellem megszemélyesült, akkor egy új és messze ható válasz jelent meg az Istenségi Abszolútban, mely új személyiségi előjogokat biztosított a Legfelsőbb Lény számára és Madzseszton megszemélyesülésében teljesedett ki, aki a negyvenkilenc Tükröző Szellem és társaik teljes munkájának tükrözőműködés-vezetője és paradicsomi középpontja szerte a világegyetemek mindenségében.” 17:2.2 3. Tétel: A Tükröző Szellemek Háromság-eredetűek, de a lényük természetében hasonlítanak a teremtésükben társként közreműködött Tökéletes Szellemre. Ezért van hét különböző szellemfajta. „A negyvenkilenc Tükröző Szellem Háromság-eredetű, de a megjelenésüket kísérő hét teremtési mozzanat mindegyike során létrejött egy olyan lényfajta is, mely természetében hasonlít a Tökéletes Szellem társős jellemvonásaihoz. Így különféleképpen tükrözik az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem isteniség-jellemzőben való társulása hét lehetséges csoportosításának természetét és jellemvonásait. Emiatt mindegyik felsőbb-világegyetemi központon szükségképpen lennie kell hét ilyen Tükröző Szellemnek.” 17:3.1 4. Tétel: A Tükröző Szellemek megőrző személyiségek és az átvitelben közreműködő segítők is. Minden szellemértéket megőriznek az adott Tükröző Szellemhez tartozó szekoráfi személyiségek. „A Tükröző Szellemek nem pusztán az átvitelben közreműködő segítők; megőrző személyiségek is. Utódaik, a szekonáfok szintén megőrző vagy feljegyző személyiségek. Mindenről, ami igaz szellemi értékkel rendelkezik, másolat készül, és egy lenyomat megőrződik azon szekoráfi személyiségek számos rendje egyikébe tartozók tagjainak személyes adottságaiban, akik a Tükröző Szellemek hatalmas személyi állományába tartoznak.” 17:3.5 5. Tétel: A negyvenkilenc Tükröző Kép Segítőt a Tükröző Szellemek teremtették – minden egyes felsőbbvilágegyetemi központon hét Segítő van. „A negyvenkilenc Tükröző Kép Segítőt a Tükröző Szellemek teremtették, és minden egyes felsőbbvilágegyetemi központon éppen hét Segítő van. Az uverszai hét Tükröző Szellem első alkotó cselekedete az ő hét Kép Segítőjüknek a létrehozása volt, és minden egyes Tükröző Szellem megteremtette a maga Segítőjét. A Kép Segítők bizonyos sajátosságaikat és jellemvonásaikat tekintve tökéletes másolatai a Tükröző Anyaszellemüknek; ők valódi másolatok, leszámítva a tükrözőműködés sajátosságát. Igazi képek ők, és folyamatos összeköttetést biztosítanak a Tükröző Szellemek és a felsőbb-világegyetemi hatóságok között.” 17:4.1 IX. A FÜGGETLEN HÍRVIVŐK 1. Tétel: A Független Hírvivők képviselik a Végtelen Szellem első teremtő cselekedetét; a számuk állandó.

128

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek „A Független Hírvivők az Együttes Teremtő személyes és egyetemes testületét alkotják; ők a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségeinek első és rangidős rendje. Ők képviselik a Végtelen Szellem első teremtő cselekedetét, melyet önmaga hajtott végre abból a célból, hogy független személyiség-szellemeket hozzon létre. Sem az Atya, sem a Fiú nem vett részt közvetlenül e rendkívüli szellemi munkában. E szellem-hírvivők egyetlen teremtési mozzanatban személyesültek meg, és a számuk állandó. Bár a jelen küldetésemen itt van velem e különleges lények egyike, mégsem tudom, hogy hány ilyen személyiség létezik a világegyetemek mindenségében. Csak azt tudom, hogy időről időre hányan vannak nyilvántartva az adott pillanatban olyanokként, mint a felsőbb-világegyetemünk határain belül működők. A legutóbbi uverszai jelentésből kitűnik, hogy csaknem 7.690 billió Független Hírvivő működött az Orvonton határain belül; és gyanítom, hogy ez jóval kevesebb, mint a teljes létszámuk hetede.” 23:0.1 2. Tétel: Működési oka van annak, hogy a Független Hírvivőknek miért kell egyedül működniük. „Rövidre zárás” következik be, amint két vagy több túlságosan megközelíti egymást. Önműködő képességeik figyelmeztetik őket az Ihletett Háromsági Szellemek és a Gondolatigazítók közelségére. „Működési oka van annak, hogy e Független Hírvivőknek miért kell egyedül utazniuk és dolgozniuk. Rövid időszakokra, és amikor átmenetileg megállapodnak, képesek csoportban is működni, de amikor így együtt vannak, mindannyian leválasztódnak a paradicsomi körük fenntartó és irányító hatásától; ekkor teljesen elszigeteltek. Utazásuk során, vagy amikor a tér köreiben és az idő áramaiban tevékenykednek, akkor, ha két vagy több ilyen rendű lény túl közel kerül egymáshoz, mindkettő, illetőleg mindegyikük lekapcsolódik a felsőbb keringtető erőkről. Jelképesen úgy lehetne mondani, hogy „rövidre zárás” következik be. Emiatt egy önműködő riasztó érzékük vészjelet ad nekik, mely biztosan jelzi a közelgő veszélyt és biztosan elég távol tartja őket egymástól ahhoz, hogy ne zavarják egymást a megfelelő és hatékony működésben. Ugyancsak önműködő képességeik érzékelik és jelzik az Ihletett Háromsági Szellemeknek és az isteni Gondolatigazítóknak a közelségét.” 23:1.9 3. Tétel: Érdekes kérdéseket vet fel a jövőbeli szolgálatukkal kapcsolatban az a tény, hogy a Független Hírvivőkből nem teremtenek többet. „Függetlenül a világegyetem növekedésétől, valószínűleg nem teremtetik több Független Hírvivő. A világegyetemek növekedésével a növekvő igazgatási terhet egyre nagyobb mértékben fogják egyéb fajtájú szellemi segédkezők és olyan lények átvenni, akik ezen új teremtésrészekből származnak, mint amilyenek a Fejedelemfiak és a helyi világegyetemi Anyaszellemek teremtményei.” 23:3.9 4. Tétel: A Független Hírvivők hét csoportban működnek. „A Független Hírvivőket a Végtelen Szellem a következő hétféle szolgálatra jelölheti ki: 1. A paradicsomi Háromság Hírvivői. 2. A Havona Körök Hírvivői. 3. A Felsőbb-világegyetemek Hírvivői. 4. A Helyi Világegyetemek Hírvivői. 5. A Határozatlan Megbízatású Felfedezők. 6. Különleges Megbízatású Követek és Küldöttek. 7. Az Igazság Kinyilatkoztatói.” 23:2.2 5. Tétel: A Független Hírvivők képesek veszélyhelyzeti tájékoztatóhálózatként működni nagyjából száz fényév távolságban is. „A Független Hírvivők képesek veszélyhelyzeti tájékoztatóhálózatként működni a távoli téregységekben mindenütt, azokon a területeken, melyeket nem járják át a nagy világegyetem kiépített körei. Előfordul, hogy az ilyen minőségben működő hírvivő képes a társának üzenetet vagy rövid jelzést küldeni körülbelül száz fényévnyire, ahol is fényév alatt az urantiai csillagászok által használt csillagászati távolságot értem.” 23:3.5 6. Tétel: Amikor egy végleges rendű lény és egy paradicsomi Létpolgár egy, „az idő és örökkévalóság gyermekének” a háromságivá alakításában működik együtt, egyet közülük kirendelnek a Vicegeringtonra. E lény hozzáfér a Legfelsőbb-Végleges elmepotenciáljához. Független Hírvivő kíséri el ezeket a fiakat a Vicegeringtonra. E párok közül még egy sem hagyta el Vicegeringtont soha. „Amikor egy végleges rendű lény és egy paradicsomi Létpolgár egy, »az idő és örökkévalóság gyermekének« a háromságivá alakításában – a Legfelsőbb-Végleges ismeretlen elmepotenciáljaival

129

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek kapcsolatos műveletben – működik együtt, és amikor e be nem sorolt személyiséget kiküldik a Vicegeringtonra, akkor egy Független Hírvivőt (az ilyen istenségelme-adomány vélelmezett személyiségi tükröződését) is mindig kijelölnek e teremtményi-háromságot elért fiú számára őrtársul. E hírvivő a végzet új fiát elkíséri a rendeltetési helyére és soha többé nem hagyja el Vicegeringtont. Az így az idő és örökkévalóság fiának végzeteihez kötött Független Hírvivő mindörökre átkerül a Világmindenség Építészeinek kizárólagos felügyelete alá. Hogy miként alakul e rendkívüli társulás jövője, azt nem tudjuk. A különleges személyiségek e viszonyainak száma már hosszú ideje gyarapodik a Vicegeringtonon, de eddig még egyetlen pár sem távozott onnan.” 23:4.3 7. Tétel: Számos rejtély övezi ezeket a háromságivá alakított fiakat és az ő Független Hírvivő társaikat, akik a Vicegeringtonon, a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt gyülekeznek. Ld. 23:4.4 X. A FÜGGETLEN HÍRVIVŐK SZOLGÁLATA 1. Tétel: A Független Hírvivők, miként a Világegyetemi Erőtér-irányítók is, mentesülnek az idő és tér ítélőszékei által elrendelt őrizetbe vétel alól. „A Független Hírvivők, miként a Világegyetemi Erőtér-irányítók is a minden területen működő azon kevés lényfajta közé tartoznak, akik mentesülnek az idő és tér ítélőszékei által elrendelt őrizetbe vétel, illetőleg letartóztatás alól.” 23:1.7 2. Tétel: A Független Hírvivők a külső tér feltérképezetlen területeinek felfedezői. „A határozatlan megbízatású hírvivő-felfedezők a világmindenségben járőröznek. Állandóan felfedező utakon járnak a teljes külső tér feltérképezetlen területein. A külső tér területein végbemenő folyamatokkal kapcsolatos ismereteink közül nagyon sokat a Független Hírvivőknek köszönhetünk, mivel ők gyakran működnek együtt és végeznek közös kutatásokat a mennyei csillagászokkal.” 23:2.21 3. Tétel: A Független Hírvivők biztosítják az egyetlen olyan személyes szolgálatot, amely igénybe vehető a sürgős üzenetek továbbításához olyan esetben, amikor nem használható a tükrözőműködési rend. „A Független Hírvivők a legmagasabb rendű fajtáját alkotják azon tökéletes és bizalmi személyiségeknek, akik a teremtésrészekben igénybe vehetők fontos és sürgős üzenetek gyors továbbítása céljából olyan esetben, amikor nem célravezető a híradási szolgálat vagy a tükrözőműködési rend igénybevétele. A területeken tartózkodó szellemi és anyagi lények segítésével összefüggő feladataik változatossága csaknem végtelen, különösen olyan esetekben, amikor az időtényezőnek is szerepe van. A felsőbb-világegyetemi területeken való szolgálatra kijelölt összes rend közül ők azok a legmagasabb rendű és legsokoldalúbb személyes lények, akik igen közel járnak ahhoz, hogy képesek legyenek dacolni az idővel és térrel.” 23:3.1 4. Tétel: A Független Hírvivők haladási sebessége a gravitációs hírvivők pillanatszerű sebessége és a szeráfok lassú sebessége közötti tartományba esik. „A Független Hírvivőket kivéve azonban nincsenek olyan utazó vagy hírvivő személyiségek, akik a gravitációs átkelők pillanatszerű sebessége és a szeráfok viszonylag lassú sebessége közötti sebességgel képesek haladni.” 23:3.2 5. Tétel: Nehéz megmagyarázni, hogy egy Független Hírvivő miként lehet valós személy s ugyanakkor miként képes ilyen hihetetlen sebességgel haladni a térben. „Teljesen képtelen vagyok az anyagi fajtájú elme számára elmagyarázni, hogy egy szellem miként lehet valós személy és ezzel egyidejűleg miként képes ilyen hihetetlen sebességgel haladni a térben. De e Független Hírvivők ténylegesen ilyen felfoghatatlan sebességgel érkeznek az Urantiára és indulnak innen; és valóban, a teljes világegyetemi igazgatási rendszer személyes jellegében nagy veszteség állna elő, ha ez nem ténykérdés lenne.” 23:3.4 6. Tétel: A Független Hírvivők rendelkeznek személyiséggel, még ha nincs is alakjuk. Az alaktalan szellemek előnyét élvezik, ugyanakkor bírnak a személyiséghez tartozó előjogokkal is. „Én nem tudom elmagyarázni az urantiai halandóknak azt, hogy a Független Hírvivők miként létezhetnek alak nélkül és ennek ellenére miként rendelkezhetnek valódi és határozott személyiséggel. Bár a személyiségükhöz természetes módon társítható formájuk nincs, azért rendelkeznek a minden magasabb rendű szellemlény által érzékelhető szellemjelenléttel. A Független Hírvivők az egyetlen olyan lényosztály, mely az alaktalan szellemeknek láthatólag minden előnyét élvezi s ugyanakkor a teljesen kifejlett

130

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek személyiséghez tartozó előjogokkal is bírnak. Igazi személyiségek, sőt még a személytelen szellemi megnyilatkozás csaknem összes sajátosságával is rendelkeznek.” 23:3.7 7. Tétel: A Független Hírvivők egymás mellé rendelik a véges teremtmények összes fajtáját. Bizonyára kapcsolatba hozhatók a Legfelsőbb-Végleges Elmének a Végtelen Szellem általi adományozásával. „A Független Hírvivők a véges személyiségek összes fajtájának és rendjének összehangolására való – beleértve még a világmindenségi felügyelők abszonit rendszerével való kapcsolatteremtést is – olyan hihetetlen képességükről tesznek tanúbizonyságot, hogy némelyikünk abból indul ki, hogy a Végtelen Szellem e hírvivőinek teremtése valamilyen mértékben kapcsolatba hozható a Legfelsőbb-Végleges Elmének az Együttes Cselekvő általi adományozásával.” 23:4.2 XI. A VÉGTELEN SZELLEM FELSŐBB SZEMÉLYISÉGEI A. A Világegyetemi Körök Felügyelői 1. Tétel: A Világegyetemi Körök Felügyelői négy rendben működnek és szolgálják a Végtelen Szellemet. „A Világegyetemi Körök Felügyelői egyedül a Végtelen Szellem teremtései, és kizárólag mint az Együttes Cselekvő közvetítői működnek. Szolgálatra az alábbi négy rendben személyesülnek meg: 1. A Körök Legfelsőbb Felügyelői. 2. A Körök Társ-felügyelői. 3. A Körök Másodrendű Felügyelői. 4. A Körök Harmadrendű Felügyelői. A havonai legfelsőbb felügyelőknek és a hét felsőbb-világegyetem társ-felügyelőinek száma már teljes; e rendekből több már nem teremtetik. A legfelsőbb felügyelők hetes csoportokban működnek és a hét Havona-kör kísérleti világain állomásoznak. A hét felsőbb-világegyetem köreinek felügyeletével a hét társfelügyelő e nagyszerű csoportja van megbízva, akik a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a Hét Legfőbb Végrehajtó világain tartanak fenn állomáshelyet. Innen felügyelik és irányítják a tér felsőbbvilágegyetemének köreit.” 24:1.2 2. Tétel: A Havona Körök Hét Szelleme a Végtelen Szellem és a Hét Tökéletes Szellem közös, személytelen kifejeződése. „A Havona Körök Hét Szelleme a Végtelen Szellem és a Hét Tökéletes Szellem közös, személytelen kifejeződése a központi világegyetem hét köre számára. Ők a Tökéletes Szellemek szolgálói, akiknek közös utódai ők.” 17:5.1 3. Tétel: A Kör Szellemek nem teremtettek harmadrendű szupernáfokat Grandfanda megérkezéséig. „Míg a Kör Szellemek együtt léteznek a Hét Tökéletes Szellemmel, addig a harmadrendű szupernáfok teremtésében való közreműködésük csak viszonylag kisebb jelentőségű volt egészen addig, amíg az idő első zarándoka el nem érte a Havona külső körét Grandfanda idején.” 17:5.3 B. Az Összeírási Igazgatók 1. Tétel: Az Összeírási Igazgatók személyesen is érzékenyek a sajátakaratra szerte a világmindenségben. A működésükhöz igénybe veszik a tükrözőműködést, és tudomásuk van a sajátakarattal rendelkező teremtménye születéséről és haláláról. „Az Összeírási Igazgatók a Végtelen Szellem különleges és teljessé tett teremtése, és a számukat nem ismerjük. Úgy teremtettek, hogy képesek legyenek tökéletes összhangot kialakítani a felsőbbvilágegyetemek tükrözőműködési eljárásával, s ezzel egyidejűleg személyesen is érzékenyek az értelmes sajátakaratra és viszonozzák is azt. Ezen igazgatók, valamiféle nem teljesen érthető eljárással képesek azonnal tudomást szerezni a nagy világegyetem bármely részében megszülető sajátakaratról. Ezért mindig képesek megadni nekünk a központi teremtésrész és a hét felsőbb-világegyetem bármely részében az összes, sajátakarattal rendelkező teremtmény számát, természetét és tartózkodási helyét. De a Paradicsomon nem működnek; ott nincs rájuk szükség. A Paradicsomon a tudás eredendően megvan; az Istenségek mindenről tudnak.” 24:2.2 2. Tétel: Az Összeírási Igazgatók csak a sajátakarat működése tényének rögzítésével foglalkoznak.

131

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek „Az Összeírási Igazgatók csak olyan mértékig foglalkoznak az emberi lényekkel – mint az egyéb, sajátakarattal rendelkező teremtményekkel – amely a sajátakarat működése tényének rögzítéséhez szükséges. Nincs dolguk az életetek és dolgaitok rögzítésében; ők semmilyen tekintetben nem adatrögzítő személyiségek. A nebadoni Összeírási Igazgató, akinek orvontoni száma 81.412, és aki jelenleg a Szalvingtonon állomásozik, a jelen pillanatban személyesen is tudatában van és ismeri a ti itteni, urantiai élő jelenléteteket; és ő készíti el a halálotokról szóló igazolási feljegyzést, amint sajátakarattal rendelkező teremtményként megszűntök létezni.” 24:2.7 C. Személyi Segédek 1. Tétel: A Személyi Segédek a Végtelen Szellem személyes hírvivői. Nem személyek, és villanásszerűen közlekednek ide-oda a teremtésösszesség legtávolabbi részei között. „A Személyi Segédek teremtésének idejéről és módjáról nincs hiteles ismeretünk. Bizonyosan rengetegen vannak, de erről nincs adat az Uverszán. A munkájukkal kapcsolatos ismereteinkre alapozott óvatos levezetés útján úgy merem becsülni, hogy a számuk jócskán billiónyi. Véleményünk szerint a Végtelen Szellem számára nincs számszerű korlát az ilyen Személyi Segédek teremtésében. A Végtelen Szellem Személyi Segédei az Istenség Harmadik Személye paradicsomi jelenlétének kizárólagos segítése céljából léteznek. Bár közvetlenül a Végtelen Szellemhez tartoznak és a Paradicsomon tartózkodnak, mégis villanásszerűen közlekednek ide-oda a teremtésösszesség legtávolabbi részei között. Bárhová terjednek is ki az Együttes Teremtő körei, e Személyi Segédek a Végtelen Szellem parancsának végrehajtása céljából megjelenhetnek ott. A teret a Független Hírvivőkhöz sokban hasonlóan szelik át, de nem személyek olyan értelemben, mint a hírvivők.” 24:3.1 D. Társfelügyelők 1. Tétel: A Társfelügyelők a helyi világegyetemi központokon állomásoznak, és ők jelentik a Legfőbb Végrehajtók hatáskörének személyes megtestesülését. „A Hét Legfőbb Végrehajtó, a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a hét felsőbb-világegyetem legfelsőbb végrehajtóinak igazgatási testületeként működik. A Társfelügyelők a Legfőbb Végrehajtók hatáskörének megtestesülését jelentik az idő és tér helyi világegyetemei számára. A helyi teremtésrészek ügyeinek e magas rangú megfigyelői a Végtelen Szellem és a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem közös utódai. A csaknem az örökkévalósághoz fogható idő előtt hétszázezren személyesültek meg, és a tartalékos testületük a Paradicsomon lakozik.” 24:4.1 E. Kinevezett Őrök 1. Tétel: A Kinevezett Őrök a Hét Legfőbb Végrehajtó összehangoló személyiségei; a csillagrendszeri székhelyen állomásoznak. „A Kinevezett Őrök a Hét Legfőbb Végrehajtó összehangoló személyiségei és összekötő képviselői. A Végtelen Szellem személyesítette meg őket a Paradicsomon és a feladatuk ellátásával összefüggő különleges célok elérésére teremtették őket. Számuk állandó, és pontosan hétmilliárd létezik belőlük. Sok tekintetben hasonlóan ahhoz, ahogy egy Társfelügyelő a Hét Legfőbb Végrehajtót képviseli valamely teljes helyi világegyetem számára, úgy azon helyi teremtésrészben minden tízezer csillagrendszerhez található egy-egy Kinevezett Őr, aki annak a távoli és legfőbb felsőbb-felügyelőségnek a közvetlen képviselőjeként lép fel, mely mind a hét felsőbb-világegyetem ügyeinek felügyeletét ellátja. Az Orvonton helyi csillagrendszeri kormányaiban szolgálatot teljesítő őrök a Hetedik Legfőbb Végrehajtó, a hetedik felsőbb-világegyetem szervezőjének közvetlen fennhatósága alatt tevékenykednek. De az igazgatási szervezetüket tekintve a helyi világegyetemben kinevezett minden őr a világegyetemi központon állomásozó Társfelügyelőnek van alárendelve.” 24:5.1 F. Végzős Kísérők 1. Tétel: A Végzős Kísérők technikai és szellemi oktatási téren segédkeznek a halandó felemelkedőknek a Paradicsomra vezető útjukon. „A Végzős Kísérők, mint csoport tartja fenn és irányítja a szakoktatásra és szellemi képzésre szakosodott felsőbb egyetemet, mely olyannyira alapvető fontosságú a korszakos cél halandói elérése érdekében: Isten, nyugalom és azt követően a tökéletessé vált szolgálat örökkévalósága. E felsőbb rendű személyes lények az elnevezésüket a munkájuk természete és célja miatt kapták. Kizárólag annak a feladatnak szentelték magukat, hogy vezessék a halandó végzősöket az idő felsőbb-világegyetemeitől azon a havonai felkészítő és továbbképző tanfolyamon keresztül, melynek célja, hogy felkészítse a felemelkedő zarándokokat a Paradicsomra való bebocsáttatásra és a Végleges Testületébe való felvételre.” 24:6.1

132

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek 2. Tétel: Malvorian, az első számú Végzős Kísérő vezette Grandfandát a Havona külső körétől a paradicsomi végcélig. „A Havona paradicsomi feljegyzéseinek »Végzős Kísérők« című részében e bevezetés található: »És Malvorian, a rendjének első számú képviselője üdvözölte és útbaigazítással látta el a Havona zarándok felfedezőjét és kísérte őt az első tapasztalást adó külső köröktől, lépésről lépésre és körről körre, míg végül ott állt a minden személyiség Forrásának és Végzetének színe előtt, majd átlépte a Paradicsom örökkévalósági küszöbét.«” 24:6.5 3. Tétel: A Végzős Kísérők Havona-szolgálókból lesznek. „Bár az evolúció nem a központi világegyetem rendje, mi mégis azt hisszük, hogy a Végzős Kísérők egy másik központi világegyetemi teremtményi rend tökéletessé tett vagy tapasztaltabb tagjaiból, vagyis a Havona-szolgálókból lesznek.” 24:7.1 4. Tétel: Az első halandó felemelkedő Havonába való megérkezése gyökeres változásokat indított el a központi világegyetemben – megjelentek a Végzős Kísérők és egyéb változások is végbementek. „Az a Havona, melyen jelenleg felemelkedő halandók haladnák át, sok tekintetben különbözik attól a központi világegyetemtől, amilyen Grandfanda kora előtt volt. A halandó felemelkedőknek a Havonakörökre való megérkezése gyökeres változásokat indított el a központi és isteni teremtésrész szervezetében, olyan változásokat, melyeket kétségkívül a Legfelsőbb Lény – az evolúciós teremtmények Istene – arra válaszul indított útjára, hogy a hét felsőbb-világegyetemből származó élményelvi gyermekei közül az első megérkezett. A Végzős Kísérők megjelenése a harmadrendű szupernáfok teremtésével együtt jelzi a Legfelsőbb Isten e teljesítményét.” 24:7.9 XII. A TÉR HÍRVIVŐ SEREGEI 1. Tétel: A Tér Hírvivő Seregeihez tartozó csoportok közül csak hármat teremtettek kifejezetten ilyennek; a többi négy csoportot válogatás útján állították ki. „A Tér Hírvivő Seregei a Végtelen Szellem családjában közbenső helyet foglalnak el. E sokoldalú lények a felsőbb személyiségek és a segédkező szellemek közötti összekötőként működnek. A hírvivő seregek közé a mennyei lények alábbi rendjei tartoznak: 1. Havona-szolgálók. 2. Világegyetemi Békéltetők. 3. Szakmai Tanácsadók. 4. Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők. 5. Mennyei Adatrögzítők. 6. Morontia Társak. 7. Paradicsomi Társak. A felsorolt hét csoportból csupán hárman – a szolgálók, a békéltetők és a Morontia Társak – teremtettek ilyennek; a többi négy az angyalrendi szinteket elérteket képviseli. Az eredendően meglévő természetüknek és az elért beosztásuknak megfelelően a hírvivő seregek különféleképpen szolgálnak a világegyetemek mindenségében, de mindig a tevékenységi területüket felügyelők irányítása alatt állnak.” 25:0.1 A. Havona-szolgálók 1. Tétel: Az isteni befogadást megélt Havona-szolgálóknak majd a negyede sosem tér vissza – Végzős Kísérővé változnak. „A felsőbb-világegyetemi szolgálatból való visszatérése során a Havona-szolgáló számos isteni befogadást élhet át és azokból tisztán magas rangú szolgálóként lép ki. A fényes befogadás megtapasztalása nem szükségképpen jelzi, hogy a szolgálónak Végzős Kísérővé kell átváltoznia, de az isteni befogadást megélteknek csaknem a negyede sosem tér vissza a teremtésrészek szolgálatához.” 24:7.3 2. Tétel: A szolgálók a Havona „köztes teremtményei”. A Hét Tökéletes Szellem és a Hét Legfelsőbb Erőtérirányító teremti őket.

133

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek „Bár szolgálóknak nevezik őket, a központi világegyetem e »köztes teremtményei« a szó semmiféle alantas értelemében nem szolgák. A szellemi világon nincs olyan, hogy alantas munka; minden szolgálat szent és lelkesítő; és a felsőbbrendű lények sem nézik le az alacsonyabb rendű lételvi lényeket. A Havona-szolgálók a Hét Tökéletes Szellemnek és társaiknak, a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányítónak a közös alkotómunkája. E teremtői együttműködés jut a legközelebb ahhoz, hogy mintául szolgáljon a kettős eredetű rend hosszú újrateremtési mezőnyének az evolúciós világegyetemekben, mely mezőny a Fényes Hajnalcsillagnak a Teremtő Fiú – Alkotó Szellem által való teremtésétől kiterjed egészen a nemzésig az olyan világokon, mint az Urantia.” 25:1.1 3. Tétel: A szolgálók negyede félanyagi teremtmény. A Havonában a szellemi fölérendeltség törvénye érvényesül. „A szolgálók száma már most óriási, és folyamatosan továbbiak teremtetnek. Ezres csoportokban jelennek meg három pillanattal a Tökéletes Szellemek és a Legfelsőbb Erőtér-irányítók gyűlését követően, melyre a Paradicsom messzi északi övezetében, a közös területükön kerül sor. Minden negyedik szolgáló a többihez képest inkább fizikai fajtájú; vagyis minden ezer közül hétszázötven láthatóan az igazi szellemfajtába tartozik, viszont kétszázötven félfizikai természetű. E negyedik teremtmények valamilyen mértékben hasonlítanak az anyagi lényekhez (a Havona-értelemben vett anyagihoz), lévén, hogy inkább a fizikai erőtérirányítókhoz hasonlók, mint a Tökéletes Szellemekhez. A személyiségviszonyokban a szellemi érvényesül az anyagival szemben, még ha ez most nem is tűnik így az Urantián; és a Havona-szolgálók létrehozásában a szellemi fölérendeltség törvénye érvényesül; a meghatározott arány eredményeként jut három szellemi lényre egy félfizikai.” 25:1.3 B. Világegyetemi Békéltetők 1. Tétel: Minden egyes megteremtett Havona-szolgálóhoz hét Világegyetemi Békéltetőt teremtenek. „Minden egyes megteremtett Havona-szolgálóhoz hét Világegyetemi Békéltetőt hoznak létre, mégpedig egyet mindegyik felsőbb-világegyetemben. E teremtési folyamattal együtt jár a Paradicsomon végbemenő műveletekre való tükrözőválasz egy meghatározott felsőbb-világegyetemi eljárásának alkalmazása.” 25:2.1 2. Tétel: A felsőbb-világegyetemi központokon a Havona-szolgálók teremtésével egyidejűleg a Tükröző Szellemek a Tökéletes Szellem természetéhez hasonló rendű békéltetőket hoznak létre. „Amikor csak a Tökéletes Szellemek az erőtér-irányítókkal társulnak abból a célból, hogy egy csoport Havona-szolgálót teremtsenek, akkor ezzel egyidejűleg mindig minden egyes felsőbb-világegyetemi csoportban az egyik Tükröző Szellemre való összpontosulás megy végbe és azonnal és teljes kifejlettségben ugyanannyi Világegyetemi Békéltető jelenik meg ezen óriási teremtésösszesség központi világain. Ha a szolgálók teremtésében a Hetedik Tökéletes Szellem a kezdeményező, akkor csakis a hetedik rendű Tükröző Szellemeknek lesznek békéltetői; és az ezer Orvonton-fajtájú szolgáló teremtésével egyidejűleg ezer hetedrendű békéltető jelenik meg az egyes felsőbb-világegyetemi központokon. E folyamatok révén jelenik meg a Tökéletes Szellemek hétszeres természetét tükröző, hét teremtett békéltetői rend, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekben szolgálnak.” 25:2.2 3. Tétel: A békéltetők eredendően négyes csoportokra tagolódnak – három szellemszemélyiség mellett a negyedik teremtmény félanyagi. „A Világegyetemi Békéltetők minden egyes felsőbb-világegyetemben furcsamód és eredendően négyes csoportokra tagolódnak, olyan társulásokra, melyekben azután tovább szolgálnak. Minden egyes csoportban három szellemszemélyiség mellett egy, a negyedik szolgáló-teremtményhez hasonló félanyagi lény található. E négyes alkotja a békéltető bizottságot, melynek felépítése a következő: 1. A Döntőbíró. Mint a csoport bírói vezetésére a legalkalmasabb és a legfelkészültebb, a másik három által egyhangúlag megválasztott személyiség. 2. A Szellem-Védő. A Döntőbíró által kinevezett személy, akinek feladata a bizonyítékok beterjesztése és mindazon személyiségek jogainak védelme, akik a békéltető bizottság megítélésére bízott ügyekben érintettek. 3. Az Isteni Végrehajtó. Ő az a békéltető, akinek az a feladata, hogy eredendő képességei révén kapcsolatot teremtsen a teremtésrészek anyagi teremtményeivel és végrehajtsa a bizottság döntéseit. Az isteni végrehajtókat, lévén negyedik teremtmények – anyagi látszatú lények – csaknem, de azért mégsem egészen láthatják a rövidlátó halandó fajok is. 4. Az Adatrögzítők. A bizottság negyedik tagja mindezekből következően az adatrögzítői feladatot kapja, ő a bírósági jegyzőkönyvvezető. Ő gondoskodik arról, hogy minden feljegyzés megfelelően elkészüljön a

134

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek felsőbb-világegyetemi levéltárak és a helyi világegyetemi irattárak számára. Ha a bizottság valamely evolúciós világon szolgál, akkor a végrehajtó közreműködésével egy harmadik jelentés is készül az adott csillagrendszeri kormányzat fizikai adattárai számára.” 25:2.5 C. Szakmai Tanácsadók 1. Tétel: A Szakmai Tanácsadók részben az első szupernáfok és omniáfok közül kerültek ki – egymilliójukat választotta ki a Végtelen Szellem. „A szellemvilág e bírói és gyakorlati elméi eredetileg nem ilyennek teremtettek. Az első szupernáfok és omniáfok egymillió legfegyelmezettebb elméjét választotta a Végtelen Szellem e nagy és sokszínű csoport magjául. És ama távoli múltbeli időpont óta mindenkinek, aki Szakmai Tanácsadó akar lenni tényleges tapasztalattal kell rendelkeznie a tökéletes törvényeknek az evolúciós teremtésrészek terveire való alkalmazásában.” 25:4.1 2. Tétel: A Szakmai Tanácsadókat különböző csoportokból állítják ki. „A Szakmai Tanácsadókat a következő személyiségrendek soraiból képezik ki: 1. A Szupernáfok. 2. A Szekonáfok. 3. A Terciáfok. 4. Az Omniáfok. 5. A Szeráfok. 6. A Felemelkedő Halandók Bizonyos Fajtái. 7. A Felemelkedő Közteslények Bizonyos Fajtái. Jelenleg, az átmeneti besorolásban lévő halandókat és közteslényeket nem számolva, az Uverszán bejegyzett és az Orvontonban működő Szakmai Tanácsadók száma valamivel meghaladja a hatvanegybilliót.” 25:4.2 3. Tétel: A kerubi rang feletti segédkező szellemekből Szakmai Tanácsadó válhat. „Hosszú felkészítést és sok tényleges tapasztalást követően a kerubi rang feletti segédkező szellemek bármelyikének megengedik, hogy Szakmai Tanácsadóként állandó kinevezést kapjon. Minden pályázó önként lép e szolgálati rendbe; de ha egyszer már vállalták e felelősséget, akkor többé már nem mondhatnak le róla. E tanácsadókat kizárólag a Nappalok Elődei rendelhetik más feladatra.” 25:4.13 4. Tétel: A Szakmai Tanácsadók az idő és tér élő törvénytárai. Ők a teremtményeket tanítói a Teremtők eljárásai terén. „E tanácsadók többek, mint jogi szakértők; ők az alkalmazott törvény hallgatói és tanárai, azon világegyetemi törvényeké, melyek mindazok életére és végzetére alkalmaztatnak, akik a kiterjedt teremtésösszesség óriási területein lakoznak. Az idő múlásával az idő és tér élő törvénytáraivá válnak, végtelen sok problémát és szükségtelen késlekedést előznek meg azzal, hogy az idő személyiségeit az örökkévalósági urak számára legelfogadhatóbb eljárási formákra és módokra oktatják. Képesek a tér munkásainak olyan tanácsokat adni, hogy a paradicsomi követelményekkel miként működjenek összhangban; a Teremtők eljárásait illetően ők minden teremtménynek a tanítói.” 25:4.15 D. Feljegyzés-felügyelők 1. Tétel: A paradicsomi feljegyzéseket a Feljegyzés-felügyelők – harmadrendű szupernáfok – gondozzák. „A havonabeli harmadrendű szupernáfok közül, mégpedig a rangidős vezető-adatrögzítők közül választják ki a Feljegyzés-felügyelőket, mint a Fény Szigete hivatalos irattárainak őreit, s itt azon gyűjteményekről van szó, melyek élesen elkülönülnek a tudás őrzőinek elméiben lévő élő adatoktól, melyeket egyébként néha a »Paradicsom élő könyvtárainak« neveznek.” 25:5.1 E. Mennyei Adatrögzítők 1. Tétel: A Mennyei Adatrögzítők csoportját a szellemi és a félanyagi feljegyzések készítésének feladatára kiképzett, a felsőbb-világegyetemi központokon tevékenykedő szeráfok alkotják. „Ők azok az adatrögzítők, akik minden feljegyzésből kettőt készítenek, egy eredeti szellemi feljegyzést és annak egy félanyagi mását – melyet nevezhetnénk indigómásolatnak is. Ezt azért tehetik, mert rendelkeznek azzal a különleges képességgel, hogy egyszerre alakítsák a szellemi és az anyagi energiát. Mennyei

135

II. rész, 9. A Legfelsőbb Szellemek Adatrögzítők, mint ilyenek, nem teremtetnek; ők a helyi világegyetemekből való felemelkedő szeráfok. A hét felsőbb-világegyetem központjain működő Vezető Adatrögzítők tanácsa fogadja és sorolja be őket, valamint jelöli ki a munkakörüket. Ugyanott találhatók a Mennyei Adatrögzítők felkészítésére szolgáló tanhelyek is. Az uverszai tanodát a Bölcsesség-tökéletesítők és az Isteni Tanácsosok vezetik.” 25:6.1 F. Morontia Társak 1. Tétel: A Morontia Társak nyájas házigazdái a felemelkedő halandóknak és segédkeznek nekik a játékokban is. „A helyi világegyetemi Anyaszellem e gyermekei mindazoknak a barátai és társai, akik a felemelkedő morontia létet élik. Nem nélkülözhetetlenek a felemelkedő lény igazi teremtményi fejlődési munkájához, és semmilyen értelemben nem helyettesítik a szeráfi őrangyalok munkáját, akik gyakran kísérik a halandó társukat a paradicsomi úton. A Morontia Társak egyszerűen csak nyájas házigazdákként működnek azok számára, akik éppen nekikezdenek a hosszú, befelé tartó felemelkedésnek. Ügyesen segédkeznek a játékokban is, és e munkájukban szakszerű segítséget kapnak a visszatekintési igazgatóktól.” 25:7.1 G. Paradicsomi Társak 1. Tétel: A Paradicsomi Társak összetett csoportját felkészítés után jelölik ki erre az átmeneti szolgálatra. „A Paradicsomi Társak bonyolult és összetett csoportot alkotnak, melynek tagjai a szeráfok, a szekonáfok, a szupernáfok és az omniáfok közül kerülnek ki. Bár a szolgálatukat ti méltán tartanátok rendkívül hosszú időtartamúnak, a besorolásuk mégsem állandó. Amint e segédkezést befejezik, a szabályok szerint (de nem mindig) visszatérnek azokhoz a feladatokhoz, melyeket a paradicsomi szolgálatra szóló behívó átvételekor végeztek. Az angyali seregek tagjai közül az e szolgálatra való kijelölést a helyi világegyetemi Anyaszellem, a felsőbb-világegyetemi Tükröző Szellemek és a paradicsomi Madzseszton végzi. A központi Szigetre hívják be őket és a Hét Tökéletes Szellem egyikétől kapnak megbízatást a paradicsomi társi feladatra. A Paradicsomon elért állandó besorolás mellett a Paradicsomi Társként való átmeneti szolgálat a legnagyobb megtiszteltetés, melyben a segédkező szellemek valaha is részesülhetnek.” 25:8.1

136

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak

10. A PARADICSOMI FIAK Tartalomjegyzék VII. Nagytekintélyűek VIII. Ismeretlen Nevűek és Származásúak IX. Háromságot-elért Felügyelők X. Háromságot-elért Követek XI. Magas Fiú-segédek XII. A háromságivá alakítás eljárása

I. Bevezetés II. Ítélkező Fiak III. A Fiak alászállása IV. Háromsági Tanító Fiak V. Háromságba-foglalt Fiak VI. Fenséges Hírvivők

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A paradicsomi Istenfiaknak három rendbe sorolhatók – attól függően, hogy kik a szüleik. „A paradicsomi Istenfiak hármas eredetűek: Az elsődleges vagy Teremtő Fiakat az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú hozza létre; a másodlagos vagy Ítélkező Fiak az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem gyermekei; a Háromsági Tanító Fiak az Atya, a Fiú és a Szellem utódai. A szolgálat, istenimádat és ima szempontjából a paradicsomi Fiak olyanok, mintha egyek volnának; a szellemük egy, és a feladatuk minőségében és teljességében azonos.” 20:1.11 2. Tétel: A paradicsomi Fiak az Istenség ajándékai a felemelkedő teremtmények számára – annak szentelik magukat, hogy segítsék az idő halandóit az örökkévalósági szellemi cél elérésében. „A paradicsomi Fiak az Istenség három személye cselekvő természetének isteni megjelenését jelentik az idő és tér területei számára. A Teremtő, az Ítélkező és a Tanító Fiak az örökkévaló Istenségek ajándékai az ember gyermekeinek és minden más, a felemelkedésre eredendő lehetőséggel rendelkező világegyetemi teremtménynek. Ezen Istenfiak isteni segédkezőkként szüntelenül annak a munkának szentelik magukat, hogy segítsék az idő teremtményeit az örökkévalóság magas szellemi céljának elérésében.” 20:10.2 3. Tétel: A paradicsomi Fiak követik az Első Forrás és Középpont isteni kiterjeszkedését a Paradicsomtól a tér ismeretlen mélységeibe. „A háromsági tevékenységeik összhangjában e paradicsomi Istenfiak mindig az Istenség személyiségeinek előőrseként működnek, amikor követik az Első Nagy Forrás és Középpont isteniségének az örök Paradicsom-Szigettől az ismeretlen mélységű térbe való végtelen kiterjedését.” 20:10.4 II. ÍTÉLKEZŐ FIAK 1. Tétel: Az Ítélkező Fiakat az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem hozza létre. Teremtményi megtestesülésen keresztül ezek a fiak elnyerik a jogot ahhoz, hogy úgy szolgáljanak, mint az idő és tér teremtésrészeinek túlélését megítélő bírák. „Miként az Atya és a Fiú megszemélyesíti a Teremtő Fiakat, nagyobbrészt úgy személyesíti meg a Fiú és a Szellem az Ítélkező Fiakat. E Fiak azok, akik a teremtményi megtestesülés során szerzett tapasztalatokban elnyerik a jogot ahhoz, hogy úgy szolgáljanak, mint az idő és tér teremtésrészeinek túlélését megítélő bírák.” 7:6.5 2. Tétel: Az Örökkévaló Fiú abszolút gondolatával és a Végtelen Szellem isteni eszményképével jönnek létre az Avonal Fiak. „Minden alkalommal, amikor egy eredeti és abszolút gondolat formálódik az Örökkévaló Fiúban s az egyesül a Végtelen Szellem által megformált szeretetteljes szolgálat új és isteni eszményképével, akkor egy új és eredeti Istenfiú, egy paradicsomi Ítélkező Fiú jön létre. E Fiak alkotják az Avonalok rendjét (...)” 20:2.1 3. Tétel: Az Avonalok a bolygók segédkezői és bírái. A számuk mintegy egymilliárd. „Az Avonalok a bolygók segédkezői és bírái, a tér-idő teremtésrészek igazságszolgáltatási tisztviselői – minden faj, minden világ számára, és minden világegyetemben.

137

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak Több okunk is van azt hinni, hogy az Ítélkező Fiak teljes száma a nagy világegyetemben mintegy egymilliárd. Ők saját maguk szervezik a működésüket, és a tevékenységüket a belőlük álló legfelsőbb tanács irányítja a Paradicsomon, mely tanács a szolgálatból visszavonult, tapasztalt Avonalokból áll, mégpedig az összes világegyetemből.” 20:2.1 4. Tétel: Az Avonalok hármas szerepkörben működnek. a. Ítélkezési tevékenység b. Ítélkezői küldetések c. Alászállási küldetések. Ld. 20:2.4 5. Tétel: Az Avonalok több alkalommal is szolgálhatnak ítélkezői és alászállási küldetésen. A többszörös alászállást teljesített Fiak a Teremtő Fiak tanácsának tagjává válhatnak. „Nincs megszabva, hogy az Avonal Fiak hány alkalommal szolgálhatnak ítélkezői és alászállási küldetésen, azonban amint hetedszer teljesítettek ilyen küldetést, akkortól már előnyt élveznek azokkal szemben, akik kevesebbet teljesítettek. Az ilyen, többszörös alászállást teljesített Fiakat kinevezik valamely Teremtő Fiú felsőbb személyes tanácsába, s így a világegyetemi ügyek igazgatásának részeseivé válnak.” 20:2.8 6. Tétel: Az Avonal Fiak küldetése éppoly hatékony, mint a Teremtő Fiúé. „A lakott szférákon végzett minden munkájuk tulajdonképpen éppoly hatékony és elfogadható, mintha az egy Teremtő Fiúnak az ilyen, halandók által lakott világokon végzett szolgálata lett volna.” 20:2.9 7. Tétel: Az Avonalok a világok rendszeres megítéltetésének bírái. Ők felügyelik az élők megítéltetését és a holtak feltámadását. „Az Avonalokat azért nevezik Ítélkező Fiaknak, mert ők a teremtésrészek felsőbb bírói tisztviselői, az idő világai rendszeres megítéltetésének bírái. Ők felügyelik az alvó továbbélők ébredését, ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett, lezárják a késleltetett igazságszolgáltatású megítéltetési időszakot, végrehajtják a próbaidőt elrendelő kegyelmi döntéseket, új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban, és visszatérnek a helyi világegyetemük központjára a küldetésük teljesítését követően.” 20:3.1 8. Tétel: Az ítélkezői küldetések néha, az alászállási küldetések mindig megtestesülések. Más küldetéseiken szellemi lényként jelenhetnek meg. „Egy paradicsomi Avonal eljövetele valamely evolúciós világra abból a célból, hogy egy megítéltetési időszakot lezárjon és egy új fejlődési szakaszt megnyisson a bolygó életében, nem szükségképpen ítélkezői küldetés vagy alászállási küldetés. Az ítélkezői küldetések néha, az alászállási küldetések pedig mindig megtestesülések; ami azt jelenti, hogy az Avonalok ilyenkor – szó szerint – anyagi alakban szolgálnak a bolygón. Egyéb látogatásaik »szakmai« jellegűek, és e minőségben az Avonal nem testesül meg a bolygón végzendő szolgálathoz. Ha valamely Ítélkező Fiú kizárólag mint a végítéletben közreműködő bíraként jön el, akkor az ott élő anyagi teremtmények számára láthatatlan szellemi lényként érkezik a bolygóra. Az ilyen szakmai jellegű látogatásokra a lakott világ hosszú történelme során több alkalommal is sor kerül.” 20:3.3 9. Tétel: Az alászálló Fiú megjelenését megelőzően a világon rendszerint megjelenik egy megtestesült Avonal ítélkezői küldetésen. „Az alászálló Fiú megjelenését megelőzően ítélkezői küldetés keretében a lakott világra rendszerint ellátogat egy paradicsomi Avonal. Ha ez az ő első ítélkezői útja, akkor az Avonal mindig anyagi lényként testesül meg. A küldetése tárgyát képező bolygón a halandó fajok kifejlett hím egyedeként jelenik meg, mely az adott korszak és nemzedék halandó teremtményei számára teljes mértékben látható és fizikai kapcsolatot is létesíthetnek vele. Az ítélkezői megtestesülés időtartama alatt az Avonal Fiú teljes és töretlen kapcsolatban áll a helyi és a világegyetemi szellemi erőkkel.” 20:4.1 10. Tétel: Egyszer talán majd ellátogat az Urantiára egy megtestesült Avonal Fiú valamilyen ítélkezői küldetésen. „Egyszer talán majd ellátogat egy Avonal az Urantiára valamely ítélkezői küldetéshez való megtestesülés céljával, de a paradicsomi Fiak jövőbeli megjelenését illetően még »az angyalok a mennyben sem ismerik e látogatások idejét és módját«, mert azok a világok, amelyekre egy Mihály alászállt, valójában e Tökéletes Fiú egyéni és személyes felügyelete alá tartoznak, és mint ilyenek, teljes mértékben az ő terveinek megfelelően és irányítása szerint működnek.” 20:4.5

138

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak III. A FIAK ALÁSZÁLLÁSA 1. Tétel: A megtestesült paradicsomi Fiaknak tapasztalt Igazítójuk van, melyek gyakorta megszemélyesülnek a megtestesülést követően. „Amikor a paradicsomi Fiak alászállási vagy ítélkezői küldetésen vesznek részt, akkor tapasztalt Igazító van velük, és minden egyes megtestesüléskor más és más Igazítóval kerülnek kapcsolatba. A megtestesült Istenfiak elméjébe költöző Igazító sohasem remélheti, hogy személyiségre tehet szert az adott emberi-isteni lénnyel való eggyé kapcsolódás révén, azonban gyakran megszemélyesülnek az Egyetemes Atya rendelése szerint.” 20:4.3 2. Tétel: A paradicsomi Fiak alászállása szükséges ahhoz, hogy a Gondolatigazítók egyetemes elküldésére és az Igazság Szellemének eljövetelére sor kerülhessen. „Valamely paradicsomi fiúi rendnek el kell jönnie minden egyes, halandó lakta világra annak érdekében, hogy a Gondolatigazítók számára lehetővé váljon, hogy azon a szférán minden egészséges emberi lény elméjébe beköltözhessenek, mert az Igazítók nem jönnek el minden őszinte emberi lényhez mindaddig, amíg az Igazság Szelleme ki nem áradt minden húsvér lényhez; és az Igazság Szellemének elküldése attól függ, hogy visszatért-e a világegyetemi központba az a paradicsomi Fiú, aki sikeresen teljesítette a halandói alászállási küldetését valamely fejlődő világon.” 20:5.3 3. Tétel: A kudarc lehetősége benne van az alászállási megtestesülésben – de ilyesmi még sohasem történt. „Bár a teljes kudarc lehetősége benne van a paradicsomi Fiak alászállási megtestesülésében, én mégsem láttam egyetlen feljegyzést sem akár Ítélkező, akár Teremtő Fiú hibázásáról vagy vétségéről az alászállási küldetések kapcsán. Mindkettő eredete oly közel áll az abszolút tökéleteshez, hogy nem tudnak hibázni.” 20:5.7 4. Tétel: A paradicsomi Fiú megtestesülési eljárása egyetemes rejtély. „Egyetemes rejtély az a módszer, melynek révén a paradicsomi Fiú az alászálló Fiúként való halandói megtestesülésére felkészül, vagyis arra, hogy az alászállása tárgyát képező bolygón anyától szülessen; és e szonaringtoni eljárás megismerésére irányuló bármiféle igyekezet bizonyosan sikertelen lesz.” 20:6.1 5. Tétel: Az alászálló Fiút mindig asszony szüli és mindig fiúgyermekként nő fel az adott világon. „A halandói-alászállási küldetésen a paradicsomi Fiút mindig asszony szüli és mindig fiúgyermekként nő fel az adott világon, miként így volt ez Jézus esetében is az Urantián. E legfelsőbb szintű szolgálatot teljesítő Fiak a csecsemőkortól a fiatalkoron keresztül a felnőtt korig éppen úgy jutnak el, mint egy emberi lény. Minden tekintetben olyanná válnak, mint annak a fajnak a halandói, melyhez megszülettek.” 20:6.2 6. Tétel: A Mihályok és az Avonalok halandó-alászállása hasonló, de nem egyforma. „A Mihályok és az Avonalok halandó-alászállási létpályája sok szempontból azonos ugyan, de mégsem mindenben: Egy Ítélkező Fiú sohasem hirdeti, hogy »aki látta a Fiút, az látta az Atyát”, mint ahogy ezt tette a Teremtő Fiatok húsvér testben az Urantián. Az alászállt Avonal azt hirdeti, hogy „aki látott engem, az látta az Isten Örökkévaló Fiát«.” 20:6.5 7. Tétel: Az alászálló Fiak meghalnak és a harmadik napon újból megjelennek. De semmi sem írja elő, hogy tragikus haláluk legyen. „A halál kapuin átlépő alászálló Fiak, legyenek azok Teremtő vagy Ítélkező Fiak, a harmadik napon újra megjelennek. De ne gondoljátok, hogy mindig olyan megrendítően szomorú véggel szembesülnek, mint az a Teremtő Fiú, aki ezerkilencszáz évvel ezelőtt a világotokon tartózkodott. A názáreti Jézus által átélt különleges és szokatlanul kegyetlen tapasztalás az oka annak, hogy az Urantiát helyi viszonylatban úgy emlegetik, mint »a kereszt világát«. Az Istenfiakkal való ilyen embertelen bánásmódra nincs szükség, és a bolygók nagy többsége körültekintőbben bánik velük, megengedi, hogy halandói létpályájukat befussák, lezárják a korszakot, megítéljék az alvó továbbélőket és megnyissák az új megítéltetési időszakot anélkül, hogy erőszakos halált kellene halniuk. Egy alászálló Fiúnak szembe kell néznie a halállal, teljes egészében át kell élnie a világok halandóinak tényleges tapasztalását, azonban az isteni terv nem követeli meg, hogy a halála erőszakos vagy rendkívüli legyen.” 20:6.6 8. Tétel: Az alászálló Fiak önként mennek át a halál kapuin a feltámadásig – és mindez az alászállási tapasztalásuk része. „Ha az alászálló Fiak nem erőszakos halállal halnak, akkor önként mondanak le az életükről és mennek át a halál kapuin, és nem azért, hogy eleget tegyenek a »könyörtelen igazságosság« vagy »isteni harag« követelményének, hanem inkább hogy teljesítsék az alászállást, »hogy kiigyák a keserűjét« annak a

139

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak megtestesülési létpályának és mindazon személyes tapasztalásnak, ami azt a teremtményi létet alkotja, mely létet a halandói létezés világain a teremtmények élnek. Az alászállás bolygói és világegyetemi szükségszerűség, és a testi halál nem más, mint az alászállási küldetés szükséges része.” 20:6.7 9. Tétel: A Teremtő Fiú alászállása megváltoztatja az Avonal Fiú által korábban elküldött Igazság Szellemét. „A Teremtő Fiú végső alászállásának teljesítését követően az Igazság Szelleme, melyet megelőzőleg elküldtek az összes Avonal-alászállási világra az adott helyi világegyetemben, természetében megváltozik, egyre inkább szó szerint az önálló Mihály szellemévé válik. E jelenség azzal egyidejűleg megy végbe, hogy az Igazság Szellemét felszabadítják a Mihály-halandói-alászállási bolygón való szolgálatra. Ezt követően minden egyes világ, mely ítélkezői alászállás megtiszteltetésében részesült, ugyanazon szellemi Vigasztalót kapja meg a hétszeres Teremtő Fiútól és a vele együttműködő Ítélkező Fiútól, amelyet akkor kapott volna, ha a helyi világegyetemi Fejedelem személyesen testesült volna meg úgy, mint a bolygó alászálló Fia.” 20:6.9 10. Tétel: Az alászállás sajátsága a paradicsomi Fiak szükségszerű tulajdonsága. Az Örökkévaló Fiú hétszer szállt alá a Havona hét körén. „Az alászállás sajátsága az Egyetemes Atya paradicsomi Fiainak szükségszerű tulajdonsága. A paradicsomi Fiak különböző rendjeinek az alárendelt élő teremtmények élettapasztalataihoz való közeledés iránt érzett vágyaiban a paradicsomi szüleik isteni természete tükröződik. A paradicsomi Háromság Örökkévaló Fia vezette be ezt a szokást, hétszer szállt alá a Havona hét körébe Grandfanda és a térből és időből jövő első zarándokok felemelkedése idején. És az Örökkévaló Fiú a képviselőinek, a Mihály és Avonal Fiaknak a személyében folytatja önmaga adományozását a tér helyi világegyetemei számára.” 119:0.2 11. Tétel: A Fiak alászállásának célja nem az, hogy befolyásolják a mennyei Atyát. Hanem részét képezi a tapasztalási felkészülésüknek arra, hogy megbízható és rokonszenves urakká váljanak. „Az Urantián széles körben elterjedt hiedelem, hogy a Fiú alászállásának célja valamiképpen befolyásolni az Egyetemes Atya magatartását. De az ismereteitek alapján sejtenetek kell, hogy ez bizony nem így van. Az Avonal és a Mihály Fiak alászállásai szükséges részét képezik annak a tapasztalási folyamatnak, melynek célja, hogy e Fiak az idő és tér népeinek és bolygóinak megbízható és rokonszenves bíráivá és uraivá váljanak.” 20:5.2 IV. HÁROMSÁGI TANÍTÓ FIAK 1. Tétel: A Háromsági Tanító Fiak száma folyamatosan nő. Az Orvontonban több mint huszonegymilliárd van belőlük. „Míg a Háromság Állandó Fiainak száma már teljes, addig a Tanító Fiak száma folyamatosan nő. Azt nem tudjuk, hogy mennyi lesz a Tanító Fiak végleges száma. Kijelenthetem azonban, hogy a legutóbbi uverszai jelentési időszakra vonatkozóan a paradicsomi feljegyzésekben az áll, hogy e Fiak közül szolgálatban 21.001.624.821 volt.” 19:1.2 2. Tétel: A Háromsági Tanító Fiak a világegyetemi oktatók. „Ők a világegyetemi oktatók, feladatuk pedig az összes teremtésrész szellemi eszméltetése és erkölcsi útbaigazítása. Segédkezésük közelebbi kapcsolatba hozható a Végtelen Szellemével, és szoros kapcsolatban van a teremtménylények paradicsomi felemelkedésével.” 20:7.3 3. Tétel: A Háromsági Tanító Fiak közvetlenül a felsőbb-világegyetemi központokra mennek, ahonnan kirendelik őket szolgálatra valamelyik helyi világegyetembe. „Ellentétben a paradicsomi testvéreikkel, a Mihályokkal és az Avonalokkal, a Háromsági Tanító Fiak nem kapnak előzetes felkészítést a központi világegyetemben. Közvetlenül a felsőbb-világegyetemi központokra küldik ki őket és onnan rendelik őket szolgálatra valamelyik helyi világegyetembe. Az ezen evolúciós teremtésrészek számára végzett segédkezésük alatt a Teremtő Fiúnak és az ő Ítélkező Fiú társainak az együttes szellemi befolyását veszik igénybe, mert a Daynalok magukban és maguktól nem rendelkeznek szellemi vonzerővel.” 20:7.5 4. Tétel: A Tanító Fiak iskolákat vezetnek és vizsgákat szerveznek a bolygói szinttől a Szalvingtonon található Bölcsesség-egyetemig mindenhol. „A Tanító Fiak állítják össze azt a tantestületet, amely az összes megelőző világegyetemi szolgálati szakaszban az előőrsök feladataitól a csillagászat-hallgatók feladataiig minden vizsgát intéz és minden

140

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak minősítést és igazolást elvégez. Hosszú felkészítésen vesznek részt, mely a bolygói továbbképzésektől a Szalvingtonon található Bölcsesség-egyetemig terjed.” 20:8.3 5. Tétel: A Háromsági Tanító Fiak fognak működni az Urantián is, mihelyt a bolygó lakói megszabadultak az állatiság béklyójától és az anyagelvű korlátoktól. „Amint valamely evolúciós világon az események sorának alakulása folytán nyilvánvalóvá válik, hogy elérkezett az ideje egy szellemi korszak kezdetének, akkor a Háromsági Tanító Fiak mindig önként jelentkeznek e szolgálatra. Ti azért nem ismeritek e fiúi rendet, mert az Urantia még sohasem élt át ilyen szellemi korszakot, a mindenségrendi megvilágosodás ezredévét. De a Tanító Fiak már most is ellátogatnak a világotokra abból a célból, hogy a szférátokon való későbbi ott tartózkodásuk terveit kidolgozzák. Akkor várható a megjelenésük az Urantián, miután a bolygó lakói többé-kevésbé megszabadultak az állatiság béklyójától és az anyagelvű korlátoktól.” 20:9.1 6. Tétel: A Háromsági Tanító Fiak csak az új szellemi korszak – a szellemi valóságok korának – megindításában érdekeltek. „A Háromsági Tanító Fiaknak nincs szerepük a bolygói megítéltetés lezárásában. Ők nem ítélnek a holtakon és nem viszik át az élőket, azonban minden egyes bolygói küldetésükre elkíséri őket egy Ítélkező Fiú, aki e szolgálatokat elvégzi. A Tanító Fiak teljes mértékben érdekeltek az új szellemi korszak megindításában, a szellemi valóságok korának az adott evolúciós bolygón való megkezdésében.” 20:9.2 7. Tétel: A Tanító Fiak rendszerint ezer évig vannak maradnak valamely bolygón. Az adott világ lakosaival való kapcsolatfelvételben az Estcsillagok segítenek nekik. „A Tanító Fiak a látogatásuk tárgyát képező bolygó idejében mérve ezer évig vannak jelen az adott helyen. A bolygó ezeréves kormányzási időszakában egy Tanító Fiú elnököl és hetven rendbéli társa van a segítségére. A Daynalok nem testesülnek meg és más formában sem lényegülnek anyagivá azért, hogy a halandó lények láthassák őket; ennélfogva a meglátogatott bolygóval a kapcsolatot a Ragyogó Estcsillagok tevékenységén keresztül tartják, azon helyi világegyetemi személyiségeken keresztül, akik a Háromsági Tanító Fiakkal társultak.” 20:9.3 8. Tétel: A következő világegyetemi korszakban a Tanító Fiak valószínűleg örök társulást fognak kialakítani a Végleges Paradicsomi Testületével. „Az Uverszán mi úgy hisszük, hogy amint a felsőbb-világegyetemek végül megkapják a fény és élet rendű besorolást, akkor e paradicsomi Tanító Fiak, akik oly alaposan megismerték az evolúciós világok problémáit és oly sokáig együtt haladtak az evolúciós halandókkal az ő létpályájukon, valószínűleg örök társulást fognak kialakítani a Végleges Paradicsomi Testületével.” 20:9.5 V. HÁROMSÁGBA-FOGLALT FIAK 1. Tétel: Az alászálló és a felemelkedő Istenfiak mellett van egy harmadik csoport is, a Háromságivá tett vagy Háromságba-foglalt Fiak. „Az Istenfiaknak nevezett lények három csoportba sorolhatók. Az alászálló és a felemelkedő fiúi rendek mellett van egy harmadik is, az Isten Háromságot-elért Fiainak rendje. A háromságot-elért fiúi rend további három elsődleges osztályra bontható a megismerhető és az ismeretlen személyiségek számos fajtájának eredete szerint. Ezen elsődleges osztályok: 1. Istenségi-háromságot elért Fiak. 2. Háromságba-foglalt Fiak. 3. Teremtményi-háromságot elért Fiak. Származásuktól függetlenül az Isten minden Háromságot-elért Fia egyaránt háromságivá válási tapasztalást élt meg, vagy a származása okán vagy a később elért Háromságba foglalási tapasztalás eredményeként. Az Istenségi-háromságot elért Fiakkal e beszámolókban nem foglalkozunk; emiatt ez az ismertetés a másik két csoportról, leginkább pedig az Isten Háromságba-foglalt Fiairól szól.” 22:0.1 2. Tétel: A Háromságba-foglalt fiak hét csoportot alkotnak. „Minden Háromságba-foglalt fiú eredendően kettős vagy egyes származású, azonban a Háromságba foglalást követően örökre a háromsági szolgálatnak és feladatnak szentelik magukat. E testület ebben a bemutatásban és a felsőbb-világegyetemi szolgálatra való szerveződést tekintve hét személyiségi rendből áll:

141

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak 1. Fenséges Hírvivők. 2. Nagytekintélyűek. 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak. 4. Háromságot-elért Felügyelők. 5. Háromságot-elért Követek. 6. Mennyei Oltalmazók. 7. Magas Fiú-segédek.” 22:1.1 3. Tétel: A Kiválasztott Háromságot-elért Fiakat a szeráfok, a közteslények, valamint a Fiúval és a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt halandók közül választják ki. „A Kiválasztott Háromságot-elért Fiak közé tartoznak a Háromságot-elért Felügyelők és a Háromságot-elért Követek. Ők bizonyos evolúciós szeráfok és átvitt köztes teremtmények közül kerülnek ki, akik áthaladtak a Havonán és elérték a Paradicsomot, továbbá vannak köztük a Fiúval és a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt halandók is, akik hasonlóképpen felemelkedtek a Fény és Élet központi Szigetéhez. Miután a paradicsomi Háromság befogadta őket, és miután egy rövid felkészítésen részt vettek a Havonában, a Kiválasztott Háromságot-elért Fiakat beosztják a Nappalok Elődeinek bíróságaihoz.” 22:1.11 4. Tétel: A Tökéletes Háromságot-elért Fiak a Paradicsom-Havona személyiségek, illetőleg a tökéletessé lett véglegesrendűek háromságot elért fiai. „A Tökéletes Háromságot-elért Fiak. A Mennyei Oltalmazók és mellérendelt társaik, a Magas Fiú-segédek a kétszeres háromságot-elért személyiségek egy különleges csoportját alkotják. Ők a Paradicsom-Havona személyiségek, illetőleg tökéletessé lett halandók azon teremtményi-háromságot elért fiai, akik már régóta kitűntek a Végleges Testületben. E teremtményi-háromságot elért fiak némelyikét, azt követően, hogy szolgáltak a Hét Tökéletes Szellem Legfőbb Végrehajtói mellett és a Háromsági Tanító Fiak alatt, újra háromságivá teszi (Háromságba foglalja) a paradicsomi Háromság és ez után megbízzák őket a Nappalok Elődeinek bíróságain Mennyei Oltalmazóként és Magas Fiú-segédként való szolgálattal. A Tökéletes Háromságot-elért Fiakat minden további felkészítés nélkül közvetlenül rendelik felsőbb-világegyetemi szolgálatra.” 22:1.12 5. Tétel: A Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak mindannyian Igazítóval eggyé kapcsolódott felemelkedő halandók, s amint Háromságba foglaltattak, a nevüket törölték a véglegességet elért lények nyilvántartásából. „A Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak – a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak – mindannyian Igazítóval eggyé kapcsolódott felemelkedő halandók, akik elérték a Paradicsomot és felvétettek a Végleges Testületbe. De ők nem véglegességet elért lények; amint Háromságba foglaltattak, a nevüket törölték a véglegességet elért lények nyilvántartásából.” 22:1.10 6. Tétel: A Háromságba-foglalt fiakat felsőbb-világegyetemi szolgálatra osztják be a jelenlegi világegyetemi korszakban. „A Háromságba-foglalt fiak láthatólag állandó megbízatást kaptak a hét felsőbb-világegyetembeli szolgálatra; e kijelölés bizonyosan a jelen világegyetemi korszakra vonatkozik, de arról nincs tudomásunk, hogy ez az örökkévalóságban is így lenne.” 22:1.15 7. Tétel: Nem minden teremtményi-háromságot elért fiú foglaltatik Háromságba. Némelyikükből a Tökéletes Szellemek, a Tükröző Szellemek és a helyi világegyetemi Anyaszellemek társa válik. Mások az Atya titkos világain látnak el szolgálatot. „Nem minden teremtményi-háromságot elért fiú foglaltatik Háromságba; sokukból a paradicsomi Hét Tökéletes Szellemnek, a felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemeinek és a helyi teremtésrészek Anyaszellemeinek társa és követe válik. Mások különleges feladatot kapnak az örökkévaló Szigeten. Megint mások különleges szolgálatot látnak el az Atya titkos világain és a Szellem paradicsomi szféráin. Végül bekerülhetnek a Háromságot-elért Fiak közös testületébe a Havona belső körén.” 22:8.5 8. Tétel: A Vicegeringtonon gyülekezők kivételével a teremtményi-háromságot elért fiak rendeltetése az, hogy bekerüljenek a Háromságot elért Véglegesrendűek Testületébe. „A Tökéletes Háromságot-elért Fiak, valamint minden teremtményi-háromságot elért fiú legfelsőbb beteljesülése láthatólag az, hogy bejusson a Háromságot elért Véglegesrendűek Testületébe, mely a hét paradicsomi Végleges Testület egyike.” 22:8.6

142

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak 9. Tétel: A Tökéletes Háromságot-elért Fiaknak hiányosak a tér-idő tapasztalataik. A tapasztalatszerzésre valamely eljövendő világegyetemi korszakban fog sor kerülni. „A Tökéletes Háromságot-elért Fiak az egyéb Háromságba-foglalt Fiakhoz képest korlátozottak, mert az élményelvi képességük érvényesülését a tér-idő gátolja. A tapasztalataik hiányosak annak ellenére, hogy hosszú felkészítésben részesülnek a Legfőbb Végrehajtók és a Tanító Fiak mellett, és ha ez nem így lenne, akkor az élményelvi képesség követelménye eleve kizárná, hogy tartalékban álljanak az eljövendő világegyetemi korszakban való tapasztalatszerzésre. A világegyetemi létezésben egész egyszerűen nincs semmi, ami a tényleges személyes tapasztalást helyettesítheti, és e teremtményi-háromságot elért fiakat készenlétben tartják az élményelvi működésre, melyre valamely eljövendő világegyetemi korszakban fog sor kerülni. A lakóvilágokon gyakran megfigyelhettem, amint a felsőbb-világegyetemi felsőbb bíróságok e méltóságteljes tisztviselői epekedve és vágyakozva tekintenek a tér evolúciós világaiból még a legújabban érkezőkre is, és nem lehetett nem észrevenni, hogy a nem-élményelvi Háromságot elnyert eme lények valóban irigyelték a feltehetően kevésbé szerencsés testvéreiket, akik a világegyetemi utat az igaz tapasztalás és a tényleges megélés lépéseivel járják. A fogyatékosságaik és korlátaik ellenére ők csodálatosan hasznos munkát végző és mindig szolgálatkész testületnek minősülnek a felsőbb-világegyetemi kormányok összetett igazgatási terveinek kivitelezésében.” 22:9.7 VI. FENSÉGES HÍRVIVŐK 1. Tétel: A Fenséges Hírvivők a Háromságot-elért Fiak felemelkedői csoportjába tartoznak. Ők olyan halandók, akik kiállták a lázadás próbáját. „A Fenséges Hírvivők a Háromságot-elért Fiak felemelkedői csoportjába tartoznak. Ők a tökéletessé lett halandók olyan osztályát alkotják, akik kiálltak lázadást vagy ezzel egyenértékűen, de másként bizonyították a személyes hűségüket; mindegyikük átesett valamilyen meghatározott, világegyetemi hűségpróbán. A paradicsomi felemelkedésük során valamikor szilárdan helytálltak és hűek maradtak akkor is, amikor a feletteseik hűtlenekké váltak, és némelyikük még e pártos vezetők helyében is tevékenyen és hűségesen működött.” 22:2.1 2. Tétel: Minden olyan felemelkedő teremtményből, aki megakadályozza lázadás kitörését vagy a kitört lázadás ellenére is hűségesen működik, előbb-utóbb Fenséges Hírvivő válik. „Minden, felkeléssel kapcsolatos tapasztalattal rendelkező felemelkedő halandóból, aki a kitört lázadás ellenére is hűségesen működik, előbb-utóbb felsőbb-világegyetemi szolgálatot ellátó Fenséges Hírvivő válik. Ugyanez vár minden olyan felemelkedő teremtményre is, aki hatékonyan megelőzi a vétekből, a rosszból vagy a bűnből táplálkozó ilyen felfordulásokat; mert azt a tevékenységet, mely a lázadás megelőzésére irányul vagy arra, hogy a világegyetemi válsághelyzetben felsőbb állhatatosságot eredményezzen, még értékesebbnek tartják annál, mint hogyha valaki hűséges marad a tényleges lázadás ellenére is.” 22:2.3 3. Tétel: A Fenséges Hírvivőket hétszázezres csoportokba rendezik. Csaknem egybillióan teljesítenek szolgálatot az Uverszán. „A Fenséges Hírvivőket a paradicsomi Háromság hétszázezres osztályokba foglalja, minden egyes felsőbbvilágegyetemhez százezret jelölnek ki. Csaknem egybillió Fenséges Hírvivő teljesít szolgálatot az Uverszán, és minden okunk megvan azt hinni, hogy a hét felsőbb-világegyetem mindegyikében pontosan ugyanennyi a számuk.” 22:2.5 4. Tétel: A Fenséges Hírvivők felsőbb-világegyetemi megfigyelők; ők az egyének és a bolygók védői. Segítenek a nagyövezet igazgatásában. „A felsőbb-világegyetemi bíróságokban a Fenséges Hírvivők az egyének és a bolygók védőiként tevékenykednek, amikor a megítéltetésükre sor kerül; a Nappalok Tökéletességeit is segítik a nagyövezet ügyeinek igazgatásában. Csoportként a legmagasabb beosztást felsőbb-világegyetemi megfigyelőkként érik el. A különböző központi világokon és a fontosabb világokon a Nappalok Elődeinek hivatalos megfigyelőiként állomásoznak.” 22:2.8 5. Tétel: A Fenséges Hírvivők teljesen tudatában vannak a felemelkedői létpályájuknak. „A Fenséges Hírvivők teljesen tudatában vannak a teljes felemelkedői létpályának, és ez az oka annak, hogy miért olyan hasznos és rokonszenves segédkezők, megértő hírvivők abban a szolgálatban, melyet a tér bármely világa és az idő bármely teremtménye számára teljesítenek.” 22:2.9

143

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak

VII. NAGYTEKINTÉLYŰEK 1. Tétel: A Nagytekintélyűek olyan felemelkedő halandók, akik felsőbb rendű igazgatási képességekkel rendelkeznek. Egyszerre hetvenezrüket teszik háromságivá. „A Nagytekintélyűek, a Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak második csoportja mind Igazítóval eggyé kapcsolódott, halandó-eredetű lényből áll. Ezek olyan tökéletessé lett halandók, akik felsőbb rendű igazgatási képességekkel rendelkeznek és tanúbizonyságát adták kivételes irányítási tehetségüknek végig a felemelkedői létpályájuk során. Ők alkotják a tér továbbélő halandóiból származó igazgatási képesség színejavát. Hetvenezer Nagytekintélyű lesz háromságivá minden egyes háromsági kapcsolatban.” 22:3.1 2. Tétel: A Nagytekintélyűek a Nappalok Elődei mellett működő ügyintézők. „A Nagytekintélyűek intézőként való működésének nincsenek korlátai. Ők a Nappalok Elődeinek mindenütt jelenlévő és mindig hatékonyan tevékenykedő ügyintézői. Szolgálnak bármely szférán vagy bármely lakott bolygón, és bármilyen tevékenységi szakaszban a hét felsőbb-világegyetem bármelyikében.” 22:3.3 VIII. ISMERETLEN NEVŰEK ÉS SZÁRMAZÁSÚAK 1. Tétel: Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak olyan felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét az evolúciós halandókénál magasabb szintre fejlesztették. Az Isten örökkévaló céljáról alkotott fogalmuk meghaladja a társaikét. „Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak alkotják a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak harmadik és utolsó csoportját; ők azok a felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét magasabb szintre fejlesztették annál, mint amit az idő és tér világairól jövő evolúciós fajok minden más fiai és leányai elértek. Az Egyetemes Atya örökkévaló céljának olyan szellemi fogalmát ragadták meg, mely viszonylagosan meghaladja azt a szintet, amelyre a névvel, illetőleg számmal ellátott evolúciós teremtmények felfogása kiterjed; innen ered az elnevezés, hogy Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Pontosabb fordításban a nevük az lenne, hogy »Nevet és Származást Meghaladottak«. E fiúrendet a paradicsomi Háromság hétezres csoportokban foglalja magába. Az uverszai feljegyzések szerint több mint százmillió ilyen fiú rendelkezik kinevezéssel az Orvontonban.” 22:4.1 IX. HÁROMSÁGOT-ELÉRT FELÜGYELŐK 1. Tétel: A Háromságot-elért Felügyelők olyan felemelkedő szeráfok és közteslények, akiket befogadott a Háromság. „A Háromságot-elért Felügyelők nem mások, mint Kiválasztott Háromságot-elért Fiak. Nemcsak a ti fajtáitok és egyéb, túlélési értékkel rendelkező halandók kelnek át a Havonán, érik el a Paradicsomot és részesülnek egykor felsőbb-világegyetemi szolgálatra való kirendelésben a Háromság Állandó Fiai mellett, hanem a ti hűséges szeráf őrangyalaitok és az ugyanennyire hű közteslény-társaitok is pályázhatnak ugyanilyen háromsági elismerésre és fényes személyiségi végzetre. A Háromságot-elért Felügyelők olyan felemelkedő szeráfok és átvitt köztes teremtmények, akik átjutottak a Havonán és elérték a Paradicsomot és a Végleges Testületet. Ezt követően pedig befogadta őket a paradicsomi Háromság és kijelöltettek a Nappalok Elődeinek szolgálatára.” 22:5.1 X. HÁROMSÁGOT-ELÉRT KÖVETEK 1. Tétel: A Háromságot-elért Követek olyan felemelkedő halandók, akik a Szellemmel vagy a Fiúval eggyé kapcsolódást éltek meg. „A Háromságot-elért Követek a Kiválasztott Háromságot-elért Fiak második rendjét alkotják, és a társaikhoz, a Felügyelőkhöz hasonlóan a felemelkedő teremtmények két fajtájából kerülnek ki. Nem minden felemelkedő halandó él meg eggyé kapcsolódást Igazítóval vagy az Atyával; némelyikük a Szellemmel, mások a Fiúval élnek meg ilyet. A Szellemmel és a Fiúval való eggyé kapcsolódást megélt halandók némelyike eléri a Havonát és eljut a Paradicsomra is. A Paradicsomra eljutott ezen felemelkedők közül

144

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak választanak ki némelyeket a Háromságba foglalásra, és időről időre hétezres osztályokban háromságivá teszik őket.” 22:6.1 XI. MAGAS FIÚ-SEGÉDEK 1. Tétel: A Magas Fiú-segédek legfelsőbb csoportját olyan felemelkedő halandók alkotják, akik újonnan háromságivá tett háromsági fiak. „A Magas Fiú-segédek a legmagasabb rangú csoportját alkotják azon újonnan háromságivá tett háromsági fiaknak, akik a Halandói Végleges Testületnek és annak örökkévaló társainak, a Paradicsom-Havona személyiségeknek a megdicsőült felemelkedő lényei. Felsőbb-világegyetemi szolgálatra jelölték ki őket és a Nappalok Elődei kormányai magas rangú fiainak személyes segítőiként tevékenykednek. A személyi titkári beosztást is megfelelően el tudják látni. Időről időre különleges megbízatásokban és a magas rangú fiak egyéb csoportos társulásai számára jegyzőként is működnek. Szolgálják a Bölcsesség-tökéletesítőket, az Isteni Tanácsosokat, a Világegyetemi Ítélőket, a Fenséges Hírvivőket, a Nagytekintélyűeket és az Ismeretlen Nevűeket és Származásúakat.” 22:10.1 2. Tétel: E Magas Fiú-segédek ragaszkodó, hűséges és felettébb értelmes lények. Határtalanul bölcsek az eredetüket jelentő egyetlen eszmével kapcsolatban. „A ragaszkodásuk megható, a hűségük nagyszerű, az értelmi képességeik kiválók, a bölcsességük – egy gondolatot illetően – tökéletes és a szerénységük páratlan. Átadhatják nektek a világegyetem tudástárát az ő egyetlen gondolatuk, illetőleg eszményképük vonatkozásában, viszont csaknem megrendítő látni őket, amint ismeretet és tudást gyűjtenek más dolgok sokaságáról, beleértve még a felemelkedő halandókat is.” 22:10.8 XII. A HÁROMSÁGIVÁ ALAKÍTÁS ELJÁRÁSA 1. Tétel: A háromságivá alakítás eljárása a Vicegerington és a Szolitarington titkai közé tartozik. Az Istenség mellett csak Paradicsom-Havona személyiségek és az egyes végleges testületek bizonyos tagjai vesznek részt a háromságivá alakításban. „Az emberi elme számára nem tudom teljes körűen ismertetni azt a tapasztalást, mely a tökéletes és a tökéletesített szellemi lények legfelsőbb szintű teremtői teljesítményével – vagyis a háromságivá alakítással – kapcsolatos. A háromságivá alakítás eljárása a Vicegerington és a Szolitarington titkai közé tartozik és csakis azok számára megismerhető és felfogható, akik maguk is megtapasztalták e különleges eljárást. Ennélfogva bármely lény képtelen sikeresen bemutatni az emberi elme számára e rendkívüli jelenség természetét és értelmét. Az Istenségek mellett csak Paradicsom-Havona személyiségek és az egyes végleges testületek bizonyos tagjai vesznek részt a háromságivá alakításban. Különleges paradicsomi tökéletességű feltételek mellett e fenséges lények különleges gondolat-azonossági kalandba kezdenek, és számos alkalommal sikeresen hoznak létre egy új lényt, egy teremtményi-háromságot elért fiút.” 22:7.1 2. Tétel: A háromságivá válásra készülő két halandó tevékenységének leírása. „Ha két végleges rendű halandó a Világmindenség Építészei elé járulva bizonyítja, hogy egymástól függetlenül azonos fogalmat választottak a háromságivá váláshoz, akkor az Építészek hatalmában áll a saját belátásuk szerint nyilvánosan elrendelni, hogy e megdicsőült halandói felemelkedők szabadságukat meghosszabbíthassák és egy időre a paradicsomi Létpolgárok háromságivá válási övezetébe vonulhassanak. Ezen elrendelt visszahívás leteltével, ha azt jelentik, hogy önállóan és együttesen is úgy döntöttek, hogy paradicsomi erőfeszítést tesznek egy olyan kiválasztott és eredeti gondolat szellemivé, eszményivé és ténylegessé alakítására, mely addig még nem vált háromságivá, akkor a Hetedik Tökéletes Szellem rendelkezik e rendkívüli vállalkozás hivatalos elismeréséről.” 22:7.5 3. Tétel: A felemelkedő teremtmények háromságivá válásával egyidejűleg megy végbe a két ős szellemi egyesülése – eggyé válnak a végleges működési szinten. „Az új, teremtményi-háromságot elért fiú megjelenésével egyidejűleg megy végbe a két ős működési szellemi egyesülése; a háromságot kialakító két szülő eggyé válik a végleges működési szinten.” 22:7.8 4. Tétel: Ha a halandói vagy a Paradicsom-Havona személyiség vesz részt a háromsági szülői működésben, akkor a továbbiakban nem paradicsomi, nem havonai és nem is véglegességet elért lényként alkotnak társulást. E szülők különleges testületté állnak össze.

145

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak „Ha a szülői kettős egyesülésben egy halandó (vagy egyéb) véglegességet elért lény és egy ParadicsomHavona személyiség vesz részt, akkor az egyesült szülői lény nem paradicsomi, nem havonai honosként, és nem is véglegességet elért lényként működik. Az ilyen vegyes egyesülések a hasonló lényekből álló különleges testületté állnak össze. És minden háromsági egyesülésben, legyen az vegyes vagy másmilyen, a szülői lények egymásnak tudatában vannak és egymással érintkeznek, és olyan feladatokat láthatnak el, melyet előzőleg nem tudtak volna ellátni.” 22:7.9 5. Tétel: A Hét Tökéletes Szellem szentesíti a véglegesrendűek és a Paradicsom-Havona személyiségek háromsági egyesülését. A fiaik a Világmindenség Építészeinek védenceivé válnak. „A Hét Tökéletes Szellem hatásköre kiterjed arra, hogy a véglegesrendűek és a Paradicsom-Havona személyiségek háromsági egyesülését szentesítse, és az ilyen vegyes kapcsolatok mindig sikeresek. Az ennek eredményeként létrejött nagyszerű, teremtményi-háromságot elért fiak olyan fogalmakat képviselnek, melyeket sem a Paradicsom örökkévaló teremtményei, sem a tér idő-teremtményei nem képesek felfogni; ennélfogva ők a Világmindenség Építészeinek védenceivé válnak.” 22:7.10 6. Tétel: A központi világegyetemi háromságivá alakulási kalandok három csoportba sorolhatók. „A központi világegyetem és a Paradicsom fenséges teremtményei a háromságivá alakulási kalandjaik során a Legfelsőbb Istenségét hármas értelemben fedezik fel, melynek eredménye a teremtményi-háromságot elért fiak három rendje: 1. Felemelkedő-háromságivá lett Fiak. A végleges rendű lények alkotói erőfeszítéseik során megkísérlik háromságivá alakítani a Mindenható Legfelsőbb bizonyos fogalmi valóságait, melyeket tapasztalati úton megragadtak az időn és téren át a Paradicsomra vezető felemelkedési útjuk során. 2. Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak. A paradicsomi Létpolgárok és a havonaiak alkotó erőfeszítései a Legfelsőbb Lény bizonyos felsőbb szellemi jellegeinek háromságivá alakítását eredményezik, melyeket tapasztalati úton megragadtak a Véglegessel és az Örökkévalóval határos, a legfelsőbbet meghaladó területen. 3. A Végzet Háromságot-elért Fiai. Azonban amikor egy végleges rendű és egy Paradicsom-Havona lény együtt tesz háromságivá egy új teremtményt, akkor e közös erőfeszítés kihat a Legfelsőbb-Végleges Elme bizonyos szakaszaira is. Az így létrehozott, Teremtményi-háromságot elért Fiak a legteljesebb alkotói szintet jelentik; ők képviselik a Legfelsőbb-Végleges Istenség azon ténylegességeit, melyeket egyébként még senki sem ért el tapasztalati úton, és amelyek ennélfogva önmaguktól a Világmindenség Építészeinek, azon dolgok felügyelőinek a területéhez sorolódnak, mely dolgok meghaladják a jelen világegyetemi korszak teremtési korlátait.” 22:7.11 7. Tétel: Némely háromsági fiak nem rendelkeznek felemelkedői tapasztalatokkal. Teljes mértékben tudatában vannak e fogyatékosságuknak. „E kétszeresen háromsági fiak csodálatos lények, de nem olyan sokoldalúak és nem olyan megbízhatóak, mint a felemelkedő társaik; nem rendelkeznek olyan sok és olyan széleskörű személyes tapasztalattal, melyet az e csoportba tartozó többi fiú azáltal szerzett meg, hogy ténylegesen felemelkedett a dicsőségre a tér sötét területeiről. Mi, felemelkedői létpályájúak szeretjük őket és mindent megteszünk, amit csak megtehetünk annak érdekében, hogy kárpótoljuk őket e fogyatékosságukért, de ők mindig is hálát ébresztenek bennünk az alacsony származásunkért és tapasztalási képességünkért. Bizony páratlanul csodálatos és néha nagyon megindító az, hogy hajlandók elismerni és megismerni a fogyatékosságaikat a világegyetemi felemelkedés megtapasztalható valóságai terén.” 22:9.6 8. Tétel: A háromságivá lett fiak maguk testesítik meg a háromsági lényegüket képező gondolatot. „Amennyire az adott fogalom kinyilvánítható a világegyetemek számára, e személyiségek megtestesítenek mindent, amit bármely teremtményi vagy teremtői értelem egyáltalán felfoghat, kifejezhet vagy példázhat. Ők az a megszemélyesült gondolat.” 22:10.2 9. Tétel: A teremtményi-háromságot elért fiak a jelen világegyetemi korszakban élnek, de nem növekednek – ők nem részei a Legfelsőbbnek. A következő világegyetemi korszakhoz tartoznak ők. „Nézzük a teremtményi-háromságot elért fiak helyzetét: Ők a jelen világegyetemi korszakban születtek és élnek; van személyiségük és rendelkeznek elme- és szellem-adománnyal. Vannak tapasztalataik és azokról emlékeik is, de nem növekednek úgy, mint a felemelkedők. Úgy hisszük és úgy gondoljuk, hogy eme teremtményi-háromságot elért fiak, jóllehet benne élnek a jelenlegi világegyetemi korszakban, valójában a következő világegyetemi korszakhoz tartoznak – ahhoz a korszakhoz, amely a Legfelsőbb növekedésének kiteljesedését követi. Ennélfogva ők nem foglaltatnak benne abban a Legfelsőbben, mely jelenleg nem teljes

146

II. rész, 10. A paradicsomi Fiak és ebből eredően növekedési besorolású. Tehát nem résztvevői a jelen világegyetemi korszak élményelvi növekedésének, ők ugyanis a következő világegyetemi korszakra tartalékolt teremtmények.” 117:2.3

147

II. rész, 11. Angyalok

11. ANGYALOK Tartalomjegyzék XI. Legfelsőbb szeráfok XII. Felettes szeráfok XIII. Felügyelő szeráfok XIV. Intéző szeráfok XV. A bolygók segítői XVI. Az átmenetben segédkezők XVII. Őrangyalok XVIII. Szeráfi végzet XIX. A bolygó felügyeletét ellátó szeráfok

I. Segédkező szellemek II. Elsőrendű szupernáfok III. Másodrendű szupernáfok IV. Harmadrendű szupernáfok V. Elsőfajú szekonáfok VI. Másodfajú szekonáfok VII. Harmadfajú szekonáfok VIII. A helyi világegyetem segédkező szellemei IX. Szeráfok X. Kerubok és szanóbok

I. SEGÉDKEZŐ SZELLEMEK 1. Tétel: A nagy világegyetem segédkező szellemei. „A nagy világegyetem segédkező szellemeit a következőképpen osztályozzuk: 1. Szupernáfok. 2. Szekonáfok. 3. Terciáfok. 4. Omniáfok. 5. Szeráfok. 6. Kerubok és Szanóbok. 7. Köztes Teremtmények.” 26:1.2 2. Tétel: A különböző angyali rendeket más és más módon teremtik. „A Legfelsőbb Szellem-csoportok a Végtelen Anyaszellemükkel együtt közvetlen teremtői a Harmadik Forrás és Középpont népes teremtménycsaládjának. A segédkező szellemek minden rendje ebből a társulásból származik. Az elsőfajú szupernáfok a Végtelen Szellemből származnak; az e rendbe tartozó másodfajú lényeket a Tökéletes Szellemek teremtik; a harmadfajú szupernáfokat pedig a Körök Hét Szelleme. A Tükröző Szellemek együttesen az anyateremtői az angyali seregek egyik csodálatos rendjének, a felsőbb-világegyetemi szolgálatban álló fenséges szekonáfoknak. Alkotó Szellem az anyja a helyi teremtésrészek angyali rendjeinek; az ilyen szeráfsegédkezők az egyes helyi világegyetemekben őshonosak, bár központi világegyetemi minta után teremtik őket. A segédkező szellemek mindeme teremtőit csak közvetve segíti a Végtelen Szellemnek, az összes angyali segítő eredeti és örökkévaló anyjának központi elhelyezkedése.” 17:8.2 3. Tétel: Az angyali seregek szellemi energián élnek. „A fény e ragyogó teremtményei azáltal tartják fenn magukat, hogy a világegyetem elsődleges köreinek szellemi energiáját közvetlenül magukba fogadják. Az urantiai halandóknak fényenergiát kell magukhoz venniük növényi táplálékon keresztül, viszont az angyali seregek a körökbe kapcsolódnak; nekik „olyan étkük van, melyet ti nem ismertek”. Részesülnek a bámulatos Háromsági Tanító Fiak körforgásban lévő tanításaiból is; a tudást és a bölcsességet az életenergiák felvételéhez sok tekintetben hasonlóan fogadják be, illetőleg veszik fel.” 26:1.17 4. Tétel: A felsőbb-világegyetemi segédkező szellemek három csoportba sorolhatók. „Az eme beszámolókban közöltek szerint a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemeit a következő három rend alkotja: 1. A Szekonáfok.

148

II. rész, 11. Angyalok 2. A Terciáfok. 3. Az Omniáfok.” 28:0.2 5. Tétel: Az omniáfokat a Végtelen Szellem teremti együttműködésben a Hét Legfőbb Végrehajtóval, és e Legfőbb Végrehajtóknak ők a kizárólagos szolgálói. „Az omniáfokat a Végtelen Szellem teremti együttműködésben a Hét Legfőbb Végrehajtóval, és e Legfőbb Végrehajtóknak ők a kizárólagos szolgálói és hírvivői. Az omniáfok nagy-világegyetemi feladatokat látnak el, és az orvontoni testületük az Uversza északi részein tart fenn főhadiszállást, ahol is különleges önkéntes telepesekként állomásoznak. Nem szerepelnek az uverszai nyilvántartásban és a mi igazgatási rendszerünknek sem részei. A halandói fejlődés felemelkedési rendjéhez sincs közvetlen közük.” 28:2.1 II. ELSŐRENDŰ SZUPERNÁFOK 1. Tétel: A szupernáfok a Paradicsom segédkező szellemei; ők a legfelsőbb angyali rend. „A szupernáfok a Paradicsom és a központi világegyetem segédkező szellemei; ők a Végtelen Szellem gyermekei legalsó csoportjának – az angyali seregeknek – a legfelsőbb rendje. E segédkező szellemek a Paradicsom Szigetétől kezdve az idő és tér világaiig mindenhol előfordulnak. A szervezett és lakott teremtésösszesség nagyobb részeiben igénybe vehetők a szolgálataik.” 26:0.1 2. Tétel: A szupernáfok mindenki számára segédkeznek, aki csak a Paradicsomon él. „A szupernáfok mindenféle, a Paradicsomon és a központi világegyetemben tartózkodó lény számára gyakorlott segítőknek minősülnek. E magas rangú angyalok három nagyobb rend szerint teremtetnek: elsőrendűek, másodrendűek és harmadrendűek.” 26:2.1 3. Tétel: Az elsőrendű szupernáfok az Együttes Teremtő gyermekei. „Az elsőrendű szupernáfok az Együttes Teremtő kizárólagos utódai. Segédkezésük nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg a Paradicsomi Létpolgároknak, valamint a felemelkedő zarándokok egyre bővülő taglétszámú testületének bizonyos csoportjai között. Az örökkévaló Sziget ezen angyalai igen hatékonyak e paradicsomi lakhelyű két csoport alapvető felkészítésének előmozdításában.” 26:2.2 4. Tétel: Az elsőrendű szupernáfok az örökkévalóságtól fogva szolgálnak a Paradicsomon hét csoportban. „Az elsőrendű szupernáfok az örökkévalóságtól fogva szolgálnak a Fény Szigetén és vesznek részt vezetői küldetéseken a tér világain, azonban a jelenlegi beosztásukban csak az idő Havona-zarándokainak a Paradicsomra való megérkezése óta működnek. E magas rangú angyalok jelenleg főleg az alábbi hét szolgálati rendben segédkeznek: 1. Istenimádat-vezetők. 2. A Bölcselet Mesterei. 3. A Tudás Őrzői. 4. Viselkedés-igazgatók. 5. Erkölcstan-tolmácsok. 6. Kinevezési Elöljárók. 7. Pihenés-ösztönzők.” 27:0.3 III. MÁSODRENDŰ SZUPERNÁFOK 1. Tétel: A másodrendű szupernáfok a Havona hét körén tevékenykednek – szolgálják mind a felemelkedőket, mind az alászállókat. „A másodrendű szupernáfok a központi világegyetem hét bolygókörének segédkezői. Egy részük az idő zarándokait szolgálja és a rendjük felét az örökkévalóság paradicsomi zarándokainak felkészítésére jelölték ki. E Paradicsomi Létpolgárokat a Havona körökön való zarándokútjuk során a Halandói Végleges Testületből való önkéntesek is kísérik, mely intézkedés hatályos volta azóta figyelhető meg, amióta az első végleges rendű testület kiteljesedett.

149

II. rész, 11. Angyalok A felemelkedő zarándokok segédkezésére való rendszeres kijelölésüknek megfelelően a másodrendű szupernáfok a következő hét csoportban dolgoznak: 1. Zarándok-segítők. 2. Felsőségi Kísérők. 3. Háromsági Kísérők. 4. Fiút-elértek. 5. Atyai Kísérők. 6. Tanácsosok és Kísérők. 7. A Pihenés Személyi Állománya.” 26:4.1 2. Tétel: A Végzős Kísérők és szolgálótársaik a Havona minden körén segédkeznek a zarándokoknak. „A Paradicsomra ténylegesen elinduló felemelkedő lélekkel csak egy szállító-hármas tart: a szuperáfi körtárs, a Végzős Kísérő, és az utóbbinak a mindig jelenlévő szolgáló társa. A Havona-körökről a Paradicsomra tartó eme kirándulások valójában próbák; a felemelkedők ekkor még nem paradicsomi besorolásúak.” 26:7.4 3. Tétel: A pihenés személyi állományába tartozók elkísérik az alvó zarándokokat az utolsó alvásra, mely az időből az örökkévalóságba visz át. „És most, a Havona létpálya tetőpontján, amint ti halandók aludni tértek a belső kör kísérleti világán, nem egyedül tértek nyugovóra mint ahogy a szülővilágotokon tettétek, amikor a halandói halál természetes alvásában lezártátok a szemeteket, és nem is úgy, mint amikor hosszú átkelési öntudatlanságba merültetek felkészülvén a Havonába irányuló utazásra. Most, amikor elérési pihenésre készültök, akkor mellettetek lesz az első-körbeli régi társatok, a pihenés személyi állományába tartozó fenséges lény, aki a pihenésre úgy készül, mint aki egy veletek, mint a Havona-biztosítéka annak, hogy az átalakulásotok már teljes és hogy már csak a tökéletességgel való végső érintkezésre vártok.” 26:11.7 IV. HARMADRENDŰ SZUPERNÁFOK 1. Tétel: A harmadrendű szupernáfok a Körök Hét Szellemétől származnak, és a számuk egyre nő Grandfanda megérkezése óta. „A harmadrendű szupernáfok a Körök Hét Szellemétől származnak. A Végtelen Szellem mindegyiküket külön Havona-körön ruházta fel azzal a hatalommal, hogy elégséges számú, magas rangú, harmadrendű szuperáfi segítőt teremtsenek a központi világegyetem igényeinek kielégítése céljából. Míg a Kör-szellemek viszonylag keveset alkottak ezen angyali segédkezőkből azt megelőzően, hogy az idő zarándokai megérkeztek a Havonába, addig a Hét Tökéletes Szellem még csak hozzá sem fogott a másodrendű szupernáfok teremtéséhez Grandfanda megérkezéséig.” 26:2.7 2. Tétel: A harmadrendű szupernáfoknak hét osztálya működik: 1. Összhang-felügyelők 2. Vezető Adatrögzítők 3. Hírközlők 4. Hírvivők 5. Hírszerzési Irányítók 6. Szállító Személyiségek 7. Tartalékos Testület. Ld. 26:3.3 V. ELSŐFAJÚ SZEKONÁFOK 1 Tétel: A szekonáfokat a hét Tükröző Szellem hozza létre, és a tükrözőműködés a természetük része. „A szekoráfi seregeket az egyes felsőbb-világegyetemek központjaira kijelölt hét Tükröző Szellem hozza létre. Ezen angyalok hetes csoportokban való teremtésére egy meghatározott, a Paradicsomra visszaható eljárás létezik. Minden egyes hetes csoportban mindig egy elsőfajú, három másodfajú és három harmadfajú

150

II. rész, 11. Angyalok szekonáf van; mindig pontosan ilyen arányban kerül sor a megszemélyesülésükre. Amikor hét ilyen szekonáfot teremtenek, akkor az első, az elsőfajú a Nappalok Elődeinek szolgálatába áll. A három másodfajú angyal a felsőbb-világegyetemi kormányzásban érintett három, paradicsomi eredetű intézőcsoporthoz kerül: az Isteni Tanácsosokhoz, a Bölcsesség-tökéletesítőkhöz és a Világegyetemi Ítélőkhöz. A három harmadfajú angyalt a felsőbb-világegyetemi vezetők felemelkedő, háromságot elért társai mellé rendelik: ezek pedig a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak. A felsőbb-világegyetemek e szekonáfjai a Tükröző Szellemek utódai, és ennélfogva a tükrözőműködés a természetük része.” 28:3.1 2. Tétel: Az elsőfajú szekonáfok élő tükrök. A Nappalok Elődei képesek bármely pillanatban látni, hallani és tudni mindkét módon. „Az elsőfajú szekonáfok, akik a Nappalok Elődeitől kapják a feladatukat, élő tükörként működnek e hármas uralkodók szolgálatában. Gondoljátok el, hogy mit jelent a felsőbb-világegyetemi működés szempontjából az, hogy mintegy élő tükröt lehet őket igénybe venni és bennük láthatók és hallhatók is egy, ezer vagy százezer fényév távolságra lévő másik lény bizonyos válaszai, és mindeme feladatukat a szekonáfok pillanatszerűen és hibátlanul teljesítik. A világegyetemek igazgatása szempontjából a feljegyzések lényegesek, a híradások hasznosak, a Független és az egyéb hírvivők munkája pedig különösen hasznos, azonban a Nappalok Elődei a lakott világok és a Paradicsom – ember és Isten – között feleúton való elhelyezkedésük folytán képesek minden pillanatban mindkét irányba figyelni, mindkét irányban hallgatni és mindkét irányban megismerni.” 28:4.1 3. Tétel: Ezek az angyalok hét nagyobb osztályban működnek: 1. Az Együttes Cselekvő Hangja 2. A Hét Tökéletes Szellem Hangja 3. A Teremtő Fiak Hangja 4. Az Angyali Seregek Hangja 5. Híradás-fogadók 6. Szállító-személyiségek. 7. A Tartalékos Testület. Ld. 28:4.3 VI. MÁSODFAJÚ SZEKONÁFOK 1. Tétel: A másodfajú szekonáfok sem kevésbé képesek a tükrözőműködésre, és a Nappalok Elődei mellé rendelték őket társul. „A másodlagos rendbe tartozó szekonáfok semmivel sem kevésbé képesek a tükrözőműködésre, mint elsőfajú társaik. A szekonáfok elsőfajúként, másodfajúként és harmadfajúként való osztályozása nem valamiféle rendi vagy működésbeli különbségen alapul; pusztán eljárásrendi elkülönítésről van szó. Tevékenységeikben mindhárom csoport azonos képességekkel rendelkezik. A másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtáját a következőképpen osztják be a Nappalok Elődei mellé rendelt Háromsági-származású társak szolgálatára: A Bölcsesség-tökéletesítőkhöz – a Bölcsesség Hangjait, a Bölcselet Lelkeit és a Lelkek Szövetségeit. Az Isteni Tanácsosokhoz – a Tanács Szíveit, a Létezés Örömeit, és a Szolgálat Megelégedéseit. A Világegyetemi Ítélőkhöz – a Szellemek Szakértőit. Az elsődleges rendhez hasonlóan e csoportot is sorozatban teremtik; ez azt jelenti, hogy az elsőszülött a Bölcsesség Hangja, és hozzá hasonló az őt követő hetedik, és e tükrözőműködési angyalok további hat válfaja esetében is ez a rend.” 28:5.1 2. Tétel: E szekonáfok hét csoportban szolgálnak. 1. A Bölcsesség Hangja 2. A Bölcselet Lelke 3. A Lelkek Szövetsége

151

II. rész, 11. Angyalok 4. A Tanács Szíve 5. A Létezés Öröme 6. A Szolgálat Megelégedése 7. A Szellemek Szakértője. Ld. 28:5.6 VII. HARMADFAJÚ SZEKONÁFOK 1. Tétel: Az összes harmadfajú szekonáfot a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakhoz osztják be. Hét fajtájuk van: 1. Az Eredetek Jelentősége 2. Az Irgalom Emléke 3. Az Idő Jelentősége 4. A Bizalom Komolysága 5. A Szolgálat Szentsége 6. és 7. A Nagyszerűség Titka és a Jóság Lelke. „Társaikhoz hasonlóan ezek az angyalok is sorozatban teremtetnek és hétféle tükröző fajtát alkotnak, de e fajtákat nem egyedileg rendelik a felsőbb-világegyetemi intézők külön szolgálatába. Az összes harmadfajú szekonáfot együtt küldik a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakhoz, és e felemelkedő fiak felváltva veszik igénybe őket; vagyis a Fenséges Hírvivők képesek bármely harmadfajú féleséget alkalmazni, és így is tesznek, de ugyanez érvényes a mellérendeltjeikre, vagyis a Nagytekintélyűekre és az Ismeretlen Nevűekre és Származásúakra is.” Ld. 28:6.1 VIII. A HELYI VILÁGEGYETEM SEGÉDKEZŐ SZELLEMEI 1. Tétel: Az angyalok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy tudomásuk legyen a dolgokról. „Bár a személyi besorolásuk szerint az angyalok nem esnek nagyon távol az emberi lényektől, a szeráfok bizonyos működési képességeikben messze az emberek felett állnak. Sok olyasmire képesek, ami jóval meghaladja az emberi felfogóképességet. Például: Megtudhattátok, hogy »még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva«, és valóban ez a helyzet, azonban egy szeráf nem azzal tölti az idejét, hogy számolgatja a hajszálaitokat és naprakészen tartja e számadatot. Az angyalok eredendő és maguktól való (maguktól való alatt itt azt értjük, amit ti ezzel kapcsolatban el tudtok képzelni) képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy az ilyen dolgokról tudomásuk legyen; igazából úgy minősíthetnétek egy szeráfot, mint valamiféle számtani lángelmét. Ezért számos, a halandók számára iszonyúan nehéz feladatot játszi könnyedséggel látnak el a szeráfok.” 38:2.3 2. Tétel: Az angyalok nem imádat tárgyai. „Jól teszitek, ha szeretitek őket, azonban nem szabad imádnotok őket; az angyalok nem imádat tárgyai. A nagy szeráf, Loyalatia, amikor a látnokotok »leborult az angyal lába elé, hogy imádja őt«, azt mondta: »Ne tedd ezt; én szolgálótársad vagyok melletted és a fajtáitok mellett, akiknek meghagyták, hogy az Istent imádja.«” 38:2.5 3. Tétel: Az „angyalok” kifejezés szűkebb értelemben a Világegyetemi Anyaszellem utódait jelöli. „Szellemlények számos rendje működik szerte a helyi világegyetemi területeken, melyekről azért nem szólnak kinyilatkoztatások a halandók számára, mert nekik semmilyen kapcsolatuk sincs a paradicsomi felemelkedés evolúciós tervével. Ezen írásban az »angyal« kifejezést tudatosan a Világegyetemi Anyaszellem azon szeráfi és társ-utódainak a megjelölésére alkalmazzuk, akik nagymértékben érintettek a halandói túlélési tervek kivitelezésében.” 38:3.1 IX. SZERÁFOK 1. Tétel: A Világegyetemi Anyaszellem sok és sokféle szeráfrendet teremt.

152

II. rész, 11. Angyalok „Ismereteink szerint a Végtelen Szellem a helyi világegyetemi központokon megszemélyesült formájában egységesen tökéletes szeráfokat szándékozik létrehozni, azonban valamilyen ismeretlen ok miatt e szeráfi utódok igen változatosak. E változatosság lehet a kifejlődő élményelvi Istenség ismeretlen természetű beavatkozásának eredménye is; ha valóban így van is, bizonyítani nem tudjuk. Azt viszont megfigyeltük, hogy amint a szeráfok átestek az oktatást követő vizsgákon és a kiképzéseken, mindig és egyértelműen besorolhatók a következő hét csoport valamelyikébe: 1. Legfelsőbb Szeráfok. 2. Felettes Szeráfok. 3. Felügyelő Szeráfok. 4. Intéző Szeráfok. 5. A Bolygók Segítői. 6. Az Átmenetben Segédkezők. 7. A Jövő Szeráfjai. Aligha igaz az az állítás, hogy a szeráf bármely más angyali csoport egyedéhez képest alacsonyabb rendű. Ugyanakkor minden angyal szolgálata először az eredeti és természetes rendjének megfelelő csoportra korlátozódik. Szeráfi társam e beszámoló elkészítésében, Manotia, legfelsőbb szeráf, aki korábban is csak mint legfelsőbb szeráf működött. Szorgalommal és elkötelezett szolgálat révén egymás után teljesítette a szeráfi szolgálatnak mind a hét formáját, s ennek során a szeráfok számára rendelkezésre álló tevékenységek közül csaknem az összest kipróbálta, és jelenleg szeráf-társvezetői rangban áll az Urantián.” 39:0.1 2. Tétel: Honnan eredhet az a felfogás, hogy az angyaloknak szárnyuk van. „Az angyalok szárnyakkal való felruházottságának téveszméje nem teljesen azokból a régi képzetekből fakad, hogy a repüléshez szárnyakra van szükségük. Emberi lények néha engedélyt kaptak arra, hogy megfigyelhessék a szeráfokat, amint azok éppen szállítási szolgálatra készülődtek, és e tapasztalatokból kialakult hagyományok nagyban meghatározták az urantiai angyalfogalmakat. Ha megfigyelünk egy szállító szeráfot, amint éppen felkészítik a bolygóközi utazásra rendelt utas fogadására, akkor olyasmit láthatunk, ami úgy tűnhet, mint az angyal fejétől a lábáig terjedő kettős szárny. A valóságban e szárnyak energiaszigetelések – súrlódási pajzsok.” 39:5.12 3. Tétel: A szeráfok számos magas rangra emelkedhetnek. „A szeráfok őshonosak a helyi világegyetemekben, és éppen az otthonukat jelentő teremtésrészben éri el némelyikük a végső szolgálatot. A rangidős főangyalok segítsége és tanácsai révén némely szeráf felemelkedhet a Ragyogó Estcsillagok magas rangjára, mások az Estcsillagok ki nem nyilatkoztatott mellérendeltjeinek besorolását és szolgálatát érik el.” 39:8.1 4. Tétel: A felsőbb-világegyetemi lények közül a szeráfok a leginkább egyen szabásúak. „A szeráfok meglehetősen egységes felépítésűek. Világegyetemről világegyetemre, szerte a hét felsőbbvilágegyetemben a legkisebb mértékű eltérést mutatják; a személyes lények összes szellemfajtája közül ők a leginkább egyen szabásúak. Az ő különféle rendjeik alkotják a helyi teremtésrészek szakképzett és általános segédkezőinek testületét.” 38:0.3 5. Tétel: A szeráfokat a Világegyetemi Anyaszellem teremti – mégpedig 41.472-t egyszerre. „A szeráfokat a Világegyetemi Anyaszellem teremti és egységenként tervezi őket – 41.472-t egyszerre – a »minta angyaloknak« és bizonyos angyali ősalakoknak a Nebadon kezdeti időszakában való teremtése óta. A Teremtő Fiú és a Végtelen Szellem világegyetemi képviselője együttműködik a nagyszámú Fiú és az egyéb világegyetemi személyiségek teremtésében.” 38:1.1 6. Tétel: Szeráfokat rendszeres időközönként teremtenek. „Szeráfok rendszeres időközönként még mindig teremtetnek; a Nebadon világegyetem még kialakítás alatt áll. A Világegyetemi Anyaszellem egy növekvő és tökéletesedő világegyetemben sohasem hagy fel a teremtői tevékenységgel.” 38:1.3 7. Tétel: Az angyalok osztoznak a nem-érzékszervi érzelmeinkben. Szeretnek bennünket és megértik a nehézségeinket. „Az angyaloknak nincs anyagi testük, azonban határozott és elkülönült lények; szellemtermészetűek és szellemi eredetűek. Bár a halandók számára láthatatlanok, átalakítók és átvivők segítsége nélkül érzékelnek

153

II. rész, 11. Angyalok benneteket a húsvér testben; értelmi úton képesek felfogni a halandói életmódot, és osztoznak az ember minden nem-érzékszervi érzelmeiben és érzéseiben. Értékelik és igencsak élvezik a zene, a művészet és az igazi szellemesség terén tett erőfeszítéseiteket. Teljes mértékben ismerik a lelkiismereti küzdelmeiteket és szellemi nehézségeiteket. Szeretik az emberi lényeket, és csak jó származhat abból, ha megpróbáljátok megérteni és megszeretni őket. Bár a szeráfok igen ragaszkodó és rokonszenves lények, azért ők mégsem ivaros-késztetésű teremtmények. Sok tekintetben olyanok, mint amilyenek ti is lesztek a lakóvilágokon, ahol nem fogtok »megnősülni vagy férjhez menni, de ti lesztek a menny angyalai«. Mert senki, aki »érdemesnek találtatik a lakóvilágok elérésére, nem fog megnősülni vagy férjhez menni; ők többé már nem is halnak meg, mert már egyenlővé lettek az angyalokkal«.” 38:2.1 8. Tétel: Az elsődleges szférák kilencedik csoportja a Szalvingtonon az angyalok világait jelenti. „A hét elsődleges szférából álló kilencedik csoport a szalvingtoni körben a szeráfok világa. E világok mindegyikének hat segédszférája van, ahol a szeráfi felkészítés szakaszainak szentelt, különleges tanintézetek működnek. Jóllehet a szeráfok szabadon meglátogathatják a szalvingtoni szférák e csoportjába tartozó mind a negyvenkilenc világot, mégis kizárólag az első hetes csoporton tartózkodnak. A többi hat halmazt az Urantián ki nem nyilatkoztatott angyali társak hat rendje foglalja el; minden ilyen csoport központot tart fenn e hat elsődleges világ egyikén és külön tevékenységet folytat a hat segédszférán. Mindegyik angyali rendnek szabad bejárása van e hetes csoportok világainak mindegyikére.” 38:4.1 9. Tétel: A szeráfoknak nincs nemük – ők negatívak és pozitívak. „Bár ők nem egy hímnemű és egy nőnemű lény, mint ahogy ez az Anyagi Fiak és a halandó fajok esetében van, a szeráfok egyike ellenható, a másik pedig együttható. A feladatok többségében a teljesítés két angyalt igényel.” 38:4.3 10. Tétel: A szeráfok beutazzák az világegyetemet és a felsőbb-világegyetemet, és seregnyi szellemnek és anyagi lénynek segédkeznek. „Ha a szeráfok ilyen megbízatást kaptak, akkor a feladatuk teljesítése során eljuthatnak bárhová az egész Nebadonban, sőt még az Orvontonban is. A világegyetemben végzendő munkájuk korlátozásoktól és megkötésektől mentes; szorosan együttműködnek a világok anyagi teremtményeivel és mindig szolgálatára állnak a szellemi személyiségek alacsonyabb rendjeinek is, kapcsolatot teremtve így a szellemvilág e lényei és az anyagi teremtésrészek halandói között.” 38:5.4 11. Tétel: A szeráfokat számos különböző csoportba szervezve állítják szolgálatba. „A szeráfi központon való ottlétük második ezer éve leteltével a szeráfokat vezető kijelölése mellett tizenkettes csoportokba szervezik (12 pár, 24 szeráf), és tizenkét ilyen csoport alkot egy századot (144 pár, 288 szeráf), melyet egy vezér irányít. Tizenkét század egy parancsnok alatt alkot egy zászlóaljat (1.728 pár, illetőleg 3.456 szeráf), és tizenkét zászlóalj egy igazgató vezetése alatt kitesz egy szeráfi egységet (20.736 pár vagy 41.472 egyed), míg tizenkét egység egy felügyelő irányítása alatt alkot egy 248.832 párból, illetőleg 497.664 egyedből álló hadosztályt. Jézus egy ilyen csoportra utalt azon az estén a Getszemáni kertben, amikor azt mondta: »Akár most is megkérhetném Atyámat, és ő nyomban több mint tizenkét angyalhadosztályt adna nekem.« Tizenkét angyalhadosztály alkotja a 2.985.984 párból, illetőleg 5.971.968 egyedből álló hadtestet, és tizenkét hadtest (35.831.808 pár, illetőleg 71.663.616 egyed) teszi ki a legnagyobb működő szeráfszervezetet, az angyalsereget. A szeráfhadtestet egy főangyal vagy egyéb, mellérendelt besorolású személyiség vezeti, míg az angyalseregeket a Ragyogó Estcsillagok vagy Gábriel egyéb, közvetlen helyettesei irányítják. És Gábriel a »mennyei seregek főparancsnoka«, a Nebadon Fejedelmének főigazgatója, »a seregek Úristene«.” 38:6.1 X. KERUBOK ÉS SZANÓBOK 1. Tétel: A kerubok eredetükben hasonlítanak a szeráfokra, de a végzetük különböző. Hatékony és ragaszkodó segédkezők. „A kerubok és a szanóbok minden lényeges adottságukban hasonlítanak a szeráfokhoz. Az eredetük azonos, de a végzetük nem mindig ugyanaz. Csodálatosan értelmesek, bámulatra méltó a hatékonyságuk, megkapóan szeretetteljesek és csaknem emberiek. Ők a legalacsonyabb angyali rend, így ők állnak a legközelebb az evolúciós világok fejlettebb emberi lényfajtáihoz.” 38:7.1 2. Tétel: A kerubok és a szanóbok eredendően társítottak. A kerub pozitív töltésű – a szanób negatív.

154

II. rész, 11. Angyalok „A kerubok és a szanóbok eredendően társítottak, működésileg egyesítettek. Egyikük energia-együttható személyiség; a másikuk energia-ellenható. A jobboldali deflektor, vagy pozitívtöltésű angyal a kerub – ő a rangidős vagy irányító személyiség. A baloldali deflektor vagy negatívtöltésű angyal pedig a szanób – a kiegészítő lény.” 38:7.2 3. Tétel: A kerubok és a szanóbok közel vannak a morontia létszinthez. Minden negyedik kerub és szanób anyagi látszatú teremtmény. „A kerubok és a szanóbok természetüknél fogva igen közel állnak a morontia létszinthez, és igen hatékonyak a fizikai, a morontiai és a szellemi területek határmezsgyéin való munkában. A helyi világegyetemi Anyaszellem e gyermekeire éppúgy jellemző a „négy teremtmény” jelleg, mint a Havonaszolgálókra és a békéltető bizottságokra. Minden negyedik kerub és minden negyedik szanób anyagi látszatú, nagyon határozottan hasonlít a morontiai létszintre. Ezen angyali negyedik teremtmények nagy segítségére vannak a szeráfoknak az ő világegyetemi és bolygói tevékenységeik anyagibb szakaszaiban. E morontia kerubok számos nélkülözhetetlen határterületi feladatot is ellátnak a morontia felkészülési világokon és nagy számban kapnak megbízatást a Morontia Társak szolgálatára is.” 38:7.6 4. Tétel: A keruboknak és a szanóboknak háromféleképpen van módjuk az előrelépésre. „A magasabb rendű szolgálat számos útja áll a kerubok és a szanóbok előtt, melyek a besorolásuk javulásához vezet s amelyek még tovább javíthatók az Isteni Segédkező általi befogadás révén. A fejlődési lehetőségeiket tekintve a kerubok és a szanóbok három nagyobb osztályba sorolhatók: 1. Felemelkedésre Pályázók. E lények a természetüknél fogva a szeráfi besorolás várományosai. Az e rendbe tartozó kerubok és szanóbok ragyogóak, de az nem ér fel a szeráfok természetes felruházottságának szintjével; de szorgalommal és tapasztalás révén elérhetik a teljes szeráfi rangot. 2. Középszakaszú Kerubok. Nem minden kerub és szanób rendelkezik azonos felemelkedési lehetőséggel, és ők az angyali teremtések eredendően korlátozott lényei. Többségük kerub és szanób marad, bár a tehetségesebb egyedek elérhetik a korlátozott szeráfi szolgálat szintjét. 3. Morontia Kerubok. Az angyali rendek e »negyedik teremtményei« mindig megőrzik az anyagi látszatú jegyeiket. A középszakaszú fivéreik többségével együtt mindaddig megmaradnak keruboknak és szanóboknak, amíg a Legfelsőbb Lény ténylegessé válása végbe nem megy.” 38:8.1 XI. LEGFELSŐBB SZERÁFOK 1. Tétel: A legfelsőbb szeráfokat a következőképpen osztályozzuk: 1. Fiú-Szellem Segédkezők 2. Bírósági Tanácsadók 3. Világegyetemi iránymutatók 4. Tanító Tanácsosok 5. Jelölő Igazgatók 6. Az Adatrögzítők 7. Önálló Segédkezők. Ld. 39:1.1 XII. FELETTES SZERÁFOK 1. Tétel: A felettes szeráfok hét csoportban működnek: 1. A Hírszerző Testület 2. Az Irgalom Hangja 3. Szellem Összehangolók 4. Segédtanítók 5. A Szállítók

155

II. rész, 11. Angyalok 6. Az Adatrögzítők 7. A Tartalékosok. Ld. 39:2.1 XIII. FELÜGYELŐ SZERÁFOK 1. Tétel: A felügyelő szeráfok hét csoportban tevékenykednek: 1. Segédfelügyelők 2. A Törvény Előrevetítői 3. A Közösségi érzék Kialakítói 4. Az Erkölcstani érzék Fejlesztői 5. A Szállítók 6. Az Adatrögzítők 7. A Tartalékosok. Ld. 39:3.1 XIV. INTÉZŐ SZERÁFOK 1. Tétel: Az intéző szeráfok hét rendben tevékenykednek: 1. Igazgatási Segédek 2. Igazságossági Kísérők 3. A Mindenségrendi Létpolgárság Tolmácsai 4. Az Erkölcsiség Serkentői 5. A Szállítók 6. Az Adatrögzítők 7. A Tartalékosok. Ld. 39:4.1 XV. A BOLYGÓK SEGÍTŐI 1. Tétel: A bolygók segítői hét csoportban szolgálnak. 1. A Kert Hangjai 2. A Testvériség Szellemei 3. A Béke Lelkei 4. A Bizodalom Szellemei 5. A Szállítók 6. Az Adatrögzítők 7. A Tartalékosok. Ld. 39:5.1 XVI. AZ ÁTMENETBEN SEGÉDKEZŐK 1. Tétel: Az átmenetben segédkezők hét csoportban működnek. „Ahogy a nevük is sugallja, az átmenetben segédkező szeráfok mindenhol szolgálnak, ahol csak hozzájárulhatnak a teremtmények átviteléhez az anyagiból a szellemi állapotba. Ezek az angyalok a lakott világoktól kezdve a csillagrendszeri központokig mindenhol szolgálnak, de a sataniaiak jelenleg a legnagyobb erőfeszítést a hét lakóvilágon tartózkodó túlélő halandók oktatása érdekében teszik. E segédkezés jellege az alábbi hét kinevezési rendnek megfelelően alakul: 1. Szeráfi Örömhírhozók.

156

II. rész, 11. Angyalok 2. Faji Közvetítők. 3. Elmetervezők. 4. Morontia Tanácsosok. 5. Műszakiak. 6. Adatrögzítő-Tanítók. 7. Segédkező Tartalékosok.” 39:6.1 XVII. ŐRANGYALOK 1. Tétel: Az őrangyalokról szóló tanítás nem mítosz. „Az őrangyalokról szóló tanítás nem hitrege; az emberi lények meghatározott csoportjai ténylegesen is rendelkeznek személyes angyalokkal. Ez a felismerés közöltetett, amikor Jézus a mennyország gyermekeiről szólva a következőket mondta: »Ügyeljetek, hogy eme kicsinyek közül egyre se tekintsetek megvetéssel, mert mondom nektek, az ő angyalaik mindenkor látják az Atyám szellemének jelenlétét.«” 113:1.1 2. Tétel: Az őrangyali felügyelet módja szerint az emberiség három osztályba sorolható: 1. Az átlagos szintet el nem érő elméjűek. 2. Az átlagos emberi elme. 3. Az átlagos szintet meghaladó elméjűek. „A szeráfokat eredetileg kifejezetten a különböző urantiai emberfajtákhoz rendelték. De Mihály alászállása óta az emberi értelem, a szellemiség és az egyéni végzet szerint jelölik ki őket. Értelmi szempontból az emberiség három osztályba sorolható: 1. Az átlagos szintet el nem érő elméjűek – ők azok, akik egészséges akaraterőt nem gyakorolnak; akik nem hoznak hétköznapi döntéseket. Ebbe az osztályba sorolhatók azok, akik nem képesek felfogni Istent; nem rendelkeznek az értelmes istenségimádás képességével. Az átlagos szintet el nem érő urantiai lényekhez szeráf-alakulat van rendelve, egy század, valamint egy kerub zászlóalj, akiknek a szeráfok segítése, valamint annak tanúsítása a feladata, hogy a szférabeli életküzdelmeik során e lények is igazságosságban és irgalomban részesülnek. 2. Az átlagos, egészséges emberi elme. A szeráfi segédkezés rendjében a férfiak és nők többsége hetes csoportokba van sorolva, összhangban azzal, hogy az emberi előrehaladás és a szellemi fejlődés köreinek teljesítésében hol tartanak. 3. Az átlagos szintet meghaladó elméjűek – azok, akik nagy döntések meghozatalára képesek és kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek; olyan férfiak és nők, akik többékevésbé már kapcsolatban vannak a bennük lakozó Igazítóval; ők a beteljesülés különböző tartalékos alakulatainak tagjai. Függetlenül attól, hogy valamely emberi lény éppen melyik körnél tart, ha a beteljesülés tartalékos alakulatainak valamelyikébe felvétetik, akkor és ott számára személyes szeráfot jelölnek ki, és az a halandó attól kezdve a földi létpályájának végéig az őrangyal folyamatos segédkezését és szüntelen felügyeletét élvezi. Ha bármely emberi lény meghozza a legmagasabb rendű döntést, amikor valóban eljegyzi az Igazítót, akkor úgyszintén azonnal személyes őrző jelöltetik ki a lélekhez.” 113:1.2 3. Tétel: Az őrangyalok kijelölése megfelel annak, hogy hol tart az ember az értelmi és szellemiség köreinek teljesítésében. „Az úgynevezett átlagos lények számára végzett segédkezésben a szeráfi feladatok összhangban vannak az értelmi és szellemiség köreinek emberi teljesítésével. Halandói elme-adottságaitok alapján a hetedik körből indultok és az önmagatok megértésében, legyőzésében és egyre teljesebb szabályozásában juttok egyre előbbre; és így haladtok körről körre, amíg (feltéve, hogy a természetes halál nem zárja le a létpályátokat, amely a küzdelmeiteket így a lakóvilágokba vinné tovább) eléritek a bennetek lakozó Igazítóval való viszonylagos kapcsolat és közösség első vagy belső körét.” 113:1.6 4. Tétel: Az értelem és megszerzett szellemiség harmadik körének teljesítésével a halandók életük végéig személyes őrzőt kapnak. „Amint a halandói elme legyőzi az állati örökségből származó tehetetlenséget és eléri az emberi értelem és megszerzett szellemiség harmadik körét, egy (a valóságban kettő) személyes angyal azon nyomban teljesen

157

II. rész, 11. Angyalok és kizárólagosan az adott felemelkedő halandóhoz szegődik. Az emberi lelkek tehát a bennük lakozó, állandóan és egyre hatékonyabban tevékenykedő Gondolatigazítón felül így kapnak személyes végzetőrangyali osztatlan segítséget erőfeszítéseikhez, hogy teljesítsék a harmadik kört, átjussanak a másodikon és elérjék az elsőt.” 113:1.8 5. Tétel: Csoportőrzőket a lelki körökben való előrehaladás szerint rendelnek ki. „A kiindulási vagy hetedik körben az emberi lényeknek egy őrangyaluk van, akit ezer halandó felügyeletére és vigyázására kijelölt, egy századnyi kerub segít. A hatodik körben a szeráf párral egy kerub század szolgál, és feladatuk a felemelkedő halandók ötszázas csoportjainak vezetése. Amint az emberi lények elérték az ötödik kört, mintegy száz főből álló századokba osztják őket és hozzájuk egy őrangyal-szeráf párt és egy kerub rajt jelölnek ki. A negyedik kör elérésével a halandó lényeket tízes rajokba rendezik, és felügyeletüket ez esetben is egy szeráf pár látja el, akiket egy kerub raj segít.” 113:1.7 6. Tétel: Az őrangyalok négyes csoportokban dolgoznak – két szeráf, egy kerub, egy szanób. „Amikor valamely szeráfi pár őrangyali feladatot vállal, akkor az adott emberi lény életének hátralévő részében vele maradnak. A szeráf kiegészítő tagja (a két angyal egyike) a feladat végrehajtásának feljegyzőjeként tevékenykedik. Ezek a kiegészítő szeráfok alkotják az evolúciós világok halandóinak feljegyzéskészítő angyalait. A feljegyzéseket egy kerub-pár (egy kerub és egy szanób) tartja magánál, akik mindig a szeráfi őrangyalokkal vannak, de a feljegyzéseket mindig az egyik szeráf készíti.” 113:2.9 7. Tétel: A szeráfi őrangyalok összehangolják a következők sokféle hatását: a) Végtelen Szellem b) Fizikai szabályozók c) Elmeszellem-segédek d) A Szent Szellem e) Gondolatigazító. „Közelebbről, a szeráfi őrangyal képes összehangolni a Végtelen Szellem különböző közvetítőit és hatásait, és így is tesz, melyek a fizikai szabályozók és az elmeszellem-segédek területétől az Isteni Segédkező Szent Szelleméig és a paradicsomi Harmadik Forrás és Középpont Mindenütt-jelenvaló Szellem jelenlétéig terjednek. Miután a Végtelen Szellem e hatalmas segédkezéseit egyesítette és személyesebbé tette, a szeráf hozzáfog, hogy az Együttes Cselekvőnek e szerves egységbe rendezett hatását kölcsönös viszonyba hozza az Atya és a Fiú szellem-jelenlétével.” 113:3.2 8. Tétel: A szeráfi útmutatás nem a könnyű életet jelenti – hanem inkább az erkölcsi választás és a szellemi fejlődés göröngyös útját. „A szeráfok az ember olyan tanítóiként működnek, akik az emberi személyiség lépteit új és fejlődési tapasztalások ösvényeire irányítják. A szeráf útmutatásainak megfogadása aligha a könnyű életet jelenti. Amennyiben követitek e vezetést, biztosan elérkeztek az erkölcsi választás és a szellemi fejlődés zord hegygerinceihez, melyeken kellő bátorsággal át is kelhettek.” 113:4.3 9. Tétel: Az őrangyalok és az Igazítók mindig tökéletes összhangban dolgoznak. „Ugyan az emberben lakozó Igazító és az ember körül tevékenykedő szeráfok látszólag nem érintkeznek egymással, mégis úgy tűnik, hogy mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgoznak. Az őrangyalok akkor a legtevékenyebbek, amikor az Igazítók a legkevésbé azok, a segédkezésük mégis valamiképpen összefügg az Igazítókéval. Ez a kiváló együttműködés aligha lehet véletlenszerű vagy esetleges.” 113:4.5 10. Tétel: Az őrangyalok a közteslények segítségével képesek különféle anyagi módokon is segédkezni – de ilyesmire kevés példa akad. „A szeráfok bizonyos körülmények között képesek az emberi lényeket anyagi értelemben is szolgálni, de az ilyen minőségben folytatott tevékenységükre igen kevés példa akad. A köztes teremtmények és a fizikai szabályozók segítségével képesek nagyon sokféleképpen tevékenykedni az emberi lények javára, sőt még tényleges kapcsolatba is léphetnek az emberiséggel, de ezek felettébb szokatlan jelenségek. Az esetek többségében az anyagi terület változatlan marad a szeráfi beavatkozás eredményeképpen, bár már eddig is lezajlottak olyan események, amelyek között az emberi evolúció élő láncszemeit veszélyeztető hatású is volt, amikor a szeráf őrangyalok saját indíttatásból és helyesen cselekedtek.” 113:5.5

158

II. rész, 11. Angyalok 11. Tétel: Ha az emberi léleknek nem sikerülne a továbbélés, holott számára már személyes őrangyalt jelöltek ki, akkor az őrangyalt a főangyalok ítélőszékének kell felmentenie a vádak alól. „Abban az esetben, ha az emberi léleknek nem sikerülne a továbbélés, holott számára már személyes angyalt jelöltek ki, akkor a kijelölt szeráfnak a helyi világegyetemi központba kell utaznia, hogy ott tanúságot tegyen a társa által addig készített feljegyzések teljességéről. Ezt követően a főangyalok ítélőszéke elé járul abból a célból, hogy felmentést kaphasson a védence továbbélésének sikertelenségével összefüggő vádak alól; majd visszatér a világokra és új feladatot kap, egy másik lehetséges felemelkedő halandó segítésére vagy valamilyen más szeráfi segédkezésre osztják be.” 113:6.3 12. Tétel: Az őrangyal által követett szokásos eljárás az emberi társának halálát követően. „Miután röviden beszámoltam nektek a természetes lét alatt végzett szeráfi segédkezésről, most a végzetőrangyaloknak a halandó társuk halálát követő felbomláskor folytatott viselkedését kívánom bemutatni. Halálotokat követően a rólatok készült feljegyzéseket, azonosság-jegyeket és az emberi lélek morontia entitását – mely a halandói elme és az isteni Igazító közös működésének eredménye – a végzet-őrangyal hűségesen megőrizte minden egyéb, a jövőbeli létezésetekkel kapcsolatos értékkel egyetemben, mindennel, ami benneteket alkot, ami a ti valótok, leszámítva annak a folyamatos létezésnek az azonosságát, melyet az eltávozó Igazító és a személyiség ténylegessége képvisel. Mihelyt az emberi elmében jelenlévő irányfény, az a szellem-fényesség, melyet a szeráf-társak az Igazító jelenlétével társítanak, eltűnik, az őrangyal személyesen jelentést tesz parancsnokainak, azaz sorban a szakasz-, század-, zászlóalj-, dandár-, hadosztály-, illetőleg hadtestparancsnokának; és miután az őrangyal így előírás szerint megtette a bejelentést az idő és a tér végső kalandjára, megkapja az adott bolygón szolgáló szeráfok vezetőjének jóváhagyását ahhoz, hogy jelentést tegyen az Estcsillagnak (vagy Gábriel valamely más hadnagyának), aki a világegyetemi felemelkedésre jelölt halandó szeráfi seregének parancsnoka. És miután a végzet-őrangyal a legmagasabb egység parancsnokától engedélyt kapott, elindul az első lakóvilágra és ott megvárja, amíg a korábban húsvér testben élő védence visszanyeri tudatát.” 113:6.1 13. Tétel: A szeráfi őrangyal a továbbélő elme- és emlék-mintáknak, valamint lélek-valóságoknak a személyes őrzőjévé válik a halálból a feltámadáshoz vezető átmenet alatt. „És éppen ebben rejlik annak a magyarázata, hogy miért válik a szeráfi őrangyal a halandó továbbélő elmeés emlék-mintáinak, valamint lélek-valóságainak személyes őrzőjévé azalatt, amíg a halandó a húsvér test halála és a morontia feltámadás között tartózkodik. Csak a Végtelen Szellem segédkező gyermekei működhetnek így az emberi teremtmény érdekében az egyik világegyetemi szintről egy másik és magasabb világegyetemi szintre való átmenet e szakaszában. A teremtményazonosságotok őrzőjeként és a személyi épségetek biztosítékaként egy magas rangú szupernáf lesz mellettetek még akkor is, amikor az utolsó átmenet alvási szakaszában lesztek, amikor is az időből az örökkévalóságba átkerültök.” 113:3.4 14. Tétel: Az őrangyal a lélek-értékeid őrizője, az újra-személyesüléshez pedig az Igazító fog azonosítani téged. „Az őrangyal-szeráf a halandó-emberi alvó lélek továbbélő értékeinek őrizője, mint ahogy a távollévő Igazító maga az ilyen halhatatlan világegyetemi lény azonossága. Amikor ők ketten az újonnan összeállított morontia alakot felhasználva együtt tevékenykednek a lakóvilág feltámadási csarnokaiban, akkor következik be a halandó felemelkedő lény személyiségét alkotó tényezők újraegyesülése. Az Igazító fog benneteket azonosítani; az őrangyal-szeráf fog benneteket újra-személyesíteni, majd pedig a földi létben hűséges társatokul szolgáló Nevelő elébe visszavinni.” 113:6.5 15. Tétel: Az őrangyalok a morontia halandók mellett maradnak és hasznos társakként segítik őket. „A morontia szférákon a benneteket kísérő szeráfok (ketten vannak) önálló társaitok lesznek. Ezek az angyalok nem csak egyszerűen veletek lesznek, miközben az átmeneti világok jelentette létpályán áthaladtok és eközben minden lehetséges módon segítenek benneteket a morontia- és szellembesorolás elnyerésében, hanem még hasznosabbá teszik magukat azáltal, hogy megragadják a fejlődés ama lehetőségeit, melyeket a lakóvilágokon az evolúciós szeráfok továbbképzése érdekében fenntartott tanodák nyújthatnak számukra.” 113:7.2 XVIII. SZERÁFI VÉGZET 1. Tétel: Némely végzet-őrangyal végigkíséri a halandó társát. Mások átkelnek a Szerafingtonon és bekerülnek a Teljes Szeráfi Testületbe.

159

II. rész, 11. Angyalok „A halandói létpályát végig kísérő végzet-őrangyalok közül némelyik tovább követi a felemelkedő zarándokok útját a Havonán keresztül. A többiek átmenetileg búcsút vesznek a hosszú idő óta kísért halandó társuktól és ez után, miközben e halandók a központi világegyetem köreit járják be, a végzet-őrangyalok teljesítik a szerafingtoni köröket. Majd a Paradicsom területén fognak várakozni arra, hogy halandói társuk az utolsó időbeli átmenet átalvása után az örökkévalóság új tapasztalására ébredjen. Ezek a felemelkedő szeráfok ezt követően a végleges rendű testületek és a Teljes Szeráfi Testület állományában különböző szolgálatokba lépnek.” 113:7.5 2. Tétel: Egy szeráf számára a Paradicsom elérésének legbiztosabb útja az, ha végzet-őrangyal lesz belőle. „A szeráfok számára a paradicsomi Istenségek eléréséhez vezető legbiztosabb út az, ha sikeresen vezetnek el egy evolúciós származású lelket a Paradicsom előcsarnokaiig. Ezért a végzet-őrangyalként való kijelölés a legtöbbre értékelt szeráfi feladat.” 113:7.7 3. Tétel: Mielőtt véglegesrendűvé válnának, a szeráfok eggyé kapcsolódnak az Egyetemes Atya egy nem-Igazító lényegű szilánkjával. „Csak végzet-őrangyalokat vesznek fel az elsődleges vagy másként halandói Végleges Testületbe, és az ilyen párok az egyként való azonosulás legfelsőbb rendű kalandját élik meg; a két lény szellemi kettősegyesülést ért el a Szerafingtonon még a végleges rendű testületbe való felvételük előtt. E tapasztalás során a két angyali természet, mely minden világegyetemi szerepkörét tekintve egymás kiegészítője, végleges szellemi kettős-egységet alakít ki, mely abban nyilvánul meg, hogy kialakul a paradicsomi Atya nem-Igazító lényegű szilánkjának befogadására, illetőleg az azzal eggyé kapcsolódásra való képessége. És az időben benneteket egykor oly szeretőn kísérő szeráf társaitok némelyike így válik az örökkévalóságban végleges rendű társatokká, a Legfelsőbb gyermekévé és a paradicsomi Atya tökéletessé lett fiává.” 113:7.8 4. Tétel: A Szerafington a célállomása mindenféle angyalnak. „Szerafington az angyalok végzet-szférája, és e világ elérésében szerzett tapasztalataik igencsak különböznek a halandó zarándokok által az Aszendingtonon szerzett tapasztalatoktól. Az angyalok mindaddig nem lehetnek abszolút biztosak az örökkévaló jövőjükben, amíg el nem érték a Szerafingtont. A Szerafingtont elért angyalok közül még egyről sem derült ki, hogy megtévedt volna; bűn sohasem talál befogadásra egy teljessé lett szeráf szívében.” 39:8.9 5. Tétel: A Teljes Szeráfi Testületbe tartozó angyalok a nagy világegyetem minden szintjén seregnyi magas rangú személyiségnek szolgálnak. „A szellemek Atyjának elérését és a teljes szeráfi szolgálatba való felvételt követően az angyalokat néha a fényben és életben megállapodott világokon való segédkezésre rendelik. A világegyetemek felsőbb háromságot-elért lényei mellé és paradicsomi, valamint havonai felsőbb szolgálatra jelölik őket. A helyi világegyetemek e szeráfjai már tapasztalati úton kiegyenlítették az isteniségi potenciálban meglévő ama hiányosságaikat, melyek korábban elválasztották őket a központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemeitől. A Teljes Szeráfi Testületbe tartozó angyalok a felsőbb-világegyetemi szekonáfok társaiként és a felsőbb Paradicsom-Havona-rendű szupernáfok segédeiként szolgálnak. Ezen angyalok számára az időbeli létpálya véget ért; ők innentől mindörökre az Isten szolgálói, az isteni személyiségek kísérete és a paradicsomi véglegességet elért lények főrendjei.” 39:9.1 XIX. A BOLYGÓ FELÜGYELETÉT ELLÁTÓ SZERÁFOK 1. Tétel: A bolygó felügyeletét ellátó angyaloknak sok közük van az emberek országaihoz az Urantián. Több mint félmilliárd angyalpár állomásozik az Urantián. „A Fenségesek számos mennyei erő és közvetítő útján uralkodnak az emberi világokon, de leginkább a szeráfok segítségére támaszkodnak. A ma délben megtartott összeíráskor az Urantián angyali, őrző és egyéb feladatokat ellátó szeráf-párok száma 501.234.619 volt. A nyilvántartás szerint az irányításom alá kétszáz szeráfhadtest tartozik – ez 597.196.800 szeráf-párt vagy 1.194.393.600 angyali egyedet jelent. A jegyzékben ugyanakkor 1.002.469.238 egyed volt; ebből következik, hogy 191.924.362 angyal utazás, hírvivői feladatok okán és az emberi lények halálával kapcsolatos feladatok miatt nem volt jelen a bolygón. (Az Urantián a kerubok száma nagyjából megegyezik a szeráfokéval, és a szerveződésük is hasonló az utóbbiakéhoz.) A szeráfoknak és a társaságukban lévő keruboknak sok közük van a bolygók emberfeletti kormányzásából eredő feladatokhoz, különösen a lázadás elszigetelte világok esetében. Az angyalok, akiket munkájukban ügyesen támogatnak a közteslények, az Urantián olyan tényleges anyagfeletti segítőkként működnek, akik

160

II. rész, 11. Angyalok az állandó főkormányzónak, valamint összes társának és alárendeltjének utasításait hajtják végre. A szeráfok osztályként számos olyan megbízatást teljesítenek, melyek nincsenek összefüggésben személyek vagy csoportok őrzésével.” 114:0.1 2. Tétel: A bolygó felügyeletét ellátó angyalok tizenkét osztályban tevékenykednek. 1. A korszakos angyalok 2. A fejlődés angyalai 3. A vallási őrangyalok 4. A nemzetlét angyalai 5. A fajok angyalai 6. A jövő angyalai 7. A megvilágosodás angyalai 8. Az egészség angyalai 9. Az otthon szeráfjai 10. Az ipar angyalai 11. A kikapcsolódás angyalai 12. Az emberfeletti szolgálat angyalai. Ld. 114:6.1 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?” Mt 26:5356 „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött.” Jn 1:5157 „Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.” Zsid 1:1458 „Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.” Zsolt 91:1159 „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” Mt 18:1060 „Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.” Mt 24:3161

56

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=26 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=1 58 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=1 59 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=91 60 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=18 61 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=24 57

161

II. rész, 12. A Teremtő Fiak

12. A TEREMTŐ FIAK Tartalomjegyzék VI. A Tökéletes Mihályok rendeltetése VII. A helyi világegyetem szerveződése VIII. Nebadoni Mihály IX. Mihály hét alászállása

I. Bevezetés II. A Teremtő Fiak eredete és természete III. A helyi világegyetemek teremtői IV. A helyi világegyetem feletti fennhatóság V. A Mihályi alászállások

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az erőtér-irányítók megelőzik a Teremtő Fiakat a világegyetem-szervezési munkában. A Mihályok később hozzák létre a lakott világokat. „A Teremtő Fiakat a világegyetem-szervezésben megelőzik az erőtér-irányítók és a Harmadik Forrástól és Középponttól származó egyéb lények. A tér így előzőleg már megszervezett energiáiból Mihály, a Teremtő Fiatok létrehozta a Nebadon világegyetem lakott területeit és azóta is gondoskodik azok igazgatásáról. Ebből az előbb-létezett energiából ezen isteni Fiak látható anyagot hoznak létre, élő teremtményeket terveznek, és a Végtelen Szellem világegyetemi jelenlétével együttműködésben a szellemszemélyiségek sokszínű kíséretét teremtik meg.” 32:2.1 2. Tétel: E Teremtő Mihályok neve, mihelyst elnyerték a legfőbb hatáskört, már az, hogy Tökéletes Mihály. „Ezen elsődleges paradicsomi Fiak Mihályként személyesülnek meg. Amint elindulnak a Paradicsomról, hogy megtalálják világegyetemüket, onnantól fogva Teremtő Mihályoknak nevezik őket. Amint elnyerik a legfőbb hatáskört, akkor a nevük már Tökéletes Mihály. A világegyetemetek, a Nebadon urára néha úgy utalunk, mint Krisztus Mihályra. Mindig és örökké a »Mihály-rend« szerint uralkodnak, lévén, hogy a rendjük és természetük első Fiának ez az elnevezése.” 21:0.3 3. Tétel: Hétszázezernél is több Teremtő Fiú létezik; Nappalok Szövetségéből éppen hétszázezer van. „Én nem tudom a létező Teremtő Fiak pontos számát, azonban több jó okom is van azt hinni, hogy több mint hétszázezren vannak. Tudjuk, hogy pontosan hétszázezer Nappalok Szövetsége van, és belőlük több nem képződik. Megfigyeltük azt is, hogy a jelen világegyetemi korszakra elrendelt terv azt jelzi, hogy egy Nappalok Szövetségének kell tartózkodnia minden egyes helyi világegyetemben, mint a Háromság tanácsadó követe. Azt is tudjuk, hogy a Teremtő Fiak folyamatosan növekvő száma már meghaladja a Nappalok Szövetségeinek állandó számát. De eddig még semmilyen tájékoztatást nem kaptunk arról, hogy mi fog történni a hétszázezernél több Mihállyal.” 21:1.4 II. A TEREMTŐ FIAK EREDETE ÉS TERMÉSZETE 1. Tétel: A nebadoni Teremtő Fiú a 611.121. a Mihály-rendben. Ő az „egyszülött Fiú” az isteniség és végtelenség e világegyetemi fogalma szerint. „Teremtő Fiunk az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól egyidejűleg származó végtelen azonosság 611.121. eredeti fogalma. A nebadoni Mihály az isteniség és végtelenség eme 611.121. egyetemes fogalmát megszemélyesítő »egyszülött Fiú«. Székhelye a fény hármas lakóvilágában, a Szalvingtonon van. És e lakóhelyet azért rendelték neki, mert Mihály megtapasztalta az értelmes teremtményi létezés mindhárom szakaszában való életet: a szellemit, a morontiait és az anyagit. A hetedik és végső alászállása során az Urantián kapott neve miatt néha Krisztus Mihályként is emlegetik.” 33:1.1 2. Tétel: A Mihályokat az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú teremti. Minden egyes Fiú természete és személyisége egyedi. „A Teremtő Fiak az idő és tér helyi világegyetemeinek alkotói és urai. E világegyetemi teremtők és fejedelmek kettős eredetűek, bennük az Atya Isten és a Fiú Isten jelleme is megtestesül. De minden egyes Teremtő Fiú különbözik egymástól; mindegyikük természete egyedi, s ez a helyzet a személyiségükkel is; mindegyikük az eredetük tökéletes istenség-eszményképének »egyszülött Fia«.” 21:0.1

162

II. rész, 12. A Teremtő Fiak 3. Tétel: Némely Teremtő Fiú jobban hasonlít az Atyára – mások inkább a Fiúra hasonlítanak. A nebadoni Mihály az Anya Fiúra hasonlít. „Némely Teremtő Fiú jobban hasonlít az Atya Istenre; mások inkább a Fiú Istenhez hasonlatosak. Például: A Nebadon világegyetem igazgatási irányzata azt sugallja, hogy annak Teremtő és uralkodó Fia olyan, akinek természete és jelleme inkább az Örökkévaló Anya Fiúéra hasonlít.” 21:1.3 4. Tétel: A Teremtő Fiak egyediek – ők az eredetük fogalmának korlátlan, befejezett és végleges kifejeződése. „Mindegyik Teremtő Fiú az egyszülött és egyetlen nemzhető utóda azon eredeti gondolatok tökéletes egyesülésének, mely gondolatok a világegyetemek mindensége örökké létező Teremtői két végtelen és örökkévaló és tökéletes elméjének sajátjai. Egy másik ugyanolyan Fiú már sohasem lehet, mert minden egyes Teremtő Fiú korlátlan, befejezett és végleges kifejeződése és megtestesülése minden olyan isteni valóság minden lehetősége minden vonása minden szakaszának, mely a teljes örökkévalóságban megtalálható, kifejeződhet vagy kifejlődhet azon isteni teremtő potenciálokból, melyek abból a célból egyesültek, hogy e Mihály Fiút létrehozzák. Mindegyik Teremtő Fiú azon egyesített istenségképeknek az abszolútja, melyek az isteni eredetüket alkotják.” 21:1.2 5. Tétel: Amikor az abszolút szellemi fogalomalkotás eredménye az Örökkévaló Fiúban találkozik az abszolút személyiség-fogalommal az Egyetemes Atyában – egy eredeti Teremtő Fiú jön létre. „Amikor az abszolút szellemi fogalomalkotás teljessége az Örökkévaló Fiúban találkozik az abszolút személyiség-fogalom teljességével az Egyetemes Atyában, amikor az ilyen teremtő egyesülés véglegessé és teljessé válik, amikor a szellem ezen abszolút önazonossága és a személyiség-fogalom ezen végtelen egyedi volta bekövetkezik, akkor, éppen akkor és ott, anélkül, hogy a végtelen Istenségek bármely személyiségi vonása vagy előjoga csorbulna, pillanatszerűen létrejön egy teljes, új és eredeti Teremtő Fiú, annak a tökéletes eszményképnek és ama nagy gondolatnak az egyszülött Fia, melyek szövetsége létrehozza e hatalmas és tökéletes, új teremtő személyiséget.” 21:1.1 6. Tétel: A Teremtő Fiakat az Atya és a Fiú közösen hozza létre, amikor együtt kialakítanak egy új, eredeti, azonos, egyedi és abszolút személyes gondolatot. „Minden alkalommal, amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közösen megtervez egy új, eredeti, azonos, egyedi és abszolút személyes gondolatot, akkor abban az adott pillanatban ezen alkotó idea tökéletesen és véglegesen megszemélyesül egy új és eredeti Teremtő Fiú lényében és személyiségében. E Teremtő Fiak szellemtermészetükben, isteni bölcsességükben és mellérendelt teremtő erejükben a lehetőséget tekintve egyenlők az Atya Istennel és a Fiú Istennel.” 7:6.3 7. Tétel: A Teremtő Fiak nem rendelkeznek az Első Forrás és Középpont végtelen természete egyetemes abszolútságának korlátlan lehetőségeivel, de az Atya mindenféleképpen istenmód jelen van ezekben a Fiakban. „A paradicsomi Teremtő Fiak természete nem foglalja magába az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen természete egyetemes abszolútságának korlátlan lehetőségeit, de az Egyetemes Atya mindenféleképpen istenmód jelen van a Teremtő Fiakban. Az Atya és Fiai egyek. A Mihály-rendbe tartozó eme paradicsomi Fiak tökéletes személyiségek, ők szolgálnak mintául az összes helyi világegyetemi személyiség számára a Fényes Hajnalcsillagoktól az állati evolúciós fejlődésen átesett, legalacsonyabb rendű emberi teremtményekig.” 1:5.6 8. Tétel: A Teremtő Fiak szellemi vonzerővel rendelkeznek. Megtestesítik azt a szellemvalóságot is, amelyet másoknak képesek adományozni – az Igazság Szellemét. „Úgy tűnik, hogy a Teremtő Fiak olyan, a személyükben összpontosuló szellemi képességgel rendelkeznek, melyet irányítanak és amelyet képesek kiterjeszteni is, mint ahogy azt a ti Teremtő Fiatok is tette, amikor szellemét elküldte minden húsvér halandónak az Urantián. Minden Teremtő Fiú rendelkezik e szellemi vonzerővel a saját területén; ő személyesen tudatában van a területén szolgáló minden alászálló Istenfiú minden cselekedetének és érzelmének.” 20:1.13 III. A HELYI VILÁGEGYETEMEK TEREMTŐI 1. Tétel: Mihály és az Alkotó Szellem első közös teremtési cselekedete Gábriel létrehozása volt. „Ekkor a világegyetem fizikai terve elkészült, és a Teremtő Fiú együttműködésben az Alkotó Szellemmel felvázolja az életteremtési tervét; ami után a Végtelen Szellem e képviselője megkezdi a külön alkotó személyiségként való világegyetemi működését. Amint e teremtői cselekedet megformálódik és kivitelezést nyer, létrejön a Fényes Hajnalcsillag, az azonosság ezen első teremtői fogalmának és az isteniség eszményképének megszemélyesülése. Ez a világegyetem főigazgatója, a Teremtő Fiú személyes társa, aki

163

II. rész, 12. A Teremtő Fiak minden jellembéli ismérvében hozzá hasonló, bár az isteniségi sajátosságaiban határozottan korlátozottabb.” 32:2.6 2. Tétel: Mielőtt hozzáfoghatnának teremtői kalandjaikhoz, a Mihályoknak át kell esniük a paradicsomi és a havonai felkészítésen. „Az első rendbe tartozó paradicsomi Fiak a saját területüknek, az idő és tér helyi világegyetemeinek, a hét evolúciós felsőbb-világegyetem alapvető teremtési egységeinek tervezői, teremtői, építői és irányítói. (...) És mindezek előtt a Mihály Fiú már átélte a paradicsomi megfigyelésekkel és a Havona-felkészítéssel kapcsolatos hosszas és egyedi tapasztalást.” 21:2.1 3. Tétel: Minden egyes Teremtő Fiúhoz a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya társul – az Isteni Segédkező. „Ennélfogva minden egyes Teremtő Fiút a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya kísér el, egy olyan lény, akinek az a rendeltetése, hogy az új helyi világegyetem Isteni Segédkezőjévé, Anyaszellemévé váljon.” 21:2.2 4. Tétel: A Teremtő Fiak a hatalmuk és a hatáskörük három korlátjával szembesülnek. „A helyi világegyetemi Atya egyébként mindenható teremtői előjogainak e korlátozásai közé tartoznak a következők: 1. Az energia-anyagot a Végtelen Szellem uralja. Mielőtt bármilyen új formájú dolog, legyen az nagy vagy kicsi, teremtésére sor kerülne, mielőtt bármilyen új energia-anyag átalakítással megpróbálkozna, a Teremtő Fiúnak be kell szereznie a Végtelen Szellem beleegyezését és bírnia kell a tevékeny együttműködését is. 2. A teremtményi formaterveket és fajtákat az Örökkévaló Fiú ellenőrzi. Mielőtt egy Teremtő Fiú bármilyen új fajtájú lény, bármilyen új teremtményi formaterv kialakításába belekezd, meg kell szereznie az Örökkévaló és Eredeti Anya Fiú egyetértését. 3. Személyiséget az Egyetemes Atya tervez és adományoz. Az elmék fajtáit és mintáit a lény előteremtményi tényezői határozzák meg. Mihelyt ezek együtt vannak ahhoz, hogy (személyes vagy egyéb) teremtményt alkossanak, akkor az elme azon Harmadik Forrás és Középpont adományává lesz, mely az elmesegédkezés egyetemes forrása minden lény számára a paradicsomi Teremtők alatti szinteken.” 21:2.4 5. Tétel: A Nebadon helyi világegyetemben 3.840.101 lakott bolygó található. A Satania helyi csillagrendszerbe 619 lakott világ tartozik. „A bolygói lakóhelyek szervezésének folyamata a Nebadonban még mindig tart, mert ez a világegyetem ténylegesen egy fiatal csillaghalmaz az Orvonton csillagok és bolygók alkotta területén. A legutóbbi összeíráskor 3.840.101 lakott bolygó volt a Nebadonban, és a Sataniának, a világotok helyi csillagrendszerének a felépítése meglehetősen hasonló a többi csillagrendszeréhez. A Satania nem egységes fizikai rendszer, csillagászati egység vagy szerveződés. 619 lakott bolygója több mint ötszáz különböző fizikai rendszerben helyezkedik el. Mindössze öt rendszer rendelkezik kettőnél több lakott bolygóval, s ezek között is csupán egyben van négy lakott bolygó, míg negyvenhat rendszerben található két lakott világ.” 32:2.9 6. Tétel: A felsőbb-világegyetemben az ottani lények felének a természete meglehetősen hasonló, mert ők az egységes Alkotó Szellemtől származnak. A lények másik felének természete változó, mert ők egyedi Teremtő Fiaktól származnak. „Egy felsőbb-világegyetemen belül a sajátosságaik fele meglehetősen hasonló, melyek az egységes Alkotó Szellemtől származnak; a másik fele változó, mely a különböző Teremtő Fiaktól származik. De ez a sokféleség nem jellemzi azokat a teremtményeket, melyek kizárólag az Alkotó Szellemből erednek, sem azokat a helyi világegyetembe áthelyezett lényeket, akik eredetileg a központi világegyetembe vagy a felsőbb-világegyetemekbe valók.” 21:2.10 7. Tétel: A világegyetemi központról való távollétének idejére a Teremtő Fiú felruházza az Anyaszellemet számos tevékenység felügyeletének hatáskörével. „E távollétek alatt a Teremtő Fiú képes felruházni az Anyaszellem társát azzal az ellenőrzési hatáskörrel, mely az ő, a lakott világokon és a halandó gyermekeinek szívében való szellemi jelenlétével kapcsolatos. És a helyi világegyetem Anyaszelleme mindig a székhelyen tartózkodik, s kiterjeszti a támogató gondoskodását és szellemi segédkezését az ilyen evolúciós terület legtávolabbi részére is.” 21:2.11 8. Tétel: A Teremtő Fiakkal együttműködnek a Harmadik Forrás és Középpont alkotó segítői.

164

II. rész, 12. A Teremtő Fiak „A Teremtő Fiak a Paradicsomról indulnak el az idő világegyetemeibe és a Harmadik Forrás és Középpont szabályozó és alkotó segítőivel együttműködve fejezik be a fokozatos evolúción áteső helyi világegyetemek megszervezését.” 7:6.4 9. Tétel: A Teremtő Fiak mindenségrendi értelemben átalakító teremtők. Ők viszik véghez a potenciálisak ténylegesekké alakulását. „Világegyetemi ténylegességek teremtése és fejlődése. Az Istenség Véglegességének lehetőség-teremtő jelenlétével átjárt mindenségrend az alapja a Legfelsőbb Teremtők azon működésének, hogy a megérett magvábanvalók élményelvi ténylegesekké alakulását az időben elősegítsék. A világmindenségen belül a magvábanvaló valóság mindenféle ténylegesülését a végleges fejlődési képesség korlátozza, és e ténylegessé válást a megjelenés végleges szakaszaiban tér-idő korlátok is szabályozzák. A Paradicsomról jövő Teremtő Fiak – ténylegességüket tekintve – mindenségrendi értelemben átalakító teremtők. Ám ez semmiképpen sem érvényteleníti az embernek a róluk mint teremtőkről alkotott képét; véges nézőpontból ők valóban képesek teremteni és ténylegesen így is tesznek.” 118:4.7 IV. A HELYI VILÁGEGYETEM FELETTI FENNHATÓSÁG 1. Tétel: A Teremtő Fiú a paradicsomi Háromság beleegyezésével és az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem egyetértésével kapja meg a világegyetemnyi teremtésrészt. „A Teremtő Fiú a paradicsomi Háromság beleegyezésével és az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem támogatásával kap egy világegyetemnyi részt. Ez az adomány fizikai birtokbavételt, mindenségrendi örökbérletet jelent. Azonban a Mihály Fiú felemelkedése az uralkodói lét e kezdeti és önmaga korlátozta szakaszából a kiérdemelt fennhatóság élményelvi felsőségéig nem másnak az eredménye, mint az ő saját, személyes tapasztalásainak, melyeket a világegyetem-teremtési és megtestesülési alászállási feladatok elvégzésekor szerzett. Az alászállás teljesítésével kiérdemelt fennhatóság elérésig az Egyetemes Atya helyetteseként kormányoz.” 21:3.1 2. Tétel: Az első helyettesi hatáskör elfogadásával a Teremtő Mihály esküt tesz a Háromságnak, hogy a legfőbb hatáskört addig nem gyakorolja, amíg az alászállási tapasztalatokat meg nem szerezte. „Egy megtervezett helyi világegyetem esetében az első helyettesi hatáskör elfogadásával a Teremtő Mihály esküt tesz a Háromságnak, hogy a legfőbb hatáskört addig nem gyakorolja, amíg a hét teremtményi alászállást nem teljesítette és azt el nem fogadták a felsőbb-világegyetem urai. De ha egy Mihály Fiú saját akaratából nem lenne képes ilyen ki nem érdemelt hatáskört gyakorolni, akkor értelmetlen dolog lenne arra esküdni, hogy nem tesz ilyet.” 21:3.12 3. Tétel: Ha egy Teremtő Fiú az alászállások teljesítése előtt venné fel a legfőbb hatalmat, akkor a Nappalok Szövetsége visszavonulna. „Egy Teremtő Fiú bármikor követelhetné a teljes fennhatóságot az ő személyes teremtésrésze fölött, azonban, igen bölcsen, nem így tesz. Ha a teremtményi alászállások teljesítése előtt, ki nem érdemelten venné fel a legfőbb hatalmat, akkor a helyi világegyetemében a paradicsomi személyiségek visszavonulnának. De ilyen az idő és tér teremtésösszességében eddig még nem történt.” 21:3.2 4. Tétel: Minden Mihály a fennhatóságának tapasztalati úton való kiérdemlését választja – nincs olyan, aki másként cselekedett volna. „A teremtőség ténye egyúttal a fennhatóság teljességét is jelenti, azonban a Mihályok a tapasztalati úton való kiérdemlést választják, s ezáltal fenntartják az adott helyi világegyetemi kormányzathoz tartozó összes paradicsomi személyiséggel való teljes körű együttműködést. Nem ismerünk egyetlen olyan Mihályt sem, aki másként cselekedett volna; de megtehetnék ezt is, mert ők valóban szabad akaratú Fiak.” 21:3.3 5. Tétel: Minden Teremtő Fiú esetében a legfőbb hatalom elnyerésének ára az is, hogy alá kell szállnia a maga teremtette lényekhez hasonló alakban. „Ugyanolyan életet élni, mint amilyet a maga teremtette értelmes lényeknek is elrendel, tehát hogy a teremtett lények különféle rendjeihez hasonló alakban adja át magát, mind részét képezi annak az árnak, melyet minden Teremtő Fiúnak meg kell fizetnie a dolgok és lények saját maga alkotta világegyeteme feletti teljes körű és legfelsőbb főhatalom elnyeréséhez.” 120:0.1 6. Tétel: A helyi világegyetem feletti főhatalom elnyerésének hét mozzanata van. „Egy helyi világegyetemben a legfőbb hatáskör megszerzésének módja az alábbi hét élményelvi lépés megtételét jelenti:

165

II. rész, 12. A Teremtő Fiak 1. Tapasztalati úton el kell jutnia a lények hét teremtményi szintjére a megtestesülési alászállás eljárásán keresztül az adott szinten lévő teremtményekhez nagyon hasonló alakban. 2. Tapasztalási értelemben el kell köteleznie magát a paradicsomi Istenség hétszeres akarata minden egyes szakaszának amint az a Hét Tökéletes Szellemben megtestesült. 3. A teremtményi szinteken mind a hét tapasztaláson át kell esnie egyidejűleg azzal, hogy magát a paradicsomi Istenség hét akarata egyikének alárendeli. 4. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag be kell mutatnia a teremtményi élet csúcsát a paradicsomi Istenségnek és minden világegyetemi értelemnek. 5. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag ki kell nyilvánítania az Istenség hétszeres akaratának egyik szakaszát az alászállási szint és minden világegyetem számára. 6. Élményelvi úton egyesítenie kell a hétszeres teremtményi tapasztalást azzal a hétszeres tapasztalással, hogy az Istenség természete és akarata kinyilatkoztatásának szenteli magát. 7. Új és magasabb szintű kapcsolatot kell kialakítania a Legfelsőbb Lénnyel. E Teremtő-teremtmény tapasztalás teljességének tükröződése megnemesíti a Legfelsőbb Isten felsőbb-világegyetemi valóságát és a Mindenható Legfelsőbb tér-idő fennhatóságát, valamint ténylegessé teszi a paradicsomi Mihály helyi világegyetemi legfőbb hatáskörét.” 21:3.16 7. Tétel: Egy Teremtő Fiú önálló hatáskörének változása hét szakaszban zajlik. „Egy Teremtő Fiú hatásköre valamely helyi világegyetemben hat, esetleg hét élményelvi megnyilatkozási szakaszon megy át. Ezek megjelenési sorrendje a következő: 1. Első helyettesi hatáskör – a Teremtő Fiú által gyakorolt egyes és átmeneti hatáskör azt megelőzően, hogy a vele társult Alkotó Szellem révén megszerezi a személyes értékeket. 2. Együttes helyettesi hatáskör – a paradicsomi pár közös uralkodása azt követően, hogy a Világegyetemi Anyaszellem személyisége megjelent. 3. Kibővülő helyettesi hatáskör – a Teremtő Fiú kiteljesedő hatásköre a hét teremtményi alászállási időszakban. 4. A legfőbb hatáskör – a hetedik alászállás teljesítését követően elnyert szilárd fennhatóság. A Nebadonban a legfőbb hatáskör Mihály urantiai alászállásának teljesítésétől számítódik. Ez a ti bolygóidőtökben mérve alig több mint ezerkilencszáz év óta áll fenn. 5. Kibővülő legfőbb hatáskör – a fény és élet korszakának a teremtményi területük többségén való beköszöntére épülő, erősödő kapcsolatrendszer. E szakasz a helyi világegyetemetek jövőjének része. 6. Trinitárius hatáskör – melyet azt követően gyakorol, hogy a teljes helyi világegyetem elérte a fény és élet korszakát. 7. Ismeretlen hatáskör – a jövőbeli világegyetemi korszak ismeretlen kapcsolatrendszere.” 21:3.4 8. Tétel: Azzal, hogy a Teremtő Fiú megszerzi a helyi világegyetemi legfőbb hatáskört, lemond arról a jogáról, hogy teljesen új fajtájú teremtményeket teremtsen. „Azzal, hogy a Mihály Fiú megszerzi a helyi világegyetemi legfőbb hatáskört, egyúttal elveszti azon képességét és a lehetőséget, hogy teljesen új fajtájú teremtménylényeket teremtsen a jelen világegyetemi korszakban. Azonban a Tökéletes Fiú e vesztesége, vagyis az, hogy nem hozhatja létre lények új rendjeit, semmilyen értelemben nem ütközik azzal az életkimunkálási tevékenységgel, mely feladat teljesítése már megkezdődött és a megszabott módon folyik; a világegyetemi evolúció e nagyszabású programjának kivitelezése megszakítás nélkül, töretlenül folytatódik.” 21:5.6 9. Tétel: Azáltal, hogy a helyi világegyetemi Alkotó Szellem alárendeli magát a Teremtő Fiúnak, e Tökéletes Fiak az Atya, a Fiú és a Szellem megjeleníthető isteniségének letéteményeseivé válnak. „Azáltal, hogy az Isteni Segédkezők alárendelik magukat a helyi világegyetemi Teremtő Fiaknak, e Tökéletes Fiak az Atya, a Fiú és a Szellem végesen megjeleníthető isteniségének személyes letéteményeseivé válnak, míg a Mihályok teremtmény-alászállási tapasztalatai képessé teszik őket a Legfelsőbb Lény élményelvi isteniségének bemutatására. A világegyetemekben egyetlen más lény sem merítette ki személyesen a jelenlegi véges tapasztalás potenciáljait ennyire, és a világegyetemekben egyetlen más lény sem rendelkezik ilyen képességekkel a független hatáskörre.” 33:2.4

166

II. rész, 12. A Teremtő Fiak 10. Tétel: Az önálló hatáskör kitejesedése a korszakos bizonytalanság végét jelenti. Ami nem hangolható össze a mindenségrendi valósággal, az végül elpusztul. „A hétszeresen alászállt Fiú felemelkedése a világegyetemének megkérdőjelezhetetlen hatáskörére jelenti a kezdetét a korszakos bizonytalanság és a viszonylagos zavar lezárulásának. Ezen eseményt követően felbomlik minden, ami idővel nem alakítható szellemivé; elpusztul minden, ami idővel nem hangolható össze a mindenségrendi valósággal.” 21:5.7 11. Tétel: Amint az irgalom már kimerült, előtérbe kerül az igazságosság. Amit az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság elpusztítja. „Amint már a végtelen irgalom és a leírhatatlan türelem sem képes a területek saját akarattal bíró teremtményeinek hűségét és odaadását elnyerni, előtérbe kerül az igazságosság és a pártatlanság. Amit az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság elpusztítja.” 21:5.7 12. Tétel: A nebadoni Mihály ugyan nem tagja a paradicsomi Háromságnak, de rendelkezik mindazon jegyekkel, amelyekkel az Örökkévaló Fiú rendelkezne, ha a Szalvingtonon működne. A Mihályok az evolúciós világegyetemekben működő összes isteni lény közül a legsokoldalúbbak és a leghatalmasabbak. „A Teremtő Fiunk nem az Örökkévaló Fiú, vagyis az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem lételvi paradicsomi társa. A nebadoni Mihály nem tagja a paradicsomi Háromságnak. Mindazonáltal a Tökéletes Fiunk a saját területén mindazon isteni sajátossággal és hatalommal rendelkezik, melyet maga az Örökkévaló Fiú nyilatkoztatna meg, ha ténylegesen is jelen volna a Szalvingtonon és működne a Nebadonban. Mihály még további hatalmat és hatáskört is gyakorol, mert nemcsak az Örökkévaló Fiút személyesíti meg, hanem teljes mértékben képviseli és ténylegesen megtestesíti az Egyetemes Atya személyiség-jelenlétét az ő helyi világegyeteme számára, illetőleg abban. Még az Atya-Fiút is képviseli. E kapcsolatok teszik a Teremtő Fiút mindazon isteni lények leghatalmasabbjává, legsokoldalúbbjává és legbefolyásosabbjává, akik képesek az evolúciós világegyetemek közvetlen igazgatására és a tökéletlen teremtmény-lényekkel való személyes kapcsolatra.” 33:1.2 13. Tétel: A Teremtő Fiú éppoly eredményesen igazgatja a világegyetem ügyeit, ahogy az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú együttesen tenné. „A Teremtő Fiú személyében olyan urunk és isteni atyánk van, aki éppen olyan fenséges, hozzáértő és jóságos, mint amilyen az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú lenne, ha mindkettő jelen volna a Szalvingtonon és részt venne a Nebadon világegyetem ügyeinek igazgatásában.” 33:1.5 V. A MIHÁLYI ALÁSZÁLLÁSOK 1. Tétel: Az eredeti Mihály sohasem élt át megtestesülést, azonban hétszer szállt alá a Havona körein. „Az eredeti vagy elsőszülött Mihály sohasem élt át anyagi lényként való megtestesülést, azonban hétszer tapasztalt meg szellemi teremtményi felemelkedést a Havona hét körén, a külső körtől a központi teremtésrész legbelső köréig haladva.” 21:0.4 2. Tétel: A Teremtő Fiak csoportba sorolásának alapja az, hogy hány alászállást teljesítettek. „Az alászálló Teremtő Fiak hét csoportba sorolhatók, és ezen osztályozás alapja az, hogy hányszor adományozták magukat a területük teremtményeinek. Vannak közöttük olyanok, akik még csak az első tapasztaláson estek át, s vannak olyanok, akik a további öt, egymást követő alászállási területet is megismerték részben vagy egészben, míg a többiek már elérték a teremtményi-teremtői tapasztalás hetedik és végső szakaszát.” 21:4.1 3. Tétel: A Mihályok alászállásai az istenségi akarat hétszeres kifejeződésével hozhatók kapcsolatba. „Az Avonal alászállások mindig a halandói húsvér testhez hasonló formában történnek, azonban a Teremtő Fiú hét alászállása egyúttal azt is jelenti, hogy meg kell jelennie a lények hét teremtményi szintjén és ki kell nyilatkoztatnia az Istenség akaratának és természetének hét elsődleges kifejeződését. Az összes Teremtő Fiú kivétel nélkül e hét alkalommal átadja magát a teremtett gyermekeinek még azelőtt, hogy a végleges és legfőbb hatáskört megkapná a maga teremtette világegyetemben.” 21:4.2 4. Tétel: A Teremtő Fiú természetén minden egyes alászállás alkalmával nyomot hagy az adott teremtményi tapasztalás. „Amikor egy Teremtő alászállásra vállalkozik, akkor egy valódi és végleges hatású változásnak kell végbemennie. Igaz, hogy az alászálló Fiú még mindig ugyanúgy egy Teremtő, viszont a természetéhez hozzáadódott a teremtményi tapasztalás, mely örökre elválasztja őt a Teremtő Fiú isteni szintjétől és

167

II. rész, 12. A Teremtő Fiak felemeli a Tökéletes Fiú élményelvi síkjára, egy olyan személyére, aki teljesen kiérdemelte valamely világegyetem feletti irányítás és az annak világai feletti igazgatás jogát.” 21:4.6 5. Tétel: Egy Mihály Fiú az alászállási létpályája során összesen csak egyszer születik asszonytól. „Egy paradicsomi Mihály a hét alászállási létpályája során csak egyszer születik asszonytól, mint ahogy a betlehemi gyermek esetében az írásotok arról beszámol. Csak egyszer él és hal meg úgy, mint a saját akarattal rendelkező, evolúciós eredetű teremtmények legalacsonyabb rendjébe tartozó lény.” 21:4.3 6. Tétel: A názáreti Jézus a hetedik alászállását teljesítette az urantiai ittlétével. „Feljegyezték, hogy a bolygótokon az utolsó alászállását teljesítő isteni Fiú olyan paradicsomi Teremtő Fiú volt, aki már előzőleg teljesítette az alászállási létpályájának hat szakaszát; következésképp, amikor megvált attól az élettől, melyet tudatosan vett fel megtestesült életként az Urantián, akkor igazat szólhatott és szólt is, amikor azt mondta, »Bevégeztetett« – és ez szó szerint így igaz. Halála az Urantián kiteljesítette az ő alászállási létpályáját; ez volt az utolsó lépés a paradicsomi Teremtő Fiúként tett szent esküjének teljesítésében.” 21:4.5 VI. A TÖKÉLETES MIHÁLYOK RENDELTETÉSE 1. Tétel: A Mihályok az eredetüket jelentő fogalom abszolútját alkotják. A végtelenségnek olyan szakaszát testesítik meg, mely a mai véges világegyetemi korszakban egyelőre még ismeretlen. „Senki sincs, aki megkérdőjelezhetetlen felsőbbséggel tárgyalhatná a helyi világegyetemek hétszeresen Tökéletes Urainak akár a természetét, akár a végzetét; mindazonáltal mi mindannyian sokat töprengünk ezeken a dolgokon. Nekünk azt tanították, és ezt is hisszük, hogy minden egyes paradicsomi Mihály a származására vonatkozó kettős istenségkép abszolútja; így az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú végtelenségének tényleges szakaszait testesíti meg. A Mihályok szükségképpen részlegesek a teljes végtelenséghez képest, azonban valószínűleg abszolútok az eredetüket érintő végtelenség-rész vonatkozásában. Ugyanakkor a jelen világegyetemi korszakban végzett munkájukat szemlélve semmi olyat nem érzékelünk, ami a végest meghaladná; minden, a végest meghaladó esetleges képességük ezért szükségképpen még bennük rejlik, ez idáig ismeretlen.” 21:6.1 2. Tétel: A Teremtő Fiak ismeretlen teremtői hatalma talán egy másik világegyetemben, a külső térben fog megnyilvánulni, amikor az Alkotó Szellemmel való együttműködésükből új és a tapasztalást meghaladó értékek jöhetnek létre. „Igencsak valószínű, hogy ezen egyelőre még ismeretlen teremtői hatalom a jelen világegyetemi korszakban végig rejtve marad. Úgy gondoljuk azonban, hogy valamikor a távoli jövőben, a már most mozgásban lévő külső térben, a hétszeresen Tökéletes Fiú és a hetedik-szakaszú Alkotó Szellem közötti kapcsolat elérheti az abszonit szolgálati szintet is és egyúttal új dolgok, jelentéstartalmak és értékek is megjelenhetnek a végleges világegyetemi jelentőségű tapasztalás-meghaladó szinteken.” 21:6.3 3. Tétel: A Teremtő Fiak és a teljesen megszemélyesült Alkotó Szellemek újfajta főkormányzói rend megteremtésére egyesülhetnek a külső térben. „A múlt örökkévalóságában az Atya és a Fiú a Végtelen Szellem kifejeződésében alkotott egységet. Ha a jövő örökkévalóságában a tér és idő helyi világegyetemeinek Teremtő Fiai és Alkotó Szellemei alkotó egységet hoznak létre a külső tér területein, akkor egységük, mint az ő isteni természetük együttes kifejeződése, vajon mit fog létrehozni? Nagyon is lehetséges, hogy egy mindezidáig ismeretlen VéglegesIstenség megnyilatkozásnak, egy újfajta főkormányzói rend megnyilvánulásának leszünk tanúi. E lények különleges személyiség-előjogokkal rendelkeznek majd, lévén ők a személyes Teremtő, a személytelen Alkotó Szellem, a halandó-teremtményi tapasztalás és az Isteni Segédkező fokozatos megszemélyesülésének egyesülése lesznek. E lények véglegesek lehetnek annyiban, hogy személyes és személytelen valóságot egyaránt magukba foglalnak, míg vegyítik a Teremtő és a teremtmény tapasztalatait. Akármilyen sajátságokkal rendelkezzenek is a külső tér teremtésrészeinek ezen eleve feltételezett feladatkörű háromságainak eme harmadik személyei, meg fognak tartani valamit abból az ő Teremtő Atyjukhoz és Alkotó Anyjukhoz fűződő ugyanazon viszonyból, amely a Végtelen Szellem, valamint az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú között is megvan.” 118:9.8 4. Tétel: A Teremtő Fiú igazán „az út, az igazság és az élet”, mely a legfelsőbb isteniségtől a végleges abszonitumon keresztül az örökkévaló véglegesség felé visz. „Éppen úgy, ahogyan a Legfelsőbb Istensége élményelvi szolgálat révén ténylegessé válik, úgy teszik személyessé a Teremtő Fiak a kifürkészhetetlen természetükben eredendően bennük rejlő paradicsomi-

168

II. rész, 12. A Teremtő Fiak isteniségi képességeket. Az Urantián való tartózkodása során Krisztus Mihály azt mondta, hogy »Én vagyok az út, az igazság és az élet.« És mi hisszük, hogy az örökkévalóságban a Mihályok szó szerint arra rendeltettek, hogy ők legyenek »az út, az igazság és az élet«, akik minden világegyetemi személyiség számára örökkön mutatják a legfelsőbb isteniségtől a végleges abszonitumon keresztül az örökkévaló istenség-véglegesség felé vivő utat.” 21:6.4 VII. A HELYI VILÁGEGYETEM SZERVEZŐDÉSE 1. Tétel: A helyi világegyetem számára a Mihály Fiú, gyakorlatilag, Isten. Ő az Atya és a Fiú megszemélyesülése. „A helyi világegyetem gyermekei számára a Mihály Fiú, gyakorlatilag, Isten. Ő az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú helyi világegyetemi megszemélyesülése. A Végtelen Szellem a Világegyetemi Szellemeken, a paradicsomi Teremtő Fiak irányító- és teremtőtársain keresztül tart fenn személyes kapcsolatot e területek gyermekeivel.” 5:3.6 2. Tétel: A helyi világegyetemi bíróság hatásköre némely területen korlátozott. „Az ítélkezést illetően a helyi világegyetemi bíróság hatásköre az alábbi területeken korlátozott: 1. A helyi világegyetem igazgatása a teremtésre, a fejlődésre, a fenntartásra és a segédkezésre terjed ki. A világegyetemi ítélőszékek ezért nem dönthetnek olyan ügyekben, ahol az örök élet és halál a kérdés. Ez nem érinti a természetes halált, ahogyan az az Urantián érvényesül, de ha a folytatódó létezés, az örökkévaló élet kérdésében kellene dönteni, akkor az ügyet át kell tenniük az orvontoni ítélőszékekhez, és ha azok az egyén hátrányára döntöttek, akkor minden elpusztítási ítéletet a felsőbb-kormány vezetőinek rendelkezése alapján és közvetítőin keresztül kell végrehajtani. 2. Bármely Helyi Világegyetemi Istenfiú vétkét vagy hitehagyását, mely az ő mint Fiak besorolását és hatáskörét veszélyezteti, sohasem vizsgálhatják ki a Fiú ítélőszékei; az ilyen vitás ügyeket haladéktalanul a felsőbb-világegyetemi bírósághoz kell továbbítani. 3. Valamely helyi világegyetem bármely alkotórészének – mint például egy helyi csillagrendszernek – a szellemi elszigeteltséget követően a helyi teremtésrészbeli teljes szellemi besorolásba való újbóli felvétele kérdésében a felsőbb-világegyetemi felsőbb gyűlés jogosult dönteni.” 33:7.3 3. Tétel: Gábriel felügyeli a Nebadon ítélkezési rendjét. E szalvingtoni bíróság hetven tagozata tíz részleget alkotva működik, egyenként hét osztállyal. „A Nebadon egész ítélkezési rendje Gábriel felügyelete alá tartozik. A Szalvingtonon található felsőbb bíróságok az általános világegyetemi jelentőségű problémákkal és a csillagrendszeri ítélőszékektől felküldött fellebbezési ügyekkel foglalkoznak. E világegyetemi bíróságnak hetven tagozata van, és azok [tíz részleget alkotva működnek], egyenként hét osztállyal. Minden ítélkezési kérdésben kettős tisztviselői testület dönt, melyet egy tökéletes előéletű bíró és egy felemelkedői tapasztalattal rendelkező igazságszolgáltatási tisztviselő alkot.” 33:7.2 VIII. NEBADONI MIHÁLY 1. Tétel: Egy Teremtő Fiúnak némiképp határt szab a tér, de az idő nem korlátozza őt a saját világegyeteme határain belül. „Bár az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs köre az időtől és tértől függetlenül működik, a Teremtő Fiaknak azért nem minden feladatköre mentesül a tér jelentette korlátok alól. Ha az evolúciós világok folyamatait figyelmen kívül hagyjuk, akkor e Mihály Fiak láthatólag képesek az időtől viszonylag függetlenül működni. A Teremtő Fiút nem korlátozza az idő, de határt szab neki a tér; egy időben nem tud két helyen lenni. A nebadoni Mihály időtlenül cselekszik a saját világegyetemén belül és a tükrözőműködés révén gyakorlatilag ugyanígy tesz a felsőbb-világegyetemben is. Időtlenül érintkezik közvetlenül az Örökkévaló Fiúval.” 34:3.5 2. Tétel: A Teremtő Fiak a saját teremtésrészük szellemivé lényegítésének szentelik magukat. Elősegítik a halandói felemelkedés paradicsomi tervének teljesülését. Ha a halandók elutasítják a felemelkedési tervet, akkor a Nappalok Elődei rendelik el a megszüntetésüket. „A Teremtő Fiak uralkodása a helyi világegyetemekben egyaránt jelent teremtést és szellemivé lényegítést. E Fiak a fokozatos halandói felemelkedésre kidolgozott paradicsomi terv hatékony végrehajtásának, a lázadók és a megtévesztett bölcselők jó útra térítésének szentelik magukat, ám amint mindeme szeretet-

169

II. rész, 12. A Teremtő Fiak erőfeszítésük végleges és örök visszautasításba ütközik, akkor a megszüntetést elrendelő végleges határozatnak a Nappalok Elődeinek felügyelete alatt működő erők érvényt szereznek.” 2:3.6 IX. MIHÁLY HÉT ALÁSZÁLLÁSA 1. Tétel: Mintegy egymilliárd évvel ezelőtt Mihály megtette az első alászállásához szükséges előzetes intézkedéseket. Ld. 119:1.1 1. Első alászállása: mint Melkizedek 2. Második alászállása: mint Lanonandek Fiú 3. Harmadik alászállása: mint Anyagi Fiú 4. Negyedik alászállása: mint szeráf 5. Ötödik alászállása: mint szellemi felemelkedő 6. Hatodik alászállása: mint morontia halandó 7. Hetedik alászállása: mint urantiai halandó. Ld. a 119. írást.

170

II. rész, 13. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem

13. HELYI VILÁGEGYETEMI ALKOTÓ SZELLEM Tartalomjegyzék V. A Szellem az ember viszonylatában VI. A fejlődés hét szakasza VII. A hét elmeszellem-segéd

I. Az Alkotó Szellem megszemélyesülése II. Az Isteni Segédkező természete III. Világegyetemi Fiú és Alkotó Szellem IV. A Szellem segédkezése

I. AZ ALKOTÓ SZELLEM MEGSZEMÉLYESÜLÉSE 1. Tétel: A Teremtő Fiú teremtésével egyidejűleg a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiúnak társa legyen. „Amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú megszemélyesít egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiút a tér területére elkísérje, s ott a társa legyen, először a fizikai szervezési munkában, később pedig az újonnan megtervezett világegyetem teremtményeinek megteremtésében és a számukra való segédkezésben.” 34:0.1 2. Tétel: A fizikai teremtésrész megjelenését követően a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellem elindítja a helyi világegyetemi Alkotó Szellem megszemélyesülését. „(...) amikor az Istenségbe-foglalt Tökéletes Szellem a társai számára is felismerhetően megjelenik, akkor megy végbe az, amit »elsődleges kitörésnek« neveznek. Ez a hatalmas szellemi villanás még az adott felsőbb-világegyetem központján is érzékelhető jelenség; és e kevéssé érthető Háromság-megnyilatkozással egyszerre feltűnő változás megy végbe a Végtelen Szellem adott helyi világegyetemben honos teremtői szellemjelenlétének és erőterének természetében. E paradicsomi jelenségekre válaszként magának a Teremtő Fiúnak a jelenlétében azonnal megszemélyesül a Végtelen Szellem egy új személyes megjelenési formája. Ez az Isteni Segédkező. A Teremtő Fiú egyedivé lett Alkotó Szellem segítője az ő személyes teremtőtársává, a helyi világegyetemi Anyaszellemmé vált.” 34:1.1 3. Tétel: A fizikai teremtés ideje alatt az Alkotó Szellem nem különül el teljesen a Végtelen Szellemtől, azonban a Tökéletes Szellemtől való isteni befogadást követően átalakul a Tökéletes Szellem személyes hasonmásává. „A helyi világegyetembeli Szellem-jelenlét a tisztán fizikai teremtés vagy szervezés ideje alatt nem különült el teljesen a paradicsomi Végtelen Szellem szellemétől; ugyanakkor, miután a felügyelő Tökéletes Szellem újból megjelent az Istenek titkos öleléséből kikelve és miután a szellemi energia felvillant, a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilvánulása hirtelen és teljesen átalakul ama Tökéletes Szellem személyes hasonmásává, aki átalakító kapcsolatban állt a Végtelen Szellemmel. A helyi világegyetemi Anyaszellem így tesz szert olyan személyes természetre, melyet a felsőbb-világegyetemi csillagászati illetékességű Tökéletes Szellem természete tesz színesebbé.” 34:1.3 4. Tétel: A Nebadon Világegyetemi Szelleme a Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, s e rend 611.121. tagja. „A szalvingtoni Világegyetemi Anyaszellem, Mihály társa a Nebadon szabályozásában és igazgatásában, a Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, s e rend 611.121. tagja. Arra vállalkozott, hogy elkíséri Mihályt a paradicsomi kötelezettségei alól való felmentése alkalmával és azóta vele tevékenykedik Mihály világegyetemének megteremtésében és irányításában.” 33:3.2 II. AZ ISTENI SEGÉDKEZŐ TERMÉSZETE 1. Tétel: A Világegyetemi Anyaszellem a Végtelen Szellem összes fizikai-szabályozói sajátosságával rendelkezik – beleértve az antigravitációt is. Később teljes elmegravitációs ellenőrzést is gyakorol. „A Teremtő Fiúval való legelső társulásától kezdve a Világegyetemi Szellem a Végtelen Szellem összes fizikai-szabályozói sajátosságával rendelkezik, beleértve az ellengravitáció képességével való teljes felruházottságot is. A személyi besorolás elérését követően a Világegyetemi Szellem éppoly teljes és végleges elmegravitációs ellenőrzést gyakorol a helyi világegyetemben, mint amilyet a Végtelen Szellem gyakorolna, ha ott személyesen lenne jelen.” 34:2.2

171

II. rész, 13. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem 2. Tétel: Az Alkotó Szellem a Teremtő Fiúval közös felelősséget vállal a világegyetemük létrehozásában és támogatásában. „Az Alkotó Szellem a Teremtő Fiúval közös felelősséget vállal a világok teremtményeinek létrehozásában és sohasem hagyja cserben a Fiút az e teremtések támogatására és megtartására irányuló erőfeszítéseiben. Az élet az Alkotó Szellem közvetítésén keresztül részesül segédkezésben és tartatik fenn. »Elküldöd a Szellemed, és ők megteremtetnek. Te újítod meg a föld arculatát.«” 34:2.4 III. VILÁGEGYETEMI FIÚ ÉS ALKOTÓ SZELLEM 1. Tétel: Mind a Fiú, mind a Szellem érzékeny a fizikai és a szellemi valóságokra is. „Az Alkotó Szellem a fizikai és a szellemi valóságokra egyaránt érzékeny; hasonlóképpen viselkedik a Teremtő Fiú is; és így ők egymás mellérendeltjei és társai az idő és tér helyi világegyetemének igazgatásában.” 34:0.2 2. Tétel: Míg az Anyaszellem elismeri a Fiút urának, a Fiú mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet. „A Tökéletes Teremtő Fiú a világegyetemének személyes ura, de annak minden irányítási részletét illetően a Világegyetemi Szellem a Fiú igazgatótársa. Míg a Szellem mindig elismeri a Fiút feljebbvalójának és urának, a Fiú mindig mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet a terület minden ügyében. A Teremtő Fiút a szeretet és élet adományozására irányuló minden munkájában mindig és tökéletesen támogatja és szakszerűen segíti a végtelenül bölcs és mindig hű Világegyetemi Szellem és az ő angyali személyiségekből álló színes kíséretének egésze. Az ilyen Isteni Segédkező valóban a szellemek és szellemszemélyiségek anyja, a Teremtő Fiú mindig jelenlévő és végtelenül bölcs tanácsadója, a paradicsomi Végtelen Szellem hűséges és igaz megnyilatkozása.” 33:3.3 3. Tétel: Az Alkotó Szellemet korlátozza az idő; a Teremtő Fiú nem. Amikor együtt munkálkodnak, akkor az időtől és tértől függetlenül teszik azt. „Az Alkotó Szellem világegyetemi segédkezése állandó jelleggel csak az időelem esetében korlátozott. Egy Teremtő Fiú pillanatszerűen cselekszik szerte a világegyetemében; de az Alkotó Szellemnek szembesülnie kell az idővel az egyetemes elme segédkezésében, kivéve, amikor tudatosan és szándékosan él a Világegyetemi Fiú személyes előjogaival.” 34:3.4 4. Tétel: Az Anyaszellem sohasem hagyja el a világegyetem központját. A Teremtő Fiú viszont jöhet-mehet. „De a Világegyetemi Anyaszellem sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát. A Teremtő Fiú szelleme működhet a Fiú személyes jelenlététől függetlenül, és így is tesz, de más a helyzet az ő személyes szelleme esetében. Az Isteni Segédkező Szent Szelleme nem tudna tovább működni, ha a személyes jelenléte eltávolodna a Szalvingtontól.” 34:4.7 IV. A SZELLEM SEGÉDKEZÉSE 1. Tétel: A Fiú atyaként, a Szellem anyaként működik a világegyetemben. „A Fiú atyaként működik a helyi világegyetemében. A Szellem, ahogy a halandó teremtmények értelmezik, egy anya szerepét játssza, aki mindig segíti a Fiút és örökké nélkülözhetetlen a világegyetem igazgatásában.” 33:3.4 2. Tétel: Az Alkotó Szellem a tértől független, de az időtől nem. Ő egyformán és általánosan van jelen az egész helyi világegyetemében. „Személyiségi előjogaiban az Alkotó Szellem a tértől teljesen független, de az időtől nem. Egy ilyen Világegyetemi Szellemnek nincs külön személyes jelenléte sem a csillagvilági, sem a csillagrendszeri központokon. Ő egyformán és általánosan van jelen az egész helyi világegyetemében és ezért szó szerint és személyesen is jelen van az egyik világon éppúgy, mint egy másikon.” 34:3.3 3. Tétel: A helyi világegyetemben három szellemkör van. „A Nebadon helyi világegyetemben három különálló szellemkör van: 1. A Teremtő Fiú alászálló szelleme, a Vigasztaló, az Igazság Szelleme. 2. Az Isteni Segédkező szellemköre, a Szent Szellem.

172

II. rész, 13. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem 3. Az értelem-segédkezési kör, beleértve a hét elmeszellem-segéd többé-kevésbé egyesített tevékenységeit, ám elkülönülő működését.” 34:4.1 4. Tétel: Az Alkotó Szellem együttműködik a Fiúval seregnyi Fiú teremtésében, Gábrieltől az Anyagi Fiakig. „Az értelmes teremtmények világegyetemének megteremtésében az Alkotó Anyaszellem először a világegyetemi tökéletességű szférában működik, együttműködik a Fiúval a Fényes Hajnalcsillag létrehozásában. Ez után a Szellem utódai egyre jobban megközelítik a teremtett lények rendjét a bolygókon, éppen úgy, ahogy a Fiak a melkizedekektől az Anyagi Fiakig egyre alacsonyabb szintekre mennek le, ténylegesen is kapcsolatba lépnek a teremtésrészek halandóival.” 34:2.5 5. Tétel: Amikor az Élethordozók kialakítják az anyagi testeket, az Alkotó Szellem adja hozzá az „élet leheletét”. „A halandó teremtmények későbbi evolúciója során az Élethordozó Fiak bocsátják rendelkezésre a fizikai testet, melyet a teremtésrészen létező szervezett anyagból készítenek, míg a Világegyetemi Szellem az »élet leheletét« adja hozzá.” 34:2.5 V. A SZELLEM AZ EMBER VISZONYLATÁBAN 1. Tétel: A szellemsegédkezés célja, hogy erő adassék „az ember bensőjében lévőnek”. „Akiket az Isten szelleme vezet, mind az Isten fiai”. „Mindeme segédkezés célja az, »hogy hatalmasan megerősödjetek az ő, az ember bensőjében lévő szellemén keresztül«. És mindez csak a kezdeti lépéseket jelenti a tökéletes hűség és szolgálat végső elérésében, ama tapasztalásban, melyben »az Isten teljességével teltek el«, »mert akiket az Isten szelleme vezet, mind az Isten fiai«.” 34:6.10 2. Tétel: Az isteni szellem jelenléte az élet vize, s ez oltja a halandói elégedetlenség emésztő szomját. „Az isteni Szellem jelenléte, az élet vize az, ami a halandói elégedetlenség emésztő szomjúságának és a szellemiesületlen emberi elme leírhatatlan éhségének kialakulását megelőzi. A Szellem-késztette lények »sohasem szomjaznak, mert e szellemi víz bennük az örökkévaló életre feltörő megelégedés kútjává lesz«.” 34:6.8 3. Tétel: Az isteni forrás vizével felüdült lelkek csaknem függetlenek a halandói környezettől. „Az isteni vízforrással rendelkező eme lelkek csaknem függetlenek az anyagi környezettől, ami az élet örömeit és a földi lét megelégedést okozó dolgait illeti. Ők szellemi értelemben megvilágosodottak és megújultak, erkölcsileg megerősödöttek és felruháztattak.” 34:6.8 4. Tétel: Az ember ereje és előrehaladása „az ő kegyelméből, a Szellem megújításán keresztül” van. A szellemi erőfeszítés szellemi kimerüléssel jár. „A Szellem ad életet.” „Az isteni Szellem örökös segédkezés és bátorítás az ember gyermekeinek. Erőtök és előrehaladásotok »az ő kegyelméből, a Szellem megújításán keresztül« van. A szellemi élet, mint a fizikai energia, felemésztődik. A szellemi erőfeszítés viszonylagos szellemi kimerüléssel jár. A teljes felemelkedési tapasztalás valóságos és szellemi is; ezért igaz az írás, miszerint »A Szellem elevenít meg.« »A Szellem ad életet.«” 34:6.5 5. Tétel: Az Isteni Segédkező szelleme és az Igazság Szelleme egy jelenlétként munkálkodik a halandóknál. „Az Igazság Szelleme egyként munkálkodik az Isteni Segédkező szellemének jelenlétével. E kettős szellemi összeköttetés a világok felett kering, azt keresve, hogy miként taníthatná igazra az emberi elméket és miként világosíthatná meg azokat szellemileg, miként ösztönözhetné a felemelkedő fajok teremtményeinek lelkét, és miként terelhetné az evolúciós bolygókon lakozó népeket mindegyre az isteni beteljesülést jelentő paradicsomi céljuk felé.” 34:5.4 6. Tétel: A Szellem sohasem hajt, csak vezet. A Szellem uralmát sohasem szennyezi erőszak és nem rontja kényszer. „A Szellem sohasem hajt senkit, csak vezet. Ha készséges tanulók vagytok, ha szellemi szinteket és isteni magasságokat akartok elérni, ha őszintén vágytok az örökkévaló cél elérésére, akkor az isteni Szellem gyöngéden és szeretőn vezetni fog benneteket a fiúi besorolás és szellemi fejlődés útján. Minden lépéseteket készségesen, okosan és derűs együttműködéssel kell megtennetek. A Szellem uralmát sohasem szennyezi erőszak és nem rontja kényszer.” 34:6.11

173

II. rész, 13. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem 7. Tétel: Az elmélet nem képes alakítani az emberi jellemet. Az elméleti igazság magva halott, hacsak a Szellem meg nem tölti az igazság formáit és mintáit. „Még a legmagasabb szintű vallási tantételek halott elmélete is alkalmatlan az emberi jellem alakítására vagy a halandói viselkedés szabályozására. Amire ma a világnak szüksége van az nem más, mint az igazság, melyet régi tanítótok hirdetett: »Nemcsak szóban, hanem hatalomban és a Szent Szellemben is.« Az elméleti igazság magva mindaddig halott, a legfelsőbb erkölcsi felfogások mindaddig hatástalanok, amíg az isteni Szellem meg nem tölti az igazság formáit és mozgásba nem hozza a pártatlanság mintáit.” 34:6.6 8. Tétel: Az emberi élet feletti szellemuralom a szellem gyümölcseit termi: szeretetet, örömöt, békességet, béketűrést, szelídséget, jóságot, hitet, alázatosságot és önmérsékletet. „Az emberi élet feletti szellemuralom tudatosságával azonnal együtt jár a Szellem ismérveinek növekvő megnyilvánulása az ilyen szellem vezette halandó életmegnyilvánulásaiban, »mert a szellem gyümölcsei a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet«. Az ilyen szellem-vezérelte és istenien megvilágosodott halandók, miközben az alsóbb, fáradságos utat járják és emberi hűséggel tesznek eleget a földi feladataikkal járó kötelezettségeiknek, már meglátták az örök élet fényeit, amint azok a másik világ messzi vidékén derengenek; már elkezdték megérteni azon ösztönző és vigasztaló igazság valóságát, hogy »az Isten országa nem hús és ital, hanem méltányosság, béke és öröm a Szent Szellemben«.” 34:6.13 9. Tétel: Az elme, a tapasztalatokból való tanulás képességének megjelenése előtt, a Fizikai Főszabályozók területe. Az istenimádás és a bölcsesség előtt, a szellem-segédek működési területe. A szellemi válasz megjelenésével az elme rákapcsolódik a világegyetemi Anyaszellem köreire. „Az élő elme, a tapasztalatokból való tanulás képességének megjelenése előtt, a Fizikai Főszabályozók segédkezési területe. A teremtményi elme, az isteniség felismerése képességének és az istenségimádás képességének megszerzése előtt, a szellem-segédek kizárólagos működési területe. A teremtményi értelem szellemi válaszadó-képességének megjelenésével e teremtett elmék egyszerre felsőbb rendű elmévé válnak, vagyis ettől kezdve állandó kapcsolatban lesznek a helyi világegyetemi Anyaszellem szellemköreivel.” 36:5.15 VI. A FEJLŐDÉS HÉT SZAKASZA 1. Tétel: A helyi világegyetemi Anyaszellem létpályája hét szakaszból áll: 1. Kezdeti paradicsomi elkülönülés 2. Előzetes teremtői felkészítés 3. A fizikai teremtés szakasza 4. Az élet-teremtési korszak 5. Az alászállás utáni korszakok 6. A fény és élet korszakai 7. Az ismeretlen létpálya. Ld. 17:6.2 2. Tétel: Az engedelmességi fogadalom letétele után a Teremtő Fiú elismerte a Szellemet a világegyetem társuraként. „Miután az Alkotó Anyaszellem ezen engedelmességi fogadalmát megtette, a nebadoni Mihály nemesen elismerte az örökkévaló függését a Szellem-társától, s a Szellemet a világegyetemi területeinek társuraként ismerte el és minden teremtménytől megkövetelte, hogy fogadjanak hűséget a Szellemnek úgy, ahogy a Fiúnak is megesküdtek; és ekkor tették közzé és hirdették ki a végső »Egyenlőség Nyilatkozatot«.” 33:3.6 3. Tétel: Az Isteni Segédkező alászállás utáni kora megállapodott és biztonságos korszak. „A Teremtő Fiú hetedik és utolsó teremtményi alászállásának teljesítését követően az időszakos elszigeteltséggel járó bizonytalanságok véget érnek az Isteni Segédkező számára, és a Fiú világegyetemi segítője mindörökre eléri a végleges állapotot a bizonyosságban és a szabályozásban. A Teremtő Fiúnak Tökéletes Fiúvá koronázásakor, az örömünnepek ünnepe alkalmával kerül sor arra, hogy a Világegyetemi Szellem, az összegyűlt seregek előtt először tesz nyilvános és egyetemes nyilatkozatot a Fiú alattvalójaként, hűséget és engedelmességet fogad. Ez az esemény a Nebadonban akkor történt, amikor Mihály az urantiai alászállást követően visszatért a Szalvingtonra.” 33:3.5

174

II. rész, 13. A helyi világegyetemi Alkotó Szellem

VII. A HÉT ELMESZELLEM-SEGÉD 1. Tétel: Ezek a szellemek az emberi elme befogadóképességének függvényében lépnek működésbe. „A hét elmeszellem-segédet a következő megjelöléseknek megfeleltethető elnevezéssel szokás azonosítani: belső meglátás, értelem, bátorság, tudás, tanácskozás, istenimádat és bölcsesség. Ezen elmeszellemek hatásukat különféle késztetésekként fejtik ki az összes lakott világon, s mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi meglehetősen függetlenül attól, hogy a többi elmeszellem milyen mértékű fogadtatást és működési lehetőséget talál.” 36:5.2 2. Tétel: E segédszellemekről Izajás prófétának is tudomása volt. (Iz 11:2)62 „Ez az »Isten hét szelleme«, »mint égő lámpások a királyiszék előtt«, melyeket a látnok a látomásában képletesen érzékelt.” 34:4.11 3. Tétel: A hét szellem-segéd leírása. „Képtelenek vagyunk szavakkal megfelelően bemutatni e hét elmeszellem-segédet. Ők az élményelvi elme alacsonyabb szintjeinek segítői, és fejlődési rendjüknek megfelelő sorrendben a következőképpen jellemezhetők: 1. A belső meglátás szelleme – a gyors érzékelőképesség, a kezdetleges fizikai és veleszületett ingerválaszt adó ösztönök, az irányító és önfenntartó képességek minden elme-teremtményben; ez az egyetlen segéd, melynek működése általános az alacsonyrendű állati életben, és az egyetlen, amely a gépies elme nemtanítható szintjeivel átfogó működési kapcsolatot létesít. 2. Az értelem szelleme – az összehangolási késztetés, a képzetek önkéntelen és láthatóan önműködő társítása. Ez a megszerzett ismeretek összehangolásának képessége, a gyors helyzetfelismerésnek, a késlekedés nélküli ítéletalkotásnak és az azonnali döntéshozatalnak a jelensége. 3. A bátorság szelleme – a hűség képessége – a személyiséggel rendelkező lényekben, a személyiség kialakításának alapja, és az erkölcsi tartás és a szellemi bátorság értelmi gyökere. A tények felismerése és az igazság sugallata eredményeképpen ez válik az értelmes és tudatos ön-irányítás csatornáin keresztül való evolúciós felemelkedésre irányuló késztetés titkává. 4. A tudás szelleme – a kaland és a felfedezés kíváncsiság-anyja, a tudományos szellem; a bátorság szellemének és a tanácskozás szellemének iránymutató vezetője és hűséges társa; a bátorság képességét a hasznos és tartós növekedési úton való haladás érdekében munkára bíró késztetés. 5. A tanácskozás szelleme – a társas késztetés, a fajon belüli együttműködés felruházottsága; az akarattal bíró teremtmények képessége a társaikkal való összhang kialakítására; az alacsonyabb rendű teremtményeknél a társas ösztön eredete. 6. Az istenimádat szelleme – az elme teremtményeket a két alapvető halandói létforma egyikébe való bekerülésre ösztökélő vallásos indíttatás, első önálló késztetés. Az istenimádat szelleme mindörökre megkülönbözteti a vele társult állatot az elmével rendelkező, léleknélküli teremtményektől. Az istenimádat a szellemi felemelkedésre való jelöltséget mutatja. 7. A bölcsesség szelleme – a minden erkölcsi teremtményben eredendően munkáló, az elrendelt és fokozatos evolúciós fejlődésre irányuló késztetés. Ez a legmagasabb rendű a segédek között, ez a többi segéd munkájának szellemi összehangolója és szervezője. E szellem a titka az elme teremtmények veleszületett késztetésének a felemelkedő besorolású létezés gyakorlati és hatékony programja elindítására és fenntartására; az élő dolgok esetében a megmagyarázhatatlan túlélőképesség oka, a továbbélő teremtmények esetében pedig annak a bámulatos képességnek a magyarázata, mely a hat másik elme-segítő közreműködésével az adott élőlény elméjében mozgósítható minden dolog megszerzéséhez az összes múltbéli tapasztalatukat és a mindenkori lehetőségeiket összehangolja. A bölcsesség az értelmi teljesítmény csúcsa. A bölcsesség a tisztán elmei és erkölcsi létezés célja.” 36:5.5 4. Tétel: A segédek az Élethordozók világáról fejtik ki hatásukat. Az Élethordozók nyomon követik a segédek működését bármely világon és bármely elmében. „A segédszellemeknek az élethordozók központi világán való központi elhelyezkedése jelzi az Élethordozó ellenőrök számára, hogy a segédek milyen mértékben és milyen módon fejtik ki elmeműködésüket valamely világon és valamely adott, értelmes besorolású szervezetben.” 36:5.3 62

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Iz&numch=11

175

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók

14. AZ ERŐTÉR-IRÁNYÍTÓK Tartalomjegyzék VII. A világegyetem nem-szellemi energiarendszerei VIII. Az anyag osztályozása IX. Az energia és az anyag átalakulásai X. Hullámenergia megnyilvánulások XI. Ultimatonok és elektronok XII. Atomi anyag

I. Bevezetés II. A hét Legfelsőbb Erőtér-irányító III. A Legfőbb Erőtér-központok IV. Fizikai Főszabályozók V. Fő-erőszervezők VI. A paradicsomi erők és energiák

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az evolúciós mindenségrendben az energia-anyag uralkodik, kivéve a személyiséget, amelyben az elme közvetítésével a szellem törekszik az uralomra. „A Paradicsomon a három energia, tehát a fizikai, az elme- és a szellemi energia összhangban van. Az evolúciós mindenségrendben az energia-anyag uralkodik, kivéve a személyiséget, amelyben az elme közvetítésével a szellem törekszik az uralomra.” 12:8.14 2. Tétel: Az anyag nem más, mint az elme által vetett bölcseleti árnyék a szellem-fényesség jelenlétében. Ám ez nem érvényteleníti az anyag valóságát. „A mindenségrendi evolúcióban az anyag az elme által vetett bölcseleti árnyékká lesz az isteni megvilágosodás szellem-fényességének jelenlétében, ám ez nem érvényteleníti az anyag-energia valóságát. Az elme, az anyag és a szellem mind egyenlő mértékben valóságos, de a személyiség számára az isteniség elérésében nem egyenértékűek. Az isteniség tudata fokozatos szellemi tapasztalás.” 12:8.15 3. Tétel: A halandói elme a hét valóságszintből csak hármat képes felfogni. „Noha nemigen lehetséges, hogy a halandói elme megértse a viszonylagos mindenségrendi valóság hét szintjét, mégis az emberi értelemnek képesnek kell lennie a véges valóság három működési szintjéből elég sok mindent felfogni: 1. Anyag. Szervezett energia, mely visszahat az egyenes irányú gravitációra, kivéve, ha mozgás módosítja vagy ha elme korlátozza. 2. Elme. Szervezett tudat, mely nem hat vissza teljes mértékben az anyagi gravitációra, és amely akkor szabadul fel igazán, ha szellem módosítja. 3. Szellem. A legfelsőbb személyes valóság. Az igaz szellemre nem hat a fizikai gravitáció, de végső soron szellemből válik a személyiség-rang összes kialakuló energiarendszerének serkentő hatása.” 12:8.9 4. Tétel: A kémiai elemek vegyi tulajdonságai minden hetediknél ismétlődnek, ha az elemeket az atomtömegük szerint sorba rendezzük. „A teremtő szerveződés e hétszeressége a vegytan területén hasonló fizikai és vegyi tulajdonságok hetes elrendeződésében is megnyilvánul, ha az elemeket tömegszámaik szerint rendezzük. Az urantiai elemek ily módon való sorba rendezése esetén bármely adott tulajdonság vagy sajátosság minden hetedik elemnél megjelenik. Ez a hetesalapú, ismétlődő váltakozás egyre kisebb mértékben és elég változatosan az elemek ismétlődést mutató teljes rendszerében megfigyelhető, a legjellegzetesebben azonban a sor elején álló, kisebb atomi csoportoknál van jelen. Egy tulajdonságot kiválasztva, bármely elemtől indulunk is ki, az adott tulajdonság hat egymást követő elemen keresztül változik, de a nyolcadik elemnél várható az újramegjelenése, azaz a vegyileg hatóképes nyolcadik elem hasonlít az elsőre, a kilencedik a másodikra, és így tovább.” 42:9.3 5. Tétel: E jelenség az ősi energia hétszeres felépítésére utal, valamint jelzi az idő és tér teremtésrészeinek hétszeres változatosságát is.

176

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „A fizikai világ e ténye kristálytisztán mutatja az ősi energia hétszeres felépítését, valamint az idő és tér teremtésrészei hétszeres változatosságának alapvető valóságát. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a természetes színkép hét alapszínből áll.” 42:9.3 II. A HÉT LEGFELSŐBB ERŐTÉR-IRÁNYÍTÓ 1. Tétel: A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító hétféle társulási csoportot alkot. „A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító egyedileg nem képes önmagát szaporítani, de együttesen és a Hét Tökéletes Szellemmel társulva képesek magukhoz hasonló lényeket szaporítani – teremteni – és így is tesznek. Innen származnak a nagy világegyetem Legfőbb Erőtér-központjai is, akik a következő hét csoportban működnek: 1. Legfőbb Központ-felügyelők. 2. Havona Központok. 3. Felsőbb-világegyetemi Központok. 4. Helyi Világegyetemi Központok. 5. Csillagvilági Központok. 6. Csillagrendszeri Központok. 7. Besorolatlan Központok.” 29:2.1 2. Tétel: Az Erőtér-irányítók csaknem az örökkévalóság óta léteznek. Szüleikkel együttműködve több mint tízmilliárd társukat hozták létre. „A Legfelsőbb Erőtér-irányítók és -központok csaknem az örökkévalóság óta léteznek, és amennyire tudjuk, e rendbe tartozó több lény már nem teremtetik. A Hét Legfelsőbb Irányítót a Hét Tökéletes Szellem személyesítette meg, és ezt követően együttműködtek szüleikkel a több mint tízmilliárd társuk létrehozásában. Az erőtér-irányítók színrelépése előtt a térnek a központi világegyetemen kívüli energiakörei a Paradicsom Fő-erőszervezőinek avatott felügyelete alatt álltak.” 29:0.10 3. Tétel: A Legfelsőbb Erőtér-irányítók a nagy világegyetem fizikai-energia szabályozói. „A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító a nagy világegyetem fizikai-energia szabályozója. A Hét Tökéletes Szellem általi teremtésük az első feljegyzett esemény az igazi szellemőstől való félanyagi utódok leszármazási sorában. Az egyénileg teremtő Hét Tökéletes Szellem magas rangú szellemi személyiségeket hoz létre az angyali rendben; együttesen teremtve pedig néha ilyen felsőbb fajtájú félanyagi lényeket hoznak létre. De még e fizikai látszatú lények is láthatatlanok lennének az urantiai halandók rövidlátó szeme számára.” 29:1.1 4. Tétel: A Legfelsőbb Erőtér-irányítók a Paradicsom peremén állomásoznak, ahol a lassan forgó jelenléteik jelzik a Tökéletes Szellemek térerő-gócbeli helyzetét. „A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító a Paradicsom peremén állomásozik, ahol a lassan forgó jelenléteik jelzik a Tökéletes Szellemek térerő-gócbeli központjainak helyzetét. Ezen erőtér-irányítók a felsőbbvilágegyetemek erőtér-energia szabályozásában egymagukban, viszont a központi teremtésrész igazgatásában már együttesen működnek. A Paradicsomról fejtik ki tevékenységüket, de a nagy világegyetem minden nagyobb egységében fenntartják a hatékony erőtér-központi működésüket.” 29:1.3 5. Tétel: Az erőtér-irányítók energiai folyamatszabályozók. Képesek az energiát rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírni. „Maguk az erőtér-irányítók energiai folyamatszabályozók; azaz jelenlétükkel az energiát bomlásra, rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírják. És mindebből következik, hogy az energiában eredendően lennie kell valaminek, ami magát az energiát az erőtéri entitások jelenlétében ilyen működésre kényszeríti.” 42:2.22 III. A LEGFŐBB ERŐTÉR-KÖZPONTOK 1. Tétel: Az erőtér-központok és -szabályozók a tíz energiaforma közül csupán hét felett gyakorolnak tökéletes ellenőrzést. Mind az Egyetemes Abszolútnak, mind pedig a Korlátlan Abszolútnak lehet szerepe az energiaszabályozásban.

177

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „Az erőtér-központok és -szabályozók az egyes alapvető világegyetemi áramokban jelenlévő tíz energiaforma közül csupán hét felett gyakorolnak tökéletes ellenőrzést; e formák, melyek részben vagy teljesen mentesülnek az ellenőrzésük alól, szükségképpen a Korlátlan Abszolút által uralt energiamegnyilvánulás kiszámíthatatlan területeit képviselik. Ha ezen Abszolút elsőfajú erőire hatást gyakorolnak is, e szerepköreikről akkor sincs tudomásunk, bár van némi bizonyíték azon vélemény alátámasztására, hogy bizonyos fizikai szabályozók néha maguktól válaszolnak az Egyetemes Abszolút bizonyos indíttatásaira.” 29:3.11 2. Tétel: Az erőtér-központok és a fizikai szabályozók sohasem lazítanak. Mindig szolgálatban vannak. „Nem lévén az emlékezetükbe idézhető felemelkedői múltjuk, az erőtér-központok és a fizikai szabályozók sohasem játszanak; minden cselekedetük teljesen hivatalos jellegű. Mindig szolgálatban vannak; a fizikai energia-vonalak megszakadásának esetére a világegyetemi rendszerben nincsenek intézkedési tervek; e lények soha a pillanat egy törtrészére sem hagyhatnak fel az idő és tér energia-köreinek közvetlen felügyeletével.” 29:3.5 3. Tétel: Az erőtér-központok az egyenként tíz energiából álló három alapvető árammal dolgoznak. Semmi közük a térerő külső térbeli megnyilvánulásaihoz. „Az erőtér-központok és a nekik alárendelt szabályozók feladata a szervezett tér összes fizikai energiájával összefügg. Dolgoznak az egyenként tíz energiából álló három alapvető árammal. Ez a szervezett tér energiatartalma; és a szervezett tér a működési területük. A Világegyetemi Erőtér-irányítóknak egyáltalán semmi közük a térerőnek a hét felsőbb-világegyetem jelenlegi határain kívül jelenleg zajló hatalmas folyamataihoz.” 29:3.10 4. Tétel: Az erőtér-központok képesek átvinni az ultimatont az elektronpályákra, befolyásuk azonban jelentősen csökken, amikor az energia atomi rendszereket épít fel. „Az erőtér-központok és segítőik nagy gondot fordítanak arra, hogy az ultimatont az elektron pályájára és keringésére állítsák. E különleges lények az anyagivá lényegített energia alapegységeinek, az ultimatonoknak a szintjén való szakszerű beavatkozás révén képesek az erőtér-szabályozásra és összehangolásra. Ők az e kezdetleges állapotban keringő energia urai. A fizikai szabályozókkal együttműködve képesek hatásosan szabályozni és irányítani az energiát még a villamos szintre, az úgynevezett elektron-szakaszba való átalakulása után is. Befolyásuk azonban jelentősen csökken, amikor az elektronmód szervezett energia az atomi rendszerek örvényébe kerül. Ezen anyagiasulás után ezek az energiák teljesen az egyenes irányú gravitáció vonzó hatása alá kerülnek.” 42:4.3 5. Tétel: A legfőbb erőtér-központok és irányítók értelmesek, és saját akarattal rendelkeznek. A fizikai és az elme-energiákhoz egyaránt van közük. „Ezek az erőtér-központok a Legfelsőbb Erőtér-irányítókkal együtt nagyfokú szabad akarattal és cselekvőképességgel rendelkeznek. Mindegyikük felruháztatott Harmadik-Forrás személyiséggel és megkérdőjelezhetetlen, felsőbbrendű akarati képességgel rendelkeznek. A világegyetemi erőtér-rendszer ezen irányítóközpontjai kiváló értelem-adomány birtokosai; ők a nagy világegyetem erőtér-rendszerének értelme, és a Fizikai Főszabályozók, valamint a Morontia Erőtér-felügyelők kiterjedt működésére épülő hatalmas hálózat egésze elmeszabályozó eljárásának a titka.” 29:2.9 6. Tétel: A Legfőbb Erőtér-központoknak hét csoportja létezik. 1. Legfőbb Központ-felügyelők 2. Havona Központok 3. Felsőbb-világegyetemi Központok 4. Helyi Világegyetemi Központok 5. Csillagvilági Központok 6. Csillagrendszeri Központok 7. Besorolatlan Központok. Ld. 29:2.10 IV. FIZIKAI FŐSZABÁLYOZÓK 1. Tétel: A nagy világegyetemet a Cselekvő Isten erőtér-szabályozó teremtményeinek működése tartja egyensúlyban.

178

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „A világegyetemek mindenségét áthatják a Harmadik Forrás és Középpont erőtér-szabályozó teremtményei: fizikai szabályozók, erőtér-irányítók, erőtér-központok és a Cselekvő Isten egyéb képviselői, akik a fizikai energiák szabályozásával és kiegyensúlyozásával foglalkoznak. E fizikai feladatkört ellátó különleges teremtmények mind különféle erőtér-szabályozói sajátosságokkal rendelkeznek, mint például az ellengravitáció, melyet munkájuk során arra használnak, hogy a nagy világegyetem anyagát és energiáit fizikai egyensúlyban tartsák.” 9:3.6 2. Tétel: A fizikai szabályozók a Független Hírvivők sebességét megközelítő sebességgel szelik át a teret. „E lények a Legfőbb Erőtér-központok mozgékony alárendeltjei. A fizikai szabályozók olyan egyedi átalakulási képességek birtokában vannak, melyek révén képesek önmaguk figyelemre méltó változatosságú mozgatására, képesek a helyi teret a Független Hírvivők repülési sebességét megközelítő sebességgel átszelni. De a többi térutazóhoz hasonlóan az anyagi szféra elhagyásakor nekik is szükségük van mind a társaik, mind pedig bizonyos egyéb fajtájú lények segítségére a gravitációs hatás és a tehetetlenség legyőzéséhez.” 29:4.1 3. Tétel: A Fizikai Főszabályozók nagy világegyetem szerte szolgálnak; a felsőbb-világegyetem területén a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító irányítja őket; innen a Társ-főerőszervezőkből álló Egyensúlyi Tanács küldi ki őket. „A Fizikai Főszabályozók nagy világegyetem szerte szolgálnak. A Paradicsomról a Hét Legfelsőbb Erőtérirányító közvetlenül irányítja őket a felsőbb-világegyetemi központokig; innen az Egyensúlyi Tanács, az erőtér főbiztosai irányítják és osztják el őket, mely főbiztosokat a Hét Tökéletes Szellem küldi ki a Társfőerőszervezők állományából. E főbiztosok képesek arra, hogy a frandalank-vezetők, vagyis azon élő eszközök, melyek a teljes felsőbb-világegyetem erőtér-nyomását és energiatartalmát jelzik, jelzéseit és rögzített adatait értelmezzék.” 29:4.2 4. Tétel: Az elme még olyankor is gondolkodhat, amikor már minden választási lehetőségtől megfosztatott, ld. az alacsonyrendű állatok és az alárendelt fizikai szabályozók esetét. „A személyiség nem szükségszerű kísérője az elmének. Elme még olyankor is gondolkodhat, amikor már minden választási lehetőségtől megfosztatott, miként így van ez számos alacsonyrendű állat és bizonyos ilyen alárendelt fizikai szabályozók esetében is. A fizikai erőtér eme jobbára önműködő szabályozói közül sok nem személy a szó szoros értelmében. Nem ruháztattak fel sajátakarattal és független döntésképességgel, lévén teljesen alá vannak rendelve a nekik kijelölt feladatra kidolgozott formaterv gépies tökéletességének. Ugyanakkor mindegyikük nagyon is értelmes lény.” 29:4.13 5. Tétel: A Fizikai Főszabályozóknak hét nagyobb osztálya van. „A Fizikai Főszabályozók a Legfőbb Erőtér-központok közvetlen utódai, és soraikba a következők tartoznak: 1. Erőtér-irányító Segítők. 2. Gépies Szabályozók. 3. Energia-átalakítók. 4. Energia-továbbítók. 5. Elsődleges Társítók. 6. Másodlagos Szétbontók. 7. Frandalankok és Kronoldekek.” 29:4.4 V. FŐ-ERŐSZERVEZŐK 1. Tétel: A térerő- és energiaszabályozásban az élőlények három csoportja érintett. „Az élőlények alábbi három csoportja közül, amelyek a térerő- és energiaszabályozásban a világmindenségben érintettek, most is csak az utolsót mutathatom be részletesen: 1. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők. 2. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők. 3. Világegyetemi Erőtér-irányítók.” 29:0.1 2. Tétel: A paradicsomi erőszervezők a Főépítészek felügyelete alatt működnek szerte a világmindenségben.

179

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „Az erőszervezők a Paradicsomon honosak, de szerte a világmindenségben, közelebbről pedig a szervezetlen térben működnek. E rendkívüli lények nem teremtők és nem is teremtmények, és két nagy szolgálati osztályt alkotnak: 1. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők. 2. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők. Az elsőfajú térerő alakítóinak e két hatalmas rendje kizárólag a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt dolgozik, és jelenleg kevéssé kiterjedt a működési körük a nagy világegyetem határain belül.” 29:5.1 3. Tétel: A Főerőszervezők olyan hőmérsékleteknek és fizikai körülményeknek képesek ellenállni, melyek elviselhetetlenek bármely más fajta lény számára. „A Társ-főerőszervezők olyan hőmérsékleteknek képesek ellenállni és olyan fizikai körülmények között működnek, melyek elviselhetetlenek lennének még az Orvonton sokoldalú erőtér-központjai és fizikai szabályozói számára is. A kinyilatkoztatott lények közül rajtuk kívül egyedül a Független Hírvivők és az Ihletett Háromsági Szellemek képesek működni a külső tér e területein.” 29:5.7 VI. A PARADICSOMI ERŐK ÉS ENERGIÁK 1. Tétel: A mindenségrendi erő a Paradicsomból származik, és mint a kitöltött tér erő-töltése járja be a világmindenséget. „A mindenségrendi erő adományozása, a mindenségrendi gravitáció területe a Paradicsom Szigetének rendeltetése. Minden eredeti erő-energia a Paradicsomból áramlik ki, és a majdani számtalan világegyetemet felépítő anyag most kiterjedt gravitációs jelenlét formájában kering keresztül a világmindenségen, ami a kitöltött tér erő-töltését alkotja.” 12:8.2 2. Tétel: A mindenségrendi erő az örök térösvényeken kering örökkön-örökké. „Bármilyen átalakuláson megy is át az erő a külső világegyetemekben, miután a Paradicsomból kiindult, halad előre, mindig érzékenyen az örökkévaló Sziget soha meg nem szűnő, mindig jelenlévő, kifogyhatatlan vonzására, engedelmesen és elválaszthatatlanul keringve örökre a világegyetemek örök térösvényein. A fizikai energia nem más, mint az egyetemes törvénynek igazán és állandóan engedelmeskedő valóság.” 12:8.3 3. Tétel: Minden energia a Paradicsomból ered és eredendően az Egyetemes Atyában rejlik. „Az anyag – az energia – (mert azok csak különböző megnyilvánulásai ugyanannak a mindenségrendi valóságnak) világegyetemi jelenségként eredendően az Egyetemes Atyában rejlik. „Minden őbenne áll fenn.” Úgy tűnhet, hogy az anyag belső tulajdonsága az energia és hogy magában erőtereket tartalmaz, de a mindezen fizikai jelenségekben megmutatkozó energia gravitációs vonalai a Paradicsomból erednek és attól függenek. Az első mérhető energiafajta, az ultimaton középponti forrása a Paradicsom.” 42:1.2 4. Tétel: A világegyetemi energiának hét nagyobb osztálya van: 1. Térpotenciál – ABSZOLUTA 2. Elsőfajú erő – SZEGREGÁTA 3. Kilépő energiák a. Hatóenergia – ULTIMÁTA b. Gravitációs energia – 4. Világegyetemi erőtér – GRAVITA 5. Havona-energia – TRIÁTA 6. Tapasztalás-meghaladó energia – TRANOSZTA 7. Monota. Ld. 42:2.3 VII. A VILÁGEGYETEM NEM-SZELLEMI ENERGIARENDSZEREI 1. Tétel: A minta lehet anyagi, szellemi vagy elmei – vagy ezeknek bármely társulása.

180

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „A MINTA kivetülhet anyagi, szellemi vagy elmei dologként, vagy ezeknek az energiáknak bármely társulásaként. A minta átjárhat személyiségeket, azonosságokat, entitásokat vagy nem-élő anyagot. De a minta az minta, és az is marad; csak a másolatok sokszorozódnak.” 0:6.10 2. Tétel: Amint az elme elkezd szellemiesülni, egyre kevésbé marad fogékony a gravitációra. A fizikaigravitáció mennyiségileg meghatározott – a szellemi-gravitáció pedig minőségileg. „Amint valamely személyiség elméje a világegyetemben elkezd szellemiesülni – Istenszerűvé válni – egyre kevésbé marad fogékony a gravitációra. A fizikai-gravitációs válasszal mért valóság a szellemtartalom minősége által meghatározott valóság ellentétele. A fizikai-gravitációs esemény a nem-szellemi energia mennyiségi meghatározója; a szellemi-gravitációs esemény az isteniség élő energiájának minőségi mértéke.” 12:8.5 VIII. AZ ANYAG OSZTÁLYOZÁSA 1. Tétel: A világegyetemi anyagot tíz osztályba soroljuk. „A különféle napok, bolygók és égitestek körében tíz nagy anyagcsoport létezik: 1. Ultimatonikus anyag – az anyagi létezés első fizikai egységei, azok az energiarészecskék, melyekből az elektronok felépülnek. 2. Elektronszint alatti anyag – a napok folyékonygázainak robbanékony és taszító hatású állapota. 3. Elektron-anyag – az anyagi szerveződés villamos állapota – elektronok, protonok és különféle egyéb részecskék, melyek elektron-csoportokat képeznek. 4. Atomszint alatti anyag – a forró napok belsejében nagy mennyiségben előforduló anyag. 5. Szétesett atomok – a kihűlő napokban és a világűrben fordulnak elő. 6. Ionizált anyag – villamosság, hőhatás vagy röntgensugárzás és oldószerek által a külső (vegyileg hatóképes) elektronhéjuktól megfosztott atomok halmaza. 7. Atomi anyag – az elemi szerveződés vegyi állapota, a molekuláris vagy látható anyag alkotóelemei. 8. Az anyag molekuláris állapota – mint az Urantián szokványos körülmények között viszonylag állandósult állapotban előforduló anyag. 9. Radioaktív anyag – a nehezebb elemek bomlási hajlama és tevékenysége nem túl magas hőmérséklet és csökkenő gravitációs nyomás mellett. 10. Összeomlott anyag – a kihűlt, illetőleg halott napok belsejében található, viszonylag állandósult állapotú anyag. Ez az anyagforma nem igazán nyugalmi állapot; bizonyos ultimaton-, sőt elektron-működés is észlelhető, de ezek az egységek nagyon közel vannak egymáshoz, és a keringési idejük is nagyon rövid.” 42:3.2 IX. AZ ENERGIA ÉS AZ ANYAG ÁTALAKULÁSAI 1. Tétel: Az energia a szellemi, az elme- és az anyagi területekre alkalmazható kifejezés. Az erő fogalmát is ilyen tág értelmezésben használjuk. Az erőtér megjelölés az anyagi szintre utal. „Az ENERGIA a szellemi, az elme- és az anyagi területekre alkalmazott általános kifejezés. Az erő fogalmát is ilyen tág értelmezésben használjuk. Az erőtérrel rendszerint a nagy világegyetemben jelenlévő, anyagi vagy másként, egyenes irányú gravitációra visszaható anyag villamos szintjét jelöljük. E kifejezés a főhatalomra való utaláskor is használatos. Nem tudunk igazodni az általatok általánosan elfogadott erő, energia és erőtér fogalmakhoz. A szűkös nyelvi lehetőségek miatt kénytelenek vagyunk e fogalmakhoz többletjelentést társítani.” 0:6.2 2. Tétel: Amikor a tömeg túlságosan összeáll és az energiaegyensúly megbomlása fenyeget, a fizikai szabályozók beavatkoznak. Végül a nagyobb fizikai rendszerek egyensúlyi állapotba kerülnek. „Amikor a tömeg túlságosan összeáll és az energiaegyensúly megbomlása fenyeget, vagyis az, hogy kimerülnek a fizikai erőtér-körök, akkor a fizikai szabályozók beavatkoznak, hacsak a gravitáció azon saját folyamatait, melyek az energiának túlzottan nagy mértékű anyaggá való alakításával járnak, le nem győzi a tér halott óriásainak összeütközése, amelynek során a felhalmozódott gravitáció pillanatszerűen eloszlik. Az ilyen ütközések során hatalmas anyagtömegek hirtelenül az energia legritkább formájába alakulnak át, és az

181

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók általános egyensúly iránti küzdelem újrakezdődik. Végül a nagyobb fizikai rendszerek biztonságos egyensúlyi állapotba, fizikailag nyugalmi helyzetbe kerülnek, és ráállnak valamilyen felsőbb-világegyetemi egyensúlyi és megalkotott körökön való mozgási pályára. Ezen eseményt követően több ütközés vagy egyéb pusztító végromlás már nem alakul ki az ilyen megalkotott rendszerekben.” 15:8.6 3. Tétel: A többletenergia erőtér-zavarokat és hőingadozásokat vált ki. Az energiahiány felerősíti az anyagot összeállásra bíró folyamatokat. „A többletenergia időszakában erőtér-zavarok és hőingadozások lépnek fel, melyeket villamos jelenségek kísérnek. Az energiahiányos időszakban felerősödnek az anyagot összeállásra, sűrűsödésre bíró folyamatok, és arra késztetik, hogy az aprólékosan kiegyensúlyozott körökben uralkodó szabályozó hatások alól kikerüljön, s ennek eredményeként árapály vagy ütközés gyorsan helyreállítja a keringő energia és az egyre inkább állandósult anyag közötti egyensúlyt. A sugárzó csillagok és a tér sötét szigetei e valószínű viselkedésének előrejelzése és pontosabb megértése a mennyei csillagvizsgálók egyik feladata.” 15:8.7 4. Tétel: A világegyetem-energia irányítása mindig összhangban van a paradicsomi Istenség sajátakaratával és parancsaival. „A világegyetem-energia irányítása mindig összhangban van az Egyetemes Atya sajátakaratával és végtelen bölcsességű parancsaival. A megnyilvánult erőtér és a körforgásban lévő energia e személyes irányítását az Örökkévaló Fiú párhuzamos cselekedetei és döntései mellett a Fiú és az Atya egyesített céljait megvalósító Együttes Cselekvő is módosítja.” 42:0.2 5. Tétel: Az energia létrehozása és az élet adományozása Istenség-előjog. Az erő-szervezők energiává alakítják a térerőt, majd pedig az erőtér-irányítók anyaggá alakítják az energiát. „Az energia létrehozása és az élet adományozása az Egyetemes Atyának és az ő társ-Teremtő személyiségeinek előjoga. Az energia és az élet, a paradicsomi erő egyetemes és egyesített folyama az Istenségekből szakadatlanul áramlik ki az egész térbe. Ez az isteni energia átjárja a teremtésösszességet. Az erő-szervezők indítják be azokat a változtatásokat és hajtják végre azokat a módosításokat a térerőben, melyek következménye az energia; az energiát az erőtér-irányítók alakítják át anyaggá; így születnek meg az anyagi világok.” 42:1.5 6. Tétel: Az erő-energia sohasem hibásodik meg, elpusztíthatatlan. Átalakulás és átváltozás tárgyává lehetnek, de sohasem szűnnek meg létezni. „Az önmagától létező Istenségtől eredő erő önmagában örökké létezik. Az erő-energia sohasem hibásodik meg, elpusztíthatatlan; a Végtelen e megnyilvánulásai korlátlan átalakulás, végtelen változás és örökkévaló átváltozás tárgyává lehetnek; de semmilyen elképzelhető formában vagy mértékben sem szűnhetnek meg vagy szűnnek meg létezni. De az energia, noha a Végtelenből ered, nem végtelenül nyilvánul meg; az éppen megalkotott világmindenségnek külső határai vannak.” 42:1.7 7. Tétel: A forró napok az anyagot energiává alakítják, a sötét, hideg világok pedig anyaggá alakítják át az energiát. „A napok tűző sugarai az anyagot különböző állapotú energiákká képesek alakítani, de a sötét világok és a teljes külső tér az elektron- és ultimaton-működést egészen addig a pontig lassíthatja, hogy ezek az energiák átalakulnak a teremtésrészek anyagává. A hasonló elektron-csoportosulások, valamint a radioaktív anyag számos alapszerveződése a nyílt tér szélsőségesen alacsony hőmérsékletében képződik, később pedig az anyagivá lényegülő energia nagyobb egységeivel összekapcsolódva magasabb szervezettségi szintre jut.” 42:4.9 8. Tétel: Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével. A nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva belőle az átmenet során legyőzött ellenállást és a részek által egymásra kifejtett vonzást. „Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével. Erőtani értelmezésben a nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva az átmenet során legyőzött erők ellenállását és az anyagi részek által egymásra kifejtett vonzást.” 42:4.11 X. HULLÁMENERGIA MEGNYILVÁNULÁSOK 1. Tétel: Az elektronhelyzetek megváltozásakor elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A „hullámok” kiterjedése 860-szorosa az érintett egység átmérőjének.

182

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „Az elektron- vagy más helyzetek megváltozásakor elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig »kvantumnyi« vagy annak valamely többszöröse, de az ilyen energia-egységek rezgés- vagy hullámszerű viselkedését kizárólag az adott anyagi szerkezet méretei határozzák meg. Az ilyen hullámjellegű energialüktetések kiterjedése 860-szorosa az ultimatonok, elektronok, atomok vagy más, hasonlóan viselkedő egységek átmérőjének. A kvantumviselkedés hullám-erőtani vizsgálatában meglévő állandó értelemzavart az energiahullámok összeadódása okozza: két hullámhegy alkothat egy kétszeres magasságú hullámhegyet, míg egy hullámhegy és egy hullámvölgy is összekerülhet, s így kiolthatja egymást.” 42:4.14 2. Tétel: A hullámenergiának tíz fajtája van: 1. Ultimatonikuson inneni sugarak 2. Ultimatonikus sugarak 3. A rövidhullámú térsugárzás 4. Az elektronszakasz 5. Gammasugarak 6. A röntgensugarak csoportja 7. Ibolyán túli sugárzás 8. Fehér fény 9. Vörösön inneni sugárzások 10. Hertz-hullámok. Ld. 42:5.2 XI. ULTIMATONOK ÉS ELEKTRONOK 1. Tétel: A hideg- és más hatások alkotó munkával alakítják át az ultimatonokat elektronokká szerte a térben. A hő az elektron-tevékenység mértékét jellemzi. „A hideg- és más hatások alkotó munkával alakítják át az ultimatonokat elektronokká szerte a térben. A hő az elektron-tevékenység mértékét jellemzi, míg a hideg pusztán a hő – az összehasonlítható energiatartalék – hiányát, a tér általános erő-töltésének állapotát jelzi, feltéve, hogy sem kilépő energia, sem szervezett anyag nincs jelen és nem válaszol a gravitációra.” 42:4.5 2. Tétel: Az ultimaton, mely háromféleképpen mozoghat, ismeretlen az Urantián. „Az Urantián ismeretlen ultimatonok sok fizikai működési szakaszon keresztül lassulva jutnak el az elektron-szerveződéshez szükséges keringési energiák megszerzéséig. Az ultimatonok háromféleképpen mozoghatnak: kölcsönös ellenállás a mindenségrendi erőnek, ellengravitációs potenciállal bíró egyedi keringések, és az egymással kölcsönhatásban álló száz ultimaton elhelyezkedése az elektronon belül.” 42:6.4 XII. ATOMI ANYAG 1. Tétel: Bármilyen haladást érnek el a tudósok az energia és anyag szabályozása területén, nem fognak atomot teremteni vagy az anyagba olyasmit bevinni, amit életnek hívunk. „A még nagyobb mértékű fejlődést és a további felfedezéseket követően, miután az Urantia a maival össze nem mérhető nagyságú tudásra tett szert, bár esetleg szabályozni tudjátok majd az anyag villamos egységeinek energiaforgásait a fizikai megnyilvánulásaik megváltoztatásáig is – tehát minden ilyen lehetséges haladás ellenére a tudósok sohasem lesznek képesek arra, hogy anyagi atomot teremtsenek vagy energiavillanást hozzanak létre vagy az anyagba valaha is olyasmit vigyenek be, amit életnek hívunk.” 42:1.4 2. Tétel: A hőmérséklet az energia-evolúcióban csak a gravitációhoz képest másodrendű. Az alacsony hőmérsékletek kedveznek az elektron-szerveződésnek. A magas hőmérsékletek elősegítik a bomlást. „A hőmérséklet – a meleg és a hideg – az energia és az anyag evolúciós területein csak a gravitációhoz képest másodrendű jelentőségű. Az ultimatonok alázatosan engedelmeskednek a szélsőséges hőmérsékleteknek. Az alacsony hőmérsékletek bizonyos elektron-szerveződési és atomi rendeződési formáknak kedveznek, míg a magas hőmérsékletek az atomok bomlásának és az anyag szétesésének különféle formáit segítik elő.” 42:4.7

183

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók 3. Tétel: Egy átlagos elektronban száz ultimaton található. Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot. „Az elektronban a kölcsönös vonzás tartja össze a száz ultimatont; és egy átlagos elektronban soha sincs száznál se több, se kevesebb ultimaton. Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot, s így létrehozza az elektron tíz módosult formájának egyikét.” 42:6.5 4. Tétel: Az ultimatonok nem körökben keringenek az elektronokon belül. A tengelykörüli forgási sebességükkel összhangban kijjebb kerülhetnek vagy csoportosulhatnak. „Az ultimatonok nem pályákat írnak le, illetőleg nem körökben keringenek az elektronokon belül, de a tengelykörüli forgási sebességükkel összhangban kijjebb kerülhetnek vagy csoportosulhatnak, és így meghatározzák a különbözeti elektron-méreteket. Ugyanez az ultimatonikus tengelykörüli forgási sebesség határozza meg a különféle elektron-egységek ellen- vagy együtthatásait is. Az elektron-anyag teljes elkülönülései és csoportosulásai, a negatív és pozitív energia-anyagi testek villamos elkülönülésével együtt, az összetevők ultimatonikus kölcsönhatása által megteremtett, e különböző rendeltetések következményei.” 42:6.6 5. Tétel: Ha az anyagi tömeget addig lehetne nagyítani, hogy az elektroné elérné a 2,84 grammot, akkor a mérete az arányosságot tartva a Földével lenne egyenlő. Ha a protonnak a térfogatát tűfejnyire nagyíthatnánk, akkor a tű fejének átmérőjét akkorára kellene növelni, mint a Föld napkörüli pályájának átmérője. „Ha az anyagi tömeget addig lehetne nagyítani, hogy az elektroné elérné az uncia tizedét [2,84 gramm], akkor a mérete az arányosságot tartva a földével lenne egyenlő. Ha a protonnak – mely az elektronnál ezernyolcszázszor nehezebb – a térfogatát tűfejnyire nagyíthatnánk, akkor, a helyes arányokat megtartva, a tű fejének átmérőjét akkorára kellene növelni, mint a föld napkörüli pályájának átmérője.” 42:6.8 6. Tétel: Az atomban az elektron az arányokat tekintve olyan távolságra kering a központi proton körül, mint amennyire a bolygók a naprendszer napja körül. „Az atomban az elektronok az arányokat tekintve olyan távolságra keringenek a központi proton körül, mint amennyire a bolygók a naprendszer napja körül. A tényleges mérethez viszonyítva az atommag és a belső elektronhéj között ugyanaz a viszonylagos távolság van meg, mint a belső bolygó, a Merkúr, és a napotok között.” 42:7.2 7. Tétel: Az Orvontonban természetes körülmények között száz elektron tesz ki egy atomot. További elektronok bevitele esetén a proton szétesik. „Az Orvontonban természetes körülmények között még sohasem képződött száznál több pályaelektront tartalmazó atomi rendszer. Amikor egy százegyedik atomot vittünk be mesterségesen a pályamezőbe, akkor az eredmény mindig a központi proton azonnali szétesése volt, melyet erőteljes elektron kisugárzás és más energiák felszabadulása kísért.” 42:7.7 8. Tétel: Csak a nagyobb atomok külső tíz elektronja kering a központi mag körül elkülönült egységekként. A maghoz legközelebb eső harminc elektront igen nehéz különálló testekként észlelni. „Bár az atomok egy és száz között tartalmazhatnak pályaelektronokat, csak a nagyobb atomok külső tíz elektronja kering a központi mag körül meghatározott és elkülönült egységekként, érintetlenül és zártan befutva a pontos és meghatározott pályákat. A maghoz legközelebb eső harminc elektront igen nehéz különálló és rendezett testekként észlelni vagy kimutatni. Az elektronok számától függetlenül a maghoz való közelség vonatkozásában minden atomban ilyen arányban érvényesül ez a viselkedés. Minél közelebb van a mag, annál kevésbé egyedi az elektronok jellege. Az elektron hullámszerű energia-jellege úgy jön létre, hogy az elektron az összes alacsonyabb atompályát betölti; ez leginkább az atommaghoz legközelebbi elektronokra igaz.” 42:7.8 9. Tétel: A nagy atom harminc legbelső elektronja rendelkezik ugyan egyediséggel, energiarendszereik azonban hajlamosak összekapcsolódni. A következő harminc elektron egyedi jellege határozottabb. A következő harminc elektronnak még erősebb az atomi rendszert szabályozó képessége. „A harminc legbelső pályaelektron rendelkezik ugyan egyediséggel, energiarendszereik azonban hajlamosak összekapcsolódni, összekötik egymással az elektronokat és ez közelítőleg érvényes a pályákra is. A következő harminc elektron alkotja a második családot, vagy energiasávot, és azok egyedi jellege is határozottabb, az anyagi részecskék sokkal jobban szabályozzák a kísérő energiarendszereiket. A következő harminc elektron, a harmadik energiasáv még egyedibb és az elektronok még elkülönültebb és meghatározottabb pályákon keringenek.” 42:7.9 10. Tétel: Csak a nehezebb atomok utolsó tíz elektronja bír önállósággal.

184

II. rész, 14. Az erőtér-irányítók „Az utolsó tíz elektron, melyek csak a tíz legnehezebb elemben vannak jelen, igen nagy önállósággal bírnak, és ezért képesek többé-kevésbé szabadon kilépni a mag ellenőrzése alól. E negyedik és legkülső elektroncsoport tagjai a legkisebb hőmérséklet- vagy nyomásváltozásra megszöknek a központi mag hatóteréből, amint azt az urán és rokonelemeinek természetes bomlása is mutatja.” 42:7.9 11. Tétel: Bár az atom összetartásában a gravitáció az egyik tényező, azért jelen van egy nagy és ismeretlen energia is – az alapvető atomi felépítés titka. „Jóllehet a parányi atomi energiarendszer fenntartásában a gravitáció az egyik tényező, e fizikai egységekben és közöttük jelen van egy nagy és ismeretlen energia is, az alapvető atomi felépítés és az általános viselkedés titka, egy, az Urantián még felfedezendő erő. Ez az egyetemes hatás az ezen apró energia-szerveződés tartalmazta térrészt teljes egészében áthatja.” 42:8.1 12. Tétel: Az atom elektronközi tere nem üres – ezt az elektronközi teret olyan hullámszerű megnyilvánulások gerjesztik, melyek az elektronok sebességével és az ultimatonok forgásával tartják az ütemet. „Az atom elektronközi tere nem üres. Az atomban ezt az elektronközi teret olyan hullámszerű megnyilvánulások gerjesztik, melyek az elektronok sebességével és az ultimatonok forgásával tökéletesen tartják az ütemet. Az általatok ismert pozitív-negatív vonzás nem felel meg teljesen ennek az erőnek; a viselkedése ezért néha kiszámíthatatlan. Ez a meg nem nevezett hatás a Korlátlan Abszolút térerő jellegű visszahatásának tűnik.” 42:8.2 13. Tétel: Az atommag egységét a mezotron felsőbbrendű térerő-tömege tartja fenn. Arra készteti a villamos töltéseket, hogy megállás nélkül cserélődjenek a protonok és neutronok között. „Az atomok szerkezete olyan, hogy sem a villamos, sem a gravitációs erők nem tudnák egybetartani a magot. A mag egységét a mezotron ellentett jellegű összetartó képessége tartja fenn, amely képes a töltött és nem töltött részecskéket együtt tartani a felsőbbrendű térerő-tömeg terének és annak köszönhetően, hogy a protonokat és a neutronokat állandó helycserére kényszeríti. A mezotron arra készteti a nukleonok villamos töltését, hogy megállás nélkül cserélődjenek a protonok és neutronok között. A nukleon a másodperc egy végtelenül rövid részében töltött proton, a következőben pedig nem töltött neutron. És ez az állandó energiaállapot-változás olyan elképzelhetetlenül gyorsan zajlik, hogy a villamos töltésnek semmi esélye sincs bomlasztó hatás kifejtésére. A mezotron tehát »energiaszállító« részecskeként viselkedik, mely nagymértékben hozzájárul a magegyensúly fenntartásához.” 42:8.4

185

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak

15. HELYI VILÁGEGYETEMI FIAK Tartalomjegyzék VI. Az élethordozók VII. Ragyogó Estcsillagok VIII. Főangyalok IX. A Fiak egyéb csoportjai X. Anyagi Fiak

I. Bevezetés II. Gábriel III. A melkizedekek IV. A vorondadekek V. A lanonandekek

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Gábriel mellett négy magas Fiú rend van a helyi világegyetemben. „Az ismertetendő Fiak fajtái helyi világegyetemi eredetűek; ők a paradicsomi Teremtő Fiúnak és az őt kiegészítő Világegyetemi Anyaszellemnek a különféle társulásokban létrehozott utódai. E beszámolókban a helyi világegyetemi fiúi besorolás alábbi rendjeit ismertetjük: 1. Melkizedek Fiak. 2. Vorondadek Fiak. 3. Lanonandek Fiak. 4. Élethordozó Fiak.” 35:0.2 2. Tétel: Immanuel, a Nappalok Szövetsége a Háromság nagykövete a Nebadonban. Ő a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek 611.121. tagja. Ő az Atya személyes képviselője. „E paradicsomi csoport vezetője a Nebadonban a paradicsomi Háromság nagykövete – a szalvingtoni Immanuel – a Nebadon helyi világegyetemhez kijelölt Nappalok Szövetsége. Bizonyos értelemben e magas rangú Háromsági Fiú egyúttal az Egyetemes Atya személyes képviselője a Teremtő Fiú udvarában; innen a neve, Immanuel. A szalvingtoni Immanuel, a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja oly fenséges méltóságú és oly felséges szerénységű lény, hogy visszautasít minden feléje irányuló imádatot és rajongást minden élő teremtmény részéről. Ő abban is különbözik minden más személyiségtől az egész Nebadonban, hogy sohasem nyilvánította ki a Mihály testvére alá tartozását. A Fejedelemfiú tanácsadójaként működik, de csak felkérésre ad tanácsot.” 33:5.1 3. Tétel: A spirongát Gábriel és a Melkizedek Atya teremtette, és ők a helyi világegyetem szellemi segítői. „A Spironga a Fényes Hajnalcsillag és a Melkizedek Atya szellemi ivadéka. Nekik nincs személyiségvégzetük, de nem is evolúciós vagy felemelkedő lények. Működésileg sem érintettek az evolúciós felemelkedési rendben. Ők a helyi világegyetem szellemi segítői, akik a Nebadon mindennapi szellemi feladatait végzik.” 37:10.2 4. Tétel: A spornagia a központi világok anyagi gondozásának és fejlesztésének szenteli magát. Ők nem szellemek és nem is személyek. „A Spornagia. A helyi világegyetem épített központi világai valóságos világok – fizikai teremtések. Azok fizikai fenntartásával sok munka van, és ebben kapunk segítséget a spornagiának nevezett fizikai teremtmények csoportjától. Ők a Jerusemtől a Szalvingtonig terjedő központi világok anyagi szakaszai gondozásának és fejlesztésének szentelik magukat. A spornagia nem szellemeket és nem is személyeket jelent; ők állati létezési rend, de ha láthatnátok őket, akkor egyetértenétek azzal, hogy tökéletes állatoknak tűnnek.” 37:10.3 II. GÁBRIEL 1. Tétel: Gábriel a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése.

186

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak „A Fényes Hajnalcsillag a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilatkozása által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése. Ha visszatérünk a helyi világegyetem kezdeteihez, még mielőtt a Teremtő Fiú és az Anyaszellem egyesülése a teremtői társulás kötelékeiben megvalósult volna, azokban az időkben, mielőtt a fiakból és leányokból álló, sokféle tehetséget felvonultató családjuk teremtése megkezdődött volna, e két isteni személy e korai és szabad társulásának első közös cselekedete a Fiú és a Szellem legmagasabb rendű szellemszemélyiségének, a Fényes Hajnalcsillagnak a teremtését eredményezi.” 33:4.1 2. Tétel: Gábriel a Nebadon világegyetem főigazgatója. „A szalvingtoni Gábriel a Nebadon világegyetem főigazgatója és az annak igazgatását érintő minden végrehajtói jellegű folyamodvány elbírálója. E világegyetemi intézőt erre a munkára teljesen felkészültként teremtették, de a helyi teremtésrészünk növekedése és fejlődése során szerzett ő tapasztalatokat is.” 33:4.5 III. A MELKIZEDEKEK 1. Tétel: A melkizedekek hét központi világot irányítanak. „E Melkizedek-világok: 1. A kísérleti világ – a Melkizedek Fiak honvilága. 2. A fizikai-élet tanodák és az élő energiák kutatóállomásainak világa. 3. A morontia élet világa. 4. A kezdő szellemlét szférája. 5. A szellemközép-lét világa. 6. A haladó szellemlét szférája. 7. A mellérendelt és legfelsőbb önmegvalósítás területe.” 35:3.2 2. Tétel: A Melkizedek Atyát a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem különleges, közös cselekedete hozta létre. „Miután létrehozták a személyes segítőjükként működő lényeket, mint amilyen a Fényes Hajnalcsillag és amilyenek az egyéb igazgatási személyiségek is, akkor, az adott világegyetem isteni céljának és teremtési tervének megfelelően egy új formájú teremtési egyesülésre kerül sor a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem, a Végtelen Szellem helyi világegyetemi Leánya között. Az eme teremtői társulásból származó személyiségutód az eredeti Melkizedek – a Melkizedek Atya – az a különleges lény, aki később együttműködik a Teremtő Fiúval és az Alkotó Szellemmel az e névvel jelölt egész csoport létrehozásában.” 35:1.1 3. Tétel: A melkizedekeket a Teremtő Fiú, az Alkotó Szellem és az eredeti Melkizedek Atyával teremtette. „A világegyetemünk összes melkizedekjét a szabványidőben mért egyetlen ezeréves korszak alatt teremtette a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a Melkizedek Atyával közösen. Lévén ők olyan fiúi rend, ahol egyikük társteremtőként működött, a melkizedekek szerveződésüket tekintve részben önmaguktól származnak és ezért pályázhatnak a fenséges fajtájú önkormányzatiság érvényesítésére.” 35:1.3 4. Tétel: A melkizedekek hatékonyan tudják szolgálni a halandókat, mert félúton vannak a legfelsőbb és a legalsóbb személyiségszint között. „A melkizedekek az isteni Fiak első olyan rendje, mely elég közel kerülhet a teremtményi élethez abból a célból, hogy közvetlenül a halandói felemelkedési segédkezésben működjön, hogy megtestesülés nélkül is szolgálni tudja az evolúciós fajokat. E Fiak a nagy személyiségi alászállás természetes felezőpontján helyezkednek el, lévén eredetük szerint éppen félúton vannak a legfelsőbb Isteniségi és a sajátakarattal felruházott legalsóbb teremtményi élet között. Így ők egyfajta természetes átmenetet alkotnak az élő létezés felsőbb és isteni szintjei, valamint az evolúciós világok alacsonyabb, sőt anyagi életformái között.” 35:2.1 5. Tétel: A melkizedekek létszáma állandó – meghaladja a tízmilliót. „E Fiak nem bővülő létszámú rend; taglétszámuk állandó, bár helyi világegyetemenként változik. A melkizedekek száma a székhely-bolygójuk hivatalos feljegyzése szerint a Nebadonban meghaladja a tízmilliót.” 35:2.9 6. Tétel: A melkizedekek a hetven elsődleges szféra szalvingtoni körének kísérleti világán lakoznak. E világokat a 420 segédszférával együtt Melkizedek Egyetemnek nevezik.

187

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak „A melkizedekek egy külön világon lakoznak a Szalvington, a világegyetemi központ közelében. E szféra, a nevét illetően Melkizedek, a hetven elsődleges szféra szalvingtoni körének kísérleti világa, mely hetven szféra mindegyikét hat, különféle meghatározott tevékenységekre szakosodott segédszféra vesz körül. E bámulatos szférákat – a hetven elsődleges és a 420 segédszférát – gyakran nevezik Melkizedek Egyetemnek is. Az összes nebadoni csillagvilágból érkező felemelkedő halandók mind a 490 világon felkészítésben részesülnek azalatt, amíg a szalvingtoni állandó besorolást megkapják. De a felemelkedők oktatása csupán egy szakasz az épített szférák szalvingtoni halmazában folyó sokféle tevékenység közül.” 35:3.1 7. Tétel: A melkizedekek a „legidősebb fiak”, és rendszeresen járják a világegyetemet. „A fiúi besorolású Melkizedek-rend egy nagy család legidősebb fiúi tisztét tölti be és vállalja az azzal járó felelősséget. Munkájuk nagy része szokványos és némileg begyakorlott, azonban annak nagy része önkéntes és egyúttal önként vállalt kötelezettségekkel járó. A különleges gyűlések többségét, melyekre időről időre sor kerül a Szalvingtonon, a melkizedekek javaslatára hívják össze. E Fiak saját indíttatásból is járják az eredeti világegyetemüket. A világegyetemi hírszerzésre szakosodott önálló szervezetet tartanak fenn, rendszeresen készítenek jelentéseket a Teremtő Fiú számára függetlenül mindazon információktól, melyek a teremtésrészre vonatkozó szokványos igazgatásban érintett rendszeres közvetítőkön keresztül jutnak el a világegyetemi központra. Ők természetüknél fogva előítéletmentes megfigyelők; az értelmes lények minden osztálya teljesen megbízik bennük.” 35:2.3 8. Tétel: Bár szinte tökéletesek a melkizedekek, mégsem tévedhetetlenek. Néha rosszul ítélik meg a dolgokat. „A melkizedekek bölcsessége csaknem tökéletes, de az ítélőképességük nem az. Bolygói küldetéseken önmagukban és egyedül működve kisebb dolgokban néha hibáznak, vagyis előfordult már, hogy olyan dolgok mellett döntöttek, melyeket a feletteseik később nem hagytak jóvá. Az ilyen hibás döntés eredménye az, hogy a Melkizedek hatáskörét átmenetileg felfüggesztik, elmegy a Szalvingtonra és a Teremtő Fiúnál tartott meghallgatáson útbaigazítást kap, mely hatékonyan megtisztítja őt a társaival való szembekerüléshez vezető összhanghiánytól; és aztán, miután letelt a javító pihenés ideje is, a harmadik napon visszahelyezik a szolgálatba. De az ilyen kisebb hibák a melkizedekek működésében ritkán fordulnak elő a Nebadonban.” 35:2.8 9. Tétel: A melkizedekek és a Háromsági Tanító Fiak felügyelik a felemelkedő halandók kiterjedt oktatási rendszereit. „A melkizedekek által folytatott tevékenységek egyik magas fokon szakosodott ága a felemelkedő halandók fejlődési morontia-létpályájához kötődik. E felkészítés nagy részét türelmes és bölcs szeráfi segédkezők végzik, akiket viszonylag magas világegyetemi fejlődési szintre eljutott halandók segítenek, de mindezen oktatási tevékenységek a melkizedekek és a Háromsági Tanító Fiak közös általános felügyelete alatt állnak.” 35:4.1 10. Tétel: A melkizedekeket „veszélyhelyzeti Fiaknak” nevezik. Amikor csak különleges segítségre van szükség – mindig megtaláljuk őket. „Az Edentián, a csillagvilágotok központján veszélyhelyzeti Fiakként ismerik őket. Mindig készen állnak bármiféle szükséghelyzetben való beavatkozásra – legyen az akár fizikai, értelmi vagy szellemi – akár bolygón, akár csillagrendszerben, csillagvilágban vagy a világegyetemben. Amikor és ahol csak különleges segítségre van szükség, mindig megjelenik egy vagy több Melkizedek Fiú.” 35:4.2 IV. A VORONDADEKEK 1. Tétel: A vorondadekek a Csillagvilági Atyák – a számuk egymillió. „A személyes segítők és a sokoldalú melkizedekek első csoportjának megteremtése után a Teremtő Fiú és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem megtervezte és létrehozta a világegyetemi fiúi besorolás második nagy és változatos rendjét, a vorondadekeket. Őket leginkább Csillagvilági Atyákként ismerik, mert az e rendbe tartozó Fiak egyike mindig megtalálható minden helyi világegyetem minden egyes csillagvilágának vezetésében. A vorondadekek száma helyi világegyetemenként változó, a Nebadonban bejegyzettek száma pedig éppen egymillió. E Fiak, mint a mellérendeltjeik, a melkizedekek, nem rendelkeznek szaporodási képességgel. A számuk növelésére alkalmas módszer nem ismeretes.” 35:5.1 2. Tétel: A vorondadekeket beidézték már igazgatási hibáik miatt, de lázadásban eddig még sohasem vettek részt.

188

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak „Bár a Fiak e rendjének döntései és irányítása mindig megfelel az isteni fiúi besorolás szellemének és mindig összhangban van a Teremtő Fiú vezetési elveivel, mégis előfordult már, hogy a Teremtő Fiú magához rendelte őket valamely elkövetett vétkük miatt, és a döntéseiket a világegyetemi legfelsőbb bíróságok néha bizony megváltoztatták. De e Fiak ritkán vétkeznek, és eddig még sohasem vettek részt lázadásban; a Nebadon egész történelme során eddig még egyetlen Vorondadekről sem derült ki, hogy semmibe vette volna a világegyetemi kormányt.” 35:5.4 3. Tétel: A száz Csillagvilági Atya alkotja a Teremtő Fiú legfelsőbb tanácsadó testületét. „A száz Csillagvilági Atya, a csillagvilági kormányok tényleges vezetőinek összessége alkotja a Teremtő Fiú legfelsőbb tanácsadó testületét. E tanács gyakran ülésezik a világegyetemi központon és a tanácskozás kérdésköreinek és vizsgálati területeinek köre végtelen, azonban leginkább a csillagvilágok jólétével és az egész helyi világegyetem igazgatásának egységesítésével foglalkoznak.” 35:6.2 V. A LANONANDEKEK 1. Tétel: A lanonandekek sokféle feladatot látnak el, mégis leginkább Csillagrendszer Fejedelmekként és Bolygóhercegekként ismeretesek. Felkészítésükről és besorolásukról a melkizedekek gondoskodnak. „A vorondadekek megteremtése után a Teremtő Fiú és a Világegyetemi Anyaszellem a világegyetemi fiúi besorolásba tartozók harmadik rendje, a lanonandekek létrehozására egyesül. Bár sokféle feladatot látnak el a csillagrendszeri igazgatás keretében, mégis leginkább Csillagrendszer Fejedelmekként, a helyi csillagrendszerek uraiként, valamint Bolygóhercegekként, a lakott világok igazgatási vezetőiként ismerik őket. Lévén, hogy e lények későbbi és – az isteniségi szinteket tekintve – alsóbb fiúi teremtési rend, ezért az ő esetükben megkövetelték, hogy bizonyos felkészítő tanfolyamokon vegyenek részt a Melkizedek-világokon a későbbi szolgálatra való felkészülés céljából. Ők voltak a Melkizedek-egyetem első hallgatói, és a besorolásuk és minősítésük alapjának a képességeiket, a személyiségüket és az előmenetelüket tekintették a Melkizedek-tanáraik és vizsgáztatóik.” 35:8.1 2. Tétel: A Nebadon létének kezdetekor tizenkétmillió Lanonandek volt, s őket a melkizedekek a teljesítményük alapján három osztályba sorolták. „A Nebadon-világegyetem létének kezdetekor pontosan tizenkétmillió Lanonandek volt, és a Melkizedekszféra teljesítését követően a záróvizsga eredménye alapján három osztályba sorolták őket: 1. Elsőrendű lanonandekek. A legmagasabb rangúakból 709.841 volt. E Fiakat jelölik Csillagrendszer Fejedelmeknek és a csillagvilágok legfelsőbb tanácsai segédeinek, valamint a világegyetem felsőbb szintű igazgatási feladataival foglalkozó tanácsosoknak. 2. Másodrendű lanonandekek. A Melkizedektől kikerülő eme rendbe tartozókból 10.234.601 volt. Őket Bolygóhercegeknek és e rend tartalékosainak jelölik. 3. Harmadrendű lanonandekek. E rendbe 1.055.558-an tartoztak. E Fiak beosztott segédekként, hírvivőkként, felügyelőkként, biztosokként, megfigyelőkként működnek és különféle feladatokat látnak el a csillagrendszerben és annak világain.” 35:8.3 3. Tétel: A Bolygóhercegek rendszerint akkor jönnek el egy átlagos világra, amikor a sajátakarattal bíró teremtmények megjelentek. „A Lanonandek Fiú eljövetele egy átlagos világra azt jelzi, hogy a sajátakarat, az ember ama képessége, hogy az örök továbbélés útját válassza, az ősemberi elmében kifejlődött. De az Urantiára a Bolygóherceg csaknem félmillió évvel az emberi sajátakarat megjelenése után érkezett meg.” 66:0.1 4. Tétel: Kaligasztia, az Urantia Bolygóhercege Lanonandek Fiú volt, mégpedig a 9.344. a másodrendűek közül. Tapasztalt igazgatási szakértő volt. „Kaligasztia egy Lanonandek Fiú volt, 9.344. a másodrendűek közül. Voltak általános tapasztalatai a helyi világegyetem ügyeinek igazgatása terén, később pedig közelebbi tapasztalatokat szerzett a Satania helyi csillagrendszer irányításában is.” 66:1.1 5. Tétel: Daligasztia volt Kaligasztia segítőtársa – a másodrendű lanonandekek között a 319.407. „E csoport élén Daligasztia, a Bolygóherceg segítőtársa állt. Daligasztia szintén másodrendű Lanonandek Fiú volt, mégpedig e rend 319.407-es Fia. Kaligasztia mellé rendelése idején segédi besorolásban volt.” 66:2.2

189

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak 6. Tétel: Több mint hétszáz Lanonandek Fiú veszett oda a Nebadonban lezajlott lázadásban. „A helyi világegyetemünk szerencsétlen volt annyiban, hogy több mint hétszáz Lanonandek-rendű Fiú lázadt fel a világegyetemi kormányzat ellen, mely siettette a felfordulás kialakulását több csillagrendszerben és számos bolygón is. E vétkezők közül mindössze három volt Csillagrendszer Fejedelem; gyakorlatilag e Fiak mindegyike a második és a harmadik rendbe tartozott, Bolygóhercegek és harmadrendű lanonandekek voltak.” 35:9.6 VI. AZ ÉLETHORDOZÓK 1. Tétel: Az élethordozók csoportjához hét világot rendeltek. „A melkizedekek általános ismeretekkel rendelkeznek a szalvingtoni körben lévő hét elsődleges szféra negyedik csoportjáról. Az élethordozók e világait a következőképpen jelölik: 1. Az élethordozók központja. 2. Az élet-tervezői szféra. 3. Az élet-megőrzői szféra. 4. Az élet evolúciójának szférája. 5. Az elmével társult élet szférája. 6. Az élőlényekben megjelent elme és szellem szférája. 7. A rejtett élet szférája.” 36:2.1 2. Tétel: Az élethordozók alkotják a világegyetem Fiak egyetlen olyan csoportját, melynek teremtésében a felsőbb-világegyetem vezetői működnek közre. A Nebadonban százmillióan vannak. „Jóllehet az élethordozók az isteni Fiak családjába tartoznak, mégis a világegyetemi Fiak különleges és egyedi fajtáját alkotják, lévén ők a helyi világegyetembeli értelmes életnek az egyetlen olyan csoportja, melynek teremtésében a felsőbb-világegyetem irányítói működnek közre. Az élethordozók három előbblétezett személyiségnek az utódai: a Teremtő Fiúnak, a Világegyetemi Anyaszellemnek, és, kijelölés útján, az adott felsőbb-világegyetem beteljesülési céljai felett őrködő három Nappalok Elődei egyikének. E Nappalok Elődei, akik egyedül dönthetnek az értelmes élet kioltásában, részt vesznek az élethordozók megteremtésében, akik pedig megbízást kapnak a fizikai élet létrehozására a kifejlődő világokon. A feljegyzések szerint a Nebadon világegyetemben százmillió Élethordozó teremtetett.” 36:1.1 3. Tétel: Az élet nem magától jelenik meg. Az életet az élethordozóknak kell megindítaniuk az evolúciós világokon. „Az élet nem magától jelenik meg a világegyetemekben; az életet az élethordozóknak kell megindítaniuk a sivár bolygókon. A tér evolúciós világain láthatólag ők az élet hordozói, elterjesztői és őrei. Az életnek az Urantián ismert összes rendje és formája e Fiak által jelenik meg, bár a bolygói életnek nem minden formája létezik az Urantián.” 36:3.1 4. Tétel: Jelentős létszámú csoport jön el a világra az élet beindításához. Hozhatják is magukkal az életet, de a bolygón is megszervezhetik az életmintákat. „Az életnek valamely új világon való megtelepítésével megbízott Élethordozó testület rendszerint száz rangidős hordozóból, száz segédből és ezer felügyelőből áll. Az élethordozók gyakran hoznak magukkal tényleges élet-sejtanyagot valamely új világra, de nem mindig ez a helyzet. Néha a kijelölt bolygóra való megérkezésük után szervezik meg az életmintákat, az életlétesítési új vállalkozáshoz előzetesen jóváhagyott szabályok szerint. Az Urantián létrehozott élet esetében is ez volt a helyzet.” 36:3.2 5. Tétel: Miután az életképletekkel elkészültek, az élethordozók az élettelen anyag katalizátoraként tevékenykednek – személyükön keresztül viszik át az éltető szikrát. „Miután a jóváhagyott képletekkel összhangban a fizikai minták elkészültek, az élethordozók ezen élettelen anyag folyamatszabályozójaként tevékenykednek, vagyis személyükön keresztül az anyagba viszik át az éltető szellemi szikrát; és ezáltal a semleges minták élő anyaggá válnak.” 36:3.3 6. Tétel: Az éltető szikra az élethordozókon keresztül adományozódik – nem pedig általuk. Az élet alapvető tényezői a Világegyetemi Anyaszellemtől származnak.

190

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak „Az éltető szikra – az élet rejtélye – az élethordozókon keresztül adományozódik, nem pedig általuk. Ténylegesen ők felügyelik ezeket a műveleteket, ők alakítják ki magát az élet-sejtanyagot, de a Világegyetemi Anyaszellem az, aki az élő sejtanyag alapvető tényezőjét rendelkezésre bocsátja. A Végtelen Szellem Alkotó Leányától ered a testet életre keltő és az értelmet felkeltő energiaszikra.” 36:3.4 7. Tétel: Az erkölcsi döntéseket hozók megjelenésének kora előtt az élethordozók engedélyt kapnak arra, hogy segítsék és irányítsák a kedvező környezeti viszonyok kialakulását s ezzel szabjanak kedvező irányt a biológiai evolúció menetének. „Az élet létrehozása és az erkölcsi besorolású emberi teremtmények megjelenése között eltelt időszakokban az élethordozók engedélyt kapnak arra, hogy beavatkozzanak az életkörnyezetbe, illetőleg egyéb alkalmas módon irányt szabjanak az élőlénytani evolúció folyamatának. És e tevékenységüket hosszú időn keresztül végezhetik. Amint valamely új világon az élethordozók sikeresen létrehoztak egy akarattal bíró lényt, amely képes erkölcsi és szellemi döntések meghozatalára, akkor és ott a munkájuk véget ér – teljesítették a küldetésüket; a továbbiakban már nem avatkozhatnak e kifejlődő életbe.” 36:3.7 8. Tétel: Minden helyi csillagrendszerében van egy midszonit világ, melyen Élethordozóként működött egy Melkizedek. „A Nebadon lakott világokat magába foglaló minden helyi csillagrendszerében van egy olyan szféra is, ahol a melkizedekek élethordozókként működtek. E lakóhelyek a csillagrendszer midszonit világaiként ismertek, és mindegyikükön egy anyagi síkon módosított Melkizedek Fiú egy, az anyagi rendbe tartozó, kiválasztott Leánnyal alkotott párt. Az ilyen midszonit világok Éva Anyái az adott csillagrendszer központjából származnak, s azon számos önként jelentkező közül választották ki őket a kijelölt Melkizedek élethordozók, akik a Csillagrendszer Fejedelemnek az ő saját szférájához tartozó Anyagi Leányoknak címzett felhívására válaszoltak.” 36:4.1 9. Tétel: Amint egy világ megállapodik a fény és élet korszakában, az élethordozókat magasabb rendű tanácsadó és igazgatási testületekké szervezik. „Mihelyt egy evolúciós bolygó eljut a fény és élet korszakába, az élethordozókat magasabb rendű tanácsadó testületekké szervezik annak érdekében, hogy a továbbiakban is segédkezzenek az adott világnak és a világ megdicsőült lényeinek igazgatásában és fejlődésében. A fejlődő világegyetem későbbi, végleges korszakaiban ezek az élethordozók számos új feladatot kapnak.” 36:1.4 VII. RAGYOGÓ ESTCSILLAGOK 1. Tétel: A Ragyogó Estcsillagokat a melkizedekek tervezték, és ők Gábriel segédei. „E ragyogó teremtményeket a melkizedekek tervezték és a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem hozta létre őket. Sokféle minőségben szolgálnak, ám főként Gábriel, a helyi világegyetemi főigazgató mellett tevékenykednek összekötő tisztviselőkként. Egy vagy több ilyen lény az ő képviselőjeként működik minden csillagvilági és csillagrendszeri központon a Nebadonban. A Nebadon főigazgatójaként Gábriel hivatalból a legtöbb szalvingtoni nagytanácskozás elnöke vagy megfigyelője, és ezekből akár ezer is ülésezik egyidejűleg. Ilyen alkalmakkor a Ragyogó Estcsillagok képviselik Gábrielt; egyszerre két helyen nem tud jelen lenni, és e fogyatékosságát e felsőbb angyalok ellensúlyozzák. Hasonló szolgálatot teljesítenek a Háromsági Tanító Fiak testülete számára is.” 37:2.1 2. Tétel: A Ragyogó Estcsillagoknak két rendje van. Közülük 4.832 a teremtett rangú, és 8.809-en vannak a felemelkedett szeráfok és egyéb, ki nem nyilatkoztatott lények. „A Ragyogó Estcsillagok különleges kettős rendet alkotnak, mert vannak közöttük teremtett rangúak és a teljesített szolgálatban rangra emeltek is. E felsőbb angyalok nebadoni testülete jelenleg 13.641 tagot számlál. Közülük 4.832 a teremtett rangú, míg 8.809-en vannak azok a felemelkedő szellemek, akik e magas szolgálati célt elérték. E felemelkedő Estcsillagok közül sokan szeráfként kezdték a világegyetemi pályafutásukat; mások a teremtményi lét ki nem nyilatkoztatott szintjeiről emelkedtek fel. E magas testület addig nem lehet a felemelkedő pályázók elérhető célja, amíg a világegyetem a fényben és életben meg nem állapodott.” 37:2.4

191

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak VIII. FŐANGYALOK 1. Tétel: A főangyalokat rendes körülmények között Gábriel nem felügyeli. Ők leginkább a teremtményi túlélés ügyének szentelték magukat. Nyolcszázezren vannak. „A főangyalok a Teremtő Fiú és a Világegyetemi Anyaszellem utódai. A felsőbb szellemek közül ők a legfelsőbb fajtába tartozók, melyek nagy számban teremtetnek a helyi világegyetemben, és a legutóbbi összeíráskor csaknem nyolcszázezren voltak a Nebadonban. A főangyalok a helyi világegyetemi személyiségek azon kevés csoportjába tartoznak, akiket rendes körülmények között Gábriel nem felügyel. Semmilyen mértékben nem érintettek a világegyetem szokványos igazgatásában, lévén ők a teremtményi túlélésnek, valamint annak szentelték magukat, hogy az idő és tér halandóinak felemelkedési létpályáját előmozdítsák. Bár rendes körülmények között nem tartoznak a Fényes Hajnalcsillag irányítása alá, a főangyalok néha az ő hatáskörében működnek. Együttműködnek egyéb Világegyetemi Segítőkkel is, mint például az Estcsillagokkal, amint azt jól mutatják az életnek a világotokon való megtelepítéséről szóló beszámolóban ismertetett folyamatok is.” 37:3.1 2. Tétel: A közelmúltban a főangyalok parancsnokságot létesítettek az Urantián. „A Nebadon főangyali testületét e rend elsőszülötte irányítja, és a legutóbbi időkben a főangyalok egységparancsnokságot tartanak fenn az Urantián. Legelőször e szokatlan tény vonja magára a Nebadonon kívülről jött hallgató-látogatók figyelmét. A világegyetemen belüli folyamatok első megfigyeléseiből leszűrik, hogy a Ragyogó Estcsillagok számos felemelkedői tevékenységét a helyi csillagrendszer, a Satania központjáról irányítják. További vizsgálódásaik során felfedezik, hogy bizonyos főangyali tevékenységeket egy kis és nyilvánvalóan jelentéktelen lakott világról vezényelnek, melynek neve Urantia. És ott van még Mihály urantiai alászállásának megismerése is, ami tovább fokozza az érdeklődésüket irántatok és a ti szerény szférátok iránt.” 37:3.3 IX. A FIAK EGYÉB CSOPORTJAI 1. Tétel: A Magas Fiú Segédek a helyi világegyetemen kívülről származó önkéntes lények csoportja. „A Fenséges Segédek olyan, a helyi világegyetemen kívülről származó, önkéntes lények csoportja, akiket átmenetileg központi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi képviselőkként vagy megfigyelőkként jelöltek ki a helyi teremtésrészekhez. A számuk állandóan változik, azonban mindig sokmilliónyian vannak. Időről időre így részesülünk az olyan paradicsomi-származású lények mint a Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok, Világegyetemi Ítélők, Ihletett Háromsági Szellemek, Háromságot-elért Fiak, Független Hírvivők, szupernáfok, szekonáfok, terciáfok és egyéb kegyes segédkezők segédkezéséből és segítségéből, akik velünk vannak abból a célból, hogy segítsék az ugyanitt honos személyiségeket azon erőfeszítésekben, hogy az egész Nebadon jobban összhangba kerüljön az orvontoni eszmékkel és a paradicsomi eszményképekkel.” 37:4.1 2. Tétel: A Főbiztosok a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandók. „A Főbiztosok a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandók; ők nem Igazítóval éltek meg eggyé kapcsolódást. Ti már igen sok mindent tudtok az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra pályázó halandók világegyetemi-felemelkedési létpályájáról, mely minden urantiai halandó előtt álló felsőbb rendeltetés Krisztus Mihály alászállása óta. De nem ez az egyetlen végzet, mely a tiétekhez hasonló, alászállás előtti világokon élő halandók előtt áll, és van egy másikfajta világ is, melynek lakosai sohasem élnek meg állandósult eggyé kapcsolódást Gondolatigazítókkal. Az ilyen halandókba sohasem költözik véglegesen paradicsomi alászálló Titkos Nevelő; mindazonáltal az Igazítók átmenetileg beléjük költöznek, kísérőként és mintául szolgálnak számukra a húsvér testben eltöltött idő alatt.” 37:5.1 3. Tétel: A Mennyei Felvigyázók toborzott oktatói testület. „A nebadoni oktatási rendszert közösen igazgatják a Háromsági Tanító Fiak és a Melkizedek tanító testületek, de az annak fenntartására és fejlesztésére irányuló munkában jelentős részt vállalnak a Mennyei Felvigyázók is. E toborzott csoport tagjai között minden olyan egyed megtalálható, akinek a felemelkedő halandók oktatási és felkészítési rendjéhez köze van. A Nebadonban hárommilliónál is több van belőlük, és mindannyian olyan önkéntesek, akik a tapasztalataik alapján érdemesnek találtattak arra, hogy az egész teremtésrész számára oktatási tanácsadóként szolgáljanak.” 37:6.1 4. Tétel: A Lakóvilági Tanítók toborzott, megdicsőült kerubok.

192

II. rész, 15. Helyi világegyetemi Fiak „A Lakóvilági Tanítók toborzott és megdicsőült kerubok. A többi nebadoni oktatóhoz hasonlóan őket is a melkizedekek bízzák meg a feladattal. A morontia élet legtöbb oktatási vállalkozásában működnek, és a számuk jócskán meghaladja a halandói elme felfogóképességét.” 37:7.1 X. ANYAGI FIAK 1. Tétel: Az anyagi vagy ivaros Fiak és Leányok a Teremtő Fiú utódai. Minden egyes helyi csillagrendszerben egy ilyen párt hoznak létre. „Az anyagi vagy ivaros Fiak és Leányok a Teremtő Fiú utódai; a Világegyetemi Anyaszellem nem vesz részt e lények létrehozásában, akiknek rendeltetése, hogy fizikai nemesítőkként működjenek az evolúciós világokon. A fiúi besorolásúak anyagi rendje nem egységes mindenhol a helyi világegyetemben. A Teremtő Fiú minden egyes helyi csillagrendszerben csak egy pár ilyen lényt hoz létre; az eredeti párok eltérő természetűek, mert a saját csillagrendszerük életmintájára vannak hangolva. Ez szükséges eljárás, hiszen egyébként az Ádámok szaporodási képessége nem volna érvényesíthető az adott csillagrendszer világain élő, fejlődő halandó lények esetében. Az Urantiára jött Ádám és Éva az Anyagi Fiak eredeti sataniai párjától származik.” 51:1.1 2. Tétel: Az Anyagi Fiak teste fényt áraszt – a testükben vér és fény kering. A testmagasságuk a két és fél és három méter között változik. „Az Anyagi Fiak testmagassága két és fél és három méter között változik, a testük pedig az ibolyaszín árnyalat sugárzó fényében ragyog. Jóllehet anyagi vér kering az anyagi testükben, azért isteni energia is eltölti és mennyei fény is átjárja azt. Ezen Anyagi Fiak (az Ádámok) és Anyagi Leányok (az Évák) egyenlők, pusztán a szaporodási természetükben és bizonyos vegytani sajátságaikban különböznek. Egyenlők, de különbözők, hím- és nőneműek – így egymás kiegészítői – és úgy tervezték őket, hogy csaknem minden feladatot párban lássanak el.” 51:1.3 3. Tétel: Az Anyagi Fiak a helyi csillagrendszeri központok állandó polgárai. Ők a kapcsolat a szellemi és a fizikai világok között. „Bár a csillagrendszeri központokon állandó besorolású létpolgárokként élnek, az Anyagi Fiak akkor sem rendelkeznek Gondolatigazítókkal, amikor alászállási küldetéseken vesznek részt az evolúciós bolygókon, de éppen e szolgálatokon keresztül tesznek szert élményelvi képességre ahhoz, hogy Igazítót kaphassanak és elindulhassanak a paradicsomi felemelkedési létpályán. E különleges és csodálatosan hasznos lények jelentik a kapcsolatot a szellemi és a fizikai világok között. Jelenlétük a csillagrendszeri központokra összpontosul, ahol a teremtésrész anyagi teremtményeiként szaporodnak és élnek, és ahonnan elküldetnek az evolúciós világokra.” 51:1.6

193

II. rész, 16. Állandó létpolgárok

16. ÁLLANDÓ LÉTPOLGÁROK Tartalomjegyzék V. A felsőbb-világegyetem – Abandonterek és a Fiúval eggyé kapcsolódott halandók VI. Havona – A Havona honosai VII. Paradicsom – Paradicsomi létpolgárok (gyakorlóotthoni gyermekek)

I. A bolygók – Közteslények II. A helyi csillagrendszerek – Anyagi Fiak III. A csillagvilágok – Univitatia IV. A helyi világegyetem – Szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók

I. A BOLYGÓK – KÖZTESLÉNYEK 1. Tétel: A közteslények gondoskodnak a bolygói igazgatás folytonosságáról, szemben a rövid ideig tartó halandói létet élőkkel és az örökösen változó mennyei segédkezési feladatokat ellátókkal. „Az Urantián valójában a közteslény segédkezők a bolygó tényleges felügyelői; gyakorlatilag ők az Urantia létpolgárai. A halandók valóban az evolúciós világok fizikai és anyagi lakói, de ti mindannyian túl rövid életűek vagytok; oly kevés időt töltötök a szülőbolygótokon. Az evolúciós fejlődési bolygón megszülettek, éltek és meghaltok, és más evolúciós fejlődési bolygókra mentek tovább. Még a bolygókon mennyei segédkezőkként szolgáló emberfeletti lények is csak átmeneti feladatot kapnak; közülük csak keveset bíznak meg valamely adott szférán való hosszabb szolgálattal. A köztes teremtmények azonban a bolygói igazgatás folytonosságát jelentik az örökösen változó mennyei segédkezési feladatokat ellátókkal és az állandóan kicserélődő halandói lakosokkal szemben. E sohasem szűnő változás és kicserélődés közepette a köztes teremtmények megszakítás nélkül folytatják a munkájukat a bolygón.” 37:9.11 2. Tétel: A közteslények háromféleképpen osztályozhatók: a) Felemelkedő fiak b) Állandó létpolgárok c) Segédkező szellemek. „A köztes teremtmények háromféleképpen osztályozhatók: a pontos meghatározás szerint a felemelkedő Istenfiak közé tartoznak; ténylegesen viszont az állandó létpolgársággal bíró rendek csoportjába sorolhatók, míg feladatköreik alapján az idő segédkező szellemei közé tartoznak, mert bensőséges és hatékony társulást alkotnak az angyali seregekkel a halandó ember szolgálatában a tér egyes világain.” 38:9.1 3. Tétel: A közteslények a lakott világok többségén megjelennek – a tizedes bolygókon pedig mindig megtalálhatók. „E különleges teremtmények a lakott világok többségén megjelennek és mindig megtalálhatók a tizedes vagy életkísérleti bolygókon, mint amilyen az Urantia is. A közteslényeknek két fajtája van – elsőfajúak és másodfajúak – és a következő módokon jelennek meg: 1. Elsőfajú Közteslények, az inkább szellemi csoport, egy némiképp egyen formára szabott lényrend, akik egységesen a Bolygóhercegek módosított felemelkedő-halandó kíséretétől származnak. Az elsőfajú köztes teremtmények csaknem ötvenezren vannak, és az ő szolgálataikat élvező bolygók egyikén sincs belőlük több. 2. Másodfajú Közteslények, e teremtményeknek az inkább anyagi csoportja, akiknek száma a különböző világokon nagy eltérést mutat, bár átlagosan ötvenezer körül mozog. Eltérő mértékben származnak a bolygó élőlénytani nemesítőitől, az Ádámoktól és Éváktól, illetőleg az ő közvetlen leszármazottaiktól. A tér evolúciós világain nem kevesebb mint huszonnégy különféle eljárás létezik e másodfajú köztes teremtmények létrehozására. E csoport eredetének módja az Urantián szokatlan és rendkívüli volt.” 38:9.2 4. Tétel: A hercegi törzskarba tartozó pár hozta létre az első elsőfajú közteslényeket. A teljes törzskar végül 50.000 egyedet hozott létre. „A törzskar a kapott utasításoknak megfelelően nem kezdett nemi úton való szaporodásba, azonban alapos megfigyelésnek vetették alá a személyi alkatukat, és gondosan feltérképezték az értelmi (elmei) és morontia (lelki) kapcsolat minden elképzelhető szakaszát. És a dalamatiai ottlétük harmincharmadik éve alatt esett

194

II. rész, 16. Állandó létpolgárok meg, még jóval azelőtt, hogy a fal elkészült volna, hogy Dán csoportjának kettes és hetes számú egyede véletlenül felfedezett egy jelenséget, mely a morontia sajátlényegük közötti (feltehetőleg nem nemi és nem anyagi) kapcsolatot kísérte; és e kaland eredménye az első elsőfajú köztes teremtmény lett. Ezen új lény teljesen látható volt a bolygói törzskar és az ő mennyei segítőik számára, azonban a különféle emberi törzsek férfijai és asszonyai szemmel nem láthatták. A Bolygóherceg utasítására a teljes testtel bíró törzskar hozzáfogott a hasonló lények létrehozásához, és az első dáni pár útmutatásait követve mindegyikük sikerrel is járt. A herceg törzskara így hozta létre a végül 50.000-es létszámú elsőfajú közteslények eredeti testületét.” 66:4.10 5. Tétel: Ádámszon és Ratta története – a csaknem kétezer másodfajú közteslény eredete. „Egy huszonhét fős társaság kísérte el Ádámszont a gyermekkori álmaiban élt népek felkutatására. Kevéssel több mint három év múltán Ádámszon csapata ténylegesen is megtalálta a kalandjuk tárgyát, és e nép között egy csodálatos és gyönyörű húszéves nőt is, aki elmondta, hogy ő a hercegi törzskar utolsó egyenesági leszármazottja. E nő, Ratta azt állította, hogy az ő ősei mind a herceg bukott törzskarának két tagjától származtak le. Ő volt a fajtájának utolsó tagja, neki már nem voltak élő fivérei és nővérei. Épp akkoriban döntötte el, hogy nem fog férjhez menni, hogy utód nélkül hal meg, de beleszeretett a fenséges Ádámszonba. És amikor megismerte az Éden történetét, azt, hogy Van és Amadon jóslatai miként váltak valóra, s ahogy megismerte a kertbeli vétek történetét, egyetlen gondolat kerítette hatalmába – feleségül kell mennie Ádám e fiához és örököséhez. És az elgondolás Ádámszont is gyorsan a hatalmába kerítette. Valamivel több mint három hónap múlva már össze is házasodtak. Ádámszonnak és Rattának hatvanhét gyermeke született. A világ vezetőinek nagy leszármazási ága indult ki innen, de még ennél is többet vittek véghez. Emlékezzetek, hogy mindkettő valóban emberfeletti lény volt. Minden negyedik gyermekük pedig különleges rendű. Gyakran láthatatlanok voltak. A világ történelme során ilyen még sohasem fordult elő. Ratta nagyon nyugtalan volt emiatt – még babonás is – de Ádámszon sok mindent tudott már az elsőfajú közteslényekről, és arra a következtetésre jutott, hogy valami hasonló dolog játszódik le a szemük előtt. A második különösen viselkedő utód megszületését követően úgy döntött, hogy pároztatja őket, mert az egyik hímnemű, a másik pedig nőnemű volt, és innen származik a közteslények második rendje. Száz év alatt, vagyis mielőtt e jelenségeknek vége szakadt volna, csaknem kétezret hoztak létre.” 77:5.5 6. Tétel: Ádámszon és Ratta gyermekei között tizenhatan voltak a másodfajú közteslények ősei – a nemüket illetően fele-fele arányban. „Ádámszon gyermekei között éppen tizenhatan voltak a másodfajú közteslények különleges ősei. E különleges gyermekek nemi aránya kiegyenlített volt, és mindegyik pár képes volt hétnaponta egy másodfajú közteslényt létrehozni nemi és nem nemi kapcsolaton alapuló vegyes eljárásuk révén. És ilyen jelenségre sohasem volt lehetőség korábban a földön, és azóta sem történt ilyesmi.” 77:6.2 7. Tétel: A villamos éltetőelemű párok mindegyike végül 248 közteslényt hozott létre – mindösszesen 1.984 főt. „E tizenhat gyermek (a különlegességeiktől eltekintve) úgy élt és halt, mint a teremtésrész halandói, de az ő villamos éltetőelemű utódaik tovább élnek, mert az ő esetükben nem érvényesülnek a halandói húsvér testre jellemző korlátozások. A nyolc pár mindegyike végül 248 közteslényt hozott létre, így alakult ki az eredeti másodfajú testület – 1.984 fős – létszáma. A másodfajú közteslényeknek nyolc alcsoportja van. Úgy jelölik őket, mint az első, a második, a harmadik, stb. a-b-c. Ez után következik az első, a második, stb. d-e-f.” 77:6.3 8. Tétel: Az eredetileg 50.000 elsőfajú közteslény közül 40.119-en csatlakoztak a Lucifer-féle lázadáshoz. Az 1.984 másodfajú közteslény közül 873 tért rossz útra. „Az elsőfajú közteslények többsége a Lucifer-féle lázadás idején tért a bűn útjára. A bolygói lázadás pusztításának számbavétele során az egyéb veszteségek mellett kiderült, hogy az eredetileg 50.000-es létszámukból 40.119-en csatlakoztak a Kaligasztia-féle elszakadáshoz. A másodfajú közteslények eredeti száma 1.984 volt és közülük 873-an nem sorakoztak fel Mihály uralma mögé, és őket annak rendje és módja szerint őrizet alá helyezték az Urantia bolygói megítéltetése keretében pünkösd napján. Senki sem tudja megmondani, hogy a bukott teremtményeknek mi lesz a sorsa.” 77:7.1 9. Tétel: Egyesült Közteslények testületének taglétszáma jelenleg 10.992. Az egyesítésükre röviddel pünkösd után került sor. „E világ legutóbbi megítéltetésekor, amikor Mihály elvitte az idő alvó továbbélőit, a köztes teremtményeket hátrahagyta, hogy segítsenek a bolygón folyó szellemi és majdnem-szellemi munkában. Jelenleg testületként működnek, mely mindkét rendet magába foglalja és a létszáma 10.992. Az Urantia Egyesült Közteslényeit

195

II. rész, 16. Állandó létpolgárok jelenleg felváltva kormányozzák az egyes rendek rangidős tagjai. E rendszert az egybeolvadásuk, vagyis röviddel pünkösd óta működtetik.” 77:8.1 10. Tétel: A másodfajú közteslények változatos története egészen az elsőfajú csoporttal való egyesülésükig. „Ádámszon halála után a másodfajú közteslények maradéka az Urantia furcsa, szervezetlen és önálló befolyásolójává vált. Ettől kezdve Makiventa Melkizedek idejéig szertelen és szervezetlen életet éltek. E Melkizedek részlegesen az ellenőrzése alá vonta őket, de még egészen Krisztus Mihály idejéig sok rossz dolog elkövetésére voltak képesek. És az ő földi ittléte alatt mindegyikük meghozta a jövőbeli végzetére vonatkozó végső döntést, s az állhatatos többség ekkor került az elsőfajú közteslények irányítása alá.” 77:6.6 11. Tétel: A másodfajú közteslények számos küldetésben tevékenykednek – még az anyagi világgal is kapcsolatba lépnek. „Az 1.111 állhatatos másodfajú közteslény fontos küldetésekben tevékenykedik a földön. Az elsőfajú társaikkal összevetve ők határozottan anyagiak. Ők a halandó szem által érzékelt tartományon kívül léteznek és elég alkalmazkodási mozgásterük van ahhoz, hogy saját akaratuk szerint fizikai kapcsolatba lépjenek olyasmivel, amit az emberek »anyagi dolgoknak« neveznek. E különleges teremtmények rendelkeznek bizonyos meghatározott hatalommal az idő és tér dolgai felett, mely alól nem kivételek a teremtésrész állatai sem.” 77:8.11 12. Tétel: Az Urantián az angyaloknak tulajdonított jelenségek közül sokat valójában a közteslények vittek véghez. „Az angyaloknak tulajdonított valóságosabb jelenségek közül sokat valójában a másodfajú köztes teremtmények vittek véghez. Amikor a jézusi örömhír első tanítóit börtönbe vetették a kor tudatlan vallási vezetői, »az Úrnak angyala« »éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozta őket«. De Péter megszabadulásának esetében, miután Heródes parancsára megölték Jakabot, egy másodfajú közteslény volt az, aki az angyalnak tulajdonított munkát elvégezte.” 77:8.12 13. Tétel: Manapság a közteslények a beteljesülés bolygói tartalékos alakulatába tartozók mellett szolgálnak, és ők kezdeményezték az Urantia kinyilatkoztatást. „A fő tevékenységük manapság az olyan észrevétlen, személyes összekötői társként való együttműködés, melyet a beteljesülés bolygói tartalékos alakulatát alkotó férfiakkal és nőkkel alakítanak ki. Az elsőfajú testület egy bizonyos csoportja által hozzáértőn segített ezen másodfajú csoportnak a feladata volt azoknak a személyiségnek és urantiai körülményeknek az összehangolása, akik, illetőleg amelyek végül rábírták a bolygói mennyei felügyelőket azon kérvények elkészítésére, melyek eredményeként megkapták a felhatalmazást az e beszámolót is magába foglaló kinyilatkoztatás-sorozat lehetővé tételére.” 77:8.13 II. A HELYI CSILLAGRENDSZEREK – ANYAGI FIAK 1. Tétel: A közös teremtési munka befejeztével a Teremtő Fiú megszemélyesíti az Anyagi ivaros Fiakat és Leányokat – helyi csillagrendszerek Ádámjait és Éváit. „Az Anyagi Istenfiak. Amikor a Teremtő Fiú és a Végtelen Szellem világegyetemi képviselője, a Világegyetemi Anyaszellem közötti teremtői kapcsolat befejezte a teremtői körét, amikor már nem jelenik meg több egyesült természetű utód, akkor személyesíti meg a Teremtő Fiú kettős formában az ő utolsó lényfogalmát, s ezzel végül megerősíti a maga eredeti kettős származását. Magában és magától ekkor teremti meg a világegyetemi fiúi besorolásba tartozó, anyagi rendű, csodálatos és fenséges Fiakat és Leányokat. Így jön létre a Nebadon minden egyes helyi csillagrendszerének eredeti Ádámja és Évája. Ők szaporodó fiúi besorolású rend, mivel egy hímnemű és egy nőnemű teremtetik. Leszármazottaik a csillagrendszeri központ viszonylag állandó besorolású létpolgárai, bár némelyiküket bolygói ádámi feladatokkal bízzák meg.” 37:9.9 2. Tétel: Az Anyagi Fiak és Leányok a helyi csillagrendszeri központok állandó polgárai. „A legutóbbi ezeréves szalvingtoni összeíráskor az adatok szerint a Nebadonban 161.432.840 olyan Anyagi Fiú és Leány volt, akik létpolgári besorolásban voltak valamely helyi csillagrendszeri központon. Az Anyagi Fiak száma a különböző csillagrendszerekben más és más, és a számuk folyamatosan nő a természetes szaporulat révén. A szaporító-képességeik gyakorlása során nem teljesen a személyes vágyak vezérlik az egymással kapcsolatba lépő személyiségeket, beleszólnak ebbe a felsőbb kormányzó testületek és a tanácsadó testületek is.

196

II. rész, 16. Állandó létpolgárok Ezek az Anyagi Fiak és Leányok a Jerusem és az ahhoz tartozó világok állandó lakosai. Hatalmas területeket foglalnak el a Jerusemen és szabadon vesznek részt a központi szféra helyi irányításában, a közteslények és a felemelkedők segítségével gyakorlatilag minden szokványos ügy elintézésében segítenek.” 45:5.4 III. A CSILLAGVILÁGOK – UNIVITATIA 1. Tétel: Az univitatia, vagyis a csillagvilági világok állandó polgárai félúton állnak az Anyagi Fiak és a szellem szuszatia között. „Az univitatia az Edentia és társvilágainak állandó létpolgárait jelenti, a társvilágokba beleértve mind a hétszázhetven világot, melyek a felügyeletüket ellátó csillagvilági központot körülveszik. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem e gyermekei az anyagi és a szellemi közötti létsíkra terveztettek, de ők nem morontia teremtmények. Az Edentia hetven nagyobb szférája mindegyikének honosai különböző látható alakkal rendelkeznek, és a morontia halandók a morontia alakjukat úgy alakítják, hogy az megfeleljen az univitatia felemelkedési fokának minden alkalommal, amikor lakóhelyet váltanak az egyik edentiai szféráról a másikra, amint az első világtól a hetvenedik felé haladnak.” 43:7.1 IV. A HELYI VILÁGEGYETEM – SZUSZATIA ÉS A SZELLEMMEL EGGYÉ KAPCSOLÓDOTT HALANDÓK 1. Tétel: A szuszatia a Szalvington állandó lakója. Szoros kapcsolatban állnak a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal. „A Szuszatia. E bámulatos lények állandó besorolású létpolgárokként lakoznak és működnek a Szalvingtonon, e helyi világegyetem központján. Ők a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem ragyogó utódai és szoros kapcsolatban állnak a helyi világegyetem felemelkedő létpolgáraival, a nebadoni Tökéletes Testületbe felvett, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal.” 37:9.7 2. Tétel: A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók is a helyi világegyetemek állandó polgárai. „A Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók a helyi világegyetemek állandó létpolgárai; törekedhetnek paradicsomi végzetre, azonban nem lehetnek biztosak benne. A Nebadonban az ő világegyetemi otthonuk a Szalvington körül keringő világok nyolcadik csoportja (...)” 40:9.9 3. Tétel: Az állandó létpolgárok – mint amilyenek a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók is – rendeltetése nem ismert. Talán szerepük lesz a felsőbb-világegyetemek személyzetének megerősítésében, amikor a külső térből az Orvontonon keresztül megindul a zarándokok Paradicsom felé tartó özöne. „Hogy mi lesz a végleges beteljesülésük a helyi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi létpolgárságú, ezen állandó besorolású rendeknek, azt nem tudjuk, azonban igencsak lehetséges, hogy amikor a paradicsomi, végleges rendű lények felfedezik az isteniség táguló határait az első külső térszint bolygói rendszereiben, akkor a Fiúval, illetőleg a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt társaik a felemelkedői evolúciós küzdelemben majd elfogadhatóan fognak hozzájárulni a tökéletessé lett felsőbb-világegyetemek élményelvi egyensúlyának fenntartásához, miközben készen állnak azon paradicsomi zarándokok áradatának fogadására, akik egy távoli napon majd az Orvontonon és annak testvér-területein keresztül fognak beözönleni, mint valamiféle hatalmas szellem-áradat, mely a külső tér most még feltáratlan és lakatlan galaxisaiból tör elő.” 40:10.8 V. A FELSŐBB-VILÁGEGYETEM – ABANDONTEREK ÉS A FIÚVAL EGGYÉ KAPCSOLÓDOTT HALANDÓK 1. Tétel: Az abandonterek a felsőbb-világegyetemek állandó létpolgárainak egyik fajtáját alkotják. „De az Uversza központi szféráit folyamatosan segíti egy olyan bámulatos lénycsoport, akiket abandontereknek neveznek, őket a Nappalok Elődeinek és a hét Tükröző Szellemnek az Orvonton központján lakozó, ki nem nyilatkoztatott közvetítői teremtették.” 37:9.12 2. Tétel: A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók a felsőbb-világegyetem állandó lakói. Az Orvontonban a számuk nem éri el az egymilliót. „Gyakran utaznak a Paradicsomra felsőbb-világegyetemi feladattal, de ritkán kapnak ott állandó lakói besorolást, lévén, hogy osztályként az eredeti felsőbb-világegyetemükre korlátozódik a tevékenységük.” 40:8.5

197

II. rész, 16. Állandó létpolgárok

VI. HAVONA – A HAVONA HONOSAI 1. Tétel: A Havona honosai a paradicsomi Háromság teremtményei. Képességeiket emberi képzelet nem képes felfogni. „A Havona honosai a paradicsomi Háromság közvetlen teremtései, és számukat a korlátolt elme nem képes felfogni. Az urantiaiak azokat az eredendő képességeket sem tudják felfogni, melyekkel az olyan istenien tökéletes teremtmények, mint az örökkévaló világegyetem eme Háromsági-származású fajai rendelkeznek. Ti sohasem lesztek képesek igazán jó képet alkotni e dicsőséges teremtményekről; a Havonára való megérkezésetekig kell várnotok, míg végre szellemtársaitokként köszönthetitek őket.” 19:6.1 2. Tétel: A Havona honosainak helyzet még változhat – talán van valamilyen ismeretlen rendeltetésük. Az Atya nem-Igazító lényegű szilánkjával kapcsolódnak eggyé, és még a Végleges Testületbe is belépnek. „A Havona honosai, miként minden egyéb Háromsági-származású személyiség, isteni tökéletességgel terveztetett, és miként a többi Háromsági-származású személyiség esetében is, az idő múlása gazdagíthatja az élményelvi képességeik tárát. De eltérően a Háromság Állandó Fiaitól a havonaiak helyzete alakulhat, ismeretlen jövőbeli örökkévalóság-végzet várhat rájuk. Ezt mutatja azoknak a havonaiaknak a példája, akik a szolgálatuk alatt tényleges képességet alakítottak ki az Atya nem-Igazító lényegű szilánkjával való eggyé kapcsolódásra és végül felvételt nyerhettek a Halandói Végleges Testületbe. Ezen kívül vannak még más végleges testületek is, melyek nyitva állnak a központi világegyetem e honosai előtt.” 19:6.3 VII. PARADICSOM – PARADICSOMI LÉTPOLGÁROK (GYAKORLÓOTTHONI GYERMEKEK) 1. Tétel: A Paradicsomi Létpolgároknak több mint háromezer rendje van. „Nagyszerű lények számos csoportja lakozik a Paradicsomon, ők a Paradicsomi Létpolgárok. A tökéletessé váló, felemelkedői besorolású és saját akarattal bíró teremtményekre kidolgozott terv kivitelezésében ők közvetlenül nem vesznek részt és ezért nem mutatjuk be őket részletesen az urantiai halandóknak. E fenséges értelmeknek több mint háromezer rendje van, s a legutolsó csoportjuk a Háromságnak azon rendelésére személyesült meg, mely az idő és tér hét felsőbb-világegyetemének teremtési tervét életbe léptette. A Paradicsomi Létpolgárokat és a Havona honosait együtt néha úgy említjük, mint Paradicsom-Havona személyiségek.” 19:7.1 2. Tétel: Ezernél is több tapasztalás-meghaladó felsőbb-létpolgári csoport él a Paradicsomon – ők az abszonit sajátságokkal rendelkező Tapasztalattól Függetlenül Létezők. „A tökéletessé lett halandóknak végleges rendű lényként a Paradicsomon szerzett tapasztalatai részben abból az erőfeszítésből származnak, hogy megértsék a Paradicsom ezernél is több tapasztalás-meghaladó [felsőbblétpolgárai csoportjainak], az abszonit sajátságokkal rendelkező, meglényegített lényeknek a természetét és működését. Az e felsőbb-személyiségekkel alkotott társulásaikban a felemelkedő, végleges rendű lények nagy segítséget kapnak azon tapasztalás-meghaladó segédkezők számos rendje által nyújtott hasznos útmutatásból, akiknek az a feladatuk, hogy a kifejlődött, végleges rendű lényeket bemutassák az új paradicsomi testvéreiknek. A Tapasztalattól Függetlenül Létezők egész rendje a Paradicsom nyugati részén él egy hatalmas területen, melyet kizárólag ők foglalnak el.” 31:8.1 3. Tétel: Azok a megmentett, gyakorlóotthoni gyermekek, akik felemelkednek a Paradicsomra, az örökkévaló Sziget állandó polgáraivá válnak. „De ha a tökéletesedés paradicsomi útját választják, akkor azonnal felkészítik őket az első lakóvilágra való átkelésre, ahová sokuk még időben érkezik meg ahhoz, hogy csatlakozzanak szüleikhez a havonai felemelkedésben. A Havonán való átjutást és az Istenségek elérését követően e halandói eredetű, megmentett lelkek alkotják a Paradicsom állandó, felemelkedői létpolgárságát. Az értékes és alapvető fontosságú evolúciós tapasztalatokat a halandói születésük világán meg nem szerzett eme gyermekek nem vétetnek fel a Végleges Testületbe.” 47:2.8 Megjegyzés: Az Atya körének Paradicsomi körüli világai „más és más válfajú állandó létpolgárságnak” adnak otthont. Ld. 13:0.6 „Az Atya köréhez tartozó világok és a Fiú köréhez tartozó világok mindegyike más és más válfajú állandó létpolgárságot feltételez (...)”

198

III. rész, 17. Az ember

III. RÉSZ 17. AZ EMBER Tartalomjegyzék X. A vörös és a sárga emberfajta XI. Civilizáció XII. Az ember szabad akarata XIII. Az Isteni Nevelő XIV. Isten-tudat XV. Az Urantia-személyiség XVI. Az Isten hű fiai XVII. A fény és élet hét szakasza XVIII. A személyiség továbbélése

I. Bevezetés II. Andon és Fonta III. A Herceg testtel bíró törzskara IV. A színes emberfajták V. Ádám és Éva VI. Az ibolyaszín emberfajta VII. A sumérok és az árják VIII. Emberfajták IX. A kék ember

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az evolúciós világok a halandó teremtmények hét fajtájának adnak otthont. „Minden egyes csillagrendszerben létezik a növényi és az állati életnek egy szabványos és alapvető mintája. Azonban az élethordozók gyakran szembesülnek ezen alapminták módosításának szükségességével annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a tér számos világán előforduló különféle fizikai körülményekhez. Ők a halandó teremtmény általános csillagrendszeri fajtájának elterjedését mozdítják elő, azonban hét különböző ilyen fizikai fajta is van, és e hét elsőrendű változatnak is ezer és egy kisebb válfaja létezik: 1. Légköri fajták. 2. Elemi fajták. 3. Gravitációs fajták. 4. Hőmérsékleti fajták. 5. Villamos fajták. 6. Az energia-felvételi fajták. 7. Külön meg nem nevezett fajták.” 49:2.1 2. Tétel: A halandók bolygói fajtái hét szempontból vizsgálhatók. „Némiképp nehéz dolog megfelelő képet festeni a halandók bolygói sorozatairól, mert oly keveset tudtok ezekről, és mert oly nagyok az eltérések. A halandó teremtményeket azonban számos nézőpontból lehet tanulmányozni, melyek közé tartoznak az alábbiak is: 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás. 2. Agyszelvény-fajta sorozatok. 3. Szellem-befogadási sorozatok. 4. Bolygói-halandói korszakok. 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok. 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok. 7. A föld elhagyásának eljárásai.” 49:5.1 3. Tétel: Az evolúciós elme csak akkor kiegyensúlyozott, ha magát a mindenségrendi észbeliség két végletén nyilvánítja ki – a teljesen gépiessé tetten és a teljesen szellemivé lényegítetten.

199

III. rész, 17. Az ember „Az evolúciós elme csak akkor teljesen kiegyensúlyozott és megbízható, ha magát a mindenségrendi észbeliség két végletén nyilvánítja ki – a teljesen gépiessé tetten és a teljesen szellemivé lényegítetten. A tiszta gépies irányítás és az igaz szellemtermészet értelmi végletei között működik a fejlődő és felemelkedő elméknek az a hatalmas csoportja, amely elmék kiegyensúlyozottsága és nyugalma a személyiség választásán és a szellemazonosuláson alapul.” 111:1.7 II. ANDON ÉS FONTA 1. Tétel: Az ember nem evolúciós véletlen esemény. „Az élet törzsfejlődésének korai szakaszai nem mindenben egyeznek a jelenlegi nézeteitekkel. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Pontos rendszere, világegyetemi törvénye van a bolygói életterv kibontakozása menetének a tér szféráin. Nem az idő múlása, s nem a faj képviselőinek nagy mennyiségben való felszaporodása alkotja a szabályozó rendszert. Az egerek sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az elefántok, az elefántok mégis gyorsabban fejlődnek az egereknél.” 49:1.6 2. Tétel: Sok szempontból Andon és Fonta volt a legfigyelemreméltóbb emberilény-pár, mely a föld színen valaha is élt. „Sok szempontból Andon és Fonta volt a legfigyelemreméltóbb emberilény-pár, mely a föld színen valaha is élt. E csodálatos pár, az egész emberiség tényleges szülői, minden tekintetben felsőbbrendűek voltak sok közvetlen leszármazottjuknál, és alapvetően különböztek minden ősüktől, a közeliektől és a távoliaktól egyaránt.” 63:1.1 3. Tétel: Amikor felfedezték a tüzet, egész éjjel ott ültek mellette – nem is folytatták útjukat három napig. „Ez volt az egyik legörömtelibb pillanat a rövid, ám mozgalmas életükben. Egész éjjel ott ültek a tűz mellett és nézték ahogy ég, és homályosan megértették, hogy a felfedezésük révén dacolhatnak az éghajlattal és örökre függetlenné válhatnak a déli területeken élő állati rokonaiktól. Három nap pihenés és a tűzzel való játszadozás után folytatták útjukat.” 63:2.6 4. Tétel: Andon és Fonta népes családját gyermekeik, unokáik és dédunokáik alkották. „Andonnak és Fontának összesen tizenkilenc gyermeke született, és csaknem ötven unoka és hat dédunoka társaságát is élvezhették. A család négy szomszédos sziklaüregben vagy félbarlangban lakott, melyek közül hármat előcsarnokok kötöttek össze, melyeket az Andon gyermekei által készített kvarckavics eszközökkel vájtak a puha mészkőbe.” 63:3.2 5. Tétel: Andon és Fonta halálával Szontad vette át a nemzetség vezetését. „A szülei halálával Szontad, bár a lába komolyan megsérült, nyomban átvette a nemzetség vezetését, és ebben ügyesen segítette őt felesége, a legidősebb lánytestvére. Első feladatuk az volt, hogy sziklákat görgessenek a halott szüleik, öccseik, húgaik és gyermekeik fölé, hogy eltemessék őket. E temetésnek nem érdemes különösebben nagy jelentőséget tulajdonítani. A halál utáni továbbélés eszméi még nagyon ködösek és bizonytalanok voltak, azok leginkább az ő valószínűtlen és tarka álomvilágukból eredtek.” 63:3.5 6. Tétel: Az andoni nemzetségek szétszóródása előtt fejlett nyelvet alakítottak ki, s ebből lett később az Urantia nyelve. „Még az andoni nemzetség[ek] szétszóródása előtt fejlett nyelv alakult ki a nemzetség[ek] tagjai közötti érintkezésre irányuló korai erőfeszítésekből. E nyelv gyarapodása folytatódott, és csaknem naponta bővült a szókészlet azon új találmányok és a környezethez való alkalmazkodás miatt, melyeket ezen eleven életet élő, nyughatatlan és kíváncsi népek dolgoztak ki. És e nyelv vált az Urantia nyelvévé, a korai emberi család nyelvévé, mígnem később a színes emberfajták nyelvei megjelentek.” 63:4.6 7. Tétel: Andon és Fonta leszármazottai elterjedtek Európában, és ezernél is több tábort létesítettek az Északitenger felé tartó folyók mentén. „Mielőtt a kiterjedt jégmező elérte volna Franciaországot és a Brit-szigeteket, Andon és Fonta leszármazottai Európán keresztül nyugat felé nyomultak és ezernél is több külön tábort létesítettek az Északi-tenger akkoriban még meleg vizei felé folyt nagy folyók mentén.” 63:5.2 8. Tétel: Andon és Fonta röviddel a Jerusemre való megérkezést követően engedélyt kapott, hogy visszatérjen az első lakóvilágra és üdvözölhesse az odaérkező urantiai zarándokokat.

200

III. rész, 17. Az ember „Andon és Fonta röviddel a Jerusemre való megérkezést követően engedélyt kapott a Csillagrendszer Fejedelemtől, hogy visszatérjen az első lakóvilágra annak érdekében, hogy azokkal a morontia személyiségekkel szolgáljon együtt, akik az Urantiáról jövő idő-zarándokokat a mennyei szférákon üdvözlik. És e feladatra határozatlan időre rendelték őket. Szerettek volna üdvözletet küldeni az Urantiára e kinyilatkoztatásokon keresztül, de e kérés teljesítését bölcsen megtagadták tőlük.” 63:7.3 III. A HERCEG TESTTEL BÍRÓ TÖRZSKARA 1. Tétel: A Bolygóherceg száz olyan önként jelentkező, felemelkedő halandót visz magával, akik még nem kapcsolódtak össze a Gondolatigazítójukkal. „Ha a Bolygóherceg egy fiatal világra indul, akkor rendszerint magával viszi az önkéntes felemelkedő lények egy csoportját a helyi csillagrendszeri központról. E felemelkedők a fajok fejlesztésével összefüggő első feladatok elvégzése érdekében tanácsadókként és segítőkként kísérik el a herceget. Az anyagi segítők e testülete alkotja a herceg és a világ emberfajtái közötti kapcsolatot. Az Urantia Hercegének, Kaligasztiának száz ilyen segítőből álló testülete volt.” 50:3.1 2. Tétel: Amikor a herceg segítői egymás között párosodnak, akkor abból kétféle lény származhat: a) Elsőfajú közteslények b) Magasabb rendű anyagi teremtmények. „A Bolygóherceg e segítői ritkán lépnek párba a világ emberfajtáival, viszont egymás között mindig párosodnak. Kétféle lényfajta származik ezekből az egyesülésekből: a köztes teremtmények elsőfajú fajtája és bizonyos olyan, magasabb rendű anyagi lények, akik a herceg törzskarában maradnak azt követően, hogy szüleiket Ádám és Éva megérkezésekor elviszik a bolygóról. E gyermekek nem lépnek párba a halandó fajokkal, kivéve bizonyos szükséghelyzeteket és akkor is csak a Bolygóherceg irányításával teszik ezt. Ilyenkor a gyermekeik – a testtel bíró törzskar unokái – olyan besorolásúak, mint a koruk és nemzedékük felsőbbrendű fajtái. A Bolygóherceg e félanyagi segédeinek minden utódába Igazító költözik.” 50:3.5 3. Tétel: A száztagú hercegi törzskar tíz feladatkörben tevékenykedett: 1. Az élelmezési és anyagi jóléti tanács 2. Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa 3. A ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók 4. A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata 5. Az ipari és kereskedelmi bizottság 6. A kinyilatkoztatott vallás kara 7. Az egészség és az élet megőrzői 8. A kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa 9. A fejlett törzsi kapcsolatok kormányzói 10. A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága. Ld. 66:5.1 IV. A SZÍNES EMBERFAJTÁK 1. Tétel: A hegyvidéki badoniták között jelent meg a szangik család – ők lettek az ősei a hat színes emberfajtájának. „És ekkor, e hegyvidéki badoniták között egy szokatlan és különös dolog történt. Az akkoriban lakott hegyvidék északkeleti részen élő egyik férfinak és nőnek hirtelenül szokatlanul értelmes gyermekekből álló családja lett. Ez volt a szangik család, akik az Urantia mind a hat színes emberfajtájának őseivé lettek. E szangik gyermekek, szám szerint tizenkilencen nemcsak hogy értelmesebbek voltak a társaiknál, hanem a bőrük színe a napfényben különféle árnyalatokat mutatott. E tizenkilenc gyermek között öt vörös, két narancsszín, négy sárga, két zöld, négy kék és két indigó volt. E színek egyre erősebbé váltak, ahogy a gyermekek nőttek, és amikor e fiatalok később a törzsbeli társaikkal párosodtak, akkor minden utódjuk bőrszíne a szangik szülő bőrszínéhez hasonlított.” 64:5.2

201

III. rész, 17. Az ember 2. Tétel: Hat alapvető evolúciós emberfajta létezik: a) három elsőrendű – a vörös, a sárga és a kék, b) három másodrendű – a narancsszín, a zöld és az indigó. „Hat alapvető evolúciós emberfajta létezik: három elsőrendű – a vörös, a sárga és a kék; és három másodrendű – a narancsszín, a zöld és az indigó. A legtöbb lakott világon mindezek a fajták megvannak, viszont a három-agyszelvényű lények bolygói közül sokon csak a három elsődleges fajta található meg. Némely helyi csillagrendszerben szintén csak e fajták vannak jelen.” 49:4.2 V. ÁDÁM ÉS ÉVA 1. Tétel: A Herceg iskolájának tanulói földművelők és kertészek voltak. Idejüket öt tevékenységek között osztották meg. „A világotok esetében a központi településen minden emberi lakóhelyhez elegendően nagy terület tartozott. Bár a távoli törzsek továbbra is vadásztak és gyűjtögettek, a Herceg tanintézeteinek tanítványai és tanítói földművelők és kertészek voltak. Idejüket nagyjából egyenlően osztották meg az alábbi tevékenységek között: 1. Fizikai munka. Földművelés, kiegészítve házépítéssel és a házak berendezésével. 2. Közösségi tevékenységek. Játékok és művelődésközösségi csoportalkotás. 3. Oktatói képzés. Egyéni oktatás a családi-csoportos oktatással összefüggésben, melyet külön osztályszintű felkészítés egészít ki. 4. Szakképzés. A házasság és az otthonkészítés tanodái, művészeti és kézműves felkészítő tanhelyek, és a – világi, műveltségi, és vallási – tanítók felkészítő osztályai. 5. Szellemi műveltség. A testvériség tanítóinak felkészítése, a gyermekek és az ifjak csoportjainak felvilágosítása és a befogadott honos gyermekek felkészítése a népük közötti hitterjesztői feladatokra.” 50:4.3 2. Tétel: Csaknem harmincezer éven át a második Éden volt a civilizáció bölcsője. Az ádámi népek leszármazottai a világ legtávolabbi részeibe is eljutottak. „Csaknem harmincezer éven át a második Éden volt a polgárosodás bölcsője. Az ádámi népek itt, Mezopotámiában megvetették a lábukat, leszármazottaikat egészen a föld határaiig is elküldték, és később, miután a nodfiakkal és a szangik törzsekkel összeolvadtak, őket nevezték anditáknak. E vidékekről indultak el azok a férfiak és nők, akik a történelmi tetteket végrehajtották, és akik oly nagy mértékben felgyorsították a műveltségi fejlődést az Urantián.” 78:0.1 3. Tétel: A második kert vezetése hősies tett volt – ez volt az urantiai történelem egyik legösztönzőbb hőskölteménye. Ádám és Éva fiai és leányai minden emberfajtát, ahová csak eljutottak, megnemesítettek. „A második kert vezetésében megmutatkozó hősiesség az urantiai történelem egyik legcsodálatosabb és legösztönzőbb hőskölteménye. E tündöklő lelkek sohasem veszítették teljesen szem elől az ádámi küldetés célját, és ezért bátran leküzdötték a környező és alsóbbrendű törzsek hatásait, miközben készségesen és folyamatosan indították el a legkiválóbb fiaikat és leányaikat kiküldöttekként a földi emberfajtákhoz. E terjeszkedés néha kimerítő hatású volt az otthoni műveltség szempontjából, de e felsőbbrendű népek mindig pótolták e kialakult hiányokat.” 78:2.2 4. Tétel: Az ádámfiak kultúrája messze meghaladta az evolúciós emberfajtákét, azonban e kultúra mesterséges volt. Nem kifejlődött kultúra volt, ezért az evolúciós szintre való leépülése elkerülhetetlenül végbement. „Az ádámfiak polgárosultsága, társadalma és műveltségi helyzete messze meghaladta az urantiai evolúciós emberfajták általános szintjét. Csak Van és Amadon régebbi települései, valamint az ádámszonfiakéi voltak valamiképpen ezekhez mérhetők. De a második Éden polgárosodott társadalma mesterséges szerkezet volt – nem kifejlődött volt – ezért a leépülése elkerülhetetlenül végbement, s végül elérte a természetes evolúciós szintet.” 78:2.3 VI. AZ IBOLYASZÍN EMBERFAJTA 1. Tétel: Az Ádám utáni időkre a felsőbbrendű emberfajták a világ számos pontján elterjedtek.

202

III. rész, 17. Az ember „1. Az ibolyaszín emberfajta – ádámfiak és ádámszonfiak. Az ádámfi műveltség legfőbb központja a második kertben volt, mely a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben helyezkedett el; ténylegesen is ez volt a nyugati és az indiai polgárosodott társadalom bölcsője. Az ibolyaszín fajta második vagy északi központja az ádámszonfiak fővárosa volt, mely a Káspi-tenger déli partjától keletre helyezkedett el, a Kopet-dag hegység közelében. E két központról indult ki a környező területekre az összes emberfajta fejlődését azonnal felgyorsító műveltség és élet-sejtanyag. 2. Elő-sumérok és egyéb nodfiak. Mezopotámiában, a folyók torkolatvidékéhez közel a dalamatiai idők ősi műveltségének maradványai is jelen voltak. Az évezredek múlásával e csoport alaposan összekeveredett az északról jött ádámfiakkal, de a nodfi hagyományaikat sohasem adták fel. A Levantében letelepedett nodfi csoportokat általában az ibolyaszín fajta későbbi terjeszkedése szívta fel. 3. Az andonfiak öt vagy hat, meglehetősen jellegzetes települést tartottak fenn az ádámszoni központtól északra és keletre. Turkesztánban is jelen voltak elszórtan, és elszigetelt közösségeik éltek Eurázsia szerte, különösen a hegyvidéki térségekben. Még mindig ezek az őslakosok birtokolták az eurázsiai földrész északi területeit, valamint Izlandot és Grönlandot is, azonban az európai síkságokról a kék ember, a távol-keleti folyóvölgyekből pedig a sárga emberfajta már jóval korábban kiszorította őket.” 78:1.3 2. Tétel: Az anditák hét nagyobb hullámban özönlötték el Európát, s az utoljára érkezők három nagy hullámban, lóháton érkeztek. „Az anditák ugyan folyamatosan tódultak be Európába, de hét nagyobb beözönlésük különíthető el, míg az utoljára érkezők három nagy hullámban, lóháton jöttek be. Némelyek az égei-tengeri és a Duna-völgyi útvonalon jöttek Európába, de a korai és tisztább fajták többsége a Volga és a Don füves területein át, az északi útvonalon vándorolt be Északnyugat-Európába. A harmadik és a negyedik betörés között egy, az orosz folyók és a Baltikum érintésével Szibériából jövő andonfi horda lépett Európa területére észak felől. Őket az északi andita törzsek nyomban magukba olvasztották.” 80:4.1 3. Tétel: Az ádámfiak békés népek voltak; a nodfiak pedig harciasak. E két törzs egyesülése a később hozzákeveredett szangik fajtákkal együtt hozta létre a rátermett, harcias anditákat. „A tisztább ibolyaszín emberfajta korai terjeszkedései sokkal békésebbek voltak, mint az ő későbbi félkatonai és hódítani vágyó andita leszármazottaiké. Az ádámfiak békés népek voltak; a nodfiak pedig harciasak. E két törzs egyesülése a később hozzákeveredett szangik fajtákkal együtt hozta létre azokat a rátermett, harcias anditákat, akik ezeket a ténylegesen is katonai hódításokat véghezvitték.” 80:4.3 4. Tétel: Az anditák egyeduralmát nyugaton meghatározó döntő tényező a ló volt. Gyorsan tudtak haladni s így képesek voltak összefüggő csoportokban elérni Európát – s így sokat megőriztek a kultúrájukból. „Az anditák egyeduralmát nyugaton meghatározó döntő fejlődési tényező azonban a ló volt. A ló a terjeszkedő anditáknak az addig nem létezett mozgékonyság előnyét adta, képessé téve az andita lovasnépek utolsó csoportjait arra, hogy gyorsan megkerüljék a Káspi-tengert és lerohanják egész Európát. Az anditák minden korábbi hulláma olyan lassan nyomult előre, hogy Mezopotámiától nagyobb távolságra eljutva az egységük mindegyre megbomlott. E későbbi hullámok viszont olyan gyorsan haladtak előre, hogy összefüggő csoportokban érték el Európát, s közben valamilyen mértékben megőrizték a magas szintű polgárosodott viszonyaikat is.” 80:4.4 5. Tétel: Nagyjából Kr.e. 19.000-ben az ádámfiak négy és fél milliós nemzetet alkottak. „De az ádámfiak nagyjából Kr.e. 19.000-ben valódi nemzetet alkottak, négy és fél milliós létszámmal, és ekkorra már a leszármazottaik millióit küldték ki a környező népekhez.” 78:2.5 6. Tétel: Az anditák az ibolyaszín emberfajtának, a nodfiaknak és a szangik népeknek a keverékei voltak. Faji örökségükben az ibolyaszín fajta aránya az egynyolcad és az egyhatod között volt. „Az andita fajták a tisztavérű ibolyaszín emberfajtának és a nodfiaknak, továbbá az evolúciós népeknek az elsődleges keverékei voltak. Az anditák esetében általában igaz, hogy messze nagyobb arányban volt meg bennük az ádámi vér, mint a mai emberfajtákban. Az andita megjelöléssel általában azokra a népekre utalunk, melyek faji örökségében az ibolyaszín fajta aránya az egynyolcad és az egyhatod között volt. A mai urantiaiak, még az északi fehér fajták is, ennél sokkal kisebb arányban rendelkeznek az ádámi vérrel.” 78:4.1 7. Tétel: Az árja emberfajta kialakulása a turkesztáni hegyvidéken ment végbe. E nyelvjárást az ádámszonfiak és az anditák nyelvének keveréke alkotta.

203

III. rész, 17. Az ember „A turkesztáni polgárosodott társadalmat folyamatosan újjáélesztették és megújították a Mezopotámiából újonnan érkezők, különösen a későbbi andita lovasnépek. Az úgynevezett árja anyanyelv kialakulása a turkesztáni hegyvidéken ment végbe; e nyelv a vidék egyik andoni nyelvjárásának és az ádámszonfiak, valamint később az anditák nyelvének keverékéből jött létre. Sok mai nyelv tehát ezeknek a közép-ázsiai törzseknek a korai nyelvéből alakult ki, akik meghódították Európát, Indiát és a mezopotámiai síkságok felsőbb területeit. Ez az ősi nyelv kölcsönözte a nyugati nyelveknek mindazt a hasonlóságot, melyet árjának neveznek.” 78:5.3 8. Tétel: Az anditák utolsó három hulláma Kr.e. 8000 és 6000 között indult el Mezopotámiából. Leigázták az újonnan megjelenő fehér emberfajtát és elkeveredtek velük. „Az anditák Kr.e. 8000 és 6000 között rajzottak ki az utolsó három hullámban. A Mezopotámiából kiinduló e három nagy műveltségi hullámot a keleti hegyi törzsek nyomása és a nyugati síkságok népeinek terjeszkedése váltotta ki. Az Eufrátesz-völgy és a szomszédos területek lakói több különböző irányban vágtak neki az utolsó kivonulásnak: Hatvanöt százalékuk a Káspi-tengeri útvonalon lépett be Európa területére, hogy ott meghódítsa az újonnan megjelenő fehér emberfajtákat – a kék emberek és a korai anditák keverékét – és összeolvadjon azokkal.” 78:6.1 9. Tétel: Az utolsó andita kirajzás után a mezopotámiai folyótorkolatok közelében maradottak voltak a sumérok, akiknek kultúrája nagyobbrészt nodfi jellegű volt. „Amikor az utolsó andita kirajzás megroppantotta a mezopotámiai polgárosodott társadalom élőlénytani gerincét, e felsőbbrendű emberfajta egyik kis létszámú kisebbsége a folyótorkolat közelében fekvő hazájukban maradt. Ezek voltak a sumérok, és Kr.e. 6000-re fajilag nagymértékben anditákká lettek, bár a műveltségük szinte kizárólag nodfi jellegű volt és tartották magukat Dalamatia ősi hagyományaihoz. Mindemellett a partvidéki területek e sumér lakosai voltak az utolsó anditák Mezopotámiában. De a mezopotámiai emberfajták ekkorra már alaposan összekeveredtek, melyet alátámasztanak azok a koponyafajták is, melyeket a régészek az e korból való sírokban találtak.” 78:8.1 VII. A SUMÉROK ÉS AZ ÁRJÁK 1. Tétel: Hap erkölcsi törvénye háromszázezer éven át volt Dalamatia törvénye. „Erkölcsi törvénnyel Hap ismertette meg a korai emberfajtákat. E rendszabályt »Az Atya Útjának« nevezték és a következő hét parancsolatból állt: 1. Ne félj és ne szolgálj egyéb Istent, mint a mindenek Atyját! 2. Ne légy engedetlen az Atya Fiával, a világ urával szemben, és az emberfeletti társai iránt se mutass tiszteletlenséget! 3. Ne mondj valótlant, amikor az emberek bírósága előtt állsz! 4. Ne ölj férfit, nőt vagy gyereket! 5. Ne lopd el a szomszédod javait vagy jószágát! 6. Ne érintsd a barátod feleségét! 7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel vagy a törzs öregjeivel szemben! Csaknem háromszázezer éven át ez volt Dalamatia törvénye. És a törvény szövegét hordozó kőlapok közül sok ma a mezopotámiai és perzsiai partoktól távolabb eső vizek mélyén nyugszik. Szokássá vált, hogy a hét egyes napjain e parancsolatok valamelyikével éltek, a köszöntések és az étkezéskori köszönetnyilvánítások alkalmával mondták el azokat.” 66:7.8 2. Tétel: Az anditák Turkesztánból való utolsó kivonulása képezte az Indiába történő árja beözönlést. „Az Indiába történő második andita behatolás az árja beözönlés volt, mely csaknem ötszáz éven át tartott a Krisztus előtti harmadik évezred közepén. E vándorlás jelentette az anditáknak a turkesztáni hazájukból való utolsó kivonulását. A korai árja központok elszórtan helyezkedtek el India észak felén, közelebbről is északnyugaton. E betörő népek nem hódították meg az egész országot és e kényelmességük később megbosszulta magát, mert a kisebb létszámuk miatt sebezhetőkké váltak a délről érkező dravidák jelentette beolvasztó hatással szemben, akik ez után a himalájai területek kivételével lerohanták az egész félszigetet.” 79:4.1

204

III. rész, 17. Az ember

VIII. EMBERFAJTÁK 1. Tétel: Az utóbbi húszezer év emberi maradványai nem utalnak az öt eredeti fajtára, viszont jól mutatják a három mai csoportot. „Ezért, amikor az utóbbi húszezer év emberi maradványait kiássátok, általában lehetetlen határozottan elkülöníteni az öt eredeti fajtát. Az ilyen csontvázak azt mutatják, hogy az emberiség jelenleg hozzávetőleg három osztályba sorolható: 1. A kaukázusi – a nodfi és az ádámi fajta andita keveréke, melyet módosított az elsőrendűek és (egyes) másodrendűek keveréke, valamint a jelentős mértékű andoni kereszteződés. A nyugati fehér fajták némely indiai és turáni néppel együtt e csoportba tartoznak. E csoporton belül az egyesítő tényező a kisebb-nagyobb arányban hordozott andita örökség. 2. A mongoloid – az elsőrendű szangik fajta, beleértve az eredeti vörös, sárga és kék fajtát is. A kínaiak és az amerikai indiánok e csoportba tartoznak. Európában a mongoloid válfajt a másodrendű szangik és az andoni keverék módosította; de még ennél is inkább az andita feljavító hatás. A maláj és az egyéb indonéziai népek is e csoportba tartoznak, bár ők nagy százalékban rendelkeznek másodrendű szangik vérrel. 3. A negroid – a másodrendű szangik fajta, melybe eredetileg beletartozott a narancsszín, a zöld és az indigó emberfajta. Erre a válfajra a legjobb példa a fekete ember, és ez megtalálható szerte Afrikában, Indiában és Indonéziában, ahol csak a másodrendű szangik fajták megtelepültek.” 81:4.10 2. Tétel: Az andita vándorlások végén három fehér emberfajta létezett Európában. „A faji keveredés Európában az andita vándorlások végére általában a következő három fehér emberfajta szerinti megoszlást mutatta: 1. Az északi fehér fajta. Ez az úgynevezett északi fajta elsősorban a kék emberből, valamint az anditákból állt, de tartalmazta az andonfi vér egy jelentős hányadát, és kisebb mennyiségben a vörös és a sárga szangik fajtákat is. Az északi fehér fajta így magába foglalta a négy leginkább kívánatos emberfajtát. De a legnagyobb örökség a kék embertől származott. A jellegzetes korai északi népek hosszúkás fejformájúak, magas termetűek és szőkék voltak. E fajta azonban régen alaposan összekeveredett a fehér népek minden ágával. A behatoló északi fajta által megismert kezdetleges európai műveltség a kék emberrel keveredett, visszafejlődő dunaiak műveltsége volt. Az északi-dán és a dunai-andonfi műveltség a Rajnánál találkozott és keveredett össze, amint az megfigyelhető a mai Németországban létező két faji csoport létében is. Az északi fajta folytatta a balti-tenger partvidékéről származó borostyánkővel való kereskedelmet, melynek során a Brenner-hágón át komoly üzleti kapcsolatokat épített ki a duna-völgyi rövid fejűekkel. A dunaiakkal fenntartott e kiterjedt kapcsolat eredményeként az északiak anyaimádók lettek, és néhány ezer éven keresztül a holtak elégetése csaknem teljesen általános szokás volt Skandinávia szerte. Ez megmagyarázza, hogy a korai fehér emberfajták maradványai miért nem lelhetők fel annak ellenére, hogy egész Európában számos sírjuk megtalálható – e sírokban csak a kő- és agyagurnákban lévő hamu van. Ezek a fehér emberek lakóhelyeket is építettek; ők sohasem laktak barlangokban. És megint csak ez magyarázza, hogy miért van olyan kevés bizonyíték a fehér ember műveltségéről annak ellenére, hogy az előtte itt élt cro-magnoni fajta műveltsége jól megőrződött ott, ahol biztonságosan elzáródhatott a barlangokban és sziklaüregekben. Mondhatni, az egyik nap Észak-Európában a visszafejlődő dunaiak és a kék ember kezdetleges műveltsége van jelen, a másik nap pedig a hirtelenül megjelenő és igencsak felsőbbrendű fehér emberé. 2. A központi fehér fajta. Bár e csoport magába foglalja a kék, a sárga és az andita fajtákat, azért döntően mégis csak andonfi. Ezek az emberek rövid fejűek, barnás bőrűek és zömökek. Ékként hatolnak be az északi és a földközi-tengeri emberfajták közé, úgy, hogy az ék széles alapja Ázsiára támaszkodik, a hegye pedig Kelet-Franciaországig ér el. 3. A déli fehér fajta. E barnahajú földközi-tengeri fajta az anditák és a kék ember keverékéből állt, melyhez hozzáadódott egy kevés andonfi jelleg is északon. E csoport jelentős mennyiségű másodrendű szangik vért is kapott a szaharaiakon keresztül. A későbbi időkben a fehér fajta e déli része erős andita vérátömlesztést kapott a Földközi-tenger keleti részéből.” 80:9.1

205

III. rész, 17. Az ember IX. A KÉK EMBER 1. Tétel: A kék ember nem teremtett nagy kultúrát, viszont Ádám kora után ez az emberfajta vetette meg egy erős és életképes civilizáció alapjait. „Bár az európai kék ember maga nem teremtett nagy műveltségi polgárosodott társadalmat, ő biztosította azokat az élőlénytani alapokat, melyek, miután az adamizálódott fajtáik keveredtek a kései andita hódítókkal, létrehozták az erőteljes polgárosodási folyamatok kiteljesítésére leginkább alkalmas törzsek egyikét, mely az Urantián valaha is megjelent az ibolyaszín faj és az ő andita utódaik óta.” 80:0.1 2. Tétel: A mai fehér népcsoportok az ádámi törzsnek a szangik emberfajtákkal – leginkább a kék emberrel – keveredett leszármazottai. „A mai fehér népekben jelen vannak az ádámi törzsnek a szangik emberfajtákkal keveredett túlélő fajtái, továbbá a vörös és a sárga faji vérvonal is valamelyest megvan bennük, de leginkább mégis a kék fajta alkotja őket. Az összes fehér fajtában komoly százalékban van meg az eredeti andonfi állomány, de még ennél is nagyobb a korai nodfi fajták aránya.” 80:0.2 3. Tétel: Az ádámi vérből sok emberfajta részesült, de az ádámfiak nem minden emberfajtát találtak vonzónak. „Az ádámi vérből az emberfajták többsége részesült, de némelyek a többinél nagyobb mennyiségben jutottak hozzá. India kevert emberfajtái és Afrika sötétbőrű népei nem voltak vonzók az ádámfiak számára. Szívesen keveredtek volna a vörös emberrel, ha azok nem lettek volna tőlük túl messze, a két Amerika területén, és szívesen fordultak volna a sárga ember felé is, de őket szintén nehéz volt elérni a messzi Ázsiában. Ezért, amikor a kalandvágy vagy a felebaráti szeretet sarkallta őket, vagy amikor kiszorultak az Eufrátesz-völgyből, természetes dolog volt, hogy az európai kék fajtákkal való egyesülés mellett döntöttek.” 80:1.5 4. Tétel: A kék emberfajta és az ádámfiak között erős volt a nemi vonzódás, és a vallásos nézeteik sem voltak teljesen összeegyeztethetetlenek. „Az Európát akkoriban uraló kék emberek nem rendelkeztek olyan vallási műveltséggel, mely visszatetszést keltett volna a korai vándorló ádámfiakban, és az ibolyaszín és a kék emberfajta között erős volt a nemi vonzódás is. A kék emberek legjobbjai nagy megtiszteltetésnek tartották, hogy az ádámfiakkal házasodhatnak. Minden kék férfi arra törekedett, hogy olyan ügyes és művészi készségeket mutató legyen, hogy valamelyik ádámfi nőben vonzalmat keltsen, és a felsőbbrendű kék nők legfőbb törekvése is az volt, hogy valamely ádámfi férfi érdeklődését felkeltsék.” 80:1.6 5. Tétel: Az európaiak a kék emberek életerejének és művészetének, valamint az ádámfiak termékeny képzelőerejének keverékéből származnak. A cro-magnoni fajták nemigen tudták elfogadni az ádámfiak vallását, mert a keverék ádámfiak tisztességtelenséget és erkölcstelenséget mutattak. „Az Ádám utáni időszak legelejének európai polgárosodott társadalma a kék emberek életerejének és művészetének, valamint az ádámfiak termékeny képzelőerejének különleges keverékéből jött létre. A kék emberek igen életerős emberfajtát alkottak, de nagyot rontottak az ádámfiak műveltségi és szellemi szintjén. Ez utóbbiaknak nagyon nehezére esett, hogy elfogadtassák a vallásukat a cro-magnoni fajtákkal, mert az ádámfiak közül nagyon soknak erős hajlamai voltak a szüzek rászedésére és megrontására. Tízezer éven át a vallás Európában hanyatlóban volt, ha azt az indiai és egyiptomi vallási fejlődéshez mérjük. A kék emberek tökéletesen őszinték voltak minden kapcsolatukban és teljesen mentesek voltak a kevert ádámfiak nemi kicsapongásaitól. Tisztelték a hajadonságot, és csak akkor gyakorolták a többnejűséget, amikor a háborúzás miatt a férfiak száma megfogyatkozott.” 80:3.3 6. Tétel: A cro-magnoniak bátor és előrelátó emberfajtát alkottak. Hatékony gyermeknevelési rendszert tartottak fenn és dolgos népek voltak. „E cro-magnoni fajta népek bátor és előrelátó emberfajtát alkottak. Hatékony gyermeknevelési rendszert tartottak fenn. E munkában mindkét szülő részt vett, és az idősebb gyermekek szolgálatait is teljes mértékben igénybe vették. Minden egyes gyermeket megtanítottak a barlang gondozására, a rajzolásra és a kovakő eszközök készítésére. A nők már fiatal korukban elsajátították a házi mesterségeket és jártasak voltak a kezdetleges mezőgazdaságban, míg a férfiak ügyes vadászok és bátor harcosok voltak.” 80:3.5 7. Tétel: Az anditák katonai főhadiszállása háromezer éven át Dániában volt. „Az északi anditák katonai főhadiszállása háromezer éven át Dániában volt. E központi helyről indították a sorozatos hódító hadjárataikat, melyek egyre kevésbé anditák és egyre inkább fehérek voltak, mint ahogy a múló évszázadok alatt a mezopotámiai hódítók és a meghódított népek keveredése is végbement.” 80:5.2

206

III. rész, 17. Az ember 8. Tétel: A fehér, lovas hódítók magukba olvasztották a kék ember maradékait, a keményen ellenálló cromagnoniakat pedig kitörölték a létezők sorából. „Míg a kék ember felszívódott északon és később megadta magát a déli területekre is behatoló fehér, lovas hódítóknak, a kevert fehér emberfajta előrenyomuló törzsei a cro-magnoni fajtájúak makacs és tartós ellenállásába ütköztek, de a magasabb rendű értelmi képességeik és a folyamatosan erősödő élőlénytani tartalékaik révén a régebbi emberfajtát kitörölték a létezők sorából.” 80:5.3 X. A VÖRÖS ÉS A SÁRGA EMBERFAJTA 1. Tétel: Az utolsó vörös emberek nyolcvanötezer évvel ezelőtt hagyták el Ázsiát, amikor a Bering-földnyelven keresztül átvándoroltak Észak-Amerikába. „Százezer évvel ezelőtt a vörös emberfajta megtizedelt törzsei úgy küzdöttek, hogy a hátukban ott volt az utolsó eljegesedésből visszahúzódó jégtömeg, és amikor a Nyugat szárazföldi átjárója, mely a Beringföldnyelven át vezetett ténylegesen is járhatóvá vált, e törzsek nem haboztak elhagyni az ázsiai földrész barátságtalan partjait. Nyolcvanötezer év telt el azóta, hogy az utolsó tisztavérű vörös emberek elhagyták Ázsiát, de a hosszú küzdelem rajta hagyta az örökítőanyag-egységi lenyomatát a győztes sárga fajtán. Az északi kínai népek az andonfi szibériaiakkal együtt a vörös fajta komoly hányadát olvasztották magukba és ez nagymértékben a javukra vált.” 79:5.6 2. Tétel: A vörös ember sohasem került kapcsolatba az anditákkal. Az amerikai indiánok vadászok voltak, s emellett földet is műveltek. „Az észak-amerikai indiánok sohasem kerültek kapcsolatba még Ádám és Éva andita leszármazottaival sem, mert Ádám megérkezése előtt mintegy ötvenezer évvel elűzték őket az ázsiai hazájukból. Az andita vándorlások korában a tiszta vörös fajták mezőgazdasági tevékenységet csak kis mértékben folytató, nomadizáló törzsekként, vadászokként lepték el Észak-Amerikát. Ezek az emberfajták és műveltségi csoportok csaknem teljesen elszigetelődtek a világ többi részétől attól fogva, hogy megérkeztek a két Amerikába, egészen a Krisztus utáni első évezred végéig, amikor is az európai fehér fajták felfedezték őket. Addig az időpontig az eszkimók voltak a fehér emberekhez legközelebb álló népek, melyeket a vörös ember északi törzsei valaha is láttak.” 79:5.7 3. Tétel: A kínaiak előbb elűzték a vörös embert Észak-Amerikába, majd kiszorították az andonfiakat Szibériába és Turkesztánba. „Valamivel azután, hogy a vörös embert kiszorították Észak-Amerikába, a terjeszkedő kínaiak megtisztították az andonfiaktól Kelet-Ázsia folyóvölgyeit, észak felé Szibériába és nyugat felé Turkesztánba szorítva őket, ahol azok hamar kapcsolatba kerültek az anditák felsőbbrendű műveltségével.” 79:6.1 4. Tétel: India és Kína kultúrája Burmában és Indokínában keveredett. „Burmában és az indokínai félszigeten India és Kína műveltsége keveredett és összevegyült, s ezzel létrehozta e térségek egymást követő polgárosodott társadalmait. Az eltűnt zöld emberfajta itt a világ más részeihez képest nagyobb arányban maradt fenn.” 79:6.2 5. Tétel: A sárga emberfajta felsőbbrendűsége négy tényezőnek volt köszönhető. „Az ősi sárga emberfajta felsőbbrendűsége négy fontos tényezőnek volt köszönhető: 1. Örökítőanyag-egységi. Az európai kék unokatestvéreiktől eltérően a vörös és a sárga fajta nagymértékben elkerülte a lealacsonyodott emberi törzsekkel való keveredést. Az észak-kínaiak, akiket már kisebb mértékben erősítettek a felsőbbrendű vörös és andoni fajták, rövidesen megtapasztalták a jelentős mértékben beözönlő andita vér jótékony hatását. A dél-kínaiaknak e tekintetben nem ment olyan jól, és sokat szenvedtek a befogadott zöld emberfajtától, míg később tovább gyengültek azáltal, hogy a dravida-andita beözönlés miatt Indiából tömegesen kiszoruló alsóbbrendű népek hordái beszűrődtek közéjük. És a mai Kínában éles különbség van az északi és a déli emberfajták között. 2. Társadalmi. A sárga fajta hamar megtanulta értékelni a saját fajtái közötti békét. A belső békességük nagymértékben hozzájárult a népességnövekedéshez, biztosítva ezzel a többmilliós polgárosodott társadalmuk elterjedését. Kr.e. 25.000 és 5000 között a legnagyobb urantiai polgárosodott tömegtársadalom Közép- és Észak-Kínában létezett. A sárga ember volt az első, aki faji összetartást valósított meg – az első, aki magas fokú műveltségi, társadalmi és politikai polgárosultságot ért el. 3. Szellemi. Az andita vándorlások korszakában a kínaiak a föld leginkább szellemi rangú népei közé tartoztak. A Szinglangton által hirdetett Egy Igazság imádatához való hosszas ragaszkodásuk a legtöbb más

207

III. rész, 17. Az ember emberfajta fölé emelte őket. A haladó és fejlett vallás jelentette hajtóerő gyakran döntő tényező a műveltségi fejlődésben; India hanyatlásával Kína tört előre az igazságot a legfelsőbb Istenség alakjában őrző vallás erősítő hatására. 4. Földrajzi. Kínát nyugatról a hegyek, keletről pedig a Csendes-világtenger védi. Csak az észak felől induló támadás előtt állt nyitva az út, és a vörös ember korától az anditák kései leszármazottainak megérkezéséig az északi területeket egyetlen támadó emberfajta sem foglalta el.” 79:6.6 XI. CIVILIZÁCIÓ 1. Tétel: Az emberi intézmények három általános osztályba sorolhatók. „Minden emberi intézmény valamilyen társadalmi igényt szolgál, legyen az múltbeli vagy jelenlegi, függetlenül attól, hogy az intézmény túlfejlődése biztosan csökkenti az egyed érdemlegességét annyiban, hogy a személyiség háttérbe kerül és a kezdeményezőkészség visszaszorul. Az embernek szabályoznia kell az intézményeit, nem szabad megengednie, hogy a kibontakozó polgárosodás ezen alkotásai uralják őt. Az emberi intézmények három általános osztályba sorolhatók: 1. Az önfenntartás intézményei. Ezen intézmények közé tartoznak azok a szokások, melyek az éleleméhségből és az önfenntartás ezzel kapcsolatos ösztöneiből nőnek ki. Ezek közé tartozik a kitartó munka, a vagyon, a zsákmányszerző háború, és a társadalom egész szabályozó gépezete. Előbb vagy utóbb a félelemösztön támogatni fogja e túlélési intézmények létrehozását tabuk, hallgatólagos megállapodások és vallási szentesítés révén. Azonban a félelem, a tudatlanság és a babona előkelő szerepet játszott minden emberi intézmény korai kialakulásában és későbbi fejlődésében. 2. Az önmaga átörökítésének intézményei. Ezek azok a társadalmi intézmények, melyek a nemi étvágyból, az anyai ösztönből és az emberfajták felsőbbrendű gyöngéd érzelmeiből táplálkoznak. Ezek közé tartoznak az otthon és a tanhely, valamint a családi élet, az oktatás, az erkölcstan és a vallás társadalmi védőintézkedései. Ezekbe beleértendők a házasulási szokások, a védekező háborúk és az otthonépítés is. 3. A maga kedvére való létezés intézményei. Ezek azok a szokások, melyek a hiúsági hajlamokból és a büszkeségi érzelmekből nőnek ki; és ezek közé sorolhatók az öltözékdíszítési és szépítkezési szokások, a társadalmi szokások, a dicsőségszerző háborúk, a tánc, a szórakozás, a játékok és az érzéki örömszerzés egyéb fajtái. De a polgárosodás sohasem alakított ki külön intézményeket a maga kedvére való létezésre.” 69:1.1 2. Tétel: Az Eufrátesz-völgyi kultúra az utolsó andita vándorlások megindulásától kezdődően indult hanyatlásnak – a civilizáció központja áttevődött a Nílus vidékére. „Az utolsó andita vándorlások időszakától kezdve az Eufrátesz-völgyi műveltség hanyatlott, és a polgárosultság közvetlen központja áttevődött a Nílus-völgybe. Egyiptom lett Mezopotámia utódja, mint a föld legfejlettebb csoportjának központja.” 80:6.1 3. Tétel: Nagyjából Kr.e. 12.000-ben egy ragyogó andita – vanfi-nodfi – törzs telepedett le Krétán. Ügyes kézművesek voltak. „Nagyjából Kr.e. 12.000-ben egy ragyogó andita törzs vándorolt Krétára. Ez volt az egyetlen, ilyen felsőbbrendű csoport által ilyen korán elfoglalt sziget, és csaknem kétezer évvel később került sor arra, hogy e tengerészek leszármazottai elterjedtek a szomszédos szigeteken is. E csoportot a keskeny fejformájú, viszonylag kis termetű anditák alkották, akik vegyes házasságokat kötöttek az északi nodfiak vanfi csoportjával. Mindannyian alacsonyabbak voltak egy méter nyolcvan centinél és a magasabb termetű és alsóbbrendű társaik valósággal kiszorították őket a szárazföldről. Ezek a krétai menekültek igen jól értettek a szőttesek készítéséhez, a fémművességhez, a fazekassághoz, az ólomöntéshez és a kő építészeti célú felhasználásához. Ismerték az írást is, és pásztorkodásból, valamint gazdálkodásból tartották fenn magukat.” 80:7.2 4. Tétel: Kétezer évvel a krétai műveltség megalapítását követően magas termetű ádámfiak egy csoportja telepedett le Görögországban. E 375 tagú csoport vezetője Szátó volt. „Csaknem kétezer évvel a krétai műveltség megalapítását követően Ádámszon magas termetű leszármazottainak egy csoportja csaknem közvetlenül az észak-mezopotámiai hegyvidéki hazájukból indulva az északi szigetek érintésével eljutott Görögországba. A görögök ezen ősapjait Szátó, Ádámszon és Ratta egyenes ági leszármazottja vezette nyugat felé.

208

III. rész, 17. Az ember A végül Görögországban letelepedett eme csoport az ádámszonfiak második polgárosodott társadalmának végét képviselő, válogatott és felsőbbrendű népből háromszázhetvenöt főt foglalt magába. Ádámszon e kései fiai hordozták a kiemelkedő fehér emberfajta akkoriban legértékesebb vonásait. Nagyfokú értelemmel rendelkeztek és külsőre ők voltak a legszebb emberek az első Éden kora óta.” 80:7.3 5. Tétel: Az urantiai civilizáció a következő tényezőkön alapul: 1. Természeti körülmények 2. A tőke javak 3. Tudományos ismeretek 4. Emberi erőforrások 5. Az anyagi erőforrások hatékonysága 6. A nyelv hatékonysága 7. A gépi eszközök hatékonysága 8. A fáklyavivők jelleme 9. A faji eszményképek 10. A szakértők szervezése 11. Eszközök ahhoz, hogy az ember megtalálhassa a helyét 12. Az együttműködésre való hajlam 13. Hatékony és bölcs vezetés 14. Társadalmi változások 15. Az átmeneti összeomlás megakadályozása. Ld. 81:6.2 6. Tétel: A fény és élet korszakába jutott világ gazdasági rendszerét meghatározott terv szerint működtetik. „Az emberi kormányzat az anyagi ügyek vitelében továbbra is érvényesül ebben az aránylag gyors fejlődésű és viszonylag tökéletes korszakban. Az általam legutóbb meglátogatott világnak a fény és élet első szakaszában folytatott nyilvános tevékenységeinek költségeit a dézsmaszedés módszerével fedezték. Minden felnőtt munkás – és az összes életerős polgár dolgozott valamit – a jövedelmének vagy vagyongyarapodásának tíz százalékát be kellett, hogy fizesse a közkincstárba, s e javat a következőképpen osztották szét: 1. Három százalékot költöttek az igazság – a tudomány, a nevelés és a bölcselet – támogatására. 2. Három százalékot szántak a szépségnek – a játéknak, a társas kikapcsolódásnak és a művészetnek. 3. Három százalékot különítettek el a jó számára – a társadalmi szolgálatnak, az emberbarátságnak és a vallásnak. 4. Egy százalékot jelöltek ki biztosítási tartaléknak a balesetből, öregségből vagy egyéb megelőzhetetlen szerencsétlenségből eredő munkaképtelenség esetére.” 55:3.2 XII. AZ EMBER SZABAD AKARATA 1. Tétel: Az örök élet tárgyában az emberi teljes mértékben a maga szabad akarata alapján dönt. „A világegyetemek széles mindenségében egyetlen lény, erő, teremtő vagy segítő sem csorbíthatja semmilyen mértékben a halandói szabad akarat teljes önállóságát, amint az a teremtményi választásban gyakorolható, a választással élő halandó lény személyiségének örök végzete terén. Ami pedig az örök továbbélést illeti, Isten elrendelte az anyagi és halandói akarat függetlenségét, és e parancsa végérvényű.” 5:6.8 2. Tétel: Az erkölcs sohasem emelhető magasabb szintre törvénnyel vagy erővel. Ez a személyes és szabad akaraton alapul, és az erkölcsileg kitűnő személyek terjesztette járvány útján kell teret nyernie. „Az erkölcs sohasem emelhető magasabb szintre törvénnyel vagy erővel. Ez a személyes és szabad akaraton alapul és olyan járvány útján kell elterjednie, melynek alapja az, hogy az erkölcsileg kitűnő személyek

209

III. rész, 17. Az ember kapcsolatot teremtenek olyanokkal, akik erkölcsileg kevésbé fogékonyak, de akik valamilyen mértékben vágynak arra, hogy az Atya akaratát cselekedjék.” 16:7.9 XIII. AZ ISTENI NEVELŐ 1. Tétel: Az ember sok problémája abból a tényből ered, hogy ő maga a természet része – ugyanakkor meghaladja a természetet, ugyanis a végtelenség egy szikrája lakozik benne. „A halandó ember legtöbb ideigvaló problémája a mindenségrendhez való kettős viszonyából ered. Az ember a természet része – a természetben létezik – ugyanakkor képes a természetet meghaladni. Az ember véges, azonban a végtelenség egy szikrája lakozik benne. Ez a kettős helyzet nem csak hogy megteremti a rossz lehetőségét, hanem számos olyan társadalmi és erkölcsi helyzetet is teremt, melyet nagy bizonytalanság és nem kevés félelem terhel.” 111:6.1 2. Tétel: Az ember szellemi képességei egységesek és egyediek – és ez független attól, hogy mennyire különböznek értelmi, társadalmi, gazdasági vagy akár erkölcsi szempontból. „Bármennyire is különbözők az urantiai halandók az ő értelmi, társadalmi, gazdasági, sőt erkölcsi fejlődési esélyeiket és adottságaikat tekintve, ne felejtsétek, hogy a szellemi képességeik egységesek és egyediek. Mindannyian az Atyától származó ajándék ugyanazon isteni jelenlétét élvezik, és mindannyian egyenlő jogokkal bírnak ahhoz, hogy bensőséges személyes közösséget hozzanak létre e bennük lakozó, isteni eredetű szellemmel, sőt mindannyian egyaránt választhatnak, hogy elfogadják e Titkos Nevelők egységes szellemi vezetését.” 5:1.5 3. Tétel: Az ember elme-energia rendszere egy szellem-magot körülvéve létezik, és ez a kapcsolat alkotja az örökkévaló személyiség kifejlesztésének lehetőségét. „A halandó emberben él egy szellemi mag. Az elme nem más, mint az isteni szellem-mag körül létező és anyagi környezetben működő személyes-energia rendszer. A személyes elme és a szellem közötti élő kapcsolat alkotja az örökkévaló személyiség világegyetemi potenciálját. Valódi probléma, tartós csalódottság, súlyos vereség, vagy elkerülhetetlen halál csak azután jelentkezhet, ha az ön-megfogalmazások teljesen kiszorítják a központi szellemi mag kormányzó hatalmát, s így összezúzzák a személyazonosság mindenségrendjét.” 12:9.6 4. Tétel: Az evolúciós halandók a következők miatt képesek megismerni az Istenhez fűződő fiúi viszony hiten alapuló tényét: a) a helyi világegyetem Szent Szelleme, b) az Igazság Szelleme, c) az Igazító jelenléte. „A Végtelen Szellem Világegyetemi Leánya Szent Szellemének, az Örökkévaló Fiú Világegyetemi Fia Igazság-szellemének és a paradicsomi Atya Igazító-szellemének jelenléte bármely evolúciós halandóban, illetőleg mellett, a szellemi felruházás és segédkezés arányosságát mutatja, és ez az ilyen halandót képessé teszi arra, hogy tudatosan megismerje az Istenhez fűződő fiúi viszony hiten alapuló tényét.” 34:5.7 5. Tétel: A morontia feltámadásodat követően a Gondolatigazító felidézi számodra a szellemi értékkel bíró összes emlékedet. „A Gondolatigazító kizárólag azokat az emlékeket és tapasztalatokat fogja bennetek felidézni és számotokra rendelkezésre bocsátani, amelyek a világegyetemi létpályátok részét képezik és amelyek alapvető fontosságúak ahhoz. Ha az Igazító egyáltalán társatok volt az evolúcióban az elmében, akkor ezek a továbbélésre érdemes tapasztalások az Igazító örök tudatában maradnak fenn. Azonban az elmúlt életetek és az ahhoz kapcsolódó emlékek nagy része, mivel sem szellemi, sem morontia értékkel nem bírnak, megsemmisül az anyagi elmével; az állványzat szerepét betöltött anyagi tapasztalások nagy része elvész, melyek, miután lehetővé tették, hogy a morontia szintre átjussatok, többé már nem játszanak szerepet a világegyetemben.” 112:5.22 6. Tétel: A személyiségi kapcsolatok mindenségrendi értékkel bírnak, és mindig megőrződnek. A lakóvilágokon emlékezni fogtok a társaitokra és rátok is emlékezni fognak. „A személyiség és a személyiségek közötti kapcsolatok viszont sohasem ilyen jellegűek; a személyiségviszonyok halandói emlékei mindenségrendi értékkel és akarat-folytonossággal bírnak. Az urantiai rövid, de szövevényes életben volt egykori társaitokra a lakóvilágokon is rá fogtok ismerni és ők is meg fognak ismerni titeket, sőt emlékezni is fogtok és rátok is emlékezni fognak.” 112:5.22

210

III. rész, 17. Az ember

XIV. ISTEN-TUDAT 1. Tétel: Az emberi öntudatot jellemző, viszonylagosan szabad akarat hét területen nyilvánul meg. „Az emberi személyiség öntudatát jellemző, viszonylagosan szabad akarat az alábbiakat foglalja magába: 1. Erkölcsi döntés, a legfelsőbb bölcsesség. 2. Szellemi választás, az igazság érzékelése. 3. Önzetlen szeretet, a testvériség szolgálata. 4. Céltudatos együttműködés, csoporthűség. 5. Mindenségrendi látásmód, a világegyetemi jelentéstartalmak megragadása. 6. A személyiség felsőbb célnak való szentelése, teljes odaadás az Atya akaratának megcselekedésében. 7. Istenimádat, az isteni értékek őszinte keresése és az isteni Érték-Adó szívből való szeretete.” 16:8.7 2. Tétel: A mindenségrendi elmével felruházott, Igazító-segítette halandó veleszületett megismerő képességet birtokol a fizikai, az elme- és a szellemi valóság terén. A saját akarattal rendelkező teremtmények tehát képesek érzékelni az Isten tényét, törvényét és szeretetét. „A mindenségrendi elmével felruházott, Igazító-segítette személyes teremtmény veleszületett felismerőmegismerő képességet birtokol az energia-valóság, az elme-valóság és a szellem-valóság terén. A saját akarattal rendelkező teremtmény tehát képes érzékelni az Isten tényét, törvényét és szeretetét. Az emberi tudat e három elidegeníthetetlen dolgán kívül a teljes emberi tapasztalás eléggé egyéni, eltekintve attól, hogy az igazolás belső meglátás útján történő megértése kapcsolódik a mindenségrendi felismerés e három világegyetemi valóság-válaszának egyesítéséhez.” 16:9.1 3. Tétel: Az öntudat lényegében közösségi élmény – Isten és ember. Az emberi elmében eredendően négy valóság van meg. „Az öntudat lényegében közösségi tudat: Isten és ember, Atya és fiú, Teremtő és teremtmény. Az emberi öntudatban rejtetten és eredendően négy világegyetem-valósági eszmélés foglaltatik: 1. A tudásnak, a tudomány ok-okozati összefüggésének a keresése. 2. Az erkölcsi értékeknek, a kötelességérzésnek a keresése. 3. A szellemi értékeknek, a vallásos tapasztalásnak a keresése. 4. A személyiség-értékeknek, azon képességnek a keresése, hogy megismerjük az Isten valóságát mint személyiséget és hogy ezzel egyidejűleg kialakítsuk a személyiségtársainkkal való testvéri viszonyt.” 16:9.9 4. Tétel: Amikor az emberi elme az alacsonyabb felől közelít a magasabb rendűhöz – akár a biológia, akár a teológia terén – akkor négyféle veszéllyel kell számolnia. „Amikor az emberi elme azt a bölcseleti eljárást alkalmazza, hogy az alacsonyabb felől közelít a magasabb rendűhöz akár az élőlénytan, akár az istentan terén, akkor mindig fennáll a veszélye négyféle okfejtési hiba elkövetésének: 1. Teljesen figyelmen kívül hagyja a személyes előrehaladás vagy a mindenségrendi végzet végleges és teljes fejlődési célját. 2. A lehető legnagyobb bölcseleti baklövést követi el azzal, hogy túlságosan leegyszerűsíti a mindenségrendi fejlődési (élményelvi) valóságot, melynek eredményeként elferdíti a tényeket, kiforgatja az igazságot és félreértelmezi a végzeteket. 3. Az okozati viszonyok vizsgálata a történelem gondos tanulmányozása. De a lény változása mikéntjének megismerése nem jelenti szükségképpen az adott lény jelenlegi helyzetének és igaz jellemének avatott megértését. 4. A történelem egymagában nem mutatja megfelelően a jövőbeli fejleményeket – a végzetet. A véges eredetek hasznosak, azonban csakis az isteni okok tárnak fel végleges hatásokat. Az örök végek nem látszanak az időbeli kezdetekben. A jelent csakis az egymással kapcsolatban álló múlt és jövő tükrében lehet helyesen értelmezni.” 19:1.7

211

III. rész, 17. Az ember 5. Tétel: Mi azt az eljárást alkalmazzuk, hogy a minden személyiség és mindenségrendi valóság paradicsomi Forrásától és Középpontjától indulva közelítünk az emberhez. „Ennélfogva, ezen és egyéb okból is, az ember és az ő bolygói problémáinak megközelítéséhez azt az eljárást alkalmazzuk, hogy tér-idő utazásba kezdünk a minden személyiségi valóság és minden mindenségrendi létezés végtelen, örökkévaló és isteni paradicsomi Forrásától és Középpontjától.” 19:1.12 XV. AZ URANTIA-SZEMÉLYISÉG 1. Tétel: Sok mindent tudunk a személyiségről, de e tudásunk nem terjed ki a személyiség meghatározására. „Önteltség lenne a személyiség meghatározásával próbálkozni, azonban hasznos lehet összefoglalni néhány, a személyiségről tudott dolgot: 1. A személyiség a valóság azon minősége, amelyet maga az Egyetemes Atya vagy az Atyát képviselő Együttes Cselekvő adományoz. 2. Személyiség bármely, elmét vagy szellemet magába foglaló élő energiarendszernek adományozható. 3. A személyiséget nem határozzák meg teljes mértékben az ok-okozati viszonyok. A személyiség viszonyító értelemben alkotó vagy társalkotó. 4. Ha a személyiség evolúciós anyagi teremtménynek adományoztatik, akkor az a szellemet az elme közreműködésével az energia-anyag feletti ellenőrzés megszerzésére készteti. 5. Bár azonosság nélkül való, a személyiség képes bármely élő rendszer azonosságának egyesítésére. 6. A személyiség kizárólag minőségi választ ad a személyiségkörre, szemben azzal a három energiával, amely minőségileg és mennyiségileg is válaszol a gravitációra. 7. A személyiség sosem változik a változások közepette. 8. A személyiség megcselekedésének.

megajándékozhatja

Istent

–

szabad

akaratát

szentelheti

az

Isten akarata

9. A személyiséget erkölcsiség jellemzi – ez a más személyekkel alkotott kapcsolat viszonylagosságának tudatosulása. A személyiség viselkedési szinteket azonosít és közöttük választás útján különbséget tesz. 10. A személyiség egyedi, teljesen egyedi: egyedi az időben és a térben; egyedi az örökkévalóságban és a Paradicsomon; egyediként adományoztatik – nincsenek másodpéldányok belőle; egyedi a létezés minden pillanatában; egyedi az Istenhez való viszonyában – Isten nem tesz különbséget a személyek között, de nem is adja őket össze, mivel a személyiségek nem összeadhatók – társíthatók, de nem összegezhetők. 11. A személyiség közvetlenül válaszol a más-személyiség jelenlétre. 12. Ez valami olyasmi, mely szellemhez adódhat, és így a Fiúnak az Atyával való kapcsolatában jellemzi az Atya elsődlegességét. (Az elmének nem kell szellemhez adatnia.) 13. A személyiség túlélheti a halandói halált, s ebben van a továbbélő lélek azonossága. Az Igazító és a személyiség egyaránt változatlan; a közöttük lévő kapcsolat (a lélekben) nem más, mint változás, folyamatos fejlődés; és amint ez a változás (növekedés) megszakad, a lélek megszűnik létezni. 14. A személyiség egyedien időtudatos, és ez valami egészen más, mint az elme vagy a szellem időérzékelése.” 112:0.2 2. Tétel: Minden személyiségszakasz potenciálisan társ-teremtő. Az önazonosság társítható mintával, viszont a személyiség élő energiarendszerekkel társul. „A végtelent el nem érő minden személyiségrend és személyiségszakasz társulás-képes és lehetőségét tekintve társ-alkotó. Az elő-személyest, a személyest és a személyest meghaladót a célok összehangolt elérése, a folyamatos fejlődés és a társ-alkotói képesség kölcsönös lehetősége köti össze. A személytelen azonban sohasem alakul át közvetlenül személyessé. A személyiség sohasem akaratlan; a személyiség a paradicsomi Atya ajándéka. A személyiség az energia fölé helyeződik, és kizárólag élő energiarendszerekkel társul; az azonosság társítható nem élő energiamintákkal is.” 0:5.4 3. Tétel: A személyiség nem test, elme, szellem vagy lélek. A személyiség változatlan valóság a máskülönben állandó változást mutató teremtményi tapasztalásban.

212

III. rész, 17. Az ember „Személyiség. A halandó ember személyisége nem a test, az elme vagy a szellem; nem is a lélek. A személyiség változatlan valóság a máskülönben állandó változást mutató teremtményi tapasztalásban; és a személyiség egyesíti az egyediség minden egyéb társult tényezőjét. A személyiség az Egyetemes Atya által az anyag, az elme és a szellem élő és társított energiáiból létrehozott egyedi adomány, mely a morontia lélek továbbélésével válik túlélővé.” 0:5.11 4. Tétel: Az emberi személyiség a Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny, és az igazi lényege szerint kell értelmezni. „Az emberi személyiség az isteni Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny. És az árnyék vizsgálatával sohasem lehet megfelelően felfogni egyetlen ténylegességet sem. Az árnyékokat az igazi lényegük szerint kell értelmezni.” 1:6.1 5. Tétel: Az urantiai halandók a véges-halandó fajtájú személyiséget kapják, mely a felemelkedő istenfiak szintjén működik. „Az Egyetemes Atya a lények számos, a világegyetemi ténylegesség különféle szintjein működő rendjének adományoz személyiséget. Az urantiai emberi lények a véges-halandó fajtájú személyiséget kapják, mely a felemelkedő istenfiak szintjén működik.” 16:8.1 6. Tétel: A személyiség adományozása megelőzi a Gondolatigazító adományozását. „A személyiség az eredeti természetnek egyfajta különleges sajátsága, amelynek léte független a Gondolatigazító adományozásától és megelőzi azt. Mindazonáltal az Igazító jelenléte javít a személyiség minőségi megnyilvánulásán.” 16:8.3 7. Tétel: A személyiség az egyén azon sajátossága, melyet ismerünk. „A személyiség az egyed azon ismérve, melyet ismerünk, és amely képessé tesz bennünket e személy jövőbeni felismerésére függetlenül az alakjában, az elméjében vagy a szellemi állapotában bekövetkezett változások jellegétől és mértékétől. A személyiség bármely egyed azon része, mely képessé tesz bennünket az adott személy felismerésére és határozott azonosítására úgy, mint akit korábbról ismerünk, és nem számít, hogy mennyire változott meg azért, mert az ő személyisége kifejeződésének és megnyilvánulásának hordozója megváltozott.” 16:8.4 8. Tétel: A teremtményi személyiséget az öntudat és a viszonylagosan szabad akarat különbözteti meg. „A teremtményi személyiséget a halandói válaszviselkedésnek két, önmagát megnyilvánító és jellegzetes jelensége különbözteti meg: az öntudat és az ezzel társult, viszonylagosan szabad saját akarat.” 16:8.5 9. Tétel: Az öntudat a személyiség ténylegességének értelmi tudatosulását jelenti, és ebbe beleértendő a más személyiségek megismerésének képessége is. „Az öntudat a személyiség ténylegességének értelmi tudatosulását jelenti; ebbe beleértendő a más személyiségek valóságának megismerésére irányuló képesség. Jelzi a mindenségrendi valóságokban, illetőleg azokkal összefüggésben szerzett, egyedivé alakított tapasztalásra való képességet, mely a világegyetemmel való személyiségi viszonyban egyenértékű az önazonossági besorolás elérésével.” 16:8.6 10. Tétel: A személyiség mindenségrendi létpolgársági rangot kölcsönöz és képessé tesz a mindenségrendi valóságokra történő reagálásra. „Az ilyen, elmével felruházott halandó működési rendnek adott isteni személyiségajándék egyúttal mindenségrendi létpolgársági rangot kölcsönöz neki és képessé teszi e halandó teremtményt arra, hogy nyomban képessé váljon a mindenségrend három alapvető elme-valóságának lényegi felismerésére: 1. A fizikai okozati viszony egységes voltának mennyiségtani vagy oktani felismerése. 2. Az erkölcsös viselkedés kötelezettségének belátáson alapuló felismerése. 3. Az Istenség közösségi imádatának hitbeli megragadása, mely az emberiség szeretetteljes szolgálatával társul.” 16:8.15 11. Tétel: A személyiséggel való felruházottság teljes felismerése nem más, mint az Istenséggel való rokonságnak – az Istennél való fiúságnak – a megértése. „Az ilyen személyiségjegy teljes körű működése az Istenséggel való rokonság megértésének kezdete. Az ilyen sajátlényeg, melyben az Atya Isten elő-személyes szilánkja lakozik valóban és ténylegesen az Isten szellemi fia.” 16:8.19 12. Tétel: Az evolúciós felemelkedésed során egy részed mindvégig változatlan marad – a személyiséged.

213

III. rész, 17. Az ember „És az evolúciós növekedés mindezen egymást követő korszakain és szakaszain keresztül egy részetek teljesen változatlan marad, és ez a személyiségetek – az állandóság a változások közepette.” 112:0.1 13. Tétel: A személyiség három mindenségrendi síkon – világegyetemi szakaszban – működik. „A személyiséget mint magvában örök adományt adja az Egyetemes Atya az ő teremtményeinek. Ez az isteni ajándék arra szolgál, hogy a legalsóbb végestől a legmagasabb abszonitig, sőt az abszolút határaiig számos szinten és egymást követő világegyetemi helyzetben működjön. Így a személyiség három mindenségrendi síkon vagy három világegyetemi szakaszban tevékenykedik: 1. Helyi-állapot. A személyiség éppoly eredményesen működik a helyi világegyetemben, mint a felsőbbvilágegyetemben vagy a központi világegyetemben. 2. Jelentéstartalom-állapot. A személyiség hatékonyan működik a véges és az abszonit szinten éppen úgy, ahogy az abszolút szinttel való érintkezésben is. 3. Érték-állapot. A személyiség élményelvien értelmezhető az anyagi, a morontiai, és a szellemi fokozatosan fejlődő területein.” 112:1.1 14. Tétel: A személyiség hét kiterjedéséből csak három fogható fel a véges szinten. „Az Urantia halandóinak adományozott személyiségfajta az önkifejezésnek vagy személy-kifejezésnek hétkiterjedésű lehetőségével rendelkezik. E kiterjedésbeli jelenségek közül három a véges szinten, három az abszonit szinten, egy pedig az abszolút szinten értelmezhető. Az abszolútat el nem érő szinteken e hetedik vagy teljesség-kiterjedés mint a személyiség ténye tapasztalható meg. E legfelsőbb kiterjedés társulásabszolút, és bár nem végtelen, kiterjedését tekintve mégis rendelkezik az abszolútba való végtelent-el-nemérő jellegű benyomulás potenciáljával.” 112:1.9 15. Tétel: Az ember társas teremtmény. A személyiség a valahová tartozásra törekszik. „Elszigeteltségben a személyiség nem képes igazán jó működésre. Az ember eredendően társas teremtmény; a valahová tartozásra való törekvés jellemzi. Szó szerint igaz, hogy »Egyetlen ember sem magának él.«” 112:1.16 16. Tétel: A személyiség az összes valóságtényező egyesítettségét jelzi. „De a személyiség fogalma mint az élő és működő teremtmény egésze sokkal több, mint a kapcsolatok szerves egymásra épülése; a fogalomba beleértendő az összes valóságtényező egyesítése mellett a kapcsolatok összehangolása is. Léteznek kapcsolatok két dolog között is, de három vagy több dolog már rendszert alkot, és az ilyen rendszer már sokkal több, mint egy kiterjedt vagy összetett kapcsolat. Ez éles elhatárolást jelent, mivel a mindenségrendi rendszerekben az egyes tagok nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, eltekintve az egészhez való viszonyuktól és az egész egyediségén keresztül megnyilvánuló kapcsolattól.” 112:1.17 17. Tétel: Lévén, hogy az Atyától ered az ember személyisége, ezért örök is, de az emberi önazonosságot az határozza meg, hogy az ember a továbbélés mellett dönt-e. „Ami az Atyától jön, az, miként az Atya, örök, és ez személyiségi értelemben is igaz, mégpedig arra, amelyet Isten a maga szabad akaratú döntéséből adott, vagyis az isteni Gondolatigazítóra, Isten tényleges szilánkjára. Az ember személyisége örök, azonossági szempontból viszont a személyiség feltételes örök valóság. Mivel az Atya akarata következtében jelent meg, ezért a személyiség eléri az Istenség-végzetet, de az embernek el kell döntenie, hogy jelen akar-e lenni vagy sem e beteljesülés elérésekor. Átlagos esetben e választással a személyiség közvetlenül eléri az élményelvi Istenséget, a Legfelsőbb Lény részévé válik. A kör előre elrendelt, de a benne való emberi részvétel választható, személyes és tapasztalási jellegű.” 112:5.2 XVI. AZ ISTEN HŰ FIAI 1. Tétel: A hites fiak olyan szinteken dolgoznak és olyan síkokon élnek, melyek messze felette vannak a zabolátlan fizikai vágyak okozta összeütközéseknek. „Az Istent ismerő ama férfiak és nők, akik a Szellemtől születtek, nem élnek át több összeütközést a halandói erkölcsi természetükkel, mint a legátlagosabb világokon élők, itt ama bolygókról van szó, melyeket sohasem szennyezett bűn és lázadás sem érintette soha. A hites fiak olyan értelmi szinteken dolgoznak és olyan szellemi síkokon élnek, melyek sokkal felette vannak a zabolátlan vagy természetellenes fizikai vágyak okozta összeütközéseknek.” 34:7.7

214

III. rész, 17. Az ember 2. Tétel: Az állati lények egészséges késztetései nem nagyon ütköznek a magas szellemi célok elérésére való törekvéssel. „Az állati lények egészséges ösztönei és a fizikai alkat természetes vágyai és késztetései nem ütköznek még a legmagasabb rendű szellemi fejlődéssel sem, kivéve a tudatlan, a rosszra oktatott vagy a sajnálatosan túlzottan lelkiismeretes személyek elméi esetében.” 34:7.7 3. Tétel: A biztonság hiányának érzése azért gyötri az embert, mert különbségek vannak az ő fizikai és szellemi természete között. Csakis a hit képes az embert éltetni ilyen problémák közepette. „Teljesen természetes dolog, hogy a halandó embert a biztonság hiányának érzései gyötrik, amint úgy tekint önmagára, mint akit leküzdhetetlen mértékben korlátoz a természet, és ugyanakkor minden ideigvaló és véges dolgot teljes mértékben meghaladó szellemi erőket birtokol. Kizárólag a vallásos bizodalom – az élő hit – képes az embert éltetni ilyen bonyolult és nyugtalanító problémák közepette.” 111:6.8 XVII. A FÉNY ÉS ÉLET HÉT SZAKASZA 1. Tétel: Amint az élet és fény korszakába jutott világok a kezdeti szakaszból a hetedik korszak felé fejlődnek, fokozatosan érnek meg a Hétszeres Isten valóságának megértésére. „Amint az élet és fény korszakába jutott világok a kezdeti szakaszból a hetedik korszak felé fejlődnek, fokozatosan érnek meg a Hétszeres Isten valóságának megértésére, amely a Teremtő Fiú iránti rajongástól a paradicsomi Atya imádatáig terjed. Az ilyen világok történelmének hetedik szakaszában az örökké fejlődő halandók egyre többet tudnak meg a Legfelsőbb Istenről, miközben élénken észlelik a Végleges Isten mindenre kiterjedő segédkezésének valóságát.” 56:10.1 2. Tétel: Minderre még azelőtt sor kerül, hogy a halandók megkezdenék a morontia létpályájukat. „Ez a története az evolúciós világokon folyó halandói küzdelem nemes céljának; és erre még azelőtt sor kerül, hogy az emberi lények megkezdik a morontia létpályájukat; az anyagi halandók e fényes fejlődés egészét felmutathatják a lakott világokon, s ez az első szakasza annak a véget nem érő és felfoghatatlan létpályának, mely a Paradicsomra való felemelkedést és az isteniségi szint elérését jelenti.” 55:6.7 3. Tétel: E halandók legfontosabb elfoglaltsága az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak – a bölcseletnek, a mindenségtannak és az isteniségnek – a megértése. „E dicső korszakban az örökké fejlődő halandók legfontosabb elfoglaltsága az Istenség felfogható elemeinek – az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak – a jobb megértésére és teljesebb felfogására való törekvés. Ez jelképezi azt az erőfeszítést, hogy az ember felismerje Istent az elmében, az anyagban és a szellemben. És e keresés során a halandó egyre jobban belemerül a bölcselet, a mindenségtan és az isteniség élményelvi tanulmányozásába.” 56:10.2 4. Tétel: A fény és élet korszakát a Háromsági Tanító Fiak nyitják meg. „A fény és élet e korszaka, melyet a Tanító Fiak hoznak el az utolsó bolygói küldetésük lezárásaként, meghatározatlan ideig tart a lakott világokon. A megállapodottság minden egyes további szakasza az Ítélkező Fiaknak az egymást követő megítéltetési időszakokban teljesítendő ítélői tevékenysége alapján osztható fel; de mindezen megítéltetési döntések tisztán működési jellegűek és semmilyen mértékben nem változtatnak a bolygói események menetén.” 55:0.2 5. Tétel: Amint egy világ megállapodik a fényben és életben, lejön a bolygóra a morontia templom és a Bolygóherceg elnyeri a Bolygó Fejedelmének rangját. „Egy lakott világ központjában álló morontia templom annak igazolását jelenti, hogy az adott szféra elérte a fény és élet korszakait. Mielőtt a végső küldetésük lezárásaként a Tanító Fiak elhagynák a bolygót, megnyitják az evolúciós fejlődés e végső korszakát; ők elnökölnek azon a napon, amikor a „szent templom lejön a földre”. A fény és élet korszakának beköszöntét jelző ezen eseményt az adott bolygó paradicsomi alászálló Fia mindig megtiszteli a személyes jelenlétével, aki azért jön el, hogy e nagy nap tanúja lehessen. E páratlan szépségű templomban a Paradicsom alászálló Fia bejelenti a hivatalát már hosszú ideje viselő Bolygóherceget, mint az új Bolygó Fejedelmet, és e hűséges Lanonandek Fiút új hatalommal és teljesebb hatáskörrel ruházza fel a bolygó ügyeinek vitele terén. A Csillagrendszer Fejedelem szintén jelen van és e bejelentéseket szóban megerősíti.” 55:1.1 6. Tétel: Az élő halandók átvitelére az igazítói eggyé kapcsolódás elemésztő tüze által kerül sor. „Az ilyen morontia templom egyúttal arra is szolgál, hogy az összegyűltek megszemlélhessék az élő halandók átlépését a morontia létbe. Ez azért lehet így, mert az átvitelül szolgáló templom morontia

215

III. rész, 17. Az ember anyagból készül, vagyis nem tehet benne kárt annak az elemésztő tűznek a ragyogó dicsfénye, mely teljesen megsemmisíti azon halandók fizikai testét, akik ott élik meg az isteni Igazítójukkal való végső eggyé kapcsolódást. Egy nagyobb világon az útnak indulást jelző eme villódzások csaknem folyamatosak, és az átlépések számának növekedésével a morontia élet kiegészítő szentélyei is megjelennek a bolygó különböző területein. Nem is olyan régen egy olyan bolygón tartózkodtam a messzi északon, ahol már huszonöt morontia szentély működött.” 55:1.5 7. Tétel: Az anyagiból a morontia állapotba való átmenet gyakorisága úgy nő, ahogy az adott világ az evolúciós fejlődésben előrehalad. „Az anyagi életből a morontia állapotba való átmenetnek – a halhatatlan léleknek a bent lakozó Igazítóval való eggyé kapcsolódásának – e megtapasztalására egyre gyakrabban kerül sor arányosan azzal, ahogy a bolygó az evolúciós fejlődésben előrehalad.” 55:2.2 8. Tétel: Az eggyé kapcsolódásra pályázó halandó családja és barátai összegyűlnek a morontia templomban, hogy tanúi legyenek a felemelkedőt a húsvér test kötelékeitől megszabadító „életvillanásnak”. „Amint az eggyé kapcsolódásra pályázó halandó családja, barátai és a munkacsoportjába tartozók összegyűltek a morontia templomban, elhelyezkednek a központi emelvény körül, ahol az eggyé kapcsolódásra pályázó várakozik, miközben szabadon beszélgethet az összegyűlt barátaival. Mennyei személyiségek egy közbenső kört formálnak abból a célból, hogy megvédjék az anyagi halandókat azon energia-megnyilvánulás hatásától, mely az »életvillanás« pillanatában nyilvánul meg s megszabadítja a felemelkedésre pályázót az anyagi test kötelékeitől, s amely az ilyen evolúciós halandó számára mindent véghezvisz, melyet a természetes halál is megtesz azoknak, akik úgy szabadulnak meg a húsvér testből.” 55:2.4 9. Tétel: A közelgő Igazító-egyesülésről időben értesítést küldenek, így a jelöltnek van ideje felkészülni a bolygó elhagyására. „Később, a fény és élet korszakában a köztes teremtmények vagy a társaik érzékelik a valószínű lélekIgazító egyesülés közelgő állapotát és jelzik ezt a végzet-őrangyaloknak, akik aztán tájékoztatják azt a véglegesrendűekből álló csoportot, amelynek felügyelete alatt e halandó várhatóan működni fog; ez után a Bolygó Fejedelem elrendeli, hogy e halandó hagyjon fel minden bolygói kötelezettségének teljesítésével, vegyen búcsút a származásának világától és menjen a Bolygó Fejedelem belső templomába, s ott várakozzon a morontia átmenetre, az átlépési villanásra, mely az evolúció anyagi területéről átviszi őt az előszellemi fejlődés morontia szintjére.” 55:2.3 10. Tétel: Az átlépett halandót az Igazító szállítja át a megfelelő morontia világra. „A halandó megfigyelők semmit sem láthatnak az átlépett társukból azt követően, hogy az eggyé kapcsolódási villanás megtörtént. Az ilyen átlépett lelkeket az Igazító szállítja át közvetlenül a megfelelő morontia-felkészítési világ feltámadási csarnokába. Az élő emberi lényeknek a morontia világra való átvitelével kapcsolatos eseményeket egy olyan főangyal felügyeli, akit e világra azon a napon jelöltek ki, amikor az először elérte a fény és élet korszakát.” 55:2.7 11. Tétel: A fény és élet rendjének virágkorába jutott világokról a Fiú által magához vett halandók kihagyják a morontia élet nagy részét, s a félszellemi felemelkedésüket a világegyetemi központi világokon kezdik meg. „A végleges rendű szférák virágkorában az átlépett lelkek nem mennek át a lakóvilágokon. És hallgatóként sem tartózkodnak majd a csillagrendszeri vagy csillagvilági morontia világokon. Nem mennek át a morontia élet egyetlen korai szakaszán sem. Ők az egyetlen felemelkedő halandók, akik az anyagi létezésből a félszellemi állapotba átvivő morontia átmenettől majdhogynem mentesülnek. Az ilyen, Fiú által megragadott halandók első tapasztalásukat a felemelkedési létpályán a világegyetemi központok fejlődési világain teljesített szolgálat során szerzik meg. És a Szalvington e tanulmányvilágairól tanárokként térnek vissza, mégpedig azokhoz a világokhoz, amelyeket elhagytak, ezután pedig a halandói felemelkedés kiépített útján tovább haladnak befelé, a Paradicsom felé.” 55:2.9 12. Tétel: Az Urantiát számos különféle ok hátráltatja a fény és élet szakaszának elérésében. „Az Urantia nagy lemaradását a fény és élet magas bolygói végzetének elérése terén a betegséggel, az elfajzással, a háborúval, a sokszínű fajjal és a több nyelvvel összefüggő problémák okozzák.” 55:3.21 13. Tétel: Egy nyelv, egy bölcselet és egy vallás kell legyen azon a világon, mely a fényben és életben való megállapodottság első szakaszánál tovább akar fejlődni. „Egyetlen evolúciós világ sem remélheti, hogy a fényben való megállapodottság első szakaszánál tovább fejlődhet, amíg nem jutott el oda, hogy egy nyelve, egy vallása és egy bölcselete van. Egyetlen emberfajta

216

III. rész, 17. Az ember léte megkönnyíti az ilyen mértékű fejlődést, de az Urantia sok népének esete még nem zárja ki a felsőbb szakaszok elérését.” 55:3.22 14. Tétel: A fény és élet korszakának kibontakozása hét szakaszban történik. „Valamely evolúciós világon a fény és élet korszakának alakulása hét szakaszra bontható, és e vonatkozásban meg kell jegyeznünk, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megért halandók világai éppen olyan irányban fejlődnek, mint az Igazítóval eggyé kapcsolódott lények világai. A fény és élet hét szakasza a következő: 1. Az első vagy bolygói szakasz. 2. A második vagy csillagrendszeri szakasz. 3. A harmadik vagy csillagvilági szakasz. 4. A negyedik vagy helyi világegyetemi szakasz. 5. Az ötödik vagy kisövezeti szakasz. 6. A hatodik vagy nagyövezeti szakasz. 7. A hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasz.” 55:0.4 15. Tétel: A fény és élet hét szakaszának rövid bemutatása. Ld. 55:4.4 XVIII. A SZEMÉLYISÉG TOVÁBBÉLÉSE 1. Tétel: A halandói választás határozza meg az emberi lélek túlélési esélyét. Amikor az elme hiszi Istent, és amikor az Igazító támogatásával mind együtt vágynak Istenre, akkor válik a túlélés bizonyossá. „A személyiség örök továbbélése teljes mértékben a halandói elme választásától függ, melynek döntése meghatározza a halhatatlan lélek túlélési esélyét. Amikor az elme hiszi Istent és a lélek ismeri Istent, és amikor az Igazító támogatásával mind együtt vágynak Istenre, akkor válik a túlélés bizonyossá.” 5:5.13 2. Tétel: Az Istent választó lélek továbbélését nem akadályozhatja meg az emberi természetnek semmilyen fogyatékossága. „Sem a korlátolt értelem, sem a képzettség hiánya, sem a műveltségbeli szegénység vagy a romló társadalmi helyzet, sőt még az alacsony emberi erkölcsi értékrend (mely az oktatási, műveltségi és társadalmi előnyök szerencsétlen okokból előálló hiányából fakad) sem képes érvényteleníteni az isteni szellem jelenlétét az ilyen szerencsétlen és emberi mivoltukban fogyatékos, de hívő egyénekben.” 5:5.13 3. Tétel: A tér világairól származó evolúciós halandók felemelkedve elérik a Paradicsomot, hogy ott felvétessenek a Végleges Testületbe. „Az evolúciós halandók a tér világain megszületnek, átkelnek a morontia világokon, felemelkednek a szellem-világegyetemekbe, beutazzák a Havona-szférákat, megtalálják Istent, elérik a Paradicsomot és felvétetnek az elsődleges Végleges Testületbe, s ott várakoznak a következő világegyetemi szolgálati beosztásra. Van hat további gyülekező végleges testület is, de Grandfanda, az első halandó felemelkedő lény az összes végleges rendű lény rendjének paradicsomi főnökeként elnököl. És ahogy e magasztos látványt szemléljük, mindannyian elragadtatva csak azt mondhatjuk: Mily dicsőséges végzete ez az idő állati eredetű gyermekeinek, a tér anyagi fiainak!” 31:10.20 4. Tétel: A halandói továbbélés az Igazító által a halhatatlan lelken végzett szellemivé lényegítési segédkezétől függ. „De a halandói elme a halhatatlan szellem nélkül nem képes a túlélésre. Az emberi elme halandó; csakis az adományozott szellem halhatatlan. A továbbélés az Igazító által végzett szellemivé lényegítéstől függ – a halhatatlan lélek megszületésétől és kifejlődésétől; legalábbis nem volna szabad ellenségességnek kialakulnia az anyagi elme szellemi átalakítását végző igazítói küldetéssel szemben.” 49:4.9 5. Tétel: Rendszeres időközönként különleges feltámadást rendelnek el, és ennek időköze mindig ezer év. „A bolygói hatóságok vagy a csillagrendszer urainak kezdeményezésére időről időre különleges feltámadást visznek véghez az alvó továbbélők között. E feltámadásokra legalább a bolygói időben mért ezerévenként sort kerítenek, amikor is nem mind, de »sokan azok közül, akik alusznak a porban, felserkennek«. A

217

III. rész, 17. Az ember különleges feltámadások alkalmával a felemelkedők különleges csoportjait a halandói felemelkedés helyi világegyetemi tervében való sajátos szolgálatra késztetik. E különleges feltámadásoknak gyakorlati szempontjai és érzelmi felhangjai egyaránt vannak.” 49:6.2 6. Tétel: A kifejlődő lelked – a halandói elmédnek és az Isteni Igazítónak a gyermeke – a morontia valódként éli túl a halált. „Van valami valóságos, valami emberi evolúciós jellegű dolog, a Titkos Nevelőn kívül valami, amely túléli a halált. Ez az újonnan megjelenő entitás a lélek, és ez mind a fizikai testetek, mind az elmétek halálát túléli. Ez az entitás a ti emberi lényeteknek és a veletek együttműködő isteni lényeteknek, az Igazítónak a közös életéből és erőfeszítéseiből származó közös gyermek. Az emberi és isteni szülőktől származó gyermek képezi a földi eredet továbbélő részét; ez a morontia valótok, a halhatatlan lelketek.” 112:5.12 7. Tétel: A halál időtartama alatt a lélek öntudatlan állapotban van, s a végzet-őrangyal vigyáz rá. „A fennmaradó jelentéstartalommal és továbbélő értékkel bíró ezen gyermek teljesen öntudatlan állapotban tölti a halál és az újbóli megszemélyesülés közötti időtartamot és e várakozási idő alatt a szeráfi végzetőrangyal vigyáz rá. A halált követően addig nem működtök tudatos lényként, amíg az új morontia-tudatot meg nem kapjátok a Satania valamelyik lakóvilágán.” 112:5.13 8. Tétel: Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy valamely egyénnek volt-e lehetősége a továbbélés mellett dönteni, ha az anyagi létezés véletlenjei és buktatói akadályozzák a kellő mértékű fejlődést, akkor az ilyen lelkek átmeneti besorolásba kerülnek – ekkor meglesz a lehetőségük arra, hogy a továbbélést válasszák. „Noha a személyiség-gyarapodás mindenségrendi köreit ténylegesen is el kell érni, ha önhibádon kívül az idő véletlenjei és az anyagi létezés buktatói megakadályoznak téged e szintek szülőbolygódon való elsajátításában, ha szándékaid és vágyaid továbbélési értékkel bírnak, akkor próbaidő-meghosszabbítás szabatik ki. További időt kapsz arra, hogy kipróbáld magad. Ha valaha is kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy valóban tanácsos-e valamely emberi azonosságot a lakóvilágokba emelni, akkor a világegyetemi kormányzatok mindig az adott egyén személyiségének javára döntenek; habozás nélkül minősítik fel e lelket átmeneti besorolású lénnyé és továbbra is figyelemmel kísérik a megjelenő morontia szándékot és szellemi célt. Az isteni igazságosság tehát bizonyosan érvényesül és az isteni kegyelem újabb lehetőséget kap szolgálata kiteljesítésére.” 112:5.6 9. Tétel: Az egykori anyagi személyiséget alkotó részek újbóli összeállítása többféle műveletet igényel. „A személyiség újra megjelenését lehetővé tevő helyzet a helyi világegyetem valamelyik morontia fogadóbolygójának feltámadási csarnokában alakul ki. Ezekben az élet-összeállítási termekben bocsátják rendelkezésre a felügyelő hatóságok azt a világegyetemi – morontiai, elmei és szellemi természetű – energia-kapcsolatot, amely az alvó-továbbélői tudat újbóli megjelenését lehetővé teszi. Az egykori anyagi személyiséget alkotó részek újbóli összeállítása a következőt jelenti: 1. Olyan alkalmas forma, morontia energia minta megalkotása, amelyben az új továbbélő kapcsolatot teremthet a nemszellemi valósággal, és amelyen belül a mindenségrendi elme morontia-válfaja képes működni. 2. Az Igazító visszatérése a várakozó morontia teremtményhez. Az Igazító a felemelkedő azonosságod örök őrzője; a Nevelőd a teljes biztosítéka annak, hogy te magad és ne más foglalja el a személyiséged feltámadásához létrehozott morontia formát. És az Igazító jelen lesz a személyiséged újbóli összeállításánál, hogy még egyszer hozzáfogjon a továbbélő valód Paradicsomra vezetéséhez. 3. Amikor az újraszemélyesülés mindezen előfeltételei teljesültek, az alvó halhatatlan lélek kiteljesedési lehetőségeinek szeráfi őrzője, számos mindenségrendi személyiség segítségével, ezt a morontia entitást felruházza a várakozó morontia elme-test formával, illetőleg belehelyezi abba, s egyúttal a Legfelsőbbnek ezt az evolúciós gyermekét a várakozó Igazító örök társaságára bízza. Ezzel válik teljessé az újraszemélyesülés, vagyis az emlék, a világegyetemi látásmód és a tudat újbóli összeállítása – az azonosság helyreállítása.” 112:5.16 10. Tétel: Azok a gyermekek, akik túl fiatalon halnak meg, semhogy Gondolatigazítójuk lehetne, a végleges rendű világokon személyesülnek meg újra azzal egyidejűleg, hogy valamelyik szülőjük megérkezik a lakóvilágra. „Azok a gyermekek, akik túl fiatalon halnak meg, semhogy Gondolatigazítójuk lehetne, a helyi csillagrendszerek végleges rendű világain személyesülnek meg újra azzal egyidejűleg, hogy valamelyik szülőjük megérkezik a lakóvilágokra. A halandói születéskor a gyermek fizikai entitásra tesz szert, de a

218

III. rész, 17. Az ember túlélés szempontjából minden Igazító nélküli gyermeket úgy tekintenek, mint aki még mindig a szüleihez tartozik.” 49:6.12 11. Tétel: Ekkor a Gondolatigazítók beköltöznek e kicsinyekbe, és szeráfi segédkezésben is részesülnek. „A Gondolatigazítók a kellő időben beköltöznek e kicsinyekbe, míg a szeráfi segédkezés a túlélés próbaidős rendjeinek mindkét csoportja esetében általában hasonló a fejlettebb szülőéhez, illetőleg egyenértékű a szülőével, amennyiben csak az egyik vált túlélővé. A harmadik kört elértek, függetlenül a szüleik helyzetétől, személyes őrzőt kapnak.” 49:6.13 12. Tétel: Gyakorlóotthonokat tartanak fenn a csillagvilági és a világegyetemi végleges rendű világokon az alsóbb lakóvilágokat kihagyó, Igazító nélküli gyermekek számára. „Hasonló gyakorlóotthonokat tartanak fenn a csillagvilági és a világegyetemi végleges rendű szférákon a felemelkedők első vagy második módosított rendjébe tartozó, Igazító nélküli gyermekek számára.” 49:6.14 13. Tétel: Ha a halandó ember nem képes túlélni a halált, akkor az emberi tapasztalásának szellemi értékei a Gondolatigazítóban élnek tovább – a személyiségértékek a Legfelsőbb Lényben fennmaradnak. „Ha a halandó ember nem képes túlélni a természetes halált, akkor az emberi tapasztalásának valódi szellemi értékei a Gondolatigazító folytatódó tapasztalásának részeként élnek tovább. Az ilyen nem-túlélő személyiségértékei a ténylegessé váló Legfelsőbb Lény személyiségének egy tényezőjeként maradnak fenn. A személyiségnek e fennmaradó jegyei már mentesek a személyazonosságtól, azonban nem mentesek azoktól az élményelvi értékektől, melyek a húsvér testbeni halandói élet során halmozódtak fel. A személyazonosság továbbélése a morontia besorolású halhatatlan lélek túlélésétől és a növekvő mértékű isteni értéktől függ. A személyazonosság a lélek továbbélésében és azáltal marad fenn.” 16:9.3 14. Tétel: Ezek az irgalmas rendelkezések nem jelentik azt, hogy az emberek egy második lehetőséget kapnak, de azt jelentik, hogy minden halandó igazi lehetőséget kap a tudatos és végleges döntés meghozatalára. „Ez távolról sem jelenti azt, hogy az emberi lények egy második lehetőséget kapnak azt követően, hogy elutasították az elsőt. De azt jelenti, hogy minden sajátakarattal bíró lénynek igazi lehetőség adatik arra, hogy egyértelmű, tudatos és végleges döntést hozzon. A világegyetemek független Bírái egyetlen olyan lényt sem fosztanak meg személyiségi rendjétől, aki végérvényesen és teljesen meg nem hozta az örök döntést; az emberi léleknek teljes és bőséges lehetőséget kell kapnia, és meg is kapja, igaz szándékának és valódi céljának kimutatására.” 112:5.9

219

III. rész, 18. Oktatás-nevelés

18. OKTATÁS-NEVELÉS 1. Tétel: A civilizációk egyensúlya bizonytalan, mert nem mindenségrendiek. A civilizációkat a tudomány, az erkölcs és a vallás alkotótényezőinek kell táplálnia. „A polgárosodott társadalmak egyensúlya bizonytalan, mert nem mindenségrendiek; nem eredendőek a fajok egyedeiben. Az embert alkotó tényezők – a tudomány, az erkölcs és a vallás – együttes hozzájárulásának kell azt táplálnia. Polgárosodott társadalmak jönnek, mennek, de a tudomány, az erkölcs és a vallás túléli az összeomlást.” 16:9.5 2. Tétel: A nebadoni oktatási rendszer lényege az, hogy megtanítsák nektek a tőletek megkövetelt dolgok megtételének megfelelő módját. „Alapvetően a nebadoni oktatási rendszer gondoskodik a feladattal való megbízásotokról és ezt követően lehetőséget biztosít arra, hogy oktatásban részesüljetek az adott feladat legjobb teljesítéséhez szükséges eszményi és isteni módszerről. Egy meghatározott feladatot kaptok, és ugyanakkor olyan tanárokat rendelnek mellétek, akik képesítéssel rendelkeznek arra, hogy a feladatotok végrehajtásához a legjobb módszert megtanítsák nektek. Az oktatás isteni terve gondoskodik a munka és a felkészítés bensőséges társításáról. Arra tanítunk benneteket, hogy mi a legjobb módja azon dolgok teljesítésének, mely dolgokat elvárunk tőletek.” 37:6.4 3. Tétel: A Bolygóherceg tanodáiban, valamint Ádám és Éva Kertjében sok mindent oktattak. „A Bolygóherceg tanodái elsődlegesen bölcselettel, vallással és erkölccsel, valamint a felsőbbrendű értelmi és művészi teljesítményekkel foglalkoznak. Ádám és Éva kertbeli tanodáit rendszerint a gyakorlati mesterségeknek, az alapvető értelmi felkészítésnek, a társadalmi műveltségnek, a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi kapcsolatoknak, a testedzésnek és a polgári kormányzásnak szentelik. Végül e világközpontok összeolvadnak, de e tényleges csatlakozásra néha mindaddig nem kerül sor, amíg az első Ítélkező Fiú ideje el nem érkezik.” 51:6.4 4. Tétel: Az igaz állam alapja a kultúra, eszményképek uralják, és a szolgálat jelenti a mozgatóerejét. „A tartós állam alapja a műveltség, azt eszményképek uralják és a szolgálat jelenti számára a mozgatóerőt. A nevelés céljává a szaktudás megszerzését, a bölcsességre való törekvést, az önnön való megismerését és a szellemi értékek elérését kell tenni.” 71:7.1 5. Tétel: Az oktatásnak öt főbb célja van. „Az eszményi államban a nevelés élethosszig tart, és a bölcselet egyszer majd az állampolgárok fő törekvésévé válik. Az ilyen állam polgárai úgy törekednek a bölcsességre, mint az emberi kapcsolatoknak, a valóság jelentéstartalmának, az értékek nemességének, az élet céljainak és a mindenségrendi végzet dicsőségeinek felismerésében való kiteljesedésre.” 71:7.2 6. Tétel: A képzés az élet lényegéhez tartozik. „Az oktatás az élet lényegéhez tartozik; élethosszig kell tartania, hogy az emberiség fokozatosan megtapasztalja a halandói bölcsesség egyre magasabb szintjeit, melyek: 1. A dolgok ismerete. 2. A jelentéstartalmak megértése. 3. Az értékek elismerése. 4. A munka nemessége – kötelesség. 5. A célirányos késztetés – erkölcsiség. 6. A szolgálat szeretete – jellem. 7. Mindenségrendi látásmód – szellemi tisztánlátás.” 71:7.5 7. Tétel: A világegyetem kívülről való tanulmányozásához az ember létrehozza a fizikai tudományokat; a világegyetemhez belülről közelítve megteremti a metafizikát és a teológiát – a vallást. „A világegyetemének kívülről való tanulmányozásához és vizsgálatához közelítve az ember létrehozza a különféle fizikai tudományokat; az önmaga és a világegyetem kutatásához belülről közelítve pedig megteremti az istentant és a létező dolgok bölcseletét. A bölcselet későbbi művészetét az ember azon erőfeszítés során alakítja ki, amikor megpróbálja összehangolni azt a sok ellentmondást, melyek bizonyosan

220

III. rész, 18. Oktatás-nevelés egyből felbukkannak a dolgok és lények világegyeteméhez való közeledés eme két homlokegyenest ellenkező útjának eredményei és tanításai közepette.” 103:6.2 8. Tétel: A belső és a külső világ különböző értékhalmazokkal rendelkezik. A civilizáció veszélyben forog, mert oly sok fiatal választ anyagi jellegű foglalkozást. „A belső és a külső világ különböző értékhalmazokkal rendelkezik. Minden olyan polgárosodott társadalom veszélyeztetett, ahol a fiatalok háromnegyede anyagi jellegű foglalkozást űz és a külső világ érzékélményei hajszolásának szenteli magát. A polgárosodott társadalom komoly veszélybe kerül, amikor az ifjúság elhanyagolja az erkölcstan, a társadalomtan, a fajegészségtan, a bölcselet, a képzőművészetek, a vallás és a mindenségtan iránti érdeklődését.” 111:4.4 9. Tétel: Eszmék foganhatnak a külső világból származó hatásoktól; az eszményképek viszont a benső világ alkotóterében születnek. „Eszmék foganhatnak a külső világból származó hatásoktól, de az eszményképek csak a benső világ alkotóterében születnek. Ma a világ nemzeteit olyan emberek vezetik, akikben túltengenek az eszmék, de eszményképekből ínséges hiányt szenvednek. Ez a magyarázata a szegénységnek, a válásnak, a háborúnak és a fajgyűlöletnek.” 111:4.10 10. Tétel: Még a világias oktatásnak is hozzá kellene járulnia az élettervezéshez, a jellemfejlesztéshez, a nemes személyiség és az erkölcsi fegyelem kialakulásához. „Még a világias oktatás is tudna segíteni ebben a nagy szellemi megújhodásban, ha több figyelmet fordítana arra, hogy megtanítsa az ifjúságot, hogy miként fogjon az élettervezéshez és a jellemfejlesztéshez. Minden oktatás célja az kellene legyen, hogy támogassa és előmozdítsa a legfelsőbb életcélt, egy fenséges és kiegyensúlyozott személyiség kialakítását. Nagy szükség van erkölcsi fegyelem tanítására az oly sok maga kedvére való létezés helyett. Az ilyen alaphoz a vallás hozzáteheti a halandói élet kiteljesítésére és gazdagabbá tételére való szellemi ösztönzést, sőt az örökkévaló élet bizonyosságát és felsőbbségének elérését.” 195:10.17

221

III. rész, 19. Házasság és otthon

19. HÁZASSÁG ÉS OTTHON Tartalomjegyzék VII. Igazi egynejűség VIII. A nők helyzete a korai társadalomban IX. A családi élet eszményképei X. A maga kedvére való létezés veszélyei XI. Gyermeknevelés

I. Bevezetés II. A párzási ösztön III. A korai házassági erkölcsök IV. Fajkeveredések V. A házasság mint társadalmi intézmény VI. Többes házasságok

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A házasság az őse a civilizáció legnagyszerűbb és leghasznosabb intézményének – az otthonnak. „A házasságot az anyagi szükség alapította, a nemi vágyódás szépítette meg, a vallás szentesítette és magasztalta fel, az állam követelte meg és szabályozta, míg a későbbi időkben a fejlődő szeretet kezdi igazolni és dicsőíteni, mint a polgárosodott viszonyok leghasznosabb és legnagyszerűbb intézményének, az otthonnak az ősét és megteremtőjét. És az otthonépítésnek kell minden nevelési erőfeszítés középpontjában állnia és annak lényegét alkotnia.” 84:0.1 2. Tétel: Az ősi népeknél a nagy családok nem mindig szeretetből jöttek létre. Különféle okok miatt volt szükségük sok gyermekre. „Az ősi népeknél a nagy családok nem feltétlenül voltak szeretetteljesek. Sok gyermekre volt szükség, mert: 1. A gyerekek értékes munkaerőt jelentettek. 2. A gyermekek voltak az öregségi biztosítás. 3. A leánygyermekeket el lehetett adni. 4. A családi büszkeség megkívánta a név terjesztését. 5. A fiúgyermekek oltalmat és védelmet jelentettek. 6. A kísértetektől való félelem miatt az emberek rettegtek az egyedülléttől. 7. Bizonyos vallások utódokat igényeltek.” 84:7.11 3. Tétel: A házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, nem pusztán a személyes boldogság elérése. „Az evolúcióban a házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, nem pusztán a személyes boldogság elérése; az önfenntartás és önmaga átörökítése az otthon igazi tárgyát képezik. A maga kedvére való létezés esetleges és nem alapvető dolog, kivéve, ha a nemi társulás ösztönzőjeként működik. A természet megköveteli a túlélést, azonban a polgárosultság tudáselemei tovább növelik a házasság jelentette örömöket és a családi élet jelentette élvezeteket.” 68:2.9 II. A PÁRZÁSI ÖSZTÖN 1. Tétel: A férfiak és nők közötti személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy elég ahhoz, hogy a faj szaporítása céljából összehozza őket. „A férfiak és nők közötti személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy elég ahhoz, hogy a faj szaporítása céljából összehozza őket. Ez az ösztön már jóval azelőtt is hatékonyan működött, hogy az emberek megtapasztalták volna az olyan dolgokat, mint amit szerelemnek, odaadásnak vagy házastársi hűségnek neveznek. A nász természetes vonzalom, a házasság pedig annak evolúciós társadalmi folyománya.” 82:1.1 2. Tétel: A szangik és egyéb kezdetleges emberfajták párzási ösztönnel rendelkeztek, azonban jobbára hiányzott belőlük az, amit ma nemi vonzerőnek neveznek. „A szangik emberfajták természetes állati szenvedéllyel rendelkeztek, azonban a másik nem szépsége és testi vonzereje iránt kevés érdeklődést vagy elismerést mutattak. Amit nemi vonzerőnek hívnak, az

222

III. rész, 19. Házasság és otthon gyakorlatilag hiányzik még a mai fejletlen emberfajtákból is; ezek a nem keveredett népek határozott párzási ösztönnel rendelkeznek, de a nemi vonzódás nem elégséges mértékű ahhoz, hogy a társadalmi szabályozást megkövetelő, komoly gondokat okozzon.” 82:1.6 III. A KORAI HÁZASSÁGI ERKÖLCSÖK 1. Tétel: A házasság kialakulásának története a nemiség megélésének társadalmi, vallási és polgári megszorító intézkedéseken keresztül kivitelezett szabályozásának története. „A házasság kialakulásának története egyszerűen a nemi élet társadalmi, vallási és polgári megszorító intézkedéseken keresztül kivitelezett szabályozásának története. A természet nemigen ismeri el az egyéneket; nem ismeri el az úgynevezett erkölcsöket sem; a természet csak és kizárólag a faj szaporodásában érdekelt.” 82:2.1 2. Tétel: A nők alacsony rangja az ószövetségi időkben hű képet mutat a pásztornépek erkölcseiről. „A nőknek mutatott csekély mértékű udvarlás az Ószövetség korában hű képet fest a pásztornépek erkölcseiről. A héber apajogú népek mind pásztorok voltak, amint tanúsítja azt a mondás is, miszerint »az Úr az én Pásztorom«.” 84:3.2 3. Tétel: Kezdetben a házasság a társadalmi helyzet ára volt – feleséggel rendelkezni megkülönböztető jegyet jelentett. „Kezdetben a házasság a társadalmi helyzet ára volt; feleséggel rendelkezni megkülönböztető jegyet jelentett. A vadember úgy tekintette az esküvőjének napját, mint amellyel belépett a felelősség és a férfiság korszakába. Egykor a házasságot társadalmi kötelezettségnek tekintették; egy másik korban vallási kötelességnek; egy továbbiban pedig politikai kötelességnek ahhoz, hogy az állam számára állampolgárokat biztosítsanak.” 82:3.4 4. Tétel: A gyermekházasságok onnan eredtek, hogy szégyennek – sőt bűnnek – tekintették azt, ha valaki nem házasodott meg. A meg nem házasodott emberek nem léphettek át a szellemföldre. „A gyermekházasságok magyarázata a tény, hogy az ősi népek szégyennek vagy még inkább bűnnek tekintették azt, ha valaki nem házasodott meg; mivel az embernek úgy is meg kell házasodnia, akkor minél előbb, annál jobb. Általános hiedelem volt az is, hogy a meg nem házasodott emberek nem léphettek be a szellemföldre, és ez további ösztönzést jelentett a gyermekházasságok kötésére akár a születéskor és néha még a születés előtt is, feltételezve természetesen a születendő gyermek nemét.” 82:3.8 5. Tétel: Az ősi időkben a házasságokat a szülők tervezték; később házasságszerzők működtek közre. A házasság eleinte csoportügy volt. „Az első házasságokat mindig a fiú és a lány szülei tervezték. E szokás kora és a szabad választás kora közötti átmeneti szakaszt a házasságközvetítő vagy hivatásos házasságszerző igénybevételének ideje töltötte ki. E házasságszerzők először a borbélyok voltak; később a papok. A házasság eredetileg csoportügy volt; majd családi ügy lett; csak újabban vált egyéni kalanddá.” 83:2.1 6. Tétel: Az elődök kételkedtek a szerelemben és az ígéretekben. A házasságot vagyonnal igyekeztek szavatolni. A feleségért fizetendő ár az elhagyás esetére fenntartott zálog volt. „Az elődök kételkedtek a szerelemben és az ígéretekben; úgy gondolták, hogy a tartós egyesüléseket valamilyen kézzelfogható biztonsággal, vagyonnal kell szavatolni. Ez okból a feleségért fizetendő árat úgy tekintették, mint zálogot vagy foglalót, melyet a férj válás vagy elhagyás esetén elveszített. Ha egyszer már kifizették a menyasszonyért a vételárat, sok törzs engedélyezte, hogy a feleséget a férj bélyegével megjelöljék. Az afrikaiak még mindig vásárolják a feleségeiket. A szerelemfeleséget, illetőleg a fehér ember feleségét ők a macskához hasonlítják, mert az sem kerül semmibe.” 83:3.1 IV. FAJKEVEREDÉSEK 1. Tétel: A beltenyészet káros hatásai vezettek oda, hogy egyre erősebb tabukat alkottak a közeli rokonok közötti házasodás ellen. „Jóllehet a jó állományra alapozott beltenyészet néha erős törzsek létrejöttét eredményezte, az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetéből származó nyilvánvaló esetek jóval határozottabban befolyásolták az emberek gondolkodását, melynek az lett az eredménye, hogy a fejlődő erkölcsök egyre erősebb tabukat alkottak a közeli rokonok közötti mindenféle házasodás ellen.” 82:5.2

223

III. rész, 19. Házasság és otthon 2. Tétel: A külházasság végül azért került túlsúlyba, mert a férfinak kedvezett – megmenekült a feleség rokonaitól. A megszokottság megvetést szül. „A külházasság végül azért került túlsúlyba, mert a férfi ezt részesítette előnyben; kintről szerezni feleséget, az a számára a feleség rokonaitól való mentességet jelentette. A megszokottság megvetést szül; így, amint az egyéni választás kezdett meghatározóvá válni a párválasztásban, az lett a szokás, hogy a törzsön kívülről választottak maguknak társat.” 82:5.6 3. Tétel: Az emberi fajra leselkedő valódi veszély az alsóbbrendű fajták korlátlan sokasodása, s nem a faji keveredés. „Végül is az emberi fajra leselkedő valódi veszély az, hogy olyan helyzetben találja magát, hogy a különféle polgárosodott népek alsóbbrendű és elfajzott fajtái korlátlanul sokasodnak, és nem az, hogy a faji keveredésből bármiféle veszély fenyegetné.” 82:6.11 4. Tétel: Ha a mai emberfajták képesek volnának megszabadulni az elkorcsosult egyedektől, akkor kevesebb ellenállás lenne az emberfajták korlátozott mértékű összeolvadásával szemben. „Ha az Urantia mai emberfajtái képesek volnának megszabadulni az elkorcsosult, közösségellenes, gyengeelméjű és számkivetett egyedektől, akkor kevés ellenvetés hangozna el az emberfajták korlátozott mértékű összeolvadásával szemben. És ha az ilyen fajkeveredésekre több emberfajta legfelsőbb rendű csoportjai között kerülne sor, akkor még kevesebb lenne az ellenvetés.” 82:6.4 5. Tétel: Az alsóbbrendű fajták esetét leszámítva, a fajkeveredéssel szembeni előítéletek alapja társadalmi és kulturális jellegű. „Mindaddig, amíg a mai emberfajták olyannyira túl vannak terhelve alsóbbrendű és elfajzott fajtákkal, a nagymértékű fajkeveredés igencsak káros lenne, azonban az ilyen kísérletezéssel szemben felhozott ellenvetések többsége inkább társadalmi és műveltségi előítéleteken alapul, semmint élőlénytani szempontokon.” 82:6.7 V. A HÁZASSÁG MINT TÁRSADALMI INTÉZMÉNY 1. Tétel: A vadászó életmódtól a gazdálkodás felé fordulás segítette a családi élet fejlődését, valamint az állatok háziasítását és a háziipari mesterségek kibontakozását. „E korszakban jelenik meg a mezőgazdaság. A család eszméjének kiteljesedése összeegyeztethetetlen a vadász vándorló és le nem telepedett életével. Az állandó lakóhelyhez kötődő szokások és a földművelés fokozatosan meghonosodik. Az állatok háziasítása és a háziipari mesterségek fejlődése rohamos gyorsasággal zajlik. Az élőlénytani evolúció tetőpontjának elérésével a polgárosodott társadalom is magas szintre jut, de a gépi fejlődés csak kismértékű; a találékonyság a következő korszak jellemzője.” 52:2.8 2. Tétel: A család a legfőbb polgárosodáshozó tényező – az otthon semmivel sem pótolható. „Bár a vallási, társadalmi és oktatási intézmények mind alapvető fontosságúak a műveltségi társadalom túléléséhez, a család a legfőbb polgárosodáshozó tényező. A gyermek az élet leglényegesebb dolgainak többségét a családjától és a szomszédoktól tanulja meg.” 82:0.2 3. Tétel: A házasság mindig is szorosan kapcsolódott mind a tulajdonhoz, mind a valláshoz. „A házasság mindig is szorosan kapcsolódott a tulajdonhoz és a valláshoz. A vagyon a házasság megszilárdítója volt; a vallás pedig az erkölcsi összetartója.” 82:4.1 4. Tétel: A házasságok nem a mennyben köttetnek – a házasság emberi intézmény. „És bár a házasságokat az égiek támogathatják vagy helyteleníthetik, azért a házasságok aligha a mennyben köttetnek. Az emberi család határozottan emberi intézmény, evolúciós fejlődés eredménye. A házasság társadalmi intézmény, nem pedig egyházi. Igaz, hogy a vallásnak erőteljes befolyásoló hatást kell kifejtenie, de nem szabad törekednie a házasság kizárólagos ellenőrzésére és szabályozására.” 83:1.4 5. Tétel: A kezdetleges házasság elsődlegesen megélhetési jellegű volt; a mai házasságok egyre többféle indíttatásból köttetnek. „A kezdetleges házasság elsődlegesen megélhetési jellegű volt; és még a legújabb időkben is gyakran társadalmi vagy üzleti ügy. Az andita fajtával való keveredés hatásán keresztül, valamint a fejlődő polgárosodott társadalom erkölcseinek eredményeként a házasság lassan kölcsönössé, regényessé, szülőivé, költőivé, ragaszkodóvá, erkölcsössé, sőt, eszményalapúvá válik.” 83:1.5

224

III. rész, 19. Házasság és otthon 6. Tétel: A házasság az ember legfennköltebb intézménye, de nem szabad szentségnek nevezni. „Az otthonban kiteljesedő házasság valóban az ember legfennköltebb intézménye, de azért alapvetően emberi intézmény; sohasem szabad szentségnek nevezni. A szetfi papok vallási szertartássá tették a házasságot; de az Éden után évezredeken keresztül a nász tisztán társadalmi és polgári intézményként létezett.” 83:8.1 7. Tétel: A házasság alapvetően társas intézmény, mely az ember önfenntartásban való együttműködéséből és az önmaga átörökítése érdekében való társulásából nő ki. „Az otthon alapvetően társadalomtani intézmény. A házasság az ember önfenntartásban való együttműködéséből és az önmaga átörökítése érdekében való társulásából nőtt ki, s a maga kedvére való létezési elem meglehetősen esetlegesen befolyásolta azt. Mindazonáltal az otthon az emberi létezés lényeges rendeltetési céljai közül mindhármat magába foglalja, míg az élet továbbadása teszi az alapvető emberi intézménnyé, és a nemi jelleg emeli ki minden más társadalmi tevékenység közül.” 84:0.3 8. Tétel: A nő helyzete világos ismérve a házasság evolúciós fejlődésének, a házasság fejlődése pedig a civilizációs haladás mércéje. „A nő helyzete általában véve bármely korszakban világos ismérve a házasság, mint társadalmi intézmény evolúciós fejlődésének, míg magának a házasságnak a fejlődése meglehetősen pontos mércéje az emberi polgárosodás haladási ütemének.” 84:4.1 9. Tétel: Valójában a tudomány s nem a vallás egyenjogúsította a nőt – a gyár jelentette a kiszabadulást. A férfi munkaereje többé már nem szárnyalja túl a nő munkaerejét oly nagy mértékben. „Valójában a tudomány és nem a vallás egyenjogúsította a nőt; ez volt az otthon börtönéből őt komolyan kiszabadító újkori gyár. A férfi fizikai képességei többé már nem voltak alapvető fontosságú tényezők az új létfenntartási rendszerben; a tudomány úgy megváltoztatta az életkörülményeket, hogy a férfi ereje többé már nem szárnyalta túl a nő erejét.” 84:5.7 10. Tétel: A házasság kibékíthetetlen ellentéteket hordoz – a házasság kibékíthetetlen ellentéteket hordozó együttműködési program. A házasság lényege szociológiai – nem biológiai. „Minden sikeres emberi intézmény a személyes érdek olyan kibékíthetetlen ellentéteivel terhes, melyeket gyakorlati szempontból működőképes összhangba hoztak, és ez alól az otthonépítés sem kivétel. A házasság, az otthonépítés alapja, a legmagasabb rendű megnyilatkozása annak a kibékíthetetlen ellentéteket hordozó együttműködésnek, mely oly gyakran jellemzi a természet és társadalom kapcsolódási pontjait. Az összeütközés elkerülhetetlen. A nász veleszületett dolog; természetes. De a házasság nem élőlénytani; hanem társadalomtani. A szenvedély biztosítja, hogy a férfi és a nő összejöjjön, de a gyengébb szülői ösztön és a társadalmi erkölcsök tartják őket együtt.” 84:6.2 11. Tétel: A nők több ráérzéssel rendelkeznek, mint a férfiak, ugyanakkor valamivel kevésbé logikus gondolkodásúak. Mindig is a nő volt az erkölcsi zászlóvivő – a szellemi vezető. „A nők látszólag több ráérzéssel rendelkeznek, mint a férfiak, de valamivel kevésbé következetes gondolkodásúnak is tűnnek. Azonban mindig is a nő volt az emberiség erkölcsi zászlóvivője és szellemi vezetője. A bölcsőt ringató kéz folyvást barátkozik a végzettel.” 84:6.4 12. Tétel: A családi élet egyre költségesebbé válik – a gyermekek többé már nem követelések. A szülői felelősségnek az államra vagy az egyházra való áthárítása öngyilkosság. „A jelenlegi ipari és városi korszakban a házasság intézménye új gazdasági irányvonalak mentén fejlődik. A családi élet egyre költségesebbé válik, míg a gyermekek, akik korábban követelésekként szolgáltak, gazdasági tartozásokká válnak. De magának a társadalomnak a biztonsága még mindig az adott nemzedék azon erősödő hajlandóságán alapul, hogy a következő és a további nemzedékek jólétébe beruházzon. És bármely, a szülői felelősségnek az államra vagy az egyházra való áthárítására irányuló próbálkozás eredménye a polgárosodott társadalom jóléte és fejlődése terén elkövetett öngyilkosság lesz.” 84:7.27 13. Tétel: A házassági szertartás abból a tényből ered, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt. „A házassági szertartás abból a tényből ered, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt, nem pusztán két egyed döntésének a kiteljesedése. A nász közösséget is érintő ügy és személyes közreműködés is volt.” 83:4.1 14. Tétel: Az anyaközpontú családról az apaközpontú családra való váltás az emberi faj által a társas létben valaha is végrehajtott leggyökeresebb fordulatszerű igazodások egyike.

225

III. rész, 19. Házasság és otthon „Az anyaközpontú családról az apaközpontú családra való ugrásszerű váltás az emberi faj által valaha is végrehajtott leggyökeresebb és legteljesebb fordulatszerű igazodások egyike. E változás egyből nagyobb mértékű társadalmi kifejeződéshez és megnövekedett családi kalandhoz vezetett.” 84:2.7 VI. TÖBBES HÁZASSÁGOK 1. Tétel: A többnejűségben négy feleségfajtát ismertek el. „A többnejűség intézményét más és más korban az alábbi négy feleségfajtaként ismerték el: 1. A szertartási vagy törvényes feleségek. 2. A vonzalomból és engedéllyel tartott feleségek. 3. Ágyasok, szerződésileg szerzett feleségek. 4. Rabszolga feleségek.” 83:5.5 2. Tétel: A többnejűségben a feleségek számát csak az korlátozta, hogy a férfi mennyiről tudott gondoskodni. A csecsemőhalandóság aránya magas volt. „A feleségek számát csak az korlátozta, hogy a férfi mennyiről tudott gondoskodni. A jómódú és tehetős férfiak sok gyermeket akartak, és lévén, hogy a csecsemőhalandóság aránya igen magas volt, több feleség kellett a nagycsalád létrehozásához. A többnejűség keretei között élő nők közül sokan csak munkások, rabszolgafeleségek voltak.” 83:5.14 VII. IGAZI EGYNEJŰSÉG 1. Tétel: Az egytársúság mindig az emberi nemi evolúció eszményi célja volt. Az eszményi házasság önmegtartóztatást és önfegyelmet von maga után. „Az egytársúság mindig az emberi nemi evolúció eszményi célja volt, ma is az és mindig is az lesz. Az igazi párkapcsolati házasság ezen eszményképe önmegtartóztatást von maga után, és emiatt bukik meg oly gyakran pusztán azért, mert a szerződő felek egyike vagy mindkettő híján van a minden emberi erény legkiemelkedőbbikének, a szigorú önfegyelemnek.” 83:6.6 2. Tétel: Az egynejűség a társadalmi polgárosodás kibontakozásának mérőrúdja. „Az egynejűség nem más, mint a tisztán élőlénytani evolúciótól különböző társadalmi polgárosodás kibontakozásának mérőrúdja. Az egynejűség nem szükségképpen élőlénytani vagy természetes, viszont nélkülözhetetlen a társadalmi polgárosodott viszonyok közvetlen fenntartásához és továbbfejlesztéséhez. Hozzájárul az érzelmi nemesedéshez, az erkölcsi jellem erősödéséhez és a szellemi gyarapodáshoz, melyek teljesen lehetetlenek a többnejűségben. Egy nő sohasem válhat eszményi anyává, ha folyton arra kényszerül, hogy a férje ragaszkodásáért harcoljon.” 83:6.7 3. Tétel: A fiatalokat fel kell készíteni a házasságra. Az ifjúkori idealizmust a hiú remények lerombolásával kell visszafogni. „De a fiatal férfiakkal és nőkkel valamennyire meg kell ismertetni a házasság valóságait, mielőtt elmerülnek a családi élet sokat követelő kölcsönös kapcsolataiban; az ifjúkori eszményelvűséget a hiú reményeknek a házasság előtti, bizonyos mértékű lerombolásával kell mérsékelni.” 83:8.6 VIII. A NŐK HELYZETE A KORAI TÁRSADALOMBAN 1. Tétel: Az ősidők asszonyai sok nehézséget voltak hajlandók elviselni a gyermekeik iránti szeretetük miatt. Az anyai szeretet mindig is hátráltató érzelem volt. „Az anya és gyermeke közötti kapcsolat természetes, erős és ösztönös, olyan, amely ennélfogva arra kényszerítette az ősidők nőit, hogy sok furcsa körülménynek vessék alá magukat és elmondhatatlan nehézségeket viseljenek el. Ez a kényszerítő anyai szeretet az a hátráltató érzelem, amely mindig is óriási hátrányt jelentett a nőnek a férfival folytatott minden küzdelmében. De az emberi faj anyai ösztöne még ekkor sem jelent ellenállhatatlan erőt; gátolhatja azt becsvágy, önzőség és vallási meggyőződés.” 84:1.7 2. Tétel: A házasság javította a túlélési esélyeket, ezért maradhatott fenn a házasság minden kibékíthetetlen ellentmondása ellenére is.

226

III. rész, 19. Házasság és otthon „Tekintet nélkül e korai párok kibékíthetetlen ellentmondásaira, függetlenül a társulásuk laza voltától, e férfi-nő társulások jelentősen javították a túlélési esélyeket. Egy férfi és egy nő, akik együttműködnek, még ha a családról és az utódokról másként vélekednek is, magasan felsőbbrendű a legtöbb szempontból ahhoz képest, mintha két férfiról vagy két nőről lenne szó. A nemek e párosítása javította a túlélési esélyeket és ez volt az emberi társadalom legkorábbi kezdete. A nemek szerinti munkamegosztás szintén hozzájárult a kényelemhez és fokozta a boldogságot.” 84:1.9 3. Tétel: A korai időkben a nő a férfinak nem barátot és szeretőt jelentett, hanem inkább vagyontárgyat – szolgát, s a gyermeket világra hozót. „A korai időkben a nő a férfinak nem barátot, kedvest, szeretőt és társat jelentett, hanem inkább vagyontárgyat, szolgát vagy rabszolgát, később pedig gazdasági társat, játékszert és a gyermeket megszülő személyt. Mindamellett a helyes és kielégítő nemi kapcsolatokban mindig jelen volt a nő választása és döntése is, és ezáltal az okos nők mindig komoly mértékben tudták befolyásolni a közvetlen és személyes helyzetüket, függetlenül a nemüknek kijáró társadalmi elismertségi szinttől. De a férfiakat a bizalmatlanságuk és gyanakvásuk legyőzésében nem segítette az a tény, hogy a nők minduntalan arra kényszerültek, hogy a kötöttségeik oldására irányuló törekvéseikben a ravaszkodáshoz folyamodjanak.” 84:4.3 4. Tétel: A férfi bizalmatlanul és megigézetten, hacsak nem gyanakvással és megvetéssel tekintett a nőre. A nőkről úgy gondolták, hogy ők hozzák a népre a bajt. „A nemeknek nagyon nehezére esett egymás megértése. A férfi nehezen értette meg a nőt, a tudatlan bizalmatlanság és a rémületes megigézettség furcsa keverékével, hacsak nem gyanakvással és megvetéssel tekintett rá. Sok törzsi és faji hagyomány tulajdonít bajokat Évának, Pandorának, illetőleg a női nem más képviselőinek. Ezeket a mondákat mindig eltorzították annak érdekében, hogy úgy tűnjön, hogy a nő hozta a férfira a bajt; és mindez jelzi a nőkkel szemben egykor létezett általános bizalmatlanságot. A nőtlenséget fogadott papság mellett felhozott érvek között a legfőbb az volt, hogy a nő hitvány lény. Az a tény, hogy a boszorkánynak hitt személyek többsége nő volt, nem javított a nemük régi hírnevén.” 84:4.4 5. Tétel: Nagy előrelépést jelentett, amikor a férfitól megvonták a jogát, hogy kénye kedve szerint megölhesse a feleségét, és amikor a nőnek már lehetett saját tulajdona. „Nagy előrelépést jelentett, amikor a férfitól megvonták a jogot, hogy tetszés szerint megölhesse a feleségét. Hasonlóképpen előremutató dolog volt az, amikor a nő megkapta a házassági ajándékok feletti rendelkezési jogot. Később a nő megszerezte a törvényes jogot vagyon tartására, annak ellenőrzésére, sőt a vagyon feletti rendelkezésre is, de sokáig meg volt fosztva attól, hogy egyházi vagy állami hivatalt viseljen. A nőt mindig is többé-kevésbé úgy kezelték, mint vagyontárgyat, egészen a Krisztus utáni huszadik századig, illetőleg a huszadik században. Még mindig nem nyerte el a férfi ellenőrzése alól való kikerüléssel járó szabadságot a világ egészében. A férfi azon próbálkozása, hogy megvédje a nőt, még a fejlett népek körében is mindig a felsőbbrendűség hallgatólagos érvényesítése volt.” 84:4.10 6. Tétel: A régi idők asszonyai nem sajnálták magukat. „De a régi idők asszonyai nem sajnálták magukat annyira, ahogy az újabban felszabadult húgaik szokták. Az előbbiek végül is elég boldogok és elégedettek voltak; nem is mertek volna jobb vagy másfajta életmódot elképzelni.” 84:4.11 IX. A CSALÁDI ÉLET ESZMÉNYKÉPEI 1. Tétel: Az eszményi házasság fellelhető a helyi csillagrendszeri központokon, az Anyagi Fiaknál és Leányoknál. „Mindazonáltal van házasságeszmény a magas szférákon. Minden egyes helyi csillagrendszer központján az Isten Anyagi Fiai és Leányai megmutatják a férfi és nő házasság kötelékében, valamint az utódok nemzése és nevelése céljából való egyesülésének eszményképeit. Végül is az eszményi halandói házasság emberileg szent.” 83:8.5 2. Tétel: A nemek egyenlőségének eszméje a természetben nem létezik. Amikor mindig az erősnek van igaza, akkor a férfi uralkodik a nő felett. A nő társadalmi helyzete fordított arányban változik a társadalom militarizálódásával. „A nemek egyenlőségének új keletű eszméje a kibontakozó polgárosodás részéről szép és hasznos dolog, de ilyen a természetben nincs. Amikor mindig az erősnek van igaza, akkor a férfi uralkodik a nő felett; amikor több igazságosság, béke és tisztességesség érvényesül, akkor a nő fokozatosan kiemelkedik a

227

III. rész, 19. Házasság és otthon rabszolgaságból és a sötétségből. A nő társadalmi helyzete általában fordított arányban változott bármely nemzet vagy korszak katonai jellegéhez képest.” 84:5.3 3. Tétel: A férfi nem szándékosan vette el a nő jogait, majd adta vissza neki kelletlenül – mindez öntudatlanul végbement folyamat volt. „De a férfi nem tudatosan és nem is szándékosan vette el a nő jogait és adta vissza neki azután fokozatosan és kelletlenül; mindez a társadalmi evolúció öntudatlan és nem tervezett mozzanata volt. Amikor valóban eljött az idő a nő számára ahhoz, hogy többletjogokat élvezhessen, meg is szerezte azokat, és tette mindezt a férfi tudatos hozzáállásától meglehetősen függetlenül. Az erkölcsök lassan, de biztosan abba az irányba változnak, hogy gondoskodjanak a polgárosodott társadalom állandó fejlődésének részét képező társadalmi igazodásokról. A fejlődő erkölcsök lassan egyre jobb bánásmódot biztosítottak a nőknek; a velük szembeni kegyetlenséget fenntartó törzsek nem maradtak fenn.” 84:5.4 4. Tétel: A modern időkben a nő megbecsülést, egyenlőséget kap és képzésben részesül – vajon méltónak fog bizonyulni mindeme társadalmi szabadságra? „A párkapcsolati házasság eszményképeiben a nő végre elismerést, megbecsülést, függetlenséget, egyenlőséget kapott és képzésben részesült; de vajon méltónak bizonyul-e mindezen új és példa nélkül álló lehetőségekre? Vajon a mai nő bénultsággal, közönnyel, terméketlenséggel és hűtlenséggel fog-e viszonyulni a társadalmi felszabadulás terén megtett e nagy előrelépéshez? Ma, a huszadik században a nő a hosszú földi léte komoly próbatételének van alávetve.” 84:5.10 5. Tétel: A férfiaknak és nőknek örökké szükségük van egymásra. A férfi és női nézőpont közötti különbségek megmaradnak végig a felemelkedési létpályán – még a Végleges Testületben is. „A férfiaknak és nőknek a morontiai és szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra, mint ahogy a halandói létpályájukon is. A férfi és női nézőpont közötti különbségek megmaradnak még az első élet után és végig a helyi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi felemelkedés során is. És még a Havonában is, a zarándokok, akik egykor férfiak és nők voltak, segíteni fogják egymást a paradicsomi felemelkedésben. Soha, még a Végleges Testületben sem alakul át a teremtmény annyira, hogy kitörlődjenek belőle az emberek által férfinak és nőinek mondott személyiségjegyek; az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymást iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást; mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.” 84:6.6 6. Tétel: Az új házassági erkölcsök jobban fogják segíteni az otthon megőrzését. „1. A vallás új szerepe – az a tanítás, hogy a szülői tapasztalás alapvető fontosságú, a mindenségrendi létpolgárok létrehozásának felfogása, a létrehozás kiváltságának teljesebb megértése – fiak adása az Atyának. 2. A tudomány új szerepe – az utódnemzés egyre inkább önkéntessé válik, az ember ellenőrzése alá kerül. Az ősi időkben az ismerethiány biztosította a gyermekek megjelenését minden ez irányú vágy hiánya mellett is. 3. Az élvezet varázsának új rendeltetési célja – ez új tényezőt ad a faji túléléshez; az ősi ember a nem kívánt gyermekeket kitette elpusztulni; a mai népek pedig nem hajlandók megszülni őket. 4. A szülői ösztön erősödése – minden egyes mai nemzedék hajlik arra, hogy kiküszöbölje a faj szaporodási folyamatából azokat az egyedeket, akikben a szülői ösztön nem elég erős ahhoz, hogy biztosítsa gyerekek, a rákövetkező nemzedék szüleinek a nemzését.” 84:7.4 X. A MAGA KEDVÉRE VALÓ LÉTEZÉS VESZÉLYEI 1. Tétel: Az ember igencsak megérdemelte az örömeinek és gyönyöreinek egy részét, de a gyönyörök öngyilkosak, ha sikerül lerombolniuk az otthont – az ember legfelsőbb evolúciós szerzeményét és a civilizáció túlélési esélyét. „Hadd szórakozzon az ember; hadd találjon az emberi faj örömet ezer és egy módon; hadd fedezze fel az evolúciós emberiség a maga kedvére való létezés mindenféle törvényes formáját, a hosszú, felfelé törekvő élőlénytani küzdelem gyümölcseit. Az ember igencsak megérdemelte a mai örömeinek és gyönyöreinek egy részét. De jól tartsátok szem előtt a beteljesülés célját! A gyönyörök valóban öngyilkosak, ha sikerül elpusztítaniuk a vagyont, mely az önfenntartás intézményének alapjává lett; és a maga kedvére való létezés formáiért valóban halálos árat kell fizetni, ha romba tudják dönteni a házasságot, ha elérik a családi élet

228

III. rész, 19. Házasság és otthon hanyatlását, és az otthon pusztulását – az ember legfelsőbb evolúciós szerzeményét és a polgárosodott társadalom egyetlen túlélési esélyét.” 84:8.6 2. Tétel: Az ember a házasságot az önfenntartásra alapozta, majd eljutott benne az önmaga átörökítéséhez és ezzel együtt a maga kedvére való létezés formáját is megteremtette. „A családi életre irányuló komoly veszedelem a maga kedvére való létezés egyre erősödő fenyegetése, a mai gyönyörkórság. A házasság első ösztönzője gazdasági természetű volt; a nemi vonzódás volt a második. Az önfenntartásra alapozott házasság vezetett el az önmaga átörökítéséhez és ezzel együtt a maga kedvére való létezés legkívánatosabb formáit is megteremtette. Ez az emberi társadalom egyetlen intézménye, mely a három nagy életösztönző mindegyikét magába foglalja.” 84:8.1 XI. GYERMEKNEVELÉS 1. Tétel: A válás túlsúlya mindaddig érvényesülni fog, amíg a fiatalokat nem készítik fel megfelelően a házasságra – amíg az ifjúkori idealizmus alapján dől el, hogy ki érett a házasságra. „De mihelyt a társadalom nem megfelelően oktatja a gyermekeket és az ifjúságot, mihelyt a társadalmi rend nem nyújt nekik kellő házasság előtti képzést, és mihelyt az esztelen és éretlen ifjúkori eszményelvűség válik a házasságkötés döntnökévé, akkortól a válás túlsúlya továbbra is érvényesülni fog. És amennyire a társadalmi csoport nem nyújt házassági felkészítést az ifjúságnak, olyan mértékben kell a válásnak működnie úgy, mint egyfajta társadalmi biztonsági szelep, mely a fejlődő erkölcsök gyors változásának időszakaiban megakadályozza a még rosszabb helyzetek kialakulását.” 83:7.8 2. Tétel: A gyermeknevelést számos tényező teszi bonyolulttá. „A gyermeknevelés mai problémáit egyre bonyolultabbá teszi: 1. A nagyfokú fajkeveredés. 2. A mesterséges és felületes oktatás. 3. Az, hogy a gyermek nem képes műveltségre szert tenni azáltal, hogy utánozza a szüleit – a szülők ugyanis az idő jelentős részében hiányoznak a családi képből.” 84:7.21 3. Tétel: Az anditák családi tanácsi gyakorlata segítene a modern társadalmaknál is. „Az emberi társadalom komoly mértékben fejlődhetne, ha a polgárosodott fajták általánosabban térnének vissza az anditák családi tanácsi gyakorlatához. Ők a családi kormányzásnak nem az apajogú vagy kényúri formáját tartották fenn. Igen testvériesek és társulók voltak, szabadon és őszintén megvitattak minden, családi természetű javaslatot és szabályt. Minden családi kormányzatukban eszményi testvériséget gyakoroltak. Egy eszményi családban a fiúi és szülői ragaszkodást egyaránt magasabb szintre emeli a testvéri odaadás.” 84:7.29 4. Tétel: Jézus János Márkkal beszélget a gyermeknevelés helyes és helytelen módszereiről. Ld. 177:2.1

229

III. rész, 20. Az állam

20. AZ ÁLLAM Tartalomjegyzék VII. Képviseleti kormányzás VIII. Az államiság eszményképei IX. Fokozatos polgárosodás X. Magántulajdon és rabszolgaság XI. Emberfeletti kormányzat

I. Háború II. Az első emberi társulások III. Társaskörök és titkos társaságok IV. Egyeduralmi kormányzás V. Emberi jogok VI. Az igazságosság fejlődése

I. HÁBORÚ 1. Tétel: A háború a kifejlődő ember természetes öröksége; a béke pedig a polgárosodás kibontakozásának társadalmi mérőrúdja. „A háború a kifejlődő ember természetes állapota és öröksége; a béke pedig a polgárosodás kibontakozásának társadalmi mérőrúdja. A fejlődő fajták részleges közösségiesülését megelőzően az ember szélsőségesen egyéniségközpontú, rendkívül gyanakvó és hihetetlenül harcias volt. Az erőszak a természet törvénye, az ellenségesség a természet gyermekének önkéntelen válasza, míg a háború nem más, mint ugyanezek a tevékenységek, de csoportosan gyakorolva. És bárhol és bármikor nehezedjen is a társadalmi haladás okozta bonyodalmak terhe a polgárosodott társadalom építményére, mindig azonnali és pusztító visszafordulás megy végbe e korai, az emberi kapcsolatokat terhelő ellentétek erőszakos rendezéséhez használatos módszerek alkalmazásának irányába.” 70:1.1 2. Tétel: A háborúk kitörését megelőzni igyekvő főnökök a régmúlt időkben kénytelenek voltak kőcsatákat engedélyezni évente. „Amikor a régmúlt idők főnökei megpróbálták elsimítani a félreértéseket, gyakorta, legalább évente egyszer, szükségesnek tartották, hogy engedélyezzék a törzsi kőcsatákat. A nemzetség két csoportra oszlott és egy egész napos csatába kezdett. És tették mindezt pusztán szórakozásból; tényleg élvezték a harcot.” 70:1.6 3. Tétel: Az első háborúkat egész törzsek vívták egymással – de néha párbajjal döntöttek – ahogy ez Dávid és Góliát esetében is történt. „Az első háborúkat egész törzsek vívták egymással, de később, amikor két különböző törzsből való személynek vitája támadt, akkor ahelyett, hogy a két törzs csapott volna össze, a vitában álló felek keltek párbajra. Az is szokássá vált, hogy két sereg mindent arra tett fel, hogy mi lesz a kimenetele a két oldalról kiválasztott egy-egy képviselő küzdelmének, ahogy ez Dávid és Góliát esetében is történt.” 70:1.19 4. Tétel: Háborúk azért vannak, mert az ember harcias állatokból fejlődött ki. A régi időkben számos okból törhetett ki háború. Ld.: 70:1.7 5. Tétel: A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ez után a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat. „A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ez után a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat. A katonai kasztok és az állandó hadseregek hamar megtanulták, hogy lépést tartsanak az egyre összetettebbé váló küzdelemmel. E harcosoknak hamar megtiltották, hogy asszonyt vegyenek maguk mellé, és a nők már régen felhagytak a harccal, bár mindig is ellátták és ápolták a katonákat, és ők sürgették őket, hogy csatába menjenek.” 70:1.20 6. Tétel: E korai idők háborúi bizonyos társadalmi értékeket hordoztak. „A háború társadalmi értékkel bírt a letűnt polgárosodott társadalmak számára, mert:” 1. Fegyelmet követelt és együttműködésre kényszerítette az embereket. 2. Jutalmazta a kitartást és a bátorságot. 3. Támogatta és megszilárdította a nemzeti érzületet. 4. Elpusztította a gyenge és beteg népeket.

230

III. rész, 20. Az állam 5. Szétoszlatta a kezdetleges egyenlőség ábrándját és elkülönítette a társadalmi rétegeket.” 70:2.3 7. Tétel: Az ősi hadviselés megtizedelte az alsóbbrendű népeket; az újabb kori háború a legjobb emberi fajtákat pusztítja. „Az ősi hadviselés megtizedelte az alsóbbrendű népeket; az újabb összeütközés tiszta eredménye a legjobb emberi fajták válogatott pusztítása. A korai háborúk segítették a szerveződést és a hatékonyságot, ám ezek mára már a mai ipar céljai lettek.” 70:2.9 8. Tétel: Az ember mindaddig nem hagy fel a háborúzással, amíg meg nem tanulja, hogy a béke a legjobb dolog az anyagi jólétéhez. „Az ember sohasem fogadja el a békét mint természetes életmódot mindaddig, amíg alaposan és többszörösen is meg nem győződött arról, hogy a béke a legjobb dolog az ő anyagi jólétéhez, és amíg a társadalom nem bocsátott rendelkezésre bölcsen olyan békés helyettesítőket, melyek gondoskodnak az emberi nem önfenntartási válaszaival társuló, az állandóan felgyülemlő érzelmek és energiák felszabadítására rendelt közösségi hajtóerő rendszeres szabadjára engedéséről, ezen eredendő hajlam kiéléséről.” 70:2.20 9. Tétel: A háborúban kitűnhettek a vezetésre termettek, a dölyfös egyénieskedőkből álló fajt pedig rákényszerítette arra, hogy alávessék magukat a felsőbb akaratnak. „De a háború még elmúltában is tiszteletet érdemel, mint a tapasztalás tanodája, mely a dölyfös egyedekből álló fajt rákényszerítette arra, hogy alávessék magukat az összpontosult hatalomnak – egy elsőszámú vezetőnek. Az ódivatú háború kiválasztotta az eredendően kiváló embereket a vezetői tisztségekre, a mai háború azonban már nem tesz így. Ahhoz, hogy a társadalom megtalálja a vezetőit, most a béke meghódítása felé kell fordulnia: az ipar, a tudomány és a társadalmi haladás felé.” 70:2.21 II. AZ ELSŐ EMBERI TÁRSULÁSOK 1. Tétel: A kezdetleges társadalom a horda volt – a gyermekek közös tulajdonban voltak. Később megjelent a nemzetség, és a család átvette a gyermekek felügyeletét a hordától. „A legkezdetlegesebb társadalomban a horda jelenti a mindent; még a gyermekek is annak közös tulajdonát képezik. A kialakuló család felváltotta a hordát a gyermeknevelésben, míg a megjelenő nemzetségek és törzsek elfoglalták annak, mint társadalmi egységnek a helyét.” 70:3.1 2. Tétel: A családok nemzetségekké szerveződtek. Az első kormány a vének tanácsa volt. „A családi egységek fokozatos megjelenésével kialakultak a kormányzás alapjai a nemzetségi szervezetben, a vérrokon családok csoportosulásában. Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt. E szabályozó csoport olyan idős emberekből állt, akik valamilyen téren jelentősen kitűntek a többiek közül.” 70:5.2 3. Tétel: A nemzetségeket egy sor közös érdekek tartotta össze. „A nemzetségek vérségi csoportok voltak a törzsön belül, és létüket bizonyos közös érdekeknek köszönhették, mint például: 1. Közös őshöz vezették vissza az eredetüket. 2. Közös vallási nemzetségi ősnek hódoltak. 3. Azonos nyelvjárást beszéltek. 4. Közös lakóhelyen éltek. 5. Ugyanazoktól az ellenségektől tartottak. 6. Közös katonai tapasztalatokkal rendelkeztek.” 70:4.2 III. TÁRSASKÖRÖK ÉS TITKOS TÁRSASÁGOK 1. Tétel: Az emberi lények természetes különbözősége biztosítja a társadalmi osztályok megjelenését. A társadalmi rétegek nélküli világok között találhatók a legkezdetlegesebbek és a legfejlettebbek. „Az emberi lények elmebéli és testi különbözősége biztosítja a társadalmi osztályok megjelenését. A társadalmi rétegek nélküli egyedi világok a legkezdetlegesebbek és a legfejlettebbek. A kibontakozó

231

III. rész, 20. Az állam polgárosodás még nem indította el a társadalmi rétegek elkülönülését, míg a fényben és életben megállapodott világ már nagyobbrészt eltüntette az emberiség osztályait, melyek olyannyira jellemzők minden köztes evolúciós szakaszra.” 70:8.1 2. Tétel: A fejlődő társadalomban tíz féle csoportosulás jelenik meg. Ld. 70:8.2 3. Tétel: A titkos társaságok számos különféle feladatot láttak el a kezdetleges társadalomban. „Minden titkos társaság épített az eskütételre, a bizalomra, és a titkok megőrzését tanította. E rendek félelemmel vegyes tiszteletet keltettek a tömegekben és irányították is azokat; őrtársulásokként is felléptek, s a lincstörvényt alkalmazták. Ők voltak az első kémek, amikor a törzsek hadban álltak és az első titkosrendőrség is a béke idején. A működésük legnagyobb eredménye az volt, hogy a gátlástalan királyokat bizonytalanságban tartva gyengítették azok hatalmát. A királyok viszont az ő hatalmuk ellensúlyozására kezdeményezték a saját titkosrendőrség kiépítését. E társaságokból alakultak ki az első politikai pártok. Az első pártalapon szerveződő kormányzás »az erősek« szemben »a gyengékkel« formában jelent meg. Az ősi időkben az igazgatási váltás csak polgárháború után történhetett meg, ami bőséges bizonyítékul szolgál arra, hogy a gyenge igencsak megerősödött.” 70:7.16 IV. EGYEDURALMI KORMÁNYZÁS 1. Tétel: Egyes embereket néha valamely különleges adottságaik miatt tettek királlyá – a katonaitól különböző feladatokra választották őket. „Később némely főnököt a katonain kívül más szolgálatra is megválasztottak, mégpedig azért, mert valamilyen rendkívüli testi vagy kiemelkedő jellembeli adottságokkal rendelkeztek. A vörös embereknek gyakran kétféle vezetőik voltak – a sachemek, vagy békefőnökök, és az örökölt tisztséget betöltő harcifőnökök. A békefőnökök egyúttal bírák és tanítók is voltak.” 70:5.7 2. Tétel: Hatékony kormányzást csak úgy lehet megvalósítani, hogy egy személyt legfőbb vezetőnek fogadnak el – végrehajtói hatalommal ruházzák fel – s nem úgy, hogy valamilyen eszmét terjesztenek. „A hatékony állami uralom csak a teljes körű végrehajtói hatalommal rendelkező vezető működése mellett alakulhatott ki. Az ember rájött, hogy hatékony kormányzást csak úgy lehet megvalósítani, hogy egy személyt hatalommal ruháznak fel, s nem úgy, hogy valamilyen eszmét terjesztenek.” 70:6.1 3. Tétel: Az uralkodás a családi fennhatóságból és a vagyonból alakult ki. A királyok a hősökből lettek – az emberek hittek a királyok isteni eredetében. „Az uralkodás a családi fennhatóság, illetőleg a vagyon eszméjéből alakult ki. Amikor az apajogú rendben egy királyocska valódi királlyá lett, néha úgy nevezték, mint »az ő népének atyja«. Később úgy tartották a királyokról, hogy hősöktől származnak. Még később az uralkodás öröklődött, annak köszönhetően, hogy az emberek hittek a királyok isteni eredetében.” 70:6.2 4. Tétel: A korai idők királyai fétisszemélyek voltak – elkülönítették őket az emberektől. Kormányfő képviselte őket. „A korai bűvtárgyi királyokat gyakran elkülönítették az emberektől; túlságosan is szentnek hitték ahhoz, hogy az emberek az ünnepnapok és a szent napok kivételével más alkalommal egyáltalán láthassák őket. Rendszerint képviselőt választottak az ő megszemélyesítésére, és innen ered a kormányfők intézménye.” 70:6.5 5. Tétel: A csoporthatalom teremtette meg azt a mítoszt, hogy az állampolgárok legfőbb kötelessége az államért élni és halni. Az állam nem isteni eredetű – hanem evolúciós. „A korszerű állam a csoporthatalom iránti hosszú küzdelmet túlélt intézmény. A felsőbb hatalom végül felülkerekedett, és létrehozott egy tényszerű teremtményt – az államot – azzal az erkölcsi hitregével együtt, hogy az állampolgároknak az állam iránt élni és halni a legfőbb kötelességük. De az állam nem isteni eredetű; még csak nem is a szabad akarattal rendelkező értelmes ember hozta létre; az állam tisztán evolúciós intézmény és a kialakulása is teljes mértékben önkéntelenül végbement folyamatok eredménye.” 71:0.2

232

III. rész, 20. Az állam V. EMBERI JOGOK 1. Tétel: A természet nem ruházza fel az embert jogokkal, csak élettel s egy világgal, amelyben megélheti azt. A természet még az élethez való jogot sem adja meg. „A természet nem ruházza fel az embert jogokkal, csak az élettel s egy világgal, amelyben megélheti azt. A természet még az élethez való jogot sem adja meg az embernek, mint ahogy erre következtetni lehet abból, hogy mi történne, ha egy fegyvertelen ember egy éhes tigrissel kerülne szembe az őserdőben. A társadalom elsődleges ajándéka az ember számára a biztonság.” 70:9.1 2. Tétel: A társadalom fokozatosan kinyilvánította a jogait. „A társadalom fokozatosan kinyilvánította a jogait, és ezek ma a következők: 1. Az élelemmel való ellátottság biztosítása. 2. Katonai védelem – biztonság elérése felkészülés révén. 3. A belső béke fenntartása – a személyes erőszak és a társadalmi békétlenség megelőzése. 4. Nemi szabályozás – házasság, a család intézménye. 5. Tulajdon – a birtoklás joga. 6. Az egyének és a csoportok versengésének támogatása. 7. A fiatalok oktatásának és képzésének biztosítása. 8. A kereskedelem és a kereskedés – az ipari fejlődés – támogatása. 9. A munkakörülmények és a bérhelyzet javítása. 10. A vallási szokások szabadságának biztosítása abból a célból, hogy mindezen egyéb társadalmi tevékenységek magasabb szintre emelkedhessenek azáltal, hogy szellemi ösztönzést kapnak.” 70:9.2 3. Tétel: Az egyenlősdi eszme a polgárosodás gyermeke, a természetben nem található meg. A kultúra az arra való képességbeli különbözőség révén mutatja meg az emberek között eredendően meglévő egyenlőtlenséget. A társadalom tisztességgel segítheti a különféle jogot érvényesítését. „Ám ez az egyenlősdi eszme a polgárosodás gyermeke; a természetben nem található meg. Még maga a műveltség is következetesen bizonyítja, hogy az emberek között eredendően egyenlőtlenség van, mégpedig amiatt, hogy éppen maguk az emberek rendelkeznek eltérő műveltségi képességekkel. A feltételezett természetes egyenlőség hirtelen és nem evolúciós megvalósítása gyorsan visszavetné az embert az ősi idők durva szokásai közé. A társadalom nem ajánlhat egyenlő jogokat mindenkinek, azonban azt ígérheti, hogy tisztességesen és méltányosan fogja segíteni a különféle jogok érvényesülését. A társadalom dolga és kötelessége, hogy a természet gyermekének tisztességes és békés lehetőséget biztosítson arra, hogy önmagát fenntarthassa, hogy közreműködhessen az önmaga átörökítésében, s ugyanakkor valamilyen mértékben élvezhesse a maga kedvére való létezés örömeit, mely három dolog együtt alkotja az emberi boldogságot.” 70:9.17 VI. AZ IGAZSÁGOSSÁG FEJLŐDÉSE 1. Tétel: A kormányzás próbálkozásokon és hibákon keresztül alakult ki – nem tudatos fejlődés volt. Azért vált hagyományossá, mert túlélési értékkel rendelkezett. „A kormányzás nem más, mint valamiféle nem tudatos fejlődés; próbálkozásokon és hibákon keresztül alakul ki. Túlélési értékkel rendelkezik; ezért hagyományossá válik. A fejetlenség fokozta a gyötrelmeket; ezért a kormányzat, a viszonylagos törvény és rend, lassan kiemelkedett, illetőleg kiemelkedik. A létharc kényszerítő igényei a szó szoros értelmében hajtották előre az emberi fajt a polgárosodás fokozatos fejlődési útján.” 70:0.3 2. Tétel: A természetes igazságosság eszméje ember alkotta elmélet – nem valóság, hanem kitalálás. „A természetes igazságosság ember alkotta elmélet; nem valóság. A természetben igazságot emlegetni csak elméletben lehet, az ilyesmi tisztán elmeszülemény. A természet csupán egyféle igazságosságot nyújt – a következményeknek az okokhoz való elkerülhetetlen igazodását.” 70:10.1 3. Tétel: A kezdetleges társadalomban a közvélemény közvetlenül működött – nem volt szükség törvénytisztviselőkre.

233

III. rész, 20. Az állam „A legkorábbi kezdetleges társadalomban a közvélemény közvetlenül működött; nem volt szükség törvénytisztviselőkre. Az ősi életben nem volt magánjelleg. Az ember szomszédjai felelősséggel tartoztak az adott ember viselkedéséért; ezért joguk volt az ő személyes ügyeibe beleártaniuk magukat. A társadalmat azon az elven szabályozták, hogy a csoporttagságnak igenis köze van az egyes egyedek viselkedéséhez és valamilyen mértékben szabályoznia is kell azt.” 70:10.4 4. Tétel: Az igazságszolgáltatás fejlődését jól példázza az Ószövetségben említett próba, amelynek a hűtlenséggel vádolt asszonyt vetették alá. „Az Ószövetség említi e próbák egyikét, a hitvesi bűn próbáját: Ha egy férfi gyanította a feleségéről, hogy az hűtlen volt hozzá, akkor elvitte az asszonyt a paphoz és előadta a vádjait, melyet követően a pap szenteltvízből és a templompadlóról összesepert piszokból főzetet készített. A kellően körülményes eljárás után, beleértve a fenyegető átkokat is, a megvádolt feleséget megitatták az undorító löttyel. Ha a nő bűnös volt, akkor »bemegy az az átokhozó víz őbelé az ő keserűségére, és megdagad az ő méhe, és megszárad az ő tompora, és az az asszony átokká lesz az ő népe között«. Ha valamely asszony esetleg meg tudta inni ezt az undorító lét és mégsem mutatta testi betegség tüneteit, akkor felmentették a féltékeny férj által felhozott vádak alól.” 70:10.6 5. Tétel: A tabuk megszegése miatt kivetett bírság fejlődési lépést jelentett a szabályozás területén – e bírságok képezték az első közbevételt. „A következő előrelépés a tabuk megszegése miatti bírságolás volt, a pénzbüntetés kiszabása. E bírságok képezték az első közbevételt. A »vérdíj« fizetés szokása szintén a vérbosszú helyett jött divatba. Az ilyen károkért rendszerint nővel vagy jószággal fizettek; sokáig ez volt a rend, míg végül a bűn miatti büntetés gyanánt áttértek a tényleges bírságokra, a pénzbeli kártérítésre. És lévén, hogy a bírságolás lényegében kártérítés volt, mindennek, beleértve az emberi életet is, tulajdonképpen meglett az ára, melyet annak károsításáért ki kellett fizetni. A héberek voltak az elsők, akik elhagyták a vérdíjfizetés szokását. Mózes azt tanította, hogy »az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz; hanem halállal lakoljon«.” 70:10.12 6. Tétel: A törvény az emberi tapasztalás írásban való rögzítése – megszilárdult és hitelesített közvélekedés. „A törvény a hosszas emberi tapasztalás írásban való rögzítése, a megszilárdult és hitelesített közvélekedés. Az erkölcsök képezték a felhalmozódott tapasztalatok nyersanyagát, melyből később a kormányzó elmék megalkották az írott törvényeket. Az ősi bírónak nem voltak törvényei. A döntés meghozatalakor egyszerűen azt mondta, hogy »ez a szokás«.” 70:11.6 7. Tétel: Az első bíróságok ökölharcos összecsapások voltak – a bírák döntőbírókként működtek. Az erősebbnek volt igaza – később szóbeli érvek váltották fel az ökölcsapásokat. „Az első bíróságok az ökölharcos összecsapásokat szabályozták; a bírák pusztán döntőbírók vagy a szabályok betartását felügyelő bírók voltak. Gondoskodtak arról, hogy a harc az elfogadott szabályok szerint folyjon le. A bíró előtti küzdelem megkezdésekor mindkét fél letétet helyezett el a bírónál abból a célból, hogy a költségeket és a büntetést ebből fizesse, ha a másik fél győzne. »Már akkor is az erősnek volt igaza.« Később az ökölcsapásokat a szóbeli érvek váltották fel.” 70:11.13 VII. KÉPVISELETI KORMÁNYZÁS 1. Tétel: A közgondolkodás mindig is hátráltatta a társadalmat, viszont megőrzi a civilizációt. „A közvélekedés, a közgondolkodás mindig is hátráltatta a társadalmat; mindazonáltal értékes, mert, miközben feltartóztatja a társadalmi evolúciót, meg is őrzi a polgárosodott társadalmat. A közvélekedés felvilágosítás útján való javítása az egyetlen biztonságos és igaz módja a polgárosodás felgyorsításának; az erő alkalmazása csak átmenetileg lehet célravezető, és a műveltségbeli gyarapodás egyre jobban felgyorsul, ahogy a szavazógolyó kiszorítja a puskagolyót. A közvélekedés, az erkölcsök jelentik az alapvető és elemi energiát a társadalmi evolúcióhoz és az állam kialakulásához, azonban ahhoz, hogy államalkotó értékkel is bírjon, erőszakmentes formában kell megnyilvánulnia.” 71:2.7 2. Tétel: A demokrácia eszmény, de a gyakorlása veszélyekkel jár. „A demokrácia, bár eszményképet testesít meg, a polgárosodás terméke, nem az evolúcióé. Lassan haladjatok! Gondosan válasszatok, mert a demokrácia a következő veszélyekkel jár: 1. A középszer dicsőítése. 2. Hitvány és tudatlan vezetők választása.

234

III. rész, 20. Az állam 3. A társadalmi evolúció alapvető tényeinek fel nem ismerése. 4. A tanulatlan és tunya többségek számára megadott általános választójoggal járó veszély. 5. A közvélemény rabjává válás; nem mindig a többségnek van igaza.” 71:2.1 3. Tétel: A képviseleti kormányzás fejlődése tíz szakaszra osztható. Ld. 71:2.9 VIII. AZ ÁLLAMISÁG ESZMÉNYKÉPEI 1. Tétel: Az államiság eszményképeit fejlődés útján lehet elérni. Bármely civilizációs szint elérését hűen tükrözi az, hogy mennyire rátermettek a közszolgálatra önként vállalkozó polgárok. „Az államiság eszményképeit fejlődés útján, az állampolgári öntudat lassú növekedése által, a társadalmi szolgálat kötelezettségének és kiváltságának felismerése révén kell elérni. A haszonelvű politikusok működésének lejártával az emberek először kötelességként fogják fel az állam terheit, később viszont e szolgálatot kiváltságnak, a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintik. Bármely polgárosultsági szint helyzetéről hű képet mutat az, hogy mennyire rátermettek azok a polgárok, akik önként vállalkoznak az államisággal járó felelősségek viselésére.” 71:3.10 2. Tétel: Ha az emberek meg akarják tartani a szabadságukat, miután kiváltották a szabadságlevelüket, akkor bizonyos óvintézkedéseket kell tenniük. „Ha az emberek meg akarják tartani a szabadságukat, akkor, miután kiváltották a szabadságlevelüket, gondoskodniuk kell annak bölcs, értelmes és félelemtől mentes értelmezéséről abból a célból, hogy elkerülhető legyen: 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről. 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása. 3. A tudományos haladás feltartóztatása. 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása. 5. A romlott kisebbségek uralgása. 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása. 7. Vészes fejvesztettség kialakulása. 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás. 9. A polgárok adózási rabszolgáságban tartása az állam által. 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje. 11. Az egyház és az állam összefonódása. 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.” 70:12.6 3. Tétel: A városokat úgy kell kormányozni, ahogy bármely üzleti ügyet is irányítanak. „Egy valódi államban a városok és tartományok kormányzását szakértők végzik, és az államot úgy igazgatják, mint az emberek minden más gazdasági és kereskedelmi társulási formáit.” 71:3.11 4. Tétel: Az idealistáknak el kell kerülniük a kipusztulást. Az eszményelvűség nagy próbája: hatékony katonai készültséget fenntartani, ugyanakkor tartózkodni attól, hogy a katonai erőfölény növelése céljából mások ellen támadásokat indítsanak. „Az eszményekért való lelkesedés sohasem maradhat fenn egy fejlődő bolygón, ha az eszményelvűek az egyes nemzedékekben megengedik, hogy az emberiség hitványabb rendjei kipusztítsák őket. És ez az eszményelvűség nagy próbája: Vajon képes-e egy fejlett társadalom fenntartani a harckedvelő szomszédaik minden támadása ellen védelmet nyújtó katonai készültséget anélkül, hogy e katonai erőt önző nyereségvágyból vagy nemzeti felemelkedés céljából más népek elleni támadásokra használná? A nemzeti túlélés megköveteli a felkészültséget, és a vallási alapú eszményelvűség önmagában is képes megakadályozni a felkészültség erőszakká való becstelenedését. Kizárólag a szeretet, az emberek közötti testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.” 71:4.17 5. Tétel: Az államiság nagy problémája az, hogy az állam miként szabályozza a társadalmat úgy, hogy közben ne váljon élősködővé vagy zsarnokivá.

235

III. rész, 20. Az állam „Az eszményi állam csak olyan mértékben vállalja fel a társadalmi viselkedés szabályozását, mely elegendő ahhoz, hogy az egyéni versengést megfossza erőszakos jellegétől és hogy a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését megakadályozza. Ez az államiság egyik nagy problémája: Hogyan tudjátok a békét és a nyugalmat szavatolni az iparban, befizetni az adót az államhatalom támogatásához és egyúttal megakadályozni, hogy az adóztatás hátrányba hozza az ipart s megoldani azt, hogy az állam ne váljon élősködővé vagy zsarnokivá?” 71:5.2 6. Tétel: Az államiság tizenkét szakaszon keresztül fejlődik egyre magasabb szintre. Ld. 71:8.2 IX. FOKOZATOS POLGÁROSODÁS 1. Tétel: A társadalom még nem jutott magas szintre, ha megengedi a tétlenséget vagy eltűri a nincstelenséget. „Egyetlen társadalom sem jutott még magas szintre, amikor megengedte a tétlenséget vagy eltűrte a nincstelenséget. De a nincstelenséget és a függést sohasem lehet felszámolni, ha az állam a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.” 71:3.8 2. Tétel: A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja számos tényezőt foglal magába. „A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja magába foglalja a következőket: 1. Az egyéni szabadságok megőrzése. 2. Az otthon védelme. 3. A gazdasági biztonság előmozdítása. 4. A betegségek megelőzése. 5. Kötelező oktatás. 6. Kötelező munka. 7. A szabadidő hasznos eltöltése. 8. Az elesettekről való gondoskodás. 9. Fajfejlesztés. 10. A tudomány és a művészet támogatása. 11. A bölcselet – a bölcsesség – támogatása. 12. A mindenségrendi látásmód – a szellemiség – javítása.” 71:4.2 3. Tétel: Az urantiai nemzetek elmerültek az erőszakos nemzetieskedő fegyverkezés és a veszélyes indusztrializmus közötti hatalmas küzdelemben. „Az urantiai nemzetek már belefogtak az erőszakos nemzetieskedő fegyverkezés és indusztrializmus közötti hatalmas küzdelembe, és ez a harc sok szempontból hasonló ahhoz a korszakos küzdelemhez, mely a pásztor-vadász és a gazdálkodó között zajlott. De ha úgy alakulna, hogy az indusztrializmus győzedelmeskedne a fegyverkezés felett, akkor is óvakodnia kell az azt övező veszélyektől. A bimbózó ipar veszélyei az Urantián a következők: 1. Az anyagelvűség, a szellemi vakság felé való erőteljes sodródás. 2. A vagyon hatalmának imádata, az értékek torzulása. 3. A pazarlás, a műveltségi éretlenség bűnei. 4. A nemtörődömség, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei. 5. A nemkívánatos faji elpuhultság, az élőlénytani leépülés erősödése. 6. A megerősített ipari rabszolgaság, a személyiségfejlődés megrekedésének veszélye. A munka nemesít, de a nehéz, szolgai munka megbénít.” 70:2.11 4. Tétel: Hacsak a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések, a gazdaság pusztulásra van ítélve. A könyörtelen versengés azokat a dolgokat is elpusztítja, amelyek fenntartására törekszik. „A mai nyereségérdekelt gazdaság összeomlásra van ítélve, hacsak a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések. A kicsinyes, önös érdeken alapuló kegyetlen versengés végső soron még

236

III. rész, 20. Az állam azokat a dolgokat is elpusztítja, amelyek fenntartására törekszik. A kizárólagos és önös érdeket szolgáló nyereségérdekeltség nem egyeztethető össze a keresztény eszményképekkel – és még kevésbé egyeztethető össze Jézus tanításaival.” 71:6.1 5. Tétel: A nyereségvágyat nem szabad elvenni az emberektől mindaddig, amíg az emberek a magukévá nem tették a nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáit. „A nyereségvágyat azonban nem szabad elvenni az emberektől addig, amíg az emberek szilárdan a magukévá nem tették a gazdasági törekvések és a társadalmi szolgálat iránti nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáit – a legnagyobb bölcsesség, a megkapóan szép testvériség és a kiváló szellemi teljesítmény iránti érzékfeletti késztetéseket.” 71:6.3 X. MAGÁNTULAJDON ÉS RABSZOLGASÁG 1. Tétel: Az ipar fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt, a magántulajdon pedig kormányzást tett szükségessé. „Alighogy sikerült az embernek részben megoldania a megélhetés problémáját, máris szembe találta magát az emberi kapcsolatok szabályozásának feladatával. Az ipar fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt; a magántulajdon kormányzást tett szükségessé.” 70:0.1 2. Tétel: A fejletlen osztálynélküli társadalmi rend nem különösebben egyenlítette ki az embereket, azonban jutalmazta a tétlenséget. Elbukott, mert nagy emberi hajlammal fordult szembe. Ld. 69:9.2 3. Tétel: A magántulajdon megnövelte a szabadságot és erősítette az egyensúlyt. A fejlett gépesítés megszabadítja az embereket a szolgai munkától. „A magántulajdon megnövelte a szabadságot és erősítette az egyensúlyt; azonban a föld magántulajdona csak azt követően kapott társadalmi megerősítést, hogy a közösségi ellenőrzés és irányítás csődöt mondott, melyet rövidesen követett a rabszolgák, a jobbágyok és a föld nélküli osztályok sora. A fejlett gépesítés viszont fokozatosan megszabadította az embereket a rabszolgamunkától.” 69:9.16 4. Tétel: A vagyonhoz való jog tisztán társadalmi lényegű. De minden civilizációs áldás a javak magántulajdona mellett bontakozott ki. „A vagyonhoz való jog nem abszolút; ez tisztán társadalmi lényegű. De minden kormány, törvény, rend, polgárjog, társadalmi szabadság, hallgatólagos megállapodás, béke és boldogság, melyet a mai népek élveznek, mind a javak magántulajdona mellett nőtték ki magukat.” 69:9.17 5. Tétel: A jelenlegi társadalmi rend nem feltétlenül helyes – még kevésbé szent. De ha változtatunk, akkor a változtatásokat lassan kell végrehajtanunk. Amivel jelenleg rendelkezünk, az sokkal jobb, mint az elődeink által ismert bármely rendszer. „A jelenlegi társadalmi rend nem feltétlenül helyes – nem isteni vagy szent – azonban az emberiség jól teszi, ha a változtatásokat lassan végzi el. Amivel ti rendelkeztek, az sokkal jobb, mint az elődeitek által ismert bármely rendszer. A társadalmi rend megváltoztatásakor bizonyosodjatok meg afelől, hogy a változtatás a jobb irányába hat. Ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy az ősapáitok által elvetett képletekkel kísérletezzetek. Előre menjetek, ne visszafelé! Hagyjátok az evolúciót a maga útján haladni! Ne lépjetek vissza!” 69:9.18 6. Tétel: A rabszolgává alacsonyítás előrelépés volt a hadifoglyokkal való irgalmas bánásmód terén. Még a héberek is „mindenestül kiirtották” az ellenségeiket. „A rabszolgává alacsonyítás előrelépés volt a hadifoglyokkal való irgalmas bánásmód terén. Az Ai-i rajtaütés, amely férfiak, nők és gyermekek tömeges legyilkolásával járt, s ahol csak a királyt hagyták életben azért, hogy a legyőzője a saját hiúságát kielégíthesse, hű képet mutat arról az embertelen mészárlásról, melyet még a polgárosultnak feltételezett népek is gyakoroltak. Ognak, Bashan királyának a megtámadása ugyanilyen kegyetlen és végleges pusztítás volt. A héberek „mindenestül kiirtották” az ellenségeiket, azok minden vagyonát elzsákmányolták. Minden városra rettegést hoztak azáltal, hogy kilátásba helyezték „az összes férfi elpusztítását”. Azonban az akkori törzsek közül sokan, melyek kevesebb törzsi önzéssel rendelkeztek, már régen a felsőbbrendű foglyok befogadásának gyakorlatát folytatták.” 69:8.3 7. Tétel: A rabszolgaság nélkülözhetetlen volt a civilizációs fejlődésben – munkára kényszerítette a visszamaradt és tunya népeket és így a felettük állók számára jólétet és szabadidőt biztosított. „A rabszolgaság nélkülözhetetlen láncszemet jelentett az emberi polgárosodás láncában. E hídon kelt át a társadalom az őskuszaságból és tunyaságból a rend és a polgárosodott tevékenységek oldalára; ez

237

III. rész, 20. Az állam kényszerítette munkára a visszamaradt és tunya népeket és így a felettük állók számára jólétet és szabadidőt biztosított.” 69:8.6 XI. EMBERFELETTI KORMÁNYZAT 1. Tétel: A 24 bolygófelügyelőből álló jerusemi testület százévenként kijelöli egyik tagját arra, hogy az Urantia főkormányzójaként tevékenykedjen. „Urantiai időben mérve százévenként a huszonnégy bolygófelügyelőből álló jerusemi testület a tagjai közül egyet kijelöl arra a feladatra, hogy a világotokon megjelenve a testület végrehajtó képviselőjeként tevékenykedjen mint állandó főkormányzó. E beszámolók készítésekor ebben a végrehajtói tisztségben változás állt be, vagyis a sorrendben a tizenkilencedik felügyelőt felváltotta a huszadik. A jelenlegi bolygófelügyelő nevét nem közöljük, mert a halandó ember túlságosan is hajlamos a különleges társai és emberfeletti feljebbvalói előtti hódolásra, sőt az ő istenítésükre.” 114:3.1 2. Tétel: A főkormányzónak nincs személyes hatásköre – ő huszonnégy tanácsos képviselőjeként lép fel. „Az állandó főkormányzónak nincs tényleges személyes hatásköre a világ ügyeinek irányításában, kivéve a huszonnégy jerusemi tanácsos képviselőjeként gyakorolt hatásköröket. Az emberfeletti igazgatási feladatok összehangolójaként tevékenykedik, továbbá ő az Urantián működő mennyei lények elfogadott főnöke és általánosan elismert vezetője. Az angyali seregek minden rendje az összehangolásért felelős igazgatónak tekinti őt, az Egyesült Közteslények pedig, amióta az első 1-2-3 egyedet a huszonnégy tanácsos közé választották, az egymást követő főkormányzókat ténylegesen is bolygói atyjuknak tekintik.” 114:3.2 3. Tétel: A Fenséges megfigyelőnek felhatalmazása van arra, hogy válsághelyzetben magához vonja a kormányzati hatásköröket – ez eddig harmincháromszor esett meg. „Egy Fenséges megfigyelő fel van hatalmazva arra, hogy súlyos bolygószintű válsághelyzetben szabad belátása szerint magához vonja a bolygó kormányzati hatásköreit, és a feljegyzések szerint ez az Urantia történetében eddig harmincháromszor esett meg. Ilyenkor a Fenséges megfigyelő a Fenséges kormányzóként tevékenykedik, megkérdőjelezhetetlen utasítási jogkört gyakorol a bolygón tartózkodó minden segítő és az igazgatásban szolgálók felett, kivéve a főangyalok hadosztályszintű szervezetébe tartozókat.” 114:4.4 4. Tétel: A főkormányzó igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja, akik a különleges angyalokból álló tizenkét csoportot irányítják. „A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja, vagyis azok a végrehajtók, akik a bolygó fejlődéséért és egyensúlyi állapotának biztonságáért felelős, közvetlen hatáskörű emberfeletti igazgatókként működő különleges angyalokból álló tizenkét csoportot irányítják.” 114:5.6 5. Tétel: A beteljesülés tartalékos alakulatát az emberfeletti igazgatók által kiválasztott azon személyek alkotják, akiket a világ ügyeinek vitelében való segítő közreműködésre jelöltek ki. „A beteljesülés tartalékos alakulata a világ ügyeinek emberfeletti igazgatásához különleges szolgálatra felvett, élő férfiakból és nőkből áll. E testület az egyes nemzedékekből származó olyan férfiakból és nőkből alakul, akiket a teremtésrész szellemigazgatói választottak ki annak érdekében, hogy segítsék az evolúciós világokon élő idő-gyermekek irgalmas és bölcs szolgálatának vitelét. A felemelkedési tervekben rögzített feladatok végrehajtásában általános gyakorlat az, hogy azon nyomban felveszik a sajátakarattal rendelkező, halandó teremtményekkel a kapcsolatot, mihelyt a halandók e felelősség vállalására képessé és a bizalomra méltóvá válnak. Ennek megfelelően, amint e férfiak és nők elegendő elmebeli felfogóképességgel, megfelelő erkölcsi szinttel és kellő szellemi beállítottsággal rendelkezve az ideigvaló cselekvés mezejére lépnek, rövidesen beosztják őket mint emberi kapcsolattartókat, halandó segítőtársakat a bolygón szolgáló személyiségek megfelelő mennyei csoportjába.” 114:7.1 6. Tétel: A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek. „A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek. Sok esetben előfordul, hogy egy tartalékos halálakor bizonyos lényeges adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerülnek át a két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén. Az Igazítók kétségkívül sok más, számunkra ismeretlen módon is tevékenykednek e tartalékos testületekkel összefüggésben.” 114:7.10

238

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak 21. FELEMELKEDŐ ISTENFIAK I. Bevezetés II. Felemelkedő halandók – az Atyával eggyé kapcsolódást elértek III. A Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók IV. A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók V. Evolúciós szeráfok VI. Anyagi Fiak VII. Átvitt Közteslények VIII. Megszemélyesült Igazítók IX. A midszonit lények X. A lakóvilágok XI. A csillagrendszeri ottlét XII. A Havonában XIII. A Paradicsomon I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A Felemelkedő Istenfiaknak hét csoportja van. „A világegyetemi lények nagyobb csoportjai közül soknak az esetéhez hasonlóan a Felemelkedő Istenfiak kapcsán is hét általános osztályról teszünk kinyilatkoztatást: 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók. 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók. 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók. 4. Evolúciós Szeráfok. 5. Felemelkedő Anyagi Fiak. 6. Átvitt Közteslények. 7. Megszemélyesült Igazítók.” 40:0.1 2. Tétel: A kíváncsiság, a kalandvágy és az egyhangúságtól való rettegés olyan, az emberi természettel született sajátságok, melyektől az örök kaland és örökké tartó felfedezés végtelen létpályáján szabadul meg az ember teljesen. „A kalandvágy, a kíváncsiság és az egyhangúságtól való rettegés – a fejlődő emberi természettel született eme sajátságok – nem azért vannak jelen, hogy pusztán nehezítsék a dolgotokat és bosszantsanak benneteket rövid földi ottlétetek alatt, hanem inkább annak sugalmazása céljából, hogy a halál csak a kezdete egy végtelen és kalandos létpályának, egy elvárt örök életnek, egy örökké tartó felfedezőútnak. A kíváncsiság – a vizsgálódás szelleme, a felfedezés késztetése, a feltárás hajtóereje – része az evolúciós térteremtmények veleszületett és isteni sajátságának. E természetes indíttatások nem pusztán azért jelentkeznek, hogy akadályozzanak és visszatartsanak benneteket. Igaz, e nagyratörő késztetéseket szükségképpen gyakorta vissza kell fognotok a rövid földi életetek során, gyakran csalódást kell megélnetek, azonban az eljövendő hosszú korszakokban mindezeket teljesen kibontakoztatjátok és dicsőségetekre tesztek eleget nekik.” 14:5.10 II. FELEMELKEDŐ HALANDÓK – AZ ATYÁVAL EGGYÉ KAPCSOLÓDÁST ELÉRTEK 1. Tétel: A halandók képezik az Isten fiainak nevezett lények legalsóbb rendű csoportját. „A halandók jelentik az Isten fiainak nevezett lények láncában az utolsó láncszemet. Az Eredeti és Örökkévaló Fiú keze nyoma rajta van az egyre kevésbé isteni és egy inkább emberi megszemélyesülések

239

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak egész során, mely sor vége egy olyan lény, aki sokban hasonlít rátok, s akit képesek vagytok látni, hallani és megérinteni. És akkor szellemileg fel fogjátok ismerni a nagy igazságot, melyet a hitetek megragadhat – az örökkévaló Istennel való atya-fiúi viszonyt.” 40:5.1 2. Tétel: Magasztos tény, hogy az alacsonyrendű halandók az Isten fiai. „Magasztos és mennyei tény, hogy az olyan alacsonyrendű és anyagi teremtmények, mint az urantiai emberi lények az Isten fiai, a Legfelsőbb hűséges gyermekei. »Nézzétek, mily szeretettel ruházott fel bennünket az Atya, hogy az Isten fiainak neveztessünk.« »Mindenkinek aki elfogadja őt, hatalmat ad ahhoz, hogy felismerjék, hogy ők az Isten fiai.«” Jóllehet »még nem jelent meg az, amivé lennetek kell,« már most is »az Isten hűséges fiai vagytok«; »mert nem a félelmet hozó, megkötött szellemet fogadtátok be, hanem fiúi besorolású szellemet kaptatok, mely révén azt kiáltjátok ’Atyánk.’« A régi kor látnoka mondta az örökkévaló Isten nevében: »Még nekik is adok a házamban helyet s a fiakénál jobb nevet; örökkévaló nevet adok nekik, olyat, mely sohasem válaszható el tőlük.« »És mert ti fiak vagytok, ezért Isten elküldte az ő Fiának szellemét a szívetekbe.«” 40:6.2 3. Tétel: A halandók nem lehetnek tökéletesek végtelen értelemben, viszont önmaguk kiteljesítésében teremtményi tökéletességet érhetnek el. „Az Urantián élő halandók nemigen remélhetik, hogy végtelen értelemben tökéletessé válnak, ám teljességgel lehetséges, hogy az emberi lények onnan indulva, ahonnan az e bolygón élők is indulnak, elérjék azt a felsőbb és isteni célt, melyet a végtelen Isten tűzött ki a halandó ember számára; és amint e végzetet beteljesítik, mindenben, ami csak az önkiteljesítéshez és az elme-kiteljesítéshez hozzátartozik, az isteni tökéletességű saját szférájukon belül éppoly teljesek lesznek, mint Isten maga az ő végtelenségi és örökkévalósági szférájában.” 1:0.5 4. Tétel: A halandók véges tökéletességre tesznek szert az akarat istenisége és a személyiségi késztetés terén. „E tökéletesség anyagi értelemben nem lesz ugyan egyetemes, értelmi szempontból nem lesz korlátlan és szellem-tapasztalási szempontból nem lesz végleges, de végleges és teljes lesz az akarat isteniségének, a személyiségi késztetés tökéletességének és az Isten-tudatnak minden véges szempontjából.” 1:0.5 5. Tétel: A saját akarattal bíró teremtmények engedelmeskedhetnek a felhívásnak: „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” Ez a legfőbb törekvése azoknak, akik olyanná akarnak válni, mint az Isten. „A saját akarattal bíró teremtmények mind az egyes világegyetemekben belevágtak a véges-végtelen paradicsomi utazásba, abba a lebilincselő küzdelembe, amely az Atya Isten megtalálásának örök kalandját jelenti. Az idő gyermekeinek érzékfeletti célja az örökkévaló Isten megtalálása, az isteni természet megértése, az Egyetemes Atya megismerése. Az Istent ismerő teremtményeknek csupán egyetlen egy legfelsőbb szintű törekvése, egyetlen sóvár vágya van, ez pedig nem más, mint hogy a saját szférájukban olyanná váljanak, mint amilyen ő maga a személyiségének paradicsomi tökéletességében és az igaz felsőségének világegyetemi szférájában. Az Egyetemes Atya, aki az örökkévalóságban lakozik, adta ki a legfelsőbb utasítást: »Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.« A paradicsomi hírvivők szeretettel és irgalommal adták tovább ezt az isteni buzdítást korszakokról korszakra és világegyetemről világegyetemre, még az olyan alacsonyrendű, állati eredetű teremtményekhez is eljuttatták, mint az urantiai emberfajták.” 1:0.3 6. Tétel: Az Isten elérése igen sok időt vesz igénybe – körről körre befelé haladva egyre jobban közelítetek a Paradicsomhoz, és egy nap majd szemtől szemben találkozni fogtok vele. „Az a tény, hogy az Isten elérése igen sok időt vesz igénybe, még nem teszi kevésbé valóságossá a Végtelen jelenlétét és személyiségét. Felemelkedésetek a hét felsőbb-világegyetem körének része, és bár e kört számtalanszor bejárjátok, joggal várhatjátok el, hogy szellemileg és a besorolásotokat tekintve egyre beljebb kerüljetek. Bízhattok abban, hogy szféráról szférára visznek benneteket, a külső köröktől egyre beljebb, a belső kör felé közelítve, és egy nap, s ebben ne kételkedjetek, ott fogtok állni az isteni és központi jelenlétben és látni fogjátok őt, jelképes értelemben, szemtől szemben.” 5:1.9 7. Tétel: A Havona zarándok felfedezője Grandfanda volt, aki az egyes számú felsőbb-világegyetemből érkezett. Az ő megérkezése volt a jel a világegyetemek mindensége hírszolgálatának létrehozására. „A Havona e zarándok felfedezőjének neve Grandfanda, és az egyes számú felsőbb-világegyetemben található 1.131-es helyi világegyetem 62-es csillagvilága 84-es csillagrendszerének 341-es bolygójáról jött. Az ő megérkezése volt a jel a világegyetemek mindensége hírszolgálatának létrehozására. Addig csak a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi híradások működtek, de annak bejelentése, hogy Grandfanda elérte a Havona kapuit azt jelentette, hogy elkezdődtek a »dicsőséges térjelentések«, mely elnevezést azért

240

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak használjuk, mert ez volt az első világegyetemi híradás arról, hogy a Havonába érkeztek az első evolúciós lények és bebocsátásra várnak a felemelkedői lét céljához.” 24:6.8 8. Tétel: Az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók hét fejlődési szakaszban érik el a Paradicsomot. Ld. 30:4.9 9. Tétel: A halandók három osztályba sorolhatók az Igazítóhoz fűződő kapcsolatuk szerint. „A szellemi azonosulás alkotja a személyes túlélés titkát és határozza meg a szellemi felemelkedés végzetét. És mivel a Gondolatigazítók az egyetlen szellemek, melyek olyan eggyé kapcsolódási potenciállal rendelkeznek, hogy azonosulhatnak az emberrel a húsvér testben eltöltött élet során, ezért az idő és tér halandóit elsődlegesen az ezen isteni adományokhoz, a bennük lakozó Titkos Nevelőkhöz fűződő viszonyuknak megfelelően osztályozzuk. E besorolás a következő: 1. Olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító. 2. Olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak. 3. Olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási potenciállal rendelkeznek.” 40:5.4 10. Tétel: Amint az ember és az Igazítója eggyé kapcsolódik, az ember Isten fiává válik. „Amikor te és az Igazítód véglegesen és mindörökre eggyé kapcsolódtok, amikor ti ketten eggyé lesztek, éppen úgy, ahogy Krisztus Mihályban az Isten Fia és az Ember Fia is egy, akkor váltok ténylegesen felemelkedő istenfiakká.” 40:7.2 11. Tétel: A halál után az anyagi test visszatér a porhoz, de két nem-anyagi tényező megmarad – a Gondolatigazító és a morontia lélek. „A halál után az anyagi test visszatér az anyagvilághoz, melyből vétetett, de a túlélő személyiség két nemanyagi tényezője megmarad: az egyik az előbb-létezett Gondolatigazító, amely a halandói létpálya emlékátiratával a Diviningtonra távozik; megmarad továbbá a végzet-őrangyal őrizetében az elhalt ember halhatatlan morontia lelke. Ezek a lélekszakaszok és lélekformák, ezek az egykor mozgásban lévő, most már nyugvó önazonosság-képletek alapvetők a személyiség újrateremtéséhez a morontia világokon; és az Igazító és a lélek újraegyesülése az, amely a továbbélő személyiségeteket helyreállítja, amely a morontia ébredés idején a tudatotokat visszaadja.” 112:3.5 12. Tétel: Megjegyzendő, hogy háromféle halál van. Ld. 112:3.1 13. Tétel: A továbbélést meg nem valósító halandók Igazítója visszatér a Diviningtonra. „Ha az idő halandóinak nem sikerül megvalósítaniuk a lelkük örök továbbélését az Egyetemes Atya szellemajándékával alkotott bolygói közösségben, akkor az ilyen kudarc sohasem abból ered, hogy az Igazító elhanyagolta volna a kötelességét, mulasztott volna a segédkezésben, a szolgálatban vagy az odaadásban. A halandói halálban az ilyen magukra hagyott Nevelők visszatérnek a Diviningtonra, majd pedig a nem-túlélő megítéltetését követően újból feladatot kaphatnak az idő és tér világain. Néha az effajta többszöri szolgálat után vagy valamilyen olyan szokatlan tapasztalást követően, mint amilyen például egy megtestesült alászálló Fiúban lakozó Igazítóként való működés, e hatékony Igazítókat az Egyetemes Atya megszemélyesíti.” 40:4.1 III. A FIÚVAL EGGYÉ KAPCSOLÓDÁST ELÉRT HALANDÓK 1. Tétel: Amikor valamely felemelkedő halandó esetében az ő saját hibáján kívül nem jön létre az eggyé kapcsolódás az Igazítóval, akkor a halandó a Teremtő Fiú szellemének valamely egyedivé lett ajándékával kapcsolódik eggyé haladéktalanul. „Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy valamilyen összehangolódási nehézség akadályozza az atyai eggyé kapcsolódást, akkor hívják össze a Teremtő Fiú túlélési bíráit. És amikor e vizsgáló bizottság, melyet a Nappalok Elődeinek személyes képviselője szentesít, véglegesen eldönti, hogy a felemelkedő halandó nem bűnös semmi olyasmiben, ami az eggyé kapcsolódás elérésének sikertelenségében felfedezhetően közrejátszott, akkor ezt hivatalosan igazolják is a helyi világegyetemi feljegyzésekben, és e megállapításukat továbbítják a Nappalok Elődeinek. Ezt követően a halandóban lakozó Igazító nyomban visszatér a Diviningtonra, hogy megerősítést nyerjen a Megszemélyesült Nevelőktől, és e búcsút követően a morontia halandó azonnal eggyé kapcsolódik a Teremtő Fiú szellemének valamely egyedivé lett ajándékával.” 40:8.3 2. Tétel: A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók egy része a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt teremtményekhez hasonlóan eljut a Havonába, sőt eléri a Paradicsomot is.

241

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak „A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt testvéreikhez hasonlóan a Fiúval eggyé kapcsolódást megéltek sem haladnak át a Havonán és nem is érik el a Paradicsomot, hacsak nem esnek át bizonyos átalakuláson. Elégséges számú és jó okból e változásokon bizonyos, a Fiúval eggyé kapcsolódott túlélők esnek át, és e lényekkel mindig lehet találkozni a központi világegyetem hét körén. Így a Fiúval, illetőleg a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók egy bizonyos számban ténylegesen felemelkednek a Paradicsomra, sok tekintetben olyan úton érnek célt, mint amely az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandókra is vár.” 40:10.10 IV. A SZELLEMMEL EGGYÉ KAPCSOLÓDÁST ELÉRT HALANDÓK 1. Tétel: A tapasztalatszerző Igazítók emberi társukkal maradnak annak egész élettartama alatt, és nagyban hozzájárulnak az illető személyiségfejlődéséhez. „Egy tapasztalatszerző Igazító a fejletlen emberi lénnyel marad annak a húsvér testben eltöltött egész élettartama alatt. Az Igazítók nagyban hozzájárulnak az ősemberek fejlődéséhez, azonban nem képesek örök egyesülésre e halandókkal.” 40:5.10 2. Tétel: A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók a Harmadik Forrás és Középpont előelmeszellemének egyedivé lényegült részével kapcsolódtak eggyé. „A felemelkedő, a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók nem Harmadik-Forrás személyiségek; részei az Atya személyiségkörének, azonban a Harmadik Forrás és Középpont előelme-szellemének egyedivé lényegült részével kapcsolódtak eggyé. A Szellemmel való ilyen eggyé kapcsolódásra sohasem kerül sor a természetes élet időtartama alatt; ilyesmi csakis a halandói újbóli felébredéskor megy végbe a morontia létben a lakóvilágokon. Az eggyé kapcsolódási tapasztalásban nincs átfedés; a sajátakaratú teremtmény vagy a Szellemmel vagy a Fiúval vagy az Atyával kapcsolódik eggyé. Akik az Igazítóval, illetőleg az Atyával éltek meg eggyé kapcsolódást, azok sohasem kapcsolódhatnak eggyé a Szellemmel vagy a Fiúval.” 40:9.1 3. Tétel: A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók az Isteni Segédkező e szellemét a lakóvilágon végbemenő újraszemélyesüléskor kapják meg. „Amikor az ilyen alvó továbbélők újból megszemélyesülnek a lakóvilágokon, akkor az eltávozott Igazító helyét az Isteni Segédkező szellemének egyede tölti be, aki az adott helyi világegyetem Végtelen Szellemének képviselője. E szellem-átadás teszi e túlélő teremtményeket a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandókká. E lények elméjükben és szellemükben minden tekintetben egyenrangúak veletek; és valóban a kortársaitok, osztoznak a lakó- és a morontia szférákon a ti rendetekbe tartozó, az eggyé kapcsolódásra pályázókkal és azokkal is, akik a Fiúval fognak eggyé kapcsolódást megélni.” 40:9.3 4. Tétel: A Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók a világi emlékeik nagy részét azáltal nyerik vissza, hogy azokat elmesélik nekik az őrangyal-szeráfok. „A helyi világegyetem e gyermekei képesek újra visszaszerezni a korábbi emberi emlék-élményeik nagy részét azáltal, hogy azokat újra elmesélik nekik a társult szeráfok és kerubok, valamint azáltal, hogy átnézik az adatrögzítő angyalok által a halandó létpályáról gyűjtött feljegyzéseket.” 40:9.5 5. Tétel: Amikor a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók meghallják az elfelejtett eseményeket, akkor a lelkük a valóság érzelmi színével és a tények értelmi minőségével ruházza fel az elmondottakat. „Amikor a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandó hall az elfelejtett múltbeli tapasztalásról, akkor e túlélő lelkében (azonosságában) azonnal egy élményelvi felismerési válaszhatás jelenik meg, mely nyomban felruházza az elmondott eseményt a valóság érzelmi színével és a tények értelmi minőségével; és e kettős válaszhatás alkotja a halandói tapasztalás elfelejtett nézőpontjának helyreállítását, felismerését és érvényesítését.” 40:9.6 6. Tétel: A Szellemmel eggyé kapcsolódott túlélők is képesek sok mindent megtudni a húsvér testben töltött életükről azáltal, hogy ellátogatnak a szülővilágukra valamelyik következő bolygói korszakban. „A Szellemmel eggyé kapcsolódott túlélő is képes sok mindent megtudni a húsvér testben töltött életről azáltal, hogy újra ellátogat a szülővilágára azt követően, hogy véget ér az a bolygói megítéltetés, melyben ő maga is élt. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt gyermekek képesek élni azzal a lehetőséggel, hogy megvizsgálják az emberi létpályájukat, ugyanis általában a helyi világegyetemben teljesítendő szolgálatra osztották be őket.” 40:9.9

242

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak 7. Tétel: Általában igaz, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók működése a helyi világegyetem határain belülre korlátozódik, a Fiúval eggyé kapcsolódottaké pedig a felsőbb-világegyetem határain belülre. „A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókról általában elmondható, hogy a helyi világegyetem határain belülre korlátozott a tevékenységük; a Fiúval eggyé kapcsolódott túlélők valamely felsőbbvilágegyetem határain belül tevékenykednek; az Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók végzete pedig a világegyetemek mindenségének birtokba vétele. A halandói eggyé kapcsolódást megélt szellemek mindig a származásuk szintjére emelkednek fel; az ilyen szellementitások kivétel nélkül visszatérnek az elsődleges forrásuk szférájára.” 40:10.1 8. Tétel: Az összes felemelkedő halandónak valamely végleges paradicsomi végzetre való elküldése nem lenne tisztességes. Mind a helyi világegyetemeknek, mind pedig a felsőbb-világegyetemeknek szükségük van állandó polgárságot alkotó felemelkedő lényekre. „Elemeztük e problémát és arra a vitathatatlan következésre jutottunk, hogy az összes halandónak valamely végleges paradicsomi végzetre való elküldése nem lenne tisztességes a téridő világegyetemekkel szemben annyiban, hogy a Teremtő Fiak és a Nappalok Elődeinek bíróságai ekkor teljesen azoknak a szolgálataitól függenének, akik a felsőbb teremtésrészek felé haladnak. És a legjobb magyarázatnak az tűnik, hogy a helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi kormányok mindegyike rendelkezzen a felemelkedő fiúi besorolásúaknak egy állandó csoportjával; hogy e kormányzatok feladatkörei bővüljenek ki olyan megdicsőült halandók bizonyos csoportjainak erőfeszítései révén, akik állandó besorolásúak, akik az abandonterek és a szuszatia evolúciós kiegészítői.” 40:10.4 V. EVOLÚCIÓS SZERÁFOK 1. Tétel: Az angyali seregek osztoznak a halandókkal a felemelkedő istenfiúi besorolásban. Minden őrangyalszeráf eléri a Paradicsomot, és sokukat felveszik a Halandói Végleges Testületbe. „Az állati eredetű halandó teremtmények nem az egyetlen lények, melyek a fiúi besorolás kiváltságával rendelkeznek; az angyali seregek szintén osztoznak a Paradicsom elérésének mennyei lehetőségében. Az őrangyal-szeráfok az idő felemelkedő halandói mellett szerzett tapasztalatokon és a számukra végzett szolgálaton keresztül ugyancsak elnyerik a felemelkedő fiúi besorolást. Ezek az angyalok a Szerafingtonon keresztül érik el a Paradicsomot, és sokuk még a Halandói Végleges Testületbe is felvétetik.” 40:1.1 VI. ANYAGI FIAK 1. Tétel: Az Anyagi Fiak egy bizonyos része felemelkedik a Paradicsomra és csatlakozik a Halandói Végleges Testülethez. „E hivatalos eljárásokat követően az így felszabadított Ádámok és Évák hivatalosan is elismert felemelkedő Istenfiakká lettek és nyomban megkezdhetik a Havonába és a Paradicsomra tartó hosszú útjukat, melyet pontosan az akkori besorolásuknak és a szellemi fejlődésüknek megfelelő ponttól folytatnak. És ezt az utat a halandó és az egyéb felemelkedő Fiak társaságában teszik meg, addig mennek, míg meg nem találják Istent és el nem érik a Halandói Végleges Testületet a paradicsomi Istenségek örökkévaló szolgálatában.” 40:2.2 VII. ÁTVITT KÖZTESLÉNYEK 1. Tétel: Legkésőbb a bolygó fényben és életben való megállapodásának valamelyik szakaszában, vagy esetleg előbb, a közteslényeket felmentik a kötelezettségeik alól és így megkezdhetik a paradicsomi felemelkedésüket a halandói fejlődésére kijelölt utakon. „Bár nem részesültek az alászálló Istenfiak bolygói felruházásával járó közvetlen előnyökből, és bár a paradicsomi felemelkedés az esetükben hosszan késik, mindennek ellenére, röviddel azt követően (ha nem még előbb), hogy valamely evolúciós bolygó elérte a fény és élet közbenső korszakait, a köztes teremtmények mindkét csoportját felmentik a bolygói kötelezettségeik alól. Néha a többségüket az emberi unokatestvéreikkel együtt viszik át azon a napon, amikor a fény temploma alászáll és a Bolygóherceg a Bolygó Fejedelem rangjára emelkedik. Miután a bolygói szolgálatból felmentették őket, mindkét rendet felemelkedő Istenfiakként bejegyzik a helyi világegyetemben és ők rögtön megkezdik a hosszú paradicsomi felemelkedést az anyagi világok halandó fajainak fejlődésére kijelölt utakon.” 40:3.1

243

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak VIII. MEGSZEMÉLYESÜLT IGAZÍTÓK 1. Tétel: Némely Megszemélyesült Igazítót felemelkedő Istenfiúvá sorolnak be. Ld. 40:4.1 IX. A MIDSZONIT LÉNYEK 1. Tétel: A halandók felemelkedői rendjéből kilógnak a midszonit lények. A születésük világán leélt ezer évet követően kelnek útra a világegyetemi központ felé. Aligha tekinthetők halandóinak vagy halhatatlannak – emberinek vagy isteninek. „A midszonit teremtmények a csodálatos világukon sokasodó lényekként élnek és munkálkodnak egészen addig, amíg el nem érik az ezer szabványéves életkort; ekkor szeráfok közreműködésével útra kelnek. Ezt követően a midszonit lények nem-szaporodó lényekként élnek tovább, mert a szeráf-társításra való felkészítés során az anyagtalanná lényegítési eljárás mindörökre megfosztja őket szaporító kiváltságaiktól. E lények jelenlegi besorolása aligha tekinthető halandóinak vagy halhatatlannak, és nemigen lehetne egyértelműen besorolni őket az emberi vagy az isteni rendbe sem. E teremtményekben nem lakozik Igazító, ennélfogva aligha lehetnek halhatatlanok. Ugyanakkor halandóknak sem tekinthetők; eddig még egyetlen midszonit lény sem halt meg. A Nebadonban született összes midszonit lény ma is él, s a szülőbolygójukon vagy valamely köztes szférán vagy pedig a véglegességet elért lények világaiban, a Szalvington midszonit szféráján tevékenykednek.” 36:4.3 2. Tétel: A midszonit teremtmények rendeltetése nem ismeretes – valószínűleg egy eljövendő világegyetemi korszakhoz tartoznak. A melkizedekek szerint egy napon majd felruházzák őket az abszonit tapasztalásmeghaladó szellemével. „A midszonit teremtmények rendeltetése jelenleg nem ismeretes, de úgy tűnik, hogy a világegyetemi fejlődésnek valamely jövőbeli eseményére való felkészülés céljából gyülekeznek a véglegesrendűek hetedik világán. A midszonit fajokra vonatkozó kérdéseinkkel mindig a véglegesrendűekhez irányítottak bennünket, és a véglegesrendűek minduntalan elzárkóznak az elől, hogy védenceikről felvilágosítást adjanak. Függetlenül attól, hogy a midszonit lények jövőbeli szerepére vonatkozó ismereteink mennyire bizonytalanok, azt azért tudjuk, hogy az Orvontonban minden helyi világegyetem e talányos lények egyre gyarapodó számú testületeinek ad otthont. A Melkizedek élethordozók meggyőződése szerint a Végleges Isten egy napon majd felruházza az ő midszonit gyermekeiket az abszonit tapasztalás-meghaladó és örök szellemével.” 36:4.8 X. A LAKÓVILÁGOK 1. Tétel: Az Új Élet Temploma hét szárnyának mindegyikében százezer feltámadási fülke van. E szárnyak egymillió lélek befogadására alkalmas gyülekezési csarnokokban végződnek. „Az Új Élet Templomából sugárirányban hét szárny nyúlik ki, ezek a halandó fajok feltámadási csarnokai. Ezen épületek mindegyike az idő hét faja egyikének összegyűjtésére szolgál. E hét szárny mindegyikében százezer személyes feltámadási fülke van, mely szárnyak egymillió egyed részére ébredési fülkéül szolgáló, kör alakú gyülekezési csarnokokban végződnek. E termeket az Ádámot követő korok szokványos világairól származó kevert emberfajták személyiség-összeállító fülkéi veszik körül. Az idő egyes világain a különleges vagy korszakos-megítéltetési feltámadások esetében alkalmazott eljárástól függetlenül a tényleges és teljes személyiség valódi és tudatos újbóli összeállítása az első lakóvilág feltámadási csarnokaiban megy végbe. Az egész örökkévalóságban mindig emlékezni fogtok az e feltámadási reggeleken először megtapasztalt mély emlék-élményekre.” 47:3.5 2. Tétel: A feltámadást követően állandó lakos besorolást kaptok. Ez után tíz nap szabadságban részesültök. „A feltámadási csarnokokból a Melkizedek-részlegbe mész tovább, ahol állandó lakos besorolást kapsz. Ez után tíz nap személyes szabadságban részesülsz. Szabadon fedezheted fel az új otthonod közvetlen környékét és megismerkedhetsz a közvetlenül előtted álló programmal is. Arra is lesz időd, hogy kielégítsd azon vágyadat, hogy belenézz a nyilvántartásokba és felkeresd a szeretteidet és más földi barátaidat, akik előtted érkeztek e világokra. A tíznapos szabadságod leteltével hozzáfogsz a paradicsomi utad második lépésének megtételéhez, mert a lakóvilágok tényleges felkészülési szférák és nem pusztán elkülönítőbolygók.” 47:3.6 3. Tétel: Az első lakóvilágon való ottlét célja eljutni a szokványos világokon az Ádám utáni megítéltetési korokra jellemző szintre.

244

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak „Az első lakóvilágon való ottlét célja, hogy a halandó túlélők a fejlődés eredményeként eljussanak legalább arra a szintre, mely a szokványos evolúciós világokon az Ádám utáni megítéltetési korokra jellemző. Szellemi értelemben a lakóvilági hallgatók természetesen messze meghaladják a pusztán emberi fejlődés ezen állapotát.” 47:3.9 4. Tétel: Ha nem tartanak ott benneteket, akkor a tíz nap leteltével továbbhaladtok. „Ha nem tartanak ott benneteket az első lakóvilágon, akkor a tíz nap leteltével átkelési alvásba merültök és eljuttok a második világra, és tíznaponként így haladtok előre mindaddig, amíg meg nem érkeztek a nektek előírt világra.” 47:3.10 5. Tétel: A második lakóvilágon megszabadultok a konfliktusoktól és az elmebéli összhanghiánytól, és elsajátítjátok a morontia motát. Az itteni kultúra az Ítélkező Fiakat követő időszak kulturális szintjének felel meg. „A második lakóvilág közelebbről is gondoskodik az értelmi összeütközések minden szakaszának kiküszöböléséről és az elmebéli összhanghiány mindenféle változatából való kigyógyulásról. A morontia mota jelentőségének elsajátítására irányuló, az első lakóvilágon megkezdett erőfeszítés itt komolyabb formában folytatódik. A második lakóvilágon mutatott fejlődés összevethető a mintaszerű evolúciós világokon működő, az Ítélkező Fiakat követően érvényesülő műveltség jelentette értelmi szint elérésével.” 47:4.8 6. Tétel: A harmadik világon ténylegesen is megkezdődik a morontia nevelésetek. Az első két világon a felkészítés leginkább a hiányos természettel függött össze. Itt kezditek el a morontia mota és az emberi bölcselet összehangolását. Az itteni kultúra a fiúi alászállást követő korszak kulturális szintjéhez hasonló. „A harmadik lakóvilág nagy, személyes és közösségi teljesítményt jelentő világ mindazok számára, akik a halandói szülővilágukon a húsvér testből való megszabadulást követően ezzel egyenértékű műveltségi köröket még nem teljesítettek. E szférán határozottabb oktatási munka kezdődik. Az első két lakóvilágon a felkészítés leginkább a hiányos természettel – a hiánylényegű sajátságokkal – függ össze annyiban, hogy a felkészítés a húsvér testben eltöltött élet tapasztalatait egészíti ki. E harmadik lakóvilágon a túlélők valóban megkezdik a maguk fokozatos morontia kiművelését. E felkészítés fő célja a morontia mota és a halandói oktan közötti összefüggés tökéletesebb megértése, vagyis a morontia mota és az emberi bölcselet összehangolása. A túlélő halandók most gyakorlati betekintést nyernek a létező dolgok igazi bölcseletébe. Ez az igazi bevezetés a mindenségrendi jelentéstartalmak és a világegyetemi viszonyok avatott megértésébe. A harmadik lakóvilág műveltségében megmutatkozik a szokványos lakott világ fiúi alászállást követő korszakának természete.” 47:5.3 7. Tétel: A negyedik világon folytatódik a felemelkedők morontia kulturális fejlődése, és itt kezdődik el az igazi morontia közösségi lét. A felemelkedők Istent ismerővé, Istent kinyilatkoztatóvá, Istent keresővé és Istent megtalálóvá válnak. „A negyedik lakóvilágon az egyes felemelkedő jobban megtalálja a helyét a morontia lét csoportmunkájában és osztályszerepköreiben. A felemelkedők itt képessé válnak jobban értékelni a híradásokat és a helyi világegyetemi műveltség és haladás egyéb szakaszait. A negyedik világon szerzett felkészítés időtartama alatt kerül sor arra, hogy a felemelkedő halandókat valóban először ismertetik meg a morontia teremtmények igaz közösségi igényeivel és örömeivel. És az evolúciós teremtmények számára valóban új élményt jelent, hogy részt vehetnek azokban a közösségi tevékenységekben, melyek nem épülnek sem személyes gyarapodásra, sem pedig önző hódításra. Egy új társadalmi rendet vezetnek itt be, mely a kölcsönös tiszteletbeli megértő rokonszenven, a kölcsönös szolgálatbeli önzetlen szereteten és azon késztetés tökéletes elsajátításán alapul, mely a közös és legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul – ez az imádati és isteni tökéletesség paradicsomi célja. A felemelkedők mind öntudatosan Istent ismerővé, Istent kinyilatkoztatóvá, Istent keresővé és Istent megtalálóvá válnak.” 47:6.2 8. Tétel: Az ötödik világon megy végbe a mindenségtudat megszületése – igazi lelkesedés támad a havonai felemelkedés iránt. A morontia jellem kisarjad és az igazi morontia teremtmény kifejlődik. „A mindenségtudat igazi megszületése az ötödik lakóvilágon megy végbe. Itt váltok világegyetemi beállítottságúvá. Ez valóban a kitáguló látómezők ideje. Itt kezd derengeni a felemelkedő halandók kiteljesedő elméjében az, hogy valami nagy és elragadó, valami magasztos és isteni végzet vár mindenkire, aki az oly sok munkával, ám nagy örömmel és kedvező körülmények között megkezdett fokozatos paradicsomi felemelkedést teljesítette. Valahol itt kezd el az átlagos halandó felemelkedő igaz tapasztalásbeli lelkesedést mutatni a havonai felemelkedés iránt. A tanulás önkéntessé, az önzetlen szolgálat

245

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak természetessé és az istenimádat önkéntelenné kezd válni. Az igazi morontia jellem kisarjad; az igazi morontia teremtmény kifejlődik.” 47:7.5 9. Tétel: A hatodik világon a felemelkedő halandók megközelítik a fény és élet első szakaszának megfelelő szintet, és maguk mögött hagyják a bolygói állati eredet durva nyomait. „A hatodik világon való ottlétük alatt a lakóvilági hallgatók a fény és élet első szakaszán rendesen fejlődve áthaladt evolúciós világokra jellemző komoly fejlődéssel összevethető szintet érnek el. E lakóvilágon a társadalom szerveződése felsőbbrendű. A halandói természet árnyéka e világok egymás utáni felemelkedésével egyre kisebbre zsugorodik. Ti is egyre elragadóbbakká lesztek, amint a bolygói állati eredet durva nyomait magatok mögött hagyjátok. A »nagy nyomorúságból való feljövetel« a megdicsőült halandók nagyon barátságossá és megértővé, nagyon rokonszenvessé és türelmessé válását szolgálja.” 47:8.7 10. Tétel: A hetedik világon az elszigetelt világokról származó felemelkedők és a fejlettebb szférákról származó túlélők közötti különbségek megszűnnek. A „fenevad bélyegének” utolsó maradványai itt tűnnek el végképp. „Az e szférán szerzett tapasztalás a közvetlen halálutáni létpályán elért fejlődés betetőzése. Ittlétetek alatt sok tanító részesít oktatásban benneteket, mindegyikük közreműködik a jerusemi életre való felkészítés feladatában. A hetedik lakóvilágon való ottlét alatt az elszigetelt és visszamaradt világokról származó halandók és a fejlettebb és megvilágosodottabb szférákról származó túlélők közötti minden érzékelhető különbség gyakorlatilag eltűnik. Itt a szerencsétlen örökség, a káros környezet és a szellemietlen bolygói irányzatok összes maradványától megszabadultok. A »fenevad bélyegének« utolsó maradványai itt tűnnek el végképp.” 47:9.1 11. Tétel: Minden halandónak, közteslénynek és szeráfnak meg kell tapasztalnia a fejlődő gyermekhez fűződő szülői kapcsolatot. Ez a tapasztalás nélkülözhetetlen minden felemelkedő számára. „Egyetlen túlélő halandó, közteslény vagy szeráf sem emelkedhet fel a Paradicsomra, érheti el az Atyát és kerülhet be a Végleges Testületbe anélkül, hogy meg ne szerezte volna azt a magasztos élményt, hogy szülői viszonyba kerüljön a világok valamely fejlődő gyermekével, illetőleg ahhoz hasonló, azzal egyenértékű más tapasztalásra ne tenne szert. A gyermek-szülő viszony alapvető jelentőségű az Egyetemes Atyára és az ő világegyetemi gyermekeire vonatkozó elsőrendű fogalom tartalma szempontjából. Ezért válik az ilyen tapasztalás az élményelvi felkészítés nélkülözhetetlen részévé minden felemelkedő esetében.” 45:6.4 12. Tétel: A gyakorlóotthont morontia személyiségek tartják fent a végleges rendű lények világán. Itt állítják össze újból azokat az utódokat, akik a szellemi szint elérése előtt elpusztultak a fejlődő világokon. Bármelyik szülőjük túlélővé válása biztosítja, hogy e gyermekek újraszemélyesüljenek. „A Satania e gyakorlóotthonát bizonyos morontia személyiségek tartják fent a végleges rendű lények világán, s a bolygó egyik felét a gyermeknevelés e munkájának szentelik. Itt fogadják és állítják össze újból a túlélő halandók bizonyos gyermekeit, mint például az olyan utódokat, akik elpusztultak az evolúciós világokon még mielőtt elérték volna az egyéni szellemi szintet. Az ilyenek bármelyik szülőjének felemelkedése biztosítja, hogy a teremtésrészek e halandó gyermeke újraszemélyesülésben részesül a végleges rendű lények csillagrendszeri bolygóján és ott megengedik neki, hogy a későbbi szabadakaratú döntésével kimutassa, hogy vajon a halandói felemelkedés szülői útját kívánja-e követni vagy sem. A gyermekek itt éppen olyanok, mint a szülőbolygón, kivéve a nemek szerinti elkülönülést. A halandói fajta már nem szaporodik a lakott világokon szerzett élettapasztalást követően.” 45:6.7 XI. A CSILLAGRENDSZERI OTTLÉT 1. Tétel: János látott egy felemelkedői csoportot, amint megérkeznek a Jerusemre. Az Isten hárfája híradás vételére alkalmas eszköz. „Kinyilatkoztató János látott egy jelenést a felemelkedő halandók egyik osztályának a hetedik lakóvilágról az első mennybe, a Jerusem dicsőségeire való megérkezéséről. Feljegyezte: »És láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon, aki eredetileg őbennük volt, és akik diadalmasok az ő képén, mely végig megvolt a lakóvilágokon, és akik diadalmaskodtak végül az utolsó bélyegén és jelén, láttam tehát állani az üvegtengeren azokat, kezükben az Istennek hárfájával, és énekelték a halandói félelemtől és haláltól való megszabadulás dalát.« (A tökéletesített térösszeköttetés mindeme világokon biztosított; és hogy e közléseket bárhol venni tudjátok, az teszi lehetővé, hogy nálatok lesz az »Isten hárfája«, egy morontia eszköz, mely ellensúlyozza azon képesség hiányát, hogy az éretlen morontia érzékelő-rendszert közvetlenül a tér-közléscserés vételre hangoljátok.)” 47:10.2 2. Tétel: Pál apostol látta ezeket a jerusemi felemelkedőket.

246

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak „Pál szintén látta a tökéletesedő halandók felemelkedő-létpolgársági testületét a Jerusemen, mert azt írta, hogy »Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok megszámlálhatatlan csapataihoz, Mihály nagygyűléséhez, és a tökéletessé váló igaz emberek szellemeihez«.” 47:10.3 3. Tétel: A Jerusemen az ezekről az elszigetelt világokról származó felemelkedők együtt élnek és agondontereknek nevezik őket. „A Jerusemen az ezekről az elszigetelt világokról származó felemelkedők csak maguk egy lakóövezetet foglalnak el és őket agondontereknek nevezik, amely olyan evolúciós sajátakaratú teremtményeket jelent, akik képesek hinni anélkül, hogy látnának is, képesek állhatatosnak maradni elszigeteltségben is, és képesek legyőzni a leküzdhetetlen nehézségeket még egyedül is. Az agondonterek e működési csoportosulása megtalálható végig a helyi világegyetemi felemelkedés során és a felsőbb-világegyetemen való áthaladáskor is; e csoport a Havonán való ottlét alatt tűnik el, de nyomban megjelenik újra a Paradicsom elérése után, és határozottan jelen van a Halandói Végleges Testületben. Tabamantia végleges rendű agondonter, aki az egyik vesztegzár alá helyezett szférán vált továbbélővé, mely szféra az idő és tér világegyetemeiben kitört első lázadásban érintett volt.” 50:7.2 XII. A HAVONÁBAN 1. Tétel: A zarándokok a Havona fogadóbolygójára érkeznek meg, egyetlen tökéletességgel felruházva – a tökéletes céllal. „A zarándok a Havona fogadóbolygójára, a hetedik kör kísérleti világára érkezik, egyetlen tökéletességgel felruházva, mégpedig a tökéletes céllal. Az Egyetemes Atya úgy rendelte: »Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.« Ez a meglepő felhívás és parancs a tér világain élő véges gyermekeknek szóló hír. A rendelkezés elterjedése a teljes teremtésösszességben alapvető változásokat hozott abban az együttműködési erőfeszítésben, melyet a mennyei lények fejtenek ki abból a célból, hogy segítsék az Első Nagy Forrás és Középpont eme nagy jelentőségű parancsának teljesítését és megvalósulását.” 26:4.12 2. Tétel: A célbani tökéletesség magában foglalja: 1. A célotok alaposan megvizsgáltatott. 2. A hitetek megpróbáltatott. 3. A csalódásokat elviselőnek bizonyultatok. 4. Még az Istenség megismerésére való törekvésben elszenvedett kudarc sem ingat meg. 5. Az őszinteségetek teljessé vált. „Amikor a túlélés egyetemes rendjének összes segítő serege által teljesített segédkezésen keresztül és révén végül megállapodtok a Havona fogadóvilágán, akkor csupán egyféle tökéletességgel érkeztek oda – a célbani tökéletességgel. A célotok alaposan megvizsgáltatott; a hitetek megpróbáltatott. A csalódásokat elviselőnek bizonyultatok. Még az Egyetemes Atya megismerésére való törekvésben elszenvedett kudarc sem ingatja meg a hitét vagy veszélyezteti komoly mértékben a reményét annak a felemelkedő halandónak, aki átélte azt a tapasztalást, melyen mindenkinek át kell esnie, aki a Havona tökéletes szféráit el akarja érni. A Havonát elérve az őszinteségetek már teljessé vált. A célbani tökéletesség és a vágybani isteniség állhatatos hittel párosulva biztosította számotokra a belépést az örökkévalóság végleges rendű lakhelyére; az idő bizonytalanságaitól való megszabadulásotok teljessé és véglegessé vált; és akkor szembe kell néznetek a Havona problémáival és a Paradicsom roppant voltával, hogy megismerjétek azt, amire oly hosszú ideig készültetek az idő élményelvi korszakaiban, a tér világtanodáiban.” 26:4.13 3. Tétel: A hit által a felemelkedő zarándok olyan célbani tökéletességre tett szert, mely révén az idő gyermeke beléphet az örökkévalóság kapuin. Ez után kezdődik a paradicsomi tökéletességi rang eléréséhez nélkülözhetetlen megértési tökéletességnek és felfogásbeli eljárásnak a kidolgozása. „A hit által a felemelkedő zarándok olyan célbani tökéletességre tett szert, mely révén az idő gyermeke beléphet az örökkévalóság kapuin. És ekkor a zarándok-segítőknek hozzá kell fogniuk a megértés azon tökéletességének és azon értelmezési eljárásnak a kidolgozásához, mely olyannyira nélkülözhetetlen a személyiség paradicsomi tökéletességéhez.” 26:4.14 4. Tétel: A dolgok megértésére való képesség jelenti a halandó útlevelét a Paradicsomra. A Havonához a hitre való hajlandóság volt a kulcs. A fiúi besorolás elfogadása az evolúciós túlélés ára volt.

247

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak „A dolgok megértésére való képesség képezi a halandó útlevelét a Paradicsomra. A hitre való hajlandóság a kulcs a Havonához. A fiúi besorolás elfogadása, a bennlakozó Igazítóval való együttműködés az evolúciós túlélés ára.” 26:4.15 XIII. A PARADICSOMON 1. Tétel: A Paradicsomra eljutott zarándokok közül nem sokan szenvednek kudarcot az Istenség elérésében. Akiknek mégsem sikerül elsőre, azok további felkészülés után másodjára mindig célt érnek. „Nem sok zarándok éli meg a nyilvánvaló kudarc jelentette késedelmet az Istenség-kalandban. Csaknem mindegyikük eléri a Végtelen Szellemet, bár alkalmanként némely, az első felsőbb-világegyetemből származó zarándok első kísérlete nem eredményes. A Szellemet elért zarándokok ritkán buknak el a Fiú megtalálásában; az első kalandban elbukók csaknem mind a harmadik és az ötödik felsőbb-világegyetemből származnak. Az Atya elérésére irányuló első kalandban elbukók döntő többsége pedig, miután a Szellemet és a Fiút is megtalálták, a hatodik felsőbb-világegyetemből származik, bár a második és a harmadik felsőbbvilágegyetemből jövők között is van néhány sikertelen. És mindez világosan mutatja, hogy van valamiféle jó és elégséges oka e látható sikertelenségeknek; ez a valóságban egyszerűen csak elkerülhetetlen késedelmeket jelent.” 26:8.4 2. Tétel: A felemelkedői létpálya elsajátíttatott; az Istenség-cél eléretett. A túlélés kiteljesedett az isteniség felsőségében. Az idő elmerült az örökkévalóságban. „A felemelkedői létpálya lépésről lépésre, életről életre, világról világra elsajátíttatott, és az Istenség-cél eléretett. A túlélés tökéletessége teljes, és teljes a tökéletesség az isteniség felsőségében is. Az idő elveszett az örökkévalóságban; a teret elnyelte az Egyetemes Atyával való imádati azonosság és összhang.” 26:9.4 3. Tétel: A híradások arról szólnak, hogy az állati eredetű teremtmény valóságosan is az Isten tökéletességet elért fiává lett. „A Havona-híradások dicsőséges térjelentéseket továbbítanak, azt a jó hírt, hogy az állati természetű és anyagi eredetű lelkiismeretes teremtmények evolúciós felemelkedésen keresztül valóságosan és örökkévalón Isten tökéletessé alakított fiaivá lettek.” 26:9.4 4. Tétel: A felemelkedő a Paradicsomon eleget tett az Atya felhívásának: „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok”. Továbbá: 1. Az idő-próba már csaknem befejeződött. 2. Az örökkévalósági versenyfutás már majdnem befejeződött. 3. A bizonytalanság napjai véget érnek. 4. A kísértés a kétkedésre eltűnőben van. „Az idő-próba már csaknem befejeződött; az örökkévalósági versenyfutás már majdnem befejeződött. A bizonytalanság napjai véget érnek; a kísértés a kétkedésre eltűnőben van; a tökéletesnek lenni parancs már teljesítve van. Az idő-teremtmény és anyagi személyiség az értelmes létezés legalsó szintjéről felemelkedett a tér evolúciós szféráiba, s ezzel igazolta a felemelkedési terv kivitelezhetőségét, miközben örökre bizonyította az Egyetemes Atya által a világokon élő alacsonyrendű teremtményeinek adott igazságos és pártatlan parancsát: »Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.«” 26:9.3 5. Tétel: A Paradicsomra jutás előtti utolsó alvás különbözik minden korábbi átalakulási alvástól. A pihenésösztönzők és a pihenés állományába tartozók szerepe lényeges ebben az utolsó átalakulási alvásban. „De az utolsó átalakulási alvás még valamivel több, mint a korábbi átkelési alvások, melyek a felemelkedési létpályán való fokozatos besorolásbeli előrehaladást jellemezték; ezáltal az idő és tér teremtményei átkelnek az időlegesnek és a térbelinek a legbelső határain abból a célból, hogy állandó besorolást kapjanak a Paradicsom időtlen és térnélküli lakhelyein. A pihenés-ösztönzők és a pihenés állományába tartozók éppoly lényegesek e határtalan átalakuláshoz, mint a szeráfok és a társlények ahhoz, hogy a halandó teremtmény túlélje a halált.” 27:1.3 6. Tétel: A pihenést az utolsó Havona-körön kezditek meg és örökre a Paradicsomon támadtok fel. Itt van szükség utoljára egy nagy adag hitre. „A pihenést az utolsó Havona-körön kezditek meg és örökre a Paradicsomon támadtok fel. És ahogy ott szellemi értelemben újraszemélyesültök, nyomban észlelni fogjátok a pihenés-ösztönzőt, aki az örökkévaló területen úgy üdvözöl benneteket, mint a Havona legbelső körén a végső alvást intéző elsőrendű szupernáf;

248

III. rész, 21. Felemelkedő Istenfiak és vissza fogtok emlékezni a legutolsó hitbéli megerősödésetekre, amint még egyszer felkészítettek benneteket arra, hogy az önazonosságotokat az Egyetemes Atyára bízzátok.” 27:1.4 7. Tétel: Az időbeli utolsó pihenés – az utolsó átkelési alvás véget ér. Most örök életre ébredtek az örökkévaló lakóhely területén. „Az időbeli utolsó pihenést már átéltétek; az utolsó átkelési alvást már megtapasztaltátok; most örök életre ébredtek az örökkévaló lakóhely területén. »És nem lesz több alvás. Az Istennek és az ő Fiának jelenléte előttetek áll, és ti immár örökre az ő szolgálói vagytok; láttátok az arcát, és az ő neve a ti szellemetek. Ott nem lesz éjszaka; és a nap fényére sincs szükségük, mert a Nagy Forrás és Középpont ad nekik fényt; örökkön-örökké fognak élni. És az Isten minden könnyet letöröl a szemükből; nem lesz többé halál, sem szomorúság, sem sírás, és fájdalom sem lesz többé, mert a régi dolgok már elmúltak.«” 27:1.5

249

III. rész, 22. A morontia élet

22. A MORONTIA ÉLET Tartalomjegyzék VIII. Az égi mesterek IX. A gyakorlóotthon X. Az ember morontia valója XI. A morontia világok XII. A spornagia XIII. Morontia Erőtér-felügyelők

I. Bevezetés II. Morontia Társak III. Visszatekintési igazgatók IV. Lakóvilági tanítók V. Morontia-világi szeráfok VI. Morontia mota VII. Morontia fejlődő lények

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Nem azért lesztek továbbélőkké, hogy végtelen üdvösséget és örökkévaló jólétet élvezzetek. Minden másnál magasabb rendű célja van a jelen világegyetemi korszakban zajló felkészülésnek. „A halandói-túlélési tervnek gyakorlati és hasznos célja van; nem csak azért részesültök mindezen isteni munkában és szorgos törekvésben, hogy a végtelen üdvösség és az örökkévaló jólét élvezete érdekében váljatok továbbélőkké. Érzékfeletti szolgálattal összefüggő cél rejtőzik a jelen világegyetemi korszak látóhatárán túl. Ha az Istenek pusztán csak arra szántak volna benneteket, hogy egyetlen hosszú és örökkévaló kéjutazásra vigyenek, akkor bizonyára nem alakították volna a teljes világegyetemet egyetlen hatalmas és összetett, gyakorlatias felkészítő tanhellyé, nem vennék igénybe a mennyei teremtésrész jelentékeny részét tanítókként és oktatókként, akik ez után is korszaknyi időket töltenek azzal, hogy végigkísérjenek benneteket az élményelvi felkészülés eme hatalmas világegyetemi tanintézetében.” 48:8.3 2. Tétel: A halandói tökéletesedési terv kivitelezése erősen támaszkodik a mai szervezett világegyetem mennyei intelligenciáinak tevékenységére. „A halandói fejlődési rend előmozdítása láthatólag a fő feladata a jelenlegi szervezett világegyetemnek, és a teremtett értelmek megszámlálhatatlan rendjei közvetlenül vagy áttételesen részt vesznek a fokozatos tökéletesedési terv valamely szakaszának előmozdításában.” 48:8.3 3. Tétel: A halandói halál a húsvér testbeli anyagi léttől való megszabadulás módszere. A morontia élet az anyagi létezés és a felsőbb szellemi szint között elhelyezkedő létszint. „A halandói halál a húsvér testbeli anyagi léttől való megszabadulás módszere; és a javítófelkészítés és a műveltségi képzés hét világán keresztül vezető fokozatos fejlődési élet lakóvilági tapasztalása jelenti a halandó túlélők bevezetését a morontia létpályára, az evolúciós anyagi létezés és az idő ama felemelkedőinek felsőbb szellemi teljesítménye között elhelyezkedő átmeneti létbe, akik az örökkévalóság kapuinak elérésére rendeltettek.” 47:10.7 4. Tétel: Az Istenek nem alakítanak át állati teremtményt tökéletesített szellemmé valamiféle teremtői varázserővel. „Az Istenek a nagymértékben állati természettel rendelkező teremtményt nem képesek tökéletesített szellemmé átalakítani – legalábbis nem tesznek így – teremtői varázserőből táplálkozó valamiféle titokzatos cselekedettel. Amennyiben a Teremtők tökéletes lényeket kívánnak létrehozni, akkor azt közvetlen és eredeti teremtés révén teszik, de sohasem vállalkoznak arra, hogy állati eredetű és anyagi teremtményeket egyetlen lépésben tökéletes lényekké változtassanak.” 48:0.1 5. Tétel: Ez a közbenső vagy átmeneti morontia állapot mindig elválasztja a halandói állapotot a továbbélő emberi lények szellemi szintjétől. „A továbbélő emberi lények esetében a halandó állapotot és az azt követő szellemi szintet mindig elválasztja e morontia átmenet. A világegyetemi fejlődés e közbenső állapota észrevehetően különböző az egyes helyi teremtésrészek esetében, de valójában mind meglehetősen hasonló. A lakóvilágok és a felsőbb morontia világok szerveződése a Nebadonban a morontia átmeneti rendszerekre meglehetősen jellemző sajátosságokat mutat az Orvonton e részében.” 48:0.3

250

III. rész, 22. A morontia élet 6. Tétel: A halandók ugyanolyan fajta testtel támadnak fel, mint amilyennel Jézus is rendelkezett, amikor kikelt a sírból. „A teremtésrészek halandói a feltámadás reggelén ugyanolyan fajta átmeneti vagy morontia testtel támadnak fel, mint amilyennel Jézus is rendelkezett, amikor kikelt a sírból ezen a vasárnap reggelen. E testekben nincs vérkeringés, és az ilyen lények nem fogyasztanak szokványos anyagi élelmet; mindazonáltal ezek a morontia alakok valóságosak. Amikor a különböző hívek meglátták Jézust e feltámadást követően, valóban látták őt; nem látási vagy hallási érzékcsalódások önámító áldozatai voltak.” 190:0.3 II. MORONTIA TÁRSAK 1. Tétel: A Morontia Társak a helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei, aki százezres csoportokban teremti őket. „A lakó- és a morontia világok e seregei a helyi világegyetemi Anyaszellem utódai. Korszakról korszakra százezres csoportokban teremtetnek, és a Nebadonban jelenleg hetvenmilliárdnál is több ilyen különleges lény van.” 48:3.1 2. Tétel: A Morontia Társak telephelyet tartanak fenn a helyi csillagrendszerek minden egyes első lakóvilágán. A Lucifer-féle lázadás során ezrek vesztek oda közülük. „A Morontia Társak tízezer telephelyet tartanak fenn a helyi világegyetemben – a helyi csillagrendszerek minden egyes első lakóvilágán. Csaknem teljesen önálló kormányzatuk van és általában véve eszes és hűséges lénycsoportot alkotnak; de tudjuk, hogy nagy ritkán, bizonyos szerencsétlen mennybeni lázongások alkalmával azért megtévedtek már. A Lucifer-féle lázadás során e hasznos teremtmények ezrei vesztek oda a Sataniában. A ti helyi csillagrendszeretekben e lények aránya teljes, a Lucifer-féle lázadás okozta veszteségeket csak a közelmúltban pótolták.” 48:3.3 3. Tétel: Ezek a társak a morontia világok tolmácsai és fordítói – a teremtésrészek nyelvészei. Az új nyelvek elsajátítása nem magától történik. „Tolmácsok és Fordítók. A lakóvilági létpálya elején gyakran fordultok a tolmácsokhoz és a fordítókhoz. Ők ismerik és beszélik az összes helyi világegyetemi nyelvet; ők a teremtésrészek nyelvészei. Az új nyelvek elsajátítása nem magától történik; odaát nagyjából úgy tanultok meg egy nyelvet, mint idelent, és e ragyogó lények lesznek a nyelvtanáraitok. A lakóvilágokon megtanult első nyelv a Satania nyelve lesz, majd pedig a Nebadoné. És miközben ezen új nyelveket tanuljátok, a Morontia Társak a ti hatékony tolmácsaitok és türelmes fordítóitok lesznek. E világok egyikén sem, csakis a Morontia Társakén fogtok találkozni tolmácsként működni képes látogatóval.” 48:3.12 III. VISSZATEKINTÉSI IGAZGATÓK 1. Tétel: A szívből jövő vidámság és a mosollyal egyenértékű dolgok éppoly egyetemesek, mint a zene, és ezek a nevetés morontia megfelelői. A felemelkedői lét nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg a munka és a játék között. „A szívből jövő nevetés és a mosollyal egyenértékű dolgok éppoly egyetemesek, mint a zene. A nevetésnek és a kacagásnak megvan a morontiai és a szellemi megfelelője. A felemelkedői lét nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg a munka és a játék – a feladatoktól való mentesség – között.” 48:4.1 2. Tétel: A Morontia Társak szakértő segítői a játéknak, és a mennyei kikapcsolódásban ügyesen támogatják őket a visszatekintési igazgatók. „A mennyei kikapcsolódás és az emberfeletti humor meglehetősen különbözik az emberi megfelelőitől, de mi mindannyian valamilyen formában engedünk mindkettőnek; és ezek ugyanolyan szolgálatot tesznek nekünk, a mi állapotunkban, mint amilyet a legjobb humor tesz nektek az Urantián. A Morontia Társak szakértő segítői a játéknak, és ebben ügyesen támogatják őket a visszatekintési igazgatók.” 48:4.2 3. Tétel: A visszatekintési igazgatókat talán a rangosabb urantiai nevettetőkhöz lehetne hasonlítani – bár ez azért kissé durva párhuzam volna. „Talán akkor értenétek meg a legjobban a visszatekintési igazgatók munkáját, ha őket a rangosabb urantiai nevettetőkhöz hasonlítanánk, bár ez azért igencsak nyers és némiképp szerencsétlen módja lenne annak, hogy megpróbáljam a változás és kikapcsolódás ezen igazgatóinak, a morontia és a szellemi területek fennkölt humorát előadóknak a működését bemutatni.” 48:4.3

251

III. rész, 22. A morontia élet 4. Tétel: A visszatekintési igazgatók egy kiképzett csoportot alkotnak, soraikban a Havona-honosoktól a morontia fejlődő lényekig sokféle személyiség megtalálható. Annak szentelik magukat, hogy segítsék a társaikat a gondolataik elterelésében és az elméjük megnyugtatásában. „Maguk a visszatekintési igazgatók nem teremtett csoport; ők egy kiképzett csoport, melyet a Havonahonosoktól kezdve a tér hírvivő seregein és az idő segédkező szellemein keresztül egészen az evolúciós világokról származó morontia fejlődő lényekig különféle lények alkotnak. Mindegyikük önkéntes, így adják át magukat annak a munkának, hogy segítsék társaikat a gondolataik elterelésében és az elméjük megnyugtatásában, mert ezek a magatartások a leghasznosabbak a kimerített energiák visszanyerésében.” 48:4.9 5. Tétel: Az önnön fontosságunk hangsúlyozásakor, ha többé már nem gondolunk az Alkotóinkra, akkor a saját magunk dicsőítése nevetségessé válik. A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere. „Amikor kísért bennünket az erősödő önteltség, ha abbahagyjuk az Alkotóink nagysága és nagyszerűsége végtelenségének szemlélését, akkor a saját magunk dicsőítése teljesen nevetségessé válik, sőt akár mulatságossá is válhat. A humor egyik szerepe az, hogy segítsen mindnyájunknak kevésbé komolyan vennünk magunkat. A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.” 48:4.15 6. Tétel: A humor egyfajta biztonsági szelep, mely megelőzi az egyhangúsággal, az önvizsgálattal és a megfeszített küzdelemmel járó nyomás túlzott megemelkedését. A humor csökkenti az igazságok, a tények vagy az egyéb valóságok váratlan hatása okozta megrázkódtatást. „A humornak egyfajta biztonsági szelepként kell működnie, mely megelőzi a túl nagy nyomás kialakulását, ami az egyén állandó és komoly önmegfigyelésével járó egyhangúságot kíséri, s ami mellett ott van még a fejlődés révén biztosítandó előrehaladásra és a célok nemes elérésére irányuló megfeszített küzdelem is. A humor azt a célt is szolgálja, hogy általa csökkenthető legyen a tények vagy az igazságok, a rideg és makacs tények és a rugalmas öröklétű igazságok váratlan hatása által okozott megrázkódtatás. A halandói személyiség, lévén, hogy sohasem lehet biztos abban, hogy mit hoz a jövő, a humoron keresztül sebesen felismerheti a helyzet, legyen az tény vagy igazság, váratlan természetét – megláthatja annak értelmét és betekintést nyerhet abba.” 48:4.18 IV. LAKÓVILÁGI TANÍTÓK 1. Tétel: A Lakóvilági Tanítók magára hagyott és megdicsőült kerubok. Amint a halandók megkezdik a morontia létet, a kísérő szeráfoknak többé már nincs szükségük a korábbi kerub és szanób társakra. „A Lakóvilági Tanítók magára hagyott, de megdicsőült kerubok és szanóbok testülete. A tér egyik próbavilágáról a morontia felkészítés lakóvilágaira, illetőleg társvilágaira eljutó idő zarándokával tart az ő személyes vagy csoport szeráfja, a végzet-őrangyal. A halandói létezés világain a szeráfot ügyesen segítik a kerubok és a szanóbok; de amikor a halandó védence megszabadul a húsvér test béklyóitól és elindul a felemelkedési létpályán, amikor az anyagi utáni vagy morontia élet megkezdődik, a kísérő szeráfnak többé már nincs szüksége a korábbi helyetteseinek, a keruboknak és a szanóboknak a segédkezésére.” 48:5.1 V. MORONTIA-VILÁGI SZERÁFOK 1. Tétel: Noha sok angyal segédkezik a morontia világokon, az átmenetben segédkezők kizárólag e szférákon tevékenykednek. „Noha az összes angyalrend, a bolygók segítőitől a legfelsőbb szeráfokig mind segédkezik a morontia világokon, az átmenetben segédkezők még inkább e tevékenységekre vannak kijelölve. Ezek az angyalok a szeráfi szolgálók hatodik rendjét képviselik, és a segédkezésük rendeltetése, hogy megkönnyítsék az anyagi és a halandó teremtmények átkelését a húsvér testben töltött ideigvaló létből tovább, a morontia létezés kezdeti szakaszaiba a hét lakóvilágon.” 48:6.1 2. Tétel: Az elmetervezők a morontia világok pszichológusai. A többségük rendelkezik őrangyalként szerzett korábbi tapasztalatokkal. „Elmetervezők. E szeráfok rendeltetése a morontia lények hatékony csoportba állítása és a lakóvilágokon való csapatmunkájuk megszervezése. Ők az első menny lélektankutatói. A szeráfi segédkezők e különleges egységének nagyobbik része rendelkezik korábbról, az idő gyermekei mellett őrangyalként szerzett tapasztalatokkal, de a védenceik valamilyen oknál fogva nem voltak képesek megszemélyesülni a lakóvilágokon vagy a Szellemmel való eggyé kapcsolódási eljárás révén váltak továbbélővé.” 48:6.24

252

III. rész, 22. A morontia élet

VI. MORONTIA MOTA 1. Tétel: A mota alsóbb síkjai közvetlenül az emberi bölcselet felsőbb szintjeihez csatlakoznak. Az első lakóvilágon a kevésbé fejlett hallgatókat a párhuzamok módszerével oktatják. „A morontia mota alsóbb síkjai közvetlenül az emberi bölcselet felsőbb szintjeihez csatlakoznak. A kevésbé fejlett hallgatókat az első lakóvilágon szokásos rend szerint a párhuzamos módszerrel oktatják; vagyis az egyik oszlopban bemutatják a mota jelentéstartalmak egyszerűbb fogalmait, a másik oszlopban pedig idézik a megfelelő halandói bölcselet alaptételeit.” 48:7.1 2. Tétel: A metafizika az ember hasztalan kísérlete a tudomány és a vallás közötti szakadék áthidalására – a morontia mota hiányának ellentételezésére. „De sok halandó ismerte már fel annak kívánatos voltát, hogy rendelkezzenek valamilyen módszerrel a tudomány és a vallás erősen elkülönülő területei közötti kölcsönhatás összehangolására; és a létező dolgok bölcselete az ember hasztalan kísérlete e jól felismert szakadék áthidalására. Ám a létező dolgok emberi bölcselete inkább bizonyult zavarónak, mint megvilágosítónak. A természet dolgai után való vizsgálódás az ember jó szándékú, de felesleges erőfeszítését jelenti arra, hogy ellentételezze a morontia motájának hiányát.” 103:6.7 3. Tétel: A metafizika kudarc; a motát az ember nem képes felfogni. A kinyilatkoztatás az egyetlen eljárás, mely a motát helyettesítheti. „A létező dolgok bölcselete kudarcnak bizonyult; a motát az ember nem képes felfogni. A kinyilatkoztatás az egyetlen eljárás, mely egy anyagi világon képes ellensúlyozni a mota igazság-érzékenységének hiányát. Egy evolúciós szférán a kinyilatkoztatás ellentmondást nem tűrően eloszlatja az értelem által kialakított, a létező dolgok bölcseletében megmutatkozó zűrzavart.” 103:6.8 4. Tétel: A kinyilatkoztatás az ember egyetlen reménye a morontia űr betöltésére. A mota látásmód hiányában az ember nem képes észrevenni az anyagi világ jelenségeiben az igazságot, a szeretetet és a jóságot. „A kinyilatkoztatás az evolúciós ember egyetlen reménye a morontia űr betöltésére. A mota által nem segített hit és értelem nem képes felfogni és megalkotni egy okszerű világegyetemet. A mota látásmód hiányában a halandó ember nem képes észrevenni az anyagi világ jelenségeiben a jóságot, a szeretetet és az igazságot.” 103:6.13 5. Tétel: A legmagasabb szintű emberi bölcseletet a tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni. „A halandó ember által elérhető legmagasabb bölcseletet okszerűen a tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni. Ezen egyesítés révén az ember képes némiképp ellensúlyozni azt, hogy nem tud megfelelő léteződolog-bölcseletet kialakítani és képtelen megérteni a morontia motáját.” 103:6.15 6. Tétel: A mota több mint felsőbbrendű bölcselet. Annyival több a bölcseletnél, mint amennyivel több a két szem az egynél. Az anyagi ember fél szemmel lát – a morontiai kettővel. „A mota több mint felsőbbrendű bölcselet; annyival több a bölcseletnél, mint amennyivel több a két szem az egynél; térhatása van a jelentéstartalmakra és az értékekre. Az anyagi ember, hogy úgy mondjam, fél szemmel látja a világegyetemet – síknak látja azt. A lakóvilági hallgatók mindenségrendi távlatot – mélységet – is látnak azáltal, hogy a fizikai lét érzékleteire ráépítik a morontia élet érzékleteit. És képessé váltak ezen anyagi és morontiai nézőpontokat egy pontba gyűjteni, mégpedig nagyobbrészt a szeráfi tanácsosaik fáradhatatlan segédkezésén keresztül, akik oly türelmesen tanítják a lakóvilági hallgatókat és a morontia fejlődő lényeket.” 48:6.28 VII. MORONTIA FEJLŐDŐ LÉNYEK 1. Tétel: Mielőtt a morontia lények elhagyják a helyi világegyetemet, hogy a szellemi létpályájukon elinduljanak, minden intellektuális, művészi és társadalmi vágyukat már teljesen kielégítették. Eljutottak az önmegvalósítás kiteljesítéséig. „Mielőtt a felemelkedő halandók elhagyják a helyi világegyetemet, hogy a szellemi létpályájukon elinduljanak, minden olyan értelmi, művészi és társadalmi vágyukat vagy igaz törekvésüket már teljesen kielégítették, melyek a létezés halandói vagy morontia síkjait valaha is jellemezték. Ez az önkifejezés és az önmegvalósítás kielégítésében az egyenlőség megteremtése, de nem az azonossági élményelvi rend elérése

253

III. rész, 22. A morontia élet és nem is a szakértelemben, a műtudásban és a kifejezésmódban megmutatkozó jellegzetes egyéniség teljes kiirtása.” 44:8.5 2. Tétel: A személyes fejlődés különbözete nem válik kiegyenlítetté addig, amíg be nem fejezitek a Havonalétpálya utolsó körét is. „De a személyes élményelvi képesség új szellemkülönbözete ezáltal nem válik egyszintűvé és kiegyenlítetté addig, amíg be nem fejezitek a Havona-létpálya utolsó körét is. És akkor a paradicsomi lakosok szembesülnek a személyes tapasztalás abszonit különbözetéhez való igazodás szükségességével, mely különbözet csak a teremtményi besorolás véglegességének – a halandói végleges rendű lények hetedik szintű szellemi végzetének – csoportos elérése révén egyenlítődhet ki.” 44:8.5 VIII. AZ ÉGI MESTEREK 1. Tétel: Az égi mesterek a morontia lények és az alsóbb rendű szellemlények összetett csoportját alkotják. Ők a morontia díszítéssel és a szellemi szépítéssel foglalkoznak. „A különböző téregységi és világegyetemi központi világok önkéntes telepes csoportjai között található az égi mestereknek nevezett, összetett személyiségek különleges rendje. E lények a morontia és az alsóbb szellemi területek főművészei és főmesterei. Ők a morontia díszítéssel és a szellemi szépítéssel foglalkozó szellemek és félszellemek. E mesterek megtalálhatók szerte a nagy világegyetemben – a felsőbbvilágegyetemek, a helyi világegyetemek, a csillagvilágok és a csillagrendszerek központi világain, valamint a fényben és életben megállapodott minden szférán is; de a fő tevékenységi területük a csillagvilágok, közelebbről is az egyes központi szférákat körülvevő hétszázhetven világ.” 44:0.1 2. Tétel: Az égi mesterek hét csoportban tevékenykednek. „Minden égi mestert a felsőbb-világegyetemi központon iktatnak be, viszont irányításukat a morontia felügyelők végzik a helyi világegyetemi központokon. Megbízatásukat az alábbi hét főbb tevékenységi osztályban kapják az egyes helyi világegyetemi központi világokon működő morontia felügyelők központi testületétől: 1. Égi Zenészek. 2. Mennyei Előadóművészek. 3. Isteni Építők. 4. Gondolatrögzítők. 5. Energia-átalakítók. 6. Formatervezők és Díszítők. 7. Összhangmunkások.” 44:0.5 IX. A GYAKORLÓOTTHON 1. Tétel: A továbbélési besorolás elérése előtt meghalt gyermekek a végleges rendű lények gyakorlóotthonaiba kerülnek a gyermek egyik vagy mindkét szülőjének túlélésekor. „A Satania gyermekeket befogadó tanhelyei a végleges rendű lények világán, az első jerusemi átmenetiműveltségű szférán találhatók. Ezek a gyermek-fogadó tanodák a rendeltetésük szerint az idő gyermekeinek gondozását és nevelését végző vállalkozások, beleértve azokat is, akik a tér evolúciós világain még a világegyetemi nyilvántartásokba egyénekként való bekerülésük előtt meghaltak. Az ilyen gyermek egyik vagy mindkét szülőjének túlélésekor a végzet-őrangyal megbízza a kerubtársát azzal a feladattal, hogy a gyermek magvábanvaló azonosságának őre legyen, s felruházza a kerubot azzal a felelőséggel, hogy e kifejletlen lelket a Lakóvilági Tanítóknak a morontia világok gyakorlóotthonaiban átadja.” 47:2.1 2. Tétel: Minden gyermek, aki rendelkezik Gondolatigazítóval, de aki a halála előtt még nem hozott döntést a paradicsomi létpálya mellett, újraszemélyesül a végleges rendű lényeinek világán azokkal együtt, akik Igazító nélkül érkeznek. „A fejlődő világokon minden gyermek, aki rendelkezik Gondolatigazítóval, de aki a halála előtt még nem hozott döntést a paradicsomi létpálya mellett, szintén újraszemélyesül a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán, ahol szintén az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek, miként azok a kicsinyek is,

254

III. rész, 22. A morontia élet akik Igazító nélkül érkeznek, de akik később Titkos Nevelőt kapnak azt követően, hogy elérték az erkölcsi választáshoz szükséges életkort.” 47:2.4 X. AZ EMBER MORONTIA VALÓJA 1. Tétel: A halhatatlan lélek és az isteni Igazító eggyé kapcsolódásakor a szeráf hívja a főangyalt, aki közzéteszi: „E szeretett fiúban nagy örömöm telik.” „A kifejlődő halhatatlan lélek és az örökkévaló és isteni Igazító eggyé kapcsolódását a feltámasztott túlélőket felügyelő felsőbb angyal, valamint azon főangyal szeráfi berendelése jelzi, aki a harmadik napon megítélendőkről készít feljegyzést; és ekkor, az ilyen túlélő morontia társainak jelenlétében e megerősítő hírvivők szólnak: »E szeretett fiúban nagy örömöm telik.« Ezen egyszerű szertartás jelzi, hogy egy felemelkedő halandó megkezdte a paradicsomi szolgálat örökkévaló létpályáját.” 47:8.4 2. Tétel: Közvetlenül az Igazítóval való eggyé kapcsolódás megerősítését követően a morontia lényt először mutatják be a társainak az új nevén, s e lény többé-kevésbé még mindig anyagi – még messze vannak attól, hogy igaz szellemek legyenek. „Közvetlenül az Igazítóval való eggyé kapcsolódás megerősítését követően az új morontia lényt először mutatják be a társainak az új nevén, és negyven napra szellemi viszonylatban felmentik mindenféle szokványos tevékenység alól, amikor is magába száll és kiválasztja a Havona felé vezető egyik lehetséges utat és választ a különféle paradicsom-elérési módszerek közül is. De e ragyogó lények ekkor még mindig többé-kevésbé anyagiak; még messze vannak attól, hogy igaz szellemek legyenek; ők szellemi értelemben inkább halandó-felettiek, egy kicsit még mindig alacsonyabb rendűek az angyaloknál. Azonban most már valóban bámulatos teremtményekké válnak.” 47:8.5 3. Tétel: A segédelme a szülőbolygón marad. A morontia lény a morontia intellektusára támaszkodik. „Amint valamely teremtmény elhagyja a szülőbolygóját, maga mögött hagyja a segédek szolgálatát is és kizárólag a morontia értelemtől válik függővé. Amikor egy felemelkedő lény elhagyja a helyi világegyetemet, akkorra már elérte a szellemi létszintet és elhagyta a morontia szintet. Az újonnan megjelenő szellementitás ez után az orvontoni mindenségrendi elme közvetlen segédkezésének igénybevételére hangolódik.” 112:6.10 4. Tétel: A morontia lények a mindenségrendi elme nebadoni módosított változatával ruháztatnak fel. Bizonyos halandói elmeszakaszok megmaradnak a továbbélő lélekben, más értékeivel pedig az Igazító rendelkezik. „A felemelkedő halandó a morontia állapotban az orvontoni tökéletes-szellemi mindenségrendi-elme képesség nebadoni módosított változatával ruháztatik fel. A halandói értelem, mint olyan, megsemmisült, megszűnt létezni úgy, mint az Alkotó Szellem külön nem vált elmeköreitől független, összpontosult világegyetemi entitás. A halandói elme jelentéstartalmai és értékei azonban nem semmisültek meg. Bizonyos elmeszakaszok továbbra is megmaradnak a továbbélő lélekben; a korábbi emberi elme bizonyos tapasztalás-értékeivel pedig az Igazító rendelkezik; és mindezek mellett a helyi világegyetemben megvannak a húsvér testben eltöltött emberi életről készített feljegyzések, valamint a felemelkedő halandó végső fejlődésében érdekelt, számos lényben – akik között a szeráftól a Világegyetemi Ítélőkig és valószínűleg még rajtuk túl, a Legfelsőbbig is terjedő körben sokféle entitás megtalálható – élő nyilvántartások is rendelkezésre állnak.” 112:6.4 5. Tétel: A morontia elme a mindenségrendi elmével létesített közvetlen kapcsolatban fejlődik, miután a helyi világegyetemi Alkotó Anyaszellem módosította. „A helyi világegyetemi létben nincsenek ahhoz hasonló hatások, mint amelyet az emberi létezésben a hét elmeszellem-segéd gyakorolt. A morontia elmének a mindenségrendi elmével közvetlen kapcsolatban kell fejlődnie, miután ezt a mindenségrendi elmét a helyi világegyetemi értelem alkotó forrása, az Isteni Segédkező módosította és átalakította.” 112:6.6 XI. A MORONTIA VILÁGOK 1. Tétel: A lakóvilágokon a feltámasztott halandók ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. „A lakóvilágokon a feltámasztott halandó túlélők éppen ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. Az Urantiáról az első lakóvilágra eljutva jelentős változást fogtok észlelni, de ha az idő egy szokványosabb és jobban fejlődő szférájáról jöttetek volna, akkor alig érzékelnétek a különbséget,

255

III. rész, 22. A morontia élet eltekintve attól a ténytől, hogy más testtel rendelkeznétek; a húsvér sátrat a szülőbolygótokon hagytátok.” 47:3.1 2. Tétel: Az első lakóvilágon minden tevékenység központja a feltámadási csarnok. A végzet-őrangyalok, a Gondolatigazítók, a főangyalok és az élethordozók mind érintettek a halandói feltámadásban. „Az első lakóvilágon minden tevékenység legfőbb központja a feltámadási csarnok, a személyiségösszeállítás óriási temploma. E hatalmas építmény a szeráfi végzet-őrangyalok, a Gondolatigazítók és a feltámadási főangyalok központi gyülekezőhelye. Az élethordozók is e mennyei lényekkel együtt működnek közre a holtak feltámasztásában.” 47:3.2 3. Tétel: Minden morontia világ épített szféra. Ezek a világok száz különböző elemből és százféle különleges energiából – morontia anyagból – épülnek fel. „E világok mind épített szférák, és elemeik száma éppen kétszerese a fejlődő bolygókénak. E rendelésre létesített világok nemcsak, hogy bővelkednek a nehézfémekben és a kristályokban, melyek száz különböző fizikai elemből épülnek fel, hanem ugyancsak éppen százféle formáját öltik egy különleges energiaszerveződésnek, melynek neve morontia anyag. A Fizikai Főszabályozók és a Morontia Erőtérfelügyelők képesek úgy módosítani az anyag elsődleges egységeinek forgását és egyúttal úgy alakítani ezen energia-társulásokat, hogy ez az új anyag létrejöjjön.” 48:1.3 4. Tétel: Pál tudott a morontia világokról és a morontia anyagokról. „Van a mennyben egy jobb és többet bíró anyag.” „Pál tudott a morontia világok létezéséről és a morontia anyagok valóságáról, hiszen azt írta, hogy »van a mennyben egy jobb és többet bíró anyag«. És e morontia anyagok valóságosak, valódiak, még »az alapokkal bíró városban is, melynek építője és alkotója az Isten«. És e csodálatos szférák mindegyike »egy jobb ország, vagyis mennyei ország«.” 48:1.7 5. Tétel: A morontia világok átjárhatók az anyagi és a szellemlények számára egyaránt. A morontia lények kapcsolatban maradnak az anyagi lényekkel, de kapcsolatba kerülnek szellemszemélyekkel is. „Az összes morontia átmeneti terület az anyagi és a szellemlények számára egyaránt átjárható. Morontia fejlődő lényekként teljes kapcsolatban fogtok maradni az anyagi világgal és az anyagi személyiségekkel, miközben egyre nagyobb mértékben fogjátok érzékelni és megismerni a szellemlényeket; és a morontia rendszertől való elszakadás idejére már mind a hét szellemrendet láttátok, kivéve néhány felsőbb fajtát, mint például a Független Hírvivőket.” 48:2.26 6. Tétel: Ahogy a csillagrendszerek megállapodnak a fényben és életben, a lakóvilágok egyre kevésbé fognak átmeneti szférákként működni, és a végleges rendű lények megkezdik a mindenségtudati felkészülést. „Ahogy a csillagrendszerek és a világegyetemek megállapodnak a fényben és életben, a lakóvilágok egyre kevésbé fognak a morontia felkészítés átmeneti szféráiként működni. Egyre több végleges rendű lény alapítja meg a maga új felkészülési rendszerét, ami arra utal, hogy a mindenségtudat a nagy világegyetem jelenlegi szintjéről a jövőbeli külső világegyetemekére helyeződik át. A Morontia Társak feladata, hogy egyre szorosabban működjenek együtt a végleges rendű lényekkel és számos egyéb területen is, melyekről most nem teszünk kinyilatkoztatást az Urantián.” 48:3.17 XII. A SPORNAGIA 1. Tétel: A Jerusemen ámulni lehet a spornagia mezőgazdasági vívmányain. Ott a földet nagyobbrészt művészi és díszítő céllal művelik. A spornagiát alkotók a tájkertészek. „A Jerusemen ámulni fogtok a nagyszerű spornagia mezőgazdasági vívmányain. Ott a földet nagyobbrészt művészi és díszítő céllal művelik. A spornagiát alkotók a központi világok tájkertészei, és ők a jerusemi szabadterek művelését eredetien és művészien végzik. Igénybe vesznek mind állati, mind pedig számos gépi eszközt a talajműveléshez. Avatott szakértői a területeiken működő erőtér-közvetítők kihasználásának, valamint az alacsonyabb rendű, náluk kisebb testvér-teremtmények számos rendje igénybevételének, melyek közül sok áll a rendelkezésükre e különleges világokon. Az állati élet e rendjét jelenleg nagyobbrészt az evolúciós szférákról származó, felemelkedő köztes teremtmények irányítják.” 46:7.2 2. Tétel: A spornagiát alkotókba nem költözik Igazító – nekik nincs túlélő lelkük. De hosszú életűek – ötvenezer szabványévig is elélnek.

256

III. rész, 22. A morontia élet „A spornagiát alkotókba nem költözik Igazító. Nekik nincs túlélő lelkük, de azért hosszú életűek, néha negyven-ötvenezer szabványévig is elélnek. Rengetegen vannak, és fizikai segédkezést végeznek az anyagi szolgálatot igénylő világegyetemi személyiségek összes rendje számára.” 46:7.3 3. Tétel: A spornagiába tartozóknak nincs személyiségük, viszont egyéniséget fejlesztenek, mely képes reinkarnálódni. Az élethordozók közreműködésével készül új test a számukra. „Bár a spornagiába tartozók nem rendelkeznek túlélő lélekkel és nem is fejlődik bennük ilyen, és bár nincs személyiségük sem, mindazonáltal kifejlődik az egyéniségük, mely képes megtapasztalni az újratestesülést. Amikor az idő múlásával e különleges teremtmények fizikai teste az elhasználódás és a kor miatt tönkremegy, akkor a teremtőik az élethordozókkal együttműködve új testet készítenek a számukra, melyben a régi spornagia újra megtelepszik.” 46:7.4 4. Tétel: A spornagiát alkotók az egyetlen teremtmények az egész világegyetemben, akik reinkarnációt élnek meg. Ők az első öt elmeszellem-segédre érzékenyek, mely egy hatodik és teljes valóságként megmaradó élményelvi önazonosságot teremt. „A spornagiát alkotók az egyetlen teremtmények az egész Nebadon világegyetemben, akik ezt vagy bármely másfajta újratestesülést átélnek. Ők csak az első öt elmeszellem-segédre érzékenyek; nem válaszolnak az istenimádat szellemének és a bölcsesség szellemének működésére. De az ötsegédes-elme felér a teljes vagy hatodik valóságszinttel, és e tényező az, ami élményelvi azonosságként megmarad.” 46:7.5 XIII. MORONTIA ERŐTÉR-FELÜGYELŐK 1. Tétel: A Morontia Erőtér-felügyelők hét csoportban tevékenykednek. „Az első Morontia Erőtér-felügyelők teremtésére azzal egyidejűleg kerül sor, hogy az első halandó túlélő a helyi világegyetembeli első lakóvilágok egyikének területére megérkezik. Teremtésük ezres csoportokban zajlik, s a következőképpen csoportosítjuk őket: 1. Kör-szabályozók 400 2. Rendszer Összehangolók 200 3. Bolygó Felügyelők 100 4. Együttes Szabályozók 100 5. Kapcsolat-állandósítók 100 6. Válogató-osztályozók 50 7. Iktató-segédek 50” 48:2.3 2. Tétel: A Morontia Erőtér-felügyelők képesek az anyagi és a szellemi energia egyesítésére – morontia anyag létrehozására. A nebadoni morontia léten való végighaladásotok során e felügyelők összesen 570 morontia testet adnak nektek. „A Morontia Erőtér-felügyelők képesek az anyagi és a szellemi energiák egyfajta egyesítésére, s ezáltal a szellemi szabályozói beavatkozásra fogékony morontia formájú anyagiasulás szervezésére. Amint áthaladtok a nebadoni morontia léten, e türelmes és gyakorlott Morontia Erőtér-felügyelők egymás után 570 morontia testet adnak nektek, mely testek mindegyike a fejlődési átalakulásotok egy-egy szakaszát jelenti. Attól kezdve, hogy elhagyjátok az anyagi világot, egészen addig, amíg első-szakaszú szellemmé nem váltok a Szalvingtonon, pontosan 570 különböző és felemelkedési jellegű morontia változáson estek át. Ezek közül nyolcra a csillagrendszerben, hetvenegyre a csillagvilágban és 491-re a Szalvington szféráin való ottlétetek alatt kerül sor.” 48:1.5

257

III. rész, 23. A Végleges Testületei

23. A VÉGLEGES TESTÜLETEI Tartalomjegyzék V. Befogadott Szeráfok VI. Megdicsőült Anyagi Fiak VII. Megdicsőült közteslények VIII. A Fény Örömhírhozói

I. Bevezetés II. Havona-honosok III. Gravitációs Hírvivők IV. Megdicsőült halandók

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Hét Végleges Testület van, s felettük a rangidős Főépítész gyakorol felügyeletet. „A rangidős Főépítész felügyeletet gyakorol a hét Végleges Testület felett, melyek a következők: 1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete. 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete. 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete. 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete. 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete. 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete. 7. A Végzet Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.” 31:10.1 2. Tétel: A véglegességet elért lények részlegesen talán elérhetik az Istenségi Abszolútot, azonban az Egyetemes Abszolút továbbra is zavarba fog hozni és ámulatba fog ejteni titeket, ugyanis az anyagi világegyetem kiterjedésével arányosan fog növekedni. „Talán lehetséges, hogy a véglegességet elért lények részlegesen elérjék az Istenségi Abszolútot, viszont még ha így is lesz, az örökkévalóságok örökkévalóságában az Egyetemes Abszolút problémája továbbra is izgatja, zavarba hozza és ámulatba ejti a véglegességet elért, felemelkedő és fejlődő lényeket és kihívást fog jelenteni számukra, mert érzékeljük, hogy az Egyetemes Abszolút mindenségrendi kapcsolatainak kifürkészhetetlensége az anyagi világegyetemek és azok szellemi irányításának folyamatos kiterjedésével arányosan növekszik. Csak a végtelenség fedheti fel az Atya-Végtelent.” 10:8.8 3. Tétel: Az Orvontonban mi úgy hisszük, hogy a véglegesrendűek rendeltetése a külső tér világegyetemeiben végzendő szolgálat. A jövő számotokra ugyanazt a lenyűgöző látványt tartogatja, mint amelyet a múlt nyújtott nekünk. „Szerte az Orvontonban úgy gondolják, hogy egy újfajta teremtés van folyamatban, a világegyetemek valamely rendjének kell az összeálló Végleges Testület jövőbeni tevékenységei színterévé válnia; és ha a feltevéseink helyesek, akkor a vég nélküli jövő mindannyiotok számára ugyanazt a lenyűgöző látványt tartogatja, mint amelyet a vég nélküli múlt nyújtott őseiteknek és elődeiteknek.” 12:2.6 4. Tétel: A Halandói Véglegesrendűek Testületét hat csoport alkotja. „A Halandói Véglegesrendűek Testülete jelenti az idő felemelkedő, Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandóinak jelenleg ismert végső célját. De más csoportok is tartoznak e testülethez. Az elsődleges végleges rendű testületet a következők alkotják: 1. A Havona Honosai. 2. Gravitációs Hírvivők. 3. Megdicsőült Halandók. 4. Befogadott Szeráfok. 5. Megdicsőült Anyagi Fiak.

258

III. rész, 23. A Végleges Testületei 6. Megdicsőült Köztes Teremtmények.” 31:0.1 II. HAVONA-HONOSOK 1. Tétel: Miután az evolúciós lényekkel kellő tapasztalatokat szereztek, a Havona honosai befogadhatják az Egyetemes Atya szilánkját és dönthetnek a Halandói Végleges Rendű Testülethez való csatlakozás mellett. „A Havona honosainak bizonyos élményelvi fejlődést kell felmutatniuk az evolúciós lényekkel való kapcsolatukon keresztül, mely révén megteremtődik a képesség az Egyetemes Atya szelleme szilánkadományának befogadására. A Halandói Végleges Rendű Testület állandó tagjai csak olyan lények lehetnek, akik eggyé kapcsolódást éltek meg az Első Forrás és Középpont szellemével, vagy akik a Gravitációs Hírvivőkhöz hasonlóan eredendően rendelkeznek az Atya Isten e szellemével.” 31:1.2 2. Tétel: A Havona honosai közül minden ezrediket vesznek be a Végleges Testületbe. 997 felemelkedő teremtmény mellett egy Havona-honos és egy Gravitációs Hírvivő kap helyet. „A központi világegyetem lakói közül minden ezrediket veszik fel a testületbe – ez a véglegesrendűek egysége. A testületet átmeneti szolgálatot ellátó ezerfős egységekből szervezik, mely egységekben 997 felemelkedő teremtmény mellett egy Havona-honos és egy Gravitációs Hírvivő is helyet kap.” 31:1.3 3. Tétel: A végleges rendű lények esküjének mélyreható következménye és örök jelentősége van. „A végleges rendű lények tehát ilyen egységekben szolgálnak, de a véglegesség-esküt egyenként teszik le. Ennek az eskünek mélyreható következménye és örök jelentősége van. A Havona-honos ugyanilyen esküt tesz és örökre a testület tagjává válik.” 31:1.3 III. GRAVITÁCIÓS HÍRVIVŐK 1. Tétel: A Gravitációs Hírvivők Grandfanda felügyelete alá tartoznak. Ahol Gravitációs Hírvivők működnek, ott mindig a végleges rendű lények parancsnokolnak. „Ahol és amikor Gravitációs Hírvivők működnek, akkor mindig a végleges rendű lények parancsnokolnak. Minden Gravitációs Hírvivő Grandfanda kizárólagos felügyelete alá tartozik, és kizárólag az elsődleges Végleges Testülethez rendelik ki őket.” 31:2.1 2. Tétel: A Gravitációs Hírvivők a Diviningtonról származnak; ők módosított és megszemélyesült Igazítók. Személyes lények ők, de senki sem érti, hogy milyen időtlen eljárással képesek a térben való átkelésre. „A Gravitációs Hírvivők a Diviningtonról származnak, és ők voltaképpen módosított és megszemélyesült Igazítók, de a mi uverszai csoportjaink egyike sem merne vállalkozni e hírvivők bármelyike természetének bemutatására. Tudjuk, hogy nagymértékben személyes lények, isteniek, értelmesek, és meghatóan megértők, azonban nem értjük, hogy milyen időtlen eljárással képesek a térben való átkelésre.” 31:2.2 3. Tétel: A Gravitációs Hírvivők korlátlan számban csatlakozhatnak bármely végleges rendű lényekből álló egységhez, azonban a testületnek csak egyetlen hírvivői tagja lehet; emez viszont 999 hírvivőt választhat társául. „A Gravitációs Hírvivők korlátlan számban csatlakozhatnak valamely végleges rendű lényekből álló egységhez, de a Halandói Végleges Testületbe csak egyetlen hírvivőt, a vezetőjüket veszik fel. E vezető azonban az állandó kíséretéül választhatja 999 hírvivő társát, és amikor úgy alakul, korlátlan számban segítségül hívhatja a rendjének tartalékosait.” 31:2.3 4. Tétel: A Gravitációs Hírvivők és a megdicsőült halandók mély ragaszkodást mutatnak egymás iránt – sok a közös bennük. „A Gravitációs Hírvivők és a megdicsőült halandói véglegesrendűek megható és mély ragaszkodást mutatnak egymás iránt; sok a közös bennük: az egyik az Egyetemes Atya részének közvetlen megszemélyesülése, a másik pedig ugyanezen Egyetemes Atya szilánkjával, a szellemlényegű Gondolatigazítóval eggyé kapcsolódott továbbélő halhatatlan lélekben létező teremtményi személyiség.” 31:2.4 IV. MEGDICSŐÜLT HALANDÓK 1. Tétel: A végleges rendű lények a Paradicsomon lakoznak, de otthonuk az Aszendington marad.

259

III. rész, 23. A Végleges Testületei „Végleges rendű lényekként a Paradicsomon fogtok lakozni, de Aszendington még akkor is az otthonotok marad mindig, amikor csak külső térbeli szolgálatba léptek. A teljes örökkévalóságban úgy tekintetek Aszendingtonra, mint az érzelmi színezetű emlékeitek és a múltbéli emlékképeitek otthonára. Amint hetedikszakaszú szellemlényekké váltok, talán feladjátok a paradicsomi állandó lakosi besorolásotokat.” 13:2.1 2. Tétel: A szeráfokkal együtt a halandók 990-en alkotják az egyes, ezer tagú véglegesrendű csoportokat. A Havona-honosok, az Anyagi Fiak, a közteslények, a Gravitációs Hírvivők és az ismeretlen és még hiányzó tag száma együttesen a testület egy százalékát teszi ki. „A felemelkedő, Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók alkotják az elsődleges Végleges Testület zömét. A befogadott és megdicsőült szeráfokkal együtt rendszerint 990-en vannak minden egyes végleges rendű egységben. A halandók és angyalok aránya a csoportokban változó, bár a halandóké messze meghaladja az angyalokét. A Havona-honosok, a megdicsőült Anyagi Fiak, a megdicsőült köztes teremtmények, a Gravitációs Hírvivők és az ismeretlen és még hiányzó tag a testületnek csak egy százalékát teszi ki; minden egyes, az ezernyi végleges rendű lényből álló egységben éppen tíz ilyen nemhalandó és nemszeráfi személyiség számára van hely.” 31:3.1 3. Tétel: Függetlenül attól, hogy mennyi felkészítésen vettek részt és mennyi tapasztalatot szereztek, a véglegesrendűek még mindig csak hatodik szintű szellemek. A paradicsomi felemelkedés útján minden egyes lépéssel egy-egy újabb szakaszt értek el. A végleges szellemi besorolás véglegessége szerinti jövőbeli szolgálatra teremtettek. Arra készítették fel őket, hogy a világegyetemi igazgatásban elérhessék a teljesítőképességük határát. „Függetlenül attól, hogy e felemelkedő halandók már elérték a Paradicsomot, felvétettek a Végleges Testületbe, és nagy számban visszaküldettek abból a célból, hogy részt vegyenek a helyi világegyetemek igazgatásában és hogy segítsenek a felsőbb-világegyetemi ügyek vitelében – tehát e nyilvánvaló végzet ellenére, azért még mindig ott van az a jelentős tény, hogy még mindig csak hatodik szintű szellemekként vannak besorolva. Kétségkívül van még egy lépés a Halandói Végleges Testületbe tartozók létpályáján. E lépés természetét nem ismerjük, de három tényt felismertünk, és itt hívjuk fel a figyelmet ezekre: 1. A feljegyzésekből tudjuk, hogy a halandók első szintű szellemek a kisövezeti tartózkodásuk alatt, és a második szintet akkor érik el, amikor átkerülnek a nagyövezetbe, a harmadikat pedig akkor, amikor a felsőbb-világegyetem központi felkészülési világaira eljutnak. A halandók negyedik szintű vagy végzős szellemekké azután válnak, hogy elérik a hatodik Havona-kört és ötödik szintű szellemé akkor lesznek, amikor megtalálják az Egyetemes Atyát. Azután érik el a szellemlét hatodik szintjét, hogy leteszik azon esküjüket, mely révén mindörökre felvétetnek a Halandói Végleges Testület örökkévalósági feladatára. 2. A halandói véglegesrendűek teljesen eleget tettek az idők azon parancsának, hogy „Légy tökéletes”; felemelkedve végigjárták a halandói fejlődés egyetemes útját; megtalálták Istent, és annak rendje és módja szerint felvették őket a Végleges Testületbe. E lények elérték a szellemi fejlődés jelenlegi határát, de nem érték el a végleges szellemi besorolás véglegességét. Elérték a teremtményi tökéletesség jelenlegi határát, de nem érték el a teremtményi szolgálat véglegességét. Megtapasztalták az Istenség-imádat teljességét, de nem tapasztalták meg az élményelvi Istenség-elérés véglegességét. 3. A Paradicsomi Végleges Testület megdicsőült halandói olyan felemelkedő lények, akik az értelmes létezésbeli lehető legteljesebb élet ténylegességének és felfogásának minden lépésével kapcsolatos élményelvi tudás birtokában vannak, míg a legalsó anyagi világoktól a Paradicsom szellemi magasságaiig tartó eme felemelkedés ideje alatt e túlélő teremtményeket felkészítették azon képességeik korlátaira, melyek mindazon isteni elvek alkalmazásának minden részletével összefüggésben megnyilvánulnak, mely elveket az idő és tér világegyetemi teremtésösszességének pártatlan és hatékony, valamint irgalmas és türelmes igazgatásában alkalmaznak.” 31:3.3 4. Tétel: A véglegesrendűek esküt tesznek a paradicsomi Háromságnak, hűséget fogadnak a Legfelsőbb Istennek – a Háromságnak, ahogyan azt a véges teremtmények felfoghatják. „Amikor a halandó felemelkedők felvétetnek a paradicsomi végleges rendű testületbe, esküt tesznek a paradicsomi Háromságra, és e hűségesküvel örök fogadalmat tesznek a Legfelsőbb Istennek, aki maga a Háromság, ahogyan azt minden véges teremtmény-személyiség felfoghatja. Ezt követően, amint a végleges rendű társaságok szerte a fejlődő világegyetemekben tevékenykednek, kizárólag a paradicsomi eredetű rendelkezésekhez tartják magukat egészen addig, amíg a helyi világegyetemekben be nem köszönt a fény és élet nevezetes korszaka. Mihelyt e tökéletessé vált teremtésrészek új kormányzati irányítása már tükrözi a Legfelsőbb megjelenő fennhatóságát, a megfigyeléseink szerint az addig meglehetősen önálló, végleges rendű társaságok elismerik ezen új kormányzatok fennhatóságát. Úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Isten az

260

III. rész, 23. A Végleges Testületei evolúciós Végleges Testület egyesítőjeként fejlődik ki, ám igencsak valószínű, hogy e hét testület örök végzetét a Legfelsőbb mint a Végleges Háromságának egyik tagja irányítja.” 117:7.7 5. Tétel: Ebben a világegyetemi korszakban a véglegesrendűek visszatérnek szolgálatra az összes felsőbbvilágegyetembe. „A jelen világegyetemi korszakban a véglegesrendűek visszatérnek szolgálatra az idő világegyetemeibe. Feladatuk, hogy a különböző felsőbb-világegyetemekben szolgáljanak és az eredeti felsőbbvilágegyetemükbe mindaddig ne térjenek vissza, amíg mind a hat másik óriási teremtésösszességben nem szolgáltak. Így ragadják meg a Legfelsőbb Lény hétszeres fogalmát.” 31:0.10 V. BEFOGADOTT SZERÁFOK 1. Tétel: Sok szeráfi oltalmazó az emberi védencével együtt járja végig a felemelkedési létpályát, az Atyával eggyé kapcsolódást ér el és egykori védencével együtt teszi le a véglegesrendűek esküjét. „A halandók hűséges szeráfi oltalmazói közül soknak engedik meg, hogy az emberi védenceikkel együtt járják végig a felemelkedési létpályát, és ezen őrangyalok közül sokan, miután az Atyával eggyé kapcsolódást értek el, egykori védenceikkel együtt teszik le az örökkévalóság végleges rendűi esküjét és mindörökre elfogadják a halandói társaik végzetét.” 31:4.1 VI. MEGDICSŐÜLT ANYAGI FIAK 1. Tétel: A helyi csillagrendszerek ádámi létpolgárai kérhetnek engedélyt arra, hogy csatlakozzanak a felemelkedő halandókhoz a Paradicsomra és a Végleges Testületbe vezető úton. „Az idő és tér világegyetemeiben van egy olyan intézkedés, melynek értelmében a helyi csillagrendszerek ádámi létpolgárai, amennyiben hosszú időt töltöttek bolygói feladatok teljesítésével, kérvényezhetik, hogy mentsék fel őket az állandó létpolgársági besorolásukból. És amennyiben a kérelmüket elfogadják, csatlakoznak a felemelkedő zarándokokhoz a világegyetemi központokon és innen haladnak tovább a Paradicsomra és a Végleges Testületbe.” 31:5.1 VII. MEGDICSŐÜLT KÖZTESLÉNYEK 1. Tétel: A bolygói feladataiktól mentesített közteslények a halandói unokatestvéreik társaságában haladnak végig a felemelkedési létpálya állomásain. „Sok bolygón a köztes teremtményeket nagyszámban hozzák létre, ám ritkán maradnak a szülőbolygójukon azt követően, hogy az megállapodott a fényben és életben. Ekkor, vagy nem sokkal ezt követően, kiemelik őket az állandó létpolgársági besorolásból és megkezdik a Paradicsomra tartó felemelkedésüket, melynek során az idő és tér halandóival együtt mennek át a morontia világokon, a felsőbb-világegyetemen és a Havonán.” 31:6.1 VIII. A FÉNY ÖRÖMHÍRHOZÓI 1. Tétel: A végleges rendű társaságban az üres helyet bármely küldetésen a Fény Örömhírhozóinak vezetője foglalja el, de e lények csak átmeneti tagjai a testületnek. „Jelenleg minden végleges rendű egységnek 999 esküt tett besorolású személyisége, állandó tagja van. Az üres helyet bármely egyedi küldetésen a kirendelt Fény Örömhírhozóinak vezetője foglalja el. De e lények csak átmeneti tagjai a testületnek.” 31:7.1 2. Tétel: Van elképzelésünk a végleges rendű lények hetedik csoportjának mibenlétéről, de biztosat nem tudunk. „Mi, uverszaiak, gyakran elmélkedünk a végleges rendű lények hetedik csoportjának mibenlétén. Sokféle ötletünk van, melyek között ott van a Paradicsomon, a Vicegeringtonon és a belső Havona-körön gyülekező, számos, háromságot elért csoport testületei némelyikének esetleges kijelölése is. Még azt is gyanítjuk, hogy a Végleges Testületnek megengedik, hogy háromságivá alakítsa a segítőinek jelentős részét a világegyetemigazgatási munkában, amennyiben a jelenleg kialakulóban lévő világegyetemek szolgálatára rendelik őket. Egyikünknek véleménye szerint a testület ezen üres helyét a jövőbeli szolgálat tárgyát képező új világegyetemből származó valamely lényfajta fogja betölteni; egy másikunk arra hajlik, hogy e helyet egy

261

III. rész, 23. A Végleges Testületei eddig még meg nem teremtett, meg nem lényegített, illetőleg háromságivá még nem tett paradicsomi személyiség fogja elfoglalni. De a legvalószínűbb az, hogy meg kell várnunk, amíg a végleges rendű lények eljutnak a szellemfejlődés hetedik szintjére, és biztosat csak ekkor tudunk majd.” 31:7.4

262

III. rész, 24. Jahve

24. JAHVE Tartalomjegyzék VI. Illés VII. Ámósz és Hósea VIII. Az első Ésaiás IX. Jeremiás X. A második Ésaiás

I. Bevezetés II. Az Istenség-felfogás a szemitáknál III. Mózes IV. A Jahve-kép Mózes után V. Sámuel

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az ember először sok istent imádott, majd törzsi istent, végül pedig eljutott az egyetlen Istenig. A zsidók, a hinduk és a mezopotámiaiak is éppen ilyen istenségkép-fejlődésen mentek keresztül. „Az Istenség értelmezésekor az ember először minden istent beleért e fogalomba, majd az összes idegen istent alárendeli a törzsi istenségének, és végül a végső, legfelsőbb értékkel bíró egy Isten kivételével mindet elveti. A zsidók az összes istenségüket az Izráel Úristenének kifinomultabb fogalmává egyesítették. A hinduk hasonlóképpen gyúrták össze a sokféle istenüket a Rigvédában bemutatott „istenek egy szellemiségévé”, míg a mezopotámiaiak a központosítottabb Bel-Marduk fogalommá silányították azokat. Az egyistenhit ezen eszméi nem sokkal Makiventa Melkizedeknek a palesztinai Sálemben való megjelenését követően megérlelődtek az egész világon.” 96:0.1 2. Tétel: A Melkizedek-féle istenségkép más volt – az általa tanított Isten teremtői sajátosságokkal rendelkezett. „A Melkizedek-féle istenségkép azonban nem hasonlított a beleértéssel, alárendeléssel és kizárással kialakított bölcselethez; az kizárólag a teremtő erőn alapult és nagyon rövid időn belül hatást gyakorolt a fejlettebb mezopotámiai, indiai és egyiptomi istenségképekre.” 96:0.1 II. AZ ISTENSÉG-FELFOGÁS A SZEMITÁKNÁL 1. Tétel: A sálemi vallás, mely a Melkizedeknek Ábrahámmal kötött szövetségén alapult, a kénieknél maradt fenn, később pedig a héberek vették fel számos módosult elemével együtt. „A sálemi vallás Palesztinában a kénieknél hitvallásként létezett, és a héberek által később átvett eme vallást elsőként az egyiptomi erkölcsi tanítások befolyásolták; később a babiloni istentani gondolkodás; végül pedig a jóról és a rosszról alkotott iráni felfogások. A héber vallás a tényalapját tekintve az Ábrahám és Makiventa Melkizedek közötti szövetségre épül, kialakulását tekintve számos egyedi helyzeti körülmény eredménye, műveltségbeli elemeihez viszont szabadon kölcsönzött az egész Levante vallásából, erkölcsiségéből és bölcseletéből. Egyiptom, Mezopotámia és Irán erkölcsiségének és vallásos gondolkodásának sok eleme a héber valláson keresztül került át a nyugati népekhez.” 96:0.3 2. Tétel: A héber teológia ötféle istenségképet foglal magába. Ld. 96:1.2 3. Tétel: Amikor a héberek a Sinai-hegynél tartózkodtak, a vulkán még működött, és ez a jelenség erős hatást gyakorolt rájuk. „Nagyjából Kr.e. 2000-ig a Sinai-hegy átmenetileg működő tűzhányóként viselkedett, alkalmi kitörései egészen az izraelitáknak az e térségben való ottlétének időszakáig folytatódtak. E tűzhányókitöréseket kísérő tűz és a füst, valamint a robajlás szerű dörejek mind nagy hatással voltak a környező területeken élő beduinokra és félelemmel vegyes bámulatot keltettek bennük, és ezért aztán erősen félték Jahvét. A Hórebhegy e szelleme később a héber szemiták istene lett és végül őt tartották az összes többi isten közül a legfelsőbbnek.” 96:1.11 4. Tétel: A kánaániak közül sokan hittek El Elyonban, de a többségük Jahvét imádta. „A kánaániak már régóta hódoltak Jahvénak, és bár a kéniek közül sokan hittek valamennyire El Elyonban, a sálemi térség mindenek fölött álló istenében, a kánaániak többsége, ha nem is túl szorosan, de kötődött a régi törzsi istenségek imádásához.” 96:1.12

263

III. rész, 24. Jahve 5. Tétel: A vallástörténet bámulatos vonása az istenségkép folyamatos fejlődése a primitív Jahvétól Ésaiás magasan fejlett felfogásáig. „A héberek vallástörténetének legkülönlegesebb és legmeghökkentőbb vonása éppen az istenségkép e folyamatos fejlődése a Hóreb-hegy kezdetleges istenétől az egymást követő szellemi tanítók tanításain át Ésaiás magasan fejlett istenség-tantételeiig, aki a szeretetteljes és irgalmas Teremtő Atya ama fennkölt felfogását hirdette.” 96:4.9 6. Tétel: A héberek úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át elvont istenségképpé. „A héberek szellemi vezetői megtették azt, amit előttük senki nem tudott megtenni – úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át azt olyan elvont istenségképpé, melyet csak a bölcselők értenek meg. Még az egyszerű emberek is képesek voltak Jahve érett fogalmát úgy venni, mint Atyát, mely ha nem is az egyéné, de legalább a fajtájuké.” 97:0.1 III. MÓZES 1. Tétel: A héberekkel Mózes ismertette meg a Legfelsőbb Teremtőről alkotott fogalmat és eszményképet. „A Legfelsőbb Teremtőről alkotott héber fogalmak és eszményképek kialakulásának kezdete arra az időpontra tehető, amikor a szemiták Mózes, a nagy vezető, tanító és szervező irányításával elindultak Egyiptomból. Anyja az egyiptomi királyi családból származott; apja egy szemita összekötő tiszt volt, aki a kormány és a beduin foglyok között közvetített. Mózes tehát felsőbbrendű faji forrásokból származó jegyeket hordozott; az ősei olyan erősen kevert fajúak voltak, hogy lehetetlenség bármely faji csoportba besorolni. Ha nem lett volna ilyen kevertfajta, akkor sohasem tudott volna olyan rendkívüli sokoldalúságot és alkalmazkodóképességet mutatni, amely képessé tette őt annak a vegyes összetételű hordának az irányítására, mely végül társult a vezetése alatt Egyiptomból az Arab-sivatagba menekült beduin szemitákkal.” 96:3.1 2. Tétel: Az a tény, hogy a héberek hittek Jahvéban, megmagyarázza, hogy miért időztek oly sokáig a Sinaihegynél – ott tökéletesítették a vallási szertartásaikat. „Az a tény, hogy a menekülő héberek istene Jahve volt, megmagyarázza, hogy miért időztek oly sokáig Sinai szent hegyének lábánál, és miért ott kapták a tízparancsolatot, melyet Mózes Jahvénak, a Hóreb istenének nevében tett közzé. A Sinai lábánál való hosszas ottlétük során az újonnan kialakuló héber istenimádási vallási szertartások tovább tökéletesedtek.” 96:4.4 3. Tétel: Mózes azt tanította a népének, hogy Jahve „féltékeny Isten”. Mózes nemzettudat kiépítésén fáradozott. De azt is tanította, hogy „az örökkévaló Isten a ti menedéketek, és alant vannak örökkévaló karjai”. „Mózes azt hirdette, hogy Jahve Izráel Úristene, aki a hébereket jelölte ki az ő választott népéül; új nemzetet épített, és a vallási tanításait bölcsen nemzetiesítette, azt mondta a követőinek, hogy Jahve szigorú gazda, »féltékeny Isten«. Mindazonáltal törekedett arra, hogy bővítse az isteniségről alkotott képüket, amikor azt tanította nekik, hogy Jahve »minden test szellemének Istene«, és amikor azt mondta, hogy »az örökkévaló Isten a ti menedéketek, és alant vannak örökkévaló karjai«.” 96:4.6 4. Tétel: Mózes félt hirdetni az irgalmat, inkább előnyben részesítette azt, hogy a népe félelemmel tekintsen az igazságosság Istenére. „Mózes félt hirdetni Jahve irgalmát, előnyben részesítette azt, hogy a népe félelemmel vegyes tisztelettel tekintsen az igazságosság Istenére, mondván: »Az Úr, a ti Istenetek Isteneknek Istene és Uraknak Ura, nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató.« Megint csak a féktelenkedő nemzetségek megrendszabályozására törekedett, amikor kijelentette, hogy »a ti Istenetek megöl benneteket, ha nem engedelmeskedtek neki; meggyógyít és éltet, ha engedelmeskedtek neki«. De Mózes azt tanította e törzseknek, hogy csakis akkor lesznek az Isten kiválasztott népe, amennyiben »követik minden parancsolatát és megtartják minden rendelését«.” 96:5.6 5. Tétel: A korai időkben a héberek igen kevés tanítást hallottak az Isten irgalmáról. Az Isten a Mindenható, a hadakozó Úr volt, olyan, aki erő által dicsőül. „E korai időkben a héberek igen kevés tanítást hallottak az Isten irgalmáról. Az Istent úgy ismerték, mint »a Mindenható; a hadakozó Úr, a csaták Istene, aki erő által dicsőül, ellenséget összetör«. »Az Úr, a ti Istenetek a tábor közepén jár, hogy megszabadítson benneteket.« Az izraeliták úgy gondolkodtak az Istenükről, mint aki szereti őket, de aki egyúttal »megkeményíti a fáraó szívét« és »megátkozza az ellenségeiket«.” 96:5.7

264

III. rész, 24. Jahve

IV. A JAHVE-KÉP MÓZES UTÁN 1. Tétel: Mózes halálát követően az általa tanított istenkép gyorsan elenyészett. Jósua minden tőle telhetőt megtett, de a nép mégis visszatért Jahve régebbi eszméihez. „Mózes halálát követően a fennkölt Jahve-kép gyorsan elenyészett. Jósua és Izráel vezetői tovább ápolták a végtelenül bölcs, jótevő és mindenható Isten mózesi hagyományait, a köznép azonban gyorsan visszatért Jahve régebbi, sivatagi eszméjéhez. És az istenségkép e visszafejlődése egyre erősödve folytatódott a különféle törzsi vezetők, az úgynevezett Bírák egymást követő uralkodása alatt.” 96:6.1 2. Tétel: De még e sötét korszakban is megjelent olykor egy-egy magányos tanító, hirdetvén Jahve mózesi felfogását. „De még e sötét korszakban is megjelent olykor egy-egy magányos tanító, aki az isteniség mózesi felfogását hirdette: »Ti, álnokságnak fiai, nem szolgálhatjátok az Urat, mert ő szent Isten.« »Vajon a halandó igaz-e Istennél? Az ő Teremtője előtt tiszta-e az ember?« »Az Isten mélységét elérheted-e? A Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e? Íme, az Isten fenséges és mi nem ismerhetjük őt. Mindenható, nem foghatjuk meg őt.«” 96:6.4 V. SÁMUEL 1. Tétel: Sámuel eltökélt tanító volt, s azon munkálkodott, hogy egész Izráelt visszavezesse a mózesi idők Jahvéjának imádására. „Sámuel a sálemi tanítók ama hosszú sorába tartozott, akik az istenimádási formáik részeként állhatatosan megmaradtak a Melkizedek-féle igazságok hirdetése mellett. E tanító férfias és eltökélt ember volt. Csakis a nagy odaadása és az ahhoz társult rendkívüli elszántsága tette képessé arra, hogy ellenálljon annak a szinte általános ellenkezésnek, mellyel akkor szembesült, amikor hozzáfogott, hogy egész Izráelt visszavezesse a mózesi idők legfelsőbb Jahvéjának imádására.” 97:1.2 2. Tétel: Sámuel kijelentette, hogy az Isten változhatatlan – Isten nem szeszélyes. „(...) nem ember ő, hogy valamit megbánjon.” „De a nagy dolog, amivel Sámuel hozzájárult az istenségkép fejlődéséhez, az a harsány kijelentés volt, hogy Jahve változhatatlan, mindörökre a biztos tökéletesség és isteniség megtestesülése. Ekkoriban Jahvét úgy tekintették, mint féltékeny és szeszélyes Istent, aki mindig megbánja, amit így vagy úgy tett; de a héberek az Egyiptomból való kimenekülésük óta most először ezen elképesztő szavakat hallhatták, »Izráelnek Erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon«.” 97:1.4 3. Tétel: Sámuel hirdette az Isten tisztességességét – a szövetséget megtartó Istent. „Nagy vagy te Úristen, mert nincs hozzád hasonló (...)” „És újból hirdette az Isten tisztességességének, a szövetség megtartásában való megbízhatóságának történetét. Sámuel azt mondta: »Nem hagyja el az Úr az ő népét.« »Mert örökkévaló szövetséget kötött velünk, mindenben elrendezettet és állandót.« És így egész Palesztinában felhangzott a legfelsőbb Jahve imádására való visszaszólítás. Ez a lendületes tanító mindegyre azt hirdette, hogy »nagy vagy te Úristen, mert nincs hozzád hasonló, és nincs kívüled Isten.«” 97:1.5 4. Tétel: Sámuel tovább fejlődött az Isten megértésében. „Hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága.” „Az évek múlásával az őszülő öreg vezető fejlődött az Isten megértésében, mert kijelentette: »Az Úr tudomással bíró Isten, és a tetteket ő méri meg. Az Úr ítéli meg a föld sarkait, kegyelmet mutatva az irgalmasnak, és az egyenes emberrel ő is egyenes lesz.« Már itt megvan a kegyelem, jóllehet az csak az irgalmasokra korlátozódik. Később még egy lépést tett előre, amikor a nyomorukban így intette a népét: »Hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága.« »Az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.«” 97:1.8 VI. ILLÉS 1. Tétel: Illés helyreállította Sámuel istenségképét. A változtatásokat egy bálványimádó uralkodó ellenállása mellett vitte véghez.

265

III. rész, 24. Jahve „Illés az északi királyságnak újra egy olyan istenképet adott, mely összevethető volt azzal, amelyet Sámuel korában ismertek. Illésnek kevés lehetősége volt fejlett istenkép bemutatására; ő is, mint előtte Sámuel el volt foglalva a Baál-oltárok ledöntésével és a hamis istenek bálványainak lerombolásával. És a változtatásokat egy bálványimádó uralkodó ellenállása mellett vitte véghez; az ő feladata még hatalmasabb és még nehezebb volt, mint amellyel Sámuel szembesült.” 97:2.1 2. Tétel: A Jahve-hívők és a Baál-követők közötti ellentét alapját inkább az eszmerendszerek társadalmigazdasági összeütközése képezte, semmint vallási nézetkülönbség. „A Jahve-hívők és a Baál-követők közötti hosszas vita inkább az eszmerendszerek társadalmi-gazdasági összeütközése volt, semmint vallásfelfogási nézetkülönbség.” 97:3.1 3. Tétel: Palesztina népeinek a föld magántulajdonának kérdéséhez való hozzáállása nem volt egységes. A Jahve-hívők úgy tekintettek a földre, mint a nemzetséghez tartozó dologra. „Palesztina lakosainak a föld magántulajdonának kérdéséhez való hozzáállása nem volt egységes. A déli vagy vándorló arábiai törzsek (a Jahve-hívők) úgy tekintettek a földre, mint elidegeníthetetlen dologra – mint az Istenség ajándékára a nemzetség számára. Úgy tartották, hogy a földet nem lehet eladni vagy megterhelni. »Jahve szólott, mondván, ’a földet pedig senki el ne adja, mert enyém a föld’.«” 97:3.2 4. Tétel: A Baál-követők szabadon adták, vették a földjeiket. E tiszteletfajta erősen kötődött a földhöz – annak tulajdonjogához és termékeny voltához. „Az északi vagy inkább letelepedettnek tekinthető kánaániak (a Baál-követők) szabadon adták, vették és terhelték meg a földjeiket. A Baál szó birtokost jelent. A Baál-tisztelet két alapvető tantételen nyugodott: Az első a javakkal kapcsolatos cserék, szerződések és egyezségek szentesítése – vagyis a föld megvételének és eladásának joga – volt. A második tantétel szerint Baál küldi az esőt – ő talajtermékenységi isten is volt. A jó termés Baál kegyétől függött. E tiszteletfajta erősen kötődött a földhöz, annak tulajdonjogához és termékeny voltához.” 97:3.3 VII. ÁMÓSZ ÉS HÓSEA 1. Tétel: Nagy lépés volt az, amikor az áldozásokat követelő törzsi istentől eljutottak egy olyan Istenhez, aki a saját követői között is bünteti a bűnt – de ezt az istenségképet már Ámósz hirdette. „A törzsi istentől – akit régóta szolgáltak áldozásokkal és szertartásokkal, vagyis a korai héberek Jahvéjától – a bűncselekedeteket és az erkölcstelenséget még a saját népe körében is büntető Istenhez való átmenetben Ámósz tett nagy lépést, aki a déli hegyekből jött, hogy elítélje az északi törzsek bűnözését, részegeskedését, elnyomását és erkölcstelenségét. Mózes kora óta ilyen harsány igazságokat senki sem terjesztett Palesztinában.” 97:4.1 2. Tétel: Ámósz Jahve kérlelhetetlen igazságosságát hirdette – „Soha el nem felejtem semmi cselekedeteteket.” „Ámósz azt mondta: »Őt, aki megalkotta a hegyeket és megteremtette a szelet, őt keressétek, ki megalkotta a hét csillagot és a Vadászt, aki a halál árnyékát reggellé változtatja és a nappalt éjsötétté teszi.« És a félig vallásos, helyezkedő és néha tisztességtelen társainak bírálásakor arra törekedett, hogy egy változatlan Jahve kérlelhetetlen igazságosságát ábrázolja, amikor azt mondta a gonosztevőknek: »Ha a pokolba ássák is be magukat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is leszedem őket.« »És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok az igazság kardjának és az megöli őket.« Ámósz még inkább meghökkentette a hallgatóságát, amikor elítélőn és vádlón ujjal mutatva rájuk, Jahve nevében kijelentette: »Soha el nem felejtem semmi cselekedetüket.« »És szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak.«” 97:4.3 3. Tétel: Ámószt Hósea követte a szeretet egyetemes Istenének felfogásával – a megbánáson s nem az áldozáson keresztüli megbocsátást hirdette – a szeretet és a gyengéd irgalom evangéliumát. „Ámószt és az igazság egyetemes Istenének tantételét Hósea követte a szeretet Istene mózesi felfogásának feltámasztásával. Hósea a megbánáson s nem az áldozáson keresztüli megbocsátást hirdette. A szeretet és az isteni kegyelem evangéliumát hirdette, mondván: »És eljegyezlek titeket magamnak örökre; igen, igazsággal és ítélettel, szeretettel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el titeket magamnak.« »Szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom.«” 97:4.5

266

III. rész, 24. Jahve VIII. AZ ELSŐ ÉSAIÁS 1. Tétel: Ezekben az időkben némelyek a személyes bűnök és a nemzeti bűntettek miatti büntetéssel való fenyegetést hirdették. „Ez volt az ideje annak, amikor némelyek a személyes bűnök és a nemzeti bűntettek miatti büntetéssel való fenyegetést hirdették az északi nemzetségek körében, míg mások a déli királyság vétkei miatti büntetésből fakadó csapásról szónokoltak. A héber nemzet lelkiismeretének és öntudatának ébredése idején lépett fel az első Ésaiás.” 97:5.1 2. Tétel: Ez az Ésaiás mondta: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod (...)” „Minden szenvedésüket ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadította őket.” „A félelemtől sújtott és lelki támaszt kereső héberekhez szólva mondta e látnok: »Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.« »Az Úr Isten szelleme van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást.« »Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem és az igazság palástjával vett engemet körül.« »Minden szenvedésüket ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadította őket. Szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket.«” 97:5.3 IX. JEREMIÁS 1. Tétel: Több tanító is folytatta Ésaiás evangéliumának átadását, Jeremiás tette meg a következő határozott lépést Jahve nemzetközivé tétele érdekében. „Ugyan több tanító is folytatta Ésaiás evangéliumának átadását, Jeremiásra hárult a feladat, hogy megtegye a következő határozott lépést Jahve, a héberek Istenének nemzetközivé tétele érdekében.” 97:6.1 2. Tétel: Jeremiás az Ésaiás által ábrázolt igaz és szeretetteljes Istent hirdette. „Igen, örökkévaló szeretettel szerettelek téged (...)” „Mert nem szíve szerint szomorítja meg az embernek fiát.” „Jeremiás szintén tanított az Ésaiás által ábrázolt igaz és szeretetteljes Istenről, kijelentve: »Igen, örökkévaló szeretettel szerettelek téged; azért terjesztettem reád az én szeretetemet.« »Mert nem szíve szerint szomorítja meg az embernek fiát.«” 97:6.3 X. A MÁSODIK ÉSAIÁS 1. Tétel: Makiventától Jézus koráig egyetlen próféta sem ért el felsőbb rendű istenképet annál, mint amelyet a második Ésaiás mutatott a hébereknek. „Makiventától Jézus koráig egyetlen látnok vagy vallási tanító sem érte el azt a felsőbbrendű istenképet, amelyet a második Ésaiás hirdetett a fogság e korszakában. E fiatal szellemi vezető által hirdetett Isten nem egy kisszerű, emberszabású, ember-teremtette isten volt. »Íme, a szigeteket mint kis port emeli föl.« »Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál.«” 97:7.5 2. Tétel: Ésaiás egy Egyetemes Teremtőt hirdetett, és a mennyei Atyáról soha ilyen szép kijelentések nem hangoztak el. „Ez az Ésaiás kiterjedt térítést folytatott a legfelsőbb Jahve bővülő fogalmának evangéliuma érdekében. Mózes ékesszólásával vetekedett, ahogy Izráel Úristenét Egyetemes Teremtőként mutatta be. Az Egyetemes Atya végtelen sajátosságainak bemutatásában költői volt. A mennyei Atyáról soha ilyen szép kijelentések nem hangoztak el.” 97:7.9 3. Tétel: E merész tanító azt hirdette, hogy az ember közeli viszonyban van az Istennel. „Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, dicsőségemre teremtettem (...)” „Én (...) vagyok, aki eltörlöm álnokságaikat magamért (...)” „E merész tanító azt hirdette, hogy az ember igen közeli viszonyban van az Istennel, mondván: »Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, dicsőségemre teremtettem, és hirdesse dicséretemet. Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaikat magamért, és bűneikről nem emlékezem meg.«” 97:7.10

267

III. rész, 25. Bűn

25. BŰN Tartalomjegyzék h. A Bolygóherceg lázadása i. Van – a megingathatatlan j. Az emberi hősök III. A bűn következményei IV. Áldozás – vezeklés V. A bűn megbocsátása VI. Természetes késztetések VII. A bűnért járó büntetés VIII. Az ördög

I. A bűnről alkotott felfogás II. A Lucifer-féle lázadás a. A lázadás vezetője b. A lázadás kitörése c. Az összeütközés természete d. Egy állhatatos szeráfparancsnok e. Az Ember Fia az Urantián f. Igaz és hamis szabadság g. Az igazság eljövetelének késlekedése

I. A BŰNRŐL ALKOTOTT FELFOGÁS 1. Tétel: Bölcseleti értelemben igaz, hogy Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt. Személy csak egy másik személyt képes szeretni vagy gyűlölni. A bűnhöz Isten nem személyesen viszonyul – a bűn nem szellemi valóság. Isten szeretete megmenti a bűnösöket; Isten törvénye elpusztítja a bűnt. „Isten szereti a bűnöst és gyűlöli a bűnt: ezen állítás bölcseletileg igaz, ám Isten érzékfeletti személyiség, és személy csak egy másik személyt képes szeretni és gyűlölni. A bűn nem személy. Isten szereti a bűnöst, mert ő személyiség-valóság (magvában örökkévaló), míg a bűnhöz nem személyesen viszonyul, lévén a bűn nem szellemi valóság; nem személyes; ennélfogva csakis Isten igazságossága vesz tudomást annak létéről. Isten szeretete megmenti a bűnöst; Isten törvénye elpusztítja a bűnt.” 2:6.8 2. Tétel: A hibás döntés (a rossz) csak akkor válik bűnné, amikor az emberi akarat tudatosan befogad és magáévá tesz valamely szándékosan erkölcstelen ítéletet. „A hibás döntés (a rossz) lehetősége csak akkor válik bűnné, amikor az emberi akarat tudatosan befogad és magáévá tesz valamely szándékosan erkölcstelen ítéletet.” 3:5.15 3. Tétel: Az Istenek sem rosszat nem teremtenek, sem nem engedélyezik a bűnt. A potenciális rossz a tökéletesség különböző véges szintjein létezik. A bűn potenciálisan jelen van ott, ahol a tökéletlen lények szabad akarattal rendelkeznek. „Az Istenek sem rosszat nem teremtenek, sem nem engedélyezik a bűnt és a lázadást. A magvábanvaló rossz az idővel együtt létezik az olyan világegyetemben, mely a tökéletességi jelentéstartalmak és értékek különböző szintjeit foglalja magába. A bűn minden olyan területen magvában jelen van, ahol tökéletlen lények a jó és a rossz közötti választás képességével rendelkeznek.” 54:0.2 4. Tétel: Az igazság és a hamisság szembenálló jelenléte az, ami a vétek lehetőségét magában hordozza. A bűnt a rossz szándékos választása jelenti; a bűn következetes gyakorlása a gonoszság. „Éppen hogy az igazság és a hamisság, a tény és a valótlanság jelenléte az, ami a vétek lehetőségét magában hordozza. A bűnt a rossz szándékos választása jelenti; az igazság szándékos elutasítása a vétek; a bűn és a vétek következetes gyakorlása pedig a gonoszság.” 54:0.2 5. Tétel: A szabad akarattal együtt jár a bűn lehetősége. A szabad akarat nem jelképes eszménykép vagy pusztán bölcseleti fogalom – hanem világegyetemi valóság. „Az evolúciós világok saját akarattal bíró, erkölcsi teremtményeit mindig foglalkoztatja az az át nem gondolt kérdés, hogy vajon a végtelenül bölcs Teremtők miért engedik meg a rossz és a bűn létét. Nem értik meg, hogy mindkettő szükségszerű, ha a teremtmény valódi szabadságot kap. A fejlődő ember vagy a csodás angyal szabad akarata nem pusztán bölcseleti fogalom, jelképes eszménykép. A jó és a rossz közötti választásra való emberi képesség világegyetemi valóság. A szabadság, hogy önmaga választhasson, a Legfőbb Urak adottsága, és ők nem engedik meg bármely lénynek vagy lények csoportjának, hogy a tágas világegyetemben akár egyetlen személyiséget is megfosszanak ettől az istenadta szabadságtól – még azt sem engedik meg, hogy az ilyen félrevezetett és tudatlan lények e rosszul értelmezett személyes szabadságot élvezzék.” 54:3.1

268

III. rész, 25. Bűn 6. Tétel: Ha mások helytelen cselekedeteinek eredményeit te szenveded is el, akkor is nyugodt lehetsz afelől, hogy mindezek a dolgok nem veszélyeztetik az örökkévalósági kilátásaidat. „Egy dolgot azonban tisztán kell látni: Ha úgy alakul is, hogy el kell viselnetek ama bűn rossz következményeit, melyet a családotok valamely tagja, valamely állampolgár vagy valamely halandó embertársatok elkövetett, legyen annak színtere akár csillagrendszerbeli vagy más helyszínű lázadás – függetlenül attól, hogy mit kell elszenvednetek a közvetlen vagy idegen társaitok vagy feljebbvalóitok rosszcselekedeteinek következtében – akkor is egészen és örökmód bizonyosak lehettek abban, hogy e gyötrelmek csak átmenetiek. A helytelen cselekvésből eredő eme testvéri következmények a csoportban sohasem veszélyeztethetik az örök lehetőségeiteket, illetőleg a legkisebb mértékben sem foszthatnak meg benneteket a Paradicsomra való felemelkedésnek és az Isten elérésének isteni jogától.” 54:6.4 7. Tétel: A bűn úgy is meghatározható, mint a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása. A vétek tekinthető úgy, mint a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. A rossz a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás. „A bűnt sokféleképpen lehet vizsgálni, de világegyetemi bölcseleti szempontból a bűn nem más, mint a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása. A vétek tekinthető úgy, mint a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. A rossz a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás.” 67:1.4 8. Tétel: A bűn eltökélt ellenállás a valóságnak – a gonoszság pedig nyílt dacolás vele. „A bűn azonban eltökélt ellenállás az isteni valóságnak – tudatos döntés a szellemi fejlődéssel való szembehelyezkedés mellett – míg a gonoszság nyílt és következetes dacolás a felismert valósággal, és ez a személyiség megbomlásának már a mindenségrendi őrülettel határos fokát jelenti.” 67:1.4 9. Tétel: Amikor a bűnt gyakran elkövetik, szokássá válik. A bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azonban a romlott személyiség nem mutat sajnálatot a gonosztettei miatt és nem fogadja el a megbocsátást. „És amikor a személyiség nagyon gyakran választotta a bűnt és nagyon gyakran is ismételte azt, az szokássá válik. A megrögzött bűnelkövetők könnyen romlottá válhatnak, a világegyetem és annak minden isteni valósága elleni elszánt lázadókká lehetnek. Bár a bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azért nekünk kétségeink vannak afelől, hogy vajon a megátalkodottan romlott személyiség mutatna-e valaha is őszinte sajnálatot a gonosztettei miatt vagy elfogadná-e a megbocsátást a bűneiért.” 67:1.6 10. Tétel: Az ősember úgy tekintette önmagát, mint a szellemek adósát – mint akinek megváltásra van szüksége. E felfogás a bűn és a megszabadulás tantételévé fejlődött. „Az ősember úgy tekintette önmagát, mint a szellemek adósát, mint akinek megváltásra van szüksége. A vadak úgy látták, hogy a szellemek igazság szerint sokkal több balszerencsét hozhatnak rájuk. Az idő múlásával e felfogás a bűn és a megszabadulás tantételévé fejlődött. A lelket úgy tekintették, mint amely tartozással – eredendő bűnben – jön a világra.” 89:0.1 11. Tétel: A vademberek úgy hitték, hogy a szellemek megelégedést nyernek az emberi szenvedés látványától. Az embert nyugtalanították a helytelen cselekedetekből eredő bűnök is, valamint a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is. Az áldozási rendszer e két ideára épült. „A vademberben már korán kialakult az a képzet, hogy a szellemek nagy megelégedést nyernek az ember gyötrelmének, szenvedésének és megalázottságának látványától. Az ember eleinte csak a helytelen cselekedetekből eredő bűnökkel foglalkozott, de később nyugtalanítani kezdték a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is. És az egész későbbi áldozási rendszer e két ideára épült. Ez az új szertartásos szokás az áldozás vezeklési szertartásainak gyakorlását jelentette.” 89:0.2 12. Tétel: A vadember jó és rossz szellemeket egyaránt elképzelt, és amikor a tabu megkapta a vallástól a szentesítést, a terep már teljesen készen állt a bűn felfogásának megjelenéséhez, és ez a felfogás tette az anyagi test halálát logikusan értelmezhetővé. „Ahogy a vadember elméje a fejlődésben eljutott addig, hogy jó és rossz szellemeket egyaránt elképzelt, és amikor a tabu megkapta a kialakuló vallástól a fennkölt szentesítést, a terep már teljesen készen állt a bűn új felfogásának megjelenéséhez. A bűn eszméje a világon mindenhol teret nyert még azelőtt, hogy a kinyilatkoztatott vallás egyáltalán megjelent volna. A természetes halál csak a bűn fogalmával vált a fejletlen elme számára okszerű dologgá. A bűn a tabu megsértése volt, a halál pedig a bűnért járó büntetés.” 89:2.2

269

III. rész, 25. Bűn 13. Tétel: A bűn eleinte rituális jellegű volt, nem racionális; cselekedet volt, nem pedig szándék. Az ádámi hagyományok felerősítették az egykor létezett „aranykor” eszméjét – és e bűn miatt került az ember a későbbi nyomorúságos helyzetbe. „A bűn szertartás szerinti volt, nem pedig ésszerűségi; cselekedet volt, nem pedig szándék. És a bűn e teljes felfogását táplálták Dilmunnak és a kis földi paradicsom korának még élő hagyományai. Ádám és az Édenkert hagyománya szintén alapot teremtett az emberfajták hajnalán egykor létezett „aranykor” álmának. És mindez megerősítette azokat az ideákat, melyek később abban a hitben fejeződtek ki, hogy az ember különleges módon teremtetett, hogy a létpályáját tökéletesként kezdte, és hogy a tabuk megsértése – a bűn – miatt került a későbbi nyomorúságos helyzetbe.” 89:2.3 14. Tétel: A tabu sorozatos megsértéséből vétkes szenvedély lett. A kezdetleges törvény a vétkes szenvedélyt vétséggé tette – a vallás pedig bűnné. „A tabu sorozatos megsértéséből vétkes szenvedély lett; a kezdetleges törvény a vétkes szenvedélyt vétséggé tette; a vallás pedig bűnné. A korai törzsek körében a tabu megsértése a vétség és a bűn keveréke volt.” 89:2.4 15. Tétel: A bűn az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. A hűtlenségnek fokozatai vannak. „A bűn fogalma újraértelmezendő úgy, mint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. A hűtlenségnek fokozatai vannak: az ingadozás részleges hűsége; az ellentétesség megosztott hűsége; a közömbösség haldokló hűsége; és a hűség halála, mely az isten nélküli eszményképekhez való kötődésben nyilvánul meg.” 89:10.2 16. Tétel: A bűnösség érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása – nem szükségszerűen bűn. „A bűnösség tudata vagy érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása; ez nem szükségszerűen bűn. Ha nincs tudatos hűtlenség az Istenséggel szemben, akkor nincs valódi bűn sem.” 89:10.3 17. Tétel: Még a viszonylag újabb időkben is úgy hiszik az emberek, hogy a betegség a bűnért való büntetés. Ezzel a démonokat és a csillagokat okolják. „A viszonylag újabb időkben az hiszik az emberek, hogy a betegség a személyes vagy faji bűnért való büntetés. A fejlődés e szintjén áthaladó népek körében az az uralkodó nézet, hogy az ember nem szenvedhet, hacsak meg nem sértett egy tabut. Az is jellegzetesen ilyen hiedelem, hogy a betegséget és a szenvedést úgy tekintik, mint a »Mindenhatónak a bennük lévő nyilait«. A kínaiak és a mezopotámiaiak sokáig úgy tekintették a betegséget, mint a rossz démonok cselekedetét, bár a káldok a csillagokat is okolták a szenvedésért. A betegségeknek, mint az isteni harag következményének ezen elmélete sok, állítólag polgárosodott urantiai népcsoportnál még mindig általános.” 90:3.8 18. Tétel: A bűnösség érzése eredhet a szellemi közösség megszakadásából. Az ember nem mindig képes megfelelni az eszményképeinek, viszont képes kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent. „A bűnösség érzése (nem a bűntudat) vagy megszakadt szellemi közösségből, vagy az egyén erkölcsi eszményképeinek elszegényedéséből ered. Az ilyen nehézségtől való megszabadulás csakis ama felismerésen keresztül jöhet, hogy az ember legfelsőbb rendű erkölcsi eszményképei nem szükségképpen rokonok az Isten akaratával. Az ember nem remélheti, hogy megfelelhet a legmagasabb rendű eszményképeinek, viszont képes hűen kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent és egyre inkább olyanná váljon mint ő.” 103:4.3 19. Tétel: A végesség ténye sem nem rossz, sem nem bűnös. A véges világ jó; a végesnek a kifordítása vagy eltorzítása az, ami létrehozza a rosszat és a bűnt. „A bűn problémája nem önmagától létezik a véges világban. A végesség ténye önmagában sem nem rossz, sem nem bűnös. A véges világot végtelen Teremtő alkotta – a világ az ő isteni Fiainak keze munkája – és ezért jónak kell lennie. A végesnek a helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása az, ami létrehozza a rosszat és a bűnt.” 111:6.3 20. Tétel: A bűn létezése bizonyítja a véges szabad akarat valóságát. A bűn az akarat szabadságától elvakított személyiség éretlenségét mutatja, mely képtelen felfogni a mindenségrendi létpolgársággal járó legfelsőbb rendű kötelezettségeket. „Az idő-korlátozta térben jelen lévő bűn egyértelmű bizonyítéka a véges akarat időleges szabadságának (és szabadosságának). A bűn egyrészt a személyiségnek a viszonylag független akarat szabadságától elvakított éretlenségét, másrészt a mindenségrendi létpolgársággal járó legfelsőbb rendű kötelezettségek és feladatok megértésére való képtelenségét mutatja.” 118:7.4

270

III. rész, 25. Bűn 21. Tétel: A gonoszság az Istennel-nem-azonosult átmeneti valóságot láttatja. „A véges területein jelen lévő gonoszság az Istennel-nem-azonosult összes sajátlényeg átmeneti valóságát láttatja. A teremtmény csak akkor lesz igazán valóssá a világegyetemekben, ha már Isten-azonosulttá vált. A véges személyiség nem ön-teremtő, viszont a választási lehetőségek felsőbb-világegyetemi porondján saját maga határozza meg a sorsát.” 118:7.5 22. Tétel: Jézus az emberek iránti személyes szeretetének ereje révén képes volt felbontani a bűn szorítását. Az isteni szeretet szépsége megtöri a rossz és a bűn báját. A megbocsátás üdvözülést hoz. „Jézus az emberek iránti személyes szeretetének ereje révén képes volt felbontani a bűn és a rossz szorítását. Ezáltal szabadságot biztosított az embereknek, hogy a jobb életutakat válasszák. Jézus megszabadulást mutatott a múlttól, mely önmagában is jövőbeli győzelmet ígért. A megbocsátás így üdvözülést hozott. Az isteni szeretet szépsége, amint azt az emberi szív végre teljes mértékben befogadja, örökre megtöri a bűn báját és a rossz erejét.” 188:5.3 II. A LUCIFER-FÉLE LÁZADÁS A. A lázadás vezetője 1. Tétel: Lucifer ragyogó intéző volt. Gonoszságok és vétkek során át elmerült a bűnben. Engedett az önös késztetésnek és átadta magát a helytelenül értelmezett személyi szabadsággal kapcsolatos álokoskodásnak. „Lucifer a Nebadonból származó, kiváló elsőrendű Lanonandek Fiú volt. Számos csillagrendszerben szerzett tapasztalatokat a szolgálatban, csoportjának főtanácsosa volt, és bölcsessége, éleslátása és hatékonysága kiemelte a többiek közül. Lucifert a 37-es számon tartották nyilván a rendjében, és amikor a melkizedekektől a megbízatását megkapta, akkor a fajtájának hétezer egyede közül a legrátermettebb és a legkiválóbb száz személyiség közé tartozott. Egy ilyen nagyszerű kezdetet követően gonoszságok és vétkek során át elmerült a bűnben és ma azon három Csillagrendszer Fejedelem közé tartozik a Nebadonban, akik engedtek az önös késztetésnek és megadták magukat a helytelenül értelmezett személyi szabadság álokoskodásának – a világegyetemi engedelmesség elutasításának és a testvéri kötelességek semmibevételének, a mindenségrendi kapcsolatok iránti vakságnak.” 53:0.1 2. Tétel: Lucifer a helyi világegyetem teremtett Fia volt. Ő volt a fejedelme a 607 lakott világból álló Satania csillagrendszernek. „Lucifer nem felemelkedő lény volt; ő a helyi világegyetem teremtett Fia volt, és azt mondták róla, hogy: »Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned.« Sokszor tanácskozott az edentiai Fenségesekkel. És Lucifer az »Isten szent hegyén«, a Jerusem igazgatási hegyén uralkodott, mert ő volt az elsőszámú vezetője egy 607 lakott világból álló nagy csillagrendszernek.” 53:1.1 3. Tétel: Lucifer törvényszegése ellenére a neki alárendelt személyiségek tartózkodtak attól, hogy tiszteletlenséget mutassanak vele szemben azt megelőzően, hogy Mihály az Urantián megtestesült volna. „Lucifer csodálatos lény volt, kiváló személyiség; a világegyetemi hatásköri rangsorban közvetlenül a csillagvilági Fenséges Atyák után állt. Lucifer törvényszegése ellenére a neki alárendelt személyiségek tartózkodtak attól, hogy tiszteletlenséget és megvetést mutassanak vele szemben azt megelőzően, hogy Mihály az Urantián megtestesült volna. Még Mihály főangyala sem »vádolta őt« Mózes feltámadása idején, »hanem egyszerűen csak annyit mondott, hogy ’feddjen meg téged az Ítélő’«. Az ilyen ügyekben ítélkezni ugyanis a felsőbb-világegyetemi vezetők, a Nappalok Elődei jogosultak.” 53:1.2 4. Tétel: A tetszelgés súlyos következményekkel jár – a büszkeség pedig végzetes. „Lucifer ma már a Satania bukott és címétől megfosztott Fejedelme. A tetszelgés a leginkább végzetes dolgok közé tartozik, még a mennyei világ magas személyiségei esetében is. Luciferről mondták: »Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben.« A régi látnokotok írta, látván az ő szomorú állapotát: »Miként estél alá az égről, ó Lucifer, hajnal fia! Levágattál a földre, aki a világokat összezavarni merészeltél!«” 53:1.3 5. Tétel: Lucifer egyre jobban bírálta a világegyetemi igazgatást. Gábriel még a lázadás kitörése előtt észlelte Lucifer hűtlenségét. „Ebben az időszakban Lucifer egyre bírálóbban viszonyult a világegyetemi igazgatás egész tervéhez, de mindig őszinte hűséget mutatott a Legfőbb Urak irányában. Az első nyílt hitszegésére Gábriel jerusemi látogatásakor került sor, s ez néhány nappal a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat kihirdetése előtt történt.

271

III. rész, 25. Bűn Gábriel olyannyira bizonyos volt a lázadás küszöbön álló kitörésében, hogy egyenesen az Edentiára ment abból a célból, hogy tanácskozzon a Csillagvilági Atyákkal a nyílt lázadás esetén foganatosítandó intézkedésekről.” 53:2.4 6. Tétel: Lucifer előbb kétszínűvé vált – majd a benne lévő rossz szándékos és akaratlagos bűnné változott. Minden irgalmat visszautasított. „E tapasztalásban egyszer csak kétszínűvé vált, s a benne lévő rossz szándékos és akaratlagos bűnné változott. Hogy ez valóban így történt, azt tanúsítja e kiváló vezető későbbi viselkedése. Már régen felajánlották neki, hogy tanúsítson megbánást, de csak néhány beosztottja fogadta el a felajánlott kegyelmet. Az edentiai Nappalok Hűséges Követője a Csillagvilági Atyák felkérésére személyesen ismertette neki Mihály tervét e hírhedt lázadók megmentésére, azonban a Teremtő Fiú irgalmát mindig elutasította, mégpedig minden alkalommal egyre növekvő lenézéssel és megvetéssel.” 53:2.5 B. A lázadás kitörése 1. Tétel: Lucifernek megengedték, hogy felállítsa lázadó kormányát. A Csillagvilági Atyák zárlat alá helyezték a csillagrendszert. „Lucifernek megengedték, hogy teljes egészében felépítse és alaposan megszervezze lázadó kormányzását, mielőtt Gábriel egyáltalán hozzálátott volna ahhoz, hogy szembeszálljon az elszakadás jogával vagy hogy ellenlépéseket tegyen a lázadó hírveréssel szemben. A Csillagvilági Atyák azonban e hűtlen személyiségek cselekvési hatáskörét azonnal a Satania csillagrendszerre korlátozták. Mindazonáltal e késedelmi időszak nagy próba és megmérettetés elé állította az egész Satania hűséges lényeit. Néhány évig általános volt a zavar, és nagy felfordulás uralkodott a lakóvilágokon is.” 53:4.7 2. Tétel: Gábriel vállalta a hűséges erők feletti parancsnokság feladatait, elment a Jerusemre és parancsnokságot rendezett be az Atya világán – felmutatta Mihály lobogóját. „Lévén, hogy Mihály a döntése szerint tartózkodott a luciferi lázadás elleni tényleges harctól, ezért Gábriel összehívta az irányítása alá tartozó törzskart az Edentián, és a Fenségesekkel való tanácskozást követően átvette a Sataniához hű seregek feletti parancsnokságot. Mihály a Szalvingtonon maradt, míg Gábriel a Jerusemre ment, és az Atyának – ugyanazon Egyetemes Atyának, akinek személyét Lucifer és Sátán tagadta – ajánlott szférán új minőségében hivatalosan is megmutatkozott a hűséges személyiségek összegyűlt sokasága előtt, és felmutatta Mihály lobogóját, a teremtésösszesség Háromsági kormányzásának anyagi jelvényét, a fehér alapon három égszínkék egyközepű kört. Lucifer jelvénye egy fehér alapon vörös kört ábrázoló lobogó volt, mely vörös kör a belsejében egy fekete teli kört tartalmazott.” 53:5.4 3. Tétel: „És lett a mennyben háborúskodás.” Lucifer és Gábriel versengett a lehetséges támogatók megnyeréséért. „»És lett a mennyben háborúskodás; Mihály parancsnoka és az ő angyalai harcoltak a sárkánnyal (Luciferrel, Sátánnal és a hitszegő hercegekkel); és a sárkány és a lázadó angyalok küzdöttek, de nem diadalmaskodtak.« E »mennyei háború« nem olyan fizikai csata volt, ahogyan az efféle harcot az Urantián elképzelik. A küzdelem első időszakában Lucifer folyamatosan szónokolt a bolygó fogadótermében. Gábriel a közelben létesített főhadiszállásról szüntelenül megválaszolta a lázadói álokoskodásokat. A szférán jelenlévő különféle személyiségek, akik még nem voltak biztosak a választásban, a vitában a két oldalról elhangzott érveket figyelve jutottak döntő elhatározásra.” 53:5.6 4. Tétel: A lázadás az egész csillagrendszerre kiterjedt – 37 Bolygóherceg állt át a szakadárok oldalára. A Panoptián a halandók nem voltak hajlandók követni a lázadó Bolygóhercegüket – inkább Ellanorára hallgattak. „A luciferi lázadás az egész csillagrendszerre kiterjedt. Harminchét szakadár Bolygóherceg állt át kormányának nagyobb részével a főlázadó oldalára. Egyedül a Panoptián nem sikerült a Bolygóhercegnek a maga oldalára állítania az embereit. E világon a melkizedekek irányításával az emberek Mihály támogatására gyülekeztek. Ellanora, e halandó terület egyik fiatal asszonya vezette az emberi népeket, és azon a viszály-sújtotta világon egyetlen lélek sem állt Lucifer zászlaja alá.” 53:7.1 C. Az összeütközés természete 1. Tétel: A lázadás kitörését végül a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat indította be. „Bármi volt is a bajok igazi forrása Lucifer és Sátán szívében, a lázadás végső kitörésére a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozat formájában került sor. A lázadók ügye három alapon nyugodott:

272

III. rész, 25. Bűn 1. Az Egyetemes Atya valósága. Lucifer azt állította, hogy az Egyetemes Atya valójában nem is létezik, és hogy a fizikai gravitáció és a térenergia eredendően jelen van a világegyetemben, továbbá, hogy az Atya hitregéjét a paradicsomi Fiak találták ki azért, hogy az Atya nevében uralhassák a világegyetemeket. Tagadta, hogy a személyiség az Egyetemes Atya ajándéka. 2. A Teremtő Fiú – Mihály – világegyetemi kormányzása. Lucifer amellett érvelt, hogy a helyi csillagrendszerek kapjanak önállóságot. Vitatta a Teremtő Fiú, Mihály jogát a Nebadon feletti fennhatóságra, melyet holmi feltételezett paradicsomi Atya nevében gyakorol, továbbá vitatta annak jogosságát is, hogy Mihály minden személyiségtől e nem látható Atya számára hűséget követel. 3. Támadás a felemelkedő halandók képzésének egyetemes terve ellen. Lucifer azt képviselte, hogy túlságosan is sok időt és energiát fordítanak azon tervre, hogy alaposan felkészítsék a felemelkedő halandókat a világegyetemi igazgatási elvekre, azon elvekre, melyek állítása szerint erkölcstanilag kifogásolhatók és tévesek. Tiltakozott azon korszaknyi hosszúságú program ellen, melynek célja a tér halandóinak felkészítése valamiféle ismeretlen végzetre, és a véglegességet elért lények testületének jerusemi jelenlétét úgy minősítette, mint annak bizonyítékát, hogy e halandók korszaknyi időt töltöttek el egy tisztán kitalált végzetre való felkészülés érdekében.” 53:3.1 2. Tétel: A luciferi lázadás csatakiáltása a saját jogok volt – „az elmék egyenlősége”, „az értelmek testvérisége”. „A luciferi lázadás csatakiáltása a saját jogok volt. Egyik fő érvük az volt, hogy ha az önkormányzatiság jó és megfelelő a melkizedekek és egyéb csoportok számára, akkor az éppúgy jó mindenféle rendű értelem számára is. Merészen és következetesen kiállt az »elme egyenlősége« és »az értelem testvérisége« mellett.” 53:4.2 3. Tétel: A veszteség az angyali sorokban, valamint az Anyagi Fiak és a közteslények között volt a legnagyobb. „A veszteség az angyali sorokban volt a legnagyobb, de leginkább az alacsonyabb rendű értelmek csatlakoztak a pártütéshez. A 681.217 sataniai Anyagi Fiú közül kilencvenöt esett áldozatul a luciferi lázadásnak. A köztes teremtmények nagy számban vesztek oda azokon a bolygókon, ahol a Bolygóherceg Lucifer ügye mellé állt.” 53:7.8 4. Tétel: Lucifer dőresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent – hogy meggyorsítsa az idő menetét. A bűntette az volt, hogy le akarta rövidíteni a teremtményi részvételt a tökéletesség elérésére irányuló evolúciós küzdelemben. „Lucifer dőresége abban állt, hogy megkísérelte a megcselekedhetetlent, hogy lerövidítse az időt egy élményelvi világegyetemben. Lucifer bűntette az volt, hogy előre kitervelten minden személyiséget meg akart lopni a Sataniában, hogy alattomban le akarta rövidíteni a teremtményi személyes részvételt – a szabad akaratú részvételt – abban a hosszú, evolúciós küzdelemben, melynek célja a fény és élet állapotának elérése mind egyénileg, mind pedig csoportosan. E cselekedetével a csillagrendszeretek egykori Fejedelme a saját akarata szerinti időleges célt közvetlenül az isteni akarat azon örök céljával állította szembe, mely a minden személyiség számára megadott szabad akaratban megnyilvánult.” 54:2.3 D. Egy állhatatos szeráfparancsnok 1. Tétel: Manotia története – egy hűséges szeráfi parancsnok helytállása a vétkes felettese posztján. Ld. 53:6.1 E. Az Ember Fia az Urantián 1. Tétel: Mihály alászállásáig Lucifer és Sátán szabadon közlekedett a Satania csillagrendszerben. „Mihály urantiai alászállási küldetésének teljesítéséig Lucifer és Sátán szabadon közlekedett a Satania csillagrendszerben. Végül együtt voltak jelen a világotokon akkor, amikor az Ember Fia elleni együttes támadást végrehajtották. Előzőleg, amikor a Bolygóhercegek, az »Istennek Fiai« rendszeresen összegyűltek, »eljött Sátán is«, azt állítva, hogy a bukott Bolygóhercegek elszigetelt világait képviseli. De Mihály végső alászállása óta ekkora szabadságot nem kapott a Jerusemen. Miután kísérletet tettek Mihály eltévelyítésére, amikor ő az alászállásbeli húsvér testben volt, a Lucifer és Sátán iránti minden rokonszenv végleg kihunyt az egész Sataniában, legalábbis a bűn által elszigetelt világokon kívül.” 53:8.1 2. Tétel: Mihály urantiai győzelmét követően az egész Norlatiadeket megtisztították a lázadóktól. „Krisztus győzelme óta folyik az egész Norlatiadek megtisztítása a bűntől és a lázadóktól. Valamivel Mihály húsvér testbeni halála előtt a bukott Lucifer társa, Sátán megpróbált részt venni az egyik ilyen edentiai nagytanácskozáson, azonban a főlázadókkal szemben megnyilvánuló erős ellenérzés olyan mértéket ért el, hogy a rokonszenv kapui gyakorlatilag mindenkinél zárva maradtak, s így a Satania ellenségeinek nem jutott

273

III. rész, 25. Bűn egy talpalatnyi hely sem. Amint a rossz befogadásához már nincs nyitott kapu, akkor már nincs lehetőség a bűn befogadására sem. Az egész Edentia szíveinek kapui bezárultak Sátán előtt; az összegyűlt Csillagrendszer Fejedelmek egyhangúlag elutasították őt, és ugyanekkor történt meg az is, hogy az Ember Fia »meglátta Sátánt mint villámlást lehullani a mennyből«.” 43:4.9 3. Tétel: Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak a Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit. „Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak az egész Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit. És ez volt Jézus személyes tapasztalásának jelentősége, közvetlenül a húsvér testben átélt halálát megelőzően, amikor egy nap közölte tanítványaival, hogy »és láttam Sátánt, mint a villámlást lehullani a mennyből«. Emez Luciferrel jött az Urantiára, a végső, mindent eldöntő küzdelem megvívása céljából.” 53:8.3 4. Tétel: Mihály utolsó cselekedete az Urantia elhagyása előtt az volt, hogy kegyelmet ajánlott Kaligasztiának és Daligasztiának – de ők az irgalmat visszautasították. „Mihály utolsó cselekedete az Urantia elhagyása előtt az volt, hogy kegyelmet ajánlott Kaligasztiának és Daligasztiának, de ők e nagyvonalú ajánlatot gorombán visszautasították. Kaligasztia, a hitehagyott Bolygóhercegetek még mindig szabadon van az Urantián s gyalázatos terveinek kivitelezésén munkálkodhat, de már egyáltalán semennyi hatalma sincs ahhoz, hogy az emberek elméjét megszállja, és ahhoz sem, hogy a lelkükhöz férkőzve megkísértse vagy eltévelyítse őket, hacsak nem ők maguk ténylegesen is fel kívánják venni az ő gonosz jelenlétének átkát.” 53:8.6 5. Tétel: Gábriel Lucifer elleni pere folyamatban van. A lázadás főkolomposai őrizetben vannak a jerusemi börtönvilágokon. „Sátán azért jöhetett el az Urantiára, mert nem volt hivatalban lévő Fiatok – sem Bolygóherceg, sem Anyagi Fiú személyében. Makiventa Melkizedeket azóta az Urantia Bolygóhercegének helyettesének nevezték ki, és Gábriel Lucifer elleni perének kezdete jelezte, hogy az összes elszigetelt világon felállt a bolygók átmeneti kormánya. Igaz, hogy Sátán rendszeresen meglátogatta Kaligasztiát és a többi bukott herceget egészen e kinyilatkoztatások megjelenésének időpontjáig, amikor is lezajlott Gábriel első meghallgatása a lázadók vezetőinek elpusztítása iránti kérvénye tárgyában. Sátán most teljes őrizetben van a jerusemi börtönvilágokon.” 53:9.4 6. Tétel: Az Urantiát éppoly szeretőn óvják és éppoly hűségesen gondoskodnak rólatok, mintha a szférát sohasem árulta volna el hűtlen Bolygóherceg. „Elszigetelt világotokról nem feledkeztek meg a világegyetemi tanácsokban. Az Urantia nem valamiféle mindenségrendi árva, melyet bűn bélyegzett meg és amelyet lázadás vágott el az isteni gondviseléstől. Az Uverszától a Szalvingtonig és egészen a Jerusemig, sőt még a Havonában és a Paradicsomon is mindenki tudja, hogy itt vagyunk; és titeket halandókat, az Urantia mai lakóit éppoly szeretőn óvnak és éppoly hűségesen gondoskodnak rólatok, mintha a szférát sohasem árulta volna el hűtlen Bolygóherceg, sőt így még inkább. Örökkön igaz, hogy »maga az Atya szeret titeket.«” 114:7.17 F. Igaz és hamis szabadság 1. Tétel: A szabadság önpusztító, ha annak mozgatója korlátlan és ellenőrizetlen. Az igaz szabadság mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre. „A szabadság a mindenségrendi létezés önpusztító eljárása akkor, ha annak mozgatója értelemhiányos, korlátlan és ellenőrizetlen. Az igaz szabadság egyre szorosabban kötődik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.” 54:1.3 2. Tétel: A szabadság öngyilkos, ha mentesíti magát a valóság jelentette kötelezettségektől. „A szabadság öngyilkos, ha elszakad az anyagi igazságosságtól, az értelmi méltányosságtól, a társadalmi türelemtől, az erkölcsi kötelességtől és a szellemi értékektől. A szabadság nem létezhet a mindenségrendi valóságtól függetlenül, és az összes személyiségi valóság az isteniség-viszonyának mértékével áll arányban.” 54:1.4 3. Tétel: Az igaz szabadság az öntisztelet társa; a hamis szabadság az önimádat kísérője. Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önérvényesítésből eredő önteltség. „Az igaz szabadság a valódi öntisztelet társa; a hamis szabadság az önimádat elválaszthatatlan kísérője. Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önérvényesítésből eredő önteltség. Az önuralom

274

III. rész, 25. Bűn önzetlen szolgálathoz vezet; az önimádat a mások kizsákmányolása felé visz, mert az ilyen, hibát vétő egyén önmagát felmagasztalva hajlamos a helyes utat feláldozni azért, hogy jogtalan hatalmat birtokoljon társai felett.” 54:1.6 4. Tétel: A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat valójában a személyes szabadság óriási mértékű korlátozására irányult. „A szabadság álruhájába öltöztetett Lucifer-féle nyilatkozat az értelem számára világosan megmutatkozó, óriási fenyegetést jelentett, mert a személyes szabadság elrablását célozta és ráadásul olyan mértékben, melyhez fogható eddig csupán kétszer fordult elő a Nebadon történelme során.” 54:2.3 5. Tétel: Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Lucifer bűne az volt, hogy a jövőbeni szabadságainak megszerzésére törekedett a jelenben. „Lucifer rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit a jövőben kapta volna meg. Mindeme becses képességek elvesztek azáltal, hogy teret engedett a türelmetlenségnek és engedett azon vágyának, hogy azt birtokolja, amire éppen törekszik és hogy úgy birtokolja azt, hogy közben a világegyetemek mindenségét alkotó minden más lény jogai és szabadságai tiszteletben tartásával járó minden kötelezettséggel dacol. Az erkölcstani kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.” 54:4.4 6. Tétel: Az embernek meg kell tanulnia, hogy miként élvezze a szabadságot féktelenség nélkül és a gyönyört bujaság nélkül. „Egyszer az embernek majd meg kell tanulnia, hogy miként élvezze a szabadságot féktelenség nélkül, a táplálkozást falánkság nélkül, és a gyönyört bujaság nélkül. Az önuralom jobb emberi politika a viselkedés szabályozására, mint a szélsőséges önmegtartóztatás. Jézus sem tanított soha ilyen esztelen nézeteket a követőinek.” 89:3.7 7. Tétel: Lucifer bizonyos szabadságok túl korai elérését megakadályozó idő-szabályozók kiiktatására törekedett. „Lucifer hasonlóképpen bizonyos, a helyi csillagrendszerben érvényesítendő szabadságok túl korai elérését megakadályozó idő-szabályozó kiiktatására törekedett. A fény és élet korszakába eljutott valamely helyi csillagrendszer tapasztalati úton már a magáévá tette azokat a nézőpontokat és teljesebb látásmódokat, amelyek számos olyan módszer alkalmazását lehetővé teszik, amelyek az adott világegyetem-résznek az említettet megelőző korszakaiban bomlasztó hatásúak és pusztítóak lennének.” 118:8.9 G. Az igazság eljövetelének késlekedése 1. Tétel: Az igazság eljövetelének irgalmas késlekedésében Lucifer annak bizonyítékát látta, hogy a világegyetemi kormányzat képtelen a lázadás megfékezésére. „Az igazság eljövetelének irgalmas késlekedésében Lucifer annak bizonyítékát látta, hogy a paradicsomi Fiak kormánya képtelen a lázadás megfékezésére. Nyíltan szembeszállt Mihállyal, Immanuellel és a Nappalok Elődeivel, és pimasz, kihívó magatartást tanúsított velük szemben, majd pedig rámutatott arra tényre, hogy a válasz hiánya fényes bizonyítéka a világegyetemi és felsőbb-világegyetemi kormányok tehetetlenségének.” 53:4.5 2. Tétel: Kegyelmet ajánlottak a lázadóknak, de azt a vezetők egyike sem fogadta el. Azonban angyalok és mások ezrei elfogadták a kegyelmet, és később részesültek is benne. „Mihály már a luciferi lázadás legelején mentességet ajánlott minden lázadónak. Ajánlatának lényege az volt, hogy miután elnyeri a teljes világegyetemi fennhatóságot megbocsát mindenkinek, aki őszinte megbánást mutat, és visszahelyezi őket a világegyetemi szolgálat valamilyen formájába. A vezetők egyike sem fogadta el e kegyes ajánlatot. Azonban angyalok és alacsonyabb rendű mennyei lények ezrei, beleértve az Anyagi Fiak és Leányok százait is, elfogadták a panoptiaiak által kihirdetett kegyelmet, és Jézus feltámadása idején, ezerkilencszáz évvel ezelőtt a jóvá igazolást megkapták. E lényeket azóta az Atya jerusemi világára szállították, ahol gyakorlatilag elkülönítve tartják őket mindaddig, amíg az uverszai bíróságok döntést nem hoznak Gábriel Lucifer elleni ügyében. Azonban senkinek sincs kétsége afelől, hogy amint a megsemmisítési határozat megszületik, e bűnbánó és megmentett személyekre a megsemmisítési határozat nem fog vonatkozni. E próbaidős lelkek most a panoptiaiakkal dolgoznak együtt az Atya világának gondozásában.” 53:9.1 3. Tétel: Az igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha irgalom nem késlelteti. Azonban az irgalom mindig gondoskodik az időbeli késedelemről – arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik.

275

III. rész, 25. Bűn „A legfelsőbb igazság akkor érvényesülhet azonnal, ha isteni irgalom nem késlelteti. Azonban az idő és a tér gyermekeinek ajánlott könyörületes segédkezés mindig gondoskodik erről az időbeli késedelemről, arról a kegyelmi időközről, mely a vetés és az aratás között eltelik. Ha jó a vetés, akkor ez az időtartam gondoskodik a jellem kipróbálásáról és épüléséről; ha a vetés rossz, akkor e kegyelmi késedelem időt ad a megbánásra és a jó útra térésre. A gonosztevők elítélésében és kivégzésében megmutatkozó időbeli késedelem a hét felsőbb-világegyetembeli irgalmas segédkezés eredendő sajátja. Az igazságosságnak a könyörületesség révén való eme korlátozása azt bizonyítja, hogy Isten a szeretet, és hogy e szerető Isten érvényesül a világegyetemekben és irgalommal alakítja az ő összes teremtményének végzetét és végzi megítélésüket.” 54:4.6 4. Tétel: Egy Fenséges Hírvivő tizenkét okát sorolja fel annak, hogy Lucifert és társait miért nem állították meg és vonták felelősségre hamarabb. Ld. 54:5.1 H. A Bolygóherceg lázadása 1. Tétel: Kaligasztia nyugtalanul viselte a fennhatóságot és neheztelt a felügyeletre. Hajlamos volt majd minden tiltakozó fél mellett kiállni. „Áttekintve Kaligasztia hosszú pályafutását mindössze egyetlen szembetűnő vonást találhatunk a viselkedésében, mely külön figyelmet érdemelt volna; szélsőségesen egyéniség-hangsúlyozó volt. Hajlamos volt majd minden tiltakozó fél mellett kiállni, és rendszerint rokonszenvezett azokkal, akik valamilyen burkolt bírálatot enyhe formában juttattak kifejezésre. Felfedezhetjük e hajlam korai megjelenését abban is, hogy nyugtalanul viselte a fennhatóságot, hogy egy kissé neheztelt a felügyelet minden formájára. Bár a rangidősek tanácsait egy kissé kelletlenül fogadta és a feljebbvalói fennhatóságával szemben némi türelmetlenséget mutatott, mégis, amikor megmérettetésre került sor, mindig hűségesnek bizonyult a világegyetemi urakhoz és engedelmességet mutatott a Csillagvilági Atyák parancsai iránt. Egyetlen igazi hibát sem lehetett felfedezni benne egészen a szégyenletes urantiai árulás elkövetéséig.” 66:8.1 2. Tétel: Amikor Sátán tájékoztatta Kaligasztiát a Lucifer-féle „Szabadság-nyilatkozatról”, a herceg beleegyezett abba, hogy elárulja a bolygót. „Ezen ellenőrzés folyamán Sátán tájékoztatta Kaligasztiát a Lucifer által később kihirdetett Szabadságnyilatkozatról, és a jelenlegi ismereteink szerint a herceg beleegyezett abba, hogy a lázadás bejelentésekor elárulja a bolygót. A hűséges világegyetemi személyiségek különös megvetéssel tekintettek Kaligasztia hercegre amiatt, hogy a rábízottakat ilyen előre megfontoltan árulta el. A Teremtő Fiú e megvetésének adott hangot, amikor azt mondta: »Olyan vagy, mint a vezetőd, Lucifer, és bűnösen megtartottad az ő gonoszságát. Hamis volt ő már attól fogva, hogy önmaga felmagasztalásához fogott, mert nem maradt meg az igazságban.«” 67:1.2 3. Tétel: Kaligasztiát kikiáltotta „az Urantia Istenének és a mindenek fölött állónak”. A bolygón minden értelmes lény rákényszerült arra, hogy válasszon a bűn és az igazság között. „Daligasztia hivatalosan is kikiáltotta Kaligasztiát »az Urantia Istenének és a mindenek fölött állónak«. Az előttük kihirdetett döntéssel a kérdés egyértelműen eldőlt; és az egyes csoportok visszavonultak és elkezdték a helyzetet elemezni, vitákban próbáltak dönteni az emberfeletti személyiség sorsáról a bolygón. Ennek az elkeseredett küzdelemnek, ennek a hosszú és bűnös nézeteltérésnek a felszámolásába szeráfok, kerubok és egyéb mennyei lények is bekapcsolódtak. Az Urantia elszigetelésének idején éppen a bolygón tartózkodó emberfeletti lények csoportjai közül sok itt ragadt, és a szeráfokhoz és társaikhoz hasonlóan rákényszerültek arra, hogy válasszanak a bűn és az igazság között – a luciferi út és a nem látható Atya akarata között.” 67:2.4 4. Tétel: Az emberi életviszonyok gyors fejlesztésével kapcsolatos Kaligasztia-féle téveszmék hatására a társadalom hamar visszasüllyedt a régi biológiai szintre. „Kaligasztiának az a rendszere, hogy az emberi társadalmat késlekedés nélkül újjászervezi az egyéni és a közösségi szabadságról általa alkotott eszmék szerint, gyors és többé-kevésbé teljes kudarcnak bizonyult. A társadalom hamar visszasüllyedt a régi élőlénytani szintjére és a haladásért való küzdelem megint kezdődött elölről, nem sokkal azelőttről, ahol a Kaligasztia-féle rendszer a működését megkezdte, mert e felfordulás a világot mély zűrzavarba taszította. Százhatvankét évvel a lázadás után egy árhullám söpört végig Dalamatián, és a bolygói központ a tengerbe süllyedt, és e föld addig nem is emelkedett ki a vízből, amíg ama fényes kor nemes műveltségének csaknem minden emléke el nem pusztult.” 67:5.3 5. Tétel: Kaligasztiának minden csalárd árulásának legmegrázóbbika az volt, hogy elferdítette az urantiai iskolákban oktatott tanokat.

276

III. rész, 25. Bűn „Számomra e lázadás kapcsán az volt a legmegrázóbb esemény, amikor tudomást szereztem a fiúi besorolású lények közül a saját rendembe tartozók egyikének, Kaligasztiának a csalárd árulásáról, aki szándékosan és előre megfontoltan, módszeresen elferdítette és megmérgezte azokat a tanokat, melyeket abban az időben a bolygón működő tanhelyeken terjesztettek az egész Urantián. E tanhelyek összeomlása gyors és teljes volt.” 50:4.12 6. Tétel: A hercegi törzskar lázadó tagjainak Igazítói még mindig a Jerusemen vannak – és valószínűleg ott is maradnak mindaddig, amíg a Lucifer-féle lázadás ügyében ítélet nem születik. „Amikor a száztagú csoport az Urantiára jött, átmenetileg különváltak a Gondolatigazítójuktól. Közvetlenül a Melkizedek-megbízottak megérkezése után a hű személyiségeket (Vant kivéve) visszaküldték a Jerusemre ahol újra egyesültek a várakozó Igazítójukkal. A hatvan törzskari lázadó sorsát nem ismerjük; az Igazítóik még mindig a Jerusemen tartózkodnak. A dolgok állása kétségkívül nem fog megváltozni a mostanihoz képest mindaddig, amíg az egész Lucifer-féle lázadást végleg meg nem ítélik és az abban résztvevő összes személy sorsáról nem határoznak.” 67:4.5 7. Tétel: Van segítségével a Melkizedek-megbízottak hősies munkát végeztek az Urantián. Ezer év alatt 350 civilizációs hídfőállást építettek ki. „A tizenkét urantiai Melkizedek-megbízott hősies munkát végzett. Megőrizték a polgárosodott társadalom még megmaradt elemeit, és az ő bolygói vezetési elveiket Van hűségesen alkalmazta is a gyakorlatban. A lázadást követő ezer éven belül Vannak több mint háromszázötven fejlett csoportja működött szerte a világon. A polgárosultság ezen előretolt állásai leginkább a hűséges andonfiak leszármazottaiból álltak, melyekhez szangik fajták is, különösen a kék ember, valamint nodfiak keveredtek.” 67:6.6 8. Tétel: A Kaligasztia-féle lázadás és az ádámi vétek miatt az Urantián megszületett minden halandó valamiképpen időbeli hátrányt szenved. De egyetlen személy sem kényszerül személyes vallási nélkülözésre e kudarcok miatt. „Kaligasztia fellázadt, Ádám és Éva vétkezett, de az Urantián utánuk megszületett egyetlen halandó sem szenvedett e hibák személyes szellemi következményeitől. A Kaligasztia-féle lázadás óta az Urantián megszületett minden halandó valamiképpen időbeli hátrányt szenvedett, de az ilyen lelkek jövőbeli jóléte a legkevésbé sem forgott örök veszélyben. Egyetlen személy sem kényszerül alapvető szellemi nélkülözésre egy másik személy bűne miatt. A bűn teljes mértékben személyes az erkölcsi vétkességet vagy a szellemi következményeket tekintve, függetlenül annak messze ható következményeitől igazgatási, értelmi és társadalmi téren.” 67:7.7 I. Van – a megingathatatlan 1. Tétel: Van követői visszahúzódtak a nyugat-indiai hegyek közé. Az emberi ügyek igazgatását tíz, egyenként négytagú bizottságra bízta. „Van követői korán visszahúzódtak a nyugat-indiai hegyek közé, ahol nem fenyegették őket a síkvidéken élő, összezavart emberfajták támadásai, és amely elzárt helyről tervezgették a világ rendjének helyreállítását, miként az ő korai badonita elődeik egykor, nem sokkal a szangik törzsek megszületése előtt, akaratlanul is mind az emberiség jóléte érdekében munkálkodtak. A Melkizedek-megbízottak megérkezése előtt Van az emberi ügyek igazgatását tíz, egyenként négytagú bizottságra bízta, mely csoportok megegyeztek a hercegi rendszerbeliekkel. Átmenetileg a rangidős állandó besorolású élethordozók vállalták e negyventagú tanács vezetését, mely a várakozás hét esztendeje alatt működött. Az amadonfiak hasonló csoportjai vették át e felelősségi köröket azt követően, hogy a harminckilenc törzskari tag visszatért a Jerusemre.” 67:6.1 2. Tétel: Vannak az Urantián kellett maradnia Ádám koráig. Ő és Amadon az életfa révén tartotta fenn magát, melyet kiegészített a melkizedekek segédkezése több mint százötvenezer éven keresztül. „Vannak az Urantián kellett maradnia Ádám koráig, s a bolygón működő összes emberfeletti személyiség címzetes feje maradt. Ő és Amadon az életfa-eljárás révén tartotta fenn magát, melyet kiegészített a melkizedekek különleges életsegédkezése több mint százötvenezer éven keresztül.” 67:6.4 J. Az emberi hősök 1. Tétel: A felemelkedő halandók sérülékenyek voltak ugyan, de a jerusemi felemelkedői csoport tagjai közül egy sem vett részt a luciferi lázadásban. „A felemelkedő halandók sérülékenyek voltak, de jobban ellenálltak a lázadók álokoskodásainak, mint az alacsonyabb rendű szellemek. Noha az alacsonyabb rendű lakóvilágokon sokan elbuktak azok közül, akik még nem érték el a teljes eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal, mégis a felemelkedési terv bölcsességét

277

III. rész, 25. Bűn dicséri, hogy a Jerusemen működő, sataniai felemelkedési létpolgársággal rendelkezők közül egy sem vett részt a luciferi lázadásban.” 53:7.10 2. Tétel: Az evolúciós túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen. A hűséges halandók e jerusemi csoportja 187.432.811 főből állt. „És a Szalvingtonra, az Uverszára és a Paradicsomra is eljutott a megnyugtató üzenet, miszerint a halandói felemelkedés túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen és ez a legjobb védelem a bűnnel szemben is. A hűséges halandók e nemes, jerusemi csoportja 187.432.811 főből állt.” 53:7.12 3. Tétel: Az Urantián a hercegi törzskar negyven tagja marad hű. Az angyalok és a közteslények köreiben szörnyű nagy veszteségek keletkeztek. „Az Urantián a testtel bíró száztagú törzskar negyven tagja (beleértve Vant is) elutasította a felkeléshez való csatlakozást. A törzskar számos emberi segédje (a módosítottak és mások) is Mihály és az ő világegyetemi kormányának bátor és nemes védelmezője lett. A szeráfok és a kerubok köreiben szörnyű nagy veszteségek keletkeztek. A bolygóra kijelölt intéző és átmeneti szeráfoknak csaknem a fele állt a vezetőjük és Daligasztia mellé Lucifer ügyének támogatására. Negyvenezer-száztizenkilenc elsőfajú köztes teremtmény is csatlakozott Kaligasztiához, azonban e lények többi része hű maradt a rábízott felelősséghez.” 67:3.2 4. Tétel: Amadon a Lucifer-féle lázadás kiemelkedő emberi hőse. Andon és Fonta e leszármazottja a hercegi törzskarban Van társaságához tartozott. „Amadon a Lucifer-féle lázadás kiemelkedő emberi hőse. Andon és Fonta e férfi leszármazottja azon száz ember közé tartozott, akiknek élet-sejtanyagából a hercegi törzskar részesült, és azon esemény óta Van mellé osztották be, mint társát és emberi segédjét. Amadon a hosszú és megerőltető küzdelem során végig kitartott a felettese mellett. És lelkesítő dolog volt látni, amint az evolúciós fajok e gyermeke rendületlenül ellenáll Daligasztia mesterkedéseinek, miközben a hétévnyi küzdelem során ő és hű társai makacs kitartással álltak ellent a ragyogó Kaligasztia megtévesztő tanainak is.” 67:3.8 5. Tétel: Amadon példamutatóan állt ellen a mindent megfertőző zendülésnek. Van és az ő hűsége megingathatatlan volt Mihály iránt. „A Lucifer-féle lázadással számos bátor lény szegült szembe a Satania különböző világain; de a szalvingtoni feljegyzések Amadont ábrázolják úgy, mint az egész csillagrendszer ama kiemelkedő jellemét, aki dicsőségesen visszautasította a mindent átható zendülést és aki rendíthetetlenül kitartott Van mellett – kettejük hűsége a láthatatlan Atyának és az ő Mihály Fiának a felsősége iránt megingathatatlan volt.” 67:8.1 6. Tétel: Amadon kitartását hét éven át kísérte világegyetemi figyelem. Amadon és 143 társának hűsége több jóval szolgált, mint amennyit a lázadás rossz dolgai ellensúlyozhatnának. „A nagy jelentőségű események idején én az Edentián állomásoztam, és még mindig fel tudom idézni az akkori lelkesültségemet, amikor is áttekintettem a szalvingtoni híradásokat, melyek napról napra beszámoltak arról a hihetetlen állhatatosságról, páratlan elhivatottságról és kiváló hűségről, melyről az andoni emberfajta kísérleti és eredeti törzséből származó, egykor félvad teremtmény tett tanúbizonyságot. Az Edentiától a Szalvingtonon át egészen fel az Uverszáig, hét hosszú éven át minden alárendelt mennyei élet első kérdése a sataniai lázadás kapcsán mindig az volt: „És mi a helyzet az urantiai Amadonnal, még mindig kitart?” Ha a Lucifer-féle lázadás hátrányt jelentett is a helyi csillagrendszer és annak bukott világai számára, ha e Fiú és az ő félrevezetett társainak elveszése átmenetileg gátolta is a Norlatiadek csillagvilág fejlődését, akkor mérjétek fel a hatását annak az óriási mértékben megmutatkozó, lelkesítő teljesítménynek is, melyet a természet e gyermeke és az ő 143 társából álló elszánt csoport nyújtott, amikor állhatatosan kitartottak a világegyetemi irányítás és igazgatás felsőbb elvei mellett a hűtlen feljebbvalóik által kifejtett ilyen óriási ellenállással szemben. És hadd nyugtassalak meg benneteket, hogy ez több jóval szolgált a Nebadon világegyetemben és az Orvonton felsőbb-világegyetemben, semhogy azt a Lucifer-féle lázadás minden rossz dolgának és csapásának összessége valaha is semlegesíteni tudná.” 67:8.2 III. A BŰN KÖVETKEZMÉNYEI 1. Tétel: Az urantiai népek kétféle fogyatékosság következményeitől szenvednek – a Kaligasztia-féle lázadás és az ádámi vétek káros következményei ezek. „Az urantiai népek a fokozatos bolygói szellemi előrehaladás eme feladatában igénybe vehető segítség kettős hiányának következményeitől szenvednek. A Kaligasztia-féle felfordulás világszerte zavart okozott és

278

III. rész, 25. Bűn minden későbbi nemzedéket megfosztott attól az erkölcsi segítségtől, melyet egy jól szabályozott társadalom nyújtott volna. De még ennél is szörnyűbb következményekkel járt az ádámi vétek annyiban, hogy a fajokat megfosztotta a fizikai természet ama felsőbbrendű fajtájától, mely jobban megfelelt volna a szellemi törekvéseknek.” 34:7.4 2. Tétel: A Lucifer-féle lázadás óta az edentiai Atyák különös gondot fordítanak az Urantiára és a többi elszigetelt világra. „A Lucifer-féle lázadás óta az edentiai Atyák különös gondot fordítanak az Urantiára és a Satania többi elszigetelt bolygójára. Régen a látnok felismerte a Csillagvilági Atyák szabályozó kéznyomát a nemzetek ügyeiben. »Mikor a Fenséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztotta Ádám fiait, akkor megszabta a népek határait.«” 43:5.16 3. Tétel: A luciferi felkelés először teljes sorscsapásnak tűnt. Huszonötezer év elteltével a jó egyensúlyba került a rosszal. Mára a lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak. „A luciferi felkelés először teljes sorscsapásnak tűnt a csillagrendszer és a világegyetem számára. Azonban az előnyök is fokozatosan megmutatkoztak. A csillagrendszer-időben mért huszonötezer év (urantiai időben ez húszezer évet jelent) elteltével a melkizedekek tanítani kezdtek arról, hogy a luciferi dőreségből származó jó egyensúlyba került az abból eredő rosszal. A rossz összessége akkortájt már majdnem állandósult, és csak néhány elszigetelt világon növekedett tovább, míg a jótékony folyományok tovább sokszorozódtak és terjedtek szerte a világegyetemben és a felsőbb-világegyetemben, sőt még a Havonában is. A melkizedekek most azt tanítják, hogy a sataniai lázadásból származó jó több mint ezerszerese az összes rossznak.” 54:6.6 4. Tétel: A bűn csak akkor hoz magával végzetes következményeket a személyiség-túlélés szempontjából, ha az az egész lény hozzáállása – amikor ez jelenti az elme döntését és a lélek akaratát. „A vétkes gondolkodás, a rosszcselekedetek vagy a bűnös tervezgetés teljes következményei viszont csakis a tényleges kivitelezés síkján tapasztalhatók meg. A világegyetemi törvény áthágása akár végzetes is lehet a fizikai területen, anélkül, hogy komolyabban belevonná ebbe az elmét vagy kárára lenne a szellemi létezésnek. A bűn csak akkor hoz magával végzetes következményeket a személyiség-túlélés szempontjából, ha az az egész lény hozzáállása, amikor ez jelenti az elme döntését és a lélek akaratát.” 67:7.4 IV. ÁLDOZÁS – VEZEKLÉS 1. Tétel: Az ősember rengeteg mohó istennel – hitelező istenségekkel – volt körülvéve, hogy papokra, szertartásokra és áldozásokra szüksége volt ahhoz, hogy az adósságát törleszthesse. Az eredendő bűn tantétele szerint minden ember úgy kezdte a létét, hogy tartozott a szellemi erőknek. „Lévén, hogy rengeteg sértődékeny szellemmel és mohó kísértettel volt körülvéve, az ősember a hitelező istenségek olyan seregével állt szemben, hogy egy egész életen át minden papra, szertartásra és áldozásra szüksége volt ahhoz, hogy a szellemi adósságát törleszthesse. Az eredendő bűnnek, illetőleg a faj bűnének a tantételével minden ember a szellemi erők felé komoly tartozással kezdte a létét.” 89:4.6 2. Tétel: Mózes kísérletet tett arra, hogy véget vessen az emberáldozásnak azáltal, hogy bevezette a pénzbeli megváltást, mint helyettesítőt. Sok fejletlen törzset gyöngített tovább az, hogy feláldozták az elsőszülött fiaikat. „Mózes kísérletet tett arra, hogy véget vessen az emberáldozásnak azáltal, hogy bevezette a pénzbeli megváltást, mint helyettesítő intézményt. Egy olyan módszeres rendet alakított ki, mely képessé tette a népét arra, hogy a meggondolatlan és ostoba esküik legrosszabb következményeitől megmeneküljenek. Földet, vagyont és gyermeket lehetett megváltani a megállapított díj szerint, melyet a papoknak kellett kifizetni. Azok a csoportok, melyek felhagytak az elsőszülött fiaik feláldozásával, hamarosan nagy előnyre tettek szert a kevésbé haladó szomszédaikkal szemben, akik e kegyetlen tetteket tovább folytatták. Számos ilyen visszamaradt törzs nemcsak hogy nagyon meggyengült a fiak elvesztése miatt, hanem gyakran a vezetők leszármazási ága is megszakadt.” 89:7.1 3. Tétel: Az áldozás később a szövetség eszméjéhez társult. Ez komoly előrelépés volt a vallás megszilárdulása terén. A szövetség átveszi a szerencse, a félelem és a babonaság helyét. „Az áldozás szokása végül a haladó tanítások eredményeként a szövetség eszméjéhez társult. Végül úgy gondolták, hogy az istenek valódi egyezségeket kötöttek az emberrel; és ez komoly előrelépés volt a vallás megszilárdulása terén. A törvény, a szövetség átveszi a szerencse, a félelem és a babonaság helyét.” 89:8.4 4. Tétel: Az evolúciós ember végül olyan erkölcsi méltóságra tett szert, melynek birtokában már mert alkudozni az isteneivel – szövetségre lépett az Istenséggel.

279

III. rész, 25. Bűn „De az istenekkel való szövetségkötés eszméje végül megjelent. Az evolúciós ember végül olyan erkölcsi méltóságra tett szert, melynek birtokában már mert alkudozni az isteneivel. És az áldozatok felajánlásának ügye fokozatosan átalakult az Istennel bölcseleti síkon üzletelő ember játékává.” 89:8.6 V. A BŰN MEGBOCSÁTÁSA 1. Tétel: A fejletlen ember hajlamos megbocsátást kérni a következő héten elkövetni szándékozott bűnökért. A bűn nagymértékben szertartásjellegű volt. „A gyónás és a megbocsátás eszméje már korán megjelent a kezdetleges vallásban. Az emberek nyilvános gyűlésen kértek megbocsátást azokért a bűnökért, melyeket a következő héten szándékoztak elkövetni. A gyónás pusztán megbocsátási szertartásos szokás volt, és a beszennyezés nyilvános bejelentése is, a »tisztátalan, tisztátalan!« hangos rosszallásának szertartásos eljárása. Ezt követte a megtisztulás mindenféle szertartásos rendje. Az összes ősi nép gyakorolta ezeket az értelmetlen szertartásokat. A korai törzsek számos, látszólag egészségügyi szokása nagymértékben szertartásjellegű volt.” 89:2.5 2. Tétel: A Lucifer-féle lázadás áldozatainak többsége már régen megbánta a dőreségét. Minden ilyen bűnbánó személyt valamiképpen jóvá igazolnak és ezek visszakerülhetnek a világegyetemi szolgálat valamely szakaszába, mihelyt a lázadás ügyében végső ítélet születik. „Az emberi és emberfeletti lények döntő többsége, akik a Lucifer-féle lázadás áldozatai lettek a Jerusemen és a különböző félrevezetett bolygókon, már régen őszintén megbánták a dőreségüket; és mi igazán hiszünk abban, hogy minden ilyen őszinte bűnbánó személyt valamiképpen jóvá igazolnak és ezek visszakerülhetnek a világegyetemi szolgálat valamely szakaszába, amikor a Nappalok Elődei végeznek a sataniai lázadás ügyeinek megítélésével, melyhez csak nemrégen fogtak hozzá.” 67:4.7 3. Tétel: A bűn megvallása ugyan a hűtlenség bátor elutasítása, de semmiképpen sem mérsékli az ilyen hűtlenség téridő-következményeit. „A bűn megvallása a hűtlenség bátor elutasítása, de semmiképpen sem mérsékli az ilyen hűtlenség téridőkövetkezményeit. De a bevallása – a bűn természetének őszinte felismerése – lényeges a vallásos gyarapodáshoz és a szellemi fejlődéshez.” 89:10.5 4. Tétel: A bűn megbocsátása jelzi az Istenséghez fűződő hűségviszony megújítását azon időszak után, amikor az emberben tudatosul e kapcsolatok szünetelése. A megbocsátást nem kell keresni – csak fogadni kell. „A bűn Istenség általi megbocsátása nem más, mint a hűségviszony megújítása azon időszak után, amikor az emberben tudatosul e kapcsolatok szünetelése, mely a tudatos lázadás következménye volt. A megbocsátást nem kell keresni, hanem csak fogadni kell, mint annak tudatosulását, hogy a teremtmény és a Teremtő közötti hűségviszony helyreállt. És az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedésben.” 89:10.6 VI. TERMÉSZETES KÉSZTETÉSEK 1. Tétel: Egy átlagos világ halandói nem élnek meg állandó háborúskodást a fizikai és a szellemi természetük között. A felemelkedésük inkább egyfajta felkészítő tanfolyamként zajlik, semmint éles összeütközésként. „Egy átlagos világ halandói nem élnek meg állandó háborúskodást a fizikai és a szellemi természetük között. Szembesülnek ugyan az állati létszintekről a szellemi élet magasabb síkjaira való felkapaszkodás szükségességével, azonban e felemelkedés inkább egyfajta felkészítő tanfolyamként zajlik, ha az urantiai halandók elütő anyagi és szellemi természetének e terén megélt éles összeütközéseihez hasonlítjuk.” 34:7.3 2. Tétel: A nincstelenség az önsanyargatás szertartásának részét képezte, mely számos vallás tanításaiba is bekerült. A vezeklés e rítus negatív formája volt. „A nincstelenség pusztán a húsvér test gyötrése szertartásának részét képezte, mely sajnos számos vallás írásaiba és tanításaiba bekerült, nevezetesen a kereszténységébe is. A vezeklés a lemondás e gyakorta ostoba szertartásának nemleges formája. De mindez önuralomra tanította a vadembert, és ez értékes fejlemény volt a társadalmi evolúció terén.” 89:3.3 3. Tétel: E rítusok közül soknak volt haszna, mert önuralomra és önmegtartóztatásra tanították az embert. „Az önmegtartóztatás és az önuralom volt a korai evolúciós vallásból származó két legnagyobb társadalmi nyereség. Az önuralom az embernek új életfelfogást adott; megtanította, hogy miként növelje az élet

280

III. rész, 25. Bűn törtjének értékét azáltal, hogy csökkenti a személyes igények nevezőjét ahelyett, hogy mindig csak az önző kielégülés számlálóját növeli.” 89:3.3 4. Tétel: Az állati természet lehet öröklődő, de a bűn nem adódik át a szülőtől a gyermeknek. A bűn tudatos lázadás az Atya akarata ellen. „Az állati természet – a rosszcselekedetre való hajlam – lehet öröklődő, de a bűn nem adódik át a szülőtől a gyermeknek. A bűn valamely sajátakaratú teremtmény tudatos és szándékos lázadási cselekedete az Atya akarata és a Fiak törvényei ellen.” 188:4.5 5. Tétel: Számos oka volt annak, hogy Júdás elveszítette az életért vívott csatát. Ld. 193:4.1 VII. A BŰNÉRT JÁRÓ BÜNTETÉS 1. Tétel: A bűnnel való teljes azonosulás egyenlő a nemléttel – a megszűnéssel. Az ok és a büntetés kiszabása között mindig van elegendő időbeli késedelem a megbánásra és a megítéltetésre. „Bár a rosszal (bűnnel) való tudatos és teljes azonosulás egyenlő a nemléttel (a megszűnéssel), a bűnnel való ilyesféle személyes azonosulás időpontja és a büntetés végrehajtásának – a rossz szándékos befogadására önmagától adott válasznak – az időpontja között mindig lennie kell egy elegendően hosszú időtartamnak, mely lehetővé teszi az ilyen egyedi világegyetemi helyzet olyan megítélését, mely az összes érintett világegyetemi személyiségnek teljes mértékben megfelel és amely oly méltányos és oly igazságos, hogy azt még maga a bűnös is elfogadja.” 54:3.2 2. Tétel: A Satania csillagrendszeri köreit addig nem állítják helyre, amíg Lucifer él. „Nem várhatjuk a Sataniában jelenleg érvényes megszorítások feloldását mindaddig, amíg a Nappalok Elődei végleg nem rendelkeznek a lázadók vezetőinek sorsáról. A csillagrendszeri köröket addig nem állítják helyre, amíg Lucifer él. Egyébként ő jelenleg teljesen cselekvésképtelen.” 53:9.6 VIII. AZ ÖRDÖG 1. Tétel: A személyesen is jelenlévő ördög hitelve – jóllehet némi alappal bírt Kaligasztia jelenléte vonatkozásában – teljes egészében kitalált volt. Az erkölcsi ügyeket illetően a szabad emberi akaratnál nincs erősebb. „Az Urantián személyesen is jelenlévő ördög hitelve, jóllehet némi alappal bírt a hitehagyott és gonosz Kaligasztia bolygói jelenléte vonatkozásában, azért mégis csak teljes egészében kitalált volt azokban a tanításokban, hogy ilyen »ördög« befolyásolhatja az egészséges emberi elmét annak szabad és természetes döntéseiben. Már azelőtt, hogy Mihály megtestesült az Urantián, sem Kaligasztia, sem pedig Daligasztia nem volt képes a halandókat sanyargatni vagy bármely egészséges egyént az emberi akarat ellenében bárminek a megtételére kényszeríteni. Az erkölcsi ügyeket illetően a szabad emberi akarat a legfelsőbb; még az emberben lakozó Gondolatigazító is elutasítja, hogy az embert akár egyetlen gondolatra is rávegye vagy hogy az embert annak saját akarata ellenében valamilyen tettre rábírja.” 66:8.6 2. Tétel: A jó és a rossz kísérteteknek tulajdonított eltérő végzetek vezettek a menny és a pokol fogalmának megjelenéséhez. A fejletlen emberfajták azt hitték, hogy az ember úgy létezik majd a halál után, ahogy előtte létezett, ezért rettegtek a megöregedéstől. „A korai ember nem foglalkozott a pokolbeli vagy jövőbeli büntetés gondolatával. A vadember a jövőbeli életet úgy képzelte el, mint a jelenlegit, elhagyva belőle minden balszerencsét. Később eltérő végzetet tulajdonított a jó kísérteteknek és a rossz kísérteteknek – a mennyet és a poklot. De lévén, hogy számos fejletlen emberfajta hitte azt, hogy az ember úgy lép át a következő életbe, ahogy emezt elhagyja, nem nagyon tetszett nekik a megöregedés és az elgyengülés gondolata. Az öregeket szívesebben ölték meg még azelőtt, hogy túlságosan legyengültek volna.” 86:4.7

281

III. rész, 26. Az üdvözülési terv

26. AZ ÜDVÖZÜLÉSI TERV Tartalomjegyzék VIII. Az Isten hű fiai IX. Gondviselés X. Jézus földön töltött élete XI. A vezeklés eszméje XII. A továbbélés vallása XIII. Fejlődési út a Havonán keresztül

I. Bevezetés II. Az Isten szeretete III. Az örökkévaló és isteni cél IV. A tökéletesség elérésének terve V. Az alászállási terv VI. A kegyes segédkezési terv VII. A megmentési terv

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Isten akarata nem feltétlenül kerekedik felül a részben, de mindig érvényesül az egészben. „Isten akarata nem feltétlenül kerekedik felül a részben – bármely egyes személyiség szívében – de ténylegesen az ő akarata irányítja az egészet, a világegyetemek mindenségét.” 12:7.1 II. AZ ISTEN SZERETETE 1. Tétel: Isten minden teremtményt szeret, de egyedi szeretetet mutat minden személy iránt. „Isten minden egyes egyént úgy szeret, mint a mennyei család egy tagját. Isten ugyanakkor az összes egyént szereti; nem tesz különbséget a személyek között, és a szeretetének egyetemessége hozza létre a teljesség kapcsolatát, az egyetemes testvériséget. Az Atya szeretete abszolút értelemben egyénít minden egyes személyiséget, mint az Egyetemes Atya különleges gyermekét, akiből csupán egy van a végtelenségben, olyan sajátakarattal rendelkező teremtményt, aki helyettesíthetetlen a teljes örökkévalóságban.” 12:7.8 2. Tétel: A szeretet s nem a kényszer ösztönöz a növekedésre. „De az embert nem a kényszer menti meg, illetőleg teszi nemesebbé. A szellemi növekedés a fejlődő lélekből fakad. A kényszer eltorzíthatja a személyiséget, ám sohasem ösztönzi a növekedést. Még a nevelési kényszer is csak ellenható értelemben hasznos annyiban, hogy talán segíti a megrendítő élmények megelőzését. A szellemi gyarapodás ott a legnagyobb, ahol minden külső hatás elenyésző. „Ahol az Úrnak szelleme, ott a szabadság.” Az ember akkor fejlődik a legjobban, amikor az otthon, a közösség, az egyház és az állam kényszere a legkisebb fokú. Ám ezt nem szabad úgy értelmezni, hogy egy haladó társadalomban nincs helye otthonnak, társadalmi intézményeknek, egyháznak és államnak.” 103:5.11 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Péter így kezdte beszédét: »Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.«” ApCsel. 10:34,3563 „Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” 2Kor. 3:1764 „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.” 1Jn. 4:865 III. AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÉS ISTENI CÉL 1. Tétel: Mi mindannyian egy hatalmas és örökkévaló világegyetemi cél részesei vagyunk.

63

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=ApCsel&numch=10 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=2Kor&numch=3 65 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=4 64

282

III. rész, 26. Az üdvözülési terv „A világegyetemek téren át való menetelésének nagyszerű és dicsőséges célja van. Az összes halandói küzdelmetek nem hiábavaló. Mi mindannyian egy hatalmas terv, egy hatalmas vállalkozás részei vagyunk, és e vállalkozás nagyságrendje miatt lehetetlen sokat meglátnunk abból bármely időpontban és bármely életben. Mi mindannyian egy, az Istenek felügyelte és végrehajtotta örökkévaló munkaterv részesei vagyunk. A teljes bámulatos és egyetemes működési rend fenségesen hatja át a teret az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen gondolata és örökkévaló célja adta ütemre.” 32:5.1 2. Tétel: Az Isten határtalan és korlátlan terve az ő minden teremtményére kiterjed. „Az Isten elméjében lévő terv az ő hatalmas területein élő minden teremtményére kiterjed, és e terv a határtalan lehetőségek, a korlátlan fejlődés és a végtelen élet örökkévaló célját foglalja magában. És e páratlan létpálya végtelen gyümölcseit küzdelem árán kaphatjátok meg.” 32:5.7 3. Tétel: A halandói lét pusztán csak összekötő kapocs az Isten magas szellemi tervében. „Az örökkévaló Isten örökkévaló célja egy magas szellemi eszménykép. Az idő eseményei és az anyagi lét küzdelmei legfeljebb csak átmeneti hidat képeznek, mely összeköttetést biztosít a túloldallal, a szellemi valóság és a mennyei létezés alkotta ígéretföldjével. Nektek halandóknak természetesen nehezetekre esik megragadni egy örökkévaló cél eszméjét; jóformán képtelenek vagytok megérteni az örökkévalósági gondolatot, valamit, ami sohasem kezdődött és sohasem fejeződik be. Mindennek, amit csak ismertek, van vége.” 32:5.2 4. Tétel: Bizonyosan győzelem fogja koronázni mindazoknak az erőfeszítéseit, aki részt vesznek az örök tökéletesedés versenyében. „Az örökkévalósági cél előttetek van. Az isteniség-elérés kalandja rátok vár. A tökéletesedés versengése már folyik. Bárki belevághat, és bizonyosan győzelem fogja koronázni minden olyan emberi lény erőfeszítéseit, aki részt vesz a hit és a bizodalom versenyén, ahol minden lépését a benne lakozó Igazító vezeti, és a Világegyetemi Fiú ama jószelleme vezérli, mely oly szabadon áradt ki minden húsvér testbe.” 32:5.8 5. Tétel: Az idő megpróbáltatásainak leküzdésével tudunk szellemi lépést tartani az örökkévalósággal. „Számomra az tűnik célravezetőbbnek, ha a halandói elme számára való elmagyarázás céljából úgy tekintem az örökkévalóságot, mint egy körfolyamatot, az örökkévaló célt pedig úgy, mint egy végtelen kört, egy örökkévalósági körpályát, mely valamiképp összhangban van az idő átmeneti anyagi körfolyamataival. Ami az örökkévalósági körpályával kapcsolatban lévő és annak részét képező időövezeteket illeti, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az ilyen átmeneti korszakok éppúgy születnek, élnek és meghalnak, mint ahogy az idő átmeneti lényei születnek, élnek és meghalnak. A legtöbb emberi lény meghal, mert nem tudta elérni az Igazítóval való eggyé kapcsolódás szellemi szintjét, s a halál átalakulása jelenti az egyetlen lehetséges eljárást, amely révén megmenekülhetnek az idő korlátaitól és az anyagi teremtés jelentette kötöttségektől, mely révén képessé válnak szellemi lépést tartani az örökkévalóság folytonos menetével. Amennyiben túléltétek az idő és az anyagi létezés próbalétét, lehetővé válik számotokra, hogy továbbra is kapcsolatban maradjatok az örökkévalósággal, akár annak részeként is, mindörökre együtt haladjatok a tér világaival az örökkévaló korok körén.” 32:5.4 Megjegyzés: Ld. 32:5.1, 32:5.5 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított” Ef. 3:1166 „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Róm. 8:2867 IV. A TÖKÉLETESSÉG ELÉRÉSÉNEK TERVE 1. Tétel: Az Atya evolúciós halandói felemelkedésre vonatkozó tervével az Örökkévaló Fiú fenntartás nélkül egyetértett. „A Fokozatos Haladási Terv. Ez az Egyetemes Atyának az evolúciós felemelkedésre vonatkozó terve, az Örökkévaló Fiú által fenntartás nélkül elfogadott program, melyet akkor hagyott jóvá, amikor egyesült az Atyával annak a javaslatnak a végrehajtásában, hogy »Alkossunk halandó teremtményt a saját képünkre«. 66 67

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Ef&numch=3 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=R%F3m&numch=8

283

III. rész, 26. Az üdvözülési terv Az idő teremtményeinek felemelésére vonatkozó ezen rendelkezés egyúttal a Gondolatigazítóknak az Atya általi adományozását jelenti, valamint azt is, hogy az anyagi teremtményeket felruházzák a személyiségi előjogokkal.” 7:4.4 2. Tétel: Az értelmes teremtmények képesek szeretni Istent és választhatják a Paradicsom elérését és Isten megtalálását. „Úgy tűnik, hogy a paradicsomi alkotó erők szakadatlan és terjeszkedő előrenyomulása a téren keresztül előre megmutatja az Egyetemes Atya gravitációs vonzásának örökmód kiterjedő területét és ama különféle értelmes teremtményeknek a soha véget nem érő sokasodását, akik képesek szeretni Istent és akiket Isten is szerethet, és akik így, Istent ismerővé válva, dönthetnek úgy, hogy olyanok akarnak lenni mint ő, és választhatják a Paradicsom elérését és Isten megtalálását.” 56:9.13 3. Tétel: A tökéletesség elérésének terve jelenti az egyik legnagyobb megoldandó problémát a felsőbbvilágegyetemekben. „Az evolúciós halandók tökéletesítésének bámulatos terve, és miután elérték a Paradicsomot és felvétettek a Végleges Testületbe, folyamatos felkészítésük valamilyen ma még ismeretlen jövőbeli feladatra, tehát jelenleg ez tűnik az egyik legnagyobb megoldandó problémának a hét felsőbb-világegyetemben és azok számos részében; de ez a felemelkedési terv, melynek célja az idő és tér halandóinak szellemivé alakítása és felkészítése, egyáltalán nem kizárólagos elfoglaltsága a világegyetemi értelmeknek.” 4:0.3 4. Tétel: A bizonytalanság a bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. „A bizonytalanság a bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja – bizonytalanság az időben és az elmében, bizonytalanság a Paradicsomra való felemelkedés folyamatának eseményeit illetően; bizonyosság a szellemben és az örökkévalóságban, bizonyosság a teremtmény-fiú töretlen bizodalmában, melyet az Egyetemes Atya isteni szenvedélyébe és végtelen szeretetébe vetett; bizonytalanság tapasztalatlan világegyetemi létpolgárként; bizonyosság egy mindenható, mindent-tudó, és végtelenül szeretetteljes Atya világegyetemi házaiban felemelkedő fiúként.” 111:7.1 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak (...)” Ter. 1:2668 „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Mt. 5:4869 V. AZ ALÁSZÁLLÁSI TERV 1. Tétel: A paradicsomi Fiaknak a halandó fajokhoz történő megtestesülési alászállása az Örökkévaló Fiú tervének része. „Az Alászállási Terv. A következő világegyetemi terv az, hogy az Örökkévaló Fiú és az ő mellérendelt Fiai hozzáfognak a nagy Atya-kinyilatkoztatáshoz. Ez az Örökkévaló Fiú javaslata, és abból áll, hogy ő az Istenfiak révén alászáll az evolúciós teremtésrészekbe, ahol megszemélyesül és tényleges formát ölt, megtestesül és valóságossá válik az összes világegyetemi teremtmény számára úgy, mint az Atya szeretete és a Fiú kegyelme. Az alászállási terv részét képezi, mint e szeretetszolgálat átmeneti jellemzője, az, hogy a paradicsomi Fiak úgy lépnek fel, mint helyreállítói annak, amit a félrevezetett teremtményi akarat szellemi értelemben veszélybe sodort.” 7:4.5 2. Tétel: A paradicsomi tökéletességi cél elérését még nemesebbé tette a Mihály-féle alászállás. „Halandókként most már láthatjátok a helyeteket az isteni fiúi besorolásúak családjában és most már érzékelhetitek azt a kötelességet, hogy ki kell használnotok a halandói túlélés érdekében a paradicsomi tervben, illetőleg a paradicsomi terv által oly önként biztosított előnyöket, mely tervet az egyik alászálló Fiú élettapasztalása oly nagy mértékben kiemelt és megvilágított. Minden lehetőségről és minden hatalomról gondoskodtak annak érdekében, hogy az isteni tökéletesség paradicsomi céljának végleges elérése számotokra biztosított legyen.” 40:10.14

68 69

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Ter&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=5

284

III. rész, 26. Az üdvözülési terv A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” Lk. 19:10 70 VI. A KEGYES SEGÉDKEZÉSI TERV 1. Tétel: Amint a haladási tervet és az alászállási tervet bejelentették, a Végtelen Szellem érvénybe léptette az ő kegyes segédkezési tervét. „A Kegyes Segédkezési Terv. Amint a haladási terv és az alászállási terv elkészült és azt ki is hirdették, a Végtelen Szellem egyedül és önmagánál fogva kivetült és működésbe hozta a kegyes segédkezés hatalmas és egyetemes vállalkozását. Ez az a szolgálat, mely oly alapvető a haladási és alászállási vállalkozás gyakorlati és hatékony működéséhez egyaránt, és a Harmadik Forrás és Középpont szellemi személyiségei mind osztoznak a kegyes segédkezés szellemében, mely oly jelentős részét képezi az Istenség Harmadik Személye Természetének. A Végtelen Szellem nemcsak a teremtésben, hanem az irányításban is igazul és szó szerint úgy működik, mint az Atya és a Fiú közös végrehajtója.” 7:4.6 2. Tétel: A Végtelen Szellem segédkezik az Atyának és a Fiúnak, és segédkezik a saját nevében is. „A Szellem segédkezése azonban nem irányul kizárólag az Örökkévaló Fiú és az Egyetemes Atya megjelenítésére. A Végtelen Szellem hatalmában áll az is, hogy a saját nevében és jogán segédkezzen a teremtésrészek teremtményeinek; a Harmadik Személy isteni méltósággal bír, és a maga részéről is gyakorolja a kegyelmet az egyetemes segédkezés keretében.” 8:4.7 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” Róm. 8:2671 VII. A MEGMENTÉSI TERV 1. Tétel: A fejlődési tervet hátráltató lázadás vagy késlekedés esetén a paradicsomi Fiak helyreállítókként működnek. „Ha valahol, valamikor késedelem nyilvánul meg a haladási tervben, ha esetleg lázadás hátráltatja vagy bonyolítja e vállalkozás előmenetelét, akkor azon nyomban érvénybe lépnek az alászállási terv veszélyhelyzeti rendelkezései. A paradicsomi Fiak elkötelezték magukat és készen állnak arra, hogy helyreállítóként működjenek, hogy a lázadók területének kellős közepébe is elmenjenek és ott helyreállítsák a szférák szellemi állapotát. És éppen ilyen hősi szolgálatot teljesített az egyik mellérendelt Teremtő Fiú az Urantián összefüggésben azzal a tapasztalatszerző alászállási küldetéssel, melyen a fennhatóságának megszerzése érdekében vett részt.” 7:4.5 2. Tétel: A Teremtők jelentik a legelső kísérletet arra, hogy az ember megmenekülhessen a törvényszegés következményeitől. „A Teremtők jelentik a legelső kísérletet arra, hogy az ember megmenekülhessen az isteni törvények értelmetlen megszegésének rettenetes következményeitől. Az Isten szeretete eredendően atyai ragaszkodás; ezért fenyít minket néha »ő a javunkra, hogy szentségében részesüljünk«. Még a legnagyobb megpróbáltatások közepette is emlékezzetek arra, hogy »minden nyomorúságainkban velünk részes ő is«.” 2:5.3 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk.” Zsid. 12:1072

70

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=19 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=R%F3m&numch=8 72 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=12 71

285

III. rész, 26. Az üdvözülési terv „Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.” 1Pét. 1:573 VIII. AZ ISTEN HŰ FIAI 1. Tétel: Az Istennél való fiúság eredendően megvan az isteni szeretetben; és ez független a paradicsomi Fiak alászállásaitól. „Mindaz, amit az Ember Fia mondott vagy tett a földön, nagymértékben megszépítette az Istenhez fűződő fiúságnak és az emberek közötti testvériségnek a tantételeit, ám az Isten és az emberek közötti ezen alapvető fontosságú kapcsolatok eredendően megvannak azon világegyetemi tényekben, hogy az Isten szereti a teremtményeit és az isteni Fiak természetüknél fogva irgalmasak. E megható és istenmód szépséges kapcsolatok ember és az Alkotója között e világon és minden más világon szerte a világegyetemek mindenségében, az örökkévalóságtól fogva léteznek; és azok semmilyen értelemben nem függnek az Isten Teremtő Fiainak ezen időszakos alászállásaitól, akik így felveszik a teremtett értelmes lényeik természetét és hasonlatosságát azon ár részeként, mely árat meg kell fizetniük azért, hogy véglegesen megkapják a korlátlan főhatalmat a saját helyi világegyetemük felett.” 186:5.5 2. Tétel: Öt alapvető oka van annak, amiért az urantiai halandók az Isten fiainak tekinthetik magukat. „1. A szellemi ígéret fiai, hűséges fiak vagytok; elfogadtátok a fiúi besorolást. Hisztek a fiúi rendetek valóságában, és így az Istennel való atya-fiúi viszonyotok örök valóság. 2. Az Isten Teremtő Fia egyikőtökké lesz; ténylegesen is a bátyátok ő; és ha szellemben igazán Krisztus, a győzelmes Mihály testvéreivé lesztek, akkor szellemben szükségképpen annak is fiai lesztek, aki a közös Atyátok – aki ráadásul mindenkinek az Egyetemes Atyja. 3. Fiak vagytok, mert egy Fiú szelleme kiáradt bennetek, szabadon és biztosan adományozódott minden urantiai emberfajtára. E szellem mindegyre az isteni Fiú felé vonz benneteket, aki annak forrása, és tovább, a paradicsomi Atya felé, aki pedig ezen isteni Fiú forrása. 4. Ezen isteni szabad akarattal adta nektek az Egyetemes Atya a teremtményi személyiségeteket. Felruházott benneteket a szabadakaratú cselekvés azon isteni önkéntelenségével, melyet Isten megoszt mindenkivel, aki a fiává lesz. 5. Az Egyetemes Atya egy szilánkja lakozik bennetek, és így közvetlen rokonságban álltok a minden Istenfi isteni Atyjával.” 40:6.4 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Róm. 8:1474 „»Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.«” Jn. 3:375 „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény.” 2Kor. 5:1776 „Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk” 1Jn. 5:477 IX. GONDVISELÉS 1. Tétel: A korlátok előre meghatározott volta és a szabad döntés előzetes ismerete semmiképpen nem csorbítja a véges akarat függetlenségét. „A Teremtő akarata és a teremtmény akarata működésének a nagy világegyetemben korlátai vannak, és ezen akaratok a Főépítészek által megteremtett lehetőségeknek megfelelően működhetnek. E felső határok előre meghatározott volta azonban egyáltalán nem csorbítja a teremtményi akarat függetlenségét e határokon belül. A végleges előzetes tudás – a minden véges választás teljes szabadsága – sem érvényteleníti a véges akaratot. Az érett és előrelátó emberi lény képes lehet valamely fiatalabb társa döntésének következményeit 73

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1P%E9t&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=R%F3m&numch=8 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=3 76 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=2Kor&numch=5 77 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=5 74 75

286

III. rész, 26. Az üdvözülési terv igen pontosan megmondani előre, de ez az előzetes ismeret semmit sem von le magának a döntésnek a szabadságából és nagyszerűségéből. Az Istenek bölcsen korlátozták az éretlen akarat hatókörét, de ez az akarat – e megszabott határok között – mégis csak igazi akarat.” 118:7.1 2. Tétel: A gondviselés a Háromság azon működése, mely a kozmikus menetet az időn keresztül az örökkévalósági célok felé hajtja. „A gondviselés a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban. És a végtelenségben – úgy hisszük – ugyanez a gondviselés van jelen, és ez nem más, mint a paradicsomi Háromság azon akarata, cselekedet-összessége és célja, mely az egymásra következő világegyetemek mindenségrendi látképét folytonos változásra készteti.” 118:10.23 3. Tétel: Az élettel járó váratlan körülmények egy része a Legfelsőbb fokozatosan kiemelkedő jelenlétének köszönhető. „Az evolúciós világokon alkalmanként eluralkodó, meglepően váratlan körülmények egy része a Legfelsőbb fokozatosan kiemelkedő jelenlétének, az ő jövőbeli világegyetemi tevékenységei ízelítőjének köszönhető. A halandó teremtmény által gondviselésnek minősített dolgok többsége valójában nem az; a halandói megítélés helyességét nagymértékben korlátozza az életkörülmények igazi jelentéstartalmaiba kellő mélységben való betekintés képességének hiánya.” 118:10.9 4. Tétel: A látszólag kegyetlen végzet a valóságban az éretlen személyiség lágy vasát az igazi jellem edzett acéljává nemesítő tűzként viselkedhet. „A halandó teremtmény által jó szerencsének tekintett dolgok nagy része valójában inkább balszerencsének minősíthető; az emberre rámosolygó szerencse a legnagyobb emberi sorscsapás lehet, ha az illetőt meg nem érdemelt pihenéshez és anyagi javakhoz juttatja; a szenvedő halandóra megpróbáltatásokat halmozó torz végzet látszólagos kegyetlensége a valóságban az éretlen személyiség lágy vasát az igazi jellem edzett acéljává nemesítő tűzként viselkedhet.” 118:10.9 5. Tétel: A Felsőség felügyeleti gondviselése egyre nyilvánvalóbbá válik, amint a világegyetem a fejlődés során a véges végzeteket egyre jobban megközelíti. „Az Atya szeretete közvetlenül az egyén szívében munkál az összes többi egyén cselekedeteitől vagy megnyilvánulásaitól függetlenül; a viszony személyes – ember és Isten áll kapcsolatban egymással. Az Istenség (a Mindenható Legfelsőbb és a paradicsomi Háromság) személytelen jelenléte az egész iránt tanúsít tiszteletet, nem a rész iránt. A Felsőség felügyeleti gondviselése egyre nyilvánvalóbbá válik, amint a világegyetem egyre nagyobb rendszertani egységei a fejlődés során a véges végzeteket egyre jobban megközelítik. Amint a csillagrendszerek, csillagvilágok, világegyetemek és felsőbb-világegyetemek eljutnak a fény és élet korszakába, a Legfelsőbb egyre jobban kiemelkedik mint a mindazon dolgok jelentőségteljes összekapcsolója, amelyek megjelenése folyamatban van, míg a Végleges fokozatosan kiemelkedik, mint a minden dolgok tapasztalás-meghaladó egyesítője.” 118:10.11 6. Tétel: Az Isten az egyént szereti; a gondviselés a teljesség viszonylatában működik. „Isten minden egyes teremtményt mint gyermeket szeret, és e szeretet minden egyes teremtményt körülvesz minden időben és térben. A gondviselés a teljesség viszonylatában működik, és bármely teremtmény rendeltetésével olyan kapcsolatban áll, amilyen viszonyban e rendeltetési cél a teljessel van. Bármely lény vonatkozásában a gondviselési beavatkozás az adott lény adott rendeltetésének az adott teljes dolog evolúciós növekedéséhez mért jelentőségét mutatja; e teljes dolog lehet az egész emberfajta, az egész nemzet, az egész bolygó vagy még nagyobb teljesség. A teremtmény rendeltetésének fontossága váltja ki a gondviselési beavatkozást, nem pedig a teremtménynek mint személynek a fontossága.” 118:10.5 7. Tétel: Az Isten bármikor atyaian beavatkozhat a kozmikus események menetébe. „Mindazonáltal az Atya mint személy bármikor megváltoztathatja a mindenségrendi események sodrát az Isten akaratának megfelelően, az Isten bölcsességével összhangban és az Isten szeretetétől hajtva.” 118:10.6 8. Tétel: A gondviselés nem gyerekes, önkényes és anyagi. A gondviselés a kozmikus törvénnyel összhangban az Isten dicsőségére és az ő gyermekeinek jóléte érdekében működik. „Az isteni működésből eredően van egyfajta gondviselés a világotokon, de ez nem az a gyerekes, önkényes és anyagi szolgálat, ahogyan azt számos halandó elképzeli. Az isteni gondviselés lényege azon égi lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.” 4:1.1

287

III. rész, 26. Az üdvözülési terv 9. Tétel: A Gondviselés mindig összhangban van a legfelsőbb Törvényalkotó változatlan természetével. „A Gondviselés mindig összhangban van a legfelsőbb Törvényalkotó változatlan és tökéletes természetével.” 4:1.2 10. Tétel: A gondviselés a tökéletlen Legfelsőbbnek a részleges felügyelete, s ezért mindig részlegesnek és kiszámíthatatlannak kell lennie. „A gondviselés részben annak a tökéletlen Legfelsőbbnek a felügyelete, mely a tökéletlen világegyetemekben megnyilvánul, és amely ennélfogva mindig is: 1. Részleges – a Legfelsőbb Lény tényleges megjelenésének tökéletlenségéből eredően, és 2. Kiszámíthatatlan – a teremtményi magatartás ingadozásai következtében, mely magatartás szintenként mindig más és más, és így érzékelhetően különféle ellentétes válaszokat kelt a Legfelsőbben.” 118:10.20 11. Tétel: Az Isteneknek sajátosságaik vannak, a Háromságnak azonban rendeltetési céljai. A gondviselés maga is egy rendeltetés, mégpedig a világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének működése. „Az Isteneknek sajátosságaik vannak, a Háromságnak azonban rendeltetési céljai, és miként a Háromság, a gondviselés maga is egy rendeltetés, a világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének összetett működése, mely a Mindenható hatalmában összegződő Hétszeresnek az evolúciós szintjeitől az Istenség Véglegességének tapasztalás-meghaladó területein is túl terjed.” 118:10.4 X. JÉZUS FÖLDÖN TÖLTÖTT ÉLETE 1. Tétel: A híveknek úgy kellene bízniuk Istenben, ahogy Jézus bízott Istenben, és úgy kellene hinniük az emberekben, ahogy ő hitt az emberekben. „Az ország híveinek nem szabadna célul tűzniük Jézus húsvér testben eltöltött külsődleges életének szó szerint való utánzását, inkább a hitében kellene osztozniuk; bízniuk Istenben, ahogy ő bízott Istenben és hinni az emberekben, ahogy ő hitt az emberekben. Jézus sohasem vitatkozott sem az Isten atyaságáról, sem az emberek közötti testvériségről; ő az élő szemléltetése volt az egyiknek és mélységes megmutatása a másiknak.” 196:1.5 2. Tétel: Jézus azt akarja tőled, hogy higgy vele – nem azt, hogy higgy benne; ne csak azt hidd, amit ő hitt, hanem higgy úgy is, ahogy ő hitt. „Jézus nem azt követeli a tanítványaitól, hogy higgyenek benne, hanem azt, hogy higgyenek vele, higgyenek az Isten szeretetének valóságában és teljes bizalommal fogadják el a mennyei Atyához fűződő fiúság bizonyosságának biztonságát. A Mester azt szeretné, hogy minden követője teljesen osztozzon az ő érzékfeletti hitében. Jézus a legmeghatóbb módon arra késztette a követőit, hogy ne csak azt higgyék, amit ő hitt, hanem higgyenek úgy is, ahogy ő hitt. Ez a teljes jelentése az ő legfelsőbb követelményének, »Kövess.«” 196:0.13 3. Tétel: Az urantiai alvó halandók megítéltetési feltámadása összekapcsolódott Jézus morontia feltámadásával. „A főangyalok köre ekkor működött első alkalommal az Urantiáról. Gábriel és a főangyali seregek a bolygó szellemi sarkának helyére vonultak; és amikor Gábriel megadta a jelet, a hangja villanásszerűen jutott el a csillagrendszeri első lakóvilágra, mondván: »Mihály felhatalmazása alapján, támadjanak fel az urantiai megítéltetési időszak halottai!« Erre az Urantia emberfajtáinak összes továbbélője, akik Ádám napjai óta szenderültek el, és akik addig még nem kerültek megítéltetésre, a morontia beiktatásra készen megjelentek a lakóvilágok feltámadási csarnokaiban. És a szeráfok és társaik egy pillanat alatt felkészültek a lakóvilágokra való elindulásra. E továbbélő halandók csoportfelügyeletére egykor kijelölt szeráfi oltalmazók rendszerint jelen lettek volna védenceiknek a lakóvilágok feltámadási csarnokaiban való ébredésekor, ám ekkor azért tartózkodtak az Urantián, mert itt volt szükség Gábriel jelenlétére Jézus morontia feltámadása kapcsán.” 189:3.2 XI. A VEZEKLÉS ESZMÉJE 1. Tétel: Az urantiaiak továbbra is hisznek a haragvő és mérges istenekben – a kezdetleges vallások isteneiben. „Az urantiai emberek tovább szenvednek a kezdetleges istenképek hatásától. Azokról az istenekről van szó, akik viharként tombolnak; akiknek haragjától a föld rázkódik és akik mérgükben lesújtják az embert; akik elégedetlenségüket úgy fejezik ki, hogy éhínséggel és árvizekkel sújtják az embereket – ezek a kezdetleges vallás istenei; ők nem azok az Istenek, akik a világegyetemekben élnek és kormányoznak.” 4:5.3

288

III. rész, 26. Az üdvözülési terv 2. Tétel: Gyerekes és kezdetleges vallást képvisel az a barbár felfogás, hogy egy mérges Istent igyekeznek megbékíteni véráldozaton keresztül. „Az a kezdetleges felfogás, hogy egy mérges Istent megbékítsenek, hogy egy megsértett Urat kiengeszteljenek, hogy az Istenség kegyét elnyerjék áldozatokon és vezeklésen, sőt akár véráldozaton keresztül is, egy teljesen gyerekes és kezdetleges vallást képvisel, olyan életfelfogást, mely a tudomány és az igazság felvilágosult korára érdemtelen. Az ilyen hitbéli meggyőződések a legnagyobb mértékben visszataszítóak a világegyetemekben szolgáló és uralkodó égi lények és isteni urak számára. Isten elleni nyílt támadásnak minősül azt hinni, úgy tartani vagy azt tanítani, hogy ártatlan vérét kell ontani ahhoz, hogy az ő kegyét elnyerjük vagy hogy a képzelt isteni haragot magunkról elhárítsuk.” 4:5.4 3. Tétel: A vezeklés fogalomrendszere önzőségben gyökerezik. Jézus szolgálatot tanított, nem áldozást. „A vezeklés és az áldozati üdvözülés fogalomrendszere önzőségben gyökerezik és azon alapul. Jézus azt tanította, hogy az embertársak iránti szolgálat a szellemi hívek testvériségének legmagasabb rendű fogalma. Az üdvözülést magától értetődőnek kell venniük azoknak, akik hisznek az Isten atyaságában. A hívő figyelmének középpontjában ne a személyes üdvözülésének önző vágya álljon, hanem az az önzetlen késztetés, hogy úgy szeresse a társait és ezért úgy szolgálja őket, ahogy Jézus szerette és szolgálta a halandó embereket.” 188:4.9 4. Tétel: A váltság és a vezeklés eszméje tisztán bölcseleti – az emberi üdvözülés valós. „Az engesztelő áldozaton keresztüli váltság eme teljes eszméje az üdvözülést a valószerűtlenség síkjára helyezi; az ilyen felfogás tisztán bölcseleti. Az emberi üdvözülés valós; két olyan valóságon alapul, melyeket a teremtményi hit megragadhat és ezáltal beépülhetnek az egyéni emberi tapasztalásba: az Isten atyaságának ténye és az ahhoz kapcsolódó igazságnak, az emberek közötti testvériségnek a ténye. Igaz ugyanis, hogy »megbocsátják adósságaitokat, mint ahogy ti is megbocsátotok adósaitoknak.«” 188:4.13 5. Tétel: Pál szerint Krisztus a tökéletesen elégséges áldozat; ezzel az isteni Ítélő most már teljesen és mindörökre megelégedett. „Pál az »örök szövetség vérén« egy új keresztény tiszteletfajta kiépülését indította el. És bár szükségtelenül megterhelte a kereszténységet a vérről és az áldozásról szóló tanokkal, azért egyszer s mindenkorra véget vetett az ember- és állatáldozáson keresztüli megváltás tantételeinek. Az ő istentani engedményei jelzik, hogy még a kinyilatkoztatás esetében is figyelembe kell venni a fejlődésnek a fokozatosság elvén alapuló szabályozását. Pál szerint Krisztus lett az utolsó és tökéletesen elégséges emberi áldozat; ezzel az isteni Ítélő most már teljesen és mindörökre megelégedett.” 89:9.3 6. Tétel: A vezeklés tantétele bölcseleti erőszak mind az Isten egységén, mind pedig az Isten szabad akaratán. „Az a téves feltételezés, miszerint Isten pártatlansága összeegyeztethetetlen a mennyei Atya önzetlen szeretetével, egyúttal feltételezte az egység hiányát az Istenség természetében és egyből a vezeklés tantételének kidolgozásához vezetett, ami egyfajta bölcseleti erőszak mind az Isten egységén, mind pedig az Isten szabad akaratán.” 2:6.5 7. Tétel: Isten nem osztott személyiség – úgy, mint egy igazságos és egy könyörületes. Isten atyaként felette áll Istennek, a bírának. „A szeretetteljes mennyei Atya, akinek szelleme földi gyermekeiben lakozik, nem osztott személyiség – úgy, mint egy igazságos és egy könyörületes – és nem is kíván meg közvetítői tevékenységet az Atya kegyének vagy megbocsátásának biztosítása céljából. Az isteni pártatlanságot nem szigorúan büntető igazságosság uralja; Isten atyaként meghaladja Istent, a bírát.” 2:6.6 8. Tétel: Teremtő Fiú nem azért adományozta magát az emberiségének, hogy megbékítsen egy haragvó Istent. Azért jött, hogy kinyilatkoztassa az Isten szeretetét és megnemesítse az Istennél való fiúságot. „Teremtő Fiú nem azért testesült meg a halandó húsvér testhez hasonló alakban és adományozta magát az Urantia emberiségének, hogy megbékítsen egy haragvó Istent, hanem azért, hogy megnyerje az egész emberiséget az Atya szeretete felismerésének és az Istenhez fűződő fiúi helyzetük megértésének. Végül még a vezeklés tantételének nagy pártolója is felfogott valamennyit ebből az igazságból, mert kijelentette, hogy »az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot«.” 98:7.1 9. Tétel: Jézus nem úgy halt meg, mint bűnért való áldozat – hogy vezekeljen az emberi faj veleszületett bűnösségéért. A bűnösség tisztán a személyes bűn területe. „Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat. Nem fog vezekelni az emberi faj veleszületett erkölcsi bűnösségéért. Az emberiségnek nincs ilyen faji vétke az Isten előtt. A bűnösség tisztán a személyes

289

III. rész, 26. Az üdvözülési terv bűn területe, az Atya akarata és az ő Fiainak igazgatása elleni tudatos és szándékos lázadás kérdése.” 186:5.7 10. Tétel: Az üdvözülés az Urantia halandói számára éppoly bizonyos lett volna akkor is, ha Jézus nem hal meg a tudatlan halandók kegyetlen kezétől. Az Istennél való fiúi elismerés tényét semmilyen mértékben nem érintette volna. „Az Istentől eredő megszabadulás az Urantia halandói számára éppoly eredményes és csalhatatlanul bizonyos lett volna akkor is, ha Jézus nem hal meg a tudatlan halandók kegyetlen kezétől. Ha a Mestert kedvezően fogadták volna a földi halandók és a húsvér testbeni életét önként feladva távozott volna az Urantiáról, akkor az az Isten szeretetének és a Fiú irgalmának tényét – az Istennél való fiúi elismerés tényét – semmilyen mértékben nem érintette volna. Ti, halandók, az Isten fiai vagytok, és egyetlen dologra van szükség ahhoz, hogy ez az igazság tényszerűvé váljon a személyes tapasztalásotokban, és az nem más, mint a szellemtől született hitetek.” 186:5.9 11. Tétel: Jézus elvetett mindenféle áldozási és vezeklési szertartásrendet. Az Isten szerető Atyává válik a halandó fiai és leányai számára. „Jézus elvetett mindenféle áldozási és vezeklési szertartásrendet. Lerombolta az alapját minden ilyen kitalált bűnösségnek és világegyetembeli elszigeteltség-érzésnek azzal, hogy kijelentette, hogy az ember az Isten gyermeke; a teremtmény-Teremtő viszonyt gyermek-szülő alapra helyezte. Az Isten szerető Atyává válik a halandó fiai és leányai számára. Minden, e bensőséges családi viszonynak helyénvaló részét nem képező szertartásrendet mindörökre eltörölt.” 103:4.4 12. Tétel: Krisztus nem vállalja fel azt az alantas feladatot, hogy megpróbálja meggyőzni kegyes Atyját arról, hogy szeresse alacsonyrendű teremtményeit. Az Atya szeretete éppoly valóságos, mint a Fiú irgalma. „Ez az isteni Fiú nem vállalja fel azt az alantas feladatot, hogy megpróbálja meggyőzni kegyes Atyját arról, hogy szeresse alacsonyrendű teremtményeit vagy mutasson irgalmat az idő rossztevőinek. Mennyire hibás az a képzet, hogy az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atyához folyamodna annak érdekében, hogy az Atya a tér anyagi világain élő alacsonyrendű teremtményeinek irgalmat mutasson! Az ilyen istenképek nyersek és torzak. Inkább azt kellene felismernetek, hogy az Istenfiak minden irgalmas segédkezése az Atya szívéből áradó egyetemes szeretet és végtelen könyörület közvetlen kinyilatkoztatása. Az Atya szeretete a Fiú kegyelmének valós és örök forrása.” 6:3.4 13. Tétel: A vezeklés tantételét azért alkották meg, hogy az evangéliumot elfogadhatóbbá tegyék a zsidók számára – de nem érték el a célt. Viszont minden más vallás számára kevésbé vonzóvá tették az evangéliumot. „Az a törekvésük, hogy az evangéliumi tanítást közvetlenül hozzákapcsolják a zsidó istentanhoz, amint azt a vezeklés keresztény tantételei is mutatják – az a tanítás, hogy Jézus volt az a feláldozott Fiú, aki eleget tett az Atya zord igazságosságának és lecsillapította az isteni haragot. E tanítások abból a dicséretre méltó törekvésből fakadtak, hogy az országról szóló evangéliumot elfogadhatóbbá tegyék a hitetlen zsidók számára. Bár ezek az erőfeszítések sikertelenek maradtak annyiban, hogy a zsidókat nem tudták általuk megnyerni, nem maradtak sikertelenek annyiban, hogy összezavartak és eltávolítottak számos őszinte lelket minden későbbi nemzedékben.” 149:2.3 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal” 2Kor. 5:1978 XII. A TOVÁBBÉLÉS VALLÁSA 1. Tétel: A tudomány a dolgok azonosítására törekszik. A vallás a teljesség-eszmét ragadja meg. A bölcselet egyesíteni igyekszik. A kinyilatkoztatás megerősíti, hogy a Végtelen az emberi üdvözülés Istene. „A tudomány arra törekszik, hogy azonosítsa, elemezze és osztályozza a határtalan mindenségrend felbontott részeit. A vallás a teljesség-eszmét, az egész mindenségrendet ragadja meg. A bölcselet megkísérli azonosítani a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal. Ahol a bölcselet e próbálkozásában elbukik, ott a vallás sikert ér el, megerősítve, hogy a mindenségrendi kör egyetemes, örökkévaló, abszolút és végtelen. A Végtelen VAGYOK-nak e mindenségrendje ezért végtelen, határtalan és mindent magába foglaló – időtlen, tér nélküli és korlátlan. És tanúsítjuk, hogy a Végtelen VAGYOK egyúttal a nebadoni Mihály Atyja és az emberi üdvözülés Istene is.” 102:3.10 78

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=2Kor&numch=5

290

III. rész, 26. Az üdvözülési terv 2. Tétel: Miután elindultatok az örök élet útján, ne féljetek az emberi természet kétségeitől és korlátaitól. Az Igazság Szelleme minden keresztúton szólni fog hozzátok – „Ez a helyes út.” „Miután elindultatok az örök élet útján, miután elfogadtátok a feladatot és megkaptátok a fejlődésre vonatkozó utasításokat, ne féljetek az emberi hanyagságtól és a halandói állhatatlanságtól, ne gyötörjön benneteket a hibázás lehetőségéből fakadó kétség vagy a nagyfokú zavar, ne tétovázzatok és ne kérdőjelezzétek meg a besorolásotokat és a helyzeteteket, mert minden sötét órán, az előremutató küzdelem minden keresztútján az Igazság Szelleme mindig szólni fog hozzátok, mondván, »Ez a helyes út«.” 34:7.8 3. Tétel: Egy majdnem végtelenül tágas körkép véget nem érő kibontakoztatását kezdtük el, benne a páratlan kalandok és a határtalan fejlődés soha véget nem érő lehetőségeivel. „Ti emberek, egy majdnem végtelenül tágas körkép véget nem érő kibontakoztatását kezdtétek el, soha véget nem érő, örökké szélesedő lehetőség-szférák határok nélkülivé tágításába fogtatok, amelyek felüdítő szolgálatot, páratlan kalandot, fenséges bizonytalanságot és korlátlan fejlődést foglalnak magukba.” 108:6.8 4. Tétel: Amikor a fejed felett sötét felhők gyülekeznek, akkor hitedben képesnek kell lenned a halandói bizonytalanságok ködén túllátni és észrevenni az örökkévaló igazságosság napjának tiszta ragyogását a Satania lakóvilágainak hívogató magasságain. „Amikor a fejetek felett sötét felhők gyülekeznek, akkor hitetekben kell elfogadnotok a bennetek lakozó Igazító jelenlétének tényét, és így képesnek kell lennetek a halandói bizonytalanságok ködén túllátni és észrevenni az örökkévaló igazságosság napjának tiszta ragyogását a Satania lakóvilágainak hívogató magasságain.” 108:6.8 5. Tétel: Egy győzedelmes halandó határozott kijelentéssel meri vállalni az emberi gyengeség minden egyes visszatérő mozzanatai által jelentett kihívást: „Még ha én nem is vagyok képes ezt megtenni, él énbennem valaki, aki viszont igen, és aki meg is fogja tenni ezt.” Ez az „a győzedelem, amely legyőzi a világot, a ti hitetek.” „Egy győzedelmes emberi élet tudatossága a földön abban a teremtményi hitben fogan, mely vállalni meri a létezés minden egyes visszatérő mozzanatai által jelentett kihívást, amikor szembesülve az emberi korlátok szörnyű látványával megteszi a hűségnyilatkozatot, miszerint: Még ha én nem is vagyok képes ezt megtenni, él énbennem valaki, aki viszont igen, és aki meg is fogja tenni ezt, s ő a világegyetemek mindensége AtyaAbszolútjának része. És ez az »a győzedelem, amely legyőzi a világot, a ti hitetek.«” 4:4.9 6. Tétel: A továbbélő halandók mai végzete a Végleges Paradicsomi Testülete. És még fenségesebb feladatok várnak rájuk a jövőben. „A továbbélő halandók ma ismert végzetének beteljesülését a Végleges Paradicsomi Testületébe való felvétel jelenti; ez egyúttal mindazoknak a Gondolatigazítóknak is beteljesülési célja, akik örök egyesülésre csatlakoztak halandói társukhoz. A paradicsomi végleges rendű lények jelenleg számos különböző feladatot teljesítenek szerte a nagy világegyetemben, de mindnyájan gyanítjuk, hogy további és még fenségesebb feladatokat fognak teljesíteni a távoli jövőben, miután a hét felsőbb-világegyetem eljutott a fény és élet korszakába, és miután a véges Isten végre kilépett abból a rejtelemből, amely ma e Legfelsőbb Istenséget övezi.” 112:7.15 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” 1Jn. 5:479 XIII. FEJLŐDÉSI ÚT A HAVONÁN KERESZTÜL 1. Tétel: A felemelkedők a Havona hetedik körétől indulva körről körre tovább fejlődve haladnak, mígnem elérik az első kört, ahonnan továbbhaladnak befelé, a paradicsomi otthon és a Végleges Testületébe való felvétel felé. „A központi világegyetembe először eljutó értelmes lényeket a hetedik Havona-kör kísérleti világán fogadják és helyezik el. Amint az újonnan érkezettek szellemileg előrehaladnak, s megértik a felsőbbvilágegyetemi Tökéletes Szellemüket, akkor kerülnek át a hatodik körbe. (Az emberi elme fejlődési köreit a központi világegyetembeli eme rendszer alapján azonosítjuk.) Miután a felemelkedők megértették a 79

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=5

291

III. rész, 26. Az üdvözülési terv Felsőséget és ezáltal felkészültek az Istenség-kalandra, elviszik őket az ötödik körbe; és miután elérték a Végtelen Szellemet, átviszik őket a negyedikre. Az Örökkévaló Fiú elérését követően átkerülnek a harmadikra; és amint felismerték az Egyetemes Atyát, a második körhöz tartozó világokon fognak tartózkodni, ahol közelebbről is megismerkednek a paradicsomi seregekkel. A Havona első körére való megérkezésük jelzi, hogy a jelölteket felvették a paradicsomi szolgálatba. Meghatározatlan ideig, mely a teremtményi felemelkedés tartamától és természetétől függ, a fokozatos szellemi előrehaladás belső körén fognak időzni. E belső körtől kezdve a felemelkedő zarándokok továbbhaladnak befelé, a paradicsomi otthon és a Végleges Testületébe való felvétel felé.” 14:5.4 2. Tétel: A Havona hét körén a fejlődésetek intellektuális, szellemi és tapasztalásra épülő. Minden egyes világon meghatározott feladat vár. „A Havona hét körén fejlődésetek értelmi, szellemi és tapasztalásra épülő. És mindeme körökhöz tartozó világok mindegyikén meghatározott feladatot kell teljesítenetek.” 14:5.1 3. Tétel: Tapasztalásbeli és határozott különbségek vannak a Havona-honosok és a felemelkedő halandók között. „A Havona-teremtmények természetes módon, de nem emberi értelemben bátrak. Lényegükből fakadóan kedvesek és előzékenyek, de aligha önzetlenek emberi viszonylatban. Bíznak a kellemes jövőben, de nem úgy bizakodnak, ahogy azt a bizonytalan evolúciós szférák bizodalmas halandói a maguk árnyalt módján teszik. Hisznek a világegyetem egyensúlyában, de teljesen idegen tőlük az a megmentő hit, amellyel a halandó ember az állati szintről a Paradicsom kapuiig felkapaszkodik. Szeretik az igazságot, de nem tudnak semmit annak lélekmentő sajátságairól. Eszményelvűek, de már így születtek; teljesen tudatlanok a tekintetben, hogy mit jelent megélni az eszményelvűvé váláshoz vezető felpezsdítő választást. Elkötelezettek, de sohasem tapasztalták azt a borzongást, melyet az őszinte és értelmes állhatatosság jelent a vétségre való csábítás jelenlétében. Önzetlenek, de sohasem szereztek ilyen mérvű tapasztalatokat egy harcias sajátlényeg feletti fényes győzelem révén. Élvezik a gyönyört, de nem értik meg a gyönyör édességét a fájdalom lehetőségétől való megszabadulásban.” 3:5.17

292

III. rész, 27. Ádám és Éva

27. ÁDÁM ÉS ÉVA Tartalomjegyzék VIII. Kivonulás a kertből IX. A második kert X. Káin és Ábel XI. Az ibolyaszín emberfajta XII. Ádám és Éva halála XIII. Ádám és Éva továbbélése

I. Bevezetés II. Az édeni rendszer III. Az Édenkert IV. Az élet fája V. Ádám és Éva megérkezése VI. Éva megkísértése VII. A vétek tudatosulása

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: Az Ádámok és Évák biológiai nemesítők – az evolúciós fejlődés csúcsán látogatnak el a világokra. „A Bolygóherceg által elrendelt megítéltetési időszakban az ősember eléri a természetes evolúciós fejlődésének határát, és ezen élőlénytani szint jelzi a Csillagrendszer Fejedelem számára, hogy elküldje e világra a fiúi besorolásúak közé tartozó második rendet, az élőlénytani nemesítőket. E Fiakat, ugyanis ketten vannak – az Anyagi Fiú és Leány – rendszerint úgy ismerik a bolygón, mint Ádám és Éva.” 51:0.1 2. Tétel: A halandó ember a hét atyja között tarthatja számon Ádámot. „Az évszázadok múltával, a leszármazottaiknak és az emberi fajtáknak az összeolvadásán keresztül ezen Anyagi Fiút és Leányt úgy lehet tekinteni, mint az emberiség közös őseit, az evolúciós emberfajták immár összekeveredett leszármazottainak közös szülőit. A lakott világról elinduló halandóknak tapasztalati úton hét apát kell azonosítaniuk: 1. Az élőlénytani apa – a húsvér test apa. 2. A teremtésrészbeli apa – a Bolygó Ádámja. 3. A szférák atyja – a Csillagrendszer Fejedelem. 4. A Fenséges Atya – a Csillagvilági Atya. 5. A világegyetemi Atya – a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura. 6. A felsőbb-Atyák – a Nappalok Elődei, akik a felsőbb-világegyetemet kormányozzák. 7. A szellem- vagy Havona Atya – az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkáljon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.” 51:6.6 3. Tétel: Negyvenezer évvel ezelőtt, amikor az emberfajták fejlődésmenete elérte a tetőpontját, az Urantia készen állt a biológiai nemesítők fogadására. „Kaligasztia bukásának és az azt követő társadalmi zűrzavarnak a következményeként megjelenő műveltségbeli hanyatlás és szellemi nyomor kevés hatást gyakorolt az urantiai népek fizikai vagy élőlénytani állapotára. A szerves evolúció rohamléptekkel haladt előre, meglehetősen függetlenül attól a műveltségbeli és erkölcsi hanyatlástól, mely oly gyorsan követte Kaligasztia és Daligasztia hűtlenségét. És a bolygó történelmében elérkezett az idő, csaknem negyvenezer évvel ezelőtt, amikor is a szolgálatban lévő élethordozók észlelték, hogy az urantiai emberfajták fejlődésmenete tisztán élőlénytani szempontból a tetőpontjához közeledik. A Melkizedek-megbízottak, ezzel azonos véleményen lévén, készségesen támogatták az élethordozók által az edentiai Fenségesekhez benyújtott kérvényt, melyben azt kérték, hogy az Urantián folytassanak le engedélyezési szemlét abból a célból, hogy az élőlénytani nemesítők, egy Anyagi Fiú és Leány a bolygóra kiküldhető legyen.” 73:0.1 4. Tétel: Tabamantia ellenőrzőkörútját követően jöhetett el Ádám és Éva erre az összezavart és elszigetelt bolygóra. „Tabamantia, a tizedes vagy kísérleti világok sorába tartozó világok főfelügyelője jött el a bolygó ellenőrzésére, és a faji fejlődés felmérését követően annak rendje és módja szerint javasolta, hogy az Urantia

293

III. rész, 27. Ádám és Éva kapjon Anyagi Fiakat. Ezen ellenőrzés után valamivel kevesebb mint száz évvel, Ádám és Éva, a helyi csillagrendszerből származó Anyagi Fiú és Leány, megérkezett és nekilátott ama nehéz feladatnak, hogy megpróbálja rendbe tenni annak a bolygónak a zavaros ügyeit, melyet lázadás hátráltatott és amelyet a szellemi elszigeteltség következménye sújtott.” 73:0.3 5. Tétel: Van már régóta hirdette az Isten Fiának – a faji nemesítőnek és igazságtanítónak– az eljövetelét. „A Tabamantia-féle ellenőrzést megelőzően csaknem száz éven át Van és társai a világerkölcstani és világműveltségi hegyvidéki központjukból hirdették a megígért Istenfiúnak, a fajnemesítőnek, az igazságtanítónak és a hűtlen Kaligasztia méltóbb utódának eljövetelét. Bár az akkori időkben a világon élők többsége kevés vagy egyáltalán semennyi érdeklődést sem mutatott e jóslat iránt, azonban azok, akik közvetlen kapcsolatban álltak Vannal és Amadonnal, komolyan vették e tanításokat és megkezdték a felkészülést a megígért Fiú tényleges fogadására.” 73:2.1 6. Tétel: Van és Amadon háromezer önkéntest készített fel a várva várt Ádám otthonának előkészítésére. „A hegyvidéki központjukból és hatvanegy távol és elszórtan elhelyezkedő településről Van és Amadon összegyűjtött egy háromezernél is több főből álló testületet olyan készséges és lelkes munkásokból, akik ünnepélyes gyűlésükön kötelezték el magukat annak a küldetésnek, hogy a megígért – vagy legalábbis várt – Fiú jövetelére felkészülnek.” 73:2.3 II. AZ ÉDENI RENDSZER 1. Tétel: Ádám fejetlenséggel, elfajzottsággal és elszigeteltséggel szembesült – senkitől sem kérhetett tanácsot. „Az ádámi küldetés a kísérleti, lázadás által megbélyegzett és elszigetelt Urantián hatalmas vállalkozás volt. És az Anyagi Fiú és Leány hamar ráébredt a bolygói feladatuk nehézségére és összetettségére. Mindazonáltal bátran hozzáfogtak a számos probléma megoldását igénylő feladathoz. De egészen elcsüggedtek, amint nekiláttak ahhoz a nagyfontosságú munkához, hogy az emberi fajták közül eltávolítsák a fogyatékosokat és az elfajzottakat. Nem láttak kiutat a kényszerhelyzetből, és a jerusemi vagy edentiai feletteseik tanácsát sem tudták kikérni. Itt el voltak szigetelve és napról napra új és bonyolult helyzetekkel, megoldhatatlannak tűnő problémákkal szembesültek.” 75:1.1 2. Tétel: Ádám azért jött, hogy képviseleti kormányzást építsen ki, de kénytelen volt beérni a központtól távol eső kereskedelmi telepek létesítésével. „Ádám és Éva azért jött, hogy az egyeduralmi kormányzás helyébe a képviseleti kormányzást állítsa, de az egész föld színén nem találtak ehhez méltóan működő vezetést. Ádám egy időre felhagyott minden, a képviseleti kormányzás létrehozására irányuló erőfeszítéssel, és még az édeni rendszer összeomlása előtt képes volt felállítani csaknem száz olyan kereskedelmi és társadalmi központot, ahol erős személyiségek az ő nevében uralkodtak. E központok többségét egykor még Van és Amadon szervezte meg.” 74:5.7 3. Tétel: A másodfajú közteslények az ádámi küldetések lényeges közreműködői. „A másodfajú köztes teremtmények az ádámi küldetések lényeges közreműködői. Miként a Bolygóherceg testtel bíró törzskara esetében is, az Anyagi Fiak és Leányok leszármazottai kétfélék: az egyik rendet az ő húsvér gyermekeik, a másikat pedig a köztes teremtmények másodfajú rendje alkotja. Ezek az anyagból való, ám rendszerint láthatatlan bolygói segédkezők nagyban hozzájárulnak a polgárosodott társadalom fejlődéséhez, sőt még ahhoz is, hogy visszaszoruljanak azok az engedetlen kisebbségek, melyek a társadalmi fejlődés és a szellemi haladás aláaknázására törekednek.” 51:3.6 III. AZ ÉDENKERT 1. Tétel: A Kert három lehetséges helyszíne közül végül a földközi-tengeri félszigetet választották. „A helykijelölő bizottság csaknem három évig volt távol. Három lehetséges helyszínről tettek kedvező jelentést: az első egy sziget volt a Perzsa-öbölben; a második, a folyó menti helyszín, mely később a második kert helyszínéül szolgált; a harmadik pedig egy hosszú, keskeny félsziget – csaknem egy sziget – volt, mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe. A bizottság csaknem egyhangúlag a harmadik lehetőséget részesítette előnyben. E helyszín mellett döntöttek, és két évbe telt, míg a világ műveltségi központját, beleértve az élet fáját is, e földközi-tengeri félszigetre áttelepítették. Egyetlen csoport kivételével a félszigeten lakók békésen kivonultak onnan, amikor Van és társasága megérkezett.” 73:3.1

294

III. rész, 27. Ádám és Éva 2. Tétel: A biológiai nemesítők otthonának neve az Édenkert – az elnevezés a kert virágzó szépségére és növénytani kiválóságára utal. „Amikor az Anyagi Fiak, az élőlénytani nemesítők megkezdik ottlétüket valamely evolúciós világon, a tartózkodási helyüket gyakran nevezik Édenkertnek, mert e helyet az Edentiának, a csillagvilági központnak a virágzó szépsége és növénytani kiválósága jellemzi. Van jól ismerte e szokásokat és ennek megfelelően gondoskodott arról, hogy az egész félszigetet a Kert céljának szenteljék.” 73:4.1 3. Tétel: A Kert egymillió ember számára biztosított lakóhelyet, s középen az Atya temploma állt. „Az édeni félsziget közepén állt az Egyetemes Atya nagyszerű kőtemploma, a Kert szentélye. Ettől északra hozták létre az igazgatási központot; délre építették fel a munkások és családjuk otthonait; nyugatra a várt Fiú oktatási rendszerében működtetendő tanodák számára jelöltek ki helyet, míg az »Éden keleti részén« építették fel az ígért Fiúnak és közvetlen leszármazottainak szánt otthont. Az Éden építészeti tervei egymillió emberi lény számára biztosítottak lakóhelyet és bőséges mennyiségű beépítetlen földterületet.” 73:5.1 4. Tétel: Noha Ádám megérkezéséig a kert kialakítása még nem fejeződött be, a hely már akkor is a növénytani szépség gyöngyszeme volt. „Noha Ádám megérkezésekor a kertszépítés még messze nem fejeződött be, a hely már akkor is a növénytani szépség gyöngyszeme volt; és Ádám édeni ottlétének első időszaka alatt a Kert további szép és nagyszerű formát és arányokat öltött. Az Urantia sem ezt megelőzően, sem később nem adott helyet ily szépen és teljesen kibontakozó kertészetnek és mezőgazdaságnak.” 73:5.8 5. Tétel: Az átlagos világokon a Kert és a Bolygóherceg székhelyvárosa együtt alkotja a világ kulturális központját. „Az átlagos világokon az ibolyaszín emberfajta kertközpontja a világműveltség második központjává válik, és a Bolygóherceg székhelyvárosával együtt szabja meg a polgárosodott társadalom fejlődési ütemét. A Bolygóherceg városközponti tanhelyei és Ádám és Éva kertbeli tanodái évszázadokon keresztül egymás mellett működnek. Rendszerint nem esnek messze egymástól, és békés együttműködésben dolgoznak.” 51:6.2 6. Tétel: Mind a nyilvános, mind a magán istentiszteletet bátorították, de Ádám igyekezete hiábavalónak bizonyult abban, hogy az emberek a föld gyümölcseinek felajánlásával váltsák fel a véráldozatot. „Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett. Ádám minden tőle telhetőt megtett, hogy lebeszélje az embereket az előre összeállított imákról, s azt tanította, hogy egy hatékony imának teljes mértékben egyedinek kell lennie, hogy az imának a „lélek vágyából” kell fakadnia; de az édeniek továbbra is használták a dalamatiai időkből fennmaradt imákat és tételeket. Ádám megpróbálkozott azzal is, hogy a vallási szertartásokon alkalmazott véráldozatot a föld gyümölcseinek áldozatával váltsa fel, de a Kert összeomlása előttig csak kismértékű előrehaladást tudott elérni.” 74:7.21 7. Tétel: A Kert törvényei a dalamatiai hét parancsolaton alapultak. „A Kert törvényei a régi dalamatiai szabálygyűjteményeken alapultak és hét főcím alá sorolták őket: 1. Az egészség és az egészségtan törvényei. 2. A Kert társadalmi rendszabályai. 3. Az ipari és kereskedelmi irányelvek. 4. A tisztességes játék és versengés törvényei. 5. A családi élet törvényei. 6. Az aranyszabály polgári törvénytára. 7. A legfelsőbb erkölcsi törvény hét parancsolata.” 74:7.12 8. Tétel: Ádám megkísérelte megtanítani az emberfajtákat a nemek között egyenlőségre. „Ádám megkísérelte megtanítani az emberfajtákat a nemek között egyenlőség eszméjére. Az, ahogy Éva a férje mellett dolgozott, mély benyomást tett a kertlakókra. Ádám egyértelműen azt tanította, hogy a nő a férfival egyenlő mértékben járul hozzá azokhoz az élettényezőkhöz, melyek egy új lény megalkotására egyesülnek. Azelőtt az emberiség azt feltételezte, hogy az egész teremtőerő az „apa ágyékában” lakozik. Az

295

III. rész, 27. Ádám és Éva anyára úgy tekintettek, mint akinek pusztán annyi a szerepe, hogy éltesse a még meg nem születettet és táplálja az újszülöttet.” 74:7.22 9. Tétel: Az „aranykor” csak mítosz, de az Éden tényleg létezett. „Az »aranykor« egy hitrege, de az Éden tény volt, és a kertbeli polgárosodott társadalom ténylegesen elbukott. Ádám és Éva már száztizenhét éve tevékenykedett a Kertben, amikor is Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein keresztül arra vetemedtek, hogy letérjenek az elrendelt útról, mellyel gyorsan magukra hozták a végromlást és veszedelmes késedelmet okoztak az egész Urantia fejlődéssel járó haladásában is.” 74:8.14 IV. AZ ÉLET FÁJA 1. Tétel: A „jó és rossz tudásának fája” ugyan szókép, azonban az „élet fája”, melyet az Edentiáról küldtek, valóban létezett. „A »jó és rossz tudásának fája« ugyan szókép, egyfajta jelképes megjelölése sokféle emberi tapasztalásnak, azonban az »élet fája« nem hitrege volt; valóban létezett és sokáig megtalálható volt az Urantián. Amikor az edentiai Fenségesek jóváhagyták Kaligasztiának, mint az Urantia Bolygóhercegének megbízását, valamint a jerusemi száz létpolgár személyének, mint az ő igazgatási törzskarának jelölését, a melkizedekek révén egy edentiai cserjét küldtek a bolygóra, és e növény az Urantián az élet fájává nőtt. A nem értelmes élet e formája őshonos a csillagvilági központhoz tartozó szférákon, és megtalálható a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek központi világain, valamint a Havona-szférákon is, de a csillagrendszeri központokon nem.” 73:6.3 2. Tétel: A lázadás kitörésekor Van elvitte az élet fáját az új szálláshelyükre, ahol a növény százötvenezer évig volt az ő és Amadon hasznára. „A herceg uralma idején a fa az Atya templomának központi és kör alakú udvarának földjében nőtt. A lázadás kitörésekor a központi magból Van és társai az ideiglenes táborukban növesztették újra a növényt. Ezen edentiai cserjét később magukkal vitték a hegyi menedékhelyükre is, ahol csaknem százötvenezer évig szolgálta Vant és Amadont.” 73:6.5 3. Tétel: A Kertet Ádám és Éva számára előkészítő Van az élet fáját átültette az Atya templomának udvarába. „A Kertet Ádám és Éva számára előkészítő Van és társai az edentiai fát átültették az Édenkertbe, ahol megint csak az Atya új templomának központi, kör alakú udvarában nőhetett. És Ádám és Éva rendszeresen fogyasztotta a fa gyümölcsét a kettős formájú fizikai létük fenntartása céljából.” 73:6.6 V. ÁDÁM ÉS ÉVA MEGÉRKEZÉSE 1. Tétel: Ádám és Éva a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára. Az anyagi alakjuk újbóli felvétele tíz napot vett igénybe. „Ádám és Éva a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára. Érkezésükre a Kert virágzása teljének időszakában került sor. Az élőlénytani nemesítők Urantiára való szállításával megbízott jerusemi személyzet által kísért két szeráfi szállítmány fényes nappal és bejelentés nélkül, lassan ereszkedett le a tengelye körül forgó bolygó felszínére az Egyetemes Atya temploma közelében. Ádám és Éva testének újra anyagivá lényegítését teljes egészében ezen újonnan létesített szentély területén végezték el. És az érkezésüktől számítva tíz napba telt, mire kettős alakban újrateremtették őket a világ új uraiként való bemutatásukhoz. Együtt tértek öntudatra. Az Anyagi Fiak és Leányok mindig együtt szolgálnak. A szolgálatuk lényegét képezi, hogy semmikor és sehol sem választandók külön. Arra tervezték őket, hogy párokban dolgozzanak; ritkán működnek egymagukban.” 74:0.1 2. Tétel: Ádám és Éva a jerusemi Anyagi Fiak rangidős testületének tagja volt, a 14.311 közös szám alatt. „Az Urantia bolygó Ádámja és Évája a jerusemi Anyagi Fiak rangidős testületének tagja volt, a 14.311 közös szám alatt. A harmadik fizikai sorozathoz tartoztak és a testmagasságuk elérte a mintegy két és fél métert.” 74:1.1 3. Tétel: Az anyagi alakjuk visszanyerésével Ádám és Éva visszakerült az eredeti jerusemi állapotukba. „Miután az Anyagi Fiú és Leány megérkezett a rendeltetési bolygójára, az élethordozók irányítása mellett lényegülnek anyagivá újra. A teljes folyamat urantiai időben tíz és huszonnyolc nap közötti ideig tart. A szeráfi alvás öntudatlansága a helyreállítás e teljes tartama alatt is tart. Amint a testi élő szervezet

296

III. rész, 27. Ádám és Éva helyreállítása befejeződött, ezen Anyagi Fiak és Leányok minden tekintetben úgy jelennek meg az új otthonukban és az új világukon, mint amilyenek az anyagtalanná lényegítési folyamat előtt a Jerusemen voltak.” 51:2.4 4. Tétel: Ádám és Éva teste halványan fénylett – innen ered a szentek feje körüli dicsfény hagyománya. „Ádám és Éva teste halványan fénylett, ugyanakkor a társaik szokásainak megfelelően mindig ruhába öltöztek. Bár nappal igen kevés ruhát viseltek, estére azonban felöltőt vettek magukra. A jámboroknak és szenteknek feltételezett emberek feje körüli dicsfény hagyománya Ádám és Éva idejéből ered. Lévén, hogy a testük fénysugárzását a ruházatuk nagyobbrészt elfedte, csak a fejükről kiáradó fényragyogás volt látható. Ádámszon leszármazottai ábrázolták mindig így azokat az egyéneket, akikről úgy gondolták, hogy különleges szellemi fejlődést értek el.” 74:6.5 5. Tétel: Van és Amadon köszöntötte az Urantián felébredő Ádámot és Évát. „Ádám és Éva a Jerusemen merült álomba, és az Urantián, az Atya templomában felébredve az üdvözlésükre összegyűlt nagy tömeg jelenlétében szemtől szembe találták magukat két olyan lénnyel, akiről már sokat hallottak, vagyis Vannal és az ő hű társával, Amadonnal. A Kaligasztia-féle elszakadás e két hőse volt az első, aki üdvözölte őket az új kerti otthonukban.” 74:2.1 6. Tétel: A hírnökök a hírvivő galambok telepére siettek, azt kiabálva: „Engedjétek el a madarakat (...) az ígért Fiú eljött.” „És azon a napon nagy izgalom és öröm lett úrrá az embereken az Édenben mindenhol, ahogy a hírnökök mindenfelől a hírvivő galambok telepére tartottak nagy sietve, azt kiabálva: „Engedjétek el a madarakat; hadd vigyék a hírt, hogy az ígért Fiú eljött.” A hívek kis közösségeinek százai gondoskodtak évről évre e házi galambok neveléséről a csak ezen alkalommal való igénybevétel céljából.” 74:2.3 7. Tétel: A melkizedeki felhatalmazást követően Van az Urantia urainak nyilvánította Ádámot és Évát. A pár hűségesküt tett a Fenségeseknek és a nebadoni Mihálynak. „A következő esemény a bolygó felügyeletének Ádám és Éva számára való átadása volt, melyet a rangidős Melkizedek, az urantiai megbízotti tanács vezetője tett meg. Az Anyagi Fiúnak és Leánynak hűségesküt kellett tennie a Norlatiadek Fenségeseinek és a nebadoni Mihálynak, és Van az Urantia urainak nyilvánította őket, aki maga pedig lemondott a Melkizedek-megbízottak által ráruházott és általa több mint százötvenezer éven át gyakorolt címzetes hatalomról.” 74:2.6 8. Tétel: Gábriel elrendelte a második megítéltetési számbavételt és az alvó továbbélők második, megítéltetés céljából való feltámadását. „Ez után tették közzé a főangyali üzenetet, és Gábriel közvetített szavai elrendelték az Urantia második megítéltetési számbavételét és az alvó továbbélők második, kegyes és irgalmas megítéltetés céljából való feltámadását a Satania 606-os világán. A herceg megítéltetési időszaka véget ért; Ádám kora, a harmadik bolygói korszak a szerény nemesség képét mutatva nyílt meg; és az Urantia új urai láthatólag kedvező körülmények között kezdték meg uralkodásukat, függetlenül attól a világméretű zavartól, melyet e bolygói hatáskört betöltő elődjük együttműködésének hiánya okozott.” 74:2.8 9. Tétel: Az Éden lakóinak feje kavargott a történésektől; Van tiltakozása ellenére fel akarták vinni Ádámot és Évát a templomhoz, hogy ott istenítsék őket. „Ádám és Éva első hat napja a földön olyan megdöbbentő eseményeket hozott, melyek túl soknak bizonyultak még a világ legjobb embereinek felkészületlen elméi számára is; kavargott a fejük; rövid idő alatt hatalmába kerítette őket a gondolat, hogy e nemes párt fényes nappal felviszik az Atya templomához, hogy mindenki tiszteletteljes hódolattal és szerény alázattal leborulhasson eléjük. És a kertlakók mindezt valóban őszintén gondolták. Van tiltakozott. Amadon távol volt, mert ő látta el Ádám és Éva éjszakai őrzésének megtisztelő és még érvényben lévő feladatát. De Van tiltakozását félresöpörték. Azt mondták neki, hogy ő is túl szerény és túl kevés igényt támasztó; hogy ő maga sem áll távol az isteni rendtől, különben miként élhetett volna meg oly hosszú időt a földön, és miként idézhetett volna elő egy olyan nagy eseményt, mint Ádám eljövetele? És amint az édeniek azon voltak, hogy megragadják és felvonszolják őt az imádat hegyére, Vannak sikerült kimenekülnie a tömegből és mivel képes volt kapcsolatba lépni a közteslényekkel, a vezetőjüket gyorsan Ádámért küldte.” 74:4.2 10. Tétel: A közteslények szállították Ádámot és Évát a fogadásuk színhelyéül szolgált hegyre, ahol Ádám ünnepélyes beszédet mondott az embereknek s elmagyarázta nekik, hogy minden tiszteletet elfogadnak, de imádatot sohasem.

297

III. rész, 27. Ádám és Éva „Már közeledett a hetedik földön töltött nap hajnala, amikor Ádám és Éva értesült e jó szándékú, de félrevezetett halandók tervének meglepő híréről; és ekkor, még mialatt a vándormadarak sebesen hozzájuk szárnyaltak, hogy a templomhoz vigyék őket, a közteslények, akik képesek voltak ilyen dolgokra is, tehát ők szállították Ádámot és Évát a templomhoz. E hetedik nap korán reggel a nemrégen a fogadásuk színhelyéül szolgált hegyen Ádám beszámolt az embereknek az isteni fiúi besorolásúak rendjeiről és világossá tette e földi elmék számára, hogy csakis az Atyát szabad imádni, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl. Ádám világossá tette azt is, hogy bármilyen megtisztelést és minden tiszteletet elfogad, de imádatot sohasem.” 74:4.4 11. Tétel: És ez volt a szombat hagyományának eredete. „És ez volt a szombat hagyományának eredete. Az Édenben a hetedik napot ettől kezdve mindig a napközbeni templomi gyűlésnek szentelték; sokáig tartotta is magát az a szokás, hogy e nap az önművelésé. A délelőttöt a testi tökéletesedésnek, a délidőt a szellemi istenimádatnak, a délutánt az elme képzésének, míg az estét a társadalmi örömöknek szentelték. Ez sohasem volt törvény az Édenben, de szokásként megmaradt mindaddig, amíg az ádámi igazgatási rend uralta a földet.” 74:4.6 12. Tétel: Az átlagos fejlődésmenetű világokon Ádám megérkezése a találmányok, a haladás és a felvilágosodás korszakát jelzi. „Egy szokványos bolygón az Anyagi Fiú megérkezése rendszerint a találmányok, az anyagi haladás és az értelmi felvilágosodás nagy korszakát jelzi. Az Ádám utáni kor a legtöbb világon nagyszerű tudományos korszak, de az Urantiával nem ez volt a helyzet. Bár a bolygót fizikailag rátermett fajták népesítették be, a törzsek a vademberi lét és az erkölcsi megrekedtség fogságában tengődtek.” 73:1.1 VI. ÉVA MEGKÍSÉRTÉSE 1. Tétel: Kaligasztia gyakran tett látogatást az Édenben, de közvetlen próbálkozásaival nem tudta rászedni őket. Névleg még mindig Kaligasztia volt az Urantia Bolygóhercege – egészen Mihály Urantián töltött idejéig nem fosztották meg őt e címétől. „Kaligasztia gyakran tett látogatást a Kertben és számos alkalommal tanácskozott Ádámmal és Évával, de ők mindenféle megalkuvási javaslatával és az egyszerűsítésre törekvő merész terveivel szemben hajthatatlanok voltak. Már éppen elég eredményét tapasztalták meg a lázadásnak ahhoz, hogy hatékonyan ellen tudjanak állni minden ilyen hízelgő ajánlatnak. Daligasztia kezdeményezései még Ádám ifjú utódait sem tudták befolyásolni. És természetesen Kaligasztiának és a társainak nem volt hatalmuk a saját akarata ellenében egyetlen egyedet sem rábírni bármire is, még kevésbé pedig Ádám gyermekeit rávenni a rosszra. Nem szabad elfelejteni, hogy még mindig Kaligasztia birtokolta az Urantia bolygóhercegi címét, s hogy ő a helyi világegyetem félrevezetett, mindazonáltal magas rangú Fia volt. Egészen Krisztus Mihály Urantián töltött idejéig nem fosztották meg őt e címétől.” 75:2.1 2. Tétel: Ádám éppen hogy csak kitöltötte az első száz földi évét, amikor Szerapatatia lett a szíriai nodfiak vezetője. Ősei között dalamatiaiak és a kék emberfajtához tartozók is voltak. „Ádám éppen hogy csak kitöltötte az első száz földi évét, amikor Szerapatatia az apja halálával a nodfi törzsek nyugati vagy szíriai szövetségének vezetője lett. Szerapatatia egy barna bőrű férfi volt, aki a dalamatiai egészségügyi bizottság azon egykori vezetőjének a ragyogó leszármazottja volt, aki a régi idők kék emberfajtájának egyik kiváló női elméjét vette feleségül. Korszakokon át e vérvonal tartotta a kezében a hatalmat és gyakorolt nagy befolyást a nyugati nodfi törzsekre.” 75:3.1 3. Tétel: Szerapatatia lett a törzsi kapcsolatok édeni bizottságának elnöke, és beszámolt Évának a soron kívül végrehajtandó fajfejlesztési terveiről. „Ekkoriban lett Szerapatatia a törzsi kapcsolatok édeni bizottságának társelnöke, és számos tervet készített annak a feladatnak a nyomatékosabb végrehajtására, hogy a távolabb élő törzseket is megnyerjék a Kert ügyének. Szerapatatia számos tanácskozást folytatott Ádámmal és Évával – különösen Évával – és sok, a módszereik fejlesztésére vonatkozó tervüket beszélték meg együtt. Egy napon, amikor Évával beszélgetett, az jutott Szerapatatia eszébe, hogy milyen hasznos dolog is lenne, hogy míg arra várnak, hogy az ibolyaszín emberfajta eléri a nagy létszámot, valamit közben is tennének annak érdekében, hogy a szükséget szenvedő, várakozó törzsek közvetlen fejlődését biztosítsák.” 75:3.4 4. Tétel: Szerapatatia őszinte volt – hitt az elképzeléseiben. Nem állt szándékában Kaligasztia kezére játszani az irányítást.

298

III. rész, 27. Ádám és Éva „Itt megint csak hangsúlyozni kell, hogy Szerapatatia teljes mértékben becsületes volt e téren és mély őszinteséggel hitt mindabban, amit javasolt. Soha nem is gondolta, hogy ezzel Kaligasztia és Daligasztia kezére játssza a dolgok irányítását.” 75:3.6 5. Tétel: Éva nem akart rosszat tenni azzal, hogy egyre gyakrabban tett bizalmas látogatásokat Szerapatatiánál. „Mi sem állt távolabb Éva szándékától, minthogy valaha is olyasmit tegyen, ami Ádám terveivel ellentétes vagy veszélyezteti a rájuk bízott bolygói dolgokat. Ismerve azt a női hajlamot, hogy inkább azonnali eredményeket akarnak, semmint a távolabbi hatások kiváltásához készítsenek előrelátó terveket, a melkizedekek, még eltávozásuk előtt, Évát külön óvatosságra intették azokkal a különleges veszélyekkel kapcsolatban, melyek a bolygói elszigetelt helyzetükkel jártak és külön is felhívták a figyelmét, hogy soha ne távolodjon el a férjétől, vagyis ne próbálkozzon egyedi vagy titkos módszerekkel a közös vállalásaik teljesülésének előmozdítása érdekében. Éva lelkiismeretesen követte ezeket az utasításokat több mint száz éven át, és nem tűnt úgy neki, hogy bármiféle veszéllyel járna az, hogy egyre gyakrabban tett magánjellegű és bizalmas látogatásokat egy bizonyos nodfi vezetőnél, akit Szerapatatiának hívtak. Az egész dolog oly fokozatosan és természetesen alakult ki, hogy Évában mindez nem is tudatosult.” 75:2.4 6. Tétel: Kánó a barátságos nodfiak vezetője volt. Szerapatatia javaslatára Éva beleegyezett a vele való titkos találkába. „A terveiket több mint öt éven keresztül titokban érlelték. Végül eljutottak oda, hogy Éva beleegyezett a Kánóval, a barátságos nodfiak közeli telepe legragyogóbb elméjével és tevékeny vezetőjével való titkos találkozóba. Kánó nagyon is rokonszenvezett az ádámi rendszerrel; valójában azoknak a szomszédos nodfiaknak volt a jellemes szellemi vezére, akik baráti kapcsolatokat ápoltak a Kerttel.” 75:3.7 7. Tétel: A végzetes találkozóra egy őszi este szürkületi óráiban került sor, nem messze Ádám otthonától. Kánó mélyen hitt a Szerapatatia-féle elképzelés helyességében. „A végzetes találkozóra egy őszi este szürkületi óráiban került sor, nem messze Ádám otthonától. Éva korábban sohasem találkozott a csodálatos és lelkes Kánóval – és e nemes férfiban megőrződött a hercegi törzskarbeli távoli elődök felsőbbrendű testi felépítése és számos kiemelkedő értelmi képessége. És Kánó szintén mélyen hitt a Szerapatatia-féle elképzelés helyességében. (A Kerten kívül a vegyes házasság mindennapos gyakorlat volt.)” 75:3.8 8. Tétel: A hízelgés és személyes rábeszélés hatására Éva meggondolatlanul meg is tette a végzetes lépést. „A hízelgés, buzdítás és nyomatékos személyes rábeszélés hatására Éva akkor és ott beleegyezett abba, hogy csatlakozik a sokat vitatott vállalkozáshoz, hogy a maga kis világmegmentő tervével kiegészíti a nagyobb és kiterjedtebb isteni tervet. Mielőtt még felismerte volna, hogy mi is folyik, a végzetes lépést már megtették. A dolog megtörtént.” 75:3.9 9. Tétel: Éva beleegyezett, hogy részt vesz a jó és a rossz együttes alkalmazásában. „Éva beleegyezett, hogy részt vesz a jó és a rossz alkalmazásában. A jó az isteni tervek kivitelezését jelenti; a bűn az isteni akaratnak való szándékos ellenszegülés; a rossz a tervek és a módszerek helytelen alkalmazása, melynek eredménye világegyetemi összhanghiány és bolygói zűrzavar.” 75:4.3 10. Tétel: A bolygó mennyei élete felbolydult. Ádám ekkor értesült a világ fejlődésének felgyorsítására vonatkozó Szerapatatia-féle tervről. „A bolygó mennyei élete felbolydult. Ádám észlelte, hogy valami nincs rendjén, és félrehívta Évát a Kertben. És Ádám ekkor hallotta először a teljes történetet arról a régóta dédelgetett tervről, hogy a világ fejlődését az egyszerre két irányban való működés révén gyorsítanák fel: végrehajtják az isteni tervet és azzal egyidejűleg a Szerapatatia-féle vállalkozást is véghezviszik.” 75:4.1 11. Tétel: Ahogy Ádám és Éva mindezt megvitatta a holdfényes éjszakán a Kertben, tájékoztatást kaptak, hogy megszegték a Kerttel kapcsolatos kötelezettségvállalásukat és a hűségesküjüket. „És ahogy az Anyagi Fiú és Leány mindezt megvitatta a holdsütötte Kertben, a „hang a Kertben” megfeddte őket az engedetlenségükért. És e hang nem más volt, mint az általam tett azon bejelentés az édeni pár részére, hogy megszegték a Kerttel kapcsolatos kötelezettségvállalásukat; hogy nem tettek eleget a melkizedekek utasításainak; hogy megszegték a világegyetem urának tett hűségesküjüket.” 75:4.2 VII. A VÉTEK TUDATOSULÁSA 1. Tétel: Szolonia, a szeráf volt az, aki Ádámot és Évát a Kertben szólította: „Hol vagytok?”

299

III. rész, 27. Ádám és Éva „Azon az éjszakán, ott a Kertben, én beszéltem az ibolyaszín emberfajta atyjával és anyjával, mert a sajnálatos körülmények között ez az én kötelességem volt. Figyelmesen meghallgattam a beszámolójukat mindarról, ami Éva Anya vétkéhez vezetett és mindkettőjüknek adtam javaslatot és tanácsot a kialakult helyzetre. Némely tanácsomat megfogadták; másokat nem. Ez az egyeztetés a ti irataitokban úgy jelenik meg, mint hogy »szólította ugyanis az Úr Isten Ádámot és Évát, és mondta nékik, ’Hol vagytok?’« A későbbi nemzedékeknek szokásuk volt, hogy minden szokatlan és különleges dolgot, legyen az természetes vagy szellemi, közvetlenül az Istenek személyes beavatkozásának tulajdonítottak.” 75:4.8 2. Tétel: Éva csalódottsága megrendítő volt, de a letört Ádám valódi rokonszenvet tanúsított a vétkes felesége iránt. „Éva csalódottsága igazán megrendítő volt. Ádám megértette az egész kellemetlen helyzetet és bár mélyen lesújtott és csüggedt volt, csak sajnálatot és rokonszenvet tanúsított a vétkes felesége iránt.” 75:5.1 3. Tétel: Ádám attól félt, hogy esetleg elválasztják a párjától, ezért inkább felkereste Laottát, és előre megfontoltan ő is elkövette Éva oktalan cselekedetét. „A hiba felismerésével járó kétségbeesés volt az, ami miatt Ádám, Éva félrelépésének másnapján felkereste Laottát, azt a ragyogó nodfi asszonyt, aki a Kert nyugati tanodáinak vezetője volt, és előre megfontoltan elkövette Éva oktalan cselekedetét. De ne értsétek félre; Ádámot nem vezették félre; ő pontosan tudta, hogy mire készül; szándékosan úgy döntött, hogy osztozik Éva sorsában. Ádám a halandóinál erősebb ragaszkodással szerette a feleségét, és az a gondolat, hogy esetleg nélküle, egymagában kell itt maradnia az Urantián, több volt, mint amit el tudott viselni.” 75:5.2 4. Tétel: Harminc napnyi kóborlás után Ádám hazatért és tervezni kezdte a jövőbeli teendőket. „Ádám gyermekei próbálták megvigasztalni zaklatott lelkiállapotú anyjukat, míg az apa magányosan kóborolt harminc napig. Ennek az időszaknak a végére megérett benne az elhatározás, és Ádám visszatért otthonába és tervezni kezdte a jövőbeli teendőket.” 75:5.5 5. Tétel: A vétket követő hetvenedik napon a Melkizedek-megbízottak visszatértek az Urantiára, és Ádám és Éva ekkor már tudta, hogy kudarcot vallottak. „Az idő haladt előre, de Ádám egészen az Éva vétkét követő hetvenedik napig nem volt bizonyos a vétkük súlyában, amikor is a Melkizedek-megbízottak visszatértek az Urantiára és átvették a világ ügyeinek irányítását. Ekkor már tudták, hogy vétkeztek.” 75:5.8 6. Tétel: Sohasem fogtok nyerni semmit azzal, ha megpróbálkoztok letérni az isteni útról egy rövidebbnek tűnő út kedvéért. „A Paradicsomra tartó felemelkedésetek során sohasem fogtok nyerni semmit sem azzal, ha türelmetlenségből megpróbálkoztok a meghatározott és isteni terv kijátszásával lerövidített eljárások, személyes találmányok vagy olyan egyéb eszközök révén, melyekkel javítani akartok a tökéletes úton, a tökéleteshez vezető úton és az örökkévaló tökéletesség érdekében kialakított úton.” 75:8.5 VIII. KIVONULÁS A KERTBŐL 1. Tétel: Ádám és ezerkétszáz hű követője új otthon keresésére indulva elhagyta a Kertet. „Ádám tudta, hogy ő és Éva vétkezett; a melkizedekek jelenléte ezt sugallta, bár a személyes helyzetük jövőbeli alakulásáról még mindig nem tudott semmit. Egy egész napos tanácskozást tartott mintegy ezerkétszáz hű követőjével, akik kötelezték magukat, hogy követik a vezetőiket, és másnap délben e zarándokok új otthon keresésére indulva elhagyták az Édent. Ádám nem szeretett volna háborúzni és ennek megfelelően ellenállás nélkül átadta a nodfiaknak az első kertet.” 75:6.2 2. Tétel: Ádám legkisebb gyermekei közül mindet, valamint az idősebbek kétharmadát az Edentiára vitték, ahol a Fenségesek gyámoltjai lettek. „Az édeni utazók vonulását egy jerusemi szeráfi szállítóegység érkezése állította meg a Kertből való elindulásuk harmadik napján. Ádám és Éva ekkor értesült először arról, mi fog történni a gyermekeikkel. Ahogy a szállítmány ott állt, azok a gyermekek, akik már elérték a döntéshozatali életkort (a húszéves kort) lehetőséget kaptak a döntésre, hogy vagy az Urantián maradnak a szüleikkel vagy a Norlatiadek Fenségeseinek gyámoltjai lesznek. A kétharmaduk úgy döntött, hogy az Edentiára megy; nagyjából egyharmaduk határozott úgy, hogy a szüleikkel marad. A döntéshozatali életkornál fiatalabbak mindegyikét az Edentiára vitték. Senki sem szemlélhette ezen Anyagi Fiú és Leány és az ő gyermekeik elválását anélkül,

300

III. rész, 27. Ádám és Éva hogy meg ne értette volna, hogy a vétkesek útja mily nehéz. Ádám és Éva ezen utódai jelenleg az Edentián vannak; hogy miként rendelkeztek felőlük, azt nem tudjuk.” 75:6.3 3. Tétel: Gábriel tájékoztatta Ádámot és Évát, hogy „vétekben részesnek találtattak”, hogy „megszegték a megbízatásuk részét képező egyezséget”. Annak viszont örültek, hogy lázadásban nem találták bűnösnek őket. „Még az édeni utazók vonulatának veszteglése alatt történt, hogy Ádám és Éva értesült a vétkük természetéről és a sorsuk alakulásáról. Az ítélet kihirdetésére Gábriel jelent meg. És az ítélet így hangzott: Az Urantia bolygó Ádámja és Évája vétekben részesnek találtatott; megszegték az e lakott világ uraiként való megbízatásuk részét képező egyezséget. Bár a bűnös voltuk lesújtotta őket, Ádám és Éva azért nagyon örült annak a bejelentésnek, hogy a szalvingtoni bíráik felmentették őket »a világegyetemi kormányzat semmibe vételének« minden vádja alól. Lázadásban nem találták őket bűnösnek.” 75:7.1 4. Tétel: Az édeni pár megtudta, hogy a teremtésrész halandóinak szintjére fokozták le magukat. „Az édeni párt tájékoztatták, hogy a teremtésrész halandóinak szintjére fokozták le magukat; hogy ezentúl urantiai férfiként és asszonyként kell viselkedniük, s a világ emberfajtáinak jövője lesz az ő jövőjük is.” 75:7.3 5. Tétel: Ádám és Éva a magas rangról a halandói szintre esett vissza, de ez nem az ember bűnbeesése volt. „Ádám és Éva az anyagi fiúi elismertség magas méltóságáról a halandó ember alacsonyrendű szintjére zuhant. De ez nem az ember bűnbeesése volt. Az emberi fajt az ádámi vétek közvetlen következményei ellenére felemelték. Bár megbukott az az isteni terv, hogy az Urantia népei megkapják az ibolyaszín fajtát, a halandó emberfajtáknak mégis nagy hasznára vált az a korlátozott mértékű hozzájárulás, melyet Ádám és az ő leszármazottai biztosítottak az urantiai emberfajták számára.” 75:8.1 6. Tétel: A kiürített Kertet később az északi nodfiak népesítették be négyezer éven át, ám a félszigetet végül elárasztotta a víz. „Miután Ádám elhagyta az első kertet, azt a nodfiak, a kutiak és a szuntiták foglalták el a különböző időszakokban. Később azoknak az északi nodfiaknak lett a lakóhelye, akik nem voltak hajlandók együttműködni az ádámfiakkal. A félszigetet ezek az alsóbbrendű nodfiak népesítették be csaknem négyezer évvel azt követően, hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét. Ezzel a nagymértékű süllyedéssel egyidejűleg a Földközi-tenger keleti partvonala a magasba emelkedett.” 73:7.1 IX. A MÁSODIK KERT 1. Tétel: Amikor a második kert területén lakókhoz eljutott Ádám közeledésének híre, sietve elvonultak. Megérkezésekor Ádám a területet már üresen találta. „Amikor a második kert területén lakókhoz eljutott a híre annak, hogy az Édenkert királya és főpapja éppen feléjük tart, sietve elvonultak a keleti hegyekbe. Megérkezésekor Ádám a teljes hőn áhított területet üresen találta. És itt, ezen az új helyen Ádám és segítői hozzáfogtak, hogy új házakat építsenek és új műveltségi és vallási központot létesítsenek.” 76:1.2 2. Tétel: A két folyó jó természetes védelmet biztosított, melyet az északon emelt védőfal egészített ki. „Ádám e helyet annak a bizottságnak a három eredeti javaslatából már ismerte, mely bizottságot azért hozták létre, hogy a Van és Amadon által elképzelt Kert lehetséges helyszíneit meghatározza. Azokban az időkben a két folyó már magában is jó természetes védelmet nyújtott, és a második kert északi részétől nem messzire az Eufrátesz és a Tigris eléggé megközelítette egymást ahhoz, hogy egy kilencven kilométer hosszan húzódó védőfalat emelhessenek az attól délre, illetőleg a két folyó közén lévő területük védelmére.” 76:1.3 3. Tétel: A melkizedekek tájékoztatták Ádámot és Évát, hogy a megbánásukat elfogadták, és hogy bekerülhetnek az urantiai alvó továbbélők közé. „Nem sokkal a második Éden létrehozását követően Ádámot és Évát annak rendje és módja szerint tájékoztatták arról, hogy a megbánásuk elfogadható volt, és arról, hogy bár a végzetük szerint osztozniuk kell a világuk halandóinak sorsában, bizonyosan alkalmassá válnak az urantiai alvó továbbélők közé való felvételre. Teljes mértékben hittek a feltámadásukkal és a tisztükbe való visszaállítással kapcsolatos jó

301

III. rész, 27. Ádám és Éva hírben, melyet a melkizedekek oly megindítóan tudattak velük. A törvényszegésük lényege a rossz helyzetmegítélés vétke volt, nem pedig a tudatos és szándékos lázadás bűne.” 76:5.1 X. KÁIN ÉS ÁBEL 1. Tétel: Káin és Sansa még az előtt született, hogy az utazók elérték volna a második kertet. Éva magához vette Sansát. „Káin és Sansa is még azelőtt megszületett, hogy az ádámi utazók csoportja elérte volna a folyóközi úti célját Mezopotámiában. Laotta, Sansa anyja belehalt a leánya megszülésébe; Éva nagy szenvedések mellett, de a rendkívüli erejének köszönhetően túlélte a szülést. Éva magához vette Sansát, Laotta gyermekét, és Káinnal együtt szoptatta. Sansából nagyon rátermett nő vált. Ő lett Szargannak, az északi kék emberfajták vezetőjének a felesége, és hozzájárult az akkori kék emberek fejlődéséhez is.” 76:0.2 2. Tétel: Ábel két évvel Káin után született. Ábel pásztor lett – Káin pedig földműves. „Kevesebb mint két évvel Káin születését követően, megszületett Ábel, Ádám és Éva első gyermeke a második kertben. Ábel, elérvén a tizenkét éves kort, úgy döntött, hogy pásztor lesz; Káin a mezőgazdaságot választotta.” 76:2.1 3. Tétel: Ábel állati áldozatokat ajánlott fel, Káin pedig a mező gyümölcseit. Ábel felajánlásait szívesebben fogadták, és ezzel gúnyolta is Káint. „Ekkoriban szokás volt a javak egy részét felajánlani a papságnak. A pásztorok a nyájaikból, a gazdálkodók a föld gyümölcseiből adtak; és e szokásnak megfelelően Káin és Ábel is rendszeresen megtette a maga felajánlását a papok számára. A két fiú sokszor vitázott egymással a saját foglalkozásuk másikéhoz viszonyított érdemeiről, és Ábel nem rejtette véka alá azt a megfigyelését, hogy a papok az ő állati áldozatait részesítik előnyben. Hiába hivatkozott Káin az első Éden hagyományaira, vagyis arra, hogy korábban a földek gyümölcseit értékelték többre. Ábel ezt nem ismerte el, és csak gúnyolódott bátyja zavarán.” 76:2.2 4. Tétel: Ábel sohasem hagyta ki, hogy emlékeztesse Káint arra, hogy az ő apja nem Ádám. Káin ezért egyre jobban meggyűlölte a testvérét. „A két fiú sohasem jött ki jól egymással, és az áldozati felajánlások ügye tovább szította az egymás iránti gyűlöletüket. Ábel tudta, hogy ő Ádám és Éva fia, és sohasem hagyta ki, hogy emlékeztesse Káint arra, hogy az ő apja nem Ádám. Káin nem tisztavérű ibolyaszín-fajú volt, mivel az apja abból a nodfi fajtából származott, mely a kék és a vörös ember, valamint az eredeti andoni fajta későbbi keverékévé lett. És mindez együtt, kiegészülve Káin természetes és öröklött harcias természetével, arra vezette őt, hogy öccse iránt egyre növekvő gyűlölettel viseltessen.” 76:2.4 5. Tétel: A fiúk tizennyolc, illetőleg húszévesek voltak, amikor Ábel gúnyolódása annyira feldühítette Káint, hogy az megölte az öccsét. „A fiúk tizennyolc, illetőleg húszévesek voltak, amikor a közöttük lévő feszültség tettekhez vezetett, s egy napon, amikor Ábel gúnyolódása nagyon feldühítette a harcias bátyját, Káin rátámadt és megölte őt.” 76:2.5 6. Tétel: Káin elmenekült Nod földjére, és ott feleségül vette Remonát. A nodfiak egyik vezetője vált belőle, és békében éltek az ádámfiakkal. „És így Káin elindult Nod földjére, a második Édentől keletre. Az apja népéhez tartozó egyik csoport nagy vezetője vált belőle, és bizonyos mértékig beteljesítette Szerapatatia jóslatait, mert amíg élt, fenntartotta a békét e nodfi csoport és az ádámfiak között. Káin Remonát, egy távoli unokatestvérét vette feleségül, és az első fiúgyermekük, Hánókh az elami nodfiak vezetője lett. És az elamiak és az ádámfiak évszázadokon át békében éltek egymással.” 76:2.9 XI. AZ IBOLYASZÍN EMBERFAJTA 1. Tétel: Ádám és Éva volt az ibolyaszín népek – a kilencedik emberfajta – megalapítója. Sem Éva, sem a korai evolúciós fajták nem szenvedtek fájdalmakat a szüléskor. „Ádám és Éva volt az ibolyaszín emberfajta, vagyis az Urantián kilencedikként megjelent emberfajta megalapítója. Ádámnak és utódainak kék szemük volt, és az ibolyaszín fajtához tartozó népeknél a világos bőrszín és a világos – a sárgásszőke, a vörös és a barna – hajszín volt a jellemző.

302

III. rész, 27. Ádám és Éva Éva nem szenvedett fájdalmakat a szüléskor; a korai evolúciós fajták sem. Csak az evolúciós embernek a nodfiakkal és később az ádámfiakkal való egyesüléséből létrejött kevert fajták számára vált fájdalmassá a szülés.” 76:4.1 2. Tétel: Ádám leszármazottai messze ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint az urantiai emberfajták. „Az Anyagi Fiak és utódaik testi sejtjei messze ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a bolygókon őshonos evolúciós lényekéi. A honos fajták testi sejtjei rokonságban vannak a teremtésrészen élő, betegséget okozó, górcsővel megfigyelhető és még annál is parányibb méretű élőlényekkel. E ténnyel magyarázható, hogy az urantiai népeknek miért kell oly sok tudományos erőfeszítést tenniük számos testi nyavalya legyőzésére. A betegségekkel szemben sokkal ellenállóbbak lennétek, ha a fajtáitok több ádámi életet hordoznának.” 76:4.7 3. Tétel: Ádámszon, vagyis Ádám első fia alapította meg az ibolyaszín emberfajta egyik központját a második kerttől északra. „Az ádámfiak ügyeit irányítók az első kert fiaitól származtak. Ádám első fia, Ádámszon (Adam ben Adam) a második Édentől északra az ibolyaszín emberfajta egy második központját alapította meg. Ádám második fiából, Évaszonból szakavatott vezető és irányító vált; nagy segítségére volt apjának. Évaszon nem élt olyan sokáig, mint Ádám, és az ő legidősebb fia, Jansad lett Ádám utóda az ádámfi törzsek vezetői tisztségében.” 76:3.3 4. Tétel: Az ádámfiak műveltsége kimagasló volt – így a művészet, az irodalom és a kézművesség terén is. Megalkották a harmadik ábécét, és magasabb szintre emelték az építészetet. „Az ádámfiak a műveltségbeli eredményeiket és az értelmi fejlettségüket tekintve magasan a környező népek felett álltak. Megalkották a harmadik ábécéjüket és egyéb módon is megteremtették az alapokat sok olyasmihez, ami a mai művészet, tudomány és irodalom előfutára lett. Itt, a Tigris és az Eufrátesz közötti területen olyan színvonalú írástudományt, fémművességet, fazekasságot és szövőmesterséget tartottak fenn és olyan építészetet hoztak létre, melyet e világ évezredekig nem tudott meghaladni.” 76:3.8 5. Tétel: Ádám úgy döntött, hogy olyan sok élet-sejtanyagot hagy hátra, amennyit csak bír. Az evolúciós fajtába tartozó nők legnemesebbjei 1.570 gyermeket hoztak a világra, s ők lettek az alapítói a kiváló andita emberfajtának. „Miután az Eufrátesz-völgyi második kertben berendezkedtek, Ádám úgy döntött, hogy olyan sok életsejtanyagot hagy hátra, amennyit csak bír, annak érdekében, hogy a világ az ő halálát követően részesülhessen belőle. Ennek megfelelően megtette Évát a fajnemesítés tizenkét tagú bizottságának vezetőjévé, és Ádám haláláig e bizottság kiválasztott 1.682 nőt az urantiai felsőbbrendű lények közül, és e nőket az ádámi élet-sejtanyaggal megtermékenyítették. Az ő gyermekeik 112 egyed kivételével mind megélték a felnőttkort, s a világ így további 1.570 felsőbbrendű férfival és nővel gyarapodott. Bár ezeket az anyajelölteket az összes környező törzsből választották, és ők a földi emberfajták többségét képviselték, a nagyobbik részüket mégis a nodfiak felsőbbrendű fajtáiból választották ki, és ők alkották a kiváló andita emberfajta legelső egyedeit. E gyermekek az anyjuk törzsi környezetében születtek meg és nevelkedtek.” 76:4.8 XII. ÁDÁM ÉS ÉVA HALÁLA 1. Tétel: Ádám és Éva természetes halált halt, és a templomban temették el őket. „Ádám 530 évet élt; olyasmiben halt meg, amit öregkori elgyengülésnek lehetne nevezni. A testi rendszerei egyszerűen elfáradtak; a bomlási folyamat lassan legyőzte a javítási folyamatot, és az elkerülhetetlen vég bekövetkezett. Éva tizenkilenc évvel korábban, szívelégtelenségben halt meg. Az istentisztelet céljául szolgáló templom központjában temették el mindkettőjüket, melyet az ő terveik szerint építettek azt követően, hogy a telepet védő fallal elkészültek. És innen ered az a szokás, hogy a kiváló és jámbor férfiakat és nőket az istentiszteletnek helyet adó építmény padlózata alá temetik el.” 76:5.5 XIII. ÁDÁM ÉS ÉVA TOVÁBBÉLÉSE 1. Tétel: Ádám megítéltetési feltámadásra számított, azonban Mihály ígérete arra utalt, hogy elhívásukra hamarabb sor kerülhet. „Ádám tudott a megítéltetési feltámadásról, melyre az ő bolygóra való megérkezésével egyidejűleg került sor, és hitte, hogy ő és társa valószínűleg újraszemélyesül majd a fiúi besorolásúak következő rendjének

303

III. rész, 27. Ádám és Éva eljövetele során. Azt nem tudta, hogy Mihály, e világegyetem ura oly hamar meg fog jelenni az Urantián; arra számított, hogy a következő eljövő Fiú az Avonal rendbe fog tartozni. De mégis mindig megnyugvást és valamiféle nehezen felfogható dolgot jelentett Ádám és Éva számára az, amikor megpróbálták értelmezni a Mihálytól kapott egyetlen személyes üzenetet. Ez az üzenet a barátság és a megnyugtatás egyéb módon való kifejezése mellett így szólt: »Megvizsgáltam a vétketek körülményeit, felidéztem a szívetek azon vágyát, hogy mindig hűek maradjatok az Atya akaratához, és a halandói alvásból el fognak hívni benneteket, amikor eljövök az Urantiára, hacsak a teremtésrészemhez tartozó alárendelt Fiak még ezt megelőzően nem küldenek értetek.«” 76:5.3 2. Tétel: Ádám és Éva szilárdan hitt a továbbélésükkel kapcsolatos melkizedeki ígéretben. „Ádám és Éva úgy tért halandói pihenésre, hogy szilárdan hitt a melkizedekektől kapott azon ígéretekben, miszerint egyszer majd felébrednek a halálbeli alvásból a lakóvilágokon, a még az ibolyaszín emberfajta húsvér testében az Urantián teljesített küldetésük előttről általuk oly jól ismert világokon való élet folytatása céljából.” 76:6.1 3. Tétel: Az Ádám halálát követő harmadik napon Ádám és Éva 1.316 társukkal együtt újraszemélyesült a huszonhatodik különleges feltámadásban. „Nem sokáig pihentek a teremtésrész halandóinak öntudatlan alvás-feledésében. Az Ádám halálát követő harmadik napon, az ő tisztes eltemetését követő második napon Lanaforge rendelkezéseit, melyeket az ügyvezető edentiai Fenséges helyben hagyott és amelyhez a Mihály nevében eljáró Nappalok Szövetsége a Szalvingtonon csatlakozott, átadták Gábrielnek, aki elrendelte az ádámi vétek ezen előkelő túlélőinek rendkívüli szólítását az Urantián. És a különleges feltámadást elrendelő eme parancsnak megfelelően az urantiai sorozat huszonhatos számát, Ádámot és Évát újraszemélyesítették és újraegyesítették a Satania lakóvilágainak feltámadási csarnokaiban az első kertben velük élt 1.316 társukkal együtt. Sok hű lelket már Ádám érkezésekor átvittek, melyre az alvó továbbélők és az élő, megfelelőnek minősült felemelkedők megítéltetésekor került sor.” 76:6.2 4. Tétel: Ezzel ér véget Ádám és Éva bolygói története – a próbák, a szomorú események és a győzelmek története. „És ez a vége az Urantia bolygó Ádámja és Évája történetének, mely a próbák, a szomorú események és a győzelmek története, legalábbis a ti jó szándékú, de rászedett Anyagi Fiatok és Leányotok személyes győzelmének története, és végső soron, kétségtelenül az ő világuknak és a világuk lázadástól háborgatott és rossztól gyötört lakóinak a végleges győzelmi története is.” 76:6.4 5. Tétel: Ádám és Éva felgyorsította a biológiai fejlődést, de a nagy kultúrájuk gyorsan letűnt. Az emberek hozzák létre a civilizációt; nem a civilizáció teremti meg az embereket. „Mindent egybevetve, Ádám és Éva óriási mértékben járult hozzá az emberi faj gyors polgárosodásához és felgyorsított élőlénytani fejlődéséhez. Nagy műveltséget hagytak maguk után a földön, de e fejlett polgárosodott társadalomnak nem sikerült megmaradnia az ádámi örökség korai felhígulása, majd eltűnése közepette. Az emberek hozzák létre a polgárosodott társadalmat; nem a polgárosodás teremti meg az embereket.” 76:6.4

304

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek

28. MAKIVENTA MELKIZEDEK Tartalomjegyzék VII. A Melkizedek távozása VIII. A Melkizedek jelenlegi helyzete IX. A Melkizedek tanítások keleten X. A Melkizedek tanítások a Levantéban XI. A tanítások nyugaton

I. Bevezetés II. A Makiventa megtestesülés III. A Melkizedek tanításai IV. Ábrahám kiválasztása V. Szövetség Ábrahámmal VI. A Melkizedek-féle hitterjesztők

I. BEVEZETÉS 1. Tétel: A melkizedekek testülete három alkalommal működött az Urantián. „A világegyetemi fiúi besorolásúak Melkizedek rendje eddig rendkívüli tevékeny volt az Urantián. Az élethordozók mellett egy tizenkét tagú testület szolgált. Később egy tizenkét tagú testület lett a világotok megbízottjává nem sokkal a Kaligasztia-féle elszakadást követően, Ádám és Éva koráig, és meg is tartotta e megbízatását. E tizenkét Melkizedek Ádám és Éva vétkezését követően visszatért az Urantiára, és bolygói megbízottakként tevékenykedtek tovább egészen addig a napig, amikor a názáreti Jézus, az Ember Fiaként az Urantia címzetes Bolygóhercege lett.” 93:0.2 2. Tétel: Kevesebb mint ezer éve Makiventa Melkizedek volt az Urantia főkormányzója. „Kevesebb mint ezer éve ugyanez a Makiventa Melkizedek, Sálem egykori bölcse, láthatatlanul jelen volt az Urantián egy száz évnyi időszakra, amikor is a bolygó állandó főkormányzójaként tevékenykedett; és ha a bolygói ügyek vitelének jelenlegi rendszere fennmarad, akkor bizonyosan visszatér még ilyen minőségében valamivel több mint ezer év múlva.” 93:10.10 II. A MAKIVENTA MEGTESTESÜLÉS 1. Tétel: A Melkizedek-megbízottak segítségért fordultak a világegyetemi hatóságokhoz, de nem volt foganatja. „A tizenkét Melkizedek-megbízottnak tudomása volt Mihály küszöbön álló bolygói alászállásáról, de nem tudták, hogy pontosan mikor is fog arra sor kerülni; ezért komoly tanácskozást tartottak és kérvényezték az edentiai Fenségeseknél, hogy történjen valamilyen intézkedés az igazság fényének az Urantián való fenntartása érdekében. E kérvényt elutasították azzal a meghagyással, hogy »a sataniai 606-os világ ügyeinek vitele teljes mértékben a Melkizedek felügyelők kezében van«. A megbízottak ekkor a Melkizedek Atyához fordultak segítségért, de csak azt a választ kapták, hogy a maguk döntése szerint kell folytatniuk az igazság megtartását »az alászálló Fiú megérkezéséig«, aki »a bolygói címeket kimenti az elveszésből és bizonytalanságból«.” 93:1.2 2. Tétel: Lévén, hogy nem kaptak segítséget, Makiventa Melkizedek felajánlotta, hogy megtestesült veszélyhelyzeti Fiúként alászáll a világra. „És mivel olyannyira a saját eszközeikre voltak utalva, Makiventa Melkizedek, a tizenkét bolygói megbízott egyike önként vállalkozott arra, hogy megtegye azt, amit az egész Nebadon történelmében előzőleg csupán hat alkalommal tettek meg: hogy a teremtésrész világi embereként személyesüljön meg a földön, hogy veszélyhelyzeti Fiúként a világ segédkezésének adja át magát. A szalvingtoni hatóságok e küldetést engedélyezték, és Makiventa Melkizedek tényleges megtestesülésére annak a helynek a közelében került sor, mely a palesztinai Sálem városa lett. E Melkizedek Fiú anyagivá lényegítésének teljes folyamatát a bolygói megbízottak vitték véghez az élethordozók, bizonyos Fizikai Főszabályozók és az Urantián állandó beosztásban működő egyéb mennyei személyiségek közreműködésével.” 93:1.3 3. Tétel: 1.973 évvel Jézus születése előtt Makiventa megjelent Amdon sátrában e szavakkal szólva: „Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek (...) papja.” „1.973 évvel Jézus születése előtt kapták meg az urantiai emberfajták Makiventát. Az érkezése nem keltett feltűnést; az anyagivá lényegülésének nem volt emberi szemtanúja. Őt halandó ember először azon a nagy jelentőségű napon látta meg, amikor belépett Amdon, a sumér származású káld pásztor sátrába. És a

305

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek küldetésének bejelentése abból az egyszerű kijelentésből állt, melyet e pásztornak tett, »Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek, az egyetlen Istennek papja.«” 93:2.1 4. Tétel: Makiventa több nyelven is tudott, és mellkasán egy három egyközepű körből álló jelvényt viselt. „Személyes kinézetét tekintve a Melkizedek hasonlított az akkori, kevert fajú nodfi és sumér népek embereire, mintegy 180 centiméter magas és tiszteletet parancsoló megjelenésű volt. Beszélt káldul és még hat másik nyelven is. A kánaáni papokéhoz nagyon hasonló öltözéket hordott, azzal a különbséggel, hogy a mellkasán egy három egyközepű körből álló jelvényt viselt, mely a paradicsomi Háromság sataniai jelképe. A segédkezése alatt a három egyközepű kör alkotta jelvényt a követői olyan szentnek tekintették, hogy soha nem is merték használni, és néhány nemzedék múltával el is felejtették.” 93:2.5 5. Tétel: Makiventa különlegesen megalkotott testben élt. Sohasem házasodott meg. „Bár Makiventa a teremtésrész embereinek életmódját követte, sohasem házasodott meg, és nem is tudott volna utódot hagyni a földön. A fizikai teste hasonlított ugyan az emberi férfi testre, a valóságban azonban ama különlegesen megalkotott testek mintájára készült, melyet a Kaligasztia herceg törzskarának száz anyagivá lényegült tagja is használt, azzal a különbséggel, hogy nem tartalmazta egyetlen emberfajta életsejtanyagát sem. Az élet fája sem volt már megtalálható az Urantián. Ha Makiventa valamilyen hosszabb időre maradt volna a földön, akkor a testi rendszere fokozatosan leépült volna; emiatt az alászállási küldetését kilencvennégy éves korában befejezte, még jóval azelőtt, hogy az anyagi teste bomlásnak indult volna.” 93:2.6 6. Tétel: Makiventa Gondolatigazítót kapott – ez az Igazító később Jézusban lakozott. „E megtestesült Melkizedek Gondolatigazítót kapott, aki az emberfeletti személyiségébe az idő nevelőjeként és a húsvér test tanácsadójaként költözött, s ezzel szert tett arra a tapasztalásra és az urantiai problémák és a megtestesült Fiúba való költözés módjának gyakorlati megismerésére, melyek képessé tették az Atya e szellemét arra, hogy oly hősiesen működjön a későbbi Istenfiú, Mihály emberi elméjében, aki a halandó húsvér testhez hasonló alakban jelent meg a földön. És ez az egyetlen Gondolatigazító, aki az Urantián valaha is két elmében működött, és mindkét elme isteni és emberi is volt.” 93:2.7 III. A MELKIZEDEK TANÍTÁSAI 1. Tétel: A Háromságot jelképező három egyközepű kör jelentését Makiventa kortársai kevéssé fogták fel. „A három egyközepű kör jelképét, melyet a Melkizedek az alászállása jelképéül választott, az emberek többsége úgy értelmezte, mint amely az emberek, az angyalok és az Isten három országát jelöli. És meg is maradhattak e hitükben; a követői közül igen kevesen tudták, hogy e három kör az isteni fenntartás és irányítás paradicsomi Háromságának végtelenségét, örökkévalóságát és egyetemességét jelképezi; még Ábrahám is inkább a három edentiai Fenséges jelképeként fogta fel, mert azt tanították neki, hogy a három Fenséges egyként működik. Amennyire a Melkizedek a jelvényével ábrázolt Háromság fogalmát tanította, rendszerint társította azt a Norlatiadek csillagvilág három Vorondadek urával.” 93:3.3 2. Tétel: Makiventa azt tanította, hogy az Isten elfogadja az embert a személyes hiten keresztül. „És a Melkizedek így készítette elő az utat és rendezte el a világ fejlődési irányának egyistenhitre épülő terepét az egy Isten tényleges paradicsomi Fia alászállásához, akit oly élénken mutatott be úgy, mint a mindenek Atyját, és akit Ábrahám előtt úgy képviselt, mint olyan Istent, aki az embert a személyes hit egyszerű kapcsolatán keresztül is elfogadja. És Mihály, amikor megjelent a földön, megerősített mindent, amit a Melkizedek korábban a paradicsomi Atyáról tanított.” 93:3.8 3. Tétel: A sálemi kultusz minden követője három egyszerű hitbeli meggyőződésről tett esküt. „A sálemi istenimádás szertartásai igen egyszerűek voltak. Minden személy, aki aláírta a Melkizedek templom agyagtábla-jegyzékét, illetőleg a jelét elhelyezte rajta, kötelezte magát az alábbi hit megőrzésére és elfogadására: 1. Hiszek El Elyonban, a Fenséges Istenben, az egyetlen Egyetemes Atyában és a minden dolog Teremtőjében. 2. Elfogadom a Fenségessel kötött Melkizedek szövetséget, mely az Isten kegyét a hitemre, és nem az áldozatokra és égő-áldozatokra adja. 3. Ígérem, hogy teljesítem a Melkizedek hét parancsolatát és a Fenségessel kötött eme szövetség jó hírét mindenkinek elmondom.” 93:4.1

306

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek 4. Tétel: A Melkizedek által hirdetett hét parancsolat hasonló volt az dalamatiai törvényhez. „A Melkizedek által hirdetett hét parancsolat az ősi dalamatiai legfelsőbb törvény szerint formálódott és nagyon hasonlított az első és második Édenben tanított hét parancsolathoz. A sálemi vallás e parancsolatai a következők voltak: 1. Ne szolgálj más Istent, mint a menny és a föld Fenséges Teremtőjét! 2. Ne kételkedj abban, hogy a hit az egyetlen feltétele az örök üdvösségnek! 3. Ne tanúskodj hamisan! 4. Ne ölj! 5. Ne lopj! 6. Ne kövess el házasságtörést! 7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel és az idősekkel szemben!” 93:4.6 5. Tétel: Makiventa megpróbálta elérni, hogy a hús és vér áldozásának szokását a kenyér és bor szentségével helyettesítsék. De Ábrahám a katonai győzelme után visszatért az áldozáshoz. „Bár a közösségen belül semmiféle áldozás nem volt engedélyezett, a Melkizedek jól tudta, hogy milyen nehéz dolog egyből kigyomlálni a régi, bevett szokásokat és ennek megfelelően bölcsen felajánlotta ezeknek az embereknek, hogy a hús és vér áldozásának régebbi szokását a kenyér és bor áldozásával helyettesítsék. Fel van jegyezve, hogy a »Melkizedek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hozott«. De még ez az óvatos újítás sem volt teljes mértékben sikeres; a különféle törzsek Sálem külterületén kiegészítő áldozási központokat tartottak fenn, ahol is áldozatokat ajánlottak fel és ajándékokat égettek. Még Ábrahám is e kezdetleges szokáshoz folyamodott, miután győzelmet aratott Khédorlaomer felett; egyszerűen kényelmetlenül érezte magát mindaddig, amíg nem ajánlott fel valamilyen hagyományos áldozatot. És a Melkizedeknek sohasem sikerült teljesen kitörölnie ezt az áldozási hajlamot a követői, sőt Ábrahám vallási szokásai közül.” 93:4.14 IV. ÁBRAHÁM KIVÁLASZTÁSA 1. Tétel: Talán hibás dolog „kiválasztott népről” beszélni, viszont Ábrahám kiválasztott egyén volt. „Bár talán hibás dolog »kiválasztott népről« beszélni, nem tévedés úgy utalni Ábrahámra, mint kiválasztott egyénre. A Melkizedek az ő felelősségévé tette az egy Isten igazságának életben tartását, mely hit elkülönült az uralkodó többistenhittől.” 93:5.1 2. Tétel: Ábrahám családjának nemes eredete miatt döntött úgy Makiventa, hogy Sálemben lép színre. „A Melkizedek-megbízottak már egy ideje figyelemmel kísérték Ábrahám őseit, és erősen bíztak egy olyan utód megjelenésében egy bizonyos nemzedékben, akit értelem, kezdeményezőkészség, éleselméjűség és őszinteség jellemez. Térának, Ábrahám apjának a gyermekei minden szempontból megfeleltek ezeknek a várakozásoknak. A kapcsolatfelvétel lehetősége Téra e sokoldalú gyermekeivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Makiventa Sálemben jelenjen meg és ne Egyiptomban, Kínában, Indiában vagy az északi törzseknél.” 93:5.3 3. Tétel: Ábrahám az unokaöccsével, Lóttal úgy döntött, hogy elfogadja a meghívást Sálembe. „Néhány héttel Ábrahám apjának, Térának a halála után a Melkizedek kiküldte az egyik tanítványát, a hettita Jaramot, hogy e meghívást Ábrahámra és Nahorra is kiterjessze: »Gyertek Sálembe, ahol meghallhatjátok az örökkévaló Teremtő igazságáról szóló tanításainkat, és fivérek, a ti felvilágosult utódaitokban az egész világ áldott lesz.« Nahor ekkor nem fogadta el teljesen a Melkizedek által terjesztett örömhírt; hátramaradt és egy erős városállamot épített ki, mely az ő nevét viselte; de Lót, Ábrahám unokaöccse, úgy döntött, hogy a nagybátyjával tart Sálembe.” 93:5.5 4. Tétel: Ábrahám élelemért ment Egyiptomba, s ott egy rokonát találta a trónon, és két katonai expedíciót is vezetett a megbízásából. „Nem sokkal azután, hogy bevették magukat a Sálem közeli erősségbe, Ábrahám és Lót elutazott a Nílusvölgybe élelemért, mert akkoriban Palesztinát aszály sújtotta. Ábrahám a rövid egyiptomi útja során egy távoli rokonát találta az egyiptomi királyszéken, és e királynál két sikeres katonai expedíció parancsnokaként szolgált. A nílusi ottlétük második részében ő és felesége, Sára az udvarnál lakott, és amikor elhagyta Egyiptomot, részesedést kapott a hadjáratokon szerzett hadizsákmányból.” 93:5.7

307

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek 5. Tétel: Bátorságot igényelt Ábrahámtól, hogy otthagyja az egyiptomi udvart és visszatérjen a Melkizedekhez. „Nagy elhatározottságot igényelt Ábrahámtól az, hogy lemondjon az egyiptomi udvarban élvezett rangról és visszatérjen a Makiventa által támogatott szellemibb munkához. De a Melkizedeket még Egyiptomban is tisztelték, és amikor az egész történetet előadták a fáraónak, ő erősen biztatta Ábrahámot, hogy térjen vissza és tartsa meg a Sálem ügye mellett tett esküjét.” 93:5.8 6. Tétel: Ábrahámnak királyi tervei voltak, ezért Lót elpártolt tőle – őt inkább az üzlet érdekelte. „Ábrahámnak királyi becsvágyai voltak, és az Egyiptomból visszavezető útja során beavatta Lótot ama tervébe, hogy az egész Kánaánt uralma alá hajtja és kiterjeszti a sálemi uralmat annak népeire. Lótnak inkább üzleti hajlamai voltak; így, egy későbbi nézeteltérésük miatt, Lót Szodomába ment, ahol kereskedelemmel és állattenyésztéssel kezdett el foglalkozni. Lótnak nem tetszett sem a katonaélet, sem a pásztorélet.” 93:5.9 V. SZÖVETSÉG ÁBRAHÁMMAL 1. Tétel: Ábrahám úgy hitte, hogy az Isten adott neki győzelmet az ellenségei felett, ezért a hadizsákmányból tizedet fizetett. „Amikor a Melkizedek hírét vette Ábrahám hadüzenetének, elindult, hogy lebeszélje a háborúról, de csak az egyik korábbi tanítványát érte utol, amint az győztesen visszatér a csatából. Ábrahám kitartott amellett, hogy Sálem Istene adott neki győzelmet az ellenségei felett és ragaszkodott ahhoz, hogy a hadizsákmány tizedét a sálemi kincstárnak adja. A másik kilencven százalékot a hebroni székhelyére vitte.” 93:5.13 2. Tétel: Ábrahám lett a tizenegy törzs alkotta hebroni szövetség vezetője. „A sziddimi csata után Ábrahám lett a tizenegy törzs második szövetségének vezetője és nemcsak tizedeket fizetett a Melkizedeknek, hanem gondoskodott arról is, hogy a közelben élők mindegyike is hasonlóan járjon el. A Szodoma királyával folytatott ügyes tárgyalásai, valamint a vele szemben érzett félelem azt eredményezte, hogy Szodoma királya és mások is csatlakoztak a hebroni katonai szövetséghez; Ábrahám igen jó úton haladt afelé, hogy erős államot építsen ki Palesztinában.” 93:5.14 3. Tétel: A Melkizedek hivatalos szövetséget kötött Ábrahámmal – aki hitte, hogy „és tulajdoníttaték az őnéki igazságul”. „És a Melkizedek hivatalos szövetséget kötött Ábrahámmal Sálemben. Azt mondta Ábrahámnak: »Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és így lesz a te magod.« És Ábrahám hitt a Melkizedeknek, »és tulajdoníttaték az őnéki igazságul«. És ez után a Melkizedek elmondta Ábrahámnak, hogy az utódai az egyiptomi ottlétüket követően miként fogják majd elfoglalni Kánaánt.” 93:6.3 4. Tétel: Az Ábrahámmal kötött szövetségben az Isten mindent megtesz – az ember pedig csak abba egyezik bele, hogy hisz. A hit önmagában is elegendő az Isten kegyének elnyeréséhez. „A Melkizedeknek Ábrahámmal kötött eme szövetsége jelenti az isteniség és az emberiség közötti nagy urantiai megállapodást, mellyel az Isten beleegyezik abba, hogy mindent megtesz; az ember pedig csak abba egyezik bele, hogy hisz az Isten ígéreteinek és követi az ő utasításait. Azelőtt azt hitték, hogy az üdvözülés kizárólag tettek révén nyerhető el – áldozással és ajándékokkal; most a Melkizedek újból elhozta az Urantiára a jó hírt, miszerint az üdvözülés, vagyis, hogy az Isten vele van, hit révén is elnyerhető. De az Istenben való egyszerű hit ezen örömhíre túlságosan haladó dolog volt; a szemita törzsekbe tartozó emberek szívesebben tértek vissza a vérontással járó régebbi áldozáshoz és a bűn miatti vezekléshez.” 93:6.4 5. Tétel: A Bibliában a Melkizedek és Ábrahám között köttetett megállapodás úgy jelenik meg, mint Ábrahám és az Isten közötti szövetség. „Amiket az ószövetségi feljegyzések úgy ismertetnek, mint Ábrahám és az Isten közötti beszélgetéseket, azok valójában Ábrahám és a Melkizedek közötti megbeszélések voltak. Később az írástudók a Melkizedek kifejezést az Isten hasonszavának tekintették. Az Ábrahámnak és Sárának „az Úr angyalával” való számos találkozását említő feljegyzés a Melkizedeknél tett számos látogatásukra utal.” 93:9.7 6. Tétel: Ábrahám a sálemi közösség polgári és katonai vezetője lett, és egy seregnyi fejlesztést hajtott végre. „Az ünnepélyes szövetség megkötése után Ábrahám és a Melkizedek teljesen kibékült. Ábrahám újra a sálemi közösség polgári és katonai vezetője lett, mely Melkizedek-testvériség nyilvántartásában, annak virágzása teljében, több mint százezer rendszeres tizedfizető szerepelt. Ábrahám jelentősen kibővíttette a sálemi templomot és az egész tanoda számára új sátrakat biztosított. Nemcsak hogy kiterjesztette a

308

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek dézsmarendszert, hanem meghonosította a tanhely működtetésének számos fejlett módszerét, s emellett nagymértékben hozzájárult a hittérítői feladatokat ellátó részleg jobb működtetéséhez is. Szintén sokat tett a pásztormesterség fejlesztése és a sálemi tejgazdálkodás átszervezése érdekében. Ábrahám eszes és rátermett üzletember volt, tehetősnek számított a korában; nem volt valami jámbor, viszont talpig becsületes volt, és hitt Makiventa Melkizedekben.” 93:6.8 7. Tétel: A zsidó önérzet helyreállítása érdekében az ószövetségi szerkesztők töröltek minden, a Melkizedekre utaló hivatkozást, csak Ábrahám és a Melkizedek sziddimi csata utáni találkozásáról szóló beszámolót tartották meg. „A babiloni fogság rettenetesen megtépázta a zsidók nemzeti önérzetét. A nemzeti alsóbbrendűségre adott válaszukban a nemzeti és faji önzés másik szélsőségébe estek, amikor is eltorzították és elferdítették a hagyományaikat úgy, hogy az Isten kiválasztott népeként minden más emberfajtánál felsőbb rendűvé minősítették magukat; és ennélfogva minden feljegyzésüket gondosan átszerkesztettek annak érdekében, hogy Ábrahámot és a nemzetük többi vezetőjét minden más személynél, nem kímélve még magát a Melkizedeket sem, magasabbra emeljék. A héber írástudók ezért megsemmisítettek minden, e nagy jelentőségű időkről szóló feljegyzést, amit csak felleltek, és csak az Ábrahám és a Melkizedek sziddimi csata utáni találkozásáról szóló beszámolót tartották meg, mely Ábrahámot nagyon dicső fényben tüntette fel.” 93:9.9 VI. A MELKIZEDEK-FÉLE HITTERJESZTŐK 1. Tétel: A hit általi üdvözülésről szóló Melkizedek-féle evangéliumot az egész keleti féltekére elvitték a buzgó hitterjesztők – akik jobbára az őslakos megtértek közül kerültek ki. „A sálemi vallás első tanítói eljutottak Afrika és Eurázsia legtávolabbi törzseihez is, mindegyre terjesztve a Makiventa-féle örömhírt arról, hogy az embernek az egy egyetemes Istenben való hite és bizodalma a kizárólagos ára az isteni kegy elnyerésének. A Melkizedek Ábrahámmal kötött szövetsége képezte az alapját mindazon első híreknek, melyek Sálemből és a többi központból kiindultak. Az Urantián más vallásnak sohasem volt több olyan buzgó és törekvő hitterjesztője, mint e nemes férfiak és nők, akik a Melkizedek tanait magukkal vitték az egész keleti féltekére. A hitterjesztőket sokféle népből és emberfajtából képezték ki, és a tanaikat nagymértékben terjesztették őslakos megtértek közvetítésével is. A világ különböző helyein létesítettek kiképzőközpontokat, ahol a helyi lakosokat a sálemi vallásra kioktatták és az után megbízták e tanítványokat azzal, hogy a saját népüknél tanítókként működjenek.” 94:0.1 VII. A MELKIZEDEK TÁVOZÁSA 1. Tétel: Számos ok miatt döntött úgy a Melkizedek, hogy véget vet a küldetésének. Egy este visszavonult a sátrába, és másnap reggelre eltűnt. „Röviddel Szodoma és Gomorra pusztulása után történt, hogy Makiventa úgy döntött, hogy befejezi az urantiai veszélyhelyzeti alászállását. Számos körülmény befolyásolta a Melkizedek azon döntését, hogy véget vet a húsvér testben való ittlétének, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy a környező törzsek, sőt a közvetlen társai is egyre inkább hajlottak arra, hogy félistennek tekintsék őt, hogy valamilyen természetfeletti lényt lássanak benne, aki egyébként volt is; de az emberek indokolatlanul hódolni kezdtek neki és erősen babonás félelemmel viseltettek iránta. Emiatt a Melkizedek kellő idővel Ábrahám halála előtt kívánta elhagyni a földi ténykedése színhelyét annak érdekében, hogy az egyetlen Isten igazsága erősen rögzüljön a követői elméiben. Ennek megfelelően Makiventa egy éjjelen visszavonult a sálemi sátrába, jó éjszakát kívánt az emberi társainak, és amikor azok reggel eljöttek hozzá, ő már nem volt ott, mert a társai elvitték.” 93:8.1 2. Tétel: Az eltűnését követő harmadik napon megjelent a társai körében és bolygói megbízottként folytatta a megszakított létpályáját. „Makiventa megtestesülése idején az urantiai Melkizedek-megbízottak tizenegyen tevékenykedtek. Amikor Makiventa úgy ítélte meg, hogy a veszélyhelyzeti Fiúként való működése véget ért, jelezte e tényt a tizenegy társának, és azok nyomban előkészítették azt az eljárást, mely révén megszabadulhatott a húsvér testből és biztonságosan helyreállíthatták az eredeti Melkizedek állapotát. És a Sálemből való eltűnését követő harmadik napon megjelent az urantiai feladatot teljesítő tizenegy társa körében és a sataniai 606-os világ bolygói megbízottainak egyikeként folytatta a megszakított létpályáját.” 93:10.1

309

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek VIII. A MELKIZEDEK JELENLEGI HELYZETE 1. Tétel: Makiventa lett a huszonnégy jerusemi igazgató egyike, és a közelmúltban emelkedett az Urantia Bolygóhercege Helyettesének rangjára. „Makiventa bolygói megbízott maradt Mihály urantiai győzelmének idejéig. Később a huszonnégy igazgató egyikeként a Jerusemen vállalt urantiai szolgálatot, és csak a közelmúltban emelkedett a Teremtő Fiú jerusemi személyes nagykövetének rangjára, viselve az Urantia Bolygóhercege Helyettesének címét. Úgy gondoljuk, hogy amíg az Urantia lakott bolygó marad, addig Makiventa Melkizedek nem fog teljesen visszatérni a fiúi besorolásúak e rendjének feladataihoz, de az idő szempontjából örökre Krisztus Mihályt képviselő bolygói segédkező marad.” 93:10.5 2. Tétel: Az Urantia Bolygóhercege Helyetteseként Makiventa újból megjelenhet a földön úgy, mint a bolygó tényleges ura. „Lévén, hogy az övé veszélyhelyzeti alászállás volt az Urantián, a feljegyzésekből nem tűnik ki, hogy mit hoz a jövő Makiventa számára. Megtörténhet, hogy a nebadoni Melkizedek testület elszenvedi az egyik tagjának elvesztését. Az edentiai Fenségesektől származó közelmúltbeli határozatok, melyeket az uverszai Nappalok Elődei később jóváhagytak, erősen azt sugallják, hogy ezen alászálló Melkizedek rendeltetése az, hogy átvegye a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia helyét. Ha a sejtéseink e tekintetben helytállók, akkor nagyon is lehetséges, hogy Makiventa Melkizedek újból megjelenhet személyesen az Urantián és valamilyen más értelemben betölti a királyszékétől megfosztott Bolygóherceg szerepét, vagy esetleg úgy jelenik meg a földön, mint helyettes Bolygóherceg, Krisztus Mihály képviselője, aki jelenleg ténylegesen is viseli az Urantia Bolygóhercegének címét. Bár távolról sem világos előttünk, hogy mi lehet Makiventa végzete, mindazonáltal a közelmúltban bekövetkezett események erősen azt sugallják, hogy a már említett sejtéseink nem állnak távol az igazságtól.” 93:10.6 3. Tétel: Meglehet, hogy a jövőben valamikor majd egyszerre lesz jelen az Urantián Makiventa és számos más Fiú. „És mindezek az elmélkedések, kiegészülve azzal a bizonyossággal, hogy Ítélkező és Háromsági Tanító Fiak egyaránt meg fognak jelenni, valamint a Teremtő Fiú kifejezett ígéretével, miszerint egyszer még visszatér, tehát mindez az Urantia jövőjét bizonytalanná teszi és egyúttal az egész Nebadon világegyetem egyik legérdekesebb és legizgalmasabb szférájává is teszi. Az is teljességgel lehetséges, hogy valamely eljövendő korban, amikor az Urantia a fény és élet korszakához közelít, miután már a Lucifer-féle lázadás és a Kaligasztia-féle elszakadás ügyeit véglegesen megítélték, tanúi lehetünk annak, hogy az Urantián egyszerre lesz jelen Makiventa, Ádám, Éva és Krisztus Mihály, valamint egy Ítélkező Fiú vagy akár több Háromsági Tanító Fiú is.” 93:10.8 IX. A MELKIZEDEK TANÍTÁSOK KELETEN 1. Tétel: A Makiventa-féle tanok terjesztői Délnyugat-Ázsia szerte megjelentek, ott voltak Egyiptomban, Iránban és Arábiában is. „Ahogy India adott otthont számos kelet-ázsiai vallásnak és bölcseletnek, úgy a Levante volt a szülőföldje a nyugati világ vallásainak. A sálemi hitterjesztők Délnyugat-Ázsia szerte megjelentek, átutaztak Palesztinán, Mezopotámián, Egyiptomon, Iránon és Arábián, s mindenütt terjesztették Makiventa Melkizedek evangéliumának jó híreit. E vidékek némelyikén a tanításaik gyümölcsözőek lettek; másokon váltakozó sikerrel szerepeltek. A kudarcaik néha a bölcsesség hiányából, néha pedig az irányításukon kívül eső körülményekből fakadtak.” 95:0.1 X. A MELKIZEDEK TANÍTÁSOK A LEVANTÉBAN 1. Tétel: Mózes sok mindent megismerhetett a Melkizedek-féle tanokból a Katro család révén. „A Katro család tagjai, akikkel a Melkizedek több mint harminc éven át együtt lakott, e felsőbb igazságok közül sokat megismertek és a családon belül sokáig meg is őrizték azokat, egészen a nevezetes leszármazottjuk, Mózes koráig, aki így meghatározó hagyományt kapott a Melkizedek korából, mely az apai ágon és más forrásokon keresztül az anyai ágon át jutott el hozzá.” 93:3.5 2. Tétel: A Melkizedek története rövidesen mítosszá vált, de József és mások megőrizték a hitüket. „A következő nemzedék nehezen tudta megérteni a Melkizedek történetét; ötszáz éven belül sokan az egész történetet már hitregének vették. Izsák elég jól kitartott az apja tanai mellett és táplálta a sálemi telepes

310

III. rész, 28. Makiventa Melkizedek csoport örömhírét, azonban Jákob már nehezebben tudta felfogni e hagyományok jelentőségét. József szilárdan hitt a Melkizedekben, és a testvérei nagyrészt emiatt tartották álmodozónak. A Józsefet Egyiptomban övező tisztelet főként Ábrahám dédapja emlékéből fakadt. Józsefnek felajánlották az egyiptomi seregek parancsnoki tisztét, de mivel oly erősen hitt a Melkizedekkel kapcsolatos hagyományokban és Ábrahám és Izsák későbbi tanításaiban, ezért úgy döntött, hogy polgári intézőként szolgál, mert hitte, hogy így majd jobban tud a mennyország ügyének előmozdításán munkálkodni.” 93:9.5 3. Tétel: A sálemi vallásnak hódoltak a kéniek és más kánaáni törzsek is. „A sálemi vallásnak hagyományosan hódoltak a kéniek és néhány más kánaáni törzs is. És ez volt a Melkizedek-megtestesülés egyik célja: hogy az egy Istenről szóló valamely vallást úgy támogasson, hogy előkészítse a terepet azon egy Isten Fiának a földi alászállásához. Mihály aligha jöhetett volna el az Urantiára addig, amíg nem létezett egy nép, mely hitt az Egyetemes Atyában és amelynél megjelenhetett.” 96:0.2 XI. A TANÍTÁSOK NYUGATON 1. Tétel: A sálemi hitterjesztőknek nemigen sikerült elterjeszteniük a tanításaikat a görögök körében, mert a munkájukat nem szervezték meg. „A sálemi hitterjesztők nagy vallási építményt emelhettek volna a görögöknél, ha nem vették volna olyan szigorúan a felavatási esküjüket, azt a Makiventa megkövetelte fogadalmat, mely tiltotta a kizárólagosan istenimádási gyülekezetek szervezését, és amely számon kérte minden egyes tanítótól azon ígéretét, hogy soha nem működnek papként, hogy sohasem fogadnak el a vallási szolgálatukért díjat, csak ételt, ruhát és szállást.” 98:1.1 2. Tétel: A sálemi tanításokat a római cinikusok tartották meg a legtovább. „A sálemi hitterjesztők hosszú időn át folytatták tevékenységeiket Európában, fokozatosan elmerülve az időszakonként felbukkanó számos tiszteletfajtában és a különféle szertartásokat követő vallási csoportokban. A sálemi tanításokat a legtisztább formájában megtartók között meg kell említenünk a cinikusokat. Az Istenben való hit és bizodalom e tanítói még a Krisztus utáni első század római Európájában is működtek, tanaik később pedig bekerültek az újonnan formálódó keresztény vallásba.” 98:0.2 3. Tétel: A misztériumvallások rituáléi fölébe kerekedtek a cinikusok tanításainak. „A sálemi hívek fogyatkozó csoportjának utolsó állását a tanhirdetők egy komoly csoportja védte, ők voltak a cinikusok, akik arra buzdították a rómaiakat, hogy hagyják el a vad és értelmetlen vallási szertartásaikat és térjenek vissza a Melkizedek evangéliumot megtestesítő egyik olyan istenimádási formához, melyet a görögök bölcseletével való érintkezés módosított és fertőzött meg. De a nép általában elutasította a cinikusokat; jobban szeretett elmerülni a rejtelmes szertartásokban, melyek nem csak a személyes üdvözülés reményét ígérték, hanem kielégítették a kikapcsolódás, az izgalom és a szórakozás iránti igényét is.” 98:3.9 4. Tétel: A sálemi tantétel jelentős részét zsidó zsoldos katonák terjesztették el Európában. „A sálemi tantétel nagy részét azok a fizetett zsidó katonák terjesztették el Európában, akik megannyi nyugati háborús küzdelemben vettek részt. A régi időkben a zsidók harci értékét éppúgy elismerték, mint az istentani különlegességüket. A görög bölcselet, a zsidó istentan és a keresztény erkölcstan alaptételei alapjában véve a korábbi Melkizedek tanítások folyományai voltak.” 98:0.3

311

IV. rész, 29. Krisztustan

29. KRISZTUSTAN Tartalomjegyzék XVIII. Megkeresztelése XIX. A negyven nap XX. Csodák XXI. Péter vallomása XXII. Az átlényegülés XXIII. Az Atya kinyilatkoztatása XXIV. Jézus emberi természete XXV. Jézus isteni természete XXVI. Az Utolsó Estebéd XXVII. A keresztre feszítés XXVIII. A kereszt jelentése XXIX. A feltámadás XXX. Morontia megjelenései XXXI. Jézus mennybemenetele XXXII. Főhatalma XXXIII. A második eljövetel XXXIV. Jézus hite

I. Mihály alászállásai II. József és Mária III. Jézus megszületése IV. A megtestesülés V. A Heródes-féle mészárlás VI. Alexandriában VII. A názáreti otthon VIII. Jézus neveltetése IX. Szülő-gyermek viszony X. Korai gyermekkora XI. Az isteniség-tudatának erősödése XII. Isten és ember XIII. A templomi viták XIV. Kamaszkori élményei XV. Ifjúkora XVI. A római utazás XVII. A Hermon-hegyen

I. MIHÁLY ALÁSZÁLLÁSAI 1. Tétel: A Teremtő Fiú alászállásai nem alapvetők a világegyetem bölcs és igazságos irányításában, viszont szükségesek a könyörületes és megértő igazgatásához. „Ezek az alászállások nem alapvetők a helyi világegyetem bölcs, igazságos és hatékony irányításában, viszont feltétlenül szükségesek a különböző életformákban és a miriádnyi értelmes, ámde tökéletlen teremtményben bővelkedő teremtésrész pártatlan, könyörületes és megértő igazgatásához.” 119:0.5 2. Tétel: Az alászállások eljárása egyetemes rejtély. „Az egymást követő megtestesülések eljárása azonban továbbra is rejtély maradt. Még Gábriel is bevallja, nem érti, hogy a paradicsomi Fiú és a világegyetem Teremtője hogyan képes szabad akarata révén a saját alárendeltjeinek személyiségét felvenni és közülük egyként az életüket élni.” 119:5.5 3. Tétel: Egymilliárd urantiai évet vett igénybe Mihály alászállásainak teljesítése. Mihály teremtőnek született, intézőnek készítették fel, de megkövetelték tőle, hogy érdemelje ki a főhatalmát. „Csaknem egymilliárd urantiai évet vett igénybe Mihály alászállási küldetéseinek teljesítése és a maga alkotta világegyetem feletti legfőbb hatalmának végleges kiépítése. Mihály teremtőnek született, intézőnek tanult, végrehajtónak készítették fel, de megkövetelték tőle, hogy a főhatalmát tapasztalás útján szerezze meg. És a kicsiny világotok így vált ismertté az egész Nebadonban, ahol Mihály teljesítette tapasztalásszerző küldetését, mely tapasztalást minden paradicsomi Teremtő Fiútól megkövetelik, mielőtt a maga alkotta világegyetem korlátlan irányítását és vezetését megkapná. Ahogyan felfelé emelkedtek a helyi világegyetemben, egyre többet fogtok megtudni a Mihály előző alászállásaihoz kapcsolódó személyiségi eszményképekről.” 119:8.2 4. Tétel: A háromsági főhatalom megszerzése érdekében Mihály teljesítette a hét alászállást, megcselekedve ezzel a különféle istenségi társulások akaratát. „Mihálynak ezért kettős célja volt azzal, hogy a világegyetemi teremtményeinek különféle rendjeinél e hét alászállást végrehajtsa: Először is teljesítette a teremtmények megértéséhez szükséges tapasztalást, melyet minden Teremtő Fiútól megkövetelnek, mielőtt felveszi a teljes főhatalmat. Egy Teremtő Fiú bármikor uralkodhat a saját jogán a világegyetemében, azonban a paradicsomi Háromság legfelsőbb képviselőjeként csak azt követően uralkodhat, hogy átesett a hét világegyetem-teremtményi alászálláson. Másodszor azon előjog megszerzésére törekedett, hogy a paradicsomi Háromság ama legmagasabb szintű hatáskörét képviselhesse, mely egy helyi világegyetem közvetlen és személyes igazgatásában egyáltalán lehetséges. Mihály az egyes világegyetemi alászállásai során szerzett tapasztalásokban ennek megfelelően sikeresen és

312

IV. rész, 29. Krisztustan elfogadható mértékben önként vetette alá magát a paradicsomi Háromság személyeiből álló különféle társulások különbözőképpen megnyilvánuló akaratának.” 120:0.4 5. Tétel: Az Urantia alászállás volt az utolsó tett a világegyetemi főhatalom megszerzése terén. „Ám azon eseményeket megelőzően, melyeket vázolni igyekszem, a nebadoni Mihály már hat alkalommal szállott alá a maga különféle teremtésű értelmes lényeinek hat különböző rendjéhez hasonló alakban. Ez után döntötte el, hogy a halandói húsvér testhez hasonló alakban az Urantiára száll alá, mely halandói húsvér test az ő értelmes, sajátakaratú teremtményeinek legalsóbb rendjét jelenti, és az anyagi teremtésrész ilyen emberi lényeként játssza el az utolsó felvonást a világegyetemi főhatóság megszerzésének színművében a világegyetemek mindensége isteni paradicsomi Urainak rendelései szerint.” 120:0.2 6. Tétel: Mihály alászállás nem csak az ő főhatalmát teljesítette ki, hanem a Legfelsőbb Isten kibontakozó hatalmát is megnövelte. „A teremtett lényekként való alászállásai teljesítésével Mihály nem csak megalapozta saját főhatalmát, hanem a Legfelsőbb Isten kibontakozó hatalmát is megnövelte. Ezen alászállások során a Teremtő Fiú nem csak a teremtményszemélyiség különféle természeteinek alászálló felfedezéséhez fogott hozzá, hanem a paradicsomi Istenségek különböző akaratait is kinyilatkoztatta, akiknek rendezett egysége, amint azt a Legfelsőbb Teremtők kinyilatkoztatták, a Legfelsőbb Lény akaratának megmutatkozása.” 119:8.3 7. Tétel: Az Urantia alászállás alkalmával Mihály az Atya kinyilatkoztatásán túl elérte a hétszeres Istenség akaratát is, amint az a Legfelsőbben kiteljesedik. „E vonatkozásban szem előtt kell tartanotok, hogy Mihály a paradicsomi Atya akaratának megfelelően döntött amellett, hogy teljesíti a halandói húsvér testbeli ezen alászállást. A Teremtő Fiúnak senkitől nem volt szüksége utasításokra ahhoz, hogy e megtestesülést a világegyetemi főhatalom megszerzésének egyedüli célja érdekében véghezvigye, azonban belefogott egy olyan, a Legfelsőbbel kapcsolatos kinyilatkoztatási programba, melynek részét képezte a paradicsomi Istenségek különféle akaratával való együttműködés. Így az ő főhatalma, amint azt véglegesen és személyesen megszerzi, ténylegesen is teljes körűen magába foglalja az Istenség hétszeres akaratát, amint az a Legfelsőbben kiteljesedik. Ezért Mihályt előzőleg hat alkalommal készítették fel a különböző paradicsomi Istenségeknek és azok különféle társulásainak a személyes képviselői; és ez alkalommal az Egyetemes Atya nevében eljáró Nappalok Szövetsége, a paradicsomi Háromságnak a Nebadon helyi világegyetembeli nagykövete tette meg ezt.” 120:0.7 8. Tétel: Jézus küldetése az volt, hogy megszerezze a teremtményi tapasztalást, kinyilatkoztassa az Atyát, elnyerje a főhatalmat és véget vessen a Lucifer-féle lázadásnak. „Ne hagyjátok figyelmen kívül azt a tényt, hogy a hetedik alászállásán Jézusnak az volt az elsődleges küldetése, hogy megszerezze a teremtményi tapasztalást, elnyerje a főhatalmat a Nebadonban. És éppen e tapasztalás megszerzésében a legfelsőbb szinten nyilatkoztatta ki a paradicsomi Atyát az Urantia és a maga egész helyi világegyeteme számára. E célok mellett, mintegy élve a lehetőséggel, felvállalta e bolygó ama kusza ügyeinek a rendbetételét is, melyek a Lucifer-féle lázadással függtek össze.” 128:7.6 9. Tétel: Jézus a megtestesülési életet az Urantián élte le, viszont az ő egész világegyeteméért élte meg azt. „Jézusnak a földön töltött élete megértése során mindig hasznos lesz, ha ezen isteni alászállás minden halandó tanulmányozója emlékezetébe vési, hogy míg e megtestesülési életet megélte az Urantián, addig megélte azt az ő egész világegyeteméért. Az egész Nebadon világegyetemben minden egyes lakott szféra számára volt valami különös és lelkesítő abban az életben, melyet ő a halandói természetű húsvér testben megélt. Ugyanez igaz mindama világok esetében is, melyek az ő urantiai időzésének eseménydús napjai óta váltak lakhatóvá. És hasonlóképpen ugyanígy igaz lesz ez minden olyan világ esetében is, melyeket e helyi világegyetem teljes jövőbeli történelmében sajátakaratú teremtmények fognak benépesíteni.” 129:3.6 II. JÓZSEF ÉS MÁRIA 1. Tétel: Gábriel választotta ki Józsefet és Máriát Jézus szüleiként. „A bizottsági munka befejezésekor Gábriel az Urantián tartózkodott és megkapta a jelentést, mely három olyan jövőbeli egybekelést jelölt meg, melyek a bizottság véleménye szerint egyaránt alkalmasak lehettek alászállási családul Mihály tervezett megtestesüléséhez. A három megjelölt pár közül Gábriel maga választotta ki Józsefet és Máriát, később személyesen is megjelent Máriának, amikor is közölte vele a jó hírt, miszerint őt választották arra a feladatra, hogy az alászálló gyermek földi anyja legyen.” 122:0.2

313

IV. rész, 29. Krisztustan 2. Tétel: József mesteremberi származási ága Andon és Fonta koráig nyúlt vissza. „József, Jézus (József-fia-Jósua) emberi apja héber volt a héberek között, jóllehet számos olyan nem-zsidó faji sajátosság jellemezte, melyek az őseinek női ágai révén adódtak hozzá a családfájához az idők során. Jézus apjának származási ága Ábrahám koráig nyúlt vissza és e nagy tiszteletnek örvendett ősapán keresztül azokhoz a korai leszármazási ágakhoz, melyek a sumérokhoz és a nodfiakhoz vezetnek, valamint az ősi kék ember déli törzsein keresztül Andonhoz és Fontához. Dávid és Salamon nem József őseinek közvetlen ágán helyezkedett el, és József leszármazása nem vezethető vissza közvetlenül Ádámhoz sem. József közvetlen elődei mesteremberek voltak – építőmesterek, ácsok, kőművesek és kovácsok. József maga ács volt, később pedig építésvezető lett. A családja a köznép ama nemes részének hosszú és neves ágához tartozott, melyet mindegyre a vallás fejlődésével kapcsolatos dolgokban az Urantián kitűnt egyének megjelenése fémjelzett.” 122:1.1 3. Tétel: Mária hosszú származási ágán nevezetes ősök találhatók. Kiegyensúlyozott, jó kedélyű ember volt, de faji értelemben aligha tekinthető zsidónak. „Mária, Jézus földi anyja a különleges ősök hosszú sorának leszármazottja volt, melybe az Urantia faji történelmének legfigyelemreméltóbb női közül sokan beletartoztak. Bár Mária a korának és nemzedékének női között átlagos volt, s mint ilyen viszonylag átlagos vérmérséklettel rendelkezett, de az ősei között olyan jól ismert nőket tarthatott számon, mint Annon, Támár, Ruth, Bethshiba, Ánsia, Kloa, Éva, Enta és Ratta. A korának zsidó női közül egynek sem volt a közös ősöket felsorakoztató olyan neves leszármazási ága, illetőleg olyan, amely nagyobb reményekkel kecsegtető kezdetekkel bírt volna. Mária őseit Józseféhez hasonlóan az erős, ám átlagos egyedek túlsúlya jellemezte, melyet olykor-olykor számos kiemelkedő személyiség ellensúlyozott a polgárosodás előrehaladása és a vallás fokozatos fejlődése során. Faji értelemben aligha helyes Máriát zsidóként azonosítani. Műveltségét és hitét tekintve zsidó volt, az öröklött adottságait tekintve azonban inkább a szíriai, a hettita, a föníciai, a görög és az egyiptomi fajták keveréke volt, az ő faji származása Józsefénél is általánosabb volt.” 122:1.2 4. Tétel: József jóindulatú, lelkiismeretes, befelé forduló ember volt – kisebb hangulatváltozások jellemezték. „József jóindulatú ember volt, meglehetősen lelkiismeretes és minden szempontból hűséges a népe vallási szabályaihoz és szokásaihoz. Keveset beszélt, de sokat gondolkodott. A zsidó nép sanyarú sorsa nagyon elszomorította Józsefet. Fiatalabb korában, a nyolc fiú- és leánytestvére körében, még jókedvű volt, azonban a házasélet első éveiben (Jézus gyermekkorában) az enyhe szellemi elcsüggedés időszakait élte meg. Az ilyen alkati megnyilvánulásai sokat javultak közvetlenül a túl korai halála előtt és azt követően, hogy a családja gazdasági helyzete jobb lett annak következtében, hogy az ács rangjáról előrelépett a jómódú építésvezető tisztségébe.” 122:5.1 5. Tétel: Mária derűsen szemlélte a világot, sohasem lehetett szomorúnak látni egészen József korai haláláig. Higgadtan és bátran kezelte a Jézus nevelésével előadódó problémákat. „Mária alkata épp az ellenkezője volt a férjéének. Rendszerint vidám volt, nagyon ritkán volt levert és mindig derűsen szemlélte a világot. Mária szabadon és gyakorta fejezte ki az érzelmi töltetű élményeit és sohasem lehetett szomorúnak látni egészen József korai haláláig. És alig épült fel e megrázkódtatásból, amikor rázúdultak azok az aggodalmak és kérdések, melyeket a legidősebb fia rendkívüli létpályája vetett fel, mely az elképedt Mária szeme előtt oly gyorsan bontakozott ki. De mindeme szokatlan élmények során át Mária végig higgadtnak, bátornak és elég bölcsnek bizonyult abban, ahogy azokat a kapcsolatokat kezelte, melyeket az ő különös és kevéssé megértett elsőszülött fiával és az ő továbbélő öccseivel és húgaival tartott fenn.” 122:5.2 6. Tétel: Jézus a szelídségének nagy részét az apjától örökölte; a tanítói tehetségének döntő hányadát az anyjától kapta. A létpályája során nagyobbrészt Mária derűlátó és határozott alkata érvényesült Jézusban. „Jézus az emberi természete szokatlan szelídségének és bámulatos rokonszenvező-megértő jellemvonásának jelentős részét az apjától örökölte; a nagy tanítói tehetségét és a jogos felháborodásra való erőteljes képességét az anyjától kapta. A felnőttkori környezetére való érzelmi megnyilvánulásaiban Jézus egyszer az apjához hasonlított, elmélyülten gondolkozó és istenimádatra hajló volt, néha pedig nyilvánvaló szomorúság jellemezte; de többnyire az anyja derűlátó és határozott természete szerint tekintett a dolgokra. Mindent egybevetve úgy alakult, hogy Mária alkata érvényesült az isteni Fiú létpályáján, amint felnőtt és megtette a felnőttkori életének nagy jelentőségű lépéseit. Némely részletben Jézust a szülei jegyeinek keveréke jellemezte; más téren az egyikük vonásait mutatta, szemben a másikéval.” 122:5.3 7. Tétel: Jézus a szertartásrendekkel és a héber írásokkal kapcsolatos felkészítést Józseftől kapta meg; a személyes vallási szabadságot pedig Máriától.

314

IV. rész, 29. Krisztustan „Jézus Józseftől szigorú felkészítést kapott a zsidó szertartásrendek alkalmazása és a héber írások szokatlanul alapos megismerésére való törekvés terén; Máriától a vallásos élet szélesebb nézőpontját és a személyes szellemi szabadság szabadelvűbb felfogását kapta.” 122:5.4 8. Tétel: József és Mária számára próbára tevő tapasztalás volt Jézus felnevelése. Sohasem tudták meg, hogy a fiuk a megtestesült Teremtő volt. „József és Mária számára próbára tevő tapasztalás volt vállalni az isteniség és az emberiség ilyen, példátlan keverékének a felnevelését, és nagy tisztelet illeti őket azért, hogy olyan hűen és sikeresen tettek eleget a szülői kötelességeiknek. Jézus szülei egyre inkább felismerték, hogy valami emberfeletti lakozik e legidősebb fiukban, de még csak halványan sem álmodtak arról soha, hogy az ígéret e fia valójában és igazából a dolgok és lények e helyi világegyetemének tényleges teremtője. József és Mária úgy élt és halt, hogy sohasem tudták meg, hogy Jézus fiuk valóban a halandói húsvér testben megtestesült Világegyetemi Teremtő.” 124:4.4 III. JÉZUS MEGSZÜLETÉSE 1. Tétel: József és Mária Kr.e. 8 márciusában kötött házasságot. A római népszámlálást Palesztinában egy évvel később tartották meg. „A Kr.e. 8. év március havában (József és Mária házasságkötésének havában) Cézár Augusztusz elrendelte, hogy a római birodalom minden lakosát számlálják meg, hogy az adóztatás hatékonyabbá tételéhez is felhasználható népszámlálást kell tartani. A zsidók mindig is előítélettel viseltettek mindenféle kísérlettel szemben, mely »a nép megszámlálására« irányult, és ez a Heródessel, Júdea királyával kapcsolatos komoly hazai problémákkal együtt oda vezetett, hogy a zsidó királyságban egy évvel elhalasztották e népszámlálást. Az egész római birodalomban Kr.e. 8-ban tartották meg e népszámlálást, kivéve Heródes palesztinai királyságát, ahol egy évvel később, Kr.e. 7-ben került rá sor.” 122:7.1 2. Tétel: József tiltakozása ellenére Mária vele tartott Betlehembe, az adóösszeírásra. „Nem volt szükség arra, hogy az összeírásra Mária is elutazzon Betlehembe – József ugyanis fel volt hatalmazva a családja bejegyeztetésére is – de Mária, lévén kalandvágyó és erélyes személy, ragaszkodott ahhoz, hogy vele tartson. Félt egyedül maradni, attól tartott, hogy esetleg a gyermek József távolléte alatt születik meg, és megint csak utalunk arra, hogy Betlehem nem esett messze Júda városától, ezért Mária a nőrokonánál, Erzsébetnél teendő várhatóan kellemes látogatásnak nézett elébe. József tulajdonképpen megtiltotta Máriának, hogy vele tartson, de hiába; amikor a három-négy napos útra az élelmet csomagolták, Mária kétannyi adagot készített és csomagolt. De még mielőtt ténylegesen is útnak indultak volna, József megbékélt a gondolattal, hogy Mária is jön, és hajnalban jókedvűen indultak el Názáretből.” 122:7.2 3. Tétel: A fogadó tömve volt, ezért egy magtárnak épített helyen találtak szállást. „A fogadó már tömve volt, és József emiatt a távoli rokonoknál próbált meg szállást keresni, de Betlehemben minden szoba tele volt. A fogadó udvarába visszatérve arról értesült, hogy a csoportos utazók számára fenntartott aklokból, melyeket a szikla oldalába vájva alakítottak ki és amelyek épp a fogadó alatt helyezkedtek el, elvitték az állatokat és a szállást keresők részére ki is takarították. A szamarat az udvarban hagyva József a vállára vette a ruhás és eleséges csomagjaikat és Máriával együtt a kőlépcsőn a lenti szálláshelyükre ment. Egy korábban magtárnak használt helyen találták magukat, épp szemben az aklokkal és a jászlakkal. Itt sátorlapokat függesztettek fel, és szerencsésnek mondhatták magukat, hogy ilyen kényelmes szállásuk lehet. József arra gondolt, hogy nyomban felkerekedik és feliratkozik, de Mária kimerült volt; igen fáradtnak érezte magát és arra kérte a férjét, hogy maradjon mellette, mely kérésnek ő eleget is tett.” 122:7.7 4. Tétel: Jézus Kr.e. 7. augusztus 21-én délben született, és születése után egy közeli jászolban helyezték el. „Mária egész éjszaka olyan nyugtalan volt, hogy egyikük sem aludt valami sokat. Hajnalra a szülési fájások már elég erősek voltak, és délben, Kr.e. 7. augusztus 21-én, útitársnői szíves segédkezése mellett Mária fiúgyermeket szült. A názáreti Jézus megszületett a világra, azokba a ruhákba öltöztették őt, melyeket Mária magával hozott számítva az ilyen eshetőségre, és a gyermeket a közeli jászolban helyezték el.” 122:8.1 5. Tétel: Jézus úgy született, ahogy annak előtte és azóta is minden gyermek világra jött.

315

IV. rész, 29. Krisztustan „Pontosan úgy, ahogy azt megelőzően és azóta is minden gyermek a világra jött, illetőleg jön, a megígért gyermek úgy született meg; és a nyolcadik napon, zsidó szokás szerint, körülmetélték és hivatalosan is a Jósua (Jézus) nevet kapta.” 122:8.2 6. Tétel: A szeráfok himnuszokat énekeltek, de e dicsőítést emberi fül nem hallotta. „Jézus délben való megszületésekor az urantiai szeráfok, akik az igazgatóik vezetése alatt gyülekeztek, dicsőítő énekeket énekeltek a betlehemi jászol felett, de e dicsőítést emberi fül nem hallotta. Sem pásztorok, sem semmiféle más halandó teremtmény nem jött hódolni a betlehemi gyermek előtt egészen addig a napig, amikor Urból bizonyos papok érkeztek, akiket Zakariás küldött Jeruzsálemből.” 122:8.5 7. Tétel: Jézus háromhetes volt, amikor a mezopotámiai papok Zakariás útmutatása alapján meglátogatták és megajándékozták. „A Mezopotámiából való papok valamivel korábban értesültek egy, az országukban élő különös vallási tanítótól arról, hogy egy olyan álma volt, amelyben tájékoztatás kapott, miszerint »az élet fénye« csecsemőként és a zsidók között fog megjelenni a földön. És ezért kelt útra e három tanító, keresvén ezen »élet fényét«. Sok heti hasztalan jeruzsálemi kutatás után már az Urba való visszatérésen gondolkodtak, amikor találkoztak Zakariással, aki megosztotta velük azon meggyőződését, hogy Jézus az, akit keresnek és tovább küldte őket Betlehembe, ahol is megtalálták a csecsemőt és az ajándékaikat Máriánál, az ő földi anyjánál hagyták. A látogatásuk idején a csecsemő már csaknem háromhetes volt.” 122:8.6 8. Tétel: A bölcsek nem láttak vezérlőcsillagot. Ezt a mítoszt később természetes csillagászati jelenségekre építve alakították ki. „E bölcseket nem vezérelte csillag a Betlehem felé tartó útjukon. A betlehemi csillag csodálatos mondájának eredete a következő: Jézus augusztus 21-én délben született, Kr.e. 7-ben. Kr.e. 7. május 29-én a Jupiter és a Szaturnusz különleges együttállására került sor a Halak csillagvilágban. És figyelemre méltó csillagászati tény, hogy hasonló együttállásra került sor ugyanezen év szeptember 29-én és december 5-én is. E rendkívüli, de teljesen természetes események alapján az egymást követő nemzedékek jó szándékú vallási hívei megalkották a betlehemi csillag megható mondáját és azt, hogy a hódoló varázstevőket ez vezette a jászolhoz, ahol ráleltek az újszülöttre és ott imádták őt. A keleti és a közel-keleti elmék örömüket lelik a tündérmesékben és mindig ilyen szép hitregéket szőnek a vallási vezetőik és politikai hőseik élete köré. Nyomtatás nem lévén, amikor az emberi tudás javát szájról szájra adták át egymásnak a nemzedékek, nagyon is könnyen váltak a hitregék hagyományokká és lettek a hagyományok később tényként elfogadott dolgokká.” 122:8.7 9. Tétel: Jézus ugyanúgy fogant meg és született a világra, mint más gyermekek, azzal a különbséggel, hogy e gyermek Mihálynak a megtestesülése volt – ez a világegyetemek rejtélye. „József-fia-Jósua, a zsidó gyermek ugyanúgy fogant meg és született a világra, mint minden más gyermek előtte és azóta is, azzal a különbséggel, hogy e különleges gyermek a nebadoni Mihálynak, a Paradicsom isteni Fiának és a dolgok és lények e teljes helyi világegyeteme teremtőjének megtestesülése volt. És az Istenségnek a jézusi emberalakban való vagy másként a természetes eredetűként a világon való megtestesülése mindörökre megoldatlan rejtély marad. Még az örökkévalóságban sem fogjátok megismerni a Teremtő teremtményi alakban és hasonlatosságban való megtestesülésének eljárását és módszerét. Az a Szonarington titka, és az ilyen rejtélyeket kizárólag az alászállási tapasztalást megélt isteni Fiak ismerik.” 119:7.5 IV. A MEGTESTESÜLÉS 1. Tétel: A názáreti Jézus csodás személyiség volt. „Az urantiai halandóknak különféle fogalmaik vannak a csodás dolgokról, de előttünk, akik a helyi világegyetem létpolgáraiként élünk, kevés csoda van, és ezek közül is messze a legrejtélyesebbek a paradicsomi Fiak megtestesülési alászállásai. Egy isteni Fiúnak a világotokban és a világotokon láthatólag természetes folyamatokon keresztül való megjelenését mi csodának tartjuk – a világegyetemi törvények felfogóképességünket meghaladó működésének. A názáreti Jézus csodás személyiség volt.” 120:4.5 2. Tétel: A teremtményi megtestesülés célja, hogy a Teremtő Fiak rokonszenves és irgalmas uralkodókká váljanak. „E teremtményi megtestesülések célja, hogy az ilyen Teremtők bölcs, rokonszenves, igazságos és megértő uralkodókká váljanak. Ezek az isteni Fiak természetüknél fogva igazságosak, de az egymást követő ezen alászállási tapasztalások eredményeként megértően könyörületessé válnak; a természetüknél fogva

316

IV. rész, 29. Krisztustan irgalmasok, de e tapasztalások új és más módokon is könyörületesebbé teszik őket. A helyi világegyetemek kormányzására való felkészülésben és kiképzésben ezek az alászállások jelentik az utolsó lépést ahhoz, hogy e magasztos feladatot isteni pártatlansággal és igaz ítélőképességgel teljesíthessék.” 119:0.4 V. A HERÓDES-FÉLE MÉSZÁRLÁS 1. Tétel: Kr.e. 6 októberében Heródes elrendelte tizenhat fiúgyermek megölését. A názáreti család ekkor már úton volt Alexandriába. „Amikor azután több mint egy évnyi keresés után Heródes kémei nem leltek rá Jézusra, és mivel még mindig azt gyanították, hogy a csecsemőt Betlehemben rejtegetik, Heródes rendeletet készített, melyben megparancsolta, módszeresen kutassanak át minden házat Betlehemben, és hogy minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg. Ezzel gondolta Heródes biztosítani azt, hogy e gyermek, akiből »a zsidók királya« lenne, elpusztuljon. És így lelte halálát egyetlen nap alatt tizenhat fiúgyermek a júdeai Betlehemben. De az ármány és a gyilkosság még a saját közvetlen családja körében is megszokott dolog volt Heródes udvarában. E gyermekek legyilkolására Kr.e. 6 októberének közepe táján kerül sor, amikor Jézus egy kicsivel már idősebb volt egyévesnél. De a Messiás eljövetelének voltak hívei még Heródes udvari követei között is, és ezek egyike, amint hírét vette a betlehemi fiúgyermekek leölésére vonatkozó utasításnak, közölte ezt Zakariással, aki nyomban hírnököt küldött Józsefhez; és a mészárlás előtti éjszakán József és Mária a gyermekkel elutazott Betlehemből az egyiptomi Alexandriába. Egymagukban utaztak Egyiptomba Jézussal annak érdekében, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. Alexandriába a Zakariástól kapott pénzen jutottak el és ott József a szakmájában vállalt munkát, míg Mária és Jézus a József családjához tartozó jómódú rokonoknál lakott. Alexandriában két teljes évet töltöttek és csak Heródes halála után tértek vissza Betlehembe.” 122:10.3 VI. ALEXANDRIÁBAN 1. Tétel: A két éves alexandriai ottlétük végén Jézus barátai megajándékozták őt a héber írások görög fordításának egy példányával. „A kétéves alexandriai ottlétük során Jézus jó egészségnek örvendett és rendesen fejlődött. Néhány baráttól és a rokonoktól eltekintve senkinek sem beszéltek arról, hogy Jézus az »ígéret gyermeke«. József rokonainak egyike beszámolt a dologról néhány memfiszi barátjának, akik a távoli Ikhnaton leszármazottai voltak, és ők, az alexandriai hívek egy kis csoportjával együtt, József jótevő rokonának fényűző otthonában gyülekeztek röviddel azt megelőzően, hogy a názáreti család elindult volna vissza Palesztinába, hogy jó utat kívánjanak nekik és hogy tisztelettel adózzanak a gyermeknek. Ez alkalommal az összesereglett barátok megajándékozták Jézust a héber írások egy teljes görög fordításával. Ám a zsidó szent írások e példányát egészen addig nem adták át Józsefnek, amíg ő és Mária véglegesen is el nem hárította a memfiszi és az alexandriai barátaik azon meghívását, hogy maradjanak Egyiptomban.” 123:0.3 2. Tétel: A család Kr.e. 4 augusztusában hagyta el Alexandriát, s a szeptembert Betlehemben töltötték. „József és Mária végül az Ezraeon nevű barátjuk hajóján hagyta el Alexandriát, Joppába tartva, melynek kikötőjét Kr.e. 4 késő augusztusában érték el. Innen egyenest Betlehembe mentek, ahol a teljes szeptembert a barátaikkal és a rokonaikkal való tanácskozással töltötték annak tárgyában, hogy ott maradjanak-e vagy inkább hazatérjenek Názáretbe.” 123:0.4 VII. A NÁZÁRETI OTTHON 1. Tétel: Jézus názáreti otthonának fekvése nagyon kedvező volt. „Jézus otthona nem esett messze a Názáret északi részén elterülő magas hegytől és nem volt nagyon messze a falu forrásvíz kútjától, mely a város keleti részébe esett. Jézus családja a város peremén lakott és ez nagyon megkönnyítette számára, hogy később gyakorta tegyen sétákat a vidéken és kiránduljon egészen e közeli magasabb vidék legmagasabb pontjára is, mely a dél-galileai hegyek közül a legmagasabb volt, leszámítva a Tábor-hegy vidékét keleten és Nain hegyét, mely nagyjából ugyanilyen magas volt. A házuk e hegy déli hegyfokától kissé délre és keletre állt és nagyjából félúton helyezkedett el e kiemelkedés alapja és a Názáretből Kána felé vezető út között. A hegyi utakon kívül Jézus kedvelt sétaútvonala volt, hogy követte azt a keskeny ösvényt, mely a hegy lábánál kígyózott északkeleti irányban addig a pontig, ahol beletorkollott a Szeforisz felé menő útba.” 122:6.1

317

IV. rész, 29. Krisztustan 2. Tétel: A Názáretbe való visszatérésük idején Jézus nem sokkal volt idősebb háromévesnél, és élvezte, hogy a saját házukban lehet. „A Názáretbe való visszatérésük idején Jézus nagyjából hároméves és kéthónapos volt. Nagyon jól viselte mindezen utazásokat és kiváló egészségnek örvendett és őszinte gyermeki öröm és izgalom töltötte el, hogy a saját házukban szaladgálhat és játszhat. De azért nagyon hiányzott neki az alexandriai játszótársainak társasága.” 123:1.2 3. Tétel: Jézus szokványosan fejlődött a negyedik életévében is, és ekkor kötött közeli ismeretséget a szomszéd fiúval, Jákobbal. „Jézus teljes negyedik éve a szokványos testi fejlődés és a szokatlan elmebéli tevékenység időszakát hozta. Ezalatt nagyon jól összebarátkozott az egyik, nagyjából vele egyidős szomszéd fiúval, akit Jákobnak hívtak. Jézus és Jákob mindig örömmel játszott együtt, és felnőve is nagyon jó barátok és egymás hű társai maradtak.” 123:1.4 4. Tétel: Jézus Gondolatigazítója Kr.e. 2. február 11-én érkezett – ez az Igazító lakozott egykor Makiventa Melkizedekben. „Valamivel több mint egy évvel a Názáretbe való hazatérés után a gyermek Jézus eljutott az első személyes és őszinte erkölcsi döntésének korszakába; és beléköltözött egy Gondolatigazító, a paradicsomi Atya isteni ajándéka, mely egykor Makiventa Melkizedeknél szolgált és nála szerzett működési tapasztalatot a halandói húsvér testhez hasonló alakban élő halandó-feletti lény megtestesülésével kapcsolatosan. Erre az eseményre Kr.e. 2. február 11-én került sor. Jézus nem volt jobban tudatában az isteni Nevelő megérkezésének, mint az a millió és millió gyermek, akik e napot megelőzően és azóta hasonlóképpen megkapták e Gondolatigazítókat, hogy az elméjükben lakozzon és ott ezen elmék végleges szellemivé lényegítésén és a fejlődő, halhatatlan lelkük örökkévaló továbbélésén munkálkodjon.” 123:2.1 5. Tétel: Kr.e. 1 nyarán Keresztelő János meglátogatta Jézust. Mindketten örültek a találkozásnak, közben a szüleik megvitatták a jövőjükkel kapcsolatos terveket. „Mielőtt Jézus betöltötte volna a hatodik életévét, a Kr.e. 1. év nyarának elején Zakariás és Erzsébet, valamint János fiuk jött el látogatóba a názáreti családhoz. Jézus és János kellemesen töltötte ezt az emlékezetük szerinti első látogatást. Bár a látogatók csak néhány napig maradhattak, a szülők sok dolgot megbeszéltek, beleértve a fiaikra vonatkozó jövőbeli terveket is. Mialatt ők ezzel foglalkoztak, a fiúk építőkockákkal játszottak a homokozóban a ház tetején és sok más módon is múlatták az időt amolyan igazi kisfiús módon.” 123:3.4 6. Tétel: Mire nyolcéves lett, Jézust már jól ismerte a falu fazekasa és sokan mások is. Jézus ekkorra már számos házimunkát el tudott végezni. „Mielőtt elérte volna a nyolcéves kort, Jézust már ismerte minden názáreti anya és fiatalasszony, aki csak találkozott és beszélt vele a forrásnál, mely nem volt messze Jézus otthonától, és amely a kapcsolattartás és a hírhordás társadalmi központja is volt az egész város számára. Ebben az évben Jézus megtanulta megfejni a család tehenét és a többi állat gondozását is elsajátította. Ezen év alatt és a következő év során megtanult sajtot készíteni és szőni is. Tízéves korára már mesterien bánt a szövőszékkel. Nagyjából ekkoriban lett Jézus és a Jákob nevű szomszéd fiú annak a fazekasnak a jó barátja, aki a forrás közelében dolgozott; és ahogy figyelték, amint Nátán ügyes ujjai miként formálják az agyagot a fazekaskorongon, sokszor elhatározták mindketten, hogy ha felnőnek, fazekasok lesznek. Nátán nagyon kedvelte a fiúkat és gyakran adott nekik agyagot, hogy játszanak vele, arra törekedvén, hogy serkentse a képzelőerejüket azzal, hogy különféle tárgyak és állatok kicsinyített másainak elkészítésében való versengésre bíztatta őket.” 123:5.15 VIII. JÉZUS NEVELTETÉSE 1. Tétel: Ötéves korától tízéves koráig Jézus egyfolytában csak kérdezett. „Jézus, ötéves korától egészen addig, amíg betöltötte a tizet, egyfolytában csak kérdezgetett. Bár József és Mária nem mindig tudta a választ a kérdéseire, sohasem tértek ki a kérdések teljes átbeszélése elől és minden más lehetséges módon is segítették azon erőfeszítéseit, hogy kielégítő megoldást találjon arra a problémára, mely a fürge elméjét éppen foglalkoztatta.” 123:2.3 2. Tétel: Jézus hétéves korában kezdte meg az iskoláit. Két nyelven is folyékonyan olvasott, írt és beszélt. „Jézus ekkor hétéves volt, abban a korban járt, amikor a zsidó gyermekeknek meg kellett kezdeniük a hivatalos tanulmányaikat a zsinagógai tanodákban. Ennek megfelelően ezen év augusztusában Jézus megkezdte a mozgalmas tanodai életét Názáretben. Ekkorra e fiú már folyékonyan olvasott, írt és beszélt két

318

IV. rész, 29. Krisztustan nyelven, arámiul és görögül. Most meg kellett ismerkednie a héber nyelv olvasási, írási és beszédkészsége elsajátításának feladatával. És igen türelmetlenül várta az előtte álló új tanodai élet kezdetét.” 123:5.1 3. Tétel: Jézus az erkölcsi felkészítést és a szellemi műveltséget főként otthonról kapta; gyakorlati nevelésben az embertársaival való kapcsolatokból részesült. „Jézus az erkölcsi felkészítést és a szellemi műveltséget főként otthonról kapta. Sok értelmi és istentani oktatásban részesült az előéneklő részéről. Ám az igazi nevelésben – az elméjének és szívének ama felkészítésében, mely az élet bonyolult problémáival való megbirkózást jelentő tényleges próbatételhez kellett – az embertársaival való kapcsolatokból részesült. Az embertársaival, fiatalokkal vagy akár öregekkel, zsidókkal vagy akár nem-zsidókkal való ezen szoros kapcsolat volt az, amely lehetővé tette számára az emberi faj megismerését. Jézus igen művelt volt annyiban, hogy mélyen megértette az embereket és odaadóan szerette őket.” 123:5.8 4. Tétel: Jézus a héber írásokat a hangos ismétlés módszerével tanulta, s az iskolát tizenhárom éves korában fejezte be. „Három éven át – tízéves koráig – járt a názáreti zsinagóga elemi tanodájába. Ezalatt a három év alatt elsajátította a Törvény Könyvének alapjait abban a formában, ahogyan az a héber nyelven fel volt jegyezve. A következő három évben a felsőbb tanintézetben tanult és a szent törvény mélyebb tanításai emlékezetébe vésésének szentelte magát, melynek módszere a hangos ismétlés volt. A zsinagóga e tanhelyét a tizenharmadik életévében végezte el és a zsinagóga vezetői úgy adták át a fiút a szüleinek, mint »a parancsolat fiát«, képzett fiát – mint aki ettől fogva Izráel államközösségének felelős polgára, aki ennek következtében részt vehet a páska-ünnepen Jeruzsálemben; ennek megfelelően vett részt apjával és anyjával élete első páska-ünnepén abban az évben.” 123:5.2 5. Tétel: Jézus az osztálya legjobban haladó harmadához tartozott, és ezért havonta egy hétre felmentették az óralátogatás alól. „Ez érdekes tanulóév volt. Bár Jézus nem szokványos növendék volt, azért szorgalmasan tanult és az osztály legjobban haladó harmadához tartozott, olyan jól végezte a feladatait, hogy havonta egy hétre felmentették az óralátogatás alól. E hetet rendszerint vagy a halász nagybátyjával töltötte a Magadán közelében lévő Galileai-tó partján vagy a másik nagybátyja (az anyja bátyja) gazdaságában Názárettől mintegy nyolc kilométerre délre.” 123:6.1 6. Tétel: Jézus sokszor bajba került az iskolában és Názáretben is felkavarta a kedélyeket a számos kérdésével. „A zsinagóga felsőbb tanintézetét augusztusban kezdte el. A tanhelyen állandóan bajba került a kérdéseivel, melyek feltevéseitől pedig nem tágított. Egész Názáretben egyre jobban felkavarta a kedélyeket. A szülei kényszeredetten tiltották neki e nyugtalanító kérdések feltevését, és vezetőtanárának is komoly fejtörést okozott a fiú kíváncsisága, éleslátása és tudásvágya. Jézus játszótársai semmilyen természetfelettit nem láttak a viselkedésében; a legtöbb szempontból teljesen olyan volt, mint ők. A tanulmányai iránti érdeklődése valamivel meghaladta az átlagét, de nem volt egészen szokatlan. A tanodában több kérdést tett fel, mint a többiek az osztályában.” 124:2.2 7. Tétel: Jézus azáltal szélesítette a világról szerzett ismereteit, hogy kapcsolatot keresett a településen átutazókkal és a karavánok vezetőivel. „Jézus a hivatalosabb képzésén kívül emberi kapcsolatokat kezdett kialakítani a föld négy sarkából érkezettekkel, azokkal a különböző vidékekről jövő sok emberrel, akik az apja javítóműhelyében megfordultak. Amint idősebb lett, Jézus önként vegyült el az utazók csoportjai között, amint azok a forrás közelében pihenés és étkezés céljából megálltak. Lévén, hogy görögül folyékonyan tudott, nemigen okozott neki gondot, hogy a csoporttal utazók és vezetőik többségével szóba elegyedjen.” 123:5.6 8. Tétel: Jézus bajba sodorta a szüleit azzal, hogy képet rajzolt a tanítóról a tanterem padlójára. „De ismét csak bajt okozott a tanodában az, amikor a gyengébb tanulók egyike felfedezte Jézusnak a tanítóról készített szénrajzát a tanterem padlóján. A rajz bizony ott volt, feketén-fehéren, és a szülők közül sokan megtekinthették, mielőtt a bizottságuk felkereste volna Józsefet, hogy követeljék, tegyen végre valamit annak érdekében, hogy a legidősebb fia a törvénnyel szembehelyezkedő tevékenységével felhagyjon. És bár nem ez volt az első alkalom, hogy panasszal jöttek Józsefhez és Máriához e sokirányú tehetséggel rendelkező és tetterős gyermek tettei miatt, de ez volt a legkomolyabb minden, Jézus ellen addig felhozott vád közül. Jézus egy nagy kövön ülve a hátsó ajtón kívül hallgatta egy ideig a művészi törekvéseit érő vádakat. Neheztelve hallgatta, ahogy az apja számlájára írják az ő állítólagos helytelen cselekedeteit; így aztán bejött a szobába, és bátran szembeszállt a vádlóival. Az idősek összezavarodtak. Némelyük hajlott arra, hogy tréfásan fogja fel a dolgot, de egy-két ember láthatólag úgy gondolta, hogy a fiú szentségtörő,

319

IV. rész, 29. Krisztustan talán még istenkáromló is. József elképedt, Mária felháborodott, de Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy meghallgassák. Elmondta, amit akart, bátran védve a maga álláspontját, és tökéletes önuralommal kijelentette, hogy aláveti magát az apja döntésének e kérdésben is, mint minden más vitás kérdésben is. És a szülői bizottság szó nélkül távozott.” 124:1.4 9. Tétel: Mária megpróbálta befolyásolni Józsefet abban, hogy engedélyezze Jézusnak, hogy agyagmásokat készítsen odahaza, József azonban hajthatatlan volt, mert az agyagozás a második parancsolat megsértését jelentette volna. „Mária megpróbálta befolyásolni Józsefet abban, hogy engedélyezze Jézusnak, hogy agyagmásokat készítsen odahaza, feltéve, hogy e vitatott tevékenységeit a tanodában nem folytatja, József azonban kényszerítve érezte magát annak elrendelésére, hogy a második parancsolat rabbinusi értelmezése érvényesüljön. És Jézus többé semmi hasonlót nem rajzolt vagy formázott attól a naptól fogva egészen addig, amíg az apja házában élt. De nem tudták meggyőzni a cselekedetének helytelen voltáról, és hogy adja fel e kedvenc időtöltését, mely az ifjúi életének egyik legnagyobb próbatételét jelentette.” 124:1.5 10. Tétel: Jézus szóvá tette az apjánál, hogy szertartásosan megérinti az ajtófélfára erősített pergament. József fel is hagyott e szokással. „Az utolsó tanévben, amikor tizenkét éves volt, Jézus kifogásolta apjánál ama zsidó szokást, hogy megérintik az ajtófélfára szegezett íróhártya-darabot minden egyes alkalommal, amikor a házba bemennek vagy onnan kijönnek és azután megcsókolják azt az ujjukat, mely az íróhártyát érintette. E szertartás részeként szokás volt azt mondani, hogy »Az Úr tartsa meg a ki- és belépésünket, mostantól fogva, és mindörökké!« József és Mária többször is kioktatta Jézust arról, hogy miért ne készítsen faragott vagy rajzolt képeket, elmagyarázva neki, hogy az ilyen alkotások bálványozási célokat szolgálhatnak. Bár Jézus nem értette teljesen a faragott és más képekre vonatkozó tiltásaikat, de mivel a következetesség terén igen fejlett képességgel rendelkezett, az apja esetében rámutatott az ajtófélfára szegezett íróhártya szokásszerű megérintésének lényegében bálványozási természetére. És József eltávolította az íróhártyát azt követően, hogy Jézus szóvá tette ezt.” 124:4.7 11. Tétel: Jézus Kr.u. 7. március 20-án fejezte be a tanulmányait. Ezzel „a parancsolat fia” lett belőle. „A hét első napján, Kr.u. 7. március 20-án Jézus befejezte a tanulmányait a názáreti zsinagógához tartozó helyi tanodában. Ez nagy nap volt bármely feltörekvő zsidó család életében, ez volt a nap, amikor az elsőszülött fiút »a parancsolat fiának«, Izráel Úristene díjon megváltott elsőszülött fiának, »a Fenséges gyermekének« és az Úr földi szolgájának nyilvánították.” 124:5.4 IX. SZÜLŐ-GYERMEK VISZONY 1. Tétel: Jézus hatéves korában élte meg azt a bizonytalansággal járó kiábrándulást, hogy a végtelenül bölcsnek hitt apja nem tudja, mitől keletkezik a földrengés. „Jézus fiatal életében az első nagy megrázkódtatás akkor következett be, amikor nem egészen hatéves volt. A fiú számára úgy tűnt, hogy az apja – legalábbis az apja és az anyja együtt – mindent tud. Képzelhetitek a kíváncsi gyermek megrökönyödését, amikor megkérdezvén az apjától, hogy mi az oka a lezajlott enyhe földrengésnek, azt hallotta Józseftől, hogy »Fiam, tényleg nem tudom«. Hát így kezdődött az a hosszú és bizonytalan kiábrándulási folyamat, melynek során Jézus megértette, hogy a földi szülei nem végtelenül bölcsek és mindentudók.” 123:3.2 2. Tétel: A Tízvárosban tett látogatásuk alkalmával Jézust fellelkesítették a görög játékok, de apjától szigorú feddést kapott. „Éppen úgy alakult, hogy ekkoriban tartották a Tízvároshoz tartozó görög települések között a fizikai bátorság bizonyításának éves versenyeit és nyilvános bemutatóit a szkítavárosi amfiteátrumban, és Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy az apja elvigye őt a játékokat megnézni, és úgy erősködött, hogy József nem tudta megtagadni tőle. A fiút izgalomba hozták a játékok és igencsak magával ragadta őt a testi fejlettségbeli és erőbeli képességek megmutatása iránti lelkesedés. Józsefet elmondhatatlanul megrázta a fia lelkesültségének látványa, mert ő e mutatványokat »pogány« kérkedésnek tekintette. A játékok befejeződésekor érte Józsefet az élete legnagyobb meglepetése, amikor Jézus helyeslését és azon javaslatát meghallotta, hogy milyen jó is volna, ha a názáreti ifjak javára is válhatnának az egészséges szabadtéri testgyakorlások. József komolyan és hosszan elbeszélgetett Jézussal az ilyen szokások rossz természetéről, de tudta jól, hogy nem győzte meg a fiút.” 124:3.7 3. Tétel: Jézus egyedül akkor láthatta mérgelődni az apját vele, amikor a görög játékokról vitatkoztak Tízvárosban.

320

IV. rész, 29. Krisztustan „Az egyetlen alkalom, amikor Jézus mérgelődni láthatta az apját vele, azon az éjszakán volt, amikor a fogadóbeli szobájukban a beszélgetés során a fiú olyannyira megfeledkezett a zsidó gondolkodási irányzatról, hogy azt javasolta, hazatérve fogjanak amfiteátrum építésébe Názáretben. József meghallván, hogy az elsőszülött fia ilyen nemzsidó-szerű érzelmeknek ad hangot, megfeledkezett a megszokott nyugodt modoráról és megragadva Jézust a vállánál, dühösen azt kiáltotta, hogy »Fiam, soha többé meg ne halljak tőled ilyen rossz gondolatot, soha, míg csak élsz!« Jézust megdöbbentette az apja érzelmi megnyilvánulása; az apja korábban még sohasem éreztette vele ilyen személyes módon a felháborodásának élét, és Jézus most leírhatatlanul megdöbbent és megrendült. Csak annyit válaszolt, hogy »Jól van, apám, úgy lesz.« És a fiú soha többé, még a legcsekélyebb mértékben sem utalt a játékokra vagy a görögök egyéb atlétikai tevékenységeire, míg csak az apja élt.” 124:3.8 4. Tétel: Jézus sohasem tudta feloldani azt a konfliktust, hogy hű maradjon a személyes meggyőződéseihez és közben megfeleljen a szülei iránti engedelmesség követelményének. „Ez év és a következő két év során Jézus erős elmebéli gyötrelmet élt meg azért, mert állandóan arra törekedett, hogy a vallási szokásokról és társas érintkezési formákról alkotott személyes nézőpontjait hozzáigazítsa a szülei megmerevedett felfogásaihoz. Igen felkavarta őt az a feszültség, amely abból eredt, hogy hű akart maradni a meggyőződéseihez és közben lelkiismeretesen meg akart felelni a szülei iránti engedelmesség követelményének is; a benne lejátszódó legnagyobb összeütközést két, az ifjúi elméjét a leginkább foglalkoztató parancsolat szembenállása okozta. Az egyik az volt, hogy »Légy hű az igazsággal és a pártatlansággal kapcsolatos legfelsőbb meggyőződésed parancsaihoz!« A másik pedig: »Tiszteld atyádat és anyádat, mert ők adtak neked életet és ők tápláltak téged!« Azonban sohasem bújt ki annak felelőssége alól, hogy naponta kellőképpen összehangolja e két területet, vagyis az ember személyes meggyőződéséhez való hűséget és a családja iránti kötelességet, és a személyes meggyőződés és a családi kötelezettségek egyre inkább egybeillő keverékéből a közösségvállalásnak egy, a hűségen, az egyenességen, a türelmen és a szereteten alapuló mesteri felfogását alakította ki eredményesen.” 124:4.9 5. Tétel: Jézust mélyen megérintette a templom, de feltett apjának néhány kínos kérdést a rengeteg állat leölésének okairól. „Jézust mélyen megérintette a templom és az ahhoz tartozó szertartások és más tevékenységek sokasága. Négyéves kora óta most először merült bele úgy a saját gondolataiba, hogy elfeledkezett a sok kérdése feltevéséről. Azért természetesen feltett apjának néhány kínos kérdést (melyeket már korábbi alkalmakkor is feltett), miszerint miért van az, hogy a mennyei Atya oly sok ártatlan és védtelen állat leölését kívánja. És az apja jól tudta a fiú arckifejezéséből, hogy a válaszai és a magyarázattal való kísérletezései nem elégítették ki a mélyen szántó gondolatokhoz szokott és jól érvelő fiút.” 124:6.14 6. Tétel: Még ha nem is tudott valamit elfogadni, Jézus minden lehetőt megtett az alkalmazkodás érdekében. Valóságos művész volt abban, ahogy az elhivatott kötelességét és a családi hűségből eredő kötelezettségeit összeegyeztesse. „Bár Jézus gondolatban számos alkalommal elutasította, hogy elfogadja a szüleinek azon jó szándékú, ám megfontolatlan próbálkozásait, melyekkel a gondolkodásmódját befolyásolni akarták vagy hogy megalkossák az ő földi ténykedésének tervét, mégis, a paradicsomi Atyja akaratának megcselekedésére való elhivatottságával összeegyeztethető mértékben, a lehető legtisztességtudóbban alkalmazkodott a földi atyja óhajaihoz és a húsvér testi családja szokásaihoz. Még ha nem is tudott valamit elfogadni, minden lehetőt megtett az alkalmazkodás érdekében. Valóságos művész volt abban, ahogy az elhivatott kötelességét és a családi hűségből és a közösségi szolgálatból eredő kötelezettségeit összeegyeztesse.” 125:6.12 7. Tétel: József halálakor Jézus elfogadta az oly hirtelenül rászakadt felelősségeket. Legalább nem kellett a jeruzsálemi iskolába járnia. „Jézus készségesen fogadta az oly hirtelenül rászakadt felelősségeket, és egészen a végig hűen viselte is azokat. Az életének legalább egy nagy problémája és előrelátott nehézsége a váratlan eseménnyel megrendítően megoldódott – most már nem várták el tőle, hogy Jeruzsálembe menjen tanulni a rabbik felügyelete alatt. Mindig is igaz maradt, hogy Jézus »nem üldögélt senki lábánál«. Mindig is kész volt tanulni még a legkisebb gyermekektől is, de sohasem vetemedett arra, hogy emberi forrásokból tanítsa az igazságot.” 126:2.3 8. Tétel: Jézus a pozitív módszert alkalmazta a gyermeknevelésben. Nem volt hajlandó a tiltást hangsúlyozni. „Ennek az évnek az elejére Jézusnak már sikerült teljesen elfogadtatnia anyjával az ő gyermeknevelési módszereit – a jócselekedetre való igenlő késztetést ahelyett, hogy a régebbi zsidó módszer szerint a rosszcselekedetet tiltották volna. A házában és végig a nyilvános tanítási pályafutása során Jézus mindig is az intelmek igenlő formáját alkalmazta. Mindig és mindenhol azt mondta, hogy »Ezt tedd – azt kell tenned.«

321

IV. rész, 29. Krisztustan Az ősi tabukból származó nemleges felfogású tanításmódot sohasem alkalmazta. Tartózkodott a rossz hangsúlyozásától, melyre azáltal került volna sor, ha tiltja azt, hanem kiemelte a jót azzal, hogy annak megcselekedését parancsolta. Az imaidő e házban azzal telt, hogy megbeszéltek mindent, ami csak a család jólétével összefüggött.” 127:4.2 X. KORAI GYERMEKKORA 1. Tétel: Józsefnek és Máriának gondjai voltak Jézussal az ő imái miatt – pedig csak beszélgetni akart egy kicsit az Istennel. „Ebben az évben Józsefnek és Máriának gondjai támadtak Jézussal az ő imái miatt. Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy igencsak úgy beszéljen az ő mennyei Atyjához, ahogy Józsefhez, a földi atyjához is beszélt. Az Istenséggel való fennköltebb és tisztelettudóbb beszédmódoktól való ezen eltávolodás egy kissé meghökkentette a szülőket, különösen Jézus anyját, de nem tudták meggyőzni a gyermeket arról, hogy változtasson ezen; úgy mondta az imákat, ahogy tanították neki, mely után azonban ragaszkodott ahhoz, hogy »beszélgessek egy kicsit a mennyei Atyámmal«.” 123:3.6 2. Tétel: Jézust hétköznapi balesetek érték. „Az egyetlen igazi baleset, mely Jézust eddig az időpontig érte, az volt, hogy leesett arról a kiskertben álló kőlépcsőről, mely a vászonnal fedett hálószobához vezetett fel. Erre egy váratlan, kelet felől érkező, júliusi homokvihar során került sor. A forró szél, melynek lökései aprószemcsés homokot szórtak, rendszerint az esősévszakban fújt, különösen márciusban és áprilisban. Rendkívüli dolog volt, hogy ilyen vihar legyen júliusban. A vihar kitörésekor Jézus szokás szerint éppen a háztetőn játszott, ugyanis a szárazévszak nagyobbik részében ez volt a szokásos gyerekszobája. A szemébe került homok elvakította, ahogy a lépcsőn ment lefelé és így esett le. A baleset után József korlátot épített a lépcső mindkét oldalára.” 123:4.5 3. Tétel: Jézus a többi emberhez hasonlóan kisebb betegségeken esett át. „Bár azt aligha lehet mondani, hogy Jézus valaha is súlyos beteg lett volna, azért az öccseivel és a kishúgával együtt néhány kisebb gyermekbetegségen átesett ebben az évben. A tanodai képzés folytatódott és ő még mindig kegyelt tanítvány volt, havonta egy hét szabadságot kapott, és az idejét továbbra is egyenlő mértékben osztotta meg a szomszédos városokba való utazások, melyeket az apjával tett, a nagybátyjának a Názárettől délre fekvő gazdaságában való vendégeskedés, és a Magadánból indított halászkalandok között.” 124:1.1 4. Tétel: Jézus nem volt hajlandó elhinni, hogy az ő emberi apja kedvesebb a mennyei Atyjánál. „Jézus egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni azokat az istenimádati és vallásos áhítati magyarázatokat, melyekben helyet kapott az Isten haragja és a Mindenható dühe. E kérdések további megvitatása során, miután végeztek a templomlátogatással, amikor is az apja mindegyre szelíden erőltette, hogy fogadja el az igaz zsidó hiedelmeket, Jézus hirtelen szembefordult a szüleivel és esdeklő tekintettel az apja szemébe nézve így szólt: »Apám, ez nem lehet igaz – a mennyei Atya nem tekinthet így a vétkező gyermekeire a földön. A mennyei Atya nem szeretheti kevésbé a gyermekeit, mint ahogy te szeretsz engem. És én tudom jól, hogy bármilyen esztelen dolgot teszek is, te sohasem engedsz szabad folyást a dühödnek velem szemben és sohasem gerjedsz haragra ellenem. Ha te, földi atyám, az Isteninek ily emberi képét birtokolod, akkor vajon a mennyei Atyának mennyivel több jósággal és túláradó irgalommal kell rendelkeznie. Én bizony nem hiszek abban, hogy az én Atyám kevésbé szeret engem, mint az én földi atyám.«” 125:0.6 XI. AZ ISTENISÉG-TUDATÁNAK ERŐSÖDÉSE 1. Tétel: Jézus tízéves korában beszélt először a szüleinek a személyiségéről és a küldetésének természetéről. „Július ötödikén, a hónap első szombatján történt, hogy Jézus, miközben az apjával járta a vidéket, először adott hangot azon érzelmeinek és gondolatainak, melyek jelezték, hogy kezd tudatosulni benne az életküldetésének szokatlan jellege. József figyelmesen hallgatta a fia nagy jelentőségű szavait, de csak kevés megjegyzést tett; önként nem adott neki tájékoztatást. A következő napon Jézus hasonlóan, de hosszabban beszélgetett az anyjával. Mária ugyancsak odafigyelt a fiú kijelentéseire, de ő sem volt hajlandó önként bármilyen felvilágosítást adni neki. Csaknem két év telt el, mire Jézus újból szóbahozta a szüleinek a személyisége természetével és a földi küldetése jellegével kapcsolatos, ezen egyre erősödő felismerését.” 124:2.1 2. Tétel: Kétségek gyötörték és csak lassan ismerte fel a kettős természetét.

322

IV. rész, 29. Krisztustan „Az év során Jézus sokszor élt meg bizonytalanságot, sőt talán tényleges kétséget is a küldetése természetét illetően. A természetes úton fejlődő emberi elméje még nem teljesen fogta fel a kettős természetének valóságát. Az a tény, hogy a fiúnak egyetlen személyisége volt, megnehezítette a tudata számára ama tényezők kettős eredetének felismerését, melyek az ugyanezen személyiséghez kapcsolódó természetet alkották.” 124:4.2 3. Tétel: Tizenhárom éves korában bizonyosodott meg a földi küldetésének mibenlétéről. „Nagyjából február közepén járhatott az idő, amikor Jézus emberileg megbizonyosodott arról, hogy a rendeltetése az, hogy a földön küldetést teljesítsen az ember megvilágosítására és az Isten kinyilatkoztatására. Nagy horderejű tervekkel társult komoly döntések voltak kialakulóban ezen ifjú elméjében, aki a külső megjelenését tekintve az átlagos názáreti ifjakra hasonlított. Az egész nebadonbeli értelmes élet elbűvölten és elképedve szemlélte mindazt, ami kialakulóban volt az ács most már kamaszkorú fiának gondolataiban és tetteiben.” 124:5.3 4. Tétel: Tizenhárom éves korában, amikor éppen Jeruzsálemben járt, egy hírvivő jelent meg előtte s azt mondta: „Az idő elérkezett. Itt az ideje annak, hogy hozzáfogj az Atyád ügyének intézéséhez.” „A páska-ünnep szombatját megelőző napon a szellemi megvilágosodás hullámai söpörtek végig Jézus halandói elméjén és emberi szívét szeretetteljes szánalom töltötte meg a szellemileg vak és erkölcsileg tudatlan tömegek iránt, akik az ősi páska-ünnepi megemlékezésre gyülekeztek. Ez volt ama legkülönlegesebb napok egyike, melyet az Isten Fia a húsvér testben töltött; és az éjszaka folyamán, a földi létpályáján most először megjelent előtte egy kijelölt hírvivő a Szalvingtonról, Immanuel megbízása alapján, aki azt mondta, hogy: »Az idő elérkezett. Itt az ideje annak, hogy hozzáfogj az Atyád ügyének intézéséhez.«” 124:6.15 5. Tétel: Miután tudatosulni kezdett benne az istenisége és a végzete, a kamaszkorú Jézus számára a tizennegyedik és a tizenötödik életéve jelentette a legnagyobb megpróbáltatást. „Jézus minden földi életélménye közül a tizennegyedik és tizenötödik év volt a legválságosabb. E két év, miután tudatosulni kezdett benne az istenisége és a végzete, és mielőtt még képessé vált volna komoly mértékben is érintkezni a benne lakozó Igazítóval, tehát e két év jelentette számára a legnagyobb megpróbáltatást az Urantián töltött mozgalmas élete alatt. E kétéves időszakot lehetne a legnagyobb megmérettetésnek tekinteni, az igazi kísértésnek. A kamaszkor kezdeti zavarain és alkalmazkodási problémáin átesett egyetlen ifjú sem élt meg komolyabb megmérettetést, mint amin Jézus ment keresztül a gyermekkorból a férfikorba való átmenet során.” 126:0.1 6. Tétel: Látván Izráel vezetőit, késztetést érzett, hogy eljátsszon a gondolattal, hogy ő a Messiás. „Amikor alaposabban szemügyre vette Izráel vezetőit, néha kísértést érzett arra, hogy helyeselje annak lehetőségét, hogy belőle váljon a zsidók várva várt Messiása, de sohasem engedett az effajta kísértésnek.” 126:0.3 7. Tétel: A Hánókh könyvében olvasottak alapján választotta az „Ember Fia” címet. „Miközben mindeme problémák foglalkoztatták az elméjét, a názáreti zsinagóga könyvtárában az általa éppen tanulmányozott végítéleti tárgyú könyvek között rátalált e kéziratra, melyet »A Hánókh könyvének« neveztek; és bár biztos volt abban, hogy azt nem a régi idők Hánókh-ja írta, nagyon érdekesnek találta, és többször is elolvasta és újra elolvasta azt. Volt benne egy szakasz, mely különösen mély benyomást tett rá, mely szakaszban szerepelt az »Ember Fia« kifejezés. Ennek az úgynevezett Hánókh könyvének az írója beszámolt erről az Ember Fiáról, bemutatva az általa elvégzendő munkát a földön és megmagyarázva, hogy ez az Ember Fia, mielőtt lejött volna a földre, hogy üdvözülést hozzon az emberiségnek, bejárta a mennyei dicsőségű udvarokat az Atyával, a mindenek Atyjával; és hogy hátat fordított mindeme nagyságnak és dicsőségnek azért, hogy lejöjjön a földre és hirdesse az üdvözülést a szükséget szenvedő halandóknak. És ahogy Jézus e szakaszokat olvasta (világosan megértve, hogy a keleti megmagyarázhatatlan-kereső tan sok eleme, mely e tanításokkal keveredett, téves volt), a szíve azt súgta és az elméje azt sugallta neki, hogy a héber írások minden messiási jövendölése és a zsidó megszabadítóról szóló mindenféle elmélet közül egy sem áll olyan közel az igazsághoz, mint ez a történet, melyet így elrejtettek ebben a csak részben elfogadott Hánókh könyvében; és ő akkor és ott eldöntötte, hogy a színrelépéséhez átveszi »az Ember Fia« címet. És ezt akkor tette meg, amikor később megkezdte a nyilvános munkát. Jézus tévedhetetlen képességgel rendelkezett az igazság felismerésére, és az igazság befogadásában ő sohasem tétovázott, függetlenül attól, hogy az milyen forrásból is származott.” 126:3.8 8. Tétel: Jézus a szellemi tapasztalásbeli fejlődésének tetőpontját nagyjából a huszonkilencedik évében érte el.

323

IV. rész, 29. Krisztustan „Az Ember Fiának tisztán emberi vallásos tapasztalása – a személyes szellemi gyarapodása – csaknem elérte a fejlődésének tetőpontját ebben, a huszonkilencedik évben. A szellemi fejlődés ezen élménye fokozatos gyarapodást jelentett a Gondolatigazítója megérkezésének pillanatától fogva ama természetes és megszokott emberi viszony kiteljesítésének és megerősítésének napjáig, mely kapcsolat az ember anyagi elméje és a szellem elme-képessége között van – az a jelenség, ahogy e két elme eggyé válik, annak élménye, melyet az Ember Fia, mint a teremtésrész megtestesült halandója teljesen és véglegesen elért a Jordánban való megkeresztelkedésének napján.” 129:4.2 9. Tétel: Jézus a hegyekben eltöltött sok magányos időszakban a világegyetemi ügyekért felelős igazgatókkal értekezett. „E beszámoló céljára nem nyilatkoztatott ki, de mi arra következtetünk, hogy a Mester a hegyekben eltöltött e sok magányos időszakban közvetlen és végrehajtói társulást létesített a világegyetemi ügyekért felelős több, magasabb rangú igazgatójával. A megkeresztelése óta a világegyetemünk e megtestesült Ura egyre inkább és tudatosabban tevékeny lett a világegyetemi igazgatás bizonyos területeinek vezetésében. És mi mindig is úgy gondoltuk, hogy valamilyen, a közvetlen társai előtt ki nem nyilatkoztatott módon a földi dolgokban való visszafogott részvétel e hetei alatt Jézus azon magas szellemértelmek irányításával volt elfoglalva, akik egy hatalmas világegyetem vezetésével vannak megbízva, és hogy az emberi Jézus e tevékenységeinek megjelölésére választotta a maga részéről azt, hogy »az Atyja ügyében« jár.” 148:3.4 10. Tétel: Az isteniség teljességének elérését (miközben teljesen tudatában volt az emberi lénye valóságának) hét esemény kísérte. „Éppen úgy, ahogy az embereknek az emberi tudatosságtól az isteni felismeréséig kell fejlődniük, úgy emelkedett Jézus az emberi természettől az Isten természetének tudatáig. És a Mester az emberitől az isteniig tartó eme nagy felemelkedést a halandói értelme hitének és a benne lakozó Igazító működésének közös teljesítménye révén érte el. Az isteni teljesség elérésének tényszerű felismerését (miközben mindvégig teljesen tudatában volt az emberi lénye valóságának) az istenivé lényegülés hitbeli tudatosulásának hét fejlődési szakasza kísérte. Az önmaga fokozatos kiteljesítésének e szakaszait a Mester alászállási tapasztalásában a következő rendkívüli események határolták el: 1. A Gondolatigazító megérkezése. 2. Immanuel hírnöke, aki Jeruzsálemben jelent meg neki, amikor a Mester nagyjából tizenkét éves volt. 3. A megkeresztelését kísérő megnyilatkozások. 4. Az Átlényegülés hegyén átélt tapasztalások. 5. A morontia feltámadás. 6. A szellemi felemelkedés. 7. A paradicsomi Atya általi végleges befogadása, a világegyeteme feletti korlátlan főhatalom adományozása.” 196:1.6 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.” Lk. 6:1280 „Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” Mk. 1:3581 „Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.” Mt. 14:2382 „Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. »Üljetek le – mondta tanítványainak –, én arrébb megyek és imádkozom.«” Mt. 26:3683 „Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.” Lk. 22:43,4484

80

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=6 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mk&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=14 83 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=26 84 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=22 81

82

324

IV. rész, 29. Krisztustan „Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott (...)” Zsid. 5:785 XII. ISTEN ÉS EMBER 1. Tétel: Jézus az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás hatása alatt élt, és később a Legfelsőbb urává lett. „Krisztus Mihály, amikor alászállt az Urantiára, a megkeresztelése idejéig az evolúciós vallás fennhatósága alatt élt. Attól kezdve a keresztre feszítéséig az ügyét az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás együttes útmutatása szerint vitte előre. A feltámadásának reggelétől a felemelkedéséig áthaladt az anyag világától a szellem világába tartó halandói átmenet morontia életének számos szakaszán. A felemelkedése után Mihály a Felsőség megtapasztalásának, a Legfelsőbb felismerésének urává lett; és lévén ő az egyetlen személy, aki a Nebadonban korlátlan képességgel rendelkezik a Legfelsőbb valóságának megtapasztalására, azonnal el is érte a felsőségi fennhatóság szintjét az ő helyi világegyetemében és annak számára.” 101:6.5 2. Tétel: Jézus Isten és ember volt – de nem volt kettős személyisége. „De félreértés ne essék; Krisztus Mihály, noha valóban kettős eredetű lény volt, nem volt kettős személyiség. Ő nem az emberrel társult Isten, hanem inkább az emberben megtestesült Isten volt. És ő mindig is az az egyesített lény volt. Az egyetlen fejlődési tényező az ilyen felfoghatatlan viszonyban az volt, hogy (az emberi elme révén) fejlődési-öntudatos módon felismerte és megértette az Isten és ember voltának e tényét. Krisztus Mihály nem fokozatosan vált Istenné. Isten nem Jézus földi életének valamely meghatározó pillanatában vált emberré. Jézus Isten és ember volt – mindig, sőt mindörökké. És ez az Isten és ez az ember egykor és ma is egy, pontosan úgy, ahogy a három lény paradicsomi Háromsága is a valóságban egy Istenség.” 120:4.2 3. Tétel: A halandói és az isteni természetét hatékony emberi egyéniséggé szőtte. „Ebben az évben újra hozzáfogott ahhoz, hogy a halandói és az isteni természetét egyszerű és hatékony emberi egyéniséggé szője. És az erkölcsi rendbeli és szellemi felfogásbeli gyarapodása is folytatódott.” 127:6.9 4. Tétel: Az emberi természetét illetően sohasem voltak kétségei. Az isteni természetét illetően volt helye kétségnek a jeruzsálemi látogatástól a megkeresztelkedéséig. „Az emberi természetét illetően sohasem voltak kétségei; az magától értetődően és mindig jelen volt a tudatában. Az isteni természetét illetően azonban mindig helye volt a kétségnek és a feltételezésnek, legalábbis így volt ez a megkeresztelkedéséig. Az isteniségének ön-kiteljesítése lassú és emberi nézőpontból természetes evolúciós megnyilatkozás volt. Az isteniség e kinyilatkoztatása és ön-kiteljesítése Jeruzsálemben kezdődött, amikor még tizenhárom éves sem volt s amikor sor került az emberi létének első természetfeletti eseményére; és az isteni természetének önnön kiteljesítését elindító ezen élmény betetőzésére akkor került sor, amikor a húsvér testbeli léte alatti második természetfeletti élmény megtörtént, az a mellékesemény, mely a János által való megkeresztelését kísérte a Jordánban, mely esemény az ő nyilvános segédkezési és tanítási létpályájának kezdetét jelezte.” 128:1.8 5. Tétel: Emberként megjelenő Istenként kezdte az életet, és Istenként megjelenő emberként fejezte be. „Ez az év a szokatlanabbak közé tartozott az Ember Fiának benső tapasztalásában; nagy előrelépést tett az emberi elméje és a benne lakozó Igazító közötti összhang kialakítása terén. Az Igazító tevékenyen dolgozott az elme gondolkodásának újjászervezésén és ama nagy eseményekre való felkészítésén, melyek az akkor már nem oly távoli jövőben előtte álltak. Jézus személyisége folyamatosan készült a világ irányában mutatandó hozzáállásbeli nagy átalakulásra. Ezek voltak az átmeneti idők, ama lény átmeneti időszaka, mely lény emberként megjelenő Istenként kezdte az életet, és aki éppen most készült arra, hogy Istenként megjelenő emberként teljesítse ki a földi létpályáját.” 134:1.7 6. Tétel: Jézus képes volt az isteni tudatát önmagától korlátozni és az előzetes ismereteit elrejteni. „Egyáltalán nem tudunk különbséget tenni azon működésmódok között, hogy önmaga korlátozta az isteni tudatát és hogy az emberi társai elől miként rejtette el az előzetes ismereteit és a meglátott gondolatokat. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindkét eljárást alkalmazta, de nem mindig tudjuk meghatározni, hogy adott esetben melyik módszert használta. Gyakran megfigyeltük, amint csak az emberi tudattartalommal járt el; aztán láthattuk, amint a világegyetem mennyei seregeinek igazgatóival tanácskozik és észlelhettük az isteni elme kétségtelen működését. És az után csaknem megszámlálhatatlan alkalommal voltunk tanúi az 85

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=5

325

IV. rész, 29. Krisztustan ember és Isten ezen egyesített személyisége működésének, amint azt az emberi és isteni elme láthatólag tökéletes egysége működésbe hozta. Ez jelenti az ilyen jelenségekkel kapcsolatos ismereteink határát; valójában tényleg nem ismerjük az e rejtély körüli teljes igazságot.” 161:3.3 7. Tétel: Az ember megmentésének és az Isten kinyilatkoztatásának eme fenséges alászállása vissza kell, hogy tartsa a teológusokat attól, hogy a tanításaiból hitelvi szolgaságot teremtsenek. „Jézus földön töltött életének szépsége és fenségessége, emberi volta és istenisége, egyszerűsége és egyedisége olyan szembeszökő és megkapó képet mutat az ember megmentéséről és az Isten kinyilatkoztatásáról, hogy minden idők hittudósainak és bölcselőinek határozottan tartózkodniuk kellene attól, hogy arra vetemedjenek, hogy az Istennek az ember alakjában való, tapasztalás-meghaladó alászállásából hitvallásokat alkossanak vagy szellemi szolgaságot jelentő istentani rendszereket teremtsenek. Jézusban a világegyetem olyan halandó embert hozott létre, akiben a szeretet szelleme győzedelmeskedett az idő anyagi fogyatékosságai felett és legyőzte a fizikai eredet tényét.” 195:10.2 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI JÉZUS ALÁVETI MAGÁT AZ ATYA AKARATÁNAK „Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.” Jn. 14.2886 „Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” Jn. 8:2987 „A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.” Jn. 14:1088 „Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki.” 1Kor. 15:2789 „Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.” Jn. 5:3090 XIII. A TEMPLOMI VITÁK 1. Tétel: Jézus Jeruzsálembe megy az első páska-ünnepére. „Jézus, elérvén a fiatal férfikor küszöbét és hivatalosan is elvégezvén a zsinagógai tanodákat, készen állt arra, hogy a szüleivel Jeruzsálembe menjen és részt vegyen velük az első páska-ünnepén. A páska-ünnep ebben az évben, Kr.u. 7-ben, április 9-én szombatra esett. Egy nagyobb társaság (103 fő) készült útra kelni Názáretből Jeruzsálembe április 4-én hétfőn kora reggel. Délnek, Szamaria felé haladtak, de Jezréelt elérve keletnek fordultak, megkerülték a Gilboa-hegyet és a Jordán völgyében haladtak tovább azért, hogy ne kelljen átmenniük Szamarián. József és családja szeretett volna Szamarián átutazni, útba ejteni Jákob kútját és Bételt, de mivel a zsidók nem szerettek kapcsolatba kerülni a szamaritánusokkal, úgy döntöttek, hogy a szomszédaikkal tartanak a Jordán völgyén át.” 124:6.1 2. Tétel: A názáreti család meglátogatja Simont és rokonait Betániában. „Az Olajfák hegyének keleti lejtőin egy kis falu, Betánia határában pihentek meg. A vendégszerető falusiak nagy számban jöttek ki a zarándokok elé, és úgy alakult, hogy József és családja egy bizonyos Simon háza mellett állt meg, akinek három, nagyjából Jézussal egyidős gyermeke volt – Mária, Márta és Lázár. Behívták egy kis uzsonnára a názáreti családot, és egy életre szóló barátság szövődött a két család között. Jézus a mozgalmas élete során később számos alkalommal tért be ebbe az otthonba.” 124:6.9 3. Tétel: József elviszi Jézust a főtanodába – ám a fiú kevés érdeklődést mutat. „Bár egész Jeruzsálem a páska-ünnepi készülődés lázában égett, József tudott időt szakítani arra, hogy e fiút körbevigye a városban és ellátogassanak abba a főtanodába, melyen a tervek szerint Jézus befejezhetné a még hátralévő két tanulóévét, amint eléri az előírt tizenöt éves kort. József komolyan gondolkodóba esett, amikor észrevette, hogy Jézus mily kevés érdeklődést mutat mindeme gondosan kidolgozott tervek iránt.” 124:6.13 86

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=14 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=8 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=14 89 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Kor&numch=15 90 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=5 87

88

326

IV. rész, 29. Krisztustan 4. Tétel: A páska-ünnepet követő hét alatti időszak volt Jézus életében az első alkalom, hogy mindenféle kötelezettségtől mentes, teljes szabadságot élvezhetett. „Jézus egész eseménydús földi pályafutásának egyetlen mozzanata sem volt lebilincselőbb, emberibben megkapó, mint ez, amikor emlékezete szerint először ellátogatott Jeruzsálembe. Különösen az az élmény ösztönözte, hogy részese lehetett a templomi beszédeknek egyedül, és ez sokáig úgy élt az emlékezetében, mint a kései gyermekkorának és korai ifjúkorának nagy eseménye. Ez volt számára az első alkalom, hogy néhány napra önálló életet élvezhetett, hogy örülhetett a megkötések és megszorítások nélküli jövésmenésnek. A [páska-ünnepet követő hét] alatti, a felnőttek által nem irányított rövid időszak volt az életében az első, hogy mindenféle kötelezettségtől mentes, teljes szabadságot élvezhetett. És ezt követően sok év múltán érezhette újra a minden felelősségtől való menteség hasonló időszakát, még ha csak rövid időre is.” 125:0.1 5. Tétel: Csalódott volt a felavatási szertartások felületes volta miatt, viszont annál jobban lekötötte a templomi szertartások szellemi jelentőségének megfigyelése. „Átesett a felavatási szertartásokon, de csalódott volt azok felületes és begyakorlott volta miatt. Hiányolta a názáreti zsinagóga szertartásainál megszokott személyes jelleget. Ez után visszament anyjához, hogy üdvözölje és felkészült arra, hogy csatlakozzon apjához a templomban és az annak különféle udvaraiban, karzatain és folyosóin megteendő úton. A templom területén egyszerre több mint kétszázezer hívő lehetett jelen, és bár az épületek méretei – ahhoz képest, amilyeneket addig látott – nagy hatást gyakoroltak rá, jobban lekötötte őt a templomi szertartások és az azokhoz kapcsolódó istenimádat szellemi jelentőségének megfigyelése.” 125:0.5 6. Tétel: A názáreti fiú rosszul lett az állatok lemészárlásának látványától és hangjaitól. „Ekkor ereszkedtek le a papok udvarába, a kőfal kiugró része alá, a templommal szemközti területre, ahol az oltár állt, hogy megfigyeljék, amint az állatok nyájait leölik és amint az áldozatot bemutató papok lemossák a vért a kezükről a barnaréz-kútnál. A vérfoltos kövezet, a papok véres keze és a kiszenvedő állatok hangja több volt annál, mint amit ez a természetszerető fiú el tudott viselni. E názáreti fiú rosszul lett a szörnyű látványtól; belekapaszkodott az apja karjába és kérte, hogy vigye ki onnan. A nem-zsidók udvarán át sétáltak vissza, és a harsány röhögés és a durva tréfálkozás, amit hallott, még az is felüdülés volt az iménti látványhoz képest.” 125:1.4 7. Tétel: Jézus elgondolkodott a páska-ünnep leölt bárányok nélküli megtartásáról. „Még e korai időpontban is, bár semmit sem mondott ez ügyben a szüleinek, Jézus gondolkodni kezdett a páska-ünnep megtartásának illendő voltáról úgy, hogy ne legyenek benne leölt bárányok. Magában biztosan érezte, hogy a mennyei Atya nem örül az áldozati felajánlások e látványának, és az évek múlásával egyre határozottabban eltökélte, hogy egy napon majd megalapítja a vértelen páska-ünnepet.” 125:2.3 8. Tétel: Jézus éjszakai nyugodalmát megzavarták a mészárlásról szóló álmok, és elméjét felzaklatták a zsidó teológia képtelenségei. „Jézus nagyon keveset aludt azon az éjszakán. A nyugodalmát nagyon megzavarták a mészárlásról és a szenvedésről szóló visszataszító álmok. Elméjét felzaklatták és szívét megsebezték az egész zsidó szertartásrendszer istentanának következetlenségei és képtelenségei. A szülei ugyancsak keveset aludtak. Meglehetősen összezavarták őket az éppen véget ért nap eseményei. Teljesen oda volt a lelki nyugalmuk a fiuk számukra furcsa és eltökélt hozzáállása miatt. Mária ideges, zaklatott lelkiállapotba került az éjszaka elején, József viszont higgadt maradt, bár éppúgy tanácstalan volt. Mindkettejük félt őszintén beszélni a fiúval e problémákról, bár Jézus örömest váltott volna szót a szüleivel, ha merték volna bátorítani őt.” 125:2.4 9. Tétel: A betániai fiatalokkal Jézus elbeszélgetett a múlandó és az örökkévaló, az emberi és az isteni dolgokról. „A páska-ünnep hetének szerdáján Jézus engedélyt kapott, hogy hazamenjen Lázárral és az éjszakát Betániában töltse. Ezen az estén Lázár, Márta és Mária hallhatták Jézust múlandó és örökkévaló, emberi és isteni dolgokról beszélni, és attól az éjszakától fogva mindhárman úgy szerették, mintha a saját testvérük volna.” 125:2.7 10. Tétel: A Názáretbe való visszatérés során József és Mária egészen addig nem kereste Jézust, amíg Jerikóba nem értek. „A názáreti utazók nem hiányolták Jézust, mert Mária azt feltételezte, hogy a férfiakkal utazik, míg József úgy gondolta, hogy az asszonyokkal tart, lévén Jeruzsálembe is velük jött, Mária szamarát vezetve. Egészen addig nem vették észre a hiányát, amíg el nem érték Jerikót és az éjszakai megpihenésre készülődtek. Miután a társaságnak a Jerikóba érkező utolsó csoportját is kikérdezték és megtudták, hogy egyikük sem

327

IV. rész, 29. Krisztustan látta a fiukat, álmatlanul töltötték az éjszakát, az járt a fejükben, hogy vajon mi történhetett vele, felidézték a páska-ünnepi hét eseményeivel kapcsolatos számos szokatlan megnyilvánulását, és enyhén korholták egymást amiatt, hogy nem gondoskodtak arról, hogy Jézus ott legyen a csoportjukban még mielőtt Jeruzsálemből elindulnak.” 125:3.2 11. Tétel: A templomi viták során Jézus olyan nehézségekkel szembesült, mint a fiatal kora, a názáreti származása, stb. „A második vitanapon Jézus megengedte magának, hogy kérdéseket tegyen fel, és nagyon meglepően bekapcsolódott a templomi vitákba, de ennek során mindvégig hű maradt az ifjúi helyzetéhez. A kiélezett kérdései néha némiképp meghökkentették a zsidó törvény tanult tanítóit, de Jézus az őszinte pártatlanság szelleméről tett tanúbizonyságot, melyhez nyilvánvaló tudásszomj társult, s így a templomi tanítók többsége kész volt kellő megfontoltsággal kezelni a fiút. De amikor meg merte kérdőjelezni annak igazságos voltát, hogy egy részeg nem-zsidó embert halálra ítéltek, mert elhagyta a nem-zsidók udvarát és akaratlanul a templom tiltott és állítólagosan szent részébe tévedt, akkor az egyik kevésbé türelmes tanító megelégelte a fiú burkolt bírálatát és fenyegetően rámeredve megkérdezte, hogy hány éves. Jézus azt válaszolta, hogy »valamivel több mint négy hónap múlva tizenhárom«. »Akkor«, folytatta a most már ingerült tanár, »mit keresel itt, hisz’ te még nem vagy a törvény fiának korában?« És amikor Jézus elmagyarázta, hogy már átesett a páska-ünnepi felavatáson, és hogy már elvégezte a názáreti tanodákat, a tanítók egyhangúan azt a gúnyos megjegyzést tették, hogy »Tudhattuk volna; a fiú Názáretből való.« De a vezető ragaszkodott ahhoz, hogy Jézust ne támadják, ha egyszer a názáreti zsinagóga vezetői engedélyezték a tanodák befejezését, formailag tizenkét éves korában a tizenhárom helyett; és eltekintve attól, hogy Jézus néhány bírálója felkerekedett és elment, úgy határoztak, hogy a fiú tanulóként továbbra is nyugodtan jelen lehet a templomi vitákon.” 125:4.3 12. Tétel: Jézus gondolkodásra és lelkiismeret-vizsgálatra késztető kérdéseivel adta át tanításait. „És az egész nap folyamán azok, akik hallhatták, elcsodálkoztak e kérdéseken, és Simon volt közülük az, aki a legjobban megrökönyödött. E názáreti ifjú több mint négy órán keresztül e zsidó tanítóknak szegezte ama kérdéseit, melyek gondolkodásra és lelkiismeret-vizsgálatra késztették őket. Jézus kevés észrevételt tett a felnőttek megjegyzéseire. A tanítását azokon a kérdéseken keresztül adta át, melyeket feltett. A kérdés ügyes és ravasz megfogalmazásával egyszerre kérdőjelezte meg a tanításaikat és sugallta a magáét.” 125:5.8 13. Tétel: Jézus ügyes kérdéseivel hívta fel a templomi tanítók figyelmét. „Még a nap vége előtt a legnagyobb templomi vitacsoport teljes figyelme a Jézus által feltett kérdésekre összpontosult. A számos kérdése között voltak ezek is: 1. Valójában mi van a szentek szentjében, a függöny mögött? 2. Izráelben miért kell az anyákat elkülöníteni a templomi istenimádatot végző férfiaktól? 3. Ha az Isten olyan atya, aki szereti a gyermekeit, akkor miért az állatok leöldösésével akarjuk biztosítani az isteni kegyet – talán félreértelmezzük Mózes tanítását? 4. Lévén, hogy a templom a mennyei Atya imádásának van szentelve, vajon összhangban van-e ezzel az, hogy engedélyezzük olyanok jelenlétét, akik világi csereüzleteket kötnek és kereskednek? 5. Vajon a várt Messiásnak múlandó hercegnek kell-e lennie, aki Dávid királyszékébe ül, vagy inkább az élet fényeként kell működnie a szellemi ország megteremtésében?” 125:5.2 14. Tétel: A tiszta világosság akkor sem mindig jött el, amikor ez az igazságkereső fiú isteni segítséget keresett. „Betániában az estebéd után megint elhárította a kérést, hogy csatlakozzon a kedélyes családi körhöz, s inkább kiment a kertbe, ahol késő estig kint is maradt, de hiába próbált valamiféle határozott tervet kidolgozni az életműve problémájának megoldására és döntést hozni arról, hogy mi volna a legjobb módja annak, hogy a hazája szellemileg vak polgárai számára kinyilatkoztassa a mennyei Atya szebb képét és így kiszabadítsa őket a törvény, a szertartásos szokások, a szertartásrend és az elavult hagyomány szörnyű rabságából. De a tiszta világosság még nem jött el ehhez az igazságkereső fiúhoz.” 125:5.10 15. Tétel: Úgy tűnt, nem fogja fel, hogy a szülei aggódnak érte, amiért hátramaradt. „Jézus különösképpen megfeledkezett a földi szüleiről; még reggel is, amikor Lázár anyja szóvá tette, hogy a szülei ekkorra már bizonyára hazaértek, nem úgy tűnt, hogy Jézus felfogta volna, hogy a szülei talán valamelyest aggódnak, amiért hátramaradt.” 125:6.1 16. Tétel: Ahogy áthaladtak a templomon, a szülők meglepődve hallották meg Jézus hangját és látták meg őt magát a templomi tanítok között ülve.

328

IV. rész, 29. Krisztustan „Az előző este Jézus szülei már hallottak e különös ifjúról, aki oly ügyesen vívja a szócsatákat a törvénymagyarázókkal, de nem gondoltak arra, hogy e fiú az ő fiuk lehet. Már éppen eldöntötték, hogy elindulnak Zakariás háza felé, mivel úgy gondolták, hogy Jézus talán ellátogatott Erzsébethez és Jánoshoz. Arra gondolván, hogy Zakariás talán a templomban van, meg is álltak ott, útban Júda városa felé. Ahogy áthaladtak a templomudvarokon, képzelhetitek a meglepetésüket és megrökönyödésüket, amikor felismerték az elveszett fiú hangját és meglátták őt magát a templomi tanítok között ülve.” 125:6.4 17. Tétel: Feszült pillanat volt ez – József nem szólt semmit, de Mária nem fogta vissza magát a régóta felgyülemlett aggódástól felindulva. „József elnémult, de Mária nem fogta vissza a régóta felgyülemlett félelmeit és aggódását, ahogy az elképedt szülei köszöntésére felálló fiúhoz odaszaladt. Mária így szólt Jézushoz: »Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Már több mint három napja, hogy az apád és én bánkódva keresünk. Mi lelt téged, hogy így elhagytál bennünket?« Feszült pillanat volt ez. Minden szem Jézusra szegeződött, hogy hallják a válaszát. Apja rosszallóan nézett rá, de nem szólt semmit.” 125:6.5 18. Tétel: Mária enyhén megszidta Jézust, és így végződött Jézus ifjúi életének egyik legfennköltebb dolga. „Emlékezzetek, hogy Jézust már fiatalembernek kellett tekinteni. Befejezte a gyermekeknek előírt tanodát, elismerték őt, mint a törvény fiát és átesett az Izráel polgárává avatáson. És az anyja még most is elég komolyan leszidta az összegyűlt emberek előtt, őt, aki éppen az ifjúi élete legkomolyabb és legfennköltebb dolgával volt elfoglalva, s ezzel dicstelenül elvegye tőle a legnagyobb lehetőséget, melyet valaha is kapott arra, hogy az igazság tanítójaként, a pártatlanság tanhirdetőjeként, a mennyei Atyja szeretetteljes jellemének kinyilatkoztatójaként lépjen fel.” 125:6.6 19. Tétel: Jézus tapintatosan és bölcsen válaszolt az anyjának. „De a fiú megbirkózott a helyzettel. Ha helyesen ítélitek meg mindama tényezőket, melyek a helyzet kialakulásában közrejátszottak, akkor jobban megérthetitek a fiú azon válaszában rejlő bölcsességet, amit az anyja akaratlan szemrehányására válaszolt. Egy pillanatnyi gondolkodást követően Jézus azt mondta az anyjának: »Miért kerestetek engem ilyen sokáig? Hát nem gondoltátok, hogy itt fogtok engem találni az Atyám házában, hiszen eljött az idő, amikor az Atyám ügyében kell járnom?«” 125:6.7 XIV. KAMASZKORI ÉLMÉNYEI 1. Tétel: Jézus nappal a növényeket, éjszaka pedig a csillagokat tanulmányozta. „Jézus a szabadidejének nagy részét – amikor anyja nem igényelte a segítségét a házkörüli munkákban – nappal a növények és a virágok, éjszaka pedig a csillagok tanulmányozásával töltötte. Előszeretettel bámulta háton fekve a csillagos eget, engedetlenül, még jóval e jól vezetett názáreti háztartásban a részére előírt szokásos lefekvési idő után is.” 123:3.10 2. Tétel: Dolgozott egy gazdaságban is, és érdekelte, hogy az embertársai miből tartják el magukat. „Jézus ezen év májusában segített először a gabona betakarításában a nagybátyja gazdaságában. Mielőtt elérte volna a tizenhárom éves kort, sikeresen elsajátított valamennyit gyakorlatilag minden olyan munkából, melyet a férfiak és a nők végeztek Názáret környékén, kivéve a fémművességet, és idősebb korában, az apja halála után néhány hónapot eltöltött egy kovácsműhelyben is.” 124:1.11 3. Tétel: Jézusnak nem sok gondja támadt abból, hogy nem szeretett harcolni a jogaiért, mert a cimborája, Jákob kész volt bármikor a védelmére sietni. „Talán a legszokatlanabb és a legszembetűnőbb vonása az volt, hogy nem akart harcolni a jogaiért. Lévén, hogy a korához képest jól fejlett fiú volt, a játszótársai különösnek találták, hogy nem hajlandó megvédeni magát még az igazságtalansággal szemben sem vagy amikor személyes támadásnak volt kitéve. Bár így állt a helyzet, mégsem esett különösebb bántódása e jellemvonása miatt, mert a barátja volt Jákob, az egy évvel idősebb szomszéd fiú. Jákob a kőművesnek, József egyik üzlettársának a fia volt. Jákob, lévén nagy csodálója Jézusnak, gondoskodott arról, hogy senki se élhessen vissza azzal, hogy Jézus kerüli a testi küzdelmet. Néhány alkalommal idősebb és faragatlan fiúk támadtak Jézusra, számítva az ismert engedelmességére, de mindig gyorsan és biztosan elnyerték a büntetésüket Jézus önjelölt bajnokának és a mindig résen lévő védelmezőjének kezétől, Jákobtól, a kőműves fiától.” 124:2.4 4. Tétel: Éles eszű tanuló volt, jól kijött a társaival, tudta irányítani a játékot és született tanító volt. „A testi fejlődése folytatódott; a tanodában kiemelt és kiváltságos tanítvány volt; nagyon jól boldogult otthon is az öccseivel és a húgaival, mert meg volt az az előnye, hogy három és fél évvel idősebb volt a

329

IV. rész, 29. Krisztustan legidősebb testvérénél is. Názáretben az emberek megbecsülték őt, kivéve néhány lassúbb észjárású gyermek szüleit, akik gyakran úgy beszéltek Jézusról, mint aki pökhendi, akiből hiányzik a kellő alázat és az ifjúi szerénység. Jézus egyre inkább törekedett arra, hogy a pajtásai játékait komolyabb és meggondoltabb irányba terelje. Született tanító volt és egyszerűen nem tudott nem így cselekedni, még akkor sem, amikor pedig úgy volt, hogy csak játszanak.” 124:2.8 5. Tétel: Jézus egyszer azon gondolkodott, hogy halász lesz, de végül az ácsmesterség mellett döntött. „Amikor az első útján volt az apjával, hogy megismerje a Galileai-tavi halászipart, Jézus majdnem végleg úgy döntött, hogy halász lesz; de amikor később közelebbről is megismerkedett az apja mesterségével, akkor már ács akart lenni, míg ennél is később, az őt érő összetett hatások arra ösztönözték, hogy végül amellett döntsön, hogy egy új rend vallási tanítója legyen.” 124:2.10 6. Tétel: A nemzetközi ügyekben való jártassága a karavánoknak dolgozó javítóműhelynél megismert utazóktól származott. „Jézus sok időt töltött az utasellátó-műhelyben, és ahogy a világ minden részéről érkezett utazókkal beszélgetett, az életkorához képest meglepően nagy tájékozottságra tett szert a nemzetközi ügyek terén. Ez volt az utolsó év, hogy Jézus sok szabadidőt kapott, hogy élvezze a szabad játékot és a gyermekkor örömeit. Ettől kezdve gyorsan szaporodtak a nehézségek és a felelősségek az ifjú életében.” 124:3.3 7. Tétel: József és Mária csalódott a Jézussal kapcsolatos várakozásaikban, mert semmi csodás dolog nem esett meg vele. „Az év elején József és Mária is gyakran érzett kétséget az elsőszülött fiuk végzetét illetően. A fiú valóban ragyogó és imádnivaló gyermek volt, de oly nehéz volt őt megérteni, oly nehéz volt kiismerni, és ismét csak megemlítjük, hogy soha semmiféle rendkívüli vagy csodás dolog nem történt vele. A büszke anyja sok időt töltött izgatott várakozással, várva, hogy megláthatja, amint a fia valamiféle emberfeletti vagy csodás tettet hajt végre, de a reményeiből mindegyre csak keserű csalódás lett. És mindez elbátortalanító, sőt lehangoló volt. Az akkori idők jámbor emberei igazán hitték, hogy a látnokok és az ígéret emberei mindig tanúbizonyságát teszik az elhivatottságuknak és az isteni hatáskörüket csodatételekkel és csodák művelésével alapozzák meg. De Jézus nem tett semmi ilyesmit; emiatt a szülei zavara egyre csak nőtt, ahogy Jézus jövőjét fürkészték.” 126:1.5 8. Tétel: A tizenötödik életévének végére Jézus elmebéli gyarapodása és testi növekedése véget ért – ekkor kezdődött meg e názáreti fiatalember pályafutása. „A tizenötödik életévének végére Jézus átjutott az emberi lét ama veszélyes és bonyolult időszakán, azon az átmeneti időszakon, mely a gyermekkor önfeledt évei és a beköszöntő férfikor tudatosulásának ideje között húzódik, mely utóbbihoz hozzátartoznak a megnövekedett felelősségek és azok a lehetőségek, hogy egy nemes jellem kifejlődésében komoly tapasztalatokra tegyen szert. Az elme gyarapodásának és a test növekedésének időszaka véget ért, és most kezdődött meg e názáreti fiatalember valódi pályafutása.” 126:5.12 XV. IFJÚKORA 1. Tétel: „Az Úr Imája” a názáreti családi fohász továbbfejlesztése volt. „Az év során alakította ki Jézus először azt az imát, melyet később az apostolainak tanított, és amely sokak számára úgy vált ismertté, mint »Az Úr Imája«. Bizonyos tekintetben ez a családi oltár továbbfejlesztése volt; számos istenimádási formájuk és több szertartásos imájuk is volt. Az apja halála után Jézus megpróbálta megtanítani az idősebb gyermekeket arra, hogy az imában egyénileg fejezzék ki magukat – sok tekintetben úgy, ahogy ő maga oly szívesen tette – de a gyerekek nem tudták megérteni a szándékát és mindig visszatértek a bemagolt imaformákhoz. Jézus e kísérletének részeként, vagyis hogy rávegye az idősebb öccseit és húgait arra, hogy egyéni imákat mondjanak, megpróbálta ösztönző hatású kifejezésekkel vezetni őket, és később, anélkül, hogy ez a szándékában állt volna, úgy alakult, hogy mindannyian egy olyan imaformát használtak, mely nagyrészt ezen ösztönző hatású útmutatásokból épült fel, melyeket Jézus tanított nekik.” 126:3.3 2. Tétel: Jézus tervei sokszor dőltek dugába és sok csalódásban volt része, de nem bátortalanodott el. „Úgy tűnt, hogy az előrelépést illetően Jézus minden terve dugába dőlt. A dolgok pillanatnyi állása szerint a jövő nem tűnt valami fényesnek. De nem fogták el kétségek; nem bátortalanodott el. Úgy élt napról napra, hogy közben jól teljesítette a mindenkori feladatait és hűen viselte az élete pillanatnyi állomásával járó közvetlen felelősségeket. Jézus élete örök vigaszt nyújt minden csalódott eszményelvű embernek.” 126:5.4

330

IV. rész, 29. Krisztustan 3. Tétel: Ahogy felnőtté érett, Jézus keresztülment mindazokon a küzdelmeken és zavarokon, melyeken az átlagos fiatalok is átmennek. „Ahogy nőtt, Jézus keresztülment mindazokon a küzdelmeken és zavarokon, melyeken a megelőző és a későbbi korok átlagos fiataljai is átmentek. És a családja fenntartásának szigorú élménye biztos védelmet jelentett azzal szemben, hogy túl sok időt töltsön a tétlen elmélkedéssel, illetőleg a rejtelemkedvelő hajlamok kiélésével.” 126:5.9 4. Tétel: Jézus az anyja unszolása ellenére sem volt hajlandó csatlakozni a zélótákhoz. „Egy csoport élharcos érkezett Jeruzsálemből Galileába és messzire eljutottak, mígnem elérték Názáretet is. Amikor eljöttek, hogy megnézzék Jézust, ő figyelmesen meghallgatta őket és számos kérdést tett fel nekik, de elutasította a párthoz való csatlakozást. A kívülmaradás okait nem volt hajlandó teljes egészében feltárni előttük, és az ő nemleges válasza nyomán Názáretben számos ifjú társa is kívül maradt. Mária mindent megtett, hogy rávegye őt a csatlakozásra, de nem tudta más belátásra bírni. Egészen odáig elment, hogy azt sejtesse, hogy a nemzeti érzületűek ügye támogatásának az ő nyomatékos kérése ellenére való elutasítása engedetlenség, azon ígéretének a megszegése, melyet Jeruzsálemből visszafelé jövet tett, miszerint aláveti magát a szülei akaratának; de Jézus erre a burkolt célzásra válaszul csak kedvesen az anyja vállára tette a kezét és a szemébe nézve azt mondta: »Anyám, hogy mondhattál ilyet?« És Mária visszavonta a kijelentését.” 127:2.2 5. Tétel: Tizenhét éves korában kényes és nehéz helyzetbe került. „Jézus, aki ekkoriban alig volt még tizenhét éves, ekkor szembesült a földi életének egyik legkényesebb és legnehezebb helyzetével. A szellemi vezetők mindig is nehezen kötődnek hazafias ügyekhez, különösen amikor azokat adószedő idegen elnyomók esete teszi még bonyolultabbá, és ez ebben az esetben kétszeresen is így volt, hiszen a zsidó vallást is belekeverték a Róma elleni fellépés ügyébe.” 127:2.6 6. Tétel: A bujtogatást folytatták – Jézus többé már nem élvezett általános kegyet. Ez volt a fő oka annak, hogy Jézus Kapernaumba költözött. „A válsághelyzet egy időre megszűnt, de ezt a zavarkeltő esetet sohasem felejtették el Názáretben. A bujtogatást folytatták; Jézus többé már nem élvezett általános kegyet; az érzelmi megosztottság sohasem szűnt meg teljesen. És ez, valamint a többi és későbbi események jelentették az egyik fő okát annak, hogy Jézus évekkel később miért költözött Kapernaumba. Ettől kezdve Názáretben mindig is megmaradt az érzelmi megosztottság az Ember Fiát illetően.” 127:2.10 7. Tétel: Jézus és Keresztelő János fiatalemberekként találkoztak. Ekkor döntötték el, hogy addig nem is fogják viszontlátni egymást, amíg a nyilvános szolgálatban nem találkoznak. „Jézus és János sokat beszélgetett egymással; és nagyon bensőséges és személyes dolgokról is szót váltottak. A látogatás végén úgy döntöttek, hogy addig nem is fogják viszontlátni egymást, amíg a nyilvános szolgálatban nem találkoznak azt követően, hogy »a mennyei Atya szólítja« munkára őket. Jánosra roppant nagy hatással volt az, amit Názáretben látott, és úgy gondolta, hogy haza kell térnie és dolgoznia kell, hogy gondoskodjon az anyjáról. Az lett a meggyőződése, hogy részese lesz majd a jézusi életküldetésnek, de látta azt is, hogy Jézust még sok éven át leköti a családjáról való gondoskodás; így tehát sokkal megelégedettebben fogadta azt, hogy hazatérjen és letelepedve foglalkozzon a kis gazdaságukkal és segédkezzen az anyja szükségleteinek kielégítésében. És János és Jézus egészen addig a napig nem is látta egymást, amíg a Jordánnál az Ember Fia a keresztelésre meg nem jelent.” 127:3.12 8. Tétel: Ámósz halálával kapcsolatos viselkedése következtében lett Jézusból igazi családfő. „Ez év december 3-án, szombat délután a halál másodszor sújtott le e názáreti családra. A kis Ámósz, a kistestvérük egyheti lázas betegeskedés után meghalt. Most, hogy a szomorúság időszakát az elsőszülött fiával, mint az ő egyetlen támaszával élte át, Mária végre és a legteljesebb értelemben megértette, hogy Jézus a család igazi feje; és Jézus valóban méltó családfő volt.” 127:3.13 9. Tétel: Jézus képes volt hatékonyan mozgósítani elmebéli képességeit és tudott összpontosítani az előtte álló feladat elvégzésére – úgy tudott élni, mintha „látná Őt, aki nem látható”. „Jézus rendelkezett azzal a képességgel, hogy minden elmebéli, lelki és testi erejét hatékonyan mozgósítsa az előtte álló feladat elvégzéséhez. Összpontosítani tudott az elmélyült gondolkodásra képes elméjével arra az egyetlen problémára, melyet meg akart oldani, és ez az ő kimeríthetetlen türelmével együtt tette képessé arra, hogy derűsen viselje a bonyolult halandói lét megpróbáltatásait – hogy úgy éljen, mintha »látná Őt, aki nem látható«.” 127:3.15 10. Tétel: Rebeka beleszeret Jézusba.

331

IV. rész, 29. Krisztustan „Bár Jézus szegény volt, ez az ő társadalmi rangját Názáretben semmilyen mértékben nem befolyásolta. A város legkiválóbb ifjúi közé tartozott és a legtöbb fiatal nő igen nagyra tartotta. Lévén, hogy Jézus az erőteljes és az értelemre építő férfiasság kiváló képviselője volt, és figyelembe véve a szellemi vezetői hírnevét, semmi különös nem volt abban, hogy Rebeka, Ezrának, a gazdag názáreti kereskedőnek és boltosnak a legidősebb leánya ráébredt arra, hogy lassan beleszeretett József e fiába. Az érzelmeit először Mirjámmal, Jézus húgával közölte bizalmasan és Mirjám ez után mindezt megbeszélte az anyjával. Máriát erősen felkavarta a dolog. Vajon el fogja veszíteni a fiát, aki már a család nélkülözhetetlen fejévé vált? Hát sohasem érnek véget a bajok? Mi jöhet még ez után? És aztán elgondolkodott azon, hogy a házasság hogyan érinthetné Jézus jövőbeli pályáját; nem túl gyakran, de legalább néhány alkalommal eszébe jutott, hogy Jézus az »ígéret gyermeke«.” 127:5.1 11. Tétel: Rebeka közvetlenül Jézushoz fordult, amikor nem kapta meg Mária és Mirjám támogatását. „Úgy értelmezte Mária lebeszélési igyekezetét, mint természetes választ arra, hogy elveszíti a családfőt és egyedüli támaszát; de tudván, hogy az apja helyesli az ács fia iránti vonzalmát, helyesen felismerte, hogy az apja örömmel támogatná a családot elegendő bevétellel ahhoz, hogy teljes mértékben ellensúlyozza Jézus keresetének kiesését. Amikor az apja elfogadta e tervét, Rebeka újból tanácskozott Máriával és Mirjámmal, és amikor nem kapta meg a támogatásukat, tétovázás nélkül közvetlenül Jézushoz fordult. Ezt az apja közreműködésével tette, aki meghívta Jézust a házába Rebeka tizenhetedik születésnapjára.” 127:5.2 12. Tétel: Több oka is volt Jézusnak arra, hogy kedvesen, de határozottan elutasítsa Rebeka közeledését. „Jézus figyelmesen és rokonszenvvel hallgatta a beszámolót minderről, először az apától, majd magától Rebekától. Kedvesen válaszolt abban az értelemben, hogy nincs az a pénz, ami helyettesíthetné az ő személyes kötelességét a családja ellátásában, hogy »eleget tegyen minden emberi kötelesség legszentebbikének – a saját húsából és véréből valók iránti hűségnek«. Rebeka apját mélyen megérintették Jézus szavai a család iránti odaadásról és visszavonult a beszélgetéstől. Az egyetlen megjegyzés, amit Máriának, a feleségének tett, ez volt: »Ő nem lehet a fiunk; túl nemes hozzánk.« Ez után került sor a nagy jelentőségű beszélgetésre Rebekával. Az addigi élete során Jézus kevéssé tett különbséget a fiúkkal és a lányokkal, a fiatal férfiakkal és a fiatal nőkkel való barátkozás terén. Az elméjét túlságosan is lefoglalták a gyakorlatias földi dolgokkal kapcsolatos sürgető problémák és az, hogy egyre jobban elmerült a későbbi pályafutásán, »az Atyja ügyén való munkálkodáson« való töprengésben, így soha nem foglalkozott komolyan a személyes szeretetnek az emberi házasságban való betetőződésével. De most ott volt közvetlenül előtte azoknak a problémáknak egy újabb eleme, mellyel minden átlagos emberi lénynek szembe kell néznie és amelyről döntenie kell. Valóban »minden tekintetben megmérettetett éppen úgy, mint ti is«.” 127:5.3 13. Tétel: Rebeka szíve összetört. Követte Jézust végig a mozgalmas élete alatt és jelen volt a keresztre feszítésénél is. „Rebeka szíve összetört. Nem hagyta magát megvigasztalni és addig könyörgött az apjának, hogy hagyják el Názáretet, amíg végül az apja beleegyezett, hogy Szeforiszba költözzenek. A későbbi évek során a sok ifjúnak, aki megkérte a kezét, Rebeka csak egyféle választ adott. Csak egy célnak élt – várta, hogy eljöjjön az óra, amikor ez, a számára legnagyszerűbb férfi, aki valaha is élt, az élő igazság tanítójaként megkezdi a pályafutását. És követte őt odaadóan, végig a nyilvános munkájának mozgalmas évei alatt, jelen volt azon a napon is (Jézus tudtán kívül), amikor győzelmesen bevonult Jeruzsálembe; és ott állt »az asszonyok között« Mária oldalán azon a végzetes és megrázóan szomorú délutánon, amikor keresztre feszítették az Ember Fiát, aki az ő számára és a fenti számtalan világ számára »az egyetlen tökéletesen szeretetre méltó és tízezer közül a legnagyobb«.” 127:5.6 14. Tétel: Jézus vérmentes „páska-ünnepet” tartott a betániai fiatalokkal. Rendszeresen kitört belőle a hagyománnyal szembeni neheztelés. „E látogatás alkalmával került sor a hagyomány elleni időszakosan kitörő lázadások egyikére – ama szertartási szokások miatti neheztelés kifejeződésére, mely szokásokat Jézus a mennyei Atyáról alkotott kép félreértelmezésének tekintett. Nem tudván, hogy Jézus eljön hozzájuk, Lázár úgy szervezte, hogy a barátaival tartja meg a páska-ünnepet a jerikói út melletti egyik szomszédos faluban. Jézus most azt javasolta, hogy üljék meg az ünnepet ott, ahol éppen vannak, Lázár házában. »De«, mondta Lázár, »nincs is ünnepi bárányunk«. És ekkor Jézus hosszas és meggyőző értekezésbe fogott abban az értelemben, hogy a mennyei Atyát nem igazán érdeklik az ilyen gyerekes és értelmetlen szertartások. Az ünnepélyes és odaadó imát befejezve felálltak, és Jézus így szólt: »Hadd szolgálják a népem gyermeki és homályos elméi az Istenüket úgy, ahogy Mózes meghagyta nekik; jobb ha így tesznek, de mi, akik megláttuk az élet fényét, ne közeledjünk az Atyánkhoz a halál sötétje révén. Legyünk szabadok az Atyánk örökkévaló szeretete igazságának tudatában.«” 127:6.6

332

IV. rész, 29. Krisztustan 15. Tétel: Megtanulja a felelősségvállalást és szembenéz a csalódásokkal. Hozzáigazítja eszményképeit a földi létezés gyakorlati igényeihez. „Jézusból gyorsan férfi lett, nem csak egy ifjú, hanem egy felnőtt. Jól megtanulta a felelősségvállalást. Most már tudja, hogy miként kell továbblépni a csalódás ellenére. Bátran talpra áll, amikor a tervei meghiúsulnak és a céljait átmenetileg nem tudja elérni. Már megtanulta, hogy miként legyen tisztességes és méltányos, még az igazságtalanság jelentétében is. Most tanulja, hogy miként igazítsa hozzá a szellemi életről alkotott eszményképeit a földi létezés gyakorlati igényeihez. Most tanulja, hogy miként készítsen tervet az eszményelvűség felsőbb és távoli céljának eléréséhez, miközben megfontoltan dolgozik a szükségletekből eredő közelebbi és közvetlen cél elérésén. Folyamatosan elsajátítja annak módját, hogy miként egyeztesse össze a vágyait az emberi helyzettel járó hétköznapi igényekkel.” 127:6.12 16. Tétel: Jézus elsajátítja annak módját, hogy a) a szellemi hajtóerő energiájával miként működtesse az anyagi szinten való boldogulás mechanizmusát; b) miként éljen mennyei életet, miközben folytatja a földi létét is; c) miként csikarja ki a győzelmet a vereség közvetlen jelenlétében is; d) az idő nehézségeit miként alakítsa át az örökkévalóság győzelmeivé. „Már majdnem tökéletesen elsajátította annak módját, hogy a szellemi hajtóerő energiájával miként működtesse az anyagi szinten való boldogulás működési rendjét. Lassan megtanulja, hogy miként éljen mennyei életet, miközben folytatja a földi létét is. Egyre inkább támaszkodik az ő mennyei Atyjának végső útmutatására, miközben betölti azt az atyai szerepet, hogy utat mutasson a földi családja gyermekeinek és irányítsa őket. Tapasztalatot szerez abban, hogy miként csikarja ki ügyesen a győzelmet a vereség közvetlen jelenlétében is; megtanulja, hogy az idő nehézségeit miként alakítsa át az örökkévalóság győzelmeivé.” 127:6.12 17. Tétel: Jézus a maga teljességében élte meg a húsvér testbeli létet. Jézus megértő fivér, rokonszenves barát, tapasztalt úr és irgalmas atya. „És így, az évek múlásával, e názáreti fiatalember folytatja az élet megtapasztalását úgy, ahogy azt a halandói húsvér testben megélik az idő és tér világain. Élményekben gazdag, jellegzetes és kiteljesedett életet él az Urantián. E világot ama tapasztalatokban megérve hagyta el, melyeken a teremtményei keresztülmennek az első életük rövid és igen nehéz évei alatt, a húsvér testbeli élet során. És mindez az emberi tapasztalás mindörökre a Világegyetem Fejedelméé marad. Ő a mi megértő bátyánk, rokonszenves barátunk, tapasztalt fejedelmünk és irgalmas atyánk.” 127:6.13 18. Tétel: Jézus ott áll a kiteljesedett férfikor küszöbén, az emberi élettapasztalatokban bővelkedve és az emberi természet gyarlóságai iránti teljes megértéssel. „A világra a teremtésrész csecsemőjeként született, leélte a gyermeki létét és átesett a későbbi ifjúi és fiatal férfikori életszakaszokon is; most ott áll a kiteljesedett férfikor küszöbén, az emberi élettapasztalatokban bővelkedve, az emberi természet ismeretével bőven ellátva és az emberi természet gyarlóságai iránti teljes megértéssel. Szakértőjévé válik annak az isteni módszernek, hogy kinyilatkoztassa az ő paradicsomi Atyját mindenféle korú és létszakaszú halandó teremtménynek.” 127:6.15 19. Tétel: Rendes és átlagos emberi életet élt – birkózva a halandói környezet jelentette nehézségekkel. „Ahogy a názáreti Jézus megkezdte a felnőttkori életének első éveit, addig is és azután is úgy élt, ahogy egy rendes és átlagos emberi életet élnek a földön. Jézus úgy jött e világra, ahogy a többi gyermek; semmi köze sem volt a szülei kiválasztásához. Ő választotta e különös világot, mint a bolygót, ahol teljesíti a hetedik és egyben utolsó alászállását, a halandói húsvér testhez hasonló alakban való megtestesülést, de egyébként természetes úton jelent meg a világon, a teremtésrész gyermekeként nőtt fel és úgy küzdött a környezeti nehézségekkel, ahogy más halandók is teszik ezen a földön és a hasonló világokon.” 128:0.1 20. Tétel: Mindig tartsátok szem előtt a Mihály-féle alászállás kettős célját. „Mindig tartsátok szem előtt a Mihály-féle urantiai alászállás kettős célját: 1. A halandói húsvér testbeli emberi teremtmény teljes élete megélésének megtapasztalása, a fennhatóságának kiteljesítése a Nebadonban. 2. Az Egyetemes Atya kinyilatkoztatása az idő és tér világainak halandó lakói számára és e halandóknak még eredményesebb módot mutatni az Egyetemes Atya jobb megértéséhez.” 128:0.2

333

IV. rész, 29. Krisztustan 21. Tétel: Férfiként kezdett hozzá a kettős természete megértésének eme hatalmas feladatához – a názáreti Jézus személyiségének kialakításához. „A felnőttkorba lépéssel Jézus hozzáfogott ahhoz a komoly és teljes mértékben öntudatos feladathoz, hogy kiteljesítse az ő értelmes teremtményei legalsóbb rendű formájának életével kapcsolatos ismeretek elsajátításának megtapasztalását, amely által véglegesen és teljesen elnyeri a jogot a maga teremtette világegyetem feletti korlátlan uralkodásra. E[hhez az óriási] feladathoz a kettős természetének teljes tudatában kezdett hozzá. De eddigre e két természetét már hatékonyan eggyé szervezte – a názáreti Jézussá.” 128:1.1 22. Tétel: Jézus húsvér testté lett és közöttünk lakozott – megtapasztalta az emberi érzések és érzelmek teljes sorát – „minden dologban megmérettetett, éppen úgy, ahogy ti”. Még mindig viseli az „Ember Fia” címet. „József-fia-Jósua nagyon is tisztában volt azzal, hogy ember, halandó ember, aki asszonytól született. Ez látszik az első címének, az Ember Fia címnek a választásából is. Valóban húsból és vérből való volt, és még ma is, amikor önálló hatáskörben uralja egy világegyetem végzeteit, a számos kiérdemelt címe mellett még mindig viseli az Ember Fiáét is. A szó szoros értelmében igaz, hogy az Egyetemes Atya teremtő Szava – a Teremtő Fiú – »hússá lett és a teremtésrész embereként élt az Urantián«. Dolgozott, elfáradt, pihent és aludt. Éhséget érzett és e szükségleteit étellel elégítette ki; szomjazott és a szomját vízzel oltotta. Megtapasztalta az emberi érzések és érzelmek teljes sorát; »minden dologban megmérettetett, éppen úgy, ahogy ti«, és szenvedett és meghalt.” 128:1.2 23. Tétel: Tapasztalás útján tett szert bölcsességre, és a megkeresztelését megelőzően nem élt az emberfeletti hatalmával. Igaz ember volt az emberek között. „Tudást gyűjtött, tapasztalatot szerzett és ezeket bölcsességgé egyesítette, éppen úgy, ahogy a teremtésrész más halandói is teszik. Egészen a megkeresztelkedéséig nem élt természetfeletti hatalommal. A József és Mária fiaként őt jellemző emberi felruházottságnak részét nem képező közvetítőt nem vett igénybe. Az emberi lét előtti létezése sajátosságai tekintetében Jézus megüresítette magát. A nyilvános munka megkezdése előtt az emberekkel és történésekkel kapcsolatos tudását teljes mértékben maga korlátozta. Igazi ember volt az emberek között.” 128:1.3 24. Tétel: Mindörökre igaz: „Olyan magas urunk van, akit meg tudnak érinteni a mi gyengeségeink.” „Mindörökre és dicsőségesen igaz: »Olyan magas urunk van, akit meg tudnak érinteni a mi gyengeségeink. Olyan Fejedelmünk van, aki minden tekintetben megmérettetett és megkísértetett, ahogy mi is, mégis bűn nélküli ő.« És mivel ő maga is szenvedett, megmérettetett és kipróbáltatott, bőséges az ő megértése és segédkezése azok iránt, akik összezavarodottak és csüggedtek.” 128:1.5 XVI. A RÓMAI UTAZÁS 1. Tétel: A római utazás egyik megható mellékeseménye az volt, amikor Ganid azt javasolta, hogy alapítsanak egy új vallást. Nagy hatással volt rá Jézus felvilágosultsága, becsületessége és türelme. „Ekkor Ganid így kiáltott fel: »Tanítóm, teremtsünk te és én egy új vallást, olyat, amely elég jó India számára és elég nagy Rómának, és talán a zsidóknál felválthatjuk vele Jahvét.« És Jézus így válaszolt: »Ganid, a vallásokat nem teremtik. Az emberek vallásai hosszú idő alatt alakulnak ki, míg az Isten kinyilatkoztatásai azoknak az embereknek az életében vetnek fényt a földre, akik a társaiknak kinyilatkoztatják az Istent.« De ők nem értették e látnoki szavak jelentését. Azon az éjszakán, miután nyugovóra tértek, Ganid nem tudott elaludni. Sokáig beszélgetett az apjával és végül azt mondta, »Tudod, apám, néha azt hiszem, hogy Jósua látnok.« És az apja álmosan válaszolt neki, »Fiam, vannak mások –«. E naptól fogva a természetes élete hátralévő részében Ganid saját vallás kidolgozásán munkálkodott. Elméjének erős késztetést jelentett Jézus felvilágosultsága, becsületessége és türelme. A bölcseletről és a vallásról folytatott vitáikban ez az ifjú sohasem érzett neheztelést vagy viseltetett ellenséges érzülettel.” 132:7.6 2. Tétel: Ganid nem tudta, de egy új vallást teremtettek – az üdvözülés új útját, az Isten kinyilatkoztatását az ember számára Jézusban. „Micsoda látvány volt ez a mennyei értelmek számára, látni az indiai ifjút, amint azt javasolja a világegyetem Teremtőjének, hogy alkossanak egy új vallást! És bár a fiatalember nem tudta, ők egy új és örök vallást teremtettek akkor és ott – az üdvözülés ezen új útját, az Isten kinyilatkoztatását az ember

334

IV. rész, 29. Krisztustan számára, Jézuson keresztül és őbenne. Amit a fiú a leginkább akart, azt tudtán kívül ténylegesen is megtette. És így volt és így van ez örökre. Amit a szellemi tanításban és vezetésben részesült, felvilágosult és gondolkodó emberi képzelet odaadással és önzetlenül tenni akar, és amivé lenni akar, az mérhetően teremtővé válik annak megfelelően, hogy a halandó mennyire szentelte magát az Atya akarata isteni megcselekedésének. Az ember és az Isten társulásakor nagy dolgok történhetnek és történnek is.” 132:7.9 XVII. A HERMON-HEGYEN 1. Tétel: A Hermon-hegyi elvonulása jelezte Jézus tisztán emberi létpályájának végét, és azt, hogy ekkortól már teljesen a földi létpályája hátralévő részének szentelte magát. „A benne lakozó Gondolatigazító most arra vezette Jézust, hogy elhagyja az emberek lakta helyeket és elvonuljon a Hermon-hegyre, hogy befejezhesse az emberi elméje feletti uralom megszerzésének munkáját és teljesítse feladatát, hogy magát teljesen a földi létpályája hátralévő részének szentelje. A Mester urantiai földi életében ez volt az egyik leginkább szokatlan és rendkívüli időszak. Egy másik és nagyon hasonló élményt akkor élt át, amikor egyedül tartózkodott a Pella közelében lévő hegyekben, röviddel a megkeresztelését követően. A Hermon-hegyen elszigeteltségben töltött ezen időszak jegyezte a tisztán emberi létpályájának lezárulását, azaz, a halandói alászállásának a gyakorlati értelemben vett befejeződését, míg a későbbi elvonulás jelentette az alászállás istenibb szakaszának kezdetét. És Jézus egyedül élt az Istennel hat héten át a Hermon-hegy oldalában.” 134:7.6 2. Tétel: Jézus elküldte az őrangyal-szeráfot és a nagy megpróbáltatást egyedül az Igazítója útmutatása mellett kezdte meg. „Az első napon, miután Tiglát elment, Jézus csak egy rövidebb útszakaszt tett meg a hegyen felfelé, amikor is megállt imádkozni. Egyebek között arra kérte az Atyát, hogy küldje vissza az őrangyal-szeráfot, hogy »Tigláttal legyen«. Azt kérte, hogy a halandói lét valóságaival való utolsó küzdelméhez egyedül foghasson hozzá. És a kérését teljesítették. A nagy megmérettetésnek úgy fogott hozzá, hogy egyedül a benne lakozó Igazító mutatott neki irányt és tartotta meg.” 134:8.2 3. Tétel: Valódi ellenségekkel küzdött meg – nem egy legyengült és éhező elme által kitalált személyekkel. „Jézus jól beosztotta az ételt, amíg a hegyen tartózkodott; egyszerre csak egy vagy két napon át tartózkodott az ételtől. Azok az emberfeletti lények, akikkel e hegyen találkozott és akikkel szellemében megküzdött és akiket erővel legyőzött, valóságosak voltak; ők voltak a Satania csillagrendszerbeli fő ellenségei; nem alaptalan képzelgések voltak, melyek egy legyengült és éhező halandó értelmi elkalandozásából származnak, aki nem képes különbséget tenni a valóság és a zavart elme káprázatai között.” 134:8.3 4. Tétel: Jézus a Hermon-hegyen jutott el az elméje feletti teljes uralomra és ott érte el az emberi teremtményi célját. Tudatosítani tudta, hogy az isteni természete felülkerekedik az emberi természetén. „Jézus augusztus utolsó három hetét és szeptember első három hetét töltötte a Hermon-hegyen. E hetek alatt befejezte ama halandói feladatát, hogy elérje az elme-megértés és a személyiség-szabályozás köreit. A mennyei Atyjával való bensőséges együttlét ezen időszaka alatt a benne lakozó Igazító is teljesítette a kijelölt szolgálatokat. E földi teremtmény halandói célja ott eléretett. Ez után már csak az elme és az Igazító összehangolódásának végső szakasza volt hátra. A paradicsomi Atyával való, több mint öt hetes megszakítás nélküli együttlét után Jézus teljesen megbizonyosodott a természetéről és tudatosult benne a tér-idő személyiség-megnyilatkozás anyagi szintjei feletti győzelmének bizonyos volta. Teljes mértékben hitt abban, hogy az isteni természete felülkerekedik az emberi természetén, és nem habozott ezt tudatosítani sem.” 134:8.4 5. Tétel: A hegyen ment végbe a nagy megkísértés – az egyetemes próbatétel. És Jézus győzött. „A hegyi elvonulásának vége felé Jézus arra kérte az Atyját, adjon neki engedélyt arra, hogy az Ember Fiaként, József-fia-Jósuaként egyeztetést tarthasson a sataniabeli ellenségeivel. Az engedélyt megkapta. A Hermon-hegyen való ottlétének utolsó hetén történt meg a nagy megkísértés, az egyetemes próbatétel. Sátán (Lucifer képviseletében) és a lázadó Bolygóherceg, Kaligasztia volt jelen Jézus mellett és teljesen láthatók voltak a számára. És e »megkísértés«, az emberi hűség e végső próbája a lázadó személyiségek megtévesztései közepette nem élelemmel, templomtornyokkal vagy önhitt tettekkel volt kapcsolatos. Nem volt köze e világi országokhoz, de köze volt egy fenséges és dicsőséges világegyetem főhatalmához. A feljegyzéseitek jelképes ábrázolása a gyermekien gondolkodó világnak szólt a fejletlen korszakokban. És a későbbi nemzedékeknek meg kell érteniük, hogy milyen nagy küzdelmen ment keresztül az Ember Fia azon a mozgalmas napon a Hermon-hegyen.” 134:8.6

335

IV. rész, 29. Krisztustan 6. Tétel: Egy nyári napon, a természet csendjében nyerte el a nebadoni Mihály a világegyeteme feletti elvitathatatlan főhatalmat. „Egy késő nyári délutánon, a fák között és a természet csendjében, a nebadoni Mihály elnyerte a világegyeteme feletti elvitathatatlan főhatalmat. Azon a napon teljesítette a Teremtő Fiak számára előírt feladatot, hogy teljesen megélje a megtestesült életet a halandói húsvér testhez hasonlatos alakban az idő és tér evolúciós világain. E nagy jelentőségű eredmény világegyetemi bejelentésére nem került sor egészen a megkeresztelése napjáig, mely hónapokkal később történt meg, valójában azonban minden azon a napon, a hegyekben ment végbe. És amikor Jézus lejött a Hermon-hegyi elvonulásából, a Lucifer-féle lázadást a Sataniában és a Kaligasztia-féle elszakadást az Urantián gyakorlatilag felszámolták. Jézus megfizette az utolsó árat, amit tőle megköveteltek azért, hogy megkapja a világegyeteme feletti főhatalmat, mely önmagában rendezi minden lázadó helyzetét és biztosítja, hogy minden ilyen felfordulást (ha valaha is megtörténnek) rövid úton és hatásosan kezeljenek. Ebből tehát látható, hogy Jézusnak az úgynevezett »nagy megkísértése« valamivel a megkeresztelése előtt történt és nem ezen esemény után közvetlenül.” 134:8.9 XVIII. MEGKERESZTELÉSE 1. Tétel: Jézus azért keresztelkedett meg, hogy példát mutasson a fivéreinek, és hogy az emberek tudják, hogy elérkezett az ő ideje. „Lévén, hogy lefoglalta őt a nagyszámú megtért mielőbbi megkeresztelésének feladata, János egészen addig nem vette észre Jézust, amíg az Ember Fia közvetlenül elé nem került. Jézusra ráismerve János egy időre megszakította a szertartásokat, miközben üdvözölte a húsvér testbeni unokatestvérét és megkérdezte, »De miért jöttél le a vízhez üdvözölni engem?« És Jézus azt válaszolta, »Hogy megkeresztelj engem.« János azt felelte: »De hát nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj. Miért te jössz énhozzám?« És Jézus odasúgta Jánosnak: »Tedd meg ezt nekem, mert nekünk most példát kell mutatnunk a fivéreim előtt, akik itt vannak velem, és azért, hogy az emberek tudják, hogy elérkezett az időm.«” 135:8.5 2. Tétel: János megkeresztelte Jézust és a fivéreit, és hallotta a hangot: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” „Jézus hangszíne ellentmondást nem tűrő és tekintélyes volt. János az érzelmi felindulástól reszketve készült a názáreti Jézus megkeresztelésére hétfő délben, Kr.u. 26. január 14-én. Így keresztelte meg János Jézust és a két fivérét, Jakabot és Júdást. És amint János e három férfit megkeresztelte, elküldte aznapra a többieket, bejelentve, hogy másnap délben folytatja a kereszteléseket. Ahogy az emberek szétszéledtek, a négy férfi, ahogy még mindig ott állt a vízben, egy különös hangot hallott, és akkor rögtön egy pillanatra fényjelenség volt észlelhető közvetlenül Jézus feje felett, és hallották, amint egy hang ezt mondja, »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.« Komoly változás ment végbe Jézus viselkedésén, és miután kijöttek a vízből, csendesen elbúcsúzott tőlük, s keletnek, a hegyek felé vette az irányt. És senki nem látta Jézust negyven napig.” 135:8.6 3. Tétel: Úgy állt ott a Jordánban, mint az evolúciós világok tökéletessé lett halandója. „A keresztelésre a Jordán-völgybe elment názáreti Jézus a teremtésrész olyan halandója volt, aki az elme feletti uralom megszerzésében és a szellemmel való azonosulásban minden szempontból eljutott az emberi evolúciós felemelkedés csúcsára. Úgy állt ott aznap a Jordánban, mint az idő és tér evolúciós világainak tökéletessé lett halandója. Megvolt a tökéletes összhang és a teljes körű kapcsolat Jézus halandói elméje és a benne lakozó szellemi Igazító, az ő paradicsomi Atyjának isteni ajándéka között. És éppen ilyen Igazító lakozik az Urantián élő minden egészséges lényben azóta, hogy Mihály a világegyetemének vezető tisztére emelkedett, azzal a különbséggel, hogy Jézus Igazítója már előzőleg felkészítésben részesült az ilyen különleges küldetésre azáltal, hogy hasonlóképpen ott lakozott egy másik emberfeletti lényben, aki a halandói húsvér testhez hasonló alakban testesült meg, Makiventa Melkizedekben.” 136:2.2 4. Tétel: Amint az ember és az Igazítója összhangba kerül egymással, végbemegy az eggyé kapcsolódás. Jézus Igazítója megszemélyesült, és jelenségként nyilvánult meg. „Amikor a teremtésrész valamely halandója a személyiségtökéletesítés ilyen magas szintjeire eljut, akkor rendszerint végbemennek azok az előzetes szellem-felemelkedési jelenségek, melyek betetőzését az jelenti, hogy a halandó kifejlett lelke eggyé kapcsolódik a vele társult isteni Igazítóval. És kétségtelenül ilyen változásnak kellett végbemennie a názáreti Jézus személyiségélményében épp azon a napon, amikor két fivérével lement a Jordánhoz, hogy Jánostól megkapja a keresztséget. E szertartás volt az Urantián eltöltött tisztán emberi életében az utolsó felvonás, és sok emberfeletti megfigyelő arra számított, hogy tanúja lesz az Igazító és az általa segített elme eggyé kapcsolódásának, de mindannyiuknak csalódniuk kellett. Valami új és nagyobb jelentőségű dolog játszódott le. Ahogy János Jézusra helyezte a kezét, hogy megkeresztelje, a

336

IV. rész, 29. Krisztustan Jézusban lakozó Igazító végleg eltávozott József-fia-Jósua tökéletessé lett emberi lelkétől. És néhány pillanattal később ez az isteni entitás úgy tért vissza a Diviningtonról, mint Megszemélyesült Igazító és mint a fajtájának vezetője a Nebadon egész helyi világegyetemében. Így Jézus megfigyelhette, amint a saját isteni szelleme visszatérvén megszemélyesült alakban száll alá őrá. És hallotta, amint ugyanezen paradicsomi eredetű szellem most megszólal, azt mondva, »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik«. És János, Jézus két öccsével együtt, szintén hallotta e szavakat. János tanítványai a vízparton állva nem hallották e szavakat, és a Megszemélyesült Igazító jelenségét sem észlelték. Csak Jézus szeme látta a Megszemélyesült Igazítót.” 136:2.3 5. Tétel: A megkeresztelés után a Megszemélyesült Igazító Jézussal megláttatta az alászállása előtti helyzetét, az Isten Fiáét. „Amikor a visszatért és most már magasabb rangú Megszemélyesült Igazító imigyen szólt, mindannyian elhallgattak. És amikor még mind a négyen a vízben álltak, Jézus, rátekintve a közelében tartózkodó Igazítóra, így imádkozott: »Atyám, aki a mennyben uralkodsz, legyen a neved szent. Jöjjön el a te országod! A te akaratod legyen meg a földön, éppen úgy, ahogy a mennyben.« Amikor befejezte az imát, »megnyíltak a mennyek«, és az Ember Fia meglátta azt a látomást, melyet most a Megszemélyesült Igazító mutatott meg neki őróla, mint az Isten Fiáról, aki volt, mielőtt eljött volna a földre a halandói húsvér testhez hasonló alakban, és amivé lesz, amikor a megtestesült élet véget ér. E mennyei látomást csak Jézus látta.” 136:2.4 6. Tétel: A kereszteléssel ért véget Jézus tisztán emberi élete. „A keresztelés e napjával ért véget Jézus tisztán emberi élete. Az isteni Fiú megtalálta az Atyját, az Egyetemes Atya megtalálta az ő megtestesült Fiát, és beszélgettek egymással.” 136:2.7 XIX. A NEGYVEN NAP 1. Tétel: Jézus kiállta a nagy kísértést a Hermon-hegyen. A keresztelést követően negyven napot töltött az új evangélium hirdetési módjának kidolgozásával. „Jézus a halandói megtestesülése során a legnagyobb kísértést a megkeresztelése előtt élte át, amikor hat héten át a harmatos Hermon-hegyen tartózkodott. Ott, a Hermon-hegyen a teremtésrész maga erejére utalt halandójaként találkozott az Urantia urának címét követelővel, Kaligasztiával, e világ hercegével, akit le is győzött. Azon az eseménydús napon a világegyetemi feljegyzések szerint a názáreti Jézus lett az Urantia Bolygóhercege. És az Urantia eme hercege, akit rövidesen kinyilvánítottak a Nebadon legfőbb Urának, most negyven napra elvonult, hogy kialakítsa a terveit és döntsön arról, hogy miként hirdesse az Isten emberek szívében eljövő új országát.” 136:3.1 2. Tétel: Gábriel és a Csillagvilági Atya tájékoztatta Jézust a főhatalmának kiteljesedéséről és Immanuel alászállási elbocsátásáról. „Mialatt a hegyen tartózkodott és Gábriellel beszélgetett, az edentiai Csillagvilági Atya személyesen is megjelent Jézus és Gábriel előtt, s azt mondta: »A feljegyzések immár teljesek. A 611.121-es számú Mihály főhatalma a Nebadon világegyeteme felett immár teljesen az Egyetemes Atya jobbjában van. Immanuel alászállási elbocsátását hozom neked, aki az urantiai alászállásban kezes-testvéred volt. Most már szabadon dönthetsz, hogy most vagy később, de immár a te saját döntésed szerint fejezed be a megtestesülési alászállásodat, emelkedsz fel az Atyád jobbjára, veszed fel a főhatalmadat és veszed át az egész Nebadon felett a jól megérdemelt, korlátlan uralmat. A felsőbb-világegyetemi feljegyzések teljességét a Nappalok Elődeinek felhatalmazása alapján abban is tanúsítom, hogy a világegyetemedben minden bűnös lázadás lezárásával kapcsolatban teljes és korlátlan hatalommal ruháztak fel minden ilyen lehetséges jövőbeli zavar kezelésére. Az Urantián és a halandó teremtményi húsvér testbeli munkád gyakorlatilag véget ért. Az életutad mostantól a te saját döntésedtől függ.«” 136:3.5 3. Tétel: A negyven nap a nagy elhatározások időszaka volt. „A hegyi vadonban eltöltött negyven nap nem valamiféle nagy kísértés időszaka volt, hanem inkább a Mester nagy elhatározásainak időszaka. Az önmagával és az Atya közvetlen jelenlétével – a Megszemélyesült Igazítóval (személyes szeráf őrangyala már nem volt) – töltött magányos közösség e napjai alatt egymás után jutott azokra a nagy elhatározásokra, melyek rendeltetése az volt, hogy szabályozzák a földi létpályájának hátralévő részével kapcsolatos elveit és viselkedését. Később a nagy megkísértés hagyománya hozzákapcsolódott ehhez az elszigeteltségben töltött időszakhoz azon keresztül, hogy összekeverték a Hermon-hegyi küzdelem töredékes elbeszéléseivel, valamint amiatt is, hogy a szokás alapján minden nagy látnoknak és emberi vezetőnek úgy kellett megkezdenie a nyilvános pályáját, hogy átesik a böjtölés és az imádkozás ezen állítólagos időszakain. Jézus szokása mindig is az volt, hogy amikor

337

IV. rész, 29. Krisztustan bármiféle új vagy komoly döntés elé került, visszavonult a saját szellemével való közösségbe, hogy megtudja az Isten akaratát.” 136:4.10 4. Tétel: Jézus úgy döntött, hogy nem fogja igénybe venni a rendelkezésére álló emberfeletti erőket, hacsak nem az Atyja akarja úgy. „Jézus úgy döntött, hogy nem fog igénybe venni egyetlen személyiséget sem e hatalmas gyülekezetből, hacsak nem válik egyértelművé, hogy az az Atyja akarata. Ettől az általános elhatározástól függetlenül e hatalmas sereg vele maradt a földi élete hátralévő részében, mindig készen arra, hogy engedelmeskedjen az Ura legkisebb akaratnyilvánításának. Bár Jézus az emberi szemével nem látta állandóan e jelenlévő személyiségeket, a vele társult Megszemélyesült Igazító mindvégig figyelte őket, és mindegyikükkel érintkezésbe is tudott lépni.” 136:5.2 5. Tétel: A mennyei seregek vezetését átvevő Megszemélyesült Igazító emlékeztette Jézust arra, hogy az idővel összefüggő dolgokban nem korlátozhatja az életét. „Azzal, hogy a Krisztus Mihályhoz eljött világegyetemi seregek e parancsnoki rangját elfogadta, a Megszemélyesült Igazító különösen ügyelt arra, hogy Jézus számára világossá tegye, hogy míg a világegyetemi teremtmények e sokaságát a térjellegű tevékenységeikben talán korlátozza a Teremtőjük által leadott hatáskör, e korlátozások az időbeli működésüket illetően már nem érvényesülnek. És e korlátozás azon a tényen alapult, hogy az Igazítók, mihelyt megszemélyesültek, már nem-idő lények. Ennek megfelelően figyelmeztette Jézust, hogy míg az Igazítónak az élő értelmek feletti parancsoksága teljes és tökéletes lesz minden, a térrel kapcsolatos dologban, ilyen tökéletes korlátozások nem állíthatók fel az idővel összefüggésben. Azt mondta az Igazító: »Parancsod szerint el fogom rendelni a világegyetemi értelmek e jelenlévő seregének bevetését bármilyen módon a földi pályáddal összefüggésben, kivéve az olyan eseteket, amikor a paradicsomi Atya arra utasít, hogy bocsássam el e közvetítőket annak érdekében, hogy a választásod szerinti isteni akarata teljesüljön, és azokat az eseteket, amikor az isteni-emberi akaratod bármiféle olyan döntésre vagy cselekvésre irányul, mely a természetes földi rendtől való eltéréssel jár az idő vonatkozásában. Minden ilyen esetben nekem nincs hatalmam, és a tökéletességben és erős egységben itt összegyűlt teremtményeid ugyancsak tehetetlenek lesznek. Ha az egyesített természeteid ilyen vágyakat dédelgetnek, akkor az akaratnak megfelelő parancsok azonnal végrehajtódnak. Minden ilyen dologban a te akaratod korlátozza majd az időt, és az elgondolt dolog azonnal létezik is. A parancsnokságom alatt ez jelenti a lehető legteljesebb korlátozást, melyet a te magvábanvaló főhatalmadra gyakorolhatok. Az én öntudatomban az idő nem létezik, ezért én nem is tudom korlátozni a teremtményeidet az azzal kapcsolatos dolgokban.«” 136:5.4 6. Tétel: Jézus könnyen korlátozhatta a tevékenységeit a tér vonatkozásában, de az idővel kapcsolatos dolgaiban nem tehette. „A vele társult és Megszemélyesült Igazító felügyeleti ellenőrzésén keresztül tudta Mihály tökéletesen korlátozni a személyes földi tevékenységeit a tér vonatkozásában, de az Ember Fia számára nem volt lehetséges az, hogy az új földi helyzetét a Nebadon eleve hatalommal bíró Uraként az idő vonatkozásában is korlátozza. Ilyen volt tehát a názáreti Jézus tényleges helyzete, amikor arra készült, hogy megkezdje a nyilvános küldetését az Urantián.” 136:5.6 XX. CSODÁK 1. Tétel: Elutasította, hogy csodatévő legyen. Tudta, hogy a csodák csak felületes hűséget idéznének elő. „Jézus bölcsen előre látta, hogy a csodatétellel és csodák művelésével csak a lenyűgözött anyagi elme kifelé irányuló hűségét idézné elő; az ilyen cselekedetek nem nyilatkoztatnák ki Istent és nem mentenék meg az embert. Elutasította, hogy pusztán csodatévővé váljon. Úgy határozott, hogy csak egyetlen feladattal fog foglalkozni – a mennyország megalapításával.” 136:8.2 2. Tétel: Az anyja iránti gyengéd érzelmei vezettek oda, hogy Jézus a tudtán kívül borrá változtatta a vizet. „Mária sok éven át mindig Jézushoz fordult a názáreti családi életükben kialakult minden válsághelyzetben, így aztán természetes volt, hogy most is őrá gondoljon. De e törekvő anyát más dolgok is késztették, hogy ez alkalommal a legidősebb fiához folyamodjon. Ahogy Jézus ott állt egymagában a kert egyik sarkában, az anyja odament hozzá, s így szólt, »Fiam, nincs már boruk.« És Jézus így válaszolt, »Jóasszony, mi dolgom nekem ezzel?« És Mária azt mondta, »De én hiszem, hogy eljött a te időd; nem segítesz nekünk?« Jézus válaszul így szólt: »Újból elmondom, hogy én nem ilyen dolgok megtételére jöttem. Miért zaklatsz engem ilyesmikkel?« És akkor Mária sírva fakadt és könyörgött neki, »De fiam, én megígértem nekik, hogy segíteni fogsz; kérlek, nem tudnál mégis tenni valamit értem?« És ekkor Jézus azt mondta: »Asszony, miért

338

IV. rész, 29. Krisztustan kell neked ilyen ígéreteket tenned? Ügyelj arra, hogy ez többet ne forduljon elő. Minden dologban várnunk kell a mennyei Atya akaratára.” Mária, Jézus anyja összetört; megdöbbent. Ahogy ott állt előtte, dermedten, könnyek gördültek le az arcán, és Jézus emberi szívét elöntötte az asszony iránti részvét, aki a húsvér testben szülője volt; és előrehajolt, kezét gyöngéden a fejére téve ezt mondta: »Ugyan, Mária anyám, ne szomorkodj az én keménynek tűnő szavaim miatt, hisz nem mondtam-e neked már sokszor, hogy én csak azért jöttem, hogy megcselekedjem a mennyei Atyám akaratát? Nagy örömmel tenném meg, amit kérsz tőlem, ha az részét képezné az Atyám akaratának –« és Jézus itt megállt, habozott egy pillanatra. Úgy tűnt, hogy Mária érzi, hogy valami történik. Felegyenesedett, átkarolta Jézus nyakát, megcsókolta őt, és szaladt is a szolgálók részlege felé, s azt mondta, »Amit az én fiam mond, az úgy is lesz«. De Jézus nem mondott semmit. Most értette meg, hogy már így is túl sokat mondott – vagy is inkább túl sokat gondolt kívánalmasan.” 137:4.8 3. Tétel: Mária ujjongott, mert azt hitte, hogy végre sikerült rávennie a fiát a hatalma gyakorlására. „Mária ujjongott örömében. Azt nem tudta, hogy miként lesz bor, de magabiztosan hitt abban, hogy végül mégiscsak meggyőzte az elsőszülött fiát, hogy nyilvánítsa ki a tekintélyét, hogy merjen előállni és merje vállalni a helyzetét és mutassa a meg a messiási hatalmát. És bizonyos világegyetemi erőterek és személyiségek jelenléte és társulása miatt, melyekről a jelenlévők közül senkinek sem volt tudomása, Máriának nem kellett csalódnia. A Mária által akart bor, és amelyet Jézus, az Isten-ember emberiesen és rokonszenvvel kívánt, rövidesen rendelkezésre állt.” 137:4.10 4. Tétel: Időelemtől mentes dolog ment végbe – a víz borrá változott. „A közelben állt hat vizes kőedény, színültig tele vízzel, egyenként mintegy hetven liter mennyiségben. E vizet később akarták felhasználni az esküvői szertartás megtisztulási záróeseményei során. Most a szolgálóknak e nagy kőedények körüli sürgése, melyet az anyja buzgón irányított, vonta magára Jézus figyelmét, és amint odalépett, észrevette, hogy a korsókkal bort mernek azokból.” 137:4.11 5. Tétel: Jézus megértette, hogy mi történt, és minden vendég közül ő lepődött meg a legjobban. „Jézus lassan megértette, hogy mi történt. A kánai esküvői ünnepségen minden jelenlévő közül Jézus lepődött meg a legjobban. Mások számítottak arra, hogy csodát fog tenni, de ő éppen azt nem akarta. És akkor az Ember Fia felidézte magában a Megszemélyesült Gondolatigazító intelmét, melyet a hegyekben kapott tőle. Felidézte, hogy az Igazító hogyan figyelmeztette őt arra, hogy sem hatalom, sem személyiség nem képes megfosztani a teremtői előjogaitól az időtől függetlenül. Ez alkalommal erőtér-átalakítókat, közteslényeket és minden egyéb szükséges személyiséget hívtak össze a víz és a többi szükséges elem közelében, és a Világegyetem Teremtő Fejedelmének kifejezett kívánsága mellett már nem volt mód arra, hogy a bor pillanatszerűen meg ne jelenjen. És ennek bekövetkezése kétszeresen is bizonyos volt, hiszen a Megszemélyesült Igazító jelezte, hogy a Fiú kérésének teljesítése semmilyen tekintetben nem ellentétes az Atya akaratával.” 137:4.12 6. Tétel: Az elsorvadt kezű férfi meggyógyítása az első csodatétel, melyet Jézus az ellenségei támadására válaszul vitt véghez, és amelyet a szombattal kapcsolatos megkötések elleni tiltakozásul választott. „Ez az első csodatétel, melyet Jézus az ellenségei támadására válaszul vitt véghez. És a Mester nem a gyógyító erejének megmutatására hajtotta végre ezt az úgynevezett csodát, hanem hatásos tiltakozásul az ellen, hogy a szombati vallási pihenőt értelmetlen megkötéseket jelentő valódi igává tegyék az egész emberiség számára. A férfi visszatért a kőműves munkájához, ezzel bizonyítva, hogy azok közé tartozik, akiknél a gyógyulást háládatos és igazságos élet követte.” 148:7.4 7. Tétel: Jézus segédkezésben töltött élete alatt egy sor megmagyarázhatatlan gyógyulási jelenség ment végbe. Ezek egy lehetséges magyarázatát ld. itt: 149:1.2-8 8. Tétel: Jézus csodás módon lakatott jól ötezer férfit, nőt és gyereket. „Jézus a kezébe vette a kenyereket, és miután köszönetet mondott, megtörte a kenyeret és az apostolainak adta, akik továbbadták a társaiknak, akik viszont elvitték a sokaságnak. Jézus ugyanígy törte el és osztotta szét a halakat is. És e sokaság evett és jóllakott. És amikor az evéssel végeztek, Jézus azt mondta a tanítványoknak: »Gyűjtsétek össze a megmaradt eltört darabokat, hogy semmi se vesszen kárba.« És amikor végeztek a darabok összegyűjtésével, tizenkét kosárnyira valójuk volt. Az eme rendkívüli lakomából részesült férfiak, nők és gyerekek száma nagyjából ötezret tett ki.” 152:2.9 9. Tétel: Ez az első és egyetlen természeti csoda, melyet Jézus végrehajtott. „És ez volt az első és egyetlen természeti csoda, melyet Jézus tudatos előtervezés eredményeként hajtott végre. Igaz, hogy a tanítványai hajlamosak voltak sok olyan dolgot is csodának tartani, melyek nem voltak

339

IV. rész, 29. Krisztustan azok, ám ez igazi természetfeletti segédkezés volt. Nekünk azt tanították, hogy ebben az esetben Mihály úgy sokasította meg az élelmi elemeket, ahogy mindig is teszi, kivéve azt, hogy kiküszöbölte az időtényezőt és a látható életcsatornát.” 152:2.10 10. Tétel: Jézus nem vállalta a királyságot, és felszólította a sokaságot, hogy a fények Atyját emeljék trónra a szívükben. „E nagy kiáltozás fellelkesítette Pétert és azokat az apostolokat, akikben még élt a remény, hogy megláthatják, amint Jézus érvényesíti az uralkodásra való jogát. Ám ezek a hiú remények nem élhettek sokáig. Alig ült el a sokaság e nagy kiáltozásának a közeli szikláról visszaverődő hangja, amikor Jézus fellépett egy nagy kőre és felemelt jobb kezével figyelemre intve az embereket, így szólt: »Gyermekeim, jót akartok, de megfontolatlanok és földhözragadtak vagytok.« Rövid szünet következett; e szép termetű galileai fenségesen állt ott a keleti szürkület magával ragadó ragyogásában. Minden ízében királynak tűnt, ahogy a lélegzetvisszafojtva figyelő sokasághoz beszélt: »Királlyá tennétek, de nem azért, mert a lelketeket nagy igazság világosította meg, hanem mert a gyomrotokat kenyérrel töltöttétek meg. Hányszor mondtam már nektek, hogy az én országom nem e világi? E mennyország, melyet hirdetünk, szellemi testvériség, és senki ember nem uralkodik azon anyagi királyszékben ülve. A mennyei Atyám a végtelenül bölcs és mindenható Ura az Isten fiaiból álló eme szellemi testvériségnek a földön. Talán oly nagyon rosszul nyilatkoztattam ki nektek a szellemek Atyját, hogy a húsvér testben lévő Fiából királyt akartok csinálni! Most mindannyian térjetek haza otthonotokba. Ha királyt akartok, akkor a fények Atyját emeljétek királyszékbe mindegyikőtök szívében úgy mint a minden dolog szellem-Urát.«” 152:3.2 XXI. PÉTER VALLOMÁSA 1. Tétel: Ahogy megálltak ebédelni, Jézus meglepő kérdéssel fordult hozzájuk: „Mit mondanak az emberek, ki vagyok én?” „Ahogy megálltak ebédelni, Jézus hirtelen a tizenketteknek szegezte az első kérdést, melyet saját magáról valaha is megkérdezett tőlük. E meglepő kérdést tette fel: »Mit mondanak az emberek, ki vagyok én?«” 157:3.3 2. Tétel: Ahogy meghallotta, hogy sok régi prófétához hasonlították, Jézus megkérdezte: „De mit mondotok ti, hogy ki vagyok én?” Péter ezt válaszolta: „Te vagy a Megszabadító, az élő Isten Fia.” „Péter közölte, hogy különböző alkalmakkor különböző személyek Mózeshez, Illéshez, Ésaiáshoz és Jeremiáshoz hasonlították. Amint e beszámolót meghallgatta, Jézus felállt és a körülötte félkörben ülő tizenkét emberre tekintve váratlan, széles kézmozdulattal rájuk mutatott és megkérdezte, »De mit mondotok ti, hogy ki vagyok én?« Egy pillanatra feszült csend állt be. A tizenkettek le nem vették a szemüket a Mesterről, és akkor Simon Péter talpra ugrott és azt kiáltotta: »Te vagy a Megszabadító, az élő Isten Fia.« És a tizenegy még ülő apostol mind együtt felállt, s ezzel jelezték, hogy Péter mindnyájuk nevében szólt.” 157:3.5 3. Tétel: Péternek felelve Jézus így szólt: „Ez az Atyám által nyilatkoztatott ki nektek.” „Ekkor Jézus intett nekik, hogy üljenek vissza, míg ő állva maradt előttük és így szólt: »Ez az Atyám által nyilatkoztatott ki nektek. Eljött az idő, hogy megtudjátok az igazat rólam. De egyelőre azt akarom, hogy erről ne szóljatok senkinek. Menjünk tovább.«” 157:3.6 4. Tétel: Jézus kijelentette, hogy a szellemi valóság e sziklájára fogja építeni az Atya országát. „Jézus, aki még mindig állt, erre azt mondta a tizenketteknek: »Ti az én választott követeim vagytok, de tudom, hogy az adott körülmények között nem pusztán emberi tudásból jutottatok erre a hitre. Ez az Atyám szellemének kinyilatkoztatása a legbenső lelketek számára. És ezért amikor az Atyám szellemének rálátása révén, mely szellem bennetek lakozik, megvalljátok ezt, ki kell jelentenem, hogy erre az alapra fogom építeni a mennyország testvériségét. A szellemi valóság e sziklájára fogom építeni a szellemi társaság élő templomát az Atyám országának örök valóságaiban. Sem a rossz erőknek, sem a bűn seregeinek összessége nem fog felülkerekedni az isteni szellem ezen emberi testvériségén.” 157:4.5 5. Tétel: Jézus átadta az emberi társainak a külső ország – az ideigvaló dolgok feletti hatalom – kulcsait. „És míg az Atyám szelleme mindig az isteni vezetője és tanácsadója lesz mindazoknak, akik e szellemtársaság kötelékeibe lépnek, nektek és a követőiteknek megmutatom a külső ország – az ideigvaló dolgok feletti hatalom – kulcsait, a férfiak és nők, mint az ország részesei által alkotott eme társaság társadalmi és gazdasági jellemzőit.« És megint csak meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak arról, hogy ő az Isten Fia.” 157:4.5

340

IV. rész, 29. Krisztustan 6. Tétel: Attól a naptól fogva építi Jézus az élő templomot az isteni fiúság örökkévaló alapjára. „És attól a naptól fogva ez a Jézus az isteni fiúi besorolásának ugyanazon örökkévaló alapjára építi azt az élő templomot, és akik azáltal tudatos istenfiakká válnak, ők azok az emberi kövek, melyek a fiúi rend ezen élő templomát alkotják, mely templom a szellemek örökkévaló Atyja bölcsességének és szeretetének dicsőségére és tiszteletére emelkedik.” 157:4.7 7. Tétel: Péter vallomásának új és alapvető vonása Jézus isteniségének határozott felismerése volt. A második vallomásban az isteni és emberi együttes természetét nyilatkoztatta ki – és arra az igazságra akarja alapozni az országot. „Péter vallomásának új és alapvető vonása az a határozott felismerés volt, hogy Jézus az Isten Fia, és az ő istenisége megkérdőjelezhetetlen. A megkeresztelése és a kánai menyegző óta ezek az apostolok különbözőképpen tekintettek a Messiásra, de a nemzeti megszabadítóról alkotott zsidó felfogásnak nem képezte részét az, hogy neki isteninek kell lennie. A zsidók nem tanították a Messiás isteni eredetét; úgy hitték, hogy ő lesz a »felkent«, de aligha tekintették úgy, mint aki »az Isten Fia«. A második vallomásban nagyobb hangsúlyt kapott az együttes természet, az a mennyei tény, hogy ő az Ember Fia és az Isten Fia, és az emberi természet isteni természettel való egyesülésének e nagy igazsága volt az, amelyről Jézus azt mondta, hogy arra fogja építeni a mennyországot.” 157:5.1 8. Tétel: Jézus három éven át hirdette, hogy ő az „Ember Fia”. Az apostolai ragaszkodtak ahhoz, hogy ő a Messiás. Most kinyilatkoztatta, hogy ő az Isten Fia. „Jézus három éven át hirdette, hogy ő az »Ember Fia«, s ugyanezen három év alatt az apostolok egyre inkább ragaszkodtak ahhoz, hogy ő a várt zsidó Messiás. Most elárulta, hogy ő az Isten Fia, és úgy döntött, hogy az Ember Fiának és az Isten Fiának együttes természetét leíró fogalomra építi a mennyországot. Eldöntötte, hogy mellőzi a további erőfeszítéseket, hogy meggyőzze őket arról, hogy nem ő a Messiás. Most bátran kinyilatkoztatta nekik, hogy mi is ő lényegében, és ezt követően már nem foglalkozott azzal, hogy mennyire elszántan tartanak ki amellett, hogy a Messiásnak tekintsék.” 157:5.3 9. Tétel: Jézus most kezdte meg az alászállásának negyedik és egyben utolsó szakaszát. „Jézus most kezdte meg a húsvér testben töltött emberi életének negyedik és utolsó szakaszát. Az első szakaszt a gyermekkora jelentette, azok az évek, amikor még csak homályosan tudatosult benne az eredete, a természete, és az emberi lényként való végzete. A második szakaszt az ifjúkorának és fiatal férfikorának egyre tudatosabbá váló évei alkották, mely évek alatt világosabban megértette az isteni természetét és az emberi küldetését. E második szakasz a megkeresztelésével kapcsolatos élményekkel és kinyilatkoztatásokkal ért véget. A Mester földi tapasztalásának harmadik szakasza a megkereszteléstől a tanítóként és gyógyítóként való segédkezésének évein keresztül tartott, egészen a Péter által CezáreaFilippiben tett vallomás nagy jelentőségű órájáig. A földi életének e harmadik időszaka foglalta magába azt az időt, amikor az apostolai és a közvetlen követői az Ember Fiaként megismerték és a Messiásnak tekintették. A földi létpályájának negyedik és utolsó időszaka itt, Cezárea-Filippiben kezdődött és a keresztre feszítésig tartott. A segédkezésének e szakaszát az isteniségének elismerése jellemezte és a húsvér testben töltött utolsó évének munkálkodására terjedt ki. A negyedik időszakban a követőinek többsége ugyan még mindig a Messiásnak tekintette, azonban az apostolok úgy ismerték meg, mint az Isten Fiát. Péter vallomása annak az új időszaknak a kezdetét jelezte, mely az Urantián alászállt Fiúként és egy egész világegyetem érdekében az általa végzett legfelsőbb szintű segédkezéssel kapcsolatos igazság teljesebb megértését hozta, valamint ama ténynek az apostolok által való, legalábbis ködös felismerését.” 157:6.3 10. Tétel: Jézus nem ismerte el, hogy ő lenne a Messiás, és előre megemlítette nekik a halálát és a feltámadását, de Péter mindezt vitatta. „Andrásnak válaszolva Jézus azt mondta: »Testvéreim, amiért megvallottátok, hogy az Isten Fia vagyok, ezért mindenképpen azzal kell kezdenem, hogy elmondom nektek az igazságot az Ember Fia földi alászállásának végéről. Kitartotok azon meggyőződésetek mellett, hogy én vagyok a Messiás, és nem vagytok hajlandók elvetni azt a gondolatot, hogy a Messiásnak királyszékben kell ülnie Jeruzsálemben; ezért én továbbra is azt mondom nektek, hogy az Ember Fiának rövidesen Jeruzsálembe kell mennie, sok dolgot kell elszenvednie, el kell, hogy utasítsák őt az írástudók, a vének és a főpapok, és mindezek után meg kell halnia és fel kell támadnia holtából. És nem példázatban beszélek; igazat szólok, hogy felkészülhessetek ezekre az eseményekre, melyek nagyon hamar elérnek bennünket.« És még mialatt e szavakat mondta, Simon Péter, aki indulatosan odaszaladt hozzá, kezét a Mester vállára tette és azt mondta: „Mester, távol álljon tőlünk, hogy vitába szálljunk veled, de kijelentem, hogy ezek a dolgok sohasem fognak megtörténni veled.«” 158:7.3

341

IV. rész, 29. Krisztustan 11. Tétel: Jézus azért dorgálta meg Pétert a jó szándékú, odaadást jelző szavai miatt, mert az apostol figyelmen kívül hagyta az Atya akaratát. „Péter azért beszélt így, mert szerette Jézust; de a Mester emberi természete e jó szándékú, odaadást jelző szavakból kiérezte azt a nehezen kivehető, kísértő javaslatot, hogy változtasson azon a tervén, hogy a földi alászállását a paradicsomi Atyja akaratának megfelelően viszi végig. És mivel észlelte, hogy milyen veszéllyel jár, ha engedi, hogy akár az odaadó és hű barátainak javaslatai eltántorítsák, szembefordult Péterrel és a többi apostollal, és azt mondta: »Távozz tőlem! Az ellenségnek, a kísértőnek a szelleme érződik rajtad. Amikor így beszélsz, nem az én oldalamon állsz, hanem az ellenségem oldalán. Így a szeretetedből akadályt gördítesz elébem, hogy megcselekedjem az Atya akaratát. Ne az emberek dolgaival törődj, hanem az Isten akaratával!«” 158:7.4 XXII. AZ ÁTLÉNYEGÜLÉS 1. Tétel: Jézus az átlényegülés hegyén készült arra, hogy megkezdje az alászállásának negyedik és egyben utolsó szakaszát. „És most Jézus magával akarta vinni az apostolait a Hermon-hegyre, amely helyet azért jelölte ki, hogy itt kezdje meg az Isten Fiaként való földi küldetésének negyedik szakaszát. Némelyikük jelen volt a Jordánban való megkeresztelésekor és tanúja volt az Ember Fiaként élendő létpályája kezdetének, és azt akarta, hogy némelyikük szintén legyen jelen, hogy hallja az Isten Fia új és nyilvános szerepének betöltésére vonatkozó elrendelést. Ennek megfelelően augusztus 12-én, péntek reggel Jézus így szólt a tizenkettekhez: »Csomagoljatok élelmet és készüljetek, mert elmegyünk azokba a hegyekbe, ahová a szellem szólít, hogy a földi munkám befejezéséhez megfelelően felruháztassak. És magammal akarom vinni a testvéreimet, hogy ők is erőt nyerjenek ahhoz, hogy velem tudjanak tartani e megpróbáltatást jelentő idők átélésében.«” 157:7.5 2. Tétel: Külön rendelkezések folytán láthatta a három apostol Jézust tanácskozni Gábriellel és a Melkizedek Atyával. „[Az apostolok mélyen aludtak, de egy fél óra elteltével hirtelen] egy közeli, sercegő hangra ébredtek, és nagy meglepetésükre és megdöbbenésükre, ahogy körülnéztek, látták, amint Jézus elmélyülten beszélget két ragyogó lénnyel, akik a mennyei világ fényének öltözékét viselik. És Jézus arca és alakja mennyei fényű világosságot árasztott. Ők hárman különös nyelven beszéltek, de az elhangzottak némely részéből Péter tévesen arra következtetett, hogy a Jézus társaságában lévő két lény Mózes és Illés; a valóságban Gábriel és a Melkizedek Atya volt az. A fizikai szabályozók Jézus kérésére rendezték úgy, hogy az apostolok szemtanúi lehessenek e jelenetnek.” 158:1.8 3. Tétel: Az összezavarodott Péter három sátor felállítását javasolta – egyet Jézusnak, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek. „A három apostol oly szörnyen megrémült, hogy csak lassan nyerték vissza a lélekjelenlétüket, de Péter, aki először ocsúdott fel, azt mondta, amint a kápráztató látvány eltűnt a szemük elől és ahogy már csak azt látták, hogy Jézus egymagában álldogál: »Jézus, Mester, jó, hogy itt voltunk. Örülünk, hogy láthattuk e dicsőséget. Nem szívesen megyünk vissza a dicstelen világba. Ha te is úgy akarod, maradjunk itt, és felállítunk három sátrat, egyet neked, egyet Mózesnek, és egyet Illésnek.« És Péter zavarában szólt így, és mert abban a pillanatban semmi más nem jutott eszébe.” 158:1.9 4. Tétel: Egy ezüstösen fénylő felhő vetett árnyékot rájuk, s a megrémült apostolok egy hangot hallottak: „Ez az én szeretett fiam; figyeljetek rá.” „Mialatt Péter beszélt, egy ezüstösen fénylő felhő bújt elő és vetett árnyékot négyükre. Az apostolok ekkor nagyon megijedtek, és amint arcra borulva hódolni kezdtek, egy hangot hallottak, ugyanazt, mely Jézus megkeresztelésének napján is szólt, s ez alkalommal ezt mondta: »Ez az én szeretett fiam; figyeljetek rá.« És amikor a felhő eltűnt, Jézus megint csak egyedül volt a hármakkal, és lehajolt értük, megérintette őket s így szólt: »Keljetek fel és ne féljetek; ennél nagyobb dolgokat fogtok látni.« Az apostolok azonban nagyon is féltek; hallgatag és gondolatokba merült hármast alkottak, amint röviddel éjfél előtt készülődni kezdtek, hogy lemenjenek a hegyről.” 158:1.10 5. Tétel: Az átlényegülés alkalmával két dologra került sor. „Aminek Péter, Jakab és János tanúja volt az átlényegülés hegyén, az futó pillantás volt azon mennyei látványosságra, amely e mozgalmas napon végbement a Hermon-hegyen. Az átlényegülés a következő alkalmakból történt:

342

IV. rész, 29. Krisztustan 1. A Paradicsom Örökkévaló Anya-Fia teljességében elfogadta Mihály megtestesült életének urantiai alászállását. Ami az Örökkévaló Fiú által támasztott feltételeket illeti, Jézus megismerte az azok teljesülésére vonatkozó bizonyosságot. És e bizonyosságot Gábriel hozta el Jézusnak. 2. A Végtelen Szellem megelégedettségének tanúsítása arra vonatkozólag, hogy a halandói húsvér testhez hasonló alakban való urantiai alászállás teljes értékűvé lett. A Végtelen Szellem világegyetemi képviselője, Mihály közvetlen társa a Szalvingtonon és az ő mindig jelenlévő munkatársa ez alkalommal a Melkizedek Atyán keresztül szólt.” 158:3.1 XXIII. AZ ATYA KINYILATKOZTATÁSA 1. Tétel: Jézus a paradicsomi Atya kinyilatkoztatásának szentelte magát és elkötelezte magát az ő akarata megélésének. „Mindazon próbálkozásaitok során, melyek Jézusnak az Urantián töltött élete értelmének megfejtésére irányulnak, figyelembe kell vennetek a Mihály-féle alászállás indítékát. Ha felismeritek az ő sok, látszólag különös dolgának az értelmét, akkor fel kell fedeznetek a világotokon való ittlétének célját. Következetesen ügyelt arra, hogy ne fusson be túl vonzó és túlzottan figyelemkeltő személyes életpályát. Nem akart szokatlan vagy ellenállhatatlan vonzalmat kelteni az embertársaiban. Annak a munkának szentelte magát, hogy kinyilatkoztassa a mennyei Atyát a halandó társainak és ugyanakkor elkötelezte magát ama nemes feladat mellett, hogy a halandói földi életét mindvégig ugyanezen paradicsomi Atya akarata szerint éli meg.” 129:3.5 2. Tétel: A szenvedő tömeg gyógyítása alkalmával Jézus engedett az Atya akaratának. „Amikor Péter kérlelni kezdte a Mestert, hogy méltányolja a segítségkérésüket, Jézus végignézett a szenvedő tömegen, s így felelt: »Azért jöttem a világra, hogy kinyilatkoztassam az Atyát és megteremtsem az ő országát. E célból éltem az életemet eddig az óráig. Ha tehát Annak akarata az, aki engem küldött, és nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy magamat a mennyországról szóló örömhír terjesztésének szenteltem, akkor szeretném egészségesként látni a gyermekeimet – és –« de Jézus további szavai elvesztek a hangzavarban.” 145:3.9 3. Tétel: Lévén, hogy az Atya akaratával nem volt ellentétes, 683 halandó gyógyulása ment végbe. „Jézus e gyógyítási döntés felelősségét az Atya belátására bízta. Az Atyának nyilvánvalóan nem volt ellenvetése, mert alig hangoztak el a Mester szavai, amikor a Jézus Megszemélyesült Gondolatigazítójának parancsnoksága alatt szolgáló mennyei személyiségek gyülekezete körében nagy mozgolódás támadt. A hatalmas kíséret a szenvedő halandók tarka tömegébe szállt alá, és egyetlen pillanat alatt 683 férfi, nő és gyermek lett egészségessé, gyógyult ki tökéletesen minden fizikai betegségéből és egyéb testi rendellenességéből. Sem addig a napig, sem azóta nem lehetett látni ilyen jelenetet a földön. És számunkra, akik jelen voltunk, hogy lássuk a gyógyítás e teremtő hullámát, mindez valóban felkavaró látvány volt.” 145:3.10 4. Tétel: Az Isten Jézuson keresztül történő kinyilatkoztatása a világnak nem marad el. „Ne csüggedjetek; az emberi evolúció még most is folyik, és az Isten kinyilatkoztatása a világnak Jézusban és Jézuson keresztül nem marad el.” 196:3.33 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI JÉZUS SZERETETE „De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott.” Jn. 14:3191 „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” Jn. 15:992 „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” Lk. 19:10 93 „Erre a zsidók megjegyezték: »Nézzétek, mennyire szerette!«” Jn. 11:3694

91

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=14 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=15 93 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=19 94 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=11 92

343

IV. rész, 29. Krisztustan „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” Mk. 6:3495 XXIV. JÉZUS EMBERI TERMÉSZETE 1. Tétel: Jézus őszinte és hiteles volt, mentes a színleléstől. Megélte az igazságot. „Jézus kimeríthetetlen kedvessége megérintette az emberek szívét, a jellemének rendíthetetlen ereje pedig meghökkentette a követőit. Ő igazán őszinte volt; semmiféle képmutatás nem volt benne. Mentes volt a színleléstől; mindig is nagyon üdítően hiteles volt. Soha nem alacsonyodott le odáig, hogy színleljen, és sohasem folyamodott tettetéshez. Megélte az igazságot, pontosan úgy, ahogy tanította azt. Ő volt az igazság. Rákényszerült a megmentő igazság hirdetésére a nemzedéke számára, még ha ez az őszinteség néha fájdalmas volt is. Feltétlen hűséggel viseltetett minden igazság iránt.” 100:7.2 2. Tétel: Mentes volt minden túlzó, különc és hóbortos hajlamtól. Sohasem volt szeszélyes, szertelen vagy önuralmát vesztő. „De a Mester igencsak gondolkodó és közvetlen volt. Minden segédkezésében nagyon is gyakorlatias volt, s közben minden tervét ilyen szent józan ész jellemezte. Nagyon is mentes volt minden túlzó, különc és hóbortos hajlamtól. Sohasem volt szeszélyes, szertelen vagy önuralmát vesztő. Minden tanításában és mindenben, amit csak tett, csodálatos éleslátás párosult a helyes cselekvés felismerésének rendkívüli érzékével.” 100:7.3 3. Tétel: Jézus érzelmileg kiegyensúlyozott volt. Azért volt olyan kiegyensúlyozott, mert olyannyira tökéletesen egyesített volt. „Az Ember Fia mindig kiegyensúlyozott személyiség volt. Még az ellenségei is erős tiszteletet éreztek iránta; még félték is a jelenlétét. Jézus nem félt. Csordultig volt telve isteni lelkesedéssel, de sohasem vált vakbuzgóvá. Érzelmileg tevékeny volt, de sohasem léha. Nagy képzelőerővel bírt, de mindig gyakorlatias maradt. Nyíltan szembenézett az élet tényeivel, de sohasem volt unalmas vagy hétköznapias. Bátor volt, de sohasem nyughatatlan; körültekintő, de sohasem gyáva. Rokonszenvező volt, de nem érzelgős; különleges, de nem különc. Jámbor volt, de nem álszent. És azért volt olyan kiegyensúlyozott, mert olyannyira tökéletesen egyesített volt.” 100:7.4 4. Tétel: Jézus jókedvű személy volt. Rendíthetetlenül bízott Istenben és megindítóan figyelmes volt az emberekkel. „Jézus szokatlanul jókedvű személy volt, de nem vak és esztelen derűlátó. Az ő állandó intő szava az volt, hogy »bízzál«. Azért tudta megőrizni e magabiztos hozzáállását, mert rendíthetetlenül bízott Istenben és megingathatatlanul reménykedett az emberben. Azért volt mindig megindítóan figyelmes minden emberrel szemben, mert szerette őket és hitt bennük. Mindig is hű volt a meggyőződéseihez és nemesen kitartott azon odaadásában, hogy az ő Atyja akaratát cselekedje meg.” 100:7.9 5. Tétel: Jézus nemes lelkű volt, de sohasem pazarló; azt tanította: „Önként kaptál, adj hát önként.” „A Mester mindig nemes lelkű volt. Sohasem fáradt bele azt mondani, hogy »jobb adni, mint kapni«. Azt mondta, hogy »önként kaptál, adj hát önként«. És a mérhetetlen nemeslelkűsége mellett sem volt soha pazarló vagy különc. Azt tanította, hogy hinnetek kell az üdvözülésben. „Mert mindenki, aki keres, kapni fog.«” 100:7.10 6. Tétel: Nyíltan és őszintén szólt, de mindig barátságosan és pártatlanul. „Nyíltan szólt, de mindig barátságosan. Azt mondta, hogy »ha pedig nem így volna, megmondtam volna nektek«. Őszinte volt, de mindig barátságos. Szókimondó volt a bűnös ember iránti szeretetében és a bűnnel szembeni gyűlöletében. De mindezen őszinteségében is csalhatatlanul pártatlan volt.” 100:7.11 7. Tétel: Telve volt lelkesedéssel az evangélium iránt, és ez a fegyelmezett lelkesültség ragályos volt. „Jézus mindig megőrizte a derűs szemléletét, függetlenül attól, hogy néha kiitta az emberi szomorúság teli poharát. Félelem nélkül nézett szembe a létezés valóságaival, mégis telve volt lelkesedéssel az országról szóló evangélium iránt. De ellenőrzés alatt tartotta a lelkesültségét; az sohasem kerekedett fölébe. Fenntartás nélkül elkötelezte magát az »Atya ügye mellett«. Ez az isteni rajongás késztette arra a földhözragadt testvéreit, hogy azt higgyék, magánkívül van, ám a figyelő világegyetem az elmebéli egészség élő mintájaként és a szellemi élet felsőbb szempontjai iránti legtisztább halandói odaadás mintájául ismerte el 95

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mk&numch=6

344

IV. rész, 29. Krisztustan őt. És az ő fegyelmezett lelkesültsége ragályos volt; a társai kénytelenek voltak osztozni az ő isteni derűlátásában.” 100:7.12 8. Tétel: Nem a fájdalmak embere volt; boldog lélek volt. „E galileai férfi nem a fájdalmak embere volt; boldog lélek volt. Mindig azt mondta, hogy »örvendezzetek és legyetek szerfelett boldogok«. De amikor szólította a kötelesség, hajlandó volt bátran áthaladni a »halál árnyékának völgyén«. Örvendező volt és ugyanakkor szerény is.” 100:7.13 9. Tétel: A bátorságával csak a türelme ért fel. A bűnnel szembeni ingerültsége sohasem keltett benne dühöt a bűnös iránt. „A bátorságával csak a türelme ért fel. Amikor rá akarták kényszeríteni a túl korai cselekvésre, csak annyit válaszolt, hogy »még nem jött el az én időm«. Sohasem sietett; a lélekjelenléte fenséges volt. A rosszal szemben azonban gyakran volt ingerült, s türelmetlen a bűnnel. Gyakorta kényszerült erősen ellenállni annak, ami árthatott a földi gyermekei jólétének. A bűnnel szembeni ingerültsége azonban sohasem keltett benne dühöt a bűnös iránt.” 100:7.14 10. Tétel: A bátorságához mindig belátás társult és értelem szabályozta azt. Jelmondata az volt, hogy „ne féljetek”. „Bátorsága nemes volt, de sohasem volt meggondolatlan. Jelmondata az volt, hogy »ne féljetek«. A merészsége ellenállhatatlan volt, a bátorsága pedig hősies. A bátorságához azonban belátás társult és értelem szabályozta azt. Hitből született bátorság volt az övé, de nem a vakhit merészsége. Igazán bátor volt, de sohasem vakmerő.” 100:7.15 11. Tétel: Jézusnak jó képességei voltak a humor és a játék terén. Nehezére esett elfogadni a szombat napi kikapcsolódásra vonatkozó tiltásokat. „Jézusnak mindig is nehezére esett megértenie ama játékfajták okozta károkat, melyek szombaton tilosak voltak, de sohasem szegült ellene a szülői kívánalmaknak. Olyan képességei voltak a humor és a játék terén, melyeknek a kora és nemzedéke környezetében való érvényesülésére kevés lehetőség adódott, de egészen a tizennegyedik életévéig többnyire vidám és jókedvű volt.” 123:4.3 12. Tétel: „...megillette őt minden szempontból, hogy a testvéreihez hasonlóvá váljon, hogy az ő irgalmas és megértő fejedelmi uruk lehessen.” „Úgy élte a halandói életét, ahogy az emberi család minden tagja is éli az övét, »aki a húsvér testbeli napjai során oly gyakran ajánlott fel imákat és fohászokat, még erős érzelmek és könnyek között is, Őhozzá, aki meg tudja menteni minden rossztól, és az ő imái azért voltak eredményesek, mert hitt«. Minélfogva megillette őt minden szempontból, hogy a testvéreihez hasonlóvá váljon, hogy az ő irgalmas és megértő fejedelmi uruk lehessen.” 128:1.7 13. Tétel: Jézus nem akarta, hogy a személyét tiszteljék a tanítása kárára. Meg akarta előzni, hogy egy róla szóló vallást alakítsanak ki. „Arra törekedvén, hogy a földi életélményeinek bizonyos elemeit egymástól elkülönítse, Jézus határozott célt követett. El akarta kerülni ugyanis egy olyan sokrétű és látványos pályafutás felépülését, mely a későbbi nemzedékekben a tanító iránti tiszteletet kelti fel ahelyett, hogy azon igazság követésére venné rá őket, melyet megélt és tanított. Jézus nem akart olyan emberi előmenetelről emléket hagyni, mely elterelhette volna a figyelmet a tanításáról. Már nagyon korán felismerte, hogy a követői kísértést éreznének arra, hogy egy róla szóló vallást alakítsanak ki, mely aztán versengene az országról szóló azon evangéliummal, melyet a világnak hirdetni akart. Ennek megfelelően következetesen arra törekedett, hogy a mozgalmas létpályája alatt elnyomjon minden olyasmit, amiről úgy gondolta, hogy e természetes emberi hajlam révén felhasználható a tanító felmagasztalásához, a tanításai hirdetésével szemben.” 128:4.6 14. Tétel: Jézus az új és élő út, mely az embertől az Istenhez vezet. „És ez volt az ő igaz és legfőbb célja. Nem azért jött el az Urantiára, hogy tökéletes és részletes példaként éljen bármely gyermek vagy felnőtt, bármely férfi vagy nő számára abban vagy bármely más korban. Valóban igaz, hogy az ő teljes, gazdag, szép és nemes életében mindannyian sok olyat találhatunk, ami tökéletesen példaszerű, istenmód lelkesítő, ám ez azért van így, mert igaz és hitelesen emberi életet élt. Jézus nem azért élte az életét a földön, hogy követendő példát mutasson minden más emberi lénynek. A húsvér testben ugyanazon segédkezés révén élte meg ezt az életet, mely révén ti is mind megélhetitek az életeteket a földön; és ahogyan ő megélte a halandói életét az ő idejében és amilyen volt, ezáltal mutatott ő példát mindannyiunknak, hogy így éljük az életünket a mi korunkban és amilyenek vagyunk. Talán nem vágytok arra, hogy az ő életét éljétek, de elhatározhatjátok, hogy pontosan úgy és ugyanazon a módon

345

IV. rész, 29. Krisztustan éljétek az életeteket, ahogy ő élte az övét. Jézus talán nem gyakorlati és részletes példakép minden halandó számára e helyi világegyetem minden területének minden korszakában, de ő mindörökre ösztönzője és vezetője minden paradicsomi zarándoknak a kezdeti felemelkedés világától a világegyetemek mindenségén keresztül és a Havonán át a Paradicsomig tartó úton. Jézus az új és élő út, mely az embertől az Istenhez, a részlegestől a tökéletesig, a földitől a mennyeiig, az időből az örökkévalóságba vezet.” 129:4.7 15. Tétel: Végigélte a halandói életet a mélyétől a magasságáig, az elejétől a végéig. „Az Ember Fia megtapasztalta az emberi érzelmek ama hosszú sorát, mely a magasztos örömtől a mély szomorúságig terjed. Boldog gyermek volt és ritka jó humorú lény; és ugyancsak ő volt a »fájdalmak embere, aki tudta, mi a szenvedés«. Szellemi értelemben végigélte a halandói életet a mélyétől a magasságáig, az elejétől a végéig. Anyagi nézőpontból talán úgy tűnhet, hogy az emberi létezés két társadalmi szélsőségének megélését elkerülte, értelmileg viszont teljes mértékben megismerte az emberiség tapasztalásának teljes és korlátlan tárát.” 129:4.4 16. Tétel: Megtapasztalta a halandó ember teljes életét, nem csak úgy, ahogyan azt az Urantián élik, hanem úgy is, ahogy minden evolúciós világon élik. „Jézus ismeri a teremtésrészek evolúciós és felemelkedő halandóinak gondolatait és érzéseit, a vágyait és késztetéseit a születéstől a halálig. Megélte az emberi életet a fizikai, értelmi és szellemi sajátlényeg kezdeteitől a csecsemőkoron, a gyermekkoron, az ifjúságon és a felnőttkoron át – eljutott még a halál emberi megtapasztalásáig is. Nem csak hogy átesett az értelmi és a szellemi fejlődés eme szokványos és megszokott emberi időszakain, hanem teljes mértékben megtapasztalta az ember és az Igazító összehangolódásának azon magasabb rendű és fejlettebb szakaszait is, melyeket az Urantia oly kevés halandója ér el egyáltalán. És így megtapasztalta a halandó ember teljes életét, nem csak úgy, ahogyan azt a ti világotokon élik, hanem úgy is, ahogy az idő és tér minden más evolúciós világán élik, sőt még minden, a fényben és életben megállapodott, legmagasabb rendű és legfejlettebb világon is.” 129:4.5 17. Tétel: Még a harminc éves kora előtt elérte az emberi teljességet s most várja az alkalmat, hogy megmutassa magát az Istennek. „A huszonkilencedik életéve végére a názáreti Jézus gyakorlatilag befejezte a halandóktól, mint a húsvér testben tartózkodóktól megkövetelt élet megélését. A földre azért jött, hogy megmutassa az embernek az Isten teljességét; most csaknem tökéletes emberré lett, aki várja az alkalmat, hogy megmutassa magát az Istennek. És mindezt még a harmincadik életévének betöltése előtt vitte véghez.” 129:4.8 18. Tétel: Annak bizonyosságáért imádkozott, hogy az életéhez hasonlóan a halálával is örömet szerezzen Atyjának. „És amikor arcra borult, így imádkozott: »Atyám, azért jöttem e világba, hogy megcselekedjem akaratodat, és így is tettem. Tudom, hogy eljött az idő, hogy életemet adjam a húsvér testben, és nem riadok vissza tőle, de szeretném tudni, hogy akaratod-e az, hogy e poharat kiigyam. Küldj nekem bizonyosságot arról, hogy a halálom által kell örömet szereznem neked, éppen úgy, ahogy az életemben is szereztem.«” 182:3.1 19. Tétel: A megaláztatása és a halála jelentette a legnagyobb bizonyítékát az ő emberi mivoltának. „Az évek során, amikor Jézus a követői között élt, ők valóban sok bizonyítékot találtak az ő isteni természetére, most azonban az emberisége új bizonyítékainak lesznek tanúi. Éppen az istenisége kinyilatkoztatásainak legnagyobbika, vagyis a feltámadása előtt most kellett elérkezniük a halandói természete bizonyítékainak, a megaláztatásnak és a keresztre feszítésnek.” 182:3.5 20. Tétel: Az imádkozás révén az emberi mivolta erős hit-szorításban talált fogást az isteniségén. „Minden egyes alkalommal, amikor a kertben imádkozott, az emberisége erős hit-szorításban talált fogást az isteniségén; emberi akarata még teljesebben lett eggyé az Atyja isteni akaratával. A nagy angyal által neki elmondottakban egyebek mellett ott volt az az üzenet is, hogy az Atya azt szeretné a Fiától, hogy a földi alászállását úgy fejezze be, hogy átesik a halál teremtményi tapasztalásán, éppen úgy, ahogy minden halandónak meg kell tapasztalnia azt az anyagi felbomlást, amely által az időbeli létezésből átkel az örökkévalóság fejlődésébe.” 182:3.6 21. Tétel: Nem volt érzéketlen a megindító helyzetek iránt, és megnyugvást talált a Galileai-tónál látott napkelte és napnyugta emlékeiben. „Jézus emberi lénye nem volt érzéketlen az egyéni magányosságra, a nyilvános megszégyenülésre és az ügye kudarcának megmutatkozására. Mindezek az érzések leírhatatlan súllyal zúdultak rá. E nagy szomorúságban elméje visszatért a gyermekkorának názáreti napjaihoz és a Galileában végzett kezdeti ténykedéséhez. E nagy megpróbáltatás idején a földi segédkezésének számos kellemes mellékeseménye

346

IV. rész, 29. Krisztustan bukkant fel az elméjében. És eme názáreti, kapernaumi, Hermon-hegyi, valamint a csillámló Galileai-tónál megtapasztalt napkeltét és napnyugtát idéző régi emlékekkel enyhítette fájdalmát, amint megerősítette emberi szívét és felkészült, hogy szembenézzen a hitszegővel, akinek oly rövid időn belül el kell árulnia őt.” 182:3.10 22. Tétel: Jézust derék és bátor hősnek tekinthető. „Felettébb szerencsétlen dolog, hogy azok, akik eljutottak oda, hogy az isteni és feltámadt Krisztust tiszteljék, megfeledkeztek az emberről – a derék és bátor hősről – József-fia-Jósuáról.” 92:7.12 23. Tétel: Az emberi Jézust nem szabad eltávolítani az emberektől. „Jézusnak az Atya akarata és az ember szolgálata iránti odaadása több volt, mint halandói elhatározás és eltökélt emberi szándék; ő őszintén az ilyen, fenntartás nélküli szeretetadományozásnak szentelte magát. Függetlenül attól, hogy milyen óriási tényt jelent Mihály főhatalma, nem szabad eltávolítanotok az emberi Jézust az emberektől. A Mester emberként és Istenként emelkedett magasra; ő az emberekhez tartozik; az emberek őhozzá tartoznak. Milyen szerencsétlen dolog, amikor magát a vallást úgy félreértelmezik, hogy az emberi Jézust eltávolítják a küzdő halandóktól! A Krisztus emberségéről vagy istenségéről folytatott viták ne homályosítsák el azt a megmentő igazságot, hogy a názáreti Jézus olyan vallásos ember volt, aki hit révén érte el az Isten akaratának megismerését és megcselekedését; ő volt a legigazabbul vallásos ember, aki az Urantián valaha is élt.” 196:1.1 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI JÉZUS SZERETETE „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, (...) akit kegyelem és igazság tölt be.” Jn. 1:1496 „De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született[.]” Gal. 4:497 „Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál.” Jn. 4:698 „Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.” Mt. 8:2499 „Kora reggel a városba tartva megéhezett.” Mt. 21:18100 „De (...) megszólalt: »Szomjazom!«” Jn. 19:28101 „Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.” Lk. 22:43102 „Jézus meg gyarapodott bölcsességben[.]” Lk. 2:52103 „[H]anem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” Fil. 2:7104 „Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.” Zsid. 4:15105 „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű[.]” Mt. 11:29106 XXV. JÉZUS ISTENI TERMÉSZETE 1. Tétel: A csecsemő, a fiú, az ifjú és a názáreti férfi a világegyetem megtestesült Teremtője volt. „E két mennyei látogatás között, melyek közül az egyikre a tizenharmadik életévében, a másikra pedig a megkeresztelésekor került sor, a megtestesült Teremtő Fiú életében nem történt semmi természetfeletti vagy emberfölötti. Ettől függetlenül a betlehemi csecsemő, a gyermek, az ifjú és a názáreti férfi valóságban a 96

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Gal&numch=4 98 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=4 99 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=8 100 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=21 101 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=19 102 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=22 103 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=2 104 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=2 105 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=4 106 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=11 97

347

IV. rész, 29. Krisztustan világegyetem megtestesült Teremtője volt; de egyszer sem használta bármiképpen e hatalmat, és az emberi életének megélése során egészen addig a napig, amikor János megkeresztelte, nem is vette igénybe a mennyei személyiségek útmutatását, kivéve az őrangyal-szeráfjáét. És mi, akik tanúsítjuk, tudjuk mit beszélünk.” 128:1.9 2. Tétel: Kijelentette: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég (...)” Nevezték őt úgy, mint Urunk és Istenünk, és mint az üdvözülésünk Vezére. „És mégis, a húsvér testbeli életének évei alatt végig valóban isteni volt. Ténylegesen is ő volt a paradicsomi Atya egyik Teremtő Fia. Amikor végül elindult a nyilvános létpályáján, miután a szó szoros értelmében kiteljesítette a fennhatóság megszerzéséhez szükséges tisztán halandói tapasztalását, nem habozott nyilvánosan is tudatni, hogy ő az Isten Fia. Nem habozott kijelenteni, hogy »én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó«. A későbbi időben nem tiltakozott, amikor úgy nevezték, mint a Dicsőség Ura, a Világegyetem Ura, a teremtésösszesség Úr Istene, Izráel Szentje, a mindenek Ura, Urunk és Istenünk, a velünk lévő Isten, olyan névvel bíró, mely fölötte van minden névnek minden világon, a világegyetem Mindenhatósága, e teremtésösszesség Világegyetemi Elméje, Akiben benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse, Annak teljessége, aki minden dolgot kitölt, az örökkévaló Isten örökkévaló Szava, Ő, aki minden dolog előtt volt és akiben minden dolog fennáll, a mennyek és a föld Teremtője, a világegyetem Megtartója, az egész föld Bírája, az örök életet Adó, az Igaz Pásztor, a világok Megszabadítója és az üdvözülésünk Vezére.” 128:1.10 3. Tétel: Még amikor a szegénységgel küszködött is, már akkor erősödött benne a tudat, hogy ő az Isten Fia. A megkeresztelése után a követői imádták őt. „A megkeresztelkedése után nem is gondolt olyasmire, hogy engedélyezze az őszinte híveinek és a hálás követőinek, hogy imádják. Még amikor a szegénységgel küszködött és a két kezével keményen dolgozott, hogy kielégítse a családja életszükségleteit, már akkor erősödött benne a tudat, hogy ő az Isten Fia; tudta, hogy ő alkotta a mennyeket és magát e földet is, épp amelyen most az emberi létét éli. És a mennyei lények seregei szerte a nagy és szemlélődő világegyetemben hasonlóképpen tudták, hogy e názáreti férfi az ő szeretett Fejedelmük és Teremtő-atyjuk. Feszült várakozás járta át a Nebadon világegyetemet ezekben az években; minden mennyei szem folyamatosan az Urantiára – Palesztinára – szegeződött.” 128:1.13 4. Tétel: A megtestesült Fiú az Atyától jött és az emberrel élt. „Jézus isteni Fiú, aki az Egyetemes Atya teljes bizalmát élvezi. Az Atyával volt és teljesen megértette őt. Most pedig az Atya teljes megelégedésére megélte a földi életét, és ez a húsvér testbeli megtestesülés képessé tette őt arra, hogy teljesen megértse az embert. Jézus az ember tökéletességét alkotta; éppen olyan tökéletességet ért el, melynek az elérésére minden igaz hívő is rendeltetett őbenne és rajta keresztül. Jézus egy tökéletes Istent nyilatkoztatott ki az embernek és a teremtésrészek tökéletessé lett fiát önmagában mutatta meg az Istennek.” 142:7.15 5. Tétel: Nalda utalt a Megszabadító említésére, és Jézus erre azt mondta: „Én vagyok az, akiről beszélt.” „Nalda azonban még egy kísérletet akart tenni arra, hogy kitérjen a személyes földi életével és a lelke Isten előtti helyzetével kapcsolatos zavarba ejtő kérdés megvitatásától. Még egyszer az általános vallási kérdésekhez folyamodott, azt mondta: »Igen, tudom, Uram, hogy János hirdette a Megtérítő eljövetelét, azét, akit a Megszabadítónak fognak nevezni, és hogy amikor ő eljön, minden dolgot elmond majd nekünk« – és Jézus, félbeszakítván Naldát, megdöbbentő bizonyossággal azt mondta, »Én vagyok az, akiről beszélt.«” 143:5.7 6. Tétel: Nátániel és Tamás kilenc állítást fogalmazott meg Rodannak, ezzel bizonyítva Jézus isteni mivoltát. Ld. 161:2.1-10. 7. Tétel: Amikor Jósiás az Isten Fia kilétéről kérdezte, Jézus azt mondta: „Láttad is és hallottad is őt, és ő az, aki most szól tehozzád.” „Jézus és a két apostol nem kereste Jósiást az otthonában addig, amíg hírét nem vették, hogy kiközösítették a zsinagógából. Amikor odamentek a házához, Tamás kihívta az udvarra, és Jézus e szavakkal szólt hozzá: »Jósiás, hiszel az Isten Fiában?« És Jósiás azt felelte, »Mondd meg, hogy ki az, hogy hihessek benne.« És Jézus azt mondta: »Láttad is és hallottad is őt, és ő az, aki most szól tehozzád.« És Jósiás azt mondta, »Uram, hiszek«, és leborulva imádta őt.” 164:5.4 8. Tétel: A Mestert tizenhat féle néven ismerték, és mindegyik elnevezés az ő isteniségére utalt. „A Mester az apostolaival közösen megtartott ezen utolsó imája alatt arra a tényre utalt, hogy megmutatta az Atya nevét a világnak. És pontosan ezt tette az Isten kinyilatkoztatása révén a húsvér testben eltöltött tökéletessé tett életében. A mennyei Atya megpróbálta kinyilatkoztatni magát Mózesnek, de annak

348

IV. rész, 29. Krisztustan kimondásánál, mint »VAGYOK«, nem tudott tovább jutni. És amikor sürgették az önmaga további kinyilatkoztatását, csak annyi tárult fel, »VAGYOK, aki VAGYOK«. De amikor Jézus a földi életét befejezte, az Atya e neve oly mértékben kinyilatkoztatott, hogy a Mester, aki a megtestesült Atya volt, igazul mondhatta: Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok az élő víz. Én vagyok a világ világossága. Én vagyok minden korszak vágya. Én vagyok a nyitott kapu az örökkévaló üdvözüléshez. Én vagyok a vég nélküli élet valósága. Én vagyok a jó pásztor. Én vagyok a végtelen tökéletesség ösvénye. Én vagyok a feltámadás és az élet. Én vagyok az örök továbbélés titka. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Én vagyok a véges gyermekeim végtelen Atyja. Én vagyok az igaz szőlőtő; ti vagytok az ágak. Én vagyok mindenkinek a reménye, aki ismeri az élő igazságot. Én vagyok az élő híd az egyik világról a másikra. Én vagyok az élő kapocs idő és örökkévalóság között.” 182:1.9 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI Az Újszövetségben negyven alkalommal említik Jézust úgy, mint az Isten Fiát, emellett pedig számtalan helyen úgy utalnak rá, mint „Fiam” és „Fia”. „Erre egyszerre közbevágtak: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Ő pedig ezt mondta nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«” Lk. 22:70107 Többször is Úrnak nevezik. „[S] minden nyelv hirdesse (...), hogy Jézus Krisztus az Úr.” Fil. 2:11108 Jézust többszer említik Istenként. „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” Fil. 2:6109 Ezenkívül tizenhat megnevezéssel utalnak Jézusra – mindegyik az Istenségre vonatkozik. „Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.” Jn. 5:25110 „Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.” Jn. 6:64111 „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Jn. 18:20112 „Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol. 1:17113 „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Zsid. 13:8114 „Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget.” Zsid. 1:3115 107

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=22 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=2 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=2 110 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=5 111 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=6 112 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=18 113 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Kol&numch=1 114 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=13 108

109

349

IV. rész, 29. Krisztustan „Aztán így szólt az asszonyhoz: »Bűneid bocsánatot nyernek.«” Lk. 7:48116 „Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.” Fil. 3:21117 XXVI. AZ UTOLSÓ ESTEBÉD 1. Tétel: Az „áldás poharát” Jézus átnevezte a „megemlékezés poharává”. „Ahogy kihozták Jézusnak a harmadik pohár bort, az »áldás poharát«, ő felkelt a kerevetről és két kezébe fogva a poharat, azt mondta: »Vegyétek kézbe e poharat mindannyian, és igyátok ki. Ez lesz az én megemlékezésem pohara. Ez a kegyben és az igazságban való új megítéltetés áldásának pohara. Ez lesz számotokra az Igazság isteni Szelleme alászállásának és segédkezésének jelképe. És én addig nem iszom újra e pohárból, amíg új alakban nem iszom veletek az Atya örökkévaló országában.«” 179:5.1 2. Tétel: A „megemlékezés kenyere” az Atya és a Fiú egyesített életének – a húsvér testben megtestesült igazság szavának – a jelképe. „Amikor a megemlékezés ezen új poharát kiürítették, a Mester felvette a kenyeret, és miután köszönetet mondott, darabokat tört belőle és arra utasítván őket, hogy adják körbe, azt mondta: »Vegyétek az emlékezés eme kenyerét és egyétek. Mondtam már, hogy én vagyok az élet vize. És az élet e kenyere az Atya és a Fiú egyesített élete egyetlen ajándékban. Az Atya szava, mely a Fiúban nyilatkoztatik ki, valóban az élet kenyere.« Miután vettek a megemlékezés kenyeréből, az igazság élő szavának a halandói húsvér testhez hasonló alakban való megtestesülése jelképéből, mind leültek.” 179:5.3 3. Tétel: A megemlékezés estebédjének megteremtésével Jézus próbált nem dogmatikus lenni. Inkább fel akarta szabadítani az ember újjászületett lelkét, hogy az az új és élő szellemi szabadság örömében szárnyra kapjon. „E megemlékezési estebéd meghonosításában a Mester, miként az mindig is szokása volt, példázatokhoz és jelképekhez folyamodott. Azért alkalmazott jelképeket, mert bizonyos nagy szellemi igazságokat akart megtanítani úgy, hogy az utódjainak nehézséget okozzon pontos értelmezést kapcsolni és határozott jelentést társítani a szavaihoz. Így akarta megelőzni, hogy az egymást követő nemzedékek elmerevítsék a tanításait, és a hagyomány és a rögzöttelvűség halott láncaival megkössék az ő szellemi tanításait. Az egész életküldetésével kapcsolatos egyetlen szertartás, illetőleg szentség megteremtésében Jézus kínosan ügyelt arra, hogy utaljon a jelentéstartalmakra, mintsem hogy pontos meghatározásokhoz kösse magát. Nem akarta lerombolni az egyes embereknek az isteni bensőséges közösségről alkotott felfogását azzal, hogy egy pontos formát teremt; nem akarta a hívő szellemi képzelőerejét sem korlátozni azzal, hogy formailag elmerevíti azt. Megpróbálta inkább felszabadítani az ember újjászületett lelkét, hogy az az új és élő szellemi szabadság örömében szárnyra kapjon.” 179:5.4 4. Tétel: Az azóta eltelt évszázadokban élt hívei nem az útmutatását követték. Jézus összes tanítása közül egyet sem tettek jobban hagyományelvű mércévé. „Függetlenül a Mester ama törekvésétől, hogy az emlékezés ezen új szentségét megalapítsa, az azóta eltelt évszázadokban élt követői gondoskodtak arról, hogy az ő kifejezett kívánságát eredményesen megkerüljék annyiban, hogy a húsvér testben eltöltött azon utolsó estére vonatkozó egyszerű szellemi jelképrendszerét pontos értelmezésekre silányították és egy csaknem mennyiségtani pontosságú bevett mintának rendelték alá. Jézus összes tanítása közül egyet sem tettek jobban hagyományelvű mércévé.” 179:5.5 XXVII. A KERESZTRE FESZÍTÉS 1. Tétel: Ember és nem az Isten volt az, aki eltervezte és kivitelezte Jézus kereszthalálát. „Ember és nem az Isten volt az, aki eltervezte és kivitelezte Jézus kereszthalálát. Igaz, az Atya nem volt hajlandó beavatkozni az emberi események menetébe az Urantián, de a paradicsomi Atya nem rendelte el, nem igényelte, illetőleg nem követelte meg a Fia olyan módon való halálát, ahogyan azt a földön véghezvitték. Tény, hogy előbb-utóbb, valamiképp Jézusnak meg kellett válnia a halandói testétől, a húsvér testbeni megtestesülésétől, ám e feladatot számtalan módon végrehajthatta volna úgy, hogy ne két tolvaj között, egy kereszten kelljen meghalnia. Ami történt, az ember cselekedete volt, nem az Istené.” 186:5.2

115

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=7 117 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=3

116

350

IV. rész, 29. Krisztustan 2. Tétel: Nem függ Jézus halálától az a jó hír, hogy az ember az Isten hű fia. „Ama jó hírek evangéliuma, hogy a halandó emberben hit által szellemileg tudatosulhat az, hogy ő az Isten fia, nem függ Jézus halálától. Való igaz, hogy az országról szóló evangéliumot igen erősen megvilágította a Mester halála, de még inkább az ő élete.” 186:5.4 3. Tétel: Jézus saját szabad akaratából vetette alá magát a kereszthalálnak. „Amit Jézus most tenni készül, hogy alávesse magát a kereszthalálnak, azt a saját szabad akaratából teszi. E tapasztalást előre jelezve mondta: »Az Atya azért szeret és éltet engem, mert hajlandó vagyok az életemet adni. De felveszem azt újra. Az életemet senki sem veszi el tőlem – magamtól adom. Megvan a hatalmam, hogy odaadjam, és megvan a hatalmam, hogy felvegyem. Ilyen felhatalmazást kaptam Atyámtól.«” 187:0.3 4. Tétel: Noha Jézus nem azért halt kereszthalált, hogy vezekeljen az ember feltételezett faji bűnösségéért, azért mégis van jelentősége a keresztnek. Az Urantiát úgy ismerik, mint a „Kereszt Világát”. „Bár Jézus nem azért halt e kereszthalállal, hogy vezekeljen a halandó ember faji bűnösségéért, és nem is azért tett így, hogy valamiképpen eredményesen közeledjen egy egyébként megsértődött és engesztelhetetlen Istenhez; az Ember Fia még csak nem is azért ajánlotta magát áldozatnak, hogy lecsendesítse az Isten haragját és megnyissa az utat a bűnös ember előtt az üdvözülés elnyeréséhez; függetlenül attól, hogy ezek a vezeklési és kiengesztelési eszmék milyen tévesek, mégis vannak e jézusi kereszthalálhoz kapcsolódóan olyan jelentések, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tény, hogy az Urantiát a szomszédos lakott bolygókon úgy ismerték meg, mint a »Kereszt Világát.«” 188:4.1 5. Tétel: A halál a teljes halandói élet része, és Jézus ilyen életet akart megélni. „Jézus teljes halandói életet akart élni az Urantián. A halál rendszerint az élet része. A halál a halandói színmű utolsó felvonása. A ti azon jó szándékú erőfeszítéseitek során, hogy elkerüljétek a kereszthalál jelentésének hamis értelmezésű, babonás tévedéseit, ügyelnetek kell arra, hogy ne kövessétek el azt a nagy hibát, hogy nem veszitek észre a Mester halálának valódi jelentőségét és igazi horderejét.” 188:4.2 6. Tétel: Az Isten nem átkozza az embert, csak mert annak elődei rosszat tettek. Jézus nem azért halt meg, hogy kiváltsa az embert Sátántól. „A halandó ember sohasem volt a főcsalóknak kiszolgáltatott eszköz. Jézus nem azért halt meg, hogy kiváltsa az embert a hitehagyott vezetők és a szférák bukott hercegeinek fogságából. A mennyei Atya sohasem gondolt ki olyan durva igazságtalanságot, hogy megátkozzon egy halandói lelket, mert annak elődei rosszat tettek. A Mester kereszthalála nem is olyan áldozat volt, mely azért történt volna, hogy megpróbálja megfizetni Istennek az emberi faj őnála felhalmozott tartozását.” 188:4.3 7. Tétel: Mózes egy Teremtő Isten igazságosságát tanította; Jézus egy mennyei Atya szeretetét és irgalmát mutatta be. „Mielőtt Jézus a földön élt, talán igazolást találtatok volna arra, hogy egy ilyen Istenben higgyetek, de nem ez a helyzet azóta, hogy a Mester a halandótársaitok között élt és halt. Mózes egy Teremtő Isten méltóságát és igazságosságát tanította; Jézus viszont egy mennyei Atya szeretetét és irgalmát mutatta be.” 188:4.4 8. Tétel: Jézus egy egész világegyetemért élt és halt meg – mindenki számára megvilágította az üdvözülés útját. „Jézus egy egész világegyetemért élt és halt meg, nem csak ezen egy világ emberfajtáiért. Bár a teremtésrészek halandói már azelőtt is üdvözültek, hogy Jézus az Urantián élt és meghalt volna, mindazonáltal tény, hogy az e világra való alászállása nagymértékben megvilágította az üdvözülés útját; a halála nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindörökre nyilvánvalóvá tegye a húsvér test halála utáni halandói továbbélés bizonyosságát.” 188:4.6 9. Tétel: Bár aligha helyes úgy beszélni Jézusról, mint megváltóról, teljes mértékben megfelelő dolog úgy utalni rá, mint megmentőre. „Bár aligha helyes úgy beszélni Jézusról, mint áldozópapról, váltságfizetőről vagy megváltóról, teljes mértékben megfelelő dolog úgy utalni rá, mint megmentőre. Örökre világosabbá és bizonyosabbá tette az üdvözülés (a továbbélés) útját; jobban és bizonyosabban megmutatta az üdvözülés útját a Nebadon világegyetem minden világa összes halandójának.” 188:4.7 10. Tétel: Jézus halálában nem a halálának a ténye a fontos, hanem az a kiváló mód, mellyel a halállal szembenézett. „Jézus halálában, amint az az emberi tapasztalás gazdagodásával és az üdvözülés útjának kiszélesedésével összefüggésbe hozható, nem a halálának a ténye a nagyszerű, hanem az a kiváló mód és az a páratlan szellem, melyben a halállal szembenézett.” 188:4.12

351

IV. rész, 29. Krisztustan 11. Tétel: A kereszt a szeretet legfelsőbb rendű kifejeződése volt – az irgalom kiteljesített kinyilatkoztatása. „Jézus szenvedései nem korlátozódtak a keresztre feszítésre. Valójában a názáreti Jézus több mint huszonöt évet töltött egy valós és megfeszített halandói létezés keresztjén. A kereszt igazi értéke ama tényben áll fenn, hogy az a szeretetének a legfelsőbb rendű és végleges kifejeződése, az irgalma kiteljesített kinyilatkoztatása volt.” 188:5.4 12. Tétel: A kereszt az isteni szeretet kibontakozásának tetőpontja volt. A keresztben nem volt semmi olyasmi, amit az Atya igényelt volna – csak az, amit Jézus oly készségesen megadott. „Az Ember Fia halálában az Atyának a halandói szférákon élő fiai iránti isteni szeretete tényét lássátok. A kereszt így azt a szolgálatkész szeretetet és az önkéntes üdvözítés adományát mutatja, melyben azok részesülnek, akik hajlandók ilyen ajándékokat és odaadást elfogadni. A keresztben nem volt semmi olyasmi, amit az Atya igényelt volna – csak az, amit Jézus oly készségesen megadott, és amelyet nem volt hajlandó elkerülni.” 188:5.11 13. Tétel: A kereszthalálra nem azért került sor, hogy az embert kibékítse Istennel, hanem hogy ösztönözze azt, hogy az ember felismerje az Atya örökkévaló szeretetét és a Fia végtelen irgalmát. „Tudjuk, hogy a kereszthalálra nem azért került sor, hogy az embert kibékítse Istennel, hanem hogy ösztönözze azt, hogy az ember felismerje az Atya örökkévaló szeretetét és a Fia végtelen irgalmát, és hogy ezeket az egyetemes igazságokat egy egész világegyetem számára közvetítse.” 188:5.13 XXVIII. A KERESZT JELENTÉSE 1. Tétel: A kereszt azon legfelsőbb szintű odaadást mutatja, melyet az igaz pásztor még a nyája méltatlan egyedei iránt is táplál. „Jézus keresztje azon legfelsőbb szintű odaadást mutatja, melyet az igaz pásztor még a nyája méltatlan egyedei iránt is táplál. Ez mindörökre családi alapokra helyez minden Isten és ember között meglévő kapcsolatot. Az Isten az Atya; az ember az ő fia. A szeretet, egy apa szeretete a fia iránt, a Teremtő és a teremtmény világegyetemi kapcsolataiban a központi igazsággá válik – s nem egy olyan király igazságává, aki megelégedést keres a rossztevő alattvalóinak szenvedéseiben és megbüntetésében.” 188:5.1 2. Tétel: A kereszt a bűn megbocsátásához és minden rossztett eltörléséhez elég erős szeretetet példáz. „A kereszt mindörökre mutatja, hogy Jézusnak a bűnösökhöz való hozzáállása nem az elítélés vagy az elnézés volt, hanem az örökkévaló és szeretetteljes üdvözítés. Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben. A szeretet valóban ragályos és örökmód teremtő. Jézus kereszthalála a bűn megbocsátásához és minden rossztett eltörléséhez elég erős és isteni szeretetet példáz. Jézus inkább egy felsőbb rendű pártatlanságot, mint pusztán alakilag helyes és helytelen igazságosságot tárt e világ elé. Az isteni szeretet nem pusztán megbocsátja a helytelen dolgokat; elnyeli és ténylegesen meg is szünteti azokat.” 188:5.2 3. Tétel: A szeretetbeli megbocsátás meghaladja az irgalombeli megbocsátást. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a bűnösséget, a szeretet azonban megszünteti a bűnt. Az üdvözülés nem veszi semmibe a helytelen dolgokat – inkább helyessé teszi azokat. „A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a rossztétemény által való bűnösséget; a szeretet azonban mindörökre megszünteti a bűnt és az abból eredő minden gyengeséget. Jézus új életmódot hozott az Urantiára. Azt tanította nekünk, hogy ne álljunk ellent a rossznak, viszont rajta keresztül találjuk meg a rosszat eredményesen semlegesítő jóságot. A jézusi megbocsátás nem elnézés; az nem más, mint az elítéléstől való megszabadulás. Az üdvözülés nem veszi semmibe a helytelen dolgokat; hanem helyessé teszi azokat.” 188:5.2 4. Tétel: A szeretet nem nézi el a gyűlöletet – hanem megszünteti. Az üdvözülés váltság, ha ez alatt az örökkévaló elégtételt értitek. „Az igaz szeretet nem alkuszik meg a gyűlölettel és nem is nézi el azt; hanem megszünteti. A jézusi szeretet sohasem elégszik meg a puszta megbocsátással. A Mester szeretete elégtételt, örökkévaló továbbélést foglal magában. Teljesen helyénvaló úgy beszélni az üdvözülésről, mint váltságról, ha ez alatt ezt az örökkévaló elégtételt értitek.” 188:5.2 5. Tétel: A kereszt az őszinte, önzetlen és szent szolgálat jelképe – a szeretetteljes odaadásé. A jó hű odaadása a rossznak – még a halálnak is.

352

IV. rész, 29. Krisztustan „A kereszt a szent szolgálatnak, annak felsőbb jelképe, hogy valaki az életét a társai jólétének és üdvözülésének szenteli. A kereszt nem az ártatlan Istenfi áldozatának jelképe, akit a bűnösök helyében és egy megsértett Isten haragjának lecsillapítása érdekében áldoztak fel, hanem mindörökre olyan szent jelképként áll a földön és mindenhol egy hatalmas világegyetemben, amely azt jelképezi, hogy a jók magukat a rossznak adományozták és ezáltal megmentették őket, éppen e szeretetteljes odaadással. A kereszt az önzetlen szolgálat legfelsőbb rendű formájának jelképeként áll, az őszinte segédkezéssel való szolgálatbeli igaz élet teljes adományozására irányuló legfelsőbb rendű odaadás jelképeként, még a halálban, a kereszthalálban is. És Jézus alászállási élete eme nagy jelképének látványa valóban ösztönzést jelent mindnyájunknak, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk.” 188:5.9 XXIX. A FELTÁMADÁS 1. Tétel: A sírban összevegyült anyagi és morontia működést követően jött elő Jézus feltámadott morontia alakja. „Vasárnap reggel két óra negyvenötkor a paradicsomi megtestesülési bizottság, melyet hét, nem azonosított paradicsomi személyiség alkotott, a helyszínre érkezett és nyomban fel is sorakoztak a sírbolt körül. Tíz perccel korábban az összevegyült anyagi és morontia működés keltette erőteljes rezgések kezdtek kiindulni József új sírhelyéből, és két perccel három óra előtt, ezen a vasárnap reggelen, Kr.u. 30. április 9-én, a názáreti Jézus feltámadott morontia alakja és személyisége előjött a sírból.” 189:1.1 2. Tétel: Jézus morontia feltámadását követően a húsvér teste még mindig ott volt a sírfülkében. „Miután a feltámadott Jézus kikelt a temetkezési sírhelyéből, a húsvér test, melyben csaknem harminchat évet élt és munkálkodott a földön, még mindig ott feküdt a sírfülkében, háborítatlanul és a lenvászon lepelbe göngyölve, éppen úgy, ahogy a testet József és társai péntek délután nyugalomra helyezték. A sírbolt előtti követ sem mozdította el senki; Pilátus pecsétje sértetlen volt; a katonák még mindig ott álltak őrségben. A templom őrei állandó szolgálatot láttak el; a római őrséget éjfélkor váltották. Ezen őrök egyike sem gyanította, hogy a virrasztásuk tárgya egy új és felsőbb rendű létformába emelkedett, és hogy a test, melyet őriztek, most már egy levetett burok, melynek semmilyen további kapcsolata nincs Jézus megszabadult és feltámadott morontia személyiségével.” 189:1.2 3. Tétel: Jézus feltámadásának magyarázatához három állítást ismerhetünk meg. „A következő állításokkal mindörökre tisztázni szeretnénk Jézus feltámadásának fogalmát: 1. Az ő anyagi vagy fizikai teste nem képezte részét az ő feltámadott személyiségének. Amikor Jézus a sírból előjött, a húsvér teste háborítatlanul a sírban maradt. Anélkül emelkedett ki a sírhelyből, hogy elmozdította volna a bejárat előtt lévő köveket és megrongálta volna Pilátus pecsétjeit. 2. Nem úgy kelt ki a sírból, mint egy szellem, és nem is úgy, mint a nebadoni Mihály; nem a Teremtő Fejedelem azon alakjában jelent meg, amely alakkal az Urantián való megtestesülése előtt rendelkezett. 3. József eme sírjából azok morontia személyiségéhez igen hasonló alakban jött elő, akik a Satania e helyi csillagrendszere első lakóvilágán lévő feltámadási csarnokokból mint feltámadott morontia felemelkedő lények emelkednek ki. És abból, hogy a Mihály-emlékmű az egyes számú lakóvilág feltámadási csarnokainak hatalmas udvara közepén áll, arra következtetünk, hogy a Mester urantiai feltámadását valamiképpen ezen a csillagrendszeri első lakóvilágon segítették elő.” 189:1.6 4. Tétel: A feltámadott Jézus utasításokat adott a világegyetemi segítőknek, kérte az igazolást a halandói átviteléhez; és üdvözölte az ő köszöntésére összegyűlt morontia lényeket. „A sírból kikelve Jézus első dolga az volt, hogy üdvözölte Gábrielt és arra utasította, hogy maradjon továbbra is az Immanuel felügyelete alatt álló világegyetem ügyeinek intézője, és ez után meghagyta a melkizedekek főnökének, hogy tolmácsolja testvéri üdvözletét Immanuelnek. Ezt követően kérte, hogy az edentiai Fenséges szerezze be a Nappalok Elődeinek igazolását az ő halandói átmenetéhez; és a hét lakóvilág összesereglett morontia csoportjaihoz fordulva, akik azért gyűltek össze itt, hogy köszöntsék és üdvözöljék a maguk teremtményi rendjében megjelent Teremtőjüket, Jézus elmondta a halandói utáni létpályájának első szavait. Így szólt a morontia Jézus: »Miután befejeztem életemet a húsvér testben, egy rövid ideig itt leszek ebben az átmeneti alakban, hogy jobban megismerjem a felemelkedő teremtményeim életét és még teljesebben kinyilatkoztassam a paradicsomi Atyám akaratát.«” 189:1.10 5. Tétel: Az arkangyalok vezetője megkapta a felhatalmazást, hogy Jézus fizikai testének haladéktalan lebontását elvégezze.

353

IV. rész, 29. Krisztustan „Tíz perccel három óra előtt, ahogy a feltámadott Jézus a Satania hét lakóvilágáról összesereglett morontia személyiségeket üdvözölte, a főangyalok vezetője – a feltámadás angyalaié – Gábrielhez fordult és Jézus halandói testét kérte. A főangyalok főnöke ezt mondta: »Nem vehetünk részt urunk, Mihály alászállási tapasztalásának morontia feltámadásában, de szeretnénk megkapni a halandói maradványait, hogy haladéktalanul hozzáfoghassunk az elbontásához. Most nem az anyagtalanná lényegítő eljárásunk alkalmazását javasoljuk; pusztán a felgyorsított idő eljárását szeretnénk segítségül hívni. Elég volt látnunk, amint a Fejedelmünk él és meghal az Urantián; a mennyei seregeket megkímélnénk attól az emléktől, melyre a Világegyetem Teremtője és Megtartója emberi alakjának lassú felbomlása láttán tehetnek szert. Az egész Nebadon mennyei értelmeinek nevében kérlek, adj felhatalmazást arra, hogy átvegyem a názáreti Jézus halandói testét és hatalmazz fel bennünket, hogy annak haladéktalan lebontását elvégezzük.«” 189:2.1 6. Tétel: A mennyei seregek a közteslények segítségével távolították el Jézus testét a sírfülkéből. „Miután a kérését teljesítették, a főangyalok főnöke segítségül hívta számos társát, valamint a mennyei személyiségek minden rendjének képviselői által alkotott nagyszámú sereget, és akkor, az urantiai közteslények segítségével hozzáfogtak, hogy birtokba vegyék Jézus fizikai testét. E holttest tisztán anyagi teremtés volt; fizikai és valóságos; nem lehetett úgy kivinni a sírboltból, mint ahogy a feltámadási morontia alak képes volt kijutni a lepecsételt sírból. Bizonyos morontia kisegítő személyiségek közreműködésével a morontia alak egyszer szellemivé tehető, s ezzel a közönséges anyag iránt közömbössé válik, míg máskor az anyagi teremtmények számára érzékelhetővé és velük kapcsolat létesítésére képessé válhat, éppen olyanná, mint a teremtésrész halandói.” 189:2.3 7. Tétel: Amikor a közteslények elgördítették a sír bejáratát elzáró követ, az őrök szétszaladtak. „Ahogy hozzáfogtak, hogy eltávolítsák Jézus testét a sírból annak előkészítéseként, hogy azt a közel pillanatszerű lebontás keretében méltóságteljesen és tisztelettel eltüntessék, a másodfajú urantiai közteslények azt a feladatot kapták, hogy a sírbolt bejárata elől gördítsék el a köveket. E két szikla közül a nagyobbik egy terjedelmes, kör alakú darab volt, nagyon hasonlított egy malomkőhöz, és a követ egy sziklavágatban lehetett mozgatni, így oda-vissza tudták görgetni aszerint, hogy megnyitni vagy lezárni akarták a sírt. Amikor az őrt álló zsidó őrök és a római katonák a reggeli gyönge fényben azt látták, hogy e nagy kődarab elgördül a sír bejárata elől, látszólag magától – mert semmilyen látható dolgot nem észleltek, mely a mozgásért okolható lett volna – félelem és vakrémület tört rájuk, és futva menekültek el a helyszínről. A zsidók előbb hazaszaladtak, majd pedig elmentek a templomba jelenteni e dolgokat a kapitányuknak. A rómaiak Antónia erődjébe menekültek és jelentették is a látottakat a centuriónak, amint az szolgálatba lépett.” 189:2.4 8. Tétel: A feltámadásban való hit az „üres sír” tényén alapul – ám nem ez a feltámadás igazsága. „A Jézus feltámadásában való keresztény hit az »üres sír« tényén alapult. Csakugyan tény volt, hogy a sír üres, ám nem ez a feltámadás igazsága. A sír valóban üres volt, amikor az első hívek megérkeztek, és eme tény, melyhez a Mester kétségtelen feltámadásának ténye társult, hamis hiedelem kialakulásához vezetett: ahhoz a tanításhoz, hogy Jézus anyagi és halandói teste szállt ki a sírból. A szellemi valóságokkal és az örökkévaló értékekkel kapcsolatos igazság nem mindig építhető fel nyilvánvaló tények keverékéből. Az egyes tények lehetnek ugyan anyagi értelemben igazak, de ebből nem következik, hogy ezen tények társítása szükségképpen igaz szellemi következtetésekhez vezet.” 189:2.6 9. Tétel: Jézus teste a lebomlás ugyanazon természetes folyamatán ment keresztül, mint amelyben minden emberi test is részesül – kivéve, hogy a bomlás időtartamát felgyorsították. „Jézus halandói maradványai az elemekre való lebomlás ugyanazon természetes folyamatán mentek keresztül, mint amelyben a földön minden emberi test is részesül, kivéve, hogy a felbomlás e természetes módját egy időpontban úgy felgyorsították, siettették, hogy az addig a pontig jutott, hogy csaknem pillanatszerűen ment végbe.” 189:2.8 10. Tétel: Az apostolok kétkedése ellenére Dávid kiküldte hírnökeit a feltámadás hírével. „A sírtól Dávid és József egyenesen Illés Márk házához ment, ahol a felsőteremben tanácskozni kezdtek a tíz apostollal. Csak Zebedeus János hajlott arra, hogy ha bizonytalanul is, de higgyen abban, hogy Jézus feltámadt a holtából. Péter először hitt, de mikor aztán nem találta a Mestert, komoly kétségei támadtak. Mind hajlott arra, hogy azt higgye, hogy a zsidók vitték el a testet. Dávid nem akart vitatkozni velük, de amikor elment, azt mondta: »Ti vagytok az apostolok, és nektek értenetek kellene ezeket a dolgokat. Én nem fogok vitázni veletek; mindazonáltal most visszamegyek Nikodémusz házába, ahová ma reggelre odarendeltem a hírvivőket, és amint összegyűltek, kiküldöm őket az utolsó küldetésükre, a Mester feltámadásának hírnökeiként. Hallottam, ahogy a Mester azt mondja, hogy miután meghal, harmadnapra feltámad, és én hiszek neki.« És miután így szólt az ország csüggedt és kétségbeesett követeihez, a

354

IV. rész, 29. Krisztustan tájékoztatás és hírszerzés ezen önjelölt vezetője otthagyta az apostolokat. A felsőteremből kifelé menet Lévi Máté ölébe dobta Júdás erszényét, amely az összes apostoli pénzt tartalmazta.” 190:1.3 11. Tétel: Dávid utolsó megbízatása a hírnökei részére ez volt: Az üzenet, melyet a híveknek meg kell vinnetek: „Jézus feltámadt a holtából; a sír üres.” „Körülbelül fél tíz volt, amikor Dávid huszonhat hírvivője közül az utolsó is megérkezett Nikodémusz házába. Dávid rögtön összeterelte őket a tágas udvarban és így szólt hozzájuk: »Férfiak és fivéreim, mindezidáig a nekem és az egymásnak tett eskütök szerint szolgáltatok nálam, és tanúságra hívlak titeket, miszerint sohasem küldtelek ki benneteket téves hírekkel. Most az utolsó küldetésetekre foglak küldeni titeket, mint az ország önkéntes hírvivőit, és így felmentelek benneteket az eskütök alól és ezzel feloszlatom a hírvivői testületet. Emberek, kijelentem nektek, hogy a munkánkat elvégeztük. A Mesternek többé már nincs szüksége halandó hírvivőkre; feltámadott holtából. Megmondta nekünk még az előtt, hogy elfogták, hogy meg fog halni és harmadnapra feltámad. Én láttam a sírt – üres. Beszéltem a magadáni Máriával és a négy nővel, akik Jézussal beszéltek. Most feloszlatlak benneteket, jó utat kívánva, és elküldelek titeket a kijelölt feladatotokra, és az üzenet, melyet a híveknek meg kell vinnetek: ’Jézus feltámadt a holtából; a sír üres.’«” 190:1.4 XXX. MORONTIA MEGJELENÉSEI 1. Tétel: Az átalakítók és a közteslények segítsége kellett ahhoz, hogy az ember szem is láthassa Jézus morontia alakját. „Ezek az emberi szemek azért láthatták Jézus morontia alakját, mert az átalakítók és a közteslények, valamint az akkor Jézus társaságában lévő, bizonyos morontia személyiségek különleges segédkezést végeztek.” 189:4.11 2. Tétel: Jézus azt mondta Máriának: Ne érints meg – de menj és mondd meg az apostolaimnak – Péternek is – hogy feltámadtam. „Ahogy Mária megpróbálta átkarolni Jézus lábát, a Mester azt mondta: »Ne érints meg Mária, mert nem olyan vagyok, amilyenként a húsvér testben ismertél. Ebben az alakban leszek veletek egy időre, mielőtt felemelkedem az Atyához. De most menjetek mindannyian, és mondjátok meg az apostolaimnak – és Péternek – hogy feltámadtam, és hogy beszéltetek velem.«” 189:4.12 3. Tétel: A hetedik megjelenésére a fivérek előtt került sor, az emmauszi úton. „Ahogy hazafelé menet így vitatkoztak és beszélgettek, Jézus morontia megnyilvánulása, az ő hetedik megjelenése jött velük, ahogy az úton haladtak. Kleofás gyakran hallotta Jézust tanítani és néhány alkalommal együtt is étkezett vele a jeruzsálemi hívek házaiban. De még akkor sem ismerte fel a Mestert, amikor az beszédbe elegyedett velük.” 190:5.2 4. Tétel: Ahogy a Jézus a morontia alakban fejlődött, egyre nehezebb volt őt emberi szemmel érzékelni. „E hétfői napon éjfél körül a Mester morontia alakja hozzáigazodott a morontia fejlődés második szakaszához. Amikor legközelebb megjelent a halandó gyermekeinek a földön, az már egy második szakaszbeli morontia lény volt. Ahogy a Mester a morontia létpályán haladt előre, gyakorlati értelemben egyre nehezebb feladatot jelentett a morontia értelmeknek és az ő átalakító társaiknak az, hogy a Mestert a halandó és anyagi szemlélők számára láthatóvá tegyék. Jézus a morontia harmadik szakaszába április 14-én, pénteken kelt át; a negyedik szakaszba 17-én, hétfőn; az ötödik szakaszba 22-én, szombaton; a hatodik szakaszba 27-én, csütörtökön; a hetedik szakaszba május 2-án, kedden; a jerusemi létpolgárságot 7-én, vasárnap érte el; és az edentiai Fenségesek 14-én, vasárnap fogadták be.” 191:3.2 5. Tétel: Jézus az esti étkezés alatt jelent meg Tamás és a többiek előtt. „Épp az estebédjüket fogyasztották röviddel hat óra után, Péter ült Tamás egyik oldalán, Nátániel meg a másikon, amikor a kétkedő apostol így szólt: »Nem fogok hinni, hacsak nem látom a Mestert a saját szememmel és ujjamat a szegek okozta sebhelyekbe nem teszem.« Ahogy ott ültek az estebédnél, és mialatt az ajtók gondosan be voltak zárva és el voltak reteszelve, a morontia Mester hirtelenül megjelent az asztalok formálta belső térrészben, éppen Tamással szemközt megállva, és azt mondta: (...)” 191:5.2 6. Tétel: Tamás hitt – a szegek nyomait nem látván is.

355

IV. rész, 29. Krisztustan „E szavakat hallva Tamás térdre borult a morontia Mester előtt és így kiáltott, »Hiszek! Uram és Mesterem!” Erre Jézus így szólt Tamáshoz: »Hittél Tamás, mert tényleg láttál és hallottál engem. Áldottak az eljövendő korszakokban azok, akik hisznek, még ha nem is láttak a húsvér test szemével és nem hallottak halandói füllel.«” 191:5.5 7. Tétel: Megjelent a tizenegyeknek és velük imádkozott a felszentelés hegyén. „Április 22-én, szombaton délben a tizenegy apostol a megbeszéltek szerint összegyűlt a Kapernaum melletti hegyen, és Jézus megjelent közöttük. Erre a találkozóra pontosan azon a hegyen került sor, ahol a Mester kijelölte őket apostolaiként és az Atya országának követeiként a földön. És ez volt a Mester tizennegyedik morontia megnyilatkozása. Ekkor az apostolok körben letérdeltek a Mester körül és meghallgatták, amint elismétli a megbízásokat és látták, amint újból előadja a felavatási jelenetet éppen úgy, mint amikor először jelölte ki őket az országért való különleges munkára. És számukra mindez, a Mester imájától eltekintve, az Atya szolgálatára való korábbi felszentelésük emlékét idézte. Amikor a Mester – a morontia Jézus – most imádkozáshoz fogott, oly fenséges hangon és hatalmi szóval szólt, melyet az apostolok addig még soha nem hallottak. A Mesterük most olyanként beszélt a világegyetemek vezetőivel, mint akinek a kezébe adatott a saját világegyetemében minden hatalom és fennhatóság. És ez a tizenegy ember sohasem felejtette el a követként korábban tett fogadalmaikkal kapcsolatos újbóli, morontia felajánlás élményét. A Mester mindössze egy órát töltött a követeivel e hegyen, és miután bensőséges búcsút vett tőlük, el is tűnt a szemük elől.” 192:3.1 XXXI. JÉZUS MENNYBEMENETELE 1. Tétel: Jézus a tizenegyekkel az Olajfák-hegyén volt együtt közvetlenül a mennybemenetelét megelőzően. „Már majdnem fél nyolc volt ezen a csütörtök reggelen, május 18-án, amikor Jézus megérkezett az Olajfákhegyének nyugati lejtőjére a tizenegy hallgatag és némiképp összezavarodott apostollal. Innen, a hegyre felvezető út mintegy kétharmadáról kitekinthettek Jeruzsálemre és ráláthattak a Getszemánira. Jézus most arra készült, hogy elmondja az apostoloknak az utolsó búcsúszavait, mielőtt elhagyja az Urantiát. Ahogy ott állt előttük, anélkül, hogy elrendelte volna, az apostolok körben letérdeltek körülötte és a Mester így szólt: (...)” 193:5.1 2. Tétel: A Mester elmondta búcsúját és eltűnt a szemük elől. „»Meghagyom nektek, hogy addig maradjatok Jeruzsálemben, amíg fentről fel nem ruháztattok hatalommal. Én most itt hagylak titeket; felemelkedem az Atyámhoz, és rövidesen, nagyon is hamar, elküldjük az ittlétem e világába az Igazság Szellemét; és amikor ő eljött, akkor kezdjétek meg az országról szóló örömhír új terjesztését először Jeruzsálemben, majd pedig a világ legtávolabbi részeiben is. Azzal a szeretettel szeressétek az embereket, amilyennel én szerettelek titeket és úgy szolgáljátok a halandótársaitokat, ahogyan én szolgáltalak benneteket. Az életetek szellemgyümölcseivel vegyetek rá lelkeket arra, hogy higgyék el azt az igazságot, hogy az ember az Isten fia, és hogy minden ember testvér. Emlékezzetek mindarra, amit tanítottam nektek, és az életre, melyet közöttetek éltem. Szeretetem rátok vetül, szellemem veletek lakozik és békém veletek marad. Búcsúzom.« Amikor a morontia Mester ezt elmondta, eltűnt a szemük elől. Jézusnak ez az úgynevezett mennybemenetele semmilyen tekintetben nem különbözött a halandói szemek elől való többi eltűnésétől, melyekre az Urantián megélt morontia létpályájának negyven napja alatt került sor.” 193:5.2 XXXII. FŐHATALMA 1. Tétel: Mihály urantiai alászállására azért volt szükség, hogy kiérdemelje az ő világegyeteme feletti tapasztalati fennhatóságot. „A paradicsomi Fiúnak a világotokon való megtestesülése egy bolygókorszak lezárulásához kapcsolódott; elkerülhetetlen volt, és nem azért vált szükségessé, hogy az Isten kegyét valaki elnyerje. E megtestesülés történetesen a Teremtő Fiú végleges személyes cselekedete is volt abban a hosszú kalandban, melynek során kiérdemelte az ő világegyeteme feletti tapasztalati fennhatóságot. Mily szánalmas felfogása ez az Isten végtelen jellemének! E tanítás, mely szerint az ő atyai szíve oly zordan hideg és kemény lévén olyannyira érintetlen maradt a teremtményeinek szerencsétlenségei és nyomorúságai láttán, hogy az ő gyöngéd irgalma egészen addig nem nyilvánult meg, amíg végül meg nem látta az ő bűntelen Fiát a Kálvária keresztjén vérezni és meghalni!” 4:5.6

356

IV. rész, 29. Krisztustan 2. Tétel: Az alászálló Fiak megértő vezetők, mert élő tapasztalások révén gyakorlati könyörületességgel, pártatlan ítélőképességgel és az élményelvi teremtményi lét szülte türelemmel rendelkeznek. „A Mihály Fiak a maguk teremtette különböző rendű lények iránti teljes és igaz rokonszenvvel kezdik meg világegyetem-szervező munkájukat. Mérhetetlen könyörületességgel viseltetnek mindeme teremtmények iránt, még sajnálatot is éreznek azok iránt, akik tévelyegnek és a saját önzőségük mocsarában vergődnek. De az igazságossággal és a pártatlansággal való ilyen felruházottság még nem elégséges a Nappalok Elődei nagyrabecsülésének kivívásához. A felsőbb-világegyetem e hármas uralkodói addig soha nem fogadják el a Teremtő Fiút a Világegyetem Fejedelmének, amíg el nem éri a saját teremtményei nézőpontját annak révén, hogy maga szerez tényleges tapasztalatot ilyen teremtményekként a létük környezetében. Így válnak a Fiak avatott és megértő urakká; megismerik azokat a csoportokat, amelyek felett uralkodnak és a világegyetemi hatalmat gyakorolják. Az élő tapasztalások révén gyakorlati könyörületességre, pártatlan ítélőképességre és az élményelvi teremtményi lét szülte türelemre tesznek szert.” 119:0.6 3. Tétel: Mihály a főhatalma kiérdemléséhez szükséges alászállásait urantiai időben egymilliárd év alatt teljesítette. „A Nebadon helyi világegyetemet most egy olyan Teremtő Fiú uralja, aki teljesítette az alászállási szolgálatát; igaz és kegyelmes felsőséggel uralkodik az ő fejlődő és tökéletesedő világegyetemének minden nagy területe felett. A nebadoni Mihály az Örökkévaló Fiúnak a 611.121. adománya az idő és tér világegyetemei számára, és a ti helyi világegyetemetek szervezését mintegy négymilliárd évvel ezelőtt kezdte meg. Mihály az első alászállási küldetésére nagyjából akkor készült, amikor az Urantia a mai formáját kezdte felvenni, egymilliárd évvel ezelőtt. Az alászállásai úgy százötvenmillió évenként követték egymást, az utolsóra ezerkilencszáz évvel ezelőtt került sor az Urantián.” 119:0.7 4. Tétel: Mihály főhatalma azért minősül legfelsőbbnek, mert 1. magában foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját, és 2. magában foglalja az idő és tér teremtményi nézőpontját is. „Mihály ezért a személyes főhatalmában egyesíti a világegyetemi Teremtők isteni akaratának hétszeres szakaszát a helyi világegyetemi teremtményeinek megértő tapasztalásával. Így az ő világegyetemi igazgatása immár a lehető legnagyobb hatalom és fennhatóság képét mutatja, jóllehet mentes mindenféle önkényes hatalombitorlástól. Az ő hatalma korlátlan, hisz a paradicsomi Istenségekkel megtapasztalt társulásokból származik; a fennhatósága olyan mértékben megkérdőjelezhetetlen, amilyen mértékben azt a világegyetemi teremtményekhez hasonló alakban való tényleges tapasztalásán keresztül szerezte meg; az ő főhatalma legfelsőbb, hiszen egyszerre egyesíti a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját az idő és tér teremtményi nézőpontjával.” 120:0.5 XXXIII. A MÁSODIK ELJÖVETEL 1. Tétel: Az Urantia az egész Nebadon érzelmi kegyhelye – és Jézus megígérte, hogy visszatér. „Az Urantia az egész Nebadon érzelmi kegyhelye, a tízmillió lakott világ legfontosabbika, a halandói otthona Krisztus Mihálynak, az egész Nebadon urának, a birodalmak Melkizedek szolgálójának, a csillagrendszeri megmentőnek, az ádámi megváltónak, a szeráfi társnak, a felemelkedő szellemek társának, a morontia fejlődés előmozdítójának, a halandói testhez hasonló alakban élt Ember Fiának és az Urantia Bolygóhercegének. És a beszámolóitok igazat állítanak, amikor ugyanennek a Jézusnak azt az ígéretét hirdetik, hogy egykor visszatér még az utolsó alászállásának világára, a Kereszt Világára.” 119:8.8 2. Tétel: A második eljövetel tantétele már korán bekerült a kereszténység tanításaiba, és a későbbi nemzedékek bizakodón várták is az eljövetelét. „Jézus több alkalommal is tett olyan kijelentéseket, melyek alapján a hallgatósága arra következtetett, hogy bár az a szándéka, hogy rövidesen elhagyja e világot, minden bizonnyal vissza fog térni, hogy befejezze a mennyországért végzett munkáját. Ahogy a követőinek erősödött azon meggyőződése, hogy Jézus el fogja hagyni őket, és miután el is távozott e világból, teljesen természetes dolog volt minden hívő számára, hogy erősen belekapaszkodjon e visszatérési ígéretekbe. Krisztus második eljövetelének tantétele így már korán bekerült a keresztények tanításaiba, és a tanítványoknak csaknem minden későbbi nemzedéke őszintén elhitte ezt az igazságot és bizakodóan várta az ő valamikori eljövetelét.” 176:2.1 3. Tétel: Jézus kínosan ügyelt arra, hogy az ő második eljövetelét az emberek ne társítsák Jeruzsálem pusztulásával.

357

IV. rész, 29. Krisztustan „Ha már meg kellett válniuk a Mesterüktől és Tanítójuktól, mennyivel erősebben kötődtek ezek az első tanítványok és apostolok e visszatérési ígérethez, s nem haboztak Jeruzsálem megjósolt pusztulását összekapcsolni e megígért második eljövetellel. És továbbra is így értelmezték a szavait, függetlenül attól, hogy az Olajfák hegyén megtartott e tanítási estén a Mester kínosan ügyelt arra, hogy az ilyen tévedést megelőzze.” 176:2.2 4. Tétel: Jézus mondta: „...legyetek bátrak, mert egykor majd visszatérek.” „[A]zt is megígérem, hogy valamikor majd visszatérek e világra, ahol a húsvér testbeni életet éltem és eljutottam arra a tapasztalásra, amely által egyszerre nyilatkoztattam ki az Istent az embernek és vezettem az embert Istenhez. Igen rövid időn belül el kell hagynom benneteket és fel kell vennem azt a munkát, melyet az Atya énrám bízott, de legyetek bátrak, mert egykor majd visszatérek. Időközben a világegyetemi Igazság Szellemem fog bátorítani és kísérni titeket.” 176:2.3 5. Tétel: Jézus azt mondta: „...amikor visszatérek, arra hatalomban és szellemben fog sor kerülni (...) csakis a szellem szeme fogja meglátni a (...) megdicsőített Ember Fiát...” „Ti most gyengeségben és húsvér testben láttok engem, de amikor visszatérek, arra hatalomban és szellemben fog sor kerülni. A húsvér test szeme húsvér testben látja az Ember Fiát, de csakis a szellem szeme fogja meglátni az Atya által megdicsőített Ember Fiát, aki a földön a saját nevén jelenik meg.” 176:2.4 6. Tétel: Az Ember Fia újbóli megjelenésének időpontját csak a Paradicsom tanácsaiban ismerik. „De az Ember Fia újbóli megjelenésének időpontját csak a Paradicsom tanácsaiban ismerik; még a menny angyalai sem tudják, hogy mikor kerül erre sor. Azonban meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak lezárul, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.” 176:2.5 7. Tétel: Jól teszitek, ha a Mesternek a visszatérését nem kapcsoljátok semmiféle különleges eseményhez vagy meghatározott időszakhoz. „Ezért hát jól teszitek, ha a Mesternek a földre való személyes visszatérését nem kapcsoljátok semmiféle különleges eseményhez vagy meghatározott időszakhoz. Mi csak egy dologban vagyunk biztosak: Megígérte, hogy visszajön. Ötletünk sincs arra, hogy mikor vagy mivel összefüggésben fogja teljesíteni ezen ígéretét. Amennyire tudjuk, bármelyik napon megjelenhet a földön, és talán addig nem is jön el, amíg korszakok sora el nem telt és annak rendje és módja szerint meg nem ítélték azokat a paradicsomi testületbe tartozó Fiú-társai.” 176:4.6 8. Tétel: Nincs nagy jelentősége annak, hogy mi megyünk őhozzá vagy esetleg ő jön előbb hozzánk. „Mihálynak a földön való második megjelenése mind a közteslények, mind az emberek vonatkozásában óriási érzelmi értékkel bíró esemény; de egyébként nincs közvetlen jelentősége a közteslények számára és nem bír több gyakorlati jelentőséggel az emberi lények számára, mint a természetes halál mindennapos eseménye, mely oly hirtelenül és egyértelműen a világegyetemi események azon sorának útjára vezeti a halandó embert, mely eseménysor közvetlenül elvezet ugyanezen Jézusnak, a világegyetemünk legfőbb urának színe elé. A fény gyermekei rendeltetésük szerint mind meglátják őt, és nincs nagy jelentősége annak, hogy mi megyünk őhozzá vagy esetleg ő jön előbb hozzánk. Ezért hát legyetek mindig készek a földön való üdvözlésére, mint ahogy ő is készen áll a fogadásotokra a mennyben. Mi bizakodóan várjuk az ő dicső megjelenését, akárha többször jönne is el, de fogalmunk sincs, hogy hogyan, mikor vagy mivel kapcsolatban kell megjelennie.” 176:4.7 A második eljövetelt 318-szor említik az Újszövetségben. A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Jn. 14:3118 „Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.” Mt. 16:27119

118 119

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=14 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mt&numch=16

358

IV. rész, 29. Krisztustan „[M]ég nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.” 1Jn. 3:2120 „Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” ApCsel. 1:11121 „Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem[.]” Jel. 1:7122 „Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára[.]” 2Tim. 4:1123 „A mi polgárságunk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust.” Fil. 3:20124 XXXIV. JÉZUS HITE 1. Tétel: A mennyei Atya közvetlen jelenlétében tapasztalta meg az Istenben való feltétlen bizalom nyugalmát és érezte át az élet csodálatos, megélénkítő erejét. „Jézus nem úgy ragaszkodott az Istenben való hithez, mint egy egész világgal szemben álló, ezen ellenséges és bűnös világgal halálos harcot vívó lélek tette volna; nem kizárólag azért folyamodott a hithez, hogy vigaszt nyerjen a nehézségek közepette vagy megnyugváshoz jusson az elrettentő kétségbeesésben; nála a hit nem pusztán megtévesztő ellentételezés volt az élet kellemetlen tapasztalataiért és fájdalmaiért. A halandó lét minden természetes nehézsége és múlandó ellentmondása közepette, hit révén, a mennyei Atya közvetlen jelenlétében tapasztalta meg az Istenben való legfelsőbb és feltétlen bizalom nyugalmát és érezte át az élet csodálatos, megélénkítő erejét.” 196:0.3 2. Tétel: Jézus emberien mutatta meg az Istenbe vetett élő hit új és felsőbbrendű fajtáját – Isten élő valósággá vált az ő emberi tapasztalásában. „És e diadalmas hit a tényleges szellemi előrehaladás élő megtapasztalása volt. Jézus komoly hozzájárulása az emberi tapasztalás értékeihez nem az volt, hogy oly sok új eszmét nyilatkoztatott ki a mennyei Atyáról, hanem az, hogy oly nagyszerűen és emberien mutatta meg az Istenben való élő hit új és felsőbbrendű fajtáját. Az Isten e világegyetem egyetlen másik világán sem vált semelyik halandó életében olyan élő valósággá, mint a názáreti Jézus emberi tapasztalásában.” 196:0.3 3. Tétel: Jézus életében minden világ felfedezhet egy, az Egyetemes Atyával való személyes szellemi kapcsolaton alapuló új vallást. „A Mester Urantián megélt életében a helyi teremtésrésznek ez és minden más világa is egy új és felsőbbrendű fajta vallást fedez fel, egy olyan vallást, mely az Egyetemes Atyával való személyes szellemi kapcsolaton alapul, és amelynek érvényét egyedül az igaz személyes tapasztalás legfelsőbb szintű felhatalmazása biztosítja. Jézus ezen élő hite nem ködös elmélkedés és több volt, mint értelmi gondolkodás.” 196:0.4 4. Tétel: A teológia rögzítheti és dogmatizálhatja a hitet, de Jézusnak olyan személyes és eredeti hite volt, mely biztosan tartotta őt. E hitétől még a méltatlan halál kegyetlen fenyegetése sem tántorította el. „Az istentan rögzítheti, alakíthatja, meghatározhatja és elvszerűsítheti a hitet, de Jézus emberi életében a hit személyes, élő, eredeti, önkéntelen és tisztán szellemi volt. E hit nem hagyománytisztelet volt, és nem is tisztán értelmi meggyőződés, melyet szent hitvallásként tartott volna meg, hanem olyan magasztos tapasztalás és olyan mély meggyőződés volt, mely biztosan tartotta őt. Az ő hite oly valós és mindent magába foglaló volt, amely tökéletesen félresöpört mindenféle szellemi kétséget és eredményesen megszüntetett minden ellentétes vágyat. Semmi sem tudta letépni őt e lángoló, magasztos és tántoríthatatlan hit szellemi horgonyáról. Még a nyilvánvaló vereség idején vagy a csalódás és a fenyegető kétségbeesés fájdalmai közepette is higgadtan állt az isteni jelenlétben, félelem nélkül és a szellemi legyőzhetetlenség teljes tudatában. Jézus a rendíthetetlen hit birtoklásából eredően éltető bizonyosságot élvezett, és a megpróbáltatást hozó egyes élethelyzetekben mindig feltétlen hűséget mutatott az Atya akarata iránt. És e fenséges hitétől még a méltatlan halál kegyetlen és közvetlen fenyegetése sem tántorította el.” 196:0.5

120

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=3 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=ApCsel&numch=1 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jel&numch=1 123 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=2Tim&numch=4 124 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=3 121

122

359

IV. rész, 29. Krisztustan 5. Tétel: Az ő hite nem volt sem hagyományelvű, sem merőben értelmi; hanem teljes mértékben személyes és tisztán szellemi volt. „Jézusnak magasztos és őszinte hite volt Istenben. Megtapasztalta a halandói lét mindennapos viszontagságait, de vallási értelemben sohasem kételkedett az Isten óvó felügyeletének és iránymutatásának bizonyosságában. Az ő hite az isteni jelenlétnek, a benne lakozó Igazító tevékenységének a felismeréséből született. Az ő hite nem volt sem hagyományelvű, sem merőben értelmi; hanem teljes mértékben személyes és tisztán szellemi.” 196:0.1 6. Tétel: Bámulatos és határtalan lelkesedéssel az Isten akarata megcselekedésének szentelte magát, de a rendkívüli élete alatt sohasem mutatkozott meg sem a megszállott ember dühe, sem a vallási önzés felületes üressége. „Jézus hite minden, az Isten országában megtalálható szellemértéket megjelenített; ezért mondta, »Először a mennyországot keressétek.« Jézus látta, hogy az ország haladó és eszményi közössége az »Isten akarata« meglátásán és teljesítésén alapul. A tanítványainak tanított ima lényege az volt, hogy »Jöjjön el a te országod; a te akaratod legyen meg.« Miután úgy fogta fel az országot, mint amely az Isten akaratából áll, magát az ország bámulatos önzetlenséggel és határtalan lelkesedéssel való megteremtése ügyének szentelte. De a komoly küldetésében és a rendkívüli élete alatt sohasem mutatkozott meg sem a megszállott ember dühe, sem a vallási önzés felületes üressége.” 196:0.8

360

IV. rész, 30. A Mennyország

30. A MENNYORSZÁG Tartalomjegyzék V. Az új és élő út VI. Az Atya akarata VII. Jézus vallása VIII. Az új parancsolat

I. A Mennyországról alkotott felfogások II. Jézus tanítása az Országról III. Az Isten atyasága és az emberek testvérisége IV. Az Ország kulcsai

I. A MENNYORSZÁGRÓL ALKOTOTT FELFOGÁSOK 1. Tétel: A héber írások úgy mutatták be a mennyországot, mint jelenlegi valóságot és mint jövőbeli reményt. „Jézus beszédének ismertetése során meg kell említenünk, hogy a héber írásokban több helyen is szerepel a mennyország kettős fogalma. A látnokok az Isten országát úgy mutatták be, mint: 1. Jelenlegi valóságot; és mint 2. Jövőbeli reményt – amikor az ország a maga teljességében megvalósul a Messiás megjelenését követően. Ez a Keresztelő János által tanított ország-felfogás. Jézus és az apostolok már a kezdetektől fogva tanították mindkét felfogást. Volt két másik eszme is az országról, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: 3. Az a későbbi felfogás, mely egy természetfeletti eredetű és csodákkal beköszöntő, világméretű és tapasztalás-meghaladó országot takar. 4. Egy olyan isteni ország létrehozásáról szóló perzsa tanítások, mely a jónak a rossz feletti győzelme elérését jelenti a világ végén.” 170:1.1 2. Tétel: A mennyország-felfogáshoz tartozó eszméknek négy csoportja van. „Épp Jézusnak a földre érkezése előtt, a zsidók az országgal kapcsolatos mindezen eszméiket összekeverték és összevegyítették abba a látomásszerű felfogásba, hogy az eljövendő Messiás elhozza a zsidó diadal korszakát, az Isten legfelsőbb uralmának örökkévaló korszakát a földön, az új világot, azt az időszakot, melyben az egész emberiség Jahvét fogja imádni. Azzal, hogy Jézus úgy döntött, hogy felhasználja a mennyországról alkotott eme fogalmat, azt választotta, hogy a magáévá teszi mind a zsidó, mind a perzsa vidékek leglényegesebb és legmagasabb rendű örökségét. A keresztény kor évszázadai alatt értelmezett és félreértelmezett mennyországgal kapcsolatos eszmék négy különböző csoportba sorolhatók: 1. A zsidók felfogása. 2. A perzsák felfogása. 3. Jézus személyes-tapasztalási felfogása – »a mennyország bennetek van.« 4. Azon összetett és zavaros felfogások, melyeket a kereszténység alapítói és terjesztői próbáltak a világra erőltetni.” 170:1.7 3. Tétel: A mennyországgal kapcsolatos korszakos fogalomzavart három tényező váltotta ki. „A »mennyország« kifejezés jelentésével kapcsolatos évszázados fogalomzavart három tényező váltotta ki: 1. Az »ország« eszméjének nyomon követéséből fakadó zavar, amint e fogalom a különböző fejlődési szakaszokon átesett annak révén, hogy Jézus és az apostolok alakították azt. 2. Az a zavar, mely elkerülhetetlenül együtt járt azzal, hogy a korai kereszténység átültette azt zsidó talajból nem-zsidó talajba. 3. Azzal a ténnyel eredendően együtt járó zavar, hogy a kereszténység olyan vallássá vált, mely Jézus személyének központi eszméje köré szerveződött; az országról szóló evangélium egyre inkább a róla szóló vallássá lett.” 170:1.14

361

IV. rész, 30. A Mennyország II. JÉZUS TANÍTÁSA AZ ORSZÁGRÓL 1. Tétel: Jézus kijelentése szerint az ország elfogadása az élet és szabadság hét adományával gazdagítja a létet. „A Mester világossá tette, hogy a mennyországnak az Isten atyasága igazságának és az emberek közötti testvériség kölcsönösen összefüggő tényének kettős fogalmával kell kezdődnie és abban kell összpontosulnia. Egy ilyen tanítás elfogadása, Jézus kijelentése szerint, felszabadítja az embert az állati félelem korszaknyi hosszúságú rabszolgaságából és egyúttal az emberi létet is gazdagítja a szellemi szabadság új életének következő adományaival: 1. Új bátorság és nagyobb szellemi erő birtoklása. Az országról szóló evangélium rendeltetése az volt, hogy felszabadítsa az embert és arra ösztönözze, hogy merjen reménykedni az örök életben. 2. Az evangélium új bizodalom és igaz vigasz üzenetét hordozta minden ember számára, még a szegények számára is. 3. Önmagában is az erkölcsi értékek új mércéje, egy új erkölcstani mérőrúd volt, mellyel az emberi viselkedés mérhető. Az emberi társadalom abból eredő új rendjének eszményképét ábrázolta. 4. A szellemi felsőbbrendűségét tanította az anyagihoz képest; dicsőítette a szellemi valóságokat és magasztalta az emberfeletti eszményképeket. 5. Ez az új evangélium úgy emelte ki a szellemi előrehaladást, mint az élet igazi célját. Az emberi élet új erkölcsi értékkel és isteni méltósággal ruházódott fel. 6. Jézus azt tanította, hogy az örök valóságok alkotják az igaz földi törekvés eredményét (jutalmát). Az ember halandói léte a földön egy nemes végzet felismerésének eredményeképpen új jelentéstartalmakkal telítődött. 7. Az új evangélium megerősítette, hogy az emberi üdvözülés nem más, mint egy nagy távlatú isteni szándék kinyilatkoztatása, mely cél elérésére és megvalósítására az Isten üdvözült fiai végtelen szolgálatának jövőbeli kiteljesedésében kerül sor.” 170:2.1 2. Tétel: Jézus ugyan számos különböző fogalmat adott közre az országról, de az utolsó szava mindig ez volt: „Az ország közöttetek van.” „Úgy tűnik, hogy bár a különböző időszakokban és más és más körülmények között Jézus számos fogalmat adott közre a nyilvános tanításaiban az »országról«, az apostolainak mindig azt tanította, hogy az ország magába foglalja az embernek a földi társaival és a mennyei Atyával kapcsolatos személyes élményét. Az országra vonatkozóan az utolsó kijelentése mindig az volt, hogy »Az ország bennetek van.«” 170:1.13 3. Tétel: Jézus sohasem adott pontos meghatározást az országra, viszont megemlítette annak hét korszakát. „Jézus sohasem adott pontos meghatározást az országra. Egyszer az ország egyik szakaszát taglalta, más alkalommal meg az Istennek az emberek szívében lévő uralmát jelentő testvériség egy más vetületéről szólt. E szombat délutáni beszéd során Jézus az országnak nem kevesebb mint öt szakaszáról, illetőleg időszakáról beszélt, és ezek a következők voltak: 1. Az egyes hívőnek az Atya Istennel való közösség szellemi életének személyes és bensőséges megélése. 2. Az evangéliumban hívők gyarapodó testvérisége, a magasabb szintű erkölcsöknek és a megelevenített erkölcstannak azon társadalmi szempontjai, melyek annak következményei, hogy az Isten szelleme az egyes hívek szívében uralkodik. 3. A láthatatlan szellemi lények halandó-feletti testvérisége, mely a földön és a mennyben érvényesül, az Isten emberfeletti országa. 4. Az Isten akarata tökéletesebb teljesítésének távlata, elmozdulás egy új társadalmi rend hajnala felé a fejlettebb szellemi élettel összefüggésben – az ember következő korszaka. 5. Az ország a maga teljességében, a fény és élet jövőbeli szellemi korszaka a földön.” 170:4.1 4. Tétel: A Mester öt vonását emelte ki az országról szóló evangéliumnak. „A Mester ez alkalommal a következő öt pontra helyezte a hangsúlyt, melyek az országról szóló evangélium legfőbb sajátságait képviselik: 1. Az egyén elsődlegessége. 2. A saját akarat, mint az emberi tapasztalás meghatározó tényezője.

362

IV. rész, 30. A Mennyország 3. Az Atya Istennel való szellemi közösség. 4. Az ember szeretetteljes szolgálatából eredő legmagasabb szintű megelégedettségek. 5. A szelleminek az anyagit meghaladó volta az emberi személyiségben.” 170:4.8 5. Tétel: Az országban hittel rendelkező fiaknak örök élete van, amivel felemelkedhetnek a világegyetemekben és a Paradicsomon megtalálhatják Istent. „És most jól figyeljetek a szavaimra, nehogy megint elkövessétek azt a hibát, hogy az elmétek hallja a tanításomat, miközben a szívetekben nem értitek a jelentését. A közületek egyként való ittlétem kezdete óta azt tanítottam nektek, hogy az egyik célom az, hogy kinyilatkoztassam a mennyei Atyámat az ő földi gyermekeinek. Azért éltem Istent kinyilatkoztató alászállást, hogy megtapasztalhassátok az Istent ismerő létpályát. Istent, mint a mennyei Atyátokat nyilatkoztattam ki; rólatok úgy tettem kinyilatkoztatást, mint az Isten földi fiairól. Tény, hogy az Isten szeret titeket, a fiait. A szavaimban való hit révén e tény örökkévaló és élő igazsággá válik a szívetekben. Amikor élő hit révén istenmód Isten-tudatossá váltok, akkor a szellemtől születtek meg a fény és élet gyermekeiként, arról az örökkévaló életről van szó, amivel felemelkedtek a világegyetemek mindenségében és abban a tapasztalásban részesültök, hogy a Paradicsomon megtaláljátok az Atya Istent.” 193:0.3 6. Tétel: Az országról szóló evangélium: az Isten atyaságának és az ember fiúságának valósága. Az országról szóló örömhír az Atya szeretetével és az ő földi gyermekeinek szolgálatával kapcsolatos. „Arra intelek titeket, hogy mindig emlékezzetek arra, hogy az emberek közötti küldetésetek a mennyországról szóló örömhírnek – az Isten atyasága valóságának és az ember fiúsága igazságának – a hirdetése. A jó hírek teljes igazságát hirdessétek, ne csak a megmentő örömhír egy részét. Üzeneteteket nem változtatja meg a feltámadásommal kapcsolatos tapasztalás. Az Istennél való fiúi elismerés, hit révén, még mindig az országról szóló örömhír megmentő igazsága. Menjetek hirdetni az Isten szeretetét és az ember szolgálatát. Amely tudásra a világnak a legnagyobb szüksége van, az ez: Az emberek az Isten fiai, és hiten keresztül ténylegesen is megismerhetik és naponta átélhetik e megnemesítő igazságot. Segítsen az alászállásom minden embert abban, hogy felismerjék, hogy ők az Isten gyermekei, ám e tudás nem lesz elégséges, ha nem ragadják meg személyes hit révén azt a megmentő igazságot, hogy ők az örökkévaló Atya élő szellemfiai. Az országról szóló örömhír az Atya szeretetével és az ő földi gyermekeinek szolgálatával áll kapcsolatban.” 193:0.4 III. AZ ISTEN ATYASÁGA ÉS AZ EMBEREK TESTVÉRISÉGE 1. Tétel: Az emberek közötti testvériség, lévén egyetemes, nemcsak az egyes kapcsolatok tulajdonságait mutatja, hanem az egész minőségjegyeit is. „Az Istennek az egyén iránti eme szeretete hozza létre a minden egyén isteni családját, a paradicsomi Atya szabad akaratú gyermekeinek egyetemes testvériségét. És mivel ez a testvériség egyetemes, ezért ez a teljesség kapcsolata. A testvériség, ha egyetemes, nem az egyes kapcsolatokat mutatja meg, hanem a minden kapcsolatot. A testvériség a teljesség valósága és ezért felfedi a teljesség tulajdonságait, szembeállítva azokat a részleges tulajdonságaival.” 12:7.10 2. Tétel: A testvériség azt jelenti, hogy a rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved. „A testvériség a minden személyiség közötti kapcsolat tényét alkotja az egyetemes létben. Egyetlen személy sem vonhatja ki magát azon előnyök vagy büntetések alól, melyek a más személyekkel való kapcsolat eredményeképpen jelennek meg. A rész az egészhez való viszonyának mértékében nyer vagy szenved.” 12:7.11 3. Tétel: Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. „A halandó tudatossága a ténytől a jelentéstartalom felé, majd annak elérését követően az érték felé haladva teljesedik ki. A Teremtő tudatossága a gondolat-értéktől a szó-jelentéstartalmon keresztül a cselekvés ténye felé halad. Mindig Isten-cselekvésnek kell oldania a lételvi végtelenségben eredendően benne rejlő korlátlan egység reteszét. Mindig Istenségnek kell biztosítania a világegyetemi mintát, a tökéletes személyiségeket, az eredeti igazságot, szépséget és jóságot, amelyet minden, istenségit el nem érő teremtésrész magáévá tenni igyekszik. Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. Mindig lennie kell egy Egyetemes Atyának, mielőtt még egyetemes fiúi állapot és azt követően egyetemes testvériség lehetne.” 118:5.3

363

IV. rész, 30. A Mennyország 4. Tétel: Jézus mondta: „Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket.” „»Béke legyen veletek. Egy teljes hetet maradtam, hogy újból megjelenhessek, amikor mindannyian jelen vagytok, hogy meghallgassátok még egyszer a megbízást, hogy menjetek el az egész világba és hirdessétek az országról szóló ezen örömhírt. Megint elmondom nektek: Ahogy az Atya engem a világba küldött, úgy küldelek én titeket. Ahogy én kinyilatkoztattam az Atyát, úgy nyilatkoztassátok ki az isteni szeretetet, ne pusztán szavakkal, hanem a napi életetekben. Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket. Nem pusztán hirdetnetek kell a menny örömeit, hanem a napi tapasztalásotokban meg kell mutatnotok az isteni élet eme szellemvalóságait, lévén, hogy nektek az Isten adományaként, hiten keresztül, már örök életetek van. Amikor van hitetek, amikor a fentről való hatalom, az Igazság Szelleme szállt meg titeket, nem fogjátok a világosságotokat elrejteni itt, a zárt ajtók mögött; megismertetitek az Isten szeretetét és irgalmát az egész emberiséggel. A félelem miatt most menekültök a kellemetlen tapasztalás tényeitől, de amikor az Igazság Szellemével megkeresztelnek benneteket, bátran és örömmel indultok majd el, hogy megéljétek az Isten országában való örök élet jó híreinek hirdetéséből fakadó tapasztalásokat.«” 191:5.3 5. Tétel: A világ számára teljesítendő küldetésünk Jézus életének tényén, valamint azon az igazságon alapszik, hogy az Isten fiai vagyunk. „»Lehettek itt és Galileában egy rövid ideig, mialatt felépültök abból a megrázkódtatásból, amelyet a hagyományelvűség tekintélyének hamis biztonságérzetéből való új rendbe történő átmenet okozott, melynek lényege az a tekintély, amely az élő tapasztalás legfelsőbb valóságainak tényeire, igazságaira és az azokban való hitre épül. A világ számára teljesítendő küldetésetek azon a tényen alapszik, hogy én Istent kinyilatkoztató életet éltem közöttetek; azon az igazságon, hogy ti és minden más ember is, az Isten fiai vagytok; és abban az életben fog fennállni, melyet az emberek között éltek – ami annak a tényleges és élő tapasztalása, hogy éppen úgy szeretitek az embereket és szolgáljátok őket, ahogy én szerettelek titeket és szolgáltalak benneteket. Nyilatkoztassa ki a hitetek a világosságotokat a világnak; nyissa fel az igazság kinyilatkoztatása a hagyomány által elvakított szemeket; eredményesen rombolja le a szeretetteljes szolgálatotok a tudatlanság szülte előítéletet. Azzal, hogy megértő rokonszenvvel és önzetlen odaadással közeledtek embertársaitokhoz, elvezetitek őket az Atya szeretetének megmentő tudatába.«” 191:5.3 6. Tétel: A zsidók a jóságot, a görögök a szépséget, a hinduk az odaadást, az aszkéták a tiszteletadást, a rómaiak a hűséget magasztalták, Jézus viszont szeretetteljes szolgálati életet kér. „»A zsidók felmagasztalták a jóságot; a görögök feldicsérték a szépséget; a hinduk odaadást hirdettek; a távoli önmegtagadók tiszteletadást tanítanak; a rómaiak hűséget követelnek; de én életet kérek a tanítványaimtól, a húsvér testbeni testvéreiteket szolgáló szeretetteljes életet.«” 191:5.3 IV. AZ ORSZÁG KULCSAI 1. Tétel: A mennyország kulcsai: őszinteség – és még több őszinteség. „A mennyország kulcsai a következők: őszinteség, több őszinteség és még több őszinteség. Minden ember rendelkezik e kulcsokkal. Az emberek használják azokat – haladnak a szellemi besorolásban – a döntéseik révén, több döntésük révén és még több döntésük révén. A legmagasabb rendű erkölcsi választási lehetőség nem más, mint a lehető legnagyobb érték választása, és ez mindig – bármely szférában, s mindegyikben – az Isten akarata megcselekedésének választása. Ha az ember ezt választja, akkor ő maga is nagy, legyen akár a Jerusem legszerényebb létpolgára vagy akár a legutolsó halandó az Urantián.” 39:4.14 2. Tétel: Az Isten keresésének választásával az ember végest meghaladó döntést hoz. „Az akaratnak – a választásnak – abban a világegyetemi keretben kell működnie, amely a felsőbb és korábbi választásra válaszul jelent meg ténylegesen. Az emberi akarat teljes hatóköre szigorúan véve is végeskorlátolt, kivéve egyetlen egyet: amikor az Isten megtalálását választja, és azt, hogy olyanná váljon mint ő, akkor e döntése a végest meghaladja; csak az örökkévalóságban derülhet ki, hogy vajon e döntés egyúttal meghaladja-e az abszonitot is.” 118:6.7 3. Tétel: Jézus az ország kettős felfogásáról tanított – az egyik e világban, a másik a mennyben. „Ezen a délutánon a Mester az ország kettős természetének új fogalmát világosan megtanította annyiban, hogy bemutatta a következő két szakaszt: »Az első. Az Isten országa e világban, a legfőbb vágy az Isten akaratának megcselekedésére, az ember önzetlen szeretete, mely megtermi a fejlettebb erkölcstani és erkölcsös viselkedés jó gyümölcseit.

364

IV. rész, 30. A Mennyország A második. Az Isten országa a mennyben, a halandó hívők célja, az az állapot, amelyben az Isten iránti szeretet tökéletes, és amelyben az Isten akaratát istenibben cselekszik meg.«” 170:2.17 4. Tétel: Jézus tanítása szerint két lényeges dolog szükséges az országba való belépéshez – őszinte hit és igazságvágy. „Jézus azt tanította, hogy hit révén a hívő most jut be az országba. A különféle beszédeiben azt tanította, hogy két lényeges dolog szükséges az országba hiten keresztül való belépéshez: 1. Hit, őszinteség. Kisgyermekként jönni, ajándékként fogadni a fiúi elismerés adományát; kérdés nélkül és az Atya bölcsességében való teljes bizodalommal és igaz bizalommal alávetni magunkat az Atya akarata megcselekedésének; elfogultságtól és előítélettől mentesen jönni az országba; az el nem rontott gyermek módjára nyitottnak és tanulásra késznek lenni. 2. Igazságvágy. Az igazságosság iránti szomj, szemléletváltás, ama késztetés magunkévá tétele, hogy olyanok legyünk, mint az Isten és megtaláljuk Istent.” 170:2.20 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI – HIT „A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.” Zsid. 11:1125 „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” Jn. 14:1126 „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében (...)” Jn. 1:12127 „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.” Ef. 2:8128 „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére” Zsid. 12:2129 V. AZ ÚJ ÉS ÉLŐ ÚT 1. Tétel: Jézus építette ki az új és élő utat – ő volt az igazság, melynek tudatában az emberek szabadok lesznek. „Az alászálló Fiú a világ halandó emberfajtáinak szellemi felemeléséért él és hal. Ő építi ki az »új és élő utat«; élete nem más, mint a paradicsomi igazságnak halandói húsvér testben való megtestesülése, éppen azon igazságé – akár az Igazság Szelleméé – mely tudás birtokában az emberek szabadok lesznek.” 52:5.4 2. Tétel: Az Urantián az új és élő út azt jelenti, hogy a halandók a halál után közvetlenül eljuthatnak a lakóvilágokra. „Az Urantián ennek az »új és élő útnak« a megalkotása ténykérdés volt, s emellett igazság is. Az Urantiának a Lucifer-féle lázadásban való elszigeteltsége felfüggesztette azt az eljárást, mely révén a halandók a halál után közvetlenül eljuthattak volna a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály urantiai napjait megelőzően minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra egy különleges feltámadás alkalmáig, mert a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia vitatta e megszabadítást. De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.” 52:5.5 3. Tétel: „[Számosan] ... sok szorongatás közepette jutnak be az országba”. Jézus kiállta a civilizált ember nagy próbáját: bár megvan a hatalma, mégis elutasítja annak önző célok érdekében való alkalmazását. „Jézus úgy döntött, hogy a mennyországot az emberiség szívében alapítja meg természetes, rendes, összetett és fárasztó módszerekkel, éppen olyan módszerekkel, amilyeneket a földi gyermekeinek később alkalmazniuk kell e mennyország bővítése és kiterjesztése során. Mert az Ember Fia jól tudta, hogy úgy kell lennie, hogy »minden korszak számos gyermeke sok szorongatás közepette jut be az országba«. Jézus most a polgárosodott ember nagy próbatételén ment keresztül, aki bár hatalommal rendelkezik, de állhatatosan elutasítja annak a tisztán önző vagy személyes célok érdekében való alkalmazását.” 136:8.6

125

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=11 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=14 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=1 128 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Ef&numch=2 129 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsid&numch=12 126

127

365

IV. rész, 30. A Mennyország 4. Tétel: A szeretetbeli rálátás előidézi az igazság, a szépség és a jóság meglelésére irányuló törekvést – és az ember a befogadásukban dicsőül meg. „Egyes emberek élete túl nagyszerű és túl nemes a tisztán sikerkereső működés szintjére való alászálláshoz. Az állatnak alkalmazkodnia kell a környezethez, de a vallásos ember meghaladja a környezetét, mert az isteni szeretetre való rálátás által megkerüli a jelenlegi anyagi világ korlátait. E szeretetfogalom az ember lelkében előidézi az igazság, a szépség és a jóság meglelésére irányuló állatfeletti törekvést; és megtalálásukkor a befogadásukban dicsőül meg; eleped a vágytól, hogy megélje azokat, hogy igazat cselekedjen.” 196:3.32 VI. AZ ATYA AKARATA 1. Tétel: Az Atya akarata választásának két módja van: a. Negatív – ne az én akaratom, hanem a tiéd [legyen meg]. b. Pozitív – azt akarom, hogy a tiéd legyen meg. „Az Atya akaratának ily módon való választásával a halandó ember szellemi úton találja meg a szellemAtyát, még ha egy egész korszaknak kell is eltelnie, mire a teremtmény-fiú valóságosan is megjelenhet az Isten tényleges jelenlétében a Paradicsomon. Ez a választás nem annyira a teremtményakarat tagadását jelenti – »Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg« – hanem inkább a teremtményi igenlő megerősítést: »Az én akaratom az, hogy a te akaratod legyen meg.« És e döntést követően az Istent-választó fiú előbbutóbb belső egyesülést (eggyé kapcsolódást) él meg a benne lakozó Isten-résszel, miközben ugyanez a tökéletesedő fiú felsőrendű személyiség-megelégedést nyer abban az imádat-közösségben, amely az ember személyiségét és az ő Teremtőjének személyiségét köti össze, két olyan személyiségről van tehát szó, amelyek teremtői sajátosságai a sajátakarat kölcsönös kifejezésében mindörökre társultak – vagyis az emberi akaratnak és Isten akaratának egy újabb örökkévaló társulása jött létre.” 111:5.6 2. Tétel: A Legfelsőbb Isten válik az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulásává. „Amilyen mértékben megcselekedjük az Isten akaratát, legyünk bármilyen világegyetemi besorolási szinten is, éppen olyan mértékben válik egy fokkal ténylegesebbé a Legfelsőbb mindenható potenciálja. Az Isten akarata nem más, mint az Első Forrás és Középpont célja, amint az a három Abszolútban lehetőségként, az Örökkévaló Fiúban személyesen, a Végtelen Szellemben világegyetemi cselekvésre egyesülten és a Paradicsom állandó mintáiban örökké váltan benne foglaltatik. És a Legfelsőbb Isten válik az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulásává.” 117:0.1 VII. JÉZUS VALLÁSA 1. Tétel: Jézus vallása az üdvözülés véglegességét biztosította, hiszen gondoskodott a hét fontosabb kellékéről. „Jézus tanításai alkották az első olyan urantiai vallást, mely oly teljesen magába foglalta a tudás, a bölcsesség, a hit, az igazság és a szeretet összarányosítását, hogy teljesen és egyidejűleg biztosítson időleges megnyugvást, értelmi bizonyságot, erkölcsi megvilágosodást, bölcseleti kiegyensúlyozottságot, erkölcstani érzékenységet, Isten-tudatot és a személyes továbbélés határozott bizonyosságát. Jézus hite kijelölte az utat az emberi üdvözülés véglegessége, a halandói világegyetemi fejlődés véglegessége felé, hiszen gondoskodott a következőkről: 1. Megszabadulás az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerésében. 2. Megszabadulás az értelmi rabságból: az embernek meg kell ismernie az igazságot, és az igazság felszabadítja őt. 3. Megszabadulás a szellemi vakságtól, a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontiai tudatossága; a szellemi valóság felfedezése szolgálaton keresztül és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatása tevékeny szereteten keresztül. 4. Megszabadulás a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén keresztül, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül. 5. Megszabadulás a sajátlényegtől, megszabadulás az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül és a minden más öntudatos lény által elért eredményekkel való összehangolódás révén.

366

IV. rész, 30. A Mennyország 6. Megszabadulás az időtől, az Isten-felismerésben és az Isten-szolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése. 7. Megszabadulás a végestől, a tökéletessé tett egység az Istenséggel a Legfelsőbben és rajta keresztül, s ezáltal a teremtmény kísérletet tesz a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein.” 101:6.8 2. Tétel: Jézus tanításai végül megfosztották a vallást a babonaságtól, a varázslattól, a mítoszoktól és a dogmáktól. „A természetes vallás varázslási és mitológiai eredete nem érvényteleníti a későbbi kinyilatkoztatott vallások valóságát és igazságát, valamint a jézusi vallás tökéletesen üdvözítő örömhírét. Jézus élete és tanításai végül megfosztották a vallást a varázslási babonaságoktól, a mitológiai káprázatoktól és a hagyományos tantételesség béklyójától. De ez a korai varázslás és mitológia igen hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi és felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését és valóságát feltételezte.” 103:9.4 3. Tétel: Az egyszerű emberek örömmel hallgatták Jézust. „Az egyszerű emberek örömmel hallgatták Jézust, és ismét válaszolni fognak az ő elhivatott, vallásos késztetést mutató, őszinte emberi életének bemutatására, ha ezek az igazságok megint hirdettetni fognak a világnak. Az emberek azért hallgatták őt örömmel, mert egy volt közülük, egy szerény, avatatlan ember; a világ legnagyobb vallási tanítója valóban nem volt képzett tanító.” 196:1.4 4. Tétel: Jézus nem osztozott Pálnak az emberiségre vonatkozó borúlátó nézetében. A legtöbb embert inkább gyengének, mintsem gonosznak látta. „Jézus arra ösztönözte az embereket, hogy érezzék otthon magukat a világban; megszabadította őket a tabu rabszolgaságától és megtanította nekik, hogy a világ nem alapvetően rossz. Ő nem arra vágyott, hogy elmeneküljön a földi életéből; teljesen elsajátított egy olyan módszert, mellyel elfogadhatóan megcselekedte az Atya akaratát, amíg a húsvér testben tartózkodott. Eszményelvű vallási életet élt egy valószerű világ kellős közepén. Jézus nem osztozott Pálnak az emberiségre vonatkozó borúlátó nézetében. A Mester úgy tekintett az emberekre, mint az Isten fiaira és nagyszerű és örökkévaló jövőt látott azok esetében, akik a továbbélést választották. Ő nem erkölcsi szkeptikus volt; az embert igenlő felfogásban szemlélte, nem pedig nemlegesben. A legtöbb embert inkább gyengének, mintsem gonosznak látta, inkább zavartnak, mintsem romlottnak. De függetlenül a helyzetüktől, ők mindannyian az Isten gyermekei és az ő testvérei.” 196:2.9 5. Tétel: Jézus figyelmeztette a követőit annak veszélyére, hogy az evangéliumot felcserélik a róla szóló vallással. „Jézus megpróbálta az apostolai számára elmagyarázni a különbséget a tanításai és a közöttük élt élete, valamint ama tanítások között, melyek később köréje nőnek majd. Jézus azt mondta: „Az én országom és az ahhoz kapcsolódó örömhír lesz az üzenetetek veleje. Ne térjetek le arra a mellékútra, hogy rólam és a tanításaimról szónokoltok. Terjesszétek az országról szóló örömhírt és mutassátok be a mennyei Atyáról szóló kinyilatkoztatásomat, de ne tévedjetek azokra a mellékutakra, hogy olyan mondákat teremtetek és olyan imádatközösséget építetek, mely az én hitemről és tanításaimról szóló hiedelmekkel és tanításokkal hozhatók összefüggésbe.” De megint csak nem értették meg, hogy miért mondja ezt, és senki sem merte megkérdezni, hogy miért tanít nekik ilyet.” 138:6.3 6. Tétel: Péter kezdte el azt az aprólékos eljárást, amellyel Jézus vallását a Jézusról szóló vallássá alakították. „Így aztán Péter erőteljes vezetése alatt, és mielőtt a Mester felemelkedett volna az Atyához, az ő jó szándékú képviselői hozzáfogtak ahhoz az aprólékos eljáráshoz, hogy fokozatosan és biztosan átalakítsák Jézus vallási tanítását egy, a Jézusról szóló új és módosított formájú vallássá.” 192:4.8 VIII. AZ ÚJ PARANCSOLAT 1. Tétel: Jézus új parancsolata ez volt: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. „»Amikor ezen új parancsolatot adom, nem teszek új terhet a lelketekre; inkább új örömöt hozok nektek és lehetővé teszem a számotokra, hogy új gyönyörűséget találjatok abban, hogy megismeritek annak boldogságait, hogy a szívetek ragaszkodását embertársaitoknak adományozzátok. A szeretetem nektek és a halandó társaitoknak való adományozásában, én a legfelsőbb rendű örömöt fogom megtapasztalni, még ha kifelé szenvedést élek is át.

367

IV. rész, 30. A Mennyország Amikor arra hívlak fel titeket, hogy szeressétek a másikat, éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket, akkor az igaz ragaszkodás legfelsőbb mércéjét mutatom nektek, mert embernek ennél nagyobb szeretete nem lehet: hogy életét adja a barátaiért. És ti a barátaim vagytok; azok is maradtok, ha hajlandók vagytok megtenni, amit tanítottam nektek. Mesternek hívtatok, de én nem neveztelek benneteket szolgáknak. Ha szeretni tudjátok egymást úgy, ahogy én szeretlek titeket, akkor a barátaim lesztek, és mindig azt fogom mondani nektek, amit az Atya kinyilatkoztat nekem.«” 180:1.2

368

IV. rész, 31. Gondolatigazítók

31. GONDOLATIGAZÍTÓK Tartalomjegyzék XIII. Az Igazító beköltözése az emberi elmébe XIV. Az Igazítók és az emberi akarat XV. Az Igazítóval való közösség XVI. A Hét Lelki Kör XVII. A bensőben zajló élet XVIII. Az elme – A választás színtere XIX. A lélek kifejlődése XX. A személyiség továbbélése XXI. Személyiség és valóság XXII. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás XXIII. Az Igazítók sora a halál után

I. A Gondolatigazítók eredete és osztályozása II. A Gondolatigazítók természete III. Titkos Nevelők – Tiszta szellemek IV. Az igazítói elme jellege V. A kiválasztás és a feladat VI. Szervezés és igazgatás VII. Az Igazító adományozásának előfeltételei VIII. Az Igazító küldetése IX. Isten az emberben X. Fejlődés – Az öntevékeny Igazítók XI. Az Igazító beköltözését hátráltató tényezők XII. Megszemélyesült Igazítók

I. A GONDOLATIGAZÍTÓK EREDETE ÉS OSZTÁLYOZÁSA 1. Tétel: A Gondolatigazítók közvetlenül az Egyetemes Atyától érkeznek – ők a végtelen Isten részekre bontásából származó entitások. „A Gondolatigazítók adományozásának módjával kapcsolatban ugyan vannak véleménykülönbségek, az eredetüket illetően azonban nincsenek; mindenki egyetért abban, hogy közvetlenül az Egyetemes Atyától, az Első Forrástól és Középponttól érkeznek. Ők nem teremtett lények; ők részekre bontásból származó entitások, melyek a végtelen Isten tényleges jelenlétét alkotják.” 107:1.2 2. Tétel: Az Igazító Istentől ereszkedik alá, magához veszi a halandói lelket és felemelkedik vele Istenhez. „Az isteni Szellem az örök dicsőség magasságaiból ereszkedik alá, lépések hosszú során át, hogy találkozzon veletek, akik vagytok és ahol vagytok, és azután, a hit társas viszonyában, szeretőn magához ölelje a halandó eredetű lelket, és elinduljon visszafelé biztosan és csalhatatlanul az alászállási útvonalon, meg sem állva addig, míg az evolúciós lélek biztonságosan fel nem emelkedett azon üdvösség szintjére, ahonnan az isteni Szellem eredetileg elindult a kegyelem és a segédkezés e küldetésére.” 34:6.3 3. Tétel: Keresvén az eredetük szintjeit, az isteni szellemek magukkal viszik az Isten hű fiait. „A szellemi erők csalhatatlanul keresik meg és érik el a saját eredeti szintjüket. Lévén, hogy az Örökkévalóból indultak ki, bizonyosan oda is térnek vissza, s magukkal viszik az idő és tér mindazon gyermekeit, akik eljegyezték magukat a bennük lakozó Igazító vezetésével és tanításával, akik igazán „a Szellemtől születtek”, akik az Isten hű fiai.” 34:6.4 4. Tétel: A Diviningtonból az Urantiára való átkelés időtartama az Igazító esetében alig 118 óra. „Amint az Igazítók ténylegesen is elhagyják a Diviningtont, gyakorlatilag nem telik el idő e pillanat és a választott halandó elméjében való megjelenés órája között. Az Igazítók számára a Diviningtonból az Urantiára való átkelés átlagos időtartama 117 óra, 42 perc és 7 másodperc. Ezt gyakorlatilag teljesen kitölti az Uverszán való bejegyzés időtartama.” 108:1.9 5. Tétel: Az Igazítóknak hét nagyobb osztályát ismerjük. „Az Igazítókat tiszta entitásként alakították egyedivé, és egytől egyig arra szánták őket, hogy vagy felszabaduljanak, vagy eggyé kapcsolódást éljenek meg, vagy Megszemélyesült Nevelővé váljanak. Úgy tudjuk, hogy a Gondolatigazítóknak hét rendjük van, jóllehet nem teljesen értjük ezeket az osztályokat. Rendszerint a következő osztályokat adjuk meg: 1. Tiszta Igazítók (...) 2. Haladó Igazítók (...) 3. Felsőbb Igazítók (...) 4. Eltűnt Igazítók (...)

369

IV. rész, 31. Gondolatigazítók 5. Felszabadult Igazítók (...) 6. Eggyé kapcsolódást elért Igazítók (...) 7. Megszemélyesült Igazítók (...)” 107:2.1 II. A GONDOLATIGAZÍTÓK TERMÉSZETE 1. Tétel: Átfogó voltukban vannak korlátaik, de a jelentéstartalmak, az értékek és a tények teljességét tekintve abszolútak. „Az Igazító tényleges forrása szükségképpen végtelen, és a fejlődő halandó halhatatlan lelkével való eggyé kapcsolódást megelőzően az Igazító valósága szükségképpen az abszolútsággal határos. Az Igazítók általános értelemben, Istenségi értelemben, nem abszolútok, azonban valószínűleg valódi abszolútnak minősülnek a szilánkosult természetük lehetőségein belül. Korlátozottak egyetemességi szempontból, de természetük szerint nem; átfogó voltukban vannak korlátaik, a jelentéstartalmak, értékek és tények teljességét tekintve azonban abszolútak ők. Ez okból néha úgy emlegetjük az isteni ajándékokat, mint az Atya korlátozottan abszolút szilánkjait.” 107:4.2 2. Tétel: Az Igazítók az isteni jelenlét – ők igazi valóságok. „A Gondolatigazítók nem személyiségek, de azért valóságos entitások; igazul és tökéletesen egyéniesítettek, bár amíg halandókban tartózkodnak, sohasem személyesülnek meg ténylegesen. A Gondolatigazítók nem igazi személyiségek; ők igazi valóságok, a világegyetemek mindenségében ismert legtisztább rendű valóságok – ők az isteni jelenlét. Ugyan nem személyesek, mégis az Atyának eme csodás részeit általában úgy emlegetik, mint lényeket és néha, a halandókat segítő jelenlegi szolgálatuk szellemi szakaszaiból eredően, úgy, mint szellem-entitásokat.” 107:7.1 3. Tétel: Noha az Igazítók használják a gravitációt, de az hatni nem hat rájuk. „Noha az Igazítók használják az anyagi-gravitációs köröket, az mégsem hat rájuk úgy, mint az anyagi teremtésre. Az Igazítók a gravitáció ősének részei és nem a gravitáció következményei; olyan világegyetemi létezési szinten szelvényesültek, amely feltételezés szerint megelőzi a gravitáció megjelenését.” 107:6.6 4. Tétel: Az Igazítók nem személyiségek, viszont rendelkeznek előjogokkal a sajátakarat, a szabad választás lehetősége és a szeretet terén. „Ha a Gondolatigazítók nem akarati előjogokkal és választási képességekkel rendelkező személyiségek, akkor hogyan képesek halandó társat választani és arra vállalkozni, hogy az evolúciós világok e teremtményeibe költözzenek? Ezt a kérdést könnyű feltenni, de a világegyetemek mindenségében valószínűleg még egyetlen lény sem találta meg rá a pontos választ. Még az én személyiségrendembe tartozók, a Független Hírvivők sem értik teljesen, hogy a sajátakarat, a szabad választás lehetősége és a szeretet nem személyes entitásokban jelenjen meg.” 107:7.2 5. Tétel: Az élő Isten egy szilánkja lakozik minden erkölcsileg tudatos urantiai lény elméjében. „Ha az ember véges elméje képtelen felfogni, hogy egy olyan nagy és fenséges Isten, mint az Egyetemes Atya miként képes a végtelen tökéletességű, örökkévaló lakóhelyéről leereszkedni annak érdekében, hogy az egyes ember-teremtmény barátjává legyen, akkor az ilyen véges értelem bízvást bízhat az isteni barátságban ama tény igazsága alapján, hogy az élő Isten egy tényleges szilánkja lakozik minden épelméjű és erkölcsileg tudatos urantiai halandó értelmes lényében. Az emberben lakozó Gondolatigazítók a paradicsomi Atya örökkévaló Istenségének részét képezik. Az embernek nem kell messzebb mennie e szellemi-valóság jelenlét lelki szemléléséből nyerhető saját belső tapasztalásánál ahhoz, hogy megtalálja Istent és hogy megpróbáljon vele közösséget teremteni.” 5:0.1 6. Tétel: Ennek az Isten-szilánknak az a rendeltetése, hogy minden túlélővel eggyé váljon. „E bolygó minden egyes erkölcsi lényében ott lakozik Isten egy szilánkja, az isteniség egy része és darabja. Ez még nincs a ti birtokotokban, de rendeltetésük, hogy veletek eggyé váljanak, feltéve, hogy túlélitek a halandói létet.” 1:4.3 III. TITKOS NEVELŐK – TISZTA SZELLEMEK 1. Tétel: Az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme.

370

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „Az Isten tökéletességének végtelensége olyan, hogy ez örökre kiismerhetetlenné teszi. És Isten minden kifürkészhetetlen rejtelme közül a legnagyobb a halandói elmékben lakozó isteni szilánk jelensége. Az Egyetemes Atyának az idő-teremtményeivel való együttlétének módja minden világegyetemi rejtelem legnagyobbika; az isteni jelenlét az emberi elmében a rejtelmek rejtelme.” 1:4.1 2. Tétel: A Titkos Nevelők az Atya jelenléte. „Bár az Egyetemes Atya személyesen a Paradicsomon, a világegyetemek kellős közepében lakozik, egyúttal ténylegesen is jelen van a tér világain az ő számtalan időgyermekének elméjében, mivel ő mint a Titkos Nevelő lakozik bennük. Az örökkévaló Atya egyszerre a legtávolabb van a bolygókon élő halandó fiaitól és ugyanakkor a legközvetlenebb viszonyban is van velük.” 107:0.1 3. Tétel: Az Igazítók az Atya szeretetének megtestesülései az emberek lelkében, akik ezáltal elérik az isteni jelenlétet a Paradicsomon. „Az Igazítók jelentik az Atya szeretetének tényleges megtestesülését az emberek lelkében; ők képezik az ember örök létpályájának a halandói elmébe zárt valóságos ígéretét; ők alkotják az ember tökéletessé vált végleges rendű személyiségének lényegét, melyet a halandó előzetesen megtapasztalhat az időben, amint fokozatosan elsajátítja az Atya akaratának megéléséhez vezető isteni módszert, ahogy lépésről lépésre haladva a világegyetemek során át tartó felemelkedésben végül eléri a paradicsomi Atyjának isteni jelenlétét.” 107:0.2 4. Tétel: A meg nem személyesült Igazítók és az eggyé nem kapcsolódott Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók. „A meg nem személyesült Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók. Az én rendem, a Független Hírvivők, valamint az Ihletett Háromsági Szellemek szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni az Igazítók jelenlétét; és néha még a szeráfok is képesek érzékelni az anyagi ember elméjében a Nevelő társ-jelenlétéből áradó szellem-fényességet; ám semelyikünk sem képes az Igazítók tényleges jelenlétét érzékelni egészen addig, amíg meg nem személyesülnek, jóllehet természetük az evolúciós világokból származó felemelkedő halandók velük eggyé kapcsolódott személyiségével együtt észlelhető. Az Igazítók általános láthatatlansága eléggé közvetlenül utal az ő felsőrendű és kivételes isteni eredetükre és természetükre.” 107:4.4 5. Tétel: Az Igazítókat az „irányfény” – a szellem-fényesség – azonosítja. „Van egyfajta jellegzetes fény, egy szellem-fényesség, mely ezt az isteni jelenlétet kíséri, és amely a Gondolatigazítók általános jellemzőjévé vált. Szerte a Nebadonban ezt a paradicsomi fényességet »irányfény« néven ismerik; az Uverszán »az élet fényének« nevezik. Az Urantián e jelenségre néha úgy utaltak, hogy »az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön.«” 107:4.5 6. Tétel: Az Igazító tiszta szellem és tiszta energia, és elmével is felruházott. „Tudjuk, hogy a Gondolatigazítók szellemek, tiszta szellemek, feltehetően abszolút szellemek. Azonban az Igazítónak a kizárólagos szellemvalóságnál valamivel többnek kell lennie. A feltételezett elmebéli sajátosságok mellett a tiszta energia valamilyen tényezőinek is jelen kell lenniük. Ha emlékeztek arra, hogy az Isten a tiszta energia és a tiszta szellem forrása, akkor nem olyan nehéz belátnotok, hogy az ő szilánkja mind a két előbbi dolog is. Az tény, hogy az Igazítók a Paradicsom Sziget pillanatszerű és egyetemes gravitációs körein keresztül utazzák át a teret.” 107:6.4 IV. AZ IGAZÍTÓI ELME JELLEGE 1. Tétel: Az Igazítóknak valamiféle elő-elméjük van; azáltal szereznek ismeretet, hogy megismerik őket. „Az Atya és a Fiú elméje, vagyis a Harmadik Forrás és Középpont abszolút elméjének ősét alkotó értelem, talán a Gondolatigazító elő-elméjével példázható a legjobban, mivel, ezek az Atya-szilánkok ugyan teljesen kívül esnek az Együttes Cselekvő elme-körein, valamiféle elő-elmével rendelkeznek; azáltal szereznek ismeretet, hogy megismerik őket; emberi gondolkodás egyenértékkel bírnak.” 6:6.3 2. Tétel: Az Igazítók az Isten szilánkosulásai az abszolút szinten – még a szellem- és energia-elkülönülés előttről. „Az evolúciós halandók hajlamosak úgy tekinteni az elmét, mint a szellem és anyag közötti közvetítőt, és érzékelésetek szerint valóban ez az elme legalapvetőbb rendeltetése. Emiatt elég nehezen képesek megérteni az emberek azt, hogy a Gondolatigazítóknak van elméjük, mivel az Igazítók abszolút valóságszinten lévő Isten-szilánkok, mely valóság nemcsak hogy elő-személyes, hanem megelőz minden energia- és szellem-

371

IV. rész, 31. Gondolatigazítók elkülönülést is. Az energia- és szellem-különválást megelőző egylételvi szinten nem létezhet közvetítő elmeszerep, ugyanis ott még nincs mi között közvetíteni.” 107:5.1 3. Tétel: Az Igazítók képesek tervezni, munkálkodni és szeretni – rendelkeznek sajátlényegi erőkkel. „Mivel az Igazítók képesek tervezni, munkálkodni és szeretni, ezért szükségszerű, hogy rendelkezzenek elmeműködéssel arányban álló, sajátlényegi erőkkel. A Nevelők minden formája korlátlan képességekkel rendelkezik az egymással való közléscserére, pontosabban az első vagy tiszta csoporttól fejlettebb formákra igaz ez. A közöttük lehetséges érintkezés természetéről és tartalmáról nagyon keveset hozhatunk nyilvánosságra, mivel mi is igen keveset tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy valamiképpen szert kell tenniük elmére, különben sohasem személyesülhetnek meg.” 107:5.2 4. Tétel: A Gondolatigazító elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez. „A Gondolatigazító elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez – ahhoz, amely az Együttes Cselekvő elméi előtt való.” 107:5.3 5. Tétel: Az Igazítók önként vállalkoznak dolgokra, terveznek, alkalmazkodnak, döntéseket hajtanak végre – sajátakarati jelleget mutatnak. „Gyakran elmélkedünk azon, hogy a Gondolatigazítóknak minden elő-személyes választási szinten rendelkezniük kell sajátakarattal. Ők emberi lényekbe való költözésre vállalkoznak, az ember örökkévalósági pályafutása érdekében terveket dolgoznak ki, a körülményekhez alkalmazkodnak, azoknak megfelelően átalakulnak és hiányosságokat pótolnak, és ezek a tevékenységek valódi akaratot feltételeznek. Ragaszkodnak a halandókhoz, működnek a világegyetemi válsághelyzetekben, mindig készen állnak arra, hogy az emberi akarattal összhangban határozottan cselekedjenek, és mindenezek igen magas szintű akarati válaszok. Az emberi akaraton kívül eső minden helyzetben olyan egyértelmű viselkedést mutatnak, amely határozott képességek meglétére utal, ami pedig a sajátakarattal, a legmagasabb fokú döntéshozatali folyamattal minden tekintetben egyenértékű.” 107:7.3 V. A KIVÁLASZTÁS ÉS A FELADAT 1. Tétel: Az Igazító és az Atya minden más elő-személyes entitása a Diviningtonon él. „Úgy látszik, hogy minden olyan világegyetemi tevékenységnek Divinington szent szférájában van a központja, amely kapcsolatban van a Titkos Nevelők szolgálatba küldésével, irányításával, vezetésével vagy a szolgálatból való visszahívásával a hét felsőbb-világegyetem bármelyike esetében. Tudomásom szerint eddig kizárólag az Igazítók és az Atya egyéb entitásai tartózkodtak ezen a szférán. Úgy tűnik, hogy számos eddig még ki nem nyilatkoztatott elő-személyes entitás osztja meg diviningtoni lakhelyét az Igazítókkal. Sejtésünk szerint ezek a társentitások valamiképpen összefüggésbe hozhatók a Titkos Nevelők jelenlegi és a jövőbeni szolgálatával. De efelől bizonyosat nem tudunk.” 107:3.1 2. Tétel: Az Igazítókat az örök alkalmazkodást biztosító bölcs elvek alapján adományozzák. „A Diviningtonból halandói szolgálatra induló Igazítók a lételvi isteniség-felruházottságukban azonosak, viszont különböznek a tapasztalásaikban, amelyek pedig az evolúciós teremtményekben és velük kapcsolatban szerzett korábbi kapcsolataikkal arányosak. Az Igazítói feladatok meghatározásának elveit nem tudjuk elmagyarázni, de gyanítjuk, hogy ezeket az isteni ajándékokat valamiféle bölcs és hatékony elv alapján jelölik ki úgy, hogy a várományos személyiséghez való örök alkalmazkodást biztosítsák. Megfigyeltük, hogy a tapasztaltabb Igazítók gyakran magasabb rendű emberi elmékbe költöznek; ebből következik, hogy az öröklött emberi adottságok fontos szerepet játszanak a kiválasztásban és a feladatok meghatározásában.” 108:1.1 3. Tétel: Az önkéntes Igazítók birtokában vannak a jelöltjükre vonatkozó szeráfi beszámolóknak és életterveknek. „Nem tudjuk biztosan, mégis erősen hiszünk abban, hogy minden Gondolatigazító valójában önkéntes. Ám mielőtt önkéntesnek jelentkeznek, minden lehetséges adatot megismernek az adott jelöltről. Az elődökre vonatkozó szeráfi beszámolók és a megtervezett életvitel-minták a Paradicsomon keresztül jutnak el a diviningtoni tartalékos Igazítók testületéhez a helyi világegyetemek központjaiból befelé, a felsőbbvilágegyetemek központjai felé irányuló tükrözőműködési eljárás révén.” 108:1.2 4. Tétel: A gyermek első erkölcsi döntésével érkezik meg az Igazító – az Urantián ez átlagban a 2.134. napot jelenti.

372

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „Bár az Igazítók azonnal jelentkeznek önkéntesként, mihelyt a személyiség-jelentés megérkezik a Diviningtonra, addig nem jelölik ki őket az adott feladatra, amíg az emberi lény meg nem hozza az első erkölcsi-személyes döntését. Az embergyermek első erkölcsi döntése magától megmutatkozik a hetedik elme-segédben, és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem révén az Együttes Cselekvő világegyetemi elmegravitációs körén keresztül azon nyomban nyilvántartásba veszik a felsőbb-világegyetemi hatáskörű Tökéletes Szellem jelenlétében, aki rögtön továbbítja az adatot a Diviningtonra. Az Igazítók általában valamivel a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára. A jelenlegi nemzedék esetében ez az időtartam öt év, tíz hónap és négy napot tesz ki; vagyis a földi lét 2.134. napjáról van szó.” 108:2.1 5. Tétel: Az Igazság Szellemének elküldését megelőző időkben számos körülmény határozta meg az Igazítók ajándékát. Ld. 108:2.5 6. Tétel: Tökéletes kísérőink vannak, ennélfogva a tökéletességi cél bizonyosan elérhető. „Ha személyes végzet-őrangyalotok van és esetleg nem válnátok továbbélővé, akkor az őrangyal ellen eljárást kell indítani annak tisztázása érdekében, hogy a feladatát hűségesen elvégezte-e. De a Gondolatigazítókat nem vetik alá ilyen eljárásoknak, ha embertársuk nem volt képes a továbbélésre. Mi mindannyian tudjuk, hogy míg egy angyal esetleg nem végzi tökéletesen a szolgálatát, addig a Gondolatigazítók paradicsomi tökéletességgel dolgoznak; az ő segédkezésüket a Diviningtonon kívül élő egyetlen lény által sem kifogásolható eljárási tökéletesség jellemzi. A kísérőitek tökéletesek; ennélfogva a tökéletességi cél bizonyosan elérhető.” 108:5.10 7. Tétel: A Titkos Nevelők munkája attól függően más és más, hogy kapcsolati vagy eggyé-kapcsolódási Igazítókról van szó. „A Titkos Nevelők tényleges munkájának jellege attól függően változik, hogy milyen a feladatuk természete, vagyis hogy kapcsolati vagy eggyé-kapcsolódási Igazítók. Néhány Igazítót pusztán kölcsönbe adnak az adott halandónak az átmeneti élettartamra; mások személyiségre pályázóként küldetnek el az örökké tartó eggyé kapcsolódás engedélyezésével, feltéve, hogy az adott halandó továbbélő lesz. Van némi különbség a különböző bolygókon végzendő tevékenységükben az életfajták szerint is, csakúgy, mint a különböző csillagrendszerbeli és világegyetembeli munkájukban is. De egészében véve munkájuk módfelett azonos, és egységesebb jellegű, mint a mennyei lények bármelyik teremtett rendjének feladatai.” 109:3.1 8. Tétel: A halál és a feltámadás közötti időszakban várakozó Igazítók hét átmeneti szolgálatot végezhetnek. „Ha a halandó társ ahhoz a csoporthoz tartozik, amely a megítéltetési időszak végén nyer újra személyiséget, az Igazító nem tér vissza egyből a korábbi csillagrendszerbeli szolgálati hely lakóvilágára, hanem választásától függően a következő átmeneti feladatok valamelyikét kezdi meg: 1. Az eltűnt Nevelők közé ma még ismeretlen szolgálatra osztják be. 2. Egy időre a paradicsomi rendszer tanulmányozására jelölik ki. 3. A Divinington számos továbbképző tanintézetének valamelyikébe kerül. 4. A Paradicsom-világok Atya-körét alkotó többi hat szent szféra valamelyikén megfigyelő-hallgatói beosztásba helyezik. 5. A Megszemélyesült Igazítókhoz hírvivői szolgálatra osztják be. 6. A tiszta csoportba tartozó Nevelők felkészítését végző diviningtoni tanodákban társoktató lesz. 7. Arra jelölik ki, hogy kiválassza azokat a lehetséges világokat, ahol szolgálatot teljesíthet abban az esetben, ha emberi társáról okkal feltételezhető, hogy elutasította a továbbélést.” 112:4.4 VI. SZERVEZÉS ÉS IGAZGATÁS 1. Tétel: Az Igazítók az Istennel közvetlenül teremtenek kapcsolatot, az Örökkévaló Fiúval pedig a szellemgravitációs körön át. „Az Igazítók kétségkívül igénybe vesznek közvetlen elő-személyes érintkezési csatornákat is az Istennel való kapcsolatba lépéshez, és hasonlóképpen arra is képesek, hogy igénybe vegyék az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs köreit.” 5:3.2 2. Tétel: Az evolúciós teremtmények három főbb létfejlődési szakaszon mennek át.

373

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „Az evolúciós világokon a saját akarattal bíró teremtmények három főbb létfejlődési szakaszon mennek át: Az Igazító megérkezésétől a viszonylag teljes kifejlődésig, vagyis az Urantián eltöltött mintegy húsz évig a Nevelőket néha Gondolat-átalakítók elnevezéssel illetik. Innentől a megfontoltság életszakaszába való lépésig, vagyis nagyjából a negyvenedik évig a Titkos Nevelőket Gondolatigazítóknak hívják. Ezt követően egészen a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig gyakran a Gondolatszabályozók elnevezést alkalmazzák rájuk. A halandólét e három szakaszának semmilyen kapcsolata sincs az Igazító három fejlődési szakaszával, mely az elme-kettőződési és lélekfejlődési folyamatot jellemzi.” 107:0.7 3. Tétel: Bár keveset lehet tudni az Igazítókról, az tudható, hogy a hármas végzetük közül az egyiket elérik. „Azt nem tudjuk, hogy mikor kezdik meg az Első Forrás és Középpont abszolútságától különvált létüket; a számukat sem ismerjük. Vajmi keveset tudunk a létpályájukról addig a pontig, amíg meg nem érkeznek az idő bolygóira azért, hogy emberi elmébe költözzenek, viszont innentől kezdve többé-kevésbé ismerjük a mindenségrendi fejlődésüket végig, amíg hármas végzetük közül az egyiket el nem érik: halandói felemelkedővel való eggyé kapcsolódás révén személyiség szerzése, az Egyetemes Atya parancsának eredményeképpen személyiség szerzése, vagy a ma ismert gondolatigazítói kötelezettségek alóli felszabadulás.” 107:1.3 4. Tétel: A szellemi Nevelők képesek átszelni a világegyetemek anyagi-gravitációs köreit. „Valóban elgondolkodtató, hogy a Titkos Nevelők így kapcsolódnak a világegyetemek mindenségének anyagi köreihez. Ettől viszont még tény marad, hogy ők a teljes nagy világegyetemet az anyagi-gravitációs körökön szelik át. Teljességgel lehetséges, hogy még a külső térszintekbe is behatolnak; bizonyosan képesek követni a Paradicsom gravitációs jelenlétét ezekre a vidékekre, és bár a rendemből valók az Együttes Cselekvőnek a nagy világegyetem határain kívülre eső elmekörein is képesek áthaladni, eddig még sohasem tudtuk egészen biztosan érzékelni az Igazítók jelenlétét a külső tér feltérképezetlen vidékein.” 107:6.5 5. Tétel: A világegyetemi felügyelők nagy tisztelettel adóznak az Igazítók előtt. Az egyikük azt mondta: „Tisztellek benneteket! Mindannyiatokat már majdnem istenként imádlak!” Ld. 108:3.6 VII. AZ IGAZÍTÓ ADOMÁNYOZÁSÁNAK ELŐFELTÉTELEI 1. Tétel: Az emberi elmének szellemi értelemben felkészültnek kell lennie az Igazító fogadására. „Az Igazítók addig nem képesek belépni a halandó elméjébe, amíg azt az elmeszellem-segédek az elmebeli segédkezésük révén teljesen elő nem készítették és az elmét rá nem hangolták a Szent Szellemre. Így mind a hét segéd összehangolt működésére van szükség ahhoz, hogy előkészítsék az emberi elmét az Igazító fogadására. A teremtményelmének a magasabb rendű istenimádat- és bölcsesség-működés meglétéről kell bizonyságot tennie úgy, hogy bizonyítja képességét a megjelenő jó és rossz értékek közötti választásra – erkölcsi döntés meghozatalára. Ilyen állapotban várakozik tehát az emberi elme az Igazító fogadására, de általános szabályként az Igazítók nem költöznek be azonnal az emberi elmébe, kivéve azokat a világokat, ahol az Igazság Szelleme az előbb említett különböző szellemi segítségek szellemi összehangolójaként működik.” 108:2.2 2. Tétel: Az Igazító az emberi jelöltnek három adottságát veszi figyelembe. „Az önkéntes Igazító a jelöltnek különösen a következő három adottságát veszi figyelembe: 1. Értelmi képesség. Egészséges működésű-e az elme? Milyen az értelmi potenciálja, az értelmi teljesítőképessége? Képes-e az egyén őszinte sajátakarattal rendelkező teremtménnyé fejlődni? Lesz-e lehetőség a bölcsesség tényleges működésére? 2. Szellemi érzékelőképesség. A tiszteletteljes fejlődésnek, a vallásos természet megszületésének és növekedésének kilátásai. Mekkora a lélek kifejlődésének potenciálja, milyen a valószínű szellemi felfogóképessége? 3. Társított értelmi és szellemi erők. Annak mértéke, ahogy e két felruházottságot társítani, vegyíteni lehet annak érdekében, hogy kialakuljon az emberi jellem ereje és ez a társulás segíthesse a továbbélési értékű halhatatlan lélek biztos fejlődését.” 108:1.3 3. Tétel: A Gondolatigazító az elme szellemivé alakításán kíván dolgozni annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lélek. „A Gondolatigazító folyamatosan munkálkodik elméd szellemivé alakításán annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lelked; te magad azonban többnyire nem vagy tudatában ennek a belső

374

IV. rész, 31. Gondolatigazítók segédkezésnek. Meglehetősen képtelen vagy megkülönböztetni a saját anyagi értelmed termékét a lelked és az Igazító közös tevékenységének eredményétől.” 110:4.2 4. Tétel: Az Igazító teremti meg az emberben azt a vágyat, hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten. „Az Igazító teremti meg az emberben azt az olthatatlan vágyakozást és szüntelen sóvárgást, hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten, elérje a Paradicsomot, és ott, az Istenség tényleges személye előtt az isteni ajándék végtelen forrását imádja.” 107:0.5 5. Tétel: A fogadókészségünk révén az Igazítók sokkal többet tehetnek értünk. „Miért nem segítetek az Igazítónak abban, hogy bemutathassa nektek mindeme fárasztó, anyagi erőfeszítések szellemi ellendarabját? Miért nem engeditek meg az Igazítónak, hogy mindenségrendi-erő lényegű szellemi igazságokkal gyarapítsa erőnléteteket a teremtménylét ideigvaló nehézségeivel való küzdelemhez? Miért nem bátorítjátok mennyei segítőtöket, hogy felvidítson benneteket azáltal, hogy tiszta képet tár elétek az egyetemes lét örök látóhatáráról, miközben ti a múló időben jelenlévő problémák kusza halmazán merengtek? Miért utasítjátok el, hogy világegyetemi nézőpontból felvilágosítson és ösztönözzön benneteket, miközben az idő hátrányai közepette küszködtök és a halandólétbeli utazásotokat nehezítő bizonytalanságok útvesztőjében bolyongtok? Miért nem engeditek meg az Igazítónak, hogy szellemivé alakítsa a gondolkodásotokat, még ha közben a földi erőfeszítések anyagi útjait is kell járnotok?” 111:7.3 VIII. AZ IGAZÍTÓ KÜLDETÉSE 1. Tétel: Az Igazító küldetése az, hogy a halandó teremtmények számára Isten legyen. „A Gondolatigazítóknak az emberi fajokkal kapcsolatos küldetése az, hogy az idő és tér halandó teremtményei számára képviseljék, megjelenítsék az Egyetemes Atyát; ez az isteni ajándékok alapvető dolga. Küldetésük továbbá az is, hogy a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét. És amikor megtapasztalják az ideigvaló teremtmény emberi természetének átalakulását az örök-végleges rendű lény isteni természetévé, az Igazítók egy különleges lénynek adnak életet, olyannak, amely örökkévaló egyesülésben él a tökéletes Igazítóval és a tökéletessé vált teremtménnyel, melyet semmilyen más világegyetemi eljárással sem lehet szaporítani.” 108:0.1 2. Tétel: Az Igazító a társad abban a tapasztalásban, hogy elérd az örök végzetedet. „Az Isten, miután megparancsolta az embernek, hogy legyen éppoly tökéletes, mint ő, az Igazítóként alászállt a teremtményéhez azért, hogy társa legyen abban a tapasztalásban, amikor az ember a számára így elrendelt nagyszerű végzetét beteljesíti. Az emberi elmében lakozó Isten-rész teljes és korlátlan biztosítéka annak, hogy az ember képes megtalálni az Egyetemes Atyát ezzel az isteni Igazítóval társulva, mely Istentől jött el az ember megtalálására és az ember Isten fiává fogadására már a húsvér testben töltött időkben.” 107:0.3 3. Tétel: Az Igazító az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje, mely hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket. „Az Igazító egy végtelen lény abszolút lényege, mely egy véges teremtmény elméjének börtönébe záratik, és aki az adott halandó választásától függően beteljesítheti Isten és ember ezen ideigvaló egyesülését, és ténylegesen létrehozhat egy új lényrendet a véget nem érő világegyetemi szolgálatra. Az Igazító az isteni világegyetemi valóságként a maga valójában jeleníti meg azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja. Az Igazító az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje, mely mindig és hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket.” 107:0.6 4. Tétel: Az Igazítókat mennyei segítőknek nevezik, nem földi segítőknek. „A Titkos Nevelők nem gondolatsegítők; ők gondolatigazítók. Azzal a céllal működnek együtt az anyagi elmével, hogy igazgatási és szellemi-átalakítási tevékenységük révén az új világokhoz és a jövőbeli létpályátok új nevéhez új elmét hozzanak létre. Küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul, nem a mostanira. Mennyei segítőknek nevezik őket, nem földi segítőknek. Nem érdekeltek abban, hogy könnyűvé tegyék a halandó létpályáját; sokkal inkább abban érdekeltek, hogy életutatokat meglehetősen nehézzé és göröngyössé tegyék azért, hogy egyre több döntési helyzetbe hozzanak és döntésre bírjanak titeket. A nagyszerű Gondolatigazító jelenléte nem jár együtt könnyű élettel és a mélyenszántó gondolkodástól való mentességgel, de az ilyen isteni ajándék fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást hoz.” 108:5.5 5. Tétel: Az Igazító jelenti a ti új és következő létformátok lehetőségét.

375

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „Az Igazítótok jelenti a ti új és következő létformátok lehetőségét, az Isten fiaként való örök létezés magasabb rendű adományát. Akaratotok alapján és azzal összhangban az Igazítónak hatalmában áll az anyagi elmétek teremtményi folyamatait a kiemelkedő morontia lélek késztetéseinek és célkitűzéseinek átalakító hatása alá vonni.” 108:5.4 6. Tétel: Ne úgy tekintsetek az Igazítókra, mint önző vigaszt és a halandóknak szánt megnyugvást nyújtókra. Ők a lelketekkel foglalkoznak. „Pillanatnyi és állandóan változó öröm- és szomorúság-érzeteitek alapjában véve tisztán emberi és anyagi válaszok a belső lelkiállapototokra és a benneteket körülvevő külső, anyagi környezetre. Ezért ne úgy tekintsetek az Igazítókra, mint önző vigaszt és a halandóknak szánt megnyugvást nyújtókra. Az Igazítónak az a dolga, hogy felkészítsen az örök kalandra, biztosítsa a továbbéléseteket. Nem része a Titkos Nevelő küldetésének az, hogy pátyolgassa a sértett érzelmeiteket vagy babusgassa a megtépázott büszkeségeteket; a lelketek felkészítése a hosszú, felemelkedői létpályára az, ami az Igazító figyelmét leköti és idejét kitölti.” 108:5.6 7. Tétel: Az Igazító szeretete az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodás. „Amennyire világegyetemi ügyekben járatos vagyok, úgy tekintem a Gondolatigazítók szeretetét és odaadását, mint az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodást.” 110:0.2 IX. ISTEN AZ EMBERBEN 1. Tétel: A Titkos Nevelők az Isten képének tükröződései kint a világegyetemben. „A Titkos Nevelők kétségtelenül az Egyetemes Atya adományai, az Isten képének tükröződései kint a világegyetemben. Az egyik nagy tanító egykor arra intette az embereket, hogy újjá kell születniük elméjük szellemében; hogy új emberré kell válniuk, aki, mint Isten, igazságosságban és az igazság kiteljesítésében teremtetett. Az Igazító az isteniség jegye, az Isten jelenléte. »Isten képe« nem fizikai hasonlatosságra vagy az anyagi teremtményi felruházottság véges korlátaira utal, hanem inkább az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének ajándékára a Gondolatigazítóknak a világegyetemek szerény teremtményeihez való mennyei elküldésében.” 108:6.3 2. Tétel: Az Igazító az Isten kinyilvánított jelenléte a teremtmény számára. „A bennlakozó Igazítók az Isten egyik külön, de egyesített módszereinek egyike arra, hogy az ő csaknem végtelen teremtésrészében élő teremtményekkel kapcsolatot tartson. Így nyilvánítja meg a jelenlétét ő, aki a halandó ember számára láthatatlan, és ha tehetné, akkor még más módokon is megmutatná magát nekünk, azonban a további ilyen kinyilatkoztatás isteni mértékben nem lehetséges.” 32:4.7 3. Tétel: A vallásos tapasztalás egysége valamely csoport körében az egyénekben lakozó Igazítók azonos természetéből származik. „A vallásos tapasztalás egysége valamely társadalmi vagy faji csoport körében az egyénben lakozó Istenszilánk azonos természetéből származik. Az emberben lévő ezen isteni dologból ered az embernek a többi ember jólétéhez fűződő önzetlen érdeke. Ám mivel a személyiség egyedi – nincs két hasonló halandó – ezért ebből elkerülhetetlenül következik, hogy nincs két emberi lény sem, mely hasonlóan értelmezné az isteniségnek az ő elméjükben lakozó szellemének vezetését és késztetéseit.” 103:1.1 X. FEJLŐDÉS – AZ ÖNTEVÉKENY IGAZÍTÓK 1. Tétel: Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítók munkáját és segédkezését. „Történhet bármi valamely világon vagy egy világegyetemben, az Igazítók közvetlenül sosem érintettek. Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítókat vagy az ő kapcsolattartási képességeiket abban, hogy kapcsolatot teremtsenek a helyi világegyetem, a felsőbb-világegyetem vagy a központi világegyetem bármelyik részével. És ez az oka annak, hogy olyan gyakran jön létre kapcsolat a beteljesülés tartalékos alakulatának legfelsőbb és öntevékeny Igazítóival az elkülönítés alá vont világokon. Az ilyen eljárást a bolygó elszigeteltségéből adódó hátrányok kiküszöbölésére alkalmazzák. Néhány éve főangyali kör működik az Urantián, de ez az érintkezési forma nagymértékben magának a főangyali testületnek a kapcsolattartására korlátozódik.” 108:4.4 2. Tétel: Minden más lényhez hasonlóan az Igazítóknak is tényleges megélésben kell tapasztalatot szerezniük.

376

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „A tényleges élettapasztalásnak nincs mindenségrendi helyettesítője. Egy újonnan megformált Gondolatigazító isteniségi tökéletessége semmilyen mértékben nem ruházza fel e Titkos Nevelőt a tapasztalaton alapuló segédkezés képességével. A tapasztalás elválaszthatatlan az élő létezéstől; ez az egyetlen dolog, amelynek tényleges megélésen keresztüli végrehajtásának szükségessége alól semmilyen isteni felruházottság sem mentesíthet senkit. Ennélfogva a Legfelsőbb jelenlegi szféráján belül létező és működő minden lényhez hasonlóan a Gondolatigazítóknak is tapasztalatot kell szerezniük; az alacsonyabb rendű, tapasztalatlan csoportoktól a magasabb rendű, tapasztaltabb csoportok irányába kell fejlődniük.” 109:1.3 3. Tétel: Az öntevékeny Igazítók képesek elhagyni az emberi testet különleges feladatok teljesítése céljából. „A felsőbb és öntevékeny Igazítók akaratuk szerint képesek elhagyni az emberi testet. Az elmébe beköltözött Igazítók nem szerves vagy élőlénytani részei a halandó életnek; ők az életen felüli isteni többletek. Szerepüket az eredeti élettervekben határozták meg, de nem nélkülözhetetlenek az anyagi létezéshez. Megemlítendő ugyanakkor az is, hogy miután a halandóban teljesítendő alászállási szolgálatukat megkezdték, nagyon ritkán és csak átmenetileg hagyják el halandó lakhelyüket.” 109:2.10 4. Tétel: Az öntevékeny Igazítók már rendelkeznek számos különleges élménnyel. „Beszámoltunk már nektek az Igazítók igazítói tapasztalás alapján való csoportosításáról – vannak tehát tiszta, haladó és felsőbb Igazítók. Meg kell ismernetek egy működési jellegen alapuló osztályozást is – az öntevékeny Igazítókat. Öntevékeny Igazító az, aki: 1. Már szerzett némi meghatározott és szükséges tapasztalatot a sajátakarattal bíró teremtmények kifejlő életében, akár átmenetileg tevékenykedő Igazítóként olyanfajta világon, ahol az Igazítókat csak kölcsönkapják a halandók, akár valamely tényleges egyesülési bolygón, ahol is az adott emberi lénynek nem sikerült a továbbélés. Az ilyen Nevelő haladó vagy felsőbb Igazító lehet. 2. Kialakította a szellemi erő-egyensúlyt egy olyan emberi lényben, aki már teljesítette a harmadik lelki kört és akihez személyes szeráf őrangyalt rendeltek. 3. Olyan halandó társa van, aki meghozta a legmagasabb rendű döntést, az Igazítóval ünnepélyes és igaz jegyességet kötött. Az Igazító már előre úgy tekint a tényleges eggyé kapcsolódás időpontjára és olybá veszi az egyesülést, mint kész tényt. 4. Olyan halandó társa van, akit már besoroltak a beteljesülés egyik tartalékos alakulatába a halandói felemelkedés valamelyik evolúciós világán. 5. Valamikor, amikor embertársa aludt, átmenetileg levált a halandó-fogságbeli elméről azért, hogy valamilyen nehéz feladatot teljesítsen, mint amilyen az összeköttetés, a kapcsolat kialakítása vagy valamilyen bejegyzés megújítása, vagy egyéb emberfeletti szolgálatot végezzen a rendeltetési helyét jelentő világ szellemi igazgatásában. 6. Válsághelyzetben valamely emberi lény tapasztalásában szolgált, aki az adott bolygó szellemi működéséhez alapvetően szükséges mindenségrendi küldetés végrehajtására megbízást kapott szellemszemélyiség anyagi kiegészítője volt.” 109:2.1 5. Tétel: A tapasztalt Igazítók nagyban hozzájárulnak a rendkívüli emberi teljesítményekhez. „Az Igazító fajtájának nagyon is sok köze van az emberi személyiség kifejeződési képességéhez. Az egyes korszakokban az Urantia nagy értelmi és szellemi vezetői döntően azért voltak képesek jelentős hatást kifejteni, mert a bennük lakozó Igazító felsőbbrendű és előzetes tapasztalattal rendelkezett.” 109:4.3 6. Tétel: A tapasztalt Igazító a leginkább tevékeny erők egyikévé válhat a bolygón. „Megfigyeltem egyszer egy [elmébe költöző] Gondolatigazítót az Urantián, aki az uverszai feljegyzések szerint előzőleg már tizenöt elmében is lakozott az Orvontonban. Nem tudjuk, hogy ez a Nevelő szerzett-e már korábban is hasonló tapasztalatokat más felsőbb-világegyetemekben, de az a gyanúm, hogy igen. Ez egy nagyszerű Igazító és az egyik leghasznosabb és leginkább tevékeny erők egyike az Urantián a jelenlegi korszakban. Amit a többiek elveszítettek, amikor elutasították a továbbélést, azt ez az emberi lény (és a ti egész világotok) most elnyeri. Aki nem rendelkezik szellemi-továbbélési képességekkel, attól még azt a tapasztalt Igazítót is elveszik, amelyik éppen most őnála van, míg annak, akinek ténylegesen is van lehetősége a továbbélésre, annak meg kell kapnia még a tunya, mindent feladó személy előzetes tapasztalatokkal már rendelkező Igazítóját is.” 109:4.5

377

IV. rész, 31. Gondolatigazítók XI. AZ IGAZÍTÓ BEKÖLTÖZÉSÉT HÁTRÁLTATÓ TÉNYEZŐK 1. Tétel: Az állati természet, a hamis beállítottságok, a meggyökeresedett felfogások és a tartósan meglévő előítéletek tönkreteszik az Igazítók munkáját. „De az ingatag és gyorsan változó elmebéli hozzáállásaitok gyakran meghiúsítják az Igazítók terveit és tönkreteszik munkájukat. Munkájukra nemcsak a halandó fajok benső természete van hatással, hanem az igazítói szolgálatot nagymértékben nehezítik a ti saját előfeltevéseitek, meggyökeresedett felfogásaitok és tartósan meglévő előítéleteitek is. E nehézségek miatt sokszor csak befejezetlen alkotásaik képesek a tudatosság szintjére emelkedni, és emiatt a fogalomzavar elkerülhetetlen. Ezért az elmebéli helyzetek részletes elemzésekor csak az jelenthet biztonságot, hogy minden egyes gondolat és tapasztalás azonnali felismerése arra irányuljon, hogy annak mi a tényleges és alapvető jelentősége, teljesen függetlenül attól, hogy mi lehetett volna a jelentőségük.” 109:5.3 2. Tétel: Az Igazító erőfeszítéseit hátráltatják a fizikai és az elmemérgek. „Az Igazító veletek marad minden válságos állapotban és minden betegségen keresztül, mely az elmebéli képességeiteket nem teszi tönkre teljesen. De milyen kegyetlen dolog tudatosan megszentségteleníteni vagy más módon szándékosan szennyezni a fizikai testet, amelynek az Istentől származó csodálatos ajándék földi menedékéül kell szolgálnia. Minden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit, míg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás és a türelmetlenség elmemérgei hasonlóképpen nagyon komolyan hátráltatják a kifejlődő lélek szellemi előrelépését.” 110:1.5 3. Tétel: A kettős természetünkből eredő konfliktusok súlyosbítják az Igazító nehézségeit a halál előtt és a halál után is. Ld. 111:7.4 XII. MEGSZEMÉLYESÜLT IGAZÍTÓK 1. Tétel: A megkülönböztetett tiszteletet kiérdemelt Igazítók azok, akik nem éltek meg eggyé kapcsolódást, viszont számos alkalommal megszemélyesültek. „Megszemélyesült Igazítók azok, amelyek a megtestesült paradicsomi Fiakkal szolgáltak, azzal a számtalan Igazítóval együtt, amelyek rendkívüli tiszteletet vívtak ki a halandó lényekben végzett tevékenységük során, ám az adott halandók elutasították a továbbélést. Több okunk van azt hinni, hogy az ilyen Igazítók a szolgálat helye szerinti felsőbb-világegyetembeli Nappalok Elődeinek javaslatára személyesültek meg.” 107:2.8 2. Tétel: A Mihály-féle alászállás Igazítója azonos volt Makiventa Melkizedek Igazítójával. „A ti helyi világegyetemetek Igazítóinak tevékenységét a nebadoni Mihály Megszemélyesült Igazítója irányítja, az a Nevelő, aki lépésről lépésre vezette őt, amikor életét emberi testben József-fia-Jósuaként élte. Ez a rendkívüli Igazító hűségesen elvégezte feladatát, és e derék Nevelő bölcsen irányította az emberi természetet, mindig az Atya tökéletes akarata ösvényének választása felé vezetve a paradicsomi Fiú halandói elméjét. Ez az Igazító korábban Makiventa Melkizedekkel szolgált Ábrahám idejében és ezt az alászállást megelőzően, továbbá e két alászállási tapasztalás között is óriási vállalkozásokat vitt véghez.” 109:6.4 3. Tétel: Az Igazítók csakis személyes lények szolgálat-segítése révén nyernek személyiséget. „Nem állíthatunk semmit arról, hogy a nem-igazítói Atya-részek megszemélyesíthetők-e vagy sem, de azt már megtudhattátok, hogy a személyiség az Egyetemes Atya fenséges, szabad akaratú adománya. Amennyire mi tudjuk, az Atya Igazító fajtájú szilánkja kizárólag úgy nyer személyiséget, hogy személyes sajátosságokra tesz szert valamely személyes lény szolgálat-segítésén keresztül. E Megszemélyesült Igazítók otthona a Divinington, ahol elő-személyes társaikat oktatják és irányítják.” 109:7.1 4. Tétel: A Megszemélyesült Igazítók vegyítik a Teremtő és a teremtmény – lételvi és élményelvi – tapasztalását. Ők az idő és az örökkévalóság közös lényei. „A Megszemélyesült Gondolatigazítók tevékenységükben nem korlátozottak, nincs kijelölt szolgálatuk, és a tágas világegyetemek mindenségének felséges állandósítóiként és egyensúlyba hozóiként működnek. Vegyítik a Teremtő és a teremtmény – lételvi és élményelvi – tapasztalását. Ők az idő és az örökkévalóság közös lényei. A világegyetemi közigazgatásban az elő-személyest társítják a személyessel.” 109:7.2 5. Tétel: A Megszemélyesült Igazítók a Világmindenség Építészeinek bölcs és hatékony ügyvivői.

378

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „A Megszemélyesült Igazítók a Világmindenség Építészeinek végtelenül bölcs és hatékony ügyvivői. Ők az Egyetemes Atya teljes segédkezésének személyes képviselői – személyükben, elő-személyes voltuk szerint és személyes-feletti lényük alapján. Ők a rendkívüli a szokatlan, és a váratlan személyes segédkezői szerte a Végleges Isten területét képező tapasztalás-meghaladó abszonit szférák összes teremtésrészében, sőt még az Abszolút Isten szintjein is.” 109:7.3 XIII. AZ IGAZÍTÓ BEKÖLTÖZÉSE AZ EMBERI ELMÉBE 1. Tétel: Az Egyetemes Atya szelleme a ti saját elmétekben él. „Mekkora hiba azt képzelni, hogy Isten messzi az egekben van, mikor az Egyetemes Atya szelleme a ti saját elmétekben él!” 5:2.3 2. Tétel: Az Igazítóknak az anyagi elme működési rendjén keresztül kell ellátniuk a rendeltetésüket. „A Gondolatigazítónak nincs külön működési rendje önmaga kifejezésére; a vallásos érzések befogadására vagy kifejezésére nincs rejtélyes vallási készség. Ezek a tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg. És itt rejlik az egyik magyarázata az Igazító előtt álló azon nehézségre, hogy közvetlen közléscserét folytasson az ő állandó otthonát képező anyagi elmével.” 101:1.2 3. Tétel: Az állati ellenállás akadályozza az Igazítóval való kapcsolatteremtést. „Az Igazítók örömmel létesítenek kapcsolatot a halandói elmével; de türelmesnek kell lenniük a csöndes ottlétük hosszú évei alatt, amikor is még képtelenek áttörni az állati ellenállás falát és még nem képesek veletek közvetlen összeköttetést fenntartani. Minél magasabb fokra jutnak a szolgálatban, a Gondolatigazítók annál eredményesebben képesek szolgálni. De sohasem tudnak üdvözölni benneteket a húsvér testben ugyanazzal a teljes, rokonszenvező és kifejező szeretettel, mint ahogy majd a lakóvilágokon teszik akkor, ha elmétől elmébe kerültök velük.” 110:7.7 4. Tétel: Nem szabad összetéveszteni az igazítói tevékenységet az álmokkal és a tudat működésével. „Különösen veszélyes dolog meghatározni az álomélet Igazító-tartalmát. Az Igazítók munkálkodnak az ember alvása közben, de a közönséges álomélményeitek tisztán élettani és lelki jelenségek. Hasonlóképpen veszélyes dolog megpróbálkozni a bejegyzett igazítói fogalmak különválasztásával a halandói tudat sugallta többé-kevésbé folyamatos és tudatos érzékletektől.” 110:5.5 5. Tétel: Az Igazító létpályájának három nagy napja van. „Az egyéni Igazítók létpályájának nagy napjai: először azok, amikor emberi társuk áttöri a harmadik lelki kört és így biztosítja a Nevelő önálló tevékenységét és szélesebb körű működését (feltéve, hogy az Igazító addig még nem volt öntevékeny); majd pedig azok, amikor emberi társuk eléri az első lelki kört, s ezáltal képessé válnak az egymás közti érintkezésre, legalábbis bizonyos mértékig; végül pedig azok, amikor véglegesen és örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.” 110:6.22 6. Tétel: Az emberben lakozó Igazító kapcsolatot létesít a felsőtudattal. „Az Igazítót nem úgy kell elképzelni, mint amely az emberi lények anyagi agyában él. Ők nem szerves részei a teremtésrészek fizikai teremtményeinek. A Gondolatigazítót helyesebb úgy elképzelni, mint az ember halandói elméjében lakozót, semmint egy adott testi szerv határain belül létezőt. És közvetve és észrevétlenül az Igazító folyamatosan érintkezik emberi társával, különösen azokban a magasztos tapasztalásokban, amikor az elme istenimádó kapcsolatot létesít a szellemmel a felsőtudatban.” 110:1.1 7. Tétel: Minden teremtett lény örömmel fogadna be Titkos Nevelőt. „Nincs olyan teremtett lény, aki ne lenne elragadtatva a Titkos Nevelő befogadásától, azonban a véglegesrendű, sajátakarattal rendelkező, evolúciós teremtményeken kívül egyetlen lényrendbe sem költözik Igazító.” 107:7.7 8. Tétel: Néhány szó az Urantia kinyilatkoztatásban érintett Igazítóról. „Annak az emberi lénynek az Igazítója, akin keresztül ez a közléscsere végbemegy, meglehetősen széles tevékenységi körrel rendelkezik, leginkább azért, mert az ember majdnem teljesen közömbös az Igazító belső jelenlétének kifelé irányuló megnyilvánulásaival szemben; igen kedvező dolog az, hogy az ő tudatában meglehetősen érintetlenül éli meg az egész folyamatot. Ő a kora és a nemzedéke egyik legtapasztaltabb Igazítójával rendelkezik, és mégis, ennek az ügyes Igazítónak az ő elméjében való jelenlétével kapcsolatos jelenségekkel szembeni közömbös hozzáállását és tétlen érdeklődését is a végzetőrangyala ritka és eseti válasznak tartja. És mindez a különböző hatások kedvező összehangolását jelenti,

379

IV. rész, 31. Gondolatigazítók melyek hasznosak mind az Igazítónak a felsőbb-szférákbeli tevékenységéhez, mind pedig az emberi társnak az egészség, az eredményesség és a nyugalom szempontjából.” 110:5.7 XIV. AZ IGAZÍTÓK ÉS AZ EMBERI AKARAT 1. Tétel: A személyiség sajátakarata rendben előrébbvaló az elő-személyes Igazító akaratánál. „De akkor az önálló akarattal rendelkező Gondolatigazítók vajon miért alárendeltjei a halandói akaratnak? Úgy gondoljuk azért, mert az Igazító akarata jellegében ugyan abszolút, megnyilvánulásában azonban előszemélyes. Az emberi akarat a világegyetemi valóság személyiségszintjén működik, és szerte a mindenségrendben a személytelen – a nem-személyes, a személyest el nem érő és az elő-személyes – mindig a létező személyiség akaratára és tetteire válaszol.” 107:7.4 2. Tétel: Mindannyian eleve elrendelés tárgyai vagytok, az viszont nincs előre elrendelve, hogy az isteni tervet el kell fogadnunk. „A Gondolatigazítók az emberi elmékbe költözéskor magukkal hozzák azokat az életpálya-mintákat, azokat az eszményi életeket, melyeket ők maguk és a diviningtoni Megszemélyesült Igazítók határoztak meg, illetőleg rendeltek el előre, és amelyeket az Urantia Megszemélyesült Igazítója jóváhagyott. Így kezdik meg a munkát egy pontos és előre kidolgozott terv alapján emberi társuk értelmi és szellemi fejlődése érdekében, azonban egyetlen emberi lény sem köteles elfogadni ezt a tervet. Mindannyian eleve elrendelés tárgyai vagytok, az viszont nincs előre elrendelve, hogy ezt az isteni eleve elrendelést el kell fogadnotok; teljesen szabadon döntötök abban, hogy a Gondolatigazítók programjának bármely részét vagy akár az egészet elvetitek-e.” 110:2.1 3. Tétel: Az Igazítók állhatatosan munkálkodnak, de a befogadó társuk saját akaratán sohasem tesznek erőszakot. „Munkamódszereiket tekintve állhatatosak, leleményesek és tökéletesek, de befogadó társuk saját akaratán sohasem tesznek erőszakot. Egyetlen emberi lényt sem fog soha isteni Nevelő akarata ellenére szellemivé alakítani; a továbbélés az Istenek ajándéka, amelyet az idő teremtményeinek maguknak kell kívánniuk.” 110:2.2 4. Tétel: Az eszményi élet szeretetteljes szolgálat – nem félelmekkel teli nyugtalanság. „De az örök beteljesülés felismerésére irányuló elhivatott és határozott erőfeszítés teljes mértékben összeegyeztethető a vidám és örömteli élettel, valamint a sikeres és tiszteletreméltó életpályával a földön. A Gondolatigazítóval való együttműködés nem önkínzás, nem a jámborság megcsúfolása vagy álszent és kérkedő ön-lealacsonyítás; az eszményi élet szeretetteljes szolgálat, s nem félelmekkel teli nyugtalanság.” 110:3.4 5. Tétel: Amit az Igazítók a halandóknak meg szeretnének tenni. „Bárcsak lehetőségem lenne segíteni a fejlődő halandóknak abban, hogy a bennük élő Igazítók önzetlen és nagyszerű munkáját jobban megértsék és jobban megbecsülhessék, azokét, akik oly elhivatottsággal és hűségesen munkálkodnak az ember szellemi jólétének megteremtésén. Ezek a Nevelők az emberi elme felsőbb fokozatainak hatékony szolgálói; ők az emberi értelem szellemi potenciáljának bölcs és tapasztalt átalakítói. Ezek a mennyei segítők annak az elképesztően nagy feladatnak szentelték magukat, hogy biztonságosan elvezessenek benneteket egyre beljebb és feljebb, a boldogság mennyei révébe. Ezek a fáradhatatlan munkálkodók az isteni igazság győzelme jövőbeli és a ti életetekben való megszemélyesülésének rendelték magukat mindörökre. Ők azok a gondos munkások, akik az Isten-tudatos emberi elmét a rossz zátonyaitól elkormányozzák, és a kifejlődő emberi lelket hozzáértéssel a messzi és örök partok tökéletességi-isteni kikötőibe vezetik. Az Igazítók szeretetteljes vezetők, ők a ti biztonságot jelentő és megbízható vezetőitek rövid földi pályafutásotok sötét és bizonytalan útvesztőiben; ők azok a türelmes tanítók, akik állandóan arra késztetik tanítványukat, hogy haladjon tovább a folyamatos tökéletesedés útján. Ők a teremtményjellem fenséges értékeinek gondos őrzői. Bárcsak képesek lennétek jobban szeretni őket, nagyobb mértékben együttműködni velük, és bárcsak teljesebb ragaszkodással csüggnétek rajtuk.” 110:1.2 6. Tétel: Az Igazítóval való összhangot négyféleképpen javíthatjuk. „Nem szabad úgy tekinteni az Igazítótokkal való együttműködést, mint valami különösen tudatos folyamatot, mivel nem az; de a késztetéseitek és a döntéseitek, a hűséges elhatározásaitok és a felsőbbrendű vágyaitok valódi és eredményes együttműködéshez vezetnek. Az Igazítóval való összhangot tudatosan javíthatjátok a következők révén:

380

IV. rész, 31. Gondolatigazítók 1. Az isteni vezetés követése mellett való döntés; az emberi életnek az igazság, a szépség és a jóság legmagasabb rendű tudatosságára való őszinte alapozása, majd ezeknek az isteniségi jegyeknek az összehangolása bölcsességen, istenimádaton, hiten és szereteten keresztül. 2. Isten szeretete és a vágyakozás az iránt, hogy olyanok legyetek, mint ő – az isteni atyaság tiszta felismerése és a mennyei Szülőatya szeretetteljes imádata. 3. Az ember szeretete és az ember szolgálata iránti őszinte vágy – az emberek közötti testvériség szívből fakadó felismerése, mely a minden egyes halandótársatokhoz való értelmes és bölcs ragaszkodással párosul. 4. A mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadása – a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettségeitek őszinte felismerése, annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség kölcsönösen összefügg egymással. Ez a mindenségrendi erkölcsiség megszületése és az egyetemes kötelezettség felismerésének kezdete.” 110:3.6 7. Tétel: Az Igazítók befolyásolják az emberi elmét, azonban az ember akarata ellenére sohasem uralják. „Az ember azonban nem veti alá akaratát tétlenül, szolgaian az Igazítónak. Inkább tevékenyen, igenlően és együttműködve választja az Igazító követését, amikor és amint ez a vezetés tudatosan különválik a természetes halandói elme vágyaitól és ösztönzéseitől. Az Igazítók befolyásolják az emberi elmét, azonban az ember akarata ellenére sohasem uralják; az Igazítók számára az emberi akarat felsőbbrendű. És ők ilyennek is tekintik és tiszteletben is tartják azt, miközben a gondolatok kiigazításával és a jellem átalakításával összefüggő szellemi célok elérésére törekednek a fejlődő emberi értelem majdnem határtalan színterén.” 111:1.8 8. Tétel: Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok, de az emberi akarat a kapitány. „Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok és az emberi akarat a kapitány. A halandói hajó urának rendelkeznie kell azzal a bölcsességgel, hogy az isteni révkapitányra bízza a felemelkedő lélek elkormányzását az örök továbbélés morontia kikötőibe. Az ember akarata kizárólag önzés, tunyaság és bűn révén utasíthatja vissza eme szeretetteljes révkapitány irányító segítségét és futtathatja a halandói létpályát az elutasított kegyelem rossz zátonyaira és vezetheti a befogadott bűn szikláinak. Ez a hűséges révkapitány egyetértésetekkel biztonságosan átvisz benneteket az idő akadályain és a tér korlátain, és elvezet egészen az isteni elme forrásáig és még tovább, az Igazítók paradicsomi Atyjához.” 111:1.9 XV. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ KÖZÖSSÉG 1. Tétel: Az Igazítóval való kapcsolatteremtés erkölcsi, elmei és szellemi rangot ad. „Az Igazítóval való közösség teljes körű megtapasztalása erkölcsi rangot, elmei késztetést és szellemi tapasztalást jelent. Az ilyen eredmény ön-kiteljesítése főként, bár nem kizárólagosan, a lélektudatosság területeire korlátozódik, viszont annak bizonyítékai a küszöbön állnak és szellemgyümölcsmegnyilvánulásokban bővelkednek minden ilyen belső-szellemi kapcsolatot létesített lény életében.” 5:2.6 2. Tétel: Az elő-személyes Nevelő olyan isteni illatot áraszt, mely igencsak személyes. „A szellemi értékek felismerésének megértése felsőbb fogalmi szintű élmény. Egyetlen emberi nyelvben sincs szó, melyet ezen »érzet«, »érzés«, »megérzés« vagy »élmény« leírásához felhasználhatnánk, melyet az Isten-tudat megjelölésére választottunk. Az Isten szelleme, mely az emberben lakozik nem személyes – az Igazító ugyanis elő-személyes – viszont e Nevelő olyan értéket mutat meg, olyan isteniség-illatot áraszt, mely a legfelsőbb és végtelen értelemben is személyes. Ha Isten nem volna legalább személyes, akkor nem lehetne tudatos, és ha nem tudatos lenne, akkor ember-alatti volna.” 103:1.6 3. Tétel: A Nevelő ösztönzi az emberbarátságot, viszont a félrevezetett tudat sok boldogtalanságot okozhat. „A szellemi Nevelő ösztönzése az emberi tudatban úgy jelenik meg, mint az emberbarátiként, a teremtménytárs-gondolkodásúként való működésre irányuló ösztönzés. Legalábbis ez a gyermeki elme korai és alapvető élménye. Amikor a növekvő gyermeknek nem sikerül a személyiség-egyesítés, az önzetlenségi hajtóerő olyan mértékben túlfejlődhet, hogy komoly hátrányt jelenthet a sajátlényeg jólétének. A félrevezetett tudat sok összeütközésért, aggódásért, szomorúságért és rengeteg emberi boldogtalanságért lehet felelős.” 103:2.10 4. Tétel: Nemesebbé tesz bennünket annak felismerése, hogy az emberbaráti késztetéseink isteni eredetűek. „Az ember eszményelvűségére nézve végzetes, amikor azt tanulja, hogy minden önzetlen késztetése pusztán az ő természetes nyájösztöneinek kifejlődése. Viszont nemesebbé lesz és rendkívüli mértékben feltöltődik,

381

IV. rész, 31. Gondolatigazítók amikor megtanulja, hogy a lelkének e magasabb rendű vágyai azoktól a szellemi erőktől sugárzódnak ki, melyek a halandói elméjében lakoznak. Egészen felrázza és rendkívüli örömöt kelt benne az, amikor egyszer végre teljesen felismeri, hogy él és munkál őbenne valami örökkévaló és isteni. És az a helyzet, hogy az eszményképeink emberfeletti eredetében való élő hit igazolja azon hiedelmünket, hogy Isten fiai vagyunk és az teszi valóssá az emberbaráti meggyőződéseinket, az emberek közötti testvériség érzéseit.” 103:5.8 5. Tétel: A félelem láncaitól való megszabadulás alkotja az alapot, melynek az Igazító nekifeszíti a szellemi emelőrúdját. „A Gondolatigazítók át szeretnék alakítani félelemérzeteiteket a szeretet és a bizalom meggyőződésévé; ilyet azonban nem tehetnek gépiesen és önkényesen; ez a ti feladatotok. Azoknak a döntéseknek a végrehajtása során, amelyek megszabadítanak benneteket a félelem láncaitól, szó szerint ti alkotjátok azt a lelki alapot, amelynek az egyre magasabb szintű és egyre teljesebb megvilágosodás szellemi emelőrúdját az Igazító nekifeszíti.” 108:5.8 6. Tétel: Az Igazítók örvendeznek, amikor üzeneteiket az emberi társaik értelmének közvetlenül villanthatják fel. „Az Igazító a ti kifejlődő halhatatlan lelketek örökkévaló elődje, isteni eredete; ők az a szüntelen késztetés, mely az embert rábírja arra, hogy megpróbálja megszerezni az uralmat az anyagi és jelenlegi léte fölött a szellemi és jövőbeli létpályája tükrében. A Nevelők a halhatatlan remény foglyai, az örökké tartó fejlődés forrásai. És mennyire élvezik, amikor halandó társukkal többé-kevésbé közvetlen csatornákon érintkezhetnek! Mennyire örvendeznek, amikor nélkülözhetik a jelképeket és az egyéb közvetett utakat, és üzeneteiket az emberi társaik értelmének közvetlenül villanthatják fel!” 108:6.7 7. Tétel: Néha lehetővé válik, hogy a megvilágosodott elme meghallja az isteni hangot. „Néha lehetővé válik, hogy az elme megvilágosodjon, hogy meghalljátok a bennetek folyamatosan beszélő isteni hangot, s így részlegesen tudatosíthassátok az állandóan bennetek lakozó magvábanvaló személyiség bölcsességét, igazát, jóságát és szépségét.” 109:5.2 8. Tétel: Csak néha-néha fogjuk fel az igazítói hang gyenge és távoli visszaverődését. „Az Igazítók az idő szent és fenséges játékát játsszák; az idő egyik felsőbb kalandját hajtják végre a térben. És milyen boldogok, amikor együttműködésetek révén lehetővé válik, hogy az időbeli rövid küzdelmeitekben is segítségetekre legyenek, miközben örökkévalósági, nagyobb feladataikat hajtják végre. De amikor az Igazítótok megpróbál érintkezésbe lépni veletek, akkor az üzenete rendszerint elvész az emberi elme energiaáramainak anyagi sodrában; csak egy-egy alkalommal fogtok fel némi visszhangot, az isteni hang gyenge és távoli visszaverődését.” 110:3.1 9. Tétel: Az Igazítóval való kapcsolatfelvétel bonyolult dolog – az üzenet túl gyakran kezdetlegessé, torzzá és csonkává silányul. „Hatalmas szakadék tátong az emberi és az isteni között, az ember és Isten között. Az urantiai emberfajtákat olyan nagy mértékben szabályozzák elektron- és vegyi folyamatok, általános viselkedésüket tekintve olyannyira állatiasak, hétköznapi megnyilvánulásaikban olyannyira érzelem-uraltak, hogy a Nevelőknek hihetetlenül nehezükre esik az egyedek vezetése és irányítása. Annyira híján vagytok a bátor döntéseknek és a felelős együttműködésnek, hogy a bennetek lakozó Igazítók majdnem lehetetlennek érzik az emberi elmével való közvetlen érintkezést. Még ha lehetségesnek ítélik is valamely új igazság fénysugarát a fejlődő halandó lélekhez eljuttatni, ez a szellemi kinyilatkoztatás gyakran úgy elvakítja a teremtményt, hogy zavart megszállottságot vált ki, vagy egyéb értelmi zavart okoz, amelynek megrendítőek a következményei. Számos új vallás és »izmus« keletkezett a Gondolatigazítókkal való kezdetleges, tökéletlen, félreértelmezett és csonka érintkezésből.” 110:4.5 10. Tétel: Az Igazító üzenete az alászállása tárgyát képező elme számára. „A beteljesülés tartalékosaként besorolt halandói elme és a bolygófelügyelők közötti kapcsolat kialakítása és megszakítása alatt az emberben lakozó Igazító néha olyan helyzetbe kerül, hogy képes üzenetet továbbítani halandó társának. Nem is olyan régen az Urantián az egyik öntevékeny Igazító ilyen üzenetet küldött emberi társának, aki a beteljesülés tartalékos alakulatának tagja volt. Az üzenetet a következő szavak vezették be: »És most, anélkül, hogy féltőn óvott társamnak, odaadásom tárgyának sérülést okoznék vagy veszélyeztetném őt, továbbá a túlzott mértékű fegyelmezésének és elbátortalanításának szándéka nélkül, jegyezzétek fel számomra a következő kérelmet, melyet őhozzá intézek.« Ez után egy csodálatosan megható és megindító intelem hangzott el. Az Igazító egyebek mellett azt kérte, »hogy emberi társam hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam

382

IV. rész, 31. Gondolatigazítók kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek – e figyelmeztetést adjátok át az alászállásom tárgyát képező embernek. Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását adományozom neki. És mondjátok meg továbbá szeretett társamnak, hogy bölcsességgel és erővel fogok működni a legvégsőkig, amikor is az utolsó földi küzdelem véget ér; hű leszek a rám bízott személyiséghez. És a továbbélésre buzdítom őt, hogy ne okozzon nekem csalódást, hogy ne fosszon meg attól a jutalomtól, amelyet türelmes és megfeszített küzdelmeim miatt megérdemlek. Személyiségi előrehaladásunk az emberi akarattól függ. Körről körre türelmesen emeltem egyre feljebb ezt az emberi elmét, és bizonyságom van, hogy megszerzem a rendem főnökének jóváhagyását. Körről körre haladok előre a megítéltetésig. Örömmel és nyugtalanság nélkül várom a beteljesülés idejének lélekszámlálását; felkészültem arra, hogy mindent a Nappalok Elődeinek bíróságai elé tárjak.«” 110:7.10 XVI. A HÉT LELKI KÖR 1. Tétel: A személyiség kialakulása hét, egyre magasabb szint teljesítését jelenti. „A személyiség kialakulásának teljességét valamely anyagi világon a halandói kiteljesedés lehetősége hét lelki körének teljesítése jelenti. A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal. A mindenségrendi növekedés hét körének átlépése ugyan nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással, e körök elérése mégis az Igazítóval való eggyé kapcsolódást megelőző lépések sikeres megtételét jelzi.” 110:6.1 2. Tétel: A lelki körök teljesítése a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozható összefüggésbe. „A lelki körök nem kizárólagosan értelmiek, és nem is teljesen morontia jellegűek; a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozhatók összefüggésbe. Az e szintekre való sikeres eljutás a teljes személyiség összarányos működését igényli, nemcsak annak egyes szakaszaiét. A részek növekedése nem egyenlő az egész igazi megérésével; a részek valójában a teljes sajátlényeg – az egész önnön való – anyagi, értelmi és szellemi kiteljesedésével arányosan gyarapodnak.” 110:6.3 3. Tétel: A körök fokozatos teljesítése megkönnyíti a Nevelő segédkezését. „Az Igazítók mindig a közeletekben és nálatok vannak, de ritkán képesek hozzátok közvetlenül szólni úgy, mint egy másik lény. Értelmi döntéseitek, erkölcsi választásaitok és szellemi fejlődésetek körről körre javítja az Igazító elmétekben való működésének képességét; körről körre így emelkedtek az alacsonyabb rendű Igazító-társulási és elme-ráhangolódási szakaszoktól egyre feljebb, és így az Igazító egyre hatékonyabban lesz képes arra, hogy az ezen Isten-kereső elme-lélek fejlődő tudatába egyre élénkebben és egyre meggyőzőbben ültesse be a beteljesülésről általa alkotott képi megjelenítéseket.” 110:6.5 4. Tétel: A lelki körök teljesítése háromféleképpen nyilvánul meg. „Nehéz pontosan meghatározni az emberi fejlődés hét szintjét, ugyanis ezek a szintek személyesek; egyénenként különbözőek, és nyilvánvalóan az egyes emberi lények növekedési képessége határozza meg azokat. E mindenségrendi evolúciós szintek teljesítése háromféleképpen jellemezhető: 1. Az Igazítóhoz hangolódás. A szellemiesülő elme a kör elérésével arányosan közelít az Igazító-jelenléthez. 2. A lélek kifejlődése. A morontia lélek megjelenése jelzi a kör teljesítésének mértékét és mélységét. 3. A személyiség valósága. A sajátlényeg-valóság mértékét közvetlenül meghatározza a kör teljesítése. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.” 110:6.7 5. Tétel: A lelki körök a megmutatkozó morontia természet lehetőségeit képviselik. „A körök teljesítésével az anyagi evolúció gyermeke a halhatatlanság lehetőségével rendelkező, érett emberi lénnyé növekszik. A hetedik kör kialakulatlan természetének árnyas valóságát felváltja a helyi világegyetemi létpolgár kiemelkedő morontia természetének tisztább képe.” 110:6.11 6. Tétel: A körökön való előrehaladásnak több köze van a Legfelsőbbel való kapcsolathoz, mint az Istentudathoz. „A halandói fejlődés e lelki köreit talán helyesebb volna mindenségrendi szinteknek nevezni – ez tehát azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadása és azoknak az értékeknek a felismerése, amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való

383

IV. rész, 31. Gondolatigazítók közeledést jelentik. És éppen ez a viszony az, amely mindörökre lehetetlenné teszi a mindenségrendi körök jelentésének teljes elmagyarázását az anyagi elme számára. E körök elérési lépései csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal. Egy hetedik vagy hatodik kört elért lény éppen olyan igazán Istent ismerő – a fiúi elismertségnek tudatában lévő – lehet, mint egy második vagy első körbe lépett, de az ilyen alacsonyabb rendű körben lévő lények sokkal kevésbé vannak tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak. E mindenségrendi körök elérése a lakóvilágokon válik a felemelkedő lények tapasztalásainak részévé, ha a természetes halál előtt nem tudták azokat teljesíteni.” 110:6.16 7. Tétel: Ritkán halljuk meg az Igazító hangját – kivéve: 1. A felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban. 2. Valamely felsőbbrendű helyzetben. 3. Valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően. „Bár az Igazító hangja mindig szól bennetek, a legtöbben mégis csak ritkán hallhatjátok meg a földi élet során. A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:7.9 XVII. A BENSŐBEN ZAJLÓ ÉLET 1. Tétel: A belső hang különbözik a lelkiismeret hangjától. Bizonyossága túl van értelmen és logikán. „A vallás, a személyiség meggyőződés-hite mindig képes győzedelmeskedni a hitetlen anyagi elmében születő, felületesen ellenkező, kétségbeesett okszerű gondolkodáson. Tényleg létezik egy igaz és valódi belső hang, az »igaz fény, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön«. És e szellemvezetés különbözik az emberi tudat erkölcstani szavától. A vallásos bizonyosság érzése több, mint a meghatottság érzése. A vallás bizonyossága meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is. A vallás maga hit, bizalom és bizonyosság.” 101:0.3 2. Tétel: A véges az Igazítókon mint kozmikus ablakokon át pillantja meg a végtelent. „Valamely lakott világ evolúciójának előrehaladtával a Gondolatigazítók egyre nagyobb számban vesznek részt az emberi vallásos rálátás felsőbbrendű fajtáinak kialakításában. A Gondolatigazító mindenségrendi ablakán át a véges teremtmény hitében megpillanthatja a korlátlan Istenség, az Egyetemes Atya bizonyosságát és isteniségét.” 103:0.1 3. Tétel: A lelkiismeret nem a léleknek szóló Isten hangja. „Ne tévesszétek és keverjétek össze az Igazító küldetését és befolyását azzal, amit általában lelkiismeretnek neveznek; e két dolog nincs egymással közvetlen kapcsolatban. A lelkiismeret emberi és tisztán lelki válasz. Nem szabad lebecsülni, de az aligha a léleknek szóló Isten hangja, ami valójában az Igazítóé volna, ha e hang egyáltalán hallható lenne. A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az Igazító viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó; s teszi ezt akkor és úgy, amint és amilyen módon képesek vagytok érzékelni e Nevelő vezetését.” 110:5.1 4. Tétel: Az álmaink azt bizonyítják, hogy az Igazító képtelen volt összehangolni az emberi és az isteni elmét. „Az ember álom-tapasztalásai, az összehangolatlan alvó elme rendezetlen és összefüggéstelen díszelgése megfelelő bizonyítékul szolgál arra, hogy az Igazítók képtelenek összehangolni és társítani az emberi elme szétágazó tényezőit. Az Igazítók egész egyszerűen képtelenek egyetlen élet tartama alatt önhatalmúlag megszervezni és összehangolni két olyan különböző és eltérő gondolkodásfajtát, mint az emberi és az isteni. Amikor mégis megteszik, minthogy erre vannak példák, akkor az ilyen lelkek úgy jutnak át közvetlenül a lakóvilágokra, hogy nincs szükség a halál megtapasztalására.” 110:5.2 XVIII. AZ ELME – A VÁLASZTÁS SZÍNTERE 1. Tétel: Az Igazító szellemi munkája értelmi alapra épül. „Bár az Igazítók munkája szellemi természetű, mégis minden tevékenységüket értelmi alapon kell végezniük. A szellemi Nevelőnek az elmén, mint emberi talajon kell kinevelnie a morontia lelket az adott személyiség együttműködésével.” 111:1.1

384

IV. rész, 31. Gondolatigazítók 2. Tétel: Az akarat határozza meg az elme örök érvényű választását. „Az elme mindenségrendi hangszerén az emberi akarat a pusztítás fülsértő hangsorait játszhatja, vagy belőle ugyanez az emberi akarat az Isten-azonosulás és az azt követő örök továbbélés összehangzó dallamait csalhatja elő.” 111:1.6 3. Tétel: Erkölcsi választásával könnyíti meg az ember a lelke isteni megszállását. „Amikor megfontolt erkölcsi döntést hoz az ember, nyomban megtapasztalja a lelke új isteni megszállását. Az erkölcsi választás a vallás része, mely késztetés a külső körülményekre adandó belső válaszra. De az ilyen valódi vallás nem tisztán személyes élmény. Annak az egyénnek a teljes alanyiságát meghatározza, aki értelmesen és szakszerűen, tárgyilagos választ ad a világegyetemmel és annak Alkotójával kapcsolatban.” 196:3.20 4. Tétel: Az életküzdelmeinkben végig arra törekszik az Igazító, hogy megnyugtasson és lelkesítsen bennünket. „Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy figyeljetek az Igazító hűséges hívásának távoli visszhangjára, melyet a lelketeknek címzett! A bennetek lakozó Igazító nem állíthatja meg és lényegesen nem is változtathatja meg az időben vívott létküzdelmeiteket; az Igazító nem csökkentheti az élet nehézségeit a küzdelem világában bejárt utatok során. A bennetek lakozó isteni lény csak türelmet tanúsíthat, miközben ti az élet csatáját vívjátok, ahogyan az életet a bolygótokon megélik; de megengedhetitek, bárcsak meg is engednétek – ahogyan dolgoztok és aggódtok, ahogyan harcoltok és küzdötök – a derék Igazítónak, hogy mellettetek és értetek harcoljon. Annyira megnyugtatna és ösztökélne, annyira lenyűgözne és felajzana benneteket, ha végre megengednétek az Igazítónak, hogy folyamatosan kivetítse azt az igazi vezérlő eszmét, azt a végső célt és azt az örök rendeltetést, amely a jelenlegi anyagi világotok hétköznapi problémáival való bonyolult, fáradságos küzdelemhez kapcsolódik.” 111:7.2 XIX. A LÉLEK KIFEJLŐDÉSE 1. Tétel: Az Igazító az Isten akarata kint a világegyetemben. „Isten csak a messzire elérő személyiségköre révén foglalkozik közvetlenül a saját akarattal bíró teremtményei alkotta rengeteg teremtésösszesség személyiségeivel, viszont (a Paradicsomon kívül) vele kapcsolatba lépni is csak az ő részeire osztott entitásainak jelenlétén, mint a kinti világegyetemi Isten akaraton, keresztül lehet. E paradicsomi szellem, mely az idő halandóinak elméjében lakozik és ott a túlélő teremtmény halhatatlan lelkének kifejlődésében segédkezik, az Egyetemes Atya természetét és isteniségét bírja.” 1:3.6 2. Tétel: Sok nép jutott közel az Igazító felismeréséig. „Az atman fogalomrendszerben a hindu tanítók valóban közel jártak az Igazító természetének és jelenlétének megragadásához, de nem tudták elkülöníteni a kifejlődő és magvában halhatatlan lélek társjelenlétét. A kínaiak ugyanakkor az emberi lény két oldalát ismerték, a jangot és a jint, a lelket és a szellemet. Az egyiptomiak és számos afrikai törzs szintén két tényezőben hitt, a kában és a bában; a lelket rendszerint nem tartották előbb-létezettnek, csak a szellemet.” 111:0.4 3. Tétel: Az ember lelke empirikus szerzemény. „Az ember lelke élményelvi szerzemény. Amint a halandó teremtmény »a mennyei Atya akaratának megcselekedését« választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen kiemelkedő valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi – hanem morontiai. E kiemelkedő és halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.” 0:5.10 4. Tétel: A morontia lélek csak mindenségrendi látásmódon és szellemi felfedezésen keresztül ismerhető meg. „Az isteni Igazítónak az emberi elmében való jelenléte örökre lehetetlenné teszi, hogy akár a tudomány, akár a bölcselet kielégítő magyarázatot adjon az emberi személyiség kifejlődő lelkére. A morontia lélek a világegyetem gyermeke és csak mindenségrendi látásmódon és szellemi felfedezésen keresztül ismerhető meg.” 111:0.1 5. Tétel: Az ősi ember különböző fizikai szervekben lakozónak tartotta a lelket, és társították a lélegzettel, a vérrel és az árnyékokkal is. „Mielőtt az ember ráeszmélt volna arra, hogy kifejlődő lelkének nemzője egy isteni szellem, úgy gondolta, hogy az különböző fizikai szervekben lakozik – a szemben, a májban, a vesében, a szívben, és később, az

385

IV. rész, 31. Gondolatigazítók agyban. A vadak a lelket a vérrel, a lélegzettel, az árnyékokkal és az egyén vízben meglátható tükörképével társították.” 111:0.3 6. Tétel: Az Igazító az elme szövőszékén szövi a végleges rendűvé válni képes lény szellemmintáját. „A halandó ember anyagi elméje tulajdonképpen az a mindenségrendi szövőszék, amelyen morontia szövedék fut, s ebbe az emberben lakozó Gondolatigazító maradandó értékek és isteni jelentéstartalmak világegyetem-jellegű szellemmintáját szövi – egy végleges-beteljesülésű és végtelen létpályájú továbbélő lelket, egy magvában végleges rendű lényt.” 111:2.2 7. Tétel: Az anyagi elme és az isteni szellem a lélek kifejlődését meghatározó tényezők. „Az anyagi elme és az isteni szellem közötti kapcsolat, amely olyan értéket és olyan jelentést hordoz, amelyek nem találhatók meg a társulás kialakulásában szerepet játszó egyetlen tényezőben sem. E különleges kapcsolat valósága nem anyagi és nem is szellemi, hanem morontia lényegű. Ez a lélek.” 111:2.7 8. Tétel: A Háromság a Legfelsőbb Istennek ugyanaz, mint az Igazító a fejlődő embernek. „A Legfelsőbb Lény egyrészt a paradicsomi Háromsággal létesített kapcsolat erejénél fogva, másrészt e Háromság teremtő és irányító gyermekeinek isteniség-eredményei következtében fejlődik. Az ember halhatatlan lelke a saját örök sorsát a paradicsomi Atya isteni jelenlétével együtt az emberi elme személyiségi döntéseinek megfelelően alakítja. A Háromság a Legfelsőbb Istennek ugyanaz, mint az Igazító a fejlődő embernek.” 117:3.10 9. Tétel: Az Igazítók a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai. „Az Igazító az ember örökkévalóság-lehetősége; az ember az Igazító személyiség-lehetősége. A ti egyéni Igazítóitok annak reményében munkálkodnak szellemivé alakításotokon, hogy örökkévalóvá tehetik ideigvaló személyazonosságotokat. Az Igazítókat a szellemek Atyjának csodálatos és önmagát adományozó szeretete járja át. Ők igazán és istenmód szeretnek benneteket; ők a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai. Arra vágynak, hogy halandói elmétek elérje az isteniséget és így magányuk véget érhet, hogy veletek együtt megszabadulhassanak az anyagi öltözék szabta korlátoktól és az idő ruházatától.” 107:6.2 10. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás előtt az ember bármikor érvénytelenítheti a továbbélés melletti döntését. „A halandóelme hibái és az emberi viselkedéssel járó tévedések észrevehetően késleltethetik a lélek fejlődését, azonban nem akadályozhatják meg az ilyen morontia jelenség lezajlását, ha azt az emberben lakozó Igazító a teremtményi akarat szerint már elindította. De a halandói halált megelőzően ennek az anyagi és emberi akaratnak mindig meg lesz a lehetősége arra, hogy érvénytelenítse e választását és elutasítsa a továbbélést. A felemelkedő halandó még a továbbélést követően is megtartja azon előjogát, hogy az örök élet elutasítását választhassa; az Igazítóval való eggyé kapcsolódás előtt a fejlődő és felemelkedő teremtmény bármikor választhatja a paradicsomi Atya akaratától való elszakadást. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás jelzi azt a tényt, hogy a felemelkedő halandó mindörökre és visszavonhatatlanul az Atya akaratának megcselekedését választotta.” 111:3.1 XX. A SZEMÉLYISÉG TOVÁBBÉLÉSE 1. Tétel: Az Igazítók egyrészt tétlenek a tisztán ideigvaló jólétedet illetően, másrészt istenien tevékenyek az örök jövőddel kapcsolatban. „Az Igazítók a mindennapi teendőitek és életetek számos részlete iránt olyan mértékben érdeklődnek, illetőleg foglalkoznak azokkal, amennyire ezek a lényeges ideigvaló választásaitokat és alapvető szellemi döntéseitek meghozatalát befolyásolják, s ennélfogva befolyásoló tényezők lehetnek a lélek továbbélésével és az örök fejlődéssel összefüggő problémáitok megoldásában. Az Igazító egyrészt tétlen a tisztán ideigvaló jólétet illetően, másrészt istenien tevékeny az örök jövőtök mindenféle dolgával kapcsolatban.” 110:1.4 2. Tétel: Isten örök kalandra szövetkezett az emberrel. „A nagy Isten közvetlen kapcsolatot létesít a halandó emberrel és neki adja az ő végtelen és örökkévaló és felfoghatatlan sajátlényegének egy részét azért, hogy az emberben éljen és őbenne lakozzon. Isten örök kalandra szövetkezett az emberrel. Ha engedtek a bennetek élő és körülöttetek lévő szellemi erők iránymutatásának, akkor nem véthetitek el a felsőbb végzetet, melyet egy szerető Isten hozott létre úgy, mint a tér evolúciós világaiból jövő, felemelkedő teremtményei szeme előtt lebegő világegyetemi célt.” 5:1.12 3. Tétel: Az azonnali továbbélés esetében az Igazító már az új morontia alakban csatlakozik a lélekhez.

386

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „Amennyiben az emberi egyed azonnali továbbélőnek bizonyul, értesüléseim szerint az Igazító bejelentkezik a Diviningtonon, az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez járul, majd rögtön visszatér és felvétetik a felsőbb-világegyetemi és helyi világegyetemi illetékességű Megszemélyesült Igazítók közé, elismeri őt a Megszemélyesült Nevelők diviningtoni főnöke is és ezt követően egyből az „azonosság-átvitel végrehajtásához” fog, melyre a harmadik szakaszban és a lakóvilágon elvégzendően kapott utasítást, és amelyre abban az adott személyiségformában kerül sor, melyet a földi halandó továbbélő lelkének befogadására készítettek elő és amelyet előzőleg a végzet-őrangyal tervezett meg.” 112:4.13 4. Tétel: Semmi sem képes megakadályozni az istenmód serkentett lelket abban, hogy a Paradicsom kapuihoz feljusson. „Az emberben szellemileg ott lakozik egy túlélő Gondolatigazító. Ha egy ilyen emberi elme késztetése őszinte és szellemi, ha egy ilyen emberi lélek vágyik arra, hogy megismerje Istent és olyanná legyen mint ő, ha őszintén végre akarja hajtani az Atya akaratát, akkor nincs olyan, a halandói fogyatékosságokkal összefüggő ellenható befolyás, sem olyan, a lehetőségek kölcsönhatásából eredő együttható erő, mely képes lenne megakadályozni az ilyen istenmód serkentett lelket abban, hogy a Paradicsom kapuihoz bizonyosan feljusson.” 5:1.7 XXI. SZEMÉLYISÉG ÉS VALÓSÁG 1. Tétel: Az elme a mennyiséget ismeri – a minőséget viszont érzi. A szellem valóságot lényegít meg. „Az elme a mennyiségeket, a valóságot és a jelentéstartalmakat ismeri. De a minőséget – az értékeket – az elme érzi. Érezni a megismerő elmének és a vele társult, a valóságot meglényegítő szellemnek a közös alkotása érez.” 111:3.6 2. Tétel: Az elme döntései adják meg az öröklét lehetőségét. „A halandói elme ideigvaló értelmi rendszer, melyet az anyagi élettartam idejére kapnak kölcsön az emberi lények, és ennek az elmének az alkalmazási módjától függ, hogy elfogadják vagy elutasítják az öröklét lehetőségét. Az elme lényegében az akaratotoknak alávetett egyetlen világegyetemi valóság, és a lélek – a morontia önnön valótok – hűséges képet fog mutatni azoknak az ideigvaló döntéseknek az eredményéről, melyeket a halandói önnön valótok meghoz.” 111:1.5 3. Tétel: Az Igazítók a világegyetemi létpálya valóságainak próbáját tartják a fejlődő elmében. „(...) De az Igazító erőfeszítései a bennetek eltöltött idő alatt nem igazán az ideigvaló életviszonyok és a bolygón való létezés ügyeire korlátozódnak. Ma a Gondolatigazítók mintegy a világegyetemi létpálya valóságainak próbáját tartják az emberi lények fejlődő elméiben.” 109:0.1 4. Tétel: Az elme időbeli önazonossága és az Igazító örökkévaló önazonossága hozza létre a lélek túlélő önazonosságát. „Az anyagi sajátlényegnek van személyisége és önazonossága, időbeli önazonossága; az elő-személyes szellem-Igazítónak szintén van önazonossága, örökkévaló önazonossága. Ezen anyagi személyiség és e szellem elő-személyiség képes úgy egyesíteni alkotó sajátosságaikat, hogy létrehozzák a halhatatlan lélek túlélő önazonosságát.” 5:6.7 XXII. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ EGGYÉ KAPCSOLÓDÁS 1. Tétel: Az Igazító, vagyis a szubjektív Istenség folytatja az Isten végtelen kinyilatkoztatását – az objektív Istenségét. „Felfogjátok-e az Igazítók eljövetelének valódi jelentőségét? Valóban el tudjátok képzelni, hogy mit jelent az, hogy az abszolút és végtelen Istenségnek, az Egyetemes Atyának egy abszolút szilánkja belétek költözik és eggyé kapcsolódik a ti véges halandói természetetekkel? Amint egy halandó ember eggyé kapcsolódik a teljes mindenségrend lételvi Okának egy szilánkjával, akkor többé már semmi sem korlátozhatja ennek a példa nélküli és elképzelhetetlen társulásnak a végleges beteljesülését. Az ember az örökkévalóságban nem csak a pártatlan Istenség végtelenségét fogja felfedezni, hanem ugyanennek az Istennek az alanyi részét alkotó vég nélküli lehetőségeket is. Az Igazító mindig Isten csodáját fogja a halandói személyiségnek kinyilatkoztatni, és ez a mennyei kinyilatkoztatás soha sem érhet véget, mert az Igazító Isten része és olyan is mint az Isten a halandó ember számára.” 107:4.7 2. Tétel: Az Igazítók nem csak úgy szereznek tapasztalatot, hogy olyan halandókkal szolgálnak, akik nem válnak továbbélővé.

387

IV. rész, 31. Gondolatigazítók „Azok az Igazítók, akik átvitték emberi társukat az Urantiáról, többnyire igen tapasztaltak voltak és a feljegyzések szerint más szférákon megelőzőleg már számos halandónál szolgáltak. Emlékezzetek, hogy az Igazítók értékes tapasztalatokat szereznek a kölcsön-szolgálati bolygókon való ottlétük során; ebből nem következik, hogy az Igazítók a komolyabb munkához csak azokban a halandókban szerezhetnek tapasztalatokat, amelyeknek nem sikerül a továbbélés.” 110:7.3 3. Tétel: A nemes szeretet és a szellemi segédkezés csak egy részét alkotja az igazítói alászállás rejtélyének. „Az eggyé válásban társukként szereplő teremtményekhez fűződő viszonyukban nagyszerű szeretetet és szellemi segédkezést mutatnak, amely alapvetően megerősíti azt az állítást, hogy az Isten szellem. Ám ezen az érzékfeletti segédkezésen kívül sok egyéb dolog is történik, amiről az Urantián élő halandók sohasem szerezhettek tudomást. Nem teljesen értjük azt sem, hogy igazából mi is zajlik akkor, amikor az Egyetemes Atya önmagából ad, hogy az az idő teremtménye személyiségének részévé váljon.” 107:1.6 4. Tétel: A fejlődésetek Istenhez felfelé és befelé irányul; az Igazítók az emberhez kifelé és lefelé tartva fejlődnek. „Az Igazító fejlődésének első szakasza a halandó lény továbbélő lelkével való eggyé kapcsolódásban teljesedik ki. Tehát miközben ti természetetekben az ember felől befelé és felfelé, az Isten felé fejlődtök, addig az Igazítók természetében kifelé és lefelé, Istentől az ember felé fejlődnek; és így lesz az isteniség és az emberiség egyesülésének végső terméke örökre az ember fia és az Isten fia.” 109:1.5 5. Tétel: Az eggyé kapcsolódás után az Igazító elmozdul az abszolút egzisztenciális szintről a véges tapasztalati szint felé. „Eggyé kapcsolódást elért Igazítók – véglegesrendűek – azok, amelyek eggyé váltak a felsőbbvilágegyetemi felemelkedő teremtménnyel, a Végleges Paradicsomi Testületébe bekerült, időbeli felemelkedők örök társai ők. A Gondolatigazító rendszerint eggyé kapcsolódik az időből jött felemelkedő halandóval, és ezzel a továbbélő halandóval együtt veszik nyilvántartásba az Aszendingtonon, illetőleg léptetik ki onnan; innentől a felemelkedő lény életpályáját járja. Úgy tűnik, hogy a felemelkedő, kifejlődő lélekkel való eggyé kapcsolódást követően az Igazító az abszolút lételvi világegyetemszintről a felemelkedő személyiséggel való működési társulás véges tapasztalati szintje felé mozdul el. Miközben megtartja az összes lételvi isteni sajátságát, az eggyé kapcsolódást elért Igazító elszakíthatatlanul hozzákötődik a továbbélő halandó felemelkedői létpályájához.” 107:2.7 6. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódást követően kapod meg az új nevedet. „Az Igazítók emberi társait gyakran az adott Igazító száma alapján azonosítják; a halandók addig nem kapnak igazi világegyetemi nevet, amíg eggyé nem kapcsolódtak az Igazítójukkal, és ezt az egyesülést az jelzi, hogy a végzet-őrangyal új nevet adományoz az új teremtménynek.” 108:3.3 7. Tétel: Amikor a kifejlődő lélek és az isteni Igazító eggyé kapcsolódott, mindketten elnyerik a másik minden megtapasztalható jegyét. „Amikor a kifejlődő lélek és az isteni Igazító végül és örökre eggyé kapcsolódott, mindketten elnyerik a másik minden megtapasztalható jegyét. Ez az összehangolódott személyiség mindazokat a továbbélési tapasztalásból származó emlékeket birtokolja, amelyekkel egykor a halandói elme-előd rendelkezett, majd pedig a morontia lélekben megvoltak, és ezen felül eme várhatóan végleges rendű lény mindazokkal az élményelvi emlékekkel is rendelkezik, melyeket az Igazító a halandókban eltöltött összes idő alatt összegyűjtött. Az Igazítónak azonban a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiség-társulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.” 110:7.5 8. Tétel: Az Igazító múltbéli-örökkévalósági emlékezettel és korlátozott lehetőségeket jelentő abszolútsággal ruházza fel a személyiséget. „A Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás olyan örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget, amelyek előzőleg csak magvábanvalók voltak. Ezen új képességek között megemlíthetők: az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott potenciálú abszolútság egyik szakasza.” 112:7.1 9. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a szülőbolygótól a világegyetemi központig bárhol végbemehet. „Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás rendszerint akkor következik be, amikor a felemelkedő még a helyi csillagrendszeren belül tartózkodik. Sor kerülhet erre a szülőbolygón is, mégpedig a természetes halál fölé kerekedés révén; bekövetkezhet az adott csillagrendszer akármelyik lakóvilágán vagy magán a csillagrendszer-központon is; esetleg eltolódhat a csillagvilágban való tartózkodás idejére is; vagy,

388

IV. rész, 31. Gondolatigazítók különleges esetben, egészen addig húzódhat, amíg a felemelkedő lény el nem jut a helyi világegyetem központjára.” 112:7.3 10. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás után már semmilyen veszély nem fenyegeti az örök létpályát. „Mihelyt az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra sor került, többé már semmilyen veszély sem fenyegeti az adott személyiség örök létpályáját. A mennyei lények hosszas tapasztalatszerzésen keresztül próbáltatnak ki, a halandók viszont egy viszonylag rövid és kemény próbán mennek keresztül az evolúciós és a morontia világokon.” 112:7.4 11. Tétel: Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a Teremtő és a teremtmény egyfajta társulása – a véglegesrendűeket várja a külső térbeli szolgálat. „Úgy hisszük, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódott halandók végleges rendű társaikkal együtt arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában. Szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy e hatalmas galaxisokból egykor majd lakott világegyetemek lesznek. És arról is teljesen meg vagyunk győződve, hogy a majdani világegyetemek irányítói között ott lesznek a paradicsomi végleges rendű lények is, akiknek természete a teremtmény és a Teremtő társulásának mindenségrendi következménye.” 112:7.17 12. Tétel: Az Igazító-halandó társulás az egyik legbámulatosabb jelenség ebben a világegyetemi korszakban. „Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás fajtájába sorolt világokon a Titkos Nevelő sorsa azonos a felemelkedő halandóéval – a Végleges Paradicsomi Testületébe való felvétellel. És sem az Igazító, sem a halandó nem képes ezt a célt a másik teljes együttműködése és hű segítsége nélkül elérni. Ez a rendkívüli társulás az egyik legfigyelemreméltóbb és legbámulatosabb mindenségrendi jelenség a jelenlegi világegyetemi korszakban.” 112:7.11 13. Tétel: A külső tér igazgatói – megszemélyesült és emberivé lett Igazítók, valamint örökkévalóvá lett halandók. „Micsoda kaland! Mily regényes dolog! Egy hatalmas teremtésrész, melyet a Legfelsőbb gyermekei fognak igazgatni, ezek a megszemélyesült és emberivé lett Igazítók, ezek az Igazító-szerűvé vált és örökkévalóvá lett halandók, ezek a rejtélyes egyesülések és örök társulások, melyek az Első Forrás és Középpont lényegéből eredő legmagasabb rendű ismert megnyilatkozásnak és az Egyetemes Atya megértésére és elérésére képes legalacsonyabb rendű értelmes létformának az egyesülését és társulását alkotják. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen egyesült lények, a Teremtőnek és a teremtménynek az ilyen társulásai kiváló urai, páratlan irányítói, valamint megértő és rokonszenves igazgatói lesznek az összes olyan értelmes életnek, mely az első külső térszint e jövőbeli világegyetemeiben csak létrejöhet.” 112:7.18 XXIII. AZ IGAZÍTÓK SORA A HALÁL UTÁN 1. Tétel: A fizikai, az értelmi vagy a szellemi természetű halál beálltával a Nevelők búcsút vesznek a befogadójuktól. „Az anyagi, az értelmi vagy a szellemi természetű halál beálltával az Igazító búcsút vesz a halandó befogadójától és elindul a Diviningtonra. A helyi világegyetemi és a felsőbb-világegyetemi központból tükröző-kapcsolatba lép az illetékes kormányzatok felügyelőivel, és a Nevelő ugyanazon a számon jelentkezik ki, mint amelyen az idő területeire belépett.” 112:4.1 2. Tétel: Ha nem sikerül a továbbélés elérése, akkor az Igazító az összes értéket magával viszi egy jövőben ellátandó szolgálatára. Igaz érték nem vész kárba sohasem. „Az Igazítók sohasem buknak el; semmi sem vész el, ami továbbélésre érdemes; a sajátakarattal bíró lényekben minden igaz érték bizonyosan túlélőképes, függetlenül attól, hogy az adott értékeket felfedező vagy értékelő személyiség továbbélő lesz-e vagy sem. És így van ez, a halandó teremtmény elutasíthatja a továbbélést; az élettapasztalatok azonban nem vesznek kárba; az örökkévaló Igazító magával viszi az ilyen, láthatóan elbukott élet hasznosítható jellemzőit egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza. Egyetlen valamirevaló tapasztalásra sem hiába kerül sor; egyetlen igaz jelentéstartalom vagy igaz érték sem vész el sohasem.” 109:6.1 3. Tétel: Amit az Igazító nem megtenni érted ebben az életben, megteszi azt a következőben. „Amit a Gondolatigazító nem tud felhasználni a jelenlegi életetekben, azokat az igazságokat, amelyeket nem tud sikeresen átadni eljegyzett embertársának, azokat hűségesen megőrzi a következő létszakasz idejére,

389

IV. rész, 31. Gondolatigazítók éppen úgy, ahogy most is magával hordozza körről körre azokat az igazságokat, melyeket nem tud embertársa tapasztalásai közé iktatni, mivel a teremtmény képtelen a megfelelő mélységű együttműködésre, illetőleg sikertelenül próbálkozik azzal.” 108:5.2 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.” Jób 32:8130 „Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.” Péld. 20:27131 „[É]s a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.” Préd. 12:7132 „Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek (...)” Ez. 36:27133 „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Róm. 8:16134 „Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek?” 1Kor. 2:11135 „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” 1Kor. 3:16136 „Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.” 1Jn. 3:24137

130

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=J%F3b&numch=32 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=P%E9ld&numch=20 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Pr%E9d&numch=12 133 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Ez&numch=36 134 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=R%F3m&numch=8 135 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Kor&numch=2 136 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Kor&numch=3 137 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=3 131

132

390

IV. rész, 32. Ima és istenimádat

32. IMA ÉS ISTENIMÁDAT Tartalomjegyzék IX. Miszticizmus és révület X. Az ima kialakulása XI. Az ima területe XII. A hatékony ima feltételei XIII. Igaz istenimádat XIV. Igazi vallás XV. Vallás és civilizáció XVI. Kinyilatkoztatás

I. Az istenimádás természete II. A véletlen és a szerencse III. A kísértetkultusz IV. Félelem a haláltól V. Bűvtárgyak VI. Varázslás és varázserejű tárgyak VII. Megváltás és a szentségek VIII. Papok és szertartások

I. AZ ISTENIMÁDÁS TERMÉSZETE 1. Tétel: A kezdetleges vallás biológiai eredetű. Az ember a félelmeiből és az ábrándképeiből teremt vallást. „A kezdetleges vallás élőlénytani eredetű, természetes evolúciós fejlődésű, függetlenül az erkölcsi képzettársításoktól és minden szellemi befolyástól. A felsőbbrendű állatoknak vannak félelmeik, de nincsenek ábrándképeik, ennélfogva vallásuk sincs. Az ember a félelmeiből és az ábrándképei révén teremti meg a maga kezdetleges vallásait.” 85:0.1 2. Tétel: A korai időkben az imádatot az ember közelében lévő természeti dolgok gerjesztették. „Az emberi faj evolúciójában az imádat kezdetleges megjelenési formái már jóval az előtt megvoltak, hogy az emberi elme képessé vált volna a jelenlegi élet és az azt követő lét olyan sokrétűbb fogalmainak kialakítására, melyet már méltán lehetne vallásnak nevezni. A korai vallás a jellegét tekintve teljes mértékben értelmi volt és teljesen a képzettársított körülményekre épült. Az imádat tárgya teljesen a képzeletre ható volt; azokból a természeti dolgokból álltak, melyek közvetlenül az ember közelében voltak, vagy amelyek az együgyű, fejletlen urantiaiak mindennapos tapasztalásaiban [különös jelentőséggel bírtak].” 85:0.2 3. Tétel: Az ember mindent imádott a föld színén – beleértve önmagát is. „Valamikor a halandó ember mindent imádott a föld színén, beleértve önmagát is. Imádva tisztelt minden elképzelhető dolgot az égben és a földfelszín alatt is.” 85:0.4 4. Tétel: A imádat első tárgya egy kő volt. „A fejlődő ember imádatának első tárgya a kő volt. A dél-indiai kateri nép még mindig egy sziklát imád, mint ahogy számos törzs is Észak-Indiában. Jákob azért aludt egy sziklán, mert tisztelte azt; még fel is szentelte. Rákhel számos szent kavicsot rejtegetett a sátrában.” 85:1.1 5. Tétel: A sírkövek a kőimádás fennmaradt jelképei. „Valójában minden visszamaradt törzs és nép körében a köveket még mindig babonás tisztelet övezi. A kőimádás még mindig elterjedt dolog a világon. A sírkő azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek a kísértetekkel és az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe.” 85:1.4 6. Tétel: A dombokat és a hegyeket már kezdettől fogva imádták; istenek éltek a hegyekben, démonok a barlangokban. „A kőimádást a hegyimádás követte, és az első imádott hegyek nagy kőképződmények voltak. Rövidesen szokássá lett az a hiedelem, hogy istenek laknak a hegyekben, így a magaslatokat e további okból is imádták. Az idő múlásával bizonyos hegyekhez bizonyos isteneket társítottak és ezért azok szentté váltak. A tudatlan és babonás őslakosok hittek abban, hogy az alvilágba barlangok vezetnek, ahol rossz szellemek és démonok lakoznak, szemben a hegyekkel, melyekhez a jó szellemek és istenségek később kifejlődő fogalmait kapcsolták.” 85:1.5 7. Tétel: A növényektől először féltek, majd imádták őket. A bódító italok elbűvölték az ősi embert.

391

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „A növényektől az azokból nyerhető bódító levük miatt először féltek, majd imádták őket. Az ősember azt hitte, hogy a mámor istenivé tesz. Az ilyen tapasztalásban valami szokatlan és szent dolgot véltek felfedezni. Még a legújabb időkben is »spiritusznak« nevezik a szeszt. A korai ember félelemmel és babonás áhítattal tekintett a csírázó magra. Nem Pál apostol volt az első, aki mély szellemi tanulságokat vont le a csírázó magból és alapozott rá vallási tanokat.” 85:2.1 8. Tétel: A faimádás kultusza a legősibb vallások közé tartozik. „A faimádó közösségek a legrégibb vallási csoportok közé tartoznak. Minden korai házasságot fa alatt tartottak, és gyermeket akaró nőket néha az erdőben lehetett látni, amint gyöngéden átkaroltak egy vastag tölgyet. Sok növényt és fát tiszteltek valós vagy vélt gyógyhatásuk miatt. A vadak azt hitték, hogy minden vegyi hatás a természetfeletti erők közvetlen tevékenységének az eredménye.” 85:2.3 9. Tétel: A varázsvessző és „a fán való lekopogás” az ősi fakultusz emlékei. „Az ősi fatiszteletből megmaradt emlék az a hiedelem is, hogy a földalatti vizet és nemesfémeket egy fából készült vesszővel meg lehet találni. A májusfa, a karácsonyfa és a fán való lekopogás babonás szokása is a faimádás ősi szokásainak és a későbbi fatiszteleteknek sajátos formában való fennmaradása.” 85:2.5 10. Tétel: Az ősember társaként ismerte el a felsőbbrendű állatokat – még mélyen tisztelte és imádta is őket. „Az ősember különös és társként való elismerési érzéseket táplált a felsőbbrendű állatok iránt. Az ősei ezekkel az állatokkal éltek együtt, sőt párosodtak is velük. Dél-Ázsiában már korán hittek abban, hogy az emberek lelke állati alakban tér vissza a földre. E hiedelem az állatimádás még korábbi szokásának a túlélése volt. A korai emberek az erejükért és ügyességükért tisztelték az állatokat. Azt hitték, hogy bizonyos teremtmények jó szaglása és kiváló látása szellemi irányításra utal. Minden állatot imádott valamikor valamely törzs. Az imádat e tárgyai között voltak félig embernek, félig állatnak tekintett teremtmények is, mint például a kentaurok és a sellők. A héberek a kígyókat egészen Ezékiás király koráig imádták, és a hinduk még mindig barátkoznak a házi kígyóikkal. A kínaiak sárkányimádása a kígyótisztelet továbbélése.” 85:3.1 11. Tétel: Az ősi ember szellemeket látott a bugyogó forrásokban és dühöngő zuhatagokban. A bemerítkezés vallási szertartás lett. „Az emberiség imádta a földet, a levegőt, a vizet és a tüzet. Az ősi emberfajták hódoltak a forrásoknak és imádták a folyókat. Mongóliában még ma is erőteljes folyótisztelet virágzik. A keresztelés vallási szertartás lett Babilóniában, a kríkek pedig az éves szertartásos fürdést gyakorolták. Az ősök könnyen el tudták képzelni, hogy szellemek laknak a bugyogó és ömlő forrásokban, a rohanó folyókban és a dühöngő zuhatagokban. A mozgó víztömegek ezen együgyű elmékben a szellem által való éltetéssel és a természetfeletti erőkkel kapcsolatos hiedelmek élénk képzetét keltette. Néha a fuldokló embertől is megtagadták a segítséget, mert attól féltek, hogy valamilyen folyóistent magukra haragítanak.” 85:4.1 12. Tétel: A felhő, a jégeső, a szélvihar, a mennydörgés és a villámlás lenyűgözte az ősi embert. „Mind a felhőket, az esőt és a jégesőt számos fejletlen törzs és sok korai természetimádás-fajta félte és imádta. A mennydörgéssel és villámlással járó szélviharok mindennél nagyobb bámulatot váltottak ki az ősemberben. Olyannyira lenyűgözték őt ezek az elemi zavarok, hogy a mennydörgést valamely haragvó isten hangjának vélte. A tűz imádása és a villámlástól való félelem összekapcsolódott és széles körben elterjedt számos korai csoportnál.” 85:4.3 13. Tétel: A természetimádás vezetett el a nap, a hold és a csillagok istenítéséhez. „A sziklák, a hegyek, a fák és az állatok imádása az elemek félelmes hódolatán keresztül fejlődött a nap, a hold és a csillagok istenítéséig. Indiában és másutt is a csillagokat úgy tekintették, mint ama nagy emberek megdicsőült lelkeit, akik elhagyták a húsvér testbeli életet. A káld csillagtisztelet követői magukat az égatya és a föld-anya gyermekeinek tekintették.” 85:5.1 14. Tétel: A napisten volt a szűztől-született megmentő fiak rejtélyes atyja. „A napistenről úgy tartották, hogy ő a szűztől-született végzet-fiak apja, akiket mindegyre úgy tekintettek, mint akiket a kegyelt emberfajták a megmentőikül kaptak. E természetfeletti gyermekeket mindig kitették hányódni valamely szent folyón, hogy azután valamilyen rendkívüli módon megmeneküljenek, felnőve pedig csodálatos személyekké és a népeik megszabadítóivá legyenek.” 85:5.3 15. Tétel: A tüzet hosszú időn keresztül imádták, s e tisztelet Perzsiában érte el a tetőpontját.

392

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „A fejletlen, félelem-uralta halandók elméjében a tűz fogalma keveredett a varázslással. A varázslás megszállottja élénken emlékszik az egyetlen pozitív eredményre, melyre a varázsszabályainak alkalmazása során jutott, közben pedig közönyösen megfeledkezik a sok negatív eredményről, tökéletes kudarcról. A tűzimádás a legteljesebb formájában Perzsiában jelent meg, ahol sokáig fenn is maradt. Némely törzs úgy imádta a tüzet, mint egy istenséget magát; más törzsek úgy tisztelték, mint az általuk imádott istenségek megtisztító és megnemesítő szellemének lángoló jelképét. A Vesta-szüzeket a szent tüzek őrzésével bízták meg, és a huszadik században a gyertyák még mindig sok vallási esemény formai kellékeként égnek.” 85:4.4 16. Tétel: Az ember saját magát is imádta – beleértve az elmebajosokat, a nyavalyatörősöket és a gyengeelméjűeket is. „Miután az ember a föld színén és a mennyekben már mindent imádott, nem tétovázott ugyanilyen imádattal fordulni önmaga felé. A tudatlan vadember nem tesz világos különbséget vadállatok, emberek és istenek között. A korai ember minden nem szokványos személyt emberfelettinek tekintett, és olyannyira félte e lényeket, hogy félelemmel vegyes bámulattal viseltetett irántuk; bizonyos fokig valóságosan istenként imádta őket. Még az ikerszülést is nagyon jó szerencsének vagy nagyon is balszerencsés dolognak tekintette. Az elmebajosokat, nyavalyatörősöket és gyengeelméjűeket gyakran imádták az épelméjű társaik, akik azt hitték, hogy az ilyen furcsa lényeket istenek szállták meg. A papokat, királyokat és látnokokat is imádták; a régi idők szent embereire úgy tekintettek, mint akik istenségtől kapnak ösztönzést.” 85:6.1 17. Tétel: A természetimádás ugyan természetes úton bukkant fel, segítette annak kibontakozását a hatodik elmeszellem-segéd működése. „Úgy tűnhet, hogy a természetimádás természetes úton és külső kényszer nélkül bukkant fel az ősi férfiak és nők elméjében, és csakugyan így történt; de ugyanezen fejletlen elmékben mindvégig működött a hatodik szellem-segéd, melyet e népeknek az emberi törzsfejlődés e szakaszának irányító hatásául adományoztak. És e szellem folyamatosan ösztökélte az emberi faj istenimádati vágyát, függetlenül attól, hogy annak első megnyilvánulásai milyen kezdetlegesek voltak. Az istenimádat szelleme adott az embernek határozott késztetést az imádatra, függetlenül attól, hogy az állati félelem serkentette az imádat kifejeződését, és hogy annak korai gyakorlása a természeti tárgyakra összpontosult.” 85:7.1 18. Tétel: Az ősi ember nem tudott különbséget tenni a félelem, az óvakodás, a tisztelet és az imádás között. A bölcsesség fejlesztette mindezeket valódi vallássá. „Emlékeznetek kell arra, hogy az érzés, és nem a gondolkodás az, ami vezérlő és szabályozó hatást gyakorol minden evolúciós fejlődésre. A fejletlen elmék számára csekély különbség van a félelem, az óvakodás, a tisztelet és az imádás között. Amint az imádatkésztetést bölcsesség – elmélyült és élményelvi gondolkodás – serkenti és irányítja, megkezdődik annak átalakulása a valódi vallás jelenségévé.” 85:7.2 19. Tétel: Az ember első félelmei úgy váltak vallásivá, ahogy a természet megszemélyesült, szellemiesült és később megistenült. „A vallásnak az azt megelőző és kezdetleges imádatkésztetésből való kialakulása nem függ a kinyilatkoztatástól. Az emberi elmének az egyetemes szellemadomány hatodik és hetedik elmesegédjének közvetlen befolyása alatti szokványos működése tökéletesen elégséges e fejlődés biztosításához. Az embernek a természeti erőktől való legkorábbi, a vallási szintet el nem érő félelme úgy vált fokozatosan vallási jellegűvé, hogy a természet megszemélyesült, szellemiesült és később megistenült az emberi tudatban. A vallás kezdetleges fajtája ezért természetes élőlénytani következménye volt a fejlődő állati elmék lélektani tehetetlenségének, mely akkor jelentkezett, amint ezen elmék fogalmakat alkottak a természetfelettiről.” 86:0.1 II. A VÉLETLEN ÉS A SZERENCSE 1. Tétel: A korai ember a véletlentől való félelemben élt – szerencsejáték volt a létezés. „A korai ember bizonytalanságban és a véletlentől – a balszerencsétől – való állandó félelemben élt. Az élet izgalmas kockajáték volt; szerencsejáték volt a létezés. Nem csoda, hogy a részben polgárosodott emberek még mindig hisznek a véletlenben és hajlamot mutatnak a szerencsejáték iránt. Az ősember két meghatározó érdek között őrlődött: a kapni valamit semmiért szenvedélye és a semmit sem kapni valamiért félelme között. És e létezési szerencsejáték volt a korai vadember elméjének fő érdeklődési területe és ez igézte meg a legjobban.” 86:1.4

393

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 2. Tétel: Még a bölcs is azt mondta: „Nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal”. „A véletlenről és a szerencséről alkotott eme képzet erősen áthatotta az összes ősi nép életfelfogását. Még az újabb időkben is az áll Salamon bölcseletében: »Fordítván magamat láttam, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem végzet és véletlen szerint lesznek mindezek. Mert nem is tudja az ember az ő végzetét; mint a halak, melyek megfogatnak rossz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a rossznak idején, mikor az eljön reájuk hirtelenséggel.«” 86:1.6 3. Tétel: A korai időkben a vallást a szerencse elem határozta meg – a jószerencse és a balszerencse. „A természetes imádatkésztetéstől függetlenül a korai evolúciós vallás gyökerei az embernek a véletlen dolgokkal – az úgynevezett szerencsével, a mindennapos történésekkel – való tapasztalataiból erednek. Az ősember élelemre vadászó lény volt. A vadászat eredménye szükségképpen változó, és ez eredményez bizonyos olyan tapasztalatokat, melyeket az ember úgy értelmez, mint jószerencse és balszerencse.” 86:1.1 4. Tétel: Az ősi ember úgy hitte, hogy az élettel járó gyötrelmeket szellem okozza. „Az életért való küzdelem olyan fájdalmas, hogy bizonyos visszamaradt törzsek még ma is üvöltenek és jajgatnak minden napfelkeltekor. Az ősember állandóan azt kérdezte, hogy »Ki gyötör engem?« És mivel nem talált anyagi forrást a szenvedéseihez, valamilyen szellemi magyarázat mellett döntött. És így született meg a vallás a rejtélyes dolgoktól való félelemből, a nem látható dolgok félelemmel vegyes tiszteletéből és az ismeretlentől való rettegésből. A természetfélelem a létért való küzdelem egy tényezője lett, először a véletlen, majd pedig a rejtély miatt.” 86:2.2 5. Tétel: A vadember mindent megszemélyesített – a természetet és a véletlent is. „A vadember igyekszik minden nem megfogható és elvont dolgot megszemélyesíteni, és így a természet és a véletlen kísértetekként – szellemekként – és később istenekként személyesül meg.” 86:2.3 6. Tétel: A véletlen olyan szó, melynek jelentése, hogy az ember túl tudatlan vagy túl lusta ahhoz, hogy meghatározza az okokat. „A véletlen olyan szó, melynek jelentése, hogy az ember túl tudatlan vagy túl tunya ahhoz, hogy meghatározza az okokat. Az emberek akkor tekintik a természeti jelenséget véletlen eseménynek vagy balszerencsének, amikor híján vannak a kíváncsiságnak és a képzelőerőnek, amikor a fajtájukból hiányzik a kezdeményezőkészség és a kalandvágy.” 86:2.5 7. Tétel: Később a jószerencse összekapcsolódott a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel. „Az evolúció előrehaladásával a jószerencse összekapcsolódott a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel. A változó környezethez való kényszerű alkalmazkodással járó kényelmetlenséget rossz szerencsének tekintették, a szellemkísértetek elégedetlenségének. Az ősember a maga veleszületett imádatkésztetéséből és a véletlenről alkotott helytelen képzeteiből lassan vallást alakított ki. A polgárosodott ember biztosítási rendszereket bocsát rendelkezésre e véletlenszerű körülményekkel való megbirkózáshoz; a mai tudomány mennyiségtani módszerekkel dolgozó adatsor-vizsgálót állít a kitalált szellemek és szeszélyes istenek helyébe.” 86:6.4 8. Tétel: A vadember készségesen megfizette a félelem, a rettegés és a papi ajándékok díjait azért, hogy a balszerencse elleni varázslási biztosítást élvezhesse. „A vadember a biztosítás szükségét érezte, és ezért készségesen megfizette a félelem, a babonaság, a rettegés és a papi ajándékok terhes díjait azért, hogy a balszerencse elleni varázslási biztosítás elvét kövesse. A kezdetleges vallás egyszerűen csak a biztosítási díjak megfizetését jelentette az erdők veszélyei ellen; a polgárosodott ember az ipari balesetekkel és a mai életmód követelményeivel szemben fizet anyagi biztosítási díjakat.” 86:7.1 9. Tétel: A modern ember elvette a biztosítási üzletet a papoktól és a gazdaság területére helyezi át. „A mai társadalom elveszi a biztosítási üzletet a papoktól és a vallástól, és a gazdaság területére helyezi át. A vallást egyre inkább a síron túli életre vonatkozó biztosítás foglalkoztatja. A mai emberek, legalábbis a gondolkodók, többé már nem fizetnek feleslegesen biztosítási díjat a szerencse szabályozása céljából. A vallás lassan magasabb bölcseleti szintekre emelkedik, szemben a korábbi rendeltetésével, amikor még balszerencse elleni biztosítási rendszerként működött.” 86:7.2 10. Tétel: A vallás révén igazodott az ember a félelemmel és a véletlen dolgokkal kapcsolatos képzetekhez; a vallási imádat balszerencse elleni biztosítás volt.

394

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „A vallás képviseli az ember igazodását a véletlen dolgok rejtélyes voltával kapcsolatos ábrándképekhez. A szellemfélést és az azt követő szellemimádást balszerencse elleni biztosításként, jóléti politikaként vették fel.” 87:5.2 III. A KÍSÉRTETKULTUSZ 1. Tétel: A kísértetfélés volt a forrása a világ vallásának. „A kísértetfélés volt a forrása az összes világvallásnak; és korszakokon át számos törzs ragaszkodott az egy kísértetosztály régi hiedelméhez. Azt tanították, hogy az embernek akkor van jószerencséje, amikor a kísértet örül, balszerencséje pedig akkor, amikor mérges.” 87:4.1 2. Tétel: Később kialakult a jó szellemek – megdicsőült kísértetek – felfogása. A kétféle szellem képzete teret nyert szerte a világon. „A kísértetfélés terjedésével az emberek felsőbbrendű szellemeket is elismertek, olyan szellemeket, melyeket nemigen tudtak egyértelműen azonosítani egyetlen emberi egyeddel sem. Ezek olyan megfelelt vagy megdicsőült kísértetek voltak, akik a fejlődésük során a kísértetföld területén túljutva elérték a szellemföld felsőbb vidékeit. A kétféle szellemkísértet képzete lassan, de biztosan teret nyert szerte a világon. Ezen új, kettős szellemelvűségnek nem kellett törzsről törzsre terjednie; az egész világon egymástól függetlenül ütötte fel a fejét. A gyarapodó evolúciós értelemre gyakorolt hatásában valamely képzet erőssége nem annak valóságosságában vagy ésszerűségében rejlik, hanem annak életszerűségében, valamint a kész és egyszerű alkalmazhatóságának egyetemességében.” 87:4.2 3. Tétel: E kettős szellemfelfogás a magyarázata a jószerencsének és a balszerencsének. „Amikor a jó és a rossz szellemek tantétele végül megérett, minden vallási hiedelem közül a legelterjedtebbé és legtartósabbá vált. E kettősség nagy vallásbölcseleti haladást jelentett, mert képessé tette az embert a jószerencse és a balszerencse megmagyarázására, s ugyanakkor az ember hihetett a bizonyos mértékben következetesen viselkedő halandó-feletti lényekben.” 87:4.5 4. Tétel: Az ősember úgy tekintett a szellemekre, mint amelyek korlátlan jogokkal rendelkeznek, kötelezettségeik viszont nincsenek. „Az ősember úgy tekintett a szellemekre és kísértetekre, mint amelyek csaknem korlátlan jogokkal rendelkeznek, kötelezettségeik viszont nincsenek; a szellemekről úgy gondolták, hogy úgy tekintik az embert, mint akinek számos kötelezettsége van, de nincsenek jogai. A szellemekről azt hitték, hogy lenézik az embert, mert az folyton hibázik a szellemi kötelességei teljesítésében.” 87:5.1 5. Tétel: Az emberek azért beszéltek lekicsinylően magukról, hogy ne keltség fel a szellemek féltékenységét. Mindez elvezetett a polgárias szerénység és tartózkodás kialakulásához. „Az elfogadott módszer annak megelőzésére, hogy a szellemek féltékennyé váljanak az ember jólétére, az volt, hogy szitkokat szórtak valamely szerencsés vagy nagyon kedvelt dologra, illetőleg személyre. Innen ered az a szokás, hogy hízelgésből lekicsinylő megjegyzéseket tesznek magukra vagy a családjukra, és ez később polgárias szerénységgé, tartózkodássá és udvariassággá fejlődött. Ugyanezen erőtől hajtva divat lett rútnak kinézni. A szépség kiváltotta a szellemek irigységét; ez bűnös emberi büszkeségre vallott. A vadember csúfnevet keresett magának. A tisztelet e jellemzője nagy hátrányt jelentett a művészet fejlődésének, és sokáig komor és rút képet festett a világról.” 87:5.7 6. Tétel: A kísértetek kiengesztelésére és a szellemek megvesztegetésére irányuló erőfeszítések új világszemlélet kialakulásához vezettek. „A szellemek szándékát és akaratát baljóslatú jelek, jóslatok és előjelek segítségével tanulmányozták. És e szellemüzeneteket megérzés, jövőbelátás, varázslás, próbák és csillagjóslás révén fordították le. Az egész tiszteletfajta egy olyan rendszer volt, melyet arra terveztek, hogy a szellemeket e burkolt megvesztegetésen keresztül kiengeszteljék, kielégítsék és lefizessék. És így nőtte ki magát egy új és elterjedt világszemlélet, mely a következőkből állt: 1. Kötelesség – azok a dolgok, melyeket meg kell tenni annak érdekében, hogy a szellemek szándéka kedvező, vagy legalábbis semleges legyen. 2. Helyes cselekvés – a helyes viselkedés és szertartások, melyek rendeltetése a szellemek hathatós megnyerése az egyén ügyének.

395

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 3. Igazság – a szellemek és ennélfogva az élet és halál helyes megértése és az azokhoz való megfelelő hozzáállás.” 87:5.9 7. Tétel: Az ember eleinte a kísértetek megvesztegetésére törekedett, majd szertartásokat talált ki a szellemi segítség kikényszerítésére. „E tiszteletfajta első napjaiban az embernek a kísértetműködés befolyásolására irányuló erőfeszítései a szellem kegyének elnyerésére korlátozódtak, vesztegetéssel kísérletezett a balszerencse megváltása érdekében. Ahogy a kísértettisztelet a fejlődése során eljutott a jó és a rossz szellemek fogalmához, e szertartások jellegükben igenlőbb próbálkozásokká váltak, mégpedig a jószerencse elnyerésére irányultak. Az ember vallása többé már nem teljesen nemleges természetű volt, és nem is hagyott fel a jószerencse elnyerésére való törekvésekkel; rövidesen olyan rendszereket kezdett el kidolgozni, melyek révén szerinte képes volt kikényszeríteni a szellemek együttműködését. A tisztelethívő többé már nem állt védtelenül a szellemekre vonatkozó, maga által kiagyalt képzelődésekből eredő szüntelen igényekkel szemben; a vadember ekkoriban kezdett el kidolgozni olyan fegyvereket, melyekkel kikényszeríthette a szellemműködést és a szellemi segítségnyújtást.” 87:6.2 8. Tétel: A kísértettisztelet elkerülhetetlenné tette az ősök imádását. „A fejlődő kísértettisztelet az ősök imádását elkerülhetetlenné tette, hiszen az lett az összekötő kapocs a közönséges kísértetek és a felsőbbrendű szellemek, a kifejlődő istenek között. A korai istenek egyszerűen megdicsőült, eltávozott emberek voltak. Az ősök imádása eredetileg inkább félelem volt, mint imádat, de az ilyen hiedelmek határozottan hozzájárultak a kísértetfélés és kísértetimádás elterjedéséhez. A korai ős-kísértet tiszteletfajták hívei még ásítani is féltek, mert esetleg egy rosszindulatú kísértet ilyenkor a testükbe költözhetett.” 87:3.1 9. Tétel: Az evolúciós vallás az embernek az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól és a felfoghatatlantól való félelméből született. Közbenjárókon keresztül eljutott az Isten felfogásáig, aki a szeretet. „Az evolúciós vallás egy egyszerű és rendkívül erős félelemből születik, abból a félelemből, mely elönti az emberi elmét, amikor az az ismeretlennel, a megmagyarázhatatlannal és a felfoghatatlannal kerül szembe. A vallás végül eljut a mindenható szeretet mélységesen egyszerű felismeréséhez, ahhoz a szeretethez, mely ellenállhatatlanul söpör végig az emberi lelken, amikor az végre megérti, hogy az Egyetemes Atya végtelen rokonszenvvel viseltetik a világegyetem fiai iránt. De a vallásfejlődés kezdete és betetőzése között ott vannak a sámánok hosszú korszakai, akik közvetítőkként, tolmácsokként és közbenjárókként állnak az ember és az Isten között.” 90:0.3 IV. FÉLELEM A HALÁLTÓL 1. Tétel: Az ősember számára a halál a véletlen és a rejtély zavarba ejtő keverékét alkotta. A nem erőszakos halált félelmetes csapásnak tekintették. „A fejlődő ember számára a halál jelentette a legnagyobb megrázkódtatást, a véletlen és a rejtély leginkább zavarba ejtő keverékét. Nem az élet szentsége, hanem a halál megrázkódtatása ösztönözte a félelmet és támogatta hatékonyan a vallást. A vad népek körében a halál rendszerint erőszak eredménye volt, így a nem erőszakos halál nagyon rejtélyes dolog lett előttük. A halál, mint az élet természetes és várható vége nem tudatosult világosan a fejletlen népekben, és számos korszaknyi időre volt szüksége az embernek ahhoz, hogy felismerje annak elkerülhetetlenségét. A korai ember tényként fogadta el az életet, míg a halált valamiféle csapásnak tekintette.” 86:3.1 2. Tétel: Az álom valóságos volt a vadember számára. „A halandói személyiség anyagin túli szakaszának fogalma a mindennapi élet történései és a kísértetálmok nem tudatos és tisztán véletlenszerű társításából született meg. Az eltávozott főnökről való egyidejű álmodás a törzs több tagja esetében meggyőző bizonyítékot szolgáltatónak tűnt arra, hogy az öreg főnök valamilyen formában tényleg visszatért. Ez teljesen valóságos volt az ilyen álomból izzadtan, remegve és kiabálva felébredt vadember számára.” 86:4.1 3. Tétel: Az álmokból született a jövőbeli életbe vetett hit. „A jövőbeli létezésben való hit álomeredete megmagyarázza azt a hajlamot, hogy az ember a nem látható dolgokat miért mindig a látható dolgok segítségével képzeli el. És ezen új álom-kísérteti jövőbeli élet fogalma ekkor kezdett hatékony ellenszerévé válni az önfenntartás élőlénytani ösztönével társult halálfélelemnek.” 86:4.2

396

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 4. Tétel: Az „élet leheletét” tekintették az élők és a holtak közötti különbségnek. „A korai ember szintén sokat foglalkozott a lélegzetével, különösen a hideg éghajlatokon, ahol a lehelet felhőként látható is volt. Az élet leheletét tekintette az egyetlen, az élőket a holtaktól elválasztó jelenségnek. Tudta, hogy a lehelet el tudja hagyni a testet, és az álmai azokról a különös dolgokról, melyeket alvás közben tett, meggyőzték arról, hogy valami testetlen dolog is van az emberi lényben. Az emberi lélekről alkotott legkezdetlegesebb felfogás, a kísértet képzete a lélegzet-álom eszmerendszeréből ered.” 86:4.3 5. Tétel: A kísértetkultusz vezetett el az újratestesülések sorozatába vetett hithez. „A halál utáni továbbélés kezdetleges tantétele nem szükségképpen jelentette a halhatatlanságban való hitet. Azok a lények, akik nem tudtak húsznál tovább számolni, aligha voltak képesek felfogni a végtelenséget és az örökkévalóságot; inkább az ismétlődő megtestesülésekben gondolkodtak.” 86:4.5 6. Tétel: Az ember álombeli mását nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek és később léleknek. „Az ember nem anyagi részét nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek, jelenésnek és később léleknek. A lélek már korán az ember álombeli mása volt; minden tekintetben pontosan olyan volt, mint a halandó maga, eltekintve attól, hogy nem volt érzékeny az érintésre. Az álombéli másban való hit közvetlenül elvezetett ahhoz a képzethez, hogy minden eleven és holt dolognak éppúgy van lelke, mint az embereknek. E fogalom miatt sokáig megmaradt a természeti szellemekben való hit; az eszkimók még mindig hisznek abban, hogy a természetben mindennek van szelleme.” 86:5.1 7. Tétel: A haláltól azért féltek, mert a halállal egy újabb kísértet jelent meg, amellyel az embernek meg kellett küzdenie. „A haláltól azért féltek, mert a halál egy újabb kísértetnek a fizikai testéből való megszabadulását jelentette. Az ősök minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megakadályozzák a halált, hogy elkerüljék az újabb kísértettel való kényszerű küzdelemmel járó gondot. Mindig is nagyon törekedtek arra, hogy a kísértetet a halál helyszínétől való távozásra bírják, hogy rávegyék a holtak földjére való elindulásra. A kísértettől a leginkább abban az átmeneti időszakban féltek, amely a feltételezésük szerint a halál beálltakori megjelenése és a kísértetek hazájába való későbbi elindulása között eltelt, mely utóbbi az álmennyre vonatkozó homályos és kezdetleges fogalom volt.” 87:1.1 8. Tétel: A kísértetfélés indította útjára az ember evolúciós vallását, és az ember nem is fog lehorgonyozni addig, amíg el nem éri az Istenséget. „Az ember hosszú és elkeseredett küzdelmet vívott a kísértetimádással. Az emberi történelemben semmi más nem volt képes több szánalom keltésére, mint az embert a kísértetszellem-félés nyomorult rabszolgájaként ábrázoló kép. De éppen e félelem megszületésével indult el az emberiség a vallási evolúció egy magasabb szintje felé. Az emberi képzelet eltávolodik a sajátlényeg partjaitól és addig nem fog újra horgonyt vetni, míg el nem éri egy igazi Istenség, egy valódi Isten fogalmát.” 87:0.2 9. Tétel: A holttestet sohasem hagyták sötétben. Még mindig gyertyát gyújtunk. „Az ősök hitték, hogy fényt kell biztosítani a holttestnek; a holttest sohasem maradhatott sötétben. A huszadik században még mindig gyertyát gyújtanak a halottas szobákban, és az emberek még mindig virrasztanak a halott mellett. Az úgynevezett polgárosodott ember még messze nem tisztította meg teljesen az életfelfogását a holttestektől való félelemtől.” 87:1.4 10. Tétel: A temetési szolgálat az ember azon törekvéséből ered, hogy megszabaduljon a kísértettől. „A temetési szolgálat az ember azon törekvéséből ered, hogy rábírja a kísértetlelket a jövőbeli otthonába való elindulásra, a temetési beszédet pedig eredetileg arra találták ki, hogy az új kísértetet útbaigazítsák. Szokás volt élelmet és ruházatot biztosítani számára az útra, e dolgokat a sírban vagy annak közelében helyezték el. A vadember hitte, hogy három nap és egy év közötti időtartam szükséges a »kísértet elűzéséhez« – vagyis ahhoz, hogy a sír közeléből eltűnjön. Az eszkimók még mindig hiszik, hogy a lélek három napig a testtel marad.” 87:2.3 11. Tétel: A kísértet kiengesztelése megelőzte a szellemhez való folyamodást; az első imádási cselekedetek védekezési jelenségek voltak, nem hódolatiak. „A vallásban a kísértet kiengesztelésének nemleges jellegű programja jóval megelőzte a szellem kényszerítésének és a szellemhez való folyamodásnak az igenlő jellegű programját. Az ember által gyakorolt imádás első cselekedetei védekezési jelenségek voltak, nem hódolatiak. A mai ember bölcs dolognak tartja, hogy biztosítsa magát a tűz ellen; a vadember ugyanígy bölcs dolognak tartotta, hogy biztosítsa magát a kísértetektől jövő balszerencse ellen. E védelem biztosítására való törekvése képezte a kísértettiszteletek szertartásos eljárásait és szokásait.” 87:2.1

397

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 12. Tétel: Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ő válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére. „Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ember válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére.” 86:6.1 V. BŰVTÁRGYAK 1. Tétel: Az „élet lehelete” korszakokon át fétis volt. „A fejletlen emberek úgy gondolták, hogy a lélek a lélegzettel van kapcsolatban, és hogy a lélek sajátosságait a lélegzet révén át lehet venni vagy át lehet adni. A bátor főnök rálehelt az újszülött gyermekre, s ezáltal bátorságot öntött belé. A korai keresztények körében a Szent Szellem adományozásának szertartását a jelöltekre való rálehelés kísérte. A Zsoltáros mondta: »Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük.« Sokáig volt szokás, hogy a legidősebb fiú megpróbálja elkapni a haldokló apja utolsó lélegzetét.” 86:5.13 2. Tétel: Az árnyékot és a tükörképet babonás tisztelet övezte. „Később az árnyékot félték és tisztelték pont úgy, mint a lélegzetet. Az ember vízi tükörképét néha szintén a kettős sajátlényeg bizonyítékának tekintették, és a tükröket babonás tisztelet vette körül. Még ma is számos polgárosodott személy fordítja a fal felé a tükröt, amikor valaki meghal. Némely visszamaradt törzs még mindig hiszi, hogy a fényképek, rajzok, hasonmások vagy képek a lélek egészét vagy egy részét elveszik a testtől; az ilyen dolgokat tiltják is.” 86:5.14 3. Tétel: A szellem által való megszállás tantétele nem más, mint fetisizmus. „A szellemnek valamely élettelen tárgyba, állatba vagy emberi lénybe való költözésének eszméje nagyon ősi és nagyon tisztelt hiedelem, mely már a vallás fejlődésének kezdetétől érvényesült. A szellem által való megszállás e tantétele se több, se kevesebb, mint bűvtárgyi hit. A vadember nem szükségszerűen imádja a bűvtárgyat; nagyon is következetesen imádja viszont az abban lakozó szellemet és hódol neki.” 88:0.1 4. Tétel: A nyomorékokat, az elmebajosokat, az epilepsziásokat és a gyengeelméjűeket fétis-személyeknek tekintették. A hisztériásoknak boszorkányerőt tulajdonítottak. „A púpos és nyomorék gyerekeket bűvtárgyinak tekintették; az elmebajosokat holdkórosoknak tartották. Az ősember nem tudott különbséget tenni a lángelméjű ember és az elmebajos között; a gyengeelméjűeket vagy agyonverték, vagy bűvtárgyi személyiségekké tették. Az önuralom kóros hiánya pedig csak erősítette a boszorkánysággal kapcsolatos közkeletű hiedelmet; a rángógörcsben szenvedők gyakran papok és javas emberek voltak. A részegséget a szellemi megszállottság egyik formájának tekintették; amikor egy vadember mulatni ment, falevelet tűzött a hajába azzal a céllal, hogy a tetteiért ne vállalhasson felelősséget. A mérgek és kábítószerek bűvtárgyi dolgokká váltak; úgy gondolták, hogy azok szellemi megszállottságot okoznak.” 88:1.9 5. Tétel: A relikviákban való hit a fétiskultuszból nőtt ki. „A kegyeleti tárgyakban való hit az ősi bűvtárgy-tiszteletből ered. A mai vallások kegyeleti tárgyai által megtestesített kísérlet a vadember bűvtárgyainak ésszerűsítésére és arra irányul, hogy az új keletű vallási rendszerekben felemeljék azokat a fennköltség és a tiszteletreméltóság szintjére. Eszerint pogány dolog hinni a bűvtárgyakban és a varázslásban, de teljesen rendjén lévő dolog a szentek testi maradványainak és a csodáknak az elfogadása.” 88:2.2 VI. VARÁZSLÁS ÉS VARÁZSEREJŰ TÁRGYAK 1. Tétel: A modern ember a problémáit a tudománya révén oldja meg, a vadember varázslással próbálkozott. A varázslásnak kettős célja volt. „A polgárosodott ember a valós környezetének problémáit a tudománya révén oldja meg; a vadember az elképzelt kísértetkörnyezetének valós problémáit varázslással igyekezett megoldani. A varázslás a feltételezett szellemkörnyezet befolyásolási eljárása volt, melynek ügyködése mindig megmagyarázta a megmagyarázhatatlant; a varázslás az önkéntes szellemi együttműködés elnyerésének és a kelletlen szellemi segítség kikényszerítésének módja volt, melyet bűvtárgyak és egyéb, erősebb szellemek igénybevételén keresztül gyakoroltak.

398

IV. rész, 32. Ima és istenimádat A varázslás, boszorkányság és fekete varázslat célja kettős volt: 1. A jövőbelátás biztosítása. 2. A környezet kedvező irányban való befolyásolása.” 88:4.1 2. Tétel: Az embereknek volt egy mindenki által ismert nevük, és volt egy varázsnevük is, melyet eltitkoltak az idegenek elől. „Az ősember hitte, hogy a neveket tisztelni kell, különösen az istenek nevét. A nevet létező dolognak, a fizikai személyiségtől független hatásnak tekintették; ugyanolyan nagyra értékelték, mint a lelket és az árnyékot. A nevet kölcsönért elzálogosították; az ember addig nem használhatta a nevét, amíg vissza nem fizette a kölcsönt. Ma az ember a nevét a kötelezvényre írja rá. Az egyén neve hamarosan fontossá vált a varázslásban. A vadembernek két neve volt; a fontosabbikat olyan szentnek tekintették, hogy hétköznapi alkalmakkor nem is használták, innen ered a második vagy hétköznapi név – a becenév. Idegeneknek sohasem mondta meg az igazi nevét. Bármilyen szokatlan természetű tapasztalat arra késztette, hogy nevet változtasson; néha betegség gyógyítása vagy a balszerencse megállítása céljából éltek ezzel. A vadember a törzsfőnöktől való vásárlás révén tehetett szert új névre; s az emberek még ma is vásárolnak címet és rangot. De a legfejletlenebb törzseknél, mint amilyenek az afrikai busmanok is, nem léteznek egyéni nevek.” 88:5.5 3. Tétel: A varázslásból kifejlődött a tudomány; az asztrológiából csillagászat lett; a varázserejű számokból matematika vált. „A varázslás az evolúciós vallási fa egyik oldalága volt, mely később meghozta egy tudományos korszak gyümölcsét. A csillagjóslásban való hit elvezetett a csillagászat kialakulásához; a bölcsek kövében való hit vezetett a fémművességhez, míg a varázserejű számokban való hit megalapozta a mennyiségtanokat.” 88:6.5 4. Tétel: A varázslás még mindig jelen van – számos régi szókövület a bizonyíték erre, mint pl. a megigézett, az elbűvölő és a csodálkozó. „A tudomány fokozatosan megtisztítja az életet annak szerencsejáték jellegétől. De ha a mai nevelési módszerek csődöt mondanak, akkor csaknem azonnal visszafordulás következik be a varázslásban való kezdetleges hiedelmekhez. E babonák még mindig jelen vannak számos, úgynevezett polgárosodott néphez tartozó ember elméjében. A nyelv sok olyan kövületet őriz, melyek igazolják, hogy a faj sokáig mártózott a varázslással kapcsolatos babonaságban, mint például az olyan szavak, hogy megigézett, rossz csillagzat alatt született, megszállottságok, sugalmazás, egy-kettőre eltűnik, szellemesség, elbűvölő, villámsújtott, és csodálkozó. És értelmes emberi lények még mindig hisznek a jó szerencsében, a szemmel verésben és a csillagjóslásban.” 88:6.7 5. Tétel: Az ősi varázslás volt a mai tudomány gubója. „Az ősi varázslás volt a mai tudomány gubója, mely a maga korában nélkülözhetetlen volt ugyan, de ma már nem hasznavehető. És a tudatlan babonaság káprázatai munkáltak az emberek fejletlen elméiben, mígnem a tudomány fogalmai megszülettek. Ma az Urantia ezen értelmi evolúció szürkületi sávjában van. A világ egyik fele türelmetlenül kapdos az igazság fénye és a tudományos felfedezések tényei után, míg a másik fele az ősi babonaság és az alig leplezett varázslás karjában piheg.” 88:6.8 VII. MEGVÁLTÁS ÉS A SZENTSÉGEK 1. Tétel: Az üdvözülés a fogadalmaktól, ígéretektől, esküktől, böjtöléstől és imádkozástól függött. Majd jött az önmegtartóztatás, a szenvedés és a nélkülözés. „Ez után következtek a szertartásos fogadalmak, melyeket hamarosan a vallási ígéretek és szent eskük követtek. Ezen eskük többségét önkínzás és öncsonkítás kísérte; később pedig böjtölés és imádkozás. Az önmegtartóztatást később úgy tekintették, mint amely biztos eredményt hoz a szellemműködés kikényszerítésében; különösen igaz volt ez a nemi vágy elfojtása esetében. És így az ősember már korán kialakított egyfajta határozott mértékletességet a vallási szokásaiban, hitt az önsanyargatás és az önmegtartóztatás, mint olyan szertartások hatékonyságában, melyek révén képes volt a vonakodó szellemeket rákényszeríteni arra, hogy kedvezően válaszoljanak minden ilyen szenvedésre és nélkülözésre.” 87:6.16 2. Tétel: Kétféle áldozás létezett: ajándék-áldozás és adósság-felajánlás. „Az áldozásnak már a vallás evolúciójának korai szakaszában is két felfogása létezett: az ajándék-áldozás, mely a köszönetnyilvánítás magatartását foglalta magába, és az adós-áldozás, mely a megváltás ideáján alapult. Később kialakult a helyettesítés felfogása is.” 89:4.2

399

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 3. Tétel: Az áldozás tisztelete a szentség kultuszává fejlődött. „És így hosszú idő után az áldozás tisztelete a fejlődése során átalakult a szentség imádásává. Így az új keletű vallások szentségei a törvényes utódai a megdöbbentő, korai emberáldozási szertartásoknak és a még korábbi emberevési szokásoknak is. Sokan még mindig hisznek a vér árán való üdvözülésben, de ez legalább már képletessé, jelképessé és homályossá vált.” 89:9.4 4. Tétel: Az ember még mindig alkudozik az Istennel, lekopogja a fán, és elmerül más rituálékban. „A mai ember többé már nem próbálkozik nyíltan a szellemek kényszerítésével, bár még mindig mutat némi hajlamot az Istenséggel való alkudozásra. És még mindig átkozódik, lekopogja a fán, keresztbeteszi az ujjait és némely elcsépelt kifejezés után kiköp; az ugyanis egykor varázslási szabály volt.” 87:6.17 5. Tétel: A vallás az erkölcsökbe kapaszkodik. A szentséget nem az új, hanem a régi dolgok alkotják. „A vallás az erkölcsökbe kapaszkodik; ami volt, az ősi és feltehetően szent. Emiatt és nem más okból maradtak meg olyan sokáig a kőszerszámok még egészen a bronzkorban és a vaskorban is. A következő állítás fel van jegyezve: »Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.« A hinduk még ma is egy kezdetleges tűzcsiholási módszerrel gyújtják meg az oltártüzüket. Az evolúciós vallás fejlődésmenetében az újdonságot mindig is szentségtörésnek tekintették. A szentségnek nem új és elkészített ételből kell állnia, hanem a legkezdetlegesebb ételekből: »Tűzön sütött hús és kovásztalan kenyér, keserű füvekkel.« Mindenféle társadalmi gyakorlat és még a törvénykezés is a régi formákba kapaszkodik.” 92:2.2 VIII. PAPOK ÉS SZERTARTÁSOK 1. Tétel: A vallási szokások a kiengeszteléstől, a bajok elkerülésétől, az elűzéstől, a kényszerítéstől, a megbékítéstől és a lecsendesítéstől az áldozás, a vezeklés és a megváltás irányába fejlődtek. „A vallási szokások fejlődési iránya a kiengeszteléstől, a bajok elkerülésétől, az elűzéstől, a kényszerítéstől, a megbékítéstől és a lecsendesítéstől az áldozás, a vezeklés és a megváltás felé mutatott. A vallási szertartás eljárása a fejlődés során a kezdetleges tiszteleti formáktól a bűvtárgyakon át a varázslásig és a csodákig jutott; és ahogy a szertartás az embernek az anyagit meghaladó területekről alkotott egyre összetettebb fogalmára válaszul egyre bonyolultabbá vált, elkerülhetetlenül a javasok, sámánok és papok irányítása alá került.” 90:0.1 2. Tétel: A szertartás szentesíti a szokást és fenntartja a mítoszokat. A szertartások először társadalmiak, végül pedig megkapják a vallási szertartás szentségét. „A szertartás a megszentesítő szokás eljárása; a szertartás hitregéket teremt és tart fenn, valamint hozzájárul a társadalmi és vallási szokások megőrződéséhez. És viszont, a szertartást magát a hitregék is teremtették. A szertartások gyakran először társadalmiak, később gazdaságivá válnak és végül megkapják a vallási szertartás szentségét és méltóságát. A szertartás a gyakorlatban lehet személyes vagy csoportos – vagy mindkettő – ahogy jól mutatja azt az ima, a tánc és a színjáték.” 90:5.2 3. Tétel: A rituálé a testi-lelki megtisztuláson és a megszentesülésen keresztül fejlődik az imát, az éneklést és a felelgetős felolvasást magába foglaló imádás felé. „A szavak a szertartás részévé válnak, mint az olyan szavak használata is, mint az ámen és a szela. A szentségtörés, az istenkáromlás a szent nevek korábbi szertartásos ismétlésének lealjasítását jelentik. A szent helyekhez való elzarándokolás nagyon ősi szertartás. A szertartás ez után a testi és a lelki megtisztulás és a megszentesülés kifinomult szertartásaivá nőtte ki magát. Az ősi titkos törzsi társaságok beavatási szertartásai a valóságban durva vallási szertartásos szokások voltak. A régi idők rejtelemimádásának áhítati eljárása pusztán a felhalmozódott vallási szertartás hosszúra nyúlt előadása volt. A megszokott eljárás végül a társadalmi szertartások és vallási istentiszteletek mai fajtáivá fejlődött, olyan szertartásokká, melyek magukba foglalják az imádkozást, az éneklést, a felelgetős felolvasást, valamint a szellemi áhítat más egyéni és csoportos formáit.” 90:5.3 4. Tétel: A megmaradni képes vallás oltja a szellemi szomjat és üdvözülést biztosít. „A könnyen vett és felületes vallás nem maradhat meg, különösen olyan esetben nem, amikor nincs papsága, mely segítené annak formálódását és amely a hívek szívét félelemmel vegyes tisztelettel töltené meg. Az olimposzi vallás nem ígért üdvözülést, és nem is oltotta a híveinek szellemi szomját; ezért volt pusztulásra ítélve. A kezdetétől számított ezer éven belül csaknem el is tűnt, és a görögök nemzeti vallás nélkül maradtak, az Olimposz isteneinek már nem volt helyük a jobb elmékben.” 98:2.1

400

IV. rész, 32. Ima és istenimádat

IX. MISZTICIZMUS ÉS RÉVÜLET 1. Tétel: A miszticizmus társadalmi elszigetelődéshez és vallási megszállottsághoz vezet. „A megmagyarázhatatlan keresése, mint az Isten jelenléte tudatosításának ápolására irányuló eljárás teljes mértékben dicséretes dolog, de amikor e szokások társadalmi elszigetelődéshez vezetnek és vallási megszállottságban tetőznek, akkor már majdnem helytelenek. Túlságosan is gyakran fordul elő az, hogy amit az erőltetett sejtelmesség isteni sugalmazásnak értékel, az valójában magának az emberi elme mélyének a felszínre törése. A halandói elme és az abban lakozó Igazító kapcsolatteremtését gyakran segíti áhítatos, ellazult elmélyedés, de még gyakrabban könnyíti meg azt a teremtménytársak számára való önzetlen segédkezésben megnyilvánuló készséges és szeretetteljes szolgálat.” 91:7.1 2. Tétel: A megmagyarázhatatlan keresésének, az elragadtatásnak és az ihletettségnek a vizsgálata hét próbából áll. „A megmagyarázhatatlan keresése, az elragadtatás és az ihletettség mindeme furcsa vallási tapasztalásainak gyakorlati próbája, hogy megfigyeljük, hogy e jelenségek vajon rábírják-e az egyént arra, hogy: 1. Jobb és teljesebb testi egészségnek örvendjen. 2. Hatékonyabban és gyakorlatiasabban működjön az elmebéli életében. 3. Teljesebben és örömtelibben ossza meg másokkal a vallásos tapasztalását. 4. Teljesebben lényegítse szellemivé a mindennapi életét, úgy, hogy közben hűségesen eleget tesz a mindennapos halandói létezés szokványos kötelezettségeinek. 5. Jobban örömét lelje az igazság, a szépség és a jóság szeretetében és értékelésében. 6. Megőrizze a már felismert társadalmi, erkölcsi, erkölcstani és szellemi értékeket. 7. Javítsa a szellemi látásmódját – az Isten-tudatosságot.” 91:7.5 3. Tétel: A köznép vallási vigaszt akart és az üdvözülés ígéretét kereste. A misztériumkultuszok meg is adták nekik mindezt. „A görög-római világban élő népek többsége, miután elveszítette a hajdani családját és államvallását és képtelen volt a görög bölcselet jelentésének megértésére vagy nem is volt hajlandó erre, az Egyiptomból és a Levantéból származó látványos és érzelmi színezetű rejtelemimádatok felé fordult. A köznép az üdvözülés ígéretét akarta – vallási vigaszt a mában és a halhatatlanság reményének bizonyosságát a halál után. A leginkább népszerűvé vált három rejtelemimádat: 1. Cibele és fia, Attisz fríg tisztelete. 2. Ozirisz és anyja, Ízisz egyiptomi tisztelete. 3. Mitrász, mint a bűnös emberiség megmentője és megváltója imádásának iráni tisztelete.” 98:4.1 X. AZ IMA KIALAKULÁSA 1. Tétel: Az első imákat nem az Istennek címezték – ezek olyanok voltak, mintha az mondanák: „Kívánj szerencsét!” „A legkorábbi imaformákat nem az Istenségnek címezték. E kifejezési formák sok mindenben hasonlítottak ahhoz, amit egy barátotoknak mondanátok valamilyen fontos dologra készülvén, vagyis hogy »Kívánj szerencsét!«” 91:0.2 2. Tétel: Az Isten-tudat megjelenésével ezek a kérelmek elérték az ima szintjét. „A kísértetekről és szellemekről alkotott felfogások megjelenésével e kérelmek címzettjei emberfelettiek lettek, és az istenek tudatosításával e kifejezési formák elérték az igazi ima szintjeit. Ennek példájaként felhozható, hogy bizonyos ausztráliai törzseknél a kezdetleges vallási imák időben megelőzték a szellemekben és az emberfeletti személyiségekben való hit megjelenését.” 91:0.3 3. Tétel: Az első imák pusztán szóban kifejezett kívánságok voltak.

401

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „Az első imák pusztán szóban kifejezett kívánságok, az őszinte vágyak kifejezései voltak. Az ima ez után a szellemek együttműködését biztosító eljárássá vált. Majd pedig abban érte el a legmagasabb rendű célját, hogy segítette a vallást minden arra érdemes érték megőrzésében.” 91:2.1 4. Tétel: Az ember már azelőtt imádkozott, hogy Isten ismert volna – akkor tett így, amikor szükséget szenvedett vagy örvendezett. „Az imának van egy igazán önkéntelen jellege is, mert az ősember már jóval azelőtt imádkozáson kapta magát, hogy bármiféle világos elképzelése lett volna bármilyen Istenről. Az ősember két különböző helyzetben szokott imádkozni: amikor szörnyű szükséget szenvedett, átélte a segítségért folyamodás késztetését; és amikor örvendezett, elmerült az öröm önkéntelen kifejezésében.” 91:8.1 5. Tétel: Az ima középpontjában eleinte az ego és a második én áll, de mindig közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő. „Az imádkozó halandók egymást követő nemzedékeinek felfogásában a második én fejlődése a kísérteteken, bűvtárgyakon és szellemeken keresztül a politeista istenekig, végül pedig az Egyistenig tart, egy olyan isteni lényig, aki az imádkozó tudatos én legmagasabb rendű eszményképeit és a legmagasztosabb törekvéseit testesíti meg. És így az ima úgy működik, mint a leghathatósabb vallási közvetítő abban, hogy az imádkozó legmagasabb rendű értékei és eszményképei megőrződhessenek. A második én felismerésének pillanatától az isteni és mennyei Atya felfogásának megjelenéséig az ima mindig is közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő szokás.” 91:3.3 6. Tétel: A kezdetleges ima az istenekkel való üzletelés, vitatkozás volt. „Az ima kezdetleges formái nem voltak se többek, se kevesebbek, mint a szellemekkel való üzletelés, az istenekkel való vitatkozás. Egyfajta cserekereskedelem, melyben az érvelést és a meggyőzést valami kézzelfoghatóbb és értékesebb dologgal helyettesítették. Az emberfajták kialakuló kereskedelmi tevékenysége beléjük nevelte a kereskedőszellemet és kifejlesztette bennük a csereberéléssel járó vitatkozás készségét; és ekkor e sajátságok elkezdtek megjelenni az ember imádási módszereiben is. És ahogy egyesek jobb kereskedők voltak a többieknél, úgy egyeseket a többieknél jobb imádkozóknak tekintettek. Egy igazságos ember imáját nagyra becsülték. Igaz ember az volt, aki teljesen kiegyenlítette a számláját a szellemek felé, aki teljes mértékben eleget tett az istenekkel szembeni minden szertartási kötelességének.” 89:8.7 7. Tétel: A korai ima aligha volt istenimádás – az ember egészségért, vagyonért és életért fohászkodott. „A korai ima aligha volt istenimádás; az egyfajta alkudozó kérelem volt egészségért, vagyonért és életért. És az imák sok tekintetben nem sokat változtak az idő múlásával. Még mindig könyvből olvassák fel, hivatalosan adják elő azokat, lemásolják és imamalmokra teszik és fákra aggatják, ahol a szél mozgása még attól is megkíméli az embert, hogy [a saját lélegzetét vegye igénybe az ima felajánlásához].” 89:8.8 8. Tétel: Az imák többsége nem más, mint az embernek a saját tudatalattijával folytatott beszélgetése, viszont a szellemibb beállítottságúak kapcsolatot teremthetnek az elme tudatfeletti szintjeivel. „A faji evolúció korai időszakaiban és még a mai korban is az átlagos halandó mindennapi tapasztalataiban az ima igencsak az embernek a saját tudatalattijával folytatott beszélgetésének jelensége. De van az imának egy olyan területe is, ahol az értelmileg élénk és szellemileg fejlődő egyén többé-kevésbé kapcsolatot teremt az emberi elme tudatfeletti szintjeivel, az emberben lakozó Gondolatigazító működési területével. Ezen kívül az igaz imának van egy olyan meghatározott szellemi szakasza is, mely a világegyetem szellemi erőinek befogadását és felismerését jelenti, és amely teljesen mentes minden emberi és értelmi társulástól.” 91:2.6 9. Tétel: Az imára való késztetés sokféle lehet – lehet örömteli dicsőítés vagy megbocsátás iránti kérelem. „Az ima lehet az Isten-tudatosság önkéntelen kifejeződése vagy lehet istentani fordulatok értelmetlen szavalása. Lehet az Istent ismerő lélek rajongó magasztalása vagy lehet a félelemtől megnyomorodott halandó szolgai hódolása. Az ima néha a szellemi törekvés szenvelgő kifejeződése és néha a vallási közhelyek hangos puffogtatása. Az ima lehet örömteli dicsőítés vagy lehet a megbocsátás iránti szerény kérelem.” 91:8.5 10. Tétel: Az ima lehet teljesen önző kérés vagy lehet a testvériség megteremtésére irányuló nemes tett. „Az ima lehet gyerekes kérelem a lehetetlenért vagy lehet az erkölcsi gyarapodásért és szellemi erőért való érett könyörgés. Kérelem irányulhat napi kenyérre vagy megtestesíthet őszinte vágyódást az Isten megtalálására és az ő akaratának megcselekedésére. Lehet teljesen önző kérés vagy lehet az önzetlen testvériség megteremtésére irányuló igaz és nemes tett.” 91:8.6

402

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 11. Tétel: Az ima lehet bosszúért való dühös kiáltás vagy az Isten felszabadult fiának örömkifejeződése. „Az ima lehet bosszúért való dühös kiáltás vagy lehet irgalmas közbenjárás az egyén ellenségeiért. Lehet az Isten megváltoztatásában való reménykedés kifejeződése vagy lehet az embernek magának a megváltoztatására alkalmas hatásos módszer. Lehet a megtévedt bűnös meghunyászkodó kérelme a feltételezetten szigorú Bíróhoz vagy lehet az élő és kegyelmes mennyei Atya felszabadult fiának örömkifejeződése.” 91:8.7 XI. AZ IMA TERÜLETE 1. Tétel: Az ima elferdítésének veszélyei a tudatlanságban, a babonaságban, az elmerevítésben, az életszerűtlenné tételben, az anyagi elvű gondolkodásban és a vakbuzgóságban állnak fenn. „A félelem ősi kötelekéből ki nem szabadult halandók esetében komoly a veszélye annak, hogy minden ima valamilyen kóros bűntudathoz, a bűnösségről való indokolatlan, valós vagy vélt meggyőződéshez vezet. De a legújabb időkben nem valószínű, hogy sok ember töltene elég időt imával ahhoz, hogy az a hitványságon vagy a bűnösségen való efféle káros töprengéshez vezessen. Az ima eltorzításának és elferdítésének veszélyei a tudatlanságban, a babonaságban, az elmerevítésben, az életszerűtlenné tételben, az anyagi elvű gondolkodásban és a vakbuzgóságban állnak fenn.” 91:1.6 2. Tétel: Az igaz ima nem más, mint az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség. „Amint az ember megtanulta, hogy az imával nem képes kényszeríteni az isteneket, az ima inkább kérelemmé, az istenek kegyének keresésévé alakult. De a legigazibb ima a valóságban nem más, mint az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség.” 91:2.3 3. Tétel: Az ima magasabb szintre emeli az ember tudatos énjét és támogatja az ember sajátlényegét a jobb élet elérésében. „Eltekintve mindattól, ami az imádkozási tapasztalásban meghaladja az egyén sajátlényegét, emlékeztetünk arra, hogy az erkölcsi ima kiváló út ahhoz, hogy az ember magasabb szintre emelje a tudatos énjét és támogassa a sajátlényeget a jobb élet és a felsőbbrendű képességek elérésében. Az ima készteti az ember tudatos énjét arra, hogy mindkét oldalon keresse a segítséget: anyagi segítséget kérjen a halandó létezés tudat alatti tárához, és ösztönzést és útmutatást kérjen a tudat feletti határok eléréséhez, ahol az anyagi a szellemivel, a Titkos Nevelővel érintkezhet.” 91:3.5 4. Tétel: Az ima pszichológiai és szellemi vetületei nem választhatók szét. „Az ima mindig is kettős emberi tapasztalás volt és az is lesz mindig: szellemi módszerrel társult lélektani eljárás. És az ima e két rendeltetési célja sohasem választható szét teljesen.” 91:3.6 5. Tétel: Az ima nem lehet erkölcsi, amikor a kérelmező a társaival szembeni önző előny megszerzésére törekszik. „Az ima nem lehet erkölcsi, amikor a kérelmező a társaival szembeni önző előny megszerzésére törekszik. Az önző és anyagelvű imádkozás nem egyeztethető össze az önzetlen és isteni szereteten alapuló erkölcsi vallásokkal. Minden ilyen erkölcstanilag kifogásolható imádkozás visszatérést jelent a hamis varázslás kezdetleges szintjeire és méltatlan a fejlett polgárosodott társadalmakhoz és a felvilágosult vallásokhoz. Az önző imádkozás sérti a szeretetteljes igazságosságon alapuló mindenféle erkölcstan szellemét.” 91:4.1 6. Tétel: Az imát sohasem szabad úgy lealjasítani, hogy helyettesítse a tettet. „Az imát sohasem szabad úgy lealjasítani, hogy helyettesítse a tettet. Minden erkölcsi ima késztetést jelent a cselekvésre és útmutatást ad a sajátlényeg meghaladásával összefüggő eszményalapú célok elérésére való fokozatos törekvéshez.” 91:4.2 7. Tétel: Minden imátokban legyetek pártatlanok – emlékezzetek, hogy az imádkozás lehet önző és lehet emberbaráti. „Minden imátokban legyetek pártatlanok; ne várjatok az Istentől részrehajlást, hogy benneteket jobban szeressen, mint más gyermekeit, a barátaitokat, a szomszédaitokat vagy akár az ellenségeiteket. De a természetes vagy kifejlődött vallások imája nem egyből olyan erkölcsi, mint amilyen a később kinyilatkoztatott vallásokban. Minden imádkozás, legyen az egyedi vagy közösségi, lehet önző vagy önzetlen. Vagyis az ima összpontosulhat a sajátlényegre vagy másokra.” 91:4.3 8. Tétel: Az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, viszont komoly változásokat hozhat az imádkozóban.

403

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „Emlékezzetek, hogy még ha az ima nem is változtatja meg az Isten hozzáállását, nagyon gyakran komoly és tartós változásokat hoz a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban. A fejlődő fajok férfijai és női esetében az ima sok lelki nyugalomnak, derűnek, higgadtságnak, bátorságnak, önuralomnak és elfogulatlanságnak volt az előidézője.” 91:4.5 9. Tétel: A csoportos imádkozás közösségszervező hatású, és hatékony csoportműködést tesz lehetővé. „De az imának nem kell mindig egyéninek lennie. A csoportos vagy gyülekezeti imádkozás nagyon hatékony annyiban, hogy annak következményei erőteljesen közösségszervező hatásúak. Amikor valamely csoport közösségi imába fog a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében, az ilyen áhítatok visszahatnak a csoportot alkotó egyénekre; a részvétellel maguk is mind jobbá válnak. Még egy egész várost vagy egy teljes nemzetet is segíthetnek az ilyen ájtatosságok. A megvallás, a megbánás és az ima már eddig is óriási megújítási erőfeszítések megtételére és hősies teljesítmények bátor kifejtésére bírt egyéneket, városokat, nemzeteket és egész emberfajtákat.” 91:5.2 10. Tétel: Az ima biztos orvosság a másokat bírálgató szokásunk ellen. „Ha őszintén vágytok valamely barátotok bírálgatására való hajlamotok legyőzésére, akkor az ilyen hozzáállásváltás leggyorsabb és legbiztosabb módja az adott személyért való imádkozás mindennapos gyakorlatának felvétele. Azonban az ilyen imák társadalmi következményei nagymértékben függenek két feltétel meglététől: 1. A személynek, akiért imádkoznak, tudnia kell, hogy imádkoznak érte. 2. Az imádkozó személynek bensőséges társas jellegű kapcsolatba kell kerülnie azzal a személlyel, akiért imádkozik.” 91:5.3 11. Tétel: Türelemmel kell viseltetnünk a kezdetleges imaformát alkalmazók iránt. „De a nagyobb szellemi fényességű elméknek türelemmel és megértően kell viszonyulniuk azokhoz a kevésbé felruházott értelmekhez, melyek a gyengébb szellemi látásmódjuk mozgósításához jelképrendszert igényelnek. Az erőseknek nem szabad megvetéssel tekinteniük a gyengékre. A jelképek nélkül is Istentudatosaknak nem szabad megtagadniuk a jelkép kegyes segédkezését azoktól, akik a forma és a szertartás nélkül nehéznek találják az Istenség imádását és az igazság, a szépség és a jóság mély tiszteletét. Az ájtatos istenimádásban a legtöbb halandó elképzeli magának az áhítata tárgyának és céljának valamilyen jelképét.” 91:5.7 12. Tétel: Az ima nem a szervi betegségek gyógymódja, de számos érzékenykedő beteget a türelem mintaképévé tett. „Az ima nem a valós és szervi betegségek gyógyítására szolgáló eljárás, de óriási mértékben hozzájárult a kicsattanó egészség élvezetéhez és számos elmebéli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. Az ima még a tényleges bakteriális betegség esetében is sokszor javította az egyéb gyógymódok hatásosságát. Az ima számos érzékenykedő és panaszkodó beteget a türelem mintaképévé és az összes többi szenvedő ember számára ösztönzést jelentővé tett.” 91:6.2 13. Tétel: Nemtörődömség az Istent a nehézségeink megoldására kérni, viszont helyes dolog bölcsességért imádkozni. „Ne légy olyan nemtörődöm, hogy az Istent a nehézségeid megoldására kéred, de soha ne habozz az előtted álló problémákkal való elszánt és bátor szembenézés során téged vezérlő és megtartó bölcsességet és szellemi erőt kérni tőle.” 91:6.5 14. Tétel: Az ima nélkülözhetetlen tényező volt a vallásos civilizáció fejlődésében. „Az ima eddig is nélkülözhetetlen tényező volt a vallásos polgárosodott társadalom fejlődésében és megmaradásában, és még mindig erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom továbbfejlődése és további szellemiesülése biztosított legyen, ha az imádkozók csakis a tudományos tények, a világösszképi bölcsesség, az értelmi őszinteség és a szellemi hit tükrében tesznek így. Imádkozzatok úgy, ahogy Jézus tanította a tanítványainak – őszintén, önzetlenül, pártatlansággal és kételkedés nélkül.” 91:6.6 15. Tétel: Az ima gazdagítja az életet; az istenimádás rávilágít a beteljesülésre. „Az ima valóban része a vallásos tapasztalásnak, de a mai vallások helytelenül hangsúlyozzák, túlságosan elhanyagolják az istenimádás alapvetőbb közösségét. Az istenimádat mélyíti és tágítja az elme gondolkodóerőit. Az ima gazdagíthatja az életet, az istenimádás viszont rávilágít a beteljesülésre.” 102:4.5

404

IV. rész, 32. Ima és istenimádat XII. A HATÉKONY IMA FELTÉTELEI 1. Tétel: Az ima eredményessége nem függ kultúrától és neveltetéstől. „De az imának az imádkozó személyes szellemi tapasztalásában való hatásossága semmilyen téren nem függ az ilyen imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától, társadalmi rangjától, műveltségi helyzetétől vagy egyéb halandói szerzett képességeitől. A hiten alapuló ima lelki és szellemi velejárói közvetlenek, személyesek és tapasztalásiak.” 91:6.7 2. Tétel: Jézus meghatározta a hatékony imát. Jézus azt tanította, hogy a hatékony ima legyen: 1. Önzetlen – ne kizárólag magáért az egyénért szóljon. 2. Hívő – hit szerinti. 3. Őszinte – a szívből fakadjon. 4. Értelmes – világosságot mutasson. 5. Bizodalmas – az Atya végtelenül bölcs akaratának legyen alárendelt. Ld. 144:3.17 3. Tétel: Jézus vizsgálta a hatékony ima minden szakaszát. Ld. 146:2.1-2.17 4. Tétel: A hatékony ima feltételei. Ld. 91:9.1 XIII. IGAZ ISTENIMÁDAT 1. Tétel: A legfelsőbb értelemben csakis az Egyetemes Atyát imádjuk. „A legfelsőbb értelemben az Egyetemes Atyát imádjuk és csakis őt. Igaz, hogy imádhatjuk és imádjuk is az Atyát, mint aki az ő Teremtő Fiában megnyilvánult, de közvetve vagy közvetlenül az Atya az, akit imádunk és akit rajongva szeretünk.” 5:3.1 2. Tétel: Az istenimádat az Atya személyiségi körén át továbbítódik. „Viszont az istenimádat kétségkívül a Teremtő személyéhez kötődik és továbbítódik, mégpedig az Atya személyiségköre működésének eredményeképpen. Hisszük továbbá, hogy az Igazító-lakta teremtmény hódolatának fogadására az Atya szellem-jelenléte révén kerül sor.” 5:3.2 3. Tétel: Az istenimádatban semmit sem kérünk és semmit sem várunk el. „Az istenimádat saját magáért való; az ima viszont az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg; ez a nagy különbség az istenimádat és az ima között. Az igaz istenimádatban egyáltalán semmiféle önös kérés vagy egyéb személyes érdek sincs; egyszerűen azért imádjuk Istent, amiért őt olyannak fogjuk fel amilyen. Az istenimádatban semmit sem kérünk és semmit sem várunk el.” 5:3.3 4. Tétel: Az istenimádatban jóváhagyjuk az Igazító azon törekvését, hogy az Atya hű fiaként az Atyával való érintkezésünkhöz útmutatást adjon. „Az istenimádati tapasztalás abban a magasztos kísérletben áll, melyet az emberrel eljegyzett Igazító tesz arra, hogy az isteni Atyával közölje az emberi lélek kifejezhetetlen vágyódását és elmondhatatlan igényét – ez az Isten-kereső halandói elme és az Istent kinyilatkoztató halhatatlan Igazító közös alkotása. Az istenimádat ennélfogva az anyagi elmének azon cselekedete, mellyel jóváhagyja a szellemivé váló sajátlényegének azon kísérletét (a vele társult szellem útmutatásai szerint), hogy úgy érintkezzen Istennel, mint az Egyetemes Atya hű fia.” 5:3.8 5. Tétel: Az igazán vallásos egyén azonosítani igyekszik magát a világegyetemmel. „Isten nemcsak a végzet megalkotója; ő maga az ember örökkévaló célállomása. Az összes nemvallásos emberi tevékenység a sajátlényeg torz szolgálatába igyekszik állítani a világegyetemet; az igazán vallásos egyén igyekszik azonosítani magát a világegyetemmel, majd pedig ezen egyesített sajátlényegnek olyan tevékenységeket szab meg, melyekkel az ő világegyetemi családjába tartozó emberi és emberfeletti lénytársainak szolgálatára lehet.” 5:4.3 6. Tétel: Azért imádjuk az Isten, mert van, és mert bennünk van. „Elsősorban azért imádjuk Istent, mert van, azután azért, mert bennünk van, végül pedig azért, mert őbenne vagyunk.” 16:9.14 7. Tétel: Az istenimádat szempontjából egy az Isten – egyesített és személyes Istenség.

405

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „Bölcseletileg, mindenségrendi szempontból, és a különböző megnyilatkozási szintek és helyszínek esetében lehetséges, sőt mi több, szükségszerű többszemélyiségű istenségi működést érzékelnetek és elfogadnotok a többes Háromságok létezését; de a világmindenségben minden személyiség esetében igaz az, hogy az istenimádat révén az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében egy az Isten; és az az egyesített és személyes Istenség nem más, mint a paradicsomi ősünk, az Atya Isten, az adományozó, a megtartó, és minden személyiség Atyja a lakott világok halandó emberétől a Fény központi Szigetén lakozó Örökkévaló Fiúig.” 56:4.5 8. Tétel: Az istenimádás révén az ember a jobbá válásra törekszik, s végül eléri a legjobbat. „Az igaz vallásos istenimádat nem az önámítás hasztalan magánbeszéde. Az istenimádás személyes közösség azzal, amely istenmód valós, azzal, amely maga a valóság forrása. Az ember az istenimádás révén a jobbá válásra törekszik, s ezáltal végül eléri a legjobbat.” 196:3.22 9. Tétel: Az istenimádat a paradicsomi létezés legnagyobb öröme. „A teljes világegyetem összes lényének minden tudománya, mely alkalmas az önkifejezés képességének hatékonyabbá tételére és magasabb szintre emelésére, valamint az imádat közvetítésére, a paradicsomi Istenségek iránti imádat legfelsőbb szintű kifejeződésében nyer alkalmazást. Az istenimádat a paradicsomi létezés legmagasabb szintű öröme; ez a Paradicsom üdítő játéka.” 27:7.5 10. Tétel: A VAGYOK bölcseleti kitétele szükségképpen mindig meghaladja az Atya Isten istenimádati fogalmát. „Mindig emlékezzetek arra, hogy az embernek az Egyetemes Atyáról alkotott fogalma mindig személyes tapasztalás. Isten, mint szellemi Atyátok számotokra és minden halandó számára is megérthető; de az Egyetemes Atyáról alkotott tapasztalati-istenimádati felfogásotok szükségképpen mindig kevesebb, mint az Első Forrás és Középpont, a VAGYOK végtelenségének bölcseleti kitétele.” 105:1.6 XIV. IGAZI VALLÁS 1. Tétel: A helyes és a helytelen fogalma végül kifejlődött, majd pedig megjelent a félelem hosszú ideig tartó, szolgai köteléke – az áldozásoké és a papságoké. Az etikáért fizetett ár rettenetes nagy volt – de megérte. „De végül az ősember elméjében a veleszületett élőlénytani késztetések egészét meghaladó gondolatok bukkantak fel; végül az ember olyan életmód kialakításán dolgozott, melynek alapja több volt, mint az anyagi ingerekre adott válasz. A kezdetleges bölcseleti életelv csírái elkezdtek megjelenni. Az élet a természetfeletti viszonylatában kezdett működni, mert ha a szellemkísértet elégedetlensége esetén balszerencsében, elégedettsége esetén pedig jószerencsében részesíti az embert, akkor az emberi viselkedést ennek megfelelően szabályozni kell. A helyes és a helytelen fogalma végül kifejlődött; és történt mindez jóval azelőtt, hogy bármilyen kinyilatkoztatásra sor került volna a földön. E fogalmak megjelenésétől számítható a hosszú és pazarló küzdelem az örökké elégedetlen szellemek megbékítéséért, az evolúciós vallási félelem rabszolgasága, az emberi erőfeszítések hosszú időn át tartó pazarlása sírokra, templomokra, áldozatokra és papságokra. Iszonyú és rettenetes nagy volt ez az ár, de az eredmény mindent megért, mert az ember ezen keresztül jutott el a viszonylagosan helyes és helytelen dolgok természetes felismeréséig; az emberi erkölcstan megszületett!” 86:6.6 2. Tétel: Számos mai hívő sajnálatos módon nem tartozik egyetlen tiszteletközösséghez sem. „Függetlenül attól, hogy a tiszteletközösség mindig is hátráltatta a társadalmi fejlődést, sajnálatos dolog, hogy oly sok, tisztes erkölcsi mércével és szellemi eszményképekkel rendelkező mai hívő számára nem áll rendelkezésre megfelelő jelképrendszer – nincs kölcsönösen támogatott tiszteletfajta – nincs, amihez tartozhatnának. De vallási tiszteletet nem lehet gyártani; annak fokozatosan teret nyerve kell megjelennie. És semelyik két csoportnak nem lesz azonos tiszteletközössége, hacsak a szertartásaikat hatalmi szóval önkényesen nem egységesítik.” 87:7.3 3. Tétel: A korai keresztény tiszteletfajta felettébb hatékony volt, de mára az alapeszméinek pusztulása következtében elerőtlenedett. „A korai keresztény tiszteletfajta volt a leghatékonyabb, a legmegnyerőbb és a legtartósabb minden kigondolt vagy kieszelt szertartás közül, azonban sok értéke semmisült meg az egyik tudományos korszakban, amikor sok eredeti tantételét elpusztították. A keresztény tiszteletfajta a számos alapeszméjének pusztulásával [elerőtlenedett].” 87:7.4 4. Tétel: Egy kultusz akkor maradhat fenn, ha támogatja az erkölcsi gyarapodást és a szellemi fejlődést.

406

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „Egyetlen tiszteletfajta sem maradhat fenn, ha késlelteti az erkölcsi gyarapodást és nem képes előmozdítani a szellemi fejlődést. A tisztelet nem más, mint a személyes szellemi tapasztalás élő és erőteljes teste – vagyis az igaz vallás – által körülnőtt csontváz.” 87:7.10 5. Tétel: Egyetlen tiszteletfajta sem képes a túlélésre, hacsak nem foglal magába valamilyen ellenállhatatlan erejű rejtélyt. „Egyetlen tiszteletfajta sem képes a túlélésre, hacsak nem foglal magába valamilyen ellenállhatatlan erejű rejtélyt és bújtat valami értékes, de elérhetetlen dolgot. Megismételjük, hogy az új jelképrendszernek nem szabad csak a csoport számára jelentőséggel bírnia, hanem az egyén számára is fontosnak kell lennie. Bármely hasznos jelképrendszer formái olyanok legyenek, melyeket az egyén a maga indíttatásából is alkalmazhat, és amelyeket együtt élvezhet a társaival is. Ha az új tiszteletfajta nyugvó helyett élénk lehetne, akkor valóban érdemben tudna hozzájárulni az emberiség időbeni és szellemi fejlődéséhez egyaránt.” 87:7.9 6. Tétel: A tantételek lehetnek eltérők, de az istenimádatban megteremthető az egység. „Mindeme vallások az embernek az ő változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszának az eredményeként jelentek meg. Sohasem remélhetik a hitvallások, a tantételek és a vallási szokások azonosságát – ezek értelmi dolgok; de megvalósíthatják, és egy napon meg is fogják valósítani az egységet a mindenek Atyjának igaz imádásában, mert ez szellemi, és örök igazság az, hogy szellemében minden ember egyenlő.” 92:7.4 7. Tétel: A vallási minőségét a jelentéstartalmak és értékek négy szintje mutatja. „Valamely vallás minőségét jelzik az alábbiak: 1. A megbízhatóság értékszintje – hűségviszonyok. 2. A jelentéstartalmak mélysége – az egyén érzékennyé válása e felsőbb értékek eszményalapú elismerésére. 3. Az elhivatottság erőssége – az ezen isteni értékek iránti áhítat foka. 4. A személyiség akadálytalan fejlődése az eszményelvű szellemi lét e mindenségrendi útján, az Istennel való fiúi viszony és a soha véget nem érő, fokozatos-fejlődési világegyetemi létpolgárság felismerésében.” 92:7.6 8. Tétel: Ma egyetlen nemzedék alatt több mindent kell az embernek újragondolnia, mint a korábbi kétezer év alatt. „A mai kor embere azzal a feladattal szembesül, hogy több emberi értéket kell újragondolnia egyetlen nemzedék alatt, mint a korábbi kétezer év alatt. És mindez a vallás irányában befolyásolja a társadalmi hozzáállást, mert a vallás életmód és gondolkodásmód is.” 92:7.14 9. Tétel: A vallás az alapja és vezérlő csillaga a tartósan fennálló társadalomnak. „Az igaz vallásnak mindig egyszerre kell lennie minden tartósan fennálló társadalom örök alapjának és vezérlő csillagának.” 92:7.15 10. Tétel: Jézus úgy tágította a szomszéd fogalmát, hogy az magába foglalja az egész emberiséget. „A másokkal jót tenni eszme-eszményképe – az a késztetés, hogy az ember megtagadjon a tudatos énjétől valamit a szomszédja előnyére – először még igen korlátolt dolog. Az ősember csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá, akikkel jószomszédi viszonyban van; a vallásos polgárosodott társadalom kibontakozásával az ember szomszédjának fogalma kiterjed a nemzetségre, a törzsre, a nemzetre. És ekkor Jézus tovább tágította a szomszéd fogalmát úgy, hogy az magába foglalja az egész emberiséget, még az ellenségeinket is szeretnünk kell. És minden egészséges emberi lényben van belül valami, ami azt mondja neki, hogy e tanítás erkölcsös – helyes. Még azok is, akik ezt az eszményképet a legkevésbé teszik a magukévá, elismerik annak elméleti helyességét.” 103:5.2 11. Tétel: Bármely olyan egyház számára él az erős remény, mely az Istent imádja, az emberek közötti testvériséget szentesíti, és mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől. „Egy vallásos csoport biztonsága a szellemi egységétől függ, nem pedig az istentani egyformaságtól. Egy vallásos csoportnak képesnek kell lennie úgy élvezni a gondolkodás szabadságát, hogy közben ne váljon »szabadgondolkodók« csoportjává. Bármely olyan egyház számára él az erős remény, mely az élő Istent imádja, az emberek közötti testvériséget szentesíti, és mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.” 103:5.12 12. Tétel: A tudománynak és a vallásnak egyaránt nagy szüksége van bátor önbírálatra.

407

IV. rész, 32. Ima és istenimádat „Amire a fejlődő tudománynak és vallásnak egyaránt szüksége van, az több kutatás és több bátor önbírálat, az evolúciós helyzetbeli tökéletlenség jobb tudatosítása. A tudomány és a vallás tanítói gyakran túlságosan is önteltek és rögzöttelvűek. A tudomány és a vallás csakis a tényeiket illetően lehet önmagát bíráló. Abban a pillanatban, amint elhagyják a tények mezejét, az értelem vagy leköszön, vagy különben gyorsan a hamis oktan társává korcsosul.” 103:7.7 13. Tétel: Fizikai módszerekkel nem vizsgálható a szellemi öröm, az erkölcsi érték vagy az istenimádat. „E benső isteni valóság mély megtapasztalása mindörökre meghaladja a fizikai tudományok durva, anyagelvű eljárását. Szellemi örömöt nem tudtok górcső alá tenni; a szeretet súlyát nem mérhetitek mérlegen; erkölcsi értékeket nem mérhettek meg; és a szellemi istenimádat minőségét sem becsülhetitek meg.” 196:3.18 14. Tétel: A vallásban a héberek az erkölcsöket méltatták, a görögök pedig a szépséget. Pál hitet, reményt és szeretetet prédikált. Jézus a szeretet, a biztonság és a szolgálat vallását nyilatkoztatta ki. „A hébereknek komoly erkölcsi vallásuk volt; a görögök szépségvallást alakítottak ki; Pál és a vele együtt küzdők hiten, reményen és irgalmasságon alapuló vallást hoztak létre. Jézus szeretetvallást nyilatkoztatott ki és példázott: ami biztonság, öröm és megelégedettség az Atya szeretetében, s amely azt követően jön el, hogy az ember megosztja e szeretetet az emberi testvériség szolgálata során.” 196:3.19 15. Tétel: Jézus számára az ima az Atya akaratának megcselekedése volt – a vallásos élet megélésének egyik módja. „Jézus a teremtésrész embereként minden felajánlás legnagyobbikát tette meg Istennek: a saját akaratát ajánlotta és szentelte az isteni akarat megcselekedése fenséges szolgálatának. Jézus mindig is és következetesen, teljesen az Atya akarata szerint értelmezte a vallást. Amikor a Mester létpályáját tanulmányozzátok az ima vagy a vallási élet bármely más sajátsága vonatkozásában, ne sokat foglalkozzatok azzal, amit tanított, hanem inkább azzal, amit tett. Jézus sohasem vallási kötelességből imádkozott. Számára az ima a szellemi hozzáállás őszinte kifejezése, a lélekhűség kinyilvánítása, a személyes odaadás megmutatása, köszönetnyilvánítás, az érzelmi feszültség elkerülésének és az összeütközés kialakulásának megelőző eszköze, az értelem magasabb szintű működése, továbbá a vágy megnemesítésének, az erkölcsi döntés igazolásának, a gondolat gazdagításának, a felsőbb hajlamok teljes megerősítésének, a késztetés szentesítésének, a nézőpont tisztázásának, a hit kinyilvánításának, a sajátakarat feltétlen alárendelésének, a bizakodás fenséges megerősítésének, a bátorság kinyilatkoztatásának, a felfedezés kimondásának, a legfelsőbb szintű odaadás megvallásának és a szentesítés érvényesítésének módja, illetve a nehézségekhez való alkalmazkodás eljárása volt, valamint az egyesített lélekerők nagyfokú mozgósítása annak érdekében, hogy ellenálljon minden emberi hajlamnak az önzőség, a rossz és a bűn irányában. Ilyen, magát imádságosan az Atyja akarata megcselekedésének szentelő életet élt és életét épp ilyen imával fejezte be diadalmasan. Az ő páratlan vallásos életének titka az Isten jelenlétének tudata volt; melyet értelmes imádkozás és őszinte istenimádat – az Istennel való töretlen közösség – által ért el, nem pedig vezetettség, hangok, látomások vagy rendkívüli vallási szokások révén.” 196:0.10 XV. VALLÁS ÉS CIVILIZÁCIÓ 1. Tétel: A vallási szertartásos szokások és szabályok, szertartásrendek és hittételek eredete a kísértetkultuszoknál keresendő. „A vallás mindig is főként szertartásos szokások és szabályok, parancsok, szertartásrendek és hittételek kérdése volt. Rendszerint beszennyezte azt a kiválasztott nép képzetében megjelenő tartós és kártékony téveszme. Az igézés, ihletettség, kinyilatkoztatás, kiengesztelés, bűnbánat, vezeklés, könyörgés, áldozás, ima, gyónás, istenimádat, halál utáni továbbélés, szentség, szertartás, pénzbeli megváltás, mentesülés, megváltás, szövetség, tisztátalanság, megtisztulás, jövendölés, eredendő bűn – mind az elsődleges kísértetfélelem korai időibe nyúlik vissza.” 92:3.2 2. Tétel: Az eszme ereje nem az igazságtartalmában rejlik, hanem a vonzó voltának elevenségében. „A kezdetleges vallás se több, se kevesebb, mint küzdelem az anyagi létért, melyet kiterjesztenek a síron túli létre is. Az ilyen hitvallás szokásai az önfenntartási küzdelemnek egy elképzelt kísértet-szellem világ területére való kiterjesztését jelentették. De amikor az evolúciós vallást bírálni akarjátok, legyetek óvatosak. Emlékezzetek, hogy az nem más, mint ami megtörtént; történelmi tény. És emlékezzetek arra is, hogy bármely eszme ereje nem a bizonyosságában vagy igazságtartalmában rejlik, hanem inkább az embereket vonzó voltának elevenségében.” 92:3.3

408

IV. rész, 32. Ima és istenimádat 3. Tétel: A természetes vallást csakis a fejlődő erkölcsök és a kinyilatkoztatás képes magasabb szintre emelni. A kultusz korszaknyi időszakokon át lassan fejlődik. „Csupán kétféle hatás képes módosítani és nemesebbé tenni a természetes vallás hittételeit: a lassan fejlődő erkölcsök nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása. És nincs mit csodálkozni azon, hogy a fejlődés lassú volt; az ősi időkben haladónak vagy leleményesnek lenni azzal járt, hogy az embert mint boszorkánymestert megölték. A tiszteletfajta nemzedéknyi korokon és korszaknyi időszakokon át lassan fejlődik. De azért előrefelé halad. A kísértetekben való evolúciós hit fektette le az alapját a kinyilatkoztatott vallás ama bölcseletének, mely végül le fogja rombolni az annak eredetét jelentő babonaságot.” 92:3.5 4. Tétel: A vallás hátráltatja a társadalmi fejlődést, de vallás nélkül nem lennének erkölcsök és etika sem lenne. „A vallás sokféleképpen hátráltatta a társadalmi fejlődést, de vallás nélkül nem lett volna sem tartós erkölcsiség, sem erkölcstan, sem méltó polgárosodott társadalom. A vallás sok nem vallási jellegű műveltségi területet teremtett: a szobrászat a bálványkészítésből származik, az építészet a templomépítésből, a költészet az igézésekből, a zene az imádási énekekből, a színjáték a szellemi útmutatás előadásából, a tánc pedig az időszakos imádási ünnepségekből.” 92:3.6 5. Tétel: A vallás ugyan hátrányt jelentett a faji küzdelemben, azonban támogatta az etikát, az erkölcsiséget és a társadalmi összetartozást. „De amikor felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy a vallás alapvető fontosságú volt a polgárosodott társadalom kibontakozása és megmaradása szempontjából, fel kell jegyeznünk azt is, hogy a természetes vallás szintén sokat tett éppen ama polgárosodás megnyomorításáért és hátráltatásáért, melyet egyébként segített és fenntartott. A vallás akadályozta az ipari tevékenységeket és a gazdasági fejlődést; a vallás fölöslegesen sok munkát követelt és tőkejavakat pazarolt el; nem mindig segítette a családot; nem megfelelően segítette elő a békét és a jó szándékot; néha elhanyagolta az oktatást és feltartóztatta a tudományt; indokolatlanul elszegényítette az életet a halál színlelt gazdagításával. Az evolúciós vallás, az emberi vallás valóban bűnös volt mindebben és számos további hibában, tévedésben és melléfogásban; mindazonáltal műveltségi erkölcstant, polgárosodott erkölcsiséget és társadalmi összetartozást tartott fenn, és lehetővé tette a későbbi kinyilatkoztatott vallás számára azt, hogy e számos evolúciós hiányosságért ellentételezést nyújtson.” 92:3.7 6. Tétel: A vallás az ember legköltségesebb, viszont hatékony intézménye. „Az evolúciós vallás lett az ember legköltségesebb, viszont egyedülállóan hatékony intézménye. Az emberi vallás csak az evolúciós társadalom tükrében igazolható. Ha az ember nem állati evolúciós felemelkedés eredménye volna, akkor ez a vallási fejlődésmenet nélkülözné az igazolhatóságot.” 92:3.8 7. Tétel: A sámánok, akár jók, akár rosszak voltak, roppant sokba kerültek, viszont minden árat megértek. „A vallás megkönnyítette a tőkefelhalmozást; segített bizonyos fajta munkákat; a papok szabadideje kedvezett a művészet és a tudomány kibontakozásának; a faj végül is sokat nyert az erkölcstani eljárásban elkövetett mindeme korai hibák eredményeképpen. A sámánok, akár őszinték, akár tisztességtelenek voltak, roppant sokba kerültek, viszont minden árat megértek. Az elsajátított hivatások és maga a tudomány is az élősdi papságok jóvoltából emelkedett ki. A vallás támogatta a polgárosodást és társadalmi folytonosságot biztosított; ez volt minden időkben az erkölcsi rendőri erő.” 92:3.9 8. Tétel: A vallás evolúciós ösztöke, mely kimozdítja a tunya emberiséget a tehetetlenségéből az értelem és a bölcsesség szintjei felé. „A vallás adta meg azt az emberi fegyelmet és önuralmat, mely lehetővé tette a bölcsességet. A vallás nem más, mint hatékony evolúciós ösztöke, mely irgalmatlanul kimozdítja a tunya és szenvedő emberiséget az értelmi tehetetlenségének természetes állapotából, hajtva őt előre és felfelé, az értelem és a bölcsesség magasabb szintjei felé.” 92:3.9 9. Tétel: Az egyház az elfajzottak támogatásával késleltette a civilizációs fejlődést. „Az egyház a túl sok hamis nézet miatt sokáig segédkezett az elnyomottaknak és az elesetteknek, és ez mind jól is volt így, de ugyanez a felfogás vezetett az elfajzott csoportok oktalan fenntartásához, mely óriási mértékben késleltette a polgárosodott viszonyok fejlődését.” 99:3.5 10. Tétel: A tudományos cselekvéshez vezető tudományos ismeretek jelentik a véletlen rossz dolgok egyedüli ellenszerét. „De miközben az emberek feladják az élet viszonytagságainak szellem-okokra való visszavezetésének tantételét, meglepő fogékonyságot mutatnak egy, ezzel csaknem egyenlő mértékben téves tanításnak a

409

IV. rész, 32. Ima és istenimádat befogadására, mely meghagyja nekik, hogy minden emberi egyenlőtlenségért a helytelen politikai alkalmazkodást, a társadalmi igazságtalanságot és az ipari versenyt okolják. De az új jogszabályok, az erősödő jótékonykodás és a még inkább ipari jellegű átalakulások, legyenek azok önmagukban és önmaguktól bármilyen jók is, nem fognak rendet tenni a születés tényei és az élet véletlenszerűségei terén. Csakis a tények megértése és a természeti törvények adta kereteken belüli bölcs alakítása fogja képessé tenni az embert arra, hogy elérje, amit akar és elkerülje, amit nem akar. A tudományos cselekvéshez vezető tudományos ismeretek jelentik az egyedüli ellenszert az úgynevezett véletlen rossz dolgokhoz.” 86:7.4 11. Tétel: Ezekben a meg nem állapodott időkben az ember soha nem tapasztalt mértékben vágyik az egészséges vallás kiegyensúlyozó erejére. „A huszadik század lélektanilag meg nem állapodott napjaiban, a gazdasági fordulatok, az erkölcsi ellenáramlatok és a tudományos kor forgószélszerű átmeneteinek éles társadalomtani irányváltásai közepette ezer meg ezer nő és férfi vált emberileg összezavarodottá; aggódók, nyugtalanok, félénkek, bizonytalanok és zaklatottak; a világtörténelemben soha nem tapasztalt mértékben igénylik az egészséges vallás vigaszát és kiegyensúlyozó erejét. Az egyedülálló tudományos haladás és gépi fejlődés mellett jelenleg szellemi megrekedés és bölcseleti zűrzavar érvényesül.” 99:4.6 12. Tétel: Az embernek tovább kellene haladnia a bölcselet megújításának és a vallás megtisztításának általa megkezdett útján. „Bár az egyházaknak és minden más vallási csoportnak el kell zárkóznia mindenféle világi tevékenységtől, ugyanakkor a vallásnak semmit sem szabad tennie az emberi intézmények társadalmi összehangolódásának akadályozása vagy késleltetése érdekében. Az életnek egyre több értelmet nyerve kell folytatódnia; az embernek tovább kell haladnia a bölcselet megújításának és a vallás megtisztításának általa megkezdett útján.” 99:7.1 XVI. KINYILATKOZTATÁS 1. Tétel: Az Urantia kinyilatkoztatás kozmológiája nem sugalmazás. Világosan látni kell, hogy a kinyilatkoztatások nem szükségképpen sugalmazottak. E kinyilatkoztatások mindenségtana „nem sugalmazás”. Ld. 101:4.2 2. Tétel: Minden új kinyilatkoztatás új tiszteletközösséget teremt – új és helyes jelképrendszerrel. „Az árnyoldalaktól és hátrányoktól függetlenül az igazságról szóló minden új kinyilatkoztatás új tiszteletfajta születéséhez vezetett, és még Jézus vallásának újrafogalmazása is szükségképpen új és helyes jelképrendszert fog kialakítani. A mai embernek megfelelő jelképrendszert kell találnia az új és fejlődő eszméi, eszményképei és hűségviszonyai számára. Ennek a fejlettebb jelképnek vallásos életből, szellemi tapasztalásból kell megszületnie. És a magasabb rendű polgárosodott társadalom e felsőbbrendű jelképrendszerének az Isten Atyaságán kell alapulnia és az emberek közötti testvériség fenséges eszményképét kell hordoznia.” 87:7.6 3. Tétel: Az Urantián eddig öt körszakos kinyilatkoztatásra került sor. „Számos vallási kinyilatkoztatásra került sor, de csupán öt bírt korszakos jelentőséggel. Ezek a következők: 1. A dalamatiai tanítások. Az Első Forrás és Középpont igazi fogalmát az Urantián először Kaligasztia herceg törzskarának testtel bíró száz tagja hirdette. Az Istenségről szóló e kinyilatkoztatás terjedése több mint háromszázezer éven át folyt, míg végül hirtelenül megszakította azt a bolygó elszakadása és a tanítási rendszer összeomlása. (...) 2. Az édeni tanítások. Ádám és Éva újból bemutatta a mindenek Atyjának fogalmát az evolúciós népeknek. Az első Éden pusztulása még azelőtt megállította az ádámi kinyilatkoztatás menetét, hogy az egyáltalán teljesen kibontakozhatott volna. (...) 3. A sálemi Melkizedek. E nebadoni veszélyhelyzeti Fiú indította el az igazság harmadik kinyilatkoztatását az Urantián. A tanításainak sarkalatos tantételeit a bizodalom és a hit képezte. Az Isten mindenható jótékonyságában való bizodalmat tanította és azt hirdette, hogy a hit az a cselekedet, mely révén az emberek kiérdemlik az Isten kegyét. (...) 4. A názáreti Jézus. Krisztus Mihály adta közre az Urantiának negyedik alkalommal az Isten mint az Egyetemes Atya felfogását, és az ő tanításai azóta is általánosan megmaradtak. (...) 5. Az Urantia Írások. Az ezen írást is magába foglaló írások alkotják az igazságnak az Urantia halandói számára való legutóbbi bemutatását. Ezek az írások minden korábbi kinyilatkoztatástól különböznek,

410

IV. rész, 32. Ima és istenimádat ugyanis ezek nem egyetlen világegyetemi személyiség munkája, hanem több lény összetett beszámolói. De az Egyetemes Atya elérésével adós kinyilatkoztatás sohasem lehet teljes. (...)” 92:4.4 A BIBLIA IDEVÁGÓ RÉSZEI „Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.” Zsolt. 66:18138 „Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.” Péld. 21:13139 „Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.” 1Jn. 5:14,15140 „Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól.” Zsolt. 34:18141 „A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki.” Péld. 15:8142 „Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.” Jn. 15:7143 „Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait.” Zsolt. 37:4144 „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja (...)” Jak. 1:5,6145 „Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” Lk. 18:1146 „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Mk. 14:38147 „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.” Fil. 4:6148 „Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van.” Fil. 4:19149 „Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. ” Jer. 29:12,13150 „Jó dolog az Urat dicsérni (...)” Zsolt. 92:2151 „Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban.” Kol. 4:2152 „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól (...)” 1Tessz. 5:18153

138

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=66 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=P%E9ld&numch=21 140 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Jn&numch=5 141 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=34 142 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=P%E9ld&numch=15 143 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jn&numch=15 144 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=37 145 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jak&numch=1 146 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=18 147 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Mk&numch=14 148 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=4 149 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Fil&numch=4 150 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Jer&numch=29 151 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Zsolt&numch=92 152 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Kol&numch=4 153 http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Tessz&numch=5 139

411

IV. rész, 33. Vallási élmények

33. VALLÁSI ÉLMÉNYEK Tartalomjegyzék VIII. Vallási szabadság – Rálátás IX. A vallásos tapasztalás ténye X. Vallás és az egyén XI. Tudomány és vallás XII. Bölcselet és vallás XIII. A vallás felsősége

I. Isten-tudat II. Igazság, szépség és jóság III. Vallás és társadalmi intézmények IV. Vallásos gyarapodás – igaz vallás V. Vallás és kinyilatkoztatás – miszticizmus VI. A vallásos élet jegyei VII. Hit és hiedelem – bizonyosság

I. ISTEN-TUDAT 1. Tétel: Az Isten-tudat az Isten-eszmétől az Istenről alkotott eszményképig fejlődik, és az Isten szellemvalóságával fejeződik be. „Az Isten-tudat, ahogy azt a teremtésrészekben kifejlődő halandó megtapasztalja, szükségképpen három változó tényezőből tevődik össze, a valóság megértésének három különböző szintjéből. Először is itt van az elme-tudatosság – az Isten ideájának megértése. Ezt követi a lélek-tudatosság – az Istenről alkotott eszménykép megértése. Végül pedig a nyiladozó szellem-tudatosság – az Isten szellemvalóságának megértése.” 5:5.11 2. Tétel: Az Isten-tudat fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz. „A vallásos vágy nem más, mint az isteni valóság utáni sóvár kutatás. A vallásos tapasztalás annak tudatának felismerése, hogy az ember megtalálta Istent. És amikor valamely emberi lény megtalálja Istent, akkor e lény lelkében megtapasztalja a győzelem leírhatatlan nyugtalanságát, vagyis hogy felfedezte, hogy a kevésbé megvilágosodott társaival való szeretetteljes szolgálat-kapcsolatra való törekvésre ösztönzik őt, nem is annak megmutatására, hogy ő már megtalálta Istent, hanem inkább arra, hogy hagyja, hogy a saját lelkéből feltörő örökkévaló jóság túláradása megújítsa társait és megnemesítse őket. A valódi vallás fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz.” 102:3.4 3. Tétel: Az Isten megtalálása a valósággal való azonosság tudata. „A valóság fokozatos megértése egyenértékű az Istenhez közelítéssel. Az Isten megtalálása, a valósággal való azonosság tudata egyenértékű az önkiteljesedés – önteljesség és önegészség – megtapasztalásával. A teljes valóság megtapasztalása az Isten teljes felismerését jelenti, az Isten megismerése megtapasztalásának véglegességét.” 196:3.3 II. IGAZSÁG, SZÉPSÉG ÉS JÓSÁG 1. Tétel: Az Isten jóságát csakis a személyes vallásos tapasztalásban találjuk meg. „A fizikai világegyetemben megláthatjuk az isteni szépséget, az értelmi világban észlelhetünk örök igazságot, ám Isten jóságát csakis a személyes vallásos tapasztalás szellemi világában találjuk meg.” 2:6.1 2. Tétel: Jézus a szeretet Istenét nyilvánította ki – a szeretet magába foglal minden igazságot, szépséget és jóságot. „A héberek vallásukat a jóságra alapították; a görögök a szépségre; mindkét vallás az igazságot kereste. Jézus a szeretet Istenét nyilvánította ki, és a szeretet magába foglal minden igazságot, szépséget és jóságot.” 5:4.6 3. Tétel: Az igazság a tudománnyal hozható kapcsolatba, a szépség a művészettel, a jóság felöleli az etikát, az erkölcsiséget és a vallást. „Az igazság a tudomány és a bölcselet alapja, s ez képezi a vallás értelmi alapját. A szépség élteti a művészetet, a zenét és a teljes emberi tapasztalás jelentőségteljes összehangzásait. A jóság felöleli az erkölcstani érzéket, az erkölcsiséget és a vallást – a tökéletesség iránti tapasztalásbeli vágyat.” 56:10.10

412

IV. rész, 33. Vallási élmények 4. Tétel: Az igazság, a szépség és a jóság képviseli az emberi megközelítést az elméhez, az anyaghoz és a szellemhez. „Még az igazságot, a szépséget és a jóságot is – az ember értelmi közeledését az elme, az anyag és a szellem világegyeteméhez – az isteni és legfelsőbb eszménykép egyetlen egyesített fogalmává kell összefogni. Miként a halandói személyiség egyesíti magában az anyagi, az elmei és a szellemi emberi tapasztalásokat, úgy válik ez az isteni és legfelsőbb eszmény erő-egyesítetté a Felsőségben, és ezt követően alakul személyiségi jellegűvé, mint az atyai szeretet Istene.” 56:10.15 5. Tétel: A szeretet, vagyis az igazság, szépség és jóság összessége alkotja az embernek az Istenről alkotott felfogását. „Az egyetemes szépség a Paradicsom-Sziget tükröződésének felismerése az anyagi teremtésben, míg az örökkévaló igazság nem más, mint a paradicsomi Fiak különleges segédkezése, azoké a Fiaké, akik nemcsak a halandó fajoknak adják magukat, hanem minden néphez el is küldik az ő Igazság-szellemüket. Az isteni jóság még teljesebben megjelenik a Végtelen Szellem sokféle személyiségének szeretetteljes segédkezésében. De a szeretet, vagyis az említett három jegy összessége az ember azon felfogásának tekinthető, hogy az Isten az ő szellem-Atyja.” 56:10.17 6. Tétel: A szellemi beállítottság javítja azt a képességet, hogy az egyén felfedezze a dolgokban a szépséget, felismerje a jelentéstartalmakban az igazságot és felfedezze az értékekben a jóságot. „A szellemi beállítottság egyből annak jelzőjévé válik, hogy az egyén milyen közel jutott Istenhez és annak mércéjévé, hogy az egyén mennyire hasznos a lénytársai számára. A szellemi beállítottság javítja azt a képességet, hogy az egyén felfedezze a dolgokban a szépséget, felismerje a jelentéstartalmakban az igazságot és felfedezze az értékekben a jóságot. A szellemi fejlődést ezért az arra való képesség határozza meg és az egyenesen arányos a szeretet önző jegyeitől való megtisztulással.” 100:2.4 7. Tétel: Az igazság, a szépség és a jóság eszményítése nem helyettesíti a vallásos tapasztalást. „Az igazság, a szépség és a jóság eszményítése és megkísérelt szolgálata nem helyettesíti az igaz vallásos tapasztalást – a szellemi valóságot. A lélektan és az eszményelvűség nem egyenértékű a vallási valósággal. Az emberi értelem kivetülései valóban létrehozhatnak hamis isteneket – isteneket az ember képére – de az igazi Isten-tudat nem ilyen eredetű. Az Isten-tudat a bensőben lévő szellemben lakozik. Az ember sok vallási rendszere származik az emberi értelem kifejeződéseiből, az Isten-tudat azonban nem szükségképpen képezi részét a vallási rabszolgaság e torz rendszereinek.” 196:3.23 III. VALLÁS ÉS TÁRSADALMI INTÉZMÉNYEK 1. Tétel: A vallás közvetlenül nem érintett sem új társadalmi rendek megalkotásában, sem a régiek megőrzésében. „A vallásnak azonban nem szabadna közvetlenül érintettnek lennie sem új társadalmi rendek megalkotásában, sem a régiek megőrzésében. Az igaz vallás elutasítja az erőszakot, mint a társadalmi fejlődés eszközét, de nem utasítja el a társadalom azon értelmes törekvéseit, hogy a szokásait és az intézményeit az új gazdasági feltételekhez és műveltségi követelményekhez igazítsa.” 99:0.2 2. Tétel: A vallás erőteljes ösztönzőként hat az erkölcsi állhatatosságra és a szellemi fejlődésre. „A vallásnak erőteljes ösztönzőként kell hatnia az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés érdekében, lendületesen kell működnie e szüntelenül változó feltételek és véget nem érő gazdasági kiigazítások közepette.” 9:1.2 3. Tétel: A vallás legnagyobb küldetése az, hogy állandósítja az eszményképeket. „A vallásnak, mint társadalmi befolyásolónak a legnagyobb küldetése az, hogy állandósítja az emberiség eszményképeit az átmenet e veszélyes időszakaiban, amikor az egyik polgárosultsági szakaszból a másikba, az egyik műveltségi szintről a másikra kell átjutnia.” 99:1.3 4. Tétel: A vallás a mindenségrendi só, mely megakadályozza, hogy a társadalom elveszítse a kulturális ízét. „A vallásnak mindenségrendi sóként kell közrehatnia, mely megakadályozza, hogy a haladás erjesztőanyagai elnyomják a társadalom műveltségi ízét. Ezen új társadalmi viszonyoknak és gazdasági változásoknak csak a vallás segédkezése révén lehet eredménye a tartós testvériség.

413

IV. rész, 33. Vallási élmények Az isten nélküli emberbarátiság emberileg szólva nemes magatartás, azonban az igaz vallás az egyetlen hatalom, mely képes tartósan fokozni valamely társadalmi csoportnak a többi csoport igényeire és szenvedéseire való válaszképességét.” 99:1.4 5. Tétel: Az intézményesített vallás ördögi körbe került. „Az intézményesített vallás egy ördögi körbe került. Nem tudja újjászervezni a társadalmat anélkül, hogy előbb ne szervezné át önmagát is; és mivel olyannyira szerves részét képezi a fennálló rendnek, ezért képtelen újjászervezni önmagát mindaddig, amíg a társadalom gyökeresen át nem alakult.” 99:2.2 6. Tétel: A vallási híveknek egyénekként kell működniük az embereket érintő ügyekben – nem csoportként. „A vallási híveknek egyénekként kell működniük a társadalomban, az iparban és a politikában, nem pedig csoportként, pártként vagy intézményként. Az ilyenként működni szándékozó s a vallási tevékenységektől mentes vallási csoport nyomban politikai párttá, gazdasági szervezetté vagy társadalmi intézménnyé válik. A vallási közösségelvűségnek a vallási ügyek előmozdítására kell korlátoznia a törekvéseit.” 99:2.3 7. Tétel: A mennyország nem társadalmi és nem is gazdasági – a mennyország testvériség. „A mennyország nem társadalmi és nem is gazdasági rend; az kizárólagosan az Istent ismerő egyedek szellemi testvérisége. Az igaz, hogy az ilyen testvériség önmagában is meglepő politikai és gazdasági kihatásokkal járó, új és bámulatos társadalmi jelenség.” 99:3.2 8. Tétel: A szektásodás az intézményesített vallás egyik betegsége. „A szakadár felekezetiség az intézményesített vallás egyik betegsége, a tantételekhez való szolgai alkalmazkodás pedig a szellemi természet egyfajta rabszolga sorba taszítása. Messze jobb dolog egyház nélküli vallással rendelkezni, mint vallás nélküli egyházzal. A huszadik század vallási zűrzavara önmagában és önmagától még nem utal szellemi hanyatlásra. A zavarodottság éppúgy megelőzi a növekedést, mint a pusztulást.” 99:6.1 9. Tétel: A vallás közösségivé tételének valódi célja van. „A vallás közösségivé tételének valódi célja van. A csoportos vallási tevékenységek célja a vallás iránti hűségelemek megindítóvá tétele; az igazság, a szépség és a jóság iránti érdeklődés felerősítése; a legfelsőbb értékek iránti vonzódás támogatása; az önzetlen közösségi szolgálat fokozása; a családi élet potenciáljainak dicsőítése; a vallási oktatás előmozdítása; bölcs tanács és szellemi útmutatás adása; és a csoportos istenimádás bátorítása. És minden élő vallás bátorítja az emberek közötti barátságot, megőrzi az erkölcsiséget, előmozdítja a szomszédok segítőkészségét és megkönnyíti az örök üdvözülésről szóló üzeneteik sarkalatos evangéliumának terjesztését.” 99:6.2 10. Tétel: A vallás mindig dinamikus. „Nem kerüli el a figyelmünket az a tény, hogy a vallás gyakorta cselekszik esztelenül, sőt vallástalanul, de azért cselekszik. A vallásos meggyőződésbeli tévelygések vezettek ugyan véres üldözésekhez, de a vallás mindig tesz valamit; a vallás lendületes!” 102:2.9 11. Tétel: A vallás szolgálatra vezet, a kinyilatkoztatás pedig az örökkévaló kalandra. „A tudás az emberek helyének kijelöléséhez, társadalmi rétegek és kasztok létrehozásához vezet. A vallás az emberek szolgálatához, s így erkölcstan és emberbarátság megalkotásához vezet. A bölcsesség vezet el az eszmék és az embertársak magasabb rendű és jobb társulásához. A kinyilatkoztatás felszabadítja az embereket és elindítja őket az örökkévaló kaland útján.” 102:3.6 IV. VALLÁSOS GYARAPODÁS – IGAZ VALLÁS 1. Tétel: A szellemi növekedés fő kerékkötője az előítélet és a tudatlanság. „Némely ember túl elfoglalt, semhogy növekedjen és ezért a szellemi megrekedés komoly veszélyének van kitéve. Gondoskodni kell a jelentéstartalmak bővüléséről a kibontakozó polgárosodás különböző korszakaiban, egymást követő műveltségeiben és a letűnő fejlődési szakaszaiban. A növekedés fő kerékkötője az előítélet és a tudatlanság.” 100:1.2 2. Tétel: A növekedést nem az eredmények sokasága, hanem a fejlődési folyamat jelzi. „Minden fejlődő gyermeknek adjatok esélyt a maga vallási élményének gyarapítására; ne kényszerítsetek rájuk felnőttektől készen vett tapasztalást. Emlékezzetek, hogy a kialakított oktatási rendszeren évről évre való áthaladás nem szükségképpen jelent értelmi fejlődést, még kevésbé szellemi növekedést. A szókincs

414

IV. rész, 33. Vallási élmények bővülése nem utal a jellem fejlődésére. A növekedésről nem annyira a puszta eredmények, mint inkább a fejlődési folyamat mutat igaz képet.” 100:1.3 3. Tétel: A gyarapodó személyiséget szeretet hajtja, segédkezés mozgatja és eszményképek vezérlik. „A szellemi növekedés először az igényekre való ráébredés, azután a jelentéstartalmak megkülönböztetése, majd pedig az értékek felfedezése. Az igaz szellemi fejlődés bizonyítékát a szeretet által hajtott, az önzetlen segédkezés által mozgatott és az isteniség tökéletességi eszményképeinek őszinte imádása által uralt emberi személyiség megmutatkozása jelenti. És ez a teljes élmény alkotja a vallás valóságát, szemben a puszta istentani hiedelmekkel.” 100:2.2 4. Tétel: A fejlődés mindig jelentőséggel bír, de a növekedés nem pusztán fejlődés. „A ténylegességek és a lehetségességek társulása növekedést eredményez, az értékek élményelvi megértését. A növekedés azonban nem pusztán fejlődés. A fejlődés mindig jelentőséggel bír, de növekedés nélkül viszonylag értéktelen. Az emberi élet legfelsőbb értékét az értékek gyarapodása, a jelentéstartalmakban való fejlődés és e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerése adja. És az ilyen élmény az Isten-tudat megfelelője. Az ilyen halandó bár nem természetfeletti, valóban emberfelettivé válik; egy halhatatlan lélek fejlődése bontakozik ki.” 100:3.6 5. Tétel: A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez. „A vallásos élet nagy problémáját azonban az a feladat alkotja, hogy a személyiség a SZERETET uralma révén egyesítse a lelki erőit. Az egészség, az elmebéli teljesítőképesség és a boldogság a testi rendszerek, elmerendszerek és szellemrendszerek egyesítéséből ered. A testi és az elmebéli egészségről sokat tud az ember, a boldogságról viszont valójában igen keveset ismert meg eddig. A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez. A szellemi növekedés minden felfogóképességet meghaladó tartós örömöt, békét eredményez.” 100:4.3 6. Tétel: A vallás semmit sem vesz el az emberi léttől – viszont új jelentéstartalmakat ad az élet egészének. „De az igaz vallás élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet. A vallási hívőnek a tisztán időleges és jelentéktelen dolgok sokaságától való elfordulása sohasem vezet társadalmi elszigetelődéshez, és annak nem is szabad kiölnie a humorérzéket. Az igaz vallás semmit sem vesz el az emberi léttől, hanem új jelentéstartalmakat ad az élet egészének; a lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre. Előhozhatja még a keresztes vitéz szellemét is, mely roppantul veszélyes, ha nem felügyeli azt szellemi rálátás és az emberi hűségelemek szokványos társadalmi kötelezettségei iránti tisztes odaadás.” 100:6.5 V. VALLÁS ÉS KINYILATKOZTATÁS – MISZTICIZMUS 1. Tétel: Az evolúciós vallás hajtja az embereket, a kinyilatkoztatás pedig csábítja őket. „Az evolúciós vallások erkölcsisége a félelem ösztönző ereje révén hajtja előre az embert az Isten megtalálásának útján. A kinyilatkoztatáson alapuló vallások a szeretet Istenének keresésére csábítják az embereket, mert az emberek olyanok akarnak lenni, mint ő. De a vallás nem pusztán a »teljes függőség« és a »biztos túlélés« közömbös érzete; a vallás egyfajta élő és erőteljes megtapasztalása az emberiség szolgálatára épülő isteniségi előrehaladásnak.” 5:4.1 2. Tétel: A tudatalattiból feltörő emlékeket túl gyakran veszik tévesen kinyilatkoztatásnak. „A megtérés-kereséssel szemben a Gondolatigazítóval való lehetséges kapcsolatfelvétel morontia sávjaihoz való közeledésnek jobb módja az élő hiten és az őszinte istenimádáson, az őszinte és önzetlen imán keresztüli közelítés. Az emberi elme nem tudatos szintjeiről feltörő emlékekből túl sokat tulajdonítanak tévesen isteni kinyilatkoztatásnak és szellemi vezetésnek.” 100:5.7 3. Tétel: A kinyilatkoztatás ellentételezést nyújt a morontia nézőpont hiányáért. „Az értelem a tudomány módszere; a hit a vallás módszere; az okszerű gondolkodás a bölcselet kísérleti módszere. A kinyilatkoztatás ellentételezést nyújt a morontia nézőpont hiányáért azáltal, hogy módszert ad ahhoz, hogy egység legyen elérhető az anyag és a szellem valóságának és kapcsolatának megértésében az elme közvetítése révén. És az igaz kinyilatkoztatás sohasem teszi a tudományt természetellenessé, a vallást esztelenné vagy a bölcseletet okszerűtlenné.” 101:2.2 4. Tétel: Hitre és kinyilatkoztatásra van szükség ahhoz, hogy a tudomány első oka az üdvözülés Istenévé legyen alakítható.

415

IV. rész, 33. Vallási élmények „Az értelem a tudományos tanulmányozáson keresztül a természeten át visszavezethet egy Első Okhoz, de vallási hitre van szükség ahhoz, hogy a tudomány Első Oka az üdvözülés Istenévé legyen átalakítható; és kinyilatkoztatásra van szükség az ilyen hit, az ilyen szellemi látásmód érvényesítéséhez is.” 101:2.3 5. Tétel: A kinyilatkoztatást csakis az emberi tapasztalás igazolja. „Az értelem a tudomány bizonyítéka, a hit a vallás bizonyítéka, az oktan a bölcselet bizonyítéka, a kinyilatkoztatást azonban csakis az emberi tapasztalás igazolja. A tudomány tudást ad; a vallás boldogságot; a bölcselet egységet; a kinyilatkoztatás megerősíti az egyetemes valóságra irányuló eme hármas megközelítés élményelvi összhangját.” 101:2.8 6. Tétel: A kinyilatkoztatások nem szükségképpen sugalmazottak. Az Urantia kinyilatkoztatás mindenségtana nem sugalmazás. „Világosan látni kell, hogy a kinyilatkoztatások nem szükségképpen sugalmazottak. E kinyilatkoztatások mindenségtana nem sugalmazás. Engedélyünk a mai ismeretanyag rendszerezésére és osztályozására korlátozódik. Míg az isteni vagy szellemi meglátás ajándék, addig az emberi bölcsességnek ki kell fejlődnie.” 101:4.2 7. Tétel: Egy gyermek erkölcsi természete első ösztökéléseinek az igazságosság, tisztességesség ösztönzéseihez, és a kedvesség késztetéseihez van közük. „Az emberi elme evolúciós táptalaja, melyben a kinyilatkoztatott vallás magja kicsírázik nem más, mint a már korán közösségtudatot eredeztető erkölcsi természet. Egy gyermek erkölcsi természete első ösztökéléseinek semmi közük nemiséghez, bűnösséghez vagy személyes büszkeséghez, inkább van közük az igazságosság, tisztességesség ösztönzéseihez, és a kedvesség késztetéseihez – az ember társai számára való hasznos segédkezéshez.” 103:2.3 8. Tétel: A hitet – a szellemi látásmódot – oktatni csak kinyilatkoztatás révén lehet. „A tudományt az értelem, a vallást a hit élteti. A hit, jóllehet nem értelmen alapul, mégis ésszerű; bár az okszerű gondolkodástól független, mindazonáltal egészséges okszerűség támogatja. A hitet nem képes táplálni még valamilyen eszményi bölcselet sem; a hit a tudománnyal együtt valóban az ilyen bölcselet forrása. A hitet, az emberi vallásos látásmódot bizonyosan oktatni csak kinyilatkoztatás révén lehet, és azt csak az Isten, aki szellem, szellemi Igazítója jelenlétének személyes halandói megtapasztalásával lehet biztosan magasabb szintre emelni.” 103:7.1 VI. A VALLÁSOS ÉLET JEGYEI 1. Tétel: A vallási hívő tudatában van a világegyetemi létpolgárságnak és tisztában van azzal, hogy kapcsolatban áll a természetfelettivel. „A vallási késztetésre adott emberi válasz jegyei közé tartoznak a nemesség és a nagyság vonásai. Az őszinte vallási hívő tudatában van a világegyetemi létpolgárságnak és tisztában van azzal, hogy kapcsolatot teremt az emberfeletti hatalom forrásaival. Lelkesíti és energiával tölti fel az Isten fiainak egy felsőbb és nemesebb közösségéhez való tartozás bizonyossága. Az önmaga értékének tudatosítását magasabb szintre juttatta a legfelső világegyetemi célok – a legfelsőbb célok – megtalálására irányuló kutatás késztetése.” 100:6.3 2. Tétel: A vallás legmeglepőbb megkülönböztető jegye a dinamikus béke és mindenségrendi egyensúly. „A vallási élet egyik legmeglepőbb megkülönböztető jele a lendületes és magasztos béke, a minden emberi felfogóképességet meghaladó béke, a mindenféle kétség és zavar hiányát mutató mindenségrendi egyensúly. A szellemi egyensúlyi állapot e szintjei mentesek a csalódástól. Az ilyen vallási hívek olyanok, mint Pál apostol, aki azt mondta: »Meggyőződésem, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más nem szakíthat el minket az Istennek szeretetétől.«” 100:6.6 3. Tétel: Végső soron gyümölcseiről ítéltetik meg a vallás. „Végső soron gyümölcseiről kell megítélni a vallást, arról, hogy milyen formában és mértékben mutatja meg saját belső és isteni kiválóságát.” 101:4.4 4. Tétel: Az igaz vallásos hitet tizenkét sajátsága alapján lehet azonosítani. „Vallásos hiten keresztül az emberi lélek kinyilatkoztatja magát és megmutatja a megjelenő természetének magvábanvaló isteniségét olyan jellegzetesen, hogy ez arra készteti a halandói személyiséget, hogy

416

IV. rész, 33. Vallási élmények válaszoljon bizonyos nehéz, értelmileg kihívó és próbára tevő társadalmi helyzetekre. Igaz szellemi hit (igaz erkölcsi tudatosság) nyilvánul meg annyiban, hogy: 1. Fejlődésre készteti az erkölcstant és az erkölcsöket a veleszületett és káros állati hajlamok ellenében is. 2. Fenséges bizodalmat teremt az Isten jóságában még a keserű csalódás és a megsemmisítő vereség mellett is. 3. Mélyről fakadó bátorságot és magabiztosságot hoz elő a természeti és fizikai csapások ellenére is. 4. Megmagyarázhatatlan higgadtságot és kitartó nyugodtságot mutat függetlenül az érthetetlen betegségektől és még a heves testi szenvedéstől is. 5. Megőrzi a személyiség rejtélyes higgadtságát és nyugalmát a rossz bánásmód és az égbekiáltó igazságtalanság mellett is. 6. Isteni bizodalmat tart meg a végső győzelmet illetően a láthatólag vak sors kegyetlenségei és a természeti erőknek az emberi jóléttel szembeni látszólag teljes közömbössége ellenére is. 7. Megingathatatlan hitet tart meg Istenben minden ezzel ellentétes oktani bizonyítás ellenére és sikeresen ellenáll minden egyéb értelmi álokoskodásnak is. 8. Továbbra is eltántoríthatatlan hitet mutat a lélek továbbélése iránt, függetlenül a hamis tudomány félrevezető tanításaitól és a téves bölcselet meggyőző ámításaitól. 9. Él és győzedelmeskedik függetlenül a legújabb idők összetett és részlegesen polgárosodott társadalmainak hatalmas túlterhelésétől. 10. Hozzájárul a felebaráti szeretet folyamatos továbbéléséhez az emberi önzőség, a társadalmi ellentétek, az ipar sóvár vágyai és a helytelen politikai alkalmazkodások ellenére is. 11. Rendületlenül kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban való magasztos hit mellett függetlenül a rossz és a bűn zavarba ejtő jelenlététől. 12. Továbbra is kitart az Isten imádása mellett bármi és minden ellenében is. Ki meri jelenteni, hogy »még ha lesújt is engem, akkor is szolgálom őt«.” 101:3.4 5. Tétel: A vallás mindig is személyes tapasztalásban gyökerezik és arra támaszkodik. „Ám a vallást sohasem gyarapítja az úgynevezett csodás dolgokhoz fordulás. A csodák keresése a varázslási jellegű kezdetleges vallásokhoz való visszatérés. Az igaz vallásnak semmi dolga az állítólagos csodákkal, és a kinyilatkoztatott vallás sem utal csodákra úgy, mint a fennhatóságának bizonyítékára. A vallás mindig is személyes tapasztalásban gyökerezik és arra támaszkodik.” 102:8.7 VII. HIT ÉS HIEDELEM – BIZONYOSSÁG 1. Tétel: Az érzékeink tájékoztatnak a dolgokról, az elme felfedezi a jelentéstartalmakat, a szellemi tapasztalás azonban igaz értékeket tár fel. „A fizikai életben az érzékek tájékoztatnak a dolgok létezéséről; az elme felfedezi a jelentéstartalmak valóságát; a szellemi tapasztalás azonban az élet igaz értékeit tárja fel az egyén számára. Az emberi élet e magas szintjei az Isten legfelsőbb szintű szeretetében és az ember önzetlen szeretetében érhetők el.” 100:4.4 2. Tétel: Hittel és érzelemmel egyaránt kell rendelkezned. „De az érzelem egymagában hamis megtérés; az egyénnek hittel és érzelemmel egyaránt kell rendelkeznie. Annak megfelelő mértékben, hogy az ilyen lelki mozgósítás mennyire részleges, és amennyiben az ilyen emberi hűség késztetése nem teljes, olyan mértékben lesz a megtérési élmény valamilyen kevert értelmi, érzelmi és szellemi valóság.” 100:5.5 3. Tétel: A vallási késztetéseink meggyőznek bennünket, hogy hinnünk kell Istenben. „Látható tehát, hogy a vallási vágyak és a szellemi késztetések nem olyan természetűek, hogy az embert pusztán arra vezessék, hogy akarjon hinni Istenben, hanem inkább olyan jellegűek és erejűek, hogy az emberekre mély hatást gyakoroljon az a meggyőződés, hogy hinniük kellene Istenben.” 101:1.7 4. Tétel: A morontia fejlődésben az igazság bizonyossága felváltja a hit bizonyosságát. „A morontia fejlődésben az igazság bizonyossága egyre inkább felváltja a hit bizonyosságát. Amikor végül bekerültök a tényleges szellemvilágba, akkor fognak a tiszta szellemi látásmód bizonyosságai a hit és az

417

IV. rész, 33. Vallási élmények igazság helyett, vagyis inkább a személyiségi bizonyosság e korábbi eljárásaival kapcsolatban és azokon túl működni.” 101:5.14 5. Tétel: A hiedelemből akkor lett hit, amint már serkentőleg hat az életre. A hiedelem megköt, a hit felszabadít. „A hiedelem akkor érte el a hit szintjét, amint serkentőleg hat az életre és alakítja az életmódot. Valamely tanítás igazként való elfogadása nem hit; az puszta hiedelem. A bizonyság és a meggyőződés sem hit. Az elmeállapot csak akkor ér el hitszinteket, amikor ténylegesen is uralja az életmódot. A hit az igaz személyes vallásos tapasztalás élő sajátossága. Az ember hiszi az igazságot, becsüli a szépséget és tiszteli a jóságot, de nem imádja azokat; az ilyen üdvös hit egyedül Istenre összpontosulhat, aki mindezek megszemélyesülése és még annál is végtelenül több. A hiedelem mindig korlátozó és megszorító; a hit terjeszkedő és elengedő. A hiedelem megköt, a hit felszabadít.” 101:8.1 6. Tétel: A hit visz életet a vallásba és visz rá az aranyszabály szerinti életre. „A hit nem veri bilincsbe az alkotó képzeletet, és nem is tart fenn értelmetlen előítéletet a tudományos vizsgálatok eredményeivel szemben. A hit visz életet a vallásba és kényszeríti a vallási hívőt, hogy hősiesen éljen az aranyszabály szerint. A hitbuzgalom közvetlen kapcsolatban van a tudással, és annak törekvései képezik a magasztos béke előjátékát.” 101:8.4 7. Tétel: A hit jelenti a hidat az erkölcsi tudat és a maradandó valóság között. „A hit válik az összekötő kapoccsá az erkölcsi tudat és a maradandó valóság szellemi fogalma között. A vallás válik azzá az úttá, melyen az ember kitörhet a múlandó és természeti világ anyagi korlátai mögül az örökkévaló és szellemi világ mennyei valóságaihoz az üdvözülés, a fokozatos morontia átalakulás eljárása révén és azon keresztül.” 101:9.9 8. Tétel: Az igaz vallásos bizonyosság sohasem vezet önmagunk erőszakos előtérbe tolásához vagy önös felmagasztaláshoz. „Az igaz vallásos bizonyosság egyik jellemző sajátsága az, hogy az állításai abszolút voltától és a hozzáállásának rendíthetetlenségétől függetlenül a kifejeződésének szelleme olyan biztos és kiegyensúlyozott, hogy soha nem mutatja az önmaga erőszakos előtérbe tolásának vagy önös felmagasztalásának legkisebb jelét sem.” 102:2.2 9. Tétel: Nagy a különbség a hinni akarás és azon akarat között, mely hisz. „A tudományban az eszme megelőzi a maga testet öltésének folyamatát; a vallásban a felismerés élménye megelőzi az eszme kifejeződését. Igen nagy a különbség az evolúciós hinni akarás és a felvilágosult értelem, a vallásos rálátás és a kinyilatkoztatás – az akarat, mely hisz – gyümölcse között.” 102:3.13 10. Tétel: A hit a valószínűség Istenét átalakítja a bizonyosság Istenévé. „A hit a valószínűség bölcseleti Istenét átalakítja a személyes vallásos tapasztalásban való bizonyosság üdvözítő Istenévé. A kételkedés kihívást jelenthet a hittudományi elméletek számára, ám a személyes tapasztalás megbízhatóságában való bizodalom megerősíti a magát hitté kinőtt hiedelem igazságát.” 102:6.4 11. Tétel: Az egyén hit révén válik Istent ismerővé. „Istennel kapcsolatos meggyőződéseket le lehet vezetni bölcs érvelésen keresztül, de az egyén csak hit révén, személyes tapasztaláson keresztül válik Istent ismerővé. Sok mindenben, ami az élet részét képezi, számolni kell a valószínűséggel, viszont amikor a mindenségrendi valósággal teremt kapcsolatot az ember, bizonyosságot tapasztalhat meg, amint az ilyen jelentéstartalmakhoz és értékekhez élő hit révén közelít. Az Istent ismerő lélek ki meri jelenteni, hogy »tudom«, még akkor is, amikor az Istenre vonatkozó eme tudását megkérdőjelezi a hitetlen ember, aki tagadja e bizonyságot, mert azt nem teljesen támasztja alá értelmi okszerűség. Minden ilyen kétkedőnek a hívő csak azt válaszolja, hogy »Honnan tudod, hogy én nem tudom?«” 102:6.5 12. Tétel: A vallási híveknek a személyes szellemi tapasztalás vitathatatlan hitelvi megközelítésével kell válaszolniuk a dogmatikus megközelítésű tudósoknak. „Ha a tudomány, a bölcselet vagy a társadalomtan veszi magának a bátorságot és rögzöttelvűvé válik az igaz vallás látnokaival való vitában, akkor az Istent ismerő embereknek az ilyen indokolatlan tételességre a személyes szellemi tapasztalás meggyőződésének messzebb tekintő hitelvességével kell válaszolniuk, »tudom, hogy mit tapasztaltam meg, mert én a VAGYOK fia vagyok«. Ha a hívő személyes élményét hitelv vitatja, akkor a megtapasztalható Atya e hitben-született fia a nem vitatható hittétellel, az Egyetemes Atyánál való tényleges fiúi elismerésének kinyilvánításával válaszolhat.” 102:7.7

418

IV. rész, 33. Vallási élmények 13. Tétel: Megvan a jogunk, hogy minden világegyetemi tapasztalás közül a legbiztosabbnak a szellemit tekintsük. „Ha a mindenségrendi valósághoz való nem vallásos közeledés vitatni meri a hitbeli meggyőződést annak nem bizonyított helyzete alapján, akkor a szellemet megtapasztalt ember hasonlóképpen merev elven vitathatja a tudomány tényeit és a bölcselet hiedelmeit azon az alapon, hogy azok ugyancsak nem bizonyítottak; azok hasonlóképpen a tudós vagy a bölcselő tudatából származó tapasztalások. Megvan a jogunk ahhoz, hogy a minden világegyetemi tapasztalás legbizonyosabbikának vegyük Istent, a minden jelenlét legelkerülhetetlenebbjét, a minden tény legvalóságosabbikát, az összes igazság legélőbbikét, az összes barát legszeretetreméltóbbikát és az összes érték legistenibbjét.” 102:7.9 14. Tétel: Az embert tény oktatja, bölcsesség nemesíti és vallásos hit menti meg. „Az emberi élet teljességére vonatkozik, hogy az embert tény oktatja, bölcsesség nemesíti és vallásos hit menti meg – igazolja.” 196:3.4 VIII. VALLÁSI SZABADSÁG – RÁLÁTÁS 1. Tétel: A vallás még tanulás hiányában is megmarad. „A vallás oly alapvető, hogy még tanulás hiányában is megmarad. Annak ellenére él, hogy meg van fertőzve téves mindenségtanokkal és hibás életfelfogásokkal; túléli még a létező dolgok bölcseletéhez tartozó zűrzavart is. A vallás minden történelmi hányattatásában és azokon keresztül mindig megmarad az, ami nélkülözhetetlen az emberi fejlődéshez és továbbéléshez: az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.” 101:3.1 2. Tétel: A vallás lehet az élmény érzése, de nem lehet az érzés élménye. „A tudósok tényeket állítanak össze, a bölcselők eszméket hangolnak össze, míg a látnokok eszményképeket emelnek fel. Az érzés és az érzelem állandó velejárói a vallásnak, de ezek nem a vallás. A vallás lehet az élmény érzése, de [aligha] lehet az érzés élménye. Sem az okszerű gondolkodás (ésszerűsítés), sem az érzelem (érzés) nem lényeges része a vallásos tapasztalásnak, bár mindkettő különbözőképpen társulhat a hit gyakorlásával a szellemi látásmódnak a valósággá való előmozdításában, teljesen az egyéni elme rendjének és alkati hajlamának megfelelően.” 101:5.9 3. Tétel: A felszabadult lélek elkezdi otthon érezni magát a világegyetemben. „A vallás hatékonyan gyógyítja az ember eszményalapú elszigeteltségének, illetőleg szellemi magányosságának érzését; Isten fiaként ismeri el a hívőt, egy új és értelemmel bíró világegyetem létpolgáraként. A vallás biztosítja az ember számára, hogy amennyiben követi a lelkében észlelhető pártatlanság fényét, azáltal azonosul a Végtelen tervével és az Örökkévaló szándékával. Az ilyen felszabadult lélek nyomban elkezdi otthon érezni magát ebben az új világegyetemben, az ő világegyetemében.” 101:10.7 4. Tétel: A szellemi felszabadulást állítsd szembe a materializmus kétségbeesésével. „A hitetlen, anyagi világnézetű egyén számára az ember csak egy evolúciós véletlen esemény. Az ő túlélési reményei pusztán a halandói képzelet kitalációi; a félelmei, a szeretete, a vágyai és a hiedelmei pusztán csak válaszok bizonyos élettelen anyagi atomok véletlen összerendeződésére. Semmilyen energiamegnyilvánulás vagy bizodalom-kinyilvánítás sem képes a síron túlra juttatni őt. Az emberek legjavának odaadó munkáját és ihletett tehetségét mind pusztulásra ítélte a halál, az örök feledés és lélek-kihunyás hosszú és magányos éjszakája. A halandói lét múlandó napja alatti élet és munkálkodás egyetlen jutalma a leírhatatlan kétségbeesés. Az élet minden egyes napja lassan és biztosan erősebbre vonja annak a könyörtelen pusztulásnak a szorítását, melyet egy ellenséges és irgalmatlan anyag-világegyetem rendelt el, s amely a végső támadást jelenti az emberi vágy minden szép, nemes, magasztos és jó eleme ellen.” 102:0.1 IX. A VALLÁSOS TAPASZTALÁS TÉNYE 1. Tétel: Az anyagi elme sohasem képes teljesen megérteni a vallásos tapasztalást. „A vallásos tapasztalást, lévén az lényegében szellemi természetű, az anyagi elme sohasem képes teljesen megérteni; vagyis az istentan rendeltetését, a valláslélektant sem.” 5:5.6 2. Tétel: A vallásos tapasztalásból három nagy megelégedés nyerhető.

419

IV. rész, 33. Vallási élmények „A halandó ember három nagy megelégedést talál a vallásos tapasztalásban, még a földön átmenetileg eltöltött idő alatt is: 1. Értelmileg megelégedést nyer egy egyesítettebb emberi tudatosságban. 2. Bölcseletileg eljut az erkölcsi értékekről alkotott eszményképeinek igazolásához. 3. Szellemileg gyarapodik az isteni társaság megtapasztalásában, az igaz istenimádattal járó szellemi megelégedésben.” 5:5.7 3. Tétel: A vallásos tapasztalás a kezdetlegestől az Istennél való fiúság nagyszerű tudatáig terjed. „A vallás mint emberi tapasztalás a fejlődő vadember ősi félelem-rabszolgaságától ama polgárosodott halandók magasztos és nemes hit-szabadságáig terjed, akikben egyértelműen tudatosul az örökkévaló Istenhez fűződő fiúi viszonyuk.” 101:0.1 4. Tétel: Óvakodjatok attól, hogy a vallási életetek önközpontúvá váljék. „Bár a vallásotok személyes élmény tárgya, nagyon is fontos, hogy nagyszámú egyéb vallásos tapasztalást (különféle halandók eltérő értelmezéseit) ismerjétek meg abból a célból, hogy a vallási életetek ne váljon önközpontúvá – korlátolttá, önzővé és közösségellenessé.” 103:1.3 5. Tétel: A szellemi megszületés lehet csendes vagy heves szenvedéssel járó. „A vallás az emberi elmében működik és a tapasztalásban még azelőtt megjelenik, hogy az emberi tudatban felbukkanna. A gyermek már nagyjából kilenc hónappal azelőtt létezik, hogy megtapasztalná a születést. A vallás »születése” azonban nem hirtelen jellegű; az inkább fokozatos kiemelkedés. Mindazonáltal előbbutóbb csak eljön egy »születésnap«. Nem léphettek be a mennyországba, hacsak nem »születtek újjá« – hacsak nem a Szellemtől születtek. Számos szellemi megszületést sok szellemi szenvedés és komoly lélektani zavar kíséri, ahogy sok testbeli születést is »heves fájdalmak« és a »szülés« egyéb rendellenes jelenségei jellemeznek. Az egyéb szellemi születések a legfelsőbb értékek felismerésében való természetes és egészséges gyarapodások, melyet a szellemi tapasztalás kiteljesedése kísér, jóllehet vallási fejlődés nem megy végbe tudatos erőfeszítés és céltudatos, egyéni elhatározás nélkül. A vallás sohasem tétlen tapasztalás, nemleges hozzáállás. Amit a »vallás születésének« neveznek, az nem közvetlenül kötődik az úgynevezett megtérési élményekhez, melyek rendszerint azokat a vallásos történéseket jellemzik, melyek az életben később mennek végbe elmebéli feszültség, érzelmi elfojtás és alkati zavarok eredményeként.” 103:2.1 6. Tétel: Isten megtapasztalása lehet igazolható, még ha annak teológiája téves is. „Az Isten bizonyságának megtapasztalása körüli zavar az egyes személyek és a különböző emberfajták ilyen irányú tapasztalatával kapcsolatos eltérő értelmezésekből és összefüggésekből fakad. Isten megtapasztalása lehet teljes mértékben igazolható, viszont az Istenre vonatkozó eszmecsere, lévén értelmi és bölcseleti, nem egy irányba tart és gyakran zavaróan téves.” 103:8.2 7. Tétel: A férjnek a felesége iránti szeretetét nem lehet felmérni a házastársi odaadás pszichológiai vizsgáján. „Egy jó és nemes férfi talán tökéletesen szereti a feleségét, de teljeséggel képtelen kielégítő eredménnyel átmenni egy írásbeli vizsgán a házastársi szeretet lélektana tárgyában. Egy másik férfi, aki kevéssé vagy egyáltalán nem szereti a hitvesét, talán még kiválóan is leteheti az ilyen vizsgát. A szerető félnek a szerettet fél igazi természetére való rálátásában megmutatkozó tökéletlensége egyáltalán nem érvényteleníti a szeretetének sem a valóságát, sem az őszinteségét.” 103:8.3 8. Tétel: A hitet nem befolyásolják a tudomány és a bölcselet kételkedései és gáncsoskodása. „Ha igazán hisztek Istenben – hit által ismeritek és szeretitek őt – ne engedjétek, hogy az ilyen élmény valóságát bármiben is kisebbítsék vagy alulértékeljék a tudomány kételkedő sejtetései, az oktan gáncsoskodása, a bölcselet követelményei vagy ama jó szándékú lelkek elmés javaslatai, akik Isten nélküli vallást akarnak alkotni.” 103:8.4 9. Tétel: A vallásos tapasztalás valósága meghaladja az értelmet, a tudományt, a bölcseletet és a bölcsességet. „A vallásos tapasztalásban annyi valóság van, amennyi arányos annak szellemi tartalmával, és az ilyen valóság az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti. Az ilyen tapasztalás meggyőződései vitathatatlanok; a vallásos élet okszerűsége kétségbevonhatatlan; az ilyen tudás bizonysága emberfeletti; a megelégedések magasztosan isteniek, a bátorság megtörhetetlen, az odaadás megkérdőjelezhetetlen, a hűségelemek legfelsőbb rendűek, és a beteljesülések végsők – örökkévalók, véglegesek és egyetemesek.” 103:9.12 10. Tétel: A személyes vallásos tapasztalás hatékony megoldást jelent a legtöbb halandói nehézségre.

420

IV. rész, 33. Vallási élmények „A személyes, szellemi vallásos tapasztalás hatékony megoldást jelent a legtöbb halandói nehézségre; az minden emberi probléma eredményes válogatója, kiértékelője és igazítója. A vallás nem szünteti meg, illetőleg nem semmisíti meg az emberi problémákat, de eloszlatja, elnyeli, megvilágítja és meghaladja azokat. Az igaz vallás egyesíti a személyiséget a minden halandói követelményhez való eredményes alkalmazkodás érdekében. A vallásos hit – az emberben lakozó isteni jelenlét határozott vezetése – mindig képessé teszi az Istent ismerő embert ama szakadék áthidalására, mely az értelmi okszerű gondolkodás és a lélek azon határozott megerősítései között tátong, mely az Egyetemes Első Okot egyfelől úgy ismeri mint Azt, másfelől pedig úgy mint Őt, Jézus örömhírének mennyei Atyját, az emberi üdvözülés személyes Istenét.” 196:3.1 11. Tétel: Az emberi továbbélés az isteni értékek melletti döntéstől függ. „A vallási jelentéstartalom melletti erkölcsi ítéletalkotás – a szellemi rálátás – maga után vonja az egyén választását a jó és a rossz, az igazság és a vétek, az anyagi és a szellemi, az emberi és az isteni, az idő és az örökkévalóság között. Az emberi továbbélés nagymértékben függ attól, hogy az emberi sajátakarat mennyire szentelődik azon értékek választásának, melyeket ez a szellem-érték válogató – az emberben lakozó fordító és egyesítő – kiválasztott. A személyes vallásos tapasztalás két szakaszban nyilvánul meg: az emberi elme felfedezése és a benne lakozó isteni szellem kinyilatkoztatása által. A túlzott álokoskodás miatt vagy a magukat vallási híveknek mondók vallástalan viselkedésének eredményeként egy ember vagy akár egy emberi nemzedék is dönthet úgy, hogy felhagy a benne lakozó Isten felfedezésére irányuló erőfeszítéssel; elmulaszthatják a fejlődést az isteni kinyilatkoztatásban és elmulaszthatják az isteni kinyilatkoztatás elérését. Ám a szellemi fejlődés nélküliség ilyen beállítottságai a bennük lakozó Gondolatigazító jelenléte és befolyása miatt nem maradhatnak fenn sokáig.” 196:3.17 X. VALLÁS ÉS AZ EGYÉN 1. Tétel: A vallásos tapasztalás Istenben az Atyát, az emberben pedig a testvért ismeri fel. „Bár a vallás kizárólag személyes szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése – e tapasztalás szükségszerű következménye – az ember testvérként való elismerése – azt jelenti, hogy a sajátlényeg igazodik a többi sajátlényeghez, és ez maga után vonja a vallási élet társadalmi vagy csoportos jellegét. A vallás először belső vagy személyes igazodás, s azután válik a társadalmi szolgálat vagy csoportigazodás ügyévé.” 99:5.1 2. Tétel: A lendületes vallás a középszerű egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. „A lendületes vallási élet élménye a középszerű egyént eszményalapú hatalommal bíró személyiséggé alakítja. A vallás minden egyes egyén fejlődésének támogatásán keresztül segédkezik a közösség fejlődésében, az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” 100:0.1 3. Tétel: A vallás személyes tapasztalás – vallást nem lehet kölcsönözni, elsajátítani vagy elveszíteni. „Vallást nem lehet adományozni, elfogadni, kölcsönözni, elsajátítani vagy elveszíteni. Ez a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény. A mindenségrendi növekedés így a jelentéstartalmak felgyülemlését és egyre magasabb értékszintek elérését vonja maga után. Ám a nemes gondolkodás önmagában mindig is öntudatlan növekedés.” 100:1.7 4. Tétel: A vallás annak élménye, hogy az ember megtapasztalja az Istenben való hit valóságát úgy, mint egy tisztán személyes élmény valóságát. „A vallás tehát nem a látvány és az érzés révén él és virul, hanem inkább a hit és a rálátás révén. Nem új tények felfedezésében vagy valamilyen különleges élmény megtalálásában áll fenn, hanem inkább az új és szellemi jelentéstartalmak felfedezésében olyan tények esetében, melyeket az emberiség már jól ismer. A legmagasabb rendű vallási élmény nem függ meggyőződésből, hagyományokból vagy tekintélyből fakadó, előzetes tettektől; a vallás nem is sarja a fennkölt érzéseknek és a tisztán rejtelmes érzelmeknek. A vallás inkább egy nagyon mély és tényleges megtapasztalása az emberi elmében lakozó szellemhatásokkal való szellemi közösségnek, és amennyire az ilyen élmény leírható lélektani fogalmakkal, az nem más, mint egyszerűen annak az élménye, hogy az ember megtapasztalja az Istenben való hit valóságát úgy, mint egy tisztán személyes élmény valóságát.” 101:1.4 5. Tétel: Vallásos tapasztalás révén telítődnek valósággal az embernek az eszményiségről alkotott fogalmai. „A vallás célja nem az Istenre való kíváncsiság kielégítése, hanem inkább az, hogy értelmi állandóságot és bölcseleti biztonságot nyújtson, hogy kiegyensúlyozza és gazdagítsa az emberi életet azáltal, hogy vegyíti a

421

IV. rész, 33. Vallási élmények halandóit az istenivel, a részlegest a tökéletessel, az embert az Istennel. Vallásos tapasztaláson keresztül telítődnek valósággal az embernek az eszményiségről alkotott fogalmai.” 101:10.5 6. Tétel: Az ész és a logika sohasem képes igazolni a vallásos tapasztalás értékeit. „Az isteniségről sohasem lehet tudományos vagy oktani bizonyítékokat előtalálni. Az értelem egymaga sohasem képes igazolni a vallásos tapasztalás értékeit és jóságait. De mindig igaz marad az, hogy: Bárki, aki meg akarja cselekedni az Isten akaratát, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. Ez a legjobb megközelítés, mely a halandói szinten alkalmazható ahhoz, hogy a vallásos tapasztalás valóságára bizonyítékokat kínáljunk.” 101:10.6 7. Tétel: A hittel rendelkező fiú győzedelmes küzdelmében „még maga az idő is az örökkévalóság árnyékává válik, melyet a paradicsomi valóságok vetnek a tér vonuló vértjére”. „Az Isten fiai éppen hogy inkább együtt sorakoznak fel a harcra abban a csatában, ahol a valóság győzedelmeskedik a létezés részleges árnyai felett. Végül minden teremtményben tudatosul az a tény, hogy Isten és egy közel határtalan világegyetem összes isteni serege áll az ő oldalán abban a mennyei küzdelemben, melynek célja az örök élet elérése és az isteniségi elismertség elnyerése. Az ilyen, hitben felszabadult fiak már bizonyosan felsorakoztak az idő küzdelmeiben az örökkévalóság legfelsőbb erőinek és isteni személyiségeinek oldalán; a járásuk során most még a csillagok is őértük harcolnak; végül belülről tekintenek végig a világegyetemen, az Isten nézőpontjából, és minden átalakul az anyagi elszigeteltség bizonytalanságaiból az örök szellemi fejlődés bizonyosságaivá. Még maga az idő is az örökkévalóság árnyékává válik, melyet a paradicsomi valóságok vetnek a tér vonuló vértjére.” 101:10.9 8. Tétel: A vallási hívők úgy élnek, mintha már az Örökkévaló jelenlétében volnának. „Nehéz azonosítani és elemezni a vallásos tapasztalás tényezőit, de nem nehéz észrevenni, hogy az ilyen vallási hívek úgy élnek és tevékenykednek, mintha már most is az Örökkévaló jelenlétében volnának. A hívek úgy viszonyulnak e múlandó élethez, mintha a halhatatlanság már csak karnyújtásnyira volna.” 102:2.3 9. Tétel: A vallás valóságának legerősebb bizonyítékát az átalakult emberi tapasztalás ténye alkotja. „A vallás valóságának és hathatósságának legerősebb bizonyítékát az emberi tapasztalás ténye alkotja; nevezetesen az, hogy az ember, mely természetesen ijedős és gyanakvó, eredendően fel van ruházva az önfenntartás erős ösztönével és a halál utáni továbbélésre való törekvéssel, hajlandó a jelenének és jövőjének legfontosabb érdekeit azon erő és személy gondjára és irányítására teljes mértékben rábízni, amelyet a hite révén Istenként jelöl meg. Ez minden vallás központi igazsága. Nincs két vallás, mely egyetértene abban, hogy ez az erő vagy személy mit is kíván az embertől e gondoskodásért és végső üdvösségért cserébe; valójában mind többé-kevésbé eltérő véleményen van.” 102:8.1 10. Tétel: Háromféleképpen tudhatjuk, hogy az Igazító bennünk él. „Az ember elméje azért érheti el a szellemi rálátás magas szintjeit és az értékek isteniségének megfelelő szféráit, mert nem teljesen anyagi. Az ember elméjében van egy szellemi mag – az isteni jelenlét Igazítója. Az emberi elmében ott lévő szellemjelenlétre három külön bizonyíték van: 1. Az emberbaráti közösség – szeretet. A tisztán állati elme lehet társas az önvédelemben, de csakis a szellem-segítette értelem önzetlenül emberbaráti és fenntartás nélkül szeretetteljes. 2. A világegyetem értelmezése – bölcsesség. Csak a szellem-segítette elme képes megérteni azt, hogy a világegyetem barátságos az egyénnel. 3. Az élet szellemi kiértékelése – istenimádat. Csak a szellem-segítette ember képes felfogni az isteni jelenlétet és arra törekedni, hogy teljesebb tapasztalásra tegyen szert az isteniség ezen ízelítőjében és ízelítőjével.” 196:3.6 11. Tétel: Az ember előtt álló nagy kihívás az, hogy jobb kapcsolatot teremtsen a benne lakozó Nevelővel. „A mai ember előtt álló nagy kihívás az, hogy jobb kapcsolatot teremtsen az isteni Nevelővel, aki az emberi elmében lakozik. Az ember legnagyobb kalandja a húsvér testben ama kiegyensúlyozott és józan törekvésben áll fenn, hogy a kezdetleges lélektudat elmosódott területein keresztül lelkes erőfeszítéssel átlépje az öntudat határait annak érdekében, hogy elérje a szellemtudat határvidékét – kapcsolatot teremtsen az isteni jelenléttel. Az ilyen tapasztalás Isten-tudatot alkot, olyan tapasztalást, mely nagymértékben erősíti az Isten megismerésével kapcsolatos vallásos tapasztalás előzetesen létező igazságát. Az ilyen szellemtudat egyenértékű az Istennél való fiúi elismerés ténylegességének ismeretével. Egyébként pedig a fiúság bizonyossága a hit megtapasztalása.” 196:3.34

422

IV. rész, 33. Vallási élmények

XI. TUDOMÁNY ÉS VALLÁS 1. Tétel: Sem a tudomány, sem a bölcselet nem képes az Isten személyiségét hitelesíteni, csakis a hites fiak személyes tapasztalása. „A végleges világegyetemi valóságot nem lehet megérteni mennyiség- és tértan, oktan vagy bölcselet révén, erre csakis egy személyes Isten isteni akaratának való fokozatos megfelelésben szerzett személyes tapasztalás révén van lehetőség. Sem a tudomány, sem a bölcselet, sem az istentan nem képes az Isten személyiségét hitelesíteni. Csak a mennyei Atya hites fiainak személyes tapasztalása vezethet el az Isten személyiségének tényleges szellemi megértéséhez.” 1:7.5 2. Tétel: Akárhogy is tekintenek az emberek Istenre, a vallási hívő olyan Istenben hisz, aki segíti a túlélést. „A tények után kutató tudós úgy tekint Istenre, mint az Első Okra, az erő Istenére. Az érzelmi beállítottságú művész úgy látja Istent, mint szépségeszményt, a szépségtan Istenét. Az okokat kereső bölcselő néha hajlamos úgy beállítani Istent, mint egyetemes egységet, sőt mint minden-isten tani Istenséget. A hívő ember egy olyan Istenben hisz, aki segíti a túlélést, aki az Atya a mennyben, a szeretet Istene.” 5:5.3 3. Tétel: A természet nem hagy teret az ember továbbélésbe vetett hitének. „A természet nem hagy teret az ember-személyiség továbbélésében való okszerű hitnek. Az Istent a természetben megtaláló vallásos ember már egyből meg is találta ugyanezt a személyes Istent a saját lelkében.” 101:2.9 4. Tétel: A tudomány számára Isten talán lehetőség és valószínűség, de a vallás számára bizonyosság. „A tudomány számára Isten egy lehetőség, a lélektan számára kívánatosság, a bölcselet számára valószínűség, a vallás számára bizonyosság, a vallásos tapasztalás ténylegessége. Az értelem megköveteli, hogy a valószínűség Istenét megtalálni nem képes bölcselet nagyon tisztelje azt a vallásos hitet, amely képes a bizonyosság Istenének megtalálására és meg is találja azt. A tudománynak nem szabad a vallásos tapasztalást a hihetőség szintjén figyelmen kívül hagynia, addig nem, amíg fenntartja azt a feltevését, hogy az ember értelmi és bölcseleti felruházottsága egyre csekélyebb mértékű értelmi képességekből emelkedett ki, ahogy egyre visszább nyúlnak, eljutva végül ahhoz az ősi élet-eredethez, mely teljes mértékben mentes volt mindenféle gondolkodástól és érzéstől.” 102:6.8 5. Tétel: Nincs vallás Isten nélkül – és a személyes tapasztalásban az Istennek személyesnek kell lennie. „Az Isten nélküli vallást feltalálni akarók olyanok, mint azok, akik gyümölcsöt akarnak szedni gyümölcsfa nélkül, akik gyermeket akarnak szülők nélkül. Nincsenek következmények okok nélkül; csak a VAGYOK okozatlan. A vallásos tapasztalás ténye maga után vonja Istent, és az ilyen személyes tapasztalás Istenének személyes Istenségnek kell lennie. Nem imádkozhattok vegytani képlethez, nem fohászkodhattok mennyiségtani egyenlethez, nem imádhattok feltevést, nem bízhattok kiindulási feltételben, nem létesíthettek bensőséges közösséget folyamattal, nem szolgálhattok elvont fogalmat és nem lehettek szeretetteljes viszonyban törvénnyel.” 102:7.3 XII. BÖLCSELET ÉS VALLÁS 1. Tétel: A vallás mindazon dolgok szellemi egyesítőjévé válik, amelyek az emberi tapasztalásban jók, igazak és szépek. „A zoroaszterieknek erkölcsi vallásuk volt; a hinduknak pedig a létező dolgok bölcseletéhez kapcsolódó; a konfuciánusok vallása az erkölcstan volt. Jézus a szolgálat vallását élte. Mindeme vallások értékesek annyiban, hogy valódi közeledést mutatnak Jézus vallásához. A vallás rendeltetése az, hogy mindazon dolgok szellemi egyesítő valóságává váljon, amelyek az emberi tapasztalásban jók, szépek és igazak.” 5:4.7 2. Tétel: A vallás az ember által az élethelyzetekre adott válasz önálló területe. „A vallás nem a tudomány tényein, a társadalmi kötelezettségeken, a bölcselet alapvetésein vagy az erkölcsi kötelességeken alapul. A vallás az ember által az élethelyzetekre adott válasz önálló területe[.]” 5:5.2 3. Tétel: A vallásotok valóságossá válik, amint kiszabadul a félelem rabszolgaságából és a babonaság béklyójából. „A vallásotok azért válik valóságossá, mert kilép a félelem rabszolgaságából és a babonaság béklyójából. Bölcseletetek a tantételektől és a hagyományoktól való megszabadulásért küzd. Tudományotok hosszú ideje

423

IV. rész, 33. Vallási élmények őrlődik igazság és tévedés közepette, míg az elvonatkoztatás körétől, a mennyiségtan rabszolgaságától, és a működésközpontú anyagelvűség viszonylagos vakságától való szabadulásért harcol.” 12:9.5 4. Tétel: Bátorság szükséges a tapasztalás új szintjeire és ismeretlen területeire való behatoláshoz. „Az erkölcsileg gyávák sohasem érik el a bölcseleti gondolkodás magas síkjait; bátorság kell az új tapasztalási területekre való behatoláshoz és az értelmi élet ismeretlen területeinek felfedezésével való megpróbálkozáshoz.” 101:7.2 5. Tétel: A bölcselet a kezdetleges vallást a valóság felemelkedő értékeivé alakítja. „A bölcselet alakítja át azt a kezdetleges vallást, a nagymértékben a tudatnak szóló egykori tündérmesét a mindenségrendi valóság felemelkedő értékeinek élő megtapasztalásává.” 101:7.6 6. Tétel: A halandók képesek megtapasztalni szellemi egységet, de bölcseleti azonosságot nem érhetnek el. „Egy halandói csoport képes megtapasztalni szellemi egységet, azonban ők sohasem érhetnek el bölcseleti azonosságot. És a vallásos gondolkodás és élmény felfogásbeli különbözőségét mutatja az a tény is, hogy a huszadik századi hittudósok és bölcselők ötszáznál is több különböző meghatározást adtak a vallásra. A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie és teljes mértékben különböznie kell minden más emberi lény vallásbölcseletétől.” 103:1.1 7. Tétel: Mind a tudomány, mind a vallás bizonyos érvényesnek tekintett dolgok feltételezésén alapul. „Az emberi gondolkodás minden területe olyan feltevéseken alapul, melyeket az emberi elméhez eredendően hozzátartozó valóság-érzékenység a bizonyítatlan voltuk ellenére is elfogad. A tudomány a józanész magyarázataival kérkedő pályáján három dolog valóságának feltételezésével indul el: anyag, mozgás és élet. A vallás három dolog igazolhatóságának feltételezésével indul: elme, szellem és a világegyetem – a Legfelsőbb Lény.” 103:7.11 8. Tétel: Az értelemnek, a logikának és a hitnek is megvan a helye az emberi tapasztalásban. „Az értelem a tudat végkövetkeztetéseinek levonása az energia és anyag fizikai világában való és azzal kapcsolatban szerzett tapasztalás vonatkozásban. A hit a szellemi tudat igazolhatóságának felismerése – valami, amit más halandói úton nem lehet bizonyítani. Az oktan a hit és az értelem egységének összefoglaló igazság-keresésében való előrelépés, mely a halandó lények alkotó elme-felruházottságán, a dolgok, jelentéstartalmak és értékek belső felismerésén alapul.” 103:7.13 9. Tétel: Amint a teológia a vallás fölébe kerekedik, a vallás meghal. Az értelem, a bölcsesség és a hit vezeti be az embert a tények, az igazság és a vallás világába. „Amint az istentan a vallás fölébe kerekedik, a vallás meghal; élet helyett tantétellé válik. Az istentan küldetése pusztán az, hogy segítse a személyes szellemi tapasztalás tudatosulását. A hittudomány jelenti a vallásos törekvést a vallás élményelvi igényeinek meghatározására, tisztázására, kiterjesztésére és igazolására, ami végső soron csak élő hit révén igazolható. A világegyetem magasabb életfelfogásában a bölcsesség az értelemhez hasonlóan a hittel társul. Az értelem, a bölcsesség és a hit az ember legmagasabb rendű emberi képességei. Az értelem vezeti be az embert a tények, a dolgok világába; a bölcsesség vezeti be őt az igazság világába, a kapcsolatokhoz; a hit ismerteti meg vele az isteniség világát, a szellemi tapasztalást.” 103:9.6 10. Tétel: A hit magával viszi az értelmet és a bölcsességet addig, ameddig képesek vele tartani, majd pedig az igazság társaságában halad tovább. „A hit igen készségesen magával viszi az értelmet addig, ameddig az képes vele tartani és azután már a bölcsességgel megy tovább a végső bölcseleti határig; és azután egyedül az IGAZSÁG társaságában mer belevágni a határtalan és soha véget nem érő világegyetemi utazásba.” 103:9.7 XIII. A VALLÁS FELSŐSÉGE 1. Tétel: A szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. „Az idő állandó eleme az ismeretszerzésnek; a vallás az általa biztosított felruházottságokat azonnal hozzáférhetővé teszi, jóllehet a kegyelemben ott van a növekedés fontos tényezője, a vallásos tapasztalás minden szakaszában ott van a határozott fejlődés. A tudás örökkévaló kutatás; mindig tanultok, de sohasem lesztek képesek eljutni a tiszta igazság teljes megismeréséig. Önmagában a tudásban sohasem lehet teljes

424

IV. rész, 33. Vallási élmények bizonyosságra szert tenni, csak a közelítés valószínűsége növekszik; viszont a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. És még e mély és határozott bizonyság sem készteti az ilyen józan vallásos hívőt arra, hogy valamivel is kevésbé érdeklődjön az emberi bölcsesség fejlődésének hullámhegyei és hullámvölgyei iránt, melynek anyagi vége a lassan haladó tudomány eredményeihez kapcsolódik.” 102:2.4 2. Tétel: A vallás küldetése az, hogy felkészítse az embert, hogy bátran és hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival. „Amikor bizonyos tétova és félénk halandók kísérletet tesznek az evolúciós élet szüntelen nyomása alól való kiszabadulásra, akkor látszólag a vallás, ahogy ők értelmezik azt, mutatja számukra a legközelebbi menedéket, a legjobb menekülési útvonalat. De a vallás küldetése az, hogy felkészítse az embert, hogy bátran, sőt hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival.” 102:2.8 3. Tétel: A vallás a tudomány, a művészet, az erkölcsök és a bölcselet felett áll, de nem független tőlük. „A vallás a tudomány, a művészet, a bölcselet, az erkölcstan és az erkölcsök felett áll, de nem független azoktól. Azok mind feloldhatatlanul kölcsönös kapcsolatban vannak egymással a személyes és társas emberi tapasztalásban. A vallás az ember legfelsőbb tapasztalása a halandói természetben, a véges nyelv azonban örökre lehetetlenné teszi az istentan számára, hogy megfelelően leírja az igazi vallásos élményt.” 196:3.28

425

IV. rész, 34. Az Igazság Szelleme

34. AZ IGAZSÁG SZELLEME 1. Tétel: Jézus azt mondta, hogy jobb, ha elhagyja a követőit a húsvér testben, mert akkor teljesebben velük lehet szellemben. „Jézus e szavakkal folytatta a tanítást: »Amint eltávoztam az Atyához, és miután ő teljes egészében elfogadta a földön értetek végzett munkámat, és miután megkaptam a saját területem feletti végleges fennhatóságot, azt mondom majd az Atyámnak: Lévén, hogy egyedül hagytam a gyermekeimet a földön, ígéretem szerint egy másik tanítót kell küldenem nekik. És amint az Atya jóváhagyja, kiárasztom az Igazság Szellemét minden húsvér testre. Atyám szelleme már a szívetekben van, és amikor e nap eljön, én is veletek leszek, éppen úgy, ahogy most veletek van az Atya. Ez az új ajándék az élő igazság szelleme. A hitetlenek először nem hallgatnak majd e szellem tanításaira, de a világosság fiai mind örömmel és tiszta szívvel fogadják. És amikor eljön, e szellemet úgy fogjátok ismerni, mint ahogy engem ismertetek, és ezt az ajándékot a szívetekbe fogadjátok, és ő veletek marad. Láthatjátok tehát, hogy nem hagylak segítség és útmutatás nélkül. Nem hagylak magatokra. Ma személyemben csak veletek lehetek. Az eljövendő időkben veletek és minden olyan emberrel is leszek, aki vágyik a jelenlétemre, legyetek bárhol is, és mindegyikőtökkel egyszerre leszek. Nem látjátok, hogy jobb, ha elmegyek; hogy azért hagylak el titeket a húsvér testben, hogy jobban és teljesebben veletek lehessek a szellemben?«” 180:4.1 2. Tétel: Ez az új tanító az igazságról való élő meggyőződés. „Ez az új segítő, melynek elküldését a hívek szívébe, melynek kiárasztását minden húsvér testre Jézus megígérte, nem más, mint az Igazság Szelleme. Ez az isteni felruházottság nem az igazság betűje vagy törvénye, és nem is az igazság formájaként vagy kifejeződéseként kell működnie. Az új tanító az igazságról való meggyőződés, az igaz jelentéstartalmak tudatossága és bizonyossága a valódi szellemszinteken. És ez az új tanító az élő és növekvő igazságnak, a kiterjedő, feltáruló és alkalmazkodó igazságnak a szelleme.” 180:5.1 3. Tétel: Nincs semmi különös abban, hogy ezek a szellemmel eltöltött emberek úgy érezték, hogy hirtelenül egy másik világba, az öröm és a hatalom új világába kerültek át. „Nincs semmi különös abban, hogy ezek a szellemmel eltöltött emberek szükségképpen megragadták e lehetőséget a Mesterük elpusztítására és a tanításai befolyásának felszámolására törekvő erők feletti győzelem érzéseinek kifejezésére. Egy ilyen időszakban könnyebb volt emlékezni a Jézussal való személyes közösségükre és megborzongani attól a bizonyosságtól, hogy a Mester mégis él, hogy a barátságuk nem szakadt meg, és hogy a szellem valóban éppen úgy jött el hozzájuk, ahogy megígérte. E hívek úgy érezték, hogy hirtelenül egy másik világba kerültek át, az öröm, a hatalom és a dicsőség egy új létezésébe. A Mester beszélt nekik arról, hogy az ország hatalommal jön el, és némelyikük úgy gondolta, hogy már kezdik érzékelni, hogy mire is gondolt.” 194:0.5 4. Tétel: Nem nehéz megérteni, hogy ezek az emberek miként jutottak el oda, hogy Jézusról egy új evangéliumot hirdessenek. „És amikor mindezt figyelembe vesszük, akkor már nem is oly nehéz megérteni, hogy ezek az emberek miként jutottak el oda, hogy Jézusról egy új evangéliumot hirdessenek az Isten atyaságáról és az emberek közötti testvériségről szóló korábbi üzenetük helyett.” 194:0.7 5. Tétel: A Jézusról szóló új üzenet kétezer lelket nyert meg. „Két óra felé járt az idő, amikor Péter odaállt épp arra a helyre, ahol a Mester az e templombeli utolsó tanítását elmondta, és előadta azt a szenvedélyes folyamodványt, melynek eredményeként több mint kétezer lelket nyertek meg. A Mester elment, ám hirtelen felfedezték, hogy a róla szóló történet nagy erővel hat az emberekre. Nem csoda, hogy többet hirdettek annál, mint ami megtartotta a Jézus iránti korábbi odaadásukat és ugyanakkor oly erős kényszerítő erővel bírta rá az embereket arra, hogy higgyenek benne. Az apostolok közül hatan vettek részt e találkozón: Péter, András, Jakab, János, Fülöp és Máté. Több mint másfél órán át beszéltek és adták át üzeneteiket görögül, héberül és arámiul, és néhány szót még olyan egyéb nyelven is elmondtak, mely nyelveken szólni tudtak.” 194:1.2 6. Tétel: Ennek a szellemnek a dolga az, hogy személyessé tegye az igazságot és megszüntesse az árvaság érzését. „E szellem első küldetése természetesen az, hogy támogassa és személyessé tegye az igazságot, mert az igazság megértése az, amely az emberi szabadság legmagasabb rendű formáját alkotja. Ez után e szellem célja a hívő árvaságérzésének eltörlése. Lévén, hogy Jézus az emberek között élt, minden hívő a

426

IV. rész, 34. Az Igazság Szelleme magányosság érzését tapasztalhatná meg, ha az Igazság Szelleme nem jött volna el, hogy az emberek szívében lakozzon.” 194:2.2 7. Tétel: A Fiú szellemének adománya felkészíti az egészséges emberi elméket az Igazító fogadására. „A Fiú szellemének ezen adományozása eredményesen felkészítette minden egészséges ember elméjét az Atya szellemének (az Igazítónak) az egész emberiség számára való későbbi egyetemes elküldésére. Az Igazság Szelleme bizonyos értelemben mind az Egyetemes Atya, mind pedig a Teremtő Fiú szelleme.” 194:2.3 8. Tétel: A szellem elvezet a teljes igazságba és gyarapítja a jézusi tanítás valóságait. „Aztán az Igazság Szelleme azért is jött, hogy segítse a hívőt abban, hogy tanúja lehessen a jézusi tanításoknak és az ő élete húsvér testben megélt valóságainak, valamint annak, ahogy most újra és újból megéli azt az Isten szellemmel eltelt fiai minden múló nemzedékének minden egyes hívőjében. Így hát úgy tűnik, hogy az Igazság Szelleme valóban azért jön, hogy minden hívőt elvezessen a teljes igazságba, az Istennel való örök és felemelkedői fiúi elismertség valóságának élő és gyarapodó szellemi tudatával kapcsolatos kibővülő tapasztalásba.” 194:2.6 9. Tétel: Az Igazság Szelleme teszi teljessé a hétszeres szellemadományozást. „Az emberiség, ha úgy vesszük, a világegyetemi szellemi hatások hétszeres vonzerejének kettős hatása alatt áll. A halandók korai evolúciós fajtáit a helyi világegyetemi Anyaszellem hét elmeszellem-segédjével való fokozatos fejlődési kapcsolat hatása éri. Ahogy az ember az értelem és a szellemi érzékelés lépcsőfokain felfelé halad, végül eljön hozzá és belé költözik a hét magasabb szellemi hatás. És a fejlődő világok e hét szelleme: 1. Az Egyetemes Atya által adományozott szellem – a Gondolatigazítók. 2. Az Örökkévaló Fiú szellemjelenléte – a világegyetemek mindenségének szellem-gravitációja és minden szellemi egyesülés biztos csatornája. 3. A Végtelen Szellem szellemjelenléte – a teremtésösszesség egyetemes szellem-elméje, az összes haladó szintű értelem értelmi rokonságának szellemi forrása. 4. Az Egyetemes Atya és a Teremtő Fiú szelleme – az Igazság Szelleme, akit általában a Világegyetemi Fiú szellemének tekintenek. 5. A Végtelen Szellem és a Világegyetemi Anyaszellem szelleme – a Szent Szellem, akit általában a Világegyetemi Szellem szellemének tartanak. 6. A Világegyetemi Anyaszellem elme-szelleme – a helyi világegyetem hét elmeszellem-segédje. 7. Az Atya, a Fiak és a Szellemek szelleme – a teremtésrészek felemelkedő halandóinak új elnevezésű szelleme azután, hogy a szellemtől született halandói lélek egyesült a paradicsomi Gondolatigazítóval, és azt követően, hogy elérte az isteniség és megdicsőülés állapotát a Paradicsomi Végleges Testületben.” 194:2.12 10. Tétel: A pünkösd napján Jézus vallása összetört minden nemzeti megszorítást és faji bilincset. „A pünkösd napján Jézus vallása összetört minden nemzeti megszorítást és faji bilincset. Mindörökre igaz, »Ahol az Úrnak szelleme, ott a szabadság.« Az Igazság Szelleme ezen a napon lett a Mestertől minden halandónak felkínált személyes ajándék. E szellemet abból a célból adományozta az arra minősített híveknek, hogy eredményesebben hirdessék az országról szóló evangéliumot, de ők összetévesztették a kiáradt szellem befogadásának tapasztalását azon új evangélium egy részével, melynek a kialakításán nem tudatosan munkálkodtak.” 194:3.5 11. Tétel: A pünkösd örökre elválasztja a szellemi tapasztalás eszméjét a különösen kedvező környezeti viszonyok felfogásától. „Az Igazság Szellemének adományozása független volt minden formától, szertartástól, szenthelytől és azok különleges viselkedésétől, akik a megnyilatkozásának teljességében részesültek. Amikor a szellem eljött a felsőteremben összegyűltekhez, ők egyszerűen csak ott ültek, éppen némán imádkoztak. A szellem az országban éppúgy adományozódott, mint a városban. Nem volt szükség arra, hogy az apostolok elvonuljanak egy elhagyatott helyre éveken át tartó magányos elmélkedésre annak érdekében, hogy megkapják a szellemet. A pünkösd örökre elválasztja a szellemi tapasztalás eszméjét a különösen kedvező környezeti viszonyok felfogásától.” 194:3.10

427

IV. rész, 34. Az Igazság Szelleme 12. Tétel: A pünkösd felruházta a halandó embert azzal a hatalommal, hogy a szeretet és a türelem bátor tetteivel dacoljon a gyűlölet és a düh rosszaival. „A pünkösd felruházta a halandó embert azzal a hatalommal, hogy megbocsássa a személyes sérelmeket, hogy szelíd maradjon a legnagyobb igazságtalanság közepette is, hogy rendületlenül nézzen szembe az ijesztő veszéllyel, és hogy a szeretet és a türelem bátor tetteivel dacoljon a gyűlölet és a düh rosszaival. Az Urantia a történelme során nagy és pusztító háborúk dúlásain ment keresztül. E szörnyű háborúk résztvevői mind vereséget szenvedtek. Csak egy győztes volt; csak egy valaki volt, aki ezekből az elkeseredett küzdelmekből megerősödött hírnévvel került ki – mégpedig a názáreti Jézus és az ő evangéliuma a rossznak a jóval való legyőzéséről. Egy jobb polgárosodott társadalom titka rejlik a Mesternek az ember testvériségéről és a szeretet, valamint a kölcsönös bizalom jó szándékáról szóló tanításaiban.” 194:3.12 13. Tétel: Az emberiség csakis a szellemi megközelítés által egyesíthető. „A pünkösd megteremtésének célja az egyének, a csoportok, a nemzetek és az emberfajták erőszakosságának visszafogása volt. Az erőszakosság szellemében felgyülemlő feszültség rendszeresen pusztító háborúkban tör ki. Az emberiség csakis a szellemi megközelítés által egyesíthető, és az Igazság Szelleme egyetemes világhatás.” 194:3.18 14. Tétel: A pünkösd azt jelzi, hogy a történelmi Jézusból az élő tapasztalás isteni Fia lett. „Az Igazság Szellemének eljövetele megtisztítja az emberi szívet, és a befogadóját olyan élet megalkotására vezeti, melyben egyedül az Isten akaratát és az emberek jólétét tartja szem előtt. Az önzőség anyagi szellemét az önzetlenség ezen új szellemi adományozása szünteti meg. A pünkösd, akkor és ma, azt jelzi, hogy a történelmi Jézusból az élő tapasztalás isteni Fia lett. E kiáradt szellem öröme, amikor azt tudatosan megélik az emberi életben, erősíti az egészséget, ösztönzőleg hat az elmére és kifogyhatatlan energiát biztosít a léleknek.” 194:3.19 15. Tétel: Az Igazság Szellemének befolyása végigkísér a helyi világegyetemben. „Ugyanakkor e szellem-segédkezési körök, legyen szó az Igazság Szelleméről, a Szent Szellemről vagy felsőbb-világegyetemi szellem-jelenlétekről, fogékonyak és válaszolnak is a felemelkedő személyiség megmutatkozó értékeire, s ezen értékek hitelesen közvetítődnek a Hétszeresen keresztül a Legfelsőbbnek.” 117:5.8

428

IV. rész, 35. Kereszténység

35. KERESZTÉNYSÉG Tartalomjegyzék VI. A mai kor problémája VII. Materializmus VIII. Világi egyeduralom IX. Jézus vallása X. A jövő

I. A keresztény egyház kezdetei II. A keresztény üzenet tartalma III. A görögök hatása IV. A római hatás V. A sötét korszakok

I. A KERESZTÉNY EGYHÁZ KEZDETEI 1. Tétel: Pünkösd napján Péter azt javasolta, hogy kezdjék meg az új üzenet terjesztését. „Egy óra körül, amint a százhúsz hívő éppen imádkozott, mindannyian egy különös jelenlétre lettek figyelmesek a helyiségben. E tanítványokban mind egyszerre tudatosult a szellemi öröm, biztonság és bizakodás egy új és mély érzése. A szellemi erő ezen új tudatosulását nyomban egy erős késztetés követte, mely arra sarkallta őket, hogy menjenek és hirdessék az országról szóló evangéliumot és azt a jó hírt is, hogy Jézus feltámadt a holtából. Péter felállt és kijelentette, hogy ez bizonyára az Igazság Szellemének eljövetele, melyet a Mester megígért nekik és javasolta, hogy menjenek el a templomba és fogjanak hozzá a rájuk bízott jó hírek hirdetéséhez. És úgy is tettek, ahogy Péter javasolta.” 194:0.1 2. Tétel: Akaratlanul is abba a hibába estek, hogy az evangéliummal kapcsolatos tények némelyikével helyettesítették magát az evangéliumi üzenetet. „Ezeket az embereket arra készítették fel és oktatták, hogy az általuk hirdetendő evangélium az Isten atyasága és az ember fiúsága, ám a szellemi elragadtatás és személyes diadal e pillanatában a legjobb hírek, a legnagyszerűbb újságok, amelyekre ezek az emberek gondolni tudtak, az a feltámadott Mester ténye volt. És így indultak el, a fentről való hatalommal felruházva, hirdetvén a jó híreket az embereknek – a Jézuson keresztüli üdvözülést is – azonban akaratlanul is abba a hibába estek, hogy az evangéliummal kapcsolatos tények némelyikével helyettesítették magát az evangéliumi üzenetet. Péter tudtán kívül járt elöl ebben a tévedésben, mások pedig követték egészen Pálig, aki egy új vallást teremtett a jó hírek új változatából.” 194:0.3 3. Tétel: Az evangélium: az Isten atyaságának ténye, mellyel párosul az emberek közötti fiúság-testvériség igazsága. „Az országról szóló evangélium: az Isten atyaságának ténye, mellyel párosul az emberek közötti fiúságtestvériség eredő igazsága. A kereszténység pedig, ahogy az ama naptól fogva fejlődött: az Istennek, mint az Úr Jézus Krisztus Atyjának ténye, melyhez társul a feltámadt és megdicsőült Krisztussal való közösség hívői megtapasztalása.” 194:0.4 4. Tétel: Csak a keresztelésre volt szükség a jézusi testvériségbe való felvételhez. „Először Jézus nevében kereszteltek; csaknem húsz év telt el, mire »az Atya, a Fiú és a Szent Szellem« nevében kezdtek keresztelni. Csak a keresztelésre volt szükség a hívek közösségébe való felvételhez. Ekkor még nem volt szervezetük; az egyszerűen csak a jézusi testvériség volt.” 194:4.9 5. Tétel: Az Úr Estebédének ünnepét a jó közösségi étkezés végén tartották. „Ezekben az időkben az Úr Estebédét annak megteremtése szerint ünnepelték meg; vagyis jó társaságban való társas étkezésre gyűltek össze és az étkezés végén vettek a szentségből.” 194:4.8 6. Tétel: Péter valójában pünkösdkor alapította meg a keresztény egyházat. „Péternek a pünkösd napján elmondott hitszónoklata az apostolok többségét arra ösztönözte, hogy döntsenek azokról a jövőbeli irányelvekről, melyeket tervszerűen ki kellett dolgozniuk az országról szóló örömhír hirdetése érdekében. A keresztény egyház valódi megalapítója Péter volt; Pál vitte el a keresztény üzenetet a nem-zsidókhoz, és a görög hívek juttatták el azt az egész római birodalomnak.” 195:0.1

429

IV. rész, 35. Kereszténység 7. Tétel: A kereszténység még a Pál-féle engedmények után is jóval felsőbb rendű volt a misztériumvallásokhoz képest. „Pál, arra törekedvén, hogy kihasználja a rejtelemvallások jobb fajtáihoz való általános ragaszkodást, Jézus tanításait bizonyos mértékben ezekhez igazította annak érdekében, hogy a várható megtértek nagyobb tömegei számára tegye azokat elfogadhatóbbá. De még Pálnak a jézusi tanításokkal (kereszténységgel) kapcsolatos engedménye is felsőbbrendű volt a rejtelemhiedelmek legjobbjaihoz képest annyiban, hogy: 1. Pál erkölcsi megváltást, erkölcsi üdvözülést tanított. A kereszténység egy új életet vázolt fel és egy új eszményképet hirdetett. Pál elhagyta a varázslási szertartásos szokásokat és a szertartásos bűbájolást. 2. A kereszténység az emberi probléma végső megoldásaival foglalkozó vallást kínált, mert nem csak üdvözülést ajánlott a szomorúságtól, sőt a haláltól, hanem megszabadulást ígért a bűntől, az örök továbbélési jegyekkel bíró igaz jellemmel való felruházottság eredményeképpen. 3. A rejtelemhiedelmek hitregékre épültek. A kereszténység, ahogyan Pál hirdette azt, történelmi tényen alapult: azon, hogy Mihály, az Isten Fia az emberiségnek adta magát.” 121:5.13 8. Tétel: Filó tanítása komoly hatást gyakorolt Pálra. „Filó ama következetlenségeit, melyek onnan eredtek, hogy megpróbálta egyesíteni a görög rejtelemközpontú bölcseletet és a római sztoikus tantételeket a héberek mereven előírásszerű istentanával, Pál nagyobbrészt felismerte és bölcsen el is távolította a kereszténységet megelőző alaptanból. Filó mutatta az utat Pálnak ahhoz, hogy tökéletesebben helyreállíthassa a paradicsomi Háromság felfogását, mely régóta szunnyadt a zsidó istentanban. Pál csak egyetlen dologban nem tudott lépést tartani Filóval, illetőleg nem tudta meghaladni e jómódú és művelt alexandriai zsidó tanításait, s ez pedig a vezeklés tantétele volt; Filó a kizárólag a vér kiontása révén elnyerhető megbocsátás tantételétől való megszabadulást tanította. Talán a Gondolatigazítók valóságáról és jelenlétéről is tisztább képet alkotott, mint Pál. De Pál elmélete az eredendő bűnről, az öröklött bűnösségről és a veleszületett rosszról, valamint az attól való megszabadulásról alkotott tantételei részben Mitrász-eredetűek voltak, kevés közös elemük volt a héber istentannal, Filó bölcseletével vagy Jézus tanításaival. Az eredendő bűnnel és a vezekléssel kapcsolatos páli tanítások némely része magától Páltól származik.” 121:6.5 9. Tétel: A kereszténység az emberi társadalom új rendjét tárta a római világ elé. „Az emberi társadalom ilyen színterére nyomultak be hirtelenül a keresztény üzenetbe foglalt jézusi tanok. E nyugati népek vágyódó szíve előtt így egy új életrend tárult fel. E helyzet közvetlen összeütközést hozott a régebbi vallási szokások és a világnak szánt jézusi üzenet új, elkeresztényesített változata között. Az ilyen küzdelem az új vagy a régi határozott győzelmével ér véget, illetve azok valamilyen mértékű kiegyezésével. A történelmi kép alapján a küzdelem kiegyezéssel végződött. A kereszténység túl sokat mert magával hozni, semhogy azt bármely nép egy-két nemzedék alatt befogadja. Ez nem egyszerű szellemi vonzás volt, olyan, amilyet Jézus mutatott az emberek lelkének; hanem olyasmi, ami már korán határozott magatartást vett fel a vallási szertartásokkal, az oktatással, a varázslással, az orvoslással, a művészettel, az irodalommal, a törvénykezéssel, a kormányzással, az erkölcsökkel, a nemi viselkedés szabályozásával, a többnejűséggel és korlátozott mértékben még a rabszolgasággal kapcsolatban is. A kereszténység nem pusztán mint új vallás érkezett – valami olyasmiként, melyre az egész római birodalom és az egész keleti világ várt – hanem úgy, mint az emberi társadalom egy új rendje. És mivel ilyen törekvés volt, gyorsan korszakos társadalmierkölcsi összeütközést eredményezett. Jézus eszményképei, ahogyan azokat a görög bölcselet újraértelmezte, és ahogy azok a kereszténységben közösségiesültek, most merész kihívást jelentettek az emberi faj azon hagyományai számára, melyek a nyugati polgárosodott társadalom erkölcstanában, erkölcsiségében és vallásaiban testesültek meg.” 195:0.3 10. Tétel: A második századra a görög-római kultúra a kereszténység felé fordult. „A kereszténység eleinte csak a társadalmilag és gazdaságilag legalsóbb néprétegek közül nyert meg áttérteket. Ám a második század kezdetére a görög-római műveltség színe-java egyre inkább a keresztény hit ezen új rendje felé, az élet céljának és a lét rendeltetésének ezen új felfogása felé fordult.” 195:0.4 11. Tétel: A kereszténység öt tényezőnek köszönhette a győzelmét. „Miként tudta ez a zsidó eredetű üzenet, mely a szülőhelyén csaknem elbukott, oly gyorsan és eredményesen megfogni a római birodalom legjobb elméit? A kereszténységnek a bölcseleti vallások és rejtelemimádatok feletti győzelme az alábbiaknak volt köszönhető: 1. A szervezés. Pál nagy szervező volt és az utódai is tartották az általa meghatározott iramot.

430

IV. rész, 35. Kereszténység 2. A kereszténység velejéig elgörögösödött volt. Magába foglalta a görög bölcselet legjobb elemeit éppúgy, mint a héber istentan színe-javát. 3. Azonban mindenekelőtt egy új és nagy eszményképet tartalmazott, Jézus életalászállásának visszhangját és az egész emberiségre kiterjedő üdvözülésre vonatkozó üzenetének tükröződését. 4. A keresztény vezetők hajlandók voltak olyan megegyezést kötni a mitraizmussal, melynek következtében a mitraizmus híveinek jobbik felét megnyerték az antiókhiai tiszteletfajtának. 5. A keresztény vezetők következő és későbbi nemzedékei ugyancsak további, olyan alkukat kötöttek a pogánysággal, hogy még Konstantint, a római császárt is megnyerték az új vallásnak.” 195:0.5 12. Tétel: A pogány vallási kiegyezésben a keresztények négy dolgot nyertek. „A kereszténység ezen elpogányosításával a régi rend számos kisebb, szertartáskövetői győzelmet aratott, a kereszténység viszont fölénybe kerekedett annyiban, hogy: 1. Egy új és sokkal magasabb hangot pendített meg az emberi erkölcsökben. 2. Egy új és jóval teljesebb istenképet adott a világnak. 3. A halhatatlanság reménye egy elfogadott vallás bizonyságának részévé vált. 4. Az ember vágyódó lelke megkapta a názáreti Jézust.” 195:0.13 13. Tétel: A keresztények ravasz alkut kötöttek a pogányokkal, azonban a Mitrász-hívekkel kötött egyezségben már kevesebb hasznuk tellett. „A keresztények azonban ravasz alkut kötöttek a pogányokkal annyiban, hogy elfogadták a pogányok szertartáskövető külsőségeit, miközben arra kényszerítették őket, hogy elfogadják a Pál-féle kereszténység elgörögösített változatát. A pogányokkal jobb üzletet kötöttek, mint a Mitrász-tisztelettel, de még ebből a korai kiegyezésből is inkább nyertesekként kerültek ki annyiban, hogy sikeresen felszámolták a perzsa rejtelemhiedelem vaskos erkölcstelenségeit és számos egyéb kifogásolható szokását is.” 195:0.11 14. Tétel: A kereszténység győzelmének két meghatározó eleme volt. „A kereszténység elsődlegesen két dolog miatt jött létre és diadalmaskodott az összes harcoló vallás felett: 1. A görög elme hajlandó volt kölcsönvenni új és jó eszméket a zsidóktól. 2. Pál és az ő utódai készséges, ám ravasz és eszes megalkuvók voltak; gyors észjárású istentani kereskedők.” 195:1.2 15. Tétel: A keresztény istenimádat korai szertartásrendjét a zsinagógai gyakorlat és a Mitrász-szertartások alapján alakították ki. „A keresztény istenimádat korai szertartásrendjét nagymértékben a zsidó zsinagógától vették, melyet a Mitrász-szertartás módosított; később pedig sok pogány külsőséget adtak hozzá. A korai keresztény egyház gerincét a judaizmusra áttért, majd kereszténnyé lett görögök alkották.” 195:3.6 16. Tétel: A Krisztus utáni második század hozta el a világtörténelem legkedvezőbb időszakát ahhoz, hogy egy új vallás fejlődhessen. „A Krisztus utáni második század hozta el a világtörténelem legkedvezőbb időszakát ahhoz, hogy egy jó vallás fejlődhessen a nyugati világban. Az első évszázadban a kereszténység küzdelmekkel és kiegyezésekkel készült arra, hogy gyökeret verjen és gyorsan terjeszkedjen. A kereszténység elfogadta a császárt; a császár elfogadta a kereszténységet. Nagyszerű korszak volt ez egy új vallás terjedéséhez. Vallási szabadság érvényesült; az utazás lehetősége általában biztosított volt, a gondolatok terjedése pedig nem ütközött akadályba.” 195:3.7 II. A KERESZTÉNY ÜZENET TARTALMA 1. Tétel: A keresztény istenkép három eszmét vegyít. „A keresztény istenkép egyfajta kísérlet három tanítás egyesítésére: 1. A héber felfogás – Isten, mint az erkölcsi értékek védelmezője, egy pártatlan Isten. 2. A görög felfogás – Isten, mint egyesítő, a bölcsesség Istene. 3. A jézusi felfogás – Isten, mint élő barát, szerető Atya, az isteni jelenlét.” 5:4.10

431

IV. rész, 35. Kereszténység 2. Tétel: A kereszténység Jézusról szóló vallás, melyet teológiai alapokon erősen módosítottak. „A keresztény vallás a Krisztus életéről és tanításairól szóló vallás, mely a judaizmus istentanán alapul, s amelyet tovább módosítottak bizonyos zoroaszteri tanok és a görög bölcselet befogadása, és amelyet elsősorban három egyén alakított ki: Filó, Péter és Pál. Pál kora óta számos fejlődési szakaszon ment keresztül és olyannyira elnyugatiasult, hogy sok nem európai nép magától értetődően úgy tekint a kereszténységre, mint egy furcsa Istenről az idegeneknek szóló különös kinyilatkoztatásra.” 92:6.18 3. Tétel: A korai kereszténység és a mitraizmus sokban hasonlított egymásra. „A Mitrász-imádóknak mindig az volt a szokásuk, hogy a templomba belépve szentelt vízbe mártották az ujjaikat. És lévén, hogy némely körzetben voltak olyanok is, akik egyszerre mindkét vallást követték, bevezették e szokást a keresztény templomok többségében is Róma közelében. Mindkét vallás alkalmazta a megkeresztelést, valamint a kenyér és a bor szentségének fogyasztását. A mitraizmus és a kereszténység közötti nagy különbség, eltekintve Mitrász és Jézus jellembeli eltérésétől, az volt, hogy az egyik bátorította a katonai szellemet, a másik viszont szélsőségesen békeelvű volt. A mitraizmusnak a többi vallás (kivéve a későbbi kereszténységet) iránti türelme vezetett el annak végső pusztulásához. Ám e kettő küzdelmében a döntő tényező a nőknek a keresztény hit teljes jogú tagságába való felvétele lett.” 98:6.4 4. Tétel: A kereszténységet hét jelentősebb tényező határozza meg. „A keresztény vallás mint urantiai hiedelemrendszer az alábbi tanítások, hatások, hiedelmek, tiszteletfajták és egyedi személyes hozzáállások keveredésén keresztül alakult ki: 1. Az utóbbi négyezer évben megjelent összes nyugati és keleti vallás alapvető tényezőjét alkotó Melkizedek tanítások. 2. Az erkölcsiség, az erkölcstan, az istentan, valamint a Gondviselésben és a legfelsőbb Jahvéban való hit héber rendszere. 3. A zoroaszteri felfogás a mindenségrendi jó és rossz közötti küzdelemről, mely nyomot hagyott a judaizmuson és a mitraizmuson is. A mitraizmus és a kereszténység küzdelmével együtt járó hosszas kapcsolaton keresztül az iráni látnok tantételei meghatározó tényezővé váltak a jézusi tanítások elgörögösített és ellatinosított változataiban lévő tantételek, elvek és mindenségtan hittudományi és bölcseleti formájának és szerkezetének kialakulásában. 4. A rejtelemimádatok, különösen a mitraizmus, de ide tartozik a fríg tiszteletfajtabeli Nagy Anya imádása is. Még a Jézus urantiai megszületésével kapcsolatos mondák is megfertőződtek az iráni megmentő-hős, Mitrász csodás születésének római változatával, akinek a földre való eljövetelével kapcsolatban azt hitték, hogy annak csak egy maroknyi, ajándékot hozó pásztor volt a tanúja, akiket angyalok értesítettek a közelgő eseményről. 5. József-fia-Jósua emberi életének történelmi ténye, a názáreti Jézusnak mint a megdicsőült Krisztusnak, az Isten Fiának a valóságos volta. 6. A tárzusi Pál személyes nézőpontja. És meg kell jegyeznünk, hogy az ő ifjúkorában a mitraizmus volt Tárzus uralkodó vallása. Pál nemigen álmodott arról, hogy az ő áttértjeinek írt jó szándékú leveleit egykor majd a még későbbi keresztények úgy tekintik, mint »Isten szavát«. Az ilyen jóhiszemű tanítókat nem szabad felelőssé tenni azért, amit a későbbi követőik az írásaikkal műveltek. 7. A hellén népek bölcseleti gondolkodása, Alexandriától és Antiókhiától Görögországon át Szirakúzáig és Rómáig. A görögök életfelfogása jobban összhangban volt a Pál-féle kereszténységgel, mint bármely más akkori vallási rendszerrel és fontos tényezővé vált a kereszténység nyugati elterjesztésében. Még mindig a görög bölcselet és a páli istentan képezi az európai erkölcstan alapját.” 98:7.3 5. Tétel: A Pál-féle teológia alapját Jézus élete képezte, de hatással voltak rá a görögök és a sztoikusok is. „Pál kereszténységtisztelete az erkölcsiségét mint zsidó anyajegyet hordozta magán. A zsidók úgy tekintették a történelmet, mint az isteni gondviselést – Jahve munkálkodását. A görögök tisztább fogalmakat vittek az új tanításba az örökkévaló életről. Pál istentani és bölcseleti tantételeit nem csak Jézus tanításai befolyásolták, hanem Platón és Filó is. Erkölcstanában nem csak Krisztustól, hanem a sztoikusoktól is ösztönzést kapott.” 121:7.7 6. Tétel: A Pál-féle kultuszban három rendszer elemei foglaltatnak benne. „A jézusi evangélium az antiókhiai kereszténység páli tiszteletfajtájában megtestesült formájában a következő tanításokkal keveredett:

432

IV. rész, 35. Kereszténység 1. A judaizmusra áttért görögök gondolkodói bölcselete, beleértve az örökkévaló életről alkotott némely felfogásukat is. 2. Az elterjedt rejtelemimádatok tetszetős tanításai, különösen a valamely isten által meghozott áldozat révén való megváltásról, vezeklésről és üdvözülésről szóló Mitrász-tantételek. 3. A fennálló zsidó vallás szilárd erkölcsisége.” 121:7.8 7. Tétel: Krisztus az új közösség hitvallásává alakul. „Az országról szóló evangéliumot, vagyis Jézus üzenetét hirtelenül átalakították az Úr Jézus Krisztusról szóló evangéliummá. Most az életének, a halálának és a feltámadásának tényeit hirdették és azon reményt terjesztették, hogy a megkezdett munkája befejezése érdekében rövidesen visszatér erre a világra. Így a földi hívek üzenete az első eljövetele tényeinek hirdetésével, valamint a második eljövetelében való reménykedés tanításával köthető össze, mely utóbbit nagyon közeli eseménynek tartották. Krisztus a gyorsan formálódó egyház hitvallásává kezdett alakulni. Jézus él; meghalt az emberekért; ő adta a szellemet; eljön újra. Jézus töltötte ki minden gondolatukat és határozta meg minden, az Istenről és minden másról kialakított új felfogásukat. Túl lelkesek voltak azon új tantételtől, hogy »az Isten az Atyja az Úr Jézusnak«, semhogy azzal a régi üzenettel foglalkozzanak, hogy »az Isten a szerető Atyja minden embernek«, minden egyes egyénnek. Igaz, a testvéri szeretet és a példátlan jóakarat csodálatosan kivirágzott a hívek e korai közösségeiben. Ám ez a Jézusban hívők társasága volt, nem pedig a mennyei Atya országának családjában élő testvérek közösségéé. Az ő jó szándékuk a Jézus alászállására vonatkozó felfogásból született szeretetből eredt és nem a halandó ember testvériségének felismeréséből. Mindazonáltal eltöltötte őket az öröm, és olyan új és egyedi életet éltek, hogy minden embert vonzottak a Jézusról szóló tanításaik. Elkövették azt a nagy hibát, hogy az ország evangéliumára vonatkozó élő és szemléltető magyarázatot használták fel azon evangélium helyett, de még ez is a legnagyszerűbb vallást képviselte, melyet az emberiség valaha megismert.” 194:4.5 8. Tétel: Az Abner-féle igazabb evangélium-változat alig volt képes terjedni. „A jézusi üzenet keleti változata, függetlenül attól, hogy igazabbul megmaradt a tanításai mellett, tovább követte Abner megalkuvást nem ismerő hozzáállását. Sohasem fejlődött úgy, mint az elgörögösített változat és végül odaveszett az iszlám mozgalomban.” 195:1.11 III. A GÖRÖGÖK HATÁSA 1. Tétel: A görög István halála vezetett el az első jeruzsálemi egyház megszervezéséhez. „István, a Jézus jeruzsálemi hívei görög közösségének vezetője, így lett az új hitnek és a korai keresztény egyház hivatalos szervezete sajátos ügyének az első vértanúja. Ez az új válság nyilvánvalóvá tette, hogy a hívek nem működhetnek a zsidó hiten belüli szakadár felekezetként. Mind egyetértettek abban, hogy el kell különülniük a hitetlenektől; és az István halálát követő egy hónapon belül megszervezték a jeruzsálemi egyházat Péter vezetése alatt, és Jakabot, vagyis Jézus öccsét iktatták be annak címzetes fejeként.” 194:4.12 2. Tétel: A görög kultúra nyomban kész volt a kereszténységet mint új és jobb vallást befogadni. „A görögök mélyen tisztelték a szépséget, a zsidók a szentséget, de mindkét nép szerette az igazságot. A görögök évszázadokon át mélyen elgondolkoztak minden emberi problémán és komoly vitákat folytattak azokról – a társadalmi, a gazdasági, a politikai és a bölcseleti problémákról – de a vallásiakról nem. Kevés görög szentelt kellő figyelmet a vallásnak; még a saját vallásukat sem vették nagyon komolyan. A zsidók évszázadokon át elhanyagolták a gondolkodás ezen egyéb területeit, s elméjüket a vallásnak szentelték. A vallásukat nagyon komolyan vették, túlságosan komolyan. Amint a jézusi üzenetből kitűnik, e két nép évszázados gondolkodásának egyesített terméke most az emberi társadalom egy új rendjének, bizonyos mértékben az emberi vallásos meggyőződés és szokás egy új rendjének hajtóerejévé lett.” 195:1.6 IV. A RÓMAI HATÁS 1. Tétel: Miután az „ország” híveinek üldöztetése abbamaradt, Róma türelmesebb lett a keresztényekkel. „A keresztények római üldözésének nagy része kezdetben kizárólag abból eredt, hogy a keresztények szerencsétlenül használták az »ország« fogalmát a tanításaikban. A rómaiak türelmesek voltak mindenféle vallással szemben, de nagyon rossz néven vettek bármit is, amin érződött a politikai vetélkedés. Így aztán amikor ezek a főként félreértésből elindult korai üldöztetések abbamaradtak, megnyílt az út a vallási

433

IV. rész, 35. Kereszténység hitterjesztés előtt. A római polgárt a politikai igazgatás érdekelte; keveset törődött a művészettel vagy a vallással, viszont szokatlan türelemmel viseltetett mindkettő iránt.” 195:2.2 2. Tétel: A keresztények elfogadták a római birodalmat; a birodalom befogadta a kereszténységet. „A római politikai uralom megerősítése után és a kereszténység elterjedését követően a keresztények olyan helyzetben találták magukat, amelyben volt egy Istenük, egy nagyszerű vallási felfogásuk, de nem volt birodalmuk. A görög-rómaiak olyan helyzetben találták magukat, amelyben létezett egy nagy birodalmuk, de nem volt olyan Istenük, mely a birodalmi istenimádat és szellemi egyesítés alkalmas vallási felfogásául szolgált volna. A keresztények elfogadták a birodalmat; a birodalom elfogadta a kereszténységet. A rómaiak politikai uralmi egységet biztosítottak; a görögök műveltségi és művelődési egységet; a kereszténység pedig vallásos gondolkodási és szokásbeli egységet.” 195:3.1 3. Tétel: A római viszonyok kedveztek egy új vallás felvételének. „Róma birodalmi univerzalizmussal győzte le a hazafiság hagyományát és a történelemben első alkalommal tette lehetővé a különféle népeknek és nemzeteknek azt, hogy legalább névlegesen elfogadják az egy vallást. A kereszténység akkor jött divatba Rómában, amikor nagy küzdelem folyt a sztoikusok életerős tanításai és a rejtelemimádatok üdvözülési ígéretei között. A kereszténység üdítő vigasszal és felszabadító erővel jött el egy szellemileg kiéhezett néphez, melynek nyelvében nem volt szó az »önzetlenségre«.” 195:3.2 4. Tétel: A kereszténység azért tudott terjedni, mert az emberek látták, ahogyan a hívek megélik a hitüket és meg is halnak érte – és a hívek gyermekek iránti szeretete is közrejátszott ebben. „A kereszténység a legnagyobb erőt abból merítette, ahogyan a hívek a szolgálatteli életet megélték, sőt, ahogy meghaltak a hitükért a kiterjedt üldöztetés korai időszakaiban. A gyermekek iránti krisztusi szeretettel kapcsolatos tanítás rövidesen véget vetett annak a széles körben elterjedt szokásnak, hogy a nem kívánt gyermekeket, különösen a lánygyermekeket, halálnak adják.” 195:3.4 V. A SÖTÉT KORSZAKOK 1. Tétel: Az egyház mint a társadalom járuléka és politikai szövetségese arra volt ítélve, hogy megszenvedje a „sötét korszakok” hanyatlását. „Az egyház, mint a társadalom járuléka és politikai szövetségese arra volt ítélve, hogy osztozzon az úgynevezett európai »sötét korszakok« értelmi és szellemi hanyatlásában. Ebben az időben a vallás egyre inkább szerzetesivé, az élet örömeit elutasítóvá, és törvényesítetté vált. Szellemi értelemben a kereszténység téli álomba merült. Ebben az időszakban e szunnyadó és elvilágiasított vallás mellett létezett a megmagyarázhatatlan keresésének, a képtelen szellemi tapasztalásnak egy, a valószerűtlenséggel határos és a minden-isten tannal bölcseleti értelemben rokon folyamatos iránya.” 195:4.1 VI. A MAI KOR PROBLÉMÁJA 1. Tétel: A kereszténységben eredendően meglévő nagy életerőre utal az, hogy mi mindent volt képest elviselni. „A kereszténység olyan történelemmel rendelkezik, mely Jézus vallásának a Jézusról szóló vallássá való akaratlan átalakításból indult ki. A továbbiakban az elgörögösítés, az elpogányosítás, az elvilágiasítás, az intézményesítés, az értelmi leépülés, a szellemi hanyatlás, az erkölcsi megdermedés, a megsemmisülés fenyegetése, a későbbi megújhodás, a részekre szakadás és legújabban a viszonylagos helyreállítás megélésének történelmét mutatja. Ez a fejlődési vonal eredendően meglévő életerőre utal és rendelkezésére álló hatalmas, megújító erőforrásokat jelez. És ugyanez a kereszténység van most jelen a nyugati népek polgárosodott világában és harcol a létért egy olyan küzdelemben, mely még nyugtalanítóbb, mint azokban az eseménydús válsághelyzetekben volt, melyek az elsőbbségért vívott múltbéli csatáit jellemezték.” 195:4.4 2. Tétel: A kereszténység most a világi és a szellemi erők roppant küzdelemével szembesül. „A vallás most a tudományos elmék és az anyagias hajlamok új korszakának kihívásával szembesül. A világi és a szellemi eme roppant küzdelemében Jézus vallása végül diadalmaskodni fog.” 195:4.5 3. Tétel: A kereszténységnek új kapcsolatot kell teremtenie Jézus engedményekkel nem gyöngített tanaival. „De az elpogányosított és közösségivé tett kereszténységnek új kapcsolatot kell teremtenie Jézus engedményekkel nem gyöngített tanaival; mivel az a Mester földi életére vonatkozó új nézet hiányától

434

IV. rész, 35. Kereszténység szenved. A jézusi vallás egy új és teljesebb kinyilatkoztatása arra rendeltetett, hogy meghódítson egy anyagelvű világiasságrendre épített birodalmat és megdöntsön egy működéselvű természetközpontúság uralta világot. Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” 195:9.2 4. Tétel: A vallásnak új vezetőkre van szüksége – olyan emberekre, akik mernek kizárólag Jézus egyedülálló tanításaira támaszkodni. „A vallásnak új vezetőkre van szüksége, olyan szellemi férfiakra és nőkre, akik mernek kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni. Ha a kereszténység kitart amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a szellemi küldetését, miközben továbbra is a társadalmi és anyagi problémákkal lesz elfoglalva, a szellemi újjászületésnek meg kell várnia a jézusi vallás ezen új tanítóinak eljövetelét, akik kizárólag az emberek szellemi megújításának szentelik magukat. És ekkor ezek a szellemtől született lelkek gyorsan pótolni fogják a világ társadalmi, erkölcsi, gazdasági és politikai újjászervezéséhez szükséges vezetést és ösztönzést.” 195:9.4 5. Tétel: Közeleg az óra, amikor az ember újra felfedezi a kereszténység eredeti alapjait. „A mai korszak nem lesz hajlandó elfogadni egy olyan vallást, mely nem következetes a tényekkel és nincs összhangban az igazságra, a szépségre és a jóságra vonatkozó legfelsőbb rendű felfogásaival. Most van itt annak az ideje, hogy a mai eltorzított és megalkuvásba kényszerített kereszténység igazi és eredeti alapjait – Jézus valódi életét és tanításait – az ember újra felfedezze.” 195:9.5 6. Tétel: A kereszténységet az alakiasságtól és a túlszervezettségtől elszenvedhető lassú halál fenyegeti. „A kereszténységet az alakiasságtól, a túlszervezettségtől, a túlzott észbeliségtől és az egyéb nem-szellemi irányzatoktól elszenvedhető lassú halál fenyegeti. A mai keresztény egyház nem a lendületes hívők olyan testvérisége, mint amelyet Jézus azzal bízott meg, hogy folyamatosan vigye véghez az emberiség egymást követő nemzedékeinek szellemi átalakítását.” 195:9.10 7. Tétel: A kereszténység társadalmi és kulturális mozgalommá, valamint vallássá vált. „Az úgynevezett kereszténység társadalmi és művelődési mozgalommá, valamint vallási meggyőződéssé és szokássá vált. A mai kereszténység folyója számos régi, pogány ingoványba és sok ősi lápba folyik el; sok régi művelődési vízgyűjtő üríti vizét ebbe a mai műveltségi folyóba – valamint a magasan fekvő galileai táblavidék is, mely az egyedülinek tekintett forrása.” 195:9.11 8. Tétel: A világnak több első kézből való vallásra van szüksége. „A világnak több első kézből való vallásra van szüksége. Még a kereszténység – a huszadik század vallásainak legjobbja – sem csak egy Jézusról szóló vallás, hanem nagymértékben olyasmi is, amelyet az emberek közvetve tapasztalnak meg. A vallásukat teljes mértékben úgy veszik, ahogy az elfogadott vallási tanítóik nekik átadják. Pedig mit tapasztalhatna meg egy eszmélő világ, ha Jézust úgy látná, ahogy valójában élt a földön és első kézből ismerné meg az ő életadó tanításait! A szép dolgokat leíró szavak nem képesek kiváltani a dolgok látványa okozta megindultságot, és a meggyőződésből fakadó szavak sem képesek olyan ösztönzést nyújtani az emberek lelkének, mint az Isten jelenléte megismerésének élménye. A reményteli hit azonban mindörökre feltárja az ember lelkének reménykapuját az odaát lévő világok isteni értékeinek örökkévaló szellemi igazságaihoz való belépésre.” 195:9.8 9. Tétel: A kereszténység még mindig azon igyekszik, hogy a gondolkodó emberek elméiben erős erkölcsi érzéseket keltsen. „Azonban még a huszadik századi kereszténységet sem szabad lebecsülni. Az nem más, mint a számos korszakban élt, számos emberfajtába tartozó, Istent ismerő emberek együttes és kivételes erkölcsi tehetségének terméke, amely ténylegesen is a jóra törekvő legnagyobb erők egyike volt a földön, és ezért senki ne kezelje lekicsinylően, függetlenül annak eredendően meglévő és szerzett fogyatékosságaitól. A kereszténység még mindig azon igyekszik, hogy a gondolkodó emberek elméiben erős erkölcsi érzéseket keltsen.” 195:10.12 10. Tétel: A kereszténység hátrányban van, mert egy olyan társadalom védnökeként lép fel, mely a materializmus terhe alatt tántorog. „Ha a kereszténység képes volna többet felfogni Jézus tanításaiból, akkor sokkal többet segíthetne a mai embernek abban, hogy megoldja az új és egyre összetettebbé váló problémáit. A kereszténység nagy hátrányban van, mert az egész világ elméiben azonosult a nyugati polgárosultság társadalmi rendszerének, ipari világának és erkölcsi alapelveinek egy részével; és így a kereszténység akaratlanul is egy olyan társadalom védnökeként tűnt fel, mely azon bűnösség terhe alatt tántorog, hogy

435

IV. rész, 35. Kereszténység eltűri az eszményelvűség nélküli tudományt, az elvtelen politizálást, a munka nélkül szerzett vagyont, a korlátozás nélküli élvezetet, a jellem nélküli tudást, a lelkiismeret nélküli hatalmat és az erkölcsiségtől mentes ipart.” 195:10.19 11. Tétel: A kereszténységet a saját jelmondatában foglalt ítélet eljövetele fenyegeti: „Az önmagával meghasonlott ház nem állhat.” „A kereszténység komolyan szembesül az egyik saját jelmondatában foglalt ítélettel: »Az önmagával meghasonlott ház nem állhat.« A nem-keresztény világ aligha fogja megadni magát egy önmagától megosztott kereszténységnek. Az élő Jézus az egyetlen remény a kereszténység esetleges egyesítésére. Az igaz egyház – a jézusi testvériség – láthatatlan, szellemi és azt egység, de nem szükségképpen egyformaság jellemzi. Az egyformaság a jellegében működésközpontú fizikai világ ismertetőjele. A szellemi egység az élő Jézussal való hitbeli egyesülés gyümölcse. A látható egyháznak fel kell hagynia azzal, hogy hátráltatja az Isten országa láthatatlan és szellemi testvériségének előrehaladását. És e testvériség rendeltetése az, hogy az intézményesített társadalmi szerveződéssel szemben éles ellentétet alkotó élő szervezetté váljon. Kellőképpen igénybe veheti a társadalmi szervezeteket, de azoknak nem szabad pótolniuk azt.” 195:10.11 12. Tétel: A kereszténység eleget tartalmaz Jézus tanításaiból ahhoz, hogy halhatatlanná váljon. „A kereszténység rögtönzött vallás, és ezért annak alacsony sebességfokozatban kell működnie. A magas fokozatú teljesítményeknek meg kell várniuk Jézus igazi vallásának új kinyilatkoztatását és általánosabb elfogadását. A kereszténység azonban nagy vallás, annak kell lennie, ha egy megfeszített ács hétköznapi tanítványai mozgásba tudták hozni azokat a tanításokat, melyek háromszáz év alatt meghódították a római világot, majd továbbmentek, hogy győzzenek a Rómát megdöntő vad népek felett is. Ugyanez a kereszténység hódította meg – nyelte el és emelte fel – a héber istentan és a görög bölcselet teljes folyamát. És amikor ez a keresztény vallás több mint ezer évre mély öntudatlanságba zuhant a rejtelmek és a pogányság túladagolásának eredményeként, magától feltámadt és gyakorlatilag újból meghódította a teljes nyugati világot. A kereszténység eleget tartalmaz Jézus tanításaiból ahhoz, hogy halhatatlanná tegye azt.” 195:10.18 13. Tétel: A keresztény hitterjesztőknek tartózkodniuk kellene az őshonos erkölcsök felülírásától. „Amikor a keresztény hitterjesztők eljutnak Afrika szívébe, oda, ahol a fiú- és leánygyermekek szokás szerint a szüleik felügyelete és irányítása alatt maradnak mindaddig, amíg a szülők élnek, csak zavart okoznak és a szülői tekintély egészének romba dőlését érik el, amikor arra törekednek, hogy egyetlen nemzedék élete során e gyakorlatot felváltsák azzal, hogy e gyermekeket minden szülői korlátozástól mentesíteni kell, mihelyt elérték a huszonegy éves kort.” 66:6.7 14. Tétel: A nagy megmérettetés és a fenyegető kudarc idői mindig nagy kinyilatkoztatások időszakai. „Jézus tanításai, még ha erősen átalakított formában is, de túlélték a születésük korának rejtelemimádatait, a sötét korszakok tudatlanságát és babonaságát, és már most lassan győzedelmeskednek a huszadik század anyagelvűsége, működéselvű világnézete és világias rendje felett. És a nagy megmérettetés és a fenyegető kudarc ilyen idői mindig nagy kinyilatkoztatások időszakai.” 195:9.3 15. Tétel: A kereszténység reménye az, hogy újra megtanulja a legnagyobb igazságot – az Isten atyaságát és az ember testvériségét. „A mai kereszténység reménye az, hogy felhagy a nyugati polgárosultság társadalmi rendszereinek és ipari politikáinak támogatásával, miközben szerényen meghajol az általa oly buzgón felmagasztalt kereszt előtt, hogy ott újra megtanulja a názáreti Jézustól a halandó ember által valaha is meghallható legnagyobb igazságokat – az Isten atyaságának és az ember testvériségének élő evangéliumát.” 195:10.21 VII. MATERIALIZMUS 1. Tétel: Ha az ember csak gép lenne, akkor nem lett volna képes megalkotni a materialista fogalmait. „Íme, a mai kor működéselvű gondolkodójának következetlensége: Ha ez pusztán egy anyagi világegyetem volna és az ember csak gép lenne, akkor az ilyen ember teljességgel képtelen lenne magát ilyen gépként felismerni, és hasonlóképpen, az ilyen gép-ember semennyire sem volna tudatában egy ilyen anyagi világegyetem létezése tényének. A működéselvű tudomány anyagközpontú rémülete és kétségbeesése nem ismerte fel a tudós szellem-segítette elméjének tényét, melynek anyagfeletti rálátása alkotja meg ezeket a téves és önellentmondásos felfogásokat egy anyagelvű világegyetemről.” 195:7.3 2. Tétel: A gépek nem törekszenek Isten megtalálására és a hozzá hasonlóvá válásra. A gépek sohasem értelmi, érzelmi, erkölcsi beállítottságúak vagy szellemiek.

436

IV. rész, 35. Kereszténység „Épp az anyagelvűség igénye hozza magával az elmének az ilyen tantételek kijelentésére vetemedő felsőbbanyagi tudatát. Egy gépies működésű rendszer leépülhet, de sohasem fejlődhet. A gépek nem gondolkoznak, alkotnak, álmodnak, vágyakoznak, eszményítenek, vágynak az igazságra vagy szomjazzák az igazságosságot. Nem hajtja életüket az a szenvedély, hogy más gépeket szolgáljanak és örökkévaló fejlődési céljukul az Isten megtalálását és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvést magasztos feladatul válasszák. A gépek sohasem értelmi, érzelmi, művészi, erkölcsi beállítottságúak, erkölcsösek vagy szellemiek.” 195:7.14 3. Tétel: Az ember elmei szabályozó-sajátosságokat és szellemi teremtőjegyeket mutat. „Egy működéselvű élet- és világegyetem-felfogás azért nem lehet tudományos, mert a tudomány csakis anyagokat és tényeket ismer el és azokkal foglalkozik. A bölcselet elkerülhetetlenül tudományfeletti. Az ember a természet anyagi ténye, viszont az élete a természet anyagi szintjeit meghaladó jelenség annyiban, hogy elmei szabályozó-sajátosságokat és szellemi teremtőjegyeket mutat. Az ember azon őszinte igyekezete, hogy a működéselvű világnézet hívévé váljon, arra a megrendítően szomorú jelenségre utal, hogy az ember hasztalanul törekszik értelmi és erkölcsi öngyilkosságot elkövetni. De bizony nem képes rá.” 195:7.9 4. Tétel: A vallásnak nincs vitája a tudománnyal; viszont leginkább a tudóssal foglalkozik. „Függetlenül attól, hogy milyen az anyagelvűség és a Jézus tanításai közötti látszólagos összeütközés, egészen nyugodtak lehettek afelől, hogy az eljövendő korszakokban a Mester tanításai teljes győzelmet aratnak. A valóságban az igaz vallás nem keveredhet semmiféle ellentmondásba a tudománnyal; semmilyen szempontból nem érintett az anyagi dolgokban. A vallás egyszerűen közömbös a tudomány iránt, de rokonszenvezik vele, leginkább még a tudóssal foglalkozik.” 195:6.2 5. Tétel: A materialista korszak legrosszabb része már lezárult. A tudomány lerombolta az élettel kapcsolatos gyermekded ábrándokat. „Ezen írás elkészítésekor az anyagelvű korszak legrosszabb része már lezárult; a jobb megértés napja már virrad. A tudományos világ felsőbbrendű elméi a világszemléletükben többé már nem teljesen anyagelvűek, de az egyszerű emberek a korábbi tanok eredményeként még mindig hajlanak abba az irányba. A fizikai valószerűség e korszaka azonban csak egy múló mellékesemény az emberiség földi létében. A mai tudomány az igaz vallást – Jézus tanításait, vagyis ahogyan azok a híveinek életébe átmentek – érintetlenül hagyta. A tudomány csak annyit tett, hogy lerombolta az élet helytelen értelmezéseinek gyerekes ábrándjait.” 195:6.4 6. Tétel: A vallás az emberek lelkének megőrzését szentesíti – a szellemi valóságokhoz és az örök értékekhez van köze. „Az anyagelvű gondolkodás a lélektelen báb szintjére fokozza le az embert és pusztán olyan számtani jelképpé teszi, mely kétségbeesve keres helyet egy sivár és működésközpontú világegyetem mennyiségtani képletében. De honnan származik ez az egész, hatalmas mennyiség- és tértani világegyetem, ha nincs egy Fő-mennyiségtanász? A tudomány értekezhet hosszasan az anyag tartósításáról, a vallás azonban az emberek lelkének megőrzését érvényesíti – a szellemi valóságokkal és az örökkévaló értékekkel kapcsolatos tapasztalásaikhoz van köze.” 195:6.8 7. Tétel: A vallásnak új és naprakész jelmondatokkal kell felkészülnie. „A vallási vezetők azonban nagy hibát követnek el, amikor a mai embert a középkor kürtjeinek hangjával próbálják meg szellemi csatába hívni. A vallásnak új és naprakész jelmondatokkal kell felkészülnie. Sem a demokrácia, sem semmilyen más politikai csodaszer nem fogja átvenni a szellemi előrehaladás helyét. A hamis vallások jelenthetik ugyan a valóság megkerülését, azonban Jézus az evangéliuma által a halandó embert egészen a szellemi fejlődés örök valóságának bejáratáig vezette.” 195:6.10 8. Tétel: A vallást nem annyira a tudomány, az erkölcsiség vagy a filozófia érdekli – hanem inkább a tudós, a moralista és a filozófus. „Az anyagi világegyetem bármiféle tudományos értelmezése értéktelen, hacsak nem biztosít kellő elismerést a tudós irányában. A művészet semmiféle értékelése nem lehet hiteles, hacsak nem nyújt elismerést a művész számára. Az erkölcsök bármely értékelése értelmetlen, hacsak nem foglalja magába az erkölcsös embert. Semmilyen bölcselet nem épületes, ha figyelmen kívül hagyja a bölcselőt, a vallás pedig nem létezhet a vallásos ember valós tapasztalása nélkül, aki épp e tapasztalásban és azon keresztül törekszik megtalálni Istent és megismerni őt. A világegyetemek mindenségének hasonlóképpen nincs jelentősége a VAGYOK-tól, attól a végtelen Istentől elkülönítve, aki teremtette és aki szüntelenül igazgatja azt.” 195:7.18

437

IV. rész, 35. Kereszténység 9. Tétel: Az ország szellemi bankja a világias fejvesztettség közepette is teljesíti kifizetési kötelezettségeit a hit, a remény és a biztonság terén. „A tudósok akaratlanul is anyagközpontú fejvesztettségbe hajszolták az emberiséget; meggondolatlanul a korszakok erkölcsi »bankja« miatt kezdtek el aggódni, ám az emberi tapasztalás e bankja hatalmas szellemi erőforrásokkal rendelkezik; képes kielégíteni a vele szemben támasztott igényeket. Csakis a meggondolatlan emberek vesztik el a fejüket zavarodottságukban az emberi faj szellemi tőkéit illetően. Amikor az anyagelvű-világias fejvesztettség véget ér, Jézus vallása nem mutat csődöt. A mennyország szellemi bankja ki fogja fizetni a hitet, a reményt és az erkölcsi biztonságot mindazoknak, akik igénybe vették »az Ő nevében«.” 195:6.1 VIII. VILÁGI EGYEDURALOM 1. Tétel: A világias rend összetörte az egyházi ellenőrzés bilincseit, és most azzal fenyeget, hogy újfajta, istentelen uralmat nyer az emberen. „Nagy erő, hatalmas ráhatás kellett a nyugati népek gondolkodásának és életének a korlátlan hatalmon alapuló egyházi uralom elsorvasztó szorításából való kiszabadításához. A világias rend összetörte az egyházi ellenőrzés bilincseit, és most azzal fenyeget, hogy újfajta, istentelen uralmat szerez a mai ember szíve és elméje felett. A zsarnoki és egyeduralmon alapuló politikai állam a tudományos anyagelvűség és a bölcseleti világiasságrend közvetlen leszármazottja. Amint a világias rend felszabadítja az embert az intézményesített egyház uralma alól, rögtön el is adja rabszolgának az egyeduralmi állam számára. A világiasságrend csak azért szabadítja fel az embert az egyházi rabszolgaságból, hogy őt elárulva politikai zsarnokságba kényszerítse és gazdasági rabszolgaságba taszítsa.” 195:8.4 2. Tétel: A világháborúk onnan erednek, hogy a világiasságrendi lázadás túl messzire ment. „A világiasságrendi lázadásnak köszönhetitek az amerikai indusztrializmus lenyűgöző alkotó erejét és a nyugati polgárosodott társadalom páratlan anyagi fejlődését. De mivel a világiasságrendi lázadás túl messzire ment és szem elől veszítette Istent és az igaz vallást, az ember le is aratta a világháborúk és a nemzetközi egyensúlyzavarok nem várt termését.” 195:8.7 3. Tétel: A világias rend félredobja az erkölcstant és a vallást a politikáért és a hatalomért. „A világias rend eredendő gyengesége az, hogy félredobja az erkölcstant és a vallást a politikáért és a hatalomért. Egyszerűen nem teremthetitek meg az emberek közötti testvériséget úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyjátok, illetőleg tagadjátok az Isten atyaságát. A világias társadalmi és politikai derűlátás hiú remény. Isten nélkül sem a függetlenség és a szabadság, sem a tulajdon és a vagyon nem vezethet el a békéhez.” 195:8.11 4. Tétel: A materializmus tagadja Istent, a világias rend egyszerűen nem vesz róla tudomást. „Az anyagi elvű gondolkodás tagadja Istent, a világias rend egyszerűen nem vesz róla tudomást; legalábbis ez volt a korai hozzáállás. A világiasságrend újabban harciasabb magatartást vett fel, annak a vallásnak a helyét akarja betölteni, amelynek egyeduralmi rabszolgaságával egykor szembeszállt. A huszadik századi világias rend azt erősíti, hogy az embernek nincs szüksége Istenre. De vigyázzatok, az emberi társadalomnak ez az istentelen életfelfogása csakis nyugtalansághoz, gyűlölködéshez, boldogtalansághoz, háborúhoz és világméretű végromláshoz vezet.” 195:8.5 5. Tétel: A tudomány, az oktatás és az ipar elvilágiasítása csakis összeomláshoz vezethet. „A tudomány, az oktatás, az ipar és a társadalom teljes elvilágiasítása csakis összeomláshoz vezethet. A huszadik század első harmadában az urantiaiak több emberi lényt öltek meg, mint amennyit az egész keresztény megítéltetési időszakban addig az időpontig megöltek. És ez csak a kezdete az anyagelvűség és a világias rend szörnyűséges aratásának; még ennél is szörnyűbb pusztítás következik.” 195:8.13 6. Tétel: A keresztények többsége tudtán kívül ténylegesen világias rendet valló. „E kinyilatkoztatás idején mind az európai, mind az amerikai élet uralkodó értelmi és bölcseleti légköre határozottan világi – emberközpontú. A nyugati gondolkodás háromszáz év alatt fokozatosan elvilágiasodott. A vallás hatása egyre inkább névlegessé, nagymértékben szertartáskövető szokássá vált. A nyugati polgárosodott társadalomban a magukat kereszténynek mondó emberek többsége tudtán kívül ténylegesen világias rendet valló.” 195:8.3

438

IV. rész, 35. Kereszténység IX. JÉZUS VALLÁSA 1. Tétel: A vallást meg kell különböztetni az ember egyéb magas szintű gondolkodási formáitól. „A vallás kinyilatkoztatás az ember számára az ő isteni és örökkévaló végzetéről. A vallás tisztán személyes és szellemi tapasztalás és örökre meg kell különböztetni az ember olyan egyéb magas szintű gondolkodási formáitól, mint: 1. Az ember okszerű beállítottsága az anyagi valóság dolgai vonatkozásában. 2. Az ember szépségtani értékítélete a szép mellett, a csúnyával szemben. 3. Az ember erkölcstani elismerése a társadalmi kötelezettségek és a politikai kötelesség iránt. 4. Az ember emberi erkölcsi érzéke még önmagában és önmagától sem vallási jellegű.” 195:5.3 2. Tétel: Mindig tartsátok észben: az Istennek és az embereknek szükségük van egymásra – és az Isten országa közöttetek van. „Mindig tartsátok észben – az Istennek és az embereknek szükségük van egymásra. Mindegyikük egyaránt szükséges a világegyetemi véglegességű, isteni beteljesülésben megszerezhető, örökkévaló személyiségi tapasztalás maga teljességében való eléréséhez. »Az Isten országa bennetek van« – valószínűleg ez volt a Jézus által valaha is tett legnagyszerűbb kijelentés azon megnyilatkozása után, hogy az Atyja élő és szerető szellem.” 195:10.3 3. Tétel: Jézus az élettel annak minden szörnyű valóságával együtt szembesült és úrrá lett rajta – még a halálban is. „A halandói élet Jézusra a legkeményebb, a legkegyetlenebb és a legelkeseredettebb csapásokat mérte; és ez az ember a kétségbeesésből neki kijutó eme résszel hittel, bátorsággal és az Atya akarata megcselekedése iránti rendíthetetlen elhatározottsággal nézett szembe. Jézus az élettel annak minden szörnyű valóságával együtt szembesült és úrrá lett rajta – még a halálban is. A vallást nem az élettől való megszabadulásként használta. Jézus vallása nem törekszik megszabadulni ettől az élettől annak érdekében, hogy egy másik létezés várakozásteljes üdvét élvezze. Jézus vallása egy másik és szellemi létezés örömét és békéjét nyújtja ahhoz, hogy kiteljesítse és megnemesítse azt az életet, melyet az emberek most élnek a húsvér testben.” 194:3.3 4. Tétel: Jézus az új és élő út, minélfogva az ember annak az isteni örökségnek a birtokába jut. „Azzal, hogy a halandó ember szert tesz Jézus hitére, az ember az időben kaphat ízelítőt az örökkévalóság valóságaiból. Jézus az emberi tapasztalásban felfedezte a Végső Atyát, és az ő testvérei a halandói léthez tartozó húsvér testben követhetik őt az Atya felfedezésének ugyanezen élményében. Még ők is, mint olyanok elérhetik ugyanazt a megelégedést az Atyával kapcsolatos e tapasztalásban, amit Jézus is elért abban, aki ő volt. Mihály utolsó alászállását követően új lehetőségek teremtődtek a Nebadon világegyetemben, és ezek egyike azon örökkévalósági út új megvilágosodása volt, mely a mindenek Atyjához vezet, és amelyet még az anyagi húsvér halandók is bejárhatnak a tér bolygóin való létük kezdetén. Jézus volt és most is ő az az új és élő út, minélfogva az ember annak az isteni örökségnek a birtokába juthat, melyről az Atya úgy rendelkezett, hogy az emberé lehet, csak kérnie kell azt. Jézusban bőségesen megnyilvánulnak az emberiség, sőt az isteni emberiség hitélményének kezdetei és végei egyaránt.” 101:6.17 5. Tétel: Az ember azért kerüli Jézus vallását, mert fél attól, amit az neki és vele megtehet. „Az értelmes mai férfiak és nők azért kerülik Jézus vallását, mert félnek attól, amit az nekik megtehet – és amit velük megtehet. És minden ilyen félelem igencsak megalapozott. Jézus vallása valóban uralja és átalakítja a híveit, megkívánja, hogy az emberek ajánlják életüket annak, hogy a mennyei Atya akarata megismerésére törekednek és megköveteli, hogy az életenergiákat az ember testvérisége önzetlen szolgálatának szenteljék.” 195:9.6 6. Tétel: A Mester halálát látva az apostolok végképp elcsüggedtek – aligha lehetett a várva várt Messiás. „Amikor Jézust az ellenségei oly hirtelenül elfogták és oly gyorsan keresztre is feszítették két tolvaj között, az apostolai és a tanítványai végképp elcsüggedtek. Annak gondolata, hogy a Mestert elfogják, megkötözik, megkorbácsolják és keresztre feszítik, túl sok volt még az apostoloknak is. Elfelejtették a tanításait és a figyelmeztetéseit. Lehetett ő valóban »látnok, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt,« de aligha lehetett az a Messiás, akitől azt várták, hogy helyreállítja Izráel királyságát.” 194:4.1 7. Tétel: Jön a feltámadás – s az elméjükben Isten már nem tantétel; élő jelenlétté vált a lelkükben.

439

IV. rész, 35. Kereszténység „Aztán jön a feltámadás, a kétségbeeséstől való megszabadulással és a Mester isteniségébe vetett hitük visszatérésével. Újra és újra találkoznak és beszélnek vele, és kiviszi őket az Olajfák-hegyére, ahol búcsút vesz tőlük és elmondja, hogy visszamegy az Atyához. Azt mondta nekik, hogy addig maradjanak Jeruzsálemben, amíg fel nem ruháztatnak erővel – amíg az Igazság Szelleme el nem jön. És a pünkösd napján ez az új tanító el is jön, és ők egyből elindulnak, hogy új erővel hirdessék az evangéliumukat. Egy élő Úr merész és bátor követői ők, nem pedig egy halott és legyőzött vezetőé. A Mester ott él e vándor hitszónokok szívében; az ő elméjükben Isten nem tantétel; élő jelenlétté vált a lelkükben.” 194:4.2 8. Tétel: Mindnyájukat eltöltötte a szellem – és mindenük közös volt. „»Napról napra állhatatosan, teljes egyetértésben voltak a templomban és törték meg a kenyeret otthon. Örömmel és tiszta szívvel fogyasztották az ételt, dicsérve az Istent és bírván az egész nép kegyét. Mindnyájukat eltöltötte a szellem, és bátran hirdették az Isten szavát. És a sok hívő mind egy szív, egy lélek volt; és egyikük sem mondta semelyik dolgát, melyet birtokolt, a sajátjának, és mindenük közös volt.«” 194:4.3 9. Tétel: Pál kereszténysége biztosította az isteni Krisztust, de csaknem teljesen szem elől tévesztette az emberi Jézust. „A legnagyobb hibát azonban ott követték el, hogy míg az emberi Jézusról úgy gondolták, hogy vallása van, az isteni Jézus (Krisztus) csaknem egy éjszaka alatt vallássá lett. Pál kereszténysége biztosította az isteni Krisztus imádását, de csaknem teljesen szem elől tévesztette a Galileából való, vitézül küzdő emberi Jézust, aki a személyes vallásos hitének bátorsága és a benne lakozó Igazító hősiessége révén emelkedett fel az emberi lényének alacsony szintjeiről odáig, hogy az isteniséggel eggyé váljon, s így azzá az új és élő úttá legyen, mely által minden halandó felemelkedhet az emberiségről az isteniségre. A halandók a szellemiség minden szakaszában és minden világon megtalálhatják Jézus személyes életében azt, ami erőt ad nekik és ösztönzi őket, amint a legalsó szellemszintekről felfelé fejlődve eljutnak a legfelsőbb isteni értékekig, eljutnak a minden személyes vallásos tapasztalás kezdetétől a végéig.” 196:2.4 10. Tétel: Jézus az Isten akarata megcselekedésében való személyes tapasztalatszerzés vallását alapította meg; Pál olyan vallást alapított, amelyben a megdicsőült és feltámadott Jézus az imádat tárgya. „Jézus az Isten akarata megcselekedésében és az emberi testvériség szolgálatában való személyes tapasztalatszerzés vallását alapította meg; Pál olyan vallást alapított, amelyben a megdicsőült Jézus vált az imádat tárgyává és a testvériség az isteni Krisztusban hívő társakból állt. Jézus alászállásában e két felfogás magvában megvolt az ő isteni-emberi életében, és tényleg sajnálatos, hogy a követői nem egy olyan egyesített vallást teremtettek, mely kellően elismerhette volna a Mesternek mind az emberi, mind az isteni természetét, minthogy azok elválaszthatatlanul össze voltak kötve a földi életében és oly dicsőségesen meg is jelentek az országról szóló eredeti örömhírben.” 196:2.6 11. Tétel: Az egész keresztény mozgalom eltávolodott az emberi Jézustól a feltámadt Krisztus felmagasztalásának irányába. „Az Újszövetség megírása idején nem csak hogy igen mélyen hittek a feltámadt Krisztus isteniségében, hanem odaadóan és őszintén hittek az ő közeli visszatérésében is, hogy a földön kiteljesíti a mennyországot. Az Úr azonnali visszatérésébe vetett ezen erős hitnek sok köze volt ahhoz, hogy hajlamosak voltak kihagyni a feljegyzésből azokat a hivatkozásokat, melyek a Mester tisztán emberi tapasztalásait és sajátosságait mutatták be. Az egész keresztény mozgalom eltávolodott a názáreti Jézus emberi képétől a feltámadt Krisztus, a megdicsőült és rövidesen visszatérő Úr Jézus Krisztus felmagasztalásának irányába.” 196:2.5 X. A JÖVŐ 1. Tétel: Nem Jézus alapította a keresztény egyházat, de elősegítette azt. „Sok olyan meggyőződéses személy, aki örömmel adózna hűséggel az evangélium Krisztusa iránt, roppant nehéznek találja, hogy lelkesen támogasson egy olyan egyházat, amely az ő életének és tanításainak szelleméből oly keveset mutat meg, és amelyről tévesen azt tanították, hogy ő alapította. Nem Jézus alapította az úgynevezett keresztény egyházat, de az ő természetével összeegyeztethető mindenféle módon támogatta azt, mint a földön teljesített életművének legjobb létező képviselőjét.” 195:10.9 2. Tétel: A keleti népek nem tudják, hogy van Jézus vallása és van a Jézusról szóló vallás. „A keresztények e különböző csoportosulásai szolgálhatják a nyugati polgárosodott társadalmak különféle népei körében a jövendőbeli hívek számos különböző fajtájának összebékítését, ám a kereszténység effajta megosztottsága komoly gyengeséget jelent, amikor kísérletet tesz arra, hogy elvigye Jézus evangéliumát a

440

IV. rész, 35. Kereszténység keleti népekhez. Ezek az emberfajták még nem értik, hogy a kereszténységtől, mely egyre inkább egy Jézusról szóló vallássá vált, van egy némiképp különböző vallás, mégpedig Jézus vallása.” 195:10.15 3. Tétel: A nagy remény egy olyan új kinyilatkoztatásban van, mely képes volna egyesíteni Jézus mai követőit. „Az Urantia nagy reménysége Jézus új kinyilatkoztatásának lehetőségében van, mely az ő megmentő üzenetének új és teljesebb bemutatását jelenti, s amely szellemileg szeretetteljes szolgálatban egyesítené a magukat az ő követőinek vallók ma élő, számos családját.” 195:10.16 4. Tétel: A megosztott és elvilágiasodott kereszténység képezi a továbblépés előtt álló nagy akadályt. „Az Isten valóságát tagadó egyetlen társadalmi rend vagy politikai rendszer sem járulhat hozzá semmilyen építő és tartós jelleggel az emberi polgárosodás kibontakozásához. A kereszténység azonban, amennyire megosztott és elvilágiasodott manapság, maga képezi a legnagyobb akadályt a saját továbblépése előtt; különösen igaz ez a kelet esetében.” 195:10.7 5. Tétel: Félti-e az intézményesített kereszténység az egyházi tekintélyét attól, hogy a galileai Jézus visszahelyeztetik az emberek lelkébe? „Félnek-e a magukat keresztényeknek mondók attól, hogy leleplezzék a társadalmi tiszteletreméltóság és az önző gazdasági összhangtalanság önelégült és el nem hivatott közösségét? Fél-e az intézményesített kereszténység a hagyományos egyházi tekintély esetleges veszélybe sodrásától vagy esetleges lerombolásától, ha a galileai Jézus visszahelyeztetik a halandó emberek elméjébe és lelkébe, mint a személyes vallásos élet eszményképe? Valóban, a keresztény polgárosultság társadalmi újraalkalmazkodásai, gazdasági átalakulásai, erkölcsi megújhodásai és vallási felülvizsgálatai gyökeresek és forradalmiak lennének, ha Jézus élő vallása hirtelenül kiszorítaná a helyéből a Jézusról szóló istentani vallást.” 196:1.2 6. Tétel: Megérett az idő arra, hogy az emberi Jézus jelképesen feltámadjon a teológiai hagyományok és vallási dogmák halotti sírjából. „Megérett az idő arra, hogy az ember tanúja legyen annak, amint a tizenkilenc évszázad istentani hagyományai és vallási tantételei közepette az emberi Jézus jelképesen feltámad a halotti sírjából. A názáreti Jézust többé már nem szabad feláldozni, még a megdicsőült Krisztus nagyszerű felfogásáért sem. Milyen felemelő szolgálat lenne, ha ezen a kinyilatkoztatáson keresztül az Ember Fia kiszabadulna a hagyományelvű istentan sírjából, és az élő Jézusként lépne az ő nevét viselő egyház elé és minden más vallás elé is! A hívek keresztény közössége bizonyosan nem habozna ilyen hitbeli és életmódbeli igazodást végezni, mely képessé tenné a Mester »követésére« azon valós élete megmutatása által, mely az Atya akarata megcselekedése tekintetében hithű odaadást, az ember önzetlen szolgálata esetében pedig elhivatottságot jelent.” 196:1.2 7. Tétel: Hirdethettek vallást Jézusról, de élnetek Jézus vallását kell. „Egy napon a keresztény egyházban zajló újjászervezés elég mélyre hatol ahhoz, hogy visszavezessen Jézusnak, a hitünk szerzőjének és teljesítőjének hamisítatlan vallási tanításaihoz. Hirdethettek vallást Jézusról, de okvetlenül Jézusnak a vallását kell élnetek. A pünkösd lelkesültségében Péter akaratlanul is életre hívott egy új vallást, a feltámadt és megdicsőült Krisztus vallását. Pál apostol később átalakította ezt az új örömhírt a kereszténységgé, egy olyan vallássá, melyben a saját istentani nézeteit és Jézussal kapcsolatban a damaszkuszi úton szerzett személyes élményét testesíti meg.” 196:2.1 8. Tétel: Az Újszövetség nagyszerű keresztény írás, de csak szerényen jézusi. „Az országról szóló örömhír a galileai Jézus személyes vallásos tapasztalásán alapul; a kereszténység csaknem kizárólag Pál apostol személyes vallási élményén alapul. Az Újszövetséget csaknem teljes egészében nem Jézus jelentős és ösztönző vallási életének, hanem a Pál-féle vallási élmény ismertetésének és az ő személyes meggyőződései bemutatásának szentelik. E kijelentés alól említésre méltó kivétel – eltekintve a Máté, Márk és Lukács szerinti örömhír bizonyos részeitől – a héberekhez címzett írás és Jakab levele. Az írásában még Péter is csak egyszer tért vissza a Mestere személyes vallási életéhez. Az Újszövetség nagyszerű keresztény írás, de csak szerényen jézusi.” 196:2.1

Forrás: Sadler, William S.: The Urantia Book Workbooks: Volume 5 – Theology

441