132
IRODALOM
KÖNYVEK
K in d erw ü n sch e ju n g er österreich erin n en . Individuelle P ra feren zen und gesellsch aftlich e B ed in gun gen des g en era tiv en V erhaltens. (Fiatal osztrák nők családtervei. A reprodu k ciós m agatartás egyéni preferen ciái és társadalm i feltételei.) Inst. für D ém ographie der Ö sterreichischen A kadem ie der W issenschaften. W ien, 1980. 201 p. (Schriftenreihe, 1980. H eft 6.) A usztriában a születések szám ának 1964 óta tartó állandó csökkenése k öv et keztében 1975 óta a halálozások szám a m eghaladja a születésekét. Tekintve, hogy a halandóság stabil és elég alacsony, — a vándorlás b efolyá soló hatása hosszú tá von csak m ásodlagos — a népesség szám ának fejlőd ését alapvetően a születések szám a határozza meg. A születések szám a az u tóbbi években csak a k orösszeté tel változásának hatására nőtt, a term ékenység állandóan csökkenő tendenciát m utat: a nettó reprodu kciós együttható 0,77. Csökken a fiatalabb kohorszok á t lagos gyerm ekszám a is, am i elsősorban a három - és többgyerm ekes családok szá m ának visszaesésére és a gyerm ektelen házaspárok szám ának növekedésére v e zethető vissza. A reprodu k ciós m agatartás változása és az eb b ől következő szü letésszám csökkenés, m elynek nem lebecsülendőek társadalm i, gazdasági és dem ográfiai kihatásai, in dokolták a jelen kötetben ism ertetett családtervezési és közvélem énykutatási vizsgálatot. A vizsgálat során 1978-ban 2700 reprezentatívan kiválasztott n ővel készítettek kérdőíves felvételt. A m intasokaság egyik része 1974-ben kötött házasságot, s így családterveiket részben m ár m eg v alósí tották, m íg a m egkérdezettek m ásik csoportja 1977-ben házasodott, vagyis m ég a családalapítás küszöbén állnak. A z 1980-as év ek elejére tervezik úgyanezen m intasokaságnak ism ételt m egkérdezését, a családtervek m egvalósításának fe l m érésére. A fogam zásgátlási m ódszerek használatának általánossá válásával eg yre nő a jelentősége a gyerm ekszám m al kapcsolatos attitűdnek és elvárásoknak. A ha gyom ányos társadalm akban a term ékenységi m agatartásm intát az új nem zedék szinte autom atikusan veszi át az előző nem zedéktől. A m odern társadalm akban ezzel szem ben a gyerekszám m al és a gyerm ek születési időp on tjával kapcsola tos egyéni döntések — a társadalmi, gazdasági és politikai feltételek valam int az egyéni preferen ciák által befolyá solv a és behatárolva —■ nagy változatosságot mutatnak. A gyerm ekszám m al kapcsolatos attitűdöt a jelen kutatás a k övetk e ző kérdéseken keresztül kívánta feltárn i: hány gyerm eket tartanak ideálisnak egy családban általában ; hányat saját családjukban, kon krétan; hány g yerm e ket kívántak fiatal korúkban, am ikor házasságkötésről m ég nem volt szó; hány gyerm eket kívánnak házasságuk folyam án összesen? A m egkérdezettek döntő többsége két vagy három gyerm eket tart ideálisnak egy átlagos osztrák család b an: 63% -a kettőt 10% -a kettőt-hárm at és 23% -a hármat. Erősen negatív az atti tűd eg yfelől a gyerm ektelen, m ásfelől a sokgyerm ekes családok iránt. A n agy családokkal kapcsolatos alacsony tolerancia — az ENSZ vizsgálat adatai sze rint —- csak M agyarországon jelenkezik Ausztriához hasonló m értékben. A tár sadalom egyszerű reprodu k ciójá h oz szükséges átlagos gyerm ekszám (2,26) és a családok által kívánt gyerm ekszám közötti eltérés jelentéktelen, s így a je le n legi generáció családterveinek m egvalósulása esetén a reprodu k ció biztosítottnak látszik. A házasságkötés előtt kívánt gyerm ekszám ot nagyobb m értékben je lle m zik szélsőségek: m agasabb az aránya a gyerm ektelen és a sokgyerm ekes család ideáloknak. Ö sszehasonlítva a házasságkötés előtt és a házasságban kívánt gyér-
I R O D A L O M
133
m ekszám okat, m egállapíthatjuk, h ogy a házasságkötés után k íván t gyerm ekszám átlaga — a gyerm ektelenül m aradni kíván ók igen alacson y aránya m iatt — m egh aladja a fiatalabb korban tervezett gyerm ekszám ot. Érdekes következtetések levonására ad lehetőséget az ideális és a tényle gesen kívánt gyerm ekszám ok összevetése. Igaz ugyan, hogy a három és több gyerm eket ideálisnak tartók tényleges gyerm ekszám a az ideálisnak tartottnál alacson yabb és nem h aladja m eg az egyszerű reprodu k ció színvonalát, de m ás oldalról m integy kétszeres azoknak az anyáknak az aránya, akik egy gyerm e ket n em tartanak ugyan ideálisnak, de ténylegesen egy gyerm eket szülnek/szül tek. Ü gy tűnik tehát, h ogy diszkrepancia van az ideális és a tényleges g yerm ek szám között, am i potenciális szülési kedvre enged következtetni. Sajnos azon ban az eltérés okainak feltárására — m ódszertani okokra h ivatkozva — a szer zők nem vállalkoztak. A születendő gyerm ek nem ével kapcsolatos válaszok azt mutatták, h ogy a fiúk preferálása erőteljesen csökkenőben van (1000 lányra 1023 fiút kívánnak). A szexpreferen cia elsősorban a születési sorrendnél m utatkozik oly m ódon, hogy első gyerm eknek fiú t kíván nak és m ásodiknak lányt. A továb bi gyerm ekeknél a nem m eghatározása m ár nem ilyen egyértelm ű. A kötet következő szerkezeti egysége a gyerm ekvállalás m ellett és ellen szóló érveket, vélem én yek et vizsgálja. A gyerm ekkel kapcsolatos p ozitív attitűd m indenekelőtt érzelm i vonatkozású. A házasság és a család kiteljesedéséhez — a többség vélem én ye szerint — szorosan hozzátartozik a gyerek. A gyerm ek gaz dasági jelentősége a betegbiztosítás és a nyugdíjellátás általánossá válásával csökkenőben van. A m egkérdezett nők visszautasították azt az álláspontot, hogy az anyaság vállalása a társadalom m al szem beni kötelességük lenne. A z anya szerep nem n öveli — vélem én yek szerint — a nő társadalm i presztízsét. A továb bi gyerm ekek vállalásával kapcsolatos negatív döntésnél elsősor ban a fizikai, idegi és érzelm i leterheléstől való félelem játszik szerepet. A g yer m ekneveléssel konkuráló alternatív in dok ok közül az anyák m unkahellyel kapcsolatos szem pon tjai (karrier-okok) em elhetők ki. A tervezett és realizált gyerm ekszám és a házaspár társadalm i-gazdasági helyzete közötti összefüggéseket vizsgálva a kutatók kitértek a társadalm i-gaz dasági csoportok eltérő helyzetéből, a társadalm i m obilitásból eredő k ü lön b öző ségek term ékenységet befolyá soló hatásának elem zésére. A z egyes társadalm i gazdasági csoportok gyerm ekszám -terveiben m utatkozó eltérések úgy jellem ez hetők, hogy a m agasan kvalifikált (2,28) és a segédm unkás (2,30) családok v i szonylag több gyerm eket kívánnak és a k ettő között elh elyezkedő rétegeknél a kívánt gyerm ekszám átlagosan sokkal alacson yabb (1,94). A jelenség m agyará zata igen nehéz. Feltételezhető, h ogy a középrétegeknél tapasztalható vágy és orientálódás, a m agasabb társadalm i rétegekbe való bekerülése olyan m en n yi ségű anyagi és nem anyagi erőfeszítést követel, am ely m ellett m ár nem m arad idő és energia a gyerm ek számára. A jöv ed elem gyerm ek szám -befolyásoló hatása a társadalm i-gazdasági cso portokn ál tapasztaltakhoz hasonlóan szintén „U ” görbével jellem ezhető, de az „U ” hatás kevésbé m arkánsan jelentkezik, s úgy tűnik, hogy a jöv ed elem csak m ásodlagosan befolyá soló tényező, m elynek hatása a társadalm i és a foglalkozási különbségeken keresztül érvényesül. A z iskolai végzettség és a term ékenység közötti összefüggést két oldalról, vagyis a férj illetve a feleség iskolai végzettsége szerint is vizsgálták. A férj iskolai végzettsége és a gyerm ekszám közötti kapcsolat — az előb biek h ez hason lóan — „ U ” oldalú görb ével jellem ezh ető, ah ol a két m axim u m az általános is kolai (2,47) és a felsőfok ú végzettséggel (2,33) rendelkezőknél van. Igen érd e kesen alakult A usztriában a n ők iskolai végzettsége és term ékenysége közötti összefüggés. A kezdetben egyértelm űen n egatív viszon yt (m agasabb képzett séghez alacson yabb gyerm ekszám tartozott) először egy „J ” form ájú , m ajd n apjain kban m ár „U ” form ájú m egoszlás váltotta fel. H asonló trendeket látha tunk D ániában, Finnországban és Belgium ban, m íg az U SA-ban, L en gy el országban és M agyarországon a képzettségi szint növekedéséhez (m ég?) csökk e n ő term ékenység társul. A term ékenység csökkenésének egyik fő okaként a szakem berek a nők fok ozód ó m unkavállalását jelölik meg. A jelen kutatás is azt m utatja, hogy az
134
I R O D A L O M
egésznapos kereső tevékenységet folytató nők 1,88, a részm unkaidőben dolgozók 1,98 és a háziasszonyok 2,24 gyerm eket kívánnak házasságuk során. Ez utóbbi csoportnál a m agasabb gyerm ekszám csak részben m agyarázható az eltartott státusszal. Szerepet játszanak a — job b á ra m ezőgazdaságban dolgozó • — férj m agasabb elvárásai is. A gyerm ekek szám át a kereső tevékenység és a háziaszszonyi, an yai feladatok közötti kon fliktu s-h elyzetek redukálják. A m ég g y er m ektelen anyák 45% -a gyerm ekének m egszületése után fel akarja adni kereső tevékenységét, 40% -a csökkenteni k íván ja m unkahelyi elfoglaltságát és csak 12% g on d olja úgy, hogy változatlanul tovább kíván dolgozni. A negatív össze függés itt is kim utatható. A zok a nők k íván já k ugyanis a legtöbb gyerm eket szülni, akik ezt követően csak a háziasszonyi feladatoknak óhajtanak eleget tenni. A részm unka m int m egoldás nem látszik elfogadottnak, am i azonban a m egfelelő ilyen jellegű állások h iányával is m agyarázható. A gyerm ekszám és a nő gazdasági aktivitása közötti viszony kétféleképpen értelm ezhető. E gy részt a gazdasági aktivitás b efoly á solja a term ékenységet oly m ódon, h ogy azok a nők, akik nem akarják feladni kereső tevékenységüket csak kevés gyerm eket kívánnak. A z összefüggés azonban értelm ezhető úgy is, hogy a term ékenység befolyá solja a kereső tevékenységet. A gyerm ek utáni vágy a kereső tevék en y ség korlátozásához vezethet, illetve a valam ilyen ok ból a kívántnál kisebb g yer m ekszám (esetlegesen gyerm ektelenség) az egyébkén t gyenge m unkavállalási h ajlam ot felerősítheti és kereső tevékenység vállalását eredm ényezheti. A vizsgálatból a fogam zásgátlási ism eretekkel és gyakorlattal kapcsolat ban a k övetkező m egállapítások em elhetők ki. Többségi vélem én y szerint m eg felelő fogam zásgátló használata esetén a nem kívánt terhesség biztonsággal e l kerülhető. A legbiztosabbnak tekintett m ódszerek sorrendben a sterilizáció, f o gam zásgátló tabletta és a m éhen belüli pesszárium. A legkevésbé biztonságos nak a coitus-interruptust tartják. A ténylegesen használt m ódszerek sorrendben a coitus-interruptus az orális m ód szer utáni, m ásodik h elyre kerül, s ezt követi az általánosságban ugyancsak bizonytalannak m inősített O gino— Knaus m ódszer alkalm azása. A z adatok tehát azt bizonyítják, hogy a fogam zásgátlási gyakorlat ra m ég m indig tradicionális szem léletm ód jellem ző, s ellentm ondás m u ta tk o zik a fogam zásgátlási ism eretek és azok gyakorlati alkalm azása között. A kedvezőtlen népesedési helyzet — gyakran túldram atizálva — tág teret kap az osztrák töm egkom m unikációs eszközökben. A születések szám ának évek óta tartó csökkenéséről — a vizsgálat adatainak tanúsága szerint — a lakosság jó l tájékozott és általában negatívan értékeli. Á ltalános vélem én y szerint a k i tűzendő cél a zéró n övekedési ütem lehetne. A zt azonban, hogy ennek érd ek é ben állam i beavatkozás történjen a többség elutasítja, d e ugyanakkor egyetért olyan család- és szociálpolitikai intézkedésekkel, m elyek az egyéni döntések tiszteletbentartásával elősegítik a családtervek m egvalósítását. A családpolitikai ráfordításoknak .a bruttó nem zeti term ékhez viszonyított aránya alapján Ausztria a fejlett ipari országok között előkelő helyet fog la l el. A családoknak n yú jtott tám ogatások jellegü k szerint három nagy csoportba sorolhatók. A z első csoportba tartoznak azok az anyagi tám ogatásform ák, a m e lyeket az állam direkt vagy indirekt m ódon n yú jt a családokn ak: szülési segély, családi pótlék, adókedvezm ények illetve az oktatás k ü lönböző form áihoz tör ténő állam i hozzájárulás. A családi pótlék népesedéspolitikai hatékonyságát vizsgálva, m egállapítható, hogy az összeg nagysága és született gyerm ekek szám a k özött direkt összefüggés nem m utatható ki. Szülési segélyben valam ennyi szülő nő részesül, de az összeg nagysága függ a terhesgondozáson való többszöri m eg jelenéstől, s így hatása elsősorban — a terhes anyák m egfelelő és széles körű egészségügyi ellátása következtében — a csecsem őhalandóság csökkenésében érezhető 25 ezrelékről (1970) 15 ezrelékre (1980) esett vissza. A kutatás során m egkérdezettek 2/3-a szerint a pénzbeli tám ogatás e két form ája kielégítő ugyan, de ahhoz, hogy a m eglevők höz esetlegesen még egy gyerm eket vállaljan ak a je lenlegi összeg m egduplázása lenne kívánatos. A családpolitikai tám ogatások m ásodik csoportjá ba a dolgozó anya részére biztosított m unkaiogi rendelkezések és kedvezm ények tartoznak. Itt kell m eg említeni .a legalább 16 hetes fizetett szülési szabadságot (ebből 8 hetet a szülés kiírt időp on tja előtt kell kivenni) valam int a gyerm ek egyéves koráig kivehető fizetés nélküli szabadságot (ez idő alatt az anya a m agyar gyes-hez hasonlóan
I R O D A L O M
135
havi, úgynevezett szabadságpénzt kap). Ez u tóbbi leh etőséggel a dolgozó anyák 95% -a él, am i a rendelkezés létjogosultságát és népszerűségét bizonyítja. V égül a harm adik csoportba a gyerm eknevelést elősegítő és tám ogató szolgáltatások és intézm ények tartoznak. A kép ebb en az esetben elég h etero gén, m ert m íg az óvodai férőh elyek tekintetében a helyzet kielégítőnek m on d ható, bölcsődékről, n apközikről és egésznapos iskolákról ugyanez már nem állít ható. Ez lehet az egyik fő oka annak, h ogy a 15 évesn él fiatalabb gyerm eket nevelő házas nők 60% -a és az egyedülálló anyák 40% -a nem folytat kereső te v é kenységet, jólleh et ezeknek m integy fele kívánna — ha részfoglalkozásban is — állásba menni. T ovábbi problém át a nem m eg felelő lakásnagyság illetve szob a szám jelent. A z ön álló gyerm ekszoba hiánya korlátozza a kívánt gyerm ekszám ot, s a m egkérdezett nők 40% -a vélekedett úgy, hogy egy nagyobb lakás elősegí tené a (további) gyerm ekvállalást. A szociálpolitikai intézkedések és a születések szám ának alakulása közötti összefüggést elég nehéz m eghatározni. A z intézkedések körének és a támogatás összegének n övelésével ugyanis párhuzam osan csökkent a születések száma, s nem ismeretes, h ogy a szociálpolitikai erőfeszítések nélkül a születésszám csök kenés nagyobb és ha igen, m ilyen m érvű lett v o ln a ?! M aguk a m egkérdezettek sem éreztek kapcsolatot a m eglevő illetve tervezett állam i tám ogatás és az egyéni családtervek között, sőt úgy vélték, h ogy csupán anyagi helyzetük m egjavulása miatt nem hoznának több gyerm eket a világra. P. M.
P roblèm e der dem ograpliischen E ntw icklung. (A dem ográfiai fejlőd és p r o b lém ái.) Berlin, 1980. A kadem ie Verlag. 132 p. (Abhandlungen der A kadem ie der W issenschaften der DDR.)
A Ném et Szocialista Egységpárt IX . K ongresszusa kiem elten foglalkozott család- és népesedéspolitikai kérdésekkel. Hangsúlyozta, h ogy a jöv őb en fokozott figyelm et kívánnak fordítani a gyerm ekes anyákra, a sokgyerm ekes családok és a fiatal házasok támogatására, valam int fokozatosan javítani k íván ják a g yer m ekes dolgozó nők m unkakörülm ényeit és háztartási m unkáját. A párt által m eghatározott szociálpolitikai célkitűzés szabta m eg a „D em ográfia i fejlődés p roblém áiról” tartott ülésszak fő irányvonalát és tém akörét, am elynek anyagát a jelen kötet fog la lja m agában. A z egyik bevezető előadást prof. G. W in k ler, az NDK T u dom ányos A k a dém iája Szociológiai és S zociálpolitikai Intézetének igazgatója tartotta. W in k ler a fejlett szocialista társadalom dem ográfiai fejlődésén ek problém áit elem ezve m egállapította, hogy más szocialista országokh oz hasonlóan az N D K -ban sem korlátozták soha a népesség fejlődésén ek kérdését a születések szám ának n ö v e kedésére, hanem m indenkor interdiszciplinárisán értelm ezték. Ily m ódon a n é pesség fejlődését befolyá soló és jellem ző fak torok közé sorolták a teljes fo g la l koztatottság biztosítását, az iskolázottsági szint em elkedését, a lakáshelyzet ja vítását, az életszínvonal növekedését, a várható átlagos élettartam növekedését, az anyai- és a csecsem őhalandóság csökkenését, a m unkaidő csökkentést stb. A z utóbbi év ek b en eg yre sürgetőbben vetődött fel a népesedési, népesség fejlőd ési kérdések tudom ányos m egalapozásának elem zésének igénye — a n é pesedési változások tudatos befolyásolása, valam int a kom plex népgazdasági ter vek kidolgozása céljá ból. A születési arányszám nak az egyszerű reprodukciót sem biztosító színvonala egy sor kérdést vet fel, m elyek m egválaszolása csak interdiszciplináris kutatóm unka során történhet meg. Ilyen m egválaszolandó kérdések, hogy m ilyen törvények határozzák m eg a m i társadalm i viszonyaink között a népesség fejlőd ését; a népesség egyszerű vagy bővített repropd u kciója kívánatos-e és a m egvalósulásnak m elyek a feltételei; a gazdaság- és társadalom politikánknak m ilyen kihatásai vannak a népesség kvalitatív és kvantitatív re produkciójára. A szerző szerint a jelen h elyzetben — am ikor a népesség száma csökken, a korösszetétel változásának következtében nő az időskorú és csö k k e n *
136
I R O D A L O M
a fiatalabb korcsoportok aránya, és a szükségletek struktúrája a szocialista életm ód kívánalm aival ellentétesen úgy m ódosul, h ogy a gyerm ek e h ierarch iá ban m eglehetősen hátul van rangsorolva — reális célként csak a népesség egy szerű reprodu k ciója tűzhető ki. Ez u tóbbi szem pont tu la jdon k éppen a társadal m i és egyéni érdekek összeütközését jelenti, am ely konfliktus csak az anyák életkörü lm én yeinek és m u nkafeltételeinek fokozatos és állandó javítása révén oldható fel. Ezért különös hangsúlyt kell fektetni azokra a kutatásokra, am elyek a gyerm ekvállalást befolyá soló feltételek és m otívum ok, valam int a sz ociá lp oli tika lehetőségeinek kutatására irányulnak. A népesség reprodu k cióján ak tém akörével foglalkozik prof. L u ngw itz ta nulm ánya. M egállapítja, h ogy a születések szám ának 1974 és 1978 közötti 26,9%os növekedése m integy 80% -ban term ékenységnövekedésre vezethető vissza. E b ből a pozitív m érlegből az alábbi következtetések vonh atók le. A születések szá mának növekedése az ösztönző népesedés- és szociálpolitikai intézkedések ered ménye, s így m egállapítható, hogy a társadalom képes a születések szám ának b e folyásolására és szabályozására. A jelen helyzet stabilizálása érdekében ösztön öz ni kell a gyerm ek utáni vágyat, elő kell m ozdítani a kívánt gyerm ekszám realizá lását és ezzel szoros összefüggésben ki kell kü szöbölni az anyaság és a kereső m unka közötti ellentm ondásokat. M indez egyre n övek vő követelm ényeket tá m aszt a szociálpolitika és a népgazdaság teherbírásával szem ben. A lapvető népesedéspolitikai célkitűzés a népesség egyszerű rep rod u k ció jának a biztosítása. M íg 1974-ben a népesség egyszerű reprodu k ciója csak 73% -os volt, 1978-ban ez a z arán y 90% -ra em elkedett, s így a kívánt cél e lé r hető k özelségbe került. F igyelem be véve, hogy — más kutatási eredm én yek tanúsága szerint — 1000 élveszülött lánygyerm ek ből csak m integy 750 fo g gyerm eket szülni (halá lozás, term éketlenség, nem köt házasságot), m inden term ékeny házaspárnak átla gosan 2,7 gyerm eket kellene a világra hozni ahhoz, hogy a népesség egyszerű reprodu kciója biztosított legyen. Ahhoz, h ogy a születések szám a a jelenlegih ez képest em elkedjen az érvén yben levő népesedéspolitikai intézkedések to v á b b fejlesztése szükséges. A tapasztalat szerint ugyanis a rendelkezések ösztönző h a tásukat a bevezetést k övető 9— 12 hónap között kezdik k ifejteni, s születésszám növelő hatásuk m integy 2 évig tart. Ezt követően - ha ú jab b ösztönző ren del kezéseket nem léptetnek életbe — a születésszám stabilizálódik, ú jabb növekedés már nem várható. A z N D K -ban jelen leg már a stabilizálódási szakasz k övetk e zett be, s ezt bizonyítja, hogy az 1978-as növekedés jelentősen az 1977. évi alatt maradt. A kívánt és a tervezett gyerm ekszám ú jab b problém ákat vet fel. A csa ládtervezési kutatások eredm én yei szerint a fiatal házasok 2/3— 3/4-e két g yerm e ket tervez (amit azonban nem m indig realizálnak) és 1/3— 1/4-e csak egy g y er meket. Ez azt jelenti, hogy az átlagos gyerm ekszám távlatilag is kettő alatt m a rad, s m int m ár em lítettük az egyszerű reprodu kció biztosításához 2,7-es átlag ra lenne szükség. Ez a célkitűzés éppen a következő női k orcsoportok csökkenő létszáma m iatt csak term ékenységnöveléssel érhető el. A feladat tehát nem e g y szerűen .a születések szám ának növelése, hanem a két-, három - és annál tö b b gyerm ekes anyák illetve családok szám ának és arányának növelése. V égig g on d olva a befolyá soló tényezőket, a k övetkező szociálpolitikai feltételek biztosítása látszik szükségesnek. A z em lített célkitűzésből adódóan a jelenlegin él erő te lje sebb gyerm ekszám szerinti differenciálást kell m egvalósítani. A lakáshelyzet és a gyerm ekintézm ényekkel való ellátottság javítását szem előtt k ell tartani. A szociálpolitikai tervek értelm ében a lakáskérdést 1990-ig m eg kell oldani. A k ét ségkívüli eredm ények ellen ére a lakásigénylők szám a nem csökken. A négy- és többgyerm ekes családok soron kívüli és m egfelelő lakáshoz juttatása m egtörtént, de nem m ondható ugyanez el a h árom gyerm ekes családokról. Tekintetbe véve, hogy a népesség reprodu k ciója egyid ejű leg a társadalom reprodu k cióján ak is alapkérdése, a problém a vizsgálatát közgazdaságtudom ányi kutatásokkal is ki kell egészíteni. F igyelem be kell azt is venni, hogy a családok életszínvonaluk '’ cs ökkenése nélkül vállalkozhassanak több gyerm ekre. Itt vetődik fel az az u tób bi években m ind gyakrabban felm erü lő kérdés, hogy m i a gyerm ek h elye és szerepe a szükségletkielégítés rendszerében. Ideológiai n evelő m unkával tuda tosítani kell az em berekben, hogy a gyerm ek vállalása és nevelése vezethet csak •a család érzelm i életének kiteljesedéséhez.
I R O D A L O M
137
A kötet eg yik érdekes tanulm ánya a családtervezés és a nők szakképzettsé ge közötti kapcsolatot vizsgálja. A család társadalm i struktúráját m eghatározó és b efolyá soló szám os tényező közül az egyik leglén yegesebb a nő iskolai v é g zetsége, illetve szakképzettsége. Ez a tényező b efolyá solja a nő családtervezési magatartását is. A születések szám a és a születésszabályozás társadalm i csop or tonkénti eltéréseinek feltárása segítséget n yú jthat a népesedéspolitikának abban, hogy kiválassza azokat a népességcsoportokat, am elyek ösztönzése az adott sza kaszban kívánatos lehet. A vizsgálatnál, am ely 1800 házas és gyerm ekes nő m egkérdezésén alapult, három képzettségi csoportot állapítottak m eg: úgym int alacson y képzettségi szint (szakképzetlen és betanított) középszint (szakképzett séggel rendelkező) és felsőszint (felsőfokú képzettségű). A m egkérdezettek által ideálisnak tartott gyerm ekszám átlaga 1,95, m íg a kívánt gyerm ekszám 2,05 volt. A képzettségi szint szerinti különbségek nem szám ottevőek, egygyerm ekes csalá dot felsőfok ú képzettségűek kisebb arányban (9%) tartanak ideálisnak m int a közép- (15%), illetv e az alsó szintbe (17%) tartozók. A tudatos családtervezés a képzettségi szinttel párhuzam osan nő. A v élet len teherbeesések esetén az alacson y képzettségi szinthez tartozók nagyobb arányban h ordják ki nem kívánt terhességüket, m íg a felső szintű végzettséggel rendelkezők ez esetben szinte m indig m ű vi abortuszhoz folyam odnak. A felső szintüeknél ugyanakkor általánosabb a fogam zásgátlási m ódszerek ism erete és használata és kisebb arányú a m ű vi abortusz. . A következő elem zési szem pont a realizált gyerm ekszám és a képzettségi szint összefüggése volt. A m intában szereplő anyák ténylegesen m egszült átlagos, gyerm ekszám a 1,63 volt. A képzettségi szint differen ciá ló hatása igen erőteljes: a képzettséggel nem rendelkezőknél ez az érték 2,14, a szakképzettségűeknél 1,58 és a felsőfok on képzetteknél 1,52. A vizsgálati eredm én yek egyértelm űen m utatják, hogy a realizált gyerm ekszám (1,63) és a kívánt gyerm ekszám (2,05) között elég jelentős különbség m utatkozik. A feladat éppen az lehetne, hogy ez a két érték közelebb kerü ljön egym ásh oz oly m ódon, hogy a kívánt, de nem realizált gyerm ekek is m egszülethessenek. A cél eléréséhez szükséges lenne a szolgáltatások és a gyerm ekintézm ényi ellátás m ennyiségi és m inőségi szín v o n alának em elése a háztartási munka könnyítése céljá ból, a nők családi feladatai nak m éltányolása és figyelem bevétele a m unkahelyen, valam int a házaspárok közötti otthoni m unkam egosztás eg yen lőbb é tétele. V égü l a kötetből m ég egy rövid tanulm ányt szeretnék kiem elni, am ely a n épesedéspolitikai intézkedések hatásával foglalkozik. K ét n agy csoportot k ü lön böztet meg, az úgynevezett hosszú távon, illetve rövid távon ható in tézk e déseket. A gyerm ek egyéves koráig biztosított fizetett szabadságot, am ely a m ásodik és az azt k övető gyerm ek után já r hosszú távon hatónak minősít. V iszonylag hosszabb időn keresztül ösztönzőnek nevezhetjük a lakáshoz juttatást, de csak addig, am íg a házasságkötés után a lakásra várni kell, illetve am íg a lakásnagyság a gyerm ekek szám ával arányos. A lakás elveszti ösztönző hatását, ha a lakásnagyság nem korlátozott, illetve ha javu ln ak a lakáscsere lehetőségei. A tapasztalatok szerint rövid távú ösztönző hatása van a k ü lön b öző pén z ügyi juttatásoknak, pótlékoknak. Ez nem jelenti azt, hogy a családtervezésnél nem játszanak sem m ilyen szerepet, de hatásuk — a nom inál- és reálbérek n ö vekedésével párhuzam osan — kb. 2— 3 é v alatt kifut. A z N D K -beli m egfigyelések m ellett ezt igazolják a csehszlovákiai és a m agyar tapasztalatok is. M íg más szo cialista országokban a pénzbeni tám ogatás fő form á ja a családi pótlék vagy az adókedvezm ény, addig az N D K -ban a fő hangsúly a gyerm ekgondozás és a gyer m ekruházat szubven cionálásra helyeződött. Igen ösztönzőnek és hatékonynak ta rtja a szerző a két- és többgyerm ekes anyák részm unka lehetőségét. A z érintett nőknek m integy 30% -a veszi igénybe, s a foglalkoztatásnak ez a m ód ja reálisabbá teszi a családi és m unkahelyi fe l adatok összehangolását. A nők háztartási m unkájának könnyítése kulcskérdése a term ékenység és ezen keresztül a népesedési helyzet javulásának, hiszen m in den eddigi erőfeszítés ellenére a nők szabad id eje a férfia k szabad id ején ek csak a felét teszi ki. P. M.
138
I R O D A L O M
F O L Y Ó IR A T C IK K E K
B ID E A V , A .: A d em ographic and social analysis o f w id ow h ood and rem arria g e: the exa m p le o f the castellany of T h oissey-en -D om b es, 1670— 1840. (A m egözvegyülés és újraházasodás dem ográfiai és társadalm i elem zése: a T h oissey-en -D om bes-i uradalom példája, 1670— 1840.) — Journal o f Fam ily H istory 1980. No. 1. 28— 43. p. A z iparosítás előtti időszakban a halálozás szám talan házasságot bontott m eg és rengeteg özvegy került a házassági „p ia cra ” , ezért a régi dem ográfiai struktúrák m egértéséhez elengedhetetlenül fontos az újraházasodás jelenségének tanulm ányozása. Term észetesen ez elsősorban szociológiai jelenség, m elynek gazdasági, társadalm i és kulturális m eghatározói vannak. M inden családrekonstrukciót végző történeti dem ográfus szem betalálkozik azzal a nehézséggel, m elyet a m egözvegyülés és az újraházasodás okoz. m égpe dig nem is ritkán. Érthető, hisz az A . Bideau által Vizsgált uradalom ban a 17-— 18. században például a házasságkötéseknek csak 63— 78% -a m egy végbe házas ságban még soha nem élt szem élyek között, függetlenül attól, h ogy városi vagy falusi közösségről van-e szó. A z özvegyek oldaláról szem lélve a jelenséget m eg állapítható, hogy kb. 50— 60 százalékuk m ásodszor is házasságot köt. Ha a n é pességet nem ek szerint vizsgáljuk, ezt tapasztaljuk, hogy a m egözvegyülés terén nincs lényeges különbség, viszont az újraházasodásban már igen : a férfiak g ya k rabban hoznak új asszonyt a házhoz, m íg a m egözvegyült nők körében, úgy tű nik, nagyobb arányú a valam elyik élő gyerm ekükhöz való költözés. A z ú jrah áza sodás szoros összefüggésben áll az özvegy korával is. A 40 év vel fiatalabb özvegy férfia k 75%-a, 40— 60 év között pedig fele köt ú jab b házasságot, m íg u gyan en nek az aránya a m egfelelő női korcsoportokban csak kétharm ad, illetve egyn e gyed. K ülönösen szem betűnő az újraházasodók arányának csökkenése a 40 év feletti nők esetében, am ely nyilván összefügg a m egterm ékenyülés leh etőségé nek csökkenésével. M egvizsgálta A. Bideau az özvegyülésk or életben levő gyerm ekek szám á nak összefüggését is az újraházasodással. Adatai szerint az özvegyek általában gyerm ektelen férfi vagy nő partnert választottak m ásodik házastársul, s a g yer m ekes özvegyek közül inkább a férfiak voltak azok, akik új házasságot igyek ez tek kötni. Úgy tűnik, hogy a nőket m ég a rossz halandósági viszon yok is kevésbé ösztönözték új házasságra lépésre, ha m ár volt egy vagy több életben levő g yer mekük. (Persze m eg is fordíth atju k a dolgot: a gyerm ektelen n őnek sokkal n a gyobb esélye lehetett a m ásodszori férjhezm enésre, m íg a nők párválasztását lehetséges, hogy az özvegy férfiak gyerm ektelensége, illetve gyerm ekeinek szá ma kevésbé befolyásolta.) Á ltalában szerző arra a következtetésre jutott, hogy a dogm ákkal ellentétben az újraházasodások igen jelentős része m ár nem a gyerm ek utáni v ágy eredm énye. Igen nagy az idős korban kötött házasságok a rá nya, illetve nem ritka a fiatal legényem berek házasságkötése 40 év feletti — valószínűleg tehetős — özvegyekkel. K ülön érdekes kérdés az, hogy az újraházasodás m ilyen gyorsan követi a m egözvegyülést. A francia forradalom előtti időszakban ez — különösen a fé r fia k esetében — m eglehetősen gyors volt. A z özvegy férfiak n ak több m int a fele új asszonyt hozott a házhoz az első feleség halálát k övető 5 hónapon belül, s a két év m úlva is özvegyen m aradtak aránya nem érte el a 10% -ot sem. A nők tovább vártak az új házasságkötéssel. Csaknem 20 százaléka azoknak az aránya, akik a férjek halálát k övető egy éven belül újra házasságot kötöttek, a többség, ú gy látszik kivárta a szokás előírta kilen c hónapot. A két házasságkötés között eltelő átlagos intervallum a férfiak esetében 13, a nőknél 30 hónap a fran cia forra d alom előtti időszakban, sőt utóbbiaknál a 19. század elején a távolság m ár 41 hónapra nő. A z u radalom k özpon tját alk otó m ezőváros adatai leh etősé get nyújtottak az újraházasodás társadalm i rétegek szerinti vizsgálatára is. A leggyorsabb új házasságkötést Bideau a m egözvegyült kereskedők és ip a ros m esterek között tapasztalta. K ézen fek vő a házasságkötés és az üzlet egyedül
I R O D A L O M
139
vitelének lehetetlensége között. A halál diktálja a napi élet ritm usát — fejezi be tanulm ányát a szerző — s a gyors újraházasodás tu lajdon képpen az együ tt élés rövidségére történő társadalm i és biológiai reakció. F. T.
BOLTÉ, К. М .: T yp en g en era tiv er Entscheidung. Ein Schritt in R ichtung progn osefah iger B evölkeru n gsth eorie. (A reprodu kciós döntések típusai. Egy lépés a prognózisra alkalm as népesedéselm élet irányában.) — Z eitschrift fü r B evölkeru n gsw issen sch a ft. 1980. No. 1. 5— 23. p. A 70-es évek óta m ind a nyugat-, m ind a kelet-európai országokban n övek vő figyelm et fordítanak a reprodu kciós magatartást m eghatározó okokra. A k ér dés m egn övekedett jelentősége a születések szám ának tartós, a halálozási arányt m eghaladó csökkenésére vezethető vissza, m elynek okai nem a dem ográfiai pa ram éterek (pl. korösszetétel) változásában, hanem a term ékenység visszaesésé ben keresendők. A kutatások tanúsága szerint a tapasztalt term ékenységcsök kenés három tén yezőcsoport együttes hatására következett be. A z első csoportnál em líth etjük azoknak az okoknak a megszűnését, am elyek az em bereket inkább több, m int kevesebb gyerm ek vállalására ösztönözték m int pl. a gyerm ek gaz dasági jelentősége m unkaerő szem pontból, illetve az idős szülők eltartásánál, a m agas csecsem őhalandóság és az egyház szerepe. A m ásodik csoportba azokat a m otívum okat sorolhatjuk, am elyek a gyerm ektelenség vagy az alacsonyabb gyerm ekszám irányába hatottak, m int pl. a nők fok ozód ó gazdasági aktivitása, a gyerm ekes családok viszonylag alacson yabb életszínvonala, a jö v ő v e l kapcsolatos pesszim izm us stb. A harm adik csoportba azokat a tényezőket sorolhatjuk, a m e lyek elősegítették az alacson yabb gyerm ekszám m al kapcsolatos tervek m eg v a ló sulását így a fogam zásgátlási technika fejlődését, a terhességm egszakítás és a házasságkötés nélkül együttélő párok erkölcsi m egítélésének liberalizálódását. A felsorolt faktorok közül számos csak a m ásodik világh áború után jelentkezett, illetve hatása ekkor erősödött m eg (pl. női m unkavállalás, fogam zásgátlás új m ódszerei). A három csoportba tartozó tényezők egy része az életfeltételek il letve az életcélok m egváltozásának eredm énye, m íg a másik része társadalom -, illetve gazdaságpolitikai intézkedések hatására vezethető vissza. A népesedési kérdésekkel fog lalk ozó kutatások választ keresve a reprodu kciós magatartást m eghatározó tényezőkre négy irányzat közé csoportosíthatók: — szociálpszichológiai irányzat, a m ely a reprodukciós m agatartást az e m bereknek a feltételekre történő reakciójakén t m agyarázza; — közgazdaságtani irányzat, a m ely a reprodu kciós magatartást a határ haszon elm élet alapján értelm ezi; — reprezentatív felvételek, m elyek egy adott időpontban végrehajtott k e resztm etszeti felvétel során m egkérdezik a kiválasztott m intasokaság vélem én yét a kívánt gyerm ekszám ról, a gyerm ekvállalás m otívum airól és akadályozó tényezőiről stb; — longitudinális felvételek, am elyek egy koh orsz reprodu kciós m agatartá sának változását regisztrálják. M indegyik m ódszernek, irányzatnak m egvan az előn ye és a hátránya, a l kalm azhatóságának határa. A továbbiakban a tanulm ány egy vizsgálatot ism er tet, m elyet a m üncheni Szociológiai Intézet az egygyerm ekes anyák körében végzett, tekintettel arra, hogy a születésszám csökkenés oka az N S ZK -ban el sősorban a három és többgyerm ekes családok arányának csökkenésében és a gyerm ektelen illetve egy- és kétgyerm ekes családok arányának n övekedésében keresendő. A m intasokaságot 300 32 évesnél fiatalabb, egy 10 évesn él kisebb gyerm ekkel rendelkező házas nő alkotta. A standardizált k érd őív a gyerm ekszám tervek, életcél és életkörülm ények, kereső tevékenység, vallásgyakorlat és v a llá si hovatartozás, a gyerm ekkel kapcsolatos attitűdök, a terhességgel és a szülés sel kapcsolatos tapasztalatok, a további gyerm ek vállalása m ellett és ellen szóló okok, a családtervek m egvalósulását elősegítő szociálpolitikai intézkedések té
140
I R O D A L O M
m aköreire terjed t ki. A legfontosabb eredm én yek az alábbiakban foglalh atók össze. — A z átlagos tervezett gyerm ekszám az első gyerm ek születése előtt 2,25 volt, s ez az érték az első gyerm ek születése után 1,66-ra esett vissza (beleértve a m ár m egszületett első gyerm eket is). — A z ideálisnak tartott gyerm ekszám 2,01. A m egkérdezett nők 17% -a egy gyerm eket tart ideálisnak, 7% pedig egyet sem. Ez utóbbi aránynál fig yelem be kell venni, hogy ezt egy gyerm ekkel már rendelkező anyák m on d já k ! K orá bb i kutatások eredm én yeivel összehasonlítva, m egállapítható, hogy a kétgyerm ekes családm odell még általánosabbá vált a m el lett, hogy szélesedett a gyerm eket egyáltalában nem, vagy leg feljeb b egyet ideá lisnak tartók tábora is. — M ásodik gyerm eket vállaló, illetve nem v á lla ló anyáknál a következő szignifikáns eltéréseket állapították meg. A zok a nők állnak m eg az első g yer m eknél, akik maguk is egykék voltak a gyerm eket nem tartják a nő legfontosabb életcéljának, nagyvárosban élnek, illetv e ott nőttek fel, lakáshelyzetüket nem tartják kielégítőnek, környezetüket gyerm ekellenesnek tartják, iskolai végzett ségük viszonylag alacsony (a m agasabb iskolai végzettségűek ugyanis tisztában vannak a testvértelenség káros követk ezm én yeivel), a vallást nem, vagy igen kevéssé gyakorolják, jelen legi vagy k orábbi foglalkozásu kh oz pozitívan v iszo nyulnak és elutasítják a nő szerepével kapcsolatos hagyom ányos vélem ényeket. Nem mutatható ki u gyanakkor szám ottevő eltérés az egy, illetve több g y er m eket kíván ó n ők között az első gyerm ekkel kapcsolatos pozitív vagy negatív tapasztalatok, a gyerm ekvállalással kapcsolatos előn yök és hátrányok, felekezeti hovatartozás, a család jöved elem szin tje szem pon tjából. — A gyerm ekvállalással kapcsolatos m egterhelésként a nők elsősorban a lekötöttséget, továbbá a pszichikai és az anyagi terheket em lítik. — A m ásodik gyerm ek világrahozatalát a nők többsége az első gyerm ek m egfelelő fejlőd ése m iatt tartja szükségesnek. — A gyerm ekvállalásra ösztönző n épesedéspolitikai intézkedések közül fo n tosnak tartották a rész- és otthoni m unkalehetőségek biztosítását, a gyerm ekin tézm ények férőhelyeinek növelését, a gyerm ekvállalás anyagi terheinek könynyítését pénzügyi tám ogatások form ájáb an és végül a tudati befolyásolást, egy gyerm ekszeretőbb társadalom kialakítását. A kutatás m ásodik szakaszában m integy 60 nővel m élyinterjúkat v égez tek az anya családi hátterének, leánykori életének és elképzeléseinek, a fo g la l kozásával kapcsolatos problém áknak, a terhességgel és a szüléssel, valam int a gyerm ekneveléssel kapcsolatos élm ényeinek, a fogam zásgátlással kapcsolatos nézeteinek, jö v ő re vonatkozó elképzeléseinek feltárására. A vizsgálati eredm én yek figyelem bevételével a kutatók a továb bi g yerm ek vállalásra való készség alapján kü lönböző női típusokat határoztak meg. A zok közé a nők közé, akik m ég legalább egy tov áb bi gyerm eket szeretnének, az alábbi típusjegyekkel jellem ezh ető nők tartoznak: — olyan nők, akiket az anyai és a háziasszonyi szerepkör teljesen k ielé gít; — olyan nők, akik anyagi k ényszerből dolgoznak ugyan, de továb bi g yer m ekiek) születése után kereső tevékenységüket fel szeretnék adni; — olyan családra orientált nők, akik kezdettől fog va összekötötték m u n kahelyi és anyai feladataikat, de ezeknek nem egyidőben, hanem egy más után tesznek eleget (m unkájukat időlegesen szüneteltetik); — a kereső tevékenységet és az anyai feladatokat folyam atosan összeegyez tető nők, akik tudatosan, a m eglevő gyerm ek szem pon tjá ból kívánnak m ég egy gyerm eket, egy testvért; — végül jelentkezik egy olyan típus is, aki k ifejezetten karrier-orientált, de férjh ez m ent és gyerm eket szült. A m eglevő és a m ég kívánt gyerm eken saját nevelői am bícióit k ív án ja kiélni. K ét típus sorolható a gyerm eket már nem kíván ó nők kategóriájába: — azok a nők, akik kezdettől fogva elutasították a csak anya és háziaszszony szerepkört, s vélem ényüket azóta sem változtatták m eg; — nagy társadalm i életet élő, kötetlenséget és sok szabad időt igénylő nők.
I R O D A L O M
141
Van végül két típus, akiknél a gyerm ek iránti, illetve gyerm ekkel szem beni beállítottság nem egyértelm ű: — eredetileg család-orientált nők, m a m ár azonban nem akarják feladni kereső tevékenységüket, m ég m aguk sem tudják, mit akarnak, de álta lában m egm aradnak az egy gyerm eknél ; — eredetileg család-orientált nők, akik később állást vállaltak, m ajd je lenleg ezt szüneteltetni kénytelenek. A z eredm én yek b ől a kutatók a következő m egállapításokat vonták le. A h á zaspárok családtervei közel sem olyan stabilok és egyértelm űek, m int am ily en nek azok egy egyszeri k érdőíves felv étel válaszai alapján tűnnek. A nők kereső tevékenységének gyerm ekszám ot b efolyá soló hatása attól függ, hogy a kereső tevékenységet anyagi kényszer vagy belső m otiváció, hivatásszeretet hatására folytatja-e. A reprodu kciós m agatartást b efolyá soló tényezők hatása igen b o n yolult láncolaton keresztül érvényesül, s a tudom ány még nem képes e bon y o lult összefüggések feltárására. P. M.
D M IT R IE V A, R.: T ek u scsij u cset naszelenija. (A népesség továbbvezetése.) — V esztn ik Sztatisztiki. 1980. No. 4. 54— 63. p.
A folyóirat szerkesztősége cikksorozatot indított a népesség statisztikai m eg figyelésének és a dem ográfiai elem zések m ódszertani problém áin ak k érd ésk ö réből, am elynek vitaindító cikkét ism ertetjük az alábbiakban. A népesség szám áról, k or és nem szerinti összetételéről, területi elh ely ez kedéséről szerzett in form ációk a gazdaságirányításhoz és tervezéshez szükséges legfontosabb statisztikai m utatók közé tartoznak. Ezek alapvető forrása a tíz évenként végrehajtott népszám lálás. A társadalm i és gazdasági vezetésnek a z on ban folyam atos in form ációk ra van szüksége a fon tosabb dem ográfiai mutatók alakulásáról a döntéshozatal és a tervezés színvonalának javítása érdekében. Két népszám lálás közötti időszakban a népesség továbbvezetése szolgáltatja eze ket az adatokat. A szerző a népesség továbbvezetésének m egszervezésével, az adatok feldolgozásának m ódszerével és e munka intézm ényi feltételei biztosí tásának kérdéseivel foglalkozik. A népesség továbbvezetésének egyik legfontosabb fu n k ciója a ter m é sz e tes n épm ozgalom szám bavétele. A z első világh áború előtti O roszországban a szü letések, halálozások és házasságok szám át az egyházi an yak ön yvek adatai alap já n becsülték. A z állam i intézm ények 1918-ban vállalták át a népességnyilván tartás fu nk cióját, ami a lakosság k özött szétosztott „feljeg yzési k ön yv ek ” alap ján történt. A feldolgozás m egkönnyítése érdek ében 1919-ben bevezették a sta tisztikai lapok rendszerét. Ezeket születés, halálozás illetve házasságkötés alk al m ával töltötték ki és juttatták el a statisztikai szervekhez. A hiányos kitöltés, illetve beküldés m iatt a későbbiek ben áttértek a kétpéldányos statisztikai la p ok ra, am i nagym értékben n övelte az in form ációk m egbízhatóságát. Ez az ad atgyű j tési technika a mai napig fennm aradt. A szerző a továbbiakban részletesen ismerteti a természetes népm ozgalm i esem ényekhez — születés, halálozás, házasságkötés és válás — tartozó statisz tikai lapok tartalmát, m elyek közös jellem zője, hogy kapcsolódási, illetve ellen őrzési pontokat, kérdéseket is tartalm aznak más jellegű, m egfigyelt statisztikai mutatókkal. A z adatok összeg yű jtése és feld olgozása két lépcsőben történ ik: havonta és évente. E két feldolgozás esete nem csak a szám bavett mutatók körében, hanem az adatgyűjtés fu n k ciójá ba n is kü lönbözik egym ástól. M íg a havi in form ációk a területi, köztársasági irányítás igényeit elégítik ki, addig az éves feldolgozás inkább az országos irányítási és tervezési tevékenység szem pon tjait veszi fig y e lem be. A szerző részletekbe m en ően ism erteti a népm ozgalm i adatokból nyerhető in form ációkat és azok felhasználási lehetőségeit, figyelem be véve a népszám lálásból nyert pótlólagos in form ációk korrigáló és kiegészítő szerepét is. Fontos problém a a szám bavétel teljességének és m inőségének ellenőrzése. A statiszti
142
I R O D A L O M
kai szervek egyrészt a beérkezett statisztikai lapok periodikus m intavételen alapuló ellenőrzésével, másrészt az előford u ló népm ozgalm i esem ények eg y sé ges teljes körű tipológiáján ak közreadásával n övelik az adatok m egbízhatóságát. A term észetes n épm ozgalom statisztikai m egfigyelése ellenőrzésének itt ism er tetett rendszere 1948-tól m űködik a Szovjetunióban. A népesség továbbvezetésének fontos részét képezi a vándorlási statisztika. A vándorlási folyam atok vizsgálatának is voltak m ár előzm ényei az első világh á ború előtt, de a m egfigyelés szükségessége csak az intenzív iparosítás idején vált egyértelm űvé. K ezdetben csak néhány n agyvárosra terjedt ki az a d a tg yű j tés. 1932-től kiterjesztették m inden városra és eg yéb szem pon tból fontos nem város jellegű településre, m a jd pedig 1953-ban teljes körűvé tették. A szerző rész letesen taglalja a vándorlási statisztikák összeállításának m enetét, szintjeit és céljait, valam int külön foglalkozik a m egfigyelés körébe vont népesség jelle m ző i vel, az adatgyűjtés m ód jáv al és technikájával. A vándorlás jellegéb ől adódik, hogy itt jelentős szerepet játszik a m intavétel nem csak m int az ellenőrzés esz köze hanem m int elsődleges in form ációforrá s is. A m ódszer alkalm azása kiterjed m inden 500 ezernél n agyobb lélekszám ú városra, s a kiválasztási arányt a n é pességszám fü ggvén yében határozzák meg. A z így kapott becsléseket rendsze resen összehasonlítják a teljes körű felv ételb ől kapott eredm ényekkel. A folyam atos statisztikai m egfigyelés körébe tartozik m ég a gazdálkodó egységekről és az adm inisztratív jellegű, valam in t területi, közigazgatási változá sokról történő adatgyűjtés. Ez u tóbbit az ország m éretei teszik indokolttá. Cs. Cs.
GU ILM O T, P .: Une en q u ête nationale sur la fécon d ité. X V II. R epresen tation des d eu x sex e s dans la d escen dan ce et d eterm in ation de la fécon d ité addition n elle: 1966— 1975. (Országos term ékenységi vizsgálat. X V II. rész. A két nem reprezentáltsága a család gyerm ekei között és a továb bi term ékenység m eg határozása: 1966— 1975.) — P opulation et Fam ille. 1979. No. 3. (48.) 77— 119. P. A z 1966— 1970-ben és 1970— 1975-ben végzett belga longitudinális term é kenység felvételek alapján a szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy befolyá solja-e a továb bi term ékenységet az, hogy a m ár m egszületett és élő gyerm ekek között csak fiú k vagy csak leányok vannak, illetve fiú k és leányok is vannak. A z 1966-ban feltett kérdésekre adott válaszok ugyanis arra engedtek következtetni, hogy B elgium ban a családoknak legalább egy jelentős részében olyan elképzelés él, hogy jó az, ha gyerm ekeik k özött fiú k és leányok is vannak, tehát azok a családok, ahol csak leányok vagy csak fiúk születtek, hajlam osabbak lennének további gyerm ek szülésére annak érdekében, hogy a m ásik nem hez tartozó gyerm ekük is legyen. Érdekességként m egem líthetjük, h ogy a leánygyerm ekek kissé n épszerű b bek, m int a fiú gyerm ek ek : a m egkérdezett nőknek 28% -a a leányokat, 13% -a a fiúkat részesítette előn yben, m íg 59% m indkét nem ű gyerm eket egyform án kizant. A m intában a vizsgálat idején olyan term ékeny házaspárok szerepeltek, akik kevesebb, mint 12 év e kötöttek házasságot és 1— 4 élő gyerm ekük volt. H árom fü ggő változót használtak: a longitudinális vizsgálat kezdetekor még várt term ékenységet, az öt év alatti tényleges term ékenységet, valam in t a várt és a tényleges term ékenység közötti eltérést. A házaspárokat aszerint csoportosították, hogy hány élő gyerm ekük van és ezek egynem űek v agy k ü lönböző nem űek, valam int aszerint, hogy a feleség k ifejezett-e olyan preferenciát, h ogy legalább eg y fiút és egy lányt szeretne gyerm ekei között. Annak érdekében, hogy egyéb tényezők hatását kikü szöböljék, a töb b szö rös osztályozás m ódszerét alkalm azták. A zok a tényezők, am elyeknek hatását k i
I R O D A L O M
143
szűrték, a k övetkezők v olta k : a házasságtartam, a házaspár testvéreinek szá ma, a vallás és annak gyakorlata, a szokásos társadalm i-gazdasági változók, a feleség foglalkoztatási története, a házaspár biológiai term ékenységi képessége és az alkalm azott fogam zásgátlás. V alóban m utatkozott olyan összefüggés, hogy azoknak a házaspároknak 5 é v alatt m egfigyelt term ékenysége, akikn ek csak fiai v agy csak leányai voltak, m agasabb volt, m int azoké, akiknek gyerm ekei között m ár v olt legalább egy fiú és egy leány. T ov ább á azoknak az asszonyoknak term ékenysége, akik k ife jezték p referen ciáju kat legalább egy fiú és egy leány gyerek iránt, szintén m a gasabb volt, m int azoké, akik ilyen preferen ciát nem fejeztek ki. A . R.
HANSLXJWKA, H .: Cancer m orta lity in Europe, 1970— 1974. (Rákhalandóság Európában, 1970— 1974.) — W orld H ealth Statistics Q uarterly, 1978. No. 2. 159— 194. p. C A M PB E LL, H.— CH IA N G , R.— HANSLXJWKA, H .: Cancer m ortality in Euro p e : Patterns and trends — 1955 to 1974. (Rákhalandóság E urópában: sa játosságok és trendek — 1955— 1974.) — W orld Health Statistics Q uarterly. 1980. No. 3. 152— 184. p. C AM PB E LL, H .: Cancer m ortality in Europe. S ite-sp ecific patterns and trends — 1955 to 1974. — (Rákhalandóság Európában. A lok alizációk sajátosságai és tren djei — 1955— 1974.) — W orld H ealth Statistics Q uarterly. 1980. No. 4. 241— 280. p. A három dolgozat először kísérli meg, hogy bem utassa, m i a dem ográfia i epidem iológiai jelentősége a rosszindulatú daganatos betegségeknek, m i a v i szonylagos súlya ennek a betegségcsoportnak Európa m ortalitásában. A szer zők m ind m ódszertani vonatkozásban, m ind az 1970-es évek releváns m eg be tegedési viszonyainak és a két évtizedes időtren dek leírásában, illetve b iz o nyos összefüggések feltárásban számos, új m egállapítást tesznek. H ansluw ka dolgozata az 1970— 1974 közötti időszakot elem zi Európában. K ontinensünkön évente kb. 900 000 em ber hal m eg rosszindulatú daganatos m egbetegedések következtében, ez az összhalálozásnak m integy 18 százaléka. A m ortalitásra vonatkozó adatszolgáltatás csaknem 100 százalékos, míg az incidenciáit nyilvántartó m indössze 18 százalékos. A szerző először az egym illión á l n agyobb lélekszám ú, európai országok fő b b dem ográfiai jellem zőit fog la lja össze, m a jd a gazdaság és az egészségügyi viszon yok fejlettségén ek jellem zésére illetve a kettő közötti összefüggés bem u tatására a társadalm i összterm ék (gross national product, a továbbiakban GNP) és a születéskor várható átlagos élettartam (ejj) közötti kapcsolatot elem zi a S p earm an -féle rangkorrelációs együttható és a P earson -féle k orrelá ciós k oefficien s segítségével. M indkét próba esetében a k orreláció erősen szig n ifikáns (p = 0,05). M indazonáltal a szerző figyelm eztet Sauvynak arra a m egállapítására, m iszerint a jo b b szociális ellátottság és a m agasabb kulturális színvon al kiegyenlítheti a n agyobb anyagi jólétb ől szárm azó előnyöket. A z eu rópai országok esetében tehát a G N P és az e “ közötti erősen pozitív k orre lá ciób ól csak körültekinthető vizsgálatok után vonhatók le következtetések. H ansluw ka azt is m egvizsgálta, összefügg-e egym ással az orvosellátottság és a várható élettartam ; úgy találta, hogy a k orreláció nem szignifikáns. Ehhez azonban hozzáteszi, h ogy n yilván valóan bizonyos időn ek kell eltelnie ahhoz, íiogy a ja v u ló orvosellátottság éreztesse hatását. A m ódszertani problém ák, illetve azok m egoldásának ism ertetése után a szerző a követk ező fő b b m egállapításokat teszi:
I R O D A L O M
144
Európában a K eringési rendszer betegségei (VII.)*, a D aganatok (II.)* és az Erőszakos történések (X V II.)* főcsop ortja i okozzák a halálozások tú ln y o m ó részét. 1970— 1974 között a standardizált okspecifikus halálozási arányszám a férfiak esetében a legm agasabb v olt Skóciában, aho.1 315,6, míg a legalacso n yabb R om ániában, ah ol 182,6 százezreléknek találták. A n ők esetében Dánia van a legkedvezőtlenebb, m íg Jugoszlávia a legkedvezőbb helyzetben. A z e lő b biben az arányszám 192,0, az u tóbbiban 110,4 százezrelék (M agyarországon az intenzitási viszonyszám ok a k övetk ezők : 282,9, illetve 185,1 százalék). A rákha lálozások viszonylagos sú lya az összhalálozásban nagyon eltérő: H ollandiában a férfiak 24,8 százaléka rákban hal meg, Portugáliában csak 12,3 százaléka. D ániában a női résznépesség összhalálozásának 24,2 százaléka rákos eredetű, Portugáliában viszont m indössze 11,9 százaléka. (M agyarországon a m egoszlási viszonyszám ok a k övetk ezők : 19,7, illetve 18,8 százalék.) M ind az intenzitási, m ind a m egoszlási viszonyszám okat tekintve lényeges kü lönbségek vannak az európai országok között, konzisztens trend nem fedezhető fel. A nnyi azonban m egállapítható, hogy a rákhalandóság színvonala általában m agasabb Északnyugat-Európában és alacson yabb D élkelet-E urópában (a standardizálás után is). K ülönösképpen érdekes, m en n yire hasonló M agyarország Csehszlovákia és Ausztria rákm ortalitása. Szignifikáns k orrelá ció van a férfi és a női standardizált, okspecifikus halálozási arányszám ok alakulásában az eu rópai országok viszonylatában. A férfiak esetében jelentős rizikó-töb blet figyelhető m eg a rákhalandóság v o natkozásában, különösen am i a tüdőrákot illeti. A férfiak rákm ortalitásában található különbségek csaknem teljes egészében a tüdőrák okozta halálozások ban észlelhető különbségekkel m agyarázható. A legtöbb európai országban, a férfiak k örében a tüdőrák m ortalitás színvonala a legm agasabb, m íg a nők körében az em lőrák m ortalitás a le g je lentősebb. A gyom orrák halandóság m indkét nem nél a második. A jelen halálozási viszonyait fig yelem be véve, valószínű, hogy m inden ötöd ik em ber valam ilyen rosszindulatú, daganatos betegségben hal m ajd meg. A z össznépességre nézve m integy 2,3 év vel rövid eb b a várható élettartam a rákhalálozások miatt. A rákos betegek k ü lön b öző életkorokban még várható élettartam a ennél sokkal n agyobb m értékben rövid ü l meg. A zok a 45— 54 éves nők például, akiknek lokalizált m éhnyak-, illetv e em lőrák ju k van 8,5 illetve 6,7 év v e l rövid ebb élettartam ra szám íthatnak, m int azonos korú egész séges társaik. Cam pbell, Chiang és H ansluw ka a m ásodik dolgozatban arra próbálnak v á laszolni, mi v olt a rákhalandóság alapirányzata 1955— 1974 között Európában. A daganatos betegségek okozta halandóság eltérő m ód on alakult a két nemnél. A férfiak esetében — B ulgáriát és R om ániát kiv éve — m inden eu ró pai országban nőtt a rákhalandóság. A növekedés a vizsgált 24 ország közül húszban szignifikáns volt, Lengyelországban, Csehszlovákiában és M agya ror szágon a növekedés m értéke 50 százalék körüli értéket ért el. A nők eseté ben határozott trend nem figyelh ető m eg : 10 országban csökkent, nyolcban viszonylag állandó maradt, m íg hatban n övekedett a rákban m eghaltak a rá nya. A csökkenés Skandináviában és N yugat-Európában következett be, m íg a növekedés A ngliában, Írországban, Jugoszláviában, M agyarországon, P o r tugáliában és O laszországban. A szerzők úgy vélekednek, hogy a fé rfi stan dardizált és korspecifiku s halálozási arányszám ok növekedése a rákhalandóság színvonalának tényleges em elkedését fejezi ki. H asonlóképpen a nők eseté ben tapasztalható nem konzisztens trendek is a valós helyzetet tükrözik (a technikai eredetű torzítások jelentősége tehát korlátozott). A rákhalandóság tren d je 1955— 1974 között — néhány kivételtől eltekint ve — nagyjában-egészében lineáris v olt m ajdn em m inden európai országban. Regionális alapirányzatokat nehéz v olt felfedezn i a kérdéses időszakban. M ég leginkább az Egyesült K irályságban és Írországban, illetve N yugat-E urópában lehetett konzisztens trendeket kim utatni. M ind Skandináviában, m ind D él és K elet-E urópában az alapirányzatok divergáltak. * A portok.
B etegségek
N em zetközi
O sztályozása
(ICD)
által
használt
betegségi
fő c s o
I R O D A L O M
145
A daganatos m egbetegedések általában m ultifaktoriális eredetűek, nincs egy kitüntetett ok, am ely egész Európában befolyásoln á a betegségcsoport incidenciáját, illetve az általa okozott m ortalitást. M egjegyzendő, hogy a rákos m egbetegedések 80 százalékát külső okokra vezetik vissza. A m i a rákhalandóság színvonalát illeti, az országok nem közeledtek egym áshoz, annak ellenére, h ogy sok vonatkozásban bizonyos k on vergen cia volt m egfigyelhető. Ezzel k apcsolatban azonban figyelem be k ell venni, hogy azok, akik 1955— 1974 között daganatos m egbetegedés k övetkeztében haltak meg, tú ln yom órészt 1880— 1910 között születtek. Ezek az em berek, akik átélték a két világháborút és az 1929— 1932. év i n agy gazdasági válságot, m ár nem élvezhették igazán azt a viszonylagos prosperitást, am ely az 1950-es évek m ásodik felétől kezdődően m integy két évtizedig tartott Európában. A háború utáni prosperitás tehát m ár nem befolyásolta szám ottevően életm ódjukat. Ha lesz bizonyos k on vergen cia a rákhalandóság trendjeit illetően az európai or szágok között, az leg feljeb b nem sokkal az ezredford u ló előtt kezdődik m ajd, m időn azok a nem zedékek lépnek a veszélyeztetett életkorba, am elyeknek életvitele v alóban sok hasonlóságot mutat, bárhol éljen ek is Európában (kevés kivételtől eltekintve). A harm adik dolgozatban C am pbell az öt, 1955— 1974 között leg gy ak rab ban halált okozó daganatos betegség tren djét elem ezte. Ezek a lokalizációk a férfiak n ál a tüdő-, a gyom or- és a vastagbél- (a rectum nélkül) és proszta tarák, a nőknél az első három és az em lőrák. A tüdőrák-m ortalitás színvon ala rendkívü l eltérő a férfia k esetében a k ü lön b öző országok között. Skóciában például hétszer olyan gyakori ez a be tegség a férfia k körében, m int Portugáliában. A növekedés m értéke is nagy különbségeket mutat, am enn yiben Skóciában ez h árom szor olyan nagy, mint N orvégiában. Egyébként azokban az országokban a legjelen tősebb a növekedés aránya, am elyekben a legm agasabb v olt a m ortalitás színvonala. A nők tü dőrák-h alandósága a legtöbb országban töredéke a férfia k é nak. Á ltalában sehol nem éri el a férfi halálozási arányszám 25 százalékát, de Finnországban és H ollandiában m indössze 7 százaléka a férfiakra je lle m ző értéknek. A nagy különbséget a dohányzás elterjedtségében és intenzitá sában kétségkívül fellelh ető d ifferen ciá k csak részben magyarázzák. A legjelen tősebb észrevétel m inden bizonn yal az, hogy a tü dőrák -h alan dóság tren dje — ritka kivételektől eltekintve — em elkedő. A gyom orrák halandóság alakulása egységesebb képet m utat. A trend szinte m inden országban csökkenő, a halandósági különbségek az országok között kisebbek; a nem i hányados (n ő/férfi ratio) általában 0,60. A halálozási arányszám a legm agasabb K elet-E urópában, alacsony az Egyesült K irályság ban és D élkelet-E urópában. A m ortalitás színvonalának csökkenésére nincs elfogadh ató m agyarázat. A vastagbélrák halandóság színvonala magas a Brit-szigeteken, alacsony D él-Európában. A kü lönbségek az országok között igen nagyok. A legm agasabb halálozási arányszám kilencszerese a legalacsonyabbnak. A nem i hányados általában 1,0 k örü l van. A prosztatarák halandóság alakulása viszon ylag konzisztens. A m orta li tás színvon ala magas N yugat-Európában és alacson y K elet- és D élkelet-E uró pában. A legm agasabb arányszám kb. négyszerese a legalacsonyabbnak. A betegség tú ln yom órészt idősebb korban jelentkezik. A trend em elkedő. A z em lőrák-halandóság divergáló képet mutat. A legm agasabb h alálo zási arányszám három és félszerese a legalacsonyabbnak. A trend általában em elkedő. A növekedés m értéke n agyobb az alacson yabb halandóságú D élEurópában, m int a magas halandóságú N yugat-Európában. A négy lok alizáció a férfia k esetében az összdaganatos halálozás 55, míg a nők esetében 45 százalékát a d ja a vizsgált időszakban, Európában. J. P.
146
I R O D A L O M
JONES, R. E.: F u rth er evid en ce on the d ecline in infant m ortality in p r e industrial England: N orth Shropshire, 1561— 1810. (T ovábbi bizonyítékok a csecsem őhalandóság csökkenésére az iparosodás előtti A n gliáb an : N orth Shropshire, 1561— 1810.) — P opulation Studies. 1980. No. 2. 239— 250. p. Szerző egy k orábbi cik k ében 1 m ár foglalk ozott a csecsem őhalandóság kérdésével, de akkor vizsgálatának célja elsősorban pontos idősorok m eg al kotása és az an yakön yvi bejegyzések hiányának kikü szöbölése volt. U gyan ezt a célt követték E. A. W rig ley kutatásai is2. M indkettejük idősorai azonban olyan jelenségeket mutattak, m elyeknek összefüggéseit szerző érdem esnek tar totta külön elem zésnek alávetni. E löljáróban R. E. Jones m eghatározza a legfontosabb fogalm akat. Cse csem őhalálozásnak (tem etésnek) tekinti azokat az an yak ön yvbe feljegyzett te metéseket, am elyek egy, a m egelőző 12 hónapon belül történt keresztelési b e jegyzéshez kapcsolhatók. A csecsem őhalandósági arányszám ot ezután a cse csem őtem etések 1000 kereszteléshez való viszonyítása alapján szám ítja ki. A z iparosítás előtti A n gliára nézve jelen leg három csecsem őhalandósági idősorunk van — írja R. E. Jones — : H ollingsw orth sora az arisztokráciáról, W rig ley 16 szétszórt településre vonatkozó arányszám ai és szerző saját szá m ításai 60 Észak-Shropshire-i falu kinyom tatott an yak ön yvein ek adatai alap ján. M indhárom idősor viszon ylag magas, 200 ezrelék körüli csecsem őh alan dóságot mutat ki a 17. század végén, és m egegyeznek abban is, hogy a 18. században egyaránt csökkenő trendet jeleznek. Részletekben természetesen van eltérés; az arisztokrácia csecsem őhalandósága például kedvezőbb, m int a teljes népességé, s ugyanígy kisebb a falusi települések arányszám a a városiaké nál. Szerzőt részben ezek a különbségek, s m éginkább a csecsem őhalandóság 18. századi csökkenésének jelensége érdekelte, ezért korá bb i vizsgálatából k iválasz totta a pontosabban vezetett anyakön yveket (6 faluét és egy m ezővárosét) és ezek segítségével m egkísérelte a magyarázatadást. H ogy ezt megtehesse, először m eg bízható arányszám okhoz kellett jutnia. Ennek kiszám ítását két akadály nehezí tette : 1. m ég a pontosan vezetett an yakön yvek születési és csecsem őhalálozási bejegyzéseit is nehéz egym ással összekapcsolni; 2. a keresztelés nem követte azonnal a születést s az id őb eli csúszás ily m ód on zavart okozhatott a fen tebb m eghatározott „csecsem ő” f o galom ba tartozók szám ának pontos m egállapításában. Szerző m indkét akadályt néhány intenzívebben feldolgozott an yak ön yv alapján végzett korrekciós szám ítások segítségével hidalta át. M egállapította, hogy W rig ley feltételezésével ellentétben, a születés bejegyzéshez nem k a p csolható csecsem őhalálozások töb b é kevésbé egyenletesen szóródnak el az e l ső életévben s nem töm örü ln ek az első hetekre. A születés-keresztelés k ö zötti eltérés számításai szerint Észak-Shropshire-ben pedig a k övetk ező: a 16. század végén a két esem ény gyakorlatilag azonos időpontban zajlik le, a 17. század első felében a keresztelés 4 nappal, a század végén 8, a 18. század elején 10, a 18— 19. század ford u lójá n pedig m ár 12 nappal k öveti a születést. M indezek segítségével kiszám ította a korrigált csecsem őhalandósági arán yszá m okat, felhasználva B ou rgeois-P ichat biom etriai számításait. A datai-eloszlásai lényegében W rig ley szám ításaihoz hasonló és B ou rgeois-P ich a t-étől szig n ifi kánsan eltérő eredm ényekhez vezettek, m elynek alapján R. E. Jones arra a következtetésre jutott, hogy a fran cia szerző en dogén halandóságra vonatkozó becslésének alkalm azása az 1700 előtti A ngliára legalábbis kétséges.
1 Jones, R. E .: Infant m ortality in rural N orth Shropshire, 1561—1010. In : P opu la tion Studies 1376. No. 2. 305—317. p. 2 Wr igley, E. A .: Births and ba ptism s: the use o f A nglican babtism registers as a sou rce o f inform ation about the num bers o f births in England b efore the beginn ing of civil registration. In : P opu lation Studies 1977. N o. 2. 281—312. ism . F. T. D em ográfia 1978. 1. sz. 200—201. p.
I R O D A L O M
147
A csecsem őhalandóság 1700— 1850 közötti változása adatai alapján három jellem zőv el írható le: 1. rendkívü l nagym értékben csökken az endogén halandóság; 2. az élet első három hónapjára eső ex ogén halandóság körü lbelü l felére csökken; 3. 1710 után pedig a 7— 12. hónapban bekövetkező csecsem őhalandóság a du plájára nő. M indezt rendkívü l nehéz m agyarázni — írja a szerző — m ert a tár sadalom felső rétegét kivéve, az életm ódra, egészségügyre vonatk ozó olyan írásos feljegyzések gyakorlatilag ebben a korszakban még nincsenek, am e lyek ből a csecsem őhalandóság változásai in dokolh atók lennének. M egkísérli ezért a m agyarázatot szám adataiban m egtalálni. Részletes elem zés után a k övetkező eredm én yekre ju t: a csecsem őhalandóság csökkenése összességében elsősorban az első három hónap alatti exogén halandóság csökkenésére v e zethető vissza. Ez a csökkenés a 17. század végén k ezdődik meg, először a nagyon korai, születés utáni két héten belül történő halálozások ritkulásával, m a jd a 18. század folyam án fokozatosan csökken a teljes első három hónapra vonatkozóan. A halandóság szezonalitásának vizsgálata alapján m egállapít ható, hogy a csökkenés elsősorban a téli hónapokban bekövetkező halálesetek ritkulásával áll összefüggésben, am i néhány töredékes írásos feljegyzés a la p já n feltehetőleg a téli hideg és légúti m egbetegedések m iatt bekövetkezett ha landóság visszaszorulására vezethető vissza. A datai az általánosításhoz nem elégségesek, ezért szerző csak óvatos form ában utal arra, hogy a csecsem őhalandóság alakulásában term észetesen feltételezhetők regionális különbségek, s okai k özött valószínűleg szerepel a gyerm ekgondozási gyakorlat térben -időben eltérő m értékű javu lása is. Jelleg zetes, és a 18— 19. század folyam án n öv ek v ő különbség tapasztalható a falusi és városi közösségek csecsem őhalandósága között, utóbbiak hátrányára, így jog g al feltételezhető az is, — írja R. E. Jones — h ogy az iparosítás az általá nos csecsem őhalandóság csökkenésének tren dje ellen ére néhány településen inkább annak növekedését eredm ényezte. F. T.
KN O D EL, J.: F rom natural fertility to fam ily lim itation : The on set o f fe r ti lity transition in a sam ple of G erm an villages. (Á tm enet a term észetes term ékenységből a családnagyság korlátozásába: a term ékenységi átm e net m egindulása ném et falvak egy m intájában.) — D em ography. 1979. No. 4. 493— 521. p. A történeti dem ográfia család-rekonstituciós m ódszerének az az előnye, eg yéb m ódszerekkel szemben, hogy az aggregálás torzításait kikerülve, m ódot n yú jt az egyéni szintű dem ográfiai elem zésre. A szerző 12 ném et falu család genealógiái alapján elem zi az 1750. és 1899-ben kötött házasságok term éken y ségét. A 12 falu N ém etország öt tartom ányában fekszik, lakosai katolikusok és protestánsok. A falva k kicsinyek és an yakön yveik m inősége szerint n yer tek kiválasztást. A kiválasztás tehát nem véletlenszerű és ezért a szerző több m utatóval ellenőrzi adatainak helyességét; így többek között m egállapítja, hogy a csecsem őhalandóság, az élveszületés aránya nem tér el lényeges m ér tékben a tartom ányi, vagy az országos szinten ismeretes arányoktól. A z adatok m inőségét olyan m ódon is javította a szerző, h ogy csak a z ok nak a házasságkötéseknek a term ékenységét illesztette tanulm ányába, am e ly ek ben az egész reprodukciós időszak vizsgálat tárgyává tehető, azaz ren d el kezik a házasságkötések, a gyerm ekszülések, a házasságok m egszűnése dátu m aival. _ A dem ográfiai viszon yok általános alakulását — a term észetes term é kenység és a születéskorlátozás közötti átm eneti form ák at — töb bféle m ó d szerrel elem zi a szerző. M indenekelőtt CoaZe-nak a házas term ékenység m éré
148
I R O D A L O M
sére használt m utatóját alkalm azza -— kis m értékű változtatással. A mutatót ugyanis az 1871. évi ném et népszám lálás házas női népességének korm egosz lásával standardizálja. N em kétséges, h ogy ezzel az eljárással az eredeti C oaíe-féle mutató fin om abbá, érzék enyebbé vált. A C oaíe-féle m utató a 12 ném et faluban jelentős eltéréseket mutat. A bajorországi falvak ban m agas a házas term ékenység és ugyanakkor magas a csecsem őhalandóság is, más fa l vakban a női term ékenység erősen csökkenő tendenciát mutat. Á ltalánosság ban azonban a házas term ékenység a 19. század m ásodik feléig, a variációk ellen ére is, változatlan. A z is kitűnik, hogy a vizsgált 12 faluban a term éken y ségi m agatartás átalakulása — a tran zició — kü lön b öző időszakokban kez dődött. A term ékenység és a csecsem őhalandóság kapcsolatát a történeti d em o gráfiai irodalom általánosságban elfog adja. A szerző vizsgálatai azonban b e bizonyítják. hogy nincsen egyértelm ű kapcsolat a csecsem ő- és gyerm ekh alan dóság csökkenése és az azt követő házas term ékenység átalakulása között. A szerző többször és nagyon kiem elten hangsúlyozza, hogy a term é kenység csökkenése, am elyet a dem ográfiai átm enet leg főb b jellem zőjén ek tartunk, nem egyszerű, szim pla folyam atkén t játszódott le. Ennek egyik b izo nyítékát abban látja, hogy először az idősebb női korosztályokban csökkent a term ékenység — ennek az átm enetnek egyik stádium aként. Ezt a jelenséget olyan m ódon elem zi, h ogy a 30 éven felüli házas női term ékenységet a 20 éven felüli házas term ékenység arányaiban fejezi ki. Ezekből az arányszá m ok b ól is az tűnik ki, hogy a 18. század közepétől a term észetes term éken y ség szintjén m ozgó házas term ékenység jelentős variációk kíséretében m ó d o sult, de a vizsgált falva k közül nem m indegyikben és nem is egyszerre. U gyanezt a következtetést vonh atju k le Coale és T russell születéskorlátozás m értékét reprezentáló m -m utatóján ak kidolgozása alapján. A z m -m utató arra vet fényt, hogy a 18. század végén a ném et falvakban m ég csak igen kis m é r tékű és leg feljeb b a gyerm ekek paritásától függő születésszabályozás fo r d u l hatott elő. A z átm eneti állapot előtti korszakot az is jellem zi, hogy az anyák k o rá b ban fejezik be szüléseiket, azaz az utolsó gyerm ek születésekor az átlagos életkorúk egyre csökken. A 12 ném et faluban, a vizsgált időszak v égére ez a korkü lön bség m ár m ajdn em három évre tehető. Itt is jelentős különbségek m utatkoznak a falvak között. M ind ezek ből a szerző arra következtet, hogy a 19. század végén a term ékenység átalakulása m ár folyam atban volt. A szerző a gyerm ekszülések közötti intervallum hosszát is elem zi, fe lté telezve, h ogy az in tervallu m ok m eghosszabbodása, a születéskorlátozás b e v e zetésének egyik e lő je le ; egyrészt az utolsó gyerm ekszülési intervallum , m ás részt az átlagos szülési intervallu m alakulását m utatja be. A házas term ékenység átm eneti állapotait a szerző foglalkozás szerint is vizsgálja —- m egkülönböztetve három foglalkozási kategóriát. A z előb b em lí tett mutatók alapján kitűnik, hogy 1850. előtt k ötött házasságokban a fo g la l kozási eltérések nem idéznek elő szám ottevő különbséget a házas term éken y ség színvonalában. A z 1850. után kötött házasságok, foglalkozás szerinti házas term ékenysége azonban jelentős k ülönbségeket mutat. K im utatható, h ogy a földm űves családokban az átlagos term ékenység csökkenésnél nagyobb v olt a term ékenység csökkenése, a segédm unkások, a tanulatlan m unkások családjá ban azonban az átlagosnál kisebb v olt a term ékenység csökkenése. V égül a szerző arra is választ keresett, hogy a születésszabályozás f o lyam ata az anya korától, vagy a gyerm ekek sorszám ától fü gg ôtt-е nagyobb m értékb en ? M ost m ár nem házasságkötési kohorszokat, hanem születési kohorszokat vizsgálva, kiem eli, h ogy a 19. század m ásodik feléb en inkább a gyerm ekek paritásával áll összefüggésben a házas term ékenység csökkenése, m int az anyák korával. Ö sszefoglalásképpen; szerző m egállapítja, h ogy vizsgálatai alapján a ter m ékenység átalakulásának m enetére, időpontjára, sem m iféle általánosítás sem érvényes. Lényeges különbségek m utatkoztak a 12 falu term ékenységének átalakulásában. A term észetes term ékenység színvonalán álló falva k a 19. század végére a leg k ü lön b özőbb m értékben és a leg k ü lön b özőbb időpontban
I R O D A L O M
149
csökkentették a term ékenységüket, de olyan falu is előfordu lt, ah ol ez a csök kenés igen kicsi m értékű volt. A kü lönbségek m agyarázatát a szerző az elk ö vetkezendő vizsgálatok feladatának tartja. D. D.
KOCH -NIELSEN, I.: O n e-p a ren t fam ilies in D enm ark. (Egyszülős családok Dániában.) — Journal o f C om parative Fam ily Studies. 1980. No. 1. 17— 29. P. K ü lön b öző szem pon tokból és k ü lön b öző céllal az egyszülős család p r o b lém ája m indenkor felh ívta a szociológusok, társadalm i szervek, politikusok és m oralisták figyelm ét. Skandináviában és E urópában gyakran tekintették az egyszülős családot a család m int intézm ény, sőt a társadalom egésze felbom lási tünetének, az ön g y il kosságokkal, válásokkal és bűnözéssel egyetem ben az erkölcstelenség v agy a k u lturálatlanság jelének. A szociológu sok gyakorlatibb szem szögből azért foglalk oztak az egyszülős családdal, m ert ezekben a családokban szám talan társadalm i problém ával ta lálták m agukat szem ben. Elsőrendű társadalm i feladatuknak tekintették, hogy m egakadályozzák a rossz viselkedés, bűnözés és kábítószer használat k ialaku lását az egyedü lálló szülők gyerm ekeinél. Ennek m egfelelően társadalm i tá m ogatást és segélyt nyújtottak — sőt ráerőszakoltak — az egyedü lálló szülők re, talán kevésbé azzal a céllal, hogy segítsenek rajtuk, m in t in kább azért, h ogy ezzel elk erü ljék az így feln öv ő gyerm ekek elzüllését. Ű jabban a fem inista m ozgalom ettől eltérő szem pontot vetett fel, és az egyszülős családot, új család-típusként a n ői egyenjogúság jelén ek tekinti, szem ben a h agyom ányos házasság in tézm ényével. A fem inisták szerint az egyszülős család nem társadalm i problém a, hanem haladás. A cikk arra törekszik, hogy — az egyszülős család jelenségének leírásához szükséges fogalom ren dszert defin iá lja ; — k iem elje azokat a társadalm i problém ákat, m elyek várhatóan gyak rabban fordulnak elő ilyen családokban; — és végül le ír ja a helyzetet D ániában. A tanulm ány az egyszülős család problém áját a dániai v iszon yok szem p on tjá b ól tárgyalja, ah ol 70 ezer ilyen családot tartanak szám on. M íg a házas ságon k ívü l született gyerm ekek száma em elkedett, a ténylegesen egyszülős családok száma tu lajdon képpen nem em elkedett, m ivel a legtöb b leányanya együttél gyerm eke apjával. íg y bár jog ila g egyszülős családnak m inősülnek, szociológia i szem pon tból nem azok. Ez a tény viszont ú jabb problém ákat vet fel. Elsősorban jog i problém ákat: az apa— gyerm ek kapcsolat kérdését, de felm erü ln ek más, társadalm i jellegű problém ák is. M eg kell különböztetni tehát a v alóban egyszülős családot az együ ttélő családtól. A különbség pontos m eghatározása rendkívül fontos, többek k özött a kü lön böző társadalm i seg é ly ek miatt, am elyekre a ténylegesen egyszülős családoknak okvetlenül szüksé gük van. Egyébként kiem elkedő hogy a társadalm i elk ü lön ülésre vonatkozó vizsgálatok szerint, az egyszülős családok izolá ciója sem m ivel sem m agasabb az ép családokénál. A szerző úgy véli, hogy D ániában a 70 ezer egyszülős család társadalom politikai tám ogatását a család életének m eghatározott időszakára kell k on centrálni. V .-n é T.-G. Zs.
150
I R O D A L O M
LEE, R. D .: A im ing at a m ovin g ta rg et: period -fertility and changing r ep r o d uctive goals. (Egy m ozgó cél k övetése: az időszaki term ékenység és a változó term ékenységi célok kapcsolata.) — Population Studies, 1980. No. 2. 205— 226. p. ' A term ékenység vizsgálata során sok kutató foglalk ozik a házaspárok családterveivel, illetve term ékenységi céljaival. Ezen fogalm ak körü l a szak irodalom ban ném i zavar tapasztalható. A legáltalánosabb (de egyéb eredm é nyek ism eretében nyilvánvaló) tévedés az, hogy a családtervek ism eretében többé-kevésbé pontosan következtethetünk a leen dő term ékenységre. Am ellett, h ogy a term ékenységet befolyá soló tényezőket m ég közelítőleg sem ism erjük teljesen, tudjuk, hogy a legm egbízhatóbb hatótényezők az ob jek tív jelen sé gek között keresendők. Term észetesen a term ékenységi tervek vizsgálata sok szem pon tból jog osu lt lehet, de m agával a term ékenységgel való kapcsolatuk csak egy összetett hatásm echanizm us keretein belü l vizsgálható. A szerző ezt a hatásm echanizm ust csak egy részleges, de fontos aspek tusból vizsgálta: a valójában id őben változó term ékenységi célok és az id ő szaki term ékenységi m utatók közötti kapcsolat szem pon tjából. A z Egyesült Á llam okban , ah ol kü lön b öző vizsgálatok során a term éken y ségi célokat m ár régóta tudakolják, és a válaszok ból hosszú, konzisztens id ő sorok képezhetők, régen feltűnt, hogy a k étféle idősor egym ástól eléggé e l térően alakul, bár valam i kapcsolat látszik közöttük. A két idősor közötti kapcsolatot próbá lja m egragadni a szerző egy m odellel, am ely a házaspárok racionálisnak, de legalábbis célszerűnek tekintett viselkedéséből indul ki. Eszerint a házaspár az általa „előrejelzett” , tehát várhatónak tekintett jö v ő beni k örü lm ények alapján eldön ti a kívánatos gyerm ekszám ot (ha a kívánt gyerm ekszám m agasabb a jelenleginél, vagy egyen lő azzal). Pillanatnyi ter m ékenységi viselkedésük tehát attól függ, m ekkora a hiányzó gyerm ekszám . Term észetesen a családok előrejelzése általában nem sokkal job b, m int a tu dósoké, akik szintén gyakran tévednek. íg y az ú jab b tapasztalatok nyom án á l landóan m ódosul a célul tekintett hiányzó gyerm ekszám , de közben g yerm e kek is születhetnek, a korábbi célnak m egfelelően. A cél tehát szüntelenül m ódosulhat, a feléje való törekvés viszont csak késleltetve já r eredm énnyel. Ez teszi bon yolulttá a két jelenség összefüggését, am elyet a szerző m eg pró bál földeríteni. A m ú ltbeli adatok ism eretében a fölá llítan dó m od elltől 9 dolog teljesü lése várható. (D — a kívánt végső gyerm ekszám , F — az időszaki teljes ter m ékenység.) Ezek a k övetk ezők : Ha D konstans, F t = D, ha D növekszik, Ff > > D, ha D csökken, F( < D. Ha D hullám zik, Ff n agyobb am plitúd óval h u l lám zik. A term ékenység irreverzibilitása következtében F ( érzék enyebb D n övekedésére, m int csökkenésére. F t ford u lóp on tja i (helyi szélsőértékei) 5 é v v el m egelőzik D fordu lópon tjait. A z átlagos kum ulált term ékenység fo rd u ló pon tjai 5 év v e l követik D fordulópontjait. D ingadozása az idősebb nők ter m ékenységében n agyobb ingadozást idéz elő, m int a fiatalabbakéban. A fia talabb korosztályok időszaki term ékenységének fordu lópon tjai egybeesnek D fordu lópon tjaiva l, m íg az idősebbekéi m egelőzik azokat. A kum ulált term é kenység ford u lóp on tjai a fiatalok esetén szintén egybeesnek D ford u lóp on t jaival, m íg az idősebbek esetén követik azokat. D csökkenése esetén Ft g y or sabban csökken. Ha nincs nem kívánatos születés, akkor A (x ) = D ( x ) — С (x ) a h ol A (x ) a hiányzó k íván t gyerm ekszám , С (x ) a kum ulált term ékenység, D (x ) pedig az összes kívánt gyerm ekszám az x -ik évben. A viselkedést illetően az adatok alapján alapfeltevésként elfogadható, hogy az időszaki term ékenységi ráta arányos a hiányzó kívánt gyerm ekszám mal, m éghozzá a tapasztalat szerint annak 18 százaléka. Ezért cr (x ) = X A (x),
I R O D A L O M
151
ahol )„ = 0,18. A z első egyen let m indkét oldalát differen ciá lv a — felhasználva az u tóbbi relációt — egy differenciálegyen letet kapunk, am elynek általános m egoldása a kezdeti feltételekkel együtt a következő konkrét m egoldást adja a h ol a es b a D ( t ) = a + b t lineáris trend param éterei. Ennek nem i átalakí tásával és kerekítéssel az időszaki term ékenységre
ahol fi a házasságkötéstől a term ékeny időszak végéig eltelt év ek száma, álta lában 20-nak tekinthető. A szerző a fen ti m od ellt alkalm azva igazolja, hogy D (x ) sinushullám szerű alakulása esetén teljesül a gyakorlati tapasztalatok alapján felállítnató (korábban em lített) 9 feltétel. A gondolatm enet és a m odell hiányossága, hogy a term ékenységi tervek tartós em elkedése esetén a szülések szükségszerű késése m iatt a házaspárok soha nem érhetik el céljukat, a tervek tartós csökkenése esetén pedig sok korábban m egszült gyerek válik utólag „n em kíván ttá” , m ert az abortusszal ellentétben a gyerm ekgyilkosság a legtöb b országban jelen leg nem tartozik a bevett családtervezési szokások közé. A m ódszer túlzottan leegyszerűsíti a valóságot, m ert csupán kívánt vagy nem kívánt gyerm ekről tud, holott e kettő között a gyakorlatban sok árnyalat létezik, am elyek a házaspárok viselkedését k ü lönbözőképpen befolyásolják . Á ltalában pedig túlzottan racionális viselkedést tételez fö l az életnek egy olyan területén, ahol az nem tekinthető kizárólagosnak. M indam ellett a m ó d szer a mai fejlett társadalm ak viszonyai között jó l ragadja m eg a term é kenységi tervek és az időszaki term ékenység kapcsolatát. Sz. B.
SC H W A R T Z, D — M A C D O N A L D , P. D. M.— HEUCH EL, V .: Fecundability, coital fr eq u e n c y and the viability o f ova. (B iológiai term ékenység, a coitusok gyakorisága és a petesejtek életképessége.) — Population Studies, 1980. No. 2. 397— 400. p. Bár a fejlett országokban a nagyarányú születéskorlátozás m iatt a ter m észetes term ékenység nem áll az érdeklődés középpon tjában , a tudom ány nem m ondhat le az azzal kapcsolatos kutatásokról, annál is inkább, m ert a terület eléggé feltáratlan. A m egterm ékenyülés körül lejátszódó esem ényeket és azok valószínűségét általában a végeredm én yb ől p róbá ljá k matem atikai statisztikai eszközökkel visszafelé következtetni, a gondolatm enetben segítségül híva k ü lön féle biológiai hipotéziseket. Ezért érthető, hogy a term észetes ter m ékenységre vonatkozó eredm én yek között jelentős különbségek is lehetnek. A szerzők B arrett és M arshall gondolatm enetéből indulnak ki, am ely sze rint az i-ik és j-ik napon történ ő coitus esetén a fogam zás valószínűsége
B arrett és M arshall ezt a m od ellt alkalm azta egy általuk m egvizsgált női n é pesség ciklusaira, am elyekben feljegyezték a coitusok napját, és az alaptest hőm érséklet görbéi alapján az ovu lá ció időpontját. íg y azonban túl n agy fogam zási valószínűségeket kaptak, am elyek az egyéb tapasztalatoknak ellen t m ondanak. A z ő m ódszerüket a szerzők úgy m ódosítják, hogy bevezetik az egész séges petesejt létezésének valószínűségét (P 0) és annak valószínűségét, hogy a m egterm ékenyített pete hat hét m ú lva is élni fo g (P v). Ezeket a valószínűsé-
152
I R O D A L O M
geket a coitusok előfordu lásától függetleneknek tételezik fel. Így a fogam zás valószínűsége
ah ol Pj annak valószínűsége, hogy a m egterm ékenyíthető petesejt valóban m egterm ékenyül. Ha Fy;i az i-ik napi coitus által történő m egterm ékenyítés valószínűsége, x pedig 1 illetve 0, attól függően, hogy az i-ik napon van -e coitus, v a g y nincs, akkor
P 0 és P v az eddigi ism eretek alapján nehezen választható ketté, de a m o dell gondolatm enetéhez nem is szükséges, ezért elegendő szorzatukat tekinteni (k = P 0 Pv). Így m egfelelő átalakítások után a B arrett és M arshall által a lk a l m azott kéDlet íev m ódosul
A szerzők a B arrett és M arshall által rendelkezésükre bocsátott adatok alapján végezték el szám ításaikat. A k orá bb i eredm én yek alapján az ov u lá ció előtti 6. és az ovuláció utáni első nap közötti időszakon kívüli fogam zások szám a elhanyagolható, ezért a szerzők csak azokat a ciklusokat vizsgálták, am elyekben egyáltalán történ t coitus az em lített időszakban. Így csupán 427 női ciklus adataira illeszthették a fenti összefüggést. A zok a ciklusok, am e lyekben csak egyetlen coitus volt, leh etővé tették, hogy a k ü lönböző Py-ket külön-külön is becsüljék. A m odell param étereit m axim um lik elih ood m ódszerrel becsülték. A z eredm ények szerint к értéke életk ortól függetlenül 0,52-nek tekinthető, e g y é b ként a 30 évesnél fiatalabbakra 0,56, a 30 évesn él idősebb ek re 0,50, a 35 év es nél idősebbekre pedig 0,41. A fogam zás valószínűsége az egyes napokon (az ovuláció előtti hatodikról ren d re): 0,04; 0,14; 0,20; 0,20; 0,34; 0,14 és 0,07. Ezek alapján kiszám ítható a fogam zás valószínűsége attól függően, hogy hány n a ponként következik be coitus. M indennapos coitus esetén ez a valószínűség 0,49, tehát lényegesen alacsonyabb, m int a Barrett és M arshall által kapott 0,68. A szerzők a m odell fő hiányosságának azt érzik, hogy feltételezi P v függetlenségét a fertilizálás napjától. Á llatokkal szerzett tapasztalatok ettől eltérő eredm ényeket m utatnak, és ez em berre is feltételezhető. A hasonló szám ítások m indenesetre alkalm as segédeszközt jelenthetnek az életképtelen petesejt kóreredetének tisztázásához. Sz. B. SH ANAS, E.: O lder p eop le and their fa m ilies: The n ew pion eers. (Idős em berek és családju k : az új pionírok.) — Journal o f M arriage and the Fam ily. 1980. No. 1. 9— 15. p. A cikk tém ája az idős em berek és családjuk közötti kapcsolat az Egyesült Á llam okban napjainkban. A z idős kort elért em berek helyzete a társadalom ban sokkal nehezebb m int a fiatalabb generációé. A hivatali fu n k ciók legnagyobb részétől m egfosztják őket, m ondván, h ogy „öreg, begyepesedett gondolkodású ak” . A m agánéletben v a jon találnak-e „m en ed ék et” , támaszt, kapcsolatot? E rre a kérdésre próbál választ kapni a cikk szerzője. Először az Egyesült Á llam ok idős népességének számát, népességen belüli arányát és kü lönféle ism érvek szerinti m egoszlását vizsgálja. Ilyen ism érvek például a gyerekektől, testvérektől, egyéb rokon októl való fizikai távolság; a családi tám ogatás; a négy-generációs család problém ái. A felhasznált adatok egy része az Egyesült Á llam ok N épszám lálási H ivatalától szárm azik, más ré szük három , egym ást k övető országos m éretű felvételb ől, m ely a 65 évesn él id ő
I R O D A L O M
153
seb b népességre vonatkozott. A z első felv étel 1957-ben, az utolsó 1975-ben z a j lott le. M indenekelőtt azt k ell tisztázni, h ogy m ilyen k orb an nevezhető valaki öregnek. 20 év v e l ezelőtt hasonló kérdést tettek fel egy közvélem énykutatás a l kalm ával a 21 évesn él idősebb népesség körében. A válaszok többsége szerint a férfi általában ad dig fiatal illetve középkorú, m íg életerős, gazdaságilag aktív, a nők kora ezzel szem ben szorosan kapcsolódik „szü letésnapjaik” szám ához. Egy 1935-ben hozott törv én y értelm ében az Egyesült Á llam ok ban 65 év n él éri el valaki azt a kort, am ikor m u n k ája után nyugdíj illeti meg. H ivatalosan azóta tehát ez az öregedés küszöbe. K ü lön b öző kutatások és felm érések eredm ényei azonban azt m utatják, h ogy az egyes em b erek nagyon eltérő korban érik el az öregedés határát. V an aki már h atvanéves korában fizikailag öreg, s van aki m ég hetven éves korában is fiatal. M inél id ősebb kohorszot tekintünk, annál n agyobb a k ü lönbség e tekintetben az egyének között. A z 1950. év i népszám lálás alkalm ával 12,3 m illió em b er (a népesség 8,1 százaléka) v olt 65 évn él idősebb. 1980-ra szám uk m egkétszereződik, s a lakosság 11 százalékát teszik ki. A századfordu ló id ején m ég ritka v olt az Egyesült Á lla m okban a 80 évn él idősebb em ber. A zóta arányuk a 60— 64 évesekh ez viszon yít va m egkétszereződött. Ő k a dédszülők generációja, s jelen leg 2 m illióan vannak. A társadalom bizonyos fok ú öregedésével tehát m inden képpen szám olni kall, hiszen sok problém át felvet. A társadalom gondjain nagym értékben en yh ít az, ha ezek az idős em b erek nem egyedü l élnek, hanem szám íthatnak gyerm ekeikre, testvéreikre illetve eg yéb rokonaikra, s velük rendszeres kapcsolatot tarthatnak. A gondoskodás ebb en az esetben m egoszlik az állam és a család között. Hogyan, m ilyen lakáskörülm ények között élnek az idős em b erek ? A z id ő sek szám ára a családot egy olyan csoport jelenti, akiknek tagjaih oz vér- vagy házasság szerinti kapcsolat fűzi. Tehát nem csak házastárs, gyerm ek, testvér, de olyan rokon i illetv e házastársi kapcsolat is, m elyben a vér szerinti kapcsolat n agyon gyenge, távoli. A család fogalm a nem jelen t eg y fedél alatti együttélést. A zok, akik egy lakásban laknak, háztartást képeznek, s a háztartás tagjai nem feltétlen ül kell, hogy családot is képezzenek egyúttal. Csak kevés, — az idős em berekn ek m integy 5— 6 százaléka — él in tézm é nyekben, tehát társadalm ilag szervezett közösségekben. K étharm ad részük fé r jé v e l illetve feleségével él. Érdekes, hogy az idős em b erek v élem én ye az, hogy nem éln ének szívesen egy lakásban gyerm ekeikkel vagy eg yéb rokonaikkal, de szívesen éln ek hozzájuk közeli lakásban. A z önállóság, függetlenség m egtartása m ellett fizikai közelséget akarnak fenntartani a társaság és a tám ogatás igénye miatt. A zok n ak az aránya, ak ik gyerm ekeikkel együtt élnek, csökkent az elm últ húsz év alatt, ezzel párhuzam osan azoké nőtt jelentős m értékben, akik g yerm e keikhez közel laknak. Term észetesen az, h ogy közel lakik valaki a gyerm ekéhez, nem jelenti feltétlen ül azt is, h ogy gyakran találkozik vele. A közelség ténye a szem élyes biztonságtudat érdekében szükséges, nem pedig a tényleges gyakori kapcsolat szem pontjából. A zoknál, ak ikn ek nincs háztartásuk vagy gyerekük, az eg yéb rokon i kap csolatok játszanak n agy szerepet. K özülök sokan élnek együtt vagy közel test vérü k h öz és szorosabb kapcsolatot tartanak fenn olyan rokonokkal, ak ik h ozzá ju k hasonlóan gyerm ektelenek, illetve egyedül élnek. A zt term észetesen nem lehet m egállapítani, h ogy m ilyen a kapcsolat tartalm át, tartam át és érzelm i töltését tekintve, csak a kapcsolat egyszerű m egléte, illetv e hiánya regisztrál ható. Hét k özü l tíz 65 évesn él idősebb szem ély válaszolta, h ogy segít gyerm eké nek illetv e kap segítséget tőle. A kölcsön ös segítségnyújtás fajtá i nagyon h ason lóak. M agukban fog la ljá k a házban, a lakásban, a ház körül ad ód ó ten n ivaló kat, betegség esetén ápolást, és ajándékozást. A z idősebb szülőkn él ehhez m ég hozzá jö n az unokákkal való törődés, felügyelet. A jelen leg élő idős em berek ú j úttörőknek tekinthetők, m ivel az em beri kapcsolatok, in terakciók eddig feltáratlan területeinek rendszerét fejlesztették ki úgy, hogy k orábbi példa, útmutatás nem állt rendelkezésükre. A száza d for duló óta az idős em b erek szám a és népességen belüli aránya erősen m egnőtt, de státusuk változatlan m aradt. M ind a piacon, m ind a m unkahelyeken egyetlen
154
I R O D A L O M
státusuk van, m égpedig az, hogy öregek. A társadalom csupán a „szereptelen szerepet” szán ja nekik. Jelenleg egyetlen olyan m en edék van, ahol az öregeknek szerepük, feladatuk van, ez a család. Tám ogatást tőlük, illetve ha egyedü l é l nek, a barátoktól és a szom szédoktól kapnak. A z öregek jelenlegi és jöv őb eli családstruktúrája m od elljén ek elem zése azt in dikálja, hogy az Egyesült Á lla m okban elkerülhetetlen az idős em berekn ek nyújtott szolgáltatások bürokratizálódása (nem feltétlen ül rossz értelem ben), annak ellenére, hogy m a m ég a család az, am elyik a tám ogatás dön tő részét adja. K. R.
SPA N IE R , G. B.— G L IC K , Р. C.: T he life cycle o f A m erica n fam ilies: an exp a n ded analysis. (Az am erikai családok életciklusa: kiterjesztett elem zés.) — Journal o f Fam ily H istory, 1980. No. 1. 97— 111. p. A z am erikai nők házasság- és term ékenységtörténetével fog lalk ozó leg ú jab b elem zés a század első felében született nők születési kohorszainak életú t ját vizsgálja fa j, iskolai végzettség és a házasságkötések sorszám a szerint, n é hány k orábban m ég kevéssé tanulm ányozott dem ográfiai ism érv tükrében. Ezek : a nők átlagos életkora az első házasságkötéskor, valam int az első és az utolsó gyerm ek születésekor, az összesen született gyerm ekek átlagos szám a, többször házasodott nőknél pedig az első házasság m egszűnésekor betöltött átlagos életkor. A felsorolt m utatószám ok lehetőséget adtak a szerzőknek arra, h ogy az ú gy nevezett „tipik u s” — házasságkötéssel létesített és az egyik h ázasfél halálával befejezett — család életciklusát leíró m od ell hiányosságait néhány tekintetben csökkentsék. A z elem zés alapját képező 1975. év i Current Popu lation S u rvey-ből m egszerezhető in form ációk jelleg e m iatt term észetesen nem küszöbölhették ki a m od ell minden, korábban bírált fogyatékosságát. Így nem kísérhették fig y elem m el a család életciklusának a felv étel időp ontját k övető későbbi alakulását, továbbá nem foglalkozhattak a gyerm ektelen n ők életútjának vizsgálatával. A z előző tanulm ányokkal szem ben, am elyek a család életciklusát a „tip ik u s” csa lád életében előfordu ló, egym ást k övető lényeges életszakaszokkal jellem ezték, a szerzők a kifejezést a legáltalánosabb értelem ben használva, a családi é le t ciklust az életút döntő esem ényeinek szervezeti kereteként értelm ezik, s fig y e lem be veszik, h ogy a házasságok egyre n agyobb része nem a szokásos m ódon, az egyik fé l halálával, hanem válással végződik és egyre jelen tősebb azoknak a száma, akik ú ja b b házasságot kötnek. A tanulm ány elsőként a valaha m egházasodott és gyerm eket szült nők életciklusának három fontos állom ását jellem ző m utatószám okkal fog lalk ozik : átlagos életk or az első házasság m egkötésekor, valam in t az első és az utolsó gyerm ek m egszületésekor. A z 1900 és 1959 között született nők tízéves kohorszait átfogó csoportok közül elsősorban az 1920-as és 1930-as években született nők m agatartása értékelhető, m inthogy a halálozásaik okozta szelekció m ég nem jelen t lényeges torzítást, m ásrészt pedig reprodu k ciós tevékenységük lén yegé ben m ár befejeződött. M íg a m egfigyelt feh ér és fekete n ők csoportja in belül a családi életciklus esem ényeinek k or szerinti időzítése csak csekély m értékben változott kohorszról kohorszra, annál feltű n őbb a két csoport közötti különbség, főként, am i a házasságon kívüli fogam zások feltehető gyakoriságát illeti: a feh ér nők első gyerm eküket átlagosan a házasságkötést k övető 1,9— 2,6 éven belül szülték meg, viszon t a fekete n ők n él ez az intervallum 1 é v vagy en n él kevesebb volt. A szerzők a két csoport összesen született gyerm ekeinek átlagos szám ában u gyan csak jelen tős kü lönbségeket találtak. A z 1930-as kohorszban a feh ér nők 3,28 gyerm eket szültek átlagosan, a fekete n ők pedig 4,20-at. A m agasabb átlagos gyerm ekszám elsősorban a szüléseik szám át kevésbé szabályozó, az alacson yabb társadalm i-gazdasági kategóriákba tartozó fekete nők n agyobb szám ával függ össze. E rre utal az átlagos gyerm ekszám nak a n ők iskolai végzettsége szerinti alakulása is : m agasabb iskolai végzettség esetén, am i a társadalm i-gazdasági
I R O D A L O M
155
helyzetet is b efolyá solja, az em lített különbségek eltűnnek, sőt az egyetem et végzett fekete n ők term ékenysége m inden kohorszban alatta m arad a feh ér n ő kének, függetlenül azok iskolai végzettségétől. A n ők házasságtörténetét tekintve fon tos következtetések adódnak az e g y szer és a többször házasodott n ők első házasságkötéskori átlagos életkorának összehasonlításából. F ajtól és iskolai végzettségtől függetlenül a század első felében született valam ennyi koh orszban az egyszer házasodott n ők átlagosan két év v e l később kötöttek házasságot, m int a többször házasodottak. Ez m eg erő síti azt a feltevést, hogy a korai házasságkötés szoros kapcsolatban van a házas ság felbom lásával. U gyanakkor az egyre fiatalabb korban kötött házasságok m eg szűnésének egyre csökkenő életkora valószín űbbé teszi az újraházasodást. Ennek következtében a reprodu ktív k orban lev ő egyszer és többször házasodott nők ter m ékenysége között gyakorlatilag csak elenyésző különbség van. A z adatok arra utalnak, hogy a term ékenység színvonala k özvetlen ebbü l fü gg össze akár a fa jja l, akár az iskolai végzettséggel, m int a házasságtörténettel. K ülönösen a fiatalabb kohorszokban jelentős az alacsonyabb iskolai végzettség hatása a házasság insta bilitására. Ezeket a nőket általában az igen korai házasságkötés és magas term é kenység jellem zi, m ind a házasságon kívül, m ind a házasságon belül, illetve há zasságok között született gyerm ekek tekintetében. A z életciklus esem ényeinek id őb eli lezajlása (naptára) jelentős eltéréseket mutat. Á ltalában m inél idősebb életkorban következhet be valam ely dem ográfiai esem ény, annál n agyobb eltérések jellem ezh etik az esem ények előfordu lásán ak naptárát. Jellem ző példa erre az első házasságkötések átlagos életkora. A z 1910— 19-es kohorszban m ég átlagosan 5,1 év v olt az átlagtól való eltérés nagysága, az 1940— 49-es kohorszban ezzel szem ben ez az érték m ár csak 2,8 év et tett ki. Az első házasságkötések k or szerinti m egoszlásának görb éjén m utatkozó ferdeség azzal jár, hogy az átlagos életk or alatt házasságot k ötő nők életkora viszonylag közelebb van az átlaghoz, m int az annál m agasabb életkorban házasodó nőké. A z iskolai végzettség n övekedésével viszont néhány esem ény átlagos eltérése csökken. Főiskolai oklev éllel k evésbé valószínű „tú l fiatalon ” vagy „túl idős. k orb an ” házasságot kötni, m in t ilyen oklevél hiányában. Ezekre a nőkre v i szonylag magas válási arányszám és viszon ylag alacsony újraházasodás jellem ző. A z első házasságkötések átlagos életkortól való átlagos eltérése egyszer házaso dott nőknél m agasabb, m int azoknál, akik töb bször kötöttek házasságot. A z összefüggés az ellen k ezőjére ford u l az első és az utolsó gyerm ek szülésének átla gos életkortól való eltérései tekintetében: egyszer házasodott nőknél alacson yabb átlagos eltérést találunk. A töb bször házasodott nőknél a n agyobb kor szerinti eltéréseket részben a születéseknek a válással és az újraházasodússal összefüggő megszakadása, m a jd újrakezdése okozza. A szerzők hangsúlyozzák a házassági és a családi életciklus gondosabb elem zésének szükségességét a k ü lön b öző életutak m egism erése céljá ból, főként a gyerm ektelenek vonatkozásában. Ilyen elem zések nem csak m élyeb b betekin tést nyújthatnának a n ők életciklusának alakulásába, de összefoglaló m utatók k i szám ítását is leh etővé tennék. A z „ü res fészek ” periódusa például az egyik olyan életszakasz, a m ely alapvető változásokon m ent keresztül, de a vizsgálatához szükséges adatok a szerzők rendelkezésére álló forrá sok ból nem voltak m egsze rezhetők. H asonlóképpen n agyobb figyelm et érdem eln e a férfiak házasság és családtörténete is. A z életút esem ényeinek életk or szerinti vizsgálatában rejlő lehetőségek feltárásával a tanulm ány értékes segítséget nyújthat a család életciklusának ha zai kutatásához. . Cs. M.
156
I R O D A L O M
D E M O G R A F IA !
f o l y ö ir a t s z e m l e
D E M O G R A FIE a csehszlovák Szövetségi Statisztikai H ivatal folyóirata 1980. N o. 3. K U C H Á R , I.: A népességoptim um problém ája. Z A H Á L K A , J.: D em ográfiai elem zések és előreszám ítások mint fontos tén y e zők a tervezésben és közgazdasági gyakorlatban. D V O R A K , J.— H A V E L K A , J.: A z em b er és az élő környezet — a település ö k o lógiai típusának m eghatározása. A népszám lálási háztartások m eghatározása a lakásigény m egállapításához: V O L K O , V .: A lakásállom ány forrásainak és a lakásszükségletnek a m eg határozása. KU C ERA , М .: A népszám lálási háztartás d efin íciója és ennek perspektí vája. VESELÁ, A .: A népszám lálási háztartások és a lakásszükséglet becslése. M ellé k le t: A z 1980. n ovem ber 1-i nép- és lakásszám lálás „ö s s z e ír ó ív ” és „L a k á s n yilvántartás” c. űrlapjai. DEM OGRAPHY az A m erikai Népességi Társaság folyóirata 1979. No. 3. SANDERSON, W . C.: A házasság, term ékenység és családnagyság-korlátozás kvantitatív aspektusai a 19. századi A m eriká ba n : a C oa le-féle sp ecifiká ciók egy ú jab b alkalm azása. COOMBS, L. C.— FREED M AN, R .: A preferen ciák eredetei: szerepek, tevék en y ségek és családi értékek. MCCLELLAND, g . h .: a nem i preferen ciák term ékenységre gyakorolt hatásá nak m eghatározása: a továbbszülési arány, a dom inancia és a tov á b b i g yer m ekvállalás beszüntetésének szabálya m érőszám okként való fig y elem b e vételével. W O LF, W . C.— M A C D O N A L D , М .: F érfiak keresete és újraházasodás. GUEST, A. М .: A szuburbán népességnövekedés sém ái, 1970— 1975. HEER, D. М .: M ekk ora a M exik ób ól az Egyesült Á llam ok ba irányuló, nem n y il vántartott beván dorlás év i nettó áram lása? . CONROY, М. E.: N épességnövekedés, az életciklus során való m egtakarítás és a változatlan, optim ális m egtakarítási ráták nem zetközi különbségei. V A U PEL, J. W .— M AN TO N , K . G.— ST A L L A R D , E.: A z egészségi állapotok h e terogenitásának hatása a halandóság dinam ikájára. P A L L O N I , A .: O j eljárás a csecsem őhalandóság becslésére, Salvadorra és C o lum biára alkalm azva. BONG A ARTS, J.— POTTER, R. G .: A z idényszerű vándorlás és a biológiai ter m ékenység szezonális ingadozásának hatása a term ékenységre: egy jól használható m egközelítés próbája, általánosabb feltételek mellett. CURTIN, L. R.— FRO CKT, I. J.— KO CH , G. G .: M egjegyzés a továbbszülési a rá n y nyal kapcsolatban.
I R O D A L O M
157
1979. No. 4. N A M , Ch. В .: A dem ográfia m int tudom ányos diszciplína fejlődése. KN O D EL, J.: Á tm en et a természetes term éken ységből a családnagyság k orláto zásába: a term ékenységi átm enet m egindulása ném et falva k egy m intájá ban. COOMBS, L. C.: R eprodu kciós célkitűzések és elért term ékenység: eg y tizenöt éves időszak áttekintése. DUNCAN, В .: A dolgozók /n em -d olg ozók arányának m egváltozása a nőknél. H O RIU CH I, Sh.: A válási arányszám ok em elkedésének felbontása: m egjegyzés M ich ael eredm ényeihez. M ASSEY, D. S.: Spanyol am erikai lakóhelyi szegregá ciója az Egyesült Á llam ok városiasodott területein. HEATON , T.— FREDRICKSO N , C.—FU G U ITT, G. V .— ZUICHES, J. J.: L a k ó helyválasztási preferen ciák, a közösséggel való m egelégedettség és k ö ltö zési szándék. M cD O N A LD , J.: A u sztrália összes élveszületései előrejelzésén ek idősori m eg közelítése.
D EM O STA a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai H ivatal D em ográfiai Intézenének folyóirata 1980. No. 4. SRB, V .: A népesség és háztartások új (1980-as) előreszám ításai C sehszlovákiá ban 2000-ig. CH Á R V Á T , E.: A gabonaterm esztés fejlőd ése Csehszlovákiában. KREJCI, B.: A szem élyszállítás fejlőd ése Csehszlovákiában. BU LIR, М .: A z oktatási rendszer fejlőd ése Csehszlovákiában (1921— 1978). N O V O TN Á , Z.: A dem ográfia h elyzete n apjain k tudom ányában és a gyakorlat ban. GENUS az olasz N épességtudom ányi Bizottság folyóirata 1979.
No. 1— 2.
M UHSAM , H. V .: L ev él az „E m beri jogok ról, ideológiá ról és népesedéspolitiká ró l” . BO N A R IN I, F.: A születési súly születési sorrend szerinti variációján ak lo n g i tudinális elem zése. CIUCCI, L .: A term éken ység idősorelem zése m ódszertanával kapcsolatos kutatás általános irányvonalai. CASELLI. G.— EGIDI, V .; A halandóság föld ra jza O laszországban: területi k ü lönbségek és környezeti különbségek. TITTARELL1, L .: P erugia népességének n éhány strukturális jellem zője 1782ben : a család. M ORASSI, L .: Családszerkezet Észak-O laszország egy községében a 19. század végén. RESTIFO, G .: A nem zeti arch ívu m ok „m agán arch ív u m ok ” osztálya és egyéb források az arisztokrata családok tanulm ányozásához. BO BBION I, М. T .: D em ográfiai struktúrák és társadalm i struktúrák egy falusi közösségben az 1500— 1600-as év ek b en : San Secon do község esete. (A z első vizsgálat.)
158
I R O D A L O M
SORCINELLI, P.: A fanoi népesség és családok kutatása: a San M a rco-i „status an im aru m ” (1768— 1774— 1801). G IV R A , V .: M egjegyzések a n ápolyi zsidó közösség dem ográfiai jellem zőiről a 18. században. S A R O U K H A N I, B.: A házastársak k ork ü lön bsége: vizsgálat a m ai Iránban.
P O PU LA TIO N a iran cia i4emzeti N épességtudom ányi K utató Intézet folyóirata
1980. No. 3. STOETZEL, J.: A fran ciák és halottaik. A fogam zásgátlás kudarcai és az abortusz pszicho-szociális aspektusai. H árom regionális vizsgálat: FRE ZEL-LO ZEY, М .: A z abortusz: a fogam zásgátlás hatása és m otivációi. Egy B ordeau x-i vizsgálat. L A M Y , M .-L.— JOU RDAIN, A .— LEV A IL L A N T , J.-M .: A z abortusz társa dalm i és orvosi aspektusai. K ét vizsgálat B retagne-ban és C réteil-ben (1975— 1977). H O U D AILLE , J.: A kanadai A cadie történeti dem ográfiáján ak néhány kérdése. B F A H IM I, М .: K ü lföld iek halandósága Franciaországban. CAN TRELLE, P.— LERIDON, H.— LIV EN A IS, P .: Term ékenység, szoptatás és csecsem őhalandóság. Etnikum ok közötti kü lönbség ugyanazon a régión b e lü l: Saloum (Szenegál). EKERT, O .: A háztartások fogyasztása és életciklusa. HECHT, J.: Johann P eter Süssm ilch (1707— 1767) a dem ográfia eredetein él: A z „Isteni ren d” . A z INED egy történeti dem ográfiai m űvének bem utatása. H O U D AILLE , J.: G uatem ala város néhány népszám lálásának összefoglaló fe l tárása. FESTY, P .: A m aratoni fu tók kora és kitartási képessége. CR OO K, N.— DYSON, T.: D él-A frik a : fa ji ellentétek. V ID A L , Ch.: Hosszan tartó női többlethalandóság E urópában: a Déli A lp ok fran cia népességének esete. LÉ V Y , M. L .: A születési hónap és a n év kezdőbetűinek m egoszlása F ran cia országban. CHESNAIS, J.-C.: Helsinki, az első gazdaságdem ográfiai világkongresszus. 1980. No. 4— 5. K ilen cedik jelentés Franciaország népesedési helyzetéről. A dem ográfia és a nyu gdíjrendszerek: K E Y FIT Z, N.— G Ó M EZ DE LEÓN, J.: D em ográfiai szem pontok a n yu g díjrendszerek kérdésében. BICHOT, J. : A z em beri tőke szerepe a nyu gdíjak és családi pótlékok ese tében. PRESSAT, R .: A dem ográfia szótára. PISON, G .: A z életkor kiszám ítása m egkérdezése nélkül. A korbecslés m ód szer tana és a kelet-szenegáli peul bandé törzs korstruktúrája. H O R V Á T H , R. A .: Christophe B ern ouilli-tól A ch ille G u illard-ig: próbálkozások egy önálló dem ográfiai diszciplína létrehozására a 19. században. M ONNIER, A .: Európa és a tengerentúli fejlett országok dem ográfiai h elyzete: statisztikai adatok. M ONNIER, A .: Olaszország, Spanyolország és P ortugália dem ográfiai helyzete. CH A R B IT , Y .: A ván dorlók szárm azási országukban hátrahagyott gyerm ekei. H O U D AILLE , J.: Halandóság a m agasrangú szem élyek k ü lön féle csoportjaiban, a 17— 19. században.
I R O D A L O M
159
PRESSAT, R.: A születések szám ának alakulása Kínában. S O W Y , A .: A katalán területek. Észak-K atalónia népessége. ROUSSE L, L .: Hozzászólás E. C arlson cikkéhez, a válási arány alakulásáról az Egyesült Á llam okban. CARLSO N, E.: V álasz Louis R oussel-nek a válási arány és a házasság alapvető átalakulásáról.
P O P U L A T IO N A N D D EVE LO PM EN T REVIEW az A m erika i N épesedési Tanács foly óirata 1980. No. 2. V IS A R I A, P.: Szegénység és életszívon al Ázsiában. C A L D W E L L , J. C.: A töm egoktatás m int a term ékenységcsökkenés időpontját m eghatározó tényező. D ’SO U ZA, S.— CHEN, L. C.: A halandóság nem i kü lönbségei Banglades vidéki területein. LIEBERM AN , S. S.: A fgan isztán: népesedés és fejlődés a „n em törődöm ség o r szágában” . KOCHER, J. E.: N épesedéspolitika In diában : ú jab b fejlem én yek és a legújabb kilátások. FESTY, P .: A házasság ú jab b kontextusa Nyugat-Európában. A rch ív u m : A forra dalom előtti K ín a dem ográfiai kilátásai, nyugati értékelés szerint.
P O P U L A T IO N ET F A M IL L E a belga N épesség- és Családkutató K özpon t folyóirata
1979. No. 3. (48.) G RO SCLAUDE, A .— LU X , B.— V A N HOUTE-M INET, M .— W UNSCH , G .: R e gionális halandóság és d ifferen ciá lis magatartások. A fé rfi halandóság m eghatározói. D ESAM A, C.: A z aktív népesség V erviers-ben az ipari forradalom alatt. 2. rész. A z aktív népesség gazdasági ágak szerinti m egoszlása és dem ográfiai stru k túrái. G U ILM O T, G .: Oi'szágos term ékenységi vizsgálat. X V II. rész. A két nem rep rezentáltsága a család gyerm ekei között és a továb bi term ékenység m eg határozása: 1966— 1975.
P O P U L A T IO N IN D E X a Princeton Egyetem N épességkutató H ivatala és az A m erikai Népességi Társaság folyóirata 1980. N o. 1. BEAN, L. L — M INE AU, G. P.— LYN CH , K. A .— W IL L IG A N , D .: A z Utah-i G enealógiai Társaság m int adatforrás a történeti dem ográfiai kutatások céljára.
160
I R O D A L O M
P O P U L A T IO N STUDIES a L on doni K özgazdasági Főiskola N épességkutató Bizottságának folyóirata
1980. N o. 3. DODGE, N. N .: A M aláj-félsziget tizenkilencedik századi népességének becslései, különös tekintettel a keleti partvidék állam aira. SIMON, J. L.: N em létezik az „a lacson y szintű term ékenység és fejlődés csap d á ja ” . VLASSO FF, M.— VLASSO FF, C.: ö r e g k o r i biztonság és a gyerm ekek hasznos sága India vidék i területein. M AH M U D , S.— M CINTOSH, J. P.: A családnagyság m éretéből ad ód ó m egtérülés: kinek van haszna a magas term éken ységből? HIRSCH M AN , C.— RINDFUSS, R .: A z anya korát első gyerm eke világrahozásakor m eghatározó társadalm i, kulturális és gazdasági tényezők M alaysiafélszigeti területén. STOECKEL, J.— A L A U D D IN CHO~WD H U RRY, A. К . М .: T erm ékenység és tár sadalm i-gazdasági státusz Banglades vidéki terü letein : ezek különbségei és összefonódásai. A K K E R M A N , A .: A háztartás összetétele és a népesség korm egoszlása közötti összefüggésről. G O LD M AN , N.— W ESTOFF, C. F.: B ecsü lh ető-e a term ékenység a kurrens ter hességi ad a tok b ól? TRUSSELL, J.— H ILL, К .: A z 1976. év i „pan am ai retrospektív dem ográfiai v izs gálat” eredm én yeiből becsült term ékenység és halandóság.
STAN O VN ISTV O a ju goszláv T ársadalom tudom ányi Intézet D em ográfiai K utató K özpon tján ak folyóirata 1978.
No. 1— 4.
M A C U R A , М .: A n yolcvan éves A lfred Sau vy köszöntése. M A C U R A , М .: A gazdasági és dem ográfiai fejlesztés hosszú távú stratégiája. SENTIC, М .: N éhány gondolat a m ezőgazdasági aktív népesség elöregedéséről. TO D O RO VIC , G .: A term ékenység jelenlegi és jö v ő b e li tren djein ek hatása a jöv en d ő társadalm i struktúrákra. GINIC, G .: A z urban izáció din am ikája a Szerb SZK -ban. SENTIC, M .— BR EZN IK , D .: A házasság és család dem ográfiai változása és e n nek társadalm i következm ényei. M A C U R A , М .: A nők gazdasági aktivitásának m eghatározói Jugoszlávia nem m ezőgazdasági szektorában. RAD IVO JE VIC , B .: Jugoszlávia népességének halandósága kor és nem szerint, az 1953— 1976 közötti időszakban. W E R T H E IM E R -B A L E T IC , A .— B A LE T IC , Z .: A m ezőgazdasági népesség S zlo véniában és Baranyában. DEM ERDZIEV, K .— A N T O N O V SK I. L .: A S kopjéban 1978-ban abortuszra je lentkező serdü lők n éhány jellem zője. RASEV1C, М .: E lnéptelenedés a fejlett országokban. PETROV1C, R .: A term ékenység és reprodu ktív magatartás típusai Serbiában, az 1961— 1971 közötti időszakban. N U R K O VIC , S.: R oża je népessége korstruktúrájának specifiku s regionális je l lem zői. ISLA M I. H.: A z albá n ok szétszóródása a világban és szám uk n övekedése: átte kintés.
I R O D A L O M
161
h A T IF IC , Z .: A halandóság fő tényezőinek elem zése Jugoszlávia népességében az 1950— 1970 közötti időszakra, a főkom pon en s-m ód szer alkalm azásával. LISOV, М .: A nyers valószínűségek m echanikai m ódszerei és ezek kiválasztási kritérium ainak értékelése. TO D O RO VIC , G .: A z A thénben, 1979. október 2— 5. közt rendezett negyedik Európai Népességi Szem in áriu m : „ A népesedéspolitikai intézkedést igénylő, ú jab b változásainak szisztem atikus elem zése, különös tekintettel a term é ken ységre” tárgyában.
ST U D IA D E M O G R A FIC ZN E a L engyel T u dom ányos A kadém ia D em ográfiai Bizottságának folyóirata 1979. No. 56. R O M A N IU K , К .: A dem ográfiai helyzet, struktúrák és folyam atok optim alizá lásának kritérium rendszere. Vitatételek. GREN, J.: A dem ográfiai folyam atok optim alizálásának m atem atikai módszerei. VIELROSE, E.: A z élettartam alakulása Lengyelországban hatvan év óta. DEM ÊNY, P.: A népességszám növekedése és strukturális változások a v ilá g gazdaságban: É s z a k -D é l viszonyának kilátásai a nyolcvanas évekre. BORRIE, W . D .: K ét n em zedék: az 1930-as és 1970-es évek összehasonlítása. FEDERICI, N.— G O LIN I, A .— N A T A L E , М .: A falu és város egészségügyi h e ly zete közötti különbségek és ezek összefüggése a társadalm i-gazdasági v á l tozással. SIMON, J. L .: G azdaságdem ográfia a nyolcvanas év ek b en : m ilyennek kellene lennie és m ilyen lesz? PASZEK, В .: K ísérlet a zavaró tényezők figyelem bevételére a term ékenység egyik m utatószám ában. B IA Ł E C K I, J.: A városi népesség vándorlás-intenzitásának regionális d ifferen ciálódására ható tén y ezők : statisztikai elem zés.
1979. No. 57/58. VIELROSE, E.: M egjegyzések a term ékenység területi differen ciá lódá sáról L en gyelországban. D A Y , L. H .: A nyolcvan as évek dem ográfiai problém ái és ezek elem zésében a gazdasági és szociológia i összefüggések felhasználásának lehetőségei. LEE, R .: A korstruktúra ingadozásának okai és k övetk ezm én yei: az Easterlinhipotézis. LESTHAEGHE, R.— DESPONTIN, М.— PA G E , H. J.— W IJ E W IC K R E M A , S.: A term ékenység hullám zását erősítő és csillapító m echanizm usok. KU C IŃ SKI, К .: A népesség térbeli kon cen trációja Lengyelországban az 1946— 1976 közötti években. PA SZE K , В .: K ísérlet a gráfelm élet alkalm azására a dem ográfiai jelenségek leírásában. SIEN KIEW IC Z, К .: Időskorúak házasságkötései.
1980. No. 1/59. PIA SE C K I, E.: Születésszabályozás vidéken. A B ejsce-i egyházközség adatai f é n yében (1740— 1968j. SM OLIŃ SKI, Z .: Házas nők gyerm ekszám a az 1977. évi Családvizsgá-lat tü k ré ben. M IJA K O W S K A , J.: A születésszám jelen legi szintjein ek általános becslése és e lő reszámítása.
162
I R O D A L O M
W O L A N S K A , W .— W1ÔR, H.— H OLZER, J.: 1— 19 éves gyerm ekek és fiatalok halandósága. B O G A C K A , H.— ZEM BRZU SKI, W .: A z 1— 14 éves gyerm ekek halandóságának területi különbségei. SEREJSKI, J.— S ZT O TO W A, W .: A gyerm ekek egészségi állapota L en gy elor szágban. KIRSCHNER, H.— W O R O S Z Y L S K A , J.: Néhány adat a varsói nők egészségi állapotáról. R A D IU K IE W IC Z , S.: A z oktatási rendszerben m ű ködő egészségügyi szolgálatok. N A M Y S Ł O W S K A , М .: Szem inárium a „G y erm ek a dem ográfiában ” tárgyában.
Z E ITSC H R IFT FÜ R BE VÖ LK E R U N G SW ISSE N SC H A FT a nyugatném et Szövetségi N épességtudom ányi K utató Intézet folyóirata 1980.
N o. 1.
BOLTÉ, К . М .: A reprodu kciós döntések típusai — egy lépés a progn ózisra a l kalm as népesedéselm élet irán yában? SELKE, W .: A születésszám csökkenése és ennek térrendezés-politikai k öv et kezm ényei a vidéki területekre nézve. V ID L Á K O V Á , O.— CTRN ÁCT, P .: D em ográfiai adatok és m ódszerek a lk alm a zásának lehetőségei az an tropo-ök ológiai kutatásban. DÖPP, W .— LEIB, J.: V en dégm u nkások a hesseni Stadtallendorfban. T örök ök és olaszok dem ográfiai ism érvei és beilleszkedési magatartása. RUPP, S.: K ü lföld iek családjai a Ném et Szövetségi K öztársaságban.
1980.
No. 2.
HÖHN, Ch.— M A M M E Y , U.— SCH W A R Z, К .: A Ném et Szövetségi K öztársaság d em ográfiai helyzete. K O O Y , G. A .: Házasságkötések és válások H ollandiában. ROUSSEL, L. D em ográfiai változások és új családm odellek. MÜNZ, R.: A világ népességének fe jlő d é se és a V ilág Term ékenységi Vizsgálat.
IN D E X
25 191
DEMOGRAFIA M eg jelen ik negyed éven k én t F elelős szerkesztő: Dr. K linger A ndrás S zerkesztőség: Budapest, KSH N épességtu dom án yi Kutató Intézet, V., V eres P álné utca 10. P ostai irán yítószá m u n k : 1053 T e le fo n : 174-342 K iad óh ivatal: 1033 Budapest, Kaszás u. 10—12. T e le fo n : 688-460 K iadásért felel a Statisztikai K iad ó V állalat igazgatója T erjeszti a M agyar Posta. E lőfizethető b á rm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél a P osta hírlapüzleteiben és a P osta K özpon ti H írlap Irodánál Postai irán y ítószá m : 1051 (KHI, B udapest V., J ó zse f n á d or tér 1. P o sta cím : 1900 Budapest) közvetlen ü l v a g y p ostautalványon, valam int átutalással a KHI, 215—96162 p én zforga lm i jelzőszám ra E lőfizetési díj fé lé v re 90,— Ft, egész évre 180,— Ft 81 1243 Pátria N yom d a, Budapest F elelős v e ze tő : Vass Sándor igazgató
