WILLIAM SHAKESPEARE (1564— 1616) Shakespeare é letútja csupa rejtelem. Az é letművé re vonatkozó adatok jó ré szt bizonytalanok, leghíresebb verssorainak hitelessé ge is ké tsé ges. Már azt is ké tsé gbe vonták, hogy ő írta-e mindazt, amit írt. E sok bizonytalanság ellené re William Shakespeare a leghíresebb é s bizonnyal a legnagyobb drámaíró , az egé sz világirodalomnak legalábbis az egyik legnagyobb alakja, úgy mellé kesen szonettjeivel a szerelmi líra egyik ké tsé gtelen klasszikusa. É s mé g mellé kesebben ké t olyan elbeszé lő költemé nyt is írt, amely az angol reneszánsz legszínvonalasabb epikai é rté krendjé t jelenti. De miné l több vele é s körülötte a rejtelem, annál jobban izgatta é s izgatja a törté né szeket, eszté tákat, pszicholó gusokat. Bő sé ges könyvtárat töltenek meg a ró la szó ló tanulmányok, vastag könyvek é s röpke elmefuttatások, olykor regé nyek é s novellák. Feletté bb kockázatos tehát röviden jellemezni, ki volt, milyen volt, hogyan é lt é s tulajdonké ppen mit is írt mindabbó l, amit az ő nevé hez kapcsol az emlé kezé s é s a kialakult köztudat. De mindig meg kell kísé relni a rövid jellemzé st is, hiszen az é vezredek egyik legesleghíresebb alakja, az emberi szellem egyik fő szereplő je. Bizonyosan azt tudhatjuk, amit anyakönyvi bejegyzé sek örökítettek meg. S minthogy Anglia földjé re ellensé g alig-alig tehette be a lábát, az okiratok, oklevelek, hivatalos nyilvántartások é vszázadokon át megmaradtak. Aki bizonyosságot kíván Shakespeare-rő l é s családjáró l, az lapozza fel Stratford on Avonban az akkori anyakönyveket; több mint né gy é vszázad után is megvan valamennyi, üveges tárló k alatt ő rzik, hogy minden é rdeklő dő megkereshesse a megtalálható adatokat. Tehát tudjuk, melyik napon született, é s melyik napon — pontosan 52. születé snapján — halt meg. Tudjuk, mikor nő sült, mikor született három gyermeke (ké t lány é s egy fiú), a fia gyermekkorban halt meg, a leányok idő vel fé rjhez mentek, olvashatjuk, melyik napokon voltak az esküvő k, felesé ge halálát is megörökíti a bejegyzé s. — De minthogy a hivatalos iratok java ré sze is túlé lte az é vszázadokat, az is hiteles adat, hogy 22 é ves korában vadorzásé rt (a földesúr erdejé ben lelő tt egy vadat) elíté lik, é s a bünteté s elő l elhagyta szülő helyé t, ahová csak közel harminc é vvel ké ső bb té rt haza, hogy megvásárolja a szülő i házat. Akkor már szülei, felesé ge, fiúgyermeke ré g meghaltak, ké t leánya már fé rjné l volt, gyermekeik születtek. Otthon, a szülő i házban é lt ezután mindvé gig. Ennyi a hiteles é letmozzanat. Ami ezek közt telt-múlt, az a tulajdonké ppeni é letrajz, amelyet való jában nem ismerünk, amit csak találgatni lehet, de kell is találgatni, mivel az irodalom- é s színháztörté netnek talán a legfontosabb fejezete. Halálakor Ben Jonson, aki színé sztársa, költő társa, drámaíró társa volt, egy nagyon szé p költemé nyben búcsúztatta. Jonson rendezte sajtó alá a Shakespeare-művek első gyűjtemé nyes (é s elé g hiányos) kiadását, ennek a kötetnek a bevezeté se ez az emlé kidé ző költemé ny. Ebben található a legbő sé gesebb jellemzé s a kortársaktó l. Az is benne van, hogy a nagy barát nem is volt elé ggé művelt, annál csodálatosabb, hogy olyan sokat tudott a világró l, a múltró l é s fő leg az emberekrő l. Ez az emlé kezé s megerő sít a hagyományos gyanúban, hogy gyermekkorban igen kevé s iskolát járt. Latinul valamelyest okvetlenül megtanult, mert a kö zépkorban é s a
reneszánsz emberöltő iben nem volt iskola „deák nyelv", vagyis latin né lkül. De az az elragadtatott hang, amellyel a ré gi barát búcsúztatja a mindenkiné l nagyobb kor- é s pályatársat, nem magányos jelensé g. Egé sz sora maradt fenn az akkori angol költemé nyeknek, amelyek Shakespeare nagyságát dicső ítik. Már é leté ben nemcsak sikeres színpadi szerző , hanem elismert nagy költő volt a költő társak szemé ben is. De hogyan vezetett az út ehhez a dicső sé ghez?
Közé pmó dú vidé ki polgári családbó l származott. Apja váltogatta mestersé gé t, egy idő ben pé ldául kesztyűké szítő volt, máskor azonban kereskedelmi tevé kenysé get folytatott, é s elé ggé tekinté lyes fé rfiú lehetett, mivel né hány é vig kisvárosuk polgármestere is volt. De hogy Shakespeare a kisiskolás kor után 18 é ves koráig hogyan é lt, s ha tanult, mit tanulhatott, ezt nem tudhatjuk. De az bizonyos, mert anyakönyv bizonyítja, hogy 18 é ves fő vel megnő sült. Felesé ge 8 é vvel volt idő sebb nála. Rövid heteken belül gyermekük is született (egy leány), ez talán indokolta a nyilván sürgetett házasságot a túl ifjú fé rj é s a hozzá ké pest már idő s felesé g között. A következő három é vben mé g ké t gyermekük (egy fiú é s egy leány) is született. De hogy házasemberké nt mibő l é s hogyan é lt, ezt megint nem tudjuk. A következő adat már a vadorzás vádja é s a menekülé s a szülő városbó l. Ez 1586-ban lehetett. Legközelebb csak 1589-ban találkozunk vele Londonban. Hogy a közbeeső esztendő k hogyan teltek el, errő l é vszázadok ó ta találgat a tudomány é s a ké pzelet. Mint oly sok angol fiatalember, ő is hajó zással pró bálkozhatott. Matró z is lehetett, kereskedő is, egyesek kaló znak is ké pzelté k. Annyi csaknem bizonyos, hogy járt Itáliában. Velencé ben játszó dó színjáté kaiban (Othello, Velencei kalmár) ottani helyismeretet gyaníthatunk. É s valamelyest tudott olaszul, olasz novellákat eredetiben is olvasott. (Gyakran fé lre is é rtett.) Annyi bizonyos, hogy az olasz világ mindig is é rdekelte, vígjáté kainak többsé ge itáliai városokban játszó dik. — De azután már londoni hírünk van ró la. Közeledett a színházakhoz. Kezdetben színház melletti ló -ő rző volt. Minthogy akkortájt a hölgyek hintó ban, az urak ló háton jártak színházba, az elő adás alatt ő rizni kellett a kocsikat é s fő leg a lovakat. (Mint mostanság az autó kat. ) Ezek a ló -ő rző k ugyanúgy a színház alkalmazottai voltak, mint a színé szek. A legkorábbi színházi adatunk Shakespeare-rő l a ló ő rzé sé rt kapott díjazás. De a következő színházi díjazás már „contaminator" minő sé gben illette. A contaminator, vagyis „összerakó " az a szaké rtő volt, aki a benyújtott drámák megfelelő ré szleteibő l összeállított egy elő adható színjáté kot. Manapság az ilyesfé le tevé kenysé get dramaturgi munkának mondanó k. Tehát ez idő ben már é rtett a drámákhoz, s inné t már kevé s lé pé s kellett ahhoz, hogy elő bb statisztáljon, azután szerepeket is játsszé k, é s szüksé g eseté n szerepeket is írjon. A kilencvenes é vektő l az ezerhatszáztízes é vek elejé ig Shakespeare ugyan színé sz is, rendező is, ké ső bb színigazgató is, de mindenekelő tt drámaíró . Ez idő re már ké zrő l ké zre járó ké ziratos szonettjei a színé szvilágban é s a né ző k közül az ifjak köré ben ismertek, szerelmi vallomásait az ifjak szívesen olvasták fel hölgyeiknek. Nyomtatásban ugyan csak a következő század első tizedé ben jelentek meg a
hamar né pszerűszonetteskö nyvben (akkor egy művé szetpártoló úr fizette a kiadás költsé geit, az ajánlásbó l tudjuk, hogy a nagylelkűmecé násnak W H. volt a monogramja). Né gyszáz é ve találgatják, melyik lord vagy egyé b nagyúr lehetett ez a W. H. — De a bravúrosan verselő drámaszaké rtő már első vígjáté kával — a „Té vedé sek vígjáté ká"-val — bizonyította, hogy milyen költő i szövegeket tud adni a szereplő k dialó gusaihoz. Shakespeare a kezdetet jelentő „Té vedé sek"-tő l ké t é vtized múltán az é letművet befejező költő i játé kig, a „Vihar"-ig mint drámaíró s egyben az egé sz é vszázad legnagyobb angol költő je jutott el. A színház felé píté se é s hatása a dramaturgiára 1. Az é pület kör vagy nyolcszög alakú. A földszinten voltak az álló helyek a közné p számára. A falak menté n, három szinten erké ly húzó dott. Itt voltak az ülő helyek az arisztokraták, a mó dosabb polgárok számára. A néző k ö sszetétele tehát rendkívül heterogé n volt. Dramaturgiai következmé nye: Olyan drámát kellett írni, mely a közönsé g minden ré tegé t kielé gíti. A Hamlet eseté ben a bosszúdráma, a kísé rtettragé dia keveredik, alkot szerves egysé get a filozó fiai drámával. Shakespeare az utolsó a drámatörté netben, aki megteremti akció é s dikció egysé gé t, aki magas művé szi szinten teremt összhangot a drámatörté net arisztokratikus é s populáris vonulata között. 2. A színpadfelépítés: Egy né ző té rre benyúló köté ny- vagy elő színpad; a té nyleges nagyszínpad, mindkettő a szabadté ri jelenetek számára. A színpad hátulján függönnyel elválasztható ré sz, az ún. szobabelső jelenetek számára. E fölött erké ly, az erké ly- vagy bástyajelenetek számára. Dramaturgiai következmé nye: Lehető sé get teremt a szimultán jelenetekre, a le- é s kihallgatásokra. 3. Az é pületek fedetlenek, az elő adásokat általában dé lután három ó rátó l söté tedé sig tartják. Díszlet nincs, illetve csak jelzé s szerű. Dramaturgiai következmé nye: Bár a né ző k elfogadják a színpad felé píté sé bő l következő konvenció kat, a drámai szövegnek akár direkten, akár metaforikusan rendkívül információ gazdagnak kell lennie (pontosítani a helyszínt, idő pontot, stb.) 4. Az elő adást szünet nélkül, egyhuzamban játsszák, függöny nincs. A Shakespearedrámák felvonásokra tagolása csak a XVIII. század második felé ben törté nik meg. A jelenetek határát a szereplő k ki é s bevonulása jelzi. Dramaturgiai következmé nye: Meg kell oldani a halottak kivitelé t. Be kell é píteni olyan jelenetet vagy utasítást, mely ré vé n ez megoldható . 5. A színtá rsulat 12– 16 fő bő l á ll, állandó szerepköre csak a tragikus hő snek é s a komikus színé sznek (=clown) van. A nő i szerepeket kamaszfiúk játsszák. Dramaturgiai következmé nye: Több a szerep, mint a színé sz; így bizonyos szerepeknek összevonható aknak kell lenniük. 6. A színészi já ték: A harsánytó l jut el fokozatosan a belső áté lé sig (lásd: Hamlet utasításai a színé szkirálynak, illetve Szentiváné ji álom mesterember-jelenet é s az azokra tett megjegyzé sek).
A shakespeare-i dráma jellemző i Nem követi az arisztotelé szi drámaelmé letet é s az ezen alapuló színjátszást, nem a görög hagyomány szerves folytató ja. De rendkívül sokfé le hagyománybó l merít, s felhasználja kortársai drámatechnikai é s dramaturgiai újításait: a. Senecató l veszi át a nagymonoló gokra való é pítkezé st; a halállal szembené ző ember sztoikus nyugalmát. b. A kö zépkori drámábó l veszi át té r é s idő szabad kezelé sé t, a hangulati ellenté telezé st é s a hangnemek kevertsé gé t (Shakespeare-né l a műfajt mindig tragikum é s komikum egymáshoz való viszonya é s aránya dönti el). c. Kortársai közül Kyd: Spanyol tragé dia címűműve, mint bosszúdráma a Hamlet elő ké pé nek tekinthető . Marlowe-tó l veszi át a nagyformátumú hő sökre való é pítkezé st é s a verselé st, a blank verse-t.
Hogy való ban hány drámai művet írt — ezt se tudjuk. Van egy hagyományos számunk. Eszerint tragé diáinak, komé diáinak, regé nyes színműveinek a száma összesen 37. — Nyilvánvaló azonban, hogy a neki tulajdonított színpadi művek között jó né hányat vagy egyáltalán nem ő írt, vagy csak contaminatorké nt vé gső formába rázta valaki másnak a művé t. Bizonyosnak vehetjük, hogy a VIII. Henriket ifjabb barátja, Fletcher írta, ő vé gül né hány sort átírt, egyes dialó gusokat kijavított, de enné l több köze nincs a való jában igen közepes színvonalú királydrámához, amely meg se közelíti az igazi nagy „királydrámák"-at, a IV. é s az V. Henriket vagy a ké t igazi nagy tragé diát, a II. é s a III Richárdot. De alig hihető , hogy az egé sz korainak tartott, talán a „Té vedé sek"-né l is elő bb színpadra került „Titus Andronicus" való ban Shakespeare műve lehetne. Ez a rendkívül ízlé stelen é s indokolatlan gyilkosságokat halmozó ré mdráma mé g csak szellemi vagy hangulati rokonságban sincs bármelyik Shakespeare-tragé diával. A nem jelenté keny, de kedves-kellemes „Periklé sz" címűjáté k (nem az ó kori államfé rfiró l, hanem egy mesebeli olasz hercegrő l szó l) formailag is különbözik bármely más shakespeare-i műtő l. Ebben narrátor vezeti a cselekmé nyt, a megszemé lyesített „Idő " jelké pes szemé ly lesz. A megszokott ötös-ötödfeles jambust felváltja a né gyes jambus, ami sehol másutt nem fordul elő Shakespeare-né l. De a korai „Ké t veronai nemes" vagy a ké ső i „Cymbeline" is sokkal gyengé bb színvonalú mű, hogysem a nagy remekművek mellé sorolhatnó k. De az örökölt 37-es számbó l azé rt legalább 25 igazi, hiteles, az ó kori görög tragikusok ó ta a legközelebbi csúcsa a műfajnak. — Viszont van az angol reneszánsz drámák közt né hány ismeretlen szerző nek tulajdonított, amely talán Shakespeare műve. A Morus Tamás tragé diájáró l szó ló „Sir Thomas More" címűkomor játé k, amelyrő l tudjuk, hogy a színház megrendelé sé re né gy háziszerző közösen írta, megbeszé lve a té mát, majd felosztva, melyik mozzanatot melyikük írja meg. Tudjuk, hogy a negyedé t Shakespeare írta, s a stíluskritika alapján azt is gyanítjuk, melyik jeleneteket. É s vé gül is az egé sz Shakespeare ké zírásával maradt fenn. De soha nem sorolták a szerző összes művei közé . Talán a hitelesnek vé lt gyengé bbek között is egyik-másik ilyen közös munka, é s talán az ismeretlen szerző k között is egyik-másik Shakespeare volt mint társszerző . — Á mde a nagy művek, azok az övé i. Ezeket keletkezé sük szerint né gy korszakba szoktuk osztani. A shakespeare-i é letműkorszakolása Sokfé le tagolás lehetsé ges: 2, 3, 4 korszak, ám mindegyikben közös, hogy 1600 a legfontosabb korszakhatár. Ekkortó l számítja az irodalomtörté net művé szeté nek
elkomorulását; ezután születtek meg az ún. nagytragé diák. a. Kirá lydrá má k: II. Richárd III. Richárd V. Henrik VI. Henrik IV. Henrik b. Lírai tragédiá k: Romeo és Júlia c. Vígjá tékok: Szentiváné ji álom Sok hűhó semmié rt A makrancos hölgy Vízkereszt vagy amit akartok Ahogy tetszik A windsori víg nő k Ló vátett lovagok A ké t veronai nemes Té vedé sek vígjáté ka d. Nagytragédiá k: Hamlet, dán királyfi Lear király Macbeth Othello, a velencei mór e. Római tragédiá k: Julius Caesar Antonius é s Kleopátra Coriolanus f. Regényes színművek: Pericles Cymbeline Té li rege Szeget szeggel A velencei kalmár Minden jó , ha vé ge jó Trolius é s Cressida g. Az életmű jelképes lezá rá sa: A vihar (Prospero eltöri varázspálcáját) h. Az életmű utolsó darabja: VIII. Henrik
Az első az indulás né hány é ve, foleg olasz mintájú vígjáté kokkal, de 1595-ben a „Rómeó és Júlia" azonnali sikeré vel már elkezdő dik az a második korszak 1595-tol 1599-ig, amikor elő kelő pártfogó i segítsé gé vel „koszorús költő ", vagyis hivatalos udvari szerző . Ez idő ben való színűleg udvari elvárásra írja a „Királydrámák" cím alatt ismert törté nelmi színjáté kokat, a Tudor-ház tró nra lé pé se elő tti é vtizedek vé res kró nikáját, amely a százé ves háború, majd a fehé r ró zsa— piros ró zsa né ven ismert polgárháború ré msé geit idé zi fel. De ezek között,
Ró meó é s Júlia szerelmi tragé diája után é píti fel a szerelem halhatatlan komé diáját, a „Szentiváné ji álmot" — 1599 é s 1601 között megint elvé sz szemeink elő l. A legfontosabb protektor, Essex gró f egy politikai per áldozata lesz. Talán koholt per volt (manapság koncepció s pernek mondanó k), talán való ban a tró n ellen szervezett felkelé st. Annyi bizonyos, hogy elíté lté k é s kivé gezté k. Hívei közül többen is kerültek börtönbe, de né hány é v után igyekeztek jó vátenni indokolatlan meghurcolásukat, a filozó fus Bacon is börtönbe került egy idő re, hogy hamarosan mentegető zve kiengedjé k é s miniszterré tegyé k. Lehet, hogy Shakespeare-rel is ilyesmi törté nt. Ké t é vig hírünk sincs felő le, de 1601-ben egyszerre a híres Globe Színház igazgató ja. Eddig színé sz, majd sikeres szerző volt ott, ettő l kezdve igazgató é s ré sztulajdonos. Ekkor kezdő dik az a hat é v, amikor leghíresebb é s való ban legnagyobb tragé diáit írja, s mellettük legcsillogó bb vígjáté kait. „A velencei kalmár"-ral kezdő dik, máig sem döntötte el az é rté kelé s, hogy ez az izgalmas műkomé dia vagy a megaláztatás tragé diája. Azonnal utána a „Hamlet", amelyet sokan tartanak a drámatörté net legjobb, legszebb művé nek. Majd egymás után a „Lear király", az „Othello", a „Macbeth" közben a fanyar humorú „Vízkereszt" is. Ha csak ennek a hat é vnek az alkotásait írta volna, akkor is ő t íté lnő k az ezredé v legkitűnő bb színpadi szerző jé nek. — De 1603-ban meghal a nagy királynő , Erzsé bet, é s vele befejező dik a Tudorok polgárpártoló korszaka. Jakab királlyal visszaté r a Stuartok feudális önké nyuralma. Anglia elkomorodik, é s Angliával Shakespeare is elkomorodik. 1607-tol 1611-ig (vagy 13-ig?) tart a negyedik korszak. A mindenbő l való kiábrándulás korszaka. Az „Athé ni Timon" csaló dottsága é s keserűsé ge, a „Szeget szeggel" keserűvígjáté ka arró l, hogy a legtisztessé gesebb ember is korrupt lesz, ha hatalmat kap a kezé be. A „Troilus é s Cressida", ez a homé roszi mitikus világban játszó dó vígjáté k vagy szomorújáté k, amelyben a mitikus hő sök stricikké , a mitikus hő snő k kurvákká züllenek. É s vé gül a legszebb é s legsivárabb tündé rjáté k, a „Vihar", amelynek sé rtett, de varázsló erejű hő se, Prospero odáig jut, hogy bosszút állni sem é rdemes, de mé g varázsolni sem, é s a tündé ries csodák között összetöri varázspálcáját. Hamlet-é rtelmezé sek A tragé dia kitüntetett szerepe a shakespeare-i é letműben, a világ drámairodalmában, valamint a műrendkívüli feldolgozottsága, a könyvtárnyivá duzzadt szakirodalom nem teszi lehető vé a műegyetlen é s kizáró lagos é rtelmezé sé t. É rtelmezé si lehető sé gekrő l beszé lhetünk csak a Hamlet kapcsán. Ehhez társul mé g az az elfogadott felfogás, miszerint a Hamlet nem az egyé rtelműé s megnyugtató válaszok, hanem a gyötrő ké rdé sek tragé diája. Erre utal a tragé dia felüté se is: önmagunkkal, világró l alkotott felfogásunkkal kell szembesülnünk a műkapcsán. 1. A Hamlet mint a két korszak hatá rá n á lló hő s drá má ja: A korszakváltás mindig é rté kveszté ssel, é rté kbizonytalansággal jár együtt. A szakirodalomban többfé le felfogás is van (kö zépkor – újkor; reneszánsz – barokk; katolicizmus – protestantizmus stb.). A legelfogadottabb a közé pkor – reneszánsz korszakpár. Nem csupán arró l van szó , hogy Hamlet, mint reneszánsz hő s áll szemben a közé pkort ké pviselő királyi udvarral, hanem a fő hő sben is együtt vannak jelen a ké t korszak jellemző i. Hamlet feladata, hogy a korszakváltás é rté kvesztő idejé ben (“ Kizö kkent az idő; - óká rhozat! / Hogy é n születtem helyre tolni azt.” ) helyreállítsa a megbomlott é rté krendet. Tragé diája, hogy ez csak halálával sikerülhet. 2. A Hamlet mint politikai drá ma: (Jan Kott) A politikai dráma alapmodellje hatalom é s erkölcs összeütközé se. Claudius gyilkosság ré vé n megszilárdítja hatalmát Dániában, ső t jó politikuské nt biztosítja is a mindennapi é let lehető sé gé t. A látszó lagos biztonság azonban, a hatalom, mint erő szakszervezet pontos működé sé n alapul, mé lyé n azonban kiszolgáltatottság é s fé lelem húzó dik meg.
Jan Kott szerint Helsingő rben minden függöny mögött áll valaki. A leggyakrabban használatos ige a színpadon: (ki)fürké szni, szemmel tartani, nyomon követni. Polonius Claudius utasítására figyelteti a királyné t, Hamletet, Laertest, Opheliát. Mindent megrohaszt a fé lelem é s a bizalmatlanság: házasságot (Claudius – Gertrud), szerelmet (Hamlet – Ophelia), barátságot (Hamlet – Laertes, Rosencrantz é s Guildenstern). Többször elhangzik a műben: “ Dá nia bö rtö n” ; “ Rohadt az á llamgé pben valami” . Hamlet feladata hatalom é s erkölcs összhangjának megteremté se. Tragé diája, hogy ez csak halálával sikerül(het). 3. A Hamlet mint gondolat és tett ö sszhangja megteremtésére tett kísérlet drá má ja: A ké rdé s alapvető filozó fiai é s erkölcsi problé mát é rint, azaz összhangot teremteni az ember gondolatai é s cselekedetei között. Claudius: Nincs ellenté t a ké t dolog között, alantas gondolatokhoz alantas tettek társulnak. Polonius: Tetteit ké t dolog motiválja: a közhivatalnoki buzgalom, másré szt gyermekei iránt é rzett felelő ssé g é s szeretet. Polonius tisztában van az alattvaló k kiszolgáltatott helyzeté vel, gyermekeinek adott tanácsai ennek szellemé ben születnek, a túlé lé st, a lehető sé gek szerinti erkölcsös é letet hirdetik. Hamlet: A ké slekedé s oka nem csupán é s nem első sorban bizonytalanságábó l, tettre való ké ptelensé gé bő l fakad, hanem bölcseleti hátterű. Nem találja a lé tezé s egé szé t é rintő ké rdé seire, gondolataira az ennek megfelelő tettet. Tragé diája, hogy gondolatainak é rvé nyt csak claudiusi tettekkel ké pes szerezni. 4. A Hamlet mint tö rténeti drá ma, a dá n trónért vívott küzdelem drá má ja: Az elő zmé nyeket is figyelembe vé ve a törté net íve Fortinbrastó l Fortinbrasig tart. A műben a három fiatalember (Fortinbras, Hamlet, Laertes) egyaránt közel kerül a hatalomhoz. Az ifjú Fortinbras cé lja egyé rtelmű; megszerezni az apja által elvesztett területeket, megszerezni Dánia tró nját. Laertes vé letlenszerűen kerül a hatalom közelé be, s csak Claudius ügyessé gé n múlik, hogy a felbő szült Laertest é s kísé reté t Hamlet ellen fordítsa. Hamletet nem a hatalom é rdekli, hanem a hatalom termé szetrajza. Nem birtokolni akarja a hatalmat, hanem megismerni. A Hamlet mint mélylélektani drá ma: Freud é s a mé lylé lektani iskola ó ta közhelyszerűaz az é rtelmezé s, mely szerint Hamletet, cselekedeteit, viselkedé sé t é s mentalitását tudatalatti ösztönök motiválják. Ezek közül a legfontosabb az Oidipusz-komplexus, anyja iránt é rzett túlzott vonzalma. S ez motiválja Claudius elleni gyűlöleté t is. Mé lylé lektani vonatkozásban a Hamlet az apátlan nemzedé k tragé diája, s a fiúk öntudatlanul is apjuk helyé t szeretné k elfoglalni.
Ahány mű, annyifé le, ahány hő s, annyi jellem, annyi típus. Hamlet, a habozó bölcs ugyanolyan örök típus, mint Caliban, a szörnyeteg, Othello, a fé lté keny, Lear, a csaló dó családfo vagy Puck, az örök vásott kamasz. Minden Shakespeare-játé k eredeti, de egyetlen té máját sem ő találta ki. Mé g a „Szentiváné ji álom" különböző korokbó l összezagyvált szereplő i is külön-külön megtalálható k elő dökné l, itt az összevisszaság az eredeti. A többiné l minden valahonné t való , é s mé gis eredeti műjön lé tre. De a törté nelmi té mák divatos törté netíró knál található k, az ó kori tárgyúak Plutarkhosz törté nelmi alakjait lé ptetik színpadra. A vígjáté kok olasz novellákbó l é s nemzetközi vándormesé kbő l váltak té mákká. De csak té mákká: a cselekmé nyek menete é s a hő sök jelleme örök pé ldaké pek a világ folyásáró l é s alakjairó l. — A reneszá nsz drámát Angliában nem sokkal ő elő tte Thomas Kyd kezdte azokkal a drámákkal, amelyekben összeolvasztotta az ó kori tragé diák öröksé gé t a kö zépkori misztériumjá tékok mozgalmasságával. Shakespeare tő le is tanult, de mé g többet a legfontosabb kortárstó l, Christopher Marlowe-tó l. Marlowe egyazon é vben született Shakespeare-rel. Igen rövid, de igen fé ktelen é letet é lt. Az egyetemrő l utcai ké selé s miatt kicsapták, akkor elment kaló znak, a fekete vitorlák é s halálfejes lobogó alatt írt egy olyan drámát, amely Shakespeare-re é s általa az egé sz drámai gyakorlatra hatott. Ő kezdemé nyezte a blankverset (ötös é s ötödfeles jambust), amely már kortársainak is termé szetes formája lett, majd Schiller törté nelmi drámáin keresztül nemcsak Katona Jó zsef, de Illyés Gyula számára is drámai versforma lett. — Első tragé diája, a „Nagy Tamerlán" azonnal siker volt. Ö sszesen hat tragé diára volt ideje (köztük a Faust-té ma első színpadi feldolgozására), majd 29 é ves korában egy kocsmai verekedé s áldozata lett. Shakespeare jó barátja volt, sokak szerint semmivel se jelenté ktelenebb nála, é s ha tovább é l, talán ő t tartanák a legnagyobbnak, de nem é lt tovább, é s a tő le sokat tanuló Shakespeare lett a legnagyobb. De az az egé sz kör, amelyben é ltek, az angol reneszánsz teljessé gé t jelentette. A „Hableány" nevűkocsmában napró l napra együtt ültek a Globe Színház irányító i, szerző i, mellettük egyazon asztalnál itták a sört vagy a whiskyt a nagy költő k, nagy tudó sok, nagy államfé rfiak. Edmund Spenser, a kor legnagyobb költő je, Francis Bacon, a kor legnagyobb filozó fusa, Essex gró f, aki tragé diájáig a legfő bb államfé rfi volt... é s mellettük a divatos, ünnepelt kaló zok, akik hűsé ges né ző i voltak a Globe Színháznak is. Ezt a kört é s mögöttük az Udvar hölgyeit, a lebujok leányait, a windsori é s londoni víg háziasszonyokat kell együtt látnunk, hogy kellő felké szültsé ggel né zzük színházainkban vagy olvassuk otthoni magányunkban Shakespeare műveit. Ezeket pedig né zni é s olvasni kell, mert né lkülük sokkal szegé nyebb lenne a világunk.
